Vihar
a biliben
Józsinak valahol igaza van
Molnár
Bálint | Ma
| 18:03
A
nap egyik fontos híre, úgyhogy beszéljük meg legjobb tudásunk
szerint: idegenül beszélő akadémikusok, írók, aktivisták
(fideszül: Soros-zsoldosok) nyílt
levélben fordultak Angela Merkel német kancellárhoz Európa
fenegyereke ügyében. A levél aláírói aggódnak. Másként nem
tehetnek. Aggódnak azért, mert a kancellárasszony hallgat és
pártolja a bűnt. Súlyos hallgatásával kvázi részt vállal a
magyar demokrácia elleni támadásokban. A közszolgálati média
propagandává züllesztésétől a választási szabályok saját
képére és hasonlatosságára való átírásáig. Aztán így
folytatódik az érvelés:
Közben a magyar kormány az elmúlt hónapokban folyamatosan szítja az antiszemitizmus lángjait. Orbán közpénzből terjeszti a propagandát arról, hogy egy zsidó bankár mozgatja egy nemzetközi összeesküvés szálait, aminek célja Magyarország keresztény kultúrájának elpusztítása. (…) Ön nem ítélte el sem Orbán antszemita retorikáját, sem a demokratikus intézmények elleni támadásait. Ami viszont ennél is rosszabb, hogy a párt, ami vezet, továbbra is a Fidesz szövetségese az Európai Parlamentben, a CDU politikusai folyamatosan legitimálják Orbánt, és ön nem tesz semmi ez ellen. A hallgatás bűnrészessé teszi önt. A tétlensége miatt Ön gyakorlatilag szövetségese az antidemokrata és antiszemita erőknek.
Beszéljük
meg ezt a dolgot annál is inkább, mert bizonyos
Szájerjózsi is megírta az ő propagandaanyagát,
amelyben éppen az Fidesz európai szövetségesének hálálkodik a
támogatásért és referál pártja mindent elsöprő sikeréről:
A Fidesz győzelme az egész néppárti család sikere.
(…) antiszemitának nevezni bennünket azért, mert a személy, akivel vitánk van, véletlenül zsidó származású, abszurdum! Ez azt jelentené, hogy amikor Ingeborg Grässle vagy bármely kollégánk a költségvetési ellenőrző bizottságban Deutsch Tamással vitázik, aki éppenséggel maga is zsidó származású, antiszemitizmust kiáltanánk. Képtelenség!
Attól
tartok, hogy ez utóbbi megállapítást illetően Józsinak
valahol igaza van. Azzal együtt is, hogy amit fideszék az általános
idegengyűlölet ügyében művelnek évek óta, az már régen túl
van minden határon. A nyílt levél aláírói iránti minden
tiszteletem mellett rendkívül károsnak tartom ennek a
megszólalásnak a gerincét. Az antiszemitizmus gusztustalan és
elítélendő jelenség, de elég nagy baromság a demokrácia
lebontását Orbánék vélt antiszemitizmusával egy lapon
emlegetni. Egyszerűen ez nem igaz. El kéne engedni az olcsó
antiszemitázást, hiszen a magyarországi zsidóhelyzet sem
magyarországi sem európai viszonylatban nem kulcsprobléma.
A kulcsprobléma
ezzel szemben a szétbaszott jogállam, a szájbarúgott szabad
sajtó, a kézivezérelt feudalizmus, az állami intézmények
megszállása, a Poltpéterek sunyi cinkossága, a közpénzek
lenyúlása, a rendszer ellenségeinek listázása,
karaktergyilkolása, a mindenhonnan üvöltő propaganda, az Unió
alapértékeinek tagadása, vagy Putyin ánuszrózsájának lelkes
nyalogatása. Miért kell mindezt összemosni az antiszemitizmussal?
Orbán Viktor nem a zsidók ellen visel hadjáratot, hanem a saját
népe ellen, egy olyan világ újjáépítése céljából, amelyről
azt hittük, már régen magunk mögött hagytuk. Orbán
politikájának sarokköve az idegenellenesség, a megbélyegzés, de
ez nem elsősorban a zsidókra van kihegyezve.
Következésképpen
az Orbán-kormányról éppen elég gazemberséget föl lehet
sorolni, de az antiszemitizmus akkor sem tartozik ezek közé, ha a
sorosozás burkoltan talán az antiszemita érzelmekre is rájátszott
(a goebbelsi módszereket most hanyagoljuk). És akkor sem, ha a
holokauszt magyar áldozatainak emléknapján kiadott könnyfakasztó
közlemény minden szava ocsmány, hazug szemforgatás. Hogy
érthetőbb legyek: amikor Farkas Flórián válogatott korrupciós
ügyeit kérték számon újságírók a kormány véletlenül
nyilvánosság elé álló tagjain, akkor Balogtól Lázárig azzal
nyomultak, hogy Farkas Flóriánt azért bántják, mert cigány.
Holott a romák felzárkoztatásának köztörvényes hóhérával
nem az a probléma, hogy cigány, hanem hogy egy elvetemült,
kártékony gazember.
Tudom, hogy
ezek az egyetemi professzorok, aktivisták, újságírók, nagytudású
emberek azzal is pontosan tisztában vannak, hogy Orbán korrupt,
erkölcstelen rezsimjét éppen az uniós források tartják életben.
De akkor miért nem erről írnak? Abban is biztos vagyok, hogy azt
is tudják: Orbán nem antiszemita, ellenben a sötét
ösztönök, a tudatlanság, az agyatlan rettegés, és a mindig
kézenfekvő ellenségkeresés meglovagolásából kovácsolja a
politikai tőkét magának. Hatalomtechnikai játszmáinak semmi köze
az európaisághoz, az elvekhez, kizárólag a pillanat uralásához
van köze. Ebben – lássuk be – verhetetlen. Nem antiszemita ő,
hanem egy opportunista, gátlástalan politikai termék, aki mindig
annak próbál meg látszani, amire pillanatnyilag igény van. Ezen
az emberen elveket számonkérni lehetetlen, pont annyira, mint
Angela Merkel német kancelláron számonkérni a magyar demokrácia
elleni támadásokat.
Éppen ezért:
nem lett volna célravezetőbb és hitelesebb ezt a levelet az
Európai Néppártnak címezni? Angela Merkel mely minőségétől
remélhető, hogy érdemben és demokratikus úton képes
megakadályozni azt, ami Magyarországon történik? Merkel német
kancellár egyszemélyben mit tud kezdeni egy másik ország
belügyeivel, jogrendszerével azon kívül, hogy nagyjából semmit?
Ezzel szemben igen, az Európai Néppárt igen sokat tehetett volna
annak érdekében, hogy Orbán Viktor és a Fidesz ne fajuljon idáig,
ahol most tart, bár egy ilyen akciónak a lehetséges kimeneteléről
nem sokat tudunk mondani, miután nem történt meg. A tenyérjóslást
meg hagyjuk meg a hozzáértőknek.
Az egy
teljesen más és legitim felvetés természetesen, hogy
hatalmi-politikai okokból nem olyan nagy baj Németországnak, hogy
Magyarország alulfizetett összeszerelő-üzemként működik, ahol
az Orbán nevű ember közpénzzel tömi a német multinacionális
cégeket. Igen, ebben az értelemben valóban felvethető, hogy aki a
gazdasági érdekeinek alárendeli a demokratikus, európai
értékeket, az nem cinkos véletlenül abban az összeomlásban, ami
felé Európa öles léptekkel halad? Hát de, valószínűleg nagyon
is de.
Azt hiszem,
kicsit megkésett és a fenti okoknál fogva enyhén hiteltelen nyílt
levél ez még akkor is, ha az aggodalmak egy része nagyon is
megalapozott. Az a baj, ami sokak számára már régóta világos:
Európa elkésett Orbán rendre utasításával. Múlt héten is késő
lett volna. Mert nem csak azt nézte évekig értetlenkedve,
ejnyebejnyézve, hogyan lopja hugyosra magát, hanem azt is hagyta,
hogy diktátort és erős embert játsszon a kelet-európai
szemétdombon az általa propagált szélsőséges eszmék
térnyerésének kontextusában. Az újabb kétharmada árnyékában
különösen megkésettnek tűnik itt bármiféle aggodalom, mert a
magyar emberek (azokkal a szabályokkal, amelyeket Orbán és
csürhéje rákényszerített) mégiscsak döntöttek.
A magyar
emberek márpedig úgy döntöttek (akármennyien is, akármilyen
igazságtalan rendszerben is), hogy igenis szeretnének belefulladni
a saját hányásukba, szeretik, ha kizsákmányolják, eltapossák
őket, mert fontosabb a virtuális biztonság, mint a demokrácia és
a jólét. Ha pedig innen nézzük, akkor ezen sem az Európai
Néppárt, sem Angela Merkel egyszemélyben a büdös életben nem
fog (tudni) változtatni. Pláne hogy tényleg kurvára nem az ő
dolguk.
Néhány ezer szélsőliberális elmebeteg agymenései
H.
A. | Április 16,
Hétfő | 9:48
Nem szeretünk
önkéntes alapon felületet biztosítani az állampárt
megmondóemberei által a nyilvánosságba belekiáltott pusztító
gondolatoknak, de az ország újabb kétharmados letarolásának és
egy százezres demokráciapárti tüntetés bagatellizálásának
fényében és árnyékában idekívánkozik a Magyar Idők nevű
propagandatermék magát szociológusként definiáló szerzőjének
brilliáns irománya:
Cím: AZ ORSZÁGNAK BÉKE KELL
Alcím: NE VEGYÜNK TÖBBET TUDOMÁST A LIBERÁLISOKRÓL, NEM AZ ÖVÉK A HAZA, HANEM A MIÉNK
Lényeg: A liberálisokkal nem lehetséges semmiféle nemzeti minimumban való megegyezés, mert ők született ellenségei a nemzetnek, a nemzetállamnak (…) A liberálisok mindennek az ellenségei, ami alapján mi meghatározzuk magunkat.
És még: Az országnak békére van szüksége. Ehhez az kell, hogy a nyilvánosságban ezerszeresen túlreprezentált liberális szélsőségesek hatása megszűnjön a közbeszédre. Ennek a választási sikernek ehhez kell vezetnie. A kormányzatnak, a Fidesznek, a jobboldali értelmiségnek és az embereknek az ország valóságáról és jövőjéről kell beszélnie, és nem néhány ezer szélsőliberális elmebeteg agymenéseiről. Az emberek békét és nyugalmat akarnak. Ezt veszi el tőlük immár három évtizede a militáns liberális szélsőségesek permanens „forradalma”.
Ugyan a
meglehetősen terjedelmes tudományos-fantasztikus fejtegetés még a
szombat esti tüntetés előtt íródott, és minden egyes sora a
maga nemében aranyat ér, most érdemes erre a néhány
mondatra koncentrálni. Ami megmagyarázza, hogy mire számíthatunk
a zsinórban harmadik kétharmados Fidesz-kormányzástól. Az
országnak béke kell. Az országban pedig akkor lesz béke, ha nem
veszünk tudomást arról, hogy léteznek másfajta emberek is, mint
mi. Mármint mi, jobboldaliak, fideszesek, nemzetiek.
Az emberek
békét és nyugalmat akarnak. Az országban márpedig azért nincs
béke és nyugalom, mert még mindig itt vannak ezek az elmebeteg
szélsőliberálisok a maguk túlreprezentált agymenéseivel, és
azt hiszik, a haza az övék is. Pedig nem. A haza a miénk. Ez a
béke záloga. Az nem szít békétlenséget és nyugtalanságot,
hogy a plakátokról üvöltő gyűlölettel kitapétázott ország
legeldugottabb szegletében is migránsinváziótól retteg a
nyomorúságtól kettőig nem látó polgár. Az szít békétlenséget,
hogy még mindig van szabad sajtó, hogy nem mindenki esküdött fel
a Fideszre, és hogy néhány ezer elmeroggyant a liberalizmus nevű
fertőző betegségben szenved.
Nem igaz,
hogy eddig nem tudtuk, de leírva látni mégis elborzasztó: nekik a
jól megérdemelt kétharmadukkal az jelenti a békét, ha minden az
övék, ha a hazából és a nemzetből kitagadják azokat, akik nem
tapsolnak önfeledten a Fidesz túlhatalmának. Érdemes ezt jól
megjegyezni, mert minden innen indul és ide tér vissza. Ezért
nincs egy ország, egy nemzet, és ezért nem is lesz. Addig
legalábbis, ameddig az ember értékét az adja, hogy fideszes, vagy
nem fideszes. Ameddig az egyedüli kormányprogramot az ideológiai
sokszínűség létjogosultságának tagadása képezi. Az
egypártrendszer legnagyobb dicsőségére. Ameddig egy virtuális
kétharmad kisajátítja magának az országot, a nemzetet, a hazát.
Fideszes matek
Swan
Edgar | Ma
| 13:40
Tessék
mondani, az egymillió új munkahely merre keresendő?
Nem fogom azt mondani, hogy semmi értelme
Molnár
Bálint |
Április 16, Hétfő
| 8:12
Boldogságos
hétfő reggelt! Igen, elvileg lehet ilyet mondani, bár a hétfő
reggelnek és a boldogságnak akkor sem lenne semmi köze egymáshoz,
ha nem itt élnénk, ahol. Annyi kártékony okosságot és
megmondást, amennyit a szombati tüntetésről olvastam, talán még
soha, de nem bánom, tolják nyugodtan, akik ezt fontosnak érzik.
Mondják el újra és újra, hogy miért faszság az egész, miért
nincs semmi értelme már most, miért haszonleső idióták a
felszólalók és az a pár arc, aki egy hét alatt ennyi embert
képes volt mozgósítani, miért vadbaromságok a követeléseik,
miért nem ért senki semmit az egészből, miért nem lehet elérni
úgyse semmit. Nincs is jobb az előre siránkozásnál, az már
máskor is sokat segített. Az mindig sokat segít. Amikor előre
elsiratjuk magunkat, vagy utólag okoskodunk és fröcsögünk, hogy
nem így kellett volna, másképp kellene és mindenkinek a
jóédesanyja.
Nem
azt állítom, hogy az az ellenzék, amelyikkel most próbálják
összemosni a megmozdulást (a sorosozást most hagyjuk,
ezt a feladatot a kormány bolhacirkuszozó Rogánantaljai ellátják)
alkalmas lenne bármire is azon kívül, hogy kinyírják egymást
éppen a szemünk láttára. Ha ez az ellenzék bármire képes lett
volna, akkor most nem az lenne a téma, hogy ki kivel van az LMP-ben
és ki ütött vissza először, hogy ha esetleg nem Toroczkai lesz a
Jobbik elnöke, akkor vajon a néppártosodás milyen
irányba halad tovább, ha nem Karácsony Gergely lett volna az MSZP
miniszterelnök-jelöltje, akkor 300 ezer helyett hány szavazatot
bukott volna a Fidesz egykori váltópártja, hogy ha Gyurcsánynak
saját megkerülhetetlenségén kívül más célok is lebegnének a
szeme előtt, akkor hol tartana az ellenzéki térfél. Ez már
történelem.
Igen,
én is azt gondolom, hogy ezektől az ellenzéki pártoktól sem
egyenként, sem külön-külön nem érdemes sokat várni, pláne azt
nem, hogy fogjanak össze, mert különben mindmeghalunk.
Megvolt rá a lehetőségük, de elkúrták. Azt hiszem, hogy azok az
emberek, akik szombaton utcára vonultak, pontosan tudják, hogy már
csak magukra számíthatnak. Biztos vagyok benne, hogy ők sem
gondolják komolyan, hogy az Orbán-rezsim akár egyetlen pillanatra
is megfontolja az esetleges konszolidációt, és azok emberszámba
vételét, akik nem rájuk szavaztak, akik az egész törvénytelen
NER-jüket tagadják. Ha a NER belülről lebontható lenne, akkor az
már bekövetkezett volna legkésőbb április 8-án. Innen már csak
két lehetőség van, vagy talán három, de mivel nem vagyok az
erőszak híve, ezért én baromira nem bánom, hogy szombat este nem
állt lángokban a város. Aki ilyesmit várt ettől a tüntetéstől,
az felelőtlen és ostoba. Szóval vagy az van, hogy a bábellenzék
beül a parlamentbe átveszi azt a néhány mandátumát és
asszisztál tovább ahhoz, amihez eddig is, vagy kivonul a picsába
és bojkottálja az egész illegitim rendszert. Ettől teljesen
függetlenül viszont szerintem semmi jóra nem vezet az, hogy a
fotelben terpeszkedve elégedetlenkedjünk és megmondjuk, hogy már
megint miért nem lesz semmi értelme semminek. Mert jövő héten
kevesebben lesznek és aztán elfáradnak, mert eddig is mindig
elfáradtak.
