CIGÁNYORSZÁG

- megfordítjuk, kifordítjuk, lefordítjuk -

Kezdjük egy általánosan elfogadott ostobasággal: Magyarországon elnyomott kisebbség a cigány. Vettél egy mély levegőt? Igen, újra és újra róluk van szó, az elmúlt hetekben velük vannak tele a dobozok, az újságok, őket emlegeti minden „komoly” ember, velük kezdődik és végződik egy-egy baráti beszélgetés.

A cigányok, a cigányozás immáron napok óta téma lett az országban. Valami elkezdődött, talán lesz valami változás ez ügyben, hacsak a hatalom, amelyiknek érdeke fenntartani a jelenlegi tarthatatlan  állapotokat, vissza nem dugja a szellemet a palackba.

Észrevetted, hogy már nem azt mondják/írják a médiában: „roma”, hanem kimondják, le merik írni: „cigány”? Haladunk valamerre? Igen, haladunk valamerre. Szép lassan olyan embereknek is felnyílik a szemük, akiket eddig „altatott” a doboz, akik eddig olyan magazinokból és újságokból értesültek a világ híreiről, amikben meztelen csajok, dögös pasik, kismamás tanácsok, lanyhuló befektetési alapok voltak, mert végre a mindenki nappalijában zörgő „hazugláda” elkezdte (hisz’ kénytelen volt) sikítani felénk a valóság egy darabját. Nem a teljes igazságot, csak egy részét.

Ez is sok.

Sokk. Rengeteg ember elhűlve les. Nem hiszi.

Azt mondom, hogy ha egyik napról a másikra ráöntenénk a magyar birkákra a valóság összes szennyét, az összes hírt, legendát, mendemondát, igazságot, féligazságot, abban a pillanatban dermedt, mozdulatlanná fagyott, halálfélelemben élő emberek tömegeit látnánk. Nevezhetnénk ezt „kocsonya-effektusnak” is, hiszen ezek a félelemtől megdermedt emberek a legkisebb hangra, érintésre megrázkódnának, talán még öblös mormogás sem hagyná el összeszorult torkukat, és tekintetük egyszerre lenne megszállott, tébolyodott.

Azt mondod, ez túlzás? Mi a fene: liberális lettél? Azt mondom, hogy sokáig félrevezetett nép volt a magyar, és ideje lenne már tisztán láttatni őket. Mert időnként több, mint idegesítő a sok-sok „jogvédő”, a rengeteg „keresztény”, az a sok „humanista”, akik bár keblére nem ölelik a minket gyilkoló és rettegésben tartó kisebbséget, de be nem fogadják őket otthonaikba, de még csak a környékükre sem, és iskoláikba nem járhatnak ezen kisebbség purgyéi, de minden további segítséget megadnak savanyú, közömbös, koszos és elviselhetetlen létükhöz, szaporodásukhoz, „harcukhoz”, melyet a magyar ellen vívnak.

És mi lenne fordítva? Ha a magyar lenne kisebbségben?

Fikció lesz. Lássuk!

Először persze lefektetjük az alapokat. Kisebb történelmi ostobaságra invitállak, melyet most szépen elolvasol, aztán rádöbbensz, hogy minden ostobaságnak van valamiféle görcsös (mások által igeként terjesztett) valóságalapja.

Az egész történet egy Bahram Gur nevezetű szasszanida perzsa királlyal kezdődött, aki több ezer indiai zenészt telepített le a Szasszanida Birodalomba. Ő volt egyébként a hat Bahram nevezetű királyból az ötödik, aki akkoriban vette át a birodalom vezetését, miután a hunok a maguk komótos erőszakosságával feldúlták az északi vidékeket, és amikor a Keletrómai Birodalom nyugatról, Mahmud szultán pedig keletről támadta a határokat.

A cigányok egy része tehát közvetlenül a mai India északnyugati tartományaiból sietett a Balkán felé, mások már ott tespedtek a mai Irán területén, zenélgettek, eszegettek, iszogattak, de erről már egy másik írásomban szót ejtettem, tehát haladunk tovább!

Történt pedig, hogy néhány ladik, csónak, lélekvesztő segítségével a cigányok a XIV. században egész egyszerűen áteveztek a Balkánra, és megkezdték máig is vitatott, szokásos szaporodási eljárásukat, melynek következtében egyre többen és többen lettek, függetlenül attól, hogy éppen belecsöppentek a Török Birodalom térnyerésének kellős közepébe, és azok az aljas törökök bizony néhanapján még elrabolt kisgyerekeket is ettek, de úgy ám!

Míg tehát a cigányok egyes csoportjai Egyiptom felé siettek, addig mások megmaradtak a mai Kelet-Törökország területén (felvéve a kereszténységet), illetve egy kissé szétszóródtak Közép-Ázsiában is, és csodák-csodája: a mai napig meg lehet őket találni Törökországban, ott alkotják a legnagyobb cigány népcsoportot, egyes becslések szerint 3-5 millióan vannak. Jó termővidék az, minden megnő a szikes, sziklás, víz nélküli területen, betesszük az okok közé.

Magyarország területére a XV. században értek el a karavánok, a hordák, a bandák (bárhogyan is nevezzük), és a legendák szerint (ezért írtam fentebb, hogy a magyarok sok-sok legendát sem ismernek és jó lenne már tudatosítani ezeket is feléjük) Zsigmond királyunk (aki egyébként hivatalosan német-római császár volt és csak „másodállásban” magyar meg cseh király) lett légyen annyira szemfüles, okos politikus, hogy adományozott nekik egy-egy menlevelet, mellyel a nyugati országokban szabad közlekedést és nagy tekintélyt biztosított számukra. Ezzel talán azt szerette volna elérni, hogy minél messzebb kerüljenek Budától, birodalma központjától? Ki tudja? Terve mindenesetre kudarcba fulladt, mert sok cigány itt ragadt, Magyarországon.

Jöttek-mentek ezek a karavánok, itt is eltűnt néhány holmi, ott is eltűnt valami, talán még embert is ettek a vaksötét éjszakában, meg döglött lovakat a szabad pusztákban, hegyek között, völgyek között, mindenesetre az akkoriban már komoly, a többi európai ország között is figyelemreméltó identitással rendelkező Svájc 1471-ben meghozta ellenük az első törvényeket.

Megkezdődött szegények hivatalos üldözése.

Na, ne úgy képzeld el, hogy jöttek a parasztok, aztán vasvillával kergették a bőgatyást, míg lélek volt benne, meg hogy mindenféle páncélos lovagok léptek fel ellenük, hanem elindult egyfajta mendemonda róla, hogy a cigányok esetleg lehetnek a törökök kémei is, meg hogy csak színlelik az orgazmust a kereszténységet, valójában pogányok, akik Európa vesztét akarják.

Kitiltó rendeletek születtek, nem tűrték őket többé a városfalakon belül, és a cigányok megkezdték bárgyú vándorlásaikat határokon át, országok között, városról városra, megvetett népcsoportként.

Ám most egy kicsit torpanjunk meg ezekben a fenemód gusztusos történelmi évszázadokban, és nézzük meg, mi lett volna, ha szegénykék kapnak egy saját országot, mondjuk, valahol ott, ahol a mai Erdély van, hiszen az a terület tetszett nekik a legjobban Európa összes dimbes-dombos földje közül, oda is telepedtek meg elsőként, és a mai napig ott érzik magukat veszettül jól!

Új térkép kell a világnak, melyben igenis létezik Cigányország!

Íme:

Mi sem természetesebb, mint hogy a magyar kisebbség kálváriája 1920-ban kezdődött, mikor a világ legaljasabb, legszánalmasabb, pofátlanabb és semmiféle civilizációs gondolkodásra nem alkalmas „bölcsei” felosztották a királyi Magyarországot hat szeletre, ahol ebből a furcsa tortából a legnagyobb szelet az újonnan megalakult, a román hadsereg által harcok nélkül megszállt, de később átengedett Erdélyé (Cigányországé) lehetett, míg a második legnagyobb, a világ előtt félelmetesen megcsúfolt szelet maradt maga az anyaország. Az egykori dicsőséges birodalom, az európai kultúra iszlám elleni megmentőjének, sőt: a kultúra komoly felemelkedésének többi területe a térképen látható országoké lett.

Mi most a cigányok területéről értekezünk.

Cigányország tehát 1920. június 4-étől létezik, és a következő feltételekkel áll fenn:

·         államformája: vajdaság (valamiféle királyság),

·         lakosainak száma: 5 millió és 200 ezer fő (ebből magyar: 1,6 millió),

·         fővárosa: Kolozsvár (lakosainak száma: 310 ezer fő),

·         pénzneme: devla.

Az újonnan létrejött, gusztustalanul megalkotott országot rövid időn belül elismerte szinte az egész világ, minden államhatalom örült neki, amikor egyik napról a másikra hihetetlenül hosszú, mérhetetlenül zsúfolt szekérkaravánok indultak el nyugatról és északról az egykori Erdély irányába, hogy átvágva történelmileg hamisított, időnként direkt csak „gyengéden” őrzött határokon végül meg tudjanak állapodni Cigányországban, a saját hazájukban.

Egyes vélemények szerint a spanyolországi cigányok kétharmada, közel egymillió ember vágott neki az útnak, a francia cigányok fele, legalább hétszázezer ember, de szinte teljes egészében áttelepültek a magyarországi, a szlovák, a cseh, bolgár, román és görög cigányok, akik ebben a nekik adott új hazában egyre csak szaporodtak és szaporodtak.

Európa országaiban lélegzethez lehetett jutni.

Miközben tehát Cigányország lakosainak száma pár év alatt majdnem megkétszereződött, addig a kisebbségek nem vándoroltak el olyan arányban, mint ahogyan a cigányok vándoroltak be az országba, így történhetett, hogy a legnagyobb kisebbség, a magyar, a mai napig ott él a Kárpátok szép tájain, és nyögi a cigányok terheit.

Mert mi is történik? Miféle ország lett Cigányország az elmúlt közel 90 év alatt?

Először is vetkőzzünk le minden előítéletet: a cigányok országa egy igen fejlett mezőgazdasággal és iparral rendelkező állam, melynek valutáját, a devlát magasan jegyzik az európai bankok, a Cigány Nemzeti Bank, és az Európai Központi Bank.

Cigányország tagja az Európai Uniónak, de nem szándékozik bevezetni az Eurót, mert meg van róla győződve, hogy a saját pecsenyéjét sütögetve is meg tud élni a többi selejtes ország mellett, akárcsak a sok évszázadon át gyűlölt Svájc; és ne feledjük, hogy nem csak iparilag, de katonailag is a Balkán (vagy akár Közép-Európa) legerősebb állama!

Eddig minden rendben van? Helyreraktad magadban a hovatartozást, megvan a helye ennek a fikciós országnak? Mert most jön a lényeg: a magyarok. A kisebbség. Az ő helyük a folyamatosan szaporodó, immáron majdnem kilencmillió cigány között.

Ez a cikkem csak azért született, mert volt alkalmam egy (és ezért nem követem meg magam) agyilag rokkant emberrel eszmecserét folytatni az egyik általam olvasott és figyelemmel kísért blog bejegyzése nyomán keletkezett hozzászólásoknál. Először olybá’ tűnt, emberünk talán hajlik rá, hogy a másik véleménye is mérvadó lehet, de aztán észre kellett vennem (és sajnálom, Yorick, hogy magamban nem adtam előbb igazat neked): az ilyen hozzászólókkal csak egyvalamit lehet tenni, méghozzá azt, hogy kizárod a kommentezésből.

Ilyenkor jön az, hogy miért zártál ki, csak nem azért, mert ellent mertem mondani, blablabla… Azt mondom, a megértéshez el kell olvasnod az említett blog cikkét, a hozzászólásokat, annak az agymosott birkának a hozzászólásait, akivel elkövettem életem legunalmasabb (fél órás-negyven perces?) vitáját, majd feladva a harcot elhatároztam, megírom ezt a cikkemet.

Cigányországban ugyanis én, a magyar vagyok a kisebbség.

Cigányországban a cigány a hivatalos nyelv. Ez természetes. Cigányul vannak a feliratok a boltok polcain, az árucikkeken, kinn az utcán, a hirdetőtáblákon, a mozik plakátjain, cigány nyelvű az újságok többsége, cigányul beszél a televízió doboz, cigány a rádió, és azt mondom, hogy ezzel semmi baj nem lehet, hiszen a cigányok országában vagyunk, miért ne cigány lenne a hivatalos nyelv?

Node.

Mivel magyar kisebbség (a legnagyobb kisebbség) vagyok az országban, igyekszem rendesen, már-már példamutatóan viselkedni, hogy a cigány rendőr, aki amúgy a ’20-as évektől kezdve közel a ’70-es, ’80-as évekig előszeretettel verte halálra a magyart, ha tetten érte, ha meglátta, ha csak összetalálkozott vele az utcán, semmi kivetnivalót ne lásson abban, ahogyan jövök, vagy megyek, vagy intézkedek.

Kisebbségként megtanulok együtt élni a többségi társadalommal, a cigányokkal, akik becsületes és rendes emberek, akik szinte a semmiből építették újjá az egykori Erdélynek hívott országrészt a maguk ízlése szerint, mely ízlés természetesen sokáig taszítóan hatott a magyarok szemének, de aztán megszokták, hogy ez a népcsoport már csak ilyen csiricsáré, szereti a harsány, erőltetett és egyébiránt marhára ronda színeket, a giccset, a külsőségeket.

Cigányországban kisebbségnek lenni eleinte hátrány volt, hiszen nem szerették a magyart, de aztán elmúltak a XX. század sötét évtizedei, a felhők mögül kisütött a nap, a két nép megtanult egymás mellett élni.

Lassan eltünedeztek a mesterségesen gerjesztett különbségek. Eleinte ugyanis a magyarok nem kaptak munkát a cigányok által iparosított üzemekben, gyárakban, nem kaptak munkát egyik nagyobb városban sem, hiszen a cigányokat egyszerre kerítette hatalmába egyfajta bombasztikus és eufórikus érzés, amiért hosszú évszázados szenvedések, hordázások, vándorlások után saját országuk lehet, illetve bennük élt az a rengeteg gyűlölet, ami ezen évszázadok során magukba gyűjtöttek.

A magyarok azonban valamiért feltalálták magukat.

  

Eleinte csak kicsiben kezdték, mikor egyes parasztok, földművesek a földeken megtermelt zöldségekkel és gyümölcsökkel kereskedtek, mások lovat, juhot, tehenet vagy disznót tartottak, annak termékeivel, esetleg a levágott állat húsával mentek a piacokra, és mire a cigányság észbe kapott, már kialakult a magyarok között ez a máig tartó cserekereskedelem, amit nem tudnak elmosni még az új évezred szabályai sem. Talán már nem is akarnak.

A cigányok egyre inkább azt vették észre, hogy a magyarok becsületes, dolgos kisebbség.

Nézzünk néhány példát, amire büszke lehet minden magyar:

·         Nem állunk sorba segélyért minden hónap elején.

·         Nem isszuk és játékgépezzük el a „keresetünket”.

·         Nem lopunk, nem hazudozunk.

·         Nem ücsörgünk otthon naphosszat, nem tévézgetünk, hanem dolgozunk.

·         Nem siránkozunk, hanem mikor rosszabbul megy, többet dolgozunk.

·         Nem velünk vannak tele a börtönök, nem a mi fajtánk a benti többség.

·         Nem tartjuk rettegésben a többségi társadalmat.

·         Nem kezdek „etnikai harcba” a többséggel, mert tisztelem őket és országukat.

·         Nem várom el az ingyenes tanulási, étkezési, lakhatási segélyeket.

Cigányország tehát Európa egyik legszimpatikusabb országa tudott lenni, kiemelkedő, ha úgy jobban tetszik, hiszen itt bánnak az egyik legelfogadottabban, legjobban a kisebbséggel, még akkor is, ha az elmúlt sötét századok során pont a magyarok (és az a sok másik, egyébiránt a tolvajoktól, bűnözőktől, csalóktól sokat szenvedő európai nemzet) üldözte legjobban a gyilkos, a veszélyes, a semmittevő cigányokat.

Én, a magyar azért vagyok büszke magamra, mert kisebbségként igenis megmutatom akár nekik, a cigányoknak, akár az egész világnak, hogy ha megfelelő támogatásokat kapok (és kapok!), akkor tanulásban verhetetlen vagyok, akkor sikereket érek el az iskolákban, a munkahelyeken, nemzetközi versenyeken cigány színekben, az olimpiákon, kutatási területeken, a matematika, fizika területein… mindenhol! És nem érdekel, hogy a bőrszínem más, mint a nemzeti többség sötétebb bőrszíne, és nem érdekel, hogy külső rasszjelek alapján különböztetnek meg maguktól, hiszen az én bőröm színe világosabb, a hajam szőke is lehet, a szemem kék, de ettől még én is cigánynak merem vallani magamat, hiszen itt élek, Cigányországban, az anyanyelvem is cigány, a történelmem egy jelentős része már cigány, és az, hogy magyar vagyok, a szívemben él, bennem tombol, de nem felejtem el, hogy ez az én országom, itt születtem, tehát nem fogok különc lenni, különcködni, nem fogok kiválni a sorból: nevezz cigánynak!

Az vagyok.

És ezt nem szabad elfelejtenünk. Sem neked, sem nekem.

Saját kultúrám van, ahol helyet kapnak népmesék Mátyás királyról, az igazságosról, és ahol van helye a hétfejű sárkánynak, az égig érő paszulynak, esetleg elhiszem, hogy Eger várát valamiféle Bornemissza Gergő nevezetű magyar vitéz védte, és tudom, hogy a cigányok előtt legalább 500, de az is lehet, hogy 600 évvel jöttünk a Kárpátok közé, és befogadó ország, birodalom, királyság voltunk, amiből bűnös emberek kiszakították ezt a részt, ami valamikor Erdély néven magyar vérű része volt egy egységes országnak.

De nem kesergek. Tisztelem a cigányokat, övék a jelenlegi hatalom, és a jövőben is az övéké lesz, hiszen Cigányország az a fajta állam, amelyik megél a saját lábán, amelyiket nem kell pátyolgatni vagy segélyekkel helyes útra téríteni. Itt nincsen semmiféle IMF-hitel, nincsenek önbíráskodó galerik, bár az ország méretéhez és lakosságához (kisebbségeihez) képest jelen van a bűnözés, ámde jelen van a rendfenntartás is, a rendőrség és csendőrség alakulatai!

Vannak cigány és vannak magyar rendőrök.

Vidéken általában párosával járnak a cigány és magyar csendőrök.

Cigányországban nincsen rasszizmus. Nem tudsz erről beszélni.

Cigányországban mindenki tiszteli a másikat.

Fikció? Utópia?

Egyes liberális köcsögök, agyhalottak fajvédők szeretnek ezzel a szóval játszani, hogy „utópia”, és az én rokkantam is felém dobta a lasszót, a szót, próbált azzal érvelni, hogy egy ilyen fennkölt Cigányország csak utópia lehet, mert nem értette, hogy itt most nem ez a legfontosabb, nem ez a lényeg, hanem maga a létezés gyönyöre, vagyis: az egymás mellett élés önmagadban, cigány valódban lévő feszültségének levezetése, elfogadása annak, hogy cigány létedre ne kisebbnek, hanem egyenrangú félnek tekintsd magad, méghozzá az élet minden területén, és megmutasd nekem, a magyarnak, a világnak, hogy érsz annyit a munkában, a tanulásban, a becsületben, mint én!

Mutasd meg, cigány!

Szeretném látni, ahogy 100 cigányból legalább 80 elvégzi az általános iskolát, méghozzá nem évismétléssel, hanem „rendesen”, ahogyan azt kell, és ebből a 80 nyolc általánossal rendelkező, általában 15 éves cigányból legalább 60 benyújtja továbbtanulási szándékát valamelyik felsőbb oktatási intézménybe, és ebből a 60-ból legalább 40 el is végzi a középiskolákat, technikumokat, majd ebből a 40 cigányból legalább 20 tovább akar tanulni, és ezért keservesen küzd, izzad, és a végzős főiskolások, egyetemisták között nem csak azért találunk cigány embereket, mert akadt az országban valami felsőoktatási festékkeverő, kutyasétáltató, esetleg szotyolahámozó szak, hanem mert vannak nekünk méltósággal, vérrel és verejtékkel szakmát szerző cigány orvosaink, jogászaink, komoly üzletembereink, esetleg (a szó fontos: valódi) íróink, zeneszerzőink, talán még költőink, festőink, grafikusaink is.

Szeretném látni. De csak azt látom, hogy cigányvédő emberek azzal a szöveggel jönnek, hogy a sacc 800 ezer cigányunkból igenis van legalább 10-20 egyetemet, főiskolát,szakiskolát végzett, igenis komoly kanunk és nőstényünk emberünk, akik foggal-körömmel védik a saját bűnös fajtájuk érdekeit, és nem átallnak uszítani, gyűlölködni, ha szükséges, illetve magyarokat, jobb esetben a politikát támadva vezetik elő, hogy miért senyved, szenved, nélkülöz, miért üldözött a népe.

Undor.

Ez az, amit ilyenkor érzek.

10-20 iskolázott, remekbe szabott, délceg cigány. Nem több, nem kevesebb.

Hát csodálkozol rajta, barátom, hogy utópiába fogtam, és megírtam Cigányország történetét? A valóságot szeretném talán eltakarni, viccet csinálok a megviccelhetetlen valóságból, abból, hogy cigányok egy jelentős része magyarokat, a többségi társadalmat gyilkolja, hogy rettegésben tart falvakat, megyéket, megyeszékhelyeket, városokat, lassan az egész országot?

Rasszista vagy? Utálsz minden cigányt? Rossz helyre tévedtél, az én oldalam nem arról híres, hogy a magadfajtáknak teret enged; én nem vagyok rasszista, nem is tűröm el a rasszizmus egyik közvélemény által elfogadott fajtáját sem, igenis van cigány barátom, ismerősöm, igenis láttam már cigányt dolgozni, vannak reggel hatkor a hidegben, sötétben munkába igyekvő cigányok, tehát ez nem a rasszisták oldala, ne is mondd!

Én történeteket mesélek neked. Néha érvelek. Időnként felháborodok, máskor a tényeket hívom segítségül, és egyáltalán nem áll szándékomban megcáfolni egyik liberálist sem, egyik fajvédőt vagy jogvédőt sem, hiszen lassan kiismerem, mire jár az agyatok.

Amit sajnálok: gusztustalan véglénynek tartok minden olyan embert, amelyik szörnyű, már-már az ENSZ elé kívánkozó elnyomásról, a kisebbség totális elszigeteléséről papol, arról, hogy nem adunk nekik munkát, kenyeret, de még segélyeket sem nagyon, aztán mikor a kancigány megy feléje a konyhakéssel, a kaszával, kapával, ásóval, és lesújt rá, az utolsó gondolata ez: - Mit tehetnék ezért a szegény emberért, miért ilyen kitaszított a szegény pára…?

Sajnállak benneteket, magyarok!

Budaházy: Még egyszer a cigányország-témáról

Látom, hogy a „cigány országgal” kapcsolatos felvetésem felbolygatta a hozzászólók világát a kurucon. Először is ez csak egy mellékes ötletem a számos közjogi, társadalmi, gazdasági elmélkedésem közül, nem valami „főprofilom”, mégis itt egyesek már úgy állítanak szinte be, mintha ennek a szekértolója lennék. Nem. Pusztán csak a szerintem legszerencsésebb megoldás lenne (és nem konkrétan Borsod feltétlenül, hanem elsősorban valamilyen terület, mert a kurucon most olyan módon van a dolog beállítva, mintha ez kifejezetten Borsodról szólna). Itt most szeretném felidézni a tisztánlátás érdekében az ezzel a felvetéssel kapcsolatos megnyilatkozásaimat időrendben:

1. 2003 ősze, egy elképzelt ideális Magyarországról szóló sok oldalas propagandaanyagban szereplő részlet (ezt az anyagot egyébként éveken át terjesztettük, sőt, a bujkálás alatt, 2007. januárban közzétett összefoglaló írásomban is benne volt, érdekes, hogy ekkoriban senki nem kezdett el emiatt hőbörögni):

„Legfőbb külpolitikai cél, a Szent Korona országának helyreállítása, Magyarország területi revíziója, a nemzet területi egyesítése. Ezért a magyar diplomácia a nemzetközi politikai szintéren egy közép-európai területi rendezést szorgalmaz, ennek keretében a cigányság számára önálló ország létrehozását támogatva (ezért más népek, pl. csecsenek, palesztinok, baszkok az életüket adják nap mint nap).” (Forrás itt.)

2. 2010. június 3. Váci börtönben írt hírelemzés részlet:

„Fideszes „díszcigányok” szerint a cigánykérdés megoldásának terén új idők jönnek. Én semmi újat nem hallok. Ugyanúgy az integrációról papolnak. De minek az? Ki akar velük „integrálódni”? Ki akar velük összekeveredni? Vagy mit jelent az integráció? Én nem akarok velük „integrálódni”, és a családomat sem akarom velük „integrálni”. Mint ahogy mondjuk a románokkal, szlovákokkal, németekkel, mozambikiakkal, stb. sem. Éljen minden népség szépen külön-külön, szervezze meg az életét, tartsa el magát. Én az önrendelkezés híve vagyok. Földet nekik! Külön cigány területet. Aztán költözzenek oda, és oldják meg az életüket tőlünk függetlenül. Követeljünk igazságot a szétszakított magyarságnak, hogy élhessünk újra egy hazában revízió által (legalább a határmentén egy tömbben élők esetében), és országot a cigányoknak is (mondjuk Borsod északi részét), hogy éljenek ők is ott egymás között, ne a mi nyakunkon. Ez a leghumánusabb, legdemokratikusabb, legigazságosabb megoldás. A börtönökből is „áthelyezzük” őket oda, „Cigányia” börtöneibe, őrizzék egymást ők, saját költségükön, vagy csináljanak, amit akarnak. A lényeg, hogy a határátlépéshez vízum kell, nekik is ide, nekünk is oda. Azt jól van.” (Forrás itt.)

3. 2010 június 17. Toroczkai Laci elutasító reakciójára írt válasz:

„Cigányia létrehozásának „őrültsége”: Mikor 2006 ősze után úgy szellemileg, emberileg is igazán közel kerültünk egymáshoz, akkor én már az ezzel kapcsolatos ötletemet (mert nem több ez) évek óta hirdettem. Számtalan szóróanyagot osztottam szét, amin ez rajta volt. Olyan megfogalmazásban, hogy Magyarországnak követelnie kellene egy közép-európai területi rendezést, és ennek keretében megfontolandó a cigányok számára egy külön ország létrehozása. Tény, hogy sokaknak szokatlan volt ez a felvetésem, emlékeim szerint talán éppen neked is, vagyis ez nem egy új dolog. Ismersz, tudod, hogy „megátalkodott” revizionista vagyok, ősi magyar-hun nemes, aki nem osztogatom a jött-mentek léleknyugalmával a haza földjét. De kimondtad a lényeget: „mérhetetlen szaporulatuk”. Szabolcs, Békés, Baranya – Hevest kihagytad – pont akkor lesz az övék, ha hagyjuk, hogy mindenhol ott legyenek ezzel a tendenciával. Nézz körül akár csak a saját szűkebb környezetedben, hogy kinek hány gyereke van vagy van-e egyáltalán gyereke, hisz neked is – reméljük, hogy még csak – egy van. A huszonéves cigány – még itt a börtönben ülő is – már vagy hárommal bír. Én hiszek benne, hogy sikerül változtatni a magyar nép szaporodási mutatóin - nincs is más esélyünk a túlélésre -, de egyelőre nekünk katasztrófa, nekik – ha nem is „mérhetetlen”, de – jelentős. A cigányság problémája nem csak magyarországi kérdés, pont ezért vetettem fel Észak-Borsodot (és nem Borsodot), mert azt lehetne Szlovákia irányába bővíteni (mint ahogy azt már írtam utóbb). Sajnos már így is „nekik adtunk” egy csomó földet, bizonyos helyeken már csak ők vannak, ahova már szinte a rendőr is alig mer bemenni. A különbség csak az, hogy most eközben a mi infrastruktúránkon élősködnek. Minden népnek megvannak a kollektív jogai, de ebbe az is beletartozik, hogy semelyik nép sem köteles egy másikat eltartani. És ettől a problémától nem tudom elképzelni, hogy „közös háztartáson” belül meg tudnánk szabadulni. Az „értelmesebb, becsületesebb” részüket pedig ne akard elszakítani tőlük, hisz pont azok lennének hivatottak vezetni őket, hatni rájuk, önállóság esetén rájuk is lennének szorulva. Olyan ez, mintha a felvidéki magyarok iskolázottabb részétől elfogadnánk, hogy olvadjon be a szlovákságba, ahelyett, hogy a magyarok szellemi vezetője, szószólója legyen. Az elit beolvasztásának és a tömeg dolgoztatásának törekvése pedig nem jött be pl. a románok esetében sem. A „legbrutálisabb eszközök” bevetései meg az utóbbi időkben inkább visszafelé sültek el. Azt csak nem gondolod, hogy én „csak úgy” hajlandó lennék bármilyen területen is az önrendelkezést megadni nekik. Szigorúan csak ha mindenhonnan átköltöznek oda. Egyébként egyszer régen – még 2006 előtt – Síklakival (az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom vezetője volt) pont ezen vitatkoztam, ő azt mondta, hogy jó az ötlet, csak legyen az odaköltözés önkéntes. Én meg mondtam, hogy ezt nem tudom elfogadni. Egyébként, amit meg meséltél, hogy Gyulával egyszer egy cigány vajdával beszélgetve egyetértettetek vele abban, hogy jobb lenne, ha a hozzá hasonlók vezetése alatt saját törvényeik szerint élnének egymás között, szintén inkább ebbe az irányba mutat, csak úgy lehetne az országban vagy 100 ilyen „autonóm” terület. Hát én azt mondom, legyen inkább egy, és szó sincs róla, hogy ha később többen lesznek, adunk hozzá még területet. Ráadásul pont a magyar szaporulat helyreállítása szempontjából is tartom ezt fontosnak. Nézd meg, hogy egy kipusztulóban lévő állatfajt is, hogy próbálnak megmenteni. Először is olyan életteret hoznak neki létre, ahol meg tud nyugodni, ahol biztonságban érzi magát, és nyugodtan tud gyarapodni. Nos, a cigányokkal belakott településeken, település részeken pont azért nem vállalnak gyereket a magyarok, mert abba a miliőbe nem akarnak, nem mernek, ezért nem működik az integráció. Persze mindez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek asszimilálódó, beolvadó egyének, családok, és Hunnia is csak erről szólt, és nem tömegek befogadásáról. Mindent összevetve ezt az „őrült” ötletemet egyelőre fenntartom, hozzátéve, hogy egyáltalán nem követelem – bármilyen közös gondolkodás feltételéül – elfogadását, és nyitott vagyok egyéb használható elképzelésekre.” (Forrás itt.)

4. 2010. június 18. Váci börtönben írt hírelemzés részlet:

„Még egy szó „Cigányiáról”: A cigányok egy területre való „összeköltözése” nyilván az ott élő magyarok elköltözésével kell járjon. Én megértem, ha valakinek ez fáj, akinek a családja esetleg nemzedékek óta ott él, de valamit-valamiért. Így mindenhol ott vannak, úgy meg egy helyen lennének. Lakosságcsere. Volt már ilyen a történelemben. Észak-Borsod pedig azért is ideális, mert már most is abban a megyében vannak a legtöbben, és ha valaki ismeri a Kárpát-medence nemzetiségi térképét, az tudja, hogy a Dél-Felvidék Borsoddal határos szakasza az a rész, ahol nincs számottevő magyar lakosság, viszont Szlovákiának azon a környékén szintén jelentős számú cigány lakosság van, tehát abban az irányban később lehet bővíteni a területet, ha a szlovákok is rászánnák magukat. Ezt persze a magyar-szlovák területrendezéssel együtt lenne érdemes megejteni. Persze ez csak egy ötlet, de én nem most találtam ki, ezt hirdetem kb. 7 éve.” (Forrás itt.)

Nos, ezek voltak, amiket ezzel kapcsolatban mondtam. Ennek fényében alkosson véleményt mindenki. Csak annyit tennék még hozzá, hogy a börtönben volt szerencsém közelebbről megismerkedni velük. Először is a 20 éves cigány rabnak kint már 2-3 gyereke van, október 23-án Schneider Tomi a JOBBIK gyűlésen már egyenesen a mai újszülöttek felét jelölte meg cigányként (ez azért szerintem túlzás, de a harmada valószínű). Az ilyen „fegyvert fogok, ha egy négyzetméter földet is nekik akarnak adni” típusú emberek már mehetnek is és szabadíthatják fel a cigányterror alatt élő falvakat, ne várjanak semmire, mert 30-40 év múlva már örülhetnek, ha a saját portájukat meg tudják majd védeni. A börtönlakók kb. 70 százaléka cigány (20 százaléka magyar, 10 százaléka egyéb), ott aztán semmi ok nincs rá, hogy kíméljék őket (a börtönőrök 70 százaléka gyűlöli mindet), mégis mikor jönnek be délután a dolgozó rabok, a nagy részük magyar, a karbantartók magyarok, a zárka felújításokon a magyarok dolgoztak, a házi munkások többnyire magyarok mindenhol. Értitek? Nem a cigányok dolgoznak, mert nem lehet rájuk bízni semmit, valószínűleg azért. Mert nem értenek semmihez, mert a csavarhúzót félnek a kezükbe adni, nehogy belevágják a másikba. Ezekkel akartok ti önfenntartó börtönöket? (Miközben egyébként kint sincs munka.) A váci börtönben Margit néni az intézeti lelkész szívvel-lélekkel működteti a missziót, a legprimitívebb emberhez is van egy-két jó szava, próbál neki segíteni, az országban híresen jól működik a váci börtönmisszió, 50-100 ember van az istentiszteleteken, énekelnek, tanúbizonyságot tesznek (én is furulyáztam a missziós zenekarban). És mit gondoltok, hogy a misszióra kijárók hány százaléka cigány? Jó, ha a 40! Vagyis még ott is az egyébként kisebbségben lévő magyarok vannak többségben, nem a cigányok járnak oda fel tömegesen megbánni bűneiket. Erre nyilván jön a tipikus JOBBIK-os reakció, hogy még több rendőrt, még nagyobb szigort, még hosszabb ítéleteket stb. Bolondok vagytok? Már így is egy élhetetlen ország ez! Azt hiszitek, hogy wellness börtön van? Baromság! Lepusztult, ócska, értelmetlenül működő börtönök vannak, ótvar rossz koszttal (csak a cigányok jelentős részének – még köztük se mindnek – még ez is elmegy). A büntetőeljárás Magyarországon az ’50-es évek visszaélésszerű rendszerét idézi ma is! Én tudom, mert magamon teszteltem, a nemzeti radikálisok többségének fogalma sincs róla. És ezen keményítsünk még? Végül, mikor már mindent a cigányok visszaszorításához igazítottunk, lesz egy olyan országunk, amit már mi is utálunk. A jogállamot magunknak építjük! Csak itt két teljesen különböző társadalom él egy fedél alatt, amelyekre kétféle rendszert kéne alkalmazni, ami megoldhatatlan az apartheid vádja nélkül. A cigány kérdésnek három vége lehet. Az egyik, hogy legépeljük velük egymást. A másik, hogy összeolvadunk velük, és ami abból lesz, az lesz a „magyarság”. A harmadik, hogy saját lábukra állnak végre. Minden út e közül a három közül valamelyikhez vezet, az állandóan hangoztatott integráció is vagy a másodikhoz, vagy a harmadikhoz (mert ha a nagy integráló erőfeszítések következtében esetleg öntudatra ébrednek, majd önállóságot akarnak, mint oly sok más népcsoport). Az elsőt nem akarom – mint azt már Stadlernek is megmondtam –, nem vagyok gyilkos (persze ha sajnos meg kell majd küzdenünk önvédelemből mégis, én ott leszek). A másodikat is messzemenően elutasítom (egyébként a cigányok is többnyire). Ezért érzem egyedül járhatónak a harmadik utat. De nem vagyok merev, szívesen meghallgatok értelmes gondolatokat más elképzelésekről. Az viszont felháborít, hogy egyesek itt engem bolondoznak. Én már akkor Trianon ellenes utcai rendezvényeket szerveztem, amikor az itt kommentelők jelentős része még valószínűleg nem is foglalkozott a kérdéssel. Hány „Igazságot Magyarországnak” matricát ragasztottak ki az ilyenek? (Ha ragasztottak is, azt is valószínűleg én nyomtattam.) Úgyhogy jobb lenne, ha visszavennének az arcukból, és megértenék, hogy addig kell megoldani a problémákat, amíg azok el nem kezdik magukat megoldani.

Budaházy György

---

Cigány sors

A kelet-európai roma népesség az integrációs kezdeményezések ellenére még mindig rosszabbul él, mint a kommunizmus idején - írta jogvédők véleményét idézve a The Economist, amelynek pénteken megjelent elemzése szerint ugyanakkor a Nyugat-Európába vándorló romák sem részesülnek baráti fogadtatásban.

A vezető brit gazdasági-politikai folyóirat budapesti keltezésű terjedelmes cikkének alcíme szerint a kelet-európai romákat hazájukban előítéletek sújtják, külföldön pedig bűnbaknak teszik meg őket, és "nincs olyan politikus, aki meg akarná oldani problémájukat".

A lap felidézi a minapi pozsonyi vérengzést, amelyben egy roma család hat tagja halt meg, de ugyanígy megemlíti a roma bevándorlók kitoloncolását Franciaországból, amely ellen a pápa, a francia egyházak, az ENSZ, sőt a francia kormány több minisztere is felemelte szavát.

A szlovákiai lövöldözés és a franciaországi kitoloncolások jól mutatják azokat a nehézségeket, amelyekkel Európa legnagyobb, "állam nélküli kisebbsége" kénytelen szembesülni. A romák gyakran erőszakba torkolló előítéletek áldozatai Kelet-Európában, és ezrek vándoroltak nyugatra a jobb élet reményében, különösen a mozgásszabadságot biztosító EU-bővítés nyomán. Lehet, hogy nyugaton jobbak a körülmények, a romák azonban ott is ritkán lelnek baráti fogadtatásra, és "a (Nicolas) Sarkozy (francia) elnökhöz hasonló politikusok" kíméletlenül kiaknázzák az újonnan érkezőkkel szembeni ellenségességet - írja a The Economist.

A lap szerint ugyanakkor "a nyugati vezetők demagóg ösztönei elhalványulnak a keleti kollégáik által tanúsított nemtörődömséggel összehasonlítva". A The Economist idézi Rob Kushent, a budapesti székhelyű Európai Roma Jogi Központ igazgatóját, aki kijelentette: a jelentősebb roma népességű kelet-európai országok egyikében sem tettek a kormányok sokat a romákkal szembeni megkülönböztetés, vagy az őket perifériára szorító reménytelen szegénység kezelésére.

Az írás szerint a legnagyobb gondok egyike az oktatás. A folyóirat idéz az Amnesty International emberi jogi szervezet új jelentéséből, amely megállapítja, hogy jóllehet Szlovákiában a romák az iskolás korú népesség nem egészen tíz százalékát adják, a kisegítő iskolákban mégis 60 százalék a roma gyerekek aránya. Nem meglepő, hogy sokan idő előtt abbahagyják a tanulást, és nem szereznek olyan versenyképes szakképesítést, amelyre szükségük lenne a munkapiacon. Ehelyett ócskavasat gyűjtenek, koldulnak vagy a kisstílű bűn világába sodródnak - áll a The Economist elemzésében.

Mindebben a "nyílt előítéletességnek" is megvan a maga szerepe. A Jobbik nevű "szélsőjobboldali magyar párt" egyik európai parlamenti képviselője a romák "tömeges internálását" szorgalmazta - fogalmaz a cikk. A folyóirat megemlíti, hogy a magyar rendőrség az FBI segítségét kérte a romagyilkosságok ügyében, amelyeknek hat áldozata volt, köztük egy ötéves kisfiú.

---

Jobban éltek a kommunizmusban

---

Az idén érkezett el félidejéhez az európai Roma Integráció Évtizede program, amelyet 2005-ben Budapesten indítottak útjára. Öt év múltán a romák zöme még mindig rosszabbul él, mint a kommunizmus idején, amely minden hibájával együtt legalább munkát, lakhatást és jóléti juttatásokat garantált, és nem tűrte a gyűlölet vezérelte bűncselekményeket - írja "aktivisták" véleményét idézve a The Economist.

A lap szerint ma a városok és falvak szélére szorult roma telepeken az afrikai vagy indiai nyomorhoz mérhető viszonyok uralkodnak.

A romák azonban a maguk teremtette problémáktól is szenvednek. Az ambiciózus fiatalokat gyakran visszahúzza az erőteljesen patriarchális, konzervatív közösség, a lányokat tizenéves korukban kiházasítják, a fiúkat pedig tanulás helyett már fiatal korban munkába állítják. A külvilág által tanúsított ellenségességbe belefásulva a roma közösségek hajlamosak arra, hogy maguk váljanak le a társadalomról és annak törvényeiről. Ezzel kapcsolatban említi meg a The Economist cikke az olaszliszkai esetet, amelyben egy roma kislányt elsodró autó vezetőjét kirángatták a járműből és agyonverték.

A cikk szerint most, hogy a kelet-európai országok már az EU tagjai, a brüsszeli eurokratáknak jóval nehezebb dolguk van, mint a csatlakozás előtt, ha meg akarják mondani ezeknek az országoknak, hogy mit tegyenek romaügyben. Egyébként is valószínűtlen, hogy a kelet-európai kormányok hirtelenjében hozzákezdenének az évszázadokra visszanyúló probléma megoldásához, csak azért, mert Brüsszel ezt kéri tőlük.

Talán az önérdek majd erőteljesebb ösztönzőnek bizonyul. A roma családok sokkal népesebbek, mint a többségi lakosság családjai, így a nyomorgók száma is csak növekedhet. Mindemellett a Világbank egy nemrégiben elkészült jelentése kimutatta, hogy a romák integrálásának elmulasztása Bulgáriában, Romániában, Szerbiában és Csehországban évente összesen 5,7 milliárd euró költséggel jár. Ha az emberiességi érvek nem is, talán a gazdasági és demográfiai érvek majd hatnak - fejeződik be a The Economist pénteki írása.

Szamurájkardos bűnözés: két cigány család háborúja a "nyócban"

Olvasónk írta:

Szamuráj-kardos szabadcsapatok a Józsefvárosban

Forrnak az indulatok a Józsefvárosban, a rendőrség impotens, a
mainstream-média a homokba dugja a fejét. Szamuráj-kardos
leszámolások, egyelőre áldozatok nélkül, a VIII. kerületben.

A nyilvánosság előtt elhallgatott események történtek az elmúlt
hetekben a szebb sorsra érdemes józsefvárosi kerületben. A közvélemény legfeljebb a múlt heti, Diószegi Sámuel utcában (a kerületi rendőrőrstől 150 méterre) történtekről kapott rövid, az elkövetők származását természetesen nem megemlítő tájékoztatást, pedig az még csak nem is jéghegy csúcsra volt.

Igen, megint a cigányok, de - ilyenkor szoktuk a kávét kérni -
szerencsére jelenleg csak egymással vannak elfoglalva.

Az ügy hátterében két, droggal kereskedő, egymáshoz is rokoni
szálakkal kötődő család háborúja áll, akik területi és elszámolási vitába keveredtek egymással, melynek vége úgy másfél éve az volt, hogy az egyik lebukott társulat - egy "vádalku" keretén belül - felnyomta a rendőrségen a másikat. Azóta forrnak az indulatok.

Úgy egy hónapja volt már egy támadás az éjszakában, ahol baseballütők és még lőfegyver is előkerült, kisebb sérüléseket okozva egymásnak. A rendőrség meg bőszen asszisztált, hiszen a rendőrtisztiről frissen kikerült ifjoncok senkit nem állítottak elő, csak megkérték a hangoskodó népes famíliát a halkabb tevékenység folytatásra.

Azóta a felbátorodott cigányaink szamuráj-karddal flangálnak a
Kálvária tér környékén.

A helyzet jelenleg annyira súlyos, hogy (most) csütörtökön a kora esti órákban ismét egymásnak esetek a "keleti harcművészet" eme jeles képviselői, hosszan kergették egymást végig a Baross utcában (250 méterre az Örstől!), kivont kardokkal, s a rendőrség megint csak az események után érkezett a helyszínre, amikor a "fegyvernek látszó tárgyakat" már régen eldugták cigányaink, és a sérülteket is bezavarták valamelyik kapualjba. Az esetnek úgy 100 szemtanúja van, fél tucat vágásos-vérző sérült mellett!

Összegezve a helyzetet: hamarosan véres gyilkosságoktól lesz hangos az eddig süket média, hiszen a rendőrség nem akar, vagy nem tud rendet tenni. A "rettegő" kisebbség ugyan jelenleg egymással van elfoglalva, de mindenki tudja, hogy ha most nem csinálnak Pintérék rendet (nem "pintéri rendet") , akkor ez a fajta leszámolási mód hamarosan a magyarok ellen fordul - mert büntetlenül megtehetik!

XY
Kerületi lakos

Korábban írtuk:
Budapesten, a VIII. kerületben, a Diószegi Sámuel utcában két többfős társaság szóváltásba keveredett, ami dulakodássá fajult. Szamurájkardal egymásnak estek.
Négyen kerültek kórházba, közülük egy személy súlyosan, a többi könnyű sérülést szenvedett.
A rendőrség a három könnyebb sérültet őrizetbe vette.
Ellenük csoportos garázdaság gyanújával indított eljárást a VIII. kerületi Rendőrkapitányság.
Információink szerint éjszaka újra összecsapott a két társaság. A visszavágóban senki nem sérült meg, mivel a rendőrség rövid időn belül, nagy erőkkel jelent meg a helyszínen.

Kísértetiesen hasonlít ez az eset is, a nem rég történt gyöngyöspatai esethez. De nálunk mindig az a legnagyobb bűnbak, aki erre felhívja a figyelmet.

Egy embert megöltek, kettőt súlyosan megsebesítettek egy veszprémi szórakozóhelyen. Az elkövetők cigányok voltak.

Nem "a cigányok". De: cigányok.

Mi történt? A hírek szerint egy nagyobb, romákból álló csoportból vált ki a három későbbi elkövető, akik az MKB-Veszprém kézilabdásai közül egyet agyonszúrtak, a másikat vesén döfték, a harmadiknak pedig eltörték az arccsontját. Két bűnözőt hamar elkaptak, a  harmadik, Sztojka Iván pár nap elteltével feladta magát.

Tényszerűen ennyi történt. Ha ennél többet akarunk mondani, érdemesebb szereplőkre bontani a dolgot. 

Sztojka Iván

Vele a legegyszerűbb a dolgunk. Sztojka ugyanis, nem teljesen akaratán kívül, tökéletes archetípussá lett: ő az a kigyúrt, tetovált, kopasz romacsávó, akivel nem szívesen találkoznál egy sötét utcán. Cozma ledöfésével ez a szerencsétlen hülye hosszú időre bebizonyította, hogy okkal félünk a sztojkáktól. Visszamenőleg igazolja a rögzült mozdulatot, amivel szorosabbra markolod a táska szíját a metrón, ha egy sztojka közelít (álljunk meg egy pillanatra: mikor köznévként használom a "sztojkát", akkor nem minden cigányról beszélek - csak és kizárólag azokról, akik úgy néznek ki és úgy viselkednek, mint Sztojka Iván). Ez a barom utólag is felmentett mindenkit az esetleges lelkifurdalás alól, aki egy sztojkának nem ad ki lakást, nem ad munkát, nem ül mellé a buszon.

Sztojka Iván egy bűnöző, akinek börtönben a helye, lehetőleg élete végéig. Mellékszál, de fontos lehet: ha kapna, mondjuk, húsz évet, akkor még ereje teljében, 47 évesen térne vissza a társadalomba. Kigyúrva, a börtönakadémián "kiokosítva", de bármiféle olyan tudás nélkül, ami alkalmassá tenné arra, hogy 2029-ben(!) legális megélhetéshez jusson. Nincs mit vacillálni, aki random módon szíven szúr egy másik embert, az ide többet ne jöjjön vissza. Pont az ilyen esetek miatt építünk és tartunk fenn börtönöket.

Ja, és hogy tiszta legyen: személyesen Sztojka esetében szó sem lehet bármiféle kisiklott szocializációra, meg a társadalmi mobilitás alacsony szintjéből következő determinációra való hivatkozásnak. Lószart, mama. Ez az ember legkésőbb két évvel ezelőtt, mikor gyilkossággal vádolták, megtanulhatta, hogy embert_ölni_helytelen, azért büntetés jár. Nem tudok és nem is akarok megértő lenni. Zárják be örökre.

Mélyszegénységben élnek

Marian Cozma és a média

Magyarországon ma elképesztően puskaporos a levegő. Később részletezendő felelősök aktív baromsága és nemtörődömsége együttesen juttatta odáig a helyzetet, hogy amennyiben egy bűncselekmény elkövetője roma, akkor robbanunk.

Képzeljük el, ha Sztojka Ivánt, mondjuk, Kovács Lajosnak hívnák, ugyanolyan nagydarab, kopasz, tetovált BMW-s barom, de a bőre csak a szoláriumtól barna! Lett volna ugyanekkora balhé? Hisz Cozma akkor is Cozma, az emberölés akkor is emberölés, és nem hiszem, hogy bárkinek a fájdalmát vagy felháborodását csökkentette volna az az információ, hogy a kiváló sportember szívébe nem egy roma, hanem tiszta vérvonalú, árja kéz döfte a pengét... de mégis, ahhoz, hogy ekkora balhé legyen, kellett, hogy az elkövető roma, az áldozat pedig ismert ember legyen. Évente mintegy 150 emberölés történik az országban - azaz Marian Cozma tragédiája hetente háromszor megismétlődik, mégsem lesz mindegyikből országos ügy, külön nyomozócsoport meg állandó headline a hírműsorokban.

Ha az áldozat csak egy lett volna a többi 150-ből, ha Sztojka nem a kézilabdást, hanem a sarokban ülve sör+hubit toló faipari szakmunkást találja meg, akkor legfeljebb mínuszos hír lett volna az ügyből. És ez is minimum elgondolkodtató.

A rendőrség, a kormány, a közigazgatás

Na, ha valakire itt a sztoriban Sztojkán kívül még haragudni kell és lehet, akkor azok a fentiek. Kezdetnek a már sok blogot megjárt videót nézzük meg, amin kábé 160 roma tart erődemonstrációt Siófokon, hogy megfélemlítsék azokat a vendéglősöket, akik nem akarnak védelmi pénzt fizetni.

Ezt szabad, drága egyenruhás barátaim? Mer'ugye, én vagyok az utolsó, aki a Magyar Gárdát fogja a védelmébe venni, de talán azonos mércével, hasonló komolysággal kéne fellépni az ilyen esetekben is, nem?

A rendőrség főszabály szerint lófaszt se csinál. Illetve dehogynem: elbújik a bokorban, és lesből bünteti a gyorshajtókat. Buliból hazafelé tartó, vékonydongájú egyetemistákkal emberkedik. Máig nem tisztázott dolgokat művel egy Zsanett nevű lánnyal. De például a fenti videó megtekintése előtt még úgy nyilatkozik, hogy:

"Az állítólagos bűnbanda csak egy mendemonda, aminek persze lehet valóságalapja, de nekünk nincs információnk ilyen jellegű szerveződésről. Itt nem követtek el olyasmit, amivel felhívták volna magukra a figyelmet. El sem tudom képzelni, hogy létezik egy ilyen 100-150 fős csapat."

Ott mennek, bazmeg! Ott, a videón, te szerencsétlen.

És ebben az ügyben se nagyon jeleskedtek. Két terheltet az osztrákok fogtak meg, Sztojka meg maga sétált be a rendőrségre. Igen, ilyen az, amikor nem akarunk dolgozni, nem megyünk Mari néni ellopott tyúkjaihoz, meg az uborkatolvajokhoz, aztán utólag már vakarhatjuk a fejünket.

Ja, a kormány, annak meg különösen az apjafaszát. Az nem szociálpolitika, az nem egy megfontolt romastratégia, hogy toljuk a segélyt, és szarjunk le minden mást. Meg az se, hogy ha nagy baj van, akkor "toljuk a segélyt, de bosszúból végeztessünk velük közmunkát". Oktatás, bazmeg! Ott kezdődik! Ne rakd a cigánygyereket kisegítő osztályba, de ne is adj a szülőknek a gyerek után járó támogatást, ha a gyerek szemlátomást éhezik, és iskolába se jár. Meg a gyámügy! Ma, Magyarországon a buzik nem fogadhatnak örökbe gyereket, de a sajátjával mindenki pont azt csinál, amit akar... jó ez így? Putriban, koszban, összezsúfolva... hol a faszban van ilyenkor a gyámügy? És mi a túrót támogatunk ezen?

Mert drágáim, nem muszáj ám rendőrnek, meg polgármesternek, meg szociális miniszternek, meg gyámügyi előadónak lenni. Aki nem bírja, aki nem tudja csinálni, az ne tegye. Ha meg csinálni akarja, akkor csinálja rendesen. Ne így, mert ez csak növeli a szarkupacot.

Jut eszembe, még egy kérdés a végére. Mikor arra van kapacitása az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Céginformációs Szolgálatának, hogy a 2008 tavaszán alapított cégem 2007-es (!) üzleti beszámolóját követelje, rögtön mellékelve egy tízezer forintos csekket, ha vállalkozóként még a fanszőrzetemet is szálanként kell elszámolnom a mindenféle hatóság felé, akkor ugyan, bassza meg, tényleg nem szúrt szemet senkinek, hogy itt ez az iskolázatlan, 27 éves roma csávó, és legális úton elérhetetlen jólétben él? BMW terepjárót vett a bodzatermesztésből? (gyk: Sztojka édesanyja nyilatkozta, azt hogy "Egyszerű, tisztességes emberek vagyunk, akik bodzagyűjtésből és vasazásból élnek"). Házat épít akkor, mikor mások lakást venni sem tudnak? Miért csak most indul az a nyomorult vagyonosodási viszgálat, és mit csinált a korábbi években az APEH? sőt, arra is kíváncsi lennék, kapott-e esetleg még segélyt is ez a sanyarú körülmények között élő fiatalember?

 

A bodzatermesztő szorgos munkájának eredménye?

A magyar cigányság

És akkor kivételesen itt is próbáljunk meg tényszerűek lenni, tegyük félre az egyaránt kártékony álkorrekt ("minden roma áldozat"), és a szűkagyú, bőrfejű ("minden roma bűnöző") álláspontokat.

A magyar cigányság kurva szar helyzetben van. Már a starthelyzetnél: szarabb oktatást kapnak, a szülői minták sokmindenre, csak nem épp a dolgos hétköznapokra készítik fel őket, jó tíz évvel alacsonyabb a várható életkoruk, mint a nem romáknak, elvétve jutnak be főiskolára-egyetemre, azaz valódi roma értelmiség nem is tud kialakulni, a társadalom egyre előítéletesebb velük szemben - ugyanakkor a rendszer olyan kiskapukat hagy, melyeken a skrupulusok nélküli cigány vidáman közlekedhet, legyen az a színesfém-kereskedelem, tyúklopás vagy védelmi pénz kizsarolása.

Romának lenni ma ebben az országban szar. Csakhogy ezzel nincsenek ám egyedül. A tízmillió magyar állampolgár jó részének még ugyancsak szar, vagy legalábbis nagyon sokat kell tennie, dolgoznia azért, hogy a helyzetén változtatni tudjon. És tudod mit? Nem az a bajom, hogy éhes a gyerek, és ezért lop a teszkóból három zsemlét meg egy májkrémet. Azt értem. De Sztojkának csilivili terepjárója volt, vastag fuksz lógott a nyakán, és csak úgy, passzióból, dühből-balhéból megölt egy embert. Nem az éhség miatt ölt. Nem a gyereke életét védve.

És nincs ezzel az akcióval egyedül. Igen sokan vannak, akik hasonlóképp tágítgatják a határaikat, és kivételesen nézzünk már a dolgok mögé kicsit. Igenis, a roma társadalom egy olyan szubkultúraként működik, mely saját szabályait sokszor nem hajlandó a törvényekhez, az együttéléshez nélkülözhetetlen szabályokhoz igazítani. Nem, nem csak ők tehetnek róla. De hiszem, hogy igenis, mindig van egy döntési helyzet, egy olyan pont, ahol az ember érzi és tudja, hogy most választhat. Leszúrom-e a másikat? Csinálok-e egy hatodik gyereket, holott a már meglévő ötöt is csak segélyből tudom eltartani? Ragaszkodok-e ahhoz, hogy a gyerek iskolába járjon - sőt, az utána kapott segélyből veszek-e neki ételt, vagy inkább bedobálom a játékgépbe?

Nem, nem csak a romák tehetnek arról, hogy ma ilyen helyzetben vannak. De ez a szerencsétlen barom, ez a Sztojka brutálisan bizonyította be, hogy igenis, az áldozat-teória hamis, romaként is van választásod.

Nem "a cigányok" követik a bűncselekményeket, nem "a cigányokkal" van baj. Nem mind, nem az összes. Nem is a bőrszín, nem a genetika dönti el, hogy milyen ember válik belőled, nem születik senki sem bűnözőnek. De ebben a mocskosul szar helyzetben lévő országban naponta látunk példát arra, hogy valaki erejét megfeszítve, az orrát épp csak a víz fölé tolva próbál a felszínen maradni. Jó lenne, ha immár romáktól is tapasztalhatnánk hasonlókat. Nem "a cigányok", de cigányok azok, akiknek szintén változniuk kell. 

"Polgárháború fenyeget"

Lakatos Attila, a borsodi cigányvajda polgárháborútól tart. A vajda úgy látja, a magyaroknak fogy a türelmük, elegük van abból, hogy a romák elveszik azt, ami nem az övék. Szilárdi László, a Magyarországi Vajdák Alapítvány szóvivője sem derűlátó. A szóvivő szerint a cigánykérdés Magyarország elszegényedett területein, főleg az Észak-magyarországi régióban időzített bombaként ketyeg. Senki sem látta rózsásnak a helyzetet a szerdai csúcstalálkozón, ahol a borsodi romakérdés volt terítéken. Fotók
A kerekasztal-beszélgetésen, amit Karosi Imre, a MiKom igazgatója vezetett, a megyei és városi önkormányzat prominensei mellett a cigány kisebbségi képviselők, a rendőrségi vezetők és a borsodi vajda is részt vett. A fórumot a körülmények hívták életre, hiszen a romatelepek felszámolásával Miskolc számos részén elviselhetetlen állapotokat okoztak a nyomortanyákból érkező új lakók. Nézze meg a videót!

    

Az ingatlanspekulánsok és a segélyezési rendszer csak felgyorsították a folyamatot, hiszen a többgyermekes romacsaládok a „szocpolnak” köszönhetően csinos önrésszel rendelkeztek, így könnyen kaptak banki hitelt az olcsóbb, például avasi lakásokra. Az Avason és Lyukóbányában kialakult helyzet összefogásra ösztönözte az érintetteket. Káli Sándor polgármester is hangsúlyozta a fórumon, hogy rendet kell tenni. A „rendcsinálásba” bárkit bevon a polgármester, aki törvényes keretek között tud javítani a helyzeten. Káli Sándor biztosította a jelenlévőket arról, hogy komoly gyakorlati lépéseket tesz a város annak érdekében, hogy az emberek visszakapják biztonságérzetüket. A polgármester szerint az intézkedéseknek már novemberben fogjuk érezni a hatását. De hogy konkrétan milyen lépések jönnek, azt nem tudtuk meg. A cigány kisebbségi képviselők is elismerték a vajda szavai nyomán, hogy a helyzet „embert kíván”, azaz ki kell menni személyesen a veszélyes zónákba, rá kell nézni a problémás családokra végre. Bár a találkozó barátinak tűnt, a vajda és szóvivője többször nyíltan, élesen bírálták a cigány kisebbségi képviselőket. Lakatos Attiláék szerint a cigány képviselőknek nem látják hasznát maguk a cigányok. A találkozón a közbiztonság mellett a legfontosabb kérdéseket is érintették. A munkahelyteremtés, oktatás legalább olyan hangsúlyos terület, mint a bűnmegelőzés. A roma gyerekek oktatása pedig a bűnmegelőzést is szolgálja.
A többórás fórum arra volt elég, hogy közösen ismerjék el a tényt az érintettek, hogy megyénkben bizony komoly gondot okoz a romakérdés. Az égető problémákra mindenki hozott megoldási javaslatot. A sok egyéni javaslat remélhetőleg összehangolt program része lesz. Portálunkon a fórum összes vitáját megnézhetik videón. A Miskolc Televízió, pedig csütörtökön 18. 20 és péntek reggel 6 óra 20 perctől vágatlanul leadja a magyar- roma fórumot.

• Cigánybűnözés

Kamarás István: Romano Suno: Romano Them

A cigányság égető problémái azonnali és sürgős beavatkozást kívánnak. Hosszú ideje a cigányok munkavállalási lehetőségei ellehetetlenültek. A családi nyomor, a gyermekéhezés mindennapos.

A cigányság életében a kilátástalanság uralkodik. Eddig minden kormány a cigányokat cserbenhagyta, becsapta. Tovább a cigányok már nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy saját érdekeinek képviseletét magyar politikai pártok kezébe helyezze. Ez idáig mindegyik visszaélt a megelőlegezett bizalommal. A nyomort és a teljes kilátástalanságot hosszú távon az etnikai alapú cigány politizálással lehet feloldani.

Ezért is mélyen bántó, hogy a jelenlegi kormány teljes erejével gátolja, fékezi a cigány etnikai alapú önszerveződést, pártalakítást. Az etnikai alapú politizálást a választási törvénytervezet szinte teljesen kizárja, miközben a határon túl élő magyarok majdnem valamennyi szomszédos országban etnikai alapú politizálást folytatnak. Érthetetlen, hogyan is gondolják ezt a kettős mércét vezető politikusaink?

A cigány értelmiségi elit soha nem mondhat le arról az ideáról, hogy létre hozzon keresztény alapokon nyugvó etnikai pártot, mely csak a cigány választóknak tartozik felelősséggel és egyedül csak az ő érdekeiket tartja szem előtt.

Egy sikeres etnikai alapú párton keresztül elindulhat a részvételünk az ország gazdasági és társadalmi életének irányításában, javításában. Csak egy sikeres etnikai alapú párton keresztül lehet magunkat kiküzdeni az évszádos lenézettségből. Ennek az etnikai alapú pártnak kell újra fogalmazni, újra gondolni a cigányság és a többségi társadalom viszonyát. Amennyiben ez megvalósul, számos kérdést kell majd átvizsgálnunk. Sikerült-e lebontani az előítéletek nagyon kemény falát? Sikerült-e cigányságunk ellenére bejutnunk a munka világába? Sikerült-e kivívnunk az ország gazdasági életébe való bejutást? Sikerült-e leküzdeni a szörnyű éhséget, nyomort és kilátástalanságot? Gyermekeink betudtak-e kerülni egyetemekre, főiskolákba legalább létszámunknak megfelelő százalékos arányban? Sikeresek voltak-e azok a programok, melyeket a cigányság élethelyzetének javítására terveztek meg? Sikeresek voltak-e azok a nemzetközi programok, melyeket az EU elfogadott vagy bele kerülnek ezek is a történelem szemétkosarába úgy, mint már annyi cigány program?  

Amennyiben ezekre a feltett kérdésekre nem sikerül a cigányság számára megnyugtató, kielégítő választ találni —ha semmi sem valósul meg továbbra sem—, abban az esetben a cigányság új utaknak, új elgondolásoknak irányába kell, hogy nézzen fennmaradása érdekében. A cigányság számára ezek után nem marad már más alternatíva, mint megfogalmazni a Romano Them —egy önálló, népünk történelméhez és kultúrájához leginkább illő, keresztény alapokon nyugvó—, Cigányország létrehozását.

Természetesen ezt azoknak az országoknak az egységes akarata, elhatározása és kölcsönös felelősségvállalása mellett, melyek az Európai Roma Stratégiát megfogalmazták és aláírták. Nekik és a cigányoknak kell közös felelősség vállalása mellett a Cigányország határát, elhelyezkedését, szuverenitását biztosítani. Ha közös szándék és mindenki számára elfogadott közös garancia meg van, akkor megvalósulhat a cigányság több évszázados álma és létre jöhet egy független keresztény Cigányország.  

Most sokak számára megvetett, gyűlölni való emberré váltam, pedig nem is történt semmi rendkívüli dolog, csupán csak annyi, hogy merészeltem kimondani, a „király meztelen”. Nem tartozik életem legnagyobb dicsőségei közé, de mégis az igazság az, hogy én voltam az, aki a cigányügyet vitte a Kereszténydemokrata Néppárton belül. Minden cigányságot érintő kérdésben hozzám fordultak országos szinten, cigánysággal kapcsolatos problémákban tőlem kértek megoldási javaslatot. A Barankovics Roma Egyesület elnöke is voltam. Ez az a bizonyos roma tagozat —műhely—, mely a KDNP számára volt hivatott a cigánysággal kapcsolatos stratégiai kérdéseket megvitatni, eldönteni. Ugyan 2009-től még nem, 2010-től azonban már hivatalosan is Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr romaügyi tanácsadója voltam, mely munkámat anyagi juttatások nélkül önzetlenül végeztem.

A 2010-es helyhatósági választási kampányban mindenhol, mint Semjén Zsolt romaügyi főtanácsadója jelentem meg, s akkor ezt senki sem kérte ki magának, sőt nagyon is örültek neki —lásd kalocsai kampányaimat. Életem során mindenkit, s minden olyan közösséget elhagytam, ahol rosszindulatú megjegyzéseket tettek, bántották, lenézték, megalázták cigány népemet. Legutóbb szülőhazámat, Magyarországot kellett elhagynom a politikai elit cigányságot érintő súlyos rombolásai miatt.

Torontó, 2011. december 12.

cigány népvándorlás

Női munka.!!   2008-02-29 15:14:16, péntek A cigány bemegy a vasgyárba munkára jelentkezni. Azt mondja neki a művezető: - Egy méter hosszú hengerek vannak, amiket 10 cm-es csíkokba kell elfűrészelni. Erre azt mondja a cigány: - Hát ez női munka! - Árulja már el, ez miért női munka? - kérdi a művezető - Hát csinálja anyád!

Amit a M.o.-i fundamentalista cigány klánról – Itália után – tudni kell!

Posted on 2012/03/01 by Híradmin

2012/02/25. SZÁMÚ RENDI KÖRLEVÉL

Megérkezett Budapestre  az EU küldöttség és péntek este az amerikai Kongresszus Külügyi Bizottságának a küldöttsége is. Úgy tűnik, hogy tudatosan egybe hangolták a jövetelüket.   Bejelentették , hogy a civil szervezetekkel is szeretnének tárgyalni. Gyanítom, hogy  a  „magyar  civil szervezetek” nem mi leszünk, hanem mások. Azok, akiknek talán a legkevesebb közük van a mi hazánk fájó ügyeihez. Engem eddig nem kerestek. Kíváncsian várom a fejleményeket!

Ezen a héten is folytatódott Magyarországnak és a mi nemzetünknek a pocskondiázása. Erre válaszol a bizonyára kevesek által ismert tényeken nyugvó háttérjegyzetem, amelyet szabad közzétételre bocsátok a korábban kiadott „Tűzparancs” –ra hivatkozással. (Értsd: az összes közlési tilalom feloldva)…

A szövegben előforduló „karthágóiak” kifejezés használatához az alábbiakat közlöm:   A budapesti  M0 –as körgyűrű első részéhez tartozó tenderen a világhírű Italstrada (Milánó) olasz cég is indult, akiket meghatalmazott ügyvédként én képviseltem. Ők vésték jól az emlékezetembe, hogy csak Lombardia lakói igazán olaszok jellemben, kultúrában és arculatban is.  Tőlük délre azonban kevés az olasz, és sok a jellemtelen „karthágói”. Ezért biztos vagyok abban, hogy egy valóban olasz újságíró és TV riporter ellenőrzés nélkül nem tűzte volna műsorára egy hazudozó cigány nőnek a mondanivalóját, és nem tette volna hozzá becsmérlően, hogy ma „Magyarország Európa legsötétebb pontja.”, ha előzőleg nem ellenőrizte volna le annak tartalmát a helyszínen.

Nem tette: Egy jellemtelen „karthágói” miatt pedig ne bántsuk a mi kedves olaszainkat!

Most kaptuk a hírt, hogy hazánk aljas pocskondiázói a melléklet szerinti „külföldi cigány fotót” úgy akarják terjeszteni a világon, mintha az magyarországi felvétel lenne! Az emberi aljasság végtelen. Ebben ne legyen senkinek kételye.

A fentiek hiteléül:

Dr. Nagy László sk. ügyvéd-politikus,

Rendi kormányzó

Egy emlékezetes kép a siófoki Aranypartról :

Az éhínségtől lesoványodott magyar cigányok hatalmas aranyláncaikkal a nyakukban demonstratív fürdőzésre indultak a turisták ámuló tömegei előtt.

Dr. Nagy László ügyvéd-politikus háttérjegyzete:

Amit a magyarországi fundamentalista cigány klánról –Itália után– tudni kell

Általánosan elterjedt nézet volt a Kádár-éra alatt, hogy a magyar cigányok bizonyos körei fontos feladatokat végeznek a kommunista titkosszolgálatok körül. Egy idő után híre ment, hogy e klán tagjai úgy elszemtelenedtek, hogy egy sajátos és hazánkra nézve igen veszélyes cigány hatalmi játszmába kezdtek az egész Európára kiterjedően egy nekik tetsző “cigány birodalom” létrehozásának a titkos tervével. Erről a kiterjedt aknamunkáról, amely Magyarország területi integritását is keményen érintette, akkor még semmi biztosat nem tudtak a magyar kormányzati tényezők sem. A nyugati politikai elit a saját cigányaiktól megszabadulni akaró körei viszont minden lehetséges módon támogatták e banda sötét játszmáit. Ez alatt a hazai politikai élet korifeusai gyanútlan lelkesedéssel helyezték magas pozíciókba e fundamentalista csoport háttérirányítóit a rendőrségnél és a magyar honvédségnél egyaránt.

A nyugati tényezőkkel folytatott titkos tárgyalások sikerén felbuzdulva a cigány fundamentalisták döntő lépésre szánták el magukat. Azt kérték a mit sem sejtő Kádár János pártvezetőtől, hogy a cigányság fontos ügyeiben kollektíven fogadja őket. Kádár János válaszul közölte, hogy szívesen fogadja őket, de csak egyenként. Erre olyan választ adtak, hogy külön-külön nem tárgyalnak.

De volt egy személy a csoportban, aki ezt a konszenzust írói ambícióinak az érvényesítése érdekében megszegte abban a reményben, hogy ennek fejében személyét és műveit a pártállam minden lehetséges eszközzel ismertté és népszerűvé teszi majd. Ezért titokban bejelentkezett és elment Kádár Jánoshoz, aki előtt teljes egészében feltárta a következőket:

A fundamentalista klán vezető tagjai számos nyugati országgal már megállapodtak abban, hogy a Duna és a Tisza találkozási pontjától északra indulva, vagyis a Duna -Tisza közben Szeged magasságáig, egy önálló Európai Cigány Köztársaságot hoznak létre, ahová Európa összes cigánya majd beköltözik. A küldő ország házat épít a cigányainak és fejpénzt fizet utánuk. Svájc például 240.000.-svájci frank összegű fejpénz fizetésére vállalt kötelezettséget. Ha e terv végrehajtását Kádár és a területileg szintén érintett Jugoszlávia megakadályozná, akkor a fundamentalista klán tagjai – akik mellesleg átszövik kapcsolataikkal szinte az egész magyar cigány társadalmat – a legfiatalabb korosztálytól kiindulva tervszerű túl szaporodási programba /!/ kezdenek Magyarországon a magyarok ellen, és néhány évtized alatt szisztematikusan elcigányosítják és szétzilálják az egész országot.

Még Kádár Jánost is megdöbbentették a vázolt tények, és főleg az, hogy nem akadt egyetlen nyugati tényező sem ebben az önző és becstelen Európában, aki figyelmeztette volna a Trianonnal már kivéreztetett Magyarországot erre az aljas szándékú, a magyar lakosságot durván támadó és ellehetetlenítő, ország csonkító tervre. Néhány napon belül Kádár János határozott utasítást adott arra, hogy ifjúságvédelmi felelősök (Pl. védőnők) járják végig rendszeresen a cigány telepeket és fogamzásgátló tabletták szétosztásával stb. akadályozzák meg a kiskorúak teherbeejtését.

Az önérdekére és talán a becsületére is hallgató “füstös író” pedig a legnagyobb jutalommal távozott. Hamarosan vele lettek tele a TV csatornák, újságok méltatták a nagyszerű irodalmi adottságait és sorra láttak napvilágot a művei is.

A fundamentalisták grandiózus országalapító terve szerencsére megbukott, de a magyar népet és a magyar nemzetet szisztematikusan hátba támadó és eláruló szellemiségük a szabad demokrata “oltványok” testébe ültetve mind máig fennmaradt. Ez a szellemiség bújt elő a napokban Daróczi Ágnes arcátlan itáliai Tv szereplése kapcsán is. Történt, hogy a szabad demokraták szétfoszlott marxista-kommunista-ateista-kazár szövetségéhez tartozó Fhralipe Cigány Szervezet eme vezető tagja, a begyakorlott módszerüknek megfelelően ismét külföldről, ezúttal Itáliából támadta meg övön aluli hazugságok terjesztésével a magyar népet és nemzetet. Daróczi ugyanis élt a magyar nemzet pocskondiázóinak a sorába lépett Sky Italia Televíziónak a ”Karthágóból szalasztott” (értsd: nem lombard, nem olasz) igénytelen és felelőtlen riportere és aljas szerkesztője által tálcán kínált lehetőséggel, a magyar nép és a magyar nemzet, valamint a becsületes magyar cigányság kárára és lejáratására boldogan és gátlások nélkül „cigánykodott” sőt bűnözött, rágalmazott és uszított ellenünk. Tele szájjal fröcsögte undorító labancként, hogy a magyar kormánytól – mellesleg pozitív diszkriminalizáció (!) révén – munkát kapott cigányok szigorú rendőrségi megfigyelés alatt vannak, és kényszermunkatáborokba zárva dolgoznak hazánkban! És ez a hazudozó mind a mai napig birtokosa az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége által 2002-ben adományozott “Pro Cultura-Hungariae Díjnak és a Gyurcsány kormány alatt kapott Magyar Köztársasági Érdemrend Lovag keresztjének is. Forog a gyomrom! Hánynom kell!

Daróczi ” díszcigány ” elvetemült itáliai hazudozása, még a honi cigány vezetők körében is egetverő felháborodást (!) váltott ki. Nem így a Daróczi -klán tagjainál, akik mindmáig büszkén arra, hogy a felmenőik között voltak „Magyarország leghíresebb lótolvajai, akikre most is büszkén emlékeznek”! E bűnpártoló vallomások bizonyára örömmel töltötték el azokat a a Soros-féle Open Society Institute „kiképző tisztjeit” is, akik megszabják e magyar ellenes klán továbbképzésre kiszemelt és alkalmazott tagjának, Daróczi Gábornak jövőbeni pozícióit is! Mint tették ezt a pénzvilág urai egy bizonyos „Andor nevű brüsszeli kommunista népbiztos” esetében is. Sebaj! Eljön majd az a boldog nap is, amikor egy bátor ország erős kezű vezetőjének az „elfogatási parancsa” a mogulok, mint nemzetközi bajcsinálók és pénzügyi fosztogatók ellen is célba ér!

A magyarellenes akciókat zsigerből támogató sunyi mogulok ezúttal is biztosra mentek. Ezért Daróczi mellett az olasz TV-ben megszólaltatták a szem ki lövető Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök alázatos csicskását, a vörös-kékben tetszelgő Vásárhelyi Máriát is, aki a tőle megszokott megalapozatlansággal, a nemzetközi kórus kívánságai szerint kijelentette, hogy “önkény-uralmi rezsim vette kezdetét” Magyarországon. Értsd: önkényuralom minden olyan magyar érdekű demokratikus intézkedés, amely nem szolgálja a hazaárulóknak,, az országot szabad rablással kifosztó tőkéssé lett kommunistáknak a bebetonozottnak hitt politikai és gazdasági túlhatalmát.

Zárszóként: akkor lennénk igazán nyugodtak mi magyarok, ha Magyarország egyik fegyházában a mi nemzeti becsületünk sárba tipróit, „csíkozott daróc ruhában” láthatnánk viszont fegyveres kíséret mellett, a jól megérdemelt egészségügyi sétájukon. Ámen.

Budapest 2012. február 25. 20 óra.

Dr. Nagy László

Amerika cigányai vagyunk az arabokkal együtt.

Megölték és már tengerbe is temették Oszama Bin Ladent.
Szerintem soha nem is létezett ez az ember, csak a CIA találta ki, hogy
lehessen háborúzni a "terrorizmus" ellen.
Biztos vagyok abban is, hogy a new york-i tornyok se a becsapódó
repülőgépektől omlottak le, hanem abszolút profi módon saját alapjukba
robbantották le azokat. Na kik is? Hát biztosan nem a tálibok vagy a
mudzsahedek, hanem az amerikai titkosszolgálatok.
Mind az első, mind a második világháborúba ugyanilyen áltámadás ürügyén szálltak be. Már az elsőnek is az volt az egyik célja, hogy megalapítsák Izraelt. Akkor nem, a 2. után mégis csak sikerült.
És most mi a hátsó szándék?
Azt nem tudhatjuk, mi járhat a jenkik fejében, de azt sejthetjük, hogy mi a
nagykoalícióba tömörült áruló honi képviselőkében.
Ezt írtam néhány jobbikos országgyűlési képviselőnek ma este még a szavazás előtt:

"Véleményem szerint a fityesz - és a többi jómadár - hisztériája a
Polgárőrök ellen nem a cigányok és a bűnöző cigányok védelmében, hanem a (közel-)jövőbeli tömeges közel-keleti zsidó betelepülés ellen esetleg fellépő magyar önszerveződés és önvédelem ellen tombol. Valószínűleg most is zsidó parancsra, mint a Gárda esetében."

Fortyog bennem a düh és a tehetetlenség.
Úgy látszik, nekünk még mindig Mohács kell.
Csak attól félek, hogy mire kinyílik a magyarok többségének a szeme, már nem is lesz Magyarország, csak egy Közép-Európai Köztársaság, melynek a magyar csak egy ideig még megtűrt nyelve lesz az angol és a héber mellett. Ahol börtön jár azoknak,akik ez ellen tiltakoznak, mivel ezáltal "félelmet keltenek egyes csoportokban." Bezzeg a magyarok félelmei senkit sem érdekelnek. Az Országgyűlés 4/5-ös nemzetellenes koalíciójának egyik tagját sem.

A legrosszabbra kell készülnünk azt hiszem.
Lehet ma este szebb jövőt kívánva búcsúzni?

Dr. Nagy Gergely
Gönyű, 2011. május 2.

Pályi György: 2011

Cigány és hajléktalan szag keveredik
Megfűszerezve a kaftán bűzével
Iszonyúan facsarja orrunk, folyamatosan
úgy érezzük, hogy hányni kell

Eközben a hatalom veri a mellét
Azt hazudja, hogy milyen sikeres
A szemétből közben hegyek nőnek
Ez Magyarország Kétezer-tizenegy

Itt bűnözőt nem üldöz törvény
Egyre nagyobb a mélynyomor
Ki szót emel, ki védekezik az
mint fasiszta, meglakol

Eltűnik hit, erkölcs és minden érték
Lassan be lesz tiltva a feszület
Most már elég volt, legyen
végre REND, ERŐ, BECSÜLET!!!

Cigányellenes háborút hirdettek a derék franciák (exkluzív!)

Vigyázó szemetek Párizsra vessétek – végződik Batsányi János 1789-ben kelt A franciaországi változásokra c. verse. Amelynek gondolata (hogy ti. másoljuk le a francia példát) talán soha nem volt annyira időszerű, mint most.

A derék gallok ugyanis egyenesen köztársasági elnökük(!) vezérletével kíméletlen harcot hirdettek a bűnözőcigányok ellen. Sarkozy nemcsak hogy az egyik bűnözőt – ahogy kell – lelövő rendőrök mellett állt ki (cikk ITT), hanem, ahogy az a legújabb, Magyarországon először nálunk olvasható sajtóhírekből is kiderül, rögtönítélő bíróságok elé állítottak egyéb cigányokat is.

Egy 23 évest például, ahogy az eredetiben ITT olvasható, aki immár három gyerek apja, 10 hónap börtönre ítéltek és szabadulása után 2 évig nem tartózkodhat Saint Aignan-ban. Leverte a csendőrség faláról a feliratot, símaszkot viselt és croissantsot lopott. ("Moïse Poupeau, 23 ans, père de trois très jeunes enfants, a été condamné à dix mois de prison avec mandat de dépôt suivis d'une interdiction de séjour de deux ans à Saint-Aignan.") Talán mondanunk sem kell, hogy ilyen bűnök miatt a magyar rendőrség tuti, hogy (kivételezett cigány ellen) nem indít semmilyen eljárást, pláne nem gyorsítottat. Ha meg mégis, akkor ezer százalék, hogy felmentik – hiszen nálunk még a gyilkosokat is felmentik, ha azok ork származásúak (lásd pl. Kozák Rajmundot).

Emellett a francia belügyminiszter a felére akarja csökkenteni a cigánytáborok számát három hónap alatt. Szinte azonnal kitoloncolnak mindenkit, aki bűncselekményt követ el. Jobban a körmére néz a tízmilliós luxusautókkal korzózó cigányoknak is - gazdasági nyomozókat küld a táborokba, mivel, idézzük a francia sajtót, „honfitársainkban komoly megütközést váltott ki azoknak az autóknak a minősége, amivel ezek az emberek közlekednek.” 

Jellemző a „magyar” és a francia kormánypárti politikusok között levő minőségi különbségre, hogy ma nap közben a feszült helyzet miatt tanácskozást tartottak, és pár órára rá meg is született a pontokba szedett, azonnal bevetendő intézkedési terv. Miközben nálunk állóvíz van, és az impotens kormány még csak véletlenül sem mer hozzányúlni az orkokhoz, hát még hogy pár óra alatt őket befenyítő határozatokat hozzon. Az is teljesen elképzelhetetlen nálunk, hogy az APEH, a rendőrséggel, ill. katonasággal megtámogatva, hihetetlen kemény razziába kezdjen a kacsalábon forgó cigánypaloták, tízmilliós luxusbömösök stb. gazdái környékén, és kíméletlenül elvegyen mindent, amivel nem tudnak elszámolni vagy ami után nem adóztak. Ugyanezt a derék franciák minden további nélkül megteszik. Megkérdezzük ismét: miért nem vesszük át a külföldi gyakorlatot? Miért kell ezt a nyíltan a jövőbeli kiirtásunkra, de legalábbis az ország szétszabdalására törekvő (tessék EZT olvasgatni, nagyon sok ilyen cikk van rajta) söpredéket nemcsak hogy eltartanunk, hanem egyenesen szaporítanunk? Miért nem tehetjük velük ugyanazt, amit a franciák, az olaszok, a finnek, az amerikaiak, a kanadaiak, a tótok stb.?

Az eseményekről az MTI is beszámolt (a gazdasági nyomozókról, a gyorsított eljárásról szemérmesen hallgatva - ezekről valószínűleg rajtunk kívül egyetlen más, magyar nyelvű médiumban sem olvashatunk majd); cikkük, kommentjeinkkel, alább:Cigány-rendőr háború Franciaországban

Minisztereivel és a rendőri vezetőkkel tartott válságtanácskozást szerdán a francia államfő a rendőrök és cigányok között kitört múlt heti összecsapások miatt. Nicolas Sarkozy "biztonsági problémának" nevezte a történteket.

Jogvédő csoportok szerint az államfő megbélyegezte a kisebbségeket, miután "háborút hirdetett a bűnözés ellen" azután, hogy a közép-franciaországi Saint-Aignan-ban összecsapások voltak rendőrök és cigányok között, és támadás ért egy rendőrőrsöt is.

A maszkot viselő támadók megpróbáltak betörni a rendőrőrsre, megrongáltak több épületet és autókat gyújtottak fel haragjukban, mert a rendőrök agyonlőttek egy cigány férfit, aki szerintük megtámadta őket a kocsijukban. Sarkozy nemcsak a Saint-Aignan-ban történt súlyos incidensekre reagált a "bűnözés elleni háború" meghirdetésével. Mint mondta: a Grenoble-ban történtek is indokolták azt.

Grenoble-ban a 2005 őszi zavargásokhoz hasonló események történtek több mint tíz napja. Fiatalok autókat és üzleteket gyújtottak fel a Franciaország délkeleti részén fekvő városban. Az ügy előzménye, hogy egy nappal korábban egy rendőr agyonlőtt egy 27 éves férfit, akiről azt gyanította, hogy kirabolt egy kaszinót.

Az elnöki palota közleménye szerint a francia államfő a szerdai válságtanácskozáson "áttekintette minisztereivel és a rendőri vezetőkkel azokat a problémákat, amelyek a romák vándorlásával és a közösség egyes tagjainak a közbiztonságra gyakorolt kockázatával kapcsolatosak". Jogvédő csoportok, valamint a politikai ellenzék szerint Sarkozy stigmatizálja a kisebbségeket, és nem tudja, mit jelent a "vándorlás". (Kuruc.info: hogyne tudná, elég ahhoz csak a bűnügyi statisztikákat megnézni vagy megkérdezni bárkit, akinek a települését egy-egy ilyen karaván „megtisztelte” a társaságával... Egy angol példa, további hivatkozásokkal,ITT) Az UFAT nevű jogvédő szervezet szerint "mint a történelem során oly sokszor, most is a cigányokat teszi meg bűnbaknak az uralkodó osztály, hogy elterelje a figyelmet a politikai és pénzügyi botrányairól".(Kuruc.info: ez annyira tipikus... „szegínromákokat piszkálja mindig a többségi nemzet, ha annak rosszul megy a sora, mert mindig kell egy bűnbak”. „Kár”, hogy olyan országokban is utálják, üldözik vagy egyenesen irtják a cigányokat, mint az USA, Kanada vagy Finnország. Ezek az államok, finoman szólva, nem állnak csehül – a gazdaságuk dübörög, a nép boldog stb. Nincs szükségük bűnbakra. Mégis még nálunk is jobban utálják az orkokat, és kíméletlenül oda is csapnak nekik. Akár úgy is, hogy halálbrigádokat, cigányvadász szervezeteket alapítanak, mint a finnek.)

A csoport azt közölte, hogy a cigányszervezetek bírósághoz fordulnak, amint Sarkozy megismétli a "bűnözés elleni háborút hirdető mondatát". A csoport azt is közölte, hogy képviselőivel tárgyalásokat akar kezdeni az elnökkel, hogy megoldást találjanak a 400 ezer cigány számára.Frissítés (júl. 28. 23:43): időközben (pár perce) a Híradó is kijött egy bővebb, a tanácskozás utáni helyzetet elemző összefoglalóval. Kommentárjainkkal:Felszámolják az illegális roma táborok felét a franciák

A belügyminiszter közölte, hogy "szinte azonnal" kitoloncolják Romániába és Bulgáriába azokat a romákat, akik bűncselekményt követtek el.

Franciaországban három hónapon belül felszámolják az illegális roma táborok felét - jelentette be Brice Hortefeux belügyminiszter szerdán Párizsban. A miniszter közölte azt is, hogy "szinte azonnal" kitoloncolják Romániába és Bulgáriába azokat a romákat, akik bűncselekményt követtek el.

Nicolas Sarkozy jobboldali francia elnök előzőleg minisztereivel és rendőri vezetőkkel tanácskozott a múlt héten rendőrök és romák között kitört összecsapások miatt. A franciaországi roma szervezetek - amelyek képviselőit nem hívták meg a tanácskozásra (Kuruc.info: kellett volna? A rákkal sem konzultálnak az orvosok, kérik a beleegyezését, mielőtt kivágják az emberből...) - bírálták, hogy az ülésen egyetlen etnikai közösséget "pécéztek ki", s figyelmeztettek: súlyos következményei lesznek, ha nem hallgatják meg őket. (Kuruc.info: ugyan mit csináltok? A franciák tökösek [nem úgy, mint mi]; ha nagyon pattogtok, lenyomnak benneteket, mint a bélyeget. Úgy, hogy azt megemlegetitek - például egy jó kis sortűzzel...)

A francia elnök a hivatala által kiadott közleményben jelentette be a fenti intézkedéseket, miután "az egyes nomádok és cigányok viselkedése által okozta problémákról" tanácskozott minisztereivel és rendőri vezetőkkel. Sarkozy a közleményben azt is megígérte, hogy az év végéig új jogszabályt alkotnak, megkönnyítendő a biztonsági okokból végrehajtandó kitoloncolásokat. Franciaországból csak tavaly tízezer romát toloncoltak ki.

Sarkozy a múlt héten "hadat üzent a zavargásoknak". Az előző héten ugyanis utcai zavargások törtek ki a párizsi Saint Aignanban, miután a rendőrök üldözés közben agyonlőttek egy 22 éves roma férfit. Luigi Duquenet egy kaszinó kirablását követően autójával a főváros Loire-de-Cher körzetében elmenekült egy rendőrségi ellenőrzés elől, de a rendőrök nyomába szegődtek és lelőtték. A halálesetet követően a környéken utcai zavargások kezdődtek, félszáz ember megtámadta a rendőrség épületét. A tüntetők autókat gyújtottak fel, rendőrökre lőttek, utcai jelzőlámpákat, berendezéseket tettek tönkre, egy villamost és egy pékséget is megrongáltak.

Emberi jogi szervezetek már bírálták Sarkozy megjegyzéseit és a szerdai tanácskozást, mondván: félő, hogy a francia elnök megbélyegzett egy régi hagyományokkal (Kuruc.info: igen, a bűnözés...Ezeknek a rongyoknak másból sem áll a „kultúrájuk”. Ja, de igen – az idióta babonáikból. Pl. az, hogy oda kell szarni a tetthelyre, meg hogy meg kell vakítaniuk az áldozatukat, hogy az – a túlvilágról – ne mondhassa el a rendőröknek, ki gyilkolt. ) rendelkező társadalmi csoportot. (Kuruc.info: Sarkozy meg jót röhög a köhögő bolhákon, és egyáltalán nem zavartatja magát. Ahogy kell. Bezzeg magyarországi kollégái...)

További részletek: http://kuruc.info/r/35/63425/#ixzz1oYGe7R8y

Cigányság

Valentiny János : Cigányiskola

Az első roma csoportok a 15 és 17. század között érkeztek Magyarországra. Ők voltak a mai magyarcigányok elődei. Már Bonfini is cigány muzsikusokat említ Beatrice udvarában és egyes feltételezések szertin Mátyás fekete seregének fegyverkészítői, kovácsai is cigányok voltak. A 15. század elejéről származik az egyik első magyarországi írásos említésük, Zsigmond király oltalomlevele egy karaván számára. Az ezután mind nagyobb számban érkező csoportok a romákra jellemző peripatetikus(körüljáró) vándorlást folytattak, és elsősorban mint vándor kovácsok dolgoztak. A menlevelek hatására szabadon mozoghattak, beilleszkedésüket nem szorgalmazták. A monda szerint 1514-ben Dózsa György kivégzéséhez cigányokkal kovácsoltatták a trónt és a koronát. A 16-17. században, a török hódoltság korában folyamatos volt a roma bevándorlás a Balkán-félsziget területéről. Egy részük maradt, más részük tovább vonult más országok felé. Ekkoriban kezdtek zenéléssel foglalkozni. A Rákóczi-szabadságharcban, mint muzsikusok a fejedelem zászlaja alá álltak, de a karavánok szolgálatokat tettek a végvárak közötti üzenetek közvetítésében is.
Pongrácz Ferenc : A hegedülő cigány, 1836

Vastagh György : A kárvallott cigány,1886

A 2001. évi népszámlálás szerint Magyarországon 190 046 fő volt a cigány lakosság lélekszáma. A népszámlálási adatok ugyanakkor jelentősen eltérnek a szociológusokfelmérési eredményeitől. Egy 1994-es felmérésnél azt vették alapul, hogy a nem cigány környezet kiket tekint cigánynak (ez nem feltétlenül jelent valós cigány származást). Eszerint több mint 500 000 fő a magyarországi cigányok lélekszáma (kb. az összlakosság 5%-a). Mások 6-700 000 között becsülik a magyarországi cigányság számát, míg egyes roma értelmiségiek szerint ez a szám az egymilliót is eléri.

Cigány kislány

Még kódolatlan ártatlan lélek mivé válsz az idők során. Nőj naggyá és őrizd meg ártatlanságod egy boldogabb szebb jövő reményében.

A grafikus, a professzor és a szülésznő esete a cigányokkal

Három ember, aki olyasmivel foglalkozik a gyakorlatban, amivel elméletben, a szavak szintjén rengetegen. Hogy mi kapcsolja őket egymáshoz? Talán az, hogy tovább látnak az orruknál, nem asszimilálni akarnak, hanem integrálni, nem gondolják, hogy a pozitív diszkrimináció szitokszó lenne, és belátták, hogy a cigányságnak segítség nélkül nem megy. És nemcsak belátták, hanem tesznek is – mindannyian a maguk kis világán belül. Előre szólok, hogy a posztban mindvégig a „cigány” kifejezést fogom használni, ahogyan teszi ezt az érintettek többsége is. Hiszen cigány vagy roma, mindkettőhöz lehet hangsúlyokat társítani, ilyet is és olyat is. Akikről most mesélek nektek, azok mind pozitív hangsúllyal ejtik ki a szájukon a „cigány” szót.

A cigányok esélyt sem kapnak a bizonyításra – ezt olyan valaki mondja, aki az átlagnál sokkal, de sokkal jobban belelát abba a világba, amiből a legtöbb ember csak annyit vesz észre (vagy inkább akar észrevenni?), hogy egy olyan világ, ahol az emberek nem szeretnek dolgozni, viszont jól tudnak lopni, sok gyerekük van, büdösek és piszkosak, és mindig mástól várják a problémáikra a megoldást.

A grafikusművész…

Nos, akkor először is olvassunk bele egy blogba!

„Elég, ha látszik rajtuk, hogy cigányok. Akkor már beindul valami. Meg sem kell szólalniuk. Naponta tapasztalom. A rendőrségen – ahol még ha tanúként hallgatják is ki – a hangnem azonos azzal, akit bűnösként kérdeznek. A benzinkútnál, ahol – amikor megállunk az iskolai kiránduláson – az előreszaladó gyerekekkel már kiabál a dolgozó: nem mehetnek be az üzletben levő mosdóba, kizárólag egyesével. … Csak egy helyen látom a türelmet velük kapcsolatban. A pénzintézetekben. Ahol kölcsönért folyamodnak, újra és újra. Ott van idő magyarázatokra, ott nem hallok sosem ingerült elutasítást. Úgy látszik, ott más szempontok szervezik a kommunikációt. És számomra érthetetlenül, a kevéske jövedelemre, a zavaros fedezetekre általában felvehető kölcsön. Itt megkeresik a módját, ha az egyik nem megy, keresnek más konstrukciót, hogy felvehető legyen.”

A fenti idézet a beszédes című Nyomor széle blogból való. Írója Ritók Nóra. A napokban figyeltem fel rá, amikor az m2 Záróra című műsorában megismételték a vele készült beszélgetést Veiszer Alindával. Ritók Nóra eredetileg grafikusművész, aki évekkel ezelőtt létrehozott egy művészeti iskolát. Ott arra jött rá, hogy a mélyszegénységből érkező, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek is élvezik az alkotást, és ezen az úton el lehet jutni oda is, hogy olyan gyerekek is képesen akár hosszasan összpontosítani egy adott dologra, akiknél korábban ez elképzelhetetlen lett volna. E képesség pedig aztán nagyon sok mindenre használható az életben.

Így jött létre Berettyóújfalu térségében – a harminchárom leghátrányosabb kistérség egyikében – egy példaértékű program, melynek keretében egy idő múlva már nemcsak alkotni tanította ezeket a gyerekeket, hiszen nem tudott tétlenül elmenni az egyéb problémák mellett sem. Belefolyt a családok életébe, és mára már ő az első számú segítség a sokszor hihetetlen szegénységben élő családok mindennapjaiban, segít, ügyeket intéz, pénzt szerez – mikor mire van szükség.

Akinek van egy kis ideje, nézze meg a vele készült beszélgetést elejétől a végéig, érdemes.

...a kórélettan professzor...

Kilenc cigány fiatal és egy nyughatatlan professzor, dr. Rosivall László – és még persze többen is, mert a vonatjegyek pénzbe kerülnek csakúgy, mint a mozi-, színház- és koncertbelépők. A fedezet pedig a professzori pénztárcákból érkezik. A vonatjegyek mindig hétvégére szólnak, tulajdonosuk többnyire város- vagy faluszéli szoba-konyhából indul, ahol az árnyékszék sokszor az udvarban van, és Budapestre érkezik, a Semmelweis Egyetem speciális felvételi előkészítő tanfolyamára. Százötven óra tudomány. De Rosivall László és a programban részt vevő többi professzor nem elégszik meg ennyivel, ők nemcsak jövendő diplomásokat, hanem a szó legjobb értelmében értelmiségieket akarnak faragni ezekből a fiatalokból. A szombati és vasárnapi 5-5 órás szakmai, 2-2 órás „műveltségi” foglalkozás és az intenzív angol nyelvi képzés után tehát irány a színház vagy egy szép hangverseny. És ahogy a szakmai órák megtartását világhírű professzorok és akadémikusok érzik szívügyüknek, úgy a kulturális programok keretében például az Iparművészeti Múzeum főigazgatója kalauzolta körbe őket saját birodalmában, a zene és a hangszerek világába pedig a Zeneművészeti Egyetem rektora vezeti be a cigány fiatalokat.

Azért ez így túl kerek és rózsaszínű, hogy igaz legyen – mondhatnánk szkeptikusan. Mégis így van. De van azért egy kis furcsaság. Rosivall László a kezdet kezdetén azt hitte, hogy a programra – aminek minden lehetséges fórumon „hírverést” csaptak – pedagógusok tömegei ajánlják majd kezüket-lábukat törve tehetséges cigány diákjaikat. Nem így történt. Akik jöttek, azok saját maguk jelentkeztek, mert meglátták benne a sajnos ritkán adódó lehetőséget a kiemelkedésre, és azt, hogy a cigányságnak is arra van szüksége, hogy legyen saját értelmisége, legyenek orvosok, gyógyszerészek, papok, tanárok, akik soha nem felejtik el, honnan jöttek.

… és végül a szülésznő…

…aki egy kicsit kilóg a sorból, hiszen ő maga is cigány. De neki már sikerült, ahogyblogjában írja, „fehérruhás isten lett”, szülésznői képesítést szerzett. Nótár Ilona – Nili – így ír arról, honnan indult: „Egy cigánylány vakmerő álma volt ez, amit sokáig kimondani sem mertem: orvos leszek, szülész leszek, fehérruhás isten leszek! Olyan leszek, mint azok, akiket eddig ámulva csodáltam, vagy félelemmel és leszegett fejjel hallgattam.”

„Az egyik órán a cigányokra terelődött a szó. Bekiabálásokkal tarkított hangzavar keletkezett néhány pillanat alatt: – Meg kellene tanulniuk viselkedni! – mondta az egyik vidékről jött mentőtiszt-hallgató. – Én vállalom, gyerekek! Ki kéne irtani mind! Tele vannak velük a börtönök! – mondta a mellette ülő, kezét felemelve, és várta a többiektől a dicsőségkoszorút. Az első padsorban ülő szülésznő hárítani próbált: – Ezt nem mondhatod mindenkire! – Mért, tán van közöttünk is cigány? – nézett körül a fiú dühödt tekintettel. Ezen a ponton kellett volna felállnom és azt mondanom: „Igen, én itt vagyok.” De nem szóltam egy szót sem, mereven a padot bámulva némán kiabáltam…”

De Nótár Ilona most már nem hallgat, sőt. Amellett, hogy ír, az egészségügyi intézményekben igyekszik segíteni a cigány betegeket érdekeik érvényesítésében. Hogy miért? „Rájöttem, hogy nem kapom meg a megfelelő segítséget az egészségügyben. Pedig fizetett orvosom volt, a fővárosban szültem, és könnyen megértetem magam az emberekkel. De van egy jól észrevehetően cigány családom, és ez hatalmas hátrány volt.”

Úgy látja, hogy a problémák nagyobbik része a kulturális különbségekből fakadt: az orvosok, ápolók nem értették, hogy miért csak egyetlen orvos előtt hajlandó levetkőzni, hogy miért küldi ki a férjét a vizsgálóból, hogy miért ragaszkodik a bezárt ajtóhoz. Ha nem értik, akkor el kell nekik magyarázni – volt a következő lépés. És azóta leendő orvosokat oktat roma-magyar kommunikációra. Mert az ellentétek igenis feloldhatók – vallja.

És fejezzük be ott, ahol kezdtük, a Nyomor széle blogból vett idézettel: „Tudom, vannak, akik rászolgálnak az elutasításra. Én is megtapasztalom. De azt is, hogy sokan nem. Sokan becsületesen, nagyon szerény tudással, a jogaik érvényesítésének ismerete, a megfelelő készségek nélkül élnek, kiszolgáltatva a tanult rendszereknek, ahonnan nem kapnak elég segítséget. Talán ezt kellene diszkriminációnak értelmezni a többségi társadalomban. Hogy legalább ezt a réteget ne vessék ki, ne utasítsák el. Már előrébb lennénk.”

Idézetet olvastatok egy blogból, melynek gazdája átmenetileg nem engedélyezi hozzászólások írását. Az ok? Az utóbbi időben sok névtelen, gyűlölködő, érvek és gondolatok nélküli hozzászólás érkezett. Ritók Nórának pedig sokkal fontosabb feladatai vannak annál, mint hogy naphosszat a számítógép mellett üljön és megállás nélkül moderáljon