Az Eszmei Magyar Nemzeti Szocialista Párt Programja

Az

Eszmei Magyar Nemzeti Szocialista Párt Programja

2013

[Tervezet]

 Bevezető 

A program"világi" (szekuláris) felfogást tükröz, mert a magyarság vészhelyzete "világi" jelenség. [A vészhelyzet (szükséghelyzet) fogalommaghatározása: "olyan helyzet, amely azonnali kezelést igényel, amiben mindenkinek segítenie kell."] 

Azért pártprogram, mert nem csupán helyzetelemzést, hanem helyzetmegoldást is céloz. Ez utóbbira egy olyan társadalmi formációt tart alkalmasnak, amelynek egy - tömegerő mozgósítására alkalmas - politikai párt felel meg leginkább.

A program azért "eszmei" mert mint tervezet társadalmi belátásra (befogadásra) törekszik.

A Párt elnevezése a Nemzeti Szocialista Német Munkáspártot [NSDAP] juttatja eszünkbe és az idegen kedés érzetét váltja ki sokakban annál is inkább mert a német párt és annak vezetője Hitler az emberek tudatában egymástól elválaszthatatlan fogalmakká váltak, ám nincs a világtörténelemben olyan párt, ill. politikai személyiség, amelyekre az utókor annyi szennyet hordott volna mint éppen őrájuk. Miért van mégis, hogy Hitler és a Mein Kampfban megfogalmazott eszméi reneszánszukat élik? A Könyvet a Bibliánál több példányban adják ki szerte a világon. Gombamód szaporodik azoknak a politikai szerve zeteknek a száma, amelyek Hitler célkitűzéseinek megvalósítását teszik programjukká? E jelenség, a rosszalló csodálkozáson túl, tárgyilagos elemzést igényel, az okok feltárása és annak eldöntése végett, hogy ennek az eszmerendszernek a mai magyarság számára van e valami használható mondanivalója.

A nemzeti szocializmus alapgondolatát Hitler ekként határozta meg. "Hatalmunk leküzdhetetlenségének abban kell állania, hogy az 'egész' nemzet 'szellemileg' hozzánk csatlakozik. A nemzetiszocialista mozgalom nagy feladatok elé van állítva azáltal, hogy a nemzeti szocialista 'világnézetet' az egész nép köztulajdonává kell tennie. A vezetés lépésről-lépésre rendszeresen halad tovább az új Németországhoz vezető úton. A párt feladata lépést tartani, és az egész nemzetet 'szellemileg' is a vezetéshez kapcsolni. A mozgalom kétezer éves német kultúrát és történelmet vett át. Ő lesz a jövőben a német történelem és a német kultúra hordozója." [Hitler beszéde a nemzetiszocialista vezetők müncheni tanácskozásán 1933 ápr. 23-án.]
A nemzet erőinek ilyen módon tervezett és megvalósított egyesítése a legsúlyosabb kritikákat váltotta ki. A vele szemben alkalmazott közkedvelt szitokszó a "gleichschaltolás" [a hitlerista alapelveknek megfelelő erőszakos 'egyformává tétel, egyformásító irányítás'] lett. Egyaránt alkalmazták úgy a társadalomban és a gazdaságban, mint a szellemi élet területén végrehajtott változtatásokra. Ideértve a nép 'szellemi' hova tartozásának (identitás-tudatának) kérdését is. Ennek az a magyarázata, hogy az emberi tudat formálását (tudat-manipuláció) a zsidóság örökös privilégiumának tekinti - felhatalmazás nélkül, az egész világra kiterjedő hatállyal. Viszont kígyót - békát kiált, ha ezt egy olyan nemzeti párt iktatja programjába, amely demokratikus választás révén jutott hatalomhoz. 

A "népboldogitás" és a nép boldogulása egymást kizáró fogalmaknak bizonyultak a magyarság ezeré ves Kárpát-medencei történelme során is. Napjainkra azonban új helyzet állt elő, ill. vált világossá. A "liberális - demokrácia" totális csődbe került és önnön rothadásának meghosszabbítása végett lerombolja a nemzetállamokat, tönkreteszi a nemzeteket, a halál "civilizációját" kényszerítve rájuk.

Ezt a rothadást gerjesztő agóniát a világ népei nem nézhetik tétlenül. Mihamar véget kell annak vetniük. Ennek egyetlen lehetséges módszere az erőszak!

E rothasztás az emberek tudatvilágának rombolásában éri el legnagyobb "sikereit". Emiatt a harcot is ezen a terepen kell először megvívni. A tudatrombolás csalhatatlan jele, a társadalom egészséges szervezeteinek megsemmisitése mellett, olyan álközösségek létrehozása - szaporítása, amelyek cél és akarat néküli lényekké formálják az embereket. Ezért mindenek előtt egységes nemzettudatra, nyalábba gyüjtött akarásra van szükség. E feladatra egy nemzeti elkötelezettségü párt lehet alkalmas, amelynek legelőbb a nép érzelmi, ill. gondolatvilágában kell létrejönnie, megerősödnie.

        I.
     A párt

A párt szocializmus értelmezése

A párt a szocializmus fogalmát a szó köznyelvi tartalmával összhangban értelmezi. Szocialistának tekint minden olyan törekvést, amely a társadalmi berendezkedést a szociális igazságosság szemszögéből kísérli meg átalakítani.

Ezokból veti el a kapitalizmust mint a szociális igazságtalanság szervezett rendszerét.

A párt  - az erre irányuló nemzetközi törekvésekkel összhangban -  hirdet harcot a kapitalizmus ellen. E harc fontos területének tekinti az antiszociális emberi magatartások elleni azonnali, kérlelhetetlen fellépést, leszögezve, hogy e magatartás legveszélyesebb, legvisszataszítóbb formája az uralkodó "elit" társadalom ellenes viselkedése.  
E magatartást a lehető legegyszerübb módon írja körül [Platón állameszményének megfelelően] amely szerint "az 'államkormányzók' elvszerűen kormányoz(za)nak, nem pedig az alsóbb rendű ösztöneiknek kiszolgáltatva. Ők nem csak az államot [kell hogy] kormányozzák, hanem a többi polgárt és természetesen önmagukat (!) is. Ez a munka áldozat, nem a megtollasodás  lehetősége, sem pedig a hatalom ingere." A kapitalizmusban viszont a megtollasodás a legfőbb állampolgári erény. Az egyén legfőbb értékmérője. A nemzeti szocializ musban viszont a legfőbb bűn, mert a kevesek gazdagodásának forrásai tisztátalanok. Az egyik ilyen forrás a "hagyományos" kizsákmányolás, a másik pedig a Platon által "államkormányzók nak" nevezett réteg (az uralkodó párt politikai, társadalmi, ill. gazda sági klientúrájának) gátlástalan hará csolása, az "arcátlan tollasodás".
Megállapíható, hogy Orbán Viktor személyes pártjának "elitje" (a koaliciós szövetségessel együtt), a 2/3-os bianco felhatalmazás birtokában, azzal lépten - nyomon visszaélve, uralkodásának két éve alatt a magyar történelemben nem ismert mértékben tollasodott. Ezt igazolják Fidesz funkcionáriusok nyilt és rejtett javadalmazásának számadatai - szemben a nemzeti elszegényedéssel a tömeges gyermekéhezéssel. A párt legfőbb célkitüzéseinek egyike - a platóni szóhasználatot követve - ezen élősködők megkopasztása, azaz "ebűl szerzett jószágaik" visszakövetelése. Az önkéntes vagyonbevallások komédiájával szemben "szégyentáblán" kell pellengért állítani a harácsolóknak és a harácsolt vagyonoknak, folyamatosan kimutatva a "visszaszállt vagyonok" mértékét és annak mikénti felhasználását. 
E réteg a végső sorsa a proskribálás [A gazdag és tekintélyes polgárok száműzetése az ókorban, mely vagyonelkobzással járt. A proscriptio neve onnan eredt, hogy az illetőket mindenféle jogaiktól és tiszt ségeiktől megfosztván, nevüket nyilvánosan kifüggesztették, hogy mindenki tudhassa, hogy őket bárkinek büntetlenül szabad megölnie s hogy ők is, utódaik is minden tisztségből ki vannak zárva]némileg szelidí tett változata legyen [a megölés kihagyásával].
 

A párt cimere
Acimer központi eleme a magyar hadak honfoglaláskori vörös zászlója, a rúd végén a turul, a magyarság totemállata. A vörös alapszin a vérségi kötelék - a kehelyben vérszövet séggé egyesült - magyar nép szimbóluma. A zászló bal felső sarkában Árpád vezérlő fejedelem arcképe. Középen a Hon, a Kárpátok által ölelt Duna - Tisza folyam által táplált síkság és az azt övező Kárpátok hegy koszorúja. Bal alsó sarkában a kettős kehely az etelközi és pusztaszeri vérszerződések (alkotmányok) jelképe, a magyar rovásírás "E" és "P" betüivel jelölve. A zászló "szabdalt" végének piros-fehér sávjai a hét honfoglaló törzset jelképezik. A zászlót befogadó fehér mező a magyar ság szellemi felvilágosodottságának jelképe. A fekete keret a magyar sággal ellenséges környezetet jelképezi. 1)
 

A párt müködési alapelvei
A párt a társadalmi valóság megismerésére törekszik. A felismerésekből levont következtetések alapján elveket, célokat állapít meg. Az elveket cselekvési programmá alakítja, majd létrehozza a programot végrehajtó szervezeteket. E szervezetek a párt szoros ellenőrzése mellett müködnek.

A párt megállapítja, hogy a jelenlegi, magukat nemzetinek valló, pártok nem ezen elveknek megfelelően müködnek. Nincsenek határozott elvi irányokat követő cselekvési programjaik, sem ezeket végrehajtó szervezeteik.

Ha a párt - a választók bizalmából - társadalmi felhatalmazást kap, az ország ügyeinek intézését egy erre előzetesen felkészített szervezet veszi át.
 

A párt szervezeti felépítése

A pártnak helyi, területi és központi szerveződésü tömegpárttá kell lennie. Soraiba kell hívnia, ill. enged nie azokat a milliókat (!) akik "sorsukat" nem tudják, ill. nem akarják tovább hordozni:

 - a kilakoltatástól rettegőket,-
 - az éhező kisgyermekek szüleit,-
 - az egisztenciális bizonytalanság miatt szorongókat.
 - az "önkéntes" abortuszt választókat,-
 - az életüket, vagyonkájukat féltőket,-
 - a közterületekről (is) kitiltott hajléktalanokat,-
 - az erdei nylonsátrak lakóit,-
 - a nyugdíjasokat akik fütésre "költötték" temetési pénzüket,-
 - a negyvenhétezer forintos "közmunkásokat",-
 - az állami "támogatásból" kiesett munkanélkülieket,-
 - a fiatalokat, akiknek testüket kell árúba bocsátaniuk "itthon" vagy külföldön,-
 - a "leépitetteket" (tanárokat, orvosokat, stb.)
 - a gazdasági bűnözők kifosztott áldozatait
 - ....

A pártnak helyi szervezeteket, ill. sejteket kell kiépitenie az élet minden régiójában: lakóterületeken, lakó telepeken, az ipari - mezőgazdasági üzemekben, a szolgáltató szervezetekben, az iskolákban, az egyete meken, a hivatalokban, ... A pártbizalmiaknak ott kell lenniük mindenütt, tudniuk kell mindenről, ami a nép érdekeit érinti. Észleleteiket jelenteniük kell az illetékes pártszerveknek.

A párt tagsága nem állhat csupa "aktivistából", mivel az elöregedett beteges társadalmat a tömeges passzi vitás jellemzi. Ezeket "alkalmai támogatókként" azaz szavazókként kell maga mellé állítania
A pártnak önmagát nincstelen tagjai koldúsfilléreiből, a tehetősebbek tagdíjaiból és adományaiból kell fenntartania... A párt megszünteti az "állami pártfinanszírozást" mint a korrupció melegágyát.

 
A párt világnézete
A párt a világnézeti semlegesség talaján áll. Egyformán tiszteli az idealista és a materialista világfelfogást. Magánügynek tekinti a vallási felekezethez tartozást, ugyanúgy mint a felekezeten kivűliséget. Védi a polgárok lelkiismereti szabadságát. Nem türi annak semminémü korlátozását, ill. manipulálását, sem az állam, sem a vallásfelekezetek (egyházak), vagy mások részéről. Elismeri ugyanakkor a szülők jogát ahhoz, hogy kiskorú gyermekeik magatartásbeli viszonyulását meghatározzák - a gyermeki jogokra vonatkozó törvényes rendel kezések megtartása mellett.
A párt elismeri a vallásfelekezetek (egyházak) lelkiismereti és szervezeti autonómiáját. Ezeknek azonban ugyanúgy híveik (követőik) támogatásából kell magukat fenntartaniuk mint a párt(ok)nak. Fellép viszont az ellen, hogy a vallási (felekezeti) oktatás a tanulók politikai beállítottságának formálására törekedjék. 
A párt a világi (szekuláris) oktatás híve. A magánoktatás minden formáját állami engedélyhez, a tananya gok ellenőrzéséhez köti. Nem türi, hogy oktatási intézményekben, különösen felekezeti ill. magániskolák ban, a társadalom fölötti ellenőrzés átvételére, ill. társadalmi rend felforgatásra alkalmas "szakembereket" képezzenek. 

Szólásszabadság

A párt kiáll a kulturált szólás szabadsága mellett. Elfogadhatatlannak tartja és megszünteti a gondolat és szólásszabadságnak a "politikailag korrekt" (pol. korr.) gondolkodás kalodájába szoritását. Mivel ez a "szabályrendszer"  nem más mint tabuk bevezetésével, "antiszemitizmusnak" minősíteni, megtiltani,- megbélyegezni,- kiközösíteni,- üldözni,- megtorolni  minden olyan gondolatot (gesztust), amely a zsidó ság társadalmi magatartásához bármilyen értékítéletet kapcsol. E mechanizmus müködtetése teljesség gel független a kritika valóságtartalmától. Ez az ószövetségi ihletésü kiátkozás - kiközösités (anatéma) mint az alapvető emberi jogok legsúlyosabb korlátozása tűrhetetlen - kiküszöbölendő.

A párt történelemfelfogása

A párt meggyőződéssel vallja, hogy a többezer év alatt tökéletesitett, zsidó kamatszedésen alapuló, civilizáció - az uzsoracivilizáció - történelmi léptékben mérve - végóráit éli. Helyét más kultúrák, más civilizációk töltik majd be. A párt e más civilizációk felé való nyitás politikáját követi.

A párt csupán a legalapvetőbb, legkevésbé vitatható, történelmi alaptételeket szögezi le.
A magyarság történetét a régészet, a nyelvtudomány, a genetika, a történelem és az irodalom - a viták mód szerével - szüntelenül alakitja, gazdagítja. A párt e (parttalan) tudományos vitákba hatalmi szóval beavatkoz ni nem kíván. A tudományos érvelés módszereivel fellép viszont mindenfajta történelemhamisítás ellen.
Megállapítja, hogy az új hazába készülő magyar törzsek már az Etelközben rendezett társadalmat alkottak, az itt kötött első (etelközi) vérszerződés tartalma szerint.

Árpád törzsszövetségbe egyesült törzseinek hadai fegyverek erejével foglalták el a Kárpát medencét. Ennek területét a törzsek egymás közötti megegyezéssel, szállásterületekre osztották és a véglegesség szándékával megtelepedtek rajta. Az itt élés szabályait a második (pusztaszeri) vérszerződésben fektették le.
A rendelkezésre álló történelmi adatok szerint a törzsek e vérszerződéseiket betartották. Ezek ennél fogva azok az íratlan alkotmány követelményeinek mindenben megfeleltek.

Megállapítja, hogy a burjánzó "Szent István kultusz", a XIX században keletkeztetett hamis eszme, amely a zsidóság "emancipációját" szolgálta, szolgálja. Nyomatékkal mutat rá, hogy I. Ferenc József osztrák császár, a magyar történelem helyes ismeretében, szentesítette az 1896. évi VII. törvénycikket  a "honalapi tás" évezredes emlékének törvénybe iktatásáról. "1. § A magyar szent korona országainak törvényhozása vallásos áhitattal ad hálát az isteni gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megalapitott hazátoltalmába fogadta, fejedelmeit bölcseséggel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldotta, és az országot jó és balsorsban segitve, annak lételét ezer éven át sok viszontagság között is fentartotta." Nemvéletlen, hogy a törvény a "haza" alapításáról, azaz nem "államalapításról" szól, minthogy a honfoglaló magyarságnak már volt alkotmányos állama, amikor a Kárpát medencét elfoglalva, ott letelepedve, új honát megalapította. Az árpádi "honalapítás" és az istváni "államalapítás" tehát nem azonos fogalmak és nem egymás szerves, harmonikus folytatásai.

A párt tárgyilagosan értékeli a magyarság ellen a "kalandozások" miatt ezer éve folyó vádaskodást. Megállapítja, hogy a kegyetlen módszerekkel vívott zsákmányszerző hadjáratok a kor szellemének és a "nemzetközi gyakorlatnak" mindenben megfeleltek. Hangsúlyozza, hogy e hadjáratoknak csak egy része indult saját elhatározás alapján. Európa egymással szüntelen hadakozó "keresztény" népei egymás elleni harcaikban gyakran vették igénybe a "pogány" magyarok hadi szolgáltatásait készpénzjavadalmazásért, vagy prédálás engedélyezése fejében és gyakran kalauzolták is a magyar hadakat az európai országok területén. Megállapítja továbbá, hogy a "kalandozások" élősdiségét és kegyetlenségét gyakran felülmúló rabló, területszerző, "vallási" és egyéb célu háborúk a "keresztény" Európában tovább folytatódtak egé szen a huszadik századig.

A párt ezért a magyarság középkori történelmét teljes egészében "felvállalhatónak" tartja.
A párt Géza fejedelem és fia I. István király politikai tevékenységét nem ismeri el államalapításnak. Azt az alkotmányos magyar államrend csellel és erőszakkal történt megdöntésének tekinti, amelyet idegen hatalmak segítségével hajtottak végre. Az istváni "államalapítás" honosította meg, majd az évszázadok során toldozott - foldozott szentitsváni állameszme fejlesztette tovább a világviszonylatban páratlan idegen-kultuszt, vagyis azt a gyakorlatot, hogy a nép elnyomásának (kizsákmányolásának) rendjét idegen egyházi és világi hatalmasságok, szükség esetén idegen hadseregek alkalmazásával tartsák fent. E mód szer alkalmazását tükrözik a lázadások és forradalmak leverése során alkalmazott módszerek a pogánylá zadásoktól az '56-os forradalom leveréséig.

Az Istváni "államalapítás" szörnyüséges módszereit a történelemhamisító utókor azzal szentesíti, hogy e "reálpolitika" a magyarság megmaradásának egyetlen záloga volt, mert enélkül Európába szakadt nomád törzseinket a keresztény népek megsemmisítették "volna". Ez a megállapítás bizonyitatlan, tarthatatlan. Az ú.n. prediktiv következte tés ["a már megismert és bizonyított törvényszerűségekből levonható következtetéseken alapuló előrejelzés, jóslat"] követelményeit sem elégíti ki. Az "Avar analógia" is eről tetett, elfogadhatatlan. 
Az istváni "államalapítás" máig ható következményeit, a múlt megváltoztathatatlanságát szem előtt tartva, az alábbiak szerint értékeli.
A nomád társadalmakat általában jellemző közszabadságot a "keresztény" királyság felszámolta. Az egykori harcosok és utódaik jogfosztott, nincstelen jobbágyokká, az egykor közös földek igavonó barma ivá váltak.Társadalmilag, gazdaságilag, sőt jogilag is kirekeszttettek a "politikai nemzet" köréből. A közös ségi jogok bitorlója a "nemesi nemzet" lett, amely csak részben volt "magyar". Jelentős részben idegen papok, zsoldosok, és kalandorok alkották.
Az egykori szabadokat - azon túl, hogy megfosztották megélhetésük anyagi alapjaitól: a földtől és az állatállománytól - megfosztották szellemi javaiktól is. Betiltották ősi vallásukat. Elpusztították a nép tudat hordozó rétegét, különös tekintettel a "pogány" papságra. Megsemmisítették a vallásgyakorlás tereit (a szent helyeket) és tárgyait (az oltárokat, szobrokat). Üldözték a hit és a páratlanul gazdag monda, ill. mese világ minden megjelenési formáját, hogy kitépjék ezeket a jobbágyok szivéből és tudatából. A szabad gon dolkodás és a jogérvényesítés eszközét a magyar nyelvet "törvényen kivül helyezték". "Hivatalos nyelv vé" a latint lették és a közkincsű magyar szó helyébe a kevesek privilégiuma a latinnyelvü írásbeliség lépett, érvénytelenítve a rovásírást, megsemmisítve annak müvelőit, "adathordozóit". 
Az erőszakkal behozott új isten tisztelete latinnnyelvü rítusok formájában vált kötelezővé, amelynek lényegét: a bor vérré, a kenyér testté válásának misztériumát, a "hívők" befogadni képtelenek voltak, mivel a pap és a minisránsok latin nyelvü hadarása számukra érthetetlen volt.
A "keresztény" középkor és újkor történelme az elnyomott és kizsákmányolt nemzet sanyarú sorsa elleni lázadásainak története. Megállapítható, hogy a Római Katolikus Egyház - az istváni államalapítás által létrehozott lelki, sőt közhatalmi jogokat is gyakorló szervezetként - következetesen a "rend" fenntartását, ill. helyreállítását, vagyis az elnyomást és a kizsákmányolást támogatta az elnyomottakkal szemben.

A párt mélyen elítéli a Római Katolikus Egyház súlyos züllöttségét, a XVI Benedek lemondását kikésztető körülmények értékelése alapján is.
 

A párt külpolitikája

A pártnak a kis ország kis nép szerény adottságaira tekintettel kell külpolitikáját meghatároznia, figyelem mel azonban arra is, hogy Magyarország "fajsúlyát" földrajzi fekvése, ill. adottságai  jelentősen megnöve lik. Erre tekintettel a valakihez tartozás kényszerképzetével, a "kompország" szemlélettel, szakítani kell. Ha a szimbólumokban való gondolkodás mellőzhetetlen, hazánkat inkább a vitorláshoz indokolt hasonlí tani, amely ügyes kapitánnyal és bátor legénységgel a tengeráramlatok és a szelek kihasználásával halad saját céljai felé.
Számolni kell egyfelől azzal , hogy a világzsidóság, továbbá jelenlegi környezetünk: az önkényuralom felé sodródó ("fiskalizálódó") Európa és az ellenünk biztatott tőszomszédaink, a "kisantant" államok, minden magyar gondolatra, szóra és tettre nyomban címkét (rasszista, szélsőséges, antiszemita, stb.) ragasz tanak; ellenállást tanúsítanak, netán ellenlépéseket tesznek.  A párt türhetetlennek tartja és határozottan elveti a kritikai anticionizmusnak az antiszemitiz mussal történő azonososítását és mindennémü üldözé sét. Ezekkel a törekvésekkel szemben támogatókra kell szert tennünk!
Számolhatunk azzal, hogy a világ más fertályain egészséges politikai, társadalmi és gazdasági folyamatok zajlanak. Államok, köztük nagy államok, váltak - válnak ki a kapitalizmus pénzügyi, gazdasági, politikai és katonai rendszeréből. Ezek  most kezdik megfogalmazni "másságukat" és keresik a nemzetközi együtt müködés új formáit. Bármiről is szóljanak ezek az önmeghatározások, egyre nyilvánvalóbbá válik a nem zetben, ill. szocialisztikus eszmékben való gondolkodás, ill. cselekvés. A világ a nemzeti - szocializmusok irányába halad.

A pártnak a "keletre nyitás" helyett a szocializálódó nemzetek, nemzeti szövetségek irányába kell fordul nia, vagyis az "új világra nyitás" politikáját kell folytatnia. Leendő kicsi és nagy partnereinknek semmiképp sem lehet közömbös, kapnak e tőlünk - Európa kellős közepén - egy olyan helyet ahonnan eszméiket hirdethetik és ami még fontosabb, eredményeiket (termékeiket) bemutathatják. Ezek a leendő barátaink tettel és tanáccsal segíthetnek bennünket az "európai újzsarnokság" elleni küzdelemben.

 

II.
A párt és az állam

Az állam célkitüzései (fontossági, ill. sürgősségi sorrendben)

Létfeltételek, mint nemzeti értékek

Nemzeti értékek különösen: a nemzeti jövedelem növelése.- célszerü, ill. méltányos elosztása,- az egészséges népszaporodás elősegítése, népegészség megőrzése, a területi függetlenség megóvása ,- a föld, viz, levegő, ásványkincsek közérdekü igénybevételének, felhasználásának biztositása.

 a) A társadalom tagjai által megtermelt javak elosztása, a történelem által belátható, időben mindíg "igazságtalanul" történt, az államformától függetlenül. A fáraók despotikus állama, csakúgy mint a görög "demokrácia", az értéktöbblet elsajátításából tartotta fent, ill. építette önmagát. Ezeknek, és a történelemből ismert más nagy civilizációknak, közös sajátossága, hogy a zsidó népelemnek az államra, ill. az elosztás módjára, nem volt döntő befolyása. Az egyetlen tanulságos kivétel Ehnaton fáraó és a zsidó József "együttmüködése" az egyiptomi nép tönkretételében. Ha ez megtörtént is, csupán múló epizód volt a többezer évig fennállott birodalom (birodalmak) életében. A fáraó és a papság képesek voltak az elosztás rendjét úgy szabályozni, hogy a  birodalmat nem rázták állan dóan pusztító gazdasági válságok. József példáját a későbbi történelem során sok élelmes Jud Süss utánozta, mindaddig mesterkedve, amíg a feudális világrendet a kapitalizmus váltotta fel. Ennek a zsidók által kiügyeskedett és igazgatott  új gazdasági rendszernek, minthogy alapeszméje az ördögi zsidó kamat, a globális válság nem ciklikus, ill. véletlenszerü kisérő jelensége, hanem létezési formája, amelynek állandó velejárói a háborúk, a népforradalmak, stb. - Továbbá a kiuzso rázott természeti környezet és a társadalom (biológiai) állapotának fokozódó mértékü romlása.
Ezzel szemben tartósan igazságos, azaz szocialisztikus elosztásra nincs történelmi példa. Nem volt és nincs létező szocialista állam. Csupán szocialista gondolatkisérletekről és modellkisérletekről tudunk. Ezekből az útkeresésekből  azonban fontos következtetések vonhatók. Ahol a zsidó elemet kiiktatták - pl. a Führer III. birodalmában - ott a modell működött, mindaddig míg porrá nem bombáz ták. Ahol a zsidó elem meghatározó szerephez jutott, pl. a "forradalmi" Oroszországban, ott teljes zsákutcának bizonyult, amelyből Lenin és homogén zsidó környezete - jellemző módon - a kapita lizmus restaurációjához, a NEP-hez fordult vissza. A "szocializmus" építésének folytatása úgy vált lehetségessé, hogy Sztálin "trockista összeesküvés" ürügyén kiirtotta a zsidó közeget. Az élve hagyott zsidók nem tekinthetők Oroszország irányító szellemi elitjének (mint a mi értelmiségi "eli tünk"), ők a szovjet gulág legaljasabb, legkegyetlenebb kápói voltak csupán. A mai "modern" Orosz ország - Putyin "cársága" - annak függvényében válhatik nemzeti szocialista állammá, amennyi bátorsággal követi a sztálini példát, kevésbé barbár formában. [A volgográdi (sztálingrádi) miszté riumjáték arra utal, hogy Putyin érzi a történelmi kihívás, ill. felelősség kivételes súlyát...]

A párt a magyar verejtéken keletkezett javak elosztásából egyszer s mindenkorra ki akarja rekesz teni a kártékony feketejánosokat, surányigyörgyöket, azzal a "nemzetiségi" szellemmel, indíttatással együtt, amit megtestesítenek.     

 b) A magyar nép megmaradásának alapfeltétele a természetes (élveszületéseken alapuló) szaporodás. A szaporodás akkor egészséges ha egészséges magyar utódok születése által valósul meg. A gene ti kailag károsult szülők utódnemzését korlátozni kell. Nem engedhető meg, továbbá hogy bármely nemzeti (etnikai) kisebbség a magyar többségnél magasabb szaporulatot produkáljon Az erre irányu ló intézkedésket annak ellenére meg kell tenni, hogy azokat olyan "emberbarátok" kegyetlenségnek fogják minősíteni, akiknek egyetlen szavuk sem volt az ellen - esetleg közremüködtek abban, hogy a "felszabadulást" követően napjainkig mintegy hétmillió - döntő többségükben egészséges magyar magzatot gyilkoltak meg az anyák méhében, rafinált szabályozók és tudatmanipuláció alkalmazásá val. Ezentul az egészségtelen népszaporulattal szemben kell  szabályozókat bevezetni ill. az embe rek tudatát ebben az irányban kell befolyásolni. Annak alátámasztására, hogy egy nép szuverenitása befogja azt a lehetőséget, hogy a születéseket szabályozza, elegendő Kina példáját felemlíteni.
[A másolható külföldi példák közül felemlíthető Izraelé, ahol az Etiópiából bevándorolt - kevésbé érté kes, ám tulságosan szapora - zsidók szaporodását mintegy 50 %- os mértékben sikerült csökkente ni...]

Magyarország - nemzetállam

Magyarország (a trianoni országcsonkítás "eredményeként") több nemzetiségü államból nemzetál lamálett. Népességét a magyarok és a nem jelentős súlyú nemzeti kisebbségek alkotják. Ez utóbbi ak, faji, ill. vallási hovatartozásuk mellőzésével, csupán nemzetiségi hovatartozásuk révén vannak számontartva. A hivatalosan nyilvántartott nemzeti kisebbségek (bolgárok, cigányok, görögök, hor vátok, lengyelek, németek, örmények,románok, ruszinok, szerbek, szlovákok, szlovének, ukránok) felsorolásából nem véletlenül kimaradt a zsidó kisebbség.
A nemzeti kisebbségek idegen államok Magyarországon élő néptöredékei, akik az anyaországaik hoz füződő kapcsolataikat (nemzettudat, nyelv, vallás, szokások, népviselet, kultura, stb.) részben vagy egészben meg akarják tartani. Egyedül a cigányságnak nincs önálló állama, világszerte diasz pórákban él, és a "befogadó" államok részéről kisebbségnek van elismerve. A cigányság tehát "nemzet kisebbség".

A párt követeli a nyilvántartott nemzeti kisebbségek listáját a zsidósággal kiegészíteni.

A kisebbségek helyzetének szabályozását úgy kell megvalósítani, hogy a törvény, a fontosság sorrendjében, előbb a kisebbségeknek a többségi nemzettel szembeni kötelezettségeit, viselkedési normáit határozza meg, majd a kisebbségi jogok megállapítása ezt követő sorrendben történjék.

Egyes nemzeti kisebbségek sajátos problémái.

A zsidókérdés

A zsidóságnak van nemzeti állama. Ennek ellenére megtartotta a többezer éves kiüzetések és szétszóratások, továbbá az önkéntes "világvándorlás" során keletkezett diaszpóráit és ezek lakosságát Izrael, továbbá egy "zsidó világállam" polgárainak minősíti, ill. ekként kezeli. A tizen kilencedik és huszadik századot jellemző, minden őszinteséget nélkülöző, "asszimilációs törek véseket" teljesen elhagyva fennhangon hírdeti nemzeti, vallási, sőt faji (!) identitásához körömsza kadtig való ragaszkodását. Pozitiv diszkriminációt követel magának és ennek minden akadályozását negatív diszkriminációnak, antiszemitizmusnak, sőt fajüldözésnek minősíti. Viszont még az általa hangoztatott etnikai, vallási különbözőségek "visszaigazolása" ellen is fellép, a befogadó néppel, ill. állam mal szemben. Úgy őrzi és hangoztatja identitását, hogy nem engedi magát identifikálni!
Ennek a zsidóság részéről teljesen érthető, ill. "ésszerü" magatartásnak a célja az, hogy kikerülje azokat a korlátokat, amelyeket a világ csaknem minden állama állít a saját kisebbségei elé a társa dalmi előnyök (magas jövedelmü praxisok, jól fizetett állások, egyéb matariális előnyök, stb.) "létszá marányos" elosztása formájában. Ezt a természetes aránytartást, a "numerus clausust" a zsidóság ellenzi, megbélyegzi és minden módon küzd ellene. Közben ügyet sem akar vetni arra a tényre, hogy az ugyancsak többezer év óta fel - fellángoló antiszemita kilengéseknek oka szinte minden esetben a zsidó elem nemkivánatos "feldúsulása" volt a társadamak kiváltságos osztályainak soraiban. Azzal, hogy a nemzeti állam a számontartott kisebbségeket számarányuknak megfelelő mértékben engedi "nemzeti haszonélvezőkké" válni, csak kiegyenliti azt a behozhatatlan előnyt, amit a zsidó ság több ezer év óta csiszolt "alkalmazkodási technikái" jelentenek a társadalom rovására. Ez a helyes törekvés tulajdonképp zsidó érdekeket is szolgálna, mert kihúzná a talajt az antiszemitizmus alól, ill. mérsékelné annak intenzitását. A zsidóság azonban más módszert választ: a "terrorizmus" elleni harc módszereivel lép fel mindenféle aránytartási törekvéssel szemben. 
A párt a zsidóság tarthatatlan, indokolhatatlan privilégiumait meg kívánja szüntetni. Nem ismeri el a kisebbségek "előnyös megkülönböztetésének" (pozitív diszkrimináció) létjogosultságát. Mint az egyik nemzeti kisebbségnek, a zsidóságnak sem engedi meg, hogy a nemzet uralkodó elitjévé váljon.

A cigánykérdés

A párt e nemzetiség szaporodásában és fokozódó közösségellenességében a magyarságot fenye gető legközvetlenebb veszélyt ismeri fel. Átlátja e kérdés etnikai, gazdasági, biztonságpolitikai, stb. vonatkozásait. A cigánykérdést nem azonosítja a létező cigánybűnözéssel, de ezt a bűnözési formát a közbiztonságot fenyegető legnagyobb veszélynek tartja.

A párt álláspontja szerint a cigánykérdés a cigány népszaporodás radikális csökkentése,- a cigány munkanélküliség jelentős enyhítése,- a bünöző elemek könyörtelen üldözése [a társadalomból való tartós, vagy végleges kiiktatása] révén oldható meg.

Állam és kormányforma

A jelen kor követelményeihez viszonyítva legkevésbé alkalmatlan államforma a köztársaság.

Az állam képviselője, a nemzeti egység szimbóluma, a nép által választott, a felsőházi tagság követelményeinek megfelelő, köztársasági elnök. Mandátumidejének lejárta előtti elmozdításáról - méltatlanná válás esetén - népszavazás dönt.

Az alkotmányos köztársaság alapeszméit, szervezeti felépítését és müködésének szabályait rövid írott alkotmányba kell foglalni azzal, hogy az alkotmány értelmezésére, magyarázatára csupán alkotója jogosult. 
Ebből következik, hogy az új jogrendszerben alkotmánybíróság nem müködhet. Az alkotmánybírás kodás erkölcsileg súlyosan kompromittálta önmagát. Ennek jellemző de korántsem egyedi példája az Alkotmánybíróságnak a magzati élet védelmével kapcsolatos, szánalmas, felháboritó, jogi csűrés - csavarása. A párt - ha úgy tetszik - e kérdésben bibliai elveket vall. [Azt mondta az Örökkévaló Jeremiásnak : Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek... ]  

Az írott (normativ) alkotmány szükségessége

A magyarságnak ismert történelme során nem volt írott alkotmánya, mígnem az orosz megszálló erő fegyvereire támaszkodó hatalom meg nem ajándékozta az 1949. évi XX. törvénnyel, a Magyar Nép köztársaság (sztálinista típusú) Alkotmányával. Ezen alkotmány sokszorosan átírt maradványait az Orbán rezsim hatályon kivül helyezte és helyébe Alaptörvényt alkotott, amelyet valamiféle "történeti alkotmány" kiegészítőjének tekint. Az alaptörvény "Hitvallás" részében megállapítja, hogy az ország alkotmányos rendje1944. március tizenkilencedikén, Magyarország német megszállása folytán meg szünt, és csak 1990. május másodikán állt helyre, amikor a szabadon választott országgyülési képvi selők letették esküjüket - az akkor érvényes alkotmányra... Ez a korszakolás történelmi és jogi abszurdum. (Ennek bővebb kifejtése itt szükségtelen.)
Az Orbán rezsim Alaptörvénye nem tagadja, hogy a honfoglaló magyarságnak volt állama és mege légszik annak deklarálásával, hogy "Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette." Az alaptörvényben és más helyeken sokszorosan emlegetett "történeti alkotmány" azonban mint fogalom értelmetlen. Magyarországnak ezeréves "történelmi", ill. "történeti" alkotmánya nincs és nem is volt soha.
Az íratlan alkotmány tartalma: egy (egész) nép jogfelfogása, elfogadott és betartott (jog)szokásai és (esetleg) az ezekhez igazodó írásbafoglalt szabályok összessége. Valamiféle (össz)népi egység kifejeződése. Ennek az etelközi és pusztaszeri vérszerződés - alkotmányok látszanak megfelelni.
Árpád "alkotmányos állama" halála után megsemisült annakfolytán, hogy Géza fejedelem a Quedlin burgban kötött titkos paktum keretében eladta az országot I. Ottó német császárnak. Tette ezt azért (is) hogy fia Vajk számára szerezze meg a magyar trónt, a magyar alkotmány szerinti trónöröklés (szeniorátus) rendje helyett a "keresztény" öröklés (primogenitura) szabályai szerint. Vajk, I. István néven, német "lovagok" és nyugati papok segítségével fel is ült a magyar holttestekből képződött hekatomba tetejére állított véres trónra, de ott nem a magyarok királyaként hanem a császár hűbére seként uralkodott. Neki - a szolgának - nem adatott meg, hogy hatalmát Imre fiára testálja, mert Imrét a császár megölette és a magyar trónra egy velencei banditát ültetett Orseolo Péter személyében. Az ezt követő évszázadokban az "Árpád ház" története a primogenitúra folytonos megszegésének a királygyilkosságok végtelen láncolatának elborzasztó és undoritó története.

A középkori magyar történelem pedig a nép folytonos lázongásainak története a pogánylázadások tól, a parasztlázadásokon keresztül, a nemzeti felkelésig '56-ig. 
Amit a történeti (történelmi) alkotmány "díszitő elemeit", az írott jogszabályokat illeti, ezek éppen nem az alkotmányos elfogadottságot, hanem annak épp az ellenkezőjét tükrözik. "Szent" István tipikus cselédtörvényeket alkotott. Ugyanez vonatkozik Szent László törvény kezésére is, amely drákói büntetésekkel fenyegette a nemzet kisemmizettjeit. Az Aranybulla a nemesi kiváltságok elismerése a király által. Semmi köze a néphez, nem alkotmányos rendelke zés. A Tripartitum, Werbőczy hírhedt hármasköny ve Dózsa lázadó jobbágyai (azaz a magyar nép) hatékonyabb gúzsbakötését szolgálta. Alkotmány ellenes jogszabály volt.
A megalkotandó új alkotmánynak jól látható ívet kell képeznie a vérszerződéseken alapuló alkotmá nyok és a népuralmon alapuló új alkotmányos rend között. Az írásbeliség azért mellőzhetetlen, mert a történelmi és jogi szempontból áttekinthetetlen helyzet írásos rendszerezést igényel. Megenged hetetlen, hogy a törvénytelen orbáni rezsim a párt, ill. haszonélvezőinek pillanatnyi érdekei szerint toldja - foldja az "alaptörvényt" és a "sarkalatos törvények" kusza halmazával értelmezhetetlenné tegye (áttekinthetetlenné) a jogrendszert.

Nincs szükség egy olyan "fontoskodó testületre" sem (alkotmánybíróság) amely a törvény paragra fusait a közérdek rovására csűrheti - csavarhatja, ahogy az Alkotmánybíróság ezt konok következe tességgel teszi.

A hatalom szerkezete, hatalmi ágak

Az állam alapvetően fontos feladata a törvényhozó, a végrehajtó és a birósági hatalmi ágak szétvá lasztása, tevé kenységük harmonizálása a megfelelő kiegyensúlyozás révén. Ennek keretében kerül szabályozásra (megosztásra) az állami szervezetek jog- ill. hatásköre.

A főhatalom

A főhatalmat a nép által választott kétkamarás országgyülés: a felsőház és az alsóház gyakorolja.

A köztársaságban a választott törvényhozó hatalom birtokosa egyben a nemzeti számonkérés jogo sultja is.

A felsőház

A felsőház tagjává az az igazoltan nemzeti elkötelezettségü, magyar származásu, magyar állampol gár választható, aki ötvenedik életévét betöltötte,- feddhetetlen,- politikai pártnak nem tagja,- politikai irányzatnak, gazdasági érdekcsoportnak nem elkötelezettje,- életmüve a tudomány, a kultúra, a magyarság szolgálata területén kiemelkedő, maradandó értékü.

A felsőház hatalmi jogosítványait a következő személyek, intézmények útján gyakorolja.

    - A rendbiztos által ellenőrzi az államhatalmi, ill. államigazgatási szervek müködésének törvényes ségét. A rendbiztos törvénysértés észlelése esetén intézkedésre kötelezheti az arra jogosult személyt, vagy szervezetet. A törvénysértések megelőzése érdekében az alsóháznál kezdemé nyezheti hatályos jogszabály megváltoztatását, hatályon kivül helyezését, vagy új jogszabály megalkotását. A rendbiztosi kezdeményezés alsóház általi elvetéséhez a felsőház egyetértése szükséges.

- Az Államkincstár (Fiskus) 2) az "add meg a császárnak (államnak), ami a császáré (államé)" ősrégi jogelv, ill. jogintézmény, visszaállítása annak érdekében, hogy az állam, a javak szociális elvek szerinti újraelosztása révén, "istápolhassa" a támogatásra szorulókat, ill. arra érdemeseket.
Az évezredekig tilalmazott visszamenőleges hatályu törvényalkotást a zsidó bosszú késztette ki a nürnbergi törvények formájában. E precedens alapján keresni kell annak jogi lehetőségét, hogy a még élő pénzügyi bűnözőket törvény elé lehessen citálni, továbbá hogy a holtak, ill. az élők vagyo nára az állam rátehesse a kezét.

   Számításba kell venni azt is, hogy e kalóztőkék egy része nem marad távol "születési helyétől". Az offshore depóból rejtett csatornákon visszafolyik és a politikai fellazítás, a korrupció gerjesztése révén megsokszorozni igyekszik önmagát.

- A számvevő (számvevőszék), a "Fiskus" képviselőjeként, a pénzügyi jogkövetés ellenőrzése körében a rendbiztosi jogkörnek megfelelő jogosítványok birtokosa.

- A szószólók. A többségi, ill. kisebbségi szószólók a többségi jogok, ill. a kisebbségi jogok harmo nizációjának országos képviselői. Tevékenységüket egymással együttmüködésben végzik. Intézkedést igénylő esetekben, egyetértésük esetén szószólói indítvány, annak hiányában többsé gi, ill. kisebbségi szószólói indítvány formájában jogszabály változást indítványozhatnak, a rend biztoshoz hasonlóan. Egyedi törvénysértések esetén intézkedésre hívhatják fel az erre jogosult személyt, vagy szervezetet. Az intézkedés mellőzése, vagy nem megfelelő teljesítése esetén a rendbiztoshoz fordulhatnak.

- A rendvédelmi szolgálat, a rendbiztos alárendeltségében, az állam erőszak-szervezeteinek   törvényes, ill. etikus müködését felügyeli. A jelenlegi "belső elhárítás", különösen a rendőrségi belső   elhárítás, minden szervét fel kell oszlatni. Haladéktalanul meg kell szüntetni a belügyminiszter   felügyeleti, ill. intézkedési jogkörét az állami rendvédelem minden vonatkozásában.
  A terrorelhárítás  a rendőrség kizárólagos feladata azzal, hogy a terrorcselekmények köréből ki kell   venni a társadalmi nyomor által gerjesztett elégedetlenség által motivált egyéni és tömeges erő   szakcselekményeket és ezeket mint "köztörvényi bűntetteket" kell kezelni.

Az alsóház

A törvényeket az alsóház alkotja. A törvények becikkelyezéséhez (hatályba léptetéséhez) a felsőház egyetértése szükséges.

A magyar és külföldi tagozatokból álló alsóház tagjává, egyfordulós választáson, az a magyar, vagy kettős állampolgárságu, feddhetetlen előéletü személy választható, akit a Magyarországon, vagy külföldön (a magyar törvényeknek is megfelelően) bejegyzett pártok - egyéni választói listán - képvi selőnek jelölnek. A képviselő visszahívható. A visszahívásra a képviselő választókerületében nyilván tartott választópolgárok jogosultak - az időközi választások szabályainak értelemszerü alkalmazása mellett. A visszahívást a választásra jogosultak tiz százaléka kezdeményezheti. A visszahívás akkor érvényes, ha a képviselő a szavazáson résztvevők szavazatainak 50 százalékát nem nyeri el.

Miniszterelnök, minisztériumok

Az állam végrehajtó hatalmának gyakorlója, az alsóház többségi szavazatával megbízott, miniszterel nök. A megbízás. hasonló szavazataránnyal, visszavonható. Megbízása érvényességéhez a Felsőház egyetértése szükséges.
A miniszterelnök feladatait az általa - az alkotmányban megnevezett minisztériumok élére - kinevezett miniszterek útján látja el. Jogkörét részben átruházhatja a minisztereire.
Az alsóház - érdemtelenné válás, vagy alkalmatlanság esetén - a miniszterelnök megbízását vissza vonhat ja. A visszavonási eljárást a felsőház, ill. az alsóház kezdeményezheti. Ha a felsőház kezdeményezését az alsóház elveti, a miniszterelnök - ügyvezetői minőségben - három hónapig tevékenykedhet. Ennek eltelte után megbízása megszünik, új miniszterelnököt kell megbízni.

A bíróság, szervezete - müködése

A bírák ítélkezésükben függetlenek és csak a törvényeknek vannak alávetve. Ítélkezésük során kötelesek:
- az igazság felderítésére és érvényre juttatására törekedni (officialitás),-
- ennek keretében a perben gyengébb fél hátrányát kiegyenlíteni,-
- a tényállást, a jogi értékelésen túl, erkölcsi szempontból is minősíteni,-
- az alkalmazható jogszabály módosítását kezdeményezni, ha az a fenti két szempont együttes   érvényesítését nem teszi lehetővé (joghézag),-
- a létrehozandó új alkotmánynak tüzetesen körül kell írnia a "jóerkölcs" fogalmát és a bírákat   törvénnyel kell arra kötelezni, hogy az eléjük kerülő ügyekben szereplők magatartását a jóerkölcs   nézőpontjából is minősítsék.

A bíróságok, ill. a bírák az igazságügyminiszter felügyelete alá tartoznak. A jelenlegi kinevezési, előmeneteli, javadalmazási, fegyelmezési kérdések újragondolása, ill. szabályozása indokolt. 

A Bírák Etikai Kódexét [MABIE] tartalmi üressége miatt hatályon kivül kell helyezni, azon elv alapján, hogy Magyarország nem lehet következmények nélküli ország  a bírák számára sem, márpedig jelenleg az. "Elfogadhatatlan hogy a hatalombirtokosok, köztük a bírák, cselekedeteit, magatartását szinte semmi, senki sem korlátozza, sem a közvélemény, sem a sajtó vagy a média, sem a civil társadalom, sem a felügyeleti szervek, legyenek bár ezek a cselekedetek következetlenek, jogszerűtlenek, korrupció-gyanúsak vagy erkölcstelenek. Aa következmény-nélküliség a magyar demokrácia olyan rákfenéje, mely mára már erkölcsi válságba sodorta az országot." [Fricz Tamás Fidesz ideológus megfogalmazása.]

Közhelyszerü igazsággá vált, hogy a maffiabűnözés puszta léte egy "komplexitást" feltételez. Csak a bűnözők, bírák, ügyészek, rendőrök, ügyvédek, politikusok harmonikus együttmüködése mellett életképes. Emiatt a bírákat (is) ki kell emelni a "minden gyanú fölött állók" kategóriájából, sőt fokozott közbiztonsági ellenőrzés alá kell őket vetni és nyomban elmozdítani, ha feddhetetlenségük iránt kétely támasztható. A rendszerváltás óta egyre nyomasztóbb formákat öltő negatív bírói magatartás minták.

Az etikai normák megalkotásánál figyelemmel kell lenni arra is, hogy a polgári perrendtartásról szó ló 1952. évi III. törvénynek a bíróság feladatai a polgári perben c. fejezete 2 - 8 §§-ai önmagukban is alkalmatlanok a társadalomnak a törvények és a bírák általi védelmét kikésztetni. Gyökeres reformra szorulnak a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény és a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény rendelkezései is.

A bíróságok elnökei az etikai,- a birósági ügyviteli szabályzatok és az egyéb ügyviteli előírások betar tása, betartatása tekintetében a bírákkal szemben általános munkáltatói jogkört gyakorolnak. Jogo sultak, ill. kötelesek a bírákat ellenőrizni, szükség esetén figyelmeztetésben részesiteni, sulyosabb esetekben fegyelmi felelősségre vonásukat kezdeményezni.

A bírák kivételes státusát az ítélkezési tevékeny ségre kell korlátozni. A bírák kinevezésére, előmenetelére, javadalmazására és a fegyelmi felelősségérere vonatkozó fenti jogszabályokat úgy kell módosítani. hogy a bírói hivatás kivételezett kaszt-jellege megszünjön.  

Az ügyészség

Az állam ügyészi szervezetet az igazságügyi miniszter alárendeltségébe kell sorolni. Az ügyészi szervezet vád(oló) hatóság. Nyomozati tevékenységet nem végezhet (kivéve a katonai, vagy egyes szolgálati bűncselek ményekkel kapcsolatos nyomozásokat). Az államügyészt az igazságügyi minisz ter nevezi ki és mozdíthatja el, az Alsóház egyetértése szükséges.

Az államügyész az alsóházi képviselők kérdéseit köteles megválaszolni (interpellálhatóság).

Az ügyészség "szuperhatóság" jellegét meg kell szüntetni.

III.
A párt és a gazdaság

Az állami tulajdon (köztulajdon) tárgyai
A levegő, a víz és az ásványi anyagok a köz (állam) kizárólagos tulajdonát képezik. E nemzeti javak védelme, ill. a lakosság érdekében való okszerű kezelése, hasznosítása az állam legfontosabb feladata.

Az általános vagyonleltár - vagyontérkép
Az állami tulajdont képező javakról és a magántulajdont képező egyes javakról, értékükről részletes állami leltárt kell felfektetni. A leltárnak tartalmaznia kell:

-  a levegő állapotának adatait, különös tekintettel a légszennyező tevékenységekre,-
-  a felszini vizek és a felszin alatti vízkincs adatait, különös tekintettel ezek értékére és a vízszennye    zésre,-
-  a felszíni és felszin alatti ásványkincseket
-  a közös tulajdonu növényi földtakaró (erdők, gyepterületek) adatait

E javak területi elhelyezkedését részletes térképeken kell ábrázolni.
Fel kell deriteni, hogy a "rendszerváltás" óta kik végeztek Magyarországon e természeti kincsekkel kapcsolatos kutatást, felmérést - feltárást, "leltározást" és kinek a megbízása alapján. E tevékenység hozzáférhető dokumetumait le kell foglalni. A leltárkészítőket és megbízóikat tevékenységükről el kell számoltatni. Személyes adataikat, tevékenységüket nyilvánosságra kell hozni, Szükség esetén őket büntetőjogilag felelősségre kell vonni.

Mind az "idegen", mind a saját (állami) leltározás adatait a legszélesebb nyilvánosság elé kell tárni és az adatokat térképekkel, grafikonokkal kell szemléltetővé tenni.

A földvagyon feltérképezése, védelme

A "földvagyon" fogalmát az eddigiektől eltérően kell meghatározni, mert az jelenlegi laza értelmezés számtalan visszaélés (károsítás) előidézője.

Az ország földjének, vizeinek felszíne főszabályként az állam tulajdona. Ehhezképest azokat a kivételeket kell meghatározni, amelyek lehetővé teszik magánszemélyek és ezek különféle társulásainak tulajdonlását, használatát, haszonszedését. [A "természetvédelmi területek" az egységes állami földtulajdonnak különös megszorításokkal védett részei.] A kivételek körébe tartozhatnak:

- háztelek: az egyéni, vagy társas lakóépületekkel beépitett, vagy erre kijelölt területek (háztelkek, üres   telkek), melyeknek alapvető   jellemzőjük, hogy a beépített terület mellett szabadon hagyott   (hagyandó) terület közlekedés, járműparkolás, ill. kultúrkert céljaira   szolgál.

- hétvégi telek: jellemzően jövedelem kiegészítést szolgáló, nem főfoglalkozásszerüen müvelt egyéni   (családi) területek

- haszontermelő (iparszerüen müvelt, ipari termelés céljára szolgáló) területek

  = szántóföldek
  = gyümölcsösök
  = legelők - kaszálók
  = halastavak
  = gyártelepek, raktártelepek, stb.

- e területek használatának (müvelésének) rendjét a lehető legrészletesebben szabályozni kell és fele   lősségrev onást, adott esetben kisajátítást kell alkalmazni minden olyan esetben ahol a használó a   használati szabályokat megszegi.

A magántulajdon (magánvagyon)

A párt a "Mindszenty formulának" megfelelő, vagyis a szociális értékek és érdekek által szabályozott, magántulajdon elve alapján áll.

A használati javak személyes tulajdonlásán túlmenően elismeri személyes (ill. családi) termelő munkán alapuló magántulajdonlás, és munkások alkalmazásával müködtetett "foglalkoztató tulajdon" létjogo sultságát [termelőtőke]. 

Tulajdonformák

Rendeltetésük szerint  ipari,- mezőgazdasági,- szolgáltatói tulajdonformák ismeretesek.
A párt a nemzeti vagyon védelme és gyarapítása érdekében különbséget kiván tenni a tulajdonok között a tulajdonosok oldaláról is ezért a

- magyartulajdonhoz,-
- külföldi tulajdonhoz,-
- vegyestulajdonhoz,-

tartozó jogosultságok körét eltérő módon kivánja szabályozni a következő alapelvek szem előtt tartása mellett.

A magyartulajdonnak elsőbbséget kell biztosítani a másik két tulajdoni formával szemben. Ha idegen tulajdonos (tőke) bevonása nem mellőzhető, a lehetőségekhez képest vegyes tulajdonlást kell létrehozni és ezen belül a magyar "apport" (területbiztosítás, közlekedési utvonalak, munkaerő, stb.) értékét maximálisan ki kell fejezni a tulajdonosi részarányok kialakításánál.

A külföldi beruházókkal szemben az eddiginél jóval keményebb feltételeket kell diktálni az eddigi - tönnyire korrupt - "nagyvonalú sággal" szemben. A beruházó (befektető) tőkekockázatát magyar oldalról is mérlegelni kell. [Az eddigi kedvenc befektetési területek és szállitási útvonalak esetében a tőkekockázat jelentősen növekszik e területek destabilizációja folytán, ellensúlyozva az ottani munkaerő olcsóságát és a környezetvédelmi kiadások elkerülhetőségét.]

Földtulajdon

Az ország földjének tulajdonlásából eredő jogokat [a tulajdon egyéb tárgyaitól eltérően], úgy szabá lyozza, hogy a földek birtoklására, használatára (müvelésére), a haszonszedésre csak mezőgazdasági termeléssel (állattenyésztéssel) élethivatásszerüen foglalkozó személyek (családok), ill. ezek szövetke zései lehessenek jogosultak. Szabályozni kivánja a magánszemélyek (családok) tulajdonát képezhető földterület mértékét.

A párt úgy értékeli, hogy a szocialista rendszerben végrehajtott kényszer-szövetkezetesités (mezőgazdasági termelő szövetkezeti rendszer) tagadhatatlan fogyatékosságai mellett megfelelt a nemzeti érdekeknek, amennyiben

- fenntartotta a föld és a földmüvelők közvetlen jogi és termelési kapcsolatát,-
- biztosította a termelőszövetkezeti tagok szerény megélhetését,-
- a háztáji gazdaságok rendszerével teret engedett a korlátozott, ill. párhuzamos   magángazdálkodásnak,-
- a szövetkezeti tőkefelhelmozás és az ehhez kapcsolódó állami támogatás lehetővé tette a mező   gazdasági termeléshez, ill. állattenyésztéshez kapcsolódó feldolgozó és értekesitő tevékenység   kiépítésétés ennek révén fokozta a szövetkezeti termelés jövedelmezőségét.-

A párt e bevált módszerekhez - a változó feltételek által megszabott mértékben - vissza kiván térni.

A párt hamis és veszélyes érvelésnek tartja a mezőgazdasági tőkés nagyüzemek konzerválására, sőt e nagyüzemi forma továbbfejlesztésére vonatkozó terveket és az azokat támogató érvelést. Bármennyire "unortodoxnak" tünik is, a pártnak le kell szögeznie, hogy a nemzetfenntartó élelmiszertermelésnek nem lehet elismert elsődleges, pláne egyetlen célja a profitszerzés. Ez a haszonérdekeltség vezetett a jelenlegi tarthatatlan állapotok kialakulásához: a feldolgozóipar és a kereskedelem felszámolása útján. A mezőgazdasági termékeket nyomott áron vásárolják fel. A tőkés feldolgozás és értékesítés révén a lakosság a tápszegény, egészséget kárositó termékekhez magas áron jut hozzá. Az eredmény a lakosság és a gyermekek tömeges éhezése (!) a XXI század "kultúrált" Európájában, az Európai Unió "védőszárnyai alatt.

Az egyéni és szövetkezeti termelés pénzforrásait (tőkeszükségletét) a termelői felhalmozáson túl, széleskörü kedvezményes állami hitelezés útján kell biztosítani.

A földeken megtermelt javak raktározásával, feldolgozásával és értékesítésével elsősorban maguk a termelők, ill. a termelői szövetkezetek foglalkozhatnak.  

Pénztulajdon

A párt tilalmazza a pénztőke forgatásából keletkező magánjövedelmek szerzésének minden formáját. A pénztőke kamatjövedelmét progressziv adóztatással csökkenti. [Az "ortodox" gazdasági elméletek alaptétele, hogy a gazdaság fejlődésének a motorja a pénz spekuláció, amelyet a bankok és a tőzs dék bonyolitanak. Ezek nélkül nincs gazdasági fejlődés, innováció, jólét, stb. A III. Birodalom példája ennek ellenkezőjét igazolja. Az állami irányítás, ill. ellenőrzés alá vetett nemzeti termelőtőke képes volt a háború óriási költségei és iszonyú pusztításai ellenére is fenntartani a gazdasági egyensúlyt, biztosi tani a Márka értékállandóságát, müködtetni a közszolgáltatásokat, fenntartani a közellátást , stb. Ami a műszaki fejlődést illeti a hadiipar szellemi teljesítményei teljesen, újszerü fegyverek sorát produkálva, a győztes államok hadiipari fejlődésének motorjává váltak.

A "privatizáció" felülvizsgálata

A párt szükségesnek látja kinyilatkoztatni, hogy a nemzeti vagyon elrablása (elkótyavetyélése, kisajá títása) törvényekben szabályozott törvénytelenségek révén történt. Az állam fontos feladata a privati zációs visszaélések kivizsgálása, annak megállapítása, hogy milyen javak kerültek külföldiek és belföldiek részére "jelképes" értéken elidegenítésre és hogy a "vásárlók" e kedvezményes szerződéseknek is mennyiben tettek eleget, szerződésszegéseiket számonkérték e rajtuk.

E felülvizsgálat keretében állást kell foglalni e szerződések semmissége (jóerkölcsbe ütközése) kérdésében és kezdeményezni kell az eredeti állapot visszaállítását minden olyan esetben, ahol ez lehetséges.

A privatizáció hiénáit felelősségre kell vonni a csalárd "jogalkotóktól" a hűtlen vagyonkezelőkön keresztül a "szerződéses orgazdákig" terjedően.

A csalárdul szerzett jövedelmeket, amennyiben ez még lehetséges, el kell vonni. Azokat a müködő vagyonokat, amelyeket visszaállamosítással, kisajátítással nem lehet visszaszerezni adózási módsze rek alkalmazásával kell "visszaárverezni".

A pénzügyek rendbetétele - a nemzeti vagyonmérleg

Mára közismertté vált az a megdöbbentő és felháborító tény, hogy a "szocializmus" haszonélvezői ill. a "rendszerváltás" bűnözői az állami javak kiárusításából, ill. kisajátításából származó jövedelmeik jelentős részét külföldre síbolva off-shore vállalkozásokba fektették, anonym bankszámlákon fialtat ják, vagy illegális tőzsdeügyletekben forgatják.

A párt tisztában van azzal, hogy  - a régi "káderek" és az "újtőkések" egyaránt - a társadalomnak ugyan abból a rétegéből verbuválódtak és zárt kasztjellegüket az öröklődés és a körön belüli házasodás rafinált módszerével is őrzik. Ez a kizsákmányoló osztály csupán a nemzetközi tőke irányában szolidáris, semmiféle nemzeti kötődése nincs. A politikai szóhasználatban "komprádor burzsoáziának" tekinthető és mint ilyen felszámolandó.

Ebben a körben minden lehetséges eszközt és módszert be kell vetni az elorzott nemzeti vagyon "visszhonosítása" érdekében.

A vagyonkezelés, a vagyonkezelők

A tulajdonosi jogok alanya az állam. Vagyonának kezelését az általa létesített, vagy engedélyezett központi, ill. helyi (területi) szervekre, (nem költségvetési) szervezetekre bízza.

A vagyonkezelésre feljogositott szervek, szervezetek
- az Állami Vagyonkezelő Központ,-
- az önkormányzatok,-
- az állami alapítványok,-
- a bankok.

Az állam feladata a vagyonkezelés részletes, áttekinthető szabályozása és a mindenre kiterjedő ellenőrzés rendszerének, módsze reinek kidolgozása. Ennek keretében nagy súlyt kell helyezni a társadalmi ellenőrzés különböző formáira és az állampolgári bejelen tések maradéktalan kivizsgálására.

A törvényhozásnak teljesen újjá kell alakítania a korrupció "intézményének" felszámolásásra hivatott jogszabályokat.

 
A nemzeti szocialista állam bankjai

A "rendszerváltást" hamarosan követő kiábrándulás szülte a közismert szlogent: "kimentek a tankok, bejöttek a bankok." Ez azt a helyes politikai felismerést tükrözi, hogy a bankok is a terror és a rombo lás eszközei.

A jelenlegi felelőtlen bankrendszerben vált lehetségessé a nemzeti aranykincs külföldön való "értékesí tése", a nemzeti jövedelem jelentős hányadának külföldre sibolása, titkos bankszámlákon elrejtése, ill. offshore cégekbe történt  beruházása. Ez a "hadmüvelet" a bankok részéről óriási pénzösszegek (valuták) ide - oda konvertálását jelentette, amelyhez a Magyar Nemzeti Bank felbújtói,- tettesi, bűnse gédi,- bűnpártolói közremüködése szavatolta a büntetlenséget.

A kapitalista bankrendszer korrupt hitelkihelyezései robbantották ki a 2008-as pénzügyi világválságot is. A kapitalista állam ilyenkor "konszolidálja" bankjait, azaz a közadókból újra meg újra "feltőkésíti" őket. A források biztosítását "megszorításoknak" nevezik. E megszorítások lerombolják a kapitalista gazdasá gokat és nélkülözésre ítélik az állampolgárokat.

Napjainkra a "magyar" bankok gyakorlatilag beszüntették a hitelezést. Tőkéjüket a Magyar Nemzeti Bankban kamatoztatják és kárörvendve figyelik a vállalkozások csődbemenetelét.

A nemzeti szocialista államnak gyökeres reformokat kell végrehajtania és e feladat megvalósítása során szét kell zúznia a jelenlegi pénzügyi rendszert, legfőképp a bankrendszert, ill. az annak csúcsán terpesz kedő "Magyar Nemzeti Bankot", a kapitalista rothadás jelképét (állatorvosi lovát). A létrehozandó köz ponti bank feladata - a jegybanki, a monetáris politikai feladatok ellátásán túl - a nemzeti pénz és érték vagyon felelős kezelése, a bankok speciális felügyeletének ellátása útján (belső bankfelügyelet).

Az újonnan létrehozandó takarékpénztárak és hitelintézetek feladata - elnevezésüknek megfelelően - a lakossági pénz megtakaritások gyüjtése, a betétek kezelése a "portfolio" és a hitelezési fegyelem legszi gorúbb ellenőrzése mellett.

Az adózás

A "rendszerváltás" nyomán kiépült kapitalizmus adózási rendje tükrözi legvilágosabban e rothadt rendszer lényegét, élősdi mivoltát. Az állam, a kizsákmányoló osztály cinkosaként, az adóztatás módszereivel (is) garantálja a társadalomtól lopott vagyon szent és sérthetetlen státusát, gyakorlati tehermentességét. Ugyanakkor az állam, adósságainak törlesztése és önmagának fenntartása érde kében a termelőket, a munkavállalókat zsákmányolja ki és a társadalom önfenntartási alapjaiból vonja ki a puszta létezéshez szükséges anyagi javakat.

Az Orbán Viktor nevével fémjelezhető fiskális állam következetesen elzárkózik az ingatlanok adózta tásától. Messzemenő méltányosságot gyakorol a tőkejövedelmek adóztatásánál is (kibúvók kedvez mények rendszere). Könyörtelenül adóztatja viszont a munkajövedelmeket, a munkajövedelmeket biztosító vállalkozói (munkáltatói) jövedelmeket is. Magas forgalmi adókkal fölözi sarcolja a termelési és szolgáltatási szektor minden moccanását.

Közhelyszerü igazság, hogy az illegális jövedelmek jelentős hányada ingatlanvagyonba konvertáltan jelenik meg. (Megjelenik!) Ez a tárgyiasult jövedelem könnyen ellenőrizhető, adóztatható - lenne, ha a törvényhozó és végrehajtó hatalom a társadalom és nem az adócsalók érdekképviseleti szervezete lenne.

Az adóhivatalok eljárásuk során a leggátlástalanabb legaljasabb módszereket alkalmazzák az "eltitkolt" jövedelmek összegének meghatározásánál (becslés).

Ezekre a módszerekre az ingatlanok adóztatásánál egyáltalán nem lenne szükség. Az ingatlanok bekerülési összegének és forgalmi értékének megállapításánál egzakt szakértői protokollok lenné nek alkalmazhatók. A jövedelmi és fogyasztási indexek valamint az ingatlanok tulajdosainak (igazolt) jövedelmeinek egybevetése révén - megalapozott következtetés adód(hat)na arranézve, hogy a jöve delem és a vagyongyarapodás között mutatkozik e feltünő aránytalanság? Igenlő esetben a bizonyítási teher jogszerű áthárítása, ill. az adócsalás fennforgásának törvényi vélelmezhetősége folytán maradék talanul megvalósul(hat)na a "fizessenek a gazdagok" elvén alapuló adóztatás, vagyis a jövedelemmel arányos közteherviselés, mint a gazdaság egészséges fejlődésének egyik legfontosabb feltétele...

A párt a fentiek szerinti radikális adóreform híve.

IV.
A párt és a társadalom

A munkaállam

A párt a munka társadalmának a munka államának létrehozására törekszik. Az állam, a munkáltatók és a   munkavállalók és a jogviszonyát a jogos érdekeket kölcsönösen érvényre juttató új munkatörvénykönyv ben kivánja szabályozni.

Megállapítja, hogy az Orbán rezsim, mint állam és mint munkáltató, örökre eljátszotta a becsületét minden gondolkodni képes magyar állampolgár szemében. Ennek riasztó és felháborító példája a kormány becste len "közmunkaprogramja".

A nemzetállam

A párt felfogása szerint a magyar társadalmat a többségi magyarság és a kisebbségek alkotják. A párt ügyel arra, hogy az állam törvényhozó és végrehajtó szervei minden intézkedésükben egyformán ügyeljenek a többségi jogok, ill. a kisebbségi jogok csorbítatlanságára.

A párt családpolitikája

A párt felfogása szerint a társadalom alapsejtje, alapintézménye a különnemüek házassági (élettársi) kapcsolatán alapuló család. A társadalom minden más szervezete ebből építkezik. [A párt az élettársikapcsolatot a család átmeneti formájának tekinti arra figyelemmel, hogy ezt az együttélési formát a társadalom és a családtagok irányában a korlátozott, ill. nem egyértelmü, felelősség vállalás jellemzi. A két családi forma nem egyenértékü.] A család hivatása az utódnemzés olyan módja, amely a nemzet egészséges utódok általi gyarapodását garantálja. A család felelőssége az utódok egészséges testi és lelki fejlődéséhez szükséges feltételek folyamatos biztosítása. A párt számot vet azzal, hogy a feljlödés fokozódó követelményeket támaszt a társadalom tagjaival szemben. A családot alkalmassá kell tenni a "lépéstartásra".
Az állam minden birtokába jutott forintból legelébb a "családi részt" köteles kihasítani. Minden egyéb kiadás csak ezután követ kezhet, ideértve még az idősek és betegek szociális ellátását is. [Ezeket a jelenlegi rezsim is hátrasorolja, de amit tőlük elvon, azt a törleszthetetlen (!) államadósság törlesztgetésére fordítja. A fontossági sorrend ilyen felállítása a legsúlyosabb bűn a nemzet ellen.]

Minden reform-elképzelés nyomban egy kérdés (látszólagos) falába ütközik: miből?

A párt álláspontja szerint az elosztható bevételek növelését a kiadások csökkentésének kell megelőznie. Ennek egyedüli módja a nemzetközi uzsoratőkével szembeni "tartozások" további törlesztésének meg tagadása! A nemzeti jövedelemnek az eddigi adósságtörlesztésből visszamaradó részét kell részben a nemzeti-szociális programok finaszírozására fordítani, részben a termelő alapokba befektetni. Az adós ságszolgálat megtagadása lehetetlennek tünik, de nem az. Minket megelőzve állomok sora lépett már erre a rögös, de egyetlen járható útra.

A családtámogatás rendszere

E rendszer kedvezményezettjei a gyermeknemzést és a gyermekek felnevelését vállaló magyar csalá dok. E családok boldogulásához, azaz kötelezettségeik teljesítéséhez az államnak a következő támo gatásokat kell nyújtania.

- Előnyös besorolás az állami munkaerő közvetítésnél. A családalapítás és fenntartás költségeit első   sorban a családoknak kell munkajövedelmeikből viselniük. Munkához juttatásuk viszont az állam   feladata.
- Az államnak oda kell hatnia, hogy a terhes, ill. kisgyermeket nevelő anyák munkahelyüket   megtarthassák. Előnyben kell részesiteni azt a munkáltatót, aki az állam e törekvését elősegíteni és   hátránnyal kell sújtani azokat, akik e törekvéseket nem   támogatják.
- A lakáshoz jutás elősegítése.
  Az államnak fel kell mérnie és lakáskataszterbe kell foglalnia a tulajdoni és bérleti kínálatot. Az az   ingyenes ingatlan, ill. bérletközvetítés módszereivel elő kell segítenie a lakásvásárlást, ill.   lakásbérlést.
- A vételár, a bérleti dijak, a lakás fenntartási költségek viseléséhez az államnak a rászorulás   mértékéhez igazodóan hozzá kell járulnia.
- Az államnak eseti támogatást kell nyújtania a rendkivüli családi kiadásokhoz (babakelengye,   babakocsi, tanszerek, stb.)
- A védőnői hálózat és a valódi házi-orvosi szolgálat fejlesztésével a tanácsadást, az egészségügyi   ellenőrzést és az alapszintü gyógykezelést ismét vissza kell vinni a gyerekszobákba (amint a   Horthy rendszerben már megvalósult).
- Intézményesen gondoskodni kell az erre rászoruló csecsemők esetében az anyatej pótlásáról.
- A gyermekélelmezés azonnali reformja az állam kiemelt feladata. A párt elborzad ama tény fölött,   hogy a gyermekéhezés a gyermekek 50 %-át sújtja. Drasztikus (statáriális) megtorlást tervez   azokkal a politikai gonosztevőkkel szemben, akik ezért   felelősek.

   Népesség-fogyás és tulnépesedés

A magyar népességfogyás és a cigány túlnépesedés a párt álláspontja szerint a jelenkor egyik leg súlyosabb veszélye a nemzetre nézve. Kézenfekvő hogy a "népesedés kiegyensúlyozása" elsőrendü fontosságú állami feladat, amelynek megoldása a magyar népszaporulat drasztikus növelése, ill. a cigány népszaporulat radikális csökkentése. [Az utóbbiakkal kapcsolatos tennivalókat a tervezet következő fejezete tárgyalja.]

A magyarság gyermekvállalási hajlandóságának újjáélesztése a legsúlyosabb kihívás az állammal szemben. A célok (mit?) viszony lag könnyen felvázolhatók. A megoldás módjának meghatározás (hogyan?), ill. eszközeinek előteremtése (miből?) annál nehezebb feladat. Kérdés, megoldható e egyáltalán? A Német III. Birodalom és újabban Oroszország példája igazolja, hogy megoldható. Természetes, hogy e két óriás állam és a kis Magyarország nem hasonlíthatók össze. Bizonyos hasonlóságokra azonban hivatkozni lehet. Mindkét nagy ország a lélektani reménytelenségből, a társadalmi káoszból, a gazdasági nyomorból, a judeo-kapitalista rendszerrel szembeszegülve mentette meg népeit.

*

*

*
 

Egyes nemzeti kisebbségek státuskérdései

A párt álláspontja szerint Magyarországon két kisebbség státusa nincs megfelelően szabályozva: a cigányságé és a zsidóságé. Mindkét etnikai kérdés sürgős rendezést kíván, mert mindkettő súlyosbodó feszültségek forrása, amely a társadalmi rend felbom lásának veszélyét rejti magában. E kérdéseket tehát kezelni kell.

A cigány-kérdés

A párt elismeri, hogy a rendszerváltás örve alatt becsempészett rablókapitalizmus egyik legnagyobb vesztese a cigányság lett, annak folytán, hogy szinte teljes mértékben megszünt a "piaci kereslet" az iránt a "munkaerő-árufajta" iránt, amely addig a cigányság "kínálata" volt: a képzettséget nem igénylő nehéz fizikai munka (segédmunka).

A társadalom nem sejthette, hogy milyen következményekkel jár a "fekete vonatok" kiesése, a "brazil gépsorok" leállása, a terme lésre és az elosztásra nézve, de főleg a közbiztonságra nézve. Pedig ez azt jelentette, hogy a cigányság számára megszünt a választás lehetősége a munkán alapuló "polgá ri" lét és a nyomor szülte antiszociális - bünöző életmód között. Le kell szögezni, hogy a cigányság nem elhanyagolható része rendkövető magatartást tanúsított amig megélhetését munkajövedelmekből fedezhette.

Mielőtt a "cigány vétkek" felsorolására kerülne sor, említeni kell, hogy a nyomorgó cigány tömegekkel ugyanazt a szerepet játszatja a zsidóság - magyarság ellenes háborújában - mint a zsidó agitátorok által lázitott proletariátus játszott a XIX - XX században, a keresztény polgári társadalom, ill. a nemzeti (!) kapitalizmus elleni megsemmisítő hadjáratban.

A zsidóság "cigánypolitikája" céljait és módszereit tekintve rendkivüli hasonlóságot mutat egyfelől a "vörös agitátorok" bujtogatá sához; másrészt a honi és nemzetközi "szolidaritás" kiváltásával a csu pán bőrszínük miatt üldözött "áldozatok" sérelmeinek állandó emlegetése, a "rasszista" magyarság becsmérlése révén.

Orbán Viktor "nemzeti" kormánya ezen országromboló program kiszolgálója. A belügyminiszter kinevezéskor azzal kérkedett, hogy a kormány két hét alatt megszervezi a vidék védelmét és megfé kezi a "megélhetési bűnözést". Ezzel szemben az "erőszak állami monopóliumát" vezette be azzal a céllal, hogy a szervezett polgári önvédelem minden formáját letörhesse. Ebben a népellenes törekvés ben a pártok a hatalom szövetségesei, ideértve a látszólag radikális Jobbikot is!

A Jobbik valódi arculatát, kétkulacsos magartartásának tényét Gyöngyöspata példájával lehet szem léltetni. [A cigány rablások miatt türelmét vesztett lakosság ellenállásának letörése komplex módszer rel történt. Richard Field zsidó provokátor megszervezte a "rettegő" romák kivándoroltatását. A nem zetközi sajtó gyalázkodó kampányba kezdett. A rendőrség (nagyon) nagy erőkkel szállta meg a közsé get. Pintér Sándor a kiséretében megjelent Eleni Tsakopoulos Kounalakis amerikai nagykövettel együttesen garantálta a rendet és nyugalmat. Ez úgy realizálódott, hogy a Jobbik (!) polgármester jelöltje provokálta, rendőrkézre juttatta a Nemzeti Véderő parancsnokát. Polgármesterré választása óta a belügyminisztérium (!) közmunkaprogramjának "mintaközsége ként" igazgatja Gyöngyöspa tát, "érpataki modell"  fedőnév alatt.] 
Tekintettel arra, hogy a cigányság fokozódó mértékben lehetetleniti el a vidéki magyarság életét a legsürgősebb feladat a vidék önvédelmének azonnali megszervezése számításba véve (fentiek sze rint) komoly ellenerők fellépését. A védekezést a családi porták, az utcák szintjéről kell szervezni - a lakosság még ellenállásra képes elemeinek mozgósítása révén. 

A cigány-bűncselekmények jogi kezelése

A cigányokkal szembeni védekezést bénító alattomos módszer lényege, hogy magát a bünüldözést kriminalizálják: Ennek keretében rasszista szemléletnek minősítik és tabu alá vetik - voltaképp tagadják - a "cigánybűnözés" létezését. Cigányüldözésnek bélyegzik már azt a törekvést is, ha a cigányokat a többségre szabott társadalmi - magatartási normák betartására akarjk "kényszeríteni". Pozitiv diszkriminációt követelnek a cigányság részére, ugyanúgy mint a zsidóság számára. Mind két törekvés elfogadhatatlan.

A párt a cigánybűnözés létét elismeri és kiemelkedő veszélyességét hangsúlyozza. A kérdés megol dását a büntető törvény könyv célszerü módosításával is elő kivánja segíteni.

A büneseteket - a hagyományos, ill. általánosan elfogadott büntető jogelvekkel összhangban - az u.n. "általános törvényi tényállás" keretében úgy kell elbírálni, hogy a konkrét jogszabály az álta lános elemek közül azokat emelje ki és fenyegesse súlyos büntetéssel, amelyek az elkövető, ill. a cselekmény társadalomra veszélyességét helyesen tükrözik. Ezért, az elkövető származására és bőrszínére tekintet nélkül, az alábbiakra kell figyelemmel lenni.

A bűncselekmény alanya az elkövető. Körültekintően vizsgálandók lelki tulajdonságai, előélete. Az agressziv pszichés tulajdonságokat, a büntetett előéletet nyomatékos súlyosító körülményként kötelező értékelni. Az élet és testi épség elleni bűncselekmények, valamint egyes vagyon elleni bűn cselekmények elkövetőiről pszichológiai tesztet kell készíteni és annak eredményét az elkövető terhére, vagy javára kell értékelni.
A cselekmény alanyi oldalához tartozik a cselekmény motívuma. A cigányok esetében észre kell végre venni és "honorálni" kell, hogy míg a nemcigány elkövetők főszabályként "személyes" motí vumok alapján cselekszenek, addig a cigányok egyes bűncselekményeinél a "csoportmotívum" tekinthető általánosnak; azaz a "törzs" tagját ért valós, vagy csak vélt sérelem az egész törzset motiválja cselekvésre, bűncselekmény elkövetésére. E közvetett motíváció a nyomatékos súlyosító körülmények körébe sorolandó.
További jellemző körülmény, hogy a sérelem fennforgása, vagy annak mértéke nincs arányban az elkövetői szándék intenzitásával. Ennek riasztó, egyben jellegzetes, példája a közlekedési baleset vétlen okozójának kegyetlen csoportos felkoncolása. Ezt az aránytalanságot nyomatékos súlyosí tó körülményként kötelező értékelni.
A bűncselekmény tárgyi oldalához tartozó elem az elkövetési mód. A cigánybűnözés esetében "bevett" elkövetési mód a felfegyverkezetten csoportosan történő elkövetés. Ezen elkövetési mód esetén a büntetésnek a szigoru megtorlás elemeit kell előtérbe helyezni.
A közelmult sajnálatos tapasztalata, hogy a cigányok "csoportos megfélemlítő fellépéseit" a tör vény nem bünteti, minthogy bizonyos magatartásformák nincsnek büntetőjogilag szankcionálva. Ilyenek a "ceglédi cigányparádéhoz" hasonló "tüntetések".
Méginkább ide tartozik a cigányok szisztematikus fellépése az általuk elkövetett bűncselekmények nemcigány tanúinak rendszeres és módszeres megfélemlítése érdekében. Ezt a magatartást az igazságszolgáltatás rendje elleni súlyos bűncselekménynek kell tekinteni és kemény szankcióval kell fenyegetni.
A "liberális" rendszer nem hajlandó felismerni, hogy a büntetésvégrehajtás jelenlegi módja a cigánybűnözők "megjavítására" egyáltalán nem alkalmas. A jelenlegi elhelyezési, élelmezési és foglalkoztatási viszonyok arra alkalmasak, hogy a bűnözők nek "posztgraduális" képzést bizto sítsanak a bűnelkövetési módszerek tökéletesítésére és testalkatuk "kigyúrására", hogy szabadu lásuk után erőfölényükkel méginkább visszaélhessenek.
A párt a büntetésvégrehajtás eddigi rendszerét gyökeresen reformálni kívánja. A munkára alkalmas bűnelkövetőket munkatá borokban kívánja foglalkoztatni, hogy testi erejüket közhasznu munkáknál hasznosítsa. A táborok élelmezési és foglalkozta tási viszonyai a "testépítés" céljaira nem szolgálhatnak.

Új - riasztó és felháborító - cigány népszokássá vált "szabadulási ünnepeket" rendezni a börtönből elbocsátott hozzátartozók részére. A jogalkotásnak fel kell ismernie, hogy ez a szokás konok szem beszegülés a többségi társadalom erkölcsi, viselke dési normáival és mint ilyen, büntetendő cselekmény.

A "liberális" jogszemlélet veszélyes kinövése az erőszak állami monopóliumát gyakorlók szembe fordítása a többségi társadalom tagjaival és elbátortalanítása az erőszakos cigánybűnözőkkel szemben. A fegyveres rendőr, kommandós, vagyonőr, mezőőr nem a bűnöző cigánytól fél, hanem attól a "törvényes" meghurcoltatástól, amely a legszabályosabb fellépését is követi. E tarthatatlan állapot felszámolása érdekében lényegesen módosítani kell a hatósági fegyverhasználat és egyéb hatósági kényszerintézkedések szabályait. A hatósági fellépésnek sokkolnia kell az erőszakos bűnözőt a szó lélektani, vagy fizikai értelmében. [2006-ban a Gyurcsány - Pintér (!) - Gergényi (vaspre fektus) bevetési alakulatai bemutatták a "kivánatos" módszereket, igaz nem a ceglédi vasbotos cigánytüntetőkkel, hanem pl. a rossz időben rossz helyen tartózkodó diáklányokkal, stb. szemben. A "módszer" megfelelőnek tűnik, csak más irányba kell fordítani.]

[A "liberális" törvényhozás úgy szülte meg a "három csapás" szabályát, hogy a Btk. szigorításáról szolgáló törvényjavaslatot Sólyom László köztársasági elnök, egyes jogvédők aggályait félresöpör ve, ellenvetés nélkül írta alá. Adva van tehát a precedens ahhoz, hogy az erőszakos és fosztogató bűnözést a törvény "kemény csapással" büntesse.]

A cigány-népesedés szabályozása

A cigányság szaporodása nem csupán a magyar népességhez viszonyított százalékos aránya, hanem "minőségi mutatói" miatt is beláthatatlan veszélyeket hordoz az egész társadalomra nézve.

E szaporodás részben "megengedett", jelentős részben viszont törvényileg tiltott (kriminalizált) viselkedésfor mák eredménye. A bűnügyi statisztika segítségével kimutatható (lenne), hogy (kiskorúakkal való, szülők és gyermekek, testvérek közötti párosodás - amelyet a Btk. 201, 202, 202/A, 203 §§-ai tilalmaznak és büntetéssel fenyegetnek - a cigány népesség körében nagyságren ddel nagyobb előfordulást mutatnak a cigányság körében. A népellenes kormányzatok messze menő "méltányosságot" tanúsítanak e veszélyes devianciával szemben. A bűnüldözés intenzitása a "tessék - lássék" intenzitási szintet sem éri el ezekben az esetekben.

A liberális társadalmi "elvárások" még az állati viselkedéstan (etológia) "normáit" sem tartja kötelezőnek, holott "... a vérfertőzés Az állatoknál sem gyakori a dolog, még az egér is meg tudja különböztetni az anyját és testvéreit a 'nem-rokonoktól', és ezen egyedekkel nem kezdeményez." 

A szülők társadalmi helyzete, képzettségi szintje meghatározza az "utánpótlás" minőségét is. A segéd,- illetve közhasznú munkából élők leszármazottjai olyan populációt alkotnak, amely a belátható jövőben "kényszerfoglalkoztatott" lesz, vagyis mélyen a szegény ségi küszöb alatt tengetve életét a "bűnözés tartalékhadseregévé" válik. Ez a tétel csak az "egészséges" utódokra vonat kozik.

A cigányság azonban beteg, azaz "társadalmilag életképtelen utódok" tömegét is produkálja, kétféle módszerrel.

Az egyik módszer "spontán" jellegü, amelynek eredményeképp a testileg, szellemileg fogyatékos szülőpár (vagy szülő) utóda is fogyatékos, eltartásra szoruló lesz. Az ilyen szülők "korlátlan gyermeknemzési jogát" senki sem meri kétségbe vonni.

A másik módszer az, amellyel egészséges szülőpár produkál művi úton (!) az egészségesek helyett, vagy mellett, fogyatékos utódokat. Ezen ismert, széles körben bizonyítható magatartás tiltásáról és büntetéssel fenyegetéséről (kriminializásáról) következe tesen "megfeledkezik" a népellenes kormányzat.

[A közelmultban "szalmalángoltak", majd hamvadtak el a viták  (Jeszenszky közlemény, Czeizel állásfoglalás) a szinte véletlensze rüen napfényre került esetekkel kapcsolatban. A történet arról szól, hogy terhes anyák magzatuk egészségét gyógyszerek  szedé sével, vagy az anyaméhre gyakorolt fizikai ráhatással szándékosan, pontosabban szólva célzatosan, károsítják. E cselekmények valódi motívumát és kiemelkedő társadalomra vaszélyességét tulajdonképp azok a "szélsőséges" pártok, illetve sajtószervezeteik sem értik, amelyek - a politikai pontvadászat keretében - handabandáznak miatta. Ezen írás szerkesztője személyesen ismer egy 'modell- csalá dot', amelynek privát népesedéspolitikája az alábbi megfontolásokon (kalkuláción) alapszik. A törvényes házasság ban élő párnak négy leszármazója van. Az első és második gyerek egészséges, a harmadik - negyedik pedig fogyatékosra "sikerült". A viszonylag fiatal szülőpár természetesen rokkantnyugdíjas. Nyugdíjukon felül "törvényesen" megilleti őket a gondozói díj (támogatás) és természetesen a fogyatékos gyerekek ellátásának költsége. E szociális juttatások a "család" megél hetését lénye gében fedezik... Az optimista (családi) kalkuláció szerint a szülők elhalálozása után a gondozói jogokat és az ellátási juttatásokat az egészséges nagyobb testvérek "öröklik". Ha ezeknek még a gondozottak életében sikerül magukat rokkantnyugdíjaztatniuk, visszaáll az eredeti képlet: a teljes egészében szociális juttatásokból élő család...]

A fentiek alapján felvetődő kérdések egyszerre több síkon  jelennek meg: mint jogi, etikai, politikai és gazdaságpolitikai kérdések - olyan formában, hogy az államnak joga, lehetősége van e tevőlegesen beavatkozni e "nemzet-degenerációs folyamatba"?

Tetszetős példaként Kina népesedéstörvényeit  lehetne felhozni, de rossz példa lenne, mert a kínai államóriásnak módja van arra, hogy öntörvényűen szabályozhatja a másfél milliárdnyi "emberóceán" életviszonyait. Nekünk kicsiknek azokat a rafinált módszere ket kell tanulmányoznunk, amelyet más kicsik - köztük a "demokratikus Izrael" is alkalmazgat a nemkivánatos népelemek túlszapo rodása ellen.

Néhány hatékony (!) intézkedést azonban a törékeny és viszonylagos magyar szuverenitás birtokában is be lehet és kell vezetni.

Intézkedések

Törvényben kell korlátozni a szülők felügyeleti (gyermekgondozási) jogát azokra a gyermekekre, akik előzetesen bejelentett házassági, vagy élettársi kapcsolatból származnak.

A házastársakat, ill. bejelentett élettársakat genetikai vizsgálatnak kell alávetni  az egészséges utódnemzésre való alkalmas ság szempontjából. Az alkalmatlanokat hatóságilag tájékoztatni kell arról, hogy utódnemzésük nem támogatott, utódaik polgári státusát az állam külön törvényei szabályozzak. Az ilyen párok számára biztosítani kell az ingyenes, önkéntes sterili záció lehetőségét.

Az utódnemzésre alkalmas házastársakat, ill. élettársakat tájékoztatni kell arról is, hogy az állam két(!) utód vonatkozásában támogatja a szülők felügyeleti és gondozási jogát. A "leszült párok"számára ugyancsak biztosítani kell a sterilizáció lehetőségét. [Amennyiben a gyermekek a szülőknek nem felróható okból elhaláloznak, számukra a gyermektelen házaspároknak járó örökbefogadást kell biztosítani.]

A fenti előírások alapján kell rendezni a "nem törvény szerinti leszármazók" státusát. Ezeket olyan "veszélyeztetett" egyedeknek kell tekinteni (jogszabályi vélelem), akik esetében az állami gondozásba vétel feltételei a jelenleg hatályos jogszabályok előírásai szerint is fennállnak.

Állami gondozásba vétel esetén gondoskodni kell arról, hogy a szülő (szülőpár) a gyermek (állami) gondozásának költségei hez  a gyermek, ill. rokontartás jelenleg érvényes szabályai szerint köteles hozzájárulni azzal, hogy a tartási kötelezettség elmulasztásának büntetőjogi következményeit is viselnie kell.

[E rendelkezések megalkotása és következetes betartása - betarttatása - alkalmas arra, hogy rögtönösen (!) mérsékelje és rövid távon felszámolja a cigány élősdiség legveszélyesebb formáját: a felelőtlen, ill. élősdi szaporodást annálfogva , hogy a "gyermekáldás" nem bevételt, hanem kiadást jelent...] 

A homoszexualitás

A homoszexualitás az egészséges népszaporodás egyik legnagyobb "természetes" akadálya. Ennekfolytán a párt által kialakítani kivánt új államrend veszélyes ellensége. A homoszxualitás kérdését ebből a nézőpontból indokolt vizsgálni.

A férfiak homoszexualitását a párt olyan betegségnek tekinti, amely nagyfoku társadalom veszélyes séget hordoz annak folytán, hogy a betegeket rendszerint deviáns magatartásra ösztökéli. 4.)  [A deviancia olyan magatartás, mely megszegi a közösség vagy társadalom nagy része által elfogadott együttélési, viselkedési normákat.] Erre figyelemmel e betegek társadalmi státusát, kezelésük módját és ezen keresztül a társadalom védelmét az alábbi rendelkezésekkel kivánja szolgálni.

A homoszexuális férfiakkal szemben alkalmazandó rendszabályok

- A homoszexuális férfiak kötelesek magukat egészségügyi nyilvántartásba vétetni.
- Az állami egészségügyi szolgálat a betegeket rendszeresen vizsgálja annak ellenőrzése végett,   hogy szenvednek e   olyan (járulékos) betegségben, amely a homoszexuálisok körében   rendszerinti, ill. gyakori.
- A beteg vonatkozásában kötelező gyógymód és olyan életmód követése írható elő, amely csök   kenti a beteg társadalomra veszélyességét. A beteg addigi környezetéből eltávolitható,   mozgása   korlátozható. Súlyosabb esetben gyógyitó intézetbe utalható. - Az állam tiltja és a legsúlyosabban   bünteti a homoszexuálisok mindenfajta társadalmi (közösségi) szerveződését és    betegségük   népszerüsítését.
- Az állam a homoszexuális párkapcsolattól minden elismerést megtagad és a homoszexuálisokra   sem a családi, sem   az élettársi kapcsolatból eredő jogosítványokat nem terjeszti ki. Szigorúan   tiltja és bünteti a homoszexuális személyek és párok mindenfajta (idegen) gyermek nevelési   (gondozási)   tevékenységét és gyermekek örökbefogadását.
- Az állam csak az egészségügyi nyilvántartásba vett férfiak közötti nemi viszony, ill. nemi érintkezés   üldözésétől tekint el. Tiltja és szigoruan bünteti ha egészségügyi nyilvántartásba nem vett  homo   szexuális mással nemileg érintkezik (fajtalankodik), vagy ilyen jellegü kapcsolatot létesit. Elrettentő   büntetéssel fenyegeti ha ilyen cselekményt (járulékos)   betegségben szenvedő homoszexuális   követ el,- ha a cselekmény áldozata nagykorúságát be nem töltött személy.- ha a cselekményt   önálló akaratelhatározásra képtelen személy terhére követik el,- ha erőszakkal követik el.

* * *

**

Kiegészítések: 1.    Tartalomjegyzék Bevezető  I. A párt  A párt szocializmus értelmezése A párt cimere A párt müködési alapelvei  A párt szervezeti felépítése A párt világnézete Szólásszabadság A párt történelemfelfogása A párt külpolitikája II. A párt és az állam Az állam célkitüzései (fontossági, ill. sürgősségi sorrendben)      Létfeltételek, mint nemzeti értékek   Magyarország - nemzetállam   A zsidókérdés         A cigánykérdés Állam és kormányforma Az írott (normativ) alkotmány szükségessége A hatalom, hatalmi ágak Főhatalom A felsőház  Az alsóház Miniszterelnök, minisztériumok A bíróság, szervezete - müködése Az ügyészség III. A párt és a gazdaság Az állami tulajdon (köztulajdon) tárgyai Az általános vagyonleltár - vagyontérkép A földvagyon feltérképezése, védelme A magántulajdon (magánvagyon) Tulajdonformák Földtulajdon Pénztulajdon A "privatizáció" felülvizsgálata A pénzügyek rendbetétele - a nemzeti vagyonmérleg A vagyonkezelés, a vagyonkezelők A nemzeti szocialista állam bankjai Az adózás IV. A párt és a társadalom A munkaállam    A nemzetállam A párt családpolitikája A családtámogatás rendszere     Népesség-fogyás és tulnépesedés     Egyes nemzeti kisebbségek státuskérdései A cigány-kérdés      A cigány-bűncselekmények jogi kezelése A cigány-népesedés szabályozása Intézkedések A homoszexualitás A homoszexuális férfiakkal szemben alkalmazandó rendszabályok Ajánlás Jegyzetek

Ajánlás

      Jegyzetek
1) A "történelmi" és  jelenleg is  hatályos koronás címer azt jelképezi hogy a korona (uralma) alatt egyesült hét (árpád sávokkal szimbolizált) magyar  törzs állama:  I. István apostoli királysága,     amelynek összetartó ereje az Apostoli Szentszék irányítása alatt létrehozott római katolikus  egyházszervezet. (A hármas halom csupán díszitő elem, a Tátra - Mátra - Fátra hegységek     szimbóluma.)
 E címer megalkotása idején sem felelt meg a magyar valóságnak sem szimbolikus, sem történelmi értelemben. Szemben a vérszerződések önkéntességével ez az "egyesítés" a csel és az erő     szak jegyében jött létre. Ennek alapvető célja épp a törzsszövetség szétzúzása volt. A magyar nemzet egészének akaratát soha nem tükrözte. Szemben a vérszerződések önkéntes  betartásával     ezt az államot a lázadások és forradalmak ismételt vérbefojtásával lehetett csupán fenntartani.
 A  társadalmi változások folytán Magyarországon világi állam jött létre, amely a királyságot mint kirakat intézményt em tartotta fent, ill. állította helyre. A jelenkor legsúlyosabb kihívása a     nemzetállamok erőszakos beolvasztására való törekvés. Ebben az irányító szerep minden kétségen felül a koncentrált zsidó tőke kezében van. A nemzeti önazonosság megőrzésében semmi     hasznuk a kiüresedett, a volt egyházi államra utaló szimbólumoknak. Az egyházi eszme felidézése, tekintettel a Katolikus Egyház elzsidósodására és erkölcsi tartásának elvesztésére, kifeje     zetten káros hatást gyakorol a nemzeti tudatra. 2) A fiscus a rómaiaknál eredetileg a. m. fonott edény, pénzkosár. A császárok idejében a császári pénztár ellentétben az állampénztárral (patrimonium populi publicum), az államvagyonnal (aerarum publicum) és a császár magánvagyonával (privatum patrimonium, res privata principii). Későbben az államvagyon ellentétben a császár magánvagyonával. Napjainkban F. az állam mint vagyonjogoknak alanya. Hazai jogunkban a kir. F. jogi személy, ki a szent koronát, a királyt és az országot magánjogilag képviseli. Magánjogi jogköréhez tartoznak s részben tartoztak jelesül: a) a koronai, fiskális és kamarai jószágoknak, s a kir. felügyelet alatt álló alapítványoknak kezelése, igazgatása, s az azokra vonatkozó pereknek vitele; b) a háramlási esetek (devolutiones ad Sacrum Coronam); c) a kaducitások; d) a privilegiumok érvénye közjogi szempontból; e) a jus albinagii (l. o.); f) a kincslelet (inventio thesauri); g) az u. n. jus detractus, amelynél fogva azoktól, akik a hazából kiköltözködtek, a F. vagyonuknak 10 %-át követelte; h) a hazában található uratlan vagyon; i) a különböző hazárdjátékok büntetése (100 db arany); k) az uzsoráskodás, amennyiben ennek büntetéseül az uzsoráskodó hitelező a kölcsönzött tőkét a F. javára elvesztette, ami az uzsoratörvény folytán változást szenvedett. A kir. F. személyét a kir. ügyek igazgatója és sz. korona ügyvédje (Causarum Regalium Director et Sacrae Regni Coronae Fiscalis) viszi a szükséges személyzettel. Az országos törvények a F.-ra is irányadók és kötelezők, amennyiben a törvény reá nézve kivételt nem tesz. Ilyen kivételek voltak p., hogy a kir. F. főbenjáró itéletben (jószág-, fejvesztés, fejváltság) el nem marasztalható; a fejedelem helyett ő esküdött a perben; háramlási perekben okmányokat felmutatni nem tartozott; világos magszakadás v. vagyonüresedés esetében a jószágot önhatalmulag elfoglalhatta stb.
3 ) A szuverenitás fogalmának meghatározásánál egy tudományos dolgozat meghatározásait veendők figyelembe.

4.) A homoszexuális férfiak nemi aktivitása az átlagostól (normálistól) jelentősen eltérő. A szexuális késztetés intenzitása nagy gyakorisággal feloldja a gátlásokat. A széleskörü      "partnerkapcsolatok" a fertőződés és a fertőzés továbbadásának veszélyét hasonlóvá teszik az üzletszerü kéjelgést folytató személyek (prostituáltak) ezirányu veszélyes      ségéhez. Ezért a védekezés módjának is hasonlónak kell lennie. A társadalom a maga idejében helyesléssel fogadta e" foglalkozás" állami nyilvántartásba vételét, a      nyilvántartottak rendszeres egészségügyi ellenőrzését és (kötelező) gyógyítását.
     E betegség gyakori tünete, hogy a beteg "vonzódása" a romlatlan, gyanútlan és védtelen gyermekek, fiatalok irányába fordul. Ez az "ínyencség" rázza most a Katolikus      Egyházat a világtörténelem legnagyobb botránya formájában.