Támad e Izrael?

Támad e Izrael?

Erre a kérdésre van egy rövid válasz, és egy hosszabb. A rövid válasz így szól: SOHA. A hosszabb válasz a következő:

Kezdjük azzal, hogy miért támadná meg Izrael Iránt, amikor van neki (becslések szerint) 300 termonukleáris robbanófeje? Biztonsági okokból kifolyólag nincs rá szüksége, mert ennyi „atommal” az egész Perzsa Birodalomból nem maradna más, mint törmelék – törmelék hátán 1.650.000 négyzetkilométeren, és a 73 millió léleknek hírmondója se maradna. Igaz a megmaradt 7 milliárd nem hagyná szó nélkül, elsősorban a radioaktív világszennyezés miatt, de mégis. Akkor meg miért? Azért mert a cseppnyi Izrael, azzal a néhány milliós lakosságával az egész Közel Keletet a markában akarja tartani, ahogy a zsidók ezt minden országban megszokták. Ezt pedig csak atom monopólium birtokában lehet.

Az persze kétségtelen, hogy amennyiben Iránnak is lesz, akárcsak egyetlen termonukleáris robbanófeje (hordozó rakétával már rég rendelkezik), akkor nehezen lehet sakkban tartani, mert ha egyetlen hidrogén-rakéta Izraelt középen találja, a zsidókból hírmondó se maradna, és egy elkerülhetetlen, borzalmas ellencsapás ezen a tényen semmit se változtatna. Csak hát Iránt nem kell(ene) sakkban tartani, mert sose volt (legalább is az Ókor óta) hódító szándéka. Csakhogy ez a gondolkodás az Izraeliektől idegen, ők leigázni, megsemmisíteni, uralkodni akarnak mindenki felett. Ezen mentalitás ismerete az embert afelé a vélemény felé tolja, hogy támadni fognak, csak a megfelelő alkalmat várják. Az újabb kérdés tehát, lesz-e megfelelő alkalom?

Bizonyos értelemben a megfelelő alkalom kezd elszállni, ugyanis egy működő atomreaktort lebombázni azonos eredményt szül azzal, amit Japánban egy cunami okozott. Nagy rakás radioaktív szennyezés sok-tíz kilométeres körzetben, természetesen az uralkodó széljárásnak megfelelően. Ez pedig azt jelenti, hogy Iránt bombázzák le, de az évekig évtizedekig tartó radioaktív „áldást” Szaúd Arábia, Qatár,  Omán, Afganisztán, Pakisztán kapnák. Akik közül négyen Izraellel egy táborba tartoznak. Már pedig ez a reaktor perceken belül tejes kapacitással működni fog. Igaz, ezen át lehet lépni olyan alapon, hogy járulékos vesztességgel sajnos mindig kell számolni. Ez a szöveg Pakisztánban már évek óta elég jól működik, csak az a kérdés, hogy ez a járulék mekkora lehet? Ugyanis Irán gondoskodni látszik arról, hogy legyen minél nagyobb.

Tulajdonképpen már mindenki tudja, hogy Irán a megtámadása esetén meg fogja akadályozni, hogy a Hormuzi-szoroson át egyetlen csepp olaj is átmenjen, márpedig jelenleg a világ nyersolaj termelésének 20 százaléka ott hajózik át. Amerikai szakértők szerint ezt katonailag megakadályozni lehetetlen, mert Iránnak több ezer rakétája van beágyazva a tengerparti sziklákba, ahonnan kifejezetten kényelmes kilőni a szoroson áthaladó hajókat, beleértve a repülőgép anyahajókat is.

Hogy mi következik abból, ha ennyi olaj nagy hirtelen eltűnik a világkereskedelemből, arra viszonylag egyszerű válaszolni, totál káosz. Olajár az egekbe, benzin ár utána, mondjuk 2000 forint per liter. És hiába hagyod a kocsit a garázsban, az élelmiszerek szétszállításához benzin kell. Élelmiszer árak az egekbe, amit a lakosság hatalmas hányada nem tud megfizetni, vagyis perceken belül utolérne  minket a mesterséges geddon. Ezt pedig mindenütt tudják. Így aztán az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Pentagon 4-5 csillagos tábornokai kivétel nélkül mind támadás ellenesek. Sőt Izraelben is akad néhány épeszű véleményvezér, aki szintén örültségnek tartja Irán megtámadását. De nekem az a véleményem, hogy az Izraeli kormány is tudja, és támadás helyett az állandó fenyegetés mellett döntött. Most már csak azt kell kideríteni, hogy ebből mi haszon van. Igaz cezarománia esetén az ész megáll, amire van hazai példa is. Csak azért, mert a történelem azt mutatja, hogy a birodalmak maguk alá tudják gyúrni a környezetüket, de ez a dominancia sose tartott örökké. Éppen ezért Izraelnek abba kellene már hagyni agresszív viselkedését, és meg kellene próbálni elfogadhatóan létezni, vagy előbb vagy utóbb megsemmisül, legfeljebb valamennyien megyünk velük együtt.

Makarov: Oroszország kész atomfegyvert is bevetni

Nyikolaj Makarov, az orosz fegyveres erők vezérkarának főnöke kijelentette, hogy Oroszország minden rendelkezésre álló erőt bevetne területi egységének megőrzése érdekében, és ha a helyzet úgy kívánja, Oroszország stratégiai nukleáris fegyvereinek bevetésére is készen áll. Makarov azt is mondta, Oroszországnak nem állt szándékában katonai beavatkozást végrehajtani a NATO ellen, de a katonai vezetés a kialakult helyzettel azonos mértékű reakciókat fog adni, hogy elhárítsa a lehetséges veszélyeket.

A tábornok elmondása szerint Oroszország több olyan "instabil" országgal is határos, ahol atomfegyvert nem vetnének be még egy esetleges konfliktus esetén sem. Makarov elmondása szerint a nukleáris fegyverek képezik a stratégiai stabilitás alapját, de éppen emiatt fel kell készülni a belső konfliktusokra. "Elég felkészült, erős és mozgékony haderőre van szükségünk, ami minden lehetséges konfliktushelyzetet kezelni tud, ami Oroszországban felmerülhet. Készen kell állnunk rá."

Korábban kijelentette, Oroszország azonnali választ ad az Egyesült Államoknak, ha az Aegis-rendszerrel felszerelt hajók jelennek meg a Fekete-tengeren, vagy az északi területek tengerein - de Makarov legutóbbi nyilatkozata szerint már rég túlhaladtak a kritikus ponton, Oroszországnak határozott intézkedéseket kell tennie az európai rakétavédelmi rendszer telepítése ellen. Makarov felhívta a figyelmet arra, hogy a rakétavédelmi rendszer Európában már negyedik és végső szakaszába lépett, és 2018-ra az európai országok modernizálni fogják a rendszert, ami a hatótáv kiterjesztése miatt már közvetlen fenyegetést jelent Oroszországra.

Forrás: jovonk.info

Életbe léptette Irán az olajembargót

Irán leállította a nyersolaj eladását francia és brit cégeknek. Az iszlám ország olajügyi minisztériumának honlapjára vasárnap az került fel a tárca szóvivőjét idézve, hogy "Irán leállította a nyersolaj exportját a francia és a brit cégeknek... Irán más országoknak ad majd el".

Elemzők szerint a teheráni lépés válasz az Európai Uniónak arra az év eleji döntésére, hogy megszünteti az iráni olaj importját júliustól. A héten már volt egy hasonló bejelentés Irán részéről, de azt később hivatalosan cáfolták.

Az angol nyelvű Press TV iráni állami tévécsatorna szerdán azt közölte, hogy Irán leállította az olajexportot hat európai országba, válaszul arra, hogy az Európai Unió szankciókat jelentett be korábban az iszlám állam legfontosabb exporttermékére, a nyersolajra. A Press TV-ben az hangzott el, hogy Hollandiát, Görögországot, Franciaországot, Portugáliát, Spanyolországot és Olaszországot érinti az iráni döntés.

Röviddel később cáfolta a közlést az iráni olajügyi minisztérium szóvivője, aki azt mondta, hogy "amennyiben ilyen döntés született volna, azt a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács jelentené be."

Másnap, csütörtökön Irán oroszországi nagykövete magyarázkodott, hogy mi történhetett előző nap Teheránban. A diplomata azt állította, hogy "humanitárius megfontolásokból halasztotta el az olajkivitel leállításáról szóló törvény elfogadását Irán." Hozzátette: valamennyien tudjuk, hogy Európában milyen zord a tél.

Januárban az EU 27 tagországa arról döntött, hogy júliustól leállítja az iráni olajimportot az ország vitatott nukleáris programja miatt, aminek a célja a Nyugat szerint atombomba létrehozása, noha Irán ezt cáfolja. Irán teljes olajkivitelében 18 százalékkal részesedik az európai értékesítés. Legfrissebb adatok szerint az EU napi mintegy 700 ezer hordó iráni kőolajat vásárolt a tavalyi harmadik negyedévben, ami közel 7 százalékos növekedés az előző három hónaphoz képest.

Az európai statisztikai hivatal, az Eurostat adatai szerint a tavalyi harmadik negyedévben az Európai Unió nyolc országa importált iráni kőolajat. Az iráni részesedés a nyolc ország teljes olajimportján belül a következő volt: Olaszország (13,2 százalék), Spanyolország (16,2 százalék), Görögország (53,1 százalék) Franciaország (6,0 százalék), Belgium (11,6 százalék), Hollandia (1,5 százalék), Németország (0,4 százalék), Csehország (1,4 százalék). Az Európai Bizottság a múlt héten azt közölte, hogy ha Irán leállítaná az olajexportot, akkor sem maradna olaj nélkül a 27 ország, ahol a tartalékok 120 nap kereslet kielégítésére elegendőek.

Az iráni haditengerészet hajói kikötöttek Szíriában

Az iráni haditengerészet 2008 óta rendszeresen tart járőröket az Ádeni-öbölben, hogy biztosítsa az olajkereskedelmi útvonalat az iráni hajók számára. Ennek hatékonysága szolgált alapul a jelenlét további kiterjesztésére, és az elmúlt egy évben az Iszlám Köztársaság növelte jelenlétét a nemzetközi vizeken, flottát telepített az Indiai-óceánra és 2011 februárban először a Földközi-tengerre is.

Tegnap az iráni haditengerészet két hajója érkezett meg a szíriai Tartus kikötőjébe, hivatalosan hogy az egy évvel ezelőtt megkötött szerződés értelmében kiképzést nyújtsanak a szír haditengerészet egységeinek. Az iráni flottának, mely egy rombolóból és egy támogató hajóból áll, egy nappal korábban az egyiptomi hadsereg gond nélkül megadta az engedélyt, hogy a Szuezi-csatornán keresztül haladva át jussanak ki a Földközi-tengerre.

A hír várhatóan a cionista befolyás alatt álló országok hangos nemtetszését fogja kiváltani - de számítani lehetett az ilyesmire, mióta Szíria hivatalosan is iráni alakulatokat hívott az országba a stratégiai pontok biztosítására. A szíriai konfliktus így egy olyan ütközőponttá vált, ahol a nagyhatalmak felsorakoznak egymást támogatva, és a térségi konfliktus szinte akármelyik pillanatban globális háborúvá nőheti ki magát.

Németország is óva inti Izraelt Irán megtámadásától

A német védelmi miniszter arra figyelmeztette Tel-Avivot, hogy tartózkodjon a katonai hősködéstől Iránnal szemben, miközben az Egyesült Államok és Izrael által gerjesztett háborús retorika egyre erősödik.

Thomas de Maiziere, német védelmi miniszter szombaton a Frankfurter Allgemeinen Sonntagszeitung-nak adott interjúban kijelentette, hogy az Iszlám Köztársaság elleni ilyen jellegű erőfeszítéseik nagy valószínűséggel hiába valónak bizonyulnának.

A miniszter figyelmeztette az izraeli rezsimet az egyértelmű „politikai károkra” is, amelyeket egy esetleges Irán elleni támadás következményeként szenvednének el.

Az elmúlt hetekben az izraeli vezetés egyre komolyabb fenyegetésekkel bombázza Iránt, arra az esetre, ha az USA kezdeményezésére bevezetett szankciók nem járnának sikerrel, azaz nem lesznek képesek megállítani Irán atomprogramját.

Avigdor Lieberman, izraeli külügyminiszter február 9-én azt mondta, „ha a nemzetközi szankciók nem járnak sikerrel, Izrael igen sok alternatív eszközzel rendelkezik az iráni atomprogram megállítására.”

A hónap elején Ehud Barak, izraeli védelmi miniszter pedig kijelentette, hogy amennyiben a nyugat által Irán ellen bevezetett szankciók nem képesek megállítani az ország atomprogramját, a katonai opciót is számba kell venni, mint lehetőséget.

A nyilatkozatháború közben Leon Panetta, amerikai védelmi miniszter február 2-án azt állította, hogy Izrael nagy eséllyel indíthat támadást Irán ellen 2012. áprilisa és júniusa között.

„Az amerikai vezetés szeretné egyértelművé tenni Teherán számára: az Egyesült Államok 60-éves elkötelezettséget vállalt Izrael biztonságáért és amennyiben izraeli lakott területeket támadás ér, az Egyesült Államoknak kötelessége Izrael segítségére sietni,” idézi Panettát a Washington Post cikke.

Mivel a cikk egy izraeli első-csapás lehetőségét taglalja, a fenti kijelentést csak úgy értelmezhetjük, hogy amennyiben Irán válaszcsapást mérne Izraelre, az Egyesült Államok azonnal belépne a konfliktusba.

Washington és Tel-Aviv folyamatosan a „katonai opcióval” fenyegeti Iránt, hogy megállítsa az ország békés célú atomprogramját, amit a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szoros felügyeletével folytat.

Irán visszautasította a nyugati médiában rendszeresen megjelenő vádakat és emlékeztette kritizálóit, hogy mint az Atomsorompó Egyezmény egyik aláírójának és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség tagországának joga van a nukleáris technológia békés célú alkalmazására.

Líbia: Háború a világkormányért 1.

Míg a politikusok a „nemzetközi közösséget”, az ENSZ-t és az „utca emberét” idézik Líbia megtámadásának igazolására, miközben már Szíriát is háborúval fenyegetik, nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt a kampányt nem a „nemzetközi közösség” és nem is az ENSZ készítette elő.

A közel-keleten végigsöprő, elvileg spontán, szinte egy időben kitörő tüntetések, egyértelműen agresszív, a nyugat által támogatott villámháborúvá alakultak, melynek célja a destabilizáció és a rezsimváltás. Ennek a tervnek az alapjait évekkel ezelőtt fektették le, amelyről a prominens CFR tag és Nemzetközi Kríziscsoport megbízott, Wesley Clark 2007-ben bizonyságot is tett.

Hiába próbálnak vezetőink meglepettnek tűnni. A közel-keleti lázadások előkészületei évek óta folynak.

Wesley Clark beszél a jövő háborúiról: Kattintson ide...

Most már tudjuk, hogy Tunéziától Egyiptomig, a lázadókat, minden egyes országban az USA által létrehozott és pénzelt CANVAS of Serbia nevű csoport képezte ki. Az is nyilvánosságra került, hiszen az amerikai belügyminisztérium nyilvánosan beismerte, hogy számos céget pénzelnek a közel-keleti és észak-afrikai tüntetők támogatása céljából, hogy segítsenek kikerülni a célország kiberbiztonsági intézkedéseit. Ami viszont még ennél is világosabban mutatja ambícióik nagyságát, hogy most már olyan társaságokat is pénzelnek, mint például a BBC, hogy segítsenek aláásni Kína és Irán kormányait.

A „nemzetközi közösség”, amiről a Joe Liebermanhoz hasonló impotens politikusok beszélnek, vagy a francia megfelelője, Nicolas Sarkozy által emlegetett új, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1973. számú határozatát követő globális kormányzási modell nem a mi „választott képviselőink” ötlete volt, hanem a pénzügyi elit adta szájukba a szavakat. A „nemzetközi közösség” nem más, mint a világkormányzásra áhítozó vállalati és pénzügyi oligarchák közössége. Legfőbb céljuk a nemzeti szuverenitás felszámolása és saját napirendjük, törvényeik és szabályaik homogén, határok nélküli bevezetése az egész világon.

Ahhoz, hogy értsük kiről és miről beszél Lieberman és Sarkozy érdemes elolvasni a Brookings Intézet „Líbia vizsgája az Új Nemzetközi Rendből” című 2011 februári jelentését, amely leírja, hogy Líbiában a nemzeti szuverenitásnál sokkal fontosabb nemzetközi törvények vannak veszélyben. Attól félnek ha engedik, hogy Líbia ellenálljon a „nemzetközi közösségnek”, elveszíthetik „hitelességüket”.

Egy másik olvasásra érdemes Brookings Intézet jelentés „A közel-kelet megosztása” címet viseli és részletesen leírja, mi módon lehetne mozgásba hozni az arab államokat, név szerint említve Líbiát, Szíriát és Iránt. Az olajról egy szó sem esik, sem arról, mennyi pénzt keresnek majd a hadügyi alvállalkozók. Bár tudjuk, hogy ezek a tényezők fontos szerepet játszanak a vállalati és regionális szintű kampányokban, mégsem ezek adják az elsődleges motivációt. A végcél a világkormány. A határok és a vállalati-pénzügyi kartell hegemóniáját veszélyeztető tényezők szisztematikus eltörlése. Ez minden oligarcha álma, amióta világ a világ.

Szíriában például a nyugat támogatását élvező ellenzékkel szembeni ellenállás komoly fejtörést okoz az elitnek. A Szíriához, Iránhoz, Líbiához, Burmához és Fehéroroszországhoz hasonló államokat nem azért kiáltják ki a világ ellenségeinek és próbálják elszigetelni, mert veszélyt jelentenek a világ számára, hanem mert függetlenségük akadályozza a globális elit által irányított világkormány felállítását.

Gyerekes ürügyekkel próbálják indokolni Líbia megtámadását és, hogy miért fenyegetik háborúval Szíriát és Iránt is. Sem Lieberman sem Sarkozy nem említette egyetlen egyszer sem kik is ezek a lázadók valójában. Nem mondták el, hogy ezek a lázadók majdnem három évtizede harcolnak Kadhafi ellen, hol kisebb, hol nagyobb erővel, de minden esetben az Egyesült Államok támogatásával, hogy főhadiszállásaik Londonban és az Egyesült Államokban vannak és, hogy köztudottan kapcsolatban állnak az al-Kaida mozgalommal, amit a lázadók vezetői nyíltan vallanak saját magukról. A napokban tudtuk meg, hogy Khalifa Hifter, aki az elmúlt húsz évben Virginia államban élt, visszatért Líbiába, hogy átvegye a lázadók csapatainak irányítását.

Az Egyesült Államok, miután tíz éven keresztül harcolt Afganisztánban és Irakban, 6000 katona életével fizetve, elvileg azért, hogy felszámolja a gyűlölt al-Kaida szervezetet, amit egyébként a CIA alapított 1979-ben az afgán hegyekben, hogy a szovjetek ellen harcoljon, végül azzal zárja a kört, hogy a CIA és az al-Kaida egymással vállvetve harcolnak Kadhafi ellen Líbiában az USA légvédelmi erejének teljes támogatásával.

Elfelejtettük talán, hogy Szíriai is része volt George W Bush „gonosz tengelyének” és, hogy Obama csupán folytatja, amit Bush elkezdett? Figyelembe véve a Wesley Clark által 2007-ben említett tervet, látható mennyire beleillik a Líbia ellen indított háború az összképbe. Amennyiben azt feltételezzük, hogy Obama és Bush egymásnak ideológiai ellentétei, mivel magyarázzuk, hogy amire az ellenzék fintorgott Bush alatt, most mégis helyet talált a demokrata kormányban?

Egyértelmű, hogy a politika az Egyesült Államokban illúzió csupán. Mint ahogyan a terrorizmus elleni harc is, amikor látjuk, hogyan nyomul Tripoli felé az al-Kaida amerikai segítséggel. Üres retorika az egész, ami a globális elit forgatókönyvét követi. Az Egyesült Államok hadserege, annak ellenére, hogy 6000 katonáját veszítette el, missziójának nyilvánvaló abszurditása ellenére csak megy tovább. Ha belegondolunk, jelenleg azoknak az embereknek biztosítanak légvédelmi támogatást, akik halálba küldték bajtársaikat. Teszik ezt, miközben a média azokat az ellenségeiket élteti most minden erejével, akik ellen tíz éven keresztül, ugyanez a média bujtogatta őket. Ma az al-Kaidával együtt harcaló bengázi lázadók lettek a demokrácia hősei, mint ahogy a szovjetek ellen harcoló Mudzsahedinek egykor szintén hősnek számítottak. A kör ismét bezárul.

Ennek az egésznek semmi értelme sincs politikai jobb vagy baloldal nézőpontból. Semmi értelme sincs nyugat az iszlám szélsőségesek ellen nézőpontból sem. Egyetlen nézőpontból van értelme: ha azt feltételezzük, hogy a vállalati és pénzügyi kartell mindvégig hazudott nekünk, csakhogy megugorjuk a számukra fontos akadályokat. Egyre merészebbek terveik megvalósításában, így fordulhat elő, hogy néha kissé összekuszálódnak a szálak és míg Pakisztánban bombázzák az al-Kaidát, Líbiában légi támogatást biztosítanak az al-Kaidának. A globalisták erői bevallottan lövik a civil lakosságot Pakisztánban és Afganisztánban, Kadhafival szemben viszont repüléstilalmi zónát vezettek be, ugyan e miatt, noha a vádak nem is bizonyultak megalapozottnak.

A globalisták fegyverei a halál, a hazugság és a megtévesztés. A mi fegyverünk legyen ennek az ellenkezője: élet, tisztesség, összefogás. Ez a harc nem Líbiáról szól, hanem a világkormány felállításáról.

Forrás: idokjelei.hu

A téma a Világpanorámában is felbukkant: aki nem fizet kamatot a pénz-világuralomnak, pusztulnia kell. Itt megnézhető: Kattintson ide...

Pearl Harbor 2?

Posted on 2012. február 8. szerd

A USS Enterprise az általa vezetett csapásmérő erők jelenleg haditengerészeti gyakorlatot tartanak, ami az Irán elleni háború egy vonatkozását szimulálja. A gyakorlat Florida partjainál zajlik. A szimuláció kilenc ország részvételét képezi le, ebből kettő olyan “fundamentális iszlám teokrácia, ami terrorista csoportok támogatásával gyanúsított”. A gyakorlat térképe tartalmaz egy 56 kilométer széles szorost, ami a parttól 320 kilométerre található. A szoros alakja és szélessége megegyezik a Hormuzi-szoroséval – azzal a tengeri olajkereskedelmi csomóponttal, ami jelenleg Irán irányítása alatt áll.

Az USA katonai tisztviselői persze tagadják, hogy a gyakorlatnak köze lenne az iráni helyzethez, mondván hogy “a csoport több lehetséges küldetés területénekszimulációjával gyakorlatozik”. Dennis Fitzpatrick, az atlanti csapásmérő erők kiképzésének koordinációjáért felelős tiszt mindenesetre azt mondta, a csoport azokra a gyakorlatokra összpontosít, ami a flotta úti céljával kapcsolatos. Az ötven éves repülőgép-hordozó anyahajó, a USS Enterprise vezeti a gyakorlatot, és márciusban csatlakozik a Perzsa-öbölhöz tartózkodó csapásmérő erőkhöz. Hivatalos nyilatkozatok szerint ez lesz a hajó utolsó küldetése.

A USS Abraham Lincoln már január 22-én belépett a Perzsa-öbölbe egy cirkálóval és két rombolóval, egy brit és egy francia hajóval. Egy másik anyahajó, a USS Carl Vinson is a Hormuzi-szorostól keletre állomásozik az Arab-tenger északi részén, Irán délnyugati partjainál. Az Egyesült Államok 15000 tengerészgyalogost telepített Kuvaitba, egy expedíciós tengeri zászlóaljat illetve kétéltű partraszálló csoportot.

Figyelemreméltó, hogy a három repülőhordozó-anyahajó kísérete nem a szokásos 2-4 cirkáló és 3-6 romboló, hanem annak fele-harmada. Ám ez a harcrend meglehetősen szokatlan, sőt teljesen ésszerűtlen, hiszen éppen ezek az egységek biztosítják a légvédelmet a csapásmérő erők számára (természetesen az E-2 Hawkeye AEW és F/A-18-asok mellett), valamint a Tomahawk támadó kapacitást. A három hordozó kötelékből az egyik éppen a USS Enterprise, amelyet 2013-ban terveznek leselejtezni. Ennek a költsége – nukleáris és más veszélyes hulladék – iszonyatos.

Már egy kis reklámvideó is készült a konteóhoz…

Ez is alátámasztja azt a feltételezést, hogy az USA olyan egységeket vezényel a térségbe, és olyan mennyiségben, melyek elvesztésével számol. Irán megtámadását igen nagy eseménnyel lehet csak indokolttá tenni, ezért a Perzsa-öbölben egy új Pearl Harbor-t akarnak megrendezni. Csak egy ilyen esemény tudna hatni a hazai közvéleményre. A kiváltó provokáció egy izraeli támadás lenne, melyre válaszul az irániak minden számukra veszélyesnek tekinthető célpontot igyekeznének megsemmisíteni.

Tehát egy óriási provokáció előkészületeinek vagyunk a tanúi. Semmilyen katonai szempont (sem stratégiai, sem taktikai) nem támasztja alá az irániak által könnyedén elérhető kuvaiti társégben történő erőösszevonást. Még az is elképzelhető, hogy izraeliek mérnek csapást az USA hadihajókra, és izraeli gépek iráni felségjelzéssel “látványrepüléseket” végeznek a művelet helyszínén. A magyar míg 29- esek már a zsidóknál vannak az Iráni kódolás is megtörtént, csak az alkalomra várnak, mint 9/11 -re egykoron, itt is egyeztetnek a CIA – val és gyerünk ölni, de az amerikai birodalomnak is végekell, hogy legyen egyszer, lehet hogy itt az idő, a birodalom eltünésére, pénzügyileg már bukott, gazdaságilag most szorítsák kifelé, háború nélkül is megoldható , de valyon elég bölcsek e erre a zsidó bankárok, kik eddig két világháborút robbantottak ki és kinyirták az emberiség felét, és még ők beszélnek hollókosztról, teljes vagyonelkobzás sem enyhitene az emberiség ellen elkövetett tömeggyilkosságaik. Irmagjukat is ki kéne irtani , hogy az uzsoracivilizáció eltünjön.

Az USA 1915-ben a Lusitania óceánjáró állítólagos német tengeralattjáró általi megtorpedózására hivatkozva, 1941-ben Pearl Harborra hivatkozva lépett be a világháborúkba. Most a Pentagon – a szokás hatalma következtében – Kuvaitot jelölte meg egy újabb “hajótemetőnek”. Ezért ilyen kérdőjeles ez a szokatlan felvonulás.

A támadás Teherán ellen egyenlő lenne egy Moszkva elleni támadással

Oroszország azzal nyújtott segítő kezet Iránnak, hogy kijelentette: részükről egy nyugati-izraeli támadás Teherán ellen egyenlő lenne egy Moszkva elleni támadással. A fenyegetés új megvilágításba helyez minden esetleges katonai akciót Irán ellen és egy világméretű konfliktust vetít elénk.

„Irán a szomszédunk,” nyilatkozta Dimitrij Rogozin, Oroszország leköszönő NATO nagykövete brüsszeli újságíróknak. „Amennyiben Irán katonai konfliktusba keveredik, az közvetlen biztonsági fenyegetettséget jelent számunkra.”

Nikolaj Ratrusev, a Kreml biztonsági tanácsának elnöke, az orosz Interfax hírügynökségnek nyilatkozva azzal vádolta Izraelt, hogy egy Irán elleni háborúra provokálja az Egyesült Államokat. „Úgy gondoljuk, hogy minden országnak jogában áll kialakítani azokat a feltételeket, amelyek biztonságához szükségesek, és ez Iránra is igaz,” tette hozzá.

Pénteken Rogozin azt mondta, hogy további támadások Irán ellen „perzselő arab nyarat hozhatnak.”

Oroszország Bashar al-Assad szír elnök védelmében is felszólalt, figyelmeztetve a nyugati államokat, hogy ne avatkozzanak Szíria belügyeibe katonai eszközökkel. Oroszország Szíria egyik fő fegyverszállítója és komoly érdekeltségekkel rendelkezik Irán nukleáris létesítményeiben is.

Az utóbbi időben Japán is az iráni oldal felé hajlik, visszavonva múlt heti ígéretét az Irán elleni amerikai szankciók támogatását illetően.

Az iráni atomfizikus elleni múlt heti merénylet további „Halál Amerikára” és „Halál Izraelre” tüntetéseket eredményezett Iránban a tudós pénteki temetésének helyszínén.

Az iráni állami rádió riportja szerint a 32 éves tudós Irán urán-dúsító programjának munkatársa volt.

Forrás: idokjelei.hu Kattintson ide...

Oroszországot nem érdemes lebecsülni, ahogy az kapcsolódó bejegyzésünkből is kiderül: Kattintson ide...

Az orosz medve új életre kelt

Posted on 2011. november 30. sze

Aki azt gondolja, hogy az Egyesült Államok az egyetlen szuperhatalom ma a világon, téved. Az erőviszonyok komoly átalakuláson mennek át ma a világban. Ki tudja megnevezni, melyik a legnagyobb olajtermelő és olajexportőr ország ma a világon? Melyik ország rendelkezik a legnagyobb földgáz erőforrásokkal és a világ második legerősebb hadseregével?

Nem Szaúdi-Arábia, nem Kína és nem az Egyesült Államok. A válasz természetesen Oroszország. Az orosz medve nagyon is életben van. Sokan nem tudják, hogy ma Oroszország az Egyesült Államok egyik legnagyobb olajszállítója. Oroszország hihetetlen mennyiségű természeti erőforrással rendelkezik, államadósságuk rendkívül alacsony (az ország GDP-jének mindössze 10%-a), gazdasága pedig hihetetlen fejlődésen ment keresztül ez elmúlt tíz év során.

Sok tekintetben Oroszország csak most kezdi próbálgatni szárnyait. Sokan úgy gondolják, hogy az Eurázsiai Gazdasági Unió, amelynek létrejöttén Oroszország szorgosan dolgozik a régi Szovjetunió újjáélesztése felé tereli a helyzetet. Teljes gőzzel halad az orosz hadsereg modernizálási programja. Sokan, főleg Amerikában úgy gondolják, hogy a hidegháborúnak vége és Oroszország csak egy fogatlan medve, ami semmilyen veszélyt nem jelent. A valóság ennek talán éppen az ellenkezője.

Dimitrij Medvedev, orosz elnök bejelentette, hogy új nukleáris fegyvereket fog telepíteni, amelyek az amerikai rakétavédelmi rendszereket célozzák, amennyiben az Egyesült Államok nem hagy fel az Európába tervezett rakétavédelmi pajzs telepítésével. A napokban ez a konfliktus odáig fajult, hogy Medvedev az orosz néphez intézett beszédében felsorolta azokat a lépéseket, amelyeket életbe léptetett a NATO-országok európai rakétavédelmi rendszere körül kialakult konfliktus miatt.

Egyes korábbi egyezmények az Egyesült Államok és Oroszország között kezdenek csődöt mondani. Az amerikai külügyminisztérium bejelentette, hogy mostantól nem fogja betartani az Európai Hagyományos Fegyverekre vonatkozó szerződésben rögzítetteket, amelyre Moszkva még 2007-ben rendelt el moratóriumot.

Miközben az Egyesült Államok afganisztáni kecskepásztorokat hajszol Oroszország atomháborúra készül. Arról sem lehet sokat olvasni az amerikai sajtóban, hogy Oroszország egy kiterjedt földalatti bunkerhálózat kiépítésén dolgozik. Egyedül Moszkvában 5000 ilyen új bunker és óvóhely áll kivitelezés alatt. A 2012-es befejezéssel tervezett program célja egy olyan bunker és óvóhelyhálózat kiépítése, ami szinte a város teljes lakosságának képes menedéket nyújtani.

Mindeközben, mit tesz az Egyesült Államok saját állampolgárai védelméért? Semmit. Az Obama kormány azon ügyködik, hogy lefegyverezze az országot. A START, azaz Stratégiai Fegyvereket Korlátozó Egyezmény (STrategic Arms Reduction Treaty) 1550 darabban maximálja az Egyesült Államok és Oroszország által birtokolható nukleáris fegyverek mennyiségét. Az amerikai hadsereg számára ez 90%-os csökkenést jelent az 1967-es csúcshoz képest, amikor az USA 31.255 stratégiai nukleáris fegyverrel rendelkezett. Az Egyezmény a ballisztikus rakéták, azaz atombombázók számát is 700 darabban korlátozza.

Ez az egyezmény óriási előnyt jelent Oroszország számára, mivel teljes mértékben figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az oroszok 10.000 taktikai nukleáris fegyverrel rendelkeznek, míg az USA esetében ez a szám mindössze néhány száz. Ezeket a taktikai nukleáris rakétákat cirkáló- vagy hordozórakétákkal, nagy hatótávolságú tüzérségi eszközökkel vagy katonai repülővel is el lehet juttatni a célpontokhoz. Az egyezmény egyáltalán nem foglalkozik ezekkel az aránytalanságokkal, ami rendkívül komoly stratégiai hátrányba helyezi az Egyesült Államokat.

Az elmúlt néhány év során Oroszország rendkívül nagy hangsúlyt fektetett stratégiai nukleáris erejének modernizálására, míg az Egyesült Államok egyáltalán nem foglalkozott vele. Az amerikai vezetés most is azt gondolja, hogy messze Oroszország előtt járnak ezen a téren, de ezzel a véleménnyel egyedül vannak. Mások számára egyértelmű, hogy a két ország között egykor létező igen nagy technológiai szakadék mára szinte teljesen összezárult.

A stratégiai fegyverek mellett Oroszország olyan új tenger-alattjárókat is kifejlesztett, amelyeket az amerikai radarok nem képesek észlelni, mert a korábbi modelleknél lényegesen csendesebbek, új ballisztikus rakétáik pedig képesek kijátszani az amerikai rakétavédelmi rendszereket.
Miközben az USA stratégiai hibákat gyárt, mint amilyen az al-Qaeda támogatása Líbia elfoglalásában, Oroszország új stratégiai fegyverarzenált állított elő.

A legtöbb embernek fogalma sincs arról, mi történik a valóságban. Miközben az Egyesült Államok úszik az adósságban, Oroszország fellendülőben van. A Forbes magazin cikke szerint Moszkva a világ harmadik legdrágább városa, a CNN pedig a negyedik helyezést ítélte ezen a téren az orosz fővárosnak.

Újabban pedig attól tartanak, hogy a régi Szovjetunió ismét összeáll. Az Egyesült Államokban ez a téma elkerülte a média figyelmét, pedig már az Eurázsiai Unió első tagjainak névsorát is nyilvánosságra hozták. Az első három tagállam Belorusszia, Kazahsztán és Oroszország lesz. A kezdeményezők pedig egyértelművé tették, hogy az egykori Szovjetunió valamennyi volt tagállamát szívesen látják a szoros gazdasági integrációt célul tűző unióban.

Miért hallgat erről az amerikai sajtó? Reagan idejében Oroszország volt az első számú külpolitikai téma Amerikában, ma pedig senki sem beszél róla. Amerikában mindenki azt akarja hinni, hogy Oroszország már nem jelent veszélyt és a hidegháborúnak vége. Az igazság azonban az, hogy a mai Oroszország sokkal erősebb, úgy politikailag, mind gazdaságilag és már katonailag is, mint a Szovjetunió valaha is volt.

Nagyon is elképzelhető, hogy Oroszország legyőzze az Egyesült Államokat egy első csapás indításával, főleg, ha Kínával szövetkeznének egy ilyen háborúban. A legtöbb amerikai ezt elképzelhetetlennek tartja, pedig az orosz és kínai vezetés sok órát tölt ilyen és ehhez hasonló forgatókönyvek megvitatásával.

Sukhoi T50 5. generációs lopakodó vadászgép. Már ilyennel is rendelkeznek…

Az orosz medve visszatért és fontos szerepe lesz az elkövetkező évek eseményeiben.

Az Irán elleni katonai opció már csak 2-3 hónapig áll nyitva

A november 13-án New Yorkban az izraeli vezetők számára zárt ajtók mögött tartott találkozón elhangzottak szerint az Irán elleni katonai támadás lehetősége már csak rövid ideig áll nyitva, jelentették a DebkaFile forrásai. 2012 márciusa után az ablak bezárul. Amerikai titkosszolgálati információk szerint addigra Irán öt atombombával vagy atomtöltetű rakétával is rendelkezhet, amely esetben egy katonai támadás veszélyes mennyiségű radioaktív szennyeződéssel árasztaná el az egész Perzsa-öblöt, ahonnan a világ energiaforrásának jelentős része érkezik.

Vasárnapi nyilatkozatában Barack Obama elmondta, hogy véleménye szerint az Irán elleni szankciók kezdik éreztetni hatásukat az ország gazdaságán, hozzátéve, hogy „az USA mellett Oroszország és Kína is mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza Iránt az atomfegyver létrehozásában és egy közel-keleti fegyverkezési verseny elindításában.”

Obama elnök a fenti nyilatkozatot az orosz és kínai kormányfőkkel a Nemzetközi Atomenergia Hivatal jelentésének megvitatására összehívott találkozó után tette. Elmondta, hogy mindhárom ország elkötelezte magát aziránt, hogy távol tartsa Iránt az atombomba gyártásának lehetőségétől.

Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter szerint azonban a szankciók ideje lejárt és „a problémát most már csak diplomáciai úton lehet megoldani.” A DebkaFile elemzői szerint a kemény szankciók kivetésének lehetősége már nincs asztalon, amelyek egyébként sem jártak sikerrel, amint azt az IAEA legújabb [igencsak vitatott] jelentése is megerősíti.

A Moszkva által preferált diplomáciai megoldás eddig nem járt sikerrel. Az egyetlen eredmény, hogy Teherán időt nyert atomprogramja folytatásához.

Obama elnök szombaton megismételte, hogy „bár a diplomáciai megoldást preferálja, „egyetlen opciót sem zárnak ki. Irán, egy atombomba birtokában nemcsak a térség, de az Egyesült Államok számára is óriási veszélyt jelentene.” Ez volt az első olyan nyilatkozat, amelyben az elnök közvetlen veszélyforrásnak nevezte Iránt „az Egyesült Államok területi érdekei és befolyása szempontjából.”

Az izraeli vezetők számára tartott vasárnapi találkozón tudatták a résztvevőkkel, hogy a kormány titkosszolgálati információi szerint az Egyesült Államoknak és Izraelnek mindössze néhány hónap áll rendelkezésére egy katonai támadás elindítására, mivel addigra Irán öt atomtöltetű rakétával fog rendelkezni.

A DebkaFile katonai és titkosszolgálati forrásai cáfolták azt a hírt, miszerint a CIA vagy az izraeli Mossad volt felelős a szombati teheráni robbantásért az Iráni Forradalmi Gárda bázisán, amelyben a rakétafejlesztésekért felelős Hassan Moghadam dandártábornok életét vesztette.

Bár mindkét szervezet félelmetes képességekkel rendelkezik, még pilóta nélküli repülőgépek bevetésével sem lennének képesek egyetlen rakétát eltalálni a Gárda bázisán belül, pontosan abban a pillanatban, amikor a Gárda vezetői a rakéta találati pontosságának fejlesztését tárgyalják a rakéta körül állva. A rendelkezésre álló információk arra engednek következtetni, hogy a rakéta véletlenül robbant fel.

A III. világháború első lövése?

Posted on 2012. január 12. csütört

A legújabb, Irán ellenes amerikai szankcióra Irán azzal válaszolt, hogy mostantól kezdve a nyersolajáért nem fogad el dollárt Indiától, Japántól és Kínától. Ezt megtoldotta azzal, hogy Oroszországgal folytatott kereskedésnél se hajlandó tovább a dollár elszámolásra, hanem (Putyin javaslatára) áttér az orosz Rubelra. Ha ettől nem forr fel Obama agyvize, akkor semmitől. Ezért aztán elképzelhető, hogy ez volt aIII. világháború első lövése, amibe azért az oroszok is töltöttek egy kis puskaport.

I

Igaz, Irán már egyszer tett egy hasonló bejelentést 2008-ban, de akkor Kínával, Indiával és Japánnal kivételt tett, mert hogy olyan sok dollárjuk van, na meg akkor volt a válságos év. Most azonban nincs kegyelem!

Nem tudom ki kell-e emelnem, hogy Saddam Husseinnek is ez lett a vége, amikor 2000-ben kijelentette, hogy a továbbiakban nem fogad el dollárt olajért. Ugyanezt a „hibát” követte el Muammar Gaddafi is, aki kitalálta az arany dinárt, amivel elszámolták volna az olaj kereskedést.

A világ olajkereskedése dollár denominált és mivel az országok hatalmas hányada olajimportáló, kénytelenek nagy mennyiségű dollárt tartani, ami dollárkeresletet állandósít. Ez pedig az USA gazdasági állapotától teljesen függetlenül emeli a dollár értékét. Ez mellet még az USA jelentős seignorage-t vág zsebre. Végső eredmény, hogy Amerika jóval nagyobb költségvetési hiányt engedhet meg magának, mint más országok. Így eset meg, hogy az amerikai kormány bruttó tartozása 15.230.000.000.000 $  (15.230 milliárd dollár), ami nagy vonalakban az éves GDP, miközben a FED 2012 nyarára újabb QE-t akar kibocsátani, ami jó néhány-száz milliárd dollárt jelent. Ez mellett az iráni olajvásárlók dollárszükségletének a megszűnése igen komoly károkat okozhat az amerikai gazdaságnak.
Nagy kérdés, hogy nézi-e ezt Amerika ölbe tett kézzel? Természetesen nem nézi. Obama elküldte Timothy F. Geithner pénzügyminisztert (ott persze „secretary”-nek nevezik) Kínába és Japánba, hogy rábeszélje őket az Iráni olajimport leállítására, de borítékolni lehet a kísérlet kudarcát, mert Kína simán nemet mondott, míg Japán valamivel udvariasabban hárította el a kérést. Megállapítható tehát, hogy a viharfelhők gyülekeznek. Irán hajthatatlan, Kínának és Japánnak komoly gazdasági érdekeik vannak Iránnal kapcsolatban ezért most már csak Amerikán múlik, hogy lenyeli-e ez a jó nagy békát, vagy „lép”, ami könnyen jelenthet még nagyobb lenyelendő békát…

Az AP jelentette, hogy amerikai pénzügyi vezető azért ment el Kínába tárgyalni, hogy Kína is hozzon Irán ellen olajbehozatali tiltást, erre a kínai miniszterelnök azt mondta, hogy: nyet

Oroszországnak pedig nincs más választása, mint felkészül a legrosszabbakra, ezért hadiflottájának jelentős része kedden megérkezett a Szír partokhoz annak érdekében, hogy az USA vezette NATO akciót megelőzze a Közel Keletei szövetségesével szemben, akit a CIA által támogatott, Al Kaida névre hallgató terrorcsoport múlt év márciusa óta támad, elsősorban a civil lakosság legyilkolásával.

Számomra a legmeglepőbb, hogy orosz közgazdászok szerint az Obama adminisztráció a dollár összeomlására játszik, ami lehetővé tenne olyan drasztikus társadalmi  változások megteremtését, mint amilyenre a Nagy Gazdasági Világválság idején került sor Franklin D. Roosevelt irányítása alatt. Ha ez a feltevés igaz, akkor viszont Amerikának nem kellene harcba menni a dollár miatt, de akkor mi ez a nagyfokú kardcsörtetés?

India is csatlakozik a dollármentes zónához

Két hete arról írtunk, hogy bár az Egyesült Államok és Európa úgy tesz, mintha minden rendben lenne, és nem lennének likviditási gondjaik, Ázsiát nem lehet becsapni. Aki töprengett már azon, hogyan fog kinézni a dollár tartalékvaluta státuszának megszűnése, egyik olvasónk szerint „nem durranással, hanem nyöszörgéssel” jön el. Jelen esetben pedig egy egész sor kétoldalú megállapodással, amint arról ezek a cikkek is bizonyságot tesznek: Kína és Japán kihagyják a dollárt, Kína és Oroszország elhagyja a dollárt a két ország közötti kereskedelemben, Kína és Irán dollármentes olajkereskedelme, India és Japán 15 milliárd dolláros egyezménye valamint Irán és Oroszország dollár helyett riálban és rubelben kereskednek.

A legújabb ilyen irányú megállapodás szintén Ázsiából érkezik:

„India és Irán megállapodtak, hogy évi 12 milliárd dolláros olajkereskedelmüket mostantól rúpiában folytatják, a szankciók miatti több mint egyéves fizetési gondokat követően, tudtuk meg egy kormányforrásból pénteken.”

Tehát, hogy összefoglaljuk a helyzetet: Japán, Kína, Oroszország, India és Irán, a legnagyobb energiatermelők és leg termőképesebb nemzetek a világon, fokozatosan felhagynak a dollárban történő kereskedelemmel egymás között. Ezeket a kétoldalú megállapodásokat minden bizonnyal fokozatosan kiterjesztik majd más országokra is, hála Barack Obama külpolitikájának, ami sarokba szorította őket, így nem is maradt más választásuk, mint alternatív, dollármentes megoldás után nézni.

Ezt leszámítva a dollár még mindig a világ tartalékvalutája, csak ki tudnánk számolni valahogy, hogy mennyi képzeletbeli pénzt kell fizetni, a „fejlett világbeli” képzeletbeli biztosítékokért.

A Reuters a következőket írja India csatlakozásáról a dollármentes klubhoz:

India küldöttsége Teheránba érkezett, hogy megtárgyalják a két ország közötti fizetéseket, majd végül az indiai rúpia használatában egyeztek meg.

„Az Iráni Központi Bank számlát nyit egy indiai bankban az importért járó fizetések fogadására,” közölte a forrás, aki közvetlen információval rendelkezik az ügyben. „A rendszer rövid időn belül életbe lép.”

A forrás nem nevezte meg a szóban forgó bankot, de egy másik forrás szerint az UCO bank lehet az egyik jelölt, mivel semmilyen amerikai érdekeltséggel nem rendelkezik.

Szóval milyen ország is ez az India?

Csupán a világ negyedik legnagyobb olajtermelője, fogyasztásának 12%-át veszi Irántól, azaz napi 350-400 ezer hordót, amivel Kínát követve ők Irán második legnagyobb olajvásárlói. Washington azonban még szorosabb pénzügyi szankciókat vezetett be Irán ellen és azt akarja, hogy Ázsia, Teherán legfontosabb olajpiaca, csökkentse olajimportját, hogy ezzel nyomást gyakoroljon a muzulmán országra, atomprogramjának lassítását remélve a lépéstől.

Az Európa bejáratának szerepét betöltő Törökországról se feledkezzünk meg (akik nagyon dühösek mostanában).

Törökország és Irán csütörtökön megállapodtak, hogy bővítik pénzügyi kereskedelmüket egymással és fokozatosan megerősítik banki kapcsolataikat.

Amikor a dollár elbukik, és a valutát leértékelik, elkezdődhet a barterezés:

Rahul Khullar, India kereskedelmi államtitkára elmondta, hogy küldöttsége megpróbál olyan megoldást találni Iránnal, amivel megkerülhetik az Egyesült Államok szankcióit és megvédhetik olajellátásukat és elősegíthetik az indiai exportot.

A kormányforrás szerint Irán beleegyezett, hogy növeli indiai importját, aminek összege 2,7 milliárd dollár volt a tavalyi év során. Fontos import termék a sajtolt olajtermékek melléktermékei, a rizs és a tea.

„A megállapodás némiképp megvédi Iránt az árfolyam ingadozásoktól,” mondta a forrás.

A helyzet iróniája, hogy a fent említett szankciókkal és embargóval az Egyesült Államok és Európa lábon lövi magát, mert az intézkedés új utakat nyit az érintett országok számára, amit nem lehet nyílt ellenállásnak nevezni. Az ázsiai dollármentes klub országai így több nyersolajhoz juthatnak és olcsóbban, miközben monetáris kapcsolatuk szomszédaikkal erősödik, és egyre kevésbe függnek a világ leáldozóban levő tartalékvalutájától.

Az Egyesült Államok számára rendkívül fontos, hogy Ázsia támogassa Irán elleni szankcióit, hiszen Irán napi nyersolaj exportjának több mint felét ők veszik meg. Az Európai Unió elvileg elfogadta, hogy január 23-tól tilalmat vezet be az iráni nyersolaj importra.

Az iráni nyersolaj legnagyobb felvásárlójának számító Kína visszautasította a washingtoni szankciókat, mivel ezzel szerinte az Egyesült Államok túllépi hatáskörét, és az ázsiai nagyhatalom nem kívánja veszélyeztetni a számára oly fontos importot az OPEC második legnagyobb olajtermelőjétől.

A szükség lehet a legtöbb dollármentes megoldás szülőanyja, de az biztos a szükség szülőatyja Barack Obama.

Forrás: idokjelei.hu