Olajért ásványkincsér megy a harc

Olajért ásványkincsér megy a harc

Szorul a hurok - Orbánig ér a Microsoft-botrány
   Nem nyomoznak a letelepedési kötvények ügyében
   Átcsatornázva...
   Lázár szerint a romákat sem sikerült integrálni, így a bevándorlókat sem lehet
   Hivatal elé vonulnak a romák. Lázár fejét akarják
   Érettségi találkozót szerveztek Farkas Flóriánnak
   Saját kapujába rúgta a labdát a felcsúti akadémia neveltje - videó
   Habony Árpád elszállt - a letelepedési kötvények útját egyengethette Hong Kong-ban
   CÉLPONT - Miért olyan jó biznisz a letelepedési kötvény?
   OLAF-jelentés: Magyarországon csalták el a legtöbb EU-támogatást
   Mészáros Lőrinc: Kormányváltás után még sikeresebb leszek
   Semjén vadászata már a svéd ügyészségen van
   Novák Katalin is beszállt a pánikkeltésbe - Ha nem nyer a Fidesz, a családok elvesztenek MINDEN támogatást
   Áder János szerint ne szavazzanak olyanok, akik nem Magyarországon dolgoznak és adóznak
   NYELVVIZSGA TERROR MIATT ÉRVÉNYTELEN EGYETEMI DIPLOMÁK
   Simicska kivégzi a Fideszt...Viktornak meszeltek...??
   Mi derülhet még ki a miniszterelnökről?
   Hatmillió forintra bírságolták a Tv2-őt, mert szinte csak fideszes politikusokat hívtak be a Mokkába
   Még saját testvére sem támogatja Karácsony Gergelyt
   Orbánnak százszor több esze van, mintsem elfogadjon egy ilyen hülye történetet Kósa Lajostól
   Jobbik: Maffiaállami módszereket jelez az Orbán Ráhelről készült titkos felvétel
   450 milliós agrártámogatást vett fel egy fideszes államtitkár felesége
   Csak azok a rászorulók kaptak az élelmiszercsomagból, akik aláírtak a Fidesznek?
   a 3 napja elhunyt demján sándor, vagyona 95 százalékát a szegény és éhező gyerekere hagyja!
   Miniszterelnök-jelölti vita lesz az RTL-en a választások előtt, Orbán nem megy

Breaking News: Meglepő bejelentést tett az amerikai elnök pár perce:

"Kivonulunk Szíriából hamarosan, hadd gondoskodjanak róla mások" - jelentette be az előbb teljesen váratlanul Donald Trump.

Az amerikai csapatokat hamarosan kivonják Szíriából, amit azzal indokolt, hogy az iszlám állam többnyire háttérbe szorult, az amerikai határokat pedig meg kell védeni és az összeomló infrastruktúrát pedig újjáépíteni. De otthon." (VilagHelyzete)

Trump nagyon elégedetlen: a minisztere is repülhet

Amerikai lapok értesülései szerint Donald Trump elégedetlen Jeff Sessions igazságügyi miniszter munkájával, a tárcavezető állítólag felvetette korábban lemondását is, de a Fehér Ház szóvivője, Sean Spicer nem kívánta kommentálni, hogy az elnöknek van-e még bizalma iránta.

Több amerikai lap - köztük a The Washington Post és a The Wall Street Journal - információi szerint az elnök elégedetlen azzal, ahogyan az igazságügyi tárca a beutazás átmeneti korlátozásáról szóló elnöki rendelettel kapcsolatos ügyeket kezeli. Az ABC televízió értesülései szerint a tárcavezető korábban már, nem hivatalosan ugyan, de fel is ajánlotta lemondását.

Egy, a miniszterhez közelálló, de névtelenséget kérő minisztériumi munkatárs szerint Trump elnök és Sessions között az elmúlt hetekben nem egy alkalommal volt heves vita, kivált azt követően, hogy Sessions - miután kiderült, hogy ő is találkozott Szergej Kiszljak washingtoni orosz nagykövettel, de erről nem számolt be -, kivonta magát az Oroszországgal kapcsolatos vizsgálatok lefolytatásából. Ezt a döntését Trump elnök nem fogadta egyetértéssel, s a kiszivárgott hírek szerint Sessions ekkor vetette fel lemondását.

Sean Spicer, a Fehér Ház szóvivője kedden délután, szokásos napi sajtóértekezletén, újságírói kérdésre válaszolva csak annyit mondott minderről, hogy "ezt nem vitatta meg az elnökkel".

Az igazságügyi minisztérium szóvivője leszögezte: Jeff Sessions marad a minisztérium élén.

Az USA olajmezőket von ellenőrzés alá Szíriában

A Szíriai Demokratikus Erők egy magas rangú képviselője szerint az Egyesült Államok megkezdte egy katonai bázis építését a Deir Ezzor tartományban, hogy ellenőrzés alá vonhassa az ország legnagyobb olajtartalékát.

A Szíriai Demokratikus Erők szóvivője a Szputnyik hírügynökség török oldalának nyilatkozva elmondta, hogy az új amerikai katonai létesítményt az al-Omar olajmező közelében építik, ahol az ország legnagyobb olajkészlete található.

“Az USA egy hatalmas katonai bázist épít az olajban gazdag Al Omar régióban, Deir Ezzor tartomány területén. A létesítmény méretéről biztonsági okokból nem adhatunk információkat. Nehézgépeket szállítottak a helyszínre, jelenleg építési munkálatok zajlanak” – mondta.

Korábban a helyi sajtóban egy olyan videofelvétel is megjelent, melyen az látható, hogy amerikai helikopterek ellenőrzik azt a területet, melyen az USA új katonai létesítménye épül.

Az amerikai vezetésű koalíció 2014-től vesz részt a szíriai háborúban. Részvételüket a terrorizmus elleni harcban senki nem kérte, a demokratikusan választott szíriai kormány számos alkalommal felszólította az Egyesült Államokat, hogy vonja ki fegyveres erőit az országból.

Hídfő

MIÉRT GYŰLÖLI A NYUGAT PUTYINT – AMI A HÁTTÉRBEN VAN 

Op-Ed by Chris Kanthan, June 14, 2017 – Chris Kanthan elemzése

Az oroszfóbia napjaink Amerikájában ugyanolyan heves, mint a hidegháború csúcspontján volt, amikor *“Duck and Cover” gyakorlatokat végeztettek a rémült iskolásgyerekekkel és a lakosságot bombabiztos óvóhelyekkel gyötörték. **Azonban az orosz hackelésről és összeesküvésről szóló dráma nem más, mint ködösítés. A valódi konfliktus arról a világuralomért folytatott geopolitikai hatalmi harcról szól, amely több száz billió dollárt igényel, és amelyet a Machiavellista elitek hatalmas egója és a nemzetek múltbeli (‘dicső’) emlékei és jövőbeli látomásai vezérelnek.

*(“Duck and Cover” – azaz kuporodj össze és takard magad gyakorlatot egyfajta személyes védelemnek szánták a nukleáris robbanás hatásai ellen az USA-ban. Ez a politikai propaganda  film a kormány tájékoztató kampányának sarokköve volt az iskolákban, és 1952-től nagyjából a hidegháború végéig sugározták a fiatal generációnak. Történészek azt állítják, hogy a film az ötvenes évek hisztérikus vörös rémületének politikai eszközeként elsősorban azért készült, hogy a gyermekeket a Szovjetunióval és a kommunizmussal ijesztgesse: ford.)

Duck and Cover – VIDEÓ:

**(mint a CNN producere, John Bonifield <lásd: „A liberálisok virtuális „valósága” – avagy: Jó üzlet a média (tényfeltáró írás, videóval)” című cikkünket – NIF szerk.>, a napokban beismerte, egyfolytában hazudtak: ford.)

Íme a nagy tájkép: az USA + Európa geopolitikai csatája Oroszország + Kína ellen. Az Egyesült Államokat és Európát ugyanazok a bankár és hadiipari hűbérurak irányítják, míg Oroszország és Kína – két független ország – szükségszerűen kötöttek szövetséget. Miért? Ha Oroszország elbukik, Kína lesz a következő. Szerezd meg a medvét, megkapod a sárkányt, így megkapod a világot.

De itt van az öngól: a globalisták csapdába ejtették a medvét 1991-ben, amikor a Szovjetunió összeomlott. Azonban ahelyett, hogy barátkoztak volna véle, ketrecbe zárták, éheztették, kínozták és nyolc éven keresztül megalázták. Akkor a medve összetörte a ketrecet és visszavágott.

Árulás a kilencvenes években

Az évszázad legnagyobb rablása Oroszországban történet az 1990-es években, és az elkövetők a Wall Street gátlástalan, csalárd és megtévesztő módszereket alkalmazó – *shysters– alakjai voltak, akik a kapitalizmus csodáit ígérték, ehelyett azonban leépítették, darabokra szedték az egész országot. **A privatizáció nevében Oroszország a kiárusítás lázas tűzében égett1). Mindent, amit csak el lehet képzelni – olaj, gázmezők, arany- és gyémántbányák, légitársaságok, média, gyárak, nevezzünk meg bármit –mindent a tisztességes értéke ezredrészéért adtak el. Egy maroknyi orosz, akiket az Egyesült Államok választott ki gondosan, több száz billió dollár értékű vagyonra tett szert. Cserébe minden orosz 7 dollár értékű “részvényt” kapott. Az USA adófizetői ezt az undorító szélhámosságot is támogatták.

*(shyster – olyan személy, főleg ügyvéd, aki gátlástalan és csalárd, hazug és aljas módszereket alkalmaz az üzleti életben: ford.)

**(privatization ~ denationalization, vagyis megfosztás, kifosztás. Igen találó szinonima: ford.)

Az amerikai vámpírkapitalisták által irányított sokkterápia alatt Oroszországban a GDP, a bruttó hazai össztermék értéke 40%-kal csökkent. Az országot összezúzta az adóság, amellyel az IMF-nek és a Világbanknak tartozott, ugrásszerűen megnőtt a szegénység és az öngyilkosság.

Az orosz hadseregben eluralkodott a káosz, és súlyos vereséget szenvedett az iszlám terroristákkal vívott háborúban Csecsenföldön és Dagesztánban. Ó, ezek az iszlamisták ugyanazok az afganisztáni mudzsahedin terroristák voltak, akiket még mindig Szaúd-Arábia pénzelt és még mindig az USA fegyverzett fel2) . Olajat öntött a tűzre 1999-ben, hogy a Nyugat bombázta Szerbiát – Oroszország szilárd szövetségesét – és az, hogy a NATO a tagjai sorába vette Lengyelországot, Csehországot és Magyarországot.

Washington megvásárolta és ellenőrzése alatt tartotta a legtöbb orosz politikust, beleértve Jelcin elnököt is, mint ahogy Bill Clinton hencegett ezzel Tony Blair-nek3).

Putyin birodalma

Ilyen szörnyű körülmények között lett Putyin 1999 december 31-én Oroszország megbízott elnöke. A következő néhány évben ellenőrzése alá vonta a hatalmas oligarchákat, a korrupt politikusokat és az eliteket, akik az ötödik oszlopot alkották. Ellentmondást nem tűrő KGB-stílusával meggyilkoltatott néhány nyugatbarát újságírót, bebörtönözte az ellenzéket és megszilárdította a hatalmát. Az olajár emelkedése segített Putyinnak, de ő bölcsen használta az új vagyont. Talpra állította az orosz gazdaságot, arany és devizatartalékot hozott létre és jelentősen csökkentette az államadósságot.

1. 1999 és 2014 között az orosz GDP a tízszeresére nőtt4) és világviszonylatban a huszonkettedik helyről a nyolcadikra emelkedett
2. Az orosz GDP-hez viszonyított államadóság az 1999-es 100%-ról 2016-ra 17%-ra csökkent5)
3. Oroszország a világ hatodik legnagyobb devizatartalékát hozta létre, gyakorlatilag a semmiből6)
4. Az orosz aranytartalék ugyancsak a hatodik legnagyobb a világranglistán7).

Putyin elindította a Russia Today-t, a saját globális televíziós csatornáját, betiltotta a GMO-t, kirúgta George Sorost és harcolt a kulturális marxizmus ellen. Több mint tizenötezer templomot épített, és arra bátorította a családokat, hogy vállaljanak több gyermeket, betiltotta a gyerekeket megcélzó transznemű/homoszexuális propagandát.

Végezetül, Putyin újjáépítette az orosz hadsereget, felmorzsolta az iszlám terroristákat, geopolitikai sokként felbukkant Szíriában és uralta a helyzetet az USA, Izrael, Egyesült Királyság, Franciaország, Törökország, Szaúd-Arábia, Quatar és 40 000 dzsihádista hatalmas koalíciójával szemben8).

Putyin diplomáciája is figyelemreméltó. A 2014-es USA szankciók és az olajárak hirtelen csökkenése után minden politikus és szakértő azt jósolta, hogy Putyin el fog szigetelődni és összeomlik az orosz gazdaság. Ugorjunk 2017-re, 144 amerikai vállalat és 62 ország vett részt az Orosz Gazdasági Konferencián Szentpéterváron. Franciaország új elnöke, Macron, elsőként Putyint fogadta a külföldi vezetők közül.

Más szóval, Putyin ismét *naggyá tette, az élvonalba emelte Oroszországot. Ez az, amiért az elfogadottsága még mindig 80% felett van.

*(’Putin made Russia great again’ – a szerző finom utalása a Trump kampány szlogenjére – ’we will make America great again’: ford.)

Putyin japán, német, kínai, indiai, brazil és szaúd-arábiai vezetőkkel

Oroszország támadások kereszttüzében

Azonban a globalistáknak úgyszintén megvannak a maguk győzelmei. 2003-2004- ben George Soros színes forradalmaival megbuktatták az oroszbarát kormányokat Grúziában és Ukrajnában. 2014-ben az Egyesült Államok erőszakos *puccsot rendezett Ukrajnában, megdöntve a demokratikusan megválasztott vezetőt, aki helyébe egy senki által meg nem választott milliárdost állított.

*(akik figyelték az eseményeket annak idején, azok bizonyára emlékeznek rá, hogy az Európai Unió is feltűnt a színen: ford.)

Ukrajna a CIA célkeresztjében volt évtizedeken át. Ahogy Brzezinski írta A Nagy Sakktábla, című könyvében, Oroszország megbénul a Krím és a Fekete tenger nélkül – ez az egyetlen orosz átjáró a Földközi tengerre. A 2013-as puccs után Putyin érzékelte a veszélyt, ezért gyorsan népszavazást tartott a Krím-félszigeten és annektálta. (A krími lakosok több mint 75%-a orosz anyanyelvű, és mivel Ukrajna mérhetetlenül szegényebb, mint Oroszország, a népszavazás eredménye előre borítékolható volt)9)

A másik terület, ahol Oroszországot ismét hátba szúrták: a NATO bővítés. A Szovjetunió felbomlása idején tett ígéretei ellenére a NATO 13 új európai országgal bővült, amelyek mind alkalmas helyet biztosítanak az USA/NATO katonai bázisainak10. Ezen országok többsége most része a rakétavédelmi rendszernek. Oroszország másik oldalán, Dél-Koreában az Egyesült Államok THAAD rakétákat telepített. Mindez azt jelenti, hogy az USA elsőként mérhet atomcsapást az oroszokra, és megsemmisítheti a válaszként kilőtt orosz rakétákat. Az egész helyzet rendkívül ingatag és veszélyes – *Oroszországnak több mint 7000 nukleáris fegyvere van.

*(Az új, 2017-es orosz ICBM – Interkontinentális ballisztikus rakéták (Intercontinental ballistic missile) ‘széttéphetik’ az USA rakétavédelmi rendszerét – Rogozin orosz miniszterelnök helyettes szerint: ford.)

Mindezen zaklatás és megfélemlítés azonban csak a globalisták megsebzett egójának kórképét mutatja, hiszen Oroszország leigázására tett minden próbálkozásuk kudarcba fulladt. Nem egyszer, de hatszor az utolsó kétszáz évben – 1812, 1856. 1905, I. világháború, II. világháború, és az *1990-es évek sikertelen Wall Street-i hatalomátvétele.

*(Europe Reloaded: egy titkosügynök felfedi azt a NATO tervet, amellyel a Nyugat részekre akarta bontani Oroszországot a Szovjetunió széthullása után: ford.)

Rothschildok, bolsevizmus, Hitler

1812-ben a Rothschildok által finanszírozott Napóleon megszállta Oroszországot. 1856-ban Nagy Britannia és Franciaország megtámadta és elfoglalta a Krím-félszigetet – ugyanolyan okból, mint amilyen okból az Egyesült Államok 2013-ban államcsínyt szervezett Ukrajnában.

1905-ben a Wall Street-i bankárok – Jacob Schiff és mások – Japánt azért finanszírozták, hogy támadja meg Oroszországot11. A háború közepén a bankárok forradalmat próbáltak kirobbantani, hogy megdöntsék a Cárt. A forradalmat Leon Trockij (Lev Bronstein)12 vezette. 1905-ben nem járt sikerrel és elmenekült Oroszországból, de 1917-ben visszatért ugyanazzal a forgatókönyvvel, de most a japánokat a németek helyettesítik.

Az első világháború előtt L. Trockij és Lenin többmillió dollárt vett fel nemzetközi bankároktól. Trockij New York-ba látogatott és amerikai útlevelet kapott, hogy vissza tudjon térni Oroszországba13. Bőségesen áradt a pénz a kapitalistáktól. A kommunisták  (bolsevikok) megölték a cárt az I. világháború idején, és gyorsan aláírták a békeszerződést Németországgal. Köszönjük – Danke Schoen!

Így hát, láthatjuk, hogy a gonosz birodalmát, a Szovjetuniót Amerika és Európa teremtette meg – ez az a tény, amit töröltek a történelemkönyvekből. A Szovjetunió külföldi erők által előidézett polgárháború eredménye volt. – Egy polgárháború, amelyben a rosszfiúk győztek. A bolsevizmus egy idegen vírus volt, amely megfertőzte Oroszországot, oroszok tízmillióit gyilkolta le, és megpróbálta elpusztítani a kereszténységet – Oroszország ezeréves vallását. Azonban, amikor az amerikaiak azt mondják, azt gondolják, hogy “orosz,” úgy vannak idomítva, hogy csak a Szovjetunió jut az eszükbe.

Gyors pillantás a II. világháborúra; Európa (Németország) ismét megtámadta Oroszországot. Húsz millió orosz halt meg a nácik elleni harcban, csak Leningrádban kétmillióan14. Oroszország a négy éven át tartó háborúban Hitler seregének 70%-át megsemmisítette. Azonban “a nácik legyőzésért” az Egyesült Államok kapott meg minden elismerést, holott csak a végén (1944-ben) kapcsolódott be a játszmába.

A jövő felé

Mindezek ismeretében egy tárgyilagos személy nem sorolná Oroszországot a Nyugat ellenségei közé.Oroszország csak akkor lesz ellenség, ha behódolást követelünk tőle. Sem Oroszország, sem Kína nem fog soha lemondani szuverenitásáról. Ennek érdekében saját pénzügyi rendszerükön (hitelkártya, banki szolgáltatások, etc.) és nemzetközi szövetségek kialakításán dolgoznak15. Ezzel is igyekeznek megszabadulni az olajdollár rendszertől, amely lehetővé teszi az amerikaiaknak, hogy *billiókat ($) vegyenek fel kölcsön, következmények nélkül. Természetesen a globalisták, az Új Világrend hívei gyűlöletesnek találják ezt a kihívást.

*(trillion = billió – azaz milliószor millió=1 000 000 000 000 – 1012 : ford.)

A II. világháború óta az amerikaiak minden diplomáciai kihívásra automatikusan megfélemlítéssel vagy bombával reagálnak. Eisenhower figyelmeztetett minket és mi figyelmen kívül hagytuk: Az USA katonai-ipari- banki-média komplexuma hatalmas és indokolatlan befolyással bír. JFK támogatta az enyhülést Oroszországgal, és a csapatok kivonását Vietnámból, ezért a Háttérhatalom megtámadta. *Trump ugyanilyen okok miatt szembesül az Establishment ellenszenvével. A Globalisták (az NWO ügynökei) a sokszínűség csodáiról prédikálnak végeláthatatlanul, azonban gyűlölik azokat az országokat, akik másként gondolkoznak.

*(valószínű, hogy Trump nemzeti elkötelezettsége, belpolitikai elképzelései, és kiváltképpen a NWO legodaadóbb hívének, a demokratáknak kiütése az, amely kiváltja a Háttérhatalom ellenszenvét, Trump külpolitikája eddig inkább (a várakozásokkal ellentétben) csalódást keltő: ford.)

A globális konfliktusok és háborúk nagymértékben annak a katonai-biztonsági komplexumnak a függvényei, amely világszerte 800 katonai támaszpontot, hatszázmilliárd dollár éves költségvetést és harmincötmilliárd éves fegyverexportot követel meg. A háborúk ugyanakkor hatalmas adóssággal terhelik meg a nemzeteket, és ez az, amit a nemzetközi bankárkaszt akar. A globális részvénytársaságok egy *lecsupaszított, egypólusú világot óhajtanak, mivel az garantálja számukra a monopóliumot, az olcsó munkaerőt, nyersanyagot, és a hozzáférést a piachoz, a fogyasztókhoz. A társadalom-tervezők és kulturális marxisták a monolitikus vállalati médián keresztül ugyanazzal az agymosó propagandával árasztják el az egész világot. Vajon ezek az összefonódó erők elérhetik-é a többpólusú világ megtagadását? Vajon belekényszeríthetnek-e minket katasztrofális háborúkba, sőt akár atomháborúba is? Emlékezzünk John F. Kennedy “Béke Beszédére”, amit az Americana University-n mondott el 1963 június 10-én.

*(Europe Reloaded: 1966: A NASA dokumentum feltárja a tervezett  „klímamódosítás” jövőbeni céljait -ez a cikk is igazolja ezt a régóta tartó törekvést: ford.)

Milyen békét keresünk?Nem a ’Pax Americana – amerikai békét’, amit az amerikai fegyverek kényszerítenek rá a világra. Nem a sír békéjét, vagy a rabszolgaság biztonságát.

(1963. június 10. American University:

„Mit értünk békén, és milyen békét keresünk? Nem a ’Pax Americana – amerikai békét’, amit az amerikai fegyverek kényszerítenek rá a világra, nem a sír békéjét, vagy a rabszolgaság biztonságát, hanem a Valódi Békét, azt a fajta békét, amely élhetővé teszi az életet a földön, azt a fajta békét, amely lehetővé teszi az emberi faj és a nemzetek növekedését, amely reményt ad, és segít jobb életet teremteni a gyermekeik számára – nem csupán az amerikaiak békéjét, hanem a békét minden nő és férfi számára, nem csupán a mi korunk békéjét, hanem békét minden időkre . . . Én Békéről beszélek, ezért mint racionális embereknek racionális következtetésre kell jutnunk. Tudom, hogy a békére való törekvés nem annyira drámai, mint a háború folytatása, a békére törekvők szava gyakran siket fülekre talál, de nincs ennél sürgetőbb feladatunk…A problémáinkat mi teremtettük; ezért általunk meg is oldhatóak. Az ember olyan nagy lehet, amilyen csak akar. Az emberi sors nem jelent problémát az ember számára. Az ember értelme és szelleme gyakran oldja meg azt is, ami megoldhatatlannak látszik, és hisszük, hogy meg tudja tenni újra… És ha nem is tudunk véget vetni a nézetkülönbségeinknek, akkor legalább abban segíthetünk, hogy biztonságossá tegyük a sokféleség számára a világot. Végső soron a legegyszerűbb közös kapcsolatunk az, hogy mindnyájan ennek a kis bolygónak a lakói vagyunk. Ugyanazt a levegőt lélegezzük be. Mindnyájan törődünk, gondoskodunk gyermekeink jövőjéről. És mindnyájan halandóak vagyunk”: ford.)

VIDEÓ: Kennedy beszéde 1963. június 10-én:

Az Europe Reloaded további cikkeket ajánl az Activist Post, és a World Affairs oldalain, ahol eredetileg ez a cikk is megjelent.

Szerzőről:

Chris Kanthan-ról bővebben olvashat a szerző saját lapján, a World Affairs weboldalon.

Nemcsak egy professzionális számítógépes szakember, hanem egy San Francisko-i író és szerző, aki elfogulatlan blogbejegyzéseken keresztül próbálja felkelteni a világ figyelmét a politikára, a világeseményekre, az élelmiszer és egészségügyre, teszi ezt nem egyszer szatirikus fordulatokkal. Szeret utazni, 35 országot járt be a világon. A Deconstructing Monsanto című könyvnek is ő a szerzője. Jelenleg egy másik könyvön dolgozik, amelyben az Amerikát fenyegető, közelgő veszélyeket részletezi, és azt hogyan kellene kezelni azokat.

1) The Harvard Boys Do Russia . By Janine R. Wedel

2) World Affairs: Islamic Terrorism: Our Ally For 38 Years

3) World Affairs: Why The Us-Russia Relationship Went Sour After The 1990s

4-5) Trading Economics – Russia Government Debt to GDP

6-7) Wikipedia: List of countries by foreign-exchange reserves – Gold reserve

8) World Affairs: Truth About Syria (2-Min Video)

9) World Affairs: Ukraine – A Candid, In-Depth Discussion

10) Wikipedia: Enlargement of NATO

11) Wikipedia: Jacob Schiff

12) Alpha History: Trotsky On The Failure Of The 1905 Revolution (1930)

13) Antony C. Sutton: Wall Street And The Bolshevik Revolution

14) The Washington Post: Don’t forget how the Soviet Union saved the world from Hitler

15) Zero Hedge: Russia Readies Back-Up System For Potential „Split With International Banking System”

Forrás: Europe Reloaded

Fordította: Urthvas Bethad

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

A huszadik század legnagyobb kémsztorija

2016.06.24. 10:20 tiboru

Ideológiai irányultság, történelmi ismeretek és politikai szimpátiák függvényében a Szovjetunió megszűnését tulajdonították már Ronald Reagannek, Mihail Gorbacsovnak és a szabadkőművesvilágösszeesküvésnek egyaránt (hogy a gyíkemberekrőlés a Moszadról most ne is beszéljünk). Noha a kísértés óriási, a szerző nem kíván állást foglalni ebben a kényes kérdésben, azt viszont szükségesnek tartja elmondani, hogy a szabaddá lett népek örök szövetségének koporsójába egy korpulens, alkoholbeteg, sértődékeny KGB-főtiszt sokkal nagyobb szöget vert, mint tucatnyi melldöngető politikus és tábornok együttvéve. Mai posztunk Vlagyimir Ippolitovics Vetrov KGB-alezredesnek állít emléket, akinek történetét Reagan elnök – a tőle megszokott nemes egyszerűséggel és frappáns fogalmazással – így jellemezte: a huszadik század legnagyobb kémsztorija.

A történet szaftosabb részei előtt tekintsünk egy kicsit vissza és (főleg a nagyon fiatalok kedvéért) vessünk egy pillantást a hidegháború egyik szimbólumára.

A COCOM

A második világháború után a nyugati szövetségesek létrehozzák a COCOM (COordinating COMmittee for Multilateral Export Controls) nevű testületet. A Többoldalú Exportellenőrzést Koordináló Bizottság célja az volt, hogy meggátolja mindazon nyugati termékeknek, eljárásoknak, technológiáknak, egyszóval tudásnak a kommunista uralom alatti országokba történő exportálását, amelyek katonai célra is felhasználhatóak. A teljesen nyilvánvaló fegyvereken és haditechnikán túl ebbe a kategóriába tartozott minden komolyabb műszaki fejlesztés és csúcstechnológiai termék, a kompjúterek vezérelte szerszámgépektől a nagyteljesítményű számítógépeken át a digitális telefonközpontokig. A COCOM-lista kijátszására a keleti titkosszolgálatok (a Stasitól kezdve a Securitatén keresztül egészen a magyar III/I-ig) egész apparátust tartottak fenn, amelyek közül a leghíresebb a KGB Nyolcadik (műszaki felderítő, hivatalos iratokban csak "T" betűvel jelölt) Igazgatóságán belül működő, úgynevezett X ügyosztály volt. Itt, illetve szerte a nagyvilágban a klasszikus gumitalpúakon kívül általában természettudományos előképzettségű, főként mérnöki/műszaki területekre szakosodott kémek százai ügyködtek azon, hogy minél többet megszerezzenek a hőn áhított nyugati (és távol-keleti, azaz japán vagy dél-koreai) ipari és technológiai titkok közül.

Az X ügyosztály

A COCOM-listát (eseti jelleggel) többféleképpen ki lehetett játszani, s a szovjet hírszerzők kreativitása nem ismert határokat: ragasztós talpú cipővel vettek részt amerikai gyárlátogatásokon (például a Boeingnél), ahol így szereztek anyagmintákat; megfigyeltek, beszerveztek, megvesztegettek és/vagy megzsaroltak tudományos kutatókat; szemétszállítással foglalkozó vállalkozást létesítettek, majd a célobjektum teljes szemét- és hulladékállományát grammonként és centinként vizsgálták át, hátha rábukkannak valami hasznosítható információra; jóvágású, önfeláldozó fiatal tisztek elhanyagolt ötvenes titkárnőket, dúskeblű kolléganőik pedig óvatlan, könnyű kalandokra nyitott főmérnököket és programozókat hálóztak be és csábítottak el Torontótól kezdve Párizson és Bonnon keresztül Canberráig; külföldi ügynökeik révén fedőcégeket hoztak létre nyugati államokban, amelyek alkatrészenként és részegységenként megrendelték a keletiek számára tiltólistás termékeket, majd odahaza a reverse engineering módszerrel megpróbálták ezeket reprodukálni és sorozatgyártani.

Reverse engineering:  az a mérnöki tevékenység, amikor egy szerkezet (gép, berendezés, vegyület, stb.) működési és elkészítési elvét, hatásmechanizmusát úgy fejtik meg, hogy magát a kész szerkezetet tanulmányozzák és reprodukálják, az eredeti tervrajzok, számítások, kísérletek és kutatási dokumentáció nélkül. A mai napig az ipari-technológiai hírszerzés egyik kedvenc (és roppant hatékony)  módszere, amit nem csak állami szervezetek, hanem gazdasági vállalkozások is előszeretettel alkalmaznak a versenytársak féltett titkainak kifürkészésére (lásd még competitive vagy business intelligence). Hogy ne menjünk túl messzire: egyes vélemények szerint a boldogult emlékezetű hazai Mikroelektronikai Vállalattól sem állt túl távol a reverse engineering, s talán pont ezért kellett leégnie kereken harminc évvel ezelőtt.

A fő- és mellékállású terepügynökök által beszerzett mintákat, információkat, papírfecniket, valamint a szerteágazó műveleti tevékenység egyéb tárgyiasult eredményeit aztán a moszkvai központ műszaki értékelői és elemzői aprólékosan áttanulmányozták, majd – siker esetén – a szovjet tudomány és technika újabb diadalaként beharangozva átadták a szakminisztériumoknak további hasznosításra. A szocializmus meg épült, mint a veszett fene.

Vlagyimir Vetrov

Főszereplőnk 1932-ben született Moszkvában, s ha valakire rá lehet mondani, hogy mindent a szocialista rendszernek köszönhetett, akkor az ő: apja fizikai munkás volt, anyja egy írástudatlan takarítónő. Vlagyimir ennek ellenére sikeresen leérettségizett, majd a legtekintélyesebb moszkvai műegyetemen, a Baumanon szerzett gyengeáramú mérnöki oklevelet. A KGB már diákkorában felfigyelt a különösen tehetséges, ragyogó nyelvérzékkel rendelkező, kiváló politikai és származási pedigrével rendelkező srácra (aktív úttörő, lelkes komszomolec, munkásszármazás meg amit akartok), aki az államvizsga után egy állambiztonsági szempontból kiemelt munkahelyre, egy – mai szemmel kezdetleges – számítógépeket gyártó üzem fejlesztési osztályára kerül. 
A gyakornoki éveket követően az állampárti titkosszolgálat ajánlatot tesz neki, amely a visszautasíthatatlan kategóriába tartozott: 1960-tól Vlagyimir Ippolitovics tiszti rendfokozattal a tudományos és technikai hírszerzés hivatásos állományú tagjává válik. Politikai előéletének, szakmai kvalitásainak és angol, valamint francia nyelvtudásának köszönhetően olyan feladatra szemelik ki, amelyről a kágébések 95 százaléka csak legvadabb álmaiban ábrándozik: egy másfél évig tartó intenzív nyelvi és szakmai továbbképzést követően 1965 tavaszán Franciaországba költözik, ahol diplomáciai fedéssel (hivatalosan ő lesz a párizsi szovjet nagykövetség kereskedelmi attaséjának egyik helyettese) igyekszik az X ügyosztály illetékességi körébe tartozó feladatokat végrehajtani.
Párizsban ismerkedik meg Jacques Prévosttal, a Thomson elektronikai cég egyik mérnökével, akivel a szakmai kapcsolatokon túlmutató baráti nexusba kerül. Hogy ez a baráti viszony Jacques részéről teljesen spontán módon alakult-e ki, vagy annak is volt valamiféle szerepe benne, hogy Monsieur Prévost időről időre a francia kémelhárításnak, a DST-nek is tett apró szívességeket, most ne firtassuk, de el bírjuk képzelni. A lényeg, hogy a két műszaki értelmiségi jól érezte magát egymás társaságában, s amikor Vlagyimir egyszer részegen összetöri követségi szolgálati autóját, Jacques segít neki szerelőt találni, aki még azelőtt kijavítja a járgányt, mielőtt botrány kerekedne az esetből.

Legyünk udvariasak és ne kérdezzük meg, hogy annak a szerelőnek mi volt a rendfokozata és hogy e derék ember elhelyezett-e egy diszkrét mikrofont az autó utasterébe. Ne kérdezzünk semmit, hagyatkozzunk inkább a kreatív fantáziánkra.

1970-ben lejárt az ötéves külszolgálati periódus, ennél hosszabb ideig csak roppant kivételes esetekben engedélyezték a szovjet állampolgároknak, hogy külföldön dolgozzanak. Mivel ez az előírás a diplomatákra és a hírszerzőkre is érvényes volt, Vlagyimir visszatér Moszkvába, ahol érdemei elismerése mellett az Elektrotechnikai Készülékek Minisztériumában (a szovjetek nem vicceltek, ilyen is volt!) kapott egy unalmas beosztást. 
Államigazgatási alaptétel, hogy az unatkozó köztisztviselő legjobb barátja a szesz, legalábbis a Facebook és az online pornó előtti időkben így volt. Vetrov már Párizsban rákapott az ivásra, de alkoholizmusát a minden oroszok fővárosában fejlesztette tökélyre. Az a kurva vodka derékba töri a következő külföldi kiküldetését: 1971-ben Kanadába küldik, ahol a montreali szovjet kereskedelmi kirendeltségen kellene nagyjából ugyanazt csinálnia, mint Párizsban (mínusz a szolgálati gépkocsik összetörése), de Québec fővárosa nem nagyon nyeri el Vologya tetszését. Annyit iszik, hogy még az ilyen téren elég harcedzettnek minősülő orosz külképviselet sem állja meg szó nélkül: alig tíz hónap elteltével a Központ visszahívja Moszkvába, mert azt a Lubjanka téren dolgozó fejeseknél kevesebben tudják jobban, hogy külföldön, ahol nincs szem előtt, egy iszákos diplomatánál csak egy alkoholista hírszerző tud nagyobb károkat okozni Oroszország Anyácskának.
 
A hetvenes években az alkoholizmus bocsánatos bűnnek számított a Szovjetunió fegyveres testületeinél. Vlagyimir ír néhány szívhezszóló igazoló jelentést, amelyben a szesszel kialakított bensőséges kapcsolatát kizárólag a honvágynak tulajdonítja. Rövid hezitálás után elöljárói ezt elfogadják, s mivel szakmai érdemeit senki nem vonja kétségbe, kinevezik az X ügyosztály helyettes vezetőjévé. Feladatai közé tartozott a KGB és a közvetlen minisztertanácsi alárendeltségben működő Hadiipari Bizottság (VPK) közötti folyamatos információáramlás biztosítása. Új beosztása következtében nem csak arra lát rá, hogy kik a külföldön dolgozó szovjet kémek és ezek milyen nyugati újításokkal örvendeztetik meg a Rógyinát, hanem arra is, hogy a kormányzat részéről milyen hírigények fogalmazódnak meg a felderítők felé. Ez utóbbinak köszönhetően kevés olyan ember volt a Szovjetunióban, aki tisztábban látta volna a szovjet hadiipar aktuális helyzetét és stratégiáját, a terület gyengeségeit és erősségeit (főleg az előbbieket), mint Vlagyimir Ippolitovics.

Az átállás

1978-tól kezdve Vlagyimirban egyre csak nőtt a belső feszültség. Ez egyrészt saját sértettségének volt tulajdonítható (minden igyekezete dacára nem kapta meg az annyira áhított ezredesi harmadik csillagot, pedig beosztásához járt volna), másrészt pedig mind jobban és mind gyakrabban szembesült az államszocializmus visszásságaival. Két évnyi önmarcangolás és további több száz üveg Sztolicsnaja óvatos elszopogatása után meglépi azt, amit a világ összes értelmező szótára és büntető törvénykönyve egyaránt a következőképpen határoz meg és foglal össze: hazaárulás.

Erkölcsi és filozófiai szempontból persze távolról sem ilyen egyszerű a képlet. Ráérő, fejlett morális érzékkel rendelkező olvasóink számos felmentő érvet sorakoztathatnának fel Vetrov döntése mellett, de az, hogy nyelvtani és jogi értelemben az alezredes elárulta hazáját (amit történetesen Szovjetuniónak hívtak), nehezen vitatható.

Mert mit is tesz Vologya barátunk? Felveszi a kapcsolatot régi barátjával, Jacques Prévosttal, aki akkoriban (1980 márciusát írjuk) történetesen (?) a Thomson moszkvai kirendeltségének kereskedelmi igazgatója, s megkéri, hogy ajánlja be őt önkéntes forrásként a francia titkosszolgálatnak. A moszkvai francia nagykövetség hírszerzési referense, bizonyos Patrick Ferrant lefutja az ilyenkor kötelező köröket, s miután megbizonyosodik arról, hogy nem a KGB provokációjáról van szó, a szükséges konspirációs szabályok betartásával találkozik Vetrovval, aki már az első randira komoly anyagmennyiséggel érkezik. A filmtekercs (amelyet az elkövetkezendő két évben továbbiak követnek) valódi kincsesbányának bizonyul: a Franciaországban, az Egyesült Államokban és más nyugati országokban tevékenykedő szovjet hírszerzők beazonosítására alkalmas adatok mellett az általuk már megszerzett technológiai információk is ott sorakoztak a szigorúan titkos képkockákon. Külön kategóriát jelentettek azok az átiratok, amelyek a legfelső szovjet politikai, gazdasági és katonai körök kívánságlistáját tartalmazták, amiből a nyugati szakértők – mindenféle kincstári kozmetikázástól mentesen – egészen pontosan be tudták lőni, hogy éppen hol tart a szovjet hadiipar, hol vannak komoly elmaradásaik és milyen csapáson kívánnak továbbhaladni. És ami a legjobban meglepte a francia hírszerzőt: Vetrov nem kért anyagi ellentételezést az információkért. Tettét azzal magyarázta, hogy a lehető legtöbbet akarja ártani az általa velejéig gonosznak és korruptnak tartott szovjet rendszernek.

A titkos információgyűjtés területén otthonosan mozgók jól tudják, hogy egy tégla beszervezésének (vagyis arra történő rábírásának, hogy információkat szolgáltasson) kábé négy fontosabb módszere (és ezeken belül további, legalább tíz almódszere) van:

- kényszer vagy fenyegetés (például zsarolás);
- belső meggyőződésre történő apellálás;
- pénz, esetleg más személyes érdek vagy előny meglobogtatása;
- bosszúszomj vagy más érzelmek kihasználása.

Ezek közül Vetrovnál főként a második és a negyedik játszott. Hogy ezek milyen arányban osztoztak a motivációin, ezt csak ő tudná megmondani, de nem valószínű, hogy most már megteszi.

A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy Vlagyimir tényleg nem kért ugyan pénzt, de a Ferrant által később felajánlott, s jóféle szovjet bankókkal kibélelt borítékokat nem utasította vissza. A franciák visszaemlékezései szerint az együttműködés nem egészen másfél éve alatt mintegy 25 ezer rubellel köszönték meg szolgálatait, ami Vetrov körülbelül három évnyi alezredesi illetményének felelt meg, cafetaria nélkül.
Vologya a tartójától a szándékosan angolszász hangzású fedőnevet, a Farewell-t kapta. A furfangos franciák úgy spekuláltak, hogy ezzel is csökkentik a rájuk utaló nyomokat; ha valaki valahogy meg is tudja, hogy egy információ forrása egy bizonyos Farewell, először inkább Londonra vagy Langley-re fog gyanakodni és nem Párizsra. Amint azt látni fogjuk, emberünk sorsa nem a fedőnév kiválasztásán múlt.

Vége a dalnak

Vetrov ales informátori pályafutása és kágébés karrierje 1982 februárjában ért véget, amikor egy intenzív, pezsgővel súlyosbított vodkázást követően (nem tudom, megfigyeltétek-e már ti is, de tapasztalataim szerint az oroszok imádják ezt a kombót) szóváltásba keveredik szeretőjével, a szintén céges hátterű Ljudmila Ocsikinával, akivel egy nyugisnak tűnő moszkvai mellékutcában parkoló gépkocsiban (más források szerint egy autópálya középső elválasztósávjában) próbálták csökkenteni a mindkettőjükre nehezedő nyomást. A turbékolást vita követi, a mattrészeg Vetrov őszinteségi rohamában éppen elkezdene beszélni a franciáknak végzett munkájáról, majd észbe kap, hogy mégse kéne, kést ránt, megsebesíti a sikoltozó nőt, majd pánikrohamában a hangoskodásra felfigyelő és a kocsihoz lépő, intézkedni akaró rendőrt is mellkason szúrja, aki belehal a sérülésbe.

Ezt még egy KGB-alezredesnek sem lehet elnézni: az X ügyosztály helyettes vezetőjét egy katonai törvényszék gyorsított eljárással 12 év kényszermunkára ítéli, s két hónappal később egy Irkutszk melletti munkatárborban elkezdi büntetése letöltését.

A következmények

Időközben az általa szolgáltatott információkra rárepül a teljes francia elhárítás, majd az FBI is, mert François Mitterand elnök 1981 júliusában az ottawai G7 találkozón személyesen adja át Ronald Reagannek az USA-ban tevékenykedő szovjet ipari és tudományos hírszerzők tételes névsorát. 1983-ban a franciák 47 szovjet kémet lepleznek le, a diplomáciai fedéssel rendelkezőket azonnali hatállyal kiutasítják, a többit pedig súlyos évekre ítélik. Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és Japánban egymást érik a letartóztatások, egy év alatt több, mint kétszáz technokém csuklójára kerül bilincs: az X ügyosztály (és ezzel együtt a szovjet ipari-technológiai hírszerzés) gyakorlatilag megszűnik létezni, s a Szovjetunió 1991-es felbomlásáig már magához sem tér. 
Az amerikaiak (már megint) dörzsöltebbek voltak, mint európai kollégáik. Nem lepleztek le azonnal minden ismertté vált szovjet hírszerzőt, hanem – egy alaposan kidolgozott és a legmagasabb szinteken jóváhagyott terv alapján, az FBI, a CIA és a Pentagon szoros együttműködésével – elkezdték hamis információkkal és hibás termékmintákkal etetni a szándékosan szabadlábon hagyott szovjet kémeket, akik diadalmasan szállították haza az ily módon kezükre játszott technológiát és szoftvereket. Ezek aztán (a bennük elrejtett időzített hibáknak és csapdáknak köszönhetően) egy idő múlva felmondták a szolgálatot, hatalmas károkat okozva a szovjet nemzetgazdaságnak, főként a hadiiparnak. Amerikai illetékesek visszaemlékezései szerint ez történt például 1982 nyarán is, amikor az ily módon, Kanadán keresztül beszerzett, és a CIA programozói által ügyesen módosított amerikai szoftverrel irányított transzszibériai földgázvezeték szeleprendszere egyszer csak felmondta a szolgálatot, óriási túlnyomást idézve elő egy kritikus (szerencsére lakatlan területen futó) szakaszon. A robbanás becslések szerint három kilotonnás volt, vagyis 3 millió kiló TNT-vel egyenértékű. Ezt, majd az ezt követő gigantikus tüzet az amerikai kémműholdak a világűrből dokumentálták, s a CIA Langley-i főhadiszállása felől napokig csak a pezsgőspalackok dugóinak diszkrét pukkanása hallatszott. Azt pedig, hogy milyen hangok szűrődtek ki az X ügyosztály párnázott ajtajai mögül, szerintem el bírjuk képzelni.

A lebukás

Mint az a hírszerzéstörténelemben oly sokszor előfordul, Vetrov dekonspirálódását is egy túlbuzgó, ostoba politikus okozta. Ha a francia külügyminiszter kabinetfőnöke, François Scheer (itt jobbra) jobban odafigyelt volna a diplomaták számára minden országban kötelezően előírt nemzetbiztonsági felkészítésen, Vlagyimir 1994-ben szabadul, s talán addig él, amíg a mája végképp el nem veszíti a vodkával folytatott hősies, de egyenlőtlen küzdelmet. 
Nos, nem így történt.
1983 áprilisában a fentebb említett François Scheer berendeli a francia külügyminisztériumba a párizsi szovjet nagykövetet, s felháborodottan számonkéri rajta a tucatnyi, Párizsba akkreditált szovjet diplomatakém tevékenységét. Julij Voroncov (itt balra lent) rutinos róka a szakmában (ő bezzeg nem szundikált a KGB-előadáson), ezért megjátssza az értetlent: ez csak valami tévedés lehet, Monsieur Scheer biztosan félreértett valamit, blablabla. A kabinetfőnök óvatlanul belesétál a lélektani csapdába. Odalép a páncélszekrényéhez, kivesz egy KGB-fejléccel ellátott dokumentumot (annak a közel négyezer lefényképezett oldalnak az egyikét, amit Vetrov már átadott a franciáknak) és diadalmasan odacsúsztatja a szovjet nagykövet orra alá: na erre varrjon gombot, nagykövet úr, nincs itt semmiféle félreértés!
Voroncov igazi karrierdiplomata, ráadásul fotografikus memóriája van. A szeme se rebben, viszont amikor visszatér a nagykövetségre, rögtön felveszi a kapcsolatot Moszkvával és részletesen lediktálja a rejtjelző tisztnek, hogy egy órával korábban milyen bizonyítékkal szembesítették a quai d'Orsay-n. A KGB belső elhárításának innen kezdve gyerekjáték volt beazonosítania a szóbanforgó dokumentum eredeti forrását és származási helyét. Vetrovért azonnal katonai különgép indul a Moszkvától ötezer kilométernyi távolságban fekvő fogolytáborba (ettől a megtiszteltetéstől szerintem szívesen eltekintett volna), majd a közel másfél éven át tartó kihallgatássorozatot követően a papírforma érvényesül: a bizonyítékok alatt összeroppant Vologya bedobja a törölközőt és minden balhét visz. 
Egy rendőr megölése egy dolog, a hazaárulás pedig egy másik: 1984 végén halálra ítélik, s 1985. január 23-án hajnalban a Lefortovo börtön pincéjében hagyományos szovjet módszerrel (tarkónlövés egy 9 milliméteres Makarov félautomata pisztollyal) véres pontot tesznek a Farewell-dosszié végére. Ahogy illik, testét jeltelen gödörbe temetik. Felesége, Szvetlána minden követ megmozgat, hogy legalább egy síremléket állíthasson, de a KGB nem a megbocsájtásáról vagy az empátiájáról híres: azt sem árulják el neki, férje melyik temető melyik parcellájában nyugszik.

Vetrov mozgalmas életéről és bukásáról könyv is született, sőt a témáról Az utolsó kém címen filmet is forgattak 2009-ben.

És hogy miért állítja számos szakértő, hogy a Vetrov-ügy jelentősen felgyorsította a Szovjetunió bukását? Nos, Farewell átállásának következményeit egyszerűen nem lehet túlbecsülni. Az általa átadott dokumentumok egyértelművé tették nem csak a szovjet hadiipar, hanem a teljes szocialista tervgazdaság siralmas állapotát, amelyet a kémek tömeges lebuktatása megfosztott az életfontosságú csúcstechnológiai vérátömlesztéstől. Talán az sem véletlen, hogy Reagan elnök 1983 tavaszán, Vlagyimir lebukásával nagyjából egyidőben hozza nyilvánosságra a huszadik század legnagyobb és legeredményesebb stratégiai blöffjének tartott csillagháborús tervét (az SDI-t), amely végül gazdaságilag roppantotta össze az akkor már minden ízületében recsegő-ropogó Szovjetuniót.
Hogy Vlagyimir Vetrovot hazaáruló féregnek tekintjük, aki bőven kiérdemelte azt a hat grammos lövedéket a fejébe, vagy pont ellenkezőleg, hazafias érzelmektől fűtött, tragikus véget ért hősnek nevezzük, aki életét adta azért, hogy több, mint 400 millió ember (az egykori Varsói Szerződés) megszabaduljon a kommunista pártok egyeduralmától és 1990/1991-től kezdve többé-kevésbé demokratikus keretek között folytassa életét, nos, ezt mindenki eldöntheti magában, miként azt is, hogy megérdemelne-e egy fejezetet a Kémek krémjeúj kiadásában. Azt azonban, hogy az államkommunizmus európai végéről szóló könyvekben megérdemelne egy kisebb fejezetet, senki sem vitathatja.  

Szavazz, majd kommentelj, kíváncsiak vagyunk a véleményedre! Előtte még elmondom, hogy ennek az írásnak az alapverziója először a 2016 júniusi Interpress Magazinbanjelent meg, ahol rendszeresen találkozhatsz a cikkeimmel.

Megmérgeztek egy volt orosz kettős ügynököt és lányát Angliában

Scotland Yard: a terrorelhárítás vizsgálja a mérgezéses incidenst.

Forrás: guardian.co.uk

A Scotland Yard kedden bejelentette, hogy terrorelhárító szolgálata átvette a délnyugat-angliai Salisbury városában történt kettős mérgezéses incidens vizsgálatának irányítását.

A londoni rendőrség - amelynek terrorellenes műveleti hatásköre az egész országra kiterjed

- hangsúlyozta, hogy az esetet a hatóságok továbbra sem minősítették terrorcselekménynek. A közlemény szerint azonban

a szokatlan körülmények miatt

az a döntés született, hogy a vizsgálat vezetését a terrorellenes ügyosztály vegye át  Wiltshire megye területileg illetékes rendőrségétől, mivel a terrorelhárító szolgálatnak van meg az ehhez szükséges szakértelme.

A Scotland Yard kedd délutáni közleményében nem említi név szerint a két megmérgezett személyt, és a nyilatkozat külön is hangsúlyozza, hogy a rendőrség nem tesz közzé részleteket a válságos állapotban lévő két emberről.

Keddre azonban gyakorlatilag hivatalos ténnyé vált, hogy a Salisbury kórházában súlyos mérgezéses tünetekkel kezelt két ember egyike a 66 éves Szergej Szkripal, a brit külső hírszerzés (MI6) volt orosz ügynöke, az orosz katonai hírszerzés egykori ezredese, a másik pedig 33 éves lánya, Julia Szkripal.

Mark Rowley, a Scotland Yard terrorelhárító szolgálatának parancsnoka a keddi rendőrségi nyilatkozathoz fűzött kommentárjában mindazonáltal közölte: a vizsgálat korai szakaszban jár, és "a találgatások nem segítik" az előrelépést.

Rowley szerint a nyomozás középpontjában jelenleg annak kiderítése áll, hogy milyen szer okozta a két ember megbetegedését. 

A terrorellenes ügyosztály vezetője hozzátette: a Scotland Yard megítélése szerint a lakosságot nem fenyegeti semmiféle kockázat az incidensből eredően. A mérgezést okozó anyag mibenlétének felderítésébe a brit védelmi minisztérium Porton Downban működő titkos vegyi és biológiai kutatóintézetének szakértői is bekapcsolódtak. 

Boris Johnson brit külügyminiszter kedden a londoni alsóházban egyenes utalást tett arra, hogy London valamilyen formában bojkottálhatja a nyári oroszországi labdarúgó-világbajnokságot, ha bebizonyosodik Oroszország felelőssége a mérgezési ügyben, de a tárca illetékesei kedd délután közölték, hogy Johnson nem az angol labdarúgó-válogatott távol maradására gondolt.

A miniszter szerint ha kiderül, hogy Moszkva áll az angliai incidens mögött, akkor "nagyon nehéz lenne elképzelni", hogy a sporteseményen az Egyesült Királyság "normál módon" képviseltethetné magát.

Johnson munkatársai nem sokkal később arról tájékoztatták a brit sajtót, hogy a külügyminiszter brit kormányzati illetékesek és egyéb tisztviselők esetleges távol maradására utalt. Az angol labdarúgó szövetség (FA) elnöke Vilmos herceg, a brit trón majdani várományosa, II. Erzsébet királynő unokája.

Boris Johnson alsóházi felszólalásában kijelentette, hogy nem akarja "megelőlegezni" a mérgezéses incidens vizsgálatának eredményét, ugyanakkor Oroszországot "rosszindulatú, felforgató hatalomnak" nevezte.

Szergej Szkripal, az orosz katonai hírszerzés egykori ezredese kettős ügynökként tíz éven át dolgozott a brit hírszerzésnek, Nyugat-Európában tevékenykedő orosz ügynökök tucatjait leplezte le, és a hivatalos orosz vádak szerint ezért 100 ezer dollárt kapott az MI6-től.

Szkripalt 2006-ban Oroszországban 13 év fegyházra ítélték, ám 2010-ben, egy orosz-amerikai kémcsere során ő is távozhatott Oroszországból, és később Nagy-Britanniában telepedett le.

A BBC keddi beszámolója szerint az elmúlt két évben meghalt Szkripal felesége, bátyja és fia.

(MTI)

John Christensen: Magyarországot kirabolták (Itt vannak a tények)

10 tény Magyarország kirablásáról.

1./Magyarországról a nyolcvanas évek óta 242 milliárd dollárnyi magántőkét menekítettek ki
a világ különböző adóparadicsomaiba.
Most akkor ezt forintosítjuk, hogy a nagyságrend még jobban látszódjon: 48, 000, 000, 000, 000, azaz 48 ezer milliárd forintot!!! (200 forintos dollár árfolyamon). (John Christensen, a Tax Justice Network igazgatója. Közgazdász, korábban offshore bankár volt.)
Sajnos hazánk ezzel az eredménnyel a világon a 12. helyen áll a kirabolt országok között. Sokkal korruptabb hírben álló országokat, például Ukrajnát, Törökországot és Kazahsztánt is megelőzzük, ezt egy nemzetközi jelentés állítja.

2./John Christensen anno a Hetek című újságnak elmondta, hogy példátlan, hogy egy ország a teljes államadósságának két és félszeresét külföldre engedje úgy, hogy abból semmiféle bevétele nem származik. A megdöbbentő adatok arra utalnak, hogy az elmúlt 30 év sorozatos külföldi hitelfelvételei és megszorításai jórészt értelmetlenül történtek. Offshore számlákon az államadósság duplája! Ez az államadósság két és félszerese!!!

3./Többéves kutatás után a héten jelent meg az első átfogó világjelentés az adóparadicsomokba menekített magánvagyonokról. Az igazságos adózásért küzdő, vezető közgazdászokból és bankszakemberekből álló Tax Justice Network civil szervezet azt állítja, hogy 2010 végén legalább 21 ezer milliárd dollár értékű magánvagyon rejtőzött offshore számlákon. Ez az összeg – ami csak a pénzeszközöket vette számba, és nem tartalmazza az offshore ingatlanokat, jachtokat és céges tulajdont – megegyezik az Egyesült Államok és Japán együttes éves nemzeti össztermékével (GDP).

4./”Az adóparadicsomok száma a gazdasági válság óta folyamatosan növekszik, csakúgy mint az ide menekített vagyonok mértéke” – mondta a Heteknek a Tax Justice Network igazgatója, John Christensen. Jelenleg 73 ilyen állam és önálló adójogi státussal rendelkező tartomány van, amelyek a nulla összegű vagy minimális adókulcsok mellett titoktartást – beazonosíthatatlan tulajdonú, anonim számlákat, alapítványokat és cégeket – kínálnak a külföldiek számára.

“Az adóparadicsomokba nem azért viszik a vagyonokat, hogy ott kedvezőbb feltételek mellett forgassák a tőkét.
A legtöbb ilyen helyre a milliárdosok be sem teszik a lábukat, nem költenek és nem termelnek itt,
egyszerűen csak odaviszik a pénzüket,
hogy teljesen kivonják az országuk adózása alól” – állítja Christensen.

Az offshore ára (The Price of Offshore) című kutatás során a világ legnagyobb adatbázisainak, a nemzetközi szervezetek jelentéseinek és az egyes országok költségvetési összesítéseinek felhasználásával a kutatók azt állapították meg,
hogy a világgazdaság “fekete lyukaiban” több pénz tűnt el adómentesen az elmúlt években, mint amennyit a kormányok megpróbáltak – az adófizetők pénzéből – a válságkezelésre biztosítani.

“Ezek a pénzek nem vesznek részt az értékteremtésben, nem teremtenek munkahelyeket,
legfeljebb a spekulatív tőkepiacokon jelennek meg” – állítja Christensen, aki elmondta:
a legnagyobb offshore vagyonokat nem ismeretlen “no name” bankok,
hanem a világ top pénzintézetei kezelik.

5./A pénzügyi válság éveiben a világ 50 legnagyobb bankja évente 16 százalékkal növelte
az ügyfeleik által offshore számlákon elhelyezett összegeket.

Ez a privátbanki prémium szolgáltatás a legjövedelmezőbb banki üzletág, ennek ellenére a bankok egy része állami mentőövet igényelt.

“A szuper bankokon belül is kiemelkedik három pénzintézet – a svájci UBS, a szintén svájci Credit Suisse
és az amerikai Goldman Sachs -, amelyek a világelit kedvenc bankjai.

Ezek mind prémium szolgáltatást nyújtanak és kiterjedt hálózattal rendelkeznek a népszerű adóparadicsomokban.”

6./A Tax Justice Network adatai szerint Magyarország méretéhez és tőkeerejéhez képest
példátlanul nagy veszteségeket szenvedett az elmúlt évtizedekben az offshore jelenség miatt.

242 milliárd dollár magántőke – a teljes magyar államadósság két és félszerese – került offshore számlára.
Az összeg abszolút mértékben is hatalmas: ezzel a világranglista 12. helyét foglaljuk el.

Európából senki nem előz meg bennünket, és a többi kontinensről is csak gazdasági világhatalmak és néhány olajország.
A sokat szidott európai válságállamok – például Görögország – nincsenek az első húszban sem.
Tekintve, hogy a kommunizmus alatt nem léteztek jelentős magánvagyonok, ezért megkockáztatható az állítás,
hogy a 242 milliárd dollárnyi offshore pénz nagy része a privatizáció során került magánkézbe.
Az ország ezzel kétszeresen is pórul járt: a gyakran érték alatt dobra vert állami javak nem is maradtak az országban, hanem adómentesen külföldön fialtak tovább.

Magyarországnak maradt a folyamatos eladósodás, hitelfelvételek és megszorítások ördögi köre –
kormányzatoktól függetlenül!!!

Ráadásul a magyar offshore milliárdosok közül még Berezovszkijok és Abramovicsok sem kerültek ki.

Pedig a külföldi milliárdosokat sorozatban termelő Oroszországból is csak alig több mint háromszor annyi pénzt
sikerült külföldre juttatni, mint Magyarországról.

7./Ráadásul Magyarországnak akkoriban nem volt olyan vezetője sem, mint Vlagyimir Putyin, aki – vitatható módszerekkel,
de – hazahozatta az offshore paradicsomokba síbolt vagyonok jelentős részét.

Ebből a szempontból új megvilágításba kerülhet a magyar adósságválság: valóban nem lett volna szükség IMF-re és uniós mentőövre – de Bokros-, Gyurcsány- csomagra sem -, ha a politikai elit az elmúlt 20-25 évben hatékonyan fellép az országkárosító jelenséggel szemben.

8./A jelentés nemcsak az egyes országok veszteségét vizsgálta, hanem a nyerteseket is.

“A szupergazdagok egyre jobban elhúznak. Ma a világ összes magánvagyonának mintegy 30 százaléka
egy nagyobb futballstadionnyi ember – 91 ezer fő – kezében van.

Ők azok, akiknek egyenként 30 millió (ez a szövegkörnyezet alapján valószínűleg elírás, és 30 milliárd lehet a helyes összeg – NIF szerk. megj.) dollárt meghaladó vagyonuk van.

Utánuk következnek az 1-30 milliárd dollár közötti vagyonnal rendelkezők (9,3 millióan), akik a világ magánvagyonának további 51 százalékát birtokolják.

Ez a maroknyi elit – amely a világ lakosságának 0,14 százalékát teszi ki – négyszer annyi pénzzel (44 800 milliárd dollárral) rendelkezik, mint a többi 6,7 milliárd ember – a világ lakosságának 99,86 százaléka -, akik nem dollármilliomosok.

9./Ennek a hatalmas vagyonnak a fele (a szupergazdagok esetében a 70 százaléka) offshore számlákon van.
A számok azt mutatják, hogy az Occupy-mozgalom híres jelszava – “mi vagyunk a 99 százalék, ők az 1 százalék” –
inkább alulbecsülte a valóságot. A hangzatos ígéretek ellenére ezen a téren nagyon gyenge a nemzetközi felügyelet.

Hiába ígért például a G20-csoport hathatós összefogást, a gyakorlatban nem sok történt.
Ezért az egyes országok – például a német adóhatóság – megpróbálnak a feketepiacon hozzájutni
bizalmas adatokhoz a külföldre menekített vagyonokról.

“Ez a globalizáció gyenge pontja – mondja Christensen.
Felszabadítottuk a globális tőkemozgásokat, de nem szerveztük meg az együttműködést az országok között,
hogy a pénz ne tűnhessen el az adóparadicsomokba.
Ezért azt javasoljuk, hogy a világ valamennyi országának részvételével jöjjön létre egy globális adózási egyezmény.

Ez automatikus információcserét biztosítana az adóhatóságok között. Csak azok a bankok működhetnének,
amelyek alávetik magukat az offshore információk átadásának, beleértve az offshore cégek, részvénytársaságok
és alapítványok valódi tulajdonosainak adatait is.”
A szakember elismeri, hogy ez nem fog egyik évről a másikra megtörténni, de – mint mondja –
az adómentes vagyonokból származó jövedelem megadóztatása olyan jövedelmet szabadíthat fel,
ami megoldást jelentene például az európai adósságválság megoldására
vagy számos ínségben élő ország valódi megmentésére.

10./A kérdés, hogy ki és kik voltak a felelősek hazánkban ebben a rablássorozatban?
Miért nem vonnak senkit felelősségre?
Ha valaki egy szalámit lop a boltból, azt egy életre megbélyegzik,
aki milliárd dollárokat lop el az pedig az elithez tartozik.

Ez valójában költői kérdés.

Lévay Atilla / hetiujsag.civilmultimedia.com

Moszkva és a csecsenek

A terrorizmus, pontosabban az ettől való félelem (főleg az emlékezetes, tragikus és általunk is bemutatott 9/11 óta) belopakodott a hétköznapjainkat betöltő gondolatok közé. Mondom ezt akkor is, ha tudom, hogy Magyarország közelmúltját és jelenét (pár elmekórtani, és szerény véleményem szerint a hivatalosságok részéről jócskán eltúlzott esettől eltekintve) hasonló problémák nem árnyékolták be.

És ne kérdezze senki, hogy akkor mi szükség van több száz fős Terrorelhárítási Központra – ez konteó lenne, s tudjátok, hogy az ilyesmitől távol tartjuk magunkat…

Vannak azonban nálunk balszerencsésebb országok, ahol a robbantások, merényletek és szabotázsakciók eddig sok száz, sok ezer ember életét követelték; ahol az állam hősies erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ártatlan polgárainak életét és testi épségét, az infrastruktúrát megvédje ezektől az alattomos támadásoktól; ahol a biztonsági és fegyveres szervezetek, továbbá a teljes igazság- és jogszolgáltatási vertikum éjt nappallá téve azon ügyködik, hogy az elkövetőket felderítsék, elfogják, s végül elnyerjék méltó büntetésüket; ez utóbbit lehetőleg hosszú-hosszú, fegyházban eltöltött években, esetleg pár méter kötélben vagy néhány jól irányzott lövésben megtestesítve.

Oké, a kötelező kincstári bullshit bevezetőn túl is vagyunk. Lássuk, mi is történt terrorizmus-ügyben az elmúlt bő tíz évben az Orosz Föderáció területén.

Mielőtt elkezdenénk a konkrét, bennünket konteó-szempontból érdeklő előzmények felsorolását, szokásunkhoz híven egy kis történelmi visszatekintéssel indítunk; az, aki a Kaukázus-környéki népek és nemzetek acsarkodásaiból írta szakdolgozatát, vagy az orosz történelem a szakterülete, felmentést kap.

1.) A csecsenek és Csecsenföld

Ha megnézünk egy nemzetiségi alapon szanaszét színezett Kaukázus-térképet, olyan kavalkád tárul a szemünk elé, amihez képest az egykori Monarchia etnikai viszonyait bemutató kartográfiai mű maga a monokróm egyhangúság. Nagyjából négy magyarországnyi területen él egymás mellett körülbelül huszonöt-harminc (!) kisebb-nagyobb náció, s ezekből jóformán nem tudunk olyan kombinációt felmutatni, amely az elmúlt évszázadokban (egyszer-kétszer-többször) ne jelentett volna egyúttal fegyveres szembenállást is.     

Ilyen szempontból a nagyjából egy-másfél millió csecsen méltó képviselője a régiónak: harcos, büszke náció, akiknek földjét az Orosz Birodalom körülbelül 150 évvel ezelőtt hódította meg, s akik igazából azóta sem törődtek bele, hogy a cár (később Sztálin, majd a Kreml mindenkori fejesei) több ezer kilométer távolságból folyamatosan osztják az észt.

Nem feladatunk a csecsen történelem áttekintése, ezért csak tényleg röviden említjük meg (és csak mert később jelentősége lesz), hogy az eredendő törzsi vallásukra először az ortodox kereszténység telepedett rá, s csak az 1700-as évek elején vették fel az iszlámot, annak is a szunnita ágát. És még egy lényeges momentum az unalmasnak távolról sem nevezhető csecsen históriából: amikor a második világháborúban Adolfék nyerésre álltak a keleti fronton, népfelkelés tört ki köztük, minek következtében Sztálin (akinek – grúzként – nem igazán kellett bemutatni a csecsenek eltökéltségét) a fél populációt büntetésből kitelepítette a kazah és kirgiz sztyeppékre, ahonnan az ötvenes évek második felében térhettek csak haza.

Hab a tortán, hogy távollétük alatt Moszkva több tízezer szláv (orosz, belarusz és ukrán) családot telepített a Kaukázusba, akikkel aztán a visszatérő csecsenek véres összecsapásokban próbálták megértetni, hogy ami sok, az sok.

Láthatjuk tehát, hogy a csecseneket a legelszántabb ellenségeik sem vádolhatnák meg túlzottrusszofíliával; a roppant erős kaukázusi oroszgyűlölő versengésben mindig is bérelt helyük volt a dobogón.

A szovjet időkben a KGB, a milícia és a többi államhatalmi erőszakszervezet vaskesztyűbe bújtatott csontos ökle gondoskodott a fülek és farkak behúzásáról, de a kilencvenes évek újfent visszahozták a lőporszagot.

1994-ben az orosz csapatok bevonulnak a függetlenedő, s az iszlamista radikálisok vezetésével az elszakadás útjára lépett Csecsenföldre, és több tízezer halott (valamint több százezer menekült) árán elfoglalják azt; ez volt az első csecsen háború. 1995 júniusában egy szakállas hadúr (Samil Baszajev, itt jobbra) mintegy 120 emberével megrohan egy bugyonnovszki kórházat, ahol körülbelül ezerötszáz (más források szerint kétezernél is több) túszt ejt. Az orosz karhatalom kétszer is izomból próbálja meg visszafoglalni a létesítményt, sikertelenül (minimum százötven polgári túsz, harminc orosz katona és tíz terrorista is életét veszti); végül alku születik: a csecsenek szabad elvonulást kapnak, viszont az oroszok is elhagyják Csecsenföldet – most már tudjuk, hogy csak ideiglenesen.

1997 elején egy oroszbarát politikust (Aszlan Maszhadovot) választanak meg csecsen elnöknek, aki megpróbálja visszafordítani, vagy legalábbis megállítani az egyre jobban radikalizálódó tartomány (köztársaság?) közjogi és ideológiai menetelését az iszlám felé, sikertelenül. Egyre több afgán és arab „önkéntes” tűnik fel a Kaukázus lejtőin, s az oroszellenes indulatok ismét felcsapnak; a csecsen harcosok egyre erőszakosabbak, s  többször betörnek Dagesztánba, ebbe a szomszédos autonóm köztársaságba, amely az Orosz Föderáció viszonylag hűséges jogalanya – legalábbis a kaukázusi viszonyokhoz képest.

És most érkeztünk el a poszt által vizsgált időszakhoz. Remélem, nem untátok nagyon.Ha mégis, a jegyek árát vissza lehet igényelni egy alaposan megindokolt levélben; hölgyolvasók egész alakos fényképet is csatoljanak hozzá. Köszönöm.

2.) Putyin színre lép

1999. augusztusának első napjait írjuk; Borisz Jelcin orosz elnök (két üveg vodka között, amikor éppen aláírásra képes állapotban volt) felmenti a nem egészen három hónapja hivatalban levőminiszterelnökét, Szergej Sztyepasint (nem mellesleg nyugállományú KGB-vezérezredest, egykori belügyminisztert, egykori nemzetbiztonsági minisztert), és kinevez helyére egy fiatal, alig 47 éves egykori KGB-hírszerzőt, az FSzB (az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat) addigi főigazgatóját, bizonyos Vlagyimir Putyint. 

Vlagyimir Vlagyimirovics azzal kezdi a hivatalát, hogy bekér egy összefoglaló biztonsági jelentést a mind aggasztóbb csecsen helyzetről. Amikor beviszik neki az elsőt (120 oldal,  ráadásul még mellékletek, csatolmányok, hivatkozások, táblázatok, színes fotók tucatjai), hidegen felpillant az előtte kényelmetlenül feszengő utódjára, Patrusev vezérezredesre (itt jobbra) és szárazon, halkan csak ennyit mond:

– Nyikoláj, ne szórakozzatok velem, nem a Háború és békét kértem. Holnap reggel nyolcra maximum tíz oldal lényeget akarok látni, s ebből az utolsó három megoldási javaslatokat tartalmazzon, mert ez így nem mehet tovább. Ha nektek nincs ötletetek, nekem van. Leléphetsz és vidd ezt a szart magaddal! – mutatott rá minden oroszok miniszterelnöke az ízléses bőrmappába helyezett, összefűzött jelentésre.
Aki (akár csak a tévében) már látta azt a világoskék szempárt a hirtelenszőke szemöldökök alatt, az tudja, hogy milyen nehéz lehet ellenállni nekik; Patrusevnek sem sikerült, úgyhogy másnap a tíz oldal ott feküdt a miniszterelnöki íróasztalon.

Putyin elolvasta, firkálgatott rá, majd (1999 augusztusának második felében, rögtön azután, hogy az Állami Duma 16-án rábólintott, mint Jelcin jelöltjére) magához rendelte Patrusevet és Vjacseszlav Trubnyikovot, az SzVR (Orosz Szövetségi Hírszerzés) főigazgatóját. Hogy mi hangzott el a hatszemközti megbeszélésen, soha nem fogjuk megtudni – találgatni és visszakövetkeztetni a későbbi történésekből viszont lehet…

3.) A merényletek

A Putyin székfoglalóját követő harmadik hétben elszabadul a pokol Oroszországban…

3.1.) Bujnakszk

1999. szeptember negyedike, szombat este fél tíz; a dagesztáni Bujnakszk város katonai lakótelepén, egy négyemeletes, főleg orosz határőrtisztek és családjaik által lakott panel előtt egy parkoló autóba rejtett pokolgép robban. A romok alól később 65 holttestet ásnak ki (sok a nő és a gyerek), további 80 súlyos, illetve 60 enyhébb sérült van. A bomba (vagyis az autó) utólagos becslések szerint minimum másfél tonna (!), ciklonit alapú robbanóanyagot tartalmazott (hexonit vagy RDX néven is ismerik; a híres Semtex és a C4 is ebbe a családba tartozik). Pár órával később felfedeznek egy másik, hasonló méretű autóbombát a helyi katonakórház előtt; ezt (a két és fél tonnányi robbanóanyaghoz kötött időzítő szerkezetet) még idejében sikerül hatástalanítani.

3.2.) Moszkva I.

1999. szeptember kilencedike, csütörtök éjfél; egy moszkvai nyolcemeletes lakóház földszintjén, a szemeteskukák mellett időzített bomba robban (becslés: 400 kiló ciklonit). A teljes épület rombadől (a robbanóanyagot szakértői kezek pont oda helyezték, ahol a statikailag legjelentősebb támfal állt), 88 (más források szerint 98) ember halálát, s további háromszáz sérülését okozva.

3.3.) Moszkva II.

1999. szeptember 13., hétfő reggel öt óra; egy újabb nyolcemeletes tömbház alagsorában robban egy bomba (igen, ezúttal is ciklonit-alapú cuccról van szó, kábé fél tonnáról), gyakorlatilag mindenkit megölve a még alig ébredező lakók közül: 120 halott és 210 sebesült a mérleg.

3.4.) Volgodonszk

1999. szeptember 16., csütörtök reggel hat óra; a rosztovi körzetben található város egyik lakótelepének nyolcemeletes épülete előtt [hogy mi a kiemelt bajuk ezeknek a nyolcemeletes lakóházakkal..?] egy teherautóba rejtett pokolgép robban (600 kiló… na micsoda? Igen, eltaláltátok: ciklonit, azaz RDX). Szerencse a szerencsétlenségben, hogy számos lakó három műszakban dolgozott, s a délelőttösök már a gyárakban voltak, így „csak” 19 halott és 74 súlyos sebesült az egyenleg.

Az Orosz Föderáció lakóinak hátán végigfut a hideg, amikor értesülnek arról, hogy a volgodonszki robbanás helyszínétől alig 12 kilométerre található egy épülő nyomottvizes nukleáris erőmű, amely ’99-ben ugyan még nem tartalmazott sugárzó anyagot, de (történelmi léptékkel számítva) hajszál híja volt…

4.) Furcsaságok

Volt egy-két nagyon furcsa dolog, ami felébresztheti a konteósok étvágyát és megágyazhat az elméleteknek.

4.1.) Rjazany

Az oroszországi robbantásos merényletsorozat legellentmondásosabb momentumára Rjazanyban figyelhettek fel az élesszemű megfigyelők.

1999. szeptember 22-én este fél kilenc után pár perccel egy rjazanyi panellakó kinéz a konyhaablakán, s feltűnik neki, hogy egy (ahogyan ő mondta: kifejezetten orosz típusú) pár sietve távozik a szemközti lépcsőházból, bevágódik egy moszkvai rendszámú ezerötös Ladába, majd csikorgó gumikkal távozik. Rögtön értesíti a milíciát, akik erős tűzszerészi támogatással megérkeznek, kiürítik és átkutatják a jelzett házat, majd az alagsorban három, egyenként ötven kilónyi kristályos, piszkosfehér színű port tartalmazó zsákot, valamint egy óraszerkezetet, detonátort és drótokat foglalnak le. A tűzszerészek parancsnoka (Jurij Alekszejevics Tkacsenko alezredes) a rögtönzött sajtótájékoztatón bejelenti: a por RDX, az óraszerkezet pedig időzítő volt, amely másnap reggel fél hatra volt beállítva.

A várost gyakorlatilag hermetikusan lezárja a rendőrség és a hadsereg, s még aznap éjjel három személyt vesznek őrizetbe, akik egyrészt „gyanús telefonbeszélgetéseket” folytattak mobilon, másrészt pedig kettőjük személyleírása megegyezik a szemtanú által adottakéval.

A helyi újságok másnap már meghiúsított terrorcselekményről számolnak be és ünneplik az éber polgárt, valamint a hősies milíciát és a tűzszerészeket.

A csavar ezután jön: a titkosszolgálat megjelenik a rendőrségen, átveszi az ügyet és a tárgyi bizonyítékokat, valamint (egyenesen Moszkva utasítására) szabadon engedik a három őrizetest. A mobilok közül egyről kiderül, hogy a titkosszolgálat fizeti a számláját, ráadásul a beszélgetések egy FSzB-központon keresztül kapcsolódtak egymáshoz – tudniillik így ingyenesek voltak…

Az ember azt gondolná, hogy ezt elég nehéz megmagyarázni, de a KGB utódszervezetében roppant kreatív elmék veszik fel a fizetésüket: az FSzB szóvívője hamarosan kiad egy hivatalos nyilatkozatot, amelyben röviden és velősen „titkosszolgálati gyakorlatnak” minősítette az egész rjazanyi eseménysort. A három zsákban (szerinte) kristálycukor volt, a detonátor pedig egy sima petárda „a gyakorlat életszerűségének fenntartása miatt”. Ezt később a tűzszerész-góré, Tkacsenko ales is megerősíti (igaz, az újabb sajtótájékoztatón egy kicsit kényszeredettnek tűnt és a záporozó újságírói kérdésekre is eléggé szűkszavúan válaszolgat).

Még egy kurfli, aztán haladunk tovább: az események után fél évvel az egyik orosz hetilap felkutat egy közkatonát, aki a Rjazany melletti egyik olyan lőszerraktárat őrizte, ahol többek között RDX-et is tároltak. Nos, Alekszej Pinyajev elmesél egy érdekes katonasztorit, aminek az a lényege, hogy az egyik kisebb, félreeső raktárban a katonák „cukor” feliratú zsákokra lesznek figyelmesek. Egyikük két kiskanálnyit bele is tesz a teájába, de valami förtelmes ízt kap. Jobban megvizsgálják a kristályos cuccot és az bizony RDX-nek bizonyul. A hadsereg tagad, majd Alekszej egy (az FSzB által szervezett) sajtóbeszélgetésen félreértésre hivatkozik és megesküszik arra, hogy életében nem látott RDX-et. Az esemény annyira megviseli, hogy (miként az utólag kiderül) később elmekórtani megfigyelés alá helyezik, valahol a messzi, kies Jakutföldön.

4.2.) A Duma

Egy másik mulatságos történet az orosz törvényhozás alsóházában történt. 1999. szeptember 13-án délelőtt (a második, 120 halottat eredményező moszkvai robbanás után pár órával) az Állami Duma elnöke, Gennagyij Szeleznyov (itt jobbra) drámai hangon soron kívül kér szót, majd bejelenti: most kapta a borzalmas hírt a rosztovi körzetből, hogy Volgodonszkban terrortámadás miatt egy emeletes lakóház felrobbant, sok a halott és a sebesült.

Ahogyan a Császár mondaná Darth Vadernek: figyelmes olvasóink apró zavart érzékelhetnek az Erőben, hiszen a volgodonszki robbantásra csak szeptember 16-án, vagyis a bejelentés után három nappal fog sor kerülni.

Tény, hogy Szeleznyov a kommunista párt tagja, és tudjuk, hogy ezeket a srácokat különös anyagból gyúrták, de most olvastam át a vonatkozó forrásmunkákat és a jövőbelátás még az orosz bolsevikoknál sem volt elvárás.

Szeleznyov elvtárs aztán megpróbálja megmagyarázni a történteket, de próbálkozásai olyan szánalmasak, hogy nem méltóak az idézésre.     

Beszélhetnénk még a 2002-es moszkvai Dubrovka színház elfoglalásról (becslések szerint 150 civil, illetve 40 csecsen túszejtő halott), a 2004-es beszláni iskoladrámáról (mintegy négyszáz halott, köztük 160 gyerek és 30 csecsen terrorista), de a konteók szempontjából már így is elég muníciónk van.

5.) A konteók

Lássuk, milyen fontosabb elméleteket dolgozott ki az eseményektől sokkolt orosz (később világ-) közvélemény. Az ufóktól kivételesen most eltekintünk.

5.1.) A csecsenek voltak

Nincs itt mit agyalni, variálni, permutálni, kombinálni, mert teljesen világos a képlet: a csecsenek végső kétségbeesésükben folyamodtak ezekhez a terrorcselekményekhez, s aki (akár csak felületesen) ismeri az iszlamista szélsőségesek „harcmodorát”, nem is lepődik meg a vétlen polgári lakosságot célpontnak tekintő mentalitáson.

5.2.) Az oroszok állnak a merényletek mögött

A csecseneknek semmiféle stratégiai érdekük nem fűződött a merényletekhez: a hülye is előre láthatta, hogy ezzel csak az oroszokat, az egész civilizált világot fogják felpiszkálni és még jobban maguk ellen hangolni. 2002 márciusában, egy londoni sajtótájékoztatón nem kisebb név, mint Borisz Berezovszkij(Putyin hajdani szövetségese) mutat rá arra, hogy a robbantássorozat milyen jól jött a Kremlnek: a rjazanyi „műveleti gyakorlat” után egy héttel az orosz csapatok (immárom másodszor öt év leforgása alatt) átlépik a csecsen határt és megkezdik a háborút. Hat hónap múlva a teljes Csecsenföld ismét totális orosz ellenőrzés alatt van.

Nem tudom, emlékeztek-e még Litvinyekóra, a kiugrott orosz titkosszolgálati tisztre, aki csúfos véget ért (ha nem, ebben a posztban tudtok utánaolvasni). Nos, Alexander barátunk egészen addig hangoztatta Putyin és az FSzB árnyékát az oroszországi terrorcselekmények mögött, amíg polóniummérgezésben meg nem hal – vagy a fene se tudja…

Vissza Berezovszkijra: az orosz milliárdos nyugati újságírók előtt meglobogtatja az Orosz Szövetségi Robbanóanyagkezelő Központ 1999-es anyagforgalmi és raktárkimutatását, amelyből kiderül, hogy „gyakorlási célokra” az FSzB több tonna katonai robbanóanyagot igényelt különböző katonai egységektől. Mindezt megerősítette egy Alexej Galkin nevű kiugrott GRU-tiszt is (a GRU az orosz katonai hírszerzés).
Az FSzB végül felmutat pár gyanúsítottat, akiknek jelentős része (talán nem túl meglepő módon) lövöldözésben, autóbalesetben és más csintalanságokban veszti életét még az alapos kihallgatások előtt. Elkövetik azonban azt a hibát, hogy egy Ahimez Gocsajev nevű feltételezett elkövetőt (aki ráadásul állítólag nem is csecsen, hanem cserkesz) egy ideig életben hagynak. Hát ez az Ahimez komolyan veszi a jogállamról szóló dumát és újságíróknak elmondja, hogy valóban lakást bérelt a (később felrobbantott) két moszkvai lakóházban, de csak azért, mert az egyik hajdani osztálytársa erre megkérte. És szerintetek hol dolgozik ez az egykori iskolai cimbora? Hát egészen véletlenül az FSzB-nél.
Érdemes még megemlíteni egy Mihail Trepaskin nevű ex-titkosszolgát és gyakorló magánnyomozót is, aki ugyancsak a moszkvai robbantások és az FSzB szoros kapcsolatát firtatta. Már egy szakajtónyi tárgyi és személyi bizonyítékot is kész volt a bíróság előtt felmutatni, de hirtelen letartóztatják, állam- és szolgálati titoksértés miatt. Trepaskin éles szeme például felismerte azt az embert, aki a 4.2.) pontban említett esetnél Szeleznyov kezébe nyomta a jövőbelátó mondatokat tartalmazó papírlapot: egy FSzB-tisztről van szó, aki (Trepaskin szerint legalábbis) a titkosszolgálat dezinformációs és propaganda-szolgálatánál dolgozott.

A téma egyik legnagyobb (amerikai) szakértője David Satteroknyomozó újságíró, aki számos orosz állami disznóságról (többek között a robbantásokról) emlékezett meg a Darkness at Dawn: the Rise of the Russian Criminal State (Sötétség pirkadatkor: Az orosz bűnöző állam felemelkedése) című könyvében. Sattert komolyan veszik odaát: még az amerikai törvényhozás előtt is kifejthette érveit az orosz titkosszolgálatok mocskos dolgait illetően.

Akárhogyan is volt: a keménykezű Putyin népszerűsége magasra hágott, s a csecsenek elleni megtorlásokkal az orosz népesség döntő hányada a legmesszebbmenőkig egyetértett, s a Kaukázusban is egyre többen üdvözölték megmentőkként és felszabadítókként a bevonuló orosz csapatokat, akik visszahozták a völgyek lakóinak békéjét és biztonságérzetét.

Valamivel enyhébb alkonteó az, hogy az orosz hivatalos szervek fedett állományú emberei csak tippadóként léptek fel a csecsenek előtt, a robbantásokat valóban a kaukázusiak hajtották végre.

5.3.) Az amerikaiak (és nyugat-európai szövetségeseik) voltak

Az elmúlt hatvan évben a jenkik minden alkalmat megragadtak arra, hogy Moszkva orra alá egy kis borsot törjenek. Putyin hatalomrakerülése vészjelzés volt Washingtonnak, hiszen már az első percektől nyilvánvaló volt: Vlagyimir Vlagyimirovics nem tett le az orosz nagyhatalmi álmokról és meggyőződése, hogy az Orosz Föderáció továbbra is globális tényező, úgyhogy adtak neki (és lelkes, exkágébés csapatának) egy kis belföldi elfoglaltságot.

Az USA amúgy erősen nyomult (és nyomul a mai napig) a Kaukázus környékén, főleg annak déli lejtőin, ami nagyon nem tetszik Moszkvának. Gondoljunk csak a Kaszpi-tengertől nyugatra tervezett gáz- és kőolaj-vezetékek körüli vitákra, vagy a két és fél évvel ezelőtti grúz-orosz katonai összecsapásra(melynek indítékai között felsejlik ám a Pentagon és a CIA felbukkanása miatt érzett orosz neheztelés). A csecsenek meggyőződése, hogy altalajuk jelentős szénhidrogén- és nemesfém-készleteket rejt, ezért a megkülönböztetett orosz figyelem; erről Dzsohár Dudajev, az első csecsen köztársasági elnök (és a hajdani szovjet légierő egyetlen csecsen nemzetiségű tábornoka) is írt egy cikket 1995-ben a The Washington Postnak. Dudajevet máskülönben egy orosz levegő-föld rakéta segítette át a másvilágra 1996 tavaszán.

5.4.) Megint Izrael keverte a fekáliát

A zsidó állam elemi érdeke, hogy minél több országot (lehetőleg minél nagyobbakat és erősebbeket) ébresszen rá az iszlám radikalizmus által képviselt veszélyre, hiszen ily módon ezek potenciális szövetségeseivé válnak a „terror elleni háborúban”. Moszad-ügynökök mindenhol vannak, befolyásolásban nem kezdők, na és az idegen zászló alatti műveletek sem állnak tőlük olyan távol; pár elvakult csecsen szélsőséges megbolondítása nem akkora kihívás, hogy egy Moszad-kvalitású hírszerző szervezet ne tudná röhögve, féllábon állva, akár másodállásban is megszervezni.

5.5.) Orosz szélsőségesek voltak

Az egyre inkább gyarapodó orosz szélsőjobbos tábor (akik önmagukat sima nacionalistának nevezik) így próbálta felrázni a szerintük poshadt oroszországi közvéleményt, így akarták az amúgy sem a kaukázusiak iránti rokonszenvükről híres oroszokban az idegengyűlöletet még jobban felkorbácsolni.

Megvizsgálva a robbantások utáni moszkvai eseményeket (bizony spontán lincselések is előfordultak “gyanúsan viselkedő és kaukázusinak tűnő” ártatlanok sérelmére), ez a törekvésük bizony részleges sikerrel járt.

Zárszó: Becslések szerint a két csecsen háborúban, illetve az azóta eltelt időben mintegy 220-250 ezer csecsen és körülbelül harmincezer orosz (főleg katona és rendőr) vesztette életét a kaukázusi harcokban. Vannak, akik szerint Moszkvának már többe van a régió „pacifikálása”, mint annak idején az egész afganisztáni kaland (pedig az sem volt egy kifejezetten olcsó mulatság…)

Ha vannak további elképzeléseid az ügyről, és ha nem tartasz sem Putyintól, sem a csecsenektől, sem pedig a többi gézengúztól: várjuk hozzászólásod.

A zsidó világhatalmi törekvések, ennek részeként Magyarország meghódítása!

Módszerek és technikák Marschalkó Lajos: „Világhódítók, országhódítók” kivonatolt összegzése! - Az Ó-szövetség, tehát a Thora tanulmányozása nélkül nem érthetjük meg a világuralmi törekvések lényegét. Erkölcstani alapjai a talmudban rögzítettek. Írásban, írásban rögzített magyarázatokban, írásban soha nem rögzített vezetı papság által szavakban továbbadott tanokban! A hatalom megszerzése egyszerre mindent használ! - A fı technika a kettıs mérce! Ami véd, azt Izrael fiainak követni kell! Minden másnak viszont meg kell tiltani! - A vér tisztaságát mindenek fölé helyezi. Nehémiás még csak átkozódik, Ezdrás már elkergeti a feleségül vett idegen nıket gyermekeikkel együtt. 1953-ban az új izraeli parlament eltiltja a zsidók és nem-zsidók közötti házasságot. - A zsidóság Isten kiválasztott népe, állítják magukról! Szent is! Mózes V. 7. 2-3. Környezı népekre rámutatva parancsolja. ”Annak okáért leányaitokat ne adjátok az ı fiaiknak és lányaikat ne vegyétek fiaitoknak és ne keressétek barátságukat és javukat soha!” És ezeket a mai napig tartják, példa rá a palesztinokkal való viszonyuk! Göbbels, Rosenberg a zsidóság saját ideológiáját fordította ellenük! Nürnbergben akasztófát osztogattak mindezekért! A fentieket más népeknél üldözendı fajgyőlöletnek nevezik! - Megosztani és uralkodni Alapelvnek tekintendı beépülni minden irányzatba! Akár ellentétes külsı jegyekkel bírókba is! Finánctıkés: Rothschild család Nemzeteken átívelı hálózat! Nagymesterei a hitelt teremteni a semmibıl világmutatványnak! Rothschild Mayer rabbinak szánták, bankár lett Frankfurtban. - 2 - Fiai: o Rothschild Salamon az Osztrák-Magyar Birodalomban o Rothschild Natan Londonban o Rothschild Károly Olaszországban o Rothschild Jakab Párizsban Építette a választott nép birodalmát úgy, hogy a politika frontvonalában nem látszani, de a háttérbıl mindent megvett politikusokon keresztül irányítani! Szociális mozgalmak, kommunizmus: A jogos népharag melyet a fenti gátlástalan finánctıkés oligarcha létrehozott „kezelésre” szorult. Jött a zsidó Marx Károly a Kommunista Kiáltvánnyal! Az idétlen angol gyáros csak diszgojnak és finanszírozónak kellett! Nagy világfelfordulás, nagy lenyúlás! Engels ezt nem látta át! - Ugyanígy a Materialista filozófiákban, Idealista filozófiákban az élvonalban lenni! Minden forrongjon! Ha tisztázatlan megosztott a társadalom, uralkodni lehet rajta! Ez való a gojoknak! - Mit mond a „magyar” zsidó, Herzl Tivadar az 1897-es elsı Bázelben tartott cionista kongresszus atyja. ”Egy nép vagyunk! Nem amerikai, nem szovjet, zsidók! Csak zsidók! Itt nincs másság, kavarodás, multikultúra! Az a gojoknak van kitalálva! Itt a cionistáknál rendnek kell lenni!!” - Beépülni és belülrıl átalakítani - Beépülni az egyházakba! o Részben szétforgácsolni, megosztani o Részben cionista bibliamagyarázatokat elterjeszteni. Ószövetségi zsidó bőnöket erénnyé nemesíteni! Jelenlegi sláger az új bibliafordítás (értsd biblia átírás) - Szabadkımővesség és más titkos társaságok mőködtetése. o Megfelelı személyek helyzetbe és pozícióba hozása! o Döntéshozó szervezetek befolyásolása érdekeiknek megfelelıen! - Társadalmi szervezetek mőködtetése o Régi értékek devalválása! o Általános társadalmi zőrzavar teremtése, társadalom-újító mozgalmakkal! Illetve újításnak álcázott, kizárólag gojoknak (héberül tisztátalanok) szánt szellemi társadalmi kavarodás létrehozásával! - 3 - Saját köreikben a hagyomány tisztelete az szent. A rabbik nem demokráciát játszanak! Ha valaki megsérti az ısi törvényt, akkor keményen odacsapnak!! A kettıs mérce a talmud parancsa! (Luzsenszky Alfonz talmud fordítása alapján) „Álla az Úr és megméré a földet és átadá Izráelnek a népeket… s átadá minden javukat az izraelitáknak” (Baba kamma 37 b. rész) Ha egy zsidó ökre egy idegennek ökrét megdöfi, akkor a zsidó szabad. Ha egy idegen ökre döfi meg a zsidóét, akkor az idegen köteles a zsidónak a teljes kárt megtéríteni! „Egy testvérednek (izraelitának) megrablása tilos, de egy nemzsidónak a megrablása meg van engedve” (Baba mezia 111 b lap) Gojnak tett eskü semmis. A rabbik egyhangúan állítják, a titkos bőnök meg vannak engedve, csak arra kell vigyázni, ki ne derüljön! Mivel a talmud a cionizmus erkölcsi vezérfonala, világos, hogy ez a mozgalom az egész világot magáénak tekinti, és a tisztátalanokat gojokat baromként kezeli! Természetesen ennek az ısi elvnek megvalósítását korszerő álcahálóba csomagolja úgy, hogy az alapelv nem sérül! - Magyarország meghódítása a világban már bevált módszerekkel zajlott, a talmudista eszmerendszer elvei szerint! - Herz Tivadar a cionizmus apostola még meg sem született Budapesten, midın Montefiore Mózes az Alliance Izraeliteé Universele mindenható ura kiadta az utasítást: „Zsidó testvérek! Magyarországnak és Galíciának a mienknek kell lennie!” - Reálpolitikának látszott, jó feltételekkel! o Magyar fınemességet a Habsburg Uralom genetikailag és tudatilag teljesen tönkretette, vérük már nem a Gyulák, Abák, Csákok vére volt. o 1848-49 szabadságharc leverésének társadalmi és gazdasági sebei. o Kisnemesség, polgárság csekély ellenállóképessége, pénztelensége! o A korszellem erıs hatása, romló nemzeti öntudat és a liberalizmus babonája! A cionista zsidó közösség sohasem azonosult a magyar sorskérdésekkel. - Az Ullman és társa pesti magyar kereskedelmi bank a forradalom pénzének közadakozásból összeadott aranyfedezetét nem Kossuthnak adja át, hogy Debrecenbe vigye, hanem a császári tábornagynak Windischgrätz hercegnek. - 4 - - A magyarországi zsidóságot a Habsburg Bürokrácia a szabadságharcban gazdaságilag legyengült magyarságra szabadította! 1849. XII. 30. Olmützi Alkotmány 1859. XII. 20-tól minden iparban szabadkezet kaptak! Rotshildok és a magyargyőlölı Bach szövetkezik! Nem kell független magyar iparos és kereskedı réteg! 80 év múlva zsidó kézen van a magyar szeszipar 100 % -a. 1938-ban, amikor Imrédy Béla államosítja a szeszkartellt, 500 % -al megugrik az állam szeszilletékbıl befolyó jövedemle! Ilyen mérvő volt az illetékcsalás!! A másik támadási irány a sajtó! Montefiore Mózes nyilatkozata: ”Amíg az egész világ sajtójának nem vagyunk urai, hogy azzal a népet ámítsuk, elszédítsük, addig a mi uralmunk csak agyrém marad.” 1867 XVII teljes emancipációt kimondja! A zsidó sajtóelıkészítés eredménye, hogy fel sem merül a vita során a Magyarság védelme saját hazájában!! Kolozsváry Borcsa Mihály és Bosnyák Zoltán ezekrıl sok tanulmányt írt! Istóczy Gyızı elsınek veszi észre a cionista országhódítás nagy veszélyét! 1870-ben elindítja a „12 röpirat” c. folyóiratot. Bosnyák Zoltán mint a kérdés világszerte elismert szakértıje megállapította! „Ez a világ elsı tudományos szintő folyóirat a zsidókérdésrıl” - A Berliner Ostend Zeitung már 1881-ben megjegyzi, hogy Istóczy-nak köszönhetı hogy Európát figyelmeztette erre a veszélyre! - Solymosi Eszter meggyilkolását Dr. Bary József vizsgálóbíró nem tudta megtorolni! Ez a Magyar Jogállam terrorizálása, megvesztegetése volt! Asszimiláció és névmagyarosítás, mint a behatolás és az álcázás eszközei! - A zsidóság nem a befogadó néphez, hanem a hatalomhoz, a mindenkori hatalmat gyakorló urakhoz akar asszimilálódni! Állítja igen helyesen Narodni Listi prágai munkatársa – egyébként magyargyőlölı – Stefanek Antal. - Szekfő Gyula a „Három Nemzedékben” leszögezi: ”Lelkébe óvakodtunk beletekinteni, megelégedvén ruha – és beszéd külsıségeivel; … Összetévesztettük a nyelvvel, a magyarságot a magyarul csevegéssel! A halhatatlan lelket a mulandó színét váltó külsıvel.” Uralkodó eszme: A liberalizmus. Jelentése: Szabad mindent, ami a Magyarság ellen irányul. - 5 - A vérrel szerzett nemesi címek áruba bocsátása, devalválása. 26 nagy zsidó családot pénzért „bárósítottak”. - Hatvany-Deutsch bárói rangot kapott zsidó család cukor, papír és sörbirodalmat uralt újságokkal, kiadókkal. - Báró Harkányiak coppeli olasz zsidók voltak, birodalmuk a dohánykereskedés. Így folytatható lenne mind a 26. - A zsidóság helyzetétıl függetlenül a határaink közelében zajló ırjöngı bolsevik, komcsi mészárlást nem veszélyes jelenségként, hanem zsidó sikerként értékelte! - Ez igen érdekes ellentmondásos, és csak egy távoli célt figyelembe véve érthetı álláspont. E tengernyi mocsokban feltőnik egy prófétai lángelme, sorsfordító írózseni! Szabó Dezsı Elsı igazi nagy mőve az Elsodort Falu. Ez egy gigászi védıbeszéd a magyar nép és a magyar faj mellett. Szabó Dezsı a magyarság és a cionizmus kapcsolatának hatalmas irodalmi megjelenítıje. A zseni világosságával látta, hogy a magyar élet belekeveredett az idegen hínárba, akár liberális kapitalizmust, akár kommunista diktatúrát mondunk, egyetlen igazság van, az Idegen Uralom. Mindkettı mögött a cionista hatalom áll! - Horthy Miklós óriási hibája, hogy nem látta át az országhódítók, Chorinok, Goldbergerek, Fellnerek, Weiss.Mannfrédek tevékenységét, igazi szándékait! Voltak még néhányan, akik felismerték és elindították az új Függetlenségi Mozgalmat. A murgai tanító fia Gömbös Gyula a kisgazdákhoz, a magyar paraszthoz fordult. Prohászka Ottokár a magyar szocializmusban, a hungarizmusban látta a jövıt. Zadravetz István és Bangha Béla a keresztény megújulásban. Milotay István és Oláh György a zsellérsorba süllyedt magyarságot mozgósítja! Ezek a függetlenségi mozgalmak a cionista elnyomás ellen, erekbıl patakokba, sıt a végén zúgó folyókká terebélyesedtek! - Mivel a cionizmus egy hatalmat megszerzı politikai mozgalom, így annak bírálata, elemzése nem lehet vallás, felekezet elleni izgatás, vagy győlöletre uszítás. Mindenkinek joga van a szabad vélemény-nyilvánításhoz. - Az ENSZ Egyetemes Emberi Jogok Nemzetközi Nyilatkozatának 19. cikkeje kimondja, melyet a Magyar Országgyőlés ratifikált, illetve az alkotmány alapelvei közé emelt!

Titkos magyar-izraeli megállapodás < ÉBREDJ MAGYAR !!!

  Több éve lehet is már, hogy ezt olvastam a neten, de most megint előkerült ez a cikk. 
Újra olvastam, és megrökönyödve állapítottam meg, hogy aktuálisabb, mint valaha volt.
Az óta sokkal többet tudunk a világról, és sokkal többet tudunk az Európai Unióról is. 
A mai, tágabb tudásunk, ha már meg lett volna három éve is, még nagyobb felháborodást váltott volna ki a cikk.
Mit tudunk ma már az EU mőködéséről? Tudjuk, hogy vannak szigorú szabályok, tudjuk, hogy a tagállamoknak ezeket be kell tartania, és tudjuk, hogy ezek betartását, és betarttatását az EU szervei ellenőrzik. 
Azt is tudjuk, hogy komoly bírságokat, büntetéseket szabnak ki a tagállamokra, a vétségért. 
Az EU szigorú előírásai védik a fogyasztóvédelmi jogokat, ezek megsértése, adott esetben, viszont sérti a jogszerően eljáró termelők érdekeit. 
A kereskedelmi jogok, és fogyasztóvédelmi jogok egyik fontos részterülete az eredetigazolás, azaz az EU területén csak olyan
áru értékesíthető, amelyről lehet tudni, hogy hol termelték, gyártották. Az EU-n kívül termelt, gyártott áruk átcímkézése egyértelmően, vitán felül sérti az EU szabályokat.
Amennyiben ezért Magyarország büntetést lesz kénytelen fizetni – súlyos euró százezreket – akkor azt végeredményben a magyar adófizetők fogják kifizetni. 
Ez nem irreális, alaptalan feltételezés, mert – mondjuk – egy francia gazda érdekeit keményen sértheti ez a magatartás, amiért társaival együtt eljárást kezdeményezhet.
A lehetőség fennáll tehát, hogy erre sor is kerülhet.
A magyar adófizetők fizethetnek az izraeli silány paprika miatt és helyett! 
Emlékszünk még a paprika-botrányra? 
Akkor elsumákolták, hogy milyen paprikáról van szó.
Előbb-utóbb minden kiderül! 
Itt vannak az összefüggések. 
Miért nem ülnek börtönben a paprika-botrány „hősei”? Tán nem azért, mert összefüggés van köztük, és az alábbi
cikkben írtak valóságával?
Ki hatalmazta fel ezeket a bőnözőket, hogy a magyar nemzet érdekeit sértő nemzetközi egyezményt kössenek? (Mert ez nem megállapodás, ez nemzetközi egyezmény!) 
Nemzetközi egyezmény, amit ratifikálni kötelező. És a belföldi
jogszabályok között ki kell hirdetni!
Milyen jogon fogják esetleg kényszeríteni a magyar adófizetőket, hogy a büntetést „összedobják”? 
Mikor látja be a Köztársasági Elnök Úr, hogy a magyar állam demokratikus mőködését nem veszélyeztető, hanem megakadályozó bőnözők miatt nincs demokratikus magyar állam? 
Mikor fogja e fenti belátás alapján teljesíteni az alkotmányos kötelességét, és kezdeményezni a parlament feloszlatását? 
Itt lenne az ideje elkezdeni összeírni a listát, hogy kiket szükséges majd elszámoltatni a viselt dolgaikról! Ne feledjük a fenti neveket!
E gondolatokra emlékezve olvassák el ezt a többéves cikket!
Íme:
Titkos magyar- izraeli államközi megállapodás – 2004.04.14
Mindenki ott volt, aki számított 2004 áprilisában Magyarországon járt Mose Kacav izraeli államfő. Az ok látszólag egy szokványos baráti látogatás volt. Ehhez képest zárt körben egy olyan államközi megállapodás köttetett, melynek egyes pontjai különkülön is felérnek egy hazaárulással.
Ha ennek az aláírásán csak a balliberális elit képviseltette volna magát, egyáltalán nem csodálkoznék rajta, hiszen ismerjük őket.
Sajnos azonban jelen volt az akkori parlamenti pártok teljes spektruma, a magyar kormány, és az akkori magyar államfő, Mádl Ferenc is.
2004. április 14-én, egy szerdai nap késő estéjén, Izrael magyarországi nagykövete
fogadást adott, ahol összegyűlt a megállapodást aláíró magyar politikai elit.
Az egyezmény részben a már említett EU-Izraeli akcióterv alapján került megfogalmazásra, és 2004. május 1-én lépett életbe.
A magyar felek ezzel az aláírással tulajdonképpen ratifikálták az EU-s országokban sem szellőztetett kerettervet.
Korunk jellemzője az a kényszer, amibe a nemzetközi elvárásoknak megfelelni akarás beleviszi egy magát függetlennek nevező ország politikusait egy olyan dokumentum aláírásába, mely ellenkezik a józanésszel, és hátrányára, sőt kárára van a választóknak és az országnak.
A “nemzetközi elvárások” ebben a kontextusban az USA, Izrael, a nemzetközi és magyarországi zsidó szervezetek, de elsősorban az általuk kézben tartott média elvárásait jelenti.
Ez egy olyan kényszer, amiből egy pártos demokrácia sosem fog tudni kiszabadulni, és nem csak a hazai viszonyokat jellemzi.
Nem az én feladatom persze megítélni, hogy mennyire érezték az itt ismertetett dokumentum aláírását politikai kényszernek a jelenlévők.
Egy biztos.
Mindenki ott volt, aki számított.
Az itt ismertetésre kerülő anyag az EU és Izrael között létrejött “akcióterv”-nek nevezett megállapodás része.
A különös az, hogy a hazai sajtó nem számolt be sem az EU-Izraeli akciótervről, sem pedig erről a megállapodásról.
Az EU-s média is többnyire kerülte, mint macska a boxer kutya udvarát.
Az eredeti EU-Izraeli akcióterv anyaga itt olvasható.
A dokumentum aláírásán részt vettek:
Mose Kacav, Izrael akkori államfője,
Mádl Ferenc, Magyarország Köztársasági Elnöke,
Medgyessy Péter, akkori miniszterelnök,
Kovács László az MSZP részéről,
Hiller István az MSZP részéről,
Dávid Ibolya az MDF részéről,
Herényi Károly az MDF részéről,
Orbán Viktor a Fidesz MPP részéről,
Áder János a Fidesz MPP részéről,
Pokorni Zoltán a Fidesz MPP részéről, valamint a
Magyarországi Zsidó Hitközségek vezetői.
Ezen kívül két fő az SZDSZ részéről. A nevek véletlenül kimaradtak a jegyzetemből, de mint a többi párt esetében, itt is a legfelsőbb vezetők lehettek jelen, tehát valószínűsíthető a személyek Kuncze Gábor, mint pártelnök, és Pető Iván, mint az SZDSZ országos tanácsának elnöke.
A dokumentum:
A dokumentum 8 pontból állt, melyek a következők voltak:
1, Magyarország befogadó célország.
Abban az esetben, ha Izraelt külső agresszió érné, mely veszélyezteti az ott élő
zsidók életét, Magyarország 500.000 zsidó befogadását vállalja, állampolgári jogokat
adva a befogadottaknak. Hasonló megállapodások értelmében Németország további
félmillió, Lengyelország pedig 100.000 Izraeli állampolgár befogadására tett ígéretet
az ott elhangzottak szerint. Megjegyzem, ezzel szemben Németország a zsidók
bevándorlásának korlátozásáról döntött 2006 júliusában.
Kiegészítés 2007.10.16-án:
A ránk vonatkozó szám valószínőleg nem 500, hanem 550 ezer. A Magyar Fórum
1998. december 17-i számában az izraeli „A Hét Tükre” nevő újságból idézett egy
közleményt, miszerint “a jövőben Magyarország állampolgárainak száma 550 ezer
izraelivel gyarapodhat”. Ez különben azért is meglepő, mert az Új Magyarország
(1991.09.24) amikor Göncz Árpád Tel Aviv-ban, járt 1991 nyarán, még arról
tudósított, hogy csak „negyedmillió magyar ajkú közösség” volt Izraelben!
Kiegészítés 2007.10.16-án:
Több mint egymillió izraeli lehet EU- állampolgár (Egy 2004.03.12-i hír:)
Az Európai Unió május elsejei kibővítésével kereken 1,1 millió izraeli számára nyílik
lehetőség arra, hogy európai uniós állampolgárságot szerezzen. Erről a Háárec című
izraeli lap számolt be, utalva arra, hogy a lehetőséget az unió kibővítése hordozza
magában. Olyan, a belépés előtt álló országok, mint Lengyelország és Magyarország
ugyanis nagyszámú zsidó állampolgárral rendelkeztek, akik vagy a holokauszt előtt
vagy később a sztálini idők antiszemitizmusa miatt menekültek Izraelbe. Az Európai
Unió Izraelben akkreditált nagykövete, Giancarlo Chevallard tel-avivi
sajtóértekezletén utalt arra: az EU 25 tagúra történő kibővítésével az izraeli zsidók
egyötöde szerezhet jogot arra, hogy egyik vagy másik EU-tag állampolgárságáért
folyamodjon. Az uniós törvények ugyanis kimondják: mindazok, akik bármelyik
tagállamban születtek – valamint gyermekeik és unokáik – jogosultak arra, hogy
állampolgárságot szerezzenek. Az izraeliek hat százaléka már élt ezzel a joggal,
mert olyan országból származnak, amely az unió tagállama, például Németország,
Franciaország, Olaszország vagy Ausztria. Egy közelmúltban végzett felmérés
szerint a megkérdezett izraeliek 60 százaléka támogatja az uniós állampolgárságot,
további 25 százalék gondolkodik azon. Mindazonáltal a megkérdezettek 75
százaléka nem helyesli az EU közel-keleti politikáját. Azt vallják ugyanis, hogy az EU
előnyben részesíti a palesztin álláspontot. (MTI/APA)
Kiegészítés: 2007.09.15-én
Frattini is megmondta, hogy Magyarországnak égetően szüksége lesz a
bevándorlókra.
2, Izraeli áruk európai terjesztése.
El sem tudom képzelni, hogy ez a pont miről szólhat, hiszen az Izrael és
Magyarország közötti kereskedelmet az 1998 és 2004. május 1. között érvényes
szabadkereskedelmi megállapodás szabályozta, amely az ipari termékek esetén
vámmenetes ki- és behozatalt biztosított. 2004. május 1.-vel pedig életbe lépett az
EU-Izrael közötti szabadkereskedelmi egyezmény, tehát Izrael bárkivel kereskedhet
az EU-ban, ha legálisan akarja ezt megtenni. Csak olyan cikkekről lehet szó, melyek
nem tartoznak az egyezmény hatálya alá. Ezeket átcsomagolással úgymond
„honosítani” lehet, majd úgy továbbszállítani az EU tagországaiba. A megállapodás e
része tehát, az uniós törvények valamilyen formában történő kijátszása.
3, Izraeli vállalkozások állami pénzen való támogatása.
1993-ban Izrael és Magyarország egy beruházás védelmi megállapodást kötött, mely
eredetileg 10 évre szólt, de továbbra is fenntartották. A titkos megállapodás 3. pontja
ennek a folytatása lett volna. Az izraeli beruházók kihasználták a magyar állam
kínálta vissza nem térítendő támogatásokat, majd ez év augusztusában, amikor
nyilvánvaló lett, hogy a kormány már semmilyen formában nem lesz képes támogatni
őket Magyarországon, gyorsan felmondták az 1993-ban kötött, de még mindig élő
megállapodást. A 2004-es egyezmény után nem sokkal jött létre többek között pl.
az az ismert szerződés, mely alapján egy Izraeli céget közel egymilliárd forinttal
támogat az állam. Ez egy gyémántcsiszoló üzem lett volna Salgótarjánban (Lásd ezt
a 2004-es hírt), annak az öblösüveg gyárnak a területén, mely átmeneti pénzzavarba
került. A “munkahelyteremtés” címszó alatt az izraeli befektetőnek ajándékozott
pénzösszeg 750 ember plusz a beszállítók kenyerét menthette volna meg hosszú
távra az egyébként jó piaci feltételek között mőködő St.Glass Rt. talpra állításával.
Ezzel szemben a gyémántcsiszoló kevesebb, mint 350 embert foglalkoztatott volna,
azt is csak az üzem teljes beindulása után. A beruházás végül sosem valósult meg.
Vajon hány hasonló ügylet bonyolódott le, hová mentek a pénzek számolatlanul?
Úgy nem mellesleg ide vág egy a Magyar Fejlesztési Bankban dolgozó ügyintézőtől
származó információ is, mely szerint a magyar állam a TB kasszából (!) izraeli kibucépítéseket
finanszíroz, melyek rossz minőségő paprikát termelnek, amit aztán a
kiváló hazaihoz keverve az EU-ban magyarként adnak el. Ezért aztán nem
támogatják a haza paprikatermesztést itthon, mert Izraelből légi úton behozva is
olcsóbb.
4, A zsidó kultúra hangsúlyos megjelenítése és propagálása a médián keresztül.
Ebben nincsen nálunk hiány. Ez is része az EU-Izraeli akcióterv néven ismert
dokumentumnak. Az ún. holokauszt-oktatás tantárgyi bevezetésének sürgetése.
5, A győlölettörvény minden áron való elfogadtatása az országgyőlésben, és
annak szigorú alkalmazása.
Azóta is próbálkoznak. 2007 márciusában a Mazsihisz még azt a bátorságot is vette,
hogy törvényjavaslatot nyújtson be! A médiának persze nem szúrt szemet, hogy mi a
fenét képzelnek magukról.
6, A nemzeti irányultságú kisebb pártok, valamint civil szervezetek mőködésének
ellenőrzése, korlátozása, és megszüntetése.
Ez a pont egyértelmő. Nem más ez, mint a megalkuvást nem ismerő, valódi nemzeti
erők, az ún. “szélsőjobb” eltaposására tett törekvés szentesítése.
7, Az izraeli politika feltétlen támogatása a magyar külpolitikában, és a nemzetközi
fórumokon.
Ez utóbbit tökéletesen lekövethetjük a magyar politikában. Az izraeli
tömeggyilkosságok ellen egy szava sincs a magyar kormánynak, sem pedig a
pártoknak. A maga is zsidó származású Eörsi Mátyás szóvivő kijelentette, hogy
“Izraelnek joga van az “önvédelemhez”, holott mindannyian jól tudjuk, hogy nem
önvédelemről van szó. Eörsi Mátyás, és Vásárhelyi Mária voltak azok, akik EU
képviselőként soha egyetlen egyszer sem emelték fel szavukat a magyar
nemzetiségő kisebbséget ért hátrányos megkülönböztetések, az ellenük elkövetett
atrocitások, valamint a szomszédos országokban tapasztalható politikusok
magyarellenes kirohanásai ügyeiben, ellenben Izraelt, foggal-körömmel védték,
amikor az Európai Unió el akarta ítélni a palesztinokkal kapcsolatos bőnös gyakorlata
miatt.
8, Harc az antiszemitizmus minden formája ellen a Berlini Deklaráció szellemében.
Ez is része az EU-Izraeli akciótervnek. Ez a pont ismét csak a véleményszabadság
korlátozása céljából került bele az egyezménybe. A fenti megállapodást a Magyar
Atlanti Tanács nevő, homályos rendeltetéső szervezet hozta össze, melynek tagsága
– hogy is mondjam – igencsak “színes”. A szervezet költségvetését pénzintézmények
dobják össze, de nem megerősített források szerint évente 4 milliárd forinttal
részesül a magyar adófizetők pénzéből is. A Magyar Atlanti Tanácsról Drábik János
több könyvében is (Uzsoracivilizáció, Világzsákutca) részletesen ír, de az interneten
is találunk róla anyagot. Egy az Új Világrendet megvalósító világhálózat magyar
tagszervezetéről van szó, mely korántsem Magyarország érdekeit veszi figyelembe,
hanem kizárólag a pénzhatalmat szolgálja ki, és egyértelmő szabadkőmőves
kapcsolatokkal rendelkezik.
***
Az egyezményről szóló információ Vida Lajos, azóta sajnos már elhunyt FKGP-s
politikustól származik, aki sajnos csak töredékesen emlékezett, dokumentumot nem
juttatott el hozzám. Ennek ellenére bízom az információ valódiságában, tekintve,
hogy az illető más esetekben is mindig megbízhatóan tájékoztatott.
Az anyag publicitása nyilvánvaló érdekeket sért, így egyértelmő volt számomra, hogy
ezzel hiába fordulnék a médiához. Úgy gondoltam azonban, hogy itt az ideje, hogy
mindenki tudjon erről. Az ügy azért kiemelten fontos, mert nem csak hogy fittyet hány
a demokrácia alapértékeire, de közvetlenül befolyásolja nemzetünk jövőbeni politikai
mozgásterét, és jövőjét, ami megengedhetetlen! Kérem, hogy ha valaki bármilyen
további információval, esetleg részletekkel, vagy akár cáfolattal rendelkezik az ügyet
illetően, írja meg nekem, akár névtelenül is.
Nibiru. 2006.08.25
A fenti anyaghoz melegen ajánlott olvasmány: Csurka István: Zsidó betelepítés
Magyarországra (2001-ben jelent meg)
vitéz Siklósi András, a Kárpáti Harsona főmunkatársa megjegyzése a cikkhez:
Persze, ez a cikk már évekkel ezelőtt föltűnt a neten, s valószínőleg igaz
is, legalábbis a zsidó betelepítés már rég elkezdődött.

Újra közreadta, és bevezető gondolatait hozzáfőzte:
DR. KOLLÁR LAJOS,
jogász,
a Kárpáti Harsona főmunkatársa

Magyarország a tőzsdén? H Arcképek - Orosházi Ferenc HD

https://www.youtube.com/watch?v=h0PE2-kf5qA

Palesztin elnök: Izrael felmondta az oslói megállapodást

Mahmúd Abbász palesztin elnök a tegnap Rámalláhban arról beszélt, hogy szerinte Izrael az elmúlt időszakban tett lépései következtében felmondta az oslói békemegállapodást. Az Egyesült Államok közel-keleti politikáját pedig „az évszázad arculcsapásának” nevezte.

Abbász, Amerika izraeli, illetve ENSZ-nagykövetének, David Friedmannek, valamint Nikki Haley-nek a tevékenységét szégyenteljesnek nyilvánította.

Mahmúd Abbász, palesztin elnökFORRÁS: MTI/EPA/EGYIPTOMI ELNÖKI HIVATA/

Kategorikusan kijelentette, hogy nemet mondott Donald Trump elnöknek és semmilyen javaslatát nem fogja elfogadni,mert azok az évszázad arculcsapását jelentik.A tartományi államfő, a Palesztin Autonóm Területek vezetőinek a tanácskozásán fejtette ki véleményét ezekkel a rendkívül érzékeny témákkal kapcsolatosan.

Tehát másképp:a palesztin elnök esélyt sem ad az Egyesült Államoknak arra, hogy közvetítőként lépjen fel a békefolyamat tárgyalásai során, sőt  már a béke gondolatát is elutasítja.

Az amerikai adófizetők pénzére természetesen igényt tart, hiszen mi másból lehetne finanszírozni a rámalláhi elit luxuséletmódját?

Abbász nyíltan kimondta, hogy az USA többé nem lehet részese a közel-keleti béketárgyalásoknak.

Szerinte Izrael felmondta az oslói megállapodást is,amit még 1993-ben kötöttek Bill Clinton, akkori amerikai elnök hathatós támogatásával. A zsidó állam valójában soha nem nyilvánította semmisnek a norvég fővárosban kötött szerződéseket.

Az oslói alku lényege, hogy megegyeztek a „területet békéért” elv mentén, amelynek értelmében Izrael fokozatosan átadja a Gázai övezet és Ciszjordánia fölötti ellenőrzés jogát a palesztin hatóságoknak, cserébe a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) elismeri a zsidó állam létét.

A paktum ugyan véget vetett az első intifádának, de nem tudta megakadályozni az újabb fegyveres konfliktus kitörését 2000-ben,ami végül meghiúsította az Oslóban elfogadottak teljes mértékű végrehajtását.

A tavaly decemberben, a Hamász nevű szélsőséges palesztin szervezet meghirdette a harmadik intifádát, amit sokak szerint az utóbbi időszakban végrehajtott merényletsorozatok és késes támadások jellemeznek.

A dolog ürügye természetesen az volt, hogy Washington bejelentette Jeruzsálem elismerését a zsidó állam fővárosaként, továbbá a nagykövetsége áthelyezését a „szent városba” az elkövetkező két év során.

Morvai Krisztina: Mélyen megdöbbent, hogy a Jobbik látványosan közeledik a szemkilövető pártokhoz

Reggeltől estig azt halljuk, hogy rettegnünk kell Orbán Viktortól és attól, mi lesz, ha hatalomban marad a Fidesz. Példa nélküli jogtiprásnak állítja be az ellenzéki sajtó és “értelmiség”, hogy a tüntetésekkel összefüggésben ötvenezer forintos pénzbírsággal sújtottak diákokat. Nos, nézzük és hallgassuk meg az érintettektől, hogyan bántak a mostani “rettegtetők” a diákokkal, a fiatalokkal és az idősebbekkel is az ő idejükben – írja szerkesztőségünknek eljuttatott közleményében Morvai Krisztina. Az európai parlamenti képviselő egy videó-összeállítást is készített, amelyben a Civil Jogász Bizottság ülésén beszélnek a 2006-os rendőrterror elszenvedői.

Morvai Krisztina: "Gyurcsány és bandája a Jobbik hátán akar visszakerülni a hatalomba"

2018. március 29. 10:06

Rendhagyó beszélgetés Morvai Krisztinával a Jobbik útvesztéséről, Brüsszel felelősségéről, április 8. jelentőségéről és arról, hogy "ezt az árulást nem tudom szó nélkül hagyni".

888.hu: Annak idején miért vállalt többször is fontos szerepet a Jobbik politikájában? Mi volt szimpatikus a Jobbikban?

Morvai: A Jobbik 2009-es európai parlamenti programja foglalja össze azokat az értékeket és elveket, amelyeknek magam is kialakítója voltam, s amelyek számomra rokonszenvesek és fontosak. A két fő pillér a „Magyarország a magyaroké!” és a „Pénz- és profitközpontú gondolkodás helyett emberközpontú és közösségközpontú döntéshozatal!” volt. Úgy gondoltam, hogy szükséges egy még határozottabb nemzeti kiállás a magyar föld védelme, a kisgazdák, kisvállalkozók, munkavállalók érdekeinek védelme mellett. Megtapasztalva a balliberális oldal 2002 és 2008 közötti kirívó súlyú emberi jogi jogsértéseit, amelynek csúcspontja 2006 ősze volt, úgy gondoltam, hogy meg kell akadályozni, hogy ezek az erők bármikor is visszatérjenek Magyarországon a hatalomba. Megemlíteném még célként az elszakított területen élő magyarok jogainak és érdekeinek hatékonyabb és határozottabb védelmét. Úgy érzem, hogy ebből a programból Magyarország sok mindent megvalósított mára.

Fotó: MTVA - Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap

888.hu: Miért nem lépett be a Jobbikba akkor sem, amikor EP-listavezetőjük, államfőjelöltjük volt?

Morvai: Soha nem voltam semmilyen párt tagja és nem is leszek. Kifejezetten független személyiség vagyok, nem tudom alávetni magam a pártfegyelemnek vagy pártinstrukcióknak. Most is örülök annak, hogy a Jobbikkal kötött megállapodásunk alapján kizárólag saját lelkiismeretemnek vagyok alárendelve képviselői munkám során.

888.hu: Mi történt a Jobbikkal? Mi változott? Szavazna-e ma rájuk?

Morvai: Igen nagy rejtély számomra, hogy mi is történt a Jobbikkal. Körülbelül 2012-13-ig volt ráhatásom a párt politikájának és tevékenységének alakulására. Már ekkor is tapasztaltam, hogy lemondanak azokról a tervekről, amelyek annyira fontosak és ígéretesek voltak 2009-ben. Ide tartozott például helyi termelői piacok szervezése országszerte, a magyar föld fokozott védelme, a magyar kisvállalkozók erősítése helyi szinten – és általában a „globalizáció helyett lokalizáció” elvének megfelelően a helyi közösségek szervezése és erősítése, a Jobbik mozgalmi jellegének megfelelően. A nagy tervek közé tartozott még a kiszolgáltatott munkajogi helyzetben lévő munkavállalók jogi segítségének megszervezése és számos hasonló fontos dolog. Ezekben az években már rendszeresen olyanokat hallottam, hogy: „ezek nem egy politikai párt feladatai...” 2014-től aztán semmiféle kapcsolatom nem maradt a párttal, Vona Gáborral gyakorlatilag semmiféle érdemi beszélgetésre nem volt lehetőségem, de másokkal sem a vezetők közül. Egyre nyomasztóbbá vált számomra, hogy a párt irányvonalát nincs lehetőségem befolyásolni, ugyanakkor mindenki a Jobbikkal azonosít, és ezért személy szerint is felelősséget kell éreznem az egyre furcsábban alakuló helyzetért. Ez mostanra csúcsosodott ki, különösen a hódmezővásárhelyi választás után. Mint ismeretes, a Jobbik által felkarolt Márki-Zay Péter kampányát a Jobbik pénzéből és munkájával támogatták. Az egész dolog a Jobbik ötlete volt. A győzelmet követően „hálából” a megválasztott polgármester azonnal egy szocialista alpolgármestert választott, majd ellátogatott – nem Toroczkai László ásotthalmi polgármesterhez, aki ugyanabban a megyében van, hanem – Botka Lászlóhoz, a szegedi szocialista polgármesterhez és ünnepélyesen átvette tőle az Európai Unió zászlaját. Úgy gondolom, sőt biztos vagyok benne, hogy országos szinten ugyanez lehet a helyzet. Összefogás a baloldali pártokkal (nyíltan vagy titokban), majd pedig annak elviselése, hogy az egykori szemkilövető csapat teljes mértékben háttérbe szorítja a Jobbikot. Más megfogalmazásban:

erősen az az érzésem, hogy Gyurcsány és bandája (a mai MSZP és DK) a Jobbik »hátán« akar visszakerülni a hatalomba."

Nyilván ennek az elképzelésnek köszönhető például Heller Ágnes és más, hasonló személyiségek hirtelen lelkesedése a Jobbikért. Ezt már én – aki nemzeti jogvédőként, a 2002-2010 közötti brutális emberi jogi jogsértésekkel szemben fellépőként lett politikus – nem tudom elviselni. Itt jegyezném meg, hogy a Jobbik honlapjain és Facebook-oldalain nyíltan arra biztatja a választóit, hogy a www.kireszavazzunk.hu oldalon található információknak megfelelően a „legesélyesebb ellenzéki jelöltre” szavazzanak. Ez magyarra lefordítva annyit jelent, hogy adott esetben a jobbikos érzelmű választópolgárt arra kérik és biztatják, hogy szavazzon a DK-MSZP jelöltjére.

Ezt az árulást nem tudom szó nélkül hagyni."

Ne vegye senki rossz néven, de azt, hogy kire szavazok, magánügynek tekintem. Szerintem nem túl nehéz kitalálni.

888.hu: Vona Gáborról nagyon sok furcsa dolog látott napvilágot az elmúlt években, lehetett ezekről hallani a párt háza táján korábban?

Morvai: Nem tudom pontosan, hogy itt milyen „furcsa dolgokra” kell gondolnom.

Azt tartom helyesnek, ha egy felnőtt, komoly felelősséget viselő embernek van egy szilárd belső lelkiismerete és értékrendje, és döntési helyzetekben ez a lelkiismeret és értékrend ad számára iránymutatást. Az elmúlt tíz év azt bizonyította számomra, hogy Vona Gáborból sajnos ez hiányzik."

Fotó: MTVA - Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap

888.hu: Mit gondol a KGBéla ügyről? Mit hallani erről Brüsszelben?

Morvai: Jogászként kiálltam Kovács Béla mellett, mert nem tartottam megalapozottnak az ellene indult büntetőeljárást. Többször felszólaltam a jogi bizottságban a mentelmi jogának tárgyalásakor, és hosszú, részletes és alapos beadványokat is szerkesztettem. Részben ezeknek is köszönhető – véleményem szerint –, hogy a mentelmi jogát azzal a feltétellel függesztették fel, hogy folytathatja képviselői munkáját és nem tartóztatják le. Büntetőjogászként nagyon komolyan veszem az ártatlanság vélelmét és azt, hogy soha ne lehessen politikai vagy más, hasonló céllal önkényes büntetőeljárásokat indítani valaki ellen. Ilyen voltam és ilyen maradok. Brüsszelben mostanában nem hallok a Kovács Béla-ügyről, Béla dolgozik és szerte a világban utazik az Európai Parlament megbízásából.

888.hu: Ön a családon belüli erőszak szakértőjeként vált ismertté, mit gondol Janiczak Dávid botrányáról, és arról, ahogy Vona Gábor reagált rá? ("Bárkivel megtörténhet…") Korábban nem tapasztalt a Jobbik háza táján ilyen jellegű megnyilvánulásokat?

Morvai: Jogászként némileg zavar, hogy a Janiczak Dáviddal kapcsolatos információ titkos hangfelvételek útján került napvilágra. Nyilvánvalóan senki nem szeretné, hogy a magánbeszélgetéseit titokban rögzítsék. Ugyanakkor szintén jogászként azt is tudom, hogy a munkahelyeken zajló szexuális zaklatásokat, illetve egyéb jogtiprásokat sokszor nem lehet más módon bizonyítani. Feltételezem, hogy ez volt a háttéroka a felvétel elkészítésének.

Mélyen megdöbbentett az a hangvétel, amit Janiczak Dávid egy neki kiszolgáltatott női munkavállalójával szemben megütött. A nők elleni erőszak témájának kutatójaként úgy gondolom, komoly személyiségproblémái vannak annak a férfinak, akinek az agyában a brutalitás és a szexualitás ilyen szervesen összefonódik."

Én a Jobbikban „erőpozícióban” voltam „nő létemre” – tekintettel arra, hogy a 2009. évben jelentős részben nekem is köszönhetően emelkedett a párt támogatottságra 1,5%-ról 15%-ra. Ebből következően én nem voltam kiszolgáltatott helyzetben, tehát nyilvánvalóan nem tapasztaltam olyan magatartást, amely sértő lett volna a női mivoltomra. Szóbeszédek voltak szexuális zaklatásokról, de ezeket nem tudom bizonyítékokkal alátámasztani.

888.hu: A Jobbik ugyan még kormányon nem volt, de már minden létező műfajban óriási botrányok kötődnek a párthoz. (szexuális botrányok, korrupciós ügyek, vesztegetés, nemzetközi kémügy, ingatlanbotrány, terrorista kapcsolatok). Voltaképp a legkorruptabb, legbotrányosabb párt ma a Jobbik. Lehet ilyen pártnak még jövője?

Morvai: Azt, hogy az ember melyik magyarországi pártot látja „a legkorruptabbnak és legbotrányosabbnak”, attól függ, hogy melyik tévécsatornát nézi, és mely újságokat olvassa. Ebben a témakörben a legfontosabb feladatnak így, néhány nappal a sorsdöntő választás előtt azt tartom, hogy a választópolgár a híreket követő megdöbbenése után feltegye magának a következő kérdést: még ha igazak is ezek a vádak és botrányok, az adott párt alkalmas-e arra, hogy az országot és a nemzetet vezesse, irányítsa itthon, az Európai Unióban és a világban? Követelni kell a korrupciós és botrányos helyzetek és ügyek kivizsgálását és korrigálását, és a jövőre nézve a pártok megtisztulását. Ugyanakkor még egyszer hangsúlyozom:

most, a sorsdöntő választás előtt arra kell tudnunk válaszolni, hogy mely párt alkalmas az ország vezetésére."

Ezt tartom tehát a fontosabb szempontnak, nem annak patikamérlegelését, hogy melyik pártnak van több korrupciós vagy egyéb botrányos ügye.

888.hu: Mit szólt ahhoz, amikor kiderült, hogy Simicska zsebre vágta a Jobbikot?

Morvai: Jogászként következetes vagyok abban, hogy amit a tények és bizonyítékok meggyőzően nem támasztanak alá, azt nem veszem „készpénznek”. (Bár a „készpénz” szókép a jelen kérdéssel összefüggésben akár szarkasztikusnak is hangozhat...)

Nos, én annyit vettem észre, hogy a G-naptól kezdődően a Simicska Lajos tulajdonában lévő sajtó és média látványosan fölkarolta a Jobbikot (»természetesen« engem ide nem értve, hiszen én persona non grata vagyok ebben a körben)."

Sok információ lát napvilágot arról, hogy a párt az oligarcha hálójába került, és Simicska úr a Jobbikot a Fidesszel történő mindenáron való leszámolás eszközének tekinti. Nem tudok tiszta lelkiismerettel nyilatkozni arról, hogy mindezek az információk mennyire megalapozottak. Ezt csak azok tudhatják, akik „közel vannak a tűzhöz” a Jobbikban.

888.hu: Mit gondol arról, amit a párt egyik prominense mondott az elmúlt napokban, miszerint a korábbi nemzeti, radikális retorika csak kamu volt?

Morvai: Ez a nyilatkozat és kijelentés mélyen megdöbbentett. Az életem egyik legnagyobb csalódása..."

A Jobbik választási győzelmétől retteg a Fidesz testvérpártja, a Likud

Ez nem vicc: A Likud izraeli kormánypárt Likudnik című honlapja úgy véli, hogy a Jobbik megnyerheti a választásokat. Az izraeli párt portálja mindezt abból az alkalomból írja, hogy a budapesti Parlament megszavazta a holokauszttagadás büntetésére vonatkozó törvényt. A cikkből az is kiderül, hogy Elie Wieselen kívül Bibi Netanjáhu miniszterelnöki hivatalának miniszterhelyettese is Budapesten járt a képviselők megdolgozására. 
Az Izraelben kormányzó Likud párt Likudnik című hivatalos honlapja március 23-án arról tudósítja olvasóit, hogy Gilá Gámliél, a Miniszterelnöki Hivatal miniszterhelyettese, a Likud parlamenti képviselője a holokauszttörvény meghozása érdekében 2010 januárjában intenzív meggyőző és magyarázó kampányt folytatott Magyarországon.

Megjegyezzük, hogy az örvendetes hír fölötti fejlécen Bibi Netanjáhunak, a Likud vezérének, Izrael miniszterelnökének a fényképe látható, s a mellette levő piros mezőben kék betűkkel pedig ez olvasható: „Ha Netanjáhura szavazol, az életet választottad”.

A hírből ezután megtudjuk, hogy az izraeli parlamenten (kneszet – כנסת) belül működik egy akciócsoport, amely kapcsolatot tart a világ keresztény közösségeivel és minden téren igyekszik megnyerni őket Izrael támogatására. A cikkíró megjegyzi, hogy a magyarországi holokauszttörvény meghozatala elsősorban Gílá Gámliél, a lobbicsoport vezetője célratörő és intenzív tevékenységének köszönhető.

Gílá Gámliél, Netanjáhu Miniszterelnöki Hivatalának miniszterhelyettese a holokauszttörtvény meghozatala érdekében „részt vett a nagy és befolyásos magyarországi keresztény közösségek összejövetelein, megszólalt az ottani vezető tévéműsorokban és találkozott magyar parlamenti képviselőkkel. A törvény sikere érdekében megbeszélést folytatott Mesterházy Attilával, a törvényjavaslat beterjesztőjével, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnökjelöltjével is” – írja a Likudnik.

„A törvényt éppen azokban a napokban szavazták meg, amikor Magyarországon nagyon megerősödik a Jobbik nevű antiszemita és Izrael-ellenes mozgalom, amely a különféle előrejelzések szerint akár meg is nyerheti a jövő hónapban tartandó magyarországi parlamenti választásokat” – írja a Likud izraeli kormánypárt hivatalos honlapja.

Júszef el-Kudszi – Kuruc.infó

Morvai Krisztina: Szégyellem, hogy fideszes voltam!

R. Sz. / 2010.03.30., kedd 20:29 /

"Abban sem látok kivetnivalót, hogy munkámért anyagi ellenszolgáltatást kaptam, amelynek mértéke az elvégzett munka mennyiségére és a jogászi munkadíjak átlagára tekintettel kimagaslónak egyáltalán nem mondható" - írja közleményében a politikus.

HIRDETÉS

Egyre több érdekes, eddig nem ismert momentum került napvilágra Morvai Krisztina múltjából. A mandiner.hu tegnap tette közzé a Medgyessy-kormány tárca nélküli miniszterének levelét, melyben Lévai Katalin az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal szakértőinek 2003-as díjazásáról számol be. A dokumentum tanúsága szerint Morvai Krisztina szakértői tevékenységet végzett az MSZP-SZDSZ kormánynak, bruttó 960 ezer forintért.

A múlt héten ugyancsak a mandiner.hu adta hírül, hogy Morvai 2000-ben, a Perspektívák egy tágra zárt társadalomban címmel megrendezett rendezvénysorozaton pikáns kijelentéseket tett - legalábbis mostani, jobbikos szereplése fényében.

A konferencián Morvai elsőként az Egyesült Államokban szülőként szerzett pozitív óvodai élményeiről számolt be, majd elmesélte, hogy lánya mennyire más környezetbe került, amikor Amerikából Franciaországba költöztek: „Ott [a] strassbourgi óvodában voltak olyan hatással a gyerekre, hogy mindazt, amit Amerikában sikerült »beleszocializálni« az elfogadással és a másság szeretetével kapcsolatban, ott abba hirtelen belezavarodott" - panaszkodott Morvai, majd visszatért az amerikai óvoda dicséretéhez:

„Ami még ebben az oviban fantasztikus volt: a lányom Grace nevű barátnője egyszercsak fölugrott az asztalra, és büszkén kijelentette a csoportnak: »nekem két mamám van! «. Kérdőn néztem az óvónénire, aki azt mondta: »mi szeretjük a másságot«. Grace mamái történetesen leszbikusok voltak, tehát őt valóban két anya nevelte. Erre viszont az én lányom nem tudott mit lépni, és olyan féltékeny lett, hogy ő is felugrott az asztalra, ahol azt mondta: »nekem pedig három anyukám van, kettőt otthagytam Budapesten, azért találkoztok csak eggyel. « Ez az óvoda, az álmom" - árulta el az azóta „államfőjelöltté" avanzsált jobbikos politikus, akinek pártja etikai vizsgálatot folytat múlt héten lemondott szóvivője ellen, amiért Király András „eltitkolta" egy homoszexuális felvonulás résztvevői, illetve kábítószerek társaságában készült fotóit.

A 2000-es konferencián Morvai később is bekapcsolódik az eszmecserébe, és azt bizonygatta, hogy a családon belüli erőszak miatti riasztásokhoz nagyobb eséllyel mennének ki a magyar rendőrök, ha az elkövető homoszexuális lenne: „Csakhogy a férjek között elég kevés van, aki meleg. Ha minden férj mellett ott lenne a homoszexuális partnere, egy ilyen homofób országban kimenne a rendőr, hogy a feleséget megvédelmezze" - vélelmezte 2000-ben a jogásznő, akinek elnöke, Vona Gábor most februárban úgy nyilatkozott: a „meleg" szót egyáltalán nem használná a homoszexuálisokra, mert ha azt mondja, hogy „meleg napra ébredt", az alatt nem azt érti, hogy „Terry Black bemosolygott az ablakán".

A Jobbik egyik szócsöveként működő, Morvai Krisztinával baráti interjút is készítő kuruc.info pedig egyenesen véglényeknek nevezi a homoszexuálisokat, a lemondott pártszóvivőtől pedig szó szerint azt kérdezi: „A közleményedben azt írtad, hogy a nyilvánosságra került képek »valóságtartalma ferdített«. Ez sokaknak szánalmas magyarázkodásnak tűnik. Milyen valóságtartalmat ferdítenek a képek, hogy lehet másképp értelmezni, ha két repedtseggű nyal-fal egy buzifelvonuláson?"

Arról, hogy Morvai majdnem miniszter lett a Medgyessy-kormányban, a Heti Válasz számolt be a múlt nyáron. Az emberjogi aktivista jogász neve ugyanis 2004-ban szóbakerült az MSZP európai parlamenti listájára felkerült Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter lehetséges utódjaként - legalábbis ez derül ki az MTI 2004. február 4-i tudósításából. A hírügynökség arról a kormányülésről számolt be, melyen a Medgyessy-kabinet áttekintette a 2006-ig tartó időszak „politikai, gazdasági prioritásait". Gál J. Zoltán akkori kormányszóvivő, jelenlegi szocialista országgyűlési képviselő az MTI-nek úgy fogalmazott, a kormány célja az életkörülmények „fokozatos, a gazdaság teljesítményével összhangban lévő javítása", a „szolgáltató állam kiépítése", az esélyteremtés. Emellett külön kiemelte „gyűlölködéstől mentes, kiegyensúlyozott közélet" megteremtését.

„Annak kapcsán, hogy a sajtóhírek szerint Morvai Krisztina jogász és Göncz Kinga, az egészségügyi tárca politikai államtitkára neve merült fel az MSZP európai parlamenti listáján szereplő Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter utódjaként, [Gál J. Zoltán] úgy reagált: nem született még erről döntés, ez nem került még szóba" - olvasható a szövegben. Azaz: a kormányszóvivő nem cáfolta, hogy felmerült a két jelölt neve.

Morvai Krisztina mai közleményében „válaszolt a gyalázkodásokra": „Az elmúlt negyed században jogászként dolgoztam, bírói szakvizsgával és Ph. D (kandidátusi) tudományos fokozattal rendelkezem. Fő szakterületeim voltak a bűncselekmények áldozatainak jogaira, a gyermek és nővédelemre vonatkozó kutatások. Erre figyelemmel már az első szabadon választott kormánytól, majd az azt követő kormányoktól több ízben kaptam felkérést szakvélemény elkészítésére, jogszabály előkészítésére, szakmai programok, képzések megtartására.

A kilencvenes évek közepétől e nagyobb témán belül szakmai érdeklődésem homlokterébe került a nők, gyermekek, idős és más kiszolgáltatott személyek sérelmére elkövetett bűncselekmények, egyebek mellett a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás kutatása, feltárása és az ezek ellen való szakszerű fellépés lehetőségeinek bevezetése Magyarországon. A témában könyveim, bel- és külföldi szakmai cikkeim jelentek meg, négy éven át szakértőként álltam alkalmazásban az ENSZ-nél.

Többek között hosszú éveken át vezettem az ELTE Jogi Karán a Bántalmazott Nők és Gyermekek jogklinikája programot, amelynek keretében az erőszak elől anyaotthonokba menekült asszonyokon, gyerekeken, idős embereken segítettünk joghallgatóimmal együtt. Rendszeresen tartottam előadásokat, képzési programokat országszerte önkormányzatok, civil és szakmai szervezetek felkérésére, sokszor ingyen, máskor - amikor erre a szervezőknek lehetőségük volt - honoráriumot is kaptam, tekintettel azon egyszerű tényre, hogy ez volt a munkám.

Szakmai célkitűzéseim között szerepelt, hogy az otthonok falai közötti erőszakkal, így például a "feleségbántalmazással", a gyermekbántalmazással, az idősbántalmazással szemben Magyarországon is hatékony jogszabályok szülessenek, és segítő intézményrendszer jöjjön létre. Ahogy soha nem érdekelt, hogy a segítségemet kérő áldozatok, a kiszolgáltatott bántalmazottak "jobboldali" vagy "baloldali" kötődésűek, úgy nem érdekelt az sem, hogy a munkámra igényt tartó önkormányzatok, a jogszabály-előkészítésen dolgozó pártok vagy más szervezetek melyik politikai oldalon álltak. Szakterületem teljes mértékben politikamentes, illetve "pártok feletti" volt, így bárki is kért fel ezen a területen munkavégzésre, azt szívesen vállaltam.

Nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy részt vehettem annak az ún. "krízisközpont" szolgáltatásnak a megszervezésében, szakmai előkészítésében, amelynek keretében a rászorulók egy helyen kaphatták meg a számukra életmentő jogi, pszichológiai, szociális és egyéb segítséget. E krízisközpontot történetesen a szocialista kormány idején, 2003-ban szervezték meg, s szakmai ismereteimre, jogászi munkámra, szakvéleményemre az akkori Esélyegyenlőségi Hivatal tartott igényt.

Sem akkor nem láttam, sem most nem látok semmiféle kivetnivalót abban, hogy a felkérésnek eleget tettem, az előkészítő program keretében közel fél éven át szakmai képzéseket tartottam, a hasonló külföldi intézmények tapasztalatait a felkérés alapján kutattam és ismertettem. Abban sem látok kivetnivalót, hogy munkámért anyagi ellenszolgáltatást, szakértői díjat kaptam, amelynek mértéke az elvégzett munka mennyiségére és a jogászi munkadíjak átlagára tekintettel kimagaslónak egyáltalán nem mondható, figyelemmel arra, hogy közel féléves munkáról volt szó.

Ami az MSZP-SZDSZ kormányba történő miniszteri kinevezésem tervét illeti: ezt a kártyát már az EP választási kampányban is elővették a lejáratásomra. Most is azt tudom közölni, amit akkor: magam is csak a sajtóból értesültem arról, hogy a nevem állítólag felmerült az esélyegyenlőségi miniszteri posztra. Velem ilyen tervet senki nem közölt, s természetesen ilyen felkérést soha nem fogadtam volna el, hiszen meggyőződéses "fideszes" voltam. A leírtakból ez az egyetlen olyan tény, amit szégyellek. Nem kicsit, hanem nagyon.

Enyhítő körülményként kérem figyelembe venni, hogy engem éppúgy "megvezettek", mint ahogy most próbálják megvezetni a magyar emberek tömegeit, azt a látszatot keltve, hogy nincs valódi választási lehetőségük, nincs reményük arra, hogy az életüket szabadságban és méltóságban, s ne gyarmati sorban éljék. Ezért hallgatják el a Jobbik igen színvonalas Radikális változás című programját, ezért gyalázzák folyamatosan a pártot és a párthoz közelálló személyeket" - írja a Jobbik EP-képviselője, aki mindenkit megkér, hogy olvassa el a párt programját, illetve vegyen részt valamelyik kampányrendezvényükön.

Morvai Krisztina korszakai

2009. 05. 27.

Magyarországon sokáig tilos volt a melegeknek 18 éven aluli gyerekeket megrontani. Az erről szóló rendelkezést azonban az Alkotmánybíróság 2002-ben eltörölte, és a szexualitás alsó korhatárát a heteroszexuálisokéhoz hasonlóan 14 évre csökkentette, mivel a rendszerváltozás után melegszervezetek rendszeresen követelték a megkülönböztetés eltörlését. Az első beadvány 1993-ban készült. Három melegszervezet, a Lambda, a Homérosz és a Magyar Zsidó Leszbikus és Gay Csoport indítványozta az Alkotmánybíróságnál az alkotmányellenes helyzet felszámolását. A beadványt dr. Morvai Krisztina készítette.A fajtalanság joga A büntető törvénykönyv (1978. évi IV. törvény – Btk.) 199. paragrafusa (természet elleni fajtalanság), illetve a 200. paragrafusa (természet elleni erőszakos fajtalanság) tilalmazta a beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatot akkor is, ha az egy 18 éven felüli személy és egy vele azonos nemű, de 18 évnél fiatalabb személy között történt meg. Az akkori rendelkezések szerint ebben az esetben a nagykorú személy természet elleni fajtalanságot követett el, és ezért 3 évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatta őt a bíróság. A jogszabály heteroszexuális kapcsolatokban ugyanerre fiatalabb korhatárt írt elő. Vagyis amíg a homoszexuális kapcsolatok beleegyezési korhatára a 18. év volt, addig a heteroszexuálisoké a 14. év. A rendszerváltozás után a meleg- és jogvédő szervezetek – együtt és külön-külön is – rendszeresen követelték a diszkriminatív helyzet megszüntetését. Először 1993-ban három melegszervezet indítványozta az Alkotmánybíróságnál az alkotmányellenes helyzet felszámolását. Az akkori beadványt dr. Morvai Krisztina készítette. 1996-ban Juhász Géza fordult magánindítvánnyal az AB-hez, 1997-ben két országgyűlési képviselő, Donáth László – MSZP és Kőszeg Ferenc – SZDSZ törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentnek ebben a tárgyban. 2000-ben hét egyesület – Háttér Társaság a Melegekért, Habeas Corpus Munkacsoport, Labrisz Leszbikus Egyesület, Szivárvány, Dél-alföldi Meleg Baráti Kör, NaNe egyesület, Társaság a Szabadságjogokért – hívta fel a kormányzatot és az Országgyűlést a hátrányos megkülönböztetés felszámolására. Születtek ez ügyben egyéb nyilatkozatok, állásfoglalások is. (…) 2002. szeptember 3-án az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta a Btk. 199-es és 200-as paragrafusait és megszüntette azokat. Ennek következtében a beleegyezési korhatár automatikusan egységessé (14. év) vált a meleg és a heteroszexuális kapcsolatokban. (a Háttér egyesület honlapja alapján)Az 1993-as beadvány Tisztelt Alkotmánybíróság! A Lambda Budapest Baráti Társaság, a Homérosz Egyesület és a Magyar Zsidó Leszbikus és Gay Csoport azzal a kérelemmel fordulunk a T. Alkotmánybírósághoz, hogy állapítsa meg a büntető törvénykönyv 199. paragrafusának (természet elleni fajtalanság) alkotmányellenességét, figyelemmel arra, hogy e törvényhely nincs összhangban a Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/A paragrafusával (a diszkrimináció tilalmával). Kérjük továbbá, hogy az alkotmányellenesség megállapításával egyidejűleg hívja fel az Országgyűlést annak megfontolására, hogy a büntető törvénykönyv 201. paragrafusával büntetni rendelt „megrontás” elnevezésű bűncselekmény passzív alanyainak életkorhatárát a jelenlegi 14 évnél magasabb évszámban határozza meg. (…) A magyar büntetőjog 14 éves korban határozza meg azt az érettségi fokot, amikortól a fiatal már alkalmas arra, hogy szabadon éljen nemi életet. Az ennél idősebb személyt – a partnerével való kölcsönös bizalom esetén, azaz amennyiben nem erőszakkal vagy fenyegetéssel kerül sor az aktusra, már nem „védi” a törvény, azaz a vele való szexuális együttlét esetén már nem büntethető a felnőtt partner. (…) A „beleegyezés korhatárát” elért fiatal pszichoszexuális fejlődését (legyen az az életkor 14 év vagy ennél magasabb) természetesen e korhatár után is számos negatív hatás, kellemetlen, esetleg traumatikus élmény befolyásolhatja. Azonban a jog megközelítésében „felnőttnek” tekintett személyt a büntetőjog már nem védheti meg ezektől a nehézségektől, keserűségektől, hiszen az érzelmi manipuláció, az ügyetlen, figyelmetlen közeledés, az örömöt nem okozó szexuális együttlét – legyen bár nagymértékben káros az egyénre – az állami szabályozás körén kívül esik, a magánélet szférájába tartozik. Ugyanez mondható el arról, hogy a felnőttnek tekintett állampolgár „miféle” nemi életet kíván élni, milyen szexuális preferenciát választ. A társadalom szempontjából „leghasznosabb” nyilvánvalóan a tartós, monogám, a gyermeknemzést is célul tűző párkapcsolat. Az uralkodó erkölcsök valószínűleg elítélik azt, aki ettől eltérő szexuális magatartásformákat tanúsít, például gyakran váltogatja szexuális partnereit, csoportos szexuális aktusban vesz részt, a „tradicionális” nemi aktustól eltérő formáját választja – partnerével egyetértésben – az örömszerzésnek. A felnőttkort elért állampolgár szexualitása azonban – mégha olyan nemi preferenciát is választ, amely „társadalmilag haszontalan” vagy a többség szemében erkölcstelen – magánügy. A törvény által megkívánt érettség (jelenleg 14 éves kor) elérésével az egyén magánélethez való joga „kiteljesedik”, s ehhez kapcsolódik a szexualitás intim jellegéből adódóan a magántitokhoz való jog „megnyílása” a szexualitás szférájára nézve. A nemiség körében döntésre érett személyek kölcsönös beleegyezésén alapuló nemiség vonatkozásában helytálló Pierre Trudaut híressé vált mondása: „Az államnak nincsen keresnivalója polgárai hálószobájában.” (…) A sokféle örömszerzési mód közül ki-ki mást tekint „természetesnek”, „normálisnak”, elfogadhatónak. Ennek megítélése nagyban függ az egyén neveltetésétől, személyes értékrendjétől. Az a heteroszexuális személy, aki „abnormálisnak” tekinti a homoszexualitást, „természetesnek” gondolhatja, hogy partnereit sűrűn váltogatja, házastársát megcsalja, esetleg családját egy szexuális kaland miatt elhagyja. Előfordul, hogy az általa „abnormálisnak tekintett” az ő viselkedését tartja kifogásolhatónak. (…) Amennyiben tehát az állam preferenciákat jelöl ki polgárai számára a szexualitás körében, alkotmányellenesen cselekszik. Olyan szférába avatkozik be, amely veleszületetten az egyéné. S nemcsak megengedhetetlenül szabályoz, hanem kárt is okoz. Azáltal, hogy bizonyos szexuális magatartásokat „egészségesnek”, míg másokat „devianciának” bélyegez, megerősíti a társadalom előítéleteit a szexuális kisebbségekkel szemben. Humánusan gondolkodó jogászok azzal indokolják a fiatalok „elterelésének” szükségességét a homoszexualitás kialakulásához vezető útról, hogy a büntetőjog védelme biztosítja számukra a társadalmi megbélyegzés, a későbbi nehézségek elkerülését. Az összefüggés azonban úgy igaz, hogy a társadalmi megbélyegzés elsősorban azzal lehetne elkerülhető, ha maga a társadalom kezdene „másként gondolkodni a másságról”, s toleránssá, elfogadóvá válni a szexuális kisebbségekkel, így a homoszexuálisokkal szemben. (…) Lambda Budapest Baráti Társaság, Dr. Romsauer Lajos – Homérosz Egyesület, Kárpáti György – Magyar Zsidó Leszbikus és Gay Csoport Juhász Géza: A Szivárvány Társulás a Melegek Jogaiért története (…) 1996. március 19-én nyújtottam be indítványomat a Btk. szexuális bűncselekményeket szabályozó fejezetének számos pontja ellen. Február elejétől dolgoztam rajta, mivel januárban úgy hallottam, valaki azt olvasta a Népszabadságban egy Kilényi Géza-interjúban, hogy az első negyedévben terveznek dönteni a természet elleni fajtalansággal kapcsolatos korábbi indítványról. (Tényleg, mit is nyilatkozott Kilényi??) Ennek előzménye még, hogy 1993 tavaszán Morvai Krisztina (hozzájárul az emlegetéséhez??) írt egy indítványt, melynek egyik változatát elhozta vagy elküldte a HFEBK-ba is, akkor ennek egy példánya nálam maradt, és én azt többször olvasgattam. Ezt az indítványt a Homeros egyesület, a Lambda Budapest és a Kesergay együtt adta be 1993 szeptemberében, akkor én nem tartózkodtam Pesten, így erről csak utólag értesültem, bár amúgy se nagyon tudtam volna akkor hozzászólni. Ennek az indítványnak van egy mondata (tényleg, lehet-e publikálni?), mely érintőlegesen megjegyzi, már eleve az is alkotmányellenes, hogy a törvény a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket mond. (Habeascorpus.hu) Terror a családban Magyarországon majdnem minden héten megöl egy nőt a hozzá legközelebb álló férfi. Egy asszonynak nyolcszor akkora esélye van rá, hogy a férje vagy az élettársa ölje meg, mint egy vadidegen rabló- vagy kéjgyilkos. A bűncselekmény következtében meghalt nők több mint fele a (volt) házas- vagy élettársának áldozata lett. Dr. Morvai Krisztina, az ELTE Büntetőjogi Tanszékének adjunktusa, a Női és Gyermekjogi Központ vezetője mindig ezekkel a beszédes számokkal kezdi a feleségbántalmazásról szóló előadásait. A jogásznő, aki a fenti adatokat a Terror a családban című könyvében is idézi, évek óta folytatja csupán néhány lelkes önkéntes által segített harcát azért, hogy Magyarországon is sikerüljön megtörni a csendet: általánosan elfogadottá tenni, hogy egyetlen férfinak sincs joga kezet emelni a vele élő nőkre és gyerekekre, és elérni, hogy a családon belüli erőszak ellen a jog eszközeivel is fel lehessen lépni. „Ha valaki felteszi a kérdést, ma Magyarországon bízhat-e abban egy bántalmazott nő, hogy szakszerűen, a jogait tiszteletben tartva, a nemzetközi jogi normákat figyelembe véve fogják kezelni az ügyét, akkor a válaszom: nem” – mondja dr. Morvai Krisztina. „A tudatosság ugyan nőtt, azaz a jogászok, a rendőrök már nem kezdenek el értetlenül nevetgélni, ha szóba kerül a téma. Hiányzik azonban a megfelelő törvény, a szakemberek tömeges képzése, és az az egységes stratégia is, amelyet rendőröknek, orvosoknak, védőnőknek, szociális munkásoknak követniük kellene egy-egy megvert asszony esetében. Mivel a hatóságok többnyire még mindig nem veszik komolyan ezeket a bűncselekményeket, az ilyen nők leginkább csak alapítványok által fenntartott segélyvonalakhoz, menedékházakhoz fordulhatnak segítségért, holott a feleségbántalmazás elleni küzdelem nem civil feladat.” A jogásznő tapasztalatai szerint a nők elleni erőszak megítélésének sajátossága, hogy a hatóságok és az átlagemberek is gyakran a sértettet hibáztatják. Ő tehet róla, miért nem hagyja ott azt a vadállatot? Egyébként is biztosan megérdemelte, hogy a férje jól eltángálja – vélik, és fel sem vetődik bennük, hogy soha, sehol, senki nem „érdemli meg”, hogy bárki akár egy ujjal is bántsa. A kívülállók általában azzal sincsenek tisztában, hogy a családon belüli terrornak megvan a maga természetrajza, amely megmagyarázza, az olykor elviselhetetlen körülmények ellenére is mi köti a nőt az adott kapcsolathoz. (ELLE magazin, 2002/09) Támogatott gyűlöletkeltés „Állítsuk meg a vérontást!” – hirdette a szórólap, amit egy kedves vásárló nyomott a kezembe tegnap, Tomcat boltjában. A szórólapot az Amnesty International adta ki, abból az alkalomból, hogy az emberi jogok nyilatkozata idén 60 éves. A szórólapot kihajtogatva mindjárt szembetűnik egy hatalmas szivárványos zászló és napernyő, majd pár sorral alatta olvashatjuk a programokat, amelyek bizonyára senkit sem fognak meglepni. Lesz beszélgetés a véleménynyilvánítás szabadságáról, a nők jogairól, a melegek és leszbikusok jogairól, a gyűlöletbeszéd-törvény szükségességéről, a diszkriminációról, illetve a politikai és lelkiismereti foglyokról. (…) Félreértés ne essék, a családon belüli, és úgy általában a nők ellen elkövetett erőszakot abszolút elítélem. Való igaz, hogy ma a nők (de a férfiak és a gyermekek sem) nem részesülnek megfelelő fizikai, illetve jogi védelemben. Ez tény. Viszont a manipulációt és a gyűlöletkeltésnek ezt a kifejezetten alattomos és veszélyes formáját messzemenően elítélem. Ugyanis ezen transzparensek azt sugallják, hogy minden férfi potenciális asszonyverő és erőszaktevő, ami egyáltalán nem igaz. A következő állításaimat dr. Ranschburg Jenő pszichológus tanulmányaira alapozom, melyek hitelességét valószínűleg senki sem vonja kétségbe, aki ismeri a doktor urat. Köztudott, de a női jogvédő szervezetek részéről mégis elhallgatott tény, hogy a párjukat rendszeresen bántalmazó férfiak 99 százaléka (igen, kilencvenkilenc) alkoholista. Ez pedig abszolút bizonyítja, hogy az ok az alkoholból vezethető le, nem pedig a férfi természetéből. Ennek megfelelően a női jogvédő szervezeteknek az alkohol ellen kellene keresztes hadjáratot hirdetniük, nem pedig a férfiak ellen. A másik szintén köztudott, de ugyanakkor elhallgatott tény, hogy a párjukat rendszeresen bántalmazó férfiak 90 százaléka bűnöző. Tehát nem kizárólag párjával, hanem az élet egész területén agresszív, erőszakos, törvényeket nem tisztelő. Itt szintén eljutunk ahhoz a ponthoz, amikor azt tanácsolhatjuk a nőknek, jól nézzék meg, kihez mennek hozzá, mert lehet, hogy a macsó rosszfiú-stílus és az ezzel járó anyagi javak eleinte vonzónak tűnnek, de később keményen megfizetik majd az árát. Amikor azt hallja az ember, „családon belüli erőszak” mindjárt egy állatias, asszonyát-gyermekét földön rugdosó rohadék jut eszébe, mint ahogy azt egy nemrégiben vetített „társadalmi célú hirdetés” is bemutatta. A reklámban a következő történt: Egy kisfiú és egy babát szorongató kislány ültek egymással szemben. „Akarsz papás-mamást játszani?” - kérdezte a kislány, mire a fiú nekiesett és ütni-rúgni kezdte. Ekkor a baba kiesett a kislány kezéből, de a fiú még mindig tovább verte. Dr. Ranschburg Jenő, a Pszichológusok a szófán című könyv hasábjain megemlíti dr. Steinmetz-t is, aki először foglalkozott komolyabban a bántalmazott férfiak ügyével. Dr. Steinmetz kutatásai alapján kijelentette, hogy korántsem igaz az az elterjedt tévhit, miszerint minden férfi brutális állat, a nők pedig ártatlan áldozatok. Számos esetről számolt be, amikor férfiakat tartott terrorban elmebeteg feleségük, azok pedig nem tudtak sehova segítségért fordulni, ugyanis nem vették őket komolyan. Steinmetz ezen kívül egy másik ijesztő gyakoriságú dologról is ír. Számos alkalommal tapasztalta ugyanis, hogy a nő szándékosan kiprovokálja a pofont – akár azzal, hogy előzőleg ő üti meg a férfit –, hogy aztán a verekedést a válás során felhasználhassa férje tönkretételére. Miután Steinmetz ezen tanulmányait közzétette, számos telefonhívást kapott, melyben őt és gyermekét (tehát egy nőt és egy kisgyereket) halálosan megfenyegettek azok a feminista szervezetek, amelyek minden erejükkel azt sulykolták a társadalomba, hogy a férfiak mind erőszakos állatok.(Bombagyár, 2008. december 3.)

---

Az életút látványos fordulatainak titka megfejthető. Dr. Morvai Krisztina tehetségét és ambícióit általában az aktuális divatáramlatban igyekszik kamatoztatni, mivel itt ígérkezik számára a leggyorsabb és legnagyobb siker. Amikor az volt a trendi – az SZDSZ fénykorában –, a zsidó homoszexuálisok és leszbikusok hatékony szószólója volt a megrontás életkori határának csökkentéséért. Később hasonló sikerrel kamatoztatta tehetségét az ultraliberális és családellenes feminista mozgalmak keményvonalában, még bestsellert is írt Terror a családban címmel, amit legalább annyian elkapkodtak, mint a Magunkfajták címűt. Most a radikális jobboldal hullámán lovagol. Életútja alapján felvetődik a kérdés: amennyiben ez a hullám őt az Európai Parlament képviselői közé emeli, egy újabb divathullám majd merre, hová sodorja őt? Epilógus Kérdés, hogy ezek után mi lesz Morvai Krisztinával. Az őt és pártját, a Jobbikot feltétel nélkül támogató, sokak szerint a radikális körökben egyenesen véleményformálónak számító kuruc.info portálon ugyanis múlt pénteken hosszú cikkben (az írás alatt egyébként a Jobbik kampányfilmje látható) gyalázták Illés Zoltán fideszes zöldpolitikust, amiért az ökopolitikai kérdésekben alkalmanként együttműködik az ugyancsak zöldkérdésekkel is foglalkozó „Humanista Párt–Védegylet–Lehet Más a Politika-triumvirátussal”. Amelynek fő bűne, hogy az egyik szervezet tavaly támogatólag lépett fel a homoszexuálisok jogegyenlőségéért. Alább idézet a cikkből: „Nézegessen a homokos »házasságot« hirdetőkkel együttműködő Fidesz-politikust […] »A Humanista Mozgalom támogatja a 2008. július 5-i LMBT-felvonulást. Jogegyenlőséget követelünk korlátok nélkül: minden ember házasodhasson, fogadhasson örökbe gyereket, vállalhasson munkát, tanulhasson, és élhessen teljes értékű életet szexuális beállítottságára tekintet nélkül.« E söpredékkel pedig a Zsidesz zöld embere működik együtt. Dr. Illés Zoltán, a Fidesz környezetpolitikusának kapcsolata a Soros György által pénzelt deviáns, cionista, baloldali liberális »értékeket« valló – Humanista Párt – Védegylet – Lehet Más a Politika (LMP)-triumvirátussal. […] A keresztény-konzervatív értékeket valló Illést csöppet sem zavarta, hogy a HP 2008. nyarán támogatta a buzifelvonulást, majd ifj. Várady anyakönyvvezetőnek beöltözve két leszbikust »adott össze« a Batthyány téren.” Vajon a korábban az ugyancsak a melegek jogegyenlőségéért fellépő Morvai Krisztina Jobbik EP-listavezető ugyanilyen megítélés alá esik? Vagy a magukat radikálisoknak vallóknál is működik a kettős mérce?

2009:21

MAGYARORSZÁG

Morvai Krisztina majdnem Medgyessy minisztere lett

Kevésen múlt, hogy az SZDSZ plakátjain most nem Morvai Krisztina testesíti meg a szabad, demokrata szavazókat a "félelemkeltő" Árpád-sávosokkal szemben.

A kilencvenes években a homoszexuálisok érdekében kifejtett jogvédő tevékenységéért Freddy Mercury-díjban részesített, a közéletet mostanában „magukfajtára" és „magunkfajtára" osztó jogásznőt sokáig a liberális holdudvarhoz sorolták. Kutatási területe a „családon belüli erőszak" volt, 2005-ben könyvet írt például a brutális nevelőapját agyonlövő Simek Kittivel (a kötet borítóján a szocialista-szimpatizánsnak megismert Szegvári Katalin újságíró, a TV2 szerkesztő-riportere, Bombera Krisztina és az Állítsátok meg Terézanyut! című könyv írója, Rácz Zsuzsa ajánlotta a művet a közönség figyelmébe). 

Ennél is érdekesebb azonban, hogy a politikai szerepvállalás már 2006 előtt is megkísértette meg a Jobbik mai listavezetőjét. A kilencvenes évektől feminista jogvédőként megismert Morvai Krisztina 2004-ban szóbakerült az MSZP európai parlamenti listájára felkerült Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter lehetséges utódjaként. Legalábbis ez derül ki az MTI 2004. február 4-i tudósításából. A hírügynökség arról a kormányülésről számolt be, melyen a Medgyessy-kabinet áttekintette a 2006-ig tartó időszak „politikai, gazdasági prioritásait". Gál J. Zoltán akkori kormányszóvivő, jelenlegi szocialista országgyűlési képviselő az MTI-nek úgy fogalmazott, a kormány célja az életkörülmények „fokozatos, a gazdaság teljesítményével összhangban lévő javítása", a „szolgáltató állam kiépítése", az esélyteremtés. Emellett külön kiemelte „gyűlölködéstől mentes, kiegyensúlyozott közélet" megteremtését. 



„Annak kapcsán, hogy a sajtóhírek szerint Morvai Krisztina jogász és Göncz Kinga, az egészségügyi tárca politikai államtitkára neve merült fel az MSZP európai parlamenti listáján szereplő Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter utódjaként, [Gál J. Zoltán] úgy reagált: nem született még erről döntés, ez nem került még szóba" - olvasható a szövegben. Azaz: a kormányszóvivő nem cáfolta, hogy felmerült a két jelölt neve. A történet folytatása ismert: Morvai Krisztina végül nem lett miniszter, ám idővel mégis politikai pályára lépett.

Sehol nem könnyebb zsidónak lenni, mint Magyarországon

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Egyesület, a Magyar Pax Romana és az Egyház és Társadalom című online folyóirat a következő kérdésről rendez a napokban kerekasztal-beszélgetést: Lehet-e zsidónak lenni itt és most? Mármint a mai Magyarországon.

Na ezért nem kellett volna rabbit, lelkészt meg vallástudományi szakembert összeereszteni.

Ugyanis nincs még egy ország a planétánkon, ahol könnyebb zsidóvá lenni, mint hazánkban.

Mi kell hozzá? Akármi. Szakáll, szemüveg, kávézó, romkocsma, vagy akár egy szál spangli. De elég valamely ellenzéki párt tagjának, szimpatizánsának vagy akár törzsszavazójának lenni.

Aki liberális, az zsidó, márpedig mindenki liberális, aki nem nemzeti, és senki nem nemzeti, aki nem náci. Minden baloldali liberális, vagyis zsidó, ahogy minden liberális is liberális, vagyis zsidó, de zsidó a konzervatív is, mert nálunk a konzervatív az liberális, ergo zsidó. Az MSZP, a DK, az Együtt, a Párbeszéd és az LMP zsidó párt, ahogy a liberális-baloldali sajtó is zsidó sajtó, amit zsidók csinálnak, zsidók olvasnak vagy néznek. Legújabb zsidó párt a Momentum, amiről Bencsik András azonnal kiderítette, hogy izraeli céges alakok állnak mögötte. 

Zsidó, aki leszólja Wass Albertet vagy Nyirő Józsefet. Zsidó, aki tagadja a magyarság hun-szittya eredetét. Zsidó, aki baromságnak tartja, hogy a magyarok a Szíriuszról származnak és a világ összes ősi kultúrája magyar volt. Zsidó, aki nem tagadja a holokausztot. Zsidó, aki szerint Jézus zsidó.

Zsidóskodó

Zsidó, aki muszlimbarát, mert ide akarja őket telepíteni, lerombolandó a keresztény Európát, de az is zsidó lehet, aki iszlamofób, mert Izrael és Amerika oldalán áll, és az egyetlen erőt (az iszlámot) támadja, ami jelenleg szemben áll a zsidó világrenddel, mert a Führerre már hiába várunk. Főleg, hogy a pápa is zsidó, és nyilván az egész Vatikán is az. Hiszen szóvá teszik az antiszemitizmust, a menekültkérdéshez pedig sorosista-liberálcionista módon állnak hozzá.

Zsidók a szekták és kisegyházak, de zsidó a pornó is, vagy a feminizmus. Legzsidóbb a civil jogvédelem, minden ilyen szervezet sorosista zsidó társaság. Hemzsegnek a zsidók bizonyos szakmákban, a politikusok, a bankárok, a jogászok, a bölcsészek többsége zsidó – ezt bármely fajmagyar megmondja.

Zsidóvá válni nálunk igen könnyű, mondhatni példaértékűen demokratikus, mivel a származásnak nincs szerepe benne.

Esterházy Pétert évtizedekig zsidózták, elvei mellett a kinézetét is. Az egykori 4K! vezetőjét, Istvánffy Andrást is, aki ugyan anyai ágon Kossuth-leszármazott, apai ágon pedig ősnemes. Amikor ez az aprócska tény felvetődött, a jobberek nem zavartatták magukat: Istvánffy koponyaformája olyan zsidós, biztos félrelépett az egyik nemesi ősanyja.

De nem kell libsinek vagy balosnak lenni, a zsidózó Bayer Zsoltot is lezsidózták a kuruc.infon, nem is egyszer, előszeretettel emlegetve arcberendezését. Akárcsak a Momentum zsidó szálait kiderítő Bencsik András.

Fotó: Thinkstock

Elzsidósodott

Ha megnézi valaki az egykori náci Metapedia „zsidók a magyar közéletben” c. listáját (most Rightpedia néven fut) , olyan köztudottan zsidó figurákkal találkozik, mint Jancsó Mikós, Erdő Péter bíboros, Áder János, Rogán Antal, Göncz Árpád, Ganxsta Zolee és még sokan mások, például Aba Botond, akit már a neve elárul zsidó voltáról.

Megtudjuk, hogy Medgyessy Péter is zsidó, bár őse Bethlen Gábor titkára volt, ahogyan Tölgyessy Péter is, aki pedig anno még a parlamentben is megemlítette, amikor a szemüveges feje miatt lezsidózták, hogy régi kisnemesi család sarja. De ott van Görgey Gábor is – lehet, hogy felmenői, így Görgey Artúr tábornok és Görgey alispán a Fekete Város-ból szintén zsidók voltak?

A legviccesebb Tisza Kata szerepeltetése a listán, aki után még oda is írják, hogy a gróf Tisza család leszármazottja. Egy haverom is neve is ott virít, akinek az anyja ugyan keresztény magyar származású, az apja meg orosz kisnemes, de hát szemüveges, nem is náci, csak mérsékelt konzervatív, vagyis zsidó.
Vona Gáborról annak idején Csurkáék azt terjesztették, hogy szefárd zsidó származású

A Fidesz csak azt terjeszti róla, hogy buzi, de végül is faszább jobber körökben a kettő egy és ugyanaz.

Természetesen engem is lezsidóztak már, jelesül egy „tradicionalisták” néven futó szélsőjobbos szekta. Nem az az érdekes ebben, hogy minden ősöm katolikus volt, hanem hogy miért. Mert pár szarkasztikus cikkben firtattam, hogy talán fura, hogy szerintük az aradi vértanúk felségárulók voltak, akik megérdemelték a halált, de ugyanilyen aljas felségáruló gazember volt Rákóczi, Thököly, sőt, Bethlen Gábor, de még Dobó István is. A szabadságharcaink pedig lázadások, amit jól tettek, hogy levertek, az igazi hős Haynau és Windischgraetz. Ebbéli nézeteiknek aztán könyvekben, folyóiratokban, előadásokon adtak hangot, sőt, egy ideig a Jobbikban is szereztek némi befolyást. És hát ilyesmi vélemény az 1850-es évek óta nem jelent meg Magyarországon, még a későbbi Habsburg-hű legitimisták se engedtek meg maguknak ilyen dumákat.

Amikor a jelenségre írásaimban rácsodálkoztam, a tradicionalisták a maguk hamisítatlanul royalista arisztokratikus-intellektuális modorában válaszoltak, aminek a lényege körülbelül az volt, hogy te mocskos zsidó.

Zsidószerű

Aki tehát kokárdát tűz ki, Petőfi vagy Kossuth neve azt jelenti neki, amit még az iskolában tanult, az is zsidó, hiszen ’48 egy zsidók által támogatott szélsőbalos forradalom volt  Más szélsőjobboldaliak szerint viszont a tradicionalisták a zsidók, nem csak azért, mert magyargyalázók, hanem mert a Habsburgok is zsidók.

Ezek után nem véletlen, hogy egy pár éve lezajlott kutatás szerint az átlag állampolgár egymillió zsidót vizionál Magyarországon, vagyis annyit, amennyi a háború előtt volt. Posta Imre szerint viszont másfél millió zsidó él köztünk, mivel folyamatos a betelepítés.

A helyzet ennél is rosszabb. Köztudott, hogy nem volt holokauszt, azt csak a zsidók találták ki, hogy filmeket csináljanak belőle Holywoodban, és furdalják a fehér faj lelkiismeretét, annak kihalasztása céljából. Így a háború előtti közel egymillió zsidó is itt maradt. Elrejtőztek, magyarosítottak, álnéven szóródtak szét az országban, ők voltak a 800 ezer MSZMP tag. Ehhez jön a folyamatos betelepítés. Ma már nem számít a keresztlevél, de kinézet se. Keresztlevelet lehet hamisítani, a faji jellemzőket el lehet tüntetni. A magyarországi zsidók száma tehát több millió lehet, és még nem számoltuk a tudatilag elzsidósítottak egyéb tömegeit.

Így válik érthetővé, hogy az ország lakosságának nagy része miért olyan fogékony a nyugati szemétre, a kereskedelmi tévékre, valóságshow-kra, a gyorsbüfékre, a plázákra. Mert elzsidósodott.

Ennél már csak az a szomorúbb, hogy a különféle igaznak tetsző, nemzeti-jobboldali mozgalmak is teli vannak zsidókkal. Sőt, ezeket maguk a zsidók alapítják, méghozzá azért, hogy kézben tartsák a nemzeti ellenállás minden rezdülését. Bárhol, bárkiből előbújhat egy Szegedi Csanád, alias Zsegedi Chanad.

DNS kutatás bebizonyította, hogy a modern Kazár "Zsidók" nem az ősi Izraeliták, és nem Ábrahám leszármazottai...
"Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy), és azoknak káromkodását, a kik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája." (Jelenések 2:9)
"És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. ..." (Teremtés 12:7)
Ki rendelkezzen Izrael földjével? A Keresztény evangélikusok azt mondják, hogy Ábrahám leszármazottaié kell, hogy legyen. Rámutatnak az Ószövetségre és azt állítják, hogy Isten adta ezt a Földet örökre Ábrahám leszármazottainak, és Isten megköveteli, hogy az övék, csakis az övék legyen.
A Keresztény evangélikusoknak ez a Zsidókat jelenti. Igen, a Zsidóké ez a föld, és örökre az övék.
A Zsidók a Keresztény evangélikusok szerint Ábrahám leszármazottai, magjának hordozói.
A DNS tudomány megzavarja a közös bölcsességet
Van viszont egy probléma. Elég nagy probléma. Tudományos bizonyíték van arra, hogy akik magukat "Zsidónak" vallják, azok nem Zsidók! A DNS tudomány rácáfolt a Keresztény evangélikusokra bizonyítván azt, miszerint Izrael nemzet tagjainak és a világ Zsidóságának többsége nem Ábrahám leszármazottja.
A ma élők, akik azt vallják, hogy "Zsidók", azok nem ősi Izraeliták és nem Ábrahám magvai. A tény az, hogy az új DNS kutatások kimutatták, hogy a Palesztinokban valójában több Izraelita vér folyik, mint a "Zsidókban"!
A mai Izrael hét és fél millió lakosa csaló.
A "Zsidók" nem Zsidók, hanem Kazárok
A DNS tudomány legújabb megállapítását Dr. Eran Elhaik (&#8220;egy Zsidó") és munkatársai a McKusick-Nathan Genetikai Orvostudományi Intézetből és a Johns Hopkins Orvostudományi Egyetemről tették közzé. Az elfogadott és 2012 december 5-én az Oxfordi Egyetemi Sajtó nevében a Molekuláris Biológiai és Fejlődéstani Intézet által közzétett kutatás azt találta, hogy a "Kazár hipotézis" tudományosan helyes.
Mi is pontosan a "Kazár hipotézis"? Egyszerűen fogalmazva úgy tartja, hogy a Zsidó genom származások egy mozaikja, amely elsősorban a Kazárok közül emelkedett ki.
A Zsidók Kazárok és nem Izraeliták.
Az amerikai, európai és izraeli "Zsidók" nem Ábrahám leszármazottai, hanem Bulan Királynak és az ősi Kazár embereknek az utódai. Kazária török klánok keveréke volt, akik a Kaukázusban (Dél-Oroszország) éltek időszámításunk kezdete utáni korai századokban. Ezek a türk népek pogányok voltak, akik áttértek a Zsidó vallásra a nyolcadik században. Aztán lassan elkezdték magukat "Zsidóknak" nevezni, de vér szerint nem Izraelből származnak.
Később a "Zsidók" (Kazárok) kivándoroltak, letelepdtek Oroszországban, Magyarországon, Lengyelországban, Németországban és Európa más részein. Mint "Zsidók", a Kazárok elhagyták az európai nemzeteket 1948-ban és egy fiatal, új nemzetet hoztak létre, Izraelt.
Izrael népe nem magja, és nem leszármazottja Ábrahámnak. Ők "Zsidóknak" nevezik magukat, de a DNS tudomány azt mutatja, hogy valójában Kazárok. Azt mondják magukról, hogy "Zsidók", de nem azok.
"Nincs vér vagy családi kapcsolat a Zsidókkal," mondta Dr. Elhaik egy interjúban a Haaretz izraeli napilapnak. "A világban található Zsidó csoportoknak ma nincs közös genetikai eredete. Genomjuk jórészt Kazár."
Isten nem adott Földet a Kazároknak
Így amikor Netanjahu miniszterelnök azt mondja: "Isten adta ezt a földet Izraelita elődeinknek," ezt abszolút rosszul teszi. Nincsenek Izraelita ősei a mai "Zsidóknak". Ha a mai "Zsidók" azt mondják, hogy rendelkeznek ezen föld felett, mert Izraeliták és Ábrahám leszármazottai, akkor tévednek.
Genetikusok állítása szerint az Izraelben élő "Zsidók" kevesebb mint 2%-a Izraelita
A "Zsidók" egyetlen, és csakis egyetlen ok miatt vannak Izraelben: Mivel az Egyesült Államok 1948-ban elismerte Izraelt mint nemzetet, és azóta finanszírozza és védi azt. Isten igéjének semmi köze hozzá.
Isten igéje, a Szent Biblia megjövendölte, hogy az utolsó napok csalói helytelenül és hamisan azt állítják, hogy ők "Zsidók". Ezek a csalók, ahogy a Biblia is mondja, üldözik ellenségeiket, különösen a Keresztényeket. De Isten ezt megbosszulja:
"Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged." (Jelenések 3:9)
Nem pontosan azt teszik a "Zsidók" (Kazárok), amit Isten megjövendölt? Vajon nem üldözi a Palesztinokat és mocskolja be a földjüket azt állítva, hogy ők az eredeti lakosok?
Köszönet Dr. Eran Elhaiknak a Johns Hopkins Egyetemről és munkatársainak is. Értékes szolgálatot tettek a DNS kutatás terén a Kereszténység és a világ megértése érdekében. Elhaik kutatása megerősíti a korábbi DNS vizsgálatokat, különösen Dr. Ariella Oppenheim munkáját a Héber Egyetemről, aki 2001-ben szintén úgy találta, hogy a "Zsidók" valójában Kazárok, és nem Izraeliták. Dr. Oppenheim azt is megállapította, hogy számos Palesztin rendelkezik olyan kromoszómával, mely igazolja kapcsolatukat az ősi Izraelitákkal, akik a Zsinagógákban és Templomokban dolgoztak.
Hol és Kik Ábrahám leszármazottai?
Megkérdeztem Keresztény evangélikus barátaimat: Mit fogtok csinálni? Azt fogadjátok el, amit Isten mondott a Jelenések 2. és 3. versében, amiben az áll, hogy "a kik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok?". Elfogadjátok a modern DNS tudományt mint legális és értékes bizonyítékot mely igazolja Isten Igéjét?
Vagy Te kedves Keresztény barátom elsétálsz mellette, elutasítva mindazt, amiről Isten és a tudomány informált téged?
Isten azt mondta, hogy Ábrahám leszármazottai öröklik a földet. Éppen ezért muszáj, feltétlenül muszáj a DNS bizonyítékok fényében megkérdezni magunktól: Hol és Kik Ábrahám leszármazottai?
Tudjuk, hogy Netanjahunak és a jelenleg Izraelben élő embereknek nem lehet igényük erre a földre. Ezek betolakodók, hamis trónkövetelők. De van egy igaz és jogosan Isten által választott nép. Tény, hogy a szentírásoknak végig igazuk volt. A válasz megtalálható a Galátziabeliekhez írt levél 3:29 versében:
"Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök."
Tehát ha az Úr Jézushoz tartoztok, "Ábrahám" magjai vagytok, függetlenül a fizikai fajodtól. Ti vagytok a legyőzők, és a Jelenések 21:07 azt ígéri: "A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem." Ez a nagy titok, melyet minden igaz Keresztény
4.foto A DNS tudomány legújabb megállapítását Dr. Eran Elhaik (&#8220;egy Zsidó") és munkatársai a McKusick-Nathan Genetikai Orvostudományi Intézetből és a Johns Hopkins Orvostudományi Egyetemről tették közzé.
Isten nem rasszista. A Nagy Bizottság kiterjed minden fajra és etnikumra. Mi, akik szeretik Jézust mint az Általa Választott Nép, és ígéretünk van, amit először Ábrahámnak adott, egészen a Teremtésig visszamenőleg.
Tudd ezt, és akkor örökre áldott leszel. Ez az ígéret, drága barátaim, amit Ábrahámnak és leszármazottainak tett Isten.
https://www.facebook.com/nemzetihirhalo/posts/625876410792170?notif_t=notify_me