Rotary Club & B'nai b'rith
Ez a téma olyan hatalmas anyagot ölel át, hogy adatolás helyett inkább következetességi adatolásokkal és okfejtésekkel lehet némi értelmet adni azon cselekedeteknek és e cselekedetek következményeinek, melyeket titokban, rejtélyek és alakoskodások során társaságok kifejtenek, sokszor saját tagjaik tudta nélkül. Miért léteznek mégis, mikor demokráciáról és polgárjogon felépülő államról beszélünk?
Ha a titkos szerv állami, mint például a CIA, akkor a résztvevő csupán úgy veszi, hogy munkát vállalt. A parancskiadó nem követi el a bűntettet, így nem érzi a bűnösségét, a parancsvégrehajtó pedig úgy érzi, hogy parancsot teljesít, akár egy katona.
Edgar Bronfman, a Seagram 7 tulajdonosa, aki Budapesten a zsidó fát avatta Göncz úrral, beépítheti saját embereit ilyen állami szervbe is, és nincs emberfia, aki felelősségre tudná vonni.
Ha viszont a titkos szerv polgári, akkor a következő tényezők tartják össze:
- Patinás, apáról fiúra örökölhető szövetkezés, mely évszázadokon keresztül úgy vésődött be a résztvevők elmerendszerébe, mint a dohányos embernek a cigaretta, az alkoholistának az alkohol.
- Gazdasági, gyarapodási lehetőséget és kényelmes életet biztosít.
- A titokzatosság mindenkor stimulálja az örökké kutató, tudni vágyó embert. A tag reméli, hogy egy napon, ha elég magas fokra elér, a legnagyobb titok birtokosa lesz.
- Titkos szövetkezés esetén a hatalom fizikai törvényszerűséggel gyakorol nehézségi erőt az egyénre. Kiugrás esetén gondolhatja, hogy a teljes pusztulás, az elhagyatottság keserű sorsa lesz osztályrésze.
- Patinás, apáról fiúra örökölhető szövetkezés, mely évszázadokon keresztül úgy vésődött be a résztvevők elmerendszerébe, mint a dohányos embernek a cigaretta, az alkoholistának az alkohol.
- Gazdasági, gyarapodási lehetőséget és kényelmes életet biztosít.
- A titokzatosság mindenkor stimulálja az örökké kutató, tudni vágyó embert. A tag reméli, hogy egy napon, ha elég magas fokra elér, a legnagyobb titok birtokosa lesz.
- Titkos szövetkezés esetén a hatalom fizikai törvényszerűséggel gyakorol nehézségi erőt az egyénre. Kiugrás esetén gondolhatja, hogy a teljes pusztulás, az elhagyatottság keserű sorsa lesz osztályrésze.
Ha felütjük a régebbi lexikonokat, akkor még sokkal nyíltabban írtak dolgokról, mint most, és a bevett ideológiai szókincs rákényszeríti az embert (az agymosott embert), hogy öncenzúrát gyakoroljon, mert ha nem, valamivel könnyen megbélyegezhetik - bigottnak, fajgyűlölőnek, előítéletesnek, antiszemitának stb. nevezhetik.
E tanulmány szerzője egy logikai rendszert szeretne felépíteni, és ezen jogával szabadon akar élni.
A Rotary Club azon célból alakult, hogy az üzleti szolgáltatásokat szorgalmazzák, tökéletesítsék és a társadalmi kapcsolatok kiépítését ösztönözzék. Az első testület Chicagóban jött létre 1905. február 23-án. Alapítója egy Harris P. Pal nevű ügyvéd. A tagok körforgásként gyülekeznek egymás iroda- vagy üzlethelyiségeiben. Hamarosan Amerika más városaiban is alakult hasonló szervezet, és 1910-re már 16 ilyen szerv Chicagóban hozta létre a Club nemzeti szövetségét. 1912-be Canada Winnipeg városában és Írországban, Dublinban létrejött ugyanez a szövetkezés, és akkor megalapították a nemzetközi szervet. 1928-ra 2923 Club létezett 44 országban. Nem tartják magukat titkos szervezetnek. Alkotmányukat és szervezeti szabályaikat bárki kikérheti megszemlélésre. (Mi, akik a kommunizmusban éltünk, és a törvények értelmében szabadságot és demokráciát élvezhettünk, melyet alkotmány biztosított, tudjuk, hogy a papírra vetett írás nem mindenkor őszinte szó, és a népakarat nem jog, csupán illúzió. Ezért is nem szűnünk meg kételkedni, kérdéseket feltenni, kutatni és gondolkodni!) .
A Club célja:
1. Az ideális szolgálat, mint minden arra érdemes üzletnek alapja.
2. Az üzletben és hivatásban magas erkölcsi követelmények.
3. Minden egyes klubtagnak (Rotarian) az ideális szolgáltatás megfelelő kivitelezése a saját személyének, az üzletnek és a helyi közösségnek a szolgálatában.
4. A szolidaritás eszméje, mint a kiváló szolgálat talpköve.
5. Az összes hasznos szakág felfedése és klasszissá magasztalása a társadalom "szolgálatában".
6. Megértés, jószándék és nemzetközi béke egy világot átölelő üzlettársi testvériség jegyében. Mindenfajta üzlet, szakma, intézmény egy-egy személyt ad, mint képviseleti tagot. Ő az aktív tagságot képviseli.
1. Az ideális szolgálat, mint minden arra érdemes üzletnek alapja.
2. Az üzletben és hivatásban magas erkölcsi követelmények.
3. Minden egyes klubtagnak (Rotarian) az ideális szolgáltatás megfelelő kivitelezése a saját személyének, az üzletnek és a helyi közösségnek a szolgálatában.
4. A szolidaritás eszméje, mint a kiváló szolgálat talpköve.
5. Az összes hasznos szakág felfedése és klasszissá magasztalása a társadalom "szolgálatában".
6. Megértés, jószándék és nemzetközi béke egy világot átölelő üzlettársi testvériség jegyében. Mindenfajta üzlet, szakma, intézmény egy-egy személyt ad, mint képviseleti tagot. Ő az aktív tagságot képviseli.
Egy "junior", alsóbb fokú aktív tag is jelölhető ugyanazon vállalat vagy intézmény részéről. Aki valamely nemes cselekedettel felhívja magára a figyelmet, tiszteletbeli tag lehet. Minden egyes clubnak van igazgatósága (elnök , alelnök, titkár, pénztáros), kiket évente választanak. A Club egy vacsorával vagy ebéddel egybekötött gyűlést tart.
Ha valaki nem jár megfelelően a gyűlésekre, annak tagságát felfüggesztik (semmisnek minősítik). A körzeti klubok évente egyszer tartanak közös naggyűlést. Ezen a vezetők vesznek csak részt. Delegátusok és tagok tartanak évente egybevont nagy konferenciát. Minden járásnak van egy kormányzója, akit a konferencia választ. S megy a nemzetközi választmányba mint körzeti képviselő. Az évi nemzetközi nagygyűlésen választanak elnököt, aki az igazgatósági tagokkal (Broad of Directors) intézi a klub ügyeit. A 12 direktorból legalább 5 más országból kell legyen. Tehát 7 vezetőt is adhat az USA, ha úgy alakul. Egy állandó titkárság viszont csakis Chicagóban van. Itt van a főtitkár, a helyettes titkár és a bizottmány (staff). A titkárságnak vannak kirendeltségei Londonban és Zürichben. Újságjukat, a "The Rotariad" -ot Chicagóban adják ki.
Ez volt a helyzet a második világháború előtt! Azóta felépítettségében, technikai kivitelezéseikben ma már sokkal komplexabb lehet. A Brit Rotary Clubot 1901-ben alakította egy ír úriember, kinek nevét nyilvánosan nem nagyon emlegették, aki sokáig az Egyesült Államokban élt. Hamarosan Manchesterben a helyi üzletemberek is létrehozták a Clubot, főleg olyanok, akik látták Amerikában a Club működését. A belfasti, glasgow-i, edinborough-i, liverpooli és birminghami-összesen 5 klub hozta létre 1914-ben az angol testvérszervezetet, 1928-ban így a szigeten már 300 klub volt.
Ebből látható, hogy a nemzetköziség eszméje a 19. és a 20. században nemcsak ( az egyáltalán nem) ideológiai, hanem első fokon ipari, gazdasági és pénzügyi. Erejét láthatjuk, amikor háború nélkül ideológiák buknak meg és az abszolút kapitalizmus győzelmi tort ülhet az elmúlt idők rossz ideológiáinak következtében névtelen sírokba hullott milliók csontvázai felett.
Nagyon sok magába zárkózott, de cselekedeteiben mégis kifelé ható, titkosnak mondható szervezet van. A modern korban a nemesebbek és hatékonyabbak mind a liberális, és inkább a baloldali eszmék támogatói. A nemzeti eszméket mindegyik támadja.
A nemzeten belül a többség akarata érvényes, függetlenül faj, vallási, nemzetiségi és nemi hovatartozástól. A kisebbség akár mint klikk, lobby, faj vagy vallás nem gyakorolhat erőszakot a többséggel szemben stb. stb.
De míg titkos szervezetek vannak, addig normális társadalmi élet lehetetlen. Ugyanis, aki saját fajtáját nem tiszteli, mennyire lehet képes a másikat tisztelni - ennyit az internacionalizmusról.
A gyakorlat azt mutatja, hogy aki Rotary Club tag, az egyben szabadkőműves is. Sőt, több más szervezetbe is beletartozik. Egyik a másiknak nincs alá vagy fölérendelve, de a tagok összetartozása miatt együtt haladó megmozdulás lehet, sőt a üzleti világban a szabadkőművesség az 5. hadoszlop szerepét töltheti be. Nemrégen írtak egy ilyen szervezetről Westport Connecticutban, akik pl. használt szemüvegeket vittek Dél-Amerikába. Valamikor a Vöröskereszt így hatolt be bármelyik országba. Csodálatos módon még a trockiji és lenini Oroszországban is ott voltak. Ha utána nézünk, hogy kik alapították, akkor azt is feltételezhetjük, hogy kémszervezet is volt. Kiknek a szolgálatában? Mikor a vérbajos és szifiliszes kommunista politikai tisztek a Vöröskeresztes nővéreket megbecstelenítették, senki sem szólt érdekükben, hisz sok jószándékú önkéntes volt. Még Armand Hammer sem szólt, aki nagyon jól tudta, hogy mi történik a híres Szovjetunióban. Hiszen ő volt Lenin mellett, s kilenc évig ezrével hullottak el a muzsikok legfiatalabbja és izmosabbja a Hammerek azbesztbányáiban. Az irgalmas szamaritánus tényleg az-e, aminek mondja magát?
Hogy mennyire ellentmondó egy-egy ilyen szervezet alapításában és megnyilvánulásában, arra jobb példa nem lehet, mint a Vöröskereszt alapítója állítólag Judah Benjamin, aki a déliek államtitkára volt. Állítólag ő bérelte fel Booth-ot, hogy Lincolnt megölje. Az ő leszármazottja volt Bernard Baruch, aki 3 amerikai elnök tanácsadója volt, az első világháború béketárgyalásainak egyik fő mozgatója. Mégis miért kellett nekik a Vöröskereszt? Talán azért, hogy a keresztet égessék. A japánok úgy engedték be a missziósokat, ha megtiporták a keresztet. Ezek mind olyan gondolatok ahol meg kell állnunk. Miért? Mert Bernard Baruch állítólag évi 500 000 dollárt fizetett a szabadkőműves tagságáért. Roosevelt nagymesteri kötényben parádézott, és humanitárius nagyságával kiszolgáltatta a világkultúra központját a sztálinizmusnak. A szabadkőművességért nagy harc folyt az 1789-93-as francia forradalom alatt és előtte. II. (kalapos) József, Mária Terézia fia, cselekedetei azt igazolják, hogy érdemes akart lenni arra, hogy a legfelsőbb fokon uralkodója legyen a szabadkőművességnek. A Habsburgok akkor még puszipajtások voltak a Rothschild bankház tulajdonosaival.
(Fordította: Veres Magdolna)
A "B'nai b'rith" /magyarul: a szövetség fiai/ nevű forradalmi egylet nem szabadkőműves páholy. Ez az egylet 1842-ben Amerikában "United Ordre B'nai b'rith" néven alapíttatott, mint cionisztikus héber, harcos szervezet, mely már jóval a világháború kitörése előtt egész Ausztriában, Németországban és Oroszországban (valószínűleg Magyarországon is) el volt terjedve.
Az egylet, helyesebben a "rend" tagjai kizárólag zsidók lehetnek. Más fajút, más vallásút felvenni a legszigorúbban tilos.
Szervezési adatok:
1. A "rend" Bécsben ma is fennáll, de még mindig titkos szövetség, ellentétben a szabadkőművesekkel, akik ma már Ausztriában el vannak ismerve. Utóbbiakhoz csak annyiban van köze, amennyiben a legtehetségesebb szabadkőművesek, rendszerint tagjai a "rendnek" is.
2. A szövetség határozottan nemzetközi. Székhelye Németországban van. A tagok két csoportra oszlanak:
a) titkosak, akik nem lépnek nyilvánosságra, hanem a mozgalmat láthatatlan szálakkal irányítják
b)nyilvánosak, akik különféle mezbe öltözve az általános anarchia előidézésén buzgólkodnak. A "B'nai b'rith"-hoz való tartozásuk féltve őrzött titok.
3.A "rend" célja, hogy a világ összes országában a vezetést magához ragadja, más szóval, hogy az államfői hatalmat mindenütt a rend kiváló tagjaira ruházza. A "B'nai b'rith" eszményi államformája az ókori "tirannus", melyet a tanácsrendszer diktatúrája révén vél megvalósítani. Nemzetgazdasági hitvallása megegyezik a szindikalistákéval /forradalmi anarchisták/, anélkül azonban, hogy ezeknek politikai törekvéseit magukénak vallanák.
A "rend"-nek legfőbb célja a zsidóság uralma. Hogy ezen célját elérje, az egész világot szociális forradalomba kergeti. Eszköze minden, ami rendbontólag hat és célhoz vezethet: 10-20 évvel ezelőtt még a szociáldemokratizmus, anarchizmus, szindikalizmus, bolsevizmus, ma a kozmopolita liberalizmus.
A zsidó-Olstein story mégis ül!
Írta: postaimre - Dátum: 2011 04 29 ¦ 10:16:08
Írta: postaimre - Dátum: 2011 04 29 ¦ 10:16:08
Neten kering az alábbi levél, a többi részt korábbi anyagaim képezik
"Nézzük csak, hogy (a rossznyelvek szerint) milyen közismert hazai közéleti „személyiségekkel” van kedvenc Orbán Viktorkánk ugyanabban a színtiszta zsidó B’nai B’rith névre hallgató szabadkőműves páholyban!
Elképesztő, hogy ezek a jómadarak többségükben SZDSZ-esek, mint pl. Bauer Tamás, Demszky Gábor, Eörsi István, Farkasházy Tivadar, Jancsó Miklós, Kiss János, Magyar Bálint, Pető Iván, Szentiványi István, Tamás Gáspár Miklós, Zwack Péter.
"Nézzük csak, hogy (a rossznyelvek szerint) milyen közismert hazai közéleti „személyiségekkel” van kedvenc Orbán Viktorkánk ugyanabban a színtiszta zsidó B’nai B’rith névre hallgató szabadkőműves páholyban!
Elképesztő, hogy ezek a jómadarak többségükben SZDSZ-esek, mint pl. Bauer Tamás, Demszky Gábor, Eörsi István, Farkasházy Tivadar, Jancsó Miklós, Kiss János, Magyar Bálint, Pető Iván, Szentiványi István, Tamás Gáspár Miklós, Zwack Péter.
Teljes hír
Neten kering az alábbi levél, a többi részt korábbi anyagaim képezik
"Nézzük csak, hogy (a rossznyelvek szerint) milyen közismert hazai közéleti „személyiségekkel” van kedvenc Orbán Viktorkánk ugyanabban a színtiszta zsidó B’nai B’rith névre hallgató szabadkőműves páholyban!
Elképesztő, hogy ezek a jómadarak többségükben SZDSZ-esek, mint pl. Bauer Tamás, Demszky Gábor, Eörsi István, Farkasházy Tivadar, Jancsó Miklós, Kiss János, Magyar Bálint, Pető Iván, Szentiványi István, Tamás Gáspár Miklós, Zwack Péter.
Továbbá: igen tisztelt miniszterelnökünk az MSZP-s Bolgár Györggyel, Suchmann Tamás zsidó-rabbival, Mazsihisz-elnökkel, a hitgyülekezetes Németh Sándorral; a Fideszes kötődésű Lovas Istvánnal; MDF-es Dávid Ibolyával, Jeszenszky Gézával; az MSZDP-s Kapolyi Lászlóval; az MNB-s Surányi Györggyel; hazánk legelvetemültebb ország-rablójával, Demján Sándorral van egy és ugyanazon szabadkőműves páholyban.
Nagyon fontos tudni, hogy ebbe a szabadkőműves páholyba csakis zsidókat vesznek fel. Azt is fontos tudni még, hogy a zsidóságot anyai ágon tartják számon, mivel egy gyermek felmenőinek vonatkozásában csak az anya lehet biztos; míg az apa lehet bárki.
Itt igazolódik be, hogy Orbán Viktorunk anyai ágon zsidó, és apai ágon cigány. Ez ma a lehető legszimpátikusabb vérkeveredés Magyarországon. Egy ilyen alak zöld lámpát kap nem csak itthon, de a nagyvilágban mindenhol.
Ha elolvassuk ennek a B’nai B’rith nevű zsidó szabadkőműves páholynak több internetes oldalon is fellelhető, alábbi nagyon rövid történetét, akkor azonnal érthetővé válik, hogy hazánkban miért történik minden a zsidók érdekei szerint.
Ha ehhez hozzávetjük a zsidóknak az általunk évek óta már ismert magyarországi stratégiáját, akkor egy percig se lehet előttünk kétséges, hogy itt minden intézkedést a magyarság létérdekei ellen kell meghozni. Persze csak akkor van ez így, ha "felülünk" a csúnyábbnál is csúnyább rémhíreknek! -- mint ahogyan ilyeneknek már több ízben is felültünk. Sajnos.
Tehát nem szabad felülnünk a rémhíreknek, mert ezek később egytől-egyig mind beigazolódnak!
Vattay Szabolcs
B’nai B’rith (héberül: בני ברית, ejtsd: bné brit, jelentése: a Szövetség fiai) a világ legrégebben működő, nem vallási zsidó civilszervezete. Az elnevezésben a „Szövetség” szó Istennek Ábrahámmal kötött szövetségére utal (ószövetség) A B’nai B’rith egyetlen zsidó szervezetként állandó képviselővel rendelkezik az ENSZ-ben. 1843. október 13-án alakult New Yorkban.
Tartalomjegyzék
• 1 Szervezete
• 2 Története
o 2.1 Magyarországon
• 3 Főbb tevékenységi körei
• 4 Külső hivatkozások
Szervezete [szerkesztés]
• Központja, a B’nai B’rith International, Washingtonban működik, alá tartoznak az egyes regionális szervezetek, így a B’nai B’rith Europe is, amelynek központja Brüsszelben található. Ma több százezer tagja van, nagyobb részt az Egyesült Államokban.
• Indulásakor a szervezet felépítését és bizonyos rítusait a szabadkőművesség mintájára alakították ki, bár formálisan soha nem kapcsolódott ehhez a mozgalomhoz. Ezen hasonlóságoknak a jelentősége egyre kisebbé vált.
• Tagjai csak zsidók lehetnek.
Története [szerkesztés]
• 1843-ban alapították New Yorkban.
• Mint ENSZ-képviselettel rendelkező szervezetnek, jelentős szerepe volt abban, hogy a Szovjetunió közreműködésével 1975-ben meghozott „cionizmus = rasszizmus” határozatot 1991-ben az ENSZ közgyűlés visszavonja.
A szervezet logója
Magyarországon [szerkesztés]
Magyarországon a 19. század végétől az I. világháború végéig működött. Mind a két világháború között, mind a kommunista időkben be volt tiltva. 1990 februárjában alakult újjá.
Főbb tevékenységi körei [szerkesztés]
• jótékonyság
• a rasszizmus és ezen belül az antiszemitizmus elleni fellépés
• a zsidó kultúra ápolása, a zsidó identitás erősítése
• Izrael állam támogatása, lobbizás
A Fegyveres és Rendvédelmi Szervek Hivatásos Állományú Tagjainak üzenete Magyarország Kormányának, kormánypárti képviselőinek"
.............................................................................
Hír: : Az Olstein-Orsós-Orbán story kikerekedni látszik
(Kategória: Napló)
Küldte: postaimre
2010, július 12. hétfő-13:33'14"
"Ne bújj cigány, lát a magyar!"
Amikor a névcserélgetéses történetbe belementem, jöttem rá, hogy az összefüggések ugyan rejtettek, de megfejthetők, ha elég információ áll rendelkezésünkre. Soros (Schwartz) György és Fekete János, majd Morvai Krisztina (an.: Schwartz Klára) származási paramétereit még nem sikerült cáfolni, sőt! Miközben az Orbán Viktorral kapcsolatos valódi miértekre megtalálnánk a megfelelő választ, rákerestem az Olstein névre, de magyarul csak ezt az értelmezhető cikket dobta ki a gép, még 2005-ből. Maga a cikk is nagyon érdekes, de kiderült, hogy a Robert Olstein "Financial Alert Fund" névre keresztelt alapja igen is komoly befektető, mégpedig mások válságába ruház be. A cikk végén, ott található Soros György neve is, mint üzleti kapcsolat. Az már közismert, hogy Orbán a Soros Alapítvány támogatásával készülhetett fel mostani szerepére a Oxford-i Egyetemen, s politikából csiszolták az agyát 1989-ben. Most derült ki az is, hogy Szijj-ártó is ebbe a nyomdokba lett léptetve és követte mostani gazdájának receptjét, s ő is ott kapott felkészítést úgy, hogy a munkával ezidáig még nem sikerült összekennie a kezét. De olvassuk csak, mit ír a cikk:
„Rossz hírekből milliárdok
Rossz hírekbe fektet egy amerikai részvényalap -- a 2 milliárd dollárt kezelő "Pénzügyi Riadó Alap" rendre olyan cégekbe fektet, melyek árfolyama mereven zuhan(t) a tőzsdéken. Az alap az amerikai tőzsdén elérhető irányadó hozamot rendre meghaladó nyereséget biztosít, legnagyobb befektetője mára Soros György lett.
Érdekes befektetési stratégiát alkalmaz Robert Olstein "Financial Alert Fund" névre keresztelt alapja: leginkább olyan részvényekből vásárol, amelyek árfolyama nemrég összeomlott. A stratégia a jelek szerint célravezető, az alap hozama az elmúlt kilenc évben nyolcszor meghaladta az S&P 500 hozamát - írja a Bloomberg. (Egyedül 1998-ban maradt el attól, amikor a tőzsdeindex 29 százalékos megugrásával nem sikerült lépést tartania.)
A legrosszabbkor jó vásárolni
"Mindig azt nézzük először, mennyit veszthetünk, s csak azután vizsgáljuk az esetleges nyerési lehetőségeket" - nyilatkozta Olstein a hírügynökségnek. A legjobb a rossz hírek után vásárolni, miután már összeomlott az árfolyam - véli a 63 éves menedzser.
A 2 milliárd dollárt kezelő alap legjelentősebb befektetése jelenleg egy Interpublic Group-részvénycsomag, az alap vagyonának 2,8 százalékát fektette a világ harmadik legnagyobb reklámügynökségébe. Pedig első ránézésre nem sok jóval kecsegtet. Egy sor elhibázott akvizíció következtében az árfolyam a 1999-es csúcshoz képest 78 százalékkal zuhant, ráadásul még számviteli botrányok is borzolták a kedélyeket a társaság háza táján.
