2020. június 17., szerda

A föld fekélye NATO






























A föld fekélye NATO




Levél Handó Tünde OBH elnöknek Budaházy György börtönre ítélése ügyében 

Lovas István 2016. augusztus 30. lovasistvan.hu 
Levél Handó Tünde OBH elnöknek Budaházy György börtönre ítélése ügyébenHandó Tünde 
Országos Bírósági Hivatal elnöke 
Tárgy: Budaházy György elítélése 
Asszonyom! 
A Fővárosi Törvényszék első fokon 13 év fegyházbüntetésre ítélte a terrorcsoport vezetésével vádolt Budaházy Györgyöt. Áldozatainak száma: 0. 
2016. január 28-án a Veszprémi Törvényszék mind a 15 vádlottat felmentette az ajkai vörösiszap tragédia ügyében, ahol az áldozatok száma 10 volt. A katasztrófát okozó cég történetében Gyurcsány neve is előjött. 
Facebook oldalamon a háttérképen a 2006 őszi gyurcsányista terror-rezsimje vérző áldozatai látszanak. Ott ez a link visz a blogomra: 
Ahol ez olvasható: 
"Az elsőfokú bíróság 2015. október 29-én gyakorlatilag felmentette a 2006 őszi rendőri brutalitások parancsnokait. 
2012 januárjával Handó Tünde az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöki posztjával megkapta azt a jogot, hogy bármely ügyben kijelölheti az eljáró bíróságot, ráadásul egy személyben gyakorolhatja az összes kinevezési, áthelyezési, leváltási és irányítási jogkört is. 
Az áldozatokra emlékezve, és az elmaradt társadalmi igazságszolgáltatáson való széles körű felháborodás miatt facebook háttérképemet akkor cserélem le, ha Handó eleget tesz megbízásának vagy távozik a posztjáról." 
Az ön kinevezése után az alkotmányügyi bizottság MSZP-s tagjai "szégyenteljes színjátéknak" nevezte a jelölési folyamatot. 
Nem hiszem, ha túloznék, ha kijelentem, ma Magyarországon milliók értenek egyet ezzel az ellenszenves, diktátori gyökerekből kinőtt és szerencsére súlyosan sorvadó párt akkori véleményével. 
A legteljesebb undorral: 
Lovas István 
U.I. Gratulálok, hogy a Bencsik Andrást letöltendő börtönbüntetésre ítélt, Gyurcsány-imádó Cserni János bírót is fontos pozícióba tette. 



Tények és terroristák

Gazda Albert, 2016. augusztus 30.,
Ezekben a napokban bírósági ítéleteken akadunk fenn. Ez amúgy is régi szokásunk, minthogy az igazság- és a jogszolgáltatás minden szintjének minden szereplőjéről tudjuk, hogy sunyik, huncutok, és ha nem is korruptak, minimum egy emberként lesik, mit várnak tőlük a felsőbb hatalmak. Arról nem is beszélve, hogy nekünk például konkrétan nincs szükségünk arra, hogy bármennyire is ismerjük a sok ezer oldalas anyaghalmokat, amelyek egyik-másik porfelkavarós ügyben felhalmozódnak az eljárások során, enélkül is bölcsen tudjuk az igazságot. A megérzéseink hajszálpontosak, mindig kisegítenek bennünket.
Vegyük előbb a Kúria hétfői döntését, amelyben kimondta: a kormány nem sértette meg a szabályozást, amikor különleges kék áradatba fullasztotta bele az országot, jóval az októberi népszavazás hivatalos kampányidőszaka előtt. Az érvelés, amit mellé tettek a főbírók, nyakatekert ugyan, de ha jól értem, arról szól, hogy amikor Árpádék azt üzenték – Brüsszel helyett – a kedves embereknek, hogy a nyavalyás eurokraták városnyi menekültet akarnak sokat szenvedett piciny hazánk nyakába sózni, akkor nem tényt állítottak, hanem véleményt fogalmaztak meg. Illetve nem informáltak, inkább orientáltak. Ebből kifolyólag a „városnyi”, az „illegális”, a „menekült/migráns” kifejezések helyes vagy helytelen voltára vonatkozó elemzés nem lett volna elvégezhető.
Mármint a Kúria által. Mindenki végezze el magának, szabad a pálya, jó napot.
Mondjuk úgy rémlik, korábban mintha a kormány is hangsúlyozta volna, hogy azért kékezhet ilyen vehemenciával, mert ez a kampány még nem politikai, hanem társadalmi célú – tehát nem orientálnak, hanem informálnak –, de ezen ne vesszünk össze. Azért sem, mert a Kúriának igaza van. A plakátokon, a hirdetésekben, a szpotokban valóban nem szerepeltettek tényeket. A hazugság sem megfelelő kifejezés ide, a legjobban az üzenet szó révén közelíthető meg a lényeg. Ebbe egyrészt minden belefér, másrészt az üzenet mindent el is bír. Olyan, mint a nyomdafesték. Ha pluszban egyszerű is, akkor a hatékonysága is megfelelőnek bizonyulhat.
(Zárójelben jegyzem meg: a közhiedelemmel ellentétben a tények nem makacs dolgok. Ellenkezőleg: a tények a lehető legkülönfélébb módon magyarázható dolgok. Onnan lehet villámgyorsan megállapítani, hogy érdemes-e valakivel vitába bonyolódni, hogy kezd-e mondatot így: tény, hogy ez és ez, faktum, hogy így és így. Ha bárki is így tesz, haladéktalanul, csapot-papot hátrahagyva meneküljünk a közeléből. Vissza se nézzünk.)
Most pedig vegyük a másik ügyet. Melyben a terrorista Budaházy György első fokon 13 év fegyházat kapott a Fővárosi Törvényszéktől. A komplett Magyarok Nyilai-brancsot összesen mintegy 125-tel sújtották. Nem én vagyok Csintalan Sándor – úgy értem, nem engem vertek félholtra vascsövekkel, és remélem, ilyesminek soha nem is leszek áldozata –, így nekem eddig leginkább operett-terrorsejtnek tűnt ez a kompánia. Erre bamm: egyik pillanatról a másikra kiderül, náluk vérengzőbb, társadalmi békénkre veszélyesebb alakok alig-alig sertepertéltek hazánkban az elmúlt másfél évtizedben. Igaz, hogy azt az egy véres esetet leszámítva senki haja szála sem görbült – ám igenis görbülhetett volna! Egy melegbárra dobott Molotov-koktél alkalmas a görbítésre, kettő végképp.
Úgyhogy Szikinger ügyvéd ne bagatelizáljon, ne szerecsenmosdasson, ne mondjon olyanokat, hogy boldog az ország, amelynek ilyen terroristái vannak.
Az ország nem boldog!
Nem könnyű amúgy értelmeset kezdeni ezzel a kifejlettel. Azt célszerű elkerülni, hogy Budaházy-rajongónak vagy terrorcselekmény-relativizálónak tűnjék az ember. Nem véletlen, hogy a politikai szereplők zöme is csak késlekedve kommentálta az ítéletet, jó néhányuk meg sem szólalt, mások meg megakadtak a bevált hülyeségeiknél.

Pedig a képlet végső soron egyszerű. A mi saját, külön bejáratú kis terrorizmusunkkal való leszámolás és az a 13 – illetve 125 – év ugyanis nem szimplán tény. Vagyis az érintettek számára az – sokáig tart, lassan múlik el –, de a magasabb értelmét nézve valami más. Gondolom, ki is találták, hogy mi. Igen: üzenet. A keményebb, szigorúbb fajtából.







Az iszlám és „a balekság Európája”





Cinkos, aki néma

Puzsér Róbert, 2016. szeptember 22., 

Miért nem lehet a szúfikkal együttműködve megteremteni a nyugati értékekkel kompatibilis európai iszlámot? Filippov Gábor – aki történetesen személyes jó barátom – három ellenvetést állít szembe az általam megfogalmazottakkal. Egyrészt úgy véli, hogy a szúfikkal működtetett európai imámképzés „a katolicizmus egyetemességét erőltetné egy alapvetően más közegre”. Másrészt nevetségesnek tartja a felvetésemet, mondván, „nagyjából annyira életszerű ötlet, mintha valaki a pécsi pálosok kezébe akarná adni Európa összes keresztényének a nevelését, a kijevi ortodoxokétól a zürichi reformátusokén át a firenzei katolikusokéig”. Harmadrészt megállapítja, hogy elképzelésem „ráadásul azon a nemegyszer cáfolt tévhiten alapszik, hogy míg a szalafijja definíció szerint erőszakos és intoleráns, addig a szúfizmus mindenkor békés és toleráns”.
Nos, Gábor, valamiféle egyetemességet, valamiféle közös értékrendet, valamiféle kulturális és humánus minimumot megkövetelni az európai iszlám közösségektől, s ennek biztosítására államilag szervezni az imámok képzését, valóban teljesen idegen a fennálló realitásoktól és az iszlám hagyományaitól. Talán meg sem valósítható. Ahogy a szkeptikusok azt is megmondták, hogy a militáns és tekintélyelvű Japánban vagy Németországban nem jöhet létre liberális demokrácia. A szkeptikusok márpedig ugyanígy megmondták, hogy a jogállamiság nem működik az iszlám világban. Az előbbi ügyben nagyot tévedtek, az utóbbiban momentán úgy tűnik, igazuk lesz. Csakhogy az iszlámmal való békés együttélés, a humanizmus- és a felvilágosodásexport nem egy birodalom vagy néhány politikus döntése, hanem egy szekularizált társadalom egyetlen lehetséges választása. Persze csak ha hisz az értékeiben és az életmódjában.
Ha Európa lemond arról, hogy társadalmaiban jogegyenlőség uralkodjék, és hogy az unió állampolgárai egy kötelező civilizációs minimumot tanúsítsanak, akkor mi következik? Ha Európa megengedi, hogy hitszónokok európai mecsetekben, iskolákban és menekültszállásokon szervezzék és radikalizálják az épp integrálni próbált muszlim tömegeket, akkor vajon mi lesz a sorsa? Ha Európa polgárai eleve lemondanak arról, hogy megvédjék a muzulmán nőket a vallási fanatikusok terrorjától, akkor miért nem fordítják el a fejüket bármilyen egyéb diszkrimináció vagy épp rasszizmus láttán? Igazad van, Gábor: nincs biztos recept. Egyetlen dilemma áll a helyén: vagy megpróbálkozunk a kölcsönös tiszteleten alapuló együttéléssel, és ennek szellemében elvárjuk az iszlám vallású polgároktól, s náluk ezerszer inkább lelki vezetőiktől kultúránk és törvényeink tiszteletét, vagy oda jutunk, ahová a legősibb keresztény gyülekezetek a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Az egykor virágzó közösségek mára nagyrészt megszűntek. Tagjaik áttértek, elmenekültek vagy meghaltak – felmorzsolta őket az iszlám.
Több helyütt sántít az a példád, Gábor, amelynek keretében a szúfikat a pécsi pálosokkal állítod párhuzamba. A szúfi hagyomány és befolyás az iszlám közegében nem említhető egy lapon a pécsi pálosok kereszténységben betöltött jelentőségével, a szúfizmus továbbá nem egy vallási irányzat, és nem egy jogi iskola, Gábor, hanem az iszlám miszticizmusa, s mint ilyen, az iszlámnak az a szabad vegyértéke, amellyel az európai kultúrához kapcsolódni tud. Meglehet, hogy vannak intoleráns szúfik és békés dogmatikusok, mégis a szúfik azok, akik nem dogmákból, hanem a létezés nyers szövetéből fejtik ki az Istent – éppúgy, mint a keresztény kolostori misztikusok, a zsidó kabbalisták vagy a zen buddhisták. Míg a dogmatika az elválasztó, addig a misztika az egyesítő művelet – így képez átjárót a világvallások között. S bármennyire is igaz, hogy vannak intoleráns szúfik, azt azért kölcsönösen ismerjük el, hogy nem ez a jellemző. Aligha véletlen a soha nem politizáló szúfizmus töretlen népszerűsége az iszlám világban, ahogy az sem véletlen, hogy a gyökereikhez visszatérő szélsőségesek a hitetlenek mellett a szúfikat is mindig könyörtelenül üldözték és üldözik.
Gábor, az alábbiakban kénytelen vagyok idézni a burkini tiltása elleni érvelésed néhány tézisét. Szerinted a „nők tömegei számára a burkini nem kényszer, hanem lehetőség”, mert „ami az egyik nő számára kényszer és elnyomás, a másiknak önként vállalt vallási kötelesség, vagy egyenesen a szabadság garanciája lehet. Sok nő persze valóban családi vagy közösségi nyomásra fedi el testét a strandon. De legalább ennyien csak így érzik magukat szabadnak és egyenjogúnak – olykor a családi nyomás ellenében is. Számukra a burkini tiltása – ahogy a fejkendőé is – azt jelenti, hogy férfiak szabják meg nekik, mennyit kötelesek mutatni a testükből.”
A fentieken kívül még számos olyan érvet hozol fel a cikkedben, Gábor, amelyekkel nem tudok és nem is akarok vitatkozni – racionális és morális megfontolások állnak ezek mögött. Az én véleményemmel ugyan nem találkoznak, de nem tudom kizárni, hogy egy nap meggyőzöl róluk. A fent idézett mondatok azonban védhetetlenek. Legalább annyian viselik belső meggyőződésükből a burkinit, ahányan a férjük, az apjuk vagy az imámjuk nyomására?! Meggyőződésem, hogy egy vallási fanatikus kisebbségtől eltekintve a burkini mögött nincs tömeges női akarat. Ahogy nincs tömeges cigányakarat a putri mögött, ahogy nincs tömeges gyermekakarat az iskolaköpeny mögött, és ahogy hívő keresztény nők tömegei sem térnek vissza nagyanyáik öltözködési szokásaihoz.
Gábor, szerinted a burkinit viselő nők számára a tiltás azt jelentené, hogy férfiak szabják meg nekik, mit hordhatnak. Nos, ebben a kijelentésedben kvintesszenciálisan koncentrálódik a balliberális oldal tagjainak valamennyi önáltató hazugsága: úgy akarnak tekinteni ezekre a szerencsétlen, elnyomott lányokra és asszonyokra – miközben álságos kéztördelések közepette hagyják őket cserben –, mint afféle feminista hősnőkre, akik ugyanúgy iszonyodnak a férfiuralomnak még csak a gondolatától is, mint az a stockholmi leszbikus genderaktivista, aki nem hajlandó olyan nevet adni a gyermekének, amelyből a nemére következtetni lehet.
Férfiak szabják meg?! Te hol élsz, Gábor? Ez itt Európa. Itt a parlamentekben sok-sok nő ül. A két legerősebb európai állam kormányfője nő. Abban a Franciaországban, ahol a burkini tiltása napirenden van, még női kvóták is érvényben vannak. A burkinit tiltó határozatok mögött nem európai férfiak, hanem európai férfiak és nők állnak. Az a feltételezés pedig már a közéleti-kulturális abszurd csúcsteljesítménye, amely szerint ha a mélyen vallásos muszlimot eltiltják a nőket életmódszerűen diszkrimináló iszlám jelképétől, a burkinitől, ő majd pont azon háborodik fel, hogy nem ül elég nő a parlamentben meg a céges felügyelőbizottságokban. Gábor, te ezt komolyan gondolod? Ezek a vallásos muzulmán nők soha életükben nem ismernének el egyetlen keresztény vagy ateista női politikust sem. Ezek a nők az első sorban tapsolnának, amikor Kovács Ákos arról beszél, hogy a szülés a legfőbb feladatuk. Legfeljebb azt gondolnák, hogy ez a Kovács Ákos egy szélsőségesen liberális férfi, ha el bírja egyáltalán képzelni, hogy egy nő karriert építhet, vagy hogy létezik értelmes és erkölcsös női élet túl egy férfi szolgálatán és utódainak felnevelésén.
Az a baj, Gábor, hogy eltelt ötven év. Ez idő alatt azok az elvek voltak az irányadók, amelyekről írsz, Európa népei pedig megtanulták a leckét. Felnőtt a kontinensen többgenerációnyi muszlim, akik megkapták a politikai korrektséget, a pozitív diszkriminációt, azt az imámot, akit óhajtottak, nem kényszerültek asszimilációra, Európa nem volt velük türelmetlen, mert hitt a kulturális relativizmus dogmájában. Európa nem tett semmit, mert ti elmagyaráztátok neki, hogy nem szabad tennie semmit: túl bonyolult, túl nagy probléma ez, amit majd az idő és a jó szándék elrendez. Most pedig itt vagyunk Európában, ahol uniós állampolgárok gépfegyverekkel mészárolnak uniós állampolgárokat: keresztényeket, zsidókat és ateistákat. Itt vagyunk Európában, ahol vallási-politikai gyilkosságok zajlanak, ahol az iszlámkritikus politikusok, írók és karikaturisták rendőri védelem alatt élnek. Itt vagyunk Európában, ahol no-go zónák mélyén saríajárőrök intézkednek és saríabíróságok ítélkeznek. Ellentársadalom épült: egyre több a becsületgyilkosság, fel sem tudjuk mérni a női körülmetélések és kényszerházasságok áldozatainak számát, és nincs olyan szociológiai kutatás, amely ne azt jelezné, hogy nagyon nagy a baj. A második generációs németországi törökök 36 százalékának számára fontosabbak az iszlám előírásai, mint a hatályos német törvények. 27 százalékuk ha tehetné, visszatérne a Mohamed idején fennálló társadalmi rendhez, 7 százalékuk pedig elfogadhatónak tartja az iszlám nevében és érdekében elkövetett erőszakot.
Lehet, hogy valamennyi felvetésem naiv és megalapozatlan. Lehet, hogy egyik sem állná ki a valóság próbáját. Az a doktrína azonban, Gábor, amely mellett te érvelsz, menthetetlenül megbukott. Ma már nem alternatíva. Vagy azt tesszük, amit egyre több franciaországi zsidó, és elhagyjuk Európát, vagy új fejezetet nyitunk ebben a konfliktusban.



Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 22.







2016. augusztus. 31. 06:00 2016. augusztus. 31. 10:21 ITTHON


Videó: "A székely himnuszt is elénekeljük!" – Így ítélték el Budaházy Györgyöt


Budaházyt kedden első fokon 13 év fegyházra ítélte a Fővárosi Törvényszék terrorcselekmény, testi sértés és kényszerítés miatt. A maratoni hosszúságú tárgyalást a közönség bekiabálásokkal zavarta meg, majd Morvai Krisztina vezetésével a Himnuszt és a székely himnuszt is elénekelték a Budaházy-szimpatizánsok. Összefoglaló videó a tárgyalásról.


13 évet kapott Budaházy György

Csak akkor szerveznek békemenetet a kvótareferendum támogatására, ha drámai migrációs helyzet alakul ki, azaz sokkal több és agresszíven megnyilvánuló migráns jelenik meg - mondta a Magyar Időknek adott interjújában Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) elnöke.



TOROCZKAI SZERINT EZ EGY POKOLI NAP VOLT, DE MÁR PÉNTEKEN VÁLASZT AD A FIDESZ ÜZENETÉRE


Toroczkai László, a Jobbik alelnöke is ott volt, amikor a Budaházy Györgyre 13 esztendő fegyház büntetést mondott ki a bíróság elsőfokon. A 2006-os megmozdulások másik szimbólikus alakja szerint a Fidesz-kormány üzent ezzel az ítélettel, de Toroczkai is kész választ adni - ez derül ki az alább olvasható Facebook-bejegyzéséből.
"Pokoli nap volt a mai. Együtt kínlódtam végig Budaházy Gyuri családtagjaival, régi barátaimmal, Gyuri háromgyermekes feleségével, Bernivel, és kétségbeesésében is küzdeni akaró édesanyjával ott a Markó utcai bíróságon, ahol már olyan sok politikai pert ültem végig, időnként nem is a hallgatóság soraiban, hanem a vádlottak padján. 125 év fegyház (!), feltételes szabadlábra helyezés nélkül 17 hazafinak 2016-ban a tévészékház ostromának 10. évfordulója előtt. 2006 és 2010 között egy permanens nemzeti ellenállás zajlott, amelynek a végén megbukott a Gyurcsány-kormány és megsemmisült az SZDSZ, a Fidesz pedig kétharmaddal ment a mennybe, a Jobbik megtizenhétszerezve az erejét bejutott az Országházba. Amennyiben a nemzeti ellenállás nem rántja le az álarcot a Gyurcsány-kabinetről, s azzal a kormánnyal éri el Magyarországot a migráns-invázió, hazánknak és nemzetünknek rövid idő alatt vége lett volna.
Nem kétséges, hogy történelmi tett volt ellenállni annak a hazug és nemzetáruló hatalomnak. Ennek a nemzeti ellenállásnak az emblematikus alakjait ítélték ma jóval brutálisabb fegyház-büntetésekre, mint amilyeneket nyugdíjas néniket a házukba betörve megtámadó, megerőszakoló, kiraboló és meggyilkoló borsodi és nyírségi szubkulturális bűnbandák szoktak kapni. Mindezt azért, mert a vádirat szerint főként Molotov-koktélokat dobáltak MSZP-s, SZDSZ-es pártirodákra.
A Fidesz-kormány üzent nekünk. Ezt a vérlázító vádiratot már a korábbi Fidesz-párttag és képviselőjelölt Polt Péter által vezetett ügyészség fogalmazta meg, ők nevezték terrorszervezetnek a csoportot, ők kértek több mint 20 évet Budaházyra. A peres ügyekben a bíróságokat kijelölő Országos Bírósági Hivatal elnöke pedig a Fidesz-alapító Szájer József felesége, Handó Tünde. A bíróságon az is elhangzott, hogy maradtak felderítetlen szálak, ez üzenet volt a nemzeti ellenállás azon vezetői felé, akik nem ültek ott a vádlottak padján.Üzentek, hogy húzzuk meg magunkat, mert könnyen ott találhatjuk magunkat egy kirakatper közepén. Ráadásul ez az üzenet a románokhoz is elér, akik két székely vármegyés vezető ellen fogalmazzák éppen a koncepciós ítéletet, hasonlóan ördögi váddal: Néhány csillagszóró alapján leterroristázták a székely hazafiakat. Mi várhat rájuk ezek után Bukarestben?
Hát, nem. Nem vagyok hajlandó félni. Nem féltem a Gyurcsány-kormánytól, nem fogok az Orbán-kormánytól sem!
A Jobbik holnapi elnökségi ülésén kezdeményezni fogom, hogy a Jobbik terjesszen a parlament elé egy amnesztia-törvényjavaslatot, amely törvény közkegyelemben részesítené a 2006 és 2010 között történt valamennyi politikai ügy szereplőjét, így a Budaházy-ügy vádlottjait is. Ők a magyar népért küzdöttek, nem bűnözők és főleg nem terroristák! A Fidesznek így színt kell vallania. A parlament 2011-ben már gyakorolta a közkegyelmet az LMP-s aktivisták ellen indult büntetőügyben, most kiderülhet, hogy hol is áll valójában a Fidesz.
Emellett tüntetéssorozatba is kezdünk, az elsőre pénteken 18 órakor kerül sor.Helyszín, részletek hamarosan..."





Meghalni és újjászületni (a harc folytatódik)! 

Vannak hazánkban olyan politikai erők és egyéb deformált lelkületű csoportosulások, akik tegnap örömünnepet ültek, mivel az eszmeiségükhöz oly közel álló ötvenes évek politikai koncepcióit tárta a szemünk elé az államhatalmi gépezet. 
Gondolom nem én vagyok az egyetlen aki úgy érezte a Budaházy György és társai ellen meghozott ítéletet követően, egy tört döftek a szívébe és egy pillanatra olyan érzés fogta el mintha meghalt volna, majd vele együtt a célok amiért harcoltunk az eredményeink a semmi martalékává váltak. 
Meghalni és újjászületni (a harc folytatódik)!

Persze az érzés nem tartott sokáig és a pillanatnyi hideg zuhany után, mint mindig most is a felháborodástól vezérelt tenni akarás került a felszínre. 

2002-és 2010 között egy olyan politikai közeg uralkodott hazánkban amely, még a mostani hatalmon lévő párt egyes tisztább lelkületű tagjainak érzéseit is felkorbácsolta és a tettek mezejére szólította. Az akkori a honvédő hangulatba sok minden belefért, de a legsúlyosabb vádpontot jelentő terrorizmusnak még a szellője sem volt jelen. 

Egy terror támadás mindig kitervelt, halálos áldozatokat szedd és leginkább a globális háttérhatalmi érdek áll mögötte. Gyuriék estében erről semmilyen szinten nem beszélhetünk. Ha ebben az időszakban felmerül a terror kérdése, akkor az egy esetben állja meg a helyét a 2006. október 23-án történt események tekintetében. Az kitervelt volt a háttérhatalom állt mögötte és a magyar emberek




Ömlenek a láthatatlan milliárdok az olimpiaszervező céghez

totális megfélemlítést irányozta elő a több száz sebesülttel és örökre megnyomorított emberrel. 
Ennek a gaztettnek a felelősei viszont nem, hogy büntetést kaptak volna, hanem még mindig a parlamentben pöffeszkednek, vagy zsíros állásokkal keresnek még mindig milliókat havi szinten. 
Ezek az egykori bűnözők a pokolból felbüfögött Vadai -féle lelki nyomorékok voltak azok akik tegnap ünnepeltek. A jelenlegi kormány által kéz-vezérelt igazságszolgáltatás megadta nekik hozzá a lehetőséget. 
Bennünk, pedig ha eddig bármi kétely is motoszkált volna a jelenlegi államhatalom hovatartozását illetően az tegnap egy csapásra elillant. 
A mai naptól megkettőzött erővel hisszük, és küzdünk is érte,hogy az alapjaiban romlott és a kéz kezet mos elvre a megfélemlítésre épült rendszert mihamarabb kitakarítsuk az országból. 
Mától megújult erővel állnunk hadrendbe a társadalmi igazságosság helyreállításáért, Budaházy Gyuriékért és önmagunkért is. 
Meggyőződésem, hogy Gyurinak és társainak csak a változás ez az egyetlen esélye, ezért a mai naptól értük is fogunk harcolni! 
A Magyar Önvédelmi Mozgalom tagjainak nevében bátran kijelenthetem minden létező fórumon és megmozduláson ott fogunk állni Gyuriék igazsága mellett! 
László Attila 
Magyar Önvédelmi Mozgalom 
országos vezető 







Ömlenek a láthatatlan milliárdok az olimpiaszervező céghez









Csak az idén 9,5 milliárd forintnyi adófizetői támogatásból gazdálkodhat a 2024-es budapesti olimpia projektcége, amit jövőre ugyanennyi pénz követhet. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) és a Fővárosi Önkormányzat 50-50 százalékos tulajdonában lévő cég az MNB által elhíresült Eiffel Palace irodaházba költözhet – legalábbis ilyen tartalmú előterjesztés kerül szerdán a fővárosi közgyűlés elé.
Külön projektcéget hozott létre a kormány a reménybeli 2024-es budapesti olimpia pályázat előkészítésére, amely a Budapest 2024 Nonprofit Zrt. nevet kapta. A szervezet 2015-ben kezdte meg működését, a székhelyét akkor még a budapesti városházára jelentették be, ám érdemi tevékenységet a cég nem végzett, a Fővárosi Önkormányzat szerdai ülésére készített előtársasági beszámoló szerint alkalmazottja nem is volt.
A cégről érdemi információk nem lelhetőek fel, az általa üzemeltetett honlapon egyetlen működéssel kapcsolatos dokumentum sem található, de még elérhetőség sem. Az alapszabálya szerint a társaságot 2017. december 31-ig hozták végre azután - elvileg - megszűnik, ám ezzel ellentétes döntést bármikor hozhatnak a tulajdonos. Ha elbukja Budapest a 2024-es rendezési jogot, amire nagyobb az esély, akkor azért szűnne meg, hisz meg lehet pályázni a 2028-as, illetve a 2032-es olimpiákat. Abban az esetben, ha valami véletlen folyamán Budapest megelőzné a másik három kandidáló várost - Los Angelest, Párizst és Rómát - akkor a pályázó társaság egy csapással átalakulhat a szervezést koordináló projektcéggé.
Az információhiányhoz képest a nonprofit zrt. úszik a közpénzben: a kormány tavaly karácsonyi határozata szerint idén 9,55 milliárd forintos költségvetési injekciót kaphat, amit 2017-ben hasonló összeg követhet. Csak az idén a költségvetési tartalékokból már négy lépésben összesen 8,7 milliárd forint kifizetésről döntött a kormány - ehhez képest értékelendő a néma csönd a Budapest 2024 Nonprofit Zrt. működéséről. A két év alatt a céghez kerülő 19,1 milliárd forint a társaság saját becslése szerint bőven elegendő lesz a pályázati anyagokra, ugyanis egy kiírásból kiderül, hogy azt 16,95 milliárd forintra teszik, ráadásul 1,36 milliárd forintnyi társasági adófelajánlással is számolnak a "szponzoroktól".
Szárnyra kapnak a költségek
A cég működésébe most bepillantást nyerhetünk, ugyanis az 50 százalékos tulajdonos Fővárosi Önkormányzat közgyűlése szerdán tárgyal az alapszabály módosításáról; változik a cégjegyzésre jogosultak köre, illetve bevezetik a felügyelő bizottságnál a levélszavazás lehetőségét, ám a legérdekesebb változás az új telephely. Eszerint a városháza mellett, a Budapest, V. kerület Bajcsy-Zsilinszky út 78-ba költözik az olimpiapályázó vállalat, itt található az MNB elhíresült ingatlanbefektetése, az Eiffel Palace Irodaház. A fővárosi képviselők elé kerülő anyag szerint ezzel párhuzamosan a cég tevékenységi körébe felveszik a konferenciaszervezést, illetve a kereskedelmi bemutatók szervezését.
Míg az olimpiai pályázatra 16-20 milliárd forintot szánnak az illetékesek, maga az olimpia rendezése, az ahhoz szükséges infrastrukturális beruházások ennek a (több) százszorosára rúghatnak. Amegvalósíthatósági tanulmány szerint az olimpia rendezése kijönne potom 774 milliárd forintból - igaz, ebbe nem számolták bele a olimpiához nélkülözhetetlen egyéb infrastrukturális beruházásokat: Duna-hidak építése, új villamosvonalak kialakítása, új vasúti híd építése és egyebek, mondván, azokra amúgy is szükség van, vagyis előbb-utóbb költenének ezekre. Ezen költségek még 2000 milliárd forinttal dobnák meg a számlát, így az összeg a jelenlegi egy éves GDP 8 százalékát tenné ki.

2016. május 17. kedd

90 milliárd forintba fog kerülni a 2017-es vizes-vb – kiszámoltuk a kormány helyett

vizes_vb_koltsegek_clk

A pályázat idején bedobott összeg több mint tízszeresére rúghatnak végül a jövő évi budapesti vizes-vb rendezésével kapcsolatos kiadások. A vizes-vb tényleges költségeit illetően rengeteg pontatlan becslés kering a sajtóban: a káosz részben a zavaros kormányzati kommunikáció eredménye, tucatnyi jogszabályba dugta el ugyanis a kormány a finanszírozás különböző tételeit. Kibogarásztuk az elmúlt három év vb-re vonatkozó döntéseit, ezek alapján a rendezés tényleges költsége legalább 89,843 milliárd forint lesz. A legtöbb pénzt idén költik el, összesen több mint 52 milliárdot, de még 2017-ben is legalább 25 milliárdot fordítanak a projektre. A kormány azzal érvel, hogy ezek jelentős részben olyan beruházások, amelyekre a vb-től függetlenül is szükség van, az összesítésben ezért mi is csak a kormány határozatai szerint a világbajnokság megrendezéséhez szükségesek tételekkel számoltunk.
Tavaly több írásban mutattuk be, hogyan nőttek az első ötletelés óta a budapesti vizes vb tervezett költségei a Magyarországra világversenyt álmodó Gyárfás Tamás úszóelnök 8 milliárdjától a kormány tavaly májusi, a Dagály felújítására szánt 49 milliárdról szóló határozatáig. Akkor még nem tudtuk kalkulálni az infrastruktúrán kívüli kiadásokat, a versenyrendezés szorosan vett költségét, így – becsült értéken számolva bizonyos tételeket – azt írtuk, legalább 64 milliárd forintba lesz a vizes-vb. Teljes nevén a 17. FINA Úszó-, Vízilabda-, Műugró-, Műszó és Nyíltvízi Világbajnokság, Budapest-Balatonfüred.
Korábbi cikkeink a vizes-vb költségeiről
Hogyan lett a 8-ból 50 milliárd forint? – Így kúsztak az egekbe a vizes-vb költségei
Orbán meghódításával ért révbe Gyárfás Tamás maratoni küzdelme a hatalmas budapesti uszodáért
Velünk élő nyolcvanas évek: Gyárfás Tamás portréja
Sellők és Matolcsy-rokonok hada bukkant fel a vizes-vb imázsfilmjének farvizén
Magáncéghez került az úszóvébé félperces imázsfilmjéért járó 55 millió forint


2017-es költségvetési törvénytervezet április végi megjelenése után újra nekiültünk számolgatni, hogy mekkora lesz a világbajnokság teljes számlája. Egyszerű feladatnak tűnik, pedig már azzal kapcsolatban is eltérő hírek jelentek meg a sajtóban, hogy a jövő évi ráfordítás mekkora lesz. Nem meglepő, hiszen nem egy jogcímen, és nem is egyetlen fejezetben szerepelnek az idénre tervezett kiadások, sőt, némelyikről csak korábbi döntések ismeterében derül ki, hogy a világbajnoksághoz kötődik. Ha összeszedjük a különböző tételeket, akkor azt kapjuk, hogy a jövő évi büdzsé összesen 24,873 milliárd forint kiadással számol a vb kapcsán.
Ha a vizes vébé teljes költségét szeretnénk látni, akkor próbálkozhatunk azzal, hogy az idei költségvetés erre nevesített összeghez hozzáadjuk a jövő évi büdzsében elkülönített 24,873 milliárdot. De számolhatunk úgy is, hogy a 2017-es összeget hozzácsapjuk a Dagály uszoda építésére szánt 49 milliárdhoz. És akár az is lehet egy megoldás, hogy a 24,873 milliárdos jövő évi összegből kivesszük az infrastruktúra-beruházások tételeit, és ezt adjuk össze az Átlátszón korábban közölt 64 milliárdos becsléssel, ami a Dagály uszoda építési költségeit és a szorosan vett rendezvény költségeit is tartalmazta. A negyedik módszer lehet, hogy a Világgazdaság áprilisi becsléséhez (57 milliárd forint) adjuk hozzá a 24,87 milliárdot – az így kapott eredmény a legdurvább: eszerint 81,87 milliárdba kerül a vb.
A számokban mutatkozó káoszt látva újraszámoltuk az egészet az elejétől: áttekintettük a 2013-14-es zárszámadásokat, az azóta elfogadott költségvetési törvényeket. Ez utóbbiakat, különösen idén, számos esetben módosította a kormány, így valamennyit átnéztük a kiadások szempontjából.

Másodlagos hatások

Amikor a vizes-vb folyamatosan növekvő kiadásaival szembesítik, a kormány rendszerint azzal érvel, hogy a fejlesztések egy része régóta tervezett beruházás, amelyeket a vizes vb-től függetlenül is megvalósítanának. Ezért csak azokat a tételeket vettük számításba, amelyekkel kapcsolatban a kormány határozatai rögzítik, hogy a „világbajnokság megrendezéséhez szükségesek”. Természetesen ezek egy részének pozitív hatása a vébérendezés után is megmarad, de az egyértelmű, hogy a megvalósítás apropója a 2017-es vb.
Az eredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy tudatos rejtegetés zajlik, vagy csak így alakul, de a kormány soha nem közöl pontos adatokat arról, hogy az egyes módosítások nyomán hogyan alakul a várható teljes költség. További nehezítés, hogy a vb-vel kapcsolatos határozatok formailag is nagyon különbözőek: előbb az évszám változik 2021-ről 2017-re, aztán a nemzetközi szövetség rövidítése (FINA), majd a 2017-es dátumjelölés tűnik el. A fővárosi közlekedési és infrastruktúra-fejlesztésekről szóló határozat pedig alig említi a vébét, miközben olyan ingatlanokat érint, amelyeket korábban egy kormányrendelet jelölt ki a „világbajnokság megrendezéséhez szükséges” helyszínként.
Ha mindezek dacára megtaláljuk az összes finanszírozásról szóló döntést, akkor azt látjuk, hogy ezekkel összesen 89,843 milliárd forintot rendeltek a vb megvalósítására. Ebben az összegben szerepel valamennyi uszodaépítés és -felújítás költsége, az útfelújítások, a Margitsziget rekonstrukciójának kiadásai, a pesti rakpart megújításának és a szorosan vett lebonyolítás költsége is.
Az alábbiakban részletesen bemutatjuk az egyes tételeket a döntések időpontja szerinti kronologikus sorrendben. A végén pedig a vb-rendezés egyes elemeire jutó költségeket összegezzük.

2013-as költségvetési kiadások: 1,4 milliárd forint

Magyarország 2013-ban nyerte el a vizes-vb rendezési jogát, igaz, akkor még úgy volt, hogy 2021-ben lesz nálunk a világverseny. Ennek következtében a 2013-as költségvetés zárszámadásábanmár megjelent egy erre vonatkozó, 300 millió forintos tétel, a „2021. évi Úszó-, Vízilabda-, Műugró, Műúszó és Nyíltvízi Világbajnokság előkészítésével kapcsolatos feladatok”. (Erre a 300 millióra egy 2013. júliusi kormányhatározat biztosított forrást, a „világbajnokság megrendezéséhez elengedhetetlen előszerződés” aláírása érdekében.)
A rendezés elnyerése után jogdíjat is kellett fizetni a FINA-nak, ennek érdekében a kormány októberben a rendkívüli intézkedések cím terhére 1,1 milliárd forintot csoportosított át, és a Nemzeti Sportközpontokhoz irányította az összeget.

2014-es költségvetési kiadások: 1,585 milliárd forint

Ebben az évben már folytak az előkészületek, hiszen a 2021-es vb-rendezés kapcsán is azt vállaltuk, hogy 2017-re kész lesz a hatalmas uszoda a Dagály területén. A „2021. évi Úszó-, Vízilabda-, Műugró, Műúszó és Nyíltvízi Világbajnokság megrendezéséhez kötődő sportlétesítmény-fejlesztések támogatása” sorra 2 milliárd forintot tervezett be a költségvetés, azárszámadásból az derült ki, hogy ennél valamivel kevesebbet, 1,585 milliárd forintot költött el az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

2015-ös költségvetési kiadások: 6,979 milliárd forint

Innentől lesz egyre kevésbé áttekinthető a dolog: egyrészt a tavalyi költségvetés zárszámadását még nem fogadták el, másrészt 2015 márciusában döntött úgy a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) és az Orbán-kormány, hogy a mexikói Guadalajara kiesésével Budapest négy évvel korábban, 2017-ben rendezze meg a vizes-vb-t. A 2015-ös költségvetés 6,146 milliárd forintot irányzott elő erre a célra („2021. évi Úszó-, Vízilabda-, Műugró, Műúszó és Nyíltvízi Világbajnokság megrendezéséhez kötődő sportlétesítmény-fejlesztések támogatása”). Ha atárgyban született kormányhatározatokat böngésszük át, azt találjuk, hogy a kormány ezt a6,146 milliárd összeget átcsoportosította az EMMI fejezetéből döntő részben az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások fejezetbe, valamint az NFM fejezetébe –, de továbbra is a létesítmény-fejlesztés végrehajtását jelölte meg célként.
Ennek alapján szinte biztosra vehetjük, hogy el is költötték ezt a tételt, hiszen ekkor már vastagon volt mire költeni. 2015 májusában döntött ugyanis a kormány arról, hogy az eseménynek helyet adó Dagály uszoda teljes (2015-17 közötti) beruházási programjára 49 milliárd forintot fordít. (Ez nem egyszeri kiadás, hanem keretösszeg, amelynek a részleteit a projekt előrehaladásával folyamatosan biztosítja a kormány.) Azt is fontos leszögezni, hogy az összeg nemcsak az uszodaépület kivitelezését, hanem környezetének fejlesztését is magában foglalja. Ezt követően a Dagállyal kapcsolatos tételek a fentebb említett, állami vagyonnal kapcsolatos fejezetben jelennek meg. (A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. néhány héttel korábban bruttó 46,4 milliárd forintra szerződött a Market Zrt-vel.)
A hatmilliárdos tételen felül további 833 millió forintot biztosított a kormány a világbajnokság megvalósítására: június elején döntött arról, hogy ismét a rendkívüli intézkedések terhére csoportosít át forrást a „2015. évben fizetendő 5250 ezer USD összegű jogdíj rendezéséhez”.
December 28-án megjelent egy kormányrendelet, amely összegeket ugyan nem tartalmaz, de felsorolja a világbajnokság megrendezéséhez szükséges egyes létesítményeket, és építtetőket rendel hozzá. Ennek a felsorolásnak azért van jelentősége, mert a későbbiekben a létesítmények közül többhöz is külön forrásokat csoportosítanak, de a vonatkozó határozatokban már nem feltétlenül nevezik meg, hogy a vizesvb-projektről van szó. Érdekesség, hogy ebben a rendeletben határozták meg, hogy a vb óriástoronyugró számát a Parlamenttel szemben, a Batthyány téren és a Várkert Bazár előtti rakpartszakaszon bonyolítják le.
A vizes világbajnokság megvalósításához szükséges egyes létesítmények és azok építtetői (451/2015. (XII. 28.) Korm. rendelet)
Új Dagály Úszóközpont – MNV Zrt.
Óriás ugrótorony – MNV Zrt.
Császár-Komjádi uszoda rekonstrukciója – Nemzeti Sportközpontok (NSK)
Margitszigeti uszodák (Hajós Alfréd és Széchy Tamás uszoda) – NSK
Gát (csatorna a Dagály területén) – MNV Zrt.
Dagály sétány – Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat
Népfürdő utca – Vizafogó út felújítása – Budapest Főváros Önkormányzata
Parkolók kialakítása (a Dagály környezetében) – MNV Zrt.
Gyalogos híd Rákos patakon (a Dagálytól északra) – Budapest Főváros
Sentab-vízvezetékcső felújítása (Népfürdő utca alatt) – MNV Zrt.
Távhővezeték kiépítése (Dagály és környezete) MNV Zrt.
Dagály Hajóállomás – MNV Zrt.
FINA MARKET I.: beléptetés, biztonságtechnika (Dagály strandon) – MNV Zrt.
Meglévő Dagály strand felújítása – MNV Zrt.
Pesti alsó rakpart közterületi megújítása, gyalogos-kerékpáros útvonal kiépítése – Budapest Főváros
Margitsziget, FINA MARKET II.: beléptetés, biztonságtechnika – Budapest Főváros
Margitsziget rekonstrukciója – Budapest Főváros
Kompkikötő létesítése (Dagálynál) – Budapest Főváros (változás: MNV Zrt.)
Balatonfűzfő Balaton Uszoda – BMSK Nonprofit Kft.

2016-os költségvetési kiadások: 47,901 milliárd forint, 2016-os fővárosi kiadások: 4,3 milliárd forint

Ennek az évnek már úgy vágtunk neki, hogy világos volt, hatalmas összeget emészt fel a 2017-es vébé. A közszájon forgó 49 milliárddal kapcsolatban azonban hajlamos volt mindenki elfelejteni, hogy az nem tartalmazza a szorosan vett rendezés költségeit, a szükségesnek tartott fővárosi infrastruktúra-fejlesztéseket és a többi érintett budapesti uszoda renoválását. Így a 2016-os költségvetésben a „FINA Úszó-, Vízilabda-, Műugró, Műúszó és Nyíltvízi Világbajnokság budapesti megrendezéséhez szükséges egyes létesítmény-fejlesztések kiadásai” címen biztosított 27,272 milliárd forintos forrásról sejteni lehetett, hogy hamarosan kiigazításra szorul majd.
Februárban, a főváros költségvetésének elfogadásakor a közgyűlés 14,3 milliárd forintnyi, a vb-rendezéshez kötődő infrastrukturális beruházásról döntött. A közgyűlési beszámolóból az is kiderült, hogy ezekhez fejlesztésekhez legalább 8 milliárd forint kormányzati támogatás várható – igaz, abban a pillanatban nem volt egyértelmű, mikor és milyen formában.
Március elején a kormány három határozatban is foglalkozott a vizes-vb szervezésével, és óriási összegeket csoportosított át a 2016-os költségvetésben az esemény javára. Az „áldozat” az új Puskás Stadion építkezése lett. Igaz, az idei büdzsében erre a célra („Nemzeti Olimpiai Központ beruházás támogatása”) beállított 35,88 milliárd forintot nem kell felhasználni, mert az év végéig csak a bontás zajlik le.
sorban az első határozat címében ugyan nem említi a vizes-vb-t („az egyes vízisport-létesítmények megújítását szolgáló kormányzati intézkedésekről”), de az események helyszínéül szolgáló uszodák megújításáról szól. (Császár-Komjádi, margitszigeti uszodák, Balatonfűzfő; a március 3-i határozat érinti a BVSC uszodáját is, de azt sehol sem említik vb-helyszínként.) Ennek érdekében az NFM fejezetében új jogcímmel egészítették ki a költségvetést, és ennek a javára 6,841 milliárd forintot csoportosítottak át azonnali hatállyal a Puskás Stadion említett büdzséjéből, azaz a Nemzeti Olimpiai Központ-beruházásból. (A határozat rögzítette azt is, hogy a 2017-es költségvetésben 1,362 milliárd forintot biztosítsanak a Császár-Komjádira és a margitszigeti uszodákra, ez aztán meg is történt.)
Ali egy héttel később, március 9-én, a világbajnokság megvalósításához szükséges létesítményfejlesztés megvalósítása érdekében szükséges források rendelkezésre állásáról”szóló kormányhatározatban már nemcsak az uszodákra, hanem más beruházásokra is komoly forrásokat csoportosítanak át.
A határozat rögzíti az érintett helyszínek és beruházások listáját: 1. Új Dagály Úszóközpont , 2. Árvízvédelmi beruházások, 3. Új Dagály Úszóközpont létrehozásához kapcsolódó egyéb tételek, 4. Parkolók (Dagály közelében), 5. Sentab-vízvezeték (Népfürdő utca), 6. FINA Market I. (Dagály strand területe), 7. Óriás ugrótorony (Batthyány tér), 8. Balatonfüredi lelátók és minimálisan szükséges közlekedésfejlesztés.
A határozat felhívta a nemzetgazdasági minisztert és a nemzeti fejlesztési minisztert, hogy ebben az évben a felsorolt 1-7. pontok megvalósítása érdekében gondoskodjanak 3,25 milliárd forintnak az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások fejezetben való „rendelkezésre állásáról”. (A minisztereket arra is felhívták, hogy ezekre a célokra a 2017-es költségvetésbe legfeljebb 8,963 milliárd forintot állítsanak be, ez a tervezetben meg is történt.)
A kormányhatározat új költségvetési jogcímet hozott létre (az NFM fejezetén belül) a balatonfüredi helyszín költségeinek támogatására is, és rögtön 358 millió forintot csoportosított át ide a Puskás Stadion kiadásainak terhére. (Egyúttal rendelkezik, hogy a 2017-es költségvetésben további 357 millió forintot kell majd erre a célra beállítani.)
A március 9-i kormányhatározat arra vonatkozóan is tartalmazott egy pontot, hogy a Dagály-beruházás céljainak megvalósítására az MNV Zrt. az 1-7. pontok tekintetében további, legfeljebb 7,628 milliárd forint értékben szerződéseket kössön az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások költségvetési fejezet terhére. Vagyis a Dagály melletti versenyuszoda felépítése és a környezetének megújítása további milliárdokkal drágult – hogy pontosan mennyivel, az nem egyértelmű, hiszen ebben a 7,6 milliárdban benne van a Batthyányi téri ugrótorony létrehozása is. Vagyis ezt a 7,628 milliárdot nem lehet hozzácsapni a Dagály-projket számlájához, mivel itt egy újabb cél meghatározásáról is szó van, amelyhez kormányrendeletek, illetve a 2017-es költségvetés rendel(het) forrásokat. (Az óriás ugrótorony költségeiről annyit tudunk, hogy aterveztetése nettó 118,5 millió forintba kerül.)
Március 10-én újabb kormányhatározat született, ebben további milliárdok bukkantak fel a vizes-vb-vel kapcsolatban. Az „egyes városi infrastruktúra-elemek megújítását szolgáló kormányzati intézkedésekről” szóló határozat címe sem utal a vizes-vb-re, csak a szövegből válik egyértelművé, hogy a 2015. december végi határozatban rögzített feladatokhoz rendeltek további összegeket.
A tételesen felsorolt egyes infrastruktúra-elemek: 1. Dagály sétány, 2. Népfürdő utca-Vizafogó utca felújítása, 3. Gyalogos híd a Rákos-patakon, 4. Pesti alsó rakpart közterületi megújítása, gyalogos-kerékpáros útvonal kiépítése, 5. Margitsziget rekonstrukciója, 6. Kompkikötő létesítése, 7. Meglévő Dagály Strand felújítása, 8. Balatonfüredi parkolófejlesztés.
Létrehoztak három új költségvetési jogcímet: az egyes városi infrastruktúra-elemek megújítása (NFM), a Dagály Strandfürdő felújítása és balatonfüredi parkolófejlesztés (utóbbi kettő az állami vagyonnal kapcsolatos fejezet). És egyúttal összesen 10,183 milliárd forintot csoportosítottak át a három célra a Nemzeti Olimpiai Központ-beruházás forrásaiból. (Városi infrastruktúra elemek: 8,478 milliárd, Dagály strand: 0,967 milliárd, Balatonfüred: 0,738 milliárd). Ezúttal arra is felhívták az érintett minisztereket, hogy gondoskodjanak az elvont 10 milliárd forint visszapótlásáról. Érdemes tisztázni, hogy a Dagály strand cím alatt az eredeti fürdő felújítását kell érteni; ez immár állami feladat, mert tavaly év végén a Dagály ingyenesen az államhoz került a fővárostól.
A határozat néhány további pontja rögzítette, hogy a felsorolt feladatokra a 2017-es költségvetésben mekkora összeget kell még biztosítani – ezek a néhány héttel későbbi tervezetben meg is jelennek.
Ahogy említettük, a kormányhatározatokban szereplő budapesti fejlesztésekről februárban afővárosi közgyűlés is határozott. A közgyűlési beszámoló szerint több beruházás esetében is állami segítséghez jut az önkormányzat. A tételek közül három szerepel a főváros 2016-os költségvetéséről szóló március 3-i rendeletben, több esetben 2017-es előirányzattal is. Némi zavart jelent, hogy a fővárosi beruházásokat érintő kormányhatározat ezek után született meg, és nem nevesíti kedvezményezettként a fővárost – így a budapesti büdzsében szereplő összegeket az önkormányzat saját hozzájárulásaként kell beszámítanunk a vizes-vb tervezett költségeibe. A „2017. évi FINA Világbajnokság megrendezésével összefüggésben a Margitsziget csatornázása” címen 2016-ra 2,675 milliárd forint szerepel, a „Margitsziget rekonstrukció”-célra ebben az évben 500 millió forintot különítettek el, míg a „Pesti rakpart északi rendezése, gyalogos és kerékpárút kialakítása, önrész” sorra 1,125 milliárd forint jut 2016-ban.
Nem telt el két hónap, és a kormány május 13-án tovább módosította az infrastrukturális beruházások keretét. Ezúttal nem milliárdokat csoportosítottak át, hanem külön jogcímet jelöltek ki az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások fejezetben a március 10-i határozatban megnevezett, a Dagályhoz tervezett kompkikötő-építésre, és 400 millió forintot rendeltek erre a célra. Ez az „egyes városi infrastruktúra-elemek megújítása”-cél terhére történt, vagyis csak új célt neveztek meg, az összköltség ezzel nem nőtt tovább.

2017-es költségvetési kiadások: 24,873 milliárd forint, 2017-es fővárosi kiadások: 0,875 milliárd forint

Néhány héttel a fentebb részletezett márciusi kormányhatározatok után nyújtotta be a nemzetgazdasági miniszter a parlamentnek a 2017-es költségvetés tervezetét, amely több címen összesen 24,873 milliárd forint kiadást tartalmaz a vizes-vb-vel kapcsolatban.
Ebből a legnagyobb tétel a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fejezetében található: 10 milliárd forint a szervezési költségekre („2017. évi FINA világbajnokság lebonyolításának támogatása”). Erről a tételről mondta néhány hete Seszták Miklós, az NFM vezetője, emellett a vébé szervezőbizottságának elnöke a Világgazdaságnak, hogy „vastag szám lesz”, de csak a büdzsé benyújtása után lehet majd megismerni.
Az állami vagyonnal kapcsolatos fejezetben 8,96 milliárd forint szerepel létesítményfejlesztésre („A FINA Úszó-, Vízilabda-, Műugró-, Műúszó és Nyíltvízi Világbajnokság budapesti megrendezéséhez szükséges egyes létesítmény-fejlesztések kiadásai”) – ahogy korábban jeleztük, ez a tétel a Dagály uszoda költségeit, illetve sokkal kisebb részben a Batthyány téri óriásugró torony kialakítását fedezi.
A balatonfüredi nyíltvízi helyszín költségeire („parkolófejlesztés”) 1,206 milliárd forintot irányoz elő az állami vagyonnal kapcsolatos fejezet. Az NFM fejezetében a balatonfüredi rendezéshez biztosítanak a márciusi kormányhatározatban foglaltaknak megfelelően 357 millió forintot („Balatonfüredi FINA rendezvény támogatása”). A Dagály strandfürdő megújítására, ugyancsak a márciusi kormányhatározatban előírtak szerint, jövőre is szerepel 1,934 milliárd forint. A budapesti uszodák (Császár-Komjádi, Hajós Sportuszoda, Széchy uszoda), valamint a balatonfűzfői uszoda szintén a vizes-vb-hez kötődő megújítására jövőre 1,362 milliárdot áldoz a költségvetés.
A 2017-es költségvetésben az „Egyes városi infrastruktúra-elemek megújítása” címen jövőre 655 millió forintot fordít a kormány. (Ezeket a helyszíneket és elemeket határozta meg a tavaly december 28-i kormányrendelet és a március 10-i kormányhatározat.) A Dagálynál létesítendő kompkikötő létesítésére 399 millió forintot irányoz elő a jövő évi büdzsé.
Amint arra utaltunk feljebb, a budapesti infrastrukturális beruházásokhoz kapcsolódóan (Margitsziget, rakpart felújítása, stb.) az idei fővárosi költségvetésben 2017-es kötelezettségvállalás is szerepel: összesen 0,875 milliárd forintot szánnak a Margitsziget csatornázására és a rakpart átépítésére.

2018-as költségvetési kiadások: 1,93 milliárd forint

Meglepő, de még 2018-ra is jut kiadás a vébével kapcsolatban, mégpedig a Dagály strand megújítására irányzott elő a március 10-i kormányhatározat 1,93 milliárd forintot.
Összesített kiadások évenkénti bontásban
2013: 1,4 milliárd forint
2014: 1,585 milliárd forint
2015: 6,979 milliárd forint
2016: 52,201 milliárd forint
2017: 25,748 milliárd forint
2018: 1,93 milliárd forint
Az egyes célokra, jogcímekre eső összesített kiadások
Világbajnokság megrendezéséhez kötődő sportlétesítmény-fejlesztések támogatása (Új Dagály Úszóközpont és környezete fejlesztése): 47,208 mrd ft
Városi infrastruktúra-elemek: 13,908 mrd ft
Szervezési költségek: 10 mrd ft
Uszoda-felújítások: 8,203 mrd ft
Dagály strand: 4,831mrd ft
Balatonfüredi rendezés, infrastruktúra: 2,659 mrd ft
Jogdíj a FINA-nak: 1,933 mrd ft
Kompkikötő létesítése: 0,799 mrd ft
Világbajnokság előkészítése (2013): 0,3 mrd ft
Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a 2017-es világbajnokság kapcsán legalább 89,843 milliárd forint elköltésére találtunk egyértelmű döntést a vonatkozó jogszabályokban. A kormány idei határozatait figyelve azonban nem mernénk biztosra állítani, hogy ez a szám nem fog nőni. Annál is inkább, mert az egyes jogcímeket összesítve azt látjuk, hogy az új Dagály uszoda és környezete kialakítására 47,208 milliárd forint forrást rendelt a kormány, ám néhány hete arra hatalmazta fel az MNV Zrt-t, hogy a tavaly megadott 49 milliárd forintos kereten fölül még legfeljebb 7,628 milliárd forint értékben szerződéseket kössön.
Természetesen a vb megrendezés nemcsak kiadásokkal jár, nyilván a bevételi oldalon is szerepelnek majd tételek, ezek kalkulálásáról azonban még kevesebbet tudni. A teljes jegybevétel a rendezőnél marad, de a jegyárak például egyelőre nem ismertek. A kéthetes vébé után pedig nálunk rendezik a veterán (masters) világbajnokságot is, 10-14 ezer nevezővel, jelentős nevezési díjakkal és Budapesten eltöltött vendégéjszakákkal – a várható bevétellel kapcsolatban csak annyit mondtak az illetékesek, hogy az „tetemes”. Nyilván bevételt jelent a szponzoroktól érkező támogatás is: a vizes-vb első nemzeti főtámogatója a Magyar Telekom lett, de egyelőre nem derült ki, mekkora összegű a támogatás. Ha nem is bevételnek, de a kiadásokat csökkentő tételnek vehetjük továbbá a projekt kifizetései nyomán a büdzsébe visszacsorgó áfát is.
215 milliárd megy futballstadionokra
Stadionláz, 2. rész: legalább 215 milliárd forintba fog fájni a köznek Orbán stadionos bográcsgulyása
Stadionláz, 1. rész: eddig 40 milliárd forint közpénz ment el az elkészült hét stadionra
Az összeállítással nem abban a kérdésben akartunk állást foglalni, hogy feleslegesen költ-e a kormány a 2017-es vizes világbajnokságra közel 100 milliárd forint közpénzt. Azt kívántuk bemutatni, hogy mennyit költ valójában – ez, a kormány illetékes szervei által el nem végzett összesítés különösen fontos a megpályázott, nagyságrenddel nagyobb olimpiarendezés ügyében. Az analógia ugyanis az első beígért összegek és a tényleges költségek aránya tekintetében elég ijesztő perspektívában láttatja a kormány által annyira óhajtott budapesti olimpiát.
Ha tetszett a cikk
Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!
Adj 1%-ot az Átlátszónak, hogy megtudd, mire megy el az adód 99%-a!
Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.



Fidesz: az MSZP tele van korrupciós ügyekkel


A szocialisták tele vannak korrupciós ügyekkel - így reagált a Fidesz arra, hogy Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője kedden közölte: antikorrupciós törvénycsomagot készítenek ősszel.
A kormánypárti frakció az MTI-nek küldött közleményében erre azt írta: a szocialisták inkább a vallomásukat fogalmazzák meg korrupciós ügyekben kampányszerű törvénycsomagok helyett.
Simon Gábor, volt szocialista politikus. MTI Fotó: Földi Imre
Simon Gábor, volt szocialista politikus. MTI Fotó: Földi Imremon Gábor
A szocialisták ugyanis máig hallgatnak arról – folytatták -, hogy mit tudnak a Simon Gábor volt MSZP-elnökhelyettes által külföldön rejtegetett százmilliókról és “a volt szocialista miniszterelnöknek és társainak csurgatott Alstom-kenőpénzekről”.
A most antikorrupcióról prédikáló Tóth Bertalan maga is számos ügyben – hűtlen kezelés, offshore, közpénzzel való visszaélés – volt érintett” – írták.


Holland politikus: ki kell lépni az EU-ból 
2016.08.27. hidfo.ru 
A holland Szabadságpárt vezetője nyilvánosságra hozott egy kiáltványt, amiben felszólítja az országot az iszlám országokból érkező menekültek befogadásának leállítására, a mecsetek bezárására, és a Korán betiltására. Emellett követeli, hogy Hollandia tartson népszavazást az Európai Unióból kilépésről. 
Holland politikus: ki kell lépni az EU-ból

Geert Wilders, a Szabadságpárt vezetője és miniszterelnök-jelöltje a kiáltványban az ország teljes "iszlámmentesítésére" szólít fel, emellett követeli a mecsetek bezárását, az iszlám iskolák és a menekültközpontok bezárását. Elmondása szerint az Európai Uniós tagság vezetett a nem-európai népek tömeges letelepedéséhez, emiatt az emberek az EU-tagsággal a kolonizálást támogatják. 

Wilders azt mondta, azért nem szabad hagyni az iszlám mesterséges betelepítését Európába, mert nem pusztán vallásként, hanem politikai ideológiaként is működik. Elmondása szerint a nyugat-európai tapasztalat azt mutatja, hogy a muszlimok tömeges letelepedése egyet jelent a saria jogrend megjelenésével - ez úgynevezett no-go zónák létrejöttéhez vezet, ahol a hatóságok idővel nem tudják betartatni az európai ország törvényeit. 



A Frankfurter Allgemeine Zeitung arról ír: az NDR Info rádiócsatorna szerint számos migráns dolgozik Németországban feketén, rendkívül alacsony bérekért, rossz munkakörülmények között. A menekülttáborokat járó közvetítők sokszor előlegért, jutalékért kínálnak fekete munkákat. Pontos számok nem állnak rendelkezésre, hivatalos adatok szerint havonta csak mintegy tíz esetet fedeznek fel, de a valóság ennél nagyságrendekkel nagyobb számokat rejthet. Németországba érkezett 1,1 millió menekült mintegy 30 százaléka dolgozhat feketén.



Merkel: Nem tűröm el a menekültek elleni gyűlöletet


Angela Merkel a Drezda melletti Heidenauban lévő menekülttábort látogatta meg szerdán. A német kancellár a sajtónak elmondta, hogy
"szégyenteljesek a menekültek elleni tiltakozások, és erőszakos cselekedetek."
Merkel ismét hangsúlyozta, hogy nem tűri a gyűlölethullámot és a menekültek elleni támadásokat. A kancellár szerint gigantikus kihívást jelentenek a Németországba érkezők, akik száma az év végére elérheti a 800000 főt.
AFP PHOTO / TOBIAS SCHWARZ
A kancellár látogatását ellentüntetés is kísérte, Merkelt leárulózták, az arra haladó autósok pedig dudaszóval fejezték ki egyet nem értésüket. (BBC)

Európába szállítja a migránsokat a német haditengerészet


BERLIN, 11:58
A német haditengerészet mintegy 1300 illegális bevándorlót szállított Európába a Földközi-tengerről a legutóbbi műveletének keretében.
Fotó: AFP
Az unió „Sophia” nevezetű haditengerészeti műveletében 1286 migránst vett fel Líbia partjaitól mintegy 80 kilométerre a német haditengerészet, majd Olaszországba szállították a bevándorlókat. Az Észak-Afrikából érkező migránsok csaknem 90 százaléka férfi volt.
A Bundeswehr adatai szerint 2015 május elejétől kezdve több mint 16 ezer bevándorlót szállítottak át Európába a Földközi-tengeren.

Már az osztrákok is szabadulnának a migránsoktól

BÉCS, 17:28
Már Wolfgang Sobotka, osztrák belügyminiszter szerint is rossz döntés minden bevándorlónak munkavállalási engedélyt adni.
Fotó: AFP
Wolfgang Sobotka, osztrák belügyminiszter elutasította, és elképzelhetetlennek nevezte azt, az Európai Bizottság által kreált javaslatot, amely alapján az Európai Unió tagállamainak hat hónappal a menedékkérelem benyújtása után minden bevándorlónak munkavállalási engedélyt kéne adnia.  
Ez egy átgondolatlan és kivitelezhetetlen törvény lenne, ha bevezetnék. Ausztria munkaerőpiaca nem lenne képes ennyi embert elnyelni." 
– fogalmazott a belügyminiszter. 
Sobotka szerint nem szabad hagyni, hogy a migránsok munkához jussanak, hisz az unió számos országa szenved a magas munkanélküliségtől, ezért először saját állampolgárainak kellene munkát biztosítani. 
Fotó: AFP
Az alpesi országba a bő egy éve tartó migránsáradat során több mint 90,000 menekültkérelmet adtak be. Ausztria ismét bevezette a határellenőrzést az ország déli részén, hisz a legtöbb illegális bevándorló Szlovénia és Olaszország felől érkezett az országba. 


Kitiltják a bevándorlást kritizáló médiumokat a svéd könyvvásárról

GÖTEBORG, 09:28
Nem vehet részt a szeptember 22-én kezdődő göteborgi könyvvásáron a Nya Tider (Új idők) nevű újságot kiadó AlternaMedia, mivel a szervezőbizottság visszavonta a bevándorlással szemben kritikus média meghívását.
A bevándorlásellenes médium szerint a kitiltásról egyértelműen a baloldali média tehet. A döntés azonban kifejezetten ironikus, hiszen az idei vásár jelszava a szólásszabadság, amelybe több szélsőbaloldali és iszlamista szervezet is belefért, a Nya Tider viszont nem.
Érdekesség, hogy a tavalyi göteborgi könyvvásár díszvendége Magyarország volt, emiatt pedig a nyitóesemény botrányba fulladt.
Egy emigrációban élő orosz melegjogi aktivista, Masha Gessen beszédében ugyanis azt mondta, hogy magyar barátai „szégyellik” magukat a déli határra épített kerítés miatt; Magyarországon pedig zaklatják a melegeket, a cigányokat és a zsidókat, így hiba volt a magyar díszvendégség – mondta Gessen. Beszéde miatt a teljes magyar küldöttség kivonult a teremből.
(Magyar Hírlap)

A svéd rendőrség bevallotta: 55 NO-GO zónában kezdik elveszíteni az irányítást

STOCKHOLM, 15:58
A svéd rendőrség saját bevallása szerint kezdi elveszteni az irányítást azokban a városokban, ahol úgynevezett NO-GO zónák vannak. Ezekben a kerületekben az a legnagyobb probléma, hogy az ott lakó, zömében muszlim migránsok egyszerűen rá sem hederítenek a svéd törvényekre.
Egy neves német lap nemrég arról írt, hogy egyre több bűncselekmény történik a Svédországban található NO-GO zónákban. Lopások, szexuális zaklatások, csoportos erőszakok és még sorolhatnánk. A lap információit a svéd rendőrség sem tagadja, sőt, saját 2015-ös statisztikáik is az egyre növekvő bűnözési rátát mutatják. De, ahogyan már beszámoltunk róla: a rendőrök négyötöde szakmát váltana a megromlott közbiztonság miatt.
Peter Larsson rendőrségi szóvivő az ügyre reagálva elmondta:
Nem azért megyünk ki a helyszínre, hogy megoldjuk a bűncselekményeket, hiszen szinte már minden nap hívnak hasonló esetekhez."
A helyzetet nehezíti, hogy azokban a körzetekben, ahol a NO-GO zónák vannak, naponta három rendőr adja be a felmondási kérelmét – legtöbbször arra hivatkozván, hogy rengeteg inzultus éri őket mostanság.
Sajnos a probléma nemcsak Svédországban jellemző, több más nyugat-európai országban is vannak hasonló NO-GO zónák, melyek létezését a balliberális sajtó próbálja eltusolni.

Kétezer migránst küldenének vissza Magyarországra a skandináv országok


BUDAPEST, 09:28
Körülbelül kétezer migránst küldene vissza Magyarországra Dánia, Svédország, Finnország és Norvégia, melyek ennek eléréséért eljárást is kezdeményeztek Magyarország ellen – mondta Tóth Norbert nemzetközi jogász.
A szakértő szerint Svédország esetében nagyjából ezer emberről van szó, míg a többi ország esetében néhány százról.
Tóth Norbert az M1 műsorában elmondta, hogy Svédországban nagyon erős a baloldal, ami azt képviseli, hogy a migránsokkal szolidárisnak kell lenni. Érdekesség azonban, hogySvédország szerint az Európai Unió évente egymillió embert tudna befogadni, most mégis bevándorlókat akar visszaküldeni Magyarországra.
A szakértő kitért arra is, hogy a skandináv országok által kezdeményezett eljárás a kötelezettségszegési eljárás egy viszonylag ritka, atipikus változata, amit egyik állam indít a másik ellen.
Magyarország eddig egyszer indított ilyen eljárást, mégpedig 2009-ben Szlovákia ellen, amikor nem engedték át Sólyom László köztársasági elnököt a határon.
(M1, MTI)


Megugrott a görög partokhoz érkező migránsok száma

migransok
Több mint hatszorosára nőtt az előző hét átlagához képest a Görögországba.érkezett migránsok száma az elmúlt 24 órában. A parti őrség azt reméli, a jelenség a jó idővel van összefüggésben, és Törökországnak nincs köze hozzá.
Jelentősen nőtt a Törökországból az égei-tengeri görög szigetekre érkező migránsok száma: az elmúlt 24 órában 462 ember érkezett az Európai Unió területére – közölte a válságstáb kedden Athénban.
Az Európai Unió és Törökország között a menekültválság kezelése érdekében létrejött egyezmény márciusi életbe lépése óta ez volt a legkomolyabb emberáradat, amelyet egy nap leforgása alatt regisztráltak. Az előző hét napban átlagosan napi 74 migráns érkezett Görögországba.
Figyelemmel kísérjük a fejleményeket, és szoros kapcsolatban állunk a török hatóságokkal”
– közölte a válságstáb.


Szlovákia nemet mond az amerikai katonai jelenlétre

Szlovákia nem fogja kérni állandó NATO-bázis létesítését, és nem engedik az amerikai fegyveresek állandó jelleggel Szlovákiában állomásoztatását.
A külügyminisztérium szóvivője ma a Ria Novosztyi orosz hírügynökségnek nyilatkozott erről. Szlovákia amiatt egyértelműsítette állásfoglalását, mert a lengyel hatóságok bejelentették, hogy Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Magyarország, Bulgária és Románia november 3-4-én csúcstalálkozót tart Bukarestben, ahol arról fog döntés születni, hogy mely országok létesítenek új NATO-bázist saját területeiken, ahol az amerikai hadsereg állandó jelleggel állomásoztathat csapatokat. A balti országok és a Visegrádi Négyek egy része “önként” kéri az amerikaiak bevonulását. Szlovákia ugyanakkor egyértelművé tette, hogy nincs szüksége a NATO-bázisra, de megérti, ha más országok saját területeiken ezt mégis szükségesnek tartják.
Tavaly szeptemberben Andrej Kiska szlovák elnök kérte a NATO-bázis létesítését Poprád területén. A bejelentés azonban közfelháborodást váltott ki, emiatt a szlovák kormány ma már nem támogatja az amerikaiak bevonulását. Közvéleménykutatások szerint az európai országok többségi lakossága nem támogatja se az ukrán NATO-beavatkozást, se az Oroszország elleni agressziót.






  
A föld fekélye
NATO 




Amikor a CIA és a MOSZAD sziriai "szerepvállalásáról" olvastam, ill. írtam, azt gondoltam, hogy már a fenekét kapargatom annak a mocskos üstnek, amit úgy hívnak: nyugati civilizáció. Hát nem! Még van lejjebb.
Egy levélből értesültem arról, hogy az 1995-ös srebrenicai mészárlás nem úgy történt, ahogy mindannyian tudtuk eddig, a Wikipédiával egyetemben: "A mészárlás 1995 júliusában történt, amikor Srebrenica környékén mintegy 8700 bosnyákot, főleg férfiakat és fiúkat, végeztek ki. A bűncselekményt, Ratko Mladić vezetésével, aSzerb Köztársasági Hadsereg (Vojska Republike Srpske, VRS) hajtotta végre. A VRS mellett a „Skorpiók” néven ismert szerb katonai alakulat is részt vett a mészárlásban." 

És mi áll a levélben? 
"Elöször egy hír: A közelmult egyik legbrutálisabb tömeggyilkosságát 1995-ben Srebrenicában a "Skorpiók” ("the Scorpions") nevû félkatonai alakulat hajtotta végre. Most egy magas rangú tanú és kötegnyi hivatalos dokumentum bizonyítja, hogy a mészárlás a  NATO parancsára történt és nem csak a holland védelmi alakulat nézte végig ölbetett kézzel, de a skorpiókat a NATO toborozta és fizette. A Ratko Mladic elleni ICC bírósági eljárás meg lett szakítva ésbizonytalan ideig fel lett fûggesztve, [Más források szerint ugyanígy - ugyanezért bedöglött a Karadzsics ellen folyó per is.] miután a vádló  ”elfelejtett” elkûldni több ezer oldalnyi dokumentációt a védőügyvédnek." Ez még passzolni látszott a Wikipédia közléséhez. A szerbek szivesen gyilkolnak ingyen is. Miért ne gyilkolnának még szivesebben, ha pénzt is látnak belőle. Csakhogy nem erről van szó. Közmondás szerint nem csak egy tarka kutya van a világon, hát még Skorpió... De menjünk sorjában. A levél a Press TV közleményére utal, amelyben egy mondat felkeltette a figyelmemet. Lám a három jómadár, az amerikai CIA, az angol Mi6, és a francia DRM! Ugyan milyen mocskos akcióból maradnának ki ezek szerte a világon? Az irány-keresés során további adalékokra bukkantam.

Mindenekelőtt az tünt fel, hogy a srebrenicai mészárlás valódi háttere évek óta nyilt titoknak számít. Megírta a 
Pravda. Ismert személy az alakulat egyikszervezője, irányítója is. Egy részletes közlemény a Veterans Today 2012.07.02-i oldalán jelent meg. Ott találtam a baloldali passzust is Dehát az ilyen hír nálunk nem hír. Barátom levelét egy hete kaptam. Arra gondoltam, amit ő Svédország ban észrevett, nálunk is kiszúrja valaki és megelőznek a témával. De nem! Nálunk most az az izgalmas, melyik jobbikos fél, vagy negyedzsidó...
Szóval írásommal nem kell nagyon könyökölnöm a hírmezőnyben. Ballagjunk hát tempósan tovább. Gyermekkoromban elszörnyedve olvastam a "Magyar Futárban" a katyni vérengzés történetét és nézegettem a képeket. Hát igen! A vérszívó diktátor ilyesmikre is képes volt. Ám ez a II. világháborúban történt és az áldozatok ellenséges tisztek voltak.
A srebrenicaiak viszont civilek voltak és részben gyerekek. Gyilkosaik pedig a NATO, egy olyan szövetség ügynökei, amelynek "célkitűzéseit az Észak-atlanti Szerződés foglalja magában, amelynek értelmében a tagállamok minden politikai és katonai eszközt igénybe vesznek a tagországok szabadságának és a biztonságának megőrzése érdekében".
És most kedves olvasóim válasszanak, melyik rendszer "végterméke" szimpatikusabb? Melyikhez éreznek erósebb vonzódást? Melyik felel meg inkább eszmei ideál juknak? Hol szeretnének lakni, élni? Hol látják biz tosítottnak gyermekeik, unokáík, dédunokáík sor sát? [Megjegyzem: a Szovjet Birodalomban atömeg lét-garanciája szilárdabb volt, mint akárhány mai "demokráciában", hogy ne is beszéljek a III. Birodalomról.]

Tudjuk, Katynban miért ölték meg a tiszteket, de miért gyilkoltak bosnyák civileket, köztük gyereke ket?
Nagyon egyszerü! Amerika, a NATO útján, hábo rús okot akart kreálni Szerbiával szemben. Ehhez mindíg áldozatok kellenek. A Lusitania óceánjáró áldozatai segítették Amerikát az első világháborúba, Pearl Harbor halottai a másodikba, Tonkini Öbölben a Maddox és a Turner Joy hadihajók ellen el nem követett vietnami támadás a vietnami háborúba, a WTC tornyok elleni CIA akció az egész világ elleni permanens háborúba, a harmadik világháborúba. [A legjobb vicc az a tudósítás, hogy a Mi6 segített Mladicsot keresni, amikor még bújkált...]
Persze nem állítható, hogy csupán az irreguláris alakulatok jellemzője lenne a bestialitás. A NATO reguláris erői sem különbek, de most nem téma az iraki, az afganisztáni, ill. újabban a palisztáni hadfmüveletek "stílusa". Mindenesetre jellemző két kép, amelyek bejárták a világsajtót. Az egyiken levizelik a megölt tálibok (netán civilek) holttesteit, a másikon röhögve mutogatják az öngyilkos merénylők leszakadt végtagjait. Mi sem természetesebb, minthogy a másik oldal a maga módján fogja viszonozni ezeket.
Úgy érzem, e bevezető után lassan ideje lesz rátérnem, miért írok épp most a NATO-ról. Hát semmiképp sem a kibukott régi disznóságok miatt. A készülő új disznóságok foglalkoztatnak, a NATO új szerepvállalása. És máris Chicagoban vagyunk a NATO csúcson és szivünk repes amiatt, hogy micsoda miniszterelnökünk van. De mielőtt követnénk Orbánt Chicagoba emlékezzünk hol járt annakelőtte. Hát' Bakuban, megint Bakuban. Egy korábbi bakui kirándulásáról a magam módján már tájékoztattam az olvasókat. Azóta a helyzet változott és Orbánnak még kevesebb keresnivalója lett volna arrafelé. Vagy épp most vált aktuálissá a Soros ügynök azeri látogatása? Alighanem. Erre a látogatásra lentebb visszatérek.