Ha
ezt tesszük, akkor pontosan a Fidesz érdekei szerint járunk el.
Mert nekik az egyedüli esélyük arra, hogy kitöltsék az újabb
négy évüket. Ha az emberek elfáradnak, hazamennek, beletörődnek.
És bár reggeli tudnám folytatni ezt az eszmefuttatást, felhívnám
a figyelmet a Rogán Bűnöző Antal
tegnapi bőnyálú sorosozásának egy elsikkadt aspektusára. Ami
túlmutat azon, hogy 100 ezer ember utcára vonulása szerintük
politikai bolhacirkusz. Ez pedig így szól:
… határozott fellépésre lehet szükség a közösségi oldalak felhasználóinak védelmében is. (MTI)
Ez márpedig
egy igen súlyos kijelentés, bele sem merek gondolni, hogy mi
mindent takarhat az, hogy már megint meg akarnak védeni valakiket.
És mivel mostanra bőven kiderült, hogy a Fidesz egyetlen igazi
ellensége az internet, amit sajnos még mindig nem tudott legyőzni,
már most borsólevesek futkároznak a hátamon attól a gondolattól,
hogy mire készülhetnek az elvtársak és hogyan fognak megvédeni
bennünket a valóságtól.
Ha
már érintettem a témát, akkor még egy szó erejéig essen szó
az LMP-ről és arról a mindenkire nézve méltatlan, fizikai
atrocitásokkal tarkított harci állapotokról, amelyek a pártot
uralják. A Sallai R. Benedek és Hadházy Ákos közötti, az előbbi
szerint meg nem történt bántalmazás sztorija mellett terítékre
került Detti
közpénzből létrehozott ruhatára, százezres fodrászszámlái, a
20 milliós őt ünneplő nagygyűlés is.
Én nem bánom, tényleg verjék szét egymást, ahogy akarják,
teregessék a nyilvánosságban a szennyest, nekem tényleg az az
érzésem, hogy akarnának se tudnának jobban a Fidesz alá
muzsikálni. Igen, tudom, senkinek semmi köze nem volt a Fidesz
kétharmadához, pláne az LMP-nek nem, de hogy ezek több évnyi
politizálás után sem tanultak semmit a Fidesz profizmusából
(hogy tudniillik soha a büdös életben nem szapuljuk egymást a
nyilvánosságban, bevédjük egymás korrupt seggét, senkit nem
hagyunk az út szélén és nem hagyunk támadási felületet
politikai ellenségeinknek), az hihetetlen. Lehet, hogy Schiffer
szépreményű politikai projektje végérvényesen megfeneklett? Nem
tudom, de tényleg borzasztó látni ezt az ellenzéki térfelet.
És még
mielőtt belecsapnánk a hétbe, tegyük ide, hogy a beteg rezsim
beteg elmebaját semmi nem jelzi jobban, mint hogy Schmidt Mária
lapjának undorító listázása már a kormányhoz kurva közel
álló Professzorok Batthyány Köre számára is kínos. Vagy
legalábbis:
Úgy látszik, még nem mindenki bízik a szeretet és összefogás erejében. A Figyelő című lap egy szerzője ugyanis arra az alantas vállalkozásra adta a fejét, hogy összeírja a Sorosnak elkötelezett magyar polgárokat. Mondhatná valaki: ez jó kis hecc, hiszen úgysem lesz semmi következménye. Mert valóban nem lesz. A szerzőnek és a szerkesztőnek tudnia kellene azonban, hogy hazánkban mindig vannak, akik az ilyen listába szedéstől – általában jó okkal, még ha ezúttal ok nélkül is – megijednek.
Alantas
bizony ez az egész úgy, ahogy van, de legalább Pécsen
is elég sokan tüntettek vasárnap.
És nem fogom azt mondani, hogy semmi értelme, 2000 ember az semmit
nem jelent. De, sokat jelent! Úgyhogy minden jót, eredményes
hetet, jövünk vissza!
Lista
Benedikty
Béla | Ma
| 11:36
Komolyan
mondom, hogy valószínűleg tájékozatlan vagyok, és éppen azokon
a helyeken nem jártam, amik különben nyilván számosak, és ezért
nem olvastam azt a megjegyzést, mely szerint hiányzik egy név a
Soros-listáról. Tetszik tudni, amit az udvari krónikásasszony
lapjában lehet látni. Gondoltam, megvárom, amíg valahol
megjelenik, dehát ennyit már nem lehet várni.
Szóval
azt akarom kérdezni, a csúti futballista miért nincs a listán?
Több pénzt kevesen kaptak Soros Györgytől. Arra gondoltam, hogy
bár én soha egy fillért sem láttam ettől a „spekulánstól”,
de szívesen feliratkoznék, hogy legalább számszerűleg stimmeljen
a névsor. A baj az, hogy annyira undorodom az illetőtől, mármint
országunk világszép miniszterelnökétől, amennyire már nem is
lehet undorodni, ilyenformán még egy ilyen nemes cél érdekében
sem áll módomban helyettesíteni.
De
ha ezzel az írással saját jogon elértem, hogy méltó lehetek a
részvételre, természetesen máris felajánlkozom.
Végül
Szalonna
| Április 17, Kedd
| 18:59
Kazánt
súroltam; vágtam sarjat;
elnyúltam rothadt szalmazsákon;
bíró elítélt; hülye csúfolt;
pincéből tódult ragyogásom.
Csókoltam lányt, aki dalolva
ropogós cipót sütött másnak.
Ruhát kaptam és könyvet adtam
a parasztnak és a munkásnak.
Egy jómódú leányt szerettem,
osztálya elragadta tőlem.
Két naponként csak egyszer ettem
és gyomorbajos lett belőlem.
Éreztem, forgó, gyulladásos
gyomor a világ is és nyálkás,
gyomorbeteg szerelmünk, elménk
s a háború csak véres hányás.
S mert savanykás csönd tölti szánkat,
szivembe rúgtam, ordítson már!
Hogyan is hagyna dolgos elmém
feledtető, de bérdaloknál.
Kínáltak pénzt nagy sok bosszúmért,
pap mondta: Fiam, szállj az úrhoz!
S tudtam, ki üres kézzel tér meg,
baltát, kapát meg köveket hoz.
Villogó szívű, győzni bíró
vagyok, kinek kell legyen kedve
igazat tenni, pártot állni,
ím, e szigorú emlékekre.
De emlékhez mi közöm nékem?
Rongy ceruzámat inkább leteszem
s köszörülöm a kasza élit,
mert földünkön az idő érik,
zajtalanul és félelmesen.
elnyúltam rothadt szalmazsákon;
bíró elítélt; hülye csúfolt;
pincéből tódult ragyogásom.
Csókoltam lányt, aki dalolva
ropogós cipót sütött másnak.
Ruhát kaptam és könyvet adtam
a parasztnak és a munkásnak.
Egy jómódú leányt szerettem,
osztálya elragadta tőlem.
Két naponként csak egyszer ettem
és gyomorbajos lett belőlem.
Éreztem, forgó, gyulladásos
gyomor a világ is és nyálkás,
gyomorbeteg szerelmünk, elménk
s a háború csak véres hányás.
S mert savanykás csönd tölti szánkat,
szivembe rúgtam, ordítson már!
Hogyan is hagyna dolgos elmém
feledtető, de bérdaloknál.
Kínáltak pénzt nagy sok bosszúmért,
pap mondta: Fiam, szállj az úrhoz!
S tudtam, ki üres kézzel tér meg,
baltát, kapát meg köveket hoz.
Villogó szívű, győzni bíró
vagyok, kinek kell legyen kedve
igazat tenni, pártot állni,
ím, e szigorú emlékekre.
De emlékhez mi közöm nékem?
Rongy ceruzámat inkább leteszem
s köszörülöm a kasza élit,
mert földünkön az idő érik,
zajtalanul és félelmesen.
József
Attila
1926
nyara/1930
Átnevelőtábor
Tamás
Róbert | Ma
| 11:49
Talán van,
aki még emlékszik, hogy a választás előtt nem egyszer mondtuk:
bármi is történik nyolcadikán, biztosan romlani fog a helyzet. Az
a rohadtul rossz hírem van, hogy igazunk lett. A helyzet már most
is szar és folyamatosan romlik. Sokan csomagolnak, sokan
fontolgatják az ország elhagyását. Ennek hatásai hamarosan
érződni fognak, bár tartok tőle, hogy szinte fel sem fog tűnni,
hogy még az eddiginél is nehezebb szakembert találni, a kórházban
még kevesebb ápoló és orvos igyekszik ellátni a betegeket,
némely városban már alig találni könyvesboltot, éttermet.
Megszoktuk, most csak egy kicsit rosszabb, mint tegnap volt, holnap
csak egy kicsit lesz rosszabb, mint ma. Ki lehet bírni, mert az
ember úgy van kitalálva, hogy nagyon sok mindent kibír.
A
törvénygyárban hamarosan befűtik a kazánokat és egészen
biztos, hogy a még meglévő demokrácia utolsó morzsáit is
felzabálják a szorgos hangyák és csótányok. A Magyar Nemzet
beszántása nem sokat váratott magára, bár ezt szépreményű
Simicska Lajos a két kezével döngölte a földbe, nem kellett
hozzá valami agyafúrt kormányhatározat. Most még van egy kis
sírdogálás ezen az oldalon, harsány, gúnyos röhögés a másik
oldalon (egészen döbbenetes, ahogy a propagandisták ünneplik a
lap megszűnését), aztán majd csend lesz megint.
Azt olvastam,
hogy a bezárt lap munkatársai közösségi finanszírozású
portálként próbálnak meg működtetni valami hasonlót, mint
amilyen az mno volt. Remélem, sikerrel járnak, bár a csodákban
már elég régen nem hiszek. A Fidesz a világon mindent meg fog
tenni, hogy a még talpon lévő néhány – nem propaganda –
oldalt ellehetetlenítse. Hiszen még most is ott tartanak, hogy az
online médiában ellenzéki túlsúly van. Bevallom, ezt sokáig nem
tudtam értelmezni, hiszen nincs, régóta sokkal több fideszes
portál van, mint nem-fideszes. A napokban kiderült, mire is
gondolnak. Konkrétan arra, hogy magasabb a független portálokon a
kattintásszám, mint a pártpropagandista portálokon. Tehát hiába
vannak számban kevesebben, több az olvasó. Márpedig ez
tarthatatlan. Fideszék szerint. Pedig ők aztán mindent megtettek,
hogy ne így legyen.
Amit nem
tudtak erőből bezárni, azt felvásárolták. Mint például az
Origót, ahol szériában jönnek ki a szerző nélküli termékek.
Most éppen – két gyilkosmigránsozás között – ilyesmiket
olvashatunk ott:
39
embert rúgott ki Simicska Lajos párttelevíziójából, a Hír
TV-ből. A Jobbikot tulajdonló oligarcha a múlt héten felszámolta
a Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádiót. A tévéjét egyelőre
nem zárja be, de alig lesznek műsorok. Amit nehéz megmagyarázni:
Kálmán Olgát még mindig tartja. Kálmán Olga rekordfizetéséből
10-15, becsületesen dolgozó technikai munkatárs tudna hazavinni
pénzt a családjához, ha ők maradhattak volna a bukott riporternő
helyett, akinek műsorát botrányosan kevesen nézik. De nem akarunk
demagógok lenni, hiszen magáncégével azt csinál a részeges
oligarcha, amit akar. (origo.hu)
Ez a szép
jövő, hamarosan már csak ilyen objektív tájékoztatást fog
kapni mindenki a kávéja mellé. Amelyik portál szponzor nélkül
működik (és tudtommal a 444.hu és az Index kivételével ez a
helyzet), az reklámbevételre csak nagyon módjával tud szert
tenni. Állami hirdetést nem kap, hiszen abból tartják fent a
fideszpropagandát. Nem állami, de az országban működő
vállalkozás sem fog ott hirdetni. Nem tilos ugyan, de nem is
javasolt, már ha az illető vállalkozás nem szeretné, hogy
hetente megtalálja valamelyik állami hivatal, ellenőrzés céljából
és még esetleg megbízáshoz, munkához is szeretne jutni időnként.
A kattintás-alapú reklámokból sokmilliós olvasottság mellett
tud egy szabad szemmel is látható bevétel összejönni, ilyen
látogatottsághoz rengeteg emberrel működtetett bulvároldal kell,
percenként friss szenzációval. Miután a politikával foglalkozó
portálok ezt nem tudják produkálni, esélytelen, hogy akár csak a
szerverbérletre való összecsorogjon.
Nem először
írom le, de lehetséges, hogy utoljára. Ezeknek a lapoknak és
portáloknak semmi más lehetőségük nincs, mint az, hogy az
olvasókra támaszkodjanak. Ennek viszont nincs kialakult kultúrája.
Miközben az mindenki számára természetes, hogy az újságosnál
kifizeti a kedvenc lapját és csak akkor kapja kézbe, a támogatást
kérő portálok esetében sokan húzzák a szájukat – már megint
koldulnak -, vagy el sem jut a tudatukig, hogy ő ugyan ingyen
olvassa az adott portált, de annak előállítása, tartalommal való
megtöltése, a technikai háttér biztosítás nincs ingyen. Az
olvasók fizetési hajlandósága pedig egészen drámai. Elég csak
annyit mondanom, hogy ha a stabil olvasótáborunk 4 (négy)
százaléka venné a fáradságot és havi 1000 forintot szánna a
portál támogatására, akkor gond nélkül tudnánk működni,
fejleszteni, néhány embernek munkát adni. De nem tudunk. Jó
esetben kifizetjük és befizetjük a működés költségeit, de egy
bedöglött laptop már súlyos problémát jelent. Pedig nem vagyunk
százan, se ötvenen, mindent magunk végzünk, amire normál esetben
külön ember van és a szerkesztőség fele sem kap fizetést,
mondhatni, hobbiból csinálja, mert egyszerűen nem jut.
És mi nem
vagyunk hírportál, ahol a mi költségeink sokszorosa is csak az
alapszintű működéshez elég, vagy ahhoz sem. Szerintem nagyon
gyorsan tisztulni fog a kép. Ha az olvasók megértik, hogy a
kedvenc portáljukért éppen úgy fizetni kell, mint az újságosnál
a kedvenc lapjukért és ez nem egyszeri felbuzdulás lesz, hanem
kialakult rendszer, akkor van esélye a független médiának. Ha ezt
nem értik meg és nem hajlandóak havonta néhány száz forintot
rászánni a fenntartásukra, akkor nem lesz független média, sem
hír-, sem véleményportálok, sem oknyomozó újságírás. Ha
azok, akik most siratják (okkal, joggal) a Magyar Nemzetet,
előfizettek volna rá, ma lenne Magyar Nemzet. És lenne
Népszabadság. Ugyanis sok mindent meg tud tenni a Fidesz, de ezt az
egyet nem tudja meggátolni. Ha az olvasói hozzáállás nem
változik, ezek a portálok vagy kénytelenek lesznek előfizetéshez
kötni a hozzáférést, vagy megszűnnek. Más opciót nem látok.
A baj az,
hogy nem is kell. Jajveszékelni, háborogni sokkal egyszerűbb, mint
tenni valamit. Még időben, mert utólag már késő. Tartok tőle,
hogy hamarosan el fog jönni az az idő, amikor nem csupán a
leszakadó vidék nem jut hiteles információkhoz, hanem senki más
sem. Akkor beköszönt a Mászáros-Habony-Vajna médiakorszak, de
legalább nem kell tovább aggódni a demokrácia és szabadságjogok
állapotáért, mert hamar el fogjuk felejteni ezeknek a szavaknak
még a jelentését is.
Magam sem
tudom, mi a túrónak írtam le megint mindezt, mert aki véletlenül
olvassa, az is csak legyint és holnapra el is felejti. Talán egy
kis Vajna Tímeás pletykával felturbózva kelendőbb lenne a cikk,
de tartok tőle, hogy azon az áron nálunk soha nem fog semmi
megíródni. Mert ilyen hülyék vagyunk.