Sorosnak tetszik a taktika
Persze dollártízmilliók elköltéséhez nem elegendőek a rossz hírek, bevásárlás előtt mindig alaposan tanulmányozzák a kiszemelt cég kimutatásait. Elsősorban olyan társaságokat keresnek, ahol a non-cash költségek elfedik a javuló nyereségkilátásokat, s bár erre mások is képesek lennének, a cégek háza tájáról napvilágot látott rossz hírek elhomályosítják a pozitív jelek után kutató elemzők mégoly éles tekintetét is. Hasonló történik az Interpublic esetében is. Az elhibázott akvizíciók nyomán hatalmas amortizációs teher nehezedett a társaságra, s bár ez a jövőben jelentősen csökken majd, a cégről csak rossz hírt halló befektetők valamiért erről nem hajlandók tudomást venni - véli Olstein. Az alap teljesítménye - az átlagos éves hozama 16 százalék volt eddig - Soros György érdeklődését is felkeltette, olyannyira, hogy jelenleg a magyar származású tőzsdeguru az alap legnagyobb befektetője.
Soros most is folyamatosan kaszál a válságból és az Olstein Fund olyan csendben zsebeli a milliárdokat utána, hogy nem is lehet szinte hírt kapni róluk. Annyi bizonyos, hogy a felügyelő Bizottságában helyet foglal egy George P. Orban, de ez biztosan csak névegyezés. Ez az oldal többet elárul róla is. - Link -
Befektetési alap-kezelést sejtek a háttérben, aminek köze van a MOL-hoz is. Felügyelő bizottsági tag a Ross Stores, Inc-ben is.
Szóval, vagy szavak nélkül is, de alakul ez a családi vállalkozás és érthetővé válik, hogy Orbán, aki valójában Olstein, miért ennyire elkötelezett híve a zsidó-ügyeknek és miért veteti magát körbe velük ugyanúgy, mint az eddigi „kiválasztottak”. A családban marad úgy is! Mivel a szálak sokfelé futnak és a levéltári adatokhoz nem könnyű hozzáférni, ezért még kutakodni kell a valóság megismeréséért, bár jobban szeretném, hogy Vitya maga állna elő valami hihető variációval és visszavezetné a családfát legalább az ükszülőkig. Ha ezt Soros is megteszi, lehet, hogy kiderül, hogy a fél magyarországi parlamenti társaság, szegről-végről, de direkte Juda-népsége szerint is vérrokon. No kedves rokonyok, megtudhatnánk, hogy hányadán is állunk a kérdéssel?
A történetnek egyébként van egy másik szála is, amit meg kell vizsgálnunk, s ez a Gescheit család vonatkozásai, amelyek az Olstein familiával közös szálon futnak a múlt század derekától.
Itt pedig Orbán életrajza:
Életrajz (1996-ig)
Orbán Viktor (Fidesz-MPP) - Fejér megyei területi lista
1963. május 31-én született Székesfehérváron (Fejér megye). Apai nagyapja a második világháború után került Alcsútdobozra gazdálkodónak. Édesapja, Orbán Gyõzõ
mezõgazdasági üzemmérnök, édesanyja, Sípos Erzsébet gyógypedagógus és logopédus. Két testvére közül Gyõzõ (1965) mérnök, Áron (1977) tanuló. 1986 óta nõs, felesége
Lévai Anikó ügyvéd. Három gyermekük született: Ráhel (1990), Gáspár (1992) és Sára (1994). Általános iskolába Alcsútdobozon, Vértesacsán és Felcsúton járt. 1977-ben a család Székesfehérvárra költözött, a középiskolát a Teleki Blanka Gimnázium angol tagozatán végezte, 1981-ben érettségizett. 1981-1982-ben sorkatonai szolgálatot teljesített Zalaegerszegen. 1987- ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. Az egyetem elvégzése után, 1987 és 1989 között Szolnokon lakott, innen járt föl Budapestre elsõ munkahelyére, a Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetõképzõ Intézetébe, ahol 1987 novemberétõl 1988 márciusáig
szociológus gyakornokként továbbképzések szervezésében vett részt. 1988. áprilistól a Soros Alapítvány támogatásával mûködõ Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa. 1989. szeptembertõl a Soros Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális politikai filozófia történetét tanulmányozta; ösztöndíját az 1990. évi országgyûlési választások közeledése miatt 1990. januárban félbeszakította. Gyermekkorától kezdve sportol. Több egyesületben játszott, 1982 óta a Medosz-Erdért igazolt labdarúgója. 1983-ban a Jogász Társadalomtudományi Szakkollégium (1988-tól Bibó István Szakkollégium) egyik alapító tagja volt. 1984-ben több társával megalakította a
szakkollégium társadalomelméleti folyóiratát, a Századvéget, amelynek egyik szerkesztõje. Alapító tagja a hivatalosan 1988. március 30-án megalakult Fiatal Demokraták Szövetségének. Ugyancsak alapító tagja a Fidesz szolnoki szervezetének. 1988. márciustól 1989. októberig a Fidesz egyik szóvivõje. 1988. októberben, a szervezet I. kongresszusán az országos választmány tagjává választották, e tisztét 1989. októberig látta el. 1989. június 16-án a Hõsök terén, Nagy Imre és mártírtársai ravatalánál elmondott radikális beszédében - amelyben szabad választásokat és a szovjet csapatok kivonulását követelte - országosan ismert politikussá vált. 1989. nyarán, a politikai egyeztetõ tárgyalásokon a Fidesz képviselõjeként az I/1. politikai albizottságában (Az alkotmánymódosítás kérdései) tagja volt az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalócsoportjának, a plenáris üléseken is képviselte pártját. 1990. júniustól ismét választmányi tag lett. Az 1990. évi országgyûlési választások második fordulójában Budapest 13. sz. (IX-XX. ker.) választókerületében második lett, a Fidesz Pest megyei területi listáján választották képviselõvé. 1990. májustól 1993. májusig a Fidesz frakcióvezetõje. 1993. májusban az új szervezeti szabályzat elfogadása után a párt elnökévé választották, tisztségében az 1994. július 9-i és az 1995. április 30-i (a párt nevét a Magyar Polgári Párt elnevezéssel kiegészítõ) kongresszusokon megerõsítették. Az 1994. évi országgyûlési választásokra készülve pártja nevében egyik aláírója a négy liberális párt választási együttmûködési megállapodásának. 1992. szeptember 6-án, a Liberális Internacionálé mainzi kongresszusán alelnökké, 1993 januárjában a szervezet
végrehajtó bizottságának a tagjává választották. Irányítása alatt a Fidesz egy radikális ifjúsági politikai mozgalomból nemzeti elkötelezettségû mérsékelt liberális középpárt lett. Az 1994. évi országgyûlési választásokon Fejér megye 1. sz., Székesfehérvár központú választókerületében indult, illetve a Fidesz Fejér megyei területi és országos listáját vezette. Mint egyéni jelölt a választások második fordulójában a harmadik helyen végzett, mandátumát a megyei listáról szerezte. Az Országgyûlés európai integrációs ügyek állandó bizottságának az elnöke, ezen belül a jogharmonizációs albizottság tagja. 1995. szeptember 8. és november 30. között részt vett a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló állandó bizottság munkájában is. Az 1996 áprilisában megalakult Új Atlanti Kezdeményezés (New Atlantic Initiative) magyar nemzeti bizottságának az elnöke.
Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 456., 526. szoba.
Lezárva: 1996. május 6." (Sajnos még nincs lezárva, mert szabadlábon garázdálkodik!)
Szóval, a téma adott, lehet kutakodni, mert biztosan van mit!
________________________________________http://postaimre.euroweb4you.eu/archiv/comment.php?comment.news.2203
Olstein Viktor és a kazár vitus
Elkezdődött hát, nincs mellébeszélés! Az elkövetők ismertek, nyíltan vállalják a civil, külföldi állampolgárok leölését úgy is, ha fehér zászlók és török lobogók alatt, humanitárius céllal hajóznak egy harmadik „független” állam megsegítésére. Mivel az itt olvasgatók jól tudhatják már, hogy nincsenek véletlenek, ezért azt is elképzelhetik, hogy a most is zajló események sem azok. Az izraeli támadással egyidőben a kurdok török katonákra támadtak és Dél-Koreában is tovább alakulgat a helyzet. Mindez be van és be is volt kalkulálva. A meglepetéscsomag biztosan elő van készítve, de az is körvonalazódik, hogy Izraelnek mindenképpen be kell fellegzeni. Törökországban már elkezdték a zsidó-gógákat izzítani és talán még ma erőszakos halált hal majd pár szerencsétlen Júdás is. Bennem is azonnal felmerült a kérdés, hogy menjünk szimpátia-tüntetésre a törökök mellett, vagy a zsidó nagykövetségre, ha tudnánk hogy egyáltalán hol van. Rossz nyelvek szerint oda csak erős bunkerrombolókkal juthatunk be, de ha ez ki lesz próbálva, akkor meg már minek? A törökök tudták, mit csinálnak és biztos vagyok benne, hogy számoltak azzal a lehetőséggel, hogy halálos áldozatai lesznek az incidensnek.
Mindig mondom, hogy gondolkozzunk nagyban és ne ragadjon el bennünket az indulat. Szívem szerint azonnal kitiltanám az izraeli nagykövetet és aztán lángszóróval mehetne a számonkérő egység a barbár zsidó katonaság egységeinek felkutatására az országban, de ennek még sincs helye. A beugratás lényege éppen az, hogy kocka-fordultával a bilderbergi nézőpont változhatott és egy erős Izrael-ellenes vonal fizikai és etnikai tisztogatását kellene végrehajtatni velünk, de ezt válogatás nélkül, miközben a fejek a helyükön maradnának. Ha valaki esetleg Soros koponyájával a kezében szeretne Omlettot játszani a Vígszínházban, azt meg tudom érteni, de lássuk be, hogy ez az akció elő volt készítve. Honnan lehet ezt tudni? Onnan, hogy mindenféle előkészítést nélkülözve, teljes elhallgatása mellett hirtelen hozta a hangzatos címeket a magyarországi zsidó média. Onnan, hogy egy Jobbikos képviselő (talán Gyöngyösi Marci volt az) a Martonyit kérte számon Bilderberg ügyben a Parlamentben felszólalva! Normális? Persze, hiszen már be kell dobni a köztudatba, hogy különböző érdekcsoportok vannak itt és az izraeli vonalról illik átnyergelni a bilderbergesre, s ezt becsempészni valahogy a sajtóba is. Tehát, gondolkoztam, hogy menjek-e és trombitáljam –e össze a lelkes olvasótábort egy villám-tüntetésre, vagy tegyük nyugodtan azt, amit más nem nagyon képes helyettünk megcselekedni és gondolkozzunk. Az orosz ott van a török mögött, ahogyan Irán és Szíria is. Mi is szeretnénk szabadulni a zsidóktól, még ha kazárok is de nyílt levadászásuk egyelőre törvénybe ütköző tevékenység és még az is antiszemitizmusnak számít, ha valaki megró mást azért, ha ilyesmire vetemedik gondolataiban. Igen, rendszert kell váltani s igen, szolidárisak vagyunk a török néppel, együtt érzünk az áldozatok hozzátartozóival és közösnek tartjuk a harcot, amit itt is meg kell vívnunk, s amelyben a világ összes tisztességben élni akaró nemzetére számítunk, akár fegyveres megoldás esetén is. Én is azt mondom, hogy amit Izrael nevében eddig elkövettek, az megalapozhatja a zsidóság felszámolásának jogi és fizikai, vallásbéli kérdéseinek revízióját, de azt is értem, hogy egyelőre a demokratikus rend látszatát éppen a sok nagyon sötét állampolgár miatt fenn kell tartani minden részről, de nem bármi áron. Ennek a folyamatnak vagyunk tanúi és szereplői, s egyben kárvallottjai, de jövendő hősei is egyben. Nem vagyok híve az értelmetlen szájtépésnek és egyelőre azt látom, hogy annyi zsidót kellene lapátra tenni ezzel a húzással, hogy kiürülne fél Budapest és a teljes Parlament. Ehhez a manőverhez több kell és más eszközök, mint amit most külső irányításra a kezünkbe adtak. Nem szeretem a reaktivitást, mert ezzel is számolhattak ellenségeink és ezért itt nem is lehet csatát nyerni. Ha valakinek nagyon viszket a tenyere, nyugodjon meg, jut neki is egy vasdarab, amivel összevérezheti a mancsát ha ezt látja célravezetőnek, de most egy-egy gyújtó hangú beszéd, vagy egy látszat és hangzatos felvillanás, hangos részvétnyilvánítás ezen nem változtat. A csata színhelyét, idejét és a fegyvernemet a jó tábornok választja meg és csak akkor megy bele kikényszerített ütközetbe, ha nincs más választása. Emlékezzetek, mit mondtam bő fél évvel ezelőtt! Hamarosan lehet itt zsidózni és fognak is, mint a pinty! Ezt ők is tudják, mert nincs más lehetősége egyelőre Bilderbergnek, csak az, hogy rákenje a világ bajait erre a terrorállamra, ami eddig nekik is sok hasznot hajtott. A kérdés tehát spirituális és nem lényegtelen! Nem most kell még elővenni a gumicsirkéket a raktárakból! A „magyar” kormány egyre nagyobb bajba kerül. Varga már hebeg-habog, Orsós is vakarózik, mert megint rossz helyre helyezkedett, csak nem látta át. Nem is láthatta szegénykém, mert hamis szemüvegen keresztül nézi a világ-cirkuszt. Ugye már hozzászoktatok, hogy semmi nem az, aminek látszik. Sem a konfliktus, sem a megoldás, sem az aki mindezt felvezeti. Nem ugorjunk be annak, amit még nem látunk át kristálytisztán, még ha az momentán érzelmileg nagyon fel is kavar bennünket. Igaz, hogy a kazárok pszichopaták, de nem ostobák. Jól álcázzák magukat és tudják, mikor kell ruhát és identitást is cserélni. Ahogyan Ellie Wiesel sem az, akinek mondja magát, úgy Kertész Imre se nem Kertész, de még csak nem is Imre, úgy az kezd körvonalazódni, hogy Orbán Viktor sem nem Orbán, de még talán nem is Orsós, ahogy azt a napokban egyik beszélgetőpartnerem a tudomásomra hozta. Orbán=Orsós=Olstein (kóser)! Én is csodálkoztam, de kicsit rákeresve a neten, kiderült, hogy más erről a kérdésről talán többet is tudhat. Íme egy bejegyzés:
"…És hogy legyen egy kis csemege a másik oldalnak is:
Orbán (Olstein) Viktor
Csak a legszebbet emelem ki:
"A csaladról
Olstein nevet viseltek 1946 elott. Orban Viki nagybatyja az Alt. Bőrgyar boltjat vezette. Ez a szemely ma is Mohacson lakik a Kalvin u.2-ben. Ismerunk olyan ma elo szemelyt, aki gyerekkoraban az Olstein csaladnak koser elelmet szallitott. Orban Viki apukaja jo kaderkent ment teeszesiteni, megtettek Szederkenyben tsz-elnoknek (feluton Mohacs es Pecs kozott). Egy plebanos elokotorta 1970-es emlekeibol egy fejermegyei plebanostarsa telefonhivasat: "Gyere ide, ha csudat akarsz latni. Van itt egy nagyon jo feju fiugyerek, Orban Viktor. Olyan joeszu, hogy penzert -2FT-ert- felmondja neked az egesz Toldit, ha kered" - marmost magyar gyerek csinal-e ilyet, hogy penzert produkalja a Toldi-versmondast? Orban Viki 2 kislanyat Rakhel es Sara nevre "keresztelte". Vonasai ugye "nagyon magyarok"..."
Ezek utan mind a két szélsőség kenheti a nézeteit a hajára.
nahat „
Rákerestem a neten, de minden Olstein komoly zsidó vonatkozásúnak ítélt köröket implikáló linkeket találtam, s magyarban szinte semmit. Kérem a titkosszolgákat, feküdjenek már rá kicsit az ügyre, mert nem zörög az Olstein, ha a szolgálat nem fújja! Nem véletlenül retteg már az Orsós család sem. Tán meg is van alapozva a félelmük.
„Aggódik fiáért Orbán édesanyja
Részben magáénak érzi az ország dolgai iránti felelősséget Orbán Viktor édesanyja, aki a miniszterelnöki eskütétel után nyilatkozott az [origo]-nak. Azt mondta, aggódik fiáért, de reméli, hogy nem egyedül kell majd megbirkóznia a kormányzás terheivel.
Nem kis dolog, ha ez ember fiából miniszterelnök lesz - mondta az [origo] tudósítójának Orbán Viktor édesanyja, amikor távozott a miniszterelnöki eskütétel után a parlamenti díszpáholyból.
Meghatódott az eskütétel közben és azt mondta, ez a ciklus nem olyan lesz, mint az 1998-2002 közti időszak, most jobban aggódik a fiáért, bár mindig keresztülviszi, amit akar, ezért reméli, hogy a kormányfői munka során lesznek mellette olyan emberek, akik segíteni fognak neki és nem egyedül kell megbirkóznia a terhekkel.
Olyan mintha a konyhájába jönne be az ország gondja - jellemezte a mostani helyzetet, amelyben úgy érzi, övé is a felelősség. Orbán édesanyja azt mondta, a most megkezdődött parlamenti ciklus nem fogja annyira befolyásolni az életüket, mint az 1998-2002 közötti. Akkor nagyon érzékenyen érintette, ha támadták a fiát. Fontosnak nevezte, hogy a családból senki ne hozzon szégyent a kormányfőre, és megismételte, hogy nagyon büszke a fiára.”
De ha már a hamisításoknál és a látszat-balhéknál tartunk, akkor ne hagyjuk szó nélkül azt sem, hogy a Pintér alterego lányával kapcsolatosan titkos NBH-s dokumentumokat hozott le több portál is. Hogy lehet ez? Sanyi bá’ ezt nem engedte volna meg, s ha élne szegény, akkor ez meg sem történhetett volna. Pár hete már nálam van egy komolyabb gondolatsor vele kapcsolatban is, de hagyom még érlelődni a dolgot, hátha nem nekem kell ezt a dögöt is kidönteni a biedermeierből. Elég legyen az hozzá, hogy ott is a családi vonatkozások kérdése dettó Orsós és Olstein mintára hajaz. Bár mindezt azért nehéz eldönteni, mert még mindig nem vették szokásba a teljes családfa-kutatást a népek, mielőtt valakire a voksukat adnák. Kiderülhet megint hogy nem tévedtünk, de az sem kizárt, hogy igazunk van. Lehet választani!
postaimre - 2010, május 31. hétfő-13:09'26" http://postaimre.euroweb4you.eu/archiv/comment.php?comment.news.1842
Ezt mondja erre Tökös Péter Fux álelnök (alias Peter Scheldon)
„Tôke Péter: Sikertelen mocskolódás, primitívlejáratási kísérletek Orbán ellen
A betegesen becsmérlôk, zsidózók, romázók, és egyéb hazugságokat terjesztôk – Liqud, Orsós, Olstein stb. –Viktornak nevezik a miniszterelnököt. A sok szamárságon csak nevetni lehet.” Link
De hát ő meg lebukott III/III-as ügynök, így hiszek neki.Link / Link
"Nézzük csak, hogy (a rossznyelvek szerint) milyen közismert hazai közéleti „személyiségekkel” van kedvenc Orbán Viktorkánk ugyanabban a színtiszta zsidó B’nai B’rith névre hallgató szabadkőműves páholyban!
Elképesztő, hogy ezek a jómadarak többségükben SZDSZ-esek, mint pl. Bauer Tamás, Demszky Gábor, Eörsi István, Farkasházy Tivadar, Jancsó Miklós, Kiss János, Magyar Bálint, Pető Iván, Szentiványi István, Tamás Gáspár Miklós, Zwack Péter.
Továbbá: igen tisztelt miniszterelnökünk az MSZP-s Bolgár Györggyel, Suchmann Tamás zsidó-rabbival, Mazsihisz-elnökkel, a hitgyülekezetes Németh Sándorral; a Fideszes kötődésű Lovas Istvánnal; MDF-es Dávid Ibolyával, Jeszenszky Gézával; az MSZDP-s Kapolyi Lászlóval; az MNB-s Surányi Györggyel; hazánk legelvetemültebb ország-rablójával, Demján Sándorral van egy és ugyanazon szabadkőműves páholyban.
Nagyon fontos tudni, hogy ebbe a szabadkőműves páholyba csakis zsidókat vesznek fel. Azt is fontos tudni még, hogy a zsidóságot anyai ágon tartják számon, mivel egy gyermek felmenőinek vonatkozásában csak az anya lehet biztos; míg az apa lehet bárki.
Itt igazolódik be, hogy Orbán Viktorunk anyai ágon zsidó, és apai ágon cigány. Ez ma a lehető legszimpátikusabb vérkeveredés Magyarországon. Egy ilyen alak zöld lámpát kap nem csak itthon, de a nagyvilágban mindenhol.
Ha elolvassuk ennek a B’nai B’rith nevű zsidó szabadkőműves páholynak több internetes oldalon is fellelhető, alábbi nagyon rövid történetét, akkor azonnal érthetővé válik, hogy hazánkban miért történik minden a zsidók érdekei szerint.
Ha ehhez hozzávetjük a zsidóknak az általunk évek óta már ismert magyarországi stratégiáját, akkor egy percig se lehet előttünk kétséges, hogy itt minden intézkedést a magyarság létérdekei ellen kell meghozni. Persze csak akkor van ez így, ha "felülünk" a csúnyábbnál is csúnyább rémhíreknek! -- mint ahogyan ilyeneknek már több ízben is felültünk. Sajnos.
Tehát nem szabad felülnünk a rémhíreknek, mert ezek később egytől-egyig mind beigazolódnak!
Vattay Szabolcs
B’nai B’rith (héberül: בני ברית, ejtsd: bné brit, jelentése: a Szövetség fiai) a világ legrégebben működő, nem vallási zsidó civilszervezete. Az elnevezésben a „Szövetség” szó Istennek Ábrahámmal kötött szövetségére utal (ószövetség) A B’nai B’rith egyetlen zsidó szervezetként állandó képviselővel rendelkezik az ENSZ-ben. 1843. október 13-án alakult New Yorkban.
Tartalomjegyzék
• 1 Szervezete
• 2 Története
o 2.1 Magyarországon
• 3 Főbb tevékenységi körei
• 4 Külső hivatkozások
Szervezete [szerkesztés]
• Központja, a B’nai B’rith International, Washingtonban működik, alá tartoznak az egyes regionális szervezetek, így a B’nai B’rith Europe is, amelynek központja Brüsszelben található. Ma több százezer tagja van, nagyobb részt az Egyesült Államokban.
• Indulásakor a szervezet felépítését és bizonyos rítusait a szabadkőművesség mintájára alakították ki, bár formálisan soha nem kapcsolódott ehhez a mozgalomhoz. Ezen hasonlóságoknak a jelentősége egyre kisebbé vált.
• Tagjai csak zsidók lehetnek.
Története [szerkesztés]
• 1843-ban alapították New Yorkban.
• Mint ENSZ-képviselettel rendelkező szervezetnek, jelentős szerepe volt abban, hogy a Szovjetunió közreműködésével 1975-ben meghozott „cionizmus = rasszizmus” határozatot 1991-ben az ENSZ közgyűlés visszavonja.
