2011. június 3., péntek

Biszku Bélák 1990-en innen és túl

Emlékezzünk a múltra... vagy mire is...? - Biszku Bélák 1990-en innen és túl

2007-07-21.
(Molnár F. Árpád)


A Szovjetunióról és a volt szocialista országokról számos könyv jelent meg, amely a felbecsülhetetlen mennyiségben pszichiátriákra és elmegyógyintézetekbe zárt politikai foglyokról szól, akiknek gondolkodásuk vagy tetteik nem feleltek meg a rendszer intellektuális sötétségének, a párt és a pártot szervilisen (szolgalelkűen) kiszolgáló média és "arisztokrácia" kegyetlen barbarizmusának. Az áldozatok száma tengernyi, de kártérítést sem Washington, sem Brüsszel nem követel azóta sem senkinek, sőt, mindent megtesz a túlélők és azok hozzátartozóinak elhallgattatására.
Legyen előttünk egy konkrét, megtörtént eset képe:
Egy életerős férfi fekszik egyik nagyvárosunk pszichiátriáján. Az eltelt fél év alatt a diktatúrákban oly népszerű elektrosokk terápiák (kúra, "altatásos kezelés") során szinte mindent elfelejtett azokról a pártállami bűnözőkről, akiknek bűntetteiről annyi mindent tudott. A helyi rendőrfőkapitány disznóságaitól kezdve a Belügyminisztérium legfelső vezetőjéig bezárólag. Szabad volt, most rab lett. Magyarul és oroszul beszélt, de ma már csak magyarul tud. Kiterjedt kapcsolatai voltak, de mióta bevitték, mindenki kerüli, aki pedig megszólal, hamisan tanúzik.
Csakhogy a most említett példa nem a szocialistának nevezett rendszer idején történt, hanem 2003 közepén.
Az illető egy cégben tevékenykedett, az új korszak ún. arisztokratái, más néven "újgazdag"-jai között. Az üzleti tevékenysége során személyesen megismerkedett Stadler Józseffel és a médiából ismertté lett számos emberrel, akikkel személyes kapcsolatokat ápolt. Bejáratos volt a gazdagok és a bűnözők társaságába, akik olajat szőkítettek, bort hamisítottak és/avagy különféle egyéb nemzetközi áruforgalmat bonyolítottak. Emberünk rendszeresen járt cégének eminenseként Ukrajna és Magyarország, valamint más országok között, és bonyolított áruforgalmat. Olyan világ ez - újságírók és más médiaemberek, hivatásos maffiózók, jogászok, magas rangú katonatisztek, orosz és ukrán gengszterek, izraeli fegyverkereskedő bűnözők, politikusok és más olajszőkítők -, ahol az állam teljességgel összegabalyodva rabol és fosztogat, egymás fején taposva befolyásért és pénzért, mások megint pénzért és hatalomért, ami magával hozza a bosszúálló erkölcstelenséget is, ahol politikus, főrendőr és médiagörény együtt osztja az ítéleteket saját riválisaik és teljességgel vétlen, bármibe is teljesen véletlenül csöppent civilek ellen. Az eredmény óvatos és beismert becslések szerint is, csak a '90-es években 600-800 halott Magyarországon. Ezen túl és ezzel együtt vannak a pszichiátriákra vagy hamis vádakkal börtönökbe zárt, illetve eltűnt vagy "öngyilkossá" lett rendőrök, főbe lőtt magas rangú katonatisztek, eltűnt vagy befalazott olajosok, drogárusok és fegyvercsempészek, "balesetben" meghalt országos hírű politikusok és más személyek.
Emberünk számos személyt, életutat megismert ezekből a sokszor bűnözői, az állam fedezékében dolgozó és működő körökből. Tudta, kik kikkel járkáltak, kiknek honnan lett a vagyonuk, kik kiket fedeztek, szóval annyi mindent, mint bármelyik valamire való újságíró, akiknek a maffia telefonszámai ott hevernek a noteszükben. Tevékeny részt vállalt az üzleti életben, nemzetközi vállalkozásai voltak, amíg "le nem húzták" a társai, és minden vagyonát elveszítve utcára nem került.
Azonban nem mindenkit lehet kiirtani.
Akik 1990 előtt a nehezék voltak, jobbára most is azok maradtak, csak egyik ilyen, másik olyan köpönyeget öltött: árulók, kapzsi rendszerparaziták, akiknek istene a párt és a pénz.
A mi emberünk története egy a sok közül. Egyik nagyvárosunkban, az államiakkal folytatott napi csetepatéit követően mobiltelefonján felhívta a Belügyminisztériumot, és fennhangon, a nyílt utcán "kikérte magának, hogy lehallgatót tegyenek a mobiltelefonjába", követelve, hogy a róla tudó és ellene cselekvő Lamperth Mónika azonnal tegyen intézkedéseket az állampolgári jogok érvényesítésére. Minthogy a telefon a leghivatalosabb közeget és személyt/személyeket, és közvetlenül egy minisztériumot ért, ahol a felvétel rögzítésre került, a hivatalokban "pánik" lett.
A telefonáló személy, az al- és a felvilág (és ez a kettő egy) számos befolyásos köreiben egykor kedvelt, mára kegyvesztett embere hirtelen rosszul lett.
Öntudatlan állapotát egy szokás szerint "arra járó" rendőrautó járőrei fékezték meg. Az emlékezetkiesés akkor szakadt meg, amikor áldozatunk - az egyik a sok ezer közül, és az egyik a 800 halottat túlélők közül - arra eszmélt, hogy a rendőrök rajta térdepelnek.

Kaiser Edét politikai utasításra csukták le a móri mészárlás vádjával, pedig Lamperth Mónika előtt ott hevertek a valódi elkövetők nevei
 
A mobiltelefonja - ahogyan oly sokakkal történt és történik: telis tele híres olajosokkal, milliomosokkal, befolyásos közéleti személyek telefonszámaival (azaz BIZONYÍTÉKOKKAL!) - eltűnt, és soha többet nem került elő. A takarítás rutinszerűen történt, de a médiahazugságokon nevelkedett analfabéták számára jobbára csak 2006 október 23-a óta ismeretessé vált módon: ahol a sértettek erdeje által megszerzett, a mobiltelefonokra rögzített (és más módon megszerzett) bizonyítékok tömkelegét maga az állam tüntette el, semmisítette meg, lopta el, dobta a Dunába stb. Ahogyan ez pl. a Kármán Irén, az azóta megvert és életveszélyes sérüléseket szenvedett újságíró által is ismertetett módon a móri bankrablást követően történt, amikor a kivezényelt rendőr törölte le az ujjlenyomatokat a gyilkos fegyverről, nehogy meg kelljen találni az elkövetőket, miközben - ahogyan Kármán Irén is állítja - Lamperth Mónika pár órával a történtek után már tudta, kik a móri tömeggyilkosság tettesei.
Ezután - esetünkre visszatérve - a szovjet gyakorlathoz hasonlóan "rosszul lett" áldozatunkat pszichiátriára szállították, ahol a régi jó szovjet-éra gyakorlatához méltó módon trükkel aláírattak vele egy papírt, amely egy hosszas elektrosokk terápiás kúrát indítványozott a károsult sérelmére. Azt persze még a butaság és butítás alapú társadalom legalacsonyabb-rendű értelemmel megvert kóklerei sem gondolják, hogy egy olyan személy, aki a saját szabadságáért telefonál, egyenesen Lamperth Mónika felé üzenve, nem sokkal ezt követően aláírja a saját kényszerbezárását és emlékezettörlő, valamint személyiségpusztító megsokkoltatását, azaz megcsonkítását. Nem kérdés - csak a hangsúlyozás kedvéért ismétlem -, hogy ez az illető nem sokkoltatta meg a saját agyát az emlékezettörlést vágyottan vágyva, ráadásul alig azt követően, hogy jogérvényesítő tevékenységének - Lamperth Mónika után telefonálva, hivatalos ügyeinek elszánt intézése közepette - "váratlanul" véget vetettek.


(A képen a rendszer értelmisége által gyűlölt nemzeti hős, Vlagyimir Bukovszki) Az atomtudós Andrej Szaharov Bukovszkival együtt 6 áldozatot vitt bíróság elé: egyszerre!
Fél év fogság következett. Megjegyzem: a szovjet rendszerből ismertté vált és világhírű Vlagyimir Bukovszki ugyanettől a pártegységtől 1 év pszichiátriai fogságot kapott annak idején (Szaharov abban az időben 5 másik személlyel együtt(!) vitte szovjet bíróságig(!) az ügyet, elmondván, hogy az általa összegyűjtött fél tucat személyt pártutasításra nyilvánították elmebeteggé és rendelték el kényszergyógykezelésüket egytől egyig, mert nem tetszettek a hatalomnak). Emberünk tehát "csak" fél évet kapott, azonban elegendő elektromos áramot az agyába ahhoz, hogy csak töredékesen emlékezhessen vissza az eseményekre, s hogy ismételgesse: többek között a Gergényi Péter ellen akart tanúskodni, de teljesen elfelejtette, hogy annak milyen bűncselekményei miatt, és hogy államilag elrendelt megfigyelés alatt állott, amit a Magyar Szocialista Párt illetékes minisztériumi vezetői írtak alá a hatályos törvények útmutatása szerint.
Gergényi Péterről, a sortüzes rendőrfőkapitányról, akiről egészen a párt kritikájáig "nem talált", mert nem akart találni a média semmi kivetni valót, jegyezzük meg, hogy a fent taglalt események idejében (2003-ban) még nem nevezték ki munkássága kiválóságát és egyedül méltó módszereit elismervén és jutalmazván Budapest sortüzes rendőrfőkapitányának, hanem ekkor Gergényi Péter még "csupán" Bács-Kiskun Megye legfőbb rendőreként díszelgett a média és a hivatalosan "alvilág"-nak nevezett alvilág apraja-nagyja előtt, mint olyan, akinek bács-kiskun megyei rendőrfőkapitánysága ideje alatt talán soha nem látott mértékben terjedt el a nyílt, a belváros központjában folytatott prostitúció, a mindent elborító kábítószer-kereskedelem, a rendőrségnek éppen csak nem az épülete mellett folytatott fegyverkereskedelem, melyek közül a drog és a prostitúció Igor Korol bérgyilkos bács megyei tevékenységénél is messze látványosabb utcai méreteket öltött: az alvilág a rendőrség orra előtt folytatta a kábítószer-kereskedelmet, és a prostitúciót a rendőrség megyei épületétől mintegy 150 méterre, az utcai díszkivilágítás kellős közepén, reflektorfényben gyakorolták, nehogy valakinek elkerülje a figyelmét.
Az e cikkben taglalt személy, aki az életben maradtak hazai titkos show-jának azóta, bizonyos körökben méltán népszerűvé lett áldozata - fél éves fogság után - nemzetközi akaratnak köszönhetően szabadlábra került, és egy részletesen biztosított személyi környezet "védelmébe" fogadta.
Kitalálom a sortüzesek és a bűnözésre váltig elszánt, másféle pártszolgálatosok szavait:
Írjuk ezt is a többihez. Volt, van és lesz belőlük elég.
Molnár F. Árpád
Hírháttér Média
http://hirhatter.t35.com

Terroristák az interneten

A SÖTÉT OLDAL...

Terroristák az interneten

 
 

Egy ideális világban persze elég lenne beírni Google-ba hogy „terrorist tips and tricks”, de természetesen ez nem ilyen egyszerű. Jelen írásunk forrásainak alapjai, a CIA különböző (publikus) jelentései...



FACTORY LEADER.
Álláshirdetések
Nehéz dolga van sokszor az újságírónak … Nem egyszerû például Bill Gates-rõl cikket írni, hiszen már mindent megírtak róla. Más szempontokból ugyan, de hasonlóan kiemelt figyelmet követel, amennyiben az ember terroristákról kíván értekezni…

A legnagyobb gond egy ilyen témánál elõször is a források megszerzésénél adódik – egy ideális világban persze elég lenne beírni Google-ba, hogy „terrorist tips and trick”, de természetesen ez nem ilyen egyszerû. Jelen írásunk forrásainak alapjai a CIA különbözõ (publikus) jelentései, illetve a neten százával található biztonsági szekértõk blogjai, valamint a velük készült interjúk. Bár a források legtöbbje objektív (…-nek tûnik), ne hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy még a titkosszolgálatok is elismerik, hogy egyelõre a sötétben tapogatóznak, amikor a terroristák és az internet (amúgy bizonyíthatóan létezõ) kapcsolatát elemzik.  Hiszen a teljes igazságot csak maguk az érintettek (a terroristák) tudják, és õk nem fogják közzétenni tippjeiket a weben.

Csetszobák…

A USA Today már 2001-ben (februárban, tehát jóval a 9/11 elõtt) közölt egy jelentést, amely a terroristák internetes szokásairól és kapcsolattartásáról szólt – kiemelve egy speciális területet, nevezetesen a csetszobákat. Az elemzés szerint a terroristák elõszeretettel használják kommunikációs csatornaként a különféle, webes felületen elérhetõ (tehát majdnem teljesen anonim) csetszobákat. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy Bin Laden létrehoz egy „új akció készül” nevû csetszobát… A jelentés elkészítése során részletes vizsgálatokat folytattak, amelyek kimutatták, hogy a terroristák leginkább a sport témájú csevegõszobákat és az erotikus hirdetõoldalakat kedvelik, itt - mintegy „elvegyülve” a csevegõk között - lépnek egymással kapcsolatba, és így cserélnek gazdát a célpontra és annak helyzetére vonatkozó adatok is. Ez az elmélet késõbb megerõsítést nyert: a CIA egyes tanulmányai szerint gyakran ezeken az oldalakon jelennek meg azok a parancsok, amelyek egy-egy akció megkezdésére utasítják a csoportokat. A beszélgetések persze kódolt formában történnek. Nem véletlen, hogy 2001 szeptembere óta, az Egyesült Államokban folyamatosan figyelik (illetve próbálják figyelni) a csetszobákat – ezt a tényt ugyan az USA kormányzata nem erõsíti meg, árulkodó jel azonban, hogy a CIA és az NSA internetes csoportjában külön team foglalkozik ún. „chat-room monitoring”-gal, ahol rejtjelszakértõk és pszichológusok kutatnak „árulkodó jeleket” tartalmazó beszélgetések után.  

Az ókori Görögországban a szteganográfia (szteganográfia szó szerint „elrejtett/elfedett írás”) egyik formájaként a viasztáblák faanyagába karcolták a figyelmeztetõ üzenetet, úgy, hogy maga a viasztábla üresnek tûnt. Csak az üzenet fogadója tudta, hogy a viasz alatti fában rejtõzik a tényleges üzenet. A másik módszer a kopaszra nyírt küldönc fejbõrébe tetovált üzenet volt. A hírvivõ útnak indult, míg odaért, újra kinõtt a haja – amit a célnál ismét leborotváltak, hogy az üzenet elolvasható legyen. A szteganográfia a terroristák egyik kedvelt eszköze, amikor üzenetváltásokra kerül sor – persze a kor eszközeinek megfelelõen, e-maileken keresztül. Ennek a titkosításnak a mai, csúcstechnológiával felvértezett változatai képekbe vagy hangállományokba rejtik az üzenetet. Különleges szoftverre van szükség az üzenet elrejtéséhez egy állományba – grafikába, hangállományba, szövegbe, HTML kódba, vagy akár flopilemezekre.

Ilyen szoftvert azonban könnyû beszerezni: freeware vagy shareware kategóriában rengeteg letöltési forrás áll rendelkezésre. A titkos információt a kép vagy a hangállomány létezõ, de lényegtelen apró részleteiben helyezik el, amelyet az emberi szem vagy fül nem képes felfedezni. Az üzenet néhány észrevehetetlen hang, vagy néhány képpont egy JPEG képen. A felületes szemlélõ számára a kép vagy a hang teljesen rendben lévõnek látszik, és fogalma sincs arról, hogy a weboldalon rejtett üzenet búvik meg. A képeket csak egy „privát kulcs” vagy kód használatával lehet megfejteni, amelyet csak a címzett ismer. Ennek hiányában lehetetlen megnézni, elolvasni vagy meghallgatni az üzenetet – ebbõl adódik, hogy az ilyen jellegû üzenetek (még ha tudjuk is, hogy tartalmaznak valamilyen rejtett kódot) elméletileg megfejthetetlenek, ráadásul a „monitoring” sem képes kiszûrni õket. Mi gyanús lehet abban, ha valaki elküldi a barátjának a legutóbbi nyaralásáról készült fotókat? Ja, hogy esetleg néhány fotó szteganográf üzenetet is tartalmaz? Nos, mivel magán a fotón ez nem fog „látszani”, elképzelhetõ, mennyire nehéz egy-egy ilyen üzenetváltás lenyomozása. (forrás: Enterprise Security Resource Center)

Notebook a sivatagban
A terroirsták tehát használnak csetszobákat, e-mailt és fórumokat – éppen úgy, ahogy mi magunk is tesszük. Semmiben sem különböznek tehát egy átlagos felhasználótól, legalábbis elsõ ránézésre…
szubjektiv-terror-notebook
Üzemanyagcellás Casio laptop
Persze a közvetített üzenetet témáját és a titkosítási szintet tekintve nagyon is különböznek. Az internet-elérés napjainkban nem lehet probléma – van azonban néhány szélsõséges eset (túszokról készült videók és képek, a médiákhoz eljuttatott figyelmeztetõ üzenetek stb.), amikor felmerül a kérdés: hogyan fér hozzá az internethez a kemény mag, azaz a jelenleg is bujkáló terroristák? Hiszen például a hírhedt „kiképzõtáborokban” vagy a rejtekhelyeken, a sivatag közepén bizony nem áll rendelkezésre internet-kávézó, nem is beszélve arról, hogy valószínûleg az áramellátás sem oldható meg túl könnyen. Nos egy 2003-ban közzétett jelentés szerint, a megoldást az üzemanyagcellás notebookok jelentik. A japán társaságok (élükön a Toshibával) jelenleg egyértelmûen vezetik az üzemanyagcellás berendezések kifejlesztéséért folyó versenyt. Szakértõk szerint már nem kell sokat várni az elsõ ilyesfajta mobilok és laptopok megjelenéséig. Ezekkel az alternatív megoldásokkal az internet manapság már bárhonnan elérhetõ – egy mobiltelefon és egy cellás laptop kell csupán, és máris üzengethetünk, akár a legeldugottabb sivatagi rejtekhelyrõl is. 

Az emberi találékonyság nem ismer határokat. Umberto Rapetto, együttmûködve az amerikai NSA és CIA munkatársaival, már évek óta figyeli a szervezett bûnözés és a kiemelt elkövetõk internetes ténykedését. Az olasz szekértõ szerint, az újabb tippek már jóval elõtte járnak annak, amirõl pillanatnyilag a terrorelhárító szervezeteknek tudomásuk van. Példaként megemlíti, hogy a merényletek kitervelõi immár az interneten továbbított adatcsomagok IP-fejlécébe rejtik az üzeneteiket (igazi hackertechnika, jó adag szakértelem szükséges hozzá). Az IP fejlécek alapállapotban nem tartalmaznak „érdekes” információt, csupán számokat, amelyek arról gondoskodnak, hogy az adatcsomag a kiindulási pontról eljusson a címzett gépére.  Rapetto szerint viszont a terroristák most már úgy alakítják át a fejléc 16 bites információs mezejét, hogy a beavatott címzett ezekbõl a valódi üzenet egy-egy betûjét tudja kinyerni – így egy gyakorlatilag észlelhetelen üzenetet képesek továbbítani, ami az IP-fejlécre „kapaszkodva” továbbítódik, mindenki más számára láthatatlanul. A fejléc az információ borítékaként szolgál – jelentette ki Rapetto. „Ez valami olyasmi, mintha a hagyományos levélben az üzenet a bélyeg alatt volna elrejtve" - érzékeltette a fõhadnagy az általa azonosított eljárás agyafúrtságát.

Ráadásul a szakértõk legújabb elmélete szerint, már nem is a kódolt üzenetek és e-mailek jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem a fájlcserélõ hálózatok. A nyomozók tapasztalatai azt mutatják, hogy a szervezkedõ terroristák - gyakran csak percekre - betelepszenek a nagy forgalmú fájlcserélõ börzék szokatlan kiosztású portjaira. SMS útján közlik egymással az IP-számukat, és célzottan letöltik például a John Lennon kislemeznek álcázott tervdokumentációkat. A dolog legnagyobb veszélye, hogy míg a RIAA árgus szemekkel figyeli a fájlcserélõ hálózatokat, gondosan beperelve minden fõiskolást, aki letölt pár MP3-fájlt, az NSA, sõt a CIA sem, vagy alig szentel figyelmet a fájlcserélõ hálózatoknak, mondván, ez a RIAA dolga, hiszen itt fõleg a szerzõi jogok megsértésérõl van szó. A RIAA viszont nem rendelkezik jogosítványokkal a terrorelhárítás területén, így õk alapból nem is érdeklõdnek a téma iránt – ördögi kör.
A teljes igazságot egyelõre nem tudhatjuk – egy nem túl régen keltezett jelentés szerint, a terroristák interneten használatos eljárásainak alig a tizedére derítettek fényt eddig a hatóságok. Egy dolog azonban biztos: a gyakran „harmadik világháborúként” emlegetett, globális  terrorizmus elleni harc, az interneten ugyanúgy zajlik, mint a való életben. 

Források: ecommercetimes, cnsnews, George Tenet

Ismét fenyeget a nukleáris háború?

Ismét fenyeget a nukleáris háború? Nyomtatás
Írta: origó / tudomány   
2008. január 23.
Ismét fenyeget a nukleáris háború?
Ismét fenyegeti-e a nukleáris háború a világot? Képes-e a nemzetközi közösség érvényt szerezni a nukleáris fegyverkezést tiltó egyezményeknek? Milyen műszaki és jogi megoldásokkal lehet útját állni újabb veszélyhelyzetek kialakulásának?
Évekig a napi hírek visszatérő témája volt Észak-Korea atomfegyverprogramja, most az iráni atomprogramról közölnek eltérő értékeléseket, az atomfegyverrel rendelkező Pakisztánban pedig bizonytalanná vált a belpolitikai helyzet. Érdemes tehát időről-időre újra végiggondolni ezeket a kérdéseket.
A globális klímaváltozás veszélye miatt ismét előtérbe került a nukleáris energiatermelés, mivel az atomreaktorok semmiféle üvegházhatást előidéző gázt nem bocsátanak ki működésük során. Az atomenergia hasznosítása új fellendülés előtt áll. Az Egyesült Államok, Oroszország, Kína és egy sor más ország jelentős, a mainál nagyobb szerepet szán az atomenergetikának. Az Európai Unió is az atomenergetika térhódítását prognosztizálja, bár még nincs egységes energiapolitikája. Az atomenergia ipar nemzetközi együttműködésben új reaktortípusok kifejlesztésével készül a növekvő igények kielégítésére.
A nukleáris energia hasznosítása elterjedésének útjában álló legnagyobb akadály a nukleáris energia kettős jellege. Az urándúsítás és a kiégett fűtőelemek újrafeldolgozása érzékeny technológia, mert alkalmas fegyveralapanyagul szolgáló, erősen dúsított urán előállítására és a plutónium szeparálására. A "nukleáris dilemma" lényege a békés alkalmazások fejlesztése, elterjesztése a fegyvertechnológiák elterjedése nélkül.
A nukleáris folyamatok alapanyaga: az urán és a plutónium
Egy bombányi plutónium...A természetes urán 0,7%-ban tartalmazza a kedvező maghasadási tulajdonságokkal bíró urán-235 izotópot, a többi az urán-238. Az erőművi reaktorok üzemanyaga 3-6% urán-235 izotópot igényel, tehát az urán eredeti összetételét meg kell változtatni. Erre szolgálnak a különböző dúsítási technológiák (elektromágneses szeparálás, gázdiffúzió, ultracentrifuga, lézer). Az urándúsítás minden változata nagyipari technológia, megvalósítása csak állami keretekben képzelhető el. Atomfegyverek építéséhez az uránt jóval nagyobb mértékben kell dúsítani, a könnyű izotóp arányának meg kell haladni a 90%-ot. Ehhez ugyanazokat a dúsítási technológiákat használják, mint az erőművi üzemanyag készítéséhez. A nukleáris dilemma: egy új urándúsító üzemet építő ország milyen mértékben fogja dúsítani az uránt? Üzemanyagot vagy fegyveralapanyagot gyárt? Erről folyik ma a vita Irán önálló nukleáris programja kapcsán.
A plutónium nem fordul elő a Földön, kifejezetten a nukleáris fegyverek céljára állítják elő az urán egyik izotópjából bonyolult és drága technológiával. Az atomreaktorokban az urán rossz hasadási tulajdonságokkal bíró nehéz izotópja alakul át a könnyű uránizotóphoz hasonlóan jó maghasadási tulajdonságokkal rendelkező plutónium-239 izotóppá. Kellő idejű használat után az atomreaktorokból kiemelt fűtőelemeket újrafeldolgozzák (reprocesszálják), ennek során nyerik ki belőle a plutóniumot. A kiégett fűtőelemek erősen radioaktívak, ezért a feldolgozási technológia veszélyes. Reprocesszálás is csak nagyipari, állami keretek között képzelhető el.
Intézkedések és tervek a nukleáris terrorizmus megakadályozására
Terrorista csoportok és szegény, műszakilag nem kellően fejlett államok nem képesek sem urándúsításra, sem a plutónium kinyerésére. Saját urándúsítási vagy plutónium-előállítási lehetőségek híján az alapanyag más forrásokból való illegális megszerzése áll csak nyitva a fegyverkezésre készülő szervezetek előtt. Az atomfegyverrel rendelkező hatalmak dúsító és újrafeldolgozó üzemei kellően védettek, a nemzetközi ellenőrzés elől viszont zártak.
A leszerelési egyezmények végrehajtása során nagy mennyiségű erősen dúsított urán, illetve plutónium kerül(t) ki a szétszerelt robbanófejekből. Erősen dúsított uránt használnak a tengeralattjárók atomreaktoraiban és a polgári szektor kutatóreaktoraiban is. A leszerelt tengeralattjárók, a katonai létesítményeknél sokkal kevésbé védett kutatóreaktorok tehát lehetőséget kínálnak hasadóanyag megszerzésére. Egyre erősödő nemzetközi együttműködés keretében hozzáláttak ezeknek a veszélyforrásoknak a felszámolásához. Teljesen megszüntetnék például az erősen dúsított urán (HEU - highly enriched uranium) felhasználását a polgári szférában. A HEU-anyagot visszaszállítják a gyártó országba, ahol természetes urán hozzákeverésével kis (low) dúsítású, atomerőművekben hasznosítható uránná (LEU) alakítják át.
Nemzetközi dúsítóközpontok
AtomerõmûNemzetközi szervezetek és az atomhatalmak vezető politikusai új javaslatokkal álltak elő a nukleáris dilemma megoldására. Az atomenergetika iránt érdeklődő, eddig saját atomprogrammal nem rendelkező országok számára nemzetközi felügyelet alatt álló erőművi üzemanyag-tartalékot hoznának létre, garantálnák az ellátást.  Nemzetközi egyetértés alakult ki abban, hogy az energiatermelő atomerőművek urán üzemanyagát nemzetközi dúsítóközpontokban kellene létrehozni, így az egyes országok számára felesleges lenne saját dúsítókapacitást kiépíteni - így elejét lehetne venni annak, hogy a dúsítást a fegyver minőségig vigyék el.
Oroszország otthont adna egy ilyen létesítménynek, ennek első lépése a friss orosz-kazah egyezmény. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) támogatja egy nemzetközi dúsítóközpont építését Szibériában, Irkutszktól északra. 2006-ban Warren Buffet amerikai üzletember (a Fortune magazin listáján a világ 2. leggazdagabb embere) több millió dolláros támogatást ajánlott fel egy a NAÜ ellenőrzése és irányítása alatt álló globális nukleáris fűtőanyag-tartalék megteremtéséhez.
Nemzetközi regionális telepeket hoznának létre a kiégett fűtőanyag biztonságos eltemetésére is. Putyin orosz elnök 2006. januárban egy Global Nuclear Power Infrastructure (GNPI) nevű programot javasolt: biztonságos és egyenlő hozzáférést biztosítanának a nukleáris energiához minden ország számára, ha hiánytalanul teljesíti az atomfegyverek elterjedése elleni ún. non-proliferációs kívánalmakat.
Nemzetközi egyezmények
A nemzetközileg garantált üzemanyagellátás, a nemzetközi ellenőrzés alatt álló regionális urándúsító üzemek létrehozása és a többi új javaslat 2010-ben napirendre kerül majd a Non-Proliferation Treaty soron következő, ötévenként esedékes felülvizsgálati konferenciáján.
A Non-Proliferation Treaty (NPT) a nukleáris fegyverek elterjedésének meggátlására kidolgozott nemzetközi szerződés, amelyhez 1968-tól csatlakozhatnak egyes országok. Jelenleg 189 tagja van, köztük 5 nukleáris fegyverrel rendelkező állam: ezek az USA, az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína és Oroszország. Ezek az országok vállalták, hogy nem adnak át nukleáris fegyvert vagy más nukleáris robbanóeszközt más államoknak, nem segítenek más államokat nukleáris fegyverek létrehozásában. A nukleáris fegyverrel nem rendelkező országok vállalták, hogy nem törekszenek nukleáris fegyver létrehozására. A szerződés betartását a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőrzi az aláírókkal kötött biztosítéki (safeguard) egyezmény alapján.
Az NPT-t 1990-es évek elejéig nem írta alá az atomfegyverrel rendelkező Kína és Franciaország, távol maradt Argentína, Brazília, India, Izrael, Pakisztán és Dél-Afrika. A hidegháború végeztével Dél-Afrika felhagyott fegyverprogramjával, Argentína és Brazília is lemondott a fegyvergyártás lehetőségéről. A szerződésnek máig nem tagja India, Izrael és Pakisztán.
Bár Irak aláírta 1970-ben a szerződést, az 1991-es, első Öböl-háború után kiderült, hogy Iraknak titkos programja volt atomfegyverek létrehozására. 1997-ben kiegészítő jegyzőkönyvet fogadtak el (Additional Protocol): ez sokkal szélesebb körű információszolgáltatást követel meg, és további jogokat ad a helyszínen dolgozó NAÜ-ellenőröknek. A kiegészítő jegyzőkönyvhöz 10 év alatt 82 ország csatlakozott, egyelőre messze van az általános elfogadottságtól.
Az Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-i terrortámadás után megtorpant az előrehaladás. Az USA 2002-ben felülvizsgálta álláspontját, biztonsági doktrínájában növelte az atomfegyverek szerepét, bővítette azoknak az eshetőségeknek a körét, amelyekben bevetik nukleáris fegyvereiket. Megtámadhatják például a biológiai vagy vegyi fegyverekkel rendelkező államokat. A NPT megerősítésének szempontjából kritikus lesz az amerikai elnökválasztás kimenetele.
Már a nukleáris fegyverkezést tiltó NPT előtt megegyezés született az atomfegyver-kísérletek tilalmáról. A Szovjetunió, Nagy-Britannia és az USA 1963-ban kötötte meg a részleges atomcsendegyezményt. Ebben vállalták, hogy nem hajtanak végre nukleáris robbantást a légkörben, a világűrben, illetve víz alatt. A föld alatti robbantásokat nem tiltották, egyetlen kikötést szabtak: nukleáris szennyezés nem kerülhetett az adott ország határain túlra. Az egyezményhez a nukleáris hatalmak közül nem csatlakozott Franciaország és Kína. Az USA és a Szovjetunió a SALT-1 szerződéssel együtt 1974-ben megegyezett a föld alatti fegyverkísérletek korlátozásában, vállalták, hogy nem hajtanak végre 150 kilotonnásnál nagyobb robbantásokat.
Az ENSZ 1996. évi közgyűlése által elfogadott átfogó szerződés teljes tilalmat rendel el minden közegben a fegyverkísérletekre (Comprehensive Nuclear-Test-Ban-Treaty, CTBT). 2006 szeptemberére 176 ország aláírta, 132 ratifikálta. A szerződés érvénybe lépéséhez elengedhetetlen, hogy az 1996-ban atomerőművel, kutatóreaktorral rendelkező 44 ország mindegyike ratifikálja. Aláírta, de nem ratifikálta Kína, Kolumbia, Egyiptom, Irán, Indonézia, Izrael, USA, alá sem írta India, Észak-Korea és Pakisztán. Az USA önként vállalta a moratóriumot. Az egyezmény betartásának ellenőrzésére globális ellenőrző hálózatot építettek ki, 92 országban 321 mérőállomás négyféle technológiával (szeizmikus, hidro-akusztikus, infrahang és radioaktív részecskék észlelése). Az állomások kétharmada 2006-ban elkészült, küldi az adatokat a bécsi ideiglenes adatközpontnak.

Kik az igazi terroristák?

Kik az igazi terroristák?

Közkívánatra!!!
Mi folyik a háttérben azaz miről nem szólnak a jelentések II
(Norberto Ceresole írása nyomán...)
Két robbantásos merénylet színhelye volt az argentínai főváros, Buenos Aires. Mindkét esetben zsidó intézmény volt a cél és mindkét esetben a zsidó fundamentalista kémelhárító szervezet, Shin Beth mozgatta a fonalakat... 1992 március 17-én az izraeli nagykövetség épülete repül a levegőbe, 29 halottat és sok sebesültet okozva. 1994 július 18-án az AMIA épülete szenved hatalmas károkat.

Itt működött több cionista szervezet társaságában a Histadrut is, amely a palesztin-izraeli békefolyamatok közismert támogatója volt. A halottak száma 86, a sebesülteké több száz. A nyomozások, amelyeket kizárólag izraeli hatóságok végeztek- Shin Beth vezetésével-, nem hoztak konkrét eredményeket. Izrael hivatalosan Iránt és a Hiszbollah szervezetet tette felelőssé. Lényeges megjegyezni, hogy a palesztin-izraeli béketárgyalások éppen ez idő tájt kaptak intenzív lendületet... Az argentínai zsidó terrorista agressziók hátterének megértéséhez lapozzunk vissza a közelmúltba;

A Buenos Airesben végrehajtott merényleteket szoros összefüggésben kell kezelnünk az izraeli belpolitika kríziseivel, amelyek az 1991-es madridi konferenciát előkészítő időszakra súlyos válsággá fejlődtek
Az izraeli társadalmon belül folyó erőszakos harc teljes terjedelmével kisugárzott a nemzetközi zsidó élettérre. Ez a válság elsősorban a következő országokat érintette; Izrael, USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Argentína. Egyidejűleg három síkon fejlődik ki a konfrontáció; kulturális vagy teológiai (fundamentalista-vallás a laikus cionizmussal szemben), társadalmi (telepesek és a már integrált lakosság között) és az államapparátuson belüli (a különböző biztonsági szervek között).
A madridi konferenciát az USA szorgalmazta, amit Shamir kormánya – hűen a „régi” izraeli hagyományokhoz- alakoskodva elfogadott. Ettől a perctől kezdve Rabin tábornokkal az élén, a munkáspárt és a cionista mozgalom vezetői vállvetve támogatták azt a tervjavaslatot, amely mélyrehatóan a „területek békéjét” volt hivatott szolgálni, szigorú és kizárólagos izraeli ellenőrzés mellett.
Ez az igyekezet erőszakos reakciót váltott ki az 1967-es katonai győzelem óta Izraelben sikeresen konszolidálódott fundamentális vallási körökben, valamint a nemzetközi zsidó közösségekben, amelynek a fontos társadalmi szerepet játszó argentin is szerves része. Ez az év a kiegyezés, a fundamentalista-vallási és ultra-nacionalista erők (Beguin, Shamir, Sharon stb.) megbékélésének éve volt.
Az állambiztonsági szerveken belüli szociális és vallási törés, különösen a kémelhárító Shin Beth-nél volt érezhető.
A madridi konferencián kibocsájtott „békejavaslat” a fundamentális zsidóság számára felért, a messiási kinyilatkoztatásban megjósolt végső katasztrófa kezdetével. Reakciójuk számos terrorista akcióban nyilvánult meg, amelynek egy része a buenos-airesi merénylet is volt.
A buenos-airesi merényletek logikus összefüggéseinek megértéséhez, elengedhetetlen az ezt megelőző, a nemzetközi zsidóságot érintő, de legkülönösebben Izrael határain belül lejátszódott események időrendi sorrendben való elemzése. A rendelkezésre álló anyag egyértelmű bizonyítja a zsidó terrorizmus extrém megnövekedését és a zsidó terrorista csoportosulások gombaszerű szaporulatát. (Mindez a „békefolyamatok” kísérőjelenségeként!)

1989-90-91. Terrorista merényletek sorozata rázza meg Izraelt, amelyeknél, kivétel nélkül a célpontok a „béketervet” elfogadó és támogató zsidó személyiségek, akiket ma „ál-zsidók”-ként kezelnek. Ezek az akciók hivatalosan a Kach csoport számlájára írhatók, akiket sikarim vagy „sárga ingesek”-ként ismertek.

1991 szeptember 30-a, Madridi Konferencia megnyitása

1992 március 17, robbanás Izrael buenos-airesi nagykövetségén, ahol ez időben a Shin Beth kémelhárító szervezet, valamint a dél-amerikai kontinens egyéb zsidó intézményeinek vezetői tanácskoznak. A robbanás akkor következik be, amikor az ügynökök éppen az épületen kívül tartózkodnak.

1992 májusa; béketárgyalásokat előkészítő megbeszélések Washingtonban, Bécsben, Brüsszelben, Tokióban és Ottawában.

1993 június 13. A munkáspárt vezetőjeként, Isaac Rabin nyeri a választásokat Izraelben. Legelső intézkedése a Shin Beth strukturális újraszervezése. A kémelhárító szervezet tevékenységét állami szintre emeli, amelynek fő feladata az Izraelben tevékenykedő fundamentalista zsidó csoportosulások, elsősorban Ciszjordániában, megfigyelése. Ügynökei parancsot kapnak a telepesek szervezeteibe történő integrációra.

1992 augusztusa, Izrael először nyilatkozik a Golán-fennsíkról, mint szír tulajdonról és „a terület visszaszolgáltatását” említi meg. (A Golán 13.000 zsidó telepesnek ad otthont)

1993 augusztus 30. Az izraeli parlament jóváhagyja a „Gaza-Jerikó-tervezet”-et

1993 szeptember 9-13. Kétoldali megegyezés születik Izrael és a Paéesztin Felszabadítási Szervezet (PLO) között Washingtonban (Oslo I)

1994 január 16. Szír-amerikai csúcstalálkozó Genf-ben. Rabin egy mihamarabbi izraeli népszavazást helyez kilátásba, a Golán-Tsahal Szíriának való visszaadására.

1994 február 25. Baruj Goldstein, zsidó származású, amerikai orvos, több mint 40 palesztint mészárol le egy hebroni mecsetben.

1994 február-május. Kairói megegyezés. Gáza és Jerikó nemzetközi határainak rögzítése.

1994 május 25. Jordánia és Izrael béketervezet

1994 július 1. 27 év száműzetést követően Jasszer Arafat visszatér Palesztinába.

1994 július 18. Robbanás az AMIA épületében Buenos Airesben. A zsidó szervezetek székházában egyértelműen a „béketerv” megvalósításáért szorgoskodtak.

1994 október 26. Megszületik a békekötés Jordánia és Izrael között.

1995 szeptember 28. (Oslo II) A Taba-i megegyezés Jordánia és Izrael között

1995 november 4. Meggyilkolják Isaac Rabint. A nyomozási eredmények egyértelműen a Shin Beth merényletben való részvételét igazolják.

A körülmények több mint érdekesek. A buenos-airesi merényletek térben és időben való elhelyezése. Mint azt később látjuk, a fundamentalista zsidó terroristák akcióiban Izrael állam egy és ugyanazon alapszervezete érintett; a kémelhárítás, a Shin Beth, amelynek többek között feladata, a világ összes izraeli nagykövetségének védelme és a kínzásos vallatás Izraelben, valamint a megszállt területeken.

8.     A Rabin-gyilkosságot követően készített vizsgálat nyilvánosságra hozott kivonata (Shamgar-komisszió) fontos információkat tartalmaz a Shin Beth kém-és elhárító szervezet fundamentalista zsidóság soraiba történő beolvadásáról. A legjellegzetesebb vonás mindig, hogy az akció befejeztével soha nem derül ki, ki volt a nyomozó és ki a nyomozott. Egy kiváló példa erre „doktor Kastner meggyilkolása”. Egy magyar zsidóról van szó, aki állítólagosan a Gestápóval működött együtt. Gyilkosa, Zeev Eckstein egyike volt a Shin Beth ügynökeinek, akik a „bosszúállók” csoportját alkották. 35 és fél évvel később hasonló esetnek lehetünk tanúi. Egy Shin Beth titkos ügynök (Avishay Raviv) válik „bevetésképtelenné”, akinek feladata lett volna Rabin gyilkosának, Ygal Amir, szintén titkos ügynök megfigyelése.

9.     Ygal Amir, Rabin meggyilkolása előtt, gazdag tapasztalatokra tett szert az állambiztonság és a külpolitika területén. (Litvániában dolgozott, ahol az Izraelbe visszatelepülő szovjet zsidóság szervezése folyt). Tevékenységét a Shin Berth szervezet ügynöke, Avishay Raviv támogatta és pénzelte.
10.    A buenos-airesi merényletek mozgatóját, minden kétséget kizáróan, a fundamentalista zsidóság messiási „ars poeticá”-jában (Izrael erőszakos térhódítása kontra Izrael állam) valamint a Shin Beth felfedhetetlen, kettős szerepében találjuk. Izrael hivatalos reakciója, a Mosszad és az argentin zsidó lobby szájíze szerint, nem váratott sokáig magára. A merényletekért az „arab terrorizmus”-t tette felelőssé, élve természetesen egy belső argentin összeesküvés és abból leszármaztatható „dél-amerikai holokauszt” szabad opciójával. A szándék több mint áttetsző. Argentína pszichológiai és fizikai térdre kényszerítés. A hadviselés kétsíkú:
a)      A nemzetközi közvélemény figyelmének elterelése Izrael belső problémáiról, egyidejűleg a peronista „kreol nácizmus” fokuszálása, egy olyan időpontban, amikor a nemzetközi zsidóság több ország ellen kampányharcot folytat.
b)      Az argentin igazságszolgáltatás megakadályozása, amely leleplezhetné az országban működő zsidó szélsőséges csoportok bomlasztó tevékenységét.

Leszögezhetjük;

A „béketárgyalások” felvétele és Rabin meggyilkolása között egyértelmű folyamatok körvonalai rajzolódnak ki.  Az egész nyugati világra nézve a zsidó ideológia hódoltatásának idejét éljük, míg térben Izrael és a diaszpóra zsidóságának szüntelen terjeszkedése tapasztalható. A buenos-airesi merényletek láncszemként beleillenek, időben és térben, egy nagy horderejű, időben, térben, metódusban, ideológiában nem szétválasztaható konfliktusok sorozatába.

(X)


Miért foglakozunk Argentínával?
1.
Még ha nincs is pontos adat arról, hogy Soros György teljes vagyona hány százmillió (vagy milliárd?) dollárt tesz ki, azt tudni lehet, hogy a mega-spekulátor a legnagyobb ingatlan, ingó és szarvasmarha befektető Argentínában, és igen szaftos érdekeltségei vannak Brazíliában és Venezuelában is. Az argentin lap Pagina 12 „Argentína új tulajdonosa”-ként apostrofálta, egy olyan országról van szó, ahol csak a 90-es évek elején jelent meg befektetőként. 
Az ingatlanok vásárlására szakosodott IRSA nevű cégén keresztül, Soros, Argentína legnagyobb ingatlan vállalkozójává vált. Tulajdonában van több bevásárló központ Buenos Airesben, évi eladásai évi 800 millió dollárt tesznek ki, és 130 különböző ingatlan ország szerte. Többek között két felhőkarcoló, egy luxus igényeket kielégítő kikötő, luxus lakóépületek, lakóparkok, a Buenos Airesi központi vásárcsarnok, stb. Ezen kívül, birtokában van az argentin Loans Bank össztőkéjének 27, 5 %, amely a jelzáloghitel piac 40%-át birtokolja.
Soros közel áll ahhoz, hogy a dél-Amerikai ország legnagyobb földbirtokosává váljon. Nevén van több mint 500.000 hektár föld, és 150.000 szarvasmarha –ezzel ő a legnagyobb vágó marha tulajdonos Argentínában. (Érdekességképpen: 60 év után most „hirtelen” megnyílt az amerikai (USA) piac, az argentin hús termékek importja előtt!) Tervei között szerepelnek további pénzügyi beruházások az élelmiszeriparban és az élelmiszer kereskedelemben is.
(Forrás: Institute for Global Communications – IGC és InterPress Third World News Agency))
Soros György „argentin” partnere az az Eduardo Elsztain, aki a hivatalos tulajdonosa a fent említett IRSA Holding ingatlan befektető cégnek. Elsztain üzleti partnere viszont, Edgar Bronfman, a Zsidó Világtanács elnöke (World Jewish Congress)
 www.worldjewishcongress.org
A Zsidó Világtanács, nemzetek fölötti szervezet melynek elsődleges célja „Izrael megsegítése”
Eduardo Elsztain jelenleg a Zsidó Világtanács pénztárnoka.
Alább, a Zsidó Világtanács (WJC) vezetősége.
WJC STEERING COMMITTEE MEMBERS
Edgar M. Bronfman, President, WJC
Pierre Besnainou,
President, European Jewish Congress
Zeev Bielski,
Chairman, Jewish Agency for Israel/
World Zionist Organization
Matityahu Droblas,
Chairman, WJC Israel Branch
Eduardo Elsztain, WJC Treasurer
Mendel Kaplan, Chairman, WJC Executive
Alexander Machkevich,
President, Euro-Asian Jewish Congress
Israel Singer, Chairman, WJC Governing Board
Evelyn Sommer,
Chairman, North American Jewish Congress,
President WJC American Section
Jack Terpins,
President, Latin American Jewish Congress
Stephen E. Herbits, Secretary General,

2.
Herzl Tivádar
” Palesztina vagy Argentinia*?
Palesztinát vagy Argentiniát részesítsük-e előnyben? A Society azt fogja venni, amit adnak neki, és ami mellett a zsidónép közvéleménye meg fog nyilatkozni. A Society mind a két tényt szem előtt fogja tartani.
Argentinia a föld egyik természetileg leggazdagabb országa, nagy kiterjedésű sík felülettel, gyér népességű és mérsékelt klímájú. Az argentiniai köztársaságnak legnagyobb érdekében állana, hogy javunkra területének egy részéről lemondjon. A mostani zsidó beszivárgás természetesen lehangoltságot okozott ott; fel kellene Argentiniát az új zsidó vándorlás lényeges különbségei felől világosítani.
Palesztinia a mi felejthetetlen történelmi hazánk. Ez a név egymagában hatalmasan megragadó varázzsal lenne népünkre. Ha a szultán Ő felsége nekünk adná Palesztinát, ennek fejében magunkra vállalhatnók Törökország pénzügyeinek teljes rendezését. Európa számára ott egy darab sáncot alkotnánk Ázsiával szemben, ellátnók a kultúra előőrsi szolgálatát a barbársággal szemben. Mint semleges állam, egész Európával összeköttetésben maradnánk, amely egész existenciánkat biztosítani volna hivatva. A kereszténység szent helyei tekintetében a területenkívüliség valamely népjogi formáját lehetne felállítani. Mi képeznők a szent helyek mellett a díszőrséget és létünkkel biztosítanók ezen kötelezettségünk betartását. Ez a díszőrség lenne a zsidókérdés megoldásának nagy szimbóluma tizennyolc ránk nézve szenvedésekkel telt évszázad után.”

Herzl Tivadár: Der Judenstaat (A zsidó állam) 16. oldal, 1896

*Argentinia az eredetíben

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Kedves Eduardó!

Nagyon örülök az írásodnak! Amit írtál azt úgy vélem igaz. A CELADE-UNO épületében /Santiago-Chile/ nagyon sok cionista ügynöknek van diplomáciai utlevele. Buenos Airesből a gép mintegy háromnegyed óra alatt éri el Santiágót. Ez az útvonal volt a legrövidebb, ezért választotta ezt az útvonalat a zsidó terrorista.

Üdv.: Turulka

„...Budapest a mi Jerusolájimünk, a Duna a mi Jordánunk... –

„...Budapest a mi Jerusolájimünk, a Duna a mi Jordánunk... – utal a századvég liberális zsidóságának hangulatára egy későbbi keltezésű cionista írás. (Gróf Teleky egy nyilatkozata. Zsidó Szemle, 1921. június 17.) Lehet, hogy ez a hitvallás is közrejátszott abban, hogy a magyarországi cionizmusnak csak nagy nehézségek árán sikerült gyökeret eresztenie a székesfővárosban századunk első évtizedében. Miközben a vidék kis- és nagyvárosaiban – különösen a nemzetiségi területeken – egymás után alakultak a cionista egyletek, addig Budapesten évekig erre nem került sor. „Budapesten... a mozgalom sehogysem akart megalakulni – írja a hazai cionizmus egyik pionírja, Kahán Nison visszaemlékezéseiben. 1901-ben megalakult ugyan... egy cionista egylet, mely azonban kevésszámú tagjainak... lelkes igyekezete dacára sem tudott gyökeret verni. (A magyar cionizmus multjából. Zsidó Szemle, 1933. december 14.) Rezignáltan írta Herzl 1903-ban a Magyarországon tapasztalt „patriótacionizmus-ról a mozgalmával rokonszenvező zsidó parlamenti képviselőnek, Mezei Ernőnek: „... a magyar cionizmus elsősorban csak piros-fehér-zöld lehet, és igazán nem vagyok annyira elfogult, hogy ezt rossznéven venném Magyarországon".
in:
http://www.bparchiv.hu/magyar/kiadvany/bpn/04/herzl.html

Rózsa-Flores Eduardo رﻭﺸﺎ ﻔﻠﻮرﺱ ﺃﺪﻭرﺪﻭ
A karaván megy, a kutyák ugatnak, a karaván megy… Arab közmondás

Eduardo !! Le a kalappal

Eduardo !!
Le a kalappal elötted !! Csodálatosak az adataid !!
Nagyon sok köszönettel
zola

"Izraeli" ügynökök robbangatnak?

 “Buenos Aires - Argentína
Az Ezeiza nemzetközi repülőtéren letartoztatták egy izraeli diplomatát! Táskájában jelentős mennyiségű robbanóanyagot szállított!”

Vajon erről miért nem szólnak a jelentések?
Valami bűzlik Argentínában.
Mi is történt a repülőtéren?
Pár hete, (a hír szeptemberi, de jónak láttam újra leközölni!) súlyos incidensre került sor a Buenos Aires-i  Ezeiza nemzetkőzi repülőtéren. A helyi és a nemzetkőzi sajtó azóta is hallgat. A Kalki Nemzetkőzi Független Hírügynökség (melynek szintén, örömmel, dolgozom) saját megbízható forrásaira hivatkozva a világhálón terjeszti a hírt.
Egy augusztusi szerdán, a délutáni órákban a Repülőtér Biztonsági Szolgálata (RBSz) letartoztatott egy magas rangú cionista diplomatát, percekkel azelőtt, hogy az illető felszállna a Chilébe induló repülőgépre. Kézitáskájában jelentős mennyiségű robbanóanyagot fedezték fel. A diplomata dühödt tiltakozása ellenére a RBSz rohamosztaga letartoztatta és tájékoztatta a Belügyminisztériumot, amely azonnal parancsot adott ki az eset szigorú titokban tartására.
Ezután megjelentek a repülőtéren a kormány tisztviselői, akik mindenáron azt szerettek volna elérni, bocsássák szabadon a diplomatát, és-sőt ne maradjon írásos nyomának az “incidensnek”. Ezt az osztag parancsnoka és helyettese megtagadta és nem sokon múlott az, hogy tettlegességig fajuljon a vita a katonák és a civil ügynökök között. Természetesen az egyenruhások arra hivatkoztak, ha engednének a kormány tisztviselői óhajának, a teljes felelősséget újra nekik kellene elvállalniuk egy esetleges merénylet bekövetkezte esetén.
Miért újra? Mik az előzmények?
1994. július 14-én gyanús körülmények között “valakik” fölrobbantották az AMIA (Asociación Mutual Israelita Argentina – Argentin Izraelita Segélyegylet) épület komplexumát. A robbanás következtében 85 ember halt meg, és több mint 300-án serültek meg, többségben zsidók. Iránt és a Hezbollah-ot vádoltak meg a merénylettel. Azóta, a gyanúsítottakat szabadon engedték bizonyítékok hiányában. A vizsgálatot levezető argentin ügyész ellen pedig vizsgálat folyik és lehet nem ússza meg a börtönt. Ezt megelőzően 1992-ben egy másik gyanús merénylet következtében 29 ember halt meg a cionista állam nagykövetségénél. (itt a vizsgálat, megállapította -1997-ben- ámde erről is hallgat a média- hogy, szó sem lehetett semmiféle autó-bombáról, hanem hogy a robbanás az épületen belül történt, és hogy a külső kráter utólag lett megásva azért, hogy a helyi cionisták számára hasznos, “autó-bomba” elméletet alátámasszák).
Pár héttel azelőtt, hogy Izrael, a cionista állam, elindítana “veszett kutyait” (Moshe Dayan volt zsidó hadügyminiszter szavai) Palesztina és Libanon ellen, a DAIA (argentin zsidó szervezetek szövetsége) és a Wiesenthal központ dörgedelmes sajtónyilatkozatokat tették közzé figyelmeztetve egy lehetséges “harmadik merényletre” Argentínában. Ezzel párhuzamosan az USA-ból, a Fehér Házból és a Pentagonból kiszivárogtatták olyan információkat miszerint “vizsgálatok folynak” és, hogy tény a “latens veszélyt” jelentő hármas határ (Argentina-Brazil-Paraguay) merthogy ott, állítólag, nagyszámú arab-muszlim közösség telepedett le. Még azt is terjesztették “lehetséges, hogy –a hármas határnál- Al Qaida sejtek is tartózkodnak”.
Az Ezeiza-i repülőtéren letartoztatott izraelit, végül elengedték. Pár órával az incidens kezdete után, a cionista “diplomatát” föltették egy, külföldre, induló repülőgépre.
A biztonsági szolgálatnak megtiltottak bárminemű nyilatkozatot, titoktartásra köteleztek az ügyben érintett tiszteket.
A következtetések levonását meghagyom a kedves olvasóknak.
Rózsa-Flores Eduardo

A hazugságok háttere

A 2001 szeptember 11-i
merényletek háttere,
és az aktuális USA politika
****
*****

  /..../ Nos úgy tűnik, a világbéke ígéretét álszent ürügyként használják a háború céljára, a világgazdaság manipulációját, az állampolgárok ellenörzését pedig a kritikus vélemények elnyomására.

Az alábbi cikk azt a célt szolgálja, hogy lehetöség szerint minél több embernek módja legyen arra, hogy átlássa azokat az eseményeket, melyek hamarosan, a következö hónapokban, években, mindannyiunkkal történni fognak.

 


1. Terroristák, akik névtelenek akarnak maradni, de jó széles nyomokat hagynak.


Egy terrortámadásnál, a mindenkori elkövetö terrorszervezet mindig jelentkezik, és kinyilvánítja követeléseit, ill. propagálják elképzeléseiket (lásd RAF, ETA, gerillák, stb).

Csak a titkosszolgálatok nem tesznek ilyet, ha gyilkosságot vagy terrorakciót követnek el, illetve esetenként magányos elkövetöket prezentálnak tettesként.

A 2001 szeptember. 11.-i merényletek után SENKI nem jelentkezett.

A tettesek nyilvánvalóan ismeretlenek akartak maradni.

Mégis olyan óvatlanok voltak, hogy egy autót, melyben a Korán egy példánya volt, valamint egy arab nyelvü repülési útmutató, otthagytak a bostoni repülötér elött, holott tisztában voltak azzal, hogy soha többet nem térnek oda vissza.

Ilyet csak akkor tesz valaki, ha szándékosan hamis nyomokat akar hátrahagyni.


2. Gyanúsan gyors háborús kedv.

Már a támadások utáni elsö órában kijelenti Bush (jun.) elnök, hogy a támadást iszlám terroristák követték el. Nemcsak az elkövetöket, hanem az öket esetleg bújtató országokat is háborúval fenyegeti. Még a legcsekélyebb bizonyíték sem áll senki rendelkezésére az elkövetöket illetöen, Bush (jun.) ennek ellenére kissé túl gyorsan tesz világpolitikai méretü kijelentéseket.


3. Kétségbevonható bizonyítékok (1.)

A bizonyítékok gyorsan jöttek, mintegy hívásra:

Állítólag Bostonban megtalálták a terroristák autóját. Majd megtudhattuk, hogy 2 táskát nem csekkoltak be, s ez a 2 táska véletlenül a terroristáké, melyeknek tartalma: Korán, arab nyelvü repüléshez való útmutató, egy búcsúlevél útmutatóval a terrorista társaknak. Ez enyhén szólva eléggé valószerütlen. Egy fanatikus iszlám terrorista soha nem adná fel poggyászként a Koránját, maximum kézitáskában magával vinné a fedélzetre. Profi pilótáknak nincs szükségük Boeing használati utasításra az utolsó pillanatban, és profi terroristáknak nincs szükségük klisé-szerü utasításokra, mint ahogy az az állítólagos búcsúlevélben áll: "Ellenörizzétek fegyvereiteket, késeiteket..... mosollyal az arcotokon halljatok meg."


4. Kétségbevonható bizonyítékok (2.)

Szeptember 13.-án a médiából megtudhattuk, hogy a WTC romhalmazában találtak egy útlevelet, ami az egyik terroristáé volt. A felrobbanó repülögépek állítólag még az acélt is megolvasztották. Képes egy útlevél, ami papírból van arra, hogy egy ilyen infernóból kirepüljön anélkül, hogy kigyulladna ?

Mekkora annak a valószínüsége, hogy pont az egyik elkövetö útlevele repül így ki a gépböl sértetlenül?

5. A filmfelvételek.

A CNN-nek voltak saját irodái a WTC-ben, ezt a CNN többször megerösítette non-stop híradásai közben. A CNN azonban soha nem jelentette, hogy haltak volna meg a munkatársaik közül a WTC porig rombolt épületeiben. A CNN és vezetöje, Walter Issacson olyan gyorsan ott volt az esemény helyszínén, hogy a második becsapódást már élöben közvetítette.

Késöbb bemutattak egy felvételt az elsö becsapódásról, melyet véletlenül egy amatör készített. állítólag hallotta a közeledö gép hangját, és elkezdett filmezni.

A gyanús az a felvételen, hogy a kamera nem a gépet keresi, rá se keres, csak az épületre van állítva, ahol SEMMI nem történik, majd pont ott, azon a ponton csapódik be az elsö gép, ahova néz a kamera.

Melyik amatör lenne képes egy repülö hangjára így reagálni, majd találó elörelátással a megfelelö toronyra irányítani a kamerát?

6. Bush elnök 9 óra elött látta az elsö gép becsapódását.

A Fehér Ház hivatalos weboldalán 2 interjú található Bush elnökkel, melyekben arról kérdezik, hogy hogyan érezte magát, amikor a merényletekröl hallott.

2001 december. 4.-én, válaszként Bush a következöt mondta:

I was sitting outside the classroom waiting to go in, and I saw an airplane hit the tower -- the TV was obviously on. And I used to fly myself, and I said, well, there is one terrible pilot. I said, it must have been a horrible accident.

http://www.whitehouse.gov/news/releases/2001/12/20011204-17.html

Ugyanezt nyilatkozta az öt kérdezöknek 2002 január. 5.-én:

http://www.whitehouse.gov/news/ releases/2002/01/20020105-3.html

Képzeljük csak el:

Az Egyesült Államoknak, mint világhatalomnak az elnöke azt látja, hogy az USA és a világgazdaság egyik fö szimbólumába belerepül egy utasszállító gép, de ö nagy nyugodtan, napirendje szerint bemegy egy osztályterembe és elmagyaráztat magának egy praktikus olvasással kapcsolatos tanulási módszert.

Ö úgy gondolja, hogy ez a baleset egy "borzasztó rossz pilóta" hibájából adódik.

Elöször is, köztudottan a New York feletti égen repülési tilalom van érvényben, másodszor pedig soha nem tenne ilyet egy utasszállító gép pilótája.

Már az elnöknek ez a személyes magyarázata is kissé valószerütlen.

A két becsapódás között 18 perc telt el. Bush várt egy kicsit, majd fogadták az iskolában, ahol gyerekekkel is találkozott, és a magyarázatokat is végighallgatta.

Mennyi ideig tarthatott ez? Bizonyára 10-15 percig, a szigorú, zsúfolt, és gyors napi programját feltételezve. Ez azt jelenti, hogy amit Bush a képernyön látott, az maximum 3-8 perccel az elsö becsapódás után lett leadva.

Csakhogy ebben az idöpontban még egy TV állomás sem sugározta az elsö becsapódás képeit. Mit láthatott Bush elnök?

A http://www.apfn.org webcímen a következö kommentárt olvashatjuk ezzel kapcsolatban:

"Ha abból indulunk ki, hogy egy titkosszolgálat hagyta jóvá a merényletek elkövetését, legvalószínübb a CIA, akkor az is valószínü, hogy akik a szálakat a háttérben irányítják, akarták, hogy Bush, a "bünössé tevö" elözetes töblettudással rendelkezzen. Egy CIA általi élö közvetítést látott volna limuzinja speciális készülékén?"

Ne felejtsük el, hogy apja, Bush (sen.) korábban a CIA fönöke volt.

Bush elnök tehát bemegy az osztályterembe, majd egy kis idö után, jön delegációjának vezetöje, Andrew Card, aki közli vele, hogy egy második gép is belerepült a másik WTC toronyba. Bush meglepöen nyugodt marad, még egy gyerekcsoportot is meghallgat, akik állattörténeteket olvasnak fel neki, ám egy fél órával késöbb nyilvánosan már bosszúról és háborúról beszél.

7. Egy összehangolt akció, melyet lehetetlen külföldröl koordinálni.

1 órán belül 4 nagy-hatótávolságú utasszállítógép eltérítése olyan magas szintü komplex szervezést igényel, amit semmilyen terrorcsoport nem képes külföldröl létrehozni. Minden biztonsági rendszert ki kellett játszani, s mindazt úgy, hogy semelyik ország titkosszolgálata ne szerezzen róla tudomást; s ez gyakorlatilag ma már képtelenség, azaz lehetetlen ( müholdas megyfigyelés, telefon-, Internet-kommunikáció megyfigyelése), föleg, ha a szervezést egy arab országból, vagy Afganisztánból irányították volna.

8. Szokatlanul üres repülögépek.

Járat AA 077:289 Hely, 64 utas (a gép 3/4-e üres)

Járat AA 011:351 Hely, 92 utas (a gép majdnem 3/4-e üres)

Járat UA 175:351 Hely, 65 utas (a gép 4/5-e üres)

Járat UA 093:289 Hely, 45 utas (a gép 4/5-e üres)

Az American Airlines (AA) és a United Airlines(UA) mindig ilyen kevés utassal repül? Mert akkor rég tönkrementek volna. Éppen ezért, ha egy társaság gépén kevesebb, mint a helyek 50% van eladva, a légitársaságok általában lemondják az utat, illetve más járataikkal kombinálják, mert egy légitársaság sem engedheti meg magának félig teli gépek üzemeltetését. Föleg ebben az esetben, mert az utak különösen hosszúak voltak (Keleti parttól Kaliforniáig), s ilyen utaknál a nem gazdaságos utasszám igen magas veszteséget jelent. Egyébként pedig normális esetben soha nem történik az meg, hogy egy gép 75-80% ig üres.

Aznap azonban 4 gép szállt fel egyszerre, ilyen kevés utassal! ( http://www.eirna.com )

A merénylethez nagy Boeing gépekre volt szükség, teli tankkal (45.000 l kerozin), ám relatív kevés utassal, de nem emberségböl, hanem azért, hogy a 289, vagy 351 utas nehogy lefegyverezze az elkövetöket. Ez valós veszély volt, és ez be is következett, a 4/5-ig üres UA 093-as járaton, ahol az utasok védekeztek, s ez által a gép idö elött le is zuhant.

Melyik terrorszervezet képes elérni, hogy telitankolt repülök, hosszú távú járatként, kevés utassal induljanak, annak ellenére, hogy ez a légitársaságnak magas anyagi veszteséggel jár?

9. Körözött terroristák nevei az utaslistán.

Pár nappal a támadások után, nyilvánosságra hozták az utaslisták alapján azoknak a neveit, akiket terroristaként azonosítottak, köztük az FBI által is keresett terroristák neveit, mint Atta, Alomari, stb. Ez azt jelenti, hogy az összes terrorista a SAJÁT NEVÉRE foglalt jegyet a járatokra!!? Többet közülük köröztek! De senki nem vett észre semmit...

10. Mindkét torony váratlan összeomlása.

A két torony összeomlását hivatalosan azzal magyarázzák, hogy azok az emeletek, amikbe a gépek becsapódtak, rázuhantak az alattuk lévö emeletekre, és ezek tömege okozta a torony összedölését. Ez a magyarázat nem indokolja, hogy miért zuhant össze az alapokig mindkét épület.

Erre azt mondják, hogy a felrobbanó kerozintankok megolvasztották az emeleteket tartó acélhornyokat. Ez az acélszerkezet 1300 C tól olvad meg.

Szénhidrogének, mint a kerozin, égés közben maximum 800 C -t érnek el, ezt is optimális égéskörülmények között, azonban egy acél és azbeszt közeg, nem nevezhetö optimális közegnek.

A tüzoltóság szakemberei, akik szakértönek mondhatók, csak azért mentek föl a tornyokba, mert meg voltak arról gyözödve, hogy nincsenek közvetlen veszélyben.
Azóta bebizonyosodott, hogy az elsö tüzoltócsapatok Orio Palmer és Ronald Bucca vezetésével a 78.-emeletig, azaz a becsapódás helyszínéig eljutottak.

Egyiköjük sem tudósított 1300 C forróságú tűzröl és olvadó acéltartókról, és még statikailag instabil elemekröl sem, amit az is bizonyít, hogy erösítést kértek.

Pár perccel késöbb a torony leomlott!

(Csak most, hónapokkal késöbb szabadott az ö családtagjaiknak azoknak a rádióbeszélgetéseknek a felvételeit meghallgatniuk, amik akkor elhangzottak, igaz azzal a kitétellel, hogy soha senkinek nem beszélnek a hallottakról!)

Ezt vizsgálja jelenleg az amerikai szerzö, Eric Hufschmid könyvében, melynek címe Idö fájdalmas kérdésekhez (Time for Painful Questions).

11. A tanuk robbanásokról beszélnek.

Több túlélö, akik ki tudtak menekülni az épületekböl, egymástól függetlenül, élö TV interjúkban számoltak be robbanásokról. Pl. Steve Evans is, aki a BBC-nek így nyilatkozott: "Történt egy robbanás. Nem gondoltam, hogy ez egy robbanás volt, de a torony teljes alapzata megremegett! és akkor, amikor már mi kint voltunk, bekövetkezett a második robbanás, majd azt követte egy egész sorozat robbanás.... Döbbenetes, hogy ez a robbanás, a robbanások sorozata ilyen pusztítást végzett."

Egy színesböri üzletember, aki teljesen porosan rohant ki a WTC-böl, a következöket mondta a Dán DR-TV1 nek: "A nyolcadik emeleten egy hatalmas robbanás letaszított a lábamról."

A német Sat1 csatorna szintén élöben mutatott embereket, akik a tornyokból menekültek kifelé. Egyiküket, Tom Canabant azonban még interjú közben, müködö kamera elött állított meg két FBI ügynök, majd elvezették.

Azonban több tüzoltó is hallotta a robbanásokat. Louie Cacchiolo, szintén tüzoltó, a következöket nyilatkozta a People magazinnak: "Az embereimet felvittem lifttel a 24. emeletre, hogy evakuáljuk az ott lévö irodai dolgozókat. Amikor utoljára jöttünk lefelé, egy bomba robbant."

Valóban mindkét torony precízen zuhant önmagára, csak port és romokat hagyva maga után. Robbantási szakértök szerint magas fokú precizitás kellett volna ahhoz, hogy a tornyok ilyen szabályosan omoljanak össze.

Egy igen tekintélyes robbantási szakértö rögtön, a romok helyzetét látva azt a feltevését hangsúlyozta, hogy az épületeket robbanóanyag segítségével döntötték romba. Ez a szakértö, Van Romero az újmexikói Bányászati Technológiai Intézet alelnöke volt.

12. Bizonyítékok megsemmisítése.

Ha nem a repülögépek becsapódása, hanem ténylegesen robbantások okozták a két torony teljes összeomlását, ennek a nyomai fellelhetöek lennének a romok között. Pontosan ez a vizsgálat maradt el. Valamilyen rendeletre hivatkozva, még mielött egy vizsgálóbizottság összeállhatott volna, a romokat gyorsan eltakarították!

William A. Manning, az amerikai tüzoltó magazin, a Fire Magazin föszerkesztöje ezt a tettet nyilvánosan a "bizonyítékok megsemmisítésének" nevezte.

2002 március 6.-án a kongresszus tudományos bizottsága azt közölte, hogy a vizsgálatokat akadályozzák, mert "Néhány fontos acéloszlop maradvány eltünt, Még mielött a vizsgálatot végzök a szerencsétlenség helyszínére érkeztek volna"!

A fémroncsok gyors eltakarításáért egyedül egy cég, a Newark-i "Metal Management" volt felelös. Csak Shanghaj-nak több mint 50.000 tonna szétroncsolt fémtartószerkezetet adtak el, ócskavasként. A cég mellesleg ragyogó teljesítményével mellékesen 3 millió dollárt keresett.

13. Elörelátó, ominózus pénzügyletek.

2001 július 26.-án Larry Silverstein úr mindkét WTC torony bérleti jogát megszerezte. Ez hála az ausztrál-izraeli partnerének, Frank Lowy-nak, nagyon elönyös kondíciókkal sikerült neki. Lowy, Lewis Eisenberg barátja, aki vezetöje az amúgy állami kézben lévö New York-i kikötöi hivatalnak, amihez a WTC tartozott. Az ingatlan spekuláns Larry Silverstein azon nyomban 3,55 milliárd dollárra biztosította a WTC komplexumot, amely összeget a bonusz járadékokkal együtt be is fog kaszálni, mint ahogy azt ingatlan-konszernének média fönöke Harold Rubenstein nyilvánosan közölte. 48 nappal azután, hogy megkötötte Eisenberggel a bérleti jogi szerzödést, a WTC - böl nem maradt más, mint egy hegy ócskavas és törmelék.

14. A biztonsági rendszer hihetetlen meghibásodása a Pentagonnál.

8.45-kor csapódott az elsö gép a WTC elsö tornyába, 9.03-kor a második.

9.30-kor Bush már háborúról beszél Amerika ellen. Mégis, 9.47-kor, egy órával az elsö merénylet után, a VILÁG legjobban biztosított épületébe, melynek saját radar- és rakétarendszere van, a Pentagon épületébe is belezuhant egy repülögép. A Pentagon elleni merénylet nem következett be váratlanul. A gép már egy órája letért az elöírt légifolyosóról, és akkor már az egész országban, s különösen a biztonsági eröknél, legkésöbb 9. 03-óta a legmagasabb készültségi fok volt elrendelve. A francia szerzö, Thierry Meyssan megjelent könyvében, melynek címe a Effroyable Imposture magyarul : A megrendezett terrorizmus (a könyv pl. Németországban megjelent a Kassel-i Defacto kiadónál http://www. edition-defacto.de) -, fotókat közöl a becsapódás helyéröl a Pentagon épületében. A fotók mellett, az arányok érzékeltetéséhez, a Boeing gépet is megmutatja.

A Boeing szárnyfesztávolsága körülbelül a háromszorosa a fotókon látható becsapódási lyuknak, mely a Pentagon épületén keletkezett! Máig vita tárgya, hogy találtak-e repülögéproncsokat a helyszínen.

Tényleg egy repülögép csapódott be a Pentagonba? Vagy esetleg itt is bombákat használtak? Ez mondjuk megmagyarázná, hogy miért nem látta SENKI a repülögépet. Na de akkor hol volt az a gép?

15. A titkos Bush-Blair feljegyzések.

A tekintélyes angol újság, a "London Telegraph" 2002 október 8.-i számában nyilvánosságra hozott olyan információkat, melyek szerint az IRA több titkosított telefonbeszélgetést hallgatott le, melyek Bush és Blair között hangzottak el. A beszélgetésekben Bush elárulja titkos szándékait az iraki háborúval kapcsolatban, és azt is, hogy elöre tudott a szeptember 11.-i merényletekröl.

Az interneten megjelent Telegraph cikk címe , amit a lap írországi tudósítója, Thomas Harding írt, így hangzott: "Bush-Blair transcript seized by IRA spyes" -magyarul: A Bush-Blair kódot az IRA megtalálta. Harding ezt írja: "A bizalmas dokumentumok, melyek az IRA kémei kezébe kerültek, dekódolt telefonbeszélgetéseket tartalmaznak, melyek Tony Blair és Bush elnök között zajlottak. Ezt tegnap a biztonsági szolgálatok (security sources) is megerösítették.... A közlemény, hogy az IRA titkos dokumentumokhoz jutott, az Egyesült Államokban valószínileg a megdöbbenés egész hullámát fogja elindítani.

Davi Trimble Észak-Írország miniszterelnöke és képviselöje az Ulster-i unionistáknak, a republikánus kémtörténetet a következökkel kommentálta: "10x rosszabb ez, mint a Watergate."!!! A titkos dokumentumok leleplezték, hogy mit árult el Bush (jun.) Blair-nek Irakkal kapcsolatos szándékairól. Bush nehézségekröl beszél egy Irak elleni háború elkezdésével kapcsolatban, mert az összes titkos felderítési adat szerint, Irak semmilyen katonai fenyegetést nem képvisel. Ebben az összefüggésben beszélt a továbbiakban Bush és Blair az olajkérdésröl. Bush hangsúlyozza, hogy a Szaúd-arábiai olajkészletek sokkal csekélyebbek, mint az iraki készletek. Irak a Bush-féle olajbirodalom számára igen fontossá vált, mert cége egy 11 milliárd dolláros pert nyert a konkurens TEXACO-val szemben. Igy a Bush-féle PENNZOIL cég a korábbi TEXACO területeket veheti célba. A továbbiakban kiderül a dokumentumokból, hogy Bush (jun.) azért retteg egy élö Husszeintöl, mert attól tart, hogy Saddam tudja, s így tanúként léphet fel Bush (sen.) ellen, annak az Irak-iráni háború létrejöttében játszott szerepe miatt. Akkoriban Irán ellen az irakiak vegyi fegyvereket vetettek be, mely fegyverek vegyi hatóanyagai az amerikai La Farge cégtöl származtak. Bush (sen.) volt akkoriban ennek a cégnek a fö tulajdonosa. A cég elnöke pedig akkoriban Hillary Rodham Clinton volt!!!

[ lásd http://www.gulfwarvets.com, valamint a "Spiderís Web-The secret history of how the White House illegally armed Iraq", von Alan Friedman (Journalist der Financial Times of London), Bantam Books, 1993.-c. könyvet. ]

A továbbiakban Bush és Blair arról a veszélyröl beszél, hogy a Mossad által zsarolhatókká válhatnak azáltal, ha kiderül, hogy tudtak elöre a szeptember 11.-i merényletekröl. Hogy ez a hír ne terjedhessen tovább, ezt a témát legmagasabb körökböl, az úgynevezett "D-feljegyzéssel" látták el.

S ha mégis kiszivárogna valami a titkos beszélgetésekböl, azt hamisítványnak fogják kikiáltani.

Ha valaki az angol törvényhozásba beágyazott "D-feljegyzést" Angliában megszegi, a rendörség különleges egysége az érintett szerkesztöség számítógépeit, nyomdagépeit, irodai eszközeit, de még az autóit is lefoglalhatja.

Mégse sikerült teljesen megakadályozni, hogy ez az információ ne terjedjen tovább.

Lásd még: http://www.skolnicksreport.com ("THE OVERTHROW OF THE AMERICAN REPUBLIC", Part 18 by Sherman H. Skolnick 10/8/2, Secret Transcripts expose Bush)

16. Ki húzott hasznot a merényletek idözítéséböl?

A terroristák nagyon pontosan tervezik meg merényleteiket és azok idöpontját.

2001 nyarán világszerte egyre hangosabbá vált a kritika az USA és Izrael politikájával szemben.

A Dél-afrikai rasszizmus elleni konferencia csúcspontja az volt, amikor az USA-t és Izraelt rasszizmussal vádolták. A Durban-i záró protokollban a következöket fektették le: "A rabszolga-kereskedelem az emberiség elleni büntettnek számít". Ez a határozat biztosította sok harmadik világbeli ország követelését jóvátétel fizetéséért az Egyesült Államokkal szemben a több száz éves rabszolga-kereskedelem miatt, miután US-zsidó világszervezetek a második világháborús üldözésekért hatalmas összegi jóvátételeket követeltek. Az USA és Izrael képviselöi tüntelöleg kivonultak a konferenciáról, annak állítólagos antiszemita tendenciája miatt. A világ közvéleménye felfigyelt az amerikai hatalmi politikára és protestált a maga részéröl.

Az amerikai-izraeli imázs mélyponton volt és az igen különös körülmények között megválasztott Bush (jún.) pedig nevetség tárgyát képezte.

Iszlám terroristák számára 2001 szeptemberében elkövetni egy merényletet, a legnagyobb ostobaság lett volna. Amire az USA és a pro-izraeli erök számára ebben a fázisban szükség volt, az nem volt más, mint egy iszlám szélsöségesek által elkövetett brutális merénylet, melynek hatására az USA az áldozat szerepébe kerül, és a kocka máris fordul. Pontosan ez történt 09.11.-én. A kívánt hatás: Amerika és az egész nyugati világ egyesült a terrorizmus elleni harcban. Iszlám terroristák számára a következményeket nem volt nehéz belátni.

Logikus dolog lett volna egy olyan idöpontban, amikor a világ közvéleménye soha nem látott mértékben kritizálta az USA politikáját, mindezt egy örült terrorakcióval romba dönteni és az iszlám ellenségeinek ezzel ideális ürügyet, szolgáltatni egy ellencsapáshoz?? (http://www.larouchepub.com)

"A világnak most világháborút kell folytatnia Izrael ellenségei ellen azért, ami New Yorkban és Washingtonban történt" - idézi Ehud Barak volt izraeli miniszterelnököt a Le Monde 2001.09.13-i számában.

17. A Bin Laden beismerö videó.

2001 decemberében hirtelen elökerül egy videofelvétel, amit állítólag US-csapatok véletlenül Jalalabad-ban találtak. Igen, egy Afgán város poros romjai között, az amerikai katonák találnak egy videokazettát. Minden városban amerre járnak, minden videokazettát megnéznek? Nem afgán felirat állt a kazettán, hogy ennyire feltünt nekik? Vagy esetleg angol nyelvi? Vagy a kazettának egészen más a története?

Mindenesetre a kazetta éppen a megfelelö idöben került elö, amikor a kezdeti háborús eufória már lecsengöben volt, s így a világ közvéleménye megint felrázódott. Maga a felvétel nagyon sötét és a rajta lévö hangok is igen rosszul hallhatóak. A döntö mondatok elhangzásakor Bin Laden arca nem is látszik a sötétben. Bin Laden ismeröi szerint nem az ö hangja és beszédstílusa hallható a felvételen.

Más szintén kritikus megfigyelök szerint meg sem lehet állapítani, hogy a rosszul megvilágított turbános alak egyáltalán a hírhedt terrorista-e. Nagyon valószínütlen, hogy Bin Laden (aki tagadja, hogy a felvételen ö van) egy videokamera elött hencegne a merényletekröl, illetve, hogy menekülö Al-Quaida tagok pont ezt a videofelvételt felejtenék magukkal vinni! Amit Bin Laden a felvételen mond, az pont az amit a háborús kedvü amerikai vezetök hallani akarnak. Amit állítólag Bin Laden a videón mond, az gyakorlatilag lehetetlen: mégpedig, hogy a merényleteket ö és Mohammed Atta szervezték meg Afganisztánból és arab országokból, és hogy a társaik gyakorlatilag a merényletekig nem is tudták mi az akciók célja!! Ennek ellenére mégis képesek voltak 2 gépet mérnöki pontossággal nekivinni a WTC tornyoknak, illetve 1 géppel rázuhanni a Pentagonra, mégpedig elözetes ismeretek nélkül!!

18. A kábítószer komponens.

1979 óta, a Szovjetunió afganisztáni intervenciója óta támogatja az USA és a CIA különösen az afgán felkelöket, melynek következményeként az ország a világ legnagyobb nyers ópiumszármazék elöállítójává vált.

A Tálibok 2001 februárjában megsemmisítették a történelmi Buddha szobrokat és a teljes ópiumtermést (US tulajdon!!). Ezt az eseményt a nemzetközi sajtó is közli 2001 május 17.-én, még Colin Powell-nek is meg kell dicsérnie a tálibokat, a kábítószer elleni harcban végzett munkájukért. 43 millió dollárt ígér jutalmul nekik!

Az Egyesült Államok még 2001 májusában is nyíltan támogatta az afganisztáni tálib rendszert, ami egyébként is amerikai támogatással jött létre.

Micheal C. Ruppert, volt Los Angeles-i rendörtiszt a http://www.copvcia.com -on nyilvánosságra hozta jelentését, ez ügyben: Még röviddel ezelött is Afganisztán szállította a globális nyers ópiumszármazékok 75%-át, mely a CIA jelentös bevételét képezte. A CIA jelentös részt vállalt az afganisztáni heroin-laboratóriumok kiépítéséböl. A termesztök 300$/kiló összeget kapnak, a nagykereskedök vásárlásnál 10. 000 $-t fizetnek.

Melyik más terméken van ekkora haszon? A tiszta éves nyereség több mint 1 billó US$.

Az afganisztáni északi Szövetség idöközben beleegyezett, hogy újra termel ópiumot, ha újra hatalomra kerül.

Ki hiszi még el azt, hogy a több millió tonna kábítószer, amit évente forgalmaznak, valamiféle magányos dílerek cipösarkába rejtve kerül be a különbözö országokba?

Nem, itt egész repülögép-szállítmányokról van szó, és a szolgálatok megint semmit nem vesznek észre, pontosan, mint 09.11.-én. ( ????????????????????????????? )

19. Az olaj komponens.

Jó ideje ismeretes, hogy a Kaszpi-tenger vidékén (Gruzia, Csecsenföld) hatalmas olajkészleteket fedeztek fel. Amerikai olajkonzorciumok Pakisztánon és Afganisztánon keresztül vezetékeket akarnak kiépíteni lefelé az Arab-tengerhez. Idöközben már mindkét ország kormányai készek együttmiködni az amerikai nagyvállalatokkal. Az egyik olajcég, mely a vezetékeket építené és már tanulmányokat is készített, az a Halliburton, melynek mostani fönöke az a Richard "Dick" Cheney, akit Bush (jun.) elnök nevezett ki alelnökké, és aki már papa Bush alatt, mint védelmi miniszter, az öböl háború alatt olyan bátran megvédte az amerikai érdekeltségeket.

20. A dátum. - ( úgyis mint kabbalisztika )

Szeptember 11.-e már korábban nagyobb események dátuma volt.

1978. 09.11.-én írták alá a Camp David-i egyezményt.

1990.09.11.-én röviddel az Irakiak kuvaiti inváziója után tartotta meg Bush (sen.) elnök azt a beszédét, melyben elöször követelte nyilvánosan az "uj világrend" szükségességét.

Napra pontosan 11 évvel utána, 2001.09.11.-én történtek azok a merényletek, melyek után a világ nem úgy néz ki többé, mint korábban.

Ez pedig 23 évvel történt Camp David után, amire Wilson regénye, az "Illuminatus" emlékeztet minket, melyben a hátsó hatalmak számára olyan fontos 23-as számról van szó.(lásd http://www.prophecyandpreparedness.com )

A Pentagon épülete, ami szintén érintett volt a merényletekben, kapcsolódik a dátumhoz.
Az okkult jelentésü ötszög alakú épület alapkövét ünnepélyes ceremónia kíséretében, 1941.09.11.-én tették le, melynek 60. születésnapját egy "különleges" tüzijátékkal ünnepelték.
09.11.-töl pontosan 111 nap van hátra az év végéig. Ezekkel a dátumokkal és számokkal különbözö okkult tényezök vannak kapcsolatban.

Iszlám terroristák soha nem használnák a számmisztikában és az asztrológiában - mely praktikák szerintük a "sátán eszközei" - jelentéssel bíró dátumot akciójuk idöpontjához.

Ez a számmisztika a talmudi Kabbala-nak felel meg. Ezen irányzat képviselöi MINDEN lépésüket bonyolult technikákkal elöre kiszámítják, mely technikák a nem beavatottak számára teljesen érthetetlenek.

21. A WTC tornyok szokatlanul üresek voltak.

A WTC tornyokban egy átlagos napon több, mint 50.000 ember dolgozott.

Ha fanatikus terroristák lettek volna az elkövetök, egy ilyen gondosan kidolgozott merényletet bizonyára akkor hajtottak volna végre, amikor "minél több átkozott kapitalista üzletember" tartózkodik a tornyokban, ergo bizonyára nem 9 óra elött, amikor még kevesen vannak az épületekben, és a felsöbb vezetök sincsenek a helyükön. Kezdetben több tízezer áldozatról szóltak a híradások, ám a számok gyorsan csökkentek. Hónapokkal késöbb újra lefelé korrigálták az áldozatok számát. 2002.01.09.-én az áldozatok száma 2893, beleszámítva a repülögépeken lévöket és a személyzetet, valamint a 300 tüzoltót.

Ez "csak" 1200 személy TORNYONKÉNT.

Ez így is borzasztó, de akkor is marad a TABU kérdés:

Hol voltak a többiek???

Rögtön egy másik tabukérdést vet fel az elsö kérdés, mégpedig: A támadások utáni híradások szerint a WTC tornyok voltak az arab világ szemében a cionista-zsidó világgazdasági hatalom fellegvárai, és ezért lettek a támadások fö célpontjai.

Ezen körök hány magas rangú vezetöje vált a merényletek szerencsétlen áldozatává?

22. Haszon a tözsdén.

2001 szeptember 17.-én a CBS 60-Minutes c. müsorában a következöröl tudósít:

Magas rangú amerikai személyiségek a kormány és a CIA köreiböl, röviddel 09.11. elött eladták a légitársaságokban lévö részvénycsomagjaikat. Hivatalosan erre azt közölték, hogy az eladásokat követik, de semmi nem történt és az ügyet többet fel sem említették a médiában.

Független nyomozati szervek felfedezték, hogy a legaktívabb személy a börzei tranzakciókban egy bizonyos A. Krongard nevü úriember volt, aki a CIA Executive Director-ja, azaz a CIA hivatalban lévö igazgatója. (Lásd pl.. in http://globalresearch.ca/articles vagy http://www.tetrahedron.org )

23. Hangulatkeltés az új világrendhez.

A harmincas évek óta tündököl az 1$-os bankjegyeken egy piramis képe, "a mindent látó szem"-mel, alatta a következö felirat Novus Ordo Seclorum-magyarul "új világrend". Amióta Bush (sen.) 1990.09.11-i megtartotta beszédét, a kifejezés általánosan ismert. Az amerikai rezsim, amely a jelenlegi elnököt kissé ironikusan békeszeretönek mondja, nagyon is harcias. Mióta a bölcs amerikai elnök, Monroe által hozott törvényt (semmilyen helyi konfliktusba való be nem avatkozás, az USA területén kívül) az elsö világháború alatt Wilson elnök eltörölte, az amerikai rezsim számtalan háborút viselt, és olyan tömeggyilkosokkal, mint pl. Sztálin, leállt tárgyalni. Gondoljunk csak a II. világháború végén a békekonferenciára, ahogy az amerikaiak "békésen" ücsörögtek Sztálin mellett.

Milyen volt az amerikai béke a II. világháború után?

Míg zajlott a hidegháború, tényleges háborúk is folytak USA jelenléttel:

Korea (1950 - 1953), Guatemala (1954, 1967 - 1969), Indonézia (1958), Kuba (1959 - 1961), Belga-Kongo (1965), Vietnam (1961 - 1975), Laos (1964 - 1973), Kambodzsa (1969 - 1970), Grenada (1983), Iran (via Irak, 1980 - 1988), Líbia (1986), Panama (1989), El Salvador, Nicaragua (nyolcvanas évek), Irak (1991 óta), Bosnia (1995), Sudan (1998), Szerbia (1999).

És most Afganisztán.

Nemsokára Irak? Szomália? Jemen? Irán? Syria? Lybia? Sudan? É-korea?

Hova fog ez vezetni?

24. Mit jelent mindez?

A szeptember 11.-i terrortámadások nem "egy Amerika elleni" támadások voltak, mint ahogy azt MINDIG is hangoztatták, hanem egy támadás a demokrácia, és a jogállamiság ellen.

A WTC tornyokat szándékosan robbantották fel és a repülögépeket is csak ürügyként használták fel, hogy legyen indok egy világot rengetö változásra - s mindezt az ördögien zseniális tettet az egész világ szeme láttára -, hogy a tervek valódi kiagyalói rövid- és hosszú távú céljaikat egy csapásra elérjék. Valamint, hogy a számukra megfelelö eszközök alkalmazásának semmi ne álljon az útjába.

Mindenesetre a számtalan egyértelmü nyomból logikus a következtetés:

Ezt a sátáni tettet a legmagasabb körök tervezték és hajtották végre, olyan körök, amik gyakorlatilag KORLÁTLAN anyagi hatalom fölött rendelkeznek, titkosszolgálati körökben szintén korlátlanok a lehetöségeik, és rendelkeznek bármikor félrevezethetö, vagy fanatizált Kamikázé-végrehajtókkal. Ez a valóban embertelen tett fog elég ürügyet szolgáltatni számukra ahhoz, hogy földünk, társadalmaink szerkezetét, a terrorizmus elleni szent harc és a biztonság álcája alatt radikálisan saját szándékaiknak megfelölen átalakítsák, mellesleg hatalmas nyereségekre szert téve az olaj- és kábítószerüzleteikkel.

Az amerikai kormány már most rendszeresen átlépi a jogállamiság kereteit, és saját alkotmányát veszi semmibe, ill. érvényteleníti annak pontjait, s a polgárjogok a terrorizmus elleni harc ürügyén folyamatosan sérülnek, a saját határain belül. Egyre több a terroristaellenes törvény, ami sérti az állampolgárok jogait, melyek igazi célja a TOTÁLIS és globális ellenörzés.

Ezt a folyamatot támogatja a technikai "haladás" is, melynek már most bármikor bevethetöek lennének az "áldásai", ( bör alá épített ID chip-ek, ujjlenyomatos polgári igazolványok, stb.); ez már csak idö kérdése és a kézpénzforgalom helyetti bankkártya rendszert is leváltja egy még ellenörizhetöbb technika, és még sorolhatnánk.

Ami 2001.09.11.-én történt, az nem a vége, hanem csak a bevezetöje további hihetetlen eseményeknek és hazugságoknak, melyeket valószínüleg már nem lesz ennyire könnyü átlátni.



Ne azt gondold, amit megmondanak neked!
Legyen TÉNYLEG saját véleményed!
Ne hagyjuk megfélemlíteni magunkat!
MI VAGYUNK TÖBBEN!!
Ez a bolygó a miénk is!!!!!!!
Ne hagyjuk, hogy mindent tönkre tegyen a PÉNZ "demokráciája" !