Gondoltad volna VI.

Gondoltad volna VI.

Az ismeretlen antarktiszi expedíció

A feltárt dokumentumok tanúsága szerint valamikor a nem túl távoli múltban bizonyos ország vagy esetleg országok tudósai kifejlesztették az emberiség nagy álmának prototípusát, a levitációs hajtóművet.

Az anti-gravitációs hajtómű alkalmazása révén az emberiség új korszakba lépett volna, melynek távlatai felmérhetetlenek. Ám a megrendelőknek más volt a tervük. A második világháború alatt azonban nem várt és előre be nem tervezett dolgok történtek. Olyanok, melyekre senki sem számított.

A nagy találmányról szóló dokumentumok, valamint a kísérletek eredményei szőrén-szálán eltűntek. A fejlesztések harcok közben megsemmisültek, néhányat tudatosan semmisítettek meg, nehogy az ellenség kezébe kerüljön. Attól is tartottak, hogy a világ tudomást szerez róluk.

Mégis, nagy a valószínűsége annak, hogy a levitációs hatóművel elért eredmények nem mentek tönkre, csupán hozzáférhetetlenné váltak számunkra. A szakirodalom szerint a németek a háború elvesztése után létrehoztak a Déli-sarkon egy titkos kutatóbázist. A Haunebu-2 és Haunebu-3, az új évezred csodajárművének fejlesztése már az Új-Berlinnek nevezett 211-es bázison fejeződött be. Ennek a világtól elzárt kutatóközpontnak a kialakítását jelentősen megkönnyítette, hogy az Antarktisz alatt szunnyadó vulkánok, és hatalmas barlangok találhatók. Közülük a legnagyobb kiterjedése eléri a 45 kilométert is. A megközelítésük sem nehéz, mert a vulkánok által táplált melegvíz-források zöld oázissá változtatták a felszíni talajréteget. Ilyen körülmények között egyáltalán nem lehetetlen emberi tartózkodásra alkalmas élőhely kialakítása az örök jég birodalmában.

Ennek a helynek még volt egy különlegessége: már foglalt volt a német építőcsapatok odaérkezése előtt is! Ám ezt a náci vezetők igen jól tudták. Ugyanis a terület feltérképezése közben döbbenetes dologgal szembesültek: a pilóták számtalan esetben azonosítatlan, vagy ismeretlen technológiával felszerelt, esetleg földönkívüli járművek le és felszállásának lehettek tanúi, akik a jégtakaró alatti támaszpontjaikról folytatták intenzív tevékenységüket. Tudatos tervet eszelt hát ki az okkult náci vezetés - kapcsolatfelvételt tervezett az ismeretlen civilizációval.

Az új támaszponton a németek törekedtek is erre a kapcsolatfelvételre az idegen, fejlett civilizációval, mert néhány év alatt olyan óriási technikai fejlődést értek el, ami egy magasabb szinten álló civilizáció segítsége nélkül elképzelhetetlen. Erre Richard E. Byrd admirális jelentéséből is lehet következtetni. Az amerikai titkosszolgálat ugyanis hamar tudomást szerzett Új-Berlin létezéséről, és attól tartottak, hogy a németek az időközben továbbfejlesztett csodafegyverükkel megtámadják őket. Ezért elhatározták, hogy megsemmisítik a bázist. Ehhez azonban fel kellett deríteni a pontos helyét, és véderejét. Ezzel a feladattal azt a Byrd admirálist bízták meg, aki 18 évvel korábban sarkkutatóként segített a németeknek feltérképezni a hatalmas jégmezőket, és ezáltal nagyban elősegítette az Antarktisz németek általi gyarmatosítását, és Új-svábföld létrehozását. A High Jump nevezetű nagy szabású hadművelet azonban nem a várt eredményt hozott.

Byrd 4700 katona, 13 hadihajó, 1 repülőgép-anyahajó, 10 vadászrepülőgép, 2 hidroplán, 6 teherszállító repülőgép, 6 helikopter és traktorok, páncélozott hójárók kíséretében indult útnak. Nem sokáig bolyongott a hatodik kontinensen. Útja egyenesen a Bunger-oázisba vezetett. Ez volt ugyanis a legnagyobb zöld földterület az Antarktiszon, és ez alatt találhatók a legtágasabb barlangok.

Ám mielőtt a flotta elérte volna a célpontját, hihetetlen dolog történt. A flottát ugyanis ismeretlen repülőszerkezetekből álló raj támadta meg, a híradások szerint szinte teljesen megsemmisítve azt. A túlélők nagy része azonnal visszafordult. Csak egy kis vakmerő felderítőcsapat repült tovább az admirális vezetésével.

1947. februárjában történt megérkezésükkor azonban elképesztő dolgokat tapasztaltak. Második expedíciója során az admirális korábban hófoltokkal tarkított zöld oázis helyett egy nagy, fekete földdel borított területet látott. Az oázisban tavak is voltak. Az egyikre leszállt egy hidroplánnal, és méréseket végzett. A víz nem volt hideg, és sósnak bizonyult. Az igazi kaland azonban ezt követően várt rá, mivel a terep időközben meglehetősen átrendeződött. Erről részletesen beszámolt a naplójában, amely azonban csak jóval a halála után került napvilágra. A Byrd-ről elnevezett Sarki Központ irattárosa bukkant rá, amikor elkezdte rendszerezni a tudós szellemi hagyatékát.

A kézirat tanulmányozása során döbbenten olvasta Byrd bejegyzését:

"Ezt a naplót a legnagyobb titokban vagyok kénytelen írni. Eljön majd az idő, amikor a racionális gondolkodás semmivé foszlik, és el kell fogadni a kikerülhetetlen valóságot. Nincs módomban nyilvánosságra hozni a következő dokumentumot. Az itt közöltek talán soha nem kerülnek közlésre, de kötelességem leírni abban a reményben, hogy egyszer majd mindenki elolvashatja egy olyan világban, ahol bizonyos emberek önzése, kapzsisága és hatalomvágya nem hallgattathatja el az igazságot." A február 2 -i naplóbejegyzésből aztán kiderült, hogy valójában miről van szó: "Minden előkészület megtörtént, hogy északnak repülhessünk. Az üzemanyagtartályok teletöltve. Felszálltunk. A távolban hegyeket láttunk. Csakugyan egy hegységhez értünk, bár korábban nem tudtam róla. Átrepültünk egy hegylánc felett. A gerincen túl egy völgyet pillantottunk meg, amelyet egy kis folyó szelt át. Lehetetlen, hogy itt zöld növényzet legyen! Valami nyilvánvalóan nem stimmel. Itt jégnek és hónak kellene lennie alattunk.".

Ettől kezdve az események napjaink UFO-s elrablásaira emlékeztetnek: "A navigációs műszerek megbolondultak, az iránytűk csak pörögnek. Nem látjuk a Napot. Mintha itt valami más forrásból jönne a fény. Odalent fákat látunk. A magasságot 300 méterre csökkentettem, hogy jobban megfigyelhessünk mindent. A hőmérséklet 23 C! A műszereink ismét rendesen működnek. Rádiókapcsolatot viszont nem tudtam létesíteni a központtal, a készülék itt nem működött. A táj normális alattunk (amennyiben ez itt normálisnak mondható). A távolban valamiféle ”ragyogó” város látható. Ez lehetetlen! Repülőgépünk furcsán mozog. Képtelen vagyok irányítani. Nem reagál a kormányzásra. Istenem! Két furcsa repülő szerkezet jelent meg mellettünk. Gyorsan közelednek felénk. Korong alakúak és fényes felületűek. Egészen közel jönnek, és látom az azonosító jelzéseiket. Ez egy horogkereszt! Fantasztikus! Hol lehetünk? Ismét megpróbáltam irányítani a gépet, de nem sikerült. Valami láthatatlan erő mozgat minket.

Ahogy a két gép odaért hozzánk a rádiónk elkezdett recsegni, majd egy hang szólalt meg angolul, feltűnő német akcentussal. Egy üzenet érkezett:

"Isten hozta admirális a birodalmunkban. Pontosan hét perc múlva leszállítjuk önöket. Nyugalom admirális, jó kezekben van. Bármit is tapasztalnak majd, ne rémüljenek meg! A barátaink talán szokatlanok lesznek önöknek, de jóakaratúak!"

A repülőgép motorjai leálltak. A gép irányíthatatlanná vált. Újabb rádióüzenetet kaptunk:

"»Megkezdődik a leszállás."

Nem a megszokott módon ereszkedtünk alá, hanem úgy, mintha egy láthatatlan liftben lennénk. A földet érés csak egy apró zökkenés. Gyorsan leírom még, amit látok. Számos ”ember” közeledik felénk. Nagyon magasak és szőkék. A város a szivárvány színeiben csillog. Kísérőink náci jelzésű hajóitól távolabb óriási korong alakú járművek láthatók, számunkra ismeretlen technológia termékei, mégis oly ismerősnek tűnő jelekkel az oldalukon, talán az egyiptomi hieroglifákra hasonlítanak. Nem tudom mi fog történni, de nem látok fegyvert a közeledő alakoknál. Egy hang a nevemen szólít, és utasít, hogy nyissam ki a gép ajtaját. Megteszem. A rádióst és engem udvariasan fogadtak. Felszálltunk egy kis emelvényszerű járműre, aminek nem voltak kerekei, és a város felé haladtunk. Valami kellemes meleg italt kaptunk. Soha azelőtt nem ittam még ilyet. Nagyon finom volt. Tíz perc után két hatalmas alak jött elénk, kb. 3 m magasak voltak. Arra kértek, hogy kövessem őket. A szájuk nem mozgott, gondolatokkal kommunikáltak. Nem tehettem mást, elmentem velük. A rádiósom ott maradt."

Az admirálist egy különös ”emberhez” kísérték, akit mindenki csak Mesternek nevezett. Ez az ember igen fontos dolgot közölt vele:

"Admirális, elmondom miért hozattam ide. Érdeklődésünk önök iránt már akkor elkezdődött, amikor Hirosima és Nagaszaki felett felrobbantották az első atombombájukat. Ebben a nyugtalanító időszakban elküldtük az önök felszíni világába repülő eszközeinket, hogy tanulmányozzuk azt, amit elkövettek az emberiség ellen. Látja eddig soha nem avatkoztunk bele az önök viselt dolgaiba, most azonban meg kell tennünk, mert megtanultak használni egy olyan energiát, amely egyáltalán nem való a földi emberiség kezébe. Küldötteink már átadták üzenetünket az önök politikai vezetőinek, de ők nem törődtek vele. Most önt választottuk ki arra, hogy tanúskodjon a létezésünk mellett, és meggyőzze őket esztelen magatartásukról."

A Mester arra biztatta Byrd-et, hogy vigye el üzenetét a világ vezető hatalmaihoz. Ebben az üzenetben felszólította az emberiséget, hogy hagyjon fel a nukleáris fegyverek gyártásával, és tanuljon meg békében élni a környezetével.

Ezt követően a Mester elköszönt, és magára hagyta az admirálist. A napló így folytatódott:

"Visszakísértek a szobába, ahol a rádióst hagytam. Ismét felszálltunk arra a furcsa kerék nélküli járműre, és visszamentünk a repülőgéphez. Amint becsuktuk az ajtót a gép felemelkedett. A láthatatlan lift kilencszáz méter magasba emelt minket. Habár a sebességmérő nem jelzett, mégis gyorsan repültünk visszafelé." A két különös repülőgép mellettünk haladt. Egy idő után rádióüzenet érkezett:

"Most magára hagyjuk admirális. A gépe ismét irányítható. Auf Wiedersehen!"

A gép hirtelen megrázkódott, majd zuhanni kezdett. Gyorsan visszanyertem az irányítást felette, és már szabadon repültünk délnek. Ismét a jégmező felett voltunk. Sikerült rádióösszeköttetést létesítenünk a bázissal. Leszálltunk a támaszponton."

A történetnek koránt sincs vége. Annak ellenére, hogy 8 hónap állt rendelkezésére küldetésének teljesítésre, Byrd admirális 8 hét után befejezettnek nyilvánította az expedíciót. A megdöbbentő élményt követően rögtön visszafordult, hogy tájékoztassa az Egyesült Államok kormányát a nácik és az idegen faj közös antarktiszi bázisának létezéséről, és hogy átadja a Mester üzenetét. Byrd naplója az amerikai vezérkar reakcióját is megörökítette: "A Pentagonban vezérkari ülés volt. Beszámoltam felfedezésemről és a Mester üzenetéről. Mindent szavamat előírásszerűen rögzítették, majd értesítették az elnököt. Utána még három órán keresztül ott tartottak. A Top Security Force alaposan kikérdezett a részletekről is, majd egy orvos-csoport megvizsgált. Igazi kínszenvedés volt! Utána elengedtek, de a Nemzetbiztonsági Iroda szoros felügyelet alatt tart. Azt a parancsot kaptam, hogy az emberiség érdekében HALLGASSAK mindarról, amit megtudtam. Emlékeztettek rá, hogy katona vagyok, és engedelmeskednem kell a parancsnak".

Kell ehhez valami kommentárt fűzni?

 A történtek után az admirális természetesen hallgatott. 1958-ban a halálos ágyán is csak ennyit mondott:

"Expedíciónk nagy és eddig feltáratlan új területre bukkant, amely az örök titok hazája."

A poláris bejáratok és a belső világ felfedezésének kronológiája

A paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségekkel, valamint az ezotériával foglalkozók nagy része egyetért azzal, hogy a Föld belseje üreges és teret ad néhány fejlett civilizációnak.

A belső földön élő civilizációkról úgy tartják, messze előttünk járnak a fejlődésben szellemi és lelki tekintetben, valamint technikailag is. A Föld felszínén élő emberek szemében istenek. Néhányan úgy gondolják, hogy az UFO-k nem idegen bolygókról jönnek, hanem a Föld belsejében előállított járművekről van szó.

Kik ők és hol vannak ezek a rejtett bejáratok, melyek elvezetnek e földalatticivilizációkhoz? Honnan származnak ezek a civilizációk? Hogyan jöttek a Föld belsejébe? Valóban vannak bejáratok a Föld különböző pontjain?

  

A híradások ezekről a dolgokról az emberiség régmúltjába nyúlnak vissza. A régi iratok hatalmas földalatti birodalmakról adnak hírt, melyek fővárosai számunkra elképzelhetetlenül fejlettebbek, mint bármi, amit eddig építettünk.

Az egyik legismertebb város az Agartha nevet viseli. Erről Olaf Jansen norvég tengerész ad hírt, aki azt állította, hogy hajójuk egy vihar alkalmával bejutott az északi sarkon egy különös bejáraton keresztül ebbe a világba. Leírása egyezik az óindiai és más szent iratok híradásaival. Agartha Shamballa fővárosa, ahol egy központi nap, az élő és ható Vulkánusz gondoskodik az örök fényről. Shamballa pediga kormánya a Föld alatti hálózatnak, a szeretet és erő megtestesülése. Lakói a megdicsőültek, a siddhák.

Annak, hogy miért mentek a civilizációk a Föld alá az elmélet szerint az a legfőbb oka, hogy sok-sok katasztrófa és háború lezajlott aFöldön, aminek eredményeképpen elhagyták a felszínt, miután az eredeti természet megromlott. Az atlantiszi-lemúriai háború termonukleáris katasztrófával végződött és mindkét civilizáció elpusztult. A túlélők új világot építettek a Föld alatt, hogy biztonságban legyenek a további viszálytól és háborúskodásoktól.

Az 1800-as évek elején egy John Cleves Symmes nevű hadvezér az üreges Föld elmélet egy támogatója volt. Ő Edmund Halleynek, a híres csillagásznak hitt, aki szerint öt koncentrikus gömb van a bolygónk belsejében életet és fényt biztosítva az ott növekedő atmoszférának (melyet az Aurora Borealis nevű légköri jelenség okának tekintenek az elmélet hívei). Symmes annyira népszerűvé tette az elméletet, hogy róla nevezték el a sarkokon lévő lyukakat. Keresztülutazva az Egyesült Államokat megpróbált pénzt szerezni az expedíciójához és aláírásokat gyűjtött annak érdekében, hogy a Kongresszus finanszírozza azt, de sajnos nem támogatták.

1824-ben egy orvos összeállított egy expedíciót a Symmes Lyukhoz a Déli Sarkra, de az akció sikertelen volt.

