Együtt
a hányinger koalíciója
Halj
meg időben, ne okozz másoknak gondot: A luganói tanulmány
|
A
globalizációt sokszor azzal támadják, hogy benne csak az
összeesküvés elméletek fantomját kergetik az emberek.. Pedig
vannak dolgok, amelyek időnként kibuknak. Ilyen az úgynevezett
Luganói tanulmány, amely a közeljövő folyamatait elemzi:
Lényege: az ember felesleges. Minél előbb, minél
problémamentesebben meghal, annál jobb azoknak, akik erre építenek.
A Zöldpók publikálta Dr Csath Magdolna egyetemi tanár tollából
e tanulmány összefoglalóját bemutató Susan George: A luganói
tanulmány című művének részletes elemzését , amelyet
ismertetünk olvasóinkkal. Kérem olvassák véres komolyan.
A
luganó-i tanulmány
"A
luganói tanulmány" globalizációs krimibe illő írás.
Szerzõje Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki
1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a
társadalmi igazságosságért tevékenykedő "Transznacionális
Intézet" társigazgatójaként, valamint a "Globalizációs
Obszervatórium" alelnökeként harcol a globalizáció ellen.
"A
luganói tanulmány " című könyve angolul 1999-ben, franciául
pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: "Hogyan őrizzük
meg a kapitalizmust a XXI-dik században".
A
könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben
pontosan meg nem határozott "titkos megbízói kör"
kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal,
hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit.
Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi
liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása
megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük
mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a
célnak az elérését.
A
könyv olvasója számára végig nyilvánvaló, hogy Susan George
meg van győződve arról, hogy a "titkos megbízói kör",
amelyről csupán annyit sejtet, hogy a "globalizáció
irányítóit és menedzserei"-t foglalja magában világosan
látja és tudja, hogy milyen drámai következményekkel jár majd
gazdaságpolitikája. Arra azonban mégis képtelen, hogy lemondjon
róla, hiszen óriási haszna van belőle. Helyette saját túlélési
lehetőségeit keresi. Ezért ad megbízást a szûk szakmai körnek
a jövő vizsgálatára, és az ajánlások megfogalmazására. A
szakértői csoport megállapításai lesújtók:
rámutatnak
arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb
katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem
fenntartható. Ha azonban ez így van, akkor felmerül a kérdés:
hogyan tudnák a globalizáció nyertesei saját kényelmes jövőjüket
mégis biztosítani? Ere a kérdésre is választ várnak a
szakértőktől. A válasz pedig szörnyű: cinikus és kegyetlen. És
bármennyire is csak a képzelet terméke minden, mégis nagyon is
valóságosnak és lehetségesnek tűnik. A szerző, Susan George
ezért utószót illeszt a könyvhöz, amelyben megvilágítja, hogy
hogyan kerülhető el a "titkos megbízói kör" számára
a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató megoldás.
A
különböző szaktekintélyek lelkesen fogadták "a luganói
jelentést". Ilyen vélemények hangzottak el róla:
"Kiváló
és eredeti írás, amely remek iróniával festi le a globalizáció
22-es csapdáját."
"Kérlelhetetlenül
őszinte és innovatív elemzés. Garantáltan rabul ejti az olvasót,
és világossá teszi a számára azt, hogy a "globalizálódó
világgazdaság" előnyeiről festett mítoszokat kritikával
kell fogadnia."
A
továbbiakban három részben foglaljuk össze a 213 oldalas könyv
legfontosabb megállapításait, és Susan George javaslatait. A
sorozatot a tanulságok saját helyzetükre való alkalmazásával
zárjuk.
Csak
az a vég, csak azt tudnám feledni.
"A
luganói tanulmány" nem más, mint a liberális, globális
gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg
kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely
saját bukását csak mások "kiiktatásával" képes
elkerülni. Ehhez van szükség a "grandiózus népességcsökkentő
tervre", amelyet a szakértői csoport végül a "titkos
megbízók" asztalára letesz.
A
tervet a "titkos megbízói kör" csupán a kiválasztott
államfőkkel, titkosszolgálati vezetőkkel, vállalati- és
pénzvilág-irányítókkal beszéli meg. A "szűk szakértői
csoport" pedig ígéretet tesz arra, hogy elemzéseit és
javaslatait titokban tartja, és ha azokból mégis valami
nyilvánosságra kerülne, akkor letagadja. A titokban tartandó ill.
letagadandó javaslat pedig éppen az a "grandiózus
népességcsökkentő terv", amely sokak számára a véget
jelenti. De kezdjük az elején. Nézzük, hogyan is vélekedik a
világról, és a liberális gazdaságpolitikák uralmának további
biztosításáról a szakértői kör.
1.
A leselkedő veszélyek
Az
ökológiai katasztrófák lehetősége
A
liberális nézetrendszer és a globalizáció végső győzelmét
gátolhatja maga a természet. Ez a gazdasági rendszer ugyanis
gyorsuló és növekvő mértékben terheli a természetet: írtja az
erdőket, intenzíven aknázza ki az erőforrásokat, szennyezi a
levegőt és a vizeket, és rengeteg hulladékot termel. A természet
túlzott terhelése miatti problémák már ma is egymás után
jelentkeznek: áradások, szárazságok, szélviharok lépnek fel, és
az is tagadhatatlan, hogy elindult a globális felmelegedés. Az
ökológiai katasztrófák politikai instabilitáshoz, helyi
háborúkhoz vezethetnek, hiszen csökken a megművelhető terület,
a termés áldozatul esik a természeti katasztrófáknak, és ez az
embereket új élőhelyek keresésére kényszerítheti. A helyzet a
globalizáció szerencse fiai számára is egyre ellentmondásosabbá
válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon
kell együtt élniük azokkal, a természeti környezet romlásából
fakadó következményekkel, amelyeket éppen az õ
meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a
globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek
ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív
gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz tehát senki, aki a folyamatot
megállítsa.
Veszedelmes
növekedés
Nyilván
furcsának tűnik a jelző: hogyan lehet "veszélyes" a
liberális gazdasági felfogás egyik alappillére, az állandó
növekedés? Hiszen naponta halljuk, hogy a növekedés az a motor,
amelyik a gazdaság és az emberek ügyét egyaránt előre viszi. A
helyzet azonban ennél bonyolultabb. A "több" és a
"nagyobb" ugyanis nem feltétlenül "jobb". Más
a gazdasági növekedés, és megint más az emberek életszínvonala.
Nézzünk egy példát! 1995-ben az autólopások miatt az USÁ-ban
az emberek 675 millió dollár értékű elektronikus biztonsági
rendszer beépítésére kényszerültek. 2000-re ez az érték
elérte az 1.3 milliárd dollárt. A liberális nézetek szellemében
örömmel nyugtázhatnánk, hogy ez az iparág óriási növekedést
produkált. De tényleg jobb lett-e ettől az emberek életszínvonala
és életminősége?
Semmiképpen
sem. Ennek ellenére a növekedés mérésére használt GDP - a
bruttó hazai termék - növekedett. De növekedésként számolják
el a börtönépítést, a vízszennyezés miatt szükségessé váló
víztisztítást és a romló halálozási ráta miatt megnövekedett
koporsó és temetkezési igények kielégítését is. A GDP növelés
egyik legjobb módja egyébként a háborúviselés. Ha a növekedés
valamennyi költségét számba vennénk, akkor világossá válhatna
számunkra, hogy a gazdasági növekedés és a természeti környezet
romlása között szoros kapcsolat van. Ezért is nevezhetjük ezt, a
GDP-vel mért növekedést veszélyesnek.
A
társadalmi problémák is egyre nagyobbak.
A
rendszer jobb működéséhez szükséges lenne a jövedelmek
egyenletesebb elosztása. A szegényebb rétegek vásárlásai
ugyanis növelik a termékek iránti keresletet. A gazdagok már csak
luxuscikkeket vásárolnak, vagy ingatlanokba, értékpapírokba
fektetik pénzüket. Ezért nem teremtenek elegendő keresletet. Így
a cégek eladásai csökkenhetnek, ami visszaeséshez, a növekedés
megtorpanásához vezethet.
A
tények viszont azt mutatják, hogy a globalizáció éppen a
jövedelmek polarizálódásához vezet: egyre több jut a felső
rétegeknek és egyre kevesebb mindenki másnak. Ez pedig nemcsak a
növekedést gátolhatja, de sztrájkokhoz, lázadásokhoz is
vezethet. További gond, hogy a tudás és az információ
megszerzése drága, ezért sokan nem juthatnak hozzá. A cégek
viszont egyre inkább a felkészült embereket keresik. A csak
"izommal" rendelkezők iránt csökken a kereslet.
Előbb-utóbb rájuk egyáltalán nem lesz a cégeknek szüksége.
Részben ez okozza a magas munkanélküliséget több országban már
ma is. A várható társadalmi problémák miatt viszont a gazdagok
egyre inkább védekezésre kényszerülnek: fegyvert tartanak,
őrzött lakóparkokba költöznek, őrző-védő szolgálatokat
foglalkoztatnak, a cégek pedig védelmi pénzeket fizetnek.
Az
országok is polarizálódnak. Ez azt jelenti, hogy a szegény
országoknak egyre kisebb a reményük arra, hogy felzárkózzanak,
ami tömeges kivándorlásokat indíthat el a gazdag országok felé.
A bevándorlók pedig destabilizálhatják a gazdagabb országok
belső rendjét.
Gengszterkapitalizmus
Terjed
a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószer kereskedők is
egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket, és a
pénzmosásnak, a gengszterbandák, maffiózók tevékenységének,
az embercsempészetnek és a korrupciónak sem tudnak már a
kormányok megálljt parancsolni. Ennek egyik oka az, hogy a
maffia-bandák beépülnek a kormányokba is.
Ez
a tendencia nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mivel
kialakulhat egy párhuzamos gengsztergazdaság, ami szétzilálja a
piacgazdaságokat, és anarchiát okoz.
Pénzügyi
krízisek
Az
elmúlt néhány évben veszélyes pénzügyi válságok rázták meg
Dél-Amerikát, Ázsiát és Oroszországot. Ezeknek a válságoknak
a terjedése, sőt felerősödése várható. Ez pedig szintén
veszélybe sodorhatja a liberális piacgazdaságokat, hiszen
elviselhetetlen veszteségeket okoz emberek tömegeinek.
Már
az eddigiek alapján is látható, hogy a liberális piacgazdaság és
a globalizáció sikeres fennmaradását sokféle veszély is
fenyegeti. Természetesen működnek már ma is olyan ellenőrző
mechanizmusok, amelyek ezeket a veszélyeket próbálják elhárítani.
