Világ
helyzete II.
A
Világ helyzetével, aktuális témákkal és főleg olyan
IGAZSÁGOKKAL foglalkozunk, amiket nem feltétlenül mutat a főáramú
(mainstream) média viszont ismeretük nélkülözhetetlen, hogy
megértsük a körülöttünk zajló folyamatokat.Hiszen a valódi
igazságért mindig a dolgok mögé kell nézni.Ha véleményetek
van, írjátok meg, vagy a Facebook-oldalon is megoszthatjátok!
Frissítve: 2
perc 51 másodperc
2013.12.21.
- 17.44
Peking
január 1-től nem vesz dollárt, nem vesz US államkötvényt és a
jövőben nem dollárban kereskedik olajjal ! ! !
Ez
a hír végig kellett volna söpörjön a médiában, ám mégsem
nagyon hallhattunk itthon sem elemzéseket, milyen hatásai lehetnek
ennek a két pólusú világra, Kelet és Nyugat viszonyára
nézve.
Mondják,
hogy a profit államhatároktól semleges és egyetlen egy cél van,
amire az országokat birtokló korporációk szövetsége törekedik:
a mindenkori profit maximalizálása.A
képlet viszont nem ilyen egyszerű és egyetlen dolog abszolút nem
mindegy a jövőt tekintve:
Vajon
az elkövetkező időkben a világot irányító Illuminati vérvonal
családjai+ a nemzetközi pénzhatalmi elit és a piramis csúcsán
állók milyen eseményekre és földrajzilag hová szeretnék
helyezni a hangsúlyt ?
-
Új gazdasági térségek felemelésére, mely szükségszerűen
nemkívánatos népességrobbanást is okozna ?
-
Vagy netán a "két világ" konfliktusának kiélezésére,
mely elvezethet egy hatalmas pusztuláshoz és apokalipszishez
?
Hiszen
amellett, hogy hatásos
"eszköz" drasztikus népességcsökkentésre,
egybenmegteremti egy
régi világ romjain felépülő Új Világrend lehetőségét
is,
mely ismét hosszabb időre korlátlan teret biztosít a hatalom
megtartásához ? Jó kérdések, ezt tudom.... A
válaszokat sajnos vagy szerencsére még nem.....Aztán,
hogy ez az "orwelli szép új világ" egy Új-Jeruzsálem
(ZION) központú Föld lesz-e vagy egy Kína központú keleti blokk
uralta érdekszféra, erre talán 50 év múlva tudunk tisztán
visszatekinteni majd.Egyelőre a szemünk előtt alakulnak ki egy
drasztikus átalakulás körvonalai, melyben egy dolog látszik csak
biztosan: Ez messze nem lesz zökkenőmentes !(SBG
Buddha - VilagHelyzete.com)
Közben
tovább mérgesedik a viszony:
Az
Egyesült Államok folyamatosan provokálja Kínát, és feszegeti
tűrőképességének határát.Amint
Peking kinyilvánította Kína új, védett tengeri légvédelmi
határait, és jelezte a terület feletti légi forgalom
ellenőrzésének jogát - az USA erre reagálva bombázókat küldött
a kérdéses terület fölé, kockáztatva, hogy esetleg le is
lőhetik azokat.
Kína azonban az Egyesült Államokkal szemben
nem ilyen kisstílű játékot játszik. Válaszul Peking robbantott,
csak nem bombát, hanem politikai bombát. A hír olyan jelentőségű,
hogy az Egyesült Államokban főáramú hírben alig jelent meg - és
a nyugati sajtóban igyekeznek eltitkolni.Peking
közölte, hogy január elsejétől nem vásárol tovább
dollárt.
Valuta
tartalékai elegendőek, és nem növeli a dollár
tartalékokat.
Ezzel
együtt az amerikai államkötvényeket sem vásárolják
tovább.
Eddig
Kína hatalmas összegekkel tartotta fent az Egyesült
Államokat. Napi
egymilliárd dollárt utaltak át, a folyamatos kötvény
vásárlásokra. Az amerikai sajtóban nagy a hallgatás, de a
gazdasági szaklapok
kezdik kongatni a vészharagokat. Ez
pedig az ún. Nightmare
Scenario - azaz a "rémálom forgatókönyv" elindulását
jelentheti.
Kína
hosszú éveken át kitartóan támogatta az Egyesült Államok
talpon maradását - de az USA semmi mással nincs elfoglalva
Oroszország bekerítésén és ellehetetlenítésén kívül, mint
Kínát elvágni a nyersanyagoktól, valamint abban a csendes-óceáni
térségben akar nyomást gyakorolni, ahol Kína képes lenne
kibontakozni - ezért elérkezett az idő, hogy Peking
válaszlépéseket tegyen és megleckéztesse a világ eddigi
diktátorát, az USA-t. Egy
angol közgazdásznak feltett kérdésre,
hogy mi ebből Kína haszna, hiszen elképesztő mennyiségű olcsó
árut szállít az Egyesül Államokat - és így az USA valószínűleg
válaszlépésként lezárja a beszállítási lehetőségeket
-, meglepő
választ olvashattunk. Az
Egyesült Államok képtelen lezárni az utat a kínai áruk előtt.
Először is azért, mert a Kínában működő cégek, amelyek az
USA-ba szállítanak, nagy számban amerikai cégek vagy
vegyesvállalatok.
A másik, ami pedig ennél sokkal fontosabb,
hogy nincs alternatívája a kínai olcsó árucikkeknek. Egy
átlagos amerikai háztartásban a berendezések 70-80 százaléka
kínai
Olcsó, közepes minőségű termékek, melyek
használatához, és az olcsóságából adódó problémáihoz már
hozzászoktak az emberek. Ahhoz a brutális inflációhoz, amelyet a
kínai áruk kivonása jelentene, senki nincs hozzászokva.Amennyiben
pedig az USA lezárná a határokat, Kína válaszlépésként
piacra dobhat 3.6 trillió dollárnyi valutát és államkötvényt.
Ekkora összeg piacra dobása következtében mind az USA gazdasága,
mind a világpiac azonnal összeomlana.
Valójában
már most is összeomlana, hiszen csak az emberek hiszékenysége és
a "fogyassz-vásárolj-ne foglalkozz semmivel-magatartás tartja
életben.Kína
dollártartaléka háromszor akkora, mint a legnagyobb
valutatartalékkal rendelkező országé, és több, mint Európa
legerősebb iparával rendelkező országának, Németországnak egy
évi teljes nemzeti összterméke.
Az
ügy kapcsán a gazdasági szakemberek első körben az egész hírt
politikai manővernek tekintik.Kína
valószínűleg belátható időn belül egyeztetni fog az Egyesült
Államokkal, és megfelelő pozícióból akar tárgyalni. Nyomást
akar gyakorolni Washingtonra, a csendes-óceáni terület feletti
uralom kérdésében.
Kína
meghátrálásra akarja kényszeríteni az Egyesült
Államokat. Egyetlen
gazdasági szakember sem tartja valószínűnek, hogy Kína
kifűrészelné maga alól azt a kiváló és jól jövedelmező
világgazdasági pozíciót, amelyet az elmúlt időszakban
elért.
Ha megteszi, az olyan világpolitikai folyamatokat
indíthat be, olyan káosz állapotokat idézhet elő, melyet ma még
megjósolni sem lehet.A
gyenge gazdaságú országok azonnal bedőlnének, ahol pillanatokon
belül eluralkodna a káosz.
A
stabil nagyhatalmak nem fognak közbeavatkozni, mivel nincs meg a
hozzá szükséges pénzügyi tartalék, mert éppen ennek
összeomlása okozza magát a káoszt. Így
a világ nagy részén tartós káosz uralkodna el, és hosszan
elhúzódó háborús időszak következne.
Ezt Kína
semmiképpen sem akarhatja, és éppen ezért biztosak abban, hogy
Peking a súlyának megfelelő józansággal kezeli a helyzetet. Ha
viszont a konfliktusba belemegy, azt csak abban a reményben tenné
meg, hogy maximálisan felkészülve győztesként kerülhet ki egy
nyugat elleni megsemmisítő háborúból.
A dolog hátulütője,
hogy amint a hír felröppent, és megkezdődtek a találgatások,Kína
újabb bejelentést tett, a továbbiakban az olaj üzleteket sem
dollárban bonyolítja.
Már
ez önmagában is hatalmas kiesés lenne az Egyesült Államoknak,
mivel a 2013-as évben a legnagyobb olaj felvásárló Kína lett.
A
kínai piacról származó petro-dollárok kiesése önmagában
válságos állapotokat fog okozni az USA pénzpiacán.A
továbbiakban Kína saját pénzeszközét fogja használni nagy
valószínűséggel. Főleg, hogy a napokban hallhattuk, hogy a Yuan
a második leggyakrabban használt valuta a dollár után, melyben az
üzleteket kötik és letaszította az eurót is...
A
Reuters gazdasági szakembere szerint, ha Kína ezt meglépi, akkor
új fejezet kezdődik a történelemben.
Az
Egyesült Államok sajtója nem foglalkozik az üggyel, és ezt
nagyon rosszul teszi. Az amerikai embereknek - és teszem hozzá, az
európai átlagnak sincs fogalma arról valószínűleg, hogy mit
jelent ez az egész.
Forrás: Exopolitika Cikkek
linkjei a témáról: RT
News / Bloomberg / CNBC / Infowars /
2013.12.18.
- 12.27
Bankárokat
zártak börtönbe olyan bűncselekmény és pénzügyi csalássorozat
miatt, mely a Rotschildok uralta Európában és Egyesült államokban
bevett gyakorlat. Kína, Oroszország, Irán és Izland
kivételével a pénzvilágot egy olyan hatalom irányítja, amit mi
csak "Rothschild - befolyásként" ismerünk... így
ebben a 4 országban pénzügyi terrorizmusért nyugodtan vádat is
emelhetnének ellenük. (Max
Keiser)
A
katari-kormány és bankok segédletével végrehajtott csalássorozat
Izlandon. Bankárokat
zártak börtönbe a bűncselekmény miatt.
A
bank pénzt kölcsönöz Katarnak. Katar pedig részvényeket vásárol
izlandi bankokban, hogy mesterségesen növeljék a banki részvények
árfolyamát. Majd ezt a mesterségesen kialakított magas árat
használják fel kölcsönök adására, beszerzésekre. Ha
megnézzük Nagy-Britanniát és Európa legnagyobb bankjait, ott
pontosan ugyanez a tisztességtelen kereskedelem folyik.
A
kamatokat és árfolyamokat mesterségesen tartják fent és
manipulálják a maximális profit érdekében...
"Mennyiségi
lazítással" a jegybank kölcsönt ad a kereskedelmi bankoknak,
hogy részvényeket vagy kötvényeket vegyenek - természetesen a
jegybankban. Tehát pontosan azt teszik, ami Izlandon
bűncselekmény.A
legfontosabb mondanivaló: mivel
Izlandnak, Oroszországnak, Kínának, Iránnak olyan bankrendszere
van, amelyek nincsenek az amerikai Federal Reserve és a Bank Of
England irányítása alatt, ők szabadon emelhetnek vádat pénzügyi
bűncselekmény esetén.
Európában
és az USA-ban nincs ilyen szabadság, mert a bankárokat a svájci
Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) és a New-Yorki-i Federal Reserve
védi, akik globális szinten paktálnak össze, hogy saját magukat
és bankáraikat védjék. Természetesen
a gazdaságokat ez katasztrofális mértékben sújtja. Nő a
szegénység elképesztő mértékben és az életszínvonal pedig
úgy zuhan, mint a Viktoriánus kor óta még soha.A
fenti 4 ország kivételével a pénzvilágot egy olyan hatalom
irányítja, amit mi csak "Rothschild - befolyásként"
ismerünk...
Hiszen
a Rothschild-család birtokolja a FED-et és a Bank Of England-et is.
Kína, Oroszország, Irán és Izland viszont nincs alárendelve a
családnak és így ott pénzügyi terrorizmusért nyugodtan vádat
is emelhetnének ellenük.-
A kormányoknak mennyire kellene szabályozniuk az ilyen túlkapásokat
?
-
Igazából a kormányokat teljesen maguk mellé állítják
bankáraik. Például az Egyesült Királyság kormányát a
Barclay's Bank. A Roya Bank Of Scotland-ról pedig kiderült, hogy
kisebb vállalkozásokat üldözött halálra, juttatott csődbe,
hogy aztán az egyik leányvállalatuk fillérekért felvásárolhassa
és eszközeiket megszerezhesse. Ezek
ma már közismert tények.Tehát
ezek David Cameron és aMarc Carney (Bank Of England)
közreműködésével pénzügyi terroristaként működnek... és
részt vesznek a vagyon elkobzásában a magánemberek irányából a
hatalom kezébe. Lényegében ellopják azt és egy pénzügyi
apartheid-rendszert tartanak fent.Izlandnak
volt bátorsága megtenni, hogy a csalók ellen vádat
emeltek. Vietnámban
nemrég egy ilyen csaláson ért bankárt ki is végeztek...
Elrettentő példát kellene mutatni !Kapcsolódó
és egyben legnézettebb cikk a VilagHelyzete.com-on:
Miért
mindig IZLAND ? Miért nincs a hírekben ? Hát ezért...
Izland
elnöke: "Hagyni kell a bankokat csődbe menni !"
2013.12.14.
- 16.19
Egy
friss tudományos felfedezést szeretnék veletek megosztani,
amit számos
helyen közöltek,
mégsem láthattunk róla beszámolót ! Az
elmúlt napokban söpört végig tudományos körökben a hír,
miszerint japán kutatók egyértelmű bizonyítékra jutottak abban
a kérdésben, hogy az Univerzum tényleg egy hologram !
A NATURE
magazin szerint is,
mely leközölte az eredményeket, immáron
meggyőző bizonyíték áll rendelkezésre, hogy az általunk ismert
univerzum egy alacsonyabb dimenziójú univerzum kivetülése.
(És
ha ezt a gondolatot tovább folytatom, akkor nyilvánvalóan a miénk
kivetülése pedig magasabb dimenziók felé mutat irányt... Talán
mégis igaz az okkult ősi mondás ? "As
Above So Below" - "Amint fent, úgy lent is".....
? Ez csak úgy eszembe jutott.... (SBG Buddha)Az
elméletet egyszerű szavakkal a hitelkártya hologramjával lehet
talán megmagyarázni. Bár
akik olvastak már tanulmányokat a holografikus univerzumról, nekik
nem kell ezt különösebben magyarázni.Professzor
Kostas Skenderis a
"University of Southampton" tudósa év
elején már elmagyarázta ezt a koncepciót: "Az
elmélet hasonló a hagyományos hologramokhoz, ahol egy
háromdimenziós képet kódolnak le egy kétdimenziós felületen -
mint egy bankkártyán például. Csak jelen esetben az egész
Univerzum van kódolva ilyen módon."
A
japán kutatók kétféle számítást végeztek el:
-
az egyik mutatta egy fekete lyuk belső energiáit és hozzá
kapcsolódó egyéb tulajdonságokat.
- a másik számítás egy
alacsonyabb dimenziójú kozmosz energiáit számolta ki.
Mindenki
meglepetésére MIND
A KÉT EREDMÉNY TELJESEN EGYEZETT ! A
kaliforniai Stanford Egyetem elméleti fizikusa Leonard Susskind
megerősítette, hogy korrektek a számítások.
"Számszerűleg
megerősítették - talán legelőször egy olyasvalamit, amiben már
biztosak voltunk, de eddig csak sejtéseink lehettek róla -
nevezetesen, hogy a fekete lyukakban lévő termodinamika is
előállítható egy alacsonyabb dimenziójú univerzumból"
A
valóság holografikus modelljéről már hallhattatok Michael Talbot
- Holografikus Univerzum c. filmjében : érdemes most újra megnézni
a tudományos felfedezés tükrében !
Ebben
a videóban és előadásban Dienes István beszél arról, hogy mi
is ez a "Holografikus Univerzum"
Forrás:
A Nature / Telegraph cikkből fordította SBG Buddha -
VilagHelyzete.com
2013.12.09.
- 20.21
Egy
ideje, pontosabban Paul
Walker halála óta gondolkozom rajta, hogy írjak vagy ne írjak az
esetről, hiszen
rengeteg információ kering az interneten, ami egyáltalán nem ad
megnyugtató választ arra a kérdésre: Miért
és hogyan kellett meghalnia a köztudottan "egyszerű", a
segítségnyújtásra, jótékonyságra kifejezetten nagy hangsúlyt
fektető, igazán pozitív példaként felhozható színésznek
?
Most
először én mondom, hogy jelen esetben egy
Összeesküvés-elmélet, amiről írok, hiszen
bizonyítani nem lehet soha....Egy
egyszerű baleset, amelyben egy karbonszálas Porsche az ütközésben
felrobban és olyan szinten roncsolódik össze, hogy felismerni sem
lehet ?
-
Műszaki hibát említenek, de nem vizsgálják, ....majd később
cáfolják..., egy másik sárga autót is megemlítenek, de aztán
azt is cáfolják..... A Porsche gyár mégsem vonja vissza
vizsgálatra a szériát.
- Azt sem értem, hogy annyi
bekamerázott utca és telefonnal rohangáló ember ellenére,
egyetlen videó létezik csak a baleset utánról és egy a
drón-szerű felvillanásról.... A balesetről viszont nincs
semmi....
- Az utcán készült biztonsági kamerafelvételek
(állítólag) eltűnnek... Illetve egyetlen egy mégis
kiszivárog.
- 2 nappal Paul halála előtt az internetre kiírják,
hogy autóbalesetet szenvedett és meghalt..majd kiderül, hogy csak
hoax... Aztán mégis bekövetkezett a baleset.... Közlekedési
balesettől egy Porsche ilyen szinten megsemmisül ?
A
Fülöp-szigeteken pusztító tájfun után Paul Walker azonnal
akcióba lép és segélyszervezetén keresztül szervezkedik,
majd érkeznek a hírek, hogy mindenkit: gyerekeket és nőket
beoltanak "kanyaró és gyermekbénulás elleni"
vakcinával...
Az
Unicef + Bill
& Melinda Gates féle Rand Corporation tevékenységéről nektek
nem kell sokat magyaráznom .....
Éppen kezdenek kiderülni az
oltási-program visszásságai, majd bekövetkezik Paul Walker
halála. A kettő közötti összefüggés nagyon erőltetettnek
tűnik természetesen....de....
A hivatalos nyilatkozatok naponta
mondanak ellent egymásnak... karamboloztak,
felrobbantak, összeégtek, még élt..már nem élt... anyósülésen
ült, majd még nem azonosították a testeket...majd jött a
gázcsapra ráhajtás, mikor kiderült a Porsche nem robban fel az
ütközéstől....
És
megjelenik egy videó, mely drón-támadásról beszél. Az alábbi
összeállításban is látszik.
(Hasonlóan,
ahogy anno az osztrák szélsőjobbos Jörg Heidert is likvidálták
Mercedesében. Természetesen "baleset" volt, az autó
állapota viszont ott is önmagáért beszélt a szakértők
szerint.......
Keringenek az infók a szimpla
balesettől a Fülöp-szigeteki tervezett oltásokig, de sejtem, hogy
2 hét alatt elül majd az egész és szokás szerint mindenki megy
dolgára...
Sok minden nem stimmel az ügyben...ez az egy
viszont látszik. Mindenkinek
a legjobb belátására bízom..... Nézzétek meg a videókat !
A
Halálos iramban készítői töltötték fel a videót a filmekből
összevágott jelenetekkel. Ők így emlékeznek az elhunyt sztárra
:
2013.12.07.
- 16.10
AZ
AMERIKAI, BRIT ÉS FRANCIA HALÁLTÁBOROK A II. VILÁGHÁBORÚ
UTÁN„kár, hogy nem ölhettünk meg több németet!”(David Dwight
Eisenhower)Idézet Dr.
Ernest F. Fisher, az USA nyugalmazott ezredesének leveléből
(Arlington, Virginia, 1988):„… Eisenhower nemcsak a nemzeti
szocialista rendszert gyűlölte megszállottan, hanem mindent, ami
német. Az
amerikai és a francia zónában több mint ötmillió német katonát
zsúfoltak össze szögesdróttal bekerített gyűjtőhelyeken. …Lábuk
alatt hamar mocskos és fertőző ingovánnyá vált a talaj. Az
időjárás viszontagságainak kitett, a legprimitívebb egészségügyi
ellátást is nélkülöző, alultáplált foglyok hamarosan
belehaltak az éhezésbe és a betegségekbe. 1945
áprilisától az amerikai és a francia hadsereg nemtörődöm
módon mintegy több
mint egymillió embert pusztított el,
főként amerikai táborokban. … Ez a példa nélküli tragédia
több mint negyven esztendeig titokban maradt a szövetséges
archívumokban. Hogyan került napvilágra ez
az iszonyatos háborús bűn?Az
első nyomokat 1986-ban hozta nyilvánosságra James Bacque és
munkatársa. … E
bizonyítékokat olyan katonai jelentésekben találták meg,
amelyeknek fedelén az „Egyéb Veszteségek” mézesmázos cím
állt. Bacque-kal 1987 tavaszán találkoztam Washingtonban. Együtt
dolgoztunk a National Archives-ben és a Virginia-i Lexingtonban lévő
George C. Marshall Alapítványnál, és az általunk talált
bizonyítékokat rakosgattuk össze.
Az amerikai és a brit
kormány legfelsőbb szintjei által 1944-ben készített tervekből
kiderült, hogy Németországot,
mint nagyhatalmat egyszer s mindenkorra el akarják pusztítani,
méghozzá egy parasztgazdaság szintjére süllyesztve, ami milliók
éhezését jelentette volna. … Eisenhower gyűlölete az amerikai
történelemben példátlan HALÁLTÁBOROK borzalmait okozta. …
E
borzalom nagyságrendjéről akkor nem nyerhetünk némi képet, ha
azt tekintjük, hogy eme halálesetek száma sokkal nagyobb volt,
mint amit a német hadsereg a nyugati fronton 1941 júniusa és 1945
áprilisa között okozott. Az elkövetkező elbeszélésben lehull a
lepel erről a tragédiáról.” Konrad
Adenauer német kancellár 1948-as
memoárjaiban olvasható, hogy az1945-48
közötti brutális üldöztetések során a 18 millió német
menekültből 6 millióan vesztették életüket. (Olvasható
a Crimes and Mercies c. könyvben is.) A háború után a német
hivatalok kutatásokat kezdtek folytatni az eltűnt katonák és
civilek megmaradt családtagjainál, valamint a postai bejegyzések
között. Eszerint 1,4/1,7
millió németről mai
napig sincs hivatalos adat. Adenauer
kancellár a hivatalos névsort átadta 1951-ben az ENSZ-nek.
1989-ben megnyitották a KGB titkos archívumait, ahol James Becque
alapos kutatást folytatott 1992-93 között. Meglepően pontos
nyilvántartást talált, melyet az oroszok a hadifoglyokról és a
deportált civilekről vezettek. A német kormány vizsgálatai
szerint az Odera-Neisse vonaltól keletre eső területekről az
oroszok közel 220 ezer civilt hurcoltak el. Ez a KGB archívuma
szerint 271.672 ember volt, akik közül 66.481-en haltak meg. A
vizsgálatok alapján elmondható, hogy a KGB adatai megbízhatónak
tekinthetők. Az
oroszok 1941.jún.22
és 1945.szept.9 között 2.661.232
német katonát és civilt ejtettek foglyul összesen, akik közül
517.081-en haltak meg. Tehát
a fenti adatokból arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az
eltűntnek nyilvánított 1,4/1,7 millió német közül körülbelül
félmillióan haltak meg szovjet táborokban, a
nyugati szövetségesek táboraiban pedig a hiányzó
900.000-1.200.000 német veszítette életét a hivatalos halálozási
arányszámok alapján számolt foglyokon felül. James
Bacque és kollégái nagyon alapos kutatásokat folytattak a
National Archives-ban, a Virginiai Lexingtonban lévő Geogre C.
Marshall Alapítványnál, az Amerikai Külügyminisztérium
Archívumában, az USA Nemzeti Levéltárában, az Orosz Föderáció
Elnökének Archívumában, államvezetők naplóiban,
emlékirataiban. A katonákkal, magas rangú tisztekkel, hivatali
vezetőkkel folytatott beszélgetések kellő bizonyítékkal
szolgáltak arra, hogy bizonyítsák, az USA és szövetségesei
hogyan követték el ezt az iszonyatos háborús bűntettet.Stephen
E. Ambrose,
a II. Világháború vezető történésze a következőket írja egy
Bacque-nek címzett levelében:„Története
szenzációs és megdöbbentő, amit nem lehet többé elhallgatni. …
Ön tudja, mi az igazság azokkal a fiúkkal, azoktól idéz, akik
jelen voltak és a saját szemükkel látták, Ön birtokolja egy
olyan borzasztó igazság körvonalait,
amelyet alig tudok elviselni. …Kimondhatatlan szégyennel tölt el.
… Ön valóban nagyszabású történelmi felfedezést tett,
amelynek teljes hatását sem Ön, sem én, sem bárki más nem tudja
teljesen elképzelni. …”1.DÖNTÉS
NÉMETORSZÁG SORSÁRÓLA MORGENTHAU-TERV:Roosevelt egy
nyilatkozatában így fogalmaz: „Keménynek kell lennünk
Németországgal, úgy értem a német néppel, nemcsak a
nácikkal. Vagy
kasztrálni kell a német népet vagy úgy kell elbánni velük, hogy
ne tudjanak olyan embereket nemzeni, akik a múlt példáját
követnék.” Henry
C. Morgenthau amerikai pénzügyminiszterEisenhower
tábornokkal volt a legelégedettebb, mert ahogy mondta, ő „keményen
akart a németekkel bánni”. (1943-ban,
Teheránban, az Orosz Nagykövetségen tartott vacsora
során Sztálin a
következőket mondta: „A
háború után 50.000 német tisztet akarok felsorakoztatni és
lelőni.” Roosevelt
fia, Elliott,
aki akkor az USA hadseregének dandártábornoka
volt, válaszul poharát
emelte „nemcsak
az ötvenezerre, … hanem még sokszázezer német
halálára”.)Morgenthau 1944
szeptemberében elkezdte a terv kidolgozását. Határozott
elgondolása az volt, hogy Németországot
ipara és bányái tönkretételével „állattenyésztővé” kell
tenni, egy hatalmas farmmá kell változtatni. Tudta, hogy az ipar
lerombolása komoly éhínséghez vezetne. Cordell
Hull szerint: „A Morgenthau-terv Németországból a földek
kivételével mindent kitörölne. Ez azt jelentette, hogy a német
lakosságnak csak 60 %-a tarthatta magát el a földből, a
fennmaradó 40 %-ra halál várt volna.” Ez
kb. 20 millió német halálát jelentette volna. Morgenthau
Churchillel Quebeckben folytatott tárgyalásán rámutatott, hogy ha
a német ipart lerombolják, a nyersanyagért folytatott küzdelem
lecsökken és megnyílnak
a piacok a brit, amerikai és francia gyáriparosok előtt. A
tervet egy titkos
jegyzékben fogadták
el, melyet Morgenthau kirobbanó örömmel fogadott: megkaptuk, amit
akartunk” – mondta. Lényege: „… A Ruhr- és Saar-vidék
iparának e megszüntetésére irányuló program várt célja
Németországot jellegben elsődlegesen mezőgazdasági és
földművelő országgá változtatni.”
(Aláírások:
FDR és WSC, 1944. szeptember 16.)Fred
Smith pénzügyminiszter így
ír: „ A Morgenthau-terv 1944. augusztus 7-én du. kb. 12.35-kor
Dél-Angliában egy sátorban született meg. A tervet Dwight D.
Eisenhower tábornok terjesztette elő. … aki így szólt: Nem
érdekel a német gazdaság és személy szerint nem támogatom, ha
az a németeknek bármiféle könnyebbséget jelenthet. A németek
kivívták a büntetést. Nem kérdés, hogy a
vezéreiknek és az SS csapatoknak halálbüntetést kell adni, ám a
büntetés ezzel még nem érhet véget. …
nem
látom értelmét, hogy egy paranoiással szelíden bánjunk, a
német lakosság összessége paranoiás. … kemény
kézzel kell bánni velük. Semmi
értelmét nem látom, hogy támogassuk gazdaságát vagy bármiféle
lépést tegyünk a megsegítésükre.” (Fred Smith: United Nations
World, 1947. március. Beszerezhető az ENSZ Könyvtárból, New
York.)Lord
Keynes brit közgazdász 1944.
november 26-án kérdezte egy beszélgetés keretében Roosevelt
elnököt, vajon „teljesen agrárgazdaságot” tervez-e
Németország számára. Roosevelt
elmondta, hogy bár az amerikai közvéleménynek azt mondták, a
tervet elvetették, titokban azonban szándékukban
áll megvalósítani. Roosevelt
elmondta, hogy „nem szorítják teljesen” agrárszintre, a
terv „meglehetősen
messze ment a Ruhr-vidék iparának visszaszorításában és számos
alapvető német iparág megszüntetésében.”Herbert
Hoovernek, volt amerikai elnöknek adott
amerikai hírszerzési jelentés szerint „a
német gazdasági termelés adatainak csak egyötöde hihető, a
többi meghamisított, hogy a felsőbb körökre jó benyomást
tegyen. Az alacsonyabb beosztásúak közé Morgenthau emberei
épültek be.” Ez
a politika általános éhezést eredményezett Németországban a
civil lakosság körében is. Nyilvánvaló,
hogy a
Szövetségesek politikája 1945 májusától bő egy évig
szándékosan akadályozta a németeket saját élelemellátásukban
és élelmiszerimportjukat fedező exportjukban is. Svédországnak
és Svájcnak is megtiltottak minden segélycsomag
szállítását.”
(Alfred
de Zayas: Nemesis at Potsdam, Lincoln és London, University of
Nebraska Press, 1989.) A hiányról és többletköltségekről
panaszkodó Szövetségesek szállítottak ugyan némi búzát
Németország számára, ám közel sem annyit, amely fedezte volna a
rengeteg rekvirált ipari (szétszerelt gyárak, üzemek, gépek,) és
mezőgazdasági gépek, állatok, stb. értékét és közel sem
annyit, hogy az megakadályozza a tömeges éhhalált, épp csak
annyit, hogy egy kommunista forradalmat megelőzhessenek.
Churchill
csak annyira akarta Németországot legyengíteni, hogy Oroszország
ellen hasznos csatlós állam lehessen és védelmet nyújtson
Nagy-Britannia számára.
Ma már tudjuk, hogy Churchill
utasította vezérkarát, „hidegvérűen vizsgálják meg,
kifizetődő lenne-e mérges gáz bevetése,
elsősorban mustárgázra gondolok”. (1943. dec. 2-án Bari
kikötőjében az elsüllyesztett John Harvey amerikai hadihajón
2000 mustárgáz-bombát találtak.) Nagy-Britannia
1942-től ötmillió antrax-al preparált élelmiszercsomagot
gyártott a Gruinard-szigeten, melyet Németországra akartak
ledobni, de
az 1944 júniusi partraszállás miatt erre nem került sor! (A
szigetet csak a 90-es évekre sikerült megtisztítani.) Churchill
1939 novemberi
rádiónyilatkozatában ez áll:„Ez
a háború egy brit háború és célja Németország lerombolása, …
Kiéheztetjük a németeket. Leromboljuk városaikat. Felégetjük
terméseiket és erdeiket.”
Churchill
1945. febr. 7-i parlamenti beszédéből: „… Már
megöltünk 6-7 millió németet, tehát van elég hely
Németországban a keleti régiókban élő németek számára”.Sztálin
egyetértett a Morgenthau-tervvel, ahogy Churchill
mondta: „Oroszország
szándéka, hogy megszerezze a német gépeket, harmonizál
Nagy-Britannia azon érdekével, hogy betöltse a Németország
hagyta űrt.”
2. AZ
EGYEZMÉNYEK MEGSZEGÉSE1910.
január 26-án az USA is aláírta a Hágai
Szerződést,
melynek néhány fontosabb pontja a következő volt:- A hadifoglyok
az ellenséges kormány felügyelete alatt állnak, de nem az őket
fogva tartó személyek és egységek felügyelete alatt. Emberi
módon kell velük bánni.Tulajdonukban
marad minden, kivéve fegyverek, lovak és hadi iratok.- Az állam
joga a hadifoglyok munkába állítása. Ezek a
munkák nem lehetnek túl nehezek.- A
kormány kötelessége a hadifoglyok ellátása. Ennek
ugyanolyannak kell lennie, mint az adott kormány csapatainak
ellátása.- Béke
esetén a hadifoglyokat a legrövidebb időn belül el kell engedni
és hazaszállítani.1929.
július 27-én az USA, Nagy-Britannia és Franciaország is elfogadta
Genfben azt
a megállapodást, melynek értelmében hadifoglyai a Nemzetközi
Vöröskeresztfelügyelete
alatt is állnak.1943-ban azonban a
Szövetségesek megállapodtak abban, hogy a német hadifoglyokat
rabokként kezelik, akikkel az adott ország katonai parancsnoka
rendelkezik.David Dwight Eisenhowert 1945-ben felhatalmazták
– megszegve
a Hágai és Genfi Egyezményt -,
hogy a német hadifoglyokat nem kell elengednie, hanem továbbra is
fogságban tarthatja,
ily módon a hadifoglyok ki lettek szolgáltatva a győztes állam
terrorjának.Philip
Lauben ezredes 1987
novemberében nyilatkozta James Bacque írónak: „…
a
Vorges-i régió amerikai és francia táborok annyira rosszak, hogy
egész Vorges egy nagy HALÁLTÁBOR”. Lauben
ezredes rendszeresen dolgozott a heti POW- és DEF-dokumentumokkal,
és kijelentette vallomásában, hogy az
Egyéb Veszteségek kategória alatt halált vagy szökést
értettek. Később
Lauben ezredest a Pentagon megfenyegette, nyilatkozatát pedig
módosítania kellett a BBC-riporterének.Tom
F. Whayne ezredes 1946
januárjában! azt jelentette, hogy a
táborok „erősen túlzsúfoltak és a járványokhoz ideális
feltételeket biztosítanak”.
(Jelentés USFET Főhadiszállásnak, 1946. január 8., Tom F. Whayne
ezr., in RG 332, 383.6, 51-es irattartó.) Pollack
alezredes „előrehaladott mértékű éhezést” jelentett az
ausztriai amerikai táborokból (1945. szeptember 26. RG 112, 54B és
36, NARS), Ashe
őrnagy éhezést jelentett Berlinben
(1945. nov.24., RG 112, 615-ös irattartó, NARS), és a
Nemzetközi Vöröskereszt „riasztó állapotokat” jelentett a
franciaországi amerikai táborokról (1946. 740.00114 EW 1-146-3047,
3624-es irattartó, Külügyminisztérium). George
S. Patton tábornok Beatrice
Pattonnek írt levelében így fogalmaz: „Pokoli dolog
nemtörődömséggel háborút viselni és csalárdsággal
győzedelmeskedni.” A POW-táborokban történt borzalmas NÉPÍRTÁST
több fontos intézkedéssel érte el Eisenhower és vezérkara,
mellyel megszegték a Genfi Egyezményt:- FOGLYOK
SZABADON BOCSÁTÁSÁNAK MEGAKADÁLYOZÁSA: 1945.
május 13-án Omar Bradley és Lee tábornokok parancsba adták a
foglyok szabadon bocsátását, de Eisenhower május 15-én egy
SHAEF-rendelettel ezt hatályon kívül helyezte (SHAEF
Központtól, 6. Hadseregcsoport jelentései, NARS,
Washington).(SHAEF: Legfőbb Főhadiszállás, Felderítő
Szövetséges Erők)Werner
Waldemar ezredes (vöröskeresztes
egység) vallomása (1990.dec.Toronto) bizonyítja, hogy a Clark
tábornok olaszországi parancsnoksága idején több
ezer szabadon engedett foglyot Eisenhower utasítására az amerikai
tisztek újra elfogtak, bebörtönöztek és rabszolgamunkára
szállítottak Franciaországba.
- A
SZÁLLÁS ÉS KORHÁZI ELLÁTÁS FELTÉTELEINEK HIÁNYA: 1945.
április 21-én egy Eisenhower aláírású SHAEF üzenet tudatta a
tisztekkel: „Az
új fogolytáborok szállást és egyéb komfortot nem
biztosítanak. …
a
helybeli anyagokat felhasználva majd maguk a foglyok tökéletesítik.”
A foglyoknak azonban nem engedélyezték még azt sem, hogy a
„helybeli anyagokat felhasználva” szállást készítsenek, egy
május 1-jei hadmérnöki parancs ezt kifejezetten megtiltotta.(Ad
Sec Com Z Főhadiszállás, Hadmérnöki részleg, USA. IN RG 332,12.
Irattartó, NARS, Washington). Roosevelt április 12-i halála után
Truman elnök folytatta elődje politikáját.Március
21-én ismét csökkentették az élelmiszer fejadagokat. Valentine
M. Barnes alezredes is elismeri egyik levelében, hogy nem
igényeltek elegendő fejadagot a hadifoglyok számára.
Áprilisban az
amerikai hadsereg raktáraiban valójában bőven volt sátor és
élelmiszer, de
arról nem ír, ezek miért nem jutottak el a foglyokhoz. Április
22-én a hadseregnek 50 napnyi normál tápértékű fejadag állt
rendelkezésre, mely 5 millió embernek biztosított volna 4000
cal./nap/fő élelmet, további 50 napra 2000 kalória élelmet.
„Hatalmas
mennyiségű elfekvő német készletek voltak…,
de ez nem jelentette, hogy ehhez a katonai egységek hozzáférhettek
volna vagy azokat közcélokra használhatták volna.” (Ross and
Romanus: The Quartermaster Corps, 537.o.) A szolgálatban lévő
hadtáptisztek ezeket a készleteket nem kaphatták meg, mert a
parancsnokoló tábornokok ezeket megtagadták.
(Lee tábornok rendelkezése. In: RG 331, 383.6, 156.irattartó,
NARS, Washington).Az Egészségügyi Alakulat táboraiba kirendelt
orvosok jelentéseiben az
elhalálozások okaiként az éhezést, vérhast, tífuszt,
tüdőgyulladást, tetanuszt, vérmérgezést, végkimerülést,
kóros soványságot jelölték meg. A betegségek közül a
tüdőgyulladás és a vérhas tette ki az elhalálozások 85 %-át. A
minden ellátást nélkülöző kórházakban az
ápoltakat tanuk elmondása szerint ágyukból betegen és
félmeztelenül küldték vissza a táborokba, mialatt ugyanazok a
kórházi ágyak ezrével álltak üresen. A jelentésekben
olvasható, hogy 8 gyűjtőkórházban 1.062 üres ágy volt, az un.
„PWTE-t támogató kórházakban” pedig júniusban 16.229 szabad
ágy volt, miközbena
táborokban tízezrével haldokoltak a betegek.
(Napi Ad See Jelentés, 1945. június 18. RG 332 15-ös irattartó,
NARS Washington.)Idős, kórosan sovány német fogoly
Rheinsbergben- AZ
ÉLELMISZER FEJADAGOK CSÖKKENTÉSE ILL. MEGTAGADÁSA: Churchill,
Eisenhower és Sir Alan Brook hadseregtábornokok 1945. május 15-én
tárgyaltak a
foglyok fejadagjainak csökkentéséről.
Olyan emberek élelmét akarták csökkenteni, akik az amerikai
hadsereg szeme láttára haldokoltak már akkor is. Azt a több
millió foglyot, akiket titokban
Eisenhower DEF-státuszba minősített át, elvesztették jogaikat az
életben maradáshoz élelem hiányában. (Jegyzőkönyv,
CIGS, 1945. május 15. In: RG 59 740.00119, Control Germany
161445, 3666-os irattartó, Külügyminisztériumi Archívumok,
Washington.) (POW jelentése: hadifoglyok; DEF: lefegyverzett
ellenséges erők)Lee
tábornok szerint egymillióval több ember volt az európai
táborokban, mint amennyit a SHAEF elismert. Ez
azt a célt szolgálta, hogy meghiúsítsa Lee-nek a foglyok
élelmezésére irányuló célját. A dokumentumokból jól látható,
hogy a hadszíntér tábori csendőrségének felügyelője által
1945. június 2-án, egy napon kiadott két jelentés között a
foglyok eltűnnek. Az
élelem-kibocsátást a SHAEF G3-tól kapott fogolyszámra alapozták,
mely 1 millióval kevesebb volt a valóságos adatnál.(A
tábori csendőrség felügyelőjének júliusban kiadott jelentése,
a SHAEF G3 fogolyszám csökkenés 900.000. QM Jelentések, Abilene.,
valamint Frankfurti am Main Főhadtörténészi Hivatal
jelentése.)Eisenhower
1945 májusában írásban rendelkezett a foglyok élelmiszer
fejadagjának lecsökkentéséről. Az
eljárás szerint további írott parancs hiányában a tisztek
megtagadták a szükséges táplálékot és egyéb ellátmányt.
Hughes, aki Eisenhower egyik különleges segédtisztje volt, így ír
naplójában:„Nehézséget
okoz a német hadifoglyok fejadagjainak lecsökkentése.”
(Hughes
Iratok, Kongresszusi Könyvtár, Kézirat-részleg, Washington). Meg
kell jegyeznünk azt a tényt – melyet gyakran meghamisítanak –
hogy az 1944-45-ös gazdasági évben sokkal több búza, rozs és
kukorica volt Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Kanada
és az USA együttes területén, mint ugyanezeken a területeken
1939-ben. Az USA és az Egyesült Királyság termelésnövekedése
jóval felülmúlta a Ny-Németország és Franciaország
termeléskiesését. A kanadai búza-többlet 1944-45-ben 440 millió
véka felett volt. Az USA-ban kukoricából is nagy volt a felesleg.
Franciaországban az 1944-es búzatermelés a fogyasztásnál 500
ezer tonnával volt nagyobb. (McSherry tábornok jelentése, SHAEF,
Rosenman bírónak, 1945.márc.15. Rosenman iratok, Hyde Park). A
legnagyobb pusztulást elszenvedett és egyben a legnépesebb zóna
Németországban a brit zóna volt, ahol 1945 nyarán igen magas
búza- és rozstermést arattak le (170 %-os!!!), a britek a
foglyokat használták fel az aratáshoz. (Árpaszem Művelet –
Barleycorn Operation). Tehát
az USA és Európa élelmiszerhiányára NEM lehet hivatkozni! Kanada
1945 folyamán 6 milliárd dollárnyi élelem- és pénzajándékot
adományozott Nagy-Britanniának. Az USA nemzeti összterméke a
háború alatt 50 %-al növekedett, és 25 milliárd dollárt
adományozott Nagy-Britanniának. (H. Duncan Hall: North American
Supply. London. H.M.Nyomdahivatal, 1955.) „Az Egyesült
Államokból és a helyiektől” az amerikai hadsereg a foglyok
részére napi
2,5 millióval több fejadagot szerzett be 1945 júliusában, mint
amennyit a foglyoknak kiadott. Augusztusban
ez napi 3 millióra emelkedett. A
„helyi beszerzés” kifejezés a hadseregnek a németektől való
élelmiszer-rekvirálására utal, ami tömeges élelmiszerhiányt
okozott Németországban! A francia haderő szintén nagyon jelentős
mennyiségű élelmet konfiskált a német polgárságtól, aminek
súlyos élelmiszerhiány lett a következménye, és széleskörű
éhínséghez vezetett !!! (A
német-osztrák ügyek főtitkára, 1945. aug. 2., in Series Y
Internationale, 1944-49, 282. köt. 120.o. Quai d’Orsay). De Gaulle
tábornok képviselője 1945 decemberében ezt írja: „A francia
zónában az embereket legjobban a
francia haderő rekvirálásai sújtják”.
(In Series Y Internationale, Y51-1, 1945. nov./dec., 283.köt.,
241.o.)
A Nemzetközi Vöröskereszt szerint a
német lakosság és menekültek ennek következtében éheztek. Az
amerikai hadsereg rekvirálásai és a közlekedés megszűnése
miatt fennálló általános élelmiszerhiány következtében a
németek még minimális fejadagot sem tudtak a német lakosságnak
és a német területeken tartózkodó egyéb nemzetiségűeknek és
hontalanoknak juttatni. (Max Huber a Külügyminisztériumnak,
1945.aug.30. In: 800.142/9-2745, külügyminisztériumi, NARS,
Washington.) Jelentés készült arról, hogy az
amerikai csapatok 1945 júliusában német falusiaktól (francia
zónában is) 100 birkát, Csehszlovákiában Domazlicében és
Hosfounban 100.000 húskonzervet, tonnaszám szárított borsót,
cukrot, birkát és 700 tenyészlovat rekviráltak.
(Hadügyminisztérium a SHAEF Forwardnak, június 9. In: SHAEF
Távirati Napló, Abilene.) M. Layeillon francia diplomata szerint „a
Szövetségesek szemet hunynak a Németországban állomásozó
csapatok rekvirálása felett, mely összességében nagyon
jelentős.” (Series Y Intern. 1944-49, Y-59-2, 363. köt.,nov.Quai
d’Orsay, Párizs.)1945
augusztusában az amerikai hadsereg raktáraiban még
mindig 778.000
„élelmezéshez szükséges német felszerelési” cikk
volt, 2.106.000
tisztításhoz szükséges felszerelési cikk, 99.000 személynek
elegendő étkezési felszerelés, 6 millió toalett cikk, 227.000
darab barakk-felszerelés, 920.000 méter egyenruhaanyag és 19.000
tonnát meghaladó orvosi felszerelés volt!!! (Használható
ellenséges hadieszközök leltára, katonai kormányzó jelentése,
1945. augusztus, Abilene.) Henry
C. Settle ezredes,
a Le Havre-i 106. hadosztály helyettes parancsnoka mondta egy
Bacque-el (a témában kutató író) folytatott beszélgetése
során:„Annyi
élelmünk volt, hogy azt sem tudtuk, mit kezdjünk vele… csak meg
kellett főznünk.” Littlejohn
tábornok Eisenhowernek okt. 10-én írt levelében arról ír, hogy
az Amerikai Hadseregnek jelentős feleslege van bizonyos tételekből,
és ezeket el kellene osztani. „ … a
felesleg 1945 októberében 39 %-os volt!!! …
felkértek,
hogy növeljük a hadseregben a gyümölcsléadagokat.” (In: RG 92,
Vezérlő Hadbiztosi Hivatal, Általános Levelezés, 1936-45. 587-es
irattartó, NARS, Washington.) A felesleget néhány tiszt az USA-ba
akarta visszaküldeni.A Le Figaro-tól Serge Bromberger újságíró
készített interjút a francia táborok felügyelőjével, a francia
Louis Buisson
tábornokkal, aki
elismerte, hogy a
német foglyok csak napi 900 kalóriát kapnak.
Így nyilatkozott: „ez pusztán arra elég, hogy egy ágyban
mozdulatlanul fekvő ember ne haljon meg túl hamar”. (Le Figaro,
1945. szept. 22. és 29.) Bromberger újságíró pedig így írt:
„Egy teljesen hiteles forrás, Le
Meur atya, aki látta az éhező embereket a
táborokban megerősítette,
hogy a
foglyok állapota nyomorúságos.”
Buisson
tábornok fényképeket mutatott Brombergernek, aki azt írta egy
cikkében: „csontvázaknak
látszottak.”A
franciák sok,
az amerikaiak által nekik átadott foglyot
szándékosan azért éheztettek, hogy rávegyék őket a francia
Idegenlégióban való szolgálatra. „1946-ra
a Légió 20.000 emberéből 60 % német volt.” (Arthur L. Smith
Jr.: Warrior Without Honor: Germany’s War Veterans 1945-49. 2.
fejezet 70.o.) - DEF-STÁTUSZBA
TÖRTÉNŐ ÁTSOROLÁS: A
POW (hadifogoly) státuszban fogva tartottakat Eisenhower egy 1945.
március 10-i utasításában átsoroltatta DEF (Lefegyverzett
Ellenséges Erő) státuszba (melyet 1945. április 26-án a CCS
jóváhagyott!),
aminek azért volt döntő jelentősége, mert míg a hadifoglyokat
az USA élelmezte, addig a DEF státuszban lévőket „a Szövetséges
Erők felügyelete alatt a Német Hadseregtől várják
élelmezésüket, elbocsátásukat és képviseletüket.”Ezzel
sikerült megkerülni és kijátszania a Genfi Egyezményt!
A
német hatóságok viszont nem tudták ellátni a több millió
DEF-státuszban lévő foglyot, mert a
Szövetségesek megszüntették a központi német szerveket, a
jóléti intézményeket és a Német Vöröskeresztet is, így
eltörölték a kereskedelem fontos összetevőit, a
fenntartásra nem maradt „hatóság”!!! 1945.
aug. 04-én Eisehower utasítására már a fogvatartott teljes német
haderő DEF-státuszba
lett átsorolva, mely a halálozási arány megnégyszereződését
jelentette. „Indoklás nincs.”-
írta. (Eisenhower a CG-k keleti és nyugati hadkerületeinek,
1945.aug.4., In: RG 332 amerikai hadszínterek, II.VH, SGS 370.01
NARS, Washington.) - A
NEMZETKÖZI VÖRÖSKERESZT ÉS MINDEN MÁS SEGÉLYSZERVEZET
LÁTOGATÁSÁNAK ÉS SEGÍTSÉGNYÚJTÁSÁNAK MEGTILTÁSA:
A
háború vége felé az USA felhatalmazta a svájci kormányt, hogy
vegye át a németektől a Védelmező Hatalom szerepét. 1945. május
8-án a német kormányt megszüntették, az Amerikai
Külügyminisztérium közölte a washingtoni svájci nagykövettel,
hogy kormánya megszűnt védelmező hatalom lenni.
(Külügyminisztérium a Követségnek, Párizs, 1945. május 12. In:
740.62114/5-445. Külügyminisztérium).
Az Amerikai
Külügyminisztérium értesítette a Nemzetközi Vöröskeresztet,
hogy nincs értelme a további látogatásoknak, mivel nincs
Védelmező Hatalom, melynek jelenteni lehetne. Ezzel a
kül-és hadügyminisztérium kijátszotta a Nemzetközi
Vöröskeresztet és a svájci kormányt. Ez
az intézkedés végleg megpecsételte a több millió fogoly
sorsát. Eisenhower rendeletben
tiltotta meg a tiszteknek, hogy a foglyok a német lakosságtól
bármilyen élelmiszert és egyéb segítséget kapjanak, amit
azonnali lelövéssel büntettek. A
hadügyminisztérium megtiltotta, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt
Bizottsága (ICRC) meglátogassa a táborokat és továbbítsa a
foglyoknak a 13,5 millió darab vöröskeresztes élelmiszercsomagot!,
mely tilalmat még az adományokra is kiterjesztették!, valamint
arra, hogy a német foglyok postát kaphassanak vagy küldhessenek! A
13,5 millió magas proteintartalmú élelmiszercsomag 12.000 kalóriát
tartalmazott és minden
német foglyot 1946 tavaszáig életben tarthatott volna! (
E.W.Mayer, a Nemzetközi Vöröskereszt küldöttjének levele Edwin
Plittnek, Külügyminisztérium, 1945. július 26. In: 711.62114
Posta/7-2645., valamint egy jegyzőkönyv a SCHAEF G5-nek
vöröskeresztes küldöttekkel 1945. június 13-n, Párizsban
folytatott értekezletéről. In NARS, Washington.)
A franciák
rendelkeztek ezen felül még 1,6 millió élelmiszercsomaggal. A
többletélelmiszer-csomagokat, melyeket
a Vöröskereszt gyűjtött össze különféle országokból, a
SHAEF elkobozta. (Frederik
M. Vinson pénzügyminiszter utasítása a külügyminiszternek.
1945. nov. 28. In: 740.62114/11-2845, Külügyminisztérium és
Dunning of Amcoss a SHAEF G1-nek, máj.29. In: 383.6/6 27-es
irattartó, NARS, Washington.)1945 május végén svájci
raktárakból, ahol 100.000 tonna élelmiszerkészlet volt,
két tehervonatot indított el a Vöröskereszt Nemzetközi
Bizottsága Mannheimba és Augsburgba.
Az amerikai tisztek azzal az indokkal fordították vissza a
szerelvényeket, hogy raktáraik
tele vannak.
Max Huber a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának elnöke így
ír jelentésében: „Miután a németországi szövetséges
hadseregek által megígért, de rendelkezésünkre nem bocsátott
vonatok hiányában sajátjainkkal szállítmányoztunk
Németországba, … vonatainkat
nem fogadták. A
raktárak telítettsége pozitív bizonyítékot szolgáltatott arra,
hogy a
kiosztások továbbra is függőben maradtak.
… Nem egyeztethető össze szervezetünk hagyományával az, hogy
tétlenül álljunk, mialatt hatalmas segélykészletek állnak
azonnal rendelkezésünkre, valamint ismerve a rengeteg tábor
folyamatosan egyre veszélyesebbé váló helyzetét.” (Max
Huber jelentése a Külügyminisztériumnak, 1945.aug.30.) Huber
állítása szerint olyan sok volt az élelem, amit nem fogadott a
szövetséges hadsereg, hogy vagonok ezreire volt szükség azok
visszaszállítására Párizsba és Brüsselbe. A
genfi Nemzetközi Vöröskereszt tulajdonában lévő 500 teherautón
kívül Hubertnek továbbiakért is folyamodnia kellett, hogy a genfi
adományozóknak visszavihesse a
30.000 tonna készletet. Az
USFET Eisenhower aláírásával közölte, hogy raktáraik
telítettek és megfelelő mennyiségű készlet áll
rendelkezésükre. (Eisenhower
a hadügyminisztériumnak, 1945.nov.2., RG 332 7-es irattartó.) A
német civilek ellátását, az árvák örökbefogadását, és
egyéb szociális segítő munkát szeretett
volna elvégezni Németországban az Amerikai Kvékerek Társasága,
akiket Eisenhower azzal utasított
el,
hogy ezeket a feladatokat a német népjóléti képviseletek látják
el, viszont német képviselet nem létezett, annak ellenére sem,
hogy azt a németek háromszor is kérvényezték. (Levelezés
Pickett, Eisenhower és Marshall között, 1945.júl.13. NARS,
Washington és jegyzőkönyv vöröskeresztes társaságok
találkozója, Genf, 1946.jan.14. Mr. Dayton beszéde.) D.A. Davis, a
New York-i YMCA
hadifogoly-segélyezésétől július
9-én javasolta az Amerikai Külügyminisztériumnak, hogy az
amerikai hadseregtől kapott minden
áruért fizetnének,
csak el tudják juttatni azokat az amerikai táborokban fogva tartott
német foglyoknak. Az
ajánlatot elutasították. Meg
kell jegyeznünk, hogy kb. 2 millió szövetséges fogoly ellátása
Németországban a háború befejezése előtt teljes mértékben
megfelelt a Genfi Egyezményben foglaltaknak. A
németországi fogolytáborokat és koncentrációs táborokat is!
rendszeresen látogatták és felügyelték a Nemzetközi
Vöröskereszt küldöttei, és azokról jelentések is készültek. A
német kormány 1.500 kalóriát biztosított a szövetséges
foglyoknak, valamint a megfelelő
szállás mellett biztosította a postai küldemények átadását
is!,
mely naponta + 2.000 kalóriát jelentett minden
fogolynak. Így a
szövetséges foglyok a háború végéig napi 3.500 kalóriával
voltak ellátva, valamint megkapták a külföldről érkező ruha-
és gyógyszerküldeményeket is! A
szövetséges foglyok 98 %-a tért haza épségben a német
táborokból 1945 májusában az Amerikai Vöröskereszt hírközlése
szerint!!! (Hadügyminisztérium
RG 407 AG055, 1948. aug.26. és a Vöröskereszt. In: SHAEF Iratok,
NARS, Washington.)- AZ
ADATOK MEGHAMISÍTÁSA: 1945
augusztusában Littlejohn pontosan elismerte, amit májusban Lee
tábornok mondott: „A
hadsereg kevesebb fogolyról tesz jelentést, mint amennyi
van.” Littlejohn
aug. 27-i memorandumában, melyet a Hadszíntér Szolgálati Erők
főparancsnokának írt, arra a következtetésre jutott, hogy a
hadsereg adatai nagyon „pontatlanok, az élelmezendő emberek száma
valójában 1.550.000-rel nagyobb. A hivatalos 3.700.000-es kérelmi
alappal szemben összesen 5.250.000-en vannak.” (Littlejohn
a CG-nek, TSFET Főhadiszállás, 1945.aug.27. In: QM Jelentések,
NARS, Washington.) Németországban több, mint 200
amerikai tábor volt,
Németország francia zónájában, valamint Franciaországban
együttesen több,
mint 1.600 francia tábor működött. Legalább
tízszer annyi német halt meg francia és amerikai táborokban a
háború után, mint 1941 júniusa és 1945 áprilisa között
É-Európában a nyugati front összes csatájában.A
valóságos elhalálozási arányszámok fő bizonyítékaként
jelölhetjük meg a „Medical History, European Theater of
Operations” (Egészségügyi Történet, Európai hadszíntér),
14. kötet, 16. fejezet, RG 332, 166. i, Nemzeti Archívumok,
Washington DC-ben található dokumentumot. Az
ebben található táblázatok az amerikai hadsereg egészségügyi
alakulatai által az Európai Hadszíntéren 1945. május –
júniusában készült felméréseken alapulnak. Ezekből az
adatokból arra lehet következtetni, hogy az
éves elhalálozási arány 35,6 % volt (havi 2,9 %)!. Bad
Kreuznachban (szintén
POW-tábor) az arány még magasabb volt, havi
4,2-5,4 % között
mozgott. Julien százados szerint, az amerikaiaktól
átvett heidesheimi
táborban havi 3 %, a
remageniben havi 5,5-10 % közötti és a rheinbergi táborban havi
3-15% közötti volt az elhalálozás.
(Georg Weiss, Toronto, James Bacque-nek adott vallomása; Julien
százados jelentése, 11 P60, Vincennes; Charles von
Luttichau, Washington; Wolfgang Iff vallomása, Frankfurt.) Az ETO
Egészségügyi Története felmérésében szereplő táborok közül
hatban a megfigyelt elhalálozási arány magasabb volt 35,6 %-nál. A
Mentőtársaság sofőrjei által megfigyelt arány 43 % volt! A
halálozási adatok azt mutatják, hogy a
francia táborok is katasztrofálisak voltak. A
Német Menekültügyi Minisztérium 1950. március 31-én
bejelentette, hogy a nyugatnémet családok még mindig nem találnak
1.407.000 személyt. A
Szövetségesek által a II. Világháborúban foglyul ejtett németek
összlétszáma az összes hadszíntérről: 9.040.839 fő volt.
Ebből az amerikaiak összesen 5.886.310 főt ejtettek,
Északnyugat-Európában 5.224.310 főt. (Források:
NW Europe: SHAEF G1, jún. 2. Italy-South Austria: Alexander
hadseregtábornok a SHAEF-nek; Bejövő Napló, máj. 8 és 17.,
1945, Abbilene. Germans int he US: Daniel Costelle: Les Prisonniers
(Párizs: Flammarion, 1975), 208.o.) A dokumentumokból világosan
kitűnik, hogy a SHAEF-USFET nyilvántartásokat szándékosan
meghamisították, hogy kb. 1 millió foglyot elrejthessenek. 1945.
június 2. volt az az időpont, amikor a hadszíntér tábori
csendőrsége felügyelőjének (TPM) napi jelentését heti
jelentésre változtatták és az átállás során egyszerűen
töröltek 1.042.537 foglyot a nyilvántartásokból!!!(Éjféli
Csúsztatás) Az első június 2-i fogolyszámokat megadó SHAEF G3
táblázat 2.927.614 POW és DEF fogolyról szól, J.C.H. Lee
tábornok levele azonban az adatot 3.878.000-re korrigálja, Lee
tábornok és a SHAEF közötti vita tárgyát képező fogolyszám
tehát 950.386 fő.A hivatalos dokumentumokból tehát az alábbi
adatokra következtethetünk:Az USA által É-Európában foglyul
ejtettek száma: 5.224.310
fő___________________________________________________________Hivatalos
elhalálozások (heti 0,6 %-al számolva!) POW-táborokban
(45.jún.9.-szept.8.): 145.208 fő DEF-táborokban
(45.máj.8.-szept.8.): 310.992 fő TPM
jelentésekből törölve 1945.jún.2.-án: 1.042.537
fő Elhalálozások a franciáktól történő
fogolyvisszaadáskor: 26.000 fő Elhalálozások
(45.szept.-46.jan.1.): 124.023
fő Elhalálozások az elbocsátott foglyok között: 67.200
fő
_______________
Összes
elhalálozás: 1.715.960
főEz
a cikk csak a SHAEF területén (Északnyugat-Európa) az amerikai
hadsereg által foglyul ejtett német foglyok halálának
vizsgálatára terjed ki (összesen: 5.224.310 fő). Nem vizsgáljuk
az olaszországi, ausztriai és az észak-afrikai hadjáratok során
az amerikaiak által foglyul ejtett 660.000 fogoly, az
Észak-Európában a franciák, britek és kanadaiak által ejtett
2.020.529 fogoly, valamint az Olaszországban és Ausztriában
foglyul ejtett 1.134.000 német fogoly sorsát, mivel ezekről
nincsenek fennmaradt dokumentumok (összesen: 3.816.529). Tehát a
9.040.839 összes szövetséges fogolylétszámból csak 5.224.310
fogolyra jutó elhalálozást vizsgáljuk. Tudjuk, hogy még1947-ben
is működtek az amerikai, francia és brit táborok. Fontos
lenne annak vizsgálata is, hogy hány fogoly volt még ezekben a
táborokban 1946. január 1-után, valamint azt, hogy mi lett a fent
említett 3.816.529 fogoly sorsa.3. AZ
AMERIKAI, FRANCIA ÉS BRIT HALÁLTÁBOROK BORZALMAIAz
emberek behajtása a táborokba 1945 márciusa után Eisenhower
parancsára a Rajna nyugati partján. Óriási területeket
szögesdróttal vesznek körül és ide deportálják a foglyokat,
köztük sebesülteket, amputáltakat, nőket, gyerekeket és
öregeket is. Május 8-a után az összes hadszíntérről ilyen DP
(POW) táborokba szállítják be a foglyokat marhavagonokban vagy
teherautókon.Annak ellenére, hogy Eisenhower
utasítására a fényképek és a legtöbb terhelő dokumentum
megsemmisítésre került,
sok ezer német és amerikai szemtanú írta le könyveiben,
cikkeiben, leveleiben és mondta el a táborokban uralkodó borzalmas
körülményeket, az ott történteket, alacsony rangú katonáktól
egészen a magas rangú tisztekig. (1950-ben az összes tábori
dokumentumot és fényképet megsemmisítették, mely tényt Eddy
Reese, a NARS vezető levéltárosa igazolt 1986-ban James Bacquenek
tett nyilatkozatában.) A Rajna-menti 6 mérföld
kerületű Rheinberg táborában áprilisban egyáltalán nem volt
élelem, úgy mint a többi „Rajna-réti” táborban sem. „Nem
voltak sátrak, sem épületek, sem főzési lehetőség, sem víz,
sem latrinák. Egy
emberre 175 négyzetlábnyi hely jutott, de egy ideig ennek
ötöde-tizede. Néhány táborban annyi
ember zsúfolódott össze, hogy még lefeküdni sem tudtak.
A 18-as Központi Kontinentális Fogolytáborban 33 ezer hadifogoly
van, befogadóképessége 6-8 ezer.”(Tábori csendőrség-felügyelő
története, 1945.máj.18., 4.o. In: RG 332, 22.irattartó, NARS,
Washington) Katasztrofális
zsúfoltság, megbetegedések, a rossz időjárás és alultápláltság
volt a jellemző az amerikai táborokra. Erre
két amerikai tábornok figyelmeztetett, James B. Mason és Charles
H. Beasley jelentésükben így írnak:„Április 20. viharos nap
volt, eső váltakozott havas esővel, hóval, csontig ható széllel,
ami északról söpört végig a Rajna-völgyi síkságok
felett. Megdöbbentő
látványt nyújtott a szögesdrót mögött melegedni egymáshoz
kucorodott majdnem 100.000 nyúzott, apatikus, koszos, komor, üres
tekintetű ember, koszos német egyenruhában és bokáig a
sárban. Itt-ott
koszos fehér foltok látszottak, amelyek közelebbről megnézve
bekötözött fejű, karú vagy ingujjban álló emberek voltak! Az
emberek már napok óta nem ettek, a víz biztosítása pedig gondot
okozott –
habár
csupán 200 jardnyira folyt a magas vízállású Rajna.”
(„Jelentés egy amerikai német hadifogolytáborba tett
látogatásról”, James B. Mason ezredes, MC-USA és Charles H.
Beasley ezredes, eredeti kiadás The Medical Surgeonban, 107.köt.,
6.sz. (1950.dec.), 437.o.)Richard
Steinbach ezredes,
aki az egyik legfontosabb szemtanúja volt a haláltáborok
borzalmainak, a követezőket írja memoárjaiban: „a
körülmények szörnyűek. A foglyok többségének nem
volt fedél a feje felett, többségük teljesen lesoványodott,
némelyeknek TBC-jük volt, mások pedig lassanként megőrültek. ...
A Morgenthau-terv volt az oka…. Az
éheztetéssel Morgenthau szabadjára engedte a Németország ellen
felgyülemlett érzéseit. … Sokkal inkább a bosszú volt a
célja,… Természetesen a tervet jóváhagyó Franklin D. Roosevelt
elnök szintén felelős volt. …
Egyszerre
csodálkoztam és undorodtam.” Steinbach ezredes más táborokban
is ugyanilyen állapotokat tapasztalt, így ír: „…
beszéltem Burress
tábornokkal. Elmondása szerint a német hadifoglyok állapota
minden felfogóképességét meghaladta.”
Steinbach
ezredes áthelyezése után Daniel McConnell tizedes szerint az
állapotok még rosszabbra fordultak. McConnellnek egy „kórházat”
kellett átvennie Heilbronnban 1946 telén. Ő így ír: „Baker
4-ben, a tábor kórházában, ahová a haldokló foglyokat vitték a
főtáborból.” Az
amerikai táborokban az ilyen kórházak egyszerűen csak arra voltak
jók, hogy könnyebben össze lehessen szedni a hullákat. Így
folytatja: „Egy vizsgálati út nyomán megértettem, hogy a Baker
4 csupán
névleg volt kórház.
A tisztaságnak még a legelemibb normáit sem tartották be. Nem
voltak tisztító- és fertőtlenítőszerek, …. elviselhetetlen
volt a bűz. … A műtéteket fájdalomcsillapítás nélkül
végezték. Éjjelente géppuskaropogások vagy puskalövések
hallatszottak, amint egy-egy fogoly szökni próbált a szögesdróton
át. … Sok
holtestet a tábor közelében lévő árokhoz vittek tömegsírba,
majd megindult a buldózer, hogy betemesse a testeket!!!”Martin
Brech,
aki amerikai őrként szolgált Andernachban mondta el elbeszélésében
James Bacquenek a következőket: „Az
Andernachban lévő 50-60.000 ember éhezett, szállásuk egyáltalán
nem volt, földbe vájt üregekben éltek és fűvel táplálkoztak.
Amikor a szögesdróton át egy kevés élelmet akartam becsempészni
nekik, egy tiszt így szólt: Ne adjon nekik enni, politikánk
szerint nem
élelmezhetjük őket.
… Néhány tiszt játékból kinyitotta a szomjúságtól őrült
foglyok számára a kapukat, akikrohanva
indultak a Rajnához inni – közben géppuskával
lőtték őket. Láttam,
hogy vagonszám visznek ki holttesteket a táborból,
de nem mondták meg, hogy hol és hogyan temetik el őket.”Merril
W.Campbell parancsnok,
aki a Time magazinnak is írt levelet, valamint James Baquene is
lejegyezte tapasztalatait a következőket írja:
„Szemtanúja
voltam, hogy Németországban a második világháborúban az
amerikaiak kegyetlenül bántak a német foglyokkal.
Az
Egyesült Államok őrmestereként láttam, amikor egy amerikai
katona egy német tisztet megölt azért, mert nem akarta óráját
és jegygyűrűjét átadni. … 10.000 vagy még több német fogoly
volt a nyílt mezőn, váll váll mellett. Esett az eső, havas eső
és hó is. A csapatnyi fogoly legalább három napig volt élelem,
víz nélkül. Ami az élelmet és a vizet illeti, személy szerint
az gondolom, hogy tudtak volna nekik adni. Az
őrök jórészt nagyon kegyetlenek voltak. …
Azon
a reggelen, amikor a foglyokat elvitték, csapattestem parancsot
kapott, hogy Garmischba menjen, mivel a csapat kivonult a területről.
Visszanéztem, hova viszik a foglyokat; ameddig elláttam, mindenütt
mély sár volt. Halottak fejei, karjai és lábai álltak ki a
sárból. Felkavarodott
a gyomrom és undor töltött el.”
Egy
másik amerikai tiszt a következőket mondta el 1990-ben Bacquenek:
„Pontosan az ön által oly helyesen leírt állapotok uralkodtak
Regensburgban, Moosburgban és Alsó-Bajorország és Ausztria egyéb
táboraiban is. A halál és az amerikai tisztek alá beosztott
lengyel őrök által alkalmazott kegyetlen bánásmód közhelyszámba
ment.”Julien
százados,
aki 1945 júliusában látogatta meg a dietersheimi tábort, így ír:
„… sáros,
élő csontvázakkal benépesített föld;
néhányuk éppen akkor halt meg, néhányuk a meleg júliusi nap
ellenére karton darabokat szorított magához, és azok alatt
kucorodott össze. Földbe
vájt gödrökben fekvő, éhségtől ödémás,
a várandósság paródiájaként kidudorodó hasú nők
meredtek rám; erőtlen, idős, hosszú ősz hajú emberek figyeltek;
az éhezéstől karikás szemű hat-hét éves gyerekek néztek rám
élettelen tekintettel.
… Élelmet
egyáltalán nem találtam e
32.000 embert számláló diestersheimi táborban. … sok
haldokló beteg a forró júliusi ég alatt piszkos takarókon
feküdt a
földön az amerikaiak által elvitt sátrak nyomait őrző
területen.” Ez a Diestersheim körüli 5 tábor 103.500 foglya
júliusban az amerikaiaktól a franciáknak átadott
helyreállítási-munkaerő egy része lett volna, ám a franciák
közöttük közel 33
ezer öregembert, nőt, 8 év alatti gyermeket, 8 és 14 év közötti
fiút, halálos beteget és bénát találtak! (Julien
százados jelentése a Troisieme Régiment de Tirailleurs
Algérienstől, 11P60 és 11 P65-ös irattartó, Vincennes.) Julien
százados jelentésében olvashatók
a következők a Troisieme Régiment des Tirailleurs Algériens-től
(11 P60.irattartó, Vincennes): „
6
éves gyerekek, várandós nők, 60 év feletti férfiak is voltak a
táborokban. Mivel
a DEF-táborokban nem készültek feljegyzések és a hadifoglyokról
készült jelentések nagy részét pedig az 50-es években
megsemmisítették, senki nem tudja hány civilt börtönöztek be.
Francia jelentések rámutatnak, hogy akiket az amerikaiak
feltételezetten közmunkára rendelkezésükre bocsátottak, 32.640
nő, gyerek és idős ember volt!”
(1950-ben az összes nem-regisztrált tábori dokumentumot és
fényképet megsemmisítették, melyet Eddy Reese, a NARS vezető
levéltárosa igazolt 1986-ban.)Az Amerikai Hadügyminisztériumi
memorandumokból kitűnik, hogy rengeteg ember volt „elismert
státusz” nélkül fogságban. Ezekbe a
haláltáborokba az amerikai hadsereg többszázezer
civilt terelt
össze, többek között nőket és gyerekeket is,
akik soha nem harcoltak. Ide hurcolták az elfogott öregekből álló
polgárőrség (Volksturm) tagjait is. Több amerikai táborban volt
nőknek kialakított részleg, sokan kisgyerekkel voltak. Attichy-ben
a „baba-szektorban” kb. 10.000 gyerek volt,
akiket nehezen viselhető körülmények között teherautóval és
vonattal hurcoltak a táborokba. … a
legtöbben vérhasban és alultápláltságtól szenvedtek.
… a kórházként működő egyik egykori francia barakkban
nyolcszáz ember feküdt mindenfelé, az ágyakon és a hideg
betonpadlón is. … A CCE 27 működése az egész rendszerre
jellemzőnek tűnt.” (Frederick
Siegfriedt százados levele
James Bacquenek, 1990.júl.)Ben
H. Jackson százados a
következőkről számolt be 1989-ben Baquenek: „… amikor
közeledtem az egyik Rajna-menti táborhoz már
egy mérföldről érezni lehetett a szagát.
Barbár dolog volt.” Arthur
W. von Fange főhadnagy 1990-ben
szintén James Baquekel folytatott beszélgetésében mondta a
következőket: „1945 márciusában Remagen mellett úgy 12,
emberekkel teli lezárt tehervagont láttam vesztegelni egy
mellékvágányon. Kiáltásokat hallottam bentről, amelyek
fokozatosan elhaltak. Nem hiszem, hogy három napig kitartottak.”De
la Bosse alezredes jelentésében
ezt írja: „Hechtsheimban
rongyos, csontvázzá fogyott emberek másztak a földön százával…”
Jelentésében a táborokat „BAGNES
DE MORT LENTS”-nek, A
LASSÚ HALÁL TÁBORAINAK nevezte.
Összességében a franciák 166.000 férfit, nőt és gyermeket
találtak ezekben a táborokban a „lehető legsiralmasabb
állapotban”. (De la Bosse alezredes jelentése, 1945.szept.15. 11
P60-as irattartó, Vincennes és Juin Lewisnek másolat a 3470-es sz.
jelentésben, 1945. okt.15., Caffery a Külügyminisztériumnak,
NARS, Washington.)Sury
alezredes egyik
jelentésében írja le a következőket: Rousseau, aki Julien
százados tiszttársa volt, a dietersheimi tábor kapujánál állva
Julien szeme láttára lőtt
agyon foglyoknak élelmet hozó nőket. Rousseaut
sosem állították hadbíróság elé. (Sury alezredes jelentése,
Troisieme Régiment de Tirailleurs Algériens, 1945.dec.31. 11 P60-as
irattartó, Vincennes.) Francia tisztek jelentéseiben a következőket
olvashatjuk: „A
Sainte-Marthe-i táborban a 700 fogolyból csak 85-en voltak
munkaképesek!… A
hechtsheimi egykori amerikai táborban találtak 2/3-a
éhezett! … Erbiseulban
a munkára kapott férfiak negyede – ahogy a franciák mondták –
„déchets”, hulladék volt. …
Mindezek
a szörnyű állapotokkal volt magyarázható, a hivatalos napi
fejadag 800 cal. volt.”
(Jelentések különböző tisztektől, 11 P165, 7 P40-es és 11
P60-as irattartók, Vincennes., Juin panaszlevele J.T.Lewis
ezredesnek, 1945.okt.11. 3470-es levél, Caffery a
Külügyminisztériumnak, NARS, Washington.)Wolfgang Iff vallomásában
1987-ben: „Szektoronként 10.000 fős rheinbergi alosztályból 30-40
tetemet vonszoltak ki naponta.
Nekem kellett segédkeznem a holttestek táborkapun kívüli
vonszolásában, onnan azokat
talicskákban nagy fémgarázsokba szállították, ahol
levetkőztettük a holttesteket, a
dögcédula felét leszakítottam, 15-20
testet egymás mellé egy rétegben kinyújtóztattam, 10 lapátnyi
oltatlan meszet szórtam rá, majd 1 méter magasságig ugyanígy
újabb rétegeket raktam. A
személyes tárgyakat az amerikaiak számára egy zsákba tették,
majd eltávoztak. Néhányan a fagyos áprilisi éjeken szerzett
fagyásból eredő üszkösödés következtében
haltak meg. Sokan túl gyengék voltak ahhoz, egy 14 éves
fiút is beleértve, hogy megkapaszkodjanak a latrinagödör felett
átvetett deszkában, beleestek
a gödörbe és megfulladtak.
Néhányuk testét kihúzták; volt, amelyik mocsokkal beterítetten
feküdt. Néha
napi 200-an is meghaltak. Más,
hasonló méretű szektorokban naponta 60-70 elszállítandó testet
is láttam.” (A foglyoknak nem mondták el, mi történt a
holttestekkel, de az 50-es években német pályajavító munkások
fedeztek fel sok tömegsírt, emberi maradványokat, egymásba
gabalyodott „Második Világháborús Német Hadsereg” feliratú
alumínium dögcédulákkal.) Tehát a
100-120 ezer fős rheinbergi táborban napi 330-770 elhalálozás
történt több
fogoly állítása szerint is, mely arányos Wolfgang Iff
állításaival. Paul
Kaps német katona,
aki a Bad Kreuznach-i táborban volt fogságban, így ír: „…
Ebben a szektorban mintegy 10.000 hadifogoly és civil volt. A
legrosszabb állapotban azok voltak, akiket számunkra ismeretlen
okoknál fogva a kórházakból szállítottak át… frissen
amputált katonák féllábbal és mankó nélkül, akik most
tehetetlenül feküdtek a mocsokban vagy hasukon csúszva
közlekedtek; vak bajtársak,
akiknek még a fején volt a turbánszerű kötés, és kézenfogva
kellett őket vezetni. … A 9. szektorban a legfiatalabb 14, a
legidősebb 79 éves volt. Egyik éjjel, 1945. május 8-án 48
foglyot lőttek agyon.”
(Paul Kaps: „…und täglich sang Zarah Leander”: Die Rheinplatz,
171, 1985. július 27.)A
rendszertelen foglyokra lövöldözés a
franciáknál és az amerikaiaknál is egyaránt jellemző volt,
melyet igyekeztek eltussolni. Részeg tisztek éjszakánként
jeepjükkel nevetgélve és lövöldözve
hajtottak át a táboron és közben géppuskáikkal irtották
a foglyokat.
Egy feljegyzett esetben 47 halottat és 55 sebesültet számoltak
össze. (Gobillard alezredes jelentése a koblenzi hadikormányzónak,
1945. aug.27., 11 P60-as irattartó, Vincennes.) Egy másik
feljegyzésben a francia őrök úgy
tettek, mintha szökési kísérletet észleltek volna,
10 foglyot lőttek le. Soubeiray főhadnagy a Harmadik Algériai
Ezredből tiltakozó levelet írt ez ügyben felettes tisztjének,
elítélve az őröket, akik „elfogadhatatlan
embertelenséget mutattak”.
(Soubeiray hadnagy levele, 1945.szept.3., 11 P60-as irattartó,
Vincennes). A 108. Gyalogsági Ezrednél pedig már olyan nagyfokú
kegyetlenkedéseket tapasztalt
a régió parancsnoka Billotte tábornok, hogy az ezred feloszlatását
javasolta. (1945. aug. 30-án Billotte a Deuxieme Bureau-nak,
Párizs., 11 P60 v. 11 P165-ös irattartó, Vincennes.)Henry
W. Dunning,
az Amerikai Vöröskereszt hadifogoly-részlegének munkatársa
tanulmányozta Jean-Pierre Pradervand, a franciaországi Nemzetközi
Vöröskereszt delegációjának vezetőjének beszámolóit a
francia táborokban tapasztalt szörnyű állapotokról, 1945. szept.
5-én jelentést küldött a vöröskereszt washingtoni központjába,
melyben ez áll: „a
franciaországi német hadifoglyok helyzete kétségbeejtővé vált
és nemsokára nyílt botrányba fullad. … Emberi
csontvázakról mutatott képeket,
valamint francia táborparancsnokok leveleit, akik felmentésüket
kérik, mivel nem bírják elviselni az éhenhaló foglyok
látványát. Pradervand
a francia kormány minden tagjához folyamodott, de hiába.”
(Dunning
a Külügyminisztériumnak, 1945. szept. 5. Külügyminisztériumi
Archívumok, Washington.) 1945. szept.26-án Pradervand
levélben kérte De Gaulle tábornok segítségét és
jelezte, milyen borzalmas állapotok uralkodnak a táborokban.
Levelében ezt írja: „… E
foglyok most 600.000-en vannak. 50.000-en amputáltak, vakok,
őrültek, tuberkolózisban szenvednek, stb., 150.000-en súlyosan
alultápláltak. … nem élik túl a telet. …
A
Vöröskereszt Nemzetközi Szövetségének rendelkezésre áll a
Német Vöröskereszttől megmaradt bizonyos tőke, az USA-ban lévő
német foglyoktól kapott ajándékok, valamint francia kézben lévő
hadifoglyok ajándékai. Ezen a pénzen a Bizottság vásárol
élelmet, ruhát és orvosságot a német foglyok számára.
… rengeteg
élelem van Genfben is,
melyeket a Bizottság hajlandó megvenni, hogy átadhassák a
foglyoknak.” Leveléhez fényképeket is csatolt. Levelére
nem kapott választ! De
Gaulle-nak
szüksége volt az amerikai élelmiszer- és fegyverszállítmányokra
a Ho Chi Minh-nel folytatott vietnámi háborújához, valamint
ahhoz, hogy Szíriát elfoglalhassa a britektől, így szemet
hunyt a francia haláltáborokban uralkodó borzalmak felett.George
Weiss fogoly tanúvallomása
(Toronto, 1988): „Egész éjjel egymáshoz passzírozva kellett
ülnünk. A
legrosszabb a vízhiány volt. Saját vizeletünket ittuk meg.
Néhányan a földre hajoltak és azt nyalogatták,
hogy valami nedvességhez jussanak. A Rajna pedig ott folyt a kerítés
másik oldalán. Az őrök a kerítés másik oldaláról vizet és
cigarettát árultak nekünk. Egy cigaretta 900 márka volt. Ezreket
láttam meghalni.
A holttesteket ezután elszállították.” Johannes
Heising, egy Rajna-menti kolostor apátja volt, aki a 90-es években
kiadott egy könyvet a remageni amerikai táborokban
átéltekről. Franz-Josef
Plemper szintén
ebben a táborban volt fogoly, így ír: „… egyik éjjel az
amerikaiak élő embereket buldózereztek be rókalyukaikba.
1945 áprilisának egyik éjjelén az esőben és sárban velőtrázó
sikolyokra és hangos nyögésekre ébredtem félálmomból.
Felugrottam, és úgy 30-50 méterre egy buldózer fényeit
pillantottam meg. Majd láttam,
amint a buldózer elindul az ott fekvő foglyok tömege felé. Az
elején egy tolólemez volt, mellyel utat vágott magának. Hogy hány
embert temetett be élve a lyukakban, nem tudom. Nem lehetett már
megállapítani. Tisztán hallottam a kiáltásokat:
Gyilkosok!” Helmut
Liebich tizedest 1987-es
vallomása szerint az amerikaiak 1945. április 17-én fogták el és
a gothai DEF-táborba szállították, ahol nem voltak sátrak, csak
a sárrá dagasztott mező köré húzott szögesdrót. A kevés kis
élelemért, amit kaptak (és melyet később még a felére is
csökkentettek) valóságos vesszőfutást kellett tenniük úgy,
hogy az
őket bottal ütő őrök sorfala között kellett előregörnyedve
futniuk.
Április 27-én a heidesheimi táborba szállították őket, ahol
napokig semmi élelmet nem kaptak, sorra
haltak meg a földön fekvő emberek.
Egy esős éjjelen Liebich látta, amint a puha homokos talajba vájt
gödör fala ráomlott a kimászni képtelen, gyenge emberekre.
Megfulladtak, mielőtt társaik kimenthették volna őket. Látta,
hogy napi
10-30 holttestet vonszoltak ki részlegéből,
ahol eleinte 5.200-an voltak. Később a Bad Kreuznach melletti egyik
táborba, Bingen-Budesheimba vitték,
ahol a
foglyok száma 200.000 és 400.000 között mozgott, fedele,
élelme, vize, gyógyszere és elegendő helye senkinek sem volt.
Hamarosan vérhast
kapott és a tífuszt is
megkapta. Félájultan egy nyitott tetejű vagonban 60 másik
fogollyal ismét útnak indították, a hollandok a hidakon állva
dobálták rájuk a köveket. 3 nap után támolygott be a hatalmas
rheinbergi amerikai táborba, ahol szintén nem volt se
fedél se élelem számára. Amikor
egy kisadag élelemhez jutott, az rothadt volt. Az
emberek itt ezt mondták: „35
napig éheztek, 15 napig egyáltalán nem kaptak enni.” Az
ilyen jellegű táborokban 1945 májusában a
halálozási arány évi 30 %-os volt.
Még a foglyok naplóiban vezetett írásokat is ellenőrizték az
őrök, büntetés járt azért, ha arról írtak, ami a táborokban
folyt. A rheinbergi tábort június közepén adta át az
amerikai hadsereg a
briteknek a szemtanúk vallomása szerint úgy, hogy eldózerolták
a tábor egy részét, ahol a vájatokban még élő emberek
voltak. Heinz
Janssen így
ír a Kriegsgefangenen in Rheinberg c. írásában (1988): ”Csak
1945 áprilisában többszázezer német katonát, kórházi
ápoltakat, amputáltakat, női kisegítőket és polgári
személyeket fogtak el. Az egyik fogoly 80 éves volt, egy másik
pedig 9 éves. …
Gyötrő
éhség és szomjúság voltak társaik, és vérhasban haltak meg.
Hétről-hétre kegyetlen ég áztatta esővel őket … amputáltak
kétéltűként csúsztak, fázva és átfagyva a sárban. Nap
és nap után és éjre éj a szabad ég alatt feküdtek
kétségbeesetten Rheinberg homokjában, vagy beomló
vájataikban kimerülten aludtak bele az örökkévalóságba.”Werner
Steckelings,
aki a 1503477-es sz. fogoly volt, 1986-ban, Stralenben tett
vallomásában elmondta, hogy a nagy amerikai heilbronni táborból,
ahol egy földbe vájt üregben éhezett, elszállították őt egy
francia táborba, Ribesaltesba. Víz alig volt, a vizet hordó
teherautó vezetője a kapu előtt nyitotta ki a tartályt és amint
a víz a piszkos földre ömlött, nevetett a benti, szomjazó
foglyok kiabálásán. Barakkjában
naponta 3-4-5 ember halt meg a 80-ból. Voltak napok, amikor 20
holttestet segített
a tábor bejáratához vonszolni. Később átszállították őt az
aubagnei táborba, ahol fejét leborotválták. Kopasz volt, 36 kiló
és 19 éves. Így vitték őt egy műtrágya-gyárba dolgozni 3
évre.Heinz T., aki egy 18 éves fiú volt, amikor egy
rövidnadrágban, mezítláb vitték el az amerikai katonák egy
kórházból május 8-án, így vall: „… mindannyiunkat
bevagoníroztak, … három napig utaztunk bezárva, megérkeztünk
Rennes-be. A táborban több, mint 100.000 fogoly volt. … Majd 8
hónapig maradtunk Rennes-ben. … Igazi
élelemhiány volt. Amikor
az amerikaiak elhagyták a tábort, csúnya dolgokat műveltek a
franciákkal, akik rajtunk bosszulták ezt meg. Az amerikaiak mindent
elvittek a katonai kórházakból. Betörték az ablakokat, hogy a
fűtésrendszert is elvihessék. … Később, amikor legyengültünk,
és a legkisebb mozdulattól is elájultunk, számolhattunk, hogy még
hány óránk van hátra. Az alultápláltság elért abba a
stádiumba, hogy a
túl gyorsan tett legapróbb gesztus is ájuláshoz vezetett.
Emlékszem, amint mind ott ültünk a napon a földön, azt mondtam
magamnak, rendben, még hat óra a levesig, és mivel semmi dolgom,
mondtam, rendben, ha ezt az apró és gyors mozdulatot teszem a
kezemmel, akkor három órán át ájult leszek, ha még egyszer
megteszem, akkor az még három óra, az összesen hat, ami nem
számít be fogságom idejébe. Olyan ritkán kaptunk enni, hogy az
emberek általában betegek voltak, és aki beteg volt, kórházba
került. Ha valaki kórházba került, azt nem láttuk viszont. A
Vöröskeresztet nem láttuk,
két évig senki nem jött sem ellenőrizni, sem takarót hozni.
1947-ben jöttek először. Az
épületek közötti füvet ettük.”
Charles
von Lüttichau,
aki túlélt 3 hónapot a táborban, így ír: „Egész
éjjel vízért sorakozó emberek csoszogtak
a vájatok között csúszós földhányásokon. Rémálmukban
az emberek kiáltoztak. Zsúfolt
szögesdróttal körülvett táborokban tartottak a szabad ég alatt,
és alig volt élelem. A latrinák csak a szögesdrót-kerítések
melletti, gödrök fölött átvetett gerendák voltak. Aludni csak
úgy tudtunk, hogy kézzel
üreget vájtunk a földbe, aztán a vájatokban összebújtunk.
Nagyon össze voltunk zsúfolódva. A beteg emberek a földre
végezték dolgukat. Hamarosan sokunk annyira gyenge volt, hogy még
a nadrágját sem tudta letolni dolga végzése előtt. Így ruhánk
és a sár is,
amin jártunk, ülnünk s feküdnünk kellett, fertőzött
volt. Eleinte
az esőt kivéve nem volt vizünk. Később több órás, néha egész
éjszakai sorban állás után csak néhány kortynyit kaphattunk.Az
ásással felhányt puha földön, a vájatok között kellett
járnunk, így könnyen beleeshettünk az üregekbe, de kimászni már
nehéz volt. Tavasszal majdnem egyfolytában esett. Többnyire
nem volt mit ennünk. Máskor
kaptunk egy kevés K fejadagot. A csomagolásból láttam,
hogy egytizedét
kaptuk annak a fejadagnak, amit saját embereiknek osztottak. Így
végül talán 5
%-át kaptuk az amerikai hadseregbeli normális fejadagnak, ami 4000
kalória volt. Panaszkodtam
az amerikai táborparancsnoknak, hogy megszegi a Genfi Egyezményt,
ám ő csak annyit mondott: „Felejtse
el az egyezményt. Önöknek semmi joguk sincs. … Pár
nap múlva a táborba egészségesen került ember már halott
volt. Láttam
társainkat, amint a
tábor kapujához holttesteket vonszoltak, ahol azokat egymás
hegyén-hátán a szállításra szolgáló fuvar kocsira
hajigálták.”Gertrude
Maria Schuster túlélő
írja Krigsgefangenenlager Galgenberg und Bretzheim c. könyvében,
(1985, 40-41.o.): „Egy 17 éves fiú, aki láthatta a távolban
szülőfaluját, állandóan a szögesdrót-kerítés mellett állt
sírva. Egyik reggel a foglyok lelőve találták a kerítés
lábánál. Az
őrök himbálódzó testét figyelmeztetésül a drótra
akasztották. A foglyokat kényszerítették, hogy elsétáljanak
mellette. Sokan
felkiáltottak, „Morder, morder!” Megtorlásképpen ezeknek a
foglyoknak 3 napig visszatartották a fejadagjukat. … Sokunknak ez
a halálát jelentette.” C.H.
Beasley ezredes tudott
a táborokban fennálló borzalmas körülményekről, jelentésében
így ír: „az
öregek és gyengék nem képesek az adott körülmények között
élni. Sinzigben öregek, rokkantak és legyengültek is vannak. … A
szükségesnek ítélt körülmények a jelen felszerelésekkel még
csak meg sem közelíthető.” A
helyzet javítását azonban nem szorgalmazta ő sem, elrendelte,
hogy DDT-t szórjanak a foglyokra,
ezzel akadályozva meg a tífusz kitörését. Beasley utasítására
a remageni tábor kapujára kifüggesztették: Tífusz, tilos a
bemenet!”.(PWTE Helyzetjelentés, április 30. Beasley, NARS,
Washington.) Francis
Biddle, az USA egykori igazságügy minisztere szerint
a holttestektől elszedett órákkal és ékszerekkel a hatalmas
németországi feketepiacot látták el. Több
ezer amerikai tiszt és őr adott el a német piacokon ékszereket és
órákat, melyeket a német foglyoktól és halottakról szedtek
le. Némelyek
1-1 alkalommal 8.000 dollárt is kerestek, majd a pénzt
titkosszolgálati emberükön keresztül visszacsempészték az
USA-ba és ott farmot vásároltak rajta.(Biddle iratok. Konferencia
Jegyzetek, Nemzetközi Haditörvényszéki Iratok, G.Arents Resaerch
Library, Syracuse, New York, 1945.okt.2.)4. A
TÖRTÉNTEK ELTITKOLÁSA, NÉMETEK ELLENI PROPAGANDAHADJÁRATHogyan
lehetett ilyen széleskörű és milliókat érintő borzalmakat
eltitkolni? A táborokból elengedett vagy a briteknek ill.
franciáknak átadott emberek terjesztették, elmondták mi folyik
ezekben a táborokban. A tábori híreket nem lehetett eltitkolni a
németek elől, de a sajtóban való nyilvános tárgyalásukat meg
lehetett tiltani.
Eisenhower
és képviselői fenntartották a cenzúrát, az újságoknak,
könyvkiadóknak, rádióállomásoknak és filmszínházaknak
engedélyre volt szükségük, hogy az amerikai zónában
működhessenek. Patton tábornok jegyezte fel egy ebédnél
Eisenhower szavait: „… amíg hadiállapot volt, egyedül a rend
és a fegyelem volt fontos, de most, hogy a hadiállapot megszűnt, a
világ közvéleménye lett a fontos – látszólag akár helyes,
akár nem.” (Blumenson: Patton Papers , 784. o.)Amikor a német
nemzet négy részre szakadt 1945 után, történelmét a politikai
megosztottság, a cenzúra, az elkendőzés és a szövetségesek
felé irányuló kritikától való félelem törte darabokra. Ebben
a témában sem formálódott intelligens közvélemény, mivel nem
engedték azt megnyilatkozni. A megszállás kezdete utáni
általános zűrzavarban a britek kampányt kezdtek a híresztelések
ellen. Megdöbbentő a tény, hogy egy értekezleten éppen egy német
polgármester szavai voltak a következők: „ A Neue Hannoverische
Kurierban és a Nachrichtenblattban jelenjék meg minden híresztelés
hivatalos cáfolata. A Katonai Kormány adjon ki rendeletet, hogy a
nép olvassa el a cáfolatokat, majd a Katonai Kormány külön
rendelkezzék arról, hogy a cáfolatokat el is kell hinniük.”
Miután eltörölték a zónákat és a nyílt cenzúrát, nem
változott a helyzet, az Adenauer kormány ideje alatt kialakult
viselkedés, a bűntudat, az önvádaskodás már a német nép
történelmének részévé vált. 1964-ben Harry Elmer Barnes
amerikai történész megdöbbenve tapasztalta a németek körében
uralkodó és a történelemben páratlan bűntudatot, mely az önvád
iránti érthetetlen függőséggel párosul. Mindebben
sok történész az átnevelő kampány „sikerét” látja,
melynek a német nemzetet alávetették a háború után.Walter
Lippmann , a The New York World főszerkesztője így ír: „Egy
háborút csak akkor lehet elveszettnek tekinteni, ha területét
elfoglalja az ellenség, a vereséget szenvedett nép vezető elitjét
háborús bűnös perekben elítélik, a meghódítottakat pedig
átnevelő programnak vetik alá. Ehhez nyilvánvaló módszer a
győztes történelemszemléletének a vesztes agyába való
beültetése. Csak ha a győztes háborús propagandája belépőt
talált a legyőzött történelemkönyvébe és a következő
nemzedék is elhiszi azt, akkor tekinthető az átnevelés valóban
sikeresnek.” (idézi
H. Diwald: Geschichte der Deutschen, Propylaen, Frankfurt
1978.) Fridrich W. Grimm nyilatkozta a következő
szavakat, melyeket neki 1945 májusban egy magas rangú szövetséges
tisztségviselő mondott el: „addig
fogjuk folytatni ezt a horror-propagandát, amíg senki nem fog
elfogadni egyetlen jó szót sem a németekről. … és amíg maguk
a németek is annyira össze nem lesznek zavarodva, hogy már
egyáltalán nem tudják, hogy mit tegyenek!” (Politische
Justiz, die Krankheit unserer Zeit, Scheur, Bonn 1953.)UTÓSZÓA
brit főügyész, Sir Hartle Shawcross egyik 1984. március 16-i
beszédében a következőket mondta:„Lépésről-lépésre
jutottam arra a meggyőződésre, hogy a kommunizmus céljai
Európában sötétek és végzetesek. A nürnbergi perek során én,
az orosz kollégákkal együtt elítéltem a náci agressziót és
terrort. Most úgy vélem, hogy Hitler és a német nép nem akart
háborút. De mi hadat üzentünk Németországnak és le akartuk azt
rombolni, összhangban az erők egyensúlyának elvével és az
amerikaiak Roosevelt vezetésével felbátorítottak bennünket. Nem
vettük figyelembe Hitler felhívásait, hogy ne lépjünk be a
háborúba. Most kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy Hitlernek
igaza volt. Együttműködést ajánlott Németországgal, ehelyett
1945 óta a szovjet birodalom hatalmas erejével állunk szemben.
Szégyenkezem és le vagyok törve, hogy azokat a dolgokat, melyekkel
mi Hitlert vádoltuk ma naponta tapasztaljuk, csak más
előjellel.”
Ajánlott
irodalom:Alfred De Zayas: Nemesis at Potsdam, Lincoln és London,
University of Nebraska Press, 1989.Forrás: WW2.huJames Bacque: A
megtervezett halál c. könyveKapcsolódó
cikkek:
A
világháborúk és Izrael létrejöttének elhallgatott
előzményei
Megdőlt
az antiszemitizmus genetikai alapja - Maga a szó is tudományosan
értelmetlen !
2013.11.30.
- 17.55
Az
RT News - American Holocaust címmel készített műsort a
világtörténelem legnagyobb szervezett és szisztematikus
népirtásáról.
A Truthseeker (igazságkereső)
című műsora feltárja, hogy a Hálaadás története minden
szempontból hamis és egy olyan pozitív mítoszt épít fel a világ
legnagyobb genocídiuma, népirtása fölé, ami kőkemény
történelem-hamisítás.
Célja, hogy elfedje a
valódi bűnösöket. Mindemellett a valóság ránk nézve elég
szégyenletes, ezért nem is tanítják ma sem az iskolákban. Elég
nyilvánvalóvá válna, hogy a szabadkőműves "alapító
atyák" mindennek irányítói és kivitelezői voltak.
Megrendelők pedig ugyanúgy a befolyásos európai vérvonalak
irányítói, mint később egy másik sötét időszak
idején....
"LIES my teacher told me" (Hazugságok,
amiket tanítottak nekem az iskolában) című bestseller részletesen
ír erről az időszakról.
Az az elképzelés, hogy az
európaiak vitték a civilizációt Amerikába, egyszerűen hamis és
hazugság ! Pont fordítottja az eseményeknek :
A civilizált
Amerikát barbár európaiak lepték el. Az indiánok gyönyörű,
tiszta városokban éltek, mezőgazdaságuk és kereskedelmük
virágzott. Nagy hangsúlyt fektettek a személyes higiéniára és
kultúrára. A mosdatlan, barbár telepeseket csak az arany
érdekelte. A világ legnagyobb népirtása következett, és a
maradék bennszülöttek jogait Amerika ma sem védi.
"A
Földön található legcsodálatosabb város. Ötször akkora, mint
London vagy Róma.Hatalmas tornyok és épületek emelkednek ki a
vízből. 60.000 ragyogó ház, milyen tágasak és milyen jól meg
lettek tervezve, gyönyörű kőfalakból és cédrusfákból és más
illatos fákból épültek. A város számtalan utcája és sugárútja
olyan tiszta és rendben tartott a nagyszámú lakosság ellenére.
Csatornák bonyolult hálózata metszi keresztül-kasul a várost,
mint egy óriási Velence. Csodálatos lebegő kertjeihez hasonló
pedig sehol másutt a világon nem látható."
"Miközben
az európaiak szennyezett városi folyókból ittak vizet, hatalmas
csatornák szállították Amerika vizét friss forrásokból. A
leglenyűgözőbb látványt azok a kereskedelmi
területeknyújtották, ahol épületfát, cserepeket és egyéb
építőanyagokat adtak és vettek, csakúgy, mint
azöldséges-gyümölcsös utcák, ahol mindenféle zöldséget,
gyümölcsöt, mézet, mogyorókrémet és csokoládét lehetett
venni.
A színes ruházatot viselő lakosság személyi
tisztasága és higiéniája, a szappanok, illatosító szerek és
leheletfrissítők pazar használata megdöbbentő volt."
A
legtöbb európai sohasem fürdött és mindig magán hordta a
ruháját. Feenie Ziner geográfusszerint a
zarándokoknak borzalmas szaguk volt. Az indiánok hasztalanul
próbálták meg őket a fürdésre megtanítani. A telepeseknek
rothadó fogaik miatt bűzös volt a leheletük is. A halál
és éhezés közöttük olyan megszokott volt, hogy a holttesteket
egyszerűen csak nyitott gödrökbe, ún. "szegény lyukakba"
dobálták. Sokan lettek alkoholisták és öngyilkosok a bevándorló
telepesek közül.
Az első telepesek legendáját
lényegében szándékosan változtatták meg - jegyzi meg
James Loewen író, mivel az igazság olyan szégyenletes
volt. Valójában több száz mérfölddel délebbre
telepedtek le és Amerikában maradtak, mert a küldetés sikertelen
volt.A valód cél az volt, Robert Beverly történész szerint,
hogy aranyat találjanak és visszavigyék Európába. Hamarosan
éhezni kezdtek és indián tetemeket kezdtek el megenni.
"Napokat
töltöttek azzal, hogy ötletszerűen gödröket ástak a Földbe,
boldogtalanul keresték az aranyat, ahelyett, hogy növényeket
ültettek volna. Elfogtak néhány indiánt és arra kényszerítették
őket, hogy tanítsák meg a gyarmatosítókat gazdálkodni."
A
bennszülöttekkel való lakomázás nem egészen úgy történt,
ahogy a Hálaadást a TV-ben és a tankönyvekben bemutatják.
"A
gyarmatosítók pohárköszöntőt mondtak az indiánoknak az örök
barátságra, mire a törzsfőnök, a családja és kétszáz
követője holtan esett össze a méregtől, amit az italukba
tettek."Az általánosan elterjedt tankönyvekben
a "szűzföld" a legelterjedtebb
elnevezés az amerikai kontinensre. Valójában - jegyzi meg Francis
Jennings történész - "ez egy megözvegyült
föld".
"A második világháborúban végzett
náci etnikai tisztogatás is épp elég borzalmas volt,
mondja David Stannard történész - mégis
teljes mértékben eltörpül a világtörténelem legnagyobb tömeges
népirtása mellett. Százmillió indián halála az amerikai
holokausztban.Egyesek itt is betegségektől haltak meg, amiket
az európaiak hurcoltak be, de nagyon nagy számban haltak meg
szándékos politikai eredményként, melynek célja a faj
kiirtása volt és ezt a tényt az általánosan használt
történelemkönyvek mind a mai napig továbbra is eltitkolják."
<<<
Indián nemzetek térképe Észak - Amerikában
Az első kormány
teljes költségvetésének 80%-át az indián települések
támadására költötte, hogy elvegyék fejlett farmjaikat. "A
telepesek valószínűleg sohasem maradtak volna életben maguktól" -
írja Jennings. Amerika teljes lakosságának 80%-át
pusztították el akkor.
Az amerikai holokausztról
szóló lejegyzések szerint a gyarmatosítók vezetői
városról városra jártak és szándékosan ölték meg az összes
férfit, nőt és gyermeket.
A parancsok
legfentebbről jöttek: George Washington utasítására legalább
28-30 szeneka várost, a mohawk, onondaga és kajuga nép összes
várostát a földdel tették egyenlővé. George Washington azt
írta, hogy az "indián országot el kell
pusztítani".
Thomas Jefferson az indiánok
teljes kiirtását tűzte ki célul. A Nobel-békedíjas Theodore
Roosevelt "kedvezőnek" nevezte a bennszülött faj
kiirtását.
Stannard azt írja, hogy a
népirtás hivatalos állami politika volt.Kalifornia
kormányzója, Peter Burnett 1851-es törvényhozáshoz szóló
üzenetében: "Az irtást addig kell folytatni, míg
az indiánok ki nem halnak."Egy másik kormányzó nyilvános
hirdetményt adott ki az összes indián "üldözésére,
meggyilkolására és megsemmisítésére". Tanúk
számolnak be arról, hogy a vérfürdő gyakorlatilag kiirtotta a
bennszülött fajt. "A fehérek úgy lőtték le
őket, mint a farkasokat, férfiakat, nőket és gyermekeket, ahogy
érték őket. Ez a bennszülöttek elleni irtó hadjárat a faj
végső kipusztítását tűzte ki célul." A
beszámolók szerint az mentette meg őket a végső pusztulástól,
hogy rabszolgaként kezdték el több helyen használni az
indiánokat. Az irtási politika a fehérek érdekeit kezdte
sérteni. Az indián munkaerő nélkülözhetetlen.
<<<
Már 3 éves kortól magas áruk volt az indián lányoknak -
mondta Marysville Appeal, mert"kettős szerepet kaptak :
munkát végeztek és testi vágyakat élhettek ki rajtuk".
Az
interjúban megszólal Phil Lane az Ihanktonwan első nemzet örökös
törzsfőnöke.
- Mit töröltek ki a történelemből ? -
Voltak olyan gyakorlatok, amelyekről az ember néha nem szeretne
beszélni. Nemcsak arról, hogy elpusztították az emberek nagy
részét, hanem arról, ahogyan ezt tették. Ez a történelem során
a legnagyobb emberi veszteség.
A túlélő indiánok ellen még
mindig folyamatban van a kulturális népirtás - számol be a
Truthout.A 20. század kezdetétől a gyermekeket ún. "indián
bentlakásos iskolákba" kényszerítették, hogy "kiirtsák
belőlük az indiánt" - az egyik alapító atya Richard Pratt
szerint. "Öld meg az indiánt! Mentsd meg az embert ! "
(Richard Pratt) Az indiánok kötelesek nevüket nyugati névre,
pl. Tomra változtatni, fehér emberre jellemző ruhát hordani és
fehér emberre jellemző hajviseletet vágni. Az indiánokat arra
kényszerítik, hogy felvegyék a kereszténységet és a nyugati
kultúra egyéb velejáróit.
Az interjúban
megszólal Lenore Stiffarm, az Atsina törzs tagja:
"A
szövetségi rendőrök célja az volt, hogy kiverje az indiánt az
emberből. Kiverték apámból a nyelvet, miközben felnőtt, egész
életében gyakorlatilag meg volt törve a keze. Ő még beszélt az
anyanyelvünkön, de sohasem akarta, hogy én megtanuljam. Én a
katolicizmusból próbálok felgyógyulni, mert a katolikus egyházban
szexuálisan bántalmaztak."
Daniel Sheehan azt
mondja, hogy a népirtás tovább folytatódik, ezért elindította a
dakota gyermekmentési projektet, hogy leállítsa az indián
gyermekek kényszerű elvitelét. - Daniel, mi történik a
gyerekekkel ?- "Azt tapasztaltuk, hogy nemcsak általános
volt a gyermekek elvitele; ez történt minden egyes rezervátumban
és gyakorlatilag minden nagyobb városban. A népirtás elleni
nemzetközi rendelkezésnek van egy olyan rendelkezése, amely
határozottan népirtásként azonosítja azt, ami folyik. Amikor egy
adott államban egy fajilag domináns kultúra részét támadják,
bennszülött gyermekeket ragadnak el törzsüktől és a fehér
kultúrába erőszakolják őket."
"A legfelsőbb
bíróság még ma is másodrangúnak tartja a bennszülötteket" -
írja Robert Williams, az ismert jogtudós.
- Az élete során
minden harmadik indián nőt megerőszakolnak. Az esetek 86%-ban nem
indián követte a nemi erőszakot. Ennek közvetlenül az az oka,
hogy a törzsek nem tudnak bírósághoz fordulni az ilyen
bűncselekmények miatt. Ha megnézzük a civilizáltabb
népeknek a bánásmódját, az indiánok bánásmódjának
történelmét, valójában el kell gondolkodnunk, hogy KIK A
BARBÁROK és KIK A CIVILIZÁLTABBAK !
<<< Fontos
megemlíteni azt a tényt is, hogy az indiánok húskészletét
majdnem mind lemészárolták, hogy az őslakosok ne jussanak
fehérjében gazdag élelmiszerhez, a bölények húsához. Tudott
dolog az, hogy az indián nép a természettől, csak azt vette el,
ami fontos volt számára a fennmaradáshoz.
Egy nagyon híres
tanulmány megállapította, hogy a törzsekkel megkötött minden
egyes szerződést lényegében valamikor megszegték. A
Legfelsőbb Bíróság szerint nem voltak vagyoni jogaik, és ezért
nem is voltak igazságos kártérítésre jogosultak. És ez a
vélemény borzalmas módon mondja ki, hogy a bíróság elismeri,
amit mindenki tud: hogy az amerikai bennszülött törzseket
leigázták és a szerződések értelmetlenek. Tehát a
sztereotípiák fennmaradtak és ez még mindig érvényes törvény
az Egyesült Államokban. Az indiánok körében a legnagyobb az
öngyilkossági arány és a rákbetegségek előfordulása a nyugati
félgömbön. A 44 éves átlagéletkor alacsonyabb, mint
Afganisztánban és megközelítőleg annyi, mint a gyarmatosítók
idején volt Európában.
A zarándokok partraszállásának
350. évfordulójára meghívták Frank James bennszülöttet, hogy
felszólaljon. Amikor azonban meglátták a beszédét, ami egy
telepesnek a valóságban írt beszámolójából származott, nem
hagyták, hogy felolvassa."A zarándokok éppen csak
felfedezték a partot négy nappal korábban és már ki is rabolták
őseim sírjait, ellopták a kukoricát, búzát és babot. Az
indiánok tudatában voltak ennek, mégis üdvözölték és
oltalmazták a telepeseket. Aligha tudtak róla, hogy a telepesek
puskái fogják őket megölni. Ami megtörtént, azon már nem lehet
változtatni, de most egy szebb Amerikáért dolgozunk, egy
"indiánosabb" Amerikáért, ahol az emberek és a
természet fontossá lesznek."
Frank
segített nemzeti gyásznapot indítani minden Hálaadás
napján, ami tiltakozás a Plymouth kikötőben és a Mayflower
makettjénél. A nyugati parton ezrek gyűlnek össze a
Hálaadás-elleni napon, hogy arra kérjék az USA-t tartsa
tiszteletben az indián jogokat ígérő szerződéseket és a
nemzetközi jogot. Megerősítették a Fort Laramie szerződés
érvényességét, mely jogokat ad indiánoknak a területre. Az ENSZ
- az ellene szavazó négy ország: USA, Ausztrália, Kanada,
Új-Zéland - ellenére határozatot hozott, mely kimondja a
bennszülött törzsek önrendelkezési jogát. És felszólítja az
államokat, hogy adják vissza az indián törzseknek az ellopott
földeket.
A Mexikói Mozgalom egyetlen nemzetbe szeretné
tömöríteni az amerikai bennszülötteket, ahogy ők mondják, az
európaiak által létrehozott mesterséges határok nélkül.
-
"A demográfia mellettünk áll és 50 év múlva mi leszünk
többségben, ezért azt mondom az európaiaknak, húzzák félre a
széküket, ahogyan mi is tettük. Rettegtünk, attól a sok
borzalomtól, amit elkövettek ellenünk. Népünk 95%-át
kiirtották, földjeinket ellopták, saját földünkön nyomorba
döntöttek bennünket. "Az USA-ban máris több városban
többségben vannak a bennszülöttek. Nyolc éven belül további
nyolc államban lesznek kisebbségben a fehérek. 30 éven belül ez
lesz az összes államban. Vajon a fehérek és a
szabadkőműves alapító atyák mai rokonai / örökösei milyen
lépéseket terveznek ezt a tendenciát és az előzményeket látva
? Lehet jobb nem megtalálni a választ..... (SBG Buddha -
VilagHelyzete.com)
<<< Ülő Bika a
legnagyobb indián volt a hatalmas tömegmészárlások idején. Ő
a népét akarta óvni.
Kategóriák: Magyar
nyelvű hírolvasó
2013.11.25.
- 21.02
A
napokban a közismert színész, Matt Damon olyan beszédet mondott
széles közönség előtt, amit joggal nevezhetünk
"ébresztőnek", hiszen mikor Howard Zinntől idéz, az
igazsággal szembesíti azokat, akiknek fogalmuk sincs arról, ami a
világban folyik:
a
dolgok nagyon rossz irányba haladnak és egy "hatalmas baljós
előjel", amiben most élünk.Arra
próbálja felhívni a figyelmet, hogy ha ezt hagyjuk, hamarosan
nagyon csúnya fordulatot vesznek majd az események. Az
előkészületek maximálisan erre utalnak és a zsarnokság élvezői,
a hatalom valódi birtokosai és irányítói jól tudják azt, hogy
erejük az emberek tudatlanságából és birka mód
irányíthatóságából fakad....
A
jogállamiság csak törvényessé tette és végletekig fokozta azt
az igazságtalanságot, ami a középkorban létezett. Az igazi
problémát pedig azok a milliók jelentik, akik birka módjára
követik a kizsákmányolók parancsait. (SBG
Buddha - VilagHelyzete.com)"Azzal
kezdem, hogy a világ a feje tetejére állt, és a dolgok teljesen
rosszul mennek.
Nem a megfelelő emberek vannak börtönben, és
nem a megfelelő emberek vannak szabadon.
Nem azok vannak
hatalmon, akiknek kell, és nem azok vannak hatalom nélkül, akiknek
kell. A gazdagság olyan módon van felosztva ebben az országban és
a világon, ami nem egyszerűen reformot kíván, hanem a gazdagság
drasztikus újrafelosztását.
Abból
a feltevésből indulok ki, hogy nem kell erről túl sokat
mondanunk, hiszen csak
el kell gondolkodnunk a mai világ helyzetén, és máris rájövünk,
hogy a dolgok a fejük tetejére álltak. Ha
nem gondolkodunk, ha csak a tévét bámuljuk, és a statisztikát
meg hasonlókat nézzük, akkor tényleg azt hihetjük, hogy nem
mennek olyan rosszul a dolgok. Vagy csak egy picit mennek
rosszul.
Csak egy picit kell magunkba vonulnunk, majd amikor
visszajövünk, és ránézünk a világra, elborzadunk. Tehát abból
a feltevésből kell kiindulnunk, hogy a dolgok valójában a fejük
tetejére álltak; és mi most a felfordulásról beszélünk -- a
polgári engedetlenségről. És amint kimondjuk, hogy a polgári
engedetlenségről van szó, azzal azt mondjuk, hogy problémánk a
polgári engedetlenség, de nem ez a problémánk.Problémánk
a polgári engedelmesség, problémánk az a sok-sok ember a világ
minden részén, akik követik kormányuk vezetőinek parancsait, és
háborúba mennek; és milliók haltak meg az engedelmesség
miatt.
Láthatjuk,
hogy ezt történt a náci Németországban, tudjuk, hogy a probléma
az engedelmesség volt, az, hogy az emberek engedelmeskedtek
Hitlernek. Az emberek engedelmeskedtek, - ez hiba volt. Szembe
kellett volna szállniuk, ellenállást kellett volna kifejteniük,
és ha ott lettünk volna, megmutathattuk volna nekik.
Sztálin
Oroszországában is ez volt, tudjuk, hogy az
emberek engedelmesek, az emberek olyanok, mint a birkák. Ne
feledjük azokat a nehéz időket, amikor az embereket a feudalizmus
zsákmányolta ki, minden borzalmas volt a középkorban
De most
nyugati civilizációban élünk, jogállamiságban.Ez
a jogállamiság törvényessé tette és végletekig fokozta azt az
igazságtalanságot, ami a jogállamiság előtt létezett, ezt tette
a jogállamiság.
Amikor
a világon minden nemzet azt tapasztalja, hogy a jogállamiság a
vezetőket szolgálja, és balsorsra ítéli az embereket, kezdjük
ezt felismerni. Gondolkodásunkban
felül kell emelkednünk e nemzeti határokon.
Nixon és
Brezsnyev sokkal többet osztott meg egymással, mint amit Nixon
velünk.
J. Edgar Hoover sokkalta többet osztott meg a szovjet
titkosrendőrséggel, mint amennyit velünk.Egy
nemzetközi jogrend létezése az, ami az összes ország vezetőjét
elvtársi viszonyban köti egymáshoz. Ezért lepődünk meg mindig,
amikor találkoznak egymással, mosolyognak, kezet ráznak, együtt
szivaroznak.
Valójában
kedvelik egymást, nem számít, mit mondanak.Azt
próbáljuk elmondani, hogy valójában vissza kell térnünk a
függetlenségi nyilatkozat alapelveihez, céljaihoz és
szelleméhez.
Mert
az azt mondja, hogy ellenállást kell kifejteni a jogtalan
hatalommal és erőkkel szemben, amelyek megfosztják az embereket
életüktől, szabadságuktól, boldogsághoz való joguktól.Ilyen
feltételek között arra a jogunkra hívja fel a figyelmet, hogy a
kormányt változtassuk meg vagy töröljük el jelenlegi formájában,
a hangsúly pedig az eltörlésen van.A
függetlenségi nyilatkozat alapelveinek megállapításához azonban
meg kell szegnünk a törvényt.
Nem szabad tovább
engedelmeskednünk az olyan törvényeknek, amelyek gyilkolni
küldenek, vagy a gazdagságot rosszul osztják fel, vagy bagatell
vétségekért bebörtönöznek embereket, míg másokat súlyos
bűnök esetén sem börtönöz be.
Remélem,
hogy ez a szellemiség nemcsak a mi országunkban fog győzni, hanem
más országokban is, mindenkinek szüksége van rá. Valamennyi
országban az embereknek az engedetlenség szellemét kell követniük
az állammal szemben, ami nem metafizikai dolog, hanem erő és
gazdagság, és a világ valamennyi országában az emberek között
egyfajta függetlenségi nyilatkozatra van szükség, mert mindenki
ugyanarra törekszik."
Egy
friss 25 perces videó-összeállítást csatoltam a cikkhez, mely
megtekintése után talán érthetővé válik, miért valós az
aggodalom, amit korábbi
cikkekben írtam és miért beszél Matt Damon is erről....
Szó
van benne a vezető tábornokok leváltásáról az USA-ban, illetve
arról miért beszélnek egybehangzóan bennfentes katonák és DHS
informátorok "szükségállapot" és katonai irányítás
(Martial Law) bevezetéséről, ahogy elindul a gazdasági
dominó..... (SBG Buddha)
Kategóriák: Magyar
nyelvű hírolvasó
2013.11.24.
- 19.50
A
világ elismerte Irán jogát az urándúsításra - Irán és a
Hatok megegyeztek a nukleáris problémát illetően
- Izrael
természetesen tajtékzik ...de ezt már megszoktuk. Illegálisan
tartott nukleáris töltetei kizárólag az appartheid-rendszert
fenntartó terrorállamnak lehetnek ....A
feszült, öt napos genfi konferenciát követően, amely még
szombaton éjjel, egészen vasárnap reggelig tartott, a Hatoknak és
Iránnak sikerült történelmi megállapodást elérni az iráni
atomprogramot illetően.Mielőtt bármit is olvasunk a témában,
azért jobb,
ha tisztában vagyunk a ténnyel, miszerint egy színjáték része
mindaz, amit Iránnal szemben és a nukleáris program tekintetében
látunk. Az
egész közel-keleti térség komoly érdekszféra ütközési zónája
kelet és nyugat között, viszont a
jövőbeni események, irányvonalak háttéralkuk keretében és nem
nyílt tárgyalásokon dőlnek el !
Izrael
természetesen szintén komoly sakkfigura a játékban és a
megértéshez célszerű figyelembe venni, hogy olyan döntés nem
fog születni, mely az USA-t és Izraelt is irányító nemzetközi
háttérhatalom szándékaival vagy hosszútávú céljaival
ellentétben állna. Ezt
a hírek elolvasása előtt mindenképp el kellett mondanom... (SBG
Buddha - VilagHelyzete.com)
Ha már nukleáris program, ezt a
dokumentumfilmet mindenkinek figyelmébe ajánlom a teljes kép
érdekében, ha még valaki nem látta volna ! Israel's
Secret Weapon - Izrael titkos fegyvere
A
világ elismerte Irán jogát az urándúsításra
Irán
újrakezdheti az urándúsítást a genfi konferencián elért
megállapodás értelmében – jelentette be az iráni
külügyminiszter, Mohamed Dzsavad Zarif.John Kerry amerikai
külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a megállapodás nem
feltételezi az Irán általi urándúsítást, erre csak a
nemzetközi közösséggel való „közös megegyezés után” lesz
lehetőség.Az iráni média mindeközben arról számolt be, hogy a
tárgyalás eredményeképpen „elismerték Irán jogát az
urándúsításra”.
„A
jelentős korlátozások segítenek az iráni atomfegyver
létrehozásának megakadályozásában, hiszen megfosztják Iránt
az atombomba létrehozásának lehetséges módjaitól” –
mondta
Barack Obama.Amennyiben a várakozások beigazolódnak, a
megállapodás egy sok éves konfliktus enyhülését és Irán békés
nemzetközi közösségbe való visszatérését
eredményezheti.
Közben kiderült, hogy az USA titkos
tárgyalásokat folytatott Iránnal a háttérben: Az USA
bevallotta a titkos tárgyalásokat IránnalAz USA és Irán titokban
kétoldalú tárgyalásokat folytatott, amik hozzájárultak az iráni
nukleáris kérdésben való megegyezéshez.Ezt közölte a Reuters
ügynökség az amerikai kormány egy magas rangú képviselőjére
hivatkozva.A forrás szerint a tárgyalások párhuzamosan zajlottak
a „hatok” konzultációjával. A kétoldalú találkozók
folyamán olyan ötleteket dolgoztak ki, amiket utána felajánlottak
az általános tárgyalásokon.A kétoldalú konzultációt
lefolytatták szeptemberben, októberben és novemberben.
Az USA
feloldotta Irán 8 milliárd dolláros pénzügyi forrásaitAz
amerikai kormány vasárnap feloldotta az iráni aktívákat 8
milliárd dollár értékben a genfi konferencia eredményeképpen –
jelentette az IRNA iráni hírügynökség az Iráni Kereskedelmi és
Iparkamara volt elnökére, Alinaki Hamusira hivatkozva.A nukleáris
probléma kérdésének megoldása „fokozatosan javítja Irán
kereskedelmi kapcsolatait az európai országokkal, még az USA-val
is” – mondta Hamusi.
Steinitz: A genfi megegyezés közelebb
viszi Iránt az atombomba megszerzéséhezIzrael elítélte a
megegyezést az iráni atombombát illetően, amit a Genfben
lefojtatott tárgyalások során értek el.
„Izrael
nem csatlakozhat a világi örömhöz, ami megtévesztésen és
önámításon nyugszik”,
- áll Yuval Steinitz, a hírszerzési miniszter bejelentésében.
„Ez
egy rossz megegyezés, mert akadályozza az elfogadható megoldás
keresését a jövőben. Az Észak-Koreával kötött sikertelen
megállapodáshoz hasonlóan, a jelenlegi megállapodások
ténylegesen közelebb vihetik Iránt az atombomba megszerzéséhez”,
- mondta Steinitz.
Putyin helyre tudja-e rakni Netanjahut
?Vlagyimir
Putyin szeretné meggyőzni Benjamin Netanjahut az ENSZ közvetítői
„hatosa” (Oroszország,
az Egyesült Államok, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország és
Németország) és
Teherán közötti újabb, köztes egyezmény elfogadásáról.
Az
előkészített dokumentumban szó
van a szankciók részleges törléséről, cserébe az iráni
nukleáris program felgöngyölítéséért és a Nemzetközi
Atomenergia Ügynökség (NAÜ) részéről a teljes ellenőrzés
biztosításáért.
Az
izraeli kormányfő meglehet, kísérletet tesz arra, hogy rábeszélje
az orosz elnököt: ne támogassa a „nukleáris problémáról”
szóló megállapodást Iránnal.
Azt nem lehet tudni, miben
reménykedhet Netanjahu. Hiszen Moszkva
már választott: az iráni probléma rendezése javára. Teljesen
világos, hogy nem lehet megoldani szankciókkal az iráni nukleáris
problémát – jelentette ki Szergej Lavrov orosz külügyminiszter. -
Oroszország régen elismerte Irán jogát a békés atomra, azzal a
feltétellel, hogy a NAÜ részéről megvan az ellenőrzés.
Az
Irán elleni szankciókat fokozatosan oldanák fel, annak
megfelelően, ahogyan eleget tesz a program korlátozására
vonatkozó követelményeknek. Ez a cél még soha nem volt annyira
közel, mint most – állapította meg Szergej
Lavrov.
Vannak, és nem is kevesen, akik nemigen búsultak el a
folyamat megakadása miatt. De a november 21-én kezdődő soros
genfi találkozón ott lesznek a tárgyalóasztalon azok a konkrét
dokumentumok, amelyek a korábbi találkozón is
körvonalazódtak.Netanjahut
igyekszik meggyőzni az Egyesült Államok is. John
Kerrykülügyminiszter
elmondta, hogy az utóbbi időben szinte naponta beszél telefonon az
izraeli kormányfővel. Egyénként 30 éve ismerik egymást. Kerry
november 18-án, azt követően, hogy Washingtonban találkozott a
török külügyminiszterrel, kijelentette: az
Egyesült Államok soha nem tesz olyat, ami megingathatná Izrael
biztonságát.Már
szenátorként is, az esetek száz százalékában szavaztam izraeli
barátaink támogatására. Biztosíthatom őket és másokat: amit
teszünk, semmiképpen nem jelent veszélyt Izraelre. Éppen
ellenkezőleg. Meggyőződésünk, hogy (az iráni nukleáris
problémára vonatkozó köztes egyezmény) csökkenti a
veszélyt.Maga
Netanjahu nem egyszer jelentette ki, hogy az ajánlott egyezmény
„rossz ügylet”, és ezt ő nem fogadja el. Izrael önállóan
fogja biztosítani a zsidó állam biztonságát. Vagyis: nem retten
vissza attól sem, hogy preventív csapásokat mérjen az iráni
nukleáris létesítményekre.Számos
elemzőnek az a vélemény, hogy az izraeli kormányfő blöfföl.
Abban azonban mindenki egyetért, hogy Izraelt igencsak nehéz lesz
rábírni a Teheránnal kapcsolatos megegyezés
elfogadására.
Készült Oroszország Hangja cikkei alapján
- (SBG Buddha - VilagHelyzete.com)
Kategóriák: Magyar
nyelvű hírolvasó
2013.11.23.
- 17.06
Az Oroszország
Hangja és
más források arról számoltak be, hogy 300 millió éves alumínium
gép darabját találták meg Vlagyivosztokban. Szakértők azt
mondják, a talált fogas léc gyártási folyamat és nem természeti
erők műve. A
történelem ciklikusan váltakozik. A felhőkarcolókkal tűzdelt
megalopoliszok nem új keletűek. Sok millió évvel ezelőtt is volt
(vagy lehetett) nem egy ilyen világ, mint a mai.Zamanskaya
szerint, egy Vlagyivosztoki illetőségű férfi egy hideg téli
estén bukkant a fogasléc formájú fémre, ami egy széndarabból
állt ki, amivel éppen az otthonát akarta fűteni. A
felfedezése megbabonázta, és mint felelős polgár úgy döntött,
hogy segítséget kér a Primorye régióban élő tudósoktól.
Miután vezető szakértők megvizsgálták a fémtárgyat, a férfi
megdöbbent, mikor megtudta felfedezésének feltételezett korát. A
fémdarab feltehetően 300 millió éves, amire még a kutatók is
csak azt tudták mondani, hogy valószínűleg nem természeti erők
hozták létre, hanem azt valaki legyártotta. Az,
hogy kik használhattak alumínium fogaskereket még az idők
hajnalán, továbbra is megválaszolatlan kérdés.A
lelet nagyon hasonlít egy fogazott fémlécre, melyet mesterségesen
hoztak létre. Olyan, mint a mikroszkópoknál használt fogasléc,
illetve különböző műszaki és elektronikai eszközökben
használatos alkatrész,
mondja az író Natalia Ostrowski a KP UA Daily
munkatársa.
Napjainkban viszonylag gyakori, hogy furcsa
tárgyak kerülnek elő ásványi anyagokból. Az
első ilyesfajta felfedezés még 1851-ből való, mikor
Massachusetts-i bányászok találtak egy cink-ezüst, díszített
vázát egy kibányászott kődarabban, melynek korát egészen a
kambriumi időkre datálták, ami körülbelül 500 millió évet
jelent. Hatvanegy
évvel később amerikai tudósok Oklahomában egy vasedényt
találtak, ami egy széndarabba volt ágyazódva, és ami 312 millió
évesnek bizonyult.
Aztán 1974-ben egy romániai homokkő bányában egy alumínium
szerkezet részét találták meg, melynek eredete ismeretlen volt.
Egy kalapácsra vagy egy Apolló űrhajókon használt lábtámaszra
hasonlított, a darab korát a Júra korzsakra tették, melyet ember
akkor nem készíthetett. Mindezek a felfedezések nemcsak, hogy
tanácstalanná teszik a tudósokat, de aláássák a modern tudomány
legalapvetőbb tanításait is.A
fémdarab, amit nemrég Vlagyivosztokban találtak egy újabb tény,
ami zavarba ejti a tudósokat. A
széndarab, amiből a tárgy előkerült a Chernogorodskiy bányából,
Khakasia régióból került Primorye-be. Tudva,
hogy a szénkészletek ebben a régióban körülbelül 300 millió
évesek, orosz szakértők csak arra tudnak következtetni, hogy a
tárgy csak a szén képződése előtt kerülhetett oda.
Egy
másik kérdés, ami nagyon érdekli a tudósokat, hogy az alumínium
ötvözet vajon földi eredetű-e? Meteoritok tanulmányozása
alapján ismert, hogy létezik a földön kívüli eredetű
alumínium-26, mely ezt követően magnézium-26-tá bomlik le. A
2%-os magnézium tartalom talán jelentheti, hogy a darab a földön
kívülről érkezett. De lehet bizonyíték korábban a Földön
létező ismeretlen civilizációk létezésére is. Mindenesetre
további vizsgálatok szükségesek ezen feltevések
megerősítésére.
Az első vizsgálatokat Oroszországban
végezte az anomália kutató és biológus Valerij Brier, aki az
alumíniumból vett mikroszkópikus méretű mintákat tanulmányozta.
Valery Brier röntgendiffrakciós elemzésnek vetette alá a fémet.
Ez azt mutatta, hogy nagy tisztaságú alumíniumról van szó,
melynek mindössze 2-4% százalékos a magnézium tartalma. A
Szentpétervári Magfizikai Intézet főmunkatársa Igor Okunev is
megerősítette a lelet korát.
Egy Cape Nazimova közeli
orosz szigeten végzett tengerfenék alatti 9 méter mélyen történt
szikla minta fúrásakor egy furcsa fémötvözet került felszínre,
melyet a történelem előtti korban a homokkő tartósított, korát
240 millió évesre tették. A különleges ötvözet drabjai
szokatlan összetételűek voltak, és nem tett túl jót a
fúrógépnek sem. Az ötvözetek egyértelműen mesterségesek
voltak, amit csak intelligens lények hozhattak létre, mondta
Brier.Nem
olyan régen szintén Oroszországban találtak egy mechanikus
szerkezetet, mely vulkáni kőzetből került elő, korát 400 millió
évre becsülik.
Megállapítást
nyert, hogy a Kamcsatka-félszigeten, 150 mérföldre Tigil falutól
a Szentpétervári Egyetem régészei furcsa kövületeket
találtak. A
leletek megbízhatóságát igazolták. Yuri
Golubev régész és társai elcsodálkoztak azon, hogy a szakértők
szerint ezek egy valamiféle gép alkatrészei.
A legősibb
vázát 1851-ben Massachusetts-ben egy kőbányában történt
robbantás eredményeként fedezték fel. Ez egy ezüst-cink váza,
melyen szőlőre hasonlító díszítés látható. A váza életkorát
534 millió évesnek találták, ahogy a sziklát is, amiből
előkerült.Egy
másik furcsa lelet amit egy darab szénben találtak, egy fém
edény, ahogy a képen is látható. 1912-ben Oklahomában került
elő, korát 312 millió évre becsülik.
Romániában
1974-ben, egy homokkő bányában nem kevesebb mint 1
millió éves alumínium alkatrészt találtak, ami egy
kalapácsra vagy
a “Viking” és az “Apollo” űrhajókon található
lábtámaszra hasonlít.
Az
emberi faj eltitkolt történelme - Az emberiség eredete
— Az
emberi faj rejtélyes eredete c.
könyv olyan bizonyítékokat tár elénk, amelyek alátámasztják
azt, hogy a
jelenleg ismert darwini elképzelés nem helyes. Michael
A. Cremo ismeretterjesztő előadása könyvének anyagából. Az
emberi faj rejtélyes eredete című könyv 1997 novemberében jelent
meg magyar nyelven, s gyors egymásutánban még kétszer került
kiadásra. — Ebben az időbenMichael
A. Cremo hazánkban járt, s nyilvános előadásokon, egy
vitafórumon, televízió és rádióműsorokban, valamint a sajtó
képviselői számára adott interjúkban mutatta be kutatómunkája
eredményét. Az alábbiakban nyilvános, diavetítéses előadásának
rövidített formáját közöljük.Michael A. Cremo - Az
emberi faj rejtélyes eredeteNagy
tisztelettel adózom Charles Darwin és korai követői előtt,
hiszen hasonló helyzetben voltak, mint amilyenben én vagyok most,
és azt hiszem, nagyon nagy bátorságra volt szükségük, hogy
megtegyék azt, amit tettek.A
darwinizmus alapvető tétele az, hogy a hozzánk hasonló emberi
lények primitívebb elődökből fejlődtek ki. Először
a mai majmok és emberszabású majmok ősei léteztek, utána az
ember elődei, a majomemberek illetve ősemberek, végül pedig a
hozzánk hasonló emberi lények. Az emberi faj eredetével
kapcsolatos kérdésekre azonban másféle válaszok is vannak.
Amikor az emberek a darwini elmélettel szembenálló véleményeket
hallanak, általában azt gondolják, hogy ezek biztosan a Bibliából
származnak.
Engem az inspirált a kutatásra, hogy huszonöt éven
keresztül tanulmányoztam India ősi írásait. Ezek az ősi
szanszkrit írások többek között arról számolnak be, hogy a
hozzánk hasonló emberi lények rendkívül hosszú időn keresztül
éltek együtt majomemberszerű élőlényekkel. Más szóval, a
majomemberek elképzelése nem egy új dolog − ezek az ősi írások
is hasonló élőlényekről beszélnek. Nagyon érdekesnek találtam
ezt, s azon tűnődtem, vajon létezik-e valamiféle kézzelfogható
bizonyíték, amivel ez alátámasztható lenne.
Egyesekben persze
felvetődhet az, hogy megfelelő dolog-e tudományos kutatómunkát
végezni ősi könyvekből származó elgondolások alapján. De ha
szigorúan tudományos szempontból nézzük, teljesen mindegy,
honnan származik egy elképzelés: jöhet a saját elménkből, egy
ősi könyvből, egy barátunktól − a lényeg az, hogy van-e olyan
bizonyíték, amely alátámasztja az elméletet. Nyolc éven
keresztül teljes körű régészettörténeti kutatómunkát
végeztem.
Általában azt halljuk, hogy az összes valaha
felfedezett bizonyíték az emberi evolúció bevett elméletét
támasztja alá. Az alaptörténet úgy szól, hogy körülbelül
kétmilliárd éve kezdődött el az élet a bolygón, s úgy
ötvenmillió éve jelentek meg a legelső majmok és emberszabású
majmok. Mintegy 4-5 millió évvel ezelőtt jelentek meg az első
ősemberek, az Australopithecusok, körülbelül száz, vagy
kétszázezer évvel ezelőtt pedig a legelső modern típusú emberi
lények. És általában azt halljuk, hogy az összes felfedezett
bizonyíték ezt a bevett forgatókönyvet támasztja alá.
Nyolcéves
kutatómunkám alatt azonban arra a felfedezésre jutottam, hogy az
utóbbi százötven évben a régészek és az antropológusok
hatalmas mennyiségű olyan bizonyítékot fedeztek fel, amelyek azt
támasztják alá, hogy e hosszú idő szinte teljes tartamán
keresztül olyan emberi lények, amilyenek mi is vagyunk, ugyancsak
léteztek a bolygón. Ezeket
a leleteket szakavatott régészek, geológusok és paleontológusok
fedezték fel, tudományos folyóiratokban számoltak be róluk, és
tudományos konferenciákon vitatták meg őket. De azt találjuk,
hogy e leletanyag teljes egészében hiányzik a mai kézikönyvekből.
Miért van ez? Erről a Tiltott régészet című könyvemben
beszélek, amelyben több száz olyan esetet mutattam be, amelyek azt
bizonyítják, hogy sok millió évvel ezelőtt is léteztek emberi
lények.
A könyv nagy figyelmet keltett a tudományos világban.
És nem csupán negatív reakciókat váltott ki, pozitív
visszajelzések is vannak. Például az egyik tudománytörténeti
folyóiratban, a könyv egyik precenziójában az állt, hogy előttem
még senki nem pillantott bele ilyen mélyen a régészet
történetébe. A világ számos egyetemén, régészeti tanszékén
is beszéltem, s számos régészeti konferencián tartottam
előadásokat. Mindig azt hangsúlyozom, hogy legalább tudniuk kell
az összes olyan bizonyítékról, ami tanulmányaikhoz, kutatási
területükhöz tartozik. Azt mondom nekik: „Bármit is szeretnétek
kezdeni ezekkel a bizonyítékokkal, az a ti dolgotok, de legalább
tudatában kell lennetek minden létező leletnek. Talán úgy
ítélitek meg, hogy a bizonyítékok egy része elfogadható, egy
másik része viszont nem, de legalább tudnotok kell róla, hogy
léteznek.”Miért
hiányzik annyi lelet a mai szakkönyvekből? Ennek
az oka egy olyan folyamat, amit éntudásszűrésnek
nevezek. Azok a jelentések, leletek, amelyek összhangban vannak az
általánosan elfogadott elméletekkel, nagyon könnyen átjutnak
ezen a szűrőn. Azokat
a jelentéseket pedig, amelyek élesen szemben állnak az elfogadott
elméletekkel, általában elutasítják. Így vagy feledésbe
merülnek, vagy mellőzik, illetve bizonyos esetekben elhallgatják,
tudatosan eltussolják őket.
<—-
500 − 600 millió éves vasból készült váza
Ma
este csak egy párat szeretnék megosztani Önökkel abból a több
száz esetből, amiket a könyvemben részleteztem. Az esetekkel
kapcsolatban két szempontot fogunk figyelembe venni. Először is az
ember rendkívül ősi múltjának tényleges bizonyítékait,
másrészt pedig a tudásszűrés folyamatát vizsgáljuk meg, és
megpróbáljuk feltárni annak az okát, hogy miért
nem hallunk manapság ezekről a leletekről. Mivel
a régészetnek az egész történetét megvizsgáltam, a ma este
bemutatásra kerülő esetek egy része természetesen régebbi, más
leletek viszont újabb keletűek.Az
első eset egy múlt századbeli kaliforniai felfedezés.
Aranylelőhelyre bukkantak Kaliforniában, s bányászok dolgoztak a
helyszínen, hogy felszínre hozzák az aranyat.Vájatokat
fúrtak a sziklába, s az aknákban, több ezer lábnyi mélységben,
olykor emberi
csontvázakat, lándzsahegyeket és mindenféle kőeszközt találtak
a hegy különböző pontjain. Ezekben
a leletekben az a szokatlan, hogy a
szikla, amelyben találták őket, a korai eocén időszakból való,
vagyis több mint ötvenmillió éves. A
geológusok nagyon alapos vizsgálatnak vetették alá a helyet, s
mind egyetértettek abban, hogy a rétegek ilyen idősek. Persze a
modern régészet szemszögéből ez igencsak meghökkentő
dolog. Senki
nem számított arra, hogy olyan bizonyítékra bukkannak, ami az
ember ötvenmillió évvel ezelőtti létezését támasztja alá. De
a bizonyíték ott van, s a tudományos világnak Dr. J. D. Whitney
számolt be róla, aki akkoriban Kalifornia állami geológusa volt.
Egy nagy könyvet írt a leletekről, amit a Harward Egyetem adott
ki.Miért
nem hallunk manapság ezekről a felfedezésekről? Ez
Dr. William Holmesnak, a washingtoni Smithsoni Intézet tudományos
munkatársának köszönhető. Azt mondta, hogy ha „Dr. Whitney
értette volna az emberi evolúció modern elméletét, akkor nem
hozta volna nyilvánosságra a felfedezéseit, az elébe táruló
bizonyítékok hatalmas mennyisége ellenére sem.” Más
szavakkal, hogyha
a„leletek nincsenek összhangban az elfogadott elmélettel, akkor,
bármilyen meggyőzőek is, félre kell őket tenni!”Sajnálatos
dolognak tartom, hogy a tudományos közösségen belül van egy
réteg, amely inkább ideológiai, politikai mintsem tudományos okok
miatt kötelezi el magát a darwinizmus mellett. S ez a leletek
kezelésében is megmutatkozik. A
tudásszűrés folyamata ez, ami mind a mai napig tart.Tavaly
egy televíziós műsorban szerepeltem, amit az MBC, az Egyesült
Államok legnagyobb tévétársasága készített. A tévéprogram Az
ember rejtélyes eredete címet viselte. A műsor készítése során
azt javasoltam a producereknek, hogy menjenek el a berkeleyi
Kalifornia Egyetemen lévő Természettudományi Múzeumba, ahol e
leletek találhatóak, s filmezzék le őket. Nem mondom most el az
egész történetet − a lényeg az, hogy a múzeum vezetői
mindenféle kifogásokat találtak, s végül nem engedték meg, hogy
a tévétársaság lefilmezze a leleteket. Ez egy valódi “X akták”
eset, s nem egy olyan dolog, ami csak a televízióban történik.A
tudományos közösségen belüli politikai rétegben nagy
felháborodást keltett, amikor a műsort leközölték a
televízióban. A vezető tudományos szervezetek tagjai arra akarták
rávenni a kormányt, hogy büntesse meg az MBC tévétársaságot,
amiért az amerikai népnek bemutatta a műsort. Megpróbálták
rábírni a Szövetségi Kommunikációs Bizottságot (ami az
Egyesült Államok kormányának az a szerve, amely a tévétársaságok
számára kiadott engedélyekért is felelős), hogy több millió
dollárral büntesse meg a tévétársaságot a műsor bemutatása
miatt. Noha a próbálkozás nem járt sikerrel, maga a tény, hogy
ilyen irányú erőfeszítéseket tettek, azt mutatja, hogy van egy
réteg a tudományos közösségen belül, amelyik nem szívesen
látná, ha nyílt párbeszéd folyna az emberi eredettel kapcsolatos
összes bizonyítékról.Vajon
manapság is tesznek-e hasonló felfedezéseket? −
kérdezhetné
valaki. Az előbbi leletek kora 40-50 millió év, amikor, a bevett
elmélet szerint, még csak a legelső majmok és emberszabású
majmok léteztek. S ahogy mondtam, azt az ellenvetést tehetné
valaki, hogy rendben van, a múlt században történhetett ilyesmi,
de vajon fedeznek-e fel manapság is ehhez hasonló dolgokat? A
válasz: igen, ma is fedeznek fel ilyen leleteket. -
1979-ben Afrikában, Tanzániában, Mary Leakey több tucat lábnyomot
talált. A
fizikai antropológusok, akik megvizsgálták a lábnyomokat, azt
állították, hogy azok teljesen megegyeznek a mai ember
lábnyomával. De olyan
kőzetben találták őket, ami majdnem négymillió éves. A
jelenlegi elképzelések szerint abban az időben nem létezhettek
olyan élőlények, melyek ilyen lábnyomokat tudtak volna hagyni.
Akkor viszont milyen magyarázatot próbálnak adni ezekre a
lábnyomokra? Azt mondják, hogy négymillió évvel ezelőtt élt
egy majomember Kelet-Afrikában, amelynek a lábnyoma pontosan olyan
volt, mint a miénk, s ő hagyta ezeket a nyomokat. Ez egy nagyon
érdekes javaslat, de nincs semmilyen kézzelfogható bizonyíték,
amivel alátámasztható lenne. Az akkoriban létező majomembernek,
az Australopithecus afarensisnek a csontjait már megtalálták.
Megtalálták a lábcsontjait is, ám a lábujjai sokkal hosszabbak,
mint az emberi lábujjak. Egy ilyen láb nem tudott volna olyan
lábnyomokat hagyni, mint amilyeneket Mary Leakey talált
Tanzániában. A tudomány csak egyetlen olyan élőlényt ismer, ami
ilyen lábnyomokat hagyhatott maga után: ez a hozzánk hasonló
emberi lény.Egy
másik példa a tudásszűrésre. Mexikóban,
egy Hueyatlaco nevű helyen, az antropológusok árkokat ástak a
földbe, s nagyon
fejlett kőeszközökre bukkantak.
A kőeszközök korát megállapítandó, megkértek egy geológust,
hogy határozza meg a kőzetréteg korát, amelyben találták őket.
A geológus, Dr. Virginia Steen-McIntyre, munkatársaival együtt
négy különböző módszert használt a lelőhely korának
meghatározására, s mindegyik
módszer kb. háromszázezer éves kort mutatott. Ez
két ok miatt is különös. Az egyik az, hogy ebben az időben sehol
a világon nem létezhettek olyan élőlények, akik ilyen eszközöket
tudtak volna készíteni. Másrészt Észak-Amerikában, kb.
harmincezer évvel ezelőttig nem is élhetett emberi lény. Tehát
az, hogy hozzánk hasonló, háromszázezer évvel ezelőtt élő
emberek bizonyítékaira bukkantak Mexikó területén, meghaladta
azt, amit az antropológusok el tudtak fogadni, ezért megtagadták,
hogy nyilvánosságra hozzák a geológus kormeghatározását.
Ehelyett húszezer évben határozták meg a lelőhely korát. A
geológus pedig, aki a háromszázezer éves kormeghatározást adta,
nagyon nagy nehézségekkel találta magát szembe a szakmájában,
melyet végül fel kellett adnia. Amikor cikket írtam e
felfedezésekről, eredetileg a kőeszközökről készült
fényképeket akartam hozzá felhasználni, de amikor engedélyt
kértem az antropológusoktól a fényképek megjelentetésére, azt
válaszolták, hogy csak abban az esetben járulnak ehhez hozzá, ha
nem említem meg a lelőhely háromszázezer éves korát. Ez egy
újabb példa a tudásszűrés folyamatára.
Természetesen
hosszasan folytathatnánk a sort, több száz ilyen esetről tudnék
Önöknek beszámolni, sok héten át beszélhetnék róluk.
A
kőeszközök nagyon fontos régészeti leleteknek számítanak. A
múlt évszázadban Carlos Ribeiro, Portugália vezető geológusa
sok száz kőeszközt fedezett fel húszmillió éves
kőzetrétegekben. Hasonló
korú kőeszközökre bukkantak Franciaországban is, melyekről a
Francia Tudományos Akadémia tudományos folyóirataiban jelentek
meg beszámolók. Egy német geológus, az Indiai Geológiai
Szolgálat szakembereivel együtt húszmillió éves leleteket
fedezett fel Burmában. A felfedezések eme nagyon érdekes sorát, a
40-50 millió éves kaliforniai aranybánya-leleteket, a nagy számú
húszmillió éves kőeszközt, az ötmillió éves afrikai
lábnyomokat stb. szemlélve azt láthatjuk, hogy igencsak
ellentmondanak annak a jelenleg elfogadott elméletnek, mely szerint
az emberi lény százezer évvel ezelőtt jelent meg.Előadásom
hátralévő két-három percében egy rövid pillantást vethetünk
arra, hogy vajon milyen messzire nyúlhatnak vissza a leletek az
időben? A
The Geologist című tudományos újság egy nagyon érdekes
jelentést közölt egy emberi csontvázról, amit Illinois Államban
találtak kilencven lábbal (2,7 m) a föld alatt. A jelentés
szerint, közvetlenül a csontváz fölött, érintetlen, szilárd
kőzetréteg volt. Illinois állami geológusától megtudtam, hogy
a kőzetréteg,
ami alatt a csontvázat találták, háromszázmillió éves. Egy
másik jelentés olyan aranyláncról számol be, amit kb.
háromszázmillió évesre datált szénben találtak. A Scientific
American beszámolót közölt egy fémvázáról, amit ötszázmillió
éves kőzetben tártak fel.
Számos olyan beszámoló is van,
melyek jóval régebbi korokba nyúlnak vissza. Dél-Afrikában
például fémgolyókat találtak, párhuzamos vésetekkel az
egyenlítőjük körül, több mint kétmilliárd éves ásványi
üledékben. A
régészet teljes történetét megvizsgálva azt találjuk, hogy
több száz olyan bizonyíték van, amely azt támasztja alá, hogy
hozzánk hasonló emberi lények mérhetetlenül hosszú ideje
léteznek már e bolygón. Természetesen
majomemberek is léteztek, de a leletanyagot megvizsgálva azt
látjuk, hogy pusztán egy időben éltek az emberekkel, s nem az
történt, hogy az egyik a másikból fejlődött volna ki. Szóval
úgy tűnik, hogy a jelenlegi, az ember eredetére vonatkozó darwini
elméletet nem támasztják alá a tények.Aktuális-e
a védikus tudás a modern világban ?
Videó-előadás-beszélgetés
Forrás:
(Írta) : AnathDas
/ aranykor.freeblog.hu
Kategóriák: Magyar
nyelvű hírolvasó
Oldalak