1893-ban Dr. Fridtjof Nansen elkészíttette a hajót, a Fram-ot, melynek küldetése az északi sarki lyuk felfedezése volt. Visszatérve a kapitány és a legénység döbbenetes dolgokat mesélt. Az elmélet támogatói megőrizték a feljegyzéseket a hajónaplóból, miszerint meleg szelek fújtak az Északi Sark körül, piros és barna pollenszerű anyag borította néhol a havat, valamint leveles fa – és növénydarabok úsztaka jeges víz felszínén, ahol egyébként nincsenek is fák. Mindezeknek az anomáliáknak az eredete az elmélet hitvallói szerint bebizonyítottaa meleg északi nyílás létezését.

Az áttörést aztán 1926-ban Richard E. Byrd admirális hozta meg. Ő volt az első ember, aki ekkor átrepült az Északi Sark felett. 1929-ben sikeresen átrepült a Déli Sark felett is. A hivatalos jelentés szerint Byrd nem talált bevezető nyílásokat egyik póluson sem (eredetileg nem is azt kereste), a naplója szerint az admirális azonban talált egy nyílást az Északi Sarkon. A feljegyzések szerint 5000 kilométernyire berepült a poláris nyíláson, belsejébe elképesztő felfedezőutat téve meg.

1939-ben az amerikaiak és a németek között versengés folyt az Antarktisz meghódítására. Rooselvelt elnök Byrd admirálist küldte afagyott kontinensre azzal a céllal, hogy megelőzze a németeket. Az úticél Western Hemisphere volt. Az elmélet hívői szerint egy titkos küldetésről volt szó, melynek valódi indíttatása az volt, hogy megakadályozzák a nácik bejutását a „sarkkörön túli világba”.

Amikor Byrd admirális 1947-ben az USA által indított titkos missziók során az Északi, majd a Déli Sark felett repült, egyesek szerint megtalálta ezt a másik világot. A „bizonyíték” erre vonatkozólag egy leírás az admirális hiteles „elveszett naplójából”, melyet végül az 1970-es években találtak meg az elmélet támogatói. Az ebben leírtak elképesztők voltak.

Néhány feltételezett bejárat:

• Kentucky, Mommoth Cave, Kentucky, US.
• Shasta hegy Kalifornia, US – az Agarthai civilizáció és Télosz városa állítólag a hegy alatt van merőlegesen
• Manaus, Brazília
• Mato Grosso, Brazília – Posid városa itt helyezkedik el
• Iguacu Falls, Brazília és Argentína határán
• Mount Epomeo, Olaszország
• Tibet - Shonshe városához vezető bejárat
• Mongólia - Shingwa földalatti városának állítólagos helye, melyhez a kínai-mongol határon található Góbi végtelen kopár vidékén elrejtett bejáraton keresztül lehet eljutni 
• Rama, India - egy régen elveszett földalatti város lehet itt, melyet szintén Rama-nak hívnak
• Gízai piramisok Egyiptomban, közvetlen lejárat az Amenti csarnokába
• Salamon Király bányái
• Dero Caves
• Északi és Déli Sarkok poláris lejárói

Talán a Sarkokról van a legtöbb információnk. Ha New Yorktól elindulnánk felfelé északnak Kanadán át a Föld Északi Sarkán keresztül egyenesen, valahol Oroszországban kötnénk ki, igaz?
 

Nem biztos, hogy ott lyukadnánk ki – mondják, akik hisznek az üreges Föld elméletében. Az Északi Sarkon ugyanis egy nagy lyuk van - állítják – és ha ebbe bele tudnánk repülni vagy sétálni, a bolygó belsejében találjuk magunkat.

Az üreges Föld elmélete egyáltalán nem új keletű dolog, vita tárgyát képezi azokkal, akik szerint a Föld tömör. Nincs túl sok bizonyíték az üregességre vonatkozólag, hacsak nem veszünk figyelembe néhány megerősítetlen történetet, pár fotót, amelyen valóban lyukat lehet felfedezni az Északi Sarkon, valamint a fennmaradt utalásokat ősi írásokban. Valószínűleg van egy másik ilyen lyuk is a Déli Sarkon. Ám bizonyított tény, hogy az erről készült fényképek hitelesek.

Léteznek állítólagos történetek olyan emberekről, akik látták és bejutottak a Föld felszínéről a belsejében lévő térbe, ahol olyan önfenntartó vegetáció van, melyet egy belső Nap melegít, ahol különös, fejlett civilizációk élnek. Néhány szemtanú állítása szerint a bejáratot véletlenül találták meg, egyesek állítják, expedíciót indítottak azzal a céllal, hogy felfedezzék a Föld belsejét.

Mások szerint csak az arra nemesedettek léphetnek eme szent földre. Bárhogy is van, a természetnek ezt a részét a nyilvánosság előtt még homály fedi, de az igazság előbb-utóbb napvilágra kerül.

Mi is az a Belső Föld?

A Föld egy 1300 km vastag földkéregből áll, aminek a belső oldalán már évmilliók óta van egy 4. valamint 5. dimenziós, a mi fogalmaink szerint halhatatlan, paradicsomi létállapotban élő birodalom.

Ezt a belső birodalmat a régi misztériumok Aghartának neveztek, a Siddhák lakóhelyének, az angyalok birodalmának. Agharta fővárosa a leírások szerint Shamballa, melyről sok szentírásban olvashatunk.

Agharta kontinensekkel és óceánokkal rendelkezik, úgy, mint a külső ( vagyis felszínes! ) világ, bár ott a szárazföld aránya nagyobb, mint az óceánoké ( az arány 3/4 - 1/4 ).

A Belső Birodalom közepén ragyog a Központi Nap, Vulkánusz, az élő Mindenható, mely állandó fénnyel, meleggel, valamint bölcsességgel és mindent átölelő szeretettel látja el a Belső Birodalmat és a külső világot is. Ő a Földszellem, Gaia, a benn élő Krisztus, a Logosz, maga a mindenütt jelenvaló Isten emanációja.

Ez egy magasztos és mindenek felett álló lény, de egyben élettér is, a Szabadok birodalma, Elohim földje, Új Jeruzsálem. Természetesen nincs semmi köze a zsidósághoz, ez a kifejezés a beavatottak nyelvén a magasztosak jelölése.

Vulkánusznak köszönhető minden megnyilvánulás. Ha Ő nem akarná, nem tartaná megnyilvánulásban sem a belső, sem a külső ”Földet”.

Agharta földje mindenütt ragyogó és pompás kristályokból áll, ebből vannak ott a házak, templomok és más helyek is. Ehhez társul egy érintetlenül fejlődő őstermészet, paradicsomi növény- és állatvilággal. Ez az Eredeti Természet ( Dialectica Natura Originalis), a tökéletes Teremtés a Logosz dicsőségére. Ez az emberiség eredeti lakhelye. A bukás után az emberiség bűnös része innen lett kitaszítva a külső világba.

A Belső Föld külső körében fele annyi a gravitáció, mint a külső Földön, ezért ott kétszer olyan magasak az emberek, mint nálunk; kb. 4 méteresek. Ők a negyedik dimenzió lakói, jól lehet, tisztán észlelhető a harmadik dimenzióban megjelenő forma-megnyilvánulásuk, bár sokkal éteribbek, úgy, mint anno Lemúriában. Képességeik a józan észt felülmúlják. Képesek bárhol, bármikor megjelenni, teljes élő valóságukat kivetíteni. Nincs betegség vagy nélkülözés, mert a belülről áradó szellemtérrel tökéletes összhangban élnek. TUDATUK SZABAD, mentalitásuk és akaratuk tökéletes tükre a Logosz tervének. Ők a Nap gyermekei, tökéletes asztrális szabadságban, korlátozások nélkül. Az itt lakók a Fény ösvényét járják, és a Föld felszínén raboskodókért tevékenyek. Akit a külső világtól megszabadítanak, itt kapja meg az előkészületeket a teljes megszabaduláshoz.

A Belső Föld belső körében Az Új Jeruzsálem lakói teljes szabadságban élnek, őket már nem köti a gravitáció. Náluk a földhözkötöttség már csak egy fogalom. Ők az Elohim, az Egyetemes Szerzet. Ez már az ötödik dimenzió, a Világosság Fényszövetsége. Az Elohim tartja megnyilvánulásban az egész teremtést, a külső világ nélküle már rég elpusztult volna.

Számunkra a Föld benti birodalma még a mesék világába fog tartozni, amíg meg nem szabadulunk a materialista természettudomány primitív világképétől, valamint a beteges, önző mentalitásunktól. Ezenkívül ki kell törnünk érzelmeink rabságából, az asztrális fogságból. Végül ki kell cserélnünk és magunk mögött kell hagynunk sérült személyiségünket, és ki kell emelkednünk egy teljes megújulásban a magunk-teremtette pokolból.

Meg kell értenünk : a Világegyetemben semmi sem úgy működik, mint ahogy azt mi elképzeljük. Mesterségesen gerjesztett hiedelmeink elfedik a valóságot. Tudatában kell lennünk a ténynek, hogy minden bolygó, sőt csillag is üreges! Ez az üreg egy élettér, ahol élethullámokat tart az Egy Élő Isten megnyilvánulásban. Ez a normális állapotuk! Ezért ha pl. a földönkívüli civilizációkról beszélünk, akkor előbb meg kell vizsgálnunk, hogy képesek vagyunk-e a helyes megkülönböztetéséi képesség használatára. Ha ez nincs meg, el kell állni ennek a témának a vizsgálatától. Tehát ezek után már hozzá kell tennünk, hogy a fent említett lények az adott bolygó külső vagybelső felületén élnek-e! Mert a világon semmi nem mindegy! Így annak tudatában, hogy a világegyetemben mindenütt a bolygók külső felére zárták ki a harag kirobbanása után a bukottakat, megértjük a kijelentését a beavatottaknak: a „látható világegyetem” a romlottság és bűn lakhelye. Ezek a poklok, ahol a bukott emberiségeknek meg kell tanulniuk a leckét sok-sok fordulaton keresztül a visszatéréshez. Ez az önismeret rögös útja. Szembesülnie kell önnön lényvalóságával, hogy megismerhesse a maga teremtette világot, és ezáltal megtanulja megkülönböztetni a látszatot a valóságtól, mert csak akkor tudja felismerni az Örök Igazságot.

  

Éhínséget fog okozni a klímaváltozás

Már a közeljövőben komolyan veszélyeztetheti az élelmiszerbiztonságot, és akár éhínségekhez is vezethet a klímaváltozás Dél-Ázsia és Afrika jelentős részein – derül ki egy tudományos jelentésből.

Az éghajlatváltozás mezőgazdasági hatásaival foglalkozó Climate Change, Agriculture and Food Security (CCAFS) jelentése szerint ezeket a térségeket érintheti legsúlyosabban az aszályokkal és szélsőséges időjárással járó klímaváltozás – írja a BBC News

A kutatók a trópusokra koncentrálva azokat a térségeket vették számba, amelyekben a lakosság krónikusan alultáplált, és erősen függ a helyi élelmiszertermeléstől. Ezt követően az ENSZ Kormányközi Éghajlatváltozási Bizottságának (IPCC) adatait felhasználva kiszámították, hogy e területek közül melyeken várható a legnagyobb mértékű hőmérséklet- és csapadékváltozás a következő negyven évben. „Kezdjük sokkal világosabban látni, hogy a klímaváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatása mely helyeken fokozhatja az éhínséget és a szegénységet” – magyarázta Patti Kristjanson, a CCAFS agrárközgazdásza.

A nemzetközi kutatócsoport tanulmányában mindazonáltal hangsúlyozza: az itt élők százmilliói már most élelmiszerválságot élnek át. Bruce Campbell, a CCAFS igazgatója szerint Afrikán belül például nagy eltérések mutatkoznak a kilátások tekintetében: míg az elsősorban kukoricát termesztő Dél-Afrika még válthat szárazságtűrőbb növényekre, addig a nyugat-afrikai Nigerhez hasonló, főleg már eleve szárazságtűrő fajokat, például cirokot és kölest termesztő országoknak nem sok mozgásterük marad. A legaggasztóbb jövő elé tehát Nyugat-Afrika államai – Burkina Faso, Niger, Mali – nézhetnek. „Afrikában sok helyen valóban mezőgazdasági forradalomra lesz szükség” – hangsúlyozta Campbell.

Forrás: Szimpatika

Az ókor varázspraktikái

Azt, hogy tényleg mennyire voltak sikeresek a varázslatok, csak annak a kornak a szülöttei tudnák megmondani, de egészen biztosan nem lettek volna népszerűek, ha többnyire nem sikerült volna célt érni velük.

A mágia gyökerei egészen az ókorig vezethetők vissza. Bár egyes rítusok a mai emberszámára kifejezetten bizarrnak, avagy olykor egyenesen nevetségesnek tűnhetnek, kétségtelen, hogy annak idején valóban mélyen hittek hatásosságukban.

A rómaiak gyakran folyamodtak a mágia eszközeihez, és egy időben ezt olyan nagy előszeretettel tették, hogy a politikusok még törvényeiket is hoztak az efféle rítusok ellen. Azt, hogy a varázslás miféle erőt képviselt az ókori Rómában, jól példázza az alábbi történet. Caesar Germanicus, Tiberius császár fogadott fia Kr. u. 19-ben szíriai útján súlyosan megbetegedett. Biztosra vette, hogy ellenlábasa, Gaesus Calpurnius Piso tartomány kormányzó mérgezte meg. Ezért aztán Antiochiába visszaérve alaposan körülnézett a szobájában, és így kiderült, hogy fekete mágia áldozata lett. Emberi csontokat, rontások szövegeit, a nevével megjelölt ólom darabokat és véres hamut talált. Ennek hatására ő is egy mágus segítségét kérte, de a varázslat nem használt, Germanicus hamarosan elhunyt.

A rómaiak egyébként szentül hitték, hogy átokkal is legyőzhetik ellenségeiket. Ezeket a rontásokat ólomtáblákra vésték, és vagy eltemették, vagy egy mély kútba hajították őket, hogy eképp juttassák el az üzenetet az alvilág isteneihez, akik majd gondoskodnak a többiről. A római nők sokszor szerelmi ügyekben alkalmaztak varázspraktikákat. Hűtlen szeretőjük visszaszerzéséhez például egy iunx nevű bűvös kereket kellett megpörgetniük. A kereket egy zsineggel kellett mozgatni, hol meghúzva, hol lazítva azt. Ez a hiedelem szerint kihatotta célszemély férfi életére. Tapasztalt boszorkány akár a csalfa kedves halálát is előtudta idézni e módszerrel. A férfiak számára is létezett szerelmi bosszúálló mágia: a rítus során a meggyűlölt nőről babát mintáztak, amit 13 tűvel átszúrtak, és 365 csomóval a férfit jelképező bábuhoz kötözték. A férfi így át tudta akaratát vinni a nőre.

Mezopotámiában igen csak féltek a természetfeletti megnyilvánulásaitól. Úgy tartották, hogy az erőszakos halált haltak lelkei beköltözhetnek az élők testébe a fülükön keresztül. Ha ez megtörténik, az illető boszorkány lesz. Ezek a fura szerzetek aztán rengeteg galibát okoztak, és a mindennapi ember csak úgy védekezhetett ellenük, ha maga is kitanulta a varázslásmesterségét. A gonosz elűzésének egyik legfőbb módja a zöld pecséthenger forgatása volt, ami közben átkolodó mondásokat kellett kántálni. Nagy népszerűségnek örvendezett a maklu-szertartás is, amelynek során a boszorkányról képet készítettek, majd rituális keretek között elégették. Ha egy mezopotámiai azt gondolta, hogy megátkozták, rögvest felkeresett egy hivatásos varázslót. Az ilyenkor általában egy hagymát, egy datolyát, egy gyékényt és gyapjút adott a delikvensnek, amelyeket annak széttépve a lángok közé kellett vetnie. Egy másik átoklevevő szokás az volt, hogy a megfelelő varázsigék ráolvasása után az elátkozott személyt bedörzsölték egy csomó lepénnyel, majd a kutyák elé lökték. Az átok így szerintük átszállt a szerencsés esetben csak a lepényt felfaló ebekre…

Az ősi Kínában a fekete mágia egyik legismertebb fajtája az volt, hogy a boszorkányok vagy sámánok lelket leheltek az általuk faragott bábuba, amely ezt követően haláláig üldözte a kiszemelt áldozatot. A ku nevű hátborzongató varázslat abból állt, hogy mérges állatokat (pókokat, százlábúakat, skorpiókat és kígyókat) zártak össze egy korsóban, amit később elástak valahol. A legendák szerint, mikor egy év múlva kivették a földből, már csak egyetlen állat élt, amely megette a többieket,és így az ő mérgüket is „megörökölte”. A túlélőket ezek után mindenféle varázs szertartáson használták, és a segítségükkel olyan átkot bocsáthattak bárkire, hogy az illető belső szervei sorban elsorvadtak. …

Forrás: Látogatók

A Földön kívül keletkezett az élet?

Kétségkívül merész állítás, bizonyítani is nehezen lehet, ám az ellenkezőjéről sem tudunk egyelőre biztosat. A pánspermium elmélet, amely szerint az első élő organizmus nem a Földön, hanem azon kívül alakult ki, egyre több embert foglalkoztat.

A pánspermium elmélet egyik legjelesebb képviselője Chandra Wickramasinghe, a Cardiffi Egyetem kutatója szerint egy elmélet addig helyes, amíg az ellenkezőjét be nem bizonyítják …

A hipotézist egyébként már az ókori görögök is helyeselték, Anaxagorasz több munkájában is említést tesz olyan magokról, amelyek a Földre érkezve élettel népesítették be azt. Az újkori pánspermium-elmélet kidolgozója azonban egy német származású tudós, Hermann von Helmholtz volt. A 19. század végén újra terítékre kerülő elméletet aztán több jeles tudós is felkarolta, 1903-ban például az a Svante Arrhenius, aki magát a hipotézist is elnevezte, és aki később Nobel-díjat is kapott.

Komoly tudósok a pánspermium elmélete mellett

Bár azt gondolhatnánk, hogy a Földön kívüli életről szóló elméleteket csak jöttment és önjelölt tudósok vallják, akik megfelelő tudományos eredmények felmutatása híján népszerű elméletek mellett kardoskodnak hevesen, a gyakorlat mégis egészen mást mutat. Az üstökösökkel és egyéb űrből származó szennyeződésekkel érkező élet alapvetően nem áll távol híres tudósok gondolkodásától sem. Nemcsak az elmélet egyik legnagyobb alakja, Fred Hoyle vezette a neves Institue of Astronomy-t Cambridge-ben, de a DNS kutatásai kapcsán szintén Nobel-díjat nyert Francis Crick is a földönkívüli élet egyik prominens védelmezőjének számít.

Crick ráadásul tovább is megy, mint Hoyle: szerinte nem valamilyen véletlen folytán került a Földre az élő organizmus, hanem Földön kívüli lények szándékosan juttatták el bolygónkra azt. Az irányított pánspermia elmélet szerint ugyanis létünk gyökerei a világmindenség egy másik pontján keresendőek. Leslie Orgellel közösen kidolgozott elméletében Crick azt állítja, hogy földönkívüli civilizációk küldték szét a világmindenségbe baktériumok útján az életet.

Manapság az Egyesült Államokban egyébként létezik egy intézet, a Society for Life in Space, amely azt tűzte ki célul, hogy 2050-re a világűrbe kilőtt baktériumok segítségével megkezdje a Tejútrendszer élettel való betelepítését. A Michael N. Mautner vezette intézet egyúttal arra is keresi a választ, hogy valóban képesek-e a baktériumok szélsőséges körülmények között is túlélni, hogy aztán a kedvezőbb környezet beköszöntével életre keljenek.

Nagy tűrőképességű baktériumok a világűrben

bibliaAz elmélet ellenzőinek legkomolyabb érve sokáig az volt, hogy élő organizmusok nem élik túl a világűrben adott feltételeket. Az élethez ugyanis feltétlenül szükséges elemek, a szén, a nitrogén és az oxigén megfelelő arányban igazából csak a Földön található meg. Az élet kialakulásához megfelelő hőmérsékletet is csak Földünkön tudtak eddig kimutatni a tudósok, így sokáig nehezen tudták elképzelni, hogy volt vagy van élet a Földön kívül is.

20 évvel ezelőtt azonban az Antarktiszon olyan meteoritot találtak, mely szerves élet nyomait is tartalmazta. Az Allen Hills meteor (ALH84001) 4 és fél milliárd éves anyagból van, a Mars felszíne alól 1 kilométerrel szakadt ki és került a világűrbe amikor hozzávetőleg 16 milló évvel ezelőtt egy aszteroida vagy üstökös becsapódott a vörös bolygóba. A meteor ekkor indult útnak és mintegy 13 ezer évvel ezelőtt csapódott be az Antarktiszba. Kutatók már 1984-ben megtalálták a meteoritot, de csak 1996-ban derült ki, hogy a kő fosszilizálódott mikrobák nyomait tartalmazza. Bár sokak szerint az Allen Hills meteorban talált életnyomok valójában már a Földön adódtak az üstököshöz, manapság valóban egyre többen vallják a Földön kívölről érkezett élet hipotézisét.

Kozmikus eredetű spanyolnátha

Az elmélet egyébként nemcsak az élet kialakulásával kapcsolatban jelenthet újdonságot: Chandra Wickramasinghe nemrégiben megjelent tanulmányában ugyanis azt állítja, hogy a Földön terjedő különféle fertőzések és betegségek is a világűrön keresztül terjednek. Wickramasinghe szerint az első világháború után többmillió ember életét követelő spanyolnátha is kozmikus eredetű, sőt a 2003-ban megjelent SARS is a világűrben bolyongó baktériumok révén terjed. A vírusok és különféle kórokozók olyan nanobaktériumok útján jutnak el a Föld különböző pontjaira, melyek a szél segítségével kerülnek a felhőkbe, majd bolygónk egy másik pontján újból az emberek közé vegyülnek.

A pánspermia elmélet egyébként − az elmélet propagátorainak bevallása szerint − az egyik legfontosabb kérdést továbbra sem oldja meg: vajon hol és mikor is keletkezett az élet? A pánspermia elmélet ugyanis mindössze a Földön kívülre helyezi az élet kezdetét, ám arról természetesen már nem tud semmi közelebbit, hogy a világűrben hol és mikor keletkezett az élet.

Forrás: Látogatók

Több mint 50 éves az Eisenhower és az idegenek közötti egyezmény

1954. február 20-ról 21-re virradó éjjelen, miközben Dwight Eisenhower elnök éppen szabadságát töltötte Palm Springsben, Kaliforniában, különös események történtek. Az Elnök ugyanis egyszerűen eltűnt!

A dolgot többen azzal magyarázták, hogy a „hiányzó időben” az Edwards Légibázisra vitték egy megbeszélésre. Amikor végül a másnap reggeli misén újra megjelent Los Angelesben, a riportereknek azt mondták, előző este folyamán sürgősségi fogászati beavatkozásra volt szüksége, emiatt el kellett mennie a helyi fogorvoshoz. A fogorvos este meg is jelent egy tájékoztatón és úgy mutatkozott be, mint az a bizonyos fogorvos, aki az Elnököt ellátta.

 

A hiányzó éjszakai és hajnali órák miatt különböző szóbeszédek keltek lábra, miszerint az Elnök az egész fogorvosos esetet csak mint fedőtörténetet tálalta a nyilvánosság felé, egy hihetetlen fontosságú eseményt leplezvén. Ez az esemény pedig a sokkal jelentősebb volt, mint aminek amerikai elnök valaha is részese lehetett: állítólag ekkor került sor az „Első Találkozásra” földönkívüliekkel, mindennek pedig a Légierő Edwards támaszpontja adott helyet (korábban Muroc Légibázis néven volt ismert), majd az első találkozót újabb összejövetelek sorozata követte különböző földönkívüli fajokkal Ezen megbeszélések eredményeképpen született meg az „egyezmény”, amit aztán később alá is írtak. Erre az egészen fantasztikus Első Találkozásra bő fél évszázada került sor. Az Eseményekkel kapcsolatban Michael Salla írt részletes beszámolót. Ebből idézünk részleteket.

Dwight Eisenhover

A jelek és a bizonyítékok arra utalnak, ezen a bizonyos Első Találkozáson a földönkívüliek „északi típusú” faja vett részt. A megbeszélések folytatásaként, az idegenek részéről több faj is bekapcsolódott, a tárgyalások végül a „szürkéket” is magába foglaló egyezmény aláírásával végződött. Felvetődik a kérdés, vajon miért tartják mindezt a legnagyobb titokban, s vajon további hivatalos találkozásokra is sor kerülhet-e a közeli jövőben?

Közvetlen bizonyítékok a földönkívüliekkel való találkozóra

Közvetlen és hivatalos bizonyítékok sora áll rendelkezésünkre arra vonatkozóan, hogy Eisenhover elnök földönkívüliekkel találkozott, e történelmi esemény pedig több idegen faj bevonásával aláírt egyezmény megkötéséhez vezetett. Itt van mindjárt ez az állítólagos téli pihenés Palm Springsben, Kaliforniában 1954. február 17-24 között. Az „elnöki vakációzást” meglehetősen hirtelen jelentették be, alig egy héttel annak megkezdése előtt, mindössze egy héttel azután, hogy az Elnök visszatért „fürjvadászattal” töltött szabadságáról, Georgiából. William Moore ufókutató szerint mindez teljességgel szokatlan, és arra enged következtetni, sokkal többről volt szó, mint egyszerű „kikapcsolódásról” Palm Springsben.

Dr. Edwin Nourse

Másodszor: azon a bizonyos február 20-i, szombati napon, az elnök valóban eltűnt, emiatt pedig különböző sajtótalálgatások keltek lábra súlyos megbetegedéséről, sőt, esetleges haláláról.

 

A hirtelenjében összehívott sajtókonferencián az Elnök sajtótitkára bejelentette, Eisenhower egyik fogáról leesett a korona miközben sült csirkét evett, ezért kellett sürgősen elvinni a helyi fogorvoshoz. A helyi fogorvost aztán be is mutatták a február 21-én, vasárnap összehívott sajtótájékoztatón, mint „azt a fogorvost, aki ellátta az Elnököt”. Moore az esettel kapcsolatos oknyomozása feltárta, a fogorvos meglátogatása szimpla fedőtörténet.

Következmény: Eisenhower Elnök egy teljes estén át hiányzott, ennyi idő pedig bőven elég lehetett ahhoz, hogy Palm Springsből a közeli Edwards Légitámaszpontra szállítsák. A nagyhirtelenséggel bejelentett elnöki extra-szabadság, a hiányzó Elnök és a fogorvosról szóló fedőtörténet közvetlen bizonyítékként szolgál arra, hogy a Palm Springs-i pihenésnek a nyilvánosság számára titkolt célja volt. A földönkívüliekkel elkezdett találkozó-sorozat megnyitása kellő indok minderre.

Az állítólagos találkozóra utaló első forrás

Gerald Border 1954. április 16-án kelt, Meade Layne, az akkori Borderland Tudományos Kutatóintézet (manapság alapítvány) igazgatójának írt, azóta nyilvánosságra jutott levelében azt állítja, résztvevője volt annak delegációnak, mint közösségi vezető, mely idegenekkel való találkozón vett részt. Később újságcikkek is megjelentek, mindenekelőtt egy bizonyos Light nevű közösségi kommunikációs szakember tollából, ezekből már azt is tudni lehet, kik voltak az Elnök mellett a delegáció további tagjai.

Meade-Layne (1883-1961)

Nézzük a sort: Dr. Edwin Nourse, az Eisenhower kormányzat gazdasági tanácsadója, az ő feladata volt az idegenekkel való kapcsolatfelvétel gazdasági következményeinek tisztázása. James Francis MacIntyre kardinális, s Los Angeles-i katolikus egyház feje. Ő volt az első, XII. Pius Pápa által, a nyugati partra kinevezett bíboros, így kapcsolatai igen jónak voltak mondhatók a Vatikánnal, szerepe pedig az idegenekkel való találkozás vallási aspektusainak feltárása volt. A sorban meg kell még említeni Franklin Withrop Allent, az egykori riportert, aki 80 éves volt az állítólagos találkozó idején.

A delegáció tagjainak összeállítása egyfajta „bölcsek tanácsa” elképzelést tükröz, és talán azt is felvethetjük, mindez a történések későbbi nyilvánosságra hozatala érdekében történt így.

További források

William Cooper a Haditengerészeti Hírszerzésnél dolgozott parancsnoki beosztásban 1970 és 1973 között. Ezalatt az idő alatt számos titkos dokumentumhoz férhetett hozzá, hogy megalapozott döntéseket hozhasson. Emlékirataiban visszautal arra, 1953-ban csillagászok tekintélyes méretű, a Föld felé tartó objektumokat fedeztek fel. Ezekről később kiderült, nem aszteroidák, hanem űrhajók.

 

A Sigma Project keretében rádiójelzéseiket is sikerült elfogni. Amikor az objektumok elérték a Földet, az Egyenlítő felett húzódó igen magas körpályára álltak. A Plato Project keretében dolgozták ki számukra a leszállási paramétereket. E program emellett a kapcsolatfelvételre irányuló törekvéseket is tartalmazta. Az idegenek a nukleáris fegyverarzenál teljes megsemmisítését követelték, elsődleges tárgyalási feltételként. Megtagadták a technológia-cserét, mivel – szerintük – úgyis egymás elpusztítására használnánk.

Állításuk szerint az önmegsemmisítés felé haladunk, abba kellene hagynunk egymás legyilkolását, a Föld szennyezését és ásványkincsinek kifosztását, és meg kellene tanulnunk harmóniában élni. Inkább a spirituális, mint a technikai fejlődést erőltették.

Philip Corso

A találkozó mégis létrejött. Ezt állítja annak az egykori haditengerészeti parancsnoknak a fia is, aki szerint apja egyik résztvevője volt annak a bizonyos első találkozónak 1954. február 20-21-én. Charles L. Suggs nyugalmazott Haditengerészeti tiszt apja, Charles L. Suggs (1909-1987) Haditengerészeti parancsnok, megosztotta fiával élményét és leírást adott a találkozón részt vett idegen fajról. Eszerint: „Két, fehérhajú, északi típusú, azaz fehér bőrű, kék szemű és színtelen ajkú idegennel találkozott.” Egy 1991-es riport alkalmával a fiú részletesen elmesélte a találkozó pontos menetét is.

Az eseményekre további igazolást ad a híres Lear Jet megalkotója, William Lear, egykori Lockheed L-1011 kapitány, aki több, mint 150 különböző kísérleti repülőgéppel repült és 18 sebességi rekordot állított fel 1960 és 1980 között. CIA gépeket is vezetett, így került közeli ismeretségbe a CIA akkori igazgatójával, William Colbyval. Az ő állítása szerint: „1954-ben Eisenhover Elnök találkozott a földönkívüliek egy másik fajának tagjaival a Muroc – ma Edwards - támaszponton, akik felajánlották, segítenek nekünk megszabadulni a szürkéktől, ám Eisenhower visszautasította ajánlatukat, mert semmiféle technológiát nem kínáltak ezért cserébe.”

Talán még egy hiteles forrást érdemes megemlíteni, Robert Dean, aki katonai pályája során a legkülönbözőbb területeken töltött be parancsnoki posztot, szintén hozzáféréssel rendelkezett szigorúan titkos dokumentumokhoz. Ő is különböző idegen fajokról ír, illetve a velük való magas szintű találkozásokról.

 Az idegenekkel kötött 1954-es megállapodás részletei

A február 20-21-i találkozó tehát sikertelen volt, az Elnök visszautasította az idegenek ajánlatát. 1954 vége felé, a Föld körüli pályán tartózkodó nagyorrú szürkékkel mégis sikerült egyezményt kötni.

 

Ők, állításuk szerint, az Orion csillagképben található Betelgeuze nevű vörös óriás egyik bolygójáról érkeztek. Állításuk szerint otthonuk haldoklik, és valamikor, a pontosabban meg nem határozható jövőben, alkalmatlanná válik az életre.

William Colby

Ezzel az idegen fajjal való találkozókra a Holloman Légibázison került sor, Új Mexikóban. Velük kötötték meg aztán azt a bizonyos egyezményt. Ez kimondja: az idegenek nem avatkoznak bele belső ügyeinkbe és mi sem az övéikbe. A Földön való jelenlétüket titokban tartjuk. Ellátnak minket fejlett technológiával és elősegítik technikai fejlődésünket. Nem kötnek egyezményt egyetlen másik földi nemzettel sem. Általuk kiválasztott – korlátozott számú - embereken orvosi és élettani vizsgálatokat végezhetnek, figyelemmel kísérhetik fejlődésüket, azzal a kikötéssel, hogy semmiféle kárt nem okozhatnak az embereknek e vizsgálatok során, vissza kell őket vinni „eltérítésük” helyére és törölni memóriájukat. Emellett, az idegenek saját tevékenységükről tájékoztatják a Majestic 12 csoportot.

Az itt felvázolt szerződésbeli pontok létét megerősíti Phil Schnider geológus, Don Philips egykori Légierő alkalmazott, és Philip Corso, aki Eisenhower Elnök Nemzetbiztonsági Tanácsának tagja volt. Ő a megállapodás olyan pontjairól is említést tesz, mely az emberiség számára kifejezetten hátrányos .

Ha valóban létezik ilyesfajta szerződés, több aggályos kérdést is felvet: vajon az USA miként ruházhatta fel olyan jogokkal saját magát, melyekre senki sem hatalmazta fel őket? Miként „dobhatják oda” embertársaikat idegenek által végrehajtott vizsgálatok céljára? Hogyan formálhatnak kizárólagos jogot bizonyos technológiai ismeretekre? És végül: mi a céljuk mindezzel, miközben a Földünk éghajlata, légköre, élővilága, stb. a teljes összeomlás felé halad?....

  

Michael Salla: Eisenhower and ET's

Forrás: Aranyi László weboldala

Ősi földrészt találtak az óceán alatt

Elveszett ősi földrészt fedeztek fel az Atlanti-óceán mélyén, az Orkney- és a Shetland-szigetek közelében, az ötvenhatmillió éves kontinensen kivehetők az egykori folyómedrek és hegycsúcsok.

A felfedezés a víz alatti akusztikus vizsgálati módszer, a visszhangszondázás segítségével született. A csoport Ross Hartley, a Cambridge-i Egyetem kutatójával az élén az Orkney és a Shetland-szigetektől nyugatra, a tengerfenék alatt 2 kilométerre fedezte fel a tízezer négyzetkilométeres kontinenst.

A földrészen nyolc nagy "folyót" találtak, a mélytengeri furásokkal vett mintákban pedig pollenmaradványokat találtak, ami a "földfelszíni" élet bizonyítéka - olvasható a LiveScience (http://www.livescience.com) tudományos hírportálon. A polleneket tartalmazó üledékréteg alatt és felett viszont a tengeri élővilágra utaló nyomokat fedeztek fel, beleértve apró fosszíliákat. Ebből arra lehet következtetni, hogy egykoron a kontinens kiemelkedett a tengerből, majd újból a mélybe süllyedt. Mindez földtörténeti léptékkel számolva igen rövid időszak, mindössze 2,5 millió év leforgása alatt zajlott le.

Nicky White geológus, a Cambridge-i Egyetem vezető kutatója szerint a történteket a magas hőmérsékletű áramlások, az úgynevezett plume (köpenyáramlás, köpenycsóva) jelensége magyarázza. A plume-ok a földmag és a földköpeny határától indulnak, az ott kialakuló éles és jelentős hőmérséklet-különbség hatására, felfelé áramolva kürtő, illetve gomba alakot öltenek, fokozatosan terjednek felfelé, majd a felső köpenyen áthatolva a litoszférába (a Föld szilárd kérge, kőzetöv) is benyomulnak. A plume-ok okozzák a nagy földi litoszféralemezek szétszakadását és elmozdulását, illetve a nagy mélységű, köpeny eredetű vulkanizmus megjelenését. Így keletkeznek a hatalmas óceáni és kontinentális bazaltplatók, illetve sok száz kilométeres vulkáni szigetláncok. Mivel hasonló jelenségek bolygónkon másutt is lejátszódhattak, számtalan elsüllyedt földrészt rejthet az óceánok mélye. A kutatásról a Nature Geoscience folyóiratban jelent meg tanulmány.

Forrás: Szimpatika

Ősi földrészt találtak az óceán alatt

Elveszett ősi földrészt fedeztek fel az Atlanti-óceán mélyén, az Orkney- és a Shetland-szigetek közelében, az ötvenhatmillió éves kontinensen kivehetők az egykori folyómedrek és hegycsúcsok.

A felfedezés a víz alatti akusztikus vizsgálati módszer, a visszhangszondázás segítségével született. A csoport Ross Hartley, a Cambridge-i Egyetem kutatójával az élén az Orkney és a Shetland-szigetektől nyugatra, a tengerfenék alatt 2 kilométerre fedezte fel a tízezer négyzetkilométeres kontinenst.

A földrészen nyolc nagy "folyót" találtak, a mélytengeri furásokkal vett mintákban pedig pollenmaradványokat találtak, ami a "földfelszíni" élet bizonyítéka - olvasható a LiveScience (http://www.livescience.com) tudományos hírportálon. A polleneket tartalmazó üledékréteg alatt és felett viszont a tengeri élővilágra utaló nyomokat fedeztek fel, beleértve apró fosszíliákat. Ebből arra lehet következtetni, hogy egykoron a kontinens kiemelkedett a tengerből, majd újból a mélybe süllyedt. Mindez földtörténeti léptékkel számolva igen rövid időszak, mindössze 2,5 millió év leforgása alatt zajlott le.

Nicky White geológus, a Cambridge-i Egyetem vezető kutatója szerint a történteket a magas hőmérsékletű áramlások, az úgynevezett plume (köpenyáramlás, köpenycsóva) jelensége magyarázza. A plume-ok a földmag és a földköpeny határától indulnak, az ott kialakuló éles és jelentős hőmérséklet-különbség hatására, felfelé áramolva kürtő, illetve gomba alakot öltenek, fokozatosan terjednek felfelé, majd a felső köpenyen áthatolva a litoszférába (a Föld szilárd kérge, kőzetöv) is benyomulnak. A plume-ok okozzák a nagy földi litoszféralemezek szétszakadását és elmozdulását, illetve a nagy mélységű, köpeny eredetű vulkanizmus megjelenését. Így keletkeznek a hatalmas óceáni és kontinentális bazaltplatók, illetve sok száz kilométeres vulkáni szigetláncok. Mivel hasonló jelenségek bolygónkon másutt is lejátszódhattak, számtalan elsüllyedt földrészt rejthet az óceánok mélye. A kutatásról a Nature Geoscience folyóiratban jelent meg tanulmány.

Forrás: Szimpatika

Nemtorzító atomrobbanások

Az atomerőművekből és a kísérleti atomrobbantásokból származó radioaktív sugárzásból kifolyólag több millióval kevesebb kislány születik, állítja egy új tanulmány.

A müncheni Helmholtz Kutatóközpont tudósai szerint sokkal inkább az atmoszférikus atomrobbantások hatására tolódtak el az újszülöttek nemek közti arányai, mintsem a földfelszín közelében történt ipari atomkatasztrófák, mint például Csernobil, vagy Fukushima miatt. A tudósok az 1975 és 2007 közötti, az Egyesült Államokból és 39 európai országból származó népesedési adatok alapján kezdték el a kutatómunkát.

Az első nagyméretű, nemek közti arányeltolódást még jóval korábban, 1964 és 1975 között regisztrálták világszerte, és csak jóval ezután, 1986-ban következett be a csernobili atomkatasztrófa. Ezzel szemben az első kísérleti atmoszférikus atomrobbantásokra az 1960-as, 70-es években került sor. A levegőben történő atomrobbantásokból származó nukleáris anyagot a széláramlatok az egész Földön eloszlatták.

Csernobil hatását inkább csak lokálisan tudták mérni, a közeli Fehéroroszországban például sokkal több fiú született az ukrán atomkatasztrófa után, mint lány. Minél közelebb volt egy ország Csernobilhoz, annál erősebben lehetett érezni a hatását, mondta Hagen Scherb, a müncheni Környezeti és Egészségügyi Kutatóközpont munkatársa.

A tudósok a Japánban történt fukushimai atomkatasztrófa következményeként egy újabb nemek közti arányeltolódásra számítanak, elsősorban az Egyesült Államok nyugati partszakaszának közelében.

Korábbi állatkísérletek alapján a kutatók megállapították, hogy a radioaktív atomok a spermában található X kromoszómában okoznak inkább károkat. Az férfi hímivarsejt vagy X, vagy Y kromoszómát tartalmaz, míg a női petesejtben csak Y kromoszóma található, magyarázta jelenség okait Dr. Scherb.

Forrás: Napidoktor

Ma még 18 millió forint a jövő húsának kilója

Egyetlen sejttenyészet is elég lehetne az egész világ hússal való ellátására. A kutatások egyelőre még nagyon az elején tartanak, ezért ez a módszer egyelőre nagyon drága. Van ember, aki már evett őssejtből készült halfilét, és ízlett neki.

A hús mesterséges előállításának lehetősége már a múlt században is foglalkoztatta az embereket. Winston Churchill például így ír 1932-ben megjelent Thoughts and Adventures (Gondolatok és kalandok) című könyvében: "Ötven év múlva megszabadulunk attól az abszurditástól, hogy egy egész csirkét tenyésszünk azért, hogy megegyük a mellét vagy a szárnyát, mert ezeket a részeket külön fogjuk növeszteni megfelelő tápanyagon".

Churchill jóslata azonban túl merésznek bizonyult, mert még ma is elég távol állunk e lehetőség megvalósulásától. Csak egy megszállott holland polihisztor, Willem van Eelen próbált minden követ megmozgatni, hogy régi álma, a mesterséges hús készítése megvalósuljon. Összes megtakarított pénzét különféle szabadalmak bejegyzésébe ölte, és 2005-ben végül meggyőzte a holland gazdasági minisztériumot, hogy támogassa kutatásait 2 millió euróval. Ez mindmáig a legnagyobb összeg, amellyel egy kormány az ilyen irányú kutatásokat támogatta.

Időközben egy amerikai kutatónak, Morris Benjaminsonnak sikerült egy darabka halfilét előállítania laboratóriumában. A NASA támogatásával folyó kísérletekben Benjaminson eltávolította a közönséges aranyhal vázizmát, és a hal testén kívül növesztette. A halhúst ezután marinálták, fűszerezték, panírozták és lefagyasztották. Állítólag nem lehetett megkülönböztetni a boltokban árult "igazi" halaktól, de a NASA beszüntette a program támogatását, így a kísérletek félbemaradtak.

Hús őssejtekből

Van Eelen a holland támogatásból egy konzorciumot alapított az Utrechti Egyetem egy kutatójával, H. P. Haagsmannal. Célkitűzésük az volt, hogy bebizonyítsák, a haszonállatokból nyert őssejteket lehetséges tenyészteni és vázizomsejtekké alakítani. A társasághoz tartozott egy húsüzem képviselője, ezenkívül három hollandiai egyetem vezető kutatói dolgoztak a program egyes részfeladatain. Az Amszterdami Egyetem kutatói a hatékony táptalaj kifejlesztésére koncentráltak; az utrechti csoport az őssejtek izolálásával, osztódásra késztetésével és izomsejtté alakulásuk kiváltásával foglalkoztak; az Eindhoveni Műszaki Egyetem munkatársai pedig igyekeztek minél nagyobbra növeszteni az izomsejteket.

A kutatóknak sikerült némi haladást elérniük. Képesek voltak kicsi, vékony izomszöveteket növeszteni a laboratóriumban, amelyek úgy néztek ki, mint egy darabka kagylóhús, és a tintahalak húsához hasonló, rágós állagúak voltak. Aztán elfogyott a holland kormány adományozta pénz, így a kutatások leálltak.

Így működne a húsgyár

Elméletben egy in vitro (üvegben, azaz laboratóriumi körülmények között) működő húsgyárban először a technikusok embrionális vagy felnőtt őssejteket különítenek el sertésből, szarvasmarhából, csirkéből vagy más állatból. Ezután a sejteket bioreaktorokban növesztik növényekből nyert táptalajon. Az őssejtek ezután hónapokon át folyamatosan osztódnak. A technikusok a következő lépésben arra "utasítják" az őssejteket, hogy alakuljanak izomsejtekké. Végül az izomsejteknek izomrostokat kellene kialakítaniuk, hasonló módon, ahogy az állatok építik fel izomzatukat és izomerejüket a mindennapi erőkifejtések során.

Jelenleg azonban rengeteg kihívás merül fel a folyamat minden egyes lépcsőjénél. Az egyik nehézség, hogy olyan őssejtvonalat hozzanak létre, amely hosszú ideig osztódik anélkül, hogy hirtelen a "saját szakállára" kezdene differenciálódni. A háziállatokból vett őssejtek sajnos hajlamosak nagyon hamar differenciálódni, és ilyenkor általában idegsejt lesz belőlük, nem izom.

A következő probléma, hogy amikor az őssejteket differenciálódásra utasítják a kutatók, akkor a többségüknek izomsejtté kellene alakulniuk. Ez azonban jelenleg nem így működik. Jelenleg csak az őssejteknek mintegy fele alakul izomsejtté, a többi más sejtté differenciálódik. Holott, ha sikerülne megoldani a problémát, akkor 10 őssejtből kiindulva kéthónapnyi folyamatos osztódás után több mint 50 000 tonna hús keletkezhetne - állítják az utrechti kutatók. Az embrionális őssejtek tenyésztése ideális lenne erre a célra, mivel e sejteknek szinte korlátlan az önmegújító kapacitása - írja az utrechti csoport egy 2009-es tanulmányban. Elméletben egyetlen ilyen sejtvonal szó szerint elegendő lenne az egész világ élelmezésére.

Jelenleg még tizennyolcmillió forint kilója

A költségek jelentik az újabb gátló tényezőt. Az őssejttenyésztéséhez használt tápoldatok rendkívül drágák. A jelenleg hozzáférhető közegek használatával fél kiló hús előállítása 50 000 dollárba kerülne, mondja Bernard Roelen, az utrechti kutatócsoport tagja. Ráadásul a jelenlegi leghatékonyabb tápoldat levágott tehenek vagy lovak magzati szérumából származik. Erre azonban van megoldás, mert a rekombináns DNS-technológia segítségével "rá lehet venni" növényi sejteket, hogy állati fehérjéket állítsanak elő. Ez azonban szintén rendkívül drága eljárás. Végső soron valószínűleg valamilyen alga-alapú közeg válhat be, mivel az algák képesek megtermelni a sejt életfenntartásához szükséges össze fehérjét és aminosavat, de jelenleg még ez a megoldás is nagyon költséges.

Ha sikerül megoldani a nagy mennyiségű izomsejt előállítását, akkor jön a következő probléma. A kutatóknak jelenleg csak pár sejtrétegnyi izomszövetet sikerült tenyészteniük, ami még messze van egy hússzelet vastagságától. Amint a szövetcsík vastagodni kezd, a sejtek kezdenek elhalni a nem megfelelő táplálékellátás miatt. A kutatóknak a véráramhoz hasonló rendszert kellene kifejleszteniük, amely eljuttatná minden sejthez a tápanyagot, és elszállítaná a salakanyagokat.

A hússzerű izomzat felépítése szintén nem egyszerű feladat. Jelenleg az izomszövet elektromos stimulálásával próbálják szimulálni a kutatók az izommunkát, de ez költséges és igen kis hatásfokú. Számításba jöhet azonban, hogy az izomsejteket cukorpolimerekből álló vázhoz rögzítik, és így maguk fejlesztik ki a saját feszességüket. Ezek a kutatások azonban még gyerekcipőben járnak.

Hogyan fogadnák az emberek a mesterséges húst?

Könnyen elképzelhető, hogy az átlagemberek utálkozva fogadnák a "műhúsokat". Az emberek előítéleteit azonban viszonylag könnyen meg lehet változtatni, mondják a társadalomtudósok, különösen, ha nagy kampányokkal meggyőzik őket, hogy ily módon állatok százezreit kímélik meg a levágástól, és pozitív tapasztalatokat szereznek a laboratóriumban gyártott húsokkal kapcsolatban.

