Szembe néztél a múlttal, és tükörben pájeszes zsidót láttál
A március 15. - ei megemlékezés 2012 – ben .
A sok zsidó szónok országszerte a nemzetről papolt. A hazátlanoktól kell megtudnunk, mi is a nemzet, és mi a mi nemzeti értékünk, a múltunk ,a jelenünk ,a jövőnk, vajon nem az a baj -e, hogy már megint, magyar embereket túrtak ki a hatalomból, és az elit tele van zsidó szálláscsinálóval, magyar gyűlölővel, csúszómászó, seggnyalóval. Fröcsögtek a szófosók, triláztak a hangok, csak ép a fülekig nem jutott el a semmitmondó. Mert minden maradt a régiben folytatódik a kilakoltatás, a családok éheznek, a gyerekek egyszer főt kaját esznek ha a menza meg engedi. Rég tudjuk már a hazaáruló elitnek mondott csőcselék , eladott már egy tál lencséért, az egész rendszerváltás csak a piacszerzésért folyt, és gyarmat státusz kialakításáért, a benszülött lenullázásáért, vagyona elrablásáért .Már csak a pedofil kollbendin megszólaltatása hiányzott, ki elmondta volna a szerszámát megmutatva nemzetbe a pedofilok is beletartoznak, igen bele , de mi nem parlamenti képviselőt csinálunk belőle, hanem bünözőként ülnököt vácot valamelyik zárkába. Igaz a mi parlamentünkbe is volt egy zsidó SZDSZ – es aki 14 évesen már fotóztatni akarta gyermekeinket, ez a pedofil is eltünt, a pártjával egyetemben, csak az a baj a nemzeti vagyonunkat is vitték és a kutya sem kérte számon rajtuk, mert az apáik még Rákosi húsdarálóját kezelték, és tüntették el a magyart, most meg beültek a hatalomba és zsidó módon osztják az észt.
A fülke forradalmáraink meg számonkérés helyet lepaktáltak velük, mert az ő oldalukon is 80 % - ban zsidó a megmondó ember, hogy is van ez, a magyar elől elveszik a lehetőséget az ÁVH- s zsidó utódok, és tovább irtják a magyart jó kedvel és bőséggel, mi meg hajléktalanokká züllünk saját hazánkban, mert a lehetőség itt csak az idegen szívűeknek adatik meg.Hát így maradt meg a fülkeforradalmárból a fülke, meg a zsidó virtus. Áld meg Isten a Magyart, és daráljuk most már mi a Dunába ezt a sok hazátlan ingyen élő hollókosztost, és legyen meg a mi lehetőségünk is az életre, ha Te is ez az akaratod Uram, legyen meg a te akaratod is.
Petőfi Sándor: Mit nem beszél az a német /1848. május
| Mit nem beszél az a német, Az istennyila ütné meg! Azt követeli a svábság: Fizessük az adósságát. Ha csináltad, fizesd is ki, Ha a nyelved öltöd is ki, Ha meggebedsz is beléje, Ebugatta himpellére!... Ha pediglen nem fizetünk, Aszondja, hogy jaj minekünk, Háborút küld a magyarra, Országunkat elfoglalja. Foglalod a kurvaanyádat, De nem ám a mi hazánkat!... Hadat nekünk ők izennek, Kik egy nyúlra heten mennek. | Lassan, német, húzd meg magad, Könnyen emberedre akadsz; Ha el nem férsz a bőrödbe', Majd kihúzunk mi belőle! Itt voltatok csókolózni, Mostan jöttök hadakozni? Jól van hát, jól van, jőjetek, Majd elválik, ki bánja meg. Azt a jó tanácsot adom, Jőjetek nagy falábakon, Hogy hosszúkat léphessetek, Mert megkergetünk bennetek. Fegyverre nem is méltatunk, Mint a kutyát, kibotozunk, Úgy kiverünk, jobban se' kell, Még a pipánk sem alszik el! |
A foglaló itt nem a német, ám a zsidó visz itt mindent, de én is azt mondom
,, Foglalod a kurvaanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!... ,,
Hát így lettünk mi cigány országból zsidókal megszállt ország, kik kiraboltak magyart cigányt és még össze is ugratják -ha nem vigyázunk -a két tábort, hogy a még maradék vagyonunkat is elvigyék. Nem kellene ezeken eretvágni? A nyakukon kéne kipróbálni, ott mindenki látná, hogy ők voltak a kirablóink és vérüket vettük mint ők Sojmosi Eszterét, vagy a körmendi kislányén. Ha rabló zsidóval találkozol sakterold meg a hálás nemzet egészéért, így talán egyszer egységes lesz a magyar.
Hol sirjaink domborúlnak unokáink le borulhatnak, ha nem szántják ki a temetőt is, mert a multunkat már átírva tanítják, hogy ne legyen gyökerünk, a piszkos cionisták . Ők az akadémiánk onnan is kiturták a magyart. Veszed a lapot és taposod már a cionistát , sározd be turd ki , ne adj neki helyet ne tudjon meggyökerezni e honba az elkövetett bűnök miatt rabold ki őket mint ahogy ők raboltak eddig minket. Úgy legyen és ébredjetek taszítsuk őket a semmibe ki e hazából kiebrudalni a cionistával kezdve a vakolókkal folytatva, minden idegenszívűt.
Embertelenségek Magyarországon a kormány asszisztálásával
Budapest, 2012. március 8. csütörtök MSZF
Országszerte több tucat családot lakoltattak ki, illetve árverezték otthonukat a téli kilakoltatási moratórium feloldása (március 1.) óta eltelt egy hét alatt. Kikapcsolják a villanyt és a gázt olyan közüzemi díjhátralékosok otthonából, akik munka és jövedelem híján váltak fizetésképtelenné, és akiknek sokszor csak táplálékra futja - tájékoztatott a Magyar Szociális Fórum csütörtökön a címére küldött tömeges lakossági bejelentések alapján.
Az érintettek arról számolnak be, hogy a végrehajtók könyörtelenül bánnak velük, és az utcára teszik őket, tekintet nélkül gyerekeikre, öregjeikre, betegeikre. Eljárásukat jogilag szentesíti a moratórium feloldása, és az hogy a kormány nem hajlandó eleget tenni a Magyar Szociális Fórum kérésének a kilakoltatási tilalom határidő nélküli érvényben tartásáról. A miniszterelnök válaszra sem méltatta az MSZF szervezőjének erre vonatkozó kérését, melyet tíz napja küldött el neki - áll a legújabb fejleményekről kiadott közleményben.
"Támad a nép ellen a jog. Fagyunk, kínlódunk, éhen halunk, számkivetetten szégyenkezünk, öngyilkosok leszünk" - írta az egyik érintett csütörtökön, amikor egyetlen nap leforgása alatt fél tucat otthonvesztés történt az országban.
A három kiskorú gyermekes Buti Ferencéket, akiket március 12-én (hétfőn) 11 órakor akarnak kilakoltatni Budapest, XV. kerület Pozsony u. 17. fsz. 4. sz. alatti önkormányzati lakásukból, szerdán azzal fenyegették meg, hogy fél órán belül jönnek a gyerekekért, hogy állami gondozásba vegyék őket. Az MSZF szervezője mindmáig nem kapott választ László Tamás polgármestertől (FIDESZ-KDNP) arra a kérésére, hogy vegyék le Butiék kilakoltatását a napirendről, vagy biztosítsanak nekik más emberhez méltó lakhatást. Az MSZF ezért arra szólítja fel az embereket, hogy élőlánccal védjék meg Butiékat, és akadályozzák meg, hogy a család az utcára kerüljön.
Varkoly Viktorné Encsről azt írta az MSZF-nek, hogy a gázszolgáltatásból már évekkel ezelőtt kikapcsolták őket, tüzelőre sem futja már négyüknek 116.400 forint jövedelmükből, anyja többször öngyilkosságot kísérelt meg, mert nem bírta elviselni ezt a helyzetet. A hitelező bank nem hajlandó partnerként viselkedni velük válságosra fordult helyzetükben.
Sz.G. arról számolt be az MSZF-nek, hogy nincs munkahelye, nem tud fizetni csak nagyon keveset. Többször írt már Orbán Viktornak levelet, de egyszer sem kapott választ! "Nagyon félek a végrehajtástól, kilakoltatástól. Inkább az öngyilkosságot választom, mint hogy hajléktalan legyek. Lehet, hogy a kormány éppen ezt akarja?" - Megoldásul azt javasolta, hogy a bankok és a kormány adjon munkát azoknak, akik jövedelem híján nem tudják fizetni a törlesztő részletet.
T.A. tudatta, hogy a "végrehajtó hiénáktól" nyolc napot kapott a kiköltözésre, annak dacára, hogy a Fővárosi Bíróságon per van
folyamatban ügyében, és nem született jogerős ítélet.
Budapest, 2012. március 8. csütörtök MSZF
Országszerte több tucat családot lakoltattak ki, illetve árverezték otthonukat a téli kilakoltatási moratórium feloldása (március 1.) óta eltelt egy hét alatt. Kikapcsolják a villanyt és a gázt olyan közüzemi díjhátralékosok otthonából, akik munka és jövedelem híján váltak fizetésképtelenné, és akiknek sokszor csak táplálékra futja - tájékoztatott a Magyar Szociális Fórum csütörtökön a címére küldött tömeges lakossági bejelentések alapján.
Az érintettek arról számolnak be, hogy a végrehajtók könyörtelenül bánnak velük, és az utcára teszik őket, tekintet nélkül gyerekeikre, öregjeikre, betegeikre. Eljárásukat jogilag szentesíti a moratórium feloldása, és az hogy a kormány nem hajlandó eleget tenni a Magyar Szociális Fórum kérésének a kilakoltatási tilalom határidő nélküli érvényben tartásáról. A miniszterelnök válaszra sem méltatta az MSZF szervezőjének erre vonatkozó kérését, melyet tíz napja küldött el neki - áll a legújabb fejleményekről kiadott közleményben.
"Támad a nép ellen a jog. Fagyunk, kínlódunk, éhen halunk, számkivetetten szégyenkezünk, öngyilkosok leszünk" - írta az egyik érintett csütörtökön, amikor egyetlen nap leforgása alatt fél tucat otthonvesztés történt az országban.
A három kiskorú gyermekes Buti Ferencéket, akiket március 12-én (hétfőn) 11 órakor akarnak kilakoltatni Budapest, XV. kerület Pozsony u. 17. fsz. 4. sz. alatti önkormányzati lakásukból, szerdán azzal fenyegették meg, hogy fél órán belül jönnek a gyerekekért, hogy állami gondozásba vegyék őket. Az MSZF szervezője mindmáig nem kapott választ László Tamás polgármestertől (FIDESZ-KDNP) arra a kérésére, hogy vegyék le Butiék kilakoltatását a napirendről, vagy biztosítsanak nekik más emberhez méltó lakhatást. Az MSZF ezért arra szólítja fel az embereket, hogy élőlánccal védjék meg Butiékat, és akadályozzák meg, hogy a család az utcára kerüljön.
Varkoly Viktorné Encsről azt írta az MSZF-nek, hogy a gázszolgáltatásból már évekkel ezelőtt kikapcsolták őket, tüzelőre sem futja már négyüknek 116.400 forint jövedelmükből, anyja többször öngyilkosságot kísérelt meg, mert nem bírta elviselni ezt a helyzetet. A hitelező bank nem hajlandó partnerként viselkedni velük válságosra fordult helyzetükben.
Sz.G. arról számolt be az MSZF-nek, hogy nincs munkahelye, nem tud fizetni csak nagyon keveset. Többször írt már Orbán Viktornak levelet, de egyszer sem kapott választ! "Nagyon félek a végrehajtástól, kilakoltatástól. Inkább az öngyilkosságot választom, mint hogy hajléktalan legyek. Lehet, hogy a kormány éppen ezt akarja?" - Megoldásul azt javasolta, hogy a bankok és a kormány adjon munkát azoknak, akik jövedelem híján nem tudják fizetni a törlesztő részletet.
T.A. tudatta, hogy a "végrehajtó hiénáktól" nyolc napot kapott a kiköltözésre, annak dacára, hogy a Fővárosi Bíróságon per van
folyamatban ügyében, és nem született jogerős ítélet.
Nem lehet már halogatni a szembenézést a múlttal
[origo] 2012. 03. 08., 6:58
Egyelőre a Fideszben sem tudják, hogyan néz ki saját javaslatuk az állambiztonsági akták nyilvánosságra hozataláról, bár az ígéretek szerint másfél hét múlva a frakció elkezd vitázni a kérdésről. Több elképzelés is van arról, hogyan lehetne lezárni az ügynökügyeket, de az átfogó koncepcióról csak egy szűk kör tudhat. Bár az iratok nyilvánosságát egyre több kormánypárti képviselő sürgeti, ők maguk is szinte kizártnak tartják a teljes közzétételt. A parlament a rendszerváltás óta legalább tizenkétszer futott neki az ügynökmúlt rendezésének, de végleges megoldás egyszer sem született.
"Bizakodom, hogy az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételére irányuló indítványt elutasító parlamenti döntés nem egy egyszeri, időn túli dobásként értékelendő" - így kommentálta saját honlapján a fideszes Bencsik János volt energetikai államtitkár annak a február 20-ai parlamenti szavazásnak az eredményét, amellyel a kormánypárti többség elutasította, hogy napirendre vegyék az LMP-s Schiffer Andrásnak az ügynökiratok megismerését lehetővé tevő javaslatát.
Az előterjesztésre, amely teljes egészében megismerhetővé tette volna az 1989 előtt készült állambiztonsági aktákat, tizenkilenc fideszes és öt KDNP-s képviselő - köztük Balog Zoltán és Hoffmann Rózsa államtitkárok, valamint Gulyás Gergely, L. Simon László és Bencsik János - szavazott igennel, huszonnyolcan pedig - köztük Halász János, Soltész Miklós és Szatmári Kristóf államtitkárok - tartózkodtak a kormánypárti padsorokban.
A frakciótöbbséggel szemben szavazó, az [origo] által megkérdezett képviselők egybehangzóan szimbolikusnak nevezték és belső meggyőződésükkel indokolták "igen" voksaikat, mondván, "a kérdést nem lehet tovább a szőnyeg alá söpörni".
[origo] 2012. 03. 08., 6:58
Egyelőre a Fideszben sem tudják, hogyan néz ki saját javaslatuk az állambiztonsági akták nyilvánosságra hozataláról, bár az ígéretek szerint másfél hét múlva a frakció elkezd vitázni a kérdésről. Több elképzelés is van arról, hogyan lehetne lezárni az ügynökügyeket, de az átfogó koncepcióról csak egy szűk kör tudhat. Bár az iratok nyilvánosságát egyre több kormánypárti képviselő sürgeti, ők maguk is szinte kizártnak tartják a teljes közzétételt. A parlament a rendszerváltás óta legalább tizenkétszer futott neki az ügynökmúlt rendezésének, de végleges megoldás egyszer sem született.
"Bizakodom, hogy az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételére irányuló indítványt elutasító parlamenti döntés nem egy egyszeri, időn túli dobásként értékelendő" - így kommentálta saját honlapján a fideszes Bencsik János volt energetikai államtitkár annak a február 20-ai parlamenti szavazásnak az eredményét, amellyel a kormánypárti többség elutasította, hogy napirendre vegyék az LMP-s Schiffer Andrásnak az ügynökiratok megismerését lehetővé tevő javaslatát.
Az előterjesztésre, amely teljes egészében megismerhetővé tette volna az 1989 előtt készült állambiztonsági aktákat, tizenkilenc fideszes és öt KDNP-s képviselő - köztük Balog Zoltán és Hoffmann Rózsa államtitkárok, valamint Gulyás Gergely, L. Simon László és Bencsik János - szavazott igennel, huszonnyolcan pedig - köztük Halász János, Soltész Miklós és Szatmári Kristóf államtitkárok - tartózkodtak a kormánypárti padsorokban.
A frakciótöbbséggel szemben szavazó, az [origo] által megkérdezett képviselők egybehangzóan szimbolikusnak nevezték és belső meggyőződésükkel indokolták "igen" voksaikat, mondván, "a kérdést nem lehet tovább a szőnyeg alá söpörni".
Ezt a szőnyeg alá söprést kérte számon hétfőn Orbán Viktoron a parlamentben a jobbikos Mirkóczki Ádám, arra figyelmeztetve a miniszterelnököt, hogy Magyarország az utolsó posztkommunista ország, ahol a mai napig nem rendezték az ügynökakták nyilvánosságát, és az emiatti szégyen "a második Orbán-kormányra is rá fog égni".
A miniszterelnök válaszában azzal hárította el a felelősséget, hogy a megoldás mikéntjéről komoly vita zajlik a kormánypárti frakcióban, és "amíg a vitát nem zárjuk le, addig nem is tudunk előállni olyan megoldási javaslattal, amely megfelelne".
Nem lehet tovább halogatni
A Fidesz és a KDNP képviselőcsoportjában valójában csak a múlt héten kezdődött vita az ügynökkérdésről, akkor is elsősorban azért, mert Lázár János frakcióvezető újságírói kérdésre egy sajtótájékoztatón azt mondta, ő támogatta volna az ügynökügy rendezését, de álláspontjával kisebbségben van a saját képviselőcsoportjában. A Hvg.hu információi szerint a kormánypárti képviselők körében kiverte a biztosítékot a frakcióvezető nyilatkozata, mivel Lázár állításával ellentétben korábban nem vitatták meg a kérdést. Az LMP-javaslat szavazása előtt is csak annyit mondott a frakcióvezető, hogy a "nem" gombot kell megnyomni. Lázár a döntést nem indokolta, és a képviselők álláspontját tükröző eszmecsere sem alakult ki a kérdésben.
A téma tartalmi tárgyalása érdemben először az e hét hétfői frakcióülésen vetődött fel, ahol az [origo]-t tájékoztató résztvevők szerint többen érveltek amellett, hogy "nem lehet tovább halogatni a múlttal való szembenézést", és szinte követelték, hogy a képviselőcsoport vegye napirendre a kérdést. Erre a vitát lezáró hétfői megállapodás szerint a március 19-ei frakcióülésen kerülhet sor, ám azt egy képviselő sem tudta megmondani, hogy milyen tervek vagy szakmai anyagok alapján foglalkoznak ekkor az üggyel.
Bár a téma különféle szempontjaival kapcsolatban korábban több ötlet is előkerült - például az alaptörvény átmeneti rendelkezései azon passzusainak előkészítésénél, amelyek a volt államhatalmi vezetők juttatásainak csökkentésére vagy a volt kommunista vezetők bűneinek elévülési idejére vonatkoznak -, átfogó tervezetről vagy koncepcióról nem hallottak az általunk megkérdezett frakciótagok. Többek szerint ha létezik is ilyen, azt egyelőre a frakció nemzetbiztonsági munkacsoportja ismerheti, illetve tárgyalhatta. A testület tagjai közül egyelőre senkit nem sikerült utolérnünk.
Román példa
Egyelőre nem tisztázott az sem, hogy a miniszterelnököt kérdező jobbikos felvetésében szereplő román lusztrációs törvényhez hasonló, vagy teljesen más irányába indulna-e a kormánypártok megoldása. A román képviselőház nemrégiben elfogadott jogszabálya öt évre eltiltja a közélettől azokat, akik a Román Kommunista Pártban vezető funkciókat töltöttek be központi és megyei szinten. Hasonló magyarországi döntés több jelenlegi szocialista politikust érinthetne.
A jobbikos képviselőnek válaszoló Orbán Viktor hétfőn azt mondta, tanulmányozzák, lenne-e haszna a Romániában alkalmazott módszereknek Magyarországon. A miniszterelnök szerint a kormánypártok nyitottak erre a vitára, de kétségeik vannak afelől, hogy a román megoldás a magyar viszonyokra száz százalékban alkalmazható-e.
Orbán Viktor és Lázár János
Ennél jóval nagyobb vita várható a Fidesz-KDNP képviselőcsoportjában arról, hogy az akták teljes egészében megismerhetők legyenek-e, vagy sem. A hét eleji frakcióvitában többen a teljes nyilvánosságot sürgették, a mellett a kockázat mellett is, hogy a feltárás során adott esetben a jobboldalhoz kötődő közéleti vagy egyházi szereplők ügynökmúltjára is fény derülhet. Emellett foglalt állást korábban több alkalommal maga Lázár János is, aki saját városában, Hódmezővásárhelyen két éve egy 2008-ban indult kutatás végén az egykori Belügyminisztérium volt III/III-as csoportfőnökségének kilencvenhat, a városban tevékenykedett hálózati személyét és ötvenhat tartótisztjét azonosította, majd hozta nevüket nyilvánosságra. Az [origo] által megkérdezett képviselők többsége "nemzetbiztonsági és egyéb aggályok miatt" kizártnak nevezte, hogy a vita végén a teljes nyilvánosságot lehetővé tevő verziót bocsátanák parlamenti szavazásra.
Megfelelő operatív pozíciók
A kormánypártok a rendszerváltás óta többször is nekifutottak az állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozatalának, azonban mindig csak részeredmények születtek. Az első nagyobb leleplezés több mint huszonkét éve történt.
"Politikai bomba robbant ma délelőtt a Fidesz és az SZDSZ közös sajtótájékoztatóján" - így számolt be 1990. január 5-én a Szabad Európa Rádió arról, hogy a két párt videofelvétellel és fénymásolt iratokkal bizonyította: a Belügyminisztérium III/III-as ügyosztálya a köztársaság kikiáltása után is jogellenesen információkat gyűjt a nem kommunista pártokról és szervezetekről.
A Dunagate néven emlegetett - Lovas Zoltán és Gaál Zoltán újságírók által kirobbantott - üggyel kezdődött az egykori állambiztonsági szolgálatokról, az azok által összegyűjtött adatokról, illetve a pártállami rendszerben nekik dolgozó személyek megítéléséről szóló vita, amely a mai napig tart.
Az állambiztonság célja 1989-ben elsősorban a pártokba beépülés és a politikai befolyásolás volt. Horváth József, az utolsó III/III-as csoportfőnök 1989. június 5-én egy értekezleten azt mondta: az állambiztonságnak "megfelelő operatív pozíciókat" kell szereznie az ellenzéki szervezetekben, "elősegítve a többpártrendszerű demokráciába való békés átmenetet". Ma még nem tudjuk, hogy mennyire voltak sikeresek ezek a törekvések, mivel az iratoknak csak egy része megismerhető.
Tévképzetek és legendák
A 22 éve tartó, időnként aktuálpolitikai okokból fellángoló vita lezárását számos tévképzet és legenda nehezíti. Például az a már 1990-ben elterjedt nézet, hogy az állambiztonsági iratok nagyobb részét megsemmisítették. Voltak ugyan ilyen kezdeményezések, be is zúztak bizonyos dokumentumokat, de a teljes iratállomány megsemmisítése lehetetlen vállalkozás lett volna. Ahogyan a Kenedi János történész által vezetett tényfeltáró bizottság 2008-as jelentése fogalmazott: az irattárak méretei meghaladták a normális emberi képzeletet.
Egy másik hasonló érvelés szerint az elmúlt két évtizedben politikai alapon vehettek ki vagy tehettek be iratokat a nyilvántartásokba, így mára azok teljesen hiteltelenek. Azt a Kenedi-bizottság jelentése is elismeri, hogy rekonstruálhatatlan az irattárak eredeti állapota, de a kutatók úgy vélik, az Alkotmányvédelmi Hivatalnál (AH) lévő iratok, illetve a szintén az AH által őrzött számítógépes nyilvántartások felhasználásával egy új törvény alapján lenne lehetőség a szellemi kárpótlásra és a tudományos kutatásra is.
A korábbi kísérletek egyik hibája volt, hogy csak az ügynökökre, illetve a III/III. csoportfőnökségre, a belső reakció elleni elhárításra koncentrálták a vitát, pedig a rendszer ennél jóval bonyolultabb volt: a csoportfőnökségek feladatkörei összemosódtak, például a kémelhárítás, a III/II. is eljárt belső ügyekben. Az ügynökök csak az információk egy részét szolgáltatták, a végrehajtásban az állambiztonság kifejezetten támaszkodott a párt- és állami szervekre.
Három út a rendszerváltás után
Az első kísérlet a törvényi rendezésre Demszky Gábor és Hack Péter SZDSZ-es képviselők nevéhez főződik, ők 1990 szeptemberében nyújtották be javaslatukat. Ez úgynevezett lusztrációs elemeket is tartalmazott, vagyis korlátozta volna a konspirált állásokban tevékenykedő szt-tisztek és a hálózati személyek (ügynökök) közéleti szerepvállalását. Ezt a törvényjavaslatot az Antall-kormány nem támogatta, de az SZDSZ egy része is elutasította.
Ennek ellenkezőjét, az adminisztratív felejtést javasolta ez idő tájt három független képviselő, Fodor István, Király Zoltán és Pozsgay Imre: ők azt szerették volna elérni, hogy kilencven évre zárolják az állambiztonsági szervek hivatásos tisztjeinek és hálózati személyeinek iratait, illetve a karhatalmi és az 1956-57-es tevékenységre vonatkozó iratokat. Az Országgyűlés ezt az indítványt sem tűzte napirendre.
Az akkori, MDF-FKGP-KDNP-kormány 1991. május 2-án nyújtotta be saját előterjesztését, amely fordítva közelítette meg a kérdést, mint Demszky és Hack: csak egyes, meghatározott tisztviselők esetében írta volna elő annak ellenőrzését, szerepeltek-e a III/III. hivatásos vagy szt-tisztjei között, a hálózati személyek nyilvántartásában, illetve szolgáltak-e 1956-57-ben a karhatalmi alakulatokban. A törvényt egy alkalommal a kormány átdolgozásra visszavonta, és csak a ciklus legvégén, közvetlenül a kormány bukását hozó választások előtt, 1994. március 8-án fogadták el.
"Pufajkás voltam. Na és?"
Az 1994-es első ügynöktörvény előírta egyes állami tisztviselők átvilágítását, az egyházak esetében viszont önkéntessé tette a vizsgálatot. Máig tartó hatása van, hogy ügynöknek csak az minősült, aki ellenszolgáltatásért végzett hálózati munkát, ezt pedig saját kezűleg aláírt nyilatkozat és jelentések is bizonyítják. A törvény nem tartalmazott igazán komoly szankciókat sem: az átvilágító bizottság felszólította az érintett személyt a lemondásra, vagy nyilvánosságra hozta a döntését. Erre mondta az 1956 után karhatalmistaként szolgáló Horn Gyula miniszterelnökként, hogy: "Pufajkás voltam. Na és?"
1994 végén aztán az Alkotmánybíróság (AB) megsemmisítette a törvény egyes rendelkezéseit, és törvényalkotási kötelezettséget írt elő az Országgyűlésnek. Az AB fontos alapelveket mondott ki: egységes, alkotmányos szempontok szerint kell meghatározni az átvilágítandók listáját, biztosítani kell az információs önrendelkezés jogát, illetve a vizsgálatba be kell vonni a nemzetbiztonsági szolgálatok irattárait.
Az információs önrendelkezés, vagyis az adatok megismerhetősége érdekében 1996-ban létrejött a Történeti Hivatal, a mai Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) elődje. 2000-ben, az első Orbán-kormány idején az átvilágítandó személyek körét kiterjesztette egyes "közbizalmi és közvélemény-formáló" tisztségeket betöltőkre, vagyis egyes médiaszereplőkre, bírákra, ügyészekre, illetve a pártok országos és megyei vezetőire is.
Feladták az átvilágítást
A 2002-es kormányváltás után a D-209-es ügy határozta meg alapvetően az állambiztonsági iratok törvényi szabályozását. A Magyar Nemzet nem sokkal a Medgyessy-kormány hivatalba lépése után közölte a D-209-es fedőnevű, III/II-es szt-tiszt kartonját, amelyből kiderült, hogy a fedőnév valójában Medgyessy Péter miniszterelnököt takarja, aki rövid tagadás után maga is elismerte, hogy 1977 és 1982 között kémelhárítóként tevékenykedett a Pénzügyminisztériumban.
A kormánypártok ezután két törvényjavaslatot is elkészítettek: az egyik az iratok megismerhetőségéről (ez alakította át a Történeti Hivatalt ÁBTL-é), a másik az 1994-es törvény nyomdokain haladva az átvilágításról, vagyis egyes közszereplők állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozataláról. A parlament a két javaslatot együtt tárgyalta, de csak az elsőt, az iratok kezeléséről szóló, az ÁBTL-t is létrehozó törvényt fogadta el, az átvilágítás azóta lekerült a napirendről.
A 2003-as törvény hatálya kiterjedt minden olyan iratra, amely 1944. december 21. és 1990. február 14. között az állambiztonsági tevékenységet végző szerveknél keletkezett. A jogszabály rendelkezett arról, hogy milyen feltételekkel kell átadni ezeket a levéltárnak, illetve maradhatnak a nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Felállítottak egy felügyelőbizottságot is, amelynek felügyelnie kellett az iratok átadását. A bizottság által fellelt 205 ezer dokumentum 75 százaléka került át a levéltárba, ötvenezer viszont továbbra is a szolgálatoknál maradt.
A mágnesszalagokra várva
A következő felvonás 2007-ben, a második Gyurcsány-kormány idején kezdődött, amikor a kabinet - az SZDSZ követelésének engedve - elrendelte a Kenedi-bizottság létrehozását. Ez a testület ismét felmérte, milyen iratok találhatók még a titkosszolgálatoknál, és arra jutott, hogy 320 folyóméter továbbra is titkos, 1551 dokumentum pedig szupertitkos. A bizottság munkája nyomán vált biztossá, hogy az állambiztonság operatív nyilvántartásait tartalmazó mágnesszalagok a Nemzetbiztonsági Hivatalnál (NBH, az AH korábbi elnevezése) vannak, és egészen 2060-ig titkosították ezeket.
A mágnesszalagok tartalmát 2009 végére mentették át modern adathordozóra, de az adatok nem kerültek nyilvánosságra. Az úgynevezett második Kenedi-bizottság feladata lett volna az adatok feldolgozása, viszont nem kapták meg az értelmezéshez szükséges kulcsot. Kenedi az [origo]-nak azt mondta: az NBH időnként azt állította, nincs is a birtokában, időnként pedig azt állította, hogy titkos. A második Orbán-kormány aztán 2010 végén megszüntette a Kenedi-bizottságot.
Egy szintén 2010 végén született kormánydöntés szerint egy éven belül, tehát 2011 végéig rendezni kellett volna az állambiztonsági iratok sorsát. A közigazgatási és igazságügyi miniszternek tavaly novemberig kellett volna előkészítenie azt a törvénytervezet, ami az adatok nyilvánosságát és a mágnesszalagok kezelését rendezi. Az állambiztonsági iratok ügye azonban már korábban lekerült a napirendről, és a kormánypártok nem is foglalkoztak vele egészen addig, amíg az LMP be nem nyújtotta saját, végül leszavazott törvényjavaslatát.
Miért nem akarja Orbán Viktor az állambiztonsági múlt feltárását?
2012-03-06. 15:07 Kuruc.info A háttérerők olyan embereket helyeztek pozíciókba akiket fogni lehet valamivel így van ezzel Orbán is Pintér úr is és a többiek is mindet fogni tudják és arra szavaznak akire a háttérnek szüksége van, na mi van fülkeforradalmárok tisztán is állhatnátok, csak a változásokat nektek is le kellene vezényelni, de nem sehonai bitang emberként, ki hogy ha kell halni nem mer, kinek drágább rongy élete mint a haza becsülete, ti is olyan kolbendik vagytok, a szerszámot kiveszitek – fényesebb a láncnál a kard, jobban ékesíti a kart , és mi mégis láncot hordunk? Ide véle régi kardunk.....
A magyar Országgyűlés történetében február 20. ezentúl - "Az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről" szóló törvényjavaslat kormánypárti elutasítása miatt - a Fidesz-KDNP morális csődjének és politikai züllöttségének napja. Február 25. pedig nemcsak a kommunizmus áldozatainak emléknapja, hanem a Fidesz-KDNP kétharmados cinizmusának és álságos képmutatásának a napja is. Az utóbbi helyszínén, a Terror Háza előtt a kommunista diktatúrák bűnöseinek megnevezését követelték, a terrort végrehajtó szervezetek és tagjaik megbüntetését. Nem volt hiány jelszavakban most sem: "A múltat be kell vallani!", "Nem lehet nyugodt a jövőnk, ha nem tiszta a múltunk!"
Orbán Viktor miniszterelnök, divatos lila sállal a nyakán, lila gőzös tekintettel és szégyenérzet nélkül nézett a zemberek szemébe: miféle ellentmondás lenne itt? Ott azt mondtuk, itt ezt mondjuk. Megtehetjük. Erre kaptunk felhatalmazást. Diktátorbán annyira hozzászokott a párt- és kormányszintre emelt hazudozásaihoz, hogy bárhol, bármikor, bárkit hülyének tud nézni szemrebbenés nélkül. Valóságellenes kommunikációja egy közepes képességű vidéki színész hamis gesztusaival egyre inkább a politikai giccs felé viszik hiteltelen alakját, nemzetrontó ámokfutását. Mégis őt dicséri Schmidt Mária, a Terror Háza milliárdos, "züllött" (az utóbbi jelzőt egyik kritikusától kapta) SZDSZ-beütésektől terhelt főigazgatója, Heltai Péter volt Securitate-ügynök ("Hegel") barátja és házbeli foglalkoztatója, s tapsol a kivezényelt birkanép is, mert már rég nem tudja követni, mi is történik körülötte a nyálkás és alantas cigánykodásban.
Orbán Viktor és híres-hírhedt kézcsókja
Többször leírtuk már e hasábokon, most mégis megismételjük: a rendszerváltás óta eltelt két évtizedben a politikai elit elmulasztotta az ügynökügyek teljes körű, a társadalom számára megnyugtató törvényes rendezését. Nem végezte el az átmentett állambiztonsági múlt elfogulatlan történeti feltárását, akadályokat gördített a levéltári kutatások útjába. Ezért is megmaradt a jogállamisággal ellenkező tisztázatlanság és bizalmatlanság légköre, a zsarolhatóság és az aktuálpolitikai haszonszerzés lehetősége.
Az egykori állambiztonsági hálózati személyek és a hivatásos állomány tagjai a mai napig nem távoztak a közéletből és a közvéleményt formáló személyiségek köréből. Közülük válogat mindegyik négyévente jövő-menő kormány, politikai döntéshozó, elfogadva, sőt igényelve nyílt és elvtelen szolgálataikat, melyekért kitüntetik és előléptetik őket. A volt titkosszolgálatok legfőbb fegyvere: az információs monopólium és a hálózati kapcsolat ma is jól kamatoztatható a politikai pártok gazdasági-pénzügyi holdudvarában. Nem véletlen, hogy a hatalomra került kormányzó erők fertőzöttségük fokától függően riadtak vissza a jogi lépések következetes végig vitelétől, mindig hagytak menekülő kiskaput, kijátszották az átvilágítási törvényt, máig nincs szankciójuk a múltban elkövetett bűnöknek. A vétkesek részéről hiányzik az őszinte beismerés, a bocsánatkérés, a morális elégtétel-adás. Helyette folyamatos hazudozást hallunk, a történtek bagatellizálását, a lelkiismeret elhallgattatását, a társadalmi felelősségvállalás elhárítását az erkölcsi relativizmus jegyében.
A mai nemzetbiztonsági szolgálatok örökölték elődeiktől a nem jogállami módszerekkel megszerzett információs monopóliumot, melyről maguktól nehezen vagy sohasem fognak lemondani. Ez is megnehezíti és lelassítja a történészek, levéltári kutatók munkáját, eredményeik nyilvánosságra hozatalát, s az áldozatok információs kárpótlását. Ám egy elszegényedett, szellemileg, lelkileg, fizikálisan és morálisan is leépülő, közömbös társadalomban is alapvető jogunk, sőt kötelességünk, hogy megismerjük saját történelmünket, annak legsötétebb lapjait is. Azokat is, amelyeket ma is takargatnak, elrejtenek előlünk.
A politika ígérget, majd gyáván meghátrál
A politika az elmúlt 20 évben ígéretek sorát tette a kirakatba, ám amikor eljött a nagy szavak valóra váltásának ideje, gyáván meghátrált, cserbenhagyta a jogalkotást s a társadalmi várakozást.
Például akkor, amikor 2002. június 18-án nyilvánosságra került Medgyessy Péter miniszterelnök titkosszolgálati érintettsége. Másnap Medgyessy ünnepélyes bejelentést tett:
"Törvénymódosítást kezdeményezek és kérem sürgős, rendkívüli eljárás alkalmazását, ami arról szól, hogy a III/III-as belügyminisztériumi ügyosztály teljes névsorát hozzuk nyilvánosságra, függetlenül attól, hogy a politika részesei-e az illetők ma vagy sem. Javaslom továbbá, ez a törvénymódosítás tartalmazza azt is, hogy a hírszerzés, kémelhárítás, katonai elhárítás terén azokat az anyagokat, amelyek a személyekkel foglalkoznak, tegyük kutathatóvá; a Történeti Hivatal szaklevéltárként működjön a jövőben. Javaslom, hogy ezt a teljes névsort a közéleti szereplők esetében legyen kötelező nyilvánosságra hozni."
Medgyessy Péter
Az öt ígéretet tartalmazó javaslatból az első kettő egyértelműen nem valósult meg. A harmadik erős korlátozásokkal vált valóra a 2003. évi III. törvénnyel. A negyediknek már az ígéret elhangzásakor sem volt sok értelme, mert a Történeti Levéltár nemzetbiztonsági szaklevéltárként működött. Az ötödik ígéret - a közszereplők névsora kötelező nyilvánosságra hozataláról - azért nem valósult meg, mert leszavazták, a saját frakciójából is.
2005 tavaszán az MSZP alkotmánymódosítással akarta elérni, hogy az ügynöktörvény nyilvánossága felülírja a személyes adatok védelmét. De Gyurcsány Ferenc - akárcsak Medgyessy Péter - rosszul mérte fel a párt idősebb generációjának befolyását, valódi szándékát, továbbá az egykori és mai titkosszolgálatok gazdasági és más érdekcsoportosulásokat összekötő háttérhatalmát, amelynek nem célja a teljes körű tisztázás, annál inkább a múlt bűneinek takargatása.
Gyurcsány Ferenc
A tét az volt, hogy a nem közszereplők esetében is derüljön fény a besúgókra, aktáik legyenek megismerhetők a levéltárban. Amikor a képviselők szándék-etikai nyilatkozatokat tesznek, magasztos erkölcsi tételekről szavalnak, mindig az előbbivel értenek egyet. Ám amikor eljön a szavazás ideje - akkor nincsenek jelen, vagy másképp szavaznak.
Az SZDSZ megosztott volt a kérdésben, akárcsak a többi párt. A Fidesz kiszámolta, hogy hány képviselőjének kell hiányoznia az ülésteremből ahhoz, hogy elbukjon a javaslat, így a bent lévők, adva a látszatra, nyugodtan szavazhattak igennel, és vádolhatták utólag a kormánykoalíciót azzal, hogy elsíbolta az ügynökügyet.
Mi történt? Az alkotmánymódosításhoz nem a jelenlévő, hanem az összes képviselő kétharmadának, vagyis 256 képviselőnek az igen szavazatára lett volna szükség. Ám a szavazáson csak 260 képviselő vett részt. Az ellenzékiek többsége távol maradt. A kétharmados többséghez 23 szavazat hiányzott. Nemmel 8-an szavaztak: 3 MSZP-s, 3 SZDSZ-es és 2 fideszes. A kormánypártiak közül csak egy képviselő tartózkodott: Tóth András, a titkosszolgálatokat felügyelő államtitkár. Nemmel szavazott Medgyessy Péter volt kormányfő is, aki annak idején, lelepleződése után megígérte a kérdéskör teljes tisztázását. Most már azt nyilatkozta: "Az egész ügy értelmetlen." A politika morális állapota, a politikai elit alkalmatlansága azóta sem változott. Felelős vezetők képtelenek jó lelkiismerettel, következetesen képviselni választóikat.
1995-ben Kuncze Gábor belügyminisztersége alatt létrejött az első Iratfeltáró Bizottság. Teljes kudarcba fulladt a munkája. Volt, ahova be sem engedték őket, másutt nem válaszoltak kérdéseikre. Okkal mondta a bizottság egyik tagja: "..színjáték folyt, eleve olyanok voltak a játékszabályok, hogy a lényeges dolgok titokban maradjanak...", a két párt viselkedéséből erre lehetett következtetni.
Kuncze és Orbán
2002-ben a Medgyessy-ügy kirobbanása után két SZDSZ-es képviselő kezdeményezésére jött létre a Mécs Bizottság a rendszerváltás utáni kormánytagok állambiztonsági múltjának vizsgálatára. A négypárti konszenzus (349 képviselő szavazott igennel, csak hárman nemmel) hamar elszállt. A bizottság csak az ügyrendjét tudta megállapítani, később már nem tudott határozatokat hozni, mert azokhoz a bizottsági tagok többségének a szavazatára lett volna szükség, ám a bizottságban fele-fele arányban voltak kormánypárti és ellenzéki képviselők. Az ellenzéki tagok nagyon hamar bojkottálták a bizottság üléseit, mert úgy tűnt: az Orbán-kormányban volt a legtöbb érintett azon tíz személy közül, akinek érintettségét a Bizottság nagy valószínűséggel megállapította.
Mécs Imre
2007. júliusában a Gyurcsány-kormány újabb kísérletet jelentett be: olyan független szakértői bizottság kinevezését, amelynek az a feladata, hogy elemezze-értékelje: törvényesen zajlott-e az egykori állambiztonsági szervek iratainak átadása, azok egyesítése a Történeti Levéltárban, s ennek alapján tegyen javaslatot a jelenlegi szabályozás módosítására.
A 7 tagú Kenedi Bizottság 2008 októberében 438 oldalas jelentésében 18 pontos javaslatot tett a kormánynak azzal az ajánlással, hogy azok realizálását legjobban egy új törvény szolgálná, az hatásosabb lehetne, mint a jelenlegi 2003. évi III. törvény módosítása. Egyik legfontosabb javaslatuk az volt, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalban és az Információs Hivatalban őrzött, az állambiztonsági szolgálatok nyilvántartásainak máig legteljesebb adatait tartalmazó mágnesszalagokat ki kell nyomtatni, és a rajtuk lévő adatokat felül kell vizsgálni. Megengedhetetlen, hogy a teljes adatállomány elzárva maradjon a történettudomány és a nyilvánosság elől, és kinyomtatás hiányában az adathordozó elhasználódása miatt megsemmisüljön.
| Kenedi János |
A törvényi rendezés eddigi kulcskérdései
1., Kik tartoznak abba a társadalmi körbe, akiket át kell világítani?
a., Parlamenti képviselők, közjogi méltóságok, állásuk betöltéséhez állami "esküre kötelezettek", közéleti személyiségek, bírák, ügyészek, államigazgatási és önkormányzati vezetők, közvélemény-formálók, a tudati gondolkodást befolyásolók (írók, újságírók, filozófusok, egyházi személyek, tudósok, művészek stb.), közszereplők;
b., Nemcsak közszereplők, hanem mindenki, aki kapcsolatban állt az egy párti diktatúra elnyomó szervezetével;
c., Ki a közszereplő? Mikor volt közszereplő: beszervezettsége idején vagy ma az elbírálás idején?
2., Milyen szempontok szerint világítsák át őket? A volt BM. Állambiztonsági Főcsoportfőnökség mely szervezeti egységéhez való tartozás alapján?
a., Csak a III/III-hoz, a politikai rendőrséghez?
b., Bármely szervezeti egységéhez való tartozás megalapozza az érintettséget? III/I-es hírszerzés, III/II-es kémelhárítás, III/V-ös operatív technikai csoportfőnökség, III/IV-es katonai elhárítás, a honvéd vezérkar katonai hírszerzése, továbbá szigorúan titkos állományú tisztek, "T"-lakásgazdák, a büntetés-végrehajtás belső elhárítása (fogdaügynökök); nemkülönben ide tartozóan az egykori Államvédelmi Hatóság, a HM Katonapolitikai Osztály és az 1956-57-évben működött karhatalmi alakulatok;
c., Csak az állambiztonsági hálózati személyek (ügynök, titkos megbízott, titkos munkatárs) körét vegyék figyelembe vagy:
d., A teljes hivatásos állományt is (nyílt, titkos, szigorúan titkos állomány);
e., Mi legyen az állambiztonsági hálózati személyek körébe nem sorolható társadalmi kapcsolattal, hivatalos kapcsolattal és alkalmai kapcsolattal? Kiterjeszthető rájuk a hálózati személy fogalma, mert operatív feladatuk volt a politikai közvélemény befolyásolása?
f., Meddig legyen titkos azon volt hálózati személyekre vonatkozó iratok minősítése, akiket a rendszerváltást követően tovább foglalkoztattak egyes szolgálati ágak? A kapcsolat megszűnése után 15-20 évig, külföldi állampolgárok esetében haláluk vagy a kapcsolat megszűnése után 30 évig?
3., Mi az a közérdekű adat, amely a hálózati személlyé minősítés alapja?
a., Bármely együttműködés ténye önmagában;
b., A négy bizonyíték (6-os karton, beszervezési nyilatkozat, írásos jelentés, pénzügyi bizonylat) közül legalább kettő együttes jelenléte;
c., Ki állapítsa meg, hogy valaki milyen minőségben szerepel az állambiztonsági iratokban? "Történészi-levéltári szakmai-tudományos értékelés" vagy "tudománytól idegen testületek, például bíróságok döntsék el egy tudományos megállapítás helyességét"? A történészi-levéltári szakmai-tudományos értékelés történhet-e kizárólag tartalom elemzés összefüggései alapján is, s nem szükséges 6-os karton, beszervezési nyilatkozat, jelentés, pénzügyi bizonylat?
4., A nyilvánosságra hozatal szempontjából tehető-e különbség hálózati személy, a hivatásos állomány és az operatív kapcsolatok adatai között?
Hogyan kell megváltoztatni a közszereplőkkel kapcsolatos szabályozás irreális, túlzó feltételeit a nyilvánosságra hozás tekintetében?
5., Hogyan kényszeríthető ki a szűkebb körű titkosítás, s az, hogy a jelenlegi titkos iratok birtokosa szervezetileg ne tarthassanak indokolatlanul vissza olyan iratokat, melyeknek a levéltárakban a helyük az információs kárpótlás, illetve a tudományos kutatás számára?
6., Jogosultak-e a megfigyeltek az iratokban szereplő teljes tényanyagot megismerni vagy változatlanul csak a velük személyes kapcsolatba hozható személy adatait ismerhetik meg?
7., Húsz évvel a rendszerváltás után felelősségre vonható-e valaki azért, hogy 1995-ig nagyarányú, zömében szabálytalan iratmegsemmisítés folyt következmények nélkül? A fenn maradt iratok 92%-a az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában van, 8%-a a titkosszolgálatoknál, ez utóbbi 32 618 minősített irattári tételt jelent, közülük 1 551 "szupertitkos" főigazgatói külön listán szerepel.
A tennivalók: válaszok a kulcskérdésekre
Miskolczi Ágost írta 1935-ben a modern államvédelemről:
"...egy uralom felforgatását célul kitűző elemek legyőzésére szolgáló szervezet, bármennyire tökéletes legyen is egyébként, csak reszketve gondolhat a holnapra és sohasem érezheti magát biztonságban, ha nem áll a jog, a becsület és az igazságosság erkölcsi alapján."
A három fogalom mindegyikére szükség van az állambiztonsági múlt feltárásához, jogállami tisztázásához, s a becsületes erkölcsi elégtételadáshoz.
Tartsuk szem előtt az elmúlt két évtized szégyenteljes társadalmi kudarcát, ezért megismétlem: az elmúlt 10 évben megvizsgált 12 ezer személy közül mindössze 112-en váltak meg tisztségüktől azután, hogy ügynökmúltjuk napvilágot látott, vagy ezt megelőzendő maguktól lemondtak.
A közélet és a közvélemény-formáló személyiségek köre továbbra is terhes azoktól, akik nem ismerték be érintettségüket, senkitől nem kértek bocsánatot és nem ajánlottak fel erkölcsi elégtételt senkinek. Azokat sem sújtja semmilyen szankció, akiknek vétke bebizonyosodott, de továbbra is vezető pozícióban vannak, állami kitüntetéseket kapnak.
De nem csak a közszereplőtől várható el az igazmondás, a tisztes beismerés. ("Közszereplő az a személy, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt, vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította." Ásztltv. 1.§ (2) bek.) Aki nem közszereplő, az sem élvezheti tisztázatlan múlttal a nemzet megbecsülését.
A nemzeti érdek meghatározta jogszabályalkotásnak megkerülhetetlen kiindulópontjai vannak. Utalva "A törvényi rendezés eddigi kulcskérdései"-re, összegezésként le kell szögeznünk:
- Az ország vezetésének legszélesebb körét át kell világítani, függetlenül attól, hogy valaki közszereplő vagy nem, a múltban vagy a jelenben.
- A politikai elnyomó szervezet bármely biztonsági végrehajtó szervezetéhez (belügyi, honvédelmi, büntetés végrehajtási) való bármilyen tartozás (hivatásos vagy hálózati) megalapozza az átvilágítási kötelezettséget. Ide kell sorolni az operatív kapcsolatot is. ("Operatív kapcsolat: az a személy, akit az e törvény hatálya alá tartozó iratokat keletkeztető szervezetek 'társadalmi kapcsolatként' vagy "alkalmi kapcsolatként' tartottak nyilván." 2003. évi III. törvény, 1.§ (6))
- A hálózati személyé nyilvánítást bármely együttműködés ténye önmagában is megalapozza. A szakmai - történészi, levéltári, tudományos - értékelés történhet kizárólag az iratok tartalomelemzése alapján, nem szükséges más bizonyíték (6-os karton, beszervezési nyilatkozat, írásos jelentés, pénzügyi bizonylat.)
- Ki kell kényszeríteni a szűkebb körű titkosítást, megszüntetni az indokolatlan iratvisszatartást, bővíteni az áldozatok információs kárpótlását és szélesíteni a tudományos kutatás lehetőségeit.
- Felelősségre kell vonni azokat, akik a szabálytalan iratmegsemmisítésben, a bizonyítékok eltüntetésében, saját vagy mások felelősségének eltussolásában részt vettek.
- A legnagyobb nyilvánosságot kell biztosítani e történelmi feltáró és tisztázó tevékenységnek, a jogállamiság értékrendjét és a közbizalom helyreállítását szolgáló társadalmi folyamatnak.
A Jobbik támogatta
A Schiffer András (LMP) által benyújtott, de tárgysorozatba nem vett törvényjavaslat lényegében módosítja néhány helyen a 2003. évi törvényt, amely az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szól.
Schiffer András
Ez a módosítás részben érinti:
a., az 1992. évi LXIII. törvényt, amely a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szól,
b., a 2011. évi CXII. törvényt, amely az információs jogról és az információszabadságról szól.
A változtatások részben megegyeznek Dr. Ilkei Csaba tudományos kutató korábbi tanulmányainak javaslataival, de magukba foglalják más tudományos kutatók nyilvánosságra hozott javaslatait is. Az utóbbiak közül említésre méltó a Kenedi Bizottság szakértői jelentése 2008-ból.
A Jobbik azért támogatta a törvényjavaslat napirendre vételét, mert:
a., Az 1990 utáni politikai elit egyik legnagyobb adósságának rendezéséről van szó: az ügynök kérdéskör komplex törvényes rendezéséről, melyet mindeddig elmaszatoltak a kormányok, kiskapukat hagytak a vétkeseknek, a tettesek pedig kihasználták a jogi bizonytalanságot, nevetve távoztak a bírósági tárgyalótermekből. Az Orbán-kormány a tisztázatlan helyzet cinikus fenntartásával tovább züllesztette a kérdéskörről kialakult erkölcsi relativizmust, mely megtűri az egykori állambiztonsági tiszteket és ügynököket a közéletben, a politikában, az állami és államigazgatási vezető pozíciókban, a sajtó, a rádió, a televízió és a tömegtájékoztatás közvélemény-formálói között, sőt ki is tünteti és jutalmazza őket legszebb nemzeti ünnepeinken.
b., Támogatta, mert a közérdekű nyilvánosságot elébe helyezi a jogtalan magánérdek védelmének; a hálózati személlyé nyilvánítást bármely együttműködés ténye önmagában is megalapozza; az ügynökké nyilvánítás indokát, a bizonyítékok megítélését pedig szakmai értékelésre bízza, amely történészek, tudományos kutatók, levéltárosok dolga, nem pedig életidegen jogszolgáltatóké a formál logika szabályai szerint.
c., A politikai elnyomó szervezet bármely biztonsági végrehajtó szervezetéhez (belügyi, honvédelmi, büntetés-végrehajtás) való bármilyen tartozás (hivatásos vagy hálózati) megalapozza az átvilágítási kötelezettséget. Ide kell sorolni az operatív kapcsolatot is, tehát azokat, akiket társadalmi vagy alkalmi kapcsolatként tartottak számon.
d., Az ország vezetésének legszélesebb körét át kell világítani, függetlenül attól, hogy valaki közszereplő vagy nem a múltban vagy a jelenben; ki kell kényszeríteni a szűkebb körű titkosítást, megszüntetni az indokolatlan iratvisszatartást, bővíteni az áldozatok információs kárpótlását és szélesíteni a tudományos kutatás lehetőségeit.
e., Nincs helye semmiféle halasztásnak, kibúvónak, részleges megoldásnak, jogi vagy erkölcsi megalkuvásnak, a jelenlegi kormányzás aktuálpolitikai haszonszerzésének. A legnagyobb nyilvánosságot kell biztosítani e történelmi feltáró és tisztázó tevékenységnek, a jogállamiság értékrendjét és a közbizalom helyreállítását szolgáló társadalmi folyamatnak. A nemzetnek e kérdéskörben sincs hova hátrálnia a történelmi szembenézés elől.
A Jobbik frakciója az általános és részletes vitában tervezte megtenni saját konkrét javaslatait, kifejtve azon érveit, melyekkel néhány helyen vitatja az előterjesztett törvényjavaslatot. De egészében támogatta tárgysorozatba vételét.
És most térjünk vissza február 20-ra, amikor a két kormányzó párt leszavazta a Jobbik által egységesen támogatott LMP-s törvényjavaslatot "Az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről". Kik szavazták le? Próbáljunk erre más megközelítésben és részletesebben válaszolni az eddig ismerteknél.
Kik szavazták le?
Az csak természetes, hogy zsigerből leszavazzák a családilag érintettek. Németh Zsolt (Fidesz) édesapja, Németh Géza volt református lelkész a Pest megyei Rendőr-főkapitányság III/III-1 alosztályának társadalmi kapcsolata volt. (Ha államtitkár úr tagadná, szívesen nyilvánosságra hozzuk az ezzel kapcsolatos bizonyítékokat. De addig ne avassanak neki újabb emléktáblát, mert nagyon kínos...) A holokausztos mesedélutánokat kötelezővé tevő Pokorni Zoltán édesapja "Pákozdi János" fedőnéven szolgálta a BM. III/III-3-a alosztályát. Bárándy Gergely (MSZP) jelen van, de nem szavaz, nagyapját, Bárándy György ügyvéd urat, a vén hazug milliárdost még a HM hírhedt katonapolitikai osztálya és az Államvédelmi Hatóság szervezte be ügynöknek.
Ha valaki úgy el akarja rejteni a véleményét, hogy még a tartózkodását sem hajlandó jelezni, az "Jelen volt, de nem szavazott". Ez történt 23 fideszes képviselővel, köztük volt: Lázár János, Navracsics Tibor, Varga Mihály, Horváth János korelnök és Csóti György, a frissen bekerült egykori MDF-es. De ha a frakcióvezető nem szavaz, akkor ki kiáltja a "Nem"-et? Természetesen Orbán. Gondolnánk. Az első ciklusban frakcióvezetőként ilyenkor így adta ki a parancsot: "Zacsek!" Voltak olyan nyeglék a fiúk, hogy az MDF elnökségének tagjáról, a képviselőként velük szemben ülő és náluk idősebb Zacsek Gyuláról nevezték el a leszavazás parancs szavát. Mert az olyan jópofa dolog volt, hogy még a műemlék panamák milliárdosa, Ráday Mihály is röhögött rajta.
Most Orbánnal együtt leszavazza történelmi múltunk egyik legsötétebb szakaszának megismerhetőségét Lezsák Sándor, az ősemdéefes falusi tanító, akinek szerény intellektuális képességeinél csak naivitása volt nagyobb, azzal viszont mindenféle ellenőrzés nélkül több ügynököt juttatott be az első szabadon választott magyar országgyűlésbe, az MDF választmányába és hivatali apparátusába, mondván "jó magyar keresztény emberek".
Az csak természetes, hogy zsigerből leszavazzák a családilag érintettek. Németh Zsolt (Fidesz) édesapja, Németh Géza volt református lelkész a Pest megyei Rendőr-főkapitányság III/III-1 alosztályának társadalmi kapcsolata volt. (Ha államtitkár úr tagadná, szívesen nyilvánosságra hozzuk az ezzel kapcsolatos bizonyítékokat. De addig ne avassanak neki újabb emléktáblát, mert nagyon kínos...) A holokausztos mesedélutánokat kötelezővé tevő Pokorni Zoltán édesapja "Pákozdi János" fedőnéven szolgálta a BM. III/III-3-a alosztályát. Bárándy Gergely (MSZP) jelen van, de nem szavaz, nagyapját, Bárándy György ügyvéd urat, a vén hazug milliárdost még a HM hírhedt katonapolitikai osztálya és az Államvédelmi Hatóság szervezte be ügynöknek.
Ha valaki úgy el akarja rejteni a véleményét, hogy még a tartózkodását sem hajlandó jelezni, az "Jelen volt, de nem szavazott". Ez történt 23 fideszes képviselővel, köztük volt: Lázár János, Navracsics Tibor, Varga Mihály, Horváth János korelnök és Csóti György, a frissen bekerült egykori MDF-es. De ha a frakcióvezető nem szavaz, akkor ki kiáltja a "Nem"-et? Természetesen Orbán. Gondolnánk. Az első ciklusban frakcióvezetőként ilyenkor így adta ki a parancsot: "Zacsek!" Voltak olyan nyeglék a fiúk, hogy az MDF elnökségének tagjáról, a képviselőként velük szemben ülő és náluk idősebb Zacsek Gyuláról nevezték el a leszavazás parancs szavát. Mert az olyan jópofa dolog volt, hogy még a műemlék panamák milliárdosa, Ráday Mihály is röhögött rajta.
Most Orbánnal együtt leszavazza történelmi múltunk egyik legsötétebb szakaszának megismerhetőségét Lezsák Sándor, az ősemdéefes falusi tanító, akinek szerény intellektuális képességeinél csak naivitása volt nagyobb, azzal viszont mindenféle ellenőrzés nélkül több ügynököt juttatott be az első szabadon választott magyar országgyűlésbe, az MDF választmányába és hivatali apparátusába, mondván "jó magyar keresztény emberek".
Lezsák Sándor
Nem akar tisztán látni Demeter Ervin egykori titokminiszter sem, pedig hivatali éveiben rendet akart vágni az ávósok és besúgók között. Hát persze, hogy nemmel szavaz Borkai Zsolt is, akinek a mai napig nem sikerült megtisztítani az ügynököktől a Magyar Olimpiai Bizottságot, igaz, Schmitt Pál nagy szemétdombot hagyott maga után (Vad Dezső, Fenyvesi Csaba, Kárpáti Gyurika), de Zsolt nem tornászik az átvilágításért, ha Viktor nem akarja. Viktor pedig az első pillanattól csak szavakban akarta, tettekben soha. Már első kormányzása alatt megtűrte Boros Imrét, Martonyi Jánost, Nógrádi Lászlót, Járai Zsigmondot, Szita Károlyt, s már akkor tetszettek neki a Műszaki Egyetemen három évet végzett besúgó, Kopátsy Sándor mindent leegyszerűsítő közgazdasági rögtönzései, narodnyik ötletrohamai, naponta változó életmodellpályái, az utóbbi alatt értsd a nagy szemfényvesztést: a zembereknek nem pénzt, hanem életmodellpályát kell adni. (Következésképp: Kopátsynak találkoznia kellett Matolcsyval, hogy megmutassák: mire mennek ketten, ha egymást erősítik...) S ha manapság nincs hetente legalább háromszor képernyőn Boros szt-tiszt, Lenti és környéke legnagyobb földesura, mint hiteles és hazafias közvélemény-formáló, akkor Simicska már kirúgással fenyegeti az Echo és a Hír TV illetékesét. Megy a parasztvakítás és a sunyi NEM, leszavaz még a kétharmados nyájból Kubatov Gábor, Budai Gyula, Fónagy János, Illés Zoltán, Répássy Róbert, Rogán Antal, Tállai András, Turi-Kovács Béla, Cser-Palkovics András, Szabó Erika, Szijjártó Péter, továbbá a nem nagy tiszteletű református pap: Hörcsik Richárd Sárospatakról, a legkorruptabb és legzüllöttebb megyei közgyűlési elnök: Szűcs Lajos, aki megválasztatta magát a Magyar Tenisz Szövetség elnökének, és most szervezi az emléktúrát az Azori-szigetekre Borbás Marcsival, és nehogy már kimaradjon, dik mán, itt van a Flórián, a Farkas is a sor végén, nehogy ne írja alá a következő eljárási kegyelmi kérvényét a köztársasági elnök...
A 21 fideszes tartózkodó közül nem is annyira Ángyán József a meglepetés, a most lemondott államtitkár, egy becsületes siófoki parasztcsalád sarja, hanem az '56-os hős Wittner Mária, aki azzal indokolja szavazatát, hogy "Nemcsak a megzsaroltakat kéne megnevezni, hanem a tartótisztjeiket is!" Pedig azokat is meg akarja Schiffer, de Mária néni nem olvasta el a törvényjavaslatát és értelmezési nehézségekkel is küszködik, egyre gyakrabban, s nincs, aki segítsen neki. A besúgók többsége pedig önként és dalolva, "hazafias" alapon írt alá, nem kellett zsarolni őket. Mária néni azonban csak a vezényszóra figyel, már belső meggyőződés nélkül. Lojális akar maradni. De hát a Fideszhez? Nincs ebben logika. De Mária néni nem is tanult logikát, így jó ez, ahogy a Viktor mondja.
Wittner Mária
Azért a 19 IGEN nagy pofon Viktornak. Bátorságuk miatt írjuk ide legalább Bencsik János, Gulyás Gergely, Horváth László, Molnár Ágnes, Hanó Miklós, Nagy István, dr. Nagy István, Szólláth Tibor, Tóth Gábor és Pesti Imre nevét.
"Térdre, imához!"
És mi történt a KDNP-nél?
(Még jól emlékszünk, az első ciklusban a kormánypárti kereszténydemokrata képviselők szólásra emelkedésénél rendre megszólalt az ultraliberális és ateista ellenzéki frakcióvezető, Orbán Viktor: "Térdre, imához!", s kiment a teremből.)
De most más a helyzet: ezek az ájtatos megélhetési ülőgépek hívő és hallgatag szövetségesek. Muszáj hinni és Viktorra hallgatni, különben a fülkeforradalmárok leszalámizzák őket, mint elődeiket.
Hallgatnak, noha jelen vannak, de nem szavaznak heten, köztük a jó humorú, színes egyéniség: Harrach Péter frakcióvezető, Latorczai János, akiből már sohasem lesz Budapest főpolgármestere és Salamon László, a szép hangú kórista, az SZDSZ-MDF paktum egyik aláírója, akit 1990. április 29-én éjjel Antall József elküldött Orbán Viktor lakására a frissen elkészült dokumentum egyik példányával, hogy Viktor képben legyen, nehogy a második legnagyobb ellenzéki párt elnökeként a reggeli újságokból értesüljön az ország jövőjét meghatározó nagy árulásról.
Heten tartózkodnak, így Hargitai János, Soltész Miklós, Seszták Oszkár.
Öten IGEN szavazatukkal támogatják a tisztes előterjesztést, igen, a keresztény erkölcsök következetes képviseletével fel kell tárni a diktatúra bűneit, meg kell nevezni a bűnösöket! Ezt képviseli: Hoffmann Rózsa, Lanczendorfer Erzsébet, Seszták Miklós, Varga László és Pálffy István.
És ezután jön a 17 NEM, köztük olyan válogatott farizeusok, mint a posztjára teljesen alkalmatlan Rétvári Bence igazságügyi és közigazgatási államtitkár, Semjén Zsolt fővadász, Simicskó István örömkatona, Rubovszky György ágazati könyvelő és Szászfalvi László, Csurgó szégyene.
Rétvári Bence
Rétvári külön szám, a jogász szakma oly rögtönzője és példátlanul amatőr ötletelője, mint a maga területén Matolcsy. Bencénk 2010 decemberében egy populista akciós héten meghirdette az állambiztonsági levéltár eredeti iratainak széthordását. Viheti mindenki a magáét, mert az övé. Miután az ostoba merénylet helyrehozhatatlan károkat okozott volna a történettudományi kutatásokban, az ügynökök érintettségének hiteles bizonyításában, a bíróságok előtti eljárásban, közfelháborodásra Rétvárinak visszakoznia kellett, mondván, 2011 októberére előterjeszti módosított törvényjavaslatát. Természetesen nem terjesztett elő semmit, csak időt akart nyerni a feledéshez. Szó nélkül siklott tova a határidőn, annyit sem mondva önkritikusan: bocsánat, tévedtem, nem kellett volna. Ellenkezőleg, a mostani ellenszavazatok egyik indokaként megint előhozta, hogy a levéltári dokumentumok nem a magyar állam, hanem az érintettek tulajdonát képezik. A dilettantizmus állami szintre emelt bizonyítéka.
Igaz, Lázár János - aki Hódmezővásárhelyen kutatókkal feltáratta a város és környéke állambiztonsági múltját - is tett utólag egy övön aluli indoklást: "Az LMP előterjesztését azért nem támogatták, mert azt szakmaiatlannak tartják, ugyanis nemzetbiztonsági kockázattal járna, ha a katonai titkosszolgálatok ilyen típusú adatai napvilágra kerülnének." Ez az alföldi sík butaság. Mert a mai Magyarországot nem kötelezik semmire a Magyar Népköztársaság 1990 előtti titkai. Egy új védelmi és szövetségesi rendszerben, megváltozott nemzetközi feltételek és körülmények között mások a titkaink, kivétel csak egy-kettő lehet, olyan aktív nemzetbiztonsági érdek, mely 22 év után is fontos Magyarországnak. De ezekért nem adjuk fel a tisztázás történelmi feladatát.
Van még egy jellemző életkép 2012. február 20-hoz. Miközben Kövér László - az egykori titokminiszter, a Nemzetbiztonsági Bizottság második elnöke - nem szavazott az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről, s a nyilvánosság előtt nem híve a múlt megbolygatásának, a háttérben sürgősségi feladatokkal bízza meg a Fidesz által foglalkoztatott két levéltári kutatót: derítsék ki erről vagy arról ezt és azt, hozzák be neki emez vagy amaz dokumentumot másolatban, de mielőbb. Így fordulhatott elő, hogy miközben a parlamentben folyt a törvényjavaslat süllyesztőbe küldése, addig az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában az egyik fideszes kutató így sürget: "Még mindig nincs meg? Pedig Kövér házelnök úr már türelmetlenül várja!" Rendkívüli kéréseinek teljesítésére pedig okkal formálhat jogot Házelnök úr, mert hiszen néhány nappal korábban ő nevezte ki a tudományos főigazgató-helyettes asszonyt, az SZDSZ-MDF paktum egyik aláíróját.
Kövér László
Csak egy záró pillantásra ugorjunk vissza az ülésterembe. Az MSZP 34 igenje mellett jelen van, de nem szavaz a már említett Bárándi Gergelyen kívül: Mesterházy Attila, Simon Gábor, Nyakó István és Harangozó Gábor.
Gyurcsány demokratái is megszavazták a tárgysorozatba vételt függetlenként, csak Varjú László nem szavazott, noha jelen volt. A függetlenek közül egyedül a Jobbikból kivált egykori emdéefes Pősze Lajos tartott a Fidesz fő sodrával, és elutasította Schiffer javaslatát.
A kétszínű játék okai
Mi az oka annak a kétszínű játéknak, amivel a vízválasztó kérdéskört tisztázás helyett folyamatosan elszabotálja a Fidesz és személy szerint Orbán Viktor?
1., A volt állambiztonsági tisztek és értelmiségi besúgók egy része ma a Fidesznek dolgozik, átállításukat Orbán vezényelte le. Nemcsak a politikában, a parlamentben, az állami és államigazgatási életben vannak vezető posztokon, hanem - fontos szempont - ők alkotják Orbán erős emberének: Pintér Sándor belügyminiszternek, a titkosszolgálatok kézben tartójának kabinetjét, tanácsadóit, hivatalának és magánvállalkozásainak hátterét, továbbá az Orbán mögött felsorakozott nagytőke (Demján, Csányi, Széles és mások) alkalmazotti, beszállítói és külső szerződéses állományának kulcsfiguráit. (Az utóbbiak nem egyszerűen őrző-védők, biztonságtechnikaiak, hanem az üzleti hírszerzés és elhárítás kipróbált szakemberei a BM volt III. Főcsoportfőnökségéről. Mindent tudnak, mindenki titkait ismerik, de nem zsarolnak, nem fecsegnek, ők a megbízhatók, az új hatalomnak dolgoznak, mert cserében megfizetik és békén hagyják őket, időnként magas állami kitüntetést kapnak.)
Mi az oka annak a kétszínű játéknak, amivel a vízválasztó kérdéskört tisztázás helyett folyamatosan elszabotálja a Fidesz és személy szerint Orbán Viktor?
1., A volt állambiztonsági tisztek és értelmiségi besúgók egy része ma a Fidesznek dolgozik, átállításukat Orbán vezényelte le. Nemcsak a politikában, a parlamentben, az állami és államigazgatási életben vannak vezető posztokon, hanem - fontos szempont - ők alkotják Orbán erős emberének: Pintér Sándor belügyminiszternek, a titkosszolgálatok kézben tartójának kabinetjét, tanácsadóit, hivatalának és magánvállalkozásainak hátterét, továbbá az Orbán mögött felsorakozott nagytőke (Demján, Csányi, Széles és mások) alkalmazotti, beszállítói és külső szerződéses állományának kulcsfiguráit. (Az utóbbiak nem egyszerűen őrző-védők, biztonságtechnikaiak, hanem az üzleti hírszerzés és elhárítás kipróbált szakemberei a BM volt III. Főcsoportfőnökségéről. Mindent tudnak, mindenki titkait ismerik, de nem zsarolnak, nem fecsegnek, ők a megbízhatók, az új hatalomnak dolgoznak, mert cserében megfizetik és békén hagyják őket, időnként magas állami kitüntetést kapnak.)
Pintér Sándor izraeli kitüntetése 2011-ben
2., Az előbbi kategóriából kikerült segítők működtek közre a Fidesz által 1990 óta elkövetett visszaélések, csalások, korrupciós ügyek, a politikusbűnözés megannyi eseténél, rutinosan eltüntetve a nyomokat. Orbán és szűk körű vezető társasága politikai közösséget vállalt a bűnnel. A bűnös apák gyermekei támogatásra is számíthatnak karrierjükhöz, noha szüleik soha senkitől nem kértek bocsánatot és nem adtak erkölcsi elégtételt.
3., A közvélemény-formáló volt besúgók, a hivatásos állomány tagjai, politikai rendőrök, szt-tisztek némelyike ma a kormány és a Fidesz kommunikációját segíti szemrebbenés nélkül. Megvett és átállt emberek ők, pehelykönnyű senkik egy csendes, de jól kamatozó alku keretei között, élükön a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) havi 2 millió forint személyi alapbérért és esetenkénti prémiumért dolgozó vezérigazgatójával, Böröcz Istvánnal, a politikai rendőrség volt "Nádasdy" fedőnevű ügynökével, aki már 1989-ban is "anyagi érdekeltség" alapján vállalta a szolgálatot a BM. III/III-nál.
Böröcz István
4., Nagy csalódások érhetnék a közvéleményt a politikai elit teljes körű átvilágításával, egyesek számára totális erkölcsi vereséget jelentene a mágnesszalagok megnyitása, a katonai elhárítás és hírszerzés iratállományának kutathatóvá tétele. Ha ezeket továbbra is zároltatja Orbán, saját magát hozza olyan helyzetbe, hogy a gyanú árnyéka vetül rá a valóság elhallgatásáért. Mi nem állítjuk, hogy ügynök volt, de azért el kéne számolnia néhány apró mozzanattal, mely egyelőre csak néhány kutató titka, anélkül, hogy a rejtve maradt egész valamennyi összefüggését ismernék.
Orbánnak választ kéne adnia
Orbánnak választ kéne adnia több kérdéskörben a kételyek és aggályok eloszlatása érdekében:
Orbán 1989. szeptember 25-én érkezett meg Soros György jóvoltából az oxfordi Pembroke Collegebe, hogy ösztöndíjasként az angol liberális filozófia történetét tanulmányozta. 1990 januárjában tért haza. Meghívói elégedettek voltak vele, 1992-ben a Liberális Internacionálé alelnökévé választották, 1993-ban pedig a szervezet végrehajtó bizottságának tagjává. Radikális és ateista liberalizmusával túltett néhány SZDSZ-es vezetőn.a., 1989-ben, amikor Orbán Soros-ösztöndíjjal Angliában tanult az oxfordi Pembroke Collegeben, ahol minden szoba be volt kamerázva és mikrofonozva, zsarolhatóvá vált és feltehetően "beütötték". Az utóbbi szakmai kifejezést az a volt magyar hírszerző főtiszt használta, aki állambiztonsági szolgálatát az Egyesült Államokban külügyi tisztviselőként teljesítette, s az ott megismert magyar származású egykori CIA-KGB kettős ügynököt elkísérte Dr. Ilkei Csaba tudományos kutatóhoz. Feltételezésével nincs egyedül a jól értesültek körében. A kettős ügynök feladata volt Oxfordban Orbán Viktor megfigyelése (korábban Szájer Józsefé és Kövér Lászlóé) is. Ám még nem kapott felmentést titoktartási kötelezettsége alól, ezért erről nem beszélhetett abban az interjúban, melyet Ilkei készített vele 2011-ben és ITT olvasható. A magyar hírszerző főtiszt és néhány avatott professzionális társa szerint az engedélyt aszerint kapja meg, ahogy a brit és az amerikai hírszerzés érdekei, illetve a nemzetközi politikai irányítóinak aktuális érdekei megkívánják. Mi e tekintetben sem feltételezzük Orbán érintettségét, de egyszer mesélnie kellene a kint történtekről legalább oly őszintén és meghitten, mint ahogy az esti mesét olvasta fel annak idején lányainak.
Orbán és Soros a Parlamentben
b., Nem kerülhető meg annak az "Ovi" és "Bajusz" nevet viselő titkos mappáknak a sorsa sem, melyeket a Nemzetbiztonsági Hivatal korábbi vezetői elkülönítetten, sajátjukként őriztek - ahogy erre 2011-ben fény derült - Orbánról és Kövérről. 1990 óta köztudott volt az is a katonai elhárítás és hírszerzés legbelső körében, hogy a vezetőik páncélszekrényében őrzött Orbán-dokumentumok ciklusokon átívelő védettséget biztosítottak azoknak, akiknél a páncélszekrény kulcsa volt.
[Orbán Viktor először 1981-82-ben teljesített sorkatonai szolgálatot Zalaegerszegen aknavetősként, majd 1988-ban ismét behívták félévre, előbb tévedésből Tatára, ahol a politikai osztályvezető írnoka lett, majd az elhárítás követelésére áthelyezték Zalaegerszegre.]
c., Noha a katonai elhárítás anyagai nem kutathatók, a birtokunkba került néhány dokumentum kapcsán konkrét válaszokat kéne adni azokra, hogy jobban értsük majd a később feltáruló egész azon összefüggéseit, melyekről Dr. Ilkei Csaba készített állapotrajzot abban a tanulmányában, melyben a Fidesz és az SZDSZ idegen pénzen és idegen kiképzőtisztekkel lezajlott állambiztonsági rendszerváltásáról írt 2009-ben, s ITT olvasható.
c/1., 1988-ban Orbán Viktor maga elé tesz egy fehér papírt, és saját kezű írásával felvázolja hálózati jellegű állambiztonsági kapcsolatrendszerét. (Aki kételkedik abban, hogy saját kezűleg írt eredeti dokumentumról van szó, kérje ki szakértő véleményét. Mi megtettük. A dokumentum hiteles.) Ezt írja Viktor:
"Csáki István
Temesvári fn. tmb. - Fidesz belső tag
Győri Gábor fn. hálózati személy
Kövér"
Orbán saját kezű hálózata (Rákattintva nagyítható)
Az első név: Csáki István azonos Csáki István őrnaggyal, aki a BM. III. Állambiztonsági Főcsoportfőnökség II. Csoportfőnökségén, tehát a kémelhárításnál dolgozott, annak 7-a alosztályán. (Szerepét ld. Dr. Ilkei Csaba hivatkozott tanulmányában.)
A második név: "Temesvári" fedőnevű titkos megbízott azonos Szeszák Zsolttal (1968. december 9., Miskolc, Tolnai Edit), az ELTE BTK. hallgatójával, akit 1988. október 3-án szervezett be Kaizinger Zoltán r. hadnagy a politikai rendőrség, tehát BM. III/III-2-a alosztályáról hazafias alapon az ifjúságvédelem területére. Állambiztonsági nyilvántartó kartonja lezáratlan, tehát feltehetően 1990-ig foglalkoztatták; kódja: 01 titkosított, DHBX-XX_PZ.)
Szeszák Zsolt hálózati nyilvántartó kartonja (Rákattintva nagyítható)
A harmadik név: "Győri Gábor" fedőnevű hálózati személy. Az alábbi dokumentumban a BM. Adatfeldolgozó és Tájékoztatási Csoportfőnökség Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztálya 1989. június 23-án arról értesítette a BM. III/III-2 (tehát a politikai rendőrség ifjúságvédelmi osztálya) vezetőjét, hogy a BM. III/IV-2/b (tehát a katonai elhárítás koordinációs feldolgozó alosztálya) területén dolgozó Tarján István százados operatív célból prioráltatta "Győri Gábor" fedőnevű hálózati személy kapcsolatát, aki a BM. III/III-2-a (tehát az ifjúságvédelmi politikai elhárítás a felsőfokú tanintézményekben) alosztály hálózatának kapcsolata: Orbán Viktor, 1963. V. 31. Székesfehérvár, Sipos Erzsébet.
Kérjük Orbán Viktor pártelnököt, miniszterelnököt: tárja fel helyettünk: ki volt az a valóságos személy, akit a "Győri Gábor" fedőnév mögött ismert, s akit saját kezű írásával feltüntetett kapcsolatrendszerében? (Ha nem megy, segítünk, de az első szó jogát meghagyjuk neki.)
Orbán mint "Győri Gábor" kapcsolata (Rákattintva nagyítható)
A negyedik név: Kövér. A "Győri Gábor" irányából rámutató nyíl többféleképp értelmezhető: ha egyenlőségjelnek tekintjük, akkor "Győri Gábor" azonos Kövér Lászlóval, ha irányjel, akkor Kövér lehetett "Győri Gábor" társadalmi vagy alkalmi kapcsolata, de lehetett Kövér célszemély is, akire "Győri Gábor" dolgozott, s végül lehet, hogy Kövér egyszerűen az információs lánc végét jelentette Orbán Viktor számára 1988-ban.
[Az állambiztonsági hálózati személy kapcsolata nem mindig tudta, hogy az, akinek információt ad, ténylegesen beszervezett hálózati személy vagy sem.]
c/2. Őszintén érdekelné a zembereket, miniszterelnök úr, hogy miért látott önben fantáziát a katonai elhárítás, a III/IV-3/b alosztálya 1981 őszén azzal a céllal, hogy beszervezze társadalmi kapcsolatnak, ahogy erről a mellékelt javaslat tanúskodik.
Orbán beszervezési javaslata
Meg kell kérdeznünk azt is, hogy amikor 1988-ban ismét bevonultatták már "Kurázsi" fedőnevű beszervezési reménységként, hogyan értelmezzük a katonai elhárítás helyi szervének (III/IV-160) ezen feljegyzését: "bevonultatták sorkatonai szolgálatra. Mindent elmond magáról és a FIDESZ-ről, vmint terveiről." Mennyit mondott el, miniszterelnök úr?
"Mindent elmond magáról és a FIDESZ-ről..."
...és még néhány árulkodó körülmény diktátorbánról
És még néhány körülmény, amely árnyalja érdeklődésünket "A múltat be kell vallani" jelmondat alatt.
1982 májusában a BM. III/III-2-a alosztálya környezettanulmányt kér Orbán Viktorról a Fejér megyei Rendőr-főkapitányság állambiztonsági szervétől. A tanulmány készítői nemcsak Székesfehérváron érdeklődnek, ahol Orbán akkor családtagként élt, hanem elmennek Alcsutdobozra, Felcsútra és Seregélyesre is.
Környezettanulmány Orbánról 1982-ben
A jelentés, melyet a főkapitány állambiztonsági helyettese, Kovács Zoltán r. alezredes és Gyenes Attila r. százados főoperatív beosztott írta alá, Orbán jó adottságai, pozitív tulajdonságai mellett - egyebek között - megállapítja:
"...esetenként öntelt, beképzelt, rátarti magatartást tanúsít...társaihoz való viszonyában néha képmutató, érdek centrikusság jellemzi. Képességeit közepesre értékelik...ideáljai a szellemi foglalkozást gyakorlók, ezek közül is azok, akik nyilvánosan szerepelnek. Középiskolában KISZ-tag volt, társadalmi megbízatásait megelégedésre végezte. Intenzitása mindenkori érdekeinek függvénye. Tudati fejlődését pozitív irányban jelentősen elősegítette apja sokrétű társadalmi elfoglaltsága, MSZMP tagsága. Az iskolában szervezett nemzeti és nemzetközi ünnepekre tudatosan és rendszeresen készült, azokon részt vett. Összességében társadalmi rendszerünkhöz hű fiatalnak jellemzik."
Az állambiztonság számára különös garancia Viktor édesapjának, Orbán Győzőnek, a Kádár-rendszer őszinte és megbecsült hívének személye. A Délkő Dunántúli Kőbánya Vállalat gánti üzemének vezetője a környezettanulmány készítésekor épp nincs itthon, mert 1982. február 21-től
"...államközi szerződés eredményeként Líbiában kutatómérnökként dolgozik, előreláthatóan 1983-84-ben tér végleg vissza Magyarországra. Többszörös "Kiváló Dolgozó", aranykoszorússzocialista brigádtag. Úgy tudják, hogy 1958-tól tagja volt a KISZ-nek, aktív szervező tevékenységet folytatott. 1966-ban felvették az MSZMP-tagok sorába, előbb a KISZ patronálója, később propagandista lett. Társadalmi fejlődésünkről alkotott véleménye következetes kommunista, amely érezhető gyermekei tudati nevelésében is."
1987. szeptember 22-én a Szolnok megyei Rendőr-főkapitányság III/III. osztálya értékelő jelentést készített a Dr. Lévai Anikó szolnoki lakos ellen folytatott "Bojtár" fedőnevű bizalmas nyomozás eredményeiről. Ebben idézi Orbán Győzőnek "a célszemély apósának" véleményét fiáról és menyéről:
"Orbán Győző, célszemélyünk apósa felelőtlenségnek, elhamarkodott ítéletnek tartja fia és célszemélyünk kijelentéseit a vízlépcső (Gabcsikovó-Nagymaros) mellett. Megállapítja általában, hogy fia és célszemélyünk meggondolatlanul, hebrencsen nyilatkoznak minden témában, amiben állást foglalnak. Nem az észérvekkel próbálkoznak hatást gyakorolni vitapartnereikre, hanem érzelmi alapon vitatkoznak."
A Szolnok megyei III/III jelenti 1987-ben
Bizony, az észérvek azóta is gyakran hiányoznak, helyüket elfoglalták az egyeduralkodó kénye-kedve szerinti meggondolatlanságok, hebrencs ötletelések, rögtönzések csak azért is keresztül vitele helyenként önérdekből, presztízsszempontok szerint "ki, ha nem én" módon már egy ország rovására, a nemzet valós és hosszú távú érdekei ellenében. Az önkritika is eltűnt a kétharmad narancsos zenekarából, a gyűlölet és a bosszúállás viszont rendszer specifikusan bekerült diktátorbán eszköztárába.
Amikor 1990-ben megkérdezték Orbántól, hogy kiktől tanult a legtöbbet, azt válaszolta: Fellegi Tamástól. (Fellegi a szakkollégiumban Karl Marxról tartott szemináriumot, ezeken Orbán és Kövér részt vett, de Fodor Gábor nem.) 1993 végén Orbán a rá nagy hatással lévők között említette Kövért és Szájert. Ha a nyolcvanas években adott nagy interjúkból összegyűjtjük azok neveit, akiket a Kedves Vezető felsorol, mint akik egyéniségére, szellemiségére, politikusi pályájára hatással voltak, a következő listát kapjuk:
Kis János, Konrád György, Kenedi János, Soros György, Sólyom László, Miszlivetz Ferenc, Schmidt Péter, Chikán Attila, Bihari Mihály Haraszti Miklós, Lengyel László, Demszky Gábor, Gyekiczki Tamás, Magyar György, ifj. Rajk László, Vásárhelyi Miklós, Bilecz Endre, Bogár László, Karácsony András, Szilágyi Sándor, Csapody Miklós, Cs. Kis Lajos, Gadó György, Kovács András, Széll János, Szabó Miklós, Varga Csaba.
Orbán és Kis János, az SZDSZ elnöke mint egykori példakép
A Szolnok megyei politikai rendőrség már hivatkozott 1987-es jelentése Orbán sajátos vonására is rámutat Fellegi Tamással kapcsolatban. A Török Sándor r. alezredes, a főkapitány állambiztonsági helyettese, Jankovics Pál r. őrnagy, osztályvezető és Fenyvesi József r. hadnagy, operatív tiszt által aláírt értékelésben a szoba lehallgatás eredményeképp összegyűlt információk között a következő olvasható:
"Orbánnak és Ráder (helyesen Áder) Jánosnak súlyos problémáik vannak Varga Tamással, akit mindenki jellemtelennek tart a Fellegivel kapcsolatos ügye miatt. Orbán gyűlöli, mert zsidó a származása és a viselkedése egyaránt. Igaz, - mondja Orbán-, hogy Fellegi is zsidó, kikeresztelkedett, de tartja a zsidó identitást. Fellegi átengedte valamilyen kiadvány első és második számának szerkesztését Gyurgyáknak és Vargának, azzal a céllal, hogy a háttérből ők ketten, Orbán és Fellegi irányítja a lapot. Fellegi vitt is ki Amerikába ezekből, de szerinte a harmadik számnak, már a történetiségen túl, a jelenlegi magyar társadalom problémáit kell tükröznie, nyitni kell a világ felé, Varga nem nyugszik ebbe bele és bojkottálni próbálja a lapot."
Gyűlöli Vargát, Fellegi is zsidó, de kikeresztelkedett...
A politika egyre inkább a látszatok világa. Semmi sem az, aminek mutatja magát. A megtévesztő kirakatok mögött kettéválik a valóság és annak médiatükre. A láthatatlan háttérhatalom bábfigurákat mozgat: felemel és elsüllyeszt. A világot ma egészen mások irányítják, mint ahogy azt a színfalak mögé nem látók elképzelik.
Kapcsolódó: Összevissza hazudozik Lázár az ügynöklisták nyilvánosságra hozásának leszavazása kapcsán
Anarchia fenyeget az ország elcigányosodott régióiban
Hunikum 2012-03-08 13:46:50
Csaknem teljesen megszűnt az állam kontrollja azok felett a területek felett, amelyek menthetetlenül elcigányosodtak. A rendőrség tehetetlen, a kisebbségbe került magyar lakosság pedig a házaiba zárkózik vagy elmenekül. Normális ez így?
Valamirevaló országban a jogkövetőket védenék. Nálunk nem.
Miközben ellopják a közúti jelzőtáblákat, levágják a külterületi légvezetékeket, lerombolnak, lebontanak mindent, ami mozdítható, megverik a rendőrt, megfenyegetik a családját, terrorizálnak teljes településeket, mindezekről még csak beszélni sem lehet! Hazánkban ugyanis vannak tabu témák, az internetes honlapok bűncselekményeket taglaló rovataihoz nem lehet például "cigányozva" hozzászólni még akkor sem, ha valaki nem uszít, nem szólít fel a romák kiirtására, pusztán csendesen megjegyzi, hogy cigány volt az elkövető.
Emberek! Itt az összes hatalmon lévőnek elment a józan esze? Mikor fogják már fel végre, hogy csak az tud építeni, akit hagynak is, hogy dolgozzon? Az adófizető nem számít? A NAV emberei sorra vetik be az undorító trükkjeiket orvosok, tanárok, zenészek és az Isten tudja még, hogy kikkel szemben, de az élősködőket, a munkaképesen is munkakerülőket sosem találják meg? Az utak mentén kocsikban dekkoló striciket, a kábítószert terjesztő terepjárós bűnözőket vajon mikor kapják el?
Magyarország lakói nagyobb biztonságban élhettek Hunyadi Mátyás idején, mint a harmadik évezredben. Akkor feudalizmus volt.
És most?
Hunikum 2012-03-08 13:46:50
Csaknem teljesen megszűnt az állam kontrollja azok felett a területek felett, amelyek menthetetlenül elcigányosodtak. A rendőrség tehetetlen, a kisebbségbe került magyar lakosság pedig a házaiba zárkózik vagy elmenekül. Normális ez így?
Valamirevaló országban a jogkövetőket védenék. Nálunk nem.
Miközben ellopják a közúti jelzőtáblákat, levágják a külterületi légvezetékeket, lerombolnak, lebontanak mindent, ami mozdítható, megverik a rendőrt, megfenyegetik a családját, terrorizálnak teljes településeket, mindezekről még csak beszélni sem lehet! Hazánkban ugyanis vannak tabu témák, az internetes honlapok bűncselekményeket taglaló rovataihoz nem lehet például "cigányozva" hozzászólni még akkor sem, ha valaki nem uszít, nem szólít fel a romák kiirtására, pusztán csendesen megjegyzi, hogy cigány volt az elkövető.
Emberek! Itt az összes hatalmon lévőnek elment a józan esze? Mikor fogják már fel végre, hogy csak az tud építeni, akit hagynak is, hogy dolgozzon? Az adófizető nem számít? A NAV emberei sorra vetik be az undorító trükkjeiket orvosok, tanárok, zenészek és az Isten tudja még, hogy kikkel szemben, de az élősködőket, a munkaképesen is munkakerülőket sosem találják meg? Az utak mentén kocsikban dekkoló striciket, a kábítószert terjesztő terepjárós bűnözőket vajon mikor kapják el?
Magyarország lakói nagyobb biztonságban élhettek Hunyadi Mátyás idején, mint a harmadik évezredben. Akkor feudalizmus volt.
És most?
Se rend, se elszámoltatás
Bene László az MNB-ben dolgozhat, Tóth Gábor Tarlós tanácsnoka, Bencze nagykövet, Gergényi pedig éli világát.
2012/01/30 - 16:19
Elszámoltatást és rendet ígértek a 2/3-os fülkeforradalmárok. Azóta egyik sem valósult meg, s így Bene László, Gergényi Péter, Bencze József, Tóth Gábor, akiknek kezükhöz vér tapad, vígan élhetik életüket.
Bene László az MNB-ben dolgozhat, Tóth Gábor Tarlós tanácsnoka, Bencze nagykövet, Gergényi pedig éli világát.
2012/01/30 - 16:19
Elszámoltatást és rendet ígértek a 2/3-os fülkeforradalmárok. Azóta egyik sem valósult meg, s így Bene László, Gergényi Péter, Bencze József, Tóth Gábor, akiknek kezükhöz vér tapad, vígan élhetik életüket.
Főnökeik, még mindig szabadlábon
Bene László altábornagy 2004-2007 között volt az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) vezetője. Őt és Gergényi Pétert, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) addigi vezetőjét 2007 májusában menesztette Gyurcsány Ferenc. A 2006-os őszi tüntetések során elkövetett rendőri atrocitások miatt támadott vezetőkért korábban még kiállt az akkori miniszterelnök. A Debreceni Katonai Ügyészségen jelenleg is nyomoznak elöljárói intézkedés elmulasztása miatt, Bene és Gergényi is gyanúsított.
Igaz, Gergényitől a 2006-ban kapott tüntetését visszavették ugyan, de éli jó világát, mintha semmi sem történt volna.
Bene László megélhetését ez azonban nem veszélyezteti: 2007 szeptembere óta a Magyar Nemzeti Banknál (MNB) dolgozik, a bankbiztonsági egység vezetőjeként. Az MNB-nél a szervezeti egységek vezetői 1,1 és 2,5 millió forint között keresnek havonta, és emellett 641 700 forintnyi választható béren kívüli juttatásban részesülnek évente. A lap információja szerint a rendőrségtől titkárnőjét is magával vitte a bankba.
Az akkor vezérőrnagy Gergényi Péternek 2007 novemberében szüntették meg szolgálati viszonyát.
Neki egykor Pintér Sándor mai belügyminiszterrel volt közös tulajdonú utazási irodája. A vállalkozás csődbe ment, de ismerőik szerint a barátság a mai napig megmaradt.
A rendőrségtől való távozása után Gergényi a milliárdos Leisztinger Tamás cégeinek lett a biztonsági főnöke, majd a szintén a vállalkozóhoz kötődő Athlon Pénzügyi Szolgáltató Zrt.-nél vezérigazgató-helyettesként dolgozott. A Bors érdeklődését most elutasította.
A 2007-től 2010-ig a BRFK-t vezető Tóth Gábor dandártábornok is jól helyezkedett el azután, hogy Pintér Sándor leváltotta. A mundértól megvált, helyette nyakkendőt és elegáns zakót öltött. Budapest főpolgármesterének, Tarlós Istvánnak lett a közbiztonsági tanácsnoka és a SYMA Sport- és Rendezvényközpont ügyvezető igazgatója.
Bencze József altábornagy országos rendőrfőkapitányi megbízatása 2010 nyarán ért véget. Bencze egy ideig rendelkezési állományban volt, a következő hónapokban angol tanfolyamra járt a Közép-európai Rendőrakadémián. Jelenleg hazánk macedóniai nagykövete.
- Aki egyszer rendőr volt, az rendőr is marad. Azonban meg kell hagyni: nagyon élvezem a jelenlegi munkámat is - mondta el Bencze József a Borsnak. Kiemelte, hogy nagykövetként a politikától az oktatáson keresztül a gazdaságig számos területen dolgozhat.
A ma kormányzó Fidesz 2007-ben Bencze kinevezése ellen foglalt állást, kijelentve: olyan ember kell a rendőrség élére, aki "nem újabb botrányokat generál".
''Két hét alatt rendet teszünk''? Kiborult a Jobbik
2011. augusztus 03. MTI - HVG
Utoljára 10 évvel ezelőtt - az első Orbán-kormány idején - követtek el Magyarországon annyi bűncselekményt, mint 2010-ben - olvasható a Jobbik szerdai közleményében. Az ellenzéki párt szerint, a Fidesz "két hét alatt rendet teszünk szlogenjéből" az lett, hogy 13,5 százalékkal nőtt a regisztrált bűncselekmények száma.
A Jobbik hangsúlyozza: a vagyon elleni bűncselekmények száma 8 százalékkal nőtt, míg az így okozott kár a vagyon elleni bűncselekményeknél 37,7 százalékkal emelkedett. A betöréses lopásoknál 17,4 százalékos növekedés tapasztalható.
A rendszerváltás óta soha nem történt annyi személy elleni bűncselekmény, mint tavaly - áll a Jobbik a közleményében. Utóbbi bűncselekmények száma 16,7 százalékkal emelkedett. A gazdasági bűncselekmények száma csaknem 28, a felderítetlenül maradt bűnügyek száma pedig több mint 21 százalékkal nőtt - áll az ellenzéki párt közleményében.
Az ellenzéki párt ezért továbbra is a csendőrség és a különböző bűnözési formákra szakosodott rendőri egységek létrehozását tartja célravezetőnek. A bűncselekmények statisztikai mutatóinak emelkedését a rendőrségi felderítés hatékonyabbá válásával indokolta korábbi közleményében a Belügyminisztérium.
Bemutatjuk Horváth Aladárt, aki szerint üldözik és kényszermunkára fogják a romákat Magyarországon
Hunikum 2012-03-07 15:29:43
A cigány politikus 1964. augusztus 29-én látta meg a napvilágot és még jelenleg is él. Aladár már 24 évesen hallatott magáról, amikor is a Gettóellenes Bizottság vezetője volt Miskolcon.
Az önéletrajza szerint is harcos jogvédő háromszor járt az USA-ban, többek között azért, hogy az amerikai demokráciát tanulmányozza. Nem sikerült megtudnunk azonban, mi a véleménye arról, hogy az Egyesült Államokban a lakásában matató betörőt bárki szitává lőheti, pedig - ha már annyira követendő mintának tartja a tengerentúli törvénykezést - bennünket ez fölöttébb érdekelne.
Horváth különös szokása, hogy augusztus 2-án éjjel sohasem alszik, mert olyankor a Roma holokausztot gyászolja. Bár ő a virrasztás kitalálását saját magának tulajdonítja, ismereteink szerint az éjszakai ébrenlét már az ősemberek számára sem volt újdonság (vigyáztak a tűzre, hogy az ki ne aludjon).
Szóhasználatát az egyszerűség jellemzi: a "rasszista", a "fasiszta" és a "náci" szavak közé ritkán ékel más kifejezést, a nemzeti radikálisok minősítésére viszont új szót alkotott (mélymagyar).
Mindig a valóságnak megfelelően szereti tálalni az eseményeket. Ennek szellemében tájékoztatta például torontói hallgatóságát arról, hogy hazánkban jelenleg az egykori Mussolini-rendszerhez hasonló módon kormányoznak (tehát fasizmus van) és megteremtették már a munkatáborok felállításának a törvényi hátterét is (ahová persze majd cigányokat fognak vinni).
Határozottan látható, hogy nem olyan fából faragták a Roma Polgárjogi Alapítvány volt elnökét, hogy Kanadában maradjon, miközben cigányvérre áhítozó nyugdíjasok hordákba verődve garázdálkodnak Magyarországon. Azért jött haza, hogy ha szükséges, akár a testével is védje a rasszistáknak kiszolgáltatott romákat, akik szerinte országunkban közvetlen veszélyben érezhetik magukat (lásd, Istvándi településről szóló cikkünket), megbélyegzik őket (pedig nem velük vannak tele a börtönök), ráadásul megerősödtek a faji előítéletek is (indokolatlanul, hiszen magyar gyerekek miatt vezetnek a falusiak áramot a kerítésbe).
Horváth Aladár tehát visszatért a honi politikába. Elnökletével megalakult a Polgárjogi Mozgalom a Köztársaságért egyesület, s mint azt a Népszabadságnak kifejtette: "nincs más választás, mint újra elkezdeni az önszerveződést".
Hívei addig konditermekben, fekete luxusautókban és játéktermekben virrasztva várják az Apokalipszist, mert hiszen tombol a fasizmus, zajlik a romaüldözés Magyarországon.
Csak erről valaki elfelejtett szólni nekik.
Hunikum 2012-03-07 15:29:43
A cigány politikus 1964. augusztus 29-én látta meg a napvilágot és még jelenleg is él. Aladár már 24 évesen hallatott magáról, amikor is a Gettóellenes Bizottság vezetője volt Miskolcon.
Az önéletrajza szerint is harcos jogvédő háromszor járt az USA-ban, többek között azért, hogy az amerikai demokráciát tanulmányozza. Nem sikerült megtudnunk azonban, mi a véleménye arról, hogy az Egyesült Államokban a lakásában matató betörőt bárki szitává lőheti, pedig - ha már annyira követendő mintának tartja a tengerentúli törvénykezést - bennünket ez fölöttébb érdekelne.
Horváth különös szokása, hogy augusztus 2-án éjjel sohasem alszik, mert olyankor a Roma holokausztot gyászolja. Bár ő a virrasztás kitalálását saját magának tulajdonítja, ismereteink szerint az éjszakai ébrenlét már az ősemberek számára sem volt újdonság (vigyáztak a tűzre, hogy az ki ne aludjon).
Szóhasználatát az egyszerűség jellemzi: a "rasszista", a "fasiszta" és a "náci" szavak közé ritkán ékel más kifejezést, a nemzeti radikálisok minősítésére viszont új szót alkotott (mélymagyar).
Mindig a valóságnak megfelelően szereti tálalni az eseményeket. Ennek szellemében tájékoztatta például torontói hallgatóságát arról, hogy hazánkban jelenleg az egykori Mussolini-rendszerhez hasonló módon kormányoznak (tehát fasizmus van) és megteremtették már a munkatáborok felállításának a törvényi hátterét is (ahová persze majd cigányokat fognak vinni).
Határozottan látható, hogy nem olyan fából faragták a Roma Polgárjogi Alapítvány volt elnökét, hogy Kanadában maradjon, miközben cigányvérre áhítozó nyugdíjasok hordákba verődve garázdálkodnak Magyarországon. Azért jött haza, hogy ha szükséges, akár a testével is védje a rasszistáknak kiszolgáltatott romákat, akik szerinte országunkban közvetlen veszélyben érezhetik magukat (lásd, Istvándi településről szóló cikkünket), megbélyegzik őket (pedig nem velük vannak tele a börtönök), ráadásul megerősödtek a faji előítéletek is (indokolatlanul, hiszen magyar gyerekek miatt vezetnek a falusiak áramot a kerítésbe).
Horváth Aladár tehát visszatért a honi politikába. Elnökletével megalakult a Polgárjogi Mozgalom a Köztársaságért egyesület, s mint azt a Népszabadságnak kifejtette: "nincs más választás, mint újra elkezdeni az önszerveződést".
Hívei addig konditermekben, fekete luxusautókban és játéktermekben virrasztva várják az Apokalipszist, mert hiszen tombol a fasizmus, zajlik a romaüldözés Magyarországon.
Csak erről valaki elfelejtett szólni nekik.
A Horváth Aladár cikkhez
2004-Ben ugyan volt itt New Yorkban Aladár, na de nem azért, hogy az amerikai demokráciát tanulmányozza, hanem mert Magyarország egyik legnagyobb szelhamosa által (jelenlegi nevén Hámori Péter) által szervezett Zsidó Es roma holokauszt kiállításon részt vegyen. Erre az eseményre Szili Katalin is meg volt hivva, de Ő etuttal jobbik eszére hallgtva nem jött el, és a szóban forgó szelhamosnak nem hozta el a neki szánt kitüntetést.
Ezen az estén Es az utánna következő banketten Horváth Aladárnak semmi komolyabb szerep nem jutott. Az ő meghívását A New York-i magyar közösség másik nagy szélhámosa, a szinten cigány származású Balogh Sándor által nyerte a meghívást, hogy emelje a fényét a rendezvénynek, amely a Bnai Zion zsidó egészségügyi központban lett megtartva.
A szélhámosok természetesen itt sem bírtak magukkal, a zsidók egymást húztak le pénzzel, ami legnagyobb mulatsagomra verekedessel végződött. A magyar cigányok
Pedig összevesztek a magyar zsidókkal.
A nagyszerű esemény vége az lett, hogy a Soós házaspár zsido halottakat ábrázoló kollazsait visszaküldték Magyarországra, a Mezei szinten magyar zsido költőnk könyvei nagy veszteség én Es eladhatatlanul álltak a magyar könyvesboltban.
Tibor A Tóth
Újságíró.
2004-Ben ugyan volt itt New Yorkban Aladár, na de nem azért, hogy az amerikai demokráciát tanulmányozza, hanem mert Magyarország egyik legnagyobb szelhamosa által (jelenlegi nevén Hámori Péter) által szervezett Zsidó Es roma holokauszt kiállításon részt vegyen. Erre az eseményre Szili Katalin is meg volt hivva, de Ő etuttal jobbik eszére hallgtva nem jött el, és a szóban forgó szelhamosnak nem hozta el a neki szánt kitüntetést.
Ezen az estén Es az utánna következő banketten Horváth Aladárnak semmi komolyabb szerep nem jutott. Az ő meghívását A New York-i magyar közösség másik nagy szélhámosa, a szinten cigány származású Balogh Sándor által nyerte a meghívást, hogy emelje a fényét a rendezvénynek, amely a Bnai Zion zsidó egészségügyi központban lett megtartva.
A szélhámosok természetesen itt sem bírtak magukkal, a zsidók egymást húztak le pénzzel, ami legnagyobb mulatsagomra verekedessel végződött. A magyar cigányok
Pedig összevesztek a magyar zsidókkal.
A nagyszerű esemény vége az lett, hogy a Soós házaspár zsido halottakat ábrázoló kollazsait visszaküldték Magyarországra, a Mezei szinten magyar zsido költőnk könyvei nagy veszteség én Es eladhatatlanul álltak a magyar könyvesboltban.
Tibor A Tóth
Újságíró.
Isten ma is velünk Volt Veszprémben, nem volt kilakoltatás!
2012.03.08, 23:57 Nemzeti Hírháló
Szerencsére még nem veszett ki ebből a népből, teljesen a szolidaritás. Vannak tiszteséges, hazájukat szerető emberek, akik nem dugják homokba a fejüket, hanem igyekeznek megtenni, ami emberileg megtehető, a bajba jutott deviza hitel- károsultakért. A mai napon sikerült Veszprémben megakadályozni egy kilakoltatást. Erről szól egy magyar hazafi, Balogh Béla írása, amit a tisztelt olvasó figyelmében ajánlok.
Isten ma is velünk Volt Veszprémben, nem volt kilakoltatás!
Nem tudni, hogy éjszaka Veszprémben a Baláca u. 26. szám alatt házban egy ember és a 82 éves rokkant édesanyja miként hajtotta nyugovóra a fejét, de nem nehéz kitalálni. Nem nehéz, mivel másnap 2012. 03. 08. csütörtökön az életük került veszélybe. A Korona Credit Jelzáloghitel Zrt. végrehajtást kérő alvállalkozója részére, hogy az impozáns környezetben, mondhatni luxus övezetben lévő ház gazdát cseréljen fele annyi pénzért, mint valójában ér. Milyen jó üzlet is ez manapság Magyarországon, hiszen az általam csak hiénának nevezett "szarháziak" potom pénzért juthatnak ingatlanhoz, hogy később busás haszonnal tovább adják. De így van ezzel a végrehajtó is, aki közreműködik a vég nélküli csalás sorozatban, hogy magas jutalékra tegyen szert. Ezeknek az embereknek a pénz az Istenük. Nincs lelkük. Sajnos a pokol meg még várat magára esetükben.
Ha jobban bele gondolok magam, sem tudtam aludni. Hajnal egy órakor felnyitódott a szemem - egyébként, pedig 2006-tól - és nem tudtam aludni egészen hajnal 4-ig. Törtem a fejem és imádkoztam, hogy vajon sikerül e megakadályozni két balsorsú ember kilakoltatását. Biztattam magam, hogy igen. Nem is akartam azon gondolkodni, hogy az esetlegesen megjelenő rendőrökkel küzdeni kell. A fenti végrehajtó ugyan is rendőri karhatalmat kért. Képzeljük csak el, amint a "fogdmegek" erőszakkal kilakoltatnak egy rokkant 82 éves asszonyt és fiát. Belegondolni is rossz, hogy vajon nekünk, fordított helyzetben milyen lett volna az éjszakánk. Nem is akarok belegondolni, hanem inkább megyek és segítek. Sajnos a baj nem csak a kilakoltatásokban rejlik, hanem igen összetett dolog. Jelenleg ebben az országban senki sincs biztonságban. Ha nem kilakoltatás, akkor jön más az ember nyakára. Én pedig ezt nem akarom megvárni, mert én is kerülhetek önhibámon kívül bajba.
Vegyes és feszélyezett érzésekkel indultam az Érdi állomásra felvenni a Koppány csoport egyik Dunaújvárosi tagját, Molnár Zsoltot. Együtt indultunk Székesfehérvárra, mivel ott egy másik kaposvári bajtársunk, Neubauer Jánossal volt találkozónk. Egy olyan emberrel, aki a nyomorúságtól terhesen, de eldöntötte, hogy velünk tart és segít. Ez az önzetlen szeretet embertársai iránt vezette abban, hogy túllépjen saját baján. Immár hárman indultunk a rendőr- és végrehajtó had ellen. Legalább is azt hittük sok ilyen emberi állat lesz ott. Székesfehérvár után jöhetett Veszprém, ahol egy újabb társunkat, szabó Józsefet vettük fel. Helybeli lévén navigált bennünket a Baláca u. 26. számú házhoz. Útközben megbeszéltük, hogy bármilyen rendőri erőszakot békés és passzív ellenállással hárítunk el, illetve magunk elé vesszük azt a két keresztet, amit hajnalban készítettem el. Feltettük Koppány Csoport feliratú kitűzőinket és leparkoltunk. A helyszínen akkor már tartózkodott tíz, tizenöt fő. Néhány helyi Jobbikos a Veszprémi elnökük vezetésével, és néhány Gárdista civil ruhában. Tiszteletkörök következtek. Sorban érkeztek meg a médiáktól a tudósítók: MTI, RTL club, Hír TV, Varga Ibolya helyi naplótól, Magyar-hírlap, valamint a www.veszport.hu Internetes oldaltól.
Közben megtudtuk, hogy a rendőrség nem fog megjelenni, mivel Dabasi Tamásék ezt korábban lerendezték. Így kissé mindenki felengedett, főleg a kilakoltatásra váró tulajdonos. Dabasi Tamás olyan számomra, mint Pál Apostol. Nem véletlen mondom, hogy Pál Apostol. Dabasi Tamást személyesen 2008-ban ismertem meg az általam szervezett "Rendszerváltás után, Elitváltás előtt" című konferencián. Az akkori és a későbbi beszélgetéseinkből az derült ki, hogy ellenzi az utcai demonstrációkat. Az évek teltek és Dabasi Tamás legnagyobb utcai élharcosok egyike lett. Sok ember köszönheti neki, hogy megmaradt a lakása. Önzetlenül, Szombathely és Budapest között ingázik saját költségén.
De térjünk vissza a kilakoltatásra. A feszélyezett hangulat, tehát feloldódott. Egy idő után már sejtettük, hogy a végrehajtó sem fog jönni, bár korábban fenyegetőzött. Következtek az interjúk, amit most nem részleteznék. Tudjuk, ismerjük az eljárást, ahogy a végrehajtók eljárnak. A család láthatóan megnyugodott és azt az örömet semmihez sem lehet fogni. De a mi örömünk sem volt kisebb. Az akció végén a Koppány csoport egyik tagja, Szabó József meginvitált minket otthonában, felesége fánkkal várt bennünket. Megjegyzem kitűnő fánkkal. Kávé közben beszélgettünk. Egyetértettünk abban, hogy a jövőbeli kilakoltatásokat összességében nem tudjuk megakadályozni. Ehhez még nem ébredtek fel teljesen az emberek. Leginkább azok, akik várják a kilakoltatásukat, és azok, akik még nem tudják, de sejtik, hogy őket is eléri a vég. A hatalom részéről erre megy ki a játék. Az ügy érdekessége és a kivétel erősíti a szabályt, hogy a kilakoltatáson egy hölgy is megjelent, akit a korábbi, váci úti kilakoltatás kapcsán ismertem meg. Ő volt az, aki ellen végrehajtást kértek és a végrehajtó vezér a szabad-riport munkatársa, Fort András kezéből ki akarta verni a fényképezőt, nyomdafestéket nem tűtő megjegyzés közepette.
Sok kilakoltatás híre el sem jut hozzánk vagy Dabasi Tamáshoz, ezért szép csendben utcára kerülnek emberek. Közös sikereink így csak részben eredményesek. Egyetértettünk abban, hogy váltani kell. A végrehajtókhoz kell elmenni. Házaikhoz, irodáikhoz, hogy féljenek, és a jövőben meggondolják, hogy pusztán a busás haszon reményében miként járjanak el. Nem kétséges, hogy hivatalból el kell járni, de amennyiben lelkiismerettel rendelkezne, bizonyára több lehetőség adott lenne, hogy jogi útra tereljenek egy kilakoltatást, megadva az esélyt az embereknek. Éppen ezt nem teszik most, hanem a haszon reményében részt vesznek minden mutyizásban.
Végül szívünkben nagy örömmel elindultunk hazafelé.
Köszönetet szeretnék mondani Istennek, hogy ismét a család és a mi segítségünkre volt. Hitünk és kitartásunk ismét megmentett egy embert az utcára kerüléstől. Nincs ennél jobb érzés. Ajánlom minden embertársam figyelmébe ezen érzéseknek, miként juthat a birtokába.
Köszönetet kell mondanom külön a Koppány Csoport megjelent tagjainak, nagy bátorságról tettek tanúbizonyságot.
Továbbá köszönetet mondok Kraf Ildikónak, Éva Bohunynak, Spitalszkí Józsefnek, a Szabadriportnak, Hegymegi-Kukla Katalinnak, Bartusné Erikának, Júlia Mizeraknak, Posta Katalinnak, Devizahitel Károsultaknak, Élőlánc A Devizahitelesekértnek, Kormos Krisztiánnak, Tamás Tóthnak, Rábapaty Polgárőr Egyesületnek és még sorolhatnám kinek, amiért terjesztették a kilakoltatás tényét az Interneten. Most is arra kérem őket, hogy osszák meg folyamatosan a jó hírt, jelen írásomat, hogy sok emberhez eljusson az örömhír: nem félünk és továbbra is kiállunk az elesettekért. Közösen, együtt, kézen fogva.
...MERT A SZÍV GYŐZNI FOG!...
Balogh Béla
Koppány Csoport
2012.03.08, 23:57 Nemzeti Hírháló
Szerencsére még nem veszett ki ebből a népből, teljesen a szolidaritás. Vannak tiszteséges, hazájukat szerető emberek, akik nem dugják homokba a fejüket, hanem igyekeznek megtenni, ami emberileg megtehető, a bajba jutott deviza hitel- károsultakért. A mai napon sikerült Veszprémben megakadályozni egy kilakoltatást. Erről szól egy magyar hazafi, Balogh Béla írása, amit a tisztelt olvasó figyelmében ajánlok.
Isten ma is velünk Volt Veszprémben, nem volt kilakoltatás!
Nem tudni, hogy éjszaka Veszprémben a Baláca u. 26. szám alatt házban egy ember és a 82 éves rokkant édesanyja miként hajtotta nyugovóra a fejét, de nem nehéz kitalálni. Nem nehéz, mivel másnap 2012. 03. 08. csütörtökön az életük került veszélybe. A Korona Credit Jelzáloghitel Zrt. végrehajtást kérő alvállalkozója részére, hogy az impozáns környezetben, mondhatni luxus övezetben lévő ház gazdát cseréljen fele annyi pénzért, mint valójában ér. Milyen jó üzlet is ez manapság Magyarországon, hiszen az általam csak hiénának nevezett "szarháziak" potom pénzért juthatnak ingatlanhoz, hogy később busás haszonnal tovább adják. De így van ezzel a végrehajtó is, aki közreműködik a vég nélküli csalás sorozatban, hogy magas jutalékra tegyen szert. Ezeknek az embereknek a pénz az Istenük. Nincs lelkük. Sajnos a pokol meg még várat magára esetükben.
Ha jobban bele gondolok magam, sem tudtam aludni. Hajnal egy órakor felnyitódott a szemem - egyébként, pedig 2006-tól - és nem tudtam aludni egészen hajnal 4-ig. Törtem a fejem és imádkoztam, hogy vajon sikerül e megakadályozni két balsorsú ember kilakoltatását. Biztattam magam, hogy igen. Nem is akartam azon gondolkodni, hogy az esetlegesen megjelenő rendőrökkel küzdeni kell. A fenti végrehajtó ugyan is rendőri karhatalmat kért. Képzeljük csak el, amint a "fogdmegek" erőszakkal kilakoltatnak egy rokkant 82 éves asszonyt és fiát. Belegondolni is rossz, hogy vajon nekünk, fordított helyzetben milyen lett volna az éjszakánk. Nem is akarok belegondolni, hanem inkább megyek és segítek. Sajnos a baj nem csak a kilakoltatásokban rejlik, hanem igen összetett dolog. Jelenleg ebben az országban senki sincs biztonságban. Ha nem kilakoltatás, akkor jön más az ember nyakára. Én pedig ezt nem akarom megvárni, mert én is kerülhetek önhibámon kívül bajba.
Vegyes és feszélyezett érzésekkel indultam az Érdi állomásra felvenni a Koppány csoport egyik Dunaújvárosi tagját, Molnár Zsoltot. Együtt indultunk Székesfehérvárra, mivel ott egy másik kaposvári bajtársunk, Neubauer Jánossal volt találkozónk. Egy olyan emberrel, aki a nyomorúságtól terhesen, de eldöntötte, hogy velünk tart és segít. Ez az önzetlen szeretet embertársai iránt vezette abban, hogy túllépjen saját baján. Immár hárman indultunk a rendőr- és végrehajtó had ellen. Legalább is azt hittük sok ilyen emberi állat lesz ott. Székesfehérvár után jöhetett Veszprém, ahol egy újabb társunkat, szabó Józsefet vettük fel. Helybeli lévén navigált bennünket a Baláca u. 26. számú házhoz. Útközben megbeszéltük, hogy bármilyen rendőri erőszakot békés és passzív ellenállással hárítunk el, illetve magunk elé vesszük azt a két keresztet, amit hajnalban készítettem el. Feltettük Koppány Csoport feliratú kitűzőinket és leparkoltunk. A helyszínen akkor már tartózkodott tíz, tizenöt fő. Néhány helyi Jobbikos a Veszprémi elnökük vezetésével, és néhány Gárdista civil ruhában. Tiszteletkörök következtek. Sorban érkeztek meg a médiáktól a tudósítók: MTI, RTL club, Hír TV, Varga Ibolya helyi naplótól, Magyar-hírlap, valamint a www.veszport.hu Internetes oldaltól.
Közben megtudtuk, hogy a rendőrség nem fog megjelenni, mivel Dabasi Tamásék ezt korábban lerendezték. Így kissé mindenki felengedett, főleg a kilakoltatásra váró tulajdonos. Dabasi Tamás olyan számomra, mint Pál Apostol. Nem véletlen mondom, hogy Pál Apostol. Dabasi Tamást személyesen 2008-ban ismertem meg az általam szervezett "Rendszerváltás után, Elitváltás előtt" című konferencián. Az akkori és a későbbi beszélgetéseinkből az derült ki, hogy ellenzi az utcai demonstrációkat. Az évek teltek és Dabasi Tamás legnagyobb utcai élharcosok egyike lett. Sok ember köszönheti neki, hogy megmaradt a lakása. Önzetlenül, Szombathely és Budapest között ingázik saját költségén.
De térjünk vissza a kilakoltatásra. A feszélyezett hangulat, tehát feloldódott. Egy idő után már sejtettük, hogy a végrehajtó sem fog jönni, bár korábban fenyegetőzött. Következtek az interjúk, amit most nem részleteznék. Tudjuk, ismerjük az eljárást, ahogy a végrehajtók eljárnak. A család láthatóan megnyugodott és azt az örömet semmihez sem lehet fogni. De a mi örömünk sem volt kisebb. Az akció végén a Koppány csoport egyik tagja, Szabó József meginvitált minket otthonában, felesége fánkkal várt bennünket. Megjegyzem kitűnő fánkkal. Kávé közben beszélgettünk. Egyetértettünk abban, hogy a jövőbeli kilakoltatásokat összességében nem tudjuk megakadályozni. Ehhez még nem ébredtek fel teljesen az emberek. Leginkább azok, akik várják a kilakoltatásukat, és azok, akik még nem tudják, de sejtik, hogy őket is eléri a vég. A hatalom részéről erre megy ki a játék. Az ügy érdekessége és a kivétel erősíti a szabályt, hogy a kilakoltatáson egy hölgy is megjelent, akit a korábbi, váci úti kilakoltatás kapcsán ismertem meg. Ő volt az, aki ellen végrehajtást kértek és a végrehajtó vezér a szabad-riport munkatársa, Fort András kezéből ki akarta verni a fényképezőt, nyomdafestéket nem tűtő megjegyzés közepette.
Sok kilakoltatás híre el sem jut hozzánk vagy Dabasi Tamáshoz, ezért szép csendben utcára kerülnek emberek. Közös sikereink így csak részben eredményesek. Egyetértettünk abban, hogy váltani kell. A végrehajtókhoz kell elmenni. Házaikhoz, irodáikhoz, hogy féljenek, és a jövőben meggondolják, hogy pusztán a busás haszon reményében miként járjanak el. Nem kétséges, hogy hivatalból el kell járni, de amennyiben lelkiismerettel rendelkezne, bizonyára több lehetőség adott lenne, hogy jogi útra tereljenek egy kilakoltatást, megadva az esélyt az embereknek. Éppen ezt nem teszik most, hanem a haszon reményében részt vesznek minden mutyizásban.
Végül szívünkben nagy örömmel elindultunk hazafelé.
Köszönetet szeretnék mondani Istennek, hogy ismét a család és a mi segítségünkre volt. Hitünk és kitartásunk ismét megmentett egy embert az utcára kerüléstől. Nincs ennél jobb érzés. Ajánlom minden embertársam figyelmébe ezen érzéseknek, miként juthat a birtokába.
Köszönetet kell mondanom külön a Koppány Csoport megjelent tagjainak, nagy bátorságról tettek tanúbizonyságot.
Továbbá köszönetet mondok Kraf Ildikónak, Éva Bohunynak, Spitalszkí Józsefnek, a Szabadriportnak, Hegymegi-Kukla Katalinnak, Bartusné Erikának, Júlia Mizeraknak, Posta Katalinnak, Devizahitel Károsultaknak, Élőlánc A Devizahitelesekértnek, Kormos Krisztiánnak, Tamás Tóthnak, Rábapaty Polgárőr Egyesületnek és még sorolhatnám kinek, amiért terjesztették a kilakoltatás tényét az Interneten. Most is arra kérem őket, hogy osszák meg folyamatosan a jó hírt, jelen írásomat, hogy sok emberhez eljusson az örömhír: nem félünk és továbbra is kiállunk az elesettekért. Közösen, együtt, kézen fogva.
...MERT A SZÍV GYŐZNI FOG!...
Balogh Béla
Koppány Csoport
Jönnek a kilakoltatások - Pintér a bankok oldalán
A rendőrségi beavatkozás költségét is az adósnak kell megfizetni, hogy ezzel is letörjék az ellenállást.
2012/03/01 - 10:41 Szent Korona Rádió
Csütörtöktől a kormány jóváhagyásával is elkezdődhetnek a kilakoltatások és árverezések, hiszen lejárt az ezeket megtiltó moratórium hatálya. Budapesten jövő kedden egy 73 éves anyát és lányát akarják kilakoltatni önkormányzati bérlakásukból, pedig az érintetteknek semmilyen adósságuk sincs - írja a Magyar Hírlap.
A lap emlékeztet, hogy a kormány ugyan még decemberben megállapodott a bankszövetséggel arról, hogy a kilencven napon túli devizahitel-tartozást felhalmozó adósok ne kerüljenek az utcára, ám a megállapodáscsomag alkalmazásához szükséges jogszabályok még nem készültek el. Eredetileg március 15. volt az a határidő, ameddig jelentkezni lehetett a kilencven napon túl tartozó adósoknak arra, hogy hitelük 25 százalékát elengedjék a pénzintézetek. Ezzel a lehetőséggel csak azok élhetnek, akik igazolni tudják, fizetésképtelenség miatt nem tudták hitelüket törleszteni.
A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) azt a tájékoztatást adta, hogy "a tartozás átváltásának és elengedésének szabályait tartalmazó jogszabály előkészítése folyamatban van", a javaslatot várhatóan március elején nyújtják be a jogszabályjavaslatot az Országgyűlésnek. Ennek megfelelően május 15-ig lesz lehetősége az érintetteknek a programba való jelentkezésre.
Az adósokat védő jogszabályok még nem készültek el.
Binder István, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete arról tájékoztatta a Magyar Hírlapot, hogy jelenleg valamivel több mint 144 ezer hiteladós esett kilencven napon túli késedelembe.
Budapesten jövő kedden egy 73 éves anyát és lányát akarják kilakoltatni XV. kerületi önkormányzati bérlakásukból, pedig az érintetteknek semmilyen adósságuk nincs.
A végrehajtó cég rendőrökkel készül kilakoltatni a két nőt arra hivatkozva, hogy "önkényes lakásfoglalók", jóllehet az önkormányzat nem állít ilyesmit.
2011: kétszáz kilakoltatás
Mint arról korábban beszámoltunk, tavaly megközelítőleg kétszáz kilakoltatást foganatosítottak a végrehajtók. Jogszabály határozza meg, hogy idén a pénzintézetek az ingatlanok három százalékának elárverezését kezdeményezhetik, s az otthonokat a nemzeti eszközkezelő társaság is megvásárolhatja.
A végrehajtók egyébként márciustól kizárólag az interneten értékesíthetik a meghirdetett lakásokat. Az új szabály megszünteti a visszaélés lehetőségét.
az adósok pluszköltséget is fizethetnek: 9250 forintban állapítaná meg Pintér Sándor a rendőrségnek járó költségátalányt azokban az esetekben, amikor a végrehajtás elszenvedője ellenszegül, és a rendőrök beavatkozására van szükség.
Ha valaki ellenszegül a végrehajtónak, és emiatt a rendőröknek kell beavatkozniuk, hamarosan kifizettetik vele még a rendőrök munkájának árát is. A bírósági végrehajtásról szóló törvényt tavaly decemberben módosította a parlament a kormány javaslatára, és a változások egy része március 15-én lép hatályba. Ilyenek az ellenszegüléssel kapcsolatos rendelkezések is.
A törvény eddig nem foglalkozott különösebben az ellenszegüléssel, lényegében csak annyit mondott, hogy ilyenkor a végrehajtó köteles a legközelebbi rendőri szervhez fordulni, az pedig köteles közreműködni az ellenszegülés megszüntetése végett.
Március 15-től viszont már azt is pontosan meghatározza majd a törvény, mi is számít ellenszegülésnek. A jogszabály szerint egyrészt ellenszegülés az, ha valaki nem veti alá magát a végrehajtói intézkedésnek, és fizikai erőkifejtés útján is igyekszik azt megakadályozni. De ugyanígy ellenszegülésnek minősül az is, ha valaki a passzivitást választja, azaz nem engedelmeskedik a végrehajtó utasításainak, amivel akadályozza őt, és a végrehajtás folyamatát.
Gyors munka, tisztes pénz
A rendőrök fizikai kényszert is bevethetnek az ellenállás megszüntetésére, például akkor, ha az adós nem hagyja, hogy a végrehajtó bemenjen a házába, vagy átvizsgálja a vagyontárgyait. "Az eljárások során a végrehajtók nemcsak a hatósági munkát tiszteletben tartó, hanem gyakran azzal ellenszegülő magatartással is szembesülnek" - állapította meg rosszallóan a törvényjavaslat indoklása, hozzátéve, hogy ez bizony nemcsak elhúzza a végrehajtást, hanem még többletköltséget is okoz.
Ezt a többletköltséget pedig az adósnak kell megfizetnie. Pintér Sándor belügyminiszter is készül már erre, a kormany.hu-n kedden jelent meg a rendőri költségek mértékéről szóló rendelettervezete, amely a tervek szerint szintén március 15-én lépne hatályba.
Pintér indoklása szerint a tapasztalat az, hogy a rendőrök többnyire viszonylag gyorsan végeznek az ellenszegülés megtörésével, utazással együtt általában két óra alatt meg is vannak, és rendszerint nem kell oda-vissza összesen 25 kilométernél többet autózniuk ehhez. Ez alapján a belügyminiszter 9250 forint költségátalányt állapítana meg, ennyibe kerülne alapesetben az adósnak, hogy a rendőröknek kellett megtörniük az ellenállását.
Gyalog olcsóbb
Pintér gondolt a speciálisabb helyzetekre is, ha például a helyszín annyira közel van, hogy a rendőröknek nem kell autóba szállniuk, akkor költségátalányt nem, csak óránként, rendőrönként kétezer forintos munkadíjat számítanának fel. Minden megkezdett órát kifizettetnének, és az időbe az utazás is beleszámítana.
Ha a rendőrök használnak kocsit, de két óránál tovább tart a munkájuk, akkor a 9250 forintos költségátalányra még rájönne ugyanez a kétezer forintos óradíj. Ha az átlagos 25 kilométernél messzebbre kellene autózniuk, akkor minden plusz kilométerért még 50 forintot fizettetnének az adóssal. A végrehajtási törvény módosításának indoklása szerint a rendőri költségek kifizettetésétől azt is várják, hogy ez majd visszatartó erő lesz.
Kerülik a konfliktust
A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara nem vezet pontos statisztikai kimutatást arról, hogy mennyire gyakori az ellenszegülés, de Császti Ferenc, a kamara ügyvezető alelnöke szerint annyi elmondható, hogy a végrehajtók mindenképpen igyekeznek ezt elkerülni, konfliktuskerülő magatartást tanúsítani. Az ellenszegülés egyébként általában passzív formában nyilvánul meg, és ritkán fordul elő, hogy az érintett fizikailag is rátámadna a végrehajtóra, válaszolta az Index kérdésére Császti. Hozzátette: az utóbbi hivatalos személy elleni erőszaknak minősül, tehát súlyos büntetőjogi szankciót von maga után.
Tiltáskényszer
A kabinet a kormányváltás óta összesen ötször hirdette, illetve hosszabbította meg a kilakoltatási moratóriumot. A kabinet a 2010-es országgyűlési választások utáni első májusi kormányülésen döntött a hosszabbításról, ami év végéig tartott. Ezt először 2011. április 15-ig, majd július 1-jéig, végül októberig nyújtották, ráadásul a kilakoltatás mellett 2011. július 1-jéig az árverezés is tilos volt.
A fizetési fegyelem eközben fokozatosan romlott, egyes értelmezések szerint azért, mert sokan azt várták, hogy a kormány megmenti őket a teljes tartozástól, illetve hogy a nem fizetésnek végül semmilyen következménye nem lesz. Ez egyre nehezebb helyzetbe hozta a veszteségekkel, különadókkal küszködő bankokat - pedig akkor még a végtörlesztésről nem volt szó -, ezért a kabinet és a bankok szakértői májusban egy ötpontos akciótervet fogadtak el, amiből júniusra törvény is lett.
Ebben az árfolyamgát bevezetése mellett - ami iránt nagy érdeklődés soha nem volt, de a kedvezményes végtörlesztés lehetőségének megnyitása miatt végül teljes érdektelenségébe fulladt - rögzítették, hogy július 2-án feloldják a részleges árverezési és kilakoltatási moratóriumot. A végrehajtók azonban ekkor sem kaptak szabad kezet.
A megállapodásban rögzítették, hogy júliusban, augusztusban és szeptemberben csak a nagy értékű és nagy alapterületű lakások két százalékát adhatják árverezésre - ez a 30 millió forintnál drágább ingatlanokat jelentette -, októbertől pedig a területenként negyedévekre leosztott kilakoltatási kvóták szerint adhatják ki a rossz adósokat. A kvóta tavaly a nem fizető állomány 2 százalékát érinthette, idén negyedévente az érintett ingatlantulajdonosok 3 százaléka lehet érintett a kilakoltatásban, ami évente egy százalékpontot emelkedik, 2015-ben pedig minden korlátozás megszűnik.
Mentőöv
Az ötpontos akciótervnek az azóta átalakított és kibővített árfolyamgát bevezetése, illetve a kilakoltatási kvóták meghirdetése mellett egy harmadik fontos pontja is volt: az eszközkezelő (NET) felállítása. Ez azokon a 90 napon túli hitelhátralékosokon segít, akik a rögzített árfolyamokon sem tudnak törleszteni, fizetésképtelenségük miatt pedig elveszítenék a lakásukat. Az eszközkezelő megveszi a rossz adósok lakásait, akik visszabérelhetik ezeket az ingatlanokat.
Amikor Giró-Szász András kormányszóvivő tavaly november végén jelezte, hogy a kormány decembertől idén márciusig újból bevezeti a kilakoltatási moratóriumot (ez az ötödik hosszabbítás volt), azt is megemlítette, hogy az eszközkezelő már idén januártól működni fog, tehát a moratórium lejárta után sem kell aggódniuk a legrászorultabbaknak. Az eszközkezelő viszont nem állt fel januárban, sőt, februárban sem, pedig a bankokban állítólag sokan érdeklődnek a lehetőségről.
(ATV, Magyar Hírlap, Index)
* Elkezdődött: 90 éves nénit lakoltattak volna ki, de sikerült megakadályozni
* Kilakoltatás miatt lett öngyilkos egy budapesti férfi
* Példás: Jobbik és az LMP közösen akadályozott meg egy kilakoltatást
* Visszafoglalták a kilakoltatott házat - de nem sokáig
A rendőrségi beavatkozás költségét is az adósnak kell megfizetni, hogy ezzel is letörjék az ellenállást.
2012/03/01 - 10:41 Szent Korona Rádió
Csütörtöktől a kormány jóváhagyásával is elkezdődhetnek a kilakoltatások és árverezések, hiszen lejárt az ezeket megtiltó moratórium hatálya. Budapesten jövő kedden egy 73 éves anyát és lányát akarják kilakoltatni önkormányzati bérlakásukból, pedig az érintetteknek semmilyen adósságuk sincs - írja a Magyar Hírlap.
A lap emlékeztet, hogy a kormány ugyan még decemberben megállapodott a bankszövetséggel arról, hogy a kilencven napon túli devizahitel-tartozást felhalmozó adósok ne kerüljenek az utcára, ám a megállapodáscsomag alkalmazásához szükséges jogszabályok még nem készültek el. Eredetileg március 15. volt az a határidő, ameddig jelentkezni lehetett a kilencven napon túl tartozó adósoknak arra, hogy hitelük 25 százalékát elengedjék a pénzintézetek. Ezzel a lehetőséggel csak azok élhetnek, akik igazolni tudják, fizetésképtelenség miatt nem tudták hitelüket törleszteni.
A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) azt a tájékoztatást adta, hogy "a tartozás átváltásának és elengedésének szabályait tartalmazó jogszabály előkészítése folyamatban van", a javaslatot várhatóan március elején nyújtják be a jogszabályjavaslatot az Országgyűlésnek. Ennek megfelelően május 15-ig lesz lehetősége az érintetteknek a programba való jelentkezésre.
Az adósokat védő jogszabályok még nem készültek el.
Binder István, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete arról tájékoztatta a Magyar Hírlapot, hogy jelenleg valamivel több mint 144 ezer hiteladós esett kilencven napon túli késedelembe.
Budapesten jövő kedden egy 73 éves anyát és lányát akarják kilakoltatni XV. kerületi önkormányzati bérlakásukból, pedig az érintetteknek semmilyen adósságuk nincs.
A végrehajtó cég rendőrökkel készül kilakoltatni a két nőt arra hivatkozva, hogy "önkényes lakásfoglalók", jóllehet az önkormányzat nem állít ilyesmit.
2011: kétszáz kilakoltatás
Mint arról korábban beszámoltunk, tavaly megközelítőleg kétszáz kilakoltatást foganatosítottak a végrehajtók. Jogszabály határozza meg, hogy idén a pénzintézetek az ingatlanok három százalékának elárverezését kezdeményezhetik, s az otthonokat a nemzeti eszközkezelő társaság is megvásárolhatja.
A végrehajtók egyébként márciustól kizárólag az interneten értékesíthetik a meghirdetett lakásokat. Az új szabály megszünteti a visszaélés lehetőségét.
az adósok pluszköltséget is fizethetnek: 9250 forintban állapítaná meg Pintér Sándor a rendőrségnek járó költségátalányt azokban az esetekben, amikor a végrehajtás elszenvedője ellenszegül, és a rendőrök beavatkozására van szükség.
Ha valaki ellenszegül a végrehajtónak, és emiatt a rendőröknek kell beavatkozniuk, hamarosan kifizettetik vele még a rendőrök munkájának árát is. A bírósági végrehajtásról szóló törvényt tavaly decemberben módosította a parlament a kormány javaslatára, és a változások egy része március 15-én lép hatályba. Ilyenek az ellenszegüléssel kapcsolatos rendelkezések is.
A törvény eddig nem foglalkozott különösebben az ellenszegüléssel, lényegében csak annyit mondott, hogy ilyenkor a végrehajtó köteles a legközelebbi rendőri szervhez fordulni, az pedig köteles közreműködni az ellenszegülés megszüntetése végett.
Március 15-től viszont már azt is pontosan meghatározza majd a törvény, mi is számít ellenszegülésnek. A jogszabály szerint egyrészt ellenszegülés az, ha valaki nem veti alá magát a végrehajtói intézkedésnek, és fizikai erőkifejtés útján is igyekszik azt megakadályozni. De ugyanígy ellenszegülésnek minősül az is, ha valaki a passzivitást választja, azaz nem engedelmeskedik a végrehajtó utasításainak, amivel akadályozza őt, és a végrehajtás folyamatát.
Gyors munka, tisztes pénz
A rendőrök fizikai kényszert is bevethetnek az ellenállás megszüntetésére, például akkor, ha az adós nem hagyja, hogy a végrehajtó bemenjen a házába, vagy átvizsgálja a vagyontárgyait. "Az eljárások során a végrehajtók nemcsak a hatósági munkát tiszteletben tartó, hanem gyakran azzal ellenszegülő magatartással is szembesülnek" - állapította meg rosszallóan a törvényjavaslat indoklása, hozzátéve, hogy ez bizony nemcsak elhúzza a végrehajtást, hanem még többletköltséget is okoz.
Ezt a többletköltséget pedig az adósnak kell megfizetnie. Pintér Sándor belügyminiszter is készül már erre, a kormany.hu-n kedden jelent meg a rendőri költségek mértékéről szóló rendelettervezete, amely a tervek szerint szintén március 15-én lépne hatályba.
Pintér indoklása szerint a tapasztalat az, hogy a rendőrök többnyire viszonylag gyorsan végeznek az ellenszegülés megtörésével, utazással együtt általában két óra alatt meg is vannak, és rendszerint nem kell oda-vissza összesen 25 kilométernél többet autózniuk ehhez. Ez alapján a belügyminiszter 9250 forint költségátalányt állapítana meg, ennyibe kerülne alapesetben az adósnak, hogy a rendőröknek kellett megtörniük az ellenállását.
Gyalog olcsóbb
Pintér gondolt a speciálisabb helyzetekre is, ha például a helyszín annyira közel van, hogy a rendőröknek nem kell autóba szállniuk, akkor költségátalányt nem, csak óránként, rendőrönként kétezer forintos munkadíjat számítanának fel. Minden megkezdett órát kifizettetnének, és az időbe az utazás is beleszámítana.
Ha a rendőrök használnak kocsit, de két óránál tovább tart a munkájuk, akkor a 9250 forintos költségátalányra még rájönne ugyanez a kétezer forintos óradíj. Ha az átlagos 25 kilométernél messzebbre kellene autózniuk, akkor minden plusz kilométerért még 50 forintot fizettetnének az adóssal. A végrehajtási törvény módosításának indoklása szerint a rendőri költségek kifizettetésétől azt is várják, hogy ez majd visszatartó erő lesz.
Kerülik a konfliktust
A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara nem vezet pontos statisztikai kimutatást arról, hogy mennyire gyakori az ellenszegülés, de Császti Ferenc, a kamara ügyvezető alelnöke szerint annyi elmondható, hogy a végrehajtók mindenképpen igyekeznek ezt elkerülni, konfliktuskerülő magatartást tanúsítani. Az ellenszegülés egyébként általában passzív formában nyilvánul meg, és ritkán fordul elő, hogy az érintett fizikailag is rátámadna a végrehajtóra, válaszolta az Index kérdésére Császti. Hozzátette: az utóbbi hivatalos személy elleni erőszaknak minősül, tehát súlyos büntetőjogi szankciót von maga után.
Tiltáskényszer
A kabinet a kormányváltás óta összesen ötször hirdette, illetve hosszabbította meg a kilakoltatási moratóriumot. A kabinet a 2010-es országgyűlési választások utáni első májusi kormányülésen döntött a hosszabbításról, ami év végéig tartott. Ezt először 2011. április 15-ig, majd július 1-jéig, végül októberig nyújtották, ráadásul a kilakoltatás mellett 2011. július 1-jéig az árverezés is tilos volt.
A fizetési fegyelem eközben fokozatosan romlott, egyes értelmezések szerint azért, mert sokan azt várták, hogy a kormány megmenti őket a teljes tartozástól, illetve hogy a nem fizetésnek végül semmilyen következménye nem lesz. Ez egyre nehezebb helyzetbe hozta a veszteségekkel, különadókkal küszködő bankokat - pedig akkor még a végtörlesztésről nem volt szó -, ezért a kabinet és a bankok szakértői májusban egy ötpontos akciótervet fogadtak el, amiből júniusra törvény is lett.
Ebben az árfolyamgát bevezetése mellett - ami iránt nagy érdeklődés soha nem volt, de a kedvezményes végtörlesztés lehetőségének megnyitása miatt végül teljes érdektelenségébe fulladt - rögzítették, hogy július 2-án feloldják a részleges árverezési és kilakoltatási moratóriumot. A végrehajtók azonban ekkor sem kaptak szabad kezet.
A megállapodásban rögzítették, hogy júliusban, augusztusban és szeptemberben csak a nagy értékű és nagy alapterületű lakások két százalékát adhatják árverezésre - ez a 30 millió forintnál drágább ingatlanokat jelentette -, októbertől pedig a területenként negyedévekre leosztott kilakoltatási kvóták szerint adhatják ki a rossz adósokat. A kvóta tavaly a nem fizető állomány 2 százalékát érinthette, idén negyedévente az érintett ingatlantulajdonosok 3 százaléka lehet érintett a kilakoltatásban, ami évente egy százalékpontot emelkedik, 2015-ben pedig minden korlátozás megszűnik.
Mentőöv
Az ötpontos akciótervnek az azóta átalakított és kibővített árfolyamgát bevezetése, illetve a kilakoltatási kvóták meghirdetése mellett egy harmadik fontos pontja is volt: az eszközkezelő (NET) felállítása. Ez azokon a 90 napon túli hitelhátralékosokon segít, akik a rögzített árfolyamokon sem tudnak törleszteni, fizetésképtelenségük miatt pedig elveszítenék a lakásukat. Az eszközkezelő megveszi a rossz adósok lakásait, akik visszabérelhetik ezeket az ingatlanokat.
Amikor Giró-Szász András kormányszóvivő tavaly november végén jelezte, hogy a kormány decembertől idén márciusig újból bevezeti a kilakoltatási moratóriumot (ez az ötödik hosszabbítás volt), azt is megemlítette, hogy az eszközkezelő már idén januártól működni fog, tehát a moratórium lejárta után sem kell aggódniuk a legrászorultabbaknak. Az eszközkezelő viszont nem állt fel januárban, sőt, februárban sem, pedig a bankokban állítólag sokan érdeklődnek a lehetőségről.
(ATV, Magyar Hírlap, Index)
* Elkezdődött: 90 éves nénit lakoltattak volna ki, de sikerült megakadályozni
* Kilakoltatás miatt lett öngyilkos egy budapesti férfi
* Példás: Jobbik és az LMP közösen akadályozott meg egy kilakoltatást
* Visszafoglalták a kilakoltatott házat - de nem sokáig
Egy biztató hír is idekívánkozik az igazi megoldás az öncsőd eljárás lenne, de akkor a tükört ki kellene cserélni , hogy ne pájeszes zsidók nézzenek vissza a politikai elitünkre, hanem magyar hazafiak, azok a mokán nyakas közösségi emberek. A vakolóknak elkötelezett, vagy vakolóvá vált haramiák- ,, politikai elit ,, lopot már olajat kirabolta nemzetét eladta már rég a lelkét csak azt nem tudom miért nem folytjuk vízbe őket.
Csatát veszíthetnek a bankok: nyerésre állnak a devizaadósok?
2012. január 6. 17:34 Sonline
A kérdés eldőlt, a bankok elveszítik a devizaadósokkal szembeni csatát - állítja Léhmann György. A siófoki ügyvéd egy, a luxemburgi Európai Uniós Bíróság előtt lévő magyar érdekeltségű ügyben született friss bírósági főtanácsosi indítvány alapján jutott arra a következtetésre, hogy a magyar devizaadósoknak nyert ügye van a bankokkal szemben.
Ezerszám küldött szét keresetlevél-mintákat az interneten, s már érkeznek vissza kitöltve, melyben megbízzák az adósok Léhmannt ügyük bíróság előtti képviseletével.
A jogász azt mondja, Róna Péter nyomdokain halad. Az idehaza somogyi, kisasszondi birtokán élő, amúgy Oxfordban tanító közgazdász mondta ki először, hogy közgazdaságilag tisztességtelen kölcsönszerződést írattak alá a bankok az adósokkal.
- Most ugyanezt a jog nyelvén fogalmazza meg Verica Trstenjak, a luxemburgi európai bíróság főtanácsosa - így Léhmann György. - Az alapproblémát Rónával együtt már korábban is érzékeltük: nem lehet tisztességes az, ha a kölcsönszerződés egyoldalú szerződés-módosítási lehetőséggel ruházza föl a bankot. A devizakölcsön 2004-től kezdett elterjedni idehaza, s ezt a törvénytelen eljárást a bankrendszer attól fogva ráerőltette a társadalomra, holott egy 1993-as uniós irányelv tiltja.
A főtanácsos ebben a magyar érdekeltségű, nem devizakölcsönös, hanem fogyasztóvédelmi perben, hazai bíróság kérdésére azt állapítja meg: a szerződés csak akkor lehet tisztességes, ha biztosítja az adós számára is a felmondás lehetőségét az esetben például, ha a szolgáltatás nyújtója egyoldalúan úgy emeli meg az árat, hogy a megemelt ár lényegesen magasabb annál, mint amiben a szerződés megkötésekor megállapodtak.
A siófoki ügyvéd felhívja a figyelmet: a Luxemburgban tárgyalt ügy ugyan fogyasztóvédelmi, de Verica Trstenjak kihangsúlyozza, hogy "a jelen ügy alkalmat ad arra az Európai Bíróságnak, hogy értelmezési hatáskörét gyakorolva további jogkérdéseket tisztázzon az említett 1993-as uniós irányelv alkalmazásával kapcsolatban".
Ha igaza van, debőlhet a bankrendszer Ha igaza van, debőlhet a bankrendszer
- Az ítélet pedig innentől kezdve formaság, a bíróság egyetlen főtanácsosának indítványából egyenesen következik - teszi hozzá Léhmann. - Ha tehát az ilyen szerződések az uniós jog szerint tisztességtelenek, akkor az összes magyarországi devizaszerződés is az. Persze, nem az egész szerződés semmis, csak a megállapodás egy feltétele és azt kell megszüntetni. Ezt azonban csak bíróság tudja megállapítani, bíróság által lehet a szerződéseket érvényessé tétetni. A szerződés tisztességtelen elemét tehát kiiktatja a bíróság az uniós irányelv figyelembe vételével, majd az adós fizeti tovább a törlesztőrészleteket, csakhogy az addiginál lényegesen kevesebbet, már a tisztesség keretein belül.
A jogász azt is kiszámolta forintra-fillérre, hogy mi a tisztességes és mi nem. Például ha valaki 2008-ban 134 ezer svájci frank alapú kölcsönt vett fel háromszáz havi futamidővel úgy, hogy a törlesztőrészlet akkor 88.700 forint volt, az esetben ma törvényesen ez szerinte 119.600 forint. Szemben azzal, hogy egy ilyen konkrét, a valóságban is létező kölcsönszerződés alapján a havi fizetendő 2011-re 160 ezer forintra emelkedett. Az új, immár tisztességes törlesztőrészlet azonban Léhmann szerint csak bírósági úton kényszeríthető ki. Amikor felvetjük neki, hogy természetesen a pereket szorgalmazza, hiszen ebből él, azt feleli:
- Az adósoktól elvárok annyit hogy lépjenek a saját érdekükben, ne várjanak a sült galambra, különösen arra nem, hogy majd az állam (kormány, stb.) megsegíti, ahogyan mondják, "megmenti" őket. Én a magam részéről egyetlen fillért se kérek az ügyfelektől. De való igaz, kéne még vagy ötven hozzám hasonló kolléga, egymagam alighanem kevés leszek...
A jogász arra is megfelel, hogy amióta Trstenjak asszony állásfoglalása napvilágot látott, miért nem ugrott az ügyre idehaza jogászok egész hada:
- Az országos ügyvédi kamara elnöke egy tévévitában azt mondta mellettem ülve: nem lehet egyenként perbe fogni a bankokat, mert akkor összeomolna a bankrendszer. A közjegyzők országos kamarájának elnöke meg egyenesen följelentett, mert azt mertem állítani, hogy közreműködői voltak a tisztességtelen szerződéskötéseknek, annak, hogy számosan kerültek utcára emiatt. Itt tartunk. Persze, hogy hallgat a jogász társadalom. Gondoljunk csak bele: ha tényleg mindenki perelne, nem csak a törlesztőrészletek drasztikus csökkenése érintené érzékenyen a bankokat. Ott vannak még a korábbi, több évi túlfizetések, nem beszélve a fölmondott szerződések utáni kártérítésről. Ha igazam van, nem kétséges, hogy bedől a bankrendszer...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése