Vége
van-e a kommunizmusnak?
II.
A Marshalltervtől napjainkig
Nos
eltűntek a fasiszta cionista zsidók , és a kommunisták a
közéletből ??? Ezt neked kell megválaszolni , és neked kell
tenned hogy eltünjenek az ÁVH – s söpredékek utódai a
közéletből , hogy legyen magyar megújhodás , hogy a
megmaradásunkat a zsidók ne egy újabb vérváddal ünnepeljék ,
mint Körmenden H Zsófi kiontott vérével a Traubi gyár
felszentelésére !!!!
Mikor
fogunk mi is emberálldozatot bemutatni a közélet zsidó
cionistáinak megszünte miatt , és a kommunista téveszmék
terjesztésének a leküzdésének a sikerén , valamint a háttérben
meghúzódó fasisztoid szabadkőművesek páholyainak felszámolása
fölötti győzelmünk jeleként , és azárt , hogy magyar ország
újra egy szabad ország lett !!!
Az
odavezető út kezdeténél is mutassatok be váráldozatott mint a
zsidók csinálták !!!!!
NATO
és Európai Unió – egyre
többen látják, hogy ezekbe a modern nemzetközi „gyűjtőtáborokba”
való csatlakoztatás lényegében nem magyar érdek! Az
USA budapesti követe(1997) Donald
M. Blinken nem is rejtette véka
alá, amikor elszólta magát:
„A
NATO felfogható úgy, mint valamiféle biztosítási kötvény,
hosszú távú befektetés a magyar biztonság megerősítésére.
NATO-belépésünk ugyanakkor biztosíték az idetelepült amerikai
tőke számára is.”
[Népszava,
’97.11]
Ugyan, Blinken
úr! Ez a “magyar biztonság” maszlag közel áll ahhoz, hogy az
Önök szövetségesei Magyarországot ”felszabadították a
náci-fasizmus alól”, Az “előnyöket” képtelenek vagyunk
kiheverni!
Az
Európa Parlament képviselője Habsburg
Ottó főherceg-elvtárs -- (az
alábbi kijelentés után már csak ez illik rá!) -- Bécsben
tartott előadásában ezt mondta:
„… a
magyar kommunisták elsősorban hazafiak voltak
és másodsorban kommunisták. Ez azt jelenti: Magyarország 1981 óta
titokban – hogy az oroszok meg ne tudják – úgy alakította át
jogrendszerét, hogy az ország mihamarabb beléphessen az Európai
Unióba…” [MTI/’97.
11]
Tudjuk, hogy
ezek a “hazafias magyar kommunisták”1990 után milyen hazafias
módon osztották szét maguk között a pártvagyont, amit a magyar
néptől, évtizedek alatt raboltak el! És ha a főherceg nem vette
volna észre, akkor tudomására adjuk, hogy a “hazafiak”
továbbra is lopnak és rabolnak!
Völgyes
Iván politológus, az amerikai
nebraskai egyetem volt tanára, a General Electric magyarországi
tanácsadója talán nem is sejti, hogy kijelentésével mennyire
megnyugtatta a népet:
„A Marshall-terv
életbelépése idején annak hetedik pontja előírta, hogy a
segélyezett országok politikai életébe az Egyesült Államok
beleszólhat Magyarország történelmében először van
lehetőség arra, hogy egy olyan szövetséghez csatlakozzon,
amelynek nem
célja [??] a
beavatkozás a politikai életbe.” [Magyar
Nemzet, ’97.11]
Nem
bizony! Beleszólásra már nem kerül sor, de irányításra annál
inkább, hisz’ az új gazda már régen beült az új
portára: a világhódítók kamatgyarmattá tették Magyarországot.
Ott a NATO, hogy ‘megvédjen bennünket’ saját magunktól az
Amerikában, Izraelben és Budapesten kiképzett rohamrendőrök
FBI-közreműködéssel, az izraeli titkosszolgálat, a MOSZÁD! A
nemzeti vagyon 80 százalékát már idegen kézre juttatták, a
termőföldet külföldieknek kiárusították. Most már csak a
Nemzetközi Valutaalap [IMF] javaslatát kell betartani: „a
magyarokból bőven elég hatmillió is!”
v
A NATO- és
EU-csatlakozással beindult propaganda-gépezet szócsöveiből egyre
többet hallunk az egykori Marshall-tervről, ami ‘a háború után
nélkülözhetetlen nagy segítség volt az agyonbombázott európai
országok újjáépítéséhez, főleg Németországban’.
Roosevelt
pénzügyminisztere Henry
Morgenthau és a
Sztálin-barát Harry Dexter
White ama elképzelése, miszerint
a német népet teljes egészében sterilizálni kell, nehogy a
hetedíziglen bűnös fajzat utódokat hozzon a világra. Az országot
pedig krumplitermő tanyává kell átalakítani – elvetették,
mert e radikális tervezet sehogy sem látszott előnyösnek az
amerikai üzletemberek zsebére! Hitler emléke ide vagy oda,
rájöttek, hogy a jól jövedelmező business érdekében a 60
milliós német népet nem elpusztítani kell, hanem beleverni a
bűntudatot, átírni a történelemkönyveket, és munkába
állítani, hogy aztán tudják miből fizetni a dollármilliárdos
kártérítéseket Izraelnek. [A németek eddig 120 milliárd dollárt
fizettek ki!] Washingtonban arra is rájöttek, hogy a 60 milliós
Németország nélkül Európa nem állhat talpra.
1947-ben
beindították a Marshall-segélyt, hogy a nagyrészt általuk
szétvert Európát helyreállítsák. Csakhogy azok, akik a háború
borzalmaiból dagadtra tömték a zsebeiket most „a náciktól
megtisztított békeidőben” ugyanazt folytatják!
Nemzetközi
bankkölcsönök, tőkebefektetési, gazdasági lehetőségeknek
mások nyomorából és szenvedéseiből való haszonhúzásnak –
se vége, se hossza nem volt.
A
Versailles-i Békeparancs óta, de főleg a harmincas években
kigyújtott gyűlöletpropaganda tüzében álló Németország iránt
hirtelen megváltozott a közvélemény, illetve a baloldali
liberális beállítottságú amerikai sajtó és hírközlőszervek
mindent elkövettek, hogy az előző nagy ellenségből egyszerre
„szövetséges” legyen. Konrad
Adenauer német kancellárt
uralkodónak is beillő fogadtatásokban részesítették, a
gyűlöletből hirtelen „német-amerikai barátság” lett és
megjelentek a Marshall-tervben gondosan kiszámított dollár
milliárdok.
Az
amerikai George C.
Marshall tábornok (1880-1959) és
politikus nevéhez fűződő tervezetet a Truman-elv alapján
fogalmazták meg. Truman a washingtoni Kongresszusnak 1947-ben
mondott elnöki üzenetében bemutatta a tervet:
„Szándékosan
elfordulni az elszigeteltségtől és az 1823-as Monroe-elvtől
[európai államoknak tilos az amerikai belügyekbe való
beavatkozás!], megígérve, hogy megtartják a függetlenségüket.”
A Szovjetunió
dél-nyugati szomszédai pedig majd csatlakoznak a nyugati
Szövetségesek rendszeréhez. Az Európai fejlesztési Program (ERP)
keretében az Egyesült Államok nyersanyagot, különféle
árucikkeket és tőkét állít – kölcsönök és segélyek
formájában – az európai államok rendelkezésére. A Szovjetunió
ezt a „dollár-imperializmus-eszközt” visszautasította.
Ebből az
időből a negyvenes évek végén, Rosenkranz-Rákosiék
magyarországi királysága idején, a Ludas
Matyi közölt egy kis versikét, amit ha némi
fenntartással is, de idézünk csupán időszerűsége miatt:
A
Dollár Dala
Én
vagyok a Marshall-segély alapja,
Belőlem
él a fél világ salakja,
Jó
híremen csorba azért ne essen,
Mert
célom, hogy a fegyvergyáros keressen.
A „C-vitaminos” partizán
Kállai
Eszter internetes honlapjának első oldalán az alábbi szöveggel
találkozunk. Talán meghatódhatnánk a szavakon, ha nem a háború
alatt a szovjet hordának
partizánkodó Nobel-díjasSzent-Györgyitől származnának:
“Milyen
embert akarunk formálni? A válasz egyszerű: egészséges
testű, akaraterős, jó ítéletű, értelmes, tettre-kész, szép
célokért hevülő és áldozó embereket, akik meg tudják érteni
és élni a szépet és nagyot minden téren, akik az életüket ki
tudják tölteni tartalommal, akik megértik a dolgok összefüggését,
akik átérzik azt, hogy emberi közösségben élnek, amely csak
kölcsönösségen, méltányosságon és jóakaraton épülhet.”
n
Szent-Györgyi nem lehet a magyar ifjúság példaképe
A New
York Times 1971. szeptember 26-i
számában Szent-Györgyi
Albert (1893-1986)“America
is All Upside Down” című
cikkét, mint történelmi visszapillantást közli, hogy Hitler
idején, Magyarországon „a rendes emberek legtöbbje börtönben
ült”.
A történelmi
igazságok kedvéért érdekes lett volna, ha a cikkből az is
kitűnne, név szerint pontosan kik voltak ezek a „rendes emberek”?
Az amerikai
újságolvasókkal sok mindent el lehet hitetni vezércikk keretében,
de akik abból az időből még élnek, tudják, hogy Magyarországon
a háborús esztendőkben minden rendes ember vagy szabályos katonai
szolgálatát teljesítette, polgári hivatalát töltötte be, a
földjét művelte, gyárban dolgozott, vagy csendőrként,
rendőrként őrizte a hazát, vagy köztisztviselőként látta el
közhivatalát – és még hozzá világviszonylatban példásan.
|
Szent-Györgyi
Albert
|
A két
háború közti Horthy-időben a marxista elvű dr. Szent-Györgyi
Albert szegedi tanár igen nagy szerepet játszott a magyar
közéletben. Kutatásai során a zöldpaprikában C-vitamint talált,
amivel nevet szerzett magának nemcsak Magyarországon, hanem
külföldön is, hiszen a felfedezéséért megkapta a Nobel-díjat
is.
Köztudomású,
hogy Szent-Györgyi a Magyarországra bevonuló szovjet csapatokat,
mint „felszabadítókat” üdvözölte, de mivel a dolgok mégsem
történtek egészen az elképzelése szerint, egy szép napon
otthagyta a felszabadítóit és New Yorkba tette át szereplésének
színhelyét. Mégis, örök hálájának eleget téve 1970-ben a
kommunistákkal együtt ünnepelte a „felszabadulás” 25.
évfordulóját!
1970.
március 8-án a New Yorkban rendezett kommunista ünnepségen Nagy
János budapesti követtel együtt dicsérték a 25 éves
„felszabadulást”. Szent-Györgyi részt vett a tervezett ünnepi
ebéden is, de a New Yorkban élő, felháborodott magyarok az YMKA
épülete előtt, ahol az ebédet tartották, két órán át
tüntettek, s ezen a tüntető tömegen a meghívott vendégek alig
tudtak átvergődni. Így aztán az ebéd a kitűzött időpontnál
jóval később kezdődött. Szent-Györgyi felszabadítást dicsérő
szavait közvetítette a new yorki 7-es
TV-állomás, Magyarországon
a Szülőföldünk rádióműsor
és aFree Europe adása
is.
A
Magyarországon szerkesztett, de külföldön terjesztett kommunista
propagandalap, a Magyarok Világszövetségének hivatalos lapja,
a Magyar
Hírek 1970. március 7-i
számában:
„Az
ostrom napjai – Találkozás Szent-Györgyi Alberttel – Földes
Jenő, a kedves tolmács emlékezik” címmel megjelent cikkben
nyilatkozik Földes Jenő, hogy álnéven való bujdosása közben
Dunai Páltól hallotta, hogy Szent-Györgyi Albert is az ellenállási
mozgalomhoz tartozik, és a tervük, hogy alkalmas időben a Dunán
átkelnek és érintkezésbe lépnek a szovjet csapatokkal, azonban a
tervből nem lett semmi.”
(Arról azonban
már nem szól a krónikás, hogy a C-vitaminos partizán a füstbe
ment tervein kívül mi mindent tett még a mielőbbi ”felszabadulás”
sikerének érdekében.
A Magyar
Hírek 1970. május 1-i
számában fényképen mutatja be azt a jelenetet, amikor
Szent-Györgyi New Yorkban, a szónoki emelvényen beszél és a
háttérben nagy tábla díszeleg, s azon nagy betűkkel ez a
felírás:
„For
American-Hungarian Friendship”
Szent-Györgyi
Albert beszél
|
Az egykori
„hazacsalogató”-nak csúfolt budapesti folyóirat még az is
leírja, hogy „a Nobel-díjas professzor a felszabadulás
tiszteletére rendezett new yorki ünnepségen beszédet mondott, s
hogy miként provokálta őt néhány jött-ment…”
Csak erős idegzetűeknek!
Emlékeztető
a szovjet horda szálláscsinálóinak 1944-ben, akiknek Ady Endre
‘vörös csillaga sohse hull le’, valamint azoknak is, akik ma
Szálasi Ferencet egybevetik Rákosival,
és
évente koszorúzzák a kommunista Nagy Imre síremlékét.
Törvény Joszif Visszárionovics Sztálin generalisszimusz
emlékének megörökítéséről
*
Szabad
Nép, 1953. március 9.
Az
országgyűlés vasárnapi gyászgyűlésén az alábbi törvényt
hozta:
Joszif
Visszárionovics Sztálin elvtárs,
generalisszimusz, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke 1953.
március 5-én eltávozott az élők sorából.
§.
Az országgyűlés Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs emlékét,
a magyar nép felszabadítása, a magyar nemzet függetlenségének
kivívása és biztosítása, a magyar dolgozók politikai,
gazdasági, kulturális felemelkedése körül szerzett
elévülhetetlen érdemeiért, a magyar nép el nem múló hálájának
tanúbizonyságául törvénybe iktatja.
Nagy
Imre elvtárs gyászbeszéde
“Tisztelt
Országgyűlés!
Fájdalmas
csapástól lesújtva lépek a szónoki emelvényre gyászbaborult
népünk színe elé, midőn a tisztelt országgyűlésnek
beterjesztem Joszif Visszárionovics Sztálin halhatatlan emlékét
törvénybeiktató javaslatot.
Elvtársak!
Az egész emberiséget megrendítette a döbbenetes gyászhír:
meghalt Joszif Visszárionovics Sztálin. A földkerekségen
mindenütt, az egyszerű emberek száz- és százmilliói, a boldog
jövőjüket építő felszabadult népek, a szabadságukért küzdő
elnyomott dolgozók, az imperializmus rabságában sínylődő
gyarmati embermilliók, szomorú szívvel és mély bánattal,
gondolatban ott időznek drága halottunk, a nagy Sztálin
koporsójánál.
Lélekben
mi is ott állunk az emberiség nagy halottjának ravatala mellett,
hogy a fájdalmas csapás nehéz óráiban legbensőbb részvétünkkel
osztozzunk a nagy szovjet nép mélységes bánatában.
Elboruló
szívvel, keresve sem találok méltó szavakat annak kifejezésére,
ki volt Sztálin az emberiségnek. Vele korunk legkimagaslóbb
egyénisége távozott el közülünk, aki a halhatatlan Lenin
oldalán győzelemre vezette a Nagy Októberi Szocialista
Forradalmat, amely új korszakot nyitott az emberiség történetében.
Lenin - Sztálin halhatatlan géniusza öltött testet a Nagy
Októberi Szocialista Forradalom győzelmében, amely létrehozta a
szovjet hatalmat, a felszabadult népek példaképét és
büszkeségét, a még rabságban sínylődő népek reménységét,
amely köré a béke és a demokrácia táborába tartozó minden erő
tömörül. Az emberiség történetében elsőnek felépítette a
szocialista társadalmat, és ezzel a leigázott országok dolgozói
száz- és százmillióinak megmutatta a felszabadulás útját.
Lenin és Sztálin a marxizmus-leninizmus tanításában kezükbe
adta a győzelem tudományát, Lenin-Sztálin új típusú pártjában
pedig feltárta számukra azt az acélos, összekovácsolt, egységes
vezetőerőt, amely győzelemre viszi a dolgozó nép felszabadítása,
a szocializmus ügyét.
A
nagy Lenin halálától eltelt csaknem három évtized alatt Sztálin
elvtárs vezette a Szovjetunió Kommunista Pártját és a szovjet
népet a szocializmus építésének még járatlan útján. Nagy
tanítómesterünk lángelméje ennek az útnak minden új szakaszán
elméletileg felfegyverezte a pártot, megtanította előre látni a
fejlődés menetét, biztosította a Szovjetunió világtörténelmi
győzelmeit.
Sztálin
lángelméjének fénysugara világította és világítja be azt az
utat, amely a szabad élet, a szocializmus boldog világába vezet,
amelyen haladva a nagy szovjet nép már a kommunizmus társadalmát
építi. Sztálin tanítása, Marx, Engels, Lenin műveinek zseniális
továbbfejlesztése, a győzelem tudományával vértezte és vértezi
fel a dolgozók élén küzdő kommunista és munkáspártokat,
mindazokat, akik a kizsákmányolás, az imperialista elnyomás és
rabság ellen a szabadságért és békéért küzdenek szerte a
világon. Sztálin országa, a hatalmas Szovjetunió a lenyűgöző
erejű béketábor élén, virágzásának teljében az emberi
haladás, a humanizmus, a világbéke sziklaszilárd bástyája.
Sztálin
pártja, a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártja, a szovjet
nép ragyogó sikereinek és győzelmeinek szervezője, a világ
kommunista és munkáspártjainak példaképe. Az a párt, amelyet a
világforradalmi és munkásmozgalmának rohambrigádja megtisztelő
elnevezéssel illettek a testvérpártok képviselői, amelynek
legyőzhetetlen ereje sorainak egysége, és amely a harcok tűzében
acélossá edződve tömörül a nagy Sztálin dicső lobogója
körül.
Sztálin
elvtárs elhunyt. Kiragadta közülünk a halál, de tanításában
és alkotásában örökkön élni fog. Emlékét a népmilliók
forró szeretettel zárták szívükbe és legszentebb örökségként
hagyják jövendő nemzedékekre, nagy ügye folytatóira.
Lelke
mélyéig megrendülve osztozik az emberiség mély gyászában a mi
népünk is. Felszabadítónkat, tanítónkat, legnagyobb jótevőnket,
oltalmazónkat és segítőnket vesztettük el benne. Történelmünk
legsötétebb szakaszán, nemzeti létünk legválságosabb
napjaiban, amikor békeszerető, dolgos népünket hazaáruló urai,
a tőkések és nagybirtokosok idegen érdekekért a világháború
vérzivatarába kergették, amikor a fasiszta hordák városainkat és
falvainkat üszkös romhalmazzá változtatták és országunkat a
német fasizmus igájába hajtották, Sztálin nyújtott népünknek
segítő jobbot és vezette ki a szabadság világába.
Sztálin
népének hős fiai, a dicsőséges Szovjet hadsereg szabadította
fel hazánkat a német fasiszták és magyar bérenceik véres
terroruralma alól. Győzelmes felszabadító harcai nyomán indult
meg hazánkban az új élet vérkeringése, amely megteremtette a
békés munka lehetőségét, biztosította népünk alkotóerejének
kibontakozását.
Sztálin
államférfiúi bölcsessége és népünk iránti szeretete
biztosította számunkra nemzeti függetlenségünket és
szabadságunkat. Neki köszönhetjük, hogy a magyar nép kezébe
vehette saját sorsának irányítását, hogy nem a tőkéseknek,
hanem magának építhette az országot.
Sztálin
országának a hatalmas Szovjetuniónak, a világ legerősebb és
leggazdagabb államának nagyarányú, egyre fokozódó és minden
irányú önzetlen segítsége tette lehetővé számunkra, hogy
kapitalista országból szocializmust építő országgá, elmaradt
agrárországból ipari országgá lettünk.
A
Szovjetunió és személyesen népünk legnagyobb barátja, a
mi drága Sztálin elvtársunk segítségének köszönhetjük, hogy
erőfeszítésünket a termelés és a kultúra terén egyaránt
sikerek koronázzák, hogy országunk történetében példa nélkül
álló fejlődésünk eredményeképpen ma már megtisztelő helyet
foglalunk el a Szovjetunió vezette szocialista táborban, a testvéri
népi demokratikus országok között.
Voltak fejedelmek
Voltak
fejedelmek,
akiknek
emlékoszlopot emeltek,
magast
és fényeset,
mely
hirdeté nagyságukat,
mely
hirdeté jóságukat.
és
hol van az oszlop? ... elesett!
el
kellett esnie,
mert
hazugsággal volt tele.
az
idő igaz,
s
eldönti, ami nem az.
Ott
áll a sír most emléktelenül,
az
eltörött helyett mást nem tevének...
de
nem! hisz’ örök átka nemzetének
sötét
oszlopként rajta neheztül.
Petőfi
Sándor (1846)
|
Népünk,
munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk
hősies erőfeszítései az ország építés nagy munkájában,
ötéves népgazdasági tervünk sikeres teljesítésében, csak a
Szovjetunió, Sztálin országa segítségével hozhatták meg a
szocializmus építésének szemünk láttán életrekelő
szebbnél-szebb alkotásait. A felszabadult emberi munka, a tudomány
és technika utolérhetetlen fejlődése, a termelőerők
növekedésének példátlan lendülete, a kultúra, irodalom,
művészet fellendülése – mindez Sztálin művével függ össze.
Az ő szelleme hatotta és hatja át, az ő tanítása lelkesítette
és lelkesíti újabb alkotásokra, kimagasló teljesítményekre
élenjáró dolgozóinkat, sztahanovistáinkat, a haladó tudomány
és művészet munkásait. A magyar nép az elmúlt nyolc esztendő
során már számtalan felemelő tanújelét adta annak a forró
szeretetnek, annak a mély hálának, amely igaz barátja, a nagy
Sztálin iránt szívét eltölti. Annál kegyetlenebb most az a
csapás, amely Sztálin elvtársunk elhunytával érte. Megható volt
az a féltő aggodalom, amellyel üzemi munkásságunk, Sztálinváros,
Csepel, Ózd, Diósgyőr és a többi üzem dolgozói; értelmiségünk:
mérnökök, tanárok, orvosok; egyetemi és munkásifjúságunk
szorongó szívvel halálos ágya felé fordult és mélységes az a
részvét és kegyelet, amely most, halálával, iránta népünket
eltölti. Munkások és értelmiségiek országszerte lelkük mélyéig
megrendülve fogadták a gyászhírt. Szívük sugallatát követik,
amikor megfogadják:
Soha
el nem tántorodunk Sztálin hadseregétől, a párttól: még
többet, még jobbat kell tennünk, a Sztálin teremtette szép új
életért: továbbra is Sztálin elvtárs vezet bennünket, mert
örökké ott él szívünkben.