Tanulmány egy levéltetűről, ami így elefántnak látszik, pedig csak levéltetű
Benedikty
Béla | Ma
| 11:55
Az
ember gyávának születik. Természetes tulajdonsága, hogy fél a
fájdalomtól, az éhségtől, a szomjúságtól, mindentől, ami
ismeretlen, mert az fájdalmat, éhséget és szomjúságot okozhat.
Bátor az, aki le tudja győzni a természetes gyávaságát, és a
maga, de főképp a közeli és távolabbi környezetének érdekében
hajlandó vállalni a fájdalmat, azt is, amit már ismer meg azt is,
amit még nem (meg néhány idegrendszer és képzelőerő nélkül
született, az viszont nem bátor, csak érzéketlen).
A
gimnáziumban, ahová jártam, az egy évvel utánunk következő
osztályban volt egy kisfiú, aki inkább látszott másodikos elemi
iskolásnak, mint gimnazistának. A szünetekben napjában többször
felrohant a negyedikre, nyomában az üldözőivel, és sápadtan a
félelemtől a karomba kapaszkodva a hátam mögé bújt, hogy védjem
meg, bántani akarják. Nem tudom, miért éppen engem választott,
voltak nálam nagyobbak is az iskolában, igaz, jórészt tohonya
tészták vagy dióverőszerű egyszálbélűek, de azt hiszem, azon
a szinten, ahonnan ez a kisfiú szemlélte a világot, mindegy volt,
hogy valaki két fejjel nagyobb nála vagy két és féllel.
Az
üldözők nem mertek közel jönni, de volt olyan, aki vitézül azt
mondta, dehát folyton pimaszkodik. Pimaszkodjatok vissza, mondtam
eleinte nem túl szellemesen, de ne akarjátok megölni.
Egyszer
valamiért lerendeltek az igazgatói irodába (ez sűrűn
előfordult), az a harmadikon volt, visszafelé menet láttam, mit
csinál a kisfiú. Nem pimaszkodott, hanem szemétkedett, de már nem
merték bántani, mert tudták, hogy úgyis felszalad hozzám.
Odamentem, a háta mögé álltam, nem vett észre, átöleltem,
lefogtam a karjait. Aki akar, behúzhat neki. Közelebb jöttek, de
nem hitték el, csak álltak. Jancsika, mondtam, te egy gyáva kis
szar vagy, nincs több védelem, tőlem agyon is verhetnek.
Elengedtem, otthagytam. Nem tudom, megverték-e akkor, csak azt
tudom, hogy nagyon csöndes kis gyerek lett belőle.
Ha
valaki egy ország előtt tépi a száját, és folyton úgy tesz,
mintha bátor volna, de nyomban felrohan a negyedikre, ha egy
ismeretlen vékony kislány a közelébe menne, hogy kérdezzen
valamit, az már nemcsak zsigerileg gyáva, az jellemtelen is, mert
pontosan tudja, egyedül még néhány kapirgáló baromfi közé sem
merne bemenni.
2013.
december 25-én föltettem ide, erre a blogra egy írást. Nem tudom,
hányan olvasták. Azt sem, hány jogász volt az olvasók között.
Megkérdeztem olyat, aki ért hozzá, az azt mondta, én így,
írásban vádolhatok, még Magyarország miniszterelnökét is
vádolhatom, de én nem tehetek semmi egyebet, mert nem vagyok „jogi
személy”.
Úgyhogy
most megint ideteszem, hátha azóta lettek bátrabb emberek a jogi
személyek között.
Vádolom
Magyarország miniszterelnökét. És a csatlósait. Tizenkilencedik
századi szóval is mondhatnám: a talpnyalóit. Meg huszadik
századival is, de azt nem mondom, mert tartózkodni akarok
mindenféle durvaságtól, mindjárt megértik, miért.
Nézzék
meg ezt a kislányt. Műanyag tálból eszik műanyag kanállal,
előtte műanyagpoharak. Éhes volt, most adtak neki enni. Nem a
szülei otthon, hanem valamelyik szeretetszolgálat Karácsonykor az
utcán.
A
kislánynak valószínűleg hideg a keze. Fázik az egész gyerek.
Nem tudatosul benne a fázás, mert most eszik. Kapott enni
idegenektől. Valószínűleg az sem tudatosul benne, hogy nem a
szüleitől kapott enni a fűtött lakásban. Nincsenek még pontosan
körvonalazott fogalmai a megalázottságról.
Nem
mondom, hogy aki ezt olvassa és ezt a képet látja, most gondolja
azt, hogy ez az ő kislánya. Azt sem, hogy gondoljon arra,
többszázezer gyerek éhezik ebben az országban.
Csak
azt mondom, nézzék ezt a képet.
És
ha megnézték, akkor próbáljanak válaszolni arra a kérdésre:
miféle ember az, aki tehetne azért, hogy ez ne fordulhasson elő,
de nem tesz semmit? Aki nemcsak tehetne, hanem az a dolga, hogy
tegyen. Aki stadionokat építtet meg Kossuth-teret… a fenét fogom
itt megint elősorolni, hogy mi mindenre költi az ország pénzét,
tudják pontosan, akik ezt olvassák. Sőt azok is tudják pontosan,
akik ezt nem olvassák, a csatlósok is mind tudják.
Vádolom
Magyarország miniszterelnökét. És a csatlósait. Na és akkor mi
van? Néhány ezer ember, aki ezt itt elolvassa, azt mondja, hogy’
úgy van. És akkor mi van? Attól még nem lesz mit ennie ennek a
kislánynak.
Általában
herdálja az ország pénzét az ország miniszterelnöke. És a
csatlósai. Előfordulhat, hogy valaki sorolja is, hol mindenhol
herdálja.
És?
Ki
fog vádat emelni? Vádat emeltetni egy köztörvényes bűnözővel
szemben? Ki fogja végre megérteni, hogy ez a kislány itt ezen a
képen azért éhes, mert évek óta hagynak dúlni egy alakot? Akit
azért helyezett oda a választópolgár, ahol most dúl, mert ő, a
választópolgár tudja, ő maga semmit nem tud tenni azért, hogy ez
a kislány soha ne legyen éhes. A miniszterelnök elnevezésű
funkciónak ez volna az értelme: intézze az ország ügyeit, mely
ügyek között az első és mindennél fontosabb, hogy ez a kislány
ne legyen éhes. Ha ezt nem tudja elintézni, akkor mit keres azon a
helyen? Ha ellopja ennek a kislánynak az ennivalóját, akkor miért
nincs senki, aki vádat emelne?
Amiért
ellopja ennek a kislánynak az ennivalóját.
Kaptam
egy levelet egy bicskei polgártól, amiről nem tudtam eldönteni,
provokáció-e vagy komolyan gondolja a kérdését (inkább hajlok
az utóbbira, azért is válaszolok nyilvánosan): meg tudnám-e
magyarázni, miért undorodom annyira Magyarország
miniszterelnökétől. („Megsemmisíteni” különben nem akarnám,
még őt sem, sokszor elmondtam már a véleményemet a
halálbüntetésről bőven is, legyen elég annyi, hogy a halál nem
büntetés.)
Elég
ennyi?
Van
még sok. Például annak a baromi tömegnek a sötét, ragacsosan
szétfolyó butasága, akik ezek után négy éve is, most is
„megválasztották” ezt a megátalkodott, gyáva brigantit, ami
persze visszaszáll a baromian ostoba fejére. Mely tömeg mellesleg
nemhogy két és félmillió nincs, még kétmilliónál is sokkal
kevesebb, de most a „baloldali” média szorgalmas
asszisztálásával éppen annak az adathalmaznak a végleges
eltüntetése folyik, ami ezt igazolná – persze teljesen
fölöslegesen, mert a butaságban tartott tömeg létszáma nem
releváns adat egy bírósági tárgyaláson, ha az egynél több.
Elég
ennyi?
Van
még sok.
Mese Viktornak
Szalonna
| Április 19, Csütörtök
| 16:58
Viktor! Csak
hogy tudd, nem mindenki él úgy ma Magyarországon, ahogy te.
Képzeld
el, hogy van egy kislány. Szegény hátrányos helyzetű. Nem tehet
róla, ilyen családba született. Az apját csak beszélőn
láthatja. Rablás. Hiányzik neki, de nem tehet semmit. Sokat sír
emiatt.
Képzeld
el, az iskolában sokat csúfolják, mert a nagyapját cigánynak
mondják. Állítólag erőszakos ember is volt. Kiközösítik. Ki
akarna ilyen migránsivadékkal barátkozni? Szeretne tanulni, de a
tanárok is megbélyegzik. A szülei se tudtak semmit, csak lopni.
Képzeld
el, a gazdagabb lányok folyton gúnyolják, hogy milyen ruhákban
jár, milyen ósdi az iskolatáskája, milyen nevetséges a
frizurája. Nem igaz, hogy nem tudnak a szülei legalább egy Hello
Kittys pólót venni a turiban? Csak a szakadt kínai vackok. Fujj!
Képzeld
el, ennek ellenére befejezi az általános iskolát, és tovább
akar tanulni, de nincs pénz a városba menni, meg kollégiumra. De
kitartó, elmegy diákmunkát vállalni, amiből nagyon szűkösen,
itt-ott kicsit éhesen, megoldja a középiskolát. Próbál
barátkozni, de továbbra is leginkább csak elutasításban van
része.
Képzeld
el, még tovább akar tanulni, de az egyetemet már igazán nem tudja
kigazdálkodni. Itt picit feladva elveit tízperces
házasságszédelgésre adja a fejét. Mindaddig, amíg egy védelmező
el nem kezdi megvédeni. Onnantól sokkal kevesebb marad neki, végül
abba kell hagynia az egyetemet, mert nem tud annyit keresni, hogy
kifizesse. Pedig állítólag ingyenes az oktatás.
Képzeld
el, hogy elmegy dolgozni. Illetve menne, de hol túljelentkezés van,
vagy éppen nem tud bantu nyelven (pedig az Magyarországon
nélkülözhetetlen, bár igaz, akit helyette vettek fel, az sem
tudott), vagy nem felel meg a pályakezdő 20 év gyakorlattal
kritériumnak. Pedig, mint utólag mindig kiderül, hol a vélt
származása, hol nézetei miatt nem veszik fel, hol pedig csak
szimplán kell a hely egy csókosnak.
Képzeld
el, nem talál munkát. Segélyt sem kap, mert ugye eddig feketén
ténykedett.
Képzeld
el, még közmunkára sem alkalmazzák, és még csak napszámba sem
hívják. Az apja miatt. Vagy a nagyapja miatt? Mindegy is. Annyi
pénze nincs, hogy a rendőröket magára hívja, nem hogy külföldre
menjen dolgozni. Pedig tanult angolul. Talán menne is neki. De nem
lehet. Akkor nem láthatja többé az apját, csak évi egyszer,
mikor esetleg hazajön.
Képzeld
el, hogy teljesen kilátástalan az élete. Hát álljon neki ő is
rabolni?
Képzeld
el! Mit tennél a helyében?
És
most képzeld el, hogy Tiborcz Alíznak hívják!
bircanyeerow
Ablak mosás
, hogy tisztábban láss !!!!
Ilonka néni
, hiányoljuk azt a behódoló kézcsókot amit a lakáj média oly
sok szeretettel nyújtott át betegesen gyerekesnek tartott nagy
érdemű népünknek !!!
Hogy nem rohad ránk a bolondokháza már tényleg
Molnár
Bálint | Ma
| 18:01
Arra
kellett rádöbbennem, hogy ezt is megértem: kifejezetten rossz,
majdhogynem káros dolognak tartom Orbán Korrupt Viktor
régi-új-örökzöld miniszterelnök mikrofonállványok előtt
elszavalt – részben tökéletesen ismert, részben még mindig a
súlyos meghökkentés és zavarba ejtés erejével ható
– agymenéseit újra meg újra kielmezgetni.
Ahogy
ennek az embernek a megnyilatkozásait hallgatom (márpedig elég
régóta következetesen hallgatom), olyan érzésem van, hogy totál
alkoholistának nézi az istanadta népet. Az alkoholista pedig
többek közt onnan ismerszik meg, hogy mindig kell egy kicsit emelni
az előző napi adagján, és akkor jól van ő. Az Orbán Viktor
által képviselt politikának is valami ilyesmi a lényege. Most
tartunk ott, hogy a kétharmaddal „megnyert” meccs tudatában és
birtokában Felcsút elfuserált sufnijogásza egyre nagyobb
magabiztossággal, kockázat nélkül emeli az adagot, a bármit
mondás tétjét. Zabáljátok, vedeljétek és hallucináljátok
azt, amit én akarok, vagy valami ehhez hasonló.
Annyira
azért nem estem a fejemre, hogy ma
reggeli igehirdetésénekegészére
kitérjek, de azért van itt pár dolog, amit baromira nem szabadna
szó nélkül hagyni. Persze abban is van valami dühítően
aggasztó, hogy százezer magyar ember önkéntes utcára
vonulását Sorossal próbálja bagatellizálni és hitelteleníteni
a rögeszmésen hazudozás kormányának feje. A lényeg azonban,
amitől se röhögni, se sírni nem képes az ember, pedig ok az
bőven lenne rá:
Van itt valami vita, valami listázásról. Az európai politika lényege a transzparencia, az átláthatóság, hogy a választók tudják ki, mit és miért csinál. Csak így tudnak jó döntést hozni. (..) A sajtó munkásait kifejezetten biztatom arra, hogy segítsék az embereket a tények megismerésében. Fedjenek fel minél több hálózatot, (..) hozzák felszínre mindazt, ami a mélyben van. És egyébként, ha valaki nem szégyell pénzt elfogadni külföldiektől, akkor ne szégyellje azt bevallani sem.
Régóta ismerem a spekulánsokat, régóta ismerem magát Soros Györgyöt is. Ez a nyerészkedő világ olyan világ, hogy újra és újra visszatér. Sosem adják fel.
No,
hát ezzel az emberrel akarnak újabb négy évig vitatkozni a
csekély számban parlamentbe jutott, ellenzéki pártoknak csúfolt
alakulatok vezetői. Nincs primitívebb, ócskább,
gyomorforgatóbb, büdösebb, sötétebb korokat idéző üzenet,
mint Schmidt Mária szennylapjának Soros-zsoldosokat listázó
cikke. Az értelmiség határon innen és túl (a fideszes
professzorokat is beleértve) szégyenkezve, felháborodva,
megrökönyödve okádja össze magát attól, hogy 2018-ban ez
politikai termék lehet, hogy ezzel hatalomba kövült korrupt
gazemberek vidáman házalhatnak; mindenki érveket próbál egymás
mellé rakni az effajta kártékony, a felsőbbrendűségben
gyökerező, másokat (az éppen aktuális tudjukkiket)
önkényesen megbélyegző, pellengérre állító retorikától. Mi
a fasznak?
Jön,
megint jön a bandvezér és minden értelmesnek vélt érvet
szájbarúg egy újabb cinikus, önkritikátlan hazugsággal.
Kilencedik éve működik, hát nyilvánvalóan tovább tolja a
dicsőséges néphülyítés bringáját. Most azt üzeni ő, az
átláthatatlan, hatszáz évre titkosított ügyek, a közbeszerzések
formájában (és különféle kreatív úton-módon) szétlopott
hazai és európai pénzek kormányának mindenkori feje, hogy hajrá,
csak így tovább, alattvalók, tessék csak leleplezni az
ellenséget! (Ha másra nem képesek, a Wikipédiáról is
összeollózhatják, a lényeg, hogy az ellenség az, akik nem mi
vagyunk.)
Ez
itt a viszkető tenyerű államférfiú, aki ahelyett, hogy
elhatárolódott volna az erőszak minden formájától, arra
bíztatta Őcsény drágajó magyarjait, hogy máskor is fejezzék ki
hangosan és érthetően a véleményüket és nyugodtan essenek neki
a másik ember torkának, mert a mi igazunk bármilyen erőszakot
legitimál. A sötét maffia feje most arra adja atyai
felhatalmazását, hogy azokat, akik nem mi vagyunk, bátran,
szégyenérzet nélkül listázni hazafias kötelesség, úgyhogy
tessék, bátran! Az önkéntes házmesterek országa lájkolja ezt.
