GRAB - az első jelfelderítő mesterséges hold

GRAB - az első jelfelderítő mesterséges hold

1998. június 17-én a Nemzeti Felderítési hivatal és a Haditengerészet Kutató Laboratóriuma nyilvánosságra hozta a világ első, hadra fogható, jelfelderítő mesterséges holdjára, a GRAB-ra vonatkozó információkat. A törékeny, gömb-alakú műhold példányait a Szovjetunió területén kibocsátott radarjelek észlelésére használták.

1958 márciusának végén jártunk, amikor Reid D. Mayo feleségével és gyermekeivel éppen úton volt hazafelé Pennsylvaniából, valamiféle családi ügy intézéséből, a télvégén meglehetősen szokatlan erejű hóviharban. Új jelfelderítő rendszert épített be a USS Wahoo tengeralattjáróba Yokosukában, Japánban, amikor visszahívták az Egyesült Államokba, sürgős családi ügyben.

Most, ahogy a problémát orvosolta, megpróbált visszajutni Washington DC. melletti otthonába. Ám amint besorolt egy busz háta mögé a láthatóan hosszú ideig tartó dühöngő viharban és a rendkívül rossz látási körülmények között, elhatározta, hogy lehajt az útról a legelső adandó alkalommal. Ez éppen egy Howard Johnson étterem előtt történt, a pennsylvániai Turnpike közvetlen közelében.

Mayo a Haditengerészet Kutató Laboratóriumának (NRL) mérnökeként dolgozott Washington DC.-ben. Miután szolgált a II. Világháborúban, megkapta az okleveles mérnöki címet 1949-ben a George Washington Egyetemtől. Mint sok, hozzá hasonló korú fiatalember, ő is jelentkezett a világháborús veteránok számára létrehozott oktatási intézménybe. Felajánlotta országának szolgálatait, a haza pedig taníttatása által fizette ezt vissza. Ezután szakmai képesítését munkája révén hasznosította a kormányzat és az NRL számára.

 

1. ábra. A GRAB műhold. Jól láthatók a napelemei a bal felső és a jobb alsó részén. A négy kicsiny kidülledés, felül kettő és alul kettő, termisztorok. Ezek közvetítettek adatokat a szerkezet felületének hőmérsékletéről, de egyben antennaként is szolgáltak a jelfelderítést végző hírszerző berendezés számára.

 

A Haditengerészeti Kutató Laboratóriumépületegyüttese a Potomac folyó partján terült el, Washington délkeleti részén, közel a „Kék Mezők” nevű helyhez. Miközben az elnevezés maga csodálatos képeket idézhet fel, a Kék Mezők igazából víztisztító telep volt, egészen pontosan: szennyvíztelep. A széljárástól és az évszaktól függően, olykor könnyfakasztó bűz terjengett. Az alkalmazottak azzal viccelődtek, még a festéket is képes lemarni a kocsijaikról.

Az NRL épületegyütteséből semmit sem lehetett látni a nemzet gyönyörű fővárosának nevezetességeiből. Ablakaiból a folyó túlpartján lévő házakra és a Virginiai Nemzetközösség ipari épületeire vetődhetett a pillantás.

A meglehetősen kieső elhelyezkedése ellenére az NRL fantasztikus munkahely volt a fiatal mérnökök számára, hiszen Amerika hidegháborús koponyáinak tekintélyes része is itt dolgozott, titkos költségvetési tételekből ellátva, közvetlenül alárendelve az ország döntéshozóinak. A Laboratóriumadott helyet a tengeralattjáró-érzékelés és -kommunikáció kutatási területén a csúcstechnológiának. Jelentős alapkutatások is folytak itt. Tudósai pl. tanulmányozták a napszél hatását a Föld atmoszférájára. Hawaii-jal is műholdas kapcsolatban álltak, egy láncolat részeként – a Holdról visszaverődő jelek detektálása céljából.

Az 1950-es évekre a Laboratórium széles ismeretségre tett szert elsősorban az elektronika és a rádiózás terén végzett kutatásai kapcsán, mivel úttörő jellegű eredményeket értek el a jelfelderítés területén – mindenekelőtt az ellenséges országok kommunikációjának és radarjeleinek érzékelésében. Az intézet nevet szerzett magának az űrben is, bár nem szükségképpen jó nevet. Az NRL tudósai számos magaslégköri kísérletet hajtottak végre a lefoglalt német V-2-es rakéták segítségével. A Laboratóriumfejlesztette ki a Vanguard rakétákat, valamint az e rakéták által szállított műholdak fejlesztésében is részt vett, továbbá, a rendkívül kifinomult technikán alapuló Minitrack követő rendszert. A Vanguard rakéta egyik alkalommal  azonban, az 1950-es évek elején, nagy létszámú érdeklődő szeme láttára a kilövőállásban felrobbant, ez az eset meglehetősen kínosan érintette az NRL-t, és a kudarc még mindig foglalkoztatta Reid Mayot azon a bizonyos hóviharos márciusban.

 

2. ábra. ábra. Az Egyesült Államok WAHOO nevű tengeralattjárója, kibocsátott periszkópokkal. Kicsiny radar-érzékelőt szereltek fel az egyik periszkópra, e készülékkel szerzett tapasztalatok inspirálták a GRAB jelfelderítő hírszerzési műhold megtervezését 1958-ban.

 

Mayo az Ellenintézkedések nevű csoportban dolgozott azNRL-nél, ezen belül pedig a tengeralattjárókkal foglalkozott. „A tengeralattjáró-kiszolgálás rávett minket arra, hogy szereljünk be egy kicsiny spirálantennát a periszkópba – mármint a periszkóp üvegébe. – mesélte Mayo egy telefonos interjúban. – És erősítsünk ehhez a spirálantennához egy dióda-detektort. Ez az összeállítás lehetővé tette a tengeralattjáró kapitányának számára, hogy egyfajta elektromágneses „füllel” rendelkezzen a felszín felett, miközben periszkóp „szemével” is végezhette a felderítést.” Ez az antenna felfogta a radarsugarakat – ez pedig élet-halál kérdést jelenthetett a tengeralattjáró kapitánya számára, aki megpróbált elrejtőzködni az ellenséges felderítő repülőgépek elől. A kristálydióda hihetetlen mértékben hasznos volt a kisenergiájú elektromágneses jelek felfogásában, és a Laboratórium munkatársai éppen csak elkezdték felkutatni a megoldásban rejlő lehetőségeket. A tengeralattjárókra szerelt radar-érzékelő csak az első volt a kifejlesztett berendezéseik közül. „Dolgoztunk a S-sáv és az X-sáv detektálhatóságán is – emlékezett vissza Mayo egy beszélgetés során az egykor történtekre, utalván az elektromágneses spektrum azon tartományaira, melyeket szintén figyelni szerettek volna. „Annyira jól működött a dolog, hogy arra gondoltunk, magasabbra kellene kissé emelni a periszkópot, esetleg egészen az orbitális magasságig – tette hozzá mosolyogva.

Miközben ült az étteremben, a hóvihar közepette, nem sokkal éjfél után, gondolatai a világűr felé kalandoztak. Mivel befejezte a munkát a Wahoo tengeralattjárón, eltűnődött rajta, vajon mihez fogjon hozzá legközelebb, a világűr pedig akkoriban igen „forró” területnek számított. „Mindenki a világűrről gondolkodott” – emlékezett vissza. - „Mindannyian teljes mértékben hisztérikussá váltunk a Szputnyikot követően.”  Még a Haditengerészeti Műveleti Központ főnöke is fogadalmat akart tenni az új határok mellett. „Arleigh Burke admirális felhívta a figyelmünket, hogy gondolkozzunk a világűr haditengerészeti hasznosíthatóságán. És mi megtettük.” Mayo elkezdett foglalkozni azzal a kérdéssel, vajon mikén lehetne egy radar-érzékelőt, olyasfélét, mint amilyet a Wahoora is felszereltek, orbitális pályára küldeni. Ám egyáltalán nem volt benne biztos, hogy bármiféle jelet is képes lenne felfogni akkora távolságból. „Ezért aztán elvégeztem néhány, a távolságra vonatkozó számítást, hogy megláthassam, képesek vagyunk-e egyáltalán érzékelni jeleket a földkörüli pálya magasságából.” Egy papírabroszra vetette matematikai számításait, miközben felesége és két gyermeke mellette aludtak az asztalnál. Tudni akarta, vajon a dióda-vevők képesek-e jelek érzékelésére messze a fejünk felett. „A számítósok pedig azt mutatták, hogy erre egészen tisztán képesek – akár 1000 km-es magasságban is” – számolt be róla. - „A leghíresebb munkáim egyikét egy közönséges papírabroszon dolgoztam ki” – fűzte hozzá nevetve.

 

A műholdas jelfelderítés kezdete

A jelfelderítés, beleértve a világűrt és a magaslégkör térségét, kiemelt fontosságú feladat volt az Egyesült Államok számára a II. Világháború befejezését követően. E tevékenységek felölelték a Holdról visszaverődő jelek felfogását, valamint magaslégköri kutatásokat különböző jelenségek után, melyek oly módon térítik el a rádióhullámokat, hogy azok felfoghatóvá válnak szerte a földgolyón.

 

3. ábra. A Haditengerészeti Kutató Laboratóriumműködésének korai időszakából származó, viszonylag kicsiny méretű műholdak összehasonlító ábrája. 1. Calibration Sphere, 2. LOFTI, 3. SolRad/GRAB, 4. SurCal, 5. Dodecahedron, 6. 2-Axis Dodecahedron, 7. 3-Axis Gravity Gradient, 8. Vanguard I.

 

A Légierő volt a vezető katonai szervezet a jelfelderítés területén. A számukra 1953-ban, a RAND Társaság által kidolgozott jelentés megjegyzi: „…mivel a Szovjetunió területe hatalmas, elektronikus jelek érzékelése a szárazföld belseje felől teljességgel lehetetlen akár a felszínről, akár a levegőből kíséreljék is azt meg. A Föld görbülete megakadályozza a jelek „normális” terjedését.” Egy évvel később a RAND társaság által a felderítő mesterséges holdakról kiadott egyik kulcsfontosságú jelentés megállapítja: „műholdak segítségével megoldható ez a probléma.” Habár a beszámoló túlnyomó többsége a televíziós alapú felderítő mesterséges holdakkal foglalkozott, emellett néhány további kulcsfontosságú alkalmazási lehetőséget is megemlít az elektronikus felderítő műholdakkal kapcsolatban. „Lehetséges – szögezi le a jelentés -, hogy az elektronikus felderítés területe egyenlő fontosságúvá válik a televíziós felderítő rendszerekével.”

1958-ban a szupertitkos amerikai kormányzati szerv, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA), tudósainak feladata volt a rejtjelezett kódok feltörése, a Szovjetunió területén kibocsátott radar- és kommunikációs jeleket pedig földkörüli pályán keringő visszaverő felületek felhasználásával szerették volna  továbbítani földfelszíni állomások felé. Tanulmányozták a rakétákkal a légkör felső rétegeibe juttatandó jelfelderítő berendezések szükséges fizikai paramétereit is. Az 1950-es évek végén az NSA tudósai fel is szereltek egy ilyen berendezést egy rakétára és nagy magasságba fel is bocsátották. A fellövés halasztásai miatt a jelfelderítő eszköz mindössze a szovjet nemzeti himnusz utolsó taktusait tudta venni egy tévétársaság által sugárzott műsorból – mielőtt éjszakára leálltak volna az adással. Az elképzelés azonban működött és nagy reményeket ígért.

 

4. ábra. A SolRad/GRAB műhold a Transit 2A tetején. AGRAB 1 volt az első csillagászati mesterséges hold, és ugyancsak az első volt a sikeres hírszerző mesterséges holdak sorozatában is.

 

Nem teljesen világos a mai napig sem, mikor kezdődött az első jelfelderítő mesterséges hold program. Az Egyesült Államok Légiereje beleolvasztotta ilyen jellegű kísérleteit a WS-117L kódnevű, 1958-ra kialakult felderítő műhold tervezetébe, habár a kezdő időpont továbbra sem egyértelmű. Az év novemberében a Légierőalvállalkozói szerződést kötött egy tanulmány elkészítésére a Haller Raymond & Brown nevű vállalattal, miként lehetne feltérképezni a szovjet blokk területén felállított radarberendezéseket. A Légierő emellett korai fázisában tartott egy másik elképzelés megvalósításának is, a Ferret (vadászmenyét) szubműholdak megépítésének.  Pontosabban, a Légierő egyszerre három Ferret rendszert is fejlesztett ekkoriban, a meglehetősen jellegtelen F-1, F-2 és F-3 nevekkel ellátva. Ám annak ellenére, hogy a Légierő hatalmas mennyiségű pénzek elköltésére kapott lehetőséget a Szputnyikot követően űrprogramokra, mégsem ez a szervezet alkotta meg az első működőképes jelfelderítő mesterséges holdat. Az Egyesült ÁllamokHaditengerészete megelőzte őket.

 

Megragadva a lehetőségeket

Miután sikeresen megszabadult a hóviharból, Mayo visszatért a Haditengerészet Kutató Laborjábaés újra elővette a papírabroszra vetett számításait Howard Lorenzennel, az Ellenintézkedési csoportt vezetőjével, „Aztán soha többé nem láttam azt a lehetetlen tárgyat.” – mondta Mayo. Ám Lorenzen és mások folyamatosan felkeresték az elkövetkező hónapokban újabb és újabb kérdésekkel, ami egyértelművé tette számára, valami történik a háttérben – komoly érdeklődést tanúsítottak a jelfelderítő mesterséges holdak iránt. Meg szerették volna építeni.

 

5. ábra. A GRAB 2 – Transit 3A páros indítása 1960 novemberében egy Thor Able Star hordozórakéta segítségével, a 17B jelű kilövőállásról a Légierő floridai, Patrick bázisáról. A rakéta nem érte el a kijelölt pályát, Kubára hullott, ahol megölt egy tehenet.

 

Lorenzen és az NRL felterjesztette a műhold tervét aHaditengerészethez 1958 júliusában, Tattletale (locsi-fecsi pletyka) Program néven. Az NRL tervei olyan mesterséges hold földkörüli pályára bocsátásáról szóltak, mely képes az S-sávú radarjelzéseket fogni az 1550-3990 MHz-es tartományban. Elsődleges célja a szovjet légvédelmi radarok, a „Gage”  (idomszer) és a „Token” (emléktárgy) néven illetett rendszerek felderítése. A műholdnak el kellett férni a Vanguard kicsiny, gömb alakú orrkúpjában, melynek fejlesztésében a Laboratórium részt vett a Nemzeti Tudományos Akadémia nevű civil szervezet közreműködésével.

„Készítettünk egy műanyag modellt, melyet aztán egy sík térkép felett használtunk, damilon lógattuk, így mozgattuk a térkép felett” – idézi fel Mayo. A modell segítségével demonstrálták, az egyes keringési pályákról belátható horizontokat. Azt is demonstrálták, hogy a mesterséges hold lényegében bármelyik irányból foghat jelzéseket, kivéve a saját maga alatti területet, az mintegy vakfoltként jelentkezik, ugyanis a légvédelmi radarokat sohasem irányították függőlegesen felfelé, ezért ilyen irányból nem is érhették el jelek a műholdat. Ez a „lyuk a fánkban”, ahogy Mayo nevezte, problémát okozott, de egyben lehetőséggel is szolgált. Annak lehetőségével, hogy esetleg meg tudják határozni a célpont helyét. Azt pontosan megtudhatták, hogy a kérdéses radarjel mikor tűnik fel a műhold horizontján, és ha eltűnik, majd később újra visszatér a jel rövid időn belül, akkor biztosak lehettek benne, a műhold áthaladt felette. „Sikeresen elfoghattunk jeleket, miközben a kérdéses terület felé közelítettünk, és ismét láthattuk, amikor már távolodtunk tőle, ezt az információt pedig felhasználhattuk a kibocsátási terület meghatározásához” – írta Mayo a „Feed Back” (Visszajelzés) című tanulmányában.

Júniusban a műholdat elkeresztelték GRAB-nak, (Galaktikus- és Háttérsugárzás angol nyelvű kifejezésének rövidítéséből. A „GRAB” egyébként „megragadást”, „megkaparintást” jelent). Az elnevezést szigorúan titkosították, senki még csak nem is ismerhette a megfelelő titkosszolgálati jogosultság nélkül. Az elnevezés maga tudományosnak hangzott, habár a tevékenység egyáltalán nem ilyen jellegű volt. Mayo elmondta, amikor a névválasztás kapcsán beszélt, „A szerkezet felmegy, és megkaparint mindent, amit csak képes.”

 

6. ábra. A GRAB 3, az INJUN és a Transit 4A előkészítése az 1961 júniusi startra. Az INJUN és a GRAB szétválasztása nem sikerült, a kisugárzott jelzéseik interferáltak egymással. Emiatt az Iowa-i Egyetem a saját műholdját páros napokon használta, míg a Haditengerészet a maga GRAB egységét páratlanokon.

 

A GRAB számára azonban szükség volt egy fedőtörténetre. A műhold ugyanis nem vitt magával magnetofont, a Szovjetunió határainál felállított földi állomások felé folyamatosan sugározta a jeleket, miközben ténylegesen, a titkosszolgálat szavaival élve „tiltott terület” felett tartózkodott. Kis rádióállomásokat kellett felszerelni a baráti országokban szerte a világon. „Megmondták nekünk, fedőtörténetre van szükség – mondta Mayo. - Valamit ki kellett találni, hogy megindokoljuk teszem azt egy Pakisztánban felállított rádióállomás szükségességét.” Így hát elhatározták, együttműködnek más műholdas küldetésekkel, melyek teljesen törvényesek és tudományosak; így a Haditengerészet számára megoldották a hivatalos indoklást, miért van ezeknek a műholdaknak a felbocsátására szükség.

A küldetés, amit kitaláltak, a Nap tanulmányozását szolgálta, különösen a Nap által kibocsátott röntgensugarakra koncentrálva. Herbert Friedman, az NRL egyik tudósásza, 1949-ben bizonyította, a Nap röntgensugarakat is kisugároz. Több rakétát is felbocsátott, a megfelelő vevőkészülékekkel ellátva, a naptevékenység tanulmányozása céljából. Az NRL igazgatója, Peter Horn kapitány, megkereste Friedmant a GRAB számára kifejlesztendő tudományos programmal kapcsolatban. Mayo visszaemlékezett arra, hogy Friedman szerint a rakétafellövések pusztán időpazarlások. „Látta ugyanis egyik alkalommal, amikor a Vanguard rakéta ’leissza magát Florida vizébe’ a kilövést követően. – tette hozzá Mayo. Megvoltak neki ugyanis a maga V-2-es rakétái. A V-2-esek pedig minden további nélkül tudtak számára úgy 2-3 percnyi adatot szolgáltatni. Semmiféle együttműködést nem akart velünk. Nem kapott érte semmi pénzt, és egyáltalán nem akart semmit sem tenni az ügy érdekében.”

Friedman nem így emlékszik vissza. „Az én csoportom feladata volt, hogy mindenkor szemmel tartsa a felbocsátásra kerülő dolgokat” – jegyezte fel évekkel később. A dolog iránt, miszerint valaki más fizet a mesterséges holdért, mely lehetővé teszi számukra, hogy adatokat gyűjtsenek a Napról, nem olyasmi volt, ami miatt bármi panasza is lett volna. Az NRL a Haditengerészet része volt, nem pedig valami főiskolai oktatócentrum.

Friedman és kutatócsoportja kidolgozta a tudományos küldetés részleteit a mesterséges hold számára. Két munkatársát átengedte a GRAB program tökéletesebb végrehajtására. A tudományos program részeként a napkitörésekből származó röntgensugarak detektálását kívánták megoldani. A program a SolRad (Solar Radiation – napsugárzás) nevet kapta. A műholdon helyet kapott egy röntgensugár ionizációs kamra és két Lyman-alfa ionizációs kamra. „Lényegében ez volt az első asztrofizikai obszervatórium az űrben” – emlegette Friedman, a mesterséges hold feletti büszkesége fényében.

A Horn kapitány által javasolt fedőtörténet e műhold esetében különbözött az akkoriban használatos kémműholdak számára kidolgozott fedőtörténetektől. A tudományos jellegű fedőtörténetek elterjedtek voltak természetesen. Az U-2 kémrepülőgép hivatalosan a felsőlégkört tanulmányozta. AGENETRIX felderítő ballon pedig, ismét csak hivatalosan, a felhővel való fedettséget fotózta. ADiscoverer sorozat tagjai tudományos és műszaki jellegű műholdak voltak – hivatalosan -, míg valójában aCorona felderítő mesterséges hold kameráját szállították. A SolRad mindezektől különbözött; valóbantudományos mesterséges hold volt és igazi tudósok fáradoztak küldetésének összeállításán. A műhold által szállított adatokat nemzetközi konferenciákon mutatták be. Miközben az adatok egy része a nyilvánosság számára is elérhető volt, a katonai küldetés által szállított ismeretek természetesen titokban maradtak.

 

7. ábra. A Composit 1 fellövésére 1962 januárjában került sor. Jól látható a SolRad/GRAB 4 felül. Az INJUN 2 az előtérben van. A Lofti IIA nem látható a képen, mert eltakarja a védőlemez. A Secor I kis része kivehető a bal oldalon. A SurCal I-et az Agena második fokozatához rögzítették. A hordozóeszköz nem érte el az orbitális pályát.

 

„A SolRad úgy ment tovább, mintha egyfajta hívatlan vendég lett volna” – jegyezte le Mayo. A tudományos program párhuzamos folytatása azonban további problémákat vetett fel. „Azt akarták, hogy folyamatosan figyeljük a Napot – emlékezett vissza Mayo. - Mi azonban nem akartuk nézni a Napot. Sohasem. A Földet akartuk nézni.” A felderítés elsődlegessége mellett a tervezőknek kompromisszumot kellett kialakítani a műhold megalkotása során. A szerkezet spinstabilizált volt, a felületén körkörösen elhelyezett műszerek és érzékelők pedig mind hírszerzési, mind napsugárzási adatokat is gyűjtöttek. Nem volt mozgó alkatrész.

A Haditengerészet mindenki számára előadta a tervét, aki csak hajlandónak mutatkozott meghallgatni, beleértve a Védelmi Minisztériumot, és a CIA-t. 1959 nyarán a GRAB tervezőgárdája részletesen bemutatta elképzeléseit a Fehér Háznak is, ahol nagymértékű szkepticizmusba ütköztek, jellemzően az olyan kormányhivatalokra, melyek minden új programmal kapcsolatban gyanakodni kezdenek annak költségességét illetően, és természetesen a katonai riválisaik tekintetében is aggódnak.

A tervezőcsoport tájékoztatott néhány tagot az Elnöki Tudományos Tanácsadó Bizottságból (PSAC) is; a tagok között volt az a tanácsnok is, aki eldönthette, melyik műholdas program kapjon hivatalos támogatást. Akár hogy is, legalább egy olyan személy volt a PSAC tagjai közül, akit egyáltalán nem nyűgözött le a kezdeményezés. Megjegyezte, a műhold nem lesz képes nagy pontossággal megjelölni hol találhatók a radarberendezések. Mindez természetesen politikailag is kockázatos volt, egyúttal nagy esélyt adott a kompromisszumos megoldásnak. A Fehér Ház számára eljuttatott javaslatban támogatták a hírszerző program titkosítását és a látszólag békés űrprogram mögé rejtését, így viszont a lelepleződés veszélyét kockáztatták. Ha külföldi tudósok, de akár amerikai tudósok is, felfedezik, hogy a műhold titkos hírszerző küldetést is ellát, mindez igen kellemetlen következményekkel járhatott. Más kutató küldetésekre is kihathat, és a gyanú árnyékát vetheti a valójában tudományos küldetésekre is, azokat is kémkedéssel vádolhatják. Civil tudósokat tehetnek ki ennek a kockázatnak.

A GRAB bürokratikus nehézségekkel is szembesült. Megvolt a lehetősége annak, hogy „nagy eséllyel messze túllépi a tervezett költségeket”, ahogy a hivatalos feljegyzések minderről beszámolnak. A kormányzat már meglehetősen leégett a Vanguard program kapcsán, mely sokkal többe került a tervezettnél és a nemzet tévénézőinek szeme láttára vallott kudarcot 1957 novemberében. Végül a Fehér Ház hivatalosan figyelmeztetett: „Ha a Haditengerészet belép a felderítő műholdakkal kapcsolatos játszmába, semmi sem fogja megállítani a hadsereget, hogy maga is ne csináljon valami hasonlót, ekkor ugyanis három különböző szervezetnek kellene fizetnünk egymással versengő projektekért.” Valójában a Szputnyik által vezényelt ébresztőt követően, kevesebb mint két éven belül, valamennyi katonai szervezet további pénzügyi támogatásokat kért katonai űrprogramjaik megvalósítása céljából. A Légierőholdbázisokat és hiperszonikus űrrepülőgépeket akart. A hadsereg rakéta-arzenált. Valamennyi tervet az Eisenhower kormányzat keresztülhúzta, csak egészen korlátozott mértékben támogatta a katonai űrkutatást, robotokkal végrehajtott küldetések szintjén.

Az aggodalmak ellenére a GRAB program hivatalosan is támogatást kapott Eisenhower elnöktől 1959. augusztus 24-én. A programot a „Sétapálcák” nevű biztonsági ellenőrző rendszer hatáskörébe rendelték, ez azt jelentette, kevesebb mint 200 embernek volt hozzáférése a részletekhez Washington DC körzetében. Az NRL mérnökei így megkapták a kívánt támogatást az elképzelésük megvalósítására, most már csak annyi volt a feladatuk, hogy mindezt végre is hajtsák. Reid Mayo a műhold hírszerzési tevékenységéért felelt.

A GRAB-ot a standard Vanguard műholdnak megfelelően alakították ki. A kezdeti változat – mely visszazuhant a földre azon az emlékezetes 1957 novemberi napon -, mindössze 15.24 cm átmérővel rendelkezett. A standard verzió, ehhez képest, már elérte az 50.8 cm-es nagyságot – körülbelül két és fél szeresét egy futball labdának. A tervezet mérnökei komoly kihívással szembesültek. Bele kellett illeszteniük a rádióvevő készüléket a maga antennáival egy csupán 19 kg-os műholdba, melynek napelemei mindössze 6 wattnyi áram termelésére voltak képesek. Dolgukat nehezítette, hogy a megtermelt energia egy része a röntgensugár detektor ionizációs kamrájának működtetéséhez kellett, továbbá a két Lyman-alfa ionizációs kamrához – a küldetés tudományos részének energia-ellátásához.

Az Ellenintézkedések Csoport tagjait, akik részt vettek a tervezetben,  elrejtették azok elől, akik a műhold tudományos küldetésén dolgoztak. Mayo felidézett néhány korlátozást: „Egész egyszerűen megtiltották az Ellenintézkedések Csoport tagjainak, hogy nappal végigmenjenek a műhold építésének helyet adó épületbe vezető sétányon. Éjféltájban kellett átmennünk, a vázat és az antenna-rendszert a tetőn át kihoznunk a szinte teljes sötétségben, és hasonlók.” Friedman, egyedül, soha nem tudta meg, hogy a műholdja időnként eltűnt az épületből. A pótlólagos biztonsági rendszer működött: sokan, akik aSolRad rendszeren dolgoztak, soha semmit nem tudtak meg a GRAB-ról.

 

8. ábra. A GRAB megalkotásában döntő szerepet játszók csoportja az egyik földi vevőállomás előtt. Alsó sor, balról jobbra: Howard Lorenzen – az Ellenintézkedések Csoport vezetője; Irving E. Willis parancsnok – telepvezető tiszt; William Edgar Withrow – a vevőállomás rádiós mérnöke. Középen, balról jobbra: PO2 Lee – hírszerző operátor; PO1 Hilbert R. Hubble – hírszerző operátor. Felső sor, balról jobbra: Reid D. Mayo – GRABprogram-irányító; John K. Wulfhorst hadnagy – telepvezető operációs tiszt.

 

Habár a titkosítás igen alapos volt, néhány ember, aki tudta, hogy valamiféle katonai érintettsége is van a programnak, gyanakodni kezdett a célokkal kapcsolatban. „Nem szóltak nekem erről semmit – mondta Friedman -, azonban rájöttem, minden erőlködés nélkül. Az NRL mindig is érdeklődést tanúsított a jelfelderítés iránt. „Tudtam, évekkel ezelőtt már dolgoztak rajta, hogy a teljes Sugár Berek katonai területet igényeik szerint kialakítsák.” Friedman szavai egy törölt kezdeményezésre utalnak, mely keretében hatalmas rádióteleszkópot építettek volna a Holdról visszaverődő szovjet radar- és kommunikációs jelek érzékelésére. „A titkosítás rendkívül szigorú volt. Nem ismertem a GRAB nevet sem egészen addig a szimpóziumig, ahol először került feloldásra a titkosítás alól, 1998-ban. Habár Friedman tudta, hogy az ő kísérletei csak valójában másodlagosnak számítanak az épülő mesterséges holdon az igazi mellett, a programon dolgozó gyakornokok még azt sem tudták, egyáltalán létezik valamiféle titkos küldetés is.

Pete Wilhelm fiatal mérnök volt akkoriban, 1957-ben végzett okleveles mérnökként a Purdue Egyetemen elektronikai mérnök szakon.  1959 márciusában kezdett dolgozni az NRL Elektronikai Osztályán. A megelőző év nyarán, Eisenhower elnök és a Kongresszus megalapította a NASA-t. Nagyjából 120 NRL munkatárs, főként azok, akik a Vanguard programon dolgoztak, átkerültek az új, civil űrhivatalhoz, magára hagyva a Laboratóriumot űrkutatási szakembereik nélkül. Amikor az új Műhold Technikai Csoportot megalakították, Wilhelm náluk kezdett el dolgozni, Martin Votaw irányítása alatt, olyasmin, amiről azt gondolta, teljes egészében tudományos mesterséges hold.

 

9. ábra.  földi vevőállomás belseje.

 

„A Műhold Technikai Csoportnál dolgoztam talán hónapok óta, vagy így valahogy, amikor egy napon Marty és még néhány ember a következőket mondta: ’Szeretném, ha velem tartanál a Monitor Terembe’, abba a fémfalú szobába, ahol a rádió-berendezéseinket tesztelhettük úgy, hogy semmiféle jel nem hagyta el a helyiséget.” Ez volt a legtitkosabb hely az egész területen, de egyúttal kicsi volt, borzasztóan meleg és rendkívül kényelmetlen. „Így hát beléptem a terembe, ahol már Mayo ott volt, valamint Vince Rose és még néhány további ember, valamennyien összezsúfolódva abba a parányi helyiségbe. Mire megszólaltam: ’MI a pokol folyik itt?’ Erre azt a választ kaptam: ’Szeretnénk, ha csatlakoznál ahhoz a programhoz, melyen éppen dolgozunk. Szigorúan titkos.’ Ezután előadták nekem, van egy másodlagos hasznos teher is a műhold belsejében, amiről fogalmam sem volt korábban. Ezután a második emeleten kezdtem el dolgozni, a teljes tervezet kellős közepében.” Wilhelm csak mosolyog, amikor visszaemlékszik meglepetésére: „Egyszerűen lesöpört a hír a lábamról…”

Wilhelm feladata a telemetriai rendszer kifejlesztése volt, e berendezés segítségével tudott a mesterséges hold kommunikálni a Földdel. A műholdnak négy teleszkópikus antennája volt, ezek a kilövés alatt összecsukott állapotban repültek és csak akkor nyíltak ki, amikor a műholdat már megforgatták. Az elektronikus berendezések a határon teljesítettek. „Minden rendkívül kockázatos volt – mondta Wilhelm. – És rendkívül törékeny, hiszen a lehetőségek határán működött – vagy nem működött.” A radarjelek felfogására kristálydiódákat már számos esetben alkalmaztak, de sohasem tervezték őket világűri körülmények közepette való működésre, vagy egyáltalán, hogy túléljék az odavezető utat. Nagy körültekintéssel kellett velük bánni. Nagyon sérülékeny, a műhold palástján elhelyezett  termisztorok segítségével fogták fel a jeleket. Amellett, hogy jelfogóként dolgoztak, a termisztorok nyilvános tudományos küldetést is végrehajtottak, mivel gyenge elektromos áramot keltettek, ahogy felmelegedtek, így jelezni tudták, milyen mértékben melegszik a mesterséges hold az orbitális pályán, ami segített eltervezni a hővédelmet a további mesterséges égitestekhez..

 

A GRAB szárnyakat kap

A tervek szerint a GRAB egy másik műhold tetején utazott, az NRL riválisa által kifejlesztett, egyetemi bázisú, Alkalmazott Fizikai Laboratórium (APL) által a Haditengerészet számára készített, Transit nevű mesterséges holdon. Az APL 50 percnyi autóútra volt Washington külvárosától, Marylandben. Mindkét műholdat egy Thor Able Star rakétára szerelték, a GRAB a Transit tetején; és együtt állították őket pályára. 1960. április 13-án  már felbocsátottak egy Transit 1B mesterséges holdat, igaz, műszerezettség nélkül, Cape Canaveralból. A küldetés során tesztelték a szétválasztási technikát és kialakítottak egy 373 x 748 km-es pályát 51.3 fokos hajlással.

 

10. ábra. A szovjetek „Gage” (idomszer) nevű radarállomása (NATO-kód).

 

Miközben a szétválasztási eljárást tesztelték, az NRLbefejezte a GRAB műhold kifejlesztését, ezzel párhuzamosan kialakították a szárazföldi vevőállomások láncolatát 1960 májusára. Eisenhower elnök hozzájárult az első indítás végrehajtására 1960 május 5-én, mindössze négy nappal Gary Power U-2-es felderítő repülőgépének szovjet területek fölötti lelövését követően. Reid Mayo és azEllenintézkedések Csoport néhány további tagja lent volt a Fokon, hogy segítsen a műhold integrálásában a rakéta csúcsára. „Amikor a televíziós kamera a közönséget mutatta „Elmentünk Dodge City-ből” – mesélte nevetve. Egyértelmű parancsot kaptunk, ne engedjük magunkat fotózni a műholddal együtt, nehogy valakinek eszébe jusson megkérdezni, mit keresnek olyan emberek a napsugárzás megfigyelésére felbocsátandó műhold közelében, akik radarjelek detektálásával foglalkoznak. Mindezek eredményeként: „Nem szerepeltünk egyetlen felvételen sem, mely a fejlesztőket és a kilövésen dolgozó személyzetet ábrázolta, habár ott voltunk” – utalt rá.

Az első komplett GRAB műholdat 1960. június 22-én indították, egy Transit 2A műholdra illesztve, Thor Able Star hordozórakétára erősítve, a 17-es számú startkomplexumból, Cape Canaveralból. A GRABműhold, melyre SolRad 1 néven is hivatkoznak, 614 x 1041 km-es, 66.7 fokos hajlásszögű orbitális pályára állt. Mayo személyesen is megtekintette a startot és rendkívüli mértékben lenyűgözte a hanghatás. Nem is annyira az eredmény. „Igen jó pálya volt – emlékezett vissza rá. - Nem tökéletes, de elég jó.”

A Transit és rajta a GRAB spinstabilizált volt, az Able fokozat adta meg számukra a szükséges perdületet. A gyorsítófokozat leválasztását és a szétválást követően, az elképzelések szerint, a Transit kistömegű ballasztsúlyokat dobott le magáról, hogy kissé csökkentse pörgési sebességét, ahogy a korcsolyázó kinyújtott karjával teszi ezt. A GRAB azonban megtartotta a percenkénti hatvanas fordulatszámát, pontosan ezt használva ki önmaga stabilizálásához.

Pete Wilhelm nem utazott Floridába megnézni a startot. Ehelyett leragadt Washingtonban, ahol esténként mérnöki tanulmányai folytatásához szükséges előadásokat hallgatott, valamint a sorozat következő műholdján dolgozott. „Felmentem az épületünk tetejére és felállítottam egy antennát hogy követhessem a műhold első átvonulását Washington fölött – emlékezett vissza. – és amikor meghallottam a SolRad adóját, amint menetrendszerűen megszólalt, én voltam a legboldogabb fickó a világon, mivel saját kezemmel segítettem megépíteni azt a bizonyos adót.”

Reid Mayo a kilövést követően Floridából Hawaiira ment. Július 5-én a HaditengerészetKommunikációs állomásán tartózkodott Wahiawa-ban, Oahu szigetén, az Ellenintézkedések Csoportszámos tagjával együtt. „A SolRad a Vanguard frekvenciáján, 108 megahertzen működött – idézte fel. – Ezt használtuk vezérlő frekvenciaként.” Hallgatták a SolRad jeleit rádiókészülékeiken, figyelték a Doppler-eltolódást, miként a műhold közelebb és közelebb jön. Amikor megállapították, hogy éppen felettük jár, Ed Dix-szel, aki a világűr/Föld interfész felelőse volt, bekapcsoltatták a hírszerzési jeleket közvetítő adót. Mayo mindezt valóságos csodaként írta le, hiszen már az első mesterséges hold tökéletesen működött. „Millió dolog tönkremehetett volna – mondta -, de egy sem tette.”

 

11. ábra. A szovjetek „Token” (emléktárgy) nevű radarállomása (NATO-kód).

 

Az akkoriban tesztelt felderítő mesterséges holdakkal ellentétben, a GRAB viszonylag hosszú élettartamú volt. Nem pusztán néhány napra terjedő, „egylövetű” küldetést teljesített. A felderítő program provokatív jellege felett érzett aggodalmai miatt Eisenhower elnök meglehetősen szoros kontrolt követelt meg a műhold kapcsán. „Eisenhower ragaszkodott hozzá, hogy a rendszer lekapcsolható legyen, ha erre utasítást ad. – mesélte el Mayo évekkel később. – „Eisenhower mindössze annyit engedett meg, hogy 23 alkalommal bekapcsolhassuk. Rendkívüli módon ideges volt az átrepülések miatt. … Soha nem engedte meg hogy a műholdat két egymást követő átrepülés során bekapcsoljuk.” Gyakran megtörtént, hogy több, egymás utáni napon át sem engedte bekapcsolni. Ezek a megszorítások igen nehézzé tették a munkát, és a helyzet nem is változott mindaddig, amíg John F. Kennedy nem lett az elnök. „Innentől kezdve már egy másik játszmát játszottunk. Kennedy engedélyt adott a műhold bekapcsolására, amikor csak az üzemeltetők akarták.

Azon tudósok számára, akik a fedő tudományos programon dolgoztak és ismerték a műhold valódi küldetését is, a titkos feladatok párhuzamos végrehajtása csak kevéssé volt zavaró az ő kutatásukra nézve. „Csak a háttérgondolataink között merült fel, hogy a dolog robbanásveszélyes” – mondta Friedman. Akkoriban azonban nem különösebben zavarta őket, hogy ha lelepleződne a tényleges cél, esetleg félbeszakítaná tevékenységüket. „Mindent publikáltunk, ami tudományos szempontból számított – tette hozzá Friedman. – De különösebben nem aggódtunk túlságosan efelől.” Tudta, hogy eredményeik megbízhatóak, bizonyították, hogy a Napból érkező röntgensugarak, nem pedig az ultraibolya sugárzás tehető felelőssé a Földön tapasztalható rádióinterferenciáért napkitörések idején. A titkos küldetéssel szemben, mely folyamatos elnöki jóváhagyást igényelt, „soha semmi módon nem keltettük fel Eisenhower figyelmét” – összegezte Friedman.

A viszonylagosan magas elliptikus orbitális pályáról a műhold viszonylag nagy „lábnyommal” rendelkezett (annak a területnek a nagysága, melyről képes volt rádiójeleket fogni), egészen pontosan 6112 km átmérőjű térségből tudott adatokat gyűjteni. Összehasonlításképpen a Haditengerészet P2V Neptune „Ferret” (vadászmenyét) repülőgépe, felszerelve jelfelderítő műszerekkel, mindössze 741 km-es átmérőjű területről. A repülőgép tevékenységét bekorlátozta a szovjet határ közelsége. A GRAB által sugárzott adatok, mélyen a szovjet terület fölül, különös megelégedettséggel töltötte el a műhold irányítóit.

 

 

12. ábra. A GRAB-rendszer működése. 1. a horizont fölé kisugárzott radarimpulzusok; 2. a világűrben, a horizonton túl, radarjelek érzékelése és továbbítása; 3. az átjátszó-berendezés által továbbított jelek vétele és rögzítése; 4. az adatokkal teli szalagok központba gyűjtése; 5. a szalagok kiértékelése és szétosztása; 6. a szalagok felhasználása ELINT (elektronikus hírszerző) programokhoz; 7. a szalagok felhasználása stratégiai tervezéshez.

 

Mindenekelőtt azonban hozzá is kiellett jutni az adatokhoz. A GRAB nem vitt magával fedélzeti adatrögzítő berendezést, ennélfogva csak akkor tudta lesugározni az érzékelt jeleket a földre, a Szovjetunió perifériás területeire, ahol azokat magnetofonra vették, amikor felfogta azokat. Az adatok nagy részét Bremerhavenben, Németországban rögzítették. A különböző földi vevőállomásokról a szalagokat időnként összegyűjtötték és az Egyesült Államokba szállították. Ott valamennyiről másolatokat készítettek, ezeket pedig elküldték a Nemzeti Titkosszolgálatnak (NSA) Fort Meade-be, Marylandbe, Washingtonhoz egészen közel, valamint a Stratégiai Légiparancsnokság (SAC) főhadiszállására a LégierőOffut-i bázisára, Omahába, Nebraska Államba.

„A SAC briliáns munkát végzett az adatok feldolgozása során” – mondta Mayo. Szabályosan beleborzongtak a megkapott ismeretekbe. Annak ellenére, hogy a műhold tevékenységét aHaditengerészeti Hírszerzőhivatal igazgatója irányította, a kapott ismereteket elsősorban az NSA és aLégierő hasznosította. A SAC az Oroszország fölé esetlegesen támadási céllal berepülő bombázó repülőgépek személyzetének segített az útvonal megtervezésében. Lehetővé vált ily módon a megjelölt célok biztonságos elérése a légvédelmi radarok kikerülése révén. Lehetőség nyílt a radarok működési karakterisztikáinak behatárolására is, ezáltal segítve a bombázó személyzetét, hogy megtehessék a szükséges ellenintézkedéseket. „A fotófelderítő küldetés (CORONA) valószínűleg sokkal produktívabb volt.” – ezzel az állítással Mayo is egyetértett. A GRAB védelmében azonban Wilhelm hozzátette: „Ha aSAC-nál alkalmazott egyik fickó vagy, és megpróbálod kitalálni, miként juss be hozzájuk [az oroszokhoz], a dolog máris rendkívül fontosságúvá válik.”

Habár az oroszok lekapcsolták az összes radart, amikor másfajta mesterséges holdak érkeztek területük fölé, soha nem tették ezt a GRAB esetében, nyilvánvalóan annak tudatában, hogy a műhold valóban az, aminek a fedőtörténete is állítja. A szovjetek egész egyszerűen bekapcsolva hagyták radarkészülékeiket, minek köszönhetően a GRAB képes volt detektálni frekvenciáikat, a szkennelési gyakoriságukat és hatótávolságukat. Sikerült meghatározni a különbséget az alacsonyabb frekvenciájú kutató radarok és a magasabb frekvenciájú célmegjelölő radarok között. A helyszíneket beazonosítani azonban nem volt könnyű.

 

 

13. ábra. A szovjet „Gage” és „Token” típusú radarkészülékek érzékelhetősége különböző magasságokból – mérföldben megadva.

 

A Ferret (vadászmenyét) típusú repülőgéppel rendszeresen provokálták az ellenfelet radarkészülékei bekapcsolására, ezt a technikát azonban a GRAB műhold esetében sohasem alkalmazták. Ha egy radarberendezés nem volt éppen bekapcsolva, amikor a mesterséges hold elrepült a közelében, amint ez általában így történt, akkor nem volt semmiféle hírszerzési szempontból fontos begyűjtendő adat. Azonban a szovjetek részéről elkövetett hiba jelentős hírszerzési értékkel bírt az NRLszámára. German Tyitovnak a Vosztok-2-vel, 1961. augusztus 6-án végrehajtott űrrepülése során a földi irányítás elvesztette a kapcsolatot a kozmonautával. A szovjetek valamennyi, a világűr térségét kutató radarjukat bekapcsolták, köztük egy, az  antiballisztikus rakétákat vezérlő radart (ABM) is, éppen olyant, melynek létezéséről korábban nem tudtak az Egyesült Államokban. A GRAB szovjet területek fölött repülve érzékelte a szokatlan frekvenciát és továbbította az erre vonatkozó adatokat az egyik földi állomásra. A kicsiny mesterséges hold azonban hamarosan kikerült a látószögből és a további, általa lesugárzott jelek, elvesztek. Akárhogy is, a küldetés megerősítette, amit a hírszerzési szakemberek már hosszú ideje állítottak, - miszerint, a szovjetek rendelkeznek ABM radarral.

Az első műhold 10 hónapon át működött. Mivel fémből készült, és spinstabilizált volt, idővel lelassult a Föld mágneses terével való kölcsönhatás miatt. Ahogy csökkent a pörgési sebessége, a szerkezet elkezdett billegni, és a röntgensugárzás-detektorok, körös-körül felszerelve a mesterséges hold „egyenlítője” mentén, nem voltak képesek folyamatosan érzékelni a napsugárzás megfelelő tartományát. Ez igazából nem okozott problémát a burkolat termisztorai számára, merthogy a műhold teljes felületén felszereltek ilyen egységeket. Így, a küldetés nyilvános része hamarább befejeződött, mint a titkos.

A második fellövésre egy Transit 3A műhold társaságában 1960 novemberében került sor. Látványos kudarccal végződött. „Olyan helyen csapódott be, ahová nem engedték meg, hogy belépjek” – idézte fel az eseményeket Mayo 38 évvel a történtek után. Ez a hely Kuba volt, akkoriban vált kommunista országgá, és elsődleges célpontjául szolgált Eisenhower gyűlöletének. Amikor a Transit és a SolRad2/GRAB becsapódott Kubába, a jelentések szerint megölt egy tehenet. A Castro vezette kormányzat nyíltan támadta az amerikaiakat mire az Egyesült Államok kormányzata meglehetősen zavarba jött. Az ügy részletéhez tartozik, hogy a kilövőállás raktárépületének hátsó falára, Cape Canaveralban, a falra festett Thor rakéták sziluettje mellé, valaki odafestette a tehenet eltaláló mesterséges hold karikatúráját…

A harmadik GRAB 1961. június 29-én indult és sikeresen el is érte a kijelölt pályát. A GRAB 3 a Transit 4A, és a Iowai Egyetem munkatársa, James Van Allen által készített, INJUN nevű mesterséges hold társaságában startolt. Habár a GRAB 3 és az INJUN leválasztásra került a Transit 4A-tól, egymással továbbra is összekapcsolva maradtak. Azonban így is megfelelőképpen működtek. Viszont probléma jelentkezett, ugyanis az INJUN telemetriai rendszere interferált a GRAB azonos célú berendezésével és viszont. Így, a két műholdat üzemeltető társaság, kompromisszumos megoldást talált: „Van Allen a hónap páros napjain használta a műholdját, mi pedig a páratlan napokon” emlékezett vissza Mayo nevetve. A lesugárzott adatmennyiség így csökkent, ám Mayo továbbra is úgy gondolta, a küldetés nagyon sikeres volt. „Valami egészen klassz dolgot hajtottunk végre ezzel a mesterséges holddal” – jegyezte meg.

A SolRad a Vanguard 108 MHz-es frekvenciáját használta, azonban a GRAB egykori frekvenciája titkos, és továbbra is az marad. „Laurence Frost ellentengernagy, a Haditengerészeti Titkosszolgálatigazgatója, megkérdezte Lorenzent a GRAB adójának frekvenciájáról – emlékezett vissza Mayo. – Lorenzen így válaszolt neki: ’Admirális úr, önnek nincs szüksége rá, hogy ezt tudja’ – folytatta Mayo látható élvezettel. – Frost elvörösödött. Rendkívül dühöznek tűnt.  Senki soha sem hallotta, hogy bárki is így beszélt volna vele. Végül megnyugodott és így szólt: ’Tudja mit? Igaza van. És jobban teszi, ha mindenki másnak, aki megkérdezi, ugyanezt a választ adja!’”

A negyedik fellövést 1962. január 24-én hajtották végre. A küldetés neve Composit 1 és Buckshot (őzsörét) néven vált ismerté. A Transit mesterséges hold helyett a GRAB egy sorozat kisebb, az NRL által épített műhold társaságában repült. A hordozórakéta azonban soha nem érte el a kijelölt pályát, és a Buckshot az Atlanti-óceánban végezte.

Az első négy kilövést a Thor Able Star rakétával hajtották végre, a programot azonban később átszervezték a Scout hordozórakétákhoz, ez utóbbi a NASA hordozója volt, bár igaz, a Egyesült Államok Légiereje használta katonai célú indításokra. Ez a döntés egyáltalán nem volt népszerű az NRL mérnökei körében. „A Thor Able Star egyáltalán nem volt megbízható – mondta Wilhelm. – A Scout rakétáról kiderült, hogy még annyira sem.” Mayo egyáltalán nem rajongott azért a rakétáért, amit kapott. „Számos közülük vágott kisebb-nagyobb krátert” – tette hozzá. Egyik ezek közül az ötödik és egyben utolsó GRABindítás, 1962. április 26-án. Nem az első GRAB indítás volt Scout hordozórakéta felhasználásával, ám első volt, ami a Vandenberg-i Légibázisról, Kaliforniából történő indítást illeti. A GRAB ráállt, amiként azt a kilövést irányító csoport tagjai egymás között mondogatták, egy „óceán-szinkron pályára”, valahol a Csendes-óceán partjainál csapódott be. A Haditengerészet egyáltalán nem tartotta a dolgot szórakoztatónak. Megmondták a Légierőnek, soha többé ne használják a megbízhatatlan Scoutot.

 

 

14. ábra. A GRAB műhold érzékelési sávja.

 

A Védelmi Minisztérium részéről Robert McNamara áthelyezte a Haditengerészet valamennyi felderítő műholdprogramját a Nemzeti Felderítő Hivatalhoz (NRO) 1962. június 14-i döntésével, a GRABegyike volt az átadott projekteknek ennek az új, szigorúan titkos hivatalnak. A műholdakat továbbra is aHaditengerészet Kutató Laboratóriuma építette és működtette, ahol további ötleteket fogalmaztak meg a jelfelderítő mesterséges holdak számára. A második GRAB/SolRad rendszer 1963-ban lépett szolgálatba a SolRad 6 elindításával és egészen 1967-ig folytatták a felbocsátásokat a POPPY titkosított kódnév alatt, majd később a SISS ZULU kódnevet használták. Mivel mind a CIA mind a Légierő biztosította az anyagi forrásokat e program számára – minden bizonnyal a földi állomások működtetésére is -, a későbbi rendszerek titkosítását egészen 1999 végéig nem oldották fel, akkor is csak részlegesen. Az NRL az 1960 évek végén és azon túl is folytatta a jelfelderítő műholdak felbocsátását, ilyen például az 1976-ból ismert, 180/190-es jelzésű műholdszéria. A földi telepítésű radarállomások lehallgatása mellett, ezek a műholdak már sokkal inkább haditengerészeti feladatokat láttak el, hajók után kutattak a tengereken, ehhez műholdak sorozatát használták, hogy a hajók radarkibocsátásának helyét minél pontosabban behatárolják. Az NRL legnagyobb nyilvánosságot kapó kutatási programja az 1994-ben felbocsátott Clementineholdszonda volt. Ideiglenes Kontrol Modult fejlesztenek jelenleg a Nemzetközi Űrállomáshoz és továbbra is építenek szigorúan titkos mesterséges holdakat.

A Clementine, miként a Laboratórium programjai közül számos, igen kis költségvetéssel készült. Manapság, több mint négy évtized múltán is, a GRAB program költségvetése továbbra is titkos. Mayo úgy véli, ez sokkal inkább politikai, mint nemzetbiztonsági kérdés. „Nem engedik meg nekünk, hogy elmondjuk az embereknek minderre mennyit költöttünk, mert esetleg szembetűnő lenne, milyen kevésből hoztuk ki az egészet – szögezte le. – A Légierő sokkal de sokkal többet költött.” Azonban kis mérete és alacsony költségvetése dacára a GRAB rendkívül kedvező hatást gyakorolt a Laboratórium munkájára. Határozott helyet biztosított számára a katonaság „űrjátékaiban”, ahol a jelenléte sokkal de sokkal jelentősebb, mint amiről a nagyközönség bármit is tudhat.

 

Forrás:

Spaceflight, 1999.08.  Dwayne A. Day: Listening from Above: The First Signals Intelligense Satellite

http://www.nsa.gov/museum/museu00027.cfm

http://www.svengrahn.pp.se/radioind/GRABELINT/GRABELINT.html

http://ncst-www.NRL.navy.mil/HomePage/GRAB/GRAB.html

http://ncst-www.NRL.navy.mil/HomePage/GRAB/GRAB_Photos.html

 

Fordította Aranyi László

 

Az Erő már működik, de lézerkard még nincs - fantasztikus tudomány 2008-ban

A 2008-as év is bizonyította, hogy az igazi tudományos eredmények izgalmasabbak a legjobb sci-fi-kütyüknél is. Elkészült a világ legerősebb anyaga, az önmagát építő áramkör és az emlékező ellenállás, és nagy lépést tettek a láthatatlanná tévő varázsköpenyhez. A sztár persze a nagy hadronütköztető volt, amely sajnos mindjárt le is állt, de a világ legerősebb számítógépes hálózata már ott várakozik mögötte. S bár a gondolattal való mozgatás már megy, a lézerkardot idén is hiányoltuk.

A nagy hadronütköztető (Large Hadron Collider, LHC)

Az idei év eredményei közül kiemelkedik a világ jelenlegi legnagyobb részecskegyorsítójának, a nagy hadronütköztetőnek az elindítása az európai részecskefizikai kutatóközpontban, a CERN-ben. Az LHC vitathatatlanul az emberiség egyik legnagyobb tudományos-technikai teljesítménye, amelyhez csak a Nemzetközi Űrállomás fogható. Az LHC megalkotásához egy sor műszaki csúcsteljesítményre volt szükség, de a működésétől is csúcseredményeket várnak: a fizikusok előtt egy mindeddig feltáratlan világ nyílik meg, mert az itt elérhető energiák tartományában korábban sohasem végezhettek vizsgálatokat. Protonokat gyorsítanak közel fénysebességre, majd összevezetik és összeütköztetik őket (később ólomionok ütköztetését is tervezik). Ekkor olyan állapotok jönnek létre, amilyenek a nagyon fiatal Világegyetemben lehettek jellemzők. A "nagyon fiatal" kifejezés alatt az Ősrobbanás utáni első töredékmásodpercet kell érteni, azt az időszakot, amikor kialakultak az anyag alapvető építőkövei.

A meghibásodás

Az első protonnyalábokat szeptember 10-én vezették körbe a gyorsítóban, és a bonyolult folyamat hibátlanul zajlott. Kilenc nappal később azonban elektromos rövidzárlat és a hűtőrendszerben lévő hélium egy részének elszökése miatt a rendszert le kellett állítani. A hiba elhárításához az elmúlt hónapokban fel kellett melegíteni a 27 kilométeres gyűrű nyolc szektorából azt, ahol az esemény bekövetkezett. Most már zajlik a munka, amelynek során számos mágnest teljesen kicserélnek.

A mágnesek felszállítását az év végére befejezve január elején látnak hozzá a javításokhoz lent az alagútban. A mágnesek cseréje március végére zárulhat le, két új mágnest már a múlt héten levittek az alagútba. A mágnesek összekötését februárban kezdik meg, május végére végeznek vele. Ezután következnek a nyomáspróbák és a rendszer lassú lehűtése. Június végén, a mintegy 4,5 milliárd forintba kerülő javítómunka lezárása után  indulhatnak meg a gyorsítási próbák, majd a várva várt ütközések.

Válaszokat várnak a világ nagy kérdéseire

Az LHC-vel végzett megfigyelésekből tehát az Univerzum kialakulásának és az anyag szerkezetének soha nem látott titkaira derülhet fény. Rovatunk cikksorozatot indított a témában, amelynek bevezetőjében a kísérletekkel kapcsolatos biztonsági szempontokat tekintettük át, majd az első részben vizsgáltuk, miért van szükségünk egyáltalán részecskegyorsítókra, ezekre a gigantikus és drága szerkezetekre. A második részben a CERN eddigi részecskegyorsítóit és a korábban elértlegfontosabb tudományos eredményeket ismertettük, a harmadik részben az LHC lenyűgöző technikai jellemzőit mutattuk be. A negyedik részben a kvark-gluon-plazmával, az Univerzum ősanyagával foglalkoztunk, amelyet a várakozások szerint "elkészítenek" majd végre a CERN-ben. Az ötödik részben arra kerestük a választ, hogy miért csak anyag van a Világegyetem eddig általunk megismert részében, hová lett az antianyag, illetve miért létezhet egyáltalán az anyag - az LHC ezek megválaszolásához is közelebb vihet bennünket. A hatodik részben egy kulcsfontosságú részecskével, a Higgs-bozonnal ismerkedhettek meg - amelynek megtalálása az LHC legfontosabb feladata -, majd a Standard Modellen túli részecskefizikai elméletekről olvashattak, amelyek első kísérleti alátámasztása is most először várható. Fantasztikus elméletekből sincs hiány, de még fantasztikusabb az LHC egyik legfontosabb detektora, a CMS, amelyet részletesen bemutattunk.

A hatalmas CMS-detektor

A kutatók szerint nem kell félnünk

"Az LHC biztonságos, és bármi, ami azt sugallja, hogy veszélyt jelent ránk, puszta képzelgés" - mondta Robert Aymar, a CERN korábbi főigazgatója egy szeptember 5-én kiadott közleményben, amely ismét igyekezett mindenkit megnyugtatni arról, hogy például nem fognak minket beszippantani fekete lyukak. Az alapvető, már 1994 óta vizsgált kérdés az, hogy a mesterségesen létrehozott új részecskéknek, illetve az anyag mesterségesen létrehozott új állapotának lesz-e bármilyen fenyegető hatása a környezetre. 2003-ban erről már kiadtak egy jelentést, ezt bővítették ki idén júniusra, még alaposabban elemezve a lehetséges veszélyforrásokat. A CERN kutatóin kívül amerikai és orosz szakemberek által is jegyzett új jelentés is megállapítja, hogy a kísérletek biztonságosak, aggodalomra nincs ok

Az indoklás lényege az, hogy a világűrből a gyorsítóban vártnál is nagyobb energiájú részecskék bombázzák a Föld légkörét. Az úgynevezett kozmikus sugárzás hatására természetes úton is létrejöhetnek, illetve az elmúlt évmilliárdok alatt már számtalanszor létrejöttek ilyen, sőt nagyobb energiájú állapotok bolygónkon. Becslések szerint az Univerzumban minden egyes másodpercben tízmilliószor millió "LHC-kísérlet" következik be, láthatóan minden következmény nélkül. Az LHC "csupán" abban fog különbözni ezektől, hogy irányított körülmények között, jól vizsgálhatóan hozza létre ezeket az állapotokat.

Csúcsberendezés Huszonhét kilométeres alagút, benne a világűrnél is hidegebb gigantikus mágnesek, 96 tonna hélium, 40 ezer szivárgásmentes csatlakozás, 11 700 amper erősségű áram. A fénysebesség 0,999999991-szeresével egymással szemben száguldó, 100 milliárd protonból álló részecskecsomagok, 600 millió ütközés másodpercenként. Többek között ilyen paraméterei vannak az alaphangon is 4 milliárd euróba kerülő, most induló nagy hadron ütköztetőnek, amely a legnagyobb részecskegyorsító a világon, és amelytől a világ legnagyobb kérdéseire is várunk válaszokat. További részletek cikksorozatunk harmadik részében.

A sötét anyag részecskéinek váratlan megjelenése

Ajánlat: Új fizika kezdetét is jelezheti egy fantasztikus részecske felbukkanása

Miközben a világ az LHC üzembe helyezésére figyelt, a többi nagy részecskefizikai laboratóriumban tovább folytak a kísérletek. A ma üzemelő legnagyobb energiájú gyorsítónál, a chicagói Tevatronnál november elején meglepő és egyelőre erősen vitatott felfedezést tettek. Olyan müonokat tanulmányoztak, amelyek alsó kvarkokból és alsó antikvarkból állnak össze. Ám ezekből a müonokból túl sokat észleltek, és a részecskék meglepő módon a 1,5 cm átmérőjű nyalábvezető csövön kívül is megjelentek. Nem volt nyoma annak, hogy az ütközési pontból repültek volna ki a csövön kívülre, inkább úgy tűnik, hogy ott keletkeztek. A magyarázatok között az is szóba jöhet, amely szerint a sötét anyag egyik feltételezett alkotóeleme jelent meg a gyorsítóban, és ki is lépett belőle.

Láthatatlanná tévő varázsköpeny

Ajánlat: Nem lesz vak a láthatatlanná tévő varázsköpeny viselője

Néhány évtizede elméleti lehetőségként merült fel, hogy létre lehet hozni olyan különleges, a természetben nem létező anyagokat, amelyekben az elektromos áteresztőképesség (permittivitás) és a mágneses áteresztőképesség (permeabilitás) is negatív érték. Ez a metaanyagnak nevezett különleges anyag természetesen különleges tulajdonságokkal bírna: szinte minden elektromágneses jelenség másképp zajlana benne.

Az egyik legfurcsább következmény a negatív törésmutató fellépése lenne. A fény egy ilyen közeg határához érve nem hatolna be a negatív törésmutatójú anyagba, hanem azt megkerülve haladna tovább. Az ilyen anyagból készült tárgy láthatatlanná válna, viszont látható lenne az általa eltakart, mögötte levő tárgy.

2006-ban készült el az első metaanyagból álló eszköz. Ez még nem három, hanem csak két dimenzióban működött. 2008-ban elkészült a háromdimenziós, látható fényben működő metaanyag is. A közelmúltban érdekes új eredmény született: létrehozták az antiköpenyt, amely lehetővé teszi majd, hogy a varázsköpeny viselője lássa a környezetét.

A világ legerősebb anyaga

Ajánlat: Egy autót is elbírna egy kávéscsészén a világ legerősebb anyaga

A mai szilícium-alapú tranzisztoroknál százszor gyorsabb tranzisztorokat építenek hamarosan a világ legerősebb anyagából. A grafén mindössze egyetlen atom vastagságú szénréteg, vagyis olyan, mint egy kitekert szén-nanocső. Az amerikai Columbia Egyetemen végzett mérések során kiderült, hogy a grafén a legerősebb az eddig vizsgált anyagok között. Korábban elsősorban a nanoanyagok elektromos, optikai és kémiai tulajdonságait vizsgálták, nincsenek azonban kimérve a mechanikai tulajdonságaik. A legerősebb anyag megtalálása bizonyára további vizsgálatok sorát indítja el, megpróbálják majd megdönteni a grafénnal felállított csúcseredményt.

A grafén kivételes erőssége jó hír a félvezetőipar számára. A mai anyagoknál az egyik legnagyobb gondot a tranzisztorokat a gyártási folyamatok során érő feszültségek sora, majd a működés során fellépő, váltakozó hőhatások jelentik. Graféneszközöknél ezek a gondok nem, vagy jóval kisebb mértékben jelentkeznek.

GRID: gigakapacitású számítógéphálózat

Ajánlat: Ma indul a világ legnagyobb kapacitású számítógéphálózata

Október 3-án mutatták be a CERN-ben a nagyközönségnek a nagy hadronütköztető irtózatos adattömegének feldolgozására szolgáló grandiózus számítógépes infrastruktúrát, az eddigi legnagyobb gridet. A grid lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy számítógépes erőforrásokat érjen el az interneten keresztül legalább olyan könnyen és egyszerűen, ahogy az elektromos hálózatot elérjük egy fali konnektorból. Az elmúlt bő évtizedben számos kisebb-nagyobb gridet építettek már ki a világon. A CERN fejlesztése annyiban lép túl ezeken, hogy globálisan valósul meg a számítógépek összekapcsolása.

Kvantumkriptográfia

Ajánlat: A világ első feltörhetetlen számítógéphálózata kvantumtitkosítással

Szintén idén ősszel, Ausztriában egy nemzetközi konferenciához kapcsolódva bemutatták a világ első olyan számítógéphálózatát, amelyet feltörhetetlen kvantumtitkosítás véd. A hálózat hat helyszínt köt össze Bécsben, illetve Sankt Pöltenben. Az összeköttetést mintegy 200 kilométer optikai kábellel oldották meg. A kvantumkriptográfia alapja egy kvantumfizikai jelenség: kvantuminformációt csak az információ megzavarásával lehet megmérni.

A ma legkorszerűbb és gyakorlatilag feltörhetetlen "hagyományos" titkosítási módszereknél más kulcsot használnak a titkosításhoz és mást a megfejtéshez. A kódolt üzenet lényegében az eredeti üzenet és a kulcs szorzata; a feltöréshez meg kell találni a szorzat tényezőit, a prímszámokat. A módszer hatékonysága abban rejlik, hogy a nagy számok szorzataként előálló, tizedesrendszerben is akár több száz számjegyből álló nagy számokról nehezen állapítható meg, hogy valójában szorzatok-e, és milyen számok szorzataként állították elő őket.

A kvantumkriptográfia egyelőre csak a problémakör egyetlen elemére kínál minden eddiginél tökéletesebb megoldást: a kulcs továbbítására. Nem zárja ki a kulcs illetéktelen kezekbe kerülését, viszont abszolút biztosan jelzi, ha a kulcsot útközben, továbbítás közben valaki megnézte, elolvasta.

Önmagát építő áramkör

Ajánlat: Önmagát építő áramkört hoztak létre

A mai integrált áramköri technika elérkezett határaihoz: már néhányszor tíz nanométeres méretekben alakítják ki a chipek rajzolatát. A laboratóriumokban új utakat, új megoldásokat keresnek méretük további csökkentésére. Ebben jelent előrelépést, hogy szerves molekulák segítségével önmagát építő áramkört hoztak létre holland kutatók. Eredményeiket a Nature októberi számában ismertették.

Az új megoldás természetesen még nem elégít ki minden igényt: az elektronok mobilitása nem elég gyors a rendszerben, ezért az így készített tranzisztorokból egyelőre csak nagyon lassú számítógépet lehetne építeni. Máris látnak azonban lehetőséget gyakorlati alkalmazásra. A molekulákból épült híd nagyon vékony, rendkívül érzékeny arra, ha valamilyen részecske halad át rajta, ezért felhasználható lehet a levegőben fellelhető kórokozók vagy veszélyes kémiai anyagok kimutatására. Az egyszerű önépítő áramkör megvalósítása fontos lépés ugyanakkor egy távlati cél, az önmagát felépítő, megszervező számítógép létrehozásához.

Memrisztor

Ajánlat: Áttörés lehet az elektronikában az emlékező ellenállás

Érdemes lesz egy új szót megtanulnunk: ez a memrisztor (angolul memristor). Két szó összevonásából származik: memory (memória) és resistor (ellenállás), vagyis a memrisztor "emlékező ellenállás". Létezését már 1971-ben, elméleti számítások alapján feltételezték, megvalósítani csak idén tavasszal sikerült, a nanotechnológia bevetésével.

A memrisztor lényegében egy memóriával bíró ellenállás. Tényleges ellenállása attól függ, mekkora feszültséget adnak rá, és az is számít, hogy mennyi ideig volt feszültség alatt. Ha az áramkört (például egy számítógép áramkörét) kikapcsolják, akkor a memrisztor megőrzi az emlékezetében, hogy mi történt vele a kikapcsolás előtt. Visszakapcsolva felveszi a kikapcsolás előtti állapotát, így a számítógép időveszteség nélkül kapcsolható ki és be. A memrisztor mindenhol alkalmazásra találhat, ahol olyan memóriára van szükség, amely kikapcsoláskor sem veszti el tartalmát, így az információtudományi alkalmazások mellett egy sokkal merészebb lehetőséget is felmerült: a memrisztorokat DNS-sel kombinálva a gondolkodást szimuláló hálózatokat lehetne létrehozni.

Ráadás: Einstein és Szilárd hűtőgépe

Albert Einstein és Szilárd Leó nyolcvan évvel ezelőtt kidolgozott hűtőgépének korszerűsítésére készülnek az Oxfordi Egyetem kutatói. Az elektromosságot nem igénylő, mozgó alkatrész nélküli hűtőgép annak idején nem terjedt el, a sokkal hatékonyabb kompresszoros gépek hamarosan kiszorították. Az oxfordi villamosmérnökök egy sor gázt fognak kipróbálni, és arra számítanak, hogy alkalmas keverékkel megnégyszerezhetik a hatásfokot. A szükséges hőt persze nem gázlánggal, hanem napenergiával fogják biztosítani. Dolgoznak a mágneses teres, fémötvözetes megoldás továbbfejlesztésén is, itt új ötvözeteket próbálnak ki. A fejlődő országokban gyors ütemben nő a hűtés - légkondicionálás, élelmiszerek hűtése, fagyasztás - iránti igény. A régi-új, környezetbarát gépek itt igazán jó szolgálatot tehetnek majd.

400 dolláros "otthoni" génteszt

Ajánlat: Postára a nyállal! - Már 399 dollárért beleláthat saját génjeibe

Az amerikai 23andMe cég szolgáltatása mérföldkő lehet a személyre szabott orvoslás napjainkban kibontakozó történetében. A cég arra vállalkozik, hogy 399 USA-dollárért (plusz az oda- és visszaszállítás postaköltségéért, amely Magyarországra 70 dollár) elemzi a beküldött DNS-mintákat. A vizsgálatra a cég honlapján lehet jelentkezni, majd néhány nappal később megérkezik egy doboz a mintavételi eszközzel, illetve a használati utasítással.

A teszt körülbelül 600 000 egyedi különbséget (SNP-t) vizsgál a nyálmintában lévő sejtekből kivont és sokszorosított DNS-ben. Ezzel jelenleg 90 betegség hajlamosító tényezőit tudják kiszűrni. Ezen kívül nagy pontossággal meg tudják állapítani a rokoni kapcsolatokat is, ha rendelkezésre áll a többi személy vizsgálati mintája.

Globális vetőmagbank a világ végén

Ajánlat: Megnyílt a legnagyobb magbank a "világvégén"

A Norvégia és az Északi-sark közt félúton található Spitzbergák egyik szigetén januárban nyitották meg azt a Noé bárkájaként emlegetett a hatalmas magbankot, amely a biológiai sokszínűséget hivatott megóvni az eljövendő nemzedékek számára. Vetőmagbank már nem egy épült a világon, ám a svalbargi hegy gyomrában, 130 méter mélységben megépített bunker a remények szerint az eddigi legbiztonságosabb helyszín a vetőmagok tárolására.

Világszerte körülbelül 1400 hűtött magtárolóban őriznek mintegy hatmillió féle növényi magot, sokuk azonban nincs kellő biztonságban: politikai zavargások, háborúk, természeti csapások fenyegetik őket. Alapvető cél volt tehát, hogy legyen egy olyan globális tárolóhely, amelyben a világ összes magbankjában őrzött szinte mindegyik fajtáról tárolnak példányt. A Spitzbergákon a 4,5 millió vetőmag között gyakorlatilag a Föld összes fajtájából őriznek majd mintát. A -18 fok pedig biztosítja, hogy az "ítéletnapi széfben", ahogy sokan nevezik, akár 200 évig is eltarthatók legyenek a létfontosságú búza-, árpa-, borsó- és egyéb magvak.

Gondolattal mozgatott izmok

Ajánlat: Gondolattal mozgatták a megbénult izmokat egy kísérletben

Ősszel amerikai kutatók újabb lépést tettek abban a kísérletsorozatban, amelynek célja, hogy a lebénult emberek visszanyerhessék mozgásképességüket. Az agyból mesterségesen átirányított elektromos jelekkel képesek voltak mozgásra bírni majmok megbénított csuklóját.

Korábban más kutatóknak már sikerült majmokat betanítani arra, hogy egy robotkart irányítsanak az agyukból érkező elektromos jelekkel. Az agyat egy úgynevezett agy-számítógép illesztőegységgel (interfésszel) kapcsolták össze a robotkarral. A cselekvések - például fogás - végrehajtásához több tíz neuron (idegsejt) aktivitását kellett dekódolni, ami jelentős számítási kapacitást vett igénybe. A mostani kísérletben a seattle-i Washington Egyetemen hasonló jeleket használtak arra, hogy egyetlen neuronból származó közvetlen elektromos ingert juttassanak el egy megbénított izomhoz. Bár a majmok mozgásteljesítménye jelentősen növekedett a gyakorlattal, a szükséges hosszú távú elektróda-implantátumok még alkalmatlanok az emberek számára. Ráadásul egy izom mozgatása egy neuronnal nagyon jól végrehajtható, de egész cselekvések vagy koordinált mozgások létrehozása sokkal nagyobb kihívást jelent.

* * *

A 2009-es év a remények szerint a nagy hadronütköztető elindulását hozza, és gyakorlatilag befejeződik a Nemzetközi Űrállomás építése is. Ezzel mindkét helyszínen megindulhatnak azok a rendszeres kísérletek, amelyek előremozdítják majd az emberiség fejlődését. 2009 a csillagászat és az evolúció éve is: előbbivel Galilei távcsöves megfigyeléseinek 400., utóbbival Darwin születésének 200. évfordulója előtt tisztelgünk.

Tesla Végítélet fegyvere és a japán Aum szekta
(fordítás: David Guyatt cikke alapján - 2005)

 A titkos katonai programokról szóló beszámolókat rendszeresen olvasók számára bizonyosan ismerősen cseng a HAARP-Projekt neve. Az északi mágneses pólus közelében felállított antennaerdővel hivatalosan a felsőlégkört kutatják, azonban szakértők már többször is rávilágítottak, a HAARP lényegében fegyver, mellyel az időjárás-befolyásolástól, a légkör egyes részeinek megsemmisítésén át, tömegek viselkedésének megváltoztatása, gigászi elektromos viharok, és hatalmas vulkánkitörések egyaránt kiválthatók. Szó esett orosz „párjáról” is, de arról szinte alig tudunk valamit, hogy a japánok sem akarnak lemaradni.

 

Mióta először hallhattunk a japán Aum Shinrikyo szekta szarin gázzal végrehajtott támadásáról a tokiói metrójáratokban, szinte minden elképzelhetővé vált. A szekta neve és tevékenysége ekkoriban került először a köztudatba. Néhány újságíró és független tudományos szakértő fáradtságot nem kímélve utánajárt az Aum szekta titkos tevékenységének, majd nyilvánosságra hozta a szekta más társaságokkal összefűződő, szerteágazó kapcsolatait

Hideo Murai - jobbról.

Az általuk végrehajtott nyomozások eredményeként derült ki, az Aum szekta igencsak érintett futurisztikus, ítéletnapi fegyverrendszerek kutatásában és kifejlesztésében, melyek mellett a manapság ismert atomrobbanófejes rakéták puszta gyerekjátékok. Ezek a fegyverrendszerek - a bizonyítékok szerint -, rendkívül fejlettek, és természetesen hivatalosan „nem léteznek” a hadseregek rendszerbe állított eszközei között. A „nem létező” fegyverek felölelik a világ kieső vidékein tesztelt Tesla-féle elektromágneses impulzusfegyvert, földrengésfegyvert, valamint plazmafegyvereket.

A gyanakvást ilyen fegyverek létezésére a rendkívül erős földrengések sorozata, különös tűzlabdák, légköri fényjelenségek és hasonló, kezdetben nyugat-Ausztrália térségében, majd szerte a világon észlelt, különleges jelenségek alapozták meg. A kutatók munkájából az derült ki, hogy az 1995-ös, Kobe városát elpusztító földrengés sem a „véletlen műve” volt. Ez a földrengés vezetett a Tokiói Tőzsde összeomlásához, majd később, ennek következményeként az angliai Barings Bank összeomlásához. Olyan ismeretek birtokába jutottak, melyek szerint a kobei földrengést lézer-energiával, impulzus-módban működő, földrengésfegyverrel váltották ki.

Shoko Asahara, az Aum Shinrikyo szekta guruja.

Mindezeken túl, az Aum szekta karizmatikus guruja, Shoko Asahara, megjósolta a kobei földrengést mindössze kilenc nappal az esemény bekövetkezte előtt. 1995. január 8-án egy rádióműsorban Ashahara kijelentette: „Japánt földrengésfegyverrel végrehajtott támadás fogja érni 1995-ben. A legvalószínűbb hely Kobe.” Hideo Murai, az Aum Shinrikyo szekta néhai tudományos és technológiai minisztere szintén osztotta ezt a nézetet. Murai - akiről azt mondják, a legintelligensebb japán volt, aki valaha élt -, a Yakuza által szervezett bérgyilkosság áldozata lett, nem sokkal azután, miután külföldieknek is előadta nézeteit.

Murai nevezetes állítását 1995. április 7-én tette a Külföldi Levelező Klub által szervezett sajtókonferencia keretében. A kobei földrengésre vonatkozó kérdés megválaszolásakor Murai kijelentette: „Igen nagy a valószínűsége annak, hogy a földrengést mesterségesen váltották ki, elektromágneses energia felhasználásával, illetőleg, valaki olyan eszközt vethetett be, mely képes a földalatti erőket manipulálni.” Az Aum vezetőségének meggyőződése, hogy a kobei földrengés háborús tevékenység részét képezte: „Kobe városát meglepetésszerű támadás érte…”, állítják, hozzátéve: „a várost kísérleti malacnak használták”.

A Soka Gakkai logója.

Az Aum rendkívüli érdeklődését a tömegpusztító fegyverek iránt - beleértve a kifinomult földrengés- és plazmafegyvereket - kellően komolyan vették ahhoz, hogy az USA Szenátusának Nyomozati Állandó Albizottsága vizsgálatot kezdeményezzen. Az eljárást Sam Nunn szenátor vezette, s a bizottság öt hónapot töltött több száz interjú rögzítésével mind „kormányzati mind magán körökből”. A gyűjtött információk felölelnek szigorúan titkos, az USA titkos szolgálatai által gyűjtött anyagokat is. Tapasztalataikat 1995. októberében hozták nyilvánosságra egy százoldalas jelentés keretében, az Aum szektáról.

A Nunn jelentés, azonkívül, hogy felfedte az Aum szekta széles nemzetközi kapcsolatrendszerét, támogatottságát, az 1 milliárd USA dollárt meghaladó éves költségvetését, rámutatott a szekta különleges érdeklődésére a Tesla-féle fegyverek iránt. A szenátusi jelentés említést tesz az Aum szekta tagjainak a New York-i állomáshelyű, Nemzetközi Tesla Társaságnál tett látogatásáról, ahol lehetőségük nyílt a tudós számos könyvét, szabadalmát és iratát áttanulmányozni. A vizsgálóbizottság egyik tagja a Szenátus nyomozóinak elmondta, az Aum érdeklődése főként Tesla „rezonancia frekvencia” kísérleteire irányult, majd hozzátette, „Tesla kísérleteket hajtott végre földrengések keltésére”. A jelentés kihangsúlyozza Tesla is állítását: „…ezzel a technikával ketté tudja szakítani a világot.”. Ez a megdöbbentő kijelentés szoros párhuzamot képez a az egykori Szovjet vezető, Hruscsov, a Központi Bizottság előtt tett megjegyzésével: „…az új osztályt képező szovjet szuperfegyverek megjelenése eltörölheti az életet a Földről, ha korlátozás nélkül, a maguk teljességében vetjük be őket.”

Kobe látványa az 1995-ös földrengést követően.

Végül, de nem utolsósorban, a szenátusi jelentés említést tesz a „Tesla által az 1930-as években fejlesztett sugárfegyverekről, melyek igazából részecskegyorsítók voltak”, s azt állították róluk, „képesek voltak lelőni egy repülőgépet 330 km-es távolságból”. Tesla 1943-as halálát követően az USA kormánya lefoglalta a jegyzeteit és kísérleti eredményeit - nemzetbiztonsági megfontolásból -, és valamennyit zárolta. Ennek a hihetetlen zseninek bizonyos munkái a mai napig a legszigorúbban őrzött titkot képezik háromnegyed évszázaddal a halála után.

A New York-i látogatásukat követően az Aum szekta tagjai felkeresték a belgrádi Tesla Múzeumot is. Itt végzett kutatásaik részben a „Tesla tekercs” megismerésére irányult, egy eszköznek, mely képes az elektromos áramot megváltoztatni. Továbbá, megismerték Tesla munkásságát a „Nagyfrekvenciájú áram átvitelére és a hullámok erősítésére vonatkozóan; ezekről a technikákról jelentette ki Tesla, hogy alkalmasak szeizmológiai zavarok keltésére.”

Nichiren, a 18. századi japán próféta.

 Habár rendkívül érdekes és sokatmondó, még sincs lehetőség teljes részletességgel beszámolni itt az Aum Shinrikyo ideológiai hátteréről. Azonban fontos megjegyezni, a szektát közös szál fűzi halálos ellenségükhöz, a militáns Soka Gakkaihoz.  Ez utóbbi valóban jelentős és erős japán vallási szekta, a 15 milliót is meghaladó taglétszámmal és stabil támogatóval. A szekta a japán hétköznapi élet minden részére hatással van, továbbá, a veterán Jack Amano riporter szerint, „alvó sejtekkel” rendelkezik, melyeknek tagjai bármikor akcióba léphetnek bármelyik kormányhivatalban. Minden jelentős japán üzleti vállalkozásba beszivárogtak - állítja Amano. Továbbá, az említett szektának komoly befolyása van japán külpolitikájára.

Mindkét szekta tanításának részét képezi a kataklizma, Nichiren,  a 18. látnok szerzetes nyomán. A doktrína leszögezi, egyfajta apokaliptikus „végső háború” kerül majd megvívásra a „nyugati kereszténység és az iszlám világ között”. Szintén ismert a „100 éves háborúra” vonatkozó jóslat, mely a II. Világháború kezdetével esik egybe, s a háttérben folyamatosan zajlik, annak ellenére, hogy a nyilvánosság előtt mást mondanak.

 

Az orosz medve belépése

Az 1990-es évek elején, Ashara és barátai az Aum vezetőségéből jelentős kapcsolatok kiépítését kezdték meg a volt Szovjetunióval. A kapcsolatokat a legmagasabb szintre fejlesztették, egyezményt írtak alá, ebben az oroszok vállalták, hogy korszerű fegyverekkel látják el az Aum szektát. Nem okozott meglepetést, hogy amint a toll a papírhoz ért - az orosz kormány valamint a japán kormány képviselőinek részéről -, az egyezmény ratifikálása céljából, a Soka Gakkai feljogosítva érezte magát, hogy felújítsa az ellenségeskedést riválisával szemben. Ez vezetett, Amano szerint, a hírhedté vált tokiói gáztámadáshoz. Vádaskodások hangzottak el a világ minden részéről - a támadás jogossága mellett vagy ellene -, miközben az Aum szekta addig elért befolyása összeomlott, miközben a Soka Gakai egyedül maradt, vezető pozícióban.

Samuel Nunn szenátor.

A Nunn-féle jelentés egyértelművé teszi, hogy az Aum szekta szelektív módon kiválogatva orosz tudósokat, saját oldalukra állította őket. Különösképpen fizikusokat, kémikusokat, biológusokat és más, fejlett katonai fegyverrendszerek kifejlesztésén dolgozó szakembereket vettek célba. A Szenátusi jelentés azt is határozottan kijelenti, az Aum szekta tervei megvalósulóban voltak, miszerint gáz-lézert kölcsönöznek orosz szerződő-társaiktól  plazmafegyver-kutatási célokra; az egyik, a lézert üzemeltető tudósok közül, Oleg Lobov, Jelcin elnök közeli bizalmasa volt. Lobov igen jelentős összeget kapott szolgálataiért. Az összeg valahol 900 millió USA dollár körül mozgott. Az is nyilvánvaló, hogy az Aum jelentős támogatásban részesült különböző orosz titkosszolgálatoktól is, „Vitalij Szavickij, az orosz Duma vallási ügyekért felelős bizottsági elnöke” szerint. Az Aum titkosszolgálati kapcsolatai elérték Toshio Yamaguchit, a japán titkosszolgálatok vezetőjét is - és állítólag egy Soka Gakkai szövetségest is.

 

Tesla fegyverek?

Az igazi kérdés azonban a következő: valóban létezik hatékony Tesla-féle földrengésfegyver? A hagyományos tudományos bölcselet szerint a válasz kategorikus: nem. Azonban sokan fogalmazzák meg kétségeiket azok közül,  akik valamiféle speciális ismerettel rendelkeznek, de mások, főleg konvencionális tudósberkeken belül, pusztán berozsdásodott konzervatív reflexek alapján még a lehetőséget is tagadják.

Oleg Lobov

Mindezek ellenére az elektromágneses impulzusfegyverek és plazmafegyverek gyorsan túlhaladták a megtévesztő: „nem halálos” elnevezés kategóriát, egyértelműen Tesla munkásságának köszönhetően, hiszen felelős beosztású amerikai védelmi szakértők és vezető fegyverkutató laboratóriumok élénk érdeklődést tanúsítanak a „Irányított Energia Fegyverek” iránt. A kutatások mindezek mellett felölelik a rádiófrekvenciás- és a részecskefegyvereket, légi- és űrbázisú irányított energia fegyvereket, valamint, sok egyéb között, az irányított energia fegyvereket hatását az embereken. Érdekes újságcikkben - melyet egy ausztrál védelmi szakértő, Carlo Kopp tett közzé -,  részletes beszámolót olvashatunk az „elektromágneses bombáról”. Az e-bomba - írja Kopp -, hatalmas rombolási képességekkel rendelkezik, „…olyasmi lehet közelről megtapasztalni robbanását, mint közvetlen szomszédságában tartózkodni egy hihetetlen erejű villámcsapásnak.” (A balkáni, illetve az iraki háború idején - egyesek szerint - bevetésre is kerültek, azonban hivatalos források ezt soha nem erősítették meg.) 1996. február 27-n Pekingben, egy rádióadás keretében elhangzott, hogy a modern részecskefegyverek és energiatechnológiák állítólagosan „sokkal nagyobb pusztító erővel rendelkeznek, mint a „haláleső’.” A műsor az egyik fegyvert „mennydörgéshez” hasonlította, hozzátéve, amikor kifejti hatását a céltárgyon, szabályosan elpárologtatva azt, mintegy 8000 Celsius fokos hőmérséklet keletkezik. Nem sokkal később rádiókommentárt fogalmazott meg a vezető orosz tudós, Borisz Belickij, az Oroszország Hangja nevű rádió műsorában, 1997. február 24-én. Belickij egy, a mikrohullámú generátorok orosz katonai alkalmazására vonatkozó kérdésre válaszolva határozottan kijelentette, „ezek képesek plazmoidokat előállítani, melyek lényegében plazmabuborékok…”

A hátborzongató hasonlóság ellenére, melyek a manapság megfigyelhető különleges fényjelenségek, valamint az irányított energia fegyverek és a majd 100 évvel ezelőtt Tesla által végzett - nyilvánosságra hozott - kísérletek között fennáll,  senki sem beszél. Tesla, úgy tűnik, megtestesíti az Orwelly „nem személy” kategóriát a fegyverzetkutatásokat végző tudományos közösségben. Valójában az ő titkos kutatási anyagait porolták le és valósították meg szép csendesen?

Az irodalmi források részletes tanulmányozása segít minket közelebb jutni ennek a hihetetlen lángeszű feltalálónak, a korát messze megelőző Teslának,a megértéséhez. Szerb-horvát területen született, az egykori Jugoszláviában, később kivándorolt az USA-ba, ahol letelepedési engedélyt kapott. Manapság - azok a munkái, melyeket nem őriznek a nemzetbiztonsági szolgálatok hétpecsétes titokként -, újrafeldolgozáson esnek át, habár nem a hivatásos tudósok által. Élete során csak elég későn kapott elismerést egy másfajta váltóáram felfedezéséért, a foszforeszkáló fényért és a távirányítású robotokért. Mindehhez hozzá kell tenni, kíváncsi és nyughatatlan agya a valóság ennél sokkal szélesebb és mélyebb tartományát ostromolta.

Az 1890-es évek végén Tesla „villámszóró gépet” épített Shoreham-ben, Long Islad szigetén, New York Államban. A program megvalósítása érdekében társult egy bizonyos J.P. Morgan bankár-vállalkozóval. A szerkezet egy 60 méter magas toronyból állt, megkoronázva egy 55 tonnás, 23 méterátmérőjű fémkupolával. Tesla meg volt róla győződve, a gépe úgy fog működni, ahogyan azt előre látta. Korábbi kísérletek során Coloradoban véletlenül elpusztította a Colorado Springs-i Elektromos Művek generátorát.

Az egykori amerikai ezredes és rakétaspecialista, T.E. Bearden megbízta Teslát találmánya kidolgozásával, melyet egyszerűen csak „Tesla Howitzernek” emlegetett. Ez a berendezés - Bearden állítása szerint -, képes volt elektromos energiát nagy távolságokra továbbítani bármiféle kábel nélkül. Maga Tesla vitatta, hogy ez az eszköz képes lenne teljes hadseregeket és repülőgépek ezreit több száz mérföldről megsemmisíteni. Az említett szerkezet skalár-hullámokat használt, pontosan úgy, mint ahogy az írás elején említett földrengésfegyverek is. Bearden munkásságára azonban sokkal inkább úgy tekintenek, mint teoretikus, semmint praktikus. Tesla állítása szerint felfedezései nemcsak hogy megvalósíthatók, de igen messze mutatók. A tény: számos egzotikus fegyver-elképzelése valósult meg a múlt században - legalábbis figyelemre méltó. És azt a tényt sem szabad elfelejteni, hogy terveinek egy részét nemzetbiztonsági hivatalok őrzik hétpecsétes titokként.

Ha ilyen fegyverek valóban léteznek, és bizonyos helyein bolygónknak ki is próbálták őket - miként azt az újságíró Archipelago és mások is megírták, akik követik az eseményeket -, akkor szilárd bizonyíték lehet a kezünkben a szokatlan földrengések és földfelszíni események magyarázatára. A kobei földrengést, habár igen érdekesek a háttér információk, óvatosan kell kezelni. Az Aum szekta gurujának jóslata akár geológiai előrejelzés is lehetett. Azonban a manapság megfigyelt kiemelkedően magas földrengés-gyakoriság, a Föld legkülönbözőbb pontjain megfigyelt és nagy károkat okozó, ismeretlen eredetű fénygömbök, legalábbis elgondolkodásra kell, hogy késztessenek. Mindezek a jelenségek Nyugat-Ausztráliából indultak ki, kicsit több, mint tíz évvel ezelőtt.

 

Tesla-fegyvereket tesztelnek az Isten háta mögött?

1995-ben a brit születésű Harry Mason geológus/geofizikus, rendkívül különös és megmagyarázhatatlan földrengés-jelenségre bukkant, mely Nyugat-Ausztrália nyitott területein dübörgött végig két évvel korábban. Az esemény 1993. május 28-án, 11.03-kor történt, apicentruma közel esett a Banjawarn-i birkatelephez, a Leonora-Laverton vidéken, Perth-től északra. Az esemény 3.7-es erősségű volt a Richter-skála szerint, és a legelső, amit valaha is feljegyeztek Ausztrália e részén. Mason, aki tökéletesen ismerte a vidék geológiáját, vizsgálódni kezdett, vajon a jelenséget nem meteor-becsapódás váltotta-e ki. Ennek megfelelően kezdett adatokat gyűjteni.

Harry Mason

A szemtanúk tűzgolyót láttak átrohanni az égen mindössze néhány perccel a váratlan rengés előtt. A tűzgolyót fényes kék villanás követte, majd  rövidesen kipattant a 3.7-es földrengés. Ezek után „félgömbszerűen narancsos fény borult a tájra, ezüstszínű pásztákkal átszőve, emelkedett a csapás sújtotta térség fölé.” Ami a legfantasztikusabb, a narancsos fénykupola teteje megfigyelhető volt jó két óra hosszán keresztül, aztán hirtelen szétfoszlott, „mintha valaki lenyomott volna egy kapcsolót”.

Mason alaposan kikérdezte a szemtanúkat, minek köszönhetően jelentős ellentmondásokra bukkant meteor-elméletével kapcsolatban. A tűzgolyó hangját ugyanis az előtt, lehetett hallani, mielőtt fej fölé ért volna, ez pedig egyértelműen arra utal, a hangsebességnél lassabban haladt. Miközben a meteorok átlagos légkörbe-lépési sebessége 37.000 km/h. Mason zavarba jött. Továbbá, az objektum semmiféle csóvát nem húzott maga után, nem szakadtak le róla kisebb darabok, és úgy tűnt, mozgásának iránya felfelé hajlott, mielőtt szem elől vesztették északi irányban. Mindezek mellett, a tűzgolyó „tüzes,  gömbhéjszerűen szétterjedő fehéres-kékes-.sárgás fényt” bocsátott ki, „viszonylag kis magasságon repült”, és „pulzáló sivító dübörgést” hallatott, hasonlatosat egy dízelmozdonyhoz. Néhány szemtanú egyenesen úgy értelmezte az  eseményeket, mintha egy Jumbo jet szállt volna el a feje felett, vagy légi szerencsétlenséget látott volna. Az érintett terület felett végzett légi felderítés sem krátert, sem légikatasztrófa nyomokat nem tudott kimutatni.

A Leonora vidék. Itt található Banjawarn is.

Amint minden részletre kiterjedő kutatása folytatódott, Masonban egyre határozottabb képet öltött: a Banjawarnban történt eseményt nem okozhatta meteor. Ekkoriban gondolatai akörül a különös csoport körül kavarokogtak, mely a Banjawarni birkatelepet kibérelte 1993 áprilisának végén. Kiderült, az Aum Shinrikyo képviselői voltak azok, akik 1993 áprilisának elején megérkeztek a telepre, és egyezkedni kezdtek a telep megvásárlásáról, mindössze öt héttel a földrengést megelőzően. 1993 májusában további négy Aum szekta tag érkezett a területre, többek között egy atomfizikus is. 1993 szeptemberében Shoko Ashahara guru is a telepre érkezet kíséretével, s néhány hétig ott is maradt. Ezalatt az idő alatt néhány teljesen szokatlan geofizikai vizsgálatot végeztek az Aum tudósai szerte Banjawarn környékén.

Ezek a „furcsaságok” érintik az Aum szekta titkárát, Kiyode Hayakavát is. Miközben a Banjawarni állomáson tett látogatást, végrehajtott egy kiterjedt elektromágneses tesztsorozatot elektronikai eszközökkel. Az adatokat laptopjába tárolta. Hayakava a történet egyik kulcsszereplője. Rendkívül jó szerződéses kapcsolatai vannak Oroszországgal, nem kevesebb, mint 21-szer utazott oda, rendszeresen találkozott az orosz titkosszolgálat vezetőjével. Hayakava ötlete volt kibérelni a birkatelepet, mindössze néhány héttel az elektromos jelenségek és a felszín megrázkódása előtt.

Az Aum szekta történetét kutatva, Jack Amano újságíró meggyőződése, hogy Hayakava oroszországi utazásai nagy nyereséggel zárultak: „Az Aum orosz tudósai pontos részletekkel szolgálhattak a tervekről és az elméleti háttérről egy sokkal hatékonyabb ’végső fegyverrel’ kapcsolatban, mint amilyent Ashahara megjósolt.” Továbbá, az Aum komoly erőfeszítéseket tett a kapcsolódó amerikai fegyverek adatainak megszerzésére, hackerek felhasználásával, érzékeny USA adatbázisokba kíséreltek meg behatolni. Így, japán kormányzati segítséggel, orosz technológiai háttérismeretekkel és japán nemzetközi nagyvállalatok igen fejlett technikai eszközeivel, egy rendkívül veszedelmes szuperfegyvert fejleszthettek ki - teljesen titokban.

Ezenközben, Harry Mason geológus olyan információk birtokába jutott, melyek elgondolkodásra késztették. Szokatlan módon, mindössze néhány kilométerre Banjawarntól, Lavertonban, katonai bázis található. Mason elmondása szerint, a katonai telepet ábrázoló, a sajtó birtokába jutott fotókon, pontosan ugyanolyan antennarendszer látható, mint az alaszkai HAARP programé. (Nagyfrekvenciás Aktív Magas-légkör Kutatási Projekt). A HAARP az elmúlt néhány évben kapott különleges figyelmet, az erős média-érdeklődét követően, hiszen felépítésében erősen hasonlatos Tesla kísérleteihez. Mason egyik korábbi beszámolójában a következőket írja: „egyvalami biztosnak tűnik, valaki a Leonora-Laverton térséget használja saját céljaira, privát teszt-területeként.” Magánbeszélgetésben az amerikai Szenátus nyomozóbizottságának vezetője, Dan Gerber tájékoztatta Masont arról, hogy az Aum szekta nukleáris bombákat fejlesztett ki, és egyfajta „pusztító” programon dolgozik, ennek része a „földrengés-indukciós fegyver megteremtése”.

Kutatási munkáját folytatva Mason jelentős mennyiségű adatot gyűjtött össze „fénycsóvákról”. Ezek a ragyogó fénycsóvák az égen láthatók, olykor, meghatározott időközönként. Őt idézve idézve: „narancssárga fénycsóvák, fényes fehér pászmákkal és élénk kékesfehér energia-kisülésekkel” - mindez Ausztrália legritkábban lakott területein. Egyes megfigyelések további részleteket közölnek, ideértve a „diffúz, narancsszínű energia ’cilindereket’, melyek aláereszkednek és a talajba csapódnak, miközben a szemtanúk feletti felhők a legkülönbözőbb egzotikus színekben ragyogtak fel.” Ezek a fénycsóvák, egyes szakértők szerint, egyértelműen a skalársugár-fegyverek „kézjegyei”. Mindezeken felül, további megmagyarázhatatlan „tűzgolyó” jelenségeket írtak le, 1995. május elsején pl. éppen Perth felett robbant fel egy, a detonáció erejét szakemberek 1 megatonnára becsülték. A váratlanul felbukkanó tűzgolyók és a felbukkanásukat követő heves robbanások 2004 végén és 2005 első felében különösen felszaporodtak, s szinte az egész Föld bolygóra kiterjedtek.

 

Az USA Haditengerészete is érintett?

Mason további vizsgálódásainak egyike Nyugat-Ausztrália dél-keleti részét, a Nagy Homoksivatag vidékét érintette. Ezen a tájon teljesen ismeretlen volt bármiféle földrengés, egészen 1970-ig, amikor is 173 rengés következett egymás után, a leggyengébb 3-as erősségű volt. A legtöbbjük 1970 márciusa és októbere között mutatkozott. A rezgések epicentrumai pontosan 10 km-es távolságokban követték egymást, nyolc vonalon dübörögtek végig, minden egyes vonal 50-70 km hosszú volt. A későbbiekben több hasonló jellegű rengést is megfigyelhettek. Mason 1995-ös vizsgálatai idejére további 246-ot. Kommentárja szerint ezek „abnormálisan szabályosak”, majd meggyőződésének ad hangot: Ausztrália területét titokban felhasználják skalár-elektromágneseses fegyverek kikísérletezésére. Mason eredeti elképzelése szerint ezen tesztek kivitelezésének hátterében az orosz KGB áll - vagy talán inkább a franciák. Azonban a legújabb adatok arra utalnak, a skalár-elektromágneses fegyverek kipróbálása mögött a szigorúan titkos amerikai Navy Exmouth Peninsula Tx facility is állhat. Az USA haditengerészetének érintettsége több mint érdekes.

Ők hívták életre a „Prime Argus” programot, lényegében a HAARP elődjét. Az Argus tervezet keretében három atombombát robbantottak fel a Van Allen övezetekben, azután megfigyelték a következményeket. Kutatók, akik igyekeznek az Argus utódjáról, a HAARP tervezetről minél többet megtudni, állítják, ez utóbbi egy rendkívül kifinomult fegyverrendszer, mely szerepet kap a bolygóméretű rakétavédőpajzs megteremtésében.

Egy meteor-keltette tűzgolyó (2003.10.03 - Jon Burnett felvétele, Kelet Wales, Egyesült Királyság). Jól látható a csóva és a robbanás. A földrengésfegyver tűzgömbje nem vet csóvát és nem mutatja robbanás jeleit sem.

A HAARP rendszer megvalósítása mögött Bernard J. Eastlund  tudományos szabadalma állt. Elképzelését már korábban titkosították, Eastlund munkája jelenleg már részleteiben elérhető a kutatók számára. Akik éltek e lehetőséggel, arra a megdöbbentő következtetésre jutottak, hogy a HAARP tervezet lényegében„időjárás befolyásolásra” is alkalmas. Eastlund - igazából - Tesla munkásságának jelentős részét felhasználta koncepciója kidolgozásához; ezt a momentumot nem is tagadta. Továbbá, a Prime Argus program leírásában egyértelmű utalásokat találhatunk a rendszer „képességére, földrengések kiváltására”.

Azonban Tesla földrengéskeltő berendezésének, és további borzalmas, tömegpusztító fegyvereknek léte - bármily hihetetlen rombolóerővel bírnak is -, eddig nincs bizonyítva. A tények viszont makacsul tartják magukat, miszerint jelentős katonai kutatásokat végeztek ilyen jellegű berendezések kifejlesztése terén. Ki tudja, talán mindezt meg is valósították Tesla felfedezéseit követően 100 évvel? Az átlagos emberek nagy tömegeit kizárják a fegyverkutatások titkos világából, s nem marad más számukra mint a kutatás, illetve a spekuláció.

A természeti katasztrófákat utánzó fegyverek rászabadítása a világra egyenlő Pandora szelencéjének felnyitásával, és talán éppenséggel ezért, komoly értéket jelent napjaink túlélési politikai doktrínájában, az „én nem csináltam semmit”, látszat fenntartásában. A tény, hogy az Aum szektavalójában érdeklődést tanúsított igen fejlett orosz fegyverek iránt, hogy Japán az újrafegyverkezésen dolgozik a „Kínai fenyegetés” ellensúlyozásaképpen - így a stratégiájuk még alátámasztható is lenne, még a Nichiren próféta kétségbeejtő és baljós látomásai ismeretében is - azonban figyelmen kívül hagyják a bölcs próféta szavait a Soka Gakkai és a japán militarista erők, valamint az ipari és a titkosszolgálati komplexum.

Akárhogy is, senki nem tagadhatja, miféle jelentős előnyök származnának az USA számára az elektromágneses fegyverek birtoklásából, nem szabad megfeledkezni az amerikai-japán-orosz rakétavédelmi pajzsról sem, melyet könnyedén át lehet kapcsolni védelmi állásból támadóba. Ha közel vagyunk a fegyverek új osztályának megteremtéséhez, melyek oly mértékű pusztító erővel  rendelkeznek, ahogyan az Hruscsov közel fél évszázaddal ezelőtt felvázolta, nem kellene ez esetben a széles rétegeket legalább részben tájékoztatni arról mire fordítják adókban befizetett dollár százmilliárdjaikat? Úgy tűnik, nem. Mint eddig mindig Joe és Jane, a városlakók, ártatlanul lehunyják szemüket, úgy tesznek, mint akik a „vakság” mesterei, miközben libajárással belépkednek egy „Büszke, Új Világba”.

1896-ban egy kísérlet során Tesla véletlenségből földrengést váltott ki tucatnyi tömbházban, New Yorkban. Erről az eseményről később Tesla így beszélt: „a hatás kiváltásához már egy zsebbe csúsztatható eszköz is elegendőnek bizonyult.”  A helyi rendőrség megszállta a laboratóriumát, az egyik nyomozó felkapott egy kalapácsot, és ripityára verte az oszcillátort, véget vetve a pokoli zűrzavarnak.

A közösségi érzés eme szimpla megnyilvánulása sajnos rettenetesen hiányzik mai világunkból…

Inno-anno: az eozin titka

Szerző: Dr. Németh József

„Hazánk boldogulása ma már elsősorban a műszaki tudományok gyakorlati alkalmazásának sikeréhez van kötve.” (Wartha Vince)

Wartha vince

A 19. század végén egy műegyetemi tudós professzor a középkorban ismert fémes fényű lüsztermáz, az eozin titkának feltárásával világhírűvé tette a magyar vegyészetet éppúgy, mint a pécsi Zsolnay-gyárat. Ő volt Wartha Vince (1844–1914). 1860-ban lett a pesti József Polytechnicum hallgatója, majd útja Zürichbe, a kor legjobb műszaki főiskolájára vezetett. „Műszaki kémikus” oklevelének megszerzése után egy másik nagyszerű egyetem – a heidelbergi – diákja lett, s itt avatták doktorrá 1865-ben. Hazatérte után, 1867-ben lett az akkor már egyetemi címet viselő Műegyetem tanára, majd ő alapította 1870-ben a Kémiai Technológia Tanszéket.
Fontos helyet kaptak kutatásaiban a vízvizsgálatok. Tevékenyen részt vett a Káposztásmegyeri vízmű víztisztító rendszerének megtervezésében. A kísérletező professzor figyelme mindezek mellett egyre inkább az agyagipar felé fordult. (Gyakorlati óráin fazekas tanította a hallgatókat korongozni, hogy megismerjék az agyag tulajdonságait.)
Külföldi útjain – elsősorban Párizsban – látott fémes csillogású edényeket, s megkezdte az ún. lüsztermáz kutatásait. Az égetett cserépedények színezésének legelterjedtebb módja a földfém-oxidos, illetve növényi alapanyagú színezés volt. A régi kínai edényeken használtak fémfényű díszítéseket, melyet a középkorban újra feltaláltak. A Gubbio városában élt mester, Giorgio Andreoli az arany mellett a réz- és gyöngyházszínű lüsztert is feltalálta, de titkát halálával magával vitte.

Wartha újra tanulmányozta a régi eljárásokat, s felismerte, hogy a fémfényű réteget úgy állították elő, hogy a fém-oxid gyanta vagy zsírsav vegyületét megfelelő oldószerben, például levendulaolajban feloldották, és ecsettel a díszített, már előégetett felületre vitték fel. Ismételt égetéskor a szerves anyag elég, és a fém vagy fém-oxid finom réteggé olvasztva megmarad. E réteg visszavert fényben tárja elénk a lüszterszíneket. A műegyetemi kísérleteket Wartha Vince Zsolnay Vilmos pécsi gyárában folytatta. 1892. december 13-án fogalmazta meg a fémlüszteres kerámia előállítására vonatkozó találmányát.
Költséges kísérleteit hűséges társa, az első magyar diplomás orvosnő, Hugonnay Vilma is támogatta (Zsolnay a kísérleteket csak egy bizonyos mértékig tudta finanszírozni). Az eozinnak nevezett fémfényű mázas kerámiák meghódították az 1900-as párizsi világkiállítás közönségét is.
Wartha professzor 1896–1898-ig, valamint 1907–1910-ig a Műegyetem rektora volt. A külföldet jól ismerő professzorként hallgatóinak külföldi tanulmányutakat szervezett, ösztöndíjakat alapított és szerzett. Az alaptudományi kutatások, az ipari gyakorlat és megvalósítás egységét teremtette meg.

Ma is vannak kísérletező professzorok, s léteznek új utakat kereső üzemek. Itt az idő a bátor kezdeményezésre és közös vállalkozásra a régi példák alapján.•

 Gyökércsakra

2011.12.21

 

Gyökércsakra

Első csakra, Gyökér csakra – Muladhara (A gyökereket tápláló)

 

A Földön a legfejlettebb élőlény az ember, kozmikus energiák központja, amelyek testében és teste által nyilvánulnak meg. Az emberben és általa működő energia végtelen, ily módon képes magán addig dolgozni, míg eléri a tökéletességet, a végtelen teljességet, magát Istent. Ennek feltétele azonban az, hogy a benne lakozó erőket, erőközpontokat, azaz csakrákat rendszeresen fejlessze és helyesen, optimálisan használja. Akadályt képeznek problémáink, gondolathullámaink, vágyaink, alapvető éltető ösztönerőink, sőt előző életeinkből felgyülemlett karmáink, azaz sorsunk is, melyek a gyökér, azaz MULADHARA csakrában rejlenek szunnyadó állapotban. Ez a csakra az emberi fejlődés első lépcsőfoka, az állati és emberi tudat határvonala.

A csakrák a test energiaközpontjai, amelyek az univerzális energiát alakítják át oly módon, hogy azt a szervezet minél nagyobb mértékben hasznosíthassa. Hét fő csakrát különböztetünk meg: gyökércsakra, szakrális csakra, napfonatcsakra, szívcsakra, torokcsakra, harmadikszemcsakra és koronacsakra. Ezek mellett mindannyian több száz mellékcsakrával is rendelkezünk. Egy-egy főcsakránk diszharmonikus vagy alulműködése testi-lelki szinten is megnyilvánul. Ha megtanuljuk, hogyan lehet csakráinkat lentről felfelé haladva megtisztítani és harmonizálni, máris sokat tettünk jóllétünk és egészségünk érdekében. Kezdjük tehát az alapot jelentő gyökércsakrával.

 

 

A gyökércsakra köt össze minket a földdel, az anyagi világgal, biztosítva ezáltal az úgynevezett „leföldelést”. Végső soron az alapot és az energiát hivatott megadni ahhoz, hogy felépíthessük az életünket, amibe az egzisztencia, a munka, a család, a párkapcsolat, a szexualitás egyaránt beletartozik. Ehhez a csakrához rendelhetők még a legmélyebb, egyszersmind legnagyobb horderejű érzelmek, a felmenőkhöz és az utódokhoz, a gyökerekhez való kapcsolódás, valamint a tudattalan működése.

Funkciója a túlélés, eleme a föld, joga a lét, démona a félelem, színe a vörös és identitás típusa a fizikai.

Gyökércsakra: Meghatározó színei a vörös, barna és a mályvaszín. A  ragyogó rubinvörös, vagy  tűzpiros szín ha szennyezett, akkor sötétpirossá válik.
Helye: farkcsont, gerinc alsó vége, a  gerincoszlop alján, a végbélnyílás és a nemi szervek között, a gát környékén található.
Eleme: Föld

Mantrája: lam

Nevének jelentése: biztos pont
Dolga: önvédelem, túlélés, biztonság

Érzékszeri funkciója: szaglás. fizikai érzékelés
Alapelv: a létezés fizikai érzékelése; az élet-halál körforgása.

Megerősítései: mindkét lábbal a földön állok, szükségleteim kielégítődnek
Tanulási feladatai: leföldelés, aktivitás, testtudat.
Jellemzése, címszavai: az aktivitás-passzivitás, polaritás, Leföldelés, Túlélés, munka, Fizikai erő, Vitalitás és élni akarás (életösztön). A test erőműve, feladat megtalálni az egyensúlyt a stressz és a nyugalom között.
Fő témái: Ősbizalom, Eredetünk (gyökereink) megtalálása, Megbirkózás a mindennapokkal, Biztonság/bizonytalanság.
Hozzátartozó fogalmak, érzések, funkciók: energiatartalék, a lét testi érzékelése, egyensúly a kozmikus energiák és földi, fizikai energiák között, energia, bizalom, stabilitás, felelősségtudat, erő a tervek véghezviteléhez, egészséges kapcsolat az anyagi világgal, birtoklással, földi élvezetekkel, összhang a természettel.

 

Testi szerve: minden tömör szerv, csontok, csontváz, gerincoszlop, fogak, körmök. Végbélnyílás, végbél, vastagbél, vér, mellékvese (adrenalin, noradrenalin), testhőmérséklet, sejtfelépítés
Mirigy: here, petefészek

Hozzátartozó endokrin mirigy: a mellékvese (amely meghatározó szerepet játszik veszély esetén).

Hozzárendelt hormon: a vér mindenkori optimális elosztásáért felelős adrenalin és noradrenalin, melyeket a mellékvese termel.

Testi zavarok: alsó hát, ülőidegzsába (isiász), vénák, végbéltumor, depresszió, immunzavar.
Mentális funkciók: vitalitás, túlélés, stabilitás, biztonság, család, társadalmi helyzet, önbecsülés,
Túlműködés: egyhangúság, materializmus
Alulműködés: félelem, talajvesztettség, nyugtalanság, fegyelmezetlenség

Hertz: 4
Kristályterápia: Hematit, Fekete turmalin, Agate, Vér jáspis, Gránát, Rubin, Vörös korál
Aromaterápia: Cédrus, Szegfű, Rózsa, Kakukkfű 

Zenei hangja, a dó/C, és az ősi sámánisztikus zenék, a természet hangját utánzó zenék, és a dob, és gong hangjai harmonizálják.
Drágakövei:vörös jáspis, rubin, vérkő, ónix, füstkvarc, gránát, achát.
Az illatai: szegfűolaj, cédrus, rozmaring
Virágai és gyümölcsei: Pipacs, amarillisz, hibiszkusz, piros alma, ribizli, eper, málna, cseresznye.
Asztrológiai, és Taro és mitológiai hozzárendelések: Hold, - A Mágus, Az uralkodónő, a Főpapnő – Demeter, Gaia, Héra, Perszephone, Hádész

Bolygója a Szaturnusz, csillagjegye a bak,Gyógyító köve: kvarc

 

Minden csakrához különböző szervek és mirigyek valamint különböző lelki vonatkozások tartoznak, s a csakra alul illetve túlműködése, azaz az itteni energiahiány vagy energiatöbblet ezeken a területeken okozhat különböző szervi problémákat, betegségeket.

A gyökércsakra szabályozza a gerinc és a vesék, mellékvesék működését.

A birtoklás, anyagi javak vágya, a tettvágy, az életszeretet, de a félelem, bizonytalanság is innen indul ki. A többi csakra felé szállítja az energiát. A fizikai energia mennyiségéhez, a fizikai valóságban való élni akaráshoz kapcsolódik. A biztonság, a túlélés, a pénz, az otthon, a munkánkkal teremthető létbiztonság kérdései, tudat alatt megbúvó félelmeink, szorongásaink kapcsolhatók ehhez a csakrához. Itt lakozik, azaz innen tör föl fizikai energiánk, ez vitalitásunk központja.  Ez az, ami minket leföldel, ami az alapot, a biztonságot adja. Aföldelem tartozik hozzá, ezzel is jelezve erős kapcsolódását az anyagi világhoz.

Érzelmi jelentéstartalma a különböző frusztrációk, a "nem vagyok elég jó" érzése, a falánkság, bátorság, az agresszió, birtoklási vágy, erõszakosság. Mentális szinten a versenyszellem, a magabiztosság, az alázat, materializmus és az extravertáltság, forróvérûség, merészség, mértékletesség és az életerõ tartozik az elsõ csakránk tulajdonságaihoz. A bőség, az anyagi javak, és a pénz otthona.
Blokk a gyökércsakrában: düh, agresszió, mértéktelenség, falánkság, birtoklási vágy, materialista szemlélet, vagy ezekkel ellentétben gyengeség, határozatlanság, félelem, önbizalomhiány, menekülési vágy a földi világból, a hozzá tartozó testrészekkel kapcsolatos zavarok.

A gyökér csakra energiái

Minden csakra különböző lencsén keresztül láttatja és tapasztaltatja meg velünk az energiát. A szemlélődés az első csakránál kezdődik, a fizikai világban való megjelenésünknél.

Az első három csakrából ered az az érzés és az a belső zsigeri ösztön, amely megmondja, mit kell tennünk azért, hogy megóvjuk magunkat és dolgainkat – családunkat, otthonunkat, a közösségben betöltött szerepünket, pénzünket és személyes dolgainkat. Ezeket túlélő ösztönnek nevezzük.

A felső csakrák magasabb öntudatossága felülmúlja az alsó csakrákat és segít abban, hogy ne csak földhözragadt módon legyünk képesek gondolkodni, segít abban, hogy meg tudjunk szabadulni félelmeinktől. A magasabb csakrák energiája késztet bennünket arra, hogy életünk eseményeinek megtapasztalásával, egyéni látásmódunkkal eljussunk oda, hogy a részletek mögé lássunk és felfedezzük önmagunkat és a minket körülölelő világ nagyobb, szimbolikusabb jelentését.

Az első csakránk köti össze testünket és lelkünket a fizikai élettel és világgal. Energiája a gerincoszlop aljánál helyezkedik el, és magába foglalja gyökereinket, a fizikai világgal és családdal való kapcsolatunkat, otthonunkat, támogató rendszerünket. Az élelem, a menedék, a munkahely és közeli barátok alkotják a stabil életünk alapját. Ezek nélkül majdnem lehetetlen bármit is kezdeni az életünkkel.

Első csakránk telepít le bennünket a látható fizikai világba. Mindig van feszültség a fizikai testben való életnél, mivel elménk és lelkünk gyakran nem ért egyet egymással, állandóan azért küzdünk, hogy egyensúlyba hozzuk vágyainkat. Lelkünk hisz abban, hogy szükségleteink mindig ki lesznek elégítve, ám elménk mást érzékel, nincs annyi, hogy mindenre jusson, és az ebből eredő feszültséggel meg kell küzdenünk. Fizikai biztosságérzetünkkel áll kapcsolatban. Legelső tapasztalatink itt rögzülnek.

A gyökér-csakra energiája hatással van biológiánkra és lelkünkre, jelképezi számunkra a pénzt, anyagot, státuszt, autót, játékot, tudást, bármit, ami növeli túlélési képességünket ebben a fizikai világban, ahol élünk. Minden döntés, amit meghozunk, minden ruhadarab, amit viselünk, a bennünk égő vágyak, mind meghatározza, minek van jelentősége, ereje az életünkben, mit vagyunk hajlandók megtenni annak érdekében, hogy erőhöz, energiához jussunk.

Minden fizikai és lelki feszültség a túlélés ügyében gyökerezik, tehát az alsó csakrákban megjelenő problémákban. Gondolok itt a hátfájásra, amely gyakran pénzügyi vagy munkahelyi feszültséget jelez, vagy a szívet érintő dolog, amely érzelmi nyomásból eredhet, esetleg a táplálkozás vagy az önmagunkról való gondoskodás hiánya, életünk részleteinek keveredése mellett ott vannak a túlélésre vonatkozó bizonytalanságok. Miénk lehet a világ összes pénze, mégis élhetünk feszültségben, belebetegedhetünk az egyedüllétben, az elhagyatottságtól való félelmünkben is.

Az első csakra életfeladata vagy lelki kihívása, hogy elfogadjuk fizikai életünket abban a formában, ahogyan azt megkaptuk. Természetesen mindenkinek lesz valamiféle hibája, amit el kell viselni, talán egy fizikai állapot, vagy családi teher, amellyel meg kell tanulni együtt élni. Lehet, hogy olyan dolog, amin mi nem tudunk változtatni, de ami meg kell, hogy változtasson bennünket. Rá kell jönnünk, hogy életünk nem egy logikus, szabályos, jóból és rosszból, helyesből vagy helytelenből, fájdalomból és örömből álló sorozatból fog kibontakozni.

Törődjünk egymással és az egész emberiség jólétével, mert fizikai és lelki túlélésünk is kölcsönösen függ egymástól. Azzal kezdjük „jó szolgálatunk” útját, hogy megtanulunk gondoskodni a családunkról, barátainkról és a környezetünkről. A kedvesség, a figyelmesség, az elfogadás, a pozitív életszemlélet, amelyet magunkban hordozhatunk, sokkal erősebbek, mint az összes anyagi dolog, amit nyújthatunk.

 

A csakra optimális működése: 
A gyökér csakra szimbolikus értelemben hasonló a fa gyökereihez, ugyanúgy ahogyan azok a fát biztosan a földhöz kötik. A földet mélyen behálózó gyökerek miatt a fát a legnagyobb vihar sem tépheti ki megszokott helyéről. Amikor ez a csakra kiegyensúlyozottan működik, megfelelően földeltek vagyunk, biztonságban érezzük magunkat és szilárdan állunk a lábunkon. Képesek vagyunk a jelenben lenni, és a mindennapokban helyt állni.

A Gyökércsakra energiái határozzák meg, mennyi erőnk van véghez vinni terveinket, az első csakra felelős a fizikai erőnlétünkért, vitalitásunkért. A gyökércsakra a munka, a hivatás, a karrier, az aktivitás energiaközpontja. Ha erős a gyökércsakránk, akkor stabilan állunk a lábunkon, nagy a bizodalmunk másokban és egészséges felelősségtudattal rendelkezünk, nem vetjük meg a földi élvezeteket, de nem is hajszoljuk mindenekfelett, egészséges a birtoklási vágyunk. Normális működésekor az egyénnek erőt, vitalitást, stabilitást kölcsönöz a fizikai világban. Ha jól működik, biztos helynek tekintjük a földet, az akadályok nem csüggesztenek el hosszan, a pénzt nem csak elő tudjuk teremteni, hanem örömünket leljük az elköltésében is. Szeretjük a természetet, örömmel tölt el a fák, bokrok, virágok, egy szép táj látványa.

Ha a gyökércsakra nyitott és harmonikusan működik, stabilan, biztos lábbal állunk a földön („le vagyunk földelve”). Bízunk magunkban és az életben. Bolygónkat nem valamiféle veszélyes helynek tekintjük, ahol állandóan küzdenünk kell az életben maradásért, hanem épp ellenkezőleg: a létfenntartást és a biztonságot jelenti számunkra.

 

A csakra alulműködése:

Ellenkező esetben, ha kevés energia jut ebbe az energiaközpontba, akkor mértéktelenek lehetünk az anyagi javak megszerzésében, túl sokat ehetünk, túlságosan erős lehet a birtoklási vágyunk, önbizalomhiányban szenvedünk, dühösek és agresszívak lehetünk, vagy túlságosan lustává válunk.

Ennek a csakrának az alulműködése esetén nem találjuk a helyünket az életünkben, izgatottak, dekoncentráltak vagyunk. Ilyenkor nem vagyunk képesek úgy teljesíteni, mint ahogy azt a környezetünk igényli, vagy a képességeink szerint elvárható lenne.

Ha a gyökércsakra alulműködik, folyamatos bizonytalanságban élünk. Kívülről várjuk a segítséget, de senkiben sem merünk megbízni. Feladataink elvégzése aránytalanul kifáraszt, céljainkat általában nem sikerül elérnünk. Hajlamosak vagyunk a depresszióra. Erő és önbizalom híján pedig nem is igen látjuk a kiutat ebből a helyzetből.
Problémát jelent az is, ha a gyökércsakra nincs kellőképpen „leföldelve”. Ilyenkor eltávolodunk az anyagi világtól, és valamiféle magasabb – és elérhetetlen – dimenziókba vágyódunk.

Ha a csakra zárt vagy gátolt, az életerő java része blokkolt, az illető „nincs itt”. Kerüli a fizikai aktivitást, alacsony energiaszinten van. Hiányzik a fizikai ereje. Nem tesz erős benyomást a fizikai világban.

 

A csakra túlaktivitása:
A gyökér csakra túlaktivitása esetén túlságosan ragaszkodunk dolgokhoz, emberekhez, helyzetekhez. Ellenálunk a sokszor szükséges változásoknak is. Fogunkhoz verjük a garast és túl materialistán állunk a dolgokhoz.

Ha a gyökércsakra diszharmonikusan működik, az anyagi háttér megteremtése és fenntartása minden másnál fontosabbá válik az életünkben. Saját érdekeinket, igényeinket másokéi elé helyezzük. Ha e tekintetben korlátozva érezzük magunkat, könnyen méregbe gurulunk. Az örömforrást szinte kizárólag a fizikai élvezetek jelentik.

Disszharmonikus működés esetén düh, agresszió, mértéktelenség, túlzott evés-ivás, szex, birtoklási vágy, materialista szemlélet, vagy ezekkel ellentétben gyengeség, határozatlanság, félelem, önbizalomhiány, menekülési vágy a földi világból, a hozzá tartozó testrészekkel kapcsolatos zavarok jelentkeznek. Ha nem működik jól, jelentkezhet hirtelen düh, agresszivitás, evési kényszer, székrekedés, túlzott pénzéhség. Csökken a test ellenálló képessége, fizikai betegség, pánikbetegség alakulhat ki.

A gyökér-csakrához tartozó két archetípus: a földanya és az áldozat. Olyanok ők, mint az érme két oldala, a pozitív és a sötét oldal.

Az áldozat típus egyre inkább közhelyessé válnak, ők azok, akik mindig másokat okolnak problémáikért. Aki áldozatnak érzi magát, az megengedi magának, hogy sebezhető, nélkülöző és gyökértelen legyen. Minden csalódást, elválást és veszteséget úgy fognak fel, hogy azon nem tudnak, képtelenek rajta változtatni. Úgy érzi, nem képes hatást gyakorolni a világra, vagy ellenőrzése alatt tartani a dolgokat.

A földanya a táplálással, gondoskodással és a szeretettel függ össze. Képesek ellátni önmagukat és környezetüket a szükséges érzelmi és fizikai biztonságérzettel. Van elég ereje és kitartása tervei végrehajtásához. Elégedettséget, életbe vetett hitet, önbizalmat, belső tartást áraszt ki magából. Cselekedeteit az a vágy vezérli, hogy alkotó módon a földdel és természettel összhangban vegyen részt a földi életében.

A muladhara csakra az egész csakrarendszer energiaellátója, úgy is mondhatnánk, a test erőműve. Itt nyugszik az a potenciális energia, amit az összetekeredett kígyó (Kundalini) szimbolizál, és ami kinetikus energiává szeretne átalakulni.

A gyökércsakra felelős a fizikai erőnkért és a vitalitásunkért. Hogy ennek a csakrának az energiáját áramlásban tartsuk, egészségesen kell táplálkoznunk, friss levegőn kell mozognunk, és rendszeresen meg kell tisztítanunk egész életünket. A böjt és a szauna nagyon alkalmas arra, hogy megtisztítsuk testünket a méregtől. Azonban ne csak testünk megtisztítására figyeljünk, tisztítsuk meg közvetlen környezetünket is! Évente egyszer lomtalanítsunk. Szabaduljunk meg a felesleges dolgoktól, ajándékozzunk el mindent, amire már nincs szükségünk. Ez által szabadabbnak, könnyebbnek érezhetjük magunkat.

 

A gyökércsakra kezelésében nagyon fontos, hogy megtaláljuk a helyes arányt az aktivitás és passzivitás, a stressz és a nyugalom között. Ma már tudjuk, hogy van egészséges és megbetegítő stressz, ez a gyökércsakra szintjén azt jelenti, hogy szükségünk van bizonyos aktivitásra és feszültségre, de a tartós terhelés károsítja ezt a csakrát. Ha gyökércsakránk állandóan túl aktív, elvonja az energiát életfontosságú szervektől, így azok működése károsodik. Ha viszont túl ritkán aktiváljuk ezt a csakrát, akkor energiahiány lép fel, mivel a test többi része nem kap elég életerőt.

 

 

A gyökércsakra elhelyezkedése

A test fővonalában legalul elhelyezkedő csakra. A gáttájékon ill. végbélnyílásnál található. Nyílása lefelé nyílik, a föld felé, mert ez a csakra a földdel való kapcsolatunkat jelképezi. A csakra szirmai lefelé néznek, míg töve felfelé mutat, a központi energiaoszlop belsejébe.Aromaterápiás Színe a vörös, a hozzá tartozó hang pedig az o, - azaz piros színnel és o hang rezgésével stimulálható -, az ösztönökre ható ősi zene, a dobszó is gerjeszti a működését. Alulműködés esetén csökken a földdel való kapcsolat - elvesztjük a talajt a lábunk alól -, bizonytalanság elveszettség érzése alakul ki. Túlműködés esetén földhöz ragadottá válik az ember, változásra képtelen lesz. Befolyásolja továbbá az ősi ösztönöket is, a léthez való ragaszkodást, kötődést.A halál közeledtével ez az a csakra, amely elkezd leállni, és a haldokló egyre kevésbé ragaszkodik az élethez.

Elhelyezkedésből adódóan fontos szerepe van a végbél működésében, amely viszont az elengedés érzéséhez kapcsolódik. Ha valaki túlságosan nehezen engedi el az anyagi javakat, irigy, annak problémái lehetnek a székeléssel. A gyökércsakra stimulálásával ez a zavar csökkenthető, de csak a lelki ok oldásával küszöbölhető ki teljesen.Akkor, ha szeretnéd kissé beindítani a gyökércsakrát, hallgass feka zenét. Ha ez a zene nem kellemes számodra, afrikai dobszólót, törzsi zenéket hallgass, annak is jótékony hatása van.

Az első csakra a hátgerinc alsó végénél, a farkcsontnál helyezkedik el. Közvetíti a földi energiákat a magasabb központok felé, ugyanakkor segít az anyagi síkon való megkapaszkodásban. A fizikai testen közvetlen kapcsolatban van a hátgerinccel, a végbéllel, lábszárakkal, csontokkal, a lábfejekkel és az immunrendszerrel. Ez az energiaközpont felelős az ember érzelmi és pszichológiai stabilitásáért, tehát a fizikai erőnlétünkért és vitalitásunkért. Ösztönöz bennünket érzelmi kötelékek alakítására családunkkal, barátainkkal, közösségeinkkel, nemzetünkkel. A munka- a hivatás, az aktivitás elsődleges mozgatórugója. Az első csakra energiái a logika, a rend, a szervezettség iránti szükségletünkben nyilvánulnak meg. Ide épülnek be a fizikai túléléssel, a számkivetettség érzésével kapcsolatos félelmeink, valamint az önmagunkról, belső erőnkről, teremtő képességünkről alkotott hiedelmek.

A fizikai világhoz kapcsolódó legalsó csakra, amely az aura legalsó ún. étertest réteghez kapcsolódik. Ez az étertest a fizikai testünk háromdimenziós tervrajza. E tervnek alapján maradnak a helyükön a testünkben az atomok. Színe a vörös és közvetlenül a mellékvese hormonális működésére hat. A gyökércsakra által felvett energia a gerincoszlopot és a vese tájékát látja el energiával vagy e területeket vitalitását csökkenti az itt kiáramló energia.
Szimboluma: négyszirmú lótuszvirág. Akkor használjuk, ha bizonytalanságot érzünk, félünk az élettől - haláltól. Ha rosszul állnak anyagi dolgaink. Ha nem bízunk az emberekben, félelmeink uralkodnak rajtunk.

A gyökércsakrát Gábriel Arkangyal felügyeli.  A csakrában rejlő tanítás végrehajtásához segítségül hívható Sandalphon Arkangyal.

A gyökércsakra a különböző síkokon a következőképpen hat

1. A fizikai sík: Testi kapcsolat az élethez, a testgyakorláshoz, az ébrenléthez és az alváshoz. A fizikai én a földön, az anyagon és az Anyán keresztül nyilvánul meg.

2. Az EGÓ, vagy emocionális én: Az értelem, vagyis az egyén gondolkodási folyamatainak meghatározott logikája. A hangulatok az érzelmek, amelyek állandóan hullámoznak a személyben.

3. Az intuitív én, vagy inkább a lélek: A személy tudatos énjének belső hangja.

A gyökér csakra és a tanulási funkciók összefüggései.
A gyerekek 0 és 7 éves koruk között az „első csakra” motivációi szerint működnek.
A lélek minden inkarnációjában ezt az időszakot a földi élet új tapasztalataként fogja fel.
A kisgyermeknek meg kell alapoznia önmagát, és létre kell hoznia saját világának törvényeit, megtanulva szabályozni evés, ivás, és alvási szokásait, mert a helyes viselkedés szükséges földi identitásának biztosítására.
A kisgyermek - ön, - én központú, és teljesen leköti saját fizikai életben maradása.
Az első csakra motivációjából cselekvő gyermek, vagy felnőttnek a fő problémája a bizonytalanság érzésén alapuló erőszakos viselkedés.
A félelemmel teli ember vakon, és érzéktelenül üthet, éppen úgy, mint a sarokba szorított állat, aki elveszíti az alapvető biztonságát. Az-az ember, akit a gyökér csakra ural, általában nagy az alvásigénye, akár 10-12 óra is lehet.

Az anyaghoz való kapcsolódásod energiaközpontja, ehhez a csakrához taroznak az alábbi tanulási folyamatok: A saját eredet, a gyökerek megtalálása, A földdel való kapcsolat, Az Ősbizalom, Az anyagi stabilitás, A testtudat, Az önfenntartás, Az aktivitás, A szülés, A születés, Az életigenlés, Az illúzió, A harag, Az irigység, Az öncsalás, A fösvénység, Az agresszió, Egzisztencia, Az egó!

Az alábbi érzelmekből keletkező blokkok alakulhatnak ki, amik az anyagi világhoz köthetnek, a biztonság, teremtés, hosszú élet, részvétel, tudás, önmegvalósítás, eggyé válás.

A magasabb lelki síkon az új utak és lehetőségek vállalása, Bizalom, illetve félelem a világ dolgaitól,
Kapcsolat a Földdel.

 

A gyökércsakra betegségei

A gyökércsakra betegségei az életenergia nem megfelelő kezelésével állnak összefüggésben, s a hozzá kapcsolható megbetegedések jellemzően a külső és belső stressz hatásaira vezethetők vissza.

 

Az alábbi betegségek keletkezhetnek a gyökércsakra energetikai blokkjaiból, egészségtelen energiaáramlásából: A vastagbél és végbél betegségei, Aranyér, Sipolyok, Végtagok hidegérzete, Utazási betegségek, A gerinccel kapcsolatos problémák, Mozgásszervi betegségek – reuma, izületi gyulladás, Hólyag és veseproblémák, Bélgyulladás,  Székrekedés, Hasmenés, gyulladások, Fogínygyulladás, Kövesedés (vese, epe, hólyag) vizelési gondok, Vérnyomás problémák

 

Fizikai betegségek közül az alábbiak megjelenésekor érdemes ezen csakra működésével foglalkozni: vesekő, hideg végtagok, isiász, derékfájás, magas- illetve alacsony vérnyomás, fogproblémák, ínygyulladás, székrekedés vagy hasmenés, vizelési problémák, izomgörcsök, vastagbél problémák, immunrendszer zavarai, herpesz, rák, drogfüggőség, vérszegénység.

A gyökércsakra zavaraira visszavezethető néhány fizikai betegség, probléma:

Hasmenés: Mindig a félelem vagy a bizonytalanság tünete, ha nem külső mérgezésről van szó. Az illető nem képes elengedni.Fogínygyulladás: Gyakran az ősbizalom hiánya okozza. A fogínygyulladást okozhatja a C-vitamin hiánya is.Hátproblémák: Egyenesség és tartásproblémák. Mennyire biztosan viselkedünk és járunk az életben? A bűntudat is okozhat hátfájdalmakat, hisz tonnányi bűnt hordozhat a hátán az érintett. Ezt a bűntudatot főként a gyökércsakrához tartozó meditációkkal oldhatjuk fel.Hideg végtagok: Az életenergia túl gyengén áramlik az érintett területen. Gyakorlatokkal kell aktiválni a gyökércsakrát, hogy az alvó energiát felébresszük.Lábfej: A lábfejjel kapcsolatos valamennyi probléma, földelési problémára utal. El kell gondolkozni azon a kérdésen, hogy, hogyan is birkózom meg a hétköznapokkal?Székrekedés: Állandó stresszre utal. Az elengedéstől való félelem váltja ki.Vesekő: sokáig fennálló stressz váltja ki. Aki nem tud elengedni, az megkeményedik, ez a vesekövek fájdalmas üzenete. Mindenfajta megkeményedés és megkövesedés a gyökércsakrával függ össze.

Érzelmek, lelki működési zavarok is felléphetnek, ha valamelyik csakránkkal gondok vannak, s mindegyik csakrához egyfajta temperamentum is tartozik, ami a gyökércsakra esetében a flegmatikusság.

A gyökércsakra lelki betegsége: Félelmek. Depresszió. Alvászavar. Fogbetegségek (agresszió) 

Ha alul- vagy túlműködésbe lép, többnyire szorongást, depressziót tapasztalunk, s igen gyakori a lustaság is, melynek folyamatos fennállása a csakra működés folytonos zavarát jelzi. Ha többletenergia halmozódik fel, egoista, uralkodó, szadista jellem rajzolódik ki, ha energiahiány mutatkozik, akkor önbizalomhiány, sikertelenség, mazochizmus, szexuális kedvetlenség, falánkság, félelmek, bizonytalanságérzés, szégyen, a szeretetre való méltatlanság érzése, a félreértettség érzése jelenik meg.

Jó hír, hogy csakráinkat különböző módokon tudjuk stimulálni, s az életenergia működési törvényei szerint a csakrák, ha működésbe lépnek, ha stimuláljuk őket, képesek vagy leadni vagy felvenni az energiát, attól függően, mire van szükségünk. Mivel a gyökércsakra színe a piros, a vörös, a színnel való munka - meditáció(mantája a lam), a vörös szín elképzelése és a csakra helyére irányítása - vagy a szín viselése segít a működés beindításában. A vörös mellett a földszínek is segítenek. (Ha viszolygunk a színtől, semmiképp ne vegyük körbe magunkat vele.) Illóolajai a mandarin, a szegfűszeg és a rozmaring, ezeket párologtatva vagy füstölőből eregetve földelhetjük magunkat, csakrameditáció alatt is segítenek. 

Ha túl aktív a gyökércsakra

1.             Állj meg a mindennapi rohanásban és gondolkodj el.

2.             Kérdezd meg magadtól, hogy mi az életed értelme és melyik a lehetséges legjobb út számodra.

3.             Szüntesd meg versengő magatartásodat.

4.             Szabadidődben foglalkozz olyan leföldelő tevékenységgel, mint pl. kertészkedés, fazekasság, főzés, és tartózkodj sokat a természetben.

5.             Szaunázz rendszeresen

Ha túl passzív a gyökércsakra

1.             Hordj vörös vagy földszínű ruhákat.

2.             Minden nap egy meghatározott időre tedd ki magad pozitív stressznek.

3.             Rendszeresen sportolj, mozogj.

Pozitív megerősítések: Mindkét lábbal a földön állok. Szükségleteim kielégítettek.

A gyökércsakrához tartozó tipikus negatív gondolatok

- nem vagyok szeretetre méltó
- szégyellem azt ami, aki vagyok
- szégyellem a testem, a személyiségem, mert nem tudok megfelelni a többi ember elvárásának
- mindig félreértenek, kihasználnak és visszaélnek a bizalmammal
- senki sem tisztel, én magam sem tisztelem és szeretem magam
- méltatlannak érzem magam a szeretetre, arra hogy szeretetben, boldogságban éljek
- áldozatnak érzem magam, a sorstól eddig csak rosszat, fájdalmat, keserűséget, bántást kaptam.
Gyökércsakra légzőgyakorlat

 

Ezt a légző gyakorlatot a meditáció során is végre hajthatjuk.
Amikor belélegzel szívj magadba egy pozitív gondolatot, és amikor kifújod a levegőt egy negatív gondolatot is fújj ki magadból.

Beszívás + gondolat Szeretem és elfogadom életem, minden értem történik.

Kifújás – gondolat  Aki az életet tagadja, elutasítja, hibásan gondolkodik.

Beszívás + gondolat Lelkemben öröm és boldogság lakozik.

Kifújás – gondolat A nihilizmus, a tétlenség megbetegít.

Beszívás + gondolat Kitartó és állhatatos vagyok.

Kifújás – gondolat A depresszió megbetegít engem és a környezetem.

Beszívás + gondolat Az egzisztenciális biztonságom a pozitív gondolkodásommal teremtem meg.

Kifújás – gondolat Az egzisztenciális bizonytalanság a félelmek materializálódása.

Beszívás + gondolat Szeretem Földanyát és Ő is szeret engem, mindent megkapok, amire szükségem van.

Kifújás – gondolat Félek, ha nem felelek meg az elvárásoknak, elfogy a pénzem, és adósságokba keveredek.

Beszívás + gondolat Ha a természetben tartózkodok, feltöltődök pozitív energiákkal.

Kifújás – gondolat Nem engedhetem meg magamnak, hogy pihenjek, mert pénzt kell keresnem.

Beszívás + gondolat Hiszem és tudom, hogy megkapom mindig a szükséges segítséget, mindig annyit, amennyire szükségem van.

Kifújás – gondolat Még nincs elég tartalékom, bármely pillanatban történhet velem valami tragikus.

Beszívás + gondolat Tudom, hogy biztonságban van az életem, mert hiszek a gondviselésben.

Kifújás – gondolat Csak magamban és a pénz erejében hihetek, mert pénzzel mindent megkaphatok.

Beszívás + gondolat Nyugodt és hálás vagyok minden napért, mert megtapasztalhatom a szeretet áramlását.

Kifújás – gondolat Alig várom, hogy annyi pénzem legyen, hogy bátran kijelenthessem, hogy boldog vagyok.

Beszívás + gondolat Életemnek megvan a ritmusa, ahogy a nappal és az éjszaka váltják egymást.

Kifújás – gondolat Túlhajszolt vagyok, mert sokat dolgozom, és szórakozásra már csak éjszaka juthat idő.

Beszívás + gondolat Semmit sem akarok, csak szeretnék, mert az magában hordozza az elengedést.

Kifújás – gondolat. Újabbnál újabb célokat tűzök ki, mert csak akkor érzem magam biztonságban, ha elérem azokat.

A földelést segítő imagináció:
Ülj egyenes háttal egy széken, és a talpaid a talajon legyenek. Csukd be a szemed, és figyeld a lélegzeted, ahogy a levegő ki- és beáramlik az orrodon keresztül. Képzeld el, hogy spirális fényszálak indulnak el a Föld középpontja felé, a férfiaknál az egyes, nőknél a kettes csakrából. Képzeld el, hogy a fényszálakon keresztül összekötődsz a Földanyával, Belégzéskor fölveszed a Föld energiáit,
Kilégzéskor szétoszlanak az aurádban. Néhány percig folytasd a gyakorlatot, utána köszönd meg a segítséget Földanyának.
Figyeld a légzésed, mint az elején, majd néhány mély lélegzet után nyisd ki a szemed.

 

Gyökércsakra - a stabilitás központja

Kezelés szempontjából nyugtató hatással van rá a cédrus és a pacsuli illata. Serkentője a pézsma, levendula és a jácint. A következő kristályok, drágakövek és féldrágakövek hatnak rá pozitívan: füstkvarc, rózsakvarc, gránát, alexandrit, rubin, agát, vérkő, ónix és tigrisszem.

E csakra kulcsszavai a meggyökerezettség, önvédelem és koncepció. Az első kulcsszó arra utal, hogy a Földdel mint elemmel egy tudatosabb, kölcsönhatásokon alapuló viszonyba kerülünk. Minél erősebbek a "gyökereink", annál kevésbé érzékeljük a földi létet nyomasztó tehernek.
Életünk céljáról a gyökércsakra energiamezeje és színképe igen sok információt tartalmaz.
Minden csakra kölcsönhatásban áll a fizikai testtel. A gyökércsakra, bizonyos tulajdonságaiból következően, a fizikai test legkeményebb alkotóelemeihez kapcsolódik, úgymint a csontrendszerhez, izmokhoz és inakhoz. Ha diszharmóniát vagy betegséget észlelünk ezeken a területeken, akkor a probléma eredete gyakran a gyökércsakra működésének megváltozásával kapcsolatos. A csakra korábban felsorolt gyógyító eszközeinek és színeinek használatával, valamint pszichológiai és érzelmi tényezők figyelembevételével sikeresen segíthetünk a fenti szervek elváltozásain, csakúgy, mint reumás bántalmakon, csontritkuláson, egyéb csontrendszeri megbetegedéseken, valamint a csontrendszert, a szöveteket és a bőrt támadó rákos megbetegedéseken is.

A gyökércsakra felelős a vörös szín jelenlétéért az energiamezőnkben. Ha a csakra egészséges, akkor az aurában rendszerint nagyon élénk, vörös szín látható. Színterápia során azonban a túlságosan élénk színek használata kerülendő.

A legegyszerűbb, ám leghatékonyabb vizualizációs gyakorlat, amelyet egyébként minden csakránál használhatunk a megfelelő szín behelyettesítésével, a csakra "táplálása". Ez úgy történik, hogy kellően ellazult állapotban elképzeljük a csakrához tartozó színt, amint az szelíden beáramlik a csakra szirmaiba. A gyökércsakra esetén a vörös szín mély, meleg árnyalata a legmegfelelőbb.
Öltözékünk kiválasztásakor hasznos lehet a vörös szín árnyalatainak viselése. Otthonunkban is elhelyezhetünk néhány megfelelő színű tárgyat, abroszt, vázát, virágot stb. Ha a vörös szín valami miatt ellenérzést vált ki belőlünk, akkor használhatjuk a barnát vagy a mályvaszínt, illetve a vörös komplementer színét, a zöldet is.

Az első csakra fő feladata a leföldelés. Ez azt jelenti, hogy a testünkben élünk, szeretjük azt és elismerjük szükségleteit. Saját testünk szeretete a feltétele annak, hogy szeretni tudjuk a másik ember testét is. Nagyon fontos, hogy „gyökeret” tudjunk ereszteni.

A gyökércsakra a fizikai biztonságérzettel, bizalommal áll kapcsolatban. A biztonság, túlélés, pénz, otthon, a munkánkkal teremthető létbiztonság kérdései, tudatalatt megbúvó félelmeink, szorongásaink kapcsolhatók ehhez a csakrához. Az ezekhez a témákhoz kapcsolódó félelmek – hogy fizikai szükségleteid kielégítődnek-e – összezsugorítja a gyökércsakrát, sötétté és szennyezetté téve azt. Valósággal elfojtódik, amikor a gondolatok állandóan a pénz, a karrier és a vagyon körül forognak, így egy állandó hiányérzet jelentkezik. Egy elzáródott gyökércsakra általában önmagát beteljesítő jóslatként vonza a pénzügyi gondokat.

A gyökércsakra egészsége érdekében fontos, hogy megtaláljuk a megfelelő arányt az aktivitás és a passzivitás között. Ha ez a központ állandóan túl aktív, akkor elvonja a az energiát a létfontosságú szervekből, így azok működése kárt szenved. Ha viszont túl ritkán aktivizáljuk ezt a csakránkat akkor energiahiány lép fel, a test többi része nem kap elég életerőt. Az első csakra az egész csakrarendszer legfőbb energiaellátója, azt is mondhatjuk ez a test erőműve.

Ahhoz, hogy a gyökércsakra energiáját egészséges áramlásba tartsuk, egészségesen kell táplálkoznunk, friss levegőn kell mozogni és rendszeresen meg kell tisztítani az egész életünket. A böjt és a szauna nagyon sokat tud segíteni a test mérgektől való megtisztításában. Viszont nem csak a testünknek van szüksége tisztításra, hanem a közvetlen környezetünknek is. Évente egyszer lomtalanítást kellene rendezni és elengedni azokat a fizikai dolgokat, amikre már nincs szükség. Ezáltal mind testileg mind lelkileg megkönnyebbülünk, felszabadulunk.

 

Gyökércsakra feltöltés

 

Nagyon fontos, hogy jól működjön mert sokszor ettől függ az egészséged. Ez a csakra az életerőt jelenti, azt, hogy mennyire akarsz élni, mennyire tudsz megküzdeni a problémákkal, és ha beteg vagy, mennyire akarsz meggyógyulni. Azokat a szerveidet is ez a csakra látja el energiával, amelyek a közelében, a medencéden belül helyezkednek el. (Ez egyébként minden csakrára igaz.)

Minden csakrának van egy meghatározott színe. A gyökércsakráé tűzvörös. Ez azt jelenti, hogy ilyen színűnek látják ezt az energiát, amint feltölti a medence alsó részét, és elkezd fölfelé is emelkedni a gerinc mentén. Gyerekeknél ritkán van baj a gyökércsakra működésével, de azért tanuld meg, hogyan tudod feltölteni energiával!

1. Gyakorlat – Gyökércsakra feltöltése Ülj le egy székre (lehetőleg a szélére) vagy keresztezett lábbal (törökülésben) a szőnyegre. Lazítsd el a tested, majd koncentrálj az első csakra területére! Képzeld el, hogy amint belélegzel, vörös fény kezdi alulról feltölteni a testedet! Egy-két perc múlva, ha jól csinálod, enyhe, kellemes melegséget érezhetsz a gyökércsakra táján.

 

Gyökércsakra harmonizálása:

 - Mantrával: LAM

 - Színterápiával: vörös

 - Drágakőterápiával: achát, hematit, gránit, jáspis, rubin

 - Aromaterápiával: szegfűszeg, cédrus

 - A természet érzékelésével: napfelkelte, naplemente látványa, a természet és a friss föld illatának belélegzése, piros zöldségek, gyümölcsök fogyasztása

A gyökércsakra tisztítása

Felmenőkkel és utódokkal való kapcsolatunk rendezése.
Testünk elfogadása.
Egészségünk megőrzése (az immunrendszer folyamatos erősítése, méregtelenítés, testmozgás, csontkovácsolás, masszázs, jóga stb.).
A bizalom kialakítása önmagunk és az élet iránt (meditációval, önvizsgálattal).
A természetben való feloldódás – tartózkodjunk minél többet a szabadban, és valamennyi érzékszervünkkel igyekezzünk megtapasztalni azt!
Hangterápia – monoton zene, különösen a dobszó; természeti népek zenéi.
Színterápia – viseljünk pirosat, illetve földszíneket; aludjunk ilyen színű ágyneműben!
Táncterápia – erőteljes lábmozdulatokat igénylő tánc során igyekezzünk minél szorosabb kapcsolatot kialakítani a földdel; közben képzeljük el azt, hogy a bolygónk középpontjából érkező vörös színű fény a lábunkon keresztül a gyökércsakránkba áramlik, s megtisztítja azt!
Aromaterápia: cédrus, szegfűszeg, pacsuli, mirha, levendula, pézsma.
Drágakő-terápia: achát, gránát, hematit (akár magunkon vagy magunknál hordva, akár a környezetünkben elhelyezve).

A gyökér (1-es) csakra harmonizálása meditációval

 

A meditáció alkalmazásának több gyakorlati haszna is van. Többek között az is, hogy megtaláljuk lelki békénket, mely által harmóniába hozhatjuk testi, lelki, szellemi egységünket. Az is fontos, hogy önmagunkra találjunk, ezáltal felismerjük, kik vagyunk és mi is a valódi feladatunk, hogy kezünkbe vegyük sorsunk irányítását és elérjük a megvilágosodást.

Irányított meditációt is csinálhatunk, ha a test egy bizonyos pontjára fókuszálunk gondolatban, mondjuk az 1-es csakránkra, mert a hozzá tartozó fizikai problémákon szeretnénk segíteni vagy harmonikus mozgásra késztetni.

 

A mélyebb beleéléshez építhetünk egy személyes oltárt, mely az adott csakrához tartozó színnel és tárgyakkal segíti a lelki ráhangolódást, összpontosítja az energiákat. Mivel ez a mi személyes szent helyünk lesz, ezért csak olyan tárgyakat válogassunk hozzá (ezek színükben és anyagukban kell, hogy megfeleljenek az alap törvénynek) amelyeknek személyes jelentősége és üzenete van számunkra. Fontos az is, hogy jó kisugárzásuk legyen, ezért rájuk is hangolódhatunk csukott szemmel egy kicsit, és amelyik zavaró hatást kelt, azt ne alkalmazzuk.

Alaptétel, hogy a tárgyak színe egyezzen meg a csakra színével. Mivel az 1-es csakra piros színű, ezért helyezhetünk ide piros tárgyakat, mint pl: csikung-golyók, rózsák, notesz, könyv és piros gyertyák - amiket a meditációhoz használunk, vagy egyéb piros tárgyat kedvünk szerint.

Mivel elem szintjén a föld elemhez tartozik az 1-es csakra, így tehetünk ide:
cserépedényeket, barna színű fa dobozokat, sötét színű fa elefántot, Ganésát, füstölőket (cédrus, mirha, levendula), illóolajokat, ásványi kristályokat (rózsakvarc, rubin Ónix, füst kvarc, achát, hematit, tigrisszem).

Teendők mielőtt neki fognánk a meditációnak: ha van oltárunk, üljünk vagy feküdjünk elé, hogy a színek, jelképek megillethessenek, és az illóolajokkal, füstölőkkel vagy illatgyertyákkal teremtsünk megfelelő hangulatot.

A szöveget magnóra is vehetjük, a kipontozott részek szünetet jelentenek:

- Lassan mélyen lélegezzünk orron át.

- Sorra feszítsük meg izmunkat tetőtől talpig... ezután lazítsuk el őket, egyre jobban belesüppedve a szőnyegbe vagy a székbe.

- Képzeljük magunkat a lehető legtökéletesebb körülmények közé... érezzük a biztonságot, a melegséget, mely körül vesz minket

- Ki van velünk ezen a tökéletes helyen? Vegyük sorra ezeket a személyeket... Érezzük felénk áradó szeretetüket, mint egy vörösen aranyló áramlatot, amely lényünk minden atomját áthatja és boldogsággal tölt el.

- Képzeljük el a bennünk lakozó anyát, aki szeretettel tekint ránk... Érezzük ahogy a mosolya beburkol minket, mint egy puha takaró... Ő soha nem hagy el. Lényünk része, mindig védelmezni fog.

- Közeledjünk felé. Öleljük át, csókoljuk meg vagy karoljunk belé. Élvezzük ki ezt az érzést... Szánjunk időt egymásra, a közeledésre. Élvezzük az újra egyesülést, a bizalmat...

- Ajándékot ad nekünk - fogadjuk el. Nézzük meg alaposan, tapogassuk meg, szagoljuk meg, csodáljuk színét, alakját, s ha lehet kóstoljuk is meg... Mondjunk köszönetet anyánknak, és ígérjük meg, hogy kincsként fogjuk őrizni. Ez az ajándék már örökre a miénk, mindig emlékezzünk rá, ha elhagyatva, becsapva éreznénk magunkat.

- Kezünkben tartva az ajándékot érezzük, ahogy lelki anyánk energiája a gyökér-csakránkba áramlik... Képzeljük magunk elé ezt a csakrát: a négyszirmú lótuszt amint kerékként körbe forog, minket éltető energiával ellátva...

- Összpontosítsunk a csakra egyenletes forgására és arra a meleg vörös sugárzásra, amely betölti testünknek ezt a részét, lábunkon keresztül a föld felé áramlik, hogy összekapcsoljon vele...

- Élvezzük ki a megalapozottság, az állandóság és a biztonság kellemes érzését, mielőtt figyelmünket újra a hétköznapi dolgokra irányítanánk.

- Majd telítődve e csodás érzéssel, jöjjünk vissza környezetünkbe és nyissuk ki a szemünket, ha csukott szemmel meditáltunk.

Megerősítések amiket használhatok:
Tudatosítom, mennyi szeretet, bizalom és gondoskodás vesz körül, miközben lelki anyám mindig velem van, védelmez, táplál, becéz. Felelősséget vállalok önmagamért. Bármilyen helyzettel meg tudok birkózni. Szüntelenül gondoskodom ezentúl testemről, mert fontos lett számomra. Kapcsolatban vagyok a földanyával és biztonságban érzem magam, mert a valóságba engedem gyökereimet, itt és most. A legjobbat érdemlem, amit csak az élet adhat. Szükségleteim mindig kielégülnek.

Kérdések, melyek napjaimmal kapcsolatban felmerülhetnek – most már figyeljek rájuk jobban, és javítsam ki, amit tudok:
- A bőségre, vagy a hiányra összpontosítottam-e ma?
- Nézzük át hogyan javíthatnánk anyagi biztonságunkat (heti kiadás, hol lehetne megtakarítani?)
- Elvesztettem-e kapcsolatomat családommal, barátaimmal?
- A megoldást szeretetre alapozzuk. Adtam e valami jutalmat, elismerést önmagamnak?
- Tisztelem-e saját testemet annyira, hogy megadom neki a rendszeres pihenést, mozgást, étrendet?
- Otthonom tükrözi-e valódi lényemet?

 

Gyökércsakra-meditáció

Helyezkedjünk el kényelmesen! Néhány percig összepontosítsunk a légzésünkre! Képzeljük el, hogy talpunkból és gyökércsakránkból gyökerek nőnek ki, melyek egészen bolygónk középpontjáig hatolnak, s erősen megkapaszkodnak benne! Majd bolygónk belsejének vörös színű fénye a gyökereken keresztül a gyökércsakránkba áramlik, s megtisztítja azt. A gyökércsakra elhasznált energiái ugyancsak e gyökereken távoznak a földbe, ahol fénnyé válnak.

 

Gyökércsakra meditáció

Egyenes derékkal ülj le, a lábaid egymás mellett legyenek(nem keresztben) és a talpaid érjenek a földre vagy feküdj le. Hunyd le a szemed, lazulj el. Majd számolj vissza 10-1-ig visszafelé, mintha lefelé mennél egy lépcsőn. Az 1-hez érve egy ajtó előtt állsz, belépsz rajta egy szobába, aminek a közepén egy kényelmes, trónszerű szék áll. Ülj le. Szemben veled egy asztalon, egy csokor vörös rózsa van. Pár percig nézd figyelmesen. A testedből gyökerek ereszkednek a földbe, amelyen át minden benned lévő feszültség és probléma távozik. Majd a Földanya életenergiája alulról érkezve feltölt téged a gyökereken át. A gyökerek visszahúzódnak. Most állj fel, indulj ki a szobából, és miközben elindulsz felfelé, számolj 1-10-ig. Nyisd ki a szemed, újra itt vagy a jelenben.

 

A gyökér (1) csakra kiegyensúlyozását szolgáló tornagyakorlatok

1 Feküdjünk hanyatt, karunkat lazán magunk mellett tartva, lábunkat vállszélességnyi terpeszben, térdben behajlítva. Vegyünk mély lélegzetet, s kilégzéskor nyomjuk a földhöz derekunkat

2. Kilégzés közben emeljük meg a fenekünket, combunkkal kezdjük és medencénkkel folytatjuk. Segíthet, ha gyakorlat közben elképzeljük, hogy a farkcsontunk végéhez madzagot kötöttek és ennél fogva húznak minket fölfelé. Ne erőlködjünk, csak addig csináljuk, amíg kényelmesen megy, különösen ha hátpanaszaink vannak. Fontos, hogy a gyakorlat közben lábszárunk függőleges maradjon.

3. Emeljük tovább csípőnket felfelé, amíg még kényelmesen megy, farizmunkat feszítsük meg, hogy megkíméljük a gerinc alsó szakaszát.

4. Lassan ereszkedjünk vissza kiinduló helyzetbe. Először a derekunk érjen földet, ezt követően a farkcsont. Karunkat tegyük ki oldalra, hogy megőrizzük az egyensúlyt. Közben pihenjünk pár percet, s tudatosítsuk magunkban a földdel való testi kapcsolatot.

Gyökércsakra kiegyensúlyozása kristályokkal

A gyökér-csakra, mivel az anyagi világhoz, a földhöz kapcsolódik, azt hangsúlyozza, hogy földeltek legyünk itt és most a létben. Ennek megélésében segítenek különböző ásványok, féldrága kövek, föld színű kristályok pl. barna, fekete, szürke és vörös, ezek mind megfelelnek a csakra természetének és segítenek abban, hogy megalapozzuk és összeszedjük magunkat.
A kristályok a csakrákhoz hasonló rezgésüknél fogva felhasználhatók a csakrák harmonizálására, kiegyensúlyozására, s ha elménket, gondolatunkat a kristályra, ásványra összpontosítjuk így segíthetünk beindítani az öngyógyító folyamatokat a szervezetben.

Fontos szempontok amiket a kristály vagy ásvány használatánál figyelembe kell vennünk:

A kristályok kiválasztása: csakra harmonizálásnál először is vegyük figyelembe a csakra színét és hogy melyik kő való hozzá, de ezek közül is a megérzésünkre hagyatkozzunk, vagy ingázzuk ki, esetleg csukott szemmel érezzünk rá, vagy várjuk meg míg megmelegszik kezünkben a kő.
De ha már megvettük és az otthoniak közül nem tudjuk, hogy melyik lenne az igazi, akkor miután megtisztítottuk és behangoltuk kristályainkat, csukott szemmel összpontosítsunk csakránkra és húzzuk végig kezünket a kristályok fölött. Válasszuk ki azokat, amelyeket igazinak érzünk, ez bizsergés formájában is jelentkezhet.

 A kristályok tisztítása: ez azért fontos, hogy semlegesítsük a már tárolt energiákat, és tiszta, illetve személyes energiánkkal újra töltsük a kristályt. Erre több módszer van, bármelyiket alkalmazhatjuk:
- tartsuk a kristályt folyó víz alá, közben képzeljünk magunk elé egy csodálatos vízesést, vagy tengerparti hullámverést,
- rázzunk meg egy csengőt a kristály fölött,
- tegyük ki 24 órára a napra,
- füstöljük meg füstölővel,
- fogjuk a kristályt, és képzeljük el, hogy a korona csakránkból ragyogó fény árad felé, amely elmos minden negatív energiát,
- mivel az ametiszt a meditáció köve, jótékony ereje segít megnyugodni, ha értelmünk s érzelmünk összezavarodna, egyaránt használható a 3. szem és korona csakrára is, de jelen esetben mint fő szempont segít bármely követ megtisztítani, ha körberakjuk ametiszt kövekkel.

A kristályok behangolása: tisztítás során "úgyszólván bekapcsoljuk" mint a rádiót, de ahhoz, hogy elkapjuk a kívánt adást, pontos hangolás kell. A hullám-hossz mindíg a célunktól függ. Mondjuk magunkban: "azt akarom, hogy ez a kristály hathatós eszköz legyen a gyógyításhoz, meditációhoz, álomértelmezéshez..."

A kristályok használata: Feküdjünk hanyatt, helyezzük a kristályokat elérhető közelségbe. Meditációs gyakorlattal hangolódjunk rá az adott csakrára. Tudatosítsuk magunkban kerek vagy csillag szerű formáját. Rakjuk a kristályokat a csakrára vagy annak közelébe, és meditációs gondolattal fókuszáljunk rá, hogy a kristály rezgése energiával töltse fel a csakrát. Végül térjünk vissza a hétköznapi tudat állapotába.

Az (1) gyökér csakra harmonizálásához sok kő használható ezek közül felsorolunk párat:

- heliotrop - ez a bátorság köve, csökkenti szorongásainkat, melyek kibillentenek egyensúlyunkból. Segít a testi-, érzelmi- és szellemi megújulásban és döntéshozásban is. Fizikai szinten erősíti a vesét, a májat, a lépet, így előmozdítja a méregtelenítést is.

- füstkvarc - pompás földelő kristály, segít a jelen pillanatra összpontosítani, erősíti a túlélési ösztönt és a problémamegoldó intuíciót, segít feloldani a negatív energiákat és az érzelmi görcsöket.

- hematit - kiváló földelő kristály, segít leküzdeni azokat az értelmi akadályokat, amelyek visszatartanak minket az új utak kipróbálásától, föloldja az ismeretlentől való félelmet s az ehhez kapcsolódó rossz érzéseket.

- achát - a tűz achát vagy a barna, fekete- barna illik a lehető legjobban a gyökér csakrához. Ezeket használjuk, ha csakránk energiaszegény, ha növelni szeretnénk önbecsülésünket, testi és érzelmi biztonság érzetünket, s ha kiegyensúlyozottabb életszemléletet szeretnénk kialakítani.

- tigrisszem - összpontosítja a kihívások elfogadásához szükséges energiát, erősíti a derűlátást és fegyelmet, fényt derít a céljaink eléréséhez szükséges gyakorlati lépésekre.

Eredményes kristály felhasználást és minden jót kívánok mindenkinek:

 

Gyökércsakra mudra:

A kéz hüvelykujja és mutatóujja kört képez (mindkét oldalon) a többi ujj lazán nyújtva. Kézhát a térden.

Jógája: Hatha - jóga, Kundalini – jóga.