A
veszélyelhárító mechanizmusok
Már
ma is léteznek a globális rendszert védő intézmények, mint
például a Világbank, az IMF, az ENSZ, a WTO és a globális
vállalatok. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek nem
alkalmasak a liberális világrend fenntartására. Nézzük, miért!
A
Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap)
A
két intézmény - amelyeket "Bretton Woods"-i
szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül
értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan
ellenőrzik és befolyásolják a fejlődő országokban, a volt
Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Közép-európai
országokban követett gazdaságpolitikát. Sőt 1997-ben sikeresen
terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független
Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és
Indonéziára is.
Ugyanis
az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni
és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt
"struktúra-átalakító programokat", liberalizálni és
privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a
nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot. Ezek
természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a
két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a
globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén
nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az õ
segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok -
természetesen a helyi lakosság kárára - a nagy kockázattal
befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a
két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának
eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok
zsebébe vándorolnak.
Ez
a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén
bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából
az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási
programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem
lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható
válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra,
hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól
fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi
mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül
értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai
kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra,
hogy ezt a két intézményt be kellene zárni. Hiszen kiváló
szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan
erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt
és a "struktúra-átalakító programokat", vagyis azokat
a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői
elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé
fejlett országokból, hiszen ezt "szuverén államok belügyeibe
való beavatkozásnak" lehetne tekinteni. A látszatra pedig
adni kell.
Az
ENSZ
Úgy
látjuk, hogy az ENSZ, jelenlegi felállásában nem alkalmas arra,
hogy a globalizáció ügyét előrevigye. Az ENSZ különböző
intézményei egyébként semmi érdemi hatalommal nem rendelkeznek.
Pl. az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a FAO semmilyen
befolyással nincs a világ élelmiszer termelésére és
elosztására, az ENSZ környezeti problémákkal foglalkozó
szervezete, az UNEP semmit sem tud tenni a környezet megóvásáért,
és a Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet, az UNCTAD nem tudja
befolyásolni a világkereskedelem szabályait.
Az
ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi
fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót
kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében.
A
Kereskedelmi Világszervezet (WTO)
A
WTO a globalizáció szempontjából legsikeresebb szervezet. Azt is
mondhatnánk, hogy ez az 1995-ben életre hívott szervezet az "új
világrend" képviselője, hiszen az alapító kormányok óriási
hatalommal ruházták fel. A WTO szabályai szerint ugyanis az egyes
országok többé nem "akadályozhatják" a
szabadkereskedelmet. Ha mégis megpróbálnák, akkor kemény
szankcióknak tennék ki magukat. Nem véletlen, hogy a WTO
igazgatója öntudatosan így nyilatkozhatott: "mi fogalmazzuk
meg az egységes globális gazdaság alkotmányát".
A
WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség
védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége.
Éppen nagy hatalma miatt azonban a WTO növekvő ellenállásra
számíthat. A gazdag országok lakossága is egyre jobban fog
tiltakozni a csökkenő környezeti, egészségügyi és
élelmiszeripari normák ellen. Pl. a WTO szabályok szerint az
Európai Unió kénytelen lesz beengedni piacára a hormonkezelt
amerikai marhahúst és a különböző génmanipulált
élelmiszereket, ami nyilvánvalóan nem tetszik majd az európai
lakosságnak. A szegény országok lakossága pedig azért
tiltakozhat, mert a fejlett országok exportja tönkreteszi a hazai
vállalatokat, és ezáltal munkanélküliséget okoz.
Az
eddigiekből láthatjuk, hogy a bemutatott nemzetközi szervetek jól
szolgálják a liberalizáció és a globalizáció ügyét. A teljes
sikerhez azonban még ennél is többre van szükség.
A
globális cégek
A
globális érdekek legkeményebb érvényesítői azonban
kétségtelenül a globális cégek. Érthető, hiszen ezzel egyben
saját profit-érdekeiket is érvényesítik. Ezek a cégek jól
látják, hogy a piaci verseny nem szolgálja profit-érdekeiket. Az
ugyanis jobb és olcsóbb munkavégzésre, a vevők kiszolgálására
sarkallná őket. Hasznosabb ezért a megegyezés, és ezzel a
monopolhelyzetek kialakítása. Ezt szolgálják a közelmúlt
vállalat-összeolvadásai és a stratégiai szövetségek kötése.
Van azonban egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis az
összevonások, a vállalati "karcsúsítások" miatt egyre
több dolgozót bocsátanak el a cégek, ezzel egyben piacaikat is
beszűkítik. A munkanélkülivé váló, elszegényedő emberek
viszont alig vásárolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy óriási
kihasználatlan kapacitások halmozódnak fel, ami az 1930-as
világválság-közeli állapotba sodorhatja a világot. A paradox
helyzet tehát az, hogy azzal, hogy a globális cégek kegyetlenül
érvényesítik érdekeiket, akár magát a globalizációt is
veszélybe sodorhatják.
A
pénzpiacok szabályozása
Ma
a pénzpiacok már határok nélküliek. A modern
információ-technikának köszönhetően óriási pénzek
mozoghatnak a világban a másodperc tört része alatt. Ez egyben
arra a veszélyre is rámutat, hogy mára gyakorlatilag a
pénzmozgások teljesen szabályozatlanná váltak. Az államkötvények
jelentős része külföldiek kezében van, akik- ha valami nem
tetszik nekik - pillanatokon belül kivonhatják pénzüket az adott
országból. Gondoljunk csak Soros György font elleni
spekulációjára, amivel szemben még a brit központi bank is
tehetetlen volt. A nemzeti pénzpiacok mára teljesen globálissá
váltak, és határozottan elszakadtak a reálgazdaságtól. Például
a valutapiacokon naponta megforduló összegek legalább 50-szer
nagyobb értéket képviselnek, mint a megfogható termékek
kereskedelmével létrejövő értékek. Ez a rendszer óriási
hozamokat biztosít a spekulánsoknak, a bankoknak, a
bróker-házaknak, a nyugdíjpénztáraknak, miközben maga az egész
rendszer rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik.
A
rövidtávú egyéni érdekek hajszolása ezért könnyen vezethet
újabb pénzügyi katasztrófákhoz. A szabályozás ellen azonban -
éppen az óriási haszon miatt - a kulcsszereplők tiltakoznak. A
szabályozás ugyanis azt jelentené, hogy jövedelmük egy részét
meg kellene osztaniuk a szegényebbekkel. Ebből következik, hogy a
közeljövőben nem várható a pénzpiacok szabályozása.
Szabadság
és korlátozás
A
jelenlegi rendszer haszonélvezőitől nem várható el, hogy
bármilyen korlátozásra szavazzanak, hiszen ez sértené saját,
elsősorban profit-érdekeiket. Tehát, ellentmondásos módon, a
liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszélyt éppen
"túlzott sikere" jelenti: vagyis a "liberalizált
piac" csődbe juttathatja önmagát. Hiszen - amint azt már az
eddigiek alapján láthatjuk - túl kevés nyertest és túl sok
vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő
szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan
károsítja a természeti környezetet.
A
Keynes-i szabályozó állam megoldás lehetne a problémára. Ezt
azonban el kell vetnünk, mivel ez a liberális gazdaságpolitika
feladását jelentené. Itt van ezért az ideje annak, hogy saját
megoldási javaslatainkat megbízóink elé terjesszük.
2.
Mi befolyásolja a jövőt?
A
jövő alakulását lényegében három tényező fogja a leginkább
befolyásolni: A világ népességének növekedése, a fogyasztás
mennyisége és minősége és azok a technológiák, amelyekkel a
fogyasztási cikkeket előállítják.
A
fogyasztás a jövedelmektől függ. Ezért annak a "morális
kérdésnek" hogy pl. az átlag svájci miért fogyaszthat
17-szer többet, mint az átlag nigériai, nincs semmi értelme. Ez a
kérdés egyszerűen nem kérdés. A globális piacgazdaság logikája
szerint erre a felvetésre csak így lehet reagálni: na és? Nigéria
számára pedig az a megoldás, hogy termeljen többet és csökkentse
lakossága számát.
A
technológiák továbbra sem környezetbarátok. Változás pedig, a
profitérdekek miatt, egyelőre nem várható. Így a
környezetszennyezés és a hulladékgyártás továbbra is probléma
marad.
Népesség:
jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem
változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8
milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a
szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag-
életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen
dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban
viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a
gyermeknevelés nagyon is költséges.
Következtetések:
A
föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert. Ezért általánossá
és elfogadhatóvá kell tenni a következő alapelvet:
"minél
kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a
nyerteseknek."
Ennek
az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán,
hogy a liberális gazdasági rendszer - amelynek nem a
munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja
-fennmaradhasson. A profit mint cél ugyanis egyet jelent azzal, hogy
nő a globalizáció hasznából kirekesztettek, a szegények, a
munkanélküliek száma. Ezek az emberek megélhetést követelnek,
ami óriási terhet rak a társadalomra. A javak megosztása ezekkel
az emberekkel idegen a liberális rendtől, annak megszüntetését
jelentené. Mivel azonban abból indultunk ki, hogy a liberális
rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk:
a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli
lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend
fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé
fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz.
Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend
tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De
hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek:
világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb
durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl
költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a
kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális
népességcsökkentés?
Fogalmazzunk
meg először néhány alapelvet!
Az
alkalmazandó módszereknek: Olcsónak kell lenniük, nem szabad
semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá az
"áldozatok" kiválasztását nem vállalhatja senki, azt
magukra az "áldozatokra" kell bízni, az államoknak nem
kell közvetlenül részt venni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a
magánszektorra.
Ha
a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő
erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia
valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell
készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási
számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni,
hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra
csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt
évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés
legalább 90 %-ának - de ha lehet még többnek - a kevésbé
fejlett világban kell megtörténnie. Ez a születésszám
csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A
módszerek pedig - mint már említettük- nem lehetnek durvák,
nyilvánvalóak.
Hogyan
alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet? A négy pillér,
amire támaszkodhatunk a következő: ideológiai-etikai, gazdasági,
politikai és pszichológiai.
Nézzük
röviden ezek lényegét!
Az
ideológiai-etikai pillér azért fontos, mert az emberek igényelik
a magyarázatokat. A magyarázatokat, a megideológizálást és az
etikai elfogadhatóság biztosítását jól fizetett írókra,
gondolkodókra, média-szakemberekre kell bíznia. Biztosítani kell,
hogy zavartalanul publikálhassanak, és szót kaphassanak a TV- és
rádióadásokban. Különösen fontos, hogy a fiatalokra minél
nagyobb hatást tudjanak gyakorolni.
A
gazdasági pillér, a struktúra-átalakító programokkal és a
gazdasági megszorításokkal a Világbanknak és az IMF-nek
köszönhetően ma már "teszi a dolgát". Segít kiépíteni
a "helyi elitet", amelyik sokkal elkötelezettebb a
globalizáció, mint saját népe, nemzete iránt. A "gazdasági
pillér" segítségével nő a szegénység, romlanak az
életkörülmények, csökkennek az egészségügyi kiadások,
csökken az élettartam, csökken a születések és nõ a
halálozások száma. Különösen jól tetten érhetők ezek a
tendenciák Kelet-Közép-Európában.
A
politikai pillér: bár a gyengébb, kisebb nemzetek általában nem
állnak ellent a "gazdasági pillér" Világbank és IMF
általi működtetésének, mégis - a biztonság kedvéért -
folytatni kell a nemzetállamok legyengítését. Ebben továbbra is
vezető szerepet játszhat az IMF azzal, hogy mindent megtesz annak
érdekében, hogy ne csökkenhessen ezen országok adóssága, és
így kénytelenek legyenek eleget tenni az IMF követeléseinek. Jól
járul hozzá a nemzetállamok lebontásához a WTO is, és ha valaha
mégis sikerül keresztülvinni a MAI - a többoldalú beruházási
megegyezés - aláírattatását ezekkel az országokkal, akkor a
nemzetállam megkaphatja végre az utolsó, halálos döfést. Az új
rend fenntartásán pedig sikeresen működnek majd a globális cégek
és a NATO.
A
pszichológiai pillér: a nemzeti kisebbségek ösztönzése
önállóságuk erősítésére és az önmegvalósítás bátorítása
a különböző deviáns csoportoknál jó hatással van a
nemzetállam lebontására. Lehetővé kell tenni ezért számukra,
hogy megfelelő sajtójuk legyen, hogy csoportérdekeiket gyakran és
határozottan jeleníthessék meg. Erősíteni kell minden
szeparatizmus iránti igényt, és növelni kell az egymás iránti
bizalmatlanságot. Ez jól szolgálja a nemzeti összetartozás, a
szolidaritás leépítését, és így azt, hogy a lakosság-
csökkentési terv észrevétlenül végrehajtható legyen. Azokat a
nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik értik mi
történik, és tenni akarnak ellene, lehetetlenné és hiteltelenné
kell tenni. Így el lehet érni, hogy az emberek bizalma elforduljon
tőlük. Ha a négy pillér már áll, hozzákezdhetünk a
"grandiózus népességcsökkentő terv" konkrét elemeinek
bevezetéséhez.
3.
A "grandiózus népességcsökkentő terv" elemei
A
terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezért
ezeknek csak rövid összefoglalását adhatjuk. Természetesen
továbbra is a szakértői csoport tagjainak véleményét
ismerhetjük meg.
Nagyon
fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan
durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában,
ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül
mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás
nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális
cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt
ellenállásra ösztönzi az embereket.
Melyek
is lehetnek azok a láthatatlan fegyverek, amelyeket a "grandiózus
népességcsökkentési terv" megvalósítására be lehet
vezetni?
Az
elhalálozások számát növelő módszerek:
-
kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét
beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást
öljék;
- a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok
felfegyverzése, fegyverkereskedelem;
- esetenként közvetlen
beavatkozás jól megmagyarázott indokkal;
- magánhadseregek,
őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok
ellen;
- elszegényítés, éhínség,
- a föld megszerzése a
szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás
esélyeit;
- olyan magok használatának ráerőltetése a szegény
országok parasztjaira, amelyekből csak olyan növények
termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre;
-
környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés;
- a mezőgazdaság
további liberalizálása, az - időlegesen olcsó - import
élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának
legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való
függőségük növelése;
- a kisgazdaságok tönkretétele, a
kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a
tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző
óriási külföldi "agrobusiness"-eket beengedjék, sőt
saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék,
élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi
gazdálkodók betakarításra készülődnek, egészségügyi
intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi
ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi
privatizáció;
- differenciált beteggyógyítás; azokra
koncentrálni, akik tudnak fizetni;
- a cigaretta-termelés és
értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk
reklámja betiltásának megakadályozása;
- az
urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása:
ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az
embereket;
- közszolgáltatások privatizálása,
hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság
elszegényedéséhez, a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a
szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy
egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez,
az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a
szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó.
Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan
betegségek kialakulásához vezethet.
Az
AIDS további terjedése és a tuberkolózis esetek számának újbóli
növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek
végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is
megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre), a
drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért
kellene ebben megakadályozni?); a csecsemőhalandóság jelentősen
növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a
szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami
növeli a fertőzések lehetőségét.
A
halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a
születések számát csökkentő módszerekre. Abortusz és
sterilizáció bátorítása; a gyermeknevelés megnehezítése,
költségeinek növelése; a gyermekek számának csökkentését a
"struktúra-átalakítási programok"-ba is bele kell
foglalni; anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak
gyermeket; a gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az
anyagi hátrányainak hangsúlyozása.
További
olyan, nem közvetlen módszereket is fel lehetne sorolni, amelyek
vagy a születések számának csökkenését, vagy a halálozások
számának növekedését okozhatják. A lényeg az, hogy ezeket a
módszereket tervezetten, rendszeresen és egymásra való hatásukat
is kihasználva kell alkalmazni. Jó példa erre az a mezőgazdasági
projekt, amelybe India a Világbank javaslatára kezdett bele. A
projekt hatására malária-járvány tört ki. Mivel azonban közben,
az IMF előírására jelentősen csökkentették az egészségügyre
szánt keretet, az országot a járvány felkészületlenül érte,
ezért elég sokan meg is haltak.
4.
Zárógondolatok
Ahogy
az már a cikk elején is nyilvánvalóvá vált, "a luganói
tanulmány" elkészítésének története kitalált történet
: Susan George fejében született meg. A benne szereplő adatok,
hivatkozások, és példák azonban mind tényeken alapulnak. Susan
George, kiindulva abból, hogy mi is történik ma a világban, arra
következtetett, hogy egy "titkos megbízói kör" illetve
egy "grandiózus népességcsökkentő terv" léte nem is
lehetetlen. Az pedig ezek után mindegy, hogy kik is a "kör"
tagjai, és hol és mikor született meg a terv.
Susan
George úgy gondolja, hogy a "luganói tanulmány", vagyis
könyve háromféle lehetséges hatást válthat ki az olvasókból:
elutasítják a könyvet, mint olyat ami olyan szörnyűségeket ír
le, amelyek teljességgel lehetetlenek; elgondolkodnak a
felsorakoztatott tényekről, elfogadják az elemzéseket, de
kételkednek abban, hogy azokból csak egy lehetséges megoldás, a
"grandiózus népesség-csökkentő terv" kidolgozása és
megvalósítása következhet; ráébrednek arra, hogy az egy
bemutatott, lehetséges megoldás valóban következik az előzetes
feltételezésekből és az elemzésekből. Vagyis a vélt veszély
nagyon is valóságos.
Ez
utóbbi csoportba tartozó emberek jönnek rá először arra, hogy a
neoliberális rend mennyire hazug: hiszen - ígéretei ellenére -
egyre többen lesznek a kárvallottai, mint a nyertesei. Arra is
ráébrednek, hogy családjuk, saját maguk, kisvállalkozásuk,
környezetük, kisebb közösségük mind-mind komoly veszélyben
van. Hiszen, ha a transznacionális cégek egyedül a tulajdonosok
érdekeit szolgálják, ha a kormányok egyre tehetetlenebbek a
globális erőkkel szemben, ha a globális pénz uralma mindenre
rátelepszik, akkor valóban nem marad más hátra, mint a
feleslegessé váló emberek "kiküszöbölése" a
rendszerből, a tőlük való megszabadulás. Erre pedig valóban
megoldás lehet egy "grandiózus népességcsökkentő terv".
Hacsak,
azok az emberek, akiknek végre kinyílik a szemük, és megértik,
hogy mi történik körülöttük, ezt meg nem akadályozzák. A
könyvre a harmadik módon reagáló emberek bizonyosan azok között
lesznek majd, akik tenni akarnak valamit a "kitervelt vég
ellen". De milyen lehetőségek állnak nyitva előttük? Ezek
összefoglalásával zárja a könyvet Susan George.
A
vég másféle is lehet
A
másféle megoldás ismertetése előtt azonban először fel kell
tenni két egyszerű kérdést: Kik felelősek a jelenlegi ill. a
jövőben is várható válságokért? Hogyan akadályozható meg
további károkozásuk?
A
globalizáció magától nem fog leállni. A transznacionális cégek
hatalmának további növekedésével, a korlátok nélküli globális
pénzmozgással rákos állapotba kerül a világgazdaság: folytatja
az emberi és természeti értékek pusztítását annak ellenére,
hogy tudja, hogy ez a pusztítás előbb-utóbb önmagára is káros
hatással lesz majd. A kockázat tehát egyre nagyobb. Ezért
haszontalan arra kérni a transznacionális cégeket, hogy legyenek
egy kicsit jobbak, felelősségteljesebbek. A lényegük ellen kell
fellépnünk. Vagyis le kell számolnunk a transznacionális
zsarnoksággal, mielőtt az számolna le velünk. Ki kell
szabadulnunk alávetettségünkből, igazi polgárrá kell válnunk,
aki nem hagyja másra sorsa irányítását. Ehhez szövetségeseket
kell keresnünk. Nem véletlen, hogy a szakértők azt tanácsolták
a "titkos megbízóknak", hogy bátorítani kell a
széthúzást, a megosztottságot, a szeparatizmust. Először is ezt
kell leállítani. Egy francia mezőgazdasági szakember hallgatva
egy jobboldali és egy baloldali érzelmű parasztszövetség
vitáját, így kiáltott fel: mit számít, hogy bal- vagy
jobb-oldali parasztok vagytok-e? Hiszen hamarosan egyáltalán nem
lesztek!
A
legfontosabb feladat tehát újraszőni a társadalom szövetét,
amit a neoliberalizmus igyekezett szétszaggatni. Erősíteni kell a
helyi kedvezményezéseket. Lokalizálni kell. Fel kell lépni a
környezetet károsító külföldi cégek, a veszélyes
hulladék-feldolgozók ellen, tiltakozni kell a globális cégek
érdekeit szolgáló autópályák építése ellen, máskor pedig az
ellen, hogy egy céget privatizáljanak vagy bezárják, és ezáltal
emberek tömegei veszítsék el munkájukat, életlehetőségeiket.
Növelni
kell a helyi fogyasztásra termelő kisvállalkozások számát, a
külföldi helyett hazai terméket kell vásárolni. Helyi
kisbankokat kell csinálni, amelyek a helyi megtakarításokat helyi
fejlesztések támogatására használják. Harcolni kell az
őstermelők jogaiért, nem szabad hagyni, hogy olyan szabályokat
kényszerítsenek rájuk, amelyek ellehetetlenítik őket. A
lokalizáció mellett szükség van továbbá arra is, hogy az állam
ne gyengüljön tovább, hanem inkább nyerje vissza erejét, lássa
el hagyományos gazdaságfejlesztési és szociális feladatait és
védje meg a nemzeti érdekeket a transznacionális zsarnoksággal
szemben. Azt is el kell érni, hogy a pénzt ne onnan vegye el, ahol
a legkevésbé van: az állampolgároktól és a helyi kis- és
közepes vállalkozásoktól, hanem onnan, ahol bővében vannak
neki: vagyis a globális cégektől és a pénzpiac szereplőitől,
elsősorban azok tisztességes megadóztatásával. Az ökológiai
adó bevezetésével meg kellene állítani a természeti környezet
további károsodását. Vagyis azt kellene jobban adóztatni, amiből
kevesebbet, és azt kevésbé, amiből többet akarunk. Így
csökkenteni kellene a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adókat, és
jelentős adókat kellene kivetni a környezetet károsító
tevékenységekre közöttük a hulladéktermelésre is. Ezekkel és
az ehhez hasonló lépésekkel kerülhető csak el a luganói
tanulmány "végső megoldása".
5.
Utószó
A
könyv megismerése után mi is választhatunk: reálisnak tartjuk-e
Susan George elemzését vagy nem. Beteges fantáziálásnak
gondoljuk-e a "titkos megbízói kör" által kiadott
feladatot, hogy érdemesnek tartjuk arra, hogy elgondolkodjunk róla.
Akárhogyan is vélekedünk a könyvről, a bemutatott tényeket nem
tagadhatjuk, hiszen azokat saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Még
emlékszünk a Bokros-csomagra, tudunk a kórházi ágyak számának
csökkentéséről, az egészségügynek juttatott csökkenő
támogatásról, a lakosság fejlődő országoknál is rosszabb
egészségi mutatóiról, az alacsony várható élettartamról, és
a magas halálozási számokról. Naponta éljük meg az alacsony
életszínvonal valamennyi hátrányát, a közüzemek
monopolhelyzetéből fakadó áremelések derékszíj-összehúzó
hatásait, látjuk az elesetteket, a hajléktalanokat,
megtapasztaljuk a társadalmi kohézió hiányát, azt, hogy hogyan
próbálják a globalizáció hívei szétzülleszteni, kiiktatni
nemzeti érzéseinket, nemzeti kultúránkat. Végül intőjelként
arra is gondolnunk kell, hogy az IMF és a Világbank hazánk esetén
is már korábban megfogalmazta a "tervet", ami szerint túl
sokan vagyunk, 2-3 millióval kevesebb magyar is elég lenne.
Susan
George könyve tehát nagyon is az elevenünkbe vág. A
lokalizációval kapcsolatos befejező gondolatait ezért akkor is
nagyon komolyan kell vennünk, ha érvelését esetleg nem tudjuk
teljesen elfogadni.
Dr.Csath
Magdolna, egyetemi tanár
(euroastra.info)
A
Nobel-díj zsidó részrehajlása
|
Rövid
összefoglalás
Alfred
Nobel végrendelete (a tekintélyes Nobel-díj alapító okirata) úgy
rendelkezik, hogy “a díj odaítélésénél ne játsszon szerepet
a jelöltek nemzeti hovatartozása, hanem az arra leginkább
érdemesek kapják a díjat…” Ezt a kifejezett óhajt jórészt
figyelmen kívül hagyja a Nobel Alapítvány, amely rendkívül nagy
számban adományozza a díjat zsidó tudósoknak (akik hagyományosan
„egy nemzethez” tartoznak, noha különböző országokban élnek,
szétszóródva a világban), és így jelentős zsidó fölényt
teremt. Világviszonylatban a díjat 137-szer gyakrabban, míg
Amerikában 26-szor nagyobb gyakorisággal adományozták zsidó
jelölteknek, mint ami a zsidó népességszám alapján várható
lenne. A zsidó díjazottak aránya több mint megkétszereződött
(2,3-szorosára nőtt) a második világháború után annak
köszönhetően, hogy a zsidók és a nem zsidók között megosztva
kiadott díjak száma ugrásszerűen (8,8-szorosára) megnőtt. A
magasabb IQ, illetve az a tény, hogy a zsidók előszeretettel
választják a tudományos pályákat, nem támasztja alá kellően
ezt a zsidó túlsúlyt. Sokkal nagyobb a valószínűsége annak,
hogy az üzleti beállítottságú zsidó tudósok kiterjedt és jól
szervezett személyes kapcsolatrendszere és az adományozó testület
svéd képviselőinek egalitárius, liberális és közömbös
hozzáállása együttesen idézi elő ezt a kedvezőtlen jelenséget.
Feltételezhetően a tudományos világ képviselői ösztönzik a
Nobel Alapítványt arra, hogy Nobel végakaratában megfogalmazott
szabályokat a svéd törvények szerint alkalmazzák.
Bevezetés
A
zsidókat és a keresztényeket gyakran nevezik “a könyv
embereinek, mert van egy imakönyvük. A zsidók köztudottan
ragaszkodnak ezekhez az írásokhoz. George H. W. Bush mondta el,
hogy „A keleti zsidó gettókban az anyák mézet öntöttek egy
könyvre, hogy a gyermekeik megtapasztalják a tanulás édes ízét.
És a Kansas-ban élő éhező emberek a gyermekeiket hazavitték a
mezőről, amikor egy tanító érkezett.” [1]. A tanulás tudáshoz
juttat, a tudás pedig jobb emberi életet, tekintélyt, társadalmi
rangot és gazdagságot eredményez. A zsidók mentalitásukból
eredően nagy számban képviselik magukat intellektuális pályákon,
és tehetségük elismerést arat.
1895-ben
Alfred Nobel felajánlotta vagyonát (melyet a dinamit feltalálásából
és ipari hasznosításából szerzett). Adományozásának szándéka
világos kifejezést kap végakaratában: azokat a tudósokat akarta
kitüntetni, akik “a legnagyobb szolgálatot tették az
emberiségnek”, határozottan leszögezi: „feltétlen kívánságom
[Nobelé], hogy a díj odaítélésében nem kell figyelembe venni a
jelöltek nemzeti hovatartozását, hanem az arra leginkább
érdemesek kapják a díjat …” [2].
A
Nobel-díj népszerűsége jelentősen megnőtt az idők folyamán. A
svédek felismerték, hogy a díj hazájuk, a király és a svéd
tudomány számára hatalmas PR értékkel bír. Svédország egy kis
skandináv ország Európa peremén, valószínűleg a „nagyvilág”
számára továbbra is jelentéktelen lenne az évenként
megrendezett Nobel-ceremónia nélkül.
Ez
a díj a tudósok számára világszerte a tudományos kiválóság
csúcsának jelképe és e kiválóság elismerése lett. Fiatal
tudósok álmodoznak róla, és ez az álom segíti őket abban, hogy
a tanulás és a laboratóriumi feladatok végtelennek tűnő óráit
végigküzdjék. A tudomány sokat követelő hivatás, amelyben nem
könnyű megmaradni álmok nélkül.
A
Nobel-díjat legfeljebb három élő tudósnak ítélik oda hat
területen, amely szabály a lehetséges jelöltek számát évente
18 főre korlátozza. Közismerten nehéz feladat megtalálni azokat
a személyeket, akik “a legnagyobb szolgálatot tették az
emberiségnek”. Ezek a nehézségek gyakran eredményeznek
panaszokat a Nobel-bizottsággal szemben, azt állítva, hogy nem
megfelelő személyt tüntettek ki. Az efféle bírálatokat
többnyire senki sem veszi igazán komolyan, mert a tudóstársadalom
tudja, hogy bármely tudományterület sikeres képviselői között
háromnál sokkal több olyan személy van, aki joggal megérdemelné
az elismerést. Azt még soha senki sem állította, hogy egy
kitüntetett teljesen méltatlan lenne a díjra.
Az
évente kiosztható díjak kis száma miatt nehéz megállapítani
azt, hogy a kitüntettek nemzeti hovatartozását figyelembe vették-e
bármelyik évben. Azonban ma már rendelkezésünkre állnak 110 év
adatai, amely elegendő a megbízható statisztikai értékeléshez
és a Nobel-díj nemzeti (etnikai vagy faji) semlegességének
ellenőrzéséhez.
Valószínű
senki sem lepődik meg azon, hogy a zsidó tudósok, lévén magasan
iskolázott és rendkívül ambiciózus személyek, jeleskednek a
tekintélyes tudományos díjak és kitüntetések elnyerésében. Ez
alól a Nobel-díj sem kivétel. A zsidó siker mértéke azonban
eléggé meglepő.
Nobel-díjasok
statisztikája, 1901-2010.
Az
elmúlt 110 év alatt [3] összesen 543 Nobel-díjat ítéltek oda
817 személynek és 23 szervezetnek. Ezek közül legalább 181
(21,5%) díjazott volt zsidó, és legfeljebb 659 nem zsidó.
Minthogy a világ népességének 99,8%-a nem zsidó és 0,2%-a
zsidó, a 659 nem zsidó kitüntetettek száma százalékos arányban
6,6, míg a 181 zsidó kitüntetettek száma százalékos arányban
905, amely világviszonylatban a zsidók 137-szeres
felülreprezentáltságát jelenti. Összesen 299 díjazott volt
amerikai. Közülük legalább 108 (36%) volt zsidó és legjobb
esetben 191 (64%) nem zsidó. Az USA jelenlegi népessége 311,8
millió, amelyből a zsidók lélekszáma 6,5 millió (2,1%). Az
USA-ban a 191 nem zsidó díjazott az össznépesség százalékában
1,95, míg a 108 zsidó díjazott százalékaránya 51,4, amely
„csak” 26,3-szoros zsidó felülreprezentáltságot jelent a
Nobel-díjasok között az USA-ban.
Nobel-díjat
hat területen osztanak ki. A zsidó díjazottak számát és arányát
különböző zsidó weboldalak figyelemmel kísérik. Ezeknek a
weboldalaknak a célja, ahogy mondják, hogy olyan on-line forrást
biztosítsanak, amely pontosan bemutatja a zsidók hozzájárulását
a világ kulturális, tudományos és műszaki fejlődéséhez.
I.
sz. táblázat
A
zsidó Nobel-díjasok statisztikai adatai, 1901-2010. [4]
Viszonylag
kevés tudós kapott díjat az első 40 évben. Túlsúlyban voltak
az egyedül díjazottak (nem megosztott díjak), és több éven
keresztül nem adtak ki díjat. A zsidó kitüntettek aránya 10%
alatt maradt. Kevés díjat adtak megosztva zsidó és nem zsidó
jelöltnek, ilyen megosztott díj csak az orvostudomány és a fizika
területén fordult elő. A közgazdasági díj nem Nobel nevéhez
fűződik, 1969 előtt nem létezett, a svéd Riksbank hozta létre.
(1. sz. ábra).
1.
sz. ábra
1.
sz. Ábra: Zsidó és nem zsidó díjazottak, 1901-2010.
A
Nobel-díj hivatalos weblapján [3] feltüntetett összes kitüntetett
listáját és a Jinfo [4] oldalon megadott zsidó Nobel-díjasok
listáját használtuk a zsidó (J) és nem zsidó (G) – csak
zsidó, csak nem zsidó, megosztva zsidó és nem zsidó párosan,
illetve hármasban díjazottak arányának kiszámításához. A
számítások az 1901-1940. és az 1941-2010. időszakok adatai
alapján készültek.
Alapvető
változás következett be közvetlenül a második világháború
után. A kitüntetettek száma ugrásszerűen megnőtt, és a díj
megosztása gyakorlattá vált. A változást sokan a Nobel-díj
“leértékelődéseként” emlegetik. A változás részben a
kutatás felgyorsulásával magyarázható, másrészt azzal a
ténnyel, hogy ma a kutatómunka többnyire teamekben folyik, így
nem lenne igazságos egy személyt kitüntetni. További tényező az
a kutatási többlet, amely a párhuzamos kutatásból és probléma
megoldásból adódik. A zsidó-nem zsidó díjmegosztás egy szerény
2,7 %-os szintről 24,6%-ra (9-szeres növekedés) ugrott. 10% körül
maradt a „csak zsidó” díjazottak aránya, azonban a „csak nem
zsidó” arány csökkent, mivel a megosztott díjak gyakoribbakká
váltak. Vagyis a zsidó tudósok több mint kétszeresére növelték
részesedésüket a kiosztható díjakban, mert a „Nobel-tortából”
juttatott nem zsidó rész csökkent (2. sz. ábra). A második
világháború után a zsidó kitüntettek százalékaránya 9,4%-ról
22,.2%-ra nőtt, és a nem zsidó díjazottak aránya ennek
megfelelően visszaesett. (A közgazdasági díjakat nem vettük be a
számításba, mivel 1969 előtt nem léteztek.)
2.
sz. ábra
2.
sz. ábra: A zsidó-nem zsidó Nobel-díjak megoszlása, 1901-2010.
Az
ábra az 1. sz. ábra alapján készült. Az oszlopok a standard
hibaátlagot mutatják, n=5 (A közgazdasági díjakat kihagytuk).
Egymintás t-próbát használtunk az eltérések jelentőségének
elemzéséhez.
A
110 év alatt összesen 65 különböző nemzet részesült
Nobel-díjban legalább egy díjjal, és 32 nemzet kapott legalább
három díjat. További statisztikai elemzéseket végeztünk e 32
országot illetően (II. sz. táblázat). A Nobel díjasok (NL)
országonkénti számát (NL/1 millió lakos/110 év) az országonként
díjazottak száma [5] és a népesség szerinti országlista [6]
alapján számítottuk. Ezeket az adatokat egybevetettük a 2006-ban
mért nemzeti IQ értékekkel [7], országonként egy év alatt
(2006.) kiadott könyvek számával (2006) [8] (első kiadás//10,000
lakos/év), az elfogadott szabadalmakkal (1998) [9] (szabadalom/1
millió lakos/év és az adott ország zsidó népességének
arányával (%) [10].
A
kitüntettek száma országonként jelentős eltéréseket mutat (3.
sz. ábra). A zsidók (a világ bármely országában élő
etnikumként értendő, nem csak Izrael állampolgárai) messze
megelőznek minden más nemzetet 12,7 díjazott / 1 millió lakos
eredményükkel. Követi őket Svájc és Svédország, mindkét
országban 1 millió lakosból „csak” 3 kitüntetett van.
Gyakran
megemlítik (a tudományos és a népszerű tudományos irodalomban),
hogy a zsidók IQ átlaga magasabb, mint a nem zsidóké, vagyis a
zsidók okosabbak, és ezért nagyobb mértékben járulnak hozzá a
társadalom szellemi életéhez, mint a nem zsidók.
II:
sz. táblázat
Azt
gondolhatnánk, hogy az egyes országok Nobel-díjasainak száma
összefügg az adott ország átlag IQ értékével, azonban ez nem
így van. Ugyanakkor az egyes országok irodalmi termése többnyire
összhangban van az adott ország díjazottainak számával (3. sz.
ábra kiegészítése). Az elfogadott szabadalmak száma jól
megfeleltethető az IQ értékkel, azonban a Nobel-díjasok számával
nem. Az egyes országokban élő zsidó népesség száma nem
befolyásolja lényegesen az adott országnak IQ értékkel,
könyvkiadással és szabadalmakkal jellemzett szellemi aktivitását.
3.
sz. ábra
3.
sz. ábra: Nobel-díjasok az egyes országokban (a II. sz. táblázat
adataiból)
Kifejtés
A
Nobel-díj a 110 év folyamán fokozatosan vált az egyik legnagyobb
presztízzsel járó tudományos kitüntetéssé. Az ambiciózus
tudósok többségének titkon remélt kívánságai között a
tudományos kiválóság legnagyobb elismeréseként jelent meg. A
különböző, többnyire fejlett országok is magukévá tették ezt
a véleményt, rendkívüli juttatásokat nyújtanak
Nobel-díjasaiknak. A kitüntetéssel járó pénzösszeg (kb.
300,000 -1 millió USD) csak egy töredéke annak a pénzjutalomnak,
amelyet a díjazott és intézete, illetve tudományos munkatársai
megkapnak. Egyetemek, könyvkiadók és vállalatok számára egy
Nobel-díjas értéke a testsúlyának megfelelő arany értékével
ér fel. Számos egyéb előny között említhetők például
tiszteletbeli állások, testületi tagságok vagy jól fizetett
előadások. A Nobel-díj nem csak elismerést, hanem hatalmat is
jelent. Ezért a kiérdemelt tiszteletnek megfelelően a
tudóstársadalom figyelemmel követi a Nobel-díjasokat, így azt
is, hogy ők és környezetük milyen módon használják fel
tudományos és anyagi befolyásukat.
Mindezeken
felül a díj helyet biztosít tulajdonosának a tudománytörténetben.
A Nobel-díjasok és munkáik úgy szerepelnek a
történelemkönyvekben, mint egy-egy mérföldkő a tudományok
fejlődésében. A tudósok nagyon érzékenyek az ilyenfajta
hagyományra.
IQ
többlet a zsidó fölény mögött
A
statisztikai elemzések arra utalnak, hogy a zsidó tudósok erősen
felülreprezentáltak a kitüntetettek között. Ez a túlsúly
26-szoros az USA-ban. A túlsúly közismert, azonban mértéke
kevésbé. Gyakran magyarázzák a zsidók magasabb IQ értékével.
A mérések szerint [11] a zsidó amerikaiak átlag IQ-ja 115, őket
követik sorrendben a kelet-ázsiaiak (106), fehérek (103), latinok
(89) és afrikai amerikaiak (85). Többféle magyarázatot
találhatunk erre a nagyon magas átlag zsidó IQ értékre. Ez az
érték helytálló az askenázi zsidók esetében, de nem vág egybe
az izraeli nemzeti IQ értékkel (100). Az eredményt jórészt a
verbális inteligencia adja, az inteligencia más összetevőiben
(pl. motorikus vagy térbeli) a zsidók valószínűleg jóval az
átlag alatt lennének. Az átlag askenázi IQ Lynn mérése szerint
Amerikában 107 (12) és Izraelben 103 (12). A zsidó inteligencia
okát a szakirodalom [14-16] behatóan vizsgálta és alaposan
feldolgozta.
Ésszerűnek
tűnik az a feltételezés, hogy a sikeres tudósok átlagon felüli
inteligenciával rendelkeznek. Azonban az csak egy spekuláció, hogy
például egy 135-ös IQ értékkel rendelkező tudósnak nagyobb
esélye van a sikerre, mint annak, akinek IQ értéke csak 130. A
verbális inteligencia, amelyben a zsidók nagyon jók, nagymértékben
befolyásolhatja a díjért folyó versenyt a béke, az irodalom és
a közgazdaság területén, azonban más fajta inteligencia
szükséges a sikerhez a fizika, az élettan és a kémia területén.
Nehéz elhinni, hogy a kivételesen magas IQ értéknek döntő
szerepe van a díj elnyerésében, amikor más, magas IQ-val
rendelkező népek (kelet-ázsiai) kevés díjat szereznek. Izrael
jellemzően átlagos IQ-ja és tudományos teljesítménye egy másik
zavaró tényező, ha a zsidók sikerét csupán az inteligenciával
próbáljuk megmagyarázni.
Különleges
beállítottság a zsidó fölény mögött
Másik
jól hangzó magyarázat a zsidó fölényre az, hogy a zsidók
nagyobb arányban kapcsolódnak be a szellemi tevékenységekbe, mint
a nem zsidó társadalom nem zsidó népessége. Következésképpen
a 26-szoros zsidó fölény Amerikában arra utalhatna, hogy 26-szor
több zsidó választja a tudományt élethivatásul, mint amerikai.
Az USA-ban mintegy 2,1 millió tudós van [17], amely az amerikaiak
0,6%-át jelenti. Az amerikai zsidók 0,6%-a 36.000 személyt
jelentene, vagyis 26x36.000=1.044.000 zsidó tudóst, így minden 6.
zsidót az USA-ban. Ez pedig teljesen valószerűtlen szám.
A
zsidó kitüntetettek aránya több mint megkétszereződött a
második világháború után. E növekedés a zsidó-nem zsidó
megosztott díjak nagymértékű növekedésének tudható be. Kiváló
zsidó és nem zsidó tudósok kezdtek együttműködni, vagy
esetlegesen azonos, sikeres tudományos terület kutatásában
mélyedtek el. Ilyenfajta közös megjelenés (vagy véletlen
egybeesés) szinte példátlan volt a háború előtt. Ez egy másik
említésre méltó jelenség, arra utal, hogy a legtehetségesebb
zsidók túlélték a holokausztot (miközben a zsidó népesség
1:2-3 arányban életét vesztette); e zsenik újra elvegyültek a
leggazdagabb nemzetek közé és folytatták ragyogó tudományos
pályájukat, példátlan sztár-karrierjüket, többnyire az
USA-ban.
Jelölés
és eljárásmód a zsidó fölény mögött
A
kérdés továbbra is megválaszolatlan: Miből adódik ez a
26-szoros zsidó fölény? A választ a díjazottak kiválasztási
módja adhatja meg, jóllehet ez az eljárás nagyon demokratikusnak
tűnik.
A
jelölési űrlapokat a Nobel-bizottság körülbelül 3.000
személynek megküldi, rendszerint az aktuális évet megelőző
szeptemberben. Ezek a személyek többnyire az adott területen
kutató akadémikusok. A jelölési űrlapok visszaküldésének
határideje január 31. A Nobel-bizottság kiválaszt az űrlapokról
mintegy 300 potenciális díjazottat és még további neveket
választ. A jelöltek neve nem kerül nyilvánosságra, és velük
sem közlik, hogy díjra jelölték őket. A jelölés teljes
dokumentációját a kitüntetést követő 50 évre zárolják.
Ezután a Nobel-bizottság beszámolót készít az adott területek
szakértőitől kapott vélemények alapján. E jelentést az
előzetes jelöltlistával együtt benyújtják a díjat odaítélő
intézményeknek. Az intézmények képviselői összeülnek, és
többségi szavazattal kiválasztják az egyes területek jelöltjét
vagy jelöltjeit. Döntésüket, amely megfellebbezhetetlen, a
szavazást követően azonnal kihirdetik. Díjanként legfeljebb
három jelöltet és két különböző munkát lehet kiválasztani
[18].
Például
az élettani vagy orvosi Nobel-díjat a Nobel Közgyűlés, amelyet a
stockholmi Karolinska Intézet 50 professzora (az intézet 500
professzora közül) alkot. A Nobel-bizottság öt tagjához
csatlakozik hatodikként a Nobel Közgyűlés titkára. A tagokat
három éves időszakra választják. Minden évben tíz társtagot
választanak a márciustól októberig terjedő időszakra. A
Nobel-bizottság a Nobel Közgyűlés munkatestülete [19, 20].
„ÉLETTAN
ILLETVE ORVOSTUDOMÁNY TERÜLETÉN az alábbi személyek és
szervezetek élvezik azt a törvényben szabályozott jogot, hogy az
alkalmasság és az egyetemesség elve alapján Nobel-díjra
előterjesztést nyújtsanak be:
1.
A Karolinska Intézet Nobel Közgyűlésének tagjai;
2. A Svéd
Királyi Tudományos Akadémia orvostudományi tagozatának svéd és
külföldi tagjai;
3. Élettani vagy orvostudományi Nobel-díjjal
kitüntetett tudósok;
4. A Nobel-bizottságnak az 1. pont alatt
nem megnevezett tagjai;
5. Svédország orvosi egyetemeinek
professzorai, valamint Dániában, Finnországban, Izlandon és
Norvégiában orvosi egyetemeken vagy hasonló intézményekben
professzori címet viselő tudósai;
6. A Közgyűlés által
kiválasztott legalább hat más orvosi egyetem hasonló címet
viselő tudósai; a Közgyűlés úgy választja meg az
intézményeket, hogy az egyes országok és egyetemeik között
arányos legyen a feladatmegosztás; és
7. Természettudományok
területén kutatómunkát végző olyan tudósok, akiket a Közgyűlés
megfelelőnek tart a feladatra.
A
Nobel-bizottság ajánlására a Közgyűlés minden évben május
végéig hozza meg a döntést a 6. és 7. pont alapján kiválasztott
kutatók személyére vonatkozóan.” [18].
A
mintegy 300 nevet tartalmazó jelöltlistára felkerülni önmagában
is kihívás. Azok a tudósok, akik nem kellően ismert vagy elismert
beosztásban tevékenykednek, vagy egyszerűen csak visszahúzódóak,
már ezen a ponton háttérbe szorulnak. A 300 jelölt közül az 1-3
főből álló díjnyertes csoportba való bejutás két lépésben
történik. A Nobel Közgyűlés valószínűleg már februárban
kialakította elvi álláspontját, amikor határoz a kitüntetendő
kutatási terület kérdésében. Ez egy nagyon fontos döntés,
alapvetően meghatározza a zsidó fölény erősítését vagy
gyengítését.
Az
eljárás szemléltetésére egy példát mutatunk be, anélkül,
hogy akár burkoltan is azt sejtetnénk, hogy ilyesmi megtörtént. A
leírásban valódi neveket használtunk, hogy a példát
valószerűbbé tegyük.
A
Humán Genom Projekt 2000-ben nagy részben lezárult [21, 22].
Francis Collins és Craig Venter neve ismertté vált az egész
világon a kutatás legintenzívebb utolsó három évében [23]. A
humán genom szekvenciájának meghatározása hatalmas vállalkozás
volt a tudóstársadalom és a mögötte álló támogatást nyújtó
országok részéről. Egyértelmű volt, hogy a projekt jelentős
mértékben szolgálja az emberiség javát és a biológiában
alapvetően megváltoztatja a gondolkodást és a kutatást. Sokan
vélték úgy, hogy a projektet valamiképpen Nobel-díjjal fogják
kitüntetni.
Ugyanakkor
a kulcsszemély, aki a projekt előrehaladását biztosította és
megmentette az anyagi összeomlástól, a tudós és vállalkozó
Craig Venter volt. Dolgozott saját magának és vállalata, a Celera
számára, miközben az emberiség javát szolgálta (sok hasonlóság
van közte és Alfred Nobel között). A Celera értékesítette a
szekvenciákat más tudósok számára és szabadalmaztatta ezeket
jövőbeli biotechnológiai alkalmazásokhoz. Ez Ventert meglehetősen
népszerűtlenné tette, különösen a naiv tudóstársadalom
körében.
A
második legjobb jelölt Francis Collin, aki a Humán Genom Projekt
(HGP) vezetője volt a Nemzeti Egészségügyi Intézetben (NIH).
Tehetséges, rendkívül közvetlen személyiség, jó
szervezőkészséggel. Azonban tudományos intézete hírhedtté vált
lassúsága és költségessége miatt. Sok elméleti tudós évekig
kihasználta a projektet kényelmes életviteléhez, amelynek, úgy
tűnt, soha nem lesz vége. Collins egy nyíltan és mélyen vallásos
tudós, keresztény, ami sokakat irritál.
A
harmadik szereplő John E. Sulston, az angliai Cambridgeshire-ben
újonnan létesített Sanger Centre igazgatója. Ő és intézete
jelentős mértékben hozzájárult a HGP sikeréhez, de messze
elmaradt Collins és Venter mögött.
A
Collins-Venter-Sulston trio megérdemelte volna 2002-ben az élettani
és orvosi Nobel-díjat. De nem ez történt. A Karolinska Intézetben
a Nobel Közgyűlés elvi döntésében más kutatási terület
díjazásáról határozott; megtartotta Sulstont (és a HGP-t) a
jelöltlistán, de elutasította Collinst és Ventert. Kitüntette
Sulstont a C. elegans (egy féreg) kutatásáért az emberi genom
(ember!) szekvenciája helyett, ezáltal „szabad utat” adott a
Nobel-díjhoz Sydney Brenner és H. Robert Horvitz számára, akik
történetesen mindketten zsidók. Ezzel létrejött a zsidó fölény,
bár a C. elegans haszna az emberiség számára továbbra is
felfedezésre vár.
Kapcsolatrendszer
a zsidó fölény mögött
Amikor
a Nobel Közgyűlés kialakította elvi álláspontját, már
februárban, a kibővített Nobel Bizottság (16 személy) választhat
a jelöltek rövid listájából. Ebben a szakaszban a legfontosabb
tényező azoknak a tudósoknak a száma és státusza, akik egy
adott jelöltet támogatnak. Valószínűleg olyan jelölt lesz
véglegesen kiválasztva, akinek sok vagy befolyásos támogatója
van. És ez az a pont, ahol a zsidó tudósok hasznosítani tudják,
és hasznosítják is tehetségüket a kapcsolataik ápolásában
(más zsidókkal) és kimagasló verbális intelligenciájukat. Nem
magyarázhatjuk a zsidó fölényt magasabb zsidó IQ-val, vagy
azzal, hogy a zsidók előnyben részesítik az értelmiségi
pályákat. Lehetséges magyarázatként szolgálhat, hogy a zsidók
mögött erősebb támogatás van, mint a nem zsidó tudósok mögött.
A némileg magasabb IQ, az értelmiségi pályák bizonyos mértékű
előnyben részesítése és az erős és hatékony zsidó
kapcsolatrendszer együttesen járulnak hozzá a 26-szoros zsidó
fölényhez. Egyértelmű, hogy az USA-ban minden egyes sikeres zsidó
tudós mögött 26-szor több „mentor” (főként más zsidók)
áll, mint egy sikeres nem zsidó tudós mögött.
Maga
a Nobel Alapítvány a zsidó fölény mögött
A
svédek meglehetősen érzékenyek a korrupcióra. A svéd egy
rendkívül egalitárius társadalom, ahol az emberek meglehetősen
sok időt töltenek azzal, hogy figyeljék és ellenőrizzék
egymást. A Nobel-díj árúba bocsátása és megvásárlása
elképzelhetetlen. Ugyanakkor a svédek fogékonyak mindenféle
(gyakran buta) egalitárius érvre. Az elgondolás, hogy „egy díjat
egy zsidónak és egy díjat egy nem zsidónak” tökéletesen
elfogadható egy egalitárius svéd számára.
A
szocio-kommunista vagy marxista társadalmak nagyon negatívan, sőt
ellenségesen viszonyulnak a rangokhoz és díjakhoz, mert szerintük
ezek a burzsoá társadalmak csökevényei és növelik (vagy
hangsúlyozzák) a társadalmi egyenlőtlenséget. Svédország az
egyetlen olyan ország a világon, ahol a politikai elit megpróbálta
meggyőzni a doktorokat (MD) arról, hogy ne használják a doktori
címet [24]. Sőt megpróbáltak megszabadulni olyan szokásos
tudományos fokozatoktól, mint tudományos munkatárs és egyetemi
tanársegéd [25, 26]. Svédország az egyetlen olyan ország a
világon, ahol tortát lehet dobni a király arcába büntetés
nélkül [27].
A
svédekre még mindig ráhagyni, hogy egy tekintélyes díjról
döntsenek, szinte vicc és természetesen az egyik legnagyobb létező
képmutatás a világon. Jóllehet, a Nobel-díj jelentős PR hasznot
hoz az egész ország és különösen a svéd tudományos
intézményrendszer számára. A svédeket nem érdekli a Nobel-díjas
személye és az, hogy mire kapta a kitüntetést; ami fontos
számukra: a kitüntetés adományozásával járó figyelem és
pénz. A svéd tudósokat nem érdekli egy díjazott neme vagy
etnikai hovatartozása, a fontos számukra az, hogy a díj
odaítélésekor lefolytatott eljárás számukra kapcsolatokat,
hírnevet, könnyű publikációs lehetőségeket jelent tekintélyes
újságokban, szekcióvezetőként konferenciákra meghívásokat,
elnöki pozíciókat társaságokban és végső soron több kutatási
forrást [28]. Zsidók vagy nem zsidók, nem számít, a show
műsornak folytatódnia kell.
Ez
a közömbös és engedékeny hozzáállás, amit nevezhetünk a
„fölény passzív elfogadásával előidézett korrupciónak”,
tágra nyitja Svédország kapuit egy individuális, piacszemléletű
személyiségtípus kapcsolatrendszere számára, és végső soron a
zsidó fölényhez vezet.
Maguk
a nem zsidók a zsidó fölény mögött
A
zsidók fent leírt túl ambiciózus csoportmarketingje, expanzív és
erősen versengő viselkedése szokatlan a Nobel-díjjal
kapcsolatban, vagy a háború utáni időszak viszonyai között.
Mindig és mindenhol köztudott volt, hogy a zsidók hogyan éltek az
elmúlt 3000 év folyamán. Sok nem zsidó félreérti ezt és nem
megfelelően viszonyul ehhez. A nem zsidóknak meg kellene érteniük,
három évezred után, hogy a zsidók az emberi fajnak egy olyan
intelligens és ambiciózus variánsát alkották és alkotják ma
is, amely érintetlenül megőrizte sajátos genetikai, vallási,
kulturális és szellemi örökségét, a diaszpóra és a világ
különböző országaiban való szétszóródás ellenére. Egy
olyan Nemzet (egy Nemzet!), amelynek tagjai nem csak Izraelben élnek,
hanem sok más országban is szerte a világon. Nagyon hatékony
csoportalkotó stratégiával rendelkeznek. [29]. Megtanulták annak
művészetét, hogyan lehet aránytalanul mértékben prosperálni
–bárhol, bármilyen nem zsidó környezetben és viszonylag hosszú
időszakokon keresztül. (Az utóbbi időben láthattuk Izraelben,
mennyire tudnak boldogulni saját magukban, zsidó környezetben).
Azonban
a nem zsidóknak nem szabad megfeledkezni arról, hogy a zsidók
genetikai és kulturális integritásukért örökölt genetikai
rendellenességekkel (a túl kicsi génállomány következtében)
[30] és időközönként tetemes véráldozattal (a nem zsidók
frusztrációja következtében) nagy árat fizetnek. Hatalmas és
szelektív genetikai nyomás van ezen a Nemzeten és minden egyes
zsidóra kínzó társadalmi nyomást gyakorol a saját közössége.
Nem könnyű megfelelni Isten és a zsidók között létrejött
szövetségnek!
Ugyanakkor
a nem zsidók könnyű prédának tűnnek. A nem zsidók, mint
többségi csoport, versenyre kényszerülnek más nem zsidókkal, és
gyakran ezzel párhozamosan felkészületlenül kerülnek
versenykényszerbe egy eszes kisebbségi zsidóval. A keresztény
élet és megbocsátás, a halasztott igazságszolgáltatás és az
egyén megjutalmazása a „másvilágon” nem a legjobb stratégia
az evilági sikerhez. Sok nem zsidó tudós üzleti naivitása és
„szelíd” idealizmusa, amely „minden” ember (Emberiség!)
jóságára tekintettel van, különösen sajnálatos ebben a
kontextusban.
A
zsidó fölény, mint Nobel végakaratának a megsértése
A
zsidók Nemzetet alkotnak? A hagyományos felfogás szerint, amely a
Tórában megtalálható, a zsidók nemzetet alkotnak. A Tóra és a
rabbik ezt a kifejezést nem a mai értelemben használták, amely
területi és politikai entitást jelent, hanem ókori értelemben,
azaz egy embercsoportot jelölt, melynek tagjait közös történelem,
közös sors és az összetartozás tudata kötötte össze [31].
A
zsidók (Hebrew: יְהוּדִים
Yehudim
[jɛhuːdiːm]), vagy más szóval a zsidó emberek alatt egy
nemzetet és etnikai-vallási csoportot kell érteni, amely az ókori
közel-keleti izraelitákból vagy héberekből alakult ki. A zsidó
nemzetiség, nemzeti jelleg és vallás szorosan összefügg, mivel a
judaizmus a zsidó nemzet hagyományos hite [32-34].
A
judaizmus magában foglalja a nemzet, a nemzetiség, a vallás és a
kultúra egyes elemeit, annak meghatározása, hogy ki zsidó,
bizonyos mértékig attól függ, hogy vallási vagy nemzeti
megközelítésen alapszik-e a meghatározás. [35].
“A
legtöbb zsidó közösség viszonylag elszigetelt maradt a mellette
élő nem zsidó közösségektől a diaszpóra alatt és után.
[36]. A kutatókat meglepte az a feltűnő genetikai
egyöntetűség,
amelyet a mai zsidóknál tapasztaltak, függetlenül attól, hogy a
diaszpóra szétszóródott a világban.
Az
állampolgárság egy nemzethez vagy egy szuverén államhoz való
tartozást jelent. A világ számtalan részén a nemzeti
hovatartozás kifejezést sokkal inkább etnikai és kulturális
alapon, vagy családi önmeghatározás alapján, mintsem egy
államhoz vagy adott politikai alakulathoz való viszony alapján
definiálják. Ugyanakkor az állampolgárság vonatkozhat egy
nemzethez (olyan közösség, amelynek tagjait etnikai és
kulturális, valamint önazonosságtudat kapcsol össze) való
tartozásra, még akkor is, ha a nemzetnek nincs állama, ilyen
nemzetek pl. a baszkok, a kurdok, a tamilok vagy a skótok [37].
Például
valaki mondhatja magáról, hogy kurd, vagyis kurd nemzetiségű, bár
jelenleg nincs független kurd állam. A korábbi Szovjetunióval
vagy Jugoszláviával összefüggésben a nemzetiség szót gyakran
használják az orosz vagy a szerb-horvát szavak szinonimájaként
(национальность/ natsionalnost, народность/narodnost)
ezen (korábbi) államok etnikai csoportjaira vagy helyi
közösségeire.
Jó
példa az Orosz Föderáció, ahol mai is az orosztól eltérő
nemzetiségűek élnek, de orosz állampolgároknak tekintik őket,
és a Föderáció törvényei vonatkoznak rájuk. Hasonlóképpen a
„Kína nemzetiségei” kifejezés a Kínában élő kulturális
csoportokra utal. Spanyolország különböző nemzetiségek által
alkotott egy Nemzet, a nemzetiségeket politikailag nem ismerik el
nemzetekként (államokként), illetve kisebb nemzetekként tekintik
ezeket a spanyol Nemzeten belül.
Elég
csak elolvasni a zsidó írásokat és figyelmen kívül hagyni a nem
zsidó magyarázatokat annak megértéséhez és elfogadásához,
hogy a zsidók (egyetlen) elhatárolható Nemzetet alkotnak.
Összegzés
és javaslat
A
zsidók sikeresen biztosítottak maguknak aránytalanul nagy
részesedést a tekintélyes Nobel-díjakból és ehhez kapcsolódóan
a tudományos/szellemi teljesítményhez szükséges társadalmi
források feletti befolyásból. Minden tiszteletet megérdemel a
zsidó IQ, intellektuális elkötelezettség és kapcsolatépítési
tehetség, azonban ez esetben egy olyan fölény tapasztalható,
amelyet a nem zsidó tudósoknak kezelni kell, jóindulattal és
„keresztényi szeretettel”, annak érdekében, hogy elkerülhessük
a félreértést, az etnikai feszültségek növekedését és a
történelmi hibák megismétlődését. Jó szándékkal arra kérjük
a világ tudósait, hogy győzzék meg a Nobel Alapítványt, hogy
szenteljen több figyelmet Nobel végrendeletének és szüntesse meg
a zsidó fölényt.
Köszönetnyilvánítás
Nagyon
szépen köszönöm a Karolinska Intézetben tevékenykedő
barátaimnak és nem kevés ellenségemnek, hogy e projekt
vállalásához nélkülözhetetlen „Bizalmat” és
„Szembenállást” biztosították számomra, illetve bíztattak
könyvem, „A SVÉD ISTEN” (2009, www.amazon.com) megírására..
Hálás
köszönetemet fejezem ki Kevin MacDonald professzornak, Kaliforniai
Állami egyetem–Long Beach, amiért megtanított helyes, értelmes
és tudományos stílusban írni a zsidó Nemzetről.
Hivatkozások
1.
George H. W. Bush, Acceptance Speech at the Republican National
Convention (August 18, 1988) -
http://bushlibrary.tamu.edu/research/pdfs/rnc.pdf - access on January
18th, 2011
2.
Nobelprize.org – The Official Web Site of the Nobel Prize. Excerpt
from the Will of Alfred Nobel.
(http://nobelprize.org/alfred_nobel/will/short_testamente.html - Last
accessed 2011 01 17.
3.
Nobelprize.org – The Official Web Site of the Nobel Prize.
http://nobelprize.org/nobel_prizes/nobelprize_facts.html. - Last
accessed 2011 01 17,
4.
Jinfo.org. - http://www.jinfo.org/Nobel_Prizes.html - Last accessed
2011 01 17.
5.
Nobel laureates by nationality
http://en.wikipedia.org/wiki/Category:Nobel_laureates_by_nationality
– Last accessed 2011 01 21.
6.
List of countries by population
http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_population – Last
accessed 2011 01 21.
7.
IQ and Global Inequality -
http://en.wikipedia.org/wiki/IQ_and_Global_Inequality – Last
accessed 2011 01 21.
8.
Books published per country per year -
http://en.wikipedia.org/wiki/Books_published_per_country_per_year –
Last accessed 2011 01 21.
9.
Economy Statistics > Patents granted (most recent) by country -
http://www.nationmaster.com/graph/eco_pat_gra-economy-patents-granted
- Last accessed 2011 01 21.
10.
Jewish population - http://en.wikipedia.org/wiki/Jewish_population -
Last accessed 2011 01 21.
11.
Herrnstein, R. J., & Murray, C. (1994). The bell curve. New York:
Free Press.
12.
Lynn, R. (2004). The intelligence of American Jews. Personality and
Individual Differences 36, 201–206.
13.
Lynn, R. & Vanhanen, T. (2006). IQ and Global Inequality.
Augusta, GA: Washington Summit Publishers, p. 312.
14.
Charles Murray. Jewish Genius. Commentarymagasine.com, 2007 -
http://www.commentarymagazine.com/viewarticle.cfm/jewish-genius-10855
- Last accessed 2011 01 21.
15.
J. Philippe Rushton. Race, Intelligence, and the Brain: The Errors
and Omissions of the Revised Edition of S. J. Gould's The Mismeasure
of Man (1996). Personality and Individual Differences, Vol. 23, No. 1
(July 1997), pp. 169-180
16.
R. Brian Ferguson. How Jews Became Smart: Anti-“Natural History of
Ashkenazi Intelligence”. -
http://andromeda.rutgers.edu/~socant/How%20Jews%20Became%20Smart%20%282008%29.pdf
- Last accessed 2011 01 21.
17.
Scientists, Engineers and Technitians in the United States: 2001.
Detailed Statistical Tables,
http://www.nsf.gov/statistics/nsf05313/tables.htm - Last accessed
2011 01 21.
18.
N O B E L F O U N D A T I O N -
http://nobelprize.org/nobel_organizations/nobelfoundation/directory_org_110112.pdf
19.
The Nobel Assembly 2010 –
http://www.mednobel.ki.se/mednobel/assembly.html
20.
The Nobel Committee 2010 -
http://www.mednobel.ki.se/mednobel/committee.html
21.
Venter, J. Craig; et al. (February 16, 2001). "The Sequence of
the Human Genome". Science (journal) 291 (5507): 1304–51
22.
Eric S. Lander. Initial sequencing and analysis of the human genome.
Nature 409, 860-921 (15 February 2001)
23.
Adams, J. (2008) Sequencing human genome: the contributions of
Francis Collins and Craig Venter. Nature Education 1(1)
24.
Lars-Ake Pellborn – CEO of The Swedish Society of Medicine in
Stockholm, Sweden, - personal communication, 2001.
25.
Court Case T 27-04, Solna Tingsratt, Solna, Sweden, 2004.
26.
Court Case T 3688-07, Solna Tingsratt, Solna, Sweden, 2007.
27.
Swedish king in tart attack – BBC News. 6 September, 2001. -
http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/1529270.stm -
28.
Biro JC. The Swedish God. 2009, www.amazon.com
29.
K. McDonald. A People that shall Dwell Alone – Judaism as a Group
Evolutionary Strategy, with Diaspora People. Writers Club Press. San
Jose, 2002.
30.
Ashkenazi Jewish Genetic Disease, Jewish Virtual Library.
http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Health/genetics.html
31.
Judaism 101. What is Judaism? http://www.jewfaq.org/judaism.htm -
32.
"The Jewish Problem: How To Solve It," U.S. Supreme Court
Justice Louis D. Brandeis, "Jews are a distinctive nationality
of which every Jew, whatever his country, his station or shade of
belief, is necessarily a member" (April 25, 1915), University of
Louisville Louis D. Brandeis School of Law,
http://www.law.louisville.edu/library/collections/brandeis/node/234
Retrieved on June 15, 2009
33.
Palmer, Henry, A History of the Jewish Nation (1875), D. Lothrop &
Co., Retrieved on June 15, 2009
34.
"The Collected Papers of Albert Einstein, Vol. 7: Berlin Years,"
U.S. Supreme Court Justice Louis D. Brandeis, "The Jewish Nation
is a living fact" (June 21, 1921), Princeton University Press,
35.
Weiner, Rebecca (2007). "Who is a Jew?". Jewish Virtual
Library.
http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Judaism/whojew1.html.
Retrieved 2007-10-06.
36.
Hammer, Mf; Redd, Aj; Wood, Et; Bonner, Mr; Jarjanazi, H; Karafet, T;
Santachiara-Benerecetti, S; Oppenheim, A; Jobling, Ma, Jenkins, T;
Ostrer, H; Bonne-Tamir, B (Jun 2000). "Jewish and Middle Eastern
non-Jewish populations share a common pool of Y-chromosome biallelic
haplotypes." (Free full text). Proceedings of the National
Academy of Sciences of the United States of America 97 (12): 6769–74.
- http://www.pnas.org/cgi/pmidlookup?view=long&pmid=10801975.
Nationality. Wikipedia. - http://en.wikipedia.org/wiki/Nationality -
Last accessed
Jan
C Biro MD., PhD
Karolinska
Institute, Stockholm, Sweden & Homulus Foundation, Los Angeles,
CA, USA.
jan.biro@att.net, www.janbiro.com
(A
cikk 2011. március 15-én jelent meg. A Magyar forditást Dékány
Sára (Bonyhád) készitette 2011 Juliusában.)
Eredeti
szöveg elérhetősége:
www.janbiro.com/THE_JEWISH_BIAS_OF_THE_NOBEL_PRIZE.pdf
http://jewcatch.com/files/BIRO___THE_JEWISH_BIAS_OF_THE_NOBEL_PRIZE___TO_MEDIA_2011_MARCH.pdf
Szemfényvesztés
újra?
|
A
magyarországi baloldal nem létezik. Ha ideológiai alapokat
tekintjük, akkor meghalt Kádárral, ha pedig történelmi szinten
vizsgáljuk meg a dolgot, akkor azt mondhatjuk, hogy sosem volt
ilyen.
A
baloldali eszmék alapját megalapozó zsidó Marx és Engels szavai
százmillió ember halálát okozták a későbbiekben. Ezzel az
eredménnyel nevezhetjük az általuk kialakult kommunista eszmét
pusztítónak és károsnak. Nem csoda, hogy a kommunizmus
szélsőséges formái, illetve az anarchizmus sem tudott egyértelmű
eredményeket felmutatni a munkás és dolgozó tömegek számára.
Vele
valami véget ért, és ez fáj még mindig a tömegeknek
A
parlamentáris demokráciában működő mérsékelt irányzat, a
szociáldemokrácia sem tudott hatékonyan politizálni a munkás és
paraszt tömegek érdekében. Történelmi szinten így a munkás és
paraszt tömegek képtelenek voltak társadalmi súlyuknak megfelelő
politikai nyomást kifejteni. Magyarországon a helyzet még
szélsőségesebb, hiszen a magyar politikai bal élére, vagy a
második vonalba szinte mindig a zsidó bajkeverők kerültek.
Nincs
ez másképpen ma sem. A magyar politikai életben éppen csak túl
vagyunk a félidőn, de a háttérben megbújó cionista
háttérhatalom kezében a média nagy részével és óriási
összelopott tőkével már építi az országot tovább pusztítani
akaró terveit.
A
2010-es választások a liberális baloldal politikai megsemmisülését
okozták majdnem. Hozzá kell tenni, hogy nem lett volna kár értük.
A Fidesz vezette csapat sem tud hatékonyan az országért és
lakosaiért kiállni, nem utolsó sorban azért, mert a zsidó
háttérhatalom oda is befészkelte magát stabilan. De mozgolódás
van a rendszerben, hiszen a baloldali politikai mozgás megindult.
Lehet, hogy néhány orbáni elszólás a bankrendszerrel
kapcsolatban kiverte a biztosítékot?
A
bankrendszer a mindenkori zsidó uzsora alapja bármilyen történelmi
kort vizsgálunk meg. Az IMF és a hozzá kapcsolódó bankrendszer
nem akar hallani arról, hogy a bankok profitjához hozzányúljon
valaki. Nagy a lehetősége annak is, hogy a balliberális oldalon
csoportosuló zsidó kritikus tömeg minden erejét összeszedi,
mielőtt végleg megszünteti a magyar élet létalapját a
Kárpát-medencében. Ezt már jól előkészítette a cionista banda
az ún. nemzeti radikális páston is felügyeletet gyakorolva, a
hazaszerető tömegek feltérképezésével és párhuzamos
leépítésével. Csak a megfelelő ember, a megfelelő név, illetve
a megfelelő stílus és a megfelelő mondanivaló szükséges ahhoz,
hogy szétverje a jelenlegi, neki nem tetsző rendszert. A
gondolkodni nem akaró, sajtóval befolyásolt buta tömeg az alapját
adja majd a színjátéknak, ami 2014-ben lefolyik majd.
Rájöttek,
hogy az MSZP kiöregedett, belülről szétesett és a korosodó
támogatói hamarosan elhagyják ezt a világot.
A
szegfű már kevés, a kávéjuk lefőtt
Az
LMP nem tudott kitörni a fővárosból, támogatottsága kicsi és
képtelen volt a magyarellenes SZDSZ nyomdokaiba lépni. Most pedig a
szakadás előtt áll, aminek az oka egyszerű. Van egy valóban zöld
része a pártnak, amelynek a középpontjában az európai zöld
program áll, míg a másik része erősen kapcsolódik az elmúlt
évtizedek neoliberális és zsidó vérszívókhoz. A szakadással
az esélytelenek körébe léptek a következő választáson, csak
egyes csoportjaik mehetnek be a parlamentbe az Együtt 2014
színeiben.
A
csapat típusos, de egyedül nekik sem megy
A
DK és Gyurcsány egy ortodox balliberális irányzat lett, élen az
öszödi szemfényvesztővel. Gyurcsány személye pedig inkább
terhes lenne az új csoportnak, mint hasznos. Elsősorban az idősebb
korosztály szélsőbalos szárnya támogatja majd.
Hithű,
de már lejárt a lemeze
És
ott van a Milla élén a legalizált drogkultúrát Magyarországra
bevezetni akaró Juhász Péterrel, aki védte már a cigányokat,
támadta az új médiatörvényt és mondhatjuk, hogy szembement a
józan és normális magyar ember mindenféle erkölcsével. A
kendermagosok harcosából lett a Milla vezetője és a
zsidó-cionista háttérhatalom szóvivője (biztos, hogy nem kevés
összegért).
Juhász
Péter a kendert nem tudta legalizáltatni, de ennek ellenére már
megint kábítja a népet
A
Milla a Magyar Szolidaritás Mozgalommal és Kónya Péterrel,
illetve a Haza és Haladás Egyesülettel, élén a libás Bajnaival
próbál betörni Együtt 2014 néven a politikai színtérre. Juhász
és csapata Bajnaival és a régi SZDSZ csúszómászóival akar
visszajönni, illetve szélsőséges gondolkodásával egy újabb
kulturális és társadalmi armageddont elindítani.
Együtt
a hányinger koalíciója
És
mi lenne az eredménye?
1,
totális zsidó térnyerés 2, cigányok elszabadulása, 3, teljes és
mindenre kiterjedő magyarellenesség, 4, végső csapás a magyar
fiatalokra és családokra, 5, az ország teljes és totális
kiszipolyozása és az élet ellehetetlenítése.
Abban
biztosak lehetünk, hogy a szél összefújja a mocskot 2014-ben és
egymás nyakába fognak borulni az előbb felsoroltak.
Összefújva
a szemét: SZDSZ, Milla, MSZP, LMP, zsidók és még ki tudja…
Azonban
a mocsoknak van egy jó tulajdonsága, mégpedig az, hogy
eltakarítható. De ez már a mi feladatunk lesz.
Jövőnk
Infó - Tényfeltáró Munkacsoport