A szervezet logója
Magyarországon [szerkesztés]
Magyarországon a 19. század végétől az I. világháború végéig működött. Mind a két világháború között, mind a kommunista időkben be volt tiltva. 1990 februárjában alakult újjá.
Főbb tevékenységi körei [szerkesztés]
• jótékonyság
• a rasszizmus és ezen belül az antiszemitizmus elleni fellépés
• a zsidó kultúra ápolása, a zsidó identitás erősítése
• Izrael állam támogatása, lobbizás
A Fegyveres és Rendvédelmi Szervek Hivatásos Állományú Tagjainak üzenete Magyarország Kormányának, kormánypárti képviselőinek"
.............................................................................
Hír: : Az Olstein-Orsós-Orbán story kikerekedni látszik
(Kategória: Napló)
Küldte: postaimre
2010, július 12. hétfő-13:33'14"
"Ne bújj cigány, lát a magyar!"
Amikor a névcserélgetéses történetbe belementem, jöttem rá, hogy az összefüggések ugyan rejtettek, de megfejthetők, ha elég információ áll rendelkezésünkre. Soros (Schwartz) György és Fekete János, majd Morvai Krisztina (an.: Schwartz Klára) származási paramétereit még nem sikerült cáfolni, sőt! Miközben az Orbán Viktorral kapcsolatos valódi miértekre megtalálnánk a megfelelő választ, rákerestem az Olstein névre, de magyarul csak ezt az értelmezhető cikket dobta ki a gép, még 2005-ből. Maga a cikk is nagyon érdekes, de kiderült, hogy a Robert Olstein "Financial Alert Fund" névre keresztelt alapja igen is komoly befektető, mégpedig mások válságába ruház be. A cikk végén, ott található Soros György neve is, mint üzleti kapcsolat. Az már közismert, hogy Orbán a Soros Alapítvány támogatásával készülhetett fel mostani szerepére a Oxford-i Egyetemen, s politikából csiszolták az agyát 1989-ben. Most derült ki az is, hogy Szijj-ártó is ebbe a nyomdokba lett léptetve és követte mostani gazdájának receptjét, s ő is ott kapott felkészítést úgy, hogy a munkával ezidáig még nem sikerült összekennie a kezét. De olvassuk csak, mit ír a cikk:
„Rossz hírekből milliárdok
Rossz hírekbe fektet egy amerikai részvényalap -- a 2 milliárd dollárt kezelő "Pénzügyi Riadó Alap" rendre olyan cégekbe fektet, melyek árfolyama mereven zuhan(t) a tőzsdéken. Az alap az amerikai tőzsdén elérhető irányadó hozamot rendre meghaladó nyereséget biztosít, legnagyobb befektetője mára Soros György lett.
Érdekes befektetési stratégiát alkalmaz Robert Olstein "Financial Alert Fund" névre keresztelt alapja: leginkább olyan részvényekből vásárol, amelyek árfolyama nemrég összeomlott. A stratégia a jelek szerint célravezető, az alap hozama az elmúlt kilenc évben nyolcszor meghaladta az S&P 500 hozamát - írja a Bloomberg. (Egyedül 1998-ban maradt el attól, amikor a tőzsdeindex 29 százalékos megugrásával nem sikerült lépést tartania.)
A legrosszabbkor jó vásárolni
"Mindig azt nézzük először, mennyit veszthetünk, s csak azután vizsgáljuk az esetleges nyerési lehetőségeket" - nyilatkozta Olstein a hírügynökségnek. A legjobb a rossz hírek után vásárolni, miután már összeomlott az árfolyam - véli a 63 éves menedzser.
A 2 milliárd dollárt kezelő alap legjelentősebb befektetése jelenleg egy Interpublic Group-részvénycsomag, az alap vagyonának 2,8 százalékát fektette a világ harmadik legnagyobb reklámügynökségébe. Pedig első ránézésre nem sok jóval kecsegtet. Egy sor elhibázott akvizíció következtében az árfolyam a 1999-es csúcshoz képest 78 százalékkal zuhant, ráadásul még számviteli botrányok is borzolták a kedélyeket a társaság háza táján.
Sorosnak tetszik a taktika
Persze dollártízmilliók elköltéséhez nem elegendőek a rossz hírek, bevásárlás előtt mindig alaposan tanulmányozzák a kiszemelt cég kimutatásait. Elsősorban olyan társaságokat keresnek, ahol a non-cash költségek elfedik a javuló nyereségkilátásokat, s bár erre mások is képesek lennének, a cégek háza tájáról napvilágot látott rossz hírek elhomályosítják a pozitív jelek után kutató elemzők mégoly éles tekintetét is. Hasonló történik az Interpublic esetében is. Az elhibázott akvizíciók nyomán hatalmas amortizációs teher nehezedett a társaságra, s bár ez a jövőben jelentősen csökken majd, a cégről csak rossz hírt halló befektetők valamiért erről nem hajlandók tudomást venni - véli Olstein. Az alap teljesítménye - az átlagos éves hozama 16 százalék volt eddig - Soros György érdeklődését is felkeltette, olyannyira, hogy jelenleg a magyar származású tőzsdeguru az alap legnagyobb befektetője.
Soros most is folyamatosan kaszál a válságból és az Olstein Fund olyan csendben zsebeli a milliárdokat utána, hogy nem is lehet szinte hírt kapni róluk. Annyi bizonyos, hogy a felügyelő Bizottságában helyet foglal egy George P. Orban, de ez biztosan csak névegyezés. Ez az oldal többet elárul róla is. - Link -
Befektetési alap-kezelést sejtek a háttérben, aminek köze van a MOL-hoz is. Felügyelő bizottsági tag a Ross Stores, Inc-ben is.
Szóval, vagy szavak nélkül is, de alakul ez a családi vállalkozás és érthetővé válik, hogy Orbán, aki valójában Olstein, miért ennyire elkötelezett híve a zsidó-ügyeknek és miért veteti magát körbe velük ugyanúgy, mint az eddigi „kiválasztottak”. A családban marad úgy is! Mivel a szálak sokfelé futnak és a levéltári adatokhoz nem könnyű hozzáférni, ezért még kutakodni kell a valóság megismeréséért, bár jobban szeretném, hogy Vitya maga állna elő valami hihető variációval és visszavezetné a családfát legalább az ükszülőkig. Ha ezt Soros is megteszi, lehet, hogy kiderül, hogy a fél magyarországi parlamenti társaság, szegről-végről, de direkte Juda-népsége szerint is vérrokon. No kedves rokonyok, megtudhatnánk, hogy hányadán is állunk a kérdéssel?
A történetnek egyébként van egy másik szála is, amit meg kell vizsgálnunk, s ez a Gescheit család vonatkozásai, amelyek az Olstein familiával közös szálon futnak a múlt század derekától.
Itt pedig Orbán életrajza:
Életrajz (1996-ig)
Orbán Viktor (Fidesz-MPP) - Fejér megyei területi lista
1963. május 31-én született Székesfehérváron (Fejér megye). Apai nagyapja a második világháború után került Alcsútdobozra gazdálkodónak. Édesapja, Orbán Gyõzõ
mezõgazdasági üzemmérnök, édesanyja, Sípos Erzsébet gyógypedagógus és logopédus. Két testvére közül Gyõzõ (1965) mérnök, Áron (1977) tanuló. 1986 óta nõs, felesége
Lévai Anikó ügyvéd. Három gyermekük született: Ráhel (1990), Gáspár (1992) és Sára (1994). Általános iskolába Alcsútdobozon, Vértesacsán és Felcsúton járt. 1977-ben a család Székesfehérvárra költözött, a középiskolát a Teleki Blanka Gimnázium angol tagozatán végezte, 1981-ben érettségizett. 1981-1982-ben sorkatonai szolgálatot teljesített Zalaegerszegen. 1987- ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. Az egyetem elvégzése után, 1987 és 1989 között Szolnokon lakott, innen járt föl Budapestre elsõ munkahelyére, a Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetõképzõ Intézetébe, ahol 1987 novemberétõl 1988 márciusáig
szociológus gyakornokként továbbképzések szervezésében vett részt. 1988. áprilistól a Soros Alapítvány támogatásával mûködõ Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa. 1989. szeptembertõl a Soros Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális politikai filozófia történetét tanulmányozta; ösztöndíját az 1990. évi országgyûlési választások közeledése miatt 1990. januárban félbeszakította. Gyermekkorától kezdve sportol. Több egyesületben játszott, 1982 óta a Medosz-Erdért igazolt labdarúgója. 1983-ban a Jogász Társadalomtudományi Szakkollégium (1988-tól Bibó István Szakkollégium) egyik alapító tagja volt. 1984-ben több társával megalakította a
szakkollégium társadalomelméleti folyóiratát, a Századvéget, amelynek egyik szerkesztõje. Alapító tagja a hivatalosan 1988. március 30-án megalakult Fiatal Demokraták Szövetségének. Ugyancsak alapító tagja a Fidesz szolnoki szervezetének. 1988. márciustól 1989. októberig a Fidesz egyik szóvivõje. 1988. októberben, a szervezet I. kongresszusán az országos választmány tagjává választották, e tisztét 1989. októberig látta el. 1989. június 16-án a Hõsök terén, Nagy Imre és mártírtársai ravatalánál elmondott radikális beszédében - amelyben szabad választásokat és a szovjet csapatok kivonulását követelte - országosan ismert politikussá vált. 1989. nyarán, a politikai egyeztetõ tárgyalásokon a Fidesz képviselõjeként az I/1. politikai albizottságában (Az alkotmánymódosítás kérdései) tagja volt az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalócsoportjának, a plenáris üléseken is képviselte pártját. 1990. júniustól ismét választmányi tag lett. Az 1990. évi országgyûlési választások második fordulójában Budapest 13. sz. (IX-XX. ker.) választókerületében második lett, a Fidesz Pest megyei területi listáján választották képviselõvé. 1990. májustól 1993. májusig a Fidesz frakcióvezetõje. 1993. májusban az új szervezeti szabályzat elfogadása után a párt elnökévé választották, tisztségében az 1994. július 9-i és az 1995. április 30-i (a párt nevét a Magyar Polgári Párt elnevezéssel kiegészítõ) kongresszusokon megerõsítették. Az 1994. évi országgyûlési választásokra készülve pártja nevében egyik aláírója a négy liberális párt választási együttmûködési megállapodásának. 1992. szeptember 6-án, a Liberális Internacionálé mainzi kongresszusán alelnökké, 1993 januárjában a szervezet
végrehajtó bizottságának a tagjává választották. Irányítása alatt a Fidesz egy radikális ifjúsági politikai mozgalomból nemzeti elkötelezettségû mérsékelt liberális középpárt lett. Az 1994. évi országgyûlési választásokon Fejér megye 1. sz., Székesfehérvár központú választókerületében indult, illetve a Fidesz Fejér megyei területi és országos listáját vezette. Mint egyéni jelölt a választások második fordulójában a harmadik helyen végzett, mandátumát a megyei listáról szerezte. Az Országgyûlés európai integrációs ügyek állandó bizottságának az elnöke, ezen belül a jogharmonizációs albizottság tagja. 1995. szeptember 8. és november 30. között részt vett a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló állandó bizottság munkájában is. Az 1996 áprilisában megalakult Új Atlanti Kezdeményezés (New Atlantic Initiative) magyar nemzeti bizottságának az elnöke.
Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 456., 526. szoba.
Lezárva: 1996. május 6." (Sajnos még nincs lezárva, mert szabadlábon garázdálkodik!)
Szóval, a téma adott, lehet kutakodni, mert biztosan van mit!
________________________________________http://postaimre.euroweb4you.eu/archiv/comment.php?comment.news.2203
Olstein Viktor és a kazár vitus
Elkezdődött hát, nincs mellébeszélés! Az elkövetők ismertek, nyíltan vállalják a civil, külföldi állampolgárok leölését úgy is, ha fehér zászlók és török lobogók alatt, humanitárius céllal hajóznak egy harmadik „független” állam megsegítésére. Mivel az itt olvasgatók jól tudhatják már, hogy nincsenek véletlenek, ezért azt is elképzelhetik, hogy a most is zajló események sem azok. Az izraeli támadással egyidőben a kurdok török katonákra támadtak és Dél-Koreában is tovább alakulgat a helyzet. Mindez be van és be is volt kalkulálva. A meglepetéscsomag biztosan elő van készítve, de az is körvonalazódik, hogy Izraelnek mindenképpen be kell fellegzeni. Törökországban már elkezdték a zsidó-gógákat izzítani és talán még ma erőszakos halált hal majd pár szerencsétlen Júdás is. Bennem is azonnal felmerült a kérdés, hogy menjünk szimpátia-tüntetésre a törökök mellett, vagy a zsidó nagykövetségre, ha tudnánk hogy egyáltalán hol van. Rossz nyelvek szerint oda csak erős bunkerrombolókkal juthatunk be, de ha ez ki lesz próbálva, akkor meg már minek? A törökök tudták, mit csinálnak és biztos vagyok benne, hogy számoltak azzal a lehetőséggel, hogy halálos áldozatai lesznek az incidensnek.
Mindig mondom, hogy gondolkozzunk nagyban és ne ragadjon el bennünket az indulat. Szívem szerint azonnal kitiltanám az izraeli nagykövetet és aztán lángszóróval mehetne a számonkérő egység a barbár zsidó katonaság egységeinek felkutatására az országban, de ennek még sincs helye. A beugratás lényege éppen az, hogy kocka-fordultával a bilderbergi nézőpont változhatott és egy erős Izrael-ellenes vonal fizikai és etnikai tisztogatását kellene végrehajtatni velünk, de ezt válogatás nélkül, miközben a fejek a helyükön maradnának. Ha valaki esetleg Soros koponyájával a kezében szeretne Omlettot játszani a Vígszínházban, azt meg tudom érteni, de lássuk be, hogy ez az akció elő volt készítve. Honnan lehet ezt tudni? Onnan, hogy mindenféle előkészítést nélkülözve, teljes elhallgatása mellett hirtelen hozta a hangzatos címeket a magyarországi zsidó média. Onnan, hogy egy Jobbikos képviselő (talán Gyöngyösi Marci volt az) a Martonyit kérte számon Bilderberg ügyben a Parlamentben felszólalva! Normális? Persze, hiszen már be kell dobni a köztudatba, hogy különböző érdekcsoportok vannak itt és az izraeli vonalról illik átnyergelni a bilderbergesre, s ezt becsempészni valahogy a sajtóba is. Tehát, gondolkoztam, hogy menjek-e és trombitáljam –e össze a lelkes olvasótábort egy villám-tüntetésre, vagy tegyük nyugodtan azt, amit más nem nagyon képes helyettünk megcselekedni és gondolkozzunk. Az orosz ott van a török mögött, ahogyan Irán és Szíria is. Mi is szeretnénk szabadulni a zsidóktól, még ha kazárok is de nyílt levadászásuk egyelőre törvénybe ütköző tevékenység és még az is antiszemitizmusnak számít, ha valaki megró mást azért, ha ilyesmire vetemedik gondolataiban. Igen, rendszert kell váltani s igen, szolidárisak vagyunk a török néppel, együtt érzünk az áldozatok hozzátartozóival és közösnek tartjuk a harcot, amit itt is meg kell vívnunk, s amelyben a világ összes tisztességben élni akaró nemzetére számítunk, akár fegyveres megoldás esetén is. Én is azt mondom, hogy amit Izrael nevében eddig elkövettek, az megalapozhatja a zsidóság felszámolásának jogi és fizikai, vallásbéli kérdéseinek revízióját, de azt is értem, hogy egyelőre a demokratikus rend látszatát éppen a sok nagyon sötét állampolgár miatt fenn kell tartani minden részről, de nem bármi áron. Ennek a folyamatnak vagyunk tanúi és szereplői, s egyben kárvallottjai, de jövendő hősei is egyben. Nem vagyok híve az értelmetlen szájtépésnek és egyelőre azt látom, hogy annyi zsidót kellene lapátra tenni ezzel a húzással, hogy kiürülne fél Budapest és a teljes Parlament. Ehhez a manőverhez több kell és más eszközök, mint amit most külső irányításra a kezünkbe adtak. Nem szeretem a reaktivitást, mert ezzel is számolhattak ellenségeink és ezért itt nem is lehet csatát nyerni. Ha valakinek nagyon viszket a tenyere, nyugodjon meg, jut neki is egy vasdarab, amivel összevérezheti a mancsát ha ezt látja célravezetőnek, de most egy-egy gyújtó hangú beszéd, vagy egy látszat és hangzatos felvillanás, hangos részvétnyilvánítás ezen nem változtat. A csata színhelyét, idejét és a fegyvernemet a jó tábornok választja meg és csak akkor megy bele kikényszerített ütközetbe, ha nincs más választása. Emlékezzetek, mit mondtam bő fél évvel ezelőtt! Hamarosan lehet itt zsidózni és fognak is, mint a pinty! Ezt ők is tudják, mert nincs más lehetősége egyelőre Bilderbergnek, csak az, hogy rákenje a világ bajait erre a terrorállamra, ami eddig nekik is sok hasznot hajtott. A kérdés tehát spirituális és nem lényegtelen! Nem most kell még elővenni a gumicsirkéket a raktárakból! A „magyar” kormány egyre nagyobb bajba kerül. Varga már hebeg-habog, Orsós is vakarózik, mert megint rossz helyre helyezkedett, csak nem látta át. Nem is láthatta szegénykém, mert hamis szemüvegen keresztül nézi a világ-cirkuszt. Ugye már hozzászoktatok, hogy semmi nem az, aminek látszik. Sem a konfliktus, sem a megoldás, sem az aki mindezt felvezeti. Nem ugorjunk be annak, amit még nem látunk át kristálytisztán, még ha az momentán érzelmileg nagyon fel is kavar bennünket. Igaz, hogy a kazárok pszichopaták, de nem ostobák. Jól álcázzák magukat és tudják, mikor kell ruhát és identitást is cserélni. Ahogyan Ellie Wiesel sem az, akinek mondja magát, úgy Kertész Imre se nem Kertész, de még csak nem is Imre, úgy az kezd körvonalazódni, hogy Orbán Viktor sem nem Orbán, de még talán nem is Orsós, ahogy azt a napokban egyik beszélgetőpartnerem a tudomásomra hozta. Orbán=Orsós=Olstein (kóser)! Én is csodálkoztam, de kicsit rákeresve a neten, kiderült, hogy más erről a kérdésről talán többet is tudhat. Íme egy bejegyzés:
"…És hogy legyen egy kis csemege a másik oldalnak is:
Orbán (Olstein) Viktor
Csak a legszebbet emelem ki:
"A csaladról
Olstein nevet viseltek 1946 elott. Orban Viki nagybatyja az Alt. Bőrgyar boltjat vezette. Ez a szemely ma is Mohacson lakik a Kalvin u.2-ben. Ismerunk olyan ma elo szemelyt, aki gyerekkoraban az Olstein csaladnak koser elelmet szallitott. Orban Viki apukaja jo kaderkent ment teeszesiteni, megtettek Szederkenyben tsz-elnoknek (feluton Mohacs es Pecs kozott). Egy plebanos elokotorta 1970-es emlekeibol egy fejermegyei plebanostarsa telefonhivasat: "Gyere ide, ha csudat akarsz latni. Van itt egy nagyon jo feju fiugyerek, Orban Viktor. Olyan joeszu, hogy penzert -2FT-ert- felmondja neked az egesz Toldit, ha kered" - marmost magyar gyerek csinal-e ilyet, hogy penzert produkalja a Toldi-versmondast? Orban Viki 2 kislanyat Rakhel es Sara nevre "keresztelte". Vonasai ugye "nagyon magyarok"..."
Ezek utan mind a két szélsőség kenheti a nézeteit a hajára.
nahat „
Rákerestem a neten, de minden Olstein komoly zsidó vonatkozásúnak ítélt köröket implikáló linkeket találtam, s magyarban szinte semmit. Kérem a titkosszolgákat, feküdjenek már rá kicsit az ügyre, mert nem zörög az Olstein, ha a szolgálat nem fújja! Nem véletlenül retteg már az Orsós család sem. Tán meg is van alapozva a félelmük.
„Aggódik fiáért Orbán édesanyja
Részben magáénak érzi az ország dolgai iránti felelősséget Orbán Viktor édesanyja, aki a miniszterelnöki eskütétel után nyilatkozott az [origo]-nak. Azt mondta, aggódik fiáért, de reméli, hogy nem egyedül kell majd megbirkóznia a kormányzás terheivel.
Nem kis dolog, ha ez ember fiából miniszterelnök lesz - mondta az [origo] tudósítójának Orbán Viktor édesanyja, amikor távozott a miniszterelnöki eskütétel után a parlamenti díszpáholyból.
Meghatódott az eskütétel közben és azt mondta, ez a ciklus nem olyan lesz, mint az 1998-2002 közti időszak, most jobban aggódik a fiáért, bár mindig keresztülviszi, amit akar, ezért reméli, hogy a kormányfői munka során lesznek mellette olyan emberek, akik segíteni fognak neki és nem egyedül kell megbirkóznia a terhekkel.
Olyan mintha a konyhájába jönne be az ország gondja - jellemezte a mostani helyzetet, amelyben úgy érzi, övé is a felelősség. Orbán édesanyja azt mondta, a most megkezdődött parlamenti ciklus nem fogja annyira befolyásolni az életüket, mint az 1998-2002 közötti. Akkor nagyon érzékenyen érintette, ha támadták a fiát. Fontosnak nevezte, hogy a családból senki ne hozzon szégyent a kormányfőre, és megismételte, hogy nagyon büszke a fiára.”
De ha már a hamisításoknál és a látszat-balhéknál tartunk, akkor ne hagyjuk szó nélkül azt sem, hogy a Pintér alterego lányával kapcsolatosan titkos NBH-s dokumentumokat hozott le több portál is. Hogy lehet ez? Sanyi bá’ ezt nem engedte volna meg, s ha élne szegény, akkor ez meg sem történhetett volna. Pár hete már nálam van egy komolyabb gondolatsor vele kapcsolatban is, de hagyom még érlelődni a dolgot, hátha nem nekem kell ezt a dögöt is kidönteni a biedermeierből. Elég legyen az hozzá, hogy ott is a családi vonatkozások kérdése dettó Orsós és Olstein mintára hajaz. Bár mindezt azért nehéz eldönteni, mert még mindig nem vették szokásba a teljes családfa-kutatást a népek, mielőtt valakire a voksukat adnák. Kiderülhet megint hogy nem tévedtünk, de az sem kizárt, hogy igazunk van. Lehet választani!
postaimre - 2010, május 31. hétfő-13:09'26" http://postaimre.euroweb4you.eu/archiv/comment.php?comment.news.1842
Ezt mondja erre Tökös Péter Fux álelnök (alias Peter Scheldon)
„Tôke Péter: Sikertelen mocskolódás, primitívlejáratási kísérletek Orbán ellen
A betegesen becsmérlôk, zsidózók, romázók, és egyéb hazugságokat terjesztôk – Liqud, Orsós, Olstein stb. –Viktornak nevezik a miniszterelnököt. A sok szamárságon csak nevetni lehet.” Link
De hát ő meg lebukott III/III-as ügynök, így hiszek neki.Link / Link
Zsidó világösszeesküvés
Nesta Webster:Titkos társaságok és felforgató mozgalmak, részletek
Szabadkőműves jelképek
Angliában a választott nép elméletét a valóságban szinte babonásan értelmezték (ez a babona a zsidók számára mérhetetlenül hasznos volt). Az Ábrahámnak tett ígéretet tartalmazó szentírási szakaszt ("megáldom azokat, akik téged áldanak és megátkozom azokat, akik téged átkoznak") a zsidók előnyére ezt úgy értelmezték, hogy ez olyan áldást jelent, amiben kizárólag a zsidók részesülnek, pedig a zsidók valójában Ábrahám utódainak csupán kis töredékét képezik. A valóságban igen könnyű kimutatni a történelem segítségével, hogy azok az országok és uralkodók, akik a zsidókat pártolták, többnyire saját sírjukat ásták meg. Franciaország 1394-ben és 1615-ben száműzte a zsidókat. Utóbbi alkalommal nem engedte visszatérni őket nagy számban egészen 1715-19-ig. Ezért Franciaország történelmének legdicsőbb korszakában - XIV Lajos nagy századában - nem voltak zsidók Franciaországban. Ezzel szemben visszatérésük egybeesett a régens kormánnyal, amelytől kezdve a francia monarchia hanyatlásnak indult. Anglia 1290-ben hasonlóképpen száműzte a zsidókat, és azalatt a három és fél évszázad alatt, amíg a zsidók száműzöttek maradtak, ez az ország "a régi jó idők Angliájává" vált. Az a tény, hogy a zsidók 1664-es nagy számban való visszatérését a következő évben a nagy pestisjárvány és egy évvel később a nagy londoni tűzvész követte, nem azt mutatja, hogy a zsidók szükségképpen szerencsét hoznak arra az országra, amely támogatja őket. Természetesen az igazság az, hogy az emberi faj bármelyik része iránti szeretet magában hordja jutalmát: a szeretet cselekedetei által gyarapodik az egyén, és a nemzet is, amely azokat műveli. Ám nem jár több áldás a szeretet cselekedeteivel, ha azokat zsidók javára művelik, mintha kínaiak lennének a kedvezményezettek.
Az tehát az álláspontom, hogy a zsidókérdést nem szabad megközelíteni sem babonás zsidóbarát szellemben, sem az elkeseredett "antiszemitizmus" szellemében, hanem felvilágosult korhoz méltó egészséges szellemben kell azzal foglalkoznunk. Ismét Bemard Lazare szavait idézve, vizsgáljuk meg, hogy milyen szerepet játszhatott "a forradalmi folyamatokban és mozgalmakban a zsidó, ha figyelembe vesszük szellemiségét, jellemét, valamint filozófiájának és vallásának természetét". Van-e tehát bármilyen bizonyíték arra, hogy a mai zsidók körében létezik egy szervezett összeesküvés, melynek célja a világuralom és a kereszténység elpusztítása, ahogy azt a hírhedt "Cion bölcseinek jegyzőkönyve" sejteni engedi? /A Jegyzőkönyv problémáival kapcsolatban lásd a (II.) Függeléket !/
Természetesen a zsidó világösszeesküvés elméletének érvényessége nem eme Jegyzőkönyv valódiságának a függvénye. Abból a diadalmámorból, ami a Times-cikk közzététele után az egész sajtót jellemezte, arra lehetett volna következtetni, hogy ennek az egy dokumentumnak úgynevezett "cáfolata" után a zsidók ellen minden vád összeomlott és most már az "antiszemitáknak" mindörökre hallgatniuk kell. De a zsidók és barátaik ennél többet is bizonyítani akarnak: nemcsak azt állítják, hogy nem létezik zsidó világösszeesküvés, hanem azt is, hogy semmifajta világösszeesküvés nincs a valóságban. Ezt az álláspontot képviselték kezdettől fogva, és Lucien Wolf a "Jegyzőkönyv" legelső "cáfolatában" éppen úgy kigúnyolta a titkos társaságok veszélyességének leleplezőit, mint ahogy nevetség tárgyává igyekezett tenni a "Zsidó veszély" álnok szerzőjét is. Ténylegesen mindig megfigyelhető, hogy az Illuminátusokra való utalást majdnem ugyanolyan ellenszenvvel fogadja a zsidó sajtó, mint a közvetlenül "antiszemita" jellegű kitételeket. Barruelt, aki pedig elutasította a zsidók elleni vádakat, és de Male-t, aki egyáltalán nem is hivatkozott sohasem a zsidókra, Lucien Wolf éppen úgy rémhírterjesztőknek nevezte, mint Gougenot des Mousseaux-t vagy Chabauty-t. Ha valaki azt sejteti, hogy bármilyen rejtett erő működik a világban, ez azonnal a zsidó tiltakozás áradatát váltja ki.
Az intelligens zsidóknak azonban tudniuk kell, hogy attól függetlenül, hogy a titkos társaságok hozzájárultak-e oly mértékben az elmúlt forradalmakhoz, mint ahogy ezek az írók hitték, a titkos társaságok létezése és nagyon reális befolyásoló hatása nem feltételezés, hanem történelmi tény. Senki sem figyelmeztette hangsúlyosabban a brit közvéleményt a titkos társaságok, illetve a zsidók azokban játszott szerepének veszélyességére, mint Disraeli, akinek híres szavait gyakran szokták idézni ebben az összefüggésben: "A világot egész más személyek irányítják, mint ahogy azok képzelik, akik nincsenek a kulisszák mögött." Mi más ez, mint a Rejtett Kéz világos beismerése? Miért nem szerepel tehát Disraeli is Barruellel, Robisonnal, De Malet-vel és Des Mousseaux-val együtt Wolf listáján a rémhírterjesztők között? Talán bizony azért nem, mert Disraeli rámutatott arra a tanulságra, hogy ha egyszer a zsidók olyan veszélyesek, fel kell őket használnunk?
Ha tehát a zsidó vezetők továbbra is makacsul mindenkit gyaláznak, aki megismétli ugyanazokat a figyelmeztetéseket, amelyeket egy ilyen jeles zsidó mondott, elkerülhetetlenül arra kell gyanakodnunk, hogy érdekük fűződik a további kinyilatkoztatások elfojtásához. Teljesen félretéve az olyan bizonyítékokat, mint a Jegyzőkönyv, vizsgáljuk meg a zsidó világösszeesküvés létezése melletti érveket! Annyit bizonyosan tudunk, hogy a fentebb említett öt hatalom - a Grand Orient szabadkőművesség, a teozófia, a pángermanizmus, a nemzetközi tőke és a szocialista forradalom - nagyon is valóságosan létezik, és nagyon határozott befolyással van a világ eseményeire. Itt nem feltevésekről, hanem dokumentálható tényekről van szó. Mindegyik esetben ismerjük számos vezető nevét, szervezési módszereiket, irányító központjukat és céljaikat. A zsidó hatalommal kapcsolatban azonban nem tudunk ugyanilyen bizonyosságot szerezni. Nem tudjuk felsorolni a vezetők nevét, és nem tudjuk megjelölni irányító központjukat; nem tudunk felmutatni bizonyítékokat szervezési módszereiket, illetve végső céljaikat illetően. Az, hogy tényleg létezik ilyen hatalom, vagyis a zsidóknak egységes és szervezett testülete, amely azon munkálkodik, hogy lerombolja a kereszténységet és a fennálló társadalmi rendszert, még mindig spekuláció tárgya és nem ismert tény.
Mindazonáltal az olyan csoportok tevékenységének vizsgálata, mint amilyen a B'nai B'rith /"A Szövetség Fiai"/, Poale Zion / "Cion tűzhelye" /, a Jewish Bund /"Zsidó Szövetség"/ és a Weltverband /"Világszövetség"/ (illetve a Jewish International Union of Socialists /"Szocialista Zsidók Nemzetközi Szövetsége"/ ), nagymértékben fényt deríthet erre a kérdésre. A zsidóknak az a szokása, hogy a jiddis néven ismert keverék német nyelven és héber betűkkel fejezik ki mondanivalójukat, többé-kevésbé titkos kódot biztosít számukra, amelynek segítségével leplezni tudják a gondolataikat és törekvéseiket a "gojok" nagy tömege előtt. Akár létezik tehát egységes zsidó hatalom, akár nem, a zsidók ott találhatók (munkatársként vagy irányítóként) mind az öt hatalomban, amelynek létezéséről tudunk. így a zsidók már régóta vezető szerepet játszanak a Grand Orient szabadkőművességben / "Franciaországban a forradalom óta a zsidók játsszák a legfontosabb szerepet a szabadkőművességben." - JE, a szabadkőművességről szóló cikk./ és a felsőbb fokozatokban túlnyomó többségben vannak. Amint már láttuk, a szabadkőművesség a római katolikus országokban mindig felforgató tevékenységet folytat.
Az is megállapítható, hogy azokban az országokban, amelyekben a szabadkőművesség felforgató tevékenységet fejt ki, a zsidók általában látható módon kevésbé vesznek részt a forradalmi mozgalmakban, mint azokban az országokban, amelyekben a szabadkőművesség alkotmányos keretek között tevékenykedik, vagy nem is létezik. így Franciaországban a szabadkőműves veszély sokkal ismertebb, mint a zsidó veszély. Olaszországban Mussolini betiltotta a szabadkőművességet, de a zsidókat nem tekintette veszélyesnek. Portugáliában nem annyira a zsidóság, mint inkább a szabadkőművesség robbantotta ki az újabb forradalmakat. Magyarországon azonban a forradalmárok egy személyben szabadkőművesek és zsidók voltak. Másfelől Angliában, Németországban és Amerikában, ahol a szabadkőművesség nem folytat felforgató tevékenységet, a zsidókérdés élesebben jelentkezik. Mindez kétféleképpen magyarázható.
Vagy úgy, hogy a szabadkőművesség leple mögött a zsidók előszeretettel tevékenykednek, éppen úgy, mint az Illuminátusok; ahol pedig ez a leplezés nem áll a zsidók rendelkezésére, ott kénytelenek nyíltabban színre lépni. A másik lehetséges magyarázat pedig az, hogy a Grand Orient-i szabadkőművesség az irányító hatalom, amely azokban az országokban, amelyekben nem tud nyíltan működni a saját számlájára, zsidó ügynököket vesz igénybe céljai elérésére.
Az "Auróra" soraiban a zsidó túlsúlyról már említést tettünk, és azt is jeleztük, hogy a zsidó Kabbala milyen hatást gyakorolt a teozófiának és a Rózsakereszteseknek a tanítására. De fontos, hogy ezt az utóbbi szempontot még jobban hangsúlyozzuk az okkultizmus divatjával összefüggésben, ami társadalmi méretekben terjed. Ragon mondta: "A Kabbala a kulcs minden okkult tudományhoz." Ezért ezen a területen a nem-zsidó szükségképpen hátrányban van a zsidóval szemben. Waite, aki igazán nem vádolható "antiszemitizmussal", odáig megy, hogy azt állítja: "a mágikus szertartások a zsidóság kereszténységellenes tiltakozó válaszát jelentik az évszázadokig tartó üldöztetésre." /Waite: "The Secret Tradition in Freemasonry" ("A szabadkőművesség titkos hagyománya"), II, 115. o./ Jó lenne, ha minden nem-zsidó, aki amatőr módon beleártja magát az okkultizmusba, tudatára ébredne, hogy az okkultizmusnak a Kabbala az egyik forrása és ihletője.
A zsidóság szerepe a szocialista forradalomban, de kiváltképpen a bolsevizmusban aligha igényel kommentárt. A zsidó sajtó mégis azt az utat választja, hogy tagadja ezt a szemünk előtt lejátszódó és nyilvánvaló tényt, és a zsidók szerepének hangoztatását előítéletnek, illetve "antiszemitizmusnak" tulajdonítja. Ez a tények egyszerű letagadása. Ezzel kapcsolatban helyesnek tűnik idézni a témával összefüggő néhány hivatalos nyilatkozatot, amelyek beismerik, hogy ez a tény tagadhatatlan.
Mindenekelőtt nem szabad elfelejtenünk, hogy a bolsevizmus alapítója és patrónusa a zsidó Marx, akit követőivel együtt az anarchista Bakunyin (és nem Northumberland herceg) nevezett "németzsidó társaságnak" és "vörös bürokráciának" az Internacionálén. Ezért nem meglepő, hogy amikor a bevallottan Marx tanaira épülő "vörös bürokrácia" Oroszországban létrejött, nagyrészt zsidó vezetés alá került. A hivatalos Angol Fehér Könyv ezzel kapcsolatban a következőket írta:
"Kivonat a pétervári holland követ 1918. szeptember 6-i jelentéséből, amit Sir M. Findlay továbbított Balfournak: Úgy gondolom, hogy most a bolsevizmus azonnali megsemmisítése a legfontosabb a világon, még akkor is, ha a világproblémákba a még mindig folyó háborút is beleértjük. Ha a bolsevizmust nem fojtják meg csírájában, egyik vagy másik formájában elterjed egész Európában és az egész világon, mivel azt a zsidók szervezték és működtetik, akiknek nincs nemzetiségük, csak egyetlen céljuk: saját terveik érdekében lerombolni a dolgok jelenlegi rendjét." /Fontos megjegyeznünk, hogy az angol Külügyminisztérium által kiadott Fehér Könyv második kiadásából kimaradt a fenti és a következő oldalon jelzett két fontos mondat, és az első kiadás jelenleg hozzáférhetetlen./
Alston Lord Curzonnak (idézve a jekatyerinburgi angol konzul megállapítását) 1919. január 23-án ezt írja:
"A bolsevikok nem jellemezhetők többé úgy, mint egy szélsőséges kommunista nézeteket valló politikai párt. A bolsevikok viszonylag kicsiny kiváltságos osztályt képeznek, amely a népesség többi részét meg tudja félemlíteni, mert a fegyverek és az élelmiszerkészletek monopóliumával rendelkezik. Ez az osztály főként munkásokból és katonákból áll. Köztük nagyszámú nem-orosz található: lettek, észtek és zsidók. Az utóbbiak közül különösen sokan töltenek be magasabb állásokat."
Lord Kilmarnock Lord Curzonnak (idézve a pétervári francia követ által adott információt) 1919. február 3-án így ír: "A bolsevikok nagyrészt zsidók és németek. Ezek igen aktívak és kezdeményezők. Az oroszok zöme antibolsevista, de többnyire álmodozók, alkalmatlanok bármilyen kitartást igénylő akcióra. Jelenleg (még inkább, mint bármikor a múltban) képtelenek arra, hogy megszabaduljanak elnyomóik igájától."
Alston Lord Curzonnak (továbbítva a jekatyerinburgi konzul 1919. február 6-i jelentését) ezt közli:
"Különböző munkás és paraszt tanúk vallomásainak tanulmányozása alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ennek a megyének lakosai közül csak igen kevesen támogatói a bolsevista rendszernek. A munkások többsége az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásának híve. A tanúk ezenkívül azt állították, hogy a bolsevik vezetők nem képviselik az orosz munkásosztályt, mivel legtöbbjük zsidó."
B. S. Lombard tiszteletes Lord Curzonnak 1919. március 23-án így ír:
"Tíz éve élek Oroszországban. A forradalom idején végig Péterváron tartózkodtam... Bőségesen volt alkalmam tanulmányozni a bolsevik módszereket. Eredetük a német propagandára nyúlik vissza, kivitelezőik a múltban is és most is a zsidók. A németek kezdeményezték a zavargásokat azzal a céllal, hogy Oroszországot káoszba döntsék. A papírpénzek tömegét nyomtatták, hogy pénzügyileg fedezzék a terveiket. Ez a bankjegyeken lévő különleges jellegzetességből könnyen megállapítható. Ezekből a bankjegyekből néhány mintapéldány birtokomban van."
Ennek egyik következménye:
"Minden üzleti tevékenység megbénult, az üzletek zárva vannak. A legtöbb üzletház a zsidók birtokába került. Az éhezés következtében a vidéki helységekben borzalmas jelenetek játszódnak le."
Kun Béla
Magyarországon (ahol, mint mondottuk, a szocializmust a zsidók a szabadkőműves páholyokban terjesztették / Hornyánszky Viktor: Leplezetlenül (Budapest, 1920); Tormay Cecil: Bujdosó könyv (Budapest, 1923)/) a bolsevista forradalom a zsidó faj irányításával zajlott le. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban újra idézünk egy hivatalos dokumentumot a forradalmi tevékenységekre vonatkozó jelentést, amelyet a New York-i követségen a Lusk szenátor vezetése alatt álló bizottság adott ki: / "Revolutionary Radicalism, its History..." ("Forradalmi radikalizmus története..."), Albany, J. B. Lyon Company, Printers, 1920./
"Kun Bélának nem volt szervezett ellenzéke. Leninhez hasonlóan abszolút hatalommal rendelkező népbiztosokkal vette magát körül. A 32 fontosabb népbiztos közül 25 zsidó volt, vagyis a zsidók aránya nagyjából ugyanaz, mint Oroszországban. Az öt legkiemelkedőbb zsidó egy öttagú direktóriumot alkotott, amelynek Kun Béla, Varga Béla, Pogány József, Kunfi Zsigmond és egy másik zsidó voltak a tagjai. További vezetők voltak még: Alpári és Szamuely, akik a vörös terrort gyakorolták: parasztokat és polgárokat kínoztak meg és gyilkoltak le, különösen olyan csoportokat, akiket túszként tartottak fogva, az úgynevezett ellenforradalmárokat." /U. o., I, 374. o. /
Ugyanez a jelentés még egy 76 fős listát is közöl. Ezeket az embereket az amerikai bizottság anarchista bűncselekményeik miatt helyezte vád alá 1920 elején. A listán szereplő személyek többségének a neve zsidó származásra utal. /U. o., 24. o./
Ezek a nevek önmagukért beszélnek. Az érintett személyek többségének a neve minden kommentár nélkül utal a származására. A Lusk Bizottság annyira mentes mindenfajta "antiszemitizmustól", hogy a 2008 oldalas jelentés csupán egy esetben, a Magyarországgal kapcsolatos, fentebb idézett szövegben foglalkozik a zsidók túlsúlyával a forradalmi mozgalomban. Ezért a Lusk-jelentés a tények pártatlan rögzítésének tekinthető. Ezen hivatalos adatok ellenére hogyan állíthatja a zsidó sajtó, hogy a zsidók és a bolsevizmus közötti összefüggés az "antiszemiták" rosszindulatú kitalálása? Az, hogy nem minden zsidó bolsevik, és nem minden bolsevik zsidó, természetesen nyilvánvaló, de lehetetlen tagadni, hogy a zsidók a bolsevisták között túlnyomó többséggel vannak jelen.
Lenin
Egyesek próbálták kimutatni, hogy Oroszországban a bolsevista rezsim fennhatósága alatt a zsidók ugyanolyan mértékben szenvedtek, mint a lakosság többi része, és a bolsevisták a zsidó vallást épp olyan ellenségesen kezelték, mint a keresztény hitet. Kétségtelen, hogy Oroszországban sok zsidó szenvedett, mivel az ellenőrzés alól kikerülő emberi erőszak számtalan, előre nem látható módon megnyilatkozhat, és az orosz "proletariátus" zsidók iránti ellenszenve Lenin alatt éppen úgy felszínre tört, mint a cár idején. Ezen kívül a kereszténység ellen folytatott hajsza Oroszországban éppen úgy, mint Franciaországban, elkerülhetetlenül a vallás minden formája ellen hajszát eredményezett. A zsidó bolsevisták ateisták voltak, és ugyanúgy, mint Lambert a francia forradalomban, készek voltak azok ellen fordulni, akik abban a vallásban hittek, amit ők megtagadtak.
Azt azonban, hogy a zsidó vallás ugyanolyan mértékben szenvedett volna, mint a kereszténység, valamint, hogy szervezett hajszát folytatott volna a kormány a zsidó vallás ellen, a Lenin halálát gyászoló hívő zsidók siralmai megcáfolják. / Lenin temetése alkalmával a legjobban gyászoló személyek zsidók voltak. (Nemcsak a származás, de a tudatos identitás szerinti zsidók is.) Zsidó iskolásnövendékek csatlakoztak a gyászoló tömegfelvonuláshoz, a zsidó színház (a Habima) egy zászlót küldött, ezzel a felirattal: "Ti szabadítjátok fel a népeket, a ti emléketek örökké él." Jacob Mase, a moszkvai zsidó főrabbi, valamint a város zsidó Szolidaritási Bizottsága és a többi zsidó testület táviratilag fejezte ki részvétét. A Zsidó írószövetség pedig jiddis nyelvű külön emlékmagazint adott ki Lenin emlékére. - Jewish World, 1924. január 21./ Mint köztudott, a szovjet kormány bukása szükségképpen azt jelentené, hogy a zsidók elveszítenék jelenlegi kiváltságos helyzetüket.
Az is nyilvánvaló, hogy a zsidók Angliában is ott állnak a bolsevizmus hátterében. A Patriot nemrég cikksorozatot közölt a Nagy-Britannia-i forradalmi mozgalmak szervezéséről. Ez megállapította, hogy az egész mozgalmat egy 12 tagú csoport irányította. A 12 embernek pedig egy közülük kijelölt 3 tagú szűkebb csoport volt a vezetője. Amint a rejtjelmagyarázat feltárta, mindhárom ember zsidó volt. Egy 18 tagú, külső kört alkotó forradalmi csoportot négy zsidó férfi és egy zsidó nő irányított. /1923. május 3./ Ennek az Amerikában tevékenykedő brit irányító csoportnak az egyik tagja "emberbőrbe bújt ördög volt, akinek a pszichológiai ferdesége szülte ezt az összeesküvést." /Patriot, 1923. április 26./ Az ír Köztársasági Testvéri Szövetség is szoros kapcsolatot tartott fenn amerikai forradalmár zsidók egyik körével. Mellesleg érdekes észrevenni, hogy az egyik belső forradalmi csoport tagjai egymás közötti levelezésének nyelvezete erős hasonlóságot mutat a Weishaupt és illuminátus társai közötti levelezés nyelvezetével.
Nem kevésbé szembeszökő az angliai zsidók hatása a szocializmus kevésbé szélsőséges formáira. Az Angol Munkáspárt ugyanolyan hű barátja a zsidóknak, mint a németeknek. Noha tagjai hangos szóval pacifizmust hirdetnek és sürgetik a fegyverzet csökkentését, egy szóval sem tiltakoznak az ellen, hogy angol csapatok védjék meg a zsidó érdekeket Palesztinában az arabok ellen. Ha arról van szó, hogy az angol csapatok tartózkodjanak a katonai kalandoktól, minden további nélkül lehet emlegetni Mezopotámiát, de ilyenkor nem szabad kiejteni a 'Palesztina' szót. Az idegeneknek, de különösen a zsidóknak Angliába való beengedése mindig egyike az angol Munkáspárt legfontosabb programpontjainak. Az angol szocialista értelmiségiek mindig kegyesek és irgalmasok a zsidó kapitalisták iránt, noha heves kirohanásokat intéznek a brit vagyonosok ellen, vitairataik sohasem sorolják a megtámadottak közé a zsidó milliomosokat.
Ez talán némi fényt vet a gyakran feltett kérdésre is: hogyan hihetjük azt, hogy a zsidók támogatják a szocializmust, hiszen a szocializmus győzelme esetén mindenüket elveszítenék? Tény, hogy sok zsidó támogatja azt. Miután legutóbb a munkáspárti kormány megalakult, a Jewish World megállapította: "A héber és jiddis nyelvű sajtó nagyon örül az angliai választási eredményeknek. A palesztinai héber nyelvű, valamint az európai és amerikai héber és jiddis nyelvű újságok mind kifejezték megelégedésüket, hogy visszatértek a Parlamentbe azok az emberek, akik azt hangoztatják állandóan, hogy feltett szándékuk ragaszkodni a Balfour-nyilatkozathoz." /Jewish World, 1924. január 10./
További bizonyítékot szolgáltatott a Jewish Courier, amikor örömét fejezte ki a konzervatív kormány bukása miatt, mivel "a választási eredmények eltörölték a föld színéről az antiszemita maradványokat Angliában", ugyanis "a konzervatív kormány számos tagja nem viszonyult baráti érzelmekkel a zsidókhoz." /U. o./ A konzervatív államférfiak jóindulata a zsidók iránt, és az a tisztelet, amit irántuk tanúsítottak, tehát semmit sem használt a konzervatívok ügyének. Az egész ország jóléte egyedül a zsidók érdekeinek lett alárendelve. Első látásra nehéz megérteni, hogy az angol Munkáspárt programja (még erős filoszemitizmussal is kombinálva) hogyan lehet összhangban a zsidók érdekeivel, hiszen a zsidók sohasem voltak ellenségesek a kapitalista rendszerrel szemben, amit a szocializmus meg akar semmisíteni.
A valóságban azt tapasztaljuk, hogy ugyanaz a sajtó, amely örült a mostani kormány hivatalba lépésének, születésnapi üdvözletet küldött a leggazdagabb zsidónak Angliában, akinek a vagyona "nem kevesebb, mint 12 millió font sterlinget tesz ki, állandóan növekszik, függetlenül a kamathozadéktól. Alaptőkéje azoknak a konszerneknek a nagy nyeresége miatt növekszik, amikben részvénye van." /U. o., 1922. november 9./ - állapítja meg bizonyos megelégedéssel az újság.
Látható tehát, hogy a zsidóság szemében nem minden kapitalista olyan szörnyeteg, akitől könyörtelenül el kellene venni a vagyonát. De a kapitalizmus elleni harc vizsgálata során emlékezetünkbe kell idéznünk, hogy kétféle kapitalista van: a nemzeti ipari és a nemzetközi kölcsöntőkéből profitáló, tőzsdespekuláns tőkés. A nemzeti kapitalisták általában nem-zsidó származású, okos, energikus emberek, akik sikeres tevékenységükkel tettek szert gazdagságukra.
A nemzetközi kapitalisták viszont túlnyomó többségükben - bár nem kizárólagosan - zsidók, akik spekulációból élnek. A nemzeti ipar szempontjából a társadalmi nyugtalanság könnyen végzetessé válhat, míg a nemzetközi kapitalista számára minden társadalmi zavargás profitszerzési alkalom lehet. Georges Batault találóan írja: "Szoros értelemben vett pénzügyi szempontból a legvégzetesebb történelmi események: a háborúk, illetve forradalmak sohasem jelentenek katasztrófát. A pénzzel manipulálok és a különféle üzletemberek mindenből hasznot húzhatnak, ha előzetesen és megfelelő módon informáltak... Biztos, hogy az egész földkerekségen szétszórt zsidók különösen kedvező helyzetben vannak ebből a szempontból." /Le Probléme Juif' ("A zsidókérdés"), 41., 43.o./
Fontos megjegyezni, hogy a szocialisták és a pacifisták által leginkább támadott kapitalisták nem azok, akik a háborúkból és a forradalmakból hasznot húznak, hanem azok, akik az ország jólétét gyarapítják és az emberek millióinak munkaalkalmat teremtenek. Itt van tehát az a pont, ahol a szocialisták és a zsidók egyetértenek. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy számos gazdag zsidó úgy gondolja, hogy nem kell félnie a vagyondézsmától és a kisajátítás más módjától. Nem emlékeztet-e ez minket óhatatlanul a Jegyzőkönyv szövegére - amely a vagyondézsmát esetenként külön is megemlíti -: "A miénkhez nem fognak hozzányúlni, mert mi ismerni fogjuk a támadás időpontját, és intézkedéseket teszünk majd a sajátunk védelmére"?
De vizsgáljuk tovább, hogy "a termelés, elosztás és pénzforgalom valamennyi eszközének államosítási" terve hogyan egyeztethető össze a zsidó kapitalista iparosok érdekeivel! Minél jobban vizsgáljuk a világ "munkások Paradicsomává" való átalakításának mágikus formuláját, annál jobban felismerjük, hogy ez a szuperkapitalizmus rendszeréhez áll közel, amelynek a zsidók a legfontosabb létrehozói, ahogy Werner Sombart kimutatta. A szocialisták kedvenc magyarázata, hogy a "kapitalizmus" a gőzgép bevezetésével kezdődött. Természetesen a kapitalizmus a magánkezekben felhalmozott gazdagság értelmében valójában mindig létezett, amióta az első bölcs ember a télire való élelmet felhalmozta éléskamrájában. Amit a szocialisták valójában kapitalizmuson értenek, nem más, mint az indusztrializmus modern rendszere, amely a termelés és elosztás valamennyi eszközét egyes egyének vagy csoportok kezében összpontosítja.
Ezek, ha történetesen lelkiismeretlenek, a munkások módszeres kizsákmányolásával és a fogyasztók károsításával a tevékenységeket oly széles skálán képesek irányítani, hogy a kisiparosok és kiskereskedők versenyképességét teljesen felmorzsolhatják.
Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy a munkások jobb élet iránti igényének növekedése és ennek az igénynek a felvilágosult közvélemény részéről megnyilvánuló egyre nagyobb támogatása miatt a kizsákmányolás korlátlan lehetősége nem marad fenn mindörökké. Hacsak erőszakos társadalmi megrázkódtatás nem jön közbe, eljön az idő, amikor az ipari hatalmasságok arra kényszerülnek, hogy mérsékeltebb haszonnal is beérjék. így, noha első látásra az a látszat adódik, hogy a szuper kapitalistáknak azt kell óhajtaniuk, hogy a dolgok jelenlegi rendje fennmaradjon, ha azonban messzebbre képesek látni, tudatában kell lenniük, hogy a jelenlegi körülmények közötti profitszerzésnek hamarosan meg kell szűnnie.
Ezért elképzelhető, hogy még a zsidó kapitalista iparos is előnyben részesítendő alternatívának látja az ipar államosítását a magánvállalkozás melletti profitkorlátozással szemben. Ugyanaz a pénzügyi érzék és ügyes vezetés, ami képessé tette a múltban a tröszt vezetésére, az államosított ipari üzemek vezetőjeként is helyet fog biztosítani a számára. Ezek az államosított ipari üzemek ténylegesen nem lesznek ugyanis egyebek, mint óriási trösztök, amelyek névlegesen ugyan állami ellenőrzés alatt állnak, de a valóságban (minden állami vállalathoz hasonlóan) néhány ember irányítja azokat. A szocializmusban ezeknek a trösztöknek a helyzete sérthetetlenné válik.
Mert amíg a jelenlegi rendszerben ugyanis valamely személy vagy csoport tönkretehet egy bizonyos trösztöt, addig ilyen versengés nem lehetséges egy olyan államban, amely minden magánvállalkozást megtilt. Ezért az államosított vállalatok élén álló emberek korlátlan hatalommal rendelkezhetnek mind a munkások, mind a fogyasztók felett. Ezenkívül, ha a munkások rávehetők arra, hogy fogadják el a kommunizmus végső elgondolását, ami pénzbeli ellenszolgáltatás nélküli kényszermunkát jelent (olyan rendszert, amelyben a munkáért cserébe mindenki csupán egy napi adagot kap az élelemből és az élethez szükséges egyéb dolgokéból, és minden alkalommal az állami tisztviselő dönti el, hogy kinek-kinek miből és mennyi szükséges), akkor a munka irányítói (a tengerentúli rabszolgamunka irányítóihoz hasonlóan) kényük-kedvük szerint megszabhatják az élet valamennyi feltételét, ahogy ezt Oroszországban teszik.
A zsidók joggal remélhetik, hogy elfoglalják a vezető állásokat, nemcsak széleskörű szervezési hajlamaik miatt, hanem azért is, mivel nemzetközi kapcsolataik megkönnyítik az egyes országok közötti kereskedelmet, illetve árucserét. A közöttük lévő összetartás rövid idő alatt azt eredményezheti, hogy a magasabb állások az e fajhoz tartozók monopóliumává válnak.
Túl egyszerű lenne ezt a lehetőséget egyszerűen félretenni, mint agyrémet. Pontosan ez az, ami Oroszországban bekövetkezett, és napjainkban Németországban történik. így kapjuk meg talán mélyebb értelmét egy megjegyzésnek, amit az angol Munkáspárt egyik ismert tagjának tulajdonítanak: a szocializmusban egy bizonyos közismert zsidó kapitalista könnyedén megkeres 10 000 fontot egy év alatt. Nagyjából ugyanezt a gondolatot fejezte ki Lenin is, amikor azt mondta, hogy a Szovjetorosz Köztársaságnak 1000 első osztályú szakemberre van szüksége "a nép munkájának irányítására", és "ezeknek a 'sztároknak' fejenként 25000 rubelt kell fizetni", sőt négyszer annyit, ha külföldi szakembereket alkalmaznak erre a feladatra. /Lenin: "The Soviets at Work" ("Munkában a szovjetek"), 18. o./
De a zsidó kapitalisták kétségtelenül azt is tudják, hogy Angliában (Oroszországhoz hasonlóan) ez csak ideiglenes állapot lenne: a szocializmus azáltal, hogy megfosztja a jelenlegi nem-zsidó gazdagokat a vagyonuktól és mindenüktől, a zsidó és német plutokrácia számára készíti elő az utat. Oroszországban a gazdasági életet nem rombolták le, hanem a gazdagság egyszerűen gazdát cserélt. Új vagyonos osztály nőtt ki a földből, és ezt nem fogadták ellenségesen az egyenlőség hivatásos szószólói. Ezért azok a zsidók, akik a keresztény értelmiségiekben látják világuralmi álmaik legfőbb akadályát, természetszerűen az osztályharc szítóiban találják meg legértékesebb szövetségesüket. A keresztény intelligencia számára ez csak az elproletárosodást jelentheti. A munkások életkörülményeinek javítását célzó legtöbb mozgalom (Lord Shaftesburytől kezdve) nem a munkások körében keletkezett, hanem a társadalom felsőbb köreiben vagy a középosztály bizonyos csoportjaiban. /A szakszervezet tevékenységét nem becsülöm le, de a szakszervezet nem képes a viszonyokon változtatni a Parlamentben lévő és a középosztályhoz tartozó emberek segítsége nélkül./ Mihelyt ezeket félresöprik, egy vaskezű bürokrácia fogja kényére-kedvére intézni a munkások ügyeit. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez tudatos terv, hanem azt állítom, hogy ez a feltevés kellőképpen megmagyarázza azt az (egyébként érthetetlen) engedékenységet, amit a szocialisták mindenütt tanúsítanak a gazdag zsidók iránt, ugyanakkor magyarázatot ad azoknak az óriási összegeknek az eredetére is, amik szemmel láthatóan a szocialisták rendelkezésére állnak.
Ha nem a nagy pénzügyi körök állnak a háttérben, akkor megismétlem a kérdést: honnét származik mindez a pénz? Valószínűtlennek tűnik, hogy angol kapitalistáktól, akiket a szocialisták nyíltan ócsárolnak. Az egyetlen pénzzel rendelkező csoport tehát, amelyről gyanítani lehet, hogy erre a célra adakozik, a "nemzetközi pénzvilág" néven ismert társaság, amely főképpen (bár nem kizárólag) zsidókból áll.
A zsidó befolyás a világban működő öt nagyhatalomra - a Grand Orient szabadkőművességre, a teozófiára, a pángermanizmusra, a nemzetközi pénzvilágra és a szocialista forradalomra - nem feltételezés, hanem tény. Vizsgáljuk most meg, hogy milyen szerepet játszanak a zsidók azokban a kisebb felforgató mozgalmakban, amiket egy korábbi fejezetben felsoroltunk!
A pszichoanalízis legveszélyesebb formájának kialakítója, Freud - zsidó. Ebben az összefüggésben a fentebb idézett jeles amerikai pszichiáter ezt írja:
"Nemcsak Freud pszichoanalitikus elmélete, hanem az ilyen típusú jelentős mennyiségű áltudományos propagandaanyag is a Bécsben élő és működő német zsidók egyik csoportjától származik. A pszichoanalízis létrejöttétől kezdve mindig zsidó kézben volt. Az egész világon nincs fél tucat orvos, akit tekintélynek ismernek ezen a területen, akinek a nevét ehhez a mozgalomhoz kapcsolják, s aki ne lenne zsidó. Ez lehet, hogy véletlen, de tény." /Magánközlés a szerzőnek./
Egyik korábbi fejezetben már utaltam az elfajult művészet problémájára, amit a New York Herald egyik köriratában "a rútság istenítésének" neveztek. Ennek a kultusznak a kezdeményezői a párizsi sátánimádók, valamint a kereskedők, akik ezt a mozgalmat "német" irányzatként igyekeztek népszerűsíteni, de azok között, akik ezeket a "művészi alkotásokat" kiállították, számos zsidó nevet találunk. Az egyik közismert zsidó művész kritikusa ezt írta:
"Ha ezek a művek olyan ember alkotásai lennének, aki tökéletlenül kezeli a rendelkezésére álló anyagot, aki a fény felé botorkál, és elkerülhetetlenül sokat van sötétben, aki a szépet keresi és rútat talál, aki a tisztaságot keresi és szennyet lel - az ember csendben maradna és azt remélné, hogy a jövőben majd különb alkotások következnek. De itt - hacsak nem értem félre nevetséges módon az egész alkotást - az alkotó gyönyörködik a torzulásban és dicsekszik az alantassággal... A művészet világába egy új evangéliumot visz, egy fekete evangéliumot, egy olyat, amiben minden feje tetején áll és torz. Minden dolog förtelmes, minden a rossz hírnöke, minden mocskos. Ha valami betegesre, alantasra akarunk gondolni, ezekre kell gondolnunk."
Izajás próféta foglalja össze legtalálóbban ezt az elferdült irányzatot ezekkel a szavakkal: "Jaj nektek, akik a rosszat jónak mondjátok és a jót rossznak, a sötétséget világosságnak és a világosságot sötétségnek!" A zsidó sajtó, amely mindig szolidáris a fajtestvéreivel, bármilyen hibát is követnek el azok, az ilyen kritikai megnyilatkozást azonnal az "antiszemitizmus" alattomos művének tekinti. Ám amikor egy felvilágosultabb zsidó, Frank Emánuel a nem-zsidó kritikus védelmére sietett, a zsidó újság is kénytelen volt elismerni állításának igazságát: "Sajnálatos, hogy Angliában a zsidó fiatalok aránytalanul nagy része csatlakozott a forradalmi, hamis 'modern művészeti' mozgalomhoz."
Ugyanez a befolyás figyelhető meg a filmvilágban is, ahol - amint már kimutattuk - a történelmet módszeresen hamisítják az osztálygyűlölet érdekében, és mindazt ráerőszakolják a mozilátogató közönségre, ami - törvényes keretek között - alkalmas a hazafiasság és az erkölcs aláaknázására. A filmipar pedig szinte kizárólag zsidó kézben van.
Az angliai és amerikai kábítószer-kereskedelemben a zsidók igen jelentős szerepet játszanak. Egy kiváló New York-i orvos írja nekem a következőket:
"A Pénzügyminisztériumhoz tartozó állami kábítószercsoport tagjai, akiknek feladata a Harrison-féle törvény rendelkezéseinek karhatalmi biztosítása, régóta meg vannak arról győződve, hogy közvetlen összefüggés van a politikai radikálisok mozgalma és a kábítószer-forgalom között. Hét-tíz évvel ezelőtt ezt a németbarát propaganda megnyilvánulásának tartották. A terjesztők és házalók részéről tapasztalható aktivitás a múltban is nagyobb volt és még mindig nagyobb, mint ahogy azt az elmondásuk szerinti haszon nagysága indokolná. Eléggé különös módon a kábítószerforgalom a fegyverszünet aláírását követő néhány hétre leállt.
Egy alkalommal 1920 nyarán a 'Keleti Parton' hét, szabályos engedély alapján működő zsidó orvost tartóztattak le egymás után kábítószert tartalmazó gyógyszerekkel való visszaélés miatt. Mindegyik orvostól nagyobb mennyiségű radikális politikai irodalmat foglaltak le a házkutatás során. A kábítószer és a radikális politikai propaganda társulása nem szokatlan esemény. A Hearst's Magaziné újabb vizsgálata kétségtelenül feltárta, hogy a kábítószerek illegális terjesztői szinte kivétel nélkül zsidók, a házalók pedig zsidók és olaszok."
A mondottak tehát elegendők annak bizonyítására, hogy (vezetőként és aktív ügynökként) a zsidók jelentős szerepet játszanak valamennyi felforgató mozgalomban. Egy kikeresztelkedett zsidó, aki nem tagadta meg fajtáját, de mélységesen aggódott népének jövője miatt, nemrég a következőket mondta jelen sorok írójának: "A zsidók között egyre jobban elharapódzó materializmus a legrombolóbb erővé teszi őket a világon. A zsidók számára egyedüli remény a kereszténység elfogadása. Jelenleg tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy ők jelentik a legnagyobb veszélyt a keresztény civilizáció számára." Mindezen tények felismerése természetesen nem jelenti azt, hogy minden zsidó romboló lelkiségű. Kétségtelenül vannak jó és lojális zsidók - különösen Franciaországban, ahol a szefárd zsidók vannak túlnyomó többségben -, akik teljesen azonosulnak az őket befogadó állammal, és őszinte ellenfelei a bolsevizmusnak. De ezek az egymástól elszigetelt személyek nem sokat nyomnak a latban a felforgató zsidók tömeges erőivel szemben. Ugyanezt állapították meg Amerikában is, ahol egy 1923-as (a jelen sorok írójával magánúton közölt) jelentésben ez áll:
"Aligha kerülheti el figyelmünket, hogy a radikális politikai irodalom sohasem antiszemita, hanem éppen ellenkezőleg: a Kommunista Párt Végrehajtó Bizottsága által kiadott közlemények többnyire hangsúlyozottan zsidóbarát irányzatúak. Tudomásom szerint az Egyesült Államokban nem egy kizárólagosan zsidó szervezet létezik, amely nyíltan és következetesen radikális politikai nézeteket hirdet. Az Egyesült Államokkal szemben lojális, konzervatív zsidó szervezetek és az ezek alapítói által létrehozott intézmények szervezetlenek és nem fogalmazzák meg pontosan céljaikat."
Amikor tehát a zsidó sajtó igazságtalanságnak tartja, hogy a zsidókat kapcsolatba hozzák a bolsevizmussal, és tiltakozik ez ellen, jogosan ezt válaszolhatjuk: mit tettek a zsidók annak érdekében, hogy kollektív módon elhatárolják magukat a bolsevizmustól?1 Vajon megjelent-e hivatalos tiltakozás a zsidó sajtóban akárcsak egyetlen felforgató mozgalommal szemben is (kivéve az olyan eseteket, amikor zsidó érdekek voltak veszélyeztetve)?2 Nem gyaláztak-e a zsidók minden hazafias erőfeszítést, ami a rombolás erőivel akart szembeszállni vagy ha a hazafias erők azt követelték, hogy leplezzék le a korrupt zsidókat?
De ezek a taktikák nem korlátozódnak egyedül a zsidó sajtóra. Minden angol újság, amely felett a zsidók egyre nagyobb ellenőrzést gyakorolnak, ugyanezt a politikát követi. A zsidóknak a sajtóba való behatolása a kontinensen már sokkal régebben megkezdődött. 1846-ban egy zsidókhoz küldött angol misszionárius Berlinben a következőket vetette papírra:
1 Tormay Cecil a magyarországi zsidó bolsevista rendszerről szóló leírásában kitűnően jegyzi meg: "Azt mondják, hogy a zsidóknak csak egy félrevezetett, kicsiny töredéke vett aktívan részt Magyarország tönkretételében. Ha így áll a dolog, akkor azok a zsidók, akik Londonban, New Yorkban és a párizsi békekonferencián a zsidókat képviselik, miért nem szégyenítik és bélyegzik meg zsarnok magyarországi hitsorsosaikat? Miért nem szakítanak meg minden kapcsolatot velük? Miért nem tiltakoznak a fajtestvéreik által elkövetett gyilkosságok ellen?" (Bujdosó könyv, 110. o., 1923)
2 Például az oroszországi vallásüldözés 1923 tavaszán állítólag a zsidók ellen fordult.
"Németország 15, kizárólagosan zsidó újságján kívül (amelyek közül 4 ez év elejétől kezdve jelenik meg) Európa napi politikai sajtója igen nagy mértékben zsidó ellenőrzés alatt áll. Ők mint cikkírók majdnem minden vezető kontinentális újságra hatást gyakorolnak. A befogadó ország szellemi légkörével ellentétben állnak, nagy szellemi energiával, de a normálistól eltérő lelkiséggel vetik magukat az újságírásba és elhelyezkedésük előtt nincs akadály. Ha viszont akad egy újságíró, aki megkockáztatja, hogy gátat vessen a zsidóság egyre növekvő politikai hatalmának, akkor az illetőnek azt kell tapasztalnia, hogy megakadályozzák publikációs lehetőségeit, és egyik támadás a másikat éri ellene a vezető európai sajtóban. így jártak... azok a római katolikus papok is Prágában, akik nemrég egy pamfletet írtak »Szükségidőben jótanács« címmel, amely a zsidóság egyre nagyobb hatalma ellen irányult. Annyira meg vagyok győződve a zsidó részvétel mértékéről Németország napi sajtójában, hogy nem tudok úgy elhaladni egy tömött olvasóterem mellett, hogy ne jutna eszembe: a színfalak mögött ott áll a zsidó, aki új eszmékkel lázít, és egyre jobban belopja magát a gyanútlan nem-zsidók gondolatvilágába." /B. W. Wright tiszteletes leveléből./
Nem látjuk-e, hogy napjainkban újult erővel ugyanezt a módszert folytatják? Nem túlzás-e azt mondani, hogy Angliában a Patriot kivételével nincs újság, amely szabadon merészelne beszélni az olyan kérdésekről, amelyekben a zsidók érdekeltek?
A tény az, hogy a zsidó befolyás áthatja egész nevelési rendszerünket, éppen úgy, mint az egész politikai és szociális világunkat is. A közéletben minden ember, minden politikus, bármilyen párthoz is tartozik, kötelezően kéznél tart egy bizalmas zsidó tanácsadót, ahogy a középkorban minden fejedelemnek megvolt a maga zsidó orvosa, aki mindig keze ügyénél volt, hogy hosszú élete biztosítására keverje neki az italokat. Úgy tűnik, ez nemcsak annak a következménye, hogy a zsidóknak hasznát lehet venni az üzleti tervek készítésében, hanem annak a - csaknem egyetemes - hitnek a folyománya is, hogy a zsidó fajnak magasabb rendű intelligenciája van. Ezt a hitet a zsidóknak sikerült beültetniük a nem-zsidó népek gondolatvilágába.
De itt az ideje, hogy feltegyük a kérdést: a zsidók valóban olyan emberfeletti lények, amilyeneknek ellőttünk beállítják őket? Ha ezt a kérdést megvizsgáljuk, úgy találjuk, hogy a zsidók - mind a múltban, mind a jelenben - két vonalon tehetségesek: a pénzügyekben és az okkult tudományok területén. A középkorban uzsorások voltak, napjainkban pénzügyi szakértők, de mindig kitűntek a gazdagság előteremtésében. És napjainkban éppen úgy, mint a múltban, nagy mesterei a mágiának, ennek következtében manapság szinte mágikus ügyességgel tartják ellenőrzésük alatt mind az egyének lelkivilágát, mind a közgondolkodást.
Ezzel szemben az irodalomban, filozófiában, festészetben, szobrászatban, politikában és még a természettudományokban is azt tapasztaljuk, hogy a zsidók a második és harmadik vonalban foglalnak helyet, és csak elvétve találjuk őket az élvonalban. Heine az élvonalbeli költők, Spinoza a világhírű filozófusok és Disraeli az első osztályú államférfiak között szerepel, de ezt a listát nehéz lenne folytatni. Egyedül a színművészetben és a zeneművészetben bizonyultak a zsidók egyenrangúaknak nem-zsidó vetélytársaikkal. A tény az, hogy a zsidó általában nem nagy koncepciójú ember, nincs megáldva túl nagy eredetiséggel, tehetsége mások gondolatának kidolgozásában, hatékony előadásában és hasznosításában áll. így például a modern kor legfontosabb találmányai nem a zsidók nevéhez fűződnek; ők többnyire csupán továbbfejlesztették mások találmányait.
Nem volt zsidó James Watt, Stephenson, Marconi, Edison, Pasteur, Madame Curie, és ugyanezt el lehet mondani majdnem minden nagy emberről, aki a civilizációnk kezdete óta élt. Nem volt zsidó Napóleon, Shakespeare, Bacon, Sir Isaac Newton, Michelangelo, Leonardo da Vinci, Galilei, Dante, Descartes, Moliére, Emerson, Ábrahám Lincoln, Goethe, Kant, és még Machiavelli sem volt zsidó. Ha csak a maguk erejére lettek volna hagyva, milyen civilizációt tudtak volna a zsidók teremteni? Egyiptom, a görögök és a rómaiak halhatatlan emléket állítottak maguknak, de milyen örökséget hagyott Palesztina a világnak? /Gustave Le Bon odáig megy, hogy ezt mondja: "A zsidóknak sohasem volt művészetük, tudományuk, iparuk; semmijük sem volt, ami az emberi civilizációt alkotja... A legnagyobb hatalmuk idején, Salamon király uralkodása alatt is külföldről kellett hozniuk a templom építéséhez építészeket, mesterembereket és művészeket, mert ilyenek nem voltak Izraelben." - "Les premieres Civilisations" ("Az első civilizációk"), 613. o. (1889) Mindazonáltal nem szabad elfelejtenünk, hogy Hiram, a főépítész félzsidó volt./
A zsidók tehát magas fokú leleményességgel rendelkeznek, de az elmúlt kétezer év folyamán alkottak-e valami zseniálisat? Továbbá, noha magas az intelligenciaátlaguk, azt is meg kell állapítanunk, hogy ugyanilyen magas a mentális megbetegedéseik átlaga is. Ezzel kapcsolatban kezünkben van a Jewish Encyclopaedia tanúságtétele is:
"A zsidók hajlamosabbak az idegbetegségekre, mint azok a népek, amelyek között élnek. Úgy tűnik, hogy leggyakoribb körükben a hisztéria és a neuraszténia. Néhány nagy tapasztalatú zsidó származású orvos odáig megy, hogy azt állítja: a legtöbb zsidó neuraszténiás és hisztériás. Tobler azt állítja, hogy Palesztinában minden zsidó nő hisztériás. Raymond szerint Varsóban és egész Lengyelországban a hisztéria igen gyakori, mind a zsidó férfiak, mind a zsidó nők között. Varsó zsidó népessége csaknem egymagában kimeríthetetlen forrása az egész kontinens klinikáin fekvő férfi betegeknek (L'Etude des Maladies du Systeme Nerveux en Russie /"Tanulmány az oroszországi idegrendszeri betegségekről"/). Kraft, Ebbing és mások Ausztriával és Németországgal kapcsolatban a zsidóknak ugyanezt a neurotikus hajlamát hangsúlyozzák... Collins New York-kai kapcsolatban kimutatta, hogy az általa vizsgált 333 neuraszténiás eset közül több, mint 40 % volt a zsidó származásúak arányszáma ... stb." /JE, az idegbetegségekről szóló cikk./
Ugyanez a már idézett amerikai neuropszichiáter a zsidók magas arányszámát a forradalmi mozgalmakban ugyanerre az okra vezeti vissza:
"Az anarchisták nagyrészt a köztörvényes bűnözők közül kerülnek ki, és az anarchiában való hit természeténél fogva pszichopátiás megnyilvánulás. Ezért az anarchisták mozgalmát nemcsak kriminológiai szempontból kell tanulmányoznunk. Jelentősebb és fontosabb a pszichopatológiai háttér kutatása. Néhány anarchista ténylegesen elmebeteg, mások jellegzetes pszichológiai rendellenességeket mutatnak. Jelenleg büntetőjogi eszközökkel csak akkor fékezhetők meg, ha erőszakos cselekményeket követnek el. A mondottak következtében a mi elmeosztályainkat nagyrészt az ilyen betegek töltik meg, és ez ebben az ügyben egy újabb szakasz kezdetét jelenti. Elmebetegeink nagyrészt zsidó származásúak, vagy legalábbis az elmebetegek között félelmetes a zsidók arányszáma. Az a tény, hogy a forradalmárok között igen sok a zsidó, érdekes módon támasztja alá azt, amit mondottam."
A Jewish World nemrég kommentárt fűzött ahhoz az "általánosan elismert" tényhez, hogy "az elmezavarban szenvedő betegek arányszáma a zsidók között sokkal magasabb, mint a nem-zsidók között", és megkérdezte: "Vajon örökletes oka van-e ennek, vagyis a zsidó fajban van-e degenerációs hajlam, avagy a sok elmebeteg a külső feltételek, illetve okok okozata?" A szerző a továbbiakban a Zukunft egyik cikkére hivatkozik, amely azt a nézetet fogadja el, hogy a zsidóknak a középkorban szerzett borzalmas tapasztalatai megrongálták idegrendszerüket, ennélfogva a zsidók körében az elmezavarok nem "faji hajlam következményei, nincs etnikai lételvük, hanem a zsidó nép tragikus sorsának a következményei". /Jewish World, 1922. november 9./
Ezzel szemben biztos, hogy az elmezavarok sokkal inkább visszavezethetők a tragikus sorson való rágódásra, mint magára a tragikus sorsra. Mindenesetre érdekes felfigyelni arra, hogy "az elmebeteg általános paralízisének" első szakaszában két tünet ismerhető fel: "az a mánia, hogy az illető úgy érzi, hogy üldözik" és az a feltüzelt szellemiség, aminek neve Franciaországban: nagyzási mánia. Ez éppen az a két megszállottság, amit a Talmud és a Kabbala az eljövendő Messiás alatti világuralmi álmokkal együtt a zsidók lelkébe vésett.
De bármi is legyen az oka ennek a neurózisnak, bizonyosan nem kívánatos, hogy egy neurotikus faj irányítsa a Brit Birodalom vagy bármely más ország ügyeit. Ha "Palesztinában minden zsidó nő hisztériás", akkor feltehetőleg számos gyermek szenved e betegség következtében, ami nem sok jót ígér a szerencsétlen arabok számára, akiknek az ő uralmuk alatt kell majd élniük. Lehetetlen megállapítani, hogy a Palesztinában előforduló rengeteg baj közül mi vezethető vissza erre az okra. De az, hogy Angliában egyre több zsidó kerül vezető beosztásba, még sokkal nyugtalanítóbb jelenség.
A zsidók és az arabok mindenesetre szemiták, és valószínű, hogy vannak olyan közös eszméik, amikben végül is megértik egymást, de egy magas fokban civilizált árja fajt szemita uralom alá helyezni egészen mást jelent. Minden brit számára eljött az ideje, hogy megkérdezze magától: komolyan akarja-e venni országa hagyományait, avagy keleti szabványokkal akarja-e helyettesíteni a tisztesség, becsületesség és igazságosság örök értékű hagyományait, amik Anglia nevét naggyá tették? Nem állítom, hogy nincsenek tisztességes és becsületes zsidók, de azt vallom, hogy a "fair play" szelleme, amely a brit lélek lényege, nem általános jellemzője a zsidó fajnak. Ennek a szellemnek teljes hiánya mutatkozott meg, amikor a zsidó agitátorok a választási hadjárat idejére elnyomni igyekeztek a szólásszabadságot. Ez idegen az angol munkásoktól, akiknek a "sportösztöne" nagyon fejlett. Ez arról tanúskodik, hogy az angolok számára idegen az úgynevezett munkásmozgalom. Ha Anglia elveszíti a fair play szellemét, felbecsülhetetlen nemzeti örökségét adja fel.
A konzervativizmus, amely mindig híve volt ezeknek a nagyszerű hagyományoknak, hagyta magát hipnotizálni Disraeli emlékével és elfogadta az ő mondását: "a zsidók természetes törekvése a konzervativizmus", s ezzel együtt azt hitte, hogy az angol érdekek a zsidó kezekben jó helyen vannak. A néhai Hyndman messzebbre látott, amikor figyelmeztetett minket, hogy "azoknak, akik hozzászoktak ahhoz, hogy a zsidókat lényegében véve gyakorlatias és konzervatív lényeknek lássák, és azok közé sorolják, akik alkalmasak a társadalmi rend irányítására, felül kell vizsgálniuk következtetéseiket". /H. M. Hyndman: "The Dawn of a Revolutionary Epoch" ("A forradalmi kor hajnala"), in: The Nineteenth Century, 1881. január./ A konzervatív kormány jelenlegi bukásának okai még mindig homályosak, de tény, hogy éppen akkor következett be a Konzervatív Párt történetének legnagyobb katasztrófája, amikor a szervezete zsidó kézbe került. Ha az a mód, ahogyan ebben az időben a konzervatív propagandát folytatták, a zsidó "hatékonyság" egy példája, akkor meg kell fontolnunk, hogy a következő alkalomkor nem kell-e ezt a feladatot egyszerű angol emberekre bíznunk.
A szocializmus elleni harc egyetlen hatékony eszköze: rámutatni a mögötte álló idegen hatásra. Amíg az angol munkás azt hiszi, hogy a szocializmus az eredeti angol munkásmozgalom gyümölcse, befogja a fülét minden figyelmeztetés és antiszocialista propaganda elől, ami így kizárólag azt eredményezi, hogy egyre többen lesznek a szocialisták hívei. De sejtessük meg ezzel az angol munkással egyszer, hogy idegen cselszövések eszközévé tették, és akkor valamennyi nemzeti érzelme működésbe fog lépni. Csak annyit kell tőle megkérdeznünk: óhajtja-e, hogy idegen javak importálásával megfosszák a munkalehetőségétől és elvegyék a házát az idegen bevándorlók? Végezetül meg kell értetnünk vele, hogy kik azok a kulisszák mögötti emberek, akik - csak azért, hogy elnyerjék az ő támogatását - az ő igazi érdekei szempontjából ennyire végzetes politikát folytatnak.
A Titkosszolgálat ezzel az utolsó ponttal kapcsolatban rengeteg bizonyítékot gyűjtött össze. Mindezt a konzervatív kormány nyilvánosságra hozhatta volna, de magas helyről láthatatlan körök megparancsolták a hallgatást. A "Britannia a briteké" jelszót, ami a leghatásosabb válasz lett volna a szocializmus hamis jelszavaira, a konzervatív programból kitiltották és megtiltották, hogy az 'idegen' szó ismételgetésével megsértsék a zsidók érzékenységét. így a zsidókhoz való alkalmazkodás kedvéért a konzervativizmus a leghatalmasabb fegyverét a fegyvertárban hagyta.
A valóságban ezek a taktikák mit sem használtak a konzervatívok ügyének. A zsidóság sohasem vetette latba súlyát az igazi konzervatívok érdekében. A konzervativizmus csak abban az esetben számíthatott volna jelentős zsidó támogatásra, ha megtagadja hazafias hagyományait és kompromisszumot köt a nemzetköziség erőivel. Nem kell egyebet tennünk, mint figyelemmel kísérni a zsidó sajtó politikai elkötelezettségét, és láthatjuk: az egyedüli mérce, aminek alapján a zsidó megítél egy politikai pártot, az, hogy az illető párt milyen mértékben szolgálja a zsidó faj kizárólagos érdekét. A zsidókérdés tehát nem azon fordul meg, hogy a zsidók minden területen egyenlő jogokat kapnak-e a többi emberrel, hanem azon, hogy a törvény fölé lesznek-e helyezve, ill. engedjük-e, hogy mindenütt kiváltságos helyet foglaljanak el. /Egy angol "antiszemitizmus ellen küzdő", nemrég alakult zsidó jótékonysági bizottság egyik ülésén kijelentették, hogy egy fontos intézmény faláról eltávolították egy "antiszemita" újság posztereit, és remélik, hogy ezt a többi intézménynél is el fogják érni. (Jewish Guardian, 1924. február 22.) Ugyancsak csodálkoznánk, ha a walesiek el tudnák érni a keltaellenes természetű irodalmat reklámozó poszterek eltávolítását. Ez vészesen megközelíti a Jegyzőkönyvek beteljesülését./
Ennél kevesebb nem elégíti ki őket, és ha valaki ellenzi ezirányú igényüket, világgá kürtölik, hogy "üldözik" őket. Ezenkívül, ez a kiváltságos helyzet a zsidóság egy bizonyos csoportja számára csupán egy állomást jelent a világuralom felé vezető úton. Dokumentumok bizonyítják ugyanis - amint már láttuk -, hogy a múltban mindig létezett ilyen zsidó terv. Valószínű lenne talán, hogy éppen akkor adnák fel ezt a tervüket, amikor a legkedvezőbbnek tűnnek a körülmények a terv megvalósítására? A jelen eseményeinek iránya és a zsidó sajtó hangneme alapján bizonyosan nem lehet erre következtetni.
Összegezve tehát a mondottakat: szerintem nem bizonyítható, hogy egyedül a zsidóság az oka a világban tapasztalható forrongásnak. Ahhoz, hogy a zsidók egyedüli felelősségét bebizonyítsuk, az volna szükséges, hogy kimutassuk: a zsidók voltak az okozói minden társadalmi forrongásnak a modern civilizáció története folyamán, fel kellene tárni befolyásukat, kulisszák mögötti szerepüket az Iszlám eretnek szektái, a bajor Illuminátusok és az orosz anarchisták mögött. Ilyen irányú bizonyítékok hiányában kénytelenek vagyunk elismerni, hogy más romboló erők is hatnak a világban. Ám ez nem jelenti a zsidó veszély alábecsülését. Noha a szabadkőműves "öregebbek" belső körének létezése továbbra is problematikus, a zsidóság önmagában véve a világ leghatékonyabb szabadkőművessége. Mi szüksége van beavatásokra, eskükre, jelekre vagy jelszavakra egy olyan népnek, amelynek tagjai tökéletesen megértik egymást, és mindenütt ugyanazért a célért dolgoznak? A szabadkőműveseket a rászorultság jelzése tömöríti vészhelyzetben egymás segítésére. Ennél sokkal hatalmasabb erő egyesíti azonban zsidókat veszély idején egymás támogatására: a vér szava, amely a zsidóság legkülönbözőbb elemeit fogja össze a zsidó ügy védelmére.
Eszerint a francia kereskedők már idézett régi panasza - "a zsidók olyanok, mint egy higanyoszlop részei, amik a legkisebb dőlés esetén is egy tömbbe futnak össze" - jogosnak tűnik. Ezért senkit se tévesszen meg az a tény, hogy a zsidók gyakran tűnnek nem egységesnek. Ez így is lehet; a zsidók között valóban nagyon kicsiny az egység, de óriási közöttük a szolidaritás. Egy Morei nevű zsidó, utalván arra az üldöztetésre, amit a keresztény hitre tért Drach rabbinak kellett elszenvednie a zsidók részéről, ezt jegyzi meg: "Az összes ország hatalmasságainak legbölcsebb intézkedései is tehetetlenek egy nép hatalmas és állandó jellegű összeesküvésével szemben, amely olyan, mint egy óriási és erős háló, amely a világ fölé van kifeszítve, és a zsidóság erejét mindig oda összpontosítja, ahol olyan esemény történik, ami a zsidóság érdekeivel kapcsolatos." /Drach: id. mű, I, 79. o. (1844) Figyelemre méltó, hogy a zsidó Margoliouth ugyanezt a kifejezést használja: "Nagyon jellemző, hogy a ház [Rotschildé], mint a háló terül szét a nemzetek fölött." - "History of the Jews in Great Britain" ("A zsidók története Nagy-Britanniában"), II., 161. o. (1851)/
Ez a szolidaritás alkotja az igazi zsidó veszélyt, és ugyanakkor ez szolgáltatja az "antiszemitizmus" igazi okát. Ha a világban minden hazafiasságot, minden nemzeti hagyományt és keresztény erényt (a nemzetközi szocializmus tanításának felhasználásával) módszeresen lerombol egyetlen faj, egy olyan faj, amely emberemlékezet óta mindig a világuralom álmát dédelgette, amelynek nemcsak lehetővé tették, de támogatták is, hogy megerősödjön, megőrizze nemzeti hagyományait, és más fajok kárára megvalósítsa nemzeti törekvéseit, akkor nyilvánvaló, hogy a keresztény civilizáció végső sorsa a pusztulás. Annak a zsidóellenes érzelmi hullámnak, amely az utóbbi néhány év alatt elvonult Anglia fölött, semmi köze sincs a Németország "antiszemitizmusa" által sugallt fajgyűlölethez. Ez az érzelmi zsidó-ellenesség egyszerűen válasz arra a zsidó kérkedésre, amit a szabadságszerető britek nem hajlandók elfogadni. Annak, aki közülünk feláldozza hírnevét, anyagi lehetőségeit és szót mer emelni ezzel a problémával kapcsolatban, nem gyűlölet, hanem hazaszeretet van a szívében. Meggyőződésünk, hogy nemcsak nemzeti biztonságunk van veszélyben, de kockán forognak nemzeti hagyományaink is. Ha Anglia nem ébred fel időben, idegen uralom alá kerül, és a keresztény civilizáció erődítményeként gyakorolt befolyása elvész a világ számára.
MI VOLT A TISZAESZLÁRI PER?
A legújabb, de még a régebbi nemzedék sem sokat tud arról, hogy mit jelentett a tiszaeszlári per, amely annak idején mind az öt földrész elsőrangú szenzációja volt. Sokan csak azokat hallgatták meg, akik utólagos önigazolásként Magyarországot akarják úgy feltüntetni, mint az "antiszemita barbárság" hazáját, ahol még a hatóságok is hitelt adtak a vérvád középkori babonájának.
Mi történt 1882. április 2-án a Szabolcs-megyei Tiszaeszláron?
Ezt tulajdonképpen csak 1882.május 23-án, a parlamenti ülésen említette meg a nyilvánosság elõtt Ónody Géza képviselő, tiszaeszlári birtokos:
Az eset
"Az eset annyira komoly, hogy megérdemli a közfigyelmet. F. év. április elején történt azon községben, amelyben én lakom, Tiszaeszláron, hogy déli 12 órakor egy tizennégy éves lánygyermek ment Tiszaeszlárról ezen községhez tartozó Újfaluba egy boltba, néhány fillérnyi bevásárlást tenni: midőn visszatért, onnan szemtanúk, élő emberek látták a lányt az izraelita ortodox zsinagóga előtt elhaladni, ott eltűnt, nyoma veszett. (Nyugtalanság a szélső baloldalon. - Nagy zaj a jobboldalon.) A nép lázongani kezdett, követelték az izraelitáktól a lányt, ők nem válaszoltak, hanem mindenféle kibúvó ajtót kerestek. Véletlenül kezd a borzasztó való felderülni. Ma az eset a nyíregyházi fenyítő törvényszék előtt van." A néhány nap múlva beérkezett hivatalos jelentések mindenben megerősítették az esetet. Tiszaeszláron az ortodox hitközség metszőt választott, és erre az alkalomra több galíciai pályázó is érkezett Scharf József házához, aki amolyan egyházfiféle volt. A 14 éves Solymosi Eszter, aki kis szolgálóleány volt egy gazdaasszonynál, kék és sárga festéket vásárolt a húsvéti meszeléshez. Amikor .elhaladt a zsinagóga, illetőleg Scharf József háza elött, behívták, hogy vegye le a szombati gyertyatartókat. Ettől a pillanattól. kezdve a kis magyar lányt nem látta többé senki sem. Egyedül Scharf József fia, a 14 éves Móric vallotta, hogy behívták a templomba és ott meggyilkolták.
Csendőrség még nem volt Magyarországon. A nyomozás nagy késedelemmel és gyengén indult meg. Bary József, a nyíregyházi törvényszék fiatal vizsgálóbírója, lelkiismeretesen és nagy fáradtsággal, - de természetesen nem a mai modern eszközökkel, - egyedül végezte a nyomozást. Ezenfelül már a kezdetben elmulasztotta a legfontosabbat: nem kereste kellő eréllyel Solymosi Eszter holttestét.
"Az eset annyira komoly, hogy megérdemli a közfigyelmet. F. év. április elején történt azon községben, amelyben én lakom, Tiszaeszláron, hogy déli 12 órakor egy tizennégy éves lánygyermek ment Tiszaeszlárról ezen községhez tartozó Újfaluba egy boltba, néhány fillérnyi bevásárlást tenni: midőn visszatért, onnan szemtanúk, élő emberek látták a lányt az izraelita ortodox zsinagóga előtt elhaladni, ott eltűnt, nyoma veszett. (Nyugtalanság a szélső baloldalon. - Nagy zaj a jobboldalon.) A nép lázongani kezdett, követelték az izraelitáktól a lányt, ők nem válaszoltak, hanem mindenféle kibúvó ajtót kerestek. Véletlenül kezd a borzasztó való felderülni. Ma az eset a nyíregyházi fenyítő törvényszék előtt van." A néhány nap múlva beérkezett hivatalos jelentések mindenben megerősítették az esetet. Tiszaeszláron az ortodox hitközség metszőt választott, és erre az alkalomra több galíciai pályázó is érkezett Scharf József házához, aki amolyan egyházfiféle volt. A 14 éves Solymosi Eszter, aki kis szolgálóleány volt egy gazdaasszonynál, kék és sárga festéket vásárolt a húsvéti meszeléshez. Amikor .elhaladt a zsinagóga, illetőleg Scharf József háza elött, behívták, hogy vegye le a szombati gyertyatartókat. Ettől a pillanattól. kezdve a kis magyar lányt nem látta többé senki sem. Egyedül Scharf József fia, a 14 éves Móric vallotta, hogy behívták a templomba és ott meggyilkolták.
Csendőrség még nem volt Magyarországon. A nyomozás nagy késedelemmel és gyengén indult meg. Bary József, a nyíregyházi törvényszék fiatal vizsgálóbírója, lelkiismeretesen és nagy fáradtsággal, - de természetesen nem a mai modern eszközökkel, - egyedül végezte a nyomozást. Ezenfelül már a kezdetben elmulasztotta a legfontosabbat: nem kereste kellő eréllyel Solymosi Eszter holttestét.
Zsidó összefogás
Egy azonban biztos. Mind a nyomozás, mind a hosszú hetekig tartó nyíregyházi törvényszéki tárgyalás során, amelyen már ott voltak a legnagyobb világlapok kiküldöttei is, soha, egy pillanatig sem volt szó vérvádról. Nem merült fel ez a keresztény nemzeti sajtóban, sem pedig a szenvedélyes képviselőházi viták során sem. A középkori vérvád babonája egyetlen vizsgálóbírói, vagy törvényszéki iratban sem fordult elő, mint ilyen. Csupán Scharf Móric, az egyházi fia említette első kihallgatása során, majd késöbb a helyszíni tárgyaláson ismét eljátszotta, hogy a kulcslyukon miként nézte végig, amint lefogták Solymosi Esztert és kifolyatták a vérét. Az utóbbit mindenki egy gyermek fecsegésének tekintette. Azonban a puszta, - legvalószín?bben - szexuális jellegű gyilkosság tényére - számtalan közvetett és közvetlen bizonyíték volt.
Ezeknek a nyilvánosságra való kerülése idején indult meg egy különös mozgalom, amely aztán az egyszerű és közönséges gyilkossági aktából, nemzeti és faji kérdést, majd pedig világszenzációt és "tiszaeszlári ügyet" csinált. Ez a tévesen értelmezett zsidó kisebbségi szolidaritás mindent megmozgatott, hogy az ügyet eltussolja, mellékvágányra tolja, és a gyilkosokat, - akik minden felvilágosult magyar szerint - legfeljebb közönséges gyilkosok voltak, megmentse az akasztófától. Lehet, hogy a magyarországi és a Galícia felől frissen érkezett zsidók féltek a lappangó antiszemitizmustól. Sokkal valószínűbb azonban, hogy ekkor tettek első kísérletet a magyar jogállam sarokba szorítására, megvesztegetésére, terrorizálására.
Ehhez a meglepő és eladdig szokatlan összefogáshoz csakhamar csatlakozott a párizsi Alliance Israelitée Universelle. Hatalmas világerők mozdultak meg a tiszaeszlári sakterek érdekében. Parlamenti interpellációk, párbajok kísérték az egyre szenvedélyesebb vitát. Elõször hangzott fel Magyarországon a sajtóban az a szenvedélyes, gyűlölködő és terrorisztikus hang, amely 1918-19-ben és 1945 után a zsidó kezekben levő magyarországi sajtót jellemezte. "Az antiszemita politikai törekvések, a tömeghangulat felkeltése és a tömegpropaganda szempontjából a tiszaeszlári gaztett nagyszerű lehetőségeket rejtegetett magában! - írja Bosnyák Zoltán Istóczy Győzőről készült tanulmányában. - Jellemző azonban az antiszemita politikusok és a késöbb megalakult antiszemita párt és vezetőjének, Istóczy Győzőnek mélységes felelősségérzetére, hogy soha sem tettek kísérletet a saktergyilkosság politikai kiaknázására. Istóczynak az volt az álláspontja, hogy a tiszaeszlári eset az antiszemitizmus szempontjából csak epizód. Az antiszemita pártnak nem feladata a bűncselekmények megtorlása, ez bírói ügy. Istóczy még a látszatát is kerülni akarta annak, hogy a tiszaeszlári ügy és az antiszemitizmus között bármi összefüggés lenne."
Egy azonban biztos. Mind a nyomozás, mind a hosszú hetekig tartó nyíregyházi törvényszéki tárgyalás során, amelyen már ott voltak a legnagyobb világlapok kiküldöttei is, soha, egy pillanatig sem volt szó vérvádról. Nem merült fel ez a keresztény nemzeti sajtóban, sem pedig a szenvedélyes képviselőházi viták során sem. A középkori vérvád babonája egyetlen vizsgálóbírói, vagy törvényszéki iratban sem fordult elő, mint ilyen. Csupán Scharf Móric, az egyházi fia említette első kihallgatása során, majd késöbb a helyszíni tárgyaláson ismét eljátszotta, hogy a kulcslyukon miként nézte végig, amint lefogták Solymosi Esztert és kifolyatták a vérét. Az utóbbit mindenki egy gyermek fecsegésének tekintette. Azonban a puszta, - legvalószín?bben - szexuális jellegű gyilkosság tényére - számtalan közvetett és közvetlen bizonyíték volt.
Ezeknek a nyilvánosságra való kerülése idején indult meg egy különös mozgalom, amely aztán az egyszerű és közönséges gyilkossági aktából, nemzeti és faji kérdést, majd pedig világszenzációt és "tiszaeszlári ügyet" csinált. Ez a tévesen értelmezett zsidó kisebbségi szolidaritás mindent megmozgatott, hogy az ügyet eltussolja, mellékvágányra tolja, és a gyilkosokat, - akik minden felvilágosult magyar szerint - legfeljebb közönséges gyilkosok voltak, megmentse az akasztófától. Lehet, hogy a magyarországi és a Galícia felől frissen érkezett zsidók féltek a lappangó antiszemitizmustól. Sokkal valószínűbb azonban, hogy ekkor tettek első kísérletet a magyar jogállam sarokba szorítására, megvesztegetésére, terrorizálására.
Ehhez a meglepő és eladdig szokatlan összefogáshoz csakhamar csatlakozott a párizsi Alliance Israelitée Universelle. Hatalmas világerők mozdultak meg a tiszaeszlári sakterek érdekében. Parlamenti interpellációk, párbajok kísérték az egyre szenvedélyesebb vitát. Elõször hangzott fel Magyarországon a sajtóban az a szenvedélyes, gyűlölködő és terrorisztikus hang, amely 1918-19-ben és 1945 után a zsidó kezekben levő magyarországi sajtót jellemezte. "Az antiszemita politikai törekvések, a tömeghangulat felkeltése és a tömegpropaganda szempontjából a tiszaeszlári gaztett nagyszerű lehetőségeket rejtegetett magában! - írja Bosnyák Zoltán Istóczy Győzőről készült tanulmányában. - Jellemző azonban az antiszemita politikusok és a késöbb megalakult antiszemita párt és vezetőjének, Istóczy Győzőnek mélységes felelősségérzetére, hogy soha sem tettek kísérletet a saktergyilkosság politikai kiaknázására. Istóczynak az volt az álláspontja, hogy a tiszaeszlári eset az antiszemitizmus szempontjából csak epizód. Az antiszemita pártnak nem feladata a bűncselekmények megtorlása, ez bírói ügy. Istóczy még a látszatát is kerülni akarta annak, hogy a tiszaeszlári ügy és az antiszemitizmus között bármi összefüggés lenne."
Eötvös Károly
Az Egyenlőség, a Pester Llyod, az Allience Israelitée Universelle ezzel szemben megfogadták a liberális Magyarország akkori legjobb ügyvédjét és kitűnő íróját, Eötvös Károlyt, hogy vállalja el a sakterek védelmét. Százezer forintot, mai értékben legalább százezer dollárt kapott ezért a védői tevékenységért Eötvös Károly. Késöbb megvásárolta híres birtokát, amelyet "eszlári pusztának" nevezett el a magyar nép. És megírta még híresebb, még ferdítöbb könyvét: "A nagy per"-t.
Azok után, hogy e zseniálisan ravasz ügyvéd és irodalmár átvette a koldus sakterek védelmét, meglepő dolgok történtek Tiszaeszlár közelében. A nem messze levő Tiszadada község alatt a füzesben, máramarosszigeti tutajosok kötöttek ki, akik valamennyien zsidók voltak. Néhány nappal kés?bb a dadai füzesben felpuffadt női hullát találtak, amelyen minden kétséget kizárólag a 14 éves Solymosi Eszter ruhái voltak. A ruhákat felismerte az egész falu, maga Eszter édesanyja, gazdaasszonya is, de a hullába senki sem ismert Eszterre. Saját édesanyja sem. A törvényszéki orvos szakértők, a budapesti törvényszéki bonctani intézet professzora, Jósa Elek, Szabolcs vármegye európai hírű vármegyei főorvosa és még más nagyhírű orvosok is megállapították, hogy a hulla semmi esetre nem lehet a 14 éves Solymosi Eszteré, aki egészséges, kiskorú, és száz százalékig bizonyosan szűz lány volt. Ezzel szemben a női hulla legalább huszonnégy éves, kopaszra borotvált, tehát zsidó nő volt, aki tüdővészben halt meg, korábban élénk nemi életet élt.
Az Egyenlőség, a Pester Llyod, az Allience Israelitée Universelle ezzel szemben megfogadták a liberális Magyarország akkori legjobb ügyvédjét és kitűnő íróját, Eötvös Károlyt, hogy vállalja el a sakterek védelmét. Százezer forintot, mai értékben legalább százezer dollárt kapott ezért a védői tevékenységért Eötvös Károly. Késöbb megvásárolta híres birtokát, amelyet "eszlári pusztának" nevezett el a magyar nép. És megírta még híresebb, még ferdítöbb könyvét: "A nagy per"-t.
Azok után, hogy e zseniálisan ravasz ügyvéd és irodalmár átvette a koldus sakterek védelmét, meglepő dolgok történtek Tiszaeszlár közelében. A nem messze levő Tiszadada község alatt a füzesben, máramarosszigeti tutajosok kötöttek ki, akik valamennyien zsidók voltak. Néhány nappal kés?bb a dadai füzesben felpuffadt női hullát találtak, amelyen minden kétséget kizárólag a 14 éves Solymosi Eszter ruhái voltak. A ruhákat felismerte az egész falu, maga Eszter édesanyja, gazdaasszonya is, de a hullába senki sem ismert Eszterre. Saját édesanyja sem. A törvényszéki orvos szakértők, a budapesti törvényszéki bonctani intézet professzora, Jósa Elek, Szabolcs vármegye európai hírű vármegyei főorvosa és még más nagyhírű orvosok is megállapították, hogy a hulla semmi esetre nem lehet a 14 éves Solymosi Eszteré, aki egészséges, kiskorú, és száz százalékig bizonyosan szűz lány volt. Ezzel szemben a női hulla legalább huszonnégy éves, kopaszra borotvált, tehát zsidó nő volt, aki tüdővészben halt meg, korábban élénk nemi életet élt.
A hamis tetem
Késöbb kiderült, hogy a máramarosszigeti zsidókórház egyik női halottja volt. Ott halt meg, onnan csempészték ki és adták rá Herskovics Salamonnak, a Szeged felé készül? tutajos-vezérnek, aki később be is vallotta, hogy Tiszadada alatt ? eresztette el a tutaja mögé kötött hullát. De hát hogyan került a 24 éves, tüdűvészben elhunyt, borotvált fejű női hullára Solymosi Eszter ruhája? Miként történhetett meg, hogy az újfalui krájzlerájban két krajcárnyi kék és sárga festék oda volt kötve a tiszadadai hulla jobb kezére? Solymosi Eszter nem volt balkezes. Ezt vallották a tanúk. Akik azonban a tiszadadai hullát beöltöztették Eszter ruháiba, elfeledkeztek erről a kicsinységről. Viszont, ha a ruha - minden tanúságtétel szerint Eszteré volt, és a holttest nem a kis magyar lányé, akkor mégis bizonyos, hogy Solymosi Esztert meggyilkolták, és a ruháját azok adták fel egy ismeretlen holttestre, akik a borzalmas bűntényt el akarták titkolni. A szándék nyilvánvaló volt. Ha a tiszadadai hulla nyakán vágás van, akkor valóban vérgyilkosság történt. Ha azonban nincs vágás, mint ahogy nem is volt, akkor az "antiszemiták" találmánya az egész gyilkossági ügy. A zsidóság szent könyveiből sem az elfogult, sem az elfogulatlan keresztény tudósok, teológusok nem tudták kimutatni a rituális gyilkosság legkisebb nyomát sem. A szerző, Magyarországon 1944 februárjában megjelent Tiszaeszlár cím? könyvében is utalt arra, hogy a rituális gyilkosság nem volt igaz, de a gyilkosság más motívumok alapján feltétlenül megtörtént, és azt, mint Franciaországban, a Dreyfuss-ügyet politikai erőpróbára használták fel bizonyos körök, amelyeknek ez jó alkalom volt az országhódításra és a keresztény jogállam kompromittálására, lerombolására és hatalmuk megmutatására.
Késöbb kiderült, hogy a máramarosszigeti zsidókórház egyik női halottja volt. Ott halt meg, onnan csempészték ki és adták rá Herskovics Salamonnak, a Szeged felé készül? tutajos-vezérnek, aki később be is vallotta, hogy Tiszadada alatt ? eresztette el a tutaja mögé kötött hullát. De hát hogyan került a 24 éves, tüdűvészben elhunyt, borotvált fejű női hullára Solymosi Eszter ruhája? Miként történhetett meg, hogy az újfalui krájzlerájban két krajcárnyi kék és sárga festék oda volt kötve a tiszadadai hulla jobb kezére? Solymosi Eszter nem volt balkezes. Ezt vallották a tanúk. Akik azonban a tiszadadai hullát beöltöztették Eszter ruháiba, elfeledkeztek erről a kicsinységről. Viszont, ha a ruha - minden tanúságtétel szerint Eszteré volt, és a holttest nem a kis magyar lányé, akkor mégis bizonyos, hogy Solymosi Esztert meggyilkolták, és a ruháját azok adták fel egy ismeretlen holttestre, akik a borzalmas bűntényt el akarták titkolni. A szándék nyilvánvaló volt. Ha a tiszadadai hulla nyakán vágás van, akkor valóban vérgyilkosság történt. Ha azonban nincs vágás, mint ahogy nem is volt, akkor az "antiszemiták" találmánya az egész gyilkossági ügy. A zsidóság szent könyveiből sem az elfogult, sem az elfogulatlan keresztény tudósok, teológusok nem tudták kimutatni a rituális gyilkosság legkisebb nyomát sem. A szerző, Magyarországon 1944 februárjában megjelent Tiszaeszlár cím? könyvében is utalt arra, hogy a rituális gyilkosság nem volt igaz, de a gyilkosság más motívumok alapján feltétlenül megtörtént, és azt, mint Franciaországban, a Dreyfuss-ügyet politikai erőpróbára használták fel bizonyos körök, amelyeknek ez jó alkalom volt az országhódításra és a keresztény jogállam kompromittálására, lerombolására és hatalmuk megmutatására.
Rituális gyilkosság
A vérvád megítélésénél nem támaszkodhatunk másra, mint keresztény tudósok, hebreológusok ítéleteire. Huber Lipót, a kiváló magyar teológus, aki könyvtárakat kutatott át nagy munkájának megírása céljából igen határozottan és világosan leszögezi: "Ha a rituális gyilkosság a zsidó vallás intézménye volna, vagyis ha a zsidó vallás Istennek tetsző vallási cselekményként írná elő keresztényeknek (keresztény gyermekeknek) mintegy emberáldozatként való leölését és vérük vételét, hogy az vallási célokra felhasználtassék, akkor ezt, vagy a mózesi törvény, vagy a kés?bb hozott rabbinikus törvények írnák elő. Ámde sem az egyiknek, sem a másiknak okmányaiban ennek semmi nyomát nem találjuk."
Ha tehát súlyosan terhelőnek fogadjuk el Huber Lipót megállapításait a keresztényellenes zsidó tanokról, ugyanúgy felmentőnek kell találnunk azokat a gondos kutatáson alapuló ténymegállapításokat, amelyek a vérvád kérdését alaptalannak és babonán alapulónak tekintik. Huber Lipót megállapítja, hogy még rabbinikus irodalomban sincs nyoma a rituális gyilkosságnak, sőt még Maimonides is tiltja "a testtõl elkülönített vér élvezetét". A fuldai vérvádeset alkalmából II. Frigyes német császár zsidó konvertitákat hívott udvarába, akik hosszabb ideig tartó kutatás és tanácskozás után arra a tagadó eredményre jutottak, hogy sem az ó, sem az újszövetségi Szentírásban, sem a Talmudban semmi nyoma nem található annak, hogy a zsidók keresztény vérre áhítoznának. Éppen a tiszaeszlári gyilkosság kapcsán szólaltak meg a legnagyobb tekintélyű európai egyetemek katolikus és protestáns hebrológusai. Az amsterdami, utrechti egyetem, a koppenhágai christiániai, upsalai protestáns egyetemek tudósai bizonyították, hogy a zsidó szent könyvekben még utalás sincs rituális gyilkosságra, sőt sokkal inkább a vérhasználat tilalma íratott elő.
Szóról szóra idézzük azonban Huber Lipót teológiai munkájának azon részletét, mely a rituális gyilkosság lehetetlenségének és tilalmának bizonyítása mellett, a következőket írja:
"Ha meggondoljuk, azt az éles ellentétet, amely különösen a Talmud szerint a zsidó és nemzsidó között fennáll s amely akkora különbséget tesz a kett? között, hogy csak a zsidót tekinti Isten gyermekének, a nemzsidókat pedig Istentől elrugaszkodott, tisztátlan s okvetlenül kárhozatra jutó tömegnek, amely oly mélyen áll a zsidó alatt, hogy a nemzsidó ember névre sem méltó, hanem egy fokon áll az oktalan állattal, amiért meg is tagad tőle jóformán minden emberi jogot, akivel szemben nem szeretetet hirdet, hanem idegenkedést és gyűlöletet szít, sőt elvesztését, kiirtását hirdeti; ha meggondoljuk továbbá, hogy a zsidó jogos örökségéből állandóan kidobottnak tekinti magát, szétszórva a föld népei közé, azoktól megvetve, elnyomva s üldöztetve; ha meggondoljuk, hogy megváltó Messiása utáni várakozása oly sokáig teljesületlen maradt, s hogy hite szerint a Messiás megérkezését éppen az elhatalmasodott kereszténység késlelteti s szabályozza stb. stb., nem csoda, hogy akadtak s akadnak a rideg, exkluzív és a szívtelen talmudizmus alapján álló szűkkeblő és elfogult ortodox zsidók, akikben az izzó gyűlölet és vallási fanatizmus fellobban, s arra ösztönzi, hogy buzgón imádkozzanak Istenhez, váltsa meg népét, büntesse és pusztítsa ki az istentelen (keresztények és pogányok) seregeit... Az ilyen hangulatban pedig fanatikusoknál könnyen kifejeződhettek olyan nézetek, hogy az istentelen keresztények meggyilkolása nem is bűn, hanem Istennek tetsző áldozat, s ha meg volt még a babonára való hajlam is, akkor különösen bizonyos misztikus képzetek hatása alatt megélhette még a vérgyilkosság fattyúhajtását is.
A vérvád megítélésénél nem támaszkodhatunk másra, mint keresztény tudósok, hebreológusok ítéleteire. Huber Lipót, a kiváló magyar teológus, aki könyvtárakat kutatott át nagy munkájának megírása céljából igen határozottan és világosan leszögezi: "Ha a rituális gyilkosság a zsidó vallás intézménye volna, vagyis ha a zsidó vallás Istennek tetsző vallási cselekményként írná elő keresztényeknek (keresztény gyermekeknek) mintegy emberáldozatként való leölését és vérük vételét, hogy az vallási célokra felhasználtassék, akkor ezt, vagy a mózesi törvény, vagy a kés?bb hozott rabbinikus törvények írnák elő. Ámde sem az egyiknek, sem a másiknak okmányaiban ennek semmi nyomát nem találjuk."
Ha tehát súlyosan terhelőnek fogadjuk el Huber Lipót megállapításait a keresztényellenes zsidó tanokról, ugyanúgy felmentőnek kell találnunk azokat a gondos kutatáson alapuló ténymegállapításokat, amelyek a vérvád kérdését alaptalannak és babonán alapulónak tekintik. Huber Lipót megállapítja, hogy még rabbinikus irodalomban sincs nyoma a rituális gyilkosságnak, sőt még Maimonides is tiltja "a testtõl elkülönített vér élvezetét". A fuldai vérvádeset alkalmából II. Frigyes német császár zsidó konvertitákat hívott udvarába, akik hosszabb ideig tartó kutatás és tanácskozás után arra a tagadó eredményre jutottak, hogy sem az ó, sem az újszövetségi Szentírásban, sem a Talmudban semmi nyoma nem található annak, hogy a zsidók keresztény vérre áhítoznának. Éppen a tiszaeszlári gyilkosság kapcsán szólaltak meg a legnagyobb tekintélyű európai egyetemek katolikus és protestáns hebrológusai. Az amsterdami, utrechti egyetem, a koppenhágai christiániai, upsalai protestáns egyetemek tudósai bizonyították, hogy a zsidó szent könyvekben még utalás sincs rituális gyilkosságra, sőt sokkal inkább a vérhasználat tilalma íratott elő.
Szóról szóra idézzük azonban Huber Lipót teológiai munkájának azon részletét, mely a rituális gyilkosság lehetetlenségének és tilalmának bizonyítása mellett, a következőket írja:
"Ha meggondoljuk, azt az éles ellentétet, amely különösen a Talmud szerint a zsidó és nemzsidó között fennáll s amely akkora különbséget tesz a kett? között, hogy csak a zsidót tekinti Isten gyermekének, a nemzsidókat pedig Istentől elrugaszkodott, tisztátlan s okvetlenül kárhozatra jutó tömegnek, amely oly mélyen áll a zsidó alatt, hogy a nemzsidó ember névre sem méltó, hanem egy fokon áll az oktalan állattal, amiért meg is tagad tőle jóformán minden emberi jogot, akivel szemben nem szeretetet hirdet, hanem idegenkedést és gyűlöletet szít, sőt elvesztését, kiirtását hirdeti; ha meggondoljuk továbbá, hogy a zsidó jogos örökségéből állandóan kidobottnak tekinti magát, szétszórva a föld népei közé, azoktól megvetve, elnyomva s üldöztetve; ha meggondoljuk, hogy megváltó Messiása utáni várakozása oly sokáig teljesületlen maradt, s hogy hite szerint a Messiás megérkezését éppen az elhatalmasodott kereszténység késlelteti s szabályozza stb. stb., nem csoda, hogy akadtak s akadnak a rideg, exkluzív és a szívtelen talmudizmus alapján álló szűkkeblő és elfogult ortodox zsidók, akikben az izzó gyűlölet és vallási fanatizmus fellobban, s arra ösztönzi, hogy buzgón imádkozzanak Istenhez, váltsa meg népét, büntesse és pusztítsa ki az istentelen (keresztények és pogányok) seregeit... Az ilyen hangulatban pedig fanatikusoknál könnyen kifejeződhettek olyan nézetek, hogy az istentelen keresztények meggyilkolása nem is bűn, hanem Istennek tetsző áldozat, s ha meg volt még a babonára való hajlam is, akkor különösen bizonyos misztikus képzetek hatása alatt megélhette még a vérgyilkosság fattyúhajtását is.
Tudatlanság és fanatizmus
Ámde, ha megengednűk is, hogy mindez alkalmas lehetett, vagy lehetne arra, hogy egyes kereszténygyűlölő, tudatlan s babonára hajló zsidókat fanatizáljon, s felébressze bennük a vérgyilkosság gondolatát: e förtelem még sem írható a Talmud, vagy a rabbinikus irodalom rovására, mert ennek voltaképpen az illető eltévelyedett zsidó tudatlansága és babonás fanatizmusa volna az oka."
Az összes pápai bullák határozottan a vérvád ellen nyilatkoztak és minden esetben a legmagasabb keresztény egyházi tekintély részéről védték meg a zsidókat. Viszont tény az is, hogy a középkor végén 1760-ban egy zsidó szekta, - a frankisták -, mely rohamosan terjedt Lengyelország és Besszarábia zsidósága között, hirdette meg a talmudista rabbikkal szemben a rituális gyilkosság vádját. A frankisták, - Frank Jakab zsidó szektáriánus vezér követői - III. Ágoston lengyel király engedélyével bizonyítani akarták a talmudista rabbikkal szemben, hogy a talmudista zsidóknál szokásban van a keresztény vér használata. 1759. július 16-án a lembergi katedrálisban kezdődött meg a disputa, Mikulski kanokok, apostoli adminisztrátor ellenőrzése alatt. A frankisták közül csak tíz rabbi jelent meg, a talmudisták közül pedig mintegy 40. "Hogy milyen alacsony fokon állott ezeknek a rabbiknak a műveltsége - írja Huber Lipót - mutatja az is, hogy az ország nyelvén nem tudtak beszélni... Tudatlanságuk még azt a szemrehányást sem volt képes visszautasítani, hogy a Talmud követeli a keresztény vér használatát."
A minden "antiszemitizmustól" mentes nagy magyar teológus és hebrológus, aki bátran kiállt a zsidóság védelmében, tulajdonképpen rátapintott a tiszaeszlári ügy elevenjére is. A zsidóság szent könyveiben valóban sehol sem fedezhet? fel a vérvád. Az Újszövetségben sem lehet nyomát találni a kereszténység szektainak, az ördögűzőknek, flagellánsoknak, vagy azoknak a szerzeteseknek, akik befalazták Ubrik Borbálát. A kereszténység azonban soha sem tagadta, hogy ilyen szekták voltak és vannak minden felekezeten belül. Ezért feltehet?, hogy a zsidó valláson - különösképpen a chasszidim szektán - belül akadhattak Scharf Józsefszerű fanatikusok. Mert nézzük csak, milyen sötét, embertelen babonák éltek azon a chasszidim szektán belül, amelyből a Tiszaeszlárra átszivárgott sakterjelölt, Scharf József is tartozott.
Ámde, ha megengednűk is, hogy mindez alkalmas lehetett, vagy lehetne arra, hogy egyes kereszténygyűlölő, tudatlan s babonára hajló zsidókat fanatizáljon, s felébressze bennük a vérgyilkosság gondolatát: e förtelem még sem írható a Talmud, vagy a rabbinikus irodalom rovására, mert ennek voltaképpen az illető eltévelyedett zsidó tudatlansága és babonás fanatizmusa volna az oka."
Az összes pápai bullák határozottan a vérvád ellen nyilatkoztak és minden esetben a legmagasabb keresztény egyházi tekintély részéről védték meg a zsidókat. Viszont tény az is, hogy a középkor végén 1760-ban egy zsidó szekta, - a frankisták -, mely rohamosan terjedt Lengyelország és Besszarábia zsidósága között, hirdette meg a talmudista rabbikkal szemben a rituális gyilkosság vádját. A frankisták, - Frank Jakab zsidó szektáriánus vezér követői - III. Ágoston lengyel király engedélyével bizonyítani akarták a talmudista rabbikkal szemben, hogy a talmudista zsidóknál szokásban van a keresztény vér használata. 1759. július 16-án a lembergi katedrálisban kezdődött meg a disputa, Mikulski kanokok, apostoli adminisztrátor ellenőrzése alatt. A frankisták közül csak tíz rabbi jelent meg, a talmudisták közül pedig mintegy 40. "Hogy milyen alacsony fokon állott ezeknek a rabbiknak a műveltsége - írja Huber Lipót - mutatja az is, hogy az ország nyelvén nem tudtak beszélni... Tudatlanságuk még azt a szemrehányást sem volt képes visszautasítani, hogy a Talmud követeli a keresztény vér használatát."
A minden "antiszemitizmustól" mentes nagy magyar teológus és hebrológus, aki bátran kiállt a zsidóság védelmében, tulajdonképpen rátapintott a tiszaeszlári ügy elevenjére is. A zsidóság szent könyveiben valóban sehol sem fedezhet? fel a vérvád. Az Újszövetségben sem lehet nyomát találni a kereszténység szektainak, az ördögűzőknek, flagellánsoknak, vagy azoknak a szerzeteseknek, akik befalazták Ubrik Borbálát. A kereszténység azonban soha sem tagadta, hogy ilyen szekták voltak és vannak minden felekezeten belül. Ezért feltehet?, hogy a zsidó valláson - különösképpen a chasszidim szektán - belül akadhattak Scharf Józsefszerű fanatikusok. Mert nézzük csak, milyen sötét, embertelen babonák éltek azon a chasszidim szektán belül, amelyből a Tiszaeszlárra átszivárgott sakterjelölt, Scharf József is tartozott.
Haszidizmus
A chasszidizmus három fő elve a vak hit és föltétlen engedelmesség a caddik (csodarabbi) iránt, az Istennel való egyesülés és a bátorság. A chasszideusnak minden tudomány, mint hiú és haszontalan s mint egyenesen a lelke üdvére káros, meg van tiltva. Tehát bűn s a lélek bemocskolása a gójok világi ismereteinek elsajátítása, sőt olyan könyvek olvasása is, amelyek nem héber betűkkel vannak írva. A chasszidizmus a modern totalizmus példája is előfutárja. A caddik feltétlenül uralkodik híveinek minden gondolatán, érzelmén, szándékán. Megbocsáthatja minden ember bűnét, mert ő az Isten helyettese. A chasszideus meg van győződve róla, hogy amilyen arányban kényelmet szerez a caddiknak, olyan arányban teszi magát kedvessé Isten előtt. A caddik a legfelsőbb folyamodású bíró is, sőt törvény és jog felett álló úr.
Szörnyű babonák nőnek ebben a chasszidim környezetben. Aki a caddik után hátramaradt inget felhúzza magára, annak megbocsáttatik az elkövetett gyilkosság b?ne. Aki a nadrágját viseli, megtisztult az elkövetett vérfertőzés bűnétől. A caddik sapkája óv a kevélység ellen, tefilinje a szemérmetlenség ellen. Az Istennel való egyesülést nem lehet nyomott hangulatban elérni. Ezért a chasszideus kötelessége magát szeszesitalok élvezetével is felbátorítani. A chasszideus bátor, tehát dacolhat mindennel, ami a caddik, a csodarabbi akaratával ellenkezik.
A legirtózatosabb babonaság, tudatlanság virágzik a chasszidim szektában. A zsidó Jost Izsák (1860) nyíltan megállapítja, hogy vastag babona, tudatlanság, társadalom iránti közömbösség, civódás, felekezetükhöz nem tartozók iránti gyűlölség, bosszúvágy, lustaság és hivalkodás, a külsőnek teljes elhanyagolása, iszákosság és érzékiség jellemzi e rajongókat; ami pedig a caddikokat illeti, azok egyrészt önző haszonlesésük következtében, másrészt tudomány és műveltséghiányuk miatt képtelenek alattvalóikat süllyedő állapotukból kiemelni.
"Mindezek után - írja Huber Lipót könyvének 347. oldalán, - a katolikus Bonaventura Mayer, múlt századbeli orientalista és a zsidóságnak különben jóindulatú ismertetője, a chasszideus zsidóságot az emberiség legtudatlanabb, legműveletlenebb, legbabonásabb és legdurvább osztályaihoz tartozónak mondja, akik 'az Istenség' iránti kötelességeiket a legpontosabban teljesítik ugyan, de embertársaik iránti kötelességeikkel nem sokat törodnek, mert olyan dolgokat engednek meg maguknak, melyekb?l kitűnik, hogy a lelkiismeretességet csak nagyon alárendelt kérdésnek tekintik, mert hazudnak, lopnak, csalnak, sőt minden lelkiismeretfurdalás nélkül gyilkolnak is és emellett több helyütt rabjai az iszákosság is."
Azonban a magyar nyomozati és bírói eljárásban egy szóban, utalásban sem lehet felfedezni, hogy a keresztény kultúrállam bármely legkisebb hivatalnoka, vagy újságírója, hitelt adott volna a vérvádnak. Az egyes ember, Scharf József egyéni bűnével szemben azonban a zsidóság kollektíven állt a sakterek védelmére. Politikai erőpróbára használta fel a szerencsétlen esetet és ebben az erőpróbában a keresztény jogállam alulmaradt, mert akkor már idegen gyarmat volt.
Szávay Gyula a lelkes liberális és zsidóbarát költő a tiszaeszlári napokban megrázó szavakkal fejezte ki a magyarság megrendülését:
A chasszidizmus három fő elve a vak hit és föltétlen engedelmesség a caddik (csodarabbi) iránt, az Istennel való egyesülés és a bátorság. A chasszideusnak minden tudomány, mint hiú és haszontalan s mint egyenesen a lelke üdvére káros, meg van tiltva. Tehát bűn s a lélek bemocskolása a gójok világi ismereteinek elsajátítása, sőt olyan könyvek olvasása is, amelyek nem héber betűkkel vannak írva. A chasszidizmus a modern totalizmus példája is előfutárja. A caddik feltétlenül uralkodik híveinek minden gondolatán, érzelmén, szándékán. Megbocsáthatja minden ember bűnét, mert ő az Isten helyettese. A chasszideus meg van győződve róla, hogy amilyen arányban kényelmet szerez a caddiknak, olyan arányban teszi magát kedvessé Isten előtt. A caddik a legfelsőbb folyamodású bíró is, sőt törvény és jog felett álló úr.
Szörnyű babonák nőnek ebben a chasszidim környezetben. Aki a caddik után hátramaradt inget felhúzza magára, annak megbocsáttatik az elkövetett gyilkosság b?ne. Aki a nadrágját viseli, megtisztult az elkövetett vérfertőzés bűnétől. A caddik sapkája óv a kevélység ellen, tefilinje a szemérmetlenség ellen. Az Istennel való egyesülést nem lehet nyomott hangulatban elérni. Ezért a chasszideus kötelessége magát szeszesitalok élvezetével is felbátorítani. A chasszideus bátor, tehát dacolhat mindennel, ami a caddik, a csodarabbi akaratával ellenkezik.
A legirtózatosabb babonaság, tudatlanság virágzik a chasszidim szektában. A zsidó Jost Izsák (1860) nyíltan megállapítja, hogy vastag babona, tudatlanság, társadalom iránti közömbösség, civódás, felekezetükhöz nem tartozók iránti gyűlölség, bosszúvágy, lustaság és hivalkodás, a külsőnek teljes elhanyagolása, iszákosság és érzékiség jellemzi e rajongókat; ami pedig a caddikokat illeti, azok egyrészt önző haszonlesésük következtében, másrészt tudomány és műveltséghiányuk miatt képtelenek alattvalóikat süllyedő állapotukból kiemelni.
"Mindezek után - írja Huber Lipót könyvének 347. oldalán, - a katolikus Bonaventura Mayer, múlt századbeli orientalista és a zsidóságnak különben jóindulatú ismertetője, a chasszideus zsidóságot az emberiség legtudatlanabb, legműveletlenebb, legbabonásabb és legdurvább osztályaihoz tartozónak mondja, akik 'az Istenség' iránti kötelességeiket a legpontosabban teljesítik ugyan, de embertársaik iránti kötelességeikkel nem sokat törodnek, mert olyan dolgokat engednek meg maguknak, melyekb?l kitűnik, hogy a lelkiismeretességet csak nagyon alárendelt kérdésnek tekintik, mert hazudnak, lopnak, csalnak, sőt minden lelkiismeretfurdalás nélkül gyilkolnak is és emellett több helyütt rabjai az iszákosság is."
Azonban a magyar nyomozati és bírói eljárásban egy szóban, utalásban sem lehet felfedezni, hogy a keresztény kultúrállam bármely legkisebb hivatalnoka, vagy újságírója, hitelt adott volna a vérvádnak. Az egyes ember, Scharf József egyéni bűnével szemben azonban a zsidóság kollektíven állt a sakterek védelmére. Politikai erőpróbára használta fel a szerencsétlen esetet és ebben az erőpróbában a keresztény jogállam alulmaradt, mert akkor már idegen gyarmat volt.
Szávay Gyula a lelkes liberális és zsidóbarát költő a tiszaeszlári napokban megrázó szavakkal fejezte ki a magyarság megrendülését:
"Miért az általános síkraszállás,
Mikor nincs általános támadás?
Ha egy ember feljajdul népetektől,
Őt megbosszulni mért jön annyi más?
Vigyázzatok, mert egyszer összehozza
A más tábort is szenvedélye majd,
Tudhatjátok, hogy az megsemmisíthet,
S ti győzelmet nem bírtok venni rajt!
Min függtök össze ti a sakterekkel?
Sorsuk oly módon miért érdekel?
Talán a bűnöst, ha zsidó, ezentúl
Miattatok már büntetni se kell?
Azért van a vallási türelem,
hogy Gazoknak rajta kibúvó legyen,
Hogy saját arcát azzal eltakarva
Arcunkba másszék egy-egy szemtelen?"
"Úgyszólván egyik napról a másikra szorította el a magyarság lélegzetét annak a zsidóságnak szörnyű szolidaritása, amelyet alig másfél évtized elött emelt ki jóindulatú leereszkedéssel a jogtalanságból. És amikor megpróbálta lezárni ezt a lidércnyomást, magyar mivoltában szembe találja magát a magyar kormánnyal és a magyar karhatalommal. Tiszaeszlár óta szabad az út a zsidó hatalmi törekvések számára" írja a magyar újságírás nagy mártírja. Csaknem egy évi vizsgálat, izgalom, országos felháborodás és terrorisztikus sajtóhadjárat után 1883-ban az egész világsajtó jelenlétében kezd?dött meg a f?tárgyalás a nyíregyházi vármegyeháza közgyűlési termében, Korniss Ferenc törvényszéki tanácselnök vezetése alatt.
A bíró
Korniss Ferenc a független magyar bíró örökre ideálisnak mondható típusa volt és maradt. Megvesztegethetetlen úr, aki 4000 hold földdel, tehát valóban teljes függetlenséggel rendelkezett. Világlapok - többek között a New York Times tudósítása szerint is - olyan pártatlansággal, nagyvonalúsággal vezette a tárgyalást, hogy egész Európa és az Egyesült Államok csodálattal adózott Korniss Ferencnek.
Korniss a vérvádtól, az állítólagos rituális gyilkosságról még csak kérdéseket sem engedett feltenni. Ő egyszerűen a gyilkosokat kereste, a gyilkosság tényét akarta megállapítani. És tanúk vallomásából, közvetett és közvetlen bizonyítékok sorozatából magának a gyilkosságnak ténye bizonyítva volt. 1833 augusztusának elején a tiszaeszlári sakterek ügye ítélet elött állott. Ekkor történt, hogy a Nyíregyházától néhány kilométerre lev? téglási Dégenfeld kastély ura, gróf Dégenfeld József barátságos vacsorára invitálta a nyíregyházi törvényszék elnökét. Korniss Ferenc gyanútlanul kocsikázott ki a régi baráthoz. S akkor, a téglási Dégenfeld kastélyban szembe találta magát egy váratlan vendéggel: gróf Tisza Kálmánnal, a liberális Magyarország példátlan hatalmú miniszterelnökével. A vendégek vacsorához ültek. A szobalányok felhordták az ételeket, s Tisza Kálmán csak úgy a vacsora végén kérdezte meg: - Nos, Elnök úr, mit gondol: b?nösök az eszlári sakterek? Korniss Ferenc gondolkodás nélkül felelte: - Meggyőződésem szerint: - bűnösök! - És mi a véleménye a két szavazó bírónak? - kérdezte a miniszterelnök. - Az egyik szavazóbíró ugyanazt mondja, mint én: b?nösök! A másik még ingadozik! - hangzott Korniss Ferenc válasza. És akkor - Istóczy Győző feljegyzései szerint - Tisza Kálmán azt mondotta Korniss Ferencnek: - Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor, Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rotschild bárók ?felségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítél? lesz, akkor nem csinálják meg a 60 millió forintos rente-konverziót. Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország csődbe megy. A forint elértéktelenedik. A nemzetiségek fellázadnak. Akarja ezt a felel?sséget vállalni Elnök úr?
Korniss Ferenc az a magyar volt, aki szentül hitte: fiat justicia, pereat mundus (Legyen igazság és vesszen a világ). És ott a téglási kastélyban megrendült. Salus rei publicae? Az állam üdve? Pár nap múlva a nyíregyházi törvényszék elnöki székéb?l kihirdette a sakterek fölött a felmentő ítéletet. A koronatanút, az akkor már 15 éves Scharf Móricot nem eskették meg, az ingadozó szavazóbírót az ítélethirdetés elött leváltották.
És Korniss Ferencnek ez volt az utolsó ítélete. Soha többé nem ült bírói székbe. Soha többé nem hirdetett ítéletet sem gyatra tyúktolvaj, sem komoly bűnöző fölött.
A szentistváni magyar állam és a magyar jogszolgáltatás alatt ekkor rendült meg a föld. Bármi is volt, vagy tett légyen Tiszaeszlár, a szentistváni magyar birodalom akkor bukott el belülről, amidőn a rentekonverzióért magára hagyott egy árva kis magyar libapásztorlányt: Solymosi Esztert. Akkor halt meg a liberális Magyarország, midőn nem azt mondta: fiat justicia! (Legyen igazság), hanem midőn azt hitte, hogy a salus rei publicae, az államérdek a végső és legnagyobb megoldást jelenti.
Korniss Ferenc a független magyar bíró örökre ideálisnak mondható típusa volt és maradt. Megvesztegethetetlen úr, aki 4000 hold földdel, tehát valóban teljes függetlenséggel rendelkezett. Világlapok - többek között a New York Times tudósítása szerint is - olyan pártatlansággal, nagyvonalúsággal vezette a tárgyalást, hogy egész Európa és az Egyesült Államok csodálattal adózott Korniss Ferencnek.
Korniss a vérvádtól, az állítólagos rituális gyilkosságról még csak kérdéseket sem engedett feltenni. Ő egyszerűen a gyilkosokat kereste, a gyilkosság tényét akarta megállapítani. És tanúk vallomásából, közvetett és közvetlen bizonyítékok sorozatából magának a gyilkosságnak ténye bizonyítva volt. 1833 augusztusának elején a tiszaeszlári sakterek ügye ítélet elött állott. Ekkor történt, hogy a Nyíregyházától néhány kilométerre lev? téglási Dégenfeld kastély ura, gróf Dégenfeld József barátságos vacsorára invitálta a nyíregyházi törvényszék elnökét. Korniss Ferenc gyanútlanul kocsikázott ki a régi baráthoz. S akkor, a téglási Dégenfeld kastélyban szembe találta magát egy váratlan vendéggel: gróf Tisza Kálmánnal, a liberális Magyarország példátlan hatalmú miniszterelnökével. A vendégek vacsorához ültek. A szobalányok felhordták az ételeket, s Tisza Kálmán csak úgy a vacsora végén kérdezte meg: - Nos, Elnök úr, mit gondol: b?nösök az eszlári sakterek? Korniss Ferenc gondolkodás nélkül felelte: - Meggyőződésem szerint: - bűnösök! - És mi a véleménye a két szavazó bírónak? - kérdezte a miniszterelnök. - Az egyik szavazóbíró ugyanazt mondja, mint én: b?nösök! A másik még ingadozik! - hangzott Korniss Ferenc válasza. És akkor - Istóczy Győző feljegyzései szerint - Tisza Kálmán azt mondotta Korniss Ferencnek: - Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor, Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rotschild bárók ?felségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítél? lesz, akkor nem csinálják meg a 60 millió forintos rente-konverziót. Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország csődbe megy. A forint elértéktelenedik. A nemzetiségek fellázadnak. Akarja ezt a felel?sséget vállalni Elnök úr?
Korniss Ferenc az a magyar volt, aki szentül hitte: fiat justicia, pereat mundus (Legyen igazság és vesszen a világ). És ott a téglási kastélyban megrendült. Salus rei publicae? Az állam üdve? Pár nap múlva a nyíregyházi törvényszék elnöki székéb?l kihirdette a sakterek fölött a felmentő ítéletet. A koronatanút, az akkor már 15 éves Scharf Móricot nem eskették meg, az ingadozó szavazóbírót az ítélethirdetés elött leváltották.
És Korniss Ferencnek ez volt az utolsó ítélete. Soha többé nem ült bírói székbe. Soha többé nem hirdetett ítéletet sem gyatra tyúktolvaj, sem komoly bűnöző fölött.
A szentistváni magyar állam és a magyar jogszolgáltatás alatt ekkor rendült meg a föld. Bármi is volt, vagy tett légyen Tiszaeszlár, a szentistváni magyar birodalom akkor bukott el belülről, amidőn a rentekonverzióért magára hagyott egy árva kis magyar libapásztorlányt: Solymosi Esztert. Akkor halt meg a liberális Magyarország, midőn nem azt mondta: fiat justicia! (Legyen igazság), hanem midőn azt hitte, hogy a salus rei publicae, az államérdek a végső és legnagyobb megoldást jelenti.
"Megöltek egy kis libapásztort,
Égre kiált a régi vád,
Úgy ölték meg Solymosi Esztert,
Mint egy tokos, pihés libát!"
- írta ötven évvel késõbb Erdélyi József, akit ezért két heti fogházra ítélt a budapesti törvényszék, felekezeti izgatás miatt. Rónai Mihály András a jelenlegi bolseviki rendszer élírója pedig örök időre kiutasította az irodalomból!
Ezt a tokos, pihés magyar szüzet magára hagyta a liberális, alkuvó Magyarország. Mint talán Jeanne d'Arc, a francia felszabadulás hősnője, úgy Solymosi Eszter, aki épp úgy 14 éves volt, mint Jeanne d'Arc, - a magyar szabadság legszebb, legnemesebb szimbóluma.
Mert hiszen, midőn őt és az ő igazságát magára hagyta a Tisza Kálmáni liberális és úri Magyarország, akkor kezdődött meg a magyar tragédia, az egekig csapó országhódítás. Az út Tiszaeszlártól egyenesen vitt Szamuely Tibor kalocsai, bajai kivégzőoszlopához. A bolsevista hóhérok most már a leninizmus és az átvett hatalom gőgjével mondták, hogy a gyilkolás, a terror: salus rei publicae! Az ország akkor halt meg, amikor megölték benne a jogot, a keresztényi igazságszolgáltatást, amikor Solymosi Eszter emberi jogát eladták Rotschildnak, Sztálinnak, Szamuelynek, vagy Rákosi Mátyásnak.
A rendszer
1883-ban történt meg először, hogy a tüntető magyar munkásság és a pesti polgárság ellen a Scharf Móricok érdekében rendelték szuronyrohamra a magyar honvédeket. 1883-ban, a tiszaeszlári ítélet után indultak útra a Cunard Line és a Norddeutsche Lloyd kivándorló hajói, hogy két-három millió magyart vigyenek Amerikába. Magyarokat, akik a tiszaeszlári ítélet után döbbentek rá, hogy nincs joguk, nincs igazságuk saját hazájukban. [68] Ezért így maradt mindörökké Solymosi Eszter, a kis tiszaeszlári proletárlány a mi új Magyarországunk szimbóluma. Ő a mi Jeanne d'Arcunk, s ha a magára hagyott, elárvult magyar vérre, a szűz kislány életáldozatára gondolunk, akkor újra halljuk - a Töreky-féle tárgyalóteremből, vagy a vasfüggöny mögül Erdélyi József halhatatlan sorait:
1883-ban történt meg először, hogy a tüntető magyar munkásság és a pesti polgárság ellen a Scharf Móricok érdekében rendelték szuronyrohamra a magyar honvédeket. 1883-ban, a tiszaeszlári ítélet után indultak útra a Cunard Line és a Norddeutsche Lloyd kivándorló hajói, hogy két-három millió magyart vigyenek Amerikába. Magyarokat, akik a tiszaeszlári ítélet után döbbentek rá, hogy nincs joguk, nincs igazságuk saját hazájukban. [68] Ezért így maradt mindörökké Solymosi Eszter, a kis tiszaeszlári proletárlány a mi új Magyarországunk szimbóluma. Ő a mi Jeanne d'Arcunk, s ha a magára hagyott, elárvult magyar vérre, a szűz kislány életáldozatára gondolunk, akkor újra halljuk - a Töreky-féle tárgyalóteremből, vagy a vasfüggöny mögül Erdélyi József halhatatlan sorait:
"Beh piros vagy Solymosi Eszter vére,
Beh meleg!
Hajnalt festek a magyar égre
És felkelő napot veled,
Hogy ne hulljon hiába vérünk
S emléked árva hajadon
Solymosi Eszter árva népét
Ébressze bátran, szabadon."
MARSCHALKÓ LAJOS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése