Izland
és a spirituális otthonunk.
Viccből alakult párt nyert Izlandon
Az
izlandi politikai állapotok kifigurázására létrehozott Legjobb
Párt (Besti Flokkurinn) szerezte meg a többséget a helyhatósági
választásokon Reykjavíkban. A népszerű televíziós komikus,
Jón Gnarr pártja a szombati szavazáson 34,7 százalékot
szerzett, és így 6 képviselőt küldhet a 15 tagú fővárosi
tanácsba, vagyis az övé lesz a legnagyobb frakció az eddig a
konzervatívok és szociáldemokraták által uralt önkormányzati
testületben.
A
konzervatívok 5, az országosan kormányzó szociáldemokraták
pedig 3 mandátumot szereztek. A szociáldemokraták koalíciós
társa, a Baloldal-Zöldek a jövőben egy képviselőt küldhet az
izlandi főváros tanácsába. Gnarr még a választás éjszakáján
közölte, hogy igényt tart a főpolgármesteri tisztségre.
Kinyilvánította, hogy bármelyik párttal együttműködnek, amely
hajlandó erre, és amely ésszerű javaslatokat tesz.
Elemzők
szerint nem valószínű, hogy a konzervatívok és a
szociáldemokraták a városi tanácsban nagykoalíciót hoznának
létre, és ezzel megakadályoznák, hogy a 43 éves Gnarr
főpolgármester legyen.
A
párt többek között ingyenes törülközőket ígért az összes
fürdőben, egy jegesmedvét a reykjavíki állatkertnek, és
Disneylandet a főváros Vatnsmyri repülőterén, valamint azt,
hogy 2020-ig a parlament “drog-mentes” lesz – írja a BBC. Azt
is hozzátették ugyanakkor, hogy azért ígérnek más pártoknál
többet, mert egyetlen választási ígéretüket sem fogja
betartani. A párt tagjai – többek közt ismert művészek és
más közismert izlandi személyiségek – a kampányban nyíltan
hirdették megvesztegethetőségüket.
A
BBC szerint a párt kampánydala az volt, hogy a küldöttek együtt
énekelték Tina Turner Simply The Best című slágerének átírt
szövegét.
A
viccből alakított párt célja a helyi kampánytémák, az
elcsépelt szófordulatok és a politikai szakzsargon kigúnyolása
volt. Gnarr szerint mindezek ellenére a szervezet a megalakulása
napja óta teljesen komoly.
Szombaton
egész Izlandon helyhatósági választásokat tartottak. A
szigetországnak mintegy 320 ezer lakosa van, közülük csaknem 226
ezer a választásra jogosult. Az összlakosság mintegy 38
százaléka a fővárosban él. A választók más izlandi
helységekben is leszavazták a kormányzó pártokat. Reykjavík
elővárosában, Kopavogurban 20 év után elbukott a
konzervatív-jobboldali liberális többség.
Jóhanna
Sigurdardóttir szociáldemokrata miniszterelnök “sokknak”
minősítette a helyhatósági választások eredményét. Azt
mondta, hogy annak nagy hatása lesz a jövőbeni politikai
párbeszédre Izlandon.
Bíróság előtt a volt izlandi kormányfő
2011.
szeptember 5., hétfő 17:43
Megkezdődött
Geir Haarde volt izlandi miniszterelnök pere hétfőn egy különleges
bíróság előtt, amely azt vizsgálja, milyen (büntetőjogi)
felelősség terheli a politikust amiatt, hogy kormányzása idején,
2008-ban nem akadályozta meg az ország pénzügyi rendszerének
összeomlását. A védőügyvédek a vádak ejtését kérték.
A
per megkezdésével a szigetországban először ült össze a
Landsdomur, az a különleges bíróság, amelyet még 1905-ben
hoztak létre a bűncselekményekkel vádolt miniszterek fölötti
ítélkezésre. Az izlandi parlament tavaly szeptemberben döntött
arról, hogy a volt kormányfőnek bíróság előtt kell felelnie a
vétkes mulasztás vádja miatt a 2008-as pénzügyi összeomlással
kapcsolatban. A törvényhozás az előző kabinet három másik
tagjáról (a külügyminiszterről, a pénzügyminiszterről és a
kereskedelmi miniszterről) is szavazott, de őket végül nem vonják
jogilag felelősségre.
A
60 éves Haarde felesége oldalán, a jelek szerint nyugodt
hangulatban jelent meg a Landsdomur előtt, meghallgatása két órán
át tartott. A politikus ártatlannak vallotta magát a terhére rótt
vádakban, amelyekben ha bűnösnek találják, akár két évnyi
szabadságvesztésre is ítélhetik. Döntés három héten belül
várható.
A
védőügyvédek a vádak ejtését kérték, arra hivatkozva, hogy
az ügyben nem teljesül a törvény előtti egyenlőség. Az
ügyvédek szerint az izlandi parlament megsértette a szigetország
törvény előtti egyenlőséget előíró alkotmányát azzal, hogy
“mindössze egyetlen személy ellen emelnek vádat önkényes
alapon, objektív megalapozottság és jogi érvek nélkül”. A
védők az ügyész lecserélését és a vizsgálat
érvénytelenítését is kérték, hangsúlyozva, hogy az ügyben
nem folytattak le valódi bűnügyi vizsgálatot, a vádirat nem
világos, a vádpontok nem elég pontosak.
Sidrigur
Fridjonsdottir ügyész viszont úgy vélte, Haarde bármikor
nyilatkozatot tehetett volna a nyomozók előtt. Megjegyezte, hogy
ebben az ügyben az eljárás meglehetősen különbözik az
általánosságban vett büntetőperekétől, de úgy vélte,
semmilyen módon nem sérti a Landsdomurra vonatkozó jogszabályokat.
Haarde
2009 januárjában, betegség miatt mondott le tisztségéről, pár
hónappal a 2008. októberi pénzügyi vihar után, amely tönkretette
a szigetország bankjait. Azt vetik a szemére, hogy nem hozta meg
időben a szükséges intézkedéseket a válság ellen, s emiatt
sokan elveszítették a munkájukat vagy a megtakarításaikat.
(Forrás: Index.hu)
Izlandi hírek
A
neten felröppent megint egy hír, miszerint az izlandi kormány
elengedi a alakosság összes deviza-tartozását. Kétkedve
fogadtam, úgyhogy első kézből azonnal megkerestem Izland
budapesti konzulját…
Izland
teljes lakosságána elengedi a jelzáloghitel tartozását: és ezt
megtehetjük mi is! „TDP felhív a teljes nemzetre kiterjedő
jelzáloghitel tartozás elengedésére”.
2012.
április 15.
Az
izlandi kormány lakossága zömének elengedte a
jelzáloghitel tartozását. Ez a nemzet a nyugat-európai államokból
átgyűrűző válság megállításának egészen más útját
választotta. Elhatározta, hogy hallgat a népe igényeire és
politikusait és bankárait a vádlottak padjára küldi három évvel
az után, hogy a pénzügyi túlzásaikkal 2008-ban kis híján
elsüllyesztették az egyik legjobban virágzó gazdaságot.
Izland
teljes lakosságának elengedi a jelzáloghitel tartozást.
Bankárokat és politikusokat a „vádlottak
padjára”
ültetik.
Ez
megdöbbentő. Megmutatkozik, hogy amikor az emberek FÖLKELNEK
nagyobb az erejük és győzedelmeskednek országuk korrupt
bankáraival és politikusaival szemben. Izland elengedi és törli
népessége jelzáloghitel tartozását.
A
bankárokat és a politikusokat a „vádlottak padjára” ültetik.
Ami azt jelenti, hogy korrupció vádjával küldik őket az
ítélőszékre.
Most
a világ lakossága nagyobb részének ugyanezt kell tennie.
Valamennyiünknek föl kell állni és a korrupció és a bankok ill.
a bankok és a gazdasági testületek bábfiguráiként működő
politikusok fondorlatai minden válfaja ellen fellépni.
Ennek
a szépsége abban rejlik, hogy a valós gazdaságba és a
szolgáltató iparba tudnak pénzt tölteni … ahelyett, hogy a
parazita bankárokat és a gazdaságon kívülieket táplálnák,
nagy ötlet. Ha melegebb lenne ott, én Izlandba költöznék.
Ez
lehet a többség első harangszava, ami jelzi a világ
bankrendszerének a halálát, melyet ‘jó barátink’ a
Rothschildok vezetnek.
Akikért
a harang szól:
Ez
lehet a többség első harangszava, ami jelzi a világ
bankrendszerének a halálát, melyet jó barátinnk Rothschildok
vezetnek.
Izland
mérte az első fontos csapást a világ bankár (csaló) kartellee.
Ez az, ami azonnal pénzt juttathat az amerikaiak kezébe.
Az
USA kormánya a Fannie Mae, a Freddie Mac és az FHA közvetítésével
a házak hiteleinek a 96%-át birtokolja. Többen állítják, hogy
valójában „az USA kormánya kizárja önmagát”. Ez az elmebaj
tulajdonképpeni meghatározása. Ez az öngyilkosság egyik formája.
A
főbb bankok a házakra felvett gondot jelentő adósságnak csupán
3%-val rendelkeznek.
Éppen
egy cikket terveztünk arról, hogy Amerika kizárja magát, amikor
egy cikk jelent meg a számítógépeinken.
Az
idő csak derűsebb lett.
Ez
megdöbbentő hír.
A
címe így hangzik:
Az
igazi demokrata párt felszólít a népesség jelzáloghitel
tartozásának elengedésére!
„Ki
tart VELÜNK?”
Fordítás:
nemenyi.net
És
a valóság:
Ez
megint egy féligazság szenzációhajhász módon tálalva.
Izland
egyébként sem engedhet el tartozást, mert a lakosai nem neki
tartoznak. Jól is néznének ki a most kezdődő Európai Bíróság
előtti perben, amit Hollandia és Nagy-Britannia kezdeményezett
Icesave ügyben.
Amit
tudni kell.
2010
végén Izland lakosságának 37,5 % volt képtelen törleszteni
hiteleit, még 20 % jelentős késéssel, komoly nehézségek árán.
Az
adósságválság kezelésére a bankok egyoldalú lépéssel
reagáltak.
Pl.
– a jól törlesztő adósoknak visszafizettek x kamatot (de max.
1.000.000.- ISK)
-
azon jelzáloghiteleknél, ahol a jelzálog értéke meghaladta az
ingatlan értékének 110 %-át, a jelzálog összeget erre a határra
csökkentették.
A
részleges adósságelengedés egyfajta kényszer szülte
gesztus volt, sokkal inkább lélektani jelentőséggel, mintsem
amiről a világsajtó tájékoztat. Izlandon a hitelek
értékbiztosítottak, tehát a tőketartozás mindig fölszorzódik
az infláció mértékével. A megugró infláció miatt a hitelek
gyakorlatilag visszafizethetetlenné váltak, ez a 2011-es egyszeri
intézkedés csupán ennek kezelésében jelentett egy kis
könnyítést, és szó nincs a teljes lakosság összes hitelének
elengedéséről, csupán a tartozás egy kis részének leírásáról.
Izlandról – beszélgetés a főkonzullal
Az
izlandi elnök davosi konferencián tett nyilatkozata megint
felkorbácsolta a hazai gondolkodást Izlandról. Másfél éve már
beszélgettem Izland budapesti főkonzuljával, 2013.
februárjának végén ismét felkerestem, hogy megkérdezzem őt
bankokról, alkotmányról, IMF-ről, geotermikus hőenergiáról…
Utassy Ferenc úr ezúttal is készségesen válaszolt minden
felmerülő kérdésre, és bízom benne, hogy ez eloszlat mindenféle
hitet és tévhitet a szigetországgal kapcsolatban.
Első kézből Izlandról - 2013. február
Izland
elnöke Davosban:
Az izlandi elnök: hagyni kell a bankokat csődbe menni
Drábik János Izlandról és Norvégiáról
http://www.emberiseg.hu/portal/blog/2011/09/drabik-janos-izlandrol-es-norvegiarol/Izlandról még egyszer
Izland, avagy a részvételi demokrácia – VilágPanoráma
Test, lélek, szellem – Villás Béla
Villás Béla -A tudatos élet csodája
Villás Béla - Az emberi elme miszteriuma - 2012.06.01 Szeged
Villás Béla - A Halál Misztériuma
LÉLEKTV '12.11. 14-15: Villás Béla, AVATARA, Fazekas József
Villás Béla - Ima és meditáció.wmv
Villás Béla - A Lélek Misztériuma
Villás Béla: Állatok, növények, természet, az ezekhez való hozzáállás misztér
Villás Béla - A bűn
Villás Béla: Az ember mint kozmikus lény szerepe, feladata, célja a létezésben.
Villás Béla Angyalkommunikáció 1. Becse 2012.09.14 QT.mp4
Villás Béla: Megváltás
Villás Béla - A jelenlét csodájának titka
Villás Béla - A betegségek okai
Villás Béla: Válj szabad emberré, hogy önzetlenül szerethess. A legősibb mis...
Villás Béla - A böjtölés és tisztító kúrák misztériuma
Villás Béla: Ördögök, démonok, sötét erők misztériuma
Villás Béla - Imánuel Jézus élete születésétől haláláig. Pécs, 2011.09.02
Villás Béla: Imánuel Jézus második eljövetelének megértése
Villás Béla - Az anyagból való felébredés lehetősége
Villás Béla-A spirituális felébredés szükségszerűsége és lehetősége
Villás Béla - Földanya, emberi test, kristályok
Villás Béla - Az Élet Mágiája
Villás Béla: Lehetőségünk van-e éveink számát meghosszabbítani, és egészs
Villás Béla: Karma
Villás Béla: Hogy Isten létezik, ezt bizonyítja a teremtés folyamatossága és te
Villás Béla - Természet, állatok, növények
Villás Béla: Tündérek, Koboldok, Manók, Törpék...
Villás Béla: Egy vagyok éggel, földdel és minden rajta és benne létezővel.
Villás Béla - Gyermekvállalás, nevelés
Villás Béla - Egészséges Élet
Villás Béla: A Szeretet nehezen járható, göröngyös útja (Debrecen, 2012 már
Villás Béla: Az Élet nem feladat, hanem lehetőség (Jászberény, 2012 március)
Villás Béla: Utolsó idők és ezek jelei, várható eseményei (Nyíregyháza, 2012 m
Villás Béla: Radiesztézia (2012.03.29.)
Villás Béla - Dimenzió váltás, pólusváltás, világvége
Villás Béla: A Magyarság szerepe a Létezésben
Villás Béla: Magyarok, múltunk, jelenünk, célunk.
Villás Béla - Biblia
Villás Béla: Ufók, angyalok, démonok
Villás Béla: Szamaritánusnak, önfeláldozónak lenni előnyös-e?
Villás Béla: Színek, formák, szimbólumok
Villás Béla: Életcél, életfeladat
Villás Béla: Vágyak, gondolatok, beteljesedés
Villás Béla: Törvény, Szabály és Rend
Villás Béla: A globalitás és spiritualitás
Hova lett az aranytartalék?
A
Nemzetközi Valutaalap legfrissebb jelentése szerint régiós
versenytársaink jegybankjai átlagosan negyvenszer több
aranykészlettel rendelkeznek, mint a Magyar Nemzeti Bank, amely
1990-ben váltotta pénzre aranytartaléka zömét, mintegy 62
tonnányi aranyrudat. Mára szinte csak a legszegényebb afrikai
országoknak van kevesebb aranytartaléka, mint Magyarországnak,
annak ellenére, hogy a nemesfém ára az egekben jár, bármikor
beváltható, és a legkevésbé kockázatos befektetési eszköz.
A
kelet-közép-európai államok közül Magyarországnak kirívóan
kevés az aranytartaléka, az új uniós tagállamokhoz képest az
eltérés hozzávetõlegesen négyszeres – derül ki a Nemzetközi
Valutaalap (IMF) áprilisi statisztikáiból. Hazánknak ötször
kisebb az aranytartaléka, mint a visegrádi országoknak, a régió
országaihoz képest tekintetében a különbség csaknem
negyvenszeres.
Az
IMF rangsorában mindössze a 82. helyen állunk a 100 országot
tömörítõ listán, utánunk jórészt már csak kisebb fejlõdõ
országok következnek. Térségünkben a legtöbb arany a román és
a lengyel jegybankban van, országonként 103 tonnányi készlettel,
a középmezõnyben pedig Szlovákia és Bulgária áll 35-40
tonnával.
A
magyar 3,1 tonnás készlet eltörpül még a cseh, szerb, lett és
litván tartalékokhoz képest is. A különbség oka, mint arról
már korábban beszámoltunk, hogy a jegybank 1990-es döntése
értelmében az
addigi 65 tonnás aranykészletet rövid idõ alatt szinte teljes
egészében értékesítették.
A
minimális szintre csökkentés Surányi György jegybankelnöksége
alatt következett be,ekkor
fõleg dollárt vásároltak az unciánként 370 dolláros áron
eladott aranyért. A jegybank a lépést az akkori nemzetközi
tendenciákkal magyarázta, és arra hivatkozott, hogy az arany
hozama jóval kisebb, mint az érte kapott devizáé.
Késõbb
az amerikai valuta értékének romlása miatt a jegybank fokozatosan
áttért a dollárról az euróalapú tartalékokra, így védekezve
a dollár árfolyamcsökkenésébõl adódó veszteségek ellen.
Szakértõk szerint az eladás csak rövid távon hozhatott pozitív
eredményt, középtávon azonban – az arany drágulása miatt
- több
milliárd dolláros veszteséget okozott.
A
62 tonna eladott arany akkori és mostani ára között unciánként
520 dollár a különbség, vagyis jóval
több, mint a dupláját érné most a készlet. Az
eladás azonban nem csak az árfolyam-különbözet miatt, hanem
azért is hibás döntésnek számít, mert az egyes országok a
stabilitás és az értékálló biztonság miatt döntenek az
aranybefektetések mellett. Az arany értéke ugyanis abban rejlik,
hogy a külföldi értékpapíroknál lényegesen kevesebb kockázatot
rejt, és vészhelyzet esetén bármikor készpénzzé váltható,
sõt kölcsön felvételekor fedezetként is szolgálhat.
Az
aranytartalékok eladása stratégiailag átgondolatlan döntés
volt: a nemesfém szerepét mutatja, hogy amióta a dollár mint
globális fizetõeszköz egyre gyengébb lábakon áll, az arany ára
az egekbe szökik – fogalmazott lapunknak Bogár László
közgazdászprofesszor. Az egyetemi tanár szerint a veszteség
megértéséhez a nemzetközi valutáris rendszer történetéhez
kell visszanyúlni.
A
világpénz 1920-ig gyakorlatilag tisztán az aranyon alapult, majd
ezt a szerepkört átvette az arany és a legfontosabb valuták
együttes kosara. A
második világháború után a Bretton Woods-i egyezmény értelmében
a dollár lett a globális fizetõeszköz, amelynek értékét az
aranyhoz fix árfolyamon rögzítették.
Ez
a rendszer a vietnami háború túlköltekezése miatt az amerikai
fizetõeszköz megroppanásával véget ért: Nixon elnök 1971-ben
hivatalosan is elismerte, hogy közvetlenül már nem váltható át
a dollár aranyra.
Bogár
László szerint a dollár túlértékeltsége és az olajválság is
közrejátszott abban, hogy a kormányok aranytartalékokat halmoztak
fel jegybankjaikban, annál is inkább, hogy az
árfolyam-ingadozásokat kivédhessék. – Az arany értéke az
összes valutához képest emelkedett, a nemesfémtartalékok szerepe
így még jobban felértékelõdött – tette hozzá a professzor.
Az MNB lapunk kérdésére úgy fogalmazott, hogy 2004 óta a
nyersanyagárak növekedése, a dollár árfolyamának gyengülése,
és az inflációs veszély újbóli megjelenése ismét elõtérbe
helyezte az aranyat, mint befektetési eszközt.
A
Magyar Nemzeti Bank,1990-ben váltotta pénzre aranytartaléka zömét,
ezért Magyarországnak ma gyakorlatilag nen maradt
aranytartaléka. Szinte
csak a legszegényebb afrikai országoknak van kevesebb aranya, mint
nekünk! De ez nem minden!
A
nemesfém ára az egekben, a magyar gazdaság a padlón és ha így
megy tovább, olyan válság lehet itt nemsokára, hogy hozzá képest
az etióp szegénység maga a mennyország.
Az
aranytartalékot még Surányi György jegybankelnöksége alatt adta
el az akkori kormány arra hivatkozva, hogy a dollárnak jobb a
hozama. Aztán
a dollárnak lement a hozama, 62
tonna aranyunk viszont már elpárolgott.
Uniós pénzszivattyú
Lóránt
Károly közgazdász az MNO online-ban megjelent írását teszem
közzé, melyből kiderül, amit sokan már régóta éreztünk: a
ránk erőltetett Európai Unió sokkal több pénzt visz el
Magyarország polgáraitól, mint amennyit ad nekünk: 2004-2008
között mintegy nettó ötmilliárd euró
uniós támogatás érkezett, ezzel szemben hazánk ugyanezen időszak
alatt nettó harmincmilliárd euró
jövedelemátutalást teljesített a centrumországok felé.
Lóránt
Károly:Centrum és periféria a gazdaságpolitikában
Nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ám nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalás ment ki az országból. A centrum és perifériára vonatkozó közgazdasági elmélet (más néven függőségi elmélet) az 1960-as évektől fejlődött ki válaszként az úgynevezett fejlődési elméletre, amely utóbbi Walt Whitman Rostow amerikai közgazdász, Kennedy és Johnson tanácsadója nevéhez fűződik. Híres elméletében Rostow azt állította, hogy az egyes országok ugyanazon az öt fejlődési szakaszon mennek keresztül, kezdve a tradicionális (középkori) állapotoktól az eredeti nekiindulás előfeltételeinek megteremtésén, majd a nekiinduláson (take off) és a felzárkózáson keresztül a tömegfogyasztó társadalomig jutnak el. Kép: az átverési terület
Nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ám nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalás ment ki az országból. A centrum és perifériára vonatkozó közgazdasági elmélet (más néven függőségi elmélet) az 1960-as évektől fejlődött ki válaszként az úgynevezett fejlődési elméletre, amely utóbbi Walt Whitman Rostow amerikai közgazdász, Kennedy és Johnson tanácsadója nevéhez fűződik. Híres elméletében Rostow azt állította, hogy az egyes országok ugyanazon az öt fejlődési szakaszon mennek keresztül, kezdve a tradicionális (középkori) állapotoktól az eredeti nekiindulás előfeltételeinek megteremtésén, majd a nekiinduláson (take off) és a felzárkózáson keresztül a tömegfogyasztó társadalomig jutnak el. Kép: az átverési terület
A
függőségi elmélet képviselői, akik közül a legismertebb az
argentin Raúl Prebisch és az amerikai Immanuel Wallerstein, viszont
azt állítják, hogy a jelenlegi szegény vagy kevésbé fejlett
országok nem ugyanabban a helyzetben vannak, mint a mai fejlett
országok voltak, mondjuk egy-másfél évszázaddal ezelőtt. Azoknak
ugyanis nem voltak sokkal fejlettebb versenytársaik. A
jelenlegi világrendszerben a fejlett országokból származó
tőkeberuházások a gazdasági függőség megalapozói. Ha egy
ország eladósodik, vagy a külföldi tőke túlságosan nagy súlyra
tesz szert a gazdaságban, az adott ország a külföldi
tőke ellenőrzése alá
kerül. A periféria országait jellemző szegénység nem azért
van, mert azok nem integrálódtak, vagy nem eléggé integrálódtak
a világgazdaságba, hanem azért, mert nem a saját adottságaiknak
megfelelően integrálódtak abba.
Ennyi elmélet után térjünk át arra, amiért a cikk íródik, vagyis hogy mindez hogyan érvényesül az Európai Unión belül,ahova az eredeti fejlett országok mellé fokozatosan, majd lavinaszerűen újabb, lényegesen fejletlenebb országok kerültek be.Hat év telt el a csatlakozás óta, ami nem nagy idő egy integráció történetében, de a statisztikai adatok már jelzik, merre is halad a nagy reményekkel várt uniós tagság.
Ennyi elmélet után térjünk át arra, amiért a cikk íródik, vagyis hogy mindez hogyan érvényesül az Európai Unión belül,ahova az eredeti fejlett országok mellé fokozatosan, majd lavinaszerűen újabb, lényegesen fejletlenebb országok kerültek be.Hat év telt el a csatlakozás óta, ami nem nagy idő egy integráció történetében, de a statisztikai adatok már jelzik, merre is halad a nagy reményekkel várt uniós tagság.
A
függőségi elmélet egyik alaptétele, hogy a fejlett országokból
származó tőkeberuházások (a működő tőke) tartós gazdasági
függéshez vezetnek. Az Eurostat tőkeáramlásra vonatkozó
adataiból világosan látszik, hogy a kelet-közép-európai
országokba a tőkebeáramlás még jóval az uniós tagság előtt
megkezdődött. A működő tőke (foreign direct investments –
FDI) nettó állománya ezekben az országokban a rendszerváltás
idején gyakorlatilag zéró volt, az uniós belépés idejére
viszont a GDP átlagosan 40-50 százalékát tette ki, és a legtöbb
országban ezt követően, tehát a tagság során, ez az arány már
nem is nagyon változott. Ez azt jelenti, hogy az uniós belépés
idejére a nyugat-európai cégek már jelentős mértékben uralták
a leendő új tagországok gazdaságát, kivéve néhány óvatosabb
vagy nagyobb országét, mint Szlovénia vagy Lengyelország, ahol a
külföldi befektetések nettó állománya csak 12, illetve 30
százalékot ért el.
A nemzetközi
tőke gazdasági hatalomátvétele következtében az unió új
tagállamai jelentős részben elvesztették hazai és külföldi
piacaikat, külkereskedelmi mérlegük gyorsan romlani
kezdett. Magyarország esetében 2004-ig a KSH külkereskedelmi
statisztikáiban külön-külön mutatta be a hazánkban
megtelepedett külföldi és a hazai tulajdonú vállalatok exportját
és importját (vámszabad-területi és vámterületi
külkereskedelem). E statisztikából megtudhatjuk, hogy 2004-ig
1990-hez képest a magyar gazdaság évi tízmilliárd eurónyi hazai
és külföldi piacot veszített el, ennyi volt ugyanis a hazai
gazdaság külkereskedelmi egyenlegének romlása a két időpont
között (ez a GDP több mint tíz százaléka és évente!). 2004
után az uniós belépéssel a vámszabad területek megszűntek, és
ezzel a hazai és külföldi vállalatok külkereskedelmi
tevékenységének statisztikai szétválasztása is megszűnt. Az
együttes kereskedelmi egyenleg a külföldi tulajdonú vállalatok
nagy exporttöbblete miatt kissé pozitív, ám exporttöbbletük
túlnyomó többségét jövedelemként kiviszik az országból. A
többi ország helyzete (néhány kivételtől eltekintve) hasonló,
mert a külkereskedelmi forgalmat és fizetéseket összefoglaló
fizetési mérleg egyenlege a legtöbb országban erőteljesen
romlik. Például Bulgáriában és Észtországban a GDP-hez
viszonyított negatív egyenleg a húsz százalékot is elérte,
Romániában meghaladta a tízet,Magyarország és néhány más
ország esetében a fizetési mérleg hiánya a GDP 5-7 százaléka
körül mozog. Stabil külgazdasági helyzetben tulajdonképpen
csak néhány ország van, például Szlovénia és Csehország, ahol
a liberalizáció és privatizáció nyomán a külföldi tőke nem
tett szert akkora súlyra, mint Magyarországon.
A
fizetési mérlegek növekvő hiánya miatt az országok külső
adóssága az 1990-es évek közepétől kezdve rakétaszerűen
emelkedett a magasba. E tekintetben Magyarország volt a listavezető,
ahol a világbanki adatbázis szerint a GDP-hez viszonyított bruttó
külső adósság a 2000. évi 60 százalékról 2009-re 170
százalékra emelkedett (az IMF szerint 2009-ben „csak” 137
százalék volt az adósság, az egyes adatbázisok között –
módszertani okok miatt – az abszolút számokat tekintve nagy
eltérés lehet, de a tendenciák azonosak). Hazánkat Észtország
és Lettország követi a listán, ahol a külső adósság GDP-ben
vett aránya csak megduplázódott, végül néhány országban
(Csehország, Lengyelország, Szlovákia) csak mérsékelt volt a
külső adósság GDP-hez viszonyított arányának növekedése. Ha
nagyok is voltak az egyes országok közötti különbségek, a
GDP-hez képesti súlyos külső eladósodás szinte mindegyik
országra jellemző.
Ám
hasonló helyzetben vannak a dél-európai
országok is, különösen Görögország, Spanyolország és
Portugália. Igaz, nőtt Németország külső adóssága is, de
ez ott nem jelent problémát, mert Németország ugyanakkor jelentős
hitelező is.Ténylegesen a nettó külső adósság az, ami igazán
számít, vagy még inkább a nettó külföldi adósságon fizetett
kamatok és a nettó működőtőke-állományon kivitt jövedelmek
egyenlege. És, ha ezt az adatot nézzük, akkor tárul elénk a
valóban drámai kép, az Európai Únió igazi arca:
az
Eurostat fizetésimérleg-statisztikája szerint a 2004 és 2008
közötti öt évben (a záróéveket is beleértve) az unió három
országa (Németország, Nagy-Britannia és Franciaország) 460
milliárd eurós jövedelemre tett szert, míg az uniós tagországok
nagyobbik része (Írország, Spanyolország, Olaszország,
Lengyelország, Görögország, Magyarország, Portugália és még
néhány másik ország) nagyjából ugyanekkora összeget fizetett
ki jövedelemátutalások formájában. A
jövedelemátcsoportosítás mértéke egy évre elosztva megközelíti
az unió éves költségvetését, vagyis az európai unió sokat
emlegetett költségvetésével szemben működik egy másik
jövedelemátcsoportosítás, amely a periféria vagy fél periféria
országaiból szivattyúzza át a jövedelmeket a centrumországokba.
Magyarországra például az említett 2004–2008-as időszakban
mintegy nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ezzel
szemben hazánk ugyanezen időszak alatt nettó harmincmilliárd euró
jövedelemátutalást teljesített a centrumországok felé.
Ez
az egy a hatos arány a centrum javára mutatja azt, hogy a
demokráciáról, szolidaritásról, felzárkózásról szóló
naponta elhangzó kenetteljes szavak mögött valójában milyen
érdekek is mozgatják az „egyre szorosabb unió”
szorgalmazóit.
Az Eurostat adatai fényesen bizonyítják a függőségi elmélet igazát, a centrum és periféria létét az Európai Unión belül. És elég egy pillantás a statisztikai idősorokra, hogy meggyőzzön bennünket: a folyamatok nem az egységesülés, hanem a differenciálódás, az ellentétek kiéleződése irányába mennek.
Az Eurostat adatai fényesen bizonyítják a függőségi elmélet igazát, a centrum és periféria létét az Európai Unión belül. És elég egy pillantás a statisztikai idősorokra, hogy meggyőzzön bennünket: a folyamatok nem az egységesülés, hanem a differenciálódás, az ellentétek kiéleződése irányába mennek.
Forrás: http://pannon-info.hu/ingek/10-gazdasag/156-loran-karoly-koezgazdasz-az-unios-penzszivattyurol
Magyarország kifosztása
Egy
korábbi hanganyagban már közzétettük ezt az infot, most álljon
itt írásban is. Nem baj, ha folyamatosan észben
tartjuk: Magyarországról a nyolcvanas évek óta 242 milliárd
dollárnyi magántőkét menekítettek ki a világ különböző
adóparadicsomaiba. Ezzel hazánk a világon a 12. legtöbb pénzt
vesztett állam, megelőzve nálunk sokkal nagyobb és korruptabb
hírben álló országokat, például Ukrajnát, Törökországot és
Kazahsztánt – állítja egy nemzetközi jelentés.
A
kutatást vezető közgazdász, John Christensen a Heteknek elmondta:
szinte példátlan, hogy egy ország a teljes államadósságának
két és félszeresét külföldre engedje úgy, hogy abból
semmiféle bevétele nem származik. A megdöbbentő adatok arra
utalnak, hogy az elmúlt 30 év sorozatos külföldi hitelfelvételei
és megszorításai jórészt értelmetlenül történtek.
Többéves
kutatás után a héten jelent meg az első átfogó világjelentés
az adóparadicsomokba menekített magánvagyonokról. Az igazságos
adózásért küzdő, vezető közgazdászokból és
bankszakemberekből álló Tax Justice Network civil szervezet azt
állítja, hogy 2010 végén legalább 21 ezer milliárd dollár
értékű magánvagyon rejtőzött offshore számlákon. Ez az összeg
– ami csak a pénzeszközöket vette számba, és nem tartalmazza
az offshore ingatlanokat, jachtokat és céges tulajdont –
megegyezik az Egyesült Államok és Japán együttes éves nemzeti
össztermékével (GDP).
A
klasszikus adóparadicsomok mellett évente több új helyszín is
felbukkan, például Afrikában. Ilyen Ghána és Kenya, ahol a
kormány létesített adómentes övezeteket, nyíltan offshore
céllal. A fekete kontinensre leginkább az új ázsiai milliomosok
menekítik a pénzüket, Kínából, Indiából és Szingapúrból.
A
Csatorna-szigetek egyike, Jersey. Népszerű adóparadicsom:
Nagy-Britanniához tartozik, de pénzügyileg
független, és nem tagja az Európai Uniónak sem.
Az
offshore ára (The Price of Offshore) című kutatás során a világ
legnagyobb adatbázisainak, a nemzetközi szervezetek jelentéseinek
és az egyes országok költségvetési összesítéseinek
felhasználásával a kutatók azt állapították meg, hogy a
világgazdaság „fekete lyukaiban” több pénz tűnt el
adómentesen az elmúlt években, mint amennyit a kormányok
megpróbáltak – az adófizetők pénzéből – a válságkezelésre
biztosítani. „Ezek a pénzek nem vesznek részt az
értékteremtésben, nem teremtenek munkahelyeket, legfeljebb a
spekulatív tőkepiacokon jelennek meg” – állítja Christensen,
aki elmondta: a legnagyobb offshore vagyonokat nem ismeretlen „no
name” bankok, hanem a világ top pénzintézetei kezelik. A
pénzügyi válság éveiben a világ 50 legnagyobb bankja évente 16
százalékkal növelte az ügyfeleik által offshore számlákon
elhelyezett összegeket. Ez a privátbanki prémium szolgáltatás a
legjövedelmezőbb banki üzletág, ennek ellenére a bankok egy
része állami mentőövet igényelt. „A szuper bankokon belül is
kiemelkedik három pénzintézet – a svájci UBS, a szintén svájci
Credit Suisse és az amerikai Goldman Sachs –, amelyek a világelit
kedvenc bankjai. Ezek mind prémium szolgáltatást nyújtanak és
kiterjedt hálózattal rendelkeznek a népszerű
adóparadicsomokban.”
A Tax Justice Network adatai szerint Magyarország méretéhez és tőkeerejéhez képest példátlanul nagy veszteségeket szenvedett az elmúlt évtizedekben az offshore jelenség miatt. 242 milliárd dollár magántőke – a teljes magyar államadósság két és félszerese – került offshore számlára. Az összeg abszolút mértékben is hatalmas: ezzel a világranglista 12. helyét foglaljuk el. (Lásd a mellékelt infografikát.) Európából senki nem előz meg bennünket, és a többi kontinensről is csak gazdasági világhatalmak és néhány olajország. A sokat szidott európai válságállamok – például Görögország – nincsenek az első húszban sem.
Tekintve, hogy a kommunizmus alatt nem léteztek jelentős magánvagyonok, ezért megkockáztatható az állítás, hogy a 242 milliárd dollárnyi offshore pénz nagy része a privatizáció során került magánkézbe. Az ország ezzel kétszeresen is pórul járt: a gyakran érték alatt dobra vert állami javak nem is maradtak az országban, hanem adómentesen külföldön fialtak tovább. Magyarországnak maradt a folyamatos eladósodás, hitelfelvételek és megszorítások ördögi köre – kormányzatoktól függetlenül. Ráadásul a magyar offshore milliárdosok közül még Berezovszkijok és Abramovicsok sem kerültek ki. Pedig a külföldi milliárdosokat sorozatban termelő Oroszországból is csak alig több mint háromszor annyi pénzt sikerült külföldre juttatni, mint Magyarországról. Ráadásul Magyarországnak nem volt olyan vezetője sem, mint Vlagyimir Putyin, aki – vitatható módszerekkel, de – hazahozatta az offshore paradicsomokba síbolt vagyonok jelentős részét. Ebből a szempontból új megvilágításba kerülhet a magyar adósságválság: valóban nem lett volna szükség IMF-re és uniós mentőövre – de Bokros-, Gyurcsány- és Orbán-csomagra sem –, ha a politikai elit az elmúlt 20-25 évben hatékonyan fellép az országkárosító jelenséggel szemben.
A jelentés nemcsak az egyes országok veszteségét vizsgálta, hanem a nyerteseket is. „A szupergazdagok egyre jobban elhúznak. Ma a világ összes magánvagyonának mintegy 30 százaléka egy nagyobb futballstadionnyi ember – 91 ezer fő – kezében van. Ők azok, akiknek egyenként 30 millió dollárt meghaladó vagyonuk van. Utánuk következnek az 1–30 milliárd dollár közötti vagyonnal rendelkezők (9,3 millióan), akik a világ magánvagyonának további 51 százalékát birtokolják. Ez a maroknyi elit – amely a világ lakosságának 0,14 százalékát teszi ki – négyszer annyi pénzzel (44 800 milliárd dollárral) rendelkezik, mint a többi 6,7 milliárd ember – a világ lakosságának 99,86 százaléka –, akik nem dollármilliomosok. Ennek a hatalmas vagyonnak a fele (a szupergazdagok esetében a 70 százaléka) offshore számlákon van. A számok azt mutatják, hogy az Occupy-mozgalom híres jelszava – „mi vagyunk a 99 százalék, ők az 1 százalék” – inkább alulbecsülte a valóságot.
A Tax Justice Network adatai szerint Magyarország méretéhez és tőkeerejéhez képest példátlanul nagy veszteségeket szenvedett az elmúlt évtizedekben az offshore jelenség miatt. 242 milliárd dollár magántőke – a teljes magyar államadósság két és félszerese – került offshore számlára. Az összeg abszolút mértékben is hatalmas: ezzel a világranglista 12. helyét foglaljuk el. (Lásd a mellékelt infografikát.) Európából senki nem előz meg bennünket, és a többi kontinensről is csak gazdasági világhatalmak és néhány olajország. A sokat szidott európai válságállamok – például Görögország – nincsenek az első húszban sem.
Tekintve, hogy a kommunizmus alatt nem léteztek jelentős magánvagyonok, ezért megkockáztatható az állítás, hogy a 242 milliárd dollárnyi offshore pénz nagy része a privatizáció során került magánkézbe. Az ország ezzel kétszeresen is pórul járt: a gyakran érték alatt dobra vert állami javak nem is maradtak az országban, hanem adómentesen külföldön fialtak tovább. Magyarországnak maradt a folyamatos eladósodás, hitelfelvételek és megszorítások ördögi köre – kormányzatoktól függetlenül. Ráadásul a magyar offshore milliárdosok közül még Berezovszkijok és Abramovicsok sem kerültek ki. Pedig a külföldi milliárdosokat sorozatban termelő Oroszországból is csak alig több mint háromszor annyi pénzt sikerült külföldre juttatni, mint Magyarországról. Ráadásul Magyarországnak nem volt olyan vezetője sem, mint Vlagyimir Putyin, aki – vitatható módszerekkel, de – hazahozatta az offshore paradicsomokba síbolt vagyonok jelentős részét. Ebből a szempontból új megvilágításba kerülhet a magyar adósságválság: valóban nem lett volna szükség IMF-re és uniós mentőövre – de Bokros-, Gyurcsány- és Orbán-csomagra sem –, ha a politikai elit az elmúlt 20-25 évben hatékonyan fellép az országkárosító jelenséggel szemben.
A jelentés nemcsak az egyes országok veszteségét vizsgálta, hanem a nyerteseket is. „A szupergazdagok egyre jobban elhúznak. Ma a világ összes magánvagyonának mintegy 30 százaléka egy nagyobb futballstadionnyi ember – 91 ezer fő – kezében van. Ők azok, akiknek egyenként 30 millió dollárt meghaladó vagyonuk van. Utánuk következnek az 1–30 milliárd dollár közötti vagyonnal rendelkezők (9,3 millióan), akik a világ magánvagyonának további 51 százalékát birtokolják. Ez a maroknyi elit – amely a világ lakosságának 0,14 százalékát teszi ki – négyszer annyi pénzzel (44 800 milliárd dollárral) rendelkezik, mint a többi 6,7 milliárd ember – a világ lakosságának 99,86 százaléka –, akik nem dollármilliomosok. Ennek a hatalmas vagyonnak a fele (a szupergazdagok esetében a 70 százaléka) offshore számlákon van. A számok azt mutatják, hogy az Occupy-mozgalom híres jelszava – „mi vagyunk a 99 százalék, ők az 1 százalék” – inkább alulbecsülte a valóságot.
A
hangzatos ígéretek ellenére ezen a téren nagyon gyenge a
nemzetközi felügyelet. Hiába ígért például a G20-csoport
hathatós összefogást, a gyakorlatban nem sok történt. Ezért az
egyes országok – például a német adóhatóság – megpróbálnak
a feketepiacon hozzájutni bizalmas adatokhoz a külföldre
menekített vagyonokról.
„Ez a globalizáció gyenge pontja – mondja Christensen. – Felszabadítottuk a globális tőkemozgásokat, de nem szerveztük meg az együttműködést az országok között, hogy a pénz ne tűnhessen el az adóparadicsomokba. Ezért azt javasoljuk, hogy a világ valamennyi országának részvételével jöjjön létre egy globális adózási egyezmény. Ez automatikus információcserét biztosítana az adóhatóságok között. Csak azok a bankok működhetnének, amelyek alávetik magukat az offshore információk átadásának, beleértve az offshore cégek, részvénytársaságok és alapítványok valódi tulajdonosainak adatait is.”
A szakember elismeri, hogy ez nem fog egyik évről a másikra megtörténni, de – mint mondja – az adómentes vagyonokból származó jövedelem megadóztatása olyan jövedelmet szabadíthat fel, ami megoldást jelentene például az európai adósságválság megoldására vagy számos ínségben élő ország valódi megmentésére.
„Ez a globalizáció gyenge pontja – mondja Christensen. – Felszabadítottuk a globális tőkemozgásokat, de nem szerveztük meg az együttműködést az országok között, hogy a pénz ne tűnhessen el az adóparadicsomokba. Ezért azt javasoljuk, hogy a világ valamennyi országának részvételével jöjjön létre egy globális adózási egyezmény. Ez automatikus információcserét biztosítana az adóhatóságok között. Csak azok a bankok működhetnének, amelyek alávetik magukat az offshore információk átadásának, beleértve az offshore cégek, részvénytársaságok és alapítványok valódi tulajdonosainak adatait is.”
A szakember elismeri, hogy ez nem fog egyik évről a másikra megtörténni, de – mint mondja – az adómentes vagyonokból származó jövedelem megadóztatása olyan jövedelmet szabadíthat fel, ami megoldást jelentene például az európai adósságválság megoldására vagy számos ínségben élő ország valódi megmentésére.
Offshore számlákon a magyar államadósság duplája
Lánchíd
rádió vendége Lóránt Károly közgazdász ~ 2012.11.22 - Ez
a beszélgetés egy régebbi kérdésre is választ adott. Most már
tudjuk, hogy a bankok 3%-os tartalék mellett 97%-ot a levegőből
előállítva adtak/adnak hiteleket a cégeknek és a családoknak.
Ez
olyan inflációt kellett volna, hogy okozzon, hogy rögtön kitört
volna a pánik. Mivel az így létrejött infláció mértékénél
nagyobb mennyiséget Off-Shoroztak ki az országból, a levegőből
előállított többlet pénz soha nem került be a gazdaságba,
viszont a reálgazdaságban megtermelt értékből kell
visszafizetni.
Offshore számlákon a magyar államadósság duplája
Az izlandi példa a mainstream médiában is megjelent
Ólafur
Ragnar Grimsson izlandi elnök az idei davosi Világgazdasági Fórum
után több riportot is adott és az abban elhangzottak sok ember
számára jelentettek újat. Az alternatív médiában már keringtek
történetek, mi is ment végbe Izlandon a 2008-as válság után,
azonban ezek egy része túlzásokba esett és ezzel hiteltelenítette
a valós helyzetről tudósító leírásokat is. Azonban az izlandi
elnök szájából elhangzó mondatokat már kevesen merik
megcáfolni.
Mostani
bejegyzésünk két újabb riport kapcsán született. A múltkori
bejegyzésünkben lévő
riport még nem juthatott el igazán sok emberhez, de a Fox Business
is készített egy riportot, ami remélhetőleg az óceán túlpartján
sok embernek nyitotta fel a szemét. Ennek a riportnak a feliratozása
is elkészült, melynek átiratát itt olvashatják:
“Mind
úgy gondoljuk, hogy országunk banki krízise 2008-ban szörnyű
volt – ez így is van, de nézzük meg Izlandét. Az ország három
legnagyobb bankja tönkrement. Jól hallották. Nem kaptak segélyt,
nem volt bankmentő csomag. Egyszerűen becsődöltek.
Az
ő bankjaik ugyanazt a tőkeáttételes fogadást kötötték meg,
mint a mieink, ám a kormányuk az Egyesült Államokéval ellenkező
megközelítést választott. Tehát a világnak ezzel vége lett?
Aligha. David.
A
cáfolat a svájci Davosban tartott gazdasági világ-csúcstalálkozón
hallható attól a vezetőtől, aki e nehéz döntés meghozatalára
kényszerült.
David
a világ aligha fagyott be és ért véget Izland számára. Miután
a kormány hagyta becsődölni legnagyobb bankjait, jelentős
problémáik keletkeztek: 10%-os munkanélküliség, a piacuk 90%-ot
veszített értékéből, de ma már teljesen más a történet.
Erről
szeretnénk hallani Izland elnökétől, Ólafur Grímsson-tól.
-
Üdvözlöm Elnök Úr!
-
Köszönöm szépen. Köszönöm.
-
Örülünk, hogy itt van velünk. Az Egyesült Államokban is még
mindig sokan töprengenek azon, mi lett volna, ha hagyjuk tönkremenni
a bankjainkat.
Tudom, hogy ez a dolog egészen más szinten van, de beszéljünk a 2008-as tapasztalatairól, mennyire volt nehéz hagyni azt, hogy ilyesmi megtörténjen?
Tudom, hogy ez a dolog egészen más szinten van, de beszéljünk a 2008-as tapasztalatairól, mennyire volt nehéz hagyni azt, hogy ilyesmi megtörténjen?
-
Annak ellenére, hogy más az izlandi szint, alapvetően azt gondolom
minden modern állam, legyen az nagy vagy kicsi hasonló kihívásokkal
néz szembe és ezekre alkalmazhat hasonló megoldásokat. A mi
esetünkben úgy döntöttünk, hagyjuk becsődölni a bankokat –
mindegyik privát bank volt – és ahogy azt párszor mondtam, sosem
értettem meg, hogy miért váltak a bankok valahogyan a modern
gazdaságunk szent templomaivá. Míg az normális, hogy más
vállalatokat hagyunk csődbe menni és elbukni addig, ha egy bank
kerül bajba, hirtelen mindenki rohanvást jön és mondja, hogy
nem-nem, ez nem történhet meg.
Néhányan azt mondják, nem volt pénzünk, hogy tovább működtessük a bankokat. Bizonyos mértékig ez igaz is. Ám ez része volt egy átfogó politikának is, amely során sok más kérdésben is szembementünk az Egyesült Államokban és Európában uralkodó ortodox pénzügyi nézőponttal.
És most, bő négy évvel később Izland figyelemreméltó módon fejlődik: 3%-os a gazdasági növekedésünk, 5%-os a munkanélküliség, az állam pénzügyei ésszerű állapotban vannak, tehát azzal, hogy szembementünk az Egyesült Államokban és Európában uralkodó, elfogadott, ortodox nézetekkel valójában sikerült egészen figyelemreméltó módon talpra állnunk.
Néhányan azt mondják, nem volt pénzünk, hogy tovább működtessük a bankokat. Bizonyos mértékig ez igaz is. Ám ez része volt egy átfogó politikának is, amely során sok más kérdésben is szembementünk az Egyesült Államokban és Európában uralkodó ortodox pénzügyi nézőponttal.
És most, bő négy évvel később Izland figyelemreméltó módon fejlődik: 3%-os a gazdasági növekedésünk, 5%-os a munkanélküliség, az állam pénzügyei ésszerű állapotban vannak, tehát azzal, hogy szembementünk az Egyesült Államokban és Európában uralkodó, elfogadott, ortodox nézetekkel valójában sikerült egészen figyelemreméltó módon talpra állnunk.
-
Tehát nem tekintettek úgy a bankokra, mint “porcelánbabákra”,
akiket védelmezni, ölelni és megmenteni kell?
-
Nem, egyáltalán nem, ezek magáncégek. Ezek alapvetően úgy
működnek, mint a privát vállalatok. A bankárokat és a
részvényeseket jutalmazzák meg. Szóval, amikor elbuknak, miért
kellene a hétköznapi embereknek – adófizetők, tanárok, ápolók,
dolgozók- megfizetni az árát és cipelni a terhet?
-
Ön tett még más, kissé szokatlan dolgot is rögtön az első év
környékén. Nem folyamodott megszorításokhoz. A szociális
kiadásokat megemelte számos programban. Majd végül is bevezetett,
ha jól értettem száz különböző adót. Ez hogyhogy nem
lassította le a növekedést, amit végre sikerült elérniük?
-
Nos, amikor egy államot egy mély pénzügyi krízisen vezetünk
végig – noha azóta ismét jól működünk- nem felejthetjük el
azon óriási viszontagságok keletkezését, amelyekben átlagos
izlandi családok sokasága veszítette el házait, többen pedig
minden megtakarításukat.
Szóval, amikor kivezetsz egy nemzetet egy ilyen mély krízisből, mint ez az “ismét a felépülés útján vagyunk” jellegű, akkor képessé kell tenned őket arra, hogy az igazságosságot lássák meg benne végül. Képessé kell tenni őket arra, hogy észrevegyék, mindenki felelős a következményekért. Mindenki fizet a rendszer fennmaradásáért.
Szóval, amikor kivezetsz egy nemzetet egy ilyen mély krízisből, mint ez az “ismét a felépülés útján vagyunk” jellegű, akkor képessé kell tenned őket arra, hogy az igazságosságot lássák meg benne végül. Képessé kell tenni őket arra, hogy észrevegyék, mindenki felelős a következményekért. Mindenki fizet a rendszer fennmaradásáért.
-
Meglepi Önt, hogy az amerikaiak 48%-a nem fizet? Legalábbis az adók
jelentős részét.
-
Nos, igen, bizonyos mértékig meglep. Mert úgy hiszem, meg kell
értenünk azt, ha a demokráciának egy mély pénzügyi krízissel
kell szembenéznie, akkor muszáj a politikai fejlődést
olyan irányba kényszeríteni, hogy az emberek hajlandóvá váljanak
arra, hogy viseljék a terheket és áldozatokat hozzanak. Erre
képesek, ha ebben demokratikus igazsá-gosságot látnak.
Tehát nem pusztán annyit tettünk, hogy szembementünk a hagyo-mányos költségvetési és adóügyi politikával és a jóléti államberendezkedéssel. Emellett valuta kontrollt is bevezettünk, leértékeltük a valutánkat.
Tehát nem pusztán annyit tettünk, hogy szembementünk a hagyo-mányos költségvetési és adóügyi politikával és a jóléti államberendezkedéssel. Emellett valuta kontrollt is bevezettünk, leértékeltük a valutánkat.
-
David Cameron, az Egyesült Királyság vezetője legfrissebb,
jelentős beszédében lényegében azt mondta – ha a sorok között
olvasunk – szeretné elhatárolni magát az eurozónától.
Ön felfüggesztette az euroövezetbeli tagságukról szóló tárgyalásokat, noha országuk egyik szociáldemokrata minisztere azt mondja, az “eurozóna tagjává kell válnunk, lendületet adna a gazdaságunknak.” Lesznek-e valaha az eurozóna tagjai, mindaddig, míg Ön az elnök?
Ön felfüggesztette az euroövezetbeli tagságukról szóló tárgyalásokat, noha országuk egyik szociáldemokrata minisztere azt mondja, az “eurozóna tagjává kell válnunk, lendületet adna a gazdaságunknak.” Lesznek-e valaha az eurozóna tagjai, mindaddig, míg Ön az elnök?
-
Nem gondolom, hogy ez az én elnökségemhez kapcsolódik, de az
teljesen világos, hogy míg egy évvel azután, hogy a bankjaink
összeomlottak az eurozóna egészen kecsegtetőnek tűnt, addig mára
már teljesen más a helyzet.
-
Köszönöm, remek volt Önök között lenni.
-
Igazán örülünk, köszönjük.
David,
érdekes és az Egyesült Államokétól teljesen különböző
kezelési módja a banki krízisnek. A szó ismét a tiéd.”
Ciprus kirablása az EU és az IMF által
Egész
hétvégén figyeltem a ciprusi helyzetről érkező cikkeket, amik
csaknem annyira dühítőek, mint maga a helyzet. Az emberek a
szakadék szélén táncolnak, miközben az európai
propagandagépezet ontja magából a szokásos szemetet.
Mielőtt nekilátunk, néhány dolgot érdemes tisztázni. A ciprusi betéteket korábban nem adóztatták meg. Jelenleg sincs ilyen adó, mivel a ciprusi parlament nem fogadott el ilyet. Erre csak a mai nap folyamán kerülhet sor, tehát bármi történik is, azt visszamenőleg kell érvényesíteni.
Mielőtt nekilátunk, néhány dolgot érdemes tisztázni. A ciprusi betéteket korábban nem adóztatták meg. Jelenleg sincs ilyen adó, mivel a ciprusi parlament nem fogadott el ilyet. Erre csak a mai nap folyamán kerülhet sor, tehát bármi történik is, azt visszamenőleg kell érvényesíteni.
(Időkjelei:
A ciprusiak már szombaton sem férhettek hozzá betéteikhez.
Semmilyen lekötött betét fölött nem rendelkezhettek, csupán az
ATM-ekből lehetett pénzt kivenni, amíg állítólag össze nem
omlott az hálózat.)
A
következő fontos pont: az intézkedést nem Ciprus hozta. Nicosia
népe jelen sem volt az EU csúcson és még véletlenül sem kérte,
hogy országának bankszámláit tizedeljék meg, hogy ezzel
segítsenek kifizetni adósságukat. Egyes európai országok,
Németország, Franciaország, Hollandia és még néhányan
követelték, hogy ez történjen, mondta Ciprus elnöke. Tehát
világosan fogalmazva az
Európai Unió elkobozta a ciprusiak magántulajdonát előzetes
tárgyalás, erre vonatkozó hatályos törvény vagy parlamenti
hozzájárulás nélkül.
Egy
bankszámla nem ugyanaz, mint egy kötvény, részvény vagy
bármilyen befektetés. Ezt sokan nem fogják fel. Egy bankszámla
nem egyéb, mint egy magánember vagy cég, nem pedig a kormány
személyes tulajdona, legalábbis az európaiak eddig ezt
feltételezték.
A
betétekre létezik biztosítás Európában. Ez országonként
eltérő, de létezik. Általában százezer euró értékig
biztosítja az állampolgárok betéteit. Most láthattuk mennyit ér
ez a garancia a ciprusiak és így minden európai számára. Semmit.
Ha az EU önkényesen feloldhatja ezt a garanciát Cipruson, akkor
bármelyik országban megtehetik kényük kedvük szerint.
A
ciprusi kormány betétekre vonatkozó garanciája a következőképpen
néz ki:„A
betétekre vonatkozó biztosítás (DPS) valamennyi, a Ciprusi
Központi Bank által engedélyezett bank számára kötelező,
beleértve ezen bankok külföldön működő fiókjait is. A
biztosítás nem vonatkozik más EU tagállamokban alapított bankok
ciprusi fiókjaira, hiszen azokat az ő saját országukban érvényes
biztosítás védi.
A
DPS akkor kerül aktiválásra, amikor döntés születik arról,
hogy egy tagbank nem képes kifizetni a nála elhelyezett betéteket,
illetve amennyiben egy bírósági határozat a bank felszámolásáról
dönt.
A
kompenzáció maximum mértéke betétenként 100.000 euró
bankonként.”
Tehát
szombatig minden betétest biztosítás védett százezer euró
mértékéig minden bankban. Szombaton azonban ezt az állami
ígéretet megszegték és kiderült, hogy mi is volt valójában:
egy hazugság. Ennél azonban még sokkal rosszabb és ijesztőbb,
hogy ez Európai Unió, az Európai Központi Bank és az IMF nemcsak
megengedte a betéti biztosítás megszegését, hanem egyenesen
követelte. Egy dolog biztos: amennyiben megtehetik, hogy semmissé
nyilvánítsák a betéti garanciákat Cipruson, bármelyik európai
országban megtehetik. Továbbá, amennyiben semmissé
nyilváníthatják a betéti garanciákat, ugyanezzel az erővel
semmissé nyilváníthatják a kötvényszerződéseket egyetlen
tollvonással. Semmi sincs biztonságban.
A
lényeg: Az Európai Unió, az Európai Központi Bank és az IMF
támogatja a magántulajdon elkobzását. Egy bankszámla nem számít
értékpapírnak vagy befektetésnek. Pont olyan magántulajdon, mint
egy autó vagy ingatlan. Németország és Franciaország
tulajdonképpen kijelentették: „Ezt akarjuk és el is vesszük,
mert a mi kormányaink számára ez szükséges.” Egyelőre nem
saját állampolgáraiktól, hanem a ciprusiaktól követelték a
Ciprus számára nyújtandó pénzek fejében. Ez nem egy Európai
Unió, hanem az Európai Negyedik Birodalom.
„Amikor
a társadalomba beférkőzik az elv, hogy a magántulajdon nem egy
istenadta törvény és a törvény ereje valamint az
igazságszolgáltatás nem védelmezi többé, elindul az anarchia és
az önkényuralom.” – John Adams
Drábik János nyílt levele Kálmán Olgához
Fontosnak
tartom, hogy megvitassuk: van-e szervezett magánhatalom
Magyarországon és világszinten? Kísérletet tettem arra, hogy ezt
a kérdést vitassa meg az ATV népszerű szerkesztője és
műsorvezetője, Kálmán Olga.
Csupán annyit kértem, hogy tegye fel általa tisztelt társadalomtudósoknak, közéleti személyiségeknek, hogy létezik-e szervezett magánhatalom. Ha azt válaszolják, hogy nem létezik, akkor kérdezze meg, hogy miért nem létezik. Ha azt válaszolják, hogy létezik, akkor kérdezze meg: hol létezik és miként fejti ki működését?
Csupán annyit kértem, hogy tegye fel általa tisztelt társadalomtudósoknak, közéleti személyiségeknek, hogy létezik-e szervezett magánhatalom. Ha azt válaszolják, hogy nem létezik, akkor kérdezze meg, hogy miért nem létezik. Ha azt válaszolják, hogy létezik, akkor kérdezze meg: hol létezik és miként fejti ki működését?
Erre
a kezdeményezésemre semmilyen választ nem kaptam. Most azt kérdem
a hozzám hasonlóan gondolkodóktól, hogy segítsenek ezt a kérdést
úgy eljuttatni Kálmán Olgához és az ATV illetékeseihez, hogy
arra érdemben kapjak választ. Az ez irányú segítségét
mindenkinek hálásan köszönöm előre is.
Tisztelettel
és barátsággal,
Drábik János
Drábik János
A fenti közlemény Drábik János (jogász, közíró, a Szabad Európa Rádió szerkesztője) Facebook üzenőfalán jelent meg nemrég, az alábbi nyílt levéllel egyetemben, ahol is az ATV illetékeseihez, többek között Kálmán Olgához (az ATV legtehetségesebb műsorvezetőjéhez) fordul – véleményem szerint is kieemelt fontosságú – kérdéseivel. A fent olvasható Facebook kommentár alapján – ahogy azt az ilyen kérdések kapcsán mind a mai napig borítékolhatóan lenni szokott – semmilyen választ nem kapott, ezért kérte a FB közösséget, hogy próbáljanak hatással lenni az ügyre. Az Alsóörsi Hírhatár természetesen nagy örömmel látja és támogatja az ilyen és ehhez hasonló felvetéseket. Drábik János nyílt levele változatlan formában és további kommentár nélkül olvasható.
Kedves
Kálmán Olga!
Szorgalmas
nézője vagyok és a SZER egykori szerkesztőjeként nagyra
értékelem – gyakran virtuóz képességeket igénylő –
műsorait. Azt kérdezem: létezik-e Ön szerint nemzetközileg is és
Magyarországon is szervezett magánhatalom? Ha nem létezik – akár
nemzetközileg, akár Magyarországon – akkor ezt mivel lehet
bizonyítani? Ha viszont létezik szervezett magánhatalom, akkor
annak melyek az érdekérvényesítő struktúrái és azok hogyan
működnek?
A
szűk terjedelem okán csak egy tényt említek annak az
alátámasztására, hogy – véleményem szerint – van szervezett
magánhatalom. A Zürich-i Egyetem kutatócsoportja tavaly kimutatta,
hogy a világon ma működő 43 ezer transznacionális korporációnak
147 globális bank a tulajdonosa, ez a 147 bank pedig mintegy 300
szupergazdag bankárdinasztia tulajdonában van. Mivel a vagyon az
hatalom is, ezért ekkora vagyoni koncentráció óriási hatalmat
jelent. Ez a globális szervezett magánhatalom. Természetesen
Magyarország is ennek a világméretű szervezett magánhatalomnak a
hegemóniája alatt létezik, minthogy az Európai Unió is.
Szívesen
venném, ha egyetlen-egyszer ezzel a témával is foglalkozna és
megkérdezne hiteles szakértőket arról, hogy szerintük miért nem
létezik a szervezett magánhatalom? Ha pedig azt mondanák, hogy
létezik, akkor elmondanák, milyen struktúrái vannak és azok
hogyan működnek? Ezeknek a struktúráknak milyen a viszonya a
szervezett közhatalommal, az államhatalommal és az egyes országok
kormányaival?
Annak
a tisztázása, hogy létezik-e vagy se szervezett magánhatalom,
fontos kérdés, mert egy sor égető problémát más megvilágításba
helyezne itt nálunk Magyarországon is.
További
sikeres tevékenységet kívánva, maradok tisztelettel,
Dr
Drábik János