Csak a kibaszott náci tempó ne volna…
Mióta
szégyen pénzt elfogadni külföldről, magyarázza már el nekem is
valamelyik tanult szellemi honvédő! Mekkora ótvar hazugság ez,
Orbán? És az mekkora hazugság, hogy a civil szervezetek titkolják,
hogy honnan kapnak pénzt? Ki az, aki ebben a szellemi nyomorba
taszított országban boldogkarácsonyozik, szemöldökcsipeszezik és
fékknyúzozva rohan el a kamerák elől, amikor a família
bűncselekmény-gyanús gazdagodását firtatják az újságírók?
Azt hittem, hogy a megnyert választás után, meg miután még
mindig nem ismerjük a tao-pénzek útját, vagy hogy a CÖF mire
kapott félmilliárdos támogatást és mire kúrta el, miután a
Tiborcz-Pharaon (nyugodjék!)-Mészáros és egyéb istenverte
kormányközeli bűnözők és oligarchák közpénzhez való
viszonyát mély hallgatás övezi, miután évekig kell pereskedni a
szájbatekert közérdekű adatokért és Rogán is a helyén van,
vége lesz már ennek az ordenáré hülyítésnek.
De
nem, tévednem kellett. Soha nem lesz vége. Ennek soha. Ez a
vállalkozás, ez a mások nyomorúságán nyerészkedő
szarrágó-gyülekezet, amelyik mindig azt hánytorgatja fel
másoknak, amit ő maga követ el, soha nem adja fel. Éberség! A
háborút szítani kell, egy pillanatra nem lankadhat a figyelem,
mert még a végén kiderül, hogy a listázott civilek
átláthatóságával minden rendben van, kizárólag az
Orbán-pereputty vagyonosodását fedi sűrű, átláthatatlan, nyolc
éves homály.
Mekkora
cinizmus kell ahhoz, te jó isten (Népszabadság, béke poraidra!),
hogy ez a megélhetési uszító arra biztassa a sajtó a
propaganda munkatársait, hogy leplezzenek le és listázzanak olyan
embereket, akiknek nem tetszik a pofájuk, akik nem álltak be a
pártállam sorába, és akik ellenállnak az elhülyülésnek.
Miközben amikor véletlenül kiderül, hogy a még életben lévő,
valódi sajtó túlságosan jól végezte a munkáját és leleplezte
a kormány bűncselekmény-gyanús vérkorrupt disznóságait –
Rogán helikopterétől Kósa anyjának mangalicatelepéig -, akkor
jön a listázás, felszámolás, ellehetetlenítés, kiröhögés.
Mikor melyik.
Feladom.
Ez annyira beteg, annyira tudatosan, patikamérlegen kiszámolt
szellemi méreg, hogy ezzel a romlott, erkölcstelenséggel nem tudok
mit kezdeni. És tényleg ezt mondta, az Európai Unió pénzéből
zsírosra hízott miniszterek elnöke: ha valaki nem szégyell
pénzt elfogadni külföldiektől, akkor ne szégyellje azt bevallani
sem. Hogy nem rohad ránk a bolondokháza már tényleg!
Az Orbán nevű ember bátran szüljön gyereket
Forgács
Erzsébet | Ma
| 9:52
Már
elvonási tüneteim voltak, amiért egy ideje nem hallottam az Orbán
Viktor nevű ember igehirdetését a rádióban, de ez a bajom
szerencsére elmúlt, mert visszatért minden a régi kerékvágásba.
Pontosan ugyanabba a kátyúba, ahol eddig is volt és pontosan
ugyanazokat a demagóg hazugságokat hallgathatjuk, amiket eddig is
módunkban állt élvezni.
Én
most egy kijelentésen botlottam meg, mégpedig azon, hogy Orbán
Viktor szerződést akar kötni a nőkkel, mert rajtuk múlik a
demográfia. Vagy micsoda. Igaz, hogy velem már valószínűleg nem
szándékozik számolni Orbán anyajelöltként, miután a magam
részéről elégnek tartom a három fiamat és nem tervezem, hogy a
közeli, vagy távoli jövőben szaporodni kezdjek, de mégis több
közöm van az anyasághoz, mint az Orbán nevű embernek, úgyhogy
elmondom, mit gondolok én erről a legalább annyira keresztény,
mint amennyire konzervatív ötletről és akkor még a
jobboldaliságát meg sem említettem.
Az
a helyzet, hogy a gyermekvállalás nem a nők dolga. Az egy dolog,
hogy a tudomány mai állása szerint a nőknek van méhük, tehát
szülni csak ők képesek, de a ded előállításához többnyire
szükség van egy hímnemű illetőre is. Azonban ez még mindig csak
a dolog technikai része és valójában ez a legkevésbé fontos
ebben a történetben.
Mondom,
én mit tartok fontosnak szülőként. Például azt, hogy egy
gyermek lehetőleg családban nőhessen fel. Mégpedig olyan
családban, amelyikről nem Orbán Viktor, de még csak nem is Semjén
Zsolt dönti el, hogy az egy család, hanem bátran érezheti és
nevezheti magát családnak az az érték- és szeretetközösség,
amelyik minden normális társadalomban családnak minősül. Akkor
is, ha van erről papírjuk és akkor is, ha nincs.
Tehát
gyermeket nem egy nő, hanem két ember szokott vállalni. És nem
azért vállalnak gyermeket, mert erre megkéri őket egy Orbán
Viktor nevű illető, nem is azért, mert akkor elenged a kormány
valamennyit a tartozásukból (amit aztán a társadalom fog
helyettük kifizetni), nem is azért, mert akkor jár a CSOK (amit
szintén a társadalom fizet), pláne nem az ingyen tankönyvért, az
adókedvezményért (amit végül a minimálbéreseken hajt be a
kormány) és főleg nem azért, mert ezt várja el a kormány.
Gyermeket azért vállal két ember, mert gyermeket szeretnének. Ők
ketten.
A
gyermekvállalás nem pár éves projekt, hanem életfogytiglani
vállalás. A cuki kisbabából hamar dilis kamasz lesz, aztán
fiatal felnőtt. Az alapvető szükségletek biztosítása édeskevés,
nem csak étel és ruha kell ugyanis annak a gyereknek és nem csak
arra van szüksége, hogy lehetőleg télen se fagyjon meg. Szüksége
van élettérre, megfelelő oktatásra, szabadságra, biztonságra,
szeretetre, nyugalomra. Fiatal felnőttként szüksége lehet családi
támogatásra, hogy tovább tudjon tanulni, aztán szüksége van
megfelelő fizetésre, hogy meg tudja teremteni a saját otthonát,
ahol majd a saját családjával élhet és a saját gyermekeit
nevelheti fel.
Ezzel
szemben ma Magyarország az Unió egyik legalacsonyabb béreivel
kiszúrt szemű kisemberek országa, ahol egy fiatal nem képes az
önálló otthonteremtésre, ahol a frissdiplomások sokmilliós
adóssággal kezdik meg az életüket, ahol hátrányos
megkülönböztetésben van része annak, aki nem szerez papírt
arról, hogy ő családot alapított. Olyan országról beszélünk,
ahol százezres tömegek éheznek masszívan, ahol hétszázezer
ember fagyoskodik, mert nincs pénze tüzelőre, ahol a társadalom
csaknem fele létminimum alatt él. Olyan ország ez, ahol bárki,
bármikor elveszítheti az állását, akitől bármikor hatalmi
szóval el lehet venni a vállalkozását, ahol megfelelő
kapcsolatrendszer és szorgalmas nyelv nélkül szinte képtelenség
boldogulni. Olyan országról beszélünk, ahol bárkit eltiporhat a
hatalom, ha az illető nem a Fidesz feltétlen híve, ha ki meri
nyitni a száját, ha elmondja a véleményét.
Normális
ember szabad, fejlődő, toleráns, minden szempontból biztonságos
országban óhajtja felnevelni a gyerekét, nem egy olyan helyen,
ahol a hatalom csúcsán lévők szemrebbenés nélkül lopnak,
csalnak, hazudnak, de ahol a bűnt nem követi büntetés, ahol a
rendőrség, ügyészség, bíróság nem a polgárt, hanem a
hatalmat szolgálja, ahol az egyház és az állam egymás seggéből
ki sem látszik, ahol fontosabbak a stadionok, mint az egészségügy,
vagy az oktatás, ahol nincsen szociális biztonság, ahol majdnem
kötelező kereszténynek lenni és ahol a kormány megfélemlít,
uszít, gyűlöletet kelt és minden létező bűnt elkövet a
polgárai ellen, ahelyett, hogy tenné a dolgát.
Javaslom
az Orbán nevű embernek, hogy kérdezze meg a külföldre költözött
magyar fiatalokat, hogy miért mernek bátran gyermeket vállalni a
migránshordáktól letaposott Angliában, Németországban,
Franciaországban, Svédországban, Finnországban és miért nem
mernek sokan itthon gyermeket vállalni.
Ha
a keresztényi értékeket dédelgető puritán Orbán nevű ember
gyereket akar, szüljön magának bátran. Legalább végre csinál
valami olyasmit, ami neki fáj és nem másnak, neki kell
végigküzdenie és nem másnak, ő vállalja érte a felelősséget
és nem más. Minket pedig hagyjon békén, éppen elég kárt
okozott már ennek a szerencsétlen országnak és úgy néz ki, a
java még csak most jön.
Tessék nyugodtan félni az elkövetkezendő ötszázhetven évben is, lesz rá ok, garantálom
Forgács
Erzsébet |
Április 19, Csütörtök
| 18:00
Nagyon
fontos, döbbenetes cikket olvastam az Indexen.
Olyat, ami szinte minden bajunkra választ ad, ami magyarázattal
szolgál arra, miért tart ott ez az ország, ahol. Egyben –
amennyiben elfogadjuk, hogy nem csupán a cikkben publikált levél
írója, hanem a vidéken élő lakosság döntő része is így
gondolkodik – biztossá teszi, hogy remény sincs a változásra.
Sem most, sem soha az életben.
Igyekszem
pár mondatban összefoglalni a levél lényegét: a vidéket
behálózza a politikai maffia. A vidéken élők egzisztenciája,
megélhetése attól függ, hogy a helyi kiskirály ad-e munkát,
engedi-e érvényesülni az embert, vagy sem. Vidéken mindenki
kiszolgáltatott, ezért mindenki az erősebb kutyára szavaz és ez
így is marad mindaddig, ameddig az ellenzéki pártok fel nem
számolják vidéken a korrupciót, ki nem építik a demokráciát
és el nem érik azt, hogy mindenki tudása és szorgalma alapján
érvényesülhessen. De ameddig egy vidéki embernek egy olyan
rokona, hozzátartozója is van, aki a helyi kiskirálytól függ,
addig ők bizony a Fideszre fognak szavazni, mégpedig félelemből
és jól megfontolt egyéni érdekeik alapján.
Hát
akkor ez így ennyi volt, esélytelen bármiféle demokratikus
átalakulás. A levél szerzője azt állítja, hogy az ellenzéki
pártok lényegében magára hagyták a vidéki embereket, ám
ugyanakkor azt is állítja, hogy a vidéki emberek nem fognak az
ellenzéki pártok egyike mellé sem állni, hiszen féltik a
megélhetésüket.
Budapest
lakossága jelen állás szerint nagyjából 1,8 millió. Ebből az
következik, hogy 8 millió ember vidéki. Például én is az
vagyok, bár a mondandóm szempontjából ez mellékes. Az viszont
roppantul érdekelne, hogy a levélíró komolyan azt gondolja, hogy
aki történetesen budapesti, az semmit nem kockáztat, ha
szembefordul a hatalommal? Vagy úgy hiszi, Budapesten az égből
hullik az étel, ingyen osztják a lakásokat és nincsen rezsi? Mi a
különbség egy fővárosi ember kockázatvállalása és egy vidéki
ember kockázatvállalása között, azon kívül, hogy semmi?
Azonban
van egy sokkal fontosabb eleme is a levélnek és én képtelen
vagyok megfejteni azokat a logikai bakugrásokat, amikkel
szembesültem olvasás közben. Tehát: a vidéki ember
kiszolgáltatott, mert ott vannak a kiskirályok, akik terrorizálják
őt. Jöjjön valaki (egy párt, lehetőleg Budapestről), aki
megmenti őket ezektől a zsarnokoktól, de ők ebben nem segítenek,
mert félnek, sőt, keresztbe is tesznek, de ha ennek ellenére a
megmentőnek sikerül elzavarni a kiskirályt, akkor majd a vidéki
emberek onnantól kezdve nagyon fogják élvezni a demokráciát.
Komolyan
tetszik azt gondolni, hogy majd valaki talpig páncélban odalovagol
Akárholfalvára és legyőzi a hétfejű erőskutyát? Hát nem a
közösség feladata lenne ez? Nem a közösségnek lenne meg az
ereje, lehetőség és joga arra, hogy megválassza, adott esetben
elzavarja a saját vezetőit? Ki szokott Akárholfalván szavazni?
Nem az ott élő emberek? Ja, hogy ők félnek? Akkor jó. Tessék
nyugodtan félni az elkövetkezendő ötszázhetven évben is, lesz
rá ok, garantálom.
Az
a helyzet, hogy lényegében valamiféle Kádár-rendszerről tetszik
álmodozni és közben azt tetszik mondani, hogy majd az el fogja
hozni az áhított demokráciát, amire végső soron a vidéki
emberek is hőn áhítoznak, csak éppen gyávák hozzá, hogy
tegyenek érte, hogy a saját kezükbe vegyék a sorsukat, de
amennyiben valaki elhozza nekik ezt az európai vívmányt, akkor
elfogadják? Rossz hírem van: ez nem így működik. A demokrácia –
hogy ne legyenek kiskirályok, sem kiszolgáltatott emberek, az is
demokrácia – az egyéneknél kezdődik, aztán a családokban,
közösségekben folytatódik. Vagy így, vagy sehogy. Diktatúrát
diktatúrával le lehet győzni, de az még akkor is csak diktatúra
marad, ez a nagy büdös igazság.
Tüntethetnek akárhányan akár az EU, akár a Szteppelő Unikornisok zászlaja alatt, ez mindaddig hatástalan marad, amíg mindenkinek van minimum egy közeli hozzátartozója, akinek megélhetése a „helyi kiskirályok” egyikétől függ – és ez nemcsak a kormány, hanem az ellenzék kiskirályaira is vonatkozik.
Ja?
Akkor jó. Akkor maradjunk szépen így, ahogy vagyunk. Tessenek csak
nyugodtan várni a pártoktól, a politikától, hogy az majd tökön
rúgja önmagát. Nem fogja. Ha a választók mindent eltűrnek, ha
gyávák elzavarni a nyakukon élősködő korrupt gazembereket,
akkor hamarosan nem csak a minimum egy közeli hozzátartozó
megélhetését lehet majd félteni, hanem meg kell tanulni időben
lekapni a süveget, amikor a helyi kiskirály mercije közeledik,
mindezt persze térden állva, lehajtott fejjel és közben azért
sem árt szaporán fohászkodni, hogy az illető nagyúr meg ne
kívánja a hajbókoló valamelyik zsenge rokonát, vagy magát a
hajbókolót. Szerintem el is lehet kezdeni a gyakorlást, hamarosan
szükség lehet rá.
Átnevelőtábor
Tamás
Róbert |
Április 19, Csütörtök
| 11:49
Talán
van, aki még emlékszik, hogy a választás előtt nem egyszer
mondtuk: bármi is történik nyolcadikán, biztosan romlani fog a
helyzet. Az a rohadtul rossz hírem van, hogy igazunk lett. A helyzet
már most is szar és folyamatosan romlik. Sokan csomagolnak, sokan
fontolgatják az ország elhagyását. Ennek hatásai hamarosan
érződni fognak, bár tartok tőle, hogy szinte fel sem fog tűnni,
hogy még az eddiginél is nehezebb szakembert találni, a kórházban
még kevesebb ápoló és orvos igyekszik ellátni a betegeket,
némely városban már alig találni könyvesboltot, éttermet.
Megszoktuk, most csak egy kicsit rosszabb, mint tegnap volt, holnap
csak egy kicsit lesz rosszabb, mint ma. Ki lehet bírni, mert az
ember úgy van kitalálva, hogy nagyon sok mindent kibír.
A
törvénygyárban hamarosan befűtik a kazánokat és egészen
biztos, hogy a még meglévő demokrácia utolsó morzsáit is
felzabálják a szorgos hangyák és csótányok. A Magyar Nemzet
beszántása nem sokat váratott magára, bár ezt szépreményű
Simicska Lajos a két kezével döngölte a földbe, nem kellett
hozzá valami agyafúrt kormányhatározat. Most még van egy kis
sírdogálás ezen az oldalon, harsány, gúnyos röhögés a másik
oldalon (egészen döbbenetes, ahogy a propagandisták ünneplik a
lap megszűnését), aztán majd csend lesz megint.
Azt
olvastam, hogy a bezárt lap munkatársai közösségi finanszírozású
portálként próbálnak meg működtetni valami hasonlót, mint
amilyen az mno volt. Remélem, sikerrel járnak, bár a csodákban
már elég régen nem hiszek. A Fidesz a világon mindent meg fog
tenni, hogy a még talpon lévő néhány – nem propaganda –
oldalt ellehetetlenítse. Hiszen még most is ott tartanak, hogy az
online médiában ellenzéki túlsúly van. Bevallom, ezt sokáig nem
tudtam értelmezni, hiszen nincs, régóta sokkal több fideszes
portál van, mint nem-fideszes. A napokban kiderült, mire is
gondolnak. Konkrétan arra, hogy magasabb a független portálokon a
kattintásszám, mint a pártpropagandista portálokon. Tehát hiába
vannak számban kevesebben, több az olvasó. Márpedig ez
tarthatatlan. Fideszék szerint. Pedig ők aztán mindent megtettek,
hogy ne így legyen.
Amit
nem tudtak erőből bezárni, azt felvásárolták. Mint például az
Origót, ahol szériában jönnek ki a szerző nélküli termékek.
Most éppen – két gyilkosmigránsozás között – ilyesmiket
olvashatunk ott:
39
embert rúgott ki Simicska Lajos párttelevíziójából, a Hír
TV-ből. A Jobbikot tulajdonló oligarcha a múlt héten felszámolta
a Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádiót. A tévéjét egyelőre
nem zárja be, de alig lesznek műsorok. Amit nehéz megmagyarázni:
Kálmán Olgát még mindig tartja. Kálmán Olga rekordfizetéséből
10-15, becsületesen dolgozó technikai munkatárs tudna hazavinni
pénzt a családjához, ha ők maradhattak volna a bukott riporternő
helyett, akinek műsorát botrányosan kevesen nézik. De nem akarunk
demagógok lenni, hiszen magáncégével azt csinál a részeges
oligarcha, amit akar. (origo.hu)
Ez
a szép jövő, hamarosan már csak ilyen objektív tájékoztatást
fog kapni mindenki a kávéja mellé. Amelyik portál szponzor nélkül
működik (és tudtommal a 444.hu és az Index kivételével ez a
helyzet), az reklámbevételre csak nagyon módjával tud szert
tenni. Állami hirdetést nem kap, hiszen abból tartják fent a
fideszpropagandát. Nem állami, de az országban működő
vállalkozás sem fog ott hirdetni. Nem tilos ugyan, de nem is
javasolt, már ha az illető vállalkozás nem szeretné, hogy
hetente megtalálja valamelyik állami hivatal, ellenőrzés céljából
és még esetleg megbízáshoz, munkához is szeretne jutni időnként.
A kattintás-alapú reklámokból sokmilliós olvasottság mellett
tud egy szabad szemmel is látható bevétel összejönni, ilyen
látogatottsághoz rengeteg emberrel működtetett bulvároldal kell,
percenként friss szenzációval. Miután a politikával foglalkozó
portálok ezt nem tudják produkálni, esélytelen, hogy akár csak a
szerverbérletre való összecsorogjon.
Nem
először írom le, de lehetséges, hogy utoljára. Ezeknek a
lapoknak és portáloknak semmi más lehetőségük nincs, mint az,
hogy az olvasókra támaszkodjanak. Ennek viszont nincs kialakult
kultúrája. Miközben az mindenki számára természetes, hogy az
újságosnál kifizeti a kedvenc lapját és csak akkor kapja kézbe,
a támogatást kérő portálok esetében sokan húzzák a szájukat
– már megint koldulnak -, vagy el sem jut a tudatukig, hogy ő
ugyan ingyen olvassa az adott portált, de annak előállítása,
tartalommal való megtöltése, a technikai háttér biztosítás
nincs ingyen. Az olvasók fizetési hajlandósága pedig egészen
drámai. Elég csak annyit mondanom, hogy ha a stabil olvasótáborunk
4 (négy) százaléka venné a fáradságot és havi 1000 forintot
szánna a portál támogatására, akkor gond nélkül tudnánk
működni, fejleszteni, néhány embernek munkát adni. De nem
tudunk. Jó esetben kifizetjük és befizetjük a működés
költségeit, de egy bedöglött laptop már súlyos problémát
jelent. Pedig nem vagyunk százan, se ötvenen, mindent magunk
végzünk, amire normál esetben külön ember van és a
szerkesztőség fele sem kap fizetést, mondhatni, hobbiból
csinálja, mert egyszerűen nem jut.
És
mi nem vagyunk hírportál, ahol a mi költségeink sokszorosa is
csak az alapszintű működéshez elég, vagy ahhoz sem. Szerintem
nagyon gyorsan tisztulni fog a kép. Ha az olvasók megértik, hogy a
kedvenc portáljukért éppen úgy fizetni kell, mint az újságosnál
a kedvenc lapjukért és ez nem egyszeri felbuzdulás lesz, hanem
kialakult rendszer, akkor van esélye a független médiának. Ha ezt
nem értik meg és nem hajlandóak havonta néhány száz forintot
rászánni a fenntartásukra, akkor nem lesz független média, sem
hír-, sem véleményportálok, sem oknyomozó újságírás. Ha
azok, akik most siratják (okkal, joggal) a Magyar Nemzetet,
előfizettek volna rá, ma lenne Magyar Nemzet. És lenne
Népszabadság. Ugyanis sok mindent meg tud tenni a Fidesz, de ezt az
egyet nem tudja meggátolni. Ha az olvasói hozzáállás nem
változik, ezek a portálok vagy kénytelenek lesznek előfizetéshez
kötni a hozzáférést, vagy megszűnnek. Más opciót nem látok.
A
baj az, hogy nem is kell. Jajveszékelni, háborogni sokkal
egyszerűbb, mint tenni valamit. Még időben, mert utólag már
késő. Tartok tőle, hogy hamarosan el fog jönni az az idő, amikor
nem csupán a leszakadó vidék nem jut hiteles információkhoz,
hanem senki más sem. Akkor beköszönt a Mászáros-Habony-Vajna
médiakorszak, de legalább nem kell tovább aggódni a demokrácia
és szabadságjogok állapotáért, mert hamar el fogjuk felejteni
ezeknek a szavaknak még a jelentését is.
Magam
sem tudom, mi a túrónak írtam le megint mindezt, mert aki
véletlenül olvassa, az is csak legyint és holnapra el is felejti.
Talán egy kis Vajna Tímeás pletykával felturbózva kelendőbb
lenne a cikk, de tartok tőle, hogy azon az áron nálunk soha nem
fog semmi megíródni. Mert ilyen hülyék vagyunk.
Schmidt Mária Soros embere!
Lázár
Gergő | Április 18,
Szerda | 19:53
Szép
jó estét mindenkinek! Ma is csodálatos napra ébredtünk, nem úgy
mint Schmidt Mária, akiről kiderült, hogy éveken át Soros
ösztöndíjas volt. Igen, jól olvasták, az a Schmidt Mária, aki
annak a Figyelőnek a tulajdonosa, mely pár nappal ezelőtt egy
Soros zsoldos listát hozott le. A nemgogol blog kiderítette,
hogy a listázó Schmidt éveken keresztül külföldön tanult a
Soros alapítvány ösztöndíjával. Ez szerepelt is életrajzában
korábban, azonban ezt idővel eltüntette, így szinte alig maradt
fenn információ az esetről. Az, hogy ezután még volt pofája
ahhoz, hogy ezt a náci időket megelevenítő listázást
beeszközölje, talán nem is annyira meglepő, hisz volt kitől
tanulnia.
Ugyanis
pontosan azok tanultak éveken keresztül a Soros alapítvány
ösztöndíjával külföldön, vagy épp idehaza, akik a
legvehemensebben köpködik a magyar-amerikai filantrópot. Hogy
ezután ki lesz a következő, akiről ugyancsak kiderül, hogy annak
ellenére, hogy Soros ösztöndíjas volt, mégis egykori mentora
ellen uszít, azt még nem tudni. Hogy lesznek még ilyenek a kormány
kötelékében, az egészen biztos.
Napközben
egyre több olyan nevet jelent be a Hír TV, akiknek távozniuk kell
a csatornától. Az elbocsájtások hátterében pénzügyi
megfontolás áll. Szöllősy Györgyi után távozik az országos
szinten is elismert Veiszer Alinda és ezzel megszűnik műsora is. E
két nagy név mellett az Index információ szerint szintén
távoznia kell M. Kiss Csabának, D. Bányász Gergőnek és Pataky
Enikőnek. A HVG szerint
Péterfi Juditnak is felmondtak. Marad viszont Kálmán Olga,
Csintalan Sándor, valamint a Szabadfogás c. műsor Dévényi
Istvánnal. Azt még nem tudni, hogy ez egy végleges lista-e.
Miközben
a magyar egészségügy továbbra is világszínvonalú, addig a
hazai kórházak újra milliárdos tartozásokat kezdtek el
felhalmozni, amellett, hogy továbbra is nővér, ápoló, valamint
orvoshiány van több országos kórházban is. Ezúttal a győri Petz
Aladár kórházban
kellett intézkednie a vezetésnek, mivel elmondásuk szerint
legalább 60 nővérre lenne szükségük a normális ellátás
érdekében. Ezen nővérek hiányában viszont kénytelenek voltak a
4 ágyas kórtermeket bezárni, hogy az ottani betegeket
átköltöztessék 6 ágyas szobákba. Hogy miért? A kórház
vezetése szerint azért, hogy ne terheljék le a még megmaradt
nővéreket azzal, hogy kórteremből-kórterembe kelljen
rohangászniuk. Csodálatos, nem?
Ez
a probléma továbbra sem egyedi, ugyanis rendszerszintű gondok
vannak a hazai egészségügyben már évek, évtizedek óta.
Megoldást erre egyik kormány sem kínált, miközben a helyzet csak
romlik. Jelen pillanatban sem a kórház vezetése a hibás a
kialakult helyzetért, hanem a kormány, mely nem kínál elég magas
fizetést a hazai nővéreknek ahhoz, hogy azt elfogadhassák. Senki
sem azért tanult évtizedeken keresztül, hogy szánalmas 80-100
ezer forintokkal kiszúrják a szemüket. Az viszont, hogy a bérek
emelkedése továbbra sem várható, nem sok jót sejtet a
közeljövővel kapcsolatban.
A
nap végén pedig Gyárfás Tamás bejelentette, hogy panaszt fog
tenni a meggyanúsítása ellen és minden vádat a
leghatározottabban tagad a Fenyő gyilkossággal kapcsolatban.
Tagadni persze lehet, mégis igen kevesen álltak a volt napkeltés
vállalkozó mellé. A volt úszóelnök továbbra is előzetes
letartóztatásban van azután, hogy a tegnapi napon egy, már több
éve meglévő hangfelvétel alapján ismét kapcsolatba hozták a 20
évvel ezelőtti gyilkossággal. Hogy valóban Gyárfás Tamás
adta-e ki a parancsot Fenyő János egykori vállalkozó megölésére,
az valószínűleg hamarosan ki fog derülni. Így, 20 évvel az
események után, talán már ideje is lenne.
Lássuk
mai cikkeinket:
A
nap kommentje pedig Tamásé:
Előbb a jó hírnevükért kellene valamit tenniük a drága doktor uraknak. Mivel amíg azt nem szerzik meg, addig nincs is mit megsérteni. A tiszteletet nem megkövetelni kell, hanem kiérdemelni.
Tiszta szívből sajnálom nemzetemet
Szalonna
| Április 20, Péntek
| 15:59
Pártunkkal
és Kormányunkkal Szoros Szövetségben Dolgozó Hazafias Népfront…
alias magyar parlamenti ellenzék.
Kezdem
azt hinni, hogy valóban egy diliházban élek. Nem elég, hogy
pártunk és kormányunk hülyének, sőt nemzetáruló
Soros-bérencnek néz, mivel nem vagyok a hithű Fidesz-táborba
tartozó alattvaló, most már az ellenzék is hülyének néz.
Prominens
megszólalói naponta öntik a nyakam közé bukásuk okait.
Választási csalás, az össze nem fogás, a médiatúlsúly, és
persze a pénz. De a legszebb mégis az, hogy majd most jön a
mélyelemzés, hogy miért nem működött az, ami nem is volt. Mert
ugye ki kell elemezni, és ha majd kielemezték, kitörpölnek valami
hatásos megoldást is a végén.
Most
komolyan, még mindig nem látják a fától az erdőt? 8 év nem
volt elég a megvilágosodáshoz? Mégis mennyi idő kellene még?
4-8-12 év? Amire végre diplomával rendelkező embereknek
leesik. Egy biztos. Kezd kétségem lenni a diploma felől. Vajon
Magyarországon adnak mellé valami tudást, vagy akár csak egy
cseppnyi értelmet is? Kezd kétségem lenni efelől. Természetesen
elnézést kérnék a diplomásoktól, de ha eme papír a politikai
pályával párosul, akkor kezdem azt hinni, feleslegesen adták a
tanulmányok végén.
Akkor
elemezzünk.
Végeredmény.
Fidesz: 2.824.206 Ellenzék: 2.852.717 Kamu pártokra leadott:
kb. 80.000 Nem szavazott: 2.635.341
Tehát
leszögezhetjük, hogy van 1/3-os Fidesz tábor megspékelve a
külhoni kettős állampolgárokkal, akik ugye csak a pártlistára
adhatták le a szavazatukat, tudjuk, hogy szinte mind a Fideszre
szavazott. Adva van az ellenzéki tábor 1/3-dal, és van egy
választástól távol maradó tábor 1/3-dal. És most úgy
áll a helyzet, hogy az egyharmados Fidesz tábor uralkodik 2/3-dal.
Attól
is, hogy párszáz szavazókörben választási csalások hozták az
eredményt. Azt sem akarom most megemlíteni, hogy Ausztriában a
választáskor 2 szavazókörben volt probléma ezért az egész
szavazást megismételték. De hát ugye az ott a rothadó Nyugat,
ahol még a bizalom a fontos. Szóval mondhatnám, ilyen ország
nincs. De mint látjuk, tudjuk, mégis csak van.
Tapsoljuk
meg magunkat, milyen kurva fasza ország vagyunk. Mára sikerült
ismét egy fél feudalizmust kialakítani, annak minden kis
apróságával együtt. És szépen haladunk a teljes megvalósítása
felé. Ó, boldog ’30-as évek!
Pár
éve írtam egy posztot, amikor elszabadult ez az egész össznépi,
orbáni őrület a menekültekkel kapcsolatban. Amikor nyakig
süllyedt az ország a pöcegödörben. Amikor Orbán kiengedte a
gyűlölet szellemét a palackból, s mint akkor mondtam, senki nem
lesz képes majd megállítani, visszatuszkolni. Azt hiszem, a
mostani kétharmad csak újabb lökést ad majd a
gyűlölet-cunamihoz. Az EQ (érzelmi intelligencia a
gyengébbek kedvéért) hiányban szenvedő tömeg, amely simán
felült a gyűlöletvonatra, nem lesz képes leszállni róla. Nemrég
államilag csináltunk egy EQ-tesztet. Április 8.-án. 2.8 millió
ember simán elbukott rajta. Ennyien szavaztak ugyanis Orbánra és a
mentális agyrohasztására. Ők nem csak az EQ-teszten buknának meg
hanem az IQ-tesztjük is a béke seggét verné. Természetesen joga
van ezen felháborodnia és megsértődnie annak, akinek ez inge és
szeret öltözködni. Ettől még a véleményem cseppet sem fog
változni. A Fidesz az elmúlt nyolc évben lecserélte az értelmes
támogató tömegét a frusztrált, akaratgyenge, buta, műveletlen
és tanulatlan, bármivel irányítható tömegre. Nem az a szomorú,
hogy nem látszik a kiút ebből a mocsárból, hanem az, hogy még
mindig egyre mélyebbre-távolabbra gyalogolunk benne.
Mondtam
már, ma is fenntartom: az ország el fog menni a falig. Ez nem
jóslat, ez tény. Vannak törvények az életben, amik akkor is
működnek, ha nem veszünk róluk tudomást, vagy csak nem akarjuk
elfogadni, vagy az ego azt hiszi, hogy felette áll a törvénynek.
Ok. Okozat. Tett és következmény.
De
álljunk meg egy baráti szóra. Nem ez a megvezetett tábor tehet
arról, hogy számára nincs alternatíva. Ők csak túlélnek. És e
túlélési erőfeszítéseik közepette teljes joggal húzták be az
ikszet a Fideszre.
Arra
a Fideszre, amelyik közpénzt nem kímélve tekerte fel a félelem
és a gyűlölet szunnyadó tüzét.
Annak,
aki elég régóta él ebben a kis országban, képes nyitott szemmel
járni, nem kell elemezni semmit. Pontosan tudja, látja, miért
történt az, ami történt.
Nem
most szúrtuk el, hanem 1990-ben. Akkor, amikor megalakult az
Antall-kormány. Akkor, amikor azt hitte ez a nemzet, hogy a
demokrácia az valami velünk született dolog. Természetes
képessége az embernek. Ismeri, tudja mit takar. Lófaszt, mama!
Sosem
élt demokráciában. Nézzük csak a múlt századot napjainkig.
Horthy-, Rákosi-, Kádár-korszak. Mindegyiket imádta. Ezért aztán
természetes közege az Orbán-korszak is.
Ha
tehette volna, a rendszerváltás után alig öt évvel ez a nép már
simán visszaállította volna a Kádár-korszakot. Befosott a
kapitalizmustól, a szabadságtól, a felelősségvállalástól, a
demokráciától. Irtózott a változástól.
Egy
nemzet, amelyik sosem élt demokráciában, honnan tudná, mi az? A
liberalizmust is valami tömjénfüstölt ördögi dolognak tartja.
Libsi. Már kimondani sem hajlandó, ezért lerövidíti. Libsi.
Valami mételynek tartja, ami mérgezi a lelkét. Tudatlanságában
elvet mindent, ami a változás szikráját hordozná. A magyar nép
többsége retteg a változástól. Az ismeretlentől. A faluba
beköltözőt is gyüttmentnek tarja.
Idegennek. Kerüli, bizalmatlan vele. Pedig pont olyan magyar mint ő,
és mégis. Évszázados berögzült magyar szokás. A nép lelkében
még mindig valami földesúrra vágyás van. Ezért aztán a helyi
kiskirályok ma a földesurak. A helyi fideszes polgármester, akitől
függ minden. Közmunka, kegy, alamizsna. Minden. Nagyobb úr ő a
saját szemétdombján, mint Orbán Viktor. Ő ott helyben élet és
halál ura. És a nép ott csak túlélni akar, ezért alkalmazkodik.
Hibáztatható ezért? Nem. A hiba, amit elkövetett ez a nép, hogy
az Antall-kormány nem emelte be az oktatásba tananyagként a
demokrácia oktatását. Minden ott, abban a pillanatban lett
elfuserálva. Nem kicsit. Nagyon. Nem kell hinni nekem. Én csak egy
hang vagyok a sötétségben. Tessék lemenni vidékre, körülnézni
és megkérdezni az embereket. Feltenni nekik egy apró kis egyszerű
kérdést. Tudja-e, mi az a demokrácia? Tízből tíz olyan választ
fog adni, hogy a fal adja a másikat. És ha feloldódva még el
is kezdenek mesélni a falun élők, mondjuk a kocsmában, ami ugye a
helyi sajtóklub, akkor teljesen világossá válik a nép lelke.
Lassan
mondom: a vi-dé-ki ma-gyar-ság ir-tó-zik min-den vál-to-zás-tól!
Pont.
A
berögzült, tanult mintákat követi. Nem kell ezt elemezni. 8 éve
tudhatná az ellenzék. Már csak azért is, mert amikor ők voltak
hatalmon, náluk is pont úgy mentek a dolgok mint most, csak
legfeljebb nem ennyire nyíltan és nem ennyi pénzből. Ez az ország
mindig is az uram-bátyám világ volt. Ezt sem kell elemezni,
tudjuk. Nagy íróink már 100 éve is megírták.
Sajnos
zsákutcában van az ország. Egy olyan zsákutcába kormányozta be
Orbán Viktor, amiben nincs sem hátraarc sem megfordulás. Egyetlen
irány van. Végig menni a falig. Nem tudom, meddig fog majd tartani,
de hogy az ország el fog menni a falig, abban teljesen biztos
vagyok.
Ma
az országban a félelem és a kiszolgáltatottság ül tort. Tömegek
szenvednek ebben a betegségben. Ha egy társadalom EQ-szintje
folyamatosan romlik, az a társadalom nem képes kimászni semmilyen
gödörből. Ma az ország többségének sajnos folyamatosan romlik,
mind az EQ-, mind az IQ-szintje. Statisztikák, felmérések tucatjai
bizonyítják eme romló állapotot. Tiszta szívből sajnálom
nemzetemet. Hittem egy jobb Magyarországban, még akkor is amikor
tudtam milyen valójában a néplélek. Hittem, hogy képes fejlődni,
képes lerázni berögzült örökségeit. Ma már nincs illúzióm,
hogy képes rá, hogy bármennyi idő is adatik meg még ebben a
létben nekem, megérjem a nemzet felemelkedését. Ami ma már
világosan látszik, hogy ismét, mint már oly sokszor, kudarcot
vallott ez a nemzet. Még mielőtt valaki rám aggatná, hogy ez
pesszimizmus, szeretném világossá tenni, sajnos ez sokkal inkább
realizmus.
Kivételes
helyzetben vagyok. Szabad emberként, szabad elmével rendelkezem.
Nincsen rám hatással semmi, ami az értékrendemen kívül
helyezkedik el.
Eme
kis gondolatszilánkom apropóját az
alábbi ITT, ITT és ITT található
írások, a választás körüli anomáliák, és az eltelt egy hét
közéleti történései adták.
Mindenkitől,
akit írásommal megbántottam, önérzetében megsértettem,
bocsánatot kérek. De ha nem mondjuk ki végre, amit ki kell
mondani, és csak tologatjuk a szőnyeg alá újra és újra a
szemetünket, akkor sosem leszünk képesek élhető országot
építeni. Ki kell mondani az igazságot, még akkor is ha fájdalmas,
hogy tudjunk rá valódi megoldást találni. Mondjuk először is
megfogni egymás kezét, és a gyengébbeket, az elesetteket, a most
kilátástalanságban szenvedőket kivezetni a fényre. Ez a mi
dolgunk, akik elég bátrak vagyunk a demokráciához.
Czotter
József
Teljes katasztrófa?
H.
Andrea | Ma
| 8:06
Gyönyörűszép
szombat reggelt kívánok mindenkinek! A hétvége romba döntésének
szellemében azzal kezdeném rögtön, hogy elsemjénesítem ezt
a posztot. Mert az mindig olyan különleges jó dolog, amikor a KDNP
örökös elnöke megszólal és mond valamit. Pontosabban az igazi
hír az, amikor a KDNP úgy tesz, mintha létezne és előáll valami
hajmeresztő jó ötlettel. Igazolandó, hogy létezik és a haza
érdekében hat, alkot, gyarapít. Készült egy interjú Semjén
Zsolttal, amelyből kiderül, hogy a vasárnapi boltzár sikerén
felbuzdult, az Fidesz hátán újabb négy évnyi kényelmes
parlamenti vegetáláshoz jutott kis
világnézeti párt elnökének
vannak még remekbeszabott ötletei a tarsolyban. Ezúttal Semjén
azt vetett be, hogy mekkora menő gondolat az, hogy
a felnőtté és adófizetővé vált gyermekek adójának egy része jusson vissza az őket felnevelő szülőhöz.
Indoklás:
a gyereknevelést tartjuk a legértékesebb munkának a társadalomban, ennek a gyümölcseiből részesedjen a felnevelő szülő.
Régóta
próbálkozom megérteni ezt a sajátosan keresztény életszemléletet
és mindazt ami ebből következik. Ez a melldöngető
családközpontúság, ez az ordító belegázolás emberek
magánéletébe azonban egészen szürreális számomra. És azokkal
mi van, akiknek nem adatott meg, hogy gyerekük legyen, akik
valmilyen oknál fogva úgy döntöttek, hogy akkor cselekednek
helyesen, ha nem vállalnak gyereket, de akik ezzel együtt is
ugyanolyan hasznos tagjai a társadalomnak, mint azok, akiknek van
gyerekük… nos, velük mi lesz? Azon túl, hogy Semjén szerint mi
a legértékesebb munka a társadalomban és mi nem az. Őket kiveti
magából a NER, vagy ez mégis hogy működik? És most a
cölibátusra felesküdött egyházi embereket nem is citálom ide,
mert a megértéshez úgysem visz közelebb. Vajon nem lehetne, hogy
legalább egyszer valami tényleg hasznos és előremutató ötlettel
álljanak elő ahelyett, hogy állandóan egyes társadalmi
csoportokat fordítanának szembe más társadalmi csoportokkal?
Nem tudnak velem mit kezdeni, ami jó, de nagyon nem vicces. Ami pedig Pécsett történt, az cenzúra! Mégpedig a régi időket idéző cenzúra.
Alföldi
Róbertet idéztem fent, aki – miután Zalaegerszegen törölték
beszélgetős műsorát, amelynek utána senki sem mert helyet
biztosítani, Pécsen pedig letiltották az Igenis,
miniszterelnök úr című
darabot, amelynek ő az egyik szereplője – a szegedi Ifjúsági
Házban megszólalhatott csütörtökön. A szeged.hu
tudósítása szerint a
teltházas rendezvényen a rezsim által mélységesen megvetett
színész-rendező meglehetősen sarkosan fogalmazott az elkövetkező
négy évvel kapcsolatban: itt
kő kövön nem marad.
Nem hiszem, hogy ehhez szükséges különösebb magyarázatot fűzni,
hiszen ez már a kétharmados győzelem előtt is teljesen
nyilvánvaló volt. Ha azt választjuk – márpedig a Fidesz elsöprő
többséget képezőnek beállított tábora ezt választotta -, hogy
elmegyünk a falig, akkor nem marad más hátra, mint hogy
(Alföldivel szólva) beverjük a fejünket.
A
fejünk beverésére máris itt egy
kézenfekvő példa:
Magyarország kormánya már most is a 2020 utáni uniós pénzekkel
játszadozik. Ezt annak fényében egészen biztosan ki lehet
jelenteni, hogy a jogállami normák betartása a jövőben
elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy valaki a jövőben uniós pénzhez
jusson – közölte Günther Oettinger, költségvetési biztos
Berlinben. Az EU történetében először politikai feltételességhez
kötnék a támogatások odaítélését. A biztos ugyan kevés
további részletet árult el – a vonatkozó javaslatot május
2-án mutatják be Brüsszelben -, azt azonban megjegyezte, hogy
például a bíróságok kormányoktól való függetlensége
elengedhetetlen feltétel lesz. Ha az OBH minisztérium alá
rendelésének kétharmados szándékát nem is vesszük figyelembe,
az most is tényként kezelendő, hogy Magyarország több
területen is érintett, mások mellett a civil törvény ügyei is
az Európai Bíróság előtt vannak. Tehát ne legyenek
kétségeink afelől, hogy ilyen körülmények között a leendő
Orbán-kormánynak megint nem kell majd kormányozni, elég lesz
asztalt csapkodni, felháborodni, elutasítani, megdöbbenni, öklöt
rázni, hogy már megint el akarnak taposni, holott nekünk
szuverenitási kérdés, hogyan tiporjuk sárba a jogállamot Putyin
elvtárs nagyobb dicsőségére.
Mindeközben
a propagandamédia felfokozott izgalomban üvölti világgá, hogy a
vezér mekkora csapást mért Soros Györgyre és felér egy beismerő
vallomással, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványok szervezet
Budapestet hátrahagyva Berlinben folytatja tevékenységét. Arról
természetesen nem esik szó, hogy a vesztes nem Soros György, hanem
Magyarország lesz, miután a Nyílt Társadalom Alapítványok
30 éve nyújt támogatást a magyar embereknek, harcol az emberi
jogokért és ösztönzi a kritikus gondolkodást. Miután teljesen
világos, hogy az emberi jogok legfeljebb handabandák Orbánék
számára, a kritikus gondolkodás pedig egyenesen ellensége a
Fidesz örök hatalomban maradásának, a kétharmados pusztítás
kormánya nem mondott le arról, hogy üldözze a Soros
Györgytől bárminemű támogatást kapott civil szervezeteket, s
elsősorban az e támogatásokat osztó központot nemzetellenséggé
tegye a közbeszédben. Tegyük hozzá: bárminemű ténybeli alap,
gyanú, vád nélkül. Nos, az üzenetet dekódolták, költöznek, a
168 óra úgy tudja:
a szervezet vezetői olyannyira súlyosnak ítélik a magyar
belpolitikai helyzetet, hogy az újraválasztott Orbán-kormány
uszításának nem kívánják kitenni a szervezet dolgozóit. Az
intézmény ettől függetlenül folytatja magyarországi
tevékenységét, vagy annak egy részét, csak más székhelyről;
az alapítvány valamennyi magyar és külföldi dolgozójának
jövőjéről gondoskodni fog.
Addig
is mindenki úgy gondoskodik a sajátá mentális egészségéről,
ahogy tud. Egy ismerelen népművész például azzal szórakoztatta
el magát és mindenkit, akinek ez potenciálisan a látóterébe
kerülhet, hogy szép nagy piros betűkkel írta
fel az
Országház elé angol nyelven:
AZ ELNÖKÜNK EGY TELJES KATASZTRÓFA. (OUR PRESIDENT IS A COMPLETE DISASTER.)
Hogy
egészen pontosan kire gondolhatott a nép kreatív gyermeke, az
valójában teljesen mindegy. Hogy az államelnök, vagy a házelnök,
vagy a miniszterelnök? Fontos ez? Nem fontos. Az érvényessége
tagadhatatatlan. Nem is rontanám el ezt a végszót Schmidt Máriával
(de, elrontom), aki cselhez, trükkhöz, kiskapuhoz folyamodva
kerülte meg a törvényt és harácsolt szép kis ingatlant magának.
Leegyszerűsítettem, de ez
a lényeg.
Akkor hát szép hétvégét mindenkinek, és ami a legfontosabb: 18
óra, Kossuth tér.
Mennyiben más a kínált kereszténység, mint egy másik bálvány imádása?
Benedikty
Béla | Ma
| 14:02
Egy
vásári mutatványost szeretnék bemutatni, bizonyára sokan
hallottak róla, de talán nem mindenki. Az Újszövetségben
lehet olvasni a történetét, az Apostolok cselekedeteiben
(8,9-24). Ideteszem, hogy ne kelljen keresgélni.
Egy
Simon nevű ember pedig már előbb gyakorolta abban a városban az
ördögi tudományt és elámította Samária népét, magát valami
nagynak állítván:
Kire mindnyájan figyeltek, kicsinytől nagyig, mondván: Ez az Istennek ama nagy ereje!
Azért figyeltek pedig rá, mert sok időn át az ördögi mesterségekkel elámította őket.
De miután hittek Filepnek, a ki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok.
És Simon maga is hűn, és megkeresztelkedvén, Fileppel tarta; és látván, hogy jelek és nagy erők lesznek, álmélkodik vala.
Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten ígéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost;
Kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Lelket
Mert még senkire azok közül nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.
Akkor kezeiket reájuk veték, és vőnek Szent Lelket.
Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Lélek, megkínálá őket pénzzel,
Mondván: Adjátok nékem is ezt a hatalmat, hogy valakire vetem kezeimet, Szent Lelket vegyen.
De Péter monda néki: A te pénzed veled együtt veszszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető.
Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban, mert a te szíved nem igaz az Isten előtt.
Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik néked szívednek gondolatja.
Mert látom, hogy te keserűséges méregben és álnokságnak kötelékében leledzel.
Felelvén pedig Simon, monda: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, a miket mondtatok, reám ne jőjjön.
Kire mindnyájan figyeltek, kicsinytől nagyig, mondván: Ez az Istennek ama nagy ereje!
Azért figyeltek pedig rá, mert sok időn át az ördögi mesterségekkel elámította őket.
De miután hittek Filepnek, a ki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok.
És Simon maga is hűn, és megkeresztelkedvén, Fileppel tarta; és látván, hogy jelek és nagy erők lesznek, álmélkodik vala.
Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten ígéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost;
Kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Lelket
Mert még senkire azok közül nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.
Akkor kezeiket reájuk veték, és vőnek Szent Lelket.
Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Lélek, megkínálá őket pénzzel,
Mondván: Adjátok nékem is ezt a hatalmat, hogy valakire vetem kezeimet, Szent Lelket vegyen.
De Péter monda néki: A te pénzed veled együtt veszszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető.
Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban, mert a te szíved nem igaz az Isten előtt.
Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik néked szívednek gondolatja.
Mert látom, hogy te keserűséges méregben és álnokságnak kötelékében leledzel.
Felelvén pedig Simon, monda: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, a miket mondtatok, reám ne jőjjön.
Mielőtt
részletezném, hogyan kerül a bibliai Simon története I.
István és a kereszténység megtárgyalásához, hadd
hívjam fel a figyelmüket egy olyan érdekességre, amivel a
Biblia-magyarázók nem foglalkoznak, még az is lehet, azért, mert
nem veszik észre. A Simonról szóló passzus elején az olvasható,
hogy „sok időn át az ördögi mesterségekkel elámította
őket”. Aztán jött először ez a Filep nevű (azaz
Fülöp), vele Péter és János, és azok elkezdtek keresztelni,
aminek a következtében mi történt? …”csak meg voltak
keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor kezeiket reájuk veték, és
vőnek Szent Lelket.” Vőnek, azaz vesznek. Szent Lelket.
Kézrátétel következtében. Ami attól a pillanattól, hogy valaki
meg van keresztelve, már nem „ördögi mesterség”,
hanem? Mondjuk isteni csoda. Kézrátétel és máris vesznek, pedig
a kézrátétel előtt még nem akartak Szent Lelket venni. Mégis
más, nem? És mint ilyen, az nem eladó. Naná, hogy nem, majd éppen
egy ilyet hagyunk nyerészkedni, mint ez a Simon.
Hoztak
is „hamar” egy kánonjogi törvényt, a 451. évi
khalkédoni zsinat második kánonja tiltotta és nevezte
meg az egyházi javakkal való nyerészkedést, attól fogva
ezt szimóniának nevezik, ami azt jelenti, hogy az
egyházi javakkal való nyerészkedés tiltott, az már nincs leírva
az egyházi paragrafusban, hogy ez csak a pápa és a legfelső
papság joga (lásd vatikáni bank és egyáltalán, a katolikus
egyháznak a voltaképpen felmérhetetlen vagyona). Az már tényleg
csak az igazi ínyencek számára fenntartott vallásfilozófiai
pikantéria, hogy a keresztény gnózis atyja, na
ki? Hát persze, hogy Simon (ez a gnózis nem a
hellenisztikus kor gnosztikusainak folytatása), ennek a tételnek a
Simon által való meghatározása úgy hangzik: „kiválasztottakban
él az isteni szikra, a lélek be van börtönözve a testbe, ahonnan
ki kell szabadulnia szigorú aszkézis vagy a testet elemésztő
kicsapongás révén”. Akkor most mit gondoljunk erről a
Simonról? Behódolt (kiválasztottakban él az isteni szikra)
vagy csak úgy tett, hogy a magukat isten által felkentnek tartók
ne bántsák (a testet elemésztő kicsapongás révén)?
Mégegyszer:
az időpont 451. A helyszín Khalkédon, a Boszporusz partján,
voltaképpen a fővárosnak egy külterülete. A mi első királyunk
mamája majdnem pontosan 500 esztendővel később ugyanott, a
Boszporusz partján keresztelkedett meg, ez csak azért fontos,
mert Saroltról azt tartják a krónikák, hogy nemcsak
nagyon szép volt, hanem nagyon okos is (Koppány nem lett volna
annyira vehemens a levirátus érvényesítésének
követelésekor, ha egy csúf és buta asszonyt kellett volna
befogadnia). Ezenkívül István három legendája közül a Kis
legenda szerint Géza taníttatta a fiát, az ifjú herceg
tudott írni-olvasni, beszélt latinul, és – bár a
történelemtudomány ilyesmivel nem foglalkozik – elképzelhető,
hogy beszélgetett az anyjával is. Azaz több helyről is
értesülhetett a szimónia elnevezésű kánoni
törvényről.
Na
jó. Mindjárt innen folytatjuk, de most már el kell mondanom,
hogyan kerül ide Simon mágus, mikor legutóbb azt
ígértem, foglalkozunk kicsit a kereszténységgel. A
kereszténységről Istvánnal kapcsolatban értekezni, első
királyunkról ítéletet mondani, tetteit bármi módon értékelni
ezer évvel későbbi ismereteink „magasából” nemcsak
tudománytalan, nem is elegáns dolog. „Meghonosította a
kereszténységet, a nyugatot választotta, megteremtette a
keresztény államot, előremutató cselekedetei a magyarság
európaiságát gyökereztették…” meg az effajta szövegek a
legújabbkori történetírás summázatát hordozzák, mi már
tudjuk, milyen nagyszerű tett volt, meg is mondjuk mindenkinek,
elsősorban beleverjük a serdületlen ifjúság fejébe, aztán
csodálkozunk, ha nem érdekli őket, mert unják, mert nem értik,
csak azt érzik, hogy ez így hiányos, ennélfogva hamis. Mi itt a
20-21. században tudunk egy csomó mindent a rengeteg eszünkkel,
mert a dendrológus kiszámította, hány celziusz fok volt a Bjelaja
folyó partján, a szénizotópos kormeghatározással
megállapíthatjuk a használati tárgyakról, hogy volt-e bögre
balkezeseknek, csak egyet nem tudunk: mit tudott István. Mit
ismerhetett az őt körülvevő világból, minek az alapján
tájékozódhatott például arról, mi a kereszténység és mire
lehet használni. Olvashatta-e a Bibliát, és hogyan értesült
például a „kalandozásokról”.
Tételezzük
fel, hogy tudott olvasni, és kellőképpen érdekelték a világ
dolgai. A tetteiből arra kell következtetnünk, hogy vágyott a
tudásra. A Vulgata (a latinra fordított Biblia) az
5. század elején már elkészült. Arról nincs forrásunk, hogy
volt-e könyvtára Istvánnak, de arról van, hogy származott tőle
írás (ahogyan a múltkor már mondtam, mindegy, ő írta-e vagy
valamelyik papja), valamint arról is, hogy nagy volt a forgalom a
fejedelmi, majd a királyi udvarokban, Nyitrán is, Székesfehérváron
is (a nyitrai dukátust 14 éves korában kapta meg, egy olyan
jelentős hercegségnek, mert annak kellett lennie, ahová Géza az
utódjának szánt fiát küldi, bizonyára volt alapító okirata,
és azzal együtt mindenféle egyéb olvasnivaló). Esztergom pedig
régi városnak számított, Salvio Mansio a Római
Birodalom legszélén állt, de István előtt 850-900 évvel
még Marcus Aurelius is ellátogatott oda, sőt
állítólag ott írta az Elmélkedések egyik
fejezetét – az érsekségnek elvileg kellett birtokolnia
mindenféle iratokat. Az Országos Levéltárban és Pannonhalmán
vannak a 11. századból származó esztergomi levelek, ezek között
olyanok is, amik még István idejében íródtak. Ezenkívül
nemcsak nála forgott az idegen, ő is járt itt-ott, elment például
megnősülni, egyes hírek arról szólnak, hogy az esküvőt a kölni
dómban tartották, más feljegyzések szerint a
bajorországi Scheyern kastélyában, utóbbi azért
is érdekes mint a magyar történelem egyik helyszíne, mert innen,
ascheyerni grófok leszármazottjaként ered
a Wittelsbach-ház, egy másik magyar királyné,
egy valamivel több, mint 800 évvel későbbi, Erzsébet
nevű (bizonyos Sissy) családja.
Naszóval.
Említettem már, hogy feltételezésem szerint István beszélgetett
a mamájával, ehhez hasonlóan azt is elképzelhetőnek tartom, hogy
a feleségével sőt a rokonságával is szóba állt, és
valószínűleg nem pusztán az időjárás volt a téma, lévén nem
túlságosan ingergazdag a korabeli környezet, feltételezhetően
előkerültek az uralkodással, valamint az uralkodást körülvevő
eszmékkel kapcsolatos kérdések. Ha tehát mégsem tudott olvasni
(nem hiszem), az esküvői lagzin feltétlenül nem lehetett
elmellőzni a német-római császárságnak Nagy Károly (742-814)
óta állandóan napirenden lévő, egyik legfőbb fejfájásának,
az invesztitúrának a problémáját. A
legközelebbi rokonság illetékességéhez nem férhet kétség, ki
lehetett volna autentikusabb személy ennek a kérdésnek a
megtárgyalásában, mint maga a német-római császár, aki
történetesen Gizella fivére, azaz István sógora.
Az invesztitúra beöltözést, tágabb értelemben
beiktatást jelent (azonos szótőből – vestio, vestitis –
származik az invesztíció, magyarul befektetés,
beruházás, sőt a vesztibulum, vesztibül, első
jelentésben előcsarnok, de ruhatár is, ahol letesszük a
nagykabátot, mielőtt belépünk) az invesztitúrával kapcsolatban
kialakult konfliktust meg az okozta, hogy ki gyakorolhatja a püspökök
kinevezésének (az invesztitúrának, beöltöztetésnek)
a jogát, a pápa vagy a császár, és bár én utólag sem képzelem
magam döntőbírónak, azért az csak számít valamit, ki
adományozza a kinevezéssel együtt járó birtokot. Tessék
elképzelni egy lehetséges dialógust II. Henrik német-római
császár (Gizella bátyja) és I. István magyar (hamarosan) király,
egyelőre még fejedelem között:
– Mit
szólsz, kedves Pistám, ez a János (XV.
Jánosról jár a szó, az akkori pápáról)
még mindig azt képzeli magáról, hogy ő akkora nagy hatalom,
akinek joga lehet beledumálni a világi dolgokba. Nem képes
disztingválni, miszerint más a kinevezés és más a beiktatás.
– Jól
tudom – kérdezi ekkor István -, hogy a püspöki birtok nem Isten
ajándéka?
– (Henrik
elneveti magát) Jól
tudod, Pistám, nagyon is jól tudod, kedvelem az iróniádat, bizony
a birtokot én adom, a teljes birodalom területén.
És
így tovább. István fejedelem már korábban is elgondolkodott,
midőn a mamájával a szimóniáról cserélt
eszmét, hogy ugyanis ez a szent fogalom, ez a gyönyörű
kereszténység nem is annyira szent és nem is annyira fogalom, mint
amilyennek első pillantásra látszik. A közelmúltban említette
valaki azt a hullazsinatot is, az sem tetszett, bár
akkor még csak egy lappangó rossz érzést okozott. Vagy száz éve,
valamikor a 890-es években a spoletói párt támogatásával,
a párt érdekérvényesítő képességének növelése céljából
egy igencsak agilis spoletói herceget neveztek ki
püspöknek, Formózusz nevű pápa szentelte föl.
Aztán ez a pápa Itália királyává, majd császárává
koronázott egy másik, az előbbinél valamivel kevésbé agilis
spoletóit, Guidót, mert egyedül nemigen mert
szembeszegülni a spoletói párttal, de ármányos módon
közben Arnulffal, a keleti frank királlyal tárgyalt
Itália (és benne elsősorban a spoletói párt) megsemmisítéséről
és a pápaság egyeduralmának kiküzdéséről. Mikor Guido
meghalt, Formózusz királlyá koronázta Arnulfot, a keleti frankot,
elveszejtve ezáltal a spoletóiak politikai befolyását, aztán
Formózusz pápa is meghalt. Aztán jött még egy pápa, az is hamar
meghalt, és akkor a korábban püspökké szentelt, igencsak agilis
spoletói megmozgatta a köveket is, hogy ő legyen a pápa –
és VII.(egyes források szerint VI.) István néven
ő lett. Felmerült benne a kérdés, hogyan tudna ő mint az
ellehetetlenített spoletói párt változatlanul hűséges
korifeusa bosszút állni a mindenhatóvá vált pápaságon úgy,
hogy közben ő a pápa. Összehívott egy zsinatot. Kihantoltatta
Formózusz pápa holttestét, felöltöztette teljes pápai díszbe,
és felültette a pápai trónra. Aztán elkezdődött a tárgyalás
védővel, vádlóval, perbeszéddel. És a zsinat bűnösnek találta
Formózusz pápát. Az ítélet: minden döntését és intézkedését
semmissé nyilvánították, törölték a pápák sorából.
Letépték a ruháját, levágták két ujját, amikkel áldást
osztott, végighurcolták Róma utcáin, aztán a Tiberiszbe lökték.
Az
ember ebbe belegondol, midőn éppen a kereszténység felvételén
gondolkozik, és még akkor is elborzad, ha fejedelem, ha hamarosan
király lesz, pedig az effajta álláshoz erős gyomor kell.
Aztán
megint valaki más (talán éppen Vazul gúnyolódott vigyorogva a
már fontolgatott kereszténységgel) említette a pápaságnak
„pornokrácia” névvel jelölt korszakát, ez olyan 50-60
évvel ezelőtti történet lehetett. Egy Marozia nevű
nő körül forogtak az események. Theophylactus pápai
kincstárnok lánya a szépségének és vagyonának, de leginkább
kiváló szellemi képességeinek tulajdoníthatóan olyan
befolyással bírt a kor politikájára, amit nem lehetett
elhallgatni, pedig sokan szerették volna. Köztük Marozia két fia
is, II. Alberich spoletói herceg és a később
pápává szentelt XI. János. Marozia már 15 éves
korában III. Sergius pápa szeretője volt, ebből
a viszonyból született XI. János, aztán férjhez ment különféle
őrgrófokhoz, majd a Hugo nevezetű itáliai
királyhoz, ezenközben az Angyalvárba záratott egy pápát, majd
hamarosan úgy határozott, hogy inkább megöleti – nem csinált
titkot abból, hogy Itáliában ő uralkodik.
Henrik
az esküvői vacsorán említette a cluny szerzeteseket is,
István nem nagyon tudott figyelni, ez már sok volt. Hogy majd éppen
ezek a végtelenül puritán szent emberek fogják romba dönteni az
invesztitúra-háborúban nagy nehezen megnyert csatát.
– Szent
emberek? – kérdezte Henrik. – Egyetlen gazdasági épület
nincs se közel, se távol, nem dolgoznak, teljes semmittevéssel
telnek a napjaik, a laikus testvérek tartják el őket, nekünk ez
nem tetszik, a pápának tetszeni fog. Annyi pénzük van, mint a
pelyva…
Akár
így is történhetett. Egyvalami majdnem bizonyos, István nem egyik
pillanatról a másikra, minden megfontolás nélkül döntött. Ha
ennek a döntésnek a pillanatában nem ismerjük az ő múltját és
az ő jelenét, az egészből nem értünk semmit, az effajta
történetírásból nem jöhet ki más, csak ostoba nagyképűsködés.
Vagy ájult alázat, ami még rosszabb.
Tudjuk,
hogyan döntött, de nem tudjuk, miért. Mert sosem foglalkozunk
azzal, miket kellett mérlegelnie. Pedig ha minden ismeretünket oda
raknánk, ahol azoknak helye van, esetleg teljesebb képet kapnánk,
talán képesek volnánk megérteni a történelmünket, nem pedig
bebiflázni a sok fölösleges, fals, nagy többségükben hazug
adatot. A kereszténységnek a korban még igen rövid történetét
nem volt nehéz megismerni, ha valakit érdekelt a kérdés, Istvánt
pedig érdekelte. Hazajőve az esküvőjéről, valahol a Séd
völgyében nem azért ölte (vagy ölette) meg Koppányt,
mert az (egyes, engem meggyőző nyelvészeti kutatások szerint)
édes nagybátyja, de legalábbis közeli rokona felbosszantotta, és
hirtelen haragjában nekiment. Mire eljött az ideje ennek az
ütközetnek, el kellett tűnődnie a legfontosabb kérdésen:
Koppány miért Bizáncban keresztelkedett meg (már megint egy
zárójel, az általános iskolát elvégzett és az István
a királyon kulturálódott magyar lakosság úgy tudja, Koppány
pogány volt – nem volt, Konstantinápolyban megkeresztelkedett,
Konstantin császár lett a keresztapja, aki
által patrikiosz méltóságra emelkedett, ami a
későbbi főnemesnek megfelelő rang lehetett), és miért nem a
pápánál.
Istvánnak
volt elég ismerete és tapasztalata ahhoz, hogy belegondoljon,
mennyiben más a kínált kereszténység, mint egy másik bálvány
imádása, a valóságtól való menekülésnek egy másik fajtája.
Mit tudott volna mondani Koppánynak, ha beszélgetnek, miért nem a
tisztább és egyenesebb, majd azt mondtam, tisztességesebb
kereszténységet választja, hiszen mégis csak az ortodoxia az
egyetemes kereszténység egyetlen legitim letéteményese, ami nincs
beszennyezve a nyugati kereszténység önfelmentő dogmáival, ahol
nincsenek szimóniák, invesztitúra-harcok, hullazsinatok meg
mindenféle gazdasági és politikai csatározások – legalábbis
István úgy gondolhatta, mert azzal az eszmevilággal kevesebbet
törődött. Mert ő azért már korábban eldöntötte, legalábbis
hajlott rá, hogy eldöntse: a nyugati kereszténységet fogja
választani.
Volt
ugyanis egy lényegesen fontosabb és meghatározóbb szempont, mint
amilyen a kereszténység ideológiája.
Géza
ragaszkodott hozzá, hogy a fia a lehető legkorábban megtanulja a
hadviselés törvényeit és szabályait. Géza beszélt azokról a
lovas csapotokról, amik még nem sokkal István születése előtt
is bizonyos rendszerességgel elindultak a lenyugvó nap felé, és
hosszabb vagy még annál is hosszabb idő után tértek vissza.
Ahogy múlt az idő, egyre többen hiányoztak a hazatérők közül.
Géza
elmondta pontosan, hányan indultak el, és ahhoz, hogy ennyien
elindulhassanak, hány embernek kellett otthon maradnia, hány ember
volt képes megtermelni azokat a javakat, amikre egy lovas katonának
szüksége volt. Egyszer nagyon meg is dicsérte a fiát, amiért az
megkérdezte, miért nem előzte meg ezeknek a csapatoknak az
indulását a kémek kiküldése, hiszen a megkerülhetetlen szabály,
hogy a hadba indulók az ő jelentéseikre támaszkodnak. Mert ezek a
csapatok, válaszolta Géza, nem hadba indultak. Jó, hát akkor
rablóhadjáratra. Nem, mondta Géza, arra sem.
Kényes
ponthoz érkeztünk. Százvalahány évvel ezelőtt két nem kicsit
kártékony történész kitalálta a „kalandozások” kifejezést
azokra az akciókra, amikről különféle (főképp a német-római
császárságból származó) forrásokból tudunk, amik bizonyos
magyar lovascsapatoknak a nyugat felé induló „hadmozdulatait”
voltak hivatva elferdíteni és úgy félrevinni, hogy garantáltan
érthetetlenek legyenek.
Azért
nem mondom, hogy mindaz marhaság, amit a „kalandozásokról”
sokszáz év történészei összeírtak, mert egy ilyen műfajú
írásban, nem szabad csúnya szavakat használni, meg aztán mégsem
illik ennyi kiváló tudós ilyen iszonyatos mennyiségű munkáját
marhaságnak nevezni. Pedig különben az.
Legközelebbre
marad, hogy mik voltak ezek a „kalandozások”, és mi közük
volt a kereszténység felvételéhez, és legfőképpen milyen
hatással voltak a nemzeti önámítás kialakulására,
a kollektív gyávaságból fakadó, annak elleplezésére
használt kevélység, a gyűlölködés, valamint
a folyamatos hazudozás szüntelen ismétlődésére
napjainkig és tovább.
Hogy is van az a régi dakota mondás? Azért, mert valaki paranoiás, még nem biztos, hogy nem elmebeteg
Szalonna
| Ma | 11:57
Végre
magunk közt vagyunk. Megint bátran el kellett futnom a riporterek
elől.
Kakofóbiám
van a sok riporter okozta Zaytól. Ez nagyon érzékeny pontom.
White-fülű vagyok. Természetesen ettől függetlenül lehet engem
nyaltan bírálni. Azt mindenesetre kikérem magamnak, hogy nem
tartom a szavam! Ha például megígérem, hogy adok az oktatásra
100 milliárd forintot, az egészségügyre 200 milliárd forintot
akkor azt mind megtartom. Mármint a pénzt.
Jaj!
Lőrinc kedves, bocsáss meg! Nem akartalak így eltalálni ezzel a
hatalmas köteg közpénzzel. No, sebaj! Majd a Zacher meggyógyít.
Téged igen. Ne félj! Fájdalomdíj gyanánt megígérem, hogy te
nyered meg a Love me tendert is. Meg az összes maradék nyomtatott
sajtót. Hiába! Kinek a lap, kinek a lapné.
Tiborcz
vejem is ismer régi mondásokat. Egy szónak is ház a vége.
Illetve ahány ház, annyi lopás. Mondjuk már fogalmam sincs,
mennyi pénz jön be a dohányboltokból. Ennek megoldásaképpen
kötelezővé tesszük a traffik-pax használatát.
A
kátrányos helyzetű közmunkásokat kivezényeljük utat építeni,
úgyis az aszfalt szilva a kedvencük. Hogy legyen hol sokat
fogyasztaniuk, megrendezzük a töltészet napját. Hadd lássa
mindenki, hogy komprom-iszomképes vagyok! Lesz ott tinta-palinta.
Végre találkozok hű választóimmal. Majd öklendek a
szerencsének. Körbeisszuk Magyarországot, felkeressük az összes
szavazókört, hogy köszönetet mondjunk hű választóimnak. Ez
lesz ám a karika-túra!
Kell
is a mozgás. Nem véletlenül vezettük ám be a mindennapi
testnevelést. Fő az egészség! Hozzám is minden reggel jön a
személyes tormatanárom, és reggeli tormával kezdem a napot, de
ettől folyton könyvbe lábad a szemem. Pedig elvileg írni csak a
győztesnek szabad. Ennek ellenére a reggeli újság mindig
idegzuhanyként ér. Aztán bekapom a breakfast. Hogy mit eszem, az
puliszkatitok. Csak Szilárd tudja. Ő a kedvenc szakácsom. Mindig ő
is eszik velem, hogy megnyugodjak, nem mérgezték meg az ételem.
Hogy is van az a régi dakota mondás? Azért, mert valaki paranoiás,
még nem biztos, hogy nem elmebeteg. Vagy valami hasonló.
Szóval
Szilárdon látszik, hogy midig eszik velem, úgy néz ki, mint
valami dézsmapocok. De mostantól diétára kötelezem. Csak
gyümölcsöt ehet. Igaz, picit elszabadultak a gyümölcsárak, de
bevezetjük az áfonyagátat.
Csak
hogy megnyugodjanak a kedélyek az egészségügyet illetően, a
munkahelyeken bevezetjük a mindennapos kötelező orvosi vizsgálatot
bérvétellel. Egyébként már félig befejeztük az egészségügyi
reformokat. Kór már van, most már csak a házak kellenek. Nekem.
Mindenkié. Attól jobban érezném magam.
Nézzétek
meg Vlagyimirt, ő is milyen vitális! Még mindig milyen jól néz
ki. Bár úgy könnyű, hogy minden áldott nap a kozmetikusával
kimegy a tundra és szánkózik az Avon. Aztán meg jóga, jóga,
gilice. Így sosem fázik meg és nem lesz hapciáskodó.
Megnyugtatott, hogy amíg toljuk őt az EU-n belül, addig gáz lesz.
Ha nem, akkor is!
Én
igyekszem erre az esetre is felkészülni. Ezért is járok sokat
Svájcba meg Szingapúrba. Meg azért is, mert opporturista vagyok.
Ezekről a helyekről mindig interorbán beszélgetést folytatok
Ráhellel. Jaj, ez a lány! Folyton belém köt. De neki adom a
táncművészeti főiskolát, így majd nyugodtan fog tudni a Kán-kán
is csomót keresni.
Jó,
bár nem foglalkozom nőügyekkel, de tudom, hogy egy nőnek is
vannak nehéz napjai. De Ráhel erős, nem hagyja magát és tampon
marad. Borzasztó, hogy állandóan a ruházatával meg a kinézetével
foglalkozik. Mint Habony Árpi. Jobb kezében Gucci, a balon kabát.
Folyton ez a márkafüggőség! Tele van a fashion! Gyerekek, nem
mindegy mi van rajtatok, ha az 2 millióba kerül?
A
Rogán házaspár is magasan hordja az órát. Még arra is
megkértek, hogy változtassam meg a környezetükben a közterek
nevét. Ennek eleget is tettem. A címük mostantól Helikop tér 1.
Pedig
veszélyes dolog a repülés. Például sok volt Maléves
stewardessnek WizzAires lett a lába. Bizony, bizony, kimúlt
néhány nagy múltú vállalat. Méltóképpen búcsúztattuk őket.
Quaes-tort ültünk. És megvan a fő felelős is.
Matolcsy
Gyuri, merre vagy? Nagyot csalódtam benned. Tudom, ha egyenesen a
szemembe nézel, akkor tök részeg vagy, úgyhogy lebuktál.
Szedheted a sátorfádat. Kamat, kabát. Ne sírj, te mamlasz,
könnyes lesz a hátad! Látod? Kár volt cikizni Kövér Lacit, hogy
a portás zene a kedvence. Mégis csak ő a Párt Véder! Ki is jött
belőle, mikor iszogattak Botonddal, majd kicsit akadozó nyelvvel
annyit mondott boldogan:
–
Hukk!
Én vagyok az apád.
Na
de én sem feledkezem ám meg fiamról! Gáspár! Nem akarom,
hogy valláskárosodás érjen, ezért a Felház lesz az egyetlen
elismert történelmi egyház Magyarországon. Nyugi! Mariska már
dolgozik a történelmen. Egyedi ismertetőjelként minden felházas
épületen tem-plomba lesz, mégpedig atomplomba. Lesz majd a
katolikusoknál paplemente, de csak miután az érsek kipapolta a
zacsiját. Bár már nem megy neki úgy, mint régen, ő is
elkényelmesedett. Léhanapján lustálkodik. Bár heverendában
könnyű.
Utolsó
csapásként a kaotikus egyházra pedig betiltjuk a Mikulást,
úgyhogy Santa Close.
Nem
tudom, az EU mit fog szólni mindehhez, de nem is érdekel. Folyton
megpróbál minket összezavarni mindenféle Macron-ökonómiai
számokkal, de mi nem hagyjuk magunkat. Nézetgyököt vonunk, majd
előadunk nekik egy Szájer-fictiont.
Közben
itthon meg mindenféle civilek folyton közérdekű adatokat
igényelnek. Fujj! Aktasáskák. De a civilek ne feledjék, hogy a
törvényeket én hozom. Még ha nem is tűnik elsőre valami jogilag
megoldhatónak, bármikor elő tudok húzni a kabátom ujjából egy
jog-ászt.
És
végképp ne felejtse el senki, hogy aki keres, az halál!
bircanyeerow
Fideszesek és nem-fideszesek pontosan ugyanúgy szívnak
Tamás
Róbert | Ma
| 17:22
E
heti hír: a Nyílt Társadalom Alapítvány irodája Bécsbe
költözik. Csontos Csaba, a szervezet szóvivője azt mondta, ezért
döntöttek a költözés mellett, mert az ott dolgozó munkatársak
hazaárulónak, a társadalom ellenségeinek lettek kikiáltva, szar
a légkör, pocsékul érzik magukat itt.
Ezt
én teljesen meg tudom érteni, mert én is pocsékul érzem itt
magamat és rajtam kívül is van még néhány millió ember, aki
szarul érzi magát. Szintén hazaárulók és a társadalom
ellenségei lettünk, ahogy a Nyílt Társadalom Alapítvány – és
gyakorlatilag minden civil szervezet, kivéve a népdalköröket és
sakk egyletek munkatársait. Ez egy ilyen tetű ország lett.
Pontosabban nem az ország lett ilyen, hanem a légkör, amit a
kilencedik éve a hatalmat szorosan markoló maffia mérgez
folyamatosan. Nem tudom, mi a pontos meghatározása annak, amikor
egy párt hatalomban van, amikor minden eszköz a kezében van,
amikor rendelkezik az ország erőforrásaival, a médiát kézben
tartja, a törvényeket kény-kedve szerint módosíthatja, és
közben azzal van elfoglalva, hogy az ország polgárait egymás
ellen uszítsa. Nevezzük hazaárulásnak.
Évek
óta úgy óbégatnak a teljhatalom birtokában, mintha ellenzékben
kellene sínylődniük. Szar lehet nekik, ami egyáltalán nem baj.
Az viszont baj, hogy mindenki másnak is gyötrelmessé teszik az
életét. A saját híveiknek azért, mert szerencsétlenek minden
napja rettegésben és harckészültségben telik, a
nem-fideszeseknek azért, mert el kell tűrniük a hazugságokat,
rágalmakat és bizony bátran fenyegetve érezhetik magukat, mert
fenyegetve vannak. Ráadásként fideszesek és nem-fideszesek
pontosan ugyanúgy szívnak, hiszen ugyanazt a mérgezett levegőt
kell belélegezniük, ugyanazt a folyamatosan széthulló
egészségügyi rendszert és szar oktatást kapják, ugyanazokra az
üresen kongó stadionokra és egyéb látszatberuházásokra költik
az adóforintjaikat.
A
különbség csak annyi, hogy a fideszesek elhiszik, hogy jól és
egyre jobban élnek, a nem-fideszesek pedig tudják, hogy ebből egy
szó sem igaz. De pocsék dolog gyűlölni és pocsék dolog gyűlölve
lenni, pocsék dolog félni, meghunyászkodni, hazudozni. Talán
annyi különbség van a két csoport közérzetében, hogy a kormány
rajongótábora most boldog, mert úgy érzik, hogy győztek. Abba
nem hajlandóak belegondolni, hogy a saját honfitársaikat győzték
le, mert az mégis ciki lenne, ha teljes mélységében felfognák,
micsoda győzelem ez és mi lehet az ára, amit meg kell majd
fizetniük akkor is, ha nem akarják.
A
gyűlölt Soros-szervezet irodája kivonul az országból. Hurrá! De
akkor vajon szintén hurrá lesz, ha a fiatalok, a középkorúak, a
szakemberek, diplomások, értelmiségiek is egyre nagyobb számban
úgy döntenek, hogy hallgatnak a tanácsra, miszerint kívül
tágasabb? Értem én, hogy lehet majd annak is örülni, hiszen
újabb fényes diadal, de hamar jelentkezni fognak a következmények.
Nem
teljesen fedi le a valóságot, de nagyjából igen, úgyhogy csak
gondoljunk bele a békemenet összetételébe és a szombati tüntetés
résztvevőivel hasonlítsuk össze őket. Na, nagyjából ez az
ország jövője. A békemenetesek maradnak, a többiek mennek. Már
csak az a kérdés, hogy képesek lesznek-e békemeneték eltartani
önmagukat és az országot. Nekem nem úgy tűnt, mintha nagyon
nyüzsögtek volna a soraikban a tanult elmék. Ebben a kategóriában
náluk a menetet vezető néhány gáncsnélküli lovagnál meg is
áll az evolúció.
Márpedig
ennek az országnak erősen bebaszott, ha Bayer Zsolt, Széles Gábor,
Stefka István, Csizmadia, Lánczi, Fricz és hasonló kaliberek
alkotják a szellemi, vagy bármilyen tőkésosztályt. Márpedig ők
alkotják és amennyiben teljesül életük leghőbb vágya és
mindenki eltakarodik innen, aki nem hajlandó a maffiának dolgozni,
akkor ez így is marad. Sőt, súlyosbodni fog a helyzet. A harcias
békemenetelők pedig nem fogják érteni, miért élnek egyre
rosszabbul, miért rohad minden körülöttük, holott az előbb még
virágba volt borulva a komplett ország. Pedig nem, már régen
rohad az, csak fel kellene venni a másik szemüveget, mert a mostani
nem a valóságot mutatja. Fájdalmas lesz az ébredés.