Ha a mostani kutatások sikerrel járnak, akkor ezek a húsok nem lesznek "génmanipuláltak" és hormonkezeltek. A kutatók ugyanolyan izomszövetet próbálnak meg növeszteni a laboratóriumokban, amilyet a legelőn tartott szarvasmarhák vagy sertések, vagy más haszonállatok növesztenek normális fejlődésük folyamán. Ha tehát fáradozásaik egyszer sikerrel járnak, akkor a mesterségesen tenyésztett húst ugyanolyan biztonsággal lehet majd fogyasztani, mint a falun tenyésztett állatok húsát - írja a Scientific American.

Forrás: Origo

Korszakváltás hajnalán - Balogh Béla előadása Kecskeméten

Ebben a cikkben nem az előadás tartalmát akarjuk közreadni, hanem a gondolatiságát folytatni. Míg 30-40 évvel ezelőtt azt hittük, hogy egy nagyon unalmas, eseménytelen korszakban élünk, addig ma már tudjuk, hogy a lehető legtöbb változást vagyunk képesek megélni. Országunk rendszert váltott, az időszak ezredfordulón esett át, és tavaly márciusban beléptünk a 2160 évenként változó csillagászati korszakba, a Vízöntő korszakába. Még hogy eseménytelen kor?

Emlékszem, a hatvanas-hetvenes években arról beszéltünk egymás közt a gimnáziumban meg főiskolán, hogy a régi idők fiataljai milyen változatos, izgalmas korban éltek, mi meg unalmas, egyhangú, eseménytelen hétköznapokat élünk. Gondoltuk mi… akik akkor mit sem tudtunk spiritualitásról, meg a háttérben zajló politikai, történelmi eseményekről. Mára kiderült, hogy nagyon is jó korban élünk! Megéltük a politikai rendszerváltást, az ezredfordulót, és a teljes korszakváltást, amikor is a Halak korszakából átléptünk a Vízöntő korszakba. Erről a váltásról szólnak Balogh Béla könyvei, előadásai, ennek megértéséhez, elviseléséhez, a belső változás megéléséhez ad támogatást meditációival, írásaival, szavaival. Különösen növeli a hitelességét az a tény, hogy valójában egy művelt, tanult, ráadásul mérnök ember szájából hangzik el mindez, s ez által hihető lehet a kételkedő materialistáknak is. Könyvében ugyanilyen logikával érvel.

Nem szeretném az előadás tartalmát, anyagát itt összefoglalni, hiszen a személyesség varázsát úgysem lehet visszaadni, és az előadások egy része hozzáférhető az interneten is Balogh Béla honlapján (www.baloghbela.hu ) valamint mondandójának fontos eszenciáját három interjú formájában már itt, a Fényportálon is megírtam.

Annál fontosabbnak tartom a gondolatiságot, a fejlődést megvilágítani, a hangulatot visszaadni, ami a május 24-i előadáson volt. Kecskemét nagyváros, és virágzik a spirituális élet, a természetgyógyászat, tehát eleve lehet érdeklődésre számítani, de azért a rendezőket is meglepte, hogy az előadás nem teltházas, hanem jó „másfélházas”, azaz telített-házas lett. A közönség száraz szivacsként szívta magába a szavakat, amiket az ott ülők nagy része – feltételezem -, hogy már nem először hallott. Mégis az újbóli bizonyosság kedvéért hallgatta akár sokadszorra a bizonyítékokat, érveket a rezgések és hullámok meghatározta világról, amiről kiderül, hogy maga az anyag az, ami nem is létezik. (Ha valakinek a közvetlen környezetében, társaságában, családjában van erősen kételkedő, mindent megkérdőjelező materialista, akkor nem kell leállni vitatkozni, érvelni. Csak ajánlani kell neki Balogh Béla Végső valóság c. könyvét és utána egy picit beszélgetni róla… A mi érvrendszerünk csak botladozni tud a tudományos megfogalmazás mellett, és elmondja a könyv az igazságot, rávilágít az utakra.) A könyvet sem elég egyszer elolvasni, így érthető, hogy az előadást is érdemes többször meghallgatni. Egyszer csak mindannyian megértjük…

…mit is? Hogy a lehető legjobb korban élünk! Válság ide vagy oda, a Föld változásainak nehézségei, katasztrófák elviselése – mind a javunkat szolgáló próbatételek. Ráadásul ilyen szempontból is a lehető legjobb helyen élünk, a Kárpát medence védelmében, a „végtelen rónaság” nyugalmat sugárzó biztonságában. Az anyagi világ kísértéseinek, az ember túlkapásainak, környezetével való felelőtlen magatartásának, önhittségének időszakát az Aranykor fogja felváltani. És ez az Aranykor 2010. márciusában kezdődött (megértük!!!) és 2160 évig fog tartani. Világvégétől tartunk? Mindig elmarad… Harcol a Földünk önmagáért, hogy mi is megtanuljuk tisztelni. Talán tényleg meg is tanuljuk egyszer végre.

Megtanulandó lecke, hogy a marxista szemlélettel ellentétben bizony nem az ember áll a természet felett, mint legfőbb uralkodó! Nem az Ember a Mindenható! Van annál feljebb is Főnök… (Ma már ebben bölcs ember nem kételkedik, s ha csak a szó zavarja, hát ne nevezze Istennek… Lehet nevezni kezdő erőnek, energiának is, ami a mindenség rezgéseit elindította. Nevezni lehet bárminek, a lényege ugyanaz. Hogy Ő, hogy Az a legfőbb irányító és nem mi.) A természetet, a Földet tisztelnünk kell, hogy együtt éljünk vele békében, biztonságban, hogy kölcsönösen szolgáljuk egymást.

Amíg a Föld nem lázad, addig soha nem fogja megérteni az öntelt Ember, hogy élő környezetét vesztheti el rossz döntéseivel.

Sokan kételkednek még a történelmi korok mélységeiben, Muban, Atlantiszban… Igenis bőven vannak bizonyítékok is arról, hogy voltak nálunk intelligensebb kultúrák is ezen a bolygón, vagy jöttek ide nálunk fejlettebb emberek más civilizációkból, akár más bolygórendszerekből, mert itt hagyták a nyomaikat. Csak a tudósok igyekeznek ezeket eltakarni, mert megkérdőjeleződnének jelenleg is működőnek hitt elméletek. (A legaranyosabb példa erre az arany „bogár” lelet Egyiptomból, amin a vak is látja, hogy ember által vezetett, deltaszárnyas repülőgép makettje…)  Balogh Béla előadásában elhangzik, hogy a Mu társadalom Kr.e. 17430-ban süllyedt el, és a Skorpió korszakával kezdtünk, Atlantisz 13000 évvel ezelőtt kezdett felvirágozni a Szűz, majd az Oroszlán korszakában. Sőt, az utóbbi időben hallottunk még ezeknél is korábbi kultúrákról, Latin-Amerikai leletekről. Azaz történelmi tanulmányainkat az új információk úgy ahogy vannak – aláásták.

Van mitől tartanunk és nincs is mitől tartanunk. 2012 tényleg mérföldkő, de nem azért, mert mindennek vége. A mayák tudtak valamit, amit mi csak most kezdünk el sejteni. Azt ugyanis, hogy a Föld megrendítő változásai (földrengések, cunamik, vulkánok aktiválódása stb.) olyan változásokat hoznak létre fizikailag a bolygón, aminek következtével 2012 után már nem lehet naptárat készíteni. Pontos naptárat semmiképpen, mert az addig megszokott ciklikusság és viszonylagos állandóság megszűnik. Tehát ezért van vége a maya naptárnak 2012. december 21-én. A spirituális megértés és fejlődés szükségszerűség. Már nem is csak egy szabadon választott filozófia, út. Sokkal több annál.

- eszme -

Különösen erős lesz a sarki fény!

A NASA előrejelzése szerint az északi fény 2012-ben olyan erős lesz, amilyen az utóbbi fél évszázadban nem volt, még Rómában is észlelhető lesz. Az aurora borealis, vagyis az északi fény 2007 óta egyre erőteljesebb, mivel a napműködés is az.

A NASA szerint lehetséges, hogy komoly fennakadások lesznek a telekommunikációban, a mobiltelefon-hálózatban, a GPS-es és az elektronikai hálózatban a napműködés maximalizálódása miatt.

A Wikipédia leírása szerint a sarki fény a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék (elsősorban protonok és elektronok) által keltett időleges fényjelenség. Leginkább március–április és szeptember–október között figyelhető meg.

A töltött részecskék túlnyomóan a Napból származnak, kisebb hányadukat a Naprendszeren kívülről érkezett részecskék teszik ki. A töltött részecskéket a földi magnetoszféra nagyrészt eltéríti, a mágneses pólusok körüli tartományban azonban bejutnak a légkörbe. A részecskék ütköznek a légkör atomjaival, ionizálják és gerjesztik az atomokat, a gerjesztett atomok pedig fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba. A kibocsátott fény az atomra vagy molekulára jellemző színű. A színkép látható tartományában elsősorban az oxigén zöld és vörös, valamint a nitrogénmolekulák kékesibolya vonalai jelentkeznek, a sarki fény az ultraibolya tartományban is erős.
 

A jelenség 80–1000 km magasságban fordul elő, de leggyakrabban 100 km magasságban figyelhető meg. A sarki fény formái változatosak, állandóan változnak, gyakran függönyre, ívelt szalagokra emlékeztetnek vagy sugaras szerkezetűek. Műholdról készült felvételek tanúsága szerint a jelenség fénygyűrűként, glóriaként veszi körül a mágneses pólust. Összefüggést találtak a déli és az északi pólusnál fellépő fényjelenségek között. Erős naptevékenységet követően, mágneses viharok idején megváltozik a magnetoszféra szerkezete, ilyenkor a sarki fény alacsonyabb szélességi körökön, így nagyon ritkán Magyarországon is megfigyelhető.

Forrás: Szimpatika

Bolygónk a japán katasztrófa óta folyamatosan remeg

Hat és fél percenként megremeg a föld. A hatás nemcsak az embereket érintette: a földgolyó még mindig remeg, mióta a földrengés megrázta – úgy leng, mint egy harang. Az egész bolygó hat és fél perces periódusidővel leng ki, derítették ki a bonni egyetemen. Az egész Földön hullámzik a talaj, de csak néhány tizedmilliméternyit. Mivel az egész bolygó remeg, ezek óriási energiát keltenek.

Tolcsvai L. László: A napok rövidebbek lettek, a Föld tengelye elmozdult, az Antarktiszon pedig gleccserek szakadtak le: a japán földrengés nem csak az országot tolta közelebb Amerikához, de az egész földgolyót megrengette.

 
A Der Spiegel úgy véli, arra természetesen számítottak a japánok, hogy földrengés lesz, de ilyen mértékűvel nem számolt senki. Az ország partjai előtt fut egy törésvonal, ahol az óceáni lemez az ázsiai kontinens alá csúszik be, körülbelül hetenként két milliméter sebességgel. A várt katasztrófa bekövetkezett március 11-én helyi idő szerint 14 óra 46 perc 23 másodperckor: a tengerfenék kőzete nem bírta tovább a kontinens nyomását és eltört.Ez volt a negyedik legnagyobb

A mérések kezdete óta ez volt a negyedik legnagyobb földrengés és hatása az egész bolygóra kiterjedt. A rengés 129 kilométernyire indult a japán Szendai városától, ott keletkezett törés 32 kilométeres mélységben: a tengerfenék olyan gyorsan tört szét, mint egy gleccser. Három és fél percen keresztül haladt a törés a kőzetben. Végezetül a hasadék 400 kilométer hosszan húzódott egészen a tengerszinttől 60 kilométeres mélységig. A fent fekvő lemez 27 méterrel előrébb csúszott keletre, és hét métert felfelé. Ez egyike volt a legerősebb lemezmozgásoknak, amelyet valaha is rögzítettek.

A rengés az Egyesült Államok geológiai szolgálatának adatai szerint 9-es erősségű volt. Az ütközés olyan mennyiségű energiát szabadított fel, mint amennyit egy több száz méter átmérőjű meteorit becsapódása jelentett volna. Még a 376 kilométernyire fekvő Tokióban is omlottak össze épületek és remegtek a házak. Az Antarktiszon is megfigyelhető volt a hatás, a gleccserek gyorsabban szakadtak le, írta a New Scientist magazin hasábjain Jake Walter glaciológus. A méréseket azoknak a GPS-készülékeknek a segítségével tudták elvégezni, amelyeket a gleccserekre telepítettek.

15 méteres hullámok száguldottak a part felé 

A kontinenslemezek mozgása szokatlanul heves cunamikat váltott ki. Az óriáshullámok a japánok számára további pusztítást jelentettek, de az óceán többi térsége megmenekült. A hullámok több száz kilométer per órás sebességgel rohantak Honsú partjai felé és néhány perccel keletkezésüket követően elérték a szárazföldet. A tengerfenék egyenetlenségei felfelé nyomták a hullámokat, mígnem azok a 15 méteres magasságot is elérték. A szőkőárak jellegzetessége, hogy míg a hullámok a tenger felszínén haladnak, addig a cunamik egészen a tengerfenékről indulnak, az egész tenger mozgásban van, és ennek megfelelően nagyon sok vizet juttat a szárazföldre.

Japán meredek partjai még inkább felkorbácsolták a vizet, kilométeres távolságra jutott be a tengervíz a szárazföldre. Az óceáni térségben fekvő országok szerencséje az volt, hogy a cunami a japán partok melletti relatív sekély vizekben keletkezett, ezért túl kevés víz mozdult meg ahhoz, hogy máshol is pusztítson. Amikor a hullámok a mélyebb vizekre értek, akkor elvesztették magasságukat. A szigetek a formájuk miatt úszták meg a veszélyt: a vulkáni eredetű szárazföldek úgy állnak a tengerben, mint a ceruzák és nincs olyan talapzatuk, amin a hullámok megerősödhetnének.

A hajók néha csak átkelnek a cunamin

Mivel a cunamikat a nyílt tengeren alig lehet észrevenni, a hajósok gyakran gyanútlanul haladnak át rajtuk. A Hawaii-szigetek ezzel szemben hegyvonulatként magasodik az útban, ahol néhány méter magas cunamik okoztak csekély mértékű kárt. Japánban 1200 GPS-állomás található, amelyek műholdon keresztül mutatják az ország helyzetét. Ezeket azért helyezték ki, mert a földmozgások előjelei lehetnek egy vulkánkitörésnek. Most ezek a szenzorok azt is jelzik, hogy milyen hatása volt a földrengésnek: Japán egycsapásra négy és fél méterrel közelebb került az Egyesült Államokhoz, de az ország nem egyforma mértékben csúszott. Délnyugaton csak kilenc millimétert haladt kelet felé, de a tengerfenéken négy és fél méternél nagyobb mértékű is lehet az elcsúszás, csak ott nincs GPS, ami mérje.

A szárazföldi eszközök másféle mozgást is észleltek. Északkeleten Japán 75 centimétert süllyedt, amelynek végzetes következményei lehetnek, mert a cunamik így még mélyebben juthatnak be a szárazföld belsejébe.

Hat és fél percenként megremeg a föld

A hatás nemcsak az embereket érintette: a földgolyó még mindig remeg, mióta a földrengés megrázta – úgy leng, mint egy harang: az egész bolygó hat és fél perces periódusidővel leng ki, derítették ki a bonni egyetemen. Az egész Földön hullámzik a talaj, de csak néhány tizedmilliméternyit. Mivel az egész bolygó remeg, ezek óriási energiát keltenek. Ha az embereknek jobb lenne a füle, akkor hallanák az egész Földet morogni, de ezek a zajok tizenegy oktávval lejjebb vannak annál, mint amit az emberi fül észlelni képes.



A bolygó szinte megcsavarodott, megrövidültek a nappalok

A Föld tengelye 17 centiméterrel mozdult el a NASA szerint. A rengés szinte megcsavarta a bolygót és ezzel megrövidült a nappalok hossza, bár ennek a mértéke igen csekély. A kutatókat megrázták a történtek, úgy vélték, hogy ilyesmi sohasem történhet meg. Egy 9-es erősségű földrengés Japán partjai előtt szerintük sohasem következhetett volna be. Ehhez hasonló nyomokat sem a tengerfenéken, sem a szárazföldön nem találtak. Az elmúlt évszázadokban nem volt olyan rengés, ami ilyen erős lett volna, a cunamik ellen pedig méteres magasságú falakat építettek, amelyek Japán északkeleti részét veszik körbe.

A tektonikus lemezek ütközésének módja is egy megarengés ellen szólt: az óceáni lemez szokatlanul meredeken csúszik az ázsiai kontinens alá. Ez azért van így, mert a kőzet nagyon régi, hideg és nehéz, ezért az elmélet szerint kevésbé erősen súrlódnak egymáson, és nem is renghet olyan sűrűn. Az élet rácáfolt erre, a cunami a falak felett pedig egyszerűen átcsapott.

Tévedtek a kutatók

Most a kutatóknak be kellett ismerniük, hogy az elméleteik tévesek voltak és azt is, hogy nem vették figyelembe a veszélyre figyelmeztető jeleket. A lemezek kora miatti feltételes biztonságot a 2004 karácsonyán Szumátrán történt cunami és földrengés már meg kellett volna, hogy cáfolja, ismerte el Emile Okal, az Evangston Egyetem geofizikusa. Ráadásul Japán északkeleti része egyre inkább meghajolt, és a keletkező nyomás levezetésére csak egy igen erős földrengés lehetett képes. Okal szerint a történtek figyelmeztetésként kell, hogy szolgáljanak más régióknak is: Tonga és a Karib-szigetek térségének északkeleti része hasonlókkal kell, hogy szembenézzen. Minél pontosabban vizsgálják a kutatók az altalajt, annál több katasztrófa nyomára lesznek figyelmesek.

Pontosan megjósolta a cunamit a szakértő

Japán északkeleti részén volt már néhány cunami, erről árulkodnak a történelmi feljegyzések és a geológiai térképek is, de épp a legsúlyosabbról feledkezett el mindenki. 2001-ben Koji Minoura, a szendaji egyetem geológusa felfedezte, hogy a most érintett régiót 869-ben egy megacunami árasztotta el. Mivel az esemény olyan régen történt, írta Minoura, „egy nagy cunami valószínűsége egyértelműen magas”. A prognózis döbbenetesen pontos volt, de a tanulmány csak most, a történtek után lett híres.

(Der Spiegel)

   

Egy lépéssel közelebb az élet keletkezésének rejtélyéhez

Valószínűnek tűnik, hogy az élet keletkezéséhez vezető kémiai evolúció során a ribonukleinsavak jelentek meg először, s ezek továbbfejlődése vezethetett a sokkal stabilabb DNS-molekulák kialakulásához.

Az első sejtekben tehát az információtárolás szerepét az RNS tölthette be, és a másolásához szükséges enzimműködést is RNS-molekulák biztosították. Az eddig szintetizált RNS-enzimek csak nagyon rövid RNS-darabkákat tudtak létrehozni, de brit kutatóknak most jelentős mértékben sikerült kitágítaniuk ezt a határt.

Közel harminc éve, 1982-ben fedezték fel, hogy egyes természetes biokémiai folyamatokban nem fehérjék, hanem RNS-molekulák szerepelnek biokatalizátorként, azaz enzimként (ezek az úgynevezett ribozimok). Az RNS-ek enzimatikus aktivitása felvetette a gondolatot, hogy a fehérjék és a nukleinsavak evolúciós "összehangolódása" előtt az élet (de legalábbis a kialakulásához vezető folyamat) egy olyan állapotban létezhetett, amelyben az RNS-molekulák töltötték be mind az információtárolás, mind pedig az információ átírásának szerepét. Az evolúció e feltételezett lépcsőfokát RNS-világnak, az ebben az időszakban élt hipotetikus élőlényeket pedig ribo-organizmusoknak nevezték el.

Néhány dolog azonban sokáig megakadályozta, hogy az evolúcióbiológusok többsége magáévá tegye az RNS-világ elképzelését. Az egyik, hogy eddig mindössze nyolc, természetes körülmények között előforduló ribozimot sikerült felfedezni, ami igen kevés az egykori RNS-világ enzimatikus folyamatainak katalizálásához. A másik, hogy az RNS-enzimek a fehérjékhez képest igen nehézkes és megbízhatatlan enzimeknek bizonyultak.

Az elmúlt évtizedben - egyre kifinomultabb technológiákkal - különféle ribozimok sokaságát szintetizálták a laboratóriumokban. Abból indultak ki, hogy amennyiben mesterséges úton sikerül megfelelő aktivitású RNS-enzimeket előállítani, úgy feltehetjük, hogy ilyenek egykor természetes állapotban is léteztek, csak azóta eltűntek az élet színpadáról.

Az eddigi legjobb RNS-polimeráz ribozim (azaz RNS-t szintetizáló enzim), az úgynevezett R18 azonban mindössze maximum 14 bázisból álló ribonukleinsavat tudott létrehozni. Ez nagyon kevés, pláne azt is figyelembe véve, hogy maga az R18 196 bázispár hosszú. Ráadásul az R18 nem is "hajlandó" akármilyen bázissorrendű templátot lemásolni.

Aniela Wochner, a cambridge-i MRC Molekuláris Biológiai Laboratórium kutatója munkatársaival az R18 hatékonyabbá tételét tűzte ki célul. Ennek folyamán először sikerült egy olyan változatot találni, amely képes volt 95 bázispár hosszú RNS-t szintetizálni, de csak a "kedvelt" templátjáról. Ezt a ribozimot tC19-nek nevezték el.

Ezután az R18 ötvenmillió véletlenszerű mutációját vizsgálták meg, és sikerült olyan változatokat találni, amelyek kevésbé "válogatóssá" tették a ribozimot. Ezeket a mutációkat a tC19-be átültetve hozták létre a 198 bázis hosszú tC19Z nevű ribozimot, amely szintén majdnem 100 bázispár hosszú RNS-ek szintézisére képes, viszont sokkal rugalmasabb az elfogadott templátok tekintetében. A kutatók eredményeiket a Science folyóirat április eleji számában tették közzé.

Noha a fő célt - olyan ribozim létrehozását, amely képes legalább saját magával egyenlő hosszúságú ribonukleinsavat szintetizálni - még nem sikerült elérni, a kutatók megtöbbszörözték az eddigi leghatékonyabb RNS-polimeráz kapacitását. Ez reményt ad arra, hogy előbb-utóbb sikerül szintetizálni egy jól működő RNS-replikázt is, amelynek léte elengedhetetlen az RNS-világ elméletének bizonyításához.

Forrás: Origo

A gyógynövényekről minden, amit tudni érdemes!

A fitoterápia a növények vagy egyes részeik terápiás célú felhasználásával foglalkozó tudományág. A gyógynövények alkalmazása elsősorban népgyógyászati hagyományokon és irodalmi adatokon alapul. Segíthetnek egészségünk megőrzésében illetve számos betegség kezelésében. Nem kevés növényi hatóanyagból később gyógyszereket is fejlesztettek.

A gyógynövényhasználat története

Ez a gyógyítás egyik legrégibb formája, az orvostudomány korai szakaszának történetét jelenti. Az ősi nagy kultúrák, civilizációk kivétel nélkül ismerték és alkalmazták a gyógynövényeket, gyakorlatilag az összes betegség kezelésére. Európába a gyógynövény ismeretek a Közel-Keletről jutottak el a keresztes háborúk idején.

Számos orvoslási rendszer a gyógynövények használatán alapul, mint a hagyományos kínai orvoslás, az indiai (ayurvédikus) gyógymódok, illetve a bennszülött indián és ausztrál népek hagyományos orvoslása. A nyugati szemléletben is helyet kapnak a növényi hatóanyagok, számos ma is alkalmazott szintetikus gyógyszer létezik, amelynek hatóanyaga eredetileg valamilyen növényből származik

A növényi terápia a különböző orvoslási rendszerekben mindössze abban egyezik meg, hogy mind gyógynövényeket alkalmaz. Azonban mindegyik más-más növényt használ, máshogyan dolgozzák fel azokat, eltérő az alkalmazás módja és különböző filozófiai elképzelések képezik a gyógyítás alapját.

Bár a hagyományos nyugati orvoslásban a gyógynövények használata "alternatív" vagy "kiegészítő" módszernek számít, a világ jelentős hányada - elsősorban a fejlődő országok lakosai - számára még mindig a betegségek kezelésének egyetlen elérhető formája.

Megközelítőleg 400.000 a ma ismert és leírt növényfajok száma, ezeknek azonban csak töredékét vizsgálták meg, és alkalmazzák terápiás célokra. A kutatók szerint számos növény vár még arra, hogy a benne rejlő gyógyhatást felismerjék. A gyógyszergyártók is aktívan kutatják a növényi hatóanyagokat pl. antibiotikumok és egyéb új gyógyszerek kifejlesztése céljából.

Hogyan hatnak a gyógynövények?

Növényi drognak nevezzük a gyógynövények (legtöbb) hatóanyagot tartalmazó részét.
Ez lehet a növény bármely része; gyökér, levél, szár, virág, termés, kéreg. Nem összetévesztendő a hétköznapi értelemben vett drog, vagyis kábítószer fogalmával, melyet a központi idegrendszerre ható, illegális pszichoaktív szerekre használunk.

A növények nagy számban tartalmaznak olyan vegyületeket, amelyek az emberre nézve valamilyen – pozitív, vagy negatív - élettani hatással rendelkeznek.

Növényi hatóanyagcsoportok

Alkaloidok: nitrogéntartalmú gyűrűt tartalmazó szerves vegyületek. Számos alkaloidnak jellemző központi idegrendszeri hatása van, pl. a koffein serketnő hatású, de ismert az ópiátok erőteljes fájdalomcsillaíptó hatása vagy a datura alkaloidok igen erős mérgező hatása.

Polifenolok: fenolgyűrűs szerves anyagok, pl. antociánok, amelyek főként színanyagok, izoflavonok, fitoösztrogének, amelyek lényegében növényi ösztrogén hormonok.

Terpenoidok: terpénszármazékok, kémiailag izoprén-vegyületek. Lehetnek monoterpének, szeszkviterpének, di- és triterpének. A rózsa és a levendula pl. monoterpéneket tartalmaz. A katrotinoidok adják a paradicsom, répa stb. színeit és vitaminszerű anyagait. A tiszafa-fajokból származó taxánok pedig pl. daganatellenes szerekként gyógyszerrfejlesztésre is kerültek.

Glikozidok: glukóztartalmú molekulák, ahol a glukóz egyéb, bioaktív szerves anyaghoz kapcsolódik. Enzimatikus úton bomlik, ekkor tud hatni a bioaktív vegyület. A növényben ez egyfajta védekező mechanizmusként is működik. Pl. a cseresznyefajok ciano-glikozidjai csak akkor szabadulnak fel, ha növényi kártevő rovar támadja meg a fát.

A gyógynövényekben lévő hatóanyagok hasonló mechanizmus szerint működnek, mint a szintetikus gyógyszerek. Sőt ezek közül néhányat még mindig az eredeti gyógynövényből állítanak elő. Ilyen például a malária ellenszere a kinin, amelyet a cinkona fa kérgéből vonnak ki, vagy az igen erős fájdalomcsillapító, bódító hatású morfin, és származékai, amelyeket a mák nyers gubójából vonnak ki. A szakértők azonban úgy vélik, hogy az egész gyógynövényt fel kell használni, hogy annak értékes hatóanyagai egymást segítve és kiegyensúlyozva érvényesüljenek. A növényi drogok hatása hosszabb távú, kúraszerű alkalmazás során érvényesül, azaz általánosságban nem léteznek gyorsan ható növényi készítmények.

A növényi drogok használata azért lehet előnyös, mert egyes esetekben hasonlóképpen hatásosak lehetnek, mint a szintetikus gyógyszerek, ám használatuk azokkal ellentétben nem jár (olyan súlyos) mellékhatásokkal. Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy a növényi hatóanyagok közül egyesek ugyanolyan erősek lehetnek, és a nem megfelelő használatuk a szintetikus szerekhez hasonlóan nemkívánt hatásokat, például májkárosodást okozhat. Sőt az arra érzékenyeknél allergiás reakciókat is kiválthatnak.

Továbbá a gyógynövények ugyanúgy kölcsönhatásba léphetnek egymással, illetve módosíthatják a hagyományos (vényköteles és vénynélkül kapható) készítmények hatását. Például az orbáncfű a fogamzásgátló szerekkel léphetnek interakcióba, illetve antikoaguláns (véralvadásgátló) gyógyszer szedése mellett a Gingko biloba kivonatot tartalmazó szerek növelhetik a vérzés veszélyét.

Hogyan alkalmazhatóak a gyógynövények?

A növényi hatóanyagok számos formában állnak rendelkezésünkre, és alkalmazhatóak külsőleg, illetve belsőleg is.

Belsőleg történő alkalmazás:

• folyékony növényi kivonatok (tinktúra – alkoholos kivonat, oleum – olajos kivonat, cukrot is tartalmazó szirupok)
• teák, porok, szárított növényi részek, illetve az ezekből készült vizes oldatok: főzetek, forrázatok
• tabletták, kapszulák

Külsőleg történő alkalmazás:

• fürdők
• kötések, borogatások, pakolások
• tapaszok
• kenőcsök
• olajok

Milyen állapotok, betegségek kezelhetőek gyógynövényekkel?

Mielőtt elhatározzuk, hogy természetes módszerekkel, gyógynövényeket szeretnénk alkalmazni egészségünk megtartása, vagy visszanyerése érdekében, érdemes szakemberhez fordulni. A fitoterapeuta a beteg egyéni jellemzőit és igényeit figyelembe véve előírja, hogy egyes állapotok és tünetek kezelésére milyen gyógynövényeket, hogyan és mennyi ideig szükséges alkalmazni.

Növényi drogokkal kezelhető leggyakoribb állapotok:

• Bőrproblémák: pikkelysömör, ekcéma, akne.
• Gyomor és bélrendszeri panaszok: emésztési problémák, gyomorfekély, irritábilis bél szindróma, gyomorégés.
• Szív- és érrendszeri betegségek: angina, magas vérnyomás, visszeresség, lábszárfekélyek.
• Nőgyógyászat: premenstruációs szindróma, klimaxos tünetek
• Egyéb állapotok: álmatlanság, izületi gyulladás, stressz, fejfájás, migrén, felső légúti fertőzések, húgyúti fertőzések, allergia.

Fontos, hogy mindig közöljük a fitoterapeutával, hogy milyen „hagyományos” készítményeket szedünk, illetve a kezelőorvost is tájékoztatni kell róla, ha a hagyományos kezelést kiegészítő terápiaként gyógynövényeket alkalmazunk. Soha nem szabad az orvos tudta és beleegyezése nélkül megszakítani a gyógyszerek szedését gyógynövények ill. egyéb készítmények miatt (pl. homeopátiás szerek).

Gyógynövények hazánkban

A hazai flóra bővelkedik gyógynövényekben, ha elég biztos növényismerettel rendelkezünk, akkor ezeket magunk is begyűjthetjük. Ezt ajánlatos az utaktól és a mezőgazdasági területektől távol, minél tisztább helyen megtenni, majd tisztítsuk és szárítsuk meg őket, és a felhasználásig tároljuk száraz helyen.

A gyógynövénykészítmények piacra kerülésének szabályozása egy európai uniós rendelet alapján 2010.04.01-től megváltozik. A csak egyféle gyógynövényt (pl. kamilla, menta, csalán, stb.) tartalmazó termékek továbbra is változatlan feltételekkel kerülhetnek forgalomba. A gyógynövénykeverékek, melyek eddig a "gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény" kategóriába tartoztak, a továbbiakban gyógyhatással való hivatkozással nem hozhatóak forgalomba.

Az ilyen készítmények gyártóinak tehát a terméket "hagyományos növényi gyógyszerré" kell átminősíttetni, amely eljárás jelentős költséggel jár. Ha a gyártó nem képes ezt kifizetni, vagy a készítmény a bevizsgálás során nem bizonyult alkalmasnak rá, hogy gyógyszerré minősítsék, étrend kiegészítőként, vagy élelmiszerként kerülhet forgalomba. Ebben az esetben a terméken nem lehet betegség megelőzésére, gyógyítására, vagy kezelésére vonatkozó tulajdonságokat feltüntetni.

Az újfajta szabályozás célja a fogyasztók védelme azáltal, hogy a forgalomba kerülő gyógynövénykészítmények szigorúbb ellenőrzésen mennek keresztül. Hátránya lehet, hogy a gyógyszerré minősítés magas költségét csak a nagy és tőkeerős cégek képesek kifizetni.

mydr.com.au, www.gyogynovenyszovetseg.hu

Szerző: Ehardt Andrea

Forrás: egeszsegkalauz.hu

Mégis létezhet az antianyag-galaxis? Először figyeltek meg anti-héliumot

Úttörő eredmény: antihélium-atommagokat észleltek egy amerikai részecskegyorsítóban. Ez az eddigi legnehezebb anti-atommag. Ha az űrben is sikerülne észlelni, akkor mégis létezhetnek antianyag-galaxisok.

Az általunk ismert Világegyetemben nem látunk antianyagból álló galaxisokat. Ezeket óriási ragyogás övezné, mert antianyaguk találkozna az őket övező anyaggal, és a részecskék energiává alakulnának át (szétsugárzódnának). Ilyet egyelőre nem sikerült megfigyelni a csillagászoknak: az általunk belátható Univerzumban nincs jelentős mennyiségű antianyag.

Az Univerzum kezdeti eseménye, a Nagy Bumm után közvetlenül azonban olyan gyors volt a tágulás, hogy egyes tartományok az általunk most belátható részeken kívülre kerülhettek. Az is lehetséges, hogy néhány ilyen, általunk nem ismert tartományban az antianyag dominál az anyag felett.

Kérdés, hogy az általunk ismert Világegyetemben miért az anyag uralkodik? Hová tűnt belőle az antianyag? A Nagy Bumm során ugyanis az elméletek szerint egyenlő mennyiségben kellett keletkezniük. Erre a kérdésre a Nagy Hadronütköztető (Large Hadron Collider, LHC) egyik kísérletétől, az LHCb-től remélik a választ.

Most azonban egy másik gyorsítótól, az amerikai Relativisztikus Nehézion Ütköztetőtől (RHIC, Brookhaven National Laboratory) jelentettek be az antianyag-kutatással kapcsolatos eredményt. A STAR-kísérletben először figyelték meg antihélium-atommagok keletkezését.

Az antihélium-atommagok (más néven anti-alfarészecskék) két antiprotonból és két antineutronból állnak, szemben a "normális" hélium két protonjával és két neutronjával. Ez a hélium 4-es tömegszámú, a leggyakoribb és legstabilabb izotópjára vonatkozik (4He).

Az antihélium-atommagok (más néven anti-alfarészecskék) két antiprotonból és két antineutronból állnak. Keletkezésüket először figyelték meg az amerikai Relativisztikus Nehézion Ütköztetőben (RHIC)

Hogyan jött létre antihélium a STAR-detektorban? Ha az antiprotonokat és antineutronokat tovább bontjuk, akkor azt látjuk, hogy mindkettőt úgynevezett antikvarkok (a kvarkok antipárjai) alkotják. A RHIC-nél óriási energiára felgyorsított arany-atommagokat ütköztetnek egymással. Az ütközések során egy igen rövid időre létrejön a kvark-gluon-plazma, amelyben szabadon fordulnak elő a kvarkok és antikvarkok (illetve az őket összetartó gluonok). Ilyen "ősanyag" az Univerzum kezdetekor töltötte ki a teret, és ebből jöttek létre az általunk ismert részecskék.

Mivel a kvark-gluon-plazma antikvarkokat is tartalmaz, a kísérletek során antiatommagok is összeállhatnak belőle. A hélium 4-es tömegszámú változatához nem kevesebb mint 12 antikvarknak kellett összeállnia teljesen véletlenül (az antiprotonok és antineutronok is 3 antikvarkot tartalmaznak). Közel egymilliárd arany-arany ütközés adatai között 18-szor észlelték a kétszeresen negatív töltésű antihélium-4-atommag keletkezését.

"Ilyen még nem volt. Iszonyú kicsi a valószínűsége, hogy egyesüljön 12 darab antikvark, de ezek szerint mégis megtörténhet ezen az energiasűrűségen. Főleg az a meggyőző, hogy az antihélium 3-as tömegszámú izotópját is látják, továbbá az antihélium-3 és az antihélium-4 aránya egyezik az elméleti előrejelzésekkel" - mondja Horváth Dezső, az MTA KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet (RMKI) fizikusa, aki az antianyag kutatásával is foglalkozik a CERN-ben.

A kísérletek során a hélium-3 és a hélium-4 atommagjai és ezek antianyag-megfelelői is keletkeztek, a szimulációk által várt arányban és az elméletek által megjósolt tömeggel

Az eredmény birtokában nagyobb az esély arra, hogy az űrben is felfedezik az antihéliumot. A tervek szerint április 29-én startoló Endeavour űrrepülőgép fedélzetén jut el az űrbe az AMS (Alpha Magnetic Spectrometer) nevű részecskefizikai műszer, amelynek fő célja az anyag különleges fajtáinak - antianyag, sötét anyag - keresése. Ha az AMS is találna antihéliumot, akkor felmerül a lehetőség, hogy az Univerzum általunk ismert részeiben mégiscsak létezik antianyag. Ami a földi kísérleteket illeti, az LHC ALICE nevű kísérletében a RHIC-nél is pontosabb megfigyelésekre lesz lehetőség.

Forrás: origo.hu

Tibetben 2900 éve is végeztek agyműtétet

Agyműtétet már legalább 2900 éve végeznek – jelentette ki múlt héten egy Tibet-kutató a tibeti Tripitaka enciklopédia áttanulmányozása után.

„Az enciklopédia világosan leírja, hogy mikor és hogyan végeztek agyműtéteket” – mondta el Karma Trinley, a lhászai Tibeti Egyetem segédprofesszora. A tibeti irodalmat, a buddhizmust és kalligráfiát kutató szakember bő négy évtizede, 1970-ben kezdte el tanulmányozni a Tripitakát. „Ebben részletesen lehet olvasni arról, hogy egy indiai orvos hogyan szemléli idősebb sebész kollégáját, amint az agyműtét hajt végre egyik páciensén” – tette hozzá.

A Tripitaka szerint az indiai orvos nem vett részt a műtétben, de a beteg beleegyezésével megtekinthette az operációt. A páciens komoly fejfájással küszködött, s sokszor kemény tárgyakba verte fejét, hogy így enyhítse fájdalmait – írja a könyv. Amikor Tsogyel látta, hogy kollégája egy csipesszel közeledik a beteg agyához, rákiáltott, hogy azt először fel kell forrósítani. „Tsogyel elismert szakember volt, az agysebészeten kívül az összes orvosi eljárást ismerte” – fogalmazott Trinley. „A sebész végül megfogadta tanácsát, a műtét pedig sikeresen lezajlott” – tette hozzá.

A Tripitaka a buddhista írások legkorábbi gyűjteménye. A benne foglalt információkat szóban adták tovább, végül az i.e. 3. században jegyezték fel. A két részből – Gangyur és Dangyur – álló gyűjteményt szankszritból fordították le; a Gangyur a buddhizmus alapítója, Sakjamuni tanításait tartalmazza, míg a második rész a Gangyur interpretációiból áll össze, indiai és tibeti buddhista vezetők, tudósok és fordítók tollából, benne filozófiával, logikával, irodalommal, nyelvészettel, művészetekkel, asztronómiával, orvoslással, építészettel és különböző időszámításokkal.

Az ősi agyműtétekre először 1998-ban találtak utalást: a régészek a Csinghaj-Tibet-medencében egy olyan ember földi maradványát fedezték fel, akinek koponyáján minden valószínűség szerint műtétet végeztek el; a beavatkozásra ötezer évvel ezelőtt került sor.

Forrás: Múlt-kor

A csodálatos emberi agy képességeiről

A mai ember valamiért lebecsüli saját agyának képességeit. Agyunk bármire képes! Gondoljunk csak bele, a vizsgálatok szerint egy átlagember agyi kapacitásainak mindössze 1-3%-át használja ki. Mire is használjuk hát azt a többi 97%-ot?

Csak néhány példa 30 éves, főként intenzív osztályon szerzett betegágy melletti tapasztalataimból:

• Azok közül a betegek közül, akiknek minden esélye meg lett volna a gyógyulásra, orvosilag és statisztikailag 100%-os eséllyel gyógyultan kellett volna távozniuk a kórházból, néhányan meghaltak. Csak azért, mert nem volt miért éljenek, nem volt, ami motiválja őket az életre. Egyszerűen feladták.

• Azok közül, akire orvosilag, statisztikailag kimondtuk, hogy semmi esélye arra, hogy túlélje a betegségét, néhányan saját lábon, gyógyultan távoztak, és még sok-sok évig éltek teljes, boldog életet. Mert meg akartak gyógyulni. (Volt közöttük gyógyíthatatlannak ítélt, áttételes rákos, volt olyan is, akinek betegsége miatt bélrendszere nagy részét el kellett távolítani, volt kómás beteg, akiről lemondtunk... és a sort folytathatnám).

Ha valaki meghallja azt a kifejezést, pszichoszomatikus betegség, azt gondolja, valami degradálót mondtunk.

Nem. Mindössze tisztában kellene lennünk azzal, hogy az agy sok mindenre testi tünetekkel reagál. Olyan problémák (félelem, betegség, fájdalom, gyász, felnőtté válás, szerelmi csalódás, stb), amelyeket nem tudunk feldolgozni, olyan gondok, amelyeket esetleg megfogalmazni sem tudunk, mert az agy olyan mély rétegeiben raktározódnak, amelyet leginkább tudatalattinak nevezünk, végső soron betegségekhez fognak vezetni. Ezzel szemben olyan betegségeket, amelyeknek a hagyományos orvoslás nem találja okát, saját akaraterőnkkel és agyunkkal képesek lehetünk legyőzni.

Az ember pszicho-szomatikus és szomato-pszichés egység. Ez azt jelenti, hogy a testi betegségek mélyreható pszichés változásokat generálnak, és ezek a pszichés változások további testi tüneteket okozhatnak, végső soron egy ördögi körbe kergetve a beteget, végeláthatatlan betegségeket, vagy testi tüneteket okozva.

A tagadás nem megoldás!

Fel kell ismernünk, ha a betegség oka saját félelmünk, tudatosítanunk kell a tudatalattit, és segítenünk kell agyunknak, hogy feldolgozza azokat a bennünket ért stresszelő tényezőket, amelyek felett esetleg mindezidáig elsiklottunk.

Segítség lehet ebben a jóga, reiki, kineziológia, és még számos lélekkel és test-lélek egységével foglalkozó gyógyító ágazat.

A test-lélek-szellem folyamatos kölcsönhatásban vannak. Egészségről csakis akkor beszélhetünk, ha az ember teljes egésze, test, szellem és lélek egyaránt egyensúlyban van, békében és harmóniában él önmagával és a világgal, elfogadja azokat a körülményeket, amelyek (kívül és belül) körülveszik. Ha a hármas egység egyensúlya bárhol megbomlik, az egyensúlyvesztés betegséghez, vagy betegségek, és tünetek láncolatához fog vezetni.

Forrás: Holisztikus blog

Apollo 20: Az eltitkolt küldetés?

Nemrégiben kiszivárgott hírek szerint 1976-ban az Apollo-20 program keretében titkos amerikai-szovjet Hold-misszióra került sor egy gigantikus, lezuhant földönkívüli űrhajó feltárása céljából. Az expedíció állítólag sikerrel zárult, és nem csak az idegen űrhajót sikerült megtalálni, hanem egy földönkívüli nő meglepően jó állapotban maradt holttestére is rábukkantak az űrhajósok.

Mindez valóban hihetetlennek tűnik, már csak azért is, mert az Apollo-program hivatalosan csak 17 küldetésből állt, és valljuk meg őszintén, meglehetősen merész állítás, hogy egy idegen űrhajó heverne a Hold felszínén a kiváló Magyar matematikus, fizikus és csillagászról, Izsák Imre Gyuláról elnevezett Izsak-D kráter közelében. Ráadásul egy Hold-misszió sikere nem csak három űrhajós szakértelmén, hanem a több száz fős földi kiszolgáló személyzet összehangolt munkáján múlik. Miként lehetett volna ezt titokban tartani ?
 

A történetet nyilvánosságra hozó, a Légierő egyik volt specialistája, a Bell Laboratories korábbi alkalmazottja, a ma Ruandában élő 78 éves William Rutledge szerint egyszerűen. A misszió ugyanis 1976 augusztusában a Légierő és nem a NASA titkos űrküldetése volt. Rutledge 2007 áprilisa óta tárja nyilvánosság elé fotókból, videófelvételekből álló különös bizonyítékait.

E dokumentumok szerint az 1971 júliusában indított Apollo-15 holdra szállása során az űrhajósok (D. R. Scott, A. M. Worden és J. Irwin) több felvételt is készítettek az Izsak-D kráter térségéről, amelyek némelyikén egy hatalmas objektumot fedeztek fel, félig egy kisebb kráter oldalába fúródva. A felfedezést követően, 1972. május 24-én az Egyesült Államok akkori elnöke, Richard Nixon Moszkvában a hidegháború kellős közepén aláírta a közös szovjet-amerikai űregyezményt, amely lehetővé tette nem csak a Szojuz-Apollo-küldetést, hanem a későbbi titkos szovjet-amerikai holdra szállást is.

Az utolsó küldetés?

Tény, hogy ezt követően az Apollo-küldetéseket szinte azonnal leállították és így hivatalosan az Apollo-17 űrhajósai voltak az utolsók, akik 1972 decemberében a Holdra léphettek. Ezzel párhuzamosan megkezdődtek a Szojuz-Apollo program előkészületei, annyira gyorsan, hogy 1973-ban, Párizsban már be is mutatták a küldetés résztvevőit, akik Houstonban és Csillagvárosban csiszolódtak össze, természetesen megtanulva egymás nyelvét is.

Mint ismeretes, a Szojuz-Apollo program sikeresen lezajlott, ám Rutledge szerint ezzel nem ért véget az együttműködés a két fél között, és az eredetileg valóban 20 küldetésre tervezett Apollo-missziók folytatódtak. Az Űrhajózási Lexikon (1984) magyar szerkesztői ugyan megemlítik az Apollo-21-et is. (Húszat a holdraszálláshoz, egyet pedig a Szojuz-Apollo misszióhoz. Ellenben a Szojuz-Apollo program ismertetésénél nem említik, hogy a küldetésben az Apollo-18 vett részt, csak mint Apollo-űrhajót emlegetik az amerikai űrhajót).

Az Apollo-programok tehát nem álltak le, hanem a NASA-tól átvette azokat az Amerikai Légierő, és így az Apollo-19, illetve az Apollo-20 űrhajókat a floridai Kennedy Űrközpont helyett a kaliforniai Vandenberg Légibázisról indították. A cél egyértelműen az Izsak-D kráter közelében található űrhajó felderítése volt (állítólag 3500 méteres az űrhajó).

Az Apollo-19 legénysége azonban 1976 tavaszán, a földi kiképzés során halálos balesetet szenvedett. Az űrhajósok közül két nevet emlegetnek. Az egyikük a titokzatos Stephanie Ellis (1946-1976) aki az első amerikai űrhajósnő lett volna (a megtisztelő címet végül 1983 júniusában a Challanger hetedik küldetésének (STS-7) specialistája, Sally K. Ride kapta meg) míg orosz részről Alekszej Vasziljevics Szorokin (1931-1976) neve vált ismertté, aki valóban űrhajós volt (bár Űrhajózási Lexikon meg sem említi), ráadásul valóban ez idő tájt vesztette életét. A hold-komp pilótáját, az Apollo-20 missziójához eredetileg kijelölt Jack Robert Lousma-t, aki az amerikai tengerészgyalogság ezredese volt, azonban a légierő lecserélte egy küldetés-specialistára, így Lousma 1973 szeptemberében eljuthatott az űrbe a Skylab-3 személyzetének tagjaként. Az Apollo-19 űrhajó ekkor még a NASA tulajdonában volt, és felhasználták a Skylab programhoz.

A sikeres Küldetésre végül 1976 augusztusában került sor, amikor az Apollo-20 legénysége, egy orosz és két amerikai űrhajós, augusztus 16-án leszállt a Holdra. A legénység tagjai: John L. Swigert, Jr. (1931-1982) az Apollo-13 korábbi űrhajósa, William Rutletge, az USAF küldetés-specialistája, valamint Alekszej Arhipovics Leonov szovjet űrhajós. 144 órás holdi tartózkodásuk során beüzemelték az állítólag a Luna-24 által titokban oda szállított szovjet holdjárót, amely később is folytatta a kutatásokat illetve a magyar Pavlics Ferenc által tervezett holdautó utolsó példányán közlekedve felmérték az idegen űrhajót. Felfedezték az annak roncsaiból épített várost, illetve megtalálták egy E.B.E. Mona Lisa-nak elnevezett földönkívüli űrhajósnő holttestét, amelyet visszaszállítottak a Földre tudományos vizsgálatok céljából. Minderről a világhálón tucatnyi kép, számtalan fórum, amelyeken rendre fellángol a vita a felvételek hitelességéről.

Mivel közismert, hogy az Apollo-űrhajókat, a holdkompot, a műszaki és parancsnoki egységeket, a 111 méteres Saturn V rakétákat és a Pavlovics tervezte öt holdautót (Apollo-15-20) évekkel korábban elkezdték legyártani és összeállítani, ezekkel valamilyen szinten el kellene tehát tudni számolni. Aki azonban beleveti magát az Apollo-űrhajók leltárába, furcsa ellentmondásokra bukkanhat, és rá kell jönnie arra, hogy valami valóban nem stimmel az Apollo-missziók körül, s a megoldást talán épp az Apollo-20 eltitkolt küldetése jelentheti.

Hová tűnt egy űrhajó ?

Az Apollo-programot eredetileg 20 küldetésre szánták, és az ehhez szükséges valamennyi űrhajót megépítették. Az Apollo 11-17 valóban járt a Holdon ám az Apollo-15-ös holdkompja helyett a már modernebb Apollo-16-ét használták, és így tovább. Az Apollo-17 tehát az Apollo-18 holdkompját vitte magával. Az Apollo-15 kompja jelenleg a Kennedy Űrközpont látogató termének mennyezetén csüng. Az Apollo-18 űrhajó a Szojuz-Apollo programban vett részt. 111 méteres hordozórakétája műemlékként a floridai Kennedy Űrközpont udvarán található egy csarnokban. S-IVB harmadik fokozatából alakították ki a Skylab űrállomást, míg a holdkompját felhasználták az Apollo-17 küldetésben. Holdautójának sorsa nem ismeretes.

Az Apollo-19-et átkeresztelték Skylab 1-re, és ez juttatta fel a Skylab űrállomást, holdra szálló egységének alja a washingtoni Air and Space Museum-ban található, tetejéről a texasi Huntswille-i Múzeumba került makett. Az Apollo-19 műszaki-parancsnoki egységét a Kennedy Űrközpont Látogató Termében állították ki. Holdautójának sorsa ismeretlen.
 

Az Apollo-20 missziójára szánt Saturn V rakéta a rakétagyárban szintén texasi Huntswille Space and Rocket Center múzeumában található. Az Apollo-20 teljes műszaki-parancsnoki egysége, holdkompja és holdautója állítólag nem készült el. De mi van akkor, ha mégis...csak épp titokban tartották ezt? Pavlics Ferenc saját állítása szerint öt holdautó (Apollo 15-20) megépítésére kapott megbízást, és tőle tudjuk, hogy Szojuz-Apollo misszióhoz két Apollo-űrhajót alakítottak át. Amennyiben tehát a Hold-missziókhoz létezett egy Saturn V tartalék rakéta, úgy annak felhasználásával lényegében minden készen állt egy titkos küldetés megvalósítására.

Kriston Endre cikke

Forrás: Spear

Elmélet és gyakorlat: az asztrálprojekcióról röviden

A testelhagyás képességének elsajátítása időt, elszántságot és sok-sok gyakorlást igényel. Néhány ember számára elég pár nap, míg mások hónapokat vagy akár éveket gyakorolnak, mielőtt sikerülne nekik. De megéri a sok-sok fáradtságot!

Mi az asztrálprojekció?

Az asztrálprojekció - vagy testelhagyás - a tudat elválasztása a fizikai testtől. Sok dolgot csinálhatsz, amíg nem vagy a testedben. Például, meglátogathatsz egy közeli barátot, egy előző életet, beszélhetsz az elhalálozott szeretteiddel.

Mi az ezüstzsinór?

Ez egy rugalmas kötél vagy zsinór, amely a fejhez, vagy a test bármely más részéhez csatlakozik. A kötél hossza meghatározhatatlan. Mikor odakinn vagy, a kötél bármikor visszaránthat téged fizikai a testedbe. Én nem vagyok túl nagy szakértő e téren, még sohasem láttam az ezüstzsinóromat, és nem is igazán tanulmányoztam ezt a témakört. Ha szeretnél többet megtudni róla, akkor olvass utána, hisz épp elég írás szól az ezüstzsinórról vagy asztrálkötélről.

Félelmek

Mindannyiunknak megvannak a maga félelmei. Néha még csak észre sem veszed, hogy benned is ott vannak ezek a félelem. A félelmek csökkentik a testelhagyás esélyét.

Néhány példa ezekre a félelmekre:

• félelem az ismeretlentől
• félelem a haláltól
• félelem attól, hogy valaki vagy valami beleköltözik a testedbe, amíg odakint vagy
• félelem a vibrációktól
• félelem a fura zajoktól és hangoktól
• félelem attól, hogy nem tudunk majd visszatérni a testünkbe

Az egyetlen módja ezen félelmek legyőzésének, ha bátran szembenézel velük. Egyszer mindenképp szembe kell nézned velük, hát akkor minek halogatnád tovább? Az asztrálprojekció volt az eddigi legcsodálatosabb élményem az egész eddigi életem során. Néhány ember számára talán nem mindig kellemes, de ez csak azért van, mert megijednek attól, ami történik, megijednek ettől a számukra valószínűleg teljesen új helyzettől.

Néhány fontos dolog

Először is tudnod kell, hogy nem költözhet bele senki a testedbe, nem sérülhetsz meg fizikailag, nem ragadhatsz odakint, és természetesen nem is halhatsz bele az asztrálutazásba. Elegem van már az olyan weboldalakból, ahol mindenféle alaptalan félelmekkel ijesztgetik az asztrálutazni vágyókat. Semmi baj nem érhet. Én vagyok erre az élő példa, hisz már rengeteget asztrálutaztam, és lám, még mindig élek. De van néhány elsőre talán ijesztőnek tűnő dolog, amiről jobb, ha tudsz. Nekem egyetlen testelhagyásom járt csupán kellemetlen élménnyel. De akkor is visszajöttem élve, vagy nem?

Pár ijesztőnek tűnő dolog

1. Zajok - Amikor projektálsz hallhatsz hangokat, esetleg lépések zaját, vagy más fura neszeket. Ez természetes, ezért ne ijedj meg.

2. Vibrációk - Ezek furcsa ritmikusan pulzáló lüktetések, amelyek végighaladnak az egész testeden, mikor már közel vagy a kilépéshez. Ha nem érzed ilyesmit, akkor sem kell aggódnod. Mindenkinek más tapasztalatai vannak. Talán érzed őket, talán nem - mindkettő jó.

3. Asztrális látás - A látásod is sokféle lehet az asztráltérben. Egyes emberek látása kissé homályos, elmosódott, vagy van hogy semmit sem látnak. Amikor projektálok, én sem látok, hanem képek formájában érzékelem a környezetemet. Ha nem látsz tisztán, csak mond ki a következőt: "Világosságot most!" Ez talán segíthet kicsit.

4. Más Entitások érzékelése - Ez is teljesen normális. Úgy érezheted, hogy valaki van a közeledben, vagy hogy figyel valaki. Lehet, hogy csak a képzeleted játszik veled, de az is lehet, hogy van egy másik entitás is a szobában. Ne félj tőle, próbálj beszélni hozzá.

5. Nem ragadhatsz kint - Tudnod kell, hogy nem ragadhatsz odakint projektálás közben. Ha vissza akarsz jutni a testedbe, de nem tudod hogyan kell, csak gondolj arra, hogy már a testedben vagy, vagy csak gondolj a testedre. Egyetlen gondolat a fizikai testről, elég ahhoz, hogy visszakerülj a testedbe.

6. Búgó hang - Egy búgó, morajló hangot is hallhatsz közben. Ez is teljesen normális.

7. Hirtelen visszarántás - Ez egy kicsit idegesítő lehet, mert előfordulhat, hogy te még nem szeretnél visszatérni, de a fizikai tested hirtelen visszaránt magába - látszólag minden ok nélkül. Ez egy kissé kellemetlen érzéssel járhat.

8. Rázkódás - Néha, amikor visszatérsz a fizikai testedbe, a fizikai tested hirtelen rázkódni kezd. Bár ez valószínűleg akkor fordul elő, ha túl sok folyadékot ittál projekció előtt vagy pedig nagyon hirtelen térsz vissza.

A testelhagyás előidézésének ismertebb módszerei

Sok módszer létezik, és minden módszer más személynek felel meg. Attól, hogy egy módszer nem megfelelő a számodra, ne keseredj el, hanem próbálj ki egy másikat. Próbálj ki néhány módszert, amíg meg nem találod a számodra legmegfelelőbbet.

Néhány ismertebb módszer: Napszem-módszer, Kötél-módszer, Ringatódzás, Réveteg Bámulás, Monroe módszere, Kilebegés, egyéb vizualizációk, és még sok más módszer... ezekről bővebben egy későbbi cikkünkben írunk.

A testelhagyás és a tudatos álom

Projektálhatsz tudatos álomból is. Ez is egy módja a testelhagyás előidézésének. A tudatos álomban egyszerűen csak kiáltsd azt, hogy "Projektálni akarok!" vagy valami hasonlót. Sok ember nagyon hatásosnak találja a tudatos álomból való projektálást, mert úgy tűnik, hogy így sokkal könnyebb projektálni.

Megerősítések

A megerősítés is egy lehetséges módja a testelhagyás előidézésének. Ismételgesd elalvás előtt, hogy "Ma éjjel elhagyom a testem, és miután visszatértem, emlékezni fogok mindenre!" vagy valami hasonlót. Tömd tele a tudatalattidat testelhagyással kapcsolatos gondolatokkal - ez is növeli az esélyeidet.

Forrás: Rejtélyek Szigete

A drágakövek titkos világa őseink korában

Őseink nemcsak esztétikai okok miatt készítettek és hordtak szép ékszereket. Mindig is tisztában voltak a benne lévő ásványok és drágakövek titkos erejével, mágikus hatásával. Nem véletlen, hogy egyedül a magyarok Szent Koronája beavató erejű korona, mert az ékszerészek a múltban rendelkeztek a drágakövek erejének, mágiájának ismeretével.

Második rigmus: Magyar kincsek

A világ más földrészeinek ásványkincsekben gazdag lelőhelyeihez képest Európa lakói igencsak szűkölködtek.

Magyarországon őseink ékszerei közül kevés maradt az utókor számára. A szerencsés véletleneknek vagy írásos emlékeknek köszönhetően tudjuk milyen fémeket, ötvözeteket, (arany, ezüst, réz, vas, bronz, amelyeknek a részletes ismertetéséhez az Ásvány varázs II. fejezetben térek ki) és drágaköveket használt ékszereihez, használati tárgyaihoz a magyar nép.

A hun női viselet, csak abban különbözött a férfiakétól, hogy a fej körüli ékszerek változatosabbak, finomabb megmunkálásúak voltak. (diadémok, párosan viselt fülbevalók, borostyánból és egyéb kövekből fűzött nyakláncok, páros hajfonatdíszek).

A Hun diadémok külseje erősebb bronzlemez alapon, 3-5 cm széles lemezcsíkok között különböző nagyságú és formájú rekeszekben laposra csiszolt, vagy domború vörös gránitkövek ragyogtak. Huszonöt hun diadém maradt fenn épségben az utókor számára. Hazánkban Csornáról került elő az egyetlen Hun diadém.

Őseinknél is akárcsak a világ más tájain az ékszerek viselése elsősorban ártó varázslatok elhárítására, erőátvételre, valamint rangjelzésre szolgált. A hunoknál és a magyaroknál a harcosok ékes fegyverzete, lószerszáma a társadalmi helyzetét tükrözték.

A népvándorlás kori sírleletek ékszerei drágakövekkel díszített láncok, karkötők, fibulák. Gránátrekeszes technikával finomították az ékköveket. Szépapáink és szépanyáink elsősorban vörös gránitot, hegyikristályt, ónixot, és színes üvegpasztát használtak. Az ékszerek motívumai hellenisztikusak voltak. A rekeszzománcos ékszerek pompáját drágakövekkel emelték. A kövek szabálytalan csiszolása keleti hatású. A bizánci ékszerészeknél igyekeztek, a kövek eredeti nagyságát megtartani. A hódítások alkalmával szerzett kincseket őseink mindig beolvasztották és ötvös mestereikkel, újra elkészítették. Az idegen földről származó nyakékeket, gyűrűket sohasem használták eredeti formájukban.

Első századaink pazar kincseiről, egy-két darab kivételével, csak a krónikák beszámolóiból értesülhetünk. Mesés drágakövekkel kirakott gyűrűkről, csattokról, övekről, kardokról, serlegekről és lószerszámokról szólnak a korabeli feljegyzések. Egyházaink sem szűkölködtek. Ékes bizonyítéka ennek az állításnak, IV. László idejében íródott feljegyzés, amely a veszprémi székesegyház kirablásáról számolt be. A fosztogatók gazdag zsákmányra leltek. (tizenöt drágakövekkel kirakott aranykelyhet vittek el).

A XI. századi krónika szerint már szerepeltek gemmákkal, azaz vésett kövekkel, díszített feszületek, kelyhek miseruhák, könyvtáblák és kristályból faragott edények is.

Erzsébet királyné, V. László édesanyja, midőn ékszereit zálogba adta, leltárt készíttetett. A listán számos más kincs között egy korona szerepelt, amelyet ötvenhat smaragd- és zafír, valamint 50 rubin drágakő díszített. A másik jelentős ékszer a rubin és gyémánt csattal összekapcsolható, 995 igazgyöngyből álló nyakék volt.

Mátyás királyt, nemcsak igazságos, művelt és okos embernek ismerték, de a kincstárába is válogatott szépségű pazar ékszerek és drágakövekkel kirakott műkincsek sorakoztak. A pompás gyűjteményből az utókor számára nem sok maradt fenn. Egy csodálatos ötvösmunka „Mátyás kálváriája”, melyet dús zománcozás, igazgyöngyök és táblásan csiszolt drágakövek díszítenek. Az uralkodó gazdag gyűjteményének egy részét az ékszereket és a műtárgyakat Mária királyné, a mohácsi vész után külföldre vitte. A felvett leltár listája tartalmazott egy gyönyörű faragott kalcedon csészét, melynek arany foglalata volt és huszonkét rubin, huszonkét gyémánt, valamint negyvennégy igazgyöngy ékesített. Ezen kívül számos kristályedény, sótartó, kanna, kanál, amelyek szerpentinből, hegyikristályból készültek és aranyozott, vagy ezüstfoglalatuk volt. Ékszerek sokasága gyémánttal, rubinnal, smaragddal, zafírral és igazgyönggyel díszítve.

Hazánkban az ékszerek és a ruhadíszek a XVII. században inkább nyugati stílusban készültek, de a nemes urak díszfegyverei török hatásról árulkodtak. A kardokat, buzogányokat, pallosokat, tőröket, puskákat, lószerszámokat díszítő ékkövek között jelentős szerephez jutott a türkiz, és a gránit. Ebből az időből származik egy gyönyörű pallos, amelynek ezüsttokján vésett nefritlapok találhatók gazdagon díszítve türkizekkel és gránitokkal.

Magyarországon a XVIII. században a még meglevő egyházi kincseink jó részét, II. József rendeletére a szerzetesrendektől elkobozták. A kegytárgyak drágaköveit kitördelték és elárverezték, a nemesfémeket pedig beolvasztották. Sok hasonló eset fordult elő a történelem sodródó évszázadaiban, s ennek köszönhető, hogy a mesés ékszereiről híres magyarok kincsei a múlt homályába vesztek. 

 
 

Bottyán Szeli Sára