Izrael és Amerika most (is) Oroszország tönkretételén ügyködik. A zsidóság emésztő gyülöletet táplál minden iránt ami orosz, különösen az orosz lélek iránt, amely nem fogadja be a zsidó eszméket. Az 
első gyilkos roham - az 1917-es zsidópuccs - végülis nem hozta a várt eredményt. Az orosz - zsidó megnemfelelőség leghitelesebb ábrázolása Szolzsenyicintől származik, aki a forradalom előtti és utáni állapotokat ábrázolja. "Szimbiózis" c. írásomban elemeztem Szolzsenyicin téziseit.
második nagy hadmüvelet a hidegháború és az azzal párhuzamos rothasztás volt. Fényesen sikerült! A "pereszt rojkás" Gorbacsov tálcán szállította a már alig pihegő Oroszországot a sakterek kése alá. A művet a részeges Jelcin próbálta megkoronázni. Minden olyan szépnek, minden olyan jónak látszott. A milliók vérén - verejtékén gyüjtött nemzeti vagyont jobbára zsidó oligarchák kaparintották meg és már ott tartottak, hogy a privatizált olaj és földgáz vagyont bevezetik a newyorki tőzsdére. De megint beütött a krach. A zsidónak mondott Sztálinnak zsidónak mondott követője támadt Putyin személyében, aki másodszor is kicsippentette a zsidó kullancsot az orosz nép bőre alól. A "Hodorkovszkij affér" ennek a folyamatnak a jellemzője. Írtam róla az "Urbi et orbi" c. cikkemben.
Most szerveződik a harmadik csapás, részben a NATO védőszárnyai alá bujtatva.
Emiatt a világ(méretü) háború több fronton folyik:
  • belső bomlasztás (folytonos tüntetések) a pénzelt ellenzék által,-
  • légvédelmi rakétáknak álcázott támadó rakéták telepítése Oroszország határai mentén,-
  • cyber kémkedés Oroszország titkainak kifürkészésére,-
  • az oroszbarát rendszerek destabilizálása (Sziria)
  • Oroszország közeli és távoli szomszédainak "felvásárlása" révén agresszós bázisok létesítése ezek területén,-
  • pénzügyi spekulációk a rubel meggyengítésére, ezek révén a gáz és olajimportból származó állami jövedelem csökkentése,-
  • stb., stb.-
Oroszország fegyveres bekerítésének tervét jól szemlélteti a mellékelt kép. Kérdés, hogy e bekerítésre mi lesz az orosz válasz? Jól emlékszünk (talán) arra, hogy a Szovjetúniót a túlfegyverkezéssel, a csillagháborús tervekkel, hajszolták elsősorban gazdasági csődbe. Csakhogy azóta megváltozott a helyzet. Amerikának a fogához kell vernie minden garast, amit a "túlgyilkolásra" (overkill) akarna fordítani. Oroszország pedig képes állni bármilyen fegyverkezési verseny cehhjét, ha fogtomra kerül a dolog.
Ennek a müveletsorozatnak egyik fontos területe Azerbajdzsán. "Azerbajdzsán Izrael legjobb barátja", trombitálja az Oroszvilág.ru című portál. "Már korábban is beszámoltunk az Azerbajdzsán és Izrael közötti szoros – a muszlim világban inkább kivételnek tekinthető - biztonságpolitikai együttműködésről, amely most a katonai téren is folytatódik. A lendületes fegyverkezési programot végrehajtó Baku ugyanis izraeli technikával kívánja erősíteni fegyverarzenálját." 

Ebből persze "egyebek" is következnek. Az azerieknek eszébe jut a 
"Nagy Azerbajdzsán", amit iráni (!) területek annektálásával óhajtanak megvalósítani - az izraeli fegyverek segítségével természetesen. Hát persze, hogy pattanásig feszül Baku és Teherán viszonya. És persze, hogy az Iszlám ügyét aljasul eláruló Törökország Azerbajdzsán mellé áll, hogy még nagyobb  legyen a semmiből gerjesztett háborús feszültség. "Miközben az azerbajdzsáni-iráni viszony még tovább romlik, Törökország demonstratív szándékkal Bakuba küldi hadserege szinte teljes vezérkarát: a török szárazföldi, tengeri és légierő vezetője a napokban Azerbajdzsánba utazik, ezzel jelezve, hogy Ankara szükség esetén nem hagyja magára török (?)  szomszédját."
 Nos, Orbán épp ide látogat és csupa hülyeségeket beszél. "A magyar miniszterelnök Bakuban találkozott Ilham Alijev azerbajdzsán elnökkel és Artur Rasidaze miniszterelnökkel is. Orbán négyszemközt is tárgyalt Alijevvel, ... szavai szerint a német és az orosz világ között elhelyezkedő köztes-európai térség energetikai együttműködését is fontosnak nevezte. A felek kifejezték szándékukat a kapcsolatok elmélyítésére." Vegyük észre, Orbán úgy viselkedik mint a köztes európai térség ügyeinek rendezésével megbízott utazó nagykövet. Vagy tényleg van valami megbízása? És ha van, ugyan kitől? Sorostól? A Zsidó Világkonresszustól? Az Izraeli Knesszettől? Mindháromtól?
Ez a szereptévesztés, az ego túldimenzionálása, még inkább kidomborodik a NATO chikagoi csúcstalálkozóján vagy méginkább felveti az ügynök-gyanút Orbánnal szemben."A NATO legfőbb jellemzője továbbra is a kollektív védelem kell, hogy legyen, amelynek egyik fontos eszköze a rakétavédelmi rendszer mondta Orbán Viktor miniszterelnök Chicagóban, a NATO 25. csúcstalálkozójának nyitó tanácskozásán A NATO eddigi bővítései 'sikersztorinak' bizonyultak, ezért az integrációt folytatni kell - jelentette ki..." Azaz rakjuk körül Oroszországot együtt, könnyen és gyorsan támadó rakétákkal...

A szent cél érdekében hajlandó jó mélyen benyúlni az ország lapos bugyellárisába is. 
"Három éven át évi félmillió dollárt ajánl fel Magyarország az afgán biztonsági erők finanszírozására – erősítette meg ... Afganisztánban a magyar katonák nagyszerűen teljesítettek, széles körű elismerést harcoltak ki Magyarországnak – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy bár valóban nem a magyar kontingens a legnagyobb Afganisztánban, de fontos feladatot végez, és azt fog a jövőben is, tehát kifejezetten számítanak a magyar részvételre”. Orbán Viktor felidézte, a tervek szerint 2014-ben már az afgán belső biztonsági erők garantálják majd az ország biztonságát. A harcolókat kihozzuk, a kiképzésben részt vevő, azaz az afgán helyi erőket segíteni, megerősíteni tudó egységeinket pedig ott hagyjuk” – emlékeztetett a NATO döntésé re." Az utolsó csatlós szerepe mindíg "hálás". Orbán az utolsó lelkes (!) támogatója az afganisztáni agressziónak, miközben az USA nagy szövetségesei, a németek, franciák és angolok egyre savanyúbb képet vágnak az afganisztáni rossz vicchez és sorra oldalognak ki a húsdarálóból.

Oroszország szempontjából ugyancsak forró övezet a Baltikum, azaz Észtország, Lettország és Litvánia. Erre mit igér Orbán? 
"Magyarország részt fog vállalni a balti államok légvédelmének biztosításában. Ezzel kapcsolatban a miniszte relnök kifejtette: az úgynevezett okos védelemhez - vagyis a párhuzamosságok kiiktatásához – Magyarország a légvédelmi erejével tud hozzájárulni. Ennek keretében Magyarország harci repülőgépeket állomásoztat majd a Baltikumban, és rendszeresen részt fog venni a – saját légi erővel nem rendelkező – balti államok légvédelmének biztosításában. A közép-európai szolidaritás és együttműködés jegyében számíthatnak ránk; különösen Litvániával lesz egy mély együttműködés” – tette hozzá."  A magyar "légierő" alatt a NATO szabványnak egyébként nem megfelelő svéd Gripen vadászgépek értendők. Néhányan biztos emlékszünk még arra (Orbán már nem...), hogy fogadták Amerikában a miniszterelnököt, amikor a kormányzat az amerikai F16 helyett a Gripenek lizingelése mellett döntött. Még államtitkári szinten sem álltak szóba vele. [Akit a gripen-szemét érdekel olvassa el aNépszabadság cikkét.] Sebaj! Egy fordítás a köpönyegen és máris a magyar papagály rikácsolásától hangos a NATO értekezleti terem. A seggnyalás mindenkinek tetszik. Hát hogyne tetszene ez a szöveg Obamának, hogyne lapogatná a minapi "szabadságharcos" hátát. Ezt Orbán is pontosan tudta, mikor ílyeneket mondott.A józan ész határozta meg a csúcstalálkozó menetrendjét   ... A rakétapajzs-létrehozást az amerikaiak átadták, és így NATO-üggyé vált, a rakétarendszer-építés, a 'csillagháborús tervek' elfogadhatóbbá váltak a nemzetközi közvélemény számára is." Az otromba, ill. ostoba célzás teljesen világos. Egy új fegyverkezési versenyre utal, amelynek csillagászati költségeit immár a düledező Európának kell előteremtenie. Hány újfajta adónemet kell ehhez Matolcsynak még kiagyalnia, hány kórházat kell bezárni és hány millió állampolgár létalapját kell csökkenteni?
A következő passzus kapcsán már az a kérdés fogalmazódik meg az olvasóban, hogy vagy Orbán teljesen hülye, vagy közismert  kolosszális pofátlanságával másokat néz idiótáknak. "A NATO és Oroszország viszonyáról úgy vélekedett, szükségét látja annak, hogy a katonai szövetség és Oroszország között egy hosszú távú, stabilitást adó, bizalomépítő együttműködés jöjjön létre. 'Oroszország van, volt és lesz, számolni kell vele, ez egy komoly ország jelentős erővel. (...) Nekünk érdekünk, hogy a világnak az a része ne ellenségesen tekintsen a Nyugatra, és az is érdekünk, hogy a Nyugat se tekintsen ellenségesen Oroszországra' – fejtette ki. Azért vagyunk itt (Chicagóban), hogy bebizonyítsuk és megüzenjük az egész világnak: a NATO él. Ez egy védelmi szövetség: akárhogyan is változik a világ, aki ebben benne van, az biztonságban érezheti magát.” Ezt a mocsok szöveget a NATO srebrenicai áldozatainak sirja fölött kellene elmondani! Vállalkozna erre kedves Orbán úr? Vajon mit szólnának a hozzátartozók?
De mit szól ehez Oroszország és Putyin? Egyelőre semmit, mert Orbánt hivatalosan nem veszik tudomásul. Az utolsóIgor Szergejevics Szavolszkij úr budapesti orosz nagykövet volt, aki neokonnak titulálta és undorát, ill. megvetését fejezte ki személye iránt. Ez persze nem jelenti azt, hogy a KGB-nél [FSZB] vezetett bűnlajstromán ne lenne gondosan feljegyezve minden szava, minden cselekedete. Ez az ember Oroszország számára kifejezetten veszélyes. Nem személyes kvalitásai miatt - mert olyanok nincsenek neki - hanem fáradhatatlan agent provocateuri tevékenysége miatt, amely az embert a piaci légyre emlékezteti leginkább.
Ha fogtomra kerül a dolog, azaz a Déli Áramlat üzembehelyezése után, ha Oroszország "belép" Európába; vagy ha sikerül sarokba szorítani, Putyin lépni fog. Orbán, tüsténkedése miatt, zöld pizsamát kaphat, mint Litvinyenko és sokan mások. A tanulságos Litvinyenko sztorit  is megtekintheti a tisztelt olvasó.
A NATO-ról pedig a hazai és a nemzetközi közvélemény tettei alapján ítél vagyis nem a pojácák véleményét követi. A tettei pedig súlyosan vádolják a NATO-t.
2012.07.11
Sz. Gy.




Soros legjobb magyar tanítványa,
Orbán Bakuban


Mikor a tévében "Dallas" ment, senki se gondolhatta, hogy vérbeli Jockey Ewing-ok nemcsak a texasi prérin, de a felcsúti rónán is megteremnek. Csodás vidék ez! Ha hinni lehet a Wikipédiának 2009-ben már Felcsút volt az egy főre jutó havi jövedelem alapján a leggazdagabb magyarországi település 171 092 forinttal, megelőzve Budapest II. kerületét. Egy évvel korábban, 2008-ban, még csak a 336. helyen állt, pedig nincs is alatta olaj.
[Érdekességként említendő, hogy "1931. július 16-án a település határában ért földet repülőgépével az Atlanti-óceán átrepülése után Endresz György és Magyar Sándor. Útjukkal a trianoni békedöntés igazságtalanságaira próbálták felhívni a világ közvéleményének figyelmét." Trianon persze maradt és nyakunkra ült a tőke, amelynek jelenlegi legfőbb szálláscsinálója e helység szülötte. Ha emlékművet emelnek neki, ne az Endreszéknek állított oszlop mellé tegyék, mert tudniuk kell, hogy Endresz mint a "Rongyos Gárda" tagja Héjjas Ivánnal és Franczia Kiss Mihállyal együtt küzdött egy darab magyar földért.]
Az ám, az olaj! Mikor Orbán először miniszterelnök volt, még útálta az olajat. Hallani se szeretett róla. Sokat tudna erről mesélni Pallag László a hírhedt "Olajbizottság" balsorsú elnöke. Orbán talán azért se szerette a bizottságot, mert ott piszkálták Pintér Sándort, állandó belügyminiszterét. [Persze hiába, mert teljesen makulátlan maradt!]
Ez régen volt. De az nem régen volt, hogy felkeltette a figyelmemet Orbán kitüntetett érdeklődése az olaj, helyesebben az olaj-politika, még helyesebben az olaj-nagypolitika iránt, olyan időben, mikor még nem volt érvényes lapja [ellenzékben volt], olajkérdésekben pedig Putyin orosz elnök és Gyurcsány Ferenc kevergették a kártyát.
Rosszallottam amit akkor tett, ill. mondott. Ennek hangot is adtam. Írtam egy blogot "Neo-Kohn" címmel továbbá egy kommentárt "Az első magyar Olaj Svejk" címmel. A "tréfás" címeket azért adtam írásaimnak, mert az egészet inkább nevetségesnek tartottam mint veszélyesnek.
Amit Orbán most művel, az is nevetséges, de inkább veszélyes! Mindjárt leírom, miért.
Nagy költőnk Batsányi arra figyelmeztette a népelnyomókat, hogy egy kis jövőbelátás kedvéért nézzenek a távolba.
Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri!
Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!
Ha most élne biztos eszébe jutna Bagdad, az iraki háború. Orbán szemmelláthatóan nem nem ügyel Irakra. Rosszul teszi! Ha figyelne, feltenné és meg is válaszolná magának korunk egyik legizgatóbb kérdését: aztán' mi történt Irakban?
Hát csak annyi, hogy Amerika elszenvedte történelmének legnagyobb 'gazdasági' vereségét. Olyan háborút vívott és veszített el, amelyre ráment a gatyája és most rámegy a mienk is. Nem mondom, voltak részsikerek is, főleg eleinte. Elpusztították Szaddam Husszein ócskavas  haderejét. Lerombolták az iraki létesítmények jelentős részét, főleg azokat amelyeket a többezeréves babyloni kultúra hozott létre. Megöltek többszázezer iraki polgárt, köztük természetesen öregeket, betegeket, nőket és gyermekeket. Kár volt a gőzért. Husszeinnek nem voltak sem vegyi, sem nukleáris fegyverei. Az iraki olaj, legalábbis a java, pedig nem az övék lett, hanem az oroszoké! Igen, az oroszoké!
Világgazdaság 2009. 12. 14-i híre, hogy Oroszország legnagyobb "független" olajtermelője, a LukOil és a norvég StatOil nyerte el a megbízást az egyik legnagyobb iraki olajmező, a Nyugat-Qurna 2 kitermelésére. A cég elnöke megérdemelt győzelemnek nevezte a kitermelési jog megszerzését egy olyan olajmezőn, amelynek készleteit 12,9 milliárd hordóra becsülik A projektből 63,75 százalékban részesedik a LukOil, 11,25 százaléka a StatOilé, a fennmaradó 25 százalék pedig az iraki államé. A Baszrától 65 kilométerre található olajmező készleteinek kitermelése 4-5 milliárd dolláros befektetést igényel.

Ez nem váratlan siker a LukOil számára. A Világgazdaság korábbi híradása szerint a LukOil részt vett  Qurna projekt első fázisának megvalósításában és még Szaddám Huszein kormánya idején szerződött a második szakaszra is, anno valamikor. Az üzletet 2002-ben leállították. Irak és a LukOil 2008-an állapodott meg a Qurna-2-re vonatkozó eredeti szerződés helyreállításáról.

Ebből mi a tanulság? Az oroszok olaj-szaglóérzéke (is) kiváló. Évekkel előre gondolkodnak és furakodnak. Szívósak mint a teveszar és van pénzük is. Mindezek folytán képesek a zsákmányt, vagy annak legnagyobb, legízletesebb falatját, a fenevad karmai közül kiragadni.
* * * * *  
Ezek után, ennek fényében lássuk mit művel a fülkeforradalmár a világpolitika legingoványosabb területén az olajpolitikában?
A jelek  szerint a GUAM [Grouping of Georgia, Ukraine, Azerbaijan, and Moldova] bohócaival óhajt fogózni. Tizenkétmillióért bérelt repülőgépre pattan, hipp - hopp Bakuban terem és ott aláírja az "olajszerződést".
Miről is van szó? 'Egyrészt' arról, hogy ... amint az oroszvilag.hu  21010.09.14-én írta "A tegnapi parlamenti ülésnyitó után Orbán Viktor magyar miniszterelnök a Kaukázusba utazott, az éjszaka folyamán megérkezett Azerbajdzsán fővárosába, Bakuba, ahol ma az azerbajdzsán, grúz, román elnökök mellett a magyar miniszterelnök is részt vesz az AGRI (Azerbaijan - Georgia - Romania - Interconnection) energetikai projekt megbeszélésein. A magyar kormányfőt katonai tiszteletadással fogadták, s ma reggel kétoldalú tárgyalásokat folytatott Mihail Szaakasvili grúz elnökkel, aki mellett nyíltan kiállt a 2008-as grúz-orosz háború idején az akkor még ellenzéki magyar politikus. Orbán Viktor azzal a céllal érkezett Azerbajdzsánba, hogy megállapodás születik egy, Azerbajdzsánból Grúzián, majd a Fekete-tengeren át Romániába (Grúzia és Románia között tankerek szállítanák a cseppfolyós gázt) haladó útvonalról  (AGRI-projekt), amelyhez Magyarország is csatlakozna, enyhítve az orosz gázimport függőségét." Mint olvasható, az oroszok szenvtelenül írnak Orbánról, de úgy is gondolkodnak felőle? Aligha! De - mit neki hekuba - Orbán elkötelezett - minket.
Aztán Alijev azerbajdzsáni, Basescu román, Szaakasvili grúz elnökökkel együtt ő, aki csak miniszterelnök, aláírták a "Bakui Nyilatkozatot", amely szerintük jelentős hozzájárulás Európa energiabiztonsága és az energiapiaci verseny megteremtéséhez. Mindenki tett  (apportált) valamit az asztalra. "Célul tűzve az energia utánpótlási források és útvonalak diverzifikálását és tekintettel Azerbajdzsán kiemelt szerepére, mint a Kaszpi-tengeri térség szénhidrogén termelője, Grúzia fontos szerepére, mint energia-tranzitország, és Románia stratégiai elhelyezkedésére, mintközvetlen kapcsolat az azerbajdzsáni földgáz számára az európai piacok felé, illetve Magyarország stratégiai helyzetére a közép-európai gázpiacokra jutásban, és a két EU tagállam tárolási kapacitásaira,
Egy földrajzi térség stratégiai helyzetét azonban úgy kell (másként nem lehet) szemlélni, hogy látható és láthatatlan erővonalak metszik keresztül - kasul. Az egyik ilyen erővonal (erőtér) az orosz terjeszkedés Nyugat Európa irányába. Magyarország ebből a szempontból is fontos "stratégiai helyzetben" van. Kérdés , hogy az orosz érdekeket milyen más érdekek keresztezik ebben a térségben. De talán nem is ez most a legfontosabb, hanem hogy ez az AGRI-projekt olyan link, mint Orbán maga!
A fentebb már citált Világgazdaság szerint (2010.09.16) "Mindenekelőtt eladandó azeri gázra van (lenne) szükség. A kaukázusi ország azonban nemcsak folyó termelését adta el több évre előre, hanem a még csak feltárásra váró és óriásnak mondott Sah Deniz 2 projekt gáza egy részét is. Fő vevője, az orosz Gazprom már egy éve jelezte, hogy kész megvenni minden, a további akban felszínre hozandó gázt Azerbajdzsántól, sőt, arra állítólag opciót is kapott. Ha - ezek után - lesz gáz, el kell szállítani Grúziába. Ehhez meg kell építeni egy szárazföldi vezetéket, és meg kell állapodni a Grúziának fizetendő tranzitdíjról is. Grúziában azután cseppfolyósítani kell a gázt. Az erre szolgáló üzem mintegy 6 milliárd euróba kerülne finanszírozásról azonban még nincs döntés. Nem ígérkezik zökkenőmentesnek a tengeri szállítás sem. Az ahhoz szükséges drága, speciális tartályhajók kisszámú gyártója nyolc évre vesz fel megrendelést. Romániában cseppfolyósgáz visszaalakító üzemet kell építeni, ami körülbelül egymilliárd euróba kerülne, stb., stb. ... Ettől függetlenül, bármilyenkezdeti szakaszban van is az AGRI előkészítése, a Kommerszant című orosz üzleti napilap már felhívta a figyelmet arra, hogy veszélyes lehet az orosz Gazprom európai exportjára nézve, ha az egyelőre csak szándéknyilatkozatot aláírt Magyarország csatlakozik a projekthez."
Egyébként is Orbán lemaradt egy brossurával. Előtte - szeptemben 4-én - Bakunak volt egy nála sokkal illusztrisabb vendége, Medvegyev orosz elnök, aki Ilham Alijev azeri elnökhöz nem érkezett és tőle nem távozott üres kézzel (nem is úgy néz ki).

'
Másrészt' pedig az a kérdés, hogy Orbán olaj-allűrjei mit hozhatnak az Ország konyhájára és mit vihetnek el onnan? Itt ismétlem a költői kérdést: az orosz érdekeket milyen más érdekek keresztezik ebben a térségben? Hát természetesen az amerikai érdekek, amelyeknek Orbán mindenkori készséges kiszolgálója. A fentebb már hivatkozott "Neo-Kohn"   c. blogban említettem, hogy annakidején Oroszország budapesti nagykövete, Igor Szergejevics Szavolszkij úr [elvtárs] azt találta mondani, egy televiziós interjú keretében, hogy Orbán Viktor (Grúziával kapcsolatos) oroszellenes kirohanása egy "amerikai [ihletésű] neokon reakció", amely belőle "undort" vált ki. Mostanában Oroszország nem tett olyat, ami Orbán negeatív erkölcsi ítéletét válthatta volna ki. Szavolszkíjt visszahívták, az új nagykövet pedig gondosan mérlegel minden szót, amit kimond vagy leír. De mit jelent ez?
Mindössze annyit, hogy a meccs már nem a rugby-ra, nem is a fudballra, hanem a vízipólóra fog hasonlítani, azaz a kemény bodicsekek a felszin alatt történnek. Ettől a meccs nem lesz kevésbé könyörtelen.
A kis ravasz most egyébként a neoliberalizmus csődjét hirdeti úton - útfélen. Az Orient Press-ben  pl. a következő nyilatkozata jelent meg."A neoliberális kísérletezés ideje lejárt, a piac mindenhatósága és önszabályozása csak elmélet, az állam szerepe pedig maga a valóság - mondta az Európai Néppárt pénteki budapesti rendezvényén és kifejtette, a különböző spekulatív pénzügyi tranzakciók szabályozása nemcsak azért szükséges, mert válság van, hanem azért is, mert a jövőt csak valóságra, valós értékekre lehet építeni az utópiák és spekulációk helyett."(2010.09.17)
Enyje Viktor! Hát már nem emlékszel, ki a "spekulatív pénzügyi tranzakciók" nagymestere, a megaspekuláns? Hát nem a te mentorod, jótevőd a Soros Gyuri bácsi a legnagyobb szarkeverő a világpiacon? Hogy lehet egy szájból egyszerre hideget és meleget fújni? Ő most csodálkozhatna rajtad, ha történetesen nem fújnátok megint és még mindíg egy követ.
De nem is erről van nálad szó. Te nem vagy neoliberális! Te neokonzervatív vagy [ahogy Szavolszkij úr a képedbe köpte], a legrosszabb, legveszélyesebb fajtából. Arra készülsz, hogy kitaposd a magyar belekből amit a nemzetközi tőke feneketlen bendőjébe kell átpumpálni.
Annyiban pedig judeoliberális vagy, hogy legfőbb pártszövetségesed a Likud. Itt viszont, ismerjük be, nincs semmi ellentmondás, hisz mindkét oldali vonulatot egy központból dirigálják.
Egyébként nem a neoliberalizmus ideje járt le, hanem a judeokapitalizmusé.
2010.09.18
Sz. Gy.


Tűzveszély!
Az első magyar OlajSvejk


A játék az olajjal [gázzal] = játék a tüzzel. Nincs olyan ásványkincs a világon amelyért annyi vér folyt volna mint az olajért [gázért]! Az arany, nem szoros versenyben, csak szerény ezüstérmes lehet az olaj [gáz] mögött!

[Az olaj (gáz) mint téma is olyan bonyolult, hogy oltári baromságokat lehet írni, a legnagyobb körültekintés mellett is. Előre elnézést kérek tehát az olvasóktól ha írásomból netán valami hülyeség kerekednék ki...]
A nagyhatalmak olajért [gázért] folytatott harcában Magyarországnak mindössze annyi szerepe lehet, amennyiben előnyös / hátrányos földrajzi fekvése miatt az egyik harcterévé válhat ennek a háborúnak. Sőt, kissé máris az.
A pakli arra megy, hogy Oroszországot - e kontinentális nagyhatalmat - gazdaságilag, politikailag térdrekénysze rítsék amiatt, mert nemzeti vagyonával, különös tekinettel az olaj és gázkincsre, maga szeretne rendelkezni. Oroszország nemzeti jövedelmének jelentős hányada származik az olaj és a gáz exportbevételéből. Ha ezt a bevételt jelentős mértékben csökkenteni lehet, kevesebb jut a gazdaság modernizálásáre, a fegyverkezésre és a szociális kiadásokra. Ezáltal növelhető egy "bársonyos forradalom" esélye [CIA patent szerint].
A vita látszólag az orosz "Kék Áramlat", illetve az Európa által támogatott "Nabucco" vezeték preferálása körül folyik. [Lásd lentebb.]
Magyarország - kizárólag (!) földrajzi fekvése miatt - némi szereplehetőséget kap ebben a játszmában. Pontosabban szólva, magyar "politikusok" juthatnak szereplehetőséghez. Erre példa Putyin és Gyurcsány politikai kokettériája, amit a Putyin magyarországi, illetve Gyurcsány moszkvai látogatása alkalmával tapasztalható kitüntető udvariasko dás, sőt udvarlás jellemez.
Gyurcsány,szikár termetével, aszketikus alkatával, elegáns öltönyében, beleillik a Kreml millőjébe. De most megjelent a placcon a magyar vidék jellegzetes alakja. Alacsony, pocakja domborodik, tokája növekszik, nincs olyan öltöny amiben valahogy kinézne, stb. Hogy mutatna ez a fazon a Kreml velencei tükreiben? Brr!
Dehát itt van, nyomakodik. Már hogyne tenné, hisz drótjait a másik olajlobby rángatja, amely kontrázik Oroszországnak, kontrázik Putyinnak és Európát más csőrendszerből óhajtaná táplálni, emberbarátságból, mivel az orosz olaj és gázellátás, úgymond, "bizonytalan". Hát hogy a francba ne lenne bizonytalan? Ukrajna, ahol már győzött a "bársonyos forradalom" [ebbe fog rövidesen beledögleni], az amerikai olajlobby utasításai szerint cselekszik, anélkül, hogy joga lenne mérlegelni ennek kockázatát.
Ukrajna, földrajzi fekvésénél fogva, ugyancsak "tényező" az olajháborúban az államterületén áthaladó olaj és gáz tranzitvezetékek miatt. Erre játszik az amerikai olajlobby. Az ukránok a világpikaci árnál olcsóbban kapták az olajat, ill. a földgázt, csakhogy ezt a kedvezményes árat sem tudták, ill. akarták megfizetni. Milliárdos adósságot halmoztak fel. Kapitalista jelszó: "nincs ingyen ebéd"! Az ukránoknak van? Ugyan miért? Az orosz ellenlépés - a kontra - telje sen megfelelt a kereskedelmi szokásoknak. Ukrajna nem kapott tovább hitelbe energiahordozókat. Aztán jött a rekontra, ukrajna lopni (!) kezdte az orosz tranzit (!) gázt. Az orosz szubkontra nem lehetett más, mint az összes csapok elzárása. Ezt a lépést Oroszország egy aljas provokáció által előidézett kényszerhelyzetben lépte meg!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ami ezután következhet, már nem fejezhető ki a kártyajátékban használt kifejezésekkel. Annyit elöljáróban leszögezhetünk, ennél kisebb aljasság is megvalósitott már "casus bellit". Ez most nem következett be, de a téma korántsincs lefutva. A most kötött kényszeregyezség kérészéletü lesz. És akkor mi lesz? Lépjünk kissé vissza az
időben!
A mellékelt térkép jól tükrözi a "Nabucco" perspektíváit. A térkép készitői gondosan nem jelölik meg, hogy hol lesznek a vezeték két ágának tápforrásai.

A térképről ennek ellenére leolvashatók a következők. Az olajkutak, és részben a vezeték is, a világ legforróbb övezetében helyezkednek el. Ha az oroszok, az irániak, illetve a szírek nem akarják, hogy ez a vezeték szuperáljon, nem fog szuperálni.

A Nabucco alternatívája lenne a "Kék Áram lat" nevü, orosz területről induló vezeték: az "orosz alternatíva". Emiatt áll a bál...

A közelmúltban színre vitt "grúz válság" is az egyik tervezett epizódja volt ennek a hosszú távú, piszkos és öldöklő játszmának. Grúzia, túl a "bársonyos forradalmon", rájött hogy az orosz medve tulságosan rátehénkedik és mozgolódni kezdett. A "grúz szabad ságért" nyomban megmozdult a világ. Az az amerikai flotta amelynek iraki blokádja miatt, többek között, félmillió kisgyermek pusztult el, most tápszert szállított - az egyébként nem éhező - grúz kölköknek. [Ennyi jóság láttán az embernek be kell brunyálnia a meghatottságtól.]
És ekkor kezdett pofázni egy szolgálaton kivüli politikus, akinek nem osztottak lapot. Alighogy elkezdte, nyomban nyilatkozott Oroszország nagykövete Igor Szergejevics Szavolszkij úr . "Neokon ihletésü áskálódásnak" nevezte a "politikus" nyilatkozatait. Személye iránt pedig megvetését hangoztatta. Innen már nem nehéz kitalálni: a felcsúti böllérről Orbán Viktorról van szó... [2008.08.14-én egy blog bejegyzést tettem erről az incidensről "Neokohn" címmel. Aki nem röstelli, ugorjon el oda.]
A "neokonok" Amerika "zsidó ultrái", Orbán, a nemzeti politikus, cimborái. [A blogban ajánlottam Orbán karizmatikus híveinek - Tőkés Lászlónak, Makovecz Imrének, Melocco Miklósnak - nézzenek tükörbe. Mást nem javasoltam, pedig még gondoltam valamire...]
Nos Orbán most mint az olaj és gázügyek szakértője pózol. Ráadásul nemcsak itthon, hanem külföldön is. [Az olajhoz konyít valamit, Erről sokat mondott és még mondhatna Pallag László, az olajbiztottság agyagba döngölt elnöke. De így vagyok vele én is, mint egykori hajdú bihar megyei főügyész.]
"Magyarország, a leggyengébb energialáncszem? - címmel cikket jelentett meg Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke a European Voice című brüsszeli hetilapban [...] Az ellenzéki vezető egyebek között úgy vélte, "azzal, hogy szabad utat engedett a Kék Áramlat beruházásnak [még ha hivatalos döntést nem is jelentettek be], Magyarország nem csupán pofont adott az Európai Unió kifejlődőben lévő közös energiapolitikájának, hanem lökést adott az európai energiapiac átvételére irányuló orosz kísérleteknek".
Józan gondolkodású politikus soha nem foglalt állást amellett, hogy Oroszországot zárják ki az uniós energiapiacról, Moszkva földrajzilag természetes energiapartner - írta Orbán, meggyőződését fejezve ki ugyanakkor, hogy a biztonságos energiaellátásnak alapfeltétele az egészséges verseny, és az szolgálja legjobban a fogyasztók érdekeit is. Utóbbi miatt az uniónak többrétűvé kell tennie gázforrásait és azok szállítási útvonalait is - a Nabucco gázvezeték terv erre szolgáló program, amely 'élvezi' az EU politikai és pénzügyi támogatását.
Ezt a magyar kormány is jól tudja - tette hozzá Orbán Viktor, aki szerint az International Herald Tribune című napilapban a közelmúltban megjelent miniszterelnöki interjú után [amelyben Gyurcsány Ferenc álomnak nevezte a Nabuccót], a kormányfő kijelentései miatt keletkezett "nemzetközi zűrzavart" követően a témával kapcsolatos kommunikációs "ködösítés" azt jelenti, hogy a kabinet az orosz Kék Áramlat mellett tette le voksát.
Emlékeztetett Orbán arra is, hogy az e hónap elején tartott brüsszeli állam- és kormányfői találkozón a magyar miniszterelnök megpróbálta megakadályozni, hogy az EU jogilag kötelező vállalásokat tegyen a megújítható energiaforrások részesedésének kérdésében, miközben az ülés célja éppen a volt, hogy kidomborítsa az unió egységes hangvételét energiaügyekben. Az egykori kormányfő egyúttal leszögezte, hogy a Fidesz üdvözli a jogi kötelezettséget tartalmazó célkitűzést és a döntést, hogy a tagországok maguk dönthetnek arról, hogyan járulnak hozzá az uniós szintű 20 százalékos megújítható részesedés eléréséhez 2020-ra.[Napi Online 2007. 03. 30]
Ezt jól eltrafálta! Mára már tudjuk, a volt keleti blokk országai közül egyedül Magyarországnak voltak, ill. vannak gáz, ill. olajtartalékai. Igazán szép Orbántól, hogy Oroszországot nem óhajtja kizárni az Európába irányuló olaj és gázszállitásokból...
De ennyi piszkoskodás nem volt neki elég. Folytatta.
"Nem szabad megengedni, hogy Magyarországot a Gazprom 'legvidámabb barakkjává' tegyék - jelentette ki Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, a párt megalapításának 19. évfordulója alkalmából tartott konferencián
Az utánunk következő fiataloknak nem kellene megengedniük, hogy a szovjet rendszer legvidámabb barakkja után most a "Gazprom legvidámabb barakkjává" tegyék Magyarországot - hangsúlyozta a pártelnök az MTI tudósításában. Mint mondta, a Fidesz nemzedéke azt üzeni a jövőnek, hogy nem azért mutattak ajtót bizonyos dolgoknak - az 'oroszoknak', a Szovjetuniónak, a kommunizmusnak - hogy 'azok' most az ablakon visszamásszanak.
Hozzátette: azt is üzenik a következő generációnak, ne engedjék, hogy a demokráciából demokrácia nélküli többpártrendszer legyen. "Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság 'mindig nyugatról' érkezik, a demokráciát pedig nem lehet felülről irányítani, hanem csak az emberek szívéből nőhet ki" - mondta Orbán Viktor.
A pártelnök hangsúlyozta: ki kell tartani a 'nyugatos' Magyarország mellett, nem szabad engedni, hogy erről az útról Magyarországot letérítsék.
Orbán Viktor a Fidesz 19. születésnapja alkalmából rendezett konferencia utolsó felszólalójaként arról beszélt, hogy nem csak az 1988. március 30-án megalapított Fiatal Demokraták Szövetségét ünneplik, hanem egy nemzedék megszületését is. Valamikor a 80-as évek közepe táján öntudatra ébredt egy nemzedék, és megérezte, hogy küldetése van, amit vállalni kell - tette hozzá a pártelnök, aki szerint ha ez a fideszes 'új nyugat nemzedék' nem születik meg, akkor a rendszerváltás 'olyan' sem lett volna, amilyen volt.
Mint mondta, a generáció nem minden tagja vált részévé ennek a nemzedéknek, hiszen 1848-ban is voltak olyanok, akik nem Petőfiéket, hanem a bécsi udvart támogatták.
Orbán Viktor úgy vélte: ez a nemzedék túllépett azon a kérdésen, hogy szabad magyar legyen külföldön vagy maradjon itthon, és azt mondta, mi fogunk maradni, és az oroszok és a kommunisták fognak menni. A pártelnök szerint ez a nemzedék 'plebejus' érzelmű, és a kiváltságok ellen harcol."[Napi Online) 2007.03.30]
Nem kizárt, hogy a végtelen magyar ostobaság jóvoltából ez a fazon lesz [ismét] Magyarország miniszterelnöke. Ez legalább akkora, ha nem nagyobb, tragédia lesz az országra nézve, mint Gyurcsány országlása.
Orbán a "politikus" az idézett beszédben egyenlőségjelet tesz (!) az új Oroszország és általában az "oroszok", valamint a Szovjetunió, illetve a kommunisták között. Ez, politikus részéről, több mint bűn! Hiba! Ha tényleg ő lesz a miniszterelnök, semmiféle jóindulatra nem számíthat Oroszország részéről, mert az oroszok hivatalból és magánjelleggel is úgy utálják a "neokonokat" - mint a szart! [Bocs!]
Orbán leendő országlása idején még mindíg Oroszország lesz legnagyobb energiahordozó szállitója. A Gazprom vélhetőleg nem lesz készséges szállitója Magyarországnak. Vagyis Orbán ökörködésének a levét a lakosság fogja meginni. Akkor is a lakosság faszol majd, ha Magyarország "nyugatos" marad, ahogy ez a nemzetiszin pojáca szeretné.
"befolyási övezeteknek" viszont az a természetük, hogy nem öröklétüek. Magyarország ma nem a szabadságot hozó nyugat partnere, hanem a rabtartó, kiszipolyozó, tönkretevő nyugati tőke rabszolgája. "Mecsoda khölömbség", mondják erre Judapesten... De meddig tart ez az állapot?

Arról tényleg nincs szó, hogy az oroszok az 
"ablakon visszamásszanak". [Egy ilyen kifejezés a felcsúti focicsapat lábszagú öltözöjében se' lenne szalonképes, nemhogy egy "jubileumi szónoklat" keretében.]
Az oroszoknak alighanem nagyobbszabásu tervei vannak, annál amit a felcsúti böllér róluk feltételez.

Ha én Putyin lennék, először is kicsinálnám Ukrajnát. Erre több ok is lenne. A legfőbb "ok", hogy Ukrajna beteg, azaz gyenge! Nem kevésbé fontos szempont, hogy - mint a nyugat bábja - Ukrajna még félholtan is borsot törhet a medve orra alá. Végül: Ukrajnában több mint tizmilló orosz él, akik nem rajonganak tulságosan "új hazájukért". Ami a Szovjetunió feldarabolását illeti, abban felfedezhetők némi "trianoni elemek" ís. Így kerülhetett kissebbségi státusba, idegen állam alattvalójaként, kb. tizenhárommillió orosz. Kiváncsi leszek, ha ezek is "szakadni" akarnak majd, mint a horvátok, a bosnyákok, az albánok, vagy a szlovének, mit fog lépni a nyugat?

Épp most olvastam - Mónus Áron jóvoltából - 
Trocase francia író 1899-ben írt könyvét az Osztrák Magyar Monarchia elpusztitásáról[ami röpke 18-éven belül be is következett, csaknem ugyanúgy, ugyanazért, ahogy Trocase megjósolta]. Trocase keményen zsidózik. Könyve nyilván ezért tetszett annyira Mónus Áronnak, hogy lefordította és előszavával is méltatta. Trocase a zsidó aknamunkának tulajdonítja a Monarchia züllését. Ne firtassuk most, hogy ebben igaza van e - és mennyire van igaza. Gondolatmenetének az a lényege, hogy a Monarchia nemzetiségeinek nacionalista ébredése miatt fog széthullani. Hát ez az! Vajon mennyi időbe és fáradtságba kerül Oroszországnak az ukrán elnyomás alatt sinylődő oroszokban a nacionalista érzelmeket felbirizgálni? És milyen jól prosperálna mondjuk egy "Krimi Orosz Autonóm Köztársaság"? Má' miért is ne?
Ha netán egy ukrán "Anschluss" bekövetkezik [bekövetkezhet], úgy az oroszok nálunk sem az ablak felé kerülnek, hanem a főkapunál fognak állni. Ettől a rómaiak is beszartak annakidején. [Ebből az íjedtségből származik a "Hannibal ante portas" kifejezés.]
Az persze nem biztos, hogy [megint] bejönnek. Elég ha csak tőszomszédok leszünk, azaz hatni fog ránk az "erőtér".
És még valami, amit nem lenne szabad a "rendszerváltóknak" vagyis a "rózsadombi paktum" kreaturáinak és haszonélvezőinek elfelejteniük. A modern (!) Oroszország, ill. annak befolyásos erői, ma már merőben másképp gondolkodnak az orosz nép multjáról és jövőjéről, mint a rózsadombi paktum egykori bábái. Oroszországban "világnézeti forradalom" zajlott, ill. zajlik. [Nem baloldali...] Már áll és rövidesen elindul a Gólem, amely számbaveszi az orosz nép ellen elkövetett égbekiáltó gaztetteket. Megtorolja a bűnöket [esetleg hetedíziglen], és megvédi a felnövő új nemzedéket.
Hogy nekünk most mit kell csinálnunk. Hát nem sokat, csak nézzünk ki az ablakon, azon amelyik keletre néz!
2009.01.24
Sz. Gy.

 
 Szimbiózis.
Szolzsenyicin: oroszok és zsidók "Együtt" c. könyvének hazai fogadtatásáról.
I.
Az első kötetről
Fránya egy fogalom ez a görög - latin kifejezés: szimbiózis. Egyik jelentése két vagy több különböző fajhoz tartozó élőlény kölcsönös hasznosegyüttélése, ill. két vagy több népnek közös társadalmat alkotó együttélése. (Minthogy az ember is élőlény, a faji együttélés törvényei rája is vonatkoznak.)
Napjaink kultúrtörténetének nagy eseménye, hogy felépűlt a "tudás keleti pillére". Elkészűlt Szolzsenyicin korszakalkotó műve,az "Együtt". Ennek első kötete már közkincs. Címe: "Oroszok és zsidók a cári birodalomban". A második kötet is rövidesen megjelenik. Az első a kezdetektől a "Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítéséig terjedő időszakot, a második a Forradalom és a szovjet hatalom történetét tárgyalja majd.
A "keleti pillér kifejezés" sugalmazza, hogy lennie kell egy nyugati pillérnek is. Az ilyen épitmény vagy megtámaszt, vagy összeköt valamit. Az utóbbi funkciót csak párban tudja betölteni. A nyugati pillér Ford "A nemzetközi zsidó" című könyve. Már az oroszországi "kommunista" puccs előkészitésének az első kötetből megismerhető tényei is arra utalnak, hogy a két művet tartalmuk eltéphetetlenűl összekapcsolja majd. Ez a kapcsolat vezet az emberiség és azon belűl az orosz nép ellen elkövetett legszörnyűbb büntett előkészítésének és végrehajtásának megismeréséhez.
Nem csoda, hogy már az első kötet megjelenése kiváltotta a gyűlölködő rosszallást azok részé
ről, akik a "másik" oldalon állnak.

Epébe mártotta pennáját Ungvári Tamás író és polihisztor is. Ismertetem cikkét. Nem gondolom ugyan, hogy nevezett irót/urat egy napon lehetne említeni Szolzsenyicinnel, de a nyálazás módsze reinek analíziséhez a cikk kitűnő támpontokkal szolgál.

Annak tartalmárs "sorközi beirásokkal" Úgy reagálok, hogy - ellentétben a szerzővel - megszólaltatom helyenként a célszemélyt Szolzsenyicint is. Előre kell bocsájtanom: a két (?) író módszereiben mutatkozó alapvető különbséget. Szozsenyicin dokumentál és érvel, Ungvári főleg marasztaló jelzőkkel vagdalkozik. Egyébként néha kifejezetten múlatságos, ha a törpe az óriással perlekedik. Nos, lássuk a cikket.
ÉS. 48. évfolyam, 27. szám Ungvári Tamás.
                  Az igazi Herz-szalámi.
Már a cím is elárúlja, hogy a mű vájtfülüeknek íródott. Annak a néhányszáz embernek, akiknek véleménye egye
dűl számít kint is, bent is. Az idegen szívű "magyar" értelmiségi elitről van szó. A vájtfülűek ismerik Ady alábbi sorait
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág,
S finom remegések: az erőm.
Karinthy Frigyesről is hallottak, meg a műfordítók ferdítéseiről, akik ekként fordítják le a strófát.

Ufer zsidó kupléíró
alszik a folyosón mélyen.
Barátja 
Herz biztatja, hogy
ne remegjen és ne féljen.
A szöveg megtetszik egy másik műfordítónak és ekként fordítja vissza.
Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó, nyájas olvasó!
Karinthy szellemességéből furulyázza ki mérgeskígyóját a gyűlölködő pennarágó. Adjuk át a szót neki. Azt sugallja a jóember, hogy egy elferdített fordítás jutott az olvasók kezébe.
Angolul még nem olvasható, németül sem Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin "Dvesztyi let vmesztye" (ha jól írtam át magyarra, Kétszáz év együtt) című könyve a zsidók és oroszok állítólagos együttéléséről.  Mecsoda szégyen, hogy a bő gatya és a fütyülős barack hazájában viszont már olvasható az első kötet, ráadásúl a "zsidó kultúra" közbejötte nélkűl.
Eléggé rossz házasságban éltek együtt oroszok és zsidók - a részeges férj gyakran ütötte-verte a feleségét. Az együttélés a reménykedő naivitás délibábja volt, avagy a fantázia utólagos terméke. A cári Oroszország nem adott hazát a zsidóknak, csupán elkerített lakhatást, ennek a folyamatosságát is meg-megszakította jó néhány pogrom. 
Ismert "irodalmi módszer". Ne hagyd szóhoz jutni, egy sor idézet erejéig sem, azt akire célbaköpsz. [Azazhogy egy (!) mondatot kegyeskedik idézni a könyvből, amit ugyancsak kiemeltem.]  Másitsd meg mondanivalóját és azt csepüld keményen amit magad szartál a lényeg közepébe. Vedd számításba, hogy Szolzsenyicint még annál is kevesebben olvassák, mint az ÉS-t és már el is érted a célodat. (A kisdiák elméjébe sem Arany csodaszép verseit vésitek, hanem azt hogy lágyfekélye volt. Fúj Arany, nemde?)  

Minderről különös 
idioszinkráziával számol be a Gulág nagy leleplezője, minden liberalizmus esküdt ellensége. A szlavofil próféta a pogromokért mentegeti az oroszokat, hiszen nemegyszer, hiszi el a százados rágalmat, az áldozatok provokálták őket. Másszor kínos pontossággal, nevekből és dokumentumokból mutatja ki, hány forradalmár volt zsidó és leninista. Kevesen tudják az "idioszinkrázia" jelentését is, ezért le-műfordítom helyetted. A szó jelentése: indokolatlan, ideges ellenszenv, írtózás valamivel, vagy valakivel szemben. E tünetegyüttes a normálistól eltérő különösség. Nem tudom miért kell még meg is púpozni azzal, hogy Szolzsenyicin 'különössége - különös'. (Egyébként ha az idioszinkráziát tömény eredetiben óhajtod tanúlmányozni, mélyedj el a Talmudban. Evégett íratkozz be egy jesivába, ha még nem jártad ki.)
Ami Szolzsenyicint illeti, róla még bőven olvashat e Comment lapjain, akinek nincs jobb dolga. Itt és most, ha csupán néhány mondat erejéig is, megszólaltatom Szolzsenyicint, hogy kitessék: Ungvári hazudik. Cikke azt sugallja, hogy a mindenben ártatlan orosz zsidóság a cári zsarnokság és a bőgatyás orosz népelem áldozata. (Az I. kötetet előlről hátrafelé olvastam, de hátulról előre jegyzeteltem. Ez jó módszernek bizonyúlt, mert a kötet végefelé van a poén.)
"Az orosz cári rendszerben, alig több mint egy évszázad alatt , 1800 és 1914 között a zsidó közösség (a Lengyel Királyságot is figyelembe véve) létszáma megsokszorozódott. Azaz 820 ezerről több mint  5 millióra nőtt..." (508.old.)
Ebből kitántorgott kb másfélmillió, da a "maradék létszám" is tökéletesen elegendő volt ahhoz, hogy a birodalom társadalmi, gazdasági egyensúlyát megingassa és ne is elsősorban a  népességszám emelkedése miatt. Hofi a cigányságra utalva mélabúval kérdezte: "most adjunk mindnek hegedűt"? Mondják teher alatt nő a pálma. De szaporodik is? Ennyire?

Logikus, hogy miután az állampolgári státus a jogok és kötelezettségek elválaszthatatlan egysége az örvendetesen gyarapodó népelem bölcseinek - a cion bölcseinek - össze kellett volna dugniuk a fejüket, hogy akik a sok gyereket csinálták milyen áldozatvállalással lesznek képesek az ártatlanokat eltartani.  Szegény naív József Attilánk ezt így vetette fel.
"Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapanyél;
kinek bajszán nem billeg morzsa,
ki setét gondok közt henyél;
ültetne krumplit harmadába
s nincs szabad föld egy kapa se,
s csomókban hull a hajaszála
s nem veszi észre maga se?"
Tetszenek figyelni? Attila arra panaszkodik, hogy nincs szabad föld egy kapa se. Az "ideoszinkráziás" Szolzsenyicin kimutatja, hogy a zsidók kaptak földet, kapát, vetőmagot, hitelt, stb. De nekik hegedű kellett volna...
"A Zsidóság körében általánosan fenntartották azt az elképzelést, hogy lévén a zsidó kiválasztott nép, ezért neki nem való a nehézségekkel terhes földműves munka. Az valójában a gojok sanyarú osztályrészéűl adatott. Emellett a zsidók amúgyis későn kelnek, egész órát szentelnek a reggeli imádkozásra, és akkor indúlnak csak munkába, amikor a nap már magasan delel az égbolton." (145 - 146 old.)
Aztán kiderültt, hogy amennyire büdös a földmunka, annyira előnyös a zsarnok cártól kapott, illetve a földbir tokosoktól bérelt földön orosz muzsikokat foglalkoztatni. Ezek hozzá voltak szokva a földmunkához és a kizsákmányoláshoz. Csakhogy az ujdonsűlt földesurak ezt is túlzásba vitték kissé.
A zsidó pontosan azért esett erőszak áldozatáúl, mert hasznot húzott mások nyomorából és mások munkájából, ahelyett, hogy a saját homlokának verejtékével kereste volna meg a kenyerét. ... Legyen az botozás, vagy korbácsolás, jöhetett a tatár vagy a német - a nép mindent el tudott viselni. De amikor a zsidó elkezdte az utolsó kopekot is kicsalni a kezei közűl, akkor azt már ő sem szenvedhette." (240. old.)
A Könyv egy közgazdasági, vagy szociológiai szakkönyv szintjén elemzi az orosz népesség könyörtelen kapitalista kizsákmányolásának módszereit. E sokmindennek itt  és most hely nem jut. Egy "műfajról" a pálinka kereskedelem oroszországgi mimkéntjéről azonban szót kell ejtenem."A parasztok kizsigerelését az is nagyban elősegítette, hogy némely földbírtokos, aki falvaiban bérbe adta a vodkával való kereskedelmet, úgy intézkedett, hogy parasztjai minden szükségesdolgot kizárólag a bérlőzől vásárolhassanak meg, kölcsönt is csak tőle kaphassanak (háromszor drágábban persze), és csak neki adhassák el terményeiket ... messze azok valós értéke alatt." (57.old)
Ungvári "szlavofil prófétának" gúnyolja Szolzsenyicint. De vannak bőgatyások, köztük jómagam is, akik olvastuk zsidó Feuchtwanger "Jud Süss" című könyvét, aki a kizsákmányolás módszereit kísérteties hasonlósággal írja le.

Még egy téma az adózás. Minden magyar adócsaló a könyvből tanúlhatná az adózás alóli kibúvás zsidó módszereit. Erről most nem szólok. De említek egy különleges adónemet, a "véradót" azaz a katonáskodást, egyetlen szemelvény erejéig a bőséges anyagból.
"Az 1880-as sorozási behívások eredményeit tartalmazó beszámoló rámutat arra, hogy (az egész orosz birodalomra vonatkozóan) nem jelent meg 3309 újonc; és ebből a létszámból 3054 fő volt zsidó, tehát így 92 %-ot számoltak. (193.old.)
Vagyis, a lógósok között is "túlreprezentált" volt a zsidü kisebbsé. Meg aztán, dögöljön meg a szomszéd tehene és a gyereke, nemde?  A harcok mindíg az "egyenlő jogokért" folytak, folynak. Nomármost, hogy alakúl ez egy olyan birodalomban, amely a népek börtöne és sem a népek, sem a társadalom osztályai nem egyenjo gúak. Nos erre is volt, van egy kitűnő zsidó recept."Mindenki  számára világos "egyenjogúság" kifejezés helyett ... a zsidó szóhasználatban a 'teljes jogúság'   jelszavát vezették be." (419.o.)
Ez "értelemszerűen" nem vonatkozott a zsidő birtokosnak, vagy bérlőnek robotoló muzsikra, mert a profit forrása a jogok és lehetőségek egyenlőtlensége volt.
A kisebbségek túlreprezentáltságának bizonyítása ősi trükk. A bolsevisták között sok volt a zsidó - csak akkor érvényes kijelentés, ha megvizsgáljuk a kapitalistákat, mert azok között is túlreprezentált volt a zsidó. A társadalom bármely csoportjában a kisebbség csakis túl- vagy alulreprezentált lehet, mert éppen kisebbség volta akadályozza egyenletes eloszlását. A kéjgyilkosok, hóhérok, kínvallató rendőrtisztek között a zsidók alulreprezentáltak voltak.

A cári orosz birodalomban megannyi nemzetiség és kisebbség élt. A cárizmus képtelen volt a soknemzetiségű állam vezérlésére, egyetlen eszközük a "russzifikálás", a domináns kultúra rákényszerítése volt. Az oroszok sok kisebbséggel éltek együtt, sokakat elnyomtak. Hogyan sorvadt el a cári birodalom története csakis két népre, oroszra és zsidóra?

Az orosz nép a forradalmi terrort mint zsidó terrort élte meg, állítja Szolzsenyicin. De szép legenda az együttélésről, de még így sem igaz. Egy Jeruzsálemben és Moszkvában egyide jűleg kiadott könyv alcímében kérdezte meg, miért nem szeretik az oroszok a zsidókat? Részben azért, amiért a tatárokat, kirgizeket, jakutokat nem szeretik. S nem azért, mert a zsidók terroristák voltak. A Cseka-terror idején a szervezet tagjainak mindössze négy százaléka volt zsidó származású, s a vezető pozíciók nyolc százalékát foglalták el. Nem voltak tehát "prominensek", ahogyan Szolzsenyicin állítja.

Magánvéleményem szerint hülye az, aki mást hülyének néz. Ez akár Ungvári professzor úrra is vonatkozhat. Az hogy hány százalék csekista volt zsidó, nem jelent semmit. Babij Jarban is az ukrán milícia lövöldözte gödörbe a zsidókat, mert Himmler rájött, hogy az SS tagok egészségének árt a túl intenzív hóhérmunka. Ezt az, árja faj kimélése érdekében, másoknak kellett végezniök. A koncentrációs táborokban is a sonderkommandók tagjai végezték a piszkos munkák zömét. Más arányt mutat a zsidő tisztek részvétele az ÁVH törzstiszti karában, ahonnan a kinzási parancsokat a beosztottak megkapták. Persze volt példa személyes reprezentációra is, (l. "körmös" Bauer).

Ha már a reprezentáltságnál tartunk, ideiktatok egy kis táblázatot. Henry Ford készíttette a "népbiztosi Tanács "etnikai összetételéről". Ezért nevezem Ford könyvét a "második pillérnek".
 
Osztály, testület
Zsidók aránya %-ban
Népbiztos tanács
77.2
Hadügyi népbiztosság
76,79
Külügyi népbiztosság
81,2
Pénzügyi népbiztosság
80,0
Igazságügyi népbiztosság
95,2
Közoktatási népbiztosság
79,2
Szociális támogatás népbiztossága
100,0
Munkaügyi népbiztosság
87,5
Bolsevista vöröskereszt küldöttei
100,0
Újságírók
100,0
Átlag
87,68
Az átlagszámítást már én végeztem el (Ford helyett...), jól tettem, mert az átlag is sokatmondó. Meg a száz százalékok is három népbiztosságban, ahol egy szem díszgojnak se jutott hely. És ebből a statisztikából ráadásul ki se' derül, hány népbiztos volt orosz-honos és hány jött Kelet-Newyorkból és vett fel orosz álnevet.
Ha jól tudom Ungvári amerikai egyetem(ek)en tanít. Azt biztosra veszem, ha értelmes hallgatóság előtt elmondja azt a sok marhaságot, amit a cikkben ír, kifütyülik, sőt meg is dobálják...
Szolzsenyicint persze nem a zsidók érdeklik Oroszország történetéből, hanem az, mennyire járult hozzá a zsidóság jelenléte a birodalom összeomlásához, milyen szerepük volt az ősi rend elleni lázadásban, vajon a cár életét kioltó anarchista zsidó származású volt-e? A parasztok zsidók általi kizsákmányolásának legendáját ékesszólóan utasítja vissza Szolzsenyicin.

A könyvben a kizsákmányolással kapcsolatos kitételnek épp az ellenkezője áll. A zsidó kizyákmányolás fertelmes tényeit Szolzsenyicin r-észletesen tárgyalja! Létezik netán egy külön lipótvárosi kiadás is?
A New Yorker, a The New Republic (2002. nov. 25, Richard Pipes és 2002. aug., David Remnick) azon tipródnak, antiszemita-e Szolzsenyicin. A felmentő papírt itt is kiadták, holott a mester korábbi műveiből sem volt kétséges, mi a véleménye az anarchizmusra hajló zsidóság történelmi szerepéről. Tüzetesebb olvasatban a bolsevizmus az a történelmi betegség, amelyik a zsidó fertőzetből kelt ki.
Kifejezetten szeretem Ungvári és a hasonszőrűek "tüzetes olvasatait", mert ezek közös jellemzője az a balga feltételezés, hogy az efféle agytornára csak a "kiválasztottak" képesek.

A Comment elején nem véletlenűl célozgattam a "két pillérre". A két korszakos mű egybevetéséből és az utóbbi hetven nyolcvan év szörnyű tapasztalásaiból kideríthető lesz majd mi az igazság.

A kommunizmus bukása után is nyilvánvaló, hol keresendő az álruhában rejtezkedő bacilusgazda. A könyv külföldi megjelenések lassúságát magyarázza, hogy az ideológia korát leváltotta a pragmatizmusé. Kinek lenne kedve azon tipródni, hogy Kisinyovban, a nagy pogrom idején hány zsidó és hány orosz pusztult el.
A magyar kiadás érthetetlenül elsietett.
A francba! Nem kéne az egészet elkobozni és felborogatni a kioszkokat, ahol az el nem kobzott példányokat még árúlják? A Gazsi rég megmondta, nem kell a gójokkal annyit lacafaszázni.
Az itt sorjázó követhetetlen tudálékosság oda akar kilyukadni, hogy a magyar fordítás folytán netán eltorzult az eredeti szöveg és miként Karinthy-nál a Gangesz partjairól érkezőból előbb zsidó kupléíró, majd Herz szalámi hírdetés lesz.
A fordítás a francia kiadás alapján készült (Deux siècles ensemble - 1795-1995, Fayard, 2002), ezt aztán az orosz eredetivel egybevetette Rózsás János. Jól egybevetette. Itt van például az orosz kiadásból ez a Lasal, a lábjegyzet szerint "német filozófus, közgazdász, jogász és híres szocialista", a teremburáját, aki, ha nem oroszból írják át, mindenütt Lassalle. A "Kovevej Cion" csak oroszban íródik imígyen, magyar szövegekben Chovevé a megszokott alakja.
Tudákosság próbálja hitelesíteni a könyv gyarló egyoldalúságát. Megmagyarázandó fogalmak mellett ott a nyelvi eredet. "Antiszemitizmus (görög német): zsidóellenes, zsidógyűlölő személy." A szót a múlt században kreálta Marr, nem volt az soha görög vagy német (63. o.). "Eufemizmus (görög, latin): szépítő körülírás" (121. o.). Ez se görög, se latin. Egy körülményes angol barokk regény hőse, Euphues nevét őrzi a szó. Bakafántból ez sem elég. Egy újabb lábjegyzet a zsidó felvilágosodás híveit maskilimnak nevezi, s hozzáteszi, hogy ez a héber szó egyes száma, holott éppen fordítva. Az önmagát tanító bölcs egyes száma maskil, többes száma maskilim (120. o.).

De ezek szeplők. Hanem a Feletoni. Ez a feuilleton oroszos változata. A lábjegyzetek számos esetben hivatkoznak erre a bizonyos kiadványra, viszont a kiadványról nem tudunk meg többet, csak azt, hogy tárcagyűjtemény. Hol jelent meg és mikor, nyoma nincs. Egy hamis hivatkozás a többit igazolja, minő képtelenség. Miként a francia szöveg, amelyet az orosz eredetivel vetett össze olyan személy, aki állítása szerint a Gulágon találkozott Szolzsenyicinnel, miután - így saját közlése - háborús bűnösként ítélték el hamis vádak alapján a második világháború után.

Tudományos látszatot adott szerzője a könyvnek, de a forrásokat itt ideológiai szemüvegen olvasták, az elfogultság mércéjével. Tudománya leginkább abból áll, hogy orosz nevű forradalmároknak felkutatja zsidó nevét is. Ez a Trockij nevű forradalmár persze Bronstein volt, s ahogyan a gonosz legenda tartja, a Trockijok lázadását a kapitalista Bronsteinek finanszírozták. 
"A gazdag szülők elnézték, idézi Landaut, a zsidó publicistát, hogy sarjuk népszerű forradalmi ideológiák iránt vonzódik, mert titokban maguk is arra húztak. Higygyetek Landaunak, sugallja Szolzsenyicin. A zsidó önmagát leplezi le (lásd magyar kiadás 300. o.)."Hát persze, hogy azok finanszírozták! Erről szól Ford könyve.

"Trojka (orosz): hármas lófogat, emberekre is használják." Ez a lábjegyzet tipikus ebben a könyvben. Hogy ez a trojka átvitt értelemben triumvirátust jelöl, azt ilyen nyögvenyelősen közli - franciából? Oroszból? Magyarból netán?

A könyvből nem megállapítható, ki fordította a szöveget. "Itt nyugszik Gáspár Endre, ki Lukács Györgyöt fordította héberből németre és németből vendre." A magyarított Szolzsenyicin fordítójának csak névtelen sírkő jutott, most, hogy szövege franciából magyarra orosz közvetítéssel került, s rendre nem sikerült a jiddis, héber, német és francia egységes átírása, a megmagyarázott szavak eredetének megállapítása, az egyes és a többes számú alak felismerése. Lássál (Lasal, Lassalle) csodát.

Hát kedves Ungvárim, ez nem valami magasröptű szellemi teljesítmény. A hasonlatok mind az öt lábukra sántítanak. Azt már tudjuk, hogy a Talmudnak nem létezhet szakszerü, hiteles fordítása. De hogy Szolzsenyicint is lehetetlen lenne magyarra fordítani? Ugyan már!
Mindenesetre jó, hogy a "Herz" nevet szóbahoztad. Ez asszociációt eredményezett: Herzl (!). Bizony - bizony a történet, a két összekapcsolódó pillér segítségével, e nagy "hazánkfiáról" és édes  gyermekéről a cionizmusról szól. Erről szól majd e Comment folytatása is. Ott felvetődik majd az a kérdés, miért Kelet Newyorkban szerveződött és miért onnan indúlt "Oroszország nagy forradalma"? És mi volt Trockíj szerepe ebben a "forradalomban".
2004.11.25.
Szeszák Gyula.
II.
A második kötetről
Közben [jó régen] megjelent a második kötet is. Azt követően írtam róla egy rövid recenziót, amiben igtértem az olvasóknak egy s mást... Tartalma nem kevésbé érdekfeszítő, mint az elsőé. A második kötetet is méltatni kívánom, bár erről - tudomásom szerint - Ungvári nem írt recenziót. Közben rájöttem, hogy az első rész méltatásánál aránytalanul sokat idéztem a méltatlan recenzenstől és túl keveset a nagy írótól. Éppen ezért, szándékaim szerint, átdolgozom az első részt is. A folytatást különben is megigértem az első részben. Más kérdés, hogy nem kapkodtam el...
2010.12.05.
Szeszák Gyula.

 Urbi et orbi 
Nemzedékek kézfogása
"Urbi et orbi" annyit tesz, mint üzenni a városnak és a világnak. Amúgy római "szertartás". A pápák langymeleg frázisait közvetíti a Szent Péter téren ácsorgóknak [urbi] és világszerte azoknak, akik kíváncsiak a szövegre [orbi].
XVÍ. Benedek pápa legutóbb húsvétkor üzent."Tényleg, az emberi 'egzisztenciát' érintő legizgatóbb kérdések egyike éppen ez: mi van a halál után? Erre a talányra a mai ünnep azt a választ kínálja számunkra, hogy a halál nem az utolsó szó, mivel végül az Élet győzedelmeskedik. Ez a bizonyosságunk nem egyszerűen emberi érvelésen alapul, hanem egy történelmi tény ad alapot a hitünknek: Jézus Krisztus, akit keresztre feszítettek és eltemettek, dicsőséges testével támadt fel. Jézus azért támadt föl, hogy nekünk, benne hívőknek örök életük legyen. Ez a hír áll az evangéliumi üzenet középpontjában. Ezt hirdeti erőteljesen Szent Pál: „Ha Krisztus nem támadt föl, akkor üres a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is”. S hozzáteszi: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, akkor nyomorultabbak vagyunk minden más embernél” [1Kor 15,14.19]. Húsvét hajnalától a reménység új tavaszába öltözik a világ. Ettől a naptól kezdve már megkezdődött a mi föltámadásunk, mert a Húsvét nem egyszerűen egy történelmi pillanatot jelent, hanem egy új állapot elérkezése: Jézus nem azért támadt föl, hogy emléke élő maradjon tanítványai szívében, hanem azért, hogy ő maga éljen bennünk és benne máris élvezni tudjuk az örök élet örömének ízét."
Szentigaz! Most amikor, a kapitalizmus jóvoltából, százmilliók éheznek és milliók halnak éhen, vagy pusztulnak el különböző "nyomorbetegségekben", mi is lehetne "izgatóbb" kérdés annál, hogy mi lesz azután, ha megdöglöt tünk...
Benedek nagy délibáb-varázsló. Ezuttal is remekelt. Ha a feltámadott Krisztus él bennünk, "máris (!) élvezni tudjuk az örök élet örömeinek ízét". Ezzel a világ összes problémái meg vannak oldva - a következő üzenetig. Addigra biztos megint kitalál valami lelkesítőt.
Viszont vannak emberek - köztük hívők - akiket foglalkoztat arasznyi létük mikéntje is. Minő gyarlóság! Dehát, ez van! E gyarlók közé sorolhatók pl. az oroszok. Nekik is van affinitásuk az ünnepélyes szertartásokhoz, de mennyire más ezek szellemisége. Az oroszok most például önmagukat (!) ünneplik amiatt, hogy a második világhá ború ban győztek. [A május kilencedikén a Vörös Téren történtekre gondolok.] Ez a parádé is üzeneteket hordoz.
 
A világnak [orbi] szóló üzenet .

Judeoliberálszocialista médiánk lepörgetett ugyan néhány nyulfarknyi klipet a szertartásról. Aztán annyi. Vannak nálunk ennél sokkal fontosabb és érdekesebb dolgok is.
Érdekes, hogy 2005-ben még mennyire más volt a hangulat az oroszok parádézásával kapcsolatrban. A Népszabadság [2005. május 10] úgy számolt be az akkori Győzelem Napjáról, mint egy Wellness Hétvégéről.
"VIP-vendégek Moszkvában. A Győzelem napjára Moszkvába több mint hatezer magas rangú külföldi vendéget várnak, köztük 56 olyan VIP-személyt, mint George Bush amerikai elnök, Gerhard Schröder német kancellár, vagy Jacques Chirac francia államfő.Egymás után érkeztek az állam- és kormányfők.
A jeles vendégek elhelyezése, ellátása és biztonsága nem kevés fejfájást okoz az orosz illetékeseknek, hiszen Moszkva nem büszkélkedhet túl sok ötcsillagos hotellel - olvasható a NEWS-ru című orosz hírportálon.
A nehézségek ellenére mindegyik VIP-vendéget fényűző lakosztály vár. Az érintett szállodákban már hetek óta óriási a felfordulás, hiszen a személyzetnek azon túl, hogy fel kell készülni a fontos vendégek fogadására, még a biztonsági szolgálat szigorú utasításait is meg kell szívlelnie.
A legnagyobb titkolózás a Marriott Grand Hotelben van, ahol, a hírek szerint, George Bush amerikai elnök lakik majd. A magas rangú vendéget állítólag egy 136 négyzetméteres lakosztályban helyezik majd el. ahol az óriási hálószoba "királyi" méretű franciaággyal büszkélkedik, a nappalit kandalló teszi hangulatossá, a hivatalos teendőket a tárgyalóban intézheti az elnök. Ráadásként két fürdőszoba szolgálja majd George Bush kényelmét, amelyből az egyikben jakuzi és televízió is lesz, hogy az illusztris vendég fürdés közben is figyelemmel követhesse a világ eseményeit. A hírek szerint a lakosztály napi 2250 dollárba kerül.
Az amerikai elnök érkezik a legnagyobb kísérettel. A 400 tagú küldöttség öt repülőgépen érkezik, s ezek szállítják az elnöki konvoj autóit is, többek közt George Bush páncélozott gépkocsiját is. A delegáció tagja lesz egyébként a Fehér Ház szakácsa is - feltehetően ő gondoskodik majd Moszkvában George Bush étkezéséről.
Jacques Chirac francia elnök a Nacional Hotelben száll meg. Lakosztálya méretben és árban ugyan szerényebb, mint amerikai kollégájáé, hiszen a 85 négyzetméteres kényelemért "mindössze" napi 1500 dollárt kell fizetni, ám az államfő antik bútorok, aranyozott stukkók között tölti majd napjait, ráadásul az ablakokból csodálatos panoráma nyílik majd a Kremlre. A látképet még az sem rontja majd, hogy az ablakokat golyóálló fóliával vonták be. A francia államfő nem hozza magával a szakácsát, ugyanis a hírek szerint szereti az orosz konyhát és az orosz sört.
A kínai küldöttséget Hu Csin-tao államfővel az élén a Metropolban szállásolják el. A vendégeknek hazai étkekkel kedveskednek, a szobákban zöld teával töltött termoszokat helyeznek el, s a tv-én kínai nyelvű adás fogható majd a látogatás ideje alatt.
Hu Csin-tao a szálloda egyik elnöki lakosztályát kapja majd, amely napi 2000 dollárba kerül. A hotel egyetlen fogyatékossága az "átlagos" luxusszállóknál kisebb fürdőszoba. Ám a szállodában, amely az idén ünnepli századik születésnapját, minden műemléki védelem alatt áll, ezért lehetetlen az átépítés.
A jubileumi fogadás május 9-én pontban délben kezdődik a Kremli Palota bankett-termében. Egyelőre szigorú titok, hogy mit kínálnak az ezer fős vendégseregnek, azt azonban tudni lehet, hogy 70 kitűnő szakács szorgoskodik majd a konyhán, a felszolgálást pedig 300 pincérre bízzák, akiket e jeles napra a legjobb moszkvai vendéglőkből "kölcsönzik ki".
Őszintén szólva nem tudom ki - kivel, mit, miért ünnepelt akkor? Tény a tény, mára tréfli lett az egész a "művelt nyugat" szemében. Az idén a kutya se' ment Moszkvába (?!).

Mivel soványka volt a hírverés keresgéltem, keresgéltem. Eleinte hasztalan. Aztán kiváló ötletem támadt. Orosz adót kezdtem keresni. Persze találtam is, a "General ORT"-ot. Ott épp indult a műsor mire felpuffereltem magam. Előbb azt hittem, valami archiv filmet látok, mert a képernyő balsarkában az állomás emblémája egy bazi nagy vörös csillag volt. Na meg, sokszor láttam annakidején ilyesmit és ez az ünneplés pont úgy indult, mint a régebbiek. Mindenesetre vártam. Nem bántam meg.
Megpillantottam a zászlóvivőket. Már tudtam, nem késtem, mert ezzel szok' kezdődni. Elől fehér - kék - piros zászló haladt. Kezdtem magam áthelyezni jelenidőbe. Igenám, de az orosz zászló mögött - egek ura - egy piros zászlót vittek. Csak nem... Ezt kezdtem erősen fixírozni, de nem volt szerencsém mert, keleti szél hijján, kókadtan lógott a textil. De figyelhetett a kamerakezelő is, mert ahogy meglebbet az anyag villámgyorsan rázoomolt. Igen! A zászlón sarló kalapács, azaz önkényuralmi jelkép (!) volt. Botrány - nemde?

A megnyitás is követte a hagyományokat. 
"A díszszemlét Valerij Geraszimov vezérezredes, a moszkvai katonai körzet parancsnoka vezényelte. A Kreml Szpasszkaja bástyája toronyórájának ütéseire elindult egymás felé Geraszimov, valamint a szemlét fogadó Anatolij Szergyukov védelmi miniszter nyitott autója, majd a jelentéstétel után elhajtottak az összesen több mint 8000 főnyi felsorakozott egységek előtt. Ezután Szergyukov jelentett Dmitrij Medvegyev elnöknek, az orosz fegyveres erők legfőbb parancsnokának, aki rövid beszédet mondott.E megnyitás annyira követte a hagyományokat, hogy a górék egymást és a közönséget is "tovariscsi" megszólítással tisztelték meg...

A megszólított egységek ordítva viszonozták az üdvözléseket. A nyakerek megdagadtak az erőlködéstől. Rezgett még a Szpasszkaja bástya tornya is.
Minden a bevett hagyományoknak megfelelően folytatódott ezután is. Először a jelző-raj vonult fel, szakasztott úgy, mint régen a daliás időkben. Puskájuk szuronyán is vörös zászlócskák. Az ám! Feltünően sok volt itt a vörös [zászlócska, folt, rávarrás, plasztron, barétok, stb.], a tambúrmajor botján, a fanfárokon, a zubbonyok mellrészén, a sapkák szalagján, a vállapokon, stb. Na' azért volt egy kivétel. A belügyisek a hagyományos kék tányérsapkákat viselték és persze fehér kesztyű volt rajtuk is. [A kesztyűs kezekre lentebb visszatérek.]
Aztán megindultak a gyalogos falanxok és verték a huppot a vörös tér kövezetén. Nyílegyenes sorok. Pompás egyenruhák, de mindenek fölött egészséges - lelkes fiatal harcosok, valóságos gladiátorok. Ők az "unokák", de erről lentebb. Az ördög tudná felsorolni az alakulatok neveit. Fölösleges is lenne, mert a látvány amit nyujtottak egyöntetü volt.

Még el sem halt a bakancsok csattogása által keltett zaj, amikor feldübörögtek a vörös templom mögött a motorizált egységek, majd megjelentek ők maguk is.
A sort a Tyigr típusú páncélozott  harcjárművek vezették fel, utánuk a BTR-80-as páncélozott csapatszállító járművek következtek. Felvonultak   BMP-3 típusú gyalogsági harcjárművek, az orosz hadseregben legmodernebb T-90 harckocsik,  Szprut elnevezésű könnyű harckocsik, MszTA-M önjáró tarackágyúk, BUK önjáró légvédelmi rakétaegységek, Szmercs nehéz rakéta-sorozatvetők,  Sz-400 Favorit és Sz-300 Triumf típusú mozgó rakéták, Iszkander harcászati, hagyományos robbanófejeket hordozó rakéták, s végül az 500 kilotonnás nukleáris robbanótöltetet hordozó Topol interkontinentális, ballisztikus rakéták következtek a hatalmas szállító-indító terepjárókon. Ezek között - állítólag - kivédhetetlen támadó és elhárító rakéták is voltak. Fantáziámat azonban nem ezek mozgatták meg, hanem a "röpüllők".

A légierő 
300 méteres (!) magasságban, mintegy 500 km/óra sebességgel tartott bemutatóját három Mi-8 típusú helikopter vezette fel Oroszország, az orosz fegyveres erők, valamint a légierő zászlajával. A különböző alakzatú kötelékben Mi-26-os szállító helikopterek, Ka-50 és Ka-52 típusú harci helikopterek, 2008 óta hadrendben lévő, éjszakai vadásznak is nevezett Mi-28-sok,  Mi-24-es csapásmérő helikopterek, a 80-as éves óta használt Szu-25 szubszonikus, sugárhajtású csatarepülőgépek, egy AN-24 Ruszlan szállító repülőgép, Szu-27-es vadászgépek, korai előrejelző rendszerrel (AWACS) ellátott A-50-es gép, Il-78-as utántöltő repülőgépek, Szu-24-es, változ tatható szárnynyilazású szuperszonikus vadászgépek, Tu-95-ös hadászati bombázó, Tu-160-as hadászati bombázó, MiG-31-es nehéz elfogó vadászgépek, Tu-22M3 nagy hatósugarú, rakétahordozó hadászati bombázók, és Szu-34-es vadászbombázók repültek, s a sort Szu-27 és MiG-29 típusú vadászgépekből álló kötelék zárta.Volt ebben a repülés ben valami furcsaság, amely - a jelek szerint - senkinek sem tünt fel, eddig. A harcigépek szinte kivétel nélkül - a szuperszónikus nehéz bombázó is - a repülő tankerekre kötve repültek! De hogy repültek? Egy testként, mint egy - egy rácsajtó! Mit jelent ez? Elképesztő technikai tökéletességet! És mit szimbolizál? Találgas sunk! Mikor kell tankolni a légiflottát? Hát' ha messze repül! És mi van olyan messze? Hát' például Amerika... Bizony, ez egy támadás szimuláció volt! Csak a vak nem veszi észre.

Medvegyev kijelentette, 
"bármilyen agresszió megfelelő válaszban részesül." Ez ideillő közhely, de mást is mondott...
"...Óvta Oroszország ellenségeit! Bizonyos, hogy az 'állampolgáraink elleni' bármiféle agresszió megfelelő válaszban részesül". Mire gondolhatott vajon? Hol vannak orosz állampolgárok veszélyben? Otthon? A fenét! Főleg Ukraj nában, no meg Grúziában. Nem véletlen, hogy a néhány mondatos beszédben az államfő "...köszöntötte a Független Államok Közössége országainak, valamint Abháziának és Dél-Oszétiának az államfőit.  Ezek az országok az akkori Szovjetunió részeként vettek részt és szenvedtek el vesztességeket a második világháborúban..." magyarázkodik a média. Mi viszont azt tudjuk, hogy "2009.04.30-án Oroszország megállapodást írt alá a Grúziától elszakadt Abháziával és Dél-Oszétiával a határok őrizetéről, Moszkvában". Világos, nemde?
Brezsnyevéket azzal gúnyolták, hogy "bádog-rakétákat" görgettek a Vörös Téren. Jobb, ha senki sem akar meggyőződni arról, hogy Putyin rakétái bádogból vannak e. Az a tény, hogy a putyini Oroszország reális elrettentő erőt alkotott, nem kevesebbet jelent, minthogy a világ ismét kétpólusúvá vált! Másszóval Amerika és Izrael csak a saját biztos pusztulásuk árán keveredhetnek olyan kalandba, amely Oroszország fundamentális érdekeit sérti. Épp itt a poén! Oroszország fundamentális érdekeinek köre egyre kiterjedtebbé válik. Ők nem mondhatják, amit Churchill mondott, hogy"Angliának nincsenek barátai csak érdekei"? Csak Anglia [vagy Amerika] viselhet háborúkat a föld tetszőleges pontján, Oroszország nem? Ugyan már, miért nem, ha mersze és ereje van [lesz] hozzá? Nem is olyan régen, 1982-ben történt, hogy Anglia a tőle 10.000 kilométerre letett Falkland szigetek birtoklásáért háborút indított Argentina ellen. Már nem is akarok Bush "honvédő" háborúival előhozakodni.

Csakhogy a tét most magas! Oroszországot már nem lehet "csillagháborús" fenyegetőzéssel sarokba állítani. Lássuk csak, hogyan nézne ki egy nukleáris háború forgatókönyve, amely 1983-ban majdnem "sikerült"...

"1983. szeptember 25-ről 26-ra virradó éjszaka a szovjet automatikus riasztórendszer radarjai azt jelezték, hogy az Egyesült Államok atlanti partvidékének támaszpontjáról felszállt öt Minuteman típusú interkontinentális ballisztikus rakéta, és a Szovjetunió felé közeledik. Az egész táv megtételére maximum 40 percre volt szükség. ... Válaszcsapás esetén az oroszok CC-18 néven ismert rakétái olyan városokat tüntetnek el a föld színéről, mint Washington, New York, Philadelphia, Dallas, Houston, San Francisco és Los Angeles, valamint minden jelentősebb szárazföldi, tengeri és légi katonai támaszpontot is. Az amerikai tervnek megfelelően pedig romhalmazzá és hamuvá válik minden nagyobb szovjet város: Moszkva, Leningrád, Kijev, Minszk, Szverdlovszk, Omszk, Novoszibirszk, Krasznojarszk, Habarovszk és természetesen valamennyi jelentős katonai bázis. Az áldozatok száma elérheti az ország lakosságának felét is. A radioaktív felhők hatalmas területeket fednek be, és megfelelő széljárás esetén elborítják egész Európát is. Az Egyesült Államokban szintén néhány másodperc alatt 50-60 milliónyi ember pusztul el. Ahogy a sugárfelhők elérik Kanadát és Dél-Amerikát, a sugárzás, a járványok és az éhínség következtében még mintegy 100 millió ember hal meg a térségben. Az életben maradottakra pedig az atomtél vár... Sztanyiszlav Petrov alezredes, "felülbírálva" a kapott adatokat, úgy értékelte a helyzetet, hogy "vakriadóról" van szó és a "vissza" gombot nem nyomta meg... [Laudacsek Katalin: "Az apokalipszis fél órája" c. cikke nyomán.]
De mi történne most? Belegondolnak ebbe a nyugati politikusok, amikor pl. Irán "leradírozásáról" álmodnak hagymázos álmokat?
* * *
És most beszéljünk a szimbólumokról.
Az ünnepre eltüntették a Lenin mauzóleumot! Oh, Orwell, ha ezt megérhetted volna... "Nemzeti színű dekorációval borították be, amit a parádéra érkező veteránok (?) némi zúgolódással fogadtak." Hát, mit is mondjak, a filmkockákon látható veteránok nem voltak durcásak. Sőt! [Erről szól majd a következő passzus.] A lényeg, hogy 2009 Oroszor szága, a jelek szerint, nem tekinti magát a Kelet New Yorkból, Trockíj vezetésével, az orosz népre uszított gyilkos különitmény, ill. cinkosuk Lenin, örökösének.
Ám az egész ünneplés során a legfeltünőbb egy szobor volt. Putyin szobra... Ami azt illeti, Putyin nem kőben, ill. bronzban volt kiállítva, hanem natúrban - csak éppen szoborszerűen viselkedett... Ő ugyanis a mai Oroszország, és a győzelmi ünnep szimbóluma, akár ad magáról életjeleket, akár nem. Teheti ezt is, azt is, minden jól áll neki.
De folytassuk Medvegyev záró mondatával.
"Végül a veteránokat köszöntve kijelentette: ez az ünnep generációról generációra száll, s a mai korosztályok unokái is ünnepelni fogják."Ehhez akarok hozzászólni, hogy - végre - a tárgyra térjek. Az ide illesztett kép szemlélteti, amit prózában szeretnék kifejezni. A kép a mult és a jövő harcosainakkézfogását örökíti meg, szimbólumként - mementóként. Ők nem egymást váltó korosztályokhoz tartoznak. Nagyapa és unoka fogják egymás kezét. A második világháború harcosait leírta az a "Haza", amit a gorbacsovi peresztrojka, majd a jelcini se hús - se hal "demokrácia" fémjelzett. Az öreg "mórok" legfeljebb Zjuganov kommunista tüntetésein totyoghattak, ország - világ csúfjára, kopott ruháikon lötyögő fakult érdemrendjeikkel, a ráncos arcokból tompán fénylő szemekkel. Nos ennek - Putyin jóvoltából - egyszer s' mindenkorra vége. A 2009-es Győzelem Napjának díszvendégei nem a tőke lakájai voltak, mint 2005-ben, hanem a veteránok! Ezúttal "úgy" is néztek ki! A visszakapott emberi méltóság csodálatos változtatásokra képes, a leghatékonyabb serkentőszert is lepipálja!

És  az unokák? Ők büszkék lehetnek apáikra, a "békeidők" orosz katonáira, a 
jelen harcosaira is. A "békeidők" kinzó vesszőfutást jelentettek szovjet, majd az orosz hadsereg számára. Ide értve az "afganisztáni missziót" és a Keleteurópából, majd a "függetlenné" vált új államok területéről történő kitakarodást is. Megvallom, dühös voltam, amikor antalljóskáék teleragasztották Budapestet a "Tovariscsi - Konyec" c. szellemesnek gondolt plakátokkal.  Már látszik, az öröm kissé korai volt. Többek között azért is, mert a katonák elmentek,  a szemétviszont, amit 45'-ben behurcolták, mikor jöttek, ittmaradt mikor kimentek.

Talán kevesen képesek, vagy hajlandók emlékezni már arra, hogy az "anyaországba" visszatérő alakulatok katonáinak "elszállásolásáról", munkába állításáról a "Haza" nem tudott, ill. nem akart gondoskodni. Tiszti családok százezrei éltek évekig "tábori" körülmények között. Ki készített statisztikát arról, hányan lettek öngyilkosok, alkoholisták, testi - szellemi rokkantak?

Ugyanekkor keletkeztek, látszólag a "semmiből", a milliós - milliárdos magánvagyonok. Puszta véletlen, hogy a milliárdosok között a zsidó származásuak valahogy megint túlreprezentálták magukat, ugyanúgy mint a Nagy Okt. Szoc. Forr. idején, a Népbiztosok tanácsában... Akkor ezután Sztálin következett. Most meg Putyin...

De a hadsereg kitartott. Átvészelte a "demokráciát". Most megint ők következnek. Immár három nemzedék - együtt.

A krónikák szerint 
"....Minden Borisz Jelcinnel kezdődött: a volt orosz elnök hatalmának éveire esik az oligarchák
előretörése. Hivatali ideje alatt ugyanis az államfő előszeretettel osztogatott az őt kiszolgálóknak ilyen-olyan előjogokat, s nem nyúlt a 90-es évek viharos privati zációja során gyanús hirtelenséggel megtollasodott milliomosokhoz sem.

Ekkor még jó volt a hangulat. Nem volt bűn, a "nyugati demokráciák" szemében, hogy Jelcin szétzavarta az Alkotmánybíróságot, a legfőbb ügyészt kivezettette hivatalából és fényes nappal szétlövette a "fehér házat".
Az őt követő Vlagyimir Putyin másképp gondolta: ő 2003-ban elérkezettnek látta az időt, hogy odacsapjon az immár milliárdosokká vált újgazdagoknak. Főleg Mihail Hodorkovszkij csípte a szemét, mert a Jukosz olajcég vezére szóvá tette a Kremlben uralkodó korrupciót, s politikai ambíciókat dédelgetve pénzelni kezdte a Putyinnal szembehelyezkedő erőket.Valóban, elkezdődött, a vadászat... 
2003.07.02 - Gazdasági bűncselekmény gyanújával az orosz hatóságok őri zetbe vették a Jukosz egyik vezetőjét, [a véletlenül zsidó]Platon Lebegyevet. A kőolajtársaság pénzügyi vállalkozásait kezelő Menatep csoport vezetője a világ 500 leg gazdagabb embere között van, a Forbes magazin becslései szerint egymilliárd dollá ros vagyonnal rendelkezik. Az orosz és nyugati kommentárok szerint politikai ügyről van szó.
Szentigaz! Tényleg "politikai" ügy volt, mint később a többi.
Ezt Lebegyev főnöke [a véletlenül szintén zsidó] Mihail Hodorkovszkij egy rövid nyilatkozatban úgy kommentálta egyik legközelebbi munkatársa őrizetbe vételét, hogy az eset vészesen emlékeztet a 'váll-lapos farkasemberek'botrányára, amikor rendőrök hamis bizonyítékokkal zsarol tak üzletembereket. Orosz sajtóértesülések szerint Lebegyevet már a hét elején tanúként hallgatta meg az ügyészség, majd a csúcsmenedzser veszélyt sejtve kórházba vonult, ahonnan szerda este bilincsben vitték el. A Menatep igazgatótanácsának elnöke egyelőre 48 órát marad őrizetben, ügyvédei bejelentették, hogy valamennyi lehetséges fórumon tiltakozni fognak.Hodorkovszkij meg 8 évet kapott, [2005.09.20] jóllehet "...hangsúlyozta ártatlanságát, rámutatva, hogy kirakatpert rendeztek ellene.'Hivatalnokok maroknyi csoportja' mondott ki engem bűnösnek, a Mescsanye kerületi bíróság csupán közvetítette a döntésüket - mondta a Kremllel szembekerült exmágnás, hozzátéve: a per megrendelői és szervezői a politikai ellenzék finanszírozásának korlátozására törekedtek és a Yukos egy darabját akarták jutalmul.
[Pedig milyen tehetséges volt... létrehozta a világ egyik legnagyobb pénzügyi, ipari konglomerátumát, a Menatepet.]Patkánykörökben persze kitört a pánik.

A Kreml húzásai félelmet keltettek a 
'tehetősebbekben', azóta több mint száz dúsgazdag orosz menekült külföldre. Legismertebb közülük az Angliába távozott Roman Abramovics [39], aki szintén kőolaj-érdekeltségei révén tört előre.Ezzel persze a haddeelhadd nem ért véget. Voltaképp csak elkezdődött. De ez a téma átlép a következő részbe. Itt elég annyi, hogy Hodorkovszkij "nagy terve", az orosz földgáz és olajvagyon "bevezetése" a new yorki tőzsdére, elmaradt. A milliárdok egy részéből (!) pedig Putyin felébresztette már csaknem halálos téli álmából az orosz med vét és kireszelte a körmeit és az agyarait. Persze, ami minket, engem, illet: a medvét nem szeretjük, de a fogatlan oroszlánt, meg a dögkeselyüt még kevésbé. 
 
 A városnak [urbi] szóló üzenet .

Szóval, ott hagytam abba, a játszma voltaképp most kezdődik.

Oroszországban azt rebesgetik, hogy jó néhány rejtőzködő mágnás fel sem került a szupergazdagok listájára, mert félnek a nyilvánosságtól. Moszkva mellett pedig valóságos milliárdos negyedek épültek fel (!) kutyás biztonsági őr, ipari kamera, 3 méter magas szögesdrót óvja a bent lakókat a gránátok és a nem kívánt kíváncsi tekintetek elől. 
Hogy is szól a "Föl vörösök proletárok" c. mozgalmi dal? 
Föl vörösök, proletárok,
Csillagosok, katonák,
Nagy munka vár ma reátok,
Állnak még a paloták. 
Királyok, hercegek, grófok,
Naplopók és burzsoák,
Reszkessetek, mert feltámad
Az elnyomott proletár.
Hát ez lelkesitően hangzik, de nem csupán erről, sőt elsősorban nem is erről van szó. Először is: a "váll-lapos farkas emberektől", akik ott masíroztak a Vörös téren, nem véd a magas kerités, meg szögesdrót.

De hát mi baja Oroszországnak, ill. Putyinnak a "szegény gazdagokkal".

[Itt beleszövök valami személyeset a szövegbe. Főügyész koromban elmélyült beszélgetéseket folytattam Jurij Bondarenko vezérőrnaggyal a Kárpátontúli terület főügyészével. (Megbecsülését vívtam ki. Főleg amiatt, mert sehogy sem tudott az asztal alá inni...) - Kérdeztem, ők hogy kezelik a gazdagokat, "szintén" letartóztatják őket? - Áh' erre legtöbbször nincs szükség, válaszolta. - Hát akkor mi a francot csináltok velük?  - Ha az "operatívok" gyanus "tollasodást" jelentenek, behívatom az "illetőt", íróasztalom elé állítom és elbeszélgetek vele. Tanácsot kap, hogyan számoljon el az adóhatósággal. Általában hallgatnak rám. - És mondd, nem remeg a lábuk a "beszélgetés" közben? - Hát...]
Hát, szóval ... a gazdagokat megkopasztani voltaképp rutinmunka, még a külföldre síbolt vagyonokat illetően is.
A probléma az "új trockizmussal", a szüntelen "fellazítással" van! Már többször írtam arról - Henry Ford nyomán - hogy az oroszországi "proletárforradalom" Kelet New Yorkból indult. Az ottani Kahal megbizottja Trockij lett Lenin jobbkeze és rossz szelleme. Ugyancsak bőven foglalkoztam a "sztálini ellenforrada lommal", amely vesztegzár alá helyezte Lenint, majd kiirtotta harcostársait. Magát Trockijt a világ tulsó felén érte utól a végzet. [Mintha Putyin is nyulkálna egyik - másik szökevény után...]
Azt mondták, Sztálin könyörtelen zsarnok volt. Hát persze, mi sem természetesebb ennél. De azt is mondják, hogy üldözési mániában is szenvedett, magyarul: paranoid pszichopata volt.
Nos, a Sztálin halála óta eltelt idő alatt bebizonyosodott: nincs olyan masszív paranoia a világon, amely képes lenne a maga bonyolult egészében, ill. igazi mivoltában felfogni, megérteni, azt az aljas ill. szörnyűséges "háttérmunkát", amely az egész emberiség ellen folyik. A trockizmus módszerei változnak. Céljai azonban változatlanok: a tőke igájába hajtani az orosz népet.
Dehát ehhez nem kell elmebetegnek lennünk. Csak "forró szívre és tiszta fejre" van szükség. Ezt egyébként Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij - Putyin elődje - mondotta volt...
De mi is a hézag?
A világtörténelem, ill. a politikatörténet legnagyobb fehér foltja a Szovjetunió lerombolásának valós háttértörténete. Gorbacsov "életműve" az árulások árulása, az árulás Csimborasszója. Érthetetlen módon e tettes él, sőt szabad lábon szaladgál.
Hát persze, a Szovjetúnió a "Gonosz Birodalma" volt. De mikor, miért, kik nevezték ki azzá? A "névadó" Ronald Reagan amerikai elnök. Tetteit imígyen pengeti a "média-hárfán" a "Hetek"."Reagan 'hitbeli' és világnézeti meggyőződésének köszönhetően gyűlölte a rabságot, és mindent megtett, hogy szabadságot adjon nemcsak saját nemzetének, hanem másoknak is. 'Gorbacsov úr, rombolja le ezt a falat!'– üzente a szovjet főtitkárnak a Brandenburgi kapu előtt elmondott híres beszédében 1987-ben. És a fal néhány év múlva tényleg leomlott, köszönhetően annak az offenzív politikának, amelyet folytatott. Reagan bátor fellépésével önbizalmat adott az országnak, amely korábban – a valós helyzet ellenére – úgy érezte, hogy elvesztette a fegyverkezési versenyt. Néhány év kellett csak hozzá, és Reagan megnyerte ezt a versenyt is. Amerika békeidőben sohasem látott fegyver kezésbe fogott, 35 százalékkal növelte a hadi kiadásokat, az ország magabiztossága és biztonsága érzékelhetően nőtt. Reagan a kemény kéz politikájának híve volt, és az ellenfelek értették az üzenetet: 1983-ban az amerikai csapatok bevonultak Grenadába, 1986-ban bombázta Líbiát,"
Márer György - New Yorkból - megfejeli még ezt is."Nem lehet egy percig sem vitás, hogy az ő erős kéz politikája adta meg a végső döfést a már amúgy is ingadozó kommunista parancsuralmi rendszernek. Nem lenne tehát túlzás leírni, hogy ő volt az újkori Mózes, aki kivezette mind az orosz népet, mind Kelet-Európát abból az elnyomásból, amely gátat vetett a fejlődésnek, és veszélyeztette a világbékét."
Persze a Szovjetunió nem volt büdös [tréfli], amikor Sztálin éhhalálra ítélte az ukrán parasztok millióit. Egymásnak adták nála a kilincset a nyálas nyugati "értelmiségi elit" tagjai. Bernard Shaw pl. azzal szellemeskedett, mit beszélnek éhinségről, amikor ő oly gazdag vendéglátásban részesült. Nem volt pissz se a "koncepciós" perek idején. Sőt! Továbbá, a kutya se ugatott a Gulagok miatt. Churchill pedig egy "cetlin" parcellázta fel Európát, édes kettesben Sztálinnal.

Az "erős kéz" csak akkor kezdett hadonászni, mikor a gorbacsovi kapituláció már meg volt paklizva, csak a népek még nem tudtak róla. Istenem, de szép idők is voltak! Grenada lerohanása, Libia megbombázása - az "újkori Mózesek" intésére.

De, a világ forog tengelyén. A "legújabbkori Moysesekre" cudar idők köszöntöttek. Bevonultak Irakba is. Most kezdenek csak rájönni, hogy Irak nem Grenada. Épp most másznak bele egy még nagyobb szarba Afganisztánban, pontosabban Afganisztánban és Pakisztánban.

Szeretnék, óh be szeretnék, megbombázni, sőt leradírozni, Iránt is! Csakhogy erre biztos (!) rámenne Izrael is, mindennek alfája és omegája.

Dehát ne csapongjak. Aki, nemzete megmaradásért, állni kivánja a harcot, gondoskodnia kell arról, hogy a hátország ne döfhesse hátba. "Dolchstoss" mondta Hitler és körülnézett, főleg Berlinben. Putyinnak is ezt kell tennie, főleg Moszkvában.
Nem kizárt, ezt az üzenetet hordozzák a téren felvonuló "belügyisek" [Urbi].

A Tórában olvasható: "szemet szemért, fogat fogért". Hitbeli meggyőződése és világnézete pedig nemcsak Reagan nak lehet! Vagy nincs igazam?

2009.05.12.
Sz. Gy.



Neokohn
Oroszország budapesti nagykövete, Igor Szergejevics Szavolszkij úr [elvtárs] ma azt találta mondani, egy televiziós interjú keretében, hogy Orbán Viktor legutóbbi oroszellenes kirohanása egy "amerikai [ihletésű] "neokon reakció", amely belőle "undort" vált ki.

Mit is mondott leendő miniszterelnökünk, hazánk jobbik felének reménye, szemefé- nye?

"...Felhívta a figyelmet arra, hogy "a puszta tények szerint" idegen csapatok állomásoznak egy másik ország területén, szétlõnek városokat, és ártatlan civilek halnak meg. "... Ezért egyértelmûen és erõteljesen ki kell nyilvánítani, hogy az Amerikával együttmûködõ (!) Európának igenis van felelõssége, és vannak eszközei (!), amelyeket ilyen történelmi pillanatban, józanul és okosan, használni kell. Úgy vélte, hogy Magyarországnak nem egy külsõ szemlélõ szerepét érdemes elfoglalnia, hanem egy közép-európai ország szerepét. Szintén kérdésre Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy a Fidesz minden áldozattal együtt érez, legyen nemzetiségét tekintve grúz, oszét vagy orosz." [MTI. 2008. augusztus 14]

Ha bárhol - bármikor hallotta valaki, hogy Orbán hasonló szellemben nyilatkozott az Irak és Afganisztán elleni amerikai, vagy a Palesztina és Libanon elleni izraeli agresszióról, adja meg a hozzáférést és küldjön egy csekket, amin a tiszteletdíjat postázhatom.

Dehát mi fán teremnek a neokonok?

Ezt egy "magyar" író, ujságíró Seres László írása alapján értjük meg leghamarabb.
"Mi a neokonzervatív politika lényege, kik a neokonok, és fõleg: mi közünk az egészhez? ...A 'neokon-kérdés' idehaza, számunkra is megkerülhetetlen, releváns. A három évtizede létezõ, markáns álláspontokat megfogalmazó amerikai neokonzervatív áramlat olyan érvényes külpolitikai és kulturális üzeneteket hordoz, amelyek megismerése elengedhetetlen Izrael, a Közel-Kelet, a világ globális átrendezõdésének jobb megértéséhez. És nem csupán zsidó szemszögbõl.
Bal- és jobboldali ellenségei természetesen 'zsidó ügynek' tartják a neokonok elõretörését – ennek ellenére 
sok szempontból zsidó ügy is. Konspirációs elméletekben utazó bal- és jobboldali 'elemzõk' a zsidó világuralmi törekvések diadalaként könyvelik el, hogy a határozottan Izrael-barát neokon publicisták, elemzõk, stratégák és társadalomtudósok a Bush-adminisztráció legfontosabb döntéshozói posztjaira kerültek.

[A neokonok között valóban sok a zsidó származású, ám legalább annyi a protestáns, evangéliumi keresztény.] 'Hatalomra került a hetilapunk!' – örült ironikusan a neokon fõorgánum, a Weekly Standard szerkesztõségi cikke, amikor mérleget vont kétségtelen személyi és publicisztikai befolyásáról. Történt ez annak ellenére, hogy – a Reagan-érától eltérõen – a Bush-kormány eredetileg a külpolitikailag fantáziátlan, hagyományos paleokonzervatív izolacionizmust követte, egészen a 2001-es sokkig. A szeptember 11-i támadás azonban sokak szemét felnyitotta: az egypólusú liberális-kapitalista világ, a sokat idézett 'történelem vége' illúzió csupán.

A neokonok elõre látták, hogy a Szovjetunió felbomlása után új, nem kevésbé veszélyes ellenséggel kell szembenéznie a szabad világnak: a nemzetközi terrorizmus, ezen belül is a radikális iszlámista mozgalmak kis helyi sejtekre épülõ, hálózatszerûen szervezõdõ veszélyével. A 70-es évek elején elõtûnt, a 80-as évek elején öntudatosan elõretört neokonok Reagan idején következetes hidegháborús logikával óvtak a 'gonosz birodalmától', sikerrel fegyverkezték halálra a Szovjetuniót – a 90-es évek elejétõl pedig ugyanilyen kíméletlen fellépést ajánlottak a nemzetközi terrorizmus és az azt támogató államokkal szemben. Õk találták ki Reagan számára a 'gonosz birodalmát', és ifj. Bush is tõlük kölcsönözte a 'gonosz tengelyét.'

Jó vagy rossz, szabadság vagy elnyomás, 'velünk vagy ellenünk' [Bush]: a neokonok 
mélyen morális emberek, s a tiszta erkölcsbõl vezetik le politikai válaszaikat. Gazdaságilag szabadpiaci libertáriusok, de nem vetik meg a jóléti reformokat, külpolitikailag és kulturálisan pedig az erõs állam hívei. Három jelenség hozta õket elõ: a [szélsõ] baloldali ellenkultúra válsága, hamissága; a hagyományos jobboldal elavultsága; az amerikai külpolitika posztvietnami bénultsága. Sokan Leo Strauss tanítványai , ...mások, mint Irving Kristol, Christopher Hitchens, James Burnham vagy Norman Podhoretz korábban trockisták voltak, ám szembenéztek és radikálisan leszámoltak baloldaliságukkal. A Pat Buchanan-féle ókonzervatívok szerint ma is a világ megváltása, a „permanens forradalom” a céljuk, csak most 'jobbról.' Joggal mutatnak rá neokon publicisták, hogy ez az érvelés nettó zsidózás, hiszen azt hirdeti, hogy egy militáns, felforgató kisebbség behatolt az amerikai kormányzatba, hogy keresztül erõszakoljon egy Izrael-barát külpolitikát. Amibõl annyi igaz, hogy a neokonok Izrael legkövetkezetesebb barátai."

Eddig az írás. A magam részéről ehhez csak annyit, hogy a 700-as Klub adásaiban [ATV] vicsorgó és bohóckodó Pat Robertson is egy ilyen neokon. [Már írtam róla.]

Seres úr becses és szimpatikus személyével már foglalkoztam korábban. Arcátlansága nem változott. Agresszivitása annál inkább [fokozódott]. Ostobasága a régi. Ez most abból derül ki, hogy tagadás formájában fogalmazza meg azt, ami szemünk előtt játszódik letagadhatatlanul, félremagyarázhatatlanul. [Lásd a vastagitott szöveg részeket.]

Még annyit, hogy kinek, miért írtam ezt a Blogot?

Hát' csak szeretném tudni, hogy Fidesz-kortes, karizmatizált, díszmagyarjaink [Tőkés, Melocco, Makovecz PappLajos] mit szólnak ehhez? No nem a nyilvánosság, hanem a tükör előtt?

Sz. Gy.



















49 szavazat


Mivel is zárhatnánk stílszerűbben ezt a gyönyörű évet, mint egy olyan konteóval, amelyben a klasszikus (és titokzatos hátterű) gyilkosság mellett felbukkan a nagypolitika, ismert közéleti személyiségek, a sugárzó anyag, s amelyben különféle titkosszolgálatok töltenek be nagyrészt (és mindeddig) tisztázatlan szerepet.
Oké, tudom: nincs benne se holdraszálló űrhajó, se teleportált hadihajó, se jégheggyel ütköző luxushajó, de még egy csókos szájú szexszimbólum sem, de érdekes lesz, higgyétek el!
Mai összeesküvéselméletünk főszereplője egy – minimum kettős – ügynök, aki azzal írta be magát a világtörténelembe, hogy ő az első (?) dokumentált halálos áldozata annak, amit a bulvárújságok, valamint Tom Clancy egyaránt nukleáris terrorizmusnak neveznének.
Hölgyeim és Uraim: következzék a Litvinyenko-gyilkosság!

Alexander Valterovics Litvinyenko a KGB, majd 1991 után az (egyik) jogutód, az FSzB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat, vagyis az orosz elhárítás) szépreményű tisztje volt, aki a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni fellépés szakértőjeként egészen főosztályvezető-helyettesi beosztásig vitte a Lubjankában. Néminemű terepmunka után (egyes források csecsenföldi, mások dagesztáni műveletekről írnak) felfigyelnek rá (illetve jelentéseire) a Központban, s 1997-től az Értékelő-Elemző Igazgatóság azon szolgálatához kerül, amely a bűnszervezetek kapcsolatrendszerét hivatott feltérképezni.
Ekkoriban kerül közelebbi kapcsolatba BoriszBerezovszkij orosz üzletember-politikussal, aki az akkori orosz elnök (Borisz Jelcin) mellett működő Biztonsági Tanács egyik titkáraként elég komoly rálátással bírt minden olyan mocskos dologra, amiket józan kormányok alsó hangon 99 évre szoktak titkosítani. Berezovszkijról itt és most még csak annyit, hogy 2001 óta az Egyesült Királyságban él, ahol (a körülbelül egymilliárd fontra becsült magánvagyonával a háta mögött) politikai menedékjogot kért és kapott arra hivatkozva, hogy Putyin vadászik rá.
No, de vissza Litvinyenkóhoz.
1998 novemberében öt FSzB-tiszt (többek között Litvinyenko alezredes) nemzetközi sajtótájékoztatót tart egy moszkvai szállodában, ahol elég meghökkentő dolgokat állítanak az összesereglett újságírók előtt: beszámolnak arról, hogy parancsot kaptak Berezovszkij (valamint egy moszkvai ügyvéd, bizonyos Mihail Trepaskin) meggyilkolására, továbbá egy orosz üzletember fivérének elrablására. Verziójuk szerint minderre azért került (volna) sor, mert ezek az emberek bizonyítékokkal rendelkeztek arra vonatkozóan, hogy az orosz titkosszolgálatok keze könyékig benne volt több olyan oroszországi terrorcselekményben, amelyek elkövetőiként a hivatalos álláspont a csecseneket és más szakadár csoportok fegyvereseit azonosította.
Nem tudom, a szemmel látható közléskényszerben szenvedő öt titkosszolgálati ember mikor járt utoljára elmegyógyászatikivizsgáláson, de pszichiátriai állapotuktól függetlenül sejthették, hogy a dolognak következményei lesznek; egyetlen titokzatos szervíz sem nézheti ugyanis tétlenül, hogy állományának tagjai egyszer csak fogják magukat és ilyen horderejű állításokat a sajtó fülébe sugdosnak, függetlenül attól, hogy az állítások hány százaléka igaz és mekkora része fikció.
Egy hírszerző szervezet nem a nyugdíjas és szószátyár rózsakertészek klubja, úgyhogy ne lepődjünk meg azon, hogy az FSzB akkori főfőgóréja (bizonyos Vlagyimir Putyin – nem csak névazonosság!) üvölt, mint a sakál és másodpercek alatt kirúgja a cserfes szájú legényeket, akik közül ketten hiába viseltek csuklyát a sajtótájékoztató alatt, kábé 4 másodperc kellett az azonosításukhoz.
Litvinyenkóról hamarosan kiderülnek persze mindenféle disznóságok: a Cégtől történő távozását követően előzetes letartóztatásba kerül, mert hivatali visszaéléssel gyanúsítják. Mindez csak olaj a tűzre: Alexander egyre inkább úgy érzi, hogy küldetése van. Egyre nyíltabban és egyre részletesebben ad hangot abbéli véleményének, mely szerint például az 1999-es oroszországi lakóház-robbantások mögött is állami megrendelés van, mert Moszkva így akart ürügyet kreálni (és nemzetközi együttérzést kicsikarni) a második csecsen háborúhoz.
A lassan unalmasságig ismétlődő forgatókönyvből (sajtótájékoztató, majd letartóztatás, szabadulás, ismét sajttáj, újabb kihallgatás és lecsukás, újságcikk, stb.) Litvinyenkónak lesz hamarabb elege: 2000 novemberében (Ukrajna és Törökország érintésével, holmi MI6-os anyagi és logisztikai támogatással) családostól menedékjogot kér Londonban. Egy fél éves átmeneti állapot után 2001 tavaszán ezt meg is kapja, majd 2006-ban brit alattvaló, akarom mondani állampolgár lesz.
Angliai tartózkodása alatt sem tesz lakatot a szájára, sőt: egyre merészebb és merészebb kijelentésekkel szórakoztatja a brit (és a nemzetközi) közvéleményt, illetve a Secret Intelligence Service-t (ahonnan az egész komoly apanázsnak számító havi kétezer fontot rendszeresen kapja, cserébe azért, hogy őszintén és legjobb tudása szerint válaszol a jólfésült, és felváltva az MI5-tól, valamint az MI6-től érkező beszélgetőpartnerek valamennyi kérdésére).
Mivel a kétezer font nem kevés, de mondjuk négyezer az pont a duplája, hatezer meg a háromszorosa, Alexander szívesen mutatkozik titkosszolgálati szakértőként minden olyan alkalommal, amikor a népnek cirkuszra (és/vagy összeesküvéselméletre) van szüksége. Ily módon televíziós műsorokban, illetve újságok címoldalán fejti ki azon véleményét, mely szerint például a 2002 októberi moszkvai Dubrovka színházi terrorcselekmény (170 halott, 680 sebesült), a 2004 szeptemberi beszláni iskolai túszdráma (400 halott, 820 sebesült), vagy akár az örmény miniszterelnök 1999-es agyonlövése hátterében egyaránt az orosz titkosszolgálatok, illetve a moszkvai nagyhatalmi törekvések álltak, akárcsak jó barátja, Anna Politkovszkaja orosz újságírónő meggyilkolása mögött.
Rengeteg szabadidejében két könyvet is ír, amelyek elég szép példányszámban jelennek meg, s amelyek – természetesen – a világméretű orosz összeesküvést hivatottak bemutatni, élén Vlagyimir Putyinnal, aki mellett Lucifer, Oszama és Szaddám maximum ígéretes tehetségű tanoncok lehetnek terrorizmus- és gonoszság-szakon.
Alexander váltig állítja, hogy Putyin elnök személyesen adott utasítást a likvidálására, ettől függetlenül van olyan hét, hogy három író-olvasó találkozón vesz részt, ahol lelkes vidéki gazdálkodókkal közösen lehet szörnyűlködni a sátáni orosz oligarchák mesterkedésein (19,99 font + ÁFA, de a szerző személyesen dedikálja a leleplező könyvét, nagy tételben vásárlóknak jelentős kedvezmények).

Térjünk azért vissza a 
Politkovszkaja-gyilkosságra.
Anna Politkovszkaja orosz újságírót, aki a csecsenföldi állapotokról szóló tényfeltáró és leleplező cikkeivel elég sok borscsot (jó, csak vicc volt; borsot) tört az orosz politikai-katonai elit (és főleg Putyin elnök) orra alá, 2006. október hetedikén egy Makarovval (és négy golyóval) kivégzik a Moszkva belvárosában található lakása lépcsőházában, a liftben.
Litvinyenko (a tőle megszokott kategorikus kijelentésekkel és lendületes stílusában) rögtön tálalja is a tuti megoldást: Putyin személyesen adott utasítást az újságíró meggyilkolására, s az erre vonatkozó tárgyi és egyéb bizonyítékok hamarosan a rendelkezésére fognak állni!
Három hét múlva (2006. november elsején dél körül) a londoni Millenium Mayfair Hotel bárjábantalálkozik két „üzletemberrel”, egykori FSzB-ügynökökkel (Dimitrij Kovtunnal és Andrej Lugovojjal), akikkel másfél órán keresztül beszélgetnek, iszogatnak, nosztalgiáznak a régi szép időkről, mialatt a két orosz egy borítékot ad át neki.
Ugyananaznap késő délután egy londoni, japán ételspecialitásokat felszolgáló étteremben előre egyeztetett randija van Mario Scaramella olasz tudóssal (itt balra), aki magánnyomozást folytat a Politkovszkaja-gyilkosság mentén. Scaramella érdekes arc, róla majd még mesélünk. Mindenesetre nagyot esznek és isznak, beszélgetnek, jól érzik magukat. Az olasz egy papírt mutat neki, amelyen (Scaramella állítása szerint) azoknak a neve szerepel, akiket az orosz titkosszolgálat felvett a halállistára; Litvinyenko és Scaramella neve mellett még Berezovszkij és Politkovszkaja is szerepel.
És innen felgyorsulnak az események, tessenek nagyon figyelni!
A japán étteremből este nyolc óra körül jönnek el. Este fél tizenegykor Litvinyenko erős gyomorfájásról panaszkodik: görcsei vannak, hányingere, szédül. A mentősök nem tudják, mi a franc baja lehet, mindenesetre kórházba viszik a kínokban fetrengő Alexander Valterovicsot. Mire a rohamkocsi leparkol a sürgősségi bejárat előtt, a brit elhárítás emberei már intézkedtek egy külön kórterem, illetve a 24/24-es fegyveres őrzés vonatkozásában.
A november 23-i haláláig Litvinyenko még több interjút ad újságoknak, rádióknak, tévéknek (többek között a BBC-nek), amelyben Putyinékat (közelebbről az FSzB-t és annak külföldi hírszerzéssel foglalkozó testvérszervezetét, az SzVR-t) vádolja megmérgezésével. A haja kihullik, fogai meglazulnak, bőre egyre sápadtabb és sápadtabb lesz, naponta egy-másfél kilót fogy, de orvosai a mérgezésről nem tudnak (vagy nem akarnak) részleteket mondani.
Boncolását követően szenzációs hír szivárog ki a University College Hospital falai közül: a patológiai vizsgálatok során szervezetében jelentős mennyiségű 210-es izotópú polóniumottalálnak. Ez az erősen radioaktív anyag a természetben nem található, kizárólag laboratóriumi körülmények között lehet előállítani; a szovjetek (később az oroszok) előszeretettel használták például űrjárművek belső hőforrásaként.
A rendőrségi nyomozás megállapította, hogy a „jelentős adag” (massive dose) polónium egy teásedény közvetítésével (naná, elvégre mi is lehetne más közös nevezőaz orosz és az angol kultúrkörök metszéspontjában…), szóval egy teáskanna stílszerű közvetítésével került Litvinyenko szervezetébe, méghozzá a Millenium Hotel bárjában, s a zsaruk abbéli véleményüknek adtak hangot, hogy Alexander barátunk nem fogyókúrás célzattal vette magához a sugárzó anyagot, hanem tudta és beleegyezése nélkül itatták meg vele.
Mi sem természetesebb, mint az, hogy a New Scotland Yardmindenkit alaposan kihallgatott és feltérképezett, akivel élete utolsó periódusában találkozott: a két oroszt (Kovtunt és Lugovojt), az olaszt (Scaramellát), sőt, Berezovszkijt is. Az orvosi vizsgálat során kiderült, hogy a két orosz és az olasz egyaránt kaptak egy-egy löket polóniumot, de ez egyikük esetében sem bizonyult halálosnak. Mivel az ügyet komoly érdeklődés övezte, és nem csupán a közvélemény, hanem a nagypolitika oldaláról is, a rendőrség mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető legjobb eredményt érjék el.
A német zsarukkal is felvették a kapcsolatot, akik megállapították, hogy Hamburgban, abban a lakásban és gépkocsiban, amelyeket a két orosz üzletember közül az egyik (Kovtun) bérelt 2006 nyarán és őszén,szintén kimutathatóak a polónium nyomai.
Litvinyenko halálos ágyán megismételte a Putyinra, mint első számú felelősre vonatkozó szavait, emlékeztetve tátott szájjal hallgató közönségét, hogy az orosz államfő 2006 júliusában (a hatályos antiterrorista törvényre alapozva) egy olyan elnöki rendeletet írt alá, amely az orosz különleges szolgálatokat felhatalmazza arra, hogy bárhol a világon lecsapjanak „Oroszország ellenségeire”, akár meg is semmisítve őket.Szergej Mironov, az orosz törvényhozás felső házának, a Szövetségi Tanácsnak az elnöke egy sajtóbeszélgetés során – újságíró kérdésre válaszolva – félmosollyal az ajkán felhívta a figyelmet, hogy a Politkovszkaja és a Litvinyenko-gyilkosságra röviddel Putyin nyugat-európai körútja előtt került sor. Az újságírók rögtön továbbfejtették a ki nem mondott gondolatot, mely szerint a két esemény arra (is) szolgált volna, hogy megmutassa a művelt Nyugatnak: Oroszország valóban bárhol le tud számolni ellenségeivel, és nem tűri, hogy beleugassanak belső ügyeibe. Ugyanazokban az órákban, amikor Litvinyenko az utolsókat rúgta londoni kórházi ágyán, Moszkvában agyonlövikMovladi Bajszarovot, a csecsenek egyik karizmatikus vezetőjét, aki ugyancsak Putyin-ellenes szövegeivel írta be magát a Kreml kedvencei közé.
Az egyik – főleg Anatolij Csubajsz, Pétervár egykori főpolgármestere köreiben népszerű – alteória szerint a két gyilkosságért pont Putyin moszkvai ellenfelei a felelősek, mert így akarták a nemzetközi közvélemény szemében lejáratni az orosz elnököt, tudván, hogy mindenki őt teszi majd felelőssé.
A BBC egyik rádióállomásának adott interjújában Jurij Svetz, egykori FSzB-tiszt (elég sokan vannak ilyenek ebben a sztoriban…) azt állította, hogy Litvinyenkónál (annak megmérgezése előtt pár héttel) a saját szemével látott egy „Jukoszfeliratú mappát, amelyre a polónium későbbi áldozata úgy vigyázott, mintha valódi kincs lenne; ebben – így Svetz – olyan bizonyítékokat tartott, amelyek alkalmasak lettek volna „alapjaiban megrengetni fél Eurázsiát és összeugrasztani egymással nemcsak embereket, hanem államokat is”.A Jukoszt mellesleg 2006 augusztusában nyilvánították hivatalosan fizetésképtelenné, és a befektetők úgy 20 milliárd dollárjuk után sírhattak. A Jukoszról egy Hodorkovszkij nevű ember mesélhetne rengeteg mókás dolgot, már ha ráérneilyen léhaságokkal törődni abban a távoli szibériai fegyházban, ahová a Sors (akarom mondani Putyin elnök akarata) sodorta.
Hja, ilyen az egyszerű, kétkezi orosz milliárdos élete: egyszer fent, másszor munkatábor.
Az NBC Dateline című műsorában Oleg Danilovics Kalugin (igen, ő is exkágébés, méghozzá vezérőrnagyként ment nyugdíjba és évekig a KGB amerikai fedett műveleteiért volt felelős), szóval Kalugin szerint Litvinyenkót a hajdani KGB-FSzB munkatársak bajtársi szövetsége, a Méltóság és Becsület nevű szervezet tette el láb alól, mert simán árulót, a Cég árulóját látták benne.
Az orosz hazafiak is hallatták a hangjukat. Természetesen ők sem hisznek a Putyin által kifundált/kezdeményezett/jóváhagyott gyilkosság elméletében, hanem inkább azt valószínűsítik, hogy Litvinyenko egy kisstílű sugárzó anyag-csempész lett volna, aki még ahhoz is hülye volt, hogy az általa Oroszországból kivitt, és az IRA (vagy a kurdok, esetleg a tamilok, Irán,Észak-Korea, stb.) számára áruként felkínált polóniumot (amelyből egy korrekt kis piszkos bomba lett volna elkészíthető) egy normálisan záródó, kellőképpen szigetelt tartályba tegye. Sima szakmai baleset – mondják; utólag a britek vették rá Litvinyenkót, hogy próbálja meg ráverni a balhétOroszországra és annak elnökére.
Azt ígértem, hogy Scaramelláról még mesélek egy-két apróságot. Nos, ez az olasz tudós nem mellesleg a nukleáris terület (!) egyik szakértőjének számított hazájában azelőtt, hogy politikai nyomozóként elkezdje feszegetni a pofonosláda tetejét. Az ő nevéhez fűződik az a politikai bomba is, mely szerint Romano Prodi (az Európai Bizottság egykori elnöke, hajdani többszörös olasz miniszterelnök) a hatvanas-hetvenes években a KGB egyik legjobban fizetett nyugati informátora volt. Ezt a hírt különben azóta nem sikerült megnyugtatóan sem megerősíteni, sem cáfolni (én legalábbis nem olvastam róla); tény, hogy az Európai Parlament is foglalkozott a témával, ami azt mutatja, hogy nem csak egy sima bulvárkacsáról van szó.
De megint elkalandoztam; biztosan az előszilveszteri hangulat teszi. Bocs.
A Scotland Yard érezte, hogy a Litvinyenko-ügyben sokkal több forog kockán, mint egy egykori orosz elhárító meggyilkolása. Aprólékos, több száz embert megmozgató nyomozás után 2007 májusában a brit koronaügyészség hivatalosan is tájékoztatta orosz partnereiket, hogy megalapozottan gyanúsítják Andrej Lugovoj orosz állampolgárt, leszerelt (?) FSzB-tisztet az emberöléssel. Az idézés 2007. május 28-án meg is érkezett Moszkvába, de az ügyben maga Putyin elnök jelentette ki, hogy „őrült és megalapozatlan lépés”. Egy hónapra rá az orosz legfőbb ügyész, Jurij Csajkahivatalosan is megtagadta Lugovoj kiadatását a britek felé. Informálisan azt is London tudomására hozták, hogy mindaddig, amíg a britek Berezovszkijt nem toloncolják vissza Oroszországba, nem is érdemes tovább erőlködniük.
Ezzel párhuzamosan az FSzB is ellentámadásba lendült: nyilvánosságra hozták, hogy „a maguk módján ők is nyomozni kezdtek azon hírek alapján, amelyek szerint Litvinyenko az MI6 ügynökeként milyen további károkat okozott Oroszországnak”. Lugovoj erre még rá is tett egy lapáttal, amikor kijelentette: a brit hírszerzés őt is megpróbálta beszervezni és egész vagyonokat ígért neki, ha Putyinra és/vagy a többi orosz állami vezetőre nézve terhelő (de minimum kínos és botrányos) információkkal szolgál. Mindenesetre Lugovoj (itt jobbra) indult a 2007 decemberi képviselőválasztásokon és be is jutott a Dumába, úgyhogy 2011-ig érinthetetlen (ha Putyin is úgy akarja persze).
Paul Joval amerikai orosz-szakértő a következőképpen foglalta össze a Litvinyenko-ügyet: „Moszkva világos üzenetet közvetített a Nyugat (és az egész világ) felé: aki keresztezi útjaikat, aki a Kreml ellenében emel szót, aki nyilvánosságra akarja hozni mindazt a mocskot, amit róluk tud, semmi jóra ne számítson. Nincs a világon olyan ember, szervezet vagy állam, aki vagy amely meg tudná akadályozni őket abban, hogy a maguk módján lerendezzék a tartozásokat”.
És a végére egy kiegészítő konteó.
Persze az sem biztos, hogy ebben a koporsóban, itt fent, valóban volt egy test;  senki ne vegyen polóniumot arra, hogy Litvinyenko (aki élete utolsó (?) hónapjában áttért az iszlám hitre és temetési szertartása is a mohamedán rítusok szerint folyt) meghalt. Lehet, hogy a brit (vagy amerikai) tanúvédelmi program alanyaként új arccal, névvel és személyazonossággal él valahol a nagyvilágban, cserébe a Jukosz (vagy bármiféle más) feliratú dossziéban található információkért, amelyeket – egyelőre – senki nem akar felhasználni a nagyhatalmi játszmákban. És a látványos, három hétig tartó állítólagos agóniája csak arra volt jó, hogy elaltassák a gyanakvást és előkészítsék a terepet, a plasztikai sebészt, megvegyék a villát a Bahamákon, kioktassák a családot, megtanulják a fedősztorikat, elsajátítsák a legendát, elvarrják az elvarrható szálakat…
Az az érzésem, hogy fogunk még hallani a dologról.
Ha Putyinnal teáztál a múlt héten és elmondta a frankót az üggyel kapcsolatban, rohanj egy orvosi kivizsgálásra, majd oszd meg velünk a kommentekben. Ha magával Litvinyenkóval tetted ugyanezt, az még érdekesebb!
És lévén, hogy ez volt az idei utolsó poszt, szeretnék minden olvasómnak, kritikusomnak, (ki)oktatómnak és szurkolómnak nagyon boldog, konteókban gazdag új esztendőt kívánni!







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése