AGRÁR MAFFIA

AGRÁR MAFFIA

Zöldbárók a médiában I.

AgrárMaffia | 2012-03-07 10:20:26 | Módosítva : 2012-03-07 10:23:34

Címkék: Nem tartozik hozzá címke

Tiltakozás Raskó György otromba, a közvéleményt félrevezető kijelentései miatt (http://atv.hu/belfold/20120227_rasko_gyorgy)

Jó érzékkel hívta meg Kálmán Olga az ATV Egyenes Beszéd február 27-i műsorába Raskó Györgyöt, mert ő emblematikus alakja annak a körnek, akikről Ángyán József a lemondása kapcsán írt, nemrég nyilvánosságra került levelében szólt. A riporter alákérdezésével, az Ángyán által felvetett kényes kérdéseket elkerülő diskurzusával, helyeslő pillantásaival szép bizonyítványt állított ki a független újságírásról. A kiegyensúlyozott tájékoztatásnak még csak a látszatát sem próbálta fenntartani. Elhallgatta, hogy a Kormány által nyilvános vitára bocsátott Vidékstratégia széleskörű támogatást élvez. Szakmai, tudományos és civil szervezetek tárgyalták, és támogatják.

Raskó Görgy nyilatkozatából egyértelműn kiderült, hogy kileli a hideg a gondolattól is, hogy a vidék jövedelemtermelő erőforrásai ne hozzá és a hasonló nagybirtokosokhoz kerüljenek, hanem a családi gazdaságok megélhetését, a helyi közösség gyarapodását szolgálják... "A mezőgazdaságban pénz van..." mondja és ebből számára logikusan következik, hogy az csakis neki, és köreinek rendeltetett. Az Ángyán József és kormányzati munkatársai által készített Nemzeti Vidékstratégiára tett megjegyzése, miszerint "országos méretű szabadtéri skanzenné akarnák alakítani a mezőgazdaságot"valótlan, szakszerűtlen és elfogadhatatlan, melyet a vidék Magyarországa nevében ezúton visszautasítunk!

Tiltakozunk az ellen a közvéleményt szintén félrevezető beállítás ellen is, mely szerint a Raskó György által képviselt mega- és gigabirtokokon folytatott tevékenység lenne a „professzionális mezőgazdaság” a családi gazdaságok pedig csak lenézendőek, skanzenbe illőek lennének.

Ez súlyosan félrevezető beállítás, mert a magyar családi gazdaságok birtokméretei 50-100-300 hektárig terjednek, s ezzel a mérettel Európa legnagyobb gazdaságai közé tartoznak. Az EU mezőgazdasága nagyrészt családi gazdaságokra épül, melyek átlagos birtokmérete – amiről Raskó mélyen hallgat – 30 hektár. A magyar családi gazdaságok ugyanolyan eszközökkel, módszerekkel dolgoznak, mint a nagyvállalatok. A különbség főként abban áll, hogy ha a földet a helyi családi gazdaságok művelik, akkor helyben marad a jövedelem, fejlődésnek indul a helyi társadalom és gazdaság. A gigagazdaságok hosszú távon gazdaságilag és ökológiailag fenntarthatatlanok. A tőkés társaságok odébb állnak majd, ha kevesellik a profitot, és visznek, amit lehet, míg a családi gazdaságok helyben maradnak, és képesek lesznek egy munkaintenzív, fenntartható működésre a kőolajkorszak után is.

Raskó György "idillinek, skanzenszerűnek, zöldre festettnek” nevezi a családi gazdaságokra épülő mezőgazdaságot, mely – állítása szerint csak állami támogatással tartható életben – és mélyen hallgat arról, hogy az EU által a családi gazdaságok, a vidék megerősítésére, fejlesztésére szánt támogatásokat sok ezer hektár után ő és a hozzá hasonló újkori nagybirtokosok teszik zsebre. Szó sincs tehát arról, hogy ezek a nagybirtokok nem igényelnek támogatást, sőt „professzionális” módon halásszák el a helyi társadalmaktól ezeket az eredetileg nekik szánt támogatásokat, így az a tarthatatlan helyzet állt elő Magyarországon, hogy az EU állampolgárok pénzéből Európa leggazdagabb embereit támogatjuk. A családi gazdaságok eltartottként való ábrázolását cáfolja az egész magyar történelem, a parasztság sorsa, áldozatvállalása, Raskó kijelentése egyben szomorú bizonyíték a nagytőke szociális és ökológiai felelőtlenségére.

Ráadásul Raskó György nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Nyugat Európa mezőgazdasága elmaradott, skanzenbe illő, és nem áll meg saját lábán... Ha átmegyünk a magyar határon Hegyeshalomnál, saját szemünkkel is megláthatjuk, hogy a nálunk sokkal rosszabb mezőgazdasági adottságú területeken is virágoznak a falvak; megélnek, sőt jól megélnek a családok akár kicsi területeken is. De így van ez Dániában is, ahol az egész mezőgazdaság családi gazdaságokra és azok szövetkezeteire épül. A világ csodájára jár a dán mezőgazdaságnak. Persze a dánok, és az osztrákok szerencsésebbek nálunk, soha nem voltak szovjet megszállás alatt, nem ismerték meg a kolhozosítást, és nincsenek Raskó Györgyeik...

Az ATV riportja rávilágít, hogy a magyar gazdák és vidéki közösségek felett átível a nagybirtokosok pártoktól és kormányoktól független érdekszövetsége, mely az egész országra rátelepedett, és erre a magát „függetlennek” tartó média áldását adja.

 

2012. március 5.

Zöldbárók - Agrármaffiózók II. - Tudjukki és Netuddki

AgrárMaffia | 2012-03-17 14:57:59 | Módosítva : 2012-03-17 15:14:35

Címkék: Nem tartozik hozzá címke

A szlovák- után érik a magyar gorilla ügy is. Illetve a hazai közszereplők oligarchia-polip jelzői után a magyar polip ügy!

Ajánlott háttér:

• Vidékfejlesztés Fidesz-módra: Hát az a föld a Nyergeséké! http://nol.hu/belfold/20120313-hat_az_a_fold_a_nyergeseke

• Kirobbanóban a Simicska-Nyerges háború?http://nepszava.com/2011/05/magyarorszag/kirobbanoban-a-simicska-nyerges-haboru.html

• A láthatatlan háborúhttp://index.hu/belfold/2012/02/23/kina_simicska_matolcsy_fellegi_harom_probaja/

• Kormányközeli üzletember testvére ad tanácsokat a fejlesztési miniszternekhttp://aktiv.origo.hu/itthon/20120116-nyerges-zsolt-testvere-nyerges-attila-a-nemzeti-fejlesztesi-miniszter-fotanacsadoja.html

Az alábbiak forrása: Napifix Postr

Tudjukki és Netuddki

Aki csak tévékből és rádiókból tájékozódik, könnyen lehet, hogy azt se tudja kicsoda Simicska Lajos és Nyerges Zsolt.  

Tudjukki – így hívják a Harry Potterben Voldemortot, a Sötét Nagyúrt, akinek nem mondjuk ki a nevét. Valami ilyesmi lett a média egy jelentős részében Simicska Lajos és Nyerges Zsolt neve. Miközben üzleti ügyeiket az írott sajtó és az internetes média független, tehát politikai vagy gazdasági befolyásolástól jórészt mentes része szanaszét cincálja, nekem is meglepő volt látni egy rögtönzött tartalomelemzés után, hogy a hazai tévék és rádiók, (a kereskedelmiek és a közpénzből működők ugyanúgy) gyakorlatilag nem beszélnek róluk. Félnek a nyilvánosságtól, mint ördög a tömjénfüsttől, nem nyilatkoznak, képet is alig találni róluk, Nyergesről gyakorlatilag kettő kép kering, de Simicskáról se sokkal több, azok is az 1990-es évek végéről. Tényleg szabad a sajtó és nincs öncenzúra?

A nagy kereskedelmi tévék évek óta ki sem ejtették a nevüket, egyetlen egy alkalommal sem, a közmédiában legfeljebb néha-néha egy-egy ellenzéki politikus nyilatkozatában bukkan fel valamilyen utalás a párosra, a politikai-üzleti súlyukhoz képest jelentéktelen számú említés 99 százaléka az ATV-Klubrádió tengelyből érkezik, a Hír TV-ben, Lánchíd Rádióban, Inforádióban soha ki nem ejtik a nevüket  (mellesleg csakúgy, mint ahogyan jobboldali írott sajtóban nem írják le). Ezek az adatok azért fontosak, mert a magyar lakosság egy jelentős része szinte kizárólag tévékből és rádiókból tájékozódik.

Íme az említések száma az Observer alapján:

2012

Simicska: 9 (ATV, Klubrádió, és Kossuth egy alkalom)

Nyerges: 2 (ATV, Klubrádió)

2011

Simicska: 42 (Klubrádió, ATV)

Nyerges: 7 (Klubrádió, ATV)

2010:

Simicska: 34 (Klubrádió, ATV, Rádió Café)

Nyerges: 4 (Inforádió – a Class FM megszerzéséről, ATV)

Ezek az említések ráadásul többnyire egyszerű híradások, nem foglalkoznak azokkal a gyanús ügyletekkel, amelyeket az írott és internetes sajtó feltár, a tévék és a rádiók nem tartják fontosnak annak bemutatását, hogy a befolyásuk alatt lévő vállalkozások óvatos becslések szerint is több százmilliárd forintnyi közpénzt szívnak magukba. Ehhez elég az [origo], a Magyar Narancs, vagy a Figyelő cikkeit elolvasni a Közgépről, Nyergesről, Simicskáról.

Csányi vagy Simicska

Ki az úr a magyar gazdaságban?

http://www.figyelo.hu/hetilap/20100824/csanyi_vagy_simicska/

Csányi Sándor, az OTP Bank energia- és élelmiszer-ipari érdekeltségekkel is rendelkező elnök-vezérigazgatója. Ám Simicska Lajos egykori Apeh-elnöknek – miközben eddig is fontos játékos volt – szintén robbanásszerűen tovább nőtt a befolyása. Meghatározó posztokon hozzá köthető kinevezettek bukkannak fel, s az üzleti ereje az építőiparban, a médiapiacon és a mezőgazdaságban is számottevő.

Zöldbárók a médiában II. - Kik lehetnek Ángyán zöldbárói? - Origo.hu

 | 2012-03-19 11:05:52 | Módosítva : 2012-03-19 11:06:58

Címkék: Nem tartozik hozzá címke

Nyerges Zsolt, Csányi Sándor, Leisztinger Tamás - ilyen nevek tűnnek fel akkor, ha nyilvánosan elérhető adatok alapján rá akarunk jönni, kik lehetnek a nagytőkés oligarchák, zöldbárók, akikről a lemondott agrárállamtitkár, Ángyán József beszélt.

Két hete több, a Vidékfejlesztési Minisztérium működésének bizonyos területeire rálátó forrás egybehangzóan azt mondta az [origo]-nak az Ángyán József államtitkár lemondása mögött meghúzódó konfliktusról, hogy világosan érzékelhető: a Fideszen, illetve a pártot támogató csoportokon belül erős a nagyüzemi lobbi. Ángyán a lemondása után nyilvánosságra került levelében azzal indokolta távozását, hogy "zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok", "maffiacsaládok, spekuláns nagytőkés oligarchák" és "állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló nagybirtokos zöldbárók" koalíciója ellehetetlenítette a családi gazdaságokAgrárMaffia megerősítése érdekében végzett munkáját.

Hogy mely cégek számítanak a legnagyobbak közé ezen a piacon, kik között kell keresni a zöldbárókat, azt a legegyszerűbben az uniós területalapú támogatások megoszlása alapján lehet felmérni. Az általunk megkérdezett ágazati szakemberek szerint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) honlapján elérhető statisztikák viszonylag pontosan tükrözik az erőviszonyokat, hiszen a termelő cégek méretét alapvetően meghatározza, hogy mekkora földterületen gazdálkodnak.

A 2011-ben kiosztott támogatási összegek alapján lekérhető lista élmezőnyében ráadásul számos olyan vállalat van, amely állami gazdaság magánosításával jött létre. Az első Orbán-kormány 2001-2002-ben tizenkét állami gazdaságot privatizált, majd 2004-ben az MSZP-SZDSZ-kormány további tízet értékesített, és a két oldal kölcsönösen visszaélésekkel, a holdudvar helyzetbe hozásával vádolta egymást.

"A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagyok között ebben az ágazatban könnyen létrejön az érdekközösség, nagy ideológiai különbségek valójában nincsenek" - mondta az [origo]-nak egy, a hazai agrárszférában otthonosan mozgó tanácsadó cég vezetője arra a felvetésre, hogy ha lobbizni akarnak, az eltérő politikai oldalakhoz húzó szereplőknek ezt együtt kell megtenniük.

A lobbierőknek mostanában van miért megmozdulniuk: a földtörvény tavalyi módosításával megszűnt az a szabály, hogy a korábbi bérlőnek a szerződés lejárta után elő-haszonbérleti joga van az állami tulajdonú földekre, így a Nemzeti Földalap most 65 ezer hektárt pályáztat meg. A következő évek erőviszonyai szempontjából nagy jelentősége lesz annak, hogy kiknek mennyi föld jut. Eredetileg 300 hektár lett volna a felső területhatár, ezt azonban végül 1200-ra emelték, a kiírást tehát úgy alakították, hogy a nagyobb birtokon gazdálkodóknak kedvezzen.

Akadályozza a tisztánlátást, hogy a Nemzeti Földalap honlapján nincsen egységes, kereshető adatbázis. A hirdetményeket egyenként lehet csak megnyitni, majd a hivatkozott kiírásban külön-külön visszakeresni, hogy pontosan milyen földterületre vonatkoznak. Gond van az átláthatósággal is: nem tudni, milyen szempontok alapján születnek a döntések a nyertesekről, a bérleti díj ugyanis egységesen 1250 forint évente és aranykoronánként.

A pályázati rendszer jelentős csúszásban van, az NFA még csak az összterület alig több mint felét hirdette meg, és azt se bírálta el mind - jóllehet a mezőgazdasági munkák egy része megfelelő időjárás esetén akár már márciusban elkezdődhetne. A késlekedésből később még jogi gondok is adódhatnak, ha egy bérlő sérelmezi a kiesett hónapokat.

A téma érzékenysége miatt neve elhallgatását kérő szakember azt is mondta, hogy a szakmabeliek mellett sok olyan pénzügyi befektető is jelen van a mezőgazdaságban, gyakran strómanokon keresztül, aki vélhetően a földre hajt. Mivel a magyar jogszabályok a cégek számára továbbra is tiltják, hogy termőföldtulajdont szerezzenek, ezeknek az állítólagos befektetőknek még várniuk kell, hogy az uniós szabályok nálunk is életbe lépjenek.

 

Nyerges Zsolt - Szolnoki ügyvéd, a fideszes gazdasági holdudvar meghatározó figurája. Szoros üzleti kapcsolatban áll a kormánypárt legfontosabb háttéremberének mondott Simicska Lajossal. A 2002-es privatizáció után három volt állami gazdaság egyesült a Mezort Zrt. égisze alatt. A Lajta-Hanság Zrt. és a Sárvári Mezőgazdasági Zrt. 290, illetve 202 millió forintos 2011-es támogatásával jelenleg külön-külön is a legnagyobb piaci szereplők közé tartozik, de a harmadik tagvállalat, a Szombathelyi Tangazdaság Zrt. (70 millió forint) sem számít kicsinek. A Mezort-birodalomnak további tagjai is vannak, a Lajta-Hanság Zrt. leánycége például a 65 milliós támogatást elnyert Dél-Balatoni Agro Kft. A Mezortnak az egyesülés óta részvényese és igazgatósági elnöke Nyerges Zsolt (tulajdonrészének nagysága az Opten cégadataiból nem derül ki). Nyerges Zsolt tag a közel 200 milliós területalapú és 112 milliós kiegészítő cukortámogatásával szintén nagyhalnak számító, ugyancsak 2002-ben privatizált Dél-Pest Megyei Mezőgazdasági Zrt. igazgatóságában is, de kimutatható tulajdonrésze itt nincs. 1999-től 2002-ig igazgatósági tag volt a szintén a Fidesz-kormány idején privatizált, tavaly 107 millió forintos támogatást kapott Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt.-ben is. Nyerges Zsolt testvére, Nyerges Attila is ott ül több kisebb mezőgazdasági profilú cég felügyelőbizottságában, így tag a Zalaerdő Zrt.-nél (14 millió forintos támogatás) és elnök a Vadex Mezőföldi Zrt.-nél (29 millió).

Kenyeres Sándor - A Zsámbéki-medencében többféle fejlesztést integráló, de még csak kezdeti szakaszában járó Talentis-projekt megálmodója, az ország 34. leggazdagabb embere. A 2002-ben privatizált Agrosystem Mezőgazdasági Zrt. (eredetileg Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Rt.) tavaly 100 millió forint területalapú támogatást kapott. A cég ma - többszörös áttétellel - Kenyeres Sándor és egy ciprusi vállalkozás tulajdonában van. A budapesti Mammut bevásárlóközpontot felépítő Kenyeres és az Agrosystem fideszes kapcsolatai több szálon is tetten érhetők. Gansperger Gyula, aki az első Orbán-kormány idején az ÁPV Rt.-t vezette, korábban a Talentis Group egyik közvetlen tulajdonosa, a Dominium Invest Kft. fb-elnöke volt. Az Agrosystemnél három éven át igazgatóként dolgozó Zachariás Józsefet első miniszterelnöksége idején Orbán Viktor nevezte ki a Magyar Nemzeti Földalap Kht. felügyelőbizottságába. Orbán 2010. őszi kínai látogatásán Kenyeres is a delegáció tagja volt, 2011 márciusában pedig a Talentis Group Zrt. közös céget hozott létre a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal. Bártfai Márton, aki évekig igazgatósági tag volt az Agrosystemnél, öt éven át vezető tisztségviselőként dolgozott a már említett Budai Malomipari Kft.-nél, sőt a Sárvári Mezőgazdasági Zrt.-nél és a Mezortnál vezérigazgatóként tevékenykedett.

 

Csányi Sándor - Magyarország egyik legbefolyásosabb, és a Napi Gazdaság legutóbbi listája szerint a leggazdagabb üzletembere, elsősorban az OTP Bank elnök-vezérigazgatójaként ismert. Csányi Sándor jelentős agrár-élelmiszeripari birodalmat birtokol a Bonafarm-csoporttal, amelyet a nyilvánosság előtt épített fel, így régóta tudott, hogy - a szingapúri CSIM PTE Ltd.-n keresztül - az ő érdekeltségébe tartozik a Pick és a Sole-Mizo mellett a Dalmandi és a Bólyi Mezőgazdasági Zrt. Előbbi 315 millió forinttal a második, utóbbi pedig félmilliárdos területalapú, valamint 306 milliós cukortámogatásával az első a 2011-es listán. A Dalmandi Mezőgazdasági Zrt.-t a Fidesz-kormány privatizálta 2001-ben, Csányi 2003-ban szerezte meg. A Bólyi Mezőgazdasági Zrt. magánosítását 2004-ben a szocialista kormányzat vezényelte le, Csányi Sándor tulajdonába öt évvel később került.

Szaxon József Attila - Korábban szerepelt a 73., később a 99. helyen a leggazdagabb magyarok listáján, a legfrissebben azonban már nincs rajta. Képesítése is az agrárszférához köti, kezdettől fogva abban dolgozott. 2004-ben részben a bábolnai székhelyű IKR Rt. privatizálta az Enyingi Agrár Rt.-t és a Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt.-t. Az IKR-t, amelynek 1997 és 2002 között igazgatósági tagja volt Gráf József szocialista politikus, egészen 2006-ig Szaxon Attila birtokolta, azóta egy, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett vállalkozás, a Verino Assets Inc. a tulajdonosa. Szaxon Attila 1996-ban vezérigazgató, majd az igazgatóság elnöke lett, és a két privatizált cégnél is bekerült az igazgatóságba. 2010-ben az IKR egy, a bábolnai önkormányzat által kiírt haszonbérleti pályázaton a legrosszabb ajánlattal tudott nyerni, később pedig előkerült egy szerződés, amely szerint Szaxon Attila húszmillió forintot kölcsönadott Horváth Klára MSZP-s polgármesternek. Mindkét érintett hamisítványnak nevezte a dokumentumot, az ügyben nyomozás indult. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos tavaly egy másik, az IKR-hez kapcsolódó ügyben tett feljelentést, szerinte ugyanis az előző kormány idején jogtalanul vállalt az állam garanciát ötmilliárd forintnyi hitelére. Az Enyingi Agrár Zrt. és a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. ma is fajsúlyos szereplő a piacon, tavaly előbbi 476 millió, utóbbi 314 millió forint uniós támogatáshoz jutott. Az IKR Zrt. ugyanakkor tavaly meggyengült, egyes üzletágait értékesíteni kényszerült. Szaxon Attila 2003-2004-ben tagja volt a Bábolna Rt. felügyelőbizottságának is. Ebben a cégben 2002-ben a fent szintén említett Petykó Zoltán volt az igazgatóság elnöke - kereskedelmi és marketing vezérigazgató-helyettesként pedig ugyanebben az időben Palkovics Péter dolgozott, aki ma a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnöke.

 

Leisztinger Tamás - A Napi Gazdaság listáján a negyedik legvagyonosabb magyar, főleg tőzsdei és idegenforgalmi befektetésekkel szerezte a vagyonát. Több közös üzlete volt Csányi Sándorral. Elsősorban nem az agráripari befektetéseiről ismeri a közvélemény Leisztinger Tamást, az MSZP-hez közel állónak mondott üzletembernek azonban jelentős érdekeltségei vannak ezen a területen. A 2011-ben 181 milliós támogatást elnyerő, 2004-ben privatizált Alcsiszigeti Mezőgazdasági Zrt. tulajdonosa a Forrás Nyrt., amelynek 85 százalékát - az Arago Befektetési Holding Zrt.-n keresztül - Leisztinger birtokolja. Részben vagy egészben ugyancsak a Forrás Nyrt. tulajdona az Elza-major Növénytermelő Kft. (151 milliós támogatás), valamint az Agárdi Farm Kft. (38 millió), a Krisztina Tej Kft. (31 millió) és az Agrobaracs Mezőgazdasági Zrt. (30 millió). Az Alcsiszigeti Zrt. leánycégeként működik a Fűzvölgyi Agrár Zrt. (97 millió), a Miklósfai Mezőgazdasági Zrt. (60 millió), a Kornfarm Kft. (29 millió) és az Alkotmány Agro Zrt. (52 millió).

Zöldbárók - Agrármaffiózók III.

AgrárMaffia | 2012-03-23 00:43:28 | Módosítva : 2012-03-23 00:44:17

Címkék: Nem tartozik hozzá címke

Ángyán József Fideszes orrszággyűlési képviselő a Vidékfejlesztési Minisztérium volt államtitkára, most nem oligarcházott, hanem gyakorlatilag neveket mondott!

Ángyán a mezőgazdasági bizottság ülésén kelt ki a föld pályáztatások miatt! A képviselő megnevezte a szolnoki vonalat mint nagybirtokosokat, akik Mosonmagyaróváron vásárolnak földeket. A szolnoki vonal a ma politika zsargonjában pedig egyértelműen Nyerges Zsolthoz köthető. Korábban a földpályázatok átvizsgálását követelte több párt, hiszen például Fejér megyében gyakorlatilag csak nagy cégek nyertek pályázatokat, köztük a Felcsúti labdarugó akadémia igazgatója és családja. Ángyán kifogásolta még, hogy nem kapnak értesítést a pályázok csak "mint a kaparós csokoládé papírnál" annyit írnak nekik vissza nem nyert.

Az alábbi videóban lévő lepségnyi gazdákról a kiélegyenaföld.hu nyújt további információkat!

Ángyán szerint elveszítjük a vidéket

Mosolyogva vetették a repcét - borítékolták a pályázatokat? Ángyán József volt parlamenti államtitkár nem érti a földpályázatokat. A nyugat-magyarországi földeket miért egy szolnoki ügyvéd érdekeltségébe tartozó cégbirodalom kaparintotta meg a helyi gazdák elől?

Február 27-én a greenfo hozta elsőként nyilvánosságra Ángyán József levelét. "Az évtizedek alatt kialakult, ellenérdekelt "maffiahálózat" mindent vinni akar a földtől, az erőforrásoktól a támogatásokon át a piacokig. Mindent vinni akar a vidéki, helyi közösségek, családok elől, és magam, munkatársaim valamint az emberekkel közösen kidolgozott Nemzeti Vidékstratégiánk e zsákmányszerzés útjában álltunk" - írta a VM lemondott politikai államtitkára a mellette kiálló zöld szervezeteknek. Íme egy friss videóösszeállítás az ATV-től:

Durva csatazajban vonult vissza az agrárállamtitkár

A kormányzatot is megosztó, mélyülő konfliktus áll az agrárállamtitkár januári lemondása és nyilvános panaszkodása mögött az [origo]-nak nyilatkozók szerint. A háború a nagybirtokosok és a családi gazdálkodás támogatói között dúl. Tétje nem egyszerűen a pénzszerzés, hanem az egyre értékesebbé váló erőforrások ellenőrzése is.

Világosan érzékelhető, hogy a Fideszen, illetve a pártot támogató csoportokon belül erős a nagyüzemi lobbi, ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) parlamenti államtitkára feladta - egybehangzóan ezt mondta az [origo]-nak több, az agrárszektort jól ismerő, a minisztérium működésének bizonyos területeire is rálátó forrás arról, hogy milyen konfliktus húzódhat meg Ángyán József államtitkár januári lemondása mögött.

Hétfőn került nyilvánosságra Ángyán levele, amelyet az őt támogató civil szervezeteknek írt távozásának okairól. A Greenfo.hu-n megjelent levélben az áll: elfogyott körülötte a levegő a nemzeti vidékstratégia kialakítása során, mert az általa támogatott programmal szemben "mohó, zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok [...] maffiacsaládok, spekuláns nagytőkés oligarchák és volt tsz-esek, állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló nagybirtokos zöldbárók koalíciója jött létre".

Ángyán azt írta, megpróbálta a problémáit Orbán Viktor elé tárni, és hónapokig próbált a kormányfőtől személyes találkozót kérni, de nem kapott lehetőséget. Januárban, miután az államtitkár felajánlotta lemondását, több, környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezet nyílt levelet írt a miniszterelnöknek. Azt kérték, hogy a kormányfő ne fogadja el Ángyán lemondását.

Bot a küllők közé

Az államtitkár lemondásának közvetlen kiváltó oka az [origo]-t tájékoztató források szerint az volt, hogy a megkérdezése nélkül egyszerre felmentettek a minisztériumban majdnem egy tucatnyi olyan munkatársat, akiknek többségére a munkája során támaszkodott. Ezzel lehetetlenült el végképp a helyzete, de már sokkal korábban érződött, hogy nehezen tudja keresztülvinni az elképzeléseit.

Az Ángyán József által képviselt koncepció egyik sarokpontja, hogy a nagyüzemek mellett létrejöjjön és megerősödjön minél több családi gazdaság, amelyek az ökológiailag fenntartható működést is szem előtt tartják - mondta az [origo]-nak Zlinszky János ökológus, jogász, egyetemi oktató, akit még Ángyán József kért fel helyettes államtitkárnak, és a lemondásról értesülve végül nem fogadta el a felkínált pozíciót (a miniszterelnök egy adminisztrációs hiba miatt később mégis kinevezte őt, a tévedést azóta javították).

Az államtitkár vezetésével tavaly véglegesített vidékfejlesztési stratégia egyik fókusza a családi gazdaságok támogatása. Zlinszky szerint ez egyrészt azért lenne fontos, mert egy, a nagyüzemi gazdálkodás melletti alternatíva több lábon állóvá, összességében életképesebbé tenné a magyar mezőgazdaságot, valamint azért, mert az ökológiai szempontok figyelembe vételével hosszú távon jobban lehet gazdálkodni az erőforrásokkal.

"A stratégia széles társadalmi egyeztetés eredménye, nagy az elfogadottsága a szakmai műhelyekben, ehhez képest már önmagában az is jelzi a kormányzaton belüli ellenállást, hogy még mindig nem emelkedett sem kormányhatározat, sem törvény rangjára" - állította Zlinszky János. Szerinte akkor látszott, hogy valakik próbálnak "botot dugni a küllők közé", amikor tavaly augusztusban elküldték a tárcától Rieger Lászlót, a stratégia megalkotásáért felelős főosztályvezetőt.

Törés van a kormányzaton belül

A családi gazdaságok megerősítésével versengő szemlélet a nagyüzemi gazdaságoké, melyek azzal érvelnek, hogy költséghatékonyságuk révén sokkal inkább megállják a helyüket a piaci versenyben, mint a kisebbek.

Az [origo]-nak nyilatkozó, a téma érzékenysége miatt nevük elhallgatását kérő források szerint ez a kör képes érvényesíteni befolyását a kormányban. "Kétségkívül van egy ilyen törés a kormányzaton belül" - ismerte el kérdésünkre egy nem a VM-ben dolgozó, szintén név nélkül megszólaló helyettes államtitkár, aki szerint a tárcaközi értekezleteken gyakran felbukkanó téma a vidékfejlesztési tárcánál zajló hatalmi harc. Az [origo] által erről hétfőn, a parlamentben megkérdezett fideszes szakpolitikusok kitértek az érdemi nyilatkozat elől, de annyit elmondtak, hogy nem érzékelik a nagyüzemi-kisbirtokos ellentétet a kormányon belül. Többen annyit hozzátettek, hogy nagy- és kisbirtokra egyaránt szükség van.

A Vidékfejlesztési Minisztérium keddi közleménye kiáll Ángyán elképzelése mellett. A minisztérium szerint Ángyán a minisztérium vezetőinek nem indokolta meg lemondását, "távozásával a kormány birtokpolitikája, valamint a hosszú távra szóló vidékstratégia nem változik. A kormányprogramban is világossá tettük, hogy nem a gigantikus méretű, alapanyagot termelő mezőgazdasági vállalkozások érdekeit képviseljük, hanem - az európai modellt követve - a működőképes családi és egyéni gazdaságokat".

A kormányzaton belüli bizonytalanságra utal ugyanakkor már a nagyszabású vidékfejlesztési tervek kuszasága is. A kormány Nemzeti Vidékstratégia (két rész: tézisek és alapvetés) és Darányi Ignác-terv (pdf) néven alkotott meg két programot: az első a stratégiai tervezés dokumentuma, a második a végrehajtásé. A Kormány.hu-n az olvasható, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium "véglegesítette" a 2020-ig szóló vidékstratégiát, ugyanakkor a dokumentum a kormány elé nem került.

Ennek ellenére Orbán Viktor miniszterelnök és Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter elindította a Darányi Ignác-tervet, mely 2013-ig 300 milliárd forint uniós pénzt biztosít a vidék fejlesztésére. A két dokumentum közt eltolódott a hangsúly. A Vidékstratégia a nagybirtokos termelést több szempontból támadja, például hogy negyedannyi embert foglalkoztat, mint a kisgazdaságok, vagy épp a gyors nyereség elérésére törve kimeríti a földet. A családi vállalkozásokról azt írja: "a tájak eltérő természeti adottságaihoz és gazdálkodási tradícióihoz alkalmazkodó, életképes mezőgazdaság az egyéni vagy családi kis- és középbirtokok meghatározó szerepére épül".

A Darányi Ignác-terv ezzel szemben, bár szükségesnek írja le a helyi gazdálkodók megerősítését, már egészen másként fogalmaz. "Minden vállalkozásnak - legyen az kis-, közepes vagy nagyüzem - megvan a maga helye és szerepe" - olvasható a Darányi-terv kiadványában. A 2012 első félévére kiírt pályázatok pedig nem koncentrálnak kizárólag a kisbirtokokra. A mezőgazdasági termékek értéknövelésére kiírt pályázaton maximum százmillió forint nyerhető, és a lehetséges pályázók között a nagyvállalatokat is feltüntették.

Raskó György agrárvállalkozó a nagyüzemi termelés mellett, a kisbirtokok ellen érvelve az ATV-ben hétfőn azt mondta, Ángyán József "országos méretű szabadtéri skanzent szeretett volna csinálni". "Az Ángyán-féle, rokonszenvesnek tűnő koncepcióval az a gond, hogy a piaci realitásokat tudomásul nem vevő mezőgazdasági stratégia nálunk nem járható út. Tompítani lehet a piaci folyamatokat, de szembemenni velük nem érdemes. Az a kérdés, ki alkalmas piaci szereplőnek" - mondta az [origo] megkeresésére a kisbirtok-nagybirtok vitáról Gőgös Zoltán, az MSZP agrárpolitikusa, az előző kormány szakállamtitkára.

Pártfüggetlen nagykutyák

Farkas István, az Ángyán mellett kiálló Magyar Természetvédők Szövetségének ügyvezetője szerint attól félnek a kis gazdaságok, hogy nagybirtokrendszer alakul. A szervezet Ángyánhoz fűződő szoros kapcsolatát jelzi, hogy az elnökségében van az a Gergely Erzsébet, aki együtt dolgozott az államtitkárral a kormányban, és kirúgása közvetlenül hozzájárult Ángyán lemondásához. "El kell dönteni, melyik irányba fejlődjön a magyar mezőgazdaság, jelenleg különböző elképzelések csapnak össze" - írta le Farkas István az államtitkár lemondása körüli légkört.

"Az eltelt másfél évben világossá vált, hogy a deklarált szándékok és a végrehajtás között nagy a szakadék" - mondta az [origo]-nak az egyik megyei agrárkamara elnöke. Az elvek és a gyakorlat összekuszálódását mutatja a nagyszabású tervek körüli ellentmondás is. Példákat is sorolt arra, hogyan torzítja el az eredeti akaratot a végrehajtás.

Ángyán József (a középső sorban balra), már csak egyszerű képviselőként

Szerinte az állami földek bérletére kiírt pályázatok esetében a mérethatárt nem a családi gazdaság törvényben meghatározott méretének megfelelő 300, hanem 1200 hektárban szabták meg (erről bővebben lásd keretes írásunkat). "Abban sincs változás, hogy a területeket tömbösítve írták ki a pályázatokat, és abban sem, hogy a támogatások nagy részét a nagyüzemek kapják. A kormányváltáskor mindkettő megváltoztatását megígérték, de nem történt semmi, ami azért nem meglepő, mert a nagyüzemi érdekkör pártfüggetlen" - tette hozzá az elnök.

A jövőért megy a harc

A vita tétje, hogy "merre indul tovább a magyar vidék" - mondta az [origo]-nak Ács Sándorné, a 2005-ben párttá alakult Élőlánc Magyarországért elnökségi tagja (az Élőlánc az egyik olyan szervezet, amely kiállt Ángyán József mellett, arra kérve a miniszterelnököt, hogy tartsa a kormányban az államtitkárt). A következő években ugyanis nagy horderejű változások várhatók a mezőgazdaságban. Például 2014-ben megnyílik a magyar földpiac, vagyis az Európai Unión belül szabadon lehet majd földet értékesíteni.

Magyarország számára stratégiai jelentőségű kérdés, hogy a föld és a vízbázis hazai kézben maradjon, mert a jövő háborúit ezekért fogják vívni - jelentette ki Ács Sándorné. Ezt az érvet Orbán Viktor miniszterelnök is említette már: a Darányi-terv bemutatóján mondta azt, hogy a termőföldért vívott háború eszköze Magyarország leminősítése. Ács szerint Ángyán elengedése azt mutatja, hogy a kormányzat kihátrált elképzelései mögül.

Megkerestük Ángyán Józsefet is, de azt mondta, nem akar nyilatkozni az ügyben.

Problémás földbérleti pályázatok A Nemzeti Földalapból 65 ezer hektárt oszt ki pályázat útján a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet. A pályázatok elvileg a családi gazdaságokat erősítenék meg, de a kiírást végül úgy alakították, hogy a nagyobb birtokoknak kedvezzen. Eredetileg 300 hektár lett volna az a területhatár, amely fölött nem indulhatna gazdálkodó a pályázaton, a tendereken azonban 1200 hektáros határt húztak meg. A megnégyszerezett területhatár aligha támasztja alá a családi birtokok megerősítésének célját. Az is nehezen magyarázható feltétel, hogy a pályázatokon előírják, hogy a megszerzett területen állattartást kell kezdeményezni. Így azokat a növénytermesztéssel foglalkozó gazdákat is állattartásra kényszerítenék, akik sohasem foglalkoztak haszonállatokkal, és nem is értenek hozzá. Fazekas Sándor agrárminiszter a múlt hét kedden a piaci igényekre hivatkozva mondta azt, hogy az állattartást és a növénytermesztést egyensúlyba kell hozni. Az NFA pályázataival kapcsolatban az is probléma, hogy noha a mezőgazdasági munkák a jó idő kezdetével, feltehetően már márciusban elkezdődhetnének, a szervezet még csak az összterület felét hirdette meg.

Folytassa Ángyán tanár úr!

2012. március 1. 7:23

"Államtitkári helyedről történő figyelemfelkeltő távozásod talán a kormányt is emlékeztetni fogja a gazdákkal kötött megállapodására. Azt üzented, hogy csak a kiállás és az egyenes beszéd segíthet viszonyaink megváltoztatásában, és továbbra is bízol a világ fölött őrködő Rendben." Az államtitkári posztjáról korábban szintén lemondott Bencsik János is Ángyán József mellett.

A sebezhetőség tökéletes védelem

Folytassa Ángyán tanár úr!

Egy nemzet életképességét és egyben vállalt sorsfeladatának sikeres beteljesítését leginkább tagjainak önismerete, és az arra épülő egészséges önbizalom befolyásolja. Ezért mindannyiunk egyénre szabott sorsfeladata, hogy megismerje önmaga képességeit és javítandó gyengeségeit, mert e tudás nélkül dolgunk végzése során rendre alulmaradhatunk. Miután az állam meghatározott földrajzi területen élő emberek történetileg kialakult, tartós és szervezett közössége, ezért könnyedén beláthatjuk, hogy egymásért is felelősséggel tartozunk. Már csak azért is, mert az államhoz, mint sorsközösséghez való tartozás anyagi érdekek és érzelmi kötődések mentén valósul meg. Leginkább egy jól működő családhoz hasonlít, így nem is lehet más, mint saját testét felépítő, egymásnak szolgáltatást nyújtó, szolgáló közösség.

Mindannyian megtapasztaltuk már, hogy a sorsdöntő pillanatokban mindig magunkra maradunk, de akkor sem vagyunk egyedül. Zsigereinkben hordozzuk őseink nemzedékről-nemzedékre átörökített és folytonosan gazdagított örökségét, és ott van bennünk a múltból eredő segítség, a tapasztalatainkra és megismert képességeinkre épülő önbizalom. De ott kell még lennie a hitnek, a hitre alapuló bizalomnak is, hogy a közösségem is kiáll mellettem. E kettő egységet kell, hogy alkosson, melynek összetartó ereje a szeretet melegsége.

Tisztelt Ángyán Tanár Úr! Kedves Barátunk!
Miután mi egy közösségbe tartozunk, szeretettel állunk ki melletted. Szolgálatodra továbbra is szükség van. Mi is tudjuk, hogy az időnek nem mennyisége, hanem minősége van, mely alapjaiban határozza meg a szolgálat jellegét. Az idő minősége most csak annyit enged meg, hogy szavaid szerint tedd a jót ott, ahol lehet, úgy, ahogy lehet. Tanárként, országgyűlési képviselőként, emberként. De tenned kell, mert jól érzed, a feléd irányuló szeretet egyúttal rámutat felelősséged és terheid nagyságára is. A magyar vidékkel, a helyi gazdaságokkal és közösségekkel összefogva ez a nagy teher is könnyebben elhordozható.

Talán emlékszünk még 2008 tavaszára, mikor is két kicsiny falu, Komlóska és Pálháza polgármestere nemzeti zarándoklatra hívta az „ország népét”. Összefogást szorgalmaztak az ivóvízellátás piacra vitele, az egészségügy forrásainak megkurtítása, a vasút tönkretétele, a termőföld idegen kézre juttatása ellen. Utat akartak találni a magyarság számára egymáshoz. Össze akarták boronálni a falut a várossal, a szegényt a gazdaggal, a többséget a kisebbséggel, a hívőt a világival, a jobboldalit a baloldalival, a munkaadót a munkavállalóval, politikust a választóival. Meg akarták mutatni, hogy siránkozás helyett egymásra figyeléssel és összefogással is lehet kiutat találni. Csak nyitottság kell hozzá, igény önmagunk és a másik jobb megismerésére. A hosszú út által megadatott tartalmas beszélgetések, az általuk megfogalmazódó egyéni és közösségi gyógyír is enyhítette testünk és lelkünk fájdalmait.

Országunkat járva láttuk, hogy a „hatalmasok” miként igyekszenek megfosztani országunkat természetes erőforrásaitól, az élelmiszer önrendelkezésünk alapjait biztosító termőföldtől, az egészséges ivóvíztől, a jó levegőt biztosító erdővagyontól. Láttuk, hogy miként igyekeztek éket verni a magyar falu és város közé. Jogi csűrés-csavarással szinte teljesen felszámolták a helyi piacokat. Miközben a városi közösségek kénytelenek egyre többet költeni élelmiszerre, addig a magyar falu a mezőgazdasági tevékenységből egyre kevesebb bevételhez jut. És láttuk, hogy a falvak meggyengülése miatt a városi szolgáltatások iránt is csökken a kereslet. És döntöttünk arról, hogy újfent összhangot kell teremteni város és falu között, és akkor a vidéki és városi emberek is jól járnak. De a nemzeti összetartozás nem csak gazdasági munkamegosztás. A város közvetíti a magas kultúrát, a vidéke pedig őrzi eleink kulturális örökségét. A falusi közösségben nagyobb a szolidaritás és megtartó erő, és erre most nagy szüksége van a magyar társadalomnak.

Jóska! Munkatársaiddal a Nemzeti Vidékstratégiában ennek a valós – anyagi és érzelmi - alapokon nyugvó nemzeti együttműködésnek a keretrendszerét állítottátok fel, melynek középpontjába a helyi természeti, társadalmi, kulturális adottságokat figyelembe vevő, sok lábon álló helyi gazdaságok szövedékének létrejöttét állítottátok. Ennek pedig alapját a családi vállalkozások és családi gazdaságok alkotják. Vidékjárásunk eredményeként ezért vállaltál magad, és általad az új kormányzat is kötelezettséget arra, hogy a helyben lakó fiatal gazdák helyi gazdaságba történő belegyökeresedését segítjük elő az állami földek bérletének hozzáférhetővé tételével. Háromszáz hektáros birtoknagyságig. Az elmúlt hetekben kiírt pályázatok viszont nem a családi gazdaságok jogszabályban előírt mértékének megfelelő 300, hanem 1200 hektárban szabják meg a jogosultság felső határát. Úgy látszik, hogy a már két évtizede velünk élő domináns tőkeérdek – a versenyképesség és méretgazdaságosság leple alatt - ismét maga alá akarja gyűrni az igazságosság és szolidaritás értékeit.

Államtitkári szolgálati helyedről történő figyelemfelkeltő távozásod talán a kormányt is emlékeztetni fogja a gazdákkal kötött megállapodására. Mindez nem rontaná a közép- és nagybirtokok versenyhelyzetét, hiszen a hazai termőföldek mindössze 1, azaz egy százalékáról van szó.

Azt üzented, hogy csak a kiállás és az egyenes beszéd segíthet viszonyaink megváltoztatásában, és továbbra is bízol a világ fölött őrködő Rendben. Tudnod kell, hogy számunkra a Rend előbbre való, mint a rendszer. A Rend, az egész rendjét, az isteni teremtés rendjét hordozza magában. Ehhez képest a rendszer egy beszűkült részlet, mely csak töredékességében tartalmazza a Rend ismertetőjegyeit. A Jó kormányzáshoz szükség van a bátorságra, de társulnia kell mellé a körültekintésnek is. Elengedhetetlen az igazságosság szempontjainak érvényesítése, hiszen egy ország lakói, egy nemzet tagjai egyben kockázatközösséget is alkotnak, minden magyar felelős minden magyarért. A terhek és lehetőségek igazságos megosztása viszont csak a mértékletesség és méltányosság erényével együtt alkalmazandó.

Kedves Barátunk! Örömmel nyugtázzuk, hogy jól ismered és alkalmazod is a teremtés törvényének egyik fontos alapszabályát, miszerint mindannyian sebezhetőek vagyunk, de ennek elfogadása lehetőséget biztosít arra, hogy ijedség nélkül találkozzunk életünk elkerülhetetlen eseményeivel. A sebezhetőség egyben tökéletes védelem is, önmagunk ismerete pedig a legnagyobb biztonság.

Bencsik János
Bogár László
Jelenczki István
Molnár Oszkár
Papp Lajos
Szabó Gyula
Tóth Zoltán József

Élőlánc a vidék békéjéért

2012. január 20. péntek, 21:45

„… a kisbirtok-párti államtitkár egyre kellemetlenebb a vidék békéjét szorgalmazó … tárca vezetésének.”  (Népszabadság online, 2012. január 18-19.) Megdöbbenéssel értesültünk Ángyán József lemondásáról. Az Élőlánc Magyarországért álláspontja, hogy a vidék békéjét nem Ángyán József távozása biztosítja hanem az, ha a Kormány következetesen végrehajtja azt a politikát, amit megalakulásakor meghirdetett, s amellyel megnyerték a választásokat. A Kormány és a FIDESZ / KDNP frakció működése csak akkor maradhat hiteles, ha a Nemzeti Vidékstratégiát haladéktalanul törvényerőre emelik, Ángyán Józsefet megtartják és megerősítik pozíciójában, biztosítják számára a megfelelő szakemberállományt és finanszírozást a Darányi Ignác Terv sürgős és teljes körű végrehajtásához! A vidék békéjét csak az biztosíthatja, ha az emberek megélhetést találnak a falvakban, ha a fiataloknak nem kell elhagyni szülőhelyüket azért, mert nincs számukra munkalehetőség! Ehhez elengedhetetlen feltétel, hogy a vidék erőforrásaiból, a földből és a földhöz kapcsolódó EU-s forrásokból származó jövedelem a helyi családokat, helyi közösségeket gazdagítsa. Az ehhez szükséges intézkedések nem csak hogy nem veszélyeztetik a vidék békéjét, hanem egyedüli zálogai annak! Azok, akik mást állítanak, nem álltak ki a nyilvánosság elé a Nemzeti Vidékstratégia vitájában, most azonban - a nyilvánosság megkerülésével, kapcsolati hálójukon keresztül -  akcióba léptek ellene a számukra szokásos úton. Ezeknek a múltból itt maradt, és az új politikai erőkkel kiegészült érdekszövetségeknek az aknamunkája akadályozza a valódi rendszerváltást Magyarországon. Az Élőlánc Magyarországért ezért követeli, hogy álljon ki a nyilvánosság elé az, aki a vidék békéjét Ángyán József és munkatársai eltávolításával akarja megteremteni, aki azt állítja, hogy a vidék békéje azon múlik, hogy a családi gazdaságokkal, az életvitelszerűen helyben élő, falusi emberekkel szemben továbbra is a tőkeerős nagyvállalatok profitáljanak a földből és a vidéknek szánt Európai Uniós támogatásokból! Követeljük továbbá, hogy a kormányzat számolja fel azokat a háttérben működő hálózatokat, amelyek egyebek mellett most a vidékfejlesztési stratégia megvalósítását igyekeznek zátonyra futtatni, és teremtse meg a feltételeket Ángyán József államtitkár munkája folytatásához! 2012. január 20. Az Élőlánc Magyarországért Elnöksége

Száz civil szervezet állt ki Ángyán államtitkár mellett a hétvégén

A hétvégén száz civil szervezet csatlakozott a zöldek pénteki leveléhez, amelyben a Miniszterelnöktől kérték, hogy ne fogadja el Ángyán Józsefnek, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárának lemondását. 

A hétvégén száz civil szervezet csatlakozott a zöldek pénteki leveléhez, amelyben a Miniszterelnöktől kérték, hogy ne fogadja el Ángyán Józsefnek, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárának lemondását. 

A környezetvédők azért írtak levelet, mert szeretnék visszafordítani a vidékfejlesztési tárca kiemelkedő szakembereinek elbocsátását. Ennek hatására nyújtotta be lemondását az államtitkár is.

Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetsége ügyvezetője szerint látszódik, hogy a magyar vidék szervezetei ragaszkodnak Ángyán professzorhoz, mert az ő személye hitelesíti azokat a vidékfejlesztési elveket, amelyeket Orbán Viktor a Darányi Terv bemutatásakor is hangoztatott.

A zöldek mellett sok más szervezet adott ki külön-külön sajtónyilatkozatot az államtitkárért, mint például az Élőlánc Magyarország, a Magyar Népfőiskolai Társaság, a Falufejlesztési Társaság, vagy a Győr-Moson-Sopron megyei MAGOSZ és Agrárkamara.
A Miniszterelnökhöz címzett levél itt olvasható.

Ángyán József

AGROBIZNISZ HELYETT 
AGRIKULTÚRÁT! 

Nem lehet egyetérteni azokkal a szélsőséges nézetekkel, amelyek környezeti megfontolások alapján száműznék a mezőgazdálkodást. Ma inkább a környezetnek megfelelő intenzitási fok és gazdálkodási forma megtalálása a feladat. Be kell látnunk, hogy a helyi, passzív és utólagos büntetésre épülő természet- és környezetvédelem rendszere csődöt mondott. Sokkal jobb eredményt ígér, ha helyette az aktív, területfedő védelem alapelveinek megfelelően a termelési és fogyasztási célú környezethasználat rendszerét alakítjuk át úgy, hogy a vidéki térségek a termelési feladataik mellett növekvő jelentőségű népességmegtartó, társadalmi, kulturális és környezetstabilizáló feladataikat is el tudják látni.
 

A probléma

Milyen az a mezőgazdálkodás, amely úgy állít elő értékes, szermaradvány-mentes, egészséges és piacképes élelmiszereket, valamint nyersanyagokat és megújuló energiahordozókat, hogy közben megőrzi a vidéket, a tájat, az élővilágot, a környezetet, és benne az embert és közösségeit? Hogyan tud a termelési, fogyasztási, társadalmi, szociális, regionális és védelmi feladatoknak megfelelni az a többfunkciós mezőgazdaság, amely a gazdálkodás és a vidékfejlesztés összekapcsolásával Európa és a világ fejlődési tendenciáit jelzi? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre kell választ adnia annak, aki a magyar mezőgazdaság helyzetét az ezredfordulón értékelni és fejlesztésének lehetőségeit, illetve korlátait elemezni akarja. A mezőgazdálkodás hazai helyzete, megítélése és fejlesztése körül élesedő vitákat két egymásnak feszülő - napjaink szakmai közvéleményét át- meg átszövő - véleménycsokor vázlatos, címszavas bemutatása jellemezheti a legjobban az alábbiak szerint.
Az 1. véleménycsokor 
szerint az iparszerű, nagy mesterséges energiaigényű, erősen kemizált és automatizált mezőgazdálkodás Magyarország agroökológiai potenciálja - szinte egyetlen erőforrása - kihasználásának legmegfelelőbb rendszere. A jelentkező problémák a tulajdonosváltás miatti felaprózottságból és a technológiai hibákból fakadnak. Nem szabad "szétverni" a magyar mezőgazdaság korábban kialakult infrastruktúráját, vagy ahol az már bekövetkezett, ott sürgősen állami intézkedéseket kell hozni, és költségvetési támogatást kell nyújtani a rendszer "helyreállításához". A mezőgazdaság "lerombolása" a nemzetközi porondon szinte egyetlen versenyképes ágazatunkat veszélyezteti. A végrehajtásba "becsúszó" hibákat kell csupán kiküszöbölni, a technológiákat és a biológiai alapokat kell csak tökéletesíteni, és növelni kell a technológiai fegyelmet. "Nekünk termelnünk kell! Az egyebeket hagyjuk a zöldekre!" A demográfiai robbanás és a sokasodó világélelmezési problémák tükrében egyébként is ez az egyetlen etikailag elfogadható és gazdaságilag racionális fejlesztési irány.
A 2. véleménycsokor 
szerint az iparszerű gazdálkodás teljesítette történelmi feladatát. Ez a gazdálkodási rendszer a - foglalkoztatásban, az egészséges környezetben, táplálékban és a tradíciók, agrikulturális és kulturális értékek megőrzésében megnyilvánuló - helyi érdekekkel szemben szinte kizárólag a beszállító iparok és az ezeket zömében megtestesítő multinacionális cégek érdekeit szolgálja. Ez a rendszer a természeti és társadalmi környezetet egyaránt veszélyezteti, energetikai és közgazdasági szempontból is irracionális, hosszú távon fenntarthatatlan, termékei rossz minőségűek, kemikáliákkal szennyezettek, táplálkozás-fiziológiai értékük rossz, fogyasztásuk komoly humán-egészségügyi problémákhoz vezet, és a fizetőképes piacokon mindezek következtében alig értékesíthetők. A világélelmezési problémákat nem az eddig is intenzíven művelt régiók ipari ráfordításainak további növelésével, hanem annak a helyzetnek a felszámolásával lehet megoldani, amelyben egy svájci vagy egy amerikai állampolgár az erőforrások és a javak több mint negyvenszeresével rendelkezik, mint egy szomáliai vagy egy etióp. Álságos, demagóg és az igazi lobbyérdekeket elfedő tehát ilyen körülmények között az élelmezési problémákra és a demográfiai robbanásra hivatkozva követelni a nagyobb ráfordítást és a több ipari eredetű anyag- és energiafelhasználást. Vajon a keletkezett többletet az érdekelt multinacionális csoportok ellenszolgáltatás nélkül átadják a nehéz helyzetben lévő régióknak? Nyilvánvalóan nem! E problémák a rendszer logikáján belül maradó "technológia-tökéletesítéssel" nem oldhatók meg, tehát gazdálkodási rendszer- és struktúraváltásra van szükség, amely a környezet érzékenységét, terhelhetőségét, termelési adottságait, valamint a mezőgazdálkodás egyéb (környezeti, regionális, foglalkoztatási, szociális, kulturális stb.) feladatait is figyelembe veszi.
A helyzet értékelésében és a fejlesztés lehetséges irányainak megítélésében megnyilvánuló ilyen nagyfokú véleményeltérésre azt kell mondanunk, hogy az eltérő lobbyérdekek nem adnak elégséges magyarázatot. E vita láttán az embernek az a gyanúja támad, hogy a vitatkozó felek a "mezőgazdálkodáson" nem ugyanazt, sőt megkockáztathatjuk, teljesen mást értenek. Nem könnyű ebben a helyzetben a magyar mezőgazdaságról, kilátásairól, fejlesztésének irányairól, lehetőségeiről közmegegyezéses értékelést adni, és a feladatokat, teendőket megfogalmazni. Minderre azonban kísérletet sem igen lehet tenni, ha nem tudunk a mezőgazdálkodás céljait, feladatait illetően megegyezésre jutni. Nézzük először, hogy milyen fejlődési utat járt be a mezőgazdálkodás, hogyan változtak céljai és feladatai.

Belső folyamatok

A magyar mezőgazdaság fejlődését az elmúlt évtizedekben a közvetlen és közvetett energiabevitel rohamos növekedése jellemezte. Az ipari eredetű, illetve feldolgozású anyagok részaránya a mezőgazdaság összes anyagfelhasználásán belül a 60-as évek elején még elenyésző volt, de a 1980-as évek közepére megközelítette a 60 százalékot. A gyors ütemű iparosodó fejlődés hatására 25 év alatt a területegységre jutó hozamok megkétszereződtek (1. ábra, 1. táblázat), az éves termésingadozás jelentősen csökkent. Magyarország élelmiszerekből önellátóvá vált, sőt jelentős export árualapot is előállított, amely a fizetési mérleg egyensúlyban tartásának egyik legfontosabb elemévé vált. Ugyanakkor alapjaiban megváltozott a parasztság évszázadok alatt kialakult hagyományos, a természeti folyamatokhoz közelálló életmódja, a termelési módszerek, az alkalmazott fajták, a tápanyagellátás, a növényvédelem egész rendszere.

 
1. ábra. A gabonafélék termésátlagának hosszú trendje  Magyarországon (Ángyán-Menyhért, 1988)

Időszak	Növényfajok
	Őszi búza	Kukorica	Cukorrépa	Lucerna
1931-40	1,37	1,87	20,34	4,06
1951-60	1,48	2,19	19,94	3,83
1961-65	1,86	2,61	24,64	2,97
1966-70	2,43	3,23	32,52	4,3
1971-75	3,32	4,17	33	4,79
1976-80	4,06	4,85	33,64	5,29
1981-85	4,63	6,11	38,9	5,23
1986-90	4,88	5,63	38,4	5,24
1991-95	4,26	4,43	31,23	4,59
1996	3,28	5,61	39,59	5,03
1997	4,21	6,41	37,68	5,21

 1. táblázat. Néhány kiemelt szántóföldi növény termésátlaga  (t/ha) (Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyvek adatai alapján)

Az intenzív, növekvő ráfordítások, az energiabevitel kezdeti látványos sikerei azt sugallták, hogy az ipari folyamatokhoz hasonlóan szabályozható és környezetétől egyre inkább függetleníthető a gazdálkodás. Ez csak úgy valósítható meg, ha a "kikapcsolt" természeti erőforrások pótlására egyre több mesterséges energiát viszünk be a rendszerbe. Azt a felfogást, hogy a kibocsátott termék mennyisége a meghatározó, ami csaknem kizárólag az energiaátalakító rendszer (növényfajta) teljesítőképességétől és a bevitt energiák mennyiségétől függ, jelzi a fajtaváltás felgyorsult folyamata (2. ábra), és a termelésben felhasznált műtrágyák és növényvédő-szerek mennyiségének robbanásszerű növekedése. (2. és 3. táblázat)

 
2. ábra. A fajta minősítésének éve és elért életkora  (Ángyán-Menyhért, 1988)

Időszak	Szántó  +kert  +gyümöl- csös  +szôlô	Műtrágyahatóanyag- felhasználás					Szervestrágya- felhasználás		Szerves- trágyá- zott  terület
		1000 t/év			kg/ha/év		millió  t/év	t/ha/év	aránya %
	millió ha	N	P	K	NPK	NPK
1931-40	5,95	2	10	1	13	2,2	30	5,04	25
1941-50	5,9	11	19	5	35	5,9	26,5	4,49	21
1951-55	5,85	15	12	8	35	6	25,7	4,39	20,1
1956-60	5,75	60	55	25	140	24,3	21,5	3,74	18,1
1961-65	5,63	143	100	56	299	53,1	20,5	3,64	13,7
1966-70	5,62	293	172	150	615	109,4	22	3,91	13,7
1971-75	5,54	479	326	400	1205	217,5	14,6	2,62	7,6
1976-80	5,39	556	401	510	1467	272,2	14,3	2,65	7,4
1981-85	5,3	604	394	495	1493	281,7	15,3	2,92	7,6
1986-90	5,25	487	278	324	1081	207,1	13	2,48	6,2
1991-95	5,02	172	25	27	224	44,6	6,3	1,25	3,1
1996	5,04	202	35	35	272	54	4	0,79	2,1
1997	5,05	207	44	37	288	57	4,9	0,97	2,4

2. táblázat. A mű- és szervestrágya-felhasználás 
Magyarországon (1931-1997) (Ángyán, 1991. és Mezôgazdasági 
Statisztikai Zsebkönyvek adatai alapján) 

Időszak	Szántó +kert+  gyümöl- csös  +szőlő	Gomba- ölő	Gyom- irtó	Rovar- ölő	Egyéb	Ösz- sze- sen	Ösz- sze- sen	Ható- anyag
	millió ha	1000 tonna/év					kg/ha/év
1951-60	5,8	11,6	0,2	1,3	-	13,1	2,3	0,9
1961-65	5,63	12,5	1,2	2,9	-	16,6	3	1,2
1966-70	5,62	13,5	21,2	6,6	-	41,3	7,3	2,7
1971-75	5,54	17,6	21,4	15,6	-	54,6	9,9	3,9
1976-80	5,39	19,2	28,8	15	3	66	12,2	5,5
1981-85	5,3	19,8	27,5	13,5	3,5	64,1	12,1	5,6
1991-95	5,02	5,3	8,6	5,8	0,5	20,2	4	1,8

3. táblázat. A növényvédőszer-felhasználás Magyarországon 
(1951-1995) (Ángyán, 1991. és Mezőgazdasági Statisztikai 
Zsebkönyvek adatai alapján)

A környezetnek az elhatározott feladatok és tevékenységek igényei szerinti átalakításával, a természeti erőforrások kikapcsolásával járó rohamos mesterséges energiaráfordítás-növelési kényszer azonban olyan önmagát gerjesztő folyamat, amely már a termésátlagok növekedése időszakában is káros változásokat indít el a környezetben, majd ezen rejtett folyamatok romboló környezeti és gazdasági hatásai már a felszínen is jól látható módon megjelennek. Ekkor a termésátlagok még - igaz, hogy egyre nagyobb ráfordításokkal, energiabevitellel és így természetesen egyre gazdaságtalanabbul, de - növekedhetnek. A jelek arra utalnak, hogy a magyar mezőgazdaság az 1980-as évek végére ebbe a "fejlődési" szakaszba jutott.
A mezőgazdaságot ebben az állapotában érte a politikai-gazdasági rendszerváltás és a tulajdonosi és birtokszerkezet átalakulása. Sokan önmagában ennek tulajdonítják a termésátlagok és termelési eredmények hirtelen romlását, ám biztonsággal megállapíthatjuk, hogy ehhez maga a leírt folyamat és gazdálkodási logika legalább ilyen - ha nem nagyobb - mértékben hozzájárult. Az energiaintenzív rendszer ugyanis abban a pillanatban összeomlik, ha abból - akár pénz szűkében, akár más megfontolásból - kivesszük a természeti erőforrásokat helyettesítő műtrágyákat, növényvédő szereket, a közvetett és közvetlen energiabevitelt, miközben a gazdálkodás egyéb összetevőit, logikáját, rendszerét nem változtatjuk meg. A 2. és 3. táblázatban jelzett ráfordítás csökkenés - megfosztva az iparszerű gazdálkodást lételemeitől - legalább olyan mértékben hozzájárult a visszaeséshez, mint maga a tulajdonosi és birtokstruktúra megváltozása. 

Külső körülmények

Mindezen belső folyamatokon túl azt is látni kell, hogy a világ és különösen Európa számos térségében az ökoszociális piacgazdasági modell térhódításával az elmúlt 35-40 év során a vidéki táj és környezet szerepe, megítélése jelentős változásokon ment át. A vidéki térség hagyományosan szinte egyetlen vagy messzemenően meghatározó feladata - az élelmiszerek, a növénytermesztési és állattenyésztési nyersanyagok előállítása - mellett előtérbe kerültek az egyéb feladatok, amelyek közül érdemes külön kiemelni a közösség érdekeit szolgáló, "közjavakat" előállító környezet-, természet- és tájvédelmi, valamint fogyasztási és szolgáltatási funkciók széles körét. Rá kellett ébredni ugyanis arra, hogy a vidéki térség nem csupán a mezőgazdasági termelés színtere, hanem egyben biológiai és társadalmi élettér is, és ha beavatkozásainkat csupán a termelés hatékonyságának növelése vezérli, akkor az élettérfunkciók komoly veszélybe kerülhetnek. Ilyen körülmények között a környezet degradálódása nem csupán a termelés visszaeséséhez vezet, hanem az emberi létfeltételeket is komolyan veszélyezteti. 
A természetvédelem és a mezőgazdaság egymásrautaltságának felismerésével kétségtelenül el kellett vetni az úgynevezett szegregációs modellt, amelynek alapelve a természetvédelem korlátozása meghatározott természetvédelmi területekre és más védett felületekre, és minden egyéb területen megengedi a környezetorientált felelősség és korlátozás nélküli mezőgazdálkodást. De az a másik szélsőség sem volt tartható, amely szerint az egész mezőgazdálkodás általános külterjesítésére ("extenzifikálására") lenne szükség. Ez a nézet nemcsak a gazdasági szempontok miatt tarthatatlan, hanem éppen a mezőgazdasági rendszerekben élő fajok védelme szempontjából sem egészen igaz. A mezőgazdálkodás által létrehozott antropogén agrárökoszisztémák új élőhelyeket és lehetőségeket nyitottak olyan fajok számára, amelyek az erdővel borított természeti tájakon nem találták volna meg létfeltételeiket. Erre, vagyis a föld használatba vételével összefüggő biodiverzitás-növekedésre és annak mértékére igen szemléletes példát ad a közép-európai flóra diverzitásának változási tendenciáit szemléltető 3. ábra. 

 
3. ábra. A közép-európai flóra diverzitásának változása  (Hüppe 1990 nyomán Harrach 1994)

Megállapítható, hogy a növényzet sokszínűsége, fajgazdagsága az ipari forradalom időszakára érte el Közép-Európában a maximumát. A földtörténeti középkor és újkor határán (Kr.e. 4500) a diverzitás ennek még ötven százaléka sem volt. Az ábra egyúttal azt is jelzi, hogy az ipari forradalmat követő erőteljes intenzifikáció, a környezet túlhasználata, a terhelhetőségét aránytalanul meghaladó mesterséges, ipari eredetű energiaráfordítás-növelés drasztikus diverzitáscsökkenést okozott, s amit a környezet kíméletes és fokozatos használatba vétele e tekintetben kétezerötszáz év alatt felépített, azt a túlhasználat kétszázötven éve tökéletesen lerombolta. A tendencia folytatásának beláthatatlanok a következményei. 
Nem lehet tehát egyetérteni azokkal a szélsőséges nézetekkel, amelyek környezeti megfontolások alapján száműznék a mezőgazdálkodást. Sokkal inkább a környezetnek megfelelő intenzitási fok és gazdálkodási forma megtalálása a feladat. Fel kell ismerni ugyanakkor azt is, hogy a helyi, passzív és utólagos büntetésre épülő természet- és környezetvédelem rendszere csődöt mondott. Sokkal jobb eredményt ígér, ha helyette az aktív, területfedő védelem alapelveinek megfelelően a termelési és fogyasztási célú környezethasználat rendszerét alakítjuk át úgy, hogy a vidéki térségek a termelési feladataik mellett növekvő jelentőségű népességmegtartó, társadalmi, kulturális és környezetstabilizáló feladataikat is el tudják látni. 
A vidéki térségek jellemző vonásainak, értékeinek és feladatainak ismeretében azt is be kell látni, hogy ezek pótolhatatlan értékek az egész társadalom számára, a városi és vidéki területek ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz, a Vidéki Térségek Európai Kartájának (1996) megfogalmazása szerint "közös sorson osztoznak". A vidéki térség fejlesztése során tehát a mezőgazdálkodás fogalmát tágabban kell értelmeznünk, egyre inkább megtöltve környezetgazdálkodási tartalommal, vagyis a természet- és környezetvédelmi (stabilizálási), a termelési, valamint a fogyasztási-szolgáltatási, társadalmi, közösségi, kulturális funkciókat egyaránt figyelembe kell venni. Hosszú távon csak az a gazdálkodás lehet fenntartható (értékőrző), amely e hármas szempontrendszerre épül. 
Az európai értékrendszerben, az EU Közös Agrár- és Vidékpolitikájában (CARPE, 1998), valamint az ennek hétéves költségvetési kereteit megteremtő AGENDA-2000-ben ezek az elképzelések és értékek egyre erőteljesebben jelennek meg. Hogy a leírtakat Európa és a világ egyre inkább felismeri, azt többek között az is bizonyítja, hogy az Európa Tanács mezőgazdasági bizottsága a "Committe on Agriculture and Rural Development" (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság) nevet viseli, s mezőgazdaság-fejlesztési koncepcióit is a "European Charter for Rural Regions" (Vidéki Térségek Európai Kartája) elnevezésű vidékfejlesztési koncepcióba ágyazva fogalmazta meg. Ezt jelzi a kutatás és fejlesztés irányváltása is, amelyet - például az EU 5. keretprogramjának megfelelően - komplexitásra törekvő projektek jellemeznek. Ugyancsak e felismerési folyamatra utal az agrár-felsőoktatás gyorsuló ütemű átalakulása, melynek fő jellemzője a szűken vett technológiai jellegű képzés kiszélesedése, fokozatos kibővítése környezetgazdálkodási és vidékfejlesztési reál és humán ismeretekkel, elmozdulása az agrárértelmiségi képzés irányába. E felismerésre utal továbbá a Közös Agrárpolitika (CAP: Common Agricultural Policy) reformjának egyre világosabban körvonalazódó fő iránya, mely a támogatások súlypontját fokozatosan a többfunkciós mezőgazdálkodás nem termelési (környezeti, társadalmi, szociális, foglalkoztatási, kulturális stb.) funkcióira helyezi át (4. ábra).
 
  

 
4. ábra. A CAP és a CARPE* elemei  (Forrás: Buckwell Report, 1998) * CARPE: Common Agricultural and Rural Policy for Europe  (Európai Közös Agrár- és Vidékpolitika)

A CARPE javaslat lényege, hogy a mezőgazdasági politikának tovább kell haladnia abban, hogy ne csak szektorális politika legyen, amely a gazdálkodókat segíti a termékpiacokon, hanem egy területileg meghatározott, sokkal inkább integrált politika, amely az állami politika más elemeivel együtt hozzájárul a vidéki térségek fejlődéséhez. Ehhez a CAP-ot úgy kell átalakítani, hogy a piaci ártámogatások helyett több közvetlen kifizetést adjon a kulturális, környezeti és területi feladatokért. A CARPE célja, hogy lehetővé tegye a gazdaságilag hatékony és környezeti szempontból fenntartható mezőgazdaságot, miközben serkenti az Unió vidéki területeinek integrált fejlődését. Valójában ez felel meg a Római Szerződés (39. cikkely) és az Európai Uniós Szerződés (130/a cikkely) követelményeinek. A CARPE elősegíti, hogy csökkenjen a konfliktus a mezőgazdaság és a vidéki térségek között. Négy fő elemből áll: piacstabilizáció, környezeti és kulturális - tájra vonatkozó - kifizetések, vidékfejlesztési kezdeményezések, az átmenethez szükséges átalakulás segítése.
Az elképzelés szerint 2002-re a kompenzációs kifizetések és a piaci támogatások - amelyek most a CAP költségeinek több mint 80 százalékát teszik ki - teljesen megszűnnének, és részben az átalakulást segítő támogatásokra, de jelentősebb részben a környezeti és vidékfejlesztési feladatokra kerülnének átcsoportosításra közvetlen kifizetések formájában. Hangsúlyozottan kifizetésről, díjról (payment) van szó, és nem támogatásról vagy segélyről (subsidy), mivel ez közpénzekből kerül kifizetésre a közösség számára szerződéses alapon végzett környezeti szolgáltatásokért. (A közalkalmazottak sem "segélyt" kapnak munkájukért, fizetésüket nem hívjuk így, csak azért, mert nem magánszemélynek vagy magánvállalkozásnak dolgoznak, hanem a köznek.) A jelenlegi strukturális politikai és agrár-környezetvédelmi intézkedések helyét az egyre bővülő agrár-környezeti és vidékfejlesztési kifizetések vennék át. Az exporttámogatások is teljesen megszűnnének, a termeléskorlátozó (kvóta és egyéb) rendszerre pedig már nem lesz szükség, tehát megszűnne a CAP minden piactorzító és feszültséget okozó hibája. 

A fejlesztés alapelvei 

E belső és külső folyamatok, jelenségek, valamint a közgazdasági, piaci környezet értékítéletének megváltozása arra ösztönöz, hogy felülvizsgáljuk eddigi gazdálkodási stratégiánkat. Nagy valószínűséggel előre jelezhető, hogy e nélkül a stratégiaváltás, a gazdálkodási módban végrehajtandó változtatás nélkül a magyar mezőgazdaság tulajdonosi és szerkezeti átalakítása sem jár a remélt eredménnyel.
Abból indulhatunk ki, hogy Magyarország természeti erőforrásai lényegesen jobb feltételeket biztosítanak a mezőgazdasági termelés számára, mint az EU-15-ök, az OECD-tagállamok vagy akár a világ átlaga. Ezen feltételek összehasonlítására kínál lehetőséget a 4. táblázat, amely a fő művelési ágak arányát mutatja az összterületen belül. 
 
 

Művelési ág	Magyar- ország	EU-15	OECD	Világ
Szántó, kert  és ültetvény	54,5	27,9	13,3	11,1
Gyep	12,4	18,6	25,3	26
Mezôgazdasági  terület	66,9	46,5	38,6	37,1
Erdő	19,1	36,3	33,5	31,7
Összterület  (1000 ha)	9 303	313 025	3 352 529	13 045 423

4. táblázat. A fô művelési ágak aránya (%) (1995)

Megállapítható, hogy Magyarország szántóterületi aránya az EU-15-ök átlagának közel kétszerese, az OECD-tagállamokénak mintegy négyszerese, a világátlagnak pedig közel ötszöröse. Ha a gyepterületeket is hozzávesszük, vagyis a mezőgazdasági területek arányát vizsgáljuk az összterületen belül, akkor ez az arány is a világátlagnak közel duplája.
Az 5. táblázat egy másik szempontra hívja fel a figyelmet, amikor az 1000 lakosra jutó területi nagyságokat vizsgálja. 
 
 

Művelési ág	Magyar ország	EU-15	OECD	Világ
Szántó, kert  és ültetvény	492	234	412	255
Gyep	112	157	782	597
Mezőgazdasági  terület	604	391	1 194	852
Erdô	172	305	1 034	728
Népesség  (1000 lakos)	10 229	372 099	1 084 416	5 687 118

5. táblázat. 1000 lakosra jutó terület (ha) (1995)

Megállapítható, hogy míg az EU-15-ök átlagában 1000 lakosra csupán 234 hektár szántó+kert+ültetvény jut, addig ez az érték a világ átlagát tekintve 255 ha, az OECD tagállamaiban 412 ha, Magyarországon viszont 492 ha. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a saját népesség ellátásán túl Magyarország jelentős mezőgazdasági exportárualap előállítására is képes.
Ezek az adatok az ország termelési potenciálját jelzik, melyeket feltétlenül hasznosítanunk kell, ám - ahogyan azt a folyamatok és a helyzet elemzése során már megfogalmaztuk - a mezőgazdálkodás egyáltalán nem csak termelési feladatokat kell, hogy ellásson. A mező- és erdőgazdaság Magyarországon az összterület 85,5 százalékával (a termőterülettel) közvetlenül érintkezve a kultúrtáj fő használója, a vidék megőrzésének és fejlesztésének alapeszköze. Ebből fakad egyrészt, hogy a természetvédelem alapvetően rá van utalva a mezőgazdasággal való együttműködésre. Másrészt a mezőgazdálkodás teljesítménye, eredménye döntően a környezet, a természeti erőforrások állapotától, minőségétől függ. A természetvédelem, a mezőgazdaság és a vidék egymásrautaltsága elkerülhetetlenné teszi e három terület összehangolását. Ennek megoldása érdekében mielőbb közmegegyezésre kell jutnunk a mezőgazdaság céljait, feladatait, multifunkcionális jellegét illetően, melynek legfontosabb összetevői, közös elemei a következők lehetnek:
- értékes beltartalmú, szermaradvány-mentes termékek előállítása;
- a meg nem újítható nyersanyagok energia-takarékos felhasználása;
- a talajt, vizeket, levegőt érintő környezetterhelés csökkentése, illetve elkerülése;
- a kultúrtáj ápolása és a biodiverzitás fenntartása;
- a vidék kulturális és agrikulturális értékeinek megőrzése;
- elfogadható jövedelem biztosítása a lehető legtöbb ember számára.
E feladatok egyidejű megoldására az eddigi iparszerű, nagy mesterséges (fosszilis) energiaigényű, erősen kemizált, a mezőgazdálkodás funkciói közül egyedül a termelést, a tőkemegtérülést szem előtt tartó gazdálkodás, úgy tűnik, alkalmatlan. Ezt néhány egyszerű adattal támasztja alá a 6-8. táblázat. A megötszöröződő műtrágya-ráfordítás termésátlag-kétszerező, erőteljes minőségcsökkentő hatása (6. táblázat), az energiahatékonyság bizonyos szintek fölötti rohamos csökkenése, majd egy ponton túl a ráfordításnövelés teljes energetikai irracionalitása, ahol is további egységnyi energiaráfordítás-növelés a hozamnövekményben már nem ad egységnyi energiatöbbletet (8. táblázat), vagy az a szomorú tény, hogy ez a gazdálkodás az embert teljesen kiszorítja, nincs rá szüksége (7. és 8. táblázat), a környezet állapotát folyamatosan rontja, ezáltal, valamint szennyezett termékeinek elfogyasztásával pedig hozzájárul a népesség egészségi állapotának jelentős romlásához, mind-mind azt bizonyítja, hogy az ökoszociális piacgazdaság közegébe ágyazott többfunkciós mezőgazdálkodás az iparszerű rendszertől eltérő megoldásokat követel. 
 
 

Megnevezés	1961-65	1966-70	1971-75	1976-80
Műtrágya  hatóanyag-felhasználás  (kg/ha)	100	206,2	409,6	512,6
Termésátlag (t/ha)	100	130,6	178,5	218,3
Nedves  sikértartalom (%)	100	83,7	71,9	66,9

6. táblázat. A műtrágya-ráfordítás, a termésátlag 
és a termesztett búzafajták nedves sikértartalmának változása 
az 1961-1980-as idôszakban Magyarországon (%) 
(Szabó, 1990 adatai alapján) (1961-65-ös érték = 100%) 

Dekádok	Átlag-termés	Emberi	munkaerô- felhasználás
	t/ha	óra/t termés	óra/ha
1900-1909	1,66	58.8	97.6
1910-1919	1,66	53.6	89.0
1920-1929	1,7	47.6	80.9
1930-1939	1,57	46.4	72.8
1940-1949	2,19	26.4	57.8
1950-1959	2,82	10.8	30.5
1960-1969	4,47	3.6	16.1
1970-1979	5,62	2.0	11.2
1980-1989	6,99	1.2	8.4

7. táblázat. Kukoricatermesztés az USA-ban
Forrás: Farmer's Digest, 1999. January, Vol. 63., No. 1. p. 10

A vizsgált egység  és jellemzője	Energia MJ/ha/év			A- rány	Margi- nális  hatékony- ság	For- rás
	be- vitel	fosszi- lis	kiho- zatal
	1	%	2	1-Feb	MJ/MJ**
1. Új-Guinea  (erdős hegyoldal,  naturális gazdálkodás)	103	0	1460	14.2	14.05	1
2. Dél-Anglia  (Wiltshire, farm  az 1800-as évek elején)	586	2	7390	12.6	12.28	1
3. Jáva (Polinézia,  1970-es évek, kezdeti  technikai fejlődés)	1079	54	14760	13.6	11.07	1
4. Dél-India (1955,  farm, "zöld forradalom"  kezdete)	3255	58	42280	13.0	7.01	1
5. Dél-India  (azonos terület, 1975)	6878	77	66460	9.7	3.47	1
6. Franciaország  (biogazdálkodás)	8160	*	51500	6.3	2.95	2
7. Németország  (biogazdálkodás)	10741	*	66986	6.2	2.24	2
8. Németország  (integrált gazdálkodás)	11882	*	63360	5.3	1.92	2
9. Franciaország  (integrált gazdálkodás)	16658	*	59000	3.6	1.25	2
10. Franciaország  (iparszerű gazdálkodás)	21388	*	62000	2.9	0.88	2
11. Németország  (iparszerű gazdálkodás)	21498	*	83710	3.9	0.87	2
12. Dél-Anglia  (Wiltshire, farm  az 1970-es években)	21870	99	44890	2.1	0.85	1

 8. táblázat: Különböző termelési rendszerek energiamérlege Forrás: 1. Bayliss-Smith, 1982  2. Lünzer, 1981 Megjegyzés:   * = A forrás ezt az adatot nem közli.
 ** = Egységnyi energiaráfordítás-növelésre jutó energiahozam

Ez különösen igaz egy olyan országban, mint Magyarország, amelynek agroökológiai adottságai kiválóak, gazdálkodási, agrikulturális hagyományai gazdagok, ugyanakkor energiahordozókban szegény, vidéke pedig jelentős munkanélküliséggel küzd. Meglehetősen szerencsétlen lenne ilyen körülmények között olyan fejlesztési stratégia kidolgozása és követése, amely jelentős állami támogatással és költséggel műtrágya, növényvédő-szer, gép és üzemanyag formájában megjelenő drága energiát importál, majd azt egy "csúcsra járó", a potenciál felső határát közelítő szinten termelő rendszerben rossz hatásfokkal nagy tömegű, rossz minőségű termékké alakítja, amely csak igen nagy nehézségek árán és jelentős exporttámogatással, vagyis újabb állami költséggel adható el külföldön, vagy inkább "tuszkolható ki" az országból. Ez azonos lenne a külföldi beszállítók, majd a külföldi fogyasztók magyar forrásokból történő támogatásával, valamint a magyar vidék és munkaerő egyidejű leértékelésével. 

Nem elég tehát az eddigi stratégia, rendszer technológiáit tökéletesíteni, hanem új stratégiára és ehhez illeszkedő, ennek gyakorlati megvalósítási kereteket adó megoldásokra, rendszerekre van szükség. Ez az új stratégia az úgynevezett "multifunkcionális" mezőgazdálkodás, a környezet- és tájgazdálkodás lehet, melynek feladatait két nagy körbe sorolhatjuk: az alapvetően a piac által szabályozott termelési feladatok, melyek az élelmiszerek előállításán túl a nem élelmiszer célú termékek (megújítható nyersanyagok, energiaforrások stb.) előállítását is egyre inkább magukba foglalják, valamint a körzettel, a tájjal, a földdel kapcsolatos környezeti, társadalmi és kultúrfeladatok. Ez utóbbi "nem importálható funkciók" olyan közjavakat (élelmezésbiztonság, a kultúrtáj ápolása, a társadalmi és biológiai élettér megőrzése, az ökológiai és műszaki infrastruktúra fenntartása, ökológiai stabilitás, népességmegtartás, munkaerő-kiegyenlítés, a vendégfogadás és idegenforgalom alapjának biztosítása, paraszti értékek ápolása stb.) testesítenek meg, amelyek a piac hagyományos eszközeivel, az árakon keresztül nem szabályozhatók. Ezek ugyanakkor a vidék társadalmának és környezeti egyensúlyának fenntartásában növekvő szerepet töltenek be, így e teljesítményeket közvetlen kifizetések formájában a társadalomnak honorálnia kell. 
Az ilyen, hosszú távon működőképes mezőgazdálkodás megvalósításának egyik alapvető feltétele a környezeti alkalmazkodás, vagyis az, hogy a földet mindenütt arra és olyan intenzitással használjuk, amire az a legalkalmasabb, illetve amit képes károsodása nélkül elviselni. Selye János orvos-biológus Stressz distressz nélkül című munkájában az emberi társadalomra vonatkoztatva írja, hogy "a többségnek a stressz hiánya és a túl sok stressz egyaránt kellemetlen, distresszt okoz. Ezért mindenkinek ... gondos önvizsgálatot kell végeznie, hogy megtalálja azt a stressz-szintet, amelynél a legjobban érzi magát. Akiknek ez a vizsgálat nem sikerül, azok vagy a tétlenség unalmától vagy pedig a folytonos túlzott igénybevételtől szenvednek". Selye megállapításai, úgy tűnik, az emberen túl kiterjeszthetők az egész élő környezetre, természetre, annak rendszereire is. Minden környezet magában hordja ugyanis azt a használati intenzitási fokot, amely a selyei terminológia szerint nem okoz distresszt számára, amelyen "a legjobban érzi magát", vagyis az alulhasználat és a túlhasználat okozta distressz elkerülhető.
Az értékfenntartó gazdálkodásnak tehát egyik legfontosabb alapeleme a tájhoz, a környezethez illeszkedő funkció, tevékenység, ágazati rendszer és intenzitási fok megtalálása, vagyis olyan földhasználati rendszer kialakítása, amely magából a környezetből, annak adottságaiból és korlátaiból fakad, ahhoz a lehető legjobban illeszkedik. Ez a környezet mezőgazdasági termelési alkalmasságának, érzékenységének és sérülékenységének egybevetésével, majd ennek megfelelően eltérő intenzitású gazdálkodás ösztönzésével és megvalósításával érhető el. Ez az ország területének mintegy egynegyedén jelentős művelésiág-változást, illetve gazdálkodási- rendszer- és intenzitásváltozást feltételez. Ennek során a vizsgálatok szerint mintegy 1,5 millió hektárt célszerű az intenzív szántóföldi művelésből kivonni, melyből mintegy 6-700 ezer hektár erdősítésre, 3-400 ezer hektár gyepesítésre vár, mintegy 500 ezer hektár pedig külterjes szántóföldi művelésbe kerülhet.

Mindezekből fakad, hogy a vidéki térségek fejlesztési programjait erőteljesen befolyásolja azok agroökológiai adottsága, agrikulturális hagyományai és környezeti érzékenysége. Azt, hogy a termelési, a környezeti és a regionális foglalkoztatási, társadalmi-szociális feladatok milyen súlyt képviselnek egy adott térség mezőgazdálkodásában, az attól függ, hogy milyen adottságú területen helyezkedik el. Más szavakkal: a mezőgazdálkodásból élő családok jövedelmében a termelési feladatokhoz kapcsolódó piaci értékesítésből származó árbevétel illetve az agrárkörnyezeti, valamint társadalmi, szociális és egyéb teljesítmények alapján kapott kifizetésekből származó jövedelem egymáshoz viszonyított aránya nagy mértékben függ a térség adottságaitól, agroökológiai feltételeitől. E két bevételi forrás kell, hogy a családok megélhetését biztosítsa. Míg azonban például a Bácskában vagy a Mezőföldön ebben a piaci árbevételek a meghatározóak, addig az Őrségben vagy Szatmár-Bereg térségében az egyéb teljesítményekért kapott állami kifizetések lesznek a meghatározóak.

GAZDÁLKODÁSI ÉS KUTATÁSI PROGRAMOK

A többfunkciós mezőgazdálkodási stratégia megvalósításának kereteit a kidolgozás alatt álló Nemzeti Agrár-Környezetgazdálkodási Program (NAKP) teremti meg, amelynek célkitűzéseiben a különböző térségek adottságaihoz igazodó, fenntartható mezőgazdasági földhasználat kialakítása fogalmazódik meg. Az NAKP-t lépcsőzetes szerkezet és a programok átjárhatósága jellemzi. Az előkészületek során különböző lehetséges célprogramok fogalmazódtak meg: A horizontális vagy országos célprogramok (agrár-környezetgazdálkodási alapprogram, integrált gazdálkodási célprogram, ökológiai - biológiai - gazdálkodási célprogram, gyephasznosítási célprogram, vizes élőhelyek célprogramja) a hazai mezőgazdasági földhasználat teljes területére kiterjednek. Ezen programok célkitűzése az, hogy támogatást nyújtsanak a különféle földhasználati ágakban a környezetbarát termelési, gazdálkodási eljárásokhoz, így elősegítsék a magyar agrárgazdaság új, hosszú távon is fenntartható fejlődési modelljének kialakulását, a környezeti szempontokat is figyelembe vevő gazdálkodás tervezését, az integrált és az ökológiai gazdálkodás terjedését, valamint a gyepterületek és vizes élőhelyek megfelelő hasznosítását.  A zonális vagy térségi célprogramok (természetvédelmi, talajvédelvédelmi és vízvédelmi célprogramok, valamint ezek kombinációi) az adott térség környezet- és természetvédelmi szempontú mezőgazdasági földhasználatát segítik, hozzájárulva az adottságokhoz illeszkedő gazdálkodási formák elterjedéséhez, a tájgazdálkodás kialakulásához, a terület környezeti, természeti értékeinek megőrzéséhez és fejlesztéséhez. Ezen programok célterületei közé olyan térségek tartozhatnak, amelyek természetvédelmi, talajvédelmi vagy vízvédelmi szempontok miatt speciális hasznosítást igényelnek.  Mindezek megvalósítását olyan oktatási, képzési, szaktanácsadási és demonstrációs célprogramok segítik, melyek a program országos intézményrendszerének, szellemi és fizikai infrastruktúrájának megteremtését célozzák. A vizsgálatok folytatódnak, zajlik az élővilág-, talaj- és vízvédelmi agrár-környezeti programok területi lehatárolása, makrogazdasági és társadalmi hatásvizsgálata, az egyes programok részletes, tartalmi kidolgozása, valamint a program intézményrendszerének kialakítása. (A munkálatokkal és azok eredményeivel kapcsolatos további részletes információk az FVM Agrár-környezetgazdálkodási Osztályán, a GATE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetében, valamint az Interneten szerezhetők be.)  A megvalósítás előfeltétele a közgazdasági környezet megváltoztatása, vagyis olyan ökológiai adó- és támogatási/kifizetési rendszer kidolgozása és bevezetése, amely a közterheket az élő munkáról az anyag-, energia- és környezethasználatra helyezi át, felértékelve ezzel az emberi munkát, a foglalkoztatást, az egészséges táplálékot és a tiszta környezetet, és leértékelve az embert kiszorító, a környezetromboló, lineáris, egyfunkciójú gazdálkodási rendszereket. Mindezen túl ki kell alakítani az agrár-környezetgazdálkodás oktatási, képzési, bemutatási, tanácsadó szellemi és fizikai infrastruktúráját, intézményrendszerét is, mely megvalósításának igen fontos eszközrendszere. Végezetül, de nem utolsósorban irányváltást kell elérni a mezőgazdasági kutatásokban és fejlesztésekben is. A tudományban az analizáló és a szintetizáló közelítést egyenrangúan, egymást feltételezően kell kezelni! (Nem csak a "fákat", hanem az "erdőt" is vizsgálni kell. A különböző színű mozaikok "cizellált" kidolgozása a kép összerakásakor nyeri el értelmét! A mozaikgyártásnál nem alacsonyabb rendű a képek összerakása!). A mezőgazdálkodás többfunkciós felfogásának és az elmondottaknak megfelelően gyarapítani kell a polikultúrákkal, a körfolyamatokkal, a diverz termelési rendszerekkel kapcsolatos tudásunkat, szintetikus ismereteinket. Olyan rendszerszemléletű (holisztikus megközelítésű), interdiszciplináris kutatási programokra van szükség, amelyek nem csupán egy-egy tudományterület szempontjából kívánják a legjobb megoldásokat kikutatni, megtalálni, hanem olyan rendszerek kidolgozását célozzák, amelyek összességükben kielégítik az értékfenntartó (sustainable) fejlődéssel, gazdálkodással szemben támasztott követelményeket. E program megvalósítása csak a különböző szakmák és tudományterületek együttműködésével képzelhető el, és egy olyan általános értékrendváltást feltételez, amely reális távlatokat nyit az ökológiai alternatíva számára Magyarországon is.

"FEL KELL SZÁMOLNI A MEZŐGAZDASÁGRA TELEPÜLT MAFFIAHÁLÓZATOT"

Ángyán: már megvan a lista, amelynek alapján kiszűrik azokat akik az agrártámogatásokat jogtalanul vették igénybe

Már megvan az a lista, amelynek alapján a kormány ki fogja szűrni az agrártámogatásokat jogosulatlanul igénybe vevőket – mondta a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára szerdán a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége Jász-Nagykun-Szolnok megyei gyűlésén, Szolnokon.

Ángyán József úgy fogalmazott, hogy „a háttérből még mindig irányítják a folyamatokat azok a maffiahálózatok, amelyek az elmúlt 60 évben szerveződtek és telepedtek rá a mezőgazdaságra”. Ezek felszámolását szívósan végig kell vinnie a kormánynak és a szaktárcának – hangsúlyozta.

Nehezen kezd mozdulni a Nemzeti Földalap is, még mindig nincsen meg teljes egészében az a szerződéslista, amelyből kideríthető lenne, hogy kik és milyen feltételekkel használják az állami földeket. Annyi azonban már látszik, hogy mintegy 180 tőkés társaság kezében van a teljes terület 80 százaléka - állította az államtitkár, aki szerint e téren is „masszív ellenőrzésre van szükség”. A visszaélések felelőseit el kell számoltatni és "elő kell venni" a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) azon ellenőreit, akik asszisztáltak e helyzet kialakulásához.

Rámutatott: az ágazat talpra állítása és versenyképessé tétele érdekében újra meg kell teremteni annak szuverenitását. Alapvetően ugyanis nem a támogatás, hanem a piac hiányzik ma a magyar gazdáknak, akik saját szektoruk teljes vertikumából mindössze 10 százalékban részesülnek, ami kevés a megélhetéshez.

„Engedve a külföldi tőke és az unió nyomásának eladtuk a feldolgozóiparunkat és a kereskedelmünket” – fogalmazott Ángyán József jelezve: a készülő Nemzeti Agrárstratégia a minőségi termelés, a kis- és közepes gazdaságok megerősítése és a hungarikumok védelme, támogatása mellett a magyar mezőgazdaság önállóságának megteremtéséről szól. Ennek jegyében egy készülő rendelet előírja majd: kizárólag az tekinthető magyar terméknek, amely legalább 95 százalékban hazai alapanyagokból készült. Emellett szükség van saját pénzintézeti hálózat – gazdabankok – létrehozására és az agrárkamara megerősítésére is – húzta alá a politikus.

Utóbbi kapcsán rámutatott, hogy mielőbb létre kell hozni az érdekérvényesítés intézményi kereteit. A parlament és a kormány mellett a kamara az új struktúra harmadik, meghatározó pillére lesz, amely alanyi jogon 180 ezer, potenciálisan azonban több százezer tagot tömöríthet. Az új kamarai törvény települési mezőgazdasági bizottságokat hív életre, a kamara megyei elnökségei pedig 20 tagból állnak majd.

Az államtitkár emellett a vidékfejlesztés érdekében tervezett intézkedések legfontosabbjai között említette a helyi értékesítési lehetőségek újraélesztését, amelyet jelentős pályázati forrásokkal kíván támogatni a kormány. Figyelemre méltó kezdeményezésnek nevezte a – Magyarországon Sopronban kísérleti jelleggel működő - helyi pénz bevezetését, amelynek célja, hogy a helyben megteremtett értéket ne lehessen kivonni a rendszerből.

Utalt arra is, hogy a gazdálkodók életpálya-modelljén belül - várhatóan 25-50 évre, örökölhető jogként – a mezőgazdaságot hivatásul választó fiatal párokat földhöz juttatják és a külterületekre vonatkozó építési szabályok átalakításával megkönnyítenék a tanyák létrehozását is. A fórumon Jakab István, a Magosz elnöke bejelentette: megszületett az első precedens értékű bírósági ítélet a termelők vis maior igényeinek érvényesítése kapcsán. Szólt arról is: a tavasz beköszöntével elengedhetetlen szükség van arra, hogy - az osztrák példához hasonlóan – a tárca és az érintett hatóságok segítsék a gazdák közúti közlekedését.

Orbán: A leminősítések a termőföldért folytatott háború fegyverei

Orbán Viktor szerint a falusi embereknek nem áruházban kellene megvenniük, amit meg tudnak termelni. Ezt a miniszterelnök a Darányi Ignác-terv, a nemzeti vidékstratégia végrehajtási keretprogramja hétfői bemutatóján tartott beszédében jelentette ki.

AJÁNLAT

• A mezőgazdaság nélkül recesszióba lenne a magyar gazdaság

Megőrzés, megújítás, minőség - ez a három kulcsgondolata a Darányi Ignácról elnevezett vidékfejlesztési stratégiának, amely a minőségi vidéki élet megteremtését célozza - mondta Orbán Viktor hétfőn Budapesten, a kormány vidékfejlesztési tervének bemutatásán.

Orbán Viktor beszédében sürgette a földtörvény módosítását és további szabályok megalkotását a birtok- és tulajdonvédelem érdekében.

A kormányfő kifejtette, gyakran lehet hallani, hogy a jövő háborúi a termőföldért, az ivóvízért fognak folyni. "A rossz hírem az, hogy ez a háború már elkezdődött, csak nem fegyverekkel vívják, hanem más eszközökkel, például leminősítésekkel is, ezért nagyon résen kell lennünk, mert a róka sohasem mondja meg egyenesen, hogy a sajtot szeretné kiénekelni a szánkból" - fogalmazott.

Orbán Viktor kijelentette azt is, hogy meg kell védeni a termőföldet és az ivóvízbázist, ezért nem fogadnak be "génpiszkált anyagokat a földjeinkbe", és ezért támogatják a gazdák földvásárlását és helyben maradását. Közölte azt is, hogy meg kell akadályozni, hogy élelmiszer-hulladékok legyenek a piacon, ehelyett magyar termelők megfelelő minőségű termékeit lehessen megvásárolni.

Orbán szerint fontos, hogy a vidékről való gondolkodás megváltozzon. "A városok életképtelenek lesznek a vidék nélkül" - mondta a kormányfő. A falusi ember ne áruházakban vegye meg azokat a termékeket, amelyeket meg tudna termelni - fogalmazott, és hozzátette, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben Magyarország mezőgazdasági ország. "Abból nem szabad engednünk, hogy akár városban él, akár falun, a magyar ember asztalán jó minőségű és egészséges, magyar élelmiszer legyen" - jelentette ki, hangsúlyozva: meggyőződése, hogy van esély a rosszabb minőségű külföldi dömpingáru és élelmiszer-ipari hulladék visszaszorítására.

 

Orbán kijelentette, nem fogadjuk el, hogy csak az ipar jelenti a korszerű gazdaság alapját, és ezzel háttérbe szorul a mezőgazdaság. Szükség van az iparra, szolgáltatásokra, erős pénzügyi szektorra, de emellett erős mezőgazdaságra is. Ha ezt nem fogadjuk el, saját magunkat minősítjük le - tette hozzá.

 

"Az a nemzet, amelyik elszakad a földtől, magától a valóságtól szakad el, következésképpen legyengül" - fogalmazott, majd hozzátette, hogy a XXI. században a nemzeti önállóság alapja egyre inkább az élelmiszer-önellátás képessége. Úgy vélte, ha újra meglesz a minőségi élet lehetősége a vidéken, akkor a vidék ugrásszerűen képes lesz javítani a városi élet minőségét is, amelyet "a külföldről ideáramló silány kacatok, élelmiszer-ipari hulladék dömpingje alacsony szinten, sőt sokszor emberhez méltatlan szinten tart".

A miniszterelnök a feladatok között említette a földtörvény sürgős átalakítását, további szabályok megalkotását a birtok- és tulajdonvédelem érdekében, a földügyekkel foglalkozó szervezetek működését érintő jogszabályok áttekintését, ésszerűsítését, lehetőleg úgy, hogy a helyi közösségeké lehessen az első szó. Emellett tovább kell egyszerűsíteni a helyi értékesítési, kistermelői tevékenységet, javítani kell a piacok rendjét szabályozó rendeletek minőségét, a kistermelők adottságaihoz kell igazítani a sokszor nehézkes jogszabályokat, csökkenteni kell a termelők kiszolgáltatottságát, és rá kell szorítani a kereskedelmi partnereket a tisztességes piaci viselkedésre - sorolta.

Orbán Viktor szerint Magyarországon "az alapok megvetése után" most kezdődik az új rendszer beüzemelése, a konszolidáció, s az új szisztéma egyik nagy nyertese biztosan a vidék, az agrárium, valamint a kis- és középgazdaságok lesznek.

A konferencián mondott köszöntőjében Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter közölte: a Darányi-terv magában foglalja egyebek mellett az uniós vidékfejlesztési forrásokból és a nemzeti költségvetésből megvalósuló programokat, a jogi szabályozás korszerűsítését és az intézményi működés újjászervezését.
A tárcavezető szerint Darányi Ignác munkájából a mai napig profitál a mezőgazdaság. Darányi korszerű megoldásokkal, komplex rendszerekben gondolkozva, válsághelyzetekben találta meg a válaszokat a magyar vidék felzárkózására, a mezőgazdaság talpra állására - emelte ki.

		Vidékfejlesztés Fidesz-módra: Hát az a föld a Nyergeséké! MSZP-s időkben MSZP-s érdekek, fideszes időkben fideszes érdekek Igazságot a gazdáknak! Igazságot Magyarországnak! jelszóval demonstrációt tartanak a családi gazdálkodók ma, a 2005-ös gazdatüntetést záró megegyezés 7. évfordulóján, a Kossuth téren. A figyelmeztető megmozduláson tisztességes földpolitikát, a Fidesz választási ígéreteinek betartását követelik. Erről országos helyzetértékelő tanácskozáson döntöttek szombaton a Fejér megyei Kishantosi Vidékfejlesztési Központban. Alábbiakban az ott elhangzottakat foglaljuk össze.

Harmincnyolc levelet írtak 2009 óta a lepsényi gazdák az állami földek haszonbérleti szerződése ügyében – főként fideszes politikusoknak, kormányzati tisztviselőknek. Jó részükre választ sem kaptak – nem méltatta például válaszra őket Jakab István, a Magosz elnöke sem. Jakabnak nemigen van ideje a gazdák ügyeivel foglalkozni, amióta 2010-ben az Országgyűlés alelnökévé választották. Arra viszont jutott idő, hogy a Magosz és a Fidesz gazdatagozata megfenyegesse Teichel Istvánt, a lepsényi gazdák vezetőjét: nem kéne annyira ugrálni a földért! Teichel a tanácskozáson elmondta: ajánlatot is tettek neki, hogy ő kap földet, ha leáll a többiek képviseletével. Adjon be pályázatot, mindegy, mit ír bele, csak ne menjen tovább a szervezkedéssel!

A lepsényi gazdák ugyanis megegyeztek egymással, hogy melyikük melyik helyi állami földterületre pályázik. Tizenöt gazdálkodó, összesen 73 családtag szerette volna ilyen módon biztosítani a családja jövőjét.

A lepsényi gazdák képviselői korábban felkeresték Medgyasszay Lászlót, Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) elnökhelyettesét, aki azt mondta nekik: ő támogatja a kezdeményezésüket, csak az a baj, hogy az a föld fideszes érdekeltség. Medgyasszay László már nincs az NFA-nál.

Teichel Istvánék nem adták fel. Sokadik levelükre az NFA Fejér megyei területi szervezetének vezetője, Kutasi István válaszolt 2011. május 12-én. Azt írta, hogy a Somogy megyei NFA-hoz már korábban kérelem érkezett a földterület megművelésére. Azt elbírálták, és megbízást kötöttek a korábbi haszonbérlővel, a Dél-Balaton Agro Kft.-vel a művelésre. Vagyis az NFA a Somogy megyei irodájához beadott kérelemre odaadta művelésre a Fejér megyei földeket a helyi gazdák orra elől egy mosonmagyaróvári székhelyű kft.-nek.

Jól figyeljék a pályázati kiírást, mert...

A megbízási szerződés október 31-ig tartott, és a hatályos törvények szerint nem hosszabbítható meg. A Dél-Balaton Agro Kft. ennek ellenére már tavaly szeptember 4-én elvetette a repcét abba a földbe, amelyet az NFA elnökének, Sebestyén Róbertnek a levele alapján meg kellett volna pályáztatni.

Ács Sándorné, a Mezőföld Népfőiskolai Társaság titkára a kishantosi gazdatanácskozáson azt mondta: a 2012-es évre hektáronként mintegy 100 ezer forintot fektettek be, noha törvényes jogcímük nincs annak a földnek a használatára. Nyilván nem kockáztattak volna ennyi pénzt, ha nincs ígérvényük, hogy az a föld az övék lesz.

2011 májusában az NFA Fejér megyei vezetője azt írta a gazdáknak: figyeljék a pályázati kiírásokat. Figyelték is nagyon. Egészen 2012. február közepéig kellett várniuk, míg egy pénteki napon megjelent a lepsényi föld pályáztatása az NFA honlapján. Mire azonban megkeresték volna a pályázatírójukat, a kiírás eltűnt.

A lepsényi földet jogcím nélkül használó Dél-Balaton Agro Kft. tulajdonosa a Lajta-Hanság Mezőgazdasági Rt., amelynek vezérigazgatója korábban Nagy Frigyes, egykori MSZP-s földművelésügyi miniszter volt. A cég utóbb közte volt a Fidesz által privatizált 12 állami gazdaságnak. A Lánchíd Rádióban rendeztek egy vitaműsort a lepsényi földekről. Vitapartner volt Péter Mihály, a Magosz alelnöke, a 2005-ös gazdademonstráció egyik „vezérharcosa” is, aki a műsorban a lepsényi gazdák érdeke ellen érvelt.

"Akkor még nem tudtam, ki az a Nyerges Zsolt"

– Ketten is tanúja voltunk, azért merem állítani, hogy amikor István mélyen a szemébe nézett Péter Mihálynak, és megkérdezte, miért árult el bennünket – mesélte a kishantosi tanácskozáson Ács Sándorné – Péter Mihály azt felelte: hát az a Nyergeséké! Én akkor még nem tudtam, ki az a Nyerges Zsolt, de nem is érdekelt. Miért kell a lepsényi földeken egy szolnoki ember tulajdonában lévő mosonmagyaróvári cégnek gazdálkodnia?

Teichel István hozzátette: nem is a Dél-Balaton Agro Kft. műveli a földet, hanem bérmunkában művelteti a Mezőszentgyörgyi Agrár Rt.-vel, amely Lepsényben mindössze 6 embernek ad munkát.

Március közepe van, kezdeni kellene a vetést, de az NFA saját bevallása szerint a beígért 65 ezer hektárból 32 ezer hektárt még meg sem hirdettek haszonbérletre. A meghirdetett 33 ezer hektár nagy részét pedig nem bírálták el. Ahol elbírálták, mint például a Váli-völgy településein – Kajászón, Válon, Tabajdon, Alcsútdobozon és Felcsúton – lévő háromezer hektárt, ott nem helyi családi gazdálkodók, hanem Fidesz-közeli nagygazdák és volt szocialista nagyüzemekből alakult cégcsoportok nyertek.

Csákvár környékén szinte az összes föld a Csákvári Mezőgazdasági Zrt. vezetőihez köthető tulajdonosokhoz került. A gazdák szerint nem igaz, hogy a nagyüzem annyira hatékony, mint ahogyan beállítják. Ők úgy tudják, a Csákvári Zrt. mérlegadatai szerint az utóbbi években 21, 24, illetve 36millió forintos eredményt ért el – úgy, hogy százmilliós nagyságrendben kapott támogatást az adófizetők pénzéből.

Lízingelt nyájjal a földbérletért

A családi gazdálkodók szerint az a megkötés is csak a kisebb gazdaságok kiszorítására való, hogy a bérleti szerződést állattartáshoz kötik. Tudnak olyan esetről, amikor nagygazdaság úgy lízingel egész nyájat, hogy formálisan teljesítse a feltételt. A papír mindent elbír – de ettől egyetlen állattal sem lesz több az országban. Egy siófoki fórumon elmondták ezt Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszternek is, de úgy látszik, hiába.

A csalódott Fejér megyei gazdák egy fórumon arra kérték országgyűlési képviselőjüket, Varga Gábort, hogy segítsen nekik. Azt felelte: 267-en vannak a frakcióban, ő egyedül nem tud semmit tenni. Meg kell érteniük a gazdáknak, hogy MSZP-s időkben MSZP-s érdekek és vállalkozások érvényesültek, fideszes időkben fideszes érdekek és vállalkozások.

Palló Imre gazda megjegyezte erre, hogy legközelebb nem fognak a Fideszre szavazni, mire a képviselő gúnyosan egy 5-öst mutatott a kezével, hogy a gazdák szavazata csupán 5 százalékot jelent.

"Majd jön az adóhatóság, és az unokáitokat is tönkreteszi"

Jelenleg senki sem képes választ adni arra, hogy kinek az érdekeltségében vannak Magyarországon a földek. Sem a földhivatali nyilvántartások, sem a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal adatai nem a valós helyzetet tükrözik. A lepsényi, enyingi és balatonszabadi gazdák úgy próbáltak a saját településük határáról képet kapni, hogy berajzolták a térképre, melyik földön ki gazdálkodik. Az eredmény az lett, hogy a három település 15 ezer hektárjának már csak 15 százaléka van helyiek kezében.

A kishantosi tanácskozásra kevesebben jöttek el, mint amennyire számítottak. Pedig a tervek szerint idén további 330 ezer hektár állami földet hirdetnek meg, ezért számukra ma nincs fontosabb téma ennél.

– Félnek a gazdák, mert akik nyíltan ütköztek a hatalommal, olyan üzeneteket kaptak, amelyeket komolyan kell venni. Budapestről érkeztek ezek a figyelmeztetések. Az, hogy „majd jön az adóhatóság, és az unokáitokat is tönkreteszi”, maffiaüzenet, bűncselekmény. Aki ilyennel fenyegetőzik, arra utal, hogy az állami hatáskörrel rendelkező szervezetekre is hatást tud gyakorolni – mondta a tanácskozáson Ács Sándorné. Szerinte Ángyán Józsefnek jó oka volt rá, hogy elhallgatott egy időre. Azt vetették a szemére, hogy nem tárgyalt a nagyokkal, nem egyezett meg velük. Miért tárgyalt volna külön a nagyokkal? Kik ők, azon kívül, hogy mindent lenyúltak ebben az országban? A családi gazdálkodók ne várjanak senkire, képviseljék saját maguk az ügyüket.

– Ez a demonstráció nem egy kormányellenes összeesküvés, hanem próbálkozás, hogy a kormányunkat visszatérítsük arra az útra, amelyen elindult, és amelyről letért – fogalmazott Ács Sándorné.

Címkék: mezőgazdaság, Fidesz, Vidékfejlesztési Minisztérium, földvásárlás, agrárium,Orbán-kormány

Kapcsolódó cikkek: Fideszes fenyegetés ellenére gazdák jönnek a Kossuth térre | 'Ángyánt kilőtték, az őt támogatók elmehetnek napszámosnak' | Távozott államtitkárai támadják a kormány földpolitikáját | Gazdagodik, bővül | Ősszel dönthet Brüsszel a moratóriumról

Ki keresi magát halálra?

„Rabul ejtve” címmel mondott napirend előtti felszólalást Karácsony Gergely, az LMP frakcióvezető-helyettese. Az ökopárti politikus többek között a Transparency International legutóbbi felméréséről beszélt, amely kimutatta: a kormányzás hétköznapjai „olyan üzemmódra álltak át”, amely bizonyos üzleti érdekcsoportokat szolgál.

Karácsony rámutatott, hogy már a kormánypártiak között is vannak olyanok, akik elismerik az oligarchák térnyerését, így például a korábban emiatt lemondott Ángyán József vidékfejlesztési államtitkár. Az LMP-s politikus felsorolta, hogy hány olyan vezető tisztségviselő dolgozik ma az államigazgatásban, aki korábban Simicska Lajos és Nyerges Zsolt közvetlen munkatársa volt. Karácsony szerint a Simicska-Nyerges cégháló „halálra keresi magát”, kiemelte közülük a Közgép Zrt.-t, amely a Margit-híd felújítása mellett a devecseri helyreállításban is vezető és visszás szerepet kapott.

Az LMP-s politikus hangsúlyozta, hogy a Fidesz alkotmányba foglalta: állami pénzt, megrendelést nem kaphat olyan cég, amelynek tulajdonosi háttere nem átlátható. Ehhez képest a Közgép titkolja tulajdonosait, de Karácsony szerint tudható, hogy a Simicska–Nyerges duóhoz tartozik. „A rablóbandát egy különbözteti meg az államtól, hogy az elvett pénzt jó célra fordítják. Igaz ez az Önök kormányára is?” – tette fel a kérdést Karácsony Gergely.

Rétvári Bence közigazgatási államtitkár válaszolt a kormány részéről, hangsúlyozva: ha az LMP tud valamit, akkor forduljon a rendőrséghez vagy az ügyészséghez. „Az, hogy Önök ezt már hosszú hónapok óta mondják, de nem fordulnak a hatóságokhoz, az mutatja: nincs bizonyíték” – fogalmazott Rétvári Bence, hozzátéve: az LMP-nek nyilván az fáj, hogy nem külföldi, hanem magyar cégek kapnak állami megrendeléseket.

Az államtitkár szerint a kormány a közjót szolgálja és nem nemzetközi cégek érdekeit, a hivatkozott Transparency-jelentés megállapításainak jelentős része pedig a szocialista időszakra vonatkozik, és csak kis részben az Orbán-kormány éveire. Rétvári szerint a kormány milliárdokat fordít a korrupció megelőzésére.

Állami cselédség alakul?

A második napirend előtti felszólaló Harangozó Tamás szocialista politikus volt, aki a kormány ámokfutásának megakadályozásáról beszélt. Az MSZP-s képviselő szerint a munkahelyteremtésnek és a gazdaság beindításának nincs alternatívája, de az, amit a kormány most közfoglalkoztatás címen csinál: nem ebbe az irányba mutat. Harangozó szerint a kormánypártiak éhbérért robotoló réteget akarnak előállítani, egyfajta „állami cselédséget” akarnak kitermeltetni a rendszerrel.

Tállai András belügyi államtitkár válaszolt a kormány részéről. A fideszes politikus szerint Harangozó vélhetően csak azért kapta meg a felszólalás lehetőségét a pártjától, mert az előző ciklusban nem volt parlamenti képviselő. Tállai szerint ugyanis a szocialista képviselőnek előbb el kellene számolnia az elmúlt nyolc év teljesítményével.

Az államtitkár hangsúlyozta, hogy Harangozó sehol nem volt és nem kérdezett akkor, amikor az MSZP-kormányok idején a tűzoltók nem kapták meg jogos jussukat. Tállai szerint most nincs szó elbocsátásokról a katasztrófavédelemnél, inkább átszervezés zajlik, amelynek keretében mindenki megbecsült munkát fog végezni.

Föld vagy Unió?

Budai Gyula: a vidékfejlesztési tárca új parlamenti államtitkára a patkóbanNépszabadság - M. Schmidt János

Vona Gábor, a Jobbik elnöke kért és kapott ezt követően szót, aki „Akié a föld, azé az ország?” címmel mondott beszédet. A radikális pártelnök többek között azt mondta: le fog járni a földeladási moratórium, a törvényi előkészítés azonban meg sem kezdődött. Vona ezt követően V. Németh Zsolt államtitkárt idézte, aki egy lakitelki találkozón azt mondta: vagy feloldják a moratóriumot, vagy ki kell lépni az Unióból. „Végre elhangzott az igazság!” – tette hozzá Vona.

A jobbikos politikus rámutatott: az alkotmányba nem foglalta bele a kormánypárt a magyar föld védelmének elvét, a tervezett dán modell alapján készülő földtörvény viszont Vona szerint nem elég, hogy sehol sincs még, de feles többséggel bármikor megváltoztatható lesz.

A Jobbik elnöke szerint a jelenlegi uniós keretek között a magyar föld megvédésére nincs lehetőség, ezért valóban az a kérdés: megvédjük-e a magyar földet, vagy tényleg kilépünk az Unióból. „Akár naivitás vezet a magyar föld elvesztéséhez, akár aljasság, ebben nincs alku. Lesz elszámoltatás” – tette hozzá.

Budai Gyula agrárállamtitkár reagált kormányoldalról. Az elszámoltatási kormánybiztos örült annak, hogy a Jobbik elszámoltatást ígért, de arra kérte a radikálisokat, hogy ebben nyújtsanak ők is látványosabb teljesítményt: a Parlamenten belül és azon kívül is. Budai szerint a kormány az utóbbi időszakban számos olyan törvényt fogadott már el, amely elősegíti a magyar föld védelmét; példaként az állami elővásárlási jogot említette. Az államtitkár hangsúlyozta: az elmúlt években tizenöt olyan nagy ügyben folytattak vizsgálatot, amelyben külföldi befektetők szereztek földeket „strómanok” közbenjárásával. Ezekben az ügyekben már feljelentés is született.

A KDNP szolidáris kormányával

Az utolsó előtti napirend előtti felszólaló Harrach Péter kereszténydemokrata frakcióvezető volt, ő „A szolidaritás” címmel szónokolt. A KDNP képviselőcsoportjának vezetője szerint a magyar emberek megdöbbenve tapasztalták, hogy Magyarország ellen a nemzetközi baloldal és nemzetközi üzleti körök támadást indítottak. Harrach a középosztály megerősítéséről beszélt, de hangsúlyozta, hogy az ez alatti réteg is kiemelt segítségben kell részesüljön. Pozitív lépésként említette a minimálbér megemelését, a közmunkaprogramot és az adósságcsapdából kivezető megoldási lehetőségeket.

Rétvári Bence közigazgatási államtitkár folytatta a sort, felemlítve például a különadók kivetését, mint a szolidaritást erősítő lépést. A KDNP-s politikus tovább sorolta a kormányzati intézkedéseket, így az uzsorázás elleni fellépést, a családi adókedvezményt, a rezsistopot vagy a folyamatos nyugdíjemelést. Taps kormánypárti oldalról.

A megtalált befektetői bizalom

Utolsó napirend előtti felszólalóként Zombor Gábor (Fidesz) beszélt a plenáris ülésen „Gyáralapítások, fejlesztések, munkahelyteremtés” címmel. Ebben a kormánypárti politikus – papírból olvasva – arról beszélt, hogy az elmúlt hónapban több új, munkahelyeket teremtő beruházásról kötöttek megállapodásokat, vagy „adtak át a termelésnek”. Így például Somogyváron, Pacsán vagy Győrben. Zombor hangsúlyozta, hogy közel négymilliárd forint támogatás érkezik ezekhez a beruházásokhoz a Széchenyi-terv keretében.

A kecskeméti polgármester elmondta: a befektetői bizalom nem csappant meg Magyarországgal szemben, sőt, szerinte inkább nőtt. Zombor ugyanakkor hozzátette, hogy nem elég a befektetőket idecsalogatni, de meg is kell tudni őket tartani. A fideszes politikus szerint ezért a szakképzés és a mobilitás kiemelt feladat kell legyen a jövőben.

Czomba Sándor nemzetgazdasági államtitkár visszadicsérte a kecskeméti polgármestert, mondván: sokan tekintenek most büszkén Kecskemétre, ahol számos beruházás és munkahelyteremtő akció valósult meg az elmúlt időszakban. Czomba rámutatott ugyanakkor arra is, hogy ha minden inaktív ember munkába állhatna, akkor sem lenne meg az áhított öt és fél millió dolgozó és adózó munkavállalói összeg.

Az államtitkár szerint a foglalkoztatási problémákat a demográfiai nehézségek is befolyásolják. Czomba ezt követően a kormány intézkedéseit sorolja és dicséri, mondván: bár sok még a feladat, a foglalkoztatás bővüléséhez szükséges alapokat sikerrel lefektették. „Úgy ahogy Kecskemét sikerre volt ítélve, az ország is sikerre lesz, ha sikerül végrehajtanunk, amit megkezdtünk” – zárta szavait az államtitkár.

Kirobbanóban a Simicska-Nyerges háború?

Nyerges Zsolt. Fotó: hirszerzo.hu

Budapest – Az Orbán-féle oszd meg és uralkodj politikája egyre kevésbé hatékony. A legnagyobb harc mostanság, állítják forrásaink, Simicska Lajos és Nyerges Zsolt, a két gazdasági guru között bontakozik ki, amely harc a gazdasági hatalom és befolyás megszerzéséért folyik. Nagy pénzekről, generációk megélhetését, jövőjét biztosító ügyletekről van szó, de  ebben a műfajban, még ha jutna is mindenkinek elegendő, az önkorlátozás nem jellemző magatartás.

Csak a szocialista belháború az oka és magyarázata annak, hogy a Fideszen belül kibontakozó ellentétek nem kerülnek a nyilvánosság elé. Pedig a háttérben ádáz küzdelem folyik, forrásaink szerint pozícióért, hatalomért, gazdasági befolyásért egyaránt. Az Orbán-féle oszd meg és uralkodj politikája egyre kevésbé hatékony; a kormányzati feladatok olyan terhet jelentenek számára, hogy fogyó idővel, fogyó türelemmel és egyre fogyó erővel próbálja kezelni az ügyeket, de mert a Fidesz struktúrája olyan, hogy szinte minden ügy eldöntése felfut a legfelső szintre, folyamatosan telik az el nem intézett ügyek dossziéja.

A legnagyobb harc mostanság, állítják forrásaink, Simicska Lajos és Nyerges Zsolt között bontakozik ki. Ez a harc nyilván a gazdasági hatalom és befolyás megszerzéséért folyik. Simicska, a hajdani Orbán-szobatárs, sokáig megkérdőjelezhetetlen személyisége volt a belső körnek, egyes állítások szerint minden pénzszerző akció tőle indult és nála is fejeződött be. Ám ma már az először Simicska társaként felbukkant, de saját erényeket is csillogtató Nyerges Zsolt befolyásának növekedéséről is szól a fáma. Sőt arról is, hogy a két gazdasági guru időnként önálló utakat jár. A Fideszhez közel álló körök azt is tudni vélik, hogy Orbán jól ismeri e párharc mibenlétét, sőt, időnként ő maga is hozzájárul a harc erősödéséhez. Mostanság, mondják informátoraink, a nyergesi vonalat erősíti, ami abból is látszik, hogy egyre több szolnoki kötődésű ember kerül pozícióba, mégpedig olyan pozícióba, ahol pénzről, illetve pénzről is lehet dönteni. Sokan emlegetik mostanában Ökrös Imre nevét, aki ugyancsak szolnoki szálakkal rendelkezik, a sportban és egyéb területeken is együttműködött Nyergessel, és aki szürke eminenciásként oldozza és kötözi a szálakat. Ökrös különben, akinek a nevével valóban nem nagyon lehetett találkozni, tudomásunk szerint nincs is funkcióban; az ő funkciója az, hogy egyenesen Orbánhoz van bekötve, lévén a miniszterelnök sógora, másként: Lévai Anikó (Orbán Viktorné) egyik unokatestvérének élettársa.

A belső ügyekben megbízható információkkal rendelkező informátorunk szerint Orbán bármennyire is ügyesen próbálja kézben tartani a Simicska–Nyerges ügyet, az egyre terebélyesedő pénzhatalom fölött előbb-utóbb elveszíti az uralmát. Nagy pénzekről, generációk megélhetését, jövőjét biztosító ügyletekről van szó, s bármennyire is jutna mindenkinek elegendő, ebben a műfajban az önkorlátozás nem jellemző magatartás. Vagyis a szocialisták ügyei után éppen ideje lesz, ha megismerkedünk a Fidesz feneketlen zsákjaival is. Vélhetően sokszoros Hagyó-jelenségekkel találják majd szemben magukat.

Kína, Matolcsy, holdudvar: Fellegi három próbája

Orbánnak panaszkodó kínaiakról, izzasztó tárgyalásokról, titokzatos háttéremberekről suttognak abban a minisztériumban, amelynek a vezetéséről decemberben mondott le Fellegi Tamás. A kormány pénzosztó minisztériumát irányító Fellegi őszre úgy érezte, a belső hatalmi harcok miatt egyre több elképzelése nem válik valóra. Ráadásul nem volt erős bázisa a Fideszben sem, sőt még a kormánypárti képviselők is a gyanús ügyeiről beszéltek. Mi vezetett a lemondásához?

Fotó: Kovács Tamás

Fellegi Tamás hosszú távra tervezett a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) vezetőjeként. Erre utalt legalábbis, hogy a nyáron átépítették a minisztérium I. kerületben található Vám utcai épületét. Fellegi dolgozószobája korábban a hetedik emeleten volt, a miniszteri szintté azonban a nyolcadik emeletet alakították át, egyedileg berendezett szobákkal, mágneszáras ajtókkal. Fellegi környezete az Indexnek azt állította, az átépítés oka mindössze az volt, hogy méltó elhelyezése legyen a miniszternek függetlenül attól, hogy ki tölti be a posztot. Kormányzati források szerint azonban Fellegi sikeres miniszter akart lenni, aki komolyabban berendezkedik a Vám utcában.

Fellegi december 8-án jelentette be: felmentését kéri arra hivatkozva, hogy túl nagy terhet jelent a számára az IMF-tárgyalások vezetése, illetve a minisztérium irányítása. Orbán Viktor kormányfő elfogadta a lemondást, és néhány nappal később az IMF-tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszterré nevezte ki Fellegit. A lemondás okait firtató decemberi újságcikkek szerint Fellegi a Malév és a közösségi közlekedés sikertelen átalakítása, a magyar-kínai kapcsolatok eredménytelensége, az uniós források lassú kifizetése miatt távozott. Egy befolyásos kormányzati tisztviselő ehhez annyit fűzött hozzá, hogy több miniszterről is el lehet mondani, hogy nem teljesítettek a várakozásoknak megfelelően, így valószínűleg Fellegi távozása sem kizárólag ezzel függött össze.

Már ősszel sejteni lehetett

Az Index arra volt kíváncsi, hogy a lemondása előtti hónapokban milyen konfliktusokba keveredett a miniszter, illetve hogy a kormány tagjai közül miért ő távozott elsőként, miközben az NFM kifelé egy szakmailag viszonylag összeszedett minisztérium képét mutatta. Az elmúlt másfél hónapban tizenegy olyan vezető beosztású kormányzati tisztviselővel és az NFM ügyeit közelről ismerő forrással beszélgettünk, akik ráláttak a miniszter tevékenységére, a téma érzékenysége miatt azonban valamennyien a nevük elhallgatást kérték. A beszélgetésekből az rajzolódott ki, hogy Fellegi ősszel két tűz közé került: komoly vitái voltak Matolcsy György gazdasági miniszterrel, a Fidesz több képviselőjével, ráadásul az általa vezetett tárcát egyre nagyobb nyomás alá helyezték a kormánypártokhoz közel álló gazdasági érdekcsoportok.

Bár a miniszter távozása látszólag váratlan volt, az Index forrásai szerint ez korántsem volt előzmény nélküli, sőt már ősz eleje, szeptember óta lehetett hallani erről szóbeszédeket. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) csak később, november 17-én jelentette be, hogy a kormány az IMF segítségét kéri, így a tárgyalódelegáció összetétele csak ezt követően állt össze. Az NFM működését közelről ismerő források szerint a pletykákat az indította el, hogy a miniszter „nem érezte jól magát a bőrében”, ősszel több esetben is előfordult, hogy feszültebb volt, felemelte a hangját, ez pedig azért volt szokatlan, mert a Fellegit ismerő források a minisztert türelmes, higgadtan érvelő embernek írták le.

Munkatársai szerint Fellegi az NFM irányítójaként jól tudta ötvözni tanári és üzletemberi tapasztalatait. Az 1980-as években a Bibó István Szakkollégiumban tanított, ahol jó kapcsolatba került a Fidesz alapítóival, köztük Orbánnal is. 1996-tól a Magyar Telekomnál dolgozott, előbb ágazati igazgatóként, majd kormányzati kapcsolatokért felelős vezérizgató-helyettesként, 2009-ben pedig megalapította az Infocenter nevű céget, ami többek között a Heti Válasz című hetilapot is birtokolja. Egyik munkatársa szerint Fellegitől sokat lehetett tanulni. Jellemző történetként mesélte, hogy az egyik külföldi tárgyalás során a tárgyalópartner sokat követelt, és nehéz volt leszerelni. Fellegi a helyzetet úgy oldotta meg, hogy a tárgyalás alatt elővett egy darab papírt, aminek az egyik oldalára a külföldi, a másikra a magyar követeléseket jegyzetelte le. Miután az előbbi lista jóval hosszabb volt, a tárgyalópartner néhány dologban kénytelen volt engedni.

Ki vigye le a balhét?

Az Indexnek több forrás is arról beszélt, hogy Fellegi lemondásában szerepe volt a kormányzati struktúrából adódó nézeteltérésnek. A jelenlegi csúcsminisztériumi rendszerben Matolcsy felelt a költségvetésért, Fellegi pedig a források elosztásáért, a fejlesztésért. A két tárca között már 2010 őszén konfliktusok alakultak ki, amelyekből akkor úgy tűnt, Fellegi került ki győztesen, az általa vezetett tárcához egyre több hatáskör került át Matolcsytól, többek között az orosz és a kínai ügyek. A kormányhoz közel álló Magyar Nemzet 2010 októberében arról írt, hogy napirenden van Matolcsy leváltása, ugyanezen az oldalon a napilap egy másik cikkben cselekvő miniszterként írt Fellegiről. A konfliktus 2010 végére alábbhagyott, tavaly ősszel viszont a költségvetés összeállítása során újra felszínre kerültek az ellentétek.

Orbán, Matolcsy és Fellegi 2010. július 22-én a parlamentbenFotó: Kovács Attila

Az NFM és az NGM kölcsönösen egymást bírálta. Fellegi információink szerint ősszel egyre több gazdaságpolitikai döntéssel nem értett egyet. Nehezményezte, hogy a finanszírozási problémák miatt a kormány novemberben kénytelen volt az IMF-hez fordulni, és kritizálta az egykulcsos szja bevezetése körüli nehézségeket is. Matolcsy ezzel szemben több kormányzati forrás szerint azuniós források lassú kifizetését rótta fel Felleginek. A gazdasági miniszter szerint az uniós forrásokra a gazdasági növekedés beindítása miatt lett volna szükség. A Fidesz parlamenti képviselői ugyancsak türelmetlenkedtek amiatt, hogy az uniós források lassú érkezése miatt nem indultak meg választókerületeikben a fejlesztések.

Az NGM többször felrótta azt is, hogy nem jöttek azok az eredmények, amelyeket Fellegi a Széll Kálmán-terv keretében vállalt. Az NFM a széttagolt közlekedési vállalatok (MÁV, Volán, viszont a BKV nem tartozott volna ide) holdingba szervezésével tudott volna évi több milliárdot spórolni. A fejlesztési minisztérium azzal védekezett, hogy a közlekedési koncepció május óta a kormány asztalán van, amelyet azóta sem tárgyaltak. Valószínűleg azért, mert a koncepció a járatok felülvizsgálata, az egyes mellékvonalak megszüntetése miatt számos helyi érdeket sértett volna. Egy gazdasági területen dolgozó kormányzati forrás szerint a Fellegi és Matolcsy közti vita összességében arról szólt, hogy ki legyen a felelős, ha a kormányzati gazdaságpolitika a következő választásokig mégsem hozza meg a várt eredményt. A jelenlegi gazdaságpolitikában ugyanis benne van a kudarc kockázata, fogalmazott a kormányzati forrás.

Kudarcok

Ráadásul Fellegi nem volt elég erős ahhoz, hogy több fontos elképzelését keresztül tudja vinni. Több forrás példaként a negyedik mobilszolgáltatóról szóló pályázat kiírását említette. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) január végén jelentette be, hogy a Magyar Posta, a Magyar Villamos Művek (MVM) és a Magyar Fejlesztési Bank alkotta konzorcium lesz a negyedik mobilszolgáltató, mivel ők tették a legjobb ajánlatot. Felleginek annak ellenére nem tetszett a koncepció, hogy 2008-ban maga is képviselt egy befektetőcsoportot, ami a negyedik mobilszolgáltató frekvenciájára pályázott. Információink szerint a miniszter az állami szerepvállalással nem értett egyet. Úgy vélte, a telített mobilpiac miatt a több milliárdos állami beruházás (vezetékhálózatok, adótornyok építése) hosszú éveken keresztül nem lenne kifizetődő. A jelenlegi három szolgáltató annyira lefedi a piacot, hogy az első években az új szolgáltató valószínűleg csak állami alkalmazottak körében tudna előfizetőket szerezni.

Nyitrai ZsoltFotó: Huszti István

Másképp alakult a kormányzati informatikai hálózat fejlesztése is, amely Fellegi terveivel szemben nem a kormányzati portált működtetőKopint Datorg Zrt-nél maradt, hanem átkerült az MVM-hez. Az erről szóló vita tavaly augusztusban vett különös fordulatot, amikor a Magyar Hírlap az MVM-es koncepciót támogató Nyitrai Zsolt infokommunikációs államtitkár lehetséges menesztéséről írt. A Magyar Nemzet egy nappal később megvédte Nyitrait, és Fellegi korábbi munkahelyére, a Magyar Telekomra utalva azt írta, hogy üzleti körök akarják elmozdítani az államtitkárt. Bár Nyitrai szeptemberben átkerült a Miniszterelnökséghez, információink szerint Fellegi úgy érezte, hogy a kormányzaton belüli hatalmi harcok többször az ő meggyengítésére irányultak.

Presztízsveszteséget jelentett az NFM-nek az is, hogy nem tudtak befektetőt találni a Malévnak, amely végül február elején be is dőlt. Bár a kínai Hainan-csoporttal tavaly előrehaladott tárgyalások folytak, a kínai befektetők mégis visszaléptek arra hivatkozva, hogy a jelenlegi világgazdasági helyzetben nem találtak megfelelő üzleti modellt. A koncepció az volt, hogy a magyar állam csak kisebb tulajdonrésszel száll be a nemzeti légitársaságba, a fő befektető a kínai Hainan-csoport és Demján Sándor lesz. A megállapodás azért bukott meg, mert Demján egy drágább megoldásban, nagyobb kapacitású gépekben gondolkodott. A kínaiak ezzel szemben kisebb, a Malév által is használt repülőgépekkel működtették volna a légitársaságot.

Az Index információi szerint Fellegit kellemetlenül érintette, hogy a kínai befektetők ráadásul ősszel egy Orbánnak is elküldött levélben részletezték, hogy szerintük a magyar fél hozzáállása miatt hiúsult meg az üzlet. (A kínai levélről vasárnap beszámolt az atlatszo.hu is) A feszültség Fellegi válasza után oldódott ugyan, és nyilvánvalóvá vált, hogy a kínaiak nem a miniszterre orroltak meg, hanem a Demján által képviselt drágább modellel nem értettek egyet. Egy kormányzati tisztviselő szerint azonban Orbán később egy szűkebb körű beszélgetésen is szóba hozta a kínaiak levelét.

A bizalmatlan frakció

A miniszter helyzetét nem könnyítette meg az sem, hogy nem volt erős bázisa Fideszben; a Bibó szakkollégiumos időkből inkább a párt alapítóival, a régi fideszesekkel ápolt jó viszonyt. Kormányzaton belüli befolyását a Fidesz egyik meghatározó politikusa szerint annak köszönhette, hogy az üzleti életből érkezett. Egy másik kormánypárti képviselő szerint mivel Fellegi külföldi útjai miatt keveset járt be a parlamentbe, nem alakult ki közvetlenebb kapcsolat a miniszter és a frakció között. Ráadásul a képviselő szerint Fellegi lemondása állítólag nem volt beszédtéma a kormánypárti frakcióban. Több képviselő viszont olyan pletykákat emlegetett Fellegiről, hogy a miniszter korábbi üzlettársainak cégeit ajánlotta a kínai befektetők figyelmébe. Fellegi egyik korábbi munkatársa tagadta ezt, azt állítva, hogy az NFM-en belül működő kínai kormánybiztosság nem kötött szerződéseket. A kínaiak pedig magyarországi tárgyalásaik során, többek között a Malév átvilágításakor, a saját embereikkel dolgoztak, nem vették igénybe magyar cégek segítségét.

Taj Ping-kuo (Dai Bingguo) kínai államtanácsos (a bal oldalon a második) és Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter, magyar-kínai gazdasági kapcsolatokért felelős kormánybiztos (a jobb oldalon a második) megbeszélést folytat a pekingi Csungnanhaj (Zhongnanhai) kormányzati negyedbenFotó: Trebitsch Péter

Fellegi legszűkebb környezetét így főként olyan emberek alkották, akiket korábbi cégeiből hozott magával. Ez nagyjából arra a 8-10 fős csapatra korlátozódott, akiket tárca nélküli miniszterként azután is maga mellett tartott, hogy átköltözött a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Kossuth téri épületébe. Több munkatársát a kommunikációs tanácsadással foglalkozó EuroAtlanticból hozta, ahol Fellegi a Figyelő róla szóló portréja szerint az 1990-es és a 2000-es években is felbukkant. Korábbi cégtársa, a pr-szakember Gelényi Csaba személyi titkárként, az ugyancsak az EuroAtlanticban tisztséget vállaló, korábbi rádiókuratóriumi elnök Szadai Károly politikai főtanácsadóként dolgozik Fellegi mellett. A kabinetfőnök Komondi Zsolttal pedig a híradás-technikai berendezéseket gyártó Kapsch Telematic Services Kft-nál dolgozott együtt a 2000-es évek végén. Bánhegyi Zsófia szóvivő korábban a Heti Válasz lapigazgató-helyettese volt, illetve egyike annak a négy magánszemélynek, akiktől Fellegi 2009-ben megvásárolta a hetilapot.

A láthatatlan háború

A Fellegi által irányított minisztérium rendelkezett a legtöbb forrással (az idei költségvetés szerint például az NFM 565 milliárd, miközben az NGM 61 milliárd forint felett rendelkezik), a lobbik jelentős része így értelemszerűen az NFM-re zúdult, ami még több konfliktust generált a miniszter körül. Sőt, több kormányzati tisztviselő azt állította, hogy Fellegi lemondásához nagyban hozzájárultak a Fidesz mögött álló gazdasági érdekcsoportokkal folytatott csatározások.

Az egyik forrás szerint a tavaly januárban indult konfliktus (ekkor terjesztette be Lázár János Fidesz-frakcióvezető – valószínűleg a holdudvarnak kedvezve – a kötelező áramátvételi rendszer átalakításáról szóló javaslatát, amellyel nem értett egyet Bencsik János, az NFM energetikai államtitkára) őszre valóságos háborúvá fordult át. Az őszi eseményekből konkrét ügyeket azonban arra hivatkozva nem akartak vagy nem tudtak mondani, hogy a kormánypárt gazdasági holdudvara szűk, zárt körként működik, amelynek ügyeit kevesen látják át. A gazdasági holdudvart azonban olyan befolyásos körnek írták le, amelynek jó kapcsolatai vannak Orbánnal, a törvényjavaslatok módosításánál is latba tudják vetni a befolyásukat, a hozzájuk lojális emberek kezét pedig hamar elengedik, ha az érdekeik úgy kívánják.

Nyerges ZsoltFotó: Mészáros János

Fellegi számára ez a kör nem volt ismeretlen, az Infocenterben lévő érdekeltségét ugyanis még miniszteri kinevezése előtt Nyerges Zsoltnak adta el. Nyergesről elsőként a Figyelő közölt portrét 2010 júniusában: ebből olyan befolyásos üzletember képe rajzolódik ki, aki kiváló kapcsolatokkal rendelkezik az üzleti világban, illetve a Fidesz környékén. Nyerges több szállal kötődik Simicska Lajoshoz, akit a Fidesz egyik legbefolyásosabb háttéremberének tartanak. Simicska korábban a Fidesz gazdasági igazgatója, majd az első Orbán-kormány idején az adóhivatal elnöke volt. A két, nyilvánosságot kerülő üzletember viszonyáról a Figyelő azt írta: egy körben dolgoznak, ahol Simicska a főnök, de Nyerges szerepe is meghatározó. A hetilap szerint Fellegin kívül ehhez a körhöz tartozik Töröcskei István bankár, az Állami Adósságkezelő Központ vezérigazgatója, illetve Kalmár István, Simicska korábbi adóhivatali helyettese.

Fellegi és a holdudvar konfliktusát valószínűleg az okozta, hogy a tárca vezetése nem tett eleget minden kérésnek, mivel nem akarták vállalni az összes ezzel járó felelősséget. A lobbi ennek ellenére a kormány megalakulása óta tetten érhető volt. Látványosan megerősödött a Nyerges Zsolt által irányított Közgép, amelynek felemelkedéséről az Origó közölt több cikket. Az Origó foglalkozott azzal is, hogy a kormányváltás után több nagy állami vállalat a korábbiaknál jóval nagyobb összegeket kezdett el köztéri reklámokra fordítani, és ezek egy olyan cég felületein jelentek meg, amelyben Simicskának és Nyergesnek is tulajdonrésze van. A lobbira (különösen a Közgépére) utaltak azok az Index által megismert jelentések is, amelyeket egy külsős cég készített az NFM számára. A források szerint a lobbi ráadásul intézményesült is, az érdekcsoport több embere a minisztériumban dolgozott, példaként említették, hogy a Fellegit váltó Németh Lászlóné mellett főtanácsadóként ott tevékenykedik Nyerges testvére, Nyerges Attila is.

Az átizzadt ing

A lobbiharc a minisztériumi dolgozók között is beszédtéma volt. Egy minisztériumi forrás szerint többször szóba került például, hogy a minisztérium vezetői közül kik büszkélkednek azzal, hogy rendszeresen járnak a Radóc utca 8-ba, ahol több, Simicskához köthető cég székhelye található. Egy másik minisztériumi forrás pedig egy olyan pletykáról számolt be, hogy Fellegi egyik munkatársa átizzadt inggel jött ki egy olyan tárgyalásról, amelyen a holdudvar egyik ismertebb tagja is jelen volt. De nemcsak a minisztériumban, a kormánypárti képviselők között is többször beszédtéma volt a gazdasági érdekcsoportok ereje. Az egyik képviselő szerint ezek a beszélgetések úgy néztek ki, hogy egy kormányzati döntés után az egyik képviselő megkérdezi a másiktól, hogy valójában mi történt, erre a megkérdezett politikus megemlíti a holdvar egyik ismert tagjának a nevét, mire a képviselő azt feleli, igen, ő is úgy tudja.

A szóbeszédek egy része lehet, hogy nem igaz, de tény, hogy a téma a képviselőket, a kormányzaton belüli dolgozókat is foglalkoztatja. Több befolyásos kormányzati forrás is megerősítette, hogy maga Nyerges Zsolt is megjelent a minisztériumban. Eszerint Nyerges akkor bukkant fel, amikor több kínai befektető érkezett Magyarországra, akik magyar üzletemberekkel találkoztak az NFM-ben. A magyar delegációnak tagja volt Nyerges is. A tárgyalásokat ismerő egyik forrás szerint többek között a ferihegyi gyorsvasút építése volt a téma. Fellegi tavaly júniusban a Magyar Nemzetnek mondta azt, hogy kínai befektetők építhetik a Ferihegyet Budapesttel összekötő gyorsvasutat, illetve részt vehetnek nagyobb pályaudvarok felújításában is. A fejlesztések iránt pedig az Origó szerint a Közgép is érdeklődött. Mindezekkel kapcsolatban szerettük volna megkérdezni Nyergest, az üzletember megkeresésünkre azonban egyelőre nem reagált.

Hogyan tovább?

Fellegi nem kívánt interjút adni az Indexnek lemondása körülményeiről. Szűkebb környezete megerősítette ugyan a cikkben említett információk nagy részét, de állította: a miniszter távozásának nem volt köze sem a kormányzaton belüli, sem a holdudvarral folytatott vitákhoz. Azzal érveltek, hogy az NFM zöldmezős minisztériumként jött létre, a kialakítása során máshonnan kellett területeket elvonni, emiatt pedig kódolva voltak a konfliktusok. Ráadásul mivel a kormányzati források nagy része a misztériumhoz volt csoportosítva, a politikai és gazdasági konfliktusok is tömegesen jelentkeztek. De hiába állandósultak a konfliktusok, ezek nem befolyásolták a miniszter döntését, állították. Ha pedig a miniszter valóban keményen kritizálta volna a gazdaságpolitikát, akkor Orbán nem bízta volna rá az egyik legkényesebb feladatot, az IMF-tárgyalások levezénylését, érvelt Fellegi környezete. Hozzátetették: a kínai, orosz ügyek vitelével járó rengeteg utazás kimerítette a minisztert.

Fellegi Tamás, a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel folytatott tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter és Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatójaFotó: Stephen Jaffe

Fellegi a Figyelőnek adott januári interjúban (ahol főként az IMF-tárgyalásokról beszélt) a jövőjére vonatkozó kérdésre azt felelte: önálló egzisztenciával rendelkezik, így sem anyagiakban, sem karrierjében nem függ a politikától. Az Orbánnal való megállapodás értelmében pedig addig marad, amíg szükség van rá. Egy befolyásos kormányzati forrás szerint Fellegi az IMF-tárgyalások lezárulása után egy létrejövő energetikai, közlekedési holdingot vezethet, vagy nemzetközi szintéren kaphat posztot, a nyárra várható kormányátalakítás során azonban nem valószínű, hogy komolyabb kormányzati pozícióba kerül. Hozzátette: a nemzetközileg elismert, jó kapcsolatokkal rendelkező, kiváló tárgyalónak tartott Fellegi jövőjét mindenképpen meghatározza, hogy milyen eredményeket ér el a Valutalappal folytatott tárgyalásokon.

Kormányközeli üzletember testvére ad tanácsokat a fejlesztési miniszternek

A szoros kormányzati kapcsolatokkal rendelkező üzletember, Nyerges Zsolt korábban állatorvosként dolgozó testvére, Nyerges Attila politikai főtanácsadó lett az új fejlesztési miniszter, Németh Lászlóné mellett - értesült az [origo] a kinevezést ismerő forrásokból. Az előző miniszternek, Fellegi Tamásnak kormányzati források szerint korábban több konfliktusa is támadt azzal a gazdasági körrel, amelynek Nyerges Zsolt is tagja.

Németh Lászlóné mellett dolgozik Nyerges Attila

Nyerges Attiláról eddig nem sokat lehetett hallani a magyar politikai életben, mostantól azonban az egyik legfontosabb és gazdaságilag legnagyobb befolyású minisztériumban dolgozik politikai főtanácsadóként. A december végén kinevezett új fejlesztési miniszter, Németh Lászlóné kabinetjében tölti be a posztot az állatorvosi végzettségű Nyerges, aki eddig legfeljebb családi kötődése révén került be a hírekbe. A tanácsadó ugyanis annak a Nyerges Zsoltnak a testvére, aki a számos állami megbízást elnyert és több személyi szálon is a jelenlegi kormányhoz kötődő Közgép Zrt. elnöke.

Nyerges Zsolt soha nem nyilatkozik üzleti ügyeiről a sajtónak, de ismerői szerint kiváló kormányzati kapcsolatokkal rendelkezik, és üzleti viszonyban áll a Fidesz legfontosabb gazdasági háttérembereként számon tartott Simicska Lajossal. Volt egy közös cégük Svájcban, illetve jelenleg isközös érdekeltségükbe tartozik a magyar közterületi reklámpiac egyik legnagyobb szereplője, a Publimont nevű plakátcég.

Háttérpozícióban Nyerges

Már Németh Lászlóné kinevezésekor terjedtek olyan információk, amelyek szerint Nyerges Attila az új miniszter stábjában fog dolgozni. Nyerges kinevezésének pontos idejéről nincs információnk, de amikor január első hetében érdeklődtünk a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál esetleges tisztségéről, akkor a minisztérium sajtóosztálya még azt közölte, hogy Nyerges Attila nem tölt be semmilyen pozíciót, és szerződéses viszonyban sem áll a tárcával. A múlt héten ugyanakkor kormányzati forrásból úgy értesültünk, hogy Nyerges Attila politikai főtanácsadói pozícióban kerül Németh Lászlóné mellé, és már irodája is van az NFM-ben. Hétfőn reggel a recepción keresztül kapcsolták is Nyergest, aki azonban az [origo] munkatársával azt közölte, hogy nem ér rá, és csak később tud válaszolni a kérdéseinkre. Hétfőn reggel újra megkerestük az NFM sajtóosztályát is a kinevezés miatt, de egyelőre nem érkezett válasz a kérdésünkre.

A politikai főtanácsadói pozíció háttérmunkát jelent, ennek a tisztségnek a betöltői rendszerint nem szerepelnek a nyilvánosság előtt. A pályafutásáról hozzáférhető információkból nem derül ki, hogy Nyerges Attila végzett-e korábban politikai jellegű tevékenységet, és ha igen, akkor az mit takart. Az interneten róla fellelhető kevés adat között szerepel, hogy ő a Szolnoki Állatotthon vezetője, bár az intézményt üzemeltető kuratórium elnöke, Bozsó Pál az [origo] kérdésére azt mondta, hogy tavaly év végén egyéb elfoglaltságai miatt lemondott erről a pozícióról. Bozsó kérdésünkre hozzátette, hogy az állatotthon vezetése nem teljes munkaidős elfoglaltság volt, és tudomása szerint Nyerges Attila mellette állatorvosként dolgozott.

Nyerges az Opten cégadatbázis szerint gazdaságilag sem volt túl aktív: amellett, hogy évek óta részesedése van az évente néhány tízmillió forintot termelő, a Nyerges család több tagjának tulajdonában álló Med-Flex Kft.-ben, a 2010-es kormányváltás után bekerült két állami tulajdonú cég - a Zalaerdő Erdészeti Zrt. és a VADEX Mezőföldi Erdő- és Vadgazdálkodási Zrt. - felügyelőbizottságába. Mindkét cég a Magyar Fejlesztési Bank tulajdonában áll, ahol miniszteri kinevezése előtt vezérigazgató-helyettesként dolgozott Németh Lászlóné.

Konfliktusok a gazdasági körrel

A kinevezésre azért volt szükség, mert az NFM-et a kormány megalakulása óta vezető Fellegi Tamás miniszter december elején bejelentette lemondását. Fellegi azzal indokolta a döntését, hogy nem tudja ellátni egyszerre a minisztériummal járó feladatokat és a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalások levezénylését, amelyre november végén kapott megbízást a miniszterelnöktől. A Fellegi tevékenységét és a fejlesztési minisztérium működését közelről ismerő, névtelenséget kérő források ugyanakkor az [origo]-nak már hónapokkal korábban beszéltek arról, hogy a miniszternek több konfliktusa is támadt azzal a több nagy állami vállalattal is kapcsolatban álló gazdasági érdekcsoporttal, amelynek meghatározó figurája Simicska Lajos és Nyerges Zsolt. (Ennek az üzleti körnek a mozgásaival foglalkozott egy olyan elemző cég is, amely épp az NFM felkérésére készített beszámolókat - derült ki az Index múlt heti cikkéből.) A források szerint ezek a feszültségek vezettek végül Fellegi távozásához, bár a lemondás idején megjelentek olyan magyarázatok is, amelyek szerint a miniszterelnök volt elégedetlen a több nagy ügyben is lassan haladó minisztériummal.

A miniszterelnök szóvivője a karácsony előtti napokban jelentette be, hogy a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgató-helyetteseként dolgozó Németh Lászlóné a jelölt a miniszteri posztra. A döntés meglepetést keltett, a jelöltnek ugyanis nem volt semmilyen politikai vagy közéleti múltja, és parlamenti bizottsági meghallgatásán az is kiderült, hogy nincs egyetemi vagy főiskolai diplomája. A miniszteri esküt még az év vége előtt letette a parlamentben, így már tavaly el is foglalhatta az egyik legnagyobb minisztériumnak számító, az idén több mint 570 milliárd forint felett rendelkező és az összes nagy állami céget felügyelő NFM vezetői posztját. Németh Lászlóné az NFM egyik, névtelenséget kérő dolgozója szerint az első hetekben nem hozott magával új embereket, és kabinetfőnökének is egy olyan embert nevezett ki megbízotti státuszban, aki már előtte is a minisztériumban dolgozott. Nyerges Attila megjelenése így azt jelzi, hogy ebben változás történt, és megkezdődött az új miniszteri stáb kialakítása.

Csányi vagy Simicska

Ki ma a legbefolyásosabb szereplő a magyar gazdaságban? Az elmúlt másfél évtizedben úgy tűnt, a kormányzat politikai színezetétől függetlenül ez a dicsőség Csányi Sándoré, az OTP Bank energia- és élelmiszer-ipari érdekeltségekkel is rendelkező elnök-vezérigazgatójáé. Sőt, az Orbán-kormány hivatalba lépésével új állami vezetők is kikerültek a környezetéből. Ám Simicska Lajos egykori Apeh-elnöknek – miközben eddig is fontos játékos volt – szintén robbanásszerűen tovább nőtt a befolyása. Meghatározó posztokon hozzá köthető kinevezettek bukkannak fel, s az üzleti ereje az építőiparban, a médiapiacon és a mezőgazdaságban is számottevő. Melyikük szava érvényesül jobban a gazdasági döntéseknél? Összeállításunkban ennek igyekeztünk utánajárni.

Orbán Viktor miniszterelnök szereti a labdarúgást. Ha csak teheti, elmegy a legnagyobb nemzetközi meccsekre, legyen szó világbajnokságról vagy a Bajnokok Ligája döntőjéről, de gyakran felbukkan az itthoni stadionokban is, elsősorban a Videoton FC páholyában. Csányi Sándor, az OTP Bank Nyrt. elnök-vezérigazgatója szintén szereti a focit, immár hivatalból is, hiszen néhány hete a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökének választották. A sportág iránti vonzalma azonban természetesen cseppet sem új keletű, már korábban is gyakran felbukkant az említett Videoton-páholyban. Valamelyik külföldi meccsre olykor hármasban repült magángépén Orbán Viktorral és Hernádi Zsolttal, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatójával, akivel egyebek között már csak a Mol igazgatóságának tagjaként is jó viszonyt ápol.

Pár hónapja, amikor Orbán Viktor még csupán a legnagyobb ellenzéki párt elnöke volt, az egyik prominens hazai cégvezető azzal viccelődött kollégáinak a Videoton-páholy lépcsőjén, hogy vajon most melyik „Elnök úrnak” illik előre köszönni. A két, egymással deklaráltan nagyon jó viszonyt ápoló erős ember fontossági sorrendjét firtató kérdés ekkor még akár nyitott is lehetett. Azóta kormányfőként Orbán Viktor párját ritkító törvénykezési, döntéshozói és személycserélő lendületével nyilvánvalóvá tette, hogy e pillanatban neki van a legnagyobb befolyása az országra, így értelemszerűen annak gazdasági ügyeire is.
A REJTŐZKÖDŐ. Simicska Lajost, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) egykori elnökét, a Mahir Magyar Hirdető Zrt. vezérigazgatóját – Csányi Sándortól eltérően – ritkán látni nyilvános helyeken. Üzleti aktivitását, magánprogramjait egy szűk, nagyon összetartó és kifelé zárt közegben éli. A forrásaink szerint az impulzív, nagyon okos, gyors észjárású, de rejtőzködő és kiszámíthatatlan üzletember az elmúlt hetekben nem is tartózkodott Budapesten: úgy tudjuk, egészen szeptember elejéig a Balatonnál, illetve külföldön van. Közvetlenül nem hívható, mobiltelefonját titkárnője Budapesten kezeli, inkább csak ő szokott bejelentkezni. Ennek ellenére – mint frissen pozícióba került jobboldali vezetőktől megtudtuk – követi az eseményeket, s a legközvetlenebb környezete el is tudja érni.

A jobboldal belső erőviszonyait ismerők szerint Simicska Lajos – Orbán székesfehérvári iskolatársa, majd kollégiumi szobatársa – üzleti súlyát és politikai befolyását nehéz lenne túlbecsülni. Kövér László mellett talán ő az egyetlen ember, akivel a hosszú évek során Orbánnak töretlenül jó maradt a viszonya. Ezért a hírek szerint nagy önállósággal szól bele személyi kinevezésekbe, ügyletekbe, gazdasági döntésekbe. A Fidesz kétharmados győzelme után politikai ereje jócskán megnőtt. Ez már csak azért is indokolt, mert komoly szerepe volt a sikerben. A baloldal korrupciós ügyeit tűzzel-vassal üldöző, és azokat a közvéleménynek ügyesen adagoló jobboldali médiumok közül jó néhánnyal volt legalább közvetett kapcsolata, elősegítette azok pénzügyi stabilitását.

A Figyelő által megkeresett vezető üzletemberek kivétel nélkül Csányi és Simicska nevét variálták, amikor – anonimitást ígérve – azt kérdeztük tőlük, kit tartanak a legbefolyásosabb üzletembernek a magyar gazdaságban. (A politikus Orbánt ilyen értelemben kivettük a pakliból.) Volt ugyan olyan válaszadó, aki velük egy szinten kezelte a jelenleg a TriGránit csoport élén álló, ám számos más üzleti érdekeltséggel is rendelkező Demján Sándort, de olyan beszélgetőpartnerünk nem akadt, akinél Csányi és Simicska ne lett volna a topon. Szerettük volna személyesen is megkérdezni a két érintettet, de ők elhárították megkereséseinket. Beszélgetéseinkből mindenesetre kiderült, hogy az üzleti elitet határozottan foglalkoztatja a két erős ember pozíciója és viszonya. Sok lényeges gazdasági mozgást magyaráztak valamiképpen velük összefüggésbe hozva, nem ritkán ugyanabból a tényből homlokegyenest eltérő következtetést levonva. Az azonban egyértelmű, hogy Simicska Lajos ereje teljében van, sőt, tovább erősödik. Nézzünk néhány mozzanatot!
KAPCSOLATI HÁLÓ. Forrásaink szerint a magyar gazdaságban meghatározóvá vált új vezetők közül sokakat lehet Simicskával összefüggésbe hozni, és többükre valóban rá is bólintott az egykori Fidesz-igazgató. Kiemelten fontos a fejlesztéseket, az uniós forrásokat, az informatikát, az állami vállalatokat és a Magyar Fejlesztési Bankot szuperminiszterként felügyelő Fellegi Tamás pozíciója. Őt Simicska még az egyetemi évekből, a Bibó kollégiumból ismeri (Csúcsra ér a háttérember – Figyelő, 2010/15. szám), és forrásaink szerint nagyon jó véleménnyel van róla. Közvetlen üzleti kapcsolatuk korábban nem volt, ugyanakkor Fellegi miniszterré választása előtt Nyerges Zsoltnak (Az irányító – Figyelő, 2010/23. szám), Simicska Lajos egyik legközvetlenebb munkatársának értékesítette az Infocenter.hu Kft. alá rendezett médiaportfólióját. Érdekes lenne ennek az adásvételnek az üzleti háttere, de Fellegi vagyonnyilatkozatában semmi nem utal arra, hogy a fejlesztési miniszter nemrég még értékes médiabirodalom gazdája volt.

Vida Ildikó, az APEH elnöke – azé a szervezeté, amely januártól Nemzeti Ellenőrzési Hivatal (NEH) néven már a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságát (VPOP) is magában foglalja majd – 1999 és 2002 között egyszer már állt a hivatal élén, éppen addigi főnökét, az adóhatóságot egy éven át irányító Simicska Lajost váltva. Ők ketten különböző Mahir-cégek vezető testületeiben is együtt dolgoztak.

Simicska régi és közvetlen kapcsolata továbbá Kalmár István is, aki az idei kormányváltás után az APEH elnökhelyettese, egyben a Magyar Posta főtanácsadója lett, és aki anno Simicska rövid adóhivatali elnöki időszakában az informatikáért felelős helyettes posztját töltötte be. Eleinte úgy tűnt, hogy Kalmárra – aki korábban, 2002 júniusáig, két éven át a Magyar Posta elnök-vezérigazgatója volt – még nagyobb szerep vár, hiszen az idén június végétől a Magyar Posta igazgatósági elnöke is lett, de pár héten belül visszalépett. A hivatalos verzió szerint felismerte, hogy mekkora feladat az egységesített APEH és VPOP második emberének lenni. Egyes sajtócikkek viszont nem mulasztották el rámutatni arra az időbeli egybeesésre, miszerint Kalmár közvetlenül azután lépett egyet hátrébb, amikor banki érdekeket sértve arról beszélt, hogy a Postának önálló bankokat kellene alapítania. Más kérdés, hogy Kalmár helyzete eleve mindenképpen különös volt, hiszen két, a kormányzaton belüli gazdasági főemberi posztért egymással bizonyos értelemben versenyző miniszter, Fellegi Tamás és Matolcsy György közé került. Az APEH ugyanis Matolcsy, míg a Magyar Posta Fellegi felügyelete alá tartozik.
(A cikk további részét a Figyelő augusztus 26-i számában vagy előfizetői hozzáféréssel olvashatja.)

 

Mibe érdemes menekíteni a vagyont válság idején?

Forrás: Kossuth Rádió, Krónika | 2012. január 05. csütörtök 20:16 |

| A+ A- | Megosztás: 

Arany, olaj, gabona, német közszolgáltató és energiacégek részvényei, állampapírok, skandináv devizák. Ezeket ajánlják manapság befektetésre a szakértők.

Az egyik legkeresettebb befektetési eszköz válság idején az arany, éppen az értékállóssága miatt. Az aranybefektetést kínáló cégek egy része a fizikai nemesfémet ajánlja, mert az nem megy keresztül pénzügyi szolgáltatókon, a tömb ott van a befektetőnél. Igaz, így az arany drágább is, miután az előállítás költségeit is meg kell fizetni, nem úgy, mint az aranyalapú befektetési jegyeknél.

Válság idején érdemes a vagyon húsz százalékát aranyban tartani – mondta Varga Zoltán, az Arteus Capital nemesfém forgalmazással foglalkozó cég vezérigazgatója. „Az elmúlt tíz évben 13-15 százalék volt az arany átlagemelkedése. Ha éves szinten devizában 8-10 százalékkal számol az ügyfél, akkor nagyon nem tud mellényúlni” – mondta a szakember.

A befektetési szolgáltatók nem a fizikai aranyat javasolják, hanem a nemesfémalapú befektetési jegyeket és más árupiaci termékeket, például olajat és gabonát. Ezek mellett érdemes még német közszolgáltató és energiacégek részvényeiben gondolkozni, valamint állampapírokban és vállalati kötvényekben – mondta Sági Pál, az Equilor Befektetési Zrt. devizakereskedője. A szakember szerint egy ilyen közepes kockázatúnak minősülő befektetési portfolión, ha jól alakulnak a dolgok, akkor a 15 százalék körüli hozam reális elvárás lehet, és az ehhez kapcsolódó rizikó is hasonló mértékű. A kockázat mértékét a különböző elemek súlyozásával lehet beállítani, és ezeket időről időre felül kell vizsgálni.

A deviza-befektetések elég kockázatosak jelenleg a forint árfolyam nagyon hektikus, minden az IMF-tárgyalások kimenetelétől függ. A kereskedő svájci frank vásárlását nem javasolja, mert az árfolyam egy szintnél följebb nem mehet az euróval szemben. Akkor már inkább eurót érdemes venni, esetleg amerikai dollárt – mondta Sági Pál. A szakember szerint amit még ajánlatos lehet vásárolni azok a felértékelődés előtt álló devizák, például az ausztrál dollár és a skandináv fizetőeszközök, leginkább a norvég korona.

Alkotmányos alapjog lett az önvédelem és a magántulajdon védelme

Alkotmányos alapjog lett az önvédelem és a magántulajdon védelme is. A bíróságoknak ezért a jövőben nem kell vizsgálniuk, hogy az áldozat védekezése arányban volt-e a támadással. Az áldozatok ezentúl bármivel védekezhetnek: akár az engedéllyel tartott fegyvereket is lehet használni.

A bűnözőknek a jövőben számolniuk kell azzal, hogy a bűncselekmény elkövetésekor az életüket is kockáztatják.

A változás azt jelenti, hogy például egy ököllel támadó betörővel szemben kést, husángot vagy akár vasvillát is lehet ragadni - mondta az M1 híradójának Kabódi Csaba, az ELTE Állam és Jogtudományi Karának tanszékvezető egyetemi docense. A támadónak annyiban nehezebb, hogy idegen területen mozog, a jövőben pedig arra készülhet, hogy ellenséges területen fog mozogni, ahonnan támadást is kaphat - nyilatkozta Végh József kriminálpszichológus.

A szakember szerint a bűnözőknek fel kell készülniük arra, hogy a bűncselekmény elkövetésekor az eddiginél is nagyobb kockázatot vállalnak, az áldozat ugyanis bármivel védekezhet. Hangsúlyozta: az önvédelem alapjoggá emelésének van visszatartó ereje is, mert a bűnözők számolnak azzal, hogy a bűncselekmény elkövetésekor az életüket is kockáztatják.

További változás, hogy mostantól nem a megtámadottnak kell bizonyítania a jogos védekezést, így a bíróságok gyorsabban hozhatnak ítéletet.
Ugyanúgy nehéz a védekezés, de legalább jogunk van rá
Jogotok van ahhoz, hogy megvédjétek magatokat azzal az engedéllyel tartott lőfegyverrel, amit sose vehettetek meg, mert sose kaptatok rá engedélyt. Bár a kormány megígérte hogy ez változni fog, minden ugyanúgy maradt. Marad az, hogy az egyedülálló kisnyugdíjasok kitanulják a kardforgatás művészetét és mint megöregedett hegylakók vívják meg küzdelmüket a jövő bűnözői ellen. A harcot erősen befolyásolhatják a generációs, a fizikai és a létszám beli különbségek, de a kormány bízik az idősekben, a nyugdíjas Jani bácsi a kormány hitével megerősítve hányhatja kardélre az otthonába betörő sereget.

Komolyra fordítva a szót, engedéllyel tartott önvédelmi lőfegyver nélkül semmi jóra nem lehet számítani. A saját otthonukban megtámadott emberek majdnem kizárólag egyedülálló idős emberek. Nekik lenne esélyük pisztollyal, de hogy kardvívással essenek neki a rakblóknak az reménytelen, az ilyen önvédelem végeredménye nem kétséges.

Annyi haszna lehet az új törvénynek, hogy ha valami csoda folytán mégis sikerülne egy késsel megfutamítani őket, akkor nem az áldozatot vonják majd felelősségre. Hogy ez eddig másképp volt, az nem ennek a kormánynak a dicsősége, hanem az eddigi összes kormány sara. Arra még kíváncsi lehetnénk, hogy arra milyen törvény vonatkozik, ha valaki körbehúzza a kertjét dróttal és áramot vezet bele.

A hír címe pedig betörőkről szól, mert természetesen az utcán ugyanúgy senkinek semmi esélye az önvédelemre. Utcán nem lehet kard az oldaladon, se más megbízható eszköz, csak az amit a törvény eddig is engedett, ami nem sok. 

Jogos önvédelem – ezt tehetjük, ha betörők rontanak ránk éjszaka

A Kúria büntetőkollégiumának vezetője nem tart attól, hogy eszkalálódik az erőszak, amiért kiterjesztik a jogos védelem határait.

Nem tartanak attól, hogy sokan visszaélnek a jogos védelem adta jogi lehetőséggel. Az pedig meglepte, hogy ezzel kapcsolatban szakemberek is megfogalmazták félelmeiket – jelentette ki Kónya István, a Kúria büntetőkollégiumának vezetője az m1 Ma reggel című műsorában.

Mint mondta: ez a tényállás eddig is szerepelt a büntető törvénykönyvben. E szerint nem büntethető, akinek a cselekménye saját, illetve mások személye, javai vagy a köz ellen intézett, ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

Akik ennek kapcsán az erőszak eszkalációjáról beszélnek, mintha azt feltételeznék, hogy a jogos védelem határainak a kitágítása anarchiát teremtene, és az államilag szervezett társadalom felborulna. Nyilvánvalóan nem így van, továbbra is az állam feladata garantálni a közrendet, megvédeni a polgárokat. Azonban tudomásul kell venni, hogy a hatóságok nincsenek ott minden pillanatban, és az állampolgárnak szüksége lehet arra, hogy hatékonyan tudjon védekezni, amikor kiszolgáltatott helyzetbe kerül, mert a jogtalan támadó van előnyben. Ezeket az élethelyzeteket modellezte a törvény – érvelt Kónya István.
Nem a megtámadottnak kell bizonyítania

Hangsúlyozta: aki terhelt helyzetben van, annak a bűnösségét a vádhatóságnak kell bizonyítania. Vagyis nem a megtámadottnak kell bizonyítani, hogy jogos védelmi helyzetben volt, hanem adott esetben a vádhatóságnak ennek az ellenkezőjét. Azok a példák, melyeket ilyenkor megemlítenek, hogy valakit csapdába ejtenek, vagy így akar leszámolni valaki a haragosával, valójában kívül esnek a jogos védelem körén, ez ugyanis előre kitervelt emberölés, annak is a súlyosabban minősített esete. Ezt fel kell deríteni, és az illetőt meg kell vádolni, ilyenkor szóba sem kerül a jogos önvédelem.
Csak a tényleges önvédelem számít

Nem arról van szó, hogy ezek után a combunkat verdeső colttal járkálunk az utcán, szabad fegyverviselés lesz, és mindenki leszámolhat a haragosával. Nem így van, hiszen a jogos védelem szabályait, a megtámadott helyzetét, a szükségességet és az arányosságot a bíróság továbbra is vizsgálja majd, csak ott nem, ahol abból kell kiindulni, hogy a támadás az élet ellen irányult, vagy olyannak kell tekintetni, mintha az ellen is irányult volna – magyarázta a büntetőkollégium vezetője.

Egy új büntetőkódex születésekor természetes, hogy az a bírói kar, mely mindennapi munkaeszközét kapja meg, és az a társadalom, melynek oltalmára a törvény hivatott, nagy a várakozása. Mint mondta: voltak félelmeik, hogy a jogalkotót elragadja a mindenáron való újítani akarás vagy a képzelet, azonban kellemes meglepetés érte őket ebből a szempontból, az évszázados jogelvek és a bírói gyakorlat alapjai érintetlenül maradtak. A tervezet megőrizte a büntetőjogi felelősség alapvető tételeit, így a bűnfelelősséget, a szándékosságot, a gondatlanságot, a bűncselekmény, a társadalomra veszélyesség fogalmát – tette egyértelművé.
Továbbra sem lehet "bosszút" állni valakin

A tárca álláspontja az, hogy a jogtalan támadás elszenvedője csak a támadás elhárításához szükséges erőt alkalmazhat, a puskát tehát a KIM illetékesei szerint sem foghatjuk és süthetjük el csak úgy a betörőre. Ahhoz több kell. Ha sikerül, mondjuk, egy jól irányzott ütéssel vagy rúgással földre vinni a támadót, majd segítséget hívni, hogy ne menekülhessen el a rendőrség megérkezéséig, utána már tilos péppé verni a fejét pusztán azért, hogy okuljon belőle a jövőre nézve. Bűncselekményt követ el, aki megteszi. Aki pedig fegyverrel védekezik, és – csak a példa kedvéért – lábon lőtte támadóját, ezután már nem lőhet bele még egy fél tárat biztos, ami biztos alapon.
Az arányosság számít

Más a helyzet a tárca válaszában felvetett arányosság kérdésével. Azt ma már senki sem várja el a megtámadottaktól, hogy védekezéskor mérlegeljék, az általuk használt eszköz nagyjából egyenértékű-e a támadó által alkalmazott erőszak mértékével. Ráadásul a menthető felindultság és az ijedtség akkor is kizárja a megtámadott megbüntetését túlzott erőszak miatt, ha például egy sodrófával szilánkosra törte az őt puszta kézzel megtámadó betörő karját. Márpedig akit megtámadnak, általában megijed, mint ahogy igencsak felindult lesz az, aki tetten ér egy betörőt. Elvileg tehát a jog ma is a megtámadottat védi.
Jelenleg kevésbé vizsgálják az önvédelmi tényezőt 

Kónya István a Legfelsőbb Bíróság képviseletében több szakmai konferencián is szólt már arról, hogy a jogos védelem címén hozott felmentő ítéletek döntő többsége még mindig a Legfelsőbb Bíróságon születik. Alsóbb szinteken a bírák vagy nem mernek ilyen döntéseket hozni, vagy nincs elég idejük ahhoz, hogy a rendelkezésükre álló adatok alapján jogilag korrekt felmentő ítéletet hozzanak ezen a címen. Mentségükre legyen mondva, hozott anyagból dolgoznak. S az eddigi gyakorlat szerint a rendőrség és az ügyészség is a könnyebb utat járja. Ha többeket verekedésen érnek, jellemzően csoportos garázdaságért mindenkivel szemben eljárást indítanak, a rendőrök sok esetben nem is vizsgálják, hogy ki kezdte a verekedést, és ki az, aki tényleg csak védekezett. Annak ellenére sem, hogy ma már nincs kitérési kötelezettség, azaz senkitől sem várja el a jog, hogy ha úgy érzi, meg akarják támadni, meneküljön, ha valahol „gyanús alakokat lát”, térjen le a megszokott útjáról, menjen haza egy kis kerülővel.
Bonyolultabb jogi esetek

És nemcsak a nagy számban előforduló, kisebb súlyú ügyekben nem vizsgálják a jogos védelem lehetőségét. Többször is foglalkoztak már Szántai Attila történetével. A sashalmi hoteltulajdonost hetekig zsarolta a rendőrség által az ország legnagyobb és legveszedelmesebb bűnszervezetének tartott „fekete sereg”. Többszöri felszólításukra sem fizetett védelmi pénzt, ezért egy alkalommal elfogták, levetkőztették és megverték. Egy szál alsónadrágban szökött meg fogvatartóitól, akik azonban a panziója előtt utolérték, majd amikor sikerült kitépnie magát a kezükből, az épületbe is betörtek, csak hogy visszavigyék „a főnök elé”, és aláírassák vele a védelmi pénz leplezésére szolgáló szerződést. Szántai engedéllyel tartott fegyverével fenyegetve próbálta távozásra bírni őket, de támadói nem adták fel. Több figyelmeztető lövés is eldördült, mire egyikük Szántai fegyvert tartó kezére vetette magát. A pisztoly elsült, a támadó holtan esett össze. Társa „most megöllek...” felkiáltással, késsel a kezében indult felé, mire a panziós újra lőtt. A férfi súlyosan, de nem életveszélyesen megsebesült.

A bíróság azonban első- és másodfokon is elhitte, hogy Szántai minden ok nélkül kezdett lövöldözni. Hat és háromnegyed évet ült le a jogerősen kiszabott 13-ból, amikor egy bíró, helyt adva ügyvédje perújítási kérelmének, új eljárást rendelt el, majd egy másik bíró első fokon felmentette. Az ügyészség fellebbezett. Nem azért, mert Szántai szerinte jogtalanul használta volna a fegyverét. Az nem tetszett neki, hogy az első támadó életét kioltó lövést a bíró fegyverbalesetnek minősítette, mivel a pisztoly dulakodás közben sült el. Szerinte az is jogos védelmi helyzet volt, s akár véletlenül sült el a pisztoly, akár Szántai húzta meg a ravaszt, a fegyverhasználatra önvédelemből került sor. Szántai Attila szempontjából ez a gondos jogi munka (bárcsak a nyomozás idején lettek volna ilyen alaposak, jegyzi meg, mert akkor nem ült volna hat évet és kilenc hónapot) azt jelenti, hogy még hónapokig büntetőeljárás hatálya alatt áll gyilkosság gyanúsítottjaként, annak minden következményével együtt.
A lopás csupán "gyerekcsíny"? 

És ez egy nagy ügy volt, gyilkossági ügy. Sokkal kiszolgáltatottabbak, sokkal kevésbé érzik, hogy a jog őket, a megtámadottakat, meglopottakat védené, akiknek a termését nap nap után megdézsmálják, az állataikat ellopják, a cserepet a házuk tetejéről elviszik. Épp nem rég ítélt el a Debreceni Ítélőtábla egy tiszaluci férfit, aki áramot vezetett a kerítésébe, mert elege lett abból, hogy szomszédja gyerekei bejárnak az udvarára, felmásznak a háza tetejére, és ledobálják a cserepeket. Két évet kapott, mert amit tett, a bíróság szerint nem jogos védelemből, nem a vagyona védelmében tette, csupán egy gyerekcsínyt akart ilyen brutális módon megelőzni. Azt a kesznyéteni embert is megrótták, aki az uborkáját védve tolvajok ellen a kerítésen belül kiépített villanypásztorba vezetett áramot.

A törvény ismeri a megelőző védelem fogalmát, de előírja, hogy csak olyan eszközzel lehet vagyontárgyakat és terményt védeni, amely emberi élet kioltására alkalmatlan. Ellenkező esetben a megtámadott, azaz esetünkben a meglopott felet terheli minden felelősség a következményekért. Ilyenkor az a kérdés is másodlagos, hogy ugyan mit keresett az elkövető egy másik ember portáján, s miért szedett éjnek évadján uborkát ott.

Állítólag felvetődött, hogy a szabályozás ellentmondásossága és a benne rejlő veszélyek miatt az új Btk.-ból kikerülhet, más források szerint egyes szakmai anyagok alapján jelentősen átírva maradhat csak benne a megelőző védelem joga. Ebben az esetben azonban a jogalkotónak választ kell találnia arra a kérdésre: miképpen élhetnek alkotmányos jogukkal a vidéki emberek, és hogyan védhetik meg magukat a terménytolvajoktól.

Érdeklődésre a szaktárca azt közölte, hogy a megelőző védelem a terveik szerint az új Btk.-ban is szerepelni fog, a szabályok érdemi megváltoztatása álláspontjuk szerint nem indokolt.

A rablók össze álltak a gazdasági életbe, a földet még megszerzik azért nem törvénykeznek, benne voltak ők nyakig az olajozásba a gyilkosságok mesélni tudnának, a megmaradt nemzeti vagyonra rácuppanak és nem eresztik, a zsidók úgy mennek bele e játékba, hogy a szálláscsinálást ki kell nekik bulizni sunyin elterelve a nép figyelmét  úgy kell manőverezni, hogy a víz készlet az zsidó kézbe kerüljön . Ez a háttér alku az Orbán kormány támogatása érdekében , - Megjátszani a nemzeti jelleget , és kiturni mindenkit a nemzeti oldalról csak én vagyok a jó kommunista a jó kurva anyátokat, és vigyük ami még mozdítható, a Simicska  majd össze gyűjti a háttérben , nekünk az a dolgunk , hogy eltereljük róla a figyelmet, kettős hármas játszmába kell fognunk , hogy a tervünk sikerüljön, mert jöjjön el a te országod másként nem fog megvalósulni. Az ellenzéket le kell szalámizni és amit a pénzügyi oligachia akar azt meg kell valósítani , de úgy, hogy az a látszat tükröződjön , hogy mi csak az erőszaknak engedtünk , és mi sem tudtunk mást csinálni . A nép rokonszenvét ameddig lehet meg kell tartani ,mert ha ellenünk fordulnak bizony egy újabb ÁVH - s zsidó csapat sem tud majd megvédeni. Lógni fogunk mint a plakátjaink a lámpavason. Hát ehhez tartsátok magatokat , és úgy dolgozzatok , hogy kihúzzuk az időt a következő választásig, mert bizony mondom néktek nagy baj lesz ha lebukunk. Akkorra már jön az új világrend, és mi az oldal vízen elúszunk , mert akkora lesz a baj , hogy mi kikerülünk a látómezőből, így talán elhúzhatjuk a csíkot.