Titkosszolgálatok,
gazdasági hírszerzés és a nagy korporációk árnyoldalai
2014.12.30.
15:22
Exkluzív
interjú Nemere Istvánnal
GCh:
- A mai titkosszolgálatoknak mi köze a gazdasághoz? Csupán
vallási fanatikusokat, külföldi kémeket üldöznek? Mekkora az
ipari kémkedés, a gazdasági hírszerzés aránya?
A
mai kémszervezetek, titkosszolgálatok elsősorban gazdasági
téren ügyködnek. A nagy szolgálatok - gondolok itt elsősorban a
kínaiakra, amerikaiakra, oroszokra, franciákra és angolokra -
tevékenységük nagyobb részében ipari titkokat védenek, ill.
szereznek. Ma, amikor a hadászati szembenállás nem olyan éles,
mint volt a hidegháború idején, gyakorlatilag egészen 1990-ig,
előtérbe került az ipari kémkedés, ez most mindennél fontosabb.
No persze a védekezés is. Százalékot, arányt persze nehéz lenne
mondani, annál is inkább, mert ahány ország, annyiféle arány. A
vallási fanatikusok és idegen kémek üldözése, olykor elfogása
vagy megsemmisítése csak afféle hab a tortán, azt is mondhatjuk,
hogy ez mára már csak mellékes tevékenység lett, olyan, mint a
komoly hírek között a „kis színes”, a kétfejű borjú és az
édes kis fókabébi (pekingi kiadásban pandabébi). Nincs
jelentősége, csak akkor, ha igazán nagy antiterrorista akció
történik, de ez ötévenként egyszer, ha van, és akkor is inkább
nagyhatalmak szolgálatainál.
Azért
hadd tegyek ehhez még valamit. Természetes, hogy a „nagyok”:
KGB és utódai, CIA, Amal, Moszad és mások valóban hasznos munkát
végeznek, addig a „kicsik” bizony sokszor csak
ál-tevékenységükről híresek. Ki hallott már bármilyen
komolyabb akcióról mondjuk a finn, a dán, a kanadai vagy az
algériai titkosszolgálat részéről? De bizony még a nagyok is a
legtöbbször inkább csak bajt kevernek, a saját államuknak
okoznak gondot, erre számos példát mondhatnánk csak az utóbbi
évtizedekből, a francia, az olasz, a német, stb. szolgálatok
botrányos esetei közül. Mivel évtizedekig foglalkoztam velük és
írtam róluk, nagyon lesújtó a véleményem a „kicsikről” –
tevékenységük sokszor nulla, eredményeik nincsenek, viszont mivel
évről évre meg kell szerezni a költségvetéstől a fennmaradást
biztosító összegeket, hát kreálnak ügyeket, fontosnak mutatják
magukat, de – ismétlem – a legtöbbször csak botrányt és
visszaélést halmoznak. Néha már az is megfordult a fejemben, hogy
a kis országoknak nem is kéne titkosszolgálat, hiszen azok úgyis
használhatatlanok.
GCh:
- Honnan nyerik az információkat?
Ezer
helyről lehet szerezni infókat. Aki foglalkozik ezekkel a
társaságokkal, azt egy csöppet sem lepte meg a Snowden-féle
hírözön, legfeljebb azon csodálkozhatunk, hogy ez az egész miért
nem történt meg már évekkel korábban? Igazából azt kell
mondanom, nincs új a nap alatt, azaz ugyanaz történik, ami tíz
meg húsz évvel ezelőtt, csak most még kifinomultabb eszközökkel
és kiterjedtebb arányokban. Nyilvánvaló, hogy van kapcsolat az
amerikai kézben lévő nagy internetes vállalkozások és a
titkosszolgálatok között (az USA-ban csak a fontosabb szolgálatok
száma jelenleg tizenkettő, és még vannak kevésbé fontosak is).
Ez a kormány részéről önvédelem, és ez nem csak ürügy. Ma,
amikor a terroristák és más rosszakaratú alakok és szervezetek
nem postai úton leveleznek, és nem is gyakran telefonálnak, a
védelemnek tudnia kell a támadók szándékairól – ősi dolog
ez: ha valaki nem tudná, a legősibb mesterségek egyike éppen a
kémeké, már a Bibliában is esik szó róluk.
Szóval
az infót onnan veszik, ahol találják, és az lehet bármi. Ne
csodálkozzon senki, hogy miközben ő a Facebook-on szerepel így
vagy úgy, saját oldala van, baráti köre is elektronikusan
felmérhető, de legfőképpen minden megnyilvánulása,
véleménye, szimpátiái (ideológiai, vallási és egyéb
rokonszenvek) is szinte nyilvánosak, vagy kis utánjárással
megszerezhetők, akkor őt is figyelhetik, vagy legalább megnézik
olykor, mivel foglalkozik, kivel beszél és miről, kinek mit küld,
és kitől mit kap. Az már csak technikai kérdés, hogy kitől
mennyit szerezhetnek és annak milyen értéke van
GCh:
- Lehallgatják, hogy mit telefonozunk, mit árulunk el magunkról,
amikor mobilozunk, netezünk? A nagy kommunikációs cégek és a
titkosszolgálatok kapcsolata (FB, Jahoo, Google).
Már
nem lehet meglepetés senkinek, aki ezzel foglalkozik, de még annak
sem, aki nem foglalkozik vele, csak figyelmesen él ebben a világban
– hogy igenis mindent lehallgatnak, figyelnek, begyűjtenek. A
legújabb hírek szerint Magyarországon is működik olyan
kémprogram a hazai titkosszolgálatoknál, amellyel bármelyik
állampolgár megfigyelhető, lehallgatható, sőt, ha van
webkamerája, akkor, ami vizuális anyag azon átmegy, azt is
ellophatják, tárolhatják, ellene felhasználhatják. Persze minden
szolgálat azt állítja, hogy csak nagyon ritkán és indokolt
esetben használják ezeket a kémprogramokat, és persze bírói
rendeletre - miközben tudunk olyan esetekről, nálunk is, amikor
bizonyítható volt például a telefonlehallgatás, de a bíróság
erről nem tudott.
„Nyugodjunk
bele”, már amennyire lehet, hogy minden eszközt felhasználnak
mások ellen, és ha kell, mi ellenünk is. Iszonyatos mennyiségű
anyag keletkezik minden huszonnégy órában csak a nagy
kémszolgálatoknál is; annyi, amennyinek a végighallgatásához és
-nézéséhez több száz évre lenne szükség. Ezért a felvett
hanganyagokat például számítógépek elemzik a beléjük
helyezett programok szerint: kulcsszavakat keresnek. Állandó
kulcsszó pl. a bomba és
tucatnyi hasonló, és több száz másik, amelyeket az aktuális
helyzettől függően változtatnak, mikor éppen mit, kit keresnek,
vagy milyen akcióról szeretnék elterelni a gyanút.
Minden,
amit írunk, küldünk, mondunk, az felkerül ezekre az eszközökre.
Lehallgatnak minden telefont, internetes vonalat, elolvasnak minden
e-mailt és egyebet. Mivel ezen már nem lehet változtatni, egyetlen
„nagyon titkos és hatásos” fegyverünk marad nekünk,
nem-terroristáknak, nem-politizálóknak: nem szervezünk terrorista
merényleteket, nem fúrjuk meg a nekünk ellenszenves politikai
rendszereket, nem veszünk részt összeesküvésekben. Amit
felsoroltam, az legyen a terroristák és politikai szervezkedők
gondja.
Hírszerzés
és védelem az üzleti életben, információbrókerek
A
gazdasági hírszerzés, az üzleti hírszerzés, illetve az ipari
kémkedés között különbséget kell tenni. A gazdasági
hírszerzést a titkosszolgálatok állami megrendelésre végzik,
gazdasági titkok megszerzésére irányul, amely hasznot nyújtanak,
esetleg védelmet biztosítanak az adott országnak. Az üzleti
hírszerzést a privát szférából rendelik, s a vállalatvezetést
informálja, amelynek segítségével lehet megfelelő döntéseket
hozni a piaci versenyszférában. Az ipari kémek titkos, konkrét
információ megszerzésére törekednek. Az üzleti és az ipari
kémkedés között vékony a határ.
Az
elmúlt két évtizedben, hazánkban is elterjedt már a törvényes
keretek között dolgozó üzleti hírszerzés, amely többek között
hírelemzéssel, hírszerzéssel és elhárítással foglalkoznak. A
titkosszolgálatokhoz hasonlóan, a civil hírszerzők is az
információinak 80 százalékát sajtófigyelés útján szerzik
meg. (A diplomáciai követségeken ez mindig is létezett, és most
is létezik, ezen bizonyára nem lepődnek meg az Olvasók.) A 60-as
években az IBM üzleti hírszerzői például jelentették a
csúcsvezetőknek azt is, hogy egy garázsban lelkes fiatalok
számítógépet fabrikálnak; a cégvezetők ügyet sem vetettek az
információra, az ifjú titánok meg csak szerelgettek tovább, akik
között ott volt Bill Gates nevű ifjú is… A szeptember
11.-e i terrortámadás után a cégek tucatja végzett
kockázatelemzést, manapság a kyberbűnözés az egyik fő
veszélyforrás. A belső védelemnek is jól kell működni, hiszen
nem is oly régen történt, egy hazánkban működő multinacionális
vállalatnál, hogy a nagytakarításkor az ilyenkor szokásosan ott
lévő biztonsági szakember pornólapokat talált egy irodai
szekrényben. A vizsgálat során feltárult, hogy egy vezető
beosztású hölgyről leszbikus pornófelvételek jelentek meg. Az
nyilvánvaló veszélyforrás a cég szempontjából, hiszen a ledér
főnök ez által zsarolhatóvá vált, így kisebb kockázatú
beosztásba kellett helyezni az alkalmazottat. (Emlékeznek még
Dominique Stauss-Kahnra? Három éve még a Nemzetközi Valutaalap
vezérigazgatója volt, amikor napvilágra kerül szexbotránya.) A
világ nagy gazdasági-politikai sakkjátszmájában nemegyszer
tesznek föl és le figurákat, melynek nem kevés köze van a
szexhez és/vagy a titkosszolgálatokhoz.
Mit
tehet egy cég, ha információra van szüksége? Ennek a feladatnak
az elvégzésére az információbrókereket kérhetik fel, akik
hatékonyan és olcsón szállítják az infókat, amiket
rendszereznek, megfelelő összefüggésbe hoznak. Az
információbrókerek tevékenységei: verseny-, illetve
versenytársfigyelés, trendfigyelés, piacfigyelés, iparjogvédelem,
tudásmenedzsment stb. Egy régi, klasszikus példa ennek
illusztrálására: a konkurens vállalkozás teherbejáratát
figyelték napokig a megbízottak, szorgosan feljegyezték a
rendszámokat, a felfestett logókat. Pár nap elteltével a
teherautók tulajdonosai egy ajánlatot kaptak kézéhez szép
brossurával, amelyben az üzleti vetélytárs harmadával kedvezőbb
árait olvashatták.
GCh:
- Olaj, fegyver, gyógyszeripar, high-tech. A legnagyobb és
legbefolyásosabb szektorok körül törvényszerű, hogy feltűnnek
a titkosszolgálatok? Mindig, minden titokban tud maradni?
Soha,
semmi nem tud titokban maradni. Még – és főleg - az nem, amit a
nagy szolgálatok őriznek. Mindig akad ellenérdekelt személy,
olyan titokbirtokos, aki a maga hasznára vagy ideológiai okokból
lelopja a titkot és elviszi másnak, vagy világgá kürtöli. Az
említett iparágak telis tele vannak ipari kémkedéssel, ez átszövi
az egészet, a védekezésre fordított összegek milliárdokra
rúgnak, és éppen úgy elvesznek évről évre, mint ahogy hatalmas
károk érik ezen iparágakat a belsőtolvajok és a külső tolvajok
által.
GCh:
- H1N1, H5N5, Ebola: mennyire veszélyesek a vírusok, kik
profitálnak ebből, kell-e rettegnünk?
Szerintem
nem kell rettegnünk az Ebolától és a többi vírustól, még
akkor sem, ha némelyik esetében komolyan felmerül a gyanú, hogy
nem is volt vírus, csak a gyógyszergyárak az "ellenszeren”
akartak meggazdagodni és ez olykor sikerült is nekik (H1N1,
például, ez ki is derült). Értelemszerű, hogy a legbefolyásosabb
szektorok körül nemcsak feltűnnek a titkosszolgálatok, hanem
eleve beépülnek, benne vannak és ott is maradnak. Mondhatni, ez
olyan természetes, mint hogy süt a nap, és fúj a szél.
GCh:
- Kell egy kis energia. Az atom- és olajipari
érdekek. Magyarország orosz segítséggel épít majd
atomerőművet, az orosz olaj- és gáz kulcsfontosságú hazánknak,
de a horvát olajtársaságot kinek adja el a Mol? Az
olajtársaságunk az amerikai kormánnyal tárgyal, a háttérben
ilyenkor lehet feladata a titkosszolgáknak is?
Ha
ezekre a kérdésekre tudnék válaszolni, nem itt lennék (ha még
egyáltalán lennék…). Minden komolyabb, főleg gazdasági jellegű
tárgyalás esetében nagy szerepük van a titkosszolgálatoknak. Már
csak azért is, hogy megakadályozzanak olyan eseteket, mint amikor a
Pekingben tárgyaló Angela Merkel és kísérete összes laptopját
„leszívták” a kínaiak, hogy aztán kedvező pozícióból
tárgyalhassanak, hiszen már tudták, mit akarnak a németek, és
meddig hajlandók elmenni az üzleti tárgyalások során… Ez nap
mint nap megtörténhet, ha nem vigyáznak, és persze messze nem
csak Kínában.
A
tőzsdei cégek és a szolgálatok
A
hírszerzés kulcsfontosságú az olaj- és energiaiparban,
gyógyszeriparban, a bank- és pénzvilágban, a számítástechnikai
iparban, a repülőgépiparban, valamint ágazattól függetlenül a
kormányzati megrendelésekben érintett vállalatok körében. Ipari
kémkedés, gazdasági hírszerzés és üzleti hírszerzés fontos
szerepet játszhat a magyar MOL és a horvát INA olajvállat ügyében
is. Az kizártnak tekinthetjük, hogy egy magyar stratégiai vállalat
tevékenysége ne keltené fel más titkosszolgálatok figyelmét,
ugyanakkor a hazai szolgálatoknak is van feladata ez ügyben, s
tudják, hogy mitől kell megvédeni a hazai (részben állami
tulajdonban lévő) olajvállalatot, illetve milyen információra
van szükség ahhoz, hogy régiós pozícióját tartani tudja a MOL.
A közelmúlt történéseiből (a MOL vezető és Hernádi ellen
felhozott vádak, a Déli Áramlat építése, a részvénycsomag
leendő értékesítése) fakadóan valószínűleg nem lepődnénk
meg, ha kiderülne, hogy több ország titkosszolgálata is figyel és
figyel.
Egy
éve a Cisco a bevételeinek 10 százalékos csökkenéséről
számolt be, amit azzal magyarázott, hogy Ázsiában érezhetően
megcsappant a termékei iránti kereslet, mivel a vevők attól
tartanak, hogy a cég eszközeit az amerikai kormányzat és
titkosszolgálatok kémkedésre használják. Ez nem kiragadott példa
volt, mivel a Szilícium-völgy krémje nyilatkozatháborúba
bocsátkozott ebben az időben, aminek az volt a tárgya, hogy az
amerikai Nemzetbiztonsági Hivatalnak (NSA) a PRISM program keretében
állítólag változatos formában és mélységben adtak széleskörű
hozzáférést a kormányügynökségnek a rendszereiken tárolt és
azokon átfolyó adatokhoz. Az érintett cégek között szerepelt az
Apple, AOL, Google, Facebook, Microsoft. Nemcsak a nagy korporációk,
de maga a tőzsde is középpontba kerülhet.Az amerikai tőzsde
(Nasdaq) rendszerében ismeretlen hackerek törtek be 2010-ben,
melynek ügyében hónapokig nyomozott a CIA és a NSA. A támadások
során bevetett malware-t (rosszindulatú szoftverek összefoglaló
neve) nem pusztán megfigyelésre, hanem a kereskedés megzavarásra
tervezték. A hírszerzők szerint a malware egyértelműen egy
kormány által finanszírozott csoport munkája lehetett.
GCh:
- Ipari kémkedés végigkíséri az emberiség
történetét,
de a Krupp művekkel újjításokat vezetnek be a századelőn.
A hidegháborús a COCOM- listától milyen út vezet a
legújabb technológiák Kínába kerüléséig?
A
COCOM-listát a szabad államok hozták létre azért, hogy a
Szovjetunió és a keleti blokk országai lehetőleg minél kevesebb
magasan fejlett számítógépet és hozzájuk való programot
kapjanak-vegyenek. Persze akkoriban éppenséggel a magyar ügynökök
dolgoztak a legjobban (állítólag)… Moszkva számára. Amit
hazahoztak, kicsiny alkatrészekként átcsempészve a határon, azt
mind Moszkvában rakták össze. Ennek ellenére a szovjetek
elveszítették a fegyverkezési és informatikai versenyt, egy
atom-összecsapás esetén sokkal lassabban tudtak volna reagálni,
márpedig egy ilyen háborúban a reakciók tíz-tizenöt perces
késése is végzetes lehet.
Ma
a legújabb technológia Kínába került, bármennyire is védik a
nyugatiak, sőt mi is az értékeinket. Mint tudjuk, és mint kiderül
aBio-
és infoháború c.
könyvemből, az internetet a kínaiak arra is használják, hogy
hatalmas erőkkel a nap huszonnégy órájában bombázzák az
amerikai vállalatokat, kormányzati központokat, hadászati tervező
intézeteket, és még ezer célpontot, és folyamatosan lopják ki a
számukra fontos információt. De ezt a többiek is csinálják,
rendszeresen éppen azok az országok, ahol diktatúra vannak, és
amelyek számos területen késésben vannak a fejlett államokhoz
képest.
Az
ipari kémkedés története
A
két legősibb mesterség egyike a kémkedés, egyidős az
emberiséggel. Talán már akkor elkezdődött, amikor Prométheusz
ellopta a tüzet az emberiség javára. A kémkedés a túlélést
biztosíthatta már egy hordának, ha meg tudta szerezni a
kőpattintás, nyilak készítésének technikáját a szomszéd
törzstől; az államalakulatok létrejöttével pedig az államilag
szervezetkémkedés is kialakult. Sun-ce kínai hadvezér kr.e.
400-ban különböző ügynököt különböztetett meg: helyiek
közül beszervezett, behatoló és kettős ügynök, dezinformáló
és kettős ügynök (A háború művészete művének 13. fejezete:
A kémek alkalmazása).
A
szervezett gazdasági kémkedés Ceasar galliai hadjáratában
valósult meg, ahol az ugynevezett specula-tores ügynökök az
ellenséges területeken éltek, s feladatuk a társadalmi, gazdasági
események és jellemzőinek gyűjtése volt. A VII- XII. század
között az európai és arabus kémek a görögtűz titkának,
illetve a damaszkuszi acél (kard) készítésének technológiájának
megszerzésére törekedtek.
1551-ben
a francia királyi pátens alapján Thesco Mutió bolognai nemesember
engedélyt kapott arra, hogy az
országban
egyedül, tíz éven keresztül, velencei módra üveget készítsen.
Ez a pátens egyfelől megteremtette a szabadalom fogalmát, másrészt
pedig ösztönzően hatott az ipari kémkedésre. A XVIII. sz.
-ban a porcelán titkáért folyó kémkedés volt izgalmas, mivel a
kínaiak szigorúan őrizték a titkát (a kaolin hozzáadásával
készített keménycserép). Egy francia jezsuita szerzetes birtokába
jutott a titoknak, aminek következtében hamarosan Sѐvr-ben meg is
indult a porcelán gyártása, amit Thomas Briand ellopott, s
megkezdte a gyártást Angliában. Ez a század indítja már
el azt a folyamatot, melynek során az ipari kémkedést az európai
államok hivatalos ösztönzésével folyik. (Egy 1791-es
francia törvény már nyíltan ösztönzött az ipari kémkedésre,
mert aki külföldi ipari titkot vitt be az országba, ugyanolyan
előnyöket tudhatott magának, mint aki saját szabadalmaztatott
találmánnyal rendelkezett.) A XIX. században az ipari kémkedés
már általános jelenséggé vált mind Európában, mind az
Egyesült Államokban, de nem beszélhetünk az állami irányította
gazdasági hírszerzésről, s ez a tevékenység még a katonai
kémkedés keretein belül jelent meg.
Alfred
Krupp tevékenysége mind a gazdaságbiztonság, mind az ipari
kémkedés területén mérföldkőnek számított. A
kezdetekben még ő is kémkedett, melynek során megszerezte a jó
minőségű angol acélgyártás eljárásaira vonatkozó
legfontosabb információkat. Ő volt az első gyártulajdonos,
aki ugyanakkor megteremtette a szervezett ipari kémelhárítást
1872-ben, 72 pontból álló iparbiztonsági szabályzata egyedülálló
volt a maga nemében. Krupp a kémek elhárításában bevetette a
röntgen-sugarakat, ugyanis a gyárlátogatókat belépéskor
titokban röntgen-sugárzásnak tette ki, ami tönkretett minden
fotó- és filmlemezt. A vállalat acélosan növekedett, mára egy
677 cég tartozik ellenőrzése alá. A második világháborúig a
katonai hírszerzés felügyelete volt általános, mivel legfőbb
veszélyforrásnak továbbra is a katonai agresszió számított, s
az ellenség katonai technikájának kifürkészése és
hadigazdasági teljesítőképességére irányult. Ezt egyre
jobban kiegészült a széles körű gazdasági információszerző
és elemző folyamattal.
A
háború után, a kétpólusú világrend bővelkedett a kém
sztorikban: az amerikai atombomba titkát lopták el izraeli
ügynökök, a keleti blokk a fejlett nyugati technika megszerzésére
törekedett, az oroszok le tudták másolni a Concordot, a Lockhedd
L-1011 –t, az amerikai űrsiklót… A berlini fal
lerombolása után már gazdasági háborúról beszélhetünk,
melynek során a biztonsági kihívások és a gazdasági érdekek
érvényesítése van a központban.
GCh:
- Uri Geller
politikusok árnyékában és új nyersanyaglelőhelyek felett.
Parafenoménok a hírszerzésben, mit tudnak?
A
parafenoménok a hírszerzésben nem játszanak és nem is
játszhatnak nagyobb szerepet, mivel igen kevesen vannak, és azok
teljesítménye is hullámzó. Ha minden egymilliomodik embernek
lennének ilyen képességei, az USA háromszázvalahány emberrel
már rég elérte volna céljait, hiszen ezek az egyének nem csak
olaj- és ércmezőket tárhatnak fel a távolból. Mint Geller, de a
maguk különös módján láthatatlanul bejuthatnak fontos védelmi
vagy informatikai központokba, haditámaszpontokra is. Kár,
hogy egymilliárd ember közül egynek, ha van ilyen képessége.
GCh:
- Új technológiák, világszabadalmak a nagyhatalmak, multik
gazdasági érdeke, titokzatos találmányok. Mi lehet a háttérben?
Amiről
kérdez, az legalább kétszáz éve így van, nincs semmi újság.
Ha ma valakinek sikerülne kicsatolni az úgynevezett „nullponti”
vagy „vákuum-energiát”, ami a körülöttünk lévő térből
kinyerhető teljesen ingyen és korlátlan mennyiségben, az illető
még be sem tudná jelenteni a szabadalmát, máris végeznének
vele. Ennek ellenére szerintem 1) ez az enegria létezik, 2) valóban
eljön a nap, amikor kicsatolható, megszerezhető lesz, és 3) mivel
minden háztartás rendelkezhet vele, abszolút demokratikus
energiaforrás lesz, ami azzal jár, hogy nem függünk majd sem az
olajsejkektől, sem az orosz gázbáróktól, és másoktól sem. A
világnak lesz energiája korlátozás nélkül! Óriási dolog lesz,
csak persze ne feledjük, hogy a mostani államok, amelyek ebből
élnek, iszonyatos nyomorba és káoszba fulladnak, végső
kétségbeesésükben még atomfegyvereket is bevethetnek tehetetlen
dühükben. Gondoljon csak bele: Oroszország, amely főbb
vonásaiban ma is Szovjetunió, hetek alatt összeomlik, mert ma,
akár csak egy latin-amerikai banánköztársaság, nyersanyagok
exportjából él. Ha ez megszűnik, katasztrófa vár rá, de ez
által talán ránk is.
GCh:
- Az
információ hatalom, de mi újság a dezinformációval?
A
dezinformáció is hatalom. Régóta
akarok erről könyvet írni, de nincs kiadó, amelyik a kiadásra
vállalkozna. A dezinformáció több ezer éves története igen
tanulságos, szintén az ősi időkig nyúlik vissza. Olykor
többet ér valaki kezében, mint az információ, hiszen a
dezinformáció, ha ügyesen használják, információvá válik -
igaz, hamis információvá, de remekül használható. Ha
az ellenfél mást tud, mint ami a való, és azt tőlünk tudja,
azaz mi vezettük őt félre, máris nagy előnyre tettünk szert.
Mondok egy példát: Napoleon a németek elleni egyik háborúban
megtámadta és ostrom alá fogta Ulm várát. Mivel nem akart ott
sok időt vesztegetni, a vár pedig keményen tartotta magát, hát
egy közeli nyomdában nyomatott egy német újságot, pontos mását
egy valódinak, csak éppen a vezércikk szólt arról, hogy a német
csapatokat tönkreverték, nem tudják felszabadítani Ulmot. A lap
egy (etlen létező) példányát becsempésztette a városba, mire a
védők megadták magukat. Nem veszett el egyetlen emberélet sem, a
nyomdász megkapta a bérét, és ennyi volt a befektetés egy
dezinformációba.
GCh:
- Időutazó a tőzsdén? Miért a titkosszolgálat
érdeklődi, ha sokat nyer valaki?
A
tőzsdei időutazó különös esetét magyarul én írtam meg
aVeszélyben
a kassza című
könyvemben, amely a nagy pénzügyi krachokról és egyéb
érdekes eseményekről szól. Én el tudom képzelni a dolgot.
Hiszen ha nekem - vagy önnek, önöknek - rendelkezésre állna egy
időgép, amellyel előre és hátra lehet utazni az időben, vajon
nem tennénk legalább egy kísérletet anyagi helyzetünk
feljavítására, mondván, azzal senkinek sem ártunk, és talán
idő-paradoxont sem generálunk? Elmennénk a jövő hét végére,
kilesnénk, melyik számokat húzzák ki a lottón, aztán
visszajönnénk, megjátszanánk és nyernénk. A tőzsdei időutazó
a jövőből jött vissza, egy ideig itt akart élni luxusban, és
mivel ismerhette „X” év „Y” hónapján a tőzsde mozgásait,
bekapcsolódhatott a pénzmozgásokba, és jókora összegeket
nyerhetett, illetve, ha igaz a sztori, akkor valóban nyert is, és
meggazdagodott. Ezek után nem kell mondanom: ha valaki rendszeresen
nyer a tőzsdén, és
mindig nyer, sohasem veszít, az
igenis felhívja magára a szolgálatok figyelmét. Mert úgy
sejtik-remélik, hogy az illető birtokában van valamilyen
módszernek vagy eszköznek, vagy képességnek, amellyel ezt
végrehajtja. Ilyenkor egyfelől dolgozik a természetes kíváncsiság,
hogy ők is megismerjék a módszert, másfelől talán szeretnék
megvédeni magát a rendszert és a többi játékost attól, hogy
valaki ilyen „külső”, rendszeridegen módszerekkel vagy
képességekkel forgassa fel a jól bevált rendet.
GCh:
- Szélhámosok a bank és tőzsde világában gyakran feltűnnek.
Milyen emlékezetes esetek történtek?
Szélhámosokról
két könyvet is írtam. Nem mintha ez lenne a reklám helye, de akit
tényleg érdekelnek ilyen esetek, bőven talál azokban a művekben.
Általánosan azt mondhatom: mivel a bank és a tőzsde világában
nagy pénzek mozognak, nem csoda, ha itt mindig, szinte naponta
történnek érdekes esetek. Zsarolások, lebukások, csalások,
megvezetések, próbálkozások és sikerek. Ennek kicsiny árnyéka
ránk is vetül, például amikor valakik jól átvernek sok egyszerű
ügyfelet, netes levélben kérik az adataikat, és a megtévesztésig
hasonló honlappal dolgoznak, mint az igazi bank(ok). Persze manapság
az infók igen gyorsan repülnek, ezek a próbálkozások csak pár
óráig élnek, de így is lehet sok pénzt keresni. No, meg olykor
jó pár év börtönt is „kasszírozhat” a még oly ügyes
elkövető.
Megjelent
a Gentlemen's Choice decemberi számában
Szoták
Attila
Célkeresztben, avagy érdemes-e fegyvergyártó cégek részvényeire vadászni?
2015.01.08.
11:06
A
mostani téma szomorú aktualitását az jelenti, hogy az elmúlt
időszakban elég közel ért hozzánk egy helyi háborús
konfliktus. Utoljára ennyire közel a délszláv konfliktus volt
hozzánk, amikor szinte mindenki a saját bőrén érezte, milyen az,
amikor a fegyverek szólnak. Bár keleti szomszédunkban a konfliktus
talán távolságban picit messzebb van, viszont a lehetséges
negatív hatások sokkal nagyobbak lehetnek egy, a jelenleginél
sokkal jobban elmérgesedő helyzetben. Amikor a „józan ész?!”
helyett a fegyverekre próbálják rábízni a helyzet megoldását,
az nem sok jóval kecsegtet. Ezt láthattuk az elmúlt időszakban az
arab tavasz esetében is, ahol igaz ugyan, hogy a gyűlölt
diktátor(oka)t elzavarták, de a helyzet nem állt vissza a normális
kerékvágásba, ahogy Irakban sem. Talán elég szemléletes Libanon
példája, mivé lett a kelet Svájca a háborús konfliktusok
hatására.
Nincs
mit csodálkozni ezen. Amióta az ember megjelent a Földön, és
tudatára ébredt, minden konfliktus megoldása előbb-vagy utóbb a
fegyverek segítségével került lezárásra. Ha csak arra
gondolunk, hogy az ősemberek világában a tűz mellett a
leghasznosabb felszerelés a pattintott kőből készült lándzsa,
illetve a kőbunkó (ez
a dolog manapság sem ment ki a divatból, csak kicsit átalakult,
tárgyból élőlénnyé :)) lehetett.
Ha a Szentírást olvassák, ott is láthattuk milyen nagy hangsúly
van egy alkalomhoz illő fegyver használatán, lásd Dávid és
Góliát történetét.Valószínűleg
jó megrendelő lehetett a maga korában Attila is. De jelentős
kapacitásokat köthettek le a római légiók is a fegyver gyártók
között. A későbbi korokban is meghatározóak voltak a fegyverek,
nagy nyereségű piac lehetett annak idején a viking megrendelők
részére „dolgozni”. Longos
lehetett a fegyvergyártó piac a 100 éves háború, valamint a
nagy földrajzi felfedezések korában. Sajnos azonban az igazi piaci
rali a XX. században teljesedett ki, köszönhetően a két
világháborúnak, illetve az az utáni időszak kisebb-nagyobb helyi
konfliktusainak. A hidegháborús időszak kifejezetten „sikeres”
volt fegyvergyártói szempontból, hiszen a két blokk szembenállása
hihetetlen mértékben növelte a fegyverkezési versenyt, ezáltal a
fegyvergyártó cégek megrendeléseit.
A
fegyver gyártók esetében is megkülönböztethetünk „tőzsdei
és tőzsdén kívüli” kereskedést. Ha a normál piacokat
tekintjük, megállapíthatjuk, hogy a hivatalos kereskedelem a
különböző országok saját hadseregének illetve országának
védelmét ellátni hivatott vásárlások adják, legyen ez új
harci fegyverek rendszeresítése, vagy a meglévő haditechnika
elavulás miatti cseréje. Ez magában is nagyon nagy piac, de
belegondolhatunk abba is, milyen lehet a fegyver gyártók „OTC”
piaca. Sok sok film témája, amikor a fő- vagy mellékszereplők,
sikátorok, sötét autók, vagy mulatóhelyek,szállodák eldugott
szobáiban kötnek jól sikerült üzletet egymással, fegyverekben
utazva. Nyilván a való életben nem minden teljesen így történik,
de ezeknek a filmeknek nyilvánvalóan van valami csekélyke!?
valóságalapjuk. Nem is szólva a tengerentúlról, ahol bizonyos
paraméterek megvalósulása esetén bárki lőfegyverhez juthat,
ezzel is növelve a fegyver gyártók profitját. Ami az egyik
oldalon bánat, életre szóló veszteség, összeomlás, az a másik
oldalon dollár milliárdokban mérhető profit, egy sajnos
„végeláthatatlannak tűnő” profitcentrum. Nyilván a témának
megvan az etikai vetülete, amivel a cikkben a téma megközelítése
miatt nem foglalkozunk, viszont nézzük meg azt, hogy befektetőként,
részvényesként eljut-e idáig a profit? Azt nézzük meg, hogy
azok a fegyver gyártó cégek, akik tőzsdén vannak, jelenthetnek-e
megfelelő befektetést a pénzüket részvényben fialtatni kívánó
befektetők részére? Itt a befektetői csábítás persze nem
terjedhet ki az ingyenes termékminta küldésére, de ez jól is van
így, gondolom ezzel mindenki egyetért. Szemezgessünk a cégekből.
Nyilván
rengeteg fegyver gyártó cég van a világon, viszont sok nem
található meg a tőzsdén. Kinek ne mondana valamit például a
Kalasnyikov, de hiába ismert a név, részvényesként nem tudunk
profitálni belőle. Az idén 140.000 Kalasnyikovot értékesítettek,
kétszer annyi fogyott, mint tavaly. De érdekesség például az Old
Shatterhand puskájaként ismerős Henry karabély is. Karl May
Xantus János amerikai tudósításait olvasta, róla mintázta az
indiánok fehér barátját. Nem meglepő módon May regényében
olyan puska szerepel, mint ami Xantus Jánosnak volt. Egy Henry
karabély. A fegyvernek a prototípusa a tulajdonos nevét viselő
győri múzeumban található. De ezt a fegyvert gyártó céget sem
lehet megvásárolni, mert 2006-ban bezárt.
De
azért van olyan figyelmet keltő fegyver, ahol nem csak a terméket
lehet megvenni, hanem a részvényét is. Mi jut eszükbe arról,
hogy Magnum? Oké, túl tág a fogalom. De, amikor nem Tom Selleck és
a piros Ferrari kattan be először? Na jó, és nem egy női nyelv,
meg az olvadó jégkrém? Igen, helyben vagyunk. Ha jó helyen
kapirgálnak, akkor Önöknek Smith and Wesson-ék Magnum-ja jut az
eszükbe. Az első „magnum” 1935-ben került bemutatásra .357 SW
Magnum típusjellel. A jelenlegi csúcs pedig most az a .500
Magnum. November 26-án jelentették be, hogy a vállalat
felvásárolja a Battenfeld Technologies Inc.-t, aki a vadászati
kiegészítők iparágban kiemelkedő. Maga a Smith and Wesson
(NASDAQ:SWHC) egy amerikai lőfegyvergyártó. 1852-ben alapították.
Colt 1856 szabadalmának lejárata után elkezdték fejleszteni a
kazettás revolvert. Sok vadnyugati filmben például ilyen
revolverek voltak láthatóak. Az idei évben a papír árfolyama 9,3
és 16,6 dollár között ingadozott, jelenleg a minimuma környékén
tanyázik.
A
következő amerikai fegyvergyártó, amit érdemes megemlíteni, az
a Lockheed Martin. (LMT:xnys) A cég 1995-ben jött létre a Lockheed
és a Martin Marietta fúziójával. A vállalat a fegyvergyártás
mellett érdekelt a biztonságvédelem területén is. A világ egyik
legnagyobb védelmi vállalkozása. Gondolom,akik kicsit fogékonyak
a témára, azok hallottak olyan szavakat, hogy Trident rakéta, F-16
Fighting Falcon, F-22 Raptor, C-130 Hercules. Ezeket mind ez a cég
gyártja. Az idei évben a papír 150 és 190 dollár között
mozgott, jelenleg az éves maximuma környékén található a
részvény, ami közel 30%-os emelkedésnek felel meg.
Tomahawk,
Stinger. Ismerős nevek minden tv-t néző számára. Híradók
háborús beszámolóiból vagy háborús filmekből mindenki számára
gondolom beugrik a név. Ezeket a termékeket is gyártja sok más
mellett a Raytheon (RTN:xnys) nevű amerikai cég. Rakétavédelmi
rendszerek, radarok, légiforgalom-írányítási rendszerek, rakéták
mind megtalálhatóak a termékek között. 1922-ben alapították.
Idén 90 és 107 dollár között mozgott a részvény, ami most is a
maximuma környékén áll. Hát igen, sok a válsággóc jelenleg
jól fogy a Stinger.
Mindenképpen
érdemes megemlíteni ezen a listán a BAE System Plc-t (BA:xlon). A
vállalat 1999-ben jött létre szintén fúzióval, mégpedig a
British Aerospace és a Marconi Electronic System összeolvadásával.
A fúzióval egy szintén világméretű multinacionális védelmi,
biztonsági és űrhajózási cég jött létre. A jogelőd vállalat
olyan repülőgépek gyártója volt, mint a Comet, vagy a Harrier.
De a cég gyártja többi között az M2/M3 Bradley harcijármű
családot, vagy az M1 13 páncélozott szállító harci járműveket
is. Jelentős beszállítója a brit Honvédelmi Minisztériumnak. A
cég jelentősebb részvényesei közé tartozik a BlackRock alap, a
Templeton alap, valamint az Invesco Perpetual is. A papír idei évi
mozgása 378 és 480 penny között történt, a mostani árfolyam az
éves maximum közelében tartózkodik.
Safran
(SAF:xpar). Magyarul sáfrány. Egy nagyon drága fűszer neve. Hogy
kerül mégis ide ebbe a cikkbe? Úgy, hogy egy francia
multinacionális repülő- és rakétamotorokat gyártó, illetve
űrhajózási és védelmi elektronikai termékeket készítő
vállalat is ezt a nevet viseli. Azon már meg sem lepődünk, hogy
ez a cég is egy fúzióval alakult ki, mégpedig a két összefonódó
cég a SNECMA és a SAGEM volt 2005-ben. A részvények 2014-ben 44
és 54 euró között mozogtak, a hektikusság volt a papír
jellemzője, jelenleg éves csúcs környékén találjuk, azaz idén
volt olyan jó beszálló pillanat,amit követően akár 20 % feletti
hozamot is realizálhatott a szemfüles befektető.
Valószínűleg
olyanok is hallották azokat a szavakat, hogy Mirage illetve Falcon,
akik nem repülőgép fanatikusok. Na, többi között ezeket a
repülőgépeket is gyártja a következő említésre méltó
vállalat, a szintén francia Dassault Aviation (AVMD:par). 1929-ben
alapították, polgári és katonai repülőgépgyártás a fő
profilja. A részvény 915 és 1180 euró között szállt idén,most
1070 euró környékén szeli a kék eget. Ahogy látjuk itt is
elérhető volt idén 15-20% körüli nyereség.
SAAB
(SAABb:xome). Biztonság, megbízhatóság, állandóság. 1937 óta.
Akkor alapították ezt a svéd repülőgép és gépkocsigyártó
vállalatot. Az autógyártó részleget több részletben eladta a
GM-nek, 1990-ben. Nekünk magyaroknak leginkább a Gripenek miatt
ismerős,hiszen az orosz vadászgépek lecserélése után a cég
vadászgépei védik a hazai, és nemcsak a hazai légteret. merre
szállt a papír idén? A légmozgások 185 és 208 svéd korona
között lengették, most is magasan tartják, 203 koronán. Az éves
maximálisan elérhető hozam ebben a papírban 12% volt az idén. 0
százalékos svéd kamatszint mellett nem is rossz,ugye?
Katonai
járműveket és rendszereket gyárt egy német vállalat a
Rheinmetall AG(RHMG:xetr) is. Idén volt a vállalat 125 éves.
Járműrendszerek, fegyverek és lőszerek, toronyrendszerek,
fegyverállomások mind-mind a cég termékei. Idén a papír 31 és
55 euró között mozgott, a nehézségi erő jelenleg 35 euró
környékén tartja.
A
kiválasztott cégeket figyelve megállapíthatjuk, hogy a vállalatok
nagy része jelentősen növelte részvényének árfolyamát, ami
igazolja azt a tézist, hogy a fegyver jó üzlet. Persze nagyban
befolyásolja egy-egy cég bevételét és ezzel a részvényének az
árfolyamát egy zsíros állami megrendelés, vagy éppen annak
elmaradása. Az is jellemző, hogy minden vállalat jelentősen
támaszkodhat az adott országbeli kormány megrendelésére is.
Viszont több nehézség is tornyosul a vállalatok elé. Ez pedig a
haditechnikai titkok illetve a felszerelések értékesítésének
tiltása meghatározott ügyfélkör számára. Hiszen
sokan vannak, és még többen lennének, akik fizetőképes
keresletet jelentenének a vállalatok számára, de ez olyan pont,
ami nem a fizetőképességről szól, hanem a biztonságról. Nekik
marad a „tőzsdén kívüli piac”, de az már egy másik cikk
témája lehetne.
Mindent
összevetve, érdemes lehet eljátszani a gondolattal, hogy a
befektetésre szánt portfólió egy részét a fegyvergyártásban
érdekelt cégek részvényeibe fektessék be. A választás viszont
nem könnyű, mint ahogy a céltábla közepét sem olyan egyszerű
eltalálni. Sok gyakorlás, és egy kis célzóvíz segíthet a
dolgon. Utána már csak egy dologra kell figyelni, hogy amikor
eladják a kiválasztott részvényt, és elégedetten hátradőlnek
a fotelba, azt mondhassák: „Ez telitalálat volt!” Jó
vadászatot!
megjelent
a GENTLEMEN'S CHOICE magazin 2014./6. számában
Ziegler
Mátyás
Az „ötödik elem” a tőzsdén. Megéri-e megújuló energiával foglalkozó részvényeket venni?
2014.12.09.
14:53
Gondolom,
sok embernek megvan Bruce Willis-szel az Ötödik elem című film,
ahol Willis nem kisebb dologra vállalkozott, mint a világ
megmentése. A filmnek ezzel a részével jelen cikkünkben nem
foglalkoznánk, azt meghagyom a nézőknek, hanem ami ebben a filmben
sokkal érdekesebb, a cikk témája szempontjából az ötödik elem,
aki egyesíteni tudja a négy elemet (a tüzet, a vizet, a földet és
a levegőt), és megvédi a bolygót a gonosz erőtől. Bár a film
Luc Besson jóvoltából könnyed hangvételű,és a szinkronnak
köszönhetően igen élvezhető limonádéra sikeredett, a
valóságban a négy elem egyesítése korántsem ennyire
komikus,valamint nagyon is valóságos a védelmük a sötét
erőktől.
Ha
belegondolunk, hogy a jelenlegi erőforrások döntő többségét a
fosszilis energiák lévén nyerjük, ne csodálkozzunk azon, hogy
mindenki keresi annak a lehetőségét, hogy ezeket a véges
készletű, viszonylag koncentráltan elhelyezkedő energiaforrásokat
valami olyan helyettesítő lehetőséggel váltsák ki, ami mindenki
számára elérhető, és nagy mennyiségben hozzáférhető,valamint
folyamatosan termelődik. Mert a jelenlegi erőforrások, ameddig
rendelkezésre állnak,mondhatni korlátlanul elérhetőek. Hiszen
egy szénnel, olajjal, gázzal, vagy urambocsá atomenergiával
működő erőmű folyamatosan tud energiát termelni. Viszont a
mennyiség véges, felhasználásuk nem javítja a Föld
ökoszisztémáját.
A
40-es korosztály még élénken emlékezhet Mel Gibson Mad Max című
filmjeire, ami egy kicsit utópisztikus jövőben játszódik, ahol
hatalmas harc folyik az erőforrásokért. Több mint 30 évvel a
film forgatása után már nem is tűnik annyira utópisztikusnak,
habár egyelőre még nem tartunk a filmbeli szintnél, de sajnos az
irány arrafelé mutat, hacsak nem változik meg az energia
kinyerése, mert úgy néz ki az energia felhasználás az inkább
nő, mintsem csökkenne. Bár a harmadik filmben, mint láthattuk,
már megjelenik az alternatív energia, a biomassza formájában,
Tina Turner filmbéli „birtokán”.
Viszont
az energia illetve annak felhasználása nem csak a „jövő”
emberét foglalkoztatja, hanem foglalkoztatta az embert az ősidőktől
fogva. Ahogy az ember „megszelidítette” a tüzet, azon
gondolkozott, hogyan tudja megtartani,hiszen az első tüzek
felhasználása igen viszonylagos volt, gondoljunk csak arra, hogy
egy-egy villámcsapás után jött először létre. Az energia jó
hatással járt az étkezési kultúra fejlődésére (sült hús),
valamint jelentősen növelte őseink komfortérzetét is. (melegedés
a tűz mellett)
De
térjünk vissza a cikk eleji gondolathoz, a négy elemhez. Ha
alternatív energialehetőségekben gondolkodunk, e négy elem
igénybevétele alkalmas lehet arra, hogy belőlük energiát
nyerjünk. A tűz (a napenergia), a víz (vízierőművek), föld
(geotermikus energia) és a levegő (szélerőművek) mind-mind
alkalmas arra, hogy belőle energia legyen kinyerhető. Mind a négy
energiára igaz, hogy korlátlan mértékben elérhető,
gyakorlatilag nincs koncentrálva egy szűk réteg számára. A
legnagyobb megoldásra váró probléma, ennek az energiának a
tárolása, valamint annak az áthidalása, hogy ezeknek az
energiáknak az elérése ciklikus, nem folyamatos. Hiszen a
legnagyobb gond, hogy amikor sötét van, akkor nics termelés a
napenergia által, ha nem fúj a szél, akkor a szélerőmű sem
termel, egy esetleges ingadozó vízszint esetén a vízi erőművel
is lehetnek gondok termelés esetén. Egyedül a geotermikus energia
tekinthető állandónak, viszont leszámítva egy vízerőmű
megépítését, a másik három energiához képest a geotermikus
energia kívánja a legnagyobb kezdeti befektetést.
Ma
már saját otthonunkban is elérhető ezeknek a megvalósítása,
viszont arányaiban a bekerülési költségek jelenleg még egy
átlagos háztartás anyagi szintjét meghaladják. Manapság ez úgy
néz ki, sokan rokonszenveznek ezekkel az energianyerési
lehetőségekkel, de nem engedhetik meg maguknak, kevesen vannak
olyanok, akik szeretnék és meg is engedhetik maguknak, illetve
jelentős sajnos azoknak is az aránya akik megengedhetnék maguknak,
csak nem érdekli őket a dolog.
Tehát,
mi csináljanak azok, akik szeretnének profitálni az alternatív
energiákból, de saját környezetükben, mikro szinten nincs erre
lehetőségük? Vásárolhatnak alternatív energiával foglalkozó,
vagy ahhoz kapcsolódó cégek részvényeiből. Magára az egész
szektorra igaz, hogy mivel az elterjedésének elsősorban anyagi
akadályai vannak, (most azon összeesküvés elméletekkel,
miszerint a fosszilis energiában utazók szándékosan „gáncsolják”
ezeknek az energiáknak az elterjedését, nem foglalkozunk) az egész
alternatív energia iparra nagy kihatással bír, ha egyes országok
éppen jelentős támogatással segítik elterjedésüket, vagy éppen
ezeket a támogatásokat csökkentik. Ezek a támogatások sokfélék
lehetnek. Megjelenhetnek a beruházásokhoz kapcsolódóan, a
rendszerek kiépítésének támogatásában, de megjelenhet a
rendszerek által termelt energia átvételi árának premizálása
formájában is. Mindezek a dolgok időnként, akár pozitív, akár
negatív formában jelentősen kihatnak az ebben az iparágban utazó
cégek részvényei árfolyamára. Nylván az is hat ezekre a
cégekre, ha a technikai fejlődés segítségével az általuk
előállított termékek árát csökkenteni tudják, mert nagyon ár
érzékeny iparágról van szó.
Mivel
nagyon sok ilyen cég van a piacon,illetve a tőzsdéken, a teljes
bemutatásra, idő és helyszűke miatt természetesen nem
vállalkozhatunk,viszont megpróbáltam mazsolázni a cégek közül,
megpróbálva bemutatni egy-egy jelentősebb szereplőjét a piacnak.
Kezdjük
először talán a hazai piaccal. Itthon egy olyan cég van a
tőzsdén, aki a cikkben szereplő kategóriába tartozik, a
PannErgy. A műanyagipari Pannonplast-ból alakult át idővel a
geotermikus energiára koncentráló PannErgy-vé. Egy kisebb
geotermikus erőmű megvalósítása után (Szentlőrinc), az első
nagyobb erőmű Miskolcon került megvalósításra, ezt követte a
győri projekt. A cég legnagyobb problémája a részvény gyenge
likviditása, valamint az átláthatatlan vállalati, tulajdonosi
szerkezet. Befektetés szempontjából sajnos csak arra jó, hogy egy
nagyobb portfóliót színezzen, az alternatív energiák iránt
elkötelezett befektetők részére. A Budapesti Értéktőzsdén az
elmúlt évben 277 Ft és 415 Ft között mozgott, jelenleg a cikk
írásakor 317 Ft környékén található. Én személy szerint
szeretem az alternatív energia befektetéseket, ezért kis
mennyiséggel nagyobb portfóliókba, tartós befektetési számlára
ajánlanám, az íze végett.
A
Pannergy-hez hasonló cég, aki maga valósítja meg a geotermikus
projekteket nincs nagyon. Van egy cég, aki ott van a geotermikus
piacon (is), viszont nála az a jellemző, hogy olyan területeket
vásárol fel, ahol viszonylag kedvező, vékony a földkéreg,így
kedvezőbb fúrási lehetőségek rejlenek a föld mélyében, és
ezt adja bérbe. Ez a cég az Alterra Power (TSX:AXY), ami a Magma
Energy Corp. és a Plutonic Power Corp. egyesülésével jött létre
2011-ben. A vállalat, mind a négy elem által megvalósítandó
energiagyártásban részt vesz. Kiterjedt feltárási és
fejlesztési projektjei illetve képzett nemzetközi szakmai gárda
támogatja a növekedési terveit. A torontói tőzsdén forgó cég
az elmúlt évben 0,27 és 0,37 CAD között mozgott, jelenleg 0,33
CAD-on áll, tehát közel éves maximumához. Elon Musk kapcsán
érdemes említést tenni a SolarCity (SCTY:xnas) nevű cégről. Musk
,aki a többi között a Tesla autók kapcsán is a befektetők előtt
van, segített a vállalatnak az indulásban (amit 2006-ban a Rive
testvérek alapítottak, akiknek unokatestvére Musk),valamint a cég
elnöke is. 2007 óta Kalifornia vezető lakossági napenergia
szolgáltatója, de nemcsak a lakossági piaccal foglalkozik. A cég
részvénye a NASDAQ-on forog, az elmúlt 52 hétben 42,38 USD és
88.35 USD között ingadozott, jelenleg 52 USD körül mozog.
Hosszabb távú, kockázatokat kedvelő és helyén kezelő
befektetők számára ajánlott.
A
következő cég, amiről érdemes említést tenni, az a First
Solar. (FSLR:xnas) 1999-ben alapították, az egyik legnagyobb
amerikai szolár vállalat. Világszerte 8 GW kapacitást épített
ki megalakulása óta. Az elmúlt évben 40 dollár és 73 dollár
között mozgott, jelenleg 57 dollár környékén mozog. Ez a papír
50 dollár környékén szintén érdekes lehet, nagyobb
portfóliókba, hosszabb távra.
Érdekes
lehet a befektetők számára a SolarWorld (SWVK:xetra), ami egy
német cég. 1988-ban alapította az elődjét Frank Asbeck, majd
1998-ban a tevékenység átkerült az akkor alapított SolarWorld
AG-be. Erre a cégre is igaz, mind mindegyik megújuló cégre, hogy
jelentősen kihat rá az éppen aktuális támogatási rendszer, ami
az elmúlt időszakban mindenhol, így Németországban is csökkent.
A részvények több részvény átalakítás nyomán az elmúlt
évben 50 euró és 10 euró között mozogtak, jelenleg 13 euró
környékén tanyáznak. Befektetési szempontból a cég részvényei
elég szörnyűen muzsikáltak tavaly. Nagyon spekulatív papír,
ennek megfelelően viszonylag kis összeggel érdemes vásárolni a
portfólión belül.
Nézzünk
akkor egy kínai gyártót. Jellemző a piacra, hogy az európai és
amerikai gyártók a kínai gyártókat okolja problémáikért, azt
állítva, hogy a kínai versenytársak burkolt formában állami
támogatások segítségével tudják többi versenytársuknál
olcsóbban adni a termékeiket. Ezért megpróbálják a kínai
gyártóktól védővámokkal távol tartani a saját piacaikat. De
sokszor még a védővámokkal is olcsóbbak a kínaiak, valamint ők
is meg tudják tenni, hogy áthelyezik a gyártást, kikerülve így
a vámokat. A Yingli Green 1998-ban alakult meg, 2003-ban kezdett
modulgyártással foglalkozni.2007 júniusában vezették be a
new-yorki tőzsdére (YGE:xnys) a részvényeket. Manapság egy
kiegyensúlyozott, vertikálisan integrált 2450 MW termelési
kapacitással rendelkezik. A FIFA kiemelt szponzora. Az elmúlt évben
8 dollár és 2,5 dollár között mozgott. Jelenleg 2,8 dolláron
kereskednek vele.
Üljünk
fel egy szellőre és nézzünk szét a szélerőművek között. Aki
utazott már az M1-es autópályán, vagy járt annak folytatásában,
Ausztriában, rengeteg „szélpörgővel” találkozott már.
Szomszédunknál már nagyon régóta, nálunk a közelmúltban
kezdett elterjedni ez az energiatermelési módszer. (volt is rá
nagy igény, amikor kiírták a szélerőmű létesítési
pályázatokat). Bár a piaci verseny jelentősen csökkentette
részesedését, de sokak számára ezen a piacon továbbra is a
Vestas az etalon. Ez a dán cég 1945-ben alakult. Kezdetben sok
mindennel foglalkozott, 1968-ban lépett a szélturbina piacra, és
1989 óta csak ezzel foglalkozik. 2003-ban összeolvadt a NEG Micon
gyártóval, hogy Vestas Wind System (VWS:xetr) néven a világ
legnagyobb szélturbina gyártója legyen. Aki repülővel érkezik
Dániába, a tengerben is láthat ilyen turbinákat. A részvény az
elmúlt évben 18 és 40 euró között ingadozott, jelenleg 27 euró
környékén tanyázik. Megújuló energia szektorba fektető
befektetőknek „kötelező elem” a portfóliójukban,
természetesen a beszállási pont jó megválasztása mellett.
A
következő szélturbinákkal foglalkozó cég a Nordex (NDX1:xetra),
amelyet bár 1985-ben Dániában alapítottak, központja Hamburgban
található. A cég jelenleg 1,5MW és 2,%MW névleges teljesítményű
turbinákat gyárt, és értékesíti szerte a világban. az elmúlt
egy évben 10 euró és 17 euró között ingadozott az árfolyam,
jelenleg picit 14 euró alatt tartózkodik.
Érdemes
még megemlíteni az Iberdrola-t. Ez egy spanyol állami
multinacionális áramszolgáltató. 2001-ben a kapitalizáció
alapján a legnagyobb spanyol energetikai csoporttá vált. Maga a
vállalat jelenlegi formájában 1992-ben jött létre több cég
egyesülésével. Az előd vállalatokat az 1900-as végek elején
alapították. Jelentős vízierőmű kapacitásokkal is rendelkezik,
de a portfóliójában atomerőmű is található. A cég megújuló
energiával foglalkozó leányvállalata az Iberdrola Renovables
2011-ig volt tőzsdén, azóta az anyacég magába integrálta. Így
csak az anyacég vásárolható meg a tőzsdén. Az elmúlt évben
4,2 és 5,75 euró között mozgott a papír, és jelenleg is a
maximuma környékén tanyázik. (nem hiába idén elég cudar volt
az időjárás, pöröghettek a szélkerekekJ)
Ha
megnézzük a cégek mozgását, láthatjuk, hogy befektetésként
sem olyan egyszerű ez a megújuló piac, mint ahogy az általuk
termelt energia folyamatosságának biztosítása sem az. Ez az
iparág, ahogy már korábban is említettem, jelentős mértékben
ki van szolgáltatva a különböző támogatásoknak, ami pozitív
és negatív értelemben is továbbgyűrűzik a részvények
árfolyamába. Ennek ellenére, mivel a Föld szempontjából a jövő
mindenképpen a megújuló energiaforrások előállításának,
használatának növelése, ezért bízhatunk abba, a megújuló
energiával foglalkozó cégek részvényei hosszú távon jó
befektetésként funkcionálnak, a technikai fejlődéseknek
köszönhetően akár támogatások nélkül is. Persze igaz az is,
hogy még egy darabig a befektetésre szolgáló portfóliójuk
kisebb szeletét fogják a befektetők ebbe az iparágba fektetni.
A
cél, hogy bolygónk fenntartható fejlődésének biztosítását
végezzük el mi emberek, ne kényszerüljünk rá segítséget kérni
az „Ötödik elemtől”!
Ziegler
Mátyás
Megjelent
a Gentlemen's Choice 2014/5. számában
Kórház a város alatt
2014.12.01.
11:54
Brókerbarangolás
a Sziklakórházhban, befektetési lehetőségek az egészségügyi
iparágba
Sziklakórház
A
Budapesten kirándulók sokszor nem is sejtik, midőn a Budai Várban
sétálnak és gyönyörködnek a csodálatos panorámában, hogy
lábuk alatt igazi kincs rejtőzik. Több kilométeres barlangjárat
felett lépkednek! A Sziklakórház egyike a legérdekesebb és a
maga nemében páratlan történelmi emlékhelyének, ahol egy
valóságos időutazáson vehetünk részt, megidézve a vérzivataros
időket, az eszement hidegháborús korszakot. A Sziklakórház
létezéséről is sokáig nem tudhattak sokan, titkos objektum volt,
pár éve még csak annak, hogy fogadja a kíváncsi érdeklődőket.
A
budai Várhegy mésztufa pincéi a történelem során számtalanszor
biztosítottak menedéket szükség idején. A barlangrendszer
feltárása az 1930-as években Kadic Ottokár nevéhez fűződik. Az
első világháborút követően folyt a felkészülés, ha újabb
vész törne ki, s ennek jegyében a barlangrendszerben került
kialakításra a „K” jelű légoltalmi riasztóközpont. 1939-től
a hosszasan tekergő barlangrendszert megerősítették, óvóhelyi
céllal átalakították, hiszen az ország kormányzati negyede is a
Várban volt. Szendy Károly, Budapest akkori polgármestere rendelte
el a létesítmény kiépítését, erre a célra 360 000 pengőt
tartalékoltak. A Don-kanyarbeli összeomlás követően Budapest
légitámadására való felkészülése is szükségessé vált,
ezért a szükségkórház felgyorsított építését elrendelték.
Eredetileg hatvan férőhelyesre tervezték, három kórteremmel,
műtővel, a kor legmodernebb eszközeinek és technológiáinak
felhasználásával (röntgen).
Múzeumi
érdekességek:
Az Evita forgatásához a Morpheus névre hallgató altatógépet
kölcsönözték, mert még működőképes és szükségük volt egy
korabeli altatógépre. 2mp-re látható is a filmben.
A
röntgent állítólag csak 1x használták, amikor az itt lakó
karbantartó (hidegháborús időszak) eltörte a kisujját és
megkérte a barátját a Szent János körházból, hogy segítsen
neki megröntgenezni. A II. vh-ban is volt itt röntgen mert nagyon
jól felszerelt kórháznak számított amikor megépült, de a most
látható gép az 50-es évek végén került ide.
A
háborúban itt született gyerekek számáról nincsenek adataink,
azt tudjuk, hogy '56-ban legalább hat kisfiú és 1 kislány
született itt. A 'kislányt' ismerjük is, ő azóta Németországban
él és ő 2008-as múzeumi megnyitó napján a múzeum
látogatója volt.
A
hivatalos megnyitó 1944. február 23-volt, igazgatónak dr. Kovács
István egyetemi adjunktust nevezték ki. (A megnyitón jelen volt a
később ápolónőként ott dolgozó özv. Horty Istvánné, gróf
Edelsheim-Gyulai Ilona.) A nemesi családok hölgy tagjait a
Vöröskereszt részesítette ápolónői képzésben, három főrendi
„Ilona” (özv. Horthyné, Ilona, gr. Széchényi Ilona, gr.
Andrássy Ilona) teljesített a kórházban számos nővér mellett.
A
leg emberpróbálóbb időszak Budapest ostroma volt, 44 karácsonyára
a német csapatok elvágták a kórházat anyaintézményétől, a
Szent János Kórháztól, ahonnan a főtt ételt, eszközöket
szállították. 2-300 betege zsúfoltak már össze, ennek
többszöröse volt a járó beteg. A mindennapi étel, a víz
hiánya, a közel negyvenfokos meleg, az elviselhetetlen szagok
embert próbáló körülményekhez vezettek. Az ott dolgozó orvosok
és ápolók, a Vöröskereszt képviselője, Friedrich Born, aki
menleveleket állított ki a rászorulóknak, helytállása és
embersége a mai napig példaként szolgál.
A
háborút követően Vírus Oltóanyagtermelő Intézet működött a
Sziklakórházban 1945-49 között, majd a kommunista diktatúrában
LOSK 0101/1 kóddal jelölt titkos objektummá vált, melynek során
a kórtermek kiépítése, a gépészeti fejlesztések folytatódtak.
A kórház az 1956-os forradalom idején újból megnyitotta kapuit.
A hidegháborús időkben 1958-62 közötti fejlesztések lehetővé
tették, hogy egy vegyi vagy atomtámadás esetén is betegeket
tudjon fogadni. Az őrült elmék felett, akik gombafelhőkről
vizionáltak elsodorta hála Istennek a történelem, de a légókórház
és atombunker titkos minősítése egészen 2002-ig megmaradt.
Most,
a látogatók világháborús életképeket láthatnak, egy korabeli
felszerelt kórházban s egy atombiztos bunkerben lépdelhetnek, ahol
a nagyobb termek között zegzugos folyosók, korhű plakátok és
mindennapi tárgyak láttán borzongás jár át mindenkit. A
közelmúlt történelmébe borzong bele, tudván, hogy oly helyen
állunk, ahol éltek, meghaltak, túléltek borzalmas időket. (A
Sziklakórház Atombunker Múzeum honlapja: www.sziklakorhaz.eu)
A
felszínre kiérve néma csönd, lassan visszatérünk a mindennapi
életünkbe, s barangoló brókerként csak napok múltán jutnak
eszembe kapcsolódó dolgok. Egy kirándulás, amihez áttételesen
kötődik a téma, ez nem is oly egyszerű. Kórház, egészségügy,
vállalatok, akik segítségével az orvosok hippokratészi
esküjüknek eleget téve szolgálnak, gyógyítanak minket.
Befektetés
az egészségügybe
Ha
valaki a részvények világából szeretne profitálni, de nem
szeretne túlzott kockázatot vállalni, az választhatja a menedék
részvényeket (stock haven). Ezek a papírok olyan szektorbeli
vállalatok részvényei, amelyeket kevésbé érzékenyen érint egy
gazdasági visszaesés (energia és bankszektor). Mivel a fogyasztás
és a mindennapi élet alappilléreit képviselik, őket korlátosan
érinti a vásárlóerő csökkenése.
Amennyiben
az egészségügyre gondolunk, elsőként a gyógyszeripar ugrik be a
befektetőknek, de az iparág ettől sokkal szélesebb palettájú,
hiszen a gyógyítás és megelőzéshez nélkülözhetetlenek a
kórházak, egészségbiztosítók, patikák, a korszerű és
hatékony orvosi diagnosztikai eszközök, a mindennapi eszközök,
nem beszélve a klinikai laboratóriumok eszközigényéről.
Az
érdeklődőknek tudniuk kell, hogy a tőzsdén kereskedett iparág
részvényeinek döntő hányadát a tengerentúlon kell keresnünk,
ezért szubjektív válogatásomban is nagyobb hangsúlyt kapnak az
amerikai befektetési célpontok (több tucat részvényt és
befektetési alapot találunk, amit a new yorki tőzsdén jegyeznek),
ennek ellenére barangolásunkat kezdjük Európában. Az
egészségügyi szektort azért is érdemes figyelemmel kísérni,
mert az emberek átlagos élethossza nő, a hosszú élettel együtt
járnak a krónikus betegségek, a világ öregedő lakosságának
egészségügyi ellátása növekvő költséget jelent, az iparág
termékei iránt nő a kereslet.
Potenciális
célpontok
A Philips és
Siemens cégek neve ismerősen cseng mindenkinek. Az előbbi társaság
a közelmúltban jelentette be, hogy két nagy üzletága külön
vállalatként, külön egységként folytatja, szétválik a
világítástechnikai üzletág, s leválasztják a konszerről a
háztartási kisgép és gyógyászati berendezések üzletágakat. A
társaság alapjait még 1891-ben tette le a Philips család, a
századfordulón már a világ egyik legnagyobb izzógyártói közzé
tartozott, de az első világégés idején már létrehozta első
kutatólaboratóriumát, és elkezdte bevezetni az első innovációit
a röntgen és a rádiótechnológia területén. 1918-ban a Phiips
már bemutatott egy orvosi röntgencsövet. A logójukban szereplő
hullámok a rádióhullámokat, a csillagok az esti égboltot jelzik,
amelyen keresztül a rádióhullámok utaznak.
A Siemens globális
vállalatcsoport története 165 éves. (Mára a világban megtermelt
minden 5. megawattot Siemens technológia állítja elő, két
óránként ad be szabadalmi kérelmet, Európa autógyárainak
80%-ban az automatizálás és hajtástechnikai rendszerét ők
szállítják, 6400 általuk gyártott szélerőmű működik a
világon.) Az egészségügyben is megkerülhetetlenek. Siemens
Egészségügyi Szektor a világ egyik legnagyobb egészségügyi
szállítója, és vezető szerepet tölt be az orvosi képalkotásban,
a labordiagnosztikában, a kórházi informatikában, valamint a
hallókészülékek terén. A társaság szerteágazó üzletágaiból
fakadóan, ezen társaságban való részesedésünk több, mint egy
egészségügyi befektetés, nem úgy, mint a szintén
német Fresenius
Medical Care társaság
esetén, aki a világ legnagyobb dialízis termékeket gyártó és
dialízis szolgáltató cége. (Ma a világon több mint 2,5 millió
beteg szenved krónikus veseelégtelenségben és szorul vesepótló
kezelésre.) A Fresenius 3250 dialízis központot számláló
nemzetközi hálózatán keresztül a cég világszerte 270.000 beteg
kezelését végzi, de termékeit a dialízisre szoruló betegek
egyharmada használja. 2012 –ben ünnepelte a vállalatcsoport
fennállásának 100. évfordulóját, s ebben az évben az 500.00.
dializáló berendezés gyártását is elérték. A Fresenius
SE Vz is
világszerte működő egészségügyi csoport. Dialízishez, a
páciensek kórházi vagy otthoni ápolásához gyárt és nyújt
különféle termékeket, szolgáltatásokat: gyárt diagnosztizáló
rendszereket és felszerelést, infúziót, transzfúziót,
dialízist, vérelkülönítőt és plazmát, valamint hemofilter
forgalmaz, továbbá készít szilárd és folyékony gyógyszereket,
tápanyag folyadékot. (Ez a hosszas felsorolás jól megvilágítja,
hogy mi mindenre van szükség a gyógyszergyárak piruláin kívül.)
A bécsi tőzsdén is találunk egy szektortársat,
a Intercell társaságát,
aki a fertőző megbetegedések elleni immunoterápiás termékek
fejlesztésre specializálódott.
Vessük
pillantásunkat Amerikára!
1941-ben
alakult a Stryker
Corporation.
A második világháború már javában folyt a öreg kontinensen,
ennek velejárója, hogy kielégíthetetlen kereslet mutatkozott az
orvosi eszközökre. A cég fő profilja az orvostechnológiai
eszközökön belül a helyreállító szegmens termékei: ortopédiai
rekonstrukciós implantátumok, csípő és térd ízületi
protézisek, a gerinc implantátumok, beleértve a nyaki és csigolya
sérülések eszközeit. Kissé bizarrnak gondolhatnák, de a második
világégésben számtalan katona szenvedett végtagi sérüléseket,
lépett aknára, s sajnálatosan e sérülések a mai korban is
előfordulhatnak közúti- és munkahelyi balesetekben, arról nem is
beszélve,hogy az elmúlt hetven évben is számtalan helyi
konfliktus, háború, vérengzés szedte áldozatát. Az innovációk
következtében mára már olyan mű végtagok kerülnek forgalomba,
hogy azzal teljes életet is tudnak élni a sérültek, mászhatják
meg a világ legmagasabb hegyét, vehetnek részt futóversenyen,
akár az olimpián is…
McKesson.
A hagyományos gyógyszerek és eszközök, egészségügyi és
szépségápolási termékek mellett információtechnológiai
szolgáltatásokat is nyújt, mint a stratégiai menedzsment
szoftverek. A vállalatok életében tudjuk, hogy milyen fontos a
könyvvitel, számvitel, a vállalatirányítási szoftverek milyen
mértékben terjedtek el. Az egészségügyben is nélkülözhetetlenek
ezek az alkalmazások, elég csak abba bele gondolni, hogy milyen
nagyfokú szervezettséget igényel a betegek ellátásának
megszervezése, a paciensek és orvosok irányítása, a szükséges
eszközök, felszerelések, vérkészítmények, donorok irányítása.
Ezen logisztikai feladatok koordinálásához nélkülözhetetlenek
ezek a szoftverek. A hétköznapi működés esetén is jó
szervezettséget igényel ez a munka, egy esetleges
tömegszerencsétlenség, tömegbaleset, járványveszély esetén az
összehangolt munka és szervezettség kulcsfontosságúvá válhat.
Az Express
Scripts gyógyszertár
ellátás menedzsmentre fókuszál elsősorban. Ami magába foglalja
a gyógyszer kereskedelmi hálózat feladatait, ezen belül a
gyógyszerek szállításához kapcsolódó szerevezést, a
kiskereskedelmi gyógyszertári adminisztrációt. A termékek
felhasználói között a patikákon túl, egészségbiztosítók,
betegellátási szervezetek, a munkaadók, szakszervezetek által
szponzorált juttatási programok is találhatóak.
A Termo
Fisher Scientific elemző
műszerek, berendezések, reagensek és fogyóeszközök, szoftverek
és szolgáltatások gyártója, diagnosztikai és laboratóriumi
termékeket és szolgáltatásokat nyújt, melyek felhasználói
biotechnológiai, tudományos, kormányzati, környezetvédelmi és
egyéb kutatási és ipari piacok, klinikai laboratóriumok. A Boston
Scientific is
orvosi készülékeket és berendezéseket gyárt, többek között
kardiológiai termékeket (katéterrel irányított ultrahang
képalkotó alkalmazások, szívritmus szabályozó
eszközök,pacemaker rendszerek. A z Abbot
Laboratories neve
ismerősen csenghet, szintén egy régi vállalatról van szó
(1888-ban alakult). A generikus gyógyszerei mellet diagnosztikai
szegmense a gyógyszer terápiás monitoring, genom-alapú
vizsgálatokat, vércukor és vércukorszintmérő rendszereket,
tesztcsíkokat is nyújt vevőinek. A teljes termékpalettát szinte
képtelenség is bemutatni.
Járványok,
Ebola
Egy
járvány elterjedése mindig hatással volt a gazdaságra, a tőzsde
szempontjából pedig óriási emelkedések és áresések is
előfordultak. A középkori nagy pestisjárvány Európa lakosságát
megtizedelte, a XIX. századi kolerajárvány pedig egyik oka volt az
akkori tőzsdekrachnak (1873). Pár éve a H1N1 vírus terjedése
borzolta a kedélyeket és váltott ki heves reakciókat, most az
Ebolától voltak hangosak a médiumok.
Kizárólag
tőzsdei szemszögből nézve, megállapíthatjuk, hogy ennek a
járványnak voltak nyertesei és vesztesei (itt ne feledkezzünk meg
arról, hogy közel tízezren betegedtek meg, s a betegek mintegy
fele sajnálatosan bele is halt a járványba, a
gyógyszerfejlesztőket pedig nem jogtalanul vádolták azzal, hogy
az 1976-ban azonosított vírus ellenszerét még nem fejlesztették
ki, mivel kellő profitot nem reméltek tőle), kellő
helyzetfelismeréssel a spekulánsok ezt ki is használhatták. A
nyertesek az érintett gyógyszercégek és védőfelszerelést
gyártók voltak, a vesztes oldalon a légitársaságok, továbbá az
árupiacokon a Nyugat-Afrikához kötődő rész, főként a kakaóbab
export. Mivel a fertőzés levegőben, érintéssel, szúnyogok által
nem terjedt, eddig korlátos volt a fertőzött területek száma.
Hogy a globális világ és a szenzációhajhász sajtó mi szerepet
játszik ebben a szomorú történetben, az egy külön misét
megérne…
Maradva
az Ebolánál és a tőzsdénél, láthattuk, hogy némely érintett
cég árfolyama akár három, négyszeresére is felugrott, de a
globális tőkepiacokon nagy hatással nem voltak. A gyógyszer
gyártók között a Tekmira, a Chimerix, Ibio, BioCrysté, Newlink
Genetics, Sarepta árfolyama reagált heves emelkedéssel, hogy ez
mennyire lesz tartós, pár hónap múlva majd megláthatjuk.
Bár
Karinthy azt írta, hogy „Az
emberek nem egészségesek, hanem boldogok akarnak lenni”,
de egészségség nélkül sokkal nehezebb. Ha pedig befektetésekről
van szó, akkor nyugodt álmunkról, boldogságunkról talán az
egészségiparban pihenő megtakarításunk gondoskodhat. És ne
feledjék: ha a Sziklakórházban még nem jártak, látogassanak el
oda! Nem fognak csalódni!
sza.
(Megjelent
a Gentlemen's Choice 2014/5. számában)
Bankárok, brókerek, spekulánsok: a manipuláció mesterei?
2014.03.10.
10:19
Így
szólt Bicska Maxi Brecht Koldusoperájának végén a közönséghez :
"Hölgyeim és Uraim. Egy hanyatló társadalmi réteg hanyatló
képviselőjét látják most maguk előtt. Minket, egyszerű polgári
kézműveseket, akik csak feszítővassal dolgozunk a kiskereskedők
páncélszekrényein, elnyelnek a bankok mögött álló
nagyvállalkozók. Mi egy tolvajkulcs egy részvényhez képest? Mi
egy bankrablás egy bankalapításhoz képest?
A
szélhámosok, csalók különös vonzalmat éreznek a pénz iránt.
Mások kifosztására, megkopasztására leleményesebbnél
leleményesebb trükkök garmadáját találták ki. Némely
furmányos találmány új köntösben újra és újra megjelenik,
itt sincs új a nap alatt. A bankok és ügyfeleik rendszerint
áldozatok a kifinomult módszerek által, de a bankok sem csak
áldozatok, sőt! Amennyiben a bankok követnek el tisztességtelen
dolgokat – mert ők sem teljesen szeplőtelenek- azt jóval
finomabb szóval illetik: árfolyam manipuláció, megtévesztés…
„Nem
Pesten történt, amit hallotok, Ott ily regényes dolgok nem
történnek.” A cikk írásakor felmerült az a kérdés, hogy
magyar példákról írjak-e? Egyfelől a nemzetközi példák bőven
szolgáltatnak témát, másfelől a mostanság tapasztalható
bankellenesség szócsöve nem kívánok lenni. André Kosztolany, a
neves tőzsdei spekuláns az vallotta, ha gourmanként finom ételekre
vágyik Párizsba utazik, ha operát szeretne hallgatni, akkor meg
sem áll németföldig, ha üzletről van szó, akkor pedig irány
Amerika!
Az
elmúlt század fordulóján, Joseph Weitl, akire a „Sárga Kölyök”
nevet ragasztottak szélhámos ismerősei, nem vesződött ormótlan
bankrablással, illetve nem volt annyi tőkéje, hogy bankot
alapítson. Terve valahol középúton volt a kettő között. Amikor
Indiana államban a Muncie településen a Nemzeti Kereskedelmi Bank
megszüntette fióktelepét, ő lelkes és lefizetett segítőivel
másnap be is költözött a helyére, hogy ott egy új bank kínálja
szolgáltatásait. Egy kisebb hírverés után elterjesztette, hogy
az új kereskedelmi bank várja a megszűnt intézmény régi
ügyfeleit, változatlan helyen, de nagyobb betéti kamatokkal. Az
ügyféltér tele volt az újdonsült kliensekkel, s a lefizetett
statisztákkal. A Sárga Kölyök egyszerűen a pénztári pultban
fogadta a befizetéseket. A legendás svindler két kisebb,
bizonyítható vétségért töltött csak el rövidebb időt a
rácsok között, száz éves korában távozott az élők sorából.
Az
elmúlt hónapokban számos bank tevékenységéről lebbent föl a
fátyol egy rövid időre, hogy manipulálták az árfolyamokat. A
manipuláció nem szép dolog, ne kerteljünk, egyenesen törvénybe
ütköző, mégis a bankóriások peren kívüli egyezséggel és
tetemes bírsággal megúszták. A sor elég hosszú, hogy minek az
árfolyamát térítették el: a londoni bankközi kamatlábat, az
olaj, az arany árfolyamát, deviza keresztárfolyamokat…Ergo:
amivel kereskednek, minden olyan dolgot, amihez egy számot lehet
rendelni. Az egyik legtöbbet emlegetett bank az amerikai J.P.
Morgan, (a világ nagy vezető bankházai is rendre szerepet
vállaltak ebben sajnálatos módon) amely a tengeren túli kontinens
egyik leghatalmasabbika. Története, eljárása nem egyedi, ez a
kiragadott példa azért jól szemlélteti a világ nagy bankházait.
John
Pierpont Morgan (1837-1913) 1860-ban alapította bankját. Az
időzítés szerencsés, a polgárháborúval kapcsolatos
kereskedelmi ügyletekbe azonnal bekapcsolódik, a győztes Észak
ipari vállalatai mellett más bankok is az ellenőrzése alá
kerülnek, a század végére kevés olyan terület van a new yorki
tőzsdén, amivel ne állna kapcsolatban. Részt vesz a fontos
vasútvonalak építésében, s amikor a vasúti részvények
pánikszerű összeomlása bekövetkezik, ő felvásárolja a
csődbekerült társaságokat, és hat nagy társasággá osztja
őket. A tranzakció 10 milliárd dollárba kerül, s 1040 társaságot
vásárol föl. Pár évvel később a csőd közelébe tartó
bankrendszer megmentője már, amin nem mellékesen keres is (50
millió dollárért vásárol föl 1 milliárdnyi részvénypakkot).
Nemzetközi befektetései között emlékezetes az angol White Star
Line hajótársaság megszerzése. Nem az ügylet volumene miatt,
hanem ez azért érdekes, mert ez a társaság gyártotta a
Titanicot. A tragikus első úton való részvétet pár nappal az
indulás előtt Morgan lemondta. Bankja a huszadik századi
bankválságai, tőzsdekrachjai között jól lavírozott, az elmúlt
évek sok milliárd dolláros gigantikus büntetései sem jelentettek
jéghegyet az üzletmenet szempontjából.
Nézzük
a teljesség igénye nélkül, hogy ez a pénzügyi gólem mi
mindenért kapott bírságot. 2005-2007 között elsőrangúnak
minősített kötvényeket bocsátottak ki, nem elsőrendű
(subprime) és más nagy kockázatú jelzálogkölcsönök
fedezetével. Olyan értékpapírokat adtak el a válság előtt a
befektetőknek, amelyek bedőlésére játszott.
A
JP Morgan húsz éven át volt a Bernard Madoff Investment Securities
LLC elsőszámú bankja. Miközben a brit hatóságoknak megküldte
aggodalmait Madoff tevékenységéről, hazájában ezt elfelejtette.
Ki Bernard Madoff? A világtörténelem legnagyobb piramisépítője:
65 milliárd dolláros pénzügyi piramiscsalás megalkotója.
A
piramis módszer az egyik legelterjedtebb módszer. Emlékeznek rá,
amikor hazánkban a rendszerváltozás hajnalán először jelent
meg? Postai csekken kellett feladni a pénz egy ismeretlennek, s
várták az égből jövő meggazdagodást. Ha volumenében nem is a
legnagyobb, de a legtöbb embert építő piramist Albániában
építették. Az országba tévedő világjáró, ha nem is Enver
Hodzsa szülőházára és a végtelen betonbunkereket kívánja
megtekinteni, számos érdekes látnivalót találhat a lenyűgöző
tengerpart mellett: Artemis tiszteletére felállított kolostorrom,
az „ezer ablakok” városának nevezett Berat, ókori romok,
iszlám és katolikus műemlékek sokasága. Artemisz a Hold és a
vadászat szűzi istennője volt. A gátlástalan játékszervezők
egy egész országot vadásztak le Albániában! A kilencvenes
években közel félmillió albán dolgozott külhonban, s utalta
haza szerény apanázsát az otthon maradottaknak. Havi 40-50%-os
hozamot ígértek, aminek eredményeként 1997-ig 1,2 milliárd
dollárt fektettek be, ami feletébb magas szám egy hárommilliós
lakosú országban. A médiumok csak fokozták az őrületet, amikor
a főszervezők a politikussal paroláztak. A maradék hezitálók
sem maradtak szüzek, csatlakoztak a meggazdagodni vágyókhoz. Az
embereket könnyebb volt hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy
hülyítik őket.
A
végjáték tragikus lett: az ország kétharmad ment csődbe a játék
következtében, az emberek az utcán követelték jussukat és az
igazságot. Szükségállapotot vezettek be, a zavargásokban
kétezren veszítették életüket. A nemzetközi szervezetek hétezer
kéksisakost küldtek a rend helyreállítására, s a Világbank
programja kellett ahhoz, hogy az ország talpra tudjon állni.
Piramisjátékokat
azóta is szerveznek rendületlenül, nincs oly év, hogy egy kettőre
ne kerülne a híradásokba, főként úgy, hogy az Internet
lényegesen megkönnyítette az elkövetők dolgát. Minden ilyen
szisztémán alapuló módszer Ponzi köpönyegéből bújt ki. Ki is
volt Charles Ponzi? Elmesélem.
1907-ben
Montreálban segédpénztárosként kezdte kétes karrierjét a Banco
Zarossi intézménynél. A bank a szokásos kamat kétszeresét
fizette az olasz bevándorlóknak. A bank kétes ingatlanügyeit a
befektetők pénzéből finanszírozták, a csőd elkerülhetetlen
volt. Zarossi, a főnök külföldre távozott, az apa nélkül
maradt családot Ponzi támogatta, náluk is lakott. A nagy dobás
előtt még „hősünknek” pár évet még a rács mögött
kellett töltenie, csekkhamisítás és embercsempészet miatt. A
fenomenális ötlet a szabadul után levél formájában jött
Spanyolországból. Egy Itáliába postázandó levelet kellett
feladnia, ami tartalmazott egy nemzetközi válasz postaszelvényt,
ami fedezi a külföldről érkezett levélre küldött válasz
postaköltségét. (A külföldi ország postai tarifái alapján
volt ez meghatározva, de átváltható volt a fogadó országban
érvényes tarifák szerint.) Ez egy egyszerű arbitrázs: a két
ország közötti postai díjszabásban értékkülönbség volt,
főként azért, mert a háború után a líra elértéktelenedett.
Az itáliai válaszkuponokkal az USA-ban névértéknél értékesebb
bélyegekhez lehetett jutni. A nyereség 400% - terjesztette ő maga
és az ügynökei hada, s 45 napra 50%-os hozamot garantált cége, a
Securities Exchange Company. (A sztori alapja igaz is volt elvileg,
de ne feledjük, hogy az igazság és a féligazság között akkora
a különbség, mint villanyégő és a cserebogár között.)
A
kuncsaftok tömött sorokban jöttek, a pénzügyi zseninek
kikiáltott Ponzihoz, s emígyen 10 millió dollár vándorolt hozzá.
A vég kezdetét az jelentette, amikor egy elemzés megdöbbentő
dolgokra jutott: saját maga egy huncut centet se fektetett üzletébe,
illetve befektetési alapjában 160 millió postai válaszkuponnak
kellene lennie, miközben a postai hatóság arról adott
tájékoztatást, hogy mindösszesen 27 ezer volt forgalomban. A
példa nélküli csalásnak 17 ezer áldozata volt, 4 millió dollár
volt kimutatható. Mivel nem volt amerikai állampolgár, így
kitoloncolták, hogy hazájában töltse le jól megérdemelt
büntetését. A Vulcania utasszállító hajóra bevándorlási
tisztek kísérték, néhányan még a csomagját is cipelték. A
börtönévek után emlékiratai megjelentetésének finanszírozására
részvényeket bocsátott ki, száz darab 20 dolláros részvényt. A
terjesztést 100 %-os jutalékkal kívánta ismerőseinek honorálni-
kutyából nem lesz szalonna, gondolnónk. A könyv kiadása nem
sikerült, nem volt miből kifizetni a nyomdát, ezért az összes
példányt bezúzták, s csak egyetlen géppel írt történet maradt
meg, amit a történések hazájába, a kongresszusi könyvtárban
őriznek. Élete Dél-Amerikában ért véget, egy szeretetotthonban.
Szélhámosok
széles vásznon
A
megfilmesített történetek a tőzsde világából egyfajta csalóka,
torz képet festenek a valóságról, másfelől nagyon is
valóságosak. A legutóbbi Scorsese mozi,
A Wall Street farkasának (2014)
is alaptörténete megtörtént. Jordan Belfort nem középiskolás
fokon űzte a megtévesztés, a manipuláció és egyéb más
köztörvényes tőzsdei ténykedését. A szédületes karrier előtt
hússal kereskedett, házalt, ott kamatoztatta kivételes rábeszélő
képességét. A pénz szaga egy brókercégnél csapta meg, ahol sok
időt nem tölthetett, mert a 87-es tőzsdekrach egy rövid időre
eltérítette a tőzsdei parkettől, ugyanis a cég csődbe ment. Egy
kis cégnél azonban hamar elemére talált; centes részvényeket
sózott rá a gyanútlan kuncsaftokra, olyan társaságok
részvényeit, amelyek csak álmodhattak komoly tőzsdei
szereplésről. A jutalék viszont 50% volt! Ezért bizony a
meggyőzés minden fegyvernemét be is vetették a brókerek.
Megalapította saját cégét, a Stratton Oakmontot, ahol tökélyre
fejlesztette az értéktelen részvények eladását a gyanútlan
áldozatoknak. Az árfolyamok mesterséges felpumpálása, bennfentes
kereskedelem, tőzsdei csalás egészítette ki az ősi, de annál
kifizetődőbb módszert. 110 millió kárt okozott, de egy
vádalkunak köszönhetően 22 hónap börtönnel megúszta. Az
értéktelen részvényekből légvárat építettek, s a tőzsdei
légvár építése ugye akkor kifizetődő, ha az alapjai
lerakásánál szorgoskodunk. Csakhogy ez is illegális.
Egy
másik történetben egy magát tehetségesnek valló fiatalember az
1762-benalapított Barings Bankot vitte egymaga csődbe. A szingapúri
tőzsdén kötött határidős ügyleteket, anélkül, hogy a
felettesei ténylegesen tudták volna a spekuláció kimenetelét, a
cég kontójára. A történet 1,4 milliárd dollár veszteséggel
zárult. A királynő bankjának is nevezett társaságot ezek után
az ING vette meg jelképes 1£-ért. A filmet Csődtömeg (1999)
címmel vetítették a mozik.
Hasonló
történetek manapság is előfordulnak, hogy a felelőtlen
alkalmazottak kenyéradójuk tőkéjét veszítik el. Ha ezek a
tranzakciók jól végződnek, akkor gigantikus bónuszok kerülnek
kiosztásra, ha nem, akkor a bűnbak az elkövető. Mert nagy
veszteségeket ugye el lehet titkolni a mai kor és
vállalatirányítási rendszerekben…A Londoni Bálna néven
elhíresült JPM kereskedő nemrég 6 milliárd dollár veszteséget
hozott össze ügyleteivel, amiért bankját az ellenőrzés
hiányosságai miatt meg is bírságolta a felügyelet. A legutóbbi
válságban a Société Générale brókerét fülelték le, engedély
nélküli ügyletekért: ott 5 milliárd dollár kár volt. Öt év
börtön és a kár megtérítése lett a következménye.
A Brókerarcok (2000)
film pedig az üzletkötők gátlástalanságát, a megtévesztés és
becsapás iskolapéldája. Igazi amerikai film, de volt már rá
precedens, hogy a filmből elesett módszereket a magyar pénzügyi
életbe ültették át. Végül a tőzsdefilmek klasszikusa 1987-ből
(Oliver Stones rendezésében, Michael Douglas, Charlie Sheen
felejthetetlen alakításával): a Tőzsdecápák.
Az ezen témában született filmek alfája és omegája, minden
túlzás nélkül; ezt minden tőzsdés-bankár rongyossá nézte már
VHS kiadásban is. A film nem mostani, a mobiltelefonok még
aktatáskányiak, a kereskedő előtt lévő monitorok is még
monokromok voltak. A tőzsdecápát csak egy dolog érdekli: a siker,
s tudja, hogy minden megvásárolható. Még az információi is, az
emberek is. Fejből idézik sokan a szállóigévé vált mondatokat
a film szereplőitől: - a pénz nem alszik, - a mohóság jó, - a
legértékesebb, amit ismerek, az az információ. A manipuláció és
megtévesztés iskolapéldája a film, de az igazságnak győznie
kell, s a főhősöknek el kell nyernie méltó büntetését,
legalább is a hollywoodi filmes opusokban.
A
svindlerek hada a javunkat akarja. Szó szerint. Számtalan
módszerrel próbálják meg tőrbe csalni, megrövidíteni a
befektetőket. Az igazi nagypályás dolgokat azért bankok, szép
üvegpalotáiban követték el, részvénytársasági köntösbe
bújtatták a nagy átveréseket.
Jó
tanáccsal miként is szolgálhatnék? Egyszerűen hallgassanak a
józan eszükre, kérjék ki más emberek véleményét, ha
szükséges. Egy biztos: ha valami túl szép, hogy igaz legyen,
rendszerint nem is az. Így, pár érdekes történtből okulván,
vadászatra fel! Irány a hozamvadászat és a biztonságos helyek
becserkészése, mert a pénzünkkel valamit mégiscsak kezdeni kell,
s közben áldozzunk is Artemisz istennőnek, hogy vadászból ne
űzött vad legyen!
Sz.A.
Vatikáni titkos pénzügyek
2013.05.23.
15:27
Egy
új pápa megválasztása mindig ráirányítja a figyelmet a
Vatikánra; az évszázados hagyományok, mint a a felszálló fehér
füst, a piros cipő és a histórikus svájci gárda történetét
sokat halljuk. Egyedül egy terület van, amit mély hallgatás,
titok leng körül, ami nem más, mint a vatikáni pénzügyek. Pedig
ahol pénz és hatalom van, ott lenni kell intrikáknak,
cselszövésnek, s nem utolsó sorban kacifántos banki, tőzsdei
történeteknek. Bankot alapító Vatikánról, tőzsdéző pápáról,
részvénytársaságok egész sorát birtokló Szentszékről szóló
történetekről fújjuk le a port.
A
középkorban az egyház volt a legnagyobb földbirtokos (a
földbirtokok egyharmadát is birtokolta esetenként) ez által a
legnagyobb hűbérúr is volt. Fő bevételi forrás a saját
földtulajdonon való gazdálkodásból, az egyháznak fizetet
tizedből, az apostoli széknek fizetendő ajándékokból, és a
beneficiumok új urainak kötelezően fizetendő illetékből,
monopóliumokból származott. Az egyháznak később sikerült az,
ami az alkimistáknak nem: a semmiből aranyat csinálni. A
búcsúcédulák (pénzen vásárolt bűnbocsánat) árusításából,
az eretnekek és boszorkányok üldözéséből, a keresztes
háborúkból, az ereklyék és zarándoklatokból szintén tetemes
bevétel keletkezett. A befolyó pénzt őrizni, szállítani és
beváltani is kellett, amire a templomos lovagok kaptak megbízást.
A reneszánsz idején a pápaság és a bankárok kapcsolata (no és
persze az uzsorásokkal való kapcsolat is) megerősödött. A
pápaságnak ugyanis elég gyakran a bevételei meghaladták a
kiadásait.
Az
első forradalmi újítás az volt, amikor a pápa saját jövedelmét
is eladta, sajátos részvénytársaságot („montéket")
szervezett, amelyek rendelkeztek a különféle beneficiumok
jövedelmével. A társaság 10%-os jövedelmet biztosított a
részvénytulajdonosoknak. VII. Kelemen 1526-ban 200.000 seudo
tőkével megalapította a Hit Társaságot monopóliumok
hasznosítására (társasság alakul később a lisztörlés, a
sóforgalom, a timsó monopóliumára). V. Pál 1605-ben már
egyenesen bankok alapít, mely a hangzatos Szentlélek Bank nevet
kapja (Banco di scuto spirito), tudván, hogy a jó üzleteléshez
kell egy bank is. Természetesen gazdasági szempontból voltak
rosszabb időszakok is a pápaság történetében, elég csak V.
Mártonra gondolnunk, aki megválasztása után a pápai tiarát
egyből kénytelen volt elzálogosítani. A tizenhatodik századra a
pápai jövedelem kétharmada ment az uzsorásoknak és a pápai
vállalatok részvénytulajdonosainak járó kamatra. A reformáció
és a francia forradalom is apasztotta a pápai kamara bevételeit. A
francia revolúció egyenesen felért egy apokaliptikus csapással.
Az egyházat és az államot szétválasztották, vagyonát
elkobozták. Zűrzavaros évek, de a gazdasági hanyatlásról a
papság is tehetett; elég csak arra gondolni, hogy a gazdasági
tárgyú könyveket az egyházi cenzúra istentelennek és
veszélyesnek nyilvánította és betiltotta azokat. A pápai
területvolt a legelmaradottabb. XVI. Gergely például a haladás és
újítás megtestesítőjét, a vasutat, egyenesen az ördög művének
nyilvánította, miközben a zsidókat gettóba záratta, de nem
restelkedett a Rothschildoktól kölcsönkérni.
A
XIX. században felgyorsultak az események. A Vatikán 1830-ban
megalapítja a Banco di Scontét, 1834-ben az ingatlan spekulációval
foglalkozó Banco Romanát, és korszerűsíti a Szentlélek Bankot.
1854-ben vatikáni részvénytársaság alakul a római vízközművek
üzemeltetésére. Ezek az első, de határozott lépések a
kapitalizmus felé, aminek nélkülözhetetlen manifesztuma a
részvénytársaság, a tőzsde. (Magyarországon még mindig majd
egy évtizedre van szükség, hogy kinyisson a tőzsde...)
Az
évszázad végére XIII. Leó (1878-1903) pápa már korának
gyermeke. Beteges vonzódást érzett a tőzsdei játék és a
részvények iránt, s megválasztását követően első dolgai
egyike volt, hogy magánkápolnájába egy hatalmas páncélszekrényt
helyeztessen, amibe aztán szépen kerültek osztrák, bajor,
francia, belga értékpapírok. A tőzsdei árak tekintetében mindig
kitűnően tájékozott volt. Regnálása alatt a Banco di Romana is
tőzsdei spekulációkba fogott, a 90-es évekre gombamód
szaporodtak a vatikáni hitelbankok, a spekuláció és uzsora
szervezetek. A század végére a vatikáni tőke ellenőrizte
Rómában a vízszolgáltatást, világítást, a közlekedést, a
malom és építőipart. (Mikszáth Kálmán híres regényének, a
Különös házasság utolsó mondatának értelme is érdekesen
cseng tőzsdei, banki, befektetési szempontból: „csak a békák
brekegik néha a közeli mocsarakban: Urrak a papok! Urrak a papok!")
Ám
pénz- és tőzsdei ügyletekben még a pápa sem lehet csalhatatlan.
A 80-as évekbeli római ingatlanválság a Banca di Romanát is
majdnem csődbe vitte; 1893-ban a bank a kormány tagjaival karöltve
hamis obligációs (kötelezvény, kötvény) botránya robbant ki.
(Az eltévedt bankároknak a Jóisten minden bizonnyal megbocsájtott,
hisz az a mestersége.)
Mindezek ellenére a pápa 15 millió
frankot hagyott hátra örökösének, X. Piusnak (1903-1914). Pius
atyától sem állt messze a bank és tőzsdék káprázatos világa,
hiszen csak 26 évesen lett csak pap, addig ügyvédként kereste
kenyerét, s pápává választása előtt már egy velencei
tőkéscsoporttal megalakítja a Szent Márk bankot.
Időközben a
Banco di Roma a tripoliszi háborút követően az olasz bankok
között a második legtőkeerősebbje lett, ám a pápa fájdalommal
konstatálhatta azt is, hogy a Vatikán orosz értékpapírjai a
forradalom következtében elértéktelenedtek. Az Osztrák- Magyar
Monarchia az egyházi állam második bevételi forrása volt, s
ezzel párhuzamosan tőkéjének jelentős része osztrák
értékpapírokban voltak, amik szintén semmivé váltak..
XI.
Pius a 20-as évek elején rohanhatott amerikai barátaihoz, hogy a
megint csőd közelbe került Banco di Romana helyzetét
megszilárdítsa. Természetesen a péterfillérekből csordogáló
adományok a folyó kiadásokat fedezték, a tengerentúlról jött
kölcsön megint mehetett a spekuláció harcmezejére.
1928-ban
XI. Pius a Vatikán a pénzügyigazgatást megreformálta. A húszas,
harmincas években a bevételek többszörösen meghaladták a
kiadásokat, amiben döntő szerepet kapott a lateráni szerződést
megkötése! A Mussolinival kötött konkordátum következtében a
Vatikán mintegy 90 millió dollárt kapott a Ducetől! A konkordátum
aláírása, február 11-e állami ünnepnap Vatikánban. Szép
emlékű Benedek pápánk nem véletlenül ezt a napot választotta
lemondásának bejelentésére is..
A
Mussolini milliók jókor jöttek, mert a New York-i tőzsdekrach
bizonyosan a Vatikán portfólióján is mély sebeket ejtett. Az
újjászervezett Vatikán egyéb befektetések mellett például
francia és magyar vasúti részvényeket is vett, hogy legyen egy
kis hazai kapcsolódás is. A második világégés előtti
részvénybefektetésekre inkább az volt jellemző, hogy még döntő
befolyásra és irányításra még nem törekedett a Vatikán. A
háborút követően ez gyökeresen megváltozott: a
részvénytársaságok döntő tulajdoni hányadára is törekedett
már a Vatikán, illetve a mai portfólió menedzserek is elismerően
biccentenek, hogy milyen széleskörű befektetései voltak a
Vatikánnak (tucatnyi ágazatba és több országban diverzifikálták
a részvénybefektetéseket).
A
háború előtti egyik legfontosabb történés az volt, hogy a
Vallásügyi Hivatalból bank lett! A hivatalos nevén Istituto per
le Opere di Religione, röviden IOR a Vatikán bankja;
tükörfordítása: Vallási Művek Intézete.(Gondolták volna, hogy
a bank egyetlen részvényese, maga Őszentsége?) A bankot XII.
Piusz alapította 1942-ben, vezetésével Bernardino Nogarát bízta
meg. Nogara és a Vatikán kapcsolata is az üzérkedéshez köthető:
a bankár Törökországban volt bankigazgató, amikor még az előző
pápa megbízásából a Vatikán számlájára kedvező spekulációt
folytatott törökországi kölcsönökkel. Valószínűleg már
akkor is jól végezte a munkáját. Első feladatának egyike az
volt, hogy a Vatikán aranytartalékát teremtse meg az USA-ban. Ez
olyan jól sikerült, hogy 1952-re 11 md $ készlettel rendelkezett a
Vatikán, egyedül az Egyesült Államoknak volt ennél több (a
Vatikán készlete meghaladta az olasz, francia, angol együttes
készletét).
A
háború után potom áron vásárolta föl a Vatikán a
részvényeket. A Vatikán ezen részvény vásárlásait inkább
tekintsük hosszú távú befektetéseknek, mint rövid futamidejű
spekulációnak, már csak azért is, mert Dante óta tudjuk, hogy a
nyerészkedők a pokol rondabugyrának ötödik bugyrában főnek
szurokkal teli üstben, miközben a ördögök szurkálják őket
vasvillával. A Vatikán részesedése is tulajdonában álló
részvénytársaságok szektorális szinten: vegyipar, vasút, vízmű,
villamos ipar, ingatlan, bankok, telefon, kohóművek, csőgyár,
hajózási társaság, cellulóz gyár, műselyemgyártás.
A
Vatikán napjainkban sem gondolnónk, hogy másképp működik.
Bevételei, befektetései bizonyára vannak szép számmal. Az, hogy
szándékosan leplezi pénzügyeit, rendszerint titkos megbízottak
útját, esetleg offshore cégeken keresztül bonyolítja dolgait nem
új keletű. Befektetnie, spekulálnia bizony a Vatikánnak is kell,
amit a kánonjogi kódex is szentesít, mikor az 1495-ös paragrafus
kimondja, hogy a katolikus egyháznak és a szentszéknek belátása
szerint és a polgári hatóságoktól függetlenül joga van céljai
elérése érdekében földi javak megszerzésére, tartására és a
velük való rendelkezésre.
A
Vatikán háború utáni bank és pénzügyletei legalább annyira
érdekfeszítők, mint a megelőző évszázadoké: isten bankárát
egy londoni híd alatt találják felakasztva, titkos társaságok
bukkannak fel a szentszék körül, adóparadicsomokba került
milliók, pénzmosás, és az olasz maffia polipkarjai is körbeölelik
csak a méretében törpe államot.(A világégés utáni vatikáni
pénzügyekről a cikk második részében olvashatnak majd
bővebben.) De ez már egy másik történet. Az, aki nem részesült
a hit ajándékában, annak talán érdekes. Az elsőáldozó,
kilencéves, talpig fehérbe öltözött tündéri kislánynak, aki
imára kulcsolja kezét májusi vasárnap, annak egészen más a
fontos.
T-Sz.
A.
Egy új pápa megválasztása mindig ráirányítja a figyelmet a Vatikánra; az évszázados hagyományok, mint a a felszálló fehér füst, a piros cipő és a histórikus svájci gárda történetét sokat halljuk. Egyedül egy terület van, amit mély hallgatás, titok leng körül, ami nem más, mint a vatikáni pénzügyek. Pedig ahol pénz és hatalom van, ott lenni kell intrikáknak, cselszövésnek, s nem utolsó sorban kacifántos banki, tőzsdei történeteknek. Bankot alapító Vatikánról, tőzsdéző pápáról, részvénytársaságok egész sorát birtokló Szentszékről szóló történetekről fújjuk le a port.
A középkorban az egyház volt a legnagyobb földbirtokos (a földbirtokok egyharmadát is birtokolta esetenként) ez által a legnagyobb hűbérúr is volt. Fő bevételi forrás a saját földtulajdonon való gazdálkodásból, az egyháznak fizetet tizedből, az apostoli széknek fizetendő ajándékokból, és a beneficiumok új urainak kötelezően fizetendő illetékből, monopóliumokból származott. Az egyháznak később sikerült az, ami az alkimistáknak nem: a semmiből aranyat csinálni. A búcsúcédulák (pénzen vásárolt bűnbocsánat) árusításából, az eretnekek és boszorkányok üldözéséből, a keresztes háborúkból, az ereklyék és zarándoklatokból szintén tetemes bevétel keletkezett. A befolyó pénzt őrizni, szállítani és beváltani is kellett, amire a templomos lovagok kaptak megbízást. A reneszánsz idején a pápaság és a bankárok kapcsolata (no és persze az uzsorásokkal való kapcsolat is) megerősödött. A pápaságnak ugyanis elég gyakran a bevételei meghaladták a kiadásait.
Az első forradalmi újítás az volt, amikor a pápa saját jövedelmét is eladta, sajátos részvénytársaságot („montéket") szervezett, amelyek rendelkeztek a különféle beneficiumok jövedelmével. A társaság 10%-os jövedelmet biztosított a részvénytulajdonosoknak. VII. Kelemen 1526-ban 200.000 seudo tőkével megalapította a Hit Társaságot monopóliumok hasznosítására (társasság alakul később a lisztörlés, a sóforgalom, a timsó monopóliumára). V. Pál 1605-ben már egyenesen bankok alapít, mely a hangzatos Szentlélek Bank nevet kapja (Banco di scuto spirito), tudván, hogy a jó üzleteléshez kell egy bank is. Természetesen gazdasági szempontból voltak rosszabb időszakok is a pápaság történetében, elég csak V. Mártonra gondolnunk, aki megválasztása után a pápai tiarát egyből kénytelen volt elzálogosítani. A tizenhatodik századra a pápai jövedelem kétharmada ment az uzsorásoknak és a pápai vállalatok részvénytulajdonosainak járó kamatra. A reformáció és a francia forradalom is apasztotta a pápai kamara bevételeit. A francia revolúció egyenesen felért egy apokaliptikus csapással. Az egyházat és az államot szétválasztották, vagyonát elkobozták. Zűrzavaros évek, de a gazdasági hanyatlásról a papság is tehetett; elég csak arra gondolni, hogy a gazdasági tárgyú könyveket az egyházi cenzúra istentelennek és veszélyesnek nyilvánította és betiltotta azokat. A pápai területvolt a legelmaradottabb. XVI. Gergely például a haladás és újítás megtestesítőjét, a vasutat, egyenesen az ördög művének nyilvánította, miközben a zsidókat gettóba záratta, de nem restelkedett a Rothschildoktól kölcsönkérni.
Az évszázad végére XIII. Leó (1878-1903) pápa már korának gyermeke. Beteges vonzódást érzett a tőzsdei játék és a részvények iránt, s megválasztását követően első dolgai egyike volt, hogy magánkápolnájába egy hatalmas páncélszekrényt helyeztessen, amibe aztán szépen kerültek osztrák, bajor, francia, belga értékpapírok. A tőzsdei árak tekintetében mindig kitűnően tájékozott volt. Regnálása alatt a Banco di Romana is tőzsdei spekulációkba fogott, a 90-es évekre gombamód szaporodtak a vatikáni hitelbankok, a spekuláció és uzsora szervezetek. A század végére a vatikáni tőke ellenőrizte Rómában a vízszolgáltatást, világítást, a közlekedést, a malom és építőipart. (Mikszáth Kálmán híres regényének, a Különös házasság utolsó mondatának értelme is érdekesen cseng tőzsdei, banki, befektetési szempontból: „csak a békák brekegik néha a közeli mocsarakban: Urrak a papok! Urrak a papok!")
Ám pénz- és tőzsdei ügyletekben még a pápa sem lehet csalhatatlan. A 80-as évekbeli római ingatlanválság a Banca di Romanát is majdnem csődbe vitte; 1893-ban a bank a kormány tagjaival karöltve hamis obligációs (kötelezvény, kötvény) botránya robbant ki. (Az eltévedt bankároknak a Jóisten minden bizonnyal megbocsájtott, hisz az a mestersége.)
Mindezek ellenére a pápa 15 millió frankot hagyott hátra örökösének, X. Piusnak (1903-1914). Pius atyától sem állt messze a bank és tőzsdék káprázatos világa, hiszen csak 26 évesen lett csak pap, addig ügyvédként kereste kenyerét, s pápává választása előtt már egy velencei tőkéscsoporttal megalakítja a Szent Márk bankot.
Időközben a Banco di Roma a tripoliszi háborút követően az olasz bankok között a második legtőkeerősebbje lett, ám a pápa fájdalommal konstatálhatta azt is, hogy a Vatikán orosz értékpapírjai a forradalom következtében elértéktelenedtek. Az Osztrák- Magyar Monarchia az egyházi állam második bevételi forrása volt, s ezzel párhuzamosan tőkéjének jelentős része osztrák értékpapírokban voltak, amik szintén semmivé váltak..
XI. Pius a 20-as évek elején rohanhatott amerikai barátaihoz, hogy a megint csőd közelbe került Banco di Romana helyzetét megszilárdítsa. Természetesen a péterfillérekből csordogáló adományok a folyó kiadásokat fedezték, a tengerentúlról jött kölcsön megint mehetett a spekuláció harcmezejére.
1928-ban XI. Pius a Vatikán a pénzügyigazgatást megreformálta. A húszas, harmincas években a bevételek többszörösen meghaladták a kiadásokat, amiben döntő szerepet kapott a lateráni szerződést megkötése! A Mussolinival kötött konkordátum következtében a Vatikán mintegy 90 millió dollárt kapott a Ducetől! A konkordátum aláírása, február 11-e állami ünnepnap Vatikánban. Szép emlékű Benedek pápánk nem véletlenül ezt a napot választotta lemondásának bejelentésére is..
A Mussolini milliók jókor jöttek, mert a New York-i tőzsdekrach bizonyosan a Vatikán portfólióján is mély sebeket ejtett. Az újjászervezett Vatikán egyéb befektetések mellett például francia és magyar vasúti részvényeket is vett, hogy legyen egy kis hazai kapcsolódás is. A második világégés előtti részvénybefektetésekre inkább az volt jellemző, hogy még döntő befolyásra és irányításra még nem törekedett a Vatikán. A háborút követően ez gyökeresen megváltozott: a részvénytársaságok döntő tulajdoni hányadára is törekedett már a Vatikán, illetve a mai portfólió menedzserek is elismerően biccentenek, hogy milyen széleskörű befektetései voltak a Vatikánnak (tucatnyi ágazatba és több országban diverzifikálták a részvénybefektetéseket).
A háború előtti egyik legfontosabb történés az volt, hogy a Vallásügyi Hivatalból bank lett! A hivatalos nevén Istituto per le Opere di Religione, röviden IOR a Vatikán bankja; tükörfordítása: Vallási Művek Intézete.(Gondolták volna, hogy a bank egyetlen részvényese, maga Őszentsége?) A bankot XII. Piusz alapította 1942-ben, vezetésével Bernardino Nogarát bízta meg. Nogara és a Vatikán kapcsolata is az üzérkedéshez köthető: a bankár Törökországban volt bankigazgató, amikor még az előző pápa megbízásából a Vatikán számlájára kedvező spekulációt folytatott törökországi kölcsönökkel. Valószínűleg már akkor is jól végezte a munkáját. Első feladatának egyike az volt, hogy a Vatikán aranytartalékát teremtse meg az USA-ban. Ez olyan jól sikerült, hogy 1952-re 11 md $ készlettel rendelkezett a Vatikán, egyedül az Egyesült Államoknak volt ennél több (a Vatikán készlete meghaladta az olasz, francia, angol együttes készletét).
A Vatikán napjainkban sem gondolnónk, hogy másképp működik. Bevételei, befektetései bizonyára vannak szép számmal. Az, hogy szándékosan leplezi pénzügyeit, rendszerint titkos megbízottak útját, esetleg offshore cégeken keresztül bonyolítja dolgait nem új keletű. Befektetnie, spekulálnia bizony a Vatikánnak is kell, amit a kánonjogi kódex is szentesít, mikor az 1495-ös paragrafus kimondja, hogy a katolikus egyháznak és a szentszéknek belátása szerint és a polgári hatóságoktól függetlenül joga van céljai elérése érdekében földi javak megszerzésére, tartására és a velük való rendelkezésre.
A Vatikán háború utáni bank és pénzügyletei legalább annyira érdekfeszítők, mint a megelőző évszázadoké: isten bankárát egy londoni híd alatt találják felakasztva, titkos társaságok bukkannak fel a szentszék körül, adóparadicsomokba került milliók, pénzmosás, és az olasz maffia polipkarjai is körbeölelik csak a méretében törpe államot.(A világégés utáni vatikáni pénzügyekről a cikk második részében olvashatnak majd bővebben.) De ez már egy másik történet. Az, aki nem részesült a hit ajándékában, annak talán érdekes. Az elsőáldozó, kilencéves, talpig fehérbe öltözött tündéri kislánynak, aki imára kulcsolja kezét májusi vasárnap, annak egészen más a fontos.
Háború és tőzsde
2012.11.08.
10:08
Az
este félhomályában, midőn az egész tábor már álomra hajtotta
a fejét, a vezér hosszasan mérlegelte a tennivalókat: a harcosai
felkészültek-e egy újabb támadásra, a tartalékok meddig
elegendőek, az utánpótlás kellően biztosítva van-e, s a
következő háborúba megéri-e kilovagolnia csapata élén? Kikkel
kell szövetségbe lépni, illetve kikkel kell harcba bocsátkozni,
hogy a klán jövője biztosítva legyen, a település fejlődjön,
épülhessen katedrális és egyetem, még több nyersanyag álljon
rendelkezésre és még több katona legyen hadra fogható…Stratégia
és háború. Már későre járt, s főnöknek álom jött a
szemére. Holnap igaz nincs iskola, de már le kell kapcsolni a
számítógépet, mert bizony az ificsapatban holnap számítanak rá,
bajnoki forduló, és a kedvenc töris könyvéből is még pár
oldalt olvasni szeretne.
A
mai tinédzserek számítógépes játékokon vívnak háborút, hol
régi civilizációk vezéreiként, hol második világháborús
harckocsik lövegtornyaiban. A valóságban a felnőttek az újságok
gazdasági, politikai rovataiban, a televízió tudósításaiból
értesülnek a világban zajló fegyveres konfliktusokról,
háborúkból, melyek nagyon távolinak tűnnek, de némelykor annak
hatásai igencsak kézzelfoghatóak: az emelkedő benzinárak, a
cikkázó tőzsdei árfolyamok képében.
A
konfliktusok, a nézeteltérések, az érdekérvényesítés, a
válságok egyik lehetséges végkifejlete a háború. Az államok és
a korporációk gyakran kereskedelmi háborúba bocsátkoznak, a
gazdasági társaságok felvásárlási háborút indítanak, az
országok mostanság a költségvetési hiányukkal háborúznak. A
háború (kiterjedt fegyveres konfliktus) tőzsdékre való hatását
vegyük most alaposan gorcső alá! Egy tőzsdei spekuláns
(befektető) portfólióját miként is érintené, ha a világ
valamely gócpontjában háború törne ki?
Ha
békét akarsz, készülj a háborúra!
Minden
országnak vannak védelmi kiadásai, amelyből finanszírozza
hadseregét, hírszerzését, az esetleges háborús kiadásait. A
hadiipari cégek békeidőkben is jól prosperálnak, milliárd
dolláros árbevétellel. Természetesen a cégek eredménytermő
képességét döntően határozza meg az, hogy az adott ország
mennyit tud, akar áldozni hadikiadásokra, illetve a nagyvilágban
zajlik-e olyan fegyveres konfliktus, ahol beszállítóként
érdekelt.
A
több tucat tőzsdén jegyzett hadiipari cég közül néhány
ismert:
UNITED
TECH, ROLLS-ROYCE, SAAB, BOEING , DANAHER, LOCKHEED MARTIN, GENERAL
DYNAMIC, NORTHROP GRUMMAN, RAYTHORN, EADS, BAE Systems,
Közeleg
a hadiipari kiadások megnyirbálása?
Az
amerikai katonai költségvetés a világon a legnagyobb. 2012-ben
mintegy 671 milliárd dollár, ami magában foglalja az iraki és
afganisztáni konfliktus költségeit is. Az USA-ban ebben az évben
elnökválasztást tartanak, s a következő hónapok megválaszolandó
kérdése lesz, hogy a tavaly nyáron elfogadott költségvetési
plafon feltételéül szabták a törvényhozók, hogy a katonai
kiadásokat a következő tíz évben csökkenteni fogják. A
globális hadiiparnak az nagy érvágás lenne. (Az USA az elmúlt
tíz ében mintegy 1300 milliárd dollárt költött az al-Kaida
elleni harcra, a közel-keleti háborúkra – ez az összeg a magyar
GDP-től mintegy hússzor nagyobb). A védelmi költségvetés
2011-ben (milliárd USD): USA: 739,9, Kína: 89,8,
Nagy-Brittania: 62,7, Franciaország: 58,8, Oroszország:
52,7, Szaúdarábia: 46,2. A GDP arányában: Szaúdarábia: 8,26%,
Omán 6,42%, USA: 4,91%, Irak: 4,46%
A
háborúk csak ritkán tesznek jót a gazdaságnak
A
második világháborúban, 1942-ben 17%-kal nőtt az amerikai GDP,
csökkent a munkanélküliség, mindazonáltal ez a költségvetésnek
3000 milliárd dollárjába került, ami miatt jelentős adókat
kellett kivetni. A vietnámi háború jelentős inflációt okozott,
amit a hetvenes évek olajválsága még tetézett is. Az a
háború is jól példázta, hogy a hadiipari cégek profitáltak
ebből, de a gazdaság egésze nem járt jól. (A háború
következtében elszabaduló inflációs példáinál nem is ez a
legszemléletesebb példa, hiszen a napóleoni háborúk, az első és
második világháború okozta inflációt sokan ismerik.) Az iraki
és afganisztáni háború az amerikai adósságállományt növelték,
ahelyett, hogy gazdaságélénkítésre fordíthatta volna a
kormányzat, aminek következménye a jegybanki kamatcsökkentés
volt, ami hamarosan az ingatlanválságba torkollott....
A
hadiipar profitjai a tulajdonosokhoz vándorolnak, de nem szabad az
sem elfelejteni, hogy a védelmi iparban dolgozók számát nagyon
nehéz megbecsülni, mert egyszerre termelnek polgári és katonai
célokra, de számuk csak Amerikában meghaladja az egymilliót..
Tőzsdei
reakciók
Egy
háború kitörése még nem jelenti azt, hogy bármiféle tőzsdei
reakciót okoz. A második nagy világégés óta több mint száz
helyi fegyveres konfliktus, polgárháború, törzsi háború,
nemzetek közötti összecsapás volt már. A tőzsde szempontjából
akkor bír ez nagyobb jelentőséggel, ha abban a geopolitikában
vezető hatalmak, szövetségek érintettek valamilyen módon (pl. a
hadi költségvetésükre ez hatással bír), ha a világgazdaságra
van közvetlen hatása. Egy afrikai etnikai népírtás sem kap
akkora figyelmet, bármennyire is tragikus, mintha az olajkészleteket
birtokló közel-keleti térségben törne ki háború, az
olajszállító útvonalak biztonságát nem lehet szavatolni.
Amennyiben a világgazdasági nagyhatalmainak területétől távol
történnek a háborúk, a nyersanyagok kitermelését, az
áruforgalmat nem befolyásolják, a térség politikai instabillá
válása nincs hatással a világgazdaság vérkeringésére, akkor
tőzsdei reakciók is elmaradnak. A 2008-as orosz-grúz összecsapást
is „csak” az orosz tőzsde (rubel árfolyama) érezte meg,
Koszovó NATO támadásaikor a nyugati tőzsdék csúcsokat
döntögettek, egyedül a kelet-európai tőzsdék reagáltak
árfolyamcsökkenéssel. A tőzsde, mint a kapitalista rendszer egyik
szimbólum még a nagy sokkok idején is próbál működni, a hazai
tőzsdén a háború alatt is folyt a kereskedés, ellenben a 2011.
szeptember 11-i World Trade Centert ért terrortámadás
következtében az amerikai tőzsde egy hétig zárva tartott. (Az
al-Kaida tőzsdei ténykedésére a támadás után hamarosan
vizsgálat indult, s megállapítást nyert, hogy több tőzsdei
termék esetében történtek nagy értékben eladások. A tőzsdék
reakcióját pontosan lehetett tudni, a terroristák óriási
pénzeket kereshettek.)
A
Rothschild család és Nyikita király tőzsdei tevékenysége
Egy
régi legenda szerint a Rothschild család annak köszönhette mesés
vagyonát, hogy a waterlooi csata alalkulását (1815. június 18.)
Nathan Rothschild a helyszínen szemlélte, majd a viharos Csatornán
átkelve, a győzelemről szóló hivatalos híreket megelőzve még
a tőzsdei áremelkedé előtt kötvényeket vásároljon. Ezt
a legendát már többen megcáfolták, Wellington herceg Napóleon
feletti győzelmén mégis tetemes nyereséget zsebelhettek be a
vörös cégtábla fiai a brit lejárat nélküli kötvényekkel
(konzolokkal) való spekulációjukkal. 1815. júliusában nagy
mennyiségben vásároltak konzolokat a névérték 60%-a körüli
árfolamon, s még ezen az őszön, majd rá egy évre is folytatták
a vásárlást hasonló árfolyamon, amit csak 1817. novemberében
értékesítettek 80% körüli árfolyamon. A nyereség mai
árfolyamon számolva 600 millió fontot érne.
Ismert
tény, hogy a háborúból a spekuláció képes hasznot húzni.(Itt
most nem gazdasági szabadságharcokra kell gondolnunk...) De
gondolnák, hogy spekuláció miatt tört már ki háború? 1912-ben
a Európa puskaporos hordójának számító Balkánon, Montenegró
királya volt Nyikita, akinek államkasszája gyakran üresen
tátongott, s a király a tőzsdei spekuláció mestere volt. 1912
szeptemberében strómanjain keresztül szerb, török, bolgár,
orosz értékpapírokat adott el fedezetlenül (árfolyamcsökkenésre
spekulálva), s azt a hírt terjesztette, hogy közeleg a
Törökország elleni háború (katonai szövetségesek voltak
Görögország, Szerbia, Montenegró, Bulgária). Nyikita a határon
összevonta csapatit (a szövetségesek is mozgósítást rendeltek
el). A francia-orosz szövetség dekralálta, hogy nem avatatkoznak
be a balkáni eseményekbe, de ezen tény csak késleltette a
tőzsdék esését. Nem volt mit tenni, októberben eldördült még
egy kósza ágyúlövés is Skutaria kis török kikötővásra.
Montenegró egyszerűen a nagyhatalmakkal szembeszállva, hadat üzent
Törökországnak! A tőzsdei bessz (lejtmenet) elindult, Nyikita és
társai széé kis profitot vághattak zsebre. Mindez a spekuláció
miatt, bár két esztendő múlva már kirobbant az első
világháború, de akkor már a nagyhatalmak érdekei miatt.
Könnyen
beláthatjuk, hogy nem minden tőzsdei társaság részvényére hat
egyformán a háború kitörésének, befejezésének híre.
Természetesen létezik olyan, kézzel nem tapintható, hogyáltalános
piaci hangulat,
amikor a hírek hatására kivétel nélkül emelkedik, illetve
csökken az összes részvény árfolyama. A harci események
közvetlenül hathatnak egy társaságra, pl. a Mol szíriai
olajkitermelésére; egy egész ágazatra, pl. az iraki olajkitermelő
konzorciumokra, esetleg minden gazdasági kapcsolattal bíró
vállalatra (államosítás, az adott országban dolgozó valamennyi
külföldi vállalat munkavállalóját evakuálni kell).
Egy
kép beszédesebb ezernyi szónál, az alábbi grafikonok
szemléletesen mutatják, hogy az első reakciók okozta sokkot a
piacok rendszerint gyorsan kiheverik, a hírek által generált
árfolyamcsökkenések korrigálódnak (természetesen a mindenkori
uralkodó trend meghatározó).
II.
világháború
Iraki
háború
9/11
- Afganisztáni
háború
Öbölháború
A
különösen veszélyeztetett ágazatok: olajipari szektor,
bankszektor, biztosítók, építőipar, autóipar, idegenforgalom.
Közepesen érintett ágazatok: fogyasztási cikkek, távközkés,
mezőgazdaság. Legkevésbé érintett a gyógyszeripar, oktatás,
szeszesitalgyártás, szerencsejáték szektor.
Tőzsdei
stratégiák
Egyik
legfontosabb ökölszabály a befektetett tőke függvényében a
kockázatporlasztás, szakszóval: diverzifikáció. Legyen többfajta
részvény a birtokunkban, aminek az lehet a jótékony hatása, hogy
egy különösen érintett cég, szektor teljesítménye nem fogja
egyoldalúan befolyásolni az egész portfóliónk teljesítményét.
Jó
érzékkel, meglátással egy közelgő háború rövid távon
bizonyosan okozhat tőzsdei lejtmenetet, amiből kétféle módon
profitálhatunk. Türelemmel kivárjuk az első heves
árfolyamcsökkenéseket, hogy olcsón vásárolhassunk, illetve még
időben eladunk, esetleg az esésre spekulálunk! Vagyis lehet az
árfolyamesésre spekulálni! Ezt tőzsdei szakszóval shortolásnak
hívják. Ez igencsak veszélyes, és tapasztalatot , kockázattűrő
képességet és kellő körültekintést kíván! Ez elviekben így
van, de kivitelezni igazi művészet…
A
pénz- és tőkepiacon járatos spekulánsok egy közel-keleti
háborús konfliktus hírére merészkedhetnek az olaj árfolyamának
emelkedésére spekulálni (határidős piacon, CFD-vel, tőzsdén
kereskedett befektetési alapokkal – ETF-ekkel). Az, hogy az
amerikai dollár (és a svájci frank) is mutatnak-e erősödést
egy ilyen esetben annak megjóslására nem vállalkoznék, de
annyi bizonyos, hogy ezen devizapárok árjegyzését nem lehet
mellőzni.(Az USD és a CHF ázsiója növekszik, amennyiben a pénz-
és tőkepiaci hangulatban jelentő romlás tapasztalható.)
Volt
idő, amikor az amerikai kötvénykereskedők lenézték a
részvénykereskedőket. Az államkötvényekkel (vállalati
kötvényekkel) való kereskedés hatalmas tétekkel folyik. Pár
százalékos változások hatalmas nyereségeket, veszteségeket
termelnek. Ez a piac a profi, szakmai befektetők terepe, de meg kell
említeni, hogy ilyen is van. A mai történések közepette elég
csak a spanyol, görög állampapír piacára gondolnunk, hogy ezt
megértsük.
Minden
háború egyszer véget ér, illetve új hírek kerülnek egyszer
csak a médiagépezet fókuszába, aminek az a jótékony hatása
lehet, hogy a nagy megugrást, emelkedést produkáló instrumentumok
korrigálni fognak.
A
közel-keleti status quo megtöréséről, egy esetleges Irán ellen
indított háború hatásairól már modellek készültek, amit
hasonlóan készítenek, mint egy számítógépes játákot…A
XXI-i század háborúi már félelmetesek lehetnek: a jövő (a ma!)
fegyverei bonyolult, számítógépek által vezérelt rendszerek,
ahol a repülőgép-hordozók és bombázók is csak egy láncszemek
a rendszerben, a bevetési területen notebookkal kúszó katona, a
feje fölött köröző pilóta nélküli repülőgéppel, a lézerrel
megjelölt célpontokat a bombák maguktól megkeresik, a
kommunikáció a világűrben keringő katonai kommunikációs
műholdakon keresztül történik, s a hadműveletet irányító
tábornok videojátékként irányítja a hadműveletet. Modern és
félelmetes mindez, két tőzsdei spekuláció között jobb is volna
kimenni a meccsre, hogy megnézzem miként játszik az
ificsapat.
Megjelent
a Gentlemen's Choice 2012/4. számában
Tóth-Szoták
Attila
Időutazó a tőzsdén
2011.05.13.
00:01
Állítólag
volt egy olyan eset, ahol az időutazó a tőzsdén
nyerészkedett.
Rendkívül különös esetre derült fény 2003.
március 19-én New Yorkban. A SEC – a magyar PSZÁF amerikai
megfelelője, azaz a tőzsdét, az értékpapír-forgalmat, meg a
bankokat is ellenőrző amerikai szervezet – emberei letartóztatták
a 44 éves Andrew Carlssint. Történt mindez az elhíresült Wall
Streeten. A vád az volt, hogy a férfi törvénytelen módon,
feltehetően belső információk felhasználásával gazdagodott meg
a tőzsdén. Bizony, ezért még Amerikában is felelősségre
vonhatják az embert, főleg, ha két héttel korában 800 dollárral
a zsebében lépett be a tőzsde épületébe, és tizennégy nappal
később már…350 millió dollárja volt!
Valaki mondhatná,
hogy Carlssin úrnak hihetetlen szerencséje volt! Mások viszont
erőteljesen ingatták a fejüket, mert miután átnézték a tőzsdei
üzletek naplóit, mit láttak? Csak azt, hogy Carlssin 126
kockázatos operációt végzett el abban a két hétben, és
mindegyiken nyert! Ilyesmi még sohasem fordult elő a világ
egyetlen tőzsdéjén sem. Nagyon sokan veszítenek, kevesebben
nyernek, de hogy valaki két héten keresztül ilyen intenzíven
vásároljon kockázatos részvényeket, kössön rizikós üzleteket
– de hogy soha ne veszítsen rajta, az a valószínűségszámítás
szerint sem lehetséges.
Ha pedig mégis ez történik, akkor a
SEC emberei szerint csak egyetlen lehetséges és elfogadható
magyarázata van: ez a tőzsdéző számos cégtől kapott belső
információkat. Az a bizonyos Carlssin minden üzletkötése igen
magas hasznot hozott. Tehát nem elég, hogy rengeteg titkos
információval rendelkezett az illető- ami a tőzsde szabályai
szerint tilos, é tegyük hozzá rögtön: a törvény is bünteti!
-, azok közül is kiválogatta a legtöbb haszonnal járó
befektetést, csak olyan részvényeket vásárolt és olyan
határidős, meg opciós üzleteket kötött, amelyek azonnali, és a
szokásosnál nagyobb bevételt hoztak egy-két napon belül.
Miután
a szakemberek átnézték Carlssin mind a 126 tőzsdei lépését,
azonnal kiadták a letartóztatási parancsot. 2003 első hónapjai
ráadásul más tőzsdézőknek nem sok szerencsét hoztak. A
részvényárak estek, a legtöbb magányos tőzsdei játékos
veszteségre állt. Így aztán még feltűnőbb volt, hogy Carlssin
meg olyan rövid idő alatt is állandóan nyert.
Ha két,
külön-külön meglehetősen gyenge cég hosszú hónapok alatt
titkos tárgyalások után megegyezett a fúzióban, abban, hogy
egyesülnek, és bejelentették ezt az egyesülést, részvényeik
ára hirtelen felszökött, hiszen ketten már tényleg erősek
lettek. Erről senki sem tudhatott előre – csak Carlssin vásárolt
egy nappal előbb mindkét cég papírjaiból szinte bagóért, hogy
aztán harmadnap a már meredeken felívelő új, jó áron adhassa
őket tovább. Az amerikai SEC emberei ezt is a rovására írták.
Valahonnan tudnia kellett a dologról előre – más magyarázatot
nem ismertek.
Így aztán nekik is leesett az álluk, amikor a
férfi rendőrségi kihallgatásán – a Riker’s Island-re vitték
– közölte kihallgatóival, hogy ő a jövőből jött, onnan
hozta az információit. Kijelentette, hogy valójában 2256-ban él,
de visszajött ebbe a korba, miután otthon „feltankolt” tőzsdei
információkkal a 2003-as évből. Nem szándékozott sok időt
tölteni itt, de amíg itt lesz, azt a pár évet szupergazdagon
szeretné eltölteni…
Először azt hitték, hogy bolond. Aztán
meg azt, hogy „természetesen” hazudik, hiszen időutazás nincs,
tehát igenis tőzsdei csaló, aki megérdemli a büntetést. Még
nevettek is rajta, amikor arra célozgatott: őt nem ítélhetik el,
hiszen erre nincs paragrafus. Nem áll semmilyen törvénykönyvben,
hogy tilos visszajönni a jövőből és tőzsdézni!
A nyomozók
patologikus csalónak hitték, és a bíró is, így a börtönben
maradt. Rutinszerűen utánanéztek, hogy korábban nem követett-e
el már ilyesmit – mivel 44 éves volt, arra számítottak, hogy a
világ más tőzsdéin már megfordult, vagy itthon Amerikában az
élet egyéb területein követett el valamit…
És ekkor jött
az igazi meglepetés. Andrew Carlssin nyomát sehol sem találták!
Ilyen nevű férfi addig sohasem létezett! Persze azt hitték, más
néven vagy neveken élt. De az ujjlenyomatai sem voltak ismertek, a
fotója alapján sem tűnt elő semmilyen jegyzékből. Nem volt
társadalombiztosítása, sem jogosítványa sehol az Államok
területén, nem lakott, nem élt, nem létezett addig a napig, 2003.
január 28-áig, míg be nem lépett a New York-i tőzsde
kapuján.
Első, négy órán át tartó kihallgatása végén
beismerte, hogy több mint 250 évvel később él az időben, és
most csak „átjött” ide, egyszóval: időutazó. Hogy ezt
bebizonyítsa, bejelentette: néhány éven belül hatalmas gazdasági
válság söpör át a Földön. Nem hittek neki. Ma már számunkra
így utólag ez éppen annak bizonyítéka, hogy voltak információi
a jövő(nk)ről.
Kihallgatását videóra vették, és ebben
látni, hogyan töpreng: mi módon bizonyítsa bee, hogy nem hazudik?
Úgy érezte, számára ez a kiút. Nem ítélhetik el „illegális
tőzsdei információk birtoklásáért és felhasználásáért”
abban az esetben, ha az ő számára ezek az információk már nem
voltak titkosak – hiszen azokat régi újságokban olvasta! Neki
olyan volt, ez, ahogyan mi egy könyvtárban mikrofilmre vett régi
újságokat olvasgatunk, és az abban talált híreket megpróbáljuk
felhasználni.
Elmondta, hogy ama két hét után, amikor úgy
meggazdagodott, eldöntötte, hogy most már csak élni fog és
nézelődni, utazgat ebben a korban, és megszemléli a látnivalókat
– de pechjére éppen akkor tartóztatták le, pedig már abba is
hagyta a tőzsdézést.
Hogy enyhébb büntetést kapjon, Carlssin
felajánlotta: megmutatja Oszama bin Laden rejtekhelyét, és közli,
hogyan kell gyógyítani az AIDS-et! Mindkét ajánlat nagyon csábító
lett volna – ha hisznek neki…De hát nem hittek. Vagy egy
notórius hazudozónak, vagy egy ügyes színjátszónak tartották,
de olyan hangok sem hiányoztak a nyomozóhatóság köreiben, hogy a
férfi patologikus hazudozó, akinek pszichiátriai intézetben a
helye.
Carlssin a fontos információkért cserébe azt követelte,
engedjék szabadon. Azt ígérte, hogy azonnal beül az időgépébe,
és eltűnik egy pillanat alatt, visszamegy 2256-ba, és többé nem
hallanak róla…Persze rögtön az időgépe felől kérdezgették.
Ha azt megmutatja, talán elhiszik neki, hogy a jövőből jött –
viszont akkor a gépét elkobozzák, és sohasem kerül vissza a maga
korába! Így hát nem árulta el, hol rejtette el a szerkezetet. Az
ajánlatról hallani sem akart, és meg is mondta, miért: a jövőbeli
technológiai termék nem kerülhet „arra méltatlan kezekbe”-
így fejezte ki magát.
Közben persze azért kiszivárgott a
médiába, hogy mi történt – itt egy időutazó, elkapták, most
hallgatja ki a rendőrség! Nemcsak amerikai, de külföldi lapok
tudósítói is érdeklődni kezdtek. A SEC emberei több ismert
újságírót megpróbáltak lebeszélni arról, hogy egyetlen szót
is írjanak a dologról. Persze az a tény, hogy mi most ismerjük a
sztorit, jelzi, hogy valakinek mégis sikerült az illetékesek
bizalmába férkőzni.
Viszont ha nem lett volna semmi, ha az
egész csak egy kitalálás, egy fikció, akkor miért kérték
volna, hogy ne írjak róla? A londoni Times érdeklődésére az
amerikai hatóságok már azt válaszolták: Carlssin nincs, és soha
nem is létezett!!
Vagyis azt sugallták, hogy hírlapi kacsa az
egész történet. Ami már csak azért is fura, mert hiszen a tőzsde
könyvelésében a mai napig ott található Andrew Carlssin 126
üzletkötése, és ezekből feketén-fehéren kiderül az is, hogy
az az úr 350 millió dollárra tett szert.
A német KonteXt
folyóirat, amely többek között szintén lehozta ezt a történetet,
nem tudja, mi lett az időutazóval. Ezt úgy igazán senki sem
tudja. Több eset lehetséges. Tippjeink között vannak ilyenek:
-
Carlssin megszökött, és időgépe segítségével visszament
2256-ba,
- a hatóság egy elmegyógyintézetbe csukatta hosszabb
időre, miután elítélték tőzsdei csalásért, és talán még
most is ott ül,
- leülte büntetését, kijött és visszament a
maga korába,
- nem is került börtönbe, mert valamelyik
titkosszolgálat rátette a kezét és azóta is „használja” a
férfi azon képességét, hogy ismeri a jövő eseményeit, bár
tudása e téren nyilván korlátozott és főleg véges,
-
megölték.
Ez
a történet Nemere István Titkok könyve 2011 című könyvében
jelent meg.
A
sztori ezer sebből vérzik, számomra eléggé kétséges, hogy
megtörtént-e. Első és legfontosabb kritika természetesen az,
hogy az időutazás ténye egyáltalán létezik-e?! A jövőből
jött emberke tételezzük föl, hogy mégiscsak idelátogatot
hozzánk, hogy tetemes pénzre tegyen szert. Miért nem vett
egyszerűen egy lottószelvény? Miért komplikálta agyon a dolgot,
hogy tőzsdén keressen sokat? Nagyon buta ember nem lehetne, ha egy
ilyen szerkezeten ide tudott volna utazni, vagy mégis? Miért nem
jött pár évvel később, mondjuk a válság legtragikusabb
napjaiban, amikor shortpoziciókkal minden feltűnés nélkül
agyonkereshette volna magát? Ha mégis tőzsdén akarta csakazértis
megkeresni a jussát (merő bosszúból, mert a jövőben szétbukta
magát), miért nem csinálta okosabban? Néha vesztett is volna, nem
rövid idő alatt keresett volna nagyon sokat, esetleg több
számlával is operálhatott volna. Apropos számla! Az ugye kissé
naív feltételezés részemről, hogy valaki csak úgy beoson a
tőzsdére! s adja a megbízásokat, hiszen mindennek alapja egy
számlanyitás kell hogy legyen, amihez természetesen valamilyen
okmány szükséges, ami ugye neki nem volt. Arról az apró
kommunikációs nehézségről el is tekintek, hogy milyen nyelvet
beszélt? Ha én visszamennék kishazánkban mondjuk kétszáz
esztendőt az időben, azért sok minden nem értenék meg a
szófordulatokból, mivel a nyelv is változik!
800
dollárral sétált be a tőzsdére. Miért nem többel, s azt is
honnan szerezte? Hozta a jövőből, régiségkereskedőktől
beszerezve, esetleg dolgozott egy pár hetet, hogy meglegyen a
kezdőtőkéje? Ha dolgozott, akkor még melózhatott volna többet,
a nagyobb indulótőkére való tekintettel, azt is több számlára
szétdobta volna (van New Yorkban szerintem bőven hajléktalan,
akiket strómanként felhasználhatott volna).
Ezer
sebből vérző sztori, de kedves. Emlékszem, amikor ezt az írást
abban az évben lehozta még a Napigazdaság is, röhögtünk egy jót
a kollegákkal. Én is visszamennék az időben akár húsz évet is,
vagy csak pár hetet, csinálnék máskép dolgokat, de sajnos nincs
időgépem. Amíg pedig nincs, addig a tőzsdével való
csatározásomban a nehezebbik utat választom. A tőzsde pedig
tudjuk milyen: nőnemű. Aki tőzsdézik tudja: egy szeszélyes
vörös bestia, gyönyörű zöld szemekkel. Többekeket emészt el,
mint jutalmaz.
Szoták
Attila - Győr
Rendkívül különös esetre derült fény 2003. március 19-én New Yorkban. A SEC – a magyar PSZÁF amerikai megfelelője, azaz a tőzsdét, az értékpapír-forgalmat, meg a bankokat is ellenőrző amerikai szervezet – emberei letartóztatták a 44 éves Andrew Carlssint. Történt mindez az elhíresült Wall Streeten. A vád az volt, hogy a férfi törvénytelen módon, feltehetően belső információk felhasználásával gazdagodott meg a tőzsdén. Bizony, ezért még Amerikában is felelősségre vonhatják az embert, főleg, ha két héttel korában 800 dollárral a zsebében lépett be a tőzsde épületébe, és tizennégy nappal később már…350 millió dollárja volt!
Valaki mondhatná, hogy Carlssin úrnak hihetetlen szerencséje volt! Mások viszont erőteljesen ingatták a fejüket, mert miután átnézték a tőzsdei üzletek naplóit, mit láttak? Csak azt, hogy Carlssin 126 kockázatos operációt végzett el abban a két hétben, és mindegyiken nyert! Ilyesmi még sohasem fordult elő a világ egyetlen tőzsdéjén sem. Nagyon sokan veszítenek, kevesebben nyernek, de hogy valaki két héten keresztül ilyen intenzíven vásároljon kockázatos részvényeket, kössön rizikós üzleteket – de hogy soha ne veszítsen rajta, az a valószínűségszámítás szerint sem lehetséges.
Ha pedig mégis ez történik, akkor a SEC emberei szerint csak egyetlen lehetséges és elfogadható magyarázata van: ez a tőzsdéző számos cégtől kapott belső információkat. Az a bizonyos Carlssin minden üzletkötése igen magas hasznot hozott. Tehát nem elég, hogy rengeteg titkos információval rendelkezett az illető- ami a tőzsde szabályai szerint tilos, é tegyük hozzá rögtön: a törvény is bünteti! -, azok közül is kiválogatta a legtöbb haszonnal járó befektetést, csak olyan részvényeket vásárolt és olyan határidős, meg opciós üzleteket kötött, amelyek azonnali, és a szokásosnál nagyobb bevételt hoztak egy-két napon belül.
Miután a szakemberek átnézték Carlssin mind a 126 tőzsdei lépését, azonnal kiadták a letartóztatási parancsot. 2003 első hónapjai ráadásul más tőzsdézőknek nem sok szerencsét hoztak. A részvényárak estek, a legtöbb magányos tőzsdei játékos veszteségre állt. Így aztán még feltűnőbb volt, hogy Carlssin meg olyan rövid idő alatt is állandóan nyert.
Ha két, külön-külön meglehetősen gyenge cég hosszú hónapok alatt titkos tárgyalások után megegyezett a fúzióban, abban, hogy egyesülnek, és bejelentették ezt az egyesülést, részvényeik ára hirtelen felszökött, hiszen ketten már tényleg erősek lettek. Erről senki sem tudhatott előre – csak Carlssin vásárolt egy nappal előbb mindkét cég papírjaiból szinte bagóért, hogy aztán harmadnap a már meredeken felívelő új, jó áron adhassa őket tovább. Az amerikai SEC emberei ezt is a rovására írták. Valahonnan tudnia kellett a dologról előre – más magyarázatot nem ismertek.
Így aztán nekik is leesett az álluk, amikor a férfi rendőrségi kihallgatásán – a Riker’s Island-re vitték – közölte kihallgatóival, hogy ő a jövőből jött, onnan hozta az információit. Kijelentette, hogy valójában 2256-ban él, de visszajött ebbe a korba, miután otthon „feltankolt” tőzsdei információkkal a 2003-as évből. Nem szándékozott sok időt tölteni itt, de amíg itt lesz, azt a pár évet szupergazdagon szeretné eltölteni…
Először azt hitték, hogy bolond. Aztán meg azt, hogy „természetesen” hazudik, hiszen időutazás nincs, tehát igenis tőzsdei csaló, aki megérdemli a büntetést. Még nevettek is rajta, amikor arra célozgatott: őt nem ítélhetik el, hiszen erre nincs paragrafus. Nem áll semmilyen törvénykönyvben, hogy tilos visszajönni a jövőből és tőzsdézni!
A nyomozók patologikus csalónak hitték, és a bíró is, így a börtönben maradt. Rutinszerűen utánanéztek, hogy korábban nem követett-e el már ilyesmit – mivel 44 éves volt, arra számítottak, hogy a világ más tőzsdéin már megfordult, vagy itthon Amerikában az élet egyéb területein követett el valamit…
És ekkor jött az igazi meglepetés. Andrew Carlssin nyomát sehol sem találták! Ilyen nevű férfi addig sohasem létezett! Persze azt hitték, más néven vagy neveken élt. De az ujjlenyomatai sem voltak ismertek, a fotója alapján sem tűnt elő semmilyen jegyzékből. Nem volt társadalombiztosítása, sem jogosítványa sehol az Államok területén, nem lakott, nem élt, nem létezett addig a napig, 2003. január 28-áig, míg be nem lépett a New York-i tőzsde kapuján.
Első, négy órán át tartó kihallgatása végén beismerte, hogy több mint 250 évvel később él az időben, és most csak „átjött” ide, egyszóval: időutazó. Hogy ezt bebizonyítsa, bejelentette: néhány éven belül hatalmas gazdasági válság söpör át a Földön. Nem hittek neki. Ma már számunkra így utólag ez éppen annak bizonyítéka, hogy voltak információi a jövő(nk)ről.
Kihallgatását videóra vették, és ebben látni, hogyan töpreng: mi módon bizonyítsa bee, hogy nem hazudik? Úgy érezte, számára ez a kiút. Nem ítélhetik el „illegális tőzsdei információk birtoklásáért és felhasználásáért” abban az esetben, ha az ő számára ezek az információk már nem voltak titkosak – hiszen azokat régi újságokban olvasta! Neki olyan volt, ez, ahogyan mi egy könyvtárban mikrofilmre vett régi újságokat olvasgatunk, és az abban talált híreket megpróbáljuk felhasználni.
Elmondta, hogy ama két hét után, amikor úgy meggazdagodott, eldöntötte, hogy most már csak élni fog és nézelődni, utazgat ebben a korban, és megszemléli a látnivalókat – de pechjére éppen akkor tartóztatták le, pedig már abba is hagyta a tőzsdézést.
Hogy enyhébb büntetést kapjon, Carlssin felajánlotta: megmutatja Oszama bin Laden rejtekhelyét, és közli, hogyan kell gyógyítani az AIDS-et! Mindkét ajánlat nagyon csábító lett volna – ha hisznek neki…De hát nem hittek. Vagy egy notórius hazudozónak, vagy egy ügyes színjátszónak tartották, de olyan hangok sem hiányoztak a nyomozóhatóság köreiben, hogy a férfi patologikus hazudozó, akinek pszichiátriai intézetben a helye.
Carlssin a fontos információkért cserébe azt követelte, engedjék szabadon. Azt ígérte, hogy azonnal beül az időgépébe, és eltűnik egy pillanat alatt, visszamegy 2256-ba, és többé nem hallanak róla…Persze rögtön az időgépe felől kérdezgették. Ha azt megmutatja, talán elhiszik neki, hogy a jövőből jött – viszont akkor a gépét elkobozzák, és sohasem kerül vissza a maga korába! Így hát nem árulta el, hol rejtette el a szerkezetet. Az ajánlatról hallani sem akart, és meg is mondta, miért: a jövőbeli technológiai termék nem kerülhet „arra méltatlan kezekbe”- így fejezte ki magát.
Közben persze azért kiszivárgott a médiába, hogy mi történt – itt egy időutazó, elkapták, most hallgatja ki a rendőrség! Nemcsak amerikai, de külföldi lapok tudósítói is érdeklődni kezdtek. A SEC emberei több ismert újságírót megpróbáltak lebeszélni arról, hogy egyetlen szót is írjanak a dologról. Persze az a tény, hogy mi most ismerjük a sztorit, jelzi, hogy valakinek mégis sikerült az illetékesek bizalmába férkőzni.
Viszont ha nem lett volna semmi, ha az egész csak egy kitalálás, egy fikció, akkor miért kérték volna, hogy ne írjak róla? A londoni Times érdeklődésére az amerikai hatóságok már azt válaszolták: Carlssin nincs, és soha nem is létezett!!
Vagyis azt sugallták, hogy hírlapi kacsa az egész történet. Ami már csak azért is fura, mert hiszen a tőzsde könyvelésében a mai napig ott található Andrew Carlssin 126 üzletkötése, és ezekből feketén-fehéren kiderül az is, hogy az az úr 350 millió dollárra tett szert.
A német KonteXt folyóirat, amely többek között szintén lehozta ezt a történetet, nem tudja, mi lett az időutazóval. Ezt úgy igazán senki sem tudja. Több eset lehetséges. Tippjeink között vannak ilyenek:
- Carlssin megszökött, és időgépe segítségével visszament 2256-ba,
- a hatóság egy elmegyógyintézetbe csukatta hosszabb időre, miután elítélték tőzsdei csalásért, és talán még most is ott ül,
- leülte büntetését, kijött és visszament a maga korába,
- nem is került börtönbe, mert valamelyik titkosszolgálat rátette a kezét és azóta is „használja” a férfi azon képességét, hogy ismeri a jövő eseményeit, bár tudása e téren nyilván korlátozott és főleg véges,
- megölték.
Ez a történet Nemere István Titkok könyve 2011 című könyvében jelent meg.