Eckhart
Tolle
A most hatalma
ELŐSZÓ
Az
azúr színű égboltba takart, lemenő Nap narancssárga sugarai
néha olyan hatalmas szépség pillanataival ajándékoznak meg
minket, hogy hirtelen csaknem beleszédülünk. Lábunk földbe
gyökerezik, s tekintetünk szinte megdermed. A pillanat pompája
elkápráztat bennünket, kényszeresen fecsegő elménk elnémul, és
nem röpít ki minket gondolataival az itt és mostból. A
ragyogásban fürödve úgy érezzük, mintha kapu nyílt volna meg
egy másik valóságba, amely állandóan jelen van, mégis ritkán
észleljük.
Abraham
Maslow „csúcsélménynek" nevezte ezeket a ritka
pillanatokat, hiszen ilyenkor az élet legmagasabb szintű
megtapasztalásával találkozunk. Boldogságra ébredünk, hirtelen
a közönséges, világi birodalom határain túl találjuk magunkat.
A „bekukkantás" pillanatainak is nevezhetnénk ezeket a ritka
alkalmakat. Rövid időre ilyenkor maga a Lét örök birodalma tárul
föl előttünk. Ha csak rövid másodpercekre is, de valódi
önmagunkhoz térünk haza.
„Ó..."
- sóhajtunk fel. „Olyan nagyszerű!... Bárcsak ebben az
állapotban maradhatnék!" De hogy lehetne állandóan így
maradni? Az elmúlt 10 évemet annak szenteltem, hogy erre rájöjjek.
Kutatásaim során az a megtiszteltetés ért, hogy korunk
legmerészebb. legihletettebb és legvilágosabban látö úttörőivel
beszélhettem, azokkal, akik az orvostudomány, a természettudomány,
a pszichológia, az üzleti élet, a vallás, a spiritualitás és az
emberi képességfejlesztés területén tevékenykednek. Ezek az -
egymástól sokszor nagymértékben különböző - emberek
egybehangzóan úgy vélik, hogy az emberiség evolúciós
fejlödésének folyamatában minőségi ugrás következett be.
Gyökeres szemléletváltás zajlik, világképünk jelentősen
módosul. Két sarkalatos kérdésre keressük a választ: „kik
vagyunk?" és „milyen a világegyetem, amelyben élünk?"
Alapvetően e kérdésekre adott válaszaink határozzák meg
személyes kapcsolataink minőségét a családban, barátaink között
és a munkahelyi, főnök-alkalmazott viszonylatokban. S-egy más
szinten végső soron ezek határozzák meg a társadalmat is.
Nem
csoda, hogy a napjainkban kialakuló világszemlélet hitrendszerünk
több olyan tényezőjét is megkérdőjelezi, amelyet a nyugati
világ igaznak tart:
1.
mítosz: az
emberiség elérte fejlődésének tetőpontját.
Michael Murphy. Esalen társalapítója, az összehasonlító vallástudomány, az orvostudomány, az antropológia és a sportok tanulmányozására támaszkodva azt a kihívó álláspontot képviseli, miszerint az emberi fejlődésnek léteznek az eddig elértnél lényegesen magasabb szintjei is. Amikor valaki eléri a spirituális érettségnek ezeket a magasabb tokait, akkor különleges képességek nyílnak meg benne a szeretet, az életerő, a személyiség, a testi tudatosság. az intuíció, az érzékelés, a kommunikáció és az akarat területein.
Michael Murphy. Esalen társalapítója, az összehasonlító vallástudomány, az orvostudomány, az antropológia és a sportok tanulmányozására támaszkodva azt a kihívó álláspontot képviseli, miszerint az emberi fejlődésnek léteznek az eddig elértnél lényegesen magasabb szintjei is. Amikor valaki eléri a spirituális érettségnek ezeket a magasabb tokait, akkor különleges képességek nyílnak meg benne a szeretet, az életerő, a személyiség, a testi tudatosság. az intuíció, az érzékelés, a kommunikáció és az akarat területein.
Első
lépés: fölismerni ezen szintek létezését. (A legtöbb ember
sajnos nem jut el idáig.) Csak ezután lehet, tudatos szándékkal,
elkezdeni a különböző metódusok alkalmazását.
2.
mítosz: teljesen elkülönülve élünk egymástök
a természettől és akozmosztól.
Az .,ö más, mint én" mítosza felelős a háborúkért. a bolygón elkövetett számtalan erőszakért és az emberi igazságtalanság mindenféle megnyilvánulásáért. Hisz kinek jutna eszébe megbántani egy másik lényt, ha saját személye részeként tapasztalná öt meg? Stan Grof, a tudatosság rendkívüli állapotait kutatva, a következőkre jutott: „A vizsgálatok szerint valamennyiünk pszichéje és tudatossága kapcsolatban áll a „Minden Létezővel”, mert valójában nincsenek végérvényes határok a test/ego és a lét teljessége között."
Az .,ö más, mint én" mítosza felelős a háborúkért. a bolygón elkövetett számtalan erőszakért és az emberi igazságtalanság mindenféle megnyilvánulásáért. Hisz kinek jutna eszébe megbántani egy másik lényt, ha saját személye részeként tapasztalná öt meg? Stan Grof, a tudatosság rendkívüli állapotait kutatva, a következőkre jutott: „A vizsgálatok szerint valamennyiünk pszichéje és tudatossága kapcsolatban áll a „Minden Létezővel”, mert valójában nincsenek végérvényes határok a test/ego és a lét teljessége között."
Az
ima gyógyító erejével kapcsolatos tudományos kutatások remekül
alátámasztják a dr. Larry Dossey által kidolgozott alapelveket,
az ún. „harmadik korszak orvoslásának" alapelveit. Dossey
szerint az egyik ember gondolatai és gyógyító szándékú
hozzáállása befolyásolhatják a másik emberben zajló élettani
folyamatokat. Ez alapvető ellentétben áll a medicina jelenleg
elfogadott. „második korszakának" hitrendszerével és
gyógyítási módszerével. A pillanatnyilag érvényben levő,
akadémikus tudomány világképe és fizikai alapelvei szerint
ugyanis ilyen ráhatás nem létezik. A - nagyrészt már
nyilvánosságra került-tények mégis éppen ezt a gyökeres
szemléletváltást igénylő újdonságot bizonyítják.
3.
mítosz: csak a fizikai világ létezik.
A materialisztikus beállítottságú, tradicionális természettudomány abból a feltételezésből indul ki, hogy semmi sem létezik, ami nem mérhető laboratóriumban, és ami nem vizsgálható az öt érzékszerv, illetve az azok érzékenységét megnövelő műszerek segítségével. Ami ezen kívül esik, az már „nem valóságos". Ennek azonban az a következménye, hogy a valóságot a fizikai valóságra szűkíti le. A valóság spirituális területe - vagy amit a nem fizikai dimenziók valóságnak nevezhetnénk-ily módon száműzetésre kárhoztatott.
A materialisztikus beállítottságú, tradicionális természettudomány abból a feltételezésből indul ki, hogy semmi sem létezik, ami nem mérhető laboratóriumban, és ami nem vizsgálható az öt érzékszerv, illetve az azok érzékenységét megnövelő műszerek segítségével. Ami ezen kívül esik, az már „nem valóságos". Ennek azonban az a következménye, hogy a valóságot a fizikai valóságra szűkíti le. A valóság spirituális területe - vagy amit a nem fizikai dimenziók valóságnak nevezhetnénk-ily módon száműzetésre kárhoztatott.
Ez
ellentétben áll az „örök filozófiával", azzal az
általánosan elfogadott szellemi vonulattal, amely áthidalja a
történelmi korokat, vallásokat, hagyományokat és kultúrákat,
és amely a valóságnak egymástól eltérő, de a fizikaival
összefüggő dimenzióit írja le. Ezek a legsűrűbb és legkevésbé
tudatos rétegtől-amelyet „anyaginak" is nevezhetnénk-a
legkevésbé sűrű és legtudatosabb-spirituális - dimenziókig
ívelnek.
Érdekes
módon a realitásnak ezt a kiterjesztett modelljét vázolják fel
számunkra olyan elméleti szakemberek is, mint Jack Scarfetti, aki
leírja a fénysebességen túli utazást. Ő ehhez már a valóság
más dimenzióit használja fel. Vagy gondoljunk a legendás fizikus,
David Bohm munkásságára, aki többdimenziós modelljében a
valóság kifejezhető (fizikai) és „burkolt" (nem fizikai)
részeit mutatja be.
S
ez nem csupán elmélet! Franciaországban az 1982-es
„szemléletkísérlet" (Aspect Experiment) azt bizonyította
be, hogy két összekapcsolódott kvantumrészecske, amelyeket
szétválasztottak, majd hatalmas messzeségbe eltávolítottak
egymástól, valahogy mégis összeköttetésben maradtak egymással.
Ha az egyik részecskét megváltoztatták, a másik szintén
megváltozott, méghozzá időkülönbség nélkül! A tudósok még
nem ismerik ennek a fénysebességet túlszárnyaló jelenségnek a
magyarázatát, bár egyes elméleti szakemberek arra következtetnek,
hogy a részecskék kapcsolódása a magasabb dimenziók kapuin
keresztül történhet meg.
Tehát
- ellentétben azzal, amit a hagyományos világszemléletnek
elkötelezett szakemberek állítanak-azok a befolyásos, úttörő
feladatra vállalkozó kutatók, akikkel beszéltem, arra a
következtetésre jutottak, hogy még nem értük el az emberi
fejlődés csúcsát: hogy össze vagyunk kapcsolódva, és nem az
élet többi részétől elkülönülten létezünk; s hogy a
tudatosság teljes skálája magába foglalja egyrészt a fizikai
dimenziót, másrészt a valóság nem fizikai dimenzióinak
sokaságát.
Ez
a világkép gyökereiben új lehetőséget kínál. Ahelyett, hogy
önmagunkat, másokat és az élet egészét kicsiny, földi énünkön
keresztül szemlélnénk, amely az idő keretei között születik és
él, a lélek szemén át pillanthatjuk meg valódi
létünkéi és valódi énünket. Egyre
több ember lép föl erre a magasabb létszintre.
Eckhart
Tollé A most hatalma című könyvével jogosan
foglalja el helyét a világ tanítóinak különleges csoportjában.
Eckhart üzenete a következő: az emberiség problémája mélyen
gyökerezik, magában az elmében. Vagyis helyesebben: az elmével
való téves azonosulásunkban.
A
jelen pillanat éberségét elvesztő, sodródó tudatunk hajlamossá
tesz minket arra, hogy a legkisebb ellenállás ösvényét kövessük,
márpedig életünkben ez űrt hoz létre. Az idő kötöttségében
élő elme-a számára rendelt hasznos szolga szerepéből kilépve
kitölteni igyekszik ezt az űrt, és mesternek kiáltja ki önmagát.
Mint a virágról virágra röppenő pillangó, elménk hol a múlt
eseményeibe merül el, hol saját rendezésű filmjeit vetítve
rajzolja elő a jövőt. Ritkán pihenünk meg az itt és most óceáni
mélységeiben. Pedig csakis itt - és most -történhet meg, hogy
rábukkanunk igazi énünkre, amely fizikai
testünkön túl -az érzelmek és a fecsegő elme világán is túl
- találhatö meg.
Az
emberi fejlődést megkoronázó dicsőséget nem érvelő- és
gondolkodóképességünk hozza el számunkra, még ha ez is
különböztet meg minket az állatoktól. Az intellektus azonban, az
ösztönhöz hasonlóan, csupán utunk egy állomása. Végső
célunk, hogy újra összekapcsolódjunk esszenciális lényünkkel,
és a fizikai világban, pillanatról pillanatra, kifejezzük
rendkívüli, isteni valóságunkat. Mondani könnyű... Ma még
kevesen vannak, akik elértek már az emberi fejlődésnek ebbe a
szakaszába.
Szerencsére
azonban akadnak vezetők és tanítók, akik segítenek bennünket az
úton. Eckhart óriási ereje nem abban nyilvánul meg, hogy
szórakoztató történetekkel gyönyörködteti az olvasót, vagy
hogy gyakorlativá teszi az elvontat, és hasznos technikákat
|
És
mi történik, ha valóban többen csatlakoznak hozzá? A világ
átalakul, jobbá váluk. A lét örvényének tölcsérében eltünö
félelmek hordalékát új értékek váltják föl. Egy új
civilizáció születik.
Azt
kérdezed, hol a bizonyíték arra, hogy ez a nagyobb
valóságvalóban létezik? Tegyük fel, tudósok csapata
állítja: a banán keserű, és állításuk igazolására
tudományos bizonyítékokat sorakoztatnak fel. Csak annyit kell
tenned, hogy egyszer megkóstolsz egy banánt... Végső soron nem az
elvi álláspontoknak van valódi bizonyító erejük, hanem a
benned és körülötted lévő, megszentelt élet megérintésének.
Eckhart
Tolle mesteri módon nyitja meg számunkra ennek lehetőségét.
Russ
DiCarlo Az lJton egy új valagnézet felé: beszélgetések az
élen (Towards A New World View: Conversations at the
Leading Edge) című könyv (Erie. Pennsylvania, USA)
szerzője. 1998 január
KÖSZÖNET
Mélységesen hálás vagyok Connie Kellough-nak szeretetteljes támogatásáért és lelkes részvételéért abban a folyamatban, amelyben a kézirat könyvvé alakult és világra jött. Nagy öröm vele dolgozni! Hálámat fejezem ki Corea Ladnernek azoknak a csodálatos embereknek is, akik szintén hozzájárultak a könyv megszületéséhez, mert teret nyújtottak nekem, minden ajándék között a legértékesebbet. Teret az íráshoz és teret a létezéshez. Köszönet Adrienné Bradley-nek Vancouverben, Margaret Millernek Londonban, Angié Francescönak Glastonburyben, Angliában, Richardnak a Menlo Parkban, Rennie Frumkinnak Sausalitóban. Kaliforniában.
KÖSZÖNET
Mélységesen hálás vagyok Connie Kellough-nak szeretetteljes támogatásáért és lelkes részvételéért abban a folyamatban, amelyben a kézirat könyvvé alakult és világra jött. Nagy öröm vele dolgozni! Hálámat fejezem ki Corea Ladnernek azoknak a csodálatos embereknek is, akik szintén hozzájárultak a könyv megszületéséhez, mert teret nyújtottak nekem, minden ajándék között a legértékesebbet. Teret az íráshoz és teret a létezéshez. Köszönet Adrienné Bradley-nek Vancouverben, Margaret Millernek Londonban, Angié Francescönak Glastonburyben, Angliában, Richardnak a Menlo Parkban, Rennie Frumkinnak Sausalitóban. Kaliforniában.
Szintén
hálás vagyok Shirley Spaxmannak és Howard Kelloughnak az első
kézirat elolvasásáért és a hasznos visszajelzésekért, s
hasonlóképpen azoknak a személyeknek is, akik későbbi formájában
nézték át a kéziratot, és további visszajelzésekkel
támogattak. Köszönet Rose Dandewichnek, aki a maga egyedien derűs
és szakszerű módján végezte el a kézirat számítógépre
vitelét.
Végezetül
szeretném kifejezni szeretetteljes hálámat anyámnak és apámnak
-akik nélkül ez a könyv nem születhetett volna meg-, spirituális
tanítóimnak, és mindenek között a legnagyobb tanító
rnesternek. az életnek.
12
BEVEZETÉS
HOGYAN
SZÜLETETT MEG EZ A KÖNYV?
Nem sok hasznát veszem a múltnak, és ritkán gondolok rá, mégis szeretném röviden elmesélni, hogyan váltam spirituális tanítóvá, és hogyan született meg ez a könyv.
Nem sok hasznát veszem a múltnak, és ritkán gondolok rá, mégis szeretném röviden elmesélni, hogyan váltam spirituális tanítóvá, és hogyan született meg ez a könyv.
30
éves koromig majdnem folyamatosan nyugtalanságban éltem, és ezt
az állapotot időről időre öngyilkosságra késztető depressziók
tarkították. (Most visszatekintve már úgy tűnik, mintha valami
elmúlt életről vagy valaki más életéről beszélnék...)
Nem
sokkal a 29. születésnapomat követően egy éjszaka, valamivel
éjfél után, rettenetes félelemre ébredtem. Már azelőtt is
sokszor éreztem ilyesmit, de az érzés ezúttal minden korábbinál
intenzívebb volt. Az éjszaka csöndje, a bútorok körvonalai a
sötét szobában, az elhaladó vonat távoli dübörgése, minden
olyan idegennek, ellenségesnek és teljesen értelmetlennek tűnt,
hogy mély utálatot váltott ki belőlem a világ iránt. Mind közül
a legutálatosabb saját létezésem volt. Mi értelme lehet tovább
élni ekkora szenvedés terhével? Minek folytassam ezt az állandó
küzdelmet? Mélységes vágyat éreztem a megsemmisülésre, a
nemlétre, s ez a vágy sokkal erősebbé vált, mint a bennem
munkáló életösztön.
„Nem
élhetek magammal tovább!" Ez a gondolat ismétlődött újra
és újra az elmémben. Ekkor azonban hirtelen rádöbbentem, milyen
különös gondolat is ez. - Egy vagyok vagy kettő? Ha én nem tudok
élni magammal, akkor ketten kell, hogy legyűnk: az.,én" és a
..magam", akivel az „én" nem tud együtt élni! Lehet,
gondoltam, hogy kettejük közül csak az egyik valódi?!
Annyira
meglepődtem ezen a furcsa fölismerésen, hogy az elmém leállt.
Teljesen tudatomnál voltam, de már nem volt több gondolatom. Ezt
követően úgy éreztem, mintha valami energiaörvény ragadna
magával. Ez a mozgás először lassú volt, majd fölgyorsult.
Testemet heves félelem járta át, remegtem. Szavakat hallottam: „ne
állj ellen semminek!" Mintha mellkasom belsejéből hangzott
volna. Éreztem, hogy beszippant az űr. Úgy éreztem, mintha az űr
13
nem is kívül, hanem belül, bennem lenne. Majd hirtelen eltűnt a félelem, és hagytam, hogy belezuhanjak az űrbe. Hogy ezt követően mi történt, arra nem emlékszem.
nem is kívül, hanem belül, bennem lenne. Majd hirtelen eltűnt a félelem, és hagytam, hogy belezuhanjak az űrbe. Hogy ezt követően mi történt, arra nem emlékszem.
Az
ablakom előtt csiripelő madár hangjára ébredtem. Soha nem
hallottam ilyen hangot azelőtt! Szemeim még csukva voltak, és egy
különleges gyémánt képét láttam. Igen, ha a gyémánt hangot
adhatna, így szólalna meg. Kinyitottam a szemeimet. A függönyön
keresztül átszűrödtek a hajnal első fénysugarai. Gondolatok
nélkül tudtam, éreztem, hogy végtelenül többet jelent a fény,
mint aminek tudatában vagyunk Az a puha fény, ami a függönyön
keresztül beáramlott, maga volt a szeretet. Könnyek szöktek a
szemembe. Fölkeltem, és körbejártam a szobát. Fölismertem a
tárgyakat, mégis tudtam, hogy eddig még sohasem láttam
őket igazán. Minden friss volt és eredeti, mintha
éppen most keletkezett volna. Kézbe vettem egy-egy tárgyat -
ceruzát, üres üveget -, s álmélkodva csodáltam szépségét és
elevenségét.
Aznap
teljes bódulatban járkáltam az utcán, gyönyörködve a földi
élet csodájában, mintha csak most jöttem volna erre a világra.
Az elkövetkező 5 hónapban a zavartalan, mély, lelki béke és
boldogság állapotában éltem. Ezután mintha csökkent volna ennek
az állapotnak az ereje, vagy talán csak úgy tűnt, mert
megszoktam, s az természetes lételememmé vált. Továbbra is képes
voltam funkcionálni a világban, ugyanakkor tudtam, hogy egyetlen
tettem sem növelheti azt, ami bennem már megvan.
Természetesen
tisztában voltam vele, hogy valami mélységesen fontos dolog
történt velem, de egyáltalán nem értettem, hogy mi. Évekig nem
is jöttem rá-amíg spirituális témájú olvasmányok nem kerültek
a kezembe, és nem ismerkedtem meg spirituális tanítókkal-, hogy
az történt meg velem, amit mindenki keres. Megértettem, hogy azon
az éjszakán, a szenvedés heves nyomására, tudatom arra
kényszerült, hogy föladja azonosulását boldogtalan és mélységes
félelemmel teli énemmel, amely végső soron az elme kitalációja.
A feladás olyan teljes volt, hagy ez a hamis, szenvedő én azonnal
összeomlott, akár egy fölfújható játék, amiből kihúzzak a
dugót. Ami helyette ott maradt, az valódi természetem, az örökké
jelen lévő .,én vagyok" volt: a tudat,
tiszta formájában, a formával való azonosulás előtti
állapotában. Később megtanultam úgy belépni a belső, időtlen
és halál nélküli birodalomba. amit eredetileg az említett űrként
érzékeltem, hogy közben képes voltam megtartani teljes
14
tudatosságomat. Hosszú időket töltöttem olyan leírhatatlanul boldog és áldott állapotban, amelyekhez képest még az előbb vázolt. eredeti élményem is halovány. Eljött a nap, amikor semmim sem maradt a fizikai világban. Nem voltak emberi kapcsolataim, nem volt munkám, otthonom, és nem volt társadalmilag meghatározható identitásom. Majdnem 2 éven keresztül ültem parkok padjain, a legnagyobb boldogság leírhatatlan állapotában.
tudatosságomat. Hosszú időket töltöttem olyan leírhatatlanul boldog és áldott állapotban, amelyekhez képest még az előbb vázolt. eredeti élményem is halovány. Eljött a nap, amikor semmim sem maradt a fizikai világban. Nem voltak emberi kapcsolataim, nem volt munkám, otthonom, és nem volt társadalmilag meghatározható identitásom. Majdnem 2 éven keresztül ültem parkok padjain, a legnagyobb boldogság leírhatatlan állapotában.
A
legszebb élmények is elmúlnak egyszer, úgy, ahogy jöttek, de
talán minden élménynél alapvetőbb az a mélységes béke, amely
azóta sem hagyott el. A lelki békének ez az érzése néha már
annyira intenzív, hogy csaknem tapintható, és körülöttem mások
is megérzik. Máskor valahol a háttérben húzódik meg, mint egy
távoli melödia.
Később
emberek jöttek hozzám, és így szóltak: „Szükségem van arra,
ami neked van! Át tudod adni, vagy meg tudod mutatni, hogy miként
juthatok hozzá én is?" Így feleltem: „Benned is megvan ez.
Csak nem érzed, mert az elméd túl nagy zajt csap." Ez a
válasz duzzadt idővel egy könyvvé, amelyet éppen a kezedben
tartasz.
Mielőtt
észbe kaptam volna, ismét rendelkeztem már külső identitással
is. Spirituális tanítóvá váltam.
AZ IGAZSÁG. AMELY BENNED VAN
Ez
a könyv annak a munkámnak a lényegét tartalmazza-amennyire azt
szavakban ki lehet fejezni -, amelyet az elmúlt évtizedben
Európában és Észak-Amerikában, egyénekkel és spirituális
útkeresők kisebb csoportjaival végeztem. Mély szeretettel és
őszinte elismeréssel szeretném megköszönni ezeknek a különleges
embereknek bátorságukat, valamint hajlandóságukat, hogy magukhoz
öleljék a belső változást. Köszönöm kihívást jelentő
kérdéseiket és készséges figyelmüket. Ez a könyv nem született
volna meg nélkülük. Spirituális úttörők ök, akik, az egyelőre
csekély, de szerencsére növekvő létszámú kisebbséghez
tartoznak. Olyan emberek, akik eljutottak odáig, hogy végre ki
akarnak törni azokból az öröklött. kollektív mentális
sémákból, amelyek mérhetetlen idők óta tartják az emberiséget
a szenvedés igájában.
Bízom
benne, hogy e könyv utat talál azokhoz, akik készek a gyökeres
belső átalakulásra, és így a további változás katalizátora
15
ként
működnek majd közre. Azt is remélem, hogy szavaim sok olyan
embert is megtalálnak, akik azok tartalmát megfontolásra
érdemesnek találják, bár pillanatnyilag meg nem tartanak ott,
hogy valóban éljék és gyakorolják is az itt leírtakat. Lehet,
hogy a könyv elolvasásának hatására bennük elültetődött mag
majd később olvad egybe a megvilágosodásnak azon magjával,
amelyet minden egyes emberi lény magában hordoz, s akkor az
hirtelen életre kel és kihajt.
A
könyv olyan kérdésekre adott, gyakran spontán válaszokból
született, amelyeket szemináriumok, meditációs gyakorlatok és
egyéni konzultációk alkalmával tettek föl a résztvevők, ezért
helyesnek találtam megtartani a kérdés-felelet formát. Ezekből a
beszélgetésekből én is ugyanannyit tanultam, mint a kérdezők.
Egyes kérdéseket és válaszokat csaknem szó szerint idéztem.
Néhány gyakran feltett kérdést összevontam, és úgy válaszolok
rájuk. Előfordult, hogy írás közben az adott kérdésre egy
teljesen üj választ kaptam, amely melyebb és világosabb volt,
mint bármi, amit azelőtt valaha is kimondtam. Akadnak a könyvben
olyan kérdések is, amelyeket a kiadó fogalmazott meg, hogy
lehetővé tegye egy-egy gondolat világosabb kifejtését.
A
könyv olvasása közben tapasztalhatod majd, hogy-az elsőtől az
utolsó oldalig - a párbeszédek két különböző szinten
zajlanak. Az egyik szinten fölhívom a figyelmedet arra, hogy mi a
hamis benned. Az emberi tudattalanság és működészavar
természetéről beszélek, valamint ezek leggyakoribb
megnyilvánulási formáiról: a személyes kapcsolatokban megjelenő
konfliktusoktól kezdve a törzsek és nemzetek közötti
háborúskodásig terjedően. Ennek a tudatosítása létfontosságü,
mert ha nem tanulod meg fölismerni magadban a hamisat - mint
lényedtől eltérőt -, akkor átalakulásod nem lesz tartós, és
folyton visszacsúszol az illúzióba és a fájdalom valamelyik
formájába. Ezen a szinten azt is megmutatom, hogyan kerüld el,
hogy a benned lévő hamisat énednektekintsd és
problémává duzzaszd. A hamis ugyanis így tartja fenn magát.
Egy
másik szinten az emberi tudat mély átalakulásáról beszélek. S
nem úgy, mint távoli lehetőségről, hanem mint most, máris
elérhető állapotról, függetlenül attól, hogy ki vagy és hol
élsz. Megértheted, hogyan szabadíthatod meg önmagadat az elme
rabszolgaságából, hogyan léphetsz be a megvilágosodott
tudatállapotba, és hogyan tarthatod fenn ezt az állapotot a
mindennapi életben.
16
A könyvnek ezen a szintjén a szavak nem mindig információt hordoznak, hanem gyakran arra szolgálnak, hogy olvasásuk bevezessen ebbe az új tudatállapotba. Időről időre arra törekszem, hogy magammal vigyelek a most időtlen állapotának mély és tudatos jelenlétébe, s megízleltessem veled a megvilágosodást. Néha talán azt gondolod majd, hogy ismétlésekbe bocsátkozom, de ez csak addig lesz így, amig képessé nem válsz arra, hogy mondandómat megtapasztald. Amint ez megtörténik, hiszem, rá fogsz ébredni, hogy ezek az ismétlődő szavak hatalmas, spirituális erővel rendelkeznek, és számodra igy a könyv leghasznosabb részeivé válnak. Sőt. mivel mindenki magában hordja a megvilágosodás magját, gyakran címzem szavaimat majd a benned lakógondolkodó mögött megbúvó tudóhoz, ahhoz a mélyebb énedhez, aki azonnal fölismeri a spirituális igazságot, rezonál vele, és erőt merít belőle.
A könyvnek ezen a szintjén a szavak nem mindig információt hordoznak, hanem gyakran arra szolgálnak, hogy olvasásuk bevezessen ebbe az új tudatállapotba. Időről időre arra törekszem, hogy magammal vigyelek a most időtlen állapotának mély és tudatos jelenlétébe, s megízleltessem veled a megvilágosodást. Néha talán azt gondolod majd, hogy ismétlésekbe bocsátkozom, de ez csak addig lesz így, amig képessé nem válsz arra, hogy mondandómat megtapasztald. Amint ez megtörténik, hiszem, rá fogsz ébredni, hogy ezek az ismétlődő szavak hatalmas, spirituális erővel rendelkeznek, és számodra igy a könyv leghasznosabb részeivé válnak. Sőt. mivel mindenki magában hordja a megvilágosodás magját, gyakran címzem szavaimat majd a benned lakógondolkodó mögött megbúvó tudóhoz, ahhoz a mélyebb énedhez, aki azonnal fölismeri a spirituális igazságot, rezonál vele, és erőt merít belőle.
Ha
ilyen szünetjelet látsz: ***, az azt üzeni, hogy érdemes a
könyvet letéve, csöndesen önmagadba mélyedni, hogy megérezd és
megtapasztald az igazságát annak, amit éppen elolvastál.
EIképzelhetö persze, hogy olyan részeknél is szükségét érzed
majd ennek, ahol nem látsz szünetjelet.
Egyes
szavak - pl. „Lét" vagy „jelenlét" - értelme eleinte
talán még nem lesz teljesen egyértelmű számodra. Ennek ellenére
azt javaslom, hogy ilyenkor olvasd tovább a könyvet, mert idővel
kitisztul a kép! Olvasás közben olykor kérdések és ellenvetések
is fölmerülhetnek benned. A későbbi sorokban valószínűleg
megkapod rájuk a választ. Az is előfordulhat, hogy ezek a
gondolataid elveszítik jelentőségüket, ahogy mélyebben
belemerülsz a tanításba -és önmagadba.
Ne
csak az elméddel kövesd az oldalakon sorakozó szavakat! Olvasás
közben figyelj érzelmi reakcióidra, valamint a mélyen belülről
jövő felismerésérzésre is! Nem mondhatok neked semmi olyan
spirituális igazságot, amelyet mélyen belül ne tudnál már te
magad is. Mindössze annyit tehetek, hogy emlékeztetlek arra, amit
már elfelejtettél. Az élő tudás, amely egyszerre ősi és örökké
új, így működésbe lendül, és tested minden sejtjéből
fölszabadul.
Az
elme mindig osztályozni és összehasonlítani akar. Nagyobb hasznát
látod azonban a könyvnek, ha nem erőlködsz azon, hogy
szóhasználatát más tanításokéval összevesd. Az valószínűleg
csak zavarhoz vezetne. Egyes kifejezéseket, mint pl. „elme",
„boldogság"és „tudat", olyan módon használok,
amely nem szükségszerűen felel meg más tanításokénak. Ne
kötődj a szavakhoz! Azok csak lépcsőfokok, amelyeket, amint
lehet, magunk mögött hagyhatunk.
Amikor
időnként Jézus és Buddha szavait idézem - A csodák útja
(A Course in Miracles) cimű könyv és más tanítások
alapján -, akkor ezt nem az összehasonlítás kedvéért teszem,
hanem, hogy fölhívjam figyelmedet a tényre: lényegében mindig
is egy és ugyanaz a tanítás létezett, még ha időről időre
különböző formákban jelent és jelenik is meg. Némelyik ilyen
farmára, mint az ősi vallásokra is, az évszázadok alatt annyi
idegen réteg rakódott rá, hogy spirituális lényegük mára már
csaknem teljesen elhomályosodott. Nagyrészt ennek tulajdonítható,
hogy mélyebb értelmük már nem ismerhető fel, és spirituális
átalakító erejük elveszett. Amikor ősi vallásokból és más
tanításokból idézek, Különösképpen azon olvasóim kedvéért
teszem ezt, akik ezeket a vallásokat követik. Ily módon ugyanis
ezt üzenem nekik: nem kell másutt keresned az igazságot! Hadd
mutassam meg neked, miként lehet még mélyebbre jutni abban, ami
már a tiéd!
Mindemellett
igyekeztem minél semlegesebb módon fogalmazni, hogy szavaimmal az
emberek széles körét érhessem el. Tekinthetjük e könyvet az
egyetlen, minden vallás legbelsőbb lényegét jelentő. időtlen
spirituális tanítás újbóli megfogalmazásának, ami a mai idők
embere számára született. Leírt szavaim nem külső forrásokból
származnak, hanem az egyetlen, igazi. belső forrásból, s így nem
tartalmaznak semmilyen elméletet vagy logikai fejtegetést. Belső
megtapasztalásból beszélek, és ha időnként erőteljesen
szólalok meg, azt azért teszem, hogy az elme ellenállásának
vastag rétegein áthatolva elérjem benned azt a helyet, ahol már
te is tudod az igazságot-éppen úgy, ahogy én-,
és meghallva azt azonnal ráismerj. Amint ez megtörténik,
lelkesedés és hatalmas életerő tölt majd el, mintha valami vagy
valaki belül azt mondaná: - Igen! Tudom. hogy ez az igazság!
18
NEM AZ ELMÉD VAGY!
A
MEGVILÁGOSODÁS LEGNAGYOBB AKADÁLYA
Megvilágosodás? Mi az?
Egy koldus ült az út mentén, több mint 30 éven át. Arra megy egy idegen.
Megvilágosodás? Mi az?
Egy koldus ült az út mentén, több mint 30 éven át. Arra megy egy idegen.
-
Adna egy kis aprópénzt? - motyogta a koldus, és gépiesen tartotta
oda kalapját.
-
Nincs mit adnom, felelte az idegen. Aztán megkérdezte: - Min ülsz?
-
Ó, ez csak egy régi láda. Amióta az eszemet tudom, ezen ücsörgök
itt.
-
Belenéztél már valaha is abba a ládába?
- Nem. Minek is néztem volna? Nincs benne semmi. - Nézz csak bele!
A koldus nagy nehezen fölfeszítette a láda tetejét. Megdöbbenve, hitetlenkedve, majd megmámorosodva konstatálta, hogy a láda tele van arannyal.
- Nem. Minek is néztem volna? Nincs benne semmi. - Nézz csak bele!
A koldus nagy nehezen fölfeszítette a láda tetejét. Megdöbbenve, hitetlenkedve, majd megmámorosodva konstatálta, hogy a láda tele van arannyal.
Én
vagyok az idegen, akinek nincs mit adnia, és aki azt sürgeti. hogy
nézd meg, mi van belül. Ám ne valamilyen ládába nézz bele! A
kincs még közelebb van hozzád: önmagadban!
Szinte
hallom, amint mondod: „Csakhogy én nem vagyok koldus!"
Valójában mindenki koldus, aki még nem találta meg igazi
gazdagságát - a Lét sugárzó boldogságát, és az ezzel járó
mély, rendíthetetlen békét -, bármilyen anyagi bőségben éljen
is. Az emberek kívül keresik az élvezet és a kielégülés
morzsáit -a megbecsülést, a biztonságot vagy a szeretetet -,
miközben belül kincset őriznek, amely nemcsak hogy tartalmazza az
előbbieket, hanem még mérhetetlenül hatalmasabb is, mint bármi,
amit a világ kínálhat!
A
„megvilágosodás" szó valamiféle emberfeletti
teljesítményre utal, és az ego szereti is ily módon láttatni
azt. Valójában a „megvilágosodottság" a természetes
állapotod, amelyben átérzed egységedet a Léttel.
Egységben vagy valamivel, ami mérhetetlen és el
19
pusztíthatatlan, valamivel. ami-paradoxnak tűnő módon-lényegében te magad vagy, és ugyanakkor az mégis sokkal nagyobb nálad. Ez azt jelenti, hogy megtalálhatod az elnevezésen és a formán túli, igaz természetedet. Az egység érzékelésére való képtelenség az önmagadtól és a körülötted lévő világtól való elkülönültség illúzióját okozza. Ekkor - tudatosan vagy tudattalanul - elkülönült részként éled meg önmagad. Ebből származik a félelem, amely mindennapossá teszi a külső és belső konfliktusokat.
pusztíthatatlan, valamivel. ami-paradoxnak tűnő módon-lényegében te magad vagy, és ugyanakkor az mégis sokkal nagyobb nálad. Ez azt jelenti, hogy megtalálhatod az elnevezésen és a formán túli, igaz természetedet. Az egység érzékelésére való képtelenség az önmagadtól és a körülötted lévő világtól való elkülönültség illúzióját okozza. Ekkor - tudatosan vagy tudattalanul - elkülönült részként éled meg önmagad. Ebből származik a félelem, amely mindennapossá teszi a külső és belső konfliktusokat.
Tetszik
nekem Buddha egyszerű meghatározása: a megvilágosodás .a
szenvedés vége. Ebben ugyebár nincs semmi emberfölötti.
Definícióként ez természetesen így nem elegendő, hiszen csak
azt közli, hogy mi nem a megvilágosodás, azaz a nem szenvedés. De
mi marad, amikor nincs többé szenvedés? Buddha erről nem szól,
és ez annyit jelent, hogy erre neked magadnak kell rájönnöd. Ő
negatív meghatározást használ, hogy az elme ne alkothasson belőle
valamit, amiben hihet, ne nagyíthassa föl valami emberfeletti
teljesítménnyé, olyan céllá, amelyet lehetetlenség elérned.
Óvintézkedései ellenére Buddha követőinek nagy része még ma
is azt hiszi, hogy a megvilágosodás csak Buddha számára volt
lehetséges, számukra nem vagy legalábbis nem ebben az életben.
Azt
a szót használtad, hogy Lét. Megmagyaráznád, mit
értesz ezen a kifejezésen?
A Lét az örökkévaló, mindig jelen lévő, egyetlen élet. túl az élet számtalan formáján, amelyek alá vannak vetve a születésnek és a halálnak. A Lét azonban nemcsak túl van minden formán, hanem mélyen benne is él minden formában, mint legbelső, láthatatlan és elpusztíthatatlan lényeg. Ez azt jelenti, hogy legmélyebb énedként, igaz természetedként el is érhető számodra. De ne törekedj arra, hogy felfogd az elméddel! Ne próbáld megérteni) Csak akkor ismerheted meg, amikor az elme elcsitul. Amikor te jelen vagy, amikor figyelmed teljesen és intenzíven a mostban van, akkor lehet a Létet érezni, de gondolatilag soha nem lehet megérteni. A megvilágosodás azt jelenti, hogy újra tudatosul benned a Lét, és az „érző fölismerés" állapotában élsz.
***
Amikor azt mondod, hogy Lét, akkor Istenről beszélsz? Ha igen, akkormiért nem mondod ezt ki?
Az Isten sző, évezredek helytelen használata révén, értelmét vesztette. Előfordul, hogy használom, de takarékosan bánok vele. Helytelen használaton azt értem, hogy olyan emberek, akik soha, még csak be sem pillantottak a megszenteltség birodalmába, és nem tapasztalták meg az Isten szó mögött rejlő határtalanságot, oly nagy meggyőződéssel alkalmazzák ezt a szót, mintha pontosan tudnák, hogy miről is beszélnek. Vagy érvelnek ellene, mintha tudnák, hogy mi is az, amit visszautasítanak. Ez a helytelen használat képtelen hitrendszereknek, állításoknak és az ego teremtette téveszméknek ad teret. Ilyenek például, Az én Istenem -vagy a mi Istenünk -az egyetlen igaz Isten, a ti lstenetek viszont hamis"; vagy Nietzsche híres kijelentése: „Isten meghalt".
A Lét az örökkévaló, mindig jelen lévő, egyetlen élet. túl az élet számtalan formáján, amelyek alá vannak vetve a születésnek és a halálnak. A Lét azonban nemcsak túl van minden formán, hanem mélyen benne is él minden formában, mint legbelső, láthatatlan és elpusztíthatatlan lényeg. Ez azt jelenti, hogy legmélyebb énedként, igaz természetedként el is érhető számodra. De ne törekedj arra, hogy felfogd az elméddel! Ne próbáld megérteni) Csak akkor ismerheted meg, amikor az elme elcsitul. Amikor te jelen vagy, amikor figyelmed teljesen és intenzíven a mostban van, akkor lehet a Létet érezni, de gondolatilag soha nem lehet megérteni. A megvilágosodás azt jelenti, hogy újra tudatosul benned a Lét, és az „érző fölismerés" állapotában élsz.
***
Amikor azt mondod, hogy Lét, akkor Istenről beszélsz? Ha igen, akkormiért nem mondod ezt ki?
Az Isten sző, évezredek helytelen használata révén, értelmét vesztette. Előfordul, hogy használom, de takarékosan bánok vele. Helytelen használaton azt értem, hogy olyan emberek, akik soha, még csak be sem pillantottak a megszenteltség birodalmába, és nem tapasztalták meg az Isten szó mögött rejlő határtalanságot, oly nagy meggyőződéssel alkalmazzák ezt a szót, mintha pontosan tudnák, hogy miről is beszélnek. Vagy érvelnek ellene, mintha tudnák, hogy mi is az, amit visszautasítanak. Ez a helytelen használat képtelen hitrendszereknek, állításoknak és az ego teremtette téveszméknek ad teret. Ilyenek például, Az én Istenem -vagy a mi Istenünk -az egyetlen igaz Isten, a ti lstenetek viszont hamis"; vagy Nietzsche híres kijelentése: „Isten meghalt".
Az Isten szó
zárt fogalommá vált. Abban a pillanatban, ahogy az emberek ezt a
szót kimondják, elméjükben egy mentális képet alkotnak. Lehet
ugyan, hogy már nem egy fehér szakállú öregemberről, de még
mindig egy rajtuk kívül álló valakiről vagy valamiről-és
szinte mindig egyhímnemű valakiről vagy valamiről.
Sem
az Isten. sem a Lét, sem bármilyen más szó nem képes
meghatározni vagy megmagyaráznia szó mögött rejlő
kimondhatatlan valóságot. Így az egyetlen fontos kérdés, hogy
vajon a szó segítség vagy akadály-e számodra abban, hogy
megtapasztald azt, amire az irányul? Vajon túlmutat-e önmagán,
afelé a meghatározatlan valóság felé, amiről beszélek,
vagy esetleg túlságosan is könnyen kínálja önmagát ahhoz, hogy
a fogalom ne legyen több egy, a fejedben fészkelő gondolatnál,
egy mentális bálványnál?
A
Lét szó nem magyaráz meg semmit, ahogy az Isten szó
sem. A Létkifejezésnek viszont előnye, hogy nyitott
fogalom. Nem csökkenti le a végtelen láthatatlant valami véges
lénnyé. Lehetetlen mentális képet alkotni róla. Senki nem
nevezheti ki magát a Lét egyedüli birtokosinak. Ez a te igazi
lényeged, ami jelenléted érzésén keresztül közvetlenül
megtapasztalható számodra. Ez annak az én vagyok -nak a
felismerése, amely megelőzi az ez vagy az vagyok -ot. Csak egy kis
lépés választja el, tehát a Lét szót a Lét
megtapasztalásitól.
***
Mi
a legnagyobb akadálya annak, hogy megtapasztaljuk ezt
a valóságot?
Az
elmével való azonosulás, ami a gondolkodást kényszerré teszi. A
gondolkodás megszakításának képtelensége rettenetes csapás. ám
a legtöbben nincsenek ennek tudatában. mert majdnem mindenki
szenved tőle, és emiatt ezt tartják normálisnak. Ez a szakadatlan
mentális zaj akadályoz meg abban, hogy megleld a belső csönd
birodalmat, amely pedig elválaszthatatlan a Léttől. Az elme egy
hamis énképet is létrehoz, ami a félelem és a szenvedés
árnyékai veti rád. Később majd mindezt részletesen áttekintjük.
Descartes,
a filozófus, azt hitte, hogy a legalapvetőbb igazságra jött rá,
amikor híres kijelentését tette: „Gondolkodom, tehát vagyok.`
Valójában a legalapvetőbb hibát foglalta szavakba: a gondolkodás
azonosítását a Léttel és az identitás azonosítását a
gondolkodással. A kényszeres gondolkodó - és ez majdnem
mindenkire vonatkozik - a látszólagos elkülönültség
állapotában, a folyamatos problémák és konfliktusok őrülten
bonyolult rendszerében él. Olyan világban, amely az elme egyre
nagyobb mértékű fragmentálódását - részekre szakadozását -
tükrözi. A megvilágosodás a teljesség, az „egyben levés"
állapota és ily módon a lelki békéé is. „Egyben vagy" a
világgal, tehát az élet megnyilvánult arculatával, és „egyben
vagy" legmélyebb éneddel és a megnyilvánulatlan élettel.
Összegezve: egységben vagy a Léttel. A megvilágosodás nem csak a
szenvedésnek és az állandó külső és belső konfliktusoknak vet
véget, hanem a szakadatlan gondolkodás rettenetes rabságának is.
Micsoda hihetetlen fölszabadulás ez!
Az
elméddel való azonosulás a fogalmak, jelölések, képek, szavak,
értékítéletek és definíciók át nem látszó paravánját
vonja eléd. amely aztán minden igazi kapcsolatot megakadályoz.
Beékelődik önmagad és belső éned, önmagad és embertársaid,
önmagad és a természet, önmagad és Isten közé. Ez a
gondolatparaván szüli az elkülönültség illuzióját, azt a
téveszmét, hogy vagy te és van a teljesen különálló „másik".
Így aztán elfelelted az alapvető tényt, hogy a fizikai megjelenés
és az elkülönült formák szintje alatt valójában egy vagy
mindennel, amivan. Az „elfelejted" alatt azt
értem. hogy ezt az egységet már nem érzednyilvánvaló
realitásnak. Elhiszed tán, de már nem tudod. A
hit vigasztaló lehet. Csak a saját megtapasztalásod teszi azonban
fölszabadítóvá!
22
A
gondolkodás betegséggé vált. Betegség akkor jelenik meg, amikor
az egyensúly fölborul. Semmi baj pl. azzal, hogy a sejtek osztódnak
és szaporodnak a testben. Ám amikor ez a teljes szervezetről
tudomást nem véve történik, akkor a sejtek elburjánzanak. mi
pedig megbetegszünk. Megfelelően használva az elme elsőrangú
eszköz! Helytelen használattal azonban rendkívül rombolóvá
válik! Pontosabban fogalmazva: nem is elsősorban arról van szó.
hogy rosszul használod elmédet, hanem, hogy általában egyáltalán
nem használod. Ő használtéged! Ez a betegség! Azt
hiszed, hogy te vagy az elméd! Ez a tévhit! Az
eszközöd átvette a hatalmat. Nem tudok ezzel teljesen
egyetérteni. Igaz ugyan, hogy sokat gondolkodom
céltalanul-mint a legtöbb ember-, deazért képes vagyok
az elmémet arra haszna/ni, hogy megszerezzek
islétrehozzak dolgokat, és ezt folyamatosan meg
is teszem.
Az,
hogy meg tudsz oldani egy kereszrejtvényt, vagy hogy atombombát
tudsz készíteni, még nem jelenti, hogy elmédet használni is
tudod. Ahogy a kutya szeret csontot rágni, ugyanúgy az elme is imád
problémákon rágódni. Eppen ezért fejti a keresztrejtvényeket,
és ezért épít atombombát. Téged ezek egyike
sem érdekel, Hadd kérdezzem meg: képes vagy-e függetlenné válni
az elmédtől bármikor, amikor csak akarsz? Megtaláltad-e már
elméd „kapcsológombját ?
Úgy
érted, képes vagyok-e teljesen abbahagyni a gondolkodást? Nem.
Legfeljebb talán egy-két pillanatra.
Akkor
viszont az elme használ téged. Te öntudatlanul azonosulsz vele, és
igy nem is tudsz arról, hogy rabszolgája vagy! Ez majdnem olyan,
mintha tudtodon kívül megszállott lennél, és a téged megszálló
lényről azt hinnéd, hogy az te vagy. A szabadság kezdete annak
fölismerése, hogy te nem a megszálló lény, tehát nem a
gondolkodó vagy. Ez az ismeret lehetővé teszi, hogy megfigyeld ezt
a lényt. Abban a pillanatban, ahogy elkezded figyelni a
gondolkodót, egy magasabb szintű tudatosság kapcsolódik
be. Ekkor elkezdesz ráébredni. hogy a gondolaton túl létezik az
intelligenciának egy hatalmas birodalma, s hogy a gondolat csak
parányi része ennek az intelligenciának. Arra is rájössz, hogy
minden, ami igazán számít
23
t szépség, a szeretet, a kreativitás, az öröm, a lelki béke-az az elmén túli birodalomból származik. Elkezdesz fölébredni.
***
FÜGGETLENNÉVÁLNI ELMEDTŐL Pontosan mit értesz azon, hogy „figyelni a gondolkodót"?
Ha valaki elmegy az orvoshoz, és azt mondja, hogy: „egy hangot hallok a fejemben", akkor valószínűleg elmegyógyászhoz irányítják. A helyzet az. hogy gyakorlatilag mindenki folyamatosan hall ilyen hangot a fejében: ez az önkéntelen gondolkodási folyamat. amelyről nem is tudod, hogy hatalmadban áll megállítani. Szünet nélküli monológok és dialógusok peregnek benned. Valószínűleg találkoztál már olyan „őrült" emberrel az utcán, aki megállás nélkül beszel magához. Nos, ez nem sokban különbözik attól, amit te és más „normális" emberek tesznek. A különbség csupán annyi, hogy ezt te nem hangosan teszed. A hang megjegyzéseket tesz, elmélkedik, ítélkezik, összehasonlít, panaszkodik, tetszést és nemtetszést fejez ki stb. A hang nem feltétlenül alkalmazkodik ahhoz a helyzethez. amelyben éppen vagy: előfordul, hogy a közeli vagy a távoli múltat eleveníti föl, olykor lehetséges jövőbeli helyzeteket próbál ki vagy képzel el. Utóbbi esetben többnyire rosszra forduló. kellemetlen jövőképeket vetít eléd: ezt nevezzük aggódásnak. A hangsáv mellé olykor vizuális megjelenítés, „mentális mozi" is társul. De még ha meg is felel a hang az adott helyzetnek, akkor is múltként értelmezi azt. Azért, mert a hang a kondicionált- beidegzett, reflexekben működő-elmédhez tartozik, ami teljes múltad és kollektív kulturális örökséged végterméke. A jelent így a múlt szemüvegén keresztüllátod és értékeled, és szükségszerűen teljesen torz képet alakítasz ki róla. A hang nemritkán az illető legnagyobb ellensége. Sok ember él a fejében inkvizítorral, aki folyamatosan kínozza, támadja és bünteti öt, s megfosztja életerejétől. Tömérdek nyomorúságnak, boldogtalanságnak, sőt betegségnek is valójában ez az oka!
t szépség, a szeretet, a kreativitás, az öröm, a lelki béke-az az elmén túli birodalomból származik. Elkezdesz fölébredni.
***
FÜGGETLENNÉVÁLNI ELMEDTŐL Pontosan mit értesz azon, hogy „figyelni a gondolkodót"?
Ha valaki elmegy az orvoshoz, és azt mondja, hogy: „egy hangot hallok a fejemben", akkor valószínűleg elmegyógyászhoz irányítják. A helyzet az. hogy gyakorlatilag mindenki folyamatosan hall ilyen hangot a fejében: ez az önkéntelen gondolkodási folyamat. amelyről nem is tudod, hogy hatalmadban áll megállítani. Szünet nélküli monológok és dialógusok peregnek benned. Valószínűleg találkoztál már olyan „őrült" emberrel az utcán, aki megállás nélkül beszel magához. Nos, ez nem sokban különbözik attól, amit te és más „normális" emberek tesznek. A különbség csupán annyi, hogy ezt te nem hangosan teszed. A hang megjegyzéseket tesz, elmélkedik, ítélkezik, összehasonlít, panaszkodik, tetszést és nemtetszést fejez ki stb. A hang nem feltétlenül alkalmazkodik ahhoz a helyzethez. amelyben éppen vagy: előfordul, hogy a közeli vagy a távoli múltat eleveníti föl, olykor lehetséges jövőbeli helyzeteket próbál ki vagy képzel el. Utóbbi esetben többnyire rosszra forduló. kellemetlen jövőképeket vetít eléd: ezt nevezzük aggódásnak. A hangsáv mellé olykor vizuális megjelenítés, „mentális mozi" is társul. De még ha meg is felel a hang az adott helyzetnek, akkor is múltként értelmezi azt. Azért, mert a hang a kondicionált- beidegzett, reflexekben működő-elmédhez tartozik, ami teljes múltad és kollektív kulturális örökséged végterméke. A jelent így a múlt szemüvegén keresztüllátod és értékeled, és szükségszerűen teljesen torz képet alakítasz ki róla. A hang nemritkán az illető legnagyobb ellensége. Sok ember él a fejében inkvizítorral, aki folyamatosan kínozza, támadja és bünteti öt, s megfosztja életerejétől. Tömérdek nyomorúságnak, boldogtalanságnak, sőt betegségnek is valójában ez az oka!
A
jó hír, hogy függetlenítheted magadat az elmédtől! Ez az
egyetlen igazi fölszabadulás. Ennek első lépését máris
megteheted. Figyelj minél gyakrabban a fejedben szóló hangra!
Szentelj különös
24
figyelmet azoknak az ismétlődő gondolatmintáknak, amelyek régi lemezekként tán már évek óta újra és újra lejátszásra kerülnek! Ezt értem azon, hogy „figyeld a gondolkodót", ami más szóval azt jelenti: figyelj a tejedben szóló hangra, tanúskodó jelenlétként légy ott! A hangra figyelve legyél pártatlan! Más szóval: ne ítélkezz! Ne értékeld és ne ítéld el, amit hallasz, mert ha így teszel, akkor - a hátsó ajtón - valójában ugyanazt a hangot engedted vissza... Hamarosan fölismered: a hang ott van, míg én itt vagyok, hallgatva és figyelve őt. Ez az énvagyok-fölismerés, saját jelenlétednek ez az érzékelése már nem gondolat. Ez az elmén túlról érkezik.
***
Amikor tehát egy gondolatra figyelsz, akkor nemcsak a gondolatnak vagy tudatiban, hanem a gondolat tanújaként önmagadnak is. A képbe így a tudatosságnak egy új dimenziója lép be. A gondolatra figyelve egyfajta tudatos jelenlétet érzel - mélyebb énedet -, mintegy a gondolat mögött. A gondolat ekkor elveszni a hatalmát fölötted, s gyorsan elül, mert már nem adsz energiát az elmének azzal, hogy azonosulsz vele. Így kezdhetsz el véget vetni az önkéntelen, kényszeres gondolkodásnak. Amikor a gondolat elül, akkor szakadást-egy „elme nélküli" hézagot-tapasztalsz meg az elme folytonos gondolatáramában. Ezek a hézagok vagy rések eleinte rövidek, talap csak néhány misodpercesek, ám fokozatosan egyre hosszabba válnak. A hézagok idefen egyfajta csöndet, nyugalmat és békét érzel. Így kezded el megérezni a Lettel való egység természetes állapotát, amelyet az elme általában eltakar. Gyakorlás révén a nyugalom és a béke érzése elmélyül. Mélységének történetesen nincs is határa... Együttal egy finom, bensődből kiáradó örömérzést is megtapasztalsz majd: a Lét örömét. Ez nem valami transzszerű állapot. Egyáltalán nem az. Nincs szó tudatosságvesztésről. Épp ellenkezőleg. Ha a lelki béke ára a tudatosság csökkenése, a nyugalom ára pedig az életerő és az éberreg csökkenése volna. akkor nem lenne érdemes megszerezni őket. A belső összekapcsolódottságnak ebben az állapotában sokkal éberebb és fölébredtebb vagy, mint az elmével azonosult állapotodban. Teljesen jelen vagy. Ez az állapot annak az energiamezőnek a frekvenciáját is növeli, amely a fizikai testet élteti.
figyelmet azoknak az ismétlődő gondolatmintáknak, amelyek régi lemezekként tán már évek óta újra és újra lejátszásra kerülnek! Ezt értem azon, hogy „figyeld a gondolkodót", ami más szóval azt jelenti: figyelj a tejedben szóló hangra, tanúskodó jelenlétként légy ott! A hangra figyelve legyél pártatlan! Más szóval: ne ítélkezz! Ne értékeld és ne ítéld el, amit hallasz, mert ha így teszel, akkor - a hátsó ajtón - valójában ugyanazt a hangot engedted vissza... Hamarosan fölismered: a hang ott van, míg én itt vagyok, hallgatva és figyelve őt. Ez az énvagyok-fölismerés, saját jelenlétednek ez az érzékelése már nem gondolat. Ez az elmén túlról érkezik.
***
Amikor tehát egy gondolatra figyelsz, akkor nemcsak a gondolatnak vagy tudatiban, hanem a gondolat tanújaként önmagadnak is. A képbe így a tudatosságnak egy új dimenziója lép be. A gondolatra figyelve egyfajta tudatos jelenlétet érzel - mélyebb énedet -, mintegy a gondolat mögött. A gondolat ekkor elveszni a hatalmát fölötted, s gyorsan elül, mert már nem adsz energiát az elmének azzal, hogy azonosulsz vele. Így kezdhetsz el véget vetni az önkéntelen, kényszeres gondolkodásnak. Amikor a gondolat elül, akkor szakadást-egy „elme nélküli" hézagot-tapasztalsz meg az elme folytonos gondolatáramában. Ezek a hézagok vagy rések eleinte rövidek, talap csak néhány misodpercesek, ám fokozatosan egyre hosszabba válnak. A hézagok idefen egyfajta csöndet, nyugalmat és békét érzel. Így kezded el megérezni a Lettel való egység természetes állapotát, amelyet az elme általában eltakar. Gyakorlás révén a nyugalom és a béke érzése elmélyül. Mélységének történetesen nincs is határa... Együttal egy finom, bensődből kiáradó örömérzést is megtapasztalsz majd: a Lét örömét. Ez nem valami transzszerű állapot. Egyáltalán nem az. Nincs szó tudatosságvesztésről. Épp ellenkezőleg. Ha a lelki béke ára a tudatosság csökkenése, a nyugalom ára pedig az életerő és az éberreg csökkenése volna. akkor nem lenne érdemes megszerezni őket. A belső összekapcsolódottságnak ebben az állapotában sokkal éberebb és fölébredtebb vagy, mint az elmével azonosult állapotodban. Teljesen jelen vagy. Ez az állapot annak az energiamezőnek a frekvenciáját is növeli, amely a fizikai testet élteti.
Mélyebbre
jutva ebben az elme nélküli birodalomban -ahogy ezt
?5
néha Keleten nevezik - a tiszta tudatosság állapotát tapasztalhatod meg. Ebben az állapotban saját jelenlétedet olyan intenzitással és örömmel érzed át, hogy ahhoz viszonyítva jelentéktelenné válnak gondolataid, érzelmeid, fizikai tested és az egész külső világ. S ez mégsem önző, hanem önzetlen, Illetve „övtelen" állapot. Magad mögött hagyod azt, akire úgy gondoltál, mint „önmagam". Alapvetően ez a jelenlét vagy te, s az ugyanakkor mégis fölfoghatatlanul hatalmasabb nálad. Amit itt elmondani próbálok, az talán látszólagos ellentmondásnak, paradoxonnak hangzik, szavakkal mégsem lehet másképp leírni.
***
A „gondolkodó figyelése" helyett úgy is létrehozhatsz hézagot avagy időrést az elme gondolatáramában, hogy figyelmedet egyszerűen a most -ra irányítod. Egyszerűen tudatosítsd intenzíven a jelen pillanatot! Nagyon jó érzés. Tudatosságodat így elvonod az elme tevékenységétől, és olyan, elme nélküli időrést hozol létre, amelyben rendkívül éber és tudatos vagy, ám nem gondolkozol. Ez a meditáció lényege.
néha Keleten nevezik - a tiszta tudatosság állapotát tapasztalhatod meg. Ebben az állapotban saját jelenlétedet olyan intenzitással és örömmel érzed át, hogy ahhoz viszonyítva jelentéktelenné válnak gondolataid, érzelmeid, fizikai tested és az egész külső világ. S ez mégsem önző, hanem önzetlen, Illetve „övtelen" állapot. Magad mögött hagyod azt, akire úgy gondoltál, mint „önmagam". Alapvetően ez a jelenlét vagy te, s az ugyanakkor mégis fölfoghatatlanul hatalmasabb nálad. Amit itt elmondani próbálok, az talán látszólagos ellentmondásnak, paradoxonnak hangzik, szavakkal mégsem lehet másképp leírni.
***
A „gondolkodó figyelése" helyett úgy is létrehozhatsz hézagot avagy időrést az elme gondolatáramában, hogy figyelmedet egyszerűen a most -ra irányítod. Egyszerűen tudatosítsd intenzíven a jelen pillanatot! Nagyon jó érzés. Tudatosságodat így elvonod az elme tevékenységétől, és olyan, elme nélküli időrést hozol létre, amelyben rendkívül éber és tudatos vagy, ám nem gondolkozol. Ez a meditáció lényege.
Mindennapi
életedben úgy gyakorolhatod ezt, ha teljes figyelmedet egy olyan
rutintevékenységednek szenteled, ami csupán eszköz valamilyen
célod eléréséhez, s így maga a rutintevékenység válik a
céllá. Valahányszor pI. lépcsőn közlekedsz, figyelj intenzíven
lépéseidre, minden mozdulatodra, a lélegzést is beleértve! Légy
teljesen jelen! Vagy amikor kezet mosol, figyeld meg minden
érzékelésedet. ami ezzel a tevékenységgel kapcsolatos! A víz
hangját és érzetét, kezed mozdulatait, a szappan illatát stb!
Vagy amikor beszállsz a kocsidba. miután becsuktad az ajtót, várj
néhány pillanatot, és figyeld meg lélegzeted áramlását!
Tudatosítsd a jelenlét hangtalan, mégis erőteljes érzetét!
Gyakorlásod sikerességét egyetlen dolog jelzi megbízhatóan:
a bensődben érzett béke intenzitása.
***
A
megvilágosodáshoz vezető utadon a legfontosabb és egyetlen lépés
tehát: tanulj meg nem azonosulni az elméddel! Minden alkalommal.
amikor megszakítod az elme gondolatáramát, tudatod fénye
fölerősödik. Eljön a nap, amikor azon kapod magad, hogy
úgy
?5
mosolyogsz a fejedben megszólaló hang hallatán, ahogy egy gyermek csínytevésén mosolyognál. Ez azt jelzi majd, hogy már nem veszed annyira komolyan elméd tartalmát, mert éntudatod már nem függ föle.
MEGVILÁGOSODÁS: A GONDOLAT FÖLÉ VALÓ EMELKEDÉS
Nem kulcsfontosságú a gondolkodás ahhoz, hogy életben maradjak ebben a világban?
?5
mosolyogsz a fejedben megszólaló hang hallatán, ahogy egy gyermek csínytevésén mosolyognál. Ez azt jelzi majd, hogy már nem veszed annyira komolyan elméd tartalmát, mert éntudatod már nem függ föle.
MEGVILÁGOSODÁS: A GONDOLAT FÖLÉ VALÓ EMELKEDÉS
Nem kulcsfontosságú a gondolkodás ahhoz, hogy életben maradjak ebben a világban?
Az
elméd egy műszer, egy szerszám. Arra való, hogy bizonyos
feladatokhoz használd, és amikor az adott feladatot elvégezted,
lefedd. Véleményem szerint a legtöbb ember gondolkodásának 8090
%-a nemcsak ismétlődő és haszontalan, hanem - diszfunkcionális
és gyakran negatív természete miatt-többnyire még káros is.
Figyeld meg az elmédet, és egyet fogsz velem érteni! Ez azonban
sajnos jelentős mértékű életenergia-veszteséget is okoz.
Valójában ez a fajta kényszeres gondolkozás nem más, mint
szenvedélybetegség. Mi a jellegzetessége ennek a
szenvedélybetegségnek avagy függőségnek? Egyszerűen: már nem
érzed, hogy van lehetőséged kilépni belőle. Nálad erősebbnek
tűnik. Az öröm hamis érzetet is megadja. Olyan örömét, ami
minden esetben fájdalomba fordul át.
Már
miért lennék a gondolkodás rabja?
Mert azonosulsz vele, ami azt jelenti, hogy éntudatodat az elme tevékenységéből és tartalmából eredezteted. Mert abban a hitben élsz, hogy megszűnnél, ha abbahagynád a gondolkodást. Születésedtől kezdve, ahogy növekszel, személyes és kulturális kondicionálásodtbl függő, mentális képet formálsz magadnak arról, hogy ki vagy. Ez a fantoméned az egód. Az ego valójában elmetevékenység, és kizárólag a folyamatos gondolkodás tartja életben. Az ego fogalmát többféleképpen értelmezik. Könyvemben a „hamis én" értelemben használom, amelyet az elmével való öntudatlan azonosulás hozott létre.
Mert azonosulsz vele, ami azt jelenti, hogy éntudatodat az elme tevékenységéből és tartalmából eredezteted. Mert abban a hitben élsz, hogy megszűnnél, ha abbahagynád a gondolkodást. Születésedtől kezdve, ahogy növekszel, személyes és kulturális kondicionálásodtbl függő, mentális képet formálsz magadnak arról, hogy ki vagy. Ez a fantoméned az egód. Az ego valójában elmetevékenység, és kizárólag a folyamatos gondolkodás tartja életben. Az ego fogalmát többféleképpen értelmezik. Könyvemben a „hamis én" értelemben használom, amelyet az elmével való öntudatlan azonosulás hozott létre.
Az
ego számára a jelen pillanat gyakorlatilag nem létezik. Csak a
múltat és a jövőt tartja fontosnak. Az igazságnak ez a teljes
fejre
27
álítása a felelős azért, hogy „egó üzemmódban" az elme működése annyira zavart. Állandóan a múlt életben tartásával foglalkozik, hiszen anélkül ki is volnál? Minduntalan kivetíti magát a jövőbe, hogy biztosítsa folyamatos fennmaradását, és hogy valamiféle megkönnyebbülést vagy kielégülést találjon ott. Azt mondja: „egy napon, amikor ez, az vagy amaz megtörténik, akkor majd jól fogom magam érezni, akkor majd boldog és kiegyensúlyozott leszek." De meg olyankor is, amikor az ego látszólag a jelennel foglalkozik, akkor sem a jelent latja. Teljesen tévesen érzékeli azt, mert a múlt szemüvegen keresztül nézi, vagy egy cél elérésének eszközéve redukálja. Olyan cél eszközéve, ami minden esetben az elme által kivetített jövőben található. Figyeld csak meg az elmédet, és meglátod majd, hogy az valóban így működik!
álítása a felelős azért, hogy „egó üzemmódban" az elme működése annyira zavart. Állandóan a múlt életben tartásával foglalkozik, hiszen anélkül ki is volnál? Minduntalan kivetíti magát a jövőbe, hogy biztosítsa folyamatos fennmaradását, és hogy valamiféle megkönnyebbülést vagy kielégülést találjon ott. Azt mondja: „egy napon, amikor ez, az vagy amaz megtörténik, akkor majd jól fogom magam érezni, akkor majd boldog és kiegyensúlyozott leszek." De meg olyankor is, amikor az ego látszólag a jelennel foglalkozik, akkor sem a jelent latja. Teljesen tévesen érzékeli azt, mert a múlt szemüvegen keresztül nézi, vagy egy cél elérésének eszközéve redukálja. Olyan cél eszközéve, ami minden esetben az elme által kivetített jövőben található. Figyeld csak meg az elmédet, és meglátod majd, hogy az valóban így működik!
A
fölszabadulás kulcsa a jelen pillanat. Képtelenség azonban
megtalálni a jelen pillanatot, amíg te az elméd vagy.
Nem
akarom elveszíteni az elemző- és
megkülönböztetőképességemet Szívesen megtanulnék
világosabban gondolkozni. jobban összpontosítva, de nem óhajtom
elveszrteni az elmémet. Hitem szerint a
gondolkodás képessége a legnagyobb kincsünk.
Nélküle csak egy különleges állatfaj
lennénk!
Az elme uralma csupán egy lépcsőfok az evolúcióban. Itt az ideje, hogy sürgősen továbblépjünk a következő lépcsőfokra, különben az elme, ez a szörnyeteggé nőtt fenevad, elpusztít minket. Később ezt bővebben is kifejtem, A gondolkodás és a tudat nem rokon értelmű szavak. A gondolkodás a tudatnak csak egy kis része. Gondolat nem jöhet létre tudat nélkül, de a tudatnak nincs szüksége gondolatra.
Az elme uralma csupán egy lépcsőfok az evolúcióban. Itt az ideje, hogy sürgősen továbblépjünk a következő lépcsőfokra, különben az elme, ez a szörnyeteggé nőtt fenevad, elpusztít minket. Később ezt bővebben is kifejtem, A gondolkodás és a tudat nem rokon értelmű szavak. A gondolkodás a tudatnak csak egy kis része. Gondolat nem jöhet létre tudat nélkül, de a tudatnak nincs szüksége gondolatra.
A
megvilágosodás a gondolat fölé való emelkedést jelenti, nem
pedig az alá, az állat- vagy a növényvilág szintjére történő
lesüllyedést. Megvilágosodott állapotban szükség esetén
továbbra is használod gondolkodó elmédet, de sokkal
összeszedettebben és hatékonyabban, mint addig. Többnyire
gyakorlati célokra alkalmazod, ám az önkéntelen, belső
párbeszédek helyet a belső csönd és nyugalom veszi át. Amikor
viszont használod az elmédet - különösképp, ha valamilyen
kreatív megoldásra van szükséged -. akkor néhány perces
intervallumokban váltakozol a gondolat és a csönd, az elme be- és
kikapcsolt állapota között. Utóbbi a gondolatmen
2P
tes tudatosság állapota. Csak ekkor lehet kreatívan gondolkozni, mert csak ebben az állapotban van a gondolatnak valódi ereje. A gondolat önmagában, amikor már nem kapcsolódik össze a tudat sokkal hatalmasabb birodalmával, gyorsan meddővé, beteggé és rombolóvá válik.
tes tudatosság állapota. Csak ekkor lehet kreatívan gondolkozni, mert csak ebben az állapotban van a gondolatnak valódi ereje. A gondolat önmagában, amikor már nem kapcsolódik össze a tudat sokkal hatalmasabb birodalmával, gyorsan meddővé, beteggé és rombolóvá válik.
Az
elme lényegében túlélési gépezet. Alkalmas támadásra és
önvédelemre más elmékkel szemben, információ gyűjtésére,
annak tárolására és elemzésére, viszont egyáltalán nem
kreatív. Minden igazi művész-akár tudatiban van, akár nem - az
elmenélküliségből, a belső csöndből alkot. Ezt követően az
elme csak formába önti a kreatív sugallatot vagy fölismerést.
Még a nagy tudósok is arról szimolnak be, hogy alkotó áttörésük
pillanatai a mentális nyugalom idejére estek. Amerika
legkiemelkedőbb matematikusai körében-beleértve Einsteint
is-fölmérést végeztek, amelyben munkamódszerükre kívántak
fényt deríteni. Meglepő módon az derült ki, hogy „magának a
kreatív folyamatnak a meghatározó, rövid szakaszában a
gondolkodás csupán alárendelt szerepet játszik"'. Ezért azt
mondhatom, hogy a tudósok többsége nem azért nem kreatív, mert
nem tudja, hogyan kell gondolkozni, hanem, mert nem tudja, hogyan
hagyja abba a gondolkodást!
Nem
az elme, nem a gondolkodás eredménye, hogy a Földön az élet
csodája vagy a tested megteremtődött és fennmaradt. Nyilvánvaló,
hogy egy olyan intelligencia műve, amely sokkal hatalmasabb, mint az
elme. Hogy tud az egyszerű emberi sejt, amelynek mindössze
0,02-0,03 milliméter az átmérője, annyi instrukciót tartalmazni
egyetlen DNS-molekulában, amely ivott formiban 1000 darab, egyenként
600 oldalas könyvet töltene meg? Minél többet tudunk meg a test
működéséről, annál inkább rájövünk, milyen hatalmas is az
az intelligencia, amely működésben tartja, s valójában mily
keveset is tudunk róla. Amikor az elme újra összekapcsolódik
ezzel az intelligenciavak akkor fantasztikus szerszámmá válik!
Akkor már valami önmagánál nagyobbat szolgál.
29
ÉRZELEM: A TEST VÁLASZREAKCIÓJA
Mi
a helyzet az érzelmekkel? Én sokkal inkább akadok
el azérzelmeimben, mint a gondolataimban, az elmémben.
Az elme, abban az értelemben, ahogy én használom ezt a szót, nemcsak gondolatot jelent. Magába foglalja érzelmeidet, valamint az összes tudattalan mentális és emocionális reagálási mintádat is. Az érzelmek az elme és a test találkozási pontján keletkeznek. Tested reagál az elmédre: ez a válaszreakció az érzelem. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az érzelem az elme tükröződése a testben. PI. a támadás gondolata vagy valami más, szintén ellenséges gondolat olyan energiafelhalmozódóst hoz létre a testben, amit dühnek nevezünk. A test fölkészül a harcra. Az a gondolat, hogy testileg vagy lelkileg fenyegetett helyzetbe kerültél, összehúzódásra készteti a testet. A félelem elnevezésű lelencégnek ez a fizikai vonatkozása. Kutatások kimutatták, hogy az erős érzelmek még biokémiai változásokat is előidéznek a testben. Ezek a kémiai reakciók képviselik az érzelem fizikai vagy anyagi aspektusát. Természetesen általában nem vagy tudatában minden gondolatmintádnak, és többnyire csak az érzelmeid megfigyelése révén tudod tudatosítani őket.
Az elme, abban az értelemben, ahogy én használom ezt a szót, nemcsak gondolatot jelent. Magába foglalja érzelmeidet, valamint az összes tudattalan mentális és emocionális reagálási mintádat is. Az érzelmek az elme és a test találkozási pontján keletkeznek. Tested reagál az elmédre: ez a válaszreakció az érzelem. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az érzelem az elme tükröződése a testben. PI. a támadás gondolata vagy valami más, szintén ellenséges gondolat olyan energiafelhalmozódóst hoz létre a testben, amit dühnek nevezünk. A test fölkészül a harcra. Az a gondolat, hogy testileg vagy lelkileg fenyegetett helyzetbe kerültél, összehúzódásra készteti a testet. A félelem elnevezésű lelencégnek ez a fizikai vonatkozása. Kutatások kimutatták, hogy az erős érzelmek még biokémiai változásokat is előidéznek a testben. Ezek a kémiai reakciók képviselik az érzelem fizikai vagy anyagi aspektusát. Természetesen általában nem vagy tudatában minden gondolatmintádnak, és többnyire csak az érzelmeid megfigyelése révén tudod tudatosítani őket.
Minél
jobban azonosulsz gondolkodásoddal, rokonszenveiddel és
ellenszenveiddel, ítéleteiddel és értelmezéseiddel - tehát
minél kevésbévagy jelen figyelő tudatosságként-,
annál erősebb lesz az érzelmi energiatöltés, függetlenül
attól, hogy ennek tudatában vagy-e vagy sem. Ha
képtelen vagy érezni az érzéseidet, ha elszigetelődtél tőlük,
akkor végül tisztán fizikai szinten fogod megtapasztalni őket,
testi probléma, illetve tünet formájában. Az utóbbi években
sokat írtak erről, ezért nem érdemes itt ebbe mélyebben is
belemennem. Egy erős, tudattalan, érzelmi minta még külső
eseményként is manifesztálódhat, amely látszólag véletlenül
történik veled. PI, megfigyeltem, hogy akikben rengeteg elfojtott
düh raktározódik-anélkül, hogy erről tudomásuk lenne -, azokat
gyakrabban támadják meg más, dühös emberek, szóval vagy
tettleg, és sokszor különösebb ok nélkül. Erős
dühkisugárzásukat egyes emberek a tudatküszöb szintje alatt
fölfogják, és ez hozza felszínre saját, lappangó haragjukat.
Ha
kevéssé érzed érzelmeidet, kezdd azzal, hogy figyelmedet tested
belső energiamezejére összpontosítod! Érezd a testedet
be
30
|
lülröl! Ennek hatására érzelmeiddel is kapcsolatba kerülsz. Később ezt még részletesebben is megtárgyaljuk.
***
Azt mondod, hogy az érzelem az elme tükröződése a testben. De néhaellentmondás van kettejük között: az elme azt mondja: „nem ", míg az érzelmek azt mondják: „igen", vagy fordítva.
Ha
igazán meg akarod ismerni az elmédet, akkor - mivel a test mindig
hűen tükrözi azt-vedd szemügyre érzelmedet, illetve még inkább:
érezd azt a testedben! Ha a gondolat és az érzelem nyilvánvalóan
ellentmond egymásnak, akkor a gondolat a hazugság, s az érzelem az
igazság. Nem a végső igazsága annak, hogy ki vagy te, de a
viszonylagos igazsága az akkori mentális állapotodnak.
A
felszíni gondolatok és a tudattalan mentális folyamatok közötti
ütközések gyakoriak. Lehet, hogy gondolatként még
nem tudod azonosítani elméd tudattalan tevékenységét,
ám érzelemként az testedben mindig tükröződni
fog, s annak már tudatára tudsz ébredni. Egy érzelem ily mödon
történő megfigyelése lényegében ugyanolyan. mint egy gondolat
megfigyelése, amely folyamatot már ismertettem. Az egyetlen
különbség. hogy a gondolat a fejedben fészkel, az érzelem -erős
fizikai komponense miatt-elsősorban a testben érezhető. Ezt
követően már hagyhatod, hogy az érzelem ott legyen, anélkül,
hogy az irányítana téged. Így már nem vagy az
érzelem; a szemlélő vagy, a figyelő jelenlét. Ha gyakorlod ezt,
akkor minden, ami tudattalan benned, az a tudat fényébe fog
kerülni. Tehát ugyanolyan fontos az
érzelmeink megfigyelése, mint a gondolatainké?
Igen.
Tedd szokásoddá, hogy megkérdezed magadtól: „mi zajlik bennem
ebben a pillanatban?" Ez a kérdés a megfelelő irányba fog
elindítani. De ne elemezz, csak figyelj! Irányítsd figyelmedet
befelé! Érezd az érzelem energiáját! Ha nem találsz érzelmet,
irányítsd figyelmedet a test energiamezejében még mélyebbre! Ez
a belépés a Létbe.
***
Az érzelem általában egy fölerősített és energetizált gondolatmintát képvisel, és mivel gyakran hatalmas az energiatöltése, ezért eleinte bizony nem könnyű a jelenben maradni, hogy megfigyelhesd. Át akarja venni az uralmat fölötted. és ez általában sikerül is neki kivéve, ha elegendő jelenlét van benned. Ha jelenlét híján tudattalanul azonosulsz az érzelemmel - ahogy az történni szokott -, akkor ideiglenesen az érzelem leszel „te'. Gyakran ördögi kör alakul ki gondolkodásod és az érzelem között: azok egymást táplálják. A gondolatminta önmaga fölnagyított reflexióját teremti meg érzelem formájában, és az eredeti gondolatmintát az érzelem rezgő energiája folyamatosan táplálja. Az érzelmet kiváltó helyzeten, eseményen vagy személyen való tartós töprengéssel a gondolat energiát táplál az érzelembe, ami viszont energetizálja a gondolatmintát, és így tovább.
Az érzelem általában egy fölerősített és energetizált gondolatmintát képvisel, és mivel gyakran hatalmas az energiatöltése, ezért eleinte bizony nem könnyű a jelenben maradni, hogy megfigyelhesd. Át akarja venni az uralmat fölötted. és ez általában sikerül is neki kivéve, ha elegendő jelenlét van benned. Ha jelenlét híján tudattalanul azonosulsz az érzelemmel - ahogy az történni szokott -, akkor ideiglenesen az érzelem leszel „te'. Gyakran ördögi kör alakul ki gondolkodásod és az érzelem között: azok egymást táplálják. A gondolatminta önmaga fölnagyított reflexióját teremti meg érzelem formájában, és az eredeti gondolatmintát az érzelem rezgő energiája folyamatosan táplálja. Az érzelmet kiváltó helyzeten, eseményen vagy személyen való tartós töprengéssel a gondolat energiát táplál az érzelembe, ami viszont energetizálja a gondolatmintát, és így tovább.
Alapvetően
valamennyi emóció egyetlen ősi, differenciálatlan érzelem
különböző változata, amely a néven és formán túli lényed
tudatának elvesztéséből ered. Differenciálatlan jellege miatt
nehéz olyan nevet találni, amely pontosan leírná ezt az érzelmet.
A „félelem" szó megközelítőleg megfelelő lenne rá, de a
folyamatos fenyegetettség érzetéhez még az elhagyatottságnak
és a teljesség hiányának a mély érzése is hozzávegyül.
Legjobb ezt a differenciálatlan alapérzelmet egy hasonlóan
differenciálatlan fogalommal illetni: nevezzük hát egyszerűen
„fájdalomnak". Az elme egyik fő feladata, hogy harcoljon
ezzel az érzelmi fájdalommal. hogy megszüntesse azt - részben
éppen emiatt zakatol szüntelenül -, ám mindössze annyit tud
elérni, hogy időlegesen elfedi. Történetesen minél jobban
küszködik az elme, hogy megszabaduljon a fájdalomtól az annál
intenzívebbé válik. Az elme soha nem találhatja meg a megoldást,
és nem is engedheti meg neked, hogy te megtaláld, mert ő önmaga
lényegi része a „problémának". Képzelj el egy
rendörtisztet, aki megpróbál elfogni egy gyújtogatót, miközben
ő maga a gyújtogató! Nem szabadulhatsz meg ettől a fájdalomtól,
amíg föl nem hagysz azzal, hogy éntudatodat az elméddel, vagyis
az egóddal való azonosulásból származtasd. Amint ezt megteszed,
az elme uralma megdől, és a Lét - valódi természetedként -
feltárja magát.
Igen,
tudom, mit fogsz kérdezni.
i2
|
Ezek elválaszthatatlanok a Léttel való, belső összekapcsolódottságod természetes állapotától. A szeretet és az öröm futó pillanatai vagy a mély békeérzés röpke másodpercei elérhetőek számodra, valahányszor a gondolatáramlásban rés támad. A legtöbb ember számára az ilyen rések vagy hézagok ritkán és csak véletlenszerűen alakulnak ki, olyan pillanatokban, amikor az elme „torkára forr a sző': rendkívüli szépség láttán, szélsőséges fizikai megterhelés vagy súlyos veszély idején. Belül hirtelen csönd és nyugalom támad, és abban a csöndben egy finom, de erőteljes öröm-, szeretet- és békeérzés jelenik meg. Ezek a pillanatok általában rövid életűek, mivel az elme gyorsan visszaállítja zajkeltő tevékenységét, amit gondolkodásnak nevezünk. A szeretet, az öröm és a béke nem virágozhat, míg meg nem szabadítottad magad az elme uralmától. Ezeket az érzéseket azonban nem nevezném érzelmeknek. Ők ugyanis az érzelmeken túlról, egy sokkal mélyebb szintről származnak. Előbb teljesen tudatára kell ébredned az érzelmeidnek, és képessé kell válnod arra, hogy érezd őket, mielőtt megérezheted azt, ami rajtuk túl van. Az érzelem szó betű szerint fordítva zavart jelent. Az emóció szó ugyanis a latin emovere szóból ered, ami azt jelenti: „zavarni".
A
szeretet, az öröm és a béke a Lét mély állapotai vagy még
inkább a Léttel való, belső összekapcsolódottság mély
állapotának három oldala. S mint ilyeneknek, nincs is ellentétük.
Ugyanis az elmén túlról származnak. Az érzelmek azonban, a
dualisztikus kettősségben gondolkozó-elme részeként, már alá
vannak vetve az ellentétek törvényének. Utóbbi egyszerűen azt
jelenti, hogy nem lehet valami jód anélkül, hogy ne lenne rosszabb
is. Amit tehát az elmével azonosult, megvilágosulatlan állapotban
néha - tévesen örömnek nevezünk, az általában csak a
folytonosan hullámzó, fájdalom-élvezet-fájdalom-élvezet
ciklikusrag rövid életű élvezetszakasza. Az élvezet mindig
valami rajtad kívül álló dologból származik, míg az öröm a
bensődből fakad. Ami ma élvezetet nyújt, az holnap már fájdalmat
okoz vagy elmúlik, és akkor a hiánya fog fájdalommal eltölteni.
Amit szerelemnek neveznek, az ugyan élvezetes és izgalmas lehet egy
ideig, ám valöjában csak függőség, csimpaszkodás, egy
rendkívül „szomjas" állapot, amely egy szem
3.3
pillantás alatt az ellentétébe csaphat át. A kezdeti eufória elmúltával sok „szerelmi" kapcsolat „szerelem" és gyűlölet, vonzás és taszitás között váltakozik.
pillantás alatt az ellentétébe csaphat át. A kezdeti eufória elmúltával sok „szerelmi" kapcsolat „szerelem" és gyűlölet, vonzás és taszitás között váltakozik.
Az
igazi szeretet nem okoz szenvedést. Hogyan is okozhatna? Nem fordul
át hirtelen gyűlöletbe, ahogy az igaz öröm sem változik át
fájdalommá. Amint mondtam, még megvilágosodásod előtt is az
elme uralma alól történő fölszabadulásod előtt - villanásnyi
időkre kóstolót kaphatsz az Igazi örömből, az igazi szeretetből
és a mély, belső béke érzetéből, amelyek egyszerre nyugodtak
és vibrálóan életteliek. Ezek valódi természeted aspektusai,
amelyeket azonban az elme jobbára eltakar. Még egy „normális"
függőségben zajló kapcsolaton belül is adódhatnak pillanatok,
amikor valami valódibb, valami megromolhatatlan dolog jelenléte
érezhető. Ám ezek csak futó pillanatok, amelyeket az elme
közbeavatkozása ismét gyorsan elfed. Akkor úgy tűnhet, hogy
találtál valami kivételesen értékeset, amit aztán
elveszítettél; vagy az elméd majd meggyőz, hogy az úgyis csak
illüzió volt. Valójában nem illúzió volt az, és nem is
veszítheted el. Ez természetes állapotod része, amit az elme
ugyan eltakarhat előled, ám le soha nem rombolhat. A legsötétebb
felhőzet mögül sem tűnt el a Nap. Akkor is ott fénylik, a felhők
másik oldalán.
Buddha
azt mondja, hogy a fájdalom és
a szenvedés a vágyból és
a sóvárgásból ered, és úgy
szabadulhatunk meg a fájdalomtól,
ha elvágjuk a vágy köteleit.
Minden
sóvárgás abból ered, hogy a Lét öröme helyett az elme a külső
dolgokban és a jövőben keresi az üdvösséget és a kielégűlést.
Amíg én az elmém vagyok, addig egy vagyok a sóvárgásokkal,
igényekkel, akarásokkal, ragaszkodásokkal és averziókkal, s
rajtuk kívül nem is létezik „én". Az csupán szimpla
lehetőség, megvalósulatlan képesség, egy még kicsírázatlan
mag. Ebben az állapotban még a megszabadulás vagy a megvilágosodás
iránti vágyam is csak egy újabb sóvárgás, egy jövőbeli
kiteljesedés utáni áhítozás. Ezért hát ne törekedj arra, hogy
megszabadulj a vágytól vagy hogy „elérd" a megvilágosodást!
Légy jelen! Légy ott, ahol vagy, ám az elme
őreként! Buddha idézése helyett légy aBuddha, legyél a
„fölébredt", amit a Buddha szó jelent.
Az
emberek mérhetetlenül hosszú idő óta a szenvedés rabjai.
34
Azóta, hogy kiestek a kegyelem állapotából, s beléptek az idő és az elme birodalmába, elveszítve a Lét tudatosságát. Attól a pillanattól kezdve önmagukat jelentéktelen töredékeknek érzékelték és érzékelik egy idegen univerzumban, elszakadva a Forrástól és egymástól.
Azóta, hogy kiestek a kegyelem állapotából, s beléptek az idő és az elme birodalmába, elveszítve a Lét tudatosságát. Attól a pillanattól kezdve önmagukat jelentéktelen töredékeknek érzékelték és érzékelik egy idegen univerzumban, elszakadva a Forrástól és egymástól.
Amig
az elmével azonosulsz, addig a fájdalom elkerülhetetlen. mert
-spirituálisan szólva- öntudatlan vagy. Itt elsősorban az érzelmi
fájdalomról beszélek, ami a testi fájdalomnak és a betegségnek
is a legfőbb oka. A neheztelés, a gyűlölet, az önsajnálat, a
bűntudat, a düh, a depresszió, az irigység stb., még a legkisebb
ingerültség is, a fajdalom megnyilvánulásai. És minden
élvezet vagy érzelmi feldobottság magában hordozza a fájdalom
magját is, a tőle elválaszthatatlan ellentétét, amely idővel
szintén manifesztálódik. Aki valaha is kipróbált már valamilyen
drogot, hogy feldobódjon, az pontosan tudja, hogy a .,hegyet"
elkerülhetetlenül „völgy" követi, hogy az élvezet végül
a fájdalom valamilyen formájává alakul át. Sokan tudják saját
tapasztalatukból, milyen könnyen és gyorsan változhat át egy
bensőséges kapcsolat az élvezet forrásából a fájdalom
forrásává. Magasabbról nézve mind a negatív, mind a pozitív
polaritás ugyanannak az érmének a két oldala. Mindkettő annak a
háttérben meghúzódó fájdalomnak a része, ami elválaszthatatlan
az elmével azonosuló, egós állapottól.
A
fájdalmadnak két szintje van: az a fájdalom, amit most hozol
létre: illetve a múltból származó fájdalom, ami még mindig
elmédben és testedben él. Hogyan hagyhatjuk abba a fájdalom
teremtését a jelenben? Hogyan oldjuk föl a múlt fájdalmát?
Erről akarok most beszélni.
35
2
TUDATOSSÁG: KIÚT A FÁJDALOMBÓL
2
TUDATOSSÁG: KIÚT A FÁJDALOMBÓL
NE TEREMTS TÖBB FÁJDALMAT A JELENBEN!
Senkinek
sem mentes teljesen az élete
a fájdalomtól és a bánattól. Ahelyet,
hogy megpróbáljuk kikerülni őket, nem az-e a feladatunk. hogy
megtanuljunk együtt élni velük?
Az ember fájdalmainak zöme fölösleges. Amig az őrizetlen elme irányítja az életedet, addig a fájdalom generálódása elkerülhetetlen.
Az ember fájdalmainak zöme fölösleges. Amig az őrizetlen elme irányítja az életedet, addig a fájdalom generálódása elkerülhetetlen.
A
most létrehozott fájdalmad mindig az el nem fogadásnak valamilyen
formája, valamilyen tudattalan ellenállas azzal szemben, ami van. A
gondolat szintjén az ellenállás az ítélkezés valamilyen
formája. Az érzelmek szintjén az ellenállás a negativitás
valamilyen tormafa. A fájdalom intenzitása a jelen pillanattal
szemben kialakult ellenállás mértékétől függ, az pedig attól,
hogy mennyire azonosulsz az elméddel. Az elme törekvése mindig a
most elutasítására, és a mostból való
elszökésre irányul. Más szóval: minél jobban azonosulsz az
elméddel, annál többet szenvedsz. Vagy úgy is fogalmazhatok:
minél inkább képes vagy elfogadni és értékelni a mostot. annál
szabadabb vagy a fájdalomtól, a szenvedéstől - annál szabadabb
vagy az egós elmétől.
Miért
tagadja az elme oly megrögzötten a mostot, miért áll neki folyton
ellen? Mert nem képes funkcionálni és rajtad uralkodni az idő
nélkül, ami számára a múlt és a jövő, s az időtlen morfot
ezért fenyegetésként éli meg. Az idő és az elme valójában
elválaszthatatlanok egymástól.
Képzeld
el a Földet az emberi élettől mentesen, kizárólag növényekkel
és állatokkal benépesítve! Gondolod, hogy akkor is lenne múlt és
jövő? Vajon akkor is lenne értelme az időről beszélnünk? A
„mennyi az idő?", vagy a „hányadika van ma?"
kérdés-ha lenne is ott bárki, akitől megkérdezhetnénk-teljesen
értelmetlenül csengene. A tölgyfa vagy a sas csak összezavarodna
az ilyen kérdéstől. „Hogy mennyi az idő?" - kérdeznének
vissza. .,Hát természetesen most van. Az idő: most. Mi más is
lehetne?"
36
Igen,
ahhoz, hogy működni tudjunk e világban, szükségünk van az
elmére, csakúgy. mint az időre. Egy ponton azonban az elme és az
idő átveszik az uralmat az életünk fölött, és éppen ebből
fakad a működési zavar, a fájdalom és a bánat.
Uralmának
fönntartása céljából az elme folyamatosan arra törekszik, hogy
a jelen pillanatot a múlttal és a jövővel takarja be. Így a
mosttólelválaszthatatlan Lét vitalitását és végtelen
teremtőképességét is elfedi az idő, valódi természetedet tehát
elhomályosítja az elme. Az emberi elmében az idő egyre nehezebb
terhe gyűlik össze- Mindenki szenved e teher súlya alatt, ráadásul
minden percben még tovább is növelve ari, valahányszor csak
semmibe veszik vagy megtagadják a jelen csodálatos pillanatát,
illetve amikor egy jövőbeli - csak az elmében és soha nem a
valóságban létező - pillanat elérésének eszközévé fokozzák
le azt. Az idő fölhalmozódása a kollektív és az egyedi emberi
elmében egyúttal hatalmas mennyiségü, a múltból származó
fájdalomüledéket is lerak oda.
Ha
nem akarsz több fájdalmat létrehozni magad és mások számára,
ha nem akarsz hozzátenni a benned még mindig élő, a múltból
származó fájdalomüledékhez, akkor ne teremts több időt! Vagy
legalábbis ne többet, mint amennyi ahhoz szükséges, hogy életed
gyakorlati vonatkozású ügyeit kezelni tudd! Hogyan hagyjuk abba az
idő teremtését? Értsd meg mélyen, hagy csak a jelen pillanattal
rendelkezel! Állítsd a mostot életed középpontjába! Amíg ez
idáig az időben éltél, és csak rövid látogatásokat tettél a
mostba, tedd át lakhelyedet a mostba, és csak akkor tegyél rövid
látogatásokat a múltba és a jövőbe. amikor élethelyzeted
gyakorlati tennivalói azt feltétlenül szükségessé teszik!
Mindig mondj igent a jelen pillanatra! Hiszen mi lehetne hiábavalóbb
és esztelenebb, mint belső ellenállást tanúsítani azzal
szemben. ami márvan? Mi lehetne ostobább, mint
szembeszegülni magával az élettel, ami most van, és mindig csak
most van? Add meg magad annak, ami van!Mondj igent az
életre, és meglátod, az hirtelen elkezd érted, s
nem pedig ellened működni!
***
37
Igy van, ahogy van. Figyeld meg, hogyan rak mindenre címkét az elme, és ahogy ez a címkézés, ez a folyamatos ítélkezés fájdalmat és boldogtalanságot teremt! Az elme működési mechanizmusának megfigyelésével kilépsz annak bejáratott ellenállási rendszeréből, és ettől kezdve megengedheted a jelen pillanatnak, hogy legyen. Ez megízlelteti veled a külső feltételektől független, belső szabadság, a valódi Lelki béke állapotát. Aztán nézd meg, mi történik, és cselekedj, ha szükséges vagy ha lehetséges! Fogadd el, majd cselekedj! Bármit is tartalmaz a jelen pillanat, fogadd el, mintha magad választottad volna azt! Mindig vele működj, s ne ellene! Tedd barátoddá és szövetségeseddé, ne pedig az ellenségeddé! Csodálatosan át fogja ez alakítani az egész életedet!
Igy van, ahogy van. Figyeld meg, hogyan rak mindenre címkét az elme, és ahogy ez a címkézés, ez a folyamatos ítélkezés fájdalmat és boldogtalanságot teremt! Az elme működési mechanizmusának megfigyelésével kilépsz annak bejáratott ellenállási rendszeréből, és ettől kezdve megengedheted a jelen pillanatnak, hogy legyen. Ez megízlelteti veled a külső feltételektől független, belső szabadság, a valódi Lelki béke állapotát. Aztán nézd meg, mi történik, és cselekedj, ha szükséges vagy ha lehetséges! Fogadd el, majd cselekedj! Bármit is tartalmaz a jelen pillanat, fogadd el, mintha magad választottad volna azt! Mindig vele működj, s ne ellene! Tedd barátoddá és szövetségeseddé, ne pedig az ellenségeddé! Csodálatosan át fogja ez alakítani az egész életedet!
A MÚLTFÁJDALMA:A„FÁJDALOMTEST"FÖLOLDÁSA
Amíg
nem tudsz hozzáférni a most erejéhez, addig minden érzelmi
fájdalmad, amit csak átélsz, részben tovább él benned.
Egybeolvad a múltban fölgyülemlett, mar benned lévő fájdalommal,
s betelepszik elmédbe és testedbe. Ez természetesen a gyermekként
elszenvedett fájdalmaidra is vonatkozik, amiket annak a világnak a
tudattalansága okozott, amelybe beleszülettél.
Ez
a fölgyülemlett fájdalom negatív energiamező, amely elfoglalja
testedet és elmédet. Ha ezt láthatatlan, ám teljes jogú lénynek
tekinted, akkor meglehetősen közel jársz az igazsághoz. Ez az
ügynevezett érzelmi fájdalomtest. Két létformája van: szunnyadó
és aktív. A fájdalomtest egy-egy ember élettartamának akár
90%ában is szunnyadó formában, „kikapcsolt" állapotban
lehet, míg egy mélységesen boldogtalan embernél az idő akár
100W-ában is aktív, „bekapcsolt" formában. Egyes emberek
szinte kizárólag a fájdalomtestükön keresztül élik életüket,
míg mások csak bizonyos helyzetekben -pl. szerelmi kapcsolataikban,
továbbá múltbeli veszteséggel vagy elhagyással, illetve testi
vagy érzelmi bántalmazással összefüggő helyzetekben -
tapasztalják azt meg. A fájdalomtest aktiválódását bármi
kiválthatja, különösen, ha az esemény összecseng a mültban már
átélt fájdalommintáddal. Ha készen áll arra, hogy szunnyadó
állapotából fölébredjen, akkor meg egy gon
3E
|
Némely
fájdalomtest kellemetlen, de viszonylag ártalmatlan, hasonlóan egy
gyerekhez, aki nem hagyja abba a nyafogást. Mások gonosz, romboló
szörnyetegek, igazi démonok. Akadnak fizikailag erőszakos
fájdalomtestek, és még több az érzelmileg erőszakos. Vannak
olyanok is, amelyek a körülötted lévő vagy a hozzád közel álló
embereket támadják meg, mások esetleg házigazdájukat, tehát
téged, magadat. Utóbbi esetben az életeddel kapcsolatos
gondolataid és érzéseid mélységesen negatívvá és önrombolóvá
válnak. Gyakran igy jönnek létre betegségek és balesetek.
Akadnak olyan fájdalomtestek is, amelyek gazdájukat öngyilkosságba
kergetik.
Azt
hiszed, ismersz valakit, és hirtelen szembetalálkozol az ö,
számodra idegen, kellemetlen fájdalomtestével. Nos, sokkoló
megrázkódtatás ér... Fontosabb azonban önmagadban megfigyelni
ezt a jelenséget, mint másokban! Figyeld meg magadban a
boldogtalanság legcsekélyebb jelét is, bármilyen formában
nyilvánuljon is az meg, mert az fájdalomtested ébredéséről
árulkodhat! Ez megjelenhet ingerültség, türelmetlenség, komor
hangulat, sérteni vágyás. harag, düh, depresszió, a
kapcsolatodban némi dráma iránti vágy stb. formafában. Kapd el
fájdalomtestedet szunnyadó állapotából való fölébredése
pillanatában! A fájdalomtest életben akar maradni, mint
minden létező lény, és csak úgy képes erre, ha rávesz, hogy
tudattalanul azonosult vele. Akkor aztán fölkelhet, átveheti
fölötted a hatalmat, „ö leszte", és rajtad keresztül
élheti világát. Csak rajtad keresztül szerezheti meg
„táplálékát". Minden élmény hizlalja, amely saját
energiafajtájával rezonál, bármi, ami valamilyen formában
további fájdalmat hoz létre: a harag, a destruktivitás, a
gyűlölet, a gyász, az érzelmi dráma, az erőszak, sőt, még a
betegség is. Eluralkodása esetén a fájdalomtest tehát olyan
helyzeteket hoz létre az életedben, amelyek saját
energiafrekvenciáját tükrözik vissza, hogy ezekből a
helyzetekből táplálkozhasson. A fájdalom kizárólag fájdalomból
táplálkozhat. A fájdalom nem táplálkozhat örömből. Számára
az emészthetetlen.
Ha
egyszer a fájdalomtest átvette fölötted a hatalmat, akkor egyre
több fájdalomra vágysz. Áldozattá vagy elkövetővé válsz.
Fájdalmat akarsz okozni, vagy fájdalmat akarsz elszenvedni, vagy
egyszerre mindkettőt. Valójában nincs nagy különbség a kettő
között. természetesen nem vagy ennek tudatában, és vehemensen bizonygatod, hogy te nem akarsz fájdalmat. De nézd csak meg közelebbről, és rá fogsz jönni, hogy gondolkodásod és viselkedésed valójában épp arra irányul, hogy fenntartsa a fájdalmat, magad és mások számára! Ha valóban tudatában lennél ennek, akkor ez a viselkedésminta szertefoszlana, hiszen esztelenség fájdalmat kívánni, márpedig akarattal, tudatosan senki sem esztelen.
A
fájdalomtest, amely az ego vetette sötét árnyék, valójában
retteg tudatod fényétől. Azt akarja, hogy ne láss át a szitáján.
Életben maradása ugyanis azon műlik, hogy tudattalanul azonosulsz
vele, s hogy-ugyancsak tudattalanul-félsz szembenézni a benned élő
félelemmel. Ha azonban nem nézel szembe vele, ha nem irányítod
tudatosságod fényét a fájdalomba, akkor arra kényszerülsz, hogy
újra és üjra átéld azt. A fájdalomtest veszélyes szörnyetegnek
tűnhet számodra, amelyre rá sem bírsz nézni, ám biztosíthatlak
róla. hogy valójában csak egy jelentéktelen fantom ö, aki
képtelen jelenléted erejével megbirkózni.
Egyes
spirituális tanítások azt állítják, hogy minden fájdalom végső
soron illúzió. jgy igaz. A kérdés az, hogy igaz-e ez számodra
is? A puszta hit még nem teszi igazzá. Akarsz-e fájdalomban élni
életed végéig, miközben továbbra is azt mondogatod, hogy az
illúzió? Megszabadít-e ez téged a fájdalomtól? Amivel mi itt
foglalkozunk, az az, hogy miként tudod realizálni éri
az igazságot, vagyis megvalósítani azt életedben.
A
fájdalomtest tehát nem akarja, hogy közvetlenül megfigyeld, és
létének lényegét leleplezd. Abban a pillanatban, amikor
megfigyeled, amikor energiamezejét önmagadban megérzed, és
figyelmedet beleviszed, a vele valö azonosulás megszakad. Ekkor egy
magasabb tudatosság lép be a képbe, amit évjelenlétnek nevezek.
Ekkor már a fájdalomtest megfigyelője avagy szemtanúja vagy. Ez
viszont azzal jár, hogy ő többé már nem tud téged használni,
azt tettetve, hogy azonos veled, és többé már nem képes rajtad
keresztül üjratöltödni. Ekkor találtad meg saját, legbelső
erődet. Ekkor jutottál hozzá a most erejéhez.
Mi
történik a fájdalomtesttel, ha elég tudatossá válunk
ahhoz, hogy végetvessünk a vele való
azonosulásunknak?
40
A tudattalanság megteremti, a tudatosság pedig azzá alakítja, ami. Megtörténik a transzmutáció, az átalakulás. Szent P91 gyönyörűen fogalmazza meg ezt az egyetemes alapelvet: „Minden megmutatkozik, amikor a fény ráveti sugarát, és bármi, amire a fény ráveti sugarát, maga is fénnyé változik." Ahogy a sötétséggel, úgy a fájdalomtesttel sem tudsz harcba szállni. Ennek megkísérlése csak belső konfliktust, ezáltal további fájdalmat szülne. Elég, ha pusztán megfigyeled őt. A megfigyelés azt is jelenti, hogy a pillanatnyi valóság részeként elfogadod. A fájdalomtest olyan csapdába esett életenergiából áll, amely teljes energiameződről lehasadt, és az elmével való azonosulás természetellenes folyamata révén átmenetileg önállósult. Önmaga ellen fordult, és életellenessé vált, mint az állat, aki saját farkát próbálja elpusztítatni. Mit gondolsz, civilizációnk miért vált ilyen életpusztítóvá? Ám valójában az életet pusztító erők is életenergiák.
40
A tudattalanság megteremti, a tudatosság pedig azzá alakítja, ami. Megtörténik a transzmutáció, az átalakulás. Szent P91 gyönyörűen fogalmazza meg ezt az egyetemes alapelvet: „Minden megmutatkozik, amikor a fény ráveti sugarát, és bármi, amire a fény ráveti sugarát, maga is fénnyé változik." Ahogy a sötétséggel, úgy a fájdalomtesttel sem tudsz harcba szállni. Ennek megkísérlése csak belső konfliktust, ezáltal további fájdalmat szülne. Elég, ha pusztán megfigyeled őt. A megfigyelés azt is jelenti, hogy a pillanatnyi valóság részeként elfogadod. A fájdalomtest olyan csapdába esett életenergiából áll, amely teljes energiameződről lehasadt, és az elmével való azonosulás természetellenes folyamata révén átmenetileg önállósult. Önmaga ellen fordult, és életellenessé vált, mint az állat, aki saját farkát próbálja elpusztítatni. Mit gondolsz, civilizációnk miért vált ilyen életpusztítóvá? Ám valójában az életet pusztító erők is életenergiák.
Amikor
elkezdesz elkülönülni a fájdalomtesttől, és megfigyelővé
válsz, a fájdalomtest egy ideig még működni fog, és trükkökkel
megpróbál majd rávenni, hogy ismét azonosulj vele. Bár
azonosulásoddal már nem energetízálod őt, mégis rendelkezik egy
adag lendületi energiával, akárcsak egy pörgő kerék, amely a
meghajtó motor leállítása után is egy ideig még tovább forog.
Ebben a stádiumban különféle testi fájdalmakat is okozhat, ám
azok nem lesznek tartósak. Maradj a jelenben, maradj tudatos! Légy
belső tered örökké éber őre! Eléggé jelen kell lenned ahhoz,
hogy közvetlenül figyelhesd meg a fájdalomtestet, és érezhesd
annak energiáját. Így már nem képes uralni gondolkodásodat.
Abban a pillanatban, hogy gondolkodásod újra alkalmazkodik a
fájdalomtest energiamezejéhez, ismét azonosulsz vele, és
gondolataiddal újra táplálod öt. Ha például a fájdalomtested
domináló energiarezgése a harag, és te dühös gondolatokkal
egyre azon rágódsz, hogy X. V mit is tett veled, s hogy te mit
teszel majd vele, akkor ezzel tudattalanná váltál, és a
fájdalomtested lettél „te". Ahol harag van, ott a mögött
mindig fájdalom húzódik meg. Ha borongós hangulatod támad, és
negatív gondolatmintákba keveredve egyre azon keseregsz, hogy
milyen rettenetes is az életed, akkor gondolkodásod a
fájdalomtestre hangolódik, s máris tudattalanná, és így a
fájdalomtest támadásával szemben sebezhetővé váltál. A
„tudattalan" szót itt abban az értelemben használom, hogy
azonosulsz bizonyos mentális vagy érzelmi mintákkal. Ez pedig a
megfigyelő avagy őr teljes hiányára utal.
41
A
tudatos figyelem fenntartása megszakítja a kapcsolatot a
fájdalomtested és a gondolkodási folyamatod között, s így
megtörténik a transzmutáció, az átalakulás. Olyan ez, mintha a
fájdalom olajjá válna tudatosságod lángja számára, amely ennek
eredményeként aztán még fényesebben ég. Ez az alkímia ősi
művészetének ezoterikus értelme: a közönséges fémet arannyá,
a szenvedést pedig tudatossággá transzmutálni. A belső szakadás
begyógyul. és újra teljessé válsz. Ettől kezdve már a te
felelősséged, hogy ne teremts újabb fájdalmai.
Hadd
foglaljam össze a folyamatot! Összpontosítsd figyelmedet a benned
lévő érzésre! Tudd, hogy ez a fájdalomtest! Fogadd el a tényt,
hogy az ott van! Ne gondolkozz róla. ne hagyd, hogy
az érzés gondolattá alakuljon! Ne értékeld, ne elemezd! Ne
azonosítsd önmagadat vele! Maradj jelen, és továbbra is
megfigyelőként észleld, hogy mi történik benned! Ne csak az
érzelmi fájdalmat tudatosítsd magadban, hanem .,azt is, aki
figyel", a csöndes figyelőt! Ez a most ereje, sajtit tudatos
jelenléted ereje. Aztán figyelj, mi történik!***
Sok
nőnél a fájdalomtest különösen a menstruációt megelőző
napokban ébred föl. Erről, és ennek okáról később majd
részletesen beszélek. Egyelőre csak a következőt szeretném
erről elmondani. ha képes vagy ekkor éber jelenlétben maradni.
és megfigyelni belső érzéseidet, ahelyett, hogy
átengednéd nekik magadat, akkor az a leghatékonyabb spirituális
gyakorlatra ad lehetőséget, és lehetővé válik a múlt
valamennyi fájdalmának gyors transzmutációja.
AZ EGO AZONOSULÁSA A FÁJDALOMTESTTEL
Az előbbiekben ismertetett folyamat rendkívüli erejű, mégis egyszerű. Egy gyerek is képes elsajátítani, és remélhetőleg egy napon ez egyike lesz azon dolgoknak, amiket a gyerekek elsőként tanulnak meg az iskolákban. Amint megértetted az alapelvet, hogy a benned zajló események megfigyelőjeként légy jelen - és ezt a megtapasztalás révén „érted meg" -, birtokodba került az átalakuláshoz szolgáló leghatékonyabb szerszám.
42
AZ EGO AZONOSULÁSA A FÁJDALOMTESTTEL
Az előbbiekben ismertetett folyamat rendkívüli erejű, mégis egyszerű. Egy gyerek is képes elsajátítani, és remélhetőleg egy napon ez egyike lesz azon dolgoknak, amiket a gyerekek elsőként tanulnak meg az iskolákban. Amint megértetted az alapelvet, hogy a benned zajló események megfigyelőjeként légy jelen - és ezt a megtapasztalás révén „érted meg" -, birtokodba került az átalakuláshoz szolgáló leghatékonyabb szerszám.
42
Ezzel
nem kívánom letagadni, hogy a fájdalmaddal való nem azonosulás
olykor igen erős belső ellenállásba ütközik. Ez különösen
akkor következhet be, ha életed nagy részét eddig érzelmi
fájdalom testeddel való teljes azonosulásban töltötted, és
énképedet teljesen vagy nagyrészt ennek alapján alakítottad ki .
Más szóval ez azt jelenti, hogy érzelmi fájdalomtestedből
boldogtalan ént alkottak és azt hiszed, hogy ez az elmealkotta
kitaláció te magad vagy. Ebben az esetben az identitásod
elvesztésétől való, öntudatlan félelem erős ellenállást vált
majd ki minden nem azonosulással szemben. Másként megfogalmazva:
inkább vagy hajlandó továbbra is fájdalomban élni -a
fájdalomtest lenni-, mint beleugrani az
ismeretlenbe és megkockáztatni a már ismerős, megszokott,
boldogtalan éned elvesztését.
Ha
ez lenne nálad a helyzet, akkor figyeld meg az ellenállást
magadban! Figyeld meg a fájdalomhoz való ragaszkodásodat: Légy
nagyon éber! Figyeld meg azt a különös örömet, amit a
boldogtalanságból mentesz! Figyeld meg a kényszerítő erőt,
amely arra indítana, hogy beszélj vagy gondolkozz róla! Ha
tudatossá teszed, az ellenállás megszűnik. Ezt követően
figyelmedet már a fájdalomtestbe irányíthatod, tanúként jelen
maradhatsz, és így elindíthatod annak transzmutációját.
Csak
te teheted ezt meg! Senki más nem képes megtenni ezt neked.Ha
azonban szerencsés vagy, és találsz valakit, aki nagyon tudatos, s
ha lehetőséged van vele lenni és csatlakozni hozzá a jelenlét
állapotában, akkor ő segítségedre lehet, és fölgyorsíthatja a
folyamatot. Saját fényed így gyorsan fölerősödik majd. Ha az
épp csak lángra lobbant farönköt egy már hatalmas lángokkal égő
farönk mellé helyezik, majd egy idő után elhúzzák mellőle,
akkor az első farönk is sokkal hevesebben lángol majd. Végső
soron ugyanaz a tűz ég mindkettőben. A spirituális tanító egyik
feladata, hogy ilyen tűz legyen. Egyes terapeuták szintén képesek
lehetnek ellátni ezt a funkciót, feltéve, hogy túlléptek már az
elme szintjén, és képesek a veled töltött időben létrehozni és
fenntartani az erőteljes. tudatos jelenlét állapotát.
43
A
félelem eredete
Úgy beszéltél a félelemről, mint alapvető, háttérben meghúzódó érzelmi fájdalmunk részéről. Hogyan keletkezik a félelem, és miért van belőle oly sok az emberek életében? S vajon nem szükséges-e az egészséges önvédelemhez bizonyos mennyiségű félelem is? Ha nem félnék a tüztől, esetleg belenyúlnék, és megégetnem magam! Nem a félelem miatt nem nyúlsz a tűzbe, hanem mert tudod, hogy megégetnéd magad. Nincs szükséged félelemre ahhoz, hogy elkerüld a fölösleges veszélyeket. Ehhez csupán minimális intelligencia és józan ész szükségeltetik. Ilyen gyakorlati ügyekhez érdemes alkalmazni a múltban megtanult leckékel. Ha viszont valaki tűzzel vagy más fizikai erőszakkal fenyegetne. akkor már valószínüleg félelmet éreznél. Ez a veszélytől valö ösztönös visszariadás. Én azonban nem a félelem pszichológiai állapotáról beszélek itt. A félelem pszichológiai állapota elválik bármilyen konkrét, valódi, azonnali veszélytől. Ez több formában jelentkezhet: kényelmetlenség érzetként, aggodalomként, szorongásként,idegességként,feszültségként, rettegésként, fóbiaként stb. Ez a fajta pszichológiai félelem mindig valami olyasmivel kapcsolatos, ami megtörténhet, s nem olyannal, ami éppen most történik. Te itt és most vagy, elméd pedig a jövőben. Ez „szorongás szakadékot" szűl. Ha te az elméddel azonosulva elvesztetted a kapcsolatot a most erejével és egyszerüségével, akkor ez a szorongás szakadék állandó társaddá válik. A jelen pillanattal mindig meg tudsz birkózni, viszont képtelenség megbirkózni valamivel, ami csak az elmének egy kivetítése. a jövővel.
Sőt,
amedig az elméddel azonosulsz, addig életedet folyamatosan az ego
működteti, ahogy azt már korábban is említettem. Az ego-épp
fantomtermészete miatt-a finoman kimunkált védelmi mechanizmusok
ellenére nagyon sérülékeny és bizonytalan, s állandó
fenyegetettséget érez. Mellesleg ez még akkor is így van, ha az
ego kifelé nagyon magabiztosnak mutatja magát. Emlékezz csak a
definicióra, miszerint az érzelem a testnek az elme mükődesére
adott válaszreakciója. Vajon milyen üzenetet kap folyamatosan a
test az egótól, a hamis, elme teremtette éntől? „Veszély!
Fenyegetve vagyokl" És milyen érzelmet gerjeszt ez a
folyamatos üzenet? Természetesen félelmet.
A
félelemnek a jelek szerint számos oka lehet: veszteségből való
44
félelem,
kudarctól való félelem, sérüléstől való félelem stb. P,m
végső soron valójában minden félelem az ego félelme a haláltól,
a megsemmisüléstől. Az ego számára a halál mindig
karnyújtásnyira ólálkodik. Ebben az elmével azonosult állapotban
a haláltól való félelem az élet minden területére kihat. PI.
még egy olyan, látszólag triviális és „normális",
gyakori jelenség is a halálfélelemből ered, mint a kényszeres
szükséglet, hogy a vitában neked legyen igazad - görcsösen védve
az álláspontot, amivel azonosultál -, s hogy a másik fél
álláspontjáról bebizonyosodjon, hogy az téves. Ha azonosulsz egy
mentális, gondolati pozícióval, akkor tévedésed esetén a
te-elme alapú -énképedet komoly megsemmisülési veszély
fenyegeti. Egóként tehát nem engedheted meg magadnak, hogy tévedj!
A tévedés egyenlő lenne a halállal! Emiatt vívtak háborúkat,
és emiatt futott megszámolhatatlanul sok kapcsolat zátonyra. Ha
egyszer véget vetsz az elméddel való azonosulásnak, akkor
éntudatod számára már nem számit, hogy igazad van-e vagy nem, s
így szertefoszlik a mélyen tudattalan, erös kényszered, mely
szerint feltétlenül igazadnak kell lennie - ami egyébként az
erőszak egyik megnyilvánulási formája. Akkor világosan és
határozottan kimondhatod majd, hogy mit érzel, mit gondolsz, és ez
már nem jár együtt sem védekezéssel, sem támadással. Ebben az
állapotban éntudatod bensődnek már egy mélyebb és igazabb
forrásából táplálkozik, s nem az elmédből. Vedd észre a
benned esetleg fölbukkanó védekező kényszer bármilyen
formáját! Ez esetben vajon mit
védsz? Egy illuzórikus identitást, az elmédben lévő képet, egy
fiktív lényt. Azáltal, hogy ezt a mintát tudatossá teszed, hogy
tanúként megfigyeled, megszünteted a vele való azonosulást.
Tudatosságod fényében a tudattalan minta így már gyorsan
szertefoszlik. Ezzel véget ér minden vita és hatalmi játék, amik
roppant mértékben romboljak az emberi kapcsolatokat. A mások
fölötti hatalom valójában erőnek álcázott gyöngeség. Az
igazi erő bensődben található, és az most elérhető számodra!
A félelem állandó társául szegődik annak, aki az elméjével azonosul, és így elveszti a kapcsolatot valódi erejével, mélyebb énjével, amely a Létben gyökerezik. Egyelőre nagyon csekély azoknak a száma, akik túljutottak az elmén, és így föltételezhető, hogy jóformán mindenki, akivel csak találkozol vagy akit ismersz, félelemben él. Csupán a félelem intenzitása szempontjából különböznek egymástól. A skála egyik vége az aggodalom és a rettegés, a másik
A félelem állandó társául szegődik annak, aki az elméjével azonosul, és így elveszti a kapcsolatot valódi erejével, mélyebb énjével, amely a Létben gyökerezik. Egyelőre nagyon csekély azoknak a száma, akik túljutottak az elmén, és így föltételezhető, hogy jóformán mindenki, akivel csak találkozol vagy akit ismersz, félelemben él. Csupán a félelem intenzitása szempontjából különböznek egymástól. A skála egyik vége az aggodalom és a rettegés, a másik
45
vége
a bizonytalan nyugtalanság és a távoli fenyegetettség érzése,
és mindenki e két véglet között ingadozik. A legtöbb emberben
csak akkor tudatosodik ez a félelem, amikor az valamelyik hevenyebb
formájában jelenik meg.
AZ
EGO TELJESSÉGKERESÉSE
Az
érzelmi fájdalom egy másik arculata. hogy az egós elme szerves
részeként egy mélyen gyökerező hiány- vagy tökéletlenségérzet,
a teljesség hiányának az érzete él benned. Egyes embereknél ez
tudatos, másoknál tudattalan. Ha tudatos, akkor egy nyugtalanító
és állandóan jelen lévö érzésben nyilvánul meg: „nem vagyok
értékes" vagy „nem vagyok elég jö'. Ha tudattalan, akkor
csak közvetve tapasztalható meg, intenzív sóvárgás és vágyódás
formájában. Mindkét esetben a belül érzett ür kitöltése
céljából az emberek gyakran kényszeresen hajszolják az ego
kielégítésének lehetőségeit, és az olyan dolgokat,
amikkel azonosíthatják magukat. Küzdenek a birtoklásért, a
pénzért, a sikerért, a hatalomért, az elismerésért vagy
valamilyen, számukra fontos kapcsolatért. Alapvetően azért, hogy
önmagukkal kapcsolatban jobb érzés élhessen bennük, hogy
teljesebbnek érezhessék magukat. De ha meg is szerzik mindazt,
amire vágynak, hamarosan rájönnek, hogy az űr még mindig ott
vanAzt tapasztalják, hogy ez az ür valójában feneketlen. Akkor
kerülnek aztán csak igazán bajba, mert tovább már nem tudják
magukat áltatni! Nos, éppenséggel tudják, csak már sokkal
nehezebben.
Amíg
életedet az egós elme irányítja, addig képtelen vagy igazán
nyugalmat, békét és kielégülést találni, leszámítva azokat a
rövid időközöket, amikor éppen megszerezted azt, amit akartál,
amikor egy sóvárgás éppen beteljesült. Mivel az ego az én
érzékelésének származtatott terméke, ezért külső dolgokkal
kell azonosulnia. Folyamatos védelemre és táplálásra
szorul. A leggyakoribb egoazonosulások birtoklással függenek
össze, pl. a végzett munkáddal, a társadalmi ranggal és
elismeréssel, a tudással és iskolázottsággal. a fizikai
megjelenéssel, a különleges képességekkel, a kapcsolatokkal, az
élettörténettel, a családfával, a hitrendszerekkel, és gyakran
még politikai, nemzeti, faji, vallási, illetve egyéb kollektív
jellegű azonosulásokkal. Pedig ezek közül egyik sem a valódi
éned. Ijesz
46
tőnek
találod ezt? Vagy megkönnyebbülést jelent ezt megtudni?
Mindezekről a dolgokról előbb-utóbb le kell mondani. Most még
talán nehéz elhinni - és én semmiképpen sem kérem tőled, hogy
elhidd -, hogy a felsoroltak egyikében sem találhatod meg valódi
identitásodat. Tudni fogod, hogy igazat szólok. Legkésőbb akkor,
amikor a halál közeledtét érzed. A halál mindent lehánt rólad,
ami nem te vagy. Az élet titka: „a halál elölt meghalni",
és rájönni, hogy nem létezik halál.
47
3
MÉLYEN
BELEMERÜLNI A MOSTBA
NE
AZ ELMÉDBEN KERESD ÖNMAGAD!
Úgy
érzem, még nagyon sokat kell megtudnom az elmém működéséről
ahhoz, hogy valamennyire is közel kerüljek a teljes tudatossághoz
vagy a spirituális megvilágosodáshoz.
Nem
így van. Az elme problémái nem oldhatók meg az elme szintjén.
Amint megértetted az alapvető működési hibát, valójában már
nincs sok megtudni- vagy megértenivalód. Az elme komplexitásainak
tanulmányozása jó pszichológussá tehet, ám nem segít túllépni
az elmén, ahogy az őrültség tanulmányozása sem elegendő az
épelméjűség megteremtéséhez. Már megértetted a tudattalan
állapot alapvető működését: azonosulás az elmével, ami a
Létben gyökerező valódi én pótlékaként létrehozza a hamis
ént, az egót. Ahogy Jézus mondja, olyan leszel, mint ..a tövéről
lemetszett szőlővessző".
Az
ego szükségletei végtelenek. Sérülékenynek és fenyegetettnek
érzi magát, és emiatt a félelem és a vágyak világában él.
Amint megérted az alapvető működészavar lényegét, nincs már
szükséged arra, hogy számtalan megnyilvánulási formáját
föltárd, nem kell azt már komplex, személyes problémává
dagasztanod. Az ego persze imádja
azt... Mindig keres valamit, amihez hozzátapadhat, hogy fönntartsa
és megerösitse illuzórikus énérzetét, és igy készségesen
kapcsolódik a problémáidhoz. Ez magyarázza, hogy oly sok ember
éntudatának nagy része szorosan összekapcsolódik a problémáival.
Ha ez az összekapcsolódás megtörtént, akkor viszont már semmit
sem akarhat kevésbé, mint megszabadulni tőlük, hisz az az én
elvesztését jelentené! Meglehet, hogy az ego, öntudatlanul, már
hatalmas mennyiségű fájdalomba és szenvedésbe „invesztált",
és természetesen nem engedi befektetését veszni hagyni.
Amint
fölismered, hogy a tudattalanság gyökere az elmével való
azonosulás-ami természetesen az érzelmeket is magába foglalja-,
?8
máris
kiléptél belőle. Jelenlevő leszel. Amikor jelen vagy, akkor már
megengedheted az elmének, hogy olyan legyen, amilyen valójában,
anélkül, hogy belebonyolódnál. Az elme önmagában nem hibás
működésű! Csodálatos eszköz! A díszfunkció akkor kezdődik
el, amikor önmagadat keresed benne, és összetéveszted azzal, aki
valöjában vagy. Ekkor egós elmévé válik, és átveszi az
irányítást az egész életed fölött.
VESS
VEGET AZ IDŐ KÁPRÁZATÁNAK!
Az
elmével valő azonosulást csaknem lehetetlennek tűnik
megszüntetni.Mindannyian mélyen
elmerültünk benne. Hogyan tanitasz
meg egy halat repülni?
A
kulcs a következő: vess véget az idő káprázatának! Az idő és
az elme elválaszthatatlanok egymástól. Vond el az időt az
elmétől, és az leáll - hacsak nem döntesz úgy, hogy használod.
Ha
azonosulsz az elmével, az idő csapdájába esel: arra kényszerülsz,
hogy szinte kizárólag emlékekben és jövővárásban élj. Ez
azzal jár, hogy vég nélkül a múltba és a jövőbe merülsz, s
nem vagy hajlandó értékelni és tudomásul venni a jelen
pillanatot, és hagyni azt lenni. A kényszer abból ered, hogy a
múlt identitást ad neked, a jövő pedig a megváltás, a
beteljesedés valamilyen formájának ígéretét tartogatja
számodra. Mindkettő illúzió!
De
hogyan működhetnénk a világban az idő érzékelése nélkül. ha
nem lennének elérendő, megküzdendő céljaink? Azt sem tudnám,
hagy ki vagyok, hiszen a múltam tesz azzá, aki ma vagyok! Szerintem
az idő nagyon értékes dolog, és meg kellene tanulnunk bölcsen
hasznalni; s nem elvesztegetni!
Az
idő egyáltalán nem értékes, mert csupán illuzió. Amit
értékesnek érzékelsz, az nem az idő, hanem egy időn kívüli
pont: a most. Az valóban értékes. Minél inkább az időre
összpontosítasz - a múltra és a jövőre -, annál inkább
elveszíted a mostot, a létező legértékesebb dolgot. Miért a
legértékesebb? Egyrészt, mert ez az egyetlen létező dolog. Csak
ez van. Az örök jelen az a tér, amelyben az életed kibontakozik,
az egyetlen tényező, amely állandó marad.
49
Az
élet most van. Soha nem volt olyan időpont, amikor az életed nem
most volt, és nem is lesz ilyen. Másrészt, a most az egyetlen
pont, ahol kiléphetsz az elme korlátozott keretei közül. Ez
számodra az egyetlen bejárat a Lét időtlen és forma nélküli
birodalmába.
***
SEMMI
NEM LÉTEZIK A MOSTON KIVÜL
A
múlt és a jövő nem ugyanolyan valósak, sőt, néha még
valósabbak is, mint a jelen? Végül is a múlt határozza meg, hogy
kik vagyunk, ahogy azt is, hogy miként fogjuk fel a jelen
pillanatot, és hogyan viselkedjünk benne. Továbbá a jövőre
vonatkozó céljaink határozzák meg a jelenben végzett tetteinket.
Még
nem fogtad föl a lényegét annak, amit mondok, mert azt mentálisan
igyekszel megérteni. Az elme nem
tudja ezt fölfogni! Kizárólag te vagy erre képes. Kérlek,
csak figyelj)
Tapasztaltál-e,
tettél-e, gondoltál-e vagy éreztél-e bármikor bármit is a
moston kívüli időpontban? Gondolod, hogy valaha is fogsz?
Történhet-e vagy létezhet-e bármi a moston kívüli időpontban?
A válasz nyilvánvaló, ugye?
Soha,
semmi sem történt a múltban: minden a mostban történt. Soha,
semmi nem fog történni a jövőben: minden a mostban fog történni.
Amire
múltként gondolsz, az az elmédben elraktározott emléknyom egy
korábbi moströl. Amikor a múltra emlékezel, akkor reaktiválsz
egy emléknyomot, és azt most teszed. A jövő egy elképzelt most,
az elme projekciója. kivetítése. Amikor eljön a jövő, az
mostként jön el. Amikor a jövőre gondolsz, azt is most teszed. A
múltnak és a jövőnek nyilvánvalóan nincs saját realitása.
Ahogy a Holdnak sincs saját fénye, csak a Napét tükrözi vissza,
ugyanúgy a múlt és a jövő is csak halvány reflexiója az örök
jelen fényének, erejének és valóságának. Realitásukat a
mosttól,.kölcsönzik".
Mondanivalóm
lényegét az elme nem képes megérteni. Abban a pillanatban
viszont, ahogy fölfogod, a tudatod átvált az elméből a Létre,
az időből a jelenre. Hirtelen
mindent élőnek érzel, minden energiát sugároz, mindenből a Lét
árad!
50
A
LELKI DIMENZÓ KULCSA
Az
életet fenyegető vészhelyzetekben a tudat váltása az időből a
jelenbe néha természetes módon történik meg. A múlttal és
jövővel rendelkező személyiség hirtelen háttérbe vonul, és
helyét erőteljes, tudatos jelenlét veszi át, amely egyszerre
nagyon nyugodt és nagyon éber. Bármit is kell tenni az adott
helyzetben, a szükséges reakciód ebből a tudatállapotból ered.
Egyesek
- jóllehet nincsenek is ennek tudatában - valójában azért
szeretnek veszélyes tevékenységekben részt venni, pl.
hegymászásban, autóversenyzésben, mert az a mostba kényszeríti
őket, abba az intenzíven élő állapotba, amely mentes az időtől,
a problémáktól, a gondolkodástól, a személyiség terhétől.
Ezekben a helyzetekben a jelen pillanatból történő, akár csak
másodpercnyi kicsúszás is halált jelenthet. Sajnos azonban
függőség alakul ki bennük az adott tevékenységgel kapcsolatban,
mert csak annak révén tudnak ebbe az állapotba kerülni. Pedig
nincs szükség rá, hogy megmászd az Eiger északi gerincét. Máris
beléphetsz ebbe az állapotba!
***
Ősidök
óta minden tradíció spirituális mesterei a mostban jelölték meg
a lelki dimenzió kulcsát. A jelek szerint ez mégis titok maradt.
Templomokban legalábbis biztos, hogy nem tanítják. Ha belépsz egy
katedrálisba, hallhatsz olyan mondatokat a Szentírásból, mint
például: „Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd
gondoskodik magáról", vagy „Aki az eke szarvára teszi
a kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas Isten országává'. Vagy
hallhatsz a gyönyörű virágokról, akik nem aggódnak a holnap
miatt, hanem könnyedén élnek az időtlen mostban, és Isten
bőségesen gondoskodik róluk. Ezeknek a tanításoknak a mélysége
és radikalitása azonban nern közismert. A jelek szerint szinte
senki sem fogta föl, hogy ezeknek a tanításoknak az a célja, hogy
rnegéljük őket. és így mély, belső átalakulás történhessen
bennünk!
***
51
A
Zen egész lényege a pengevékonyságú mostban levésben rejlik;
olyan végletesen, olyan teljesen jelen lenni, hogy semmilyen
probléma, semmilyen szenvedés, semmi, ami nem az, aki
esszenciálisan te vagy, ne legyen képes benned életben maradni. A
mostban, az időnélküliségben, minden problémád elillan. A
szenvedéshez idő kell; a mostban az tehát nem létezhet.
A
nagy Zen mester, Rimai, hogy elterelje tanítványai figyelmét az
időről, gyakran fölemelte az ujját, és lassan megkérdezte: „Mi
hiányzik ebben a pillanatban?" Ez egy rendkívüli erejű
kérdés, ami az elme szintjéről nem igényel választ. Arra
szolgál, hogy figyelmedet mélyen a mostba vigye. Hasonló kérdés
a Zen hagyományban a következő is: „Ha nem most, hát mikor?"
***
Az
iszlám misztikus ágában, a szutizmusban is központi helyet kap a
most. A szufiknál a következő mondást találjuk: „a szufi a
jelen idő fia". Rumi, a nagy szuti költő és tanító
kijelenti: „A múlt és a jövő fátyollal takarja el előlünk
Istent; égesd el hát mindkettőt lángoló tűzzel!
Eckhart
Mester, a XIII. századi spirituális tanító, gyönyörűen
foglalta össze mindezt:.,Az idő az, ami megakadályozza a fényt,
hogy elérhessen minket. Nincs nagyobb akadály Isten és közöttünk,
mint az idő."
HOZZÁFÉRNI
A MOST EREJÉHEZ
Egy
perce, amikor az örök jelenről és a múlt és jövő
irrealitásáról beszéltél, azon kaptam magam, hogy az ablak
előtti fát nézem. Már korábban is néhányszor rápillantottam,
de ezúttal valahogy más élmény jelentkezett. A külső érzékelés
nem nagyon változott, leszámítva, hogy a szinek élénkebbek és
vibrálóbbak lettek. Ez alkalommal azonban egy plusz dimenzió is
megjelenti Nehéz ezt elmagyarázni. Nem tudom, hogyan lehetséges,
de tudatában voltam valami láthatatlan dolognak, amiről úgy
éreztem, hogy az a fa lényege - ha tetszik, a lelke -, és valahogy
a része voltam annak. Most már tudom, hogy eddig nem láttam igazán
a fát, csak annak a lapos, élettelen képét. Amikor most a fára
nézek, ennek a tudatos
52
Ságnak
egy része még mindig jelen van, de érzem, hogy már halványul.
Lám, az élmény máris a múltba süllyed... Tarthat az ilyesfajta
tapasztalás tovább is, mint egy múló pillanat?
Egy-két
másodpercre megszabadultál az időtől. A mostba léptél, és
ezért képes voltál a fát az elme paravánja nélkül érzékelni.
A Lét tudatossága érzékelésed részévé vált. Az időtlen
dimenzió egy más fajta tudást tesz lehetővé, olyant, amely nem
.,öli" meg a minden lényben és minden dologban élő lelket.
Olyan tudást, amely nem rombolja le az élet szentségét és
misztériumát, hanem mély szeretetet és tiszteletet hordoz minden
iránt, ami van. Olyan tudást, amelyről az elmének halvány
fogalma sincs!
Az
elme nem ismerheti meg a fát. Ő csak tényeket vagy információt
tudhat meg a fáról. Az elmém nem ismerhet meg téged, csak
címkéket, ítéleteket, tényeket és véleményeket tudhat meg
rólad. Kizárólag a Lét ismer közvetlenül!
Van
helye az elmének és az elme tudásának is. A napról napra megélt,
gyakorlati világunkban. Ha azonban életed minden területét
eluralja, a többi emberrel és a természettel való kapcsolatodat
is beleértve, akkor szörnyű élősködővé válik, s ha kontroll
nélkül marad, idővel akár a bolygó összes élőlényét is
elpusztíthatja, sőt a gazdájával együtt végül önmagát is!
Rövid
időre hirtelen megtapasztaltad, hogy az időtlenség miként
változtathatja meg érzékelésedet. Ám egyetlen ilyen élmény meg
nem elegendő, bármilyen gyönyörű és mély is az. Amire szükség
van, és amivel foglalkozunk, az a tudatosság tartós átváltása.
Törd
meg a jelen pillanat megtagadását és a jelen pillanatnak való
ellenillást eredményező, régi sémát! Tedd szokásoddá, hogy
elvonod figyelmedet a múltról és a jövőről, amikor csak nincs
rájuk szükséged! Eleted hétköznapjaiban is oly gyakran lépj ki
az idődimenzióból, amilyen gyakran csak lehet! Ha nehéznek
találod, hogy direkt módon lépj be a mostba, akkor kezdd azzal,
hogy megfigyeled elméd szokásos hajlamát, ahogy igyekszik elszökni
a mostból. Azt tapasztalod majd, hogy a jövőt általában jobbnak
vagy rosszabbnak képzeljük el, mint a jelent. Ha az elképzelt jövő
jobb, mint a jelen, akkor az reményt és az elvárás kellemes
érzetét nyújtja. Ha rosszabb, akkor szorongást kelt. Mindkettő
illúzió! Az önmegfigyelésen keresztül automatikusan egyre több
jelenlét lép be az életedbe. Amint észreveszed, hogy nem vagy
jelen. máris
53
jelen
vagy. Valahányszor képes vagy megfigyelni az elmédet, már ki is
léptél annak csapdájából. Ezzel egy új tényező jelent meg a
színen, egy olyan faktor, amely már nem az elméhez tartozó: a
tanúként őrködő jelenlét.
Elméd-gondolataid,
érzelmeid és a különféle helyzetekre adott reakcióid - őreként
légy jelen! Legalább akkora érdeklődéssel figyeld reakcióidat,
mint a helyzetet vagy a személyt, ami, illetve aki reagálásra
késztet! Azt is figyeld meg, hogy milyen gyakran terelődik
figyelmed a múlt vagy a jövő felé! Ne értékeld és ne elemezd
azt, amit megfigyelsz! Ne csinálj belőlük személyes problémát!
A megfigyelt dolgok bármelyikénél erőteljesebb valamit fogsz így
érezni: magát az elméd tartalma mögötti, nyugodt, megfigyelő
jelenlétet, a csöndes figyelőt.
***
Ha
az adott helyzet erős érzelmi toltésű reakciót vált ki belőled,
akkor különösen intenzív jelenlétre van szükséged: amikor pl,
énképedet fenyegeti valami; amikor félelmet kiváltó kihívással
kell szembenézned; amikor „a dolgok rosszra fordulnak"; vagy
amikor egy múltbeli, érzelmi gátlás kerül a felszínre. Ezekben
az esetekben hajlamos vagy „tudattalanná" válni. A reakció
vagy érzelem eluralkodik rajtad, azzá ,.válsz". Teljesen
a hatása alá kerülsz, az szabja meg minden tettedet.
Magyarázkodsz, hibáztatsz, támadsz, védekezel... Csakhogy ez nem
te vagy, ezt nem te teszed, hanem a reaktív minta, a szokásos
túlélési üzemmódjában működő elméd!
Az elmével való azonosulás egyre több energiát juttat az elmének; az elme megfigyelése viszont energiát von töle el. Az elmével való azonosulás több időt teremt; az elme megfigyelése az időtlenség dimenzióját nyitja meg. Az elmétől elvont energia alakul at jelenlétté. Amint megérzed, hogy mit jelent jelen lenni, attól kezdve sokkal könnyebbé válik egyszerűen úgy dönteni, hogy kilépsz az idő dimenziójából, amikor gyakorlati okok miatt éppen nincs szükséged az időre. és mélyebben merülsz a mostba. Ez nem csökkenti a képességedet, hogy használd az időt - a múltat vagy a jövőt -, amikor a gyakorlati életben éppen erre van szükséged. Elmehasználó képességedet sem gyöngíti. Történetesen még erősíti is azt! Amikor használod az elmédet, az élesebben és fókuszáltabban fog működni!
Az elmével való azonosulás egyre több energiát juttat az elmének; az elme megfigyelése viszont energiát von töle el. Az elmével való azonosulás több időt teremt; az elme megfigyelése az időtlenség dimenzióját nyitja meg. Az elmétől elvont energia alakul at jelenlétté. Amint megérzed, hogy mit jelent jelen lenni, attól kezdve sokkal könnyebbé válik egyszerűen úgy dönteni, hogy kilépsz az idő dimenziójából, amikor gyakorlati okok miatt éppen nincs szükséged az időre. és mélyebben merülsz a mostba. Ez nem csökkenti a képességedet, hogy használd az időt - a múltat vagy a jövőt -, amikor a gyakorlati életben éppen erre van szükséged. Elmehasználó képességedet sem gyöngíti. Történetesen még erősíti is azt! Amikor használod az elmédet, az élesebben és fókuszáltabban fog működni!
54
A
PSZICHOLÓGIAI IDŐ ELENGEDÉSE
Tanuld
meg az időt az életed gyakorlati vonatkozásaiban használni -ezt
az időt „óraidőnek" is nevezhetjük-, ám azonnal térj
vissza a jelen tudatosságához, amint a szóban forgó gyakorlati
ügyeket elintézted! Ily módon nem épül föl benned
„pszichológiai idö", ami a múlttal való azonosulás és a
jövőbe irányuló, folyamatos, kényszeres projekció.
Az
óraidő nem csak azt jelenti, hogy megbeszélünk egy találkozót.
vagy megtervezünk egy utat. Azt is jelenti, hogy: tanulunk a
múltból, mert nem akarjuk ugyanazokat a hibákat újra és újra
elkövetni; célokat tűzünk magunk elé, és azok elérése végett
cselekszünk; a múltban megismert minták és fizikai, matematikai
és egyéb tőrvények alapján megjósoljuk a jövőt, és ennek
alapján megtesszük a szükséges tetteket.
De
még itt, a gyakorlati élet szférájában is, ahol nem
nélkülözhetjük kapcsolatunkat a múlttal és a jövővel, a jelen
pillanat marad a lényeges tényező: minden múltbeli lecke a
mostban válik fontossá, és azokat a leckéket most használjuk
föl. Egy adott cél eléréséért végzett bármilyen tervezést
vagy munkát is most végzünk el.
A
megvilágosodott emberfigyelmének középpontjában mindig a most
áll, de periférikusan azért tudatában van az időnek. Más
szóval: továbbra is használja az óraidőt, de már megszabadult a
pszichológiai időtől.
Légy
éber, amikor azt gyakorlod, hogy ne alakítsd át akaratlanul az
óraidőt pszichológiai idővé! Ha pl. elkövettél egy hibát, és
abból most tanulsz, akkor az óraidőt használod. Ha azonban
mentálisan -gondolataiddal-tartósan az ügyben tocsogsz, és
önkritika, lelkifurdalás vagy bűntudat jelentkezik, akkor a
hibát „énné" és „enyémmé" teszed, énképed
részévé, s akkor már az idő pszichológiai idővé változott,
ami mindig hamis identitásfelfogáshoz kapcsolódik. A nem
megbocsátás a pszichológiai idő súlyos terhét is óhatatlanul
ránk rakja.
Ha
célt tűzöl magad elé, és annak eléréséért cselekszel, akkor
az óraidőt használod. Tudatában vagy annak, hogy hová akarsz
eljutni, de a jelen pillanatban megtett lépésedre irányítod
teljes figyelmedet, azt tiszteled meg. Ha utána viszont túlságosan
a célra fókuszálsz, talán azért, mert boldogságra,
beteljesedésre vagy a majd akkor átélhető, teljesebb évérzetre
vágysz, akkor már nem
55
tiszteled
a mostot. Akkor az már a jövőbe vezető, belső érték nélküli,
egyszerű lépcsőfokká degradálódik. Így pedig az óraidő
pszichológiai idővé válik. Életutad többé már nem kaland,
csak egy kényszeres igény, hogy megérkezz, hogy teljesíts, hogy
„megcsináld". Már nem veszed észre az utat szegélyező
virágok szépségét és illatát, ahogy a körülötted kibomló,
lüktető élet szépségét és csodafát sem, amit pedig átélhetsz,
ha a mostban vagy jelen.
***
Látom
mára most páratlan fontosságát, de azzal az állításoddal már
gondban vagyok, miszerint az idő teljes egészében illúzió lenne.
Amikor
azt mondom, hogy „az idő illúzió", akkor azzal nem
filozófiai kijelentést szándékozom tenni. Mindössze egy egyszerű
tényre emlékeztetlek, ami annyira magától értetődő, hogy talán
éppen nyilvánvalósága miatt találod nehezen fölfoghatónak vagy
éppen semmitmondónak. Pedig ha teljesen megérted, akkor az
pengeéles kardként hasíthatja át az elme által teremtett
bonyodalmak és „problémák" szövevényes rétegeit! Hadd
mondjam hát újra: mindig kizárólag a jelen pillanattal
rendelkezel. Nincs olyan idő, amikor az életed ne „ebben a
pillanatban" lenne. Hát nem így van?
A
PSZICHOLÓGIAI IDŐ ŐRÜLTSÉGE
Nem
lesz kétséged afelől, hogy a pszichológiai idő elmebaj, ha
megfigyeled kollektív megnyilvánulásait. Tőbbek közt ideológiák
tormájában manifesztálódik, mint pl. a kommunizmus, a nemzeti
szocializmus, illetve a nacionalizmus bármely más változataként;
továbbá merev vallási hitrendszerekként, amelyek azon a
kimondatlan feltételezésen nyugszanak. miszerint a legmagasabb
szintű jó a jövőben található, és ezért az odajutáshoz
minden megengedett, a cél szentesid az eszközt. A végcél egy
idea, egy pont az elme által kivetített jövőben, amikor a
megváltást valamilyen formában - boldogság, beteljesedés,
egyenlőség, szabadság stb. - elérik. A cél eléréséhez
nemritkán olyan eszközöket használnak a jelenben, mint emberek
rabszolgasorba hajtása, megkínzása és legyilkolása.
56
Becslések
szerint pl. Oroszországban. Kínában és más országokban mintegy
50 millió embert pusztítottak el, hogy ezzel előmozdítsák a
kommunizmus ügyét, „egy jobb világ" eljövetelét..?
Hátborzongató példája ez annak, hogy miként teremt egy jövőbeli
mennyországba vetett hit a jelenben poklot. Lehet-e ezek után bármi
kétség is afelől, hogy a pszichológiai idő valójában egy
súlyos és veszélyes elmebaj?
Hogyan
működik ez a mentális minta a te életedben? Igyekszele
mindig máshová jutni, mint ahol éppen vagy? Cselekedeteid zöme
csupán egy végcél elérésének eszköze? A beteljesülés mindig
„már csak karnyújtásnyira" van-e, illetve olyan múlö
pillanatokra korlátozódik-e, mint a szex, az evés, az ivás, a
kábítószerezés, az ilyen-olyan, felvillanyozó izgalmak? Folyton
arra összpontosítasz-e. hogy valakivé válj, hogy valamit elérj,
valamit megvalósíts, illetve egymást váltogatva kergetsz új
izgalmakat és örömöket? Azt hiszed-e, hogy ha több dolgot
szerzel meg, akkor majd jót érzed magad, akkor majd elégedettebb
és lelkileg teljes leszel? Vársz-e egy férfira vagy egy nőre,
hogy értelmet adjon az életednek?
A
tudatosság megszckott - elmével azonosult vagy megvilágosulatlan -
állapotában a mostban rejlő erőt és végtelen alkotóképességet
teljesen elhomályosítja a pszicholögiai idő. Életed ennek
következtében elveszni a vibrálását. a frissességét, a csoda
iránti érzékenységét. A régi gondolat-, érzelem-, reakció- és
vágymintákat vég nélkül ismétlődő színdarabokban adod elő.
Azt az elmédben található forgatókönyvet viszed színre, ami
valamiféle identitást ad ugyan neked, ám eltorzítja vagy elfedi a
most valóságát. Az elme aztán egy rögeszmét teremt, amelyben a
nem kielégítő jelennel szemben a jövőt csillantja meg kiútként.
A
NEGATIVITÁS ÉS A SZENVEDÉS GYÖKEREI AZ IDŐBEN TALÁLHATÓAK
De
a hit, hogy ajövőjobb lesz. mint a jelen, nem mindig illúzió!
Ajelen valóban lehet rettenetes, és a dolgok valóban jobbá
válhatnak a jövőben, mint ahogy az gyakran meg is történik!
A
jövő általában a múlt másolata. Felszínes változások
lehetségesek ugyan, de valódi átalakulás ritkán történik, és
az is attól függ,
57
vajon
képes vagy-e eléggé jelen lenni ahhoz, hogy a most erejéhez
hozzáférve föloldjad a múltat. Amit jövőként észlelsz, az
jelenlegi tudatállapotod szerves része. Ha elméd a múlt valamely
nehéz terhét hordozza, akkor ugyanabból fogsz többet
megtapasztalni. A múlt a jelen hiányán keresztül állandósítja
önmagát. A jövőt valójában tudatod pillanatnyi minősége
alakítja, s azt természetesen kizárólag mostként élheted meg.
Nyerhetsz
10 millió dollárt, de az csak felszínes változást hozhat
életedben. Ugyanazokat a kondicionált, feltételes reflexként
rögzült mintákat adnád elő akkor is, csak éppenséggel
fényüzöbb díszletek között... Az ember képessé vált az
atommag hasítására. Így már nem csupán 10-20 embert csaphat
agyon a bunkójával, hanem akár egymilliót is megölhet, egyetlen
gomb megnyomásával... Vajon ez valódi változás?
Ha
a jövőt a tudatod jelenlegi minősége határozza meg, akkor vajon
mi határozza meg tudatod minőségét? Jelenléted mértéke. Az
egyetlen hely tehát, ahol valódi átalakulás jöhet létre, és
ahol a múlt föloldódhat, az a most, a jelen.
***
Minden negativitás
a pszichológiai idő fölhalmozödásából és a jelen
visszautasításáböl fakad. A nyugtalanságot, a szorongást, a
feszültséget és az aggódást-valamennyi a félelem különböző
formája - a túl sok jövő és a nem elegendő jelen okozza. A
bűntudatot, a megbánást, a neheztelést, a sérelmeket, a
szomorúságot, a keserűséget és a nem megbocsátásnak valamennyi
formáját a túl sok múlt és a nem elegendő jelen okozza.
A
legtöbb ember nehezen hiszi el, hogy létezik egy minden
negativitástól mentes tudatállapot. Pedig ez az a felszabadult
állapot, amiről valamennyi spirituális tanítás beszél. Ez a
megváltás ígérete, ami nem egy illuzórikus, jövőbeli valami,
hanem itt és most van!
Talán
nehezedre esik fölismerni, hogy szenvedésed és problémáid oka
valójában az idő. Azt hiszed, hogy azokat életed ilyen olyan
helyzetei okozzák. Hagyományos szemszögből nézve igazad van.
Amíg azonban nem néztél szembe elméd alapvető, problémakeltő
működési hibájával - a múlthoz és a jövőhöz való
ragaszkodásával és a jelen letagadásával -, addig problémáid
valójában csak formájukat változtatják, azok tetszés szerint
kicserélhetők
58
más
gondokkal. Ha csodálatos módon, hirtelen, minden problémád,
illetve szenvedéseidnek és boldogtalanságodnak minden általad
észlelt oka megszűnne, de te nem váltat jelenlevőbbé,
tudatosabbá, akkor hamarosan az eddigiekhez hasonló probléma-,
illetve szenvedéscsokorral a kezedben találnád magadat... Az
árnyékod elöl nem futhatsz el! Végső soron csak egyetlen
probléma létezik: maga az időhöz kötött elme.
Nem
tudom elhinni, hogy valaha is elérhetek egy olyan pontra, amikor
teljesen megszabadultam a problémáimtóll
Teljesen
igazad van. Soha nem tudsz elérni erre a pontra, mert már most ezen
a ponton vagy!
Az
időben nem létezik megváltás. Nem
lehetsz szabad a jövőben. A szabadság kulcsa a jelenlét. tehát
csakis most lehetsz szabad.
AZ
ÉLET MEGTALÁLÁSA AZ ÉLETHELYZETED MÖGÖTT
Nem
értem, hogyan válhatnék hirtelen szabaddá!? Pillanatnyilag
történetesen rettenetesen boldogtalan vagyok... Ez tény, és csak
hazudnék, ha arról próbálnám meggyőzni magamat, hogy minden
rendben, amikor ennek épp az ellenkezőjét érzem. Számomra a
jelen pillanat borzasztóan boldogtalan, és számos jelzőt
mondhatnék rá, csak azt nem, hogy fölszabadító... Kizárólag az
tartja bennem a lelket, hogy reménykedem, talán a jövőben némileg
javul a helyzet.
Azt
hiszed, hogy figyelmed a jelen pillanatban van, holott valójában
teljesen kitölti az idő. Lehetetlen egyszerre boldogtalanságot
érezni és teljesen jelen lenni a mostban.
Amire
azzal a szóval utalsz. hogy az .,életem", azt pontosabban
fogalmazva „élethelyzetemnek" kellene inkább nevezned. Ez
a pszichológiai idő: a múlt és a jövő. Bizonyos dolgok a
múltban nem úgy alakultak, ahogy szeretted volna. Még mindig
ellenállsz annak, ami a múltban történt, és annak is, ami éppen
most történik. A remény éltet, de a remény a jövőre
irányítja a figyelmedet. Ez a folyamatosan a jövőre irányuló
figyelmed állandósítja a most megtagadását és azzal együtt a
boldogtalanságodat is!
59
Elfogadom,
hogy a jelenlegi élethelyzetem a múltban történtek eredője, de
akkor is ez a jelen helyzetem, és az tesz boldogtalanná, hogy ebben
elakadtam.
Felejtsd
el egy időre az élethelyzetedet, és figyelj az életedre! Mi
a különbség?
Az élethelyzeted az időben létezik. Az életed most van.
Az élethelyzeted az időben létezik. Az életed most van.
Az
élethelyzeted elmeügy. Az életed valóság.
Találd
meg a .,szűk kaput, ami az életbe vezet"! A neve: most.
Szükitsd le életedet erre a pillanatra! Az élethelyzeted talán
valóban tele van problémákkal - mint a legtöbb élethelyzet -, de
figyeld meg, vajon van-e valami problémád ebben a pillanatban! Nem
holnap vagy 10 perc múlva, hanem most. Van-e problémád most?
Amikor
problémáktól zsong a fejed, olyankor már nem jut benned tér
semmi egyéb, új tényező számára, nem marad hely a megoldásnak.
Ezért, amikor csak teheted, csinálj helyet, teremts némi teret,
hogy az élethelyzeted mögött rálelhess az életre!
Használd
ki maximálisan valamennyi érzékszervedet! Légy ott. ahol vagy!
Nézz körül! Csak nézz, és ne értelmezd a látottakat! Lásd a
fényt, a formákat, a színeket, az anyagokat! Ébredj minden egyes
dolog csöndes jelenlétének a tudatára! Ébredj a tárgyak
létezését lehetővé tevő tér tudatára! Figyelj a hangokra,
vélemény és értékelés nélkül! Figyelj a hangok mögötti
csöndre! Érints meg valamit - bármit -, s érezd és nyugtázd
annak Létét! Figyeld meg lélegzésed ritmusát! Érezd, ahogy a
levegő ki- és beáramlik, érezd testedben az életenergiát!
Hagyd, hogy minden létezzen, kinn is és benn is! Fogadd el minden
dolog ..vanságát"! Lépj mélyen a mostba!
Magad
mögött hagyod így a mentális elvonatkoztatás, az idő eltompító
világát. Kisiklasz az őrült elme karmai közül, ami elszívja
életenergiádat, s ami lassan megmérgezi és elpusztítja a Földet.
Az idő álmáböl a jelenbe ébredsz.
***
MINDEN
PROBLÉMA AZ ELME ILLÚZIÓJA
Olyan
érzés, mintha valami súlyos teherföl szabadultam volna meg.
Könnyűséget és világosságot érzékelek... De a problémáim
rnég mindig ugyanúgy várnak rám, nem igaz? Azok nem oldódtak
meg. Nem csupán kikerültem őket?
Ha
a paradicsomban találnád magad, az elméd hamarosan megszólalna:
.,igen, de...". Végső soron itt nem a problémáid
megoldásáról van szó, hanem annak fölismeréséről, hogy
nincsenek problémáid. Csak helyzeteid vannak, amikkel most
foglalkoznod kell, vagy amiket érdemes pillanatnyilag békén
hagyni, és a „vanság" részeként elfogadni, amíg meg nem
változnak vagy kezelhetővé nem válnak. A problémákat az elme
teremti, és fönnmaradásukhoz időre van szükség. A most
valóságában nem tudnak életben maradni.
Összpontosítsd
figyelmedet a mostra, és mondd meg nekem, mi a problémád ebben a
pillanatban!***
Nem
kapok választ, mert nem lehet problémád, ha figyelmed teljes
mértékben a mostban van. Helyzeted, amivel foglalkoznod kell vagy
amit el kell fogadnod? Nos igen, az
lehet. De miért kreálj abböl problémát?Miért
csinálj bármiből is gondot? Nem ad számodra elég kihívást az
élet amúgy is? Mi célból van szükséged problémákra? Az
elme, tudattalanul, imádja a problémákat, mert azok valamiféle
identitást adnak neked. Ez egyszerre szokványos és abnormális. A
„probléma" azt jelenti, hogy elméddel egy helyzettel
viaskodsz, anélkül, hogy valódi szándék vagy lehetőség lenne
benned az azonnali cselekvésre, s hogy mindezt tudattalanul énképed
részévé teszed. Az élethelyzeted annyira maga alá gyűr, hogy
elveszíted képességedet, hogy érzékelni tudd az életedet, a
Létedet, vagy elmédben hordozod száz olyan teendőd örült
terhet, amit majd biztosan vagy esetleg meg kell tenned a jövőben,
ahelyett, hogy figyelmedet arra az egy dologra összpontosítanád,
amit most meg tudsz tenni. Amikor
problémái teremtesz, fájdalmat teremtesz! Mindössze egy szimpla
választásra, egyszerű elhatározásra van szükséged: „bármi
is történjék, többé nem teremtek magamnak
61
fájdalmat.
Nem teremtek több problémát." Ez ugyan kis döntés, ám
radikálisi Addig nem szánod rá magad, amíg torkig nem vagy a
szenvedéssel, amíg igazán eleged nem lett belőle. És addig nem
is tudod elhatározásodat keresztülvinni, amíg hozzá nem jutsz a
most erejéhez. Ha nem teremtesz több fájdalmat magadnak, akkor már
másnak sem fogsz. Továbbá nem szennyezed a problémateremtés
negativitásával a gyönyörű Földet, a belső teredet és a
kollektív emberi pszichét sem.
***
Ha
voltál már valaha is élet-halál helyzetben, tudod, hogy az nem
probléma volt. Az elmének nem jutott ideje arra, hogy bolond köreit
megtéve problémává duzzassza a szituadót. Igazi vészhelyzetben
az elme leáll, s te jelen vagy a mosfban, és a megszokottnál
valami végtelenszer hatalmasabb erő veszi át az irányítást. Ez
a magyarázata azoknak a gyakran hallható eseteknek, amelyeknél
hétköznapi emberek hirtelen döbbenetes bátorságot kívánó
tettekre válnak képessé. Vészhelyzet esetén vagy életben
maradsz. vagy nem. Bármelyik is történjék, az nem probléma.
Egyesek
méregbe gurulnak, amikor azt hallják rólam, hogy a problémák
illúziók. Ez a kijelentésem ugyanis azzal fenyegeti őket, hogy
elveszítik „évérzetüket". Sok időt áldoztak hamis
ónképük kialakítására. Hosszú éveken át, tudattalanul, egész
identitásukat problémáikkal vagy szenvedésükkel definiálták.
Ugyan kik is lennének hát hirtelen ezen gondjaik nélkül?
Szavaid,
gondolataid és tetteid java részét valójában a félelem
motiválja. ami persze mindig azzal jár, hogy figyelmedet a jövőre
irányítod, és megszakad a kapcsolatod a mosttal. Mivel
a mostban nincsenek problémák, ezért félelem sincs!
Ha
olyan helyzet adódik, amelyet azonnal kezelned kell, akkor
cselekvésed világos, határozott és valószínűleg hatékony
lesz, ha az a jelen pillanat tudatosságából fakad. Ugyanis tetted
ilyenkor nem az elméd múltbeli beidegződéseiből fakadó reakció
lesz, hanem a helyzetre adott intuitív válasz. Akadnak olyan
esetek is, amikor az időhöz láncolt elme reagálna, s így
hasznosabbnak talzlod, ha nem leszel semmit, csak kiegyensúlyozottan
a mostban maradsz.
62
HATALMAS
UGRÁS A TUDAT EVOLÚCIÓJÁBAN
Egy-egy
pillanatra már megtapasztaltam azt az elmétől és idötől
megszabadult állapotot, amit fölvázoltál, de a múlt és a jelen
olyan őriási erővel hat rám, hogy képtelen vagyok hosszabb ideig
távol tartani őket magamtól.
A
tudat időhöz kötöttsége mélyen beágyazódott az emberi
pszichébe. Ám amit mi teszünk, az annak a mély átalakulásnak a
része. ami a bolygó kollektív tudattalanjában játszódik le, sőt
azon túl is: a tudat fölébredése az anyag, a forma és az
elkülönültség álmából. Az idő megszűnése. Olyan mentális
sémákat törünk össze, amelyek mérhetetlen hosszú ideje
uralják az emberi életet. Olyan elmemintákat, amelyek
elképzelhetetlen mennyiségű és megszámlálhatatlan fajtájú
szenvedést okoztak. Nem használom a gonoszság szót. Hasznosabb,
ha a tudatosság hiányáról vagy elmebajról beszélünk.
A
tudatosság, illetve inkább a tudattalanság, eddigi, régi módját
össze kell törnünk, vagy ez a folyamat előbb-utóbb mindenképpen
megtörténik? Tehát elkerülhetetlen-e ez a változás?
Ez
nézőpont kérdése. Az aktív cselekvés és a történés
valójában ugyanaz a folyamat. Mivel egy vagy a tudat egészével,
ezért a kettőt valójában nem választhatjuk szét. De nincs rá
teljes garancia, hogy az emberek ezt meg is teszik. A
folyamat nem elkerülhetetlen, nem automatikus. Tudatos részvételed
kulcsfontosságú része annak! Ám bárhogy is nézed, ez egy
hatalmas ugrás a tudat evolúciójában, és egyben fajunk
fönnmaradásának egyetlen esélye is.
A
LÉT ÖRÖME
Egyszerű
fölismerni, vajon megadtad-e magadat a pszichológiai időnek.
Kérdezd meg önmagadtól: van-e öröm, nyugalom és könynyüség
abban, amit teszek? Ha nincs, akkor az idő eltakarja a jelen
pillanatot, és az életet teherként vagy küzdelemként érzékeled.
Ha
nincs öröm, nyugalom és könnyűség abban, amit teszel, az még
nem feltétlenül jelenti, hogy mást kéne tenned. Elegendő
lehet
csak
máshogyan tenni. A „hogyan" mindig fontosabb, mint a „mit".
Nézd meg, képes vagy-e sokkal több figyelmet szentelni a
tevékenységnek, mint az eredménynek, amit azon keresztül
akarsz elérni! Add legteljesebb figyelmedet annak. amit az adott
pillanat kínál, bármi legyen is az! Ebböl az is következik, hogy
teljesen elfogadod azt, ami van, hiszen nem szentelheted teljes
figyelmedet valaminek, ha közben ellenállsz neki.
Amint
értékeled a jelen pillanatot, minden boldogtalanság és küszködés
szertefoszlik, s az életed örömmel és könnyedséggel kezd
áramolni. Ha a Jelen pillanat tudatosságából cselekszel, bármit
is teszel -akár a legegyszerűbb dolgokat is -, tettedet a minőség,
a gondoskodás és a szeretet érzése itatja át.
***
Ne
gondolj tehát tetteid gyümölcsére! Csak magára a tevékenységre
figyelj! A gyümölcs magátöl beérik. Ez egy erőteljes
spirituális gyakorlat. ABhagavad Güában, amely egyike a létező
legrégibb és leggyönyörűbb spirituális tanításoknak, a tettek
gyümölcséhez való nem ragaszkodást Karma Jógának nevezik. A
„megszentelt cselekedet" ösvényeként esik róla szó.
Amint
megszűnik a mosttöl való kényszeres menekülés, minden tettedbe
a Lét öröme áramlik be. Abban a pillanatban, ahogy figyelmed a
mostra irányul, egyfajta jelenlétérzet, nyugalom és békeérzés
tölt el. A teljesség- és elégedettségérzés elérése céljából
már nem csüngsz a jövőn, már nem a holnapban keresed a
megváltást, s igy már nem láncolödsz az eredményekhez. Sem a
kudarc, sem a siker nem képes már megváltoztatni Léted belső
állapotát. Megtaláltad az élethelyzeted mögött meghúzódó
életet.
Pszichológiai
idő híján évtudatod a Létből ered, s nem személyes
múltadból. Így eltűnik a pszichológiai szükséglet, ami arra
ösztönözne, hogy más akarj lenni, mint aki vagy. A világban,
élethelyzeted szintjén, természetesen meggazdagodhatsz, tudást
szerezhetsz, sikert érhetsz el, megszabadulhatsz ettől vagy attól,
de a Lét mélyebb dimenziójában már most teljes és egész vagy!
A
teljességnek ebben az állapotában vajon képesek, illetve
hajlandóak lennénk-e külső célok eléréséért küzdeni?
6a
Természetesen
igen, csakhogy anélkül az illuzórikus elvárás nélkül, hogy a
jövőben majd valami vagy valaki megment vagy boldoggá tesz minket.
Ami az élethelyzetedet illeti, akadhatnak olyan dolgok, amelyeknek
az elérésére vagy megszerzésére törekszel. Az a formák világa,
a nyereségé és a veszteségé. Mélyebb szinten azonban már
teljes vagy, és amikor erre ráébredsz, attól kezdve a tetteid
mögött megérzel majd egy játékos, örömteli energiát. A
pszichológiai idötöl megszabadulva már nem kergeted bösz
elszántsággal céljaidat, a félelemföl, a haragtól, az
elégedetlenségtől vagy a valakivé válás igényétől hajtva.
Tétlen sem maradsz a kudarctól való félelem hatására, hiszen a
kudarc csak az ego számára jelenti az én elvesztését. Amikor a
mélyebb évtudatod már a Létböl táplalkozik, amikor
megszabadultál attól a pszichológiai szükségletföl, hogy
.,valakivé válj", akkor többé már sem a boldogságod, sem
az évtudatod nem függ az eredménytől, a kimeneteltől, és így
megszabadultál a félelemtől is. Már nem ott keresed az
állandóságot, ahol azt nem lehet megtalálni: a formák, a
nyereségek és a veszteségek, a születés és a halál világában.
Már nem igényeled, hogy helyzetek, körülmények, helyek vagy
emberek tegyenek boldoggá, és már nem szenvedsz amiatt, hogyha
azok nem teljesítik elvárásaidat.
Mindent
értékelsz, de semmi sem számit. A formák születnek és
megsemmisülnek, de te tudatában vagy a formák mögött létező
örökkévalónak. Tudod, hogy „semmi
valódit nem fenyegethet veszély"'.
Ebben
a létállapotban ugyan hogyan lehetnél sikertelen? Hiszen már
eleve sikeres vagy!
65
4
AZ
ELME STRATÉGIÁI A MOST ELKERÜLÉSÉRE
A
MOST ELVÉSZTESE: A TÉVESZME GVÓKERE
Még ha
el is fogadom, hogy az idő
végső soron káprázat, mennyiben
változtatja ez meg az életemet? Akkor
is egy olyan világban kell élnem,
amelyet teljes egészében az
idö ural!
Az
intellektuális elfogadás önmagában csak egy újabb eleme lenne a
hitrendszerednek, és nem sokat változtatna az életeden. Ezen
igazság fölfogásához meg kell élned azt! Amikor a tested minden
sejtje annyira jelen van, hogy élettől vibrálónak érzed őket,
és amikor az élet minden pillanatában megéled a Lét örömét,
akkor mondhatod el, hogy megszabadultál az időtöl.
De
holnap akkoris ki
kell űzetnem a számláimat, s mindenki máshozhasonlóan én
is megöregszem és meghalok! Hogy mondhatom hát bármikor is, hogy
megszabadultam az időtől?
Nem
a holnapi számlák kifizetése a probléma. Nem a fizikai test
megsemmisülése a gond. A most elvesztése a probléma, vagy még
pontosabban: az az alapvető téveszme, amely egy szimpla helyzetet,
eseményt vagy érzelmet személyes problémává és szenvedéssé
alakít. A most elvesztése a Lét elvesztése.
Az
időföl való megszabadulás azt jelenti, hogy identitásod
érdekében nem él már benned a múlt iránti, illetve
elégedettséged érdekében a jövő iránti lélektani szükséglet.
A tudat legmélyebb átalakulásáról beszélek, amit csak el tudsz
képzelni! Egyes ritka esetekben ez a tudatváltás drámai módon és
radikálisan történik meg, egyszer és mindenkorra. Ilyenkor
általában nagy szenvedés közepette, teljes önmegadáson
keresztül zajlik le. A legtöbb embernek azonban meg kell dolgoznia
érte.
Amikor
a tudat időtlen állapotát először tapasztalod meg, egyegy
pillanatra, akkor még ide-oda csúszkálsz az idő és a jelenlét
dimenziója között. Először arra jössz rá, hogy valójában
milyen rit
66
kán
is irányul figyelmed valóban a mustra. De már az is hatalmas
siker, ha tudod, hogy nem vagy a
jelenben: ez a tudás ugyanis már önmaga is
jelenlétet tükröz, még akkor is, ha-öraidőben mérve kezdetben
csak néhány másodpercig tart ez az állapot, majd újra elvész.
Ezt követően már egyre gyakrabban döntesz úgy, hogy
tudatosságodat ajelen pillanatra fókuszálod, és nem a múltra
vagy ajövöre. S valahányszor észreveszed, hogy kizökkentél a
mostbö/. képes vagy oda újra visszatalálni,
méghozzá egyre hosszabb időszakokra - az óraidő
értelemben szólva. Tehát mielőtt biztosan le tudnál horgonyozni
a jelenlét állapotában, vagyis mielőtt teljesen tudatossá
válnál, egy ideig még csúszkálsz a tudatosság és a
tudattalanság állapota között, azaz a jelenlét és az elmével
azonosult állapot között. Kizökkensz a mostböl,majd
újra és újra visszatalálsz hozzá. Végül domináló állapotod
a jelenlét lesz.
A
legtöbben vagy soha nem tapasztalják meg a jelenlétet, vagy csak
véletlenszerűen, ritkán és rövid időre, anélkül, hogy
fölismernék, mi is az valójában. A legtöbb ember nem a
tudatosság és a tudattalanság, hanem a tudattalanság különböző
szintjei között mozog.
A
SZOKVÁNYOS TUDATTALANSÁG ES A MÉLY TUDATTALANSÁG
Mit értesz a„tudattalanság
különböző szintjein"?
Ahogy
bizonyára tudod, alvás közben váltakozva tartózkodsz az
álomtalan, illetve az álmodással kiséit alvás fázisában. Ehhez
hasonlöan, ébrenlét közben a legtöbb ember váltakozva jár a
szokványos, illetve a mély tudattalanság állapotában. Azt
nevezem szokványos tudattalanságnak, amikor önmagadat a
gondolatfolyamataiddal, az érzelmeiddel, a reakcióiddal, a
vágyaiddal és az averzióiddal azonosítod. A legtöbb ember ebben
az állapotban él. Ilyenkor az egós elméd irányít, és nem vagy
a Lét tudatában. Ez ugyan nem jár heveny fájdalom- és
boldogtalanságérzettel, de egy csaknem állandó, alacsony
intenzitású rosszkedvvel, elégedetlenség-, unalom- és
nyugtalanságérzéssel - egyfajta kellemetlen
alaphangulattal -igen. Szinte észre sem veszed,
mert már annyira a „normális" élet része az. Éppen úgy,
ahogy a háttérzaj részeként a halkan zümmögő légkondicionáló
hangja is csak akkor tudatosodik ben-
67
ned,
ha leáll a masina. Amikor viszont ez bekövetkezik, akkor hirtelen
megkönnyebbülést érzel. Tudattalanul sokan itallal,
kábítószerrel, szexszel, evéssel, munkával, tévézéssel vagy
éppen vásárolgatással próbálják elzsibbasztani magukat,
csakhogy ne érezzék ezt a kellemetlen alapérzést. Ilyen esetben
az a tevékenység, ami pedig mértekkel végezve kifejezetten
örömteli lehetne, kényszeressé. szenvedélybetegségszerűvé
válik, és az eredménye csak tiszavirág-életű megkönnyebbülés.
A
szokványos tudattalanság nyugtalansága akkor válik a mély
tudattalanság fajdalmává - az akutabb és nyilvánvalóbb
szenvedés és boldogtalanság állapotává-, amikor a dolgok
,.rosszra fordulnak". Amikor az ego fenyegetett helyzetbe kerül,
vagy nagy kihívással kell szembenéznie, valódi vagy képzelt
veszteség ér, illetve kapcsolati konfliktusod támad. Ez a
szokványos tudattalanság fölerősödött változata, ami nem
minőségében, hanem mértekében különbözik tőle.
A
szokványos tudattalanság esetén a nyugtalanságot és az
elégedetlenségérzést - amit a legtöbb ember normálállapotként
fogad el - a valósággal szembeni ellenállás, illetve a realitás
letagadása okozza. Amikor ez az ellenállás az egót erő
valamilyen kihívás vagy fenyegetés miatt fölerösödlk, akkor az
intenzív negativitást hoz a felszínre, mint pl. dühöt, félelmet,
agressziót, depressziót. A mely tudattalanság gyakran azt jelenti,
hogy a fájdalomtest aktiválódott, és te azonosultál vele. A
fizikai erőszak nem lenne lehetséges mely tudattalanság nélkül.
Ha egy embertömeg, vagy egy egész nép, negatív kollektív
energiamezőt generál, akkor szinten mély tudattalanság szokott
kialakulni.
Tudatosságod
szintjét leginkább az tükrözi, hogy baj esetén mit teszel.
Komolyabb kihívásra az eleve tudattalan ember hajlamos úgy
reagálni, hogy még mélyebb tudattalanságba süllyed, a tudatos
ember tudatossága azonban fölerősödik. A nehézséget
fölhasználhatod arra, hogy az fölébresszen, vagy hagyhatod, hogy
még mélyebb alvásba húzzon le- Ekkor a szokványos tudattalanság
álma romálommá válik...
Ha
még normális körülmények között sem tudsz jelen lenni, pl.
amikor egyedül ülsz egy szobában, sétálsz az erdőben, vagy
valakire figyelsz, akkor biztosan nem leszel képes tudatos maradni,
ha valami „rosszra fordul", ha nehéz emberekkel vagy
helyzetekkel kerülsz szembe, ha veszteség ér vagy fenyeget. Egy
reakció kiszol
gáltatottjává
válsz-ami végső soron mindig a félelem egy formája-, és mely
tudattalanságba zuhansz. Ezek a kihívások tesznek igazán próbára.
Tudatosságodról-önmagad és más szarvára is-csak az ad
információt, hogy miként kezeled ezeket a nehéz helyzeteket, s
nem az, hogy meddig tudsz behunyt szemmel ülni, vagy hogy milyen
belső képeket látsz.
Kulcsfontosságú
tehát több tudatosságot vinni az életedbe a hétköznapi
helyzetekben, amikor nagyjából minden rendben zajlik. Ily módon
növekszik a jelenléti erőd. Ez magas frekvencián rezgő
energiamezőt hoz létre benned és körülötted. Ebbe az erőtérbe
nem léphet be, illetve nem maradhat fenn negativitás. viszály vagy
erőszak, ahogy a sötétség sem létezhet a tényben.
Amikor
megtanulsz gondolataid és érzelmeid tanúja lenni - ami a
jelenlevés kulcsfontosságú eleme -, akkor elcsodálkozol majd,
amint először ébredsz a szokványos tudattalanság
,.háttérzajának" tudatára, és rájössz, milyen ritkán is.
vagy szinte egyáltalán nem, érzel bensődben nyugalmat.
Gondolkodásod szintjén rengeteg ellenállast tapasztalsz, ami
birálat, elégedetlenségérzet és a most elkerülését célzó
mentális projekciók formájában nyilvánul majd meg. Érzelmi
szinten a nyugtalanság, a feszültség, az unalom és az idegesség
mely áramlatát találod majd. Mindkét jelenségkör a megszokott
ellenállási „üzemmódjában" müködö elméd terméke.
MIT
KERESNEK?
Egyik
könyvében Carl Jung leírja, hogy egy bennszülött amerikai
törzsfőnökkel beszélgetve megtudta, hogy az indiánok a legtöbb
fehér ember arcát feszültnek, tekintetét merevnek, viselkedését
kegyetlennek látják. A törzsfőnök így fogalmazott: „A fehérek
mindig keresnek valamit.Mit keresnek? A
fehérek mindig akarnak valamit. Mindig nyugtalanok és feszültek.
Nem tudjuk, mit akarnak. Szerintünk őrültek."
Az
állandó nyugtalanság mélyáramlata persze már jóval a nyugati,
ipari civilizáció megjelenése elölt megszületett, de a nyugati
kultúraban - amely mostanra már csaknem az egész bolygón, a Kelet
legnagyobb részen is elterjedt-eddig még soha nem látottan akut
formában mutatkozik meg. Már Jézus idején is létezett ez a
nyugtalanság, illetve 600 évvel azelőtt, Buddha idején, sőt még
69
korábban
is. Miért vagytok mindig nyugtalanok? - kérdezte Jézus a
tanítványaitól. „Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy
könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?" Buddha pedig azt
tanította, hogy a szenvedés okát az állandó akarásban és
sóvárgásban találjuk meg.
A
mosttal szembeni ellenállás az a kollektív elmeműködési zavar,
ami a Lét tudatának elvesztésével szervesen összekapcsolódva az
elembertelenedett ipari civilizációnk alapját képezi. Mellesleg
Freud is észrevette a nyugtalanságnak ezt a mélyáramlatát, és
A civilizáció ésannak elégedetlenségei című
könyvében irt is róla. A jelenség valódi okát azonban már nem
ismerte föl, ahogy azt sem, hogy ettől a: alapszorongástól meg
lehet szabadulni. Ez a kollektív díszfunkció egy nagyon
boldogtalan és rendkívúl erőszakos civilizációt hozott létre.
amely nemcsak önmaga, hanem a Föld valamennyi élőlényének a
létet is fenyegeti.
A
SZOKVÁNYOS TUDATTALANSÁG FÖLSZÁMOLÁSA Hogy tudunk hát
megszabadulni ettől a kórságtól?
Tedd tudatossá! Figyeld meg, ahogy számtalan módon - fölösleges ítélkezés, ellenállás a vannal szemben és a most elutasítása révén - nyugtalanság, elégedetlenség és feszültség támad benned! Minden tudattalan dolog szertefoszlik, amint rávetíted a tudat tényét! Amint tudod, hogy miként szüntesd meg a szokványos tudattalanságot, akkortól már fényesen ragyoghat jelenléted fénye, és sokkal könnyebben birkozól majd meg tudattalanságoddal, amint újra érzed annak gravitációs húzóerejét. Eleinte azonban nem lesz könnyű fölismerned a szokványos tudattalanságot, éppen megszokottsága, hétköznapisága miatt.
Tedd tudatossá! Figyeld meg, ahogy számtalan módon - fölösleges ítélkezés, ellenállás a vannal szemben és a most elutasítása révén - nyugtalanság, elégedetlenség és feszültség támad benned! Minden tudattalan dolog szertefoszlik, amint rávetíted a tudat tényét! Amint tudod, hogy miként szüntesd meg a szokványos tudattalanságot, akkortól már fényesen ragyoghat jelenléted fénye, és sokkal könnyebben birkozól majd meg tudattalanságoddal, amint újra érzed annak gravitációs húzóerejét. Eleinte azonban nem lesz könnyű fölismerned a szokványos tudattalanságot, éppen megszokottsága, hétköznapisága miatt.
Tedd
szokasoddá. hogy megfigyeled mentális és érzelmi állapotodat!
Érdemes gyakran megkérdezni magadtól: „Nyugalmat érzek-e ebben
a pillanatban?" Vagy megkérdezheted: „Mi zajlik most bennem?"
Legalább annyira érdekeljenek a belső történések, mint a
külsők! Ha belső világodat rendbe teszed, a külső is egyenesbe
kerül. Az elsődleges valóság belül, a másodlagos kívül
található. De ne válaszolj az említett kérdésekre azonnal!
Irányítsd a figyelmedet befelé! Nézz magadba! Milyen gondolatokat
produkál az
70
elméd? Mit érzel? Irányítsd figyelmedet a testedbe! Érzel-e bármilyen feszültséget is? Ha kisfokú nyugtalanságot. „háttérzajt" tapasztalsz, nézd meg, hogyan kerülöd el, hogyan tagadod meg az életet. hogyan állsz neki ellen - a most elutasításával! Az emberek sokféle módon állnak ellen tudattalanul a jelen pillanatnak. Fölsorolok majd néhány példát. A gyakorlás révén egyre hatékonyabban végzed majd önmegfigyelésedet,egyre biztosabban tudod majd önmagadat monitorozni.
MEGSZABADULÁS A BOLDOGTALANSÁGTÓL
Kelletlenül teszed-e azt, amit teszel? Lehet. hogy a munkádról van szó, lehet, hogy olyan feladatról, amit elvállaltál, de egy részed mégis idegenkedik föle, és ellenáll neki. ÉI-e benned kimondatlan neheztelés valaki, hozzád közel álló emberrel szemben? Tudod-e, hogy az energia, amit így bocsátasz ki magadböl, az annyira káros. hogy nem csupán önmagadat, de még a körülötted levőket is megfertőzi? Nézz alaposan önmagadba! Találod-e ott akár csak nyomát is neheztelésnek, vonakodásnak? Ha igen, akkor figyeld meg azt mentális és érzelmi szinten is! Milyen gondolatokat kreál elméd a szóban forgó helyzettel kapcsolatban? Ezt követően pedig vedd szemügyre érzelmedet, ami tulajdonképpen a test reakciója az adott gondolatokra! Érezd át érzelmedet! Kellemes vagy kellemetlen érzés jár át? Olyan energia ez, amit szívesen választanál magadnak? Rendelkezel a választás lehetőségével? Lehet, hogy valóban kihasználnak; lehet, hogy a végzett tevékenységed valóban unalmas és fárasztó; lehet, hogy egy hozzád közel álló ember valóban inkorrekt, tudattalan, vagy személye irritál téged - ám mindez lényegtelen. Nem számit, hogy az adott helyzettel kapcsolatos gondolataid megalapozottak-e vagy sem. A tény az, hogy ellenállsz annak, ami van. A jelen pillanatot ellenségeddé teszed. Boldogtalanságot teremtesz, konfliktust hozol létre a belső és a külső valóság között. Boldogtalanságod nemcsak saját magad és a körülötted levők belső lényét szennyezi be, hanem a kollektív emberi pszichét is, amelynek elválaszthatatlan része vagy. A bolygó szennyezettsége csak külső tükröződése a belső, pszichés szennyezettségnek. Szükségszerű következménye annak, hogy sok millió tudattalan egyén nem vállal felelősséget belső teréért.
elméd? Mit érzel? Irányítsd figyelmedet a testedbe! Érzel-e bármilyen feszültséget is? Ha kisfokú nyugtalanságot. „háttérzajt" tapasztalsz, nézd meg, hogyan kerülöd el, hogyan tagadod meg az életet. hogyan állsz neki ellen - a most elutasításával! Az emberek sokféle módon állnak ellen tudattalanul a jelen pillanatnak. Fölsorolok majd néhány példát. A gyakorlás révén egyre hatékonyabban végzed majd önmegfigyelésedet,egyre biztosabban tudod majd önmagadat monitorozni.
MEGSZABADULÁS A BOLDOGTALANSÁGTÓL
Kelletlenül teszed-e azt, amit teszel? Lehet. hogy a munkádról van szó, lehet, hogy olyan feladatról, amit elvállaltál, de egy részed mégis idegenkedik föle, és ellenáll neki. ÉI-e benned kimondatlan neheztelés valaki, hozzád közel álló emberrel szemben? Tudod-e, hogy az energia, amit így bocsátasz ki magadböl, az annyira káros. hogy nem csupán önmagadat, de még a körülötted levőket is megfertőzi? Nézz alaposan önmagadba! Találod-e ott akár csak nyomát is neheztelésnek, vonakodásnak? Ha igen, akkor figyeld meg azt mentális és érzelmi szinten is! Milyen gondolatokat kreál elméd a szóban forgó helyzettel kapcsolatban? Ezt követően pedig vedd szemügyre érzelmedet, ami tulajdonképpen a test reakciója az adott gondolatokra! Érezd át érzelmedet! Kellemes vagy kellemetlen érzés jár át? Olyan energia ez, amit szívesen választanál magadnak? Rendelkezel a választás lehetőségével? Lehet, hogy valóban kihasználnak; lehet, hogy a végzett tevékenységed valóban unalmas és fárasztó; lehet, hogy egy hozzád közel álló ember valóban inkorrekt, tudattalan, vagy személye irritál téged - ám mindez lényegtelen. Nem számit, hogy az adott helyzettel kapcsolatos gondolataid megalapozottak-e vagy sem. A tény az, hogy ellenállsz annak, ami van. A jelen pillanatot ellenségeddé teszed. Boldogtalanságot teremtesz, konfliktust hozol létre a belső és a külső valóság között. Boldogtalanságod nemcsak saját magad és a körülötted levők belső lényét szennyezi be, hanem a kollektív emberi pszichét is, amelynek elválaszthatatlan része vagy. A bolygó szennyezettsége csak külső tükröződése a belső, pszichés szennyezettségnek. Szükségszerű következménye annak, hogy sok millió tudattalan egyén nem vállal felelősséget belső teréért.
71
|
Szennyezed
a világot, vagy megtisztítod azt a fölgyülemlett szemétföl? Te
vagy a felelős belső teredért, senki más, ahogy a bolygóért is
felelősséggel tartozol. Ahogy bent, úgy kint; ha az emberek
megtisztulnak a belső szennyeződésföl, akkor a külső környezet
szennyezését is abba fogják hagyni.
Hogyan eresszem
el a negatívírást?
Úgy,
hogy elereszted. Hogyan eresztesz el egy forró széndarabot, amit a
kezedben tartasz? Hogyan eresztesz el egy nehéz, haszontalan
csomagot, amit cipelsz? Rájössz, hogy nem akarsz többé szenvedni
a fájdalomtól, nehéz terhet cipelni, és azzal elengeded.
A
mély tudattalanságot - mint amilyen az érzelmi fájdalomtest vagy
más (pl, egy szeretted elvesztése miatti) mély fájdalom - a
jelenléted fényével ötvözött elfogadással, a fenntartott
figyelmeddel kell transzmutálni, azaz átalakítani. A szokványos
tudattalanság számos mintáját azonban könnyen eleresztheted,
amint rájössz. hogy nem akarod már őket, és nincs már rájuk
szükséged; amint fölismered, hogy van választási lehetőséged,
hogy lényed nem csupán egy halom feltételes reflex. Mindehhez az
kell, hogy hozzáférj a most erejéhez. Anélkül ugyanis nincs
választási lehetőséged. Ha egyes érzelmeket negatívnak
nevezel, nem teremted-e meg azzal a jó és a
rossz mentálispolaritását, ahogy azt korábban
kifejtetted?
72
Nem. A polaritás korábbi stádiumban teremtödött meg, amikor elméd a jelen pillanatot rossznak ítélte meg. Ez az ítélet teremtette meg aztán a negatív érzelmet.
De ha egyes érzelmeket negatívnak nevezel, azzal valójában nem aztmondod, hogy nem kéne lenniük, hogy nem rendjén való. ha élnek bennünk ilyen érzelmek? Szerintem meg kell engedni magunknak, hogy bármilyen érzés telsznnre jöhessen bennünk, nem pedig rossznak vagy jónak neveznünk őket, illetve azt mondanunk, hogy nem kéne lenniük. Rendjén való, hogy olykor neheztelünk valakire. rendjén való. hogyolykor mérgesek vagy rosszkedvűek vagyunk. vagy bármi hasonló. mert ellenkező esetben elfojtást, belső konfliktust teremtenénk! Minden rendben van úgy, ahogy van.
Természetesen így igaz. Ha jelentkezik egy elmeminta, érzelem vagy reakció, fogadd el! Nem voltál elég tudatos ahhoz, hogy abban az ügyben választásod lett volna. Ez nem kritika, csupán tény. Ha lett volna választási lehetőséged, vagy ha fölismerted volna, hogy van választási lehetőséged, akkor a szenvedés vagy az öröm, a kellemes vagy a kellemetlen, a béke vagy a konfliktus mellett döntöttél volna? Választanál-e olyan gondolatot vagy érzést, ami elszakít téged a jólét természetes állapotától, a belső életörömtől? Az ilyen érzéseket nevezem én negatívnak, ami egyszerűen rosszat jelent. Nem abban az értelemben, hogy .,nem kellett volna megtenned", hanem csak egyszerűen és szimplán rossz, mint mondjuk a gyomorfájás.
Nem. A polaritás korábbi stádiumban teremtödött meg, amikor elméd a jelen pillanatot rossznak ítélte meg. Ez az ítélet teremtette meg aztán a negatív érzelmet.
De ha egyes érzelmeket negatívnak nevezel, azzal valójában nem aztmondod, hogy nem kéne lenniük, hogy nem rendjén való. ha élnek bennünk ilyen érzelmek? Szerintem meg kell engedni magunknak, hogy bármilyen érzés telsznnre jöhessen bennünk, nem pedig rossznak vagy jónak neveznünk őket, illetve azt mondanunk, hogy nem kéne lenniük. Rendjén való, hogy olykor neheztelünk valakire. rendjén való. hogyolykor mérgesek vagy rosszkedvűek vagyunk. vagy bármi hasonló. mert ellenkező esetben elfojtást, belső konfliktust teremtenénk! Minden rendben van úgy, ahogy van.
Természetesen így igaz. Ha jelentkezik egy elmeminta, érzelem vagy reakció, fogadd el! Nem voltál elég tudatos ahhoz, hogy abban az ügyben választásod lett volna. Ez nem kritika, csupán tény. Ha lett volna választási lehetőséged, vagy ha fölismerted volna, hogy van választási lehetőséged, akkor a szenvedés vagy az öröm, a kellemes vagy a kellemetlen, a béke vagy a konfliktus mellett döntöttél volna? Választanál-e olyan gondolatot vagy érzést, ami elszakít téged a jólét természetes állapotától, a belső életörömtől? Az ilyen érzéseket nevezem én negatívnak, ami egyszerűen rosszat jelent. Nem abban az értelemben, hogy .,nem kellett volna megtenned", hanem csak egyszerűen és szimplán rossz, mint mondjuk a gyomorfájás.
Hogyan
lehetséges, hogy egyedül a XX. században több, mint százmilliö
embertársát ölte meg az ember'? Minden képzeletet fölülmúl a
fájdalom mennyisége, amelyet az emberek egymásnak okoznak. És
akkor még egy szó sem esett arról a gondolati, érzelmi és
fizikai erőszakról, kínzásról, fájdalomról és
kegyetlenségről, amit továbbra is egymás és más érző lények
vállára raknak.
Vajon
azért tesznek így, mert kapcsolatban vannak természetes
állapotukkal, a belső életörömmel? Persze, hogy nem. Csak a
nagyon negatív állapotban lévők, csak a magukat nagyon rosszul
érző emberek teremthetnek ilyen - az érzelmi állapotukat tükröző
valóságot. Jelenleg a természet és az őket eltartö bolygó
elpusztításával foglalatoskodnak. Hihetetlen, de igaz. Az
emberiség egy vészesen őrült és nagybeteg faj! Ez nem kritika.
Ez tény. Ahogy az is
73
tény,
hogy az épelméjűség ott van az őrület mögött.
A gyógyulás és a helyrehozás most, ebben a pillanatban elérhető!
Visszatérve
arra, amit konkrétan mondtál: valóban igaz, hogy ha elfogadod a
neheztelésedet, rosszkedvedet, haragodat stb., akkor már nem
kényszerülsz arra, hogy vakon kiold ezeket az érzelmeket, és
kevésbé valószinű, hogy másokra vetíted ki őket. De vajon nem
csapod-e be magadat? Ha már egy ideje gyakorlod az elfogadást -
ahogy teszed is-, elkövetkezik az a pillanat, amikor a következő
szintre kell lépned, ahol ezek a negatív érzelmek többé már
létre sem jönnek. Ha ezt a lépést nem teszed meg, akkor az
„elfogadásod" csupán egy mentális címkévé válik. ami
lehetővé teszi az egódnak, hogy továbbra is elmerüljön a
boldogtalanságban, s így megerősitse a többi embertől, a
környezetedtől, az itt és mostodtól való elkülönültséged
érzését. Amint tudod, az elkülönülés alapozza meg az ego
identitásérzetét. A valódi elfogadás azonnal átalakítaná
ezeket az érzéseket! És ha valóban mélyen tudnád, hogy „minden
rendben van"-ahogy fogalmaztál, s ami igaz is-, akkor élnének-e
benned egyáltalán ilyen negatív érzések? Kritika nélkül, a
valóval szembeni ellenállás nélkül nem is jöhetnének
létre! A „minden rendben van" gondolat ugyan ott ül
elmédben, de mélyen belül valójában nem hiszed azt el, s így a
szembenállás régi mentális-emocionális mintai még mindig
működnek benned. Ettől érzed rosszul magad!
Ez
is rendben van...
A tudattalansághoz és a szenvedéshez való jogodat véded? Ne aggódj, azt senki sem veszi el tőled. Ha észreveszed, hogy valamilyen étel beteggé tesz, vajon eszed-e továbbra is azt, és hajtogatod-e, hogy rendjén való betegnek lenni?
AKÁRHOL IS VAGY. LÉGY OTT TELJESEN!
Tudnál-e meg néhány példát mondani a szokványos tudattalanságra?
Figyeld meg, rajtakapod-e magad panaszkodáson - szóban vagy gondolatban - az adott helyzettel, mások tetteivel vagy szavaival, környezeteddel, élethelyzeteddel vagy éppenséggel az időjárással
A tudattalansághoz és a szenvedéshez való jogodat véded? Ne aggódj, azt senki sem veszi el tőled. Ha észreveszed, hogy valamilyen étel beteggé tesz, vajon eszed-e továbbra is azt, és hajtogatod-e, hogy rendjén való betegnek lenni?
AKÁRHOL IS VAGY. LÉGY OTT TELJESEN!
Tudnál-e meg néhány példát mondani a szokványos tudattalanságra?
Figyeld meg, rajtakapod-e magad panaszkodáson - szóban vagy gondolatban - az adott helyzettel, mások tetteivel vagy szavaival, környezeteddel, élethelyzeteddel vagy éppenséggel az időjárással
kapcsolatban!
A panaszkodás mindig az éppen létező el nem
fogadás. S ez minden esetben tudattalan negatív töltést hordoz.
Amikor panaszkodsz, áldozattá teszed magad. Ha szót emelsz, akkor
viszont erőd birtokában vagy! Változtass hát a helyzeten tettel,
vagy szükség és lehetőség esetén mondd el a véleményedet, és
lépj ki a helyzetből, vagy fogadd azt el! Minden más őrültség.
A
szokványos tudattalanság valamilyen módon mindig összekapcsolódik
a most visszautasításával. A most természetesen az ittlétet is
magába foglalja. Ellenállsz-e az fittnek és a mostnak? Egyesek
mindig valahol másutt szeretnének lenni. Az ,.itt" számukra
sosem elég jó. Figyeld meg önmagadat, vajon a te esetedben is így
van-e ez! Akárhol is vagy, légy ott teljesen! Ha az ittet és a
mostot elviselhetetlennek találod, és az boldogtalanná tesz, akkor
három lehetőség közül választhatsz: lépj ki a helyzetből,
változtasd azt meg, vagy fogadd el teljesen! Ha felelősséget
akarsz vállalni az életedért, akkor választanod kell e három
lehetőség közül, és most kell választanod! Aztán pedig fogadd
el a következményeket! Nincs kifogás. Nincs negativitás. Nincs
lelki szemetelés. Tartsd a belső teredet tisztán!
Ha
cselekszel - kilépsz a szituációból vagy megváltoztatod a
helyzetedet-, akkor először engedd el a negativitást, ha ez
egyáltalán lehetséges! Hatékonyabb a szükség fölismeréséből
származó tett. mint a negativitásból eredő.
Gyakran
bármilyen lépés jobb, mint a nem lépés, különösen, ha már
hosszú ideje élsz egy boldogtalan helyzetbe ragadva. Ha hibás
lépést teszel, akkor abból legalább tanulsz valamit, és akkor
már nem is beszélhetünk hibáról. Ha nem mozdulsz, semmit sem
tanulsz. A félelem akadályoz meg abban, hogy cselekedj? Ismerd el a
félelmet, nézd meg, vidd bele a figyelmedet, légy teljesen jelen
vele! Ezzel elvágod a félelem és a gondolkodásod közti
kapcsolatot. Ne hagyd. hogy a félelem az elmédbe
emelkedjen! Használd a most erejét! A félelem azt
képtelen legyűrni!
Ha
pedig valóban nem tehetsz semmit az itt és a most
megváltoztatására, és nem is tudsz kilépni a helyzetből, akkor
minden belső ellenállásodat szélnek eresztve fogadd el a
szituációt teljesen! Így a hamis, boldogtalan én, aki szereti
magát nyomorultul vagy sértve érezni, illetve szívesen tapicskol
az önsajnálatban, nem tud tovább létezni. Ezt nevezik megadásnak.
A megadás nen, gyöngeség! Hatalmas erő van benne! Csak az önmagát
megadó ember
75
75
rendelkezik
spirituális erővel. A megadás révén belsőleg szabaddá válsz a
helyzettől. Ekkor valószínűleg azt veszed majd észre, hogy a
szituáciö is megváltozik, anélkül, hogy ennek érdekében
bármilyen erőfeszítést tettél volna. Bármelyik utat
választottad is, szabad lettél.
Vagy
van valami, amit tenned „kéne', és mégsem teszed? Akkor kelj
föl, és tedd meg azt most! A másik lehetőség, hogy teljesen
elfogadod jelenlegi inaktivitásodat, lustaságodat vagy
passzivitásodat, ha ez a választásod. Menj bele teljesen! Élvezd!
Légy a tőled telhető leglustább és legtétlenebb! Ha teljesen és
tudatosan mész bele ebbe a viselkedésformába, akkor hamarosan ki
is jössz majd belőle. Vagy talán nem. De bárhogy is alakul, nem
lesz belső konfliktus, ellenállás, negativitás.
Feszült
vagy? Annyira lefoglal a jövőhöz való eljutás, hogy a jelen
csupán az odajutás eszközévé redukálódik? A feszültséget az
okozza, hogy itt vagy, de ott szeretnél lenni, vagy hogy a jelenben
vagy. de a jövőbe kívánkozol. Ez olyan hasadás, ami belül
szélszakit. Ilyen belső hasadást létrehozni. és ezzel együtt
élni őrültség. Hogy más is ezt teszi, attól meg nem lesz kisebb
örültség. Ha szükséges, nyugodtan mozoghatsz és
dolgozhatsz gyorsan, akár rohanhatsz is, ám anélkül, hogy a
jövőbe vetítenéd magadat, és ellenállnál a jelennek. Ha
mozogsz, dolgozol vagy futsz, tedd azt teljes odafordulással! Élvezd
az energia áramlását, az adott pillanat magas energiaszintjét!
Így már nem vagy feszült. nem szakítod magadat ketté. Csak
mozogsz, szaladsz, dolgozol - és élvezed azt. Vagy elengedheted az
egészet, és ha úgy tetszik, csak ülsz a parkban egy padon. De
amikor ezt teszed, figyeld az elmédet! Talán ezt zakatolja:
„Dolgoznod kéne! Csak pocsékolod itt az idődet!" Figyeld
meg az elmét! Mosolyogd meg!
Leköti-e
figyelmed nagy részét a múlt? Beszélsz-e és gondolsz-e gyakran
rá, akár pozitívan, akár negatívan? Azokra a nagy dolgokra,
amiket elértél, a kalandjaidra és az élményeidre, illetve az
..áldozattörténeteidre', azokra a rettenetes dolgokra, amiket
veled tettek, vagy amit talán te követtél el valaki mással
szemben? Gondolataid bűntudatot, büszkeleget, neheztelést,
haragot, megbánást vagy önsajnálatot indukalnak? Ez esetben nem
csupán a hamis évtudatodat erősíted meg, hanem meg tested
öregedését is előmozdítod, mert múltat halmozol föl a
pszichédben. Megbizonyosodhatsz állilásom igazáról, ha
megfigyeled magad körül azokat, akikben erős hajlam él a
múlthoz való ragaszkodásra.
76
Minden pillanatban halj meg a múlt számára! Nincs rá szükséged. Csak akkor utalj rá, ha az a jelen szempontjából múlhatatlanul szükséges! Érezd ennek a pillanatnak az erejét, és a Lét teljességét! Érezd jelenlétedet!
Minden pillanatban halj meg a múlt számára! Nincs rá szükséged. Csak akkor utalj rá, ha az a jelen szempontjából múlhatatlanul szükséges! Érezd ennek a pillanatnak az erejét, és a Lét teljességét! Érezd jelenlétedet!
***
Aggódsz?
Sok „mi lenne, ha" gondolat motoszkál a fejedben? Akkor
azonosultál az elméddel, ami egy képzelt jövőbeli helyzetbe
vetíti ki magái, és félelmet hoz létre. Képtelenség az ilyen
helyzettel megbirkózni, mert az nem is létezik. Az csupán mentális
káprázat. Egyszerűen fölhagyhatsz az aggódással, ezzel az
egészség- és életromboló esztelenséggel, ha méltányolod a
jelen pillanatot. Ébredj lélegzésed tudatára! Érezd, ahogy
a levegő be- és kiáramlik! Érezd belső energiameződet! A való
életben mindig csak a jelen pillanattal kell
foglalkoznod, azzal kell csak megbirkóznod és nem az elme képzelt
projekcióival. Kérdezd meg magadtól, milyen „problémád"
van a jelen pillanatban! Nem jövőre, nem holnap vagy 5 perc múlva,
hanem most. Mi a baj a jelen pillanattal? A mosttal mindig
meg tudsz birkózni, a jövővel azonban sohasem. Nincs is rá
szükség. A válasz, az erő, a megfelelő tett vagy az erőforrás
rendelkezésedre fog állni, amikor szükséged lesz rá. Nem előbb
és nem később.
„Egy
nap majd sikerül!" Figyelmed oly nagy részét köti le a
célod. hogy a jelen pillanatot a végcélhoz való eljutás
eszközévé redukálod? A tevékenységedből elveszi ez az örömet?
Arra vársz, hogy elkezdhess élni? Ha ilyen hozzáállást-mentális
mintát-alakítasz ki magadban, akkor bármit is szerzel meg vagy
érsz el, a jelen sohasem lesz elég jó, a jövő mindig jobbnak fog
tűnni. Tökéletes recept ez az állandó elégedetlenséghez és
kielégületlenséghez, nem gondolod?
Megrögzött
„várakozó" vagy? Életed mekkora hányadát töltöd
várakozással? Én a várakozást pl. a postán a sorban, a
közlekedési dugóban, a repülőtéren, valakinek a megérkezésére,
a munka befejezésére „kisléptékű várakozásnak" nevezem.
A következő nyaralásra, a jobb munkára, a gyerekek felnövésére,
egy igazán értékes párkapcsolatra, a sikerre,a pénzszerzésre,
afontossá válásra, a megvilágosodásra való várakozást pedig
„nagyléptékű várakozásnak". Nem ritka az olyan ember, aki
egész életét arra várva tölti. hogy elkezdjen élni...
77
A
várakozás elmeállapot. Alapvetően azt jelenti, hogy a jövőt
akarod, s a jelent nem. Nem kell az, amid van, hanem arra áhítozol.
amid nincs. Mindenfajta várakozással tudattalanul belső
konfliktust teremtesz a nem kívánt itt és most, valamint az
áhított, kivetített jövő kőzött. Ez viszont óriási mértékben
rombolja életed minőségét, mert hatására elveszíted a jelent!
Nincs
abban semmi rossz, hogy javítani szeretnél élethelyzeteden. Az
élethelyzetedet javíthatod is, de az életedet nem. Az élet az
elsődleges, közvetlen valami. Az élet a legmélyebb, belső Léted.
Az már önmagában teljes, egész és tökéletes! Élethelyzeted a
körülményeidből és az élményeidből áll. Nincs abban semmi
rossz, hogy célokat tűzöl magad elé, és igyekszel őket elérni.
A hibát akkor követed el, amikor ezzel akarod helyettesíteni az
élet, a Lét érzését. Ahhoz egyetlen helyen juthatsz hozzá:
a mostban. Enélkül olyan vagy, mint az építész, aki nem
foglalkozik az épület alapozásával, s csak az emeletek
kialakítására fordítja a figyelmét és az idejét.
Sok
ember áhítozik a bőségre, holott az nem érkezhet el a jövőben.
Csak amikor megbecsülöd, elismered és teljesen elfogadod a jelen
valóságodat- ahol vagy, aki vagy, amit épp most teszel -, amikor
teljesen elfogadod azt. amid van, amikor hálás vagy érte, hálás
vagy azért, ami van, hálás vagy a Létért. Az igazi bőség: a
jelen pillanatért és a mostaniélet teljességéért
érzett hála. Ez pedig nem jöhet el valamikor a jövőben. Idővel
ez a bőség aztán különböző módokon nyilvánul meg számodra.
Ha elégedetlen vagy azzal, amid van, sőt esetleg frusztrált és
haragos a jelenleg számodra hiányzó dolgok miatt, akkor az
meggazdagodásra ösztönözhet. Ám hiába szerzel akár
dollármilliókat, belül továbbra is hiányt fogsz érezni, és
mélyen, legbelül, továbbra is kielégületlen leszel. Átélhetsz
ugyan ilyen-olyan, pénzért megvásárolható élményeket, ám azok
jönnek, majd elmúlnak, és utánuk mindig csak az üresség érzése
és az újabb fizikai vagy lelki örömök iránti igény marad
vissza. Nem élsz a Létben, és így nem érezheted az éleinek
kizárólag a jelenben megnyilvánuló teljességét, az egyetlen
igazi bőséget.
Mondj
hát le a várakozás elmeállapotáról! Amikor azon kapod magad,
hogy belecsúszol a várakozásba, pattanj ki belőle! Lépj be a
jelen pillanatba! Csak legyél, és élvezd a létezést! Ha jelen
vagy, sosincs szükséged arra, hogy bármire is várj. Amikor tehát
legközelebb valaki azt mondja: „Elnézést, hogy
megvárakoztattalak," ezt
78
felelheted: „Semmi gond. Nem várakoztam. Csak itt álltam, és jól éreztem magam."
felelheted: „Semmi gond. Nem várakoztam. Csak itt álltam, és jól éreztem magam."
Az
elmondottakkal csak néhány példát mutattam be az elmének a jelen
pillanat letagadását célzó, megrögzött stratégiái közül,
amelyek a szokványos tudattalanság részét képezik. Nem könnyű
őket észrevenni, mert az örökös elégedetlenség
„háttérzajaként" már mélyen beépültek a megszokott
életvitelbe. Ám minél többet gyakorlod belső, gondolati és
érzelmi állapotod megfigyelését, annál könnyebb lesz
fölismerni, amikor a múlt vagy a jövő csapdájába esel, más
szóval a tudatvesztés állapotába. Egyre könnyebben ébredsz majd
igy az idő álmából a jelenbe. Am légy óvatos! Az elmével való
azonosulásra épült, hamis, boldogtalan éned az időből él!
Tisztában van vele, hogy a jelen pillanat a halálát jelenti, ezért
retteg tőle. Így hát mindent meg fog tenni, hogy azt elkerültesse
veled! Megpróbál az idő csapdájában tartani.
ÉLETUTAD
BELSŐ CÉLJA
Látom szavaid igazságát, mégis továbbra is úgy vélem, hogy szükségünk van célokra. Máskülönben csak sodródnánk. Márpedig a cél ugyebár mindig a jövőt jelenti. Hogyan egyeztessük ezt össze a jelenbenéléssel?
Amikor utazol. akkor természetesen hasznos, ha tudod, hogy hova mész vagy legalább a körülbelüli útirányt ismered. Azt azonban sose feledd, hogy az utazás során egyetlen ténylegesen valóságos dolog létezik: a lépés, amit éppen megteszel! Ez minden, ami létezik.
Látom szavaid igazságát, mégis továbbra is úgy vélem, hogy szükségünk van célokra. Máskülönben csak sodródnánk. Márpedig a cél ugyebár mindig a jövőt jelenti. Hogyan egyeztessük ezt össze a jelenbenéléssel?
Amikor utazol. akkor természetesen hasznos, ha tudod, hogy hova mész vagy legalább a körülbelüli útirányt ismered. Azt azonban sose feledd, hogy az utazás során egyetlen ténylegesen valóságos dolog létezik: a lépés, amit éppen megteszel! Ez minden, ami létezik.
Életutadnak
van egy külső és egy belső célja. A külső cél az, hogy
odaérj, ahova eljutni szeretnél, hogy elérd célodat, hogy
teljesítsd, amit fölvállaltál, hogy ezt-azt megvalósítsd. Ez
természetesen a jövővel kapcsolatos. Ha azonban a végcélod,
illetve a jövőben megteendő lépéseid annyira lefoglalják a
figyelmedet, hogy fontosabbá válnak számodra, mint az a lépés,
amit éppen most teszel meg, akkor teljesen elveszíted az utazás
belső célját, aminek semmi köze ahhoz, hogy hovamész,
vagy hogy mit teszel. Az csakis a
hogyanról szól. Semmi köze a jövőhöz. Teljesen a jelen
pillanati tudatosságod minőségével függ össze. A külső cél a
tér és az idő vízszintes dimenziójához tartozik: a belső cél
Léted elmélyítését
79
érinti, az időtlen most függőleges dimenziójában. Külső utad millió lépést is tartalmazhat; belső utad csak egyet: azt a lépést, amelyet éppen most teszel. Ahogy mélyebben tudatára ébredsz ennek az egy lépésnek, rájössz, hogy az valójában már magában hordja az összes többi lépést és a végcélt is. Ez a lépés ekkor a tökéletesség kifejeződésévé alakul át, az óriási szépség és minőség cselekedetévé. A Létbe emel téged, s átragyog rajta a Lét fénye. Ez egyszerre célja és kiteljesedése is belső utazásodnak, az önmagadba vivő útnak.
***
Számat-e, hogy elérjük-e külső célunkat, hogy sikeresek vagyunk vagy kudarcot vallunk a világban?
Csak addig fog számítani neked, amig nem ismerted föl belső célodat. Azt követően a külső cél már csak játékká válik, amit tovább játszhatsz, ám csupán a játék élvezete kedvéért. Az is lehet, hogy teljes kudarcot vallasz a külső célod megvalósításában, és ugyanakkor totális sikert aratsz belső céloddal kapcsolatban. Ennek fordítottja is lehetséges - ezt látjuk gyakrabban -, amikor: kívül gazdagság, belül szegénység. Vagy ahogy Jézus mondja: „megnyerni a világot, és elveszteni a lelkedet"". Végső soron, előbb-utóbb, persze minden külső cél „kudarcra" van ítélve, egyszerűen azért, mert hat rá a dolgok mulandóságának törvénye. Minél előbb rájössz, hogy külső célod nem adhat neked tartós örömet, annál jobb. Amint fölismerted külső célod korlátalt, föladod az irreális elvárásodat, miszerint annak elérése tenne majd boldoggá, és alárendeled azt belső célodnak.
A MÚLT NEM MARADHAT FENN A JELENBEN
Említetted, hogy a jelen elkerülésének egyik formája, ha szükségtelenül gondolkodunk és beszélünk a múltról. De azon a múlton kívül, amelyre emlékszünk, és amellyel talán azonosulunk, nem él ben'
A Szent István Társulat kiadásában 1996-ban megjelent Bibliaban az. ennek megfelelő szövegrész így szól. „Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja?" (ford megj.)
80
nünk a múltnak egy másik, sokkal mélyebben húzódó szintje? A tudattalan múltről beszélek, amely meghatározza életünket. különösen kora gyermekkori élményeken, vagy éppen előző életbeli tapasztalatokon keresztül. Aztán ott a kulturális kondicionáltságunk hatása, ami azzalfügg össze, hogy földrajzilag hova és mely történelmi időszakba születtünk. Ezek mind befolyásolják, hogy miként látjuk a világot, hogyan reagálunk, mit gondolunk, milyenek a kapcsolataink, röviden: hogy miként éljük az életünket. Lehetünk-e valaha is mindezen tényezőktudatában, vagy megszabadulhatunk-e ezektől mind? Mennyi időbe kerülhet ez? És ha esetleg meg is tudnánk tenni, ugyan mi maradna belőlünk?
érinti, az időtlen most függőleges dimenziójában. Külső utad millió lépést is tartalmazhat; belső utad csak egyet: azt a lépést, amelyet éppen most teszel. Ahogy mélyebben tudatára ébredsz ennek az egy lépésnek, rájössz, hogy az valójában már magában hordja az összes többi lépést és a végcélt is. Ez a lépés ekkor a tökéletesség kifejeződésévé alakul át, az óriási szépség és minőség cselekedetévé. A Létbe emel téged, s átragyog rajta a Lét fénye. Ez egyszerre célja és kiteljesedése is belső utazásodnak, az önmagadba vivő útnak.
***
Számat-e, hogy elérjük-e külső célunkat, hogy sikeresek vagyunk vagy kudarcot vallunk a világban?
Csak addig fog számítani neked, amig nem ismerted föl belső célodat. Azt követően a külső cél már csak játékká válik, amit tovább játszhatsz, ám csupán a játék élvezete kedvéért. Az is lehet, hogy teljes kudarcot vallasz a külső célod megvalósításában, és ugyanakkor totális sikert aratsz belső céloddal kapcsolatban. Ennek fordítottja is lehetséges - ezt látjuk gyakrabban -, amikor: kívül gazdagság, belül szegénység. Vagy ahogy Jézus mondja: „megnyerni a világot, és elveszteni a lelkedet"". Végső soron, előbb-utóbb, persze minden külső cél „kudarcra" van ítélve, egyszerűen azért, mert hat rá a dolgok mulandóságának törvénye. Minél előbb rájössz, hogy külső célod nem adhat neked tartós örömet, annál jobb. Amint fölismerted külső célod korlátalt, föladod az irreális elvárásodat, miszerint annak elérése tenne majd boldoggá, és alárendeled azt belső célodnak.
A MÚLT NEM MARADHAT FENN A JELENBEN
Említetted, hogy a jelen elkerülésének egyik formája, ha szükségtelenül gondolkodunk és beszélünk a múltról. De azon a múlton kívül, amelyre emlékszünk, és amellyel talán azonosulunk, nem él ben'
A Szent István Társulat kiadásában 1996-ban megjelent Bibliaban az. ennek megfelelő szövegrész így szól. „Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja?" (ford megj.)
80
nünk a múltnak egy másik, sokkal mélyebben húzódó szintje? A tudattalan múltről beszélek, amely meghatározza életünket. különösen kora gyermekkori élményeken, vagy éppen előző életbeli tapasztalatokon keresztül. Aztán ott a kulturális kondicionáltságunk hatása, ami azzalfügg össze, hogy földrajzilag hova és mely történelmi időszakba születtünk. Ezek mind befolyásolják, hogy miként látjuk a világot, hogyan reagálunk, mit gondolunk, milyenek a kapcsolataink, röviden: hogy miként éljük az életünket. Lehetünk-e valaha is mindezen tényezőktudatában, vagy megszabadulhatunk-e ezektől mind? Mennyi időbe kerülhet ez? És ha esetleg meg is tudnánk tenni, ugyan mi maradna belőlünk?
Mi
marad, amikor véget ér az illúzió?
Nem
kell kutakodni tudattalan múltadban, csak akkor, ha az gondolatként,
érzelemként, vágyként, reakcióként vagy egy külső, veled
megtörténő eseményként manifesztálódik a jelen pillanatban.
Minden, amit tudnod kell a benned rejlő, tudattalan múltról, azt a
jelenben fölbukkanó kihívások a felszínre fogják hozni. Ha
beleásod magadat a múltba, akkor az feneketlen ároknak bizonyul
majd: mindig újabb és újabb rétegekre bukkansz. Azt gondolhatod,
hogy több idő kellene a múlt megértéséhez, illetve ahhoz, hogy
megszabadulj tőle. Más szóval azt hiheted, hogy végső soron a
jövő szabadít majd meg a múlttól! Ez téveszme. Kizárólag a
jelen szabadíthat meg a múlttól. A több idő nem szabadíthat meg
az időtől! Juss hozzá a most erejéhez! Ez a
kulcs.
Mi a
most ereje?
Nem más, mint a jelenléted ereje, a gondolatformáktól mentes tudatod.
Nem más, mint a jelenléted ereje, a gondolatformáktól mentes tudatod.
A
múlttal tehát a jelen szintjén foglalkozz! Minél több figyelmet
szentelsz a múltnak, annál több energiát adsz neki, és annál
valószinübb, hogy „ént" teremtesz belőle. Ne érts félre,
a figyelemre szükség van, de nem a múltbeli múltra Irányuló
figyelemre! Irányítsd figyelmedet a jelenre: figyelj a
viselkedésedre, a reakcióidra, a hangulataidra, a gondolataidra, az
érzelmeidre, a félelmeidre és a vágyaidra úgy, ahogy azok a
jelenben fölbukkannak! Ott van a múlt
benned! Ha eléggé jelen tudsz lenni ahhoz, hogy mindezeket
megfigyeld-s nem kritikusan vagy elemzően, hanem ítéletmentesen-,
81
akkor a múlttal foglalkozol, és a jelenléted erejével föloldod a múltat. A múltba merülve nem találhatod meg magadat. Csak a jelenbe lépve lelhetsz önmagadra!
De hát nem válik hasznunkra, ha megértjük a múltat, és ha azon keresztül tisztázzuk, hogy miért is teszünk bizonyos dolgokat, miért reagálunk így vagy úgy hogy miért kreálunk tudattalanul ilyen-olyam drámai szituációkat, kapcsolatmintákat és hasonló dolgokat?
Ahogy egyre inkább jelen valóságod tudatára ébredsz, váratlanul fölismeréseid születhetnek arra vonatkozóan, hogy kondicionáltságod - reflexes beidegződésed - miért lök ilyen vagy olyan utakra. PI. hogy kapcsolataid miért követnek ilyen-olyan mintákat, és esetleg visszaemlékszel múltbeli eseményekre, vagy világosabban érted már őket. Ez rendjén való és hasznos is lehet, de nem érinti a lényeget. Ami lényeges, az a tudatos jelenléted. Az oldja föl a múltat! Az az átalakító tényező! Ne a múlt megértésére törekedj hát. hanem légy jelen, amennyire csak tudsz! Jelenléted esetén a múlt nem maradhat életben. A múlt csak a távollétedben virágozhat.
akkor a múlttal foglalkozol, és a jelenléted erejével föloldod a múltat. A múltba merülve nem találhatod meg magadat. Csak a jelenbe lépve lelhetsz önmagadra!
De hát nem válik hasznunkra, ha megértjük a múltat, és ha azon keresztül tisztázzuk, hogy miért is teszünk bizonyos dolgokat, miért reagálunk így vagy úgy hogy miért kreálunk tudattalanul ilyen-olyam drámai szituációkat, kapcsolatmintákat és hasonló dolgokat?
Ahogy egyre inkább jelen valóságod tudatára ébredsz, váratlanul fölismeréseid születhetnek arra vonatkozóan, hogy kondicionáltságod - reflexes beidegződésed - miért lök ilyen vagy olyan utakra. PI. hogy kapcsolataid miért követnek ilyen-olyan mintákat, és esetleg visszaemlékszel múltbeli eseményekre, vagy világosabban érted már őket. Ez rendjén való és hasznos is lehet, de nem érinti a lényeget. Ami lényeges, az a tudatos jelenléted. Az oldja föl a múltat! Az az átalakító tényező! Ne a múlt megértésére törekedj hát. hanem légy jelen, amennyire csak tudsz! Jelenléted esetén a múlt nem maradhat életben. A múlt csak a távollétedben virágozhat.
5
A
JELENLÉT ÁLLAPOTA
NEM
AZ, AMINEK GONDOLOD!
Egyfolytában a
jelenlét állapotáról beszélsz, mint ami
mindennek a kulcsa. Intellektuálisan, azt hiszem,
megértettelek, de nem tudom, hogymegtapasztaltam-e már
valaha is igazán ezt az állapotot. Azon tűnődöm,
vajon arról van-e szó. amire gondolok vagy
valami teljesen másról?
Nem,
az nem az, aminek gondolod! Ugyanis nem gondolkozhatsz
ajelenlétről. Az elme képtelen azt megérteni. A
jelenlét megértése a jelenlét átélése.
Végezz
el egy egyszerű kísérletet! Hunyd be a szemed, majd mondd
magadnak: „Kíváncsi vagyok, vajon mi lesz a következő
gondolatom?" Aztán válj nagyon éberré, és várj a következő
gondolatra! Légy olyan, mint az egérlyukat figyelő macska! Lesd
meg, milyen gondolat bújik elő az egérlyukból? Próbáld ki ezt
most!
***
Nos? Elég sokáig kellett
várnom, amíg egy gondolat fölbukkant
Pontosan. Amíg az intenzív jelenlét állapotában tartózkodsz, mentes vagy a gondolattól. Csöndes és nyugodt vagy, mégis teljesen éber. Abban a pillanatban, ahogy tudatos figyelmed egy bizonyos szint alá csökken, befut a gondolat. A mentális zaj visszatér, s a csönd elveszett. Visszatértél az időbe.
Egyes Zen mesterek állítólag úgy tesztelték tanítványaik jelenlétének szintjét, hogy hátuk mögé lopakodva hirtelen rájuk húztak egyet a botukkal. Meglehetősen sokkoló élmény... Ha a tanítvány teljesen a jelenlét és az éberség állapotában volt - vagy ahogy hasonlatával Jézus mondta: „Csipötök legyen felövezve, és égjen a
Pontosan. Amíg az intenzív jelenlét állapotában tartózkodsz, mentes vagy a gondolattól. Csöndes és nyugodt vagy, mégis teljesen éber. Abban a pillanatban, ahogy tudatos figyelmed egy bizonyos szint alá csökken, befut a gondolat. A mentális zaj visszatér, s a csönd elveszett. Visszatértél az időbe.
Egyes Zen mesterek állítólag úgy tesztelték tanítványaik jelenlétének szintjét, hogy hátuk mögé lopakodva hirtelen rájuk húztak egyet a botukkal. Meglehetősen sokkoló élmény... Ha a tanítvány teljesen a jelenlét és az éberség állapotában volt - vagy ahogy hasonlatával Jézus mondta: „Csipötök legyen felövezve, és égjen a
83
lámpásotok!"
-, akkor észre kellett vennie mestere közeledtét, és kivédte az
ütést, vagy kilépett előle. Ha azonban testét ütés érte, az
azt jelezte, hogy elmerült gondolataiban, más szóval: nem volt
jelen, tudattalan volt.
A
mindennapi életben akkor tudsz a jelenben maradni, ha mély
gyökerekkel kapcsolódsz önmagadhoz. Máskülönben a hatalmas
erejű elme vad folyóként ragad magával.
Mit értesz
azon, hogy „mély gyökerekkel kapcsolódsz önmagadhoz"?
Azt, hogy teljesen lakod a testedet. Hogy figyelmednek egy része mindig a tested belső energiamezejére irányul. Úgy is mondhatom, hogy belülről érzed a testedet. A testtudatosság a jelenben tart, a mostban horgonyoz le. (Lásd a 6. fejezetet!)
Azt, hogy teljesen lakod a testedet. Hogy figyelmednek egy része mindig a tested belső energiamezejére irányul. Úgy is mondhatom, hogy belülről érzed a testedet. A testtudatosság a jelenben tart, a mostban horgonyoz le. (Lásd a 6. fejezetet!)
A„VÁRAKOZÁS"EZOTERIKUSJELENTÉSE
A
jelenlét állapota bizonyos értelemben a várakozáshoz
hasonlítható. Néhány példabeszédében Jézus a várakozás
hasonlatát használta. Ez nem a szokásos, unalommal vagy
nyugtalansággal kísért várakozás, amiről már beszéltem, s ami
a jelen elutasítása. Ez nem olyan várakozás, amelyben figyelmed
egy jövőbeli pontra összpontosul, s ahol a jelen csak kellemetlen
akadálynak számít, ami meggátol áhított célod elérésében.
Létezik egy minőségileg ettől eltérő várakozás, ami a teljes
éberségedet igényli. Bármelyik pillanatban történhet valami, és
ha nem vagy tökéletesen ébren, ha nem vagy teljesen csöndben,
akkor lemaradsz róla. Jézus erről a fajta várakozásról beszél!
Ebben az állapotban teljes figyelmed a mostra irányul. Semmi sem
marad belőle álmodozásra, gondolkozásra. emlékezésre,
jövővárásra. Nincs benne feszültség, nincs benne félelem, csak
éber jelenlét. Egész lényeddel, tested minden sejtjével jelen
vagy. Ebben az állapotban „éned", akinek mültja és jövője
van - ha tetszik: személyiséged -, már aligha van ott. Mégsem
veszett el semmi értékes. Te továbbra is lényegében önmagad
vagy. Történetesen teljesebben vagy önmagad, mint korábban
bármikor. Még pontosabban fogalmazva: csak most vagy
valóban önmagadl
84
„Légy
olyan, mint a szolga, aki ura visszatértét várja!"' -mondja
Jézus. A szolga nem tudja, hogy melyik órában érkezik meg
mestere. Így hát fönn marad, éberen, egyensúlyban „lebegve",
nyugalomban, csöndben, nehogy elmulassza a mester érkezését.
Egy másik példabeszédében Jézus az 5 balga (tudattalan)
hajadonról szól, akiknek nincs elég olajuk (tudatosságuk), hogy
lámpásukat égve tartsák (a jelenben maradjanak), s igy
elszalasztják a vőlegényt (a mostot), és emiatt nem jutnak el a
menyegzőre (a megvilágosodáshoz). Ellenpárjuk az 5 bölcs
hajadon, akiknek elegendő lámpaolajuk van (tudatosak maradnak).
Még
maguk az Evangéliumot iró apostolok sem értették ezen példabeszéd
értelmét, így az első félreértelmezések és torzítások már
a lejegyzésekor belekerültek a szövegbe. További téves
értelmezések következtében a valódi jelentés aztán már
teljesen elveszett. Ezek a példabeszédek nem a
világ végéről szólnak, hanem a pszichológiai
idővégéről! Az egós elmén való túllépésről
-transzcendenciáról -, és arról a lehetőségről, hogy a
tudatosságnak egy teljesen új állapotában élhetünk.
JELENLÉTED
CSÖNDJÉBEN FÖLBUKKAN A SZÉPSÉG
Amit
az imént ecseteltél, az olyasmi, amit időnként és rövid
pillanatokraén is megtapasztalok, amikor
egyedül vagyok, és a természef vesz körül.
Igen.
A Zen mesterek a satori szóval jelölik a fölismerés pillanatait,
az elmenélküliség és a teljes jelenlét másodperceit. A satori
ugyan nem tartós átalakulás, mégis legyél érte hálás, mert a
megvilágosodás izét érzékelteti. Valójában már sokszor
megtapasztalhattad, anélkül, hogy tudtál volna mibenlétéről és
jelentőségéről. Jelenlétre van szükség, hogy érzékelhessük
a természet szépségét, magasztosságát és szentségét.
Elámultál-e már csillagfényes éjszakán az égre meredve a tér
végtelenségén? Lenyűgözött-e ilyenkor az univerzum tökéletes
csöndje és fölfoghatatlan végtelensége? Hallgattad-e,
hallgattad-e igazán a hegyoldali erdőben futó
patak hangját? 'A Szent István Társulat kiadásában 1996-hon
megjelent Bibliában az ennek meqfelelő szövegrész igy
szól:,Legyetek tehát készen ti is, mert amelyik órában nem
gondoljátok, eljőn az Emberfia" (ford. megj
85
Vagy
a feketerigóét alkonyatkor, csöndes nyári estén? Csak akkor
ébredhetsz ilyen élményekre, ha elméd elcsitul. Ehhez egy
pillanatra le kell tenned problémáid személyes poggyászát, a
múltadat, a jövődet és minden tudásodat. Máskülönben csak
nézel, de nem látsz, fülelsz, de nem hallasz. A teljes
jelenlétedre van szükség!
Többről
van itt szó, mint a külső formák szépsége. Valami
megnevezhetetlen, valami szavakkal ki nem fejezhető, mély, belső,
szent lényeg mutatkozik meg. Bárhol és bármikor is találkozol a
szépséggel, ez a belső esszencia valahogy átragyog. Csak akkor
tárja föl magát előtted, amikor jelen vagy. Elképzelhető vajon,
hogy ez a megnevezhetetlen lényeg és a jelenléted egy és
ugyanazon dolog? Vajon létezhetne-e a jelenléted nélkül? Merülj
mélyen a kérdésbe! Találd meg a választ önmagad!
***
Amikor
a jelenlét ezen pillanatait megtapasztaltad, valószínűleg nem
vetted észre, hogy rövid időre elme nélküli állapotba
kapcsoltál. Ennek az az oka, hogy a gondolatáramlás megszakadása
túl rövid ideig tartott, az időrés avagy időhézag túl szűk
volt. A satori valószínűleg csak néhány másodpercig tartott,
majd az elme újra rákezdte. De mégis megszakadt a gondolatözön,
hiszen máskülönben nem tapasztalhattad volna meg a szépséget. A
szépséget az elme sem fölismerni, sem megalkotni nem képes. Az a
szépség és az a megszenteltség számodra csak néhány
másodpercig tartott, amíg teljesen jelen voltál. Az időrés
keskenysége, illetve részedről az éberség és a készenlét
hiánya miatt valószínűleg nem vehetted észre az alapvető
észlelési különbséget a szépség gondolatmentes
fölismerése, illetve annak gondolatként történő megnevezése és
értelmezése között. Az időrés olyan keskeny volt, hogy egyetlen
folyamatnak tűnt az egész. Holott valójában abban a pillanatban,
amikor a gondolat bejött, már csak a szépség emlékével
rendelkeztél.
Minél
szélesebb az időrés az észlelés és a gondolat között, annál
mélyebben tapasztalhatod meg emberi létedet, más szóval: annál
tudatosabb vagy.
Sok
ember annyira be van börtönözve az elméjébe, hogy számukra a
természet szépsége gyakorlatilag nem is létezik. Lehet, hogy azt
mondják: „Milyen szép virág!", ám esetükben ez csak egy
86
gépies,
gondolati címkézés. Mivel nincsenek csöndben, nincsenek jelen,
nem is látják igazán a virágot, nem érzik a lényegét, a
szentségét; ahogy önmagukat sem ismerik, saját lényegüket és
saját szentségüket sem érzik.
Mivel
ilyen, elme uralta kultúrában élünk, a legtöbb modern művészeti,
építészeti, zenei és irodalmi alkotásból - nagyon kevés
kivétellel-hiányuk a szépség, a belső lényeg. A műveket
megszülő alkotók ugyanis egy pillanatra sem tudják függetleníteni
magukat az elméjüktől. Emiatt viszont soha nem kerülnek
kapcsolatba az igazi alkotóképesség és szépség valódi
forráshelyével. A magára hagyott elme szörnyűségeket teremt, és
nem csak a galériákban. Nézd meg a városainkat és a sivár
ipartelepeinket! Nincs még egy civilizáció, amelyik ennyi
rondaságot produkált volna...
A
SZÍNTISZTA TUDAT FÖLISMERÉSE Ajelenlét ugyanaz, minta
Lét?
Amikor tudatára ébredsz a Létnek, akkor valójában az történik, hogy a Lét tudatára ébred önmagának. Amikor a Lét tudatára ébred önmagának, az a jelenlét. Mivel a Lét, a tudat és az élet rokon értelmű szavak, azt mondhatjuk, hogy a jelenlét az önmaga tudatára ébredő tudatot, az öntudathoz jutott életet jelenti. De ne tapadj túlságosan a szavakhoz, és ne erőlködj ennek megértésével! Valójában az égvilágon semmit sem kell megértened ahhoz. hogy jelenlévő lehess.
Amikor tudatára ébredsz a Létnek, akkor valójában az történik, hogy a Lét tudatára ébred önmagának. Amikor a Lét tudatára ébred önmagának, az a jelenlét. Mivel a Lét, a tudat és az élet rokon értelmű szavak, azt mondhatjuk, hogy a jelenlét az önmaga tudatára ébredő tudatot, az öntudathoz jutott életet jelenti. De ne tapadj túlságosan a szavakhoz, és ne erőlködj ennek megértésével! Valójában az égvilágon semmit sem kell megértened ahhoz. hogy jelenlévő lehess.
Értelek,
de a szavaidból az is következik, hogy a Lét, a
végső. transzcendentális valóság, még nem teljes, hogy jelenleg
is fejlődik. Istennek időre van
szüksége személyes fejlődéséhez?
Igen,
de csak a megnyilvánult univerzum korlátozott nézőpontjából
szemlélve. A Bibliában Isten kijelenti: „Én vagyok az Alfa és
az Ómega, és én vagyok az Egyetlen Elő."' Abban az időtlen
birodalomban, ahol Isten lakozik, ami a te otthonod is, a kezdet és
a vég, "A Szent István Társulat kiadásában
1996-ban megjelent Bibliában az ennek megfelelő
szövegrész
igy szól , Én vagyok az alfa és az ómega, (a kezdet és a
végi-mondta az Úr az Isten, aki van, és aki volt, és aki eljő, a
Mindenható." (fordmegj.)
87
az
Alfa és az Ómega egyek. Ott minden eddig volt és valaha is majd
leendő dolog esszenciája - lényege - örökké jelen van az egység
és a tökéletesség olyan, meg nem nyilvánult állapotában, ami
totálisan fölülmúlja mindazt, amit csak az emberi elme el tud
képzelni vagy föl tud fogni. A mi, látszólag egymástól
elkülönült formákból álló világunkban azonban az időtlen
tökéletesség fölfoghatatlan fogalom. Itt még a tudatot is -
amely az örök Forrásból kiáramló fény - a fejlődés
folyamatának alávetett jelenségnek érzékeljük, ám
valójában ez csak a mi korlátozott fölfogásunk következménye.
Abszolút értelemben ez nem igy van. Hadd folytassam azonban inkább
a tudat e világbeli fejlődéséről megkezdett gondolatmenetemet!
Mindennek,
ami létezik, van Léte, Isten-esszenciája, valamilyen mértékű
tudatossága. Még egy kö is rendelkezik kezdetleges tudattal,
máskülönben nem létezne, anélkül molekulái és atomjai
szétszóródnának. Minden él, minden eleven. A Nap, a Föld, a
növények és az állatok: mind a tudatosság különböző szintű
kifejeződései. Valamennyi: formaként megnyilvánuló tudat.
A
világ úgy keletkezik, hogy a tudat alakzatokat és formákat ölt,
gondolati és anyagi formákat. Nézd csak meg az élet sokmilliónyi
megjelenési formáját csupán ezen az egyetlen bolygón: a
tengerben, a szárazföldön, a levegőben, amelyekről aztán-a
szaporodás révén - sok millió kópia készül! Mi végre mindez?
Tán valaki vagy valami játszik? Játék aformákkal? Ezt kérdezték
maguktól India ősi látnokai is. Ők a világot „lilának" vélték,
ami egyfajta isteni játékot jelent, amit Isten üz. Ebben a
játékban az egyedi életformák nyilvánvalóan nem túl fontosak.
A tengerben élő legtöbb élőlény-forma - élettartama csupán
néhány perc. Az emberi forma is elég gyorsan porrá válik, és
amikor az megtörténik, olyan, mintha soha nem is lett volna.
Tragikus ez? Vagy kegyetlen? Csak akkor, ha minden formái egymástól
elkülönült identitással ruházol fel, ha elfelejted, hogy azok
tudata valójában nem más, mint az önmagát kifejező
Isten-esszencia. Ám ezt nem, tudod igazán addig,
amig
színtisztatudatosságként-föl
nem ismered saját Isten-lényegedet!
Ha
az akváriumodban megszületik egy hal, te elnevezed öt Jánosnak,
születési bizonyítványt állítasz ki róla, elmeséled neki a
családja történetét, és két perc múlva megeszi öt egy másik
hal, akkor ez tragédia. De csak azért, mert egy elkülönült ént
vetítettél rá, holott az valójában nem volt neki! Megragadtad
egy dinamikus
folyamat,
egy molekuláris tánc apró töredékét, és elkülönült entitást
kreáltál belőle.
A
tudat a formák álruhájába öltözik, mígnem azok olyan
bonyolultsági szintet érnek el, hogy a tudat teljesen elveszíti
magát bennük. Napjaink embereiben a tudat teljesen azonosult az
álruhájával. Csak formaként ismeri önmagát, és ezért fizikai
vagy pszichológiai formájának megsemmisülésétől való
félelmében él. Ez az egós elme, és ez az a pont, ahol a jelentős
mértékű díszfunkció beindul. Úgy tűnik, mintha az evolúció
során valami nagyon félrement volna. Pedig valójában ez is csak a
lila, az isteni játék része. Végül ez a nyilvánvaló
működési hiba szülte szenvedés akkora nyomást hoz létre, hogy
annak hatására a tudat többé már nem azonosítja magát a
formával, s fölébred formaálmából. Visszanyeri öntudatát, ám
immár sokkal mélyebb szinten, mint amikor elveszítette azt! Ezt a
folyamatot Jézus a tékozló fiúról szóló példabeszédében
magyarázza el. A fiú elhagyja apja házát, elszórja a vagyonát,
nincstelenné válik, végül szenvedése hazatérésre kényszeríti.
Hazaérve az apja jobban szereti, mint azelőtt! A fiú állapota
ugyanolyan, mint elindulása előtt volt, és mégsem ugyanolyan. A
mélység dimenziójával gazdagodott. A példabeszéd a tudattalan
tökéletességtől a látszólagos tökéletlenségen és .,rosszon"
át a tudatos tökéletességhez elvezető utat írja le.
Látod
már a mélyebb és szélesebb jelentőségét annak, hogy elménk
őreként a jelenbe lépjünk? Valahányszor az elmét figyeled,
tudatot vonsz el az elmeformáktól, ami aztán - saját
terminológiával szólva-a figyelővé vagy a tanúvá válik. Ennek
következtében a figyelő- a formán túli, színtiszta
tudat-erősebbé válik, a mentális formációk pedig gyengébbek
lesznek. Amikor az elme figyeléséről beszélek, akkor egy valóban
kozmikus jelentőségű eseményt személyesítek meg: rajtad
keresztül a tudat fölébred a formával azonosultság álmából,
és visszahúzódik a formából. Ez előrevetít egy
eseményt-amelynek ugyanakkor már része is-, amely a kronológiai
időt tekintve valószínűleg csak a távoli jövőben fog
megtörténni. Ezt az eseményt úgy hívják, hogy a világ vége.
***
89
Amikor
a tudat fölszabadítja magát a fizikai és mentális formákkal
való azonosulásából, akkor azzá válik, amit színtiszta vagy
megvilágosodott tudatnak, illetve jelenlétnek nevezhetünk. Néhány
egyénnél ez már megtörtént, s a jelek szerint ez sorsszerűen és
hamarosan sokkal szélesebb körben is megtörténik, bár
százszázalékosan nem garantált, hogy meg is fog történni. A
legtöbb ember még mindig az egós üzemmódban működő tudata
fogságában tengődik, vagyis azonosul elméjével, és hagyja, hogy
életét elméje irányítsa. Ha nem szabadítják ki magukat időben
elméjük szorító öleléséből, akkor az elpusztítja őket!
Egyre nagyobb zavarodottságot. egyre több konfliktust, erőszakot,
betegséget, kétségbeesést, őrületet fognak megtapasztalni. Az
egos elme olyanná vált, mint egy süllyedő hajó. Ha nem szállsz
le róla, vele süllyedsz. Bolygónk legközveszélyesebb őrültje
és legpusztítóbb lénye a kollektív, egós elme. Mit gondolsz, mi
fog történni ezen a bolygón, ha az emberi tudat nem változik meg?
Már
manapság is a legtöbb ember számára a saját elméje előli
egyetlen menedék, hogy időről időre a tudatosság gondolat alatti
szintjére esik vissza. Alvás formájában ezt mindenki és minden
éjjel megteszi. Ám bizonyos mértékben ugyanez történik a szex,
az alkohol és más, az elme túlzott működését elnyomó drogok
hatására is. Ha nem lenne alkohol, nyugtatók, antidepresszáns
gyógyszerek és más, illegális drogok, amelyeket világszerte
elképesztő mennyiségben fogyasztanak, akkor az emberi elme őrülete
még a jelenleginél is szembeszökőbben látszana. Azt hiszem, hogy
ha a drogtól megfosztanák, a népesség nagy része önmaga és
mások számára is óriási veszélyt jelentene. Ezek a drogok
persze egyszerűen a diszfunkciós állapotba ragasztva tartják
fogyasztóikat. Elterjedt használatuk azonban csak késlelteti a
régi elmestruktúrák öszszeomlását és a magasabb tudatosság
megjelenését. Az említett kemikáliák fogyasztói ugyan némi
enyhüléshez jutnak az elme okozta. mindennapos, kínzó gyötrelem
alól, ám azok a szerek megakadályozzák őket abban, hogy elegendő
tudatos jelenlétet generáljanak ahhoz. hogy a gondolat fölé
emelkedjenek, és így valóban szabaddá váljanak.
Az
elme alatti tudatosságszintre való visszazuhanás, ami távoli
őseink, valamint az állatok és a növények gondolkodás előtti
szintjének felel meg, számunkra nem alternatíva. Ha az emberi faj
fenn akar maradni, akkor a következő fejlődési szintre kell
emelkednie.
90
A
tudat - az egész univerzumban - milliárdnyi formában fejlődik. Ha
nekünk esetleg nem is sikerülne a dolog, annak kozmikus szinten
akkor sem lenne jelentősége. A tudatosság növekedése soha nem
vész el, az esetben legföljebb csak más formákban
manifesztálódna. Viszont az a tény, hogy én itt beszélek erről,
s hogy te szavaimat hallgatod, illetve olvasod, világosan jelzi,
hogy az új tudatosság immár megvetette lábát a bolygón.
Nincs
ebben semmi személyes. Én nem tanítalak téged. Te tudat vagy, és
valójában önmagadat hallgatod. Egy keleti mondás így szól: „A
tanító és a tanított együtt hozzák létre a tanítást."
Röviden: a szavak önmagukban nem fontosak. Nem a szavak testesítik
meg az igazságot, csupán rámutatnak arra. Jelenlétből beszélek,
és szavaimat hallgatva talán csatlakozni tudsz hozzám ebbe az
állapotba. S bár minden általam használt szónak természetesen
története van, és mint minden nyelv alkotóelemei, ezek is a
múltból jönnek, szavaim most mégis a jelenlét nagy energiájú
rezgésének a hordozói, jelentésüktől meglehetősen függetlenül.
A
csönd a jelenlétnek még hatékonyabb hordozója. Ezért azt
javaslom, hogy szavaimat hallva, illetve olvasva légy tudatiban az
azok között és mögött lévő csöndnek! Légy tudatában az
időréseknek, a hézagoknak! A jelenbe lépés könnyű és direkt
módja ez, s ezt bárhol megteheted, ha a csöndre figyelsz. Még a
zajban is mindig föllelhetsz valamennyi csöndet, a hangok mögött
és között. A csönd hallgatása azonnal belső nyugalmat és
csöndet teremt benned. Csak a benned lévő csönd tudja érzékelni
a külső csöndet! És mi más lenne a csönd, mint jelenlét, mint
gondolatformákból kiszabadult tudatosság? Íme az élő
megvalósulása annak, amiről eddig beszélgettünk.
***
KRISZTUS:
ISTENI JELENLÉTED VALÓSÁGA
Ne
ragaszkodj a szavakhoz! A Krisztus szót helyettesítheted a jelenlét
szóval, ha számodra az többet mond. Krisztus az éned
Istenesszenciája, hogy egy keleti kifejezéssel éljek. Az egyetlen
különbség Krisztus és a jelenlét között, hogy Krisztus a
benned lévő istenségedről beszél, függetlenül attól, hogy
tudatában vagy-e an
91
nak
vagy sem. a jelenlét pedig fölébredt istenségedet
avagy Istenesszenciádat jelenti.
Számos.
Krisztussal kapcsolatos félreértés és tévhit tisztázódik, ha
megérted, hogy őbenne nem létezik sem múlt, sem jövö. Azt
mondani, hogy Krisztus volt vagy lesz, már
önmagában véve ellentmondás! Jézus volt. Egy 2000 éve élt
férfi volt, aki fölismerte isteni Jelenlétét, valódi
természetét. Ezért hát így szólt: „Mielőtt Ádám volt, én
vagyok.'"` Nem azt mondta, hogy én már akkor is léteztem,
amikor Ádám még meg sem született! Ez azt jelentette volna, hogy
még mindig az idő és a formaidentitás dimenziójában
tartózkodik. Az „én vagyok" kifejezés
használata egy múlt idejű igével kezdődő mondatban valami
egészen gyökeres váltást jelez, az idő dimenziójának
megszakadását. Ez óriási mélységű, Zen-szerű kijelentés.
Jézus megkísérelte, hogy közvetlenül, s nem fogalomról
fogalomra haladó, következtető-diszkurzív-módon közölje a
jelenlét, az önmegvalósítás jelentését; fölülemelkedett
az idő kormányozta dimenzió tudatosságán, és az időtlenség
birodalmából szólt. Létével az örökkévalóság dimenziója
lépett be ebbe a világba. Az örökkévalóság persze nem a
végtelen mennyiségű időt jelenti, hanem az időnélküliséget.
Így Jézus, az ember, Krisztussá vált, a színtiszta tudat
közvetítőjévé. És hogyan határozza meg önmagát Isten a
Bibliában? Talán azt mondta magáról, hogy én mindig voltam, és
mindig leszek? Természetesen nem. Ez az állítás ugyanis
valóságtartalmat adott volna a múltnak és a jövőnek. Isten így
fogalmazott: „VAGYOK, AKI VAGYOK." Itt nincs idő, csak
jelenlét.
Krisztus
„második eljövetele" az emberi tudat átalakulása. Váltás
az időből a jelenbe, a gondolkodásból a tiszta tudatosságba, s
nem egy férfi vagy egy asszony megérkezése. Ha „Krisztus"
valamiféle külsődleges formában holnap visszatérne, ugyan
mi mást is mondhatna neked. mint ezt: „Én vagyok az igazság.
Isteni jelenlét vagyok. Az örök élet vagyok. Benned vagyok. Itt
vagyok. Most vagyok.
***
Soha
ne személyesítsd meg Krisztust! Ne azonosítsd semmilyen formával!
A nagyon kevés valódi istenség, istenanya és megvilágo
' A Szent István Társulat kiadásában 1996-ban megjelent Bibliában az ennek megfelelő szövegrész így szól. ,.Mielőtt Ábranám lett én vagyok." (ford. megj.)
' A Szent István Társulat kiadásában 1996-ban megjelent Bibliában az ennek megfelelő szövegrész így szól. ,.Mielőtt Ábranám lett én vagyok." (ford. megj.)
92
sodott
mester személyekként nem különlegesek. Mivel nincs hamis énjük,
amelyet fenntartani, védeni, táplálni kellene. ezért ők még az
átlagembereknél is egyszerűbbek, hétköznapibbak. Minden erős
egójú ember jelentéktelennek tartaná, vagy ami még valószínűbb,
észre sem venné őket.
Ha
megvilágosodott mesterhez vonzódsz, az azért történik, mert már
elég jelenlét van benned ahhoz, hogy fölismerd a jelenlétet egy
másik emberben. Sokan voltak, akik nem ismerték föl Jézust vagy
Buddhát. ahogy sokan vannak és mindig is voltak olyanok, akik hamis
tanítókhoz vonzódnak, illetve vonzódtak. Az egók a nagyobb
egókhoz vonzódnak. A sötétség nem képes fölismerni a fényt.
Csak a fény tudja fölismerni a fényt. Ne hidd hát, hogy a fény
rajtad kívül van, vagy hogy csak bizonyos formán keresztül
jelenhet meg! Ha csak a mestered lenne Isten megtestesülése, akkor
te ki vagy? Mindenfajta kizárólagosság a formával való
azonosulást jelenti. A formával való azonosulás pedig egót
jelent, bármilyen ügyesen is palástolják azt.
Használd
mestered jelenlétét arra, hogy - a néven és a formán tül -
tükrözze vissza neked saját identitásodat, s hogy te magad
intenzívebben jelenlevővé válj! Hamarosan rájössz majd, hogy a
jelenlétben nem létezik „enyém" vagy „tied". A
jelenlét egy.
A
csoportmunka is segítheti jelenléted fényének erősödését. A
jelenlét állapotában tartózkodó emberek csoportja rendkívüli
erejű kollektív energiamezőt generál. Hatására nem csak
intenzívebbé válik a csoport minden egyes tagjának a jelenléte,
hanem még abban is segít, hogy a kollektív emberi tudat
megszabaduljon a jelenlegi elmeuraltságától! Ez pedig mások
számára is egyre elérhetőbbé teszi a jelenlét állapotát! Ha
azonban nincs a csoportnak legalább egy tagja, aki stabilan a
jelenben tud maradni, tehát képes az állapot energiafrekvenciáját
megtartani, akkor az egós elme bizony könnyen ismét érvényt
szerez akaratának, és szabotálja a csoport erőfeszitését. A
csoportmunka ugyan fölbecsülhetetlen értékű, mégsem elegendő,
és nem szabad hagyni, hogy függővé válj tőle! Ugyanígy
kerüld el azt is, hogy tanítódon vagy mestereden csüngj,
leszámítva azt az átmeneti időszakot, amikor a jelen
létjelentését és gyakorlását tanulod tőle.
,l
,
A BELSŐ TEST
A
LÉT A LEGMÉLYEBB ÉNED
Korábban említetted,
hogy fontos mély gyökerekkel kapcsolódni
önmagunkhoz, és teljesen lakni a testünket.
Megmagyaráznád, hogy mit is értesz ezen?
A
test a Lét birodalmába való belépési pontként használható.
Menjünk bele mélyebben most ebbe a gondolatba!
Még
mindig kicsit ködös
számomra, hogy tulajdonképpen pontosan
mit isértesz a Lét szón.
„Víz?
Mit értesz ezen a szón? Nem értem!" Ezt mondaná a hal, ha
emberi elméje lenne.
Kérlek, próbálj felhagyni a Lét fogalom megértésére irányuló törekvéseiddel! Már eddig is átéltél jelentős, bár rövid találkozásokat a Léttel, de az elméd újra és újra megkísérli egy kis dobozba zárni, és címkét ragasztani rá. Ezt nem lehet megtenni! A Lét nem tehető a tudás tárgyává. A Létben az alany és a tárgy egybeolvad.
Kérlek, próbálj felhagyni a Lét fogalom megértésére irányuló törekvéseiddel! Már eddig is átéltél jelentős, bár rövid találkozásokat a Léttel, de az elméd újra és újra megkísérli egy kis dobozba zárni, és címkét ragasztani rá. Ezt nem lehet megtenni! A Lét nem tehető a tudás tárgyává. A Létben az alany és a tárgy egybeolvad.
A
Létet az elnevezésen és a formán túli, örökké jelen levő „én
vagyok"-ként érezhetjük. A megvilágosodás
jelentése: érezni és így tudni, hogy vagy, és
ennek a mélyen gyökerező állapotában élni. Ez az az igazság,
amiről Jézus azt mondja, hogy megszabadít.
Mitől szabadit
meg?
Attól az
illúziótól, hogy nem vagy több, mint fizikai test és
elme. Az alaphiba- Buddha szavaival szólva - „az én illúziójá'.
Megszabadít továbbá az ezen illúzió elkerülhetetlen
következményeként jelentkező, és számtalan álarcban
megjelenő félelemtől is. A félelemtől, ami
állandó inkvizítorod, amíg éntudatodat csupán ebből a múló
és sérülékeny formából származtatod. És megszabadít
a bűntől. ami tudattalanul okozott szenvedés, s
amit addig raksz ön
94
magad
és mások vállára, amíg ez az illuzórikus éntudatod irányítja
gondolataidat, szavaidat és tetteidet.
NÉZZ
A SZAVAK MÖGÉ!
Nem
szeretem a bűn szót. Benne rejlik, hogy
megítélnek és vétkesnek találnak.
Ezt meg tudom érteni. Az elmúlt évszázadok során-tudatlanság, félreértés vagy az embereket irányítani akarás miatt - számos hibás nézet és értelmezés halmozódott föl olyan szavak körül, mint pl. a bün. jóllehet mindegyikben valamennyi igazságmag is föllelhető. Ha képtelen vagy túllátni ezeken az értelmezéseken, és így fölismerni azt a realitást, amire a szó rámutat, akkor ne használd azt! Ne ragadj le a szavak szintjén! Egy-egy szó nem több, mint valamely cél elérését szolgáló eszköz. Elvonatkoztatás. Csakúgy, mint az útjelző tábla, a szó is önmagán túlmutat. A méz szó nem maga a méz. Addig tanulmányozhatod a mézet, és addig beszélhetsz róla, ameddig csak akarod, de amíg meg nem kóstoltad. addig nem fogod igazán ismerni.Miután megkóstoltad, a szó már kevésbé lesz fontos a számodra. Már nem fogsz görcsösen belekapaszkodni. Hasonlóan, életed végéig folyamatosan beszélhetsz vagy gondolkozhatsz Istenről, de jelenti-e vajon ez azt, hogy ismered, vagy hogy akár csak egyetlen másodpercre megpillantottad azt a valóságot, amire ez a szó utal? Anélkül valójában csak egy útjelző táblához, egy mentális bálványhoz való, megszállott ragaszkodásról beszélhetünk.
Ezt meg tudom érteni. Az elmúlt évszázadok során-tudatlanság, félreértés vagy az embereket irányítani akarás miatt - számos hibás nézet és értelmezés halmozódott föl olyan szavak körül, mint pl. a bün. jóllehet mindegyikben valamennyi igazságmag is föllelhető. Ha képtelen vagy túllátni ezeken az értelmezéseken, és így fölismerni azt a realitást, amire a szó rámutat, akkor ne használd azt! Ne ragadj le a szavak szintjén! Egy-egy szó nem több, mint valamely cél elérését szolgáló eszköz. Elvonatkoztatás. Csakúgy, mint az útjelző tábla, a szó is önmagán túlmutat. A méz szó nem maga a méz. Addig tanulmányozhatod a mézet, és addig beszélhetsz róla, ameddig csak akarod, de amíg meg nem kóstoltad. addig nem fogod igazán ismerni.Miután megkóstoltad, a szó már kevésbé lesz fontos a számodra. Már nem fogsz görcsösen belekapaszkodni. Hasonlóan, életed végéig folyamatosan beszélhetsz vagy gondolkozhatsz Istenről, de jelenti-e vajon ez azt, hogy ismered, vagy hogy akár csak egyetlen másodpercre megpillantottad azt a valóságot, amire ez a szó utal? Anélkül valójában csak egy útjelző táblához, egy mentális bálványhoz való, megszállott ragaszkodásról beszélhetünk.
Ennek
a fordítottja is igaz: ha bármilyen okból kifolyólag nem tetszik
neked a méz szó, akkor ez megakadályozhat abban, hogy valaha is
megkóstold a mézet. Ha erős ellenérzés él benned az Isten
szóval kapcsolatban - ami a ragaszkodás negatív formája -. akkor
emiatt esetleg nem csak a szót utasítod vissza, hanem azt a
realitást is, amelyre a szó utal. Ezzel viszont elvághatod magadat
attól a lehetőségtől, hogy megtapasztald ezt a valóságot.
Mindez persze lényegében az elmével való azonosulással függ
össze.
Ha
tehát egy szó idegen tőled, akkor mellőzd, és helyettesítsd
olyannal, amit megfelelőnek tartasz! Ha nem tetszik a bűn szó,
akkor használd helyette a tudattalanság vagy az esztelenség
kifeje
95
zést!
Így közelebb juthatsz az igazsághoz, a szó mögötti realitáshoz,
mint egy sokáig tévesen használt szóval, a bűnnel, és
így várhatóan már nem lesz benned ezzel kapcsolatban rossz érzés,
bűntudat.
De
nekem ezek a szavak sem tetszenek!
Azt sugalljak, hogy valami nincs rendjén velem, s hogy megítélnek.
Természetesen
valóban nincs rendjén valami veled. Megítélni azonban nem ítélnek
meg.
Ne
vedd személyes támadásnak, de mondd csak, te nem tartozol ahhoz az
emberi fajhoz, amelyik csupán a XX. században több. mint 100
millió tagját pusztította el?
A
kollektív bűntudatról beszélsz?
Nem
a bűntudat itt a lényeg. Hanem az, hogy amíg az egós elméd
irányít, addig része vagy a kollektív tébolynak. Talán nem
vizsgáltad meg igazán mélyen az egós elme uralta ember állapotát.
Nyisd ki a szemed, és vedd észre a mindent átható félelmet,
kétségbeesést, kapzsiságot és erőszakot! Lásd meg az
elképzelhetetlen méreteket öltő, förtelmes kegyetlenséget és
szenvedést, amit az emberek egymásra és a bolygó más élőlényeire
zúdítottak és zúdítanak! Nem kell elítélned, csak figyeld meg!
Ez a bűn! Ez a téboly! Ez a tudattalanság! És mindenekfölött ne
feledkezz meg arról, hogy a saját elmédet is megfigyeld! Ott
keresd meg a téboly gyökereit!
LÁTHATATLAN
ÉS ELPUSZTÍTHATATLAN VALÓSÁGOD MEGTALÁLÁSA
Azt
mondtad. hogy a fizikai formánkkal való azonosulás
része az illúziónak. Akkor hat hogyan
juttathatna el a test, tehát a fizikai
forma, a Lét fölismeréséhez?
A
látható és megérinthető tested nem juttathat el a Létbe. Ám ez
a látható és tapintható tested valójában csupán egy külső
héj, vagy még inkább: egy mélyebb realitás korlátozott és
torzított érzékelése. A Léttel való természetes
összekapcsolódottságodban ezt a
96
mélyebb
valóságot láthatatlan belső testként, éltető jelenlétként, a
bensődben minden pillanatban érezheted. A „lakni a testet"
annyit jelent, hogy belülről érzed a testedet, érzed az életet a
testedben, és ily módon rájössz, hogy fölötte állsz a külső
formának. Ám mindez csak kezdete annak a belső utazásodnak, amely
egyre mélyebbre visz a hatalmas nyugalom, a csönd és a béke
birodalmába, ami egyúttal az óriási erő és a vibráló élet
tere is. Először talán csak futó bepillantásokat nyerhetsz ebbe
a birodalomba. De már azok révén is elkezdesz ráébredni, hogy
nem apró, jelentéktelen forgács vagy egy idegen univerzumban, ahol
születésedtől halálodig egy kis időre létezhetsz, s eközben
megadatik neked néhány rövid időtartamú örömöcske, amit
mindig fájdalom követ, majd végül a megsemmisülés. Külső
formád hátterében összekapcsolódsz valami olyan hatalmas,
mérhetetlen és szent dologgal, amit se fölfogni, se szavakba
önteni nem lehet, jóllehet, én most éppen ezt próbálom
megtenni. Ám nem azért beszélek róla, hogy adjak neked valamit,
amiben hihetsz, hanem hogy megmutassam, miként ismerheted meg azt te
magad!
Amíg
az elméd foglalja le a teljes figyelmedet, addig el vagy vágva a
Léttől. Ilyenkor-és a legtöbb embernél folyamatosan ez a helyzet
-nem vagy a testedben. Az elme minden tudatosságodat magába szívja,
és elmeüggyé alakítja. Nem tudod abbahagyni a gondolkozást. A
kényszeres gondolkozás kollektív betegséggé vált. Az önmagadról
kialakított teljes képed így azon értelemszerűen az elméd
tevékenységéből származik. Identitásod-mivel az már nem a
Létben gyökerezik - sérülékeny, örökké szűkölködő
mentális építmény lesz, amelyik domináló alapérzésként
félelmet teremt. Így aztán éppen az hiányzik életedből, ami
igazán számít: mélyebb éned -a te láthatatlan és
elpusztíthatatlan valóságod - ismerete.
Ahhoz,
hogy a Lét tudatára ébredj, vissza kell igényelned tudatodat az
elmédtől. Spirituális utadnak ez az egyik legalapvetőbb feladata!
Ennek hatására hatalmas mennyiségű tudatosság válik majd
szabaddá benned, ami addig a haszontalan és kényszeres gondolkozás
csapdájába volt bezárva. Ezt a „visszaigénylést" pl. úgy
teheted meg igen hatékonyan, ha figyelmed fókuszát gondolataid
helyett a testedbe viszed át, ahol láthatatlan energiamezőként
ami az általad fizikai testnek érzékelt részedet élteti-a Lét
már az első alkalommal is érezhető.
97
ÖSSZEKAPCSOLÓDNIA
BELSŐ TESTEDDEL
Kérlek,
próbáld ki most! Hasznos, ha ehhez a gyakorlathoz behunyod a
szemed. A „testben levés" idővel természetessé és
könnyűvé válik, s akkor már nyitott szemmel is csinálhatod.
Irányísd figyelmedet a testedbe! Érezd azt belülről! Eleven?
Van-e élet a kezeidben, a karjaidban, az alsó végtagjaidban, a
lábfejeidben, a hasadban, a mellkasodban? Érzed a finom
energiemezőt, ami áthatja egész testedet, és vibráló
elevenséget visz minden szervedbe és sejtedbe? Képes vagy-e tested
minden részében egyszerre, egyetlen, egységes erőtérként érezni
azt? Néhány pillanatig összpontosíts belső tested érzésére!
Ne kezdj el gondolkozni róla! Csak érezd! Minél több figyelmet
irányítasz rá, az érzés annál tisztábbá és erősebbé válik.
Úgy fogod érezni, mintha minden sejted elevenebbé válna, s ha
erősen vizuális ember vagy, akkor testedet szinte fénylőnek
érzékelheted. Az ilyen belső kép ugyan átmenetileg segíthet,
mégis inkább az érzésre figyelj jobban, mint az esetleg
fölbukkanó képre! A mentális kép, bármilyen szép és erőteljes
is, formája által már meghatározott, és így kevesbé teszi
lehetővé, hogy mélyre hatolj.
***
Belső
tested érzése forma nélküli, határtalan és mérhetetlenül
mély. Mindig mélyebbre és mélyebbre hatolhatsz benne. Ha
kezdetben nem sikerülne sokat érezni, akkor arra figyelj,
amit képes vagy érezni! Meglehet, hogy először
csak egy kis bizsergés jelentkezik a kezedben vagy a lábfejedben.
Ez pillanatnyilag elég is. Összpontosítsd figyelmedet erre az
érzésre! Tested életre kel. Később ezt még gyakoroljuk. Most
légy szíves nyisd ki a szemed, de ahogy körbenézel magad körül,
figyelmed egy részét tartsd még testednek ezen a belső
energiamezején! A belső test a formaidentitásod és az
esszenciaidentitásod - valódi természeted - határán helyezkedik
el. Sose veszítsd eI vele a kapcsolatot!
***
98
ÁTALAKULÁS
A TESTEN KERESZTÜL
Miért kárhoztatja, illetve tagadja
meg a legtöbb vallás a testet? Úgy tűnik,
hogy a lelki emberek mindig akadálynak vagy
éppenséggel bűnös valaminek tekintették a testet.
Vajon
miért csak kevés kereső mondhatja el magáról, hogy talált is? A
test szintjén az emberek nagyon közel állnak az állatokhoz. Az
alapvető
testi funkciók - öröm, fájdalom, légzés, evés, ivás, széklet-
és vizeletürítés, alvás, a párkeresésre és a szaporodásra
késztető ösztön, valamint persze a születés és a
halál-szempontjából ugyanolyanok vagyunk, mint az állatok. Hosszú
idővel azután, hogy az ember a kegyelem és az egység állapotából
az illúzió világába zuhant, hirtelen az állatihoz hasonlatos
testben ébredt föl. és azt ugyancsak zavarónak találta. Ne
szédítsd magad! Nem vagy több, csak egy állat!" Ez tűnt az
igazságnak, s ezzel naponta szembe kellett néznie. Ez azonban
elviselhetetlenül zavaró igazság volt! Ádám és Éva látta,
hogy meztelenek, és félni kezdtek. Állati természetük tudattalan
letagadása már nagyon korán megkezdődött. A veszély, hogy a
rendkívül erős ösztönkésztetések hatalmukba kerítik és a
teljes tudatvesztés állapotába süllyesztik vissza őket, nagyon
is valós volt. Egyes testrészekkel és testi funkciókkal -
különösen a szexualitással - kapcsolatban megjelent a szégyen,
megjelentek a tabuk. Az ő tudatosságuk fénye még nem volt elég
erős ahhoz, hogy megbarátkozzanak állati természetükkel, hogy
lényüknek ezt az aspektusit lenni, sőt maguknak
azt élvezni hagyjak; s még kevésbé ahhoz, hogy abba mélyen
belemenjenek, s megleljék az abban elrejtett istenit, az illúzióban
lévő valóságot. Így hát azt tették. amit tenniük kellett.
Kezdtek elszakadni a testüktől, elkezdtek attól elhatárolódni.
Immár olyannak látták magukat, akik birtokolják
a testüket, s nem azonosultak azzal.
Amikor
aztán a vallások megjelentek, s „a te nem a tested vagy" hit
erősödött, az említett elhatárolódás míg kifejezettebbé
vált. A letűnt évszázadokban, Keleten és Nyugaton egyaránt,
számtalan ember próbálta teste megtagadásán keresztül
megtalálni Istent, a megváltást, a megvilágosodást. Ez az érzéki
- különösképpen a szexuális - örömök megtagadásában,
böjtölésben és egyébb aszketikus gyakorlatokban öltött formát.
Még fájdalmat is okoztak a testnek, hogy így próbálják
legyöngíteni vagy megbüntetni, mert
99
azt
bűnösnek tekintették. A kereszténységben ezt a hús
sanyargatásának nevezték. Mások megpróbáltak megszökni
testükből, oly módon, hogy transzállapotba juttatták magukat,
vagy testen kívüli élményeket kerestek. Sokan most is ezt teszik.
Még Buddháról is azt mondják, hogy 6 éven át böjttel és más,
szélsőséges aszketikus praktikákkal próbálta elérni a
megvilágosodást, ám azt csak akkor érte el, amikor ezekkel
felhagyott.
A
tény az, hogy soha, senki sem világosodott még meg a test
megtagadásán, leküzdésén keresztül vagy testen kívüli élmény
révén. Az ilyen megtapasztalás ugyan lenyűgöző lehet, és
bepillantást nyújthat az anyagi formától való megszabadultság
állapotába, ám végül mindig vissza kell térned a testbe, ahol
az átalakulás lényeges része zajlik. Az átalakulás a
testen keresztül történik meg, nem attól távol!
Ezért nem javasolta egyetlen valódi mester sem, hogy küzdjünk a
testünkkel vagy hogy hagyjuk el azt, jóllehet-az elméjükre építő,
elmecentrikus-követőik gyakran adtak ilyen tanácsot.
Az
ősi tanítások testtel kapcsolatos részeiből csak töredékek
maradtak fönn - mint pl, Jézus szavai: „egész tested fénnyel
telik majd meg" -, vagy olyan mítoszokként jelennek meg azok,
mint a hit, miszerint Jézus sosem mondott le testéről, azzal
egységben maradva emelkedett a „mennybé'. Eddig szinte senki sem
értette meg ezeket a töredékeket, illetve bizonyos mítoszok
rejtett jelentését. Így aztán a „te nem a tested vagy"
gondolat világszerte elterjedt, és a test megtagadásához, illetve
a testből történő megszökési kísérletekhez vezetett.
Számtalan keresőt akadályozott ez meg abban, hogy a spiritualitás
útján találóvá Is váljon!
Lehetséges-e
a testjelentőségéről/ szóló tanításokat kideriteni
vagy a meglevő töredékek alapján rekonstruálni?
Nincs
rá szükség. Minden spirituális tanítás ugyanabból a Forrásból
ered. Ennek értelmében csak egyetlen mester van, mindig is csak
egyetlen volt, és ő manifesztálódott különböző formákban. Én
vagyok az a mester, és ugyanúgy te is az a mester vagy, amint hozzá
tudsz férni a belső Forráshoz. S ahhoz az út a belső testen
keresztül vezet! Bár az összes spirituális tanítás ugyanabból
a Forrásból ered, ám amint szavakba öntik és leírják őket,
nyilvánvalóan már nem többek azok, mint szavak. Márpedig a szó,
amint arról
100
beszéltünk
már, csupán útjelző tábla! Minden ilyen tanítás útjelző
tábla, amely a Forráshoz vezető utat mutatja.
Már
beszéltem a testedben rejlő igazságról, de újra
összefoglalom számodra a mesterek elveszett tanításait. Kapsz egy
újabb útjelző táblát... Kérlek, olvasás, illetve hallgatás
közben igyekezz érezni a belső testedet)
SZENTBESZÉD
A TESTRŐL
Amit a test nevű, betegségnek, öregedésnek és halálnak kitett, sűrű fizikai struktúraként észlelsz, az végső soron nem valós. Az nem te vagy! Az valójában a születésen és a halálon túli, esszenciális realitásod félreérzékelése, az elme korlátoltságának a következménye. Annak az elmének, amely - elvesztvén kapcsolatát a Léttel megteremti a testet, hogy azzal igazolja az elkülönültség illuzórikus hitének és félelmi állapotának jogosságát. Ám ne fordulj el a testtől, mert a mulandósig, a korlátozottság és a halál eme szimbólumában - amit elméd illuzórikus teremtményeként érzékelsz -lényegi és halhatatlan valóságod csodája rejlik! Az igazságot keresve ne is kutakodj másutt, mert azt egyedül és kizárólag a testedben találhatod meg! Ne harcolj a testeddel, mert akkor saját valóságod ellen küzdesz! Te a tested vagy! Ám látható és tapintható tested csupán egy illuzórikus, vékony fátyol. Alatta találod a láthatatlan, belső testet, a Létbe, a megnyilvánulatlan életbe nyíló kaput. A belső testen keresztül elválaszthatatlanul kapcsolódsz ehhez a megnyilvánulatlan, születés és halál nélküli, örökké jelenvaló, Egységes Élethez. A belső test révén örökre egy vagy Istennel.
***
ERESSZ MÉLY BELSŐ GYÖKEREKET!
A titok nyitja: légy folyamatosan a belső testeddel való összekapcsolódottság állapotában! Érezd azt mindig! Ez gyorsan elmélyíti és átalakítja az életedet. Minél több tudatosságot irányítasz belső testedbe, annál magasabb lesz annak a rezgésszáma, nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy egy állítható fényerejű lámpa is fényesebben ragyog, ha növeled a hozzá jutó áram erősségét. Ezen a ma
101
alapvető része ennek-, akkor továbbra is az elméd irányít. Gondolkodásodat és viselkedésedet a régen megtanult, fejedben hordott forgatókönyv, elméd kondicionálása fogja diktálni. Rövid időszakokra ugyan szabaddá válhatsz tőle, hosszúra azonban aligha. Ez a megállapítás különösen érvényes azokra a helyzetekre, amikor valami „balul üt ki", amikor valami veszteség ér, vagy valami fölbosszant. Beidegződött, kondicionált reakciód ilyenkor akaratlan, automatikus és előre megjósolható lesz, amit az elmével azonosult tudatállapotban föllelhető egyetlen alapérzelem táplál: a félelem.
Amit a test nevű, betegségnek, öregedésnek és halálnak kitett, sűrű fizikai struktúraként észlelsz, az végső soron nem valós. Az nem te vagy! Az valójában a születésen és a halálon túli, esszenciális realitásod félreérzékelése, az elme korlátoltságának a következménye. Annak az elmének, amely - elvesztvén kapcsolatát a Léttel megteremti a testet, hogy azzal igazolja az elkülönültség illuzórikus hitének és félelmi állapotának jogosságát. Ám ne fordulj el a testtől, mert a mulandósig, a korlátozottság és a halál eme szimbólumában - amit elméd illuzórikus teremtményeként érzékelsz -lényegi és halhatatlan valóságod csodája rejlik! Az igazságot keresve ne is kutakodj másutt, mert azt egyedül és kizárólag a testedben találhatod meg! Ne harcolj a testeddel, mert akkor saját valóságod ellen küzdesz! Te a tested vagy! Ám látható és tapintható tested csupán egy illuzórikus, vékony fátyol. Alatta találod a láthatatlan, belső testet, a Létbe, a megnyilvánulatlan életbe nyíló kaput. A belső testen keresztül elválaszthatatlanul kapcsolódsz ehhez a megnyilvánulatlan, születés és halál nélküli, örökké jelenvaló, Egységes Élethez. A belső test révén örökre egy vagy Istennel.
***
ERESSZ MÉLY BELSŐ GYÖKEREKET!
A titok nyitja: légy folyamatosan a belső testeddel való összekapcsolódottság állapotában! Érezd azt mindig! Ez gyorsan elmélyíti és átalakítja az életedet. Minél több tudatosságot irányítasz belső testedbe, annál magasabb lesz annak a rezgésszáma, nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy egy állítható fényerejű lámpa is fényesebben ragyog, ha növeled a hozzá jutó áram erősségét. Ezen a ma
101
alapvető része ennek-, akkor továbbra is az elméd irányít. Gondolkodásodat és viselkedésedet a régen megtanult, fejedben hordott forgatókönyv, elméd kondicionálása fogja diktálni. Rövid időszakokra ugyan szabaddá válhatsz tőle, hosszúra azonban aligha. Ez a megállapítás különösen érvényes azokra a helyzetekre, amikor valami „balul üt ki", amikor valami veszteség ér, vagy valami fölbosszant. Beidegződött, kondicionált reakciód ilyenkor akaratlan, automatikus és előre megjósolható lesz, amit az elmével azonosult tudatállapotban föllelhető egyetlen alapérzelem táplál: a félelem.
Ha
ilyen kihívás ér, márpedig időnként elkerülhetetlenül ér,
tedd szokásoddá, hogy azonnal magadba süllyedsz, és figyelmedet
annyira a tested belső energiamezejére összpontosítod, amennyire
csak tudod! Nem kell ezt hosszan csinálnod, elég csupán néhány
másodpercig. Viszont azonnal meg kell tenned, amint a kihívás
jelentkezik! A legkisebb késlekedés is lehetővé teszi, hogy a
reflexszerű mentális-emocionális reakciód beinduljon, és átvegye
fölötted a hatalmat. Amikor befelé összpontosítasz, és érzed a
belső testet, akkor a tudatosságnak az elmétől való elvonása
hatására azonnal nyugodt és a jelenben levő leszel. Ha az adott
helyzetben reagálnod kell, akkor reakciód már erről a mélyebb
szintről ered. Ahogy a Nap végtelenül fényesebb a gyertyánál,
ugyanúgy a Létben is végtelenül több intelligencia van, mint az
elmédben.
Amíg
tudatos kapcsolatban állsz belső testeddel, addig olyan vagy, akár
egy fa, amely mélyen gyökerezik a földben, vagy egy épület,
amelynek mély és szilárd az alapzata. Az utóbbi hasonlatot
használja Jézus is-két házépítőről szól-, ám azt általában
félreértik. Az egyik ember homokra építi a házát, alapzat
nélkül, így aztán azt a vihar és az ár el is mossa. A
másik mélyre ás, amíg sziklát nem talál, s így
építi meg a házát, ami már ellenáll az árvíznek.
MIELŐTT
BELÉPSZ A TESTBE, BOCSÁSS MEG!
Nagyon kényelmetlenül éreztem magam, amikor megprobáltam figyelmemet a belső testbe irányitani! Nyugtalanság és egy kis émelygés jelentkezett. Igy aztán nem is tudtam megtapasztalni azt, amirőlbeszélsz.
103
magasabb energiaszinten a negativitás többé már nem képes hatni rád, és elkezdesz olyan új körülményeket vonzani az életedbe. amelyek ezzel a magasabb frekvenciával harmonizálnak.
Nagyon kényelmetlenül éreztem magam, amikor megprobáltam figyelmemet a belső testbe irányitani! Nyugtalanság és egy kis émelygés jelentkezett. Igy aztán nem is tudtam megtapasztalni azt, amirőlbeszélsz.
103
magasabb energiaszinten a negativitás többé már nem képes hatni rád, és elkezdesz olyan új körülményeket vonzani az életedbe. amelyek ezzel a magasabb frekvenciával harmonizálnak.
Ha
figyelmedet maximálisan a testedben tartod, lehorgonyzódsz a
mostban. Nem veszíted el magad sem a külső világban, sem az
elmédben. Bizonyos mennyiségű gondolat és érzelem továbbra is
előfordulhat, de azok már nem tudnak maguk alá gyűrni.
Kérlek,
vizsgáld meg, hol van a figyelmed éppen most! Hallgatsz engem,
illetve olvasod e szavakat a könyvben. Ez figyelmed fókusza.
Periférikusan azonban környezetednek, más embereknek stb. is a
tudatában vagy. Ezenkívül lehet meg egyéb elmeaktivitásod is,
pl. gondolatban megjegyzéseket füzől ahhoz, amit tőlem éppen
hallasz, illetve olvasol. Ám e tevékenységek egyike sem szívja
magába teljesfigyelmedet! Figyeld meg, vajon kapcsolatba
tudsz-e lepni mindeközben a belső testeddel! Figyelmed egy reszét
tartsd belül! Ne hagyd, hogy elfolyjon, ne engedd, hogy egész
figyelmed kifelé áramoljon! Érezd az egész testedet belülről,
egyetlen energiamezőként! Ez majdnem olyan, mintha az egész
testeddel figyelnél vagy olvasnál. Gyakorold ezt az
elkövetkező napokban és hetekben!
Ne
engedd át egész figyelmedet az elmének és a külső világnak!
Mindenképpen összpontosíts arra, amit éppen teszel, de közben
amikor csak teheted - érezd a belső testedet! Maradj belül
gyökerező állapotban! Tartsd meg belső gyökereidet!
Aztán pedig figyeld meg, hogy miként hat ki ez tudatállapotodra és
tevékenységed minőségére!
Valahányszor
várakozol, bárhol is legyen az, használd fel az időt arra, hogy
érezd a belső testet! Igen élvezetessé teszi ez a közlekedési
dugókat és a sorbanállásokat... Ahelyett, hogy mentálisan
kilépnél a mostból, menj még mélyebbre abba, azáltal, hogy még
mélyebbre merülsz a testedbe!
A
„belsőtest-tudatosság művészete" idővel teljesen új
életviteleddé válik majd, a Léttel való folyamatos
összekapcsolódottság állapotává, és életedhez egy új, addig
soha nem ismert mélységet ad majd hozzá!
Könnyü
a jelenben maradni elméd őreként, ha közben mélyen gyökerezel a
testedben. Bármi történjen is kívül, téged többé már semmi
nem rengethet meg!
Ha
nem vagy éppen a jelenben - és a testedben élés mindig az
102
Amit éreztél, az egy régóta benned élő érzelem, ami eddig azért nem tudatosult, mert még nem irányítottál kellő mennyiségű figyelmet a testedbe. Ha nem fordítasz először egy kis figyelmet erre az érzésre, akkor az meg fogja akadályozni, hogy beléphess a belső testedbe, amely ezen érzés mögött, egy mélyebb szinten húzódik meg. Az odafigyelés nem azt jelenti, hogy elkezdesz gondolkozni róla. Csupán megfigyeled azérzelmet, teljesen átérzed, s így elismered és elfogadod azt olyannak, amilyen. Némelyik érzelmet könnyű beazonosítani-pl. a haragot, a félelmet, a szomorúságot-, másokat esetleg sokkal nehezebb. Az utóbbiak ugyanis sokszor a rosszkedv, a levertség vagy valami szorítás határozatlan, bizonytalan érzéseként jelennek meg, átmeneti állapotot képezve érzelem és testi érzet között. Akárhogy is legyen, a kérdés nem az, hogy vajon elméddel meg tudod-e pontosan jelölni az adott érzést, hanem, hogy képes vagy-e azt annyira tudatosítani, amennyire csak lehet. Az átalakulás kulcsa a figyelem, márpedig a teljes figyelem egyben elfogadást is jeleni. A figyelem olyan, mint a fénysugár; tudatod összegyűjtött, fókuszált ereje az, ami mindent önmagává transzmutál.
Amit éreztél, az egy régóta benned élő érzelem, ami eddig azért nem tudatosult, mert még nem irányítottál kellő mennyiségű figyelmet a testedbe. Ha nem fordítasz először egy kis figyelmet erre az érzésre, akkor az meg fogja akadályozni, hogy beléphess a belső testedbe, amely ezen érzés mögött, egy mélyebb szinten húzódik meg. Az odafigyelés nem azt jelenti, hogy elkezdesz gondolkozni róla. Csupán megfigyeled azérzelmet, teljesen átérzed, s így elismered és elfogadod azt olyannak, amilyen. Némelyik érzelmet könnyű beazonosítani-pl. a haragot, a félelmet, a szomorúságot-, másokat esetleg sokkal nehezebb. Az utóbbiak ugyanis sokszor a rosszkedv, a levertség vagy valami szorítás határozatlan, bizonytalan érzéseként jelennek meg, átmeneti állapotot képezve érzelem és testi érzet között. Akárhogy is legyen, a kérdés nem az, hogy vajon elméddel meg tudod-e pontosan jelölni az adott érzést, hanem, hogy képes vagy-e azt annyira tudatosítani, amennyire csak lehet. Az átalakulás kulcsa a figyelem, márpedig a teljes figyelem egyben elfogadást is jeleni. A figyelem olyan, mint a fénysugár; tudatod összegyűjtött, fókuszált ereje az, ami mindent önmagává transzmutál.
A
teljességében funkcionáló emberi szervezetben egy-egy érzelem
igen rövid életű. Olyan, mint egy pillanatnyi fodrozódás vagy
hullám Léted felszínén. Ha azonban nem vagy a testedben, akkor
bensődben egy-egy érzelem napokig vagy hetekig is életben
maradhat, illetve összekapcsolódhat más, hasonló frekvenciájú
érzelmekkel, amelyek egymással összeolvadva létrehozzák a
fájdalomtestet. Azt a fájdalomtestet, ami élősködőként évekig
is benned élhet, elszívhatja energiádat, testi betegséghez
vezethet és megnyomoríthatja az életedet- (Lásd a 2-
fejezetei!)
Fordítsd
tehát figyelmedet az érzelem átérzésére, és figyeld meg, elméd
vajon nem kapaszkodik-e valamilyen sérelemmintába - pl.
hibáztatásba, önsajnálatba, neheztelésbe -, ami az érzelmet
táplálja! Az ilyen állapot azt jelenti, hogy még nem bocsátottál
meg. A konzervált harag ugyan általában egy személyre vagy
önmagadra irányul, de a tárgya éppúgy lehet egy - múltbeli,
jelenbeli vagy jövőbeli - helyzet vagy állapot is, amelyet az
elméd nem hajlandó elfogadni. Igen, a megbocsátás hiánya még a
jövőre is vonatkozhat! Ez esetben arról van szó, hogy az elme nem
fogadja el a bizonytalanságot. Azt a tényt tükrözi, hogy a jövőt
végül is nem képes kontrollálni. A megbocsátás a sérelmed
szélnek eresztése, és
104
igy a bánat elengedése. Ez természetes módon és magától történik meg, amint rájössz, hogy sérelmed - a hamis évtudat megerősítésén kívül - semmi célt nem szolgál. A megbocsátás azt jelenth hogy egyáltalán nem állsz ellen az életnek, hogy hagyod az életet önmagadon keresztül megvalósulni. További lehetőségek: fájdalom, szenvedés, rendkívül nagymértékben korlátozott életenergia. sok esetben testi betegség. Abban a pillanatban, ahogy igazán megbocsátasz, visszaszerezted az erődet az elmédtől. A megbocsátás hiánya az elme alapvető tulajdonsága, hiszen viszály és konfliktus nélkül az elme teremtette hamis éned -egód - nem maradhatna életben! Az elme nem tud megbocsátani. Csak te tudsz. Csak te léphetsz be a jelenbe, csak te lephetsz be a testedbe, s csak te érezheted a Létből áradó vibráló békét és nyugalmat. Ezért mondta Jézus: „Mielőtt belépsz a templomba, bocsáss meg!""
KAPCSOLATOD A MEGNYILVÁNULATLANNAL Mi a kapcsolat a jelenlétés a belső test kózótt?
A jelenlét tiszta tudatosság. Tudatosság, amit visszaszereztél az elmétől, a fonna világától. A belső test a kapcsolatod a Megnyilvánulatlannal, és legmélyebb aspektusában maga a Megnyilvánulatlan, vagyis a Forrás, ahonnan a tudat úgy árad ki, mint a fény a Napból. A belső test tudatosítása azt jelenti, hogy emlékszel az eredetre, és visszatérsz a Forráshoz.
igy a bánat elengedése. Ez természetes módon és magától történik meg, amint rájössz, hogy sérelmed - a hamis évtudat megerősítésén kívül - semmi célt nem szolgál. A megbocsátás azt jelenth hogy egyáltalán nem állsz ellen az életnek, hogy hagyod az életet önmagadon keresztül megvalósulni. További lehetőségek: fájdalom, szenvedés, rendkívül nagymértékben korlátozott életenergia. sok esetben testi betegség. Abban a pillanatban, ahogy igazán megbocsátasz, visszaszerezted az erődet az elmédtől. A megbocsátás hiánya az elme alapvető tulajdonsága, hiszen viszály és konfliktus nélkül az elme teremtette hamis éned -egód - nem maradhatna életben! Az elme nem tud megbocsátani. Csak te tudsz. Csak te léphetsz be a jelenbe, csak te lephetsz be a testedbe, s csak te érezheted a Létből áradó vibráló békét és nyugalmat. Ezért mondta Jézus: „Mielőtt belépsz a templomba, bocsáss meg!""
KAPCSOLATOD A MEGNYILVÁNULATLANNAL Mi a kapcsolat a jelenlétés a belső test kózótt?
A jelenlét tiszta tudatosság. Tudatosság, amit visszaszereztél az elmétől, a fonna világától. A belső test a kapcsolatod a Megnyilvánulatlannal, és legmélyebb aspektusában maga a Megnyilvánulatlan, vagyis a Forrás, ahonnan a tudat úgy árad ki, mint a fény a Napból. A belső test tudatosítása azt jelenti, hogy emlékszel az eredetre, és visszatérsz a Forráshoz.
A
Megnyilvánulatlan ugyanaz, mint a Lét?
Igen. AMegnyilvánulatlan kifejezés
tagadással kísérli meg kifejezni Azt vagy Öt, amit, illetve akit
hűen nem írhat le sem szó, sem gondolat, sem képzelet. Azzal
jelzi, hogy ki ő valöjában, hogy elmondja, ki,
illetve mi nem ö. A Lét azonban már egy pozitív meghatározás.
De kérve kérlek, ne ragaszkodj görcsösen ezen szavak egyikéhez
sem. s ne kezdj bennük hinni, mert azok nem többek útjelző
tábláknál!
A
Szent István Társulat kiadásában 1996-ban megjelent Bibliábanaz
ennek megfelelő szövegrész így szól:: ,Ám amikor--imádkozni
készültök, bocsássátok meg, ha nehezteltek valakire..."
(ford. megj.)
105
Említetted, hogy a jelenlét az elmétől visszahóditott tudatosság, Ki hódítja azt vissza?
Említetted, hogy a jelenlét az elmétől visszahóditott tudatosság, Ki hódítja azt vissza?
Te.
De mivel lényegedben te magad tudatosság avagy tudat vagy, ezért
azt is mondhatjuk, hogy a jelenlét a tudatnak a forma álmából
való fölébredése. Ez nem azt jelenti, hogy saját formád azonnal
eltűnik egy fényrobbanásban. Továbbra is jelenlegi formádban
élsz, de már úgy, hogy tudatában vagy a mélyen benned lévő
forma- és halálnélkülinek.
Be kell
vallanom, hogy ez messze meghaladja fölfogóképességemet,
de valahol, egy mélyebb szinten, mintha mégis tudnám, hogy miről
beszélsz... Nem is annyira tudás ez. Sokkal
inkább érzés. Vagy csakáltatom magam?
Nem,
nem áltatod magad. Az érzés közelebb visz valódi lényedhez,
minta gondolkozás. Semmi olyant nem mondhatok neked. amit mályen
belül már magad is ne tudnál. Ha a belső összekapcsolódottság
bizonyos szintjét már elérted, akkor amint meghallod az igazságot,
azonnal fölismered azt. Ha még nem jutottál el erre a szintre, az
esetben a test tudatosításának gyakorlása idővel kiváltja az
annak eléréséhez szükséges elmélyedést.
AZ
ÖREGEDÉS LASSITÁSA
A belső test tudatosítása történetesen egyéb, fizikai előnyökkel is jár. Ezek egyike a test öregedésének jelentős mértékű lassulása.
A belső test tudatosítása történetesen egyéb, fizikai előnyökkel is jár. Ezek egyike a test öregedésének jelentős mértékű lassulása.
Mig
szokványos esetben a külső test idővel az
öregedés jeleit mutatja, és meglehetősen gyorsan „elhervad",
addig az idő múlásával a belső test nem
változik, csupán egyre jobban érzed azt, egyre inkább azzá
válsz. Ha most 20 éves vagy, akkor belső tested energiamezejének
érzése 8O éves korodban is ugyanaz lesz, mint ami most. Éppen
olyan vibrálóan eleven. Amint szokványos, testeden kívüli és
elméd csapdájába zárt állapotodat fölcseréled a testben és
a most jelenében lévő állapotra, fizikai tested
könnyebbé, tisztábbá, elevenebbé válik. A testben lévő több
tudat történetesen annak meg a molekuláris szerkezetét is
ténylegesen lazábbá, hígabbá teszi! A több tudat a materialitás
illúziójának csökkenését je
106
lenti. Ha már nagyobb mértékben azonosulsz az időtlen belső testtel, mint a külsővel; ha már egyre inkább a jelenlét válik megszokott tudatfunkcióddá: s ha már a múlt és a jövő nem köti le figyelmed legnagyobb részét, akkor pszichédben és tested sejtjeiben többé már nem halmozol föl időt. A múlt és a jövő lelki teherként akkumulálódó ideje óriási mértékben csökkenti a sejtek önmegújitó képességét! Ha tehát a belső testedben laksz, akkor külső tested sokkal lassabban öregszik majd, s még magas életkorodban sem kelted egy öregember benyomását! Időtlen lényeged átragyog majd a külső formán.
Van erre tudományos bizonyíték?
Próbáld ki, és te leszel a bizonyíték!
AZ IMMUNRENDSZER MEGERŐSITÉSE
Egy másik előnye ennek a gyakorlatnak az anyagi világban az immunrendszer rendkívül nagymértékű megerősödése. ami annak a következménye, hogy végre a testedet lakod. Minél több tudatosságot irányítasz a testedbe, annál erősebbé válik az immunrendszered. Olyan ez, mintha minden sejt fölébredne és örvendezne. A test imádja, ha figyelsz rá! Ez az öngyógyításnak is hatékony formája. A legtöbb betegség akkor üti föl a fejét, amikor nem vagy jelen a testedben. Ha a gazda nincs otthon, mindenféle gyanús alakok verhetnek tanyát a házban. Amikor viszont a testedben laksz. hívatlan vendégnek nehéz oda bejutni.
lenti. Ha már nagyobb mértékben azonosulsz az időtlen belső testtel, mint a külsővel; ha már egyre inkább a jelenlét válik megszokott tudatfunkcióddá: s ha már a múlt és a jövő nem köti le figyelmed legnagyobb részét, akkor pszichédben és tested sejtjeiben többé már nem halmozol föl időt. A múlt és a jövő lelki teherként akkumulálódó ideje óriási mértékben csökkenti a sejtek önmegújitó képességét! Ha tehát a belső testedben laksz, akkor külső tested sokkal lassabban öregszik majd, s még magas életkorodban sem kelted egy öregember benyomását! Időtlen lényeged átragyog majd a külső formán.
Van erre tudományos bizonyíték?
Próbáld ki, és te leszel a bizonyíték!
AZ IMMUNRENDSZER MEGERŐSITÉSE
Egy másik előnye ennek a gyakorlatnak az anyagi világban az immunrendszer rendkívül nagymértékű megerősödése. ami annak a következménye, hogy végre a testedet lakod. Minél több tudatosságot irányítasz a testedbe, annál erősebbé válik az immunrendszered. Olyan ez, mintha minden sejt fölébredne és örvendezne. A test imádja, ha figyelsz rá! Ez az öngyógyításnak is hatékony formája. A legtöbb betegség akkor üti föl a fejét, amikor nem vagy jelen a testedben. Ha a gazda nincs otthon, mindenféle gyanús alakok verhetnek tanyát a házban. Amikor viszont a testedben laksz. hívatlan vendégnek nehéz oda bejutni.
Nemcsak
a testi, hanem még a pszichés immunrenszered is erősebbé válik!
Ez utóbbi véd meg a másokból kisugárzó, negatív.
mentális-emocionális erőtértől, ami nagyon fertőző. A testben
lakás nem pajzsként nyújt számodra védelmet, hanem teljes
energiameződ rezgésszáminak megemelésével. Így minden, ami
alacsonyabb frekvencián rezeg - pl. félelem, harag, depresszió -,
számodra már a valóság egy másik rétegében létezik. Többé
már nem lép be a tudatmeződbe, vagy ha mégis, akkor már nem kell
szembeszállnod vele, mert egyszerűen keresztülmegy rajtad. Kérlek,
ne fogadd el vagy utasítsd vissza az állilásomat! Teszteld inkább
le a gyakorlatban!
Létezik
egy egyszerű, de igen hatásos öngyógyító meditáció, amit
bármikor használhatsz, ha úgy érzed, hogy immunrendszered
erősítésre szorul. Különösen hatékony, ha a betegség első
tüneteinek jelentkezésekor alkalmazod, de ha gyakran és intenzíven
összpontosítva végzed, akkor olyan betegségeknél is beválik,
amelyek már mélyen beásták magukat a szervezetedbe. Azt is
megakadályozza, hogy a negativitás egyes formái fölszakítsák az
energiameződet. A pillanatról pillanatra testedben élés
gyakorlatát azonban nem helyettesíti! Anélkül a hatása csak
átmeneti lesz. Ezek után lássuk hát a módszert!
Amikor
néhány percre ráérsz-és különösen este, közvetlenül elalvás
előtt, valamint reggel, közvetlenül fölébredés után -, „áraszd
el" a testedet tudatossággal! Hunyd be a szemed! Feküdj a
hátadra! Először rövid ideig figyelj tested különböző
részeire: kezedre.lábfejedre,karodra, alsó végtagjaidra. hasadra,
mellkasodra,fejedre stb.! Olyan intenzíven érezd az életenergiát
ezekben a testrészekben, amilyen intenzíven csak tudod! Kb. 15
másodpercig időzz egy-egy testrésznél! Utána fuss át néhányszor
figyelmeddel a testeden, akár egy hullám, tetőtől talpig, majd
vissza! Ez kb. 1 percet vesz igénybe. Ezt követően érezd át a
belső testedet, teljes egészében, egyetlen, összefüggő
energiamezőként! Tartsd meg ezt az érzést néhány percig! Ez idő
alatt légy intenzíven jelen tested minden sejtjében! Ne aggasszon,
ha az elmédnek egyszer-egyszer sikerül elvonnia a figyelmedet a
testről, és valamilyen gondolatba keveredsz! Amint észreveszed,
hogy ez történt, egyszerűen irányítsd vissza figyelmedet a
belső testre!
HAGYD.
HOGY LÉLEGZETED VEZESSEN A TESTBE!
Időnként, amikor az elmém nagyon aktív volt, annyira felpörgött. hogy nem tudtam elvonni tőle a figyelmemet, és nem sikerült érezni a belsőtestemet. Ez különösen akkor történik így, ha aggódom vagy szorongok.Van erre valami javaslatod?
Időnként, amikor az elmém nagyon aktív volt, annyira felpörgött. hogy nem tudtam elvonni tőle a figyelmemet, és nem sikerült érezni a belsőtestemet. Ez különösen akkor történik így, ha aggódom vagy szorongok.Van erre valami javaslatod?
Ha
bármikor nehezedre esik kapcsolatba lépned a belső testtel, akkor
általában megkönnyíti az ügyet, ha először a légzésedre
összpontosítasz. A tudatos légzés, arra már önmagában is
erőteljes meditáció, fokozatosan érintkezésbe hoz a testtel.
Kövesd fi
108
gyelmeddel a lélegzésedet, ahogy a levegő ki- és beáramlik! Szívd be a levegőt a testedbe, s érezd, ahogy a hasad kissé kitágul, majd összehúzódik, ahogy be-, illetve kilégzel! Ha könnyen vizualizálsz. hunyd be a szemed, és lásd magad, amint fény vesz körül, vagy ahogy valami ragyogó anyagba - a tudatosság tengerébe - merülsz! Ezután lélegezd be ezt a fényt! Érezd, ahogy ez a csillogó szubsztancia feltölti testedet, ami annak hatására szintén ragyogni kezd! Ezt követően egyre jobban összpontosíts az érzésre! Ekkor a testedben vagy. Ne ragadj hozzá semmilyen belső képhez!
gyelmeddel a lélegzésedet, ahogy a levegő ki- és beáramlik! Szívd be a levegőt a testedbe, s érezd, ahogy a hasad kissé kitágul, majd összehúzódik, ahogy be-, illetve kilégzel! Ha könnyen vizualizálsz. hunyd be a szemed, és lásd magad, amint fény vesz körül, vagy ahogy valami ragyogó anyagba - a tudatosság tengerébe - merülsz! Ezután lélegezd be ezt a fényt! Érezd, ahogy ez a csillogó szubsztancia feltölti testedet, ami annak hatására szintén ragyogni kezd! Ezt követően egyre jobban összpontosíts az érzésre! Ekkor a testedben vagy. Ne ragadj hozzá semmilyen belső képhez!
***
AZ
ELME KREATIV HASZNÁLATA
Ha elmédet valamilyen konkrét célra kell használnod, a belső testeddel összekapcsolódva tedd azt! Csak akkor tudod az elmédet kreatívan használni, ha képes vagy gondolatmentesen tudatos lenni. A legkönnyebben a testeden keresztül juthatsz ebbe az állapotba. Valahányszor válaszra, megoldásra vagy kreatív ötletre van szükséged, egy pillanatra hagyd abba a gondolkozást, oly módon. hogy figyelmedet a belső energiameződre irányítod! Tudatosítsd a nyugalmat és a csöndet! Ahogy újra gondolkozni kezdesz, az már remekül, frissen és kreatívan fog menni! Minden gondolati tevékenységnél tedd szokásoddá, hogy néhány percenként váltogatod a gondolkozást és a befelé figyelést, a belső csöndbe merülési! Úgy is fogalmazhatok. hogy ne csak a tejeddel gondolkozz, hanem az egész testeddel!
A FIGYELÉS MŰVÉSZETE
Amikor egy másik emberre figyelsz, ne csak az elméddel, hanem az egész testeddel tedd azt! Figyelés közben érezd belső tested energiamezejét! Ez elvonja figyelmedet a gondolkozásról, és nyugodt, csöndes teret teremt, ami lehetővé teszi, hogy igazán - az elme bezavaró hatását kiiktatva-figyelj. Teret adsz így a másik embernek, teret, amelyben létezhet. Ez a legértékesebb ajándék, amit adhatsz! A legtöbb ember nem tudja, hogyan figyeljen, mert figyelme legnagyobb részét a gondolkozás köti le. Több figyelmet szen
109
telnek a gondolataiknak, mint a másik ember mondandójának, és semennyit annak, ami igazán számít: a másik ember-szavak és elme mögött megbújó-Létének, lényének. Valaki más Létét persze kizárólag csak a saját Léteden, lényeden keresztül tudod megérezni. Ekkor kezdheted fölismerni az egységet, ami a szeretet. A Lét legmélyebb szintjén egy vagy minden létezővel!
Ha elmédet valamilyen konkrét célra kell használnod, a belső testeddel összekapcsolódva tedd azt! Csak akkor tudod az elmédet kreatívan használni, ha képes vagy gondolatmentesen tudatos lenni. A legkönnyebben a testeden keresztül juthatsz ebbe az állapotba. Valahányszor válaszra, megoldásra vagy kreatív ötletre van szükséged, egy pillanatra hagyd abba a gondolkozást, oly módon. hogy figyelmedet a belső energiameződre irányítod! Tudatosítsd a nyugalmat és a csöndet! Ahogy újra gondolkozni kezdesz, az már remekül, frissen és kreatívan fog menni! Minden gondolati tevékenységnél tedd szokásoddá, hogy néhány percenként váltogatod a gondolkozást és a befelé figyelést, a belső csöndbe merülési! Úgy is fogalmazhatok. hogy ne csak a tejeddel gondolkozz, hanem az egész testeddel!
A FIGYELÉS MŰVÉSZETE
Amikor egy másik emberre figyelsz, ne csak az elméddel, hanem az egész testeddel tedd azt! Figyelés közben érezd belső tested energiamezejét! Ez elvonja figyelmedet a gondolkozásról, és nyugodt, csöndes teret teremt, ami lehetővé teszi, hogy igazán - az elme bezavaró hatását kiiktatva-figyelj. Teret adsz így a másik embernek, teret, amelyben létezhet. Ez a legértékesebb ajándék, amit adhatsz! A legtöbb ember nem tudja, hogyan figyeljen, mert figyelme legnagyobb részét a gondolkozás köti le. Több figyelmet szen
109
telnek a gondolataiknak, mint a másik ember mondandójának, és semennyit annak, ami igazán számít: a másik ember-szavak és elme mögött megbújó-Létének, lényének. Valaki más Létét persze kizárólag csak a saját Léteden, lényeden keresztül tudod megérezni. Ekkor kezdheted fölismerni az egységet, ami a szeretet. A Lét legmélyebb szintjén egy vagy minden létezővel!
A
legtöbb emberi kapcsolatnál többnyire csupán elmék
kölcsönhatásáról beszélhetünk, s nem lelki egységben -
„kommunában"lévö, emberi
lények kommunikációjáról. Így azonban senki
sem boldogulhat a másikkal, s ezért dúl oly sok kapcsolati
viszály. Amig az elme irányítja az életedet, addig
elkerülhetetlenek a konfliktusok, a harcok, a gondok. Ha
kapcsolatban állsz a belső testeddel. akkor olyan tiszta, világos,
elme nélküli tér nyílik meg, ahol a kapcsolat immár bátran
virágozhat.
110
igy a bánat elengedése. Ez természetes módon és magától történik meg, amint rájössz, hogy sérelmed - a hamis évtudat megerősítésén kívül - semmi célt nem szolgál. A megbocsátás azt jelenth hogy egyáltalán nem állsz ellen az életnek, hogy hagyod az életet önmagadon keresztül megvalósulni. További lehetőségek: fájdalom, szenvedés, rendkívül nagymértékben korlátozott életenergia. sok esetben testi betegség. Abban a pillanatban, ahogy igazán megbocsátasz, visszaszerezted az erődet az elmédtől. A megbocsátás hiánya az elme alapvető tulajdonsága, hiszen viszály és konfliktus nélkül az elme teremtette hamis éned -egód - nem maradhatna életben! Az elme nem tud megbocsátani. Csak te tudsz. Csak te léphetsz be a jelenbe, csak te léphetsz be a testedbe, s csak te érezheted a Létből áradó vibráló békét és nyugalmat. Ezért mondta Jézus: „Mielőtt belépsz a templomba, bocsáss meg!""
KAPCSOLATOD A MEGNYILVÁNULATLANNAL Mi a kapcsolat a jelenlétés a belső test kózótt?
A jelenlét tiszta tudatosság. Tudatosság, amit visszaszereztél az elmétől, a fonna világától. A belső test a kapcsolatod a Megnyilvánulatlannal, és legmélyebb aspektusában maga a Megnyilvánulatlan, vagyis a Forrás, ahonnan a tudat úgy árad ki, mint a fény a Napból. A belső test tudatosítása azt jelenti, hogy emlékszel az eredetre, és visszatérsz a Forráshoz.
igy a bánat elengedése. Ez természetes módon és magától történik meg, amint rájössz, hogy sérelmed - a hamis évtudat megerősítésén kívül - semmi célt nem szolgál. A megbocsátás azt jelenth hogy egyáltalán nem állsz ellen az életnek, hogy hagyod az életet önmagadon keresztül megvalósulni. További lehetőségek: fájdalom, szenvedés, rendkívül nagymértékben korlátozott életenergia. sok esetben testi betegség. Abban a pillanatban, ahogy igazán megbocsátasz, visszaszerezted az erődet az elmédtől. A megbocsátás hiánya az elme alapvető tulajdonsága, hiszen viszály és konfliktus nélkül az elme teremtette hamis éned -egód - nem maradhatna életben! Az elme nem tud megbocsátani. Csak te tudsz. Csak te léphetsz be a jelenbe, csak te léphetsz be a testedbe, s csak te érezheted a Létből áradó vibráló békét és nyugalmat. Ezért mondta Jézus: „Mielőtt belépsz a templomba, bocsáss meg!""
KAPCSOLATOD A MEGNYILVÁNULATLANNAL Mi a kapcsolat a jelenlétés a belső test kózótt?
A jelenlét tiszta tudatosság. Tudatosság, amit visszaszereztél az elmétől, a fonna világától. A belső test a kapcsolatod a Megnyilvánulatlannal, és legmélyebb aspektusában maga a Megnyilvánulatlan, vagyis a Forrás, ahonnan a tudat úgy árad ki, mint a fény a Napból. A belső test tudatosítása azt jelenti, hogy emlékszel az eredetre, és visszatérsz a Forráshoz.
A
Megnyilvánulatlan ugyanaz, mint a Lét?
Igen. AMegnyilvánulatlan kifejezés
tagadással kísérli meg kifejezni Azt vagy ott, amit, illetve akit
hűen nem írhat le sem szó, sem gondolat, sem képzelet. Azzal
jelzi, hogy ki ő valójában, hogy elmondja, ki,
illetve mi nem ö. A Lét azonban már egy pozitív meghatározás.
De kérve kérlek, ne ragaszkodj görcsösen ezen szavak egyikéhez
sem. s ne kezdj bennük hinni, mert azok nem többek útjelző
tábláknál!
A
Szent István Társulat kiadásában 1996-ban megjelent Bibliában az
ennek megfelelő szövegrész így szól:: ,Ám amikor--imádkozni
készültök, bocsássatok meg, ha neheztetek valakire..."
(ford. megj.)
105
EmlRetted,
hogy a jelenlét az elmétől visszahödifott tudatosság, Ki
hódítja azt vissza?
Te.
De mivel lényegedben te magad tudatosság avagy tudat vagy, ezért
azt is mondhatjuk, hogy a jelenlét a tudatnak a forma álmából
való fölébredése. Ez nem azt jelenti, hogy saját formád azonnal
eltűnik egy fényrobbanásban. Továbbra is jelenlegi formádban
élsz, de már úgy, hogy tudatában vagy a mélyen benned lévő
forma- és halálnélkülinek.
Be kell
vallanom, hogy ez messze meghaladja (öltogöképességemet,
de valahol, egy mélyebb szinten, mintha mégis tudnám, hogy miről
beszélsz... Nem is annyira tudás ez. Sokkal
inkább érzés. Vagy csakáltatom magam?
Nem,
nem áltatod magad. Az érzés közelebb visz valódi lényedhez,
minta gondolkozás. Semmi olyant nem mondhatok neked. amit mályen
belül már magad is ne tudnál. Ha a belső összekapcsolódottság
bizonyos szintjét már elérted, akkor amint meghallod az igazságot,
azonnal fölismered azt. Ha még nem jutottál el erre a szintre, az
esetben atest tudatosításának gyakorlása idővel kiváltja az
annak eléréséhez szükséges elmélyedést.
AZ
ÖREGEDÉS LASSITÁSA
A
belső test tudatosítása történetesen egyéb, fizikai előnyökkel
is jár. Ezek egyike a test öregedésének jelentős mértékű
lassulása.
Mig
szokványos esetben a külső test idővel az
öregedés jeleit mutatja, és meglehetősen gyorsan „elhervad",
addig az idő múlásával a belső test nem
változik, csupán egyre jobban érzed azt, egyre inkább azzá
válsz. Ha most 20 éves vagy, akkor belső tested energiamezejének
érzése SO éves korodban is ugyanaz lesz, mint ami most. Eppen
olyan vibrálóan eleven. Amint szokványos, testeden kívüli
és elmód csapdájába zárt állapotodat fölcseréled a
testben és a most jelenében lévő állapotra,
fizikai tested könnyebbé, tisztábbá, elevenebbé válik. A
testben lévő több tudat történetesen annak meg a molekuláris
szerkezetét is ténylegesen lazábbá, hígabbá teszi! A több
tudat a matérialilás illúziójának csökkenését je
106
lenti.
Ha már nagyobb mértékben azonosulsz az időtlen belső testtel,
mint a külsővel; ha már egyre inkább ajelenlét válik megszokott
tudatfunkcióddá: s ha már a múlt és a jövő nem köti le
figyelmed legnagyobb részét, akkor pszichédben és tested
sejtjeiben többé már nem halmozol föl időt. A múlt és a jövő
lelki teherként akkumulálódó ideje óriási mértékben
csökkenti a sejtek önmegújitd képességét! Ha tehát a
belső testedben laksz, akkor külső tested sokkal lassabban
öregszik majd, s még magas életkorodban sem kelted egy öregember
benyomását! Időtlen lényeged átragyog majd a külső formán.
Uan
erre tudományos bizonyíték?
Próbáld
ki, és te leszel a bizonyíték!
AZ
IMMUNRENDSZER MEGEROSITÉSE
Egy
másik előnye ennek a gyakorlatnak az anyagi világban az
immunrendszer rendkívül nagymértékű megerősödése. ami
annak a következménye, hogy végre a testedet lakod. Minél több
tudatosságot irányítasz a testedbe, annál erősebbé válik
az immunrendszered. Olyan ez, mintha minden sejt fölébredne és
örvendezne. A test imádja, ha figyelsz rá! Ez az öngyógyításnak
is hatékony formafa. A legtöbb betegség akkor üti föl a
fejét, amikor nem vagy jelen a testedben. Ha a gazda nincs otthon,
mindenféle gyanús alakok verhetnek tanyát a hizban. Amikor
viszont a testedben laksz. hívatlan vendégnek nehéz oda bejutni.
Nemcsak
a testi, hanem még a pszichés immunrenszered is erősebbé
válik! Ez utóbbi véd meg a másokból kisugárzó, negatív.
mentális-emocionális erőtértől, ami nagyon fertőző. A testben
lakás nem pajzsként nyújt szituodra védelmet, hanem teljes
energiameződ rezgésszáminak megemelésével. Így minden, ami
alacsonyabb frekvencián rezeg - pl. félelem, harag, depresszió
-, számodra már a valóság egy másik rétegében létezik.
Többé már nem lép be a tudatmeződbe, vagy ha mégis, akkor már
nem kell szembeszállnod vele, mert egyszerűen keresztülmegy
rajtad. Kérlek, ne fogadd el vagy utasítsd vissza az állilásomat!
Teszteld inkább le a gyakorlatban)
Létezik
egy egyszerű, de igen hatásos öngyógyító meditáció, amit
bármikor használhatsz, ha úgy érzed, hogy immunrendszered
erősítésre szorul. Különösen hatékony, ha a betegség első
tüneteinek jelentkezésekor alkalmazod, de ha gyakran és
intenzíven összpontosítva végzed, akkor olyan betegségeknél
is beválik, amelyek már mélyen beásták magukat a szervezetedbe.
Azt is megakadályozza, hogy a negativitás egyes formái
fölszakítsák az energiameződet. A pillanatról pillanatra
testedben élés gyakorlatát azonban nem helyettesíti! Anélkül a
hatása csak átmeneti lesz. Ezek után lássuk hát a módszert!
Amikor
néhány percre ráérsz-és különösen este, közvetlenül
elalvás elölt, valamint reggel, közvetlenül fölébredés
után -, „áraszd el" a testedet tudatossággal! Hunyd be a
szemed! Feküdj a hátadra! Először rövid ideig figyelj
tested különböző részeire: kezedre.lábfejedre,karodra,
alsó végtagjaidra. hasadra, mellkasodra,fejedre stb.! Olyan
intenzíven érezd az életenergiát ezekben a testrészekben,
amilyen intenzíven csak tudod! Kb. 15 másodpercig időzz egy-egy
testrésznél! Utána fuss át néhányszor figyelmeddel a testeden,
akár egy hullám, tetőtől talpig, majd vissza! Ez kb. 1 percet
vesz igénybe. Ezt követően érezd át a belső testedet, teljes
egészében, egyetlen, összefüggő energiamezőként! Tartsd meg
ezt az érzést néhány percig! Ez idő alatt légy intenzíven
jelen tested minden sejtjében! Ne aggasszon, ha az elmédnek
egyszer-egyszer sikerül elvonnia a figyelmedet a testről, és
valamilyen gondolatba keveredsz! Amint észreveszed, hogy ez történt,
egyszerűen irányítsd vissza figyelmedet a belső testre!
HAGYD.
HOGY LÉLEGZETED VEZESSEN A TESTBE!
Időnként,
amikor az elmém nagyon aktív volt, annyira felpörgött. hogy nem
tudtam elvonni tőle a figyelmemet, és nem sikerült érezni a
belsőtestemet. Ez különösen akkor történik így, ha
aggódom vagy szorongok.Van erre valami javaslatod?
Ha
bármikor nehezedre esik kapcsolatba lépned a belső testtel, akkor
általában megkönnyíti az ügyet, ha először a légzésedre
összpodtosítasz. A tudatos légzés, arrü már önmagában is
erőteljes meditáció, fokozatosan érintkezésbe hoz a
testtel. Kövesd fi
708
Létezik
egy egyszerű, de igen hatásos öngyógyító meditáciö, amit
bármikor használhatsz, ha úgy érzed, hogy immunrendszered
erősítésre szorul. Különösen hatékony, ha a betegség első
tüneteinek jelentkezésekor alkalmazod, de ha gyakran és
intenzíven összpontosítva végzed, akkor olyan betegségeknél
is beválik, amelyek már mélyen beásták magukat a szervezetedbe.
Azt is megakadályozza, hogy a negatívírás egyes formái
fölszakítsák az energiameződet. A pillanatról pillanatra
testedben élés gyakorlatát azonban nem helyettesíti! Anélkül a
hatása csak átmeneti lesz. Ezek után lássuk hat a módszert!
Amikor
néhány percre ráérsz-és különösen este, közvetlenül
elalvás elölt, valamint reggel, közvetlenül tdlébredés
után -, „áraszd el" a testedet tudatossággal! Hunyd be a
szemed! Feküdj a hátadra! Először rövid ideig figyelj
tested különböző részeire: kezedre, lobfejedre, karodra,
alsó végtagjaidra, hasadra, mellkasodra, fejedre stb.! Olyan
intenzíven érezd az életenergiát ezekben a testrészekben,
amilyen intenzíven csak tudod! Kb. 15 másodpercig időzz egy-egy
testrésznél! Utána fuss át néhányszor figyelmeddel a testeden,
akár egy hullám, tetőtől talpig, majd vissza! Ez kb. 1 percet
vesz igénybe. Ezt követően érezd át a belső testedet, teljes
egészében, egyetlen, összefüggő energiamezőként! Tartsd meg
ezt az érzést néhány percig! Ez idő alatt légy intenzíven
jelen tested minden sejtjében! Ne aggasszon, ha az elmédnek
egyszer-egyszer sikerül elvonnia a figyelmedet a testről, és
valamilyen gondolatba keveredsz! Amint észreveszed, hogy ez történt,
egyszerűen irányítsd vissza figyelmedet a belső testre!
HAGYD,
HOGY LÉLEGZETED VEZESSEN A TESTBE!
Időnként,
amikor az elmém nagyon akhv volt, annyira felpörgött, hogy nem
tudtam elvonni tőle a figyelmemet, és nem
sikerült érezni a belső testemet. Ez
különösen akkor történik rgy, ha aggódom
vagy szorongok.Van erre valami javaslatod?
Ha
bármikor nehezedre esik kapcsolatba lépned a belső testtel, akkor
általában megkönnyíti az ügyet, ha először a légzésedre
összpontosítasz. A tudatos légzés, ami már önmagában is
erőteljes meditáció, fokozatosan érintkezésbe hoz a
testtel. Kövesd fi
108
gyelmeddel
a lélegzésedet, ahogy a levegő ki- és beáramlik! Szívd be a
tevegót a testedbe, s érezd, ahogy a hasad kissé kitágul, majd
összehüzódik, ahogy be-, illetve kilégzel! Ha könnyen
vizualizálsz. hunyd be a szemed, és lásd magad, amint fény vesz
körül, vagy ahogy valami ragyogó anyagba - a tudatosság tengerébe
- merülsz! Ezután lélegezd be ezt a fényt! Érezd, ahogy ez
a csillogó szubsztancia feltölti testedet, ami annak hatására
szintén ragyogni kezd! Ezt követően egyre jobban összpontosíts
az érzésre! Ekkor a testedben vagy. Ne ragadj hozzá semmilyen
belső képhez!
AZ
ELME KREATIV HASZNÁLATA
Ha
elmédet valamilyen konkrét célra kell használnod, a belső
testeddel összekapcsolódva tedd azt! Csak akkor tudod az
elmédet kreatívan használni, ha képes vagy gondolatmentesen
tudatos lenni. A legkönnyebben a testeden keresztül juthatsz
ebbe az állapotba. Valahányszor válaszra, megoldásra vagy
kreatív ötletre van szükséged, egy pillanatra hagyd abba a
gondolkozást, oly módon. hogy figyelmedet a belső energiameződre
irányítod! Tudatosítsd a nyugalmat és a csöndet! Ahogy újra
gondolkozni kezdesz, az már remekül, frissen és kreatívan fog
menni! Minden gondolati tevékenységnél tedd szokásoddá,
hogy néhány percenként váltogatod a gondolkozást és a befelé
figyelést, a belső csöndbe merülési! Úgy is fogalmazhatok. hogy
ne csak a tejeddel gondolkozz, hanem az egész testeddel!
A
FIGYELÉS MŰVÉSZETE
Amikor
egy másik emberre figyelsz, ne csak az elméddel, hanem az egész
testeddel tedd azt! Figyelés közben érezd belső tested
energiamezejét! Ez elvonja figyelmedet a gondolkozásról, és
nyugodt, csöndes teret teremt, ami lehetővé teszi,
hogy igazán - az elme bezavaró hatását
kiiktatva-figyelj. Teret adsz így a másik embernek, teret,
amelyben létezhet. Ez a legértékesebb ajándék, amit adhatsz! A
legtöbb ember nem tudja, hogyan figyeljen, mert figyelme
legnagyobb részét a gondolkozás köti le. Több figyelmet szen
109
telnek
a gondolataiknak, mint a másik ember mondandójának, és semennyit
annak, ami igazán számít: a másik ember-szavak és elme
mögött megbüjó-Létének, lényének. Valaki más Létét persze
kizárólag csak a saját Léteden, lényeden keresztül tudod
megérezni. Ekkor kezdheted fölismerni az egységet, ami a szeretet.
A Lét legmélyebb szintjén egy vagy minden létezővel!
A
legtöbb emberi kapcsolatnál többnyire csupán elmék
kölcsönhatásáról beszélhetünk, s nem lelki egységben -
„kommunában"lévö, emberi
lények kommunikációjáról. Így azonban senki
sem boldogulhat a másikkal, s ezért dúl oly sok kapcsolati
viszály. Amig az elme irányítja az életedet, addig
elkerülhetetlenek a konfliktusok, a harcok, a gondok. Ha
kapcsolatban állsz a belső testeddel. akkor olyan tiszta, világos,
elme nélküli tér nyílik meg, ahol a kapcsolat immár bátran
virágozhat.
110
7
KAPUK
A MEGNYILVÁNULATLANHOZ
MÉLYEN
ATESTBE MERÜLNI
Érzem
az energiát a testemben, különösen a karomban és
a lábamban, de eddig még nem sikerült mélyebbre mennem, amit
pedig javasoltál!
Alakítsd a folyamatot meditációul! Nem kell hozzá sok idő. 10-15 perc „óraidő" elegendő. Először is gondoskodj róla, hogy ne zavarjon semmi, tehát pl, telefon vagy látogatók! Ülj le egy székre, de ne dőlj hátra! Tartsd egyenesen a gerincedet! Ez segít abban, hogy éber maradj. Ha azonban úgy tetszik, választhatsz magadnak ettől eltérő meditációs testhelyzetet is.
Alakítsd a folyamatot meditációul! Nem kell hozzá sok idő. 10-15 perc „óraidő" elegendő. Először is gondoskodj róla, hogy ne zavarjon semmi, tehát pl, telefon vagy látogatók! Ülj le egy székre, de ne dőlj hátra! Tartsd egyenesen a gerincedet! Ez segít abban, hogy éber maradj. Ha azonban úgy tetszik, választhatsz magadnak ettől eltérő meditációs testhelyzetet is.
Fontos,
hogy a tested ellazuljon! Hunyd be a szemed! Vegyél néhány mély
lélegzetet! Úgy lélegezz, mintha a levegő a hasad aljába is
eljutna! Figyeld meg, ahogy a be- és kilégzéssel hasad kissé
kitágul, illetve összehúzódik! Ezt követően tudatosítsd
magadban tested egész, belső energiamezejét! Ne gondolkozz róla,
hanem érezd azt! Ily módon tudatosságot vonsz
vissza az elmétől. Ha korábban hasznosnak találtad. vizualizáld
a fényt, ahogy azt már elmondtam! Amikor már tisztán, egyetlen,
összefüggő energiamezőként érzed a belső testedet, akkor
viszont lehetőleg eressz szélnek minden vizualizált képet, és
kizárólag az érzésre összpontosíts! Ha képes vagy rá, akkor
lehetőleg minden, a fizikai testeddel kapcsolatos mentális képet
is engedj el, ami esetleg még lelki szemeid elött lebeg! Így már
csupán a jelenlét, a „vanság" mindent körülölelő érzése
marad meg, és a belső testedet határtalannak érzékeled. Ekkor
irányítsd a figyelmedet még mélyebben ebbe az érzésbe! Válj
eggyé vele! Olvadj össze az energiamezővel, úgy, hogy immár ne
érzékeld a megfigyelő és a megfigyelt dualitását, kettősségét!
Ekkor már a külső és a belső közötti különbség is
föloldódik, eltűnik, így nincstöbbé belső test. Mélyen
testedbe merülve immár túlléptél a testen. Maradj a tiszta Lét
ezen birodalmában, ameddig jólesik, majd tudatosítsd újra a
fizikai testedet, légzésedet és testi
érzékeléseidet,
végül nyisd ki a szemedet! Néhány percre vedd szemügyre a
környezetedet, ám meditatív módon, tehát anélkül, hogy
gondolatilag bármit is megcímkéznél, és közben is folyamatosan
érezd a belső testedet!
***
Rendkívül
fölszabadító élmény, hogy immár be tudsz jutni ebbe a formáktól
mentes birodalomba! Megszabadulsz így a formához és a formával
való azonosuláshoz való kötöttségtől. Magát az életet
tapasztalod meg; annak differenciálatlan, a sokszínű sokféleségbe
bontakozása előtti állapotát! Nevezhetjük ezt a
Megnyilvánulatlannak, minden dolog láthatatlan Forrásának, a
minden létezőben lévő Létnek is. Ez a mély nyugalom, a csönd
és a béke birodalma, de ugyanakkor az örömé és az intenzív
elevenségé is. Amikor csupán jelen vagy, bizonyos mértékig
„áttetszővé" válsz a fény számára, az ezen Forrásböl
kiáradó tiszta tudatosság számára. Azt is fölismered, hogy a
fény nem különül el lényedtől - Létedtől -, hanem éppen az a
valódi lényeged.
A
CSI FORRÁSA
A
Megnyilvánulatlan azonos azzal, amit Keleten csinek
neveznek ésegyfajta egyetemes életenergiának
tartanak?
Nem,
nem azonos. A Megnyilvánulatlan a csi forrása. A csi tested belső
energiamezeje. Hid a külső éned és a Forrás között. Félúton
található a megnyilvánult -tehát a formák világa- és a
Megnyilvánulatlan között. A csit egy folyóhoz vagy egy
energiapatakhoz lehetne hasonlítani. Ha tudatodat mélyen a belső
testbe irányítod, akkor ily módon mintegy visszaköveted ezt a
folyót annak Forrásához. A csi: mozgás, a Megnyilvánulatlan:
nyugalom. Amikor eléred a tökéletes nyugalmat-ami egyszerre
nyugodt és vibrálóan eleven-, akkor már följutottál a belső
testen, túljutottál a csin. Magához a Forráshoz, a
Megnyilvánulatlanhoz érkeztél el. A csi az összekötő kapocs a
Megnyilvánulatlan és a fizikai univerzum között.
Ha
tehát figyelmedet mélyen a belső testbe irányítod, elérheted
ezt a pontot, ezt a különleges helyet, ahol a világ föloldódik a
Meg
112
nyilvánulatlanban,
s ahol a Megnyilvánulatlan a csi energiaáramaként formát ölt, és
abból lesz aztán a világ. Ez a születés és a halál pontja.
Amikor tudatodat kifelé irányítod, megjelenik az elme és a világ.
Amikor befelé irányítod, az fölismeri saját Forrását, és
hazatér a Megnyilvánulatlanba. Amikor ezt követően tudatod
visszaérkezik a megnyilvánult világba, akkor újra magadra öltöd
azt a formaidentitást, amit átmenetileg föladtál. Rendelkezel
névvel, múlttal, élethelyzettel, jövővel. Egy lényeges
szempontból azonban már nem ugyanaz vagy, mint aki előtte voltál:
magadban immár bepillantást nyertél egy olyan valóságba, amely
nem „evilági", de mégsem különül el ettől a világtól,
ahogy tőled sem.
Azt
javaslom. úgy éld az életedet, hogy közben ne engedd át
figyelmed 100%-át a külső világnak és az elmédnek! Tarts meg
belőle valamennyit belül! Erről már beszéltem. Hétköznapi
tevékenység végzése közben is érezd a belső
testet, különösen, ha az az emberekkel vagy a természettel
kapcsolatos! Érezd a nyugalmat és a csöndet annak mélyén, belül!
Tartsd nyitva a kaput! Lehetséges gyakorlatilag folyamatosan
tudatában lenni a Megnyilvánulatlannak. Mely békeérzésként
érzed azt - öt -, valahol a háttérben. Olyan csöndes
nyugalomként, ami sohasem hagy el, történjék bármi is odakinn.
Híddá válsz a Megnyilvánulatlan és a megnyilvánult között,
Isten és a világ között. A Forrással való
összekapcsolódottságnak ezt az állapotát nevezzük
megvilágosodásnak.
Mindazonáltal
ne gondold, hogy a Megnyilvánulatlan elkülönül a
megnyilvánulttól! Hogy is tehetné? Hiszen minden formában a
Megnyilvánulatlan az élet, ő a belső lényege mindennek, ami csak
létezik! Áthatja ezt a világot. Hadd magyarázzam ezt el bővebben!
AZ
ÁLOMTALAN ALVÁS
Minden
éjjel utazást teszel a Megnyilvánulatlanba, amikor a mély,
álomtalan alvás fázisába lépsz. Összeolvadsz a Forrással.
Innen kapod az életenergiát, ami aztán a megnyilvánult, az
elkülönült formák világába visszatérve egy időre lehetővé
teszi létezésedet. Ez az energia sokkal fontosabb tápanyagunk,
mint az étel! Lásd a Bibliában: „Nemcsak kenyérrel él az
ember. Az álomtalan alvásba azonban nem tudsz tudatosan belépni.
Bár a testi funkciók ilyenkor is zajlanak, ebben az állapotban
„te' már nem létezel. EI tudod-e
113
képzelni,
milyen lehet teljesen tudatosan az álomtalan alvás állapotában
lenni? Lehetetlen ezt elképzelni, mert a hagyományos értelemben
ott nincs semmi.
A
Megnyilvánulatlan nem szabadít fel addig, amig nem lépsz be ide
tudatosan. Ezért nem azt mondta Jézus, hogy az igazság szabaddá
tesz, hanem azt. hogy: „Megismeritek az igazságot, és az igazság
szabaddá tesz benneteket." Itt nem fogalmi igazságról van
szó! Ez az örök élet formán túli igazsága, amit vagy
közvetlenül lehet megismerni, vagy sehogy. De ne próbálj tudatos
maradni az álomtalan alvásban! Eleve nagyon valószínűtlen, hogy
sikerülne. Maximum azt érheted el, hogy az álomfázisban tudatos
maradsz. Ezt lucid avagy éber álmodásnak nevezik, ami ugyan
érdekes, sőt lenyűgöző élmény lehet, ám nem megszabadító
hatású.
Tehát
használd a belső testedet kapuként, amelyen keresztül beléphetsz
a Megnyilvánulatlanba, és tartsd nyitva ezt a kaput, hogy állandóan
kapcsolatban maradhass a Forrással! A belső test szempontjából
nem számít, hogy fizikai tested idős vagy fiatal törékeny vagy
erős. A belső test időtlen. Ha még nem tudod érezni a belső
testet, akkor használj egy másik kaput, bár végső soron
valamennyi bejárat egy és ugyanaz. Némelyikről már hosszabban
szóltam, de röviden most újra megemlítem őket.
TOVÁBBI
KAPUK
Főbejáratnak
a mostot tekinthetjük. Minden további kapunak - a belső testnek
is-ez a kulcseleme. Ha nem vagy intenzíven jelen a mostban,akkor
nem lehetsz intenzíven jelen a testedben.
Az
idő és a megnyilvánult ugyanúgy szétválaszthatatlanul
öszszekapcsolódik, mint az időtlen most és a
Megnyilvánulatlan. Amikor intenzív „jelenpillanati"
tudatossággal föloldod a pszichológiai időt, akkor közvetlen és
közvetett módon is tudatára ébredsz a Megnyilvánulatlannak.
Közvetlenül: tudatos jelenléted ragyogó kisugárzásaként és
erejeként érzed (ekkor csak jelenlét van, és semmi tartalom.
Közvetve: fölismered a Megnyilvánulatlant az érzékelhető
világban, illetve az érzékelhető világon keresztül. Másként
fogalmazva: minden teremtményben, minden virágban és minden kőben
érzed az Isten-esszenciát, és rájössz, hogy: „Minden, ami van,
az szent." Ezért mondja Jézus - teljesen lényegéből, tehát
Krisztus-identitásiból
szólva - Tamás evangéliuma szerint, hogy .,Hasíts el egy
fadarabot, s én benne vagyok! Vegyél föl egy követ, és
megtalálsz benne!"
A
Megnyilvánulatlanba vezető másik bejirat akkor nyílik meg, amikor
leállítod gondolkodásodat. Ez kezdődhet olyan nagyon egyszerű
dologgal, mint pl. egy tudatos lélegzetvétel, vagy azzal, hogy - az
intenzív éberség állapotában - nézel egy virágot. Tehát úgy,
hogy közben semmilyen gondolati megjegyzést sem fűzöl hozzá.
Sokféle módon teremthetsz hézagot a gondolatok szüntelenül folyó
áradatában. Pontosan ez a meditáció lényege. A gondolat a
megnyilvánult birodalmának a része. A megállás nélkül zakatoló
elméd a forma világának börtönébe zár, és átlátszatlan
paravánná válva megakadályozza, hogy észrevedd a
Megnyilvánulatlant, hogy tudatara ébredj a benned, s az összes
dologban és teremtményben lévő, forma és idö nélküli
Isten-esszenciának. Amikor intenzivenjelen vagy, akkor
természetesen nem kell foglalkoznod gondolkozásod lefékezésével,
mert elméd olyankor automatikusan leáll. Ezért mondtam. hogy a
most az valamennyi kapu kulcstényezójel
A
megadás-amikor sem gondolatilag, sem érzelmileg nem állsz ellen
annak, ami van - szintén bejárat a
Megnyilvánulatlanba. Ennek egyszerű a magyarázata: a belső
ellenállás elvág a többi embertől, önmagadtól és a körülötted
lévö világtól. Erősíti benned az elkülönültség érzését,
ami létfontosságú az ego számára. Márpedig minél erősebb
benned az elkülönültség érzése, annál szorosabban kötődsz a
megnyilvánulthoz, az elkülönült formák világához. S minél
szorosabban kötődsz a formák világához, annál keményebbé és
áthatolhatatlanabbá válik formaidentitásod. A kapu ezzel
bezárult. s te elszigetelődtél a belső dimenziótól, a mélység
dimenziójától. A megadás állapotában azonban formaidentitásod
meglágyul, valamelyest ,.átlátszóvá' válik, s így a
Megnyilvánulatlan már átragyoghat rajtad.
Rajtad
múlik, hogy kaput nyitsz-e, ami lehetővé teszi a Megnyilvánulatlan
tudatos elérését. Teremts kapcsolatot a belső test
energiamezejéveh légy intenzíven jelen; ne azonosulj elméddel,
szakadj el föle; add meg magad a vannak! Ezek a
rendelkezésedre álló kapuk, ám közölük csak egyet kell
használnod.
A
szeretet is bizonyára ilyen kapu, ugye?
115
Nem,
nem az. Amint egy kapu megnyílik, az egység „érzésfelismerőseként"
a szeretet megjelenik benned. A szeretet nem kapu, hanem az, ami a
kapun keresztül áramlik be ebbe a világba. Amíg
teljesen a formával való azonosulásod csapdájában élsz, addig
életedben nem létezhet szeretet. Nem az a feladatod, hogy megtaláld
a szeretetet, hanem hogy rálelj egy kapura, amin át a szeretet
beléphet az életedbe.
A
CSÖND
Léteznek-e még
más kapuk is az említetteken kívül?
Igen.
A Megnyilvánulatlan valójában nem különül el a
megnyilvánulttól. Áthatja ezt a világot, ám oly remekül
álcázott módon, hogy szinte senki sem veszi észre. Valójában
minden egyes pillanatban megnyílik egy kapu.
Hallod
ezt a távolbóljövö kutyaugatást? Vagy az elhaladó autó zajt?
Fülelj élesen! Érzed-e bennük a Megnyilvánulatlan jelenlétét?
Nem? Abban a csöndben keresd azt, amelyből a hangok előbukkannak,
s ahová aztán visszatérnek! Szentelj több figyelmet a csöndnek,
mint a hangoknak! A külső csöndre figyelés belső csöndet
teremt. Az elme ilyenkor elcsitul, s egy kapu megnyílik.
Minden
hang a csöndből születik meg, a csöndbe hal el, és egész
élettartama alatt is a csönd öleli körül. A csönd teszi
lehetővé a hang létezését. Elválaszthatatlan, ám
megnyilvánulatlan része az minden emberi és zenei hangnak, minden
szónak, minden dalnak. A Megnyilvánulatlan csöndként van
jelen ebben a világban. Ezért mondják, hogy ebben a világban
semmi sem hasonlít Istenhez jobban, mint a csönd. Mindössze annyi
a teendőd, hogy figyelj rá! Még egy-egy beszélgetés alatt is
tudatosítsd magadban a szavak közötti űröket. a mondatok közötti
rövid, hangtalan időközöket! Ennek hatására növekszik benned a
csönd és a nyugalom dimenziója. Nem tudsz ugyanis úgy figyelni a
csöndre, hogy közben bensődben ne lenne csönd. Kint csönd, bent
csönd: beléptél a Megnyilvánulatlanba.
116
A
TÉR
Ahogy
hang nem létezhet csönd nélkül, úgy semmi sem létezhet semmi
nélkül, tehát a valami létezését lehetővé tevő üres tér
nélkül. Minden fizikai tárgy vagy test a semmiből lépett színre,
a semmi veszi öt körül, és végül a semmibe tér vissza. Söt,
minden fizikai testben sokkal több „semmi" van, mint
„valami". A fizikusoktól azt tudhatjuk meg, hogy az anyag
szilárdsága csupán illúzió. Még a látszólag szilárd anyagnak
is-a testednek is-csaknem a 700%-a üres tér, ugyanis az atomok
méreteihez képest gigászi a köztük lévő távolság! Mi több,
minden egyes atomon belül is javarészt üres tér található! A
maradék is inkább rezgés, mintsem szilárd anyagi
részecskék halmaza. Olyan, mint egy zenei hang. A buddhisták ezt
már több, mint két és félezer éve tudják. „A forma üresség,
az üresség forma', mondja a Szívszutra, az egyik legismertebb,
ősi, buddhista írás. Minden dolog lényege az üresség.
A
Megnyilvánulatlan nemcsak csöndként van jelen ebben a világban:
térként is áthatja az egész univerzumot, belülről és kívülről
egyaránt. Ezt épp oly könnyű nem észrevenni, mint a csöndet.
Mindenki odafigyel a térben lévő dolgokra, de ugyan ki figyel
magára a térre?
Azt hallom
ki a szavaidból, hogy számodra az .,üresség" vagy
a ,.semmi" nem szó szerint semmi, hanem mintha
valami misztikus kvalitást is tulajdonítanál ennek a..nem
valaminek". Mi hat ez a semmi?
Ez
értelmetlen kérdés. Az elméd megpróbál valamit csinálnia
semmiből. Abban a pillanatban, ahogy ezt megteszed, már el is
szalasztottad azt. A semmi - a tér-a Megnyilvánulatlannak az
érzékszervileg érzékelt világban való, externalizált (külsőleg
megnyilvánitot) jelenségként történő megmutatkozása.
Körülbelül ennyit lehet róla mondani, és meg ez is egyfajta
paradoxon. Nem válhat a tudás tárgyává. nem írhatsz doktori
disszertációt a „semmiről". Amikor a tudósok a teret
tanulmányozzák, akkor azt általában valamivé teszik, s annak
lényegéről ezzel már teljesen le is maradtak. Nem csoda, hogy a
legújabb elmélet szerint már a tér nem is üres, hanem azt valami
szubsztancia, anyag tölti ki. Ha van egy elméle
117
ted,
már nem is túl nehéz azt alátámasztó bizonyítékot találni,
legalábbis addig nem, amíg meg nem születik egy újabb elmélet...
A
„semmi" csak akkor válhat számodra a Megnyilvánulatlanba
vezető bejárattá, ha nem próbálod megragadni vagy megérteni.
De
hisz nem épp ezt tesszük most mi
is?
Egyáltalán
nem. Csupán útjelzőket állítok föl számodra, amelyek
megmutatják, miként hozhatod be életedbe a Megnyilvánulatlan
dimenzióját. Nem próbáljuk azt megérteni. Nincs
itt semmi megértenivaló!
A
térnek nincs „egzisztenciája". Az egzisztál szó
szerint azt jelenti, hogy kiáll, előemelkedik. Nem
értheted meg a teret, mert az nem .,áll ki". Bár önmagában
nincs léte-egzisztenciája-, mégis minden számára ő teszi
lehetővé, hogy létezzen (egzisztáljon). A csöndnek sincs
egzisztenciája, ahogy a Megnyilvánulatlannak sem.
Mi
történik hát, ha elvonod figyelmedet a térben lévő tárgyakról,
és magának a térnek ébredsz a tudatára? Mi a lényege ennek a
szobának? A bútorok. a képek és egyebek a szobában vannak, de
nem ezek alkotják magát a szobát. A padló, a falak és a
mennyezet a szobahatárait szabják meg, de ezek sem
alkotják magát a szobát. Akkor hát mi a szoba esszenciája,
lényege? A tér. Természetesen az üres tér. Anélkül nem lenne
„szoba". Mivel a tér „semmi", azt mondhatjuk, hogy
ami nincsott, az fontosabb, mint ami ott van. Ébredj hát
a körötted lévő tér tudatára! Ne gondolkozz róla,
hanem mintegy érezd! Figyelj a „semmire'!Amint
ezt megteszed, bensődben tudatváltás következik be. Elmondom,
miért. A bútorok, a falak és az egyéb, térben lévő tárgyak
belső megfelelői a te elmeobjektumaid: gondolatok, érzelmek és az
érzékelés tárgyai. A tér belső megfelelője a tudat, ami
lehetővé teszi elmeobjektumaid létezését, ugyanúgy, ahogy a tér
teszi lehetővé minden dolog létezését. Ha tehát megvonod
figyelmedet a dolgoktól -a térben lévő
tárgyaktól -, akkor azzal az elmeobjektumoktól is automatikusan
megvontad azt! Más szóval: emiatt nem tudsz a térre-vagy a
csöndre-gondolni és ugyanakkor annak tudatában is
lenni! Ha tudatára ébredsz a téged körülvevő, üres térnek,
akkor azzal egyidejűleg az elme nélküli térnek, a színtiszta
tudatosságnak, más szóval a Megnyilvánulatlannak is a
tudatára ébredtél! Így válhat számodra a tér szemlelése
kapuvá.
118
A
tér és a csönd ugyanannak a dolognak-ugyanannak a semminek - a két
oldala. A tér és a csönd valójában a belső tér és a belső
csönd externalizációja - külső megjelenése -, amit nyugalomnak
nevezünk, s ami minden létezés végtelenül kreatív anyaméhe. A
legtöbb ember semmit sem tud erről a dimenzióról. Számukra nem
létezik belső tér és nyugalom. Ők kizökkentek az egyensúlyi
állapotukböl. Más szóval ez azt jelenti, hogy ismerik ugyan a
világot, vagy legalábbis azt hiszik. hogy ismerik, ám nem ismerik
Istent. Kizárólag saját fizikai és pszichológiai tormájukkal
azonosulnak, de a lényegnek nincsenek tudatában. S mivel minden
forma rendkívül instabil valami, ezért ezek az emberek
szükségszerűen félelemben élnek. Ennek a félelemnek a hatására
teljesen téves képet alakítanak ki önmagukról és a többi
emberről, világlátásuk tehát erősen torzít.
Ha
valamiféle kozmikus rengés véget vetne a világnak, a
Megnyilvánulatlant az csöppnyit sem érintené. A Csodák útja
című könyv élesen fogalmazza meg ezt az igazságot: ..Semmi
valódit nem fenyegethet veszély. Semmi nem valódi nem létezik.
Ebben rejlik Isten békéje."
Ha
tudatos kapcsolatban maradsz a Megnyilvánulatlannal, akkor a formán
túli Egy Élet kifejeződéseként értékeled, szereted és mélyen
tiszteled a megnyilvánultai, s benne az élet minden formájat. Azt
is tudod, hogy minden forma idővel elenyészik, s hogy az itteni
dolgokból végső soron semmi sem számít igazán. Jézus szavaival
szólva ekkor „legyőzted a világot", vagy ahogy Buddha
mondja: „átjutottál a túlsó partra."
A
TÉR ÉS AZ IDŐ VALÓDI TERMÉSZETE
Vedd
fontolóra a következőt: ha nem volna más, csak csönd, akkor az
számodra nem létezne; nem tudnád, mi az. Csak a hang
megjelenésével válik a csönd létezővé. Hasonlóképpen, ha
csak tér volna, és nem volnának benne tárgyak, akkor az számodra
nem létezne. Képzeld el magad, amint a tudatosság egy pontjaként
lebegsz a gigászi méretű térben, ahol se csillagok, se galaxisok,
csak üresség! A tér hirtelen már nem is lenne hatalmas; nem is
létezne! Nem lenne sebesség, sem innen oda irányuló mozgás.
Legalább két viszonyítási pont szükséges ahhoz, hogy
távolságról és térről be
119
szelhessünk.
A tér abban a pillanatban teremtődik meg, amikor az Egy kettővé
válik. S ahogy a „kettőből" „tízezer dolog"
lesz-ahogy Lao-Ce nevezi a megnyilvánult világot-, úgy válik a
tér egyre hatalmasabbá és hatalmasabba. A világ és a tér tehát
egyszerre, ugyanabban az időben keletkezik. Semmi sem lehetne tér
nélkül, s maga a tér mégis semmi. Az univerzum megszületése-ha
tetszik, az ősrobbanás, a „big bang"-előtt nem létezett
holmi hatalmas űr, ami arra várt volna, hogy megtöltsék
bolygókkal. Nem volt tér, mivel tárgyak sem voltak. Csak a
Megnyilvánulatlan létezett, az Egy. Amikor az Egy a .,tízezer
dologgá" vall, hirtelen - látszólag - már a tér is
megjelent, és lehetővé tette a sokaság létét. Honnan jött?
Talán Isten teremtette. hogy otthont adjon a világegyetemnek?
Természetesen nem. A tér semmi, tehát soha nem is teremtődött.
Menj ki a szabadba egy felhőtlen éjszakán, és nézz föl a
csillagos égre! A sok ezer csillag, amit szabad szemmel látsz,
csupán végtelenül parányi töredéke az univerzumnak. A
legnagyobb teljesítményű teleszkopokkal már ma ezermillió
galaxist lehet észlelni, és minden egyes galaxis egy-egy
„univerzumsziget", ami csillagok ezermillióból állt Ami
azonban még ennél is bámulatosabb, az magának a térnek a
végtelensége. A mélysége, nyugalma és csöndje annak, ami
lehetővé teszi mindezen pompa létezését. Semmi sem lehet
lélegzetelállítóbb és főnségesebb, mint a tér fölfoghatatlan
hatalmassága és nyugodt csöndje! És valójában mi is az?
Üresség, gigásziüresség.
Amit
elménkkel és érzékszerveinkkel az univerzumunkban térként
észlelünk, az maga az externalizált Megnyilvánulatlan. Ez Isten
„teste". A legnagyobb csoda azonban a következő: ez a
nyugodt csönd és hatalmasság, ami lehetővé teszi a világegyetem
létezését, nemcsak kívül, a térben, az űrben figyelhető meg,
hanem benned, a belső világodban is! Amikor teljesen és
tökéletesen jelen vagy, akkor az elme nélküli,
csöndes, belső térként találkozhatsz vele. Ez
benned van, és mélysége elképesztően hatalmas, bár nem mértani
értelemben. A térbeli kiterjedés végső soron a végtelen
mélységnek-az egyetlen transzcendentalis valóság egyik alapvető
tulajdonságának - a félreérzékelése.
Einstein
szerint a tér és az idő nem különül el
egymástól. Nem fogom fel ugyan teljesen. de ha jól értem,
akkor szerinte az idő a tér negyedik dimenziója, és
ő „tér-idő kontinuumról" beszél.
120
Igy
igaz. Amit kívül térnek és időnek érzékelsz, az végső soron
illúzió, ám mégis van valamennyi igazságtartalma. Mindkettő
Isten lényegi tulajdonsága: a végtelenség és az örökkévalöság.
Ezeket úgy érzékeled, mintha lenne rajtad kívüli létük. A tér
és az idő megfelelőjét a bensődben is megtalálod, és azok
fölfedik valödi természetüket. s egyúttal a tiedet is. A tér
belső megfelelője az elmenélküliség csöndes, nyugodt,
végtelenül mely birodalma; mig az időé a jelenlét, az örök
most tudatossága. Emlékezz, a kettő közt nincs különbség!
Amikor a teret és az időt a Megnyilvánulatlanként
elmenélküliségként és jelenlétként-fölismered magadban, akkor
a külső tér es idő továbbra is létezni fog ugyan számodra, de
azok már sokkal kevésbé lesznek neked fontosak. A világ is
létezni fog, de többe már nem kötöz meg!
A
világ végső célja tehát nem a világban található, hanem azon
túllepve - ,.transzcendálvá' - leljük azt meg. Éppúgy, ahogy
nem lennel tudatiban a térnek, ha nem lennének benne tárgyak, a
világra is azért van szükség, hogy fölismerhesd a
Megnyilvánulatlant. Talán hallottad már a buddhista mondást: ,.Ha
nem lenne illúzió, megvilágosodás sem lenne." A
Megnyilvánulatlan a világon és végső soron rajtad keresztül
ismeri meg önmagát. Azért vagy itt, hogy lehetővé tedd az
univerzum isteni céljának a kibontakozását. Ennyire
fontos vagy'
TUDATOS
HALÁL
Az
álomtalan alváson kívül, amiről már szóltam, létezik egy
másik, spontán, nem szándékosan fölkeresett kapu is. Ez a testi
halál idején, és csak rövid időre nyílik meg. Ha életed során
el is mulasztottál minden egyéb lehetőséget a spirituális
föleszmélésre, egy utolsó kapu megnyílik előtted, közvetlenül
tested halála után. Tengernyi beszámoló hallható és olvasható
olyan emberektől, akik vizuális jelenségként, ragyogó fényként
,.láttak" ezt a kaput, majd visszatértek a manapság
köztudottan halálközeli élménynek nevezett útjukról. Közülük
sokan számoltak be valamiféle áldott, boldog derű és mely béke
érzéséről. ATibeti halottaskönyv ezt ..a
színtelen fényű Üresség világító ragyogásaként" írja
le, amit „a te valódi énednek" nevez. Ez a kapu csak
nagyon rövid időre nyílik meg, és ha életed során nem
találkoztál a Megnyilvánulatlan dimenziójával,
121
akkor
valószinüleg elszalasztod a lehetőséget. A legtöbb ember túl
sok ellenállást, túl sok félelmet, túl sok érzéki élményhez
való ragaszkodást és túl sok, a megnyilvánult világgal való
azonosulást cipel magával. Ezért, bár meglátják a kaput,
félelmükben elfordulnak föle, s aztán elveszítik a
tudatosságukat. Az ezt követő történések zöme már akaratlan
és automatikus. Végül elérkezik számukra a következő születés,
majd halál ciklusa. A jelenlétük még nem volt elég erős a
tudatos halhatatlansághoz.
Az
ezen a kapun való áthaladás tehát nem
jelent megsemmisülést?
Ahogy
az összes többi bejárat esetén, úgy itt is megmarad a valódi,
sugárzó természeted, de nem a személyiséged. Ami a
személyiségedben valódi, illetve, ami igazi értéket hordoz, az a
te ragyogó. valódi természeted. Ez soha nem vész el. Ami értékes,
amivalódi, az sohasem vész el.
A
halál közeledte, és maga a halál, tehát a fizikai forma
fölbomlása, mindig hatalmas lehetőség a spirituális fejlődésre.
Ezt az alkalmat azonban legtöbbször tragikusan elszalasztjuk. mert
olyan kultúrában élünk, ami szinte semmit sem tud a halálról,
ahogy a valóban lényeges dolgok zöméről sem.
Minden
kapu a halál kapuja, a hamis én halalának a kapuja. Amint
keresztülhaladsz rajta, többé már nem eredezteted identitásodat
a pszichológiai, elme által produkált formából. Ekkor ráébredsz,
hogy a halál csupán illúzió, ahogy a formával való azonosulásod
is az volt. Az illúzió vége: mindössze ennyi a halál. Csak addig
fájdalmas, amíg ragaszkodsz az illúzióhoz.
122
8
MEGVILÁGOSODOTT
KAPCSOLATOK
AKÁRHOL
IS VAGY, LÉPJ BE ONNAN A MOSTBA!
Mindig azt
hittem, hogy valódi megvilágosodás vagy
a szerelmenkeresztül lehetséges, vagy sehogy. Hisz nem
a kölcsönös szerelem teszminket újra teljessé? Hogyan
is lehetne bárki élete teljes, amig
ez meg nem történik?
Igaz
ez az állítás a te tapasztalatod szerint? Megtörtént ez
veled? Még nem, de hogy is lehetne másképp? Tudom, hogy
meg fog történni!
Más
szóval egy időbeli eseménytől várod, hogy
megmentsen. Nem ez az az alaphiba, amiről a korábbiakban
beszéltünk? A megváltás nem valahol máshol és majd valamikor
történik meg, hanem itt és most!
Mit
jelent az, hogy a megváltás itt
és most történik? Nem értem... Azt
sem tudom valójában, hogy mit jelent
a megváltás.
A
legtöbb ember azért kergeti a testi örömöket vagy a lelki
kielégülés különböző formáit, mert azt hiszik, hogy azok a
dolgok majd boldoggá teszik, illetve megszabadítják őket a
félelem és a hiány érzetétől. A boldogságot testi öröm révén
elért, fölfokozott életérzésként, vagy valamilyenfajta
pszichológiai kielégülés révén elért, fokozott biztonság- és
teljesebb énérzetként érzékelhetjük. Az elégedetlenség és a
hiányérzet állapotában megváltásként épp ezt az élményt
keressük. Ám mivel kivétel nélkül minden így szerzett öröm
rövid életű, ezért az emberek az elégedettség és a
kiteljesedettség érzésének állapotát újra és újra kivetítik
egy, az itt és mosttól távoli, képzeletbeli pontra. „Amikor
majd megszerzem ezt... „ vagy „amikor majd megszerzem azt..."
mondják, „...akkor majd jól
123
fogom
érezni magam." Ez az a tudattalan mentális minta, ami a
jövőbeli megváltás illúzióját létrehozza.
Az
igazi megváltás: beteljesülés, béke, élet az ő teljességében.
Azt jelenti, hogy az vagy, aki vagy, hogy érzed magadban a jót,
aminek nincs ellentéte, és az önmagán kívül semmitől sem függő
Lét örömét, ami nem múló élményként, hanem maradandó
jelenként tapasztalható meg. Teisztikus - istenhiten alapuló
világnézeti kifejezéssel élve a megváltás: ..ismerni Istent",
nem valami, illetve valaki rajtad kívülálló dologként, hanem
önmagad legbensőbb lényegeként. A valódi megváltás: tudni,
hogy annak az idő és forma nélküli Egy Életnek az
elválaszthatatlan része vagy, amelyből minden létező származik.
A
valódi megváltás a szabadság állapota. Ilyenkor szabad vagy a
félelemtől. a szenvedéstől, a hiány- és alkalmatlanságérzettől,
és ennélfogva minden akarástól, vágytól, telhetetlenségtől és
ragaszkodástól. Megszabadultál a kényszeres gondolkozástól, a
negativitástól, és mindenekfölött a lelki szükségletként
jelentkező múlttól és jövőtől. Az elméd azt mondja, hogy
jelenlegi állapotodtól még ugyancsak messze a megváltás. Ahhoz
valaminek történnie kell. illetve ezzé vagy azzá kell válnod,
hogy szabad és kiteljesedett lehess. Valójában ezzel azt gondolod,
hogy időre van szükséged. Időre, hogy megtalálj,
kirostálj, megtegyél, elérjél, megszerezz, megérts valamit,
mielőtt szabad és teljes lehetsz. Az időt a megváltáshoz
elvezető eszköznek tekinted, holott valójában az annak
éppenséggel a legnagyobb akadálya! Azt hiszed, hogy pillanatnyi
állapotod és helyzeted még nem teszi lehetővé, hogy célba érj,
hogy megváltódj, mert ahhoz még nem vagy elég jó és teljes. Az
igazság azonban az, hogy az itt és most az egyetlen pont, ahonnan
el tudsz jutni oda, a célba! Úgy „jutsz' oda,
hogy rájössz, máris ott vagy. Azonnal megtalálod
Istent, amint ráébredsz, hogy nem kell keresned őt. A megváltáshoz
tehát nem csak egyetlen úton lehet eljutni. Bármilyen állapot
megfelelő hozzá, és nincs szükség semmiféle különleges
feltételre. Ám csak egyetlen kapuja van: a most. A jelen pillanaton
kívüli időpontban nem létezhet megváltás! Magányos vagy, nincs
társad? Hát lépj be a mostba erről a pontról! Párkapcsolatban
élsz? Hát lépj be a mostba erről a pontról!
Soha,
semmit sem tehetsz vagy szerezhetsz, ami a jelenlegi helyzetednél
közelebb hozna a megváltáshoz! (Tudom, nem könynyű ezt olyan
elmével megérteni, ami értékes dolgot eddig kizá
124
rólag
csak a jövőben tudott elképzelni.) Ugyanígy nem tehettél olyant,
illetve nem művelhettek veled egyetlen olyan dolgot sem a múltban,
ami megakadályozhatná, hogy igent mondj arra, ami van, és
figyelmedet mélyen a mostba vidd. Ezt nem tudod a jövőben
megtenni. Vagy most teszed meg, vagy soha.
***
***
SZERETET/GYULOLET-KAPCSOLATOK
Amíg
nem állsz rá a jelen „tudathullámhosszára", addig minden
különösen minden bensőséges - kapcsolatod mélyen elhibázott,
és végső soron rosszul funkcionál. A kapcsolat egy ideig
tökéletesnek tűnhet, pl. amikor „szerelmes" vagy, ám ez a
látszólagos tökéletesség idővel - kivétel nélkül minden
esetben - elporlad, ahogy egyre gyakrabban jelentkezik vita,
összezörrenés, elégedetlenség és érzelmi vagy akár testi
erőszak is. Úgy tűnik, hogy a legtöbb „szerelmi kapcsolat"
viszonylag gyorsan „szeretet gyűlölet-kapcsolattá" válik.
A szeretet ilyenkor egyetlen szempillantás alatt vad támadásba,
ellenséges érzésbe vagy a vonzódás teljes eltűnésébe
fordulhat át. Ezt normálisnak tartják. A kapcsolat aztán egy
ideig-néhány hónapig vagy néhány évig - a „szeretet" és
a gyűlölet végletei között himbálózik, és ugyanannyi örömet
ad, mint amennyi fájdalmat. Egyes párok nemritkán rabjaivá válnak
ezeknek a ciklusoknak, függőség-addikció-alakul ki náluk.
Kapcsolatuk drámája ugyanis segít élőbbnek érezni magukat.
Amikor a pozitív és a negatív végletek közötti egyensúly
fölbomlik, és egyre sűrűbben és egyre intenzívebb formában
jelentkeznek a negatív, destruktív ciklusok, akkor már nincs sok
hátra a kapcsolat teljes összeomlásáig...
Úgy
tűnhet, hogy csak a negatív, romboló hatású ciklusoktól kéne
tudni megszabadulni, és akkor minden rendbe jönne, s a kapcsolat
gyönyörűen virágozhatna. Nos, sajna, ez hiú ábránd. A két
polaritás ugyanis kölcsönösen függ egymástól. Az egyik nem
létezhet a másik nélkül! A pozitív már önmagában tartalmazza
a még meg nem nyilvánult negatívot. Valójában mindkettő
ugyanannak a működési zavarnak a két arculata. Itt most arról
beszélek, amit általában romantikus kapcsolatnak neveznek, s nem
az igazi szeretetről, amelynek nincs ellentéte, mert az az elmén
túlról ered. A fo
125
lyamatos
állapotként megélt szerelem és szeretet ma még nagyon ritka. Épp
oly ritka, mint a tudatos emberi lény. Tünékeny, futó
szeretetpillanatok azonban mégis lehetségesek, valahányszor rés
támad az elme áramlatában.
A
kapcsolat működészavara a negatív megnyilvánulásokban
természetesen könnyebben fölismerhető, mint a pozitívakban.
Továbbá könnyebb a negativitás forrását a társadban
észrevenni, mint önmagadban... A negativitás sokféle formában
jelentkezhet: birtokolni akarás; féltékenység; irányítani
akarás; zárkózottság és kimondatlan neheztelés; az igény. hogy
mindig neked legyen igazad; érzéketlenség és állandó
önmagaddalvaló foglalkozás; érzelmi követelődzés és
manipulálás; erős késztetés a vitatkozásra, kritizálásra,
ítélkezésre, hibáztatásra vagy támadásra; harag; tudattalan
bosszú a szülőtől a múltban elszenvedett fájdalomért; düh és
testi erőszak.
A
pozitív oldalon „szerelmes vagy' a partneredbe. Eleinte ez az
állapot mély elégedettségérzéssel tölt el. Nagyon élőnek
érzed magad. Létezésed hirtelen értelmet nyert, mert valakinek
szüksége van rád, valaki akar téged, és azt érezteti veled,
hogy kivételesen fontos vagy a számára. Te ugyanígy viszonyulsz
őhozzá. Amikor együtt vagytok, akkor egésznek érzed magad. A
„szerelemérzés" annyira intenzív lehet, hogy őrajta kívül
a világon minden más elhalványul, jelentéktelenné törpül.
Ugyanakkor talán már megfigyelted, hogy erre az állapotra hasonló
intenzitású hiány- és ragaszkodásérzés is jellemző! Függőségi
viszonyba kerülsz ezzel az emberrel, a rabjává válsz. Úgy hat
rád, mint egy drog. Földobódsz, amikor hozzájutsz a droghoz, de
annak már csupán a lehetősége vagy akár gondolata is, hogy
eltűnhet az életedből, féltékenységhez, birtoklási vágyhoz,
érzelmi zsarolás útján történő manipulációs kísérletekhez,
hibáztatáshoz és vádaskodáshoz, röviden: a veszteségtől való
félelemhez vezethet. Ha az illető elhagy, akkor az kivételes
intenzitású haragot vagy a legmélyebb bánatot és kétségbeesést
ébresztheti benned. A szerető gyöngédség egy pillanat alatt vad
támadássá vagy rettenetes bánattá változik át. Hát hová tűnt
a szerelem? Átváltozhat a szerelem vagy a szeretet egy pillanat
alatt saját ellentétjévé? Biztos, hogy szerelem, szeretet volt
ez, s nem csupán függőség és csimpaszkodás?
A
FÜGGŐSÉG ÉS A TELJESSÉG KERESÉSE
Miért
válnánk függővé egy másik személytől?
A
romantikus szerelmi kapcsolat azért olyan intenzív ás általánosan
kergetett élmény, mert látszólag megszabadulást ígér a mélyen
lakozó félelem, szükség, hiány és a teljesség utáni hiábavaló
vágyakozás állapotából, amiben a megváltatlan és meg nem
világosult ember él. Ennek az állapotnak egyaránt van testi és
lelki vetülete.
Testi
szinten nyilvánvaló, hogy nem vagy teljes egész, és soha nem is
leszel. Akar férfinak, akár nőnek születtél, az egész fele vagy
csupán. A teljesség - az egységbe való visszatérés - utáni
vágy ezen a szinten a férfi-női vonzalomként mutatkozik meg; a
férfi nőre, s a nő férfira vágyik. Ez egy csaknem leküzdhetetlen
erejű, belülrőljövő késztetés az ellentétes
energiapolaritással való egyesülésre. E testi ösztön gyökere
valójában az a spirituális vágy, hogy véget
vess a dualitásnak, és visszatérj az egység állapotába. Fizikai
szinten a nemi egyesülés visz ehhez a legközelebb. Ezért ez a
legmélyebben kielégítő élmény, amit csak a fizikai birodalom
nyújthat. Ám a nemi egyesülés csupán futó bepillantás a
teljességbe, egy pillanatnyi boldogság. Amíg azt tudattalanul a
megváltás eszközeként keresed, addig a dualitás végét a forma
szintjén áhítod megtalálni, ahol azt soha nem lelheted meg! Egy
szívfájdító pillantást vethetsz ugyan a mennyországra, ám nem
maradhatsz ott, s hamarosan ismét az elkülönült testedben találod
magad.
Lelki
szinten a hiány és a tökéletlenség érzése, ha lehet, még
nagyobb, mint testi szinten! Amíg azonosulsz az elméddel. addig
énénérzékelésed külsőleg származtatott. Ez azt jelenti,
hogy énképedet csupa olyan dolog szabja meg -társadalmi szereped,
tulajdonaid, külső megjelenésed, sikereid és kudarcaid,
hitrendszered stb. -, aminek végső soron semmi köze ahhoz, aki
valójában vagy. Ez a hamis, elme alkotta én, az ego, sebezhetőnek
és bizonytalannak érzi magát. Mindig új dolgokat keres, amikkel
azonosulhatna, csakhogy megőrizhesse a létezés érzését. Ám
soha és semennyi sem elég az egónak ahhoz, hogy tartósan
elégedett legyenl Félelme, hiányérzete és ínsége megmarad.
Aztán
fölbukkan egy romantikus kapcsolat. Úgy tűnik, hogy ez az ego
minden problémáját végre megoldja, minden szükségletét
kielégíti. Eleinte legalábbis így látszik. Az összes egyéb
dolog,
127
amelyekből
eddig énérzetedet merítetted, immár viszonylag jelentéktelenné
vált. Egyetlen pontra fókuszálsz, ami - pontosabban aki -az összes
többit helyettesíti, aki értelmet ad életednek, s akin keresztül
definiálhatod identitásodat. Arra a személyre, akibe „szerelmes"
vagy. Nagyszerű! Többé már nem egy rideg univerzum különálló
forgácsaként tengeted életedet! Legalábbis ezt érzed. Világodnak
immár van középpontja: az imádottad. A tény, hogy középpontod
rajtad kívül található, tehát hogy énérzeted továbbra is
kívülről eredeztetett, ez eleinte nem látszik fontosnak. Csak az
számít, hogy a tökéletlenség, a félelem, a hiány és az
elégedetlenség - valamennyi az „egós állapot"
karakterisztikus ismertetőjegye - mélyben meghúzódó érzése
elmúlik. Vagy mégsem? Vajon valóban szétporladtak az imént
fölsorolt kellemetlenségek, vagy a boldog, felszíni realitás
alatt meghúzódva tán tovább élnek?
Ha
kapcsolatodban a „szeretetei" és annak ellentétét is - pl.
támadást, érzelmi erőszakot-megtapasztalod, akkor valószínű,
hogy összetéveszted az ego ragaszkodását és a függő
csimpaszkodást a szerelemmel, illetve a szeretettel. Nem szeretheted
igazán a partneredet az egyik pillanatban, ha a következőben már
támadod! A valódi szeretetnek nincs ellentéte! Ha a te
„szeretetednek" mégis van, akkor az nem szeretet, hanem az
ego intenzív igénye arra, hogy teljesebben és mélyebben érzékelje
önmagát. Egy olyan szükséglet, amit az adott
személy-„szerelmed"-ideiglenesen kielégít. A szerelem az
ego „megváltáspótlójá', ami rövid időre valóban a megváltás
élményét megközelítő érzést nyújt. Ám elérkezik a
pillanat, amikor partnered ilyen-olyan tette, viselkedése már nem
elégíti ki igényeidet, pontosabban fogalmazva: nem elégíti ki az
egód igényeit. Ismét a felszínre bukkan a félelem, a fájdalom
és a hiányérzet, amelyek az egotudat szerves részei, ám
amelyeket a „szerelmi kapcsolat" ideiglenesen elfedett.
Csakúgy, mint a többi függőség avagy szenvedélybetegség esetén
is: földobódsz, amikor hozzájutsz a droghoz, ám mindenkinél
elérkezik az a pillanat, amikortól a szer már nem kábít, már
nem hat rá. Amikor a fájdalmas érzések újra megjelennek, akkor
azokat a korábbinál még intenzívebben érzed, s ráadásul úgy
véled, hogy a rossz érzéseket a partnered okozza!Tehát
kívülre vetíted őket, és fájdalmad minden vad dühét rázúdítod
a társadra. Ez a támadás fölébresztheti az ő saját fájdalmát,
és hatására visszatámadhat. Ezen a ponton az ego még
öntudatlanul abban reménykedik, hogy támadása vagy manipulá
128
ciós
kísérletei elegendő büntetésül szolgálhatnak ahhoz, hogy
hatására a másik megváltoztassa a viselkedését, s így újra
visszaállhasson a régi állapot, ami fájdalmadat jótékonyan
elfedi.
Minden
függőség avagy szenvedélybetegség oka az, hogy az illető nem
hajlandó szembenézni saját fájdalmaival, és nem akar azokon
keresztülmenni, nem akarja azokat érezni. Minden függőség
fájdalommal kezdődik, és fájdalommal végződik. Bármi legyen is
az addikciód, a szenvedélybetegséged tárgya - alkohol, étel,
legális vagy illegális drog,vagy egy személy-, azt az
anyagot, illetve személyt arra használod, hogy fájdalmadat elfedd
vele. Ez a magyarázata a szerelmi kapcsolatokban a kezdeti eufória
elmúlása után tapasztalható tengernyi fájdalomnak és
boldogtalanságnak. Nem maga a kapcsolat okozza a fájdalmat és a
boldogtalanságot. Az csupán felszínre hozza azt a
fájdalmat és boldogtalanságot, ami már eleve benned
volt! Minden függőség ezt teszi. Minden
szenvedélybetegségnél elérkezik egy pillanat, amitől kezdve a
dolog már nem működik, és akkortól a fájdalmat intenzívebben
érzed, mint valaha is.
Ez
az egyik oka, hogy a legtöbb ember állandóan megpróbál
elmenekülni a jelen pillanatból. és a jővöben keres
valamiféle megváltást. Ha figyelmüket a
mostra összpontosítanák. első dologként saját
fájdalmukkal találkoznának. Éppen ettől félnek... Ó, ha
tudnák, milyen könnyű is hozzáférni a mostban, a jelenlétben
rejlő erőhöz, ami föloldja a múltat és annak fájdalmát!
Milyen egyszerű is eljutni ahhoz a realitáshoz, ami véget vet az
illúziónak! Bárcsak tudnák, milyen közel is állnak saját
valóságukhoz, milyen közel is vannak Istenhez!
Ám
az sem megoldás, ha a fájdalom elkerülése érdekében távol
tartod magad a kapcsolatoktól! A fájdalom attól még nem tűnt el.
Három, kudarccal végződő kapcsolat, ami mondjuk 3 évig tart,
nagyobb valószínűséggel kényszerít rá a fölébredésre,
mintha 3 évig a sivatagba vagy szobád magányába vonulnál vissza.
Ám ha egyedüllétedbe intenzív jelenlétet tudsz vinni, akkor az
szintén járható útnak bizonyulhat.
129
ÚT
A FÜGGŐSÉGI KAPCSOLATTÓL A MEGVILÁGOSODOTT KAPCSOLATIG
Át lehet-e
alakítani egy függőségi kapcsolatot valódi
kapcsolattá?
Igen.
Ha jelen vagy, és ha -figyelmedet még mélyebben a mostba vive -
intenzívebbé teszed jelenlétedet. Akár egyedül élsz, akár
kapcsolatban, továbbra is ez a kulcs. A szeretet akkor virágozhat,
ha jelenléted fénye elég erős ahhoz, hogy a gondolkodó elme,
illetve az érzelmi fájdalomtest ne vehesse át fölötted az
uralmat, és ne téveszthesd őket össze azzal, aki valójában
vagy. A szabadság, a megváltás és a megvilágosodás azt jelenti,
hogy önmagadat a gondolkodó elme mögött meghúzódó Létként, a
mentális zaj mögötti csöndként, s a fájdalom mögötti
szeretetként és örömként ismered. Úgy tudod a fájdalomtesttel
való azonosulásodat fölszámolni, ha jelenlétet viszel a
fájdalomba, és így transzmutálod - átváltoztatod - azt. Ahhoz,
hogy függetlenítsd magad a gondolkodástól, válj gondolataid és
viselkedésed csöndes megfigyelőjévé, őrévé! Különösen
elméd ismétlödö mintáit és az ego által játszott szerepeket
lesd éberen! Ha elmédet többé már nem ruházod föl „énséggel",
akkor elveszni kényszeres természetét. Ezen alapvetően az
ítéletalkotás kényszerét, s így értelemszerűen a
vannal szembeni ellenállást értem, ami összeütközést,
drámát és üjabb fájdalmat teremt. Valójában abban a
pillanatban, ahogy az „ez van" elfogadásával
felhagysz az ítélkezéssel, máris függetlenítetted magadat az
elmédtől. Helyet teremtettél a szeretetnek, az örömnek és a
békének. Hagyd abba önmagad és partnered bírálgatását! A
legnagyobb mértékben azzal mozdíthatod elő kapcsolatod
megváltozását, ha társadat teljesen olyannak fogadod el, amilyen,
anélkül, hogy megpróbálnád őt kritizálni vagy megváltoztatni.
Ez azonnal átemel az egón, s így minden elmejátszmának és
függőségi csüngésnek vége- Nincs többé áldozat és elkövető,
sem vádló és vádlott. Ez egyúttal a kodependencia, a kölcsönös
függőség végét is jelenti, amikor is belevonódtál a másik
tudattalan játszmájába, és ily módon hozzájárultál annak
fennmaradásához, folytatódásához. Igazi szeretetben megélt
kapcsolatban előfordulhat ugyan, hogy elváltok egymástól, de ha
így döntötök, azt is szeretetben teszitek. A válás
alternatívája, hogy még mélyebbre merültök a mostba - a Létbe.
Lehetséges, hogy ez ilyen egyszerű lenne? Igen, ilyen egyszerű.
130
A
szeretet a Lét állapota. Szereteted nem kívül található, hanem
mélyen, bensődben. Sohasem veszítheted el, és az sem hagyhat el
téged soha. A szeretet nem függ valaki mástól, valami külső
formától. Saját, forma és idő nélküli valöságodat jelenléted
csöndjében, a fizikai formádat éltető, megnyilvánulatlan
életként érezheted, igy aztán már minden más emberben és
teremtményben is érezheted ugyanezt az életet. Átlátsz a forma
és az elkülönülés fátyolán. Ez az egység fölismerése. Ez a
szeretet.
S
hogy mi, illetve ki Isten? Az élet valamennyi formája mögötti,
örök, Egy Élet. Mi a szeretet? Érezni mélyen, önmagadban és az
összes többi teremtményben, ennek az Egy Életnek a jelenlétét.
Annak lenni. Így hát minden szeretet végül is Isten szeretete.
***
A
szeretet nem válogat, ahogy a napfény sem. Nem emel ki egyet a
többi közül. A szeretet nem is exkluzív. A kizárólagosság nem
Isten szeretetére, hanem az ego „szeretetére" jellemző. A
valódi szeretet érzésintenzitása is azonban különböző lehet.
Akadhat olyan személy, aki tisztábban és erősebben tükrözi
vissza a szeretetedet, mint mások, és ha ő is ugyanezt érzi veled
kapcsolatban, akkor nevezhetjük kettőtök egymáshoz való
viszonyát szerelemnek. Ugyanaz a szeretet fűz hozzá, mint ami a
buszon melletted ülő emberhez, egy madárhoz, egy fához vagy egy
virághoz, csupán az érzés intenzitása eltérő.
Még
az egyébként függőségi jellegű kapcsolatban is akadhatnak olyan
pillanatok, amikor valami valódibb sugaruk át, valami olyan, ami
több, minta mindkettőtök .,szenvedélybetegségéből"
származó, ilyen-olyan igény. Azokról a másodpercekről beszélek,
amikor rövid időre mindkettőtök elméje elcsitul, és a
fájdalomtest átmenetileg szunnyadó, inaktív állapotába vonul
vissza. Ez adódhat például a testi közelség bensőséges
pillanataiban; vagy amikor mindketten jelen vagytok a gyermek
megszületésének csodájánál; vagy a halál színe előtt; vagy
amikor egyikőtök súlyos beteg. Tehát olyan alkalmakkor, amikor az
elme, erejét vesztve, elnémul. Ha ez megtörténik, Léted-amely
általában az elme mögött mélyen a háttérbe szorul
-föltárulkozik, és ez lehetővé teszia valódi kommunikációt.
Az igazi kommunikáció: „kommuna", lelki közösség, az
egység fölismerése, ami végül is a szeretet. Ez az állapot
általában gyorsan
131
szertefoszlik,
hacsak nem vagytok képesek eléggé jelen maradni ahhoz, hogy az
elmét és annak régi mintáit kikapcsolva tartsátok. Amint az elme
visszakapcsol, és az elmével való azonosulás állapota visszatér,
nem vagy már önmagad, csupán valódi önmagad elméd tükrözte
hasonmása, s újra elkezded játszani megszokott játszmáidat és
szerepeidet, hogy egód szükségleteit kielégítsd. Ismét emberi
elme vagy, aki emberi lénynek tetteti magát, s aki egy másik
elmével interakcióba - kölcsönös kapcsolatba - lépve a
„szerelem" címü színdarabot játssza...
Bár
az említett, röpke pillanatokra ugyan átélhetsz valódi
szeretetet, ám a szeretet nem képes tartósan virágozni addig,
amíg véglegesen meg nem szabadulsz az elmével való azonosulástól,
s amíg jelenléted nem elég intenzív a fájdalomtest
szétoszlatásához, vagy amíg nem tudsz legalább megfigyelőként
a jelenben maradni. Ha ezt eléred, az érzelmi fájdalomtest már
nem képes uralkodni rajtad. és szerelmed már nem lesz destruktív.
A
KAPCSOLAT MINT SPIRITUÁLIS GYAKORLAT
Ahogy
a tudat egoista „üzemmódja", és az általa létrehozott
valamennyi társadalmi, politikai és gazdasági struktúra belépett
az összeomlás utolsó szakaszába, a férfi-nöi kapcsolatok jól
tükrözik azt a mély krízist, amelyben az emberiség manapság
vergődik. Mivel az emberek egyre inkább azonosultak elméjükkel, a
legtöbb kapcsolat nem a Létben gyökerezik, ezért fájdalom
forrásává válik, és eluralkodnak benne a problémák és a
konfliktusok. Emberek milliói élnek manapság egyedül, egy részük
elvált szülőként, akik képtelenek társkapcsolat létrehozására,
vagy nem hajlandóak megismételni befejezett kapcsolataik esztelen
színdarabját. Mások meg egyik kapcsolatból a másikba, azaz egyik
„öröm- és fájdalomciklusból" a másikba ugrálnak, s az
ellentétes energiapolaritással való egyesülésben remélik elérni
a beteljesedés csalóka célját. Megint mások, kompromisszumot
kötve, benne maradnak rosszul működő kapcsolatukban, amelyben a
negativitás uralkodik. Mindezt a gyerekek vagy a biztonság
kedvéért; a szokás hatalma miatt; az egyedülléttől való
félelem következtében; vagy valami más, kölcsönösen „előnyös"
szempont miatt; netán éppen az érzelmi dráma és fájdalom
izgalmához való öntudatlan ragaszkodás következtében teszik.
132
A
krízisek azonban nemcsak veszélyt, hanem minden esetben lehetőséget
is kínálnak! Ha igaz, hogy a kapcsolatok energetizálják és
fölnagyítják az elme egós működési sémáit, valamint
aktiválják az érzelmi fájdalomtestet, akkor mi lenne ha
elfogadnád ezt a tényt, ahelyett, hogy menekülni pröbálnál
előle? Miért ne működj együtt ezzel a valósággal, ahelyett,
hogy elkerülnéd a kapcsolatteremtést, vagy hogy problémáid
megoldása és kiteljesedésed reményében tovább kergetnéd az
ideális társ ábrándját? A valamennyi krízisben megbúvó
lehetőség csak akkor nyílik meg elölted, ha az adott helyzet
összes tényezőjét beismered és teljesen elfogadod. Amíg
letagadod őket, amíg megpróbálsz előlük elmenekülni, vagy azt
kívánod, hogy bárcsak más lenne a helyzet, addig a lehetőség
zárva marad előtted, addig csak annak a szituációnak a
csapdájában fogsz vergődni, amelyik nem változik vagy még tovább
romlik.
A
tények elismerésével és elfogadásával bizonyos mértékig meg
is szabadulsz fölük! Ha például tudod, hogy
diszharmónia van köztetek, és ezt a „tudást" fejedben
tartod, akkor ez a tudásod új tényezőként lép a képbe, és
emiatt a diszharmónia már nem maradhat változatlan!
Amikortudod, hogy nyugtalan vagy, hogy nincs benned
harmóniaérzés, akkor ez a tudásod egy csöndes, nyugodt teret hoz
létre, ami szeretőn és lágyan öleli körül nyugtalanságodat,
és nyugalommá, békévé transzmutálja azt. Ami a belső
átalakulást illeti, azért semmit sem tehetsz. Nem
tudod átalakítani önmagadat. A partneredet vagy más embert pedig
még annál is kevésbé. Mindössze annyit tudsz tenni, hogy teret
hozol létre az átalakulás számára, amibe a kegyelem és a
szeretet beléphet.
***
Ezért
valahányszor nem működik a kapcsolatod, az valahányszor az
„örült" éneteket hozza belőletek elő, örülj neki!
Ugyanis ami addig tudattalan volt, az ezekben a pillanatokban éppen
előbukkant, tehát tetten érhető. Ez pedig lehetőség a
megváltásra! Minden pillanatban tartsd meg annak a másodpercnek a
tudasát, különösen a belső állapotodra vonatkozóan! Ha harag
él benned, tudd, hogy harag van benned! Ha
féltékenység; késztetés a védekezésre vagy a vitatkozásra;
igény arra, hogy neked legyen igazad; egy belső gyerek szeretetet
és figyelmet követel; bármilyen érzelmi fájdalom, akkor - bármi
legyen is az -tudd az adott pillanat valóságát, és
133
tartsd
szem előtt ezt a tudást! A kapcsolat igy a te „sadhanáddá'.
spirituális gyakorlatoddá válik. Ha tudattalan viselkedést veszel
észre partnerednél, tartsd azt tudásod szerető ölelésében, s
igy nem reagálsz rá! Tudattalanság és tudás sokáig nem létezhet
egyszerre. Még akkor sem, ha a tudás csak a pár másik tagjában
van jelen, tehát nem abban, aki a tudattalan cselekedetet megteszi.
Az ellenségesség és a támadás mögött lévő energiaforma
ugyanis abszolút tűrhetetlennek találja a szeretet jelenlétét.
Ha mégis reagálsz partnered tudattalanságára, akkor azzal te
magad is tudattalan állapotra „kapcsolódsz" át. De ha azt
követően tudatosítod az előbbi reakciódat, akkor semmi sem
veszett el!
A
fejlődés érdekében az emberiség hatalmas nyomás alatt van, mert
fajunknak ez az egyetlen esélye az életben maradásra. Ez
befolyásolni fogja életed minden aspektusát, különösen a
bensőséges kapcsolataidat. Még soha nem voltak a kapcsolatok
ennyire problémásak és konfliktussal terheltek, mint napjainkban.
Ahogy arra talán már magad is rájöttél, nem az a funkciójuk,
hogy boldoggá vagy elégedetté tegyenek. Ha továbbra is a meghitt
kapcsolatban keresed a megváltást, akkor újra és újra ki fogsz
ábrándulni. Ha azonban elfogadod, hogy a kapcsolat nem azért van,
hogy boldoggá, hanem, hogy tudatossá tegyen, akkor az már valóban
a megváltás lehetőségét kínálja számodra, és
összhangba kerülsz azzal a magasabb tudatossággal, amelyik bele
akar születni ebbe a világba! Azokat, akik ragaszkodnak a régi
mintákhoz, egyre több fájdalom, erőszak, zavarodottság és
őrület várja.
Szerintem
két ember kell ahhoz, hogy egy kapcsolat
- tanácsod szerint -
spirituális gyakorlattá válhasson.
Az én férjem például még mindig a féltékenység és az
irányítás régi mintáit adja elő.
Már többször fölhívtam rá a
figyelmét, de ő nem hajlandó
ezt belátni Hány ember kell ahhoz,
hogy életed spirituális gyakorlattá váljon? Ne töröd] azzal,
hogy férjed nem működik együtt veled! Az épeszűség - a
tudatosság - csak rajtad keresztül érkezhet meg a világba! Ahhoz,
hogy végre megvilágosodhass, nem kell megvárnod, hogy a világ
épeszűvé vagy hogy valaki más tudatossá váljon! Különben
ítéletnapig várhatnál... Ne vádoljátok egymást
tudattalansággal! Abban a pillanatban, ahogy vitatkozni kezdesz,
máris egy mentális „hadállást" vettél fel, és azzal
azonosultál.
134
Onnantól
kezdve már nemcsak ezt a pozíciót, hanem az éntudatodat is véded.
Tehát az ego vette át az irányítást. Tudattalanná váltál.
Olykor-olykor azért helyénvaló lehet rámutatni partnered
viselkedésének valamely aspektusára. Ha nagyon éber és jelenlevő
vagy, akkor meg tudod ezt tenni anélkül, hogy abba egód bevonódna.
tehát hibáztatás, vádaskodás, társad tévedésének
bizonygatása nélkül.
Amikor
partnered tudattalanul viselkedik, ne ítélkezz! Az ítélkezéssel
vagy azt éred el, hogy valódi énje helyett az ő tudattalan
viselkedésével azonosítod őt magadban, vagy saját
tudattalanságodat vetíted ki rá, és azt kevered össze azzal, aki
ő valójában. A nem ítélkezés nem azt jelenti, hogy adott
esetben nem veszed észre a díszfunkciót és a tudattalanságot!
Csupán azt, hogy a bírói szerep és a „reakció vagyok"
helyett a „tudás vagyok" alternatíváját választod. Ily
módon vagy teljesen mentes leszel a reakciótól, vagy reagálsz
ugyan, ám mégis a tudás maradsz, az a tér, amiben a reakciót
figyeled és hagyod megtörténni. A sötétséggel való birkózás
helyett lámpát gyújtasz. Ahelyett, hogy reagálnál a téveszmére,
látod azt, de ugyanakkor keresztül is nézel rajta. Ha a tudás
vagy, akkor a szerető jelenlét tiszta terét hozod létre, ami
mindennek és mindenkinek megengedi, hogy önmaga lehessen. Az
átalakulást ennél hatékonyabban semmi sem katalizálhatja! Ha ezt
rendszeresen teszed, partnered nem maradhat tudattalan a
társaságodban.
Ha
mindketten úgy döntötök, hogy kapcsolatotokat spirituális
gyakorlattá teszitek, akkor annál jobb! Az esetben rögtön
elmondhatjátok egymásnak a gondolataitokat és az érzéseiteket,
amint fölbukkannak azok, illetve amint egy reakció beindul. Ily
módon nem hagytok időt arra, hogy egy-egy kimondatlan vagy
beismeretlen érzelem vagy sérelem meggyűlhessen és
„elgennyedhessen". Tanulj meg hibáztatás nélkül kifejezést
adni érzéseidnek! Tanulj meg nyíltan, védekezés nélkül
figyelni társadra! Biztosíts teret partnerednek, hogy kifejezhesse
magát! Légy jelen! Fölöslegessé válik így a vádaskodás, a
védekezős, a támadás, az összes olyan minta, amelyek csak arra
valók. hogy megerősítsék vagy megvédjék az egót, illetve
kielégítsék annak szükségleteit. Létfontosságú, hogy teret
adj másoknak, és persze magadnak is. A szeretet nem virágozhat
enélkül! Amint kiiktatod a kapcsolatokat romboló két tényezőt,
tehát amint transzmutáltad - átváltoztattad - az érzelmi
fájdalomtes
135
tet,
s már nem azonosulsz az elméddel és a mentális pozícióddal
(álláspontoddal); továbbá amint partnered is megtette ugyanezt,
akkortól kapcsolatotok gyönyörű kibontakozását fogod
megtapasztalni! Fájdalmatok és tudattalanságotok egymásra történő
lövöldözése, valamint a függőségben élő egótok igényeinek
kölcsönös kielégítésehelyett a bennetek mélyen élő
szeretetet sugározzátok majd egymásra. Azt a szeretetet.. ami a
minden létező dologgal való egységetek fölismeréséből
származik. Ennek a szeretetnek nincs ellentéte!
Ha
partnered még mindig az elméjével és a fájdalomtestével
azonosul, miközben te már felszabadultál ebből az állapotból,
nos, az nagy kihívást fog jelenteni... Ám nem számodra, hanem
partnered számára! Nem könnyű ugyanis egy megvilágosodott
emberrel élni. Pontosabban fogalmazva annyira könnyű,
hogy azt az ego rendkívül fenyegetőnek találja. Emlékezz, az
egónak problémákra, konfliktusokra és „ellenségekre" van
szüksége ahhoz, hogy az elkülönültség érzését-amelytől
identitása függ- megerősítse. A megvilágosulatlan partner
elméjét mélyen frusztrálja, hogy megrögzött álláspontjai nem
ütköznek ellenállásba, aminek következtében ingataggá és
gyengévé válik. Még az a „veszély" is fönnáll, hogy
teljesen összeomlik, ami adott esetben éntudata elvesztését
jelentené. Az érzelmi fájdalomtest ugyanis visszajelzést követel,
ám ez esetben azt nem kapja meg. A vitatkozás, a „színház"
és a konfliktusok iránti igény sem elégül ki. Ám vigyázz, mert
egyes passzív, visszahúzódó, érzéketlen vagy érzéseiktől
elvágva élő emberek azt hiszik magukról-és ezt másokkal is
megpróbáljak elhitetni-, hogy ők már megvilágosodottak; vagy
legalábbis azt, hogy velük „semmi baj" sincs, minden
probléma oka a partnerükben keresendői Ez gyakrabban fordul elő
férfiakkal, mint nőkkel. Ők női partnerüket irracionálisnak és
érzelgősnek tartják. Ha képes vagy érezni az érzelmeidet, akkor
nem vagy messze az éppen a felszín alatt meghúzódó, sugárzó
belső testtől. Ha azonban főleg a fejedben élsz, akkor először
tudatosságot kell vinned az érzelmi testbe ahhoz, hogy elérhesd a
belső testet, mert jelenleg még távol vagy tőle.
Ha
nem sugárzik az illetőből szeretet, öröm, a teljes jelenlét és
a minden lény felé irányuló nyitottság, akkor ő még nem
világosodott meg. A megvilágosodottság másik árulkodó jele,
hogy miként viselkedik az illető nehéz, kihívást jelentő
helyzetekben vagy ami
136
kor
a dolgok „rosszra fordulnak". Ha megvilágosodottságod
mindössze az ego önbecsapása, akkor az élet hamarosan olyan
kihívást sodor az utadba, ami valamilyen formában-pl. félelem,
harag, önvédelem, ítélet, depresszió -leleplezi
tudattalanságodat. Ha párkapcsolatban élsz, számos kihívás majd
a társadon keresztül érkezik el hozzád. Egy nőt például
próbára tehet a szinte kizárólag a fejében élő, érzéketlen
partnere. A kihívást az jelenti majd, hogy a férfi
képtelen meghallani őt, figyelmet és életteret
nyújtani, ami mind a férfi jelenlétének a hiányából fakad. A
szeretet hiánya- ami kapcsolatokban a nőket általában
érzékenyebben érinti, mint a férfiakat - reaktiválhatja a nő
fájdalomtestét. Ennek hatására a nő támadásba lendül:
hibáztatja, kritizálja, tévedéssel vádolja partneréi stb. Ez
viszont már a férfi számára jelent kihívást! A
nő fájdalomtestének támadása ellen védekezve - amit teljesen
indokolatlannak tart-a férfi még mélyebbre ássa be magái
mentális hadállásába: a maga igaza mellett szóló érveket
sorakoztat fel, védekezik, alkalmasint ellentámadást indít. Ez
aztán aktiválhatja a saját fájdalomtestét. Amikor mindkét
partner igy legyőzetett, a tudattalanság mély szintjére
süllyednek, amire az érzelmi erőszak, s a dühödt támadások és
ellentámadások jellemzőek. Mindez addig nem is marad abba, amíg
mindkét fájdalomtest föl nem tölti magát, majd újra szunnyadó
-inaktív - állapotába vissza nem vonul. De csak a következő
alkalomig...
A
végtelen számú lehetséges forgatókönyvnek ez azonban csak az
egyike. Sok kötetet irtak, és számtalant lehetne még írni
azokról a variációkról, ahogy a férfi-női kapcsolatokban a
tudattalan előbújhat. Ám, ahogy azt már korábban említettem,
fölösleges föltárni -explorálni-valamennyi megjelenési formát,
ha már megértetted a működési zavar okát!
Vegyük
szemügyre az imént bemutatott forgatókönyvet! Az abban szereplő
valamennyi kihívás valójában egy-egy álcázott lehetőség a
megváltásra! A kibontakozó ördögi kör minden egyes stádiumában
ott rejlik a tudattalanságtól való megszabadulás lehetősége. A
nő ellenségessége például jelzés lehetne a férfi számára,
hogy végre lépjen már ki az elmével azonosult állapotából,
hogy ébredjen a mostba, hogy legyen jelen - ahelyett, hogy elméjével
még jobban azonosul, és még tudattalanabbá válik. A nő a
fájdalomtestével való azonosulás helyett azzá a „tudássá
válhatna". ami figyeli a benne lévő érzelmi fájdalmat, és
ez esetben hozzájutna a
137
mostban rejlő
erőhöz, s megkezdhetné fájdalma transzmutációját. Így aztán
abbahagyhatná a fájdalom kényszeres és automatikus kivetítését.
Ezt követően már ki tudná fejezni az érzéseit partnere előtt.
Persze nem garantált, hogy a partner ezt meg is hallgatja, de így
mégis lehetőséget kínálna a férfi számára a jelenbe lépésre,
és minden bizonnyal megszakítaná a régi elmeminták akaratlan
eljátszásának abnormális, ördögi körét. Ha a nő el is
mulasztja ezt a lehetőséget, a férfi még mindig megtehetné,
hogy megfigyeli a társa fájdalmára adott mentális-emocionális
reakcióját, védekezését, és nem válik ő maga a reakcióvá.
Ezt követően megfigyelhetné saját fájdalomtestének
aktiválódását, és így tudatosságot vihetne az érzelmeibe. Ily
módon a színtiszta tudatosság nyugodt és csöndes tere születne
meg: a tudás. a csöndes tanú, a figyelő őr. Ez a tudatosság nem
tagadja le a fájdalmat, és mégis túl van rajta, Megengedi a
fájdalomnak, hogy legyen, ám ugyanakkor transzmutálja is azt.
Mindent elfogad, és mindent átalakít. Egy ajtó nyílt volna ki a
nő előtt, amelyen belépve, a benti térben, már könnyen
csatlakozhatott volna párjához.
Ha
kapcsolatodban állandóan vagy legalább az idő túlnyomó részében
jelen vagy, akkor azzal kivételesen nagy kihívást teremtesz
partnered számára. Tudattalanul maradva ugyanis képtelen lesz
hosszabb ideig elviselni a jelenlétedet. Ha készen áll rá, belép
az ajtón, amit megnyitottál előtte, és új állapotában
csatlakozik hozzád. Ha nem áll erre készen, akkor úgy
szeparálódtok el egymástól. mint az olaj és a víz. A fény
túlságosan fájdalmas annak, aki a sötétségben akar maradni.
MIÉRT
A NŐK ÁLLNAK KÖZELEBB A MEGVILÁGOSODÁSHOZ? A nő
számára ugyanazok a megvilágosodás akadályai, mint a
férfi számára?
Igen, de a hangsúly eltérő. Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy a nő könnyebben tud érezni és a testében lenni, így természetéből fakadóan közelebb van a Léthez, és potenciálisan a megvilágosodáshoz is, mint a férfi. Ez a magyarázata, hogy számos ősi kultúrában ösztönösen női figurákat, illetve női vonatkozású hasonlatokat választottak a forma nélküli, transzcendentális valóság
Igen, de a hangsúly eltérő. Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy a nő könnyebben tud érezni és a testében lenni, így természetéből fakadóan közelebb van a Léthez, és potenciálisan a megvilágosodáshoz is, mint a férfi. Ez a magyarázata, hogy számos ősi kultúrában ösztönösen női figurákat, illetve női vonatkozású hasonlatokat választottak a forma nélküli, transzcendentális valóság
138
megjelenítésére,
illetve leírására. Gyakran ábrázolták azt anyaméhként, ami a
teremtés valamennyi elemét a világra hozza, fenntartja és
táplálja, amíg csak azok formaként léteznek. A Tao Te
King, a valaha is írt egyik legősibb és legmélyebben
szántó könyv szerint a Tao -amit Létnek fordíthatunk -
„végtelen, örökké jelenvaló, a világegyetem anyja'.
Természetükből fakadóan a nők közelebb állnak a Taóhoz, mint
a férfiak, mivel ők tulajdonképpen megtestesítik a
Megnyilvánulatlant. Söt, azt olvassuk, hogy minden teremtmény és
minden dolog végül visszatér a Forráshoz. „Minden dolog eltűnik
a Taóba. Csak ő maga marad fenn." Miután a Forrást nőnek
tekintjük, ezért a pszichológiában és a mitológiában azt a női
archetípus fénylő és sötét oldalaként jelenítik meg. Az
Istennőnek, illetve az Istenanyának két aspektusa van: életet ad,
és elveszi az életet.
Amikor
az elme átvette a hatalmat, és az ember elveszítette kapcsolatát
saját isteni lényegével, akkor Istent már férfialakként
képzelték el. A társadalmat a férfiak uralták, és a nőknek
csak alárendelt szerep jutott.
Nem
azt javaslom, hogy térjünk vissza az isteniség korábbi, női
ábrázolásához. Megjegyzem, akadnak, akik az Isten szó helyett
mostanában az Istennő kifejezést használják. Ezzel arra
törekszenek, hogy helyrebillentsék azt a férfi-női egyensúlyt,
ami hosszú ideig hiányzott, és én egyet is értek ezzel az
alapszándékkal, azonban ez akkor is csak megjelenítés; fogalom,
ami ideiglenesen ugyan talán hasznos, ahogy a térkép vagy az
útjelző tábla is az, alapvetően mégis sokkal inkább akadály,
amikor már készen állsz arra, hogy fölismerd a fogalmakon és a
képeken túli valóságot. Mindamellett tény, hogy
az elme energiafrekvenciája a jelek szerint lényegében inkább
férfi jellegű. Az elme ellenáll, harcol az irányítás jogának
megszerzéséért, felhasznál, manipulál, támad, igyekszik
megragadni és birtokolni stb. Ez az oka annak, hogy a hagyományos
Isten-alak egy patriarchális, kormányzó tekintélyfigura, egy
gyakran haragos férfi, akitől félni kell, amint azt az
ótestamentum sugallja. Ez az Isten az emberi elme kivetítése.
Ahhoz,
hogy túllépj az elmén, és összekapcsolódj a Lét mélyebb
valóságával, az előbbiektől nagyon eltérő tulajdonságokra van
szükség: megadásra; az ítélkezés mellőzésére; olyan
nyitottságra, ami hagyja az életet lenni, nem pedig ellenáll neki;
arra, hogy képes legyél mindent a tudásod szerető ölelésében
tartani. Valamennyi fölsorolt jellemző sokkal közelebb álla női
princípiumhoz. Az elme
139
energiája
kemény és merev, a Lét energiája lágy, megengedő, és mégis
végtelenül hatalmasabb, mint az elméé. Az elme működteti
civilizációnkat, miközben a Lét gondoskodik minden élőlényről
a bolygónkon és azon túl is. A Lét maga az Intelligencia, akinek
a látható megnyilvánulása a fizikai világegyetem. S bár
helyzetüknél fogva a nők közelebb állnak hozzá, önmaguk
belsejében a férfiak is elérhetik öt.
Egyelőre
még a fértiak és a nők túlnyomó többsége is az elme
szorongató uralma alatt senyved, a gondolkodóval és a
fájdalomtesttel azonosulva. Ez állja útját a megvilágosodásnak
és a szeretet virágzásának. Általános szabályként azt
mondhatjuk, hogy a fértiak esetében a fő akadály legtöbbször a
gondolkodó elme, a nők esetében az érzelmi fájdalomtest.
Természetesen akadnak kivételek, ahol épp fordított a helyzet,
illetve olyan emberek, akiknél az említett két tényező azonos
súllyal esik a latba.
A
KÖZÖS NŐI FÁJDALOMTEST FÖLSZÁMOLÁSA A nők esetébenmiért
a fájdalomtest a fő akadály?
A fájdalomtestnek általában van egy kollektív, illetve egy személyes oldala. A személyes oldal az illető múltjában elszenvedett érzelmi fájdalmainak összegyűlt üledéke. A kollektív oldal a közös emberi pszichében évezredek folyamán lerakódott fájdalom, amelyet a betegségek, kínzások, háborúk, gyilkosságok, kegyetlenkedések, őrület stb. okoztak. Az egyes emberek személyes fájdalomtestei a kollektív fájdalomtestből is részt kapnak! A kollektív fájdalomtestben eltérő vonulatok figyelhetők meg. Egyes embercsoportok, illetve országok esetében például, ahol a küzdelemnek és az erőszaknak a szélsőségesebb formái fordultak és fordulnak elő, súlyosabb kollektív fájdalomtest tapasztalható, mint másoknál. Akinek erős a fájdalomteste, és nincs elég tudatossága ahhoz, hogy ne azonosítsa magát vele, az egyrészt folyamatosan vagy időnként kénytelen lesz újra és újra átélni érzelmi fájdalmait, másrészt könnyen válhat erőszak elkövetőjévé vagy áldozatává. Hogy elkövető vagy Áldozat lesz-e, az attól függ, hogy a fájdalomteste túlnyomóan aktív vagy passzív. Ezek az emberek viszont potenciálisan közelebb állnak a megvilágosodáshoz! Ez a lehetőség persze nem szükségszerűen
A fájdalomtestnek általában van egy kollektív, illetve egy személyes oldala. A személyes oldal az illető múltjában elszenvedett érzelmi fájdalmainak összegyűlt üledéke. A kollektív oldal a közös emberi pszichében évezredek folyamán lerakódott fájdalom, amelyet a betegségek, kínzások, háborúk, gyilkosságok, kegyetlenkedések, őrület stb. okoztak. Az egyes emberek személyes fájdalomtestei a kollektív fájdalomtestből is részt kapnak! A kollektív fájdalomtestben eltérő vonulatok figyelhetők meg. Egyes embercsoportok, illetve országok esetében például, ahol a küzdelemnek és az erőszaknak a szélsőségesebb formái fordultak és fordulnak elő, súlyosabb kollektív fájdalomtest tapasztalható, mint másoknál. Akinek erős a fájdalomteste, és nincs elég tudatossága ahhoz, hogy ne azonosítsa magát vele, az egyrészt folyamatosan vagy időnként kénytelen lesz újra és újra átélni érzelmi fájdalmait, másrészt könnyen válhat erőszak elkövetőjévé vagy áldozatává. Hogy elkövető vagy Áldozat lesz-e, az attól függ, hogy a fájdalomteste túlnyomóan aktív vagy passzív. Ezek az emberek viszont potenciálisan közelebb állnak a megvilágosodáshoz! Ez a lehetőség persze nem szükségszerűen
140
realizálódik,
de ha például éjjel rémálom csapdájába kerülsz, akkor
valószínűleg nagyobb késztetést érzel a fölébredésre, mint
az, aki csupán egy szokványos álom érzelmi hegyeit és völgyeit
tapasztalja meg,
A
személyes fájdalomtesten kívül minden nő „osztalékot"
kap a kollektív női fájdalomtestnek nevezett valamiből is -
hacsak nem teljesen tudatos már. Ez abból a fajdalomból áll
össze, amit a nők, részben a férfiak általi, több évezredes
elnyomatásuk alatt - rabszolgaság, kizsákmányolás,
megerőszakolás, gyermekszülés, a gyermekük elvesztése stb.
kapcsán - elszenvedtek. A menstruációt sok esetben megelőző és
kísérő érzelmi és testi fájdalom a fájdalomtest kollektív
oldala, amely ebben az időszakban fölébred szunnyadó állapotából.
(Bizonyos ingerek hatására máskor is aktiválódhat.) Ez
korlátozza az életenergia szabad áramlását a testben, amelynek a
menstruáció egy fizikai kifejeződése. Álljunk meg itt egy
pillanatra, és nézzük meg, hogyan válhat ez a megvilágosodás
eszközévé!
Gyakran
előfordul, hogy az említett időszakban a nőkben a fájdalomtest
„veszi át az uralmat". Ennek rendkívül nagy az
energiatöltése, ami miatt hajlamos vagy tudattalanul azonosulni
vele. Ilyenkor aktívan birtokába vesz egy olyan energiamező, ami
elfoglalja belső teredet, és úgy tesz, mintha ő azonos lenne
veled, holott ez egyáltalán nem igaz. Rajtad keresztül beszél,
cselekszik és gondolkozik. Az életedben negatív helyzeteket hoz
létre, csakhogy „táplálkozhasson" az ott képződő
energiából. Még több fájdalmat akar, bármilyen formában is
jöjjön az. Ezt a folyamatot már ismertettem. Gonosz és romboló
tud lenni. Valójában színtiszta fájdalom ő, a múlt fájdalma,
aki-illetve ami-nem te vagy!
Már
ma is több nő közelít a teljesen tudatos állapot felé, mint
ahány férti, és számuk az elkövetkező években még
rohamosabban fog nőni. A férfiak ugyan végül utolérhetik őket,
dejelentős ideig szakadék lesz a nők és a férfiak tudatossága
között. A nők visszaszerzik azt a szerepüket, ami őket
születésüknél fogva megilleti - és ezért számukra az
természetesebb is, mint a férfiak számára -, hogy híddá váljanak
a megnyilvánult világ és a Megnyilvánulatlan között, az
anyagiság és a lélek között. Nőként most a fájdalomtest
transzmutálása a feladatod, hogy az ne állhasson már közéd és
valódi éned-igaz lényeged-közé. Természetesen a megvilágosodás
másik akadályával, a gondolkodó elmével is törődnöd kell.
141
Azonban
az intenzív jelenlét, amit a fájdalomtesttel foglalkozva
generálsz, egyúttal az elmével való azonosulástól is meg fog
szabadítani!
Jegyezd
meg: amíg identitásodat a fájdalomból állítod össze, addig nem
tudsz tőle megszabadulni! Amíg évtudatod egy részét az érzelmi
fájdalmadba „fekteted be", addig öntudatlanul ellen fogsz
állni minden olyan próbálkozásodnak - el fogod azt szabotálni -,
amelyik arra irányul, hogy kigyógyulj a fájdalomból! Miért?
Egyszerűen azért, mert ösztönösen épen akarod magadat tartani,
márpedig a fájdalom lényed esszenciális részévé vált! Ez egy
tudattalan folyamat, és csak úgy tudsz túljutni rajta, ha
tudatossá teszed. Ugyancsak sokkoló élmény, amikor hirtelen
meglátod, hogy te a fájdalmad vagy, illetve hogy mennyire
ragaszkodtál eddig a fájdalmadhoz... Amint fölismered, abban a
pillanatban föl is oldod ezt a kötődést: A fájdalomtest
energiamező, majdnem olyan, mint egy lény, aki ideiglenesen tanyát
vert belső teredben. Tulajdonképpen csapdába esett életenergia
„ő", olyan energia, ami már nem áramlik, ami elakadt. A
fájdalomtest persze a múltban megtörtént, ilyen-olyan események
miatt alakult ki, Ő a benned lévő, élő múlt, és ha azonosulsz
vele, akkor a múlttal azonosulsz. Az áldozatidentitás: azt hinni,
hogy a múltnak nagyobb az ereje, mint a jelennek. (Ez éppenséggel
fordítva igaz.) Ha áldozatidentitású vagy, akkor azt hiszed, hogy
más emberek és veled művelt tetteik a felelősek azért, hogy ide
jutottál, továbbá az érzelmi fájdalmadért, illetve azért is,
hogy képtelen vagy valódi önmagad lenni. Az igazság az, hogy csak
egyetlen erő létezik, amit a mostani pillanat tart a kezében:
jelenléted ereje! Amint megérted ezt, az is világossá válik,
hogy egyedül te vagy felelős a jelenlegi belső teredért-senki
más-, s hogy a múlt nem győzheti le a most hatalmát!
***
Az
azonosulás tehát megakadályoz abban, hogy megbirkózz a
fájdalomtesttel. Akadnak olyan nők, akik már elég tudatosak
ahhoz, hogy személyes szinten lemondjanak az áldozatszerepükről,
ám még mindig él bennük kollektív áldozatidentitás. „Mit
tettek a férfiak a nőkkel!"-mondják. Igazuk van, s ugyanakkor
tévednek is. Odáig igazuk van, hogy a kollektív női
fájdalomtest valóban nagyrészt a fértiaknak a
nők ellen -évezredeken keresztül és világszerte
142
elkövetett
erőszakának és a női princípium elfojtásának az eredménye.
Rossz úton járnak azonban, ha évtudatukat ebből a tényből
eredeztetik, és így önmagukat egy kollektív áldozatidentitásba
börtönzik be. Ha egy nő továbbra is ragaszkodik a haraghoz, a
sértődöttséghez és a kárhoztatáshoz, akkor még mindig kötődik
a fájdalomtestéhez. Ez ugyan vigasztaló identitástudatot, a többi
nővel való szolidaritás érzését adhatja neki, ám a múlthoz
kötözi, és megakadályozza, hogy teljesen hozzáférjen saját
lényegéhez és valódi erejéhez. Ha a nők elhatárolják magukat
a férfiaktól, akkor ez az elkülönültség érzetét táplálja
bennük, és igy erősíti az egót. Márpedig minél erősebb az
ego, annál messzebb kerülsz valódi természetedtől.
Ne
használd hát a fájdalomtestet arra, hogy identitást adjon neked!
Használd inkább a megvilágosodáshoz! Alakítsd át tudatossággá!
Az egyik legmegfelelőbb időszak erre a menstruáció ideje. Hitem
szerint az elkövetkező években sok nő ebben az időszakban fog
belépni a teljesen tudatos állapotba. Rengeteg nő számára ez
általában a tudattalanság időszaka, mert ilyenkor a kollektív
női fájdalomtest uralkodik el bennük. Ha azonban már elértél
egy bizonyos szintet a tudatosságban, akkor megfordíthatod ezt, s
ahelyett, hogy tudattalanná válnál, még tudatosabb leszel! Már
elmondtam ugyan ennek az alapfolyamatát, de hadd vigyelek rajta újra
végig, ezúttal kifejezetten a kollektív női fájdalomtestre
koncentrálva!
Amikor
tudod, hogy közeledik a menstruáció, mielőtt az első jeleit
éreznéd az úgynevezett premenstruációs-menstruáció elötti
-feszültségnek, ami lényegében a kollektív női fájdalomtest
fölébredése, válj nagyon éberré, és légy maximálisan a
testedben! Amikor az első jel beköszönt, elég ébernek kell
lenned ahhoz, hogy előbb .,kapd el" öt, mint ahogy ő átvenné
fölötted az uralmat. Lehet az első jel például egy hirtelen
támadó, erős ingerültség vagy föllobbanó harag, de tisztán
testi tünet is. Bármi legyen is az, kapd el, mielőtt még
eluralhatná gondolataidat, viselkedésedet! Ez egyszerűen azt
jelenti, hogy ráirányítod figyelmed reflektorfényét. Ha
érzelemről van szó, érezd meg a mögötte meghúzódó, erős
energiát! Tudd, hogy az a fájdalomtest! Ugyanakkor légy maga a
tudás, ami azt jelenti, hogy tudatában vagy tudatos jelenlétednek,
érzed annak az erejét. Bármilyen érzelembe is viszed bele a
jelenlétedet, az érzés gyorsan alábbhagy, majd átalakul. Ha
tisztán testi tünetről van szó, akkor az arra irányított
figyelem megakadályozza, hogy a
143
tünet
érzelemmé vagy gondolattá váljon. Ezt követően továbbra is
maradj éber, és várd a fájdalomtest következő jelzését! Ha
ismét észlelsz valamit, hasonló módon kapd el ezt is, úgy, ahogy
az előbbiekben tetted! Később, amikor a fájdalomtest már
teljesen fölébredt szunnyadó állapotából, egy ideig, esetleg
néhány napig, komoly zűrzavart érezhetsz belső teredben.
Bármilyen formát ölt is ez, tartsd meg jelenlétedet! Szenteld
neki teljes figyelmedet! Figyeld a benned kavargó zűrzavart! Tudd,
hogy ott van! Tartsd ezt a tudást, válj a tudássá! Jegyezd meg:
ne hagyd, hogy a fájdalomtest használja az elmédet, és irányítása
alá vonja gondolkozásodat! Figyeld! Érezd az energiáját
közvetlenül, a testedben! Amint azt már elmondtam, a teljes
figyelem teljes elfogadást is jelent. A fenntartott figyelem és az
így születő elfogadás termi meg a transzmutáciöt. A
fájdalomtest ragyogó tudatossággá alakul át, ahogy a tűzbe vagy
a tűz közvetlen közelébe helyezett fahasáb is átalakul,
nevezetesen tűzzé. A menstruáció így nemcsak nőiességed
örömteli és elégedettséget adó kifejeződése lesz, hanem a
transzmutáció megszentelt időszaka is, amikor egy üj tudatosságot
szülsz meg. Így előragyog igazi természeted, részben női
aspektusában, istennőként, részben pedig transzcendentális
aspektusában, isteni Létként, aki a férti-női dualitás
fölötti te magad vagy.
Ha
férti partnered elég tudatos, akkor azzal segíthet neked a
korábban leírt teendők gyakorlásában, hogy-különösen ebben az
időszakban -fönntartja az intenzív jelenlét frekvenciáját. Ha
ugyanis ő a jelenben marad, amikor te éppen visszaesel a
fájdalomtesttel való öntudatlan azonosulásba - ami eleinte
megtörténhet és meg is fog történni -, akkor mellette könnyebben
visszajutsz a korábbi állapotba, mert csak csatlakoznod kell
őhozzá. Ez azzal is jár, hogy valahányszor ideiglenesen
eluralkodik benned a fájdalomtest akár a menstruáció idején,
akár máskor -, partnered tudni fogja, hogy az nem a valódi éned.
Még ha rá is támadna fájdalomtested ami várhatóan meg is
történik majd-, nem fog rá visszavonulással vagy valamilyen pajzs
maga elé emelésével reagálni, mert tudja, hogy valójában nem te
támadod öt. Létrehozza és tartja az intenzív jelenlét terét.
Az átalakuláshoz nincs szükség semmi egyébre. Más alkalmakkor
te tudsz majd ugyanígy vagy hasonló módon segíteni őneki, hogy
visszaszerezze a tudatosságát az elméjétől. Amikor kizökken, és
újra a gondolkodásával azonosul, irányítsd figyelmét ismét az
ittlétbe és a mostba!
144
Ily
módon tiszta és magas rezgésszámú, állandó energiamező alakul
ki köztetek. Nincs illúzió, nincs fájdalom, nincs konfliktus;
semmi olyasmi, ami idegen lenne valódi lényetektől,
és ebben a légkörben semmi olyan nem tud fennmaradni, ami nem
szeretet. Ez jelzi kapcsolatotok isteni, transzperszonális -
személyen túli céljának beteljesülését. S ez a tudatosságnak
olyan örvényévé válik, ami sok embert húz majd vonzáskörébe!
***
ADD
FOL A KAPCSOLATOT ÖNMAGADDAL!
Van-e
még szüksége párkapcsolatra annak, aki már teljesen tudatos?
Akhor is vonzódik-e a férfi a nőhöz? Teljesnek érzi-e magát
a tökéletesentudatos nő, férfi nélkül?
Akár megvilágosodott vagy, akár nem, mindenképpen férfinak vagy nőnek születtél, így hát a formaidentitásod szintjén szükségszerűen nem vagy teljes. Egyik fele vagy az egésznek. A teljességnek ezt a hiányát férfi és nő közti vonzódásként, az ellentétes energiapolaritás felé húzó erőként érzed, tudatosságod mértékétől függetlenül. Ám a belső összekapcsolódottságnak ebben az állapotában ezt a vonzerőt valahol az életed felszínén, perifériáján érzed. Mindent, ami ebben az állapotban történik veled, így érzékelsz. Az egész világ olyannak tűnik számodra, mint a hatalmas, mély óceán felszínén fodrozódó hullámok. Te vagy az az óceán, és természetesen a fodrozódó hullám is te vagy. Ám olyan hullám, amelyek ráébredt arra, hogy ő valójában az óceán, és ehhez a hatalmassághoz és mélységhez viszonyítva a hullámok és a fodrozódások világa már nem is olyan fontos.
Akár megvilágosodott vagy, akár nem, mindenképpen férfinak vagy nőnek születtél, így hát a formaidentitásod szintjén szükségszerűen nem vagy teljes. Egyik fele vagy az egésznek. A teljességnek ezt a hiányát férfi és nő közti vonzódásként, az ellentétes energiapolaritás felé húzó erőként érzed, tudatosságod mértékétől függetlenül. Ám a belső összekapcsolódottságnak ebben az állapotában ezt a vonzerőt valahol az életed felszínén, perifériáján érzed. Mindent, ami ebben az állapotban történik veled, így érzékelsz. Az egész világ olyannak tűnik számodra, mint a hatalmas, mély óceán felszínén fodrozódó hullámok. Te vagy az az óceán, és természetesen a fodrozódó hullám is te vagy. Ám olyan hullám, amelyek ráébredt arra, hogy ő valójában az óceán, és ehhez a hatalmassághoz és mélységhez viszonyítva a hullámok és a fodrozódások világa már nem is olyan fontos.
Ez
nem jelenti azt, hogy kapcsolatod a többi emberrel vagy a pároddal
felszínes lenne! Valójában csak akkor lehet minden emberi
kapcsolatod mély, ha tudatában vagy a Létnek. Így ugyanis már
átlátsz a forma fátyolán. A Létben a férti és a nő egyek.
Formádnak továbbra is lehetnek szükségletei, a Létnek azonban
nincsenek igényei. Az már teljes és egész. Ha ezek a szükségletek
kielégülnek, az nagyszerű, de mély, belső állapotod
szempontjából közömbös, hogy ez megtörténik-e vagy sem. Ezért
abszolút lehetséges egy megvilágosodott embernél, hogy ha a férfi
vagy a női
145
polaritás
iránti vágya nem teljesül, akkor lényének külső szintjén nem
érzi magát teljesnek, és hiányérzete van, miközben belül
teljes békét, elégedettséget és tökéletes teljességet érez.
A
megvilágosodás keresésében hátrány vagy elöny ha valaki
homoszexuális, vagy ebből a szempontból ez
teljesen közömbös? Ahogy
közeledsz a felnőttkorhoz, az ébredező szexuális vágyad
irányával kapcsolatos bizonytalanságod, majd a fölismerés, hogy
„más' vagy, mint a többiek, arra kényszeríthetnek, hogy ne
azonosulj a szociálisan beléd plántált gondolati és viselkedési
mintákkal. Ez tudatosságod szintjét automatikusan a tudattalan
többség szintje fölé emeli, akik kérdés nélkül magukba
fogadják az összes öröklött mintát. Ebben a vonatkozásban a
homoszexualitás még előny is lehet. Ha valaki bizonyos mértékig
kívülálló, ha „nem passzol" a többiek közé, vagy ha a
környezetében élők bármilyen okból kifolyólag elutasítóan
viselkednek vele, akkor ez ugyan megnehezíti az életét, ám a
megvilágosodás lehetősége szempontjából mégis előnyt jelent.
Szinte erővel lök ki a tudattalanságból!
Másrészről
viszont, ha a homoszexualitásodból identitást alakítasz ki a
magad számára, akkor egyik csapdáből a másikba esel! Akkor
elmédben homoszexuális énképet hordozol, és az fogja irányítani
eljátszott szerepeidet és játszmáidat. Tudattalanná válsz. Nem
leszel valódi. Egód álarca mögött nagyon boldogtalanná válsz.
Ha ez történik veled, akkor a homoszexualitás számodra már
akadály lesz. De persze mindig kapsz újabb lehetőséget. Az akut
boldogtalanság hatalmas erejű ébresztő hatás lehet!
Igaz-e, hogy csak akkor
tudsz igazán jó kapcsolatot kialakítani egy másik
emberrel, ha már jó a kapcsolatod önmagaddal, és
ha szereted magadat?
Ha
egyedül rosszul érzed magad, akkor azért keresel társat, hogy ezt
a rossz érzést elfedd. Biztosan számíthatsz rá, hogy ez a rossz
érzés, valamilyen másformában, újrafölbukkan majd a
kapcsolatodban, és akkor valószínűleg a partneredet fogod
hibáztatni amiatt...
Valójában
mindössze annyi a teendőd, hogy teljesen elfogadod a jelen
pillanatot. Ettől nyugalom jár át, és jóban vagy önmagaddal.
146
De
vajon kell-e egyáltalán kapcsolatban lenni önmagaddal? Miért
nelehetnél egyszerűen önmagad? Ha kapcsolatban állsz
önmagaddal, akkor valójában kettévágtad magadat: „énre' és
..magamra', alanyra és tárgyra. Ez az elme teremtette kettősség a
gyökere életed valamennyi szükségtelen bonyodalmának, gondjának
és konfliktusának! A megvilágosodás állapotában te
önmagad vagy. a „te" és az „önmagad"
egybeolvad. Nem ítélkezel magad fölött, nem sajnálod magadat,
nem vagy büszke magadra, nem szereted magadat, nem gyűlölöd
magadat stb. Az önmagadra reflektáló tudatosság okozta vágás
begyógyult, annak átka levétetett rólad. Nincs már „magad",
akit védened. óvnod vagy táplálnod kellene. Ha megvilágosodtál,
egy kapcsolatod megszűnik: a kapcsolat önmagaddal. Ha egyszer ezt
föladtad, akkortól az összes többi kapcsolatod szeretetkapcsolat
lesz.
147
9
A
BOLDOGSÁGON ÉS A BOLDOGTALANSÁGON TÚL BÉKE VAN
A JÓN ÉS A ROSSZON TÚLI, MAGASABB JÓ Van-e különbség a boldogság és a lelki béke között?
A JÓN ÉS A ROSSZON TÚLI, MAGASABB JÓ Van-e különbség a boldogság és a lelki béke között?
Igen.
A boldogság olyan feltételektől függ, amelyeket pozitívnak
érzékelünk, a belső, lelki béke független ilyesmitől.
Lehet-e
kizárólag pozitív dolgokat magunkhoz vonzani az
életünkben? Ha hozzáállásunk és gondolkodásunk mindig pozitív,
akkor csak pozitív eseményeket és helyzeteket
hozunk létre, nem igaz? Valóban tudod, hogy mi a pozitív
és mi a negatív? Rendelkezel a teljes képpel? Számtalan olyan
ember található, akinek az életében a korlátok, a kudarc, a
veszteség, a betegség vagy a bármilyen formában jelentkező
fájdalom a legkitűnőbb tanáruknak bizonyult! Arra tanította meg
őket, hogy dobják el hamis énképüket és felszínes, egójuk
által diktált céljaikat és vágyaikat. Mélységet, alázatot és
együttérzést adott nekik. Valódibbátette őket.
Valahányszor
valami negatív dolog történik veled, abban mindig
jelentős tanulnivaló rejlik, még ha azt esetleg
nem is veszed akkor észre! Még egy rövid ideig tartó betegség
vagy egy baleset is megmutathatja neked, hogy mi a valódi, és mi a
hamis az életedben, hogy végső soron mi számít, és mi nem.
Magasabbról
nézve a helyzetek mindig pozitívak. Pontosabban
fogalmazva: se nem pozitívak, se nem negatívak. Olyanok, amilyenek.
És ha úgy élsz, hogy teljesen elfogadod azt, ami van -
ami az egyetlen józan élettorma -, akkor az életedben többé már
nincs „jó" vagy „rossz". Csak egy magasabb jó van,
ami a „rosszat" is magába foglalja. Az elme nézőpontjából
azonban létezik jó és rossz, rokonszenv és ellenszenv, szeretet
és gyűlölet. Ezért olvashatjuk A teremtés könyvében Ádámról
és Éváról, hogy nem maradhattak tovább a „paradicsomban",
miután „ettek a jó és rossz tudásának fájáról .
149
Számomra
ez tagadásnak és önámításnak hangzik. Na valami
rettenetes történik velem vagy valamelyik
hozzátartozómmal, pl. baleset.betegség, halál, akkor
ugyan tettethetem, hogy az nem
is rossz, holottvalójában az
igenis, rossz! Akkor meg minek tagadjam?
Nem
tettetsz semmit. Mindössze hagyod, hogy úgy legyen, ahogy van. Ez
minden. Ez a „lenni hagyás" emel át az elmén, ami
ellenállási mintáival teremti meg a negatív-pozitív polaritást.
A megbocsátás egyik kulcsfontosságú aspektusáról beszélek. A
jelen megbocsátása még fontosabb, mint a múlt megbocsátása! Ha
minden pillanatot megbocsátasz-hagyod, hogy úgy legyen, ahogy van-.
akkor nem gyülemlik töl benned neheztelés, amit aztán majd
valamikor később kell megbocsátanod.
Emlékeztetlek,
hogy én nem boldogságról beszélek! Ha például egy szeretted épp
most halt meg, vagy ha érzed saját halálod közeledtét, nem
lehetsz boldog. Ez lehetetlen. De lehetsz békés!
Lehet szomorúság, és folyhatnak könnyek, de ha lemondasz az
ellenállásról, akkor a szomorúság mögött mély higgadtságot,
nyugalmat, megszentelt jelenlétet fogsz érezni. Ez a Lét
kisugárzása, ez a lelki béke, a jó, amelynek nincs ellentéte.
Mi
a helyzet, ha az
adott szituációval kapcsolatban
nem vagyok tehetetlen? Hogyan tudom
egyszerre hagyni, hogy legyen, s ugyanakkor meg is változtatni azt?
Tedd
meg, amit meg kell tenned, és fogadd el, ami van! Mivel az elme és
az ellenállás rokon értelmű fogalmak, az elfogadás azonnal
megszabadít az elme uralmától, és újra összekapcsol a Léttel.
Ennek eredményeképpen a „tettré' sarkalló, szokásos
egoinditékok a félelem, a kapzsiság, a hatalomvágy, a védekezés,
a hamis éntudat táplálása- már nem jönnek számításba. Az
elménél végtelenül hatalmasabb intelligencia veszi át az
irányítást, és cselekvésedbe eltérő minőségű tudatosság
fog beáramlani.
„Fogadd
el, bármi jön is feléd a sors mintázatába szőve, hisz mire is
lehetne nagyobb szükséged!?" Ezt 2000 éve írta Marcus
Aurelius, azon kevesek egyike, akik a világi hatalom mellett
bölcsességgel is rendelkeztek.
A
jelek szerint a legtöbb embernek rengeteget kell szenvednie.
149
amíg
végre lemond az ellenállásról, és elfogadja az adott helyzetet,
más szóval: amíg megbocsát. Amint erre sor kerül, az egyik
legnagyobb csoda történik meg: a látszólagos rosszon keresztül
fölébred a Lét-tudat, a szenvedés átalakul lelki békévé! A
világban létező minden rossz és szenvedés hatása végső soron
az, hogy rákényszeríti az embert annak fölismerésére, ki is ő
a néven és formán túl. Így, amit beszűkült látóterünkkel
rossznak vélünk, az valójában része a magasabb jónak, amelynek
nincs ellentéte. Ez azonban kizárólag megbocsátás révén válik
számodra is igazzá. Amíg ez nem történik meg, addig a rossz nem
váltódik meg; továbbra is gonosz marad.
A
megbocsátás révén - amí lényegében azt jelenti, hogy
fölismerem a múlt jelentéktelenségét, és hagyom a jelen
pillanatot olyannak lenni, amilyen-az átalakulás csodája nemcsak
belül, hanem kívül is megtörténik. Az intenzív jelenlét
csöndes tere kibontakozik benned és körülötted. Bárki vagy
bármi lép is be a tudatosság eme terébe, arra az hatni fog. Néha
nyilvánvalóan és azonnal, máskor mélyebb szinteken, amikor is
látható jelek csak később mutatkoznak. Megszűnik a viszály,
elmúlik a fájdalom, eloszlik a tudattalanság -anélkül, hogy
bármit istennél -, egyszerűen attól, hogy vagy, és
fenntartod az intenzív jelenlét frekvenciáját.
***
ÉLETED
SZÍNDARABJÁNAK A VÉGE
Lehetséges-e, hogy az
elfogadás és lelki béke állapotában -
még ha teazt nem is neveznéd rossznak - a közönséges
tudatosság szemszögéből„rossznak" mondható
valami lépjen az életedbe?
A
legtöbb úgynevezett rossz dolog, ami az emberek életében
történik, tudattalanságból fakad. Ezeket az én, pontosabban az
ego hozza létre. Én sokszor „színdarabnak" vagy „drámának"
nevezem őket. Ha már teljesen tudatos vagy, akkor a „színjátszás"
elmarad az életedből. Hadd emlékeztesselek röviden, hogyan is
működik az ego, és miként is rendez színdarabokat!
Az
ego a megfigyeletlen elme, ami irányítja az életedet, ha nem vagy
jelen megfigyelő őrként, tanúskodó tudatosságként. Az ego
önmagát elkülönült, apró fragmentumnak - töredéknek -
érzékeli
150
egy
ellenséges világegyetemben. Úgy érzi, hogy egyetlen más lényhez
sem fűzi valódi, belső kapcsolat. A körülötte levő egókat
vagy potenciális veszélyforrásnak tekinti, vagy olyan valakiknek,
akiket megkísérel saját igényei kielégítésére használni. Az
ego alapvető működési mintázatai úgy terveztettek meg, hogy az
ego leküzdhesse saját, mélyen meghúzódó félelmét és
hiányérzetét. Ezek a működési sémák: az ellenállás, az
irányítás. a hatalom, a kapzsiság, a védekezés és a támadás.
Némelyik stratégia rendkívül agyafúrt, jóllehet a probléma
megoldása sohasem sikerülhet, hiszen a probléma maga az ego!
Amikor
egók jönnek össze, akár személyes kapcsolatokban, akár
szervezetekben vagy intézményekben, akkor ott előbb-utóbb „rossz"
dolgok történnek. Ilyen vagy olyan „színdarab" veszi
kezdetét. Bizton számíthatunk pl. konfliktusra, problémákra,
hatalmi harcra, érzelmi vagy testi erőszakra. Beletartoznak ebbe a
kollektív gonoszságok, a háború, a fajirtás. a kizsákmányolás,
ami mind a tömeges tudattalanságnak tulajdonítható. Továbbá
számos betegségfajta is az ego folyamatos ellenállásának a
következménye, mert az energiaáramlás csökken vagy elakad a
testben. Amikor újra öszszekapcsolódsz a Léttel, és már
nem az elme irányit. akkor abbahagyod az ilyen dolgok létrehozását.
Többé már nem rendezel „színdarabot", és egyben sem
szerepelsz.
Ha
két vagy több ego talalkozik, valamilyen dráma mindenképpen
kibontakozik. De még teljesen egyedül élve is megkreálod a saját
színművedet! Amikor önsajnálatba merülsz, az már dráma. Amikor
bűntudatot vagy szorongást érzel, az is színdarab. Amikor hagyod,
hogy a múlt vagy a jövő elhomályosítsa a jelent, akkor időt
hozol létre - pszichológiai időt -, amiből a színdarab készül.
Valahányszor nem tiszteled a jelen pillanatot azzal, hogy lenni
hagyod, drámát hozol létre.
A
legtöbb ember szerelmes a saját színdarabjába. A történetük az
identitásuk. Az ego működteti életüket. Egész éntudatukat abba
invesztálták. Még az az - általában sikertelen - igyekezetük
is, hogy választ, megoldást vagy gyógyulást találjanak, része
lesz a darabnak. Amitől a legjobban félnek és aminek a
legerősebben ellenállnak, az: véget vet a színdarabnak. Amíg
ugyanis önmagukat az elméjükkel azonosítják, addig
fölébredésük-az ő szemszögükből-a végüket jelentené!
Amikor
teljesen elfogadod azt, ami van, életed minden
színda
151
rabja
véget ért. Még vitatkozni sem tud veled senki, akármennyire is
erőlködik. A teljesen tudatos emberrel ugyanis nem lehet
vitatkozni. A vitatkozáshoz az kell, hogy azonosulj elméddel és
mentális - gondolati - álláspontoddal, s hogy ellenállj a másik
személynek. és reagálj ténykedésére. Ennek eredményeként az
ellentétes pólusok kölcsönösen energiával töltődnek föl. Így
működik a tudattalanság. Ha teljesen tudatos vagy, akkor is
kifejted az álláspontodat. világosan és határozottan, de már
nem lesz mögötte reaktív erő, nem lesz sem védekezés, sem
támadás. Így viszont eszmecserétek nem torkollhat drámába!
Konfliktusba sem fogsz keveredni többé. „Aki egységben van
önmagával, az az összeütközésbe keveredést még csak
elképzelni sem tudja magáról" -állítja a Csodák útja. Ez
nemcsak a más emberekkel való összetűzésre utal, hanem még
alapvetőbben az önmagaddal való, belső konfliktusra, ami véget
ér, amint nincs már semmilyen ütközés az elméd igényei és
elvárásai, illetve aközött, ami van.
A
MULANDÓSÁG ÉS AZ ÉLETCIKLUSOK
Mindazonáltal,
amíg a fizikai dimenzióban élsz, és hozzákapcsolódsz a
kollektív emberi pszichéhez, addig teljes tudatosság mellett is
lehet testi fájdalmad, bár csak ritkán. Ne keverjük ezt össze a
szenvedéssel, a mentális-emocionális fájdalommal! Minden
szenvedés az ego műve, és oka az ellenállás. Továbbá, amíg
ebben a dimenzióban tartózkodsz, addig ki vagy téve ciklikus
természetének, valamint a mindent érintő mulandóságnak is. Ezt
azonban már nem tekinted „rossznak", hanem egyszerűen
elfogadod, hogy ez így van.
Azáltal,
hogy elismered minden dolog „vanságát", az ellentétek
játéka alatt egy mélyebb dimenzió tárul föl előtted. Ez az
állandó jelen; a változatlan, mély nyugalom: a jón és rosszon
túli, ok nélküli öröm. Ez a Lét öröme, ez Isten békéje.
A
forma szintjén látszólag különálló dolgok születnek és
tűnnek el, teremtődnek és elpusztulnak, növekednek és
szertefoszlanak. Ez tükröződik mindenütt: a csillagok, a bolygók,
a testek és a virágok életciklusában; a nemzetek, politikai
rendszerek és civilizációk föl- és letűnésében: az egyéni
élet során megtapasztalható nyereségek és veszteségek
kikerülhetetlen ciklusaiban.
152
A
sikernek is vannak ciklusai. Időszakok, amikor bizonyos dolgok
megjelennek az életedben, s te gyarapodsz; és időszakok, amikor
dolgok eltűnnek az életedből vagy megsemmisülnek, és neked el
kell őket engedned ahhoz, hogy helyet teremts a fölbukkanó
újaknak; hagynod kell, hogy megtörténhessen az átalakulás. a
transzmutáció. Ha ezen a ponton görcsösen kapaszkodsz vagy
ellenállsz, az azt jelenti, hogy nem vagy hajlandó az élet
áramlatával együtt úszni, és ezért szenvedés vár rád.
Csak
a mindent megbíráló elme hiszi, hogy a fölfelé ívelés időszaka
jó, míg a lefelé ívelés időszaka rossz. Nem igaz. A növekedést
általában pozitívnak mondják, holott semmi sem növekedhet
örökké. Ha bármilyen növekedés egyre csak folytatódna és
folytatódna, akkor végül valami iszonyú nagy és destruktív
dolog jönne létre. Szűkség van a szétesésre ahhoz, hogy valami
új kezdhessen növekedni. Az egyik föltételezi a másikat.
A
spirituális fölismeréshez nélkülözhetetlen a lefelé ívelő
ciklus. Valamilyen szinten hatalmas kudarcot kell elszenvedned,
illetve nagy veszteséget vagy fájdalmat kell átélned ahhoz, hogy
a lelki dimenzió felé fordulj. Az is megtörténhet, hogy épp
sikered válik számodra üressé és értelmetlenné, és így
kudarcként szembesülsz vele. Minden sikerben benne rejlik a kudarc,
mint ahogy a kudarcokban is ott lapul a siker. Ebben a világban-a
forma szintjén-elöbb utóbb természetesen mindenki „kudarcot
vall", és minden eredmény végül semmivé válik. Minden
forma mulandó.
Mindemellett
te nyugodtan lehetsz aktív, és élvezheted az új formák és
körülmények manifesztálását, megteremtését, de többé már
nemazonosulsz velük! Éntudatodhoz nincs már szükséged
rájuk. Nem ők az életed. Ők csak az élethelyzeted.
A
testi energiád is ciklusoknak van kitéve. Nem lehetsz mindig a
csúcson. Lesznek olyan időszakok, amikor sok az energiád, és
olyanok is, amikor kevés- Adódnak majd periódusok, amikor nagyon
aktív és kreatív vagy, és olyanok is, amikor minden stagnálni
látszik, amikor úgy tűnik, hogy egy helyben topogsz, és nem érsz
el semmit. Egy-egy periódus időtartama néhány órától néhány
évig terjedően bármi lehet. Vannak nagy ciklusok, és azokon belül
kisebbek is. Sok betegség például abból születik, hogy az illető
az alacsony energiájú ciklusával küzd, holott az létfontosságú
a regenerálódása szempontjából. A cselekvés kényszere és a
hajlam, hogy önértékelésedet és identitásodat olyan
külsőségekből ere
153
deztesd,
mint az eredményeid, mindaddig elkerülhetetlen illúziók, amíg te
az elméddel azonosulsz. Ez nehézzé vagy lehetetlenné teszi
számodra, hogy elfogadd a mély időszakokat. és azokat is létezni
engedd. A szervezet intelligenciája ilyenkor önvédelemből
átveheti az irányítást, és betegséget teremthet, hogy
megállásra kényszerítsen, és igy a szükséges regenerálódás
megtörténhessen.
Az
univerzum ciklikus természete szorosan összekapcsolódik a dolgok
és a helyzetek mulandóságával. Buddha ezt tanítása központi
részévé tette. Minden helyzet nagyon instabil és állandóan
változó, vagy ahogy ő mondta: a mulandóság minden állapotra,
minden helyzetre jellemző, amibe csak életed során kerülsz.
Megváltozik, eltűnik vagy már nem elégít ki. A mulandóság
Jézus tanításában is központi helyet kap: „Ne gyűjtsetek
magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s
ahol betörnek és ellopják a tolvajok!"
Amíg
egy állapotot elméddel „jónak" ítélsz, akár valamilyen
kapcsolatról, tulajdonról, társadalmi szerepről, helyről vagy a
testedről van is szó, addig az elme rátapad arra, és azonosul
vele. A dolog boldoggá tesz, hatására jó érzés él benned
magaddal kapcsolatban, és az részévé válhat annak, aki vagy,
illetve akinek gondolod magad. Ám semmi sem marad fönn ebben a
dimenzióban, ahol moly és rozsda fal! Vagy véget ér, vagy
megváltozik, vagy ellentétes pólusába fordul át. Ami tegnap vagy
tavaly még jó volt, hirtelen vagy fokozatosan rosszá válik.
Ugyanaz az állapot, ami boldoggá tett, ettől kezdve boldogtalanit.
A ma bősége holnapra üres „fogyasztásizmussá" válik. A
boldog esküvő és nászút fájdalmas válásba vagy boldogtalan
együttélésbe torkollik. Vagy valami eltűnik az életedből, és
annak hiánya tesz boldogtalanná. Az elme nem tudja elfogadni, ha
egy olyan állapot vagy helyzet megváltozik vagy eltűnik, amihez
hozzátapadt, s amivel azonosult! Görcsösen fog kapaszkodni az
eltűnő dologba, és ellenáll a változásnak. Számára ez majdnem
olyan, mintha valamelyik végtagodat akarnák amputálni.
Néha
hallunk olyan emberekről, akik öngyilkosok lesznek, mert
elvesztették a pénzüket vagy a tekintélyüket. Ezek a szélsőséges
esetek. Nagy veszteség esetén mások csak mélységesen
boldogtalanná válnak, vagy megbetegítik magukat. Nem tudnak
különbséget tenni az életük és az élethelyzetük között.
Nemrég olvastam
154
egy
híres színésznőről, aki nyolcvan valahány évesen halt meg.
Ahogy halványulni kezdett a szépsége, s az idő azt egyre jobban
lerombolta, mélylegesen boldogtalanná vált, és elbújt a világ
elől. Ő is egy állapottal azonosult: a külsejével, a
megjelenésével. Az adottságai kezdetben boldog, később
boldogtalan éntudattal ajándékozták meg. Ha képes lett volna
kapcsolatba lépni a benne lévő forma és idő nélküli élettel,
akkor derűsen és békével figyelhette és engedhette volna meg
külső formája elhervadásit. Sőt, külső formája egyre
áttetszőbbé vált volna a kortalan, valódi természetéből
elősugárzó fény számára, s így szépsége nem elhalványult,
hanem egyszerűen spirituális szépséggé változott volna! Azt
azonban soha, senki nem mondta el neki, hogy ez lehetséges. A
leglényegesebb tudás még nem férhető hozzá széles körben.
***
Buddha
azt tanította, hogy még a boldograg is dukkha - ami
páti nyelven szenvedést vagy elégedetlenséget jelent. És
elválaszthatatlan az ellentétjétöl. Ez azt jelenti, hogy
boldogságod és boldogtalanságod valójában egy. Csak az idő
illúziója választja el őket egymástól.
Mindez
nem negativitást jelent! Egyszerűen a dolgok természetének a
fölismeréséről van szó. hogy ne hajszolj életed hátralévő
részében illúziókat. Azt sem jelenti ez, hogy többé már ne
díjazd a kellemes és szép dolgokat, állapotokat. De ha rajtuk
keresztül valami olyant akarsz megkapni - identitást, az állandóság
és a beteljesedettség érzetét -, amit azok nem nyújthatnak,
akkor biztos receptet használsz a csalódáshoz és a szenvedéshez!
Az egész reklámipar és fogyasztói társadalom összedőlne, ha az
emberek megvilágosodnának, és az identitásuk érdekében mar
nem anyagi dolgokra áhítoznának. Minél inkább
ezen az úton keresed a boldogságot, annál messzebbre elkerül az.
A külvilág legfeljebb rövid időre és felszínes örömhöz
juttat, ám soha nem tesz tartósan és igazán elégedetté.
Ráadásul sok csalódást kell átélned, amíg erre az igazságra
rájössz. A tárgyak és a körülmények nyújthatnak ugyan
élvezetet, de fájdalmat is kapni fogsz tőlük. A tárgyak és a
körülmények nyújthatnak ugyan élvezetet, de örömet nem.
Semmi sem nyújthatörömet. Az öröm ok nélkül való,
és belül születik meg, a Lét örömeként. Nélkülözhetetlen
eleme ez a lelki békének, annak
155
az
állapotnak, amit Isten békéjének is mondanak. Ez természetes
állapotod, s nem pedig olyasmi, aminek eléréséért keményen meg
kellene dolgoznod vagy küzdened.
Sok
ember soha nem jön rá, hogy lehetetlen „megváltást"
találnia bármilyen tetten, szerzeményen vagy elért teljesítményen
keresztül. Akik meg rájönnek, azok gyakran válnak életunttá és
depresszióssá, mondván: ha semmi sem nyújthat valódi
beteljesülést, akkor ugyan miért küzdjek, mi az értelme bárminek
is? Az ótestamentum prófétája is erre ébredhetett rá, amikor
ezt írta: „Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és
kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés."
Amikor elérsz erre a pontra, akkor egy lépésre vagy a
kétségbeeséstől - és egy lépésre a megvilágosodástól.
Egy
buddhista szerzetes egyszer a következőt mondta nekem: „Mindazt,
amit a 20 éves szerzetesi életem alatt tanultam, össze tudom
foglalni egyetlen mondatban: minden, ami keletkezik, elmúlik. Ezt
tudom." Ezzel azt akarta kifejezni: megtanultam nem ellenállni
annak, ami van; megtanultam megengedni a jelen pillanatnak, hogy
legyen: és megtanultam elfogadni minden dolog és minden állapot
mulandó természetét. Így találtam meg a békét.
Ha
nem állsz ellen az életnek, akkor a kegyelem, az ellazultság és a
könnyűség állapotában vagy. Ez az állapot már nem függvénye
annak, hogy miként mennek a dolgok, jól vagy rosszul. Szinte
paradoxon, mégis az tapasztalható, hogy ha megszűnik a formától
való belső függésed, akkor életed általános feltételei-a
külső formák - hajlamosak óriási métékben javulni! Azok a
dolgok, emberek és helyzetek, amelyeket boldogságodhoz szükségesnek
tartottál, immár küzdelem és eröfeszítés nélkül érkeznek
mag életedbe, s te szabadon élvezheted és értékelheted őket -
amíg tartanak. Persze, ezek a dolgok is elmúlnak, a ciklusok jönnek
és mennek, de a függőség megszűnésével már nem él benned
félelem a veszteségtől. Az élet nyugodtan áramlik.
A
valamilyen másodlagos forrásból származó boldogság sosem mély.
Az csupán sápadt visszfénye a Lét örömének, annak az eleven
lelkibéke-érzésnek, amire rálelsz, amint belépsz a nem
ellenállás állapotába. A Lét túljuttat az elme poláris
ellentétein, és többé már nem függsz a formától. Ha
körülötted minden összedőlne és szétmorzsolódna, még akkor
is lelki békét éreznél, mélyen, belül. Lehet, hogy boldog nem
lennél, de békés igen.
156
A
NEGATIVITÁS FELHASZNÁLÁSA ÉS ELENGEDÉSE
Minden
belső ellenállást a negativitás valamilyen megnyilvánulásaként
tapasztalunk meg. Minden negativitás ellenállás. Ebben az
értelemben a két szó majdnem rokon értelmű. A negativitás az
ingerültségtől vagy türelmetlenségtől a tomboló haragig, a
nyomott hangulattól vagy bús sértettségtől az öngyilkos
kétségbeesésig terjedhet. Az ellenállás olykor aktiválhatja az
érzelmi fájdalomtestet; ez esetben valamilyen apróság olyan
intenzív negativitást okoz, mint pl. a harag, a búskomorság vagy
a mély bánat.
Az
ego azt hiszi, hogy a negativitáson keresztül képes manipulálni a
valóságot, és megszerezheti, amit akar. Úgy gondolja, hogy ezen a
módon magához tud vonzani valami kívánt állapotot, illetve meg
tud szüntetni ilyen-olyan nem kívántat. A csodák útja helyesen
mutat rá, hogy valahányszor boldogtalan vagy, ott él benned a
tudattalan hit, hogy boldogtalanságod „megvásárolhatjá'
számodra azt, amit akarsz. Ha a „te" - az elme - nem hinne
abban, hogy a boldogtalanság beválik, akkor minek is teremtené meg
azt? Természetesen a negativitás nem válik be. Ahelyett, hogy
magához vonzaná a kívánt állapotot vagy
körülményt,megakadályozza annak megjelenését.
Ahelyett, hogy megszüntetne valamilyen nemkívánatos
dolgot, fenntartja azt. Az egyetlen ,.haszna",
hogy megerősíti az egót. Az ego épp ezért imádja...
Ha
már azonosultál a negativitás valamilyen formájával, onnantól
nem akarod elengedni azt, és egy mélyen tudattalan szinten
valójában nem kívánsz pozitív változást! Az ugyanis fenyegetné
az általad már kialakított, depressziós, haragos vagy kemény
szívű identitásodat. Ettől fogva nem veszed észre, letagadod
vagy szabotálod életedben a pozitív dolgokat. Ez gyakori jelenség.
Továbbá abnormális is.
A
negativitás teljesen természetellenes dolog! Lelki szennyező
„anyag". Egyébként szoros kapcsolat van a természet
mérgezése és rombolása, illetve a kollektív emberi pszichében
fölgyülemlett negativitás között. Bolygónkon egyetlen más
élőlény sem ismeri a negativitást, csak az ember, mint ahogy
egyetlen más élőlény sem pusztítja és mérgezi az őt éltető
Földet. Láttál-e már valaha is boldogtalan virágot vagy
stresszes tölgyfát? Találkoztál-e már depressziós
delfinnel, önbizalmi problémákkal küzködö békával, ellazulni
képtelen macskával vagy gyülölködö és sértett madárral?
157
Kizárólag
azoknál az állatoknál lehet olykor-olykor valami, a negativitáshoz
hasonló dolgot vagy neurotikus jellegű viselkedésformát
megfigyelni, amelyek szoros kapcsolatban élnek az emberrel, és így
összeláncolódnak az emberi elmével és annak abnormalitásával.
Figyelj
meg bármilyen növényt vagy állatot, és tanuld
meg tőlük, hogyan érdemes elfogadni azt, ami van, s megadni magad
a mostnak! Hagyd, hogy a Létre tanítsanak! Tanulj tőlük
integritást, ami azt jelenti: egy vagy, önmagad vagy, valódi vagy.
Tanulj tőlük élni és meghalni tudni, s hogy hogyan ne csinálj az
életből és a halálból problémát!
Több
Zen mesterrel éltem együtt. Valamennyien macskák... Még kacsáktól
is értékes spirituális leckéket kaptam! Már a megfigyelésük is
meditáció. Milyen békésen lebegnek, harmóniában önmagukkal,
teljesen a mostban! Olyan méltósággal és tökéletességgel,
amire csak egy elme nélküli teremtmény képes... Előfordul
azonban, hogy két kacsa olykor küzdeni kezd egymással, néha
különösebb, látható ok nélkül, vagy azért, mert az egyik
kacsa betévedt a másik életterébe. A harc általában csak néhány
másodpercig tart, majd a kacsák szétválnak, ellentétes irányban
elúsznak, és néhány heves szárnycsapást tesznek. Ezt követően
olyan békésen úszkálnak tovább, mintha nem is lett volna
semmiféle harc. Amikor először figyeltem ezt meg, hirtelen
rájöttem, hogy a szárnycsapásokkal megszabadulnak a fölösleges
energiától, megakadályozva így, hogy az a testükben maradjon, és
negativitássá váljon. Ez a természetes bölcsesség,
aminek könnyen engedelmeskednek is, hisz nincs elméjük, ami
fölöslegesen életben tartaná a múltat, majd identitást építene
köré...
Nem
lehet, hogy a negatív érzelemnek is fontos üzenete van? Ha például
gyakran érzem magamat búskomornak,
akkor az talán azt jelzi.
hogy valami nincs rendben az életemmel. Ez viszont rákényszeríthet,
hogy átgondoljam az élethelyzetemet, és valamit változtassak rajta.
Figyelnem kell tehát, hogy mit
üzen nekem az érzelem, és nem dobom
ki egyszerűen mint negativitást!
Igen,
a visszatérő negatív érzelmek valóban hordoznak néha üzenetet,
ahogy a betegségek is. Ám minden változás, amit életedben
meghozol - akár a munkáddal, az emberi relációiddal vagy a kör
158
nyezeteddel
kapcsolatban-, az végső soron csak szépítgetés lesz, ha nem a
tudatosságod szintjének növekedéséből születik meg. Az utóbbi
pedig csak egy dolgot jelenthet: jelenlevőbbé válsz. Amikor
elértél egy bizonyos jelenlétszintet, onnantól kezdve már nincs
szükséged negativitásra ahhoz, hogy megtudd, mire is van szükséged
az adott élethelyzetben. Addig azonban használd a negatívitást!
Használd egyfajta jelként, ami emlékeztet, hogy légy
jelen!
Hogyan akadályozhatjuk meg a negativitás megszületését, illetve hogyan szabaduljunk meg tőle, ha már létrejött?
Ahogy már mondtam, úgy akadályozhatod meg a kialakulását. hogy teljesen jelen vagy. De ez ne szegje kedvedet! Ma még kevés olyan ember él ezen a bolygón, aki a folyamatos jelenlét állapotát fenn tudja tartani, bár néhányan már közel járnak ehhez. Hiszem, hogy hamarosan sokkal több ilyen ember lesz.
Hogyan akadályozhatjuk meg a negativitás megszületését, illetve hogyan szabaduljunk meg tőle, ha már létrejött?
Ahogy már mondtam, úgy akadályozhatod meg a kialakulását. hogy teljesen jelen vagy. De ez ne szegje kedvedet! Ma még kevés olyan ember él ezen a bolygón, aki a folyamatos jelenlét állapotát fenn tudja tartani, bár néhányan már közel járnak ehhez. Hiszem, hogy hamarosan sokkal több ilyen ember lesz.
Valahányszor
azt veszed észre, hogy a negatívítás valamilyen formája
megjelent benned, akkor ezt ne tekintsd kudarcnak, hanem hasznos
jelzésnek, ami ezt mondja: „Ébredj föl! Gyere ki az elmédből!
Légy jelen!"
Aldous
Huxley idősebb korában, amikor érdeklődése intenzíven a
spirituális tanítások felé fordult, írt egy Sziget című
regényt. Egy hajótörött történetét meséli el benne, aki egy
magányos szigetre vetődik, távol a világ többi részétől. A
szigetnek egyedi a kultúrája. A szigetlakókban az a szokatlan,
hogy-a világ más tájain élőkkel ellentétben-épeszűek. Első
furcsaságként színes papagájokat pillant meg emberünk, akik a
fák ágain ülve, szüntelenül így rikácsolnak: ,.Figyelem! Itt
és most! Figyelem! Itt és most!" Később megtudjuk, hogy a
sziget lakói tanították be a papagájokat ezekre a szavakra, hogy
emlékeztessék őket, maradjanak folyamatosan a jelenben.
Ha
tehát bármikor azt érzed, hogy negatívírás támad benned akár
valamilyen külső tényező, akár egy gondolat hatására, vagy
csak úgy, látszólag minden különösebb ok nélkül -, akkor
tekintsd azt a „Figyelem! Itt és most! Ébredj föl!"
emlékeztető jelének! Még a legkisebb ingerültségnek is
jelentősége van! Fontos azt beismerni és szemügyre venni, mert
ellenkező esetben a figyelmen kívül hagyott reakciók
fölgyülemlenek. Ahogy már mondtam, lehet, hogy a negatív reakciót
azonnal el tudod ereszteni, amint rájössz, hogy
159
nem
óhajtasz ilyen energiamezőt magadban hordani, s hogy az teljesen
haszontalan. Ám ez esetben ügyelj arra, hogy azt teljesen szélnek
ereszd! Ha nem tudod elengedni, akkor egyszerűen fogadd el a
létezését, s ahogy azt már korábban javasoltam, vidd a
figyelmedet az érzésbe!
A
negativitás eleresztésének alternatívája, ha
elképzeled, hogy átlátszóvá válsz a reakció
külső oka számára! Azt javaslom, hogy ezt először apró,
jelentéktelen ügyeken gyakorold! Tegyük fel például, hogy
nyugodtan ülsz otthon. Hirtelen, az utca túloldaláról. megszólal
egy autóriasztó éles hangja. Ingerültté válsz. Mi az
ingerültség célja? Az égvilágon semmi. Miért hoztad létre? Nem
te hoztad létre, hanem az elméd. A reakció teljesen automatikus,
teljesen tudattalan volt. Miért hozta létre az elme? Mert azt a
tudattalan hitet hordozza magában, hogy ellenállása - amit
negativitásként vagy a boldogtalanság valamilyen formájaként
élsz át - valahogy majd megszünteti a nemkívánatos helyzetet. Ez
persze téveszme. Az így létrejött ellenállás-ez esetben az
ingerültség vagy bosszúság - sokkal zavaróbb, mint az eredeti
ok, amit az megpróbál eltüntetni!
Mindezt
átalakíthatod spirituális gyakorlattá. Érezd úgy, mintha
átlátszóvá válnál, elveszítve tested anyagi szilárdságát!
Majd hagyd, hogy a zaj - vagy bármi, ami a negatív reakciót
kiváltotta egyszerűen áthaladjon rajtad! Az benned már nem
ütközik szilárd „falba'. Ahogy mondtam, eleinte apró dolgokkal
gyakorold ezt! Például autóriasztóval, kutyaugatással.
gyereksírással, közlekedési dugóval. Ahelyett, hogy az
ellenállás fala lenne benned, amit folyamatosan és
fájdalmasan olyan dolgok döngetnek, amiknek „nem lenne szabad
megtörténniük", hagyd, hogy minden egyszerűen
keresztülmenjen rajtad!
Ha
valaki durván vagy sértő szándékkal szól hozzád, ahelyett,
hogy tudattalan reakcióba és negativitásba kapcsolnál - például
támadásba, védekezésbe vagy visszahúzódásba -, hagyd, hogy az
egyszerűen átsuhanjon rajtad! Ne állj ellen! Olyan ez, mintha nem
is lenne ott már senki, akit bántani lehetne. Ez a megbocsátás.
Ily módon sebezhetetlenné váltál! Továbbra is megmondhatod az
illetőnek, hogy viselkedése elfogadhatatlan, ha ezt akarod tenni.
Őneki azonban így már nincs hatalma irányítania te belső
állapotodat! A magad ura vagy, nem valaki más uralkodik rajtad, és
nem is az elméd. Akár autóriasztóról van szó, akár durva
emberről,
160
árvízről,
földrengésről vagy minden tulajdonod elvesztéséről, az
ellenállás működési mechanizmusa ugyanez.
Egy ideje már gyakorlom a meditálást, tanfolyamokat végeztem, sok könyvet elolvastam a spiritualitásról, és igyekszem ellenállás mentesenélni. Ha azonban megkérdeznél, hogy megtaláltam-e a valódi és tartóslelki békémet, az őszinte válaszom bizony a „nem" lenne. Miért nemtaláltam meg? Mit tehetnék még?
Még mindig kívül keresed, és nem tudsz kilépni a kereső ,.üzemmódodból". „Talán a következő tanfolyam megadja a választ... Talán majd az az új technika..." - mondod. Neked azt ajánlom: ne a békét keresd! Ne keress semmilyen más állapotot, mint amiben most vagy, máskülönben belső konfliktust és tudattalan ellenállást hozol létre! Bocsásd meg magadnak, hogy nem érted még el a tartós lelki béke állapotát! Abban a pillanatban, ahogy teljesen elfogadod a békétlenségedet, az békévé változik át! Minden, amit tökéletesen elfogadsz, az odajuttat: a lelki béke állapotába visz. Ez a megadás csodája.
Egy ideje már gyakorlom a meditálást, tanfolyamokat végeztem, sok könyvet elolvastam a spiritualitásról, és igyekszem ellenállás mentesenélni. Ha azonban megkérdeznél, hogy megtaláltam-e a valódi és tartóslelki békémet, az őszinte válaszom bizony a „nem" lenne. Miért nemtaláltam meg? Mit tehetnék még?
Még mindig kívül keresed, és nem tudsz kilépni a kereső ,.üzemmódodból". „Talán a következő tanfolyam megadja a választ... Talán majd az az új technika..." - mondod. Neked azt ajánlom: ne a békét keresd! Ne keress semmilyen más állapotot, mint amiben most vagy, máskülönben belső konfliktust és tudattalan ellenállást hozol létre! Bocsásd meg magadnak, hogy nem érted még el a tartós lelki béke állapotát! Abban a pillanatban, ahogy teljesen elfogadod a békétlenségedet, az békévé változik át! Minden, amit tökéletesen elfogadsz, az odajuttat: a lelki béke állapotába visz. Ez a megadás csodája.
***
Talán
hallottad már a megvilágosodás nagy tanítójának 2000 éve
elhangzott szavait: „Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a
másikat is!" Szimbólum útján akarta átadni a nem ellenállás
és a nem reagálás titkát. Ebben a mondatában, akárcsak az
összes többiben is, a belső valóságoddal foglalkozott, nem pedig
életed külső vezetésével!
Ismered
Banzan történetét? Mielőtt nagy Zen mesterré vált volna, hosszú
éveket töltött a megvilágosodás keresésével, ám az elkerülte
öt. Aztán egy nap, ahogy a piacon sétált, meghallott egy
beszélgetést a hentes és a vásárlója között. „Adja nekem a
legjobb húst, amije csak van!" - mondta a vásárló. A hentes
igy felelt: „Minden hús, amim van, a legjobb. Nincs itt olyan hús,
amelyik ne a legjobb lenne!" Amint ezt meghallotta, Banzan
megvilágosodott.
Látom
rajtad, hogy magyarázatot vársz. Amikor elfogadod azt,
amivan, akkor minden hús-minden pillanat- a legjobb. Ez
a megvilágosodás.
161
AZ
EGYÜTTÉRZÉS TERMÉSZETE
Túljutva
az elme készítette ellentéteken, olyanná válsz, mint egy mély
tó. Életed külső helyzete, és ami ott történik, a tó
felszíne: néha nyugodt, néha szeles és viharos, a ciklusok és
évszakok szerint. Azonban lenn, a mélyben, a tó mindig nyugodt és
zavartalan. Te az egész tó vagy, nem csak a felszín, és
kapcsolatban állsz saját mélységeddel, ami tökéletesen nyugodt.
Nem állsz ellen a változásnak azzal, hogy mentálisan bármilyen
helyzetbe is belecsimpaszkodnál. A lelki békéd nem azon múlik! A
Létben élsz-ami változatlan, időtlen és halál nélküli -, és
már nem csüngsz, elégedettséget és boldogságot remélve, az
állandóan hullámzó formák külső világán. Örömödet leled a
formákban, játszol velük, új formákat alkotsz, és értékeled
szépségüket, de nincs szükséged arra, hogy bármelyikükhöz
hozzáragaszd magad.
Amikor
ennyire függetlenné válsz
a környezetedtől, nem kerülsz egyúttal
távol is a többi embertől?
Ellenkezőleg!
Amíg nem vagy tudatában a Létnek, a többi ember valósága
kikerül, mert még a magadét sem találtad meg. Az elméd vagy
kedveli. vagy nem kedveli a formájukat, ami nemcsak a testüket,
hanem az elméjüket is jelenti. Igazi kapcsolat csak akkor válik
lehetségessé, amikor tudatában vagy a Létnek! A Létből
kiindulva szinte csak paravánnak érzékeled a másik ember testét
és elméjét, ami mögött érzed az ő igazi valóságát, ahogy a
magadét is. Ha tehát szembesülsz valaki szenvedésével vagy
tudattalan viselkedésével, akkor a jelenben és a Léttel
összekapcsolódva maradsz. Így ugyanis át tudsz látni már a
formán, és saját Léteden keresztül érezheted a másik ember
sugárzó és tiszta Létét. A Lét szintjén minden szenvedés
illúzió. A szenvedés a formával való azonosulás következménye.
Olykor csodás gyógyítások történnek e fölismerés révén! A
gyógyító fölébreszti a beteg léttudatát - ha ő készen áll
rá. Ez az együttérzés?
Igen.
Az együttérzés: tudod, hogy téged és az összes többi
teremtményt szoros kötelék fűz össze. Ám két oldala van az
együttérzésnek, két oldala van ennek a köteléknek. Egyrészt,
mivel még min
dig
fizikai testként vagy jelen, osztozol fizikai formád
sebezhetőségében és halandóságában az összes többi emberi
lénnyel és egyéb élőlénnyel. Amikor legközelebb azt mondod,
hogy „az égvilágon semmi közös sincs kettőnkben", jusson
eszedbe, hogy nagyon is sok a közös vonásotok! Néhány év múlva
- hogy ez két vagy hetven év, az már nem sokat számít -
mindketten rothadó tetemmé, porkupaccá, majd semmivé váltok. Ez
kijózanító és alázatra késztető megállapítás, ami nem sok
okot ad büszkeségre... Negatív gondolat lenne ez? Nem, ez tény.
Miért ne néznél szembe a ténnyel? Ebben az értelemben teljes
egyenlőség uralkodik minden teremtmény között.
Az
egyik legerőteljesebb spirituális gyakorlat: mélyen meditálni a
fizikai formák halandóságán, a sajátodat is beleértve. Ezt úgy
hívják: halj meg, mielőtt meghalnál! Menj bele mélyen! A fizikai
formád fölbomlik, nincs többé. Aztán elérkezik a pillanat,
amikor minden elmeforma és gondolat meghal. Ám te - az az isteni
jelenlét, aki vagy - még mindig ott maradsz. Sugárzóan, teljesen
ébren. Soha nem halt meg semmi valódi. Csak a nevek, a formák, az
illúziók.
***
Az
együttérzés másik oldala ennek a halál nélküli dimenziónak
valódi természetednek-a fölismerése. Mély, érző szinteden
nemcsak saját halhatatlanságodról tudsz, hanem az összes többi
teremtményéről is. A forma szintjén a halandóság és a létezés
bizonytalansága, a Lét szintjén az örök, ragyogó élet a közös
jussotok. Ez az együttérzés két oldala. Az együttérzésben a
szomorúság és az öröm látszólag ellentétes érzései
egybeolvadnak, és mély, lelki békévé transzmutálódnak. Ez
Isten békéje. Ez az egyik legnemesebb érzés, amire ember csak
képes, és aminek hatalmas gyógyító és átalakító ereje is
van! Igazi együttérzés azonban, amilyenről az imént szóltam, ma
még ritkán tapasztalható. Nagyfokú tudatosságra van szükség
ahhoz, hogy mély empátiával fordulj egy szenvedő fele, ám ez az
együttérzésnek csak az egyik oldala! Ez így még nem teljes. Az
együttérzés több, mint empátia vagy szimpátia! Csak akkortól
beszélhetünk valódi együttérzésről, ha a szomorúság már
örömmel vegyült össze, a formán túli Lét örömével, az örök
élet örömével.
163
ÚTBAN
A VALÓSÁG ÚJ RENDJE FELÉ
Nem
értek egyet azzal, hogy a testnek feltétlenül
meg kell halnia Meg vagyok róla győződve, hogy igenis képesek
vagyunk elérni a fizikai halhatatlanságot! Csak azért hal
meg a test. mert hiszünk a halálban!
A
test nem azért hal meg, mert hiszel a halálban. A test
azért létezik - vagy legalábbis úgy tűnik,
mintha létezne -, mert hiszel a halálban! A test és a halál
ugyanannak az illúziónak a két eleme, amit az az egóüzemmódban
működő tudatosság teremt meg, amely nem tud az élet Forrásáról,
s önmagát elkülönültnek és állandóan fenyegetettnek véli.
Ezért elhiteti veled, hogy te test vagy, egy tömör, fizikai jármű,
amelyet folyamatosan veszély fenyeget.
Ha
önmagadat egy sérülékeny testnek képzeled. ami megszületik,
majd nem sokkal később meghal, akkor jó, ha tudod, hogy épp ez az
illúzio! A test és a halál egyazon illúzió! Egyik sem létezik a
másik nélkül. Tudom, szeretnéd megtartani az illúzió egyik
felét, és megszabadulni a másiktól, csakhogy ez lehetetlen. Vagy
tartsd meg, vagy dobd el, de mind a két felét!
Nem
szabadulhatsz meg a testedtől, és erre nincs is szükség.
Hihetetlenül téves felfogás az, ha testedet hiszed valódi
természetednek. De mivel valódi természeted ebben az illúzióban
van elrejtve, s nem azon kívül, ezért csak a testeden keresztül
férhetsz ahhoz hozzá!
Ha
látnál egy angyalt, ám azt hinnéd, hogy az csak egy kőszobor,
mindössze annyit kéne tenned, hogy alaposabban, közelebbről is
megnézed a „kőszobrot", s nem más irányba fordítod a
tekintetedet. Így aztán tisztázódna is a tévedésed.
Ha
a halálba vetett hit
hozza létre a testet, akkor miért
van teste azállatoknak?
Az állatoknak nincs egójuk, és nem
hisznek a halálban! De így is
meghalnak, vagy legalábbis úgy tűnik, hogy meghalnak.
Emlékezz:
ahogy a világot érzékeled, az a tudatod állapotát tükrözi! Nem
válhatsz meg a tudatodtól, és nem létezik rajtad kívüli,
objektív világ. Tudatod minden pillanatban megteremti a világot,
amiben élsz. A modern fizika egyik legjelentősebb fölismerése,
hogy a megfigyelő és a megfigyelt összekapcsolódik. A kísérletet
164
végrehajtó
ember-a megfigyelő tudat-nem különithetö el a megfigyelt
jelenségtől! Ha a kutató másként közelít a jelenséghez, akkor
a megfigyelt jelenség másként alakul! Ha mélyen hiszel az
elkülönültségünkben és a túlélésért folyó küzdelemben,
akkor csupa olyan dolgot látsz majd magad körül, ami ezt a hitedet
tükrözi vissza, és érzékelésedet a félelem vezérli. Olyan
világban találod magad, ahol halál harcoló lények, öldöklés
és pusztítás vesz körül.
Semmi
sem az, aminek látszik! A világ, amit az egós elméddel
megteremtesz és látsz, siralmasan tökéletlen helynek tűnik. Ám
mindaz, amit érzékelsz, csupán egyfajta szimbólum, olyan, mint
egy kép egy álomból. Tudatod igy értelmezi az univerzum
molekuláris energiatáncát, amellyel folyamatos kölcsönhatásban
áll. Ez az energia a nyersanyaga az úgynevezett fizikai valóságnak.
Mindez testek. születés és halál vagy túlélésért folytatott
küzdelem formájában jelenik meg számodra. Megszámlálhatatlan,
egymástól abszolút eltérő értelmezések, teljesen különböző
világok létezhetnek-és léteznek is -, amelyek mind az őket
érzékelő tudat függvényei! Minden lény a tudatosságnak egy-egy
középpontja, amelyek valamennyien megteremtik saját világukat,
bár ezek a világok egymással mind összekapcsolódnak. Létezik
embervilág, hangyavilág, delfinvilág stb. Számtalan olyan lény
van, akiknek a tudatfrekvenciája annyira eltér a tiédtől, hogy
valószinüleg nem is vagy tudatában létüknek, ahogy ők sem a
tiédnek. A tudatosság igen magas szintjén járó lények, akik
pontosan tudatában vannak a Forrással és az egymással való
összekapcsolódottságuknak, abban a világban laknak. amely
számodra a mennyei birodalomnak tűnne, és mégis, minden világ
végső soron egy.
Közös
embervilágunkat javarészt az általunk elmének nevezett
tudatosságszint hozza létre. Még a kollektív embervilágunkon
belül is hatalmas különbségek találhatók: sok-sok, különböző
„világocska", amelyek mindegyike az öt érzékelő, illetve
megteremtő ember függvénye. Minthogy minden világ
összekapcsolódik egymással, ha a közös emberi tudat átalakul,
akkor a természet és az állatvilág is tükrözni fogja ezt az
átalakulást! Erre utal a bibliai állítás, miszerint az eljövendő
korban majd ..együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc
együtt tanyázik a gödölyével." Ez egy, a maitól óriási
mértékben eltérő valóságrendszer lehetőségét jelzi.
Amint
azt már említettem, a világ, ahogy azt jelenleg érzékeljük,
nagyrészt az egós elme reflexiója. Mivel a félelem az egós
tévesz
165
me
elkerülhetetlen következménye, ezt a világot a félelem uralja.
Ahogy az álomban fölbukkanó képek is belső állapotok és
érzések szimbólumai, ugyanúgy közös valóságunk is javarészt
a kollektív emberi pszichében fölgyülemlett félelemnek és a
negativitás súlyos rétegeinek a jelképes kifejeződései. Nem
vagyunk elkülöníthetők a világunktól. Ezért aztán, amint az
emberek többsége megszabadul az ego téveszméjétől, ez a belső
változás ki fog hatni a teremtés egészére! Szó szerint új
világban fogunk élni. Az egész bolygó tudatossága alakul át. A
furcsa, buddhista mondás, miszerint minden fa és minden fűszál
végül megvilágosodik, ugyanerre az igazságra utal. Szent Pá1
szerint az egész teremtés arra vár. hogy az emberek
megvilágosodjanak. Én legalábbis igy értelmezem a szavait: ,.a
természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását."
Szent Pál továbbmegy, és azt mondja, hogy ezáltal az egész
teremtés megváltódik: „az egész természet sóhajtozik és
vajúdik mindmáig."
Ami
megszületőben van, az egy új tudatosság, és annak szükségszerű
következménye: egy új világ. Az újtestamentum -pontosabban a
Jelenések könyve-ezt is megjósolja: ,.Új eget és új földet
láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak..."
De
ne keverd össze az okot az okozattal! Nem az az elsődleges
feladatod, hogy egy jobb világ megteremtésén keresztül keresd a
megváltást, hanem, hogy fölébredj a formával való
azonosulásból! Akkor már nem kötődsz ehhez a világhoz, a
valóságnak ehhez a szintjéhez. Gyökereidet a Megnyilvánulatlanban
érezheted, és agy megszabadultál a megnyilvánult világhoz való
ragaszkodástól. Akkor is élvezheted eme világ mulandó örömeit,
de többé már nem félsz a veszteségtől, és ezért nem kell az
örömökbe csimpaszkodnod. Bár élvezheted az érzéki örömöket,
de már nem sóvárogsz utánuk! A pszichés kielégülést-az ego
„etetését"-sem kergeted már éjjel-nappal, hiszen
kapcsolatban állsz valamivel, ami végtelenszer boldogítóbb
bármely élvezetnél, bármely megnyilvánult dolognál.
Bizonyos
értelemben ekkor már nincs szükséged a világra. Arra sincs
szükséged, hogy az más legyen, mint amelyen.
Csak
ekkor kezdesz valóban hozzájárulni egy jobb világ eljöveteléhez.
egy, a jelenlegitől eltérő valóság megteremtéséhez! Csak ekkor
tudsz igazi együttérzést átélni, és másoknak az okok
szintjén
166
segíteni.
Csak azok hozhatnak létre egy jobb világot, akik már túlléptek -
„transztendáltak" - ezen a világon.
Említettem,
hogy az igazi együttérzés duális jellegű, kettős természetü.
Ez azt jelenti, hogy egyszerre vagy tudatában a mindent és
mindenkit összekötő és jellemző halandóságnak és
halhatatlanságnak. Ezen a mély szinten az együttérzés a
legszélesebb értelemben gyógyítóvá válik. Ebben az állapotban
gyógyító hatásod elsősorban nem a tetteiden, hanem a létezéseden
alapszik! Bárkivel is kerülsz kapcsolatba, megérinti öt a
jelenléted és a belőled áradó béke, akár tudatában van ennek,
akár nem. Ha teljesen jelen vagy. és a körülötted lévő emberek
tudattalanul viselkednek, nem érzel majd késztetést, hogy reagálj
a helyzetre, tehát nem adsz annak valóságot. Békéd olyan
hatalmas és mély lesz, hogy minden, ami nem béke, az eltűnik
benne, mintha soha nem is létezett volna. Ez megtöri a tett és az
arra válaszként jövő tett - akció és reakció karmikus
körforgását. Az állatok, a fák, a virágok érezni fogják a
békédet, és reagálnak majd rá. A létezéseddel, Isten békéjének
demonstrálásával tanítasz. A „világ világosságává'
válsz, a színtiszta tudat kisugárzásává, és így az ok
szintjén szünteted meg a szenvedést. Eltünteted a tudattalanságot
a világból.
***
Ez
nem jelenti, hogy nem taníthatsz tettekkel is. Például elmondod,
hogy miként lehet fölszámolni az elmével való azonosulást és
fölismerni a tudattalan mintákat. De lényed, aki vagy, az
mindig alapvetőbb tanítás, és hatékonyabban alakítja át a
világot, mint a szavaid, s meg a tetteidnél is lényegesebb!
Továbbá
az, hogy fölismered a Lét elsődlegességét, és így az ok
szintjén dolgozol, nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy
együttérzésed a cselekvés és ráhatás szintjén is
megnyilvánuljon, tehát, hogy minden esetben enyhítsd is a
szenvedést. Amikor egy éhes ember kenyeret kér tőled, ha van,
adsz neki. A kenyér átnyújtásakor, ha nagyon rövid időre is. de
kapcsolatba kerülsz vele. Valójában ez a másodperc, a Lét
megosztott pillanata számít valójában, aminek a kenyér csak a
jelképe! Belül ilyenkor jelentős gyógyító hatás érvényesül,
Abban a pillanatban nincs adó, és nincs elfogadó.
167
Szerintem
először is nem lenne szabad megengedni, hogy bárki
iséhezzen. Hogyan teremthetünk jobb világot
anélkül, hogy megbirkoznánkolyan szörnyűségekkel,
mint az éhezés és az erőszak? Minden
szörnyűség a tudattalanság következménye. Enyhítheted a
tudattalanság hatásait, de addig nem szüntetheted meg őket, amíg
föl nem számolod az okait! A valódi változás belül történik,
nem pedig kívül!
Ha
küldetést érzel arra, hogy enyhíts a világ szenvedésén, ez
nagyon nemes dolog. Jegyezd meg azonban, hogy ne csak a külső
dolgokra összpontosíts, mert akkor csalódás és kétségbeesés
vár rád! MéIy, tudati változás nélkül a világ szenvedése
feneketlen árok... Ne hagyd hát, hogy együttérzésed egyoldalú
legyen! Hozd egyensúlyba a fájdalom és ínség láttán benned
ébredő empátiát és segíteni akarást, valamint mélyebb
tudásodat, miszerint minden élet alaptermészete az örökkévalóság,
és minden fájdalom végső soron illúzió! Aztán bármit is
csinálsz, hagyd tetteidbe áramolni lelki békédet, és így már
egyszerre dolgozol az ok és az okozat szintjén!
Ez
arra az esetre is vonatkozik, ha olyan mozgalmat támogatsz, amelyik
meg akarja akadályozni, hogy mélységesen tudattalan emberek
elpusztítsák önmagukat, egymást és a bolygót, vagy hogy
továbbra is szörnyű szenvedést okozzanak más, érző lényeknek.
Jegyezd meg: ahogy nem győzheted le a sötétséget, ugyanúgy a
tudattalansággal sem birkózhatsz meg! Ha mégis megkísérled,
azzal csak a poláris ellentétük fog fölerősödni, és még
mélyebb gyökereket eresztenek. Azonosulni fogsz az egyik
polaritással - véglettel -, „ellenséget" teremtesz
magadnak, és ily módon te magad is tudattalanságba csusszansz.
Emeld tudatosságszintedet az információ terjesztésével, vagy a
legrosszabb esetben legalább gyakorolj passzív ellenállást! Arra
azonban vigyázz, hogy benned, belül, ne legyen ellenállas,
gyűlölet, negativitás! „Szeresd ellenségedet", mondta
Jézus, ami természetesen azt jelenti, hogy ne legyenek
ellenségeid.
Ha
az okozat szintjén kezdesz működni, akkor könnyen előfordulhat,
hogy közben „beleveszel" a tevékenységedbe. Maradj éber,
és nagyon-nagyon maradj a jelenben! Elsődlegesen az ok szintjére
összpontosíts, a megvilágosodás tanítása legyen a legfőbb
célod, és lelki békéd a legértékesebb ajándékod, amit a
világnak adhatsz!
168
10
A MEGADÁS ÉRTELME
A
MOST ELFOGADÁSA
Néhányszor
már említetted a „megadást". Tőlem idegen ez a
gondolat. Meglehetősen fatalistán hangzik. Ha folyton elfogadjuk a
dolgokat, úgy ahogy vannak, akkor nem teszünk semmi
erőfeszitést a helyzet javításáért! Úgy tűnik nekem, hogy a
fejlődés valójában személyes éskollekhv szinten is
- nem a jelen korlátainak elfogadása,
hanem törekvésarra, hogy túljussunk
a korlátokon, és valami jobbat teremtsünk
meg. Ha nem ezt tettük volna eddig, akkor még
ma is barlangokban élnénk. Hogyan egyezteted össze
a megadást a dolgok megváltoztatásával és a
feladatok elvégzésével?
Egyesek számára a megadás szó negatív mellékzöngéjű, mert hallani vélik benne például a vereség, a feladás, az élet kihívásaival szemben megélt kudarc vagy a fásultság fogalmakat. Holott a valódi megadás valami egészen más! Nem azt jelenti, hogy passzívan beletörődsz a helyzetedbe, bármilyen is legyen az, és semmit sem teszel annak megváltoztatásáért. Azt sem jelenti, hogy fölhagysz a tervezéssel vagy a pozitív tettek kezdeményezésével.
Egyesek számára a megadás szó negatív mellékzöngéjű, mert hallani vélik benne például a vereség, a feladás, az élet kihívásaival szemben megélt kudarc vagy a fásultság fogalmakat. Holott a valódi megadás valami egészen más! Nem azt jelenti, hogy passzívan beletörődsz a helyzetedbe, bármilyen is legyen az, és semmit sem teszel annak megváltoztatásáért. Azt sem jelenti, hogy fölhagysz a tervezéssel vagy a pozitív tettek kezdeményezésével.
A
megadás az az egyszerű, de mély bölcsesség, hogy inkább átadjuk
magunkat az élet áramlatának, semmint ellenállnánk neki.
Az egyetlen pont, ahol megtapasztalhatod az élet áramlását, az
a most. A megadás tehát a jelen pillanat feltétel
és fenntartás nélküli elfogadása. Lemondasz arról, hogy
ellenállj annak, ami van. A belső ellenállás azt jelenti,
hogy-mentális ítélkezés és érzelmi negativitás útján-nemet
mondasz arra, ami van. Különösen akkor válik ez kifejezetté,
amikor a dolgok „rosszra fordulnak". Ez azt jelenti. hogy
szakadék választja el elméd igényeit és merev elvárásait
attól, ami van. Ez a fájdalomszakadék. Ha már
elég hosszú ideje élsz, akkor tudod, hogy bizony gyakran
„fordulnak rosszra a dolgok. Pontosan ekkor érdemes a megadást
gyakorolni, ha meg akarod tisztítani az életedet a fájdalomtól és
a bánattól
A
van elfogadása azon
169
nal
megszabadít az elmével való azonosulástól, és így újra
összekapcsol a Léttel. Az ellenállás az elme!
A
megadás színtiszta belső folyamat, de ez nem azt jelenti, hogy a
külső szinten ne cselekedhetnél és változtathatnál a helyzeten!
Megadásoddal valójában nem az egész helyzetet kell elfogadnod,
mindössze azt a kicsiny részt. amit mostnak nevezünk.
Ha
például valahol beleragadsz a sárba, nem mondod. hogy: „Rendben
van, beletörődöm abba, hogy beleragadtam a sárba." A
beletörödés nem azonosa megadással! Nem kell elfogadnod egy
nemkívánatos vagy kellemetlen élethelyzetet! Azt sem tanácsolom,
hogy becsapd magad, mondván: „Semmi rossz sincs abban, hogy
beleragadtam a sárba..." Nem. Teljes mértékben fölismered,
hogy ki szeretnél jutnia sárból. Ezt követően a jelen pillanatra
szűkíted be figyelmedet, anélkül, hogy gondolatban bármilyen
címkét is akasztanál rá. Ez azt jelenti, hogy nem ítéled meg a
mostot, s amiatt ellenállás és érzelmi negativitás
sincs benned! Elfogadod a pillanat ,.vanságát". Azután pedig
cselekszel, és minden tőled telhetőt megteszel, hogy kikerülj a
kátyúböl. Az ilyen tettet nevezem pozitív cselekvésnek. Ez
sokkal hatékonyabb, mint a negatív cselekvés, ami haragból,
kétségbeesésből vagy frusztrációból ered. Amíg a kivánt
eredményt el nem éred, tovább gyakorlod a megadást, oly módon,
hogy tartózkodsz a most minősítésétől.
Mondanivalóm
illusztrálására hadd hozzak egy képi hasonlatot! Este, sűrü
ködben, egy ösvényen haladsz. Szerencsére azonban van nálad egy
erős fényű elemlámpa, ami keresztülvilágít a ködön, és így
egy kicsi, világos útszakaszt látsz a lábad előtt. A köd az
élethelyzeted, ami a múltat és a jövőt is tartalmazza: az
elemlámpa a tudatos jelenléted; a kicsi, világos útszakasz pedig
a most.
A
megadás hiánya megkeményíti pszichológiai formádat, az ego
kérgét, és így az elkülönültség intenzív érzetét okozza. A
körülötted lévő világot, azon belül különösen az embereket,
magadra nézve fenyegetőnek érzékeled. Tudattalan kényszer ébred
benned, hogy ítélkezéssel elpusztíts másokat, vagy hogy versengj
és uralkodj. Még a természet is ellenségeddé válik, és
észlelésedet és értelmezésedet a félelem vezérli. A paranoia
avagy üldözési mánia nevű elmebetegség csupán kevéssel
hevenyebb formája a tudat eme szokványos, „normális", ám
diszfunkcionális állapotának.
Az
ellenállás hatására nemcsak pszichológiai, hanem fizikai formád.
tehát a tested is keménnyé és merevvé válik. A test különböző
170
részein
feszültség támad, és az egész test összehúzódik. Az
életenergia szabad áramlása a testben, ami az egészséges
működéséhez alapvetően szükséges, nagymértékben korlátozottá
válik. A testmozgás és némely fizikális gyógymód segíthet
ugyan az áramlás helyreállításában, de ha nem gyakorlod a
megadást a mindennapi életedben, akkor ezek a terápiák csak
ideiglenes tünetmentességet eredményeznek, mert az ok - az
ellenállási minta - nem szűnt meg.
Van
benned valami, amire nem hatnak élethelyzeted ideiglenes
körülményei, és amihez csak a megadáson át vezet az út. Ez
pedig az életed, te magad, aki az időtlen jelen birodalmában
örökké létezik. Ennek az életnek a megtalálása „az egyetlen
dolog, amire szükség van"', ahogy Jézus mondta.
***
Ha
élethelyzetedet kellemetlennek vagy esetleg elviselhetetlennek
tartod, akkor először is meg kell adnod magad, mert csak úgy tudod
összetörni a helyzetet fenntartó, tudattalan ellenállási mintát.
A
megadás tökéletesen ósszeegyeztethetö a cselekvéssel, a
változtatás kezdeményezésével és a kitűzött célok
elérősével. Amikor megadtad magad, akkor abban az állapotban már
egy teljesen más, a megszokottól eltérő minőségű energia
áramlik a tetteidbe. A megadás újra összekapcsol a Lét
forrásenergiájával, márpedig ha a cselekvésedbe a Lét hatol be,
akkor az az életenergia boldog ünneplésévé válik, ami még
mélyebben visz amostba. Az ellenállás feladásán keresztül
tudatosságod minősége - és ezért bármilyen cselekvésed,
illetve teremtésed minősége is - mérhetetlenül javul! Az
eredmények ekkor már garantáltan tükrözik ezt a minőségi
ugrást. Akár „megadásos cselekvésnek" is nevezhetnénk az
ilyen tevékenységet. Ez nem az a munka, amit évezredek óta
munkának nevezünk! Ahogy egyre több ember ébred föl, a munka szó
valószínűleg eltűnik majd szókincsünkből, és talán egy új
szó veszi át a helyét.
Várható
jövődet a legnagyobb mértékben tudatod jelenlegi minősége
szabja meg, ezért a megadás a legfontosabb dolog, amit a
'
A Szent IstvánTársulat kiadásában 1996-ban megjelent
Bibliában az ennek megfelelő szövegrész igy szól:
„..pedig csak egy a szükséges' (ford. megj.)
171
pozitív
változásért megtehetsz. Ehhez képest bármilyen tett csak
másodlagos jelentősegű. Önmegadás nélküli tudatállapotból
nem származhat valóban pozitív cselekvés!
Értem
már Ha például valamilyen kellemetlen vagy számomra nem
megfelelő helyzetben vagyok, és teljesen
elfogadom a pillanatot, úgy ahogy az
van, akkor nem
élek át szenvedést és boldogtalanságot.
Ily módon mintegy a helyzet főlé emelkedem. Az
azonban még mindig nem egészen világos,
hogy bizonyos fokú elégedetlenség nélkül
vajon honnan kapok energiát és
ösztönzést a tettekhez
és a változtatásvéghezviteléhez.
A
megadás állapotában nagyon világosan látod, mit kell tenned, és
cselekszel is. Méghozzá úgy, hogy egyszerre csak egy dolgot
teszel, és egyszerre csak egy dologra figyelsz. Tanulj a
természettől! Figyeld meg, hogyan hajtja végre elégedetlenség és
boldogtalanság nélkül minden „feladatát", miként bomlik
ki ennek eredményeként szemed láttára az élet csodája! Ezért
mondta Jézus: „Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek; nem
fáradoznak, nem szőnek-fonnak..."
Ha
a helyzeted összességében nem kielégítő vagy kellemetlen,
akkorkülönitsd el a többitől a jelen pillanatot, és
fordulj megadással afelé, amivan! Ez elemlámpád ködön
áthatoló fénycsóvája. Ennek hatására tudatod állapotát már
nem a külső körülmények fogják megszabni. Már nem az
ellenállás és a reagálás irányítja lépteid. Aztán vizsgáld
meg alaposan az adott helyzetet! Kérdezd meg magadtól: „Tehetek-e
valamit, hogy megváltoztassam a helyzetet, hogy javítsak rajta,
vagy lépjek ki belőle?" Ha úgy ítéled meg, hogy van
lehetőség, akkor megteszed a megfelelő lépést. Ne figyelj
egyszerre százféle dologra, amiket valamikor a jövőben majd -
biztosan vagy esetleg - meg kell tenned! Koncentrálj arra az egy
teendőre, amit most tehetsz meg! Ez nem azt jelenti, hogy ne
tervezz! Meglehet, hogy épp a tervezés az egyetlen dolog, amit
pillanatnyilag megtehetsz. De bizonyosodj meg róla, hogy nem vetíted
ki - nem projiciálod - magadat a jövőbe azzal, hogy arról szóló.
„mentális filmeket" kezdesz vetíteni lelki szemeid elé,
elveszítve így a mostat!Lehet, hogy cselekedeteidnek
nem lesz azonnal gyümölcse. De amíg az beérik, addig se állj
ellen annak, ami van! Ha semmit sem tehetsz, és nem is léphetsz ki
az adott helyzetből, akkor
172
használd
a szituációt arra, hogy még mélyebben menj bele a megadásba, a
mostba, a Létbe! Ha belépsz a jelen időtlen dimenziójába,
a változás gyakran furcsa módokon következik be, anélkül, hogy
túl sokat kéne tenned. Az élet segítőkésszé és együttmüködövé
válik. Ha olyan belső tényezők akadályoztak meg a
cselekvésedben, mint pl. félelem, bűntudat vagy lustaság, akkor
tudatos jelenléted fényében azok elolvadnak, megsemmisülnek.
Ne
keverd össze a megadást azzal a hozzáállással, hogy „engem
többé már semmi sem fog bosszantani", vagy azzal, hogy „engem
többé már nem érdekel"! Ha alaposabban szemügyre veszed az
ilyen hozzáállást, akkor rájössz, hogy a mélyén valójában
-rejtett megbántottság formájában-negativitás húzódik meg. Ez
esetben egyáltalán nem megadásról, hanem leplezett ellenállásról
van szó! Megadáskor figyeld meg önmagad, és ellenőrizd, maradt-e
benned, akár csak nyomokban is, ellenállás! Légy nagyon éber,
amikor ezt teszed, mert valamelyik sötét sarokban egy gondolat vagy
fel nem ismert érzelem formájában akár maréknyi ellenállás is
megbújhat!
AZ
ELMEENERGIÁTÓL A SPIRITUÁLIS ENERGIÁIG
Könnyebb
beszélni az ellenállás elengedéséről, mint megtenni azt... Még
mindig nem értem világosan, hogy lehet azt elereszteni! Ha
azt feleled, hogy megadással, akkor újra
kérdem: hogyan?
Kezdd azzal, hogy elismered, van benned ellenállás! Légy ott. amikor történik, amikor az ellenállás föltimad benned! Figyeld meg, hogyan hozza létre az elméd, hogyan minősiti a helyzetet, önmagadat és másokat! Vedd szemügyre a gondolkodási folyamatot! Érezd az érzelem energiáját! Az ellenállás megfigyelése révén rájössz, hogy az valójában céltalan, haszontalan reakció. Teljes figyelmednek a mostra irányításával a tudattalan ellenállás tudatossá válik, és ezzel véget is ér Nem lehetsz egyszerre tudatos és boldogtalan, tudatos és negatív! A negativitás, a boldogtalanrag vagy a bármilyen formában jelentkező szenvedés ellenállást jelez, és az ellenállás mindig tudattalan!
Kezdd azzal, hogy elismered, van benned ellenállás! Légy ott. amikor történik, amikor az ellenállás föltimad benned! Figyeld meg, hogyan hozza létre az elméd, hogyan minősiti a helyzetet, önmagadat és másokat! Vedd szemügyre a gondolkodási folyamatot! Érezd az érzelem energiáját! Az ellenállás megfigyelése révén rájössz, hogy az valójában céltalan, haszontalan reakció. Teljes figyelmednek a mostra irányításával a tudattalan ellenállás tudatossá válik, és ezzel véget is ér Nem lehetsz egyszerre tudatos és boldogtalan, tudatos és negatív! A negativitás, a boldogtalanrag vagy a bármilyen formában jelentkező szenvedés ellenállást jelez, és az ellenállás mindig tudattalan!
Én
tudom, hogy mikor érzem magam boldogtalannak...
173
Akartál-e
boldogtalan lenni? Ha nem akartál, akkor hogyan alakult ki mégis ez
az érzés? Mi a célja? Ki tartja életben? Azt mondod, hogy
tudatában vagy boldogtalan érzéseidnek. Az igazság azonban az,
hogy azonosulsz velük, és kényszeres gondolkodással tartod fenn a
folyamatot. Mindez tudattalan! Ha tudatos lennél,
vagyis teljesen a mostban tartózkodnál, akkor minden negativitásod
szinte azonnal megszűnne. A jelenlétedben nem tudna fönnmaradni.
Csakis a távollétedben képes életben maradni. Jelenlétedben még
a fájdalomtest sem képes sokáig fönnmaradni. Azzal őrzöd meg
boldogtalanságodat, hogy időt adsz neki. Ez
számára a „vér", az éltető elem. Intenzív jelenpillanati
tudatossággal vedd el tőle az időt, és ő meghal! De vajon
akarod-e, hogy meghaljon? Biztos, hogy eleged van belőle? Ki lennél
nélküle?
Amíg
nem kezded gyakorolni a megadást, addig a spiritualitás számodra
olyan valami, amiről olvasol, gondolkozol, beszélsz vagy éppen
könyvet írsz, amivel kapcsolatban lelkesedsz, amiben hiszel -vagy
éppenséggel nem. Egyre megy. Amig nem adod meg magad, addig a
spiritualitás nem válik számodra élő valósággá! Amikor
viszont ezt megteszed, a belőled kiáradö és az életedet aztán
irányító energia sokkal magasabb rezgésszámú lesz, mint az
elmeenergia, ami ma még a világunkat kormányozza! Az az energia,
amelyik megteremtette a jelenlegi civilizációnk társadalmi,
politikai és gazdasági szerkezetét. és amelyik oktatási
rendszerünk és a média révén életben tartja magát. A
megadással a spirituális energia belép ebbe a világba. Nem okoz
szenvedést sem neked, sem más embernek, sem a bolygón élő
bármilyen más élőlénynek. Az elmeenergiától eltérően nem
szennyezi a Földet, és nem vonatkozik rá a polaritás törvénye,
ami azt mondja ki, hogy semmi sem létezhet az ellentéte nélkül,
hogy rossz nélkül jó sincs. Akik elmeenergiával „működnek"
- a Föld lakosságának a legeslegnagyobb része nem is tudnak a
spirituális energia létezéséről, ami a valóságnak egy más
rendjéhez tartozik. Amint elegendő ember lép be a megadottság
állapotába, és így teljesen megszabadulnak a negativitástól,
egy új világ fog megszületni. Ha a Föld sorsa az, hogy életben
maradjon, akkor ez lesz lakói energiája. Jézus utalt erre az
energiára, amikor hegyi beszédében híres próféciáját
elmondta: „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld." Ez
csöndes, ám erőteljes jelenlét, ami föloldja az elme tudattalan
mintáit. Ezek a sémák egy ideig ugyan még aktívak maradhatnak,
de többé már nem uralják
174
az
életedet. A külső feltételek. amelyeknek ellenálltál, a megadás
következtében szintén gyorsan elkezdenek változni vagy
szétoszlani. Olyan erő ez, ami nagyon hatékonyan alakít át
helyzeteket és embereket. Ha a körülmények nem változnak
azonnal, a most elfogadásával akkor is képes vagy már föléjük
emelkedni. Akár így, akár úgy, de szabaddá válsz!
MEGADÁS
A SZEMÉLYES KAPCSOLATOKBAN
Mi
a helyzet azokkal az emberekkel, akik kihasználni,
manipulálni vagy irányítani akarnak engem? Nekik is
adjam meg magam?
Ők
el vannak vágva a Léttől és ezért tudattalanul tőled próbálnak
energiához és erőhöz jutni. Igaz, hogy csak tudattalan ember
próbál másokat kihasználni és manipulálni, de ugyanolyan igaz
az is, hogy csak a tudattalan embert lehet kihasználni és
manipulálni! Ha ellenállsz és harcolsz mások tudattalan
viselkedésének, illetve viselkedésével, akkor magad is
tudattalanná válsz! A megadás azonban nem jelenti azt, hogy
megengeded magadnak, hogy tudattalan emberek kihasználhassanak
téged. Egyáltalán nem! Abszolút lehetséges határozottan és
egyértelműen nemet mondani valakinek, vagy kilépni egy helyzetből,
és ugyanakkor a teljes, belső, nem ellenállás állapotában
lenni. Amikor nemet mondasz valakinek vagy egy helyzetnek, akkor azt
ne reakciószerűen, hanem meglátásod alapján, a pillanatnyilag
helyes és helytelen lépés világos fölismerése birtokában tedd!
„Nem' válaszod ne „reaktív", hanem „minőségi"
legyen! Ne tartalmazzon negatívitást, olyan nem válasz legyen, ami
megelőzi további, fölösleges szenvedés létrejöttét!
A
munkahelyemen meglehetősen kellemetlen helyzet alakult
ki.Megpróbáltam megadni
magam ennek, de
nem megy egyszerűen lehetetlennek érzem!
Folyamatosan rengeteg ellenállás jön
elő belőlem.
Ha
nem tudod megadni magad, akkor azonnal cselekedj! Szólj, adj hangot
állalpontodnak; vagy tegyél valamit, ami megváltoztathatja a
helyzetet; vagy lépj ki a szituációból! Vállalj felelősséget
az életedért! Ne szennyezd negativitással a gyönyörű, ragyogó,
belső
175
lényedet,
sem a Földet! Semmilyen formájában se adj helyet magadban a
boldogtalanságnak!
Ha
végleg képtelen vagy cselekedni - például, mert börtönben
ülsz-, akkor két lehetőség közül választhatsz: ellenállás
vagy megadás, tehát leláncoltság vagy belső szabadrag,
függetlenség a külső feltételektől; szenvedés vagy lelki béke.
A
nem ellenállást külső erőszakkal konfrontálódva is
alkalmazzuk, vagy ez csak a
belső életünkre vonatkozik?
Csak
a dolog belső aspektusával törődj! Ez az elsődleges. Az persze
meg fogja változtatni életed külső menetét is, a kapcsolataidat
és egyebeket.
A
megadás alapvetően fogja megváltoztatni a kapcsolataidat. Ha soha
nem vagy képes elfogadni azt, ami van, akkor ebből
az is következik, hogy senkit sem tudsz olyannak elfogadni, amilyen.
Megítéled, kritizálod, minősíted, visszautasítod vagy
megpróbálod megváltoztatni az embereket. Továbbá, ha a
mostot folyamatosan csak eszközként használod egy
jövőbeli cél eléréséhez, akkor minden embert, akivel csak
találkozol és akivel kapcsolatba kerülsz. szintén egy jövőbeli
cél elérésére szolgáló eszközzé teszel. Ez esetben a
kapcsolat - az emberi lény - másodlagos vagy teljesen lényegtelen
lesz számodra. Az válik elsődlegessé, amit a kapcsolatból
nyerhetsz: anyagi előny, a hatalom érzete, testi öröm vagy az ego
ilyen-olyan kielégülése.
Hadd
mutassam be egy példán, hogyan működhet a megadás az emberi
kapcsolatokban! Amikor egy vitába vagy konfliktusba keveredsz,
például a partnereddel vagy bárkivel, aki közel áll hozzád,
kezdd azzal, hogy megfigyeled, mennyire védekezel, ha „bástyáidat"
megtámadják; illetve érezd saját agressziód erejét, amikor te
támadod a másik ember álláspontját! Figyeld meg a saját
szempontjaidhoz és véleményedhez való ragaszkodásodat! Érezd a
mentális-emocionális energiát, ami amögött az igényed mögött
húzódik meg, hogy neked legyen igazad, és bebizonyosodjon, hogy a
vitapartnered téved! Ez az egós elme energiája. Úgy
tudatosíthatod, ha beismered, hogy létezik, és annyira átérzed,
amennyire csak tudod. Aztán egy nap, egy vita kellős közepén,
hirtelen rájössz, hogy dönthetsz: ha akarod, képes vagy szélnek
ereszteni az ösztönös reakciódat! Ki is próbálod, csakhogy
megtudd, mi törté
176
nik
ilyenkor. Megadod magad. De nemcsak a szavak szintjén! Tehát nem
arról van szó, hogy rálegyintesz, mondván: „jól van, igazad
van", miközben az arckifejezéseden ez látszik: „fölötte
állok én ennek a gyerekes tudattalanságnak..." Ez csak azt
jelentené, hogy az ellenállási egy másik szintre tolod át,
miközben továbbra is az egós elme diktál, és felsőbbrendűséget
követel magának. Arról beszélek. hogy teljesen elengeded magadból
azt a mentális-emocionális energiamezőt, amely a hatalomért küzd.
Az ego igen ravasz, ezért nagyon ébernek, nagyon jelenlevőnek és
önmagaddal szemben teljesen őszintének kell lenned. Utóbbi azért
lényeges, hogy tudd, valóban lemondtál-e az
álláspontoddal - mentális pozícióddal-való azonosulásról, és
függetlenítetted-e magadat az elmédtől. Ha hirtelen nagyon
könnyűnek és kitisztultnak érzed magad, valamint mély békeérzés
jár át, akkor ez félreismerhetetlen jele annak, hogy valóban
megadtad magadat. Ezt követően figyeld meg, mi történik a másik
ember mentális pozíciójával, így, hogy ellenállásoddal
immár nem adsz neki energiát! Amint sikerül föladnotok mentális
bástyáitokat, megkezdődhet a valódi kommunikáció.
Mi a helyzet az ellenállás-mentességgel, ha erőszakkal, agresszióval és hasonlókkal kerülsz szembe?
Attól, hogy nem állsz ellen, még nyugodtan cselekedhetsz. Mindössze arról van szó, hogy tetted avagy akciód ne -tudattalan -reakció legyen! Gondolj a keleti harcművészetek gyakorlatának alapját képező, mély bölcsességre: ne állj ellen az ellenfél erejének! Engedj neki, hogy legyőzhesd!
Mi a helyzet az ellenállás-mentességgel, ha erőszakkal, agresszióval és hasonlókkal kerülsz szembe?
Attól, hogy nem állsz ellen, még nyugodtan cselekedhetsz. Mindössze arról van szó, hogy tetted avagy akciód ne -tudattalan -reakció legyen! Gondolj a keleti harcművészetek gyakorlatának alapját képező, mély bölcsességre: ne állj ellen az ellenfél erejének! Engedj neki, hogy legyőzhesd!
Az
intenzív jelenlét állapotában a nem cselekvés rendkívül
erőteljes átalakító és gyógyító hatást fejt ki helyzetekre
és emberekre. A tanizmusban használatos a wu wei kifejezés,
amit általában úgy fordítanak, hogy „cselekvés nélküli
cselekvés" vagy „nyugodtan ülve nem cselekedni semmit".
Az ősi Kínában ezt az egyik legnagyobb teljesítménynek és
erénynek tekintették. Gyökeresen különbözik ez a közönséges
tudatállapotú - vagy inkább tudattalan -tétlenségtől, ami
félelemből, tehetetlenségből vagy határozatlanságból ered. Az
igazi „semmittevésre" a belső ellenállás hiánya és az
intenzív éberség jellemző.
Ha
pedig cselekvésre van szükség, akkor az már nem a kondicionált
elméd diktálta reagálás lesz, hanem tudatos jelenlétedből
177
cselekszel.
Ebben az állapotban az elméd mentes a fogalmaktól, az
erőszakmentesség fogalmát is beleértve. Így hát ki tudná előre
megjósolni, hogy mit is teszel majd?
Az
ego azt hiszi, hogy az ellenállásodban rejlik az erőd, holott
igazság szerint az ellenállásod elszakít a Léttől, az egyetlen
helytől, ahol valódi erő lakozik! Az ellenállás az erőt
színlelő gyöngeség és félelem. Amit az ego gyöngeségnek vél,
az valójában a lényed, teljes tisztaságában,
ártatlanságában és erejében. Amit erőnek lát, az pedig nem
más, mint gyöngeség. Így hát az ego folyamatosan
ellenállás-üzemmódban működik, és hamis szerepeket játszik,
hogy eltakarja „gyöngeségedet",ami valójában éppenséggel
az erőd!
Amíg
nincs megadás, az emberi kapcsolatok nagy része csak tudattalan
szerepjáték. A megadásban nincs már szűkséged az ego
védekezésére és hamis álarcokra. Nagyon egyszerűvé, nagyon
valódivá válsz. „Ez veszélyes!", mondja az ego.
„Megsérülsz! Sebezhetővé válsz!" Amit persze az ego nem
tud, hogy csak az ellenállás feladásán keresztül, csak a
„sebezhetövé váláson át fedezheted fel valódi, lényedből
fakadó sebezhetetlenségedet.
A
BETEGSÉGBŐL A MEGVILÁGOSODÁSBA
Ha
valaki súlyos beteg, és az állapotát teljesen
elfogadva megadja magát a betegségnek, nem adta-e
fel ezzel a gyógyulási szándékát is? Hisz ez
esetben márnem lenne benne elszántság, hogy megvívjon a
betegséggel. Jól gondolom?
A
megadás a feltétel nélküli, belső elfogadása annak, ami van. Mi
itt azéletedről beszélgetünk-erről a pillanatról-,
s nem az életed körülményeiről vagy feltételeiről, lehat nem
arról, amit én élethelyzetnek nevezek. Ezt már kifejtettem.
Ami
a betegséget illeti, ez a következőképpen fest. A betegség
élethelyzeted része. Mint ilyen, van múltja és jövője. A múlt
és a jövő megszakítás nélküli folyamatot képez, hacsak
tudatos jelenléted nem aktiválja a most megváltó erejét. Amint
tudod, a különböző feltételek mögött, amelyek az időben
létező élethelyzetedet alkotják, van valami mélyebb, lényegibb:
az időtlen mostban lévő életed, a
valódi lényed.
Mivel
a mostban nincsenek problémák, ezért ott betegség sincs.
178
A
valaki által az állapotodra akasztott címkébe vetett hit tartja
fenn az állapotot! Megerösiti azt, és egy átmeneti
egyensúlyvesztésből igy egy láthatólag tartós valóságot
teremt. Nemcsak szilárdságot és valóságtartalmat ad neki, hanem
olyan időbeli folytonosságot is, amivel addig nem rendelkezett. Ha
erre a pillanatra összpontosítasz, és tartózkodsz a mentális
megcímkézésétől, akkor a betegség a következő egy vagy több
tényezővé redukálódik: testi fájdalom, gyengeség, rossz
közérzet, cselekvőképtelenség. Ennek adod meg
magadat, és most. Nem a „betegség" ideájának adod meg
magad. Hagyd, hogy a szenvedés a jelen pillanatba kényszerítsen,
az intenzív, tudatos jelenlét állapotába! Használd fel ezt a
megvilágosodáshoz!
A
megadás nem alakítja át azt, ami van, legalábbis
nem közvetlenül. A megadás téged alakít át!
Amikor te átalakulsz, azzal az egész világ átalakul, mert a világ
csak reflexió, visszatükröződés. Erről már volt szó.
Ha
belenézel a tükörbe, és nem tetszik, amit látsz, bolondság
lenne, ha megtámadnád emiatt a tükörképedet. Holott a nem
elfogadás állapotában éppen ezt teszed! Ha pedig megtámadod a
képet. akkor az magától értetődően visszatámad. Ha azonban
elfogadod a képet, bármi is legyen az, ha barátságos vagy vele,
akkor az nem tud nem barátságos lenni veled! Hát így változtatod
meg a világot!
Nem
a betegség a probléma. Te vagy a probléma-amíg az egós elme
uralkodik. Ha beteg vagy rokkant vagy, egy pillanatig se hidd, hogy
valahogy kudarcot vallottál volna! Ne érezd magad emiatt bűnösnek!
Ne hibáztasd az életet, mondván, hogy igazságtalanul bánt veled,
de ugyanígy magadat se hibáztasd! Mindez ellenállás. Ha súlyos
betegséged van, használd fel azt a megvilágosodáshoz! Bármi
„rossz" is történik az életedben, használd fel azt a
megvilágosodáshoz! Vond meg az időt a betegségtől! Csöppnyi
múltat vagy jövőt se adj neki! Hagyd, hogy intenzív
jelenpillanati tudatosságba kényszerítsen, majd figyeld, mi
történik!
Válj
alkimistává! Transzmutáld a közönséges fémet arannyá, a
szenvedést tudatossággá, a katasztrófát pedig megvilágosodássá!
Lehet, hogy súlyos betegségben szenvedsz, és szavaim tán
földühítettek.
Ha így lenne, akkor ez egyértelműen azt jelzi, hogy a betegség
éntudatod részévé vált, s hogy most véded az identitásodat-és
egyúttal a betegségedet is. A „betegségnek" jelölt
állapotnak semmi köze ahhoz, aki valójában vagy!
179
AMIKOR
KATASZTRÓFA SÚJT
Ami
a népesség még tudattalan többségét illeti, az ő egójuk
kemény burkát csak valami kritikus határhelyzet képes
megroppantani, és megadásra kényszerítve őket elérni, hogy
fölébredjenek. Akkor jön létre határhelyzet, ha valamilyen
katasztrófa, drasztikus megrázkódtatás, súlyos veszteség vagy
szenvedés hatására az egész világod összedől és értelmét
veszti. Ez a halállal való találkozás - akár fizikai, akár
pszichológiai értelemben. Az egós elme, eme világ megteremtője,
összeroskad. Ekkor a régi világ hamvaiból új világ születhet!
Természetesen
nincs rá garancia, hogy akár a határhelyzet is képes lenne
kiváltani ezt a hatást, de a változás potenciális lehetőségét
mindenképp megadja. Egyes emberekben ilyen helyzetekben még inkább
fölerősödik a vannal szembeni ellenállás, ami
pokoljárássá teszi az életüket. Másokban a szituáció csak
részleges megadást vált ki, de még ez is bizonyos mélységet és
higgadtságot eredményezhet, ami addig nem volt jellemző rájuk. Az
ego némely része leszakad, és ez lehetővé teszi, hogy az elme
mögötti fény és béke -legalább kis része - átragyoghasson.
A
határhelyzetek már sok csodát produkáltak. Akadtak olyan
gyilkosok, akik kivégzésükre várva, életük
utolsó óráiban megtapasztalták az ego nélküli állapotot, és
az azzal járö intenzív öröm és békeérzést. Belső
ellenállásuk a helyzetükkel szemben olyan hatalmas mértékűvé
vált, ami már elviselhetetlen szenvedést okozott. De mivel sehova
sem menekülhettek előle, még az elme vetítette jövőbe sem,
rákényszerültek elfogadni az elfogadhatatlant, kénytelenek voltak
megadni magukat, igy váltak képessé arra, hogy belépjenek a
kegyelem állapotába. amely a megváltást hozza el: a múlt teljes
elengedését. Valójában persze nem a határhelyzet ad teret a
kegyelem és a megváltás csodájának, hanem a megadás.
Ha
tehát súlyos sorscsapás ér, vagy valami nagyon nagy „rossz"
történik veled-súlyosan megbetegszel; lerokkansz; elveszíted
otthonodat, vagyonodat vagy társadalmilag meghatározott
identitásodat; elhagy a szerelmed: meghal vagy szenved egy
szeretted: közeleg a halálod -, tudd, hogy van ennek egy másik
oldala is! Tudd, hogy ilyenkor csupán egyetlen lépés választ el
valami hihetetlen, fantasztikus dologtól: a fájdalom és a
szenvedés fémének teljes, alkímiai arannyá transzmutálásától!
Ezt az egy lépést meg
180
adásnak
nevezik. Nem azt mondom, hogy boldog leszel ebben a helyzetben. Nem
leszel. De a félelem és a fájdalom olyan lelki békévé és
higgadt derűvé alakul át, ami nagyon mélyről tör majd elő:
magából a Megnyilvánulatlanból. Ez „Isten békéje, amely
minden értelmet meghalad." Ehhez képest a boldogság
meglehetősen csekély valami. Ezzel a sugárzó békével együtt
jár a felismerés - nem az elme szintjén, hanem lényed mélyén-,
hogy elpusztíthatatlan és halhatatlan vagy. Ez nem csupán hit.
Olyan tökéletes bizonyosság, amelynek nincs szüksége semmiféle
másodlagos forrásból származó, külső bizonyítékra.
A
SZENVEDÉS BÉKÉVÉ ALAKÍTÁSA
Olvastam egy
régen élt, görög, sztoikus filozófusról, aki fia
halálának híre hallatán igy reagált: ..Tudtam,
hogy nem halhatatlan."Ez a megadás? Ha igen, akkor én
nem kérek belöle! Vannak olyan helyzetek, amikor
a megadás számomra teljesen
természetellenesnek és embertelennek tűnik.
Az érzelmeidtől való elvágottság nem megadás. Azt azonban nem tudjuk, hogy a görög filozófus milyen belső állapotból mondta azokat a szavakat. Bizonyos szélsőséges helyzetekben még mindig képtelenség lehet számodra a most elfogadása. Ám mindig kapsz egy második lehetőséget a megadásra.
Az érzelmeidtől való elvágottság nem megadás. Azt azonban nem tudjuk, hogy a görög filozófus milyen belső állapotból mondta azokat a szavakat. Bizonyos szélsőséges helyzetekben még mindig képtelenség lehet számodra a most elfogadása. Ám mindig kapsz egy második lehetőséget a megadásra.
Az
első lehetőséged: minden pillanatban megadni magadat az adott
pillanat valóságának. Megértvén, hogy ami van, azt
nem lehet visszacsinálni, mert az már van. Igent
mondasz arra, ami van, illetve elfogadod azt,
ami nincs. Aztán pedig teszed, amit tenned kell,
bármit is kívánjon az adott helyzet. Ha az elfogadás ezen
állapotában élsz, akkor többé már nem teremtesz negativitást,
szenvedést és boldogtalanságot. Az ellenállásmentesség - a
kegyelem és könnyűség - állapotában élsz, megszabadulva a
küzdelemtől. Valahányszor nem tudod ezt megtenni, valahányszor
elszalasztod ezt a lehetőséget - vagy azért mert nem generálsz
magadban elegendő tudatos jelenlétet ahhoz, hogy megelőzd egyes
megszokott, tudattalan ellenállásmintád aktiválódását; vagy
azért, mert a helyzet annyira extrém, hogy az számodra teljesen
elfogadhatatlan -, valamilyen formában fájdalmat és szenvedést
teremtesz. Úgy
181
tűnhet
ugyan, mintha a helyzet okozná a szenvedést, de végső soron nem
erről van szó. Az ellenállásod teremti azt meg!
Íme
a második lehetőséged a megadásra: ha nem tudod elfogadni azt,
ami kint van, akkor fogadd el azt, ami bent van! Ha
nem tudod elfogadni a külső állapotot, fogadd el a belsőt! Ez azt
jelenti, hogy ne szállj szembe a fájdalommal! Hagyd, hogy legyen!
Add meg magad a bánatnak, a kétségbeesésnek, a félelemnek, a
magányosságnak vagy a bármilyen formában is jelentkező
szenvedésnek! Figyeld meg, nézd, ám anélkül, hogy minősítenéd!
Öleld át! Aztán lásd, miként transzmutálja a megadás csodája
a lángoló szenvedést mély lelki békévé! Ez a te
keresztrefeszítésed. Hagyd, hogy megvallássá és mennybemenetellé
váljon!
Nem értem, hogyan
adhatja meg magát valaki a szenvedésnek! Ahogy te magad
is rámutattál, a
szenvedés a nem megadás. Hogy
adhatod megmagadat a nem
megadásnak?
Felejtsd
el egy pillanatra a megadást! Amikor intenzív fájdalom jár át,
valószínűleg úgyis hiábavaló és értelmetlen lenne minden szó
a megadásról. Amikor iszonyú erős fájdalmat érzel, minden
bizonnyal sokkal erősebb késztetésed támad majd kimenekülni
belőle, mint megadni magad neki. Nem akarod érezni, amit érzel. Mi
lehetne ennél normálisabb? De nincs menekvés, nincs kiút! Sok
hamis kiút, sok álmegoldás létezik-munka, ital, kábítószer,
harag, kivetítés. elnyomás és így tovább-, de ezek nem
szabadítanak meg a fájdalomtól. A szenvedés intenzitása nem
csökken attól, hogy tudattalanná teszed! Ha letagadod az érzelmi
fájdalmat, az megfertőzi minden tettedet, gondolatodat és
kapcsolatodat. „Rádióadóként", a belőled áradó energia
formájában sugárzod azt szét, és a körülötted levők tudat
alatt veszik ezt az „adást". Ha tudattalanok, lehet, hogy
szinte kényszert éreznek majd, hogy valamilyen módon megtámadjanak
vagy megbántsanak. Az is megtörténhet, hogy fájdalmad tudattalan
kivetítésével te bántod meg őket. Mindig azt vonzod magadhoz és
azt manifesztálod, ami összhangban van belső állapotoddal!
Ha
már nincs kiút, akkor még mindig létezik keresztülvezető út!
Ne fordulj hát el a fájdalomtól! Nézz szembe vele! Érezd át
teljesen! Érezd,ne pedig gondolkozz róla!
Szükség esetén fejezd ki, de elmédben ne kanyaríts köré
forgatókönyvet! Irányítsd teljes figyel
182
medet
az érzésre, ne pedig a személyre, eseményre vagy helyzetre, aki,
illetve ami azt látszólag okozta! Ne hagyd, hogy az elme arra
használja a fájdalmat, hogy abból áldozatidentitást kreáljon
számodra! Ha sajnálod magadat, és lépten-nyomon elmeséled a
történetedet, csak beleragadsz a szenvedésbe. Mivel lehetetlen az
érzésből elmenekülni, az egyetlen esélyed a változtatásra,
hogy ha belemész abba. Máskülönben semmi sem fog változni.
Szenteld hát teljes figyelmedet annak, hogy mit érzel, és ne
aggass rá semmiféle mentális címkét! Az érzésbe merülve légy
nagyon-nagyon éber! Eleinte úgy tűnhet, mintha egy sötét és
rémisztő helyre érkeztél volna. Ha késztetést érzel az
elfordulásra, figyeld meg ezt a késztetést, de ne engedelmeskedj
neki! Továbbra is tartsd figyelmedet a fájdalmon, érezd a bánatot,
a félelmet, a rettegést, a magányosságot, a szóban forgó
bármilyen érzést! Maradj éber, maradj jelen egész
Lényeddel, tested minden sejtjével! Ahogy ezt teszed, fényt
gyújtasz a sötétben. Ez tudatosságod lángja.
Ezen
a ponton már nem kell foglalkoznod a megadással. Az már
megtörtént. Hogyan? A teljes figyelemmel, ami teljes elfogadást,
más szóval megadást jelent. Azzal, hogy teljes figyelemmel
fordulsz felé, a most erejét használod, ami a jelenléted ereje.
Ez az ellenállás legkisebb. bárhol megbúvó darabkáját is
széttiporja. A jelenlét eltörli az időt. Márpedig idő nélkül
semmilyen szenvedés, semmilyen negatívítás sem maradhat életben.
A
szenvedés elfogadása utazás a halálba. Amikor szembenézel a
heves fájdalommal, hagyod, hogy legyen, és ráirányítod a
figyelmedet, tudatosan lépsz a halálba. Amikor meghaltad ezt a
halált, rádöbbensz, hogy nincs halál, s hogy nincs mitől félni.
Csak az ego hal meg. Képzelj el egy napsugarat, amely elfelejtette,
hogy elválaszthatatlan része a Napnak! Abba a tévhitbe ringatja
magát, hogy küzdenie kell a túlélésért, hogy teremtenie kell
egy, a Napétól eltérő identitást, és görcsösen kapaszkodnia
kell abba. Hát nem lesz eme téveszme halála hihetetlenül
felszabadító?
Szeretnél
könnyű halált? Szeretnél fájdalom nélkül, haláltusa nélkül
meghalni? Akkor halj meg a múltnak minden pillanatban, és hagyd,
hogy jelenléted fénye elűzze azt az idő által gúzsba kötött,
súlyos valakit, akiről eddig azt gondoltad, hogy az ..te"
vagy!
183
A
KERESZT ÚTJA
Sokan számolnak be arról,
hogy mély szenvedésen keresztül találták meg Istent. „A
kereszt útja" keresztény kifejezés is talán
ugyanerre utal.
Egyfolytában
ezzel foglalkozunk itt.
Pontosabban
fogalmazva nem a szenvedésen keresztül talalták meg Istent, mert a
szenvedés ellenállást is jelent. A megadáson keresztül találták
meg, helyzetük teljes elfogadásán át, amibe az intenzív
szenvedés belekényszeritette őket. Egy szinten bizonyára
ráébredtek, hogy a fájdalmukat maguk teremtették.
Miért
teszel egyenlőségjelet a megadás
és Isten megtalálása közé?Minthogy
az ellenállás elválaszthatatlan az elmétől, az ellenállás
elengedése-a megadás-véget vet a mesteredként viselkedő elme, e
hamis isten hatalmának, aki szélhámosként úgy tesz, mintha ő
„te" volnál. Mlnden ítélkezés és negativltás füstté
válik. A Lét birodalma, amelyet az elme eddig homályban tartott,
megnyílik. Hirtelen hatalmas nyugalom támad benned és
elmondhatatlan mélységű békeérzet. És abban a békében
hatalmas öröm van. És abban az örömben szeretet van. És abban a
legbelső magban van a Szent, a Mérhetetlen, a Megnevezhetetlen.
Azért
sem nevezném a dolgot Isten megtalálásának, mert nem lehet
megtalálni azt, ami, illetve aki soha nem veszett el, magát az
életet, aki te vagy. Az Isten szó nemcsak azért korlátozó, mert
évezredeken át tévesen értelmezték és használták, hanem azért
is, mert az egy rajtad kívül álló entitásra utal. Isten maga a
Lét, nem pedig egy lény. Nincs helye itt alany-tárgy viszonynak,
dualitásnak. Nem arról van szó, hogy vagy te és van Isten. Isten
felismerése a lehető legtermészetesebb dolog, ami csak létezik!
Nem az a bámulatos és fölfoghatatlan, hogyképes vagy tudatára
ébredni Istennek, hanem az, hogy ha nem vagytudatában
Istennek!
Az
általad említett kereszt útja a megvilágosodáshoz vezető régi,
ismert út, és az utóbbi időkig ez volt az egyetlen ösvény. Ám
azért ne utasítsd el, és ne becsüld alá a hatékonyságát! Ma
is járható út.
A
kereszt útja: teljes irányváltás. Azt jelenti, hogy életed
legnagyobb rossza, a kereszted, a legjobb dologgá válik, ami valaha
tör
184
tént
veled, mert megadásra. „meghalásra" kényszerít. Arra, hogy
olyan legyél, mint a semmi, olyan, mint Isten, mert Isten is „semmi
".
Manapság
az emberek tudattalan többsége számára még mindig a kereszt útja
az egyetlen út. Ők csak további szenvedések árán fognak
fölébredni, és a megvilágosodást-mint kollektív jelenséget
-előreláthatólag hatalmas fölfordulás fogja megelőzni. Ez a
folyamat a tudatosság növelését irányitó, egyetemes törvények
működését tükrözi, ami miatt egyes látnokok a várható
történéseket képesek voltak már előre látni. Többek között a
Jelenések könyve avagy az Apokalipszis is
ír a jövőről, bár homályos és néha áthatolhatatlan
szimbolikába burkoltan. Ezt a szenvedést nem Isten bocsátja az
emberiségre, hanem azt részben az emberek teremtik meg maguk és
egymás számára, részben pedig a Föld-amely egy élő és
intelligens organizmus - ily módon szándékozik megvédeni magát
az emberi őrület vad támadásaival szemben.
Ugyanakkor
egyre nő azoknak a száma, akiknek a tudata már elég fejlett
ahhoz, hogy a megvilágosodás eléréséhez ne kelljen többet
szenvedniük. Lehet, hogy te is e csoportba tartozol.
A
szenvedésen keresrtül elért megvilágosodás-a kereszt útja azt
jelenti, hogy rúgkapálva és üvöltve kényszerülsz belépni a
mennyek országába. Végül megadod magad, mert már nem bírod
elviselni a fájdalmat, de ez bizony hosszú és szenvedéstelt út.
A tudatosan választott megvilágosodás azt jelenti, hogy nem
kapaszkodsz már a múltba és a jövőbe, és életed középpontjába
a mostot állítod. Azt jelenti, hogy az idő helyett inkább a
jelenlét állapotát választod .,lakóhelyedül". Azt jelenti,
hogy igent mondasz arra, ami van. Ekkortól már nincs szükséged
fájdalomra. Mit gondolsz, mennyi idő kell még neked ahhoz, hogy
képes legyél kijelenteni: „Nem hozok létre több fájdalmat és
szenvedést!"? Mennyi fájdalomra van még szükséged, mire meg
tudod hozni ezt a döntést?
Ha
úgy gondolod, hogy ehhez még idő kell, akkor megkapod. Hozzá
fájdalmat is... Az idő és a fájdalom elválaszthatatlanok
egymástól!
'
Ez a szójáték csak angolul értelmes. Az angol -nothing" szó
Jelentése „semmi", de ketté választva: .no thing" már
azt jelenti, hogy „nem dolog'. (ford. megj.)
185
A
VÁIASZTÁS HATALMA
Mi
a helyzet azokkal, akik ajelek szerint akarnak szenvedni? Van egy
barátnőm, akit a partnere fizikailag bántalmaz. A
lány előzőkapcsolatában is ugyanez volt a helyzet.
Vajon miért pécéz ki a barátnőm mindig ilyen
férfiakat magának, és most miért nem lép ki
ebből a kapcsolatból? Mi a magyarazata, hogy oly sok ember
ténylegesenválasztja magának a fájdalmat?
Tudom,
hogy a „választás" szó a New Age egyik kedvenc szava, de
ebben az összefüggésben nem teljesen pontos kifejezés.
Félrevezető azt mondani, hogy valaki rosszul működő,
díszfunkciós kapcsolatot - vagy egyéb negatív helyzetet -
„választott" magának. A választáshoz- a
döntéshez-tudatosság, méghozzá magas szintű tudatosság
szükségeltetik. Anélkül nincs választás. Attól a pillanattól
kezdve választhatsz csak, amikor elhatárolod magad az elmédtől és
annak kondicionált működési mintázataitól; amikor jelenlevővé
válsz. Amíg nem éred el ezt a pontot, addig spirituális
értelemben tudattalan vagy. Ez azt jelenti, hogy kénytelen vagy
elméd feltételes reflexeinek megfelelően gondolkozni, érezni és
cselekedni. Ezért mondta Jézus: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz
nem tudják, mit tesznek" Mindennek nincs köze a megszokott
értelemben vett intelligenciához. Sok rendkívül intelligens és
tanult embert ismerek, akik szintén teljesen tudattalanok, más
szóval: tökéletesen azonosulnak az elméjükkel. Valójában ha a
mentilis fejlődést és a megnövekedett tudásmennyiséget nem
ellensúlyozza egy annak megfelelő mértékű tudatosságnövekedés.
akkor igen nagy az illető esélye a boldogtalanságra és a
szerencsétlenségre.
A
barátnőd beleragadt egy olyan kapcsolatba, amiben a társa veri őt,
és ez már nem az első ilyen párválasztása. Miért? Mert nincs
választása. Az elme, amit jelenlegi állapotába a múlt
kondicionáló hatása hozott, mindig azt keresi, hogy miként tudná
újra megteremteni azt, amit ő már ismer és megszokott. Még ha
fájdalmas is, de legalább ismerős. Az elme mindig a már ismerthez
tapad! Ami ismeretlen, az számára veszélyes, mert azt nem tudja
uralni. Ezért viszolyog az elme a jelen pillanattól, és ezért
kerüli azt. A jelen pillanati tudatosság nemcsak az elme
gondolatáramában, hanem a múlt-jövő kontinuumban -
folytonosságban - is rést üt. Egyetlen igazán új és kreatív
dolog sem léphet be ebbe a világba másutt.
186
csak
ezen a hézagon, a végtelen lehetőségek eme tiszta terén
keresztül!
Az
elméjével azonosult barátnőd a jelek szerint tehát újra és
újra megteremti a múltban megtanult mintáját, amelyben az
intimitás és a fizikai bántalmazás elválaszthatatlanul
összekapcsolódikA másik lehetőség, hogy olyan, kora
gyermekkorában befogadott elmemintát realizál, mely szerint ő
értéktelen, rossz, aki büntetést érdemel. Az is lehetséges,
hogy életének nagy részét a fájdalomtestén keresztül éli,
amely táplálékként mindig újabb és újabb fájdalmat keres. A
partnerének is megvannak a tudattalan mintái, amelyek passzolnak az
övéihez. A helyzetét természetesen a hölgy maga teremti meg, de
vajon ki vagy mi az az „ö maga", aki vagy ami ezt a teremtést
végzi? Nem más, mint egy mentális-emocionális minta a múltból!
De vajon miért csinál ő abból „ő magát"? Ha azt mondod a
hölgynek, hogy ő maga választotta ezt a körülményét vagy
helyzetét, akkor azzal csak megerősíted az ő elmével azonosult
állapotát. De ő valóban ez az elmeminta lenne? Az az ő igazi
énje? Vajon a múltból származik az ő valódi identitása? Mutasd
meg a barátnődnek, hogyan válhat a gondolatok és értelmek
mögötti megfigyelő jelenlétté! Beszélj neki a fájdalomtestről,
s hogy miként szabadulhat meg tőle! Tanítsd meg neki a
belsőtest-tudatosság művészetét! Mutasd be neki, mit jelent a
jelenlét! Amint képes lesz hozzájutnia most erejéhez, és azzal
áttör a feltételes reflexekben rögzült múltján, már lesz
választási lehetősége!
Senki
nem választ magának működési zavart, konfliktust, fájdalmat!
Senki nem választja az elmebajt! Ezek azért adódnak elő mégis,
mert nincs benned elég jelenlét ahhoz, hogy föl tudd oldani a
múltat, nincs benned elég fény, ami elűzhetné a sötétséget.
Nem vagy teljesen itt. Még nem eléggé ébredtél fel. Addig pedig
az elme beidegződött mintai irányítják az életedet.
Hasonlóképpen,
ha azok közé tartozol, akiknek problémájuk van a szüleikkel, ha
valamilyen tettük, illetve elmulasztott tettük miatt még mindig
neheztelsz rájuk, akkor jelenleg is azt hiszed. hogy volt
választásuk, hogy másképp is viselkedhettek volna. Mindig úgy néz
ki,mintha az embereknek lenne választásuk, de ez tévhit! Amig
a kondicionált sémákkal megtömött elméd irányítja az
életedet, amíg azonos vagy az elméddel, ugyan
mondd, milyen választási lehetőséged van? Semmilyen! Ott se vagy!
Az elmével azonosult állapot súlyosan zavart állapot. Ez az
elmebetegség egyik válfaja!
187
Ilyen-olyan
mértékben, de szinte mindenki szenved ettől a kórtól. Abban a
pillanatban, ahogy erre ráébredsz, nem tudsz már többé
neheztelni. Hisz hogyan lehetnél mérges valakinek a betegségére?
Az egyetlen megfelelő válasz ilyenkor az együttérzés.
Ezek
szerint senki sem felelős a tetteiért?! No, ez
a gondolat nekem nem tetszik...
Ha
az elméd irányít, akkor, noha nincs választásod, mégis
megszenveded a tudattalanságod következményeit, és további
szenvedést teremtesz. Viseled a félelem, a konfliktusok, a
problémák és a fájdalom terhét. Az így létrehozott szenvedés
ereje végül ki fog taszítani tudattalan állapotodból.
Azt
hiszem, hogy a választási lehetőségről
elmondott gondolataid a megbocsátásra is vonatkoznak. Előbb teljes
tudatosságra és megadásravan
szűkség ahhoz, hogy
meg tudj bocsátani.
A
„megbocsátás' szót 2000 éve használják, ám annak
jelentéséről a legtöbb embernek nagyon korlátozottak az
ismeretei. Amíg éntudatodat a múltból eredezteted, addig sem
magadnak, sem másnak nem tudsz igazán megbocsátani. Csak akkor
történik valódi megbocsátás, ha hozzájutsz a most erejéhez,
ami a saját erőd. Ez erőtlenné teszi a múltat, és mélyen
megérted, hogy semmilyen korábbi cselekedeted, és semmi, amit
valaha is veled tettek, a legcsekélyebb mértékben sem érintheti
meg valódi lényed ragyogó Iényegét! A megbocsátás
fogalma ekkor, úgy ahogy van, szükségtelenné válik. És
hogy jutok el ehhez afelismeréshez?
Úgy,
hogy megadod magadat annak, ami van, és így
teljesen jelenlevővé válsz. A múlt ereje ennek hatására semmivé
foszlik! Többé már nincs szükséged rá. A jelenlét a kulcs. A
most a kulcs.
És
honnan fogom tudni, hogy már megadtam magam?
Onnan,
hogy akkor már nem érzed szükségét annak, hogy föltedd ezt a
kérdést.
188
A
jelölt idézetek, illetve adatok forrása:
1.
A. Koestler, The Ghost in the Machine (Arkana, London, 1989). p. 180.
2.
Z. Brzezinski, The Grand Failure (Charles Scribner's Sons, New York
1989). pp. 239-40.
3.
A Course in Miracles (Foundation for Inner
Peace, 1990). Introduction
4.
R. L. Sivard, World Military and Social Expenditures 1996, 16th
Edition (World Priorities, Washington D.C., 1996). p. 7.
189
KÉT
SEGÍTSÉG A MEGVILÁGOSULT ÁLLAPOT ELÉRÉSÉHEZ ÉS A HATÉKONYABB
PROBLÉMAMEGOLDÁSHOZ
AGYKONTROLLTANFOLYAM
A
kb. 40 órás, 4 napos kurzuson megtanulunk mélyen ellazulni -
lecsendesíteni elménket és testünket-, és elsajátitunk
hatékony, problémamegoldö technikákat.
A könnyen megtanulható módszer konkrétan a következők elérését teszi lehetővé:
A könnyen megtanulható módszer konkrétan a következők elérését teszi lehetővé:
• a
stressz levezetését, s igy a nyugalom, a kiegyensülyozottság és
az egészség megteremtéséi,
• az
alvászavar megszüntetését
• az
ébresztőóra nélküli, időzített ébredést,
• önmagunk
kávé nélküli fölfrissítését (pl. éjszakai autóvezetéskor,
tanuláskor),
• a
fejfálások 90%-ának és a migrének közel 100%-ának gyógyszer
nélküli elmulasztását.
• kérdéseink-bölcs
tudatalattink és az ún. kollektív tudattalan bevonásával
történő-megválaszolását,
• a
memória fejlesztését,
• a
gyorsabb és hatékonyabb tanulást, • a jobb döntéshozatalt.
• céljaink
nagy valószinüsiggel történő elérését (magunk és szeretteink
gyógyulását is beleértve-természetesen az orvosi kezelés
mellett és nem helyett),
• a
fájdalom és a vérzés gyors elmulasztását ill, elállítását,
• szokásaink
(pl. dohányzás, alkoholizálás, kábítószerezés, túlzott evés,
lustaság rendetlenség) akaraterő és kínlódás nélküli
megváltoztatását. • állatok mentális befolyásolását,
• növények
mentális befolyásolását, s így pl. nagyobb termésmennyiség
elérését,
• gyerekeink
és felnőtt szeretteink szavak nélküli megsegítését, amit az
elmék közt meglévő, rádióadóvevő-szerű kapcsolat tesz
lehetővé,
• a
valójában természetes és hasznos hatodik érzék avagy intuíció
megizmosítását.
Az agykontrolltanfolyamokról bővebb információt az Elixír cimü havilapból, az internetről (www.agykontroll.hu), a 394-4812-es,budapesti telefonszámon, vagy a Széna téri Hattyúházban található agykontroll üzletben kaphat.
Csöndfürdő
nyílt Érden, gyönyörü
környezetben, ahol testmeleg, sós vízben lebeghetünk,
biztonságban, súlytalanságban, teljes csöndben és sötétben,
egyedül. Ennek hatására rendkívül gyorsan lecsöndesedik a test
és a tudatos elme. Fantasztikus élmény, aminek számos, rendkívül
hasznos élettani hatása is van, Konkrétan: csökkenti a
vérnyomást, s az endorfinszint növekedése miatt a fájdalmat is;
fokozza az immunrendszer erejét: az izmokból is oldja a stresszt;
javítja a vizualizálást: fokozza az érzékszervi érzékenységet:
enyhíti az evési és alvási zavarokat; segíti az alkoholbetegség
és a kábítószerfüggés megszüntetését; bevált hát- és
derékfájás esetén; további remekül egészíti ki a
pszichoterápiát.
Néhány
vélemény a vendégkönyvből:
„Magamat
még soha nem
szerettem ennyire."
„Azt hiszem,
ilyen ellazultságot nem lehet máshol megélni." „Megnyílt
egy másik dimenzió."
„Elöntött
valami mély nyugalom..." „Jobb, mint a pszichoanalízis. Ez
egy ima."
„Az
anyaméh biztonságát,
a magzatvíz simogatását és a létköz szabadságát kaptam"
„Szívnyitogató
találkozóhely Istennel és önmagunkkal."
Információ
és bejelentkezés a
23/394-763-as
telefonszámon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése