Itt
a piros hol a piros
Előző cikkünkben megszólaltattunk egy olyan választókerületi pártvezetőt, aki ugyan mérsékelten fogalmazott, de amit mondott az elgondolkodtató volt. A tegnapi napon sajtótájékoztatót tartott melyre nem kapta fel a fejét az országos média, ám szerintünk mégis érdemes közzé tenni az elhangzottakat.
A Tolna Megye 1. számú választókerület MSZP elnöke fura dolgokra világított rá a sajtótájékoztatón. "Az ördög a számokban rejlik" - mondta. "Ebben a választókerületben szinte minden szavazókörben volt az MSZP-nek delegáltja, így a szavazás végeztével azonnal hozzájutottak a jegyzőkönyvekhez. Ebből számunkra világossá vált, hogy részükről tényeket és nem találgatásokat, feltételezéseket fogunk hallani mint más olyan országos támogatottságú pártoktól, melyek jegyzőkönyvek után siránkoznak, mert még arra is képtelenek voltak, hogy delegáltakat találjanak a szavazásra."
Mivel a sajtótájékoztatón nem tudtunk részt venni, így telefonos interjút készítettünk.
Mire jutottak a jegyzőkönyvekkel?
Kurtyán Ferenc - "Több olyan dologra, mely megmagyarázhatatlan számunkra. Mi a számokat vizsgáltuk elsősorban. Abból indultunk ki, hogy a jegyzőkönyvek kizárólag valós adatokat kell hogy tartalmazzanak. Természetesen nem a szavazatok számát vizsgáltuk mivel delegáltjaink benn ültek a szavazókörökben, hanem a választásra jogosultak számát. Ahhoz, hogy a választási eljárás alapelvei ne sérüljenek minimum az kell, hogy tudjuk egy adott választókerületben, hányan jogosultak szavazni a jelöltekre. Különben semmi értelme szavazásokat tartani.
Első körben összehasonlítottuk a választás előtt legyűjtött adatokat a jegyzőkönyvekre nyomtatott adatokkal. A választás előtt az NVI oldaláról legyűjtött közhiteles adat szerint a választókerületünkben a jelöltekre összesen 61 473 fő volt jogosult szavazni. Tehát ennyien rendelkeznek szavazati joggal, függetlenül attól, hogy itt helyben szavaznak-e, vagy átjelentkezéssel más helyen, esetleg külföldön.
Tehát ez az alapadat, melyet az NVI tett közzé a választás előtt.
Ezzel szemben a jegyzőkönyvekre előre rányomtatott adat szerint már csak 61 155 fő volt feltüntetve, vagyis 318 fővel kevesebb. Ez felkeltette az érdeklődésünket, ezért megnéztük az NVI weboldalán az adatokat.
A választás napján az NVI közhiteles adatai szerint 62 572 fő volt megjelenítve, vagyis ennyien voltak jogosultak a választókerületben induló jelöltek közül választani bárhol is szavaznak. Vagyis 1417 fővel többen, mint a jegyzőkönyv szerint."
Mit jelent ez?
"Mi sem értettük, ezért tovább vizsgálódtunk. Közhiteles adatnak az NVI oldalon megjelenített adatot tekintettük, ezért azt vettük górcső alá. Hát igen zavarba ejtő számokkal szembesültünk."
Megosztaná velünk?
"Eddig azt már tudjuk, hogy három különböző "közhitelesnek" tekintendő adatunk van a választókerületben a szavazásra jogosultak terén.
1. a választást megelőzően 61 473 fő
2. a jegyzőkönyvek szerint 61 155 fő
3. az NVI szavazásnapi adata szerint 62 572 fő
Ha nem muppet show-ként tekintünk április 8-ra, hanem felelősségteljes választásként, akkor már ez is megdöbbentő, ám az NVI további "közhiteles" adatai rátesznek erre még egy lapáttal.
Az NVI oldalán elérhető összesítő szerint a választásra jogosultak teljes száma
61 027 főre változott,
Azt gondolom ezekből az adatokból megállapítani a választásra jogosultak valós számát még Einsteinnek is becsületére válna."
Öt különböző adat ugyanarról a választókerületről elég képtelennek tűnik, mit lépnek erre?
"Először is tartottunk egy sajtótájékoztatót az összeférhetetlen adatokról, várva az Választási Iroda válaszát, hogy melyik adatot kell valósnak tekinteni. Másodsorban a vizsgálatot tovább folytatjuk, hiszen lehet hogy ez még csak a jéghegy csúcsa."
Kifogást nem nyújtanak be?
"Az egyik területi vezetőnk már megtette magánszemélyként, kérve a választási eredmény megsemmisítését, mivel a választás valótlan adatokon alapul."
Nem mindegy ez az eredmény szempontjából?
"Persze hogy nem. Ez egy országgyűlési választás volt, nem pedig egy közfelkiáltással tartott koronázás a Duna jegén. Az országgyűlési választás tisztaságát, lebonyolítását egyelőre még törvény szabályozza, így a leadott szavazatok csak akkor érnek valamit, akkor lehet rájuk jogot alapítani, ha maga a választás a törvényben előírt módon kerül megszervezésre, lebonyolításra. Kénye-kedve szerint senki sem változtatgathatja a szavazásra jogosultak számát, erre nincs jogi lehetőség most még. Mivel az alapadat - a választásra jogosultak száma - nem megállapítható a közhiteles adatokból, így a jegyzőkönyvek adatainak valóságtartalma sem garantált. Márpedig a jegyzőkönyvek valóságtartalma a minimum egy eredmény kihirdetéséhez, hiszen egy közokiratról beszélünk. Természetesen nem a szavazókörökben dolgozók a felelősek ezért - gondolom az eddig elhangzottak világossá tették -, hanem a törvényes választásért felelős legfőbb szerv, a Nemzeti Választási Iroda."
Ön szerint ez a választási eredmény semmis?
"Az NVI adatok alapján igen. És nem csak a mi választókerületünkben, hanem országosan. Sokak észrevették már, hogy április 8-án 18.30 és 19.00 óra között 105 ezer fővel megnőtt a választásra jogosultak száma, tűntek el szavazatok, stb.
Ez mindent megkérdőjelez, hiszen a törvényben rögzített választási alapelveket sértették meg a lehető legdurvább módon."
Nem lehet, hogy csak tévedés történt?
"De igen. Hatalmasat tévedtek azok, akik megajándékozták bizalmukkal a Fideszt. Igaz április 8-óta egy csapásra megszűnt a migráncsválság nem csak Magyarországon, hanem egész Európában, hiszen teljesen eltűntek a II. világháborús félelemkeltő propaganda híradók a kormányzati médiákból, mintha egy csapásra megoldódott volna minden a magyarországi választással.
Komolyra fordítva, ha ennyire lehet csak alapozni a függetlennek mondott NVI közhiteles adataira, akkor teljesen mindegy hányan és hova szavaztak, az eredményt semmissé kell nyilvánítani.
Ideje új választást kiírni és nemzetközi felügyelet mellett törvényesen dönteni, ki vezesse az országot."
Sevaster1: Előre lezsírozva
A magyarországi választásokról. Kim Lane Scheppele professzorral, a Woodrow Wilson Közügyek és Nemzetközi Ügyek Iskola és a Princeton Egyetem szociológusával március 19-én készült a következő interjúrészlet. Az önkényuralmi rezsimek, valamint a magyar politika és jog szakértőjeként már akkor tudta a magyarországi választások eredményét, és el is magyarázza nekünk, hogyan működik az új választási rendszer.
Oldalamon továbbra is főleg előremutató videókkal szeretnék foglalkozni, de úgy gondolom, hogy a politika mindannyiunk ügye, nem szakadhatunk el teljesen attól, hiszen meghatározza mindennapi életünket, egymással szembeni kapcsolatainkat, és döntésekre kényszerít bennünket. Nem foglalok állást egyetlen párt mellett vagy ellen, hiszen ahogyan eddig is, most is az az elvem, hogy a pártok csak megosztanak bennünket. Mégis fontosnak találom ezt az interjút, mert minden embernek joga van tudni, hogy becsapták. Most is, ahogyan eddig is olyan sokszor. Túl kell lépnünk azon, hogy "fentről", pártoktól várjunk megoldást, és rá kell ébrednünk arra, hogy politikusaink felelősséggel tartoznak velünk szemben, ők a mi "alárendeltjeink", és mi vagyunk a megbízóik. Mi vagyunk a valódi döntéshozók, ezért nem szeretjük, ha lóvá tesznek bennünket. Bízom benne, hogy a jövendő nemzedékek már nagyobb felelősséget vállalnak maguk iránt, ismerik jogaikat és kötelezettségeiket, és nem fogják hagyni, hogy gyerekként, alattvalóként kezelje őket a ranglétrán felkapaszkodó politikai elit. A fiatal nemzedéké a jövő, döntsetek okosan.
Orbán választási csalását tanú bizonyítja
Orbán választási csalását tanú bizonyítja - A witness proves Orbán's electoral fraud
VÁLASZTÁSI CSALÁS 2018. Szemfényvesztés - Spiritual Tv. 59. Adás.
Volt rendőri vezető: Gyárfásra utalt a legtöbb gyanús körülmény
PS Mozi: Tasnádi Gyárfásra vallott - M1 - Ma reggel, 2014.04.04.
Az amerikai nagykövetség is támogatja a kormányellenes tüntetést
Az
Egyesült Államok budapesti nagykövetsége Twitteren közölte,
hogy szolidaritást vállal azokkal a civil szervezetekkel, melyek
külföldi finanszírozottságuk miatt a hatóságok látókörébe
kerültek. A liberálisok nagy reményeket táplálnak a holnapi
tüntetéssel kapcsolatban – egyesek több ezer amerikai katonát
hívnának az országba, mások szerint a “felszabadító amerikai
tankokat” kellene beküldeni Budapestre.
“A
civil társadalom tagjai olyan állampolgárok, akik a hazájukat
jobb hellyé akarják tenni. Az Egyesült Államok elítéli a
Figyelő próbálkozását, hogy megfélemlítse ezeket az
állampolgárokat” –
áll az Egyesült Államok budapesti
nagykövetségének Twitter-bejegyzésében,
mely egy napilap nemrég megjelent cikkét véleményezte.
A Figyelőnevű
lap egy politikailag aktív amerikai milliárdos hálózatához
köthető személyek névsorát közölte, aki Európa-szerte több
száz alapítványt és civil szervezetet finanszíroz, hogy
befolyásolja a közvéleményt és a kormányok politikáját –
erre reagált a követség, egy nappal azelőtt, hogy ismeretlen
hátterű Facebook-csoportok az utóbbi évek legnagyobb
kormányellenes tüntetését tervezik megtartani.
A
444.hu azonban láthatóan kevésnek tartotta az amerikai
nagykövetség “listázással” kapcsolatos kiállását, mert
említette, hogy korábban mi mással kapcsolatban mutatta ki
támogatását az USA budapesti képviselete.
“Az
egyetem elleni támadás idején az amerikai külügyminisztérium
már egyértelművé tette az álláspontját: a CEU elsőrangú
akadémiai intézmény, amit az Egyesült Államokban és
Magyarországban akkreditáltak, a diákjai és alkalmazottjai száz
országból érkeztek” – írták.
A
liberális újság 2016. január 21-től működtet előzetes
cenzúrát a honlapon megjelenő hozzászólásokra vonatkozóan.
Ennek alapján nem megengedett többek közt G. Soros tevékenységének
kritizálása, de a kommenteket olvasva láthatjuk, hogy az
olvasók szabadon
értekezhetnek vezető politikusok meggyilkolásáról, és arról,
hogy a kormány elmozdítása után több ezer amerikai katonát
kellene hívni az országba.
A tisztánlátás végett: Belesétál végső csapdájába a liberalizmus
Az
alábbi, a Hídfő hírportálom megjelent remek írást tekintheti
mindenki a Betyársereg és az Erő és Elszántság Mozgalmak
hivatalos állásfoglalásaként is, a szombati Budapestre tervezett
tüntetés kapcsán.
Liberális
pártok és külföldről finanszírozott civil szervezetek
tüntetése Budapesten.
Lezajlott
egy országgyűlési választás, melyen évtizedes távlatokban
tekintve is kiemelkedően magas volt a részvételi arány. Ha
történtek is kisebb szabálytalanságok, a kormány demokratikus
legitimitása megkérdőjelezhetetlen. Amelyik ideológia most utcára
küldi híveit, a demokrácia ellenségévé válik; ezért akarják
a hazafiakat utcára küldeni – saját maguk helyett – a
liberálisok.
Ez
a demokratikus legitimitás elsődleges viszonyítási pont, mert a
fejlett világban demokráciák működnek, tehát ideális esetben
nem az az erő jut kormányra, amelyik hatékonyabban tud
macskaköveket hajítani és rendőrökkel verekedni, még ha nagy
tömegben elvegyülve is teszik mindezt.
Miközben
folyamatban van az új kormány megalakulása, a Magyarországon
jelen lévő szellemi irányzatok meghatározó alakjai döntést
hoznak a túlélésről vagy halálról. A vas megmunkálói
létrehozták és jó feszesre vonták ezt a kerítést, ami el fogja
dönteni, melyik ideológia kell megsemmisüljön, és milyen értékek
lehetnek részei az új Magyarországnak.
A
kerítésnek két oldala van: támogatja-e egy eszmei irányzat a
társadalmi többség akaratát és a demokratikus legitimitást, az
ország szuverenitását, avagy nem támogatja.
A
nemzeti radikalizmus és a hagyományos értelemben vett
szélsőjobboldal meghatározó alakjai látszólag döntést hoztak
arról, hogy a jobboldali értékek részei kell maradjanak az
elkövetkező évtizedek Magyarországának. Ebben a pillanatban a
demokratikus legitimitást támogatják, hogy átmentsék az általuk
vallott értékeket a következő évtizedekbe. Ugyanakkor, akik a
demokratikus renddel szemben, utcai erőszakkal akarnak kormányra
jutni egy ilyen részvételi arányú országgyűlési választás
után, közszemlére tett bűnözővé válnak, és magukkal rántják
a történelem szemétdombjára mindazt, amit képviselnek.
Ez
a kerítés két oldala.
A
“felvilágosultság”, a liberalizmus, a “haladó gondolat” és
hasonlók képviselői épp döntéseket hoznak arról, hogy elkezdik
megvalósítani mindazt a primitív barbarizmust, ami az általuk
képviselt ideológiát valójából jellemzi. Macskaköveket akarnak
hajítani, rendőrökkel akarnak verekedni, utcai harcot akarnak és
lángokat. Általánosságban véve instabilitást akarnak. Nem
támogatják a demokratikus rendet, inkább erőszakos bűnözőként
magukkal rántanának a történelem szemétdombjára minden értéket.
Hibát követnek el, és nem szabad ebben megzavarni őket – de
részt venni sem szabad abban, amit művelnek.
A
most következő tüntetésullámokkal, az utcai erőszakkal – a
demokráciával szemben a legprimitívebb állati viselkedés
bemutatásával – a liberalizmus végleg kiírja magát a XXI.
század ideológiái közül. Normális ember nem akar olyan világban
élni, ahol a többség szavazás által kinyilvánított akaratával
szemben, erőszakos személyek bármelyik nap hatalomra juthatnak. A
stabilitásnak ez a foka az afrikai országokat jellemzi, ezt a
primitív afrikai politikai kultúrát akarják most meghonosítani
Magyarországon a Soros-aktivisták. Akik szerint nem négy évük
van hiteles arcokkal előállni és a választók bizalmát elnyerni,
hanem egy elveszített választás után kell kimenni az utcára és
tombolni, mint egy állat – a liberálisok -, azok épp ezekben a
percekben válnak potenciális politikusból bűnözővé. Ők
lélekben mindannyian afrikaiak, csak nincsenek ezzel tisztában.
Sokat
fordult a világ a rendszerváltás óta. A rendszerváltás után a
liberálisok óriási médiafölénnyel elhitették velünk, hogy ők
képviselik a demokratikus rendet, és a nemzeti radikalizmus, a
hagyományos értékeket képviselő jobboldali ifjúság egy
rendszerellenes erő, vagy maga a terrorizmus melegágya. Ma már ők
állnak az államiság oldalán, képviselik a stabilitást, szemben
a felforgatásra törekvő – államellenes – liberális
aktivistákkal. A liberalizmus a rendszer ellenségévé vált, és
ez a jobboldali gondolkodók józan belátásának köszönhető.
Készülődik
a nagy kormányellenes tüntetés, de közvetlen a választások után
olyan ez a helyzet, mint egy nagy iratmegsemmisítő – ami a
demokratikus legitimitással szemben most utcára vonul, az a
rendszer ellenségévé válik, és az állam ellenségévé teszi az
ideológiát, amit képvisel. Nem véletlen, hogy a balliberális
gondolkodók pont egy jobboldali pártot próbáltak befolyás alá
vonni és bevonni az államellenes felforgatásba: magukkal akarnak
rántani minden értéket. Azt akarják, hogy hazafiakat mutogassanak
terroristaként a médiában – ahogy ezt ők tették hosszú éveken
át -, és ne a Soros-pribékeket. Ha a radikális jobboldalt nem
tudják bevonni az államellenes felforgatásba, a liberalizmus
napjai meg vannak számlálva: minél több erőszakos bűncselekményt
követnek el a tüntetéseiken, annál inkább ország-világ számára
egyértelművé válik, hogy a liberalizmus egy agresszív ideológia,
ami a XX. századból maradt ránk.
Hidfo.ru
KUBATOV KOPASZAIVAL TENNÉ ERŐSZAKOSSÁ A FIDESZ A MAI TÜNTETÉST?
Portálunk
információi szerint fideszes provokátorok arra készülnek, hogy
erőszakossá tegyék a ma esti tüntetést.
Az
Alfahír úgy értesült, hogy Kubatov Gáborhoz, a Fidesz
pártigazgatójához és alelnökéhez köthető provokátorok arra
készülnek, hogy
beépüljenek
a ma esti tüntetés résztvevői közé és erőszakossá tegyék a
megmozdulást.
Ahogy korábban
is írtuk,
a Fidesznek elemi érdeke saját választói és a viálg
közvéleménye előtt azt a látszatot kelteni, hogy a lehetséges
választási csalás miatt elégedetlen emberek csupán erőszakos
csőcselék, akik "képtelenek elfogadni a demokratikus
választáson elszenvedett vereséget".
Az
alantas eszközökkel és erőszakkal való beavatkozás eddig sem
állt távol Orbán Viktor rendszerétől, emlékezzünk: 2016-ban is
a Fradi Security-hez köthető, büntetett
előéletű kopaszokkal akadályozták
meg egy ellenzéki népszavazási kezdeményezést.
Azt
is érdemes felidézni, hogy a választás előtt Szabó "Szőke"
Ferenc, a Kubatov Gábor kedvenc gyilkosaként elhíresült egykori
"szurkolói koordinátor" lerántotta a leplet a hasonló
manőverekről. A rettegett verőember meglepő részletességgel
leplezte le a kormánypárt munkamódszereit, ezekről alábbi
cikkeinkben olvashat:
KITÁLALT AZ EMBERÖLÉSÉRT ÜLT SZŐKE: "FELSŐ KÖRÖKBŐL UTASÍTOTTAK, HOGY VÉDJÜK A FIDESZ-SZÉKHÁZAT, VERJÜK SZÉT A FRADI-EDZŐT ÉS KASSAIT"
Alaposan
kitálalt a Privátkopónak Szabó "Szőke" Ferenc, a Fradi
egykori rettegett "szurkolói koordinátora." Hogy ez az
állás többek között mit is jelentett, arról a korábban
emberölésért 10 évet ült férfi most beszélt először
nyilvánosan.
"Szőke" még
a kilencvenes évekből, szurkolói körökből ismeri Kubatov
Gábort, aki a Ferencváros élére kerülve több fontos megbízatást
is adott neki. Az elsőt 2013 márciusában, amikor a tervezett
Alaptörvény-módosítás ellen tiltakozó, a Fidesz székházába
behatoló diákokat szorították ki. A média akkor figyelt fel rá
először, ám Kubatov és ekkor még ő maga is határozottan
tagadta, hogy utasításra jelentek volna meg a Lendvay utcában. „A
Fidesz Magyar Polgári Párt elkötelezett híveként, erkölcsi
kötelezettségemnek tartottam, hogy pártomat ebben a nehéz
helyzetben is támogassam!” -
fogalmazott öt éve Szabó.
"Kubatov Gábor közvetlen köréből felhívott egy ember, aki az elnök kérését tolmácsolva azt mondta, hogy azonnal szedjem össze a csapatomat, és menjünk a VI. kerületbe, mert balhé van, megtámadták a Fidesz székházát. Azt az utasítást adta, hogy zárjuk ki - lehetőleg atrocitás nélkül - a tüntetőket"
-
mondta a Privátkopónak. A felkérésről minden bizonnyal Orbán
Viktor is tudott. "Szőke" elmondása szerint ugyanis
Kubatovot éppen akkor hívta a miniszterelnök, amikor mellette
állt, hogy "vonja
vissza az első sorból" Szabót,
hogy a média ne tudja őt lekamerázni. Ekkor azonban már késő
volt, egy csomó felvétel készült.
2013.
augusztus elején érkezett a következő sajátos felkérés.
"Szőkének" Kassai Viktor játékvezetőt kellett
volna "meggyőznie", hogy ne fújjon a Fradi ellen a
Ferencváros-Videoton meccsen.
"Egy-másfél héttel a meccs előtt kaptam egy cetlit a kezembe, rajta a meccs játékvezetőjének, Kassai Viktornak a neve, valamint tatabányai lakcíme és telefonszáma. Az utasítás az volt, hogy tegyek úgymond „családlátogatást” Kassainál, és fenyegessem meg, hogy ne fújjon a Fradi ellen"
-
mondta el Szabó, aki szerint az utasítás "a
legfelsőbb szintről" érkezett.
A "munkáért" 50 ezer forintot ajánlottak neki, ő
azonban nem vállalta.
Ugyanez
év decemberében a Ferencváros frissen kirúgott edzőjét, Ricardo
Monizt kellett volna távol tartani az Újpest-Fradi kupamérkőzéstől.
Moniz nagyon népszerű volt a szurkolók között, így Kubaotovék
attól tartottak, kínos lehet, ha megjelenik a lelátón.
"Két nappal az összecsapás előtt megbíztak, hogy egy társammal menjünk Moniz lakásához, ami a MOM Park mellett volt, és ha kilép az ingatlanból, brutálisan verjük össze, tegyük mozgásképtelenné - a fiatal magyar barátnőjével együtt. 100-100 ezer forint „sikerdíjat” ajánlottak fel, amennyiben a munkát elvégezzük. Másfél napot töltöttünk az autóban, mellettünk a „viperák” előkészítve, de - amint az később kiderült - a holland edző nem tartózkodott otthon, elutazott. Szerencséjére, ugyanis amennyiben nem így tesz, a kórházban végezte volna."
-
meséli a döbbenetes történetet "Szőke".
Szabó
Ferencet 2015 nyarán küldték el az Üllői útról. Szerinte akkor
kezdett el elfogyni a levegő körülötte, amikor nem volt hajlandó
Kassai Viktorral "elbeszélgetni" a Videoton-meccs előtt.
"Egyszerűen már nem volt szükség rám, kineveltem az utódomat, aki hátba támadott, eldobtak, túlléptek rajtam. Hiába védtem sok ügyben a hátsójukat, a hála ezeknél az embereknél ismeretlen fogalom."
-
panaszolja a bűnügyi portálnak Szőke. Ő és utóda konfliktusa
egyébként a későbbiekben lövöldözésig fajult.
A
Privátkopó megkereste Kubatov Gábort is, aki helyett Baranyai
Imre, a Fradi Biztonsági Szolgálat Kft., valamint a Ferencvárosi
TC biztonsági vezetője reagált. Az elnöknek címzett kérdésekre
érdemben nem válaszolt, a dolgot elintézte annyival, hogy Szabó
hiteltelen ember, akivel
"az általam irányított biztonsági szolgálat azért szakította meg 2015 nyarán az együttműködését, mert az illető, fogalmazzunk egyértelműen, hazugságok tömkelegével tévesztett meg mind engem, mind a klubot."
Megfér egymás mellett a CEU és a Kárpátia, ha Orbán leváltása a cél
Úgy
tűnik, Orbán Viktor rendszere összehozta a jobbikosokat és a
liberálisokat: a szombati kormányellenes tüntetésen jól megfért
egymással a CEU támogatása és a nemzeti radikalizmus. A
legfontosabb most az, hogy leváltsák a kormányt, minden más
részletkérdés – vélik a tüntetők. A felszólalók
legfontosabb követelése az új választások kiírása és az
ellenzéki pártok összefogása volt. Erről beszélt Gulyás
Balázs, a netadós tüntetések szervezője is, aki egyúttal
bejelentette, hogy egy hét múlva újra utcára hívják az
állampolgárokat.
“Jó
kérdés! Hát, furcsa” – válaszolta egy EU-s zászlóba
burkolózott srác a szombat esti kormányellenes tüntetésen,
amikor arról kérdeztem, hogyan élik meg, hogy jobbikosokkal
vonulnak Orbán Viktor rendszere ellen. Társával úgy látták,
hogy a jobbikosok is meg voltak szeppenve ebben a helyzetben.
Fotó:
Magócsi Márton
Ez
volt a “Mi vagyunk a többség! – Tüntetés a
demokráciáért” elnevezésű demonstráció legerősebb
motívuma: a több tízezeres tömegben egyszerre lehetett látni
jobbikos, árpádsávos és uniós zászlókat. Sokan jobbikos vagy
épp kárpátiás pólóban jöttek el a megmozdulásra, miközben a
tavalyi tüntetésekről ismerős civil szervezeteket és a CEU-t
támogató kitűzők is feltűntek. Jól megfértek egymás mellett a
Gyurcsány Ferencet szapuló feliratok és a választási csalást
hirdető transzparensek.
Hiteles a Jobbik néppártosodása
Az
előbb idézett srác szerint vannak olyan értékek, amelyek a
jobbikosoknak és a liberálisoknak is fontosak. Ilyen például a
jogállamiság és a demokrácia. Lehet, nem értenének egyet a
melegek jogaival kapcsolatban, de ezek jelenleg részletkérdések,
magyarázta. Fontos a sokszínűség, fontos, hogy a Jobbik is bent
legyen a Parlamentben.
Fotó:
Magócsi Márton
Mások
sem tartották ördögtől valónak, hogy a Jobbik is megjelent a
civilek által szervezett tüntetésen. “A közös cél
érdekében belefér, miért ne?” – kérdezett vissza egy
Momentum-szavazó, uniós zászlóval vonuló fiú. Szerinte a Jobbik
néppártosodása hiteles volt, és a Fidesz ma már sokkal inkább
szélsőjobboldali párt, mint a Jobbik. Vona Gábor lemondása pedig
gerinces húzás volt. “Gyurcsánytól is ezt vártam volna a
választások után.”
Hasonlóan
vélekedett az “ellentábor” is, legalábbis a tüntetés céljait
tekintve.
“Sorrendbe
kell tenni a prioritásokat” – vélekedett egy jobbikos pólóba
öltözött férfi, aki szintén Jobbik-szimpatizáns feleségével
ment ki a Kossuth térre Orbán Viktor lemondását követelni.
Fotó:
Magócsi Márton
“Orbán
leváltása most a legfontosabb, a részletekről később is lehet
beszélgetni” – jelentette ki. Ha leülnének egy sör mellé
beszélgetni, akkor rájönnének a liberálisok és a jobbikosok,
hogy több közös van bennük, mint gondolnák. A tüntetésen
elhangzottakban sem talált olyasmit, amivel ne tudna egyet érteni.
Csak a pártpolitika és az ideológia választja szét az embereket,
tette hozzá. “Büszkén vettem fel a jobbikos pólót, hogy
lássák, mi is itt vagyunk. Semmilyen atrocitás nem ért emiatt”.
Fotó:
Magócsi Márton
Egy
kisebb közjáték azonban jelezte, hogy nem mindenkinek volt könnyű
megemésztenie a jobbikosok jelenlétét. Miközben a jobbikos
férfival beszélgettem, odalépett hozzá egy nő, aki azt mondta:
“Nem volt könnyű olyan mellett menetelnem, akinek horogkereszt
van tetoválva a karjára”. Ezután békésen elbeszélgetett a két
fél, kiderült az is, hogy a nő párja cigány származású. A
férfi felesége azt is elmondta, hogy ők sosem értettek egyet a
párt radikális irányvonalával, a néppártosodás pedig
elkerülhetetlen volt. Nem lehet problémákat a szőnyeg alá
söpörni, de nem jelenti azt, hogy radikálisan akarják megoldani,
mondta.
Egy hét múlva újra tüntetnek
Bár
több párt is jelezte korábban támogatását és részvételét,
csak a Jobbik és a Momentum jelenléte volt látványos. A tüntetés
elején egy kisebb jobbikos csoport jelent meg “A nép nem
leváltható feliratú” molinóval. Emlékezhetünk, ez a szlogen
Simicska Lajos cégének hirdetőoszlopain jelent meg tavaly nyáron,
hivatalosan egy magánszemély megrendelésére.
Fotó:
Magócsi Márton
Momentumosok
is szép számmal vonultak fel, a párt elnöke, Fekete-Győr András
vezette őket. LMP-s, MSZP-s vagy DK-s zászlókat,
transzparensekkel viszont nem találkoztunk. Az ellenzéki
politikusok közül Hadházy Ákost, Szél Bernadettet, Juhász
Pétert és Kunhalmi Ágnest lehetett kiszúrni.
A
felszólalók legfontosabb követelése az új választások kiírása
és az ellenzéki pártok összefogása volt. Erről beszélt Gulyás
Balázs, a netadós tüntetések szervezője is, aki egyúttal
bejelentette, hogy egy hét múlva újra utcára hívják az
állampolgárokat.
Gulyás
Balázs I Fotó: Magócsi Márton
“A
legfontosabb, hogy új és tisztességes választást akarunk. Ez a
kormány felelőssége, és emlékeztetni fogjuk őket erre békésen
és tömegesen!” – mondta Gulyás. Vasárnap óta
rengeteget cikkezett a független sajtó a válsztási eredményekben
tapasztalható anomáliákról, de a szisztematikus, rendszerszintű
csalást kizártnak tartották az újságok. Gulyás is inkább a
választási rendszer visszáságairól és a kormány
médiatúlsúlyáról beszélt.
Gyetvai
Viktor I Fotó: Magócsi Márton
Gyetvai
Viktor, az év eleji diáktüntetések egyik szervezője
felszólította az ellenzéki pártokat, hogy kezdjenek tárgyalásokat
egymással, mert a Fideszt csak akkor lehet leváltani, ha
legközelebb egyetlen ellenzéki jelölt indul. Ezután magasba
tartott, világító mobilokkal skandálta a tömeg, hogy “Mi
vagyunk a többség!”, és zúgott az “Orbán, takarodj!” is.
Fotó:
Magócsi MártonElmaradt a provokáció
Azt
már a Facebook-eseménynél is lehetett látni, hogy sokan lesznek a
tüntetésen: több mint 38 ezren jelezték a részvételüket, és
további 85 ezer ember érdeklődött. Pontos számok nem ismertek,
de viszonyítási alapnak jó, hogy mire a Kossuth-tér megtelt, a
tüntető menet vége még az Operánál volt. Sokáig emiatt a menet
nem is indult el a térre, a szervezők be akarták várni a később
érkező tüntetőket.
A
szervezők a tüntetés előtt és alatt is hangsúlyozták, hogy a
megmozdulás erőszakmentes, és arra kértek mindenkit, hogy tartsák
be a jogszabályokat. A kormánymédia napokon át a “Soros-hívek”
őrjöngéséről és erőszakosságáról írt, az Origo szerint
egyenesen “anarchista provokációt” vízionált. Ebből semmi
sem valósult meg, az utolsó beszéd után a tömeg nagy része
békésen elszállingózott a térről. Egy kisebb csoport ugyan
a Parlament előtt maradt, de komolyabb balhé nem volt. Voltak, akik
az Oktogonhoz és a Lendvay utcai Fidesz-székházhoz vonultak,
rendőri beavatkozásra ott sem volt szükség.
Bíróság elé áll Ion Iliescu az 1989-es forradalom miatt
Jóváhagyta
Klaus Iohannis román államfő pénteken, hogy a legfőbb ügyészség
lefolytassa a bűnvádi eljárást Ion Iliescu volt elnök ellen az
1989-es forradalom ügyében.
A
katonai ügyészek másfél éve fújták le a port az 1989-es
aktákról, miután az Emberi Jogok Európai Bírósága
elmarasztalta Romániát, amiért nem szolgáltatott igazságot a
forradalom sebesültjeinek, illetve a halálos áldozatok
hozzátartozóinak.
Az
ügyészség szerint a kommunista diktátor elűzése után hatalomra
került új politikai és katonai vezetéshatalmának
megőrzése érdekében sok ember halálát eredményező fegyveres
diverziót szervezett,amely - emberiesség
elleni bűntettként - elévülhetetlen.
A
katonai ügyészség már 2016 decemberében bejelentette, hogy
emberiesség elleni bűncselekményekkel gyanúsítja az 1989-es
forradalom idején hatalomra került vezetést. A hatalmat Ion
Iliescu vezetésével magukhoz ragadó reformkommunisták szerveztek
több száz áldozattal járó diverziót Nicolae Ceausescu
kommunista diktátor elmenekülése után, hogy egy nem létező
ellenséget legyőzve, harci érdemeket szerezve igazolják
hatalmukat.
A vádhatóság eddig "ismeretlen tettes" ellen folytatott nyomozást, Iliescuttavaly márciusban tanúként hallgatták ki.Amikor távozáskor egy ott várakozó újságíró azt kérdezte: bűnösnek érzi-e magát, Iliescu kérdéssel vágott vissza. "Miért is? A román forradalomért? Lehetne azért egy kis ítélőképessége" - oktatta ki a volt államfő az újságírót.
A
korábbi nem hivatalos statisztikai adatok szerint1142-en
meghaltak, és 3138-an sebesültek meg.Túlnyomó
többségük a diktátor elűzése után, amikor a lakossággal
elhitették, hogy "terrorista" mesterlövészek lövöldöznek
az utcákon Ceausescu hatalmának helyreállítása érdekében.
A
88 éves Iliescu ellen tavaly júniusban már vádat emeltek a
"bányászjárásként" elhíresült, 1990. júniusi
erőszakos cselekmények ügyében, de a perben még nem született
ítélet. A jelenleg visszavonultan élő politikus 1990 és 1996,
illetve 2000 és 2004 között volt Románia államfője.
Szombaton ismét lesz Magyar Nemzet – szamizdat kiadásban, a kormányellenes tüntetés előtt
Ahogy
azt mi
is megírtuk,
szombatra „Mi vagyunk a többség!” címmel hirdettek
kormányellenes tüntetést az
Operához, ahonnan a tömeg átvonul a Kossuth térre. Az eseményre
péntek reggelig a Facebookon 33 ezren jelezték részvételi
szándékukat. A szervezők az alábbiakat követelik:
- A szavazatok újraszámlálását!
- Gyűlöletkampány helyett szabad sajtót, pártatlan közmédiát!
- Tisztességes választást! Új választási törvényt!
- Az ellenzék ne magával harcoljon, hanem álljon ki a többségért!
A
demonstráció elé a Magyar
Nemzet munkatársai
szerveznek egy
megmozdulást „A
Magyar Nemzet nem szűnhet meg!” címmel.
„Azt,
hogy a Magyar Nemzet sorsa mi lesz, ebben a pillanatban nem tudhatjuk
még biztosan. A szombat délután 4 órára a budapesti Pethő
Sándor utcába meghirdetett találkozónkhoz időzítve rendkívüli
számmal jelentkezünk. Vagyis: most szombaton biztosan lesz
nyomtatott Magyar Nemzet, még ha nem is teljesen a megszokott
formában. Küzdünk, utolsó lélegzetünkig! A lapot a megszokott
terjedelemben, húszezer példányban fogjuk kinyomtatni és
ingyenesen fogjuk terjeszteni. Aki el tud jönni a rendezvényre,
biztosan kap belőle, aki pedig tud, vigyen magával több példányt
is, terjessze környezetében” – írja
Facebook-oldalán György
Zsombor.
Az
esemény leírása szerint mindenkit várnak, aki „szerint a 80
éves lap értéket képvisel, aki szerint szükség van a valóság
bemutatására a pusztító kormányzati propagandával szemben, aki
nem akarja, hogy egy gyűlölettel teli világban, fojtogató
légkörben kelljen élnünk”.
A szervezők szerint jóval több mint 100 ezren vannak
Özönlenek
az emberek.
A
tömeg eleje már rég a Kossuth térre ért, mikor a vége még
mindig csak a kiindulóponton, az Operánál volt. "Hajrá
Magyarország, hajrá tömeg" skandálással nyugtázta ezt a
szónok. A színpadon azt mondták, azt akarják megmutatni, többen
vannak, mint a Békemenet.
A
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium előtt
nagyon durva a tömeg, a Nagy Imre tér felől már nem férnek
be az emberek, elkezdték eldugítani a Nádor utcát. A Kossuth tér
Jászai Mari tér felőli oldala még üres.
Azt
nem tudni, a rendőrök mennyien lehetnek, az egyik fotós
megkérdezte erről a műveletet irányító parancsnokot, mire azt a
választ kapta, "sokan."
A
tüntetők demokráciát és új választási törvényt akarnak.
Percről percre tudósításunkat itt találja.
© Faz
HIHETETLENÜL GYOMORFORGATÓ DOLGOT MONDOTT PÁLFFY ILONA A TEGNAPI TÜNTETÉSSEL KAPCSOLATBAN - EZT ÜZENI AZOKNAK, AKIK TEGNAP UTCÁRA VONULTAK: - LEGYEN KEDVES OSSZA MÁR MEG AZ, AKI FELHÁBORÍTÓNAK TARTJA KIJELENTÉSÉT!
A tegnapi
napon 2018.04.14-én tömegek vonultak az utcára és tüntettek a
negyedik Orbán-kormány ellen, nem csak Budapesten, hanem többek
között Győrben, Londonban és Berlinben is. A fővárosi
százezres tömegben a baloldali és liberális választók mellett
nagyon sok Jobbik-szimpatizáns volt felfedezhető. A tüntetők a
szavazatok újraszámlálását, a többséget kisebbségbe szorító
választási rendszer átírását, szabad sajtót és demokráciát
követelték. A demonstráció békésen zajlott.
Az este
folyamán felszólalók között elhangzottak olyan kijelentések
hogy: " A Fidesz a hazugság, a gyűlölet, a félelem és a
lopott vagyon pártja lett. A választáskor “brutálisan lejtett
a pálya”, és, ha a Fidesznek “van becsülete”, feloszlatja a
parlamentet és új választást írnak ki.
A
budapesti demonstrációval kapcsolatban megkérdezték az NVI
elnökét, Pálffy Ilonát is, hogy mit gondol a eseményről, aki
csak annyit mondott, hogy:
"Teljesen hasztalannak és felesleges erőlködésnek és időpocsékolásnak érzem a tegnapi tüntetést. Nem tudom mégis mire számítanak azok, akik az utcára vonultak. Ezzel nem fognak semmit elérni, bármennyire is szeretnék. Azt is vicces volt látni, hogy a szónokok egy pár perces beszédet is képtelenek voltak fejből elmondani. "
Nemsokkal
ezelőtt azonban már kitűzték a következő tüntetés időpontját
is, amelyet április 21-én tartanak 18 órától 21 óráig. A
szervezők még a mostaninál is nagyobb tömegre számítanak. Ez
nem is csoda, hiszen amióta kiderült a pontos időpont, már 5400
résztvevő és 17 ezer érdeklődő jelezte, hogy valamilyen
formában izgatja az esemény.
Nektek
vajon mi a véleményetek az NVI elnökének a nyilatkozatáról?
Írjátok meg kommentben!
ELTÁVOLÍTOTTA A FACEBOOK TOROCZKAI OLDALÁT (FRISSÍTVE!)
Egyelőre
a közzétételét vonta vissza, azaz véglegesen nem törölte,
ugyanakkor nem tudni, hogy meddig lesz elérhetetlen. Frissítés:
aznap este feloldották a tiltást, így ismét elérhető.
Toroczkai
László Facebook-oldala nemrég lépte át a 100.000 kedvelést. A
mai napon 104 ezer körül járt, amikor is a Facebook a közösségi
alapelvei megsértésére hivatkozva elérhetetlenné tette. Elértük
Ásotthalom polgármesterét, aki elmondta, hogy egyelőre még ő
látja az oldalát, azaz nem törlődött teljesen, és természetesen
panasszal élt.
Ezzel
a képpel köszönte meg nemrég, hogy ennyi feliratkozója lett
Ez
pedig a borítóképe volt
A
Facebook egyébként folyamatosan törli azokat az oldalakat,
amelyekről úgy dönt, hogy nem kívánatos, jogorvoslatra pedig
gyakorlatilag szinte semmi esély. Mi is többször számoltunk már
be arról, hogy vannak oldalak, amelyeket egyáltalán nem lehet
létrehozni, így például a Szent Korona Rádió mellett
a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom sem tud már
hosszú idő normálisan jelen lenni a közösségi oldalon, pedig
már volt, hogy a nevét számokra cserélte, cirill betűkkel írta
vagy csak a mozgalomra utaló kifejezéseket használt, de mégis
folyamatosan törlődik.
Frissítés: A
kedvelői elindítottak egy oldalt, ahol lehet majd követni a vele
kapcsolatos híreket. Ide
kattintva érhető
el.
Mintegy 100 ezer ember azt mondta, hogy részt vett a szombati tiltakozásokon Budapesten (REUTERS-BBC)
"Szükség
esetén vegyék el az antiszemita szülőktől a gyereket"
2018.04.15. harcunk.info
Amennyiben otthon a gyerekeket antiszemita gyűlöletre nevelik, az Ifjúságvédelmi Hivatalnak közbe kell lépnie - követeli a Német Rendőrszakszervezet.
Sok német iskolában a vallásos hátterű zaklatás és fenyegetés mindennapossá vált. Ennek visszaszorítása érdekében a mintegy 94 ezer tagot számláló Német Rendőrszakszervezet az Ifjúságvédelmi Hivatal erőteljesebb közbeavatkozását követeli. Egészen odáig is elmennek, hogy súlyosabb esetben a gyerekek gyámságba vételét javasolják. "Sok fiatal otthonról hozza magával az antiszemitizmust. Ha gyerekeket zsidógyűlölőnek nevelik, nem szabad visszariadni attól, hogy akár kiemeljék őket családjukból" - nyilatkozta Rainer Wendt, a rendőrszakszervezet vezetője az Augsburger Allgemeine című napilapnak adott interjúja során. Szerinte az antiszemitizmus elleni fellépés Németországban joggal állami feladat. Kijelentéseinek hátterében a közelmúltban tapasztalt esetek rejlenek. Így például egy berlini általános iskola egy másodikos diáklányát zsidó vallása miatt néhány iskolatársa halálosan megfenyegette, mivel nem hisz Allahban. A fiúk muszlim családból származnak.
Wendt egyetért a Kereszténydemokrata Unió parlamenti frakciójának vezetőjével, Volker Kauderral, aki nemrég azt javasolta, hogy kötelezzék az iskolákat antiszemita esetek központi regisztrálására és jelentésére. "Sajnálatos módon sok iskolaigazgató nem tesz semmit, mondván nála nem fordul elő az ilyesmi" - folytatta Wendt. "Nem szívesen vesznek tudomást az egyes muszlimoktól kiinduló antiszemitizmusról."
Wendt továbbá az antiszemita bűncselekmények rendőrségi és alkotmányvédelmi nyilvántartásba vételének módosítását is követeli. "Ha például zsidó intézmények falát bemocskolják vagy megrongálják, automatikusan jobboldali cselekményként jegyzik be ezeket, holott sok esetben muszlim elkövetőkről van szó" - magyarázta. Szerinte szükség lenne egy országos helyzetfelmérésre, amelyben minden szóbeli, testi és fegyveres fenyegetést egységes módszerrel dolgoznának fel. Mindezt természetesen előítélettől mentesen kellene végrehajtani.
Franziska Giffey családügyi miniszter asszony nem ért egyet a szakszervezeti vezető általánosával. Szerinte egyrészt nem minden iszlám hátterű fiatal antiszemita, másrészt az erőszakosabbak nemcsak zsidók, hanem keresztények ellen is uszítanak, sőt modern felfogású muszlimokat is megtámadnak.
Szörnyű
ez itt a valóság !!!
Ez
már a zsidó fasizmus !!
A
palesztin mellett a német is rabszolga !
Hova
fejlődünk az USA után a németek nyakába akarják rakni az
istrángot , hogy ők legyenek az új világrend mozgató rugói , és
ilyen lesz az új kamatrabszolga arculata , ez egy kis izelitő ,
hogy mi vár ránk !!!De kell ez nekünk ???? Kell a migránsoknak
???
Velünk
eljátszottak egy új társadalmi formát a kommunizmust !!!
Velük
most mit etetnek meg a fasiszta zsidó lesz az istenük és imádni
kell , mert különben antiszemita leszel !!!
És
ha egy degenerált kazár a lányod után a fiadat is megkívánja ,
meg kéred az apját , hogy ő meg önként felajánja szolgálatát
!!!
Illő
volna a német népnek magára találnia , mert elveszti minden
identitását !!!
Az amerikai archívum “egyéb veszteségként” említi a szövetségesek II. világháborús haláltáborait
“…
Dwight
D. Eisenhower nemcsak a nemzetiszocialista rendszert gyűlölte
megszállottan, hanem mindent, ami német. Az amerikai és a francia
megszállási zónában több mint ötmillió német katonát
zsúfoltak össze szögesdróttal bekerített gyűjtőhelyeken...”
“…Lábuk
alatt hamar mocskos és fertőző ingovánnyá vált a talaj. Az
időjárás viszontagságainak kitett, a legprimitívebb egészségügyi
ellátást is nélkülöző, alultáplált foglyok hamarosan
belehaltak az éhezésbe és a betegségekbe. 1945 áprilisától az
amerikai és a francia hadsereg nemtörődöm módon közel kétmillió
embert pusztított el, főként amerikai táborokban.”
A
fenti idézeteket Dr. Ernest F. Fisher, az USA nyugalmazott
ezredesének leveléből származnak (Arlington, Virginia, 1988).
Ez
a példa nélküli tragédia több mint negyven esztendeig titokban
maradt a szövetséges archívumokban. Hogyan került napvilágra ez
az iszonyatos háborús bűn? Az első nyomokat 1986-ban hozta
nyilvánosságra James Bacque és munkatársa. … E bizonyítékokat
olyan katonai jelentésekben találták meg, amelyeknek fedelén az
„Egyéb Veszteségek” mézesmázos cím állt. Bacque-kal 1987
tavaszán találkoztam Washingtonban. Együtt dolgoztunk a National
Archives-ben és a Virginia-i Lexingtonban lévő George C. Marshall
Alapítványnál, és az általunk talált bizonyítékokat
rakosgattuk össze. Az amerikai és a brit kormány legfelsőbb
szintjei által 1944-ben készített tervekből kiderült, hogy
Németországot, mint nagyhatalmat egyszer s mindenkorra el akarják
pusztítani, méghozzá egy parasztgazdaság szintjére süllyesztve,
ami milliók éhezését jelentette volna. … Eisenhower gyűlölete
az amerikai történelemben példátlan HALÁLTÁBOROK borzalmait
okozta. … E borzalom nagyságrendjéről akkor nem nyerhetünk némi
képet, ha azt tekintjük, hogy eme halálesetek száma sokkal
nagyobb volt, mint amit a német hadsereg a nyugati fronton 1941
júniusa és 1945 áprilisa között okozott. Az elkövetkező
elbeszélésben lehull a lepel erről a tragédiáról.”
Konrad
Adenauer német kancellár 1948-as
memoárjaiban olvasható, hogy az 1945-48
közötti brutális üldöztetések során a 18 millió német
menekültből 6 millióan vesztették életüket. (Olvasható
a Crimes and Mercies c. könyvben is.) A háború után a német
hivatalok kutatásokat kezdtek folytatni az eltűnt katonák és
civilek megmaradt családtagjainál, valamint a postai bejegyzések
között. Eszerint 1,4/1,7
millió németről mai
napig sincs hivatalos adat.Adenauer
kancellár a hivatalos névsort átadta 1951-ben az ENSZ-nek.
1989-ben megnyitották a KGB titkos archívumait, ahol James Becque
alapos kutatást folytatott 1992-93 között. Meglepően pontos
nyilvántartást talált, melyet az oroszok a hadifoglyokról és a
deportált civilekről vezettek. A német kormány vizsgálatai
szerint az Odera-Neisse vonaltól keletre eső területekről az
oroszok közel 220 ezer civilt hurcoltak el. Ez a KGB archívuma
szerint 271.672 ember volt, akik közül 66.481-en haltak meg. A
vizsgálatok alapján elmondható, hogy a KGB adatai megbízhatónak
tekinthetők. Az
oroszok 1941.jún.22
és 1945.szept.9 között 2.661.232
német katonát és civilt ejtettek foglyul összesen, akik közül
517.081-en haltak meg. Tehát
a fenti adatokból arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az
eltűntnek nyilvánított 1,4/1,7 millió német közül körülbelül
félmillióan haltak meg szovjet táborokban, a
nyugati szövetségesek táboraiban pedig a hiányzó
900.000-1.200.000 német veszítette életét a hivatalos halálozási
arányszámok alapján számolt foglyokon felül. James
Bacque és kollégái nagyon alapos kutatásokat folytattak a
National Archives-ban, a Virginiai Lexingtonban lévő Geogre C.
Marshall Alapítványnál, az Amerikai Külügyminisztérium
Archívumában, az USA Nemzeti Levéltárában, az Orosz Föderáció
Elnökének Archívumában, államvezetők naplóiban,
emlékirataiban. A katonákkal, magas rangú tisztekkel, hivatali
vezetőkkel folytatott beszélgetések kellő bizonyítékkal
szolgáltak arra, hogy bizonyítsák, az USA és szövetségesei
hogyan követték el ezt az iszonyatos háborús bűntettet
Stephen
E. Ambrose,
a II. Világháború vezető történésze a következőket írja egy
Bacque-nek címzett levelében:
„Története
szenzációs és megdöbbentő, amit nem lehet többé elhallgatni. …
Ön tudja, mi az igazság azokkal a fiúkkal, azoktól idéz, akik
jelen voltak és a saját szemükkel látták, Ön birtokolja egy
olyan borzasztó igazság körvonalait,
amelyet alig tudok elviselni. …Kimondhatatlan szégyennel tölt el.
… Ön valóban nagyszabású történelmi felfedezést tett,
amelynek teljes hatását sem Ön, sem én, sem bárki más nem tudja
teljesen elképzelni. …”
DÖNTÉS
NÉMETORSZÁG SORSÁRÓL
A
MORGENTHAU-TERV:
Roosevelt egy
nyilatkozatában így fogalmaz: „Keménynek kell lennünk
Németországgal, úgy értem a német néppel, nemcsak a
nácikkal. Vagy
kasztrálni kell a német népet vagy úgy kell elbánni velük, hogy
ne tudjanak olyan embereket nemzeni, akik a múlt példáját
követnék.” Henry
C. Morgenthau amerikai pénzügyminiszter Eisenhower
tábornokkal volt a legelégedettebb, mert ahogy mondta, ő „keményen
akart a németekkel bánni”.
(1943-ban, Teheránban, az Orosz Nagykövetségen tartott
vacsora során Sztálin a
következőket mondta: „A
háború után 50.000 német tisztet akarok felsorakoztatni és
lelőni.” Roosevelt
fia, Elliott,
aki akkor az USA hadseregének dandártábornoka
volt, válaszul poharát
emelte „nemcsak
az ötvenezerre, … hanem még sokszázezer német halálára”.)
Morgenthau 1944
szeptemberében elkezdte a terv kidolgozását. Határozott
elgondolása az volt, hogy Németországot
ipara és bányái tönkretételével „állattenyésztővé” kell
tenni, egy hatalmas farmmá kell változtatni. Tudta, hogy az ipar
lerombolása komoly éhínséghez vezetne. Cordell
Hull szerint: „A Morgenthau-terv Németországból a földek
kivételével mindent kitörölne. Ez azt jelentette, hogy a német
lakosságnak csak 60 %-a tarthatta magát el a földből, a
fennmaradó 40 %-ra halál várt volna.” Ez
kb. 20 millió német halálát jelentette volna. Morgenthau
Churchillel Quebeckben folytatott tárgyalásán rámutatott, hogy ha
a német ipart lerombolják, a nyersanyagért folytatott küzdelem
lecsökken és megnyílnak
a piacok a brit, amerikai és francia gyáriparosok előtt. A
tervet egy titkos
jegyzékben fogadták
el, melyet Morgenthau kirobbanó örömmel fogadott: megkaptuk, amit
akartunk” – mondta. Lényege: „… A Ruhr- és Saar-vidék
iparának e megszüntetésére irányuló program várt célja
Németországot jellegben elsődlegesen mezőgazdasági és
földművelő országgá változtatni.”
(Aláírások: FDR és WSC, 1944. szeptember 16.)
Fred
Smith pénzügyminiszter így
ír: „ A Morgenthau-terv 1944. augusztus 7-én du. kb. 12.35-kor
Dél-Angliában egy sátorban született meg. A tervet Dwight D.
Eisenhower tábornok terjesztette elő. … aki így szólt: Nem
érdekel a német gazdaság és személy szerint nem támogatom, ha
az a németeknek bármiféle könnyebbséget jelenthet. A németek
kivívták a büntetést. Nem kérdés, hogy a
vezéreiknek és az SS csapatoknak halálbüntetést kell adni, ám a
büntetés ezzel még nem érhet véget. …
nem látom értelmét, hogy egy paranoiással szelíden bánjunk, a
német lakosság összessége paranoiás. … kemény
kézzel kell bánni velük. Semmi
értelmét nem látom, hogy támogassuk gazdaságát vagy bármiféle
lépést tegyünk a megsegítésükre.” (Fred Smith: United Nations
World, 1947. március. Beszerezhető az ENSZ Könyvtárból, New
York.)
Lord
Keynes brit közgazdász 1944.
november 26-án kérdezte egy beszélgetés keretében Roosevelt
elnököt, vajon „teljesen agrárgazdaságot” tervez-e
Németország számára. Roosevelt elmondta, hogy bár az amerikai
közvéleménynek azt mondták, a tervet
elvetették, titokban azonban szándékukban
áll megvalósítani. Roosevelt
elmondta, hogy „nem szorítják teljesen” agrárszintre, a
terv „meglehetősen
messze ment a Ruhr-vidék iparának visszaszorításában és számos
alapvető német iparág megszüntetésében.” Herbert
Hoovernek, volt amerikai elnöknek adott
amerikai hírszerzési jelentés szerint „a
német gazdasági termelés adatainak csak egyötöde hihető, a
többi meghamisított, hogy a felsőbb körökre jó benyomást
tegyen. Az alacsonyabb beosztásúak közé Morgenthau emberei
épültek be.” Ez
a politika általános éhezést eredményezett Németországban a
civil lakosság körében is. Nyilvánvaló,
hogy a
Szövetségesek politikája 1945 májusától bő egy évig
szándékosan akadályozta a németeket saját élelemellátásukban
és élelmiszerimportjukat fedező exportjukban is. Svédországnak
és Svájcnak is megtiltottak minden segélycsomag szállítását.”
(Alfred de Zayas: Nemesis at Potsdam, Lincoln és London, University
of Nebraska Press, 1989.) A hiányról és többletköltségekről
panaszkodó Szövetségesek szállítottak ugyan némi búzát
Németország számára, ám közel sem annyit, amely fedezte volna a
rengeteg rekvirált ipari (szétszerelt gyárak, üzemek, gépek,) és
mezőgazdasági gépek, állatok, stb. értékét és közel sem
annyit, hogy az megakadályozza a tömeges éhhalált, épp csak
annyit, hogy egy kommunista forradalmat megelőzhessenek.
Churchill
csak annyira akarta Németországot legyengíteni, hogy Oroszország
ellen hasznos csatlós állam lehessen és védelmet nyújtson
Nagy-Britannia számára. Ma már tudjuk, hogy Churchill
utasította vezérkarát, „hidegvérűen vizsgálják meg,
kifizetődő lenne-e mérges gáz bevetése,
elsősorban mustárgázra gondolok”. (1943. dec. 2-án Bari
kikötőjében az elsüllyesztett John Harvey amerikai hadihajón
2000 mustárgáz-bombát találtak.) Nagy-Britannia
1942-től ötmillió antrax-al preparált élelmiszercsomagot
gyártott a Gruinard-szigeten, melyet Németországra akartak
ledobni, de
az 1944 júniusi partraszállás miatt erre nem került sor! (A
szigetet csak a 90-es évekre sikerült megtisztítani.) Churchill
1939 novemberi
rádiónyilatkozatában ez áll: „Ez
a háború egy brit háború és célja Németország lerombolása, …
Kiéheztetjük a németeket. Leromboljuk városaikat. Felégetjük
terméseiket és erdeiket.” Churchill
1945. febr. 7-i parlamenti beszédéből: „…
Már
megöltünk 6-7 millió németet, tehát van elég hely
Németországban a keleti régiókban élő németek számára”.
Sztálin
egyetértett a Morgenthau-tervvel, ahogy Churchill mondta:
„Oroszország szándéka, hogy megszerezze a német gépeket,
harmonizál Nagy-Britannia azon érdekével, hogy betöltse a
Németország hagyta űrt.”
AZ
EGYEZMÉNYEK MEGSZEGÉSE
1910.
január 26-án az USA is aláírta a Hágai
Szerződést,
melynek néhány fontosabb pontja a következő volt:
-
A hadifoglyok az ellenséges kormány felügyelete alatt állnak, de
nem az őket fogva tartó személyek és egységek felügyelete
alatt. Emberi
módon kell velük bánni. Tulajdonukban
marad minden, kivéve fegyverek, lovak és hadi iratok.
-
Az állam joga a hadifoglyok munkába állítása. Ezek a
munkák nem lehetnek túl nehezek.
- A
kormány kötelessége a hadifoglyok ellátása. Ennek
ugyanolyannak kell lennie, mint az adott kormány csapatainak
ellátása.
- Béke
esetén a hadifoglyokat a legrövidebb időn belül el kell engedni
és hazaszállítani.
1929.
július 27-én az USA, Nagy-Britannia és Franciaország is elfogadta
Genfben azt
a megállapodást, melynek értelmében hadifoglyai a Nemzetközi
Vöröskereszt felügyelete
alatt is állnak.
1943-ban azonban a
Szövetségesek megállapodtak abban, hogy a német hadifoglyokat
rabokként kezelik, akikkel az adott ország katonai parancsnoka
rendelkezik. David
Dwight Eisenhowert 1945-ben felhatalmazták – megszegve
a Hágai és Genfi Egyezményt -,
hogy a német hadifoglyokat nem kell elengednie, hanem továbbra is
fogságban tarthatja,
ily módon a hadifoglyok ki lettek szolgáltatva a győztes állam
terrorjának.
Philip
Lauben ezredes 1987
novemberében nyilatkozta James Bacque írónak: „…
a
Vorges-i régió amerikai és francia táborok annyira rosszak, hogy
egész Vorges egy nagy HALÁLTÁBOR”. Lauben
ezredes rendszeresen dolgozott a heti POW- és DEF-dokumentumokkal,
és kijelentette vallomásában, hogy az
Egyéb Veszteségek kategória alatt halált vagy szökést
értettek.Később
Lauben ezredest a Pentagon megfenyegette, nyilatkozatát pedig
módosítania kellett a BBC-riporterének.
Tom
F. Whayne ezredes 1946
januárjában! azt jelentette, hogy a
táborok „erősen túlzsúfoltak és a járványokhoz ideális
feltételeket biztosítanak”.
(Jelentés USFET Főhadiszállásnak, 1946. január 8., Tom F. Whayne
ezr., in RG 332, 383.6, 51-es irattartó.) Pollack
alezredes „előrehaladott mértékű éhezést” jelentett az
ausztriai amerikai táborokból (1945. szeptember 26. RG 112, 54B és
36, NARS), Ashe
őrnagy éhezést jelentett Berlinben
(1945. nov.24., RG 112, 615-ös irattartó, NARS), és a
Nemzetközi Vöröskereszt „riasztó állapotokat” jelentett a
franciaországi amerikai táborokról (1946. 740.00114 EW 1-146-3047,
3624-es irattartó, Külügyminisztérium).
George
S. Patton tábornok Beatrice
Pattonnek írt levelében így fogalmaz: „Pokoli dolog
nemtörődömséggel háborút viselni és csalárdsággal
győzedelmeskedni.” A POW-táborokban történt borzalmas NÉPÍRTÁST
több fontos intézkedéssel érte el Eisenhower és vezérkara,
mellyel megszegték a Genfi Egyezményt:
- FOGLYOK
SZABADON BOCSÁTÁSÁNAK MEGAKADÁLYOZÁSA: 1945.
május 13-án Omar Bradley és Lee tábornokok parancsba adták a
foglyok szabadon bocsátását, de Eisenhower május 15-én egy
SHAEF-rendelettel ezt hatályon kívül helyezte (SHAEF
Központtól, 6. Hadseregcsoport jelentései, NARS,
Washington).(SHAEF: Legfőbb Főhadiszállás, Felderítő
Szövetséges Erők)
Werner
Waldemar ezredes (vöröskeresztes
egység) vallomása (1990.dec.Toronto) bizonyítja, hogy a Clark
tábornok olaszországi parancsnoksága idején több
ezer szabadon engedett foglyot Eisenhower utasítására az amerikai
tisztek újra elfogtak, bebörtönöztek és rabszolgamunkára
szállítottak Franciaországba.
- A
SZÁLLÁS ÉS KORHÁZI ELLÁTÁS FELTÉTELEINEK HIÁNYA: 1945.
április 21-én egy Eisenhower aláírású SHAEF üzenet tudatta a
tisztekkel: „Az
új fogolytáborok szállást és egyéb komfortot nem
biztosítanak. …
a helybeli anyagokat felhasználva majd maguk a foglyok
tökéletesítik.” A foglyoknak azonban nem engedélyezték még
azt sem, hogy a „helybeli anyagokat felhasználva” szállást
készítsenek, egy május 1-jei hadmérnöki parancs ezt kifejezetten
megtiltotta.(Ad Sec Com Z Főhadiszállás, Hadmérnöki részleg,
USA. IN RG 332,12. Irattartó, NARS, Washington). Roosevelt április
12-i halála után Truman elnök folytatta elődje
politikáját. Március
21-én ismét csökkentették az élelmiszer fejadagokat. Valentine
M. Barnes alezredes is elismeri egyik levelében, hogy nem
igényeltek elegendő fejadagot a hadifoglyok számára.
Áprilisban az
amerikai hadsereg raktáraiban valójában bőven volt sátor és
élelmiszer, de
arról nem ír, ezek miért nem jutottak el a foglyokhoz. Április
22-én a hadseregnek 50 napnyi normál tápértékű fejadag állt
rendelkezésre, mely 5 millió embernek biztosított volna 4000
cal./nap/fő élelmet, további 50 napra 2000 kalória élelmet.
„Hatalmas
mennyiségű elfekvő német készletek voltak…,
de ez nem jelentette, hogy ehhez a katonai egységek hozzáférhettek
volna vagy azokat közcélokra használhatták volna.” (Ross and
Romanus: The Quartermaster Corps, 537.o.) A szolgálatban lévő
hadtáptisztek ezeket a készleteket nem kaphatták meg, mert a
parancsnokoló tábornokok ezeket megtagadták.
(Lee tábornok rendelkezése. In: RG 331, 383.6, 156.irattartó,
NARS, Washington).
Az
Egészségügyi Alakulat táboraiba kirendelt orvosok
jelentéseiben az
elhalálozások okaiként az éhezést, vérhast, tífuszt,
tüdőgyulladást, tetanuszt, vérmérgezést, végkimerülést,
kóros soványságot jelölték meg. A betegségek közül a
tüdőgyulladás és a vérhas tette ki az elhalálozások 85 %-át. A
minden ellátást nélkülöző kórházakban az
ápoltakat tanuk elmondása szerint ágyukból betegen és
félmeztelenül küldték vissza a táborokba, mialatt ugyanazok a
kórházi ágyak ezrével álltak üresen. A jelentésekben
olvasható, hogy 8 gyűjtőkórházban 1.062 üres ágy volt, az un.
„PWTE-t támogató kórházakban” pedig júniusban 16.229 szabad
ágy volt, miközben a
táborokban tízezrével haldokoltak a betegek.
(Napi Ad See Jelentés, 1945. június 18. RG 332 15-ös irattartó,
NARS Washington.)
Idős,
kórosan sovány német fogoly Rheinsbergben
- AZ
ÉLELMISZER FEJADAGOK CSÖKKENTÉSE ILL. MEGTAGADÁSA:Churchill,
Eisenhower és Sir Alan Brook hadseregtábornokok 1945. május 15-én
tárgyaltak a
foglyok fejadagjainak csökkentéséről.
Olyan emberek élelmét akarták csökkenteni, akik az amerikai
hadsereg szeme láttára haldokoltak már akkor is. Azt a több
millió foglyot, akiket titokban
Eisenhower DEF-státuszba minősített át, elvesztették jogaikat az
életben maradáshoz élelem hiányában. (Jegyzőkönyv,
CIGS, 1945. május 15. In: RG 59 740.00119, Control Germany
161445, 3666-os irattartó, Külügyminisztériumi Archívumok,
Washington.) (POW jelentése: hadifoglyok; DEF: lefegyverzett
ellenséges erők)
Lee
tábornok szerint egymillióval több ember volt az európai
táborokban, mint amennyit a SHAEF elismert. Ez
azt a célt szolgálta, hogy meghiúsítsa Lee-nek a foglyok
élelmezésére irányuló célját. A dokumentumokból jól látható,
hogy a hadszíntér tábori csendőrségének felügyelője által
1945. június 2-án, egy napon kiadott két jelentés között a
foglyok eltűnnek. Az
élelem-kibocsátást a SHAEF G3-tól kapott fogolyszámra alapozták,
mely 1 millióval kevesebb volt a valóságos adatnál.(A
tábori csendőrség felügyelőjének júliusban kiadott jelentése,
a SHAEF G3 fogolyszám csökkenés 900.000. QM Jelentések, Abilene.,
valamint Frankfurti am Main Főhadtörténészi Hivatal
jelentése.) Eisenhower
1945 májusában írásban rendelkezett a foglyok élelmiszer
fejadagjának lecsökkentéséről. Az
eljárás szerint további írott parancs hiányában a tisztek
megtagadták a szükséges táplálékot és egyéb ellátmányt.
Hughes, aki Eisenhower egyik különleges segédtisztje volt, így ír
naplójában: „Nehézséget
okoz a német hadifoglyok fejadagjainak lecsökkentése.”(Hughes
Iratok, Kongresszusi Könyvtár, Kézirat-részleg, Washington). Meg
kell jegyeznünk azt a tényt – melyet gyakran meghamisítanak –
hogy az 1944-45-ös gazdasági évben sokkal több búza, rozs és
kukorica volt Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Kanada
és az USA együttes területén, mint ugyanezeken a területeken
1939-ben. Az USA és az Egyesült Királyság termelésnövekedése
jóval felülmúlta a Ny-Németország és Franciaország
termeléskiesését. A kanadai búza-többlet 1944-45-ben 440 millió
véka felett volt. Az USA-ban kukoricából is nagy volt a felesleg.
Franciaországban az 1944-es búzatermelés a fogyasztásnál 500
ezer tonnával volt nagyobb. (McSherry tábornok jelentése, SHAEF,
Rosenman bírónak, 1945.márc.15. Rosenman iratok, Hyde Park). A
legnagyobb pusztulást elszenvedett és egyben a legnépesebb zóna
Németországban a brit zóna volt, ahol 1945 nyarán igen magas
búza- és rozstermést arattak le (170 %-os!!!), a britek a
foglyokat használták fel az aratáshoz. (Árpaszem Művelet –
Barleycorn Operation). Tehát
az USA és Európa élelmiszerhiányára NEM lehet hivatkozni! Kanada
1945 folyamán 6 milliárd dollárnyi élelem- és pénzajándékot
adományozott Nagy-Britanniának. Az USA nemzeti összterméke a
háború alatt 50 %-al növekedett, és 25 milliárd dollárt
adományozott Nagy-Britanniának. (H. Duncan Hall: North American
Supply. London. H.M.Nyomdahivatal, 1955.)
„Az
Egyesült Államokból és a helyiektől” az amerikai hadsereg a
foglyok részére napi
2,5 millióval több fejadagot szerzett be 1945 júliusában, mint
amennyit a foglyoknak kiadott. Augusztusban
ez napi 3 millióra emelkedett. A
„helyi beszerzés” kifejezés a hadseregnek a németektől való
élelmiszer-rekvirálására utal, ami tömeges élelmiszerhiányt
okozott Németországban! A francia haderő szintén nagyon jelentős
mennyiségű élelmet konfiskált a német polgárságtól, aminek
súlyos élelmiszerhiány lett a következménye, és széleskörű
éhínséghez vezetett !!!(A
német-osztrák ügyek főtitkára, 1945. aug. 2., in Series Y
Internationale, 1944-49, 282. köt. 120.o. Quai d’Orsay). De Gaulle
tábornok képviselője 1945 decemberében ezt írja: „A francia
zónában az embereket legjobban a
francia haderő rekvirálásai sújtják”.
(In Series Y Internationale, Y51-1, 1945. nov./dec., 283.köt.,
241.o.) A Nemzetközi Vöröskereszt szerint a
német lakosság és menekültek ennek következtében éheztek. Az
amerikai hadsereg rekvirálásai és a közlekedés megszűnése
miatt fennálló általános élelmiszerhiány következtében a
németek még minimális fejadagot sem tudtak a német lakosságnak
és a német területeken tartózkodó egyéb nemzetiségűeknek és
hontalanoknak juttatni. (Max Huber a Külügyminisztériumnak,
1945.aug.30. In: 800.142/9-2745, külügyminisztériumi, NARS,
Washington.) Jelentés készült arról, hogy az
amerikai csapatok 1945 júliusában német falusiaktól (francia
zónában is) 100 birkát, Csehszlovákiában Domazlicében és
Hosfounban 100.000 húskonzervet, tonnaszám szárított borsót,
cukrot, birkát és 700 tenyészlovat rekviráltak.
(Hadügyminisztérium a SHAEF Forwardnak, június 9. In: SHAEF
Távirati Napló, Abilene.) M. Layeillon francia diplomata szerint „a
Szövetségesek szemet hunynak a Németországban állomásozó
csapatok rekvirálása felett, mely összességében nagyon
jelentős.” (Series Y Intern. 1944-49, Y-59-2, 363. köt.,nov.Quai
d’Orsay, Párizs.) 1945
augusztusában az amerikai hadsereg raktáraiban még
mindig 778.000
„élelmezéshez szükséges német felszerelési” cikk
volt, 2.106.000
tisztításhoz szükséges felszerelési cikk, 99.000 személynek
elegendő étkezési felszerelés, 6 millió toalett cikk, 227.000
darab barakk-felszerelés, 920.000 méter egyenruhaanyag és 19.000
tonnát meghaladó orvosi felszerelés volt!!!(Használható
ellenséges hadieszközök leltára, katonai kormányzó jelentése,
1945. augusztus, Abilene.) Henry
C. Settle ezredes,
a Le Havre-i 106. hadosztály helyettes parancsnoka mondta egy
Bacque-el (a témában kutató író) folytatott beszélgetése
során: „Annyi
élelmünk volt, hogy azt sem tudtuk, mit kezdjünk vele… csak meg
kellett főznünk.” Littlejohn
tábornok Eisenhowernek okt. 10-én írt levelében arról ír, hogy
az Amerikai Hadseregnek jelentős feleslege van bizonyos tételekből,
és ezeket el kellene osztani. „ … a
felesleg 1945 októberében 39 %-os volt!!! …
felkértek, hogy növeljük a hadseregben a gyümölcsléadagokat.”
(In: RG 92, Vezérlő Hadbiztosi Hivatal, Általános Levelezés,
1936-45. 587-es irattartó, NARS, Washington.) A felesleget néhány
tiszt az USA-ba akarta visszaküldeni.
A
Le Figaro-tól Serge Bromberger újságíró készített interjút a
francia táborok felügyelőjével, a francia Louis Buisson
tábornokkal, aki
elismerte, hogy a
német foglyok csak napi 900 kalóriát kapnak.
Így nyilatkozott: „ez pusztán arra elég, hogy egy ágyban
mozdulatlanul fekvő ember ne haljon meg túl hamar”. (Le Figaro,
1945. szept. 22. és 29.) Bromberger újságíró pedig így írt:
„Egy teljesen hiteles forrás, Le
Meur atya, aki látta az éhező embereket a
táborokban megerősítette,
hogy a
foglyok állapota nyomorúságos.”
Buisson tábornok fényképeket mutatott Brombergernek, aki azt írta
egy cikkében: „csontvázaknak
látszottak.”A
franciák sok,
az amerikaiak által nekik átadott foglyot
szándékosan azért éheztettek, hogy rávegyék őket a francia
Idegenlégióban való szolgálatra. „1946-ra
a Légió 20.000 emberéből 60 % német volt.” (Arthur L. Smith
Jr.: Warrior Without Honor: Germany’s War Veterans 1945-49. 2.
fejezet 70.o.)
- DEF-STÁTUSZBA
TÖRTÉNŐ ÁTSOROLÁS: A
POW (hadifogoly) státuszban fogva tartottakat Eisenhower egy 1945.
március 10-i utasításában átsoroltatta DEF (Lefegyverzett
Ellenséges Erő) státuszba (melyet 1945. április 26-án a CCS
jóváhagyott!),
aminek azért volt döntő jelentősége, mert míg a hadifoglyokat
az USA élelmezte, addig a DEF státuszban lévőket „a Szövetséges
Erők felügyelete alatt a Német Hadseregtől várják
élelmezésüket, elbocsátásukat és képviseletüket.” Ezzel
sikerült megkerülni és kijátszania a Genfi Egyezményt! A
német hatóságok viszont nem tudták ellátni a több millió
DEF-státuszban lévő foglyot, mert a
Szövetségesek megszüntették a központi német szerveket, a
jóléti intézményeket és a Német Vöröskeresztet is, így
eltörölték a kereskedelem fontos összetevőit, a
fenntartásra nem maradt „hatóság”!!! 1945.
aug. 04-én Eisehower utasítására már a fogvatartott teljes német
haderő DEF-státuszba
lett átsorolva, mely a halálozási arány megnégyszereződését
jelentette. „Indoklás nincs.”-
írta. (Eisenhower a CG-k keleti és nyugati hadkerületeinek,
1945.aug.4., In: RG 332 amerikai hadszínterek, II.VH, SGS 370.01
NARS, Washington
- A
NEMZETKÖZI VÖRÖSKERESZT ÉS MINDEN MÁS SEGÉLYSZERVEZET
LÁTOGATÁSÁNAK ÉS SEGÍTSÉGNYÚJTÁSÁNAK MEGTILTÁSA: A
háború vége felé az USA felhatalmazta a svájci kormányt, hogy
vegye át a németektől a Védelmező Hatalom szerepét. 1945. május
8-án a német kormányt megszüntették, az Amerikai
Külügyminisztérium közölte a washingtoni svájci nagykövettel,
hogy kormánya megszűnt védelmező hatalom lenni.
(Külügyminisztérium a Követségnek, Párizs, 1945. május 12. In:
740.62114/5-445. Külügyminisztérium). Az Amerikai
Külügyminisztérium értesítette a Nemzetközi Vöröskeresztet,
hogy nincs értelme a további látogatásoknak, mivel nincs
Védelmező Hatalom, melynek jelenteni lehetne. Ezzel a
kül-és hadügyminisztérium kijátszotta a Nemzetközi
Vöröskeresztet és a svájci kormányt. Ez
az intézkedés végleg megpecsételte a több millió fogoly
sorsát. Eisenhower rendeletben
tiltotta meg a tiszteknek, hogy a foglyok a német lakosságtól
bármilyen élelmiszert és egyéb segítséget kapjanak, amit
azonnali lelövéssel büntettek. A
hadügyminisztérium megtiltotta, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt
Bizottsága (ICRC) meglátogassa a táborokat és továbbítsa a
foglyoknak a 13,5 millió darab vöröskeresztes élelmiszercsomagot!,
mely tilalmat még az adományokra is kiterjesztették!, valamint
arra, hogy a német foglyok postát kaphassanak vagy küldhessenek! A
13,5 millió magas proteintartalmú élelmiszercsomag 12.000 kalóriát
tartalmazott és minden
német foglyot 1946 tavaszáig életben tarthatott volna!(
E.W.Mayer, a Nemzetközi Vöröskereszt küldöttjének levele Edwin
Plittnek, Külügyminisztérium, 1945. július 26. In: 711.62114
Posta/7-2645., valamint egy jegyzőkönyv a SCHAEF G5-nek
vöröskeresztes küldöttekkel 1945. június 13-n, Párizsban
folytatott értekezletéről. In NARS, Washington.) A franciák
rendelkeztek ezen felül még 1,6 millió élelmiszercsomaggal. A
többletélelmiszer-csomagokat, melyeket
a Vöröskereszt gyűjtött össze különféle országokból, a
SHAEF elkobozta.(Frederik
M. Vinson pénzügyminiszter utasítása a külügyminiszternek.
1945. nov. 28. In: 740.62114/11-2845, Külügyminisztérium és
Dunning of Amcoss a SHAEF G1-nek, máj.29. In: 383.6/6 27-es
irattartó, NARS, Washington.)
1945
május végén svájci
raktárakból, ahol 100.000 tonna élelmiszerkészlet volt,
két tehervonatot indított el a Vöröskereszt Nemzetközi
Bizottsága Mannheimba és Augsburgba.
Az amerikai tisztek azzal az indokkal fordították vissza a
szerelvényeket, hogy raktáraik
tele vannak.
Max Huber a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának elnöke így
ír jelentésében: „Miután a németországi szövetséges
hadseregek által megígért, de rendelkezésünkre nem bocsátott
vonatok hiányában sajátjainkkal szállítmányoztunk
Németországba, … vonatainkat
nem fogadták.
A raktárak telítettsége pozitív bizonyítékot szolgáltatott
arra, hogy a
kiosztások továbbra is függőben maradtak.
… Nem egyeztethető össze szervezetünk hagyományával az, hogy
tétlenül álljunk, mialatt hatalmas segélykészletek állnak
azonnal rendelkezésünkre, valamint ismerve a rengeteg tábor
folyamatosan egyre veszélyesebbé váló helyzetét.” (Max
Huber jelentése a Külügyminisztériumnak, 1945.aug.30.) Huber
állítása szerint olyan sok volt az élelem, amit nem fogadott a
szövetséges hadsereg, hogy vagonok ezreire volt szükség azok
visszaszállítására Párizsba és Brüsselbe. A
genfi Nemzetközi Vöröskereszt tulajdonában lévő 500 teherautón
kívül Hubertnek továbbiakért is folyamodnia kellett, hogy a genfi
adományozóknak visszavihesse a
30.000 tonna készletet. Az
USFET Eisenhower aláírásával közölte, hogy raktáraik
telítettek és megfelelő mennyiségű készlet áll
rendelkezésükre.(Eisenhower
a hadügyminisztériumnak, 1945.nov.2., RG 332 7-es irattartó.) A
német civilek ellátását, az árvák örökbefogadását, és
egyéb szociális segítő munkát szeretett
volna elvégezni Németországban az Amerikai Kvékerek Társasága,
akiket Eisenhower azzal utasított
el,
hogy ezeket a feladatokat a német népjóléti képviseletek látják
el, viszont német képviselet nem létezett, annak ellenére sem,
hogy azt a németek háromszor is kérvényezték. (Levelezés
Pickett, Eisenhower és Marshall között, 1945.júl.13. NARS,
Washington és jegyzőkönyv vöröskeresztes társaságok
találkozója, Genf, 1946.jan.14. Mr. Dayton beszéde.) D.A. Davis, a
New York-i YMCA
hadifogoly-segélyezésétől július
9-én javasolta az Amerikai Külügyminisztériumnak, hogy az
amerikai hadseregtől kapott minden
áruért fizetnének,
csak el tudják juttatni azokat az amerikai táborokban fogva tartott
német foglyoknak. Az
ajánlatot elutasították.
Meg
kell jegyeznünk, hogy kb. 2 millió szövetséges fogoly ellátása
Németországban a háború befejezése előtt teljes mértékben
megfelelt a Genfi Egyezményben foglaltaknak. A
németországi fogolytáborokat és koncentrációs táborokat is!
rendszeresen látogatták és felügyelték a Nemzetközi
Vöröskereszt küldöttei, és azokról jelentések is készültek. A
német kormány 1.500 kalóriát biztosított a szövetséges
foglyoknak, valamint a megfelelő
szállás mellett biztosította a postai küldemények átadását
is!,
mely naponta + 2.000 kalóriát jelentett minden fogolynak.
Így a
szövetséges foglyok a háború végéig napi 3.500 kalóriával
voltak ellátva, valamint megkapták a külföldről érkező ruha-
és gyógyszerküldeményeket is! A
szövetséges foglyok 98 %-a tért haza épségben a német
táborokból 1945 májusában az Amerikai Vöröskereszt hírközlése
szerint!!!(Hadügyminisztérium
RG 407 AG055, 1948. aug.26. és a Vöröskereszt. In: SHAEF Iratok,
NARS, Washington.)
- AZ
ADATOK MEGHAMISÍTÁSA: 1945
augusztusában Littlejohn pontosan elismerte, amit májusban Lee
tábornok mondott: „A
hadsereg kevesebb fogolyról tesz jelentést, mint amennyi
van.” Littlejohn
aug. 27-i memorandumában, melyet a Hadszíntér Szolgálati Erők
főparancsnokának írt, arra a következtetésre jutott, hogy a
hadsereg adatai nagyon „pontatlanok, az élelmezendő emberek száma
valójában 1.550.000-rel nagyobb. A hivatalos 3.700.000-es kérelmi
alappal szemben összesen 5.250.000-en vannak.” (Littlejohn
a CG-nek, TSFET Főhadiszállás, 1945.aug.27. In: QM Jelentések,
NARS, Washington.) Németországban több, mint 200
amerikai tábor volt,
Németország francia zónájában, valamint Franciaországban
együttesen több,
mint 1.600 francia tábor működött. Legalább
tízszer annyi német halt meg francia és amerikai táborokban a
háború után, mint 1941 júniusa és 1945 áprilisa között
É-Európában a nyugati front összes csatájában.
A
valóságos elhalálozási arányszámok fő bizonyítékaként
jelölhetjük meg a „Medical History, European Theater of
Operations” (Egészségügyi Történet, Európai hadszíntér),
14. kötet, 16. fejezet, RG 332, 166. i, Nemzeti Archívumok,
Washington DC-ben található dokumentumot.
Az ebben található táblázatok az amerikai hadsereg egészségügyi
alakulatai által az Európai Hadszíntéren 1945. május –
júniusában készült felméréseken alapulnak. Ezekből az
adatokból arra lehet következtetni, hogy az
éves elhalálozási arány 35,6 % volt (havi 2,9 %)!. Bad
Kreuznachban (szintén
POW-tábor) az arány még magasabb volt, havi
4,2-5,4 % között
mozgott. Julien százados szerint, az amerikaiaktól
átvett heidesheimi
táborban havi 3 %, a
remageniben havi 5,5-10 % közötti és a rheinbergi táborban havi
3-15% közötti volt az elhalálozás.
(Georg Weiss, Toronto, James Bacque-nek adott vallomása; Julien
százados jelentése, 11 P60, Vincennes; Charles von Luttichau,
Washington; Wolfgang Iff vallomása, Frankfurt.) Az ETO Egészségügyi
Története felmérésében szereplő táborok közül hatban a
megfigyelt elhalálozási arány magasabb volt 35,6 %-nál. A
Mentőtársaság sofőrjei által megfigyelt arány 43 % volt! A
halálozási adatok azt mutatják, hogy a
francia táborok is katasztrofálisak voltak. A
Német Menekültügyi Minisztérium 1950. március 31-én
bejelentette, hogy a nyugatnémet családok még mindig nem találnak
1.407.000 személyt.
A
Szövetségesek által a II. Világháborúban foglyul ejtett németek
összlétszáma az összes hadszíntérről: 9.040.839 fő volt.
Ebből az amerikaiak összesen 5.886.310 főt ejtettek,
Északnyugat-Európában 5.224.310 főt. (Források:
NW Europe: SHAEF G1, jún. 2. Italy-South Austria: Alexander
hadseregtábornok a SHAEF-nek; Bejövő Napló, máj. 8 és 17.,
1945, Abbilene. Germans int he US: Daniel Costelle: Les Prisonniers
(Párizs: Flammarion, 1975), 208.o.) A dokumentumokból világosan
kitűnik, hogy a SHAEF-USFET nyilvántartásokat szándékosan
meghamisították, hogy kb. 1 millió foglyot elrejthessenek. 1945.
június 2. volt az az időpont, amikor a hadszíntér tábori
csendőrsége felügyelőjének (TPM) napi jelentését heti
jelentésre változtatták és az átállás során egyszerűen
töröltek 1.042.537 foglyot a nyilvántartásokból!!! (Éjféli
Csúsztatás) Az első június 2-i fogolyszámokat megadó SHAEF G3
táblázat 2.927.614 POW és DEF fogolyról szól, J.C.H. Lee
tábornok levele azonban az adatot 3.878.000-re korrigálja, Lee
tábornok és a SHAEF közötti vita tárgyát képező fogolyszám
tehát 950.386 fő.
A
hivatalos dokumentumokból tehát az alábbi adatokra
következtethetünk:
Az
USA által É-Európában foglyul ejtettek száma:
5.224.310
fő
___________________________________________________________
Hivatalos elhalálozások (heti 0,6 %-al számolva!) | |
POW-táborokban (45.jún.9.-szept.8.): |
145.208 fő
|
DEF-táborokban (45.máj.8.-szept.8.): |
310.992 fő
|
TPM jelentésekből törölve 1945.jún.2.-án: |
1.042.537 fő
|
Elhalálozások a franciáktól történő fogolyvisszaadáskor: |
26.000 fő
|
Elhalálozások (45.szept.-46.jan.1.): |
124.023 fő
|
Elhalálozások az elbocsátott foglyok között: |
67.200 fő
|
Összes
elhalálozás: 1.715.960
fő
Ez
a cikk csak a SHAEF területén (Északnyugat-Európa) az amerikai
hadsereg által foglyul ejtett német foglyok halálának
vizsgálatára terjed ki (összesen: 5.224.310 fő). Nem vizsgáljuk
az olaszországi, ausztriai és az észak-afrikai hadjáratok során
az amerikaiak által foglyul ejtett 660.000 fogoly, az
Észak-Európában a franciák, britek és kanadaiak által ejtett
2.020.529 fogoly, valamint az Olaszországban és Ausztriában
foglyul ejtett 1.134.000 német fogoly sorsát, mivel ezekről
nincsenek fennmaradt dokumentumok (összesen: 3.816.529). Tehát a
9.040.839 összes szövetséges fogolylétszámból csak 5.224.310
fogolyra jutó elhalálozást vizsgáljuk. Tudjuk, hogy még 1947-ben
is működtek az amerikai, francia és brit táborok. Fontos
lenne annak vizsgálata is, hogy hány fogoly volt még ezekben a
táborokban 1946. január 1-után, valamint azt, hogy mi lett a fent
említett 3.816.529 fogoly sorsa.
AZ
AMERIKAI, FRANCIA ÉS BRIT HALÁLTÁBOROK BORZALMAI
Az
emberek behajtása a táborokba 1945 márciusa után Eisenhower
parancsára a Rajna nyugati partján. Óriási területeket
szögesdróttal vesznek körül és ide deportálják a foglyokat,
köztük sebesülteket, amputáltakat, nőket, gyerekeket és
öregeket is. Május 8-a után az összes hadszíntérről ilyen DP
(POW) táborokba szállítják be a foglyokat marhavagonokban vagy
teherautókon.
Annak
ellenére, hogy Eisenhower
utasítására a fényképek és a legtöbb terhelő dokumentum
megsemmisítésre került,
sok ezer német és amerikai szemtanú írta le könyveiben,
cikkeiben, leveleiben és mondta el a táborokban uralkodó borzalmas
körülményeket, az ott történteket, alacsony rangú katonáktól
egészen a magas rangú tisztekig. (1950-ben az összes tábori
dokumentumot és fényképet megsemmisítették, mely tényt Eddy
Reese, a NARS vezető levéltárosa igazolt 1986-ban James Bacquenek
tett nyilatkozatában.)
A
Rajna-menti 6 mérföld kerületű Rheinberg táborában áprilisban
egyáltalán nem volt élelem, úgy mint a többi „Rajna-réti”
táborban sem. „Nem
voltak sátrak, sem épületek, sem főzési lehetőség, sem víz,
sem latrinák. Egy
emberre 175 négyzetlábnyi hely jutott, de egy ideig ennek
ötöde-tizede. Néhány táborban annyi
ember zsúfolódott össze, hogy még lefeküdni sem tudtak.
A 18-as Központi Kontinentális Fogolytáborban 33 ezer hadifogoly
van, befogadóképessége 6-8 ezer.”(Tábori csendőrség-felügyelő
története, 1945.máj.18., 4.o. In: RG 332, 22.irattartó, NARS,
Washington) Katasztrofális
zsúfoltság, megbetegedések, a rossz időjárás és alultápláltság
volt a jellemző az amerikai táborokra. Erre
két amerikai tábornok figyelmeztetett, James B. Mason és Charles
H. Beasley jelentésükben így írnak:
„Április
20. viharos nap volt, eső váltakozott havas esővel, hóval,
csontig ható széllel, ami északról söpört végig a Rajna-völgyi
síkságok felett. Megdöbbentő
látványt nyújtott a szögesdrót mögött melegedni egymáshoz
kucorodott majdnem 100.000 nyúzott, apatikus, koszos, komor, üres
tekintetű ember, koszos német egyenruhában és bokáig a
sárban. Itt-ott
koszos fehér foltok látszottak, amelyek közelebbről megnézve
bekötözött fejű, karú vagy ingujjban álló emberek voltak! Az
emberek már napok óta nem ettek, a víz biztosítása pedig gondot
okozott –
habár csupán 200 jardnyira folyt a magas vízállású Rajna.”
(„Jelentés egy amerikai német hadifogolytáborba tett
látogatásról”, James B. Mason ezredes, MC-USA és Charles H.
Beasley ezredes, eredeti kiadás The Medical Surgeonban, 107.köt.,
6.sz. (1950.dec.), 437.o.)
Richard
Steinbach ezredes,
aki az egyik legfontosabb szemtanúja volt a haláltáborok
borzalmainak, a követezőket írja memoárjaiban: „a
körülmények szörnyűek. A foglyok többségének nem volt
fedél a feje felett, többségük teljesen lesoványodott,
némelyeknek TBC-jük volt, mások pedig lassanként megőrültek. ...
A Morgenthau-terv volt az oka…. Az
éheztetéssel Morgenthau szabadjára engedte a Németország ellen
felgyülemlett érzéseit. … Sokkal inkább a bosszú volt a
célja,… Természetesen a tervet jóváhagyó Franklin D. Roosevelt
elnök szintén felelős volt. …
Egyszerre csodálkoztam és undorodtam.” Steinbach ezredes más
táborokban is ugyanilyen állapotokat tapasztalt, így ír: „…
beszéltem Burress
tábornokkal. Elmondása szerint a német hadifoglyok állapota
minden felfogóképességét meghaladta.”
Steinbach ezredes áthelyezése után Daniel McConnell tizedes
szerint az állapotok még rosszabbra fordultak. McConnellnek egy
„kórházat” kellett átvennie Heilbronnban 1946 telén. Ő így
ír: „Baker 4-ben, a tábor kórházában, ahová a haldokló
foglyokat vitték a főtáborból.” Az
amerikai táborokban az ilyen kórházak egyszerűen csak arra voltak
jók, hogy könnyebben össze lehessen szedni a hullákat. Így
folytatja: „Egy vizsgálati út nyomán megértettem, hogy a Baker
4 csupán
névleg volt kórház.
A tisztaságnak még a legelemibb normáit sem tartották be. Nem
voltak tisztító- és fertőtlenítőszerek, …. elviselhetetlen
volt a bűz. … A műtéteket fájdalomcsillapítás nélkül
végezték. Éjjelente géppuskaropogások vagy puskalövések
hallatszottak, amint egy-egy fogoly szökni próbált a szögesdróton
át. … Sok
holtestet a tábor közelében lévő árokhoz vittek tömegsírba,
majd megindult a buldózer, hogy betemesse a testeket!!!”
Martin
Brech,
aki amerikai őrként szolgált Andernachban mondta el elbeszélésében
James Bacquenek a következőket: „Az
Andernachban lévő 50-60.000 ember éhezett, szállásuk egyáltalán
nem volt, földbe vájt üregekben éltek és fűvel táplálkoztak.
Amikor a szögesdróton át egy kevés élelmet akartam becsempészni
nekik, egy tiszt így szólt: Ne adjon nekik enni, politikánk
szerint nem
élelmezhetjük őket.
… Néhány tiszt játékból kinyitotta a szomjúságtól őrült
foglyok számára a kapukat, akik rohanva
indultak a Rajnához inni – közben géppuskával
lőtték őket. Láttam,
hogy vagonszám visznek ki holttesteket a táborból,
de nem mondták meg, hogy hol és hogyan temetik el őket.”
Merril
W.Campbell parancsnok,
aki a Time magazinnak is írt levelet, valamint James Baquene is
lejegyezte tapasztalatait a következőket írja: „Szemtanúja
voltam, hogy Németországban a második világháborúban az
amerikaiak kegyetlenül bántak a német foglyokkal.
Az Egyesült Államok őrmestereként láttam, amikor egy amerikai
katona egy német tisztet megölt azért, mert nem akarta óráját
és jegygyűrűjét átadni. … 10.000 vagy még több német fogoly
volt a nyílt mezőn, váll váll mellett. Esett az eső, havas eső
és hó is. A csapatnyi fogoly legalább három napig volt élelem,
víz nélkül. Ami az élelmet és a vizet illeti, személy szerint
az gondolom, hogy tudtak volna nekik adni. Az
őrök jórészt nagyon kegyetlenek voltak. …
Azon a reggelen, amikor a foglyokat elvitték, csapattestem parancsot
kapott, hogy Garmischba menjen, mivel a csapat kivonult a területről.
Visszanéztem, hova viszik a foglyokat; ameddig elláttam, mindenütt
mély sár volt. Halottak fejei, karjai és lábai álltak ki a
sárból. Felkavarodott
a gyomrom és undor töltött el.” Egy másik amerikai tiszt a
következőket mondta el 1990-ben Bacquenek: „Pontosan az ön által
oly helyesen leírt állapotok uralkodtak Regensburgban, Moosburgban
és Alsó-Bajorország és Ausztria egyéb táboraiban is. A halál
és az amerikai tisztek alá beosztott lengyel őrök által
alkalmazott kegyetlen bánásmód közhelyszámba ment.”
Julien
százados,
aki 1945 júliusában látogatta meg a dietersheimi tábort, így ír:
„… sáros,
élő csontvázakkal benépesített föld;
néhányuk éppen akkor halt meg, néhányuk a meleg júliusi nap
ellenére karton darabokat szorított magához, és azok alatt
kucorodott össze. Földbe
vájt gödrökben fekvő, éhségtől ödémás,
a várandósság paródiájaként kidudorodó hasú nők
meredtek rám; erőtlen, idős, hosszú ősz hajú emberek figyeltek;
az éhezéstől karikás szemű hat-hét éves gyerekek néztek rám
élettelen tekintettel.
… Élelmet
egyáltalán nem találtam e
32.000 embert számláló diestersheimi táborban. … sok
haldokló beteg a forró júliusi ég alatt piszkos takarókon
feküdt a
földön az amerikaiak által elvitt sátrak nyomait őrző
területen.” Ez a Diestersheim körüli 5 tábor 103.500 foglya
júliusban az amerikaiaktól a franciáknak átadott
helyreállítási-munkaerő egy része lett volna, ám a franciák
közöttük közel 33
ezer öregembert, nőt, 8 év alatti gyermeket, 8 és 14 év közötti
fiút, halálos beteget és bénát találtak! (Julien
százados jelentése a Troisieme Régiment de Tirailleurs
Algérienstől, 11P60 és 11 P65-ös irattartó, Vincennes.) Julien
százados jelentésében olvashatók
a következők a Troisieme Régiment des Tirailleurs Algériens-től
(11 P60.irattartó, Vincennes): „
6
éves gyerekek, várandós nők, 60 év feletti férfiak is voltak a
táborokban. Mivel
a DEF-táborokban nem készültek feljegyzések és a hadifoglyokról
készült jelentések nagy részét pedig az 50-es években
megsemmisítették, senki nem tudja hány civilt börtönöztek be.
Francia jelentések rámutatnak, hogy akiket az amerikaiak
feltételezetten közmunkára rendelkezésükre bocsátottak, 32.640
nő, gyerek és idős ember volt!”
(1950-ben az összes nem-regisztrált tábori dokumentumot és
fényképet megsemmisítették, melyet Eddy Reese, a NARS vezető
levéltárosa igazolt 1986-ban.)
Az
Amerikai Hadügyminisztériumi memorandumokból kitűnik, hogy
rengeteg ember volt „elismert státusz” nélkül fogságban.
Ezekbe a
haláltáborokba az amerikai hadsereg többszázezer
civilt terelt
össze, többek között nőket és gyerekeket is,
akik soha nem harcoltak. Ide hurcolták az elfogott öregekből álló
polgárőrség (Volksturm) tagjait is. Több amerikai táborban volt
nőknek kialakított részleg, sokan kisgyerekkel voltak. Attichy-ben
a „baba-szektorban” kb. 10.000 gyerek volt,
akiket nehezen viselhető körülmények között teherautóval és
vonattal hurcoltak a táborokba. … a
legtöbben vérhasban és alultápláltságtól szenvedtek.
… a kórházként működő egyik egykori francia barakkban
nyolcszáz ember feküdt mindenfelé, az ágyakon és a hideg
betonpadlón is. … A CCE 27 működése az egész rendszerre
jellemzőnek tűnt.” (Frederick
Siegfriedt százados levele
James Bacquenek, 1990.júl.)
Ben
H. Jackson százados a
következőkről számolt be 1989-ben Baquenek: „… amikor
közeledtem az egyik Rajna-menti táborhoz már
egy mérföldről érezni lehetett a szagát.
Barbár dolog volt.” Arthur
W. von Fange főhadnagy 1990-ben
szintén James Baquekel folytatott beszélgetésében mondta a
következőket: „1945 márciusában Remagen mellett úgy 12,
emberekkel teli lezárt tehervagont láttam vesztegelni egy
mellékvágányon. Kiáltásokat hallottam bentről, amelyek
fokozatosan elhaltak. Nem hiszem, hogy három napig kitartottak.”
De
la Bosse alezredes jelentésében
ezt írja: „Hechtsheimban
rongyos, csontvázzá fogyott emberek másztak a földön százával…”
Jelentésében a táborokat „BAGNES
DE MORT LENTS”-nek, A
LASSÚ HALÁL TÁBORAINAK nevezte.
Összességében a franciák 166.000 férfit, nőt és gyermeket
találtak ezekben a táborokban a „lehető legsiralmasabb
állapotban”. (De la Bosse alezredes jelentése, 1945.szept.15. 11
P60-as irattartó, Vincennes és Juin Lewisnek másolat a 3470-es sz.
jelentésben, 1945. okt.15., Caffery a Külügyminisztériumnak,
NARS, Washington.)
Sury
alezredes egyik
jelentésében írja le a következőket: Rousseau, aki Julien
százados tiszttársa volt, a dietersheimi tábor kapujánál állva
Julien szeme láttára lőtt
agyon foglyoknak élelmet hozó nőket. Rousseaut
sosem állították hadbíróság elé. (Sury alezredes jelentése,
Troisieme Régiment de Tirailleurs Algériens, 1945.dec.31. 11 P60-as
irattartó, Vincennes.) Francia tisztek jelentéseiben a következőket
olvashatjuk: „A
Sainte-Marthe-i táborban a 700 fogolyból csak 85-en voltak
munkaképesek! … A
hechtsheimi egykori amerikai táborban találtak 2/3-a
éhezett! … Erbiseulban
a munkára kapott férfiak negyede – ahogy a franciák mondták –
„déchets”, hulladék volt. …
Mindezek a szörnyű állapotokkal volt magyarázható, a
hivatalos napi
fejadag 800 cal. volt.”
(Jelentések különböző tisztektől, 11 P165, 7 P40-es és 11
P60-as irattartók, Vincennes., Juin panaszlevele J.T.Lewis
ezredesnek, 1945.okt.11. 3470-es levél, Caffery a
Külügyminisztériumnak, NARS, Washington.)
Wolfgang
Iff vallomásában 1987-ben: „Szektoronként 10.000 fős rheinbergi
alosztályból 30-40
tetemet vonszoltak ki naponta.
Nekem kellett segédkeznem a holttestek táborkapun kívüli
vonszolásában, onnan azokat
talicskákban nagy fémgarázsokba szállították, ahol
levetkőztettük a holttesteket, a
dögcédula felét leszakítottam, 15-20
testet egymás mellé egy rétegben kinyújtóztattam, 10 lapátnyi
oltatlan meszet szórtam rá, majd 1 méter magasságig ugyanígy
újabb rétegeket raktam. A
személyes tárgyakat az amerikaiak számára egy zsákba tették,
majd eltávoztak. Néhányan a fagyos áprilisi éjeken szerzett
fagyásból eredő üszkösödés következtében
haltak meg. Sokan túl gyengék voltak ahhoz, egy 14 éves fiút
is beleértve, hogy megkapaszkodjanak a latrinagödör felett
átvetett deszkában, beleestek
a gödörbe és megfulladtak.
Néhányuk testét kihúzták; volt, amelyik mocsokkal beterítetten
feküdt. Néha
napi 200-an is meghaltak. Más,
hasonló méretű szektorokban naponta 60-70 elszállítandó testet
is láttam.” (A foglyoknak nem mondták el, mi történt a
holttestekkel, de az 50-es években német pályajavító munkások
fedeztek fel sok tömegsírt, emberi maradványokat, egymásba
gabalyodott „Második Világháborús Német Hadsereg” feliratú
alumínium dögcédulákkal.) Tehát a
100-120 ezer fős rheinbergi táborban napi 330-770 elhalálozás
történttöbb
fogoly állítása szerint is, mely arányos Wolfgang Iff
állításaival.
Paul
Kaps német katona,
aki a Bad Kreuznach-i táborban volt fogságban, így ír: „…
Ebben a szektorban mintegy 10.000 hadifogoly és civil volt. A
legrosszabb állapotban azok voltak, akiket számunkra ismeretlen
okoknál fogva a kórházakból szállítottak át… frissen
amputált katonák féllábbal és mankó nélkül, akik most
tehetetlenül feküdtek a mocsokban vagy hasukon csúszva
közlekedtek; vak bajtársak,
akiknek még a fején volt a turbánszerű kötés, és kézenfogva
kellett őket vezetni. … A 9. szektorban a legfiatalabb 14, a
legidősebb 79 éves volt. Egyik éjjel, 1945. május 8-án 48
foglyot lőttek agyon.”
(Paul Kaps: „…und täglich sang Zarah Leander”: Die Rheinplatz,
171, 1985. július 27.)
A
rendszertelen foglyokra lövöldözés a
franciáknál és az amerikaiaknál is egyaránt jellemző volt,
melyet igyekeztek eltussolni. Részeg tisztek éjszakánként
jeepjükkel nevetgélve és lövöldözve
hajtottak át a táboron és közben géppuskáikkal irtották
a foglyokat.
Egy feljegyzett esetben 47 halottat és 55 sebesültet számoltak
össze. (Gobillard alezredes jelentése a koblenzi hadikormányzónak,
1945. aug.27., 11 P60-as irattartó, Vincennes.) Egy másik
feljegyzésben a francia őrök úgy
tettek, mintha szökési kísérletet észleltek volna,
10 foglyot lőttek le. Soubeiray főhadnagy a Harmadik Algériai
Ezredből tiltakozó levelet írt ez ügyben felettes tisztjének,
elítélve az őröket, akik „elfogadhatatlan
embertelenséget mutattak”.
(Soubeiray hadnagy levele, 1945.szept.3., 11 P60-as irattartó,
Vincennes). A 108. Gyalogsági Ezrednél pedig már olyan nagyfokú
kegyetlenkedéseket tapasztalt
a régió parancsnoka Billotte tábornok, hogy az ezred feloszlatását
javasolta. (1945. aug. 30-án Billotte a Deuxieme Bureau-nak,
Párizs., 11 P60 v. 11 P165-ös irattartó, Vincennes.)
Henry
W. Dunning,
az Amerikai Vöröskereszt hadifogoly-részlegének munkatársa
tanulmányozta Jean-Pierre Pradervand, a franciaországi Nemzetközi
Vöröskereszt delegációjának vezetőjének beszámolóit a
francia táborokban tapasztalt szörnyű állapotokról, 1945. szept.
5-én jelentést küldött a vöröskereszt washingtoni központjába,
melyben ez áll: „a
franciaországi német hadifoglyok helyzete kétségbeejtővé vált
és nemsokára nyílt botrányba fullad. … Emberi
csontvázakról mutatott képeket,
valamint francia táborparancsnokok leveleit, akik felmentésüket
kérik, mivel nem bírják elviselni az éhenhaló foglyok
látványát. Pradervand
a francia kormány minden tagjához folyamodott, de hiába.”
(Dunning a Külügyminisztériumnak, 1945. szept. 5.
Külügyminisztériumi Archívumok, Washington.) 1945.
szept.26-án Pradervand
levélben kérte De Gaulle tábornok segítségét és
jelezte, milyen borzalmas állapotok uralkodnak a táborokban.
Levelében ezt írja: „… E
foglyok most 600.000-en vannak. 50.000-en amputáltak, vakok,
őrültek, tuberkolózisban szenvednek, stb., 150.000-en súlyosan
alultápláltak. … nem élik túl a telet. …
A Vöröskereszt Nemzetközi Szövetségének rendelkezésre áll a
Német Vöröskereszttől megmaradt bizonyos tőke, az USA-ban lévő
német foglyoktól kapott ajándékok, valamint francia kézben lévő
hadifoglyok ajándékai. Ezen a pénzen a Bizottság vásárol
élelmet, ruhát és orvosságot a német foglyok számára.
… rengeteg
élelem van Genfben is,
melyeket a Bizottság hajlandó megvenni, hogy átadhassák a
foglyoknak.” Leveléhez fényképeket is csatolt. Levelére
nem kapott választ! De
Gaulle-nak
szüksége volt az amerikai élelmiszer- és fegyverszállítmányokra
a Ho Chi Minh-nel folytatott vietnámi háborújához, valamint
ahhoz, hogy Szíriát elfoglalhassa a britektől, így szemet
hunyt a francia haláltáborokban uralkodó borzalmak felett.
George
Weiss fogoly tanúvallomása
(Toronto, 1988): „Egész éjjel egymáshoz passzírozva kellett
ülnünk. A
legrosszabb a vízhiány volt. Saját vizeletünket ittuk meg.
Néhányan a földre hajoltak és azt nyalogatták,
hogy valami nedvességhez jussanak. A Rajna pedig ott folyt a kerítés
másik oldalán. Az őrök a kerítés másik oldaláról vizet és
cigarettát árultak nekünk. Egy cigaretta 900 márka volt. Ezreket
láttam meghalni.
A holttesteket ezután elszállították.”
Johannes
Heising, egy Rajna-menti kolostor apátja volt, aki a 90-es években
kiadott egy könyvet a remageni amerikai táborokban
átéltekről. Franz-Josef
Plemper szintén
ebben a táborban volt fogoly, így ír: „… egyik éjjel az
amerikaiak élő embereket buldózereztek be rókalyukaikba.
1945 áprilisának egyik éjjelén az esőben és sárban velőtrázó
sikolyokra és hangos nyögésekre ébredtem félálmomból.
Felugrottam, és úgy 30-50 méterre egy buldózer fényeit
pillantottam meg. Majd láttam,
amint a buldózer elindul az ott fekvő foglyok tömege felé. Az
elején egy tolólemez volt, mellyel utat vágott magának. Hogy hány
embert temetett be élve a lyukakban, nem tudom. Nem lehetett már
megállapítani. Tisztán hallottam a kiáltásokat: Gyilkosok!”
Helmut
Liebich tizedest 1987-es
vallomása szerint az amerikaiak 1945. április 17-én fogták el és
a gothai DEF-táborba szállították, ahol nem voltak sátrak, csak
a sárrá dagasztott mező köré húzott szögesdrót. A kevés kis
élelemért, amit kaptak (és melyet később még a felére is
csökkentettek) valóságos vesszőfutást kellett tenniük úgy,
hogy az
őket bottal ütő őrök sorfala között kellett előregörnyedve
futniuk.
Április 27-én a heidesheimi táborba szállították őket, ahol
napokig semmi élelmet nem kaptak, sorra
haltak meg a földön fekvő emberek.
Egy esős éjjelen Liebich látta, amint a puha homokos talajba vájt
gödör fala ráomlott a kimászni képtelen, gyenge emberekre.
Megfulladtak, mielőtt társaik kimenthették volna őket. Látta,
hogy napi
10-30 holttestet vonszoltak ki részlegéből,
ahol eleinte 5.200-an voltak. Később a Bad Kreuznach melletti egyik
táborba, Bingen-Budesheimba vitték,
ahol a
foglyok száma 200.000 és 400.000 között mozgott, fedele,
élelme, vize, gyógyszere és elegendő helye senkinek sem volt.
Hamarosan vérhast
kapott és a tífuszt is
megkapta. Félájultan egy nyitott tetejű vagonban 60 másik
fogollyal ismét útnak indították, a hollandok a hidakon állva
dobálták rájuk a köveket. 3 nap után támolygott be a hatalmas
rheinbergi amerikai táborba, ahol szintén nem volt se
fedél se élelem számára. Amikor
egy kisadag élelemhez jutott, az rothadt volt. Az
emberek itt ezt mondták: „35
napig éheztek, 15 napig egyáltalán nem kaptak enni.” Az
ilyen jellegű táborokban 1945 májusában a
halálozási arány évi 30 %-os volt.
Még a foglyok naplóiban vezetett írásokat is ellenőrizték az
őrök, büntetés járt azért, ha arról írtak, ami a táborokban
folyt. A rheinbergi tábort június közepén adta át az
amerikai hadsereg a
briteknek a szemtanúk vallomása szerint úgy, hogy eldózerolták
a tábor egy részét, ahol a vájatokban még élő emberek voltak.
Heinz
Janssen így
ír a Kriegsgefangenen in Rheinberg c. írásában (1988): ”Csak
1945 áprilisában többszázezer német katonát, kórházi
ápoltakat, amputáltakat, női kisegítőket és polgári
személyeket fogtak el. Az egyik fogoly 80 éves volt, egy másik
pedig 9 éves. …
Gyötrő éhség és szomjúság voltak társaik, és vérhasban
haltak meg. Hétről-hétre kegyetlen ég áztatta esővel őket
… amputáltak
kétéltűként csúsztak, fázva és átfagyva a sárban. Nap
és nap után és éjre éj a szabad ég alatt feküdtek
kétségbeesetten Rheinberg homokjában, vagy beomló
vájataikban kimerülten aludtak bele az örökkévalóságba.”
Werner
Steckelings,
aki a 1503477-es sz. fogoly volt, 1986-ban, Stralenben tett
vallomásában elmondta, hogy a nagy amerikai heilbronni táborból,
ahol egy földbe vájt üregben éhezett, elszállították őt egy
francia táborba, Ribesaltesba. Víz alig volt, a vizet hordó
teherautó vezetője a kapu előtt nyitotta ki a tartályt és amint
a víz a piszkos földre ömlött, nevetett a benti, szomjazó
foglyok kiabálásán. Barakkjában
naponta 3-4-5 ember halt meg a 80-ból. Voltak napok, amikor 20
holttestet segített
a tábor bejáratához vonszolni. Később átszállították őt az
aubagnei táborba, ahol fejét leborotválták. Kopasz volt, 36 kiló
és 19 éves. Így vitték őt egy műtrágya-gyárba dolgozni 3
évre.
Heinz
T., aki egy 18 éves fiú volt, amikor egy rövidnadrágban, mezítláb
vitték el az amerikai katonák egy kórházból május 8-án, így
vall: „… mindannyiunkat bevagoníroztak, … három napig
utaztunk bezárva, megérkeztünk Rennes-be. A táborban több, mint
100.000 fogoly volt. … Majd 8 hónapig maradtunk Rennes-ben.
… Igazi
élelemhiány volt. Amikor
az amerikaiak elhagyták a tábort, csúnya dolgokat műveltek a
franciákkal, akik rajtunk bosszulták ezt meg. Az amerikaiak mindent
elvittek a katonai kórházakból. Betörték az ablakokat, hogy a
fűtésrendszert is elvihessék. … Később, amikor legyengültünk,
és a legkisebb mozdulattól is elájultunk, számolhattunk, hogy még
hány óránk van hátra. Az alultápláltság elért abba a
stádiumba, hogy a
túl gyorsan tett legapróbb gesztus is ájuláshoz vezetett.
Emlékszem, amint mind ott ültünk a napon a földön, azt mondtam
magamnak, rendben, még hat óra a levesig, és mivel semmi dolgom,
mondtam, rendben, ha ezt az apró és gyors mozdulatot teszem a
kezemmel, akkor három órán át ájult leszek, ha még egyszer
megteszem, akkor az még három óra, az összesen hat, ami nem
számít be fogságom idejébe. Olyan ritkán kaptunk enni, hogy az
emberek általában betegek voltak, és aki beteg volt, kórházba
került. Ha valaki kórházba került, azt nem láttuk viszont. A
Vöröskeresztet nem láttuk,
két évig senki nem jött sem ellenőrizni, sem takarót hozni.
1947-ben jöttek először. Az
épületek közötti füvet ettük.”
Charles
von Lüttichau,
aki túlélt 3 hónapot a táborban, így ír: „Egész
éjjel vízért sorakozó emberek csoszogtak
a vájatok között csúszós földhányásokon. Rémálmukban
az emberek kiáltoztak. Zsúfolt
szögesdróttal körülvett táborokban tartottak a szabad ég alatt,
és alig volt élelem. A latrinák csak a szögesdrót-kerítések
melletti, gödrök fölött átvetett gerendák voltak. Aludni csak
úgy tudtunk, hogy kézzel
üreget vájtunk a földbe, aztán a vájatokban összebújtunk.
Nagyon össze voltunk zsúfolódva. A beteg emberek a földre
végezték dolgukat. Hamarosan sokunk annyira gyenge volt, hogy még
a nadrágját sem tudta letolni dolga végzése előtt. Így ruhánk
és a sár is,
amin jártunk, ülnünk s feküdnünk kellett, fertőzött
volt. Eleinte
az esőt kivéve nem volt vizünk. Később több órás, néha egész
éjszakai sorban állás után csak néhány kortynyit kaphattunk.
Az
ásással felhányt puha földön, a vájatok között kellett
járnunk, így könnyen beleeshettünk az üregekbe, de kimászni már
nehéz volt. Tavasszal majdnem egyfolytában esett. Többnyire
nem volt mit ennünk. Máskor
kaptunk egy kevés K fejadagot. A csomagolásból láttam,
hogy egytizedét
kaptuk annak a fejadagnak, amit saját embereiknek osztottak. Így
végül talán 5
%-át kaptuk az amerikai hadseregbeli normális fejadagnak, ami 4000
kalória volt.Panaszkodtam
az amerikai táborparancsnoknak, hogy megszegi a Genfi Egyezményt,
ám ő csak annyit mondott: „Felejtse
el az egyezményt. Önöknek semmi joguk sincs. … Pár
nap múlva a táborba egészségesen került ember már halott
volt. Láttam
társainkat, amint a
tábor kapujához holttesteket vonszoltak, ahol azokat egymás
hegyén-hátán a szállításra szolgáló fuvar kocsira
hajigálták.”
Gertrude
Maria Schuster túlélő
írja Krigsgefangenenlager Galgenberg und Bretzheim c. könyvében,
(1985, 40-41.o.): „Egy 17 éves fiú, aki láthatta a távolban
szülőfaluját, állandóan a szögesdrót-kerítés mellett állt
sírva. Egyik reggel a foglyok lelőve találták a kerítés
lábánál. Az
őrök himbálódzó testét figyelmeztetésül a drótra
akasztották. A foglyokat kényszerítették, hogy elsétáljanak
mellette. Sokan
felkiáltottak, „Morder, morder!” Megtorlásképpen ezeknek a
foglyoknak 3 napig visszatartották a fejadagjukat. … Sokunknak ez
a halálát jelentette.”
C.H.
Beasley ezredes tudott
a táborokban fennálló borzalmas körülményekről, jelentésében
így ír: „az
öregek és gyengék nem képesek az adott körülmények között
élni. Sinzigben öregek, rokkantak és legyengültek is vannak. … A
szükségesnek ítélt körülmények a jelen felszerelésekkel még
csak meg sem közelíthető.” A
helyzet javítását azonban nem szorgalmazta ő sem, elrendelte,
hogy DDT-t szórjanak a foglyokra,
ezzel akadályozva meg a tífusz kitörését. Beasley utasítására
a remageni tábor kapujára kifüggesztették: Tífusz, tilos a
bemenet!”.(PWTE Helyzetjelentés, április 30. Beasley, NARS,
Washington.)
Francis
Biddle, az USA egykori igazságügy minisztere szerint
a holttestektől elszedett órákkal és ékszerekkel a hatalmas
németországi feketepiacot látták el. Több
ezer amerikai tiszt és őr adott el a német piacokon ékszereket és
órákat, melyeket a német foglyoktól és halottakról szedtek
le. Némelyek
1-1 alkalommal 8.000 dollárt is kerestek, majd a pénzt
titkosszolgálati emberükön keresztül visszacsempészték az
USA-ba és ott farmot vásároltak rajta.(Biddle iratok. Konferencia
Jegyzetek, Nemzetközi Haditörvényszéki Iratok, G.Arents Resaerch
Library, Syracuse, New York, 1945.okt.2.)
A
TÖRTÉNTEK ELTITKOLÁSA, NÉMETEK ELLENI PROPAGANDAHADJÁRAT
Hogyan
lehetett ilyen széleskörű és milliókat érintő borzalmakat
eltitkolni? A táborokból elengedett vagy a briteknek ill.
franciáknak átadott emberek terjesztették, elmondták mi folyik
ezekben a táborokban. A tábori híreket nem lehetett eltitkolni a
németek elől, de a sajtóban való nyilvános tárgyalásukat meg
lehetett tiltani. Eisenhower és képviselői fenntartották a
cenzúrát, az újságoknak, könyvkiadóknak, rádióállomásoknak
és filmszínházaknak engedélyre volt szükségük, hogy az
amerikai zónában működhessenek. Patton tábornok jegyezte fel egy
ebédnél Eisenhower szavait: „… amíg hadiállapot volt, egyedül
a rend és a fegyelem volt fontos, de most, hogy a hadiállapot
megszűnt, a világ közvéleménye lett a fontos – látszólag
akár helyes, akár nem.” (Blumenson: Patton Papers , 784. o.)
Amikor
a német nemzet négy részre szakadt 1945 után, történelmét a
politikai megosztottság, a cenzúra, az elkendőzés és a
szövetségesek felé irányuló kritikától való félelem törte
darabokra. Ebben a témában sem formálódott intelligens
közvélemény, mivel nem engedték azt megnyilatkozni. A
megszállás kezdete utáni általános zűrzavarban a britek
kampányt kezdtek a híresztelések ellen. Megdöbbentő a tény,
hogy egy értekezleten éppen egy német polgármester szavai voltak
a következők: „ A Neue Hannoverische Kurierban és a
Nachrichtenblattban jelenjék meg minden híresztelés hivatalos
cáfolata. A Katonai Kormány adjon ki rendeletet, hogy a nép
olvassa el a cáfolatokat, majd a Katonai Kormány külön
rendelkezzék arról, hogy a cáfolatokat el is kell hinniük.”
Miután eltörölték a zónákat és a nyílt cenzúrát, nem
változott a helyzet, az Adenauer kormány ideje alatt kialakult
viselkedés, a bűntudat, az önvádaskodás már a német nép
történelmének részévé vált.
1964-ben
Harry Elmer Barnes amerikai történész megdöbbenve tapasztalta a
németek körében uralkodó és a történelemben páratlan
bűntudatot, mely az önvád iránti érthetetlen függőséggel
párosul. Mindebben sok történész az átnevelő kampány
„sikerét” látja, melynek a német nemzetet alávetették a
háború után.
Walter
Lippmann , a The New York World főszerkesztője így ír: „Egy
háborút csak akkor lehet elveszettnek tekinteni, ha területét
elfoglalja az ellenség, a vereséget szenvedett nép vezető elitjét
háborús bűnös perekben elítélik, a meghódítottakat pedig
átnevelő programnak vetik alá. Ehhez nyilvánvaló módszer a
győztes történelemszemléletének a vesztes agyába való
beültetése. Csak ha a győztes háborús propagandája belépőt
talált a legyőzött történelemkönyvébe és a következő
nemzedék is elhiszi azt, akkor tekinthető az átnevelés valóban
sikeresnek.” (idézi
H. Diwald: Geschichte der Deutschen, Propylaen, Frankfurt 1978.)
Fridrich W. Grimm nyilatkozta a következő szavakat, melyeket
neki 1945 májusban egy magas rangú szövetséges tisztségviselő
mondott el: „addig
fogjuk folytatni ezt a horror-propagandát, amíg senki nem fog
elfogadni egyetlen jó szót sem a németekről. … és amíg maguk
a németek is annyira össze nem lesznek zavarodva, hogy már
egyáltalán nem tudják, hogy mit tegyenek!”(Politische
Justiz, die Krankheit unserer Zeit, Scheur, Bonn 1953.)
UTÓSZÓ
A
brit főügyész, Sir Hartle Shawcross egyik 1984. március 16-i
beszédében a következőket mondta:
„Lépésről-lépésre
jutottam arra a meggyőződésre, hogy a kommunizmus céljai
Európában sötétek és végzetesek. A nürnbergi perek során én,
az orosz kollégákkal együtt elítéltem a náci agressziót és
terrort. Most úgy vélem, hogy Hitler és a német nép nem akart
háborút. De mi hadat üzentünk Németországnak és le akartuk azt
rombolni, összhangban az erők egyensúlyának elvével és az
amerikaiak Roosevelt vezetésével felbátorítottak bennünket. Nem
vettük figyelembe Hitler felhívásait, hogy ne lépjünk be a
háborúba. Most kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy Hitlernek
igaza volt. Együttműködést ajánlott Németországgal, ehelyett
1945 óta a szovjet birodalom hatalmas erejével állunk szemben.
Szégyenkezem és le vagyok törve, hogy azokat a dolgokat, melyekkel
mi Hitlert vádoltuk ma naponta tapasztaljuk, csak más előjellel.”
Ajánlott
irodalom: Alfred De Zayas: Nemesis at Potsdam, Lincoln és London,
University of Nebraska Press, 1989.
Forrás:
James Bacque: A megtervezett halál c. könyve
Az idei Bilderberg konferencia június 7-től 10-ig Torinóban
Kedves
olvasók, a fenti cím a tény.
Az
alábbi a vicc.
A rendkívül
demokratikus, mérhetetlenül transzparens Bilderberg-konferencia
résztvevőinek a sorra kerülő megbeszélésük egyik témája a 10
millió áldozattal járó belga kongói népirtásra való
emlékezési tilalom feloldása lesz. Azzal az ígérettel, hogy az
azt javasolók és megtartók karrierjét nem törik ketté.
Henry
Kissinger, a végtelenül demokratikus és transzparens
Bilderberg-konferencia rendszeres meghívott tagja a következőket
fogja javasolni:
„Véget
kell vetni annak, hogy etnikai preferenciákat, azaz diszkriminációt
alkalmazva emlékezzünk különféle népirtásokra. A liberális
világ nem engedheti meg magának, hogy elhallgassunk egy olyan
genocídiumot, amelynek az áldozatai feketék voltak, mert akkor
bennünket joggal rasszistáknak bélyegeznek meg. Ezért javasolom,
hogy a II. Lipót belga uralkodó idején elkövetett borzalmas belga
kongói emberirtásra ezentúl minden évben április 16-án
emlékezzünk”.
Felszólítását
hatalmas taps kísérte. A jelenlévő DK-s Vadai Ágnes javasolta,
hogy a Sztálin által elkövetett ukrajnai holodomor 7 millió
áldozatáról pedig minden év április 17-én emlékezzünk meg.
Bejelentésükre
a bilderbergek hatalmas tapsban törtek ki.
Trump bejelentette, hogy légicsapásokat rendelt el Szíriában
Donald
Trump amerikai elnök bejelentette még helyi idő szerint péntek
este, hogy precíz légicsapásokra adott utasítást Szíria vegyi
fegyver használati képességeivel kapcsolatban. Joseph Dunford
amerikai vezérkari főnök a Pentagon sajtótájékoztatóján
később bejelentette, hogy véget ért a szíriai célpontok elleni
légitámadás. James Mattis védelmi miniszter hozzátette, hogy
újabbat most nem terveznek, és veszteségeik nem voltak.
Az
elnök a Fehér Házból üzente meg, hogy a Dúma városában vegyi
fegyverrel elkövetett támadások után határozta ezt el. A
beavatkozást Nagy-Britanniával és Franciaországgal együttműködve
hajtják végre. Trump a vegyi fegyverek bevetését szörnyű
bűncselekménynek tartja. Hozzátette: Oroszországnak el kell
döntenie, hogy tovább halad-e ezen a sötét úton, vagy
csatlakozik a civilizált nemzetekhez.
A
hírügynökségek szemtanúkra hivatkozva azt jelentették
Damaszkuszból, hogy erős robbanásokat lehet hallani, és füst
száll a város fölött.
Egyes
amerikai források szerint Tomahawk típusú robotrepülőgépek
támadják a célpontokat.
Theresa May: a brit fegyveres erők részt vesznek a szíriai légicsapásokban
Theresa
May brit miniszterelnök szombat hajnalban bejelentette, hogy
engedélyezte a brit fegyveres erőknek "összehangolt és
célzott támadások" végrehajtását Szíriában. May szerint
az akció célja a szíriai rezsim vegyifegyver-kapacitásának
leépítése, és az, hogy elrettentse a szír vezetést ilyen
fegyverek használatától.
A
brit kormányfő megerősítette, hogy Nagy-Britannia amerikai és
francia szövetségeseivel együtt vesz részt az akcióban.
Theresa
May tényként közölte nyilatkozatában, hogy a szíriai Dúma
városában múlt szombaton vegyifegyver-támadás történt, és e
támadás halálos áldozatainak száma elérhette a 75-öt, köztük
gyerekek is vannak.
A
szíriai rezsim a múltban is használt vegyi fegyvereket saját népe
ellen "a legkegyetlenebb, legelborzasztóbb módon", és
jelentős mennyiségű információ, köztük hírszerzési adatok
utalnak arra, hogy a legutóbbi támadásért is a szíriai vezetést
terheli a felelősség - mondta szombat hajnali nyilatkozatában May.
Igen
ők neutron bombát robbanthattak a 9/11 ikertornyok alatt , és
ahogy kiderült e klórtartalmú mérgező harcanyagot is ők
vetették be , hogy legyen ürügy egy nép egy nemzet megtámadására
nem tudom, de nem ezt nevezzük terrorizmusnak . Most akkor kik is a
vakoló fasiszta szabadkőművesek !!!!????
És
akkor egy kérdésem volna Viktor mi az anyánk büdös picsájáért
kell a Magyar népnek egy terrorista fasiszta szabadkőműves
emberiség ellenes tevékenységébe beleforrni . Mit keresnek a mi
katonáink ebbe a terrorista táborba ??? És mint nemzet mitkeresünk
mi a világ terroristáinak táborába ????
Kit
kellene ezért felakasztani ???
Dumas volt francia külügyminiszter: a szíriai háború Izrael miatt indult
Egy
videót a továbbítók általában azzal reklámoznak több
megnézésre, hogy figyelmeztetnek: „csak erős idegzetűeknek”.
Én
ezzel bátorítom a megnézést: „csak tényszeretőknek”.
Roland Dumas
volt francia külügyminiszter franciául nyilatkozik, angol
felirattal.
A
szíriai LCP tévének nyilatkozó politikus hangsúlyozta, brit
kormánytisztviselők mondták el neki a 2011-ben megkezdődött
szíriai tiltakozások és konfliktusok előtt már két évvel: a
damaszkuszi kormány Izrael-ellenes álláspontja miatt nyugati
támogatottságú kormányváltást akarnak.
Oroszország felfüggeszti nukleáris- és rakéta együttműködését az USA-val, letiltja az amerikai dohányárú és szeszes ital behozatalát
Orosz
törvényhozók törvénytervezetet készítettek, amelynek
eredményeként felfüggesztik az együttműködést amerikai
vállalatokkal a számos téren.
Szíriai támadás: Trump leghűségesebb emberei rohannak el tőle
A
svájci lap arról számol be, hogy a jobboldaltól szélsőjobbig
terjedő, a háborúkkal torkig lévő eddigi híveit idegenítette
el az amerikai elnök a Szíria elleni csapásokkal.
Tucker
Carlson Trump kedvenc tévéadóján, a Fox Newson támadt neki
ezzel: „Ezek a zsenik mind azt hajtogatják, hogy Asszad ezt a
gyereket, azt a gyereket ölte meg, de honnan tudják?”
Carlson
szavai nagyon is visszhangra találtak.
A
hajlíthatatlanul konzervatív kommentátorok arra figyelmeztetnek,
hogy a katonai csapás után Trump támogatóbázisa forradalmat
hajthat végre, mert Trumpot nem azért választották meg, hogy
ugyanazt a politikát folytassa, mint Bush.
Alex
Jones (Infowars) teljesen kikészült. Átkozta Trumpot és sírva
fakadt.
A
csatolt videó bemutatott egy részletet e műsorról, amelyről
tegnap írtam, hogy levették az Infowars portáljáról
(http://lovasistvan.hu/2018/04/14/nigel-farage-a-globalistak-gyulolik-a-keresztenyeket-es-haborut-akarnak-oroszorszaggal/)
De
volt egy kivétel.
Sebastian
Gorka. És ezzel búcsú „Gorka Sebestyéntől”.
Aki
nagyon boldogan nyilatkozott Trumpról, hogy megtámadta Szíriát,
miközben Iránt Oroszországgal együtt elküldte melegebb
éghajlatra.
Majd
biztosított mindenkit, hogy Trump a világért se lett a neokonok
cselédje.
És
volt képe azt is mondani, hogy Amerika az emberi életekért való
aggodalma miatt támadta Damaszkuszt.
Csak
épp azt nem magyarázta el, hogy Szaúd-Arábiát miért nem
bombázzák a jemeni népirtás miatt.
Ócska
cseléd lett Gorka is.
Az USA szabadította rá Európára a migrációs válságot
Antonio
Tajani, az Európai Parlament elnöke szerdán élesen bírálta az
Amerikai Egyesült Államokat, amiért meggyilkolta Moammer Kadhafi
líbiai vezetőt, ezzel megoldhatatlan problémává téve a
migrációs válságot Európában.
Tajani
közleménye az Új Gazdaság díjátadó ceremónián hangzott el
Madridban. Az EP elnöke szerint Spanyolországnak fokoznia kell
katonai jelenlétét Afrikában, mert ez előfeltétele az európai
migrációs válság megoldásának. Ugyanakkor, elmondása szerint a
migrációs válságot nem lehet csak Afrikában megoldani, ehelyett
átfogó európai megoldás szükséges.
A
politikus azt mondta, Spanyolország és Olaszország “jól ismeri
Afrikát”, és erre kell építeni a menekülthelyzet megoldását.
“Az
amerikaiak nem tudják megtenni. A segítségük fontos, de nagyon
sok hibát követnek el” – mondta.
Az EP elnöke ráadásul egyértelműen kijelentette, hogy az
Egyesült Államok szabadította rá Európára a migrációs
válságot.
“Kadhafit meggyilkolni egyenértékű volt azzal, mint megnyitni az ajtót a migráció, a Muszlim Testvériség és az ISIS számára.”
– mondta
Tajani, hozzátéve, hogy emiatt a válság kezeléséhez nem az
amerikaiak szakértelmére van szükség, hanem olyan országokéra,
melyek jól ismerik Afrikát.
Az
EP elnöke emellett nyíltan beszélt arról, hogy az Európai Unió
előtérbe kell helyezze saját állampolgárainak érdekeit a külső
hatalmakéval és a más kontinensről érkező bevándorlókkal
szemben.
Lengyelország nem csatlakozik az eurozónához
Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök
csütörtökön egyértelműen kijelentette, hogy Lengyelország nem
fogja bevezetni az eurót, mert ehhez először rendezni kellene
bizonyos gazdasági problémákat.
“Elsősorban meg kell oldanunk bizonyos
problémákat, melyek az eurozónán belül nyilvánvalóan léteznek.
A mi gazdaságunk sincs készen erre. Nem értük el azt a pontot,
hogy az eurót bevezessük” – mondta Morawiecki
egy brüsszeli konferencián.
A kormányfő hozzátette; a lengyel gazdaság
struktúrája nagy mértékben eltér attól, ami a nyugat-európai
országokra jellemző, emiatt sem lehetséges az euró bevezetése
Lengyelországban.
Morawiecki 2017-es kormányra jutása után azt mondta,
Lengyelország legfeljebb 10-20 év múlva kezd el foglalkozni az
euró bevezetésének gondolatával, ha akkorra elérte a
fejlettségnek azt a szintjét, ami a nyugat-európai országok
gazdaságát ma jellemzi.
Lengyelország 2004-ben vált az Európai Unió
tagállamává, de mindeddig nem mutatott határozott törekvést az
euró bevezetésére.
Az eurózónához csatlakozásnak mostanra az is
akadályává vált, hogy az Európai Unió kemény kritikákkal
illette a lengyel igazságügyi reformot. Decemberben az Európai
Bizottság javasolta a lisszaboni szerződés 7. cikkelyének életbe
létetését, ami ki nem mondott módon számos más téren is
hátráltatja Lengyelország európai integrációját.
Az USA Európát használná fel Oroszország elleni atomcsapásra
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter
szerint az Egyesült Államok felkészíti az európai országokat
arra, hogy taktikai nukleáris fegyvereket vessenek be Oroszország
ellen.
A külügyminiszter kifejtette,
hogy az USA súlyosan sérti az atomfegyverek leszereléséről
kötött nemzetközi egyezményt, mert a NATO-országok arra
folytatnak felkészülést, hogy az Európában elhelyezett amerikai
atomfegyvereket bevessék Oroszország ellen.
“Az atomfegyverrel nem rendelkező
NATO-tagországokat felkészítik arra, hogy az Európában
elhelyezett nem-stratégiai amerikai atomfegyvereket használni
tudják. Mindenki számára egyértelmű kell legyen, hogy az
amerikai hadsereg felkészíti az európai országok fegyveres erőit
a taktikai atomfegyverek Oroszország elleni bevetésére” –
mondta.
Lavrov kijelentése szerint Oroszország készen áll
arra, hogy további tárgyalásokat folytasson a nukleáris
leszerelésről, ezáltal megakadályozva egy újabb fegyverkezési
versenyt.
A külügyminiszter ugyanakkor kifejtette, hogy az
atomfegyverek leszerelésekor – bár még mindig ez a meghatározó
– ma már nem csak a földön és tengeren elhelyezett nukleáris
töltetekre kell gondolni, hanem a folyamatban lévő fegyverkezés
részeként a nagyhatalmak a Föld körül keringő katonai
eszközökön is bevetésre készen álló atomfegyvereket tartanak
készenlétben.
Lavrov elmondása szerint az európai állampolgárok
képesek lesznek nemet mondani arra, hogy országaik területén az
Egyesült Államok atomfegyvert tartson, de ehhez megfelelő
tájékoztatásra van szükség.
Washington atomfegyverekkel tartaná kontroll alatt Európát
Európa újra egy lehetséges atomháború
ütközőzónájában van. A német sajtó épp az imént számolt be
arról, hogy az Egyesült Államok újabb 20 atomfegyvert
telepít Németországba, és ez már részét képezi a 2015-ös
amerikai költségvetésnek.
Az újabb amerikai atomfegyverek érkezéséről a ZDF
német televízió számolt
be. Az Egyesült Államok
immár bevallottan modernizálja nem csak a Németországban
elhelyezett atomfegyvereit, de egész Európa azzal kell
szembenézzen, hogy az amerikaiak egyre nagyobb atomfegyver-arzenált
akarnak idetelepíteni. Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban,
Törökországban szintén készenlétben vannak az amerikai
atomfegyverek, hogy egy háború esetén csapást mérjenek a
politikai ellenfélre.
Marija Zaharova, Oroszország külügyminisztériumának
szóvivője a hír leközlését követően rendkívüli interjút
adott a ZDF televíziónak, melyben kijelentette; Moszkva számára
fokozott aggodalomra ad okot, hogy az Egyesült Államok modernizálja
a Németországba telepített amerikai atomfegyvereket, mert ez
egyértelműen az Oroszország elleni háborús készülődés részét
képezi. Egyértelműen – hiszen a német TV-csatorna szerint az
atomtöltetek az “orosz veszély” miatt kerülnek Európába.
Zaharova szerint Európában is fokozott aggodalmat kelt
Washington lépése, ami nem csak Európát sodorja veszélybe, de
globális léptékben is visszájára fordíthatja a nukleáris
leszerelés terén eddig elért eredményeket.
“Európában – és nem csak Németországban, hanem Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban – továbbra is készenlétben állnak az amerikai taktikai atomtöltetek. Az amerikaiak modernizálják a bombáikat, a NATO európai tagjai pedig modernizálják a légierőt, ami ezeket a bombákat célba juttathatja.”
Zaharova szerint a nukleáris leszerelés ezzel globális
szinten lehetetlenné válik. Felbomolhat a nukleáris leszerelésről
1970-ben, 191 ország által aláírt egyezmény, és a világ
országai újra atomfegyverek felhalmozására fognak törekedni,
mert az Egyesült Államok egyértelmű jelzést adott arra, hogy a
nukleáris csapásmérő erő fokozásával akarják megtartani az
amerikai katonai fölényt az Egyesült Államok határain kívül.
Az Egyesült Államok Kelet-Európából mérne atomcsapást Oroszországra
Atomtöltet
célba juttatására alkalmas repülőgépeket küld a balti
országokba az amerikai légierő, egy újabb “hadgyakorlat”
részeként. Az augusztus 25-én kezdődő “Atlanti Megoldás”
művelettel az Egyesült Államok arra készül, hogy háború
esetén Kelet-Európából mérhessen atomcsapást Oroszországra.
Miközben
az európai fővonalú sajtó teljes mértékben lefedi az
információáramlást a migrációs válsággal kapcsolatos
hírekkel, az Egyesült Államok szeptember végén elfogadott egy
tervezetet, melynek részeként még idén 20 újabb atomtöltetet
helyeznek el Németországban. Az intézkedésről a ZDF televízió
számolt be, majd Marija Zaharova, Oroszország
külügyminisztériumának szóvivője egy rendkívüli interjú
során kijelentette, hogy ezek a fegyverek Oroszország elleni
háborús készülődés részeként érkeznek Európába. Zaharova
elmondása szerint a tendencia egyértelműen látható: az
amerikaiak modernizálják az Európában állomásoztatott
bombáikat, a NATO európai tagjai pedig a légierőiket, ami
alkalmas az amerikai nukleáris töltetek célba juttatására.
Ivan
Konovalov biztonságpolitikai szakértő pénteken a Szputnyik
rádiónak nyilatkozva kifejtette, hogy ezzel az Egyesült Államok
amellett, hogy szándékos provokációt hajt végre Kelet-Európában,
a hadgyakorlatok leple alatt atomháborúra készül Oroszország
ellen. Konovalov szerint az amerikai légierő A-10-es gépei
technikailag képesek atomtöltet célba juttatására az orosz
határon túl, és az
Egyesült Államok mintegy 200 B61 atomtöltetet tart készenlétben
Európa területén.
Konovalov
szerint Moszkva továbbra is azzal számol, hogy a NATO folytatja a
haderő-összpontosítást Oroszország határai mentén, mert a
nyugati katonai tömb inváziós előkészületeket folytat. Az
atomtöltet célba juttatására alkalmas gépek megjelenése
Észtországban heves reakciókat vált ki az orosz közéletben.
Moszkva figyelemmel kíséri az amerikai atomtöltetek
elhelyezkedését Európa területén, és megelőző intézkedéseket
hozhat abban az esetben, ha az amerikaiak a balti országokban is
atomfegyvert helyeznének el.
A
várakozások szerint a következő hónapok során továbbra is
folyamatosan áramlanak az amerikai fegyverek Kelet-Európába, és a
NATO akár egy éven belül készen állhat egy Oroszország elleni
offenzívára. Orosz katonai szakértők szerint az amerikai haderő
Kelet-Európában 2016 végére éri el azt a készültségi szintet,
hogy készen álljon a közvetlen konfrontációra Oroszországgal.
A NATO az atomháború szélére sodorja Európát
A
NATO véglegesen felhagy a nukleáris leszereléssel, és azt
tervezi, hogy a non-proliferációs egyezmények nyílt sértésével
atomfegyvereket telepít Kelet-Európába. A nyugati katonai tömb
agresszív lépése Oroszországot ennek megfelelő válaszlépésekre
kényszeríti.
A
Kommerszant napilapnak adott interjút egy vezető orosz diplomata,
aki arról nyilatkozott, hogy a NATO atomfegyverek elhelyezésére
készül Európában, ami Oroszországot adekvát válaszlépésre
kényszeríti. Korábban erre utalt az a tény, hogy a NATO-légierő
nukleáris fegyverek hordozására képes gépeket összpontosított
Kelet-Európában, különösen a balti országokban. A NATO
szeptemberben az “Atlanti Megoldás” nevű hadgyakorlatra
hivatkozva küldött atombomba
hordozására alkalmas repülőgépeket közvetlen az orosz határ
mellé, a balti országokba. A nyugati országok akkor orosz
propagandának nevezték azt az információt, miszerint a NATO
atomfegyvereket akar elhelyezni Kelet-Európában. Vezetőik
kijelentéséről azonban hónapokon belül egyértelművé vált,
hogy hazugság volt: az utóbbi hetek folyamán a NATO már hivatalos
szinten is elismerte, hogy újabb – amerikai – B61-12
atombombákat helyez el Európában. Ennek okán az is egyértelmű,
hogy az atombomba hordozására alkalmas gépeket már ennek előzetes
lépéseként küldték a balti országokba, a nyilvánosságnak
pedig egyszerűen hazudtak a tervezett lépés kapcsán.
Mihail
Uljanov, az orosz külügyminisztérium non-proliferációs és
fegyverkontrollért felelős hivatalának igazgatója pénteken a
Kommerszantnak nyilatkozva azt mondta, a NATO agresszív lépése
ennek megfelelő választ követel meg Oroszországtól. “A
katonai szférában általános törvényszerűség, hogy minden
lépés válaszlépést kényszerít ki. Biztos vagyok benne, hogy
Oroszország adekvát választ ad az amerikai atombombák Európában
elhelyezésére, és ennek részletei a körülmények alapos
vizsgálata mentén kerülhetnek megállapításra.”
A
NATO jelenleg azt tervezi, hogy a Németországban, Belgiumban,
Olaszországban és Törökországban elhelyezett összesen 180 darab
B61-es atombombát a 2020-as évek elejére B61-12 változattal
helyettesítse. Arról azonban nincsenek elérhető információk,
hogy a “korszerűtlen” atombombákat hatástalanítanák, így
valószínűsíthető, hogy azok a szövetség más országaiba
lesznek áthelyezve. Tekintve, hogy a NATO az utóbbi egy év
folyamán agresszív haderő-összpontosítást folytatott a balti
országokban, és – az amerikai légierő és páncélos haderő
mellett – több tízezer amerikai katona jelent meg
Kelet-Európában, ez 180 atomtöltet megjelenését vetíti előre a
balti országokban és Nyugat-Ukrajnában.
Uljanov
kijelentette; ezzel a NATO egyértelműen kinyilvánította, hogy
szándékosan és hosszú távon sérti a nukleáris leszerelés
kapcsán érvényben lévő nemzetközi egyezményeket. A nyugati
katonai tömb újra atomfegyverek felhalmozásával akarja
biztosítani a világpolitikában az elmúlt évtizedek során
szerzett domináns szerepét. Ez nemcsak globális szinten
újraindítja a nukleáris fegyverkezést, hanem haszontalanná tesz
minden, a nukleáris leszerelés terén eddig elért eredményt.
Amennyiben
a NATO elkötelezett marad az atomfegyverekkel folytatott
erőfitogtatás irányába, Oroszország számára nyitott a
lehetőőség, hogy ennek megfelelő választ adjon az újonnan
jelentkező fenyegetésre. A NATO nukleáris fegyverkezésére adott
szimmetrikus válaszként Oroszországnak lehetősége van arra, hogy
számos atomfegyvert állomásoztasson mélyen az Európai Unió
határain belül. A Kalinyingrád enklávé Oroszország része,
délről Lengyelországgal, északkeletről Litvániával határos,
nyugatról a Balti-tenger határolja. Amennyiben a NATO nukleáris
csapásmérő erőt épít a balti országokban és Kelet-Európában
(az orosz határ mentén), egy a nyugati katonai tömb által kezdett
expanzív háború esetén Moszkvának lehetősége van arra, hogy
közvetlen a lengyel határ mellől indítson nukleáris csapást az
agresszor ellen. Olyan módon, hogy ahhoz nem kell atomfegyvert
állomásoztatnia az orosz határon kívül. Ennek okán, a
NATO-országok jelenlegi biztonságpolitikája nem csak értelmetlen,
de egyben öngyilkos jellegű is, amivel az atomháború szélére
sodorják Európát.
Egy
ilyen nagyhatalmak közti összecsapás elsősorban az Amerikai
Egyesült Államok érdeke, hiszen maga a konfliktus az amerikai
határtól tízezer kilométerre történne, ezáltal az USA
területén nem jelentene közvetlen katonai fenyegetést.
Érdekeltek-e a térségi országok vezetői egy olyan
biztonságpolitika fenntartásában, amiben Közép- és Kelet-Európa
csak mint járulékos veszteség szerepel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése