United
59
D
é n e s T a m á s matematikus
e-mail:
titoktan@freemail.hu
ECHELON
az
e-társadalom információ-pajzsa ?
„Úriember
nem olvassa mások levelét.”
(Henry
L. Stimson)
Henry
L. Stimson az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere volt
az 1920-as évek végén. Fenti szállóigévé vált mondása
alapján 1929. október 31-én bezárta kapuit az USA rejtjelző
szolgálata (a Black Chamber). Sajnos azonban a történelem nem Őt
igazolta, így Stimson felfogása (mindannyiunk nagy sajnálatára)
sem a múltban, sem a jelenben és nagy valószínűséggel a jövőben
sem emelkedik túl a szállóigén.
Nem
sokkal Stimson „úriember” társadalmi elképzelése után,
1949-ben jelent meg Georg Arthur Orwell angol
író „Ezerkilencszáznyolcvannégy” című
regénye, melyben az irodalomtörténészek meghatározása szerint
20.századi utópiát vetít elénk:
„Az
embernek annak tudatában kellett élnie, hogy lehallgattak minden
hangot, amit kiadott, s a sötétséget leszámítva minden
mozdulatát megfigyelték.”
Sajnos
ma már tudjuk, hogy Stimson felfogása tekinthető utópiának,
olyannyira, hogy Orwell fantáziája sem szárnyalt túl
napjaink valóságán. Pontosan a 2000. év egyik
világszenzációja lett annak a szomorú ténynek nyilvánosságra
kerülése, hogy Földünket évtizedek óta olyan műholdak veszik
körül, amelyek lehetővé teszik mindannyiunk lehallgatását. A
műholdas lehallgató rendszer neve ECHELON (magyarul: harcvonal).
Ennek
a civil emberiség számára hatalmas, átláthatatlan és
elképzelhetetlen, ördögi rendszernek a történetéről,
felépítéséről és főbb funkcióiról szól cikkünk. A
tényadatok természetesen csak az elmúlt 20-25 évben a
nyilvánosság és főleg a sajtó nyomására napvilágra került
dokumentumokból származnak, hiszen maga az ECHELON rendszer ma is a
legnagyobb titokban, a titkosszolgálatok felügyelete alatt működik.
A
titkos UKUSA megállapodás
Már
a II. világháború középső szakaszának idején megszületett az
Egyesült Királyság és az USA titkosszolgálatai között a BRUSA
COMINT (communications intelligence) egyezmény, melyet 1943.
május 17-én ratifikáltak. Az Egyesült Királyság 1946-47-ben
kibővítette a szövetségeseket Kanada, Ausztrália és Újzéland
háború utáni hírszerző ügynökségeivel. Így jött létre az
1948-ban megkötött titkos UKUSA megállapodás, illetve
szövetség, amelynek tartalma és hatálya napjainkban is érvényes.
Az UKUSA szövetség fő koordinátora (összefogó szervezete) az
USA Nemzeti Biztonsági Szolgálata (NSA). A szövetség alapító
szervezetei: az angol GCHQ (Government Communications Head
Quarters), a kanadai CSE (Communications Security
Establishment), az ausztrál DSD (Defense Security
Directorate) és az újzélandi GCSB (General
Communications Security Bureau).
A
szerződés jóval későbbi bővítése során kerültek az UKUSA
szövetségesek közé Németország, Japán, Norvégia, Délkorea és
Törökország titkosszolgálatai.
A
hidegháborús konfliktusok közepette sorra alakultak a katonai és
hírszerző ügynökségek, amelyek alapfeladata az információ
szerzés volt a kelet Európa fölé húzott „vasfüggöny
túloldaláról”. Néhány hírszerző szolgálat azonban a
hidegháborús idők elmúltával, kicsit „eltolta” tevékenységi
fókuszát, nem elveszítve ezzel anyagi és emberi erőforrásait. A
legnagyobb ilyen szervezet az NSA volt, amely a Szovjetunió és a
kelet európai szocializmus felbomlása dacára (amely eredetileg fő
tevékenységi területe volt!), folyamatosan, sőt exponenciálisan
növelte költségvetését, emberi és anyagi erőforrásait.
Az NSA foglalkoztatja ma a világon a legtöbb
matematikust, a legjobb rejtjelző és rejtjelfejtő szakember
csoportokat. Ezek feladata a hazai (USA) és idegen elektronikus
kommunikációban megjelenő rejtjelek feltörése, továbbá az így
megfejtett üzenetek több, mint 100 nyelven történő
elemzése. Az NSA feladata ugyanakkor az is, hogy olyan
rejtjelzést dolgozzon ki, amely biztonságosan védi az USA
kormányszervek kommunikációját. Így érthető az NSA vezető
szerepe az UKUSA szövetségesek között.
Az
UKUSA szövetséges szervezetei fejlesztették ki és fokozatosan, a
civil emberiség számára észrevétlenül hozták létre, azt a
hatalmas „figyelő”, lehallgató hálózatot, amely az egész
Földet behálózza, sőt napjainkra már a kilyukadt ózon pajzs
mellett, egy földkörüli „információs pajzsot” képez. A
hidegháborúnak már régen vége, mégis egyre inkább fény derül
arra, hogy még mindig létezik egy igazi, mindent behálózó, mégis
láthatatlan „harcvonal”, az ECHELON lehallgató
rendszer.
Az ECHELON
rendszer felépítése
Földi
megfigyelő bázisok, hét tengeren működő kémhajók,
tengeralattjárók és szigorúan titkos műholdak tucatjai
„figyelik” 30000 kilóméterrel a fejünk felett az egész Föld,
az egész emberiség globális kommunikációs hálózatának
forgalmát. Az ECHELON rendszer terve egyszerű és világos:
Lehallgató
állomások létesítése a Földön és a világűrben, amely
lehallgatja az összes műholdas, mikrohullámú, mobil és
optikai-szálas kommunikációs forgalmat és továbbítja mindezt a
mérhetetlen mennyiségű információt az ECHELON számítógépes
rendszerébe. Ez a rendszer a legkorszerűbb hang és optikai
karakterfelismerő (OCR) programokat tartalmazza, valamint olyan
kódszavas, illetve kifejezés szótáron alapuló (ennek neve
ECHELON Dictionary) szövegfelismerő rendszert, amely kiválogatja a
kívánt üzeneteket és kódolt jelzés kíséretében rögzíti
azokat, további elemzés céljára. A lehallgató állomásokon
működő intelligens analizátorok a rögzített beszélgetést,
vagy dokumentumot összevetik a kulcsszó, illetve kifejezés
listával és ez alapján továbbítják (vagy nem) a megfelelő
hírszerző központba, ahol „illetékesek” eldöntik, hogy
szükséges-e a további lehallgatás. Mindez az UKUSA szövetségesek,
elsősorban az NSA fennhatósága alatt működik !
Természetesen
ezt az óriási feladatot (a Föld kommunikációs forgalmának
lehallgatását) és így az ehhez tartozó forrásokat is
felosztották az UKUSA szövetségesek között:
-
Az NSA eszközei az USA-ban lefedik a teljes Amerikai földrészt.
-
Az angol GCHQ Európára, Afrikára és a nyugat
orosz területekre (az Ural hegységig) figyel.
-
Az ausztrál DSD megfigyelési területe dél Ázsia
és a Csendes óceán délnyugati, valamint az Indiai óceán keleti
része.
-
Az újzélandi GSCB figyeli a déli Csendes
óceáni szigeteket.
-
A kanadai CSE kezeli az orosz, európai és amerikai
északi területek kommunikációját.
Az
ECHELON hálózat gerincét képező lehallgató állomásokat az
Intelsat és Inmarsat műholdakról irányítják, amelyek így
képesek kezelni azt az óriási mennyiségű telefon, fax, stb.
kommunikációt, amely az országok és kontinensek között
történik. Eredetileg mindössze két földi állomás vette az
Intelsat jeleket: Morwenstow Angliában
és Yakima Washington államban.
Napjainkban
az erőforrások jóval kiterjedtebbek, így a lehallgatási
kapacitás, a finomabb területi és erőforrás felosztás
következtében sokszorosára növekedett.
-
A Morwenstow állomás közvetlenül szegezi „füleit” (az
Intelsat segítségével) az Atlanti és Indiai óceánra, Európára,
Afrikára és Ázsia nyugati részére.
-
A Yakima állomás célterülete a Csendes óceán északi féltekére
eső része, különös tekintettel a Távol-keletre.
-
Az NSA egy másik részlege, Sugar Grove (nyugat Virginia)
lefedi a teljes észak és dél amerikai forgalmat.
-
Az ausztráliai DSD állomás Geraldtonban és az újzélandi
Waihopai GCSB állomások célterülete Ázsia és Csendes
Óceánia déli része.
-
Egy újabb állomás Ascension szigetén (az Atlanti
óceánon Brazília és Angola között félúton) lefedi a déli
félgömb kommunikációját.
-
A nem Intelsat műholdakhoz tartozó földi állomások:
Menwith
Hill (Anglia), Shoal Bay (Ausztrália), Leitrim (Kanada), Bad Aibling
(Németország), Misawa (Japán). Az ezekhez tartozó műholdak főleg
az orosz és a regionális kommunikációt figyelik.
Különös
jelentősége van a számtalan rádió-frekvenciás lehallgató
állomásnak, mivel napjaink katonai és civil kommunikációjának
jelentős része rádió frekvencián történik. Az ECHELON hálózat
fontosabb rádió-frekvenciás lehallgató állomásai:
Tangimoana
(Újzéland), Bamaga (Ausztrália) és a közös NSA-GCHQ
állomás az Indiai óceán közepén levő Diego Garcia szigetén.
A
napjainkban is üzemelő USA kémműholdak funkcióját és főbb
paramétereit mutatja az alábbi táblázat:
Műhold | száma | Pálya | Gyártó | Funkció |
Advanced | KH-11 | 3.320 km | Lockheed Martin |
13
centiméteres felbontású fotózás
|
LaCrosse Imaging | Radar | 2.320-640 km | Lockheed Martin | 2.8-9.1 méteres felbontású fotózás |
Orion/Vortex | 3-35.000 km | TRW | telecom lehallgatás | |
Trumpet | 2.320-35.000 km | Boeing |
mobil
telefon lehallgatás
|
|
Parsae | 3.960 km | TRW | óceán lehallgatás | |
Műholdas adatgyűjtő | 2.320-35.000 km | Hughes | adat közvetítés | |
Védelem támogató program Aerojet | 4-35.000 km | Lockheed Martin | meteorológiai és nukleáris robbanás érzékelés | |
Meteorológiai védelem támogató program | 2.800 km | Lockheed Martin | meteorológiai és nukleáris robbanás érzékelés | |
Menwith
Hill
Menwith
Hill az angliai észak Yorkshireban, Harrogate közelében található.
Ma ez a Föld legnagyobb kém-bázisa. Közel 25 műholdvevő
állomással, 1400 amerikai és 350 angol munkatárs dolgozik a
bázison.
Menwith
Hill kiépítése 1951-ig nyúlik vissza, amikor az USA légierők
és a British War Office bérleti szerződést kötött a
földterületre, amely a Brit kormány tulajdonát képezte.
Az NSA 1966-tól kezdte telepíteni a berendezéseket. Már
az 1960-as évek elején az elsők között itt üzemeltették
az egyik IBM nagykapacitású számítógépet.
Az
első műholdvevő állomást 1974-ben telepítették Menwith
Hillre, alapvetően hírszerzési célokra. Később nyolc óriási
antenna csoportot építettek, amelyekhez nyolc műholdas
kommunikáció figyelő rendszer tartozott: STEEPLEBUSH
I-II, RUNWAY, PUSHER, MOONPENNY, KNOBSTICKS I-II, GT-6, SILKWORTH
Később
további rendszerek kerültek telepítésre (TROUTMAN, ULTRAPURE,
TOTALISER, SILVERWEED, RUCKUS, stb.), amelyek révén Menwith Hill
már rendelkezett a teljes műholdas megfigyelő arzenállal. Így
képes közvetlenül a saját műholdjaira támaszkodva a földi
elektronikus és rádió kommunikáció minden percét lehallgatni.
Az NSA
és az UKUSA szövetségesek tehát sikeresen megvalósították
azt az „információs pajzsot” Földünk körül, amelyen
pillanatnyilag (az ózon pajzzsal ellentétben) egyetlen pici lyukat
sem lehet találni.
ECHELON
Dictionaries
Az
ECHELON rendszer elképesztő, gigantikus célja (ma már!) a Föld
szinte teljes kommunikációs forgalmának lehallgatása. Óriási
erőforrásait arra használják fel, hogy megfejtsék, megszűrjék,
felülvizsgálják és kategorizálják az üzeneteket, majd ezen
előfeldolgozások után a megjelölt üzeneteket továbbítják a
megfelelő UKUSA ügynökségeknek további elemzés céljából.
Az
előfeldolgozott üzenetek tömege elektronikus úton kerül az
óriási számítógépes rendszerbe (mint például a Menwith
Hill-i SILKWORTH), ahol a legmodernebb hang és optikai
karakterfelismerők, valamint tartalomelemző rendszerek „veszik
kezelésbe” a rendezetlen információ halmazt. Ezek a programok és
számítógép rendszerek sok szempontból már a jövőbe vezetnek.
A SILKWORTH szuperszámítógép rendszer részeként
működik például a MAGISTRAND alrendszer, amely vezérli a
kulcsszó kereső programokat, vagy a PATHFINDER, amely
tartalomelemzéssel válogatja szét az üzeneteket és rendezi egy
óriási szöveges adatbázisba, amelyből már a dokumentumok
(üzenetek) kulcsszavak alapján könnyen hozzáférhetők.
Szinte SCIFI-be illő alrendszer a VOICECAST, amely
hangfelismerő programok segítségével konvertálja a
beszélgetéseket szöveges üzenetekké és képes egyéni
hangminták alapján a beszélőt azonosítani és tárolni jövőbeli
elemzés céljára.
Az ECHELON
rendszer napi 24 órában üzemel, a hét minden napján,
óránként millió és millió üzenetet feldolgozva.
Fontos
tudni azonban, hogy az elképzelhetetlen mennyiségű információnak
csak kis töredéke kerül tárolásra az elemzések után. Ez az
óriási informatikai erő, melyet az ECHELON rendszer képez,
mindössze arra szolgál, hogy kiszűrje azokat az üzeneteket,
információkat a kommunikációs áradatból, amelyek fontosak a
hírszerző ügynökségek, illetve megbízóik számára. Hogy mi a
fontos ?
Az
éppen az aktuális kulcsszó listától függ, amely minden
lehallgató állomás rendszerében megtalálható (ez az úgynevezett
„szótár”). A szótár karbantartásával, aktualizálásával
külön munkatársak foglalkoznak, az erre a célra szolgáló
programok segítségével (COWBOY, FLINTLOCK, stb.), amelyek VAX
mini-computerek hálózatán működnek, speciális célú
egységekkel kiegészítve.
Minden
üzenethez (szó, kifejezés, szövegrész), amely a szótárba
kerül, egy 4 számjegyű azonosítót rendelnek, amivel
beazonosítható az üzenet forrása és tárgya (például: 5535=
japán diplomácia, 8182= kommunikáció a rejtjelző technikákról).
Továbbá
minden tárolt adathoz hozzárendelik a dátumot, időt és az
állomás kódját, valamint egy kódnevet, amely az ügynökséget
azonosítja: ALPHA-ALPHA (GCHQ), ECHO-ECHO (DSD),
INDIA-INDIA (GCSB), UNIFORM-UNIFORM (CSE),
OSCAR-OSCAR (NSA).
Az
így feldolgozott üzenetek továbbításra kerülnek az UKUSA
állomások információs idegközpontjába a PLATFORM számítógépes
rendszerbe.
Minden
nap áttekintések készülnek a napi tevékenységről különböző
formákban:
- Jelentés,
amely közvetlen, teljes fordítása a lehallgatott üzenetnek,
- Tömörítvény,
amely az üzenetben található alapvető információkat emeli ki és
sorolja megadott kategóriákba. Ilyen kategória azonosítók
például:
MORAY
(titkos), SPOKE (titkosabb, mint a MORAY), UMBRA (szigorúan titkos),
GAMMA (orosz lehallgatás), DRUID (információ továbbítás nem
UKUSA partnerekhez).
- Összefoglaló,
amely az előző két forma keveréke.
Az ECHELON felhasználása
Az
eddigiekből is kiderült, hogy ma már az UKUSA szövetség éltető,
összetartó eleme az ECHELON rendszer. Igaz ugyan, hogy az elmúlt
negyven év alatt, a hidegháborús idők eredeti rendeltetéséhez
képest, az ECHELON alkalmazása többszöri csavart szenvedett. Így
napjainkban már a terrorizmus és államellenes tevékenység elleni
védelem, mint deklarált cél mellett, egészen új, a civil
társadalmat és a politikát érintő felhasználás felé is
eltért.
Az
EU állampolgárok széleskörű lehallgatása az ECHELON rendszer
segitségével, már 1981 óta ismert volt bizonyos európai
újságírók előtt. Az első komoly tanulmány azonban csak 1998
januárjában került nyilvánosságra, amelyet az Európa Parlament
megbízásából független szakértők készítettek az USA
kémhálózatának rutin telefon, fax, email lehallgatási
tevékenységéről, melyet Földünk összes állampolgárára
(beleértve az EU-t és Japánt is) alkalmaz. A tanulmány címe „A
politikai kontroll technológiájának értékelése”,amely az
Európa Parlament STOA bizottsága (Scientific and Technological
Options Assessment) gondozásában jelent meg [7]. A STOA
tanulmány rámutatott az ECHELON rendszer használatának sok kényes
pontjára, amelyek az USA és az EU kapcsolatát és főleg
állampolgáraikat igen érzékenyen érintik.
Az
egyik legnagyobb vihart kavart esemény az 1990-es évek elején
került napvilágra, amikor néhány GCHQ hivatalnok kapcsolatba
került a szabadságjogokért küzdő csoportokkal és 1992-ben
nyilatkozatot adtak a London Observernek, miszerint az ECHELON
Dictionary-ben szerepelnek a következő kifejezések: Amnesty
International, Greenpeace, Christian ministries.
A
hírszerző ügynökségek és így az UKUSA szövetség civil
irányban eltorzult tevékenységének igazolására különös
„megoldást” találtak, amelynek lényege, hogy újradefiniálták
a nemzetbiztonság fogalmát, amelybe már beletartoztak a gazdasági,
kereskedelmi és részvénytársaságok is. Sokszor a gazdasági
kémkedés haszonélvezői azok a társaságok (cégek), amelyek
segítették az ECHELON rendszer fejlesztését, a hálózat
megerősítését. Így tulajdonképpen „hatalmi
vérfertőzés” útján kerülhetnek különös „készpénzes”
kapcsolatba a hírszerzésen keresztül a hatalom mögött álló
politikai pártok és a kormányhoz közelálló üzleti
vállalkozások.
Az
ECHELON rendszer felhasználásának igazi problematikája tehát
kettős:
-
Egyfelől az ECHELON rendszer eredeti katonai, nemzetbiztonsági
rendeltetésének teljes kiszélesítése, az üzleti, sőt a civil
szférára,
-
másrészről ennek a globalizációs mértékkel mérve is
elképzelhetetlenül nagy eszköz és emberi kapacitásnak, néhány
kiválasztott (UKUSA szövetségesek) által való birtoklása,
amely óriási információ vagyon felhasználásáról végső fokon
egyetlen „csúcsszerv” szempontjai döntenek, ez az NSA.
Nem
csoda tehát, hogy ekkora hatalom birtokában nem sikerül ellenállni
a kisértésnek, hogy az információkat politikai és üzleti
célokra is felhasználják azok, akiknek azt rendelkezésére
bocsátják.
Végül
néhány megtörtént esetet mutatunk be illusztrációként és
gondolatébresztőként, a számtalan ismert és soha meg nem
ismerhető eset közül.
-
Mike Frost (korábban kanadai kém) beszámol arról, hogy a volt
Brit miniszterelnök asszony Margaret Thatcher 1983 februárjában
utasítást adott két miniszterének folyamatos lehallgatására,
mivel megingott megbízhatóságukba vetett bizalma. A megfigyelés
az angol (GCHQ) és kanadai (CSE) lehallgató rendszer
felhasználásával három hétig történt, majd jelentés készült
róla. Maga Mike Frost és szerzőtársa Michel Graton 1995-ben
megjelent cikkükben (lásd [3]) így írnak erről:
„A
Thatcher epizód megmutatja, hogy a GCHQ, akárcsak az NSA, utat
talált magának a törvények fölött és nem tétováznak ezt
felhasználni speciális politikai helyzetekben, ha érdekeik úgy
kívánják.”
Az
„információs pajzs” által keltett bizonytalanság nem kíméli
a magán embereket sem:
„Mrs
Smith telefonon elmesélte barátnőjének, hogy kisfia bombát
készített játszótársaival a játszótéren. Mrs Smith sosem
gondolta volna, hogy a gyermekjáték nem telefontéma. A brit
elhárítás számítógépe (összekötve egy telefonvonalakat
ellenőrző műholddal), az ECHELON Dictionary alapján felfigyelt
a bomba szóra. Beindult az automatikus gépezet és a beszélgetést
rögzítette, majd szöveges formára konvertálta és megjelenítette
a GCHQ elemzőtisztjének képernyőjén. A tiszt mivel nem volt
biztos abban, hogy a hölgyek nem terrorcselekményt készítenek-e
elő virágnyelven beszélgetve, felvette Mrs Smith nevét és
telefonszámát a hírszerzés adatbázisába. Az asszony neve mellé
ez a megjelölés került: lehetséges terrorista.”
Az
ECHELON felhasználása „idegen cégek” titkainak kifürkészésére
régen ismert volt, ám az 1990-es években ezt „művészi”
fokra emelték (lásd pl. [5],[8]):
-
1990-ben az NSA elfogott egy üzenetet, amely a NEC Corp. 200
millió dolláros műhold gyártásra vonatkozó, küszöbön álló
szerződéséről szólt. Miután ez megfelelő kormányzati
csatornák útján az amerikai gyártók tudomására jutott, a NEC
és AT&T közötti szerződés meghiúsult.
-
1993-ban az amerikai Elnök megbízta a CIA-t, az alacsony károsanyag
kibocsátású autók tervezésével foglalkozó japán cégek
„megfigyelésével”. A lehallgatások eredményeként szerzett
információkat továbbították a három nagy amerikai autógyárnak,
a Fordnak, a General Motorsnak és a Chryslernek.
-
1994-ben az NSA elfogott egy telefon beszélgetést, amelyet egy
brazil hivatalnok folytatott a francia Thomson céggel egy radar
rendszer megvásárlásáról. A feldolgozott információ, szintén
a „megfelelő csatornákon” keresztül azonnal az amerikai
Raytheon céghez került.
Az
Európa Parlament elkezdte annak megvitatását, hogy vajon mi az
ECHELON ? Hogyan lehet rendeltetésszerűen használni ? és
vajon az önálló, szabad országok mit kezdhetnek egy ilyen
rendszerrel ?
De
talán nyitott kapukat döngetnek, hiszen Frank Church szenátor már
huszonöt évvel ezelőtt figyelmeztette az amerikai népet [9]:
„Ugyanakkor,
amikor az amerikai emberek lehetőségei gyökeresen megváltozhatnak
és minden amerikai teljes magánéletet élhet, ugyanezek az
eszközök teszik lehetővé, hogy minden megfigyelhető legyen
(telefon beszélgetés, távirat, fax, email, stb.) Nem lesz
egyetlen rejtett hely sem az emberek számára. Ha a kormányzat
valaha zsarnoksággá válik, ha egy diktátor kezébe kerül ez az
ország, ez a technológiai kapacitás, amelyet a hírszerzés
biztosit a kormánynak, tökéletes eszközt ad a kezébe egy totális
uralomhoz, amely ellen lehetetlen lesz küzdeni, mert ez az
„információs pajzs” tökéletes védelmet biztosit a
kormánynak....
Én
nem akarom látni azt az országot, amelyik átmegy ezen a „hídon”,
mert ez a „híd” olyan szakadékon vezet keresztül, ahonnan
nincs visszaút.”
Kérdések:
-
Valóban teljesen kiszolgáltatottak vagyunk az ECHELON mindent
behálózó „információs pajzsának” ?
-
Az „információs pajzs” megóvja, vagy kiszolgáltatja a civil
társadalmat ?
-
Az e-társadalom szükséges velejárója az E-CHELON ?
-
Védekezhetünk-e és ha igen, akkor hogyan, a totális információs
kiszolgáltatottság ellen?
Hivatkozásjegyzék
[1] Desmond
Ball, Jeffrey Richelson: The Ties That Bind: Intelligence
Cooperation
Between
the UKUSA Countries
Allen&Unwin,
Boston, 1985.
[2] James
Bamford: The Puzzle Palace: Inside the NSA, America’s Most
Secret
Intelligence
Organization
Penguin
Books, New York, 1983.
[3] Mike
Frost, Michel Graton: Spyworld: How C.S.E. Spies on Canadians
and
the World
McClelland-Bantam,
Toronto, 1995.
[4] Morton
Halperin, Jerry Berman, et.al.: The Lawless State
Penguin
Books, New York, 1976.
[5] John
Merrit: GCHQ Spies on Charities and Companies
Observer
(London), June 18. 1992.
[6] Hugh
O’Shaughnessy: Thatcher Ordered Lonrho Phone-Tap Over Harrods
Affairs
Observer
(London), June 28. 1992.
[7] Steve
Wright: An Appraisal of Technologies of Political Control
European
Parliament: Scientific and Technologies Options Assessment
Luxembourg,
January 1998.
[8] U.S.
Spy Agency Helped U.S. Companies Win Business Overseas
Nikkei
English News, September 21. 1998.
[9] Meet
the Press
National
Broadcasting Company, August 17. 1975.
Dénes Tamás matematikus
e-mail:
titoktan@freemail.hu
A
globális e-társadalom és a terrorizmus „szövettana” a
kriptográfia mikroszkópján át
(Gondolatok
2001. szeptember 11-e első évfordulóján)
"A
történelem mindössze arra tanít meg bennünket,
hogy
az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
Albert
Einstein
A
szeptember 11-i terror támadás a XXI. század kezdetének és
remélhetőleg nem az egész századnak szimbólumává vált. A
sajtó, az elektronikus média, az egész világ közvéleménye, nap
mint nap foglalkozik e szörnyűséggel, azonban valódi elemzés
(nem állásfoglalás!), amely az ilyen típusú cselekmények
előkészületeihez szükséges titkos kommunikációról a
továbbiakra nézve tanulságokkal szolgálhat, eddig nem látott
napvilágot. Ezért is érdekes és napjaink eseményeit figyelembe
véve, igen aktuális W.Diffie[1] amerikai
mérnök-kriptográfus [7] cikke, melyben e kérdéskörrel
foglalkozik.
Jelen
cikkemben W.Diffie gondolatmenetét és tanulságos következtetéseit
foglalom össze, saját idevágó gondolataimmal kiegészítve és a
jövőbe vezető tágabb perspektívába, a biztonságos információs
társadalom problematikájába helyezve e kérdéskört.
W.Diffie az USA kriptográfiai politikájáról
Míg
a XX.század fordulóján a kriptográfia munkaigényes, nagy
hibaszázalékkal dolgozó folyamat volt, amely nem volt képes
többre, mint aránylag rövid írott szövegek kódolt formába való
átalakítására, addig a XXI.század fordulóján a
kriptográfia gyorsan, megbízhatóan, olcsón, számítógépesítve
zajlik és az egész Földön másodpercenként billió bitet képes
feldolgozni.
A
telekommunikáció tökéletesedése és fontosságának növekedése
a rendőri és hírszerző szervezeteket az elektronikus lehallgatás
még kiterjedtebb használatára ösztönözte. Ugyanakkor éppen
ezek a szervek tartanak attól, hogy a kriptográfia elterjedése az
üzleti világban, majd megfosztja őket olyan forrásoktól,
melyekre eddig támaszkodhattak. Az eredmény (mondja W.Diffie,
természetesen az USA-ra értve):
Küzdelem
az üzleti világ (mely a kriptográfiát az e-kereskedelem és az
e-banki tranzakciók védelmére használja) és a kormányzati
(titkosszolgálati) tényezők között (melyek felügyeleti
lehetőségeik elvesztésétől rettegnek). Ezen harc egyik fő
területe az export-kontrol.
2000.
január 14-én az export ügyekkel foglalkozó hivatal (az USA-ban)
új szabályozást vezetett be a kriptográfiai hardverek és
szoftverek exportjára vonatkozóan. Ez a módosítás a rendszer
erősségére való tekintet nélkül, korlátlanul engedélyezte a
kriptográfiai termékek exportját, melyet a kriptográfiai „ipar”
igazi győzelemként élt meg.
2001.
szeptember 11-én az USA-t megtámadta az Al-Qaeda terrorista
szervezet. S habár nincs megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy a
titkosítás szerepet játszott a hírszerzés ezen botlásában,
mely lehetőséget biztosított arra, hogy szeptember 11-e borzalmas
eseményei bekövetkezhessenek, a New Hampshire-i szenátor Judd
Gregg amellett érvelt, hogy ellenőrizni kell a titkosítási
rendszereket. Ezt a felhívást azonban Bush elnök apparátusa nem
támogatta (sokak meglepetésére), s ugyanúgy a Kongresszus más
képviselői sem. A szenátor néhány hét után feladta a harcot.
Ebből
a felvezetésből már világosan látszik W.Diffie gondolatmenete,
amely az okokat a kriptográfia tömeges elterjedésében és az
ellenőrzés liberalizálásában, azaz politikai okokban véli
tetten érni. Legnagyobb meglepetésemre (mint az a következő
történeti áttekintésből egyértelműen kiderül), cikkében a
kriptográfiát homogén egységként tekinti, így annak lényegesen
eltérő módszereit sem kezeli megkülönböztetetten.
Kriptográfia-politika az USA-ban az elmúlt 30 évben
Az
1970-es években, a hadiiparban való sok éves lappangás után, a
kriptográfia kettős céllal jelent meg a nyilvánosság előtt.
Elsőként létrejött a DES= Data Encryption Standard (Horst Feistel
és az IBM más munkatársainak munkája), majd 1977-ben „Federal
Information Processing Standard 46”-ként nevezték át, s azon
kormányzati információk megóvására használták, melyek
védelmet élveztek, de nem tartoztak a titkos információk
hivatalos kategóriájába.
A
fejlesztés második szakasza néhány tudományos kutató munkája
volt, mely a nyilvános kulcsú titkosításhoz vezetett. Ahhoz a
technológiához, amely ma az internetes kereskedelem biztonságának
alapját szolgáltatja. A kormányzati válasz erre az volt, hogy
megpróbálta „bekebelezni” a kriptográfiát, úgy mint ahogy az
Energia-felügyelet azt az atomenergia területén megtette. Az NSA
(National Security Agency) remélte, hogy létrejön egy Amerikai
Oktatási Tanács, amelynek felügyelete alá tartozik a
kriptográfiai kutatás és publikálás, így az NSA-n keresztülmenő
kriptográfiai publikációk véleményezésével befolyásolható a
lehetséges nemzeti biztonsági politika. Ez a kísérlet drámai
bukáshoz vezetett. A Kormány világosan látta, hogy bár a kutatás
és publikálás felügyelete kicsúszott a hatásköréből, a
katonai fejlesztések kontrollja azonban nem.
A
jelenlegi export-szabályozások a II. világháború utáni
hidegháborús időszakban gyökereznek. A közvetlenül a háborút
követő években az USA gazdasága a világ gazdaságának több
mint felét tette ki.
Az
USA-nak tehát a külpolitika hatékony ágazataként, nemcsak
megvolt a gazdasági ereje az export hatékony szabályozására, de
hajlandósága is volt erre. Először a külügyminisztériumhoz
tartozott az export szabályozás, így a nemzetbiztonsági
szempontok védelme is, mivel ezeket a termékeket a hadianyag
kategóriába sorolták. Az export felügyelet természetesen erősen
függött a termékek felhasználási céljától. A hidegháború
alatt a legtöbb berendezés, amely az USA és szövetségesei
együttműködésében készült, COCOM listán volt. A COCOM
(Coordinating Committee on Multilateral Export Controls) tagjai
voltak: Ausztrália, Újzéland, Japán, USA és több nyugat európai
ország.
Tehát
a II. világháború utáni időszakban a kriptográfia szinte
teljesen katonai technológiának számított. Ahogy az információs
forradalom haladt előre, különösen amint a számítógépes
hálózatok kezdtek terjedni, a kettős használati státusz melletti
érvek kezdtek szaporodni. Az emberi beavatkozás nélküli
számítógépek közötti kommunikáció, nagy biztonságot követel
meg, így az információk azonosításában a kriptográfia
használata nélkülözhetetlen.
Mégis
a kriptográfia a „hadianyag” kategóriába maradt még hosszú
ideig, akkor is, ha az nem tűnt ésszerűnek a legtöbbek számára.
Ennek megfelelően a kriptográfiai eszközök egyénileg jóváhagyott
export engedélyeket igényeltek.
A
különbségtétel a katonai és civil kriptorendszerek között nem
történt meg. Néhány esetben, mint például az „ellenség-barát”
(Friend or Foe) felismerő rendszereknél (amelyek a repülőgépeket
azonosítják katonai radarokkal), a besorolás nem egyszerű, hiszen
ezek a rendszerek polgári és katonai célokat is szolgálnak.
Az
export kontroll kihívása tehát, egy olyan módszer kifejlesztése,
amely a lehető legkevésbé avatkozik bele a nemzetközi
kereskedelembe, miközben korlátozza más országok katonai
lehetőségeit, arra nézve, hogy fenyegessék az USA érdekeit. Egy
billió dolláros elektronikus átutalást védő kriptorendszer
ugyanis nem különbözik egy olyantól, amely egy szigorúan titkos
üzenet megóvására alkalmas[2].
Ahogy
az USA részesedése a világgazdaságban csökkent az elmúlt öt
évtizedben, az export-kontroll is kevésbé bizonyult hatékonynak
az USA külpolitikájának eszközeként.
Ma,
amikor a potenciális vásárlók zöme az USA-n kívül található,
egy termék exportálhatósága jelenthet igazi különbséget a
siker és bukás között. Ez az alábbi három tényező
következtében, alapvetően megváltoztatta a kriptográfiai
export-kontroll szerepét:
- A tipikus amerikai cég áruinak több mint felét külföldön értékesíti, s ehhez exportálható árat kell biztosítani, hogy versenyképes maradjon.
- A használhatóság és hatékonyság érdekében a biztonsági rendszert a kezdetektől fogva integrálni kell a termék jellemzőihez. Egy már kész rendszerhez, kriptográfiai rendszer hozzáadása nemkívánatos, még akkor sem, ha ez esetleg lehetséges lenne.
- Egy termék két változatának előállítása bonyolult és költséges.
A
bevezetett export-kontroll eredménye, hogy határt szabott az erős
kriptográfiai eszközök alkalmazásának, nem csak külföldön, de
belföldön is. Az 1990-es évek elején változások történtek az
export politikában.
Első
lépésként megegyezés jött létre (1992-ben) az NSA
(Nemzetbiztonsági Szolgálat), a Kereskedelmi Minisztérium és az
RSA (a kriptográfiai szoftverek vezető gyártója) között. Ez
alapján jóváhagyták a 40 bitnél nem hosszabb
kulcsú[3] algoritmusok
exportját.
Néhány
hónappal Clinton elnök hatalomra kerülése után, a Kormány a
„Clipper” titkosító rendszert ajánlotta kompromisszumként.
Ezt a rendszert erősen ellenezte az ipar és a „Civil Szabadság
Csoport”, de végül elfogadták, mint Szövetségi
Információfeldolgozási Szabvány-t, ám soha nem terjedt el igazán
a piacon. A Clipper által megnövekedett aggodalmakra válaszul az
NRC (National Research Council) megjelentette a CRISIS
(Cryptography’s Role in Securing the Information Society)
jelentést: „A kriptográfia szerepe az információs
társadalom biztonságában” címmel, 1996 nyarán.
Az
NRC 16 szakértőből álló csoportot állított össze
(kormány, ipar, tudomány szektorokból) egy 18 hónapos
vizsgálatra, közülük 13 biztonsági szakértő volt. Sokan
közülük az előző kormányok tagjai voltak. A
kormánypolitika ellenzői előrevetítették annak lehetőségét,
hogy az NRC jelentés a Clinton kormány kriptográfia politikáját
nem támogatja. A jelentés az alábbi következtetésekre jutott:
- a
kriptográfia széleskörű használata több előnnyel jár, mint
hátránnyal,
- a
kormány jelenlegi politikája nem felel meg az információs
társadalom biztonsági kívánalmainak,
- az
export lehetőségek megkönnyítése mellett foglaltak állást.
Természetesen
a Clinton kormány nem ezt akarta hallani és nem is tettek azonnali
lépéseket a változtatásra. 1996-ban az USA kongresszusa is
foglalkozott a kriptográfiai exporttal, ám a törvényjavaslatok
egyike sem kapott elegendő szavazatot ahhoz, hogy meghiúsítsa a
várható elnöki vétót. Ugyanakkor a kongresszusi támogatás a
kriptográfiai export liberalizációja iránt egyre növekedett a
következő években.
1996-ban
Daniel Bernstein a California Egyetemen (Berkeley) matematikus
hallgatója elhatározta, hogy a törvény semmibevétele helyett –
ahogy azt a legtöbb kutató tette – nyilvánosan követeli a
jogot, hogy egy új kriptográfiai algoritmus kódját elektronikusan
közzé tegye.
Bernstein
nem folyamodott export engedélyért, jelezve ezzel azt a nézetét,
hogy az export-kontroll, alkotmányellenes. Ehelyett a Szövetségi
Bíróságnál kereste igazát. Bernstein győzött a területi
bíróságnál és a fellebbezés során is.
A
színfalak mögött, 1998-ban a Clinton adminisztráció jóváhagyta,
hogy ne essen ellenőrzés alá a „tömeg piac”-i kriptográfia,
amely 64 bitnél rövidebb kulcsot használ.
Ugyanebben
az időszakban az USA által vezetett ECHELON rendszer (amely akkor
már több mint 20 éve létezett) botrányos körülmények között
napvilágra került. Az ECHELON rendszer egy UK – USA
megállapodás eredménye (lásd [3]).
Az
Európa Parlamentnek készített jelentés alapján: az ECHELON a fő
kereskedelmi kommunikációs csatornákat célozza, különös
tekintettel a műholdas rendszerekre. Sokan Európában levonták a
következtetést, hogy a rendszer célja kereskedelmi kémkedés,
amit James Woolsey a C.I.A. volt igazgatója is megerősített. Az
Európai Közösségben megrökönyödés lépett az együttműködés
helyébe. Az európai országok célja most az lett, hogy megvédjék
a kommunikációjukat az USA hivatlan „füleitől”, a megoldás
kulcsa pedig a kriptográfia volt[4].
1999.
szeptember 16-án Albert Gore Jr. az USA alelnöke és elnökjelöltje
kihirdeti, hogy a kormány kapitulál. A kulcs hossza többé nem
volt döntő tényező a kriptográfiai termékek
exportálhatóságában. Az új szabályok megosztották a piacot a
vásárló típusa szerint. A kiskereskedelmi termékek is szabadon
exportálhatók, például a Windows NT erős titkosítással sem
képezi már az export-kontroll tárgyát. Az új szabályok okos
kompromisszumnak mutatkoztak az üzlet kívánalmai és a biztonsági
szervek között.
2000.
júniusában a Miniszterek Európai Tanácsa kihirdette a
kriptográfiai export-kontroll végét az EU országokon belül és
közeli partnerei között (pl.: Csehország, Lengyelország,
Magyarország, Svájc, Japán, USA).
2000.
július 17-én válaszul az EU liberalizációra az USA hasonlókat
produkált: többé nem kötelező az export engedély a
kriptográfiai termékek kivitelére a 15 EU országba (és az EU
várományos országokba). Mi vezethetett e 180 fokos fordulathoz ?
(10 éven belül!)
A
legnyilvánvalóbb ok az Internet, amely tömeges igényt teremtett a
kriptográfiára, s amely nehezebbé tette az információ-mozgás
kontrollját, mint az valaha volt.
A
szoftver gyártás ekkor vált igazán nagy üzletté. A legtöbb
szoftvergyártó cég szétválasztotta a termékeket „tárgy
kód”-ra és a titkosan kezelt „forrás kód”-ra. Éveken át a
forrás kód megosztása a felhasználókkal, a „hobbystákra”,
néhány kutatóra és néhány „megszállottra” korlátozódott.
Ez az
1990-es évek közepén változott meg, amikor néhány cég
bevezette a nyitott-forrású operációs rendszereket, amelyek egyre
nagyobb részt hasítottak ki a szoftver piacon.
Az
eredmény:
A
szoftverek kontrollálhatóságának általános csökkenése és
különösen komoly fenyegetés a Kormány azon erőfeszítéseit
tekintve, melyek az erős kriptográfia exportját próbálták
megtiltani A nyílt-forrású szoftverek széles körben terjedtek a
weboldalakon. Ha egy program (főleg, mint operációs rendszer)
elhagyja az USA-t kriptográfia nélkül, a külföldi programozók
jóval könnyebben készíthetnek hozzá saját kriptográfiai
komponenst, melynek következtében „megszerzik” a forrás
operációs rendszer tulajdonjogát. Erre az USA export-kontrolljának
minimális befolyása lehet csak.
A 2000-ben
hozott döntés a kriptográfiai export-kontroll megváltoztatására,
nem volt könnyű. Amint láttuk, 50 évig az USA arra használta az
export-kontrollt, hogy megelőzze a kriptográfia széleskörű
elterjedését. Ebből 40 évig működött ez a politika, de a
számítógép iparban és a kommunikációban beállt változások a
XX. század utolsó évtizedében megnövelték a privát szektor
igényét a biztonságra és a „hadianyag” jellegű politikát
hidegháborús emlékké redukálták.
Bár
a szeptember 11-i események megjósolhatatlanok voltak, a tény,
hogy az export-kontroll lazítása, a titkosított információk
„olvashatatlanságához” vezet az USA titkosszolgálata számára,
nem volt megjósolhatatlan.
Szeptember
11. nem változtatott a tényeken, melyek az export-kontroll
szabályozások visszafordításához vezettek és nem várható,
hogy ezek a szabályozások visszaállításra kerülnek.
Az
ECHELON rendszer „információpajzs” a terrorizmus ellen ?!
A
kriptográfiai export-kontroll szigorításának, illetve
liberalizálásának ellentmondásos megítélése, jól
mutatja a kriptográfia, mint az információ-biztonság alapvető
eszközrendszerének kettős természetét. Azaz annak a
mérlegelésnek óriási nehézségét és egyben felelősségét,
hogy a globális kommunikáció erős titkosítása jól védi a
privát információk megőrzését (személyességét), ám egy
küszöbértéken túl igen megnehezíti az ellenőrizhetőséget,
vagyis „támogatja a rossz célokra” való felhasználást. A
kriptográfia eme kettős természetét kiválóan modellezi a
nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem zászlaja alatt működő
ECHELON rendszer története és napjainkban történő
felhasználása.
„Úriember
nem olvassa mások levelét.”
Henry L. Stimson
Henry
L. Stimson az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere volt az
1920-as évek végén. Fenti szállóigévé vált mondása alapján
1929. október 31-én bezárta kapuit az USA rejtjelző szolgálata
(a Black Chamber). Sajnos azonban a történelem nem Őt igazolta,
így Stimson felfogása (mindannyiunk nagy sajnálatára) sem a
múltban, sem a jelenben és nagy valószínűséggel a jövőben sem
emelkedik túl a szállóigén.
Történelmi
léptékkel mérve nem sokkal Stimson „úriember” társadalmi
elképzelése után, 1949-ben jelent meg Georg Arthur Orwell angol
író „Ezerkilencszáznyolcvannégy” című
regénye, melyben az alábbi 20.századi utópiát vetíti elénk:
„Az
embernek annak tudatában kellett élnie, hogy lehallgattak minden
hangot, amit kiadott, s a sötétséget leszámítva minden
mozdulatát megfigyelték.”
Ma
már tudjuk, hogy éppen Stimson felfogása tekinthető utópiának,
olyannyira, hogy Orwell fantáziája sem szárnyalt túl
napjaink valóságán. Pontosan a 2000. év egyik
világszenzációja lett annak a szomorú ténynek nyilvánosságra
kerülése, hogy Földünket évtizedek óta olyan műholdak veszik
körül, amelyek lehetővé teszik mindannyiunk lehallgatását. A
műholdas lehallgató rendszer neve ECHELON (magyarul: hadrend,
hadoszlop, harcvonal).
Ennek
a civil emberiség számára hatalmas, átláthatatlan és az emberek
többsége számára elképzelhetetlen rendszernek a történetéről,
felépítéséről és főbb funkcióiról tájékozódhat a kedves
Olvasó [3]-ból. A tényadatok természetesen csak az elmúlt 20-25
évben a nyilvánosság és főleg a sajtó nyomására napvilágra
került dokumentumokból származnak, hiszen maga az ECHELON rendszer
ma is a legnagyobb titokban, a titkosszolgálatok felügyelete és a
„nemzetközi terrorizmus megelőzésének zászlaja” alatt
működik.
A titkos UK-USA szövetség
Már
a II. világháború középső szakaszának idején megszületett az
Egyesült Királyság és az USA titkosszolgálatai között a BRUSA
COMINT (communications intelligence) egyezmény, melyet 1943.
május 17-én ratifikáltak. Az Egyesült Királyság 1946-47-ben
kibővítette a szövetségeseket Kanada, Ausztrália és Újzéland
háború utáni hírszerző ügynökségeivel. Így jött létre az
1948-ban megkötött titkos UK-USA megállapodás, illetve
szövetség, amelynek tartalma és hatálya napjainkban is érvényes.
Az UK-USA szövetség fő koordinátora (összefogó szervezete) az
USA Nemzeti Biztonsági Szolgálata (NSA). A szerződés jóval
későbbi bővítése során kerültek az UK-USA szövetségesek közé
Németország, Japán, Norvégia, Délkorea és Törökország
titkosszolgálatai.
A
hidegháborús konfliktusok közepette sorra alakultak a katonai és
hírszerző ügynökségek, amelyek alapfeladata az információszerzés
volt a kelet Európa fölé húzott „vasfüggöny túloldaláról”.
Néhány hírszerző szolgálat azonban a hidegháborús idők
elmúltával, kicsit „eltolta” tevékenységi fókuszát, nem
elveszítve ezzel anyagi és emberi erőforrásait. A legnagyobb
ilyen szervezet az NSA volt, amely a Szovjetunió és a kelet európai
szocializmus felbomlása dacára (amely eredetileg fő tevékenységi
területe volt!), folyamatosan, sőt exponenciálisan növelte
költségvetését, emberi és anyagi erőforrásait.
Az NSA foglalkoztatja ma a világon a legtöbb
matematikust, a legjobb rejtjelző és rejtjelfejtő szakember
csoportokat. Ezek feladata a földfelszíni és műholdas
elektronikus kommunikációban megjelenő rejtjelek feltörése,
továbbá az így megfejtett üzenetek több, mint 100
nyelven történő elemzése. Az NSA feladata ugyanakkor az is,
hogy olyan rejtjelzést dolgozzon ki, amely biztonságosan védi az
USA kormányszervek kommunikációját. Így érthető az NSA vezető
szerepe az UK-USA szövetségesek között.
Az
UK-USA szövetséges szervezetei fejlesztették ki és fokozatosan, a
civil társadalom számára észrevétlenül hozták létre, azt a
hatalmas „figyelő”, lehallgató hálózatot, amely az egész
Földet behálózza, sőt napjainkra már a kilyukadt ózon pajzs
mellett, egy Föld körüli „információpajzsot” képez. A
hidegháborúnak már régen vége, mégis egyre inkább fény derül
arra, hogy még mindig létezik egy igazi, mindent behálózó, mégis
láthatatlan „harcvonal”, az ECHELON lehallgató rendszer. De
vajon hol, mely fronton és kik között húzódik ez a harcvonal?
Földi
megfigyelő bázisok, hét tengeren működő kémhajók,
tengeralattjárók és szigorúan titkos műholdak tucatjai
„figyelik” az egész Föld, az egész emberiség globális
kommunikációs hálózatának forgalmát. Az ECHELON rendszer terve
egyszerű és világos:
Lehallgató
állomások létesítése a Földön és a világűrben, amelyek
lehallgatják az összes műholdas, mikrohullámú és mobil
kommunikációs forgalmat és továbbítják mindezt a mérhetetlen
mennyiségű információt az ECHELON számítógépes rendszerébe.
Ez a rendszer a legkorszerűbb hang és optikai karakterfelismerő
(OCR) programokat tartalmazza, valamint olyan kódszavas, illetve
kifejezés szótáron alapuló (ennek neve ECHELON Dictionary)
szövegfelismerő rendszert, amely kiválogatja a kívánt üzeneteket
és kódolt jelzés kíséretében rögzíti azokat, további elemzés
céljára. A lehallgatóállomásokon működő intelligens
analizátorok a rögzített beszélgetést, vagy dokumentumot
összevetik a kulcsszó, illetve kifejezés listával és ez alapján
továbbítják (vagy nem) a megfelelő hírszerző központba,
ahol „illetékesek” eldöntik, hogy szükséges-e a további
lehallgatás. Mindez az UK-USA szövetségesek, elsősorban az NSA
fennhatósága alatt működik !
Az ECHELON
rendszer napi 24 órában üzemel, a hét minden napján,
óránként millió és millió üzenetet feldolgozva. Fontos
tudni azonban, hogy az elképzelhetetlen mennyiségű információnak
csak kis töredéke kerül tárolásra az elemzések után. Ez az
óriási informatikai erő, melyet az ECHELON rendszer képez,
mindössze arra szolgál, hogy kiszűrje azokat az üzeneteket,
információkat a kommunikációs áradatból, amelyek fontosak a
hírszerző ügynökségek, illetve megbízóik számára. Hogy mi a
fontos ?
Az
éppen az aktuális kulcsszó listától függ, amely minden
lehallgató állomás rendszerében megtalálható (ez az úgynevezett
„szótár”). A szótár karbantartásával, aktualizálásával
külön munkatársak százai foglalkoznak. A feldolgozott üzenetek
továbbításra kerülnek az UK-USA állomások információs
idegközpontjába a PLATFORM számítógépes rendszerbe. Minden nap
áttekintések készülnek a napi tevékenységről különböző
formákban:
- Jelentés,
amely közvetlen, teljes fordítása a lehallgatott üzenetnek,
- Tömörítvény,
amely az üzenetben található alapvető információkat emeli ki és
sorolja megadott kategóriákba.
- Összefoglaló,
amely az előző két forma keveréke.
Az ECHELON rendszer felhasználása
Az
eddigiekből kiderül, hogy ma már az UK-USA szövetség éltető,
összetartó eleme az ECHELON rendszer. Igaz ugyan, hogy az elmúlt
negyven év alatt, a hidegháborús idők eredeti rendeltetéséhez
képest, az ECHELON alkalmazása többszöri csavart szenvedett. Így
napjainkban már a terrorizmus és államellenes tevékenység elleni
védelem, mint deklarált cél mellett, egészen új, a civil
társadalmat és a politikát érintő felhasználás felé is
eltért.
Az EU
állampolgárok széleskörű lehallgatása az ECHELON rendszer
segítségével, már 1981 óta ismert volt, bizonyos európai
újságírók előtt. Az első komoly tanulmány azonban csak 1998
januárjában került nyilvánosságra, amelyet az Európa Parlament
megbízásából független szakértők készítettek az USA
kémhálózatának rutin telefon, fax, email lehallgatási
tevékenységéről, melyet Földünk összes állampolgárára
(beleértve az EU-t és Japánt is) alkalmaz. A tanulmány címe „A
politikai kontroll technológiájának értékelése”, amely
az Európa Parlament STOA bizottsága (Scientific and
Technological Options Assessment) gondozásában jelent meg
(lásd [10]). A STOA tanulmány rámutatott az ECHELON
rendszer használatának sok kényes pontjára, amelyek az USA és az
EU kapcsolatát és főleg állampolgáraikat igen érzékenyen
érintik.
Az
egyik legnagyobb vihart kavart esemény az 1990-es évek elején
került napvilágra, amikor néhány GCHQ (az angol rejtjelfejtő
szolgálat) hivatalnok kapcsolatba került a szabadságjogokért
küzdő csoportokkal és 1992-ben nyilatkozatot adtak a London
Observernek, miszerint az ECHELON Dictionary-ben szerepelnek a
következő kifejezések: Amnesty International, Greenpeace,
Christian ministries.
A
hírszerző ügynökségek és így az UK-USA szövetség civil
irányban eltorzult tevékenységének igazolására különös
„megoldást” találtak, amelynek lényege, hogy újradefiniálták
a nemzetbiztonság fogalmát, amelybe már beletartoztak a gazdasági,
kereskedelmi és részvénytársaságok is. Sokszor a gazdasági
kémkedés haszonélvezői azok a társaságok (cégek), amelyek
segítették az ECHELON rendszer fejlesztését, a hálózat
megerősítését. Így tulajdonképpen „hatalmi
vérfertőzés” útján kerülhetnek különös „készpénzes”
kapcsolatba a hírszerzésen keresztül a hatalom mögött álló
politikai pártok és a kormányhoz közelálló üzleti
vállalkozások.
Az
ECHELON rendszer felhasználásának igazi problematikája tehát
kettős:
-
Egyfelől az ECHELON rendszer eredeti katonai, nemzetbiztonsági
rendeltetésének teljes kiszélesítése, az üzleti, sőt a civil
szférára,
-
másrészről ennek a globalizációs mértékkel mérve is
elképzelhetetlenül nagy eszköz és emberi kapacitásnak, néhány
kiválasztott (UKUSA szövetségesek) által való birtoklása,
amely óriási információ vagyon felhasználásáról végső fokon
egyetlen „csúcsszerv” szempontjai döntenek, ez az NSA.
Az
Európa Parlament tehát elkezdte annak megvitatását, hogy vajon mi
az ECHELON ? Hogyan lehet rendeltetésszerűen használni ? és
vajon az önálló, szabad országok mit kezdhetnek egy ilyen
rendszerrel ?
De
talán nyitott kapukat döngetnek, hiszen Frank Church szenátor már
huszonöt évvel ezelőtt figyelmeztette az amerikai népet [12]:
„Ugyanakkor,
amikor az amerikai emberek lehetőségei gyökeresen megváltozhatnak
és minden amerikai teljes magánéletet élhet, ugyanezek az
eszközök teszik lehetővé, hogy minden megfigyelhető legyen
(telefon beszélgetés, távirat, fax, email, stb.) Nem
lesz egyetlen rejtett hely sem az emberek számára. Ha a kormányzat
valaha zsarnoksággá válik, ha egy diktátor kezébe kerül ez az
ország, ez a technológiai kapacitás, amelyet a hírszerzés
biztosit a kormánynak, tökéletes eszközt ad a kezébe egy totális
uralomhoz, amely ellen lehetetlen lesz küzdeni, mert ez az
„információs pajzs” tökéletes védelmet biztosit a
kormánynak....
Én
nem akarom látni azt az országot, amelyik átmegy ezen a „hídon”,
mert ez a „híd” olyan szakadékon vezet keresztül, ahonnan
nincs visszaút.”
2001.
szeptember 11-én a Földünket körülvevő információpajzs,
akárcsak a természetes védelmet nyújtó ózonpajzs, kilyukadt !
Az ECHELON szimbolikus jelentései (harcvonal,
harcrend) valóságossá váltak és a sok milliárd dolláros
titkos befektetés, amely a "terrorizmus elleni
védekezés zászlaja alatt" az elmúlt két és fél
évtizedben történt, nyilvánvaló kudarcot szenvedett.
A
titokról, a globális e-kommunikációról, az e-világ
biztonságáról alkotott "egyértelmű" képet kényszerül
az emberiség "átfesteni". A történelem dupla
felkiáltójellel hívta fel mindannyiunk figyelmét arra, hogy a
jövendő információs társadalom kulcsfogalma a biztonság legyen
!
Kriptográfia
+ politika kriptográfiapolitika
W.Diffie
itt bemutatott gondolatmenete, valamint az ECHELON rendszer
alkalmazásában szintén fellelhető ellentmondások azt tükrözik,
hogy a kriptográfia, mint „iparág” élesen szemben áll a
politikai érdekekkel, azaz erőteljesen fennáll a fenti alcímbeli
egyenlőtlenség. Megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy ez
minden olyan országra igaz, amelyben kialakulóban van a globális
e-kommunikáció, azaz a napjainkban rohamosan terjedő információ
alapú társadalmi modell.
Mindez
könnyen érthető, ha átlátjuk e társadalmi (vagy inkább
kommunikációs?) modell lényegét, amely tulajdonképpen a
digitális információk e-kommunikációs eszközök útján történő
továbbításának és tárolásának dömpingjére épül. Ha a XX.
század utolsó évtizedeire az információrobbanás volt
jellemző, akkor a XXI.század első évtizedét nevezhetjük
az „információ láncreakció” évtizedének.
Az egyének, a legkülönbözőbb társadalmi csoportok, szervezetek
egyre több szálon kötődnek eme globális (idő és térbeli
korlátokat átívelő) e-rendszerekhez, így kialakul az
információ-függőség, hasonlóan a civilizált társadalmakban
már létező „elektromosság-függőséghez”. Azonban, míg az
elektromosság fizikai létünket határozza meg alapvetően, addig
az információ teljes személyiségünk, pszichikai, egzisztenciális
létünk „digitális leképezésére képes”. Tehát eme globális
e-kommunikációs rendszerekkel olyan óriási fekete doboz
modellt építünk (lásd az alábbi 1.ábrát), melynek
birtoklása, soha nem látott hatalomkoncentrációt eredményez.
A
fekete dobozban tárolt mérhetetlen mennyiségű információ, az
„egyszerű kommunikáló ember” (E) számára teljesen
áttekinthetetlen, azaz az információk jelentős része nem áll
(nem állhat!) össze ismeretté, hiszen ez csak bizonyos
vonatkoztatási rendszerek (referencia információk) birtokában
lehetséges (például képzeljünk el egy fejlécek nélküli
táblázatot). Tehát a fekete dobozt birtokló „tulajdonos”
számára szinte tetszőleges manipulációs lehetőség kínálkozik.
A digitális manipulációs eszközök tárháza viszont
kimeríthetetlen, így ezek segítségével az „egyszerű
felhasználók” számára észrevehetetlenül, akár virtuális
világok is generálhatók, melyek következtében ugyanezen
felhasználók tömegeinek egzisztenciális biztonsága azonossá
válik az információ-biztonsággal. Ez az, ami miatt az
információ-biztonság és így a kriptográfia szerepe is
jelentősen felértékelődik.
Szeretném
azonban hangsúlyozottan felhívni a figyelmet a kriptográfiai
eszközök két alapvetően különböző módszercsaládjára,
nevezhetjük két különböző kriptográfiai filozófiának is. Az
egyik a TALÁLD KI filozófia, amely a rejtjelzés eszközcsaládját
fedi le, míg a TALÁLD MEG filozófia a XXI.századi reneszánszát
élő sztegonográfia (részletesebben lásd [1],[4],[5],[6]). Az
első módszercsalád a nyílt üzenet[6] felismerhetetlenné
tételét célozza meg, azaz olyan eljárásokat alkalmaz amelyek
eredményeként véletlen zajszerű jelsorozatot kapunk, melynek
megértése csak bizonyos kulcsok segítségével válik
hozzáférhetővé.
A
második, azaz a sztegonográfia[7] eszközcsaládja
ettől merőben eltérő filozófiát használ. Ekkor ugyanis a nyílt
üzenetet nem rejtjelezzük, hanem egy másik szintén tökéletesen
értelmes, úgynevezett „fedő szövegben” rejtjük el. Így a
kommunikációs csatornán küldött üzenetről egyáltalán nem
eldönthető, hogy az tartalmaz-e rejtett üzenetet!
Zárszó
Az
információs társadalom kulcsfogalma tehát az információbiztonság,
azaz a titkos és nyilvános információk jó elkülönítése,
tárolása, továbbítása, hiszen az e-kommunikáció dominanciája
egyre jobban kizárja a hagyományos értelemben vett személyes
azonosítást, a tapasztalatokon nyugvó ellenőrzést, így a
legkülönbözőbb mesterséges azonosító eszközöket kell
alkalmaznunk. A mesterséges azonosításhoz egyre több titkos kód,
jelszó, kulcs megőrzésére, tárolására kényszerülünk, hiszen
ezek mindegyike számunkra, vagy más közös érdekeltségű
csoportok számára, értékes információkat takar (hitelkártyák,
telefon kártyák, igazolvány kártyák, PIN kódok és jelszavas
azonosítók, stb.), akárcsak a fekete doboz. A titkolódzás
az e-kommunikációban általánossá válik, kilép a
titkosszolgálatok szűk világából és mindennapjaink része lesz.
Ez
esetben a kriptográfia valódi tömegcikké és egyben
tömegszükségletté válik. Ezt állította középpontba W.Diffie
elemzése szerint az USA politikája, a valódi kérdést azonban
eltakarja a kriptográfiai export-kontroll középpontba állítása,
mivel ez azt sugallja a politika számára, hogy az informatikai
biztonság kézben tartható bizonyos rejtjelzési eljárások és
azok kulcsainak szabályozásával. Ez azonban legfeljebb a
kriptográfiai módszerek TALÁLD KI családjára érvényes, a
TALÁLD MEG filozófiára szinte egyáltalán. A digitális technika
azonban ennek az eszközcsaládnak is kiváló lehetőségeket
biztosít a titkolni kívánt üzenetek elrejtésére, méghozzá az
alapvetően a rejtjelzett információk felfedésére és
megfejtésére gyártott kriptológiai eszközök számára teljesen
észrevehetetlen módon.
A
fedő szövegbe, fedő képbe, vagy akár fedő hangüzenetbe rejtett
titkos üzenetek, így akadály nélkül „közlekedhetnek” a
globális e-kommunikációs rendszerekben, a felfedezés minimális
kockázata mellett (lásd [4],[5],[8],[9],[11]).
Itt
érdemes felidézni W.Diffie cikkünk elején idézett alapgondolatát
a XXI. századi kriptográfiáról:
„… a XXI.század
fordulóján a kriptográfia gyorsan, megbízhatóan, olcsón,
számítógépesítve zajlik és az egész Földön másodpercenként
billió bitet képes feldolgozni.”
Ennek
a valóban vonzó képnek alapvető hátterét az ismertetett ECHELON
lehallgató rendszer képezi, amelynek teljesítmény paraméterei
megfelelnek az idézetteknek. Két megjegyzést szükséges azonban
ezzel kapcsolatban megtennünk:
- Az ECHELON rendszer létrehozása több százmilliárd USA dollárba került. Mivel több tucat műhold, földi megfigyelő állomás, valamint a Földön ma létező legnagyobb számítástechnikai hardver és szoftver rendszer és sok ezres magasan kvalifikált személyi állomány működtetését igényli az üzemeltetése, így fenntartási költségeire sem igazán illik az „olcsó” jelző (lásd [3]).
- Az egész ECHELON rendszer a TALÁLD KI kriptográfiai filozófiára épül, azaz alapvetően feltételezi, hogy a kommunikációs csatornákon a nyílt, vagy rejtjelzett üzenetek „közlekednek”. Így a jól alkalmazott TALÁLD MEG módszerek, a digitális sztegonográfiai módszerek ellen szinte teljesen védtelen.
Mentségére
szolgál, hogy egy olyan „ellenőrző” (lehallgató) rendszer
létesítése reménytelen, amely a kommunikációs forgalom minden
(szöveg, kép, hang) üzenetét „fedő üzenet”-nek tekinti. Egy
ilyen elemző rendszerhez ugyanis nem csak a jelenlegi kapacitások
nem elegendőek, de elméletileg sem megvalósítható, vagy ha
mégis, akkor az az egész e-kommunikációs rendszer bénulásához
vezetne[8].
Ez az
akadály természetesen lehet, hogy az ECHELON és más lehallgató
rendszerek mentségére szolgál, azonban a rohamosan növekvő
globális (nyitott) e-kommunikációs rendszerek informatikai
biztonsága szempontjából nem kecsegtető.
Mindezek
fényében megkérdőjelezhető, hogy a szeptember 11-i
terror-támadás előkészítésének informatikai okait, valóban
elegendő-e a kriptográfiai export-kontroll liberalizációjában
keresni?!
Vagyis
a modern, digitális sztegonográfia olyan titkosítási filozófia
és eszközrendszer, amely rossz kezekbe kerülve valódi „csoda
fegyver”, míg jó kezekben „csoda”, azaz új lehetőség egy
ember központú, biztonságos információs társadalom
létrehozásához. Talán ez lehet az igazi tanulsága szeptember
11-ének, amely nem csupán szimbolikusan dupla felkiáltójel a jövő
terrorizmus elleni küzdelméhez is!
|
|||||||
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése