Holókamu trükkök

Holókamu trükkök

nemzeti hírháló riportjaiból

Kasszandra levél a Fidesz kormánynak.

Sem Kasszandrának, sem Kossuthnak nem hittek egykor a leveleik címzettjei. Miért is bízom abban, hogy nekem fognak? Talán mert ennyire nyilvánvalóan még soha nem derült ki, nem lepleződött le az EU szerepe a modern kor világpolitikai színpadán, mint mostanában.
Mert ma már csak a vakok nem látják a tényt, hogy a monetáris diktatúra csak az új típusú gyarmatosítás eszközeként használja az EU intézményrendszerét.
S azért is, mert az MSZ minden önkéntese és vezetése azon dolgozik, hogy minél több reményvesztett ember visszakapja a hitét.
A hírek azonban gondoskodnak arról, hogy a magyar embereknek vissza ne térhessen a hite, mert a magyarról tudja az ellenfél, hogy nagyon kiszámíthatatlan reagálásokra is képes, ha túlfeszítik a húrt.
Ám a történések más irányba mutatnak!
Varga Mihály, a miniszterelnökséget vezető államtitkár az m1 Ma reggel című műsorában reggel a következőket említette meg: „Ha az Európai Bizottság felfüggeszti a kohéziós alapokból való támogatást, azzal példát akar statuálni, jelezve, hogy azok az országok, amelyek nem szorítják le a hiányt 3 százalék alá, úgy járhatnak, mint Magyarország. Mi vagyunk az az ország, amely ellen a legrégebben folyik a túlzottdeficit-eljárás, és úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság (EB) most elérkezettnek látta az időt arra, hogy példát statuáljon, és felfüggessze a kohéziós alapokból származó támogatást" - fogalmazott az egykori pénzügyminiszter. Amint már említettem az előbb a tényt:
Azért dolgozik az MSZ minden önkéntese és vezetése, hogy minél több reményvesztett ember visszakapja a hitét, viszont az EU azért dolgozik, hogy ez ne következzen be!
Mikor veszi már észre OV és a többi Eurokrata, hogy nem tagnak, hanem gyarmatnak vettek be minket az Unióba? Erről szólt az a cirkusz is, amelyet a hibásan alkotmánynak nevezett Alaptörvény, valamint a sajtótörvény kapcsán rendeztek az Unióban.
Ha akkor ott a nyilvánosság előtt bejelenti a miniszterelnök a kilépésünket, akkor az, egy láncreakciót indított volna el, s szinte azonnal kilépett volna Spanyolország, Portugália, Olaszország és Görögország biztosan. Igaz akkor azonnal megfenyegették volna a teljes hazai vezetést, sőt az egész magyar népet! Rögtön megkérdezné pár jól-értesült, hogy egy ilyen kijelentés nem sietette volna az újabb világháború kitörését? Mert annak is a küszöbén vagyunk, s csak a Jóisten a megmondhatója, hogy miért is ültetik el bennünk ezeket az őrült félelmeket?
Félünk az inflációtól, a szennyezett víztől és az élelmiszerektől, a munkahely elvesztésétől, az államcsődtől…., pedig ez utóbbi csak jót tehetne nekünk, mert végre újra lehetne kezdeni mindent, ahogy az Izlandiak tették.
Azért dolgozik az MSZ minden önkéntese és vezetése, hogy minél több reményvesztett ember visszakapja a hitét, csakhogy Mi hiába ismerjük a bankárkaszt gátlástalanságát,
mert most éppen Önök vannak kormányon. Ám Önök, akik mostanában folyamatosan hajtogatják, hogy: "a mi számaink ma sokkal kedvezőbbek, mint néhány évvel ezelőtt"!
Vegyék már észre, hogy az nem a számok számítanak, hiszen pl. a franciáknak óriási az államadósságuk, de őket nem cseszegeti senki. Nem furcsa ez?
Kedves naivak és ál-naivak!
Vegyük már észre, hogy nem egy túlzottdeficit-eljárás alatt állunk, hanem egy végső Trianon előtt, amikor az IMF parancsára akár fel is számolhatják a teljes hazánkat. Mi akkor is békésen fogunk ücsörögni a TV előtt, vagy akkorra már kibontjuk a Pro Pátria et Libertate” feliratú zászlót? Mert nem elég kereszténynek látszani, de annak kell lenni! Mikor veszi már észre a kormányunk, hogy:
„Föl kéne szabadulni már”
Sok éve már tuja minden gondolkodásra képes magyar, hogy rossz üzletet kötöttünk az EU csatlakozással. Nemcsak azért mert eltartunk egy halom ingyenélő képviselőt, hanem az adminisztráció 30.000 létszámát és az EU bürokraták sikkasztási hajlamait eddig minden csak növelte/növeli. Azt sem tette eddig szóvá egy miniszterelnökünk, pénzügyminiszterünk, külügyminiszterünk se, hogy lényegesen többet adunk be a közösbe, mint amit visszaadnak, ha épp nem jön rájuk a visszatartási roham. Ám ez nekünk nem adható, nem segély, nem támogatás, mint ahogy a média emlegetni szokta, hanem: JÁR! Most közel 500 millió euró visszatartását helyezték kilátásba abból az összegből, amit pedig megígértek már a csatlakozáskor. Magyarul - mint már annyiszor - becsapott minket a vén Európa, aki nem gyönyörű nő, hanem egy undorító boszorkány.
Tegnap az Európai Bizottság azt javasolta a Pénzügyminiszterek Tanácsának, hogy vonják meg Magyarországtól a kohéziós támogatás egy részét, ami kb.143-144 milliárd forintot vonjon el. Ezt hivatalosan azzal indokolták, hogy „a magyar kormány nem tudta garantálni azt, hogy a költségvetése tartósan és fenntartható módon az EB által megkövetelt 3 százalékos GDP arányos hiánytartományon belül maradjon”. Az, hogy erre semmi nem utal, nem zavarja őket, hisz jelenleg csak Finnország, Svédország, Észtország és Luxemburg képes tartósan megfelelni GDP három százaléka alá szorított költségvetési hiánynak. Így azután Ők döntöttek a MI pénzünkről. Tehetik, hiszen a bankárkaszt kiszolgálói ők, azaz annak a felelőtlen és rejtőzködő hatalomnak, amely jól tudja, hogy mit miért csinál. Az adatok ugyanis nem nálunk a legrosszabbak, de ez nem zavarja őket, mert nekik céljaik vannak ezzel. József Attila Táltos-költőnk Hazánk c. verséből idézek most, hogy az 1982 óta hazánkat pénzügyi megszállás alatt tartó IMF eredményeit lássuk, hiszen mintha Attila sorai mostanában születtek volna:

Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár

bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!

S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.

Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!

Valóban föl kéne szabadulni, bár legjobb lett volna soha be se lépni. Ám nagyon kevesen láttuk ezt előre, s a társadalom az agymosás következtében nem észlelte, hogy nem fog Ő Bécsben cukrászdát nyitni, de a bécsiek felvásárolják olcsón azt a földet, amelyet őseink életük árán is megvédtek éppen a bécsiektől. De vissza József Attilához: a csecsemőhalálról éppen az otthonszüléseket erősítő szülésznő jutott eszembe, aki csak azért került a szülészek kereszttüzébe, mert egy hagyományos formát szeretett volna visszahozni, ahol nincs paraszolvencia. Az állam pedig az ő erőszakszervezetét az államalkotók akarata ellenére szabadította rá erre a szerencsétlen magyar kulturális kreatívra, s elítélte. A lelki restségtől és a csodavárástól ma a társadalom zöme szenved, mert szinte kilátástalannak látja a jövőt. Pedig csak „föl kéne szabadulni már”, hiszen úgy dobta oda az ország a teljes szuverenitását, hogy azt sem tudták a szerencsétlen agymosottak, hogy mi az EU. Ma már sokan tudják, hogy a hozzáértő dolgozó nép gyülekezete nem az alsóház, hiszen az a lobbisták terepe, ahol párt és frakcióvezetők kapják az écákat és borítékokat, s már nem érdekes, hogy mint pusztul el szép fajunk! A magyar lelkialkat, a gátlásos de szorgalmas serénység pusztul és a gátlástalan kufárszellem szaporodik. Igazi Táltos volt Attila, aki a jövőbe is látott, mert valóban nem kérdi az ország, hogy mi végre engedik ezt megtenni velünk:

Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.

Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

Legyen már vége ennek a fortélyos félelemnek, s jöjjön már egy kis remény, hogy megértik a törvényhozók, hogy a nép felszabadításán kellene már dolgozniuk, s nem a magyar föld átjátszásán.

Szabaduljunk föl és ne fizessünk többé egy vasat sem az EU-nak!
Meggyőződésem, hogy a kilépés is belendítheti a tehetetlenségbe belefáradt embereket.
Aki pedig szolgálni akarja a hazáját, az kezdjen felvilágosító munkába, s küldje ezt tovább!
Szeged, 2012-02-23 Dr. Bene Gábor S.

Kedves Olvasó!

Kásler Árpád alábbi sorait ajánlom a figyelmükbe.

Íme egy írás, amely világosan alátámasztja azon állításomat, hogy az állam - amelyet őseink a nemzet védelmére hoztak létre - nemhogy védene, de nagyon is kiszolgáltat minket a bankárkaszt kénye-kedvének. Az állam tehát már régóta nem közhatalom, hanem a pénzmaffia kiszolgáló intézménye, amely folyamatosan próbálja törvénytelenségét takargatni, próbál 4 évente legitimációt szerezni a "szabad választások" elnevezésű kutyakomédiával, amely egyre sunyibban lesz befolyásolva a média és a megmondóemberek által. BG

A Kárvallott Állam! - fogdába a csaló bankárokkal-

“A jelenlegi felügyeleti szervek, a politikai döntéshozók és a bankok legfelsőbb vezetésének, törvényszék előtt, a vádlottak padján a helye. Különösen nagyértékű adócsalás, csalás, családok, beleértve kiskorúak veszélyeztetése az anyagi ellehetetlenítés következtében, valamint emberéletet, nagyszámú emberéletet követelő eseménysorozat előidézése, előre kitervelten, csoportosan elkövetve.”
A devizaalapú hitelek legnagyobb, többszörös kárvallottja, maga a magyar állam, az önkormányzatok és rajta keresztül az egyének, kicsitől nagyig, függetlenül attól, hogy rendelkeznek vagy sem e kétes hátterű hitelekkel.
Vetkőztessük le egy kicsit, ezt a deviza köntösbe bújtatott délibábot és mindenki számára világossá válik, hogy csalás-csalás hátán történt és történik a mai napig, a felügyeleti szervek, a politikai vezetés, na és persze a pénzintézetek kiváló együttműködésének köszönhetően.
Ahhoz, hogy érthetővé és megérthetővé váljon ez a folyamat, nem lehet külön kezelni az egyént, az önkormányzatokat és magát az államot, annak ellenére, hogy külön-külön kárvallottjai a devizaalapú hitelezéseknek, hiszen oda-vissza, egymásra is kihatással vannak. Ameddig van hitelt nyújtó, addig lesz hitelt felvevő is, ezért egy elfogulatlan szemszögből kell megvizsgálni a tényeket, ami nem mindig sikerül, de törekedni kell rá. Éppen ezért, nem elfogadható a bankok, illetve a hitellel nem rendelkezők részéről, azon érvelés, hogy nem volt kötelező felvenni a hiteleket. Természetesen nem, de folyósítani sem. Ugyebár, ha a bankár vagy a hitellel nem rendelkező személy konyhájában, az asztalos által, falra felcsavarozott konyhaszekrény a fejére szakad, nem valószínű, hogy elfogadja érvelésként azt, hogy minek szereltetett fel konyhabútort a falra, hiszen az sem volt kötelező, akkor az asztalosnak miért kellene elfogadnia azt az érvet, hogy nem volt kötelező számára a hitel felvétel. Mindenkinek felelősséget kell vállalnia a saját termékéért és szolgáltatásáért. Még a nagy számok törvénye, a valószínűség számítás alapján sem fordulhatna az elő, hogy egymillió ember rossz üzletet kötött és egy-két tucat bankár pedig jó üzletet kötött. Ezt az eredményt, még pohárban felrázott kocka dobással sem lehet reprodukálni. Mindez arra enged következtetni, hogy egy előre kitervelt, megfontolt szándékkal végrehajtott, összehangolt csalás sorozat következett be, a magyar állam, az önkormányzatok és a magyar állampolgárok ellen.
Mindezen súlyos kijelentések alátámasztására, mára már egyre több bizonyíték lát napvilágot. Maga a Magyar Nemzeti Bank elismerte, hogy a devizahitelek felfutási időszakában, egy mesterséges árfolyam sáv volt életben, ami annyit jelentett, hogy amennyiben a forint deviza közti viszony, valamely irányba túlságosan elszaladt volna, akkor az MNB deviza vétellel, vagy forint eladással kompenzálta azt. Mindez egy hamis képet, a valós piaci viszonyok eltakarását eredményezte a hitelfelvevők irányába, sőt maguk a hitelfolyósító intézetek, előszeretettel hivatkoztak, több évre visszamenőleges forint-deviza kiegyensúlyozott viszonyára. Holott nekik kötelezően tudniuk kellett, hogy ez a viszony nem a „szabad piac”, hanem egy mesterséges gát következménye, de erről nem tájékoztatták sem írásban sem szóban, az egyéni hitelfelvevőket, sem az önkormányzatokat.
Ennek a gátnak a „lebontása”, megszüntetése meg is történt, amiután a lakosság nagy részét és az önkormányzatokat, a devizahitelek felé terelték. Csak találgatások vannak, de pontos számadatok nem láttak napvilágot ez ügyben, ugyanis a gépkocsi hiteleket is deviza elszámolásúvá tették. Abban az időben nem is lehetett jóformán forint hitelhez jutni, még a magasabb kamat ellenére sem és itt álljunk is meg egy pillanatra.
Ezek a hitelek pontos megnevezése, devizában nyilvántartott, de forintban folyósított és forintban törlesztett kölcsönök. A devizában nyilvántartott, nem azonos a deviza elszámolású hitellel és itt tettenérhető a csalás következő mozzanata. Ugyanis akkor lehetnének ezek a hitelek, deviza elszámolásúak, ha a forint folyósításokat illetve törlesztéseket, a valóságban is átváltanák, tehát egy deviza tranzakcióban vennének részt, vagy a forrásuk deviza lett volna. A bankok valójában a devizaalapú hitelezésre hivatkozva, óriási mennyiségű devizaforráshoz jutottak, az állam és a külföldi anyabankjaikon keresztül, de ezeket a deviza összegeket nem hitelezésre fordították, hanem valójában magyar államkötvényeket vettek, magas forint kamatra, miközben az önkormányzatok kötvényeit megvették forintért, de az elszámolási kötelezettségeit devizaalapúvá tették. Mivel a valóságban, a deviza átváltások nem történtek meg, így még a hatályba lévő törvényeket is megszegték a bankok, amelyek kimondják, hogy: „a fogyasztóval kötött deviza alapú hitel-, vagy kölcsön szerződések esetében a pénzügyi intézmény kizárólag azokat a költségeket és díjakat számíthatja fel devizában, amelyek az adott szerződés teljesítésének és fenntartásának érdekében a deviza forrás megszerzésével közvetlenül kapcsolatban állnak.”
Korábban említettem, hogy vannak akik előszeretettel, hivatkoznak arra, hogy ezen hitelek felvétele, nem volt kötelező. Nos ez is csak részben igaz, mert amíg egy magán személy szabadabban mérlegelhet, egy önkormányzat esetében teljesen más a helyzet. Ugyanis kimerítené a hűtlen kezelés fogalmát, ha egy sokkal magasabb kamatozású forint hitel mellett döntött volna. Akkor, az ép ész ellenni tettnek minősült volna, forint hitel mellett dönteni, mert úgy a politika mint a média, folyamatosan az euróra való áttérést sulykolta és az annak való megfelelési feltételek megteremtésére hivatkozva, megszorító intézkedéseket foganatosított. Vagyis ebből kiindulva, minden hétköznapi halandó, azt a következtetést vonhatta le, hogy kifejezetten rossz döntés a forint hitel választása. Mára már tudjuk, hogy mindez csak a színpadi szerep és annak kelléktára volt.
Mivel ezek a hitelek, soha sem vettek részt semmilyen deviza átváltási folyamatban, ezért deviza elszámolást sem alkalmazhatnak rájuk a bankok, a hatályba lévő törvények alapján. Annak viszont semmi akadálya, hogy devizában tartsák nyilván, de ezt kell mindenkinek megérteni, hogy a nyilvántartás nem azonos az elszámolással. Ebből nem következhet a tőke tartozás megnövekedése és itt érjük tetten valójában a következő okot, amiért ezt a csalást valakik kitervelték és véghezvitték. Ugyanis ezáltaladóelkerülést tudnak végrehajtani, amit ezer milliárdokban kell mérni és érteni. Kedves olvasó, ez is egyik oka, a 27%-os Áfa-nak és folyamatos adóterhek növekedésének, ugyanis a bankoknak, a kereskedelmi hitelintézeteknek pontosan az lenne a szerepe, hogy serkentsék a piac működését, de Magyarországon, ennek pont az ellenkezője történik. A hitelintézetek, valójában tőkét vonnak el a gazdaságtól azáltal, hogy kifosztják úgy az egyéneket, az önkormányzatokat, indokolatlan és törvénytelen követeléseikkel, valamint magát az államot, az adóelkerüléssel, ezt az elvonást kompenzálja az állam, adó növeléssel. Mi sem bizonyítja jobban, hogy törvénytelen és indokolatlan a követelésük, mint az, hogy az OTP folyamatosan megdönti, saját negyedéves bevételeinek rekordjait. Ez nem mást bizonyít, mint azt, hogy a felszámolt árfolyam különbség, bevételként realizálódik, de kiadási oldalon ez költségként nem merül fel. Minden devizaalapú hitelt folyósító pénzintézet, ezen számításainak következtében, valójában a legsúlyosabban a magyar államot károsítja meg, ugyanis a kihelyezett hitelösszegeket, kettős könyvelésük alapján, egyszer kihelyezett majd visszakapott oldalon könyvelik el, de deviza-forint számításának alapulvételével.
Ezáltal, amikor a kölcsönöket kihelyezték, vételi és alacsony árfolyamon, majd visszafizetéskor eladási árfolyamon, annak ellenére, hogy ezáltal már egy deviza kereskedelmet is végrehajtottak aminek különbözete adóalapot kellene képezzen, úgy könyvelik el, hogy az általuk kihelyezett hitel összeget kapták vissza, tehát ezáltal adómentes. Holott ez távolról sincs így, mindez, csak a Magyarországon burjánzó korrupciónak, politikai és pénzügyi maffiának összefonódásából következik. Ha feltételes módban, még el is fogadnánk a bank és adós közötti deviza elszámolást, az aláírt szerződésre való tekintettel. Mindez még akkor sem jogosíthatja fel a bankot arra, hogy a kihelyezett tőke megnevezésű összeg és visszakapott tőke megnevezésű összeg közötti különbséget adómentesen elkönyvelje. Például, ha kihelyezett annak idején 13 millió forintot és valaki végtörlesztett, az már 18 millió forintot fizetett vissza, a bank az öt millió forint különbözetet nem adózza le, mert arra hivatkozik, hogy a kihelyezett, egyszáz ezer CHF-nek megfelelő összeget kapta vissza, holott nem így van, mert a magyar állam határain belül ő nem végezte el a valós deviza átváltást, ami feljogosítaná az adómentességre, vagyis úgy jut nagyon komoly nyereséghez, hogy az sehol nem jelentkezik nála kamat jellegű jövedelemként, ami adókötelezettséget vonna maga után. A hitelező és adós közötti szerződés ebbéli szándéka, nem vonatkozhat, a magyar állammal szembeni kötelezettség mentesítésére, ugyanis a magyar állam nem szereplője ennek az ügyletnek.
A jelenlegi felügyeleti szervek, a politikai döntéshozók és a bankok legfelsőbb vezetésének, törvényszék előtt, a vádlottak padján a helye. Különösen nagyértékű adócsalás, csalás, családok, beleértve kiskorúak veszélyeztetése az anyagi ellehetetlenítés következtében, valamint emberéletet, nagyszámú emberéletet követelő eseménysorozat előidézése, előre kitervelten, csoportosan elkövetve.
Végszóként, még annyit megemlítenék, hogy fokozottan óvatos figyelemmel kell mérlegelni és kísérni, mindenki tevékenységét az igazság feltárása terén, beleértve az én tevékenységemet is, mert azt látom, hogy gombamód szaporodnak a jólfésült, magasan képzett megmondó emberek, akik messiásként hirdetik az igét és megoldást e téren, de véleményem szerint pontosan az elhomályosítást és a tisztán látás megakadályozását szolgálják. Ugyanis két féle képpen lehet elfedni a valóságot, elhallgatással vagy elhallgattatással, illetve ha olyan sok „igazság” kimondót zúdítasz azokra, akiket meg akarsz téveszteni, hogy ne tudjon különbséget tenni az igaz és hamis között.
Kelt,Gyula 2012.02.28-án Kásler Árpád, a BAÉSZ elnöke

A holokauszt sohasem történt meg"

Az amerikai Kongresszus egyik republikánus képviselőjelöltje nyíltan kijelentette, hogy „a holokauszt sohasem történt meg", és hogy ez a történelem legsötétebb hazugsága
Arthur Jones, aki Illinois állam 3. kerületében a demokrata (és zsidó) Dan Lipinski ellenjelöltje a kongresszusi választáson, világossá tette, hogy szerinte az az állítás, miszerint a nácik zsidók és mások millióit gyilkolták meg a második világháború alatt, „csupán a zsidók által szervezett nemzetközi zsarolás", számolt be a Huffington Post.
„Ez a történelem legsötétebb hazugsága, és dollármilliókat zsaroltak ki a zsidók azzal, hogy elmesélték a sorscsapásnak és siránkozásnak ezt a mítoszát a könyveikben, filmjeikben, színdarabjaikban és a tévében" − tette hozzá.
„Minél több a túlélő, annál több hazugságot mesélnek", mondta a 64 éves képviselőjelölt.
Reményei szerint Arthur Jones megnyeri a republikánus előválasztást, és novemberben megmérkőzhet Lipinskivel az állam egyik képviselőhelyéért. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a furcsa kapcsolatra, amely demokrata riválisát az USA befolyásos zsidó lobbijához (AIPAC) köti. Ez utóbbi ugyanis azzal dicsekedett a honlapján, hogy egy másik zsidó képviselő, Frank Wolf (Virginia) társaságában Lipinski a fő szószólója az Irán elleni kemény fellépésnek, beleértve a Kínába irányuló kőolajexport megakadályozását is, ami a harmadik világháborúhoz vezethet.
A vietnami háborús veterán Jones az USA jelenlegi viszonyait Németország első világháború utáni helyzetéhez hasonlította, azt állítva, hogy „országunk a gazdasági, politikai, kulturális és katonai összeomlás határán van”. „Elsüllyedünk" − állapította meg dühösen.
„Ezek a kongresszusi őrült háborús uszítók, mint (a republikánus) Rick Santorum, Newt Gingrich és Mitt Romney azt mondják, hogy Iránnak nem engedhetjük meg az atomfegyvert, de Izraelnek megengedtük, hogy annyi atomfegyvere legyen, amennyit csak akar”, jelentette ki Jones. „Ez nevetséges."
Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök többször is felszólított a „holokauszt" történelmi vizsgálatára annak érdekében, hogy felfedjék a második világháború e leginkább médiatizált részének a valós tényeit. Kijelentései felháborodást váltottak ki az Izrael-barát nyugati hatalmak körében, amelyek azon nyomban „holokauszttagadónak" nyilvánították.
(Az idézetek az eredeti Daily Mail cikkből valók.)
(forrás: antidogma.hu, illetve Szilajcsikó.hu)

Intézményesen és tervszerűen hazudnak nekünk!

(írás 2006 őszének, mára beért tapasztalatairól szól)
A bankárkaszt már 1982 óta tart minket pénzügyi megszállás alatt. Vagyis még a Kádár korszak alatt elkezdődött a tudatmódosítás, mert a másik módszer – a Rákosista – nem vált be! Így a módszerváltás már a hatvanas évek végén elkezdődött, amikor a televíziót bedobták, mint a tudati sulykolás képi és hangi eszközét. Ez annyival volt több a rádiónál, hogy le kellett mellé ülni, valamint azért, mert a képi megjelenítés hatása sokkal eredményesebb a tudatalatti számára a hangnál. Az ismétléses hang+kép együttes hatása és a képi effektek látványa új és hatásosabb módszer volt, amely – különösen, ha egy kis szórakoztató elemet is becsempésztek – könnyebben rögzült a tudatalattiban. A Rákosi kor alatt elgyötört magyar népesség hálásan dörgölődött a könnyebb életet és relatív biztonságot jelentő régi-új hatalomhoz, mely propaganda eszköznek tekintette a televíziót, s még azt is elnézte, hogy egymáshoz járjanak emberek televíziót nézni. Az agitálás elleni fellépéseket és a rendszer kritikáját, szinte teljesen kioltotta ez a modern masina, mert közvetített olyan precedens eseményeket is, amelyek a nézőkből félelmet, nyugtalanságot és kiszolgáltatottságot váltottnak ki. A TV készülék egy modern nyugati világot hirdetett, s így státusszimbólummá is vált rövid úton. Erre a jótékonynak látszó készülékre az emberek, mint a jóléti társadalom jelképére tekintettek, s nem bolsevik propaganda eszköznek látták. Így a csalásra felkészületlen magyar társadalom szinte észre sem vette, hogy tudatuk, erkölcseik, személyiségünk megtartása a TV mellett szinte lehetetlen, s közben elvesztették az ősi megtartó hagyományt, az erkölcsös életformát, az értékteremtő élet helyett beteg, kufár vírussal megfertőzött érdekemberekké váltak a TV minták nyomán.
A televízió ugyanis nemcsak a hang és a kép eszközével, de a nem-látható és csak a tudatalattival érzékelhető képekkel is rombol, sőt a hírdömping félelemkeltő szerkesztése is folyamatosan elvonja a nézőt a cselekvő élet alkotó tevékenységeitől, s függőség áldozatait: passzív hírfogyasztóvá teszi.
Pedig cselekvés nélkül nem oldódnak meg problémák, sőt természetes önvédelemi reakciói is kialszanak az embereknek. (Ám csak akkor, ha nem veszi észre az ellene irányuló támadást, a csalárd szórakoztatást.)
A magyar társadalom óriási többsége azonban máig nem vette észre ezt a tudatmódosító hatást, ami miatt agymosottak lettek. Sajátjuknak gondolják az akaratukat, pedig az kívülről van rájuk kényszerítve e tudatbefolyásolási eszközökkel, melynek a legfőbb közvetítő elemei a hírszerkesztés, a modern művészet, a fizetett megmondóemberek által kialakított közbeszéd, a félrevezető pártpolitikai szlogenek, valamint hírekkel félelemben, s gazdasági bizonytalanságban tartása a társadalomnak.
A tudatmódosítás és tudatbefolyásolás célja tehát az, hogy a pénzvilág akaratát a társadalomra kényszerítsék, de olyan észrevétlenül, hogy azt tulajdonképpen a sajátjának gondolja, sőt ebben a hitben is éljen és cselekedjen! Akik viszont ezt a tudatért folyó harcot már felismerték, azokat is megpróbálja befolyásolni azzal, hogy megalapozatlan és hiú reményt kelt bennük aziránt, hogy cselekvés nélkül is megoldódnak a problémáik. Majd, pl. a pártokra, vagy a Jóistenre várva, vagy éppen a másik magyarra. (mert miért éppen én cselekedjek, akinek van egy kis vesztenivalója?)Ezzel a Patópálos elodázással, kiadjuk a lehetőségét annak a kezünkből, hogy a dolgaink olyan irányban alakuljanak most, amely elhozza számunkra a megoldást. Az a „ej ráérünk arra még” stílus lehetetlenné teszi az önszerveződést, így az önvédelmet is.
Az önvédelem kialakításához ugyanis először az atomizált társadalmat kellene megszüntetni, s ebből a szempontból még a Fidesz technikája is hordoz némi pozitívumot. Ugyanis régebben még elképzelhetetlen antiglobalista és bankárkaszt ellenes mondatok hagyták el Orbán Viktor, de már a többi Fidesz vezér száját is. Azt persze nem hiszem, hogy éppen most világosodtak volna meg, de azt igen, hogy a közhangulatot érzik, hiszen a titkosszolgálati jelentéseket ma is olvassa a hatalom valamennyi képviselője. A közszellem pedig már egyértelműen bankárkaszt ellenes, mert akár a valutaalapú ügyletek, akár az ország eladósítása a pénz (rejtőzködő) hatalmának a látható következménye, s erről az embereknek már képük, tapasztalatuk van.
Az, amiről tehát 2006-ban beszéltünk a Kossuth téren, mára vált mindenki számára láthatóvá. Mert akkoriban még sok kérdés volt takarásban, s a pártpolitikai megoldásokban, még igen sokan bíztak.
Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az EU egy gyarmatosító intézménye a pénzhatalmi háttérerőnek, s ezért is írta a „békemenet” Fideszes tagja táblájára, hogy: Nem Leszünk Gyarmat! Csakhogy már azok vagyunk.
Bibó emléknapon jártam ma, s csodálkozva hallgattam a hallgatók előadását arról, hogy a gazdaságot nem kapitalista és nem szocialista módon kell továbbvinni, hanem egy sajátos harmadik úton. Sőt arról is szólt az előadás, hogy az 1956-os alulról építkező és elemi erejű népképviselet a "forradalmi bizottságok" lennének a valódi népszuverenitás letéteményesei, s végül az is kiderült, hogy a függetlenséget Bibó István is úgy képzelte el, hogy külső erő ne befolyásolhassa az állam és a "forradalmi" önkormányzatiság munkáját.
Vajon miért nem ezen az úton indult el az 1989-es átalakulás? Vajon az akkori Bibó kollégium tagjai miért nem ezt szorgalmazták az alsóházban? Erre a két kérdésre csak a Fidesz alapítói tudják a választ, de remélem, nem hallgatják el a magyar társadalom elől, s mielőbb elmagyarázzák nekünk! Már csak azért is, mert a népszerű amerikai szerző Michael Moore szájából hallottam a minap: "A jól informált társadalom nélkül, a demokrácia megszűnik!"
Ha ez igaz, akkor nálunk már régen megszűnt a demokrácia? Az információt szétkürtölő közmédiák ugyanis nagyon szűrt híreket adnak, de azt is sajátosan befolyásoló szerkesztési stílusban. Így ma a hírközlés, egy eszköze a megfélemlítésünknek és terrorizálásunknak, ugyanis ezen keresztül fenyegetnek meg minket: ha nem az „európai normák” szerint viselkedünk, ha lázadozunk az igazságtalan anyagi sarcolásunk ellen, vagy az európai és bankárérdekű jogrend ellen merünk fellépni, illetve a monetáris diktatúra ellenszerét a magyar alkotmányosságot emlegetjük, akkor elveszítjük a jóindulatukat. Bár ez a jóindulat ver a kezünkre bilincset és tesz minket saját hazánkban jogtalan rabszolgává, mégsem egyszerű ezt felismerni! A társadalmi megfélemlítés célja tehát az, hogy ne merjük magunkat megvédeni az ellenünk irányuló (s az ősi magyar jog szerint jogtalan) támadásokkal szemben!
A polkorrekt hazugságokkal ültetik el bennünk a bűntudat érzését is. Mivel a társadalom többsége nincs tisztában az ősi jogrend elemeivel, s hiszi, hogy a jelen jogrend teljesen törvényes. Így a hazugságáradat el is éri a célját, mert a törvénytisztelő magyar lakosság birkaként veti alá magát a jogtalan áltörvényességnek, s hagyja magát zokszó nélkül butítani, kifosztani, megalázni, eltaposni és elnyomni.
Bezzeg, ha véletlenül valaki közülünk megvédi önmagát, s a jogtalan támadással szeme helyezkedik, vagy visszaüt! Azonnal kezdődik a „törvényes felelősségre vonás”!
Szerintem ez az alapvető oka annak, hogy nem tudjuk megvédeni magunkat, nem tudunk szövetségeseket találni, nem önszerveződünk, s nem tudunk alapvető érdekeink képviseletére szövetséget kötni. Mert a törvénytisztelő magyar hogyan szövetkezzen a látszólag törvényes rend ellen, amikor ősidők óta a törvényes rend híve?
Ellenségeink ezért bújnak „magyarbőrbe”, ezért hitegetnek minket a törvényességgel, s közbenintézményesen és tervszerűen hazudnak nekünk. Mert más módszerekkel, egyenes mondatokkal, igaz jogrend alkotmányos módszereivel, nem lennének képesek minket legyőzni!
A 2006-ban meghirdetett „morális forradalom” lassan bontakozik ki, de minél többen ismerik fel a hazugságállam intézményes és alaposan kidolgozott forgatókönyvét, annál egyszerűbben látják át a törvényes és törvénytelen állam közötti alapvető különbséget. Ezt pedig így lehet legegyszerűbben megvilágítani:
A közjót szolgáló állam jogszerűen alkalmazza a közhatalmi jogosítványait. Viszont a párt és magánérdekeket szolgáló állam intézményesen és tervszerűen hazudik, hogy a közjó ellen is fel-használhassa az ellopott közhatalmat! Mert aki hazudik, az lop is!
Szeged, 2012-03 -21 Dr. Bene Gábor

Egy jó barátom hívta fel a figyelmemet arra, hogy az ENSZ egyes rendelkezései segíthetnének a küzdelmünkben, csak tudományos alapossággal kell hivatkozni rá. Miközben olvasgattam az említett globalista intézmény honlapját eszembe jutott egy tavalyi cikkem. Mivel nehezen boldogulok az européer jogpozitivizmus túlzó és felesleges szabály-dzsungelével, így arra gondoltam, hogy legalább leellenőrzöm: megtartotta-e aktualitását az akkori írásom? Arra kérem önöket, hogy segítsenek ennek eldöntésében! BG

2011. november 22., kedd

Népirtás Magyarországon!

Az ENSZ 1948.dec.9. határozata, de a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma is foglalkozik a népirtással.

Ez utóbbi Rómában készült, 1998. július 17-én, s a 6.-ik cikk így szól: „A jelen Statútum a népirtás alatt a következő cselekmények bármelyikének, valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával való elkövetését érti:

• a csoport tagjainak megölése;
• a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása;
• a csoportra megfontolva oly életfeltételek ráerőszakolása, melynek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése;
• oly intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések meggátolása;

Minek nevezzük azt, ami hazánkban történik manapság, ha nem népirtásnak?
Pl. a gúnyhatár román oldalán az OTP (tehát Csányi Sándor) 14,85% THM-el adja azt a személyi kölcsönt, amit itthon 32,29% THM-el. Velünk persze nem csak az OTP, de a többi bank is ugyanezt teszi. Közben ömlik a tv-ből a sok bank reklámja folyamatosan, de nem arról, hogy a „magyar” OTP ottani bankjának fiókja a személyi kölcsönt (ami nem is jelzálog alapú) a hazai THM fele alatt adják! Megdöbbentő és leleplező ez a bankárkaszt szándékait tekintve.Nézzük először a (d) pontot: oly intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések meggátolása; 
Önök szerint nem népirtás az, ha a lakáscélú hitel – amely egy családalapításhoz elengedhetetlen feltétel, hiszen a madárnak is először fészket kell raknia, s utána születnek a kicsinyei – olyan anyagi válságba sodorják a hitelfelvevőt egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége okán, hogy képtelen fizetni és öngyilkos lesz?
Vagy önök szerint az a tény, hogy hitel nélkül nem képes a keresetéből szinte senki lakáshoz jutni, az a kulturálisan magyar lakosság számára nem valóságos akadálya a gyermekvállalásnak, más értelemben: nem aszületések meggátolása?
Nézzük másodsorban a (c) pontot: a csoportra megfontolva oly életfeltételek ráerőszakolása, melynek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése;
Önök szerint nem népirtás az, hogy a „független” Nemzetei Bank nem függ a népszuverenitás képviselőitől, s így olyan magasan tartja az alapkamatokat, hogy az egyébként is profitéhes nyugati anyabankok nem, de a hazánkban működő leánybankjai gond nélkül dobták be a köztudatba a „svájci frank” alapú, ún. olcsóbb hitelt? Ez ugyanis egyértelműen a magyar lakosság ellen irányuló adósságcsapdába csalás esete,amellyel olyan életfeltételeket erőszakoltak rá, amely a nemzet részleges és fizikai pusztulását fogja előidézni!

Nézzük harmadsorban a (b) pontot: „a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása;”
Önök szerint a bankok tevékenysége - amely a fentieken kívül még az ország gazdaságának a bilincsbe tételét is eredményezte -, nem eredményezett a nemzet tagjainak súlyos testi(éhezés!) és lelki sérelmet? Hisz óriási pénz- és hitelszűke keletkezett akkor, amikor az MNB hatalmas mennyiségű valutát tartalékol arra, hogy a multicégek ki tudják vinni a nyereségüket valutában, s ne kelljen nekik itt befektetni. Önök, akik már lassan megértik a pénznek a hatalmi aspektusát, amely biztosítja az adósságra épülő pénzrendszer fennmaradását, így ráébrednek arra - az államilag is fedezett - csalásra, amely benne rejlik a szisztémában, s amely kilátástalanná teszi a vállalkozást, a gyermekvállalást, az életet! Mi ez, ha nem súlyos testi és lelki sérelem okozása?
Végül nézzük az (a) pontot: „a csoport tagjainak megölése”
Nemrégiben két mártír magyar temetésén vettem részt. Egerben B. Szabó Páltbúcsúztattuk, akit az egri kórházvédők lelkeként ismert meg a nemzet. (szándékosan nem az országot írtam, mert ezúttal sem esik egybe a két fogalom) Az Ő esetében oly annyiramaffiaszerű volt a kivégzése, hogy nem is csodálkoztam azon, hogy a rendőrség eleinte (de talán még ma is) kizárta az idegenkezűséget!(sic) Hiszen ha valakinek hosszan sorolhatóak a sérülései, a füleit szinte letépték, a koponyaalapi törés is valószínű, de a fején és a testén csak ütésektől származtatható sérülések százai vannak, akkor az a személy kínhalált halt, s Ő a magyarságának a mártírja. Ráadásul nem csak súlyos testi, hanem súlyos lelki sérelmet is okoztak 55 éves barátomnak azok, akik az Ő kórházvédő és antibolsevista tevékenységét nem katedrával – amire nagyon is érdemes személy volt – csupán egy portási állással jutalmazták. Ám a magyarság mártírjai közé kell fogadnunk, Dr. Képíró Sándort is, akit a sarkadi temetőben helyetek örök nyugalomba a szülei mellé. Sándor bátyám halála is egyértelmű, hiszen az ellene megindult rágalmazó hadjárat és bírósági eljárás elvett az Ő életéből is, jó néhány esztendőt. S jellemző a rágalmazókra, hogy telekürtölték az egész világot, hogy nácit fogtak! Pedigritka becsületességű és tartású embert vádoltak meg az emberiség törpéi. Aki nem hiszi, nézzen utána! Mert csak így lepleződnek le a népirtók bűncselekményei. Ám a népirtók nem álltnak meg, s tegnap már Makovecz Imre halálhírét olvastam. Persze lehet azt mondani, hogy 76 éves volt a magyar organikus építészet stílusteremtő alkotója, s így valószínűleg természetes halállal halt meg. Ám a halál, soha nem lehet természetes, hiszenszókimondóan bátor kiállása a magyarság mellett és a népirtás ellen, bizony őt is a legveszélyesebb ellenfelek közé sorolta a láthatatlan és felelőtlenül gyilkolgató erő, a monetáris diktatúra. Mivel ő is a Szent Korona hűséges tagjaként dolgozott, beletartozott abba a csoportba, amelyneksúlyos lelki sérelmet okozott a kufárság eszeveszett ámokfutása.

Ám ma már ott tartunk, hogy a teljes magyar nemzet tagja annak a csoportnakis, melyre évtizedek óta és megfontolva folyik oly életfeltételek ráerőszakolása, melynek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése. (Ez pedig népirtás!)
A helyzet már annyira tarthatatlan, hogy már nemcsak az adósságcsapdába csalt devizahitelesek, hanem a teljes magyar népesség érzi, hogy megfontolva folyik az olyan életfeltételek ráerőszakolása, melynek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése.
Ha pedig ez nem népirtás, akkor vajon mi az?

Szeged, 2011-10-19Dr. Bene Gábor S.
, Forrás: http://adf.ly/3pZN4

Nem jó az, ha sok a magyar

2012-03-12
A 70-es évek közepe táján megjelent egy újságcikk az akkoriban igen csak divatos Magyar Ifjúság című lapban. Az írás a nagy port felvert celladam elnevezésű gyógyszer feltalálójával, Kovács Ádámmal, és magával a készítménnyel volt kapcsolatos.
Pro-és kontra olvashattuk a véleményeket a készítményről orvosoktól, betegektől. Jól emlékszem a megnyilatkozásokra, amelyek közül több egyértelműen a szakmai féltékenységet sugározta.
Hiába írt tényeket a tüdőgyógyász főorvos a saját asszisztensnőjével kapcsolatosan, aki bizonyítottan rosszindulatú rákos betegségéből teljesen felgyógyult, hiába bizonyította több tucat beteg a korábbi és az új leleteivel gyógyulását a készítmény szedését követően.
A betegeket nem hiszem hogy akkor, vagy azóta is az érdekelné, ki találta, vagy találja fel bármely súlyos betegség ellenszerét. Csak az a fontos, ha meggyógyul tőle az ember.
Évszázadokkal ezelőtt ősanyáink-apáink számtalan betegség ellenszerét tudták a természetből alkalmazni. Nem voltak orvosok, nem tanultak egyetemen…
A celladam körüli cirkusz kizárólag azért alakult ki, mert Kovács Ádám nem volt kutató orvos. Na nehogy már egy mérnök-biológus nevéhez kötődjön egy halálos betegség gyógyszerének kikísérletezése, amikor orvosok százai kutakodnak mai napig is a legsúlyosabb népbetegség ellenszere után…
Akkoriban ezrével jöttek külföldről is betegek, hogy megvásárolhassák a celladamot, mert hittek benne, meg akartak gyógyulni, és ez sokaknak sikerült is. Minden embernek egyetlen élete van, azt visszahozni nem lehet, és nem mindegy, meddig tart.
A készítményt el lehetett volna adni külföldre, hasznot hozott volna, ami segít az ország anyagi helyzetén. Nem beszélve arról, hogy Magyar ember a feltalálója. Ha nem is hoz minden esetben teljes gyógyulást, csak részlegest, stagnálást, vagy megelőzést, már az is hatalmas előrelépés akkor, amikor milliók halnak meg a mai napig rák-betegségben.
Most kísértetiesen hasonló esemény borzolja a kedélyeket. Mindössze annyi a különbség, hogy jelen esetben nem egy mérnök-biológusról szól a fáma, hanem egy egész életét kutatásokkal ledolgozó idős professzorról. Egy olyan emberről, aki a világ minden táján pusztító másik népbetegség – az érelmeszesedés – ellenszerét találta fel, s akinek kutatási eredményeiről bőven olvashatunk az interneten, amelyek bizonyítják, nem egy laikus ember kísérletezgetései mindazok.
Ahelyett, hogy az ország vezetése üdvrivalgás közepette rohant volna a professzort Nobel díjra felterjeszteni e találmányért, és bezsebelve az elkészült gyógyszerek értékesítéséből befolyt, leírni is szinte lehetetlen összegű dollármilliókat, amely az országot kihúzhatná a kátyúból, kuruzslónak kiáltja ki a professzort.
Józan paraszti ésszel az ember azt gondolná, hogy van egy vakcina, ami a tesztelések után 100 %-os pozitív eredményt mutat, az illetékes minisztérium rögvest lecsap rá, és segítve a professzor négy évtizedes kutató munkájának eredményét, azonnal elindítja a hivatalos akkreditációt, hogy mielőbb bevezethesse a készítményt, hiszen azzal milliók életét mentheti meg itthon, és külföldön egyaránt.
Dr.Horváth István professzor évtizedek óta kutatja az érelmeszesedés kialakulásának okait. Kísérleti állatokon bizonyították, embereken is kipróbálták, hogy visszafejleszthető az érelmeszesedés. A genfi találmányi világkiállításon arany éremmel díjazták a találmányt. Furcsa, hogy ott elismerték, és nem találták a professzor kutatómunkáját kuruzslásnak.
Tíz évvel ezelőtt, 2003-ban szabadalmaztatta az antikoleszterin antigént, ami az antikoleszterin antitestek szaporításával a „rossz” koleszterint felhasználhatóvá teszi a szervezet számára. Vagyis koleszterinre szükség van a szervezetben, de van „jó” és „rossz” koleszterin. E készítmény a „rossz” koleszterint pusztítja el. E módszer az érelmeszesedés ellen nem csak tartós védelmet nyújt, de visszafordítja azt.
Gondoljuk csak végig, az érelmeszesedés – amiről már felismerték, hogy immunologiai módszerekkel megelőzhető és gyógyítható - mennyi és milyen súlyos betegség okozója. A szívinfarktustól kezdődően a cukorbetegségen keresztül az agyvérzésig, de lehetne még tovább sorolni a kockázati tényezők mellett az érelmeszesedés szövődményeit is, amelyek többsége ugyanúgy halálos kimenetelű betegség.
A Horváth professzor által előállított antigénnel serkenteni tudják a szervezetet saját antikoleszterin antitestjének termelésére. E készítmény teljes mértékig megszünteti az érelmeszesedést, ez által az agyi katasztrófákat, amit 90 %-ban az agyi érelmeszesedés okoz. Helyre állítja a vérnyomást az erek kitisztításával, a szem hajszálereiben megszünteti a meszesedést, újra indítja a hasnyálmirigy által termelt inzulin nevezetű hormon termelődését
Egy egész élet kutató munkájának eredménye ez az oltóanyag, amelynek feltalálásáról már 2000-ben (!!!) beszámolt a Duna TV .
Orvosilag igazolt eset, hogy egy három infarktuson átesett ember - akinek élete végéig szednie kellene a szív,- vérnyomás,- vérhigító gyógyszereit, elhagyta az összes gyógyszert! Inoperbális szívbeteg, és súlyos cukorbeteg gyógyult meg tőle, úgy hogy semmilyen gyógyszereket már nem szed.
Horváth professzor az elmúlt rendszerben megkereste az illetékes minisztériumot, hogy a készítmény akkreditálásához segítséget kérjen. Megkérdezték tőle: „Miért jó az, ha megmenti öreg emberek életét?”
A gyógyszer hivatalos akkreditálásához 100 millió forintra lenne szükség, de ennyi pénzt nyilvánvalóan a professzor úr nem tud előteremteni. (Tocsik Mártáknak 800 millió forintos sikerdíjakat fizettek ki, mert arra volt pénz…)
2011-ben Horváth István professzor úr ismét megkereste az illetékes minisztériumot, ahol Szócska államtitkár úr a találmány megvalósításának támogatásáról biztosította, ám ezt követően a rendőrség házkutatást tartott az idős ember lakásán, és lefoglalta az összes iratot, dokumentációt, számítógépét, elektronikus adathordozóit, melyeken találmányainak leírásai vannak. Lakásába még aludni sem engedték vissza az idős embert. A vád szerint „kuruzslás alapos gyanúja miatt folytatnak nyomozást” ellene.
Gyomorforgató az indok, hiszen minden ép elméjű ember előtt világos, hogy egy több mint 40 éves kutató munka eredményeként feltalált – előbb állatokon, majd önmagán és hozzáértő orvosokon tesztelt, 100 %-os eredményt hozó – gyógyszer, nem lehet bóvli. Az is világos, hogy egy egész életét kutatásokra szánó orvos-biológus professzor nem lehet kuruzsló! Ha valaki ebben kételkedik, könnyű utána néznie, hiszen kutatási munkáiról igen sok feljegyzés található az interneten is.
Néhány évvel ezelőtt 100 millió dollárt (!!!) ajánlott fel egy nyugati gyógyszercég a találmányért. A közelmúltban 40 millió dolláros ajánlattal kereste meg Horváth professzort egy nyugaton élő milliomos, akit azzal utasított el, hogy találmánya Magyarországé, másnak nem eladó. Ezt mondja egy hazájához hű tudós ellentétben azokkal, akik nem a saját munkájukat, hanem az állam tulajdonát képező javakat (földek, gyárak) juttatják idegen kezekbe…
Magyarország komoly bevételhez juthatna, emellett hazánk lehetne az oltóanyag termelője és eladója. Horváth professzor nem adta el a találmányát, de napokon belül egy külföldi országban akkreditálják, mint gyógyszert.
A professzor állítása szerint ezzel az oltóanyaggal képes lenne Magyarországon megmenteni azt a 15 000 40-65 éves kor közötti, munkaképes (és nem öreg) ember életét, akik évente haláloznak el infarktusban, meggyógyítani milliókat itthon és külföldön, akik az érelmeszesedés, és annak szövődményei miatt halnak meg.
Mindemellett találmányával évi 100 milliárd dollár valutához juthatna Magyarország. Csak végig kell gondolni, mit jelentene ez az anyagi segítség az országnak! Pár év alatt kilábalhatna a teljes adósságából, s az állampolgárok élhetnének nyomorgás nélküli emberi életet.
Ám úgy tűnik, az ország vezetőinek – vagy a meglévő gyógyszer lobbinak – nem az a célja, hogy az emberek meggyógyuljanak, hogy legyen egy egészséges társadalom, hiszen akkor nem fogynának a lassan már csak a felső tízezer részére megfizethető árú gyógyszerek. Kiürülnének a gyógyszergyárakat kezükben tartó maffiózók pénztárcái.
Naponta olvashatjuk a híreket az ágyszámok csökkentéséről a kórházakban, az ápolás nélküli idős betegekről, a magára hagyott egészségügyről, az egyre csökkenő kórházi személyzetről, az évekig tartó várólistákról, (ami természetesen csak a szegényebb rétegekre vonatkozik, mert a több százezer, vagy millió forintos műtétek megfizetése esetén már azokra azonnal van idő (!!!). A megfizethetetlen gyógyszerekről, a nyugdíjasok – és különösen a rokkantnyugdíjasok életkörülményeinek tudatos rontásáról…Mert az utóbbiaktól elvett rokkant nyugdíj eddig sem volt elegendő arra, hogy emberhez méltó körülmények között éljenek, és gyógykezeltessék magukat. (Kivéve az állampolgárok keserves munkája árán meggazdagodott felső tízezreket, - köztük a politikusokat és azok családtagjait - , akiknek jár a luxus körülmények közötti gyógykezelés…)
Ez mind-mind azt a célt szolgálja, hogy minél kevesebb ember maradjon életben! Olyan ez, mint a Taigetosz! Magyarország Leszkhéhez kezd hasonlítani, mert itt is azt tapasztaljuk: Nem előnyös az országnak, ha öreg, beteg, nyomorék emberek maradnak életben. Mert bár dolgoztak, tőlük is vonták éveken, évtizedeken keresztül a nyugdíj-járulékot (amit tudja Isten, mire is pocsékoltak el felelősségre vonás nélkül politikai vezetőink, most elfelejtik azt öregjeinknek, betegjeinknek visszaadni, és úgy tesznek, mintha kegyelem kenyeret adnának csupa jóindulattal…) Ha elveszik tőlük az utolsó falat étel árát, (lásd a 47.000 Ft-ból meg lehet élni kijelentéseket, vagy a segélyek lecsökkentését, stb) előbb-utóbb felfordulnak. Vagy az éhségtől (hisz munkalehetőség nincs, különösen nincs a beteg embereknek), vagy a megfizethetetlen gyógyszerek, gyógykezelések hiánya miatt.
Vesszen a silánya jelszóval, és marad az erős, egészséges középréteg, aki majd kiszolgálja a felső tízezreket…
Mindez nyilvánvaló még a legegyszerűbb, tanulatlan állampolgár előtt is. Csak azt nem értem, miért nézik őket – minket hülyének?!
siZsa
Két reakció a cikkre:
Elkobozták, a tudós feltaláló összes dokumentumát, amelyben az érelmeszesedés elleni oltóanyag leírásai vannak.
Horváth István orvosbiológus prof. úr 30 év kutató munkája eredményeként, melynek során mint az USA tudósaival mint az orosz kutatókkal együttműködött, megalkotta az érelmeszesedés elleni oltóanyagot. Ő az egyetlen a világon, akinek sikerült ezt a megoldást megvalósítani. Az előző években többször biztatták őt különböző pályázatok útján a magvalósítás reményével. Egy 74 éves nyugdíjas egy hivatalos akkreditáláshoz sosem képes annyi pénzt összeszedni, ami ezt megoldani tudna. Egyedül a mindenkori államhatalom képes ennek az anyagi hátterének a biztosításához. A múlt rendszerben megkérdezték tőle a minisztériumban, hogy miért jó az a hazánknak, ha annyi öregembernek megmenti az életét?!! Felháborító, hogy ilyen emberek ülhettek a magyar egészségügy vezetőségében. Nos ebben az évben Horváth professzor úr ismét a minisztériumban járt és ígéretet kapott Szócska Miklós államtitkárúrtól a segítséghez. Ezt követő napokban a rendőrség megszállta a professzor lakását és kuruzslás vádja miatt lefoglalta az összes iratot és a komputereit. Még aludni sem engedték az öreg tudóst a lakásában.
A professzor állítása szerint ezzel az oltóanyaggal képes lenne Magyarországon megmenteni azt a 15 000 embert, amely évente eltávozik infarktus miatt és meggyógyítani több százezer embert, melyek az érelmeszesedés következményei miatt szenvednek, illetve meghalnak. Amennyiben az ő eljárását Magyarország üzletileg megvalósítaná, képes lenne hazánk akár 100 milliárd dollár valutát hozni nemzetünk asztalára és ezt minden évben. Gondolják csak el mit jelent ez a magyar nemzet számára. Úgy tűnik, komoly érdekeket sért a magyarság, de az emberiség ilyen fokú megsegítése is. Meddig lehet még az ilyesmiket elviselni?
Sinkovits-Vitay András
Add tovább, minél többen tudjanak róla.
Imre Szabó Ez elképesztő! Nosza, tényfeltáró újságíró kollégák! Ez a döbbenetes történet, elemző filmeket, írásokat követel! Hol vagytok derék, bátor fiúk? Miért hallgattok? S hol vannak a bölcs és határozott vezetők, akik netán ismerik a történet hátterét? Szócska Miklós államtitkár úr mikor lép a közvélemény elé s védi meg Horváth István orvosbiológust? Miért ez a mély hallgatás?!
S mikor kap országos nyilvánosságot ez a múltat idéző eljárás, mikor hívják be a televíziókba, hogy álviták helyett sorsunk lényeges kérdéseiről és erről a felháborító esetről beszéljenek, megismertetve a nézőket, az ország vezető értelmiségi személyiségeit, a Magyar Tudományos Akadémia tudósait?!
M.Szabó Imre dokumentumfilmes,

Tessenek elgondolkozni mi oka van annak, hogy egy ilyen embert meghurcolnak! Ha van józan eszünk, akkor felismerhetjük a monetáris diktatúra érdekeit az eseményekben. BG

Életmentő találmányok - Beszélgetés Dr. Horváth István orvos-biológussal

– Professzor úr! Engedje meg, hogy önhatalmúlag először az érelmeszesedéssel kapcsolatos munkáiról kérdezzem. Miért is kiemelkedő és fontos az ön által feltalált vakcina?
– Fontos, mert emberek tízezreinek az életét menthetné meg és életminőségét javíthatná. Először is egy tévhitet szeretnék eloszlatni: nem a magas koleszterin az oka az érelmeszesedésnek. Mint, ahogy a világosságot sem az okozza, hogy a Nap kelettől nyugatig végighalad az égbolton. Feljön a Nap, s lenyugszik – mondjuk, miközben tudjuk: a Nap nem jár az égen, csupán a Föld fordul el, s ennek következtében változnak a nappalok és az éjszakák. Nehéz volt annak idején meggyőzni a hatalmasságokat, hogy csalóka látszat, amit mindenki nap, mint nap érzékel. Ma is legalább ilyen nehéz meggyőzni a „tudósokat”, hogy nem a magas vérkoleszterin az oka az érelmeszesedésnek. A magas koleszterinszint maga is okozat, következmény, ami együtt jár az érelmeszesedés kialakulásával. Mind a magas koleszterinszint, mind az érelmeszesedés oka a koleszterin-anyagcsere felborulása.
– Azért, mert egy betegséget csak akkor tudunk meggyógyítani, ha ismerjük a kiváltó okot, s azt meg is tudjuk szüntetni. Az érelmeszesedés gyógyítása tehát csak a koleszterin-anyagcsere helyreállításával lehetséges. Minden más beavatkozás csak tüneti kezelés, s nem gyógyítás. Az érelmeszesedés kezelése ellenére jelenleg hazánkban havonta hal meg ezer ember, fiatalon, a 45-65 év közötti korosztályból. Őket meg tudnánk menteni, ha alkalmaznánk a koleszterin-anyagcsere helyreállításának módszerét. Van is ilyen módszer, amit én kutattam, és dolgoztam ki. Tehát a világon egyedül mi, magyarok rendelkezünk ezzel az eljárással. Kísérleti állatokon bizonyítottuk, s már emberen is sikerrel próbáltuk ki, hogy eljárásunkkal megelőzhető, sőt ha kialakult, visszafejleszthető az érelmeszesedés. Emberen, elsősorban saját magamon végzett immunizálásról beszélek, de említhetném a külföldi példákat is; Ausztráliától Spanyolországig az embereken végzett kipróbálások, gyógyítások eredményeit. A kísérleti állatokon bizonyított hatás az embereknél hasonló eredménnyel járt. Az atheroszklerózis ellen védő vakcinát bemutattuk a genfi találmányi világkiállításon. Ezt aranyéremmel díjazták. Éveken át pályázással próbáltuk a hivatalos humán kipróbáláshoz szükséges támogatást elnyerni. Egymás után három éven keresztül kísérleteztünk a pályázattal. Ekkor kiderült, hogy olyan ember irányítja a pályázatot kezében tartó intézményt, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalt, akinek jobb az, ha az emberek inkább meghalnak – így lemondtunk a pályázásról. 2008-ban a kormány kérésére újra benyújtottuk a pályázatot. Molnár Károly, volt kutatás- fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter magához hívatott, s kérte, adjam be újból a pályázatot. Azt feleltem: miniszter úr, háromszor beadtam, de hiába. Mert pl. Lukács György és Nietzsche filozófiájának összehasonlítását támogatták, minket pedig nem. Igaz, hogy ez a tanulmány kisebb összegre pályázott. De! Hogyan lehet a két dolgot összehasonlítani? Hiszen a mi találmányunkkal ezrek életét lehetne megmenteni.
– Igen. Lehet, hogy a külföldről érkező visszajelzések hatására döntöttek így a politikai vezetők. Találgatunk és várunk. Heteken belül eldől, hogy megkapjuk-e a támogatást. S az is, hogy fontosabb-e a kormánynak évente 15 ezer magyar élete, mint két filozófus munkájának összehasonlítása. A magyar életek megmentése mellett komoly bevételhez is juthatna az ország, ha a világon hazánk lehetne az atheroszklerózis elleni immunizálásra alkalmas oltóanyag termelője és eladója.
– Akkoriban a szerológiai osztálynak voltam a vezetője. Az volt a feladatunk, hogy olyan esetekre, kérdésekre is megadjuk a választ, amire az ország más laboratóriumában nem voltak képesek. A kezünkben volt egy módszer, amivel biztosan meg tudtuk állapítani, hogy valaki szifiliszes, vagy sem. Egy szifiliszes, áldott állapotú nő visszamaradott gyereket szül. A szifilisz fertőződés és a teherbeesés egyszerre történhet. Az egészséges terhesség során is kialakulhatnak olyan ellenanyagok, amik hasonlóak a szifilisz fertőzés alatt jelentkező ellenanyagokhoz. Az egészséges kismamákat meg kellett nyugtatni, hogy magzatuk nincsen veszélyben. Az idejében kezelt terhességből egészséges gyermek születhet. Azért érdekes ez a probléma, mert a betegség során lehet olyan állapot, amelyik tünetmentes, ezt mondják: látens szifilisznek. De a látens szifiliszt hordozó terhes nő magzatja vagy meghal, vagy nyomorék, vagy csak visszamaradott lesz. Tehát bizonyító típusú szerológiai munkákat végeztünk, azon túl, hogy az ország valamennyi lues diagnosztikai laboratóriumát ellenőriztük egy profi szisztéma keretében. Ennek során találkoztunk különböző problematikus szérumokkal, s akkor fedeztük fel, hogy létezik egy olyan antitest, amiről korábban nem tudtunk, s nem vizsgáltunk. A módszerek fejlődésével eljutottam odáig, hogy megállapítottam: ez az antitest a koleszterinnel reagál. Tehát egy antikoleszterin antitestről van szó. A biológiában kevésbé járatosoknak mondom: az antitestek a szervezetünk nagyon specifikus fehérjéi. Ha pl. himlővel vakcinálnak valakit, akkor olyan fehérje képződik, ami csak a himlővel szemben reagál. Ha diftériával szemben kell valakit beoltani, akkor egy diftéria anatoxint visznek be, ami a diftéria toxinját közömbösítő antitestet termeltet. A vizsgálatunk során kiderült, hogy szervezetünkben létezik olyan ellenanyag-termelő sejtcsoport, amelyik koleszterin ellen termel antitestet. Mikor felfedeztük ezt az antitestet, sokan hitetlenkedtek. Volt főnököm nagyon keményen megdorgált, ha ilyen lenne, akkor nem tudnánk gondolkodni. Hiszen tudjuk, hogy a koleszterinnek az idegsejtek közti kapcsolatok megteremtésében fontos szerepe van. Szerinte, ha lenne antikoleszterin antitest, az támadná a receptorokat stabilizáló koleszterint és nem tudnánk gondolkodni. Én viszont megértettem vele, hogy inkább a kémcsőnek hiszek, mint a főnökömnek, aki ezután leépítette az osztályomat. Később maga az intézet is megszűnt. Sajnos, azóta születtek szifilisszel fertőzött gyerekek, akik egy életen át hordozzák ennek a következményét. Amíg mi ott dolgoztunk, évtizedeken át, addig egy sem született ilyen betegséggel. Miután megtaláltuk ezt az antitestet, s hirdettem a létezését, a főnököm szemében minden voltam, csak „úriember” nem. Egy éven belül olvastam róla, hogy megtalálták ezt az antitestet az amerikaiak is. Ekkor bevittem a főnökömhöz a publikációt, aki elolvasta, majd azt mondta: nem létezik, hogy ezt te fedezted fel, mert ez egy Nobel-díjas téma. Az antitest felfedezését követően elkezdtem kutatni, hogy mire is jó ez az antitest a szervezetünkben. Állatkísérletekkel megfigyeltük, hogy milyen hatása van annak, ha fokozzuk az antitest mennyiségét a vérben. Ennek feltétele volt, hogy sikerült előállítani olyan anyagot – ez a feltalálás lényege –, aminek a segítségével ennek az antitestnek a mennyiségét fokozni tudtuk. Ez azért alapvetően lényeges, mert a szervezetben a koleszterin nem antigén. A vakcina előállítása után lehetett csak kideríteni, mire való az antitest. Azt tapasztaltuk, hogy fontos szerepe van a koleszterin- anyagcserében. Amikor koleszterin túletetéssel felborítottuk a koleszterin-anyagcserét, ezzel az antitesttel vissza tudtuk állítani. Ha előzetesen, immunizálással, ennek az antitestnek a mennyiségét megemeltük, akkor nem tudtuk felborítani a koleszterin-anyagcserét. Tehát ezzel meg lehet előzni, s vissza is lehet fejleszteni az érelmeszesedést. Ekkor arra gondoltunk, ha ezt meg lehet csinálni kísérleti állatoknál, akkor ennek hatalmas jelentősége lenne az emberek világában. A hazai haláleseteknek több mint a fele közvetlenül, vagy közvetve az érelmeszesedések következménye. Mondok egy példát: ha valaki agyinfarktus következtében hal meg, annak oka, hogy az agyi erei elmeszesedtek. Az állatkísérletek után jött volna a következő lépés: kipróbálni a vakcinát emberen is. Ekkor kaptuk meg az amerikaiak közleményét: az általuk az antikoleszterin antitest termelés fokozására használt vakcina disznókon kipróbálva megölte a kísérleti állatokat, anafilaxiás sokkot idézve elő. A szervezetben különböző ellenanyagok vannak. Bizonyos esetekben, ha bekerül egy olyan antigén a szervezetbe, amelyiknek heves a stimuláló hatása, előfordulhat, hogy a szervezet olyan gyorsan válaszol, hogy görcs áll be a különböző simaizmokba. Ilyen görcs beállhat a tüdőt behálózó ereknek a simaizmába, vagy akár a szívbe, s ez gyors halálhoz vezet. Ez az anafilaxiás sokk. Amikor az USA-beli eredményt megtudtam, maradék kis pénzemet magamhoz véve visszamentem a szülőfalumba. Ott megegyeztem szomszédommal, vettem neki malacokat, ő pedig vállalta, hogy tartja azokat, amíg felnőnek. Közben a disznókat ötször akkora adaggal oltottam, mint ami –a számításaink szerint – az embernek is elég. Vártam: megdöglenek-e az állatok? Megdöglöttek a disznók, de csak amikor 180 kilósak lettek, és jött a böllér.
– A amerikaiakétól elpusztulnak az állatok. Az összes többiről nem beszélek, mert akkor titkot árulnék el.
– Így van. S nem volt semmi kedvezőtlen hatása. Megnyugodtam, hogy az én vakcinám nem olyan, mint a külföldieké. A sors iróniája, hogy 2008 nyarán kaptam egy anginás rohamot –belgyógyász lányom szerint infarktust – ,több helyen kezeltek, s végül levittek Balatonfüredre, ahol koleszterincsökkentés céljából sztatin-terápiára állítottak. Ekkor a feleségemtől kértem: hozzon nekem az én vakcinámból. S végigcsináltam egy kúrát. Meggyógyultam, s a sztatint félretettem. Manapság csak két „gyógyszert” szedek, a hidegvíz az egyik, s a jó bor a másik.
– Aki kért belőle, próbaképpen kapott, ha az előállítás költségeit fedezte. Ausztráliában, Oroszországban, Romániában, Spanyolországban, Dél-Afrikában is siker koronázta a próbát, a Svédországba került mintákról nem érkezett visszajelzés. Egyik helyen egy inoperábilis szívbetegséggel küszködő embernek adták be a vakcinát. Meggyógyult tőle, s ma újra dolgozik. Súlyos cukorbetegséggel is küszködő beteg gyógyult meg úgy, hogy most inzulin nélkül él.
– Egy amerikai üzletember, aki szintén kipróbálta a szert, megvette volna öntől a találmányt…
– Erről az úriemberről anno már lemondott egy ausztrál vezető szívsebész. Azt ajánlottam fel az amerikainak, hogy 49%-ig beszállhat az üzletbe. Azért nem a feléig, mert nem akarok senkivel sem vitatkozni. És a többségi döntés alapján fog menni a gyártás az alapszabály szerint. A lényeg: nem akarom kiengedni az országból a vakcina gyártását, s célom, hogy Magyarországon mindenki hozzájuthasson a szerhez.
– Pontosan, ez az álmom. Megteremtettük annak az alapját, hogy a helyszínen megadják a támogatásokat. A leendő gyár százas nagyságrendben igényelne képzett munkaerőt, az ahhoz kapcsolódó kiszolgálóegységekben foglalkoztatottakkal együtt azonban akár az ezret is elérheti a dolgozók létszáma.
– Egy szigorúan bizalmas tanulmányt készítettünk a gyártásról, forgalmazásról, így csak annyit árulhatok el, hogy kb. 10.000 euró lesz az ára.
– Mihelyt eljutottunk oda, hogy túl vagyunk a többfázisú klinikai vizsgálaton, akkor elég lesz egy információt közzétenni valamelyik médiumban, s az orvosoknak egy körlevelet küldeni. Azután soha többé nem kell erről reklámszinten beszélni. Természetesen ki kell jelölni az ország területén néhány olyan kórházat, ahol a kúra elvégezhető.
– Minden bizonnyal, hiszen már nagyon sok külhoni sikeres próbán vagyunk túl.
- De az. Ha valaki elmulasztja a segítségnyújtást egy életveszélyes állapotban lévő emberen, olyankor, amikor lehetősége van a megmentésére, de tudatosan nem teszi, az már több mint bűn, az már hiba. Ha ezt ezrekkel teszi, akkor tömeggyilkos.
– S ha azt válaszolom erre, lehet, hogy: is-is? Évekkel ezelőtt tárgyaltunk a kipróbálásról. A humán kipróbálás pedig nagyon sok pénzbe kerül. Ezért pályáztunk az állami támogatásra. A pályázatban résztvevő kórház, klinika vállalta, hogy hivatalosan kipróbálja a vakcinát, amihez persze az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) engedélye is kell. Mikor kiderült, hogy a több százmilliós támogatást, többszöri hitegetés ellenére sem kaptuk meg, akkor ez szóba sem jöhetett. Ahhoz, hogy egy gyógyszert kipróbáljunk valamilyen szinten, akkreditációra van szükség, ami csak néhány intézetnek és orvosnak van a birtokában, aki megszerezte. A vakcina hivatalos kipróbálásának hiányában, az széleskörben alkalmazott, sok mellékhatással járó korábbi készítmény. Ha a külföldi tárgyalópartnerek beszállnak az üzletbe a fent említett feltételekkel, akkor az itthon gyártott gyógyszer külhonba kerülne. Az egyik partner számításai szerint még az itthoni kalkulációnál is többe kerülne. Annyiért tervezi forgalmazni, amennyibe az immunizálással kiváltható szívműtétek kerülnek.
– Ahogy nincs jó és rossz arany a fizikában, ugyanúgy nincs jó és rossz koleszterin a biokémiában. De ha bevisszük az ékszerünket egy ékszerészhez, az máris közli, hogy mi készült jó, s mi rossz aranyból. Tehát a kémia csak egyféle koleszterint ismer. A koleszterin egyfajta zsírszerű anyag, magában nem tud a vérben oldódni, csak fehérjéhez kapcsolódva képes a keringésben részt venni. A „jó” koleszterin, azaz a magas sűrűségű lipoprotein (High Density Lipoprotein; HDL) esetében a fehérje teljesen betakarja a koleszterint, így azt a receptorok képesek megfogni, és a sejtek fel tudják használni. Ezt a koleszterint fel tudja használni a szervezet, azért nevezzük „jó”-nak. A „rossz” koleszterin, vagyis az alacsony sűrűségű lipoprotein (Low Density Lipoprotein; LDL) esetében viszont a felületen, mint a „sün tüskéi” állnak ki a koleszterinmolekulák, amiket így, egy hasonlattal élve, zsíros, csúszós felületük miatt nem tudnak felvenni a sejtek receptorai, amelyek megköthetnék őket. Ezért „rosszak.” Fontos tétel, hogy a koleszterin nem oldódik vízben. A másik: a koleszterin egy olyan fontos vegyület, amit a szervezet előállítani tud, de lebontani nem. A koleszterinhez kötődik a nemi élet és a szaporodás. A koleszterinből jön létre a receptor-stabilizáció. Az idegrendszer működését ez biztosítja. Koleszterinből készülnek azok a hormonok, amik az ásványianyag-forgalmat irányítják a szervezetben. Ha nincs koleszterin, nincs epesav, s akkor lehetetlen a zsíremésztés, s így képtelenség felszívni a zsírban oldódó vitaminokat. A sokféle funkcióját látva a koleszterinnek, megérthetjük, hogy miért nem löki ki magából a szervezet. Gond csak akkor keletkezik, mikor az „raktározásra” bekerül az érfalba. Amikor a szervezet gyártja a koleszterint, annak 2/3 része a „rossz.” Jómagam szívesebben használom a depo- vagy konzervkoleszterin kifejezést. A szervezet az 1/3 rész „jó” koleszterint „elfogyasztja”, s a „rosszat”, az antikoleszterin antitest segítségével átalakítja, hogy abból felhasználható koleszterin legyen. Ha viszont nem sikerül az átalakítás, akkor egyre több „konzerv” koleszterin lesz. Tehát a rossz táplálkozás úgy függhet össze az érelmeszesedéssel, hogy a rengeteg bevitt koleszterin „megköti” a szervezetben képződő antikoleszterin antitesteket, és az ismétlődő elhasználódás után a szervezet kimerül, nem termel belőle eleget. Az antitestek termelésére ösztönözne az általam feltalált antigén, ami egyfajta aktív immunizáló oltásként bevihető a szervezetbe.
– Ez egyszerű, de helyes megfogalmazás. A művér egy olyan műagyag, amiben semmilyen művi nincsen, hiszen csupa természetes anyagot használunk fel az előállítása során, illetve a végtermék produkálásakor. Mik ezek a természetes anyagok? A legfontosabb a gázok szállítására alkalmas hemoglobin. A művér beadása semmi más, mint a hemoglobinnak olyan bevitele a szervezetbe, amit a szervezet szűrőrendszere nem enged át. A különbség, hogy a hemoglobin nem a vörösvérsejtekben van –mint eredetileg. Hanem, mi kivettük a vörösvérsejtekből a hemoglobint, majd „újracsomagoltuk”. Azt kutattuk, mi legyen ez a „csomagolóanyag.” S ekkor, kísérletek útján bizonyosodtunk meg arról, hogy a koleszterinhálóba font hemoglobin ugyanúgy képes oxigénnel ellátni a szervezetet, mint a vörös vértestek. Az enzimek sem tudják megtámadni azt a „gömböt”, amiben a hemoglobin van, hiszen a koleszterin emészthetetlen.
– Igen, de ott a „csomagolóanyagot” többféle zsírból állították elő, mint a különböző „szeletekből” gyártott futball, ezek egy része nincs védve az enzimek kioldásától. Ezért az amerikaiak által előállított művér csupán néhány óráig tudja ellátni a szervezetben a feladatát. A mi „gömbünk” enzimatikusan nem bomlik le, így –kísérletek bizonyították – két hét után is bent kering a szervezetben. Ez azt jelenti, hogyha egy kivérzett szervezetbe bevisszük az általunk gyártott művért, akkor az pótolja az oxigénellátásból kiesett (kifolyt) vért, szállítja az oxigént és a széndioxidot, s ez idő alatt a szervezet képes regenerálódni. A magyar művér az előbb említettek mellett még két roppant fontos tulajdonsággal rendelkezik. Egyrészt bármilyen vércsoportú embernek be lehet adni, másrészt beszárítva porrá lehet alakítani, por formájában nagyon sokáig tárolható. A vérporból az instant kávékhoz hasonlóan lehet művért készíteni: csupán desztillált vízzel kell összekeverni. Majd! Mert nem tartunk még itt, sok és pénzigényes vizsgálat áll előttünk. Az eredmények mindenesetre nagyon biztatóak. Az állati és az emberi hemoglobin nagyon hasonló, így az előbbiből is előállítható a művér. S tudjuk: egy tízmázsás bikából nem fél, hanem sok liter vér lecsapolható. Mi arra gondoltunk, hogy a magyar szürkemarha vérét hasznosíthatnánk, ez az állatfajta számos betegséggel szemben ellenálló, benne még nem találtak kergemarha-kórokozót sem. Természetesen az eljárás steril körülmények közt zajlana. A terveink szerint azonban először az érelmeszesedést gátló, visszafejlesztő vakcina gyártását szeretnénk megoldani. Ez már embereknek adható állapotban létezik. Csak ezt követően folytatnánk tovább a művérrel a kísérleteket.
Medveczky Attila
– A művérrel az USA-ban is kísérleteztek.
– A művérről annyit tudok, hogy a vért feldolgozva művérré lehet átalakítani.
– A másik fontos találmánya, az orvosi művér. Tudtommal ez is a koleszterinhez kapcsolódik. Ha itt tartunk, mikor beszélünk jó, s mikor rossz koleszterinről?
– Egyes szakemberek úgy nyilatkoztak a vakcináról, hogy „csak egy ötletről beszélhetünk, aminek a vizsgálata rendkívül kezdeti stádiumban van”. Vannak, akik nem örülnek a felfedezésének. Miről van szó? Üzleti érdekek sértéséről? Irigységről? Féltékenységről?
– Reméljük, hogy ez így lesz. Ha egy állam, egy minisztérium restségből, vagy más okból nem intézkedik az élet megvédésekor, akkor az nem bűn?
– Megadja az OGYI az engedélyt a kipróbáláshoz?
– Hol lesz lehetőség egy ilyen kúra elvégzéséhez? S honnan tudják majd a betegek, hogy létezik egy ilyen vakcina?
– Lehet már tudni, hogy mennyibe fog kerülni egy vakcina?
– Hol gyártanák a vakcinákat? Arról olvastam, hogy szülőfalujában, Káptalanfán szándékozik gyógyszergyárat létesíteni.
– Mások is kipróbálták a vakcinát?
– Ezt követően saját magának is beadta a vakcinát?
– Mi tehát a különbség az amerikai és a hazai vakcina között?
– Az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézetben kutatott a szerológiai osztály vezetőjeként. Igaz, hogy a szifilisz-szerológia volt a lépcső az érelmeszesedéssel kapcsolatos munkáihoz?
– Végül is benyújtották a pályázatot?

• Miért fontos kérdés az ok és okozat tisztázása?

Görög privatizáció, dereguláció és liberalizáció köv.?

„Ó, boldog Magyarország! Csak ne hagyja magát félrevezetni már!” /Dante


(Privatizáció: az állami vagyon magánosítása/ dereguláció: a szabad vállalkozás és áruforgalom segítése az „túlszabályozás” vagy védelem leépítésével/ liberalizáció: a kereskedelem túlzott kötöttségeinek feloldása, ezzel az állam szerepének jelentős csökkentése a gazdaság szervezésében és az ellenőrzésben.
E három címszó érthetetlen lenne a jogfolytonossággal rendelkező Magyarországon, mert a történelmi magyar államok sorában régóta nem volt olyan, ahol létezett volna pl. állami vagyon, hiszen az a közösségé és a nemzet mindenkori tagjaié volt, nem az államapparátusé, vagy a királyé. )
A görög adósságterhek „nagylelkű” csökkentése után jelentős életszínvonal-esést kell keresztül vinnie majd az új választásokon kikristályosodó kormánynak. A „hivatalos” vélemény szerint a szigorú költségvetési politika és a privatizáció, dereguláció és liberalizáció a megoldás a görögöknél. Ugye milyen ismerős ez nekünk? Az utolsó MSZMP kormány adta ki ezt a hármat irányelvként a nyolcvanas évek közepén-végén: privatizáció, dereguláció és liberalizáció! Ám a nemzetgazdaságról, a lakosság életkörülményeiről semmi, mert a pénzmanipuláció haszonélvezőinek érdekei írják felül a nemzeti gazdaság és társadalom érdekeit. Szögezzük le, hogy ez nemcsak a görögökről szól, hanem rólunk és az egész emberiségről!
Folyamatosan arról hallottunk a hírekben, hogy Görögországban nincs munkafegyelem, de van jutalmazás azért, ha valaki pontosan érkezik a munkahelyére. A nyugati sajtó – különösen a német és francia – arról cikkezett, hogy a teljesítmények nincsenek arányban a bérekkel, s így jogos a bérek csökkentésének igénye, a szociális juttatások kurtítása.
Mi magyarok azonban pontosan tudjuk, hogy a bennünket lenácizó és rasszizmussal vádoló nyugati sajtó milyen érdekeket szolgál és így mennyire lehet hiteles amit állít, illetve mennyire „színház” az egész.
Szerintem a tőkeérdekek iránt szervilis és libertinus hazugságáradat azért színezi így ki a helyzetet, hogy elterelődjön a figyelem a lényegről, azaz Görögország „áldozati bárány” szerepéről. E „kultúra” - mely a pénzmanipulációs világ sajátja - nem is tud elképzelni más megoldást Görögországnak, mert szerinte annak bérből, nyugdíjból, segélyből élő lakosainak bármilyen áron, de meg kell menteniük az eurózónát! Nem érdekli a pénzmanipulációs világot az, hogy milyen áldozatok árán fog ez megtörténni, mert ők el vannak szánva a végsőkig. Mindez egy olyan kifacsart és embertelen gondolkodási struktúra eredménye, amelynek semmi köze az ókeresztény erkölcsök és főleg a keresztény kamattiltás egykori világához, amely már csak elvétve érvényesül a muszlim világ egy-két országában.
Tekintsük át a görög helyzetet, amely szerintem csak az eurózónából való kilépéssel lenne képes rendeződni pár nehéz esztendő alatt, ám ha az EU – tanulva az USA hatalmi tapasztalataiból – fel fog lépni mint Európa csendőre, s megakadályozná zsarolással, fegyveres megszállással vagy gazdasági blokáddal ezt a kilépést, akkor egy permanens válsággóc és a „piacokat elbizonytalanító” hivatkozási alap lenne. Sajnos azonban a pénzmanipulációs világ mindkettőben érdekelt, s így nehéz eldönteni, hogy mit fog lépni!
Látszatra ugyanis a magánhitelezőkkel lefolytatott adósságcserében a nagyszerű engedményeket kapott Görögország. Viszont egyrészt az ún. magánhitelezői a világ leggazdagabb pénzügyi rétegéből kerültek ki zömmel, s a nagyon kockázatosnak mondott görög államkötvények hatalmas hozamait biztosítva áttestálódott a nyereség egy teljesen biztonságos zónába – nevezetesen nem a hazai jognak megfelelő kötvények lettek kibocsátva, hanem az angol jog alá esők, így átválthatatlanul, euróban fennálló tartozás keletkezett. Ezzel az országot még szorosabban láncolták az eurózónához, mert a kilépéssel járó valuta-leértékelődés hatalmas mértékben növelné meg a görög államadósságot. Ezzel az eurózóna elhagyása úgy megnehezült, hogy csak egy forradalmi kormány lesz képes azt felvállalni. (Lehet, hogy ez is a céljuk? Hiszen Európában már igen régóta nem volt „polgárháború”, pedig a globalista tőkésvilágnak arra nagy szüksége lenne a nyomorgók fékentartása okán és a fegyverkereskedelemnek, sőt a média figyelemelterelésének is nagyon jól jönne a lehetőség.)
Görögországot tehát 2012 márciusában nem megmentették, hanem az adósságcsapda fedelét zárták rá újra, s szerintük végleg. A görög válság persze nekünk is figyelmeztetés, hogy ne nagyon ugráljunk, mert megüthetjük a bokánkat. A pénzügyi válságok ugyanis nem csak egyszerűen a költségvetési hanyagság következményei, hanem a korlátlan tőkefelhalmozás világméretű válságáé. Ezt a tényt azonban a bankárkaszt által pórázon tartott média nem hajlandó közkincsé tenni, sőt arról sem nagyon értekeztek eddig, hogy a gyengébb versenyképességű gazdaságok számára az euró bevezetése könnyen tragédiát okozhat. Különösen akkor következhet ez be, ha a centrum országok karvalytőkéje még rá is repül egy periférián lévő ország gazdaságára, amit az EU, IMF, Világbank még segít is. Az a téveszme, amely követeli a bérek GDP-ből való részesedésének leszorítását a tőke „versenyképességének” visszanyerése céljából, már alaposan lelepleződött, de mindezt a bankárkaszt nem hajlandó tudomásul venni. Az a tény, hogy a kormányok megszorításai visszafogják a fogyasztás-termelés kettősét, szinte tabu a közgazdasági megmondóemberek számára, bár ez olyan evidens, hogy legtöbb televíziós beszélgetésben – ami valójában a globalizmus reklámfilmje – valójában alaposan félremagyarázzák a helyzetet, vagy kerülgetik a témát, mint macska a forró kását.
Bevallhatjuk, csak azért nem Magyarország lett a leglátványosabb áldozata a globalista mészárosoknak, mert szerencsére nem léptünk be az eurózónába! (Emlékezzünk csak arra, hogy a teljes politikai osztályunk ácsingózott az euró után!) Ám a szerencse mellé, át kellene újra gondolnunk az ősi, népi tudást és bölcsességeinket.(Pl.: Csak addig nyújtózkodjunk ameddig a takaró ér, s aki nem dolgozik, az ne is egyék!) Ha ezt hamarabb magáévá tette volna a magyar lakosság, akkor valószínűleg nem következik be annak az orbitális csalássorozatnak a lehetősége, melyet devizaalapú hitelnek nevez a közbeszéd hazánkban.
A magyarságnak most a túlélés már kidolgozott módozatait kell a gyakorlati megvalósítás útjára terelni, s lokálisan a legteljesebb közösségi együttműködést megvalósítani a társadalmat szétaprózó és az embereket egymással szembe fordító törekvésekkel szemben. Fel kell ismerni, hogy most lesz a legnagyobb szükség az alkotó, termékeny, ötletes gazdasági megoldásokra, valamint az őseink által mintaként felmutatott erkölcsös életre. Mindezt persze nem az „aranyborjú” imádat keretein belül, hanem a józan magyar paraszti ész szemszögében kell vizsgálnunk! Aki nem szeretne a nemzetközi karvalytőke áldozataként az alacsony termelési költség, vagy a további adósságcsapdák egy-egy statisztikai eleme lenni, annak fel kell építenie a saját és a közösségének a megélhetési, vagy legalább a részleges önellátási programját. Erre elsősorban a falvak lakói képesek, de a városokban is szükségessé válnak az egyre emelkedő költségek csökkentésére irányuló új megoldások.
Szerintem vigyázó szemeinket Görögországra kell vetnünk, mert sokban függ attól a jövőnk, hogy ők milyen megoldásokat fognak a globális tőkével szemben felmutatni országos és hétköznapi szinten. Mindez persze egyetlen esetben lenne felesleges: ha az EU gyökeres változáson menne keresztül, s felhagyna a nemzetközi bankárkaszt szolgai támogatásával, s inkább az emberek, a választópolgárok felé fordulna. Ez a lehetőség azonban egy olyan intézményrendszernél, amelyet éppen az említett bankárkaszt hozott létre, majdnem a lehetetlen kategóriájába tartozik. Mert ne feledjük, hogy a görögök most újabb kb. 33 milliárd euróval növelték eladósodásukat az eurózóna, s az IMF felé. Ez pedig tényszerűen belebetonozta őket abba a helyzetbe, ahonnan csak a beton feltörésével szabadulhatnak!
Ha azonban a címben szereplő három irányelvet fogják követni, s eladják nemzteti vagyonukat, termelő vállalataikat, felszámolják belső, hazai árútermelést, s az azt forgalmazó kereskedelmüket sőt még a szigeteiket is eladják, akkor nekik még arra sem nyílik majd lehetőségük, hogy hivatkozzanak a Nagy Lajos királyunk által a szokásjogból a törvény kategóriájába lerögzített ősiség (aviticitas)elvére. Ilyenkor látszik meg az, hogy mennyire nem létezi európai kultúra, hiszen minden ami érték itt, az nem Európa terméke, hanem a suméroktól, szkítáktól, hunoktól, etruszkoktól származó.
Szeged, 2012-05-16 Dr. v. Bene Gábor S.

Semmisek a devizahitel szerződések!

A csaló pénzintézetek a második negyedévben 3185 hitelfedezetként szolgáló lakóingatlant jelöltek ki kényszerértékesítésre, miközben ma már döntés is van arról, hogy a devizahitel szerződések semmisek.
A PSZÁF honlapján ismertetett adatok szerint a második negyedévben 107 302 darab jelzáloggal terhelt lakóingatlan esetében állt fenn több mint 90 napos fizetési késedelem.
A kvóták rendszere szabályozza azt, hogy a 30 millió forintot meg nem haladó értékű ingatlanok közül a hitelezők negyedévenként és megyénként hány lakást adhatnak át a végrehajtóknak. A kvótát a kormány azért vezette be - a bankokkal egyeztetve -, hogy a lakáshitelek fedezetéül szolgáló ingatlanok ne kerüljenek egy időben piacra, mert az nagyon lenyomná az így is lecsökkent árakat.
A második negyedévben a 107 302 lakóingatlan közül a legtöbb Budapesten (12 574), illetve Pest megyében (15 569) található. A többi megye közül a legtöbb bedőlt hitelű ingatlan Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (8915), Hajdú-Bihar megyében (5774), Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (5705), Békés megyében (5620) és Fejér megyében (5090) van.
A kényszerértékesítésre kijelölt ingatlanok egy részét a Nemzeti Eszközkezelő (NET) vásárolja meg, és így az adós bérlőként benne maradhat. A kormány és a bankszövetség tavaly decemberi megállapodásának értelmében az idén 8.000 ingatlant vásárol meg az eszközkezelő. S a többit ki veszi meg?
Az interneten elérhető a „bankterror” című sorozat, amelyet a szegedi tüntetéseink során rögzítettünk. Ám sokan nem tudják a megnézni a videókat így egy rövidebb összefoglalót adunk most közre. Ráadásul azóta, történt egy nagyon pozitív fejlemény, mert 2012-04-26-án a Luxemburgban székelő Európai Bíróság döntést hozott arról, hogy:
1./ az egyedileg meg nem tárgyalt devizahitel szerződésekben a bankok részére saját maguknak biztosított egyoldalú szerződésmódosítás csak akkor törvényes, ha annak oka és a hitel visszafizetésének körülményei egyértelműek és világosak.
2./ továbbá a banknak biztosítania kell, hogy ha az egyoldalú szerződésmódosítás hátrányos az ügyfélnek, akkor legyen lehetőség a szerződés felmondására.
Mivel a hitelezőnek és a hitelfelvevőnek az ismeretszintje a szerződéskötéskor nem volt azonos, valamint az állam, ill. annak bankfelügyelete, nem zárta ki a visszaélés lehetőségét, így a fenti semmisség megállapítás teljesen jogos!Ezen döntés alapján a magyar bíróságoknak kötelessége a bekövetkezett módosításokat törvénytelenné nyilvánítani!
Egy PSZÁF kiadvány egyértelműen megfogalmazza, hogy: „törlesztő részletnek a külföldi valuta kamatváltozása miatti változásával” lehet számolni, és a kiadványaiban a megfogalmazás teljesen egyértelmű: A hitel felvevőket csak a Svájci Nemzeti Bank alapkamatának változása és svájci frank árfolyamának változása érinti.
Ám a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatát egyetlen pénzügyi szolgáltató, de még a PSZÁF sem tette közzé, pedig ennekelhallgatása jogellenes.
Ez adott lehetőséget, hogy a szerződések elszámolásánál a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatváltozásától eltérően az új kamatszintet szubjektív alapon állapítsák meg, ami lényegesen nagyobb, mint a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatszint változása.
A törlesztő részletek korlátlan emelése, biztosította azt helyzetet, amellyel a pénzügyi szolgáltatók éltek is!
„A hitelfelvevő svájci frank alapú hitelt vett fel. A szerződés alapján a tartozását svájci frankban tartják nyilván. A hitelt svájci frankról átváltással folyósították forintban. A forintban fizetett törlesztő részletet svájci frankra váltják át. Az átváltásért minden alkalommal – pénzintézettőlfüggően 1-2 % - átváltási jutalékot számítanak fel.
Az ügyfél az alacsonyabb kamat miatt vállalta ezeket a mellékköltségeket, a kamat, valamint az árfolyam kockázatát. Teljesen természetes, hogy a kamat is a Svájci Nemzeti Bank referencia kamat változásának mértékével módosulhat
. A PSZÁF mind 2006. novemberi, mind 2006. szeptemberi kiadványa ezt erősíti meg.
A PSZÁF és a pénzügyi szolgáltatók ezzel szemben nem hozták nyilvánosságra a SvájciNemzeti Bank referencia kamatát, ezzel lehetetlenné téve, hogy a hitelfelvevő a referenciakamat módosulását ellenőrizhesse. A pénzügyi szolgáltatók lényegesen magasabb, szubjektívalapon árazott kamatszinteket közöltek a hitelfelvevőkkel. Tehát azon állításaink, hogy a bankok csalók, bizony megállja a helyét.
A lengyel devizahitelek kamatlába szigorúan követi a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatszintjét, de a magyar deviza hitelállomány kamatának semmi közenincs a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatához és nem hasonlít a magyar BUBORkamatszintjének alakulásához sem. A magyar devizahitel állomány kamata azonban a minél nagyobb és törvénytelenebb haszon elve alapján alakult. Tessenek kedves becsapottak perelni végre!
Szeged, 2012-05-22 Dr. Bene Gábor S.

Ledőlt a wallenberg mítosz 

(kaptam, továbbítom)
To: azulynegro1@gmail.com, orlandi@t-online.hu

Így ér véget a világ dicsősége: Wallenberg aranyért, ékszerért árulta a zsidókat. Tegnap este szinte sokként érte a hír a svédeket a svéd állami TV-ben.
Végre elmondták az igazat a svédek..
Amikor Budapesten elfogták az oroszok Raoul Wallenberget akkor 15 kg arany és több kiló ékszer volt a kocsijának a tankjában. Az oroszok menekülés közben fogták el.
Ezek után nem vonom kétségbe azokat a "mendemondákat" melyeket gyerekkoromban hallottam, hogy Wallenberg ÁRULTA aranyért, ékszerért a Schutzpassokat. Ezért nem is törték magukat a svédek, hogy kiszabadítsák az oroszoktól Raoul Wallenberget.
Forrás: A svéd AFTONBLADET és a svéd állami TV azaz az STV
Wallenberg hade 15 kilo guld i bilen
Nu Avslöjas hemligheten Raoul Wallenberg.
Nya uppgifter om den försvunna svenske diplomaten
Raoul Wallenberg hade minst 15 kilo guld och smycken i bilen när han
häktades av ryssarna 1945.
De nya uppgifterna kan vara förklaringen till den svenske diplomatens
försvinnande, skriver Svenska Dagbladet.
Raoul Wallenberg ledde räddningsaktioner av judar i Ungern mellan 1944 och 1945.
Tanken full med guld
I Rysslandskännaren Bengt Jangefeldts nya bok "Raoul Wallenberg - en
biografi" avslöjas att när Wallenberg häktades av Sovjet hade han
stoppat tanken full med mellan 15 och 20 kilo guld, smycken och
kontanter. Värdet pa guldet beräknas i dag vara 1,7 miljoner kronor.
Det kan förklara varför han häktades i Budapest 1945 och aldrig
släpptes fri, och varför det inte finns nagot svar pa vad som hänt
honom.
"Tysk konspiration"
Ryssarna som redan ansag att han var inblandad i en "tysk
konspiration" ska ha menat att han "försökt undansticka egendom
tillhörig antidemokratiska personer", skriver SvD.
Guldet kan ocksa ha lett till att svenska UD riktade misstro mot
Wallenberg och därför inte ansträngde sig för att reda ut var han
fanns. -

Aki ért svédül, utána járhat.
Polgári Híirszemle

MI A NEMZET?

„A ’nemzet’ nincs, csak ’nép’ van, (Wass Albert) széjjelesett, dezintegrálódott. Ha úgy tetszik, szétszóródott a világban, de még van. A nemzetet előbb meg kell határozni, hogy kikből is tevődik össze, s ebben mindenki egyet kell hogy értsen, s azt felvállalja, lelkiből s nem hűségesküvel……egy szakrális vezérre stb. van szükségünk és sok-sok "apostolra" akik a népet újra nemzetté nevelik s behozzák a nevelésünktől elfecsérelt időt, amit az Akadémiánknak köszönhetünk, mert másra nem számíthatunk. A hatóság……a jövő generációit e szellembe neveli, s ahhoz is idő kell, amiből nekünk is oly kevés van.” (Gyalai Korpos András)
Először is elismerem, hogy gyűlnek köröttünk a keselyűk, ám nekünk egy szétesett nemzetet kell egységessé kovácsolni, s ha csak nép van, akkor ebből az anyagból kell elkezdeni egy új, nemzetépítő munkát. Ha nyomokban létezik is a nemzet, de a széjjelesése ténykérdés, hiszen nincs még kilátásunk sem arra, hogy a minisztérium, vagy hatóság az ifjúságot valós nemzeti szellemben nevelné a liberálissá csökevényesedett Magyarországon. Nézzük tehát, hogy mi az a sajátos nemzet fogalom szerintem, s a Magyarok Szövetsége álláspontja szerint, amely nem az európai, vagy a sztálini nemzetfogalomnak a másolata, vagy annak etnikai alapú változata.
Nemzetünk a Magyar állam felelős gazdája, amely azért hozta létre az államot, hogy közakarattal védje meg a generációk végtelen sorából álló nemzet mindenkori érdekeit.
Őseink ugyanis – a világon egyedülálló módon – építettek fel egy olyan államot, amely nem gyarmatosított, nem engedte a pénzmanipulációs diktatúra kialakulását, s megtartotta a hagyományos magyar lelkiségből adódó kultúránkat, ezzel megtartotta a Nemzetet is.

Őseink szerint a NEMZET, azonos a Szent Korona Tagsággal!

Őseink szerint a Szent Korona, egy élő személy – amelynek a nemzet minden közjóért tevékeny egyede – a tagja! Mivel a Szent Korona valóságosan is a nemzet összességének a megjelenítője, így a nemzet, olyan élő személyek közössége, amely a Szent Korona élő mivoltát maga teremti meg. Ezért hangsúlyozza a magyar gondolkodásból születő közmondás azt, hogy „Segíts magadon, s az Isten is megsegít”!
Mivel az Isteni akarat maga a Szent Korona, így annak a küldetését a nemzetnek kell valósággá emelni. A Szent Korona pedig a magyarok lelkében élő igazság, amely nemcsak a valós tények helyes felismerését jelenti, hanem az emberi gyarlóságtól független Isteni akaratot is.
Ha a modern világ szóképeit vesszük kölcsön, akkor a nemzetként működő makrocsoport tagja tehát csak az lehet, aki részt vesz a nemzet – s így a Szent korona – működésében. Ezzel ugyanis részt vesz az államunk természetjogi irányításában, s mindez valójában a megélt és a közmegegyezés által elfogadott elvek alapján történhet, amelyek soha nem ellenkezhetnek az őseink által már feltárt isteni jog evidenciáival.
Ne feledjük azonban el azt, hogy a történelmi magyar állam 1944-49-ig zömmel nem volt demokrácia vagy pártokrácia, hanem politeia volt, azaz az isteni igazság alapján működő joguralmi állam. Elismerem, hogy a tökéletes elmélettel szemben a gyakorlat, soha nem volt tökéletes, de éppen ennek a kialakítása lenne ma a legnagyobb feladata annak a nemzetnek, mely a kommunista, vagy liberális-bolsevik hatások ellenére fog kialakulni, minden agymosás ellenére!
Ne féljünk a joguralom kifejezéstől, hiszen az a hatalmon lévők egészséges korlátait jelentette. Bármely korszak tökéletlen Szent Koronás hatalomgyakorlása, sokkal igazságosabb volt a jelen álságos demokráciájánál, és sohasem jelentette a jogok-kötelezettségek egyensúlyának a teljes hiányát, mint ahogy az elmúlt több mint hatvan év alatt folyamatosan megéltünk!
A magyar társadalom Szent Koronás lelkülete sajnálatos módon, éppen annak az álságosan jólétinek és szociálisnak titulált korszakban tört meg – 1956 után – amikor újkori történelmünk legvéresebb korszakát éltük. Amikor a Haynaut is jelentősen túlszárnyaló vérbosszú szedte az áldozatit, mikor kitántorgott a maradék erkölcsi elit, mikor legyilkoltak 7- 8 millió méhmagzatot.
A magyar nemzet ma a fogyasztói világrend sírba eresztő kötelén függ, s az adósságcsapda már nemcsak az államot ejtette fogságba, hanem a társadalom – család szintű alkotórészeit is.
A nemzetfogalom szabatos megalkotása ma, kétségkívül a legnagyobb feladata azoknak, akik felismerték a nemzetre leselkedő veszélyt, amely már-már teljesen felszámolta ezt a fogalmat. Miközben a kommunista korszak részben agyonhallgatta, vagy negatív nacionalizmussá, sőt a náci szó használatával egy káros polgári csökevénnyé degradálta a kifejezést, a globalista kor megpróbálta - simán egy hibás etnikai kategóriává tenni úgy, hogy a fogyasztói olvasztótégely munkája egyszerűbb legyen.
A nemzet fogalmára a rendszerválóknak sem volt szüksége, mert azonnal kiderült volna az a csalás, amely a hatalommegosztás Montesquie-féle elméletének a gyakorlati felszámolását vezette be hazánkban, részben a senki által nem legitimálható és a teljesen alkotmánytalan szocialista korszak Alkotmánybíróságával, részben az alsóházi párthatalom olyan szintű koncentrálásával, amely soha nem látott pénzügyi-hatalmi gócot hozott létre Magyarországon.
A nemzetfogalom korrekt maghatározása tehát magyar feladat, mert a többi európai népnek nincs és nem is lehet olyan nemzetképe, amely nem a nehezen megszerzett etnikai fölény, vagy a gyarmatosítások által képződött hamis összetartástudatból alakult ki. Egyedül nekünk adatott meg, hogy a legtisztább vonalon, a Szent Koronás lelkületünk alapján fogadjunk be és emeljük a magunk alkotmányos bástyái közé azon népeket, amelyeket ide vonzott erre az ősi szkíta-avar-hun-magyar területre azokat a népcsoportokat, amelyek képesek voltak magukévá tenni ezt az értékrendet, felismerték benne a teljességre törekvő magyar géniusz erkölcseit.
Álláspontom szerint éppen ez az a „BŰN”, amelyért szenved a magyarság, amelyért Trianon és a bolsevik agymosás is a nyakunkba zúdult a bankárkaszt vezérelte világpolitika révén.
Megfogalmazásom szerinti Nemzet definíciója a következő 3 pontba tömöríthető:
1./ A nemzet: a társadalom tagjai közül lelkialkatuknál fogva, de etnikai megkülönböztetés nélkül kiemelkedő személyek közössége, akik:
- alkotmányos jog és kötelezettség tudattal, valamint felelősség érzettel védik a Szentkoronás-értékrendet és kulturális gyökereiket, valamint a Szentkorona tulajdonát oszthatatlan, privatizálhatatlan, de birtokolható nemzeti köztulajdonnak ismerik el.
2./ A nemzet tehát olyan tevékeny makrocsoport,
- amely a joguralmi Magyar Államot a jógazda gondosságával és felelősségével megőrzi,
- s a fogyasztás bűvöletében működő, elembertelendedett pénzdiktatúrát elutasítva,
- nem pártpolitikai hiarerchiában, hanem értékelvű mellérendelésben épül fel,
- egy tudatosan vállalt: feladat és sorsközösséggé.
3./ E történelmileg kialakult önszerveződés nem az egyéni haszonszerzés,
- hanem a közjó szolgálatát vállalva jött/jön létre a generációk végtelen sorából,
- ezért egy nemzedék nem sajátíthatja ki, sem szerepét, sem fogalmát.
Összefoglalva: A nemzet tehát a Szentkorona-tagságát megélő, a szerves jogfejlődést tisztelő, gazdasági érdekeit felismerő, s ezekért bátran kiálló, önszerveződő erő: a politikailag megszervezett népnek a közjót szolgáló és nemesen gondolkodó arisztokráciája.
(Viszont az is látható, hogy szájhősök, vezérkomplexusban szenvedő szónokok, vagy közönyösök nem lehetnek tagjai a nemzetnek, még akkor sem, ha érzelmileg tagjainak hiszik magukat!)
Ezen definíció alapján ma a nemzet tagjai elsősorban a Magyarok Szövetségében sűrűsödnek össze. Hiszen az egy önként vállalt sors és feladatközösség, amely évről-évre megépíti Bösztörpusztán a Magyarok Országos Gyűlését, elismeri az ősi magyar alkotmányosság szerves jogfejlődésének elvét, nem az egyéni haszon, hanem a közjó érdekében őrzi a hagyományt és a kultúránkat, építi a tagjainak az alkotmányos jog és kötelezettségtudatát, fellép a többszörösen vesztes néptársainak az érdekében, s végül mellérendelő módon épül fel, s – minden ármánykodás és „szalámizás” ellenére megfelel az összes többi feltételnek is.
Arra kérlek tehát benneteket, hogy támogassátok a nemzeti szervezetek közötti párbeszédet azzal, hogy szervezzetek minél több konferenciát, de vegyétek észre, hogy a szó már kevés, hanem tettek és a józan mintaadás kell a kikerülhetetlen nemzetépítő munkához! Ez utóbbi mondathoz csatolnám az alábbi linket, amely a népszerű EDDA énekes – Pataki Attila – kifakadását, pontosabban igazságbeszédét tartalmazza. Így kellene minden nemzethű magyarnak mindenhol beszélnie. S akkor lassan kijózanodna, s önszerveződne a nemzet!
http://www.youtube.com/watch?v=LP4WUMJrHVk&feature=related
Szeged, 2012.08.20. Dr. Bene Gábor S.

Talán nem is írtam volna erről a témáról, ha a Délmagyarország című szegedi napilap megjelenteti azt a válaszlevelemet, amit a helyi zsidó hitközség vezetőjének kioktató levelére írtam, válaszként!

Az a levél amely megjelenhetett a napilapban, hemzseg a bolsevik történelemhamisítás hamis fordulataitól.
A kiigazítás azonban nem jelenhet meg!
Akkor hol van itt a pártatlan és korrekt tájékoztatás?

„Ha egy zsidó hülye, az nagyon hülye”

A félreértések elkerülése miatt írom le, hogy a fenti cím Schiff András zongorista-karmestertől való idézet, s azon személyekre is vonatkozik, akik hazánkba fektetnek be, vagy itt vásárolnak bármit. (?)
Bár abban van némi igazság, amit a Háárecben megjelent interjúban közöl a szerző, de közben simán lehülyézi az összes zsidót, amiért azok nem hagyják el azonnal az "antiszemita"Magyarországot. Látszik, hogy vagy nincs tisztában a tényekkel, vagy annyira gátlástalanuk hazudik, hogy az már fájdalmas. Ám bármelyik változat az igaz, csak azon felsőbbrendűségi érzése okán következhet be mindez, amit a belénevelt kiválasztottság tudata diktál neki!
Én csak Herzl Tivadar alábbi sorait ajánlanám neki olvasásra:
„A zsidókérdés mindenütt megvan, ahol zsidók nagyobb számban élnek. Ahol nincs, oda magukkal hurcolják a bevándorló zsidók.
Mi természetszerűleg oda húzódunk, ahol nem üldöznek bennünket; megjelenésünk által azután jelentkezik az üldözés.
Ez igaz, igaznak kell maradnia mindenütt, még a magasan fejlett országokban is- példa rá Franciaország- amíg a zsidókérdés politikailag megoldva nincs.
A szegény zsidók most Angliába hurcolják be az antiszemitizmust, Amerikába már bevitték.”
Schiff úr ugyanis alaposan megkritizálja az EU vezető garnitúráját, mert azok nem ítélik el a nem létező magyarországi antiszemitizmust. (Ha ugyanis létezne, akkor már régen leráztuk volna magunkról az egész bankárkasztot. Az más kérdés, hogy a globalista Európai Unió gyorsreagálású hada bevonulna-e baráti segítségként hozzánk?)
A zongorista azonban nem állt le, hanem Pestiesen beszólt a zsidó fajtársainak, illetve Orbán Viktor részére is. Bátor ember? Vagy Buta?
A Magyarország-Izrael labdarúgó-mérkőzésen bekiabáltakra reagálva adott interjút az izraeli napilapnak a magyarellenes indulatairól jól ismert zongorista-karmester. Aki egyébként „hiper-érzékeny”, mert ha Ő hazai zsidó lenne - állítása szerint - azonnal elhagyná az országot.
No az ilyen gondolatok azok, amelyek jobb helyen is maradhattak volna, mert Én bizony megtapsolnám, ha nem lenne ott az a „ha” szócska, hiszen itt csak igazmondó, alaposan tájékozódó és tisztességes emberekre van szükség, handabandázókra nincs!
De miért van az, hogy rendszerint azok lódítanak ekkorákat, akinek esze ágában se lenne elmenni innen, ha letelepedett, olcsón bevásárolt és felismerte a magyar tolarenciát, ahol békében élhet?
Izraelben ezeket hiába is keresné valaki, mert arra felé nem ez divik!
No, nézzük hogyan is hangzik a konkrét idézet: „Az a tény, hogy a Magyarországon lakó zsidók nem távoznak onnan, jól érzékelteti az ismert mondás igazságát, amely úgy hangzik: Ha egy zsidó hülye, az nagyon hülye”!
Később megrótta az Európai Unió vezetőit, amiért azok nem emelik föl szavukat a „Magyarországon virágzó antiszemitizmus ellen”.(sic)
A cikkben valóban megfogalmazódik valami, ami teljesen illogikus, hisz ha itt antiszemitizmus lenne, akkor innen valóban gyorsan menekülne a zsidóság. Antiszemitizmus persze nincs, de egy szűk és nagyon gátlástalan rétege a zsidó közép és felső osztálynak állandó, tervszerű és folyamatos antiszemitizmus gerjesztésben él világszerte és minden áron provokálnak bennünket, hátha rávehetők vagyunk egy zsidóverő pogromra.
Schiff András sem tesz mást mint uszít és provokál.
Kérdés, hogy átlát-e a magyar tömegember ezen a hamis szitán?
Mert nekünk sem ártana, ha Teodor Herzl írását olvasgatnánk néha:
„A zsidókérdést nem tartom sem társadalmi, sem vallási kérdésnek, ha még olyan és más színezetűnek is látszik. Nemzeti kérdés ez és hogy megoldhassuk, mindenek előtt világkérdéssé kell azt tennünk,…..”
A zsidóságnak tehát nemzeti fennmaradását kell biztosítani minden eszközzel! A holokauszt állandó sebfeltépő emlegetésével ugyanis a gyűlöletet is fenntartják magukban, s nem csak a nemzeti kérdést segítik, hanem sokszor rombolják is. Miközben diaszpórában élők mindenhová „behurcolják a zsidókérdést”, Izraelben pedig gátlástalan megszállóként irtják az őslakosságot, önvédelmi harcukra hivatkozva. Ez pedig mesterséges akadálya a palesztinokkal való megbékélésnek. Mi ez, ha nem a nemzeti kérdés világkérdéssé tétele? Mi ez, ha nem egy álcázott nemzeti kérdés, amely egyik oldalon a terrort alkalmazza az őslakossággal szemben, s a másikon pedig – különböző, de hamis hivatkozásokkal– áldozatként akarja magát láttatni az egész világon, s ott keresi az antiszemitákat ahol nincsenek, s addig nem is lesznek, amíg nem lesz minden magyar zsidóvá!
Ám a szeretet népe nehezen alakul át a gyűlölet népévé, s így, nem jön be a terv! Tehát elszámították magukat, ahogy 1956-ban sem történt zsidó pogrom, úgy mostanában sem lesz! Sőt. Valószínű, hogy inkább majd mellénk állnak az új„Radnótik, Angyalpisták, Krassógyörgyök”!
Aki másnak vermet ás, maga esik bele?
Remélem: így lesz!
2012-01-12 Dr. Bene Gábor

Ez a munka többszörös áttétellel került hozzám. Bíró Zoltán irodalomtörténész SZEMBESÍTÉS c. írását is megkaptam, majd Szalay László kiegészítésével is megkaptam. Vívódtam egy kicsit, mert lassan csak zsidó témájú írások kerülnek csak a rovatomba, mintha engem érdekelnének azok, akik elhiszik magukról a hamis kiválasztottság erkölcsromboló mítoszát, vagy gyűlölettel tudnék fordulni bármely népcsoport, vagy vallás ellen. Ám ezen látszat ellenére: sem gyűlölet, sem a gátlástalanok lenézése, sem a naivák elleni indulat nincs bennem. Egyszerűen az igazság kimondását szeretem és tisztelem. Ha zsidó az azt kimondó, ha nem. No ezért került fel ezen írás a rovatomba, s melegen ajánlom minden igazságszerető olvasómnak! Bene Gábor

Bíró Zoltán dolgozata Csurka István letiltott drámájáról

A Magyar Fórum legfrissebb számában jelent meg az MDF első elnökének, Bíró Zoltánnak az írása, amely A hatodik koporsó című Csurka-drámát ért vádakat szembesíti magával a művel és a műben előtárt történelmi tényekkel. A dolgozat írásakor a szerző még nem tudhatta, hogy az Újszínház igazgatója - engedve a főpolgármesteri akaratnak - időközben úgy döntött: jövő februárban mégsem tűzik műsorra Csurka darabját.
Eleddig nem olvastam a hazai sajtóban olyan írást, amely elemző szándékkal közelített volna Csurka sokat ócsárolt művéhez. A támadók konkrét vádakat nem tártak a közvélemény elé, a nyilatkozók megelégedtek azzal, hogy megállás nélkül öblögették az „antiszemita” szót. Csurka „antiszemita” volt, a darabja is az, s ilyen „uszító”művet nem lehet közpénzen fenntartott színházban bemutatni – összességben ezt az álláspontot képviselték a támadók. Például (a véletlenül zsidó) Fischer Ádám is, aki egy német lapnak adott, régebbi nyilatkozatában Csurka Istvánt a „hazai antiszemiták doyenje”-ként említette – mindenféle indok, idézet és egyéb bizonyíték említése nélkül.
Most megtört a jég: a Magyar Fórumban megjelent hosszabb dolgozatában a jeles irodalomtörténész, Bíró Zoltán, pontosan rávilágít arra, miért „antiszemitázzák” A hatodik koporsót az erre szakosodott megmondó-emberek. Mivel sokan nem olvassák a Csurka István által alapított lapot, úgy gondoltam, némi kommentár kíséretében közzéteszem a teljes írást, hogy minél több emberhez eljussanak Bíró Zoltán gondolatai. Az alábbiakban a Magyar Fórum 2012. augusztus 30-án megjelent számának 3. oldalán olvasható írást csonkítatlanul közlöm.
Bíró Zoltán: Szembesítés
Csurka István drámáját joggal tekinthetjük szembesítésnek egy különös bírósági eljárás során. A hatodik koporsó egy nemzet halálra ítélésének, a magyarság sorsának a szimbóluma a színpadon, egy velejéig romlott bíróság és egy aljas bírósági színjáték keretében. Itt bűnösök ítélkeznek az áldozat felett. A szembesítés célja a XX. század bűnöseinek kihallgatása az áldozat képviseletében színpadra állított koporsó jelenlétében. A szembesítést és a kihallgatást a hatodik koporsó apródja irányítja. A helyszín Versailles, egy tárgyalóterem, ahol azok gyülekeznek, akik egy Közép-Európában ezer éve hazát, majd önálló államot teremtő európai nemzet szétszaggatását készítik elő az európai győztes és demokratikus hatalmak nevében. Egyúttal már itt és ekkor (1919 februárjában) azt is elrendezik, hogy a nemzetgyilkosság története a maga nyers valóságában soha ki ne derüljön, a legfőbb bűnösök maradjanak örökre háttérben, mint volt akkor is, amikor a bűnt elkövették. Az urak mellesleg a történelem meghamisítására is szövetkeznek tehát. Ezért tekinthetjük – az íróval együtt – ezt a drámát harcnak a történelemhamisítás ellen, a „történelemhamisítás ősi technikájának bemutatásával”, azaz leleplezésével.
Csurka István dokumentumdrámát írt. Alapját az első világháborút lezáró úgynevezett béketárgyalások különféle dokumentumai adják. Benne a fikció egy magyar tudományos-technikai találmány, melynek révén hitelesen felidézhetők a múlt eseményei, szereplői úgy, hogy a történelmi igazságokat és az események mozgató rúgóit ne lehessen lehazudni és a bűnösök egy csoportjának a kilétét eltitkolni. A döntéselőkészítő bizottság tagjai, tehát a trianoni döntésekért a fő felelősséget viselők számára láthatatlan marad a személy, aki a leleplezést irányítja, hogy munkájában ne tudják korlátozni, ne tudják őt megsemmisíteni. Ő a hatodik koporsó apródja, aki a koporsóban elhozta ide nagyapját, az ötvenhatos hőst, a kivégzett forradalmárt, akit kizárólag erre a szembesítésre megelevenít. Szerepel a darabban még egy Harchow nevű amolyan előávós féle figura a maga üvegkalitkájával és süllyesztőjével együtt, aki titkosszolgálati megfigyelője, ellenőre a tanácskozásnak. Ő mindent lát és hall, ha kell, eltűnik a süllyesztőben és megjelenik újra. Fegyver van nála, szükség esetén, ha valaki eltérne a tervezett programtól, akár le is lőheti. Akár maga Clemenceau is lehetne az áldozat, ha komolyabban belezavarna a tárgyalás előre megírt forgatókönyvébe és azzal veszélyeztetné a meghatározott végeredményt.
Három történelmi korszak kapcsolódik egymáshoz a drámában a szereplők által: 1919. Versailles, a trianoni békediktátum ideje, 1956., a magyar forradalom és szabadságharc és az utána következő megtorlás, valamint a XX. század nyolcvanas-kilencvenes évei, a „rendszerváltás”, a Nagy Imre és mártírtársai temetését követő évek. Vagyis egy tragikus történelmi folyamat, melynek XX. századi forrása az első világháború és a trianoni diktátum. Aki minden áron bele akar kötni a dráma történelmi folytonosságot felmutató és a magyar tragédia eredetét vizsgáló szemléleti és szellemi alapjába, írói látásmódjába, az kezdheti mindjárt itt. Támadhatja azzal, hogy nem lehet későbbi eseményeket egyetlen korábbira visszavezetni, az ok-okozati összefüggések sokkal bonyolultabbak és különben is túlságosan gyakran emlegetjük Trianont, mint minden bajunk eredőjét. Aki ezzel támadná az írót, annak nem sok judíciuma van a történelemhez és a politikához, vagy nem akarja tudni, hogy mindmáig minden politikai lépésünket meghatározza az a tény, hogy az országot egyharmadára csonkították, életfeltételeit a végletekig zsugorították, katonailag védtelenné tették, népének jelentős részét pedig kiszolgáltatták az utódállamok bosszújának és beolvasztó politikájának. Ha nem csak a magyar történelemben, hanem Európa egész történetében nézzük a versailles-i döntéseket, akkor is tagadhatatlan annak minden ott programozott következménye, a második világháborúval együtt. Aki mindezt Csurka történelmi túlzásaiként akarja a köztudatba ültetni, annak figyelmébe ajánljuk – többek között – a francia Henri Pozzi a harmincas évekbeli Európának és elsősorban saját hazájának szóló figyelmeztetését: A háború visszatér. A magyarsággal szemben elkövetett gyalázatról pedig így szól: „A háborúban legyőzött államok közül egyiket sem sújtották olyan kegyetlenül, egyikre sem raktak annyi erkölcsi és anyagi terhet, mint Magyarországra. Magyarországot nem büntették. Magyarországot kivégezték.”
Nemcsak a döntéshozók tájékozatlansága, Benes és társai gátlástalan magyarellenes aknamunkája, hanem a nagyhatalmakat már akkor is kézben tartó érdekkörök kíméletlen önérvényesítése, világuralmi törekvése sodorta magával az egész döntést előkészítő folyamatot és magát a végső úgynevezett rendezést. Ezeknek az érdekköröknek lételemük a pénz, népek, nemzetek, államok kiszolgáltatottsága. Nekik kellenek a háborúk, a hadiszállítók, a hitelezők, a seftelők mesés haszna, mások vérén és halálán a frontokon. Ezért van már a versailles-i előkészítő folyamatba becsomagolva együtt a nácizmus, a fasizmus, a bolsevizmus, és ahogy a drámában elhangzik: maga Hitler és Sztalin. Ezt a csomagot küldte Versailles Európának. Erről szól A hatodik koporsó.
A háttérben oly eredményesen munkálkodó, már említett érdekkörnek a leleplezése valójában az, ami némelyek kedélyét ma annyira feldúlja, és olyan mértékben sérti ismét csak önérdeküket, hogy attól hideglelést kapnak. Azokról a „nemzetközi” utódokról van szó, akik esetleg nem is tartoznak a jól ismert bankházak közvetlen hatókörébe, csak éppen kedvezményezett és futtatott figurái azoknak. A dráma bemutatása ellen háborgóknak nem is a drámaíró történelemszemlélete, nem is a versailles-i történet általános értelmezése érdekes, hanem az, hogy a színpadon majd reflektorfénybe kerülnek olyanok, akik mindmáig felelősséggel tartoznak a múlt század minden iszonyatáért, de eddig maradtak a félhomályban, legalábbis a nagy nyilvánosság számára láthatatlanul. Ezért irtóznak annyira az utódok a darab színrevitelétől. Nem azokról az államférfiakról, miniszterekről és miniszterelnökökről van szó tehát, akik felelőssége ugyan semmi esetre sem vitatható, akiket Trianon kapcsán amúgy is minduntalan emlegetünk, de akik maguk is ennek az említett körnek, vagyis a drámában feltárt háttérhatalomnak a rabságában döntöttek, minden igazságérzet és józan előrelátás ellenére: Clemenceau, Gróf Vinci, De Martino, Balfour vagy a Versailles-ból szinte menekülve távozó Wilson elnök, aki végül nem volt hajlandó aláírni a diktátumot. Nem is csupán Benesről és falánk társairól, hiszen joggal hangzik el a kérdés Csurka drámájában, végtére is: „Ki az a Benes”, mitől lenne egymagában ez a nemzetközi hazudozó, csaló, eszelős magyarfaló világpolitikai tényező?
Más nevek, más személyek megjelenítése borzolja most az utódok kedélyét. Ott ülnek majd a színpadon (vagyis a bizottsági tárgyaló asztalnál) a valóban nemzetközi politikát csináló bankárkaszt prominens figurái és ők irányítják a dolgok menetét: Rothschild, House ezredes, Baruch, Jacob Schiff – a teljesség igénye nélkül. Érdemes lenne az ő személyes történetüket egyenként nyomon követni. Nekünk azonban elég annyi, hogy valamiképpen mindannyian a Rothschild keltetőből bújtak elő, mentek Amerikába küldetéssel „szerencsét próbálni”, vagy már korábban bevándorolt családok leszármazottai, és lettek hatalmas vagyonok tulajdonosai, titkos társaságok befolyásos vezetői, az amerikai elnök legszűkebb körében az események, lényegében az amerikai politika irányítói. House ezredes például a FED-ben, vagyis a sajátos módon magánkézben lévő amerikai központi bankban érdekelt és egyben Wilson elnök tanácsadója, a Külkapcsolatok Tanácsában állítólag ő a valódi elnök. Baruch spekuláns, bankár, ugyancsak Wilson elnök tanácsadója. Jacob Schiff egy rabbi fia, szintén bankár, ez idő tájt őt tartják a Wall Street „főnökének”, valamint a bolsevizmus legnagyobb amerikai támogatójának. Véletlenül mindannyian a trianoni döntést előkészítő bizottság tagjai és hangadói. Véletlenül valamennyien zsidók, és ez az, amitől Csurka István drámája antiszemita darab, betiltandó, letiltandó, száműzendő minden térről, de főképpen a színpadról. Mert a leleplezés, amennyiben az zsidókat is érint, a most a színházi bemutató letiltásáért aláírásokat gyűjtögetők szemében antiszemitizmus. Mi lenne, ha ezek az emberek egyszer rászánnák magukat arra, hogy magukat is szembesítsék általuk tabunak tartott tényekkel és igazságokkal? Alighanem nyugodtabb és biztonságosabb lenne úgy a világ mindenkinek.
A darab végén jönnek a rendelt szállító munkások (a mai Európára jellemzően egy fekete afrikai és egy algériai). Elborzadnak a koporsóban fekvő, drótokba csavart és arccal a földnek fordított, így eltemetett, kivégzett forradalmár látványától. Majd közlik, hogy ilyen esetben felárat kell fizetni a szállításért. Mehet, mondja a hatodik koporsó apródja, „meg van fizetve”. Mehet a koporsó a halott magyar forradalmárral a Gare de l’Est-re, onnan indulnak a vonatok Budapestre, mint Ady korában is, akinek híres költeménye biztosan élt Csurka István fejében, amikor a párizsi pályaudvar nevét leírta.
A hatodik koporsó az író két utolsó drámájának egyike. Valószínűleg gazdag drámaírói munkásságának legfontosabb darabja. A nemzetgyilkossági kísérlet szereplőit leleplezi, őket a nemzet koporsójával szembesíti, minket szembesít újra és drámai erővel, megrázóan, katarzissal XX. századi történelmünk tragikumával. Akinek e dráma olvastán csak az fáj, hogy színpadra kerül, és azért fáj, mert néhány zsidó bankár mérhetetlen cinizmusát mutatja fel, annak súlyosan beteg lehet a tudata. Annak komoly baja lehet a hovatartozásával.
Az alábbiakban Bíró Zoltán dolgozatához néhány megjegyzést fűzök. Írtam már a bevezetőben: Bíró Zoltán még nem tudhatta, hogy írása nyomdába adásakor már „letiltották” Csurka darabját. Bíró Zoltán vélhetően akkor írta szövegét, amikor Tarlós István főpolgármester még nem zarándokolt el az Atv stúdiójába, hogy bejelentse: nem támogatja A hatodik koporsó bemutatását. Olvassuk el újra Bíró dolgozatának utolsó két mondatát – az ott írtak bizony a főpolgármesterre is érvényesek. Tarlós István úgy nyilatkozott az említett zarándokhelyen, hogy álláspontját semmilyen érvvel nem támasztotta alá. Ami annyit jelent: politikai döntés született, méghozzá külső nyomásra. A döntést ugyanis máshol hozták meg, Tarlós István csak tolmácsolta azt.
Bíró azt írja, hogy Csurka darabja egyesek szerint „száműzendő minden térről”. Szövege írásakor még csupán azért kardoskodtak a tiltakozók, hogy ne lehessen bemutatni közpénzen fenntartott színházban a drámát. Tarlós nyilatkozata, a mazsihisz betiltást szorgalmazó levele és Dörner György döntése után az ellenzők vérszemet kaptak. A hazai kiadású Népszava szombati számában (a véletlenül zsidó) Mészáros Tamás azt fejtegeti terjengős szövegében, hogy Dörnerék csupán „taktikai visszavonulást hajtottak végre”, s bizony nem hárult el végleg a nagy-nagy „antiszemita” veszély. Ki is mondja a verdiktet: ezt a veszedelmes művet sehol sem szabad bemutatni:
„Tiltakozni viszont minden demokratának kötelessége, ha Csurka ’színművét’ közönség elé akarják vinni. És nem azért, mert - mint azt mostanában többen is felvetették -, közpénzen nem tűrhető el semmiféle uszítás. Tudniillik magánfinanszírozásból sem. Sehogyan sem. A hatodik koporsó műsorra tűzése egyértelműen törvénysértő volna: tekintve, hogy ebben az esetben művészi-esztétikai jellemzőkről egyáltalán nem beszélhetünk. Ez a szöveg semmi más, mint Csurka jónéhány, a Magyar Fórumban már korábban megjelent förmedvényének párbeszédesített összefoglalása. Aki pedig az utóbbi években olvasott már tőle újságcikket, az pontosan tudja, miféle nézeteket vallott és terjesztett.”
Amit Mészáros ír, az maga a törvénytelenség. Ha van egy színház, amelyet saját pénzemből tartok fenn, akkor ott azt mutatok be, ami nekem tetszik. S ha például bejönne Mészáros, s tiltakozna, páros lábbal rúgnám ki, hiszen a színházam magánterület – azt engedek oda be, akit akarok. S olyan darabot mutatok be, amilyet akarok. Csurka István darabja nyomtatásban megjelent, a könyv most is kapható. Talán Mészáros a könyvet is be akarja tiltatni? Zúzzuk be a Csurka-kötet példányait?
Jellemző egyébként, hogy Mészáros sem indokolja meg elítélő véleményét. Érvelése meglehetősen primitív: Csurka „förmedvényeket” publikált a lapjában, eme „förmedvények” párbeszédekbe öntött változata a kifogásolt dráma. Sajnálatos, hogy Mészáros egyetlen „förmedvényből” sem idéz – vele ellentétben én viszont idéztem előbb egy nagyobb, szagos darabot a legújabb mészárosi förmedvényből.
Mészáros irományából csak azért idéztem, mert a hajsza folytatódni fog. Tessék megfigyelni: előbb-utóbb tényleg a drámakötet betiltásáért fognak akciózni a Mészáros-félék. Hiszen ma már nehéz lenne tagadni: egyre nagyobb az érdeklődés a mű iránt. A tiltott gyümölcs mindig vonzó.
Végezetül néhány szót hadd írjak a lényegről: miért is minősítik antiszemitának ezt a darabot? Elárulom, az utóbbi napokban újra s újra elolvastam Csurka művét, mert írni szeretnék róla (fogok is, hamarost). S a folyamatos Csurka-olvasás közben eszembe jutott ez-az.
Például eszembe jutott John Maynard Keynes közel száz évvel ezelőtti könyvecskéje. A híres közgazdász 1919 tavaszán (!) írta meg A béke gazdasági következményei című művét, amelyben kifejtette, hogy ha a győztesek „pillanatnyi győztes hatalmukkal visszaélve tönkreteszik a jelenleg térdre kényszerített Németországot és Ausztria-Magyarországot, ezzel saját romlásukat is megpecsételik, mert rejtett lelki és gazdasági kötelékek mélyen és felbonthatatlanul kötik őket össze áldozataikkal”. Érdemes lenne egyszer alaposabban is írni Keynes könyvéről, hiszen tényleg Versailles az eredője mindannak, amiről a Csurka-darabban is szó esik.
Aztán eszembe jutott egy név: Henry Morgenthau. Mindenki hallott már a Morgenthau-tervről, ugye? Igaz, ez nem az első, hanem a második világháború „terméke”, de ettől függetlenül a Csurka-mű „zónájában” vagyunk. Morgenthau amerikai pénzügyminiszter nevéhez több nemes gondolat, humánus ötlet fűződik. Például azt javasolta, hogy a náci vezetőket nem kell bíróság elé állítani: tárgyalás nélkül agyon kell lőni őket. Azt is szorgalmazta, hogy a német népet kollektív büntetéssel kell sújtani: meg kell semmisíteni Németország iparát, s az országot földművesek-pásztorok lakta vidékké kell átalakítani. Morgenthau tervének egésze persze nem valósult meg, mert fő mentora, Roosevelt elnök – Istennek hála!!! – lehunyta szemét, s Truman elnök más fából volt faragva. Ettől függetlenül a morgenthaui szemlélet – a kollektív bosszú – mégis érvényesült német földön: tessék csak elolvasni James Bacque Crimes and Mercies című könyvét, amelyből megtudjuk, hogy a bosszú eredményeként 7 millió német civil és közel másfél millió német hadifogoly halt meg a háború utáni néhány évben. Erről a „holocaust”-ról manapság nem nagyon beszélnek. De képzeljük el, hogy akad egy drámaíró, akit megfog a téma. Mi történik, ha ez a drámaíró megírja a morgenthaui ötleteket leleplező művét? Lesz nagy óbégatás. Mert Henry Morgenthau – talán mondanom sem kell - véletlenül zsidó volt. És zsidóról vagy jót kell írni, vagy semmit. Ez a korszellem parancsa.
Igaza van Bíró Zoltánnak: az ajvékoló társaságnak az a baja a Csurka-darabbal, hogy annak egyes szereplői véletlenül zsidók. De erről nem Csurka tehet: ezek a zsidók ottvoltak, és tárgyaltak erről-arról. Amiből nem az következik, hogy minden zsidót felelősség terhel Baruch, Jacob Schiff és a többiek „művéért”. Ahogy Henry Morgenthauért sem felelős a világ valamennyi zsidója. De elhallgatni, hogy Morgenthau zsidó volt – történelemhamisítás lenne. Ez az, amit az ajvékolók el akarnak érni. Ők a történelem meghamisításában érdekeltek.
Nem Csurka darabjával van tehát baj, mert a szerző nem „zsidózik” a műben: ez a darab faji-vallási gyűlölet szítására alkalmatlan. Amit viszont az ellenfelek művelnek, az maga a zsigeri gyűlölet. És – hadd mondjam ki világosan – rasszizmus. Az „antiszemitázók” szerint ugyanis csak akkor lehet zsidókról beszélni, ha valami jó, nemes cselekedetről vagy kivételes és egyedi szenvedésről van szó. Zsidó áldozatról beszélni lehet, sőt kell, mert a zsidó szenvedés mindig egyedi és kivételes, lévén a zsidók maguk is egyediek és kivételesek – ez a „holocaust”-mítosz egyik alapdogmája. De nemcsak a szenvedés, hanem a sikertörténet is méltó arra, hogy a zsidó kivételességet zengjük: nem szabad például elmulasztani, hogy lajstromba vegyük a zsidó Nobel-díjasokat – mutatni kell, mennyire okos ez a nép, milyen nagyszerű teljesítményekre van kiválasztva.
A londoni olimpia előtt a mazsihisz honlapján például régi zsidó olimpikonokról olvastam – nem is egy írást. Aztán elmúlt az olimpia, és a Síp utca honlapján se a versenyek alatt, se utána nem olvastam egy árva szót sem az olimpiáról. Hogy miért? Mert nem volt siker. Úgy értem: nem volt zsidó siker. Tudjuk, a magyarok az éremtáblázat 9. helyén végeztek. És az izraeliek? Egy büdös érmet sem szereztek, az országok rangsorában valahol hátul kullogtak. Erről pedig hallgatni kell. Mert a kudarc emlegetése szintén „antiszemita”-gyanús. Legalábbis fajvédő zsidó körökben.
Ilyen közegben élünk, érthető hát, miért tiltotta le a főpolgármester Csurka István darabját. Nem akarom én bántani Tarlós Istvánt, hisz politikustól erkölcsös, tisztességes döntés ritkán várható el. Az viszont mulatságos, hogy a főpolgármester épp e döntésével igazolta: van bizony háttérhatalom, méghozzá nagyon is erős háttérhatalom. Ez pedig finoman szólva is „necces” Tarlósra és a mögötte állókra nézve – micsoda darabot írna ebből a konfúzus helyzetből A hatodik koporsó szerzője, ha még köztünk lenne! Abban viszont biztos vagyok, hogy a most letiltott mű hamarosan utat talál a színpadra. Mert ez a rendeltetése.
2012. szeptember 1. Szalay László

Harc a biliben , vagy a kula rángatja az embert

A holokauszt: büntetés a cionistáktól az asszimilálódó és értéktelen zsidóknak.

Íme, egy dolgozat arról, hogy miképpen manipulálja a világot a bankárkaszt, amely anyagilag is megalapozta a cionista eszmét és létrehozta a Zsidó Ügynökséget, valamint a Nemzetközi Zsidó Kongresszust. Az alábbi dolgozat szerint a cionisták a legfőbb felelősei két világháborúnak, s a kiválasztottsági mítosz elembertelenítő hatása alatt a saját nemzetük vagy hittestvéreik ellen követtek el, Isten és ember előtt megbocsáthatatlan bűnt!
Ha ez az írás nem nyitja fel a szemét a magyarországi zsidóságnak -illetve a még gondolkodni tudó állampolgárainknak -, akkor az együttélésünk lehetősége lassan, de végképp el fog veszni. De nem a magyarság tolarenciájának hiányában, hanem az agymosás hatása alatt élő magyar és zsidó polgártársaink hibájából. Az Ő logikusan elemző gondolkodásuk hiányában ugyanis nem tudunk majd szembenézni azokkal a bűnökkel, amelyeket a bankárkaszt által finanszírozott háborúk, népirtások, politikai trükkök máig folyó sorozata eredményezett. Csak meg kell vizsgálni, hogy ki volt a nemzetiszocialista Németország pénzügyminisztere? Ki támogatta Adolf Hitlert a hatalomra jutásban leginkább? Egybe esett -e a cionisták terve azzal, amit Adolf Hitler gondolt a németországi zsidók kivándorlásáról? Persze azt a kérdést is fel lehetne tenni, hogy német megszállás nélkül, hogyan pusztult el Romániában - egyes történészek szerint 60 ezer, mások szerint több százezer - zsidó állampolgáruk? Antonescu miért nem fizetett fejpénzt inkább a németeknek, hogy szállítsák el a zsidóikat, mint ahogy tette ezt Tiso, a Szlovák bábállam vezetője? A sor pedig végtelen.......
Mert nem a hibás ismeretek tudása az érték, hanem a valóság ismeretének tudása a hatalom. Ezt üzenem mindenkinek, még a szegedi zsidó hitközség vezetőjének is, akinek az alábbi dolgozatot külön is ajánlom átgondolásra!
Az itt következő anyagot Amerikából kaptam Botos Lászlótól, s nagyon ajánlom mindenki figyelmébe, mert sok kérdésre adja meg -az eddig csak sötétben tapogatódzók számára is - a helyes választ! Csak át kell gondolni az eddigi hibás sztereotípiákat, szembe kell nézni tényekkel és ION COJA stílusában ki kell mondani/mondatni a MEA CULPÁT! Dr. Bene Gábor


Egy magyargyűlölő román színeváltozása
Ion Coja, román történész, aki vérlázítóan uszító, magyarellenes írásaival hívta fel magára a figyelmet 1990-ben, két évtized múltán teljesen újraértékelte a magyarságról alkotott képét, és nyilvánosan bocsánatot kért a magyaroktól mindazon rágalmakért, amelyekkel becsmérelte népünket.
Botos László
Ion Coja bocsánatkérő írása itt olvasható…


Ideje, hogy a zsidók és a magyarok is megtudják!
Ki küldte Auschwitzbe a 460.000 zsidót Magyarországról?
Éveken át úgy tudtam én is, mint más, hogy a magyarok a románokkal ellentétben, Auschwitzbe küldték, a halálba, polgártársaikat a zsidókat. Magyarországról 1944-ben százezer számra küldtek zsidókat a haláltáborba vasúton, ahonnan nagyon kevesen tértek azután haza. Az eset jól ismert és sokat hangoztatott. Én magam is többször írtam e témáról, az 1990 előtti hivatalos történelem tudomány nyomvonalát követve, miszerint amíg a romániai zsidók nagy része megmenekült, addig a magyarországiak egy durva megsemmisítésnek voltak alávetve.
Maga Winston Churchill is beszélt erről a magyar történelmieseményéről, mint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáról. Ez volt az 1991-ben megjelentetett Transilvania Invincibile Argumentum című könyvem egyik fejezetének a címe is, amely viszont jóval 1990 előtt íródott.

Ezt a fejezet címet újra használtam a 2004-ben megjelent Protocoalele Kogaionului című könyvemben, de itt már azért, hogy megkövessem régebbi állításaimat ebben a témában. Most megteszem újra, kijelentve, hogy az 1944-es magyarországi zsidók tragédiájáért nem a magyarok a hibásak sem a magyar hatóság! Még nem is a németek, mondhatnám!...Hanem a zsidók!

Viszont hét évvel a Protokolljaim kiadása után azt tapasztalom, hogy hipotéziseim nem jutottak el egyetlen magyarhoz sem. Ez természetesen az én hibám elsősorban, mert nem tudtam soha jól eladni az írásaimat.
Most újra jelentkezem, több okból is, amelyek közül az egyik, hogy a csíkszeredai fiatal székely hokisok még büszkébbek legyenek arra, hogy magyarok és nem, Isten őrizz!, románok...

1990 után , mint ismert, a románok is azon kapták magukat, hogyholokauszttal vádolják őket is! A vádlók kétes foglalkozású zsidószerzők voltak. Egyik napról a másikra a romániai holokauszt szakértői lettek. Magam elég informáltnak tartottam ahhoz, hogy válaszoljak a vádakra. Így kerültem, akarva-nem akarva, bele ebbe a hórába, amit ha belekerültem, akkor végig kell járni, vagyis tovább kellett informálódjak ebben a témában. Eljutottam oda, hogy megtudjam, mennyire megalapozatlanok a jól ismert magyar(ellenes) vádak! Ismétlem: megalapozatlanok! Kitaláltak vagy legjobb (legrosszabb!) esetben is eltúlzottak.

Pontosítom, hogy a magyarországi zsidók sorsáról, akiket Auschwitzbe küldtek, nem egy kormányülésen, se nem a budapesti parlamentben döntöttek. Még nem is egy náci gyűlésen. A döntés a legmagasabb szintű zsidó kezdeményezésre született: a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságában!

Állításom alátámasztására Roger Garaudy, Az izraeli cionizmus pere című munkájának adatait használtam ( a romániai kiadás címe: Procesul sionismului israelian). Ennek a munkának az adatait még senki nem vonta kétségbe. Roger Garaudy, jól ismert baloldali egyéniség, demokratikus beállítottsággal, mentes mindenféle párt besorolástól, többször kapott kritikát egyesektől az utóbbi írásainak, úgymond, antiszemita jellege miatt, de senki sem tudta felróni neki azt, hogy valótlan vagy elferdített adatokat tett közzé. Roger Garaudytól olyan adatokat vettem át a témával kapcsolatban , amelyek mindenike zsidó szerzőktől vagy intézményektől származik. Idézek továbbá a Protocoalele Kogaionului című írás 77-79 oldaláról. Roger Garaudytól megtudjuk, hogy a Palesztinába jutáshoz nem volt elegendő a zsidó származás. Jó minőségű zsidó kellett legyen, magasabb minőségű anyagból gyúrva. A zsidók Palesztinába való belépésének feltétele az volt, hogy a majdani Izrael államnak ne legyenek a terhére (47-ik oldal).
Még 1935-ben egy jelentős cionista vezető, Ytzhak Gruenbaum felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell legyen a felhatalmazásuk arra, hogy a bevándorlókat kiválogassák és ne fogadjanak be mindenkit (ugyanazon oldal). Úgy tűnik, hogy a Hitler által elfoglalt Európában azon zsidók részaránya, akik méltatlanok a Szentföldre való belépésre elérte a 90%-ot!
Az Európából a nácik által elűzött zsidók problémája, akiket a cionisták nem siettek befogadni Izraelbe elsősorban a cionista doktrinából ered. A problémát nem a segítőkészség oldaláról, hanem az ország szükségleteinek szemszögéből kezelték (ugyanaz az oldal). Más cionista doktrinák szövegei sokkal kifejezettebbek, embertelen cinizmustól és pragmatizmustól átitatva.
Íme, ez volt olvasható 1943-ban a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságának Memorandumában: Vajon mindenkit kell segítsünk, akinek szüksége van anélkül, hogy figyelembe vennők az egyének jellemzőit?
Nem kellene az egésznek egy nemzeti-cionista jelleget adnunk és megpróbáljuk megmenteni azokat, akik hasznára lehetnek Izrael földjének és a judaizmusnak? Tudom, hogy embertelennek tűnik a probléma ilyenszerű felvetése, de világossá kell tennünk, hogy ha meg tudunk menteni 10.000 embert az 50.000-ből, akik hozzájárulnak az országmegerősödéséhez és a nemzet újjászületéséhez vagy az 1.000.000 zsidó aki teher lesz az országnak, akkor vissza kell fognunk magunkat és meg kell mentenünk azt a 10.000-et, a kivül maradt millió elkeseredett kérése és szitkozódása ellenére is (47-48-ik oldal).
Tehát a 10.000 hasznos zsidó és az egy millió alkalmatlan közül a cionistákat csak a hasznos érdekelte. A többi egy millió (vagy hat) zsidóval történhetett bármi, akár meg is halhattak, nem jelentett veszteséget a cionistáknak. Ez a lehetőség nem zavarta egyik cionista vezetőt sem! Sőt, úgy tűnik, hogy éppen az ő érdekeit szolgálta!

A fenti szöveg ugyanakkor emlékeztet arra, hogy mi is történt az Auschwitzbe érkezett zsidókkal: két táborra osztották őket a jellemzőik alapján, éppen a hasznosság elve szerint. Aki a német haditermeléshez hozzá tudott járulni (az ország megszilárdításához) az életben maradt. A többiek, akik valóságos teher voltak a nácik számára is, mint emberi hulladékok gyorsabban befejezték földi pályafutásukat.

Még megjegyezhetjük, hogy a fenti (kék színű) szöveget egy intézmény adta ki, nem pedig egy szívtelen, kótyagos egyén, és mégis tele van az emberiséggel szembeni határtalan megvetéssel, ami nem állt meg a kinyilatkoztatások színtjén, hanem nagyon is konkrét és reális következményei lettek meghatározva százezrek életét vagy esetleg milliókét, ha a mediatizált holokausztot és a zsidó szenvedést sírató propagandisták adatait vesszük alapul.Ilyen mérvű cinizmussal és megvetéssel csak irodalmiszövegekben vagyunk megszokva, ahol a magatartás és helyzetek ilyen eltúlzásának művészi szerepe van és a következmények is csak ezen a színten maradnak. Ebben az esetben ennek a szövegnek kimondottan gyilkos, emberírtó szerepe van. Hol van innen a híres zsidó szolidarítás? Miért nem működött? Az emberi szolidarításról nem is merek beszélni!

Egyébként ezek a cionista szövegek a kétféle minőségű zsidókról, egy gyakorlati életfilozófiáról árulkodnak és egy idáig a történelemben nem létező pragmatizmusról, amely lélegzet nélkül hagy minden normális embert, zsidót vagy keresztényt: Egy egyszerű filantrópikus mentése a németországi zsidóknak csak kellemetlenségeket okozott volna a cionistáknak, főleg hogy a mentés esélyei annál kissebbek, minél nagyobb a katasztrófa. A németországi zsidók érdekében tudunk cselekedni, ha ezek palesztinába hozzák a vagyonukat. A jelenlegi menekülteknek nincs meg ez az előnyük, mert üres kézzel akarnak jönni.
Ezek tehát nem tudnak semmit adni a Yichouvnak (ez volt Izrael neve, mielőtt 1948-ban elismerték volna független államként), és nem várhatunk másra, mint amit eddig is megállapítottunk a németországi zsidók nagy részéről: teljes eltávolodást, sőt ellenséges magatartást Izrael földjével szemben, a tisztelet hiányát minden iránt, ami zsidó, egy embertömeg, amelynek semmi köze a cionizmushoz és amelyikből teljesen kihalt a nemzeti érzés (48.oldal).
Robert Garaudy kommentárja: ezen szövegek idézése világosan mutatja a különbséget a judaizmus, mint vallás, amit tisztelek és a nacionalista, leigázó politikai cionizmus között, amit elitélek. Mitöbb, ezek a szövegek világossá teszik azoknak az csalását és álnokságát, akik ma síratják azokat az áldozatokat, akiket nem akartak megmenteni.(49.oldal).

Megjegyzendő mondat: azoknak a csalását, akik síratják azokat az áldozatokat, amelyeket nem akartak megmenteni!
Tehát zsidók, akik nem akartak zsidókat megmenteni! Miért? Mert szegény zsidók voltak, üres kézzel...

Egyre világosabb, hogy a II. világháború idején a zsidó elit egy mesterséges szelekciót hajtott végre, azon zsidók között, akik a jövendő Izraelt kellett benépesítsék, akik a háborút kellett átvészeljék. Azok a zsidók, akik izraelitának voltak programálva, azok minőségi zsidók kellett legyenek: cionista eszmékkel, akik elutasították a többségi nemzetbe való beolvadást, amit egyre több zsidó hallgatólagosan már elfogadott. A másik oldalon a szegényzsidók, akik a cionisták szerint egy embertömeg, akinek semmi köze nem volt a cionizmushoz, nemzeti érzelmek hiányával és amely nem mutatott tiszteletet semmi iránt, ami zsidó vagy héber. Ezért őket a megmentésből ki kellett zárni! Vajon nem ez a tömeg volt összesen hat millió?...A híres hat millió?Jegyzet: A fentiekből egy káprázatos, de egyáltalán nem abszurd hipotézis állítható fel, ami a cionista doktrina szövegeiből levezethető: a holokauszt, büntetés azoknak, akik nem viseltettek tisztelettel mindaz iránt, ami zsidó vagy héber!
Egyelőre csak jeleztem ezzel a hipotézissel, hogy később leellenőrizhessem, más megfelelő dokumentumokkal. Lehet, hogymeg teszik mások ezt az ellenőrzést. Más hozzáértőbbek, tanultabbak...

Milyen helyzetben voltak a magyarországi zsidók ebből a cionista szemszögből nézve?

Ők arról voltak ismertek, hogy hajlandóak voltak az asszimilációra vagy már asszimilálódtak. A dualizmus idején ők hagyományosan magyarnak vallották magukat, különösképpen népszámlálások idején vagy más lojalítási teszteken. Megkockáztatom azt állítani, hogy kevés olyan zsidó volt, aki ott hagyta volna a konfortját, amiben itt élt, azért, hogy Palesztinába menjen és ott mindent kezdjen előlről. A zsidók is emberek! Hős és vértanú nép nem létezett soha...Csupán a cionista doktrina követte ezt: kiválassza az eljövendő Izraelnek azokat a zsidókat, akikből egy hős és vértanú nép legyen...

Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi zsidók nem élvezték a cionista vezetők szimpátiáját. Abba a csoportba sorolták, akik nem méltóak, hogy a Szentföldre lépjenek?

Idézek tovább a Protocoalele Kogaionului című könyvből, 77-79. oldal.

Tehát nagyon sokszor a németországi, de általában a nácik által elfoglalt országokban a zsidók nem voltak mások, csak emberanyag, amelyikből az Izraelt alapító cionisták kiválasztották (egyébként is kiválasztott nép), hogy melyik zsidó élhet még, kivándorolva Palesztinába és melyik gyengébb minőségű, hasznavehetetlen és nemkivánatos, az marad a nácik rendelkezésére. Ezt mondja a nagy cionista Ben Gurion is, az új Izrael állam első elnöke:
azt a kissebbséget, amelyet meg lehetett menteni, ki kellett választani a palesztinai cionista projektnek megfelelően (44.oldal).

Tehát a cionisták gondja az volt, hogy megmentsék a hős és vértanú kissebbséget és a hat milliós többséget hagyták a kivégző táborok gondjára.

Nota bene: hogy a náci lágerek sorsára hagyott zsidók alkották a többséget, mint következtetést alátámasztja, expressis verbis(kimondottan) Roger Garaudy kommentárja is, amelyet Rudolf Kastnerrel kapcsolatban tesz, akit az 50-es években a nácikkal való kollaborálásért itéltek el. A perben Rudolf Kastnert azzal vádolták, hogy egyetértésben a cionista vezetőkkel (akik közül a legtöbben a per idején miniszterek voltak) Eichmannal üzletelt 1684 hasznos zsidó (a kiemelés Roger Garaudytól) kiszabadításáról és Palesztinába emigrálásáról, mint az eljövendő Izrael építéséhez szükséges emberekről, annak fejében, hogy meggyőzi a 460.000 magyarországi zsidót, hogy csak egy egyszerű áttelepítésről van szó, semmiképpen sem az Auschwitzi haláltáborokba való szállításról.

Halevi bíró rámutatott arra, hogy ezek a gyilkosságok mind a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek (44.oldal).

Kegyetlen mondat: ezek a gyilkosságok a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek. Ezek a gyilkosságok...vagyis a magyarországi zsidók szinte teljes kiirtása a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával vagy pontosabban hozzájárulásával történt.

Néhány tisztázó kérdés:

Az Izrael építésénél hasznos 1684 zsidó, feltehetően mind szuper-tehetségek voltak, mindenik közülük egy potenciális Nobel-díj várományosa. Megtudták ők valaha is, hogy milyen feltételek mellett szabadultak Németországból és kerültek Palesztinába?
Közzétették valaha is ezt a listát az 1684 névvel?Ha a 460.000 zsidó Auschwitzi haláltáborba küldése a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történt, akkor miért vádolják még ma is a magyarokat, a magyar államot és a magyarságot úgy általában a 460.000 magyar zsidó Németországba deportálásával ésmeggyilkolásával 1944 tavaszán?
Rögzítsük még egyszer, milyen gyilkosságról is van szó?
A holokauszt folyamán, a magyarországi zsidók deportálása Winston Churchill szerint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága volt. Éveken át ez a gyilkosság a magyar hatóságok számlájára van írva, akik a zsidók kitelepítését olyan túlbuzgósággal végezték, amellyel még a németeket is elámították. Roger Garaudy azzal a aprósággal szolgál, amellyelmegsemmisíti a magyar hatóságok érdemét: maguk a zsidók is siettek berakodni a vagonokba, hiszen a saját cionistáiktól biztosítékot kaptak arra, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó. Hogy milyen könnyen elhitték a zsidók, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó, a cionista vezetők szemében még inkább egy plusz ok lett, hogy mind a 460.000 zsidó gyenge minőségű, haszontalan, aki megérdemli a sorsát, hogy vágásra küldjék, mint az állatokat, egyszóval méltatlanok voltak, hogy a Szentföldre lépjenek.

Évekkel előbb, különböző alkalmakkor kommentáltam ezt az emberiség történetében a legvisszataszítóbb gyilkosságot, különbséget téve a magyarok ázsiai, hun állatias viselkedése és a románok emberiessége és tűrőképessége között. Úgy hiszem vissza kell vonjam akkori megállapításaimat és véleményemet.Mea culpa! Sajnálom, hogy a tévedésem nem volt teljes! Szerettem volna, hogy visszavonom a vádjaimat és kész! Sajnálatos módon nem azért kell visszavonjam vádjaimat, mert nem igazak, nem egyeznek a tényekkel, nincs értelmük, hanem azért mert másoknak kell azokat címezzem!
Vádjaimat fenntartom csak másnak kell címeznem, amelyre Roger Garaudy kényszerít: a cionizmus! A cionizmus a hibás a 460.000 magyarországi zsidó sorsáért, akiket a nácik a cionisták jóváhagyásával az Auschwitzi kemencékbeszállítottak! Ismétlem: nácik a cionista vezetők jóváhagyásával...Sőt a cionisták közreműködésével! Mert ezek azok a vádak, amelyeket Roger Garaudy megfogalmaz: a cionista zsidók a felelősek az emberiséglegvisszataszítóbb gyilkosságáért! Ismétlem: a minősítés WinstonChurchilltől származik. Egy gyilkosság, amelynek 460.000 teljesen ártatlan zsidó esett áldozatul. Vagy másképpen mondva: az emberiséglegvisszataszítóbb gyilkossága, kizárólag egy zsidó üzlet, amelynek gyilkos szerzői cionista zsidók, az áldozatok pedig haszontalan zsidók. A visszataszítóságát még inkább növeli az a tény, hogy a háború után a zsidók ezzel a gyilkossággal a magyarokat vádolták meg. Teljesen visszataszító. Nec plus ultra.
Post scriptum 2011: örülök, hogy a magyarországi és a bárhol élő magyarok tudomására hozhatom, hogy nem az ő vállukat nyomja ez a népírtás. Ideje, hogy a magyarok megtudják ezt az igazságot és ennek megfelelően reagáljanak. Még fontosabb az, hogy a zsidók maguk megtudják az igazságot és reagáljanak ennek az igazságnak megfelelően!
Mert ez az igazság lényege.

És egy utolsó kérdés: Az átszállítás szervezője Eichmann, nem volt véletlenül zsidó, úgy, ahogy nagyon sok zsidó mondja?...



ION COJA

2011. december 22.
A change of heart from a Romanian who hated Hungarians
Ion Coja, a Romanian historian, who called attention to himself in 1990 because of his outrageously provocative anti-Hungarian writings, has now, two decades later, completely revised his description of the Hungarians and has openly asked forgiveness of the Hungarians for all those base accusations with which he vilified the Hungarian nation.
László Botos
Ion Coja writes:
It is high time for Jews and Hungarians to find out the truth.
Who in fact sent 460,000 Jews from Hungary to Auschwitz?
For many years I was also led to believe, as everybody else, that Hungarians, unlike Romanians, sent their fellow Jewish citizens to Auschwitz. It is a well known and much publicized fact that, in 1944, several hundred thousand Jews were sent by train to death camps from where very few managed to find their way back. I myself have written several times about this, in the footsteps of the pre-1990 official historical and scholarly lines of thought, according to which Hungary’s Jews were subjected to ruthless extermination while most of those from Romania escaped.
Winston Churchill himself spoke about this episode in Hungary’s history, calling it humankind’s most repugnant crime. This was also the title of one of the chapters in my 1991 book Transilvania Invincibile Argumentum (Irrefutable Arguments about Transylvania), written well before 1990.
I used the title of this chapter again in my 2004 book Protocoalele Kogaionului (Protocols of Kogaion,) but this time it was simply to follow my earlier assertions regarding this subject. Now, I will do that once more, but this time by declaring that neither Hungarians nor the Hungarian authorities were responsible for the 1944 Hungarian Jewish tragedy! I would venture to say, not even the Germans!... But the Jews themselves!
And yet, seven years after the publication of my Protocols, I find that my hypotheses have not reached one single Hungarian. This is of course my fault as I was never really able to market my writings. So, here I am again, one of the many reasons being to give the young Csikszereda [a city in Transylvania] hockey players another reason to be proud that they are Hungarians and not, God forbid, Romanians…

After 1990, as we all know, Romanians suddenly discovered that they were also being accused of the Holocaust. The accusers were Jewish authors of dubious background. Overnight they became Romanian Holocaust experts. Considering myself rather well-informed, I responded to the accusations. This is how I got involved, willingly or unwillingly, in this controversy which means that, once you are in it, you have to go to the bitter end or, in other words, I had to get further informed on this issue. This is how I came to understand how much the well-known Hungarian accusations are totally groundless. I repeat: groundless! They are made up or, in the best (worst) case scenario, exaggerated.

Recapitulating, let me emphasize that the decision regarding the fate of Hungary’s Jews, about those sent to Auschwitz, was not made in a Cabinet meeting, or in the Budapest Parliament. Not even in a Nazi meeting. The decision was taken by a Jewish initiative at the highest level, i.e.: by the Jewish Agency’s Salvation Committee!

My assertions are based on data contained in Roger Garaudy’s work, The Case of Israeli Zionism (the Romanian language publication’s title is Procesul sionismului israelian). No one has yet discredited these facts. Roger Garaudy is a well-known leftist figure with a democratic outlook, but without any party loyalty, who has received several criticisms from different quarters about his latest writings because of their so-called anti-Semitic nature. Yet, no one has been able to accuse him of disseminating false or distorted facts. All the facts I borrowed from Roger Garaudy regarding this issue come from Jewish writers or institutions. Let me quote further from Protocoalele Kogaionului ( p. 77-79). We learn from Roger Garaudy that in order to go to Palestine, it was not enough to be of Jewish descent. One had to be a ‘’good’’ Jew, one with higher attributes. To be able to go to Palestine, Jews had to prove that they were made of such mettle as to not be a burden to the future state of Israel (p. 47).

Already in 1935, a prominent Zionist leader, Ytzhak Gruenbaum reminded us that there was a need to authorize the selection of immigrants and that they should not accept everybody (same page). It appears that the ratio of Jews living in Hitler-occupied territories in Europe and unworthy of entering the Holy Land reached 90%! Therefore, the problem faced by Jews expelled from Europe by the Nazis and whom Zionists where slow to accept in Israel finds its source primarily in the Zionists’ doctrines. They looked at the problem not from the point of view of readiness to help but based it on the country’s needs (same page). The wording found in other Zionist doctrines is far more explicit, steeped in pragmatism, cynicism and inhumanity.

For example, take a look at the 1943 Memorandum of the Jewish Agency’s Salvation Committee: ‘’Should we help everyone who needs help regardless of their personal attributes? Shouldn’t we give the whole thing a national and Zionist label and try to save those who might be useful to the land of Israel and Judaism? I know that this line of thinking might seem inhuman but we must point out clearly that if out of 50,000 people we could save 10,000 who could contribute to the country’s rebirth and consolidation instead of 1 million Jews who would be a burden on the country, then we must restrain ourselves and save those 10,000, notwithstanding the cries for help and recrimination of the 1 million left aside.’’ (p. 47-48). So, when it came down to the choice between the 10,000 useful Jews and the 1 million unfit, the Zionists were only interested in the 10,000. The other 1 million (or six) were completely expendable --they could even die—as far as the Zionists were concerned, and their death would not be considered a loss. This possibility didn’t seem to bother any Zionist leader. Quite on the contrary: it seemed to suit their interests.

At the same time, the above passage reminds us of what exactly took place when Jews arrived at Auschwitz: they were divided into two groups according to their characteristics, precisely based on their usefulness. Those who could contribute to the German war effort, --i.e. strengthening the country-- were kept alive. The rest, who were only a burden on the Nazis, became human garbage and quickly ended their earthly lives.

It may also be added that the above statements come not from a heartless and confused individual but from an institution. And yet, they are full of endless contempt for humanity: they were not just simple words but they had very real and concrete consequences, and in a most marked way, for the lives of several hundred thousand, or perhaps several million people, if we take into account the Holocaust which has been receiving so much media attention, not to mention all the details about Jewish suffering presented by lamenting public relations gurus. It is only in literature that we are accustomed to such strong cynicism and contempt where such exaggerated behaviour and situations serve an artistic purpose and where consequences remain strictly at that level. In this case, however, such statements have an unmistakable deadly and homicidal purpose. So what happened to the famous Jewish solidarity? Why did it fail here? Or, dare I say, perhaps even turn into a lack of simple human solidarity?

At the same time, these Zionist statements testify to the existence of two categories of Jews. They bring to light an outlook on life and a pragmatism hitherto unknown in history which leave everybody breathless, whether Christians or Jews. In other words, a simple philanthropic gesture to save the German Jews would only have been inconvenient and caused problems to the Zionists, especially since the greater the catastrophe, the smaller the chances of saving them. ‘’We can intervene on behalf of Jews in Germany if they bring their wealth to Palestine. The current immigrants don’t get that chance because they want to come empty-handed.’’

‘’Therefore, they can’t offer anything to Yishuv (Israel’s name before it was recognized as an independent state in 1948) and we can’t expect anything else than what we have determined so far about most of the Jews of Germany: total estrangement from, even antagonism towards the territory of Israel, the absence of respect towards anything that is Jewish; a multitude of people with no connection to Zionism and who lost all sense of nationality.’’ (p. 48). Here are Roger Garaudy’s comments: these quotes show clearly the difference between Judaism as a religion, which I respect, and the nationalistic and oppressive political Zionism, which I condemn. Moreover, these ideas and statements show clearly the deceit and duplicity of those who today weep over the very same victims they refused to save. (p. 49).

This is worth repeating: ‘’the deceit and duplicity of those who today weep over the very same victims they refused to save!’’

In other words: Jews who refused to save Jews! Why? Because they were poor Jews, Jews who came empty-handed …

It is becoming ever so clear that during World War II the Jewish elite perpetrated an artificial selection among those Jews who were charged with populating the future Israel, those who had to survive the war. On one side stood those Jews who were programmed to be Israelites, who had to be quality Jews, infused with Zionist ideas, rejecting the melting pot notion that more and more Jews were silently accepting. On the other side stood the poor Jews who, in the Zionists’ eyes, were simply a human multitude without any connection to Zionism, lacking any national feelings and not showing any respect towards anything Jewish or Hebrew. That’s why they had to be excluded from any rescue! Perhaps this is the multitude that made up the six million?... The famous six million?

Note: Perhaps one could deduce from the above an astounding but not at all absurd hypothesis that would follow from the writings of the Zionist doctrines, i.e. that the Holocaust represents a punishment for all those who didn’t show respect towards everything that is Jewish or Hebrew!

For the time being I am simply noting this hypothesis so that I can verify it later through other research. Perhaps, others will do this checking. Those who are more knowledgeable and educated…

What was the situation of Jews in Hungary seen under this Zionist slant?

They were known as readily accepting assimilation or already assimilated. Under the Dual Monarchy, they traditionally declared themselves Hungarians, especially when it came to census or other tests of loyalty. I will even go out on a limb by asserting that there were few Jews who were willing to leave the comfort of their homes there in order to go to Palestine and start everything all over. After all, Jews are also human beings. They were never heroes and martyrs… This was only part of the Zionist doctrine: to choose those Jews who would shape a nation of heroes and martyrs, the future Israel…

We can point out that Zionist leaders did not look very kindly on Hungary’s Jews. Were they considered to be in the group of those not worthy of setting foot in the Holy Land?

Let me quote further from the book entitled Protocoalele Kogaionului, p. 77-79.
‘’So very often Jews living in Germany and generally in countries occupied by the Nazis were nothing more than manpower from which the Zionists who created Israel selected (after all, is it not the chosen people?) those Jews who could emigrate and live in Palestine, while those of a weaker kind, useless and unwanted would remain at the disposal of the Nazis. The great Zionist and first head of state of the new Israel, Ben Gurion, used similar words: the minority that could be rescued had to be selected accordingly for the Zionist Palestinian project.’’ (p. 44).

Therefore, it was up to the Zionists to rescue the heroes and martyrs, leaving the six million majority to their fate in the extermination camps.

N.B.: That most of the Jews were left to the mercy of Nazi camps is a conclusion that Roger Garaudy fully supports (expressis verbis) in the comments he makes in connection with Rudolf Kastner who was condemned in the 1950s for collaborating with the Nazis. Kastner was accused of doing business with Eichmann, in connivance with the Zionist leaders (at the time of the trial most of them were ministers) to rescue 1684 ‘’useful’’ Jews (Roger Garaudy’s quote) and let them emigrate to Palestine as people needed to build the future Israel. In return, he would convince the 460,000 Jews in Hungary that they would simply be relocated and in no way transported to the Auschwitz death camps.

As pointed out by Judge Halevi, all of these crimes were committed with the approval of the Jewish Agency and the International Jewish Congress. (p. 44).

What a heartless statement: ‘’these crimes were committed with the approval of the Jewish Agency and the International Jewish Congress.’’ ‘’These crimes’’... i.e. the almost total annihilation of Jews in Hungary was committed with the approval, or rather the collaboration of the Jewish Agency and the International Jewish Congress.

This raises a few questions.

One can presume that all of the 1684 ‘’useful’’ Jews needed to establish Israel were all super-talented people, all potential Nobel laureates in waiting. Did they themselves ever find out under what conditions they were rescued from Germany and ended up in Palestine?

Did they ever publish the list of 1684 names?

If 460,000 Jews were indeed sent to the Auschwitz death camps with the full knowledge and approval of the Jewish Agency and the International Jewish Congress, why are Hungarians, the Hungarian state and Hungarian people in general still being accused of the deportation to Germany and murder of 460,000 Hungarian Jews during the spring of 1944?

Let’s confirm once more the nature of this crime. According to Winston Churchill, during the Holocaust, the deportation of Hungary’s Jews was humanity’s most revolting crime. Over the years, this crime has been squarely laid at the feet of Hungarian authorities who proceeded with the deportations with such zeal that even the Germans themselves were amazed. Roger Garaudy adds a small detail that takes away from the Hungarian authorities all such ‘’credit’’ by stating that the Jews themselves were eager to climb into the wagons since they had received confirmation from the Zionists that they were simply being resettled. Since the Jews so readily believed that they were simply being relocated, this gave the Zionists an added proof that all 460,000 of them were indeed useless and of ‘’poor quality’’ who deserved their lot and be sent like animals to slaughter; in other words, unworthy to set foot in the Holy Land.

Many years ago, I used to make comments on this most revolting crime in the history of humanity, differentiating between the Hungarians’ Asian, the Huns’ animal-like behaviour and the humane behaviour and patience of Romanians. I think that I have to take back my former statements and opinions. Mea culpa! I am sorry that my mistake was incomplete! I would simply have liked to retract my accusations, and that’s the end of that! Unfortunately, it’s not because my accusations are not true and that they don’t agree with the facts, that they don’t have merit, but because I have to level them against other people. I maintain my accusations but I have to lodge them elsewhere, as I am compelled to by Roger Garaudy. And that elsewhere is Zionism! Zionism is responsible for the fate of the 460,000 Hungarian Jews who were deported to the Auschwitz gas chambers and ovens by the Nazis with the consent of the Zionist leaders! Let me repeat: by Nazis, with the blessing of the Zionist leaders... Moreover, with the Zionists’ complicity! These are the accusations levelled by Roger Garaudy: Zionist Jews are responsible for the most revolting crimes against humanity! Let me be clear again: the words are those of Winston Churchill. A crime committed against 460,000 completely innocent Jews. In other words: the most revolting crimes against humanity were in essence a Jewish business deal made by criminal Zionist Jews at the expense of worthless Jews. It is all the more revolting that after the war, Jews levelled these accusations against the Hungarians. It is totally revolting! Nec plus ultra.

Post Scriptum of 2011: I am glad that I can inform Hungarians living in Hungary and everywhere else that this genocide does not weigh on their shoulders. It is high time for Hungarians to learn the truth and react accordingly. It is perhaps even more important for Jews themselves to learn the truth and react accordingly to this truth!

This is the essence of truth.

Last but not least: Eichmann, the mastermind behind the deportations, was he not Jewish by any chance, as many Jews have claimed?...

Ion COJA December 22, 2011

Translated by Gyula Kovács