Túl
az oksági viszonyokon
Az
elme jelenségét és műveleteit megfigyelve jól láthatóak
működésének folyamatai, amelyek aztán mindinkább
eltünedeznek. Fennmaradásához az egonak hinnie kell, hogy
valóságos, és önálló, független léttel bír. Az ego/elme
ezért mindenféle formájában és külsőségében szüntelenül az
uralom lehetőségét és saját hasznát keresi. Sikerre törekszik,
bármi legyen is csalóka céljának mércéje. A boldogság mindig
csak egy karnyújtásnyira van, ezért még jobban nekigyürkőzik,
hogy elérje céljait.
Egy
bizonyos ponton illúziói szertefoszlanak, és elérkezik a
spirituális út-keresés kezdetéhez. Keresésében kívülről
befelé fordul, és válaszok után kezd kutatni. Ha szerencséje
van, az igaz megvilágosodás tanításaival találkozik, és nem tér
el azok lényegétől. Az idő múlásával az eredeti
tanításokat kísérő magyarázatok és értelmezések közül sok
elveszett, és félre-értelmezéssé silányodott. Évszázadok
elteltével a legnagyobb tanítások némelyike olyannyira eltorzult,
hogy végül értelmük megdöbbentő módon az eredeti pontos
ellentéte lett. Később ezekre a tanításokra hivatkozva szítottak
viszályt, és fedték el az igazságot.
Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy minden kétséget kizáróan meg kell ismernünk bármely tanító vagy tanítás igazságszintjét, mielőtt követőivé vagy tanítványaivá szegődnénk, netán híveivé vagy beavatottjaivá válnánk. Csakis az Igazság mellett kötelezzük el magunkat. A tanítóknak tisztelet jár, de csak az Igazságnak lehetünk odaadó hívei. Ahogy Buddha mondta: „Ne rendelj más főt a sajátod fölé.” Ezzel arra utalt, hogy egyetlen igazi gurunk az Én (a Buddha-természet).
A tanító és a tanítvány Énje egy és ugyanaz. A tanító ösztönöz és tudást ad át, és ez az ösztönzés segít a keresésben.
Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy minden kétséget kizáróan meg kell ismernünk bármely tanító vagy tanítás igazságszintjét, mielőtt követőivé vagy tanítványaivá szegődnénk, netán híveivé vagy beavatottjaivá válnánk. Csakis az Igazság mellett kötelezzük el magunkat. A tanítóknak tisztelet jár, de csak az Igazságnak lehetünk odaadó hívei. Ahogy Buddha mondta: „Ne rendelj más főt a sajátod fölé.” Ezzel arra utalt, hogy egyetlen igazi gurunk az Én (a Buddha-természet).
A tanító és a tanítvány Énje egy és ugyanaz. A tanító ösztönöz és tudást ad át, és ez az ösztönzés segít a keresésben.
Vajon a spirituális elkötelezettség azt jelenti, hogy le kell mondanunk a világról? Természetesen nem. Csupán annyi szükséges, hogy új összefüggésbe helyezzük az evilági életet, átszervezzük, és más képet alkossunk róla. Nem arról van szó, hogy a világ kelepce volna, de kötődésünk hozzá és vele kapcsolatos észleleteink megzavarnak az Igazság keresésében. Némely csábításnak engedve csupán az időnket pocsékoljuk, míg mások veszélyes csapdát rejtenek, amelyek rémisztő következményei a mélybe rántják az óvatlanokat. Ugyanakkor néha csak az eltévelyedés gyötrelmei vezetnek el odáig, hogy valaki a mélypontra érve lezárja addigi életét, és elfogadja a kedvezőbb választási lehetőségeket. Ezért soha nem állíthatjuk, hogy bárki is rossz úton jár, mert akármilyen kínokat él is át, talán éppen azok vezetnek végső megszabadulásához
Nem
árt emlékeznünk rá, hogy az Igazság és a Megvilágosodás nem
olyan dolgok, amelyeket megtalálhatunk, kereshetünk,
megszerezhetünk, elnyerhetünk vagy birtokolhatunk. A Korlátlan
Jelenlét mindig jelen van, és felismerése akkor következik be,
amikor ennek útjából elhárultak az akadályok. Ezért
nem szükséges az igazságot tanulmányoznunk, csupán el kell
hagynunk a megtévesztőt. Azok nyitották meg az utat, akik
előttünk jártak, és ők teremtették meg a tudati lehetőséget
mások számára, hogy végigmenjenek rajta. Az evilági
törekvéseket és vágyakat a megfelelő időben a spirituális
szándék és figyelemösszpontosítás váltja fel. Az
értelem és a logikus gondolkodás helyébe a közvetlen tudás lép,
és a megérző tudatosság a célok és a forma részletei helyett
inkább az élet lényegére és hatóerőire összpontosít.
A
Korlátlan Jelenlét mozdulatlanságában az elme hallgat, mintha nem
volna mit mondani – minden tökéletesen és pontosan magától
értetődő. E felismeréssel meghaladjuk a lét és nem-lét végső
kettősségét, mert csakis a létezés lehetséges. Az Igazság
ellentéte nem létezik, mert a Valóság kizárja a valótlanságot.
Ebben a felismerésben lakozik Isten békessége.
A
tudás átadásának kockázata abban rejlik, hogy a hallgató egoja
megkísérli intellektuális adatként feldolgozni az információt,
és itt meg is áll. Vannak olyan spirituális tanítványok,
akik a szó szoros értelmében tanfolyamok és előadások ezrein
vettek részt, egész könyvtáruk van spirituális témájú
könyvekből, de egyáltalán nem haladtak előre a tudatosság
útján, és egy helyben topognak. Újabb tanfolyamot keresnek, majd
mennek a következőre, keresik az újabb könyvet, egy másik gurut,
és így tovább.
A
spirituális munkát nem az értelem végzi (amely segítségével
doktori címet szerezhetünk összehasonlító vallástörténetből
vagy teológiából). Az igazi metafizika olyan elvonatkoztatás,
amely abban segít, hogy megfogalmazva és szavakba öntve
elmondhassuk, ami szavakkal valójában kifejezhetetlen. Nem a
szavakat kell felismernünk. A megismert igazságokat kell
átültetnünk mindennapi életünk gyakorlatába, mert azok csak így
érvényesülnek, és meghaladják a szóbeli kifejezést. Ha ezt
megtettük, megváltozunk. Az információnak annyi a szerepe, hogy
megismerkedünk vele, magunkba fogadjuk, majd megértéssé érleljük.
Megértés
A spirituális munkában a megértés önmagában is előidézheti a változást. Egyfajta katalizátorként működik, és újszerű látásmódra nyitja a szemünket. Ezáltal fejlődünk, és előrelépünk a spiritualitás útján. További szellemi fejlődésünk közben elhagyjuk a régi gondolkodásmód és összefüggés szemléletét, amit az új felfedezések öröme kísér. Már nem gerjesztenek haragra az élet képtelenségei, hanem csak nevetünk rajtuk, ami fölött a világ nagy része siránkozik és amit érzelgős színjátékként nagyra tart, az most mulatságosnak tűnik. A szellemi tanításokat el kell fogadnunk, hogy magunkba építhessük. Az ellenállást az ego fejti ki, mert benne nincs alázat, és büszkesége miatt rossz néven veszi, ha nincs „igaza”. Érdemes inkább felismernünk, hogy nem a helytelen nézeteinket adjuk fel, hanem jobbakat teszünk magunkévá. Értelmünk felfogja, hogy a béke jobb a háborúnál, a szeretet pedig a gyűlöletnél, de az ego lázadozhat, ha le kell mondania kedvenc gyűlöletéről és jogosnak ítélt sértődöttségéről.
Bolygónkon sok millió ember, egész kultúrák és társadalmak létének kizárólagos indítéka és értelme a gyűlölet. Társadalmuk egésze a bosszúra, az áldozat és a tettes kettősségére épül. A világ teljes térségei szentelik magukat a gyűlölet kifejezésének, amit a régmúlt eseményeinek felemlegetésével újra és újra megalapozottnak látnak. A társadalom nem szenved hiányt a gyűlölet igazolásában. Mindig idézhetjük a rég halott ősök szavait, hogy jogosnak állítsuk be az ősi ellenségeik iránti gyűlöletet. Ez akár hősies, hazafias, dicséretreméltó vagy politikailag korrekt tettnek is tekinthető.
Meditáció
Rendszerint a gondolatfolyamot a newtoni lineáris paradigma korlátolt szemléletéből kiindulva magyarázzák, amely oksági összefüggéseket feltételez ott, ahol valójában nincsenek ilyenek. A gondolatok véletlenszerűnek, nem lineárisnak és kaotikusnak tűnnek, és nem létezik megbízható mód előrejelzésükre. A dicséretes erőfeszítések ellenére voltaképpen nem adhatunk igazolható magyarázatot a gondolatokra, képzetekre, elképzelésekre, emlékekre, ábrándokra, érzésekre, reményekre vagy félelmekre, és az elme tartalma nem hajlandó alávetni magát uralmunknak. Az elme rétegeinek összessége, a gondolatok mátrixa a folyamatos gondolatalkotás révén jön létre, amely a gondolatok végeláthatatlan sorozatát sugalmazza. Ezeket szándékosan veti közbe, hogy kizárja a csend minden lehetőségét. Minél inkább próbáljuk befolyásolni, annál több cselhez folyamodik, fellázad, ellenáll az irányításnak, és egyre megzabolázhatatlanabbnak tűnik.
Rendszerint a gondolatfolyamot a newtoni lineáris paradigma korlátolt szemléletéből kiindulva magyarázzák, amely oksági összefüggéseket feltételez ott, ahol valójában nincsenek ilyenek. A gondolatok véletlenszerűnek, nem lineárisnak és kaotikusnak tűnnek, és nem létezik megbízható mód előrejelzésükre. A dicséretes erőfeszítések ellenére voltaképpen nem adhatunk igazolható magyarázatot a gondolatokra, képzetekre, elképzelésekre, emlékekre, ábrándokra, érzésekre, reményekre vagy félelmekre, és az elme tartalma nem hajlandó alávetni magát uralmunknak. Az elme rétegeinek összessége, a gondolatok mátrixa a folyamatos gondolatalkotás révén jön létre, amely a gondolatok végeláthatatlan sorozatát sugalmazza. Ezeket szándékosan veti közbe, hogy kizárja a csend minden lehetőségét. Minél inkább próbáljuk befolyásolni, annál több cselhez folyamodik, fellázad, ellenáll az irányításnak, és egyre megzabolázhatatlanabbnak tűnik.
Meditáció
közben a szemlélő, a megfigyelő nézőpontjából tekintve azt
látjuk, hogy az elmét maga a tudatmező figyeli, és hiábavaló
küzdeni vele.
Ha
nem a test, és nem is az elme a valódi énünk, akkor semmi szükség
megsemmisíteni, leigázni őket, vagy küzdeni ellenük. A
gondolatok önmaguktól bukkannak fel, és nem azért, mert valaki
vagy valami előidézi őket.
Az elme természetéből adódóan gondolkozik. Összpontosítással és szánt-szándékkal rövid, összefüggő és értelmes gondolatmenetekre kényszeríthetjük. Ilyen módon képes „problémákat” megoldani. Az elme gyors és okos. Elismerést vár a gondolataiért (azaz a jó gondolatokért).Rendkívül éles figyelemre és összpontosításra van szükség, hogy észrevegyük, amikor a gondolat megjelenését követő másodperc töredékének elteltével a magáénak vallja a gondolatot. Ha tetten érjük az elmét, az „én gondolom” látszata szertefoszlik.
A Buddha ugyanezt mondta: a Buddha-elme a gondolatok között fedezhető fel. Valójában a gondolatok nem jelentenek semmit, és nem szükségesek a túléléshez. Az ego nagyjából egy tízezred másodperc után tulajdonít sajátjának egy gondolatot. Tulajdonképpen minden magától történik. Az életünket folyamatosan ajándékként kapjuk, és folytonosságát pillanatról pillanatra Isten tartja fenn, nem pedig az ego. Nincs értelme a gondolatok kirekesztésével próbálkozni, úgyis visszatérnek. Az emberek attól félnek, hogy ha feladják az elméjüket vagy a gondolatalkotást, netán nem figyelnek rá eléggé, vagy nem próbálják irányítani, meghalnak vagy megőrülnek.
Az ego/elme céljai elérhetetlenek.
Az elmét a folyamatos előretekintés sürgetése hajtja, hogy megkísérelje befolyásolni a tapasztalat következő egy milliomod másodpercét.
Az elme természetéből adódóan gondolkozik. Összpontosítással és szánt-szándékkal rövid, összefüggő és értelmes gondolatmenetekre kényszeríthetjük. Ilyen módon képes „problémákat” megoldani. Az elme gyors és okos. Elismerést vár a gondolataiért (azaz a jó gondolatokért).Rendkívül éles figyelemre és összpontosításra van szükség, hogy észrevegyük, amikor a gondolat megjelenését követő másodperc töredékének elteltével a magáénak vallja a gondolatot. Ha tetten érjük az elmét, az „én gondolom” látszata szertefoszlik.
A Buddha ugyanezt mondta: a Buddha-elme a gondolatok között fedezhető fel. Valójában a gondolatok nem jelentenek semmit, és nem szükségesek a túléléshez. Az ego nagyjából egy tízezred másodperc után tulajdonít sajátjának egy gondolatot. Tulajdonképpen minden magától történik. Az életünket folyamatosan ajándékként kapjuk, és folytonosságát pillanatról pillanatra Isten tartja fenn, nem pedig az ego. Nincs értelme a gondolatok kirekesztésével próbálkozni, úgyis visszatérnek. Az emberek attól félnek, hogy ha feladják az elméjüket vagy a gondolatalkotást, netán nem figyelnek rá eléggé, vagy nem próbálják irányítani, meghalnak vagy megőrülnek.
Az ego/elme céljai elérhetetlenek.
Az elmét a folyamatos előretekintés sürgetése hajtja, hogy megkísérelje befolyásolni a tapasztalat következő egy milliomod másodpercét.
Bátorságra,
hitre és meggyőződésre van szükségünk, hogy az ismerten
túlmerészkedjünk.
Az átlagos elme nem tud könnyen megbocsátani, aminek a helyes és helytelen, a méltó és méltatlan, az igazságos és igazságtalan ellentétpárjainak kettősségét létrehozó önkényes szembeállítás az oka. Ez az „ellentétek problémája*, és eme ellentmondásának feloldásához tisztában kell lennünk valamennyire a tudat természetével.
Az emberi gyengeség iránti könyörület mérsékli az ítélkezési hajlamot. Az elme az általa előírásszerűnek vélt kívánalmak alapján ítéli meg az emberi viselkedést, amely a merev erkölcsiség mellett foglal állást.
Ezzel szemben a tudat természeténél fogva ártatlan. Fokozatosan beprogramozódik, méghozzá gyakran járulékos társadalmi hatások révén.
Az átlagos elme nem tud könnyen megbocsátani, aminek a helyes és helytelen, a méltó és méltatlan, az igazságos és igazságtalan ellentétpárjainak kettősségét létrehozó önkényes szembeállítás az oka. Ez az „ellentétek problémája*, és eme ellentmondásának feloldásához tisztában kell lennünk valamennyire a tudat természetével.
Az emberi gyengeség iránti könyörület mérsékli az ítélkezési hajlamot. Az elme az általa előírásszerűnek vélt kívánalmak alapján ítéli meg az emberi viselkedést, amely a merev erkölcsiség mellett foglal állást.
Ezzel szemben a tudat természeténél fogva ártatlan. Fokozatosan beprogramozódik, méghozzá gyakran járulékos társadalmi hatások révén.
Az
akaratot a megértés és a felfogás határozza meg, amelyet az
összefüggés által meghatározott jelentés befolyásol. Az
evilági indítékokat a szükségletek és vágyak, a vonzó dolgok
csábításai adják. Az ilyen igények és vágyak elveszítik
ösztönző erejüket, amikor a szándék és az elhatározás
föléjük kerekedik. A szellemi fejlődés és a tudat evolúciójának
tehát az akarat az alapja. Ekkor nem annyira a valótlanság taszít,
inkább a valósághoz kezdünk vonzódni.
A szellemi tudatosság elérésének belső sürgetése megszűnik, mert már nem keressük az Igazságot, hanem a tanúi vagyunk. Az erőfeszítéseket a felfedezés mesterkéletlen könnyedsége váltja fel.
A szellemi tudatosság elérésének belső sürgetése megszűnik, mert már nem keressük az Igazságot, hanem a tanúi vagyunk. Az erőfeszítéseket a felfedezés mesterkéletlen könnyedsége váltja fel.
A
béke természetéről
A Csendben az a Mélységes Békesség uralkodik, amely az idő tapasztalatának a végét jellemzi.
A Csendben az a Mélységes Békesség uralkodik, amely az idő tapasztalatának a végét jellemzi.
Az
idő illúziója nem teszi lehetővé ezt a Békességet, mert a
veszteségérzet vagy a dolgok várt alakulásának kilátásait
vetíti előre. A szokványos tudati szinteken az idő szorítása és
az ezzel járó nyugtalanság nem tudatosul, észrevétlenül van
jelen, mint ahogy egy idő után a magasvasút mellett lakó emberek
is megfeledkeznek a zajról. De ha a vonatok megállnak, megrendíti
őket a hirtelen beálló, néma csend. Egyeseket, akik már
hozzászoktak a hangzavarhoz és a lármához, zaklatottá tesz a
csend és a nyugalom, és igyekeznek visszatérni a zaj és az
emberek nyüzsgésének ismerős világába. Az Igazság csendje
azonban végtelenül megnyugtató és kiteljesítő.
David
R. Hawkins:
Agy-jóga
Posted
in: 4
Intenzitástan.
Tagged: biokémiai
reakciók, emberi
akarat, intenzitástan, intuitív, pszichikum, szinapszis-ösvények, transzverzális
hullámmozgás. 1
hozzászólás
Kezdjük
az elején. Az embernek két agyféltekéje van. A bal az analizátor
a jobb az intuitív, bár ezek a megkülönböztetések, még kevésbé
tárják fel lényegüket. Tény, hogy a lineáris gondolkodás a
balhoz kötődik. A tanult ok-okozati működés esetén a jobb
a kreatív, illetve intuitív kevésbé jut szóhoz. A kettő
egyensúlyba hozatala a cél, illetve a jobb dominanciája a
későbbiekben. Ez az úgynevezett horizontális, vagy vízszintes
megközelítés.
Ez
történhet sokk-szerűen is, amikor az emberi agy hosszabb időre is
kikapcsolhatja a túlerőltetett szektort. De van ennek szelídebb
útja is, amikor fokozatosan tapasztalja meg az ember az
átállást.
Ilyenkor az elme ütemezetten, saját tempóhoz mérten, – irányítottan fárad bele az analizálásba és az ego szintű akaratba. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy az ego, mint énkép nem ellenség, hanem a fizikai síkon megnyilvánuló fejlődési lehetőség kulcsa.
Ilyenkor az elme ütemezetten, saját tempóhoz mérten, – irányítottan fárad bele az analizálásba és az ego szintű akaratba. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy az ego, mint énkép nem ellenség, hanem a fizikai síkon megnyilvánuló fejlődési lehetőség kulcsa.
Ez
egy szükséges szellemi lépcsőfok az emberi tudat
kibontakozásának. – Ennek felismerése minden esetben
szenvedéssel jár, hiszen a megszokott komfortzóna elhagyására
kényszerít. Ilyenkor történik az, hogy a neuron hálón, új
szinapszis-ösvények alakulnak ki és kimozdul a megszokott
keretekből. Ezt nevezzük mindennapi értelemben biokémiai
reakcióknak, érzelmeknek. Ennek szoros velejárója, hogy fokozott
transzverzális hullámmozgások generálódnak, ami fontos kelléke
például a kompresszió jógának.
KOMPRESSZIÓ
JÓGA
„Biológiai
szervezetekre gyakorolt mérsékelt nyomás a bennük felhalmozott
latens energiák felszabadításához vezet.
Ez
a jelenség nem korlátozódik kizárólag a szerves világ
tárgyaira. Hasonló reakció következik be anorganikus
objektumoknál, csak az itt szükséges presszió sokkal nagyobb.
Ismeretes a fizikából, hogy bizonyos fémek, kompresszió hatása
alatt, elektromosságot fejlesztenek, illetve természetes felületi
feszültségüket növelik.
A
tünemény magasabb szubsztanciák birodalmában is
érvényes. Szellemi tekintetben valamely sürgető,
fenyegető vagy ingerlő fogalomkomplexum pszichikai presszióként
hat, amire funkcionális intenzitás keletkezik, fokozott
teljesítményekkel. A processzus akkor is megindul, ha a presszió
faktort tudatosan alkalmazzuk. Ez teszi lehetségessé a kompresszió
jógát.
Ennek
értelmében az univerzális életfolyamatok területén alkalmazott
kompresszió felhasználható mind további transzcendentális célok,
mind a pszichofizikai funkció amplifikációjának
érdekében.(Amplifikáció: kibővítés, kiszélesítés.)
A
fizikai vagy pszichikai nyomást tetszés szerint megválasztott
eszközökkel, esetleg számunkra effektív fogalmakkal magunk
alkalmazzuk, saját intellektusunk közegére kiszabott feladatok
formájában, egyéni érdeklődésünk területén.
A
gyakorlás menetében határidőket tűzünk ki, és speciális
feltételekhez kötjük azok végrehajtását. Elnéző megítélés
vagy könnyítés nem engedhető meg. Sikeresen végzett kompresszió
tréning után nemcsak élettevékenység intenzitásunk fog
növekedni; hanem végül mágikus ágenciák lépnek működésbe
későbbi céljaink elősegítése érdekében. Ágencia:
ügynökség, de itt: hatóerő, mozgató erő.
Az
intenzitástan helyes módon folytatott praxisának legfőbb
ajándéka, hogy asztromentális miliőnk kreatív hatalmak
erőkötegeinek fókuszába kerül, aminek következtében akkor is
mágikus események siettetik missziónk megvalósulását, amikor
fizikai erőfeszítést nem fejtünk ki!
Más,
különös tüneménye az intenzitás mágiának, hogy egyetlen
eredményesen keresztülvitt praktikus manőver a hasonló, de nem
közvetlen szándékolt változások egész sorozatát indítja meg.
A változások pozitív, építő jellegűek. A kompresszió jóga
tehát kamatos kamattal fizet.
A
Biosz frekvenciái szabályozhatóak. Intenzitásnövekedés, vagy
ami más néven nevezve az élet magasabb fokozataihoz vezet,
mindenkor az adott kiinduló potenciál felfelé tágításából nő
ki. Tudnivaló azonban, hogy a frekvenciák három nagy kvalitás
csoportra oszlanak. Az emberi szervezet különben komplikált
transzformátor konstrukció, amely nagyon alkalmas átmeneti
frekvenciák és intenzitások beállítására. Csak ismerni kell a
folyamatokat, mert minden a kontaktus-hálózat helyes kapcsolásán
múlik.
/Vajon
hogyan néz ki ennek a kontaktus-hálózatnak a függőleges
tengelye, amikor már nem az agy és a személyiségeink horizontális
értelmezése a fő szempont? – Nézzük, hogy ezek a stádiumok,
hogyan is koordinálhatóak: a szerk./
A
fizikai sík frekvenciáinak kormányzói elsősorban a táplálkozás
vegyi anyagai, vitaminjai, hormonjai. Ezen a nagy területen
meglehetősen alapos ismeretek szükségesek, ha valaki az itt vezető
úton kívánna járni, és a fizikai test élet-tevékenységének
szintjén túlemelkedve óhajtana magasabb létfokozatot elérni.
Mint ismeretes, az átlagembernek többnyire ehhez az úthoz van
bizalma. Az eredmény azonban a feladat nagysága miatt természetesen
silány.
Az
pszichikum frekvenciáinak módszertana a szublimált szexualitással,
a psziché érzelmi töltésének fokozásával, és a lelki élmények
szaporításának eszközével operál. Ezek a processzusok az egy
síkkal alacsonyabb fizikai koordináta számára felsőfokot, ideált
képeznek, a maguk síkján azonban csak mentális színezettel
hozhatnak létre életintenzitást. A szexualitás a fiatalkor mohó
sietségében kétségkívül előidézi az életérzés időleges
maximális intenzitását. Kizárólag animális jelleggel űzve
azonban hamarosan elveszíti fokozó hatását, és éppoly
unalmassá, illetve megszokottá válik, mint más biológiai
funkciók. Az érettebb művészi fantázia romantikus rendezésében
Ámor és Psziché mítosza tartósabb élményeket jelent. De soká
ez sem hat. Igazi felsőfokát akkor éri el az ősi dualisztikus
színjáték, ha kozmikus mítosszá emelkedik, és a szereplők
személyében Isis és Osiris szereti egymást! Ennél a fokozatnál
talán még magasabb az a stádium, mikor a duális keresés a vágyak
egymásban való kialvásának útjára tér, és beáll a
nirvanisztikus extázis állapota, ami a létezés intenzitásának
utolsó elérhető földi lépcsőfoka.
A
mentális frekvenciaszabályozás azok számára való, akiknek a két
előző mód nem áll rendelkezésére, vagy meghaladták. Ez az út
a leggazdagabb a három közül.
Itt
minden szellemi ideál, amelynek érdekében megfeszített erővel
tudunk dolgozni, megteremti a kívánt intenzitásnövekedést. A
szellemi tevékenységek, de a művészi koncepciók is egész életet
betöltő energiagócok.
Hogy
az egyes biológiai etapok kinél, mikor kezdődnek és meddig
tartanak, az az egyéni kvalitásoktól függ. Az egyéniségek
természetesen nem mindig mennek keresztül az összes fázisokon.
Lesz, aki egész életében nem nő ki az elsőből, lesz, aki a
második érzelmi útvesztőben megreked. Normális körülmények
között azonban lefolyik a három stádium, és ebben az esetben
kijelölhető, mi tartozik az éppen vizsgált periódus lehetőségei
közé. Káros hatás csak akkor lép fel, ha a kísérletező nem
veszi figyelembe érettségi fokozatának megengedett módszereit.”
Wictor
Charon
Mint
a fentiekből érzékelhető, hogy a mindennapokban sok irányzat
mintegy ráérzett ezeknek a működési mechanizmusoknak az újszerű
és ősi jellegére, de a mindennapokban is ösztönös alkalmazásba
került. Az ösztönös alkalmazás, illetve a kevésbé tudatos,
vagy hiányos ismeretekkel végrehajtott tréningek, a legtöbb
esetben „anyázással” végződnek, mivel a konstruktív mivolta
rejtetten marad. Az első fokozat működése úgy gondolom tiszta. A
második fokozathoz kapcsolódóan megemlíthető például a
tantrikus irányzatok elterjedése, de a legtöbb esetben a sérült
egyedek állati nívóját nem haladja meg. A harmadik fokozat már
azt igényli, hogy a rapszodikus ego, egy egyéni célt választva az
akaratát, elhivatottsággá nemesítse. A fizikai síkon a fejlődést
biztosító legfőbb elemek, az érzelmek. Az érzelem, latinul
kimozdulást jelent és ez az, ami a szokásainkat képes megingatni,
illetve a gondolkodás és megértés határait tágítani. Ez akkor
képezheti tananyag tárgyát, ha tudatosan van végigzongorázva,
hiszen az emberi viselkedés köznapi értelemben mintákra és
szokásokra épülnek fel, melyek emberi szerepjátékok. A szerepek
megvilágítása, kimozgatása, egyben jelenti az egyéniség
ébredését is, hiszen felismerhetővé és meghaladhatóvá
válnak.
Amennyiben harcolunk, és akarati szempontokat veszünk számításba ezzel a megszemélyesített belső és külső tünet-együttessel szemben, minden esetben áldozatokká válunk. Mivel az elme csak az alacsonyabb szintű akaratot preferálja, ezzel biztosítja azt is, hogy ne legyen megváltó jellegű az ösztön szinten folytatott “adok – kapok”.
Amennyiben harcolunk, és akarati szempontokat veszünk számításba ezzel a megszemélyesített belső és külső tünet-együttessel szemben, minden esetben áldozatokká válunk. Mivel az elme csak az alacsonyabb szintű akaratot preferálja, ezzel biztosítja azt is, hogy ne legyen megváltó jellegű az ösztön szinten folytatott “adok – kapok”.
Tehát
nem az a baj, hogy akar az ember. Pusztán nem tudja, nem
tapasztalja, hogy van magasabb akarat is, ami a felszínes tudattól
függetlenül, – egyébként is irányítja az ember életét.
Az
emberi akarat, míg meg nem haladja a tagadás és állítás
polaritását abszolút személyiségfüggő. A személyiségek
váltakozó dominanciája eredményezi, a hol ezt akarom, hol azt
akarom című össznépi játékot. És ez a fajta szubjektív
akarat, fizikai síkú sajátosság, ahol semmilyen segítség nem
érkezhet, hiába imádkozik akár az éghez, akár a pokolhoz. –
Az még nagy fejezet, hogy ez hogyan tevődik össze és erre már az
Intenzív spirálokban próbáltunk utalni, de igazából ez már egy
“mentális nyújtózkodás”.
-
Még ebben az összefüggésben szintén megemlíthető, hogy ebből
kifolyólag a bal agyfélteke ösztönös használata az, ami szinte
kihívja a sorsot, a jobb az, ami ebből kifolyólag, meg is
szenvedi. Továbbá ezeknek az energetikai töltete nagyban
befolyásolja a fizikai síkon való tartózkodásunk hullámzásának
működési mechanizmusait.
Próbáljuk
meg ezt lineárisan értelmezni. Az agyat nem tudjuk
kikapcsolni ellenben a biokémiánkat egyensúlyba hozva, egy új
perspektívát nyithatunk, ami már “függőleges” kimozdulást
is lehetővé tesz. És ez az a jóga, amihez már nem csak
a fizikai testünket használjuk, hanem alanyi jogon betekinthetünk
egy olyan valóság-látásba, ami nagyságrendekkel nagyobb
megértést biztosít még a mindennapjainkban is.
Murzsicz
András
Valami visszafordítatlanul megváltozott
Posted
in: 9
Írások.
Tagged: dimenzióváltás, egocentrikus
korszak, egyéniség, Föld
munkásai, hullám-természet,információáramlás, Lao
Ce, lélek
fogalma. Hozzászólás
Valami
visszafordítatlanul megváltozott és mi még mindig azt hisszük,
hogy élünk. Ma, hogy az utolsó nap van ebből az évből,
tudomásul kell vennünk, hogy továbbra is változni fogunk, úgy
kívül, mint belül. Nem váltott meg senkit semmi, hacsak az a
fajta megváltást nem vesszük figyelembe, ami azt akarja mondani
mindannyiunknak, hogy ezt mégiscsak magunknak kell végigcsinálni.
Megváltás ez a javából, mert annak felismerése, hogy isten
gyermeke még az is, aki elnyomja az elnyomottat, az emberi elme
számára kiábrándító. Egyben ez biztosítja azt is, hogy
biztosan belefáradjon a valamivel szembeni automatikus ellenállásba.
– Ebben mindenki tart valahol.
Azt
észre lehet venni, hogy az írott és hivatalos történelmünk
mellett van egy párhuzamos történelem és tudomány is, ami
ténylegesen irányítja a jelenünket és azokat a dolgokat, amik
ezután fognak velünk történni. Rengeteg információ kering a
köztudatban, de ezeket ennyire felhígítva alig fogja fel a ma
embere.
Mikről
is van szó? Az ominózus kijelentés, hogy akinek van füle az
hallja, akinek van szeme, az látja, mára még legtöbb esetben
szavak maradtak. Igazából az, hogy a kollektív tudat ebben
a döbbenetesen gyorsuló információáramlásban, még mindig a
jövőbe helyezi a megváltás fogalmát, végérvényesen
bebizonyította, hogy nem járható ösvényre vezette az emberi
elmét.
A
legnagyobb színjáték ez, amit az ember és isten együtt ki tud
találni. Azért jövünk valójában ebbe a fizikai létformába,
hogy belefeledkezhessünk egy időre, hogy aztán újra felnyíljon a
szemünk és újra egységben érzékeljük azt a valóságot melyből
kiszakadtunk. Ahogyan Lao Ce mondaná; Kipróbálhassuk a Taotól
eltérő elképzeléseinket.
Az,
hogy valami végérvényesen megváltozott, azt jelenti, hogy ez
egyre inkább le fog lepleződni és fog látszani. – Hála a
ragyogó Foton-övnek! A
nagy változást nem fogja senki sem megúszni. Ez több síkon is be
van biztosítva, vagyis mindegyiken, mert a síkok törvény-rendszere
önmagán belül, önmaga fenntartására törekszik. De ezt csak
akkor lehet már látni, ha több síkot is be tud azonosítani az
ember Önmagán belül is. A víz szintje meg tud ám bodrozódni,
ami minden esetben hullámokat jelent még az ötéves gyermek
számára is. Ez természetesen szintén minden szinten biztosítja
azt, hogy ennek megértése is síkon belül maradjon és a
mindennapi „milyenségekkel” foglalkozó ember számára meg
egyre inkább felismerhető poklot jelentsen. Az, amiben létezünk
az maga az “árnyék-világ”. És ennek, hogy tudományos
megfogalmazással éljünk, – hullám-természete van.
Persze
ez is csak a létezésre érvényes, mivel a valódi történelem
ciklikus, bármeddig is próbálnánk hinni a lineárisan hullámzó
tudatfejlődésben. Két síkot, vagy dimenziót viszont
minden esetben állóhullámok kötnek össze és erről már
szintén nagyon sok szó esett. Ebből a szempontból mutatkozik meg,
hogy az a bizonyos isten mennyire türelmes, az oly sok mindent
„akaró” rapszodikus és skizofrén elmével szemben. A saját
jelenlétünk elfogadása és megértése egyre inkább kényszerítő
erőként működik még a műkedvelő tudomány és a felébredést
már kereső, szintén műkedvelő ezoterikusok számára is.
Valamikor
az utunk során rádöbbenünk, hogy egyedül vagyunk. Először
nagyon fáj. – Majd nagyon örömteli. Aztán, hol ilyen, hol
olyan, de közben kitágul csendesen valami kívül is meg belül is.
Azt ami viszont belül van, azt nem lehet megmutatni, de a tér az
döbbenetesen kitágul, újrastrukturálódik a tudat-küszöb és az
összes küszöbőrző mosolyogva engedi át az “utazót”.
A
párhuzamosan működő valóság is egy jóval tágabb világegyetem
létét bizonyítja és a hivatalos tudomány is már vallja, de
felfogni, csak az egyéniség képes, akinek egyre inkább van
rálátása erre. Ez egyfajta kiemelkedést is jelent az előbb
említett horizontális „adok-kapokból”. És higgyük el, egyre
inkább átszövi a mindennapjainkat ennek a fraktál-univerzumnak,
az egyéniségekből “álló”, vagy skalárhullámként működő
térháló-szerkezete.
-
Ha csak az elmúlt húsz évet vesszük, nem is nagy idő a
történelemben. Ez alatt szűkebb hazánkban is voltak nem kis
változások, még a gazdasági és politikai szférában is. Ami
valójában számottevő, hogy ma már a vízcsapból, meg a
kereskedelmi csatornákból is folyik a; – „Majd én megoldom
helyetted és megmondom a tutit, csak tejeljél” című össznépi
majomkodás, ami természetesen egy szükséges lépcsőfok
szükségszerűen elkényelmesedett társadalmunkban. De ezzel, hogy
ez mégis van, – megadja az alapokat és a lehetőséget, hogy
nagyon sok ember ezeken továbbléphessen.
Ha
belegondolunk ez is szerves része a „Dimenzióváltásnak”, csak
ezt egy „másfajta” szemmel lehet követni elfogadni és látni,
mert a kocka az rendesen el lett vetve, de ebben a kockában valami
van.
Ami
igazából számít, az az emberek fókusza, a gondolkodás, a
figyelem ezen irányokba való terelése. És ez az
állítólagos “kaporszakállú”, nagyon jól tud görgetni. És
addig-addig csinálja ezt, ameddig az emberi elme fel nem ismeri a
szögletes mivoltának a működési mechanizmusát.
-
Hogy aztán minden, de minden kiteljesedjen, – ahogyan a folyó
görgeti a követ, – lekoptassa az éles sarkait, melynek
következtében senki se tudja többé azt hátrakötni.
Ebből
a szempontból még az összeesküvés elméletek is hasznosak, mert
nagyon sok feszültség halmozódik egyre inkább ebben a 3D
univerzumban és nagyon rendes dolog az összeesküvőktől, hogy
vállalják a céltábla szerepét az elégedetlenkedni akarók
számára.
Azt
már sokszor leírtuk, hogy minden új rend kialakulásához szükség
van az előző káoszára, de míg ez is csak a szavak szintjén van
értelmezve, addig mindig lefelé görget bennünket a víz. Azt is
említettük már párszor, hogy ami megosztott, illetve valamelyik
oldalon, valami ellen harcol, vagy valamit polarizál, az
mulandóságra és változásra van ítélve. Sokan játszanak
sokféle szerepet, de a szerepeknek mindig minden esetben a halál
vet véget. A lélek fogalma, meg egyre inkább újra és
újra fog értelmeződni egészen addig, míg megtisztul az elme
lineáris tevékenysége által és alól.
-
Szóval mégis jól van ez így. Az ember egocentrikus korszaka is
egyre inkább fénybe kerül és egyre kevésbé lesz letagadható.
Ebben az értelemben vallható a Dimenzióváltás eszmeisége. És
mint már azt egyre többen tudják ez egy belső változásról szól
és az, ami kívül van, az csupán ennek a tükre. – Ha jól
körbenézünk, – jó sok trágyánk van és ettől az egész Föld
képes immár megújulni. Aggódni is csak egyfajta maszturbáció a
fenntartható fejlődés, meg a Föld ökonómiája miatt.
„A
Föld készül ropni táncát, – lerázni az ego igáját”
Ha
csak az egy képpel feljebbi fazonra nézek, be kell vallanom, hogy
egyre inkább jókedvem van.
-
Mindnyájan rettenetesen gazdagok vagyunk lehetőségekben és
lelkileg. Csodálatos a világítás ebben a transzverzális
rezgésektől hemzsegő fizikai valóságban. Az evangéliumok is
örömhírt jelentenek szó szerinti fordításban is. – Bár nem
tűnnek annak sokáig, hiszen csak a szenvedés értelmének
meghaladása után kapnak új tartalmat a pszichikai hullámzásaink.
Ezek meg azt bizonyítják, hogy mennyire döbbenetes a fantáziánk,
mennyire széles perspektívái vannak a biokémiai reakcióinknak.
Nem is csoda, ha ennyire finom csúsztatásokkal próbálják
társítani a mentális dimenzió ideáival például a
reklámiparban, vagy a politikában.
És
itt be is zárul a kör.
Magunk
megyünk elébe a megváltásnak. Mert a ma alkalmazott
marketingstratégiák, ego-játszmák és egyebek megpróbáltak
visszaélni a még emberi aggyal is felfogható ideák szentségével.
Ezek viszont belülről jártak át bennünket, emelték és emelik
észrevétlenül a rezgésünket. És ebben tényleg nem is kell
semmit sem misztifikálni. általános iskolás tananyag; –
közlekedő edények elve. – Hát most mindenki meg fogja enni ezt
a “levest”. Sokkal közelebb van a megváltás, mint ahogy ezt
gondolja a ma embere. És ettől egyre derűsebb a világ. Angyalok
és démonok, mind azt szolgálják, hogy az ember ezt megtalálja.
Talán
ez a cikk is ezért sikeredett ennyire színesre. – Elvégre az új
év, új reményeket ad. S bár nem nevezhető könnyűnek ami
előttünk van, valamikor nagyon meg fog szépülni. De akkor már a
reményre sem lesz szükségünk, mert visszanézve olyan lesz, mint
amikor valaki megpihen a jól végzett munka után. – S a Föld
munkásai ébredeznek.
Mivel
ebben az évben ez az utolsó bejegyzésünk, köszönjük
mindenkinek az eddigi figyelmét és hogy ennyi helyről követitek
blogunkat.
Mindannyiunknak
megértésekben gazdag, tartalmas esztendőt!
Murzsicz
A
Agykutatás és a tudat
Posted
in: 9
Írások.
Tagged: agy, agykutatás, biofizika, bioinformatika, DNS, Heavyside
réteg, hippocampus,tudatkutatás. 1
hozzászólás
Amikor
az agykutatásról beszélünk, akkor részben saját
életfolyamataink bizonyos szintű koordinálásáról, részben
pedig gondolati tevékenységünkről gyűjtünk információkat, nem
a tudatról.
Én azt hiszem, hogy a tudatkutatást máshol kell kezdeni, nem az agynál.
A bioinformatika területén azt látjuk, hogy az egyes sejtek működése önmagában is nagyon komplex; a szövetek, a szervek működésének összehangolása még sokkal bonyolultabb; az egész szervezet anyagcseréjének szinkronizálása pedig hihetetlenül összetett folyamat. Ha összekapcsolnánk valamilyen különleges szoftverrel az összes számítógépet a világon, akkor sem lennénk képesek arra, hogy akár csak egyetlen élő szervezetet irányítsunk vele.
Az agy a hétköznapi szóhasználatban a tudat központjaként kerül említésre. Azonban minden kutatás és mérési eredmény azt bizonyítja, hogy a tudat nem köthető egy adott szervhez.
Én azt hiszem, hogy a tudatkutatást máshol kell kezdeni, nem az agynál.
A bioinformatika területén azt látjuk, hogy az egyes sejtek működése önmagában is nagyon komplex; a szövetek, a szervek működésének összehangolása még sokkal bonyolultabb; az egész szervezet anyagcseréjének szinkronizálása pedig hihetetlenül összetett folyamat. Ha összekapcsolnánk valamilyen különleges szoftverrel az összes számítógépet a világon, akkor sem lennénk képesek arra, hogy akár csak egyetlen élő szervezetet irányítsunk vele.
Az agy a hétköznapi szóhasználatban a tudat központjaként kerül említésre. Azonban minden kutatás és mérési eredmény azt bizonyítja, hogy a tudat nem köthető egy adott szervhez.
Ma
azt mondjuk, hogy minden egyes sejtnek megvan a saját tudata, és én
azt gondolom, hogy az az „információkezelés” ami egy-egy
sejtben végbemegy valóban tudatosnak minősíthető. Mi azzal
foglalkozunk a bioinformatika keretein belül, hogy hogyan képes ezt
a szinte átláthatatlanul sok biokémiai folyamatot akár egy-egy
sejt is önmaga szinkronizálni.(Átlagosan 7000 biokémiai
reakció/sejt/másodperc.) Ekkora összerendezettség
feltételezhetően csak tudatos tevékenység eredménye lehet.
Egyértelmű a tudatosság abban az értelemben, hogy a sejt a
környezetéből őt elérő mindenfajta jelek közül képes
kiszűrni a számára fontosakat, és azokra reagál, azok
függvényében adaptációs lépéseket hajt végre. Tehát nemcsak
a szervezet, hanem maga a sejt is megteszi a saját adaptációs
lépéseit. A jelfeldolgozás folyamán tehát információkat nyer
önmaga számára, de nem feltétlenül reagál rájuk azonnal. Nem
mechanikusan viselkedik, mint egy labda, amelyik odébb száll, vagy
odébb gurul, hogyha belerúgok; másképp, tudatosan viselkedik.
Például adott pillanatban egy hatás éri, és majd később
eldönti, melyik pillanatban reagál rá. Ez a fajta időzített és
szelektív reakció az, amit a tudat kritériumának, vagy a
tudatosság kritériumának lehet nevezni. Tehát ez egy specifikus
(egyéni szabályokon alapuló, ugyanakkor idővel változó
karakterisztikájú) információkezelés, és ilyen alapon azt
mondhatjuk, hogy minden egyes sejt tudatosan működik.
Az
ismert, és általánosan használt kifejezés például, hogy
„kipattan az isteni szikra a fejéből” valójában egyre inkább
tudományosan is igazolhatóvá válik. A földi légkör ugyanis
számunkra egy nagyon izgalmas valami, ami életműködéseink
fenntartásához és ritmizálásához nélkülözhetetlen
elektromágneses jeleket tartalmaz. A földkéreg és az ionoszféra
bizonyos rétegei között, mint egy hangszer dobjában, állandóan
bizonyos vibrációk, jelek képződnek és alkotják életterünket
(természetes vibráció). Ez azt jelenti, hogy „üreges
rezgőtestben” élünk, ahol a szervezetünk számára legfontosabb
elektromágneses jelek egy része a természetes életterünkben,
azaz a bioszférának a földfelszín és az ionoszféra Heavyside
rétege közötti tartományában képződik. („Heavyside réteg”,
az ionoszféra egyik rétege, amit a Heavyside nevű egyesült
államokbeli tudós fedezett fel.). A vibrációk egy részét – a
kozmoszból hozzánk érkező és minket befolyásoló sokféle
hatáson kívül – maga a nap, egy részét bolygónk saját
elektromágneses aktivitása, egy részét pedig specifikus légköri
jelenségek hozzák létre. Ilyen például az egyenlítő mentén
tapasztalható folyamatos villámlás. Tehát villámlás nélkül, –
akármilyen furcsának tűnik, – nem lenne emberi élet a számunkra
megszokott formában. Miért?
A
központi idegrendszerünkben van egy vizicsikóra hasonlító
struktúra, a hippocampus (hippocampus görög szó, vizicsikót
jelent), ami egy különleges antennaként működik. Állandó
összeköttetése van az ionoszféra alapvibrációival. Tehát rajta
keresztül mi, emberek állandó összeköttetésben vagyunk a
légköri jelekkel, valamint egymással, és az összes emlőssel is,
mert az összes emlősnek hasonlóan van hangolva a hippocampus nevű
agyközpontja. Vagyis a villám, a gondolataink, és az érzelmeink a
hippocampusunk segítségével összehangolódnak. Megfigyelések
szerint ez az összehangolódás gátolt azoknál, akik ma vastag
falú vasbetonépületekben laknak, vagy a föld alatt dolgoznak, és
nagyon ritkán jutnak ki természetes környezetbe. Ők hiányában
vannak ezeknek a természetes, szabályozó jeleknek, és ez a hiány
komoly idegrendszeri, később pedig hormonális, és egyéb
funkcionális elhangolódásukhoz vezet. Összegezve tehát, a
bioszférában képződő jelek alapvető szükségleteink közé
tartoznak, normál létünk és biológiai működésünk feltételei.
Amennyiben ez az összefüggés a villám meg „isteni szikra”
között, akkor valóban úgy tűnik, hogy nemcsak a közvetlen
életterünkkel van folyamatosan kapcsolatunk, hanem az egész
naprendszerrel, sőt az egész kozmosszal. Vagyis kapcsolatunk van a
távoli naprendszerekkel, és erről már tudtak az ilyen
különlegesen tömör összefüggéseket megfogalmazó őseink. A
távolból minket folyamatosan elérő jelek, és konstellációk
képesek létrehozni bennünk különböző, az adott
szimmetriaviszonyoknak megfelelő rezonanciát, és ezek a
rezonanciák utána, mint intuíció, gondolattá tudnak formálódni
az agyban.
Tehát
a mostani kutatási eredmények is azt mutatják, és a régi
kultúrák is arról számolnak be, hogy az agy nem a tudatnak,
inkább a gondolatoknak a központja. A gondolatok valószínűleg az
agyban születnek, de azok is inkább csak leképeződnek. Tehát a
tudat egy általánosabb fogalom, a gondolat pedig csak egy kis része
a tudati működésnek. Ez azt is jelenti, hogy, ha valakinek az
agya, mondjuk így, a tudatától „nem veszi el a teret”, akkor a
tudata közvetlenül megnyilvánul. Ha valakinek „túl
kiegyensúlyozottan és túl jól” működik az agya, akkor szinte
biztos, hogy nem lesz semmilyen zseni tulajdonsága, bár nagyon
rendszeres, és rendszerezett lehet. A zseniknél pont az a lényeges,
hogy a központi idegrendszer kis „defektusán” átsüt az
„isteni szikra”, így jobban megnyilvánul a bioszféra aktuális
dinamikája. Tehát pont fordítva van, mint ahogy azt általában
gondoljuk.
A
bölcsesség és a szellemiség a szimmetria helyreállítását,
vagyis a kozmikus renddel való azonosulást jelenti (amikor a tágabb
értelemben vett kozmikus életterünk hosszútávú dinamikai
jellemzői is megnyilvánulnak antennáinkon keresztül), ellentétben
a személyes gondolatok erőltetésével; vagyis az az ember
tekinthető bölcsnek, aki felfedezi saját kozmikus mintáit, átéli
a hasonlóságokat, és tudatosan vállalja kozmikus integrációját.
A
Tudat – ha nem csak a gondolkodással összefüggő tevékenységeket
értjük alatta, írjuk nagy T-vel, – a kapcsolódást jelenti
mindazzal, aminek a része vagyunk. Hiszen azt pontosan tudjuk, hogy
a szervezetünket alkotó atomok az egész kozmosz részei.
Szervezetünk összes reakciója kapcsolódik a körülöttünk lévő
kozmikus változásokhoz. Például jól ismert az immunsejtek
működése és a napfoltkitörések aktivitása közti összefüggés.
Valójában mi itt a környezetünk „reprezentációja” vagyunk,
ahol az egyetlen stabil pontunk a DNS, amelyből az adaptációs
mechanizmusokat állandóan „elővesszük, felidézzük”.
Elvileg
a Tudatunk végtelen, gyakorlatilag pedig a személyes tudatunk egy
folyamatos bővülésen megy keresztül. Sőt, az adottságaink –
mondjuk úgy, hogy – kiegészíthetők, a hátrányaink
„behozhatók”, hiszen a központi idegrendszer, vagy az agy
bármit képes megtanulni. Ez csak rajtunk múlik. Bár ha nem
tartjuk elég érdekesnek, vagy eleve lehetségesnek képességeink
bővítését, akkor képtelenek leszünk arra, hogy agyunk megfelelő
részét fejlesszük. Sőt, ha azt tapasztaljuk hosszú éveken át,
hogy készségeinket inkább érdemes lefaragni, mert az
eredményesebb az adott környezetben, akkor inkább erre mutatunk
hajlandóságot. Egy idő után már személyes tudatunk egyenesen
tagadja, hogy képes lenne bármi másra is, hiszen korábban
annyiszor büntették bizonyos képességeiért. Agyunk tehát jó
tanuló, a korlátozásokat legalább olyan hatékonyan érvényesíti,
mint a bővülést.
Én
azt hiszem, hogy a mai biofizika arra figyelmeztet bennünket,
mennyire keveset ismerünk az emberből, és az ember szelleméből
még sokkal kevesebbet.
Az
utóbbi évtizedekben sokkal inkább a biokémiával foglalkoztunk,
az ipari társadalmakban a szellem egyértelműen háttérbe szorult.
Most, hogy a szervezet belső informatikáját kezdjük megérteni,
látjuk, hogy szellemi potenciálunkat a mostani európai körülmények
között alig-alig használjuk ki. Talán nem is nagyon tudjuk, hogy
mikor vagyunk teremtő módon aktívak.
Még
egyelőre véletlenszerű az is, hogy mikor milyen minőségünket
használjuk; ám ha mindez tudatosodik bennünk, és bölcs
akaratunknak megfelelően élünk, akkor ez a felismerés szinte
elképzelhetetlen új lehetőségeket nyit számunkra.
Lednyiczky
Gábor
Önvalónk, élményeink árnyékában
Az
emlékeink, stresszeink hasonlóképpen lenyomatot képeznek bennünk.
A lelkünkben zajló mozgás kaotikus, ugyanakkor pontosan
meghatározott, kétségtelenül örvényszerű (pl. ösztönmozgások).
A
vertikális és horizontális tengelyen való rugalmas elmozdulás
teszi lehetővé az energiaáramlást az egó, a külvilág és a
belső világunk között. Ez nem más, mint a transzperszonális
kapcsolatunk a rajtunk kívül létező erőterekkel,
energiamezőkkel.
Ilyen
örvénylési jelenséget tapasztalhatunk a homeopátiás és
kineziológiai kezelések során is, ahol az önvaló (belső én,
ős-én vagy Selbst) tengelyén létrejövő sodrás éppen úgy
bevonzza a környezetében lévő ősképeket, régi működési
mintákat, ösztönmechanizmusokat, mint egy szokványos örvény a
vízen úszó tárgyakat.
Például
az aktuális élethelyzetéből most kiutat nem találó egyén
„önrágódása”, álmai, vagy kezelése során, szimbólum
formájában olyan őskép jelentkezik, mely éppen a leghasznosabb
információt közvetíti a megfelelő erő kíséretében. A kapott
kép megrázó, felrázó, rémisztő, vagy felemelő jellege segíti
a feldolgozatlan élménytömeg megfelelő értékelését, a saját
működési mintázat felismerését, aminek következtében túl tud
lépni az addig megoldatlan élethelyzetén. Ezek a kollektív
tudattalanból, egy központi ősképéből származó információk,
melyek mindig is megvoltak, most viszont valamilyen aktuális
élményre rezonálva a megfelelő időben a megfelelő helyre
kerülnek, és ott az eredeti mintázatban elvegyülve a megfelelő
módon megnyilvánulnak.
Vegyük
példának okáért az allergiát.
-
A velük kapcsolatos feldolgozatlan élményeink zavart okoznak a
kommunikációs rendszerünkben. Néhány megfigyelés azokból, amik
az utóbbi évszázadban tudományosan megfogalmazódtak:
• Klemens
von Pirquet közel 100 évvel ezelőtti megfogalmazása még ma is
érvényes: egy előzőleg megszokott – lehet egyébként
ártalmatlan – anyagra először érzékenység (szenzibilizáció)
alakul ki, majd kórosan megváltozik a szervezet reakcióképessége.
• Minden
anyag egyben hullám is, rendelkezik egy csak rá jellemző
„információs kóddal, ”, egy elektromágneses rezgésben
megnyilvánuló spektrummal.
Így van ez az allergiát kiváltó anyagok esetében is.
• Az
egészséges sejtek más frekvenciatartományú rezgésekkel
rendelkeznek, mint a betegek.
• Allergiás
reakciók nem anyagi természetű ingerekre is kiváltódhatnak,
vagyis olyan (elektromágneses) jelekre, melyek az allergén fizikai
információit tartalmazzák (Monroe és Smith, 1980).
• A
fizika egyik törvénye kimondja, hogy amplitúdójától és
frekvenciájától függetlenül minden hullám pontosan nullára
redukálható, vagyis kioltódik, ha pontos szimmetrikusával
találkozik. Ezt hívjuk inverz rezgésnek.
• Peter
Schumacher szerint az allergiaengram, olyan memória-lenyomat, amely
öröklési hajlam alapján elektromágneses bevésődésként jön
létre, a szervezetet ingerlő anyagokkal való ismétlődő
érintkezés esetén.
A
korábbi eredményeken felbuzdulva sok kutató olyan módszer
kidolgozásán fáradozik, amellyel könnyen felderíthetővé és
gyógyíthatóvá válik az allergia.
Dr.
Jane Monroe és Smith például allergiás pácienseket figyeltek
meg, akiknek erős elektromágneses érzékenységük volt.
Mozgásterüket, életüket ez jelentősen korlátozta, például
rendszeresen elájultak nagy feszültségű helyeken, metróban nem
is tudtak közlekedni. Egyesével kellett berendelni a betegeket,
mert egymásból is elképesztő reakciókat (pl. anafilaktikus sokk)
váltottak ki. Volt, akinek a jelenlétében a műszerek leálltak,
másoknál váratlanul elindultak, így egy üres szobába ültették
őket, amibe egyetlen kábelen vezették be a jeleket. Pár éves
kutató munkával sikerült megállapítani, hogy frekvencia,
intenzitás szempontjából az allergiás egyén számára mely
tartomány az, amire intenzíven reagál. Azt is meg tudták
határozni, hogy mely tartomány provokálja, melyik kompenzálja a
tüneteit, és melyik védi (teszi immunissá) a szervezetüket. A
homeopátiás szer potenciálása során is az egyikből el lehet
jutni a másikba. Ha változik az állapot változik a sáv is, és
ezzel együtt a potenciál. Minden információátvitelnél
megfigyelhető, hogy csak bizonyos sávok vannak ránk hatással (pl.
halk vagy hangosabb beszéd, bizonyos tónusok), amelyen kívül nem
tudjuk megfelelően értelmezni az bejövő jeleket. Az aktuális
fizikai állapotnak megfelelő sávot nevezzük biológiai ablaknak
(Adey ablak).
Út
az allergia mentes állapot eléréséhez
Ugyanaz
a jel egy rendszeren belül bizonyos körülmények között teljesen
elenyésző, extrémen kicsi, más körülmények között pedig
meghatározó, vagy elsöprő erejű. (például cunami – az
óceánon egy fodor, a parton 10 – 30 méter magas, mindent elsöprő
vízfal.) A szervezetünkben működő, vagy bekerülő extrém
gyenge jelek “saját” , azaz konform területre érve (sejtek,
szövetek, szervek) a helyi struktúrától függően erősödnek, és
gyengülnek, hisz minden a saját struktúrától válik érintetté,
a legspecifikusabb egyedi szűrőn keresztül történik a
jelmoduláció. Az „örvénnyel” odasodort információ így
mindig a legspecifikusabb helyi sajátosságok szerint kerül
feldolgozásra, az üzenet így mindig pontosan célba ér!
És
mi történik erős behatás esetén?
A
biorezonancia-terápiával (BRT) bármely életkorban és
élethelyzetben – a szövet-specifikus regenerációs lehetőségek
segítése révén – az élettanilag fontos szervek és szövetek
biofizikai és biokémiai irányítása a lehető
legindividuálisabban és a ma ismert legmélyebb oki szinten válik
kezelhetővé. Az Adey-ablakok célzott befolyásolása és
szelektivitásának helyreállítása az anyagcserére nem csak sejt
szinten, hanem szervi és szervrendszeri szinten is nagyon pozitívan
hat. Az endogén BRT egyedi beavatkozást biztosít, a szűrésre
kerülő jeleket a szervezetből nyeri.
Ma
már a szervezet „informatikai rendszerének” BRT-s vizsgálata
lehetőséget ad a méreganyagok gyors és konkrét tesztelésére is
(nehézfém-terheltség), fájdalommentesen felderíthetők a
szervezetet terhelő kórokozók, megállapítható a fennálló
vitamin-, ásványi anyag-, és nyomelem hiány, a specifikus
szövetek és funkciók terheltsége, valamint lelki problémáink.
Minden
adaptáció, a gyógyulás minden fázisa energiát igényel. Energia
hiányában, nem érdemes a specifikus kezelést elindítani, mert a
kapott információkat képtelen hasznosítani.
Elmondhatjuk
tehát, hogy több lehetőségünk van, mint gondolnánk, csak ehhez
komolyan kell venni a gondolatainkat is, mert mint azt a keleti
bölcsesség is mondja: holnap azzá válunk, amit ma gondolunk. A
pusztán testi szintű tisztítás ezért csak rövidtávon jelent
segítséget. Negatív emócióink és gondolataink erős mérgek,
így egészségünk szempontjából létkérdés, hogy sikerül-e
elengednünk őket.
A
természetes gyógymódok közül tehát az allergia gyógyításának
legsikeresebb módszere a biorezonancia-terápia. Alapja a már
említett inverz rezgés, amelynek segítségével az allergiát
okozó allergén anyag rezgésinformációja, az allergiaengram
kioltható.
A
kezelésekkel elérhetjük, hogy még a legmakacsabb allergiával
küszködő beteg is tünetmentessé váljék. A terápia után többé
már nem szükséges teljes mértékben megtartóztatnia magát az
allergiát kiváltó anyagoktól. Ezzel a terápiával lehetővé
válik, hogy az allergiát ne csak kezeljük, hanem a kiváltó
mechanizmusokat egyszer s mindenkorra megszüntessük.
Németh
Hermina
Dr.
Pfeifenróth Anna
Inogni látszik az elektromágnesesség eddigi elmélete
Posted
in: 1
Charon Intézet.
Tagged: Egyesült
Államok Nemzeti Szabványügyi és Technológiai
Intézete,elektromágnesesség, elektron, kvantum-elektrodinamika, mágneses
mező, NIST, proton, QED, rádióhullám,tömegvonzás, világegyetem. Hozzászólás
Átértékelésre
szorulhat a fizika egyik alappillére, amennyiben igazolást nyernek
az Egyesült Államok Nemzeti Szabványügyi és Technológiai
Intézete (NIST) új ion-csapdájával végzett kísérleteinek
eredményei.
A
Physical Review Letters-ben közzétett eredmények szerint az
elektromágnesességen alapuló jóslatok nem teljesen fedik le az
atomok egzotikus állapotokban tanúsított viselkedését. A
kérdéses elmélet az úgynevezett kvantum-elektrodinamika (QED),
ami a modern fizika egyik fő támasza az anyagra gyakorolt
elektromágneses hatások pontos leírásának köszönhetően,
különös tekintettel az elektronok viselkedésével kapcsolatos
magyarázatára. Az elmélettel kapcsolatos kiváló tapasztalatok
ellenére a fizikusok jó ideje gyanítják, hogy a QED nem ad teljes
képet a valóságról. Az NIST legfrissebb eredményei igazolni
látszanak ezeket a feltevéseket, amik a fizika más területeire is
kihathatnak.
Az
NIST ion-csapdája A QED tesztelésének egyik módja, hogy veszünk
egy viszonylag nehéz atomot – például titánt, vagy vasat – és
megfosztjuk a mag körüli elektronjainak többségétől. “Ha a
titán huszonkét elektronjából húszat eltávolítunk, egy magasan
töltött iont kapunk, ami sok tekintetben hasonlít egy, az eredeti
méretének tizedére összezsugorított hélium atomra” –
magyarázta John Gillaspy, a NIST fizikusa. “Ironikus, de ebben a
szokatlan állapotban a QED hatásai felerősödnek, így
részletesebben vizsgálhatjuk azokat”
A
kvantum-elektrodinamikának számos alkalmazása van, például
megjósolható vele, mi történik, ha egy atommag körül keringő
elektron összeütközik egy elhaladó részecskével. A gerjesztett
elektron egy pillanatra egy magasabb energiaállapotba ugrik, azonban
gyorsan vissza is tér eredeti pályájához. A folyamat
fénykibocsátást eredményez, egy foton szabadul fel, a QED pedig
képes megjósolni ennek a fotonnak a színét, vagyis előrejelezhető
a hullámhossza. Az NIST csapata azt vette észre, hogy az erős
pozitív töltésű ionokban a fennmaradó elektronok észlelhetően
más színű fotonokat generálnak, mint amit a QED megjósol. Ez
megingatja az elektromágnesesség, a világegyetem négy alapvető
erői egyikének elméletét.
Gillaspy
reméli, hogy eredményeik a kísérlet megismétlésére sarkallják
majd tudóstársait, melyekből még pontosabb mérések születnek.
Az NIST csapat jelenleg egzotikus atomok által kibocsátott fény
mérésén dolgozik, ami Gillaspy szerint meg fogja erősíteni a
jelenlegi eredményeiket.
Az
elektromágnesesség
Az
elektromágneses kölcsönhatás, vagy elektromágnesesség az
elektromágneses mező fizikája. Az elektromágneses mező az
elektromos és mágneses mezők által létrehozott, a tér
teljességét betöltő hatásmező. Míg az elektromos mező a
statikus elektromosságot előidéző töltés eredménye (amely
elektromos vezetőben elektromos áramot hoz létre), addig a
mágneses mező az elektromos töltés mozgásából származik (mint
egy elektromos vezetőben folyó áram) és az állandó mágnesekhez
hasonló mágneses erőben nyilvánul meg.
Az
“elektromágnesesség” kifejezés az elektromosság és
mágnesesség közeli kapcsolatára utal. Például a mágneses mező
változása elektromágneses indukciónak nevezett elektromos mezőt
hoz létre, amely lehetővé teszi olyan hétköznapi eszközök
létezését, mint az áramfejlesztő generátorok (és dinamók),
villanymotorok és transzformátorok. Az elektrodinamika az
elektromágnesesség és a mechanika közös területe, amely az
elektromágneses mezőnek az elektromos töltésű részecskékre
gyakorolt mechanikai hatásait tanulmányozza.
Elektromágneses
erőnek nevezik az elektromágneses mezőnek az elektromos töltésű
részecskékre gyakorolt hatását. Ez a fajta erő a természet négy
alap-erőinek egyike. A másik három 1) az atommagot összetartó
erős nukleáris erő, 2) a radioaktív bomlás bizonyos fajtáiért
(Béta-bomlás) felelős gyenge nukleáris erő 3) a tömegvonzási
(gravitációs) erő. A fizikai testek közötti minden kölcsönhatás
(erő) végső soron e négy alapvető erők következménye, mégis
a hétköznapi életünkben a gravitációtól eltekintve,
gyakorlatilag minden jelenségért az elektromágneses erő felelős.
Durva
megközelítésben, az atomok közötti kölcsönhatásokban, minden
erő az atom belsejében lévő elektromos töltésű protonokra és
elektronokra ható elektromágneses erőre vezethető vissza.
Például, mikor húzunk, vagy nyomunk valami tárgyat, az általunk
kifejtett erő a testünk és a tárgy egyes molekulái közötti
kölcsönhatás eredménye, sőt, az elektronok keringéséből adódó
kölcsönhatásokon keresztül minden kémiai folyamat is ez erőkön
keresztül zajlik le.
Mindezeken
felül, a fény- és rádióhullámok nem mások, mint az
elektromágneses mező megháborításának mozgása, amit
elektromágneses hullámoknak hívunk. Tehát minden optikai, vagy
rádió-frekvenciás jelenség ténylegesen elektromágneses
természetű. Elektromágneses erőnek nevezik az
elektromágneses mezőnek az elektromos töltésű részecskékre
gyakorolt hatását. Ez a fajta erő a természet négy alap-erőinek
egyike. A másik három 1) az atommagot összetartó erős nukleáris
erő, 2) a radioaktív bomlás bizonyos fajtáiért (Béta-bomlás)
felelős gyenge nukleáris erő 3) a tömegvonzási (gravitációs)
erő. A fizikai testek közötti minden kölcsönhatás (erő) végső
soron e négy alapvető erők következménye, mégis a hétköznapi
életünkben a gravitációtól eltekintve, gyakorlatilag minden
jelenségért az elektromágneses erő felelős. Durva
megközelítésben, az atomok közötti kölcsönhatásokban, minden
erő az atom belsejében lévő elektromos töltésű protonokra és
elektronokra ható elektromágneses erőre vezethető vissza.Például,
mikor húzunk, vagy nyomunk valami tárgyat, az általunk kifejtett
erő a testünk és a tárgy egyes molekulái közötti kölcsönhatás
eredménye, sőt, az elektronok keringéséből adódó
kölcsönhatásokon keresztül minden kémiai folyamat is ez erőkön
keresztül zajlik le.
Mindezeken felül, a fény- és rádióhullámok nem mások, mint az elektromágneses mező megháborításának mozgása, amit elektromágneses hullámoknak hívunk. Tehát minden optikai, vagy rádió-frekvenciás jelenség ténylegesen elektromágneses természetű.
Mindezeken felül, a fény- és rádióhullámok nem mások, mint az elektromágneses mező megháborításának mozgása, amit elektromágneses hullámoknak hívunk. Tehát minden optikai, vagy rádió-frekvenciás jelenség ténylegesen elektromágneses természetű.
sg.hu/richpoi.com
Együtt-érzés
Posted
in: 9
Írások.
Tagged: éberség, együttérzés, elkülönült
személyiség, félelem, harmonikus
állapot,tudatosság, vágyak. 2
hozzászólás
A
valódi együttérzés megtapasztalása az egyik legnagyobb élmény,
ami egy emberrel megtörténhet. Miért? Mert annak átélésével az
egyén képes lehet túllépni a korlátozott, elkülönült
személyiség keretein: a vágyakon és a félelmeken.
Természetesen nagyon sokféle formában és körülmények között
jöhet létre az együttérzésnek nevezett energiaminőség átélése.
Ennek az írásnak nem a formai megnyilvánulás leírása a célja,
hanem a következő kérdések vizsgálata (az olvasóval közösen):
Miért van szüksége az egyénnek és a világnak erre az energiára?
Miért is érdemes az együttérzésnek teret adni szívünkben,
lelkünkben, tudatunkban? Mi lehet a megtapasztalás következménye
egyéni és közösségi szempontból? S ami a legfontosabb: Hogyan
lehet ezt megvalósítani?
Az
első két kérdésre a legegyszerűbb a válasz. Az együttérzés
átélése egyenlő annak a dimenziónak a megtapasztalásával,
amelyről a legtöbb bölcs, misztikus és próféta beszélt, mint
az emberi létezés természetes és harmonikus állapotáról. Ennek
a jellemzője, hogy az egyéni elkülönülés okozta félelem,
hiány, elégedetlenség elhalványul, vagy akár teljesen eltűnik,
hiszen azok az elmének (a formák világa) a sajátosságai. A
valódi Együttérzés viszont már túlmutat az elme keretein,
vagyis a forma nélküli tudatosság jellemző minősége. A testi, a
gondolati, sőt az érzelmi szinten létezik elkülönülés – ez
nem vitatható, ez tapasztalat. Aki azonban csak ezekre a
valóságtartományokra korlátozza a saját létezését, nagyon
leszűkíti lényének megnyilvánulási lehetőségeit.
Évezredek óta a legtöbb szellemi, spirituális tanítás azt hangsúlyozta, hogy létezik valami sokkal hatalmasabb dimenziója a Valóságnak, mint amit az elme képes felfogni. Ott már nem létezik elkülönülés, hanem Egység van. S ennek átélésére minden embernek még életében lehetősége van, s nem kell a fizikai test feloldódásáig várni, mint azt egyes vallások hirdetik. Természetesen ebben a kérdésben is mindenkinek megadatott a szabad akarat és választás lehetősége: elhiszed –e másoknak, vagy kipróbálod saját magad. Az együttérzés egy csöppnyi ízelítő a fent említett, forma nélküli tudatosság világából. S ennek az élménynek a hatására lehet képes az ember gyökeresen átalakítani elképzeléseit önmagáról, a világról és azok kapcsolatáról. Az átéléssel együtt mindig megjelenik a Szeretet, hiszen az nem választható szét az Együttérzéstől, hiszen ugyanarról az energia frekvenciáról beszélünk, mindössze az elme az értelmezés érdekében külön szavakat kreált ugyanarra a jelenségre. Sőt, ha azt a szót használjuk, hogy Béke, akkor hellyel-közzel ismét ugyanoda jutunk. S valljuk be őszintén, kimondva vagy kimondatlanul, de minden ember végső célja ennek a létezési minőségnek az átélése, annak ellenére, hogy lelki érettségének megfelelően más és más utakat keres a megvalósításra.
Évezredek óta a legtöbb szellemi, spirituális tanítás azt hangsúlyozta, hogy létezik valami sokkal hatalmasabb dimenziója a Valóságnak, mint amit az elme képes felfogni. Ott már nem létezik elkülönülés, hanem Egység van. S ennek átélésére minden embernek még életében lehetősége van, s nem kell a fizikai test feloldódásáig várni, mint azt egyes vallások hirdetik. Természetesen ebben a kérdésben is mindenkinek megadatott a szabad akarat és választás lehetősége: elhiszed –e másoknak, vagy kipróbálod saját magad. Az együttérzés egy csöppnyi ízelítő a fent említett, forma nélküli tudatosság világából. S ennek az élménynek a hatására lehet képes az ember gyökeresen átalakítani elképzeléseit önmagáról, a világról és azok kapcsolatáról. Az átéléssel együtt mindig megjelenik a Szeretet, hiszen az nem választható szét az Együttérzéstől, hiszen ugyanarról az energia frekvenciáról beszélünk, mindössze az elme az értelmezés érdekében külön szavakat kreált ugyanarra a jelenségre. Sőt, ha azt a szót használjuk, hogy Béke, akkor hellyel-közzel ismét ugyanoda jutunk. S valljuk be őszintén, kimondva vagy kimondatlanul, de minden ember végső célja ennek a létezési minőségnek az átélése, annak ellenére, hogy lelki érettségének megfelelően más és más utakat keres a megvalósításra.
S ha az eddig leírtak nem váltottak ki nagy ellenállást benned, s felébredt a szívedben a kíváncsiság, akkor rátérhetünk a következő kérdéseke: Én, mint egyén, miként valósíthatom meg az együttérzés megjelenését és fennmaradását az életemben? Mit tehetek, hogy ne csak olvasgassak erről a csodáról, hanem a mindennapjaim része legyen? A válasz nagyon egyszerű, mégis nagyon összetett, mint minden olyan kérdés, ami túlmutat az elme dimenzióján. A legfontosabb, hogy megértsd azt, hogy a társadalom által annyira tisztelt akarat és erőfeszítés itt nem segít, sőt a legfőbb akadályozó tényező lehet. Hiszen ha valaki pusztán az agy, az intellektus segítségével változtat a cselekedetein, az alapvető kiinduló energia ugyanaz marad: ez pedig a többre való igény. Az így megváltozott viselkedésforma és cselekedet talán együttérzést sugallhat, s ily módon akár mások tiszteletét is el lehet nyerni, azonban a valódi tapasztalat elmarad. Pedig az a cél és nem a társadalmi elismerés kivívása.
A valódi együttérzés a tudatosság és az éberség következménye, hozzátartozik és mégis más. Mit is jelent ez? Gondolj egy virágra és az illatára. Összetartoznak vagy sem? Nehéz eldönteni… Hasonló a helyzet a tudatossággal és együttérzéssel is. Ha tudatossá és éberré válsz a testi, a mentális, az érzelmi szokásaidra, rá fogsz döbbenni arra, hogy Te azokon túl létezel. Felfedezed a tudatosságnak azt a dimenzióját, melynek a legjellemzőbb minősége az együttérzés. Miért is kell ehhez megfigyelni a belső szokásrendszeredet? Mert öntudatlanul az azokkal való azonosulás hozza létre a személyiséged, mely az elkülönülés gyökere (vagy éppen eredménye, hiszen az ok-okozat viszony itt már nem működik). Amíg az elkülönült éneddel azonosítod magad, hogyan érezhetnél együttérzést bármivel kapcsolatban? Sajnálatot, szánakozást talán igen, de ne keverd azt össze az együttérzéssel. Amikor először megtapasztalod, hogy Te a megfigyelő, és a megfigyelt jelenség a valóság egy szintjén nem vagytok különbözőek, és elválaszthatatlanul összekapcsolódtok, akkor éled át az Együttérzést vagy inkább az Egyben Létezést.
S itt eljutottunk ahhoz a kérdéshez miért is van sokkal nagyobb szüksége a világnak az Együttérzésre, mint még több információra, tudásra vagy fejlettebb technológiára. Egyszerűen azért, mert a Tudat fejlődése egy olyan evolúciós szakaszba lépett, amikor ez a minőség a változás egyik fő katalizátora. Ez a frekvencia vagy rezgés lehet az a tényező a világban, amely elősegíti az egyének és emberi közösségek békés, harmonikus együttélését. Nézz körül a világban: a legnagyobb gond nem az elkülönülés? S nem annak következményei – a félelem, a hiány – okoznak minden szenvedést mind az egyéni és mind a közösségi szinten?
Ha azonban valaki a saját tapasztalatának hatására felismeri – s nem csak elhiszi valamilyen vallásnak, tanításnak vagy gurunak -, hogy a lényének egy része, mégpedig a legjelentősebb része, nemcsak összeköttetésben van másokkal, hanem egy és ugyanaz, akkor ez hatalmas változást fog eredményezni egyénileg és globálisan egyaránt. Képzeljük el azt a kommunikációt az emberek között, melyben természetes annak tudata, hogy a valóság egy szintjén nem vagyunk elválasztva. Gondoljunk bele, milyen hatással lenne a társadalmi életre, és az emberek egymás közötti viszonyaira, ha az együttérzés minél több emberben megjelenne és természetessé válna. Lehetne-e a folytatni a kicsinyes párkapcsolati, munkahelyi, politikai, gazdasági vitákat, konfliktusokat? Egymás ellen lehetne-e fordítani különböző politikai vagy vallási jelszavakkal az embereket? Sokkal nehezebben vagy egyáltalán nem lehetne a hatalom birtokosainak manipulálni az embereket, hiszen az Együttérzés tapasztalata felülírja a jól hangzó, de semmit sem jelentő politikai, vallási szlogeneket, jelszavakat.
Természetesen nem az a lényeg és cél, hogy az együttérzés jelensége köré valamilyen intellektuális megértés, elképzelés vagy koncepció formálódjon. Ez az írás inkább arra biztat mindenkit, hogy megtapasztalja ezt a létezési minőséget, ne csak pusztán gondolkozzon rajta vagy olvasson róla. S el kell ismerni, ez nem mindig könnyű, hiszen ehhez éberré és tudatossá kell válni az egyéni elkülönülés okozta félelemre, hiányra és bizonytalanságra. Ezt pedig az elme inkább elkerülni, mint felismerni szeretné. S megvannak a jól bejáratott menekülési útvonalai gondolati és érzelmi szinten egyaránt.
Szerencsére napjainkban egyre több szellemi irányzat és spirituális iskola próbálja hozzásegíteni az egyént a tudatosabb létezéshez. Arra azonban érdemes figyelni a szellemi út kiválasztásánál, hogy mennyire gyakorlatias és nyitott egy „iskola”. A jel a gyakorlatiasságra, hogy ott van-e az egyik leghatékonyabb módszer a „tananyagban”, melyet már évezredek óta használnak a tudatosság mélyítésére. Ez pedig az éberség elsajátítása, amit persze sokféle néven is lehet nevezni: önmegfigyelés, tudatos figyelem, vipaszana, szemtanúság, önkutatás, stb. A nyitottságra a jel, hogy nem jelenti ki magáról a szellemi iskola, hogy az igazság vagy tudás egyedüli letéteményese, hanem képes elfogadni, sőt integrálni más módszereket, elveket és megközelítéseket.Ez a két jel, és a Te nyitott hozzáállásod a biztosítéka, hogy a gyakorlásod eredményeképpen megtapasztalod és ráébredsz: a Valóság egy szintjének átélésénél már nincs elkülönülés, csak Együtt-Érzés.
Szatmári
L. Miklós
Kvantumszemlélet és a Tudás
Képzelj
el egy embert, aki egy teljesen sötét és bútorokkal telezsúfolt
szobába van bezárva és ki kell onnan jutnia. Paradox módon
azonban a villanykapcsoló a szobán kívül van, tehát csak akkor
fog látni, ha kijutott. A sötétségtől való félelme hajtja
előre, hogy megtalálja a kijáratot. Mivel vakon rohan előre,
mindenbe belekapaszkodik és minden egyes lépéssel összetör
valamit a szobában, amivel teljesen tönkreteszi önmagát és a
környezetét is. Az egyre nagyobb rendetlenség következtében
keletkező akadályok meggátolják a kijutást, vagyis a fény
megjelenését. Ez a kis analógia szimbolizálja az emberiség
eddigi, illetve jelenlegi próbálkozásait önmaga és környezete
megértésére.
Talán
a 2012-es évvel eljött annak az ideje, hogy megnézzünk egy új
lehetőséget: először kapcsoljuk fel a villanyt (egy új
szemléletmód és tudatállapot megvalósítását), és csak azután
próbáljunk kijutni a szobából (megoldani a problémákat,
megérteni bizonyos kérdéseket).
Hasonló
a helyzet a 2012-vel kapcsolatos „próféciák” esetében is. A
legtöbb elmélet és koncepció egy kapaszkodó, amivel a jövő
bizonytalanságának „sötétsége” elől szeretne az elme
menekülni. Az egyre gyarapodó magyarázatok viszont csak fokozzák
a zavarodottságot. Végül az elme kiválaszt egyet és meggyőzi
magát annak igazáról. Ha őszinte vagy önmagadhoz, beismerheted,
hogy csak rajtad múlik, mennyire hiszel egy adott teóriának.
Minden jövendölés azáltal válik valódivá, hogy azzá teszed.
Hiszen mivel tudná bárki is bebizonyítani, mit akart üzenni a
maja naptár? Vagy éppen mit nem? S hogyan is kellene értelmezni
azt? S lesz-e dimenzióváltás vagy tudatváltás?
Az
tény, hogy napjainkban mind több ember ismeri fel, hogy a jelenlegi
civilizációnk fejlődési iránya hosszú távon egyre nehezebben
járható. Ez nem szorul különösebb magyarázatra, elég, ha
megnézed az esti hazai és nemzetközi híreket. A
fenntartható fejlődés teóriája már csak egy mítosz, amivel a
jelenlegi vezető rétegek ámítják önmagukat és a tömegeket. A
történelem már sokszor bizonyította, hogy a túl gyors változás
és a túl sok új információ nehezen befogadható az elme számára,
ami hatalmas bizonytalanságot hoz létre az egyéni és a kollektív
emberi pszichében egyaránt, és aminek elkerülhetetlen
mellékterméke a nyugtalanság és a feszültség.
Az
elmúlt évtizedekben olyan információs robbanásnak voltunk tanúi,
amire még nem volt példa az ismert történelemben. A
megkönnyebbülés lehetőségét és a felgyülemlett energiák
levezetésére a megoldást az elméleti koncepciók, teóriák
kínálják, melyek a megértés illúzióját adják, az „én már
tudom” biztonságos érzését.
Azt
a jelenséget vizsgáljuk meg, hogy miért tapasztalják azt nagyon
sokan, hogy a spirituális tudás, az önismeret ösvényén a
rengeteg könyv elolvasása, tanfolyam elvégzése, technika, módszer
elsajátítása után mégis ott van egy halvány kis érzés: valami
még hiányzik, s nem is olyan könnyű alkalmazni a megszerzett
ismereteket.
A
kvantumszemlélet gyökeresen új tudományos szemszögből vizsgálja
meg az Ember és az Univerzum kapcsolatát, s általában az élet
jelenségeit, sajátosságait. Így a megismerés, az értelmezés és
a tudás kérdését is. Érdemes
megkülönböztetni az időben összegyűjtött információkat, és
azok értelmezését (tudás), valamint a tudatosság növekedésével
megjelenő intuitív bölcsességet (Tudás). Az
előbbi az elme racionális, logikus, lineáris értelmezésének
eredménye, az utóbbi a Tudat egységes megértésének
felvillanása. S míg az önismeret vonatkozásában a Tudás a
szabadsághoz, szeretethez és együttérzéshez vezet, a tudás
ragaszkodáshoz, félelemhez és elkülönüléshez.
Természetesen a tudás nélkülözhetetlen az életben. A tudás az információk megismerését, összegyűjtését, rendezését, és azokból való következtetések levonását jelenti a racionalitás és a logika segítségével. Ezeknek megvan a maguk haszna a technikai oldalról. Egy nyelv megtanulása, egy új készség elsajátítása, egy képesség fejlesztése nem nélkülözheti ezt a folyamatot. Azonban van-e, lehet-e jelentősége a valódi önismeret megjelenésében? Önmagad megismerése szempontjából nem kell-e valami más utat választanod? Hiszen az a tudás, amit összegyűjtesz önmagadról, az látszólag hasznos, azonban valójában megakadályozza a valódi önismeretet, ami önmagad időn túli részét jelenti. Vajon meg lehet-e ismerni az időben létrejött tapasztalatok és időbe ágyazott emlékek, információk elemzésével azt, ami az időn túl létezik? Ráadásul az élet változásában egy ponton az elme telítődik az információkkal, és azokat elkezdi sablonszerűen használni. Ennek eredményeképpen elveszti a frissességét, a spontaneitást és a kreativitás lehetőségét. Létrehoz egy szűrőt, amin keresztül megszűri a világ eseményeit, jelenségeit s így lecsökken a valódi élmények és örömök átélése. Ami új megjelenik az életben, azt legtöbbször a már ismert és elfogadott koncepciók alapján rendezi, ezáltal elkezd egy viszonyt, egy koncepciót kialakítani az élet eseményeivel kapcsolatban. Ezt nevezzük hiedelemnek, aminek az a legnagyobb csapdája, hogy meghatározza, determinálja a tapasztalatok, a kapcsolatok kimenetelét. A tapasztalatok pedig megerősítik a hiedelmet, s a kör bezárul. Így egy igazságnak elfogadott hiedelem évekre, évtizedekre vagy akár életekre (ha valaki hisz ebben) determinálhatja az egyén tapasztalatait.
Természetesen a tudás nélkülözhetetlen az életben. A tudás az információk megismerését, összegyűjtését, rendezését, és azokból való következtetések levonását jelenti a racionalitás és a logika segítségével. Ezeknek megvan a maguk haszna a technikai oldalról. Egy nyelv megtanulása, egy új készség elsajátítása, egy képesség fejlesztése nem nélkülözheti ezt a folyamatot. Azonban van-e, lehet-e jelentősége a valódi önismeret megjelenésében? Önmagad megismerése szempontjából nem kell-e valami más utat választanod? Hiszen az a tudás, amit összegyűjtesz önmagadról, az látszólag hasznos, azonban valójában megakadályozza a valódi önismeretet, ami önmagad időn túli részét jelenti. Vajon meg lehet-e ismerni az időben létrejött tapasztalatok és időbe ágyazott emlékek, információk elemzésével azt, ami az időn túl létezik? Ráadásul az élet változásában egy ponton az elme telítődik az információkkal, és azokat elkezdi sablonszerűen használni. Ennek eredményeképpen elveszti a frissességét, a spontaneitást és a kreativitás lehetőségét. Létrehoz egy szűrőt, amin keresztül megszűri a világ eseményeit, jelenségeit s így lecsökken a valódi élmények és örömök átélése. Ami új megjelenik az életben, azt legtöbbször a már ismert és elfogadott koncepciók alapján rendezi, ezáltal elkezd egy viszonyt, egy koncepciót kialakítani az élet eseményeivel kapcsolatban. Ezt nevezzük hiedelemnek, aminek az a legnagyobb csapdája, hogy meghatározza, determinálja a tapasztalatok, a kapcsolatok kimenetelét. A tapasztalatok pedig megerősítik a hiedelmet, s a kör bezárul. Így egy igazságnak elfogadott hiedelem évekre, évtizedekre vagy akár életekre (ha valaki hisz ebben) determinálhatja az egyén tapasztalatait.
Van
még egy érdekes kérdése a tudásnak, ha önmagadra vonatkoztatod.
Érdemes megvizsgálni, hogy ha Te ismered önmagad, akkor a
megismerő és a megismert elkülönült egymástól, ami a benned
lévő Egység megszűnését jelenti, ami pedig minden konfliktus,
félelem és szenvedés alapját jelenti.
A
valódi Tudás önmagad megismerésében nem gondolatok és
információk útján való ismeretet jelent, hanem egy intenzív
Jelenlét megélését, amiben a gondolatokon és szavakon túl érted
meg önmagad és a világ jelenségeinek összefüggéseit. Nem
véletlenül helyez sok szellemi iskola és tanító nagy hangsúlyt
az intuíció fejlesztésére. Az intuíció alatt nem valami
homályos megérzést kell érteni, amikor megsejted, hogy ki hívott
telefonon, vagy ráérzel, milyen idő lesz holnap. Az hasznos és
tökéletes első lépésnek, azonban még mindig mindössze
felszínes megjelenése a mindenkiben ott élő mélyebb
érzékelésnek. Az intuíció ugyanis a kvantumszemlélet tükrében
azt a képességet jelenti, amikor képes vagy érzékelni az Egység
folyamatos változását, ami különböző finomságú s felismered:
bármilyen kiragadott rész értelmezése csak részleges megértéshez
vezethet. A racionalitás, a gondolatok által keletkezett fogalmi
világ kereteinek meghaladását jelenti, amikor nem részeket,
struktúrákat, hanem egymást építő és egymásba olvadó
folyamatokat érzékelsz a tudatosság terében. Természetesen ezt
át lehet élni, azonban verbálisan – vagy írásban –
visszaadni már nem igazán könnyű feladat.
A
valódi bölcsesség a felismerés: „Amiről
azt hiszem, hogy tudom, nem biztos, hogy Tudom. Mindössze egy
nézőpontja, értelmezése a végtelen változásnak. Nem több, de
nem is kevesebb.” Aki
ezt megérti, abban jelentősen csökken a ragaszkodás az elméleti
ismeretek „igazsága” iránt, és megszületik benne a nyugalom
és a nyitottság, a befogadás az új eszmék, nézőpontok és
lehetőségek iránt. Az önismeretben pedig az lesz ennek a
következménye, hogy ráébredsz: semmilyen verbális vagy gondolati
konstrukció nem képes leírni lényed valódi mélységeit. Azt
csak a tudatosságod fejlődése, a belső Csend megjelenése
hozhatja el. Ez óriási szabadságot ad, hiszen már nem akarod
megtalálni önmagad, semmilyen ezoterikus, vallási vagy tudományos
elképzelés segítségével, mivel rájössz, azok mindössze
jelzéseket adhatnak, de nem foglalhatják magukban a valóságot.
Mindegyik helyes és mindegyik téves egyszerre. Hiszen csak
elképzelések, leírások és útmutatások a Valóságról. Egy
modell, legyen az verbális vagy matematikai, írásos vagy képi
ábrázolás, vallásos vagy tudományos magyarázat, soha nem magát
a Valóságot jelenti, mindössze annak ábrázolását. A legtöbb,
amit tehet, hogy saját felfedezésre inspirál.
Az
intuitív bölcsesség (Tudás) segítségével játékosság
költözik az életedbe, s az eddig esetleg súlyosnak, fontosnak
ítélt dolgok, események a nekik megfelelő helyre kerülnek.
Foglalkozol velük, megteszed, amit tehetsz, és továbbra is
részt veszel az Élet áramlásában, azonban az eddig ismert
stressz és feszültség nélkül, hiszen az feloldódik a
tudatosságod egyesítő terében.
A
kvantumszemlélet erre a kérdésre vonatkozóan is sajátos
válaszhoz segíthet hozzá. Arra biztat, hogy ne a „tuti”
választ keresd, hanem használd fel a 2012-es jóslatok jelenségét
önismereted mélyítésére. Vizsgáld meg önmagad. Milyen mentális
és érzelmi energiák sarkallnak a „2012” kérdéssel
kapcsolatos koncepciók megismerésére? A kíváncsiság, a
felfedezés öröme, vagy a bizonytalanságtól való félelem? Miért
hiszed egyik, vagy másik magyarázatot valóságosabbnak? Milyen a
mindennapjaid lelki minősége?
Ha
ezáltal az önvizsgálattal saját felismeréseket szerzel az elméd
működéséről, akkor felfoghatod a látható Valóság mögötti
összefüggéseket. S ezzel fejlődhet intuíciód, ami lehetővé
teszi, hogy egységben lásd a világ változásait. Ehhez nem kell
semmilyen különleges képesség, csak egy nyitott, befogadó
tudatállapot, melyben az Elme és a Tudat egyensúlya kialakul, és
amelyben képes vagy egységben szemlélni a legösszetettebb
folyamatokat is.
Az
alapelved ez legyen: „Nem hiszek el semmit, de nem is utasítok el
semmit.” Meglátod, amikor először kipróbálod ezt a
hozzáállást, kicsit furcsa lesz, de ennek hatására kialakulhat
benned a Megértés. Így nem pusztán magadévá teszel egy újabb
teóriát, amely egy ideig ott lesz az emlékeidben – majd egy
másik információ kiszorítja onnan -, hanem saját felismeréshez
jutsz. Tudatosabbá válsz.
Tehát
először egy teljesen új tudatosságot, egyensúlyt, és abból
származó érzékelést, értékrendszert és hozzáállást érdemes
létrehozni önmagadban, és aztán abban cselekedni. Hiszen az a
tudatszint és az ahhoz kapcsolódó gondolkozásmód, mely az adott
problémát létrehozta, nem fogja megtalálni a megoldást, ezt
könnyű belátni. Tehát valódi változásra van szükség és
ezzel próbálkozik jelenleg az emberiség. Te is. Ezt nevezhetjük a
„tudat forradalmának”, amely azonban csak egyéni lehet.
Semmiféle
elméleti koncepció, vallási, ideológiai vagy politikai mozgalom
nem oldhatja meg a jelenlegi kihívásokat, legyen az pénzügyi,
társadalmi, környezeti vagy éppen spirituális. Csak a Te
(“öntudatodra”) ébredésed. Ezzel teheted a legtöbbet,
önmagadért, szeretteidért, szűkebb és tágabb környezetedért.
S ha ezt megteszed, akkor már nem lesz szükséged koncepciókra,
„próféciákra” és nem igazán lesz fontos számodra, hogy mit
jósoltak a maják 2012-re, vagy éppen hogyan értelmezik ezt a
„szakértők”.
Az
öntudatlan félelem „sötétsége” eltűnik, mivel felkapcsoltad
tudatosságod „lámpását”. Csak a kíváncsiság marad és a
felfedezés öröme, s bármi történjen is ebben az évben: 2012
igazi nyertese Te leszel!
Szatmári
L. Miklós
Milyen
sorsforduló előtt áll az emberiség?
Posted
in: 9
Írások.
Tagged: átalakulás, ínség, bőség, emberi
fejlődés, expanzió, kettősség, kognitív
tudomány,túlélés, változás. Hozzászólás
Minden
változik. A tudomány immár jeles képviselői a “kettősségből”
levezetve is világosan jelzik, hogy a változások nem fordíthatóak
vissza. Vajon miért nem történik mégsem érdemi változás? Talán
mert keresztül kell mennünk azon a vajúdáson, hogy a ma uralkodó,
kezdetleges gondolkodás skizofréniája egy új embert szüljön? Az
alábbi írásban a szerző, a kognitív tudomány módszereivel
közelíti meg ezt a kérdést.
Avagy:
Hosszú távú gondolatok évváltás idején
/részletek/
…A
tét azonban még ennél is sokkalta nagyobb. A tét a modernkori
emberi fejlődés eddigi formájának a vége.
A
Föld hamarosan bekövetkező átalakulásának a vízióját az
élővilág viselkedésének a túlélésre és az expanzióra
/hódítás, terjeszkedés a szerk./szakosodott kettősségéből
indítom el. Bemutatom, hogy ez a kettősség mereven szétválik:
vagy spórolunk, vagy költekezünk – arany középút nincsen.
Megmutatom az átállás óriási nehézségeit. Azt, hogy a spórolás
vagy a költekezés bele van égetve a génjeinkbe, és három
generáció kell a megváltozásához. Azt, hogy a spórolásra
szakosodott merev formának egy rugalmas együttműködést kell
kitalálnia a túléléshez – ami fából vaskarika. És azt, hogy
a XX. század végére olyan önerősítő körök sokasága alakult
ki, amelyek felerősítették az expanziót segítő rövid távú
gondolkodás társadalmi méretekben való elterjedését.
Mi
lehet az a kiút, amelyik – katasztrófa nélkül – el tudja
fogadtatni az emberiséggel az önkorlátozást? Számos biológiai
példát mutatok arra, amikor az együttműködés egy magasabb
szinten elérhető új forrás megszerzését tette lehetővé. Az
emberiség korszakhatárhoz ért. A
Föld előtt álló óriási átalakulásról fogok írni,
amit sajnos nem lehet pár rövid mondatban odavetni, mert akkor egy
modernkori ökölrázó próféta lesz az emberből, akit – ahogyan
tudjuk – a saját hazája kitagad. Bizonyítani
sajnos nem tudom, hogy amit leírok, az igaz. De néhány
megalapozottnak látszó kérdést úgy érzem, hogy fel tudok
tenni. A
tét a modernkori emberi fejlődés eddigi formájának a vége,
a falon lévő felirat, a „Mene, tekel, upharsin”, a
„megmérettél, és könnyűnek találtattál” rádöbbenése
mindannyiunk számára. Kérem ezért, hogy ne ugorja át senki a
most következő néhány bekezdést. Igyekszem ezekben egy olyan
logikus okfejtést leírni, amely csak a lépések egymásutániságában
lesz érthető.
A
rövid és a hosszú távú gondolkodás külön-külön
viselkedésformákat, normákat stabilizál, és különböző
környezetet képez. Az elkövetkezendő bekezdésekben pontosan ezt
a kettősséget fogom körbejárni.
A
Föld hamarosan bekövetkező átalakulásának a vízióját, tehát
az élővilág viselkedésének a kettősségéből indítom
el. Régóta
ismert tény, hogy az élőlények (növények, állatok, emberek)
alapvetően kétféle stratégiát követnek. Az ínség idején a
túlélési stratégia, a bőség idején pedig a szaporodó, az
expandáló stratégia dominál. A túlélésre szakosodott élőlények
spórolnak, és a kiadásra optimalizálnak. Az expandálásra
szakosodott szervezetek bíznak a források elérhetőségében, és
a bevételre orientáltak. Ebben a képben két elem az, ami igazán
érdekes. Az egyik a kettősség maga. Nagyon ritka az, amikor az
átmeneti, kevert stratégia dominál.Vagy
spórolunk, vagy költekezünk. – Arany középút jószerivel
nincsen. A
másik izgalmas tény az, hogy a spórolás vagy a költekezés bele
van égetve a génjeinkbe. Ha spórolást igénylő környezetből
költekezést megengedő környezetbe kerülünk, akkor spórolni
fogunk tovább – három
generáción keresztül. Zabálunk,
mert képesek vagyunk már rá, de a testünk még spórol, mert a
nagymamánk szegény volt. Ettől aztán elhízunk, és cukorbetegek
leszünk. Fordítva is igaz: a korábban jómódban élő emberek
sokkal gyorsabban halnak meg akkor, ha hirtelen sanyarú körülmények
közé kerülnek, mert a testük nem tudja abbahagyni a pazarló
életmódot.
Érdemes
egy kicsit jobban részletezni, hogy mi a jellemző az egyik, és mi
a másik viselkedési típusra. A leírásból ki fog derülni,
hogy a
XX. és XXI. század annyi önerősítő folyamatot generált,
amelyik a kétféle stratégiából már két, különálló világot
teremt:
a hosszú távon gondolkodó, túlélési stratégia világát, és a
rövidtávon gondolkodó, expandáló stratégia világát. Miért
fontos ez? Azért, mert felhívja a figyelmet arra, hogy ha
még idejében stratégiát akarunk váltani, akkor nagyon-nagyon
észnél kell lennünk, mert ezzel az
egész világunkat kell megváltoztatnunk.
Miben
összegezhetőek az expanzióra és a túlélésre szakosodott
biológiai szerveződések legfontosabb vonásai?
A
Föld egyre nagyobb régióit meghódító nyugati
civilizációra az expanzió a jellemző. Az expanzió biológiai
példáiban az egyedek pótolhatósága nagy, értéke kicsi.
Ugyanakkor a nyugati civilizáció az egyén pótolhatatlanságának
és értékének a hirdetésén alapul. Ez a kettősség a fogyasztói
társadalom egyik nagyon fontos, belső ellentmondását mutatja meg.
A
biológiai példák esetén az expanzióra szakosodott rendszerek a
forrásbőséget használják fel ahhoz, hogy túléljék a
változékony körülményeket. A túlélésre szakosodott rendszerek
az ínséges időket akkor élik túl, ha az ínség körülményei
stabilak. Jelenleg
azonban olyan korba lép be az emberiség, ahol a források elapadása
egy labilis környezetben jelentkezik (ahol a környezet nem utolsó
sorban éppen az emberiség tevékenysége miatt válik labilissá).
Nagy feladat előtt állunk tehát: meg
kell teremtenünk a forrásokban szűk helyzetre szakosodott, merev
rendszerek plasztikus kooperációjának a lehetőségeit,
azaz ki kell találnunk a fából vaskarikát… Hol állunk ebben
jelenleg, miben
összegezhetőek az expanzióra és a túlélésre szakosodott emberi
viselkedés legfontosabb jellemzői?
A
felsorolás igen nagy tanulsága, hogy az emberek fejlettségi
szintjén mindkét
viselkedési forma rendkívül nagy erőket mozgósít annak
érdekében, hogy pótolni tudja azokat (a
biológiai rendszerek szintjén hiányzó) vonásait,
amelyek korlátozzák az életképességét. Így
a versengő rendszerek iszonyatos apparátussal növelik a
hatékonyságukat, míg a kooperáló rendszerek nem keveset tesznek
a rugalmasságuk fenntartása érdekében. Mindez
akár még egyensúlyhoz is vezethetne, ha a XX. század végére nem
alakultak volna ki olyan önerősítő körök, amelyek ugrásszerűen
felgyorsították a rövid távú gondolkodás társadalmi méretekben
való elterjedését. Ezeket
az önerősítő köröket Antal Miklós barátom igen kiváló,
készülő cikkében írtakat is segítségül hívva foglalom össze.
A
kisközösségek (nagycsaládok, falvak, stb.) eróziója és a
felgyorsult élettempó miatt a hosszú
távú társadalmi normarendszer átadásában, őrzésében és
fejlesztésében egyre jobban fokozódó zavarok
keletkeztek.
- Az így kialakuló „norma-űrt” egyre jobban olyan rövid távú normák töltötték be, amelyek jelentős részét a korábbi értékképző közösségek helyébe lépő üzleti és politikai elit fogalmazta meg.
- A felgyorsult élettempó kedvezett a gyorsan is megérthető, egyszerűsített üzenetekké alakított, rövid távú célrendszerek terjedésének.
- A média példátlanul gyors elterjedése egy olyan visszajelzési mechanizmusnak adott óriási befolyást, amelyik nemcsak az átlag viselkedését erősítette fel, hanem a negatívumok hangsúlyozásával a közösségi értékképzést még tovább is gyengítette.
- A közvélemény megismerésének egyre könnyebbé váló és egyre elterjedtebb eszközei még tovább fokozták a média átlag-erősítő hatását.
- Ebben a nagyon „középre-húzó” véleménytérben a hosszú távú értékek mentén különvéleményt formáló gondolkodók szerepe egyre veszélyesebbé vált, ésvisszaszorult.
- A fenti hatások eredményeként mind az üzleti, mind a politikai világ vezetői, rövid távú érdekeiknek megfelelően, egyre inkább „közvélemény-vezéreltté” váltak. Ezzel az önerősítő köröknek egy újabb szintje indult be.
- Az még a jövő egy nagy kérdése, hogy a jelenleg elképesztően felfutóban lévő közösségi hálózatok (mobiltelefon, World-wide-web, twitter, stb.) vajon tovább erősítik-e az átlag uralmát, vagy – éppen ellenkezőleg – megteremtik a kihalóban lévő közösségi értékformálás új terepeit.
Az
emberiség válaszút előtt áll. Vagy folytatja a fogyasztási
őrületet, és belegyalogol egy masszív katasztrófába,
amelyik rohamos népességfogyást fog eredményezni, vagy
átáll egy önkorlátozó életvitelre.
A koppenhágai találkozón „nem kifejezetten” sikerült
kidolgozni (ez angol eufemizmus volt…) egy olyan kompromisszumot,
amely mindenki számára elfogadhatóvá tette volna az önkorlátozó
magatartást. Mi
lehet az a kiút, amelyik – katasztrófa nélkül – el tudja
fogadtatni az emberiséggel az önkorlátozást?
A
biológiai rendszerek számos olyan példát adtak az evolúció
során, amelyben az önkorlátozó együttműködés olyan új
források elérését
tette lehetővé, amelyek
az együttműködésre képes rendszer túlélését okozták.
Lássunk erre néhány példát az evolúció eddigi nagy ugrásai
során.
Mi
lehet az új szint, és az új forrás az emberiség jelenlegi
helyzetében? A
megoldást nem tudom, így hát közös gondolkodásra hívom az
Olvasót.
• Nyilvánvaló
menekülési pont lenne egy találkozás
egy fejlettebb civilizációs közösséggel,
amelyik az integrálódás és a kölcsönös forrásbővülés egy
újabb lépcsőjét mutatná meg nekünk.
• Ma még nem tudjuk felmérni azt, hogy mit jelentene, ha az emberiségnek kialakulna egy olyan közös tudata, amely nem a mélybe rejtett, hanem könnyen átélhető és nyilvánvaló. Még messzemenőbb következményei lennének, ha a Föld ökoszisztémájának egésze (Gaia)ébredne az emberiséget magában foglaló közös tudatra.
• Ma még nem tudjuk felmérni azt, hogy mit jelentene, ha az emberiségnek kialakulna egy olyan közös tudata, amely nem a mélybe rejtett, hanem könnyen átélhető és nyilvánvaló. Még messzemenőbb következményei lennének, ha a Föld ökoszisztémájának egésze (Gaia)ébredne az emberiséget magában foglaló közös tudatra.
Messze
nem biztos, hogy a fenti lista teljes. A biológiai rendszerek
fejlődésének eddigi tanulságai (tudtommal) egyik fenti kiút
létére sem adnak egyértelmű cáfolatot. Nem
tudjuk azonban azt, hogy közeledünk-e bármelyik fenti állapothoz,
avagy sem. Még
kevésbé tudjuk azt, hogyha közeledünk, akkor mennyire közel
vagyunk hozzá. A második két kiút esetén még az sem
nyilvánvaló, hogy mi lenne az az új forrás, amelyik megnyílna az
utak elérhetővé válásával. Egy azonban biztos. A hálózatos
viselkedésforma sajátosságai miatt a változások sokszor
rendkívül gyorsak is lehetnek („tipping point” jelenség).
Azaz az
a tény, hogy ma még nem látjuk ezeket a változásokat, messze nem
bizonyítja azt, hogy akár holnap ne következhetnének be.
Csermely
Péter
A titokzatos szabad-energia
Posted
in: 9
Írások.
Tagged: Atlantisz, összeesküvés
elmélet, új-típusú
energia, Charon, Csillagkapu, David
Icke,dualitás
rendszer, Jules
Verne, karmakerék, kollektív
tudás, kreativitás, Louis
Pauwels, Mátrix, megváltás,multidiszciplináris
szövetségek, működési
mechanizmusok, nullpontenergia, nullponti
energia, poláris
technológia, szabad
energiás technológia, technológiai, Tom
Perks, vakuum. Hozzászólás
Megvan.
– Megvan már minden lehetőség a kibontakozásra, csupán az
ember nem áll még készen erre. Szükséges lépcsőfok, hogy
higgyünk dolgokban. Aztán elveszítsük a hitünket benne… –
Aztán nekifeszüljünk, mint például amiről az összeesküvés
elméletek szólnak. Majd mindebbe belefáradunk. – Jön a
hullámvölgy, választunk másik “okozati” hitrendszert, amibe
megint belefektetjük az energiánkat és kezdődhet is az újabb
kör. Tulajdonképpen ez a karmakerék. Ez az, amikor keressük
először a saját igazunkat, majd egy picit kitágítjuk. –
Keresünk olyanokat, akikkel közös igazságot, érdekeket tudunk
képviselni, aztán ez így megy egy csomó “körön” és
időfaktoron keresztül. Most néztem meg; Csodálatos David
Icke beszéd 1994-ből – Aktuálisabb, mint valaha (magyar
feliratos)
Csodálatos David Icke beszéd 1994-ből - Aktuálisabb, mint valaha (magyar fel
Teljesen
jó, hogy az ébredező tömegek fázist váltsanak, de ennél
többről van szó. Megszólaltat az emberben hangvillákat, de
ugyanúgy “síkon belül tart”. Ergo nem ez fogja meghozni a
megváltást. Igazából nem az igazságról szól ez a földi
tartózkodás a lélek számára, hanem a tapasztalásról és annak
megértéséről. Olvastam egy ilyet, – és ezt is már többször
leírtam, hogy sokkal könnyebb a szertartásokat gyakorolni, mint a
valódi működési mechanizmusokat megismerni.
Itt van ez a szerencsés Bohémek társasága. – Hogy ennyi ember gondol rájuk így meg úgy, tulajdonképpen ezzel vannak életben tartva, ettől van létjogosultságuk. Mert pontosan tudják legalább, hogy minden az energiákról szól. – Egy csomóan be vannak tojva a kétezer tizenkettőtől. Vég, vagy kezdet, meg ilyenek… – Ha egy pillanatra kiemelkedünk napjainkból és eszünkbe jut például Verne és a fantasztikus világképe. No meg annak technológiája.
Itt van ez a szerencsés Bohémek társasága. – Hogy ennyi ember gondol rájuk így meg úgy, tulajdonképpen ezzel vannak életben tartva, ettől van létjogosultságuk. Mert pontosan tudják legalább, hogy minden az energiákról szól. – Egy csomóan be vannak tojva a kétezer tizenkettőtől. Vég, vagy kezdet, meg ilyenek… – Ha egy pillanatra kiemelkedünk napjainkból és eszünkbe jut például Verne és a fantasztikus világképe. No meg annak technológiája.
-
Hol van ez már?
Gondoljunk
egy pillanatra a korszakalkotó filmekre, amelyek folyamatosan a
kozmosz és a világegyetem irányába tágítják a tudatunkat.
Csillagkapu, Mátrix és a többi… Mind, mind egy személyes, zárt
valóságból piszkálja ki az emberi pszichét. Nem lehet szó itt
személyes, vagy akár nemzeti igazságokról beszélni.
-
Vagyis lehet. De minek?
Tudom,
hogy ezek nem valami népszerű kijelentések, de a létezés egy
csodálatosan hatalmas, gigantikus súrlódási övezet a
folyamatosan változó világegyetemben. És ugyanez zajlik le
kozmikus szinten is. De az az isten aki harcol és ilyen vagy olyan,
azok mind a MI teremtéseink. Mint ahogy Atlantiszban is megtöltötték
az asztrál, illetve a psziché síkját mindenféle szerencséssel,
aztán meg nem győzték inni a levét. Minden létezik, minden
fantázia valóra válik, és ráadásul megismerhetővé. De ez,
illetve ennek megismerése, csak egyéni lehet. A csorda mindig
levágásra kerül, ha nem fejlődnek egyéniséggé a tagjai. Hol
vannak ehhez képest a bohém srácok. Mind, mind csak abban
segítenek, hogy előbb, vagy utóbb, de belülről is tudjunk
változni. A kreativitás nem azt jelenti, hogy nekifeszülök
valamilyen oldalról a meglévőnek. A kreativitás az alkotást
jelent, – teremtést, – a bennünk levő szikra életre keltését.
Érdeklődnek
egyre többen tanfolyamokról. – Hát azok nem lesznek. Az a
technológiai eszközkészlet, amit fejlesztünk, az arra szolgál,
hogy segítsen emlékeztetni, tapasztalni azokat, akik eleget
köröztek már. Nem szeretnénk tanítani senkit és eddig sem
tolakodtunk ebben, bár ezt többször is kifogásolták nálunk.
Maximum közös megértésről és emlékezésről –
Önmagunkra. – Ennek megtapasztalásában segíthetünk. Nem
folytatunk, és nem is folytathatunk hagyományos marketinget.
Információkat közlünk és ezekből semmit nem kötelező
megérteni. Most következzen Tom Perks néhány sora, akivel nagyon
sok mindenben egyetértünk. Amit viszont visszatérően és
folyamatosan hangsúlyozunk, hogy ehhez a technológiához
megváltozott ember szükségeltetik.
“Fejlett
és fejlődő országokban egyaránt, mozgalmak alakultak és
alakulnak, abból a célból, hogy az új technológia (vákuum,
avagy nullponti energia) hétköznapi életben is mihamarabb
bevezetésre kerüljön. Ezen mozgalmak fő célja nem más, mint
együttműködés: bármely szimpatizáns társadalmi csoporttal és
egyénnel, hogy közös összefogáson alapuló szabad-energia
aktivizmust hozzon létre. Elérkezett az idő, hogy
multidiszciplináris szövetségek jöjjenek létre, illetve
kollektív összefogások szülessenek a fenntartható és bőséges
energia-termelő – rendszerek népszerűsítésére.
Ha
alapvető, gyökeres változást szeretnénk látni világunk
jelenlegi energiastruktúrájában, ez által a gazdasági,
társadalmi és szociális berendezkedés felépítésében, a
szabad-energia tisztán, kétségek és alternatíva nélküli
megoldást jelent az emberi faj kollektív ujjászületéséhez. Az
új technológia életre kelti az emberiség azon ősi vágyát, hogy
egy energiától független, bőséggel megáldott életminőséget
alakítson ki.
Minderre
nagy igény és szűkség is van, hiszen az élet minden területéhez
szükséges energia nem lehet csupán néhány ipari szolgáltató
kizárólagos tulajdona, hanem minden egyes ember eredendő, kozmikus
úton veleszületett joga. A társadalmi hozzáállásnak azonban
tükröznie kell igényét erre a közös jogra, valamint ezt a jogot
a közeljövő vezető egyéniségeinek is képviselnie kell.
Amíg
jelenleg is számos szabad energiás technológia áll fejlesztés
alatt, természetesen, általánosan nagy szükség van az új
paradigma társadalmi támogatására is. Bizonyos mozgalmak
közvetlen kapcsolat kiépítésén dolgoznak spirituális
irányultságú, illetve megfelelő tudatosságú magántőke és
felhasználásra alkalmas szabad- energia technológiák feltalálói,
kutatói között.
Hétköznapi
emberként is fel kell ismernünk, hogy a kollektív, tömeges
támogatás a szabad energia technológia hétköznapi életben
történő megjelenéséhez elengedhetetlenül szükséges. Fel kell
ismernünk, hogy a jelenlegi energia előállító rendszerek
hanyatlása nyilvánvaló, és amikor ez a hanyatlás hirtelen
felgyorsul, majd a fosszilis üzemanyagokra épült rendszerek
elkerülhetetlenül összeomlanak, valójában nem társadalmi káosz
és nincstelenség, hanem egy magasabb szintű életforma megjelenése
várható a Föld bolygón.
A
szabad-energia paradigmájára vonatkozólag, a hétköznapi ember
feladata a kollektív összefogás, információ terjesztése kell,
hogy legyen. Hiszen minden egyes, gyönyörű bolygónkat taposó
ember és élőlény közös érdeke, hogy a jelenleg használt
energiaellátó rendszerek megújuljanak: egy környezet-kímélő,
fenntartható, közel ingyenes, bárhonnan elérhető potenciállal
rendelkező forrás válthassa azokat. Széleskörű társadalmi
támogatottság elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban effektív
változás keletkezzen az energia előállításának mikéntjében,
hatásfokában, valamint, nem utolsósorban, annak tulajdonosi
hátterében.
Írók,
újságírók, tanárok és tanítók, mozgalmak, szervezetek és
alapítványok elnökei, tagjai, marketing szakértők, mindazon
közösségek és egyének, akik a mozgalommal, illetve eredendően
az új energia által ígért lehetőségekkel bármilyen formában
szimpatizálnak, közösségként és egyénként is rengeteget
tehetnek az új technológia népszerűsítésért, köztudatban
történő elterjesztésért. A szabad-energia életképessége
ugyanis teljes mértékben attól függ, mekkora nyilvános
támogatást és közösségi akaraterőt tud maga mögé állítani,
annak érdekében, hogy jelenlegi rendszereinket a lehető
leghamarabb, és minél inkább problémamentesen váltani tudja.
Napjainkban is egyértelműen előrelátható, hogy az új
technológia eddig titkolt potenciálja akkor kap igazi, széles körű
lehetőséget kibontakozására, amikor a társadalom, egy közösség
és egy ország vezetői – nem ellenezni, létét eltitkolni –
hanem a szabad-energia és az arra épülő szerkezetek bevezetését
minden eszközzel segíteni, támogatni fogják… A mai embernek
szükségszerűen fel kell ismernie tehát azt az egyetemes törvényt,
hogy az Univerzumot alkotó energia állandó és örök. Változatos
formái alkotnak Világegyetemben mindent, ami van, volt és létezni
fog: az energiának mindössze a megjelenési alakja változik. Ezen
törvény elfogadása után a kor embere megteheti első lépését,
hogy – a jelenleg használt energia-előállítási rendszerek
tulajdonságai alapján – a jövőt képviselő, új-típusú
energia működési elvét meghatározza.
Az
egyéni és a kollektív tudás egyaránt, tapasztalás által,
folyamatosan fejlődik. Hogy a Világegyetemet alkotó
energia-masszát milyen formában használjuk fel, az attól függ,
milyen mértékben értjük meg annak felépítését, valós
szerkezetét. Egyszerűbben: amint a kor embere tisztába kerül
azzal a ténnyel, hogy az őt körülölelő tér bármely pontja
tiszta energia, a továbbiakban nem szükséges erősen korlátolt,
fizikai minőségben és limitált mennyiségben előforduló
energia-hordozók után kutatnia. A jelenleg elterjedt
energia-előállítási minta – melyet a bemutatásra kerülő, új
típusú rendszer ellentéteként nevezhetünk régi energiának –
mára elavult, nem felel meg a mai ember gyors mértékű szellemi
fejlődésének. Mivel a következő fejezetek energetikai
minőségekről szólnak, a régi és új energia fogalmának
tisztázása mindenképpen szükséges.
A
jelenleg felhasznált energia-termelő rendszerek a polaritás elvén
alapulnak:
Régi,
duális, avagy poláris rendszernek nevezünk minden olyan energia
megnyilvánulást, amely egy kiindulópontból, az első pólusból
haladva idővel arányosan növekszik, majd – robbanás jellegű
energia-leadás következtében – a második pólusban kisül.
Ritmikus ismétlődéssel munkáját az első pólusból kiindulva
újrakezdi. Kicsit más megközelítésből kifejezve – talán
egyszerűbben – az energia két pólus között lüktetve, pozitív
és negatív végletek között vibrálva nyilvánul meg. (A dualitás
rendszere az élet számtalan területén megnyilvánul: gondoljunk
csak alapvető energiatermelési rendszerekre: a robbanómotor vagy
az elektromos-váltóáram működési elvére. A tudománytól
eltekintve, a polaritás elméletén alapulnak a modern társadalom
más, alapvetően meghatározó rendszerei, például a modern kori
politikai berendezkedés is.)
Új
típusú energetikai minta
Ahhoz,
hogy az új típusú technológia teljesítményben az elődjeit
felülmúlni legyen képes, nyilvánvalóan egyedi – a jelenleg
használt rendszereinktől erősen eltérő – tulajdonságokkal,
működési elvvel kell rendelkeznie. Ez az elv pedig a következő:
Ha
az energia az első pólusból kiindulva nem éri el a második
pólust és nem sül ki, visszahullik önmagába, akkor egy
folyamosan megújuló és növekedő, egyre erőteljesebb potenciál
válik elérhetővé. A poláris megnyilvánulás helyett egypólusú
rendszer alakul ki, melyben az energia, második pólus hiányában,
nem csapódik ki, hanem fokozatosan növekszik. Saját lényébe
visszatérve újra és újra generálja önmagát. Ez az úgynevezett
új típusú energia elve. Az új típusú energetikai minta, –
röviden új energia – rendszere tehát egypólusú. Nincs
második pólus, így határtalanul terjed és sugárzik, folyamatos
megújulásra képes: szüntelenül újjáteremti önmagát,
gyakorlatilag végtelen potenciálok sorozatát hordozza magában.
Természete egységes, önmagában teljes, független kinyilatkozás,
amely egyesíti a poláris technológiára jellemző lüktetést.
Erejét saját magából táplálva nyeri, mégpedig úgy, hogy
folyamatosan önmagába tér vissza. Így valóban képes újra és
újra magasabb energetikai szint elérésére.
Ezt
a típusú rendszert kutató tudósok, illetve feltalálók
elméleteiket, kísérleti gépezeteiket, szabad-, nullpont, ingyen-,
illetve új-energia névvel egyaránt illetik, mely kifejezések
ugyanarra a jelenségre, illetve az arra épülő találmányokra
vonatkoznak. A számos elnevezés közül a szabad-energia a név
bizonyul leginkább kifejezőnek, hiszen nevében is sugallja azt a
függetlenséget, melynek potenciálját ezek a rendszerek magukban
hordozzák.
A
kötetlen, helytől és fizikai dimenziótól független, bőséges
erőforrások elnevezései közül pedig az ingyen-energia címke
tűnik a legszerencsétlenebb választásnak: mai tudatunk –
természetesen, megalapozott indokkal – nagy mértében
alkalmazkodott ahhoz a tényhez, hogy az életben semmi sincs
„ingyen”: a kor átlagemberének ugyanis, a mindennapi
megélhetéséért is keményen meg kell dolgoznia. (Ez a jelenség
azonban nem a természet, sokkal inkább az attól eltávolodott,
modern ember által felépített gazdasági rendszer hibája) Az új
típusú energia rendszerén alapuló találmányok: a szabad-energia
jellegzetességei Bármely energia legfontosabb és
lényegesebb tulajdonsága, hogy kizárólag akkor képes nagymértékű
teljesítményt kifejteni, ha egyetlen irányba áramlik. Az új
energiás rendszerek képessége azért exponenciális jellegű, mert
struktúrájuk egységes, összesített, mindenféle megosztástól
mentes. Így valóban képesek lehetnek arra a nem
mindennapi teljesítményre, hogy állandóan növekedés fázisában
tartózkodjanak.
Mivel
az ezen az elven üzemelő berendezések – klasszikus értelemben
vett – üzemanyag nélkül működnek, újabb indok szolgál
„szabad-energia rendszer” elnevezés mellett. A szabad
energia legfontosabb jellemzője, hogy pólusokat egyesít magában,
melyek összeolvadásával hatalmas erejű potenciál keletkezik. Az
új energia elvén alapuló jelenségek további közös
tulajdonsága, hogy egy adott anyag, illetve energia-forma
átalakuláson, tehát transzmutáción megy keresztül, majd
megnövekedett frekvenciával rendelkező, kifinomultabb – azaz
szublimált alakban, egy magasabb energetikai szintet képviselő
formában jelenik meg. Az új energia működési elve
természetesen semmilyen összefüggésben nem áll a klasszikus
értelemben vett alternatív-energia előállítási módszerekkel
(Szél- és víz-erőművek, nap-elemek) Minden
szabad-energia elvén alapuló szerkezet alapvető és legfontosabb
tulajdonsága, hogy több energiát állít elő, mint amennyi az
üzemeltetéséhez szükséges. Így ezek a rendszerek természetes
bőséget nyújthatnak az olyan közösségeknek, amelyek –
megfelelő szellemi tudás birtokában – képesek megépíteni
azokat…
Tom
Perks
Az
előbbiek fényében úgy gondolom érthetőbb, hogy az állóhullámok
alkalmazása, a “megváltozott” ember nélkül nem fog menni. –
Ezt lenne jó megérteni. Mivel a javított ismétlés a tudás
anyja még egyszer ideteszem. Charon azt írja, hogy ezeket a
“feladatokat” olyan mértékben oldjuk meg, amilyen tempóban az
egyéniségek szellemi energiái a felső létsíkok félanyagi
régióiban kiterjednek. – Tulajdonképpen lényegében ezt a célt
szolgálja a plazmatechnológia szerte a világban. – És hogy a
térszemlélet szinkronizmusa megnyitja az ember útját a
hiperkozmikus világok felé. A másik kedvencem, meg ezt írja,
és ezt sem lehet ignorálni, ha valaki figyelmesen szemléli az
ügyeletes civilizációnk energetikai áramlását:
“Amilyen
mértékben a műszaki fejlődés lehetővé teszi, hogy az ember
fellélegezzen, a „harmadik állapot”, az éberség, a
hipervilágos tudat kutatása lép egyéb vágyak helyébe. Végül
is az emberi jogok közé fogják sorolni az erre irányuló
kutatásban való részvételt. A következő forradalom lélektani
lesz.” Louis
Pauwels
Vannak
olyan dolgok, amikkel nem lehet nem egyet érteni, maximum tagadásba
lehet venni, de az is csak azt jelzi, hogy biner az agyműködés az
adott állapotban. A hasonlót
a hasonlóval lehet
megérteni, megközelíteni és alkalmazni. Amiről Perks ír
egyértelműen fejezi ki nem poláris energiáról van szó. És
ehhez nekünk még van dolgunk Magunkon belül is.
Murzsicz
András
Megdőlni látszik a műszaki fejlődés mítosza
Posted
in: Cikkek/Videók.
Tagged: Alex
Mesoudi, Cseng
Ho, Dietrich
Stout, innováció, kaptártudat, kőkorszak,műszaki
fejlődés, Perrault, Philip
Gingerich, Poort
Shelter, QWERTY
billentyűzet, technológia
története,technológiák
fejlődése. Hozzászólás
A
technológia története több olyan hasznos információt is magába
foglal, ami bárki számára tanulságos lehet, aki a műszaki
fejlődésben látja a 21. század problémáinak megoldását.
Lélegzet
elállító látvány lehetett, amikor 1405-ben Cseng Ho admirális
kihajózott flottájával a kelet-kínai Szocsoui kikötőjéből. A
flotta több száz hajóból állt, melyek a méretben a kor európai
hajóinak az ötszörösei voltak, a vezérhajón 500 ember kapott
helyet. A kínaiak már ekkor használták az úgynevezett vízhatlan
rekeszeket, és a trapéz alakú vitorlázatot. A flotta összesen
hét expedíciót teljesített, hirdetve a Ming dinasztia
hatalmasságát szerte az Indiai-óceánon, azonban amikor utoljára
tértek vissza a kikötőbe, a hajókat szétbontották, eltüntetve
a bennük megtestesült műszaki tudást is. A következő néhány
évszázadban Kína tengerjáró eszközei az összehasonlíthatatlanul
szerényebb dzsunkák voltak.
Hihetetlennek
tűnik, hogy egy ilyen lenyűgöző és hatékony tudástömeg így
eltűnhetett, a történelem azonban tele van hasonló
példákkal. Amikor a régészek a 18. században elkezdték
feltárni Pompei városát, egy római vízvezeték hálózatra
bukkantak, ami fejlettebb volt az akkoriban használtaktól. Az
egyiptomi piramisok mind a mai napig nem tárták fel teljes
egészében építészeti titkaikat, de hogy még messzebb menjünk
vissza az időben, a dél-afrikai Poort Shelter leletei azt
bizonyítják, hogy az ott élők rendkívül kifinomult kőeszközöket
késztettek egészen 60.000 évvel ezelőttig, amikor ismeretlen
okból visszatértek az egyszerűbb eszközökhöz.
A
műszaki fejlődésre általában egy exponenciális görbeként
tekintünk, ami egy viszonylag egyenes vonallal indul a korai
kőkorszakban, majd egyre meredekebben emelkedik napjainkig. Az
utóbbi idők kutatásai azonban azt sugallják, hogy mindez könnyen
lehet egyfajta illúzió. Ha nagyító alá helyezzük, a
látszólag egyenletes görbe előre-, vissza-, majd újabb
előrelépések kusza sorozatára bomlik, amit Peter Richerson a
kulturális evolúció kutatója „rögtönzéses” evolúciónak
nevez.Valójában az emberiség története során feltehetőleg
több innovációt veszthettünk el, mint ami jelenleg a birtokunkban
van, tette hozzá Luke Premo, a Washington Állami Egyetem
antropológusa.
Ez
egy kijózanító gondolat, amikor a hi-tech megoldásoktól reméljük
a megoldást a jelenkor problémáira, az éghajlatváltozásra,
túlnépesedésre, a fertőző betegségekre és még sorolhatnánk –
jön a hír, hogy nem fejlődünk feltartóztathatatlanul egy
technológiai Nirvána felé. Mindezek ellenére a technológiák
fejlődésének alaposabb megismerése értékes leckéket
tartogathat a jövőre nézve, segítségével azonosíthatjuk azokat
a szálakat, amik működni fognak és azokat, amik nem.
A
műszaki fejlődés egyik legrégebbi rejtélye, hogy kőkorszaki
őseink miért fektettek olyan minimális leleményességet
szerszámaikba. Az eddig fellelt legősibb eszközök 2,6 millió
éves múltra tekintenek vissza és a mai Etiópiai területéről
származnak. Ezek jelzik a kezdetét annak a folyamatnak, ami csupán
2 millió évvel később érte el csúcspontját, ekkor készültek
az igazán hatékony kőbalták. Ezt a lassú folyamatot, a
technikai fejlődési görbe kezdeti lapos szakaszát a korai
hominidák korlátozott kognitív képességeinek számlájára
írták. Mivel nem voltak előző generációk, akiktől tanulhattak,
minden egyednek a nulláról kellett indulnia, ami megmagyarázza az
úgynevezett kumulatív kultúra hiányát.
A
kumulatív kulturális evolúció, /egymást erősítő fejlődés/
amire az emberek és más főemlősök közötti választóvonalként
tekintünk, két fő képességen alapul: a társadalmi tanuláson,
ami a tudás átadását jelenti a csoport új tagjai számára,
valamint egy viselkedés nagyfokú lemásolásának képességén,
ami magába foglal lényegtelen, vagy véletlen elemeket is, lehetővé
téve a viselkedés és kontextusának átadását. Több
kutató is meggyőződéssel állítja, hogy a kumulatív kulturális
evolúció csak 100.000 évvel ezelőtt, a Homo sapiens-szel vette
kezdetét, Dietrich Stout, az atlantai Emory Egyetem antropológusa
és kőeszköz szakértője azonban megingatta ezt a nézetet.
Egy
innováció általában akkor jön létre, amikor szándékosan, vagy
sem, de másolási eltérés keletkezik egy folyamatban. Ezek
gyakorlatilag ugyanolyanok, mint a biológiai evolúció előnyöket
eredményező genetikai mutációi, melyek ezáltal tovább
öröklődnek. A korai ember is rendelkezhetett azzal, ami
az elődöktől való kognitív /megismerésen alapuló/ tanuláshoz
szükséges, állítja Stout. A rendkívül egyszerű eszközök
esetében, azonban nem igazán volt esély a másolási eltérésekre.
“Egy kőbaltán nem sokat lehet változtatni, amennyiben azokkal a
funkciókkal szeretnénk felruházni, amire egy kőbaltának szüksége
van” – magyarázta, hozzátéve, hogy ha egy eszköz
bonyolultsága nő, az innováció lehetősége is nőni fog.
A
társadalmi tényezők mellett az elmúlt évezredben a piaci erők
és politikai tényezők is diktálhatják az innováció ütemét. A
kézműves társadalom fenntartásához és fejlődéséhez általában
elengedhetetlen egy módos felső osztály. A kézműveseknek hosszú
időn át kell tanulniuk, hogy műtárgyaik kielégítsék az
igényeket. A szabadalom a szó modern értelmében a 15. században
jelent meg a köztudatban, előtte más módszereket kellett
találniuk, hogy találmányaikból a lehető leghosszabb időn át
profitálhassanak, ami nagyban befolyásolta a kérdéses
technológiákat. A szaktudás védelmére céhek jöttek létre az
árakat magasan, míg a tudásátadók számát alacsonyan tartva,
így ha a körülmények változtak, az adott szakma vívmányai
könnyedén eltűnhettek.
Egy
adott technológia lényegéből fakadó tényezők ugyancsak
meghatározhatják a fejlődését. Erre példa a japán katana, a
szamurájok kardja, ami évszázadokon át változatlan maradt.
Egy-egy kard hosszú hetek kitartó munkájának gyümölcse, amit
csak a legkiválóbb kardmesterek vállaltak fel, egyetlen
kovácsolási hiba hatalmas kárt okozott, elbátortalanítva a
kísérletező kedvet. “Hajlamosak vagyunk figyelmen kívül
hagyni a költség-haszon arányokat” – mondta Shennan. “Valami,
ami egy rendkívül hasznos újításnak tűnik, mégis eltűnhet a
járulékos költségek miatt”
Ennek
ellentettjeként egy technológia elterjedhet a jobb alternatívák
kárára is, mivel a bevezetésére már annyit költöttek, hogy nem
érné meg elvetni. Erre jó példa a QWERTY billentyűzet,
aminél vannak gyorsabb gépelést is lehetővé tevő billentyűzet
kiosztások, ilyen a Dvorak, azonban mire kidolgozták, addigra több
százezer írógépet gyártottak le QWERTY billentyűzettel,
átalakításuk pedig túl sokba került volna. A fordulatra az
1930-as évek végén kerülhetett volna sor, ekkor azonban a II.
Világháború kitörésével az USA Hadügy Minisztériuma minden
írógépét QWERTY billentyűzettel rendelte meg, mivel ez volt a
legelterjedtebb, így a kiosztást nem sikerült megreformálni, sőt
a világ angol nyelvterületein továbbra is monopol helyzetben van.
A
szóbeszéd is képes alakítani a technológia pályáját. A
múltban egy új eszköz vagy gyógyfű alkalmazásával a
kísérletező kedvűeket könnyedén boszorkánynak bélyegezhették,
ami arra késztette az embereket, hogy elrejtsék vagy eltitkolják
találmányaikat. A vallásnak jelenleg is különleges ereje van,
morális vagy spirituális értéket fűzhet egy innovációhoz, ami
akadályozhatja, vagy akár elő is segítheti a terjedését.
Mit
hozhat mindezek fényében a jövő?
-
Van még azonban valami más is, ami a háttérben munkálkodik.
Ahogy a technológiák egyre komplexebbé válnak, a hozzájuk
kapcsolódó összefüggő (kontextuális) vagy kauzális tudás kezd
elveszni. /Itt
a kontextuális és a kauzális látásmódot kicsit csúsztatva
állítja párhuzamba. Az összefüggésekben való látás nem
korlátozódik pusztán az ok-okozati összefüggés rendszerre. Azt
a hasonlatot lehetne itt felvonultatni, ami úgy hangzik, hogy;
Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. – tehát az
összefüggésekben, analógiákban való életértelmezés
nagyságrendekkel meghaladhatja a kauzális látásmódot,
gondolkodást. A szek. /A
mai autóépítők nem szükségszerűen ismerik egy gépjármű
működését, mivel csak egy-egy részét szerelik össze, vagy
éppen a folyamatot teljes egészében elvégző robotot irányítják.
Az még nem ismert, hogy ez mekkora probléma, mivel az információ
rögzítésre kerül, az az embertömeg, ami érti, bár viszonylag
kicsi, még mindig elegendő lehet a megőrzéséhez. Felfedezéseinek
publikálásával Mesoudi inkább provokatív akart lenni, mintsem
pesszimista. Véleménye szerint a hosszú tanulási folyamat
problémájának egyik megoldása lehetne a tudomány
kollektivizálása. Ami jellemzően egy egyén tevékenysége volt,
az ma már egyre inkább olyan csoportok sajátja, amik összeadják
közös tudásukat, a kaptártudat kiaknázásának pedig potenciális
előnyei lehetnek.
Mesoudi
reményei szerint a fenti adaptációk beépítésével a műszaki
evolúciós modellekbe, a kutatók képesek lesznek pontosabb
előrejelzésekre, illetve az innováció sikerét vagy kudarcát
befolyásoló tényezők azonosítására, melyek jelentős részére
aligha lehet magának a feltalálónak, az újítónak befolyása.
Összességében viszont minimalizálható lehet Cseng Ho sorsának
megismétlődése, aki a világ valaha látott legnagyobb flottáját
vesztette el.
Forrás;
sg.hu
A tudat fejlődése és hatalma
Posted
in: 9
Írások.
Tagged: élet, élő
szervezet, észlelésünk
határai, új
nézőpont, biorezonanciás
eljárások,energiatér, fizikai
test, holisztikus
megközelítés, homeopatikum, idegimpulzusok, sejtosztódás, Szókratész, tudat
fejlődése, tudomány, változás.Hozzászólás
Szókratész
mondta: Tudom, hogy semmit nem tudok, de többet tudok azoknál, akik
nem tudják, hogy semmit nem tudnak. Ez a bölcselet a folytonos
hullámzásról, magáról az életről, a változás folyamatának
végtelenségéről szól. Ennek során folyamatosan próbálgatjuk
és megéljük észlelésünk határait, közben új nézőpontok
felismerésével magunk is tanulunk. Játék! Játék az ösztönökkel,
ötletekkel, gondolatokkal, azok pontosításával, majd
megvalósításával. És a folyamat kezdődik újra elölről,
illetve más szinten folytatódik egy újabb ötlettel… A tét,
hogy képesek vagyunk-e tudatosan is felfogni és használni azokat a
dolgokat, amelyek szerencsére anélkül is működnek életünkben,
hogy tudnánk róla. Akik élni tudnak ezzel a misztikusnak vélt
képességükkel, mint például a sámánok is, azok többnyire
gyógyításra vagy valamely más módon a közösség javára
használják. Nem más ez, mint a felnőtté válás folyamata.
Az
ember ősidők óta keres, kutat, hogy megismerhesse saját magát és
a környezetét. Az 5 érzékszervét mindenki természetes
módon tanulja meg használni, ezek a bejáratott csatornáink. A
világnak ezen kívüli létezését – mivel korábban csak
közvetve volt mérhető – sokáig és sokan nem ismerték el,
pedig meglétére egyértelmű tapasztalatok voltak. Természetesen
minden időben sok múlt azon, ki mit fogad el bizonyítékként, és
ezt főleg politikai indítékok határozták meg. Továbblépésként,
fizikai ismereteink bővülésével, rajtunk kívül álló érzékelő
rendszereket, műszereket fejlesztettünk ki, így ma már
egyértelműen meghatározhatóak az elektromosság, a mágnesesség,
a fényjelenségek stb. jellemző paraméterei.
Tehát
régóta foglalkoztat bennünket az a kérdés: Hogyan ismerhetjük
meg a világot és benne magunkat? Lehetséges-e, hogy más
dimenzióba is belelássunk?
A
tudomány határai, újabb felismerések
Megismerésünk
végesnek tűnik, és az is marad, amíg határt szabunk neki. Hisz
elsősorban az igaz vagy nem igaz folyamatos szembeállításával,
és csak egy bizonyos nézőpontból vizsgáljuk az eseményeket.
Egyértelműen komolytalan elképzelésnek tűnik például, hogy egy
tárlatot kulcslyukon keresztül nézzünk végig! Ahelyett, hogy
körbejárnánk, közelről és távolról is gyönyörködnénk a
képekben, tárgyakban, megszemlélnénk, esetleg megtapintanánk
őket, csak szűk, egyoldalú és távoli rátekintést
engedélyezzünk magunknak! Beláthatjuk, ily módon csak minimális
információt kapunk az egészről! A megoldás természetesen adott.
A nézőpontunk változtatásával felszabadíthatjuk magunkat,
alternatívákat sorolhatunk fel a megoldásra, és kiválaszthatjuk
a számunkra legmegfelelőbbet. A tudományos kutatásban is
elértünk az eddig működtetett és a megismerést segítő
rendszerek határáig, és mert a megoldási lehetőségek már
szűkösek, ezért a továbblépéshez új nézőpontokra tehát
paradigmaváltásra van szükség.
Milyen
feszítő problémák merültek fel?
A
vizsgálódások során ráleltünk néhány dologra, amit már nem
lehetett félresöpörni. A parányok világában a részecske, az
anyag egyeduralma eltűnik”, és annak energiaaspektusa válik
fontosabbá, pont az a minőség, melyet megfoghatatlansága miatt
eddig nehezen értékeltek (ma már könnyebb az energiát
értelmezni, mivel mindenki szembesül a kreativitással, ami
személyes energetikai tevékenység). Az anyag és energia egymásra
hatásából eredő változások specifikus információt, egyedi
lenyomatot, mintázatot jelentenek a külső és belső környezet
számára egyaránt.
Valójában
milyen kapcsolat van anyag és energia, fizikai test és tudat
között?
Az
élő szervezet igen bonyolult, érzékenyen reagáló rendszer.
Folyamatos jó működéséhez szükséges fenntartania saját stabil
belső állapotát és külső kapcsolatát a környezetével. A
rezonancia elve szerint csak akkor tud interakcióba lépni önmagán
belül és a környezetével is, ha hasonló szerveződés található
mindenhol. Ez az algoritmus a világegyetemben megvan, létezik,
működik, ezért van esély az élet kialakulására elvileg bárhol
a világegyetemben.
Hogyan
működik a kapcsolattartás a különböző szintek között
(fizikai, lelki, szellemi, más dimenziók)? Sejtjeinkben
másodpercenként átlagosan 7000 biokémiai reakció zajlik. A
szervezetben számos rendszer működik a sejten belüli és a sejtek
és funkcióik közötti információátvitelre. Ezek közül a
biokémiai rendszer (ahol a kémiailag eltérő anyagok – hormonok,
citokinek, interleukinek – biztosítják a jelátvitelt) és az
idegrendszer (mely a saját elkülönült anatómiai hálózatán
keresztül elektromos impulzusokkal, mint digitális jelekkel
dolgozik) a legismertebb, szabályozó hatásuk a szervezetben
közismerten korlátos. Az anatómiailag szervezett rendszerek
képesek szervezeten belüli kommunikációt biztosítani, de nem
képesek arra, hogy a környezetbe jeleket juttassanak. Az élőlények
egymás közti interakciójához szükség van más mechanizmusokra
is, melyek biztosítják, hogy a szervezet nyitott rendszerként
léphessen interakcióba. Erre bizonyítékaink is vannak.
Alexander
Gurvics orosz kutató már 1922-ben bizonyítékot adott arról, hogy
az osztódó sejt fényt bocsát ki, amely fény újabb sejtosztódást
idézhet elő. A változást előidéző hatást később
mitogenetikus sugárzásnak nevezték el.A sejtosztódást stimuláló
sugárzás felismerése újszerű gondolatokat indított
sokakban.Popp és munkatársai bizonyították, hogy az élő
szervezet sejtjei képesek a biofotonok felvételére, raktározására
és kisugárzására; és ez a fényanyagcsere biológiai
folyamatokat irányít. További kutatásaik eredményeként
kiderült, hogy a szervezet a teljes frekvenciatartományban aktív
jelkibocsátó. A környezeti impulzusokra, azaz fizikai behatásokra,
stresszre, emóciókra megváltozik az izomerő, a reflexek, az
immunműködés; ezek a hatások ma már bizonyítottan
elkülöníthetők és mérhetők.
Voll
bizonyította, hogy a különböző behatások elektromos
változásokat idéznek elő a szervezetben, és olyan gyenge
intenzitású jelek gyógyító hatása is kimutatható, mint a
homeopatikumok. A korábban csak empirikus módon használt
kineziológiai izomteszt hatásmechanizmusára is fény derült az
elektrofiziológiai kutatások által. A létrejött izomerősödés
reprodukálható így a kineziológiai izomteszt tudományosan
elismertté vált. Allergiás betegeknél megfigyelhető, hogy
bizonyos rezgések a tüneteket előhívják, míg mások azonnal
megszüntetik azokat, sőt zavaró frekvenciák jelenlétében is
tünetmentessé teszik a beteget. A hasznos rezgések rögzíthetők
(vízre vagy más dipólus szerkezetű anyagra átjátszhatók,
mágnesesen vagy elektronikusan tárolhatók), így később
terápiásan fölhasználhatók. Gyógyszertesztelések
biorezonanciás eljárásokkal az elektromosan aktív pontokon mért
ellenállás-változásból, illetve a szervezet egészének
potenciálváltozásaiból az is eldönthető, milyen anyag
okozta/okozza a kóros eltérést, és mivel kompenzálható,
ellensúlyozható ez a negatív anyagcsere-folyamat.
E
folyamatokból érzékelhető, hogy a biofizikai kutatások
eredményei nem férnek a korábbi tudományos szemlélet keretébe,
ezért abból ki kellett lépni, méghozzá az energia, a gondolat, a
tudat részletesebb vizsgálatának irányába. A szervezet, az élő
anyag abban különbözik a környezetétől, hogy állandó
önszervezést folytat, ebben folyamatosan szinkronizálja
alrendszerei működését, vagyis az anyagcseréjét. Ezt a
szervezőképességet, valamint az ezzel járó következetesen
meghozott döntések sorozatát nevezzük tudatos tevékenységnek.
(Ettől eltér a tudat elkorcsosított, akarattal kevert
értelmezése.)
Feltételezések
szerint a tudat a talamuszban, illetve a központi idegrendszer más
régióiban képződő idegimpulzusok eredménye. A kapcsolat a
tudat(osság) és létezésünk funkcionális folyamatai között
egyértelmű. A bioenergetikai tesztek pedig az érzékelés és
tudat kapcsolatát feltételezik, ezen alapulnak. Szellemi
tevékenységünknek vannak olyan részei, melyeket rendszeres
meditációval vehetünk fokozatosan birtokba, és általa bármit,
ami a kozmoszban lehetséges, elérhetünk. Ezek a folyamatok
neurobiológiailag (szövettani, elektrofiziológiai változás)
azonban nem meghatározhatóak. Olyan kérdéseket feszegetünk
tehát, ami egyetemes, összetett, változékony, jó része
meghatározhatatlan, ezért ijesztő lehet ahhoz képest, amit eddig
gondoltunk róla. Holisztikus megközelítésre van szükség,
aminek természetes része az egyes elemek pontos meghatározása,
valamint kapcsolataik dinamikájának feltérképezése. A
vita a konvencionális tudomány és a holisztikus szemlélet
lényeglátása és módszerei között a legegyszerűbben a
következőkben fogalmazható meg:
Minél
inkább csak a rendszer részleteire koncentrál valami/valaki, annál
kevésbé helytállóak az adott részletnek az egésszel
kapcsolatban betöltött szerepére vonatkozó megállapításai,
tehát annál inkább akadályozni fogja a teljes rendszer látásában.
Minél
helytállóbb/alkalmasabb valami a teljes rendszer leírására,
annál kevéssé pontos a részletekben, ám ez sokszor egyáltalán
nem hátrány, mert ha az egész harmonikusan működik, akkor
folyamatosan magához igazítja a részeit (biokibernetika).
A
kineziológiának már régóta aktív tárgya a tudat és a test
kapcsolata, azok egymásra hatásának vizsgálata, az ismeretek
gyógyító felhasználása. Agyunk irányítja izmaink működését,
melyek központi idegrendszerünk digitális kijelzőiként működnek.
Már az enyhe izomerő-gyengülés is megbízható információt ad
minden változásról. Tudatunk folyamatosan figyeli testünket
(besűrűsödött információhalmaz), testünk pedig tudatunk minden
rezzenésére pontosan reagál. Az izmokban is megvalósul a tudat és
az anyag közvetlen egymásra hatása.
Meglepőnek
tűnik, hogy a megbetegedett vagy fájdalmas terület érintése
önmagában segíthet a probléma megoldásában. De hasonlóan
működik, mint amikor egy gondolat aktiválja az agy bizonyos
területét és a keletkezett hullámok EEG-vel kimutathatók. Ez az
aktiváció egy gondolati mezőt (primer mező), elektromágneses
teret hoz létre. Ez minden információt hordoz, és a változása a
fizikai testen kívül is érzékelhetővé válik. Mi történik
ezzel az információval? Egy vele hasonló rendszerrel, egy másik
elektromágneses csomaggal képes kommunikálni, ahol az információ
hasznosul, feldolgozásra kerül. Ugyanez a folyamat játszódik le
empátia, telepátia és intuíció esetében is. Egyszerűen
ráhangolódunk a másik csatornájára, és pontosan érzékeljük a
változását. Ez általában nem tudatos. Tehát a primer mező
érzékelésére már létezik, vagy tudatosan létrehozunk egy
másodlagos, ún. dekódoló mezőt, amely rezonál az előzővel.
Így annak információi érzékelhetők, felfoghatók. Abban az
esetben pl., ha a tesztelő már tudja, hogy az árnikát fogja
használni a könyökfájdalomra, és erre gondol, ez az agyában egy
specifikus régiót aktivál, és ezt létrehozza a páciens agyában
is a hatás érvényesül, anélkül, hogy a beteg valóban használná
a szert. Nézzük meg pontosan, mi történik a gyógyítási
folyamatban. Az első lépés (pl. izomelgyengülés) a primer
mezőben jött létre, ez olyan változást eredményezett a
terapeutában, amit ő érzékelt és tudatosan megváltoztatott. E
kölcsönhatás következtében visszatért a páciens izomereje. A
diagnózis, illetve a gyógyító folyamat elindult, tehát látható
és érzékelhető!
Az
eddigiekből kiderült, hogy a kommunikáció során olyan
kapcsolódási pontjaink vannak, melyek csak másfajta odafigyeléssel
foghatók fel, pontosíthatók, viszont alapvetően meghatározzák a
folyamatot. A tesztelő és tesztelt személy közösen
hozzák létre azt az EM teret, melyben az interakció, kölcsönhatás
megvalósul ( megfigyelő integrációs modell ). Ebben a közösen
létrehozott energiamezőben/rezgő rendszerben jönnek létre a
kapcsolatra jellemző irányított változások is. A modell
természetesen mutatja, hogy a megfigyelő sem kívülálló, hanem
része a rendszernek. Amennyiben megfelelőképpen engedi magát
ráhangolódni, együtt lélegezni, rezonálni, kapcsolódni a
tesztelt személlyel – azaz érintetté válik a folyamatban -,
képes létrehozni a dekódoló mezőt. A tesztelés, megfigyelés
így létrejöhet, és a folyamatos értékelés is a rendszer
részévé válik.
A
közös mező, energiatér létrehozása tehát fontos kezdő lépés
minden további diagnózishoz, illetve terápiához. A kineziológiai
teszteléseken alapuló módszerek során ezzel a kölcsönhatással,
azaz energiával dolgozunk, ami a test, lélek és szellem egysége.
A diagnosztikus interakciók létrehozása és felerősítése
egyértelműen emberi sajátosság, aminek rendszerszerű és tudatos
alkalmazása az összes bioenergetikai tesztben hasznossá
vált.
Gondolkodjunk, de mégis hogyan?
Posted
in: 4
Intenzitástan.
Tagged: Arisztotelész, álom
és ébrenlét, éber
tisztánlátás, Charon
Intézet, Confucius,emberi
civilizáció, emberiség, Eric
Temple Bell, fizika, Fred
Hoyle, Gray
Walter, hiperkozmikus
világok, Jézus
Krisztus, Louis
de Broglie, Mátrix, múlt, Mohamed, Planck, szuperéber
állapot, világegyetem, Wictor
Charon.Hozzászólás
Tallózzunk
még egy kicsit a múltban és próbáljuk meg “kézzelfoghatóvá”
tenni újra és újra azt, amit talán a legnehezebb. Mi is vár
ránk, mi az, amire egyre többen hívják fel a figyelmet?
Emlékezzünk, hogy változhassunk, mert a kibontakozás legnagyobb
kalandja vár ránk. Lelkek milliói születtek meg csak azért, hogy
ami más korban nem sikerült, azt most beteljesítsék.
Megszívlelendő sorokat válogattunk, melyek szintén és
következetesen azt a témát boncolgatják, ami már túl van a
“miérteken”. Fogadjátok szeretettel.
Louis
de Broglie írja : „Sohasem szabad megfeledkeznünk róla, milyen
korlátozottak lehetnek még mindig ismereteink, és milyen váratlan
gyarapodásra számíthatunk. Ha az emberi civilizáció fennmarad,
néhány évszázadon belül a fizika éppannyira fog különbözni a
miénktől, mint a miénk Arisztotelészétől. Meglehet,
hogy azok a kiszélesített fogalmak, amelyekig akkorra eljutunk,
lehetővé teszik, hogy egyetlen szintézisbe foglaljuk az összes
fizikai és biológiai jelenséget, s mindegyiknek meglesz benne a
maga helye. Ha az emberi gondolkodás valamilyen biológiai mutáció
hatására esetleg akkorát fejlődik, hogy eljut odáig: a maga
igazi fényében láthatja majd azt, amiről még nekünk bizonyára
fogalmunk sincsen, vagyis azoknak a jelenségeknek az egységét,
amelyet mi a »fiziko-kémiai«, a »biológjai« vagy éppen a
»pszichikai« jelzővel különböztetünk meg.”
És
ha ez a mutáció már végbement? Az egyik legnagyobb francia
biológus, Morand, a nyugtató feltalálója lehetségesnek tartja,
hogy az emberiség hosszú történetében mindig voltak mutánsok :
„A mutánsokat többek közt Mohamednek, Confuciusnak, Jézus
Krisztusnak hívták…”És talán még sok hozzájuk hasonló van.
Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy abban a fejlődő
korszakban, amelyben éppen vagyunk, a mutánsok nem tartják
szükségesnek, hogy példát mutassanak, vagy valamilyen új vallást
hirdessenek meg. Most nem az a dolguk, hogy az egyénhez szóljanak.
Az sem lehetetlen, hogy úgy vélik, az a szükséges és hasznos, ha
emberiségünk a közösség irányában fejlődik. Végül az sem
lehetetlen, hogy szükségesnek tartják kínzó vajúdásunkat, sőt
szerencsésnek tartanának valamilyen nagy katasztrófát, amely
siettetné annak a szellemi tragédiának a tudatosítását, amely
az emberjelenség a maga egészében. Hogy cselekedhessenek,
hogy kialakuljon az az áramlat, amely talán mindannyiunkat
valamilyen ultraemberi formához sodor, amivel ők már tisztában
vannak. Úgy gondolják, rejtve kell maradniuk, titokban tartani,
hogy köztünk vannak, amíg a látszat ellenére és talán az ő
jelenlétüknek köszönhetően kimunkálódik az új világ új
lelke, amelyet mi a magunk részéről teljes erőnkből szeretetnek
nevezünk.
Hivatalos lélektanunk kétféle tudati állapotot vesz tudomásul: álom és ébrenlét. De az emberiség kezdetétől napjainkig rengeteg tanúbizonyság van arról, hogy létezik az ébrenlét állapotánál magasabb rendű tudati állapot. Haldane minden bizonnyal az első modern tudós volt, aki elhatározta, hogy tárgyilagosan vizsgálja a szupertudat fogalmát. Nagyon jól tudjuk, hogy feltevésünk értelmében létezik egy racionalista, pozitivista embertípus, amelyik rögtön sündisznóállásba merevedik, mihelyt irodalomban, bölcseletben vagy tudományban ki akarunk törni arról a területről, amelyen belül a tudat a megszokott állapotában működik. A lényeg az, hogy megtudjuk: vajon az ember feltáratlan régióiban vannak-e finom szerkezetek, értelmét kiszélesítő erősítők, van-e ott valamilyen tökéletes felszerelés ahhoz, hogy meghódítsa és megértse a világegyetemet, hogy meghódítsa és megértse önmagát, hogy felvállalja egész sorsát?
Ha
a modern ember felfogja, milyen fontos a tét – ami már nem
várathat sokáig magára -, bizonyára más módszereket is talál.
A legújabb tudomány bizonyítja, hogy az egész agynak tekintélyes része még „ismeretlen terület”. Olyan hatalmak székhelye, amelyekkel nem tudunk élni? Gépterem, amelynek működését nem ismerjük? Valamilyen közeli mutációra várakozó szerkezetek? „Akkor felfedeztem, olyan eszközök révén, amelyeket csupán kevéssé ismerek, az események visszafordításának titkát. Olyan ez, mint az úszás. Ha egyszer elkaptuk a mozdulatot, soha többé nem felejtjük el. De elsajátítása állandó gyakorlást igényel, és a szellem vagy az izmok egyfajta akaratlan görcsbe rándulása szükséges hozzá. Bizonyos vagyok benne: nincs ember, aki pontosan tudná, hogyan győzte le először az úszás nehézségét, és egészen bizonyos, hogy maguk a legtudósabb látnokok sem tudják megmagyarázni másoknak a titkot, hogyan kell visszafelé menni az időben.” Mint Fred Hoyle és mint sok más angol, amerikai vagy orosz tudós, Eric Temple Bell (John Taine álnéven) fantasztikus esszéket vagy regényeket ír. Igazán ostoba az az olvasó, aki ezt csak a nagy szellemek szórakozásának tekinti. Hiszen ez az egyetlen mód, hogy közrebocsássanak egynémely olyan igazságot, amelyeket a hivatalos filozófia nem fogad el. Mint minden forradalom előtti időszakban, a jövő gondolatait suba alatt közlik. 1960-ban a „science fiction” mű borítója a suba. Ráadásul ma már azt is tudjuk, hogy általában az ember még a legbonyolultabb intellektuális művelethez is csupán agya egytizedét használja. Képességeink legnagyobb része parlagon marad. Valószínűleg ezt jelképezi az elrejtett kincs időtlen idők óta élő legendája. Legalábbis ezt állítja Gray Walter angol tudós korunk egyik meghatározó művében, Az élő agyban. Egy másik művében, amely anticipáció és megfigyelés, bölcselet és költészet keveréke, Walter azt állítja, hogy az emberi agy lehetőségeinek bizonyosan semmi sem szab határt, és hogy gondolatunk majd egyszer ugyanúgy fogja feltárni az időt, mint ahogyan most feltárjuk az űrt. Ezzel a látomásával Eric Temple Bell matematikushoz kapcsolódik, aki Az időmúlása című regénye hősét azzal a képességgel ruházza fel, hogy a kozmosz történetét átszelve tud utazni.
A legújabb tudomány bizonyítja, hogy az egész agynak tekintélyes része még „ismeretlen terület”. Olyan hatalmak székhelye, amelyekkel nem tudunk élni? Gépterem, amelynek működését nem ismerjük? Valamilyen közeli mutációra várakozó szerkezetek? „Akkor felfedeztem, olyan eszközök révén, amelyeket csupán kevéssé ismerek, az események visszafordításának titkát. Olyan ez, mint az úszás. Ha egyszer elkaptuk a mozdulatot, soha többé nem felejtjük el. De elsajátítása állandó gyakorlást igényel, és a szellem vagy az izmok egyfajta akaratlan görcsbe rándulása szükséges hozzá. Bizonyos vagyok benne: nincs ember, aki pontosan tudná, hogyan győzte le először az úszás nehézségét, és egészen bizonyos, hogy maguk a legtudósabb látnokok sem tudják megmagyarázni másoknak a titkot, hogyan kell visszafelé menni az időben.” Mint Fred Hoyle és mint sok más angol, amerikai vagy orosz tudós, Eric Temple Bell (John Taine álnéven) fantasztikus esszéket vagy regényeket ír. Igazán ostoba az az olvasó, aki ezt csak a nagy szellemek szórakozásának tekinti. Hiszen ez az egyetlen mód, hogy közrebocsássanak egynémely olyan igazságot, amelyeket a hivatalos filozófia nem fogad el. Mint minden forradalom előtti időszakban, a jövő gondolatait suba alatt közlik. 1960-ban a „science fiction” mű borítója a suba. Ráadásul ma már azt is tudjuk, hogy általában az ember még a legbonyolultabb intellektuális művelethez is csupán agya egytizedét használja. Képességeink legnagyobb része parlagon marad. Valószínűleg ezt jelképezi az elrejtett kincs időtlen idők óta élő legendája. Legalábbis ezt állítja Gray Walter angol tudós korunk egyik meghatározó művében, Az élő agyban. Egy másik művében, amely anticipáció és megfigyelés, bölcselet és költészet keveréke, Walter azt állítja, hogy az emberi agy lehetőségeinek bizonyosan semmi sem szab határt, és hogy gondolatunk majd egyszer ugyanúgy fogja feltárni az időt, mint ahogyan most feltárjuk az űrt. Ezzel a látomásával Eric Temple Bell matematikushoz kapcsolódik, aki Az időmúlása című regénye hősét azzal a képességgel ruházza fel, hogy a kozmosz történetét átszelve tud utazni.
Maradjunk
a tényéknél. A szuperéber állapot jelenségét a halhatatlan
léleknek tulajdoníthatjuk. Ez a gondolat évmilliók óta
rendelkezésünkre áll, csakhogy semmivel sem vitt előbbre
bennünket e téren. De ha valóban nem tágítunk a tényektől, s
arra a megállapításra szorítkozunk, hogy a szuperéber állapot
fogalma az emberiség állandóan visszatérő vágya, az nem
elegendő. Elvégre a vágy egészen más. A kínzás elviselése, a
matematikusok ihletett pillanatai, a jógik elektroencefalogramjaiból
leszűrhető tények és más bizonyítékok súlya alatt el kell
ismernünk, hogy az ember a köznapi éber tisztánlátáson kívül
valamely más állapotba is el tud jutni. Erről az állapotról
mindenki a tetszése szerinti feltevést választja, isteni kegy vagy
a halhatatlan én ébersége. Tetszése szerint valamilyen „vad”
úton szerzett tudományos magyarázatot is kereshet.
A
fizikában a részecskék hullámmozgásának felfedezése adta meg a
kulcsot a modern korhoz. És itt is nyilvánvaló a dolog. Einstein
azt írta: az energia egyenlő mc2-tel; az m a fény tömege, a c a
sebessége. Mégpedig 1905-ben. 1900-ban Planck azt írta: az energia
egyenlő hf-fel; a h állandó, az f a rezgésszám. 1923-ig kellett
várni, míg Louis de Broglie, ez a kivételes zseni rájött, hogy a
kettő közé egyenlőségjelet tegyen és leírja: hf=mc2. A
gondolat cammog, még a legnagyobb szellemek esetében is. Nem tud
úrrá lenni a tárgyon. Még egy példa: a XVIII. század-végétől
azt tanítják, hogy a tömeg egyszerre jelenik meg a kinetikus
energia képletében (e: 1/2mv2) és Newton nehézkedési törvényében
(két tömeg vonzási ereje a távolság négyzetével fordítottan
arányos).
Miért kell megvárnunk, amíg Einstein rádöbben, hogy a tömeg szónak mind a két klasszikus képletben ugyanaz a jelentése? Mindjárt következik belőle a relativitás. Miért csak ez az egyetlen szellem észlelte ezt az intelligencia történetében? És miért nem észlelte rögtön, miért kellett hozzá tízesztendős vad kutatás? Mert gondolkozásunk egyetlen térkép, egyetlen, újra meg újra kezdődő ösvényén halad. És valószínűleg az újításokat elfelejtik, azután újra felfedezik. Mégis úgy látszik, lehetséges, hogy a szellem az ösvény fölé emelkedjék, s ne bandukoljon, hanem repüljön, mint a madár vagy a repülőgép, és teljes képet kapjon. Ezt nevezik a misztikusok „éber állapotnak”.
Vajon egy vagy többféle éber állapot létezik? Minden jel arra vall, hogy több állapot létezik, mint ahogyan több repülési, magasság is. „Az első fokozatot nevezzük zseninek. A többieket nem ismeri és legendának tartja a tömeg. Trója is legenda volt mindaddig, amíg az ásatások fel nem tárták, hogy valóban létezett,” Ha az emberben megvan a fizikai lehetőség, hogy elérje ezt vagy ezeket az éber állapotokat, élete fő célja csakis az lehet, hogy felkutassa e lehetőség eszközeit. Ha agyamban megvannak a szükséges gépek, ha ez az egész nem csupán vallásos vagy misztikus találgatás, ha ez az egész nemcsak „kegyelem”, nemcsak „mágikus beavatottság”, hanem meghatározott technika, meghatározott belső és külső magatartásforma, amely képes lehet rá, hogy elindítsa ezeket a gépeket, akkor belátom, hogy egyetlen vágyamnak, legfőbb feladatomnak az éber állapot elérésének, a száguldó szellem elsajátításának kell lennie. Az emberek nem azért nem összpontosítják minden erejüket erre a kutatásra, mert „könnyelműek” vagy esetleg „rosszak”. Ez nem erkölcsi kérdés. Ebben az ügyben semmire sem megyünk holmi kis jóakarattal, holmi kis erőfeszítéssel. Lehet, hogy agyunk magasrendű szerkezetei csak akkor használhatók, ha maga az egész (egyéni, kollektív) élet is szerkezet, az egészet úgy kell tekinteni és végigélni, mint az érintkezés megteremtését. Az embernek azonban nem lehet az egyetlen célja az éber állapot elérése, mert a társadalmi élet nehézségei, a fennmaradás anyagi feltételeinek biztosítása miatt nincs szabad ideje efféle foglalatosságra. Nemcsak kenyérrel él az ember, de napjainkig civilizációnk még azt sem tudott mindenkinek nyújtani.
Miért kell megvárnunk, amíg Einstein rádöbben, hogy a tömeg szónak mind a két klasszikus képletben ugyanaz a jelentése? Mindjárt következik belőle a relativitás. Miért csak ez az egyetlen szellem észlelte ezt az intelligencia történetében? És miért nem észlelte rögtön, miért kellett hozzá tízesztendős vad kutatás? Mert gondolkozásunk egyetlen térkép, egyetlen, újra meg újra kezdődő ösvényén halad. És valószínűleg az újításokat elfelejtik, azután újra felfedezik. Mégis úgy látszik, lehetséges, hogy a szellem az ösvény fölé emelkedjék, s ne bandukoljon, hanem repüljön, mint a madár vagy a repülőgép, és teljes képet kapjon. Ezt nevezik a misztikusok „éber állapotnak”.
Vajon egy vagy többféle éber állapot létezik? Minden jel arra vall, hogy több állapot létezik, mint ahogyan több repülési, magasság is. „Az első fokozatot nevezzük zseninek. A többieket nem ismeri és legendának tartja a tömeg. Trója is legenda volt mindaddig, amíg az ásatások fel nem tárták, hogy valóban létezett,” Ha az emberben megvan a fizikai lehetőség, hogy elérje ezt vagy ezeket az éber állapotokat, élete fő célja csakis az lehet, hogy felkutassa e lehetőség eszközeit. Ha agyamban megvannak a szükséges gépek, ha ez az egész nem csupán vallásos vagy misztikus találgatás, ha ez az egész nemcsak „kegyelem”, nemcsak „mágikus beavatottság”, hanem meghatározott technika, meghatározott belső és külső magatartásforma, amely képes lehet rá, hogy elindítsa ezeket a gépeket, akkor belátom, hogy egyetlen vágyamnak, legfőbb feladatomnak az éber állapot elérésének, a száguldó szellem elsajátításának kell lennie. Az emberek nem azért nem összpontosítják minden erejüket erre a kutatásra, mert „könnyelműek” vagy esetleg „rosszak”. Ez nem erkölcsi kérdés. Ebben az ügyben semmire sem megyünk holmi kis jóakarattal, holmi kis erőfeszítéssel. Lehet, hogy agyunk magasrendű szerkezetei csak akkor használhatók, ha maga az egész (egyéni, kollektív) élet is szerkezet, az egészet úgy kell tekinteni és végigélni, mint az érintkezés megteremtését. Az embernek azonban nem lehet az egyetlen célja az éber állapot elérése, mert a társadalmi élet nehézségei, a fennmaradás anyagi feltételeinek biztosítása miatt nincs szabad ideje efféle foglalatosságra. Nemcsak kenyérrel él az ember, de napjainkig civilizációnk még azt sem tudott mindenkinek nyújtani.
Amilyen
mértékben a műszaki fejlődés lehetővé teszi, hogy az ember
fellélegezzen, a „harmadik állapot”, az éberség, a
hipervilágos tudat kutatása lép egyéb vágyak helyébe. Végül
is az emberi jogok közé fogják sorolni az erre irányuló
kutatásban való részvételt. A következő forradalom lélektani
lesz.
Louis
Pauwels – Jacques Bergier
Talán
már nem olyan nagy titok, hogy a dolgokat “belülről” kiindulva
tudjuk csak megváltoztatni. Erre épülnek az a mostanában egyre
teret nyerő irányzatok is, mint például a Hoponopono, de talán
erre hívta fel a figyelmet a Mátrix című film is, amit tegnap
kaptam el az egyik csatornán. A végén belülre engedi, magába
fogadja az információt és azt, amit kívül szeretne legyőzni, de
csak magában feldolgozva tudja fénnyé változtatni. – Ez pedig
nem a külvilág és mások elleni harcról szól. Aztán volt még
egy párbeszéd az Orákulum, meg az Építész között. Valahogy
így hangzott; “És mi van a többiekkel? – Milyen többiekkel? –
Azokkal, akik szintén menni akarnak. – Azok, nyilván mehetnek…”
Ahhoz
viszont hogy oda elérjünk, ahová mehetünk, nem a lábunkat kell
használni. – Össznépi szokás lett, hogy menekülünk nagyon
sokan nagyon sokfelé, ahol úgy gondoljuk, hogy jobb lesz… Lehet
menni, de az út valójában “befelé” vezet és a dimenzióváltás
szempontjából értelmezve, ez a külső ellenség vetítése
helyett egy belső változást jelent, ha tetszik, ha
nem.
Rendszeresen ott akadunk el, hogy; “Ezt, vagy azt csináljuk?” a legfontosabb kérdés. Ez pedig nem fog hozni megváltást. A technológia már elérkezett arra a pontra, hogy segítségével is tudjuk emlékeztetni a tudatunkat, tapasztalásokon keresztül azokra a működési lehetőségekre, amelyek kiválthatják, okafogyottá tehetik elavult viselkedési mintáinkat. Az Intenzitástant szintén a hatvanas években fogalmazta meg Wictor Charon.
Rendszeresen ott akadunk el, hogy; “Ezt, vagy azt csináljuk?” a legfontosabb kérdés. Ez pedig nem fog hozni megváltást. A technológia már elérkezett arra a pontra, hogy segítségével is tudjuk emlékeztetni a tudatunkat, tapasztalásokon keresztül azokra a működési lehetőségekre, amelyek kiválthatják, okafogyottá tehetik elavult viselkedési mintáinkat. Az Intenzitástant szintén a hatvanas években fogalmazta meg Wictor Charon.
Azt
írja,hogy ezeket a “feladatokat” olyan mértékben oldjuk meg,
amilyen tempóban az egyéniségek szellemi energiái a felső
létsíkok félanyagi régióiban kiterjednek. És hogy a
térszemlélet szinkronizmusa megnyitja az ember útját a
hiperkozmikus világok felé.
-
Ehhez pedig folyamattá kell tenni, hogy az agyunk hétköznapi
tudattal nem megismerhető tartományait gyakoroljuk. A Charon
Intézetben képességfejlesztéssel, illetve azoknak a síkoknak, a
megismerésével foglalkozunk, ahonnan a képességek származnak. –
Működési mechanizmusokat helyezünk előtérbe, s ennek
használata, ismerete, jóval nagyobb kapcsolási sebességet tesz
lehetővé. Az egyéni tapasztalás nélkülözhetetlen. Ez különösen
javallott, annak a szenzitív, és hiperaktív emberfajtának, mely
képes átlátni: változó korunk segélykiáltásait, és
szépségét. Az egyensúlyra való törekvés, e feszültséggel
teli kor automatikusan jelentkező, megváltási lehetősége. S ezt
mindenki csak alanyi jogon valósíthatja meg. Ez ma már alapkérdés.
Az Intenzitástan, mint szellemi küszöb, feltételez egy-fajta
terhelhetőséget. Az Intenzitástan energetikai szabályozása, nem
történhet szubjektív állapotokból, ugyanis elveszítené
kompetenciával rendelkező létjogosultságát. Manapság a
sokirányú képességek, szinte elviselhetetlen terheket is
jelenthetnek. Ezek egyéniség-koordináció által, megfelelő
mederbe terelhetők.
Lényegi dolog, hogy a szellemi láng intenzitása, egyre inkább, felismerhetővé, majd irányíthatóvá válhasson úgy térben, mint időben. A működési mechanizmusok ismeretében, lehetőség nyílik arra, hogy ne hamvassza el „hordozóját”, s ne perzselje közvetlen környezetét. Az egyéni, gondolati kreativitás, mint energia, törvényszerűen jelent meg a mindennapokban is. A gondolkodás dimenzionális kitágítása, mint lehetőség mindnyájunkban megvan. – Bennünk szunnyadó képesség.
Murzsicz
András