Így
viselik el a nagy megpróbáltatást, azzal a szent elhatározással,
hogy tetteikben, cselekedeteikben lesznek méltók a nagy halott
ragyogó emlékéhez.
Ma
szerte az országban a falvak dolgozó népe is kegyelettel adózik a
nagy Sztálin emlékének. A tanácsüléseken az egyszerű emberek
százai és ezrei fejezik ki keresetlen szavakban igaz barátjuk és
segítőjük, “Sztálin apánk “ halála fölött érzett
mélységes fájdalmukat.
Sztálin
elvtársunk fennkölt szellemének azzal adózunk legméltóbban, ha
mindenki a maga munkahelyén és a feladatkörében kettőzött
erővel, tudásának és képességének teljességével dolgozik
népgazdasági terv teljesítésén és túlteljesítésén.
Aki
ma még lemaradt, holnap lépjen az élenjárók közé, aki ma az
élen jár, holnap törjön tovább előre. A szélesen kibontakozó
szocialista munkaverseny, a sztálini munkastílus lendítse előre
gyáraink, üzemeink, gépállomásaink és mezőgazdaságunk
dolgozóit.
Lelkesítse
őket az a tudat, hogy a sztálini magyar rohambrigád tagjai,
amelynek a szocializmus magyar frontszakaszán kell helytállnia.
Lelkesen karolják fel a hazánk felszabadításának, április 4.
tiszteletére indított szocialista versenyt. Legnagyobb nemzeti
ünnepünket, mely a szeretet és hűség eltéphetetlen szálával
fűz bennünket Sztálin országához, vállalásaink teljesítésével
és túlszárnyalásával ünnepeljük meg a legméltóbb módon.
Dolgozó parasztságunk, termelőszövetkezeteink tagsága a jó
gazda gondosságával munkálja meg a földet és állampolgári
kötelességének példás teljesítésével járuljon hozzá
országunk gazdasági megerősödéséhez.
Tisztelt
országgyűlés!
Országszerte
most tartjuk a szovjet-magyar barátság hagyományos hónapját,
amely évről évre mind bensőségesebbé fűzi a két nép
barátságát, szoros testvéri kapcsolatát. Felszabadulásunk
pillanatától a szovjet nép támogat bennünket, védi
szabadságunkat, függetlenségünket, őrködik békés építőmunkánk
fölött, hogy a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság a Sztálin
útmutatásai alapján, hazánk is mihamarább eljusson a
szocializmus világába.
A
szovjet nép legdrágább fiának, a népek közötti barátság
forrószívű zászlóvivőjének elhunyta fölötti mély fájdalom
fűzze még szorosabbra, még bensőségesebbre a szovjet-magyar
barátságot, amelynek minden hazáját szerető magyar
tántoríthatatlan harcosa legyen.
A
Szovjetunió vezetésével mindenütt a világon hatalmas népi
mozgalom bontakozik ki, amelynek soraiban az emberek száz és
százmilliói tömörülnek, a népek közötti béke és barátság
fenntartására. A béke sztálini lobogója alatt tömörülő
népmilliók a Szovjetunió vezetésével meg akarják menteni a
világot a háború borzalmaitól, meg akarják őrizni az emberiség
számára a békét, az életet. Minden becsületes, jószándékú
embernek családja, nemzete, hazája, az egész emberiség iránti
szent kötelessége győzelemre vinni a béke magasztos ügyét. ”
A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a
béke megőrzésének ügyét, és végig kitartanak mellette ”-
mondta az emberiség bölcs tanítója, Sztálin.
Ezekben
a szomorú napokban, amikor a béke zászlóvivőjének szíve
megszűnt dobogni, fokozottabban teljesítsük ránk hagyott
intelmeit:
Népünknek
a világbéke magyar frontszakaszán egységesebben, mint valaha, a
világ minden békére sóvárgó népével eggyé forrva, a
Szovjetunió vezetésével szilárdan őrt kell állnia a szabadság,
a függetlenség, a békés építőmunka védelmére. Nagyobb
szeretettel, megbecsüléssel és gondoskodással övezzük
néphadseregünket, hogy méltó fegyvertársa legyen
felszabadítónknak, a világbéke leghatalmasabb őrének, a hős
Szovjet Hadseregnek.
Tisztelt
országgyűlés!
A
magyar nép sikereinek, a szocializmus építése terén elért
eredményeinek szervezője a Magyar Dolgozók Pártja, amelynek
soraiban népünk legjobb, leghűbb, legönfeláldozóbb fiai
tömörülnek, szeretett Rákosi elvtársunk vezetésével. Nagy
tanítómesterünk a Szovjetunió Kommunista Pártja a XIX.
kongresszusának záróülésén elmondott történelmi jelentőségű
beszédében rámutatott arra a nagyszerű feladatra, amelynek
betöltése a kommunista pártokra vár, a szocializmus építése, a
béke ügyének megvédelmezése, a háborús veszély elleni harc
terén. Sztálin elvtárs útmutatása a mi pártunk harci programja.
A magyar kommunisták Lenin-Sztálin pártjától tanulták és
tanulják az ország kormányzásának a dolgozó nép vezetésének,
a szocializmus építésének tudományát. A marxizmus-leninizmus
forradalmi eszményének, Sztálin elvtárs tanításának
köszönhető, hogy pártunk vezetésével, Rákosi elvtársunkkal az
élén, a dolgozó magyar nép ráléphetett nemzeti
újjászületésének, a szocializmus építésének útjára. Népünk
további sikereinek is nagy pártunk a letéteményese.
Sztálin
elvtárs állhatatosan arra tanított és nevelt bennünket, hogy
pártunk egységére és tisztaságára úgy vigyázzunk, mint
szemünk világára. Minden magyar kommunistának Sztálin elvtárs
dicső emléke iránti legszentebb kötelessége végrehajtani ezt az
útmutatását.
Lankadhatatlanul
építsük, erősítsük pártunkat, fűzzük szorosra kapcsolatait a
dolgozó néppel, ápoljuk és fejlesszük államiságunk alapját,
két nagy dolgozó osztályunk, a munkásság és a parasztság
szövetségét. Ebben rejlik pártunk ereje és legyőzhetetlensége.
Minden kommunista tetteivel, cselekedeteivel, egész magatartásával,
a párt- és kormányhatározatok lelkiismeretes végrehajtásával
mutasson példát minden dolgozónak. Szilárd helytállásával, a
belső és külső ellenség elleni kérlelhetetlen harccal, az
éberség fokozásával tegyen hitet és bizonyságot tanítónk és
vezérünk, a nagy Sztálin hagyatékához való hűségéről.
Ápoljuk és fejlesszük népünkben a proletárnemzetköziség
eszményét. A mély és igaz hazafisággal párosult lenini-sztálini
proletárnemzetköziség adta és adja számunkra az erőt azokhoz a
győzelmes harcokhoz és a szocializmus építésében kifejtett
erőfeszítésekhez, amelynek eredményeképpen Sztálin elvtárs a
megtisztelő rohambrigád elnevezéssel illetett bennünket.
Tisztelt
országgyűlés!
E
szomorú napokban pártunk Központi Vezetősége, népköztársaságunk
kormánya és Elnöki Tanácsa felhívással fordult dolgozó
népünkhöz.
Legnagyobb
barátunk, felszabadítónk és tanítónk iránt táplált mélységes
szeretetének kifejezéséül a magyar nép még szorosabban tömörül
pártunk, kormányunk, szeretett Rákosi elvtársunk köré és
minden erejével segíti Sztálin nagy ügyének diadalát
országunkban.
Sztálin
meghalt! De nagyszerű művében élni fog az idők végtelenségéig.
A hűséges és hálás magyar nép ragyogó emlékét törvényben
kívánja megörökíteni. A Magyar Népköztársaság
Minisztertanácsa nevében benyújtott javaslat törvényerőre
emelésével népünk szeretetéből és hálájából fonunk
hervadhatatlan koszorút drága Sztálin elvtársunk halhatatlan
emlékének.
Kérem
a tisztelt országgyűlést, hogy a beterjesztett javaslatot
elfogadni szíveskedjék.”
*
Nagy
Imre elvtárs beszéde
után határozathozatal következett. Minden kéz a magasba
emelkedett - az országgyűlés a törvényjavaslatot egyhangúlag
elfogadta. A hálás magyar nép törvénybe iktatta felszabadítója,
nagy tanítója, Joszif Visszárionovics Sztálin emlékét
“… a
magyar nép felszabadítása, a magyar nemzet függetlenségének
kivívása és biztosítása, a magyar dolgozók politikai,
gazdasági, kulturális felemelkedés körül szerzett elévülhetetlen
érdemeiért, a magyar nép el nem múló hálájának
tanúbizonyságául…”
A
törvényjavaslat elfogadása után Rónai Sándor elvtárs a
gyászülést bezárta. +++
/Almássy
Hunor gyűjteményéből/
[Kedves
Olvasóm, szinte látom, hogy néhányszor ökölbe szorult a
kezed, mégis engedd meg, hogy gratuláljak: nem vesztetted el a
türelmedet és kitartással elolvastad ezt szörnyű
hazugsághalmazt, amelynek megemésztése – remélem -- nem
okoz nálad gyomorbántalmakat. A dokumentum közlése azért
időszerű és fontos, mert közülünk még mindig nagyon sokan
gyorsan felejtenek és főleg könnyen hisznek a szép szavaknak.
De ahányszor hallod a „mártír
miniszterelnök Nagy Imre” nevét,
emlékezz az általa dicsőített rablógyilkos Sztálinra is.
Jusson eszedbe, hogy ez a Nagy Imre ma sajnos nemcsak az ’56-os
magyar szabadságharc hőse és ifjúságunk példaképe, hanem –
a túlvilágból -- a kommunista hatalom átmentője is volt
1989-ben! - Tóth
Judit]
|
A ’Vologya Érdemrend’
(MTI,
2002.09.17) -
“Budapesten az Országgyűlés 196 igen szavazattal 143 ellenében,
2 tartózkodással módosította a Magyar Köztársaság
kitüntetéseiről szóló törvényt, amellyel megalapította
a “Nagy
Imre Érdemrendet”.
A
határozat értelmében az Országgyűlés június 16-áról és
október 23-áról
évente
méltóképpen megemlékezik a történelmi lobogók,
köztük
az ‘56 jelképévé vált lyukas lobogó jelenlétében.”
*
Talán
találóbb a “Vologya
Érdemrend” elnevezés?! Nagy
1933-ban önként jelentkezett a szovjet biztonsági szerveknél, és
mint titkos besúgó ügynök a “Vologya” nevet
használta.
Igazi
mártírjaink rehabilitálásának kérdése eddig fel se merült:
például Budapest hős védői, az 1945-56-ig tartó nemzeti
ellenállás ismert és ismeretlen áldozatai, a népbírósági
perek vérbosszújának tízezrei.
Lámcsak,
Nagy Imrét [egyéb neve Ladislaus Josofovics!], ‘a
Sztálin-gyűlölőt, a demokratát, az igazi szocializmus
megvalósítóját’ már nemcsak rehabilitálták, (amit a
Nyugaton élő kommunisták kezdtek el még 1985-ben!), de a
nevével “Érdemrendet” is alapítottak. Annak a
szovjet-állampolgár moszkovitának, aki 1956-ban a magyarságnak
fűt-fát ígérve hűségesen teljesítette Moszkva parancsait, s
akit a nemzeti felkelés csak magával sodort, de hithű kommunista
meggyőződésén, az élete utolsó pillanatáig sem változtatott.
Nos,
az “emberarcú
kommunizmus” előfutárának,
Nagy Imrének múltjára már senkisem emlékszik? Arra, hogy 1945.
november 15. és 1946. március 20. között Nagy, mint
belügyminiszter, a
palástoshóhér Tildy Zoltán és
Nagy Ferenc féle bűnbanda tagja volt, akik a magyarság legjobbjait
küldték a halálba?
Tény,
hogy az idén áprilisban választási csalásokkal Parlamentbe
került “emberarcú kommunisták” az ‘56-os szabadságharc
emlékével akarják magukat törvényesíteni a világ közvéleménye
előtt mondván, hogy “a magyarságnak igenis kell a kommunizmus.”
*
Sztálin
halála után, az 1953-as forrongások következtében Moszkvába
rendelték a budapesti kommunista párt vezetőit. Nagy Imre
szerint „e zavargások veszélye késztette Hruscsovot és
az új szovjet vezetőket, hogy őt nevezzék ki miniszterelnöknek,
és életbe léptessék az Új Szakaszt.” Ezen a moszkvai
tárgyaláson fogalmazták meg az irányelveket, eldöntötték, hogy
Rákosi lemond, és Nagy Imre veszi át a kormányt. Nyilvánvaló
tehát, hogy az Új Szakaszos-politika folyamatát nem a
magyar nép indította el. Még csak nem is a magyar Országgyűlés,
magának Nagy Imrének is csak jelentéktelen szerepe volt a saját
hatalomra jutásában.
A
reformprogramot és vele Nagy Imre igazi belépését a magyarság –
sőt talán a világ – történelmébe Moszkva kezdeményezte. Így
lett Nagy 1953. július 4-én Moszkva megbízatása alapján a
rabország miniszterelnöke, amíg Moszkva célszerűnek vélte az Új
Szakaszt, tehát 1955 tavaszáig. Az a körülmény, hogy Nagy
miniszterelnöksége idején erős bírálatot gyakorolt Rákosi
állam- és pártvezetősége fölött, az ő párton belüli
harcuk volt, amihez a magyarságnak annyi köze volt, mint
nekik a magyarsághoz!
Sztálin népirtó háborúja
Az
alábbi adatokat és idézeteket a német történész és filozófus
Joachim Hoffmann, Stalin’s War of Extermination c. könyvéből
vettük, /195-196. old/:
„Ismert
tény, hogy Trockij, Kamenyev, Zinovjev, Joffe, Krestinszkij, Radek
és még számtalan más bolsevik vezér
zsidó [‘kazár’-tj] származású.
A Szmolnyijban 1918-ban összejött Központi Bizottság beceneve
„Zsidó Központi Bizottság” volt. Így érthető, hogy a
közvéleményben miért azonosítják a zsidóságot a
bolsevizmussal, - írja Nicolas Werth, The
Black Book of Communism c.
könyvében.
Robert
Wilton, The Last Days of the Romanovs c. műve
először 1920-ban jelent meg New Yorkban. Az 1918-19-es időszakban
a Kommunista Párt vezetőségét nemzetiségek szerint sorolja fel:
„17
orosz, 2 ukrán, 11 örmény, 35 lett, 15 német, 1 magyar, 10 grúz,
3 lengyel, 3 finn, 1 cseh, 1 karaim és 457 zsidó.”
Kevésbé
ismert a bolsevista terrort kirobbantó szervezetek (Cheka,
GPU, NKVD) [1] magas arányú
zsidó létszáma.Trockij,
a hadügyi népbiztos (People’s
Commissar for Military Affairs), aki
maga vezette a Vörös Hadsereget, 1917. december elsején a
Bizottság küldöttsége előtt kijelentette, hogy „nem
egészen egy hónapon belül terrorunkat a legszélsőségesebb
formában fogjuk alkalmazni, akárcsak a Nagy Francia Forradalom
idején.”
Grigorij
Zinovjev, „a pártvezetőség egyik legfontosabb
alakja,” 1918. szeptember 19-én azt írta a Sevenaja
Kommuna című újságban, hogy „a mi szocialista
terrorunk segítségével Szovjet-Oroszország 100 millió
állampolgárából, 10 milliót el kell pusztítani.”
„Trockij
(Lev Bronstein) és Zinovjev (Hirsh Apfelbaum), és még sok más
zsidó határozottan részt vett a cári család meggyilkolásában.”
[2]
Zinovjev
a tarkólövést javasolta, amit Leninnek is elküldött táviratban,
mellékelve azzal a kérvénnyel, hogy „a kivégzések Torckij és
Lenin parancsára történjenek.” Lenin parancsát Jekaterinburgban
a KP Végrehajtó Központi Bizottságának elnöke, Sverdlov
fogalmazta meg. A gyilkossági kimutatást (rasstreleni
bili),
az Ural-i ’Körzeti Munkásság’, szovjet parasztok és katonák
küldöttsége elnöke, Beloborodov
(Vaisbart)
írta alá. A kivégző osztagot a zsidó Jakov Jurovszkij vezette,
aki állítólag sajátkezűleg ölte meg II. Miklós cárt,
Alexandra Feodorovna hercegnőt, és Alexis herceget az
Ipatjev-házban, 1918. július 17-én. [A családot a gyilkosság
napjáig Ipatjev nagyiparos házában tartották fogva.-tj]
A
Rendkívüli Bizottság /Chrezvychajnaja Komissija/ Különszolgálati
Osztaga (Squad for Special
Duty) által készített
kivégzettek névsorát Jurovszkij írta alá, július 18-án.
A
tíztagú kivégzőosztagból még legalább kettő zsidó
volt: Izidor Edelstein és Viktor
Grinfeld. A többi orosz illetve
osztrák hadifogoly: A Fisher, E.
Feketi, [talán
Fekete?-tj] Nikulin, P. Medvedev, S
Vaganov, V. Vergaesh, és L. Gorvat. [talán
Horvát, mivel az orosz nyelvben nincs „H” betű -tj] A
listán felsorolt gyilkosok között szerepel egy magyar is, NAGY
IMRE, később
az 1956-os felkelés alatt miniszterelnök, aki továbbra is szoros
kapcsolatban állt a GPU-NKVD szovjet titkosrendőrséggel.”
*
Eddig
az idézetek és lábjegyzetek, dr. Joachim Hoffmann német
történész, 2001-ben angol nyelven megjelent könyvéből. A kiadó
Theses & Dissertations Press 2001. Cím: P.O.Box 64, Capshaw,
Alabama 35742 USA. As első kiadás németül jelent meg 1999-ben,
Münchenben, a németországi közcenzúra jóváhagyásával (!)
A könyv az Internet ‘Amazon.com’ könyvterjesztőnél
is kapható. +++
Tóth
Judit
Ø Jegyzetek ------------------
1.
Cheka = Rendkívüli Bizottság az Ellenforradalom és Szabotázs
ellen
GPU
= Állami Politikai Közigazgatás
NKVD
= Belügyi Népbiztosság
KGB
= Állambiztonsági Szervezet
2.
Imperator Nikolaj i ego Sem’ja; Diterichs, Ubijstvo Carskoj Sem’i;
Radinski, Nikolaus II, pp. 356, 373.
Ø Források -----------
Csiszár
László, A sátán komisszárjai, 1986 Ausztrália
Dr.
Joachim Hoffmann, Stalin’s War of Extermination, 1914-1945
Csonka
Emil, A forradalom oknyomozó története, 1945-1956, München 1981
Internet
- ‘Cold War International History Project’ <www.cwihp.si.edu>
Zsidóság és kommunizmus
Sokan
kételkednek abban, hogy a kommunizmus zsidó eredetű. - “Hiszen
mindenfajta ember harcolt a kommunisták oldalán, és ahogy a zsidók
szerint, ‘ők is sokat szenvedtek’ a kommunizmusban!” -
mondják. De egyetlen ideológia, vagy politikai,
forradalmi mozgalom sem tudott maga mögött annyi zsidó vezért és
“ideológust”, mint a bolsevizmus.
Maga a “Tőke”
írója Levy Mordechai (Karl Marx) egy talmudista
rabbi fia volt. Irv Weitzman new yorki rabbi 1942-ben így
nyilatkozott:
“Some
people call it Communism - I call it Judaism!” (Néhányan
kommunizmusnak hívják, én judaizmusnak hívom!)
1920.
február 8-án egy fiatal brit író ezt írta az Illustrated Sunday
Herald-ban:
“Nem
lehet eltúlozni a nemzetközi és nagyrészt ateista zsidók
szerepét a bolsevizmus kialakításában és az oroszországi
forradalomban.”
Ezt Winston
Churchill írta. Noha később eladta lelkét sokkal többért, mint
harminc ezüstpénzért, igaz marad, amit írt a szovjet kommunizmus
eredetéről. Churchill kifejezte azt a döntő meglátást,
hogy a zsidó kommunisták bűnei, amelyeket németek és oroszok
ellen követtek el, bosszúvágyat ébresztenek az áldozatokban:
“A
szovjet intézményekben a zsidó többség még meglepőbb. A
terrorrendszerének túlnyomó, ha nem tényleg a teljességét
zsidók képezték, a különbizottságok az ellenforradalom
leverésére zsidókból, némely esetekben zsidó nőkből álltak.
Ugyanez
az ördögi zsidó többség volt jelen Kun Béla rövid
terrorrendszerének idején. Ugyanez volt a helyzet Németországban
(különösen Bajorországban), amikor ez az őrület ideiglenesen
uralkodni tudott a legyőzött német népen.” [A
Churchill idézet vége]
Vicomte
Léon de Poncins (1927)
francia író könyvéből
M.
Cohen ezt
mondta a ‘Harkovi Kommunista’ lapban (1919. április):
“Túlzás
nélkül elmondhatjuk, hogy a nagy oroszországi forradalmat zsidó
kezek hozták létre. Képesek voltak-e a sötétségben élő,
elnyomott orosz munkás és paraszttömegek arra, hogy levessék a
burzsoázia láncait? Nem! A zsidó volt az, aki az oroszországi
proletariátust az internacionalizmus hajnalához vezette, és aki
nemcsak vezette, de még most is vezeti azt.
Ugyan igaz,
hogy a Vörös Hadseregben nem szolgálnak zsidók katonaként, de a
bizottságok és a tanácsok szervezete zsidókból áll. A zsidók
derekasan vezették az oroszországi proletariátus tömegeit
győzelemre.
Nem véletlen
az, hogy minden szovjet intézmény választmányi tagjai döntő
többségükben zsidók. Nem véletlen, hogy a zsidó szimbólumok,
amelyekkel évszázadokon keresztül harcoltak a (keresztény)
kapitalizmus ellen, most az oroszországi proletárok szimbólumai
lettek. A vörös ötágú csillag átvételéről beszélek, amely
hosszú ideig volt a cionizmus és a judaizmus szimbóluma. E jelkép
mögött győzelem vonul, a paraziták és a burzsoázia halála.”
Wayne
McGuire, a
Harvard Egyetem kutatója ezt írja:
“ Lenin,
akinek zsidó nagyszüleje volt, ’zsidó származású’ volt az
izraeli visszatérési törvény szerint. Emellett fajgyűlölő és
soviniszta is volt, noha eszméit erről a veszélyes témáról
erősen a háttérben tartotta, valószínűleg azért, mert ezek
erőteljes ellentétben álltak a marxizmus feltett általánosságával.
Lenin zsidó rasszista volt, aki előszeretettel adta zsidóknak a
szellemileg legkihívóbb feladatokat. Beismerte, hogy a kommunista
terroristák élcsapatának legalább 50 százaléka zsidókból
állt.”
--- és ez, még
csak a hatalmas jéghegy csúcsa!
„ÖTVEN-PÁR VASCIPŐ”
“Meddig
tűröd még az agymosást
s meddig
húzod mások jármát,
pusztuljon,
ki nem életképes,
ki magyarnak
állít bitófát!
Mutasd e
rothadó világnak;
e faj,
igenis élni akar, -
Ti megölni
nem fogjátok soha,
mert
főnixként felkel a magyar!” /Kovácsy J./
Bizonyos
csoportok úgy gondolják, hogy mialatt a társadalom
‘öntöttvas-cipők’ és az állandóan ébrentartott ‘háborús
bűnösség’ felett elmélkedik, addig nincs idő mással
foglalkozni. Ezért ne lepődjenek meg, ha a magunkfajta üldözöttek
is emlékeznek, akiknek sokkal több a tömegsírjuk, a mártírjuk
és halottjuk!
Hová lettek
eltemetve azok a magyar hadifoglyok, akiket az oroszok az 1945-ös
budapesti ostrom után végeztek ki?
Kérdezzük az
illetékes elvtársaktól, hogy hová lettek eltemetve az 1945-46-ban
“háborús bűnösség“ címén kivégzett ártatlan magyarok
ezrei?
Hová temették
az 1946-ban kivégzett magyar miniszterelnököket,
kormányhivatalnokokat, főtiszteket, tiszteket, csendőröket? Hová
temették az ‘56-os Kossuth téri sortűz több-százas magyar
áldozatait? Ki állít emléktáblát a Kádár által kivégzett 150
magyar fiatalnak, akiket börtönben hagytak addig, amíg el nem
érték a 18. évüket, aztán agyonlőtték őket? Hová temették
azokat a magyar fiatalokat, akiket az oroszok ‘56-ban a helyszínen
végeztek ki? Ki állít emlékművet az ávósok húsdarálójával
feldarabolt és a Dunába dobott magyar áldozatoknak?
Ki emlékezik
meg a 40 ezer erdélyi magyarról, akik elpusztultak Romániában a
Duna-Fekete-tenger csatorna építésénél? És folytathatnánk a
felvidéki és délvidéki magyarok szomorú sorsával, akiknek --
csupán, mert magyaroknak születtek! -- nem szólnak lélekharangok,
és nem állítanak emléktáblákat. Várjuk a magyar hősök és
mártírok sírhelyeinek a megnevezését! Temetetlen halottak felett
nem lehet rendszerváltást csinálni!
[Népszabadság] -
2005-ben ötven-pár vascipőt terveznek felállítani a pesti
rakparton, ami “az 1944-45-ben a Dunába lőtt emberekre
emlékeztet”. Ha a főváros is jóváhagyja, és pénz is lesz rá,
április 16-án, a holokauszt napján felavatják az emlékművet a
Roosevelt tér és a Kossuth tér között. Azért lesz ötven-ötvenöt
cipő kirakva, mivel “körülbelül ekkora csoportokban hajtották
a folyópartra áldozataikat a nyilasok.” Az emlékmű mellé
kerülő tábla háromnyelvű szövegét még ellenőrzi az MTA
Történettudományi Intézete. A táblán ez a felirat szerepelne:
’A második
világháborúban a nyilaskeresztes fegyveresek által Dunába lőtt
budapesti áldozatok emlékére.’
A felállításhoz
szükséges tizenötmillió forintot közadakozásból gyűjtik
össze, de jelentős állami támogatást is kapnak. [Ilyesmire
mindig vannak milliók! -tj]
[www.geographic.hu] -
“Szálasi Ferenc és nyilaskeresztes pártja hatvan évvel ezelőtt,
1944. október 15-én puccsal vette át a hatalmat.
[sic!] A diktatúra idején a nyilasok, mielőtt a Dunába
lőtték az embereket, levettették velük a cipőjüket,
és a náluk lévő értékes tárgyukat abba rakatták
bele. PauerGyula emlékműve ezekkel az elárvult cipőkkel
emlékeztet a zsidó, és a zsidókat bújtató nem zsidó
áldozatokra.”
[forrás:
Magyar Hírlap] -
‘A Mechon Simon alapítvány, amely a zsidó hagyományőrzésre
nagy figyelmet fordít, támogatja a tömegsír-elméletet. A
feltárás mellett áll a Honvédelmi Minisztérium is, mivel a
feltételezések szerint magyar katonák maradványai is rejtőznek a
rakpart alatt. A Főpolgármesteri Hivatal munkatársa elmondta, a
gyanú beigazolódása esetén a kegyeleti szempontok, azaz a
halottak megtalálása és méltó helyre szállítása fontosabb,
mint az infrastruktúra, így a rakpart burkolatát felbonthatják.’
Nemrégen a
Traubi-szódás csalásról elhíresült budapesti üzletember új
mesével jött elő, hogy ‘a dunai rakparton több mint húsz
tömegsír lehet.’ Ezt mire alapozta? A hírharsonák nem közölték!
A TV viszont
bemondta, hogy ‘egyes történészek szerint már 1946-ban
feltúrták a rakpartot, és akkor sem találtak tömegsírokat. ‘
Annyit
láthattunk csak, hogy az üzletember és népes kísérete Demszky
polgármester irodájában ütötte fel a tanyáját.
A
feltételezések szerint az újpesti rakpart alatt tömegsírok
vannak, amiket a Hadisírgondozó és Honvéd Hagyományőrző Iroda
készül feltárni. De szemtanúk visszaemlékezései alapján erősen
gyanítható, hogy 1944 utolsó heteiben a Duna-parton nyilasok által
sorba állított és legyilkolt áldozatokat a Duna jegesedése miatt
a parton ásták volna el, az újlipótvárosi Szent István parktól
a Vizafogóig húzódó szakaszon, Dobrai Lajos, a
Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanára elmondta:
’tizenkét
évesen láttam, hogy a nyilasok csoportosan lőttek le feltételezett
katonaszökevényeket és a gettót elhagyó
zsidókat.’
Nyílván
ostobának néznek bennünket, mert még arra sem ügyelnek, hogy
legalább logikai ellentmondás ne legyen ebben a műhírben.
Szemtanúkról írnak, miközben csak egyetlen szemtanú jött elő,
aki akkor 12 éves volt. Hatvan évig azt hazudták, hogy ‘ötvenezer
zsidót öltek a Dunába’, ami testvérek között is egy kisebb
város lakosságának a lélekszáma! Képzeljük el: 50 ezer test a
Duna vizében!
Lehetséges,
hogy a regélők ezt képtelenségnek tartották, mert most kiderül,
hogy ‘akkor jeges volt a Duna és parton temették el őket.’
(Így már sokkal hihetőbb!) Ez a bizonyos szemtanú vajon
elmondta-e azt, hogy 1944 végén orosz és angol gépek köröztek a
város fölött, bombáztak és lövöldöztek bizonyos célpontokra?
A 12 éves
szemtanú némi ’kíváncsiságból’ éppen akkor a Duna-parton
sétált? Egyedül? Amikor ostrom alatt mindenki pincében volt.
Vajon milyen messziről láthatta ezeket a jeleneteket? Közelről?
Távcsövön? Megengedték-e neki a nézelődést? Csupa fontos
kérdés.
Az viszont
igaz, hogy a gettót elhagyó zsidókat jogosan lőtték le, mert a
gettóban védett helyen voltak. Miféle tevékenységben törték a
fejüket a gettón kívül? Aki a védett, őrzött gettót akkor
elhagyta az csak ellenséges szándékkal tehette ezt. Jellemző, a
budapesti honatyák milyen hamar ugrottak az üzletember ötletére.
Az érem másik oldala
[részlet a
kortárs Koós Kálmán: Voltunk, Vagyunk, Leszünk]
1944. október
15. után a fanatikusok és a tömegek fantáziáját egyaránt
egyetlen kép izgatta: a háború és az ostrom. Az orosz az
ellenség, de ellenség a zsidó is, aki az oroszokat várja, az
orosz-felszabadításért imádkozik és drukkol.
A zsidó és a
támadó vörös katona személye eggyé vált előttük. S mindazt a
szörnyűséget, amit a bolsevista hordák elkövettek, a városban
élő zsidóság testesítette meg a felizgatott, hipnotizált
képzeletek előtt. A fanatikus és a tömegképzelet előtt pedig az
elképzelt, felidézett kép kétségtelen valóságnak tűnik fel.
Így aztán a háború és az ostrom minden borzalma, az éhség, a
bombázások, a pusztulás és halál felelőssége ezek előtt az
emberek előtt a zsidó nyakába szakadt. Még Kállay is elismeri,
hogy a bombázások nagymértékben voltak felelősek az antiszemita
(zsidóellenes) kilengésekért. Jaj volt tehát annak a zsidónak,
aki nem ment a gettóba, hanem mint bujkálót elfogták.
A fanatikusok
dühe – különös, de érthető – elsősorban a védett zsidók
ellen irányult. Miért védettek azok? Hiszen éppen olyan zsidók,
mint a többi, éppúgy a bolsevisták barátai és a védők
ellenségei, mint a gettóbeli zsidók.
[Miért nem
lehet védeni a magyar lakosságot, az akkor már javában
fosztogató, nőket megerőszakoló, gyilkos felszabadítók ellen? -
gondolhatták joggal - tj] Sőt ezek a gazdagabbjai, mert ezeknek
volt még mindig 10-15 ezer pengőjük egy menlevélért, vagy
útlevélért. A tömeg és a fanatikus előtt nincs okoskodás,
meggondolás, diplomáciai kötelezettség, hanem érzelmei szerint
cselekszik. Ez a magyarázata, hogy a védett házak rosszabb sorsra
jutottak, mint a gettó.
Egyéb tényezők
Budapesten
valóban igen sok zsidó bujkált: a zsidó történész
Lévai Jenő szerint 25 ezer. A bujkálókat jogosan
lehetett partizánoknak minősíteni, hiszen azért bujkáltak, hogy
ne lehessen őket ellenőrizni. Ugyancsak Lévai írja, hogy az ilyen
zsidók például befurakodtak a Prónay-különítménybe. Mi
viszont tudunk arról, hogy a pártszolgálat soraiba is beférkőzött
néhány, akik nem egészen helytelen okoskodással, ott érezték
magukat a legnagyobb biztonságban, és hogy a gyanúnak árnyéka se
merülhessen fel velük szemben, erőteljesen kivették a részüket
a zsidóellenes akciókban.
A
franciaországi magyar kommunistáknak későbben betiltott lapja, a
„Magyar Szemle” írta egyik 1948-as számában, hogy ”a
magyar ellenállók hőstetteket vittek véghez Budapest ostroma
idején, amikor őrségen álló nyilasokat éjjel meggyilkoltak.”
Az esetleg
aggályoskodó lelkű olvasókat azzal nyugtatta meg a lap:
„ezeknek
a patkányoknak a meggyilkolása nem volt bűn.”
Hogy ezek a
magyar ellenállók a legnagyobb részt zsidók voltak, [és
cigányok! - tj ] azt mondanunk sem kell, viszont az is
világosan kitűnik, hogy a túloldal [i.e. az akkori
szociáldemokrata-marxista ellenzék -tj] sem volt különb. A háború
után a hatalom birtokában teljességgel be is bizonyította.
Szálasi Ferenc
a partizán veszély elhárítására adta ki az úgynevezett
felkoncolási parancsot, amelynek értelmében a többszöri
felszólítás ellenére még mindig bujkáló zsidókat, valamint
szabotőröket és szökevényeket a helyszínen kellett kivégezni.
E parancsban nincs semmi rendkívüli. Még nem ostrom esetén is
szoktak ostromállapotot elrendelni, amikor például kiadják
parancsba az őrségnek, hogy
’aki
a megengedett időn túl az utcán mutatkozik, vagy akinél fegyvert
találnak, azt azonnal lőjék agyon.’
---
Odafigyel
valaki, mit művelnek például a Bush-Blair megszállók Irakban
vagy Ariel Sharon talajgyalui a Gáza Övezetben a
honvédő ellenállókkal, akiket “terroristáknak” neveznek?
Akik Magyarországon a második világháború idején együttműködtek
az ellenséggel, azokat a mai meghatározásban nyugodtan nevezhetjük
terroristáknak.
És itt
szükséges idéznünk korábban még “magyar fajvédőből”
közönséges hazaárulóvá lett Bajcsy-Zsilinszky Endre és társai
tervét:
“Bajcsy-Zsilinszky
Endre, Kiss János vezérőrnagy, Nagy Jenő őrnagy és Tarcsay
Vilmos századossal együtt katonai programot dolgozott ki. A magyar
honvédség részéről a kommunista párthoz való összeköttetést
Pálffy Österreicher vállalta, aki biztosította Zsilinszkyéket,
hogy tízezer katonát bocsát rendelkezésükre, ha arra sor kerül.
A katonai terv megvalósításához szükséges muníciót Makkay
Miklós a fűzfői Nitrogén-gyár vezérigazgatója adta
volna. A terv
szerint ennek a tízezer embernek kellett volna biztosítani a
korridort, amelyen át a Budapestet védelmező magyar és német
csapatok között a szovjet hadsereg benyomul a főváros szívébe és
átkaroló mozdulattal a védőcsapatokat támadta volna
meg. Az akciót részleteiben is megbeszélték Malinovszki szovjet
marsall budapesti ügynökeivel.” [Fiala
Ferenc: Zavaros
Évek]
Zsidó partizánok a háborúban
Akit érdekel a
téma, az Internet közel 900 honlapja -- pro és kontra --
foglalkozik partizánokkal. Ezekből az egyik zsidó lapon ezt
találtam:
[Internet:
“eszmelet.tripod.com”] - A
gettókba és táborokba zárt zsidók nem érték be passzív
ellenállással. Földalatti szervezeteket hoztak létre, melyek
célja a nácik elleni fegyveres ellenállás, és amennyire ez
lehetséges volt, a zsidók megmentése. A Szovjetunió által
1939–40-ben annektált területeken a gettókban a földalatti
tevékenység kezdeményezői a
cionista mozgalom fiatal tagjai voltak. Sok
gettóban több száz
harcosból álló
földalatti mozgalmat hoztak létre.
A fegyvereket a
helyi lakosoktól szerezték be vagy a német fegyverraktárakból
lopták. Házi készítésű gránátokat, tőröket és még néhány
fegyvertípust pedig magukban a gettókban állítottak elő. A
földalatti tevékenység kegyetlen volt és nagyon veszélyes.
Veszélyt jelentett a gettó minden lakosára nézve, és fenyegette
annak létét. A fegyveres földalatti szervezet kitudódása csak
meggyorsította a gettó felszámolását.”
Nem kétséges,
hogy az írások mindegyike azt bizonyítja, hogy a partizánok nagy
része cionista volt, akiknem annak az országnak a szabadságáért
harcoltak, ahol születtek, hanem kommunista illetve
zsidó-cionista érdekekért.
A ‘rendszerváltás’ sötét háttere
“A
nagy ‘rendszerváltás’ csak maszlag
míg
demokráciánk el van fojtva.
többnyelvű
és másszokású csürhe
soraink
közébe fészkelődve,
egységünk
és hazánk ellen izgat!” /Kovácsy J./
A hazai HÍR-TV
a közelmúltban kétrészes beszélgetést adott le Vass Csabával,
az MSZP egykori elnökségi tagjával. Mivel a beszélgetés tartalma
nagyon sok fontos - eddig ki nem mondott - kulisszatitkot árult el
az 1989 körüli időkről, ezért vessünk pillantást a
hallottakra.
A ravasz
műsorvezető nem mutatta be a nézőknek a nyilatkozó korábbi
múltját és azt sem, hogy most hol tevékenykedik. Ennyit a
sajtóetikáról. Könnyű lenne a dolgunk, ha az Interneten lennének
elérhető a ‘Ki kicsoda?’ hazai könyvek, de nincsenek. Sajnos a
nyomtatottakból is sok név hiányzik, vagy fontos adatok hiányoznak
egyes neveknél. Valószínű, hogy a nyilatkozó korábban az MSZMP
valamelyik tudományos kutatóintézetében dolgozhatott és most is,
ilyesmiben működhet. Ugyanis a globalizációról elmondott szavai
arról győzték meg a hallgatót, hogy ő ennek az egyik jó
szakértője.
A beszélgetés
első részében arról értesülhettünk, hogy az 1989-ben alakult
MSZP-t lényegében a pár hónappal korábban alakult "reformkörök"
hozták létre. Ezek voltak azok az inkább fiatal értelmiségiek,
akik úgy gondolták, hogy a súlyos múltú pártot csak
átkozmetikázva, megreformálva lehet tovább vinni, miközben a
gazdasági hatalmukat is megtarthatják. Akkor még nem volt világos,
hogy a politikai hatalmukat hogyan szerezhetik vissza, hiszen akkor a
megbukott kommunista rendszert élte meg mindenki.
Csak zárójelben
jegyezzük meg, hogy az 1990-es új Antall-kormány megalakulásáig
a tényleges és gyakorlati hatalmat még mindig az MSZMP birtokolta
annak ellenére, hogy a pártosodást már engedélyezték. Vass
Csaba is elmondta, hogy ezekben az időkben minden új pártba
beépültek a kommunisták vagy az ügynökeik, és vagy vezető
szerepbe kerültek, vagy bomlasztottak, zsaroltak. Tehát éltek a
hatalmi, hálózati lehetőségeikkel. Az új pártok ezekre a
lépésekre nem voltak felkészülve és beleestek ebbe a csapdába
is.
Még az első
részben tudhattuk meg azt is, hogy az új MSZP-nek akkor három
szárnya volt. Az említett reformkörösök, az ortodox sztálinisták
és a globalizmus elkötelezettjei. Az akkori kívülálló
megfigyelő számára azonban nem derült ki az, hogy a pártvezetők
közül ki melyik tábort képviseli, és milyen erőarányt képvisel
ez a három irányzat?
Kikről volt
szó? Pozsgay Imre, Nyers Rezső, Szűrös Mátyás, Horn
Gyula, Németh Miklós.
Ma már ezek a
politikusok ennyi idő után más-más utat tettek meg, de az 1989-es
szerepük még döntő volt. A felsorolt nevek a reformistákat és a
sztálinistákat képviselték, mögöttük lévő táborral.
Ugyanakkor Vass Csaba nem volt hajlandó megnevezni, hogy kik
tartoztak a globalisták közé? Egyedül csak Békessy László volt
pénzügyminisztert nevezte meg a Németh-kormányból.
|
Horn
Gyula 1956-ban és 1997-ben
|
A
nyilatkozó még kifejtette, hogy akkoriban a magyar modernizációs
kísérlet a kommunista rendszer bukása miatt csődöt mondott,
ugyanakkor az akkor már hozzánk is bejövő globalizmus egyszerre
szakadt ránk. Ami a rendszerváltás amúgy is keserves folyamatát
nem könnyítette meg.
A beszélgetés
második része sokkal érdekesebb volt. Itt is a globalizáció
különféle irányzatait emlegette, amelyek egymással is harcban
vannak a világban és még nem dőlt el melyik irányzat lesz az
uralkodó. (Harácsoló-irányzat, szociális irányzat,
környezet-kímélő irányzat).
Lényeg az,
hogy az MSZP-ben a globalista (idegen-kiszolgáló) irányzat
kerekedett felül, de hogy hogyan, ez a legérdekesebb. Vass szerint
az MSZP is bűnben fogant és felsorolta, hogy - szerinte - mi volt
ez a három főbűn.
1. Amikor
1982-ben teljesen eladósították az országot, és az IMF-hez
csatlakoztak.
2. Az 1989-es
Háromoldalú Kerekasztal Tárgyalások, ahol az MSZMP saját
képviselőit ültette az asztal másik oldalára és úgy folyt a
látszategyezkedés.
3. Az 1990-es
MDF-SZDSZ paktum.
A nyilatkozó
szerint ezeknek a folyamatoknak volt köszönhető az, hogy a
rabló-privatizácót már a 90-es évek közepén, "sokkterápiát
" is alkalmazva levezényelték és létrejött nálunk a
pária-társadalom (a jogfosztottak, kiraboltak széles tömegei),
amit ő "roncstársadalomnak” nevezett.
Hogyan vették
át az MSZP-ben az addig rejtőzködő globalisták a vezető
szerepet? Hiszen akkoriban ők erős kisebbségben voltak a
pártvezetésben. Úgy, hogy rátelepültek a két nagyobb
irányzatra, a reformerőkre és a Horn Gyula mögött álló
nosztalgiázó proli-rétegekre. Horn Gyula volt az, aki ügyesen
meglovagolta azokat a lecsúszott, de kommunista nosztalgiában élő
rétegeket, akik még mindig hittek a szocialista jelszavaknak és
ígérgetéseknek. Horn Gyulának sikerült ezt a széles réteget
megnyernie, miközben átjátszotta őket a globalista erők
zsákmányának.
Sajnos
a nyilatkozóból a műsorvezető sem tudott többet kihúzni, pedig
lehetett volna még rákérdezni fontos adalékokra. (labor)
Zsidógyűlölet Oroszországban?
Oroszországban
ötszázan írtak Ala tégia beadványt AZ Orosz főügyészséghez,
hogy "vizsgálja felül AZ Allam területén Működő
vallási éS nemzetiségi Zsidó szervezetek tevékenységét, SOT
lehetőség szerint tiltsa is kell azokat", ugyanis
szerintük azok törvénytelenül működnek, nemzetiségi
gyűlölködést szítanak, es maguk provokálják ki AZ
antiszemitizmust . Ezeket a zsidóellenes megnyilvánulásokat
maguk AZ Izraeliták szítják különféle könyveikkel, tetteikkel,
amelyek keresztényellenesek, SOT MEG a rituális emberöléstől SEM
riadnak vissza. AZ esetek bíróságra is kerültek. AZ
említett csoportok maguk Ellen szerveznek ellenséges
megnyilvánulásokat, hogy azokat a hazafiak számlájára írják. A
zsidók AZT szeretnék, ha az AZ emberek tömegesen veszítenék el
vallásukat éS hitüket "olvasható a levélben.
A beadvány
aláírói szerint, akik a Talmud gyűlöletkeltő szövegeire
hivatkoznak,
"A
Világ Nagy része a zsidók Gazdasági éS politikai irányítása
alatt működik éS felügyelete. Ezért a képviselők AZT
kérik a főügyészségtől, hogy amennyiben bebizonyosodik a
gyanújuk, UGY tiltsák egy Zsidó szervezetek működését, illetve
vonják felelősségre azokat nem, akik hozzájárulnak ezek Állami
támogatásához. A zsidók befolyása Oroszország életében
aránytalanul meghaladja a lélekszámukat, a többi Nép rovására.
"
A képviselők
pár nap Mulva magyarázat Nélkül visszavonták a Nagy botrányt
kiváltó kérelmet. A főügyészségen közölték:
tartózkodás mellett érkeztek (sic) átnézni a beadványt. Izrael
Moszkvai nagykövetsége kedden "AZ antiszemitizmus klasszikus
példájának" nevezte a beadványt, ES intézkedésre
serkentette a hatóságokat.
AZ oroszországi
Zsidó hitközség vezetője szerint "sajnálatos, hogy EZ a
kérelem eljutott a főügyészségig, hiszen EZ is bizonyítja, hogy
ezeket a képviselőket több ezren támogatják
kijelentéseikben. Szerinte EZ AZT mutatja, hogy az AZ Orosz Nép
körében egyre Tovább nem egy fasizmus. "
Források:
-------
Ha'aretz,
2005. január 25.
Magyar Nemzet
Online
Orosz Paper Prints Tegye Of talmudi alapján Izrael
A Hoffman Huzal
Dedikált, hogy a Freedom of the Press,
Investigative
Reporting és revizionista történelem
Michael A.
Hoffman II, szerkesztő
Azáltal,
Michael A. Hoffman II
Copyright (c)
2005 által revisionisthistory.org
1-28-5
Jelentés
szerint az izraeli sajtó, "Ha'aretz" (alább ábrázolt)
egy hosszú, jól kutatott levél megjelent ezen a héten a
befolyásos orosz sajtó, " Rus-pravoslavnaya " által
aláírt 500 orosz újság szerkesztők, tudósok és értelmiség,
amely összeköti a Talmud, hogy a kiutasítás a palesztinok. A
dokumentum annyira kifinomult, hogy széles körben idézi
a Shulchan Aruch és egyéb talmudi jog kódok,
helyesen idézve ezek a "szent" szövegek, mint a népirtó
hátteréül az izraeli vezető Avigdor Lieberman
által terve tömeges deportálás ("átadás") az
összes palesztinok. (Aki tud bocsátani e sorok írója egy
teljes e dokumentum másolatának orosz vagy angol nyelven, kérjük,
tegye ezt meg).
Azáltal,
kifejezetten hivatkozva a Shulchan Aruch , az
orosz szerzők kínáltak a standard dezinformációs trükk által
használt rabbik és apologéták amikor válaszol kiteszi a talmudi
gyűlölet. A rabbinátus hazugság, hogy az érdeklődő buta
goj, és azt állítják, hogy "a Talmud csak vitasorozat",
remélve, hogy a naiv goy nem tudja, a
különbség responsora és minhag az
egyik kezét, és a Mishneh Tóra
és Shulchan Aruch a egyéb. Az utóbbi
két alkotó Halachában amely mereven szabályozzák
minden percben és minden intézkedést az élet egy figyelmes zsidó.
Az oroszok, a
világ egyik legkiválóbb sakkozók, nem csökkent az adott
szemantikai csapda, éppen úgy, mint sok amerikai van. Az
amerikaiak gyakran beszámol e sorok írója, hogy a könyvem
"zsidóság Télapó Istenek" nem lehet igaz, mert
kiderült, a rabbik, hogy a Talmud "csak gyűjteménye nem
kötelező vitákban."
Azt
is vegye figyelembe az alábbi cikket, hogy az
orosz-izraeli Natan Sharansky ,
aki szerint aUSAmédia, állítólag segítették vagy legalábbis
inspirálta az írás George W. Bush második beiktatási beszédében
a "szabadság", felszólította Vlagyimir Putyin, hogy
"kezelni a szerzők a dokumentum keményen." Más
szóval, Sharansky akar
Putyin bírságot vagy bebörtönözni a szerzők kritizálják a
Talmud. Itt van a "szabadság" példázza az
amerikai-izraeli birodalom, a szabadságot, hogy elnyomja a szellemi
kifejezése ellenségei a farizeusok. Közben minden
elképzelhető elleni izgatás Krisztus és az igaz keresztények és
a muszlimok elleni és Mohammed hagyjuk virágozni aUSA alatt
Shibboleth "demokrácia" és a "harci terror".
Oroszországviseltetik
a legnagyobb és ügyes az elemzők és a kritikusok a
szabadkőművesség, a judaizmus és a cionizmus a világon. Nem
csoda, hogy Russophobes, mint a John Birchers ösztönzik az okkult
titkos társaság néven OTO (a dokumentált Craig Heimbichner ), míg
bizonyos szegmensei katolikus "fatimai jelenés" hívők
mögött, és támogatják rabbi Meyer Schiller. Mindkét
csoportokat arra használnak fel, hogy megmozgat
ellenOroszország mivel a legfőbb
font gonosz a világ, az izraeliek és a szabadkőművesek, akik
attól tartanak, hogy Oroszország, Egyedül a nemzetek között
a Nyugat, megvan a lehetőség, hogy készítsen egy kormánynak,
hogy egy napon forgat a hatalma az állam hivatalosan engedélyezi
szabadkőművesség és a zsidóság .
Vérvád teszi a comeback-ban Oroszország
By Lily Galili - - Haaretz - január 25, 2005
A vérvád
vádolja a zsidók meggyilkolásában keresztények rituális célokra
- a koncepció, hogy eltűnt az évenOroszország'S antiszemita
lexikon - tette a visszatérés ezen a héten fontos középpontjában
egy rendkívül heves antiszemita gyalázkodás, hogy tették közzé
vasárnap az orosz újság Rus-pravoslavnaya .
A
fundamentalista Pravoslavic papír, amely definiálja
magát, mint "hazafias", futott írni azt kéri a legfőbb
ügyész aOrosz Föderáció, Vladimir Ustinov, hogy vizsgálatot
indít ellene minden zsidó szervezet az ország egész gyanújával
elterjedésének uszítás és provokáló etnikai villongások.
A levél kéri,
hogy szüntessék meg az állami támogatások e csoportok számára. A
hosszadalmas dokumentumot aláírta 500 ember, köztük sajtó
szerkesztők, tudósok és értelmiségiek. Ezeket aláíró
csatlakozott 19 nacionalista tagjai az alsó parlament, az
Állami Duma , a nacionalista Rodina (haza) párt,
Vlagyimir Zsirinovszkij a Liberális Demokrata Párt Oroszország
(LDPR) és az Orosz Kommunista Párt.
Annak ellenére,
hogy a történet vette fel rádióállomások és vezető internetes
oldalak orosz, nem volt hivatalos elítélését. A rágalmazó
dokumentum fejezetekre oszlik olyan címek, mint "Az erkölcs a
zsidó fasizmus", "Provocateurs és a People Haters"
és a "zsidó agresszió, mint egy kifejezése dévajkodás."
"Nem
vagyok egy pszichiáter, és nem tudok segíteni nekik, ha ők
őrült", mondta Oroszország'S co-főrabbi,Berel Lazar,
a válasz. "A legrosszabb lehetőség az, hogy ők
normális, és hogy egy cinikus lépés választási célokra."
A vérvád, itt
leírt, mint egy rituális gyilkosság a keresztény gyerekek már
bizonyított a bíróság előtt, csak az egyik iránya a levél,
amely a több ezer szavak hosszú és szövi a nyakatekert web a
klasszikus vallási antiszemitizmus és a jelenlegi dömpingellenes
-izraeli hangulat.
Az írók látni
közvetlen vonal között Shulhan Aruch (Code of
Jewish Law) és más halakhikus források idéznek
bőségesen, és a transzfer programok által is
osztott Yisrael Beitenu elnök Avigdor Lieberman. A
levél közvetetten bírálja Putyin elnök és az állami bíróságok
a politika próbál bárki megbízott antiszemitizmus és felbujtás
vizsgálata nélkül követelések "valóságnak. Ezek a
feltöltött beszélt az igazság, a levél azt állítja, és azok
vádolják az antiszemitizmus volt semmi, de hazafiak.
Az írók él
idézetek hagyományos zsidó forrásokból és a jelenlegi izraeli
és a zsidó kiadványok. A fejezetben a zsidó oligarchák
"pusztító ellenőrzéseOroszország'S gazdaság és a
politika, a levél idézi zsidó írók Izraelés a Egyesült
Államok, Valamint részleteket interjúk az oligarchák magukat.
Izraeli
miniszter diaszpóra ügyek Natan Sharansky kifejezett
sokk tegnap a heves antiszemita levél, mondván, hogy bár az
aláírók képviselnek egy vékony szegmensét orosz társadalom,
látens antiszemitizmus nyilvánvalóan súlyos veszélyt jelent ott.
Sharansky idézett
Putyin azt mondta, hogy az antiszemitizmus nem csak veszélyt jelent
hazája zsidóság, hanem veszélyezteti a stabilitást az ő
rendszerét. Szerint Sharansky , bár népszerű
antiszemitizmus beépült orosz kultúra, Putyin nézett a zsidókat,
mint egy híd az új kapcsolatok a Nyugat, és a biztosított
szabadságát zsidó közösségek is.
"Azonban
Putyin okokból saját, éppen most meg kell erősíteni Oroszország'S
nemzeti büszkeség "Sharansky mondta. "A probléma
az, hogy abban a pillanatban elkezd játszani a nacionalista
jelszavakkal, azonnal kapcsolja ki a legtöbb primitív előítélet."
Sharansky felhívta
Putyin és az orosz parlament, hogy kezelje a levelet, és a szerzők
élesen.
“Más” vélemények a kommunizmusról
Az
1917-18-ban, New Yorkban kiadott Jewish
Communal Register (kiadó
Kehilla, 356 Second Ave NY – 109. oldal) szerkesztősége a Kuhn &
Loeb, Co. amerikai cég tulajdonosát Jacob Schiff üzletembert
dicséri, amiért pénzzel segítette a Nagy Orosz Forradalmat.
„Minden
túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az Orosz Forradalom a zsidó
kezeknek köszönhető.” [H.
Cohen: The Communist in Charkov, 1919. 04.12]
A
zsidó származású Walter Rathenau (1867-1922)
Németország egykori pénzügyi diktátora a Wiener
Free Press 1909.
december 25-i számában írja:
„Európa
sorsát mindössze 300 egymást jól ismerő ember irányítja, akik
szoros környezetükből választanak utódokat. Ezeknek a zsidóknak
megvannak az eszközeik arra, hogy az általuk elfogadhatatlannak
minősített államformákat megváltoztassák.”
A
londoni Jewish
World 1915.
szeptember 22-i számában olvasható:
„Senkise
mondhatja azt, hogy azért mert egy japán vagy hindu gyermek
Angliában születik, akkor már angol. Ugyanez vonatkozik a zsidókra
is.”
„Mi
zsidó pusztítók, örökre megmaradunk pusztítóknak. Amit ti
(keresztények) műveltek, nem elégíti ki a mi szükségleteinket
és követelményeinket. Mi rombolunk, mert szükségünk van a saját
világunkra.” [Maurice Samuel:
’You Gentiles]
„Az
előttünk lezajló világforradalom intézése kizárólagosan a mi
ügyünk lesz. Ez a forradalom majd megerősíti a minden népek
feletti világhatalmat.” [Paris
Jewish Magazine, Peuple Juif, 1919. 02. 08]
|
Bolsevista
terror – zsidó bosszú
A
zsidóság érdekében „felszabadított”
Magyarországon
magyarokat
visznek
akasztani.
„Ha
a Szovjetunió győz, keresztény
koponyákkal
fogjuk kikövezni
a
budapesti körutakat!” Ez volt akkor
a
zsidó proletár-ortodox nacionalizmus
szállóigéje,
amit meg is valósítottak!
|
Nahum
Sokolow cionista
vezér 1922. augusztus 27-én a Carlsbad-i Konferencián
kijelentette:
„A Nemzetek
Szövetsége (az ENSZ előfutára – tj) zsidó elgondolás, amit
huszonöt éves harc után végre sikerül létrehoznunk. Jeruzsálem
egy napon majd a világbéke központja lesz. Mindazt, amit mi zsidók
25 éves kemény küzdelemmel megvalósítottunk, azt halhatatlan
vezérünknek Herzl Tivadarnak köszönhetjük.” [Idézte
a New York Times, 1922. 08. 28.]
„Csőcselék
által valaha elkövetett legragyogóbb cselekmény Krisztus
keresztrefeszítése volt. Micsoda szellemi képesség kellett ehhez!
Ám a csőcselék hibázhat is. Ha engem bíztak volna meg Krisztus
kivégzésével, akkor másként cselekedtem volna. Ugyanis
átvitettem volna őt Rómába, hogy az oroszlánok elé dobják
eleségnek, mert ugyebár vagdalt húsból soha senki nem tudott
volna megváltót faragni.” [Ben
Hecht író: The Jew in Love]
„A nemzetiségeknek
el kell tűnniük, a vallást el kell nyomni. De Izrael nem tűnhet
el, mert ez a kis nép Isten választott népe.”[Adolphe
Crémieux, a Nemzetközi Izraeli Szövetség elnöke. Idézte a
párizsi „Les Archives Israelitées” 1861. 11. 25.]
Reinbold
Niebur zsidó
tanár 1934. október 3-án New Yorkban tartott előadásán mondta:
„A marxizmus
nem egyéb, mint a zsidó jövendölés egyik formája.”
Dr.
Chaim Weizman: „Great
Britain Palestine and The Jews” c. művéből:
„Zsidók
vagyunk és semmi más, nemzet vagyunk egy nemzeten belül.”
Bernard
Lazare: ‘Az
Antiszemitizmus és annak okai’ c. 1894-ben, Párizsban megjelent
francia nyelvű könyvében írja: „a zsidó szellem egyértelműen
forradalmi és akár tudatosan akár nem, egyéniségében a zsidó
mindig forradalmi marad.”
1942.
december 8-án, a Zsidó Világkongresszus (World Jewish Congress)
egykori elnöke Chaim
Weizmann:
“Mi
nem tagadjuk, és nem félünk az igazságot megvallani, hogy ez a
háború a mi háborúnk, és amely a zsidóság felszabadulásához
fog vezetni. Kijelentjük, hogy a Szövetségesek győzelme nélkülünk
elképzelhetetlen. Minden frontnál erősebb a mi frontunk, a
zsidóság frontja. Ehhez a háborúhoz nemcsak a mi összes pénzügyi
segítségünket adjuk.
A győzelem
biztosítása legfőképpen az ellenséges erők gyengítésére,
azoknak a saját országunkban való szétzúzására, az ő belső
várukban való ellenállására épül fel. És mi vagyunk a trójai
faló az ellenség várában. Az Európában élő sok ezer zsidó az
ellenség megsemmisítésének a legfőbb tényezője.”
Mi lett a 476 szovjet Gulág sorsa?
… és a „kisstílű viták”
„Az
antiszemitizmus nem egyéb, mint valamely zsidó-csoport által, a
nem-zsidóban előidézett ellenséges magatartás. A zsidó-csoport
[az idők során] valósággal gyarapodott, prosperált a világon
iránta tanúsított örök elnyomáson és ellenségeskedéseken.”
Einstein, Collier’s Magazine, November 26, 1938)
|
|
A hadifoglyok és az elhurcolt magyarok tragikus sorsa
A Szovjetunió
hadifogolyként elhurcolt 325 ezer honvédet és 295 ezer polgári
személyt. A szovjet fogságba került magyarok összlétszáma 620
ezer volt. ezekből a Szovjetunió hazaszállított 1945-48 között
251 ezer személyt. Bizonytalan maradt a megszállott területekről
származó 150 ezer magyar sorsa. 1950 kezdetén még 219 ezer
személy hiányzott és a Szovjetunióban lévő hadifoglyokból
életben volt még valószínűleg 100 ezer ember. A szovjet-orosz
katorgákban, kényszermunkatáborokban feltétlen bizonysággal
elpusztult azonban 120 ezer személy. [Hídfő, Trianoni Almanach,
1960]
Dr.
Padányi Viktor:
„Magyarországon
200 ezer halott felett 470 ezer megbecstelenített, vérbajjal
fertőzött asszony és leány nyöszörgött orvosságért.
Horvátországban tombolt a szerb-kommunista csőcselék, a
szövetséges csapatok bevonultak Berlin füstölgő romjai közé, a
világ legszörnyűbb tömegmészárlása Hirosimában megtörtént.
Németország, Olaszország, Magyarország, Horvátország és Japán
porbazúzva kapitulált a pénz hatalma előtt. Korábban tíz szabad
ország egy tizenegyediknek az uralma alá került, s ezzel az
Atlantic Charter „eszményeiért” folytatott keresztes háború
59 millió halottal, 10 millió földönfutóval és 100 millió
rabszolgával végetért.”
Májusban, a
második világháború végének a 60. évfordulóját ünnepelték
azok, akik a legnagyobb hasznot húzták ártatlan emberek millióinak
véréből!
És a
kommunista-ellenes hazafiak tízezrei, akiket a háború végén
Anglia és Amerika visszatoloncolt a kommunisták bitófái alá?
[lásd Tolstoy: The Minister and the Massacres,
az Angliában betiltott könyv!]
1941 - Az ukránok tömegmészárlása
Kik voltak
ezért a felelősök? Természetesen az NKVD pribékjei. A
John Demjanjuk-per izraeli védőügyvédje, Yoram Sheftel az
ukrajnai Simferopolban járt 1990-ben, a KGB központjában:
“A
jobboldalon állt egy kőtábla, amelyen vagy harminc
bevésett Simferopol-i KGB-ügynök neve olvasható, akik
elestek a “nagy hazafias háborúban”, ahogy a szovjetek nevezik
a második világháborút. Megdöbbenéssel és felháborodva
olvastam a neveket: az első Polonski és az
utolsó Levinstein, és ezek között a Zalmonowitz,
Geller, Kagan, valamennyi zsidó. A zsidó ifjúság legjobbjai
Oroszországban, a cionizmus bölcsőjében, eladták magukat és a
lelküket a Vörös Ördögnek.” [Yoram Sheftel,
TheDemjanjuk Affair: The Rise and Fall of
a Show-Trial, Victor Gollancz, London 1994. p. 301]
“Mint
zsidót, engem egy egészen más kérdés érdekel: Miért volt olyan
sok zsidó az NKVD-MVD nyomozók-vallatók között — beleértve a
legkegyetlenebbeket? Fájdalmas kérdés részemre, amit nem
kerülhetek el.” [Yevgenia Albats, The State Within a
State: The KGB and its Hold on Russia,Past, Present and Future,
1994, p. 147.]
Európában,
Oroszországban és Közép-Kelet-Európában a második világháború
60. évfordulóját ünneplik. Kérik a bocsánatokat a „hatmillió
zsidó tervszerű elpusztításáért”, ad nauseam ismételgetik „a
nácik által elnyomott népek és nemzetek felszabadulását,” és
a világra szabadított „boldog világbékét”.
Megtudtuk
1989-ben, hogy a hibát tulajdonképpen a Párt követte el, mert
rosszul értelmezte Lenin bölcsességét, amibe nyilván
beletartozott a 476 Gulág is. A szovjet paradicsom szétbomlott, a
berlini fal sincs többé, az Andropov-növendék Gorbacsov jött és
ment… s most már San Franciscóban hirdeti Lenin és Trockij
bölcsességét. Jelcin, a vodkásüveg mellett próbálta
újraéleszteni a népidemokráciát. Aztán itt van Vlagyimir
Putyin, ex-KGB főnök, aki úgy lett szalonképes, hogy „átgombolta
a mentét” és új életet lehelt a volt szovjet titkosszolgálatba.
Pufajkás Horn
Gyulát kitüntették a szabadkőművesek Németországban, miután a
határon ünnepélyesen elvágta a vasfüggöny szögesdrótjait. Itt
már mindenki sejtette, hogy „A kommunizmusnak vége van!” –
hirdette elsőnek Habsburg Ottó főherceg, aki megrendeztette az
első európai pikniket, és Orbán Viktor is„agyagbadöngölni”
készült a kommunistákat. De még eddig senki – beleértve a
bocsánatkérőket! — nem követelte, ellenőrizte a szovjet
haláltáborok felszámolását, a rabok kiszabadítását illetve
kártérítésben való részesítését. Mi lett a 476 szovjet Gulág
sorsa?
Gyurcsány
Ferenc budapesti miniszterelnök a valóságot mondja, hogy „az
új nemzedék csak mesékből és elbeszélésekből ismeri a
múltat”, meg többek között a Nobel-díjas
Kertész Imre és Elie Wiesel regényeiből! -- így lett
ez megtervezve kérem. Az igazi történelemnek csak kőbevésett,
törvényileg védett egyetlen változata lehet, az ő változatuk.
Vagy ezekről nem illik beszélni? A kanadai rádió hírszolgálatában
éppen ott vágják le a szöveget, amikor a bemondó a szovjet
megszálló hordák által asszonyok, gyermeklányok és nagymamák
tízezreit megbecstelenítő bűncselekményeiről szólt volna!
Képzeljük már el, hogyan hangzott volna a kellemetlen igazság a
rádió hullámain, amikor a kanadai Adrienne Clarkson [1],
a kanadai miniszterelnök Paul Martin és liberális
sleppje ott ünnepel együtt azokkal, akiknek 100 millió ember
köszönheti a halálát?
Ugye, mert
éppen főleg most hangulatrontó az ilyesmiről beszélni!
Mindaddig, amíg egymásután épülnek a holocaust-múzeumok,
Gulágokról, kínzókamrákról, a kommunizmus 100 milliós
áldozatáról nem lehet szó. Nekik nem szólnak lélekharangok, nem
épülnek múzeumok, és rádióműsorokban kivágják a
„kellemetlen” tényeket.
A Gulágot
eredetileg Oroszország egyik, a Nyugat által pénzelt
legátkozottabb diktátora, Vlagyimir Iljics Lenin alapította az
1920-as bolsevik-években. A 476
büntetőtábor hálózat Oroszország területén
működött a kietlen szibériai síkságokon és a Szovjetunió
távolkeleti térségében. A legismertebb volt az 1931-1953 között
működtetett Kolyma-i 100 tábort magába foglaló Gulág-hálózat,
amely hatszor akkora volt, mint Franciaország területe. Itt
hárommillió ártatlan ember vesztette az életét. Vajon itt hány
magyar testvérünket vitte el a halál?
Eric Margolis kanadai
újságíró:
„A háború
végén 15 millió németet kiűztek őseik kelet-európai hazájából,
3 millió német elpusztult és 2 millió német nőt
megbecstelenített a Vörös Hadsereg.” [www.torontosun.com]
Számonkérés?
A zsidóság bocsánatkérése, amiért a háború után a szovjetek
által „felszabadított” országokban mindenütt ők vették át
a vezetést, belügyi tárcákat és a titkosszolgálatokat?
„Auschwitz
után csakis őket illette a hatalom” – írja könyvében az
amerikai Charles Gáti egyetemi tanár. Bocsánatkérés a
cionistáktól, amiért erőszakkal összeszedték a zsidóságot,
hogy Erec Jisroelt minél előbb benépesítsék, amihez a Führer
segítségére volt szükségük?
Az is igaz,
hogy mindenkit nem vihettek el. Izrael állam alapítója és a neves
cionista államférfi, Izrael első miniszterelnöke David
Ben Gurion szerint:
“A
holocaust-túlélők a legalacsonyabb erkölcsű emberi források.
Hogyan lehessen velük cionista államot létrehozni?”
Vlagyimír
Jabotinszky főcionista,
katona és újságíró kijelentette 1936-ban:
“Nekünk
nem az a dolgunk, hogy kiválogatott embereknek Palesztinában
otthont építsünk, vagy államot népünk egy kevés részének.
Erőfeszítéseink célja megszervezni a tervszerű tömeges zsidóság
elszállítását azokból az országokból, ahol élnek.” [The New
Judea, a Zionist Organization of England hivatalos folyóirata, 1938.
április]
1990 után
miért maradtak el a hágai nemzetközi bíróság ítélkezései,
számonkérései? És az emberek millióit megemésztő Gulágok?
Amiről nem beszélünk, amiről nem írunk az nem történt meg,
mert már régen, nagy csendben a szőnyeg alá sepertük. De
megtörtént mindaz, amiről Spielberg-filmeket, és „dokufilmeket”
készítenek Hollywoodban, történelemkönyveket adnak ki az
„üldözött kisebbség” könyvkiadói! Mivé lett a Kun-Kohn
Béla, Rákosi, Péter Gábor-Auspitz Benő, a
„körmös-Bauer” véres emléke? Ó kérem, ők nem
voltak zsidók, mert hűtlenek lettek a vallásuk iránt.
Gyurcsány
Ferenc miniszterelnök a holokauszt emléknapja alkalmából beszédet
mondott az „auschwitzi Életmenetében”
„(…)
De itt látom az új generációt. Itt látok tizen- és
huszonéves fiatalokat, akik, legföljebb ha mesékből, szülők,
ismerősök, rokonok meséiből, visszaemlékezésekből, filmekből
ismerik mindazt, ami történt, de továbbviszik, és azt kérem
tőlük, hogy vigyék is tovább. Meséljék el, meséljék el ők
is, hogy ott maradjon nagyon mélyen közöttünk a legborzasztóbb
tudás, hogy az ember tud borzasztó is lenni. Mert ha elviszik
magukkal, hogy ha nem engedik, hogy semmivé váljon, akkor talán ez
lehet majd a legerősebb közös immunrendszerünk. Az emlékezet és
a tanulság.
Aki Auschwitzot
megtagadja, az nem egyszerűen holokauszttagadó, hanem jövőtagadó.
[És aki a Gulágokat elhallgatja? -tj] Védjük meg ezt a jövőt,
védjük meg gyerekeinket, védjük meg emberségünket. Egy bűnbánó
és gyászoló honfitársuk áll most önök előtt, egy túlélő
magyar, egy túlélő európai hajt fejet magyarok, európaiak,
magyar és európai zsidók előtt. És önök, és a mi szeretteink
emléke előtt. Bocsássanak meg mindnyájunknak.” [2]
Ellenben mégis
vita tárgya lett, főleg amikor a második világháború eseményeit
meghamisítva tálalják a világ elé, kihagyva és elhallgatva
olyan tényeket, amelyek még számos zsidó revizionista történész
műveiből is (!) a nyilvánosság elé kerülnek, a gyökerében
rázzák meg a hazugságokat.
Emléklapot
kaphattak a büntetlen előéletű magyar állampolgárok, a Magyar
Antifasiszták és Ellenállók Szövetségének, illetve a Magyar
Nemzeti Ellenállók Szövetségének ajánlása alapján, akik az
1939.szeptember 1 és 1945. május 9-e közötti időszakban
Magyarországon a fegyveres vagy civil antifasiszta ellenállási és
partizánmozgalomban tevékenyen részt vettek. Ez mintegy 250 embert
érinthet, akik közül, most 19-en kapták meg az
Emléklapot Gyurcsánytól. Az Emléklap mellé jár a nemzeti
helytállásért elnevezésű pótlék is, amellyel a kitüntetettek
nyugdíja 110 ezer forintra emelkedik. [3]
Tehát azok a
kommunista partizánok kapnak állami kitüntetést és zsíros 110
ezer forintos nyugdíjat, akik a nemzet nyakára segítették a
szovjet elnyomókat! Kik ezek a partizánok? Melyik nemzethez
tartoznak? Melyik ország kisebbségének az érdekeit képviselték?
„Az
antifasizmus nem baloldali vagy jobboldali. Az antifasizmus dolgában
érdektelen, hogy az antifasiszta-koalíció tagjaként a Szovjetunió
később milyen szerepet játszott az európai történelemben és a
magyar történelemben. Ezt meg kell vitatni, ráadásul ez a szerep
vitatható szerep.” - mondta Gyurcsány Ferenc budapesti
gyászminiszterelnök, akitől nem várhatjuk el, hogy tudja:
Magyarországon sohasem volt fasizmus! Dehát ezt a szót mindenki
használja, és különben is olyan remekül hangzik.
Az Izvesztyija c.
moszkvai lap 2005. február 18-i számában Gyurcsányt dicsérte,
akinek Putyinnalfolytatott tárgyalásáról számolt be:
„Putyin
a maga módján megbánást mutatott a Szovjetunió ’56-os
fellépése miatt,” [de nem az 1945-ös rablások, barbár
gyilkosságok miatt! A nemi erőszakot be kell tudni a hazafias
háború vívmányainak – Tóth J.]
Putyin „A nagy
hazafias háború”-nak nevezte a második világháborút,
amelyben „népünk nemcsak megvédte a hazát, de egyben 11 európai
államot is felszabadított.” - Ezért mondja Gyurcsány: -
‘nem
engedem, hogy kisstílű viták tárgya legyen a tény.
Magyarországot a szovjet csapatok a második világháborúban
felszabadították.”
Most ha ebben
valaki kételkedni merészel vagy egyáltalán ellenzi a „történelmi
népmeséken nevelkedett” Gyurcsány miniszterelnök kijelentéseit,
akkor az megérett a Gulágra. Valamikor még nem is olyan
régen, ha valaki szót emelt a népidemokrácia ellen, azonnal az
Andrássy út 60 pincéiben vagy elmegyógyintézetben találta
magát.
Napjainkban
más lett a divat az újdonsült demokráciában: „fajgyűlölet és
fasizmus” miatt üldöznek magyarokat! „Szeresd, sőt imádd és
tiszteld a magyarfaló cigányt és cionistát.” Hát így nézünk
ki!
Akkor
népnevelésre volt szükség, és a jelek szerint ma is. A
történelem megismétlődik. Tóth
Judit
------------
1. Her Excellency the Right Honourable Ad-rienne Clarkson,
C.C., C.M.M., C.O.M., C.D., GovernorGeneral
and Commander-in-Chief of Canada
2. Magyar
Távirati Iroda, 2005.05.05
3. MTI 2005.
05. 8.
Zsidók
és a kommunizmus
Szolzsenyicin
a kommunistákról
"A
kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még
nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük,
hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra-
és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális,
azaz nem-kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a
szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a
keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult
lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista!
Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista
szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy
az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja."
Az irodalmi
Nobel-díjas, mélyen vallásos orosz író 8 évet töltött a
sztálini börtönökben és gyűjtőtáborokban.EGYÜTT - Oroszok
és zsidók a cári birodalomban című két kötetes
hatalmas műve már magyarul is olvasható, amelynek jelentősége
a Gulag Szigetcsoport című dokumentum regényéhez
hasonló. Mindkét mű kötelező olvasmány!
A
kommunizmus és a szocializmus bölcsőjét zsidó gondolkodók
őrizték
A zsidó Felix
Teilhaber 1919-ben:
„A
szocializmus egyértelműen zsidó eszme, hiszen bölcseink
évezredekig hangoztatták. Engem úgy neveltek, hogy zsidó embernek
kötelessége a szociális jogokért való harc, haladónak és
szocialistának kell lennie. A mi hitünk mindig a szocializmus
volt.”
Kurt
Eisner mondta 1908-ban, hogy „a
szocializmus hite lesz a kivezető út a siralomvölgyből és a
földi sors reménytelenségeiből."
Leo
Rosenberg 1917-ben a
proletáriátust, mint „világmessiást” dicsőíti. Kérdezzük:
milyen mértékben képviseltette magát a zsidóság a forradalom
vezetői rétegében? A „Bolsevik Politikai Bizottságban”
volt: Sztálin, Lenin, Leo Trockij,
Leo Kamenyev, Grigorij Zinovjev és Grigorij Szokolnikov. 1917-ben
a Forradalmi Központi Bizottság 21 tagja között 6 zsidó
származásút találunk, ami 28,6%-ot jelent. A zsidók magas
részvételi aránya nemcsak a Szovjetunióra korlátozódik.
Ferdinand
Lassalle is zsidó volt,
mint Eduard Bernstein és Róza
Luxemburg. 1924-ben Németországban
a Kommunista Központi Bizottság hat vezetője között négy zsidót
találunk. Ez kétharmados arányt jelent.
Bécsben
a 127 „Ausztro-Marxista” közül 81,
tehát 60% zsidó. Magyarországon a 48 népbiztos között
30 zsidó. Ugyancsak szokatlanul magas a szovjet
Cseka-titkosszolgálatban a zsidók aránya.
Míg a zsidóság
1934-ben a Szovjetunió lakosságának csak 2%-át tette ki, addig a
Cseka vezetői között a százalékos arány 39-et mutat. Az oroszok
aránya a Csekában csak 36% volt, míg az ukránoknál 75%-ot tesz
ki a zsidó csekisták száma.
Zsidónak
lenni a Szovjetunióban nemzetiségnek számított
A orosz cár és
családjának meggyilkolását a zsidó Jakob Szverdlov adta
ki parancsba, amit a zsidóKaimovic Jurovszkij II. Miklós
cáron saját kezűleg hajtott végre. Továbbá kérdéses marad,
hogy a zsidók valójában a kommunista mozgalom mellék-, vagy
főszereplői voltak, amelyek közül utóbbi Leo Trockijt a
Szovjetunióban és Kun Bélát Magyarországon
illeti.
A
kommunista Franz Koritschoner: ”
Egy eszméért hazudni, lopni, sőt még gyilkolni is, ez bátorság,
ehhez nagyság kell”.
1917-ben Grigorij
Zinovjev kijelenti: ”100 millió
oroszból 90 milliónak mellettünk a helye. A maradék számára
semmi üzenetünk sincs, őket ki kell irtani”
Mojsei
Volodarszki: „ A
forradalom érdeke a burzsoázia teljes fizikai megsemmisítése.”
Arthur
Rosenberg 1922-ben: „A
szovjethatalom kötelessége megbékélhetetlen ellenségeinek
hatástalanítása.”
A
Lenin-család nagy titka
Anna Iljicsevna
Uljánova-Jelizárova pártmegbízatásként gyűjtötte az anyagokat
a Lenin-életrajzhoz. Ehhez, a levétárakban kutatott és széles
körű levelezést folytatott. Kiderítette, hogy az
Uljanov-családban többféle vér is keveredett. Az anyai nagymama
részéről német és svéd, az apai nagymama részéről pedig
kalmük. Egyetlen más olyan felfedezésre akadt a hűséges nővér,
amelyről élete végéig hallgatni volt kénytelen. Nem szólhatott
az anyai nagypapáról, Alexander Dimitrevics Blankról.
Egy moszkvai
újságírónőnek 1992-ben sikerült bepillantania a szigorúan
titkos dossziéba. Így rábukkant két árva fiúra, Alexander
és Dimitrij Blankra, az 1820-ban keresztény vallást
felvett két zsidó gyerekre. A fiúkat még Ábel és
Izrael néven anyakönyvezték.
Ezeket
az adatokat Lenin nővére a leningrádi rendőrségi irattárban
találta meg, 1924 őszén. Csupán nyolc esztendő elteltével merte
erről Sztálint értesíteni. Felhívta a figyelmét az erősödő
zsidógyűlöletre, amely akkor már a párttagok között is
felütötte a fejét, s arra a meggyőződésre jutott, hogy
'felfedezésének közzétételével küzdeni lehetne a zsidógyűlölet
ellen, hiszen Lenint az egyszerű emberek milliói istenítették'.
Sztálin tömör rövidséggel válaszolt: "A jelenlegi helyzet
erre nem alkalmas és nem illik erről fecsegni." /A
cikket otthon is közölték 1992-ben/ +++
IDÉZETEK
• "Egyesek
úgy hívják: marxizmus, én úgy hívom, hogy judaizmus." [A
magyarajkú Stephen S. Wise, The American Bulletin, 1935. 05.15]
• "A
zsidók Oroszországban teljes egészben voltak felelősök a
forradalom kirobbantásért." [Angelo
S. Rappaport The Pioneers of the Russian Revolution, p.250. Stanley,
Paul and C. London, 1918]
• "Sok
zsidó bolsevista. Ez a jelenség magában a mozgalom szellemében
keresendő, ami egybehangzik a judaizmus legmagasabb
elgondolásaival." [Jewish
Chronicle, London 1919. 04.4.]
•"A
judaizmus nagy eszméi szerint az egész világot zsidó tanítások
fogják behálózni, és a nemzetek nagy Univerzális Testvériségének
megvalósításával -- ami tulajdonképpen egy még nagyobb
judaizmus -- az összes faj, vallás eltűnik." [The
Jewish World, 1883. 02. 09.]
• "A
bolsevista forradalom zsidó elégedetlenségből fakadó, zsidó
lángeszmék munkája volt, amelynek a célja új világrend
megvalósítása. Ami Oroszországban olyan kitűnően megvalósult,
hála a zsidó gondolkodásnak, ugyanazzal a zsidó ésszel és
erővel valósul meg a nagyvilágban." [The
American Hebrew, 1920. 09. 10]
Templomból istálló, és a kommunizmus ’zsidó üldözöttei’
Miután
a szövetségesek Jaltában Sztálinnak ajándékozták
Közép-Kelet-Európát, valóságos pokol szakadt a térség
népeire. Más véleményen van azonban egy kisebbség, amely a
szovjet hordának a mai napig «a felszabadulásért» hálálkodik.
Értük történt-e hát a háború? Miattuk pusztultak ártatlan
milliók? Ma pedig szemrebbenés nélkül hirdetik, hogy ők
«egyaránt szenvedtek a nácizmus és kommunizmus alatt», közben
vallják, hogy «Magyarországra csak 1945 után ragyogott fel az
igazi szabadság napsugara.» -- Nincs itt valami borzasztó
ellentét?
Másokat
az ÁVH véres pincéi vártak, halálra kínzatásuk után pedig
jeltelen tömegsírok vagy a dunaparti Húsdaráló gépezete
tüntette el őket úgy, mintha nem is léteztek volna e világon.
Az
1990-es hatalomátmentés után valaki otthon megkérdezte, hogy
Rákosi és Kun Béla miért gyűlölték a magyarokat, talán, mert
zsidók voltak? Mire a válasz, éppen a Dohány utcából jött:
«Rákosi és Kun Béla megváltak a zsidóságuktól, nem
gyakorolták a zsidó vallásukat, ők kommunisták voltak.» … Hm!
A
szovjet követség jogtanácsosa,
a Budapesti Izraelita Hitközség (BIH) szertartásügyi
elöljárója,Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja, akit
közéleti tevékenységéért 1975-ben a Magyar Népköztársaság
Zászlórendjével tüntették ki, Dr.
Seifert Géza, (1) a MIOK
(Magyarországi Izraeliták Országos Képviselete) elnöke. Róla
semmiképp se mondható, hogy hűtlen lett a zsidóságához és nem
gyakorolta a judaizmust!
«Magyarországon 1945 után nem volt zsidóüldözés!»
“Lehetséges,
hogy egyesek még mindig antiszemiták, az antiszemita jelenségek
netán előforduló megnyilvánulásai ellen azonban kormányzatunk
intézményesen, preventív
és represszív módon
küzd. A megelőzés, amely kizár mindenfajta antiszemita uszítást,
filmjeinkre, könyvkiadásunkra, a sajtóra és az iskolai oktatásra
vonatkozik. S ha valakit elkövetett antiszemitizmussal vádolnak,
azzal szemben megtorló intézkedést foganatosítanak, s mint
bűncselekmény elkövetőjét börtönbüntetésre ítélik.
Ismétlem:
a magyar zsidóság, mint felekezet, ragaszkodik ősi zsidó
vallási tradícióihoz,
s amellett, hogy az izraelita hitfelekezethez tartozik, a magyar
államnak egyenrangú polgára. Izraelita vallású magyarok vagyunk,
magyar állampolgárságunkat jól összeegyeztetjük zsidóságunkkal.
Hittel és meggyőződéssel mondhatom: mindannyian részt veszünk a
Hazafias Népfront programjában meghirdetett magyar nemzeti
egységben, és közösen fáradozunk országunk gazdasági,
szociális és kulturális felemelkedésén. A célok egyszerűek.
Olyan társadalmat épít népünk, amely megszüntette az embereknek
világnézetük, fajuk, felekezetük szerinti hátrányos
megkülönböztetést és következetesen küzd a békéért.
A
fővárosban élő zsidóság -- amennyiben elkerülte
a deportálást --
megmenekült, a gettót, ahol 70 ezer ember volt bezárva, az utolsó
percben, 1945. január 18-án a szovjet hadsereg felszabadította. Az
ország felszabadulását követően megszűntek a zsidókkal szemben
a fasizmus idején alkalmazott diszkriminációk, hátrányos
megkülönböztetések. 1948. decemberében került sor a magyar
állam és a magyar zsidóság közötti egyezmény megkötésére.
Ez az egyezmény biztosította és biztosítja ma is — az
izraelita hitfelekezet részére a legteljesebb vallás- és
lelkiismereti szabadságot s az ősi tradíció fenntartásának
minden lehetőségét. Ezt az elvet generálisan 1949.
augusztusában a Magyar Alkotmány is megerősítette. Kulturális
életünk eleven. Könyvkiadásunk említésre méltó...”
-- «A
magyar zsidóság 1971-ben». Magyar Hírek, 1971. 05. 15.
Andrew
Handler: «The Holocaust In Hungary», (1982
Alabama) című angol nyelvű könyvében külön fejezetet szentel
Seifert Gézának, amiben gyakorlatilag a fentieket elmondja.
Amennyiben
a Seifert-nyilatkozat nem lenne elég, íme Andrew
Handler «Red
Star, Blue Star: The Lives and Times of Jewish Students in Communist
Hungary (1948-1956)» /2/ --Vörös
Csillag, Kék Csillag: zsidó diákok élete a kommunista
Magyarországon (1948-1956).
/Magyar
fordítás tőlem az előszóból--tj/ -
«Magyarországon a kommunizmus legsötétebb éveiben, akik e könyv
megírásában résztvettek, nehézségek
nélkül megtarthatták a szólásszabadságukat, és szabadon
élhettek, megőrizhették magukban a zsidó nemzeti tudatot. Az
előszóban a szerkesztők végigvezetik a kommunizmus fejlődését,
kialakulását a háború utáni Magyarországon. Bemutatják a zsidó
közösség vezetőinek megkülönböztető (distinctive) jellegét,
a zsidó vezetőség és a kommunista hatóságok közti viszonyt,
és feltárják
a zsidó diákok akkori mindennapi életében tapasztalt
nehézségeket.
A második részben 17 férfi és nő, valamennyien a holokauszt
túlélői, akik bátran, eltökélten, leleményességel néztek
szembe a kommunizmus veszélyével, s ki-ki a maga módján azért
harcolt, hogy megtartsa társadalmi és vallási önazonosságát.»
A
könyv sajnos már nem kapható, de talán használt állapotban még
néhány fillérért lesz majd, aki szívesen megválik a műtől.
Pedig nagy kár, mert ezek a nyilatkozatok értékes
vallomások* lehetnének
abban a tekintetben, hogy a magyarországi zsidók miért
ragaszkodnak a dajkameséjükhöz, miszerint ’sokat szenvedtek a
kommunizmus alatt’. Egyszerre kettő nem lehetett. A fenti kis
szöveg két részre osztható: /1/ a zsidók szabadon élhettek,
szólásszabadságuk is biztosított volt, /2/ nehézségeik a
mindennapi életben. Most akkor szenvedtek vagy jó sorsuk volt?
Nincs itt valami nagy ellentmondás?
|
A
Regnum Marianum, 1930 körül
|
Magna
Domina Hungarorum
«Felszentelése
1931. június 14-én történt, Serédi Jusztinián hercegprímás
közreműködésével. A Regnum Marianum (magyarul: Mária Országa)
a kommunista diktatúra által lerombolt templomok egyike. Hivatalos
neve Magna Domina Hungarorum, azaz Magyarok Nagyasszonya volt,
népszerűbb nevét, az építést kezdeményező szervezetről
kapta. A kommunista diktatúra 1951-ben Sztálin születésnapjára
szánt ajándékként leromboltatta. Emberek élőlánca próbálta
megakadályozni a pusztítást, ám az ÁVH tagjai szétverték a
tömeget, és a templomot felrobbantották.
A
templomnak még a nyomait is igyekezett eltüntetni a szocialista
kultúrpolitika, fényképeit még az építészeti szakirodalomban
sem engedték megjelentetni, mintha nem is létezett volna. A
lerombolt templom helyét hamarosan elfoglalta a szocialista
emelvény, majd a Tanácsköztársaság szobra.» /3/
Valaki
megkérdezte az Interneten:
«…
miután a bolsevikok hatalomra jutottak Oroszországban, megpróbálták
eltörölni a vallást. Mivel bölcseletük az ateizmus volt,
lezárták vagy lerombolták a keresztény templomokat,
bebörtönözték, meggyilkolták a szerzeteseket. De vajon a zsidók
zsinagógáinak is ugyanez lett a sorsa? Ha a kommunisták annyira
gyűlölték a vallást, akkor miért nem rombolták le a
zsinagógákat is? Vajon a zsidók és a keresztények nem ugyanazt
az Istent imádják? Lehetséges-e, hogy a judaizmus valójában
olyan titkos társaság, mint a szabadkőművesség, ahol a tagság
jóformán nem ismeri az igazi célt és programot, mely tényezőt
tulajdonképpen a kommunizmus fejezi ki a legtökéletesebben?»
«Demokrácia
és Világuralom»
Edwin
Schoonmaker amerikai
történész «Democracy
and World Dominion», (1932):
«Tizenöt
évvel a bolsevik forradalom kitörése után, az American
Hebrew főszerkesztője
írta: ’Egyetlen zsinagógát se romboltak le, ellentétben a görög
katolikus illetve más keresztény templomokkal. Moszkvában és a
nagyobb orosz városokban a keresztény templomok teljes
megsemmisítése tapasztalható… tudniillik, a kormánynak szüksége
van a telkekre a nagyobb házak megépítéséhez. Jóllehet, sok
vallásos zsidó nem volt kommunista, de kutatásaink azt a
látszatot keltik,
hogy valamilyen vonzódás lehet a Talmud-judaizmus és a pogány
sátáni kommunizmus között. (..)» -- American
Hebrew, 1932.11.18.
A
zsidóknak határozott jelenléte van a kommunista mozgalmakban, amit
számos írott mű is igazol. Amit a zsidók nem hajlandók tudomásul
venni, hogy a zsidóellenszenv a sátáni kommunizmusban gyökerezik.
A fordított vörös csillag a Sátán és a Szovjetunió
tulajdonképpeni jelképe.
«A
kommunista szellem a judaizmus szelleme. Ahogy a zsidók egykoron
hitték, hogy Jahve valóban szólt Mózeshez vagy a prófétákhoz,
napjainkban ugyanez a Jahve kinyilatkoztatja magát Spinoza,
Einstein, Marx és Hegel személyében.» -- A
Program for the Jews and Humanity, Harry Waton, p. 217
Kíváncsiak
lennénk, hogy hány zsidót kínoztak halálra az ÁVÓ pincéiben,
vittek a Húsdarálóba? Tény és való, ha ennyire jó volt a
viszony a zsidó vezetőség és a kommunisták között, ahogy
Seifert G. mondja, ilyen szörnyűséges dolgokra nem kerülhetett
sor. A sajnálkozó közvéleményt sikerült megetetni ***a
kommunizmus zsidó üldözöttei*** mesével. Nem éppen ők voltak a
szovjet szálláscsinálói? S még egy dolog: ha a zsidók valóban
a kommunizmus üldözöttei voltak, akkor miért nincs számonkérés,
miért hallgat a Simon Wiesenthal Központ, miért nem állítottak
törvényszék elé legalább
egy kommunistát?
Ehelyett:
-- «Örök, mély és leboruló hála a dicsőséges
Szovjetuniónak?» --TJ
----------------------------
Jegyzetek
1. Dr.
Seifert Géza (Bp.,
1906. dec. 28. – Bp., 1976. máj. 28.) ügyvéd.
A
debreceni Tisza István Tudományegyetemen végezte tanulmányait, s
avatták jogi doktorrá (1929). 1934. februárjában ügyvédi és
bírói vizsgát tett, majd nyugdíjba vonulásáig (1966) ügyvéd a
fővárosban. A munkaszolgálatból megszökött, a háború
befejezése a budapesti gettóban érte. A
szovjet nagykövetség jogtanácsosa lett,
s egy ideig katonai ügyészként is működött. 1953-tól a Bp.-i
Izr. Hitközség (BIH) szertartásügyi elöljárója, 1957-től
alelnöke volt. 1966. januártól haláláig a MIOK (Magyar
Izraeliták Országos Képviselete) és a BIH elnöke. Tagja volt a
Hazafias Népfront Országos Tanácsának és Bp.-i Bizottságának s
a Magyarok Világszövetsége elnökségének. Számos
tanulmánya és cikke jelent meg. Közéleti
tevékenységéért M. Népköztársaság Zászlórendjével
tüntették ki (1975). – F.
m. A magyar zsidóság náci-üldözésének 25. évfordulójára
(Bp., 1970); Előszó (Scheiber S.–Zsoldos J.: Ó mért oly későn.
Levelek Kiss József életrajzához, Bp., 1972); Az Egyezmény 25.
évfordulója (MIOK Évkönyv, 1974). – Irod. Lőrinczy Huba: S. G.
(Irodalomtört. Közl., 1972. 5–6. sz.); Gál György Sándor:
Búcsú dr. S. G.-tól (Új Élet, 1976. jún. 15.).
2. Regnum
Marianum (Wikipedia)
3. Andrew
Handler: «Red
Star, Blue Star: The Lives and Times of Jewish Students in Communist
Hungary (1948-1956)» - The University of Alabama Press, 1982.
A gengszterváltás berkeiből
Egy kis
"csemegét" küldök, valamikor lementettem az anyagot és
most találtam meg,
nagyon
érdekes a névsor! Mindenki továbbítsa, akinek csak lehet.
Egyébként
a cikket ne keressék, mert már törölték erről a
helyről.www.nol.hu/gyujtesek/default/friss/6405/
2000.
január 8.
-- A legifjabbak - Diczházi
Bertalan, Kövér László, Orbán Viktor, Fodor Gábor és
mások – a rendszerváltozásban játszott szerepére figyelve
gyűjtjük az átalakulás szép és ronda emlékeit. Az utóbbi két
részben a Fidesz megalakulását követő1988. áprilisi rendőri és
ügyészi figyelmeztetés volt a téma.
Következik
a Fidesz első megméretése, a veszprémi ellentámadás: egy újabb
ellentmondásos történet. Az új ifjúsági szervezet alapításában
részt vevőhetek ügyészi figyelmeztetése előtt egy nappal, azaz
1988. április 20-án, a KISZ KB székházában magánemberként
találkozott a KISZ és a Fidesz, azaz Szilvásy György, a
KISZ KB egyetemi osztályának a vezetője és Kövér László. Noha
a tárgyalásra az MSZMP tudtával került sor, titokban tartották,
mert a KISZ csak legálisan működő ifjúsági
szervezetekkel
folytathat hivatalos párbeszédet. Csakhogy ilyen szervezet éppen nem létezett. Olyan sem, amelynek a KISZ-szel tárgyaló Bégány Attila, Diczházi Bertalan és Kövér László a tagja lett volna, hiszen a Demokratikus Szocialista Ifjúsági Szövetség (DSZISZ) létrehozását kezdeményező Diczházi nem lépett be a szervezetbe, amikor abból Fidesz lett.
folytathat hivatalos párbeszédet. Csakhogy ilyen szervezet éppen nem létezett. Olyan sem, amelynek a KISZ-szel tárgyaló Bégány Attila, Diczházi Bertalan és Kövér László a tagja lett volna, hiszen a Demokratikus Szocialista Ifjúsági Szövetség (DSZISZ) létrehozását kezdeményező Diczházi nem lépett be a szervezetbe, amikor abból Fidesz lett.
-
A KISZ-Fidesz-találkozót talán Bégány szervezte,
és ő meg én csak a vatta szerepét töltöttük be - idézi fel
Diczházi Bertalan. - Nem érdekelt különösebben a dolog, ezért
sem emlékszem a beszélgetés témájára, s annyira cseppfolyós
volt a helyzet, hogy jegyzetet sem készítettem, mert ha nem lesz
semmi, akkor minek, ha pedig rosszul sül el, miért maradjon nyoma
épp nálam. Ki a följelentő?
Az
ekkor (Soros) ösztöndíjas Kövér nem úgy viselkedett, mint aki
az illegalitásból jön. Közölte, hogy a Fideszt csak a bíróság
kényszerítheti tevékenysége feladására. Ez viszont nem a KISZ
asztala volt. Őket a Veszprémben két nap múlva kezdődő
felsőoktatási ifjúsági parlament sorsa izgatta, hogy a küldöttnek
választott fideszesek mire készülnek. Az osztályvezető Szilvásy
feljegyzése szerint: Kövér László elmondta, egyetért azzal,
hogy a parlamenten ne kerüljön sor a Fidesz nyilvános
szervezésére, építésére, illetve a parlament ne kényszerüljön
állást foglalni a Fidesszel kapcsolatos ügyekben. A Fidesz a
küldöttek parlamenti felkészülésén ezt az álláspontot
képviselni fogja.
- Nem
arra gondoltunk, hogy a Fidesz nevét nem lehet kiejteni, hogy tagjai
nem szólalhatnak fel - magyarázza most Szilvásy György. - Az
adott politikai helyzetben taktikai okokból azt kívántuk elérni,
hogy az ifjúsági parlamenten ne lépjen fel hivatalosan a Fidesz,
ügyében ne kényszerítsen ki állásfoglalást. Számukra ez az
egyezség a legalizálás felé mutatott.
- A
KISZ-Fidesz-találkozóról emlékfoszlányaim, ha vannak - említi
Bégány Attila. - Se megerősíteni, se cáfolni nem tudom a
Szilvásy feljegyzésében foglaltakat, arra emlékszem, hogy Kövér
megegyezésre hajló magatartást tanúsított. Közvetve úgy
értesültünk, hogy Kövér László szerint értelmetlen lett volna
ilyen egyezséget kötni, mivel a KISZ-nek nem volt igazán hatalma;
ezért sem kerülhetett terítékre a Fidesz fenyegetettsége. Meg
azért, mert a három fenti tárgyaló - és még négyen - csak
másnap kapták kézhez a meghívót az ügyészségre. Talán
üldözési rögeszme nélkül is kézenfekvőnek tűnt, hogy
házigazdájuk, Szilvásy György jelenthette föl őket. De a másik
négyet ki? Bár Kövérék most megszerezhetik az idevonatkozó
iratokat, mégis találkozhatunk ma is a váddal, hogy Szilvásy és
általában a kisz-esek törtek a létükre.
- A
fideszesek az első pillanattól fogva hajtogatták ezt a butaságot
- mondja dr. Rákosi Ferenc, a KISZ egyetemi osztályának akkori
helyettes vezetője. - Eszünkbe sem jutott, hogy a Fidesz belátható
időn belül versenytársa lehet a KISZ-nek. Csak botrány ne legyen,
az volt a fontos számunkra. Ne tehessenek felelőssé bennünket,
hogy az ifjúság körében nem jó a politikai munka!
-
Mit lehetett volna feljelenteni? - kérdezi Szilvásy. - Hogy
megállapodtunk? És azért, hogy ne tartsák be? Érthetetlen! Mai
cinizmussal azt is mondhatjuk, hogy az 1988-as KISZ talán már
feljelenteni sem tudott volna. A pártkonferencia előtti forró
napokban a titkárságuk az ifjúgárda-egyenruháról tárgyalt.
Igaz, hogy a veszprémi találkozó előtt az Intéző Bizottság a
Milyen szocializmust építsünk? vitasorozatot összegezte, ám
barátság érdemérmet adományozott Maskov
Oleg Alekszejevicsnek, a
Magyarországon tartózkodó (péti) katonai egység alezredesének.
Vagyis a KISZ elvarázsoltabb volt az MSZMP-nél. Ám ahogy az egy
pártban több párt, a KISZ-ben is több KISZ létezett. Egyetemi és
főiskolai tanácsuk például a Fidesszel egy időben állt ki
nyilvánosan (Célok, 1988. április 15.), ámbár kicsit felemásan
a többpártrendszer mellett, amit az MSZMP hónapok múlva sem
fogadott el. De visszatérve a Fidesz bűnbakkereséséhez: 1992-ben
Hámori Csabát, a KISZ KB volt első titkárát vádolták a
följelentéssel. A május 12-i Mai Napban Hámori azt nyilatkozta:
Ha valaki talál egyetlen ügyészt vagy bírót, akinél a Fidesz
ellen büntetőeljárást kezdeményeztem, annak emléktáblát
állítok. A Legfőbb Ügyészség leszögezte: hozzájuk nem
érkezett feljelentés vagy bejelentés a Fidesz vagy annak
vezetőszemélyei ellen sem Hámori Csaba, sem más részéről. Egy
névtelen feljegyzés rögzíti: ismereteim szerint az MSZMP KB vagy
a PB tagjai feljelentést nem készítettek. A Fidesz elleni
büntetőeljárás megindítására vonatkozó elhatározás nem a
legfőbb ügyész önálló, hanem a legfelsőbb politikai szervek
döntésétől függött.
A
helyzet világos, még ha maga az MSZMP Politikai Bizottsága is
ködösített az ügyben. A május 3-án tárgyalt jelentésük
szerint a rendőri figyelmeztetés ellenére folytatódott a Fidesz
szervezése, s a KISZ Központi Bizottsága munkatársaival - a párt
kérésére - tartott kötetlen megbeszélés alkalmával is
elmondták, hogy jogszerűen alakultak. Mindezen okok miatt
szükségessé vált a szervezők ismételt hatósági
figyelmeztetése. Ám ez a finomkodó érvelés csalárd. Az ügyészi
figyelmeztetésnek nem lehetett az oka a fideszesek (Kövér László)
megátalkodott viselkedése az április 20-i KISZ-Fidesz-találkozón.
Az ügyészség nem volt elég gyors ahhoz, hogy két nap alatt
kikeverje a lelki fröccsöt a fiúknak. 1988-ban ennyi idő alatt az
egyszerűbb letartóztatást sem igen tudták volna megszervezni. A
Fidesz megalakulásakor is több mint egy hét után rángatták be
őket a rendőrségre, pedig a pártvezetés az első pillanattól
kezdve rá akart ijeszteni a Fideszre, de a hogyant vitatták. Amikor
kiderült, hogy Orbánék nem rémültek meg, vajúdva hozták össze
az ügyészi figyelmeztetést. A rendőri és ügyészi behívás
közti félidőben, 1988. április 13-án a Legfőbb Ügyészség
Államelleni Ügyek Osztályának vezetője, dr.
Pócsi Lajos még azt jelenti,
hogy büntetőeljáráson kívüli figyelmeztetésre csak a
rendőrségnek van joga. Vagyis kapálóztak az ellen, hogy az ügyet
a nyakukba varrják.
Piszkos
játék
-
Veszprémben az volt a cél, hogy a Fidesz nyilvánosságot teremtsen
- állítja az akkor közgázhallgató Fidesz-alapító, Bartók
István. - Ha hivatalos lett volna Kövér és Szilvásy találkozója,
arról mindkettőjük által aláírt tárgyalási jegyzőkönyv
születik. Az, hogy az ifjúsági szervezet kezdett kibontakozni,
nemcsak a szervezésnek, hanem a rendőrség segítségének is
köszönhető.
-
A veszprémi diákparlament volt az első igazi éles megméretés -
erősíti meg társa szavait Both
Vilmos. - A Közgázon a diákparlament
- talán március második felében - több későbbi Fidesz-tagot
is
megválasztott küldöttnek, mert mi olyan, a diákközéletben aktívabban résztvevő hallgatókat érdeklő témákkal foglalkoztunk, mint például a szabad tanárválasztás, az egyetemi autonómia, a hallgatói önkormányzatok súlyának növelése, amivel meg lehetett nyerni a diákokat.
megválasztott küldöttnek, mert mi olyan, a diákközéletben aktívabban résztvevő hallgatókat érdeklő témákkal foglalkoztunk, mint például a szabad tanárválasztás, az egyetemi autonómia, a hallgatói önkormányzatok súlyának növelése, amivel meg lehetett nyerni a diákokat.
-
A veszprémi találkozón sok Fidesz-alapító vett részt, pedig a
küldöttek választása még a Fidesz alakulása előtt zajlott -
hangsúlyozza a műegyetemista Bartus
Gábor is. Végül 15-20 fideszes
lehetett a parlament küldöttei között.
-
Folyt a vita a KISZ-ben - mondja Gyurcsány
Ferenc, a KISZ KB Egyetemi Tanácsának
egykori elnöke -, hogy csak a KISZ belső viszonyait, vagy a teljes
ifjúsági rendszert kell-e átalakítani. Az eredményről Szilvásy
György ma azt mondja: - Fából vaskarika, hogy a KISZ hegemón,
azaz hatalmi szerepre tör, de legyen mellette más ifjúsági
szervezet is, noha mondhatjuk, hogy a párt vitorlájából kívántuk
kifogni a szelet. Nem gondoltam, de jó, hogy van a Fidesz, pedig jó
volt, hogy megszűnt a KISZ nyomasztó fölénye. Fel sem merült,
hogy politikai úton nem győzhetjük le őket. Mindenesetre 1988.
április 22-én a KISZ-vezérkar úgy utazott Veszprémbe, a
felsőoktatási diákparlament ülésére, hogy a 66 ezer nappalis
hallgató képviseletében összeülő250 küldött az ő
elképzeléseit fogja szentesíteni, s önálló diákszervezete
lehet az egyetemeknek és a főiskoláknak.
-
A Tilos az A-ban beszélgettünk többek között Csaba Ivánnal,
Deutsch Tamással, hogy mi lesz Veszprémben, és mit viszünk -
idézi fel Sasvári Szilárd a
Fidesz-küldöttek parlamenti felkészülését. - Felhívtuk Bihari
Mihályt, hogy felhasználhatjuk-e az egyetemi autonómiáról írott
tanulmányát a vitában.
-
Veszprém előtt Kövér Laci nem közölte velünk, hogy találkozott
a KISZ-szel, hogy megállapodott velük valamiben. Vittünk magunkkal
alapító nyilatkozatot, ami egyben volt a belépési nyilatkozattal,
de eszünk ágában sem volt szervezkedni - állítja Deutsch Tamás.
Ám a felkészülés szervezetten folyt. A Martos Flóra Kollégiumban
három Fidesz-alapító is volt. Bégány
Attila igazgatóhelyettes - az ő
felügyelete alá tartozott a szigorúan szabályozott másológép
-, továbbá Bartus Gábor és Tar
Miklós. A veszprémi ülésre éjjel
kettőkor másolta Bartus a Fidesz-anyagokat, és Tar kint figyelt a
folyosón. Vagyis, mint holmi tolvajok, úgy dolgoztak.
-
Veszprémben az a hír fogadott bennünket - mondja Szilvásy
György -, hogy a kollégiumban
házkutatást tartottak, talán le is tartóztattak fideszes
küldötteket. Úgy fogtuk föl, hogy ez a konzervatív erők
provokációja, akik abban érdekeltek, hogy bebizonyítsák, a
Fidesz megbízhatatlan, velük szemben csak kényszerrel lehet
fellépni. Persze az eljárás nemcsak nekik szólt, hanem a
Hálózatnak, az MDF-nek, és az egész ellenzéknek. Tudtuk, hogy a
rendőri akció után a Fidesz nem fogja betartani a megállapodást,
hisz a hatalom felrúgta azt. Ezzel a KISZ is a hatalmi játszma
kiszolgáltatottja lett.
-
Úgy emlékszem, Radics Katalin (a
pártközpont osztályvezetője) futkosott le-föl, hogy micsoda
provokáció, hogy az állambiztonságiak átkutatták a fideszesek
szobáját - említi Vass László,
akihez a hallgatói ügyek tartoztak a pártközpontban. - Horváth
József szervezete hülye helyzetet teremtett ezzel a piszkos
játékkal. -De a futkosás és a dühöngés nem azt jelenti, hogy a
fideszeseket nem egy-két pártvezetőtudtával zaklathatták
Veszprémben.
-
A Vár alatti presszóban voltunk Sasvárival, és
mire visszaértünk a kollégiumba, már átkutatták a szobánkat -
idézi fel Deutsch. - Letartóztatásról nem volt szó, de a
házkutatást végző három tiszt rendőrségi figyelmeztetésben
részesített bennünket, és akárcsak Viktorékat, felszólítottak,
hogy hagyjunk fel a tevékenységünkkel. Felhívták a figyelmet,
hogy a Fideszről szót se ejtsünk az ifjúsági parlamenten,
különben eltávolítanak bennünket a városból az ifjúsági
parlament megzavarása miatt. Sasi aranyos volt. Megkérdezték,
tudomásul vesszük-e a figyelmeztetést. Ő azt felelte, persze,
mert azt hitte, azt kérdezik, hogy érti-e. Ám dr. Erős Sára már
kiokosított többünket, hogy nem kell tudomásul venni. Mondtam
tehát, hogy nem vesszük tudomásul, mire Sasi rögtön rávágta:
Ja, igen, nem!
-
Mérges lettem, amikor azzal fogadtak a kollégiumban, hogy
átkutatták a cuccainkat és elvitték az alapító nyilatkozatokat
- mondja Sasvári. - Hogy jönnek ehhez? Mondták aztán, hogy
állítólag a kollégiumból dobott fel bennünket valami hölgy.
-
Egyedül az én táskámat nem kutatták át a rendőrök, így
maradt Veszprémben alapító nyilatkozat - idézi fel Bartus Gábor
vegyészmérnök-hallgató. A Magyar Október Tájékoztatószolgálat
(MOT, London) szerint a rendőrök azzal indokolták az intézkedést,
hogy a Fidesz-nyilatkozat törvényellenes szervezetbe való
belépésre buzdít. Arra a kérdésre, hogy miért törvényellenes
a szervezet, azt felelték: Kérdésükre épp most kapnak választ
barátaik Budapesten (nyilván az ügyészségen). A sajtószolgálatot
működtető Krassó György azt
is jelentette, hogy a rendőrség lefoglalt 250 alapító
nyilatkozatot, és az MDF üdvözletének 18 példányát.
-
Rossz érzéseinket tetőzte, hogy nem tudtuk, mi történt a fiúkkal
az ügyészségen - folytatja Sasvári Szilárd. - Telefonáltunk és
megnyugtattak bennünket, hogy kijöttek. – ő úgy emlékszik,
hogy az MDF-üdvözletet pesti társaik olvasták be telefonon, s ott
a fülkében neki diktálta Deutsch. Aztán leíratták, és lehet,
hogy ki is osztották, vagy talán csak felolvasták. Lehet, hogy ez
csak a nagybecsű irat pótlása volt. Sasvári szerint az alapító
nyilatkozatból Fodor Gábor vitt utánuk egy rakással.
- Szájer
Józsi ideadta frissen vásárolt
126-os kis Polskiját, amibe heroikus küzdelemmel bepréseltem 197
centimet meg egy rakás alapító-okiratot, és az éjszakai órákban
levittem Veszprémbe - erősíti meg Fodor Gábor.
Politikai
szervezet?
-
1988-ig a diákparlament kimerült abban, hogy a menzán rossz a kaja
- említi az akkor harmadéves, filmrendezőszakos Káel Csaba.
- Dokumentumfilmesként érdeklődtem az alternatív csoportok iránt,
főképp azután, hogy megtudtam, új ifjúsági szervezet alakult.
Akkor minden szimpatikus volt, ami nem a hatalom oldaláról jött.
Ha kamerát nem is lehetett szerezni, örültem, hogy küldöttként
Veszprémben lehettem; a történtek elementáris erővel hatottak
mindnyájunkra. A diákparlament egy pár fiúnak köszönhetően
valóban parlamentként működött. Azzal kezdődött, hogy valaki
javasolta, aki nem küldött, hagyja el az aula adott részét,
nehogy kívülállók szavazzanak.
- Mi
előre megbeszéltük, hogy hosszú ujjú fehér ingben leszünk,
mint afféle szegénylegények - említi Deutsch Tamás, ami az ifjú
filmesnek nem tűnt fel.
-
Miután a rendőrök elmentek, összejöttünk, hogy mit tegyünk.
Valaki felvetette, javasoljuk, hogy mint egy parlament, szavazzunk
meg magunknak mentelmi jogot - említi a Fidesz keresztapja,
Sztilkovics Szávó. - Másnap én adtam elő az ötletet, és a
küldöttek megszavazták. Ekkor már beszélték, hogy a
Fidesz-alapítók bárhol menedékjogot kapnak Nyugaton.
- Az
első napon, pénteken a rendőrség 1-0-ás vezetésre tett szert.
Azzal, hogy Szávó javaslatára elfogadtuk a mentelmi jogot,
egyenlítettünk - összegez Deutsch. - De a résztvevők zöme
semmit sem tudott a Fideszről, szerveztünk hát szombat estére egy
tájékoztatót, ahol vagy ötven érdeklődő vett részt. Szó volt
róla, hogy a különböző diákönkormányzatok vezetőit maga Pál
Lénárd, PB-tag fogadja. Ma már röhej, de az volt a követelmény,
hogy nem hangozhat el a Fidesz név.
- Az
esti találkozóra - amelyen én is beszéltem a Fideszről - úgy
emlékszem, hogy néhányan kiálltunk, velünk szemben az
érdeklődők, és a fejük felett folyamatosan a bejáratot
figyeltem, hogy jönnek-e a nyomozók - mondja Both Vilmos. - Az
előzőnapi házkutatás alapján végül is mindenre fel kellett
készülni, attól tartottunk, hogy ezek után a megfélemlítés
egyetlen eszközétől sem riadnak vissza. A MOT (London)
így foglalta össze az eseményeket: A budapesti
Közgazdaság-tudományi Egyetem és a Műszaki Egyetem küldöttei -
akiket az Eötvös Loránd Tudományegyetemről érkezettek is
támogattak - a hallgatóknak azzal a megbízásával érkeztek
Veszprémbe, hogy követeljék: alakulhassanak meg kifejezett
ifjúsági politikai szervezetek a KISZ-en kívül is. A KISZ
Központi Bizottságának képviselői tárgyalásokat kezdtek az
egyetemistákkal. Egyetértenek javaslatukkal, ők ugyanezt szeretnék
- mondták -, de taktikai okokra hivatkozva a «politikai» szó
elhagyását javasolták, valamint azt is, hogy a Fidesz szó ne
hangozzék el a vitában. Arra a másnapi javaslatra, hogy
alakulhassanak politikai szervezetek, a KISZ-funkcionáriusok
mérhetetlenül felháborodtak. Éles támadást intéztek a
javaslattevők ellen, az egyezség megszegésével vádolták őket,
de a szavazás döntött: 75 százalékos többséggel fogadták el a
módosítást.
Krassó jelentésének két érdekessége van.
Krassó jelentésének két érdekessége van.
/1./
Nem szűkíti le a fideszesekre a kezdeményezést a politikai
szervezetek alakítására. /2/ ő is azt állítja, hogy
a kisz-esek - és nem a rendőrök - tiltották a Fidesz szó
használatát.
-
Krassót nem én tudósítottam a diákparlamentről, hisz nem voltam
ott - mondja Fodor Gábor. - Ilyenkor ő telefonszámot kért, ahol
elérhető valaki, valószínű, hogy egy veszprémi számot adtam
meg.
- A
veszprémi diáktalálkozón Deutsch volt a főszereplő - állítja
Kósa Lajos. - Fenyegették őket, nehogy valaki kiejtse azt a szót,
hogy Fidesz. Deutsch felállt, és azt mondta: Fidesz, hátha tényleg
összedől a rendszer.
-
Addig nem mondtuk ki a Fidesz nevét, amíg nem intéztek támadást
az alternatív elképzelésekkel szemben - állítja Bartus Gábor.
- A
szövegező-bizottságban Deutsch azzal robbantott, hogy már van
ilyen szervezet, a Fidesz létezik! Szerintem nem azon folyt a vita,
hogy politikai jellegű legyen-e az alternatív ifjúsági szervezet,
hanem azon, hogy a KISZ-en belül vagy kívül, mert a KISZ
védernyője alatt képzelték el a többi szervezetet.
-
Jellemző Nagy Imre esete a veszprémi ifjúsági parlamenten - véli
dr. Rákosi Ferenc. - Készültünk a forradalmi tettre, hogy Imre
bejelenti: új felsőoktatási ifjúsági szervezetek fognak
alakulni. Aztán annyira becsomagolta az egészet, hogy alig értette
valaki. Ez is hozzájárult, hogy a Fidesz elvitte a parlamentet. Nem
taktikai, hanem stratégiai vereség érte a KISZ-t Veszprémben. Új
korszak kezdődött, a fideszesek vezette többség demokratikusan
leszavazott bennünket. Kiderült, hogy a mi radikális
reformelképzelésünk is kevés, ezért hagytuk ott hamarosan sokan
a KISZ KB-t.
- A
Fidesz Veszprémet szánta országos színrelépésre - állítja
Nagy Imre, a KISZ KB egykori titkára. - Határozatba akarták
foglalni, hogy szabadon alakíthatók ifjúsági szervezetek. Mi
elébe kívántunk menni ennek. Legyen természetes, hogy szabadon
alakulhatnak ifjúsági szervezetek, hogy lesznek közöttük
politizálók is, mondtam. Ez talán nem volt túl irritáló a párt
számára, és a fideszesek is megtapsolták. De másnap, hogy
definiálják magukat, átfogalmaztatták az állásfoglalást.
-
Veszprém arról szólt, hogy a Fidesz kilép-e a nyilvánosság elé,
vagy türtőzteti magát, ahogy kértük - összegezi Vass László.
- Szerettem volna összehozni egy találkozót a párt KB illetékes
titkára, Pál Lénárd és Deutschék között. Megvolt az időpontja
is, mégsem jött létre, mert a történtek miatt Pál Lénárd
kibújt az ígéretből. Nehéz lenne megmondani, ki mit rúgott fel.
Nagy Imre messze ható beszédet mondott, politikamentes érdekvédelmi
szervezetet ígért. Ez több volt annál, amit a párt el tudott
fogadni. Beszéde közben egyes kollégák mondogatták is: mit
képzel ez, miért nem lép be a Fideszbe? Ám ekkor már ez is kevés
volt, a politikai szervezetként színre lépett fideszeseknek
elfogyott a cérnája. Szinte biztos, hogy a KISZ sem tudta az előre
elképzelt módon a találkozóra kényszeríteni az akaratát, s a
Fidesz sem csinált semmiféle puccsot. Ám a váratlan eseményekre
mintha a fideszesek reagáltak volna ügyesebben.
- A
rendőri intézkedés után hajnalig tartó megbeszéléseken
döntöttünk végül az eredetileg tervezettnél keményebb fellépés
mellett. A főcél ekkor már az volt, hogy az ifjúsági szervezetek
alakítását megengedő módon tartalmazó dokumentumba bekerüljön
a politikai jelző,- összegezi Both Vilmos.
-
Elhúztunk 2-1-re - fogalmazza meg Deutsch. - Hálás vagyok a
sorsnak, hogy Veszprémben beszélhettem. Orbán és Kövér hallotta
a rádióban, hogy bizonyos fiatalok meg akarták zavarni a parlament
munkáját, mire megállapították, hogy jól dolgoztak a fiúk.
Cáfolat
1988.
április 25-én a Népszabadság tudósításában az jelent meg a
felsőoktatási parlamentről, hogy egyes körök demagóg érvekkel
a maguk oldalára állították a résztvevőket. Másnap Nagy Imre
finoman helyreigazította a párt központi lapját (is) a Magyar
Nemzetben. Kijelentette, hogy a KISZ javasolta, hogy az egyetemeken
és főiskolákon jöjjenek létre önálló, érdekképviseleti,
önkormányzati jellegű diákszervezetek úgy, ahogy azt az adott
felsőoktatási intézmény diáksága a legcélravezetőbbnek
tartja. Az MTI alapvetően hamisan, a lényeget nem értve adta
tovább nyilatkozatomat. A parlamentben ugyanis nem a KISZ fenti
javaslatáról szavaztak, hiszen az tömegtámogatásra talált.
Amiről külön vita és szavazás volt, az kizárólag a politikai
jelzőt illette a több ifjúsági szervezet szükségességét
megfogalmazó mondatban. Ebben, a mi véleményünkkel szemben
valóban fellépett egy csoport, felrúgva ezzel az előzetes
szekcióvitában kialakult kompromisszumot. Nem igaz az sem, hogy
demagóg érveket hangoztattak, hiszen egyáltalán nem érveltek,
csak elmondták javaslataikat.
- A
KISZ KB 1988. április 29-i ülését én tájékoztattam a
Fideszről, a találkozóról - mondja Szilvásy György. - A
testület kimondta, hogy politikai és nem jogi álláspontot kell
elfoglalni a Fidesszel szemben. A Politikatörténeti Intézet
levéltárában található dokumentum szerint Szilvásy György
elmondta, hogy a veszprémi ifjúsági parlament volt az első
rendezvény, amelyen más politizáló csoportok is megjelentek -
nemcsak a Fideszre gondolok. A KISZ javasolta, hogy a felsőoktatásban
különbözőifjúsági szervezetek működjenek. Vasárnap néhányan
- elsősorban Fideszhez tartozók -, az előzetes kompromisszumot
felrúgva, javasolták, hogy politikai szervezetekről beszéljünk.
A jelzőbekerült a dokumentumba: a KISZ taktikai vereséget
szenvedett. A Fideszről szólva kijelentette: a szándéknyilatkozatba
tőkés restaurációs folyamat is belefér. Deklarálták, azzal,
hogy a szervezet létrejött, legális is. Sokszínű erő. A viszony
meghatározásához figyelembe kell venni, hogy a szervezés
időszakában DSZISZ-ként indult, hogy nem minden szervező írta
alá a nyilatkozatot. A szocialista szót tudatosan, szándékosan,
alapos vita után vetették el. A másik jelzés, hogy megtiltották,
hogy KISZ-tag Fidesz-tag is lehessen. A harmadik, hogy szervezőinek
egy része komoly ellenzéki, annak is a radikálisabb csoportjába
tartozó háttérrel; külföldi kapcsolatokkal, külföldi anyagi
támogatással. A szervezetnek jelenleg néhány száz tagja van.
A
tagság kisebb hányada legalább olyan profi szervező, mint adott
esetben mi. A programkészítés visszafogott, hogy minél később
derüljön ki, nincs igazi platform. Mi az elmúlt hetekben
törekedtünk a leválasztásra: derüljön ki, hogy ki mit akar, a
mérsékeltebbeket ne vegyék egy kalap alá a radikálisabbakkal.
Megpróbáltuk elérni, hogy a szervezet függessze fel a
tevékenységét. Valószínűsíthető, hogy ez nem fog
bekövetkezni. Feladat: a mérsékelt szárnnyal a kibontakozás
útját keresni, a leválasztást folytatni, a szervezet egészével
azonban politikai harcot kell vívni. Egy felszólaló javasolta,
hogy a párt is ilyen differenciáltan foglalkozzon a Fidesszel. A
fenti dokumentum pontos megértéséhez érdemes felidézni, amit a
korabeli - tízéves! - szövegekkel kapcsolatban Pozsgay Imre
mondott: -
A rendszer nyelvét újra kell tanulni, hogy megértse az ember. Kontextus nélkül a szövegek alapján azt gondolhatjuk, hogy mindenki aljas gazember volt, holott épp a jobbítás szándékával dolgozott. A diktatúra természete ilyen, a nyílt beszédnek nem kedvez. A KISZ KB után egy nappal a Fidesz szóvivői is értékelték a helyzetet. (Cím: A helyzet.) S ebben megállapítják: A legnagyobb siker: Veszprém.
Az
egyetemisták és főiskolások al-ágazati parlamentje, amely a KISZ
KB titkára szerint is 66 ezer fiatal akaratát fejezte ki,
határozatba foglalta: szükség van új politikai ifjúsági
szervezetekre.
-
Filmrendezői osztályomba járt Káel Csaba, aki a veszprémi
találkozón összeakadt ezekkel a fiúkkal - idézi fel Makk Károly.
- Elmondta, hogy marha érdekes társaság, okosak és hihetetlen
meredek dolgokat mondanak. Mondtam, hozza be, és a főiskolán
ültessük kamera elé őket. Az volt a hátsó szándékom, hogy
ezeket a gondolatokat terjeszteni fogjuk az egyetemeken,
főiskolákon.
- Bár
a veszprémi találkozóról futtában kellett távozni, a
résztvevőknek egy órán belül kellett elhagyniuk a terepet, a
történtek nem hagytak nyugton - meséli Káel Csaba. - Behívtam a
fideszeseket a főiskola Szentkirály utcai termébe, de jött az
üzenet, nem lenne szerencsés, ha ez a felvétel itt készülne.
Telefonáltam Makk tanár úrnak, aki azt mondta, nincs jobb ötlete,
mint hogy menjünk el hozzá. Busszal kelt át Budára a
rövidnadrágos, szandálos csapat. Makk Károly azzal fogadott, hogy
bár az alattuk lakó Vásárhelyit biztos lehallgatják, a teraszon
akkora a zaj, hogy nyugodtan forgathatunk. Már odahívta Jávor
Istvánt is egy kamerával. Viktorékhoz az volt a főkérdésem,
hogy mondják el, kik ők, mit akarnak, merre tartanak. A filmet
végül Pesty Laciéknak, a Fekete Doboznak adtam oda, mert nem
lehetett forgalmazni. Jó része belekerült Civiltechnikák című
filmjükbe, amit 1988 augusztusában, a szárszói találkozón
mutattak be.
-
Káel azt mondta, hogy Orbánék miatt nemcsak őt, de engem, a
tanárukat is kirúgnak a főiskoláról. Jó, hát akkor jöjjenek
el hozzám. Így került az én teraszomra a társaság, és Jávor
Pista fotós ismerősöm révén a Fekete Doboz. Arra gondoltam, hogy
az elején besegítek néhány kérdéssel, de az első megszólalásom
után láttam, hogy világos, áttekinthető elképzelésük van,
Orbán Viktor fennkölt volt és radikális. Gyertek ki!
-
A veszprémi parlamenten találkoztam Deutsch Tamással - idézi
fel a volt KISZ-vezető
Gyurcsány Ferenc -, és mondtam
neki: ezek ki fognak benneteket készíteni. Ha azt mondják,
törvényen kívüliek vagytok, be is bizonyítják. Gyertek ki a
Fidesz mögül, alapítsatok egy új szervezetet, akkor "ok is
presztízsvesztés nélkül kijöhetnek ebből. Deutsch azt
válaszolta: nekünk ehhez jogunk van, ha beledöglünk, akkor is
végig csináljuk. Mi ezt nem mertük volna megtenni. Mi reformerek
voltunk, "ok forradalmárok. De az, hogy elérték a céljukat,
nem annyira nekik, mint a társadalmi környezetnek köszönhető.
-
Gyurcsány Feri emléke talán túl szép, lehet, hogy nem is voltam
ennyire határozott - feleli Deutsch. - Veszprémből ijedten
tartottunk hazafele a vonaton, de jól palástoltuk az érzelmeinket.
Mindenki fejében az járt, mit szól apánk, anyánk, ha tényleg
kirúgnak bennünket, ahogy ígérték. Május végéig voltam
megijedve. A szüleim tovább is. -- Pünkösti Árpád
A
CIKKBEN SZEREPLŐ FIDESZ-ALAPÍTÓK: Bartus
Gábor műegyetemi hallgató -
most a Miniszterelnöki Hivatal környezetgazdasági
főtanácsadója. Bartók
István közgazdászhallgató - a
Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem adjunktusa. Bégány
Attila, programozó matematikus - a
tinnyei önkormányzat jegyzője, V. kerületi képviselő.Both
Vilmos, közgazdászhallgató - a Napi
Gazdaság főszerkesztője. Deutsch
Tamás joghallgató -
miniszter. Fodor Gábor,
nevelőtanár - parlamenti képviselő, SZDSZ. Sasvári
Szilárd, tanárképző főiskolás - a
Fidesz parlamenti képviselője.Sztilkovics
Szávó, tanárképző főiskolás - az
Oktatási Minisztérium munkatársa.
MÁSOK: Diczházi
Bertalan - a Növekedéskutató
Intézet kutatási igazgatója. Gyurcsány Ferenc - az Altus
Befektetési és Vagyonkezelő Rt. elnök-vezérigazgatója. Káel
Csaba - filmrendező. Kósa
Lajos - Debrecen polgármestere, a
Fidesz parlamenti képviselője. Makk Károly - filmrendező. Nagy
Imre - a Caola Rt. elnöke. Pozsgay
Imre - egyetemi tanár, a Szent
László Akadémia rektora. Dr.
Rákosi Ferenc - az Altus
Consulting Kft. Vezető tanácsadója. Dr. Szilvásy György - az
Altus Befektetési és Vagyonkezelő Rt. igazgatója. Vass László -
a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem docense.
A
Magyar Demokrata Fórum üdvözli a Fiatal Demokraták Szövetségét
Apadó kedvű, az elöregedés jeleit mutató, demográfiai
mélypontja felé haladó s válsággal viaskodó társadalmunkban
üdvözítő jelentősége van minden ifjúsági kezdeményezésnek.
Ezért hatott nemcsak ránk, hanem vélhetően egész mozgalmunkra,
és a közügyek iránt fogékony rétegekre reményt keltően,
ösztönzően, pozitív tettekre sarkallóan a Fidesz zászlóbontása.
Végre, végre, Ady szavait halljuk felcsendülni, hiteles ajkakról.
A Fidesz megalakulása és alkotmányos keretek között működési
szándékának bejelentése az utóbbi idők legnagyobb jelentőségű,
legtisztább formájú reform-eseménye. Végre valódi akarat! Végre
egy, az ifjú szívekből kipattanó nemes és tiszta szándék!
Fiatal Demokraták! A Magyar Demokrata Fórum szervezői a következő
összejövetelünkig, amelyen várhatólag megerősíttetik ez a
támogató nyilatkozat, igaz szeretettel üdvözlünk benneteket és
áldozatos munkátokhoz erőt, kitartást és közös nagy ügyünk,
a várva várt magyar demokrácia megteremtésében sok sikert
kívánnak a Magyar Demokrata Fórum szervezői: Bíró
Zoltán, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete
Gyula, Für Lajos, Kiss Gy. Csaba,
«Nagyméltóságú Molotov Úrnak»
E-mailen
érkezett az alábbi közlemény:
A Jobbik
Magyarországért Mozgalom szarvasi szervezete védelmébe veszi
Bajcsy-Zsilinszky
Endre emlékét, melyet Demszky Gábor tudatosan mocskolt be
március
15-én. A szarvason született magyar hazafit nem Árpád-sávos
zászlók,
hanem
nyilaskeresztes zászlók "alatt" végezték ki.
Bajcsy-Zsilinszky Endre mindig
is egy
független Magyarországért, és egy öntudatosabb megye
nemzetért
állt ki,
elutasítva minden idegen hatalom kívánságát. Ebből is
következik, hogy
Bajcsy-Zsilinszky
Endre március 15-én valószínűleg a Gyurcsány-kormány és
Demszky
Gábor ellen tüntetett volna, hiszen mindig is megvetette a
magyar érdekeket
semmibe
vevő karrierista politikusokat.
"Zsilinszky
Bandi nem igazi kísértet. Se a hatalom, se a pénz nem
érdekli."
- mondta
róla Klebelsberg Kunó miniszter nem sokkal halála előtt.
Samu
Tamás Gergő,
a Jobbik
szarvasi elnöke
|
(részlet Fiala
Ferenc könyvéből) -
«1944. március 19-én az országot megszálló német szervek
őrizetbe vették Zsilinszkyt, de pár hét múlva szabadlábra
helyezték. Senkise gátolta szabad mozgásában. Sem őt, sem
társait. És ekkor, szabadságuk teljes birtokában követték el
nemcsak a legnagyobb baklövést, hanem a legnagyobb bűnt is az
oroszok ellen fegyverben álló nemzet ellen. [Bajcsy-Zsilinszky
kommunista tevékenységéről a Magyar
Életrajzi Lexikon /1/ internetes
weboldalán olvashatunk. –tj]
Bajcsy
Zsilinszky Endre, Kiss János vezérőrnagy, Nagy Jenő őrnagy és
Tarcsay Vilmos századossal együtt
katonai programot dolgozott ki. A magyar honvédség részéről a
kommunista párthoz való összeköttetést Pálffy
Österreicher vállalta, aki
biztosította Zsilinszkyéket, hogy tízezer katonát bocsát
rendelkezésükre -- ha arra sor kerül. [Pálffy Österreicher
Györgyöt, a katonai ÁVO volt parancsnokát pár év múlva
Rákosiék kivégezték.]
Az
említett katonai terv kiviteléhez szükséges lőszert Makkay
Miklós a fűzfői Nitrogéngyár
vezérigazgatója adta volna. A terv szerint ennek a tízezer
embernek
|
Malinovszkij
|
|
Molotov
|
kellett
volna biztosítani a korridort, amelyen át a Budapestet védelmező
magyar és német csapatok között a szovjet hadsereg benyomul a
főváros szívébe és átkaroló mozdulattal a védőcsapatokat
támadta volna meg. Az akciót részleteiben is megbeszélték
Malinovszkij szovjet marsall Budapesten tartózkodó ügynökeivel.
1944. november 19-én Bajcsy-Zsilinszky Endre aláírásával az
alábbi levelet juttatták el Molotov szovjet külügyminiszterhez és
a [zsidó származású] /2/ Malinovszkijhoz,
mint a 11. ukrán hadsereg vezetőjéhez. -- Molotov felesége
-- Polina
Zhemchuzina --
a zsidókat megsegítő ’JOINT’szervezetben
tevékenykedett. /3/
A
Jobbik szarvasi elnöke szerint
«Bajcsy-Zsilinszky
Endre mindig is egy független Magyarországért, és egy
öntudatosabb megye nemzetért állt ki, elutasítva minden idegen
hatalom kívánságát.»
--
Jó, akkor most lássuk a levelet, amelyben Magyarországot
felajánlotta Moszkvának! --tj
„Nagyméltóságú
Molotov Úrnak, mint a Szovjetunió külügyminiszterének
Kegyelmes
Urunk!
1944.
március 19-e – azaz Magyarország németek által való
megszállása után azonnal megkezdődött a demokratikus pártok
és erők közös munkája. Megalakították a Magyar Frontot,
amelynek parlamenti biztosítékát a Független Kisgazdapárt és
a Szociáldemokrata Párt adta. A Magyar Frontnak ezt a
szövetségét a Kommunista Párt, a Nemzeti parasztpárt, a
Katolikus Szervezetek egyesülete illetve az azokból alakult
Kereszténydemokrata Párt, a legitimisták szervezete és a
különféle kálvinista szervezetek egészítik ki. A magyar
Front a legteljesebb együttműködésben állott Horthy Miklós
kormányzóval. Ennek a bizalmas együttműködésnek egyik
legfontosabb eredménye az október 15-i kormányzói kiáltvány
volt, amelyben a kormányzó az Egyesült Hatalmaktól
fegyverszünetet kért és felszólította a katonaságot, hogy
engedelmeskedjék további parancsainak.
A
Kormányzónak ez a kiáltványa a nyilaskeresztesek és a
németek közbelépése, továbbá ifjabb Horthy Miklós
elfogatása miatt korábban fel lett olvasva, mint ahogyan az
eredetileg tervezve volt. Emiatt magyar
oldalról a katonai terveket nem tudták végrehajtani.
A
Kormányzó személyének kikapcsolása után a Magyar Front arra
a megállapításra jutott, hogy ő az egyedüli képviselője az
ország demokratikus többségének. Az alkotmányos tényezők
kikapcsolása után a Magyar Front elhatározta, hogy ő veszi át
a kormányzó kiáltványában elhangzott célkitűzések
végrehajtását és megindítja a nemzeti felkelést a német
megszállók ellen.
A Magyar
Frontban tömörült pártok és pártonkívüliek mindenek előtt
elhatározták egy nemzeti felkelés megszervezését. Kitüntetve
érezzük magunkat, hogy a Magyar Front és a Felszabadító
Bizottság kívánságait előadják abból a célból, hogy a
legszorosabb együttműködést biztosítsuk a Szovjetunió,
illetve a szovjet hadsereg és a felkelő magyar erők között.
Ennek az együttműködésnek lesz az eredménye, hogy
megszabadítsuk szegény, súlyos megpróbáltatásokon
keresztülesett Nemzetünket.
Az
összeköttetés és az összműködés megvalósítására
tisztelettel Nagyméltóságod figyelmébe ajánljuk
Biztosságunkat. Ennek a bizottságnak vezetője dr.
Szent-Györgyi Albert egyetemi
tanár, tagjai pedig Pénzes
Géza főiskolai tanár,
továbbá Radványi Imre és Major mérnök. Ennek a bizottságnak
a feladata kérésünk tolmácsolása:
1. Azok a
magyar csapatok, amelyek a szovjet haderők előtt megnyitják a
frontot és csatlakoznak, ne tekintessenek hadifoglyoknak, hanem
önálló magyar hadseregcsoportnak, amely a szovjet haderőn
belül önálló magyar vezetés alatt veszi fel a harcot a
németek ellen.
2. Az
1942 óta orosz hadifogságba jutott magyar katonák és
munkaszolgálatosok a magyar felkelő, illetve felszabadító
hadsereg kötelékébe osztandók be, hogy magyar vezetés alatt
folytassák a harcot Németország ellen.
3. Az ily
módon felállított Magyar felszabadító hadsereg – amelynek
legfontosabb részét a Budapesten felállítandó munkásszázadok
képeznék, továbbá mindazok a polgári lakosok, akik önként
jelentkeznek partizánharcra, a szükséges modern fegyverekkel
látandók el.
4. A
felszabadított magyar területeken a magyar közigazgatás
továbbra is érvényben marad.
5. Ki
kell építeni a szovjet hadsereg és a még felszabadítandó
magyar területeken működő felkelők közötti kapcsolatot.
Kérem
Nagyméltóságodat, fogadja szívesen a Magyar Front és a
Felszabadító Bizottság bizottságait, amelyek minden kérdésben
Nagyméltóságod szolgálatára állnak. Fogadja Nagyméltóságod
megkülönböztetett tiszteletem megnyilvánítását.”
Bajcsy-Zsilinszky
Endre
|
A
közölt levél írói egyáltalán nem voltak tisztában sem a
szovjet politikával, mégkevésbé annak terveivel. A
katonai szektor mögött Rákosi vezetésével már régen ott álltak
a magyarországi moszkoviták, akik bizonyára gúnyosan mosolyogtak,
amikor később, a Bajcsy-Zsilinszky által aláírt levél a
kezükhöz jutott. De a levél
annakidején nem jutott el sem Malinovszkijhoz sem Molotovhoz. A
Zsilinszky-levelet a későbbi irodalom nem közölte! [N.
B. Akkori kortárs, azóta elhunyt † M.
Katonka Mária, Montreálban
személyesen mondta nekem, hogy a levél igenis eljutott a
címzettekhez! --tj]
A
levélben említett bizottságnak november 23-án kellett volna
Moszkvába repülnie, de a magyar nyomozó hatóságok október 19-én
pontot tettek az ügy végére. Az előbb említetteken kívül
letartóztatták Almásy
Pál tábornokot, Révay
Kálmán századost, Garay
Lászlópostaigazgatót, aki a
székesfehérvári rádióállomást az ellenálló mozgalom
rendelkezésére bocsátotta és végül Szalay
Sándor nyomdászt. Az ügy annak
rendje és módja szerint magyar katonai hadbíróság elé került
és az ítélet értelmében annak vezetőit Bajcsy-Zsilinszky
Endrével együtt kivégezték
Tildy
Zoltán, Nagy Ferenc, Varga Béla és
a többiek csak az orosz felszabadulás után kerültek felszínre.
Hogy a kommunisták később a hatalom birtokában mennyire
értékelték az előbb ismertetett terv kidolgozóit, azt
bizonyítja, hogy Almásy Pál tábornokot 1947-ben életfogytiglani
fegyházra ítélték társaival egyetemben. A mór megtette a
kötelességét, s még csak kezet sem fogtak vele.
Zsilinszky
a háború után, mint a magyarság nagy
mártírja került be a magyar
Pantheonba. Utcákat, tereket neveztek el róla, és követendő
példaként állították az ifjúság elé. Sorsa végzetes volt, de
ha közéleti pályafutását nézzük ennek a bővérű, zilált
lelkű embernek, akkor történelmi szemmel vizsgálva az
eseményeket, mondhatjuk, hogy útja nem vezethetett máshová, csak
oda, ahová vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre eljutott – az erőszakos
halálig. 1944. december 24-én hajnalban a sopronkőhidai fegyház
udvarán ért véget ennek a tehetséges, lobbanékony természetű
és kordában tarthatatlan embernek az élete.»
Forrás -
Fiala Ferenc «Zavaros Évek», Hídfő Baráti Köre, San Francisco
1987.
MEGJEGYZÉS
«A
nép, a nemzet, amely nem ismeri a történelmét, mert
félrevezették, az arra ítéltetett, hogy megismételje azt,» -
szól a bölcs mondás. Az ok? A történelmi események és tények
hézagos ismerete és továbbítása a közvéleménybe. Aki nem
ismeri a történelmet, mert az elnyomó, hazug, cenzúrázó
oktatási rendszerben agymosták, az ne idézzen történelmet addig,
amíg nem ellenőrizte a tényeket más forrásokból! És ez sajnos
vonatkozik a Jobbikra is, akik valamennyien a kommunizmus tervszerű
agymosásának az áldozatai, ami nem bűn, hanem nemzeti
katasztrófa!
Bajcsy-Zsilinszky (1886-1944)
már 33 éves volt mire – szintén hazaárulók miatt -- Kun-Kohn
Béla tanácsköztársasága rátelepedett az országra.
Elképzelhetetlen, hogy ne emlékezett volna arra a 133 napos
terroruralomra, a kivégzett ártatlan magyarok százaira! Mégis,
1944-ben Moszkvától várta a magyarság sorsának jobbra
fordulását? Vajon a Jobbikosok honnan és kiktől várják az újabb
felszabadulást?
Háború
volt, mégpedig az ellenséges Szovjetunió ellen folyt az élethalál
harc. De ne szépítsük a dolgokat: amit 1944 őszén a
szovjet-szálláscsináló Bajcsy-Zsilinszky Endre és társai
elkövettek, az egyértelműen hazaárulás volt!
Felajánlották Magyarországot a tömeggyilkos postarabló Sztálin
hordáinak és a «Nagyméltóságú Kegyelmes» moszkovita
elvtársaknak. Megérdemelték, amit kaptak, akármilyen zászló
alatt végezték ki őket. Minden más törvényes állam is ezt
tette volna!
Bajcsy-Zsilinszky
Endre: «Az
I. világháborúba huszár hadnagyként vonult be és 1916-ban
súlyosan megsebesült. 1918. novemberben a Magyar Országos Véderő
Egylet (MOVE) egyik megalapítója. A Tanácsköztársaság
kikiáltása után Bécsbe kivándorolt, majd visszatérve Szegeden
csatlakozott az ellenforradalmi erőkhöz. A proletárdiktatúra
megdöntése után a Gömbös vezetése alattinacionalista
és fajvédő csoport
(Eckhardt, Kozma stb.) tagjaként a Szózat c. fajvédő lap
főszerkesztője lett….» Tovább
Ki tudja, ha
ma élne, Bajcsy-Zsilinszky talán újabb levelet fogalmazna
valahová, --mondjuk Jeruzsálembe -- amiben a Jobbik és a Fidesz
felajánlaná Magyarországot!
Tóth Judit
*Jegyzet:
Bajcsy-Zsilinszky
Endre életrajza a kommunista irodalom szerint, amiben hiába keresed
a fenti levelet!
2. Rodion
Yakovlevich Malinovsky (Russian:
Родион Яковлевич Малиновский, (November 23,
1898-March 31, 1967) was a Soviet military commander, Defense
Minister of the Soviet Union in the late 1950s and 1960s. He played a
key role in World War II, including the major defeat of Nazi Germany
during the Battle of Stalingrad; during the post-war era, he had a
pivotal contribution to the strengthening of the Soviet Union as a
military superpower.
«Malinovsky
was of Karaite Jewish decent» [Rossiiskaia
Evreiskaia Entsiklopedia, vol. 2, Moscow, 1995,
p.232] http://en.wikipedia.org/wiki/Rodion_Malinovsky
3. Molotov's
Jewish wife, Polina Zhemchuzina, was involved as well in
the Jewish “Joint”
organization.http://www.lrb.co.uk/v21/n23/woll01_.html
Beszélgetés Jurij Bezmenov volt szovjet KGB-ügynökkel
|
|
G.
Edward Griffin
újságíró
|
Jurij
Bezmenov
volt
KGB-ügynök
|
"Just doing his job" /Csak a munkáját végezte/
Ez
a videofilm összesűrített változata a Jurij
Bezmenov-val készített eredeti 81
perces beszélgetésnek, amit G.
Edward Griffin készített 1985-ben, 15
évvel Jurij Nyugatra való szökése után. A filmben
megtudjuk, hogyan terjed felső utasításra a szovjet hangulatkeltés
más országokban, ahol befolyásolják és félrevezetik a
tanárokat, politikusokat, törvényhozókat, akik készségesen
teszik magukévá a szovjet ideológia szellemiségét,
gondolkodásmódját. A volt KGB-ügynök elmondja a szabad
társadalmak szovjet stílusátvételének a teljes tervmenetét.
A
beszélgetésünk Jurij Alexandrovics Bezmenov volt KGB-ügynökkel
/álneve: "Tomas Schuman"/ Mr. Bezmenov 1939-ben született
Moszkva külvárosában és meghalt 1997-ben. Magasrangú szovjet
katonatiszt fia volt. Szovjet előkelő iskolában kapta a
kiképzését, és szakértő lett az indiai kultúrában és indiai
nyelvekben. A Novosty kiadvány munkatársa volt, amely egyszerre a
Szovjetunió és a KGB hírügynöksége. Az életét kockáztatva,
Jurij 1970-ben szökött Nyugatra, mert megundorodott a
szovjetrendszertől. Kimondottan, a világon az egyik legjobb
szakértő a szovjet propaganda, félretájékoztatás és aktív
rendelkezések témájában. A KGB Jurijt felforgatónak képezte
ki, aki teljesítette a kiadott parancsokat miközben újságírónak
adta ki magát Indiában, a 60-as években. -- Ed Griffin
▐ Megjegyzés: Bezmenov
amerikai néphez szól, amerikai népről. De ugyanez vajon nem
vonatkozik Magyarországra is? Szerintem tökéletesen odaillik!
Nemcsak hazánkra, hanem mindenhová, ahol a vörös vírus felütötte
a fejét, beleértve Amerikát is!
Természetesen
nagyon sok minden hiányzik Bezmenov előadásából, ami nem
meglepő, de vegyük úgy, hogy amit itt most hallunk és
olvasunk, tulajdonképpen az összerakható
képesrejtvény – a Nagy Kép -- egy kis része.
-- TJ
Ed
Griffin: Ön az előbb
«ideológiai felforgatásról» beszélt, ami különös kifejezés,
és attól tartok, hogy néhány amerikai nem talán nem is érti
ezt. Amikor a szovjetek az ideológiai felforgatást használják,
akkor mire gondolnak?
Jurij
Bezmenov: Az ideológiai
felforgatás nyílt és
szabályos folyamat. Szemmel is látható, és semmi köze nincs a
kémkedéshez. Tudom, hogy a hírszerzőszolgálat munkája
kalandosabbnak tűnik. Talán ezért van az, hogy a hollywoodi
producerek megbolondulnak a James Bond- filmekért. Azonban a
valóságban, a KGB-nél a fő hangsúlyt egyáltalán nem a
hírszerzés-kémkedésre fektetik. Az én, és hozzám hasonló
másként gondolkodó disszidens véleménye szerint csak 15
százaléknyi időt, pénzt, és munkaerőt áldoznak kémkedésre.
A másik
85 százalék lassú folyamat, -- az ideológiai felforgatás, --
cselekvő rendelkezések, vagy pszichológiai hadviselés. Alapjában
véve ez azt jelenti: ►megváltoztatni az amerikai nép
valóság-nézetét, akik a rengeteg hírhalmaz és
tudósítás ellenére sem képesek már értelmes következtetésekhez
jutni a maguk, a családjaik, a közösségük, és az országuk
védelme érdekében.
Ez
egy olyan nagy átnevelő (tömeges agymosás) eljárás, ami
módfelett lassú és négy alapvető szakaszba osztódik. Az első, a
demoralizáció [erkölcsi
lezüllesztés, bomlasztás]. Egy
nemzet lezüllesztéséhez 15 vagy 20 év szükséges. Miért ennyi
év? Mert ez a legkevesebb idő, ami kell az adott ellenséges
országban az ideológiának kitett diákság megneveléséhez. Más
szóval, folyamatosan marxizmus-leninizmus-ideológiát töltenek
legalább három nemzedék puha fejébe, anélkül, hogy az amerikai
diákság mindezt ellensúlyozná a hazafiasság alapvető
értékeivel, az amerikánizmussal.
Az
eredmény? Az eredmény látható -- az emberek többsége, aki a
60-as években diplomázott, ezek a huligánok vagy sületlen
értelmiségiek, most elfoglalják a hatalom tisztségeit,
beosztásait a kormányban, polgári szolgálatban, üzletekben,
tömegmédiákban és közoktatásban. Velük megakadsz. Nem juthatsz
velük semmire, mert fertőzöttek. Őketbeprogramozzák, hogy
gondolkodjanak és reagáljanak bizonyos ösztönzésekre,
bizonyos mintában [említő Pavlovnak]. Nem lehet megváltoztatni a
gondolkodásukat, még akkor sem, ha hiteles tájékoztatást társz
eléjük. Még akkor sem, ha bebizonyítod, hogy a fehér mindig
fehér és a fekete mindig fekete. Más szóval, ezeknek az
embereknek a demoralizációs folyamat már teljes és
visszafordíthatatlan. Ahhoz, hogy a jelenséget visszafordítsák, -
az Egyesült Államok érdekeiért, az egészséges, erkölcsös
hazafiasságért -- újabb 15-20 évre van szükség.
Ed
Griffin: És mégis, ezek a
programozottak azok, akik kedvezően elfogadnák a szovjet
elképzeléseket, - ugyanakkor ők lennének az elsők között,
akiket megsemmisítésre ítélnének?
Bezmenov: A
legtöbbjük, igen. Egyszerűen, mert a pszichológiai ütés, amikor
látni fogják mit isjelentenek a jövőbeli EQUALITY
–egyenlőség -- szép társadalma és a gyakorlatban
levő társadalmi igazságosság-eszközök, forradalmat fognak
kirobbantani. Nagyon boldogtalanok lesznek a csalódások miatt, de a
marxista-leninista rezsim nem fogja tűrni ezeket az embereket.
Nyilvánvalóan csatlakozni fognak a [rangok] elszakadók, másként
gondolkodók. A mai Egyesült Államoktól eltérően az
új, jövőbeli marxist-leninista Amerikában a nézeteltérés már
nem lehetséges.
Most
olyan népszerű lehetsz még, mint Daniel Elsburg, és
a borzasztóan gazdag is, mintJane Fonda, mert ugye «másként
gondolkodó, és a Pentagont kritizálja». De a jövőben, az ilyen
kormány-kritizálókat majd úgy eltapossák, mint a svábbogarakat.
Senki sem fizet nekik a szép és nemes elképzelésekért, az
egyenlőségért. Ezt ők nem értik és ez lesz természetesen
rajtuk a legnagyobb csapás.
Az
Egyesült Államokban a demoralizáció gyakorlatilag az utolsó 25
év után már befejeződött.[*Most
éljük a 22-ik évet, ugye nem kell különösebben részletezni a
helyzetet! –TJ] Voltaképpen
ez beteljesedett, mert a demoralizáció most olyan eredményeket és
sikereket ér el, amikről Andropov elvtárs és szakértői még
álmodni se mertek volna. A legtöbbet az erkölcsi színvonalak
hiányának köszönhetően, maguk az amerikaiak teszik.
Ahogy
említettem, az igazi tájékozódás, a valóság és igazság
feltárása nem jelent már semmit. Egy olyan személy, akit
demoralizáltak képtelen arra, hogy valódi híreket megértsen és
értékeljen. A tények neki nem mondanak semmit, még akkor sem, ha
ismeretekkel, hiteles bizonyítékkal, okmányokkal és képekkel
zúdítom őt, mert egyszerűen nem fogja elhinni. Ez
tehát a demoralizációnak köszönhető helyzet nagy katasztrófája.
A
következő felvonás a nemzet destabilizálása [*
az ország egészséges működési rendszerének a megbolygatása,
bomlasztása. Keressünk gyorsan néhány példát! --TJ] Ez
csak 2 vagy 5 évet vesz igénybe. Ekkor a lényeg; a gazdasági
élet, a külkapcsolatok, és védelmi rendszerek. Elég világosan
látható: az Egyesült Államokban a lényeges tényezőkre, -- mint
például a védelem, és a gazdasági élet, -- milyen csodálatos
hatással vannak a marxista-leninista elgondolások! Amikor 15 évvel
ezelőtt itt leszálltam a repülőgépről, sohasem hittem volna,
hogy a világnak ebben a részében a folyamat ennyire gyors lesz.
Az
amerikai politikusok többsége, médiák, és nevelési
rendszervonat már olyan nemzedék, akik azt gondolják, hogy a
békeidőben élnek. Ez persze nem igaz. Az Egyesült Államok ma
hadi állapotban van: titkos, tökéletes háborút folytat a saját
rendszerének alapvető elvei és alapítványai ellen. És ennek a
háborúnak a végrehajtója nem Andropov elvtárs, hanem
természetesen ez a Rendszer. Talán nevetségesnek hangzik, de
mondjuk ki, ez a kommunista rendszer a nemzetközi kommunista
összeesküvés. Az, hogy megijesztek-e néhány embert, nem érdekes.
Ha most nem félsz semmitől, akkor később már semmi nem ijeszthet
meg.
Ed
Griffin: Rendben van, tehát mit
tehetünk? Mit javasol Ön az amerikaiaknak?
Bezmenov: Hát,
ami most hirtelen az eszembejut, először is a társadalom hazafias
neveléséhez szükséges erős nemzeti szellem biztosítása.
Másodszor, meg kell értetni az emberekkel, hogy a legnagyobb
ellenség a szocialista, kommunista, népjóléti államforma, a «Big
Brother-kormányzat». Jelen pillanatban, az Egyesült Államok egy
kis részében a lakosság már felismerte a valódi veszélyt, és
azon tevékenykednek, -- s itt nem levelek írására,
aláírásgyűjtésekre gondolok, ami mind nagyon szép és nemes, –
hogy az USA kormányát rákényszerítsék: ►ne
támogassa a kommunizmust. Ez nagyon
könnyű dolog: ►megvonni a
hiteleket, nincs több pénz, nincs technológia és nincs politikai
vagy diplomáciai elismerés. ◘