plutónium 239-es

plutónium 239-es

Írta magász több éve

1939 augusztus 2-án, Albert Einstein levelet küldött Franklin D. Roosevelt amerikai elnöknek. A levélben arról tájékoztatták az Elnököt, hogy az uránium elem a közeljövőben új, fontos energiaforrássá válhat, mivel nagy tömeg urániumban lehetséges nukleáris láncreakciót megvalósítani.

A láncreakcióra 1934-ben Szilárd Leó jelentett be szabadalmat. Rájöttek arra, hogy ha az atommagokat neutronnal bombázzák, akkor azok befogják - főleg a lassú - neutronokat. Így az atom tömegszáma eggyel nő, a rendszáma marad, tehát ugyan annak az elemnek egy izotópja keletkezik, ami instabil: a neutron protonná és elektronná bomlik. Az elektron béta-részecske alakjában távozik. Ha az urán magját (92 proton, 146 neutron) bombázzák neutronnal, akkor egy új - instabil -elem a neptúnium (1939-ben mutatták ki a létezését) keletkezik, ami egy béta részecske leadásával nagyobb rendszámú, mesterséges elemmé, plutóniummá alakul. (94 proton 145 neutron.) A plutóniumot 1941-ben mutatták ki. Otto Hahn vette észre, hogy még bárium és kripton is keletkezik a folyamatban, és ezek rendszámának összege (56 36=92) pontosan megegyezik az uránéval. Tehát az uránmag kettéhasadt és két hasadványtermék keletkezett. Közben felszabadult 200 MeV energia és több neutron is keletkezett, azaz láncreakció jött létre. Hasításra azonban csak az urán 235-ös rendszámú izotópja volt hajlamos, amiből a természetes uránban csak 0,7% van, a többi 238-as izotóp, ami nem hasadt. Az új elem, a plutónium 239-es izotópja, szintén alkalmas volt a láncreakció létrehozására.

1942-ben Chicagóban Szilárd és Fermi vezetésével beindítják az első szabályozott láncreakciót - az atommáglyát. Ez grafittéglákból és kadmium rudakból állt. A grafit összetartotta és lelasította (moderálta) a neutronokat, a kadmium pedig elnyelte (szabályozta) őket. Ez volt az első atomreaktor, amire Enrico Fermi és Szilárd Leó kapott szabadalmat.

Mi történik akkor, ha nem szabályozzák, nem állítják meg a láncreakciót? - Óriási energia szabadulhat fel igen rövid időn belül, tehát a láncreakció alkalmas bomba készítésére.

Történelmi tény, hogy több magyar származású tudós működött közre abban, hogy elkezdődjön az atombomba gyártása. Ez Amerikában elnöki segítség nélkül elképzelhetetlen lett volna .

Teller Ede volt az, aki kitalálta, hogy ha el akarnak juttatni az amerikai elnökhöz egy levelet, akkor azt Einsteinnek kell megírnia, mert így biztosan vevő lesz rá az elnök. Végül a levél elkészült és Alexander Sachs bankár segítségével célhoz is ért. A tényleges levelet Einstein diktálta németül, Wigner fordította angolra, és az általa fordított változat maradt fönn. A levélben összefoglalta az atomkutatás eredményeit és lehetőségeit. Javasolta az atombomba gyártás megkezdését, a láncreakció elvének gyakorlati továbbfejlesztését. A bomba elkészítéséhez a tudósok és az ipar összefogására, továbbá pénzre, és uránra volt szükség. Abban az időben Csehszlovákiában és Belga Kongóban voltak jeleltős uránkészletek. A tudósok felhívták a figyelmet arra, hogy a belga kongói uránt a németek is megkaparinthatják. Wigner Jenő emlékeztette Einsteint, hogy ő egyszer már találkozott a belga királynővel. Erre Einstein Long Islandból írt a belga királynőnek is egy figyelmeztető levelet urán témában. Roosevelt elnök Einstein levelének hatására konferenciát hívott össze a Szabványügyi Hivatalban, ahol a maghasadás katonai felhasználhatóságáról tárgyaltak és megalakították az Uránium Bizottságot amely rögtön elő is irányzott 6000 dollárt az atomprogram elindítására. A bizottság az első időkben igyekezett a külföldi tagjait amerikai születésűekre cserélni, így lecserélték Wignert, Tellert, Szilárdot és Enrico Fermit is. 1940-ben azonban a kisérletek felelős vezetőjéül Fermit nevezték ki. 1941-ben már az atombomba elkészítéséről is döntöttek, de az igazi munka csak a Pearl Harbor-i japán támadás után indult be. Elkezdték az "atombomba előállítására irányuló maximális erőfeszítések" megtételét. A tudósok megkapták a beígért 6000 dollárt is, amiből megvásárolhatták a szükséges grafit mennyiséget. A kutatás központja a Chicagói Egyetem Metallurgiai Laboratóriuma lett. A tudományos vezető Arthur H. Compton, a katonai vezető pedig Leslie R. Groves vezérőrnagy volt. Oak Ridgeben az urán 235-ös, Hanfordban pedig a plutónium 239-es izotópját állították elő.

                                                Hanfordi reaktor sémája

Az első atombombák (később a szovjet és az angoloké is) töltete plutónium volt. Ennek az a magyarázata, hogy a plutóniumot egyszerűbb és gyorsabb - negyven, negyvenöt nap besugárzás - volt előállítani a reaktorban, mint a 235-ös izotópban magasan dúsított uránt a bonyolúlt és időigényes gázdiffúziós, vagy centrifugás dúsítókban. A plutónium-239 izotóp legegyszerűbben úgy hozható létre, hogy az urán nehezebb izotópja, az urán-238 atommagja befog egy neutront, majd két lépésben plutónium-239 atommaggá alakul át. A mai energiatermelő vagy kísérleti atomreaktorok üzemanyagában túlnyomórészt urán-238 izotópok vannak. Az urán-235 hasadása során felszabaduló neutronok egy részét az urán-238 magok befogják, és plutóniummá alakulnak át. Az atomerőmű típusától függ, hogy ez az átalakulási folyamat milyen mértékben megy végbe. Egyes reaktortípusokat kifejezetten plutónium gyártására fejlesztettek ki. Ilyen például a természetes uránnal, grafit-szabályozókkal üzemelő reaktortípus. Ha a fűtőelemeket nem távolítják el elég korán, vagyis üzemszerűen, békés céllal használják a reaktort, akkor a keletkező Pu-239 folyamatosan Pu-240-né alakul, így a kiégett fűtőelemekben lévő Pu-239-tartalom túl szennyezett lesz. A katonai célú plutónium csak legfeljebb 7%-ban tartalmaz Pu-240-et, ideális esetben pedig csupán 2-3%-ot. A civil reaktorokból kikerülő plutónium azonban akár 20%-nál is több Pu-240-plutónium-izotópot tartalmazhat.

Hanford-i üzemanyag

Az amerikai fegyveriparnak három központja alakult ki: a Washington államban lévő Hanford, 60 ezres barakkvárossal, a Tennessee államban lévő Oak Ridge és az Új-Mexikó államban, Santa Fétől 50 kilóméterre lévő Los Alamos, amelyet 1943-ban - kizárólag az atombomba előállítására - hoztak létre. A nukleáris telephelyeket úgy választották ki, hogy azok jól elkülöníthetők és védhetők legyenek, ugyanakkor az energiaellátásuk is biztosítva legyen. Például a hanfordi telep egy sivatagi medencében, a Columbia folyó mentén lett felépítve. Hanfordban 1944. szeptember 26-án indult el az első - jelentős teljesítményű - plutónium termelésére alkalmas reaktor: a "B Pile". Ennek felépítése hasonló volt a chicagói atommáglyáéhoz, de itt már gondoskodni kellett a hűtésről is. Ezt a zónán keresztül másodpercenként 5 köbméter víz áramoltatásával oldották meg, Wigner Jenő javaslatára. A reaktort DuPont építette Wigner és csoportja tervei szerint. A neutronokat lassító moderátor szerepét 1200 tonna szupertisztaságú grafit töltötte be. A töltetet 200 tonna fémurán alkotta. A "B Pile" 250 MW teljesítménnyel üzemelt és egy hónap alatt kb. 6 kg plutóniumot termelt.

B Pile

"Hanford volt Wigner mérnöki tevékenységének koronája, és ez egymagában elegendő bizonyíték arra az állításomra, hogy ő volt az első nukleáris mérnök, vagy e szakma megalapítója." - mondta Wigner Jenőről Alvin Weinberger. (Alvin Weinberger, Wignerrel együtt - többek között - az Oak Ridgei Nemzeti Laboratórium igazgatói is voltak.) Wigner tervezett egy víz-hűtéses, víz-moderátoros átalakítót is, amely lehetővé tette, hogy a hasadó plutóniumból kiszabaduló neutronok a tóriumot urán-233-rá alakítsák át, ezzel ő lett a mai kutató-reaktorok, tengerészeti reaktorok és atomerőművek "nagyapja".

1945-ben három atombombát készítettek az USA-ban. Ebből kettő plutónium töltetű, egy pedig urán 235-ös volt. Az első atombomba, amit Alamogordoban robbantotak fel, plutónium bomba volt. Működésbe hozatala szerint a második bomba, a "Little Boy", urántöltetű volt és 1945. augusztus 6-án, helyi idő szerint 8 óra 15 perckor robbant Hirosima felett. A harmadik a "Fat Man" az első bombához hasonlóan plutónium bomba volt és bevetését már semmi sem indokolta. Mégis három nap múlva, augusztus 9-én, 11 óra 02 perckor Nagaszakit atomtámadás érte...A második atombomba bevetésének valójában már politikai okai voltak. Truman így akarta Sztálin tudtára adni Potsdamban, hogy az amerikaiaknak több bombájuk is van. A két támadásban közel 150 000 ember azonnal meghalt, több tízezer pedig a sugárzás következtében később halt meg, vagy szenvedett maradandó károsodást.)

Little Boy

Fat Man

Honnan volt az USA-nak annyi uránja, hogy bombát tudtak készíteni?
Jacques Vanderlinden professzor a Brüsszeli Szabadegyetem történelem szakos tanára 2004-ben közzétette, (The Mainichi Newspapers, 2004. augusztus 5.i szám.) hogy az általa megtalált iratok alapján bizonyítható, hogy a Japánra ledobott atombombákhoz szükséges uránium 75%-ban Belga-USA titkos szerződés alapján került Kongóból az USA-ba. A fuvarokmányokon az uránium oxid "Q-11" a rádium "K-65" néven szerepelt. A II. Világháború kezdetéig a Belga Kongóban 30 000 tonna körüli uránércet bányásztak ki, ennek az értéke 100 millió dollár volt.

Az USA egyik vezérkari főnöke, William D. Leahy légi admirális szerint "Ennek a barbárbár fegyvernek alkalmazása Hirosimában és Nagaszakiban nem volt lényeges segítség a Japán elleni háborúnkban. A japánok már majdnem vereséget szenvedtek és készek voltak a fegyverletételre." 1945. május 23-án és 25-én 500-nál több B-29-es nehézbombázó -  mindkét napon -  4500-4500 tonna gyújtó és rombolóbombát dobott le Tokióra, óriási pusztítást okozva. Ezt megelőzően 1945 áprilisában és májusában Japán a semleges Svédországon és Portugálián keresztül három kísérletet is tett a háború békés befejezésére.

Ma, szinte kivétel nélkül azt tanítják az iskolákban, azt láthatjuk a történelmi témájú filmekben, hogy az atombomba "milliók életét mentette meg", mert elősegítette a háború gyors befejezését. A csendes-óceáni térségben harcoló amerikai és szövetséges katonák bizonyára így is érezték, hálát adva Istennek, hogy nem kell tovább harcolniuk a fanatikus japcsikkal. Az igazságot - ötven év távlatából nézve - jobban megközelítik Edward Stettinius külügyminiszter szavai, amelyeket 1945 májusában mondott az ENSZ alapító okiratának aláírásakor, egy magánbeszélgetésen:

"Ha Japán kilép a háborúból, nem lesz olyan élő népesség, amelyen kipróbálhatjuk a bombát."

John Foster Dulles reagálása ez volt:

"Tartsuk Japánt háborúban három hónapig és bevetjük a bombát a városaikra. A háborút úgy fogjuk befejezni, hogy a világ összes népe rettegni fog tőlünk és engedelmeskedi fog az akaratunknak." ("Elhallgatott történelem -  Japán bombázása a második világháborúban." AustraliaFreePress.org)

Második atom­fegy­ver­ke­zé­si ver­seny - I. rész

2006. február 27. 17:12, hétfő

A plutónium előállítása valamivel egyszerűbb. Az U-238 neutronbesugárzásra Pu-239-cé alakul. A nukleáris reaktorokban ez a folyamat állandó, de ez az anyag újabb neutron hatására Pu-240-né alakul tovább, amely már elvileg nem használható nukleáris robbanótöltetbe, mivel a Pu-240 túl sok neutront szabadít fel spontán. Ahhoz, hogy a kinyerhető anyag ne legyen túl szennyezett, a reaktorból viszonylag rövid idő alatt el kell távolítani a Pu-239-et tartalmazó fűtőrudat, melyből kémiai úton kivonható a szükséges izotóp.

Ha a fűtőelemeket nem távolítják el, vagyis üzemszerűen, békés céllal használják a reaktort, akkor a keletkező Pu-239 folyamatosan Pu-240-né alakul, így a kiégett fűtőelemekben lévő Pu-239-tartalom túl szennyezett lesz. A katonai célú plutónium csak legfeljebb 7%-ban tartalmaz Pu-240-et, ideális esetben pedig csupán 2-3%-ot. A civil reaktorokból kikerülő plutónium azonban akár 20%-nál is több Pu-240-plutónium-izotópot tartalmazhat.

Az X-10 plutóniumgyártó kísérleti reaktor 1943-ban

Noha az általános vélemény az, hogy ez a plutónium nem használható atomfegyverben, ezt némi kétkedéssel kell fogadnunk. Anglia 1953-ban egy kísérleti atombombát robbantott fel, a Totem I-et, ami hagyományos nukleáris reaktorból kikerült plutóniumból készült. Legalább 17%-os volt a Pu-240 tartalma, célja pedig pont az volt, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek a Pu-240 szennyezésről. India legalább egy kis robbanóerejű kisérleti töltetett robbantott fel, amely civil nukleáris reaktorból származó plutóminot használt.

Egy 11 cm átmérőjű, 5,3kg-os, 99,96%-os tisztaságú Pu-239-gyűrű

Ugyan kétségkívűl nem ideális az ilyen kiégett civil reaktor-fűtőanyagból származó plutónium egy nukleáris fegyver létrehozására, de a jelek szerint korántsem lehetetlen. A nagyhatalmak általában speciális reaktorokat használtak, melyek feladata kifejezetten a Pu-239 előállítása volt, de mára ezek jó részét leállították, mivel egyfelől kevés új plutónium fegyver készül, ráadásul a nukleáris leszerelés miatt sok bombát szétszereltek, amelyekből szintén jelentős mennyiségű plutónium került a raktárakba. A mai napig mintegy 300 tonna katonai célú plutóniumot gyártottak, az USA mintegy 100 tonnát, Szovjetunió/Oroszország körülbelül 180 tonnát, Franciaország, Anglia és Kína pedig 12 tonna körül.

A bomba alapvető működése

Adva van tehát a szükséges mennyiségű U-235 vagy Pu-239 hasadóanyagunk. De hogyan fogjuk elérni, hogy rövid idő alatt megfusson a reakció? Ez két fő eljárással valósítható meg. Az elsőnél két vagy több, a kritikus tömegnél kisebb anyagmennyiséget robbanótöltetekkel összelöknek, amihez általában plusz neutronforrást is biztosítanak, hogy a láncreakció garantáltan beinduljon. A hirtelen megfutó reakciót a gyors neutronok hozzák létre. Rövid idő alatt hatalmas energiák szabadulnak fel, és a másodperc milliomod része alatt több millió fokos hőmérséklet keletkezik. 

Ez az eljárás egyszerű, és a hatása sem kérdéses. Ilyen elven működött a Little Boy, amit Hirosimára dobtak le 1945 augusztusában. Azonban ez az eljárás csak U-235 esetén működhet, Pu-239 esetén nem, mivel abból nagyobb számban szabadulnak fel spontán neutronok, és a láncreakció által keletkező hő egyszerűen szétvetné a bombát, mielőtt a részek megfelelően egybeérnének, és kellően reaktívvá válna. Ennek a problémának a megoldására dolgozták ki a berobbantásnak nevezett megoldást.

Itt a reakcióanyag egy üreges gömb (de egyes bombáknál később állítólag áttértek az amerikai focilabdára emlékeztető alakra), amely körül robbanóanyag van. A robbanóanyagnak igen rövid idő alatt kell a Pu-239-et egyetlen pontba összenyomnia. A hirtelen felületcsökkenés (ahol a keletkező neutronok megszökhetnek) és a megnőtt sűrűség miatt szuperkritikussá válik az anyag. A reakció megindulását itt is egy neutronforrás biztosítja, és egy U-238- vagy berilliumtükör veszi körbe a plutóniummagot, amely nagyban javítja a fegyver hatásfokát. 

A modern, összetett berobbantási módszerekkel hatásosan lehet csökkenteni a szükséges reakcióanyag mennyiségét. Amíg egy tiszta Pu-239 hasadóanyag kritikus tömege gömb formában mintegy 10 kg körüli, berobbantásos eljárással ez 4 kg-ra, a fejlettebb berobbantásos megoldásokkal pedig egyes becslések szerint akár 1-2 kg-ra is lecsökkenthető. A berobbantásos eljárás használható az U-235-bombáknál is, ahol a kritikus tömeg mintegy 15 kg-ra csökkenthető le.

Második atom­fegy­ver­ke­zé­si ver­seny - I. rész

2006. február 27. 17:12, hétfő

1945, az Egyesült Államok által Japán ellen bevetett atombombák óta az atomfegyverek árnyékában élünk.

Amerikának 1942-től 1945-ig hihetetlen erőfeszítésébe került az első atombomba kifejlesztése, de kétségkívül kifizetődő volt. Az atomfegyverek a legfélelmetesebb tömegpusztító fegyverek, melyek nem csak hatalmas pusztításra képesek, de alkalmazásuk után évekkel is áldozatokat szedhet az általuk kibocsátott radioaktív sugárzás. Noha az atomfegyverek előállítása komoly összegekbe kerül, mégis kétségkívül a politikai hadszíntér jolly jokere lett a hidegháborúban, és még ma is az, amint az láthatjuk Észak-Korea illetve Irán esetében. Ebben a cikkben egy rövid áttekintést szeretnénk adni az atomfegyverek felépítéséről, a gyártásukkor felmerülő nehézségekről, illetve arról, hogy ki és miért akar ilyen fegyver a birtokában lenni.

Nagy tisztaságú U-235 fém

A fissziós (maghasadás elvén működő) egyszerű atomfegyverek a maghasadás láncreakciójára épülnek. A maghasadásnál egy neutron kettéhasít egy nehéz atommagot, ami könnyebb atommá alakul, és közben jelentős mennyiségű energia szabadul fel. Ha a felszabaduló neutronok kellő mennyiségben tudnak újabb atommagokat széthasítani, akkor beindulhat a láncreakció. Ehhez az szükséges, hogy a reakció folyamán legalább kettő vagy több szabad neutron keletkezzen, valamint hogy a neutron lehetőleg újabb maghasadást tudjon okozni. Ha a maghadásból felszabaduló neutronok közül átlagosan egy okoz újabb maghasadást, az a kritikus állapot, ekkor a láncreakció stabil - ez zajlik az atomreaktorokban.

Ha ez az arány átlagosan egy alá csökken, az anyag szubkritikus, és a láncreakció előbb-utóbb leáll. Ha viszont a maghasadásból felszabaduló neutronok több atommagot is szét tudnak hasítani, akkor szuperkritikus állapotról beszélünk, vagyis a láncreakció megfut. Az atomfegyvereknél a cél az, hogy minimális idő (a másodperc milliomod, milliárdod része) alatt minél több maghasadás jöjjön létre, hogy a hirtelen felszabaduló energia hatalmas robbanásban szabaduljon fel. Fontos megjegyezni az időtényezőt: az atombombák még azelőtt felrobbannak, hogy az összes hasadóanyag felemésztődne a láncreakcióban, vagyis a hasadóanyag egy része mindenképpen kihasználatlan marad. Még a legfejlettebb nukleáris fegyverek hatásfoka is csak 40% körül mozog, az egyszerűbb atomfegyvereknél pedig csupán néhány százalék körül van.

A fissziós reakciókhoz hasadóképes anyagra van szükség. A két leggyakrabban használt hasadóanyag két nehézfém, az urán-235 (U-235) és a plutónium-239 (Pu-239). Ugyan elviekben más hasadóanyagok is szóba jöhetnének, de a természetben csak az U-235 található meg, az is viszonylag kis mennyiségben. Mivel felezési ideje 712 millió év, így a természetes uránércnek már csak mintegy 0,72%-a U-235, és, ha nagyon lassan is, de egyre csökken ez az arány.

A reakció beindulásához szükség van egy ún. kritikus tömeg eléréséhez, amit befolyásol az adott hasadóanyag tisztasága, mérete és alakja. Az U-235 kritikus tömege gömb formában mintegy 47 kg, a Pu-239-nek 10 kg körüli. Noha ez a szám látszólag igen kicsinek tűnik, az U-235 aránya a természetes uránércben mindössze 0,7%, a katonai célú felhasználáshoz viszont 80-90% felettinek kell lennie, amihez dúsítani kell, helyesebben fogalmazva csökkenteni a szennyező anyagok, mint az U-238 arányát.

A Zippe-féle centrifuga

Ez igencsak nehéz művelet, mivel az U-235 és az U-238 tulajdonságaikban nagyon közel áll egy­más­hoz, így idő- és energia­igényes módsze­rekkel lehet csak szétvá­lasztani őket. A Manhattan-terv keretében az 1940-es évek közepén az urándúsításhoz hatalmas gyárakat kellett felhúzni, amelyek gigászi mennyiségű elektromos energiát és vizet igényeltek - ezek a dúsítók vitték el a teljes Manhattan program költségvetésének mintegy 90%-át! Jelenleg a legáltalánosabb és leghatékonyabb megoldás az, hogy speciális centrifugák segítségével dúsítják az uránt.

Ezekbe a Zippe-féle centrifugákba urán-hexafluoridot (UF₆) táplálnak be. Az U-238 a mintegy 90 000-es fordulatszámon pörgő dob belső palástja mentén, a kicsivel könnyebb U-235 pedig a dob tengelyében gyűlik össze. A szétválást további hevítéssel könnyítik meg, majd a gázokat kivezetik a dobból. A dobot mágneses elven működő csapágyak tartják a helyén, és légüres térben forog, hogy csökkentsék az ellenállást (a kerületi sebesség a legtöbb centrifuga esetén hangsebesség felett van).

Ezek a centrifugák igen magas szintű gyártástechnológiát követelnek meg, és nem olcsó darabok, ráadásul a megfelelő tisztaságú U-235 előállításához egymás után többször is el kell végezni az eljárást a kinyert gázon, hogy eltávolítsák belőle az U-238-at. Mégpedig sokkal többször, mint a legtöbb civil célú reaktorok esetében - például a paksi atomerőműbe kerülő fűtőanyag-kazetták üzemanyagának csak mintegy 3,6% az U-235-tartalma, míg ugye a katonai célú hasadóanyag ideális esetben 90%-os vagy még nagyobb tisztaságú urán kell. Látható tehát, hogy a civil és a katonai célú U-235-dúsítás között nagyon komoly a különbség.

Egy urándúsító centrifugakaszkád

Egyetlen ilyen centrifuga egy év alatt csak alig pár gramm katonai szintre dúsított U-235-öt képes előállítani. Egy U-235 hasadóanyagú fissziós bomba létrehozásához nagyságrendileg ezer ilyen másfél méter átmérőjű, szuperszonikus sebességgel forgó centrifuga egy éves, folyamatos munkája szükséges.

E-bombák
 
Kamo | 2005. május 24., 16:49
 

Az 1950-es években a Csendes-óceán felett végzett atombomba (hidrogén-bomba) kísérletek során azt tapasztalták a kutatók, hogy a robbanástól több száz kilométerre fekvő Hawaii-sziget egy része elsötétült, sőt a még távolibb Ausztráliában is zavart észleltek a rádió berendezésekben. Miután kiderítették, hogy a robbanás következtében kialakult elektromágneses sugárzás a vétkes, a terv megszületett az ilyen hatást kiváltó fegyverek készítésére. Egyikük lett – a civil lakosságra szerencsére ártalmatlan E-bomba –, amely pillanatokon belül képes egy nagyváros összes elektromossággal működő berendezését a lélegeztetőgéptől a számítógépeken át az autóik megbénítani.

A fejlesztés egyik mozgatója volt, hogy a hidegháború idején az Egyesült Államok már attól tartott, hogy a Szovjetunió nagy magasságban (kb. 50 km) nukleáris töltetet fog robbantani, hogy megkárosítsa mind a stratégiailag fontos, mind a gazdaság és a polgári lakosság számára nélkülözhetetlen elektromos berendezéseket. Elképzelhetjük, hogy milyen eredménnyel járna, ha pl. a katonai számítógépek, kommunikációs, légvédelmi berendezések, radarok, a katonai repülőgépek használhatatlanná válnának. A hadsereg megvakulna és megsüketülne, nem érkeznének parancsok, nem lehetne informálni a vezetőket, védtelenné válnának a légitámadásokkal szemben, stb. A gazdaság krízishelyzetbe kerülne, ha a bankok, a tőzsde számítógépes rendszere felmondaná a szolgálatot, adataik megsemmisülnének. A robotizált gyártósorokon megállna a munka, de ha nem is automatizált a gyártás, az áram hiánya ugyanolyan végzetes lenne. A nyersanyagok kitermelése szünetelne. A civil lakosság  morális állapota pedig mélypontra juthatna egyrészt az áramszolgáltatás szünetelése, másrészt az elektromos kommunikáció teljes kiesése miatt. Nem tudnánk telefonálni, nem hallhatnánk a híreket a rádióban, nem informálódhatnának a TV-ből, újságokból és az internet is „lefagyna”. A kórházakban a gépek működésképtelenné válnának, annak minden borzalmas következményével. Ráadásul még az autók, tűzoltók, mentők, stb. is leállnának, miután egyre több és fontosabb szerepet töltenek be bennük az elektronikus eszközök. Az ily módon, az információs hadviselés szempontjai szerint (Information Warfare) megtámadott ország, több száz évvel zuhanhatna vissza az időben.

Napjaikban, az ilyen irányú kísérletezéseknek tulajdoníthatóan már nincs szükség hidrogén-bombára, megoldható az előbb felvázolt káosz létrehozatala egyszerűbb eszközökkel is. A fluxus sűrítő generátorok (Flux Compression Generator – FCG), nagy energiájú mikrohullám források (High Power Microwave Sources - HPM), mint pl. a Vircator (Virtual Cathode Oscillator), a mágneses hidrodinamikus eszközök (Magneto-Hydrodynamic generator – MHD) mind ezt a célt szolgálják.

Az FCG talán a legegyszerűbb az említett fegyverek közül, nem igényel komoly technikai-, mérnöki-, hadiipari hátteret (persze otthon azért nem készíthető el). Akár a fejlődő országok által is előállíthatóak, nem kis veszélyt jelentve a fejlett demokráciák számára, miután olcsó, de annál hatékonyabb eszközzé válhat terrorista csoportok kezében. Az FCG az elektromágneses fluxus (adott felületen merőlegesen áthaladó indukcióvonalak száma) kompressziójával, sűrítésével éri el a kívánt nagy energiájú elektromágneses lökéshullámot. A bombában található tekercs érintkezőire pl. egy külső energiaforrásról feltöltött nagy kapacitású kondenzátor szolgáltat kezdeti feszültséget. Ekkor már jelentős erejű mágneses tér keletkezik, amely úgy sokszorozódik meg, hogy a tekercs belsejében végighúzódó robbanóanyaggal teli töltet – , amelyet az egyik végén gyújtanak be, elérve, hogy ne egyszerre, hanem a tekercs egyik végétől a másikig haladva robbanjon fel – a detonáció során először lekapcsolja a feszültségről a tekercset, „csapdába ejtve” az áramot, majd fokozatosan rövidre zárja a tekercs mind nagyobb szeletét, lecsökkentve ezáltal induktívellenállását. Ennek eredménye lesz egy – a bomba végső megsemmisülése előtti – hatalmas energiájú mágneses impulzus. Az FCG-vel így létrehozott tíz MegaJoule-nál is nagyobb elektromos energia –, amely ugyan csak maximum pár száz mikro szekundumig tart – úgy teszi tönkre az adott területen található elektromos eszközöket, hogy közben emberi áldozatot nem követel.  

A hadviselés eszköztárában az utóbbi időben egyre nagyobb szerepet kapnak ezek az új, emberre „ártalmatlan” fegyverek, amelyek nyilván nem csupán a demokráciák védelmét, hanem a terrorizmus és a diktatúrák céljait is szolgálják. 

A helyszűke miatt nem részletezem a HPM és MHD típusú eszközök működését, de a téma iránt érdeklődők számtalan internetes site-on találnak információkat.

Bajnai: Magyarországnak újra van mit eladnia

• Szóljon hozzá!|
• Megjelent: 2009.09.24. 07:30|
• Frissült: 2009.09.24. 07:17

Egy leckéjét értő kormányról és egy hamarosan újra sikeres Magyarországról beszélt a magyar miniszterelnök New York-i látogatásának szerdai napján, a Columbia Egyetemen tartott előadásában. Bajnai Gordon még nem tervezi a választások utáni politikai karrierjét, és szerinte Magyarországnak újra van mit eladnia a világnak. Helyszíni tudósítás New Yorkból.

Bajnai Gordon rövid politikai karrierjének eddigi talán legígéretesebb napja volt a szerdai: reggel részt vett az ENSZ Közgyűlés általános vitájának megnyitóján, délben együtt ebédelt a szervezet főtitkárával, majd a hivatalos programja szerint este Barack Obama elnök delegációvezetőknek rendezett vacsoráján vizitált. A kulináris protokollesemények között a New York-i Columbia Egyetem nemzetközi kapcsolatok épületének különtermében tartott előadást.

Columbia – mini-ENSZ

Az elitegyetem kampusza ezekben a napokban olyan mintha itt lenne az ENSZ kihelyezett tagozata. Soknyelvű és sokszínű nemzetközi kavalkád teszi még intenzívebbé – így a tanévkezdéskor különben is meglehetősen sűrű – Manhattan elegáns Morningside Heights-i környékét. Nem véletlen, hiszen 2003 óta a World Leaders Forum (a Világ Vezetőinek Fóruma) címmel rendeznek itt szeptember közepén előadói programsorozatot. Hétfőn Argentína jelenlegi (Cristina Fernández de Kirchner), és Finnország egykori első embere (a Nobel-díjas Martti Ahtisaari) állt a katedra mögé, míg kedden Szerbia elnöke, Boris Tadic szólt a többnyire diákoknak szervezett programon.

KÉPGALÉRIA! (fotó: W.V.R.)

A tágas egyetemi kampusz szerda délután nem csak Bajnai Gordon és népes delegációjának tiszteletére telt meg biztonsági emberek és diplomáciai rendszámú autók sokaságával: a volt ENSZ főtitkár, Kofi Annan pár órával a magyar kormányfő előtt tartotta meg a klímaváltozásról szóló előadását. Bajnai különben a Columbia Egyetem Közép-Kelet Európa Központjának meghívására érkezett. Magyarország még nem képviseltethette magát a világvezetők fórumán. Hogy mindehhez eddig még nem mertünk elég nagyot álmodni? Nos, John Micgiel, a Közép-Kelet Európa Központ vezetője szerint nem erről van szó. A világvezetők fórumára kapott már meghívást Románia, Szlovénia, Csehország, Litvánia, Macedónia és Észtország is. “Magyarország mostanában talán már kevésbé számít egzotikus országnak”. Az FN.hu-nak arra a kérdésére, miszerint akkor mégis miért tartották fontosnak meghívni Bajnait, John Micgiel mindössze annyit mondott: “Miért ne? Hozzánk jönnek lengyelek, szerbek, ukránok, szlovákok… Nekünk ez a profilunk”.

Bajnai és a hazai pálya előnye

A nemzetközi kapcsolatok épület 15. emeleti – hagyományosan a kivételes programoknak helyet adó – előadóterme valamiféle rangot sejtet, vagy legalább is az arra érkező magyar számára valami presztízs esélyével kecsegtet. A felfelé haladó lift is zsúfolásig megtelt, mégis csalódás, hogy az emeleten a többség balra indul el, amerre a dán energiaügyi miniszter fogalmazta meg éppen gondolatait. Szemben magyar kollégájával, Connie Hedegaard előadása akkurátusan ki is van plakátolva a biztonsági emberekkel teli folyosón.

A magyar kormányfőt beharangozó szórólapokat és plakáthirdetéseket egyébként egyáltalán nem lehetett látni a kampuszon, éppen azért meglepő, hogy a Deák István professzor által felvezetett Bajnai beszédének kezdésekor szinte minden széket elfoglaltak. Az már más kérdés, hogy a teljes létszámú kormánydelegáció és az itteni magyar főkonzulátus apraja-nagyja önmagában is kitett egy kisebbfajta tömeget. De szép számmal voltak itt azok a magyar-amerikai értelmiségiek is, akik már hétfőn találkozhattak a miniszterelnökkel. Feltűnt a sorok között Bozóki András is, korábbi kultuszminiszter, aki jelenleg a Columbia vendégprofesszora. Komoly hiányérzete támadhatott az embernek azonban, ha a nemzetközi hallgatók összetételét próbálta meg felmérni. Jó, ha a hallgatóság 15-20 százaléka volt külföldi diák…

KÉPGALÉRIA! (fotó: W.V.R.)

Félórás monológja közben Bajnai Gordon lendületét ez a tény cseppet sem zavarta. A kormányfő gazdasági krízisértékelésében a baj alapvető okozati tényezőjeként az elodázott reformokat és a magyar politikai elit közös “negatív kompromisszumát és negatív konszenzusát” nevezte meg. Mint kifejtette, az ország azért nem lett a világválság által térdre rogyott második Izland, mert “mi már hozzászoktunk a válságokhoz”, amely a kormányfő szerint arra volt jó, hogy időben cselekedjünk. Így a világbanki kölcsön ugyan “gyenge”, de legalább valamilyen alapot adó, első megoldási kísérlet volt a válságból való kilábaláshoz.

A kormány érti a leckét – lesz-e szigorlat? 

Bajnai a kormányával megértette a krízis üzenetét, amelynek lényege szerinte az, hogy nem csak a globális nehézségekre kell hivatkozni, de “mindenkinek meg kell csinálnia a házi feladatát is”. Mint fogalmazott: a kormány érti a leckét, és a stabilitást szerinte a munkaerőpiac fejlesztésével és a gazdaság felélénkítésével lehetséges elérni. A tavaszi kormányváltáskor meghirdetett reformcsomag hatásairól szólva kiemelte: Magyarország ismét népszerűbb a befektetők körében, hiszen a forint erősödött, az országcsőd-kockázati mutatók a harmadára csökkentek, az ország 8-9 hónap után képes volt visszatérni a pénzpiacokra. Bajnai egy hallgatói kérdésre azt mondta: Magyarország gazdasági stratégiája hosszútávon akkor lehet sikeres, ha hangsúlyosabb szerepet kap a minőségi munkaerő, és jobban tudunk élni azzal, hogy a térségünkben nekünk van a legjobb infrastruktúránk. Ugyanakkor a költségvetésre irányuló másik kérdés kapcsán Bajnai azt is mondta, hogy amennyiben – és erre kevés esélyt lát – a parlament nem fogadja el a büdzsétervezetet, lemond további miniszterelnökségéről.

Az FN.hu azon kérdésére, hogy Magyarország mit profitálhat miniszterelnöke egyhetes, befolyásos személyekkel való találkozókkal tarkított New York-i látogatásából, Bajnai a következőket mondta: “Magyarországnak újra van mit elmondania, újra van mit eladnia”. Hozzátette: fontos embereket tájékoztathatok arról, hogy az ország elindult a fejlődések útján, javulnak a gazdasági mutatóink, biztató a jövőképünk. A miniszterelnök optimizmusát külföldi elemzők jelentéseire is alapozta, amelyek közül szemelvényeket ismertetett a hallgatóságával is. Az FN.hu politikai jövőjét firtató felvetésével kapcsolatban Bajnai mindössze annyit mondott: technokrataként egy évre vállalta a megbízatást, ezt most is így gondolja. „Nem tervezek a választások utánra, pihenni szeretnék, és utána döntök a sorsomról” - fogalmazott.

Darwintól a gravitációs hullámhosszokig

A miniszterelnök Charles Darwinnal búcsúzott a közönségétől. Magyarország példájára vetítve idézte a nagy tudóst, aki szerint nem a legerősebb fajok és nem is a legintelligensebbek maradnak fenn, hanem azok, akik a leghatékonyabban tudnak alkalmazkodni a változásokhoz. Bajnainak sok ideje nem maradt a közönségtalálkozóra, megtermett amerikai és magyar biztonságiak állták körbe, és pillanatok alatt kiragadták a tömegből. Egy magyar tudós laboratóriuma felé vették az irányt. Bajnai féltucatnyi biztonsági személyzet gyűrűjében – különösebb feltűnést azért nem keltve - tette meg az ötperces sétát a ragyogó napsütésben fürdő kampuszon keresztül. Márka Szabolcs magyar kutató laboratóriuma, egész pontosan a Columbia Egyetem gravitációs hullámkutatásával foglalkozó csoport központja volt az úti cél.

KÉPGALÉRIA! (fotó: W.V.R.)

A hidrogénbomba fejlesztésével foglalkozó Manhattan Project munkatársainak egykori szomszédságában, egy földalatti helyiségben aztán a magyar kutató és a kormány első embere hosszasan elbeszélgetett. Utóbbi kifejezetten kíváncsinak tűnt, még arra is nyitottnak mutatkozott, amikor a tudós azt is megemlítette, hogy kutatásainak vannak olyan fázisai, amivel Magyarországon is tudna boldogulni, bár mint jelezte, családjával alighanem itt jobban kijönnek. Aztán a 15 perces tudományos vizit végén még egy díszes pénzérme is előkerült a delegáció egy figyelmes tagjától, amit Bajnai Gordon ajándékozott Márka Szabolcsnak és egy munkatársának. A miniszterelnök ezután estére a Metropolitan Múzeumba volt hivatalos, ahol a nagypályás politizálás egy másik újoncának mondható kollégája, Barack Obama amerikai elnök szervezett díszvacsorát az ENSZ nemzetközi VIP-jeinek.

Bajnai Gordon csütörtök reggel, itt tartózkodásának utolsó napján, az elegáns Park East Zsinagógában találkozik amerikai zsidó szervezetek képviselőivel. Itt alighanem újra előkerül az a magyar kezdeményezés, amelynek értelmében a kormány kezdeményezi egy budapesti központú, közeljövőben megvalósuló Népirtás Megelőzési Központ létrehozását, amely az egész világon monitorozná és figyelmeztetné az embereket azokra a térségekre, ahol a népeket faji, vallási, politikai vagy etnikai alapon veszélyeztetnek. Később a politikus Katar emírjével folytat kétoldalú megbeszéléseket, majd Richard Holbrooke-kal (Obama pakisztáni és afganisztáni különmegbízottjával), annak feleségével, az író Kati Martonnal, és a néhai szenátor, Tom Lantos családjával ebédel együtt. A magyar kormány vezetője a koraesti órákban indul vissza Európába.

Visszanéző – Bajnai intenzív hete

Bajnai Gordon az ENSZ Közgyűlés őszi ülésszaka alkalmából érkezett az amerikai városba. Sajtóértesülések szerint a miniszterelnök és külügyminisztere, Balázs Péter világvezetők sorát győzködte (és győzködi), hogy ne Szlovéniát, hanem Magyarországot támogassák a Biztonsági Tanács 2012-13-as tagjairól szóló szavazáson.

Bajnai hétfőn nagy befektetési bankházak vezetőivel találkozott, akiket tájékoztatott a magyar gazdaság helyzetéről. A megbeszélésen olyan pénzügyi óriások voltak jelen, mint a JP Morgan, a Citigroup elnöke vagy a Rockefeller elnök-vezérigazgatója. A politikus este egyórás diskurzuson vett részt amerikai-magyar értelmiségiek körében a főkonzulátuson. Erről Ivan Sanders, Columbia és a CEU (Közép-európai Egyetem) professzora az FN.hu-nak elmondta: “józan, reális értékelést tartott a miniszterelnök az ország helyzetéről”. A New Yorkban hangadónak számító nemzeti, jobboldali beállítottságú amerikaiak “ezúttal is bojkottáltak a rendezvényt” – mondta a professzor, aki szerint ez a jelenség Gyurcsány Ferenc öszödi beszédére vezethető vissza.

Bajnai az idegengyűlölő és rasszista csoportosulásokkal szembeni kemény és következetes fellépésről biztosította az egybegyűlteket, valamint az ország legnagyobb feladatának a cigányság helyzetének orvoslását nevezte meg – emlékezett vissza a találkozóra Sanders.

Bajnai kedden részt vett az ENSZ “nulladik napján”, a klímacsúcson, amellyel kapcsolatban megjegyezte: Magyarország elkötelezett a klímavédelemben. "Mi már most is az 1990. évi szint alatt vagyunk jó 30 százalékkal" – utalva arra, hogy más országoknak ez még csak a céljai között szerepel. Hozzátette: keményen szembe kell menniük nagy ipari lobbi- és érdekcsoportokkal annak érdekében, hogy a világ élhető hely legyen 20-30 év múlva is. Kedd este maga a miniszterelnök zárta be a kereskedést a New York-i értéktőzsdén, ahol alkalma nyílt arra is, hogy hosszabban beszélgessen a tőzsde elnökével is.

A gyilkos zsidó mit keres még az élők sorában, az összerabolt vagyont fel kell gyújtani, hogy neki se legyen csak tartozása. Ezeket a rablókat, - gyurcsány , kóka, stb. - egy helyre terelni és elégetni őket, de ha lehet a családjukat is megsemmisíteni, hogy a többi rabló lássa nincs értelme meglopni a magyart. A palesztin gyermekek legyilkolására kitalálta az arab ellenállás , francia honban is útól lehet érni a zsidó gyerekeket, kik olyan ártatlanok mint azok az arab gyerekek, kiket az Izraeli hadsereg puska végre kerített és kerít a mai napig, Igen ezek csak ebből tanulnak, csak így esnek ki a szerepükből, és talán rájönnek nem is kiváltságosak, csak azt ismételték , hogy ők kiváltságosak és a végén el is hitték , hogy valóban ők a kiváltságosak, a föld alá valók két méter mélyen, és akkor , már jó zsidók lesznek.

A megmagyarázhatatlan

Publikálva 2009.okt.12. | Tibor bá' blogja | Szólj hozzá

Nem a világmindenséggel, nem a természettudományokkal, hanem a mindennapi élettel kapcsolatos jelenségeket szeretem tisztán látni. Ha valami szokatlant, vagy látszólag illogikus eseménnyel találkozom, iparkodom találni rá valami logikus okot, valami racionális hátteret, rendszerint kielégítő sikerrel. Most azonban valami megakadt a torkomon, ami nap, mint nap elcsodálkoztat. Nézzük először is mi ez a nyilvánvaló esemény.

Izrael és az USA egyre gyakrabban fenyegeti Iránt azzal, hogy ha nem hagy fel az urániumdúsítással, akkor lebombázza. Mivel nem mindenki tudja, mi az urániumdúsítás, egy picit átvesszük a középiskolás fizikát. A közönséges, természetben található uránium semmire se jó, mert a láncreakcióhoz alkalmas izotópból (U-235) csak nagyon kevés van (0,7%) benne. Tehát az U-235 izotóp tartalmat fel kell dúsítani ahhoz, hogy alkalmas legyen atomreaktor fűtőelemének (3-5%), vagy nukleáris fegyverek robbanóanyagához (minimum 70%). A dúsítás nem egy könnyű mutatvány, mert izotópok szétválasztása kémiai úton nem végezhető, hiszen az U-238 és az U-235 vegyileg tökéletesen azonos módon viselkedik. A szétválasztás kizárólag az eltérő atomsúlyukat kihasználva, centrifugák segítségével lehetséges. A két izotóp közötti súlykülönbség alig több mint 1 %, ezért a légnemű állapotba hozott uránium vegyületet (urániumhexafluorát) centrifuga sorozaton engedik át hónapokon keresztül.

Akkor most vissza a politikához! A nukleáris fegyverek elterjedését akadályozó nemzetközi szerződés, aminek Irán az egyik aláírója, megengedi, hogy a tagok urániumot dúsítsanak 5 %-ig, ami alkalmas atomreaktorok fűtésére. Izrael, amely az említett szerződést nem írta alá, és különben 200-300 termonukleáris robbanófejjel rendelkezik, azzal vádolja Iránt, hogy valójában atombombát akar előállítani, amit minden erővel meg kell akadályozni, mert „ezek” eszeveszett fanatikusok, és ha lesz atombombájuk, akkor Izraelt le fogják söpörni a térképről, ahogy ezt az Iráni elnök már többször is bejelentette (ami különben nem felel meg a valóságnak). Ez tehát a felállás.

Érzelmektől és politikai megfontolásoktól függetlenül, engem a téma kifejezetten a racionalitás vizsgálata céljából érdekel. Ugyanis a fenyegetés betartásának nem látok semmi reális alapját. Irán alapos lebombázása, a hatalmas emberáldozat mellett, kiszámíthatatlan következményekkel járhat, mind gazdasági, mind politikai, mind pedig nemzetbiztonsági okok miatt. Az üres fenyegetésre a jelek szerint az Irániak tojnak, vagyis már rég abba kellett volna hagyni, mert a be nem váltott fenyegetés előbb vagy utóbb nevetségessé teszi a fenyegetőt. A lebombázást tehát komolyan gondolják. Viszont ilyen rizikós tetet csak igen nyomós okok miatt szabad felvállalni. Van-e ilyen nyomos ok? A válasz egyszerű, nincs. Az Izraeliek nagyon jól tudják, hogy Irán nem akarja őket letörölni a térképről, hiszen ezt a propaganda szöveget ők maguk találták ki. De nézzük a dolgokat a csőbehúzott Izraeli állampolgárok szemszögéből. Irán kínkeservesen elkészíti az első atombombáját, ami akkora, mint egy teherautó. Évekig dolgozik rajta, hogy elfogadható méretűre zsugorodjon (különben 7 kg, kb. 300 ccm U-235 egy tömegben már láncreakcióba lép), hogy beférjen egy célba juttató rakétába. Közben Irán megépíti azt a 2000 km hatótávolságú rakétát, amivel célba lehet a bombát juttatni. Technikailag nem egy könnyű feladat, de nem lehetetlen. Az 1000 km-re, nyugati irányban levő, célba vett fél azonnal észleli, de a becsapódáshoz kell még 30 perc, ami bőven elég az elhárításra, az azonnali ellencsapásra, és a lakósság óvóhelyekre menekítésére. Tegyük fel, hogy az iráni rakéta telibe találja, a különben elég apró, Izraelt. Meghal, mondjuk 4 millió ember, aminek a fele zsidó, a másik fele muszlim arab. Válaszként néhány tucat ellenrakéta elsöpri Iránt, meghal 80 millió iráni. Nem lehet valaki annyira fanatikus, hogy ezt az egészen biztosan bekövetkező helyzetet elfogadhatónak tartsa. Mondjuk, Irán az első hidrogénbombáját nem lövi ki, hanem gyárt még hozzá húszat. Felmerül a kérdés, minek? Izraelre nincs értelme kettőnél többet ledobni, mert nincs hova. Máskülönben az Izraelben felrobbant hidrogénbombák radioaktív szennyezése Jordániában is milliókat ölne meg. A Jordánok is muszlimok. Szóval miért nem lehet az Irániaknak atombombájuk, amit egyébként nem akarnak?

Évek óta tartó töprengésemre a napokban kaptam meg a választ. Nem igazán racionális, de egy válasz. Van egy angol pasi, úgy hívják, hogy Alan Hart, aki mint Közel-keleti tudósító a BBC Panorama műsoraiban jelent meg, és az Independent TV híreit látta el anyaggal. Legújabb könyve: Zionism – The Real Enemy of the Jews, (Cionizmus a zsidók valódi ellensége) segítségemre sietett. Véleménye szerint egy létező iráni atombombát Izrael elfogadhatatlan stratégiai hátránynak tekint, ugyanis meggátolja Izraelt abban, hogy egy hagyományos háborúban felhasználhassa atom fegyverét. A magyarázat szerint, ha Izrael termonukleáris fegyverhez nyúl, Irán bevetné a hidrogénbombáját. Ezek szerint az iráni hidrogénbomba semlegesítené az izraeli hidrogénbombákat. Konvencionális harcokban viszont a muszlim tömegek elsöpörnék az izraeli katonai erőket. Szó sincs tehát arról, hogy az izraeli katonai vezetők tartanának az irániak hidrogénbombájától. A problémájukat az adja, hogy ha Izraelnek megszűnik a nukleáris privilégiuma a Közel-keleten, egyúttal elveszíti akaratának ráerőltethetőségét a szomszédjaira, és valójában az egész világra.

Miért hiszik, hogy ez számukra akkora nagy katasztrófa lenne? Ezt nem tudni, de így érzik, és ezen nem lehet segíteni. Illetve vegyük számba Joel Gilbert 2007-ben megjelent (sok vihart kavart) dokumentum filmjét: Farewell Israel – Bush, Iran and The Revolt of Islam.(Minden jót Izrael – Bush, Irán és az iszlám lázadás) A dokumentumfilm egy mondatban elintézhető: iszlám-zsidó viszony a VII. századtól napjainkig. Több mondatban pedig: A film fő mondanivalójának címzettje az USA mindenkori elnöke, az üzenet pedig ez: „Ne kényszerítsd Izraelt olyasmire, amit nem akar, mert ha a megsemmisülés valós veszélyével kell szembenéznie, akkor végső esetben az egész Földet elküldi a pokolba. A valós veszély pedig az lenne, ha Amerika elvárná Izraeltől, hogy olyan békét kössön, amit valamennyi palesztin, és gyakorlatilag majd minden muszlim elfogadna.” Sajnos a dokumentumfilm ennél egy kicsit többet is mond, mert írója arra a következtetésre jut, hogy a Nyugat és Izrael nem ismeri az iszlámot, aminek következménye egy elkerülhetetlen háború lesz, ez viszont a Nyugatra, de leginkább Izraelre nézve elfogadhatatlan katasztrófát jelent.

Ha tovább fűzzük a szálakat és a cionista vagy Izrael barát szerzők sorai között szétnézünk, akkor felfigyelhetünk arra, hogy nagy részük meg van győződve róla, nincs messze az idő, amikor az amerikai adminisztráció rádöbben, Izrael barátsága jóval több hátránnyal jár, mint előnnyel. Innen már csak egy lépés olyan nyomás gyakorlása, ami a megfelelő muszlim-zsidó békét megteremti. Ez pedig arra mutat rá, hogy Joel Gilbert dokumentumfilmje nem más, mint egy gondosan megválasztott cionista propaganda. Ezt készségesen el is hinném, és akkor erre az írásra sose került volna sor, mert úgy gondolnám, hogy ehhez a muszlim- zsidó-amerikai sefteléshez semmi közünk. Van azonban egy apróság, aminek első olvasása után felállt a szőr a hátamon. Alan Hart ugyanis beszámolt Golda Meir több évtizeddel ezelőtti meginterjúvolásáról [Golda Meir (Kijev-1898; Jeruzsálem-1978) Izrael külügyminisztere 1956-66, és a 4. miniszterelnöke 1969-74 között]. Idézet kezdve: „Joel Gilbert Izraellel kapcsolatos víziója felelevenít bennem egy beszélgetést Golda Meir asszonnyal, amikor miniszterelnök volt. Az interjút a BBC Panorama műsora részére készítettem. Interjú alanyom folyamatos beszédét egy helyen megszakítottam, mert biztos akartam lenni benne, hogy szavait jól értelmezem – miniszterelnök asszony, meg akarok arról győződni, hogy jól értelmezem a szavait. Arra gondolt, hogy ha Izrael a csatamezőn(az éppen dúló 1973-as háborúra utalva) vesztésre állna, hajlandó lenne elpusztítani az egész Közel-keletet (célozva az Izraeli atomtöltetekre) és vele az egész világot? (célozva a kitörhető III. világháborúra) Ahogy ezt a „Zionism: The Real Enemy of the Jews” című könyvem első kötetének prológusában (Waiting for the Apocalypse = Az Apokalipszisre várva) már megírtam, Golda egy pillanatra se akadt meg beszédében, bármely amerikai elnököt meggyőző, kemény hangon folytatta Igen, pontosan erről beszélek. Az interjút követő egy órán belül, hétfőn reggel 8 órakor a szöveg már Londonban volt. The Times vezércikkében leközölte az interjút, amihez a főszerkesztő a végére hozzátette: jobban tesszük, ha el hisszük azt, amit mond. Én elhittem és még ma is elhiszem.” Idézet befejezve!     

Az Orbán-kormány "privát" armageddonja Magyarországnak

	2008-2009-ben érdeklődéssel olvastuk a neten, a "nyírkai jóslatként" elhíresült irományt, amit semmilyen forrás nem tudott megerősíteni származását illetően. Hitelességét semmi sem bizonyítja, főleg a magyarországi táltosoknem! Megkérdezésükkor (elég zárkózott közösség), nem tudtak róla, hogy valaha is ilyen jóslat készült volna. Eddig az egész lehet egy internetes hoax, vagyis álhír, a hagyományaira és történelmére egyre büszkébb magyarok félrevezetésére, becsapására, de a "Cion bölcsek jegyzőkönyvei" igazságtartalma között és a "nyírkai jóslat" által jelezett események között alapvető különbség, hogy a zsidó "munkaköri és módszertani leírás, nem "jóslat", hanem technológiai útmutató, amíg a "jóslat", látszólag ködösen, de a nehezebb felfogásúak számára is értelmezhetően, és felismerhetően írja le a múlt eseményeit, a jelenlegi állapotokat, és a közeljövő egyáltalán nem szívderítő szörnyűségeit, mintegy elrendelve számunkra azokat. Sokunkban fogalmazódott meg a kérdés, hogy a Bilderberg Group módszeres armageddoni állapotok létrehozásására tett intézkedései (HAARP-al és hidrogénbombákkal előidézett földrengések, induló és hirtelen megállított szökőárak (chilei), a vegyi-permetezésekkel előidézett, a termőterületek időjárásbefolyásolással kialakított mesterséges aszályai ill. elárasztása okozta élelmiszerhiány, a szándékos reaktorbalesetek, a kiprovokált háborús helyzetek, és az azt követő inváziók, a mesterséges járványok), mennyiben fedik le, a Bibliában jósoltakat? A Bibliáról tudjuk, hogy az ószövetséget zsidók írták Rómában, 200-226 között, az újszövetséget állítólag kikeresztelkedett zsidók írták 350-375 között, szintén Rómában, esetenként olyan földrajzi helységneveket használva, amelyek csak később jöttek létre, és megjósolva az utolsó ítélet napjának eljövetelét, ecsetelve eme nevezetes nap lefolyását is! A világ ellen írt forgatókönyv adott, de Magyarországnak készült egy egyedi, ránk szabott forgatókönyve is, melyben most a "kiskanász" (Orbán), és a "paprikakjancsi" (Gyurcsány) népmegosztása következne, amit Orbán, rá kirótt feladatok alapján hirtelen meg is kezdett, és töretlenül folytat. Gyurcsány feladatának megfelelően próbálja megosztani a népet, ami nem fog sikerülni, mert elenyészően kevés az annyira buta ember, akit még 1000 átverés után, 1001-edszer is át lehet verni (azért akad)! Orbán eszeveszett próbálkozásai ettől függetlenül kiverik a biztosítékot, mint pl. a terror-alkotmány, a munkatáborok, az éhenhaláshoz is kevés munkanélküli segély és szociális járadék kérdése, vagy a félbolond "országmentő" ötletek! A teljesen szétvert egészségügyi rendszer, amelynek maradványait most értékesítenék, a leállított munkanélküli program, a szólásszabadság korlátozása, a cenzúratörvény, a mára törvényekkel ugyan még rendelkező, de az állampolgár által nem érvényesíthető jogrendszer, "álmentőcsomagok", kormányszintű csalások fedezése felsőbb utasításra, vagy megfélemlítéssel, zsarolással kicsikart bírói ítéletek, az ország, még Gyurcsány által "meghagyott" értékeinek kiárusítása, ellopása, átjátszása, mind mind részei a "nagy tervnek", amelyben ilyen eszközökkel fellázítanák az országot! Ezért kellett szabadjára engedni a "cigánybűnözést", ezért lehet állam az államban a politikusok irányítása alatt álló, törvények feletti maffia-rendszer! Súlyos vádak ezek, de mind maradéktalanul bizonyítható, mert ahogy a TEMPO párt szívós kitartással bebizonyította az ország 19 megyei bíróságán, hogy Magyaroszágon már nincs jogérvényesítési lehetőség, a bíróságoknak nincs illetékessége elbírálni annak a politikai nómenklatúrához tartozó, legalább 500 fő irányítónak, és a 3600, törvénytelen privatizációt végrehajtó, nevén nevezhető bűnöző, és bizonyítékokkal alátámasztott, feltárt bűncselekményeit, úgy Budai is csak egyirányba végezhet nyomozást, és számára is tabu az ingoványos, MSZP-s kazárokkal közös terület! Az Alkotmány Bíróság szétverése folyamatban! Jogköreinek csökkentése, illetve a kibővített létszámmal belső "fizetett ellenzék" létrehozásával, az Orbán-diktatúra, minden feltételt megteremt mindaddíg, amíg a feldühödött tömegek el nem kezdenek a új-régi elő kreált, és koreografált vezér, Gyurcsány "zászlaja" alá tömörülni. A "jóslat" kiagyalói abban tévedtek, hogy ezt a csatát Orbán, és Gyurcsány fogja megvívni, bízva az emberek általános elhülyítésében, mert nyugdíjasokkal nehéz lesz polgárháborút kirobbantani! Én sem mennék, még anyám kedvéért sem Gyurcsány mellett, Orbán ellen tüntetni, mintahogy Orbán sem kaphatna mást tőlem, mint egy "X-et", a bűnös rovatban, egy népbíróságon, vagy népszavazáson! A hitelét vesztett politikusok vésztartaléka a Jobbik, és a cigányság! Éhínséggel, energiahiánnyal még erőteljesebb fosztogatásra tudják késztetni a cigányokat, ami szintén elegendő lehet egy polgárháborúhoz, és a végjáték lecsendesítéséhez bevethetők a járványok. Minden alapot létrehoztak erre a kombinációra is, kezdve a terrorelhárítási központtal, de a tűzoltóval ellentétben, akinek a munkaköri leírásában a gyújtogatás nem szerepel, a terrorelhárítás sem azzal foglakozik, mint amiért létrejött. Ha minden kötél szakad, és mégsem akar teljesülni a nyirkai jóslat, még rendelkezésre áll a NATO, ENSZ és izraeli haderő, de bevetése esetén már nem tudják "elsütni", a lázadó magyarokat nemzetiszocialistának bélyegző nyugaton szajkózott szlogenjeiket, mert a kelet addigra a nyakukon lesz! Az "Alkotmányos rend elleni fellépést" sem hangoztathatják, mert Magyarországnak 1944. március 18-án elfogadott Alkotmányán kívül, nincs érvényes, Nemzetgyűlés által elfogadott, és népszavazással jóváhagyott Alkotmánya! Mellesleg, és példaként, nincs magyarázat arra, hogy a 2002-től folyamatosan elcsalt választások után, 2010. október 16-án 8.186.378 választópolgár szavazhatott az önkormányzati választásokon, de 7.862.443 főre képezték a leszavazott 46,36% 100%-át! A közel 324 ezres "eltérés", a 2002-es 8.153.174 szavazásra jogosult, választási névjegyzékben szerepelő, és az azóta (2002-2010) a születettek és meghaltak közötti 361 ezres eltérése ( a meghaltak javára, ami a népességcsökkenés) figyelembevételével érdekes kérdéseket vet fel, mivel a szavazásra jogosultak száma a 361 ezres népesség csökkenés ellenére is 33 ezer fővel növekedett 2002-óta, pedig a szavazásra jogosult egyéb, különböző címen itt tartózkodó 143 ezer fő levonása után is 218 ezres a "növekedés"! Ha ez szavazószám "növekedés" úgy folytatódik, mint a kiadott TB-kártyák számával, történt (12,5 millió felett), akkor igencsak sok honosítási kérelmet kell elbírálnia és megadnia a Bevándorlási Hivatalnak, mire a magyar állampolgárok összes száma eléri a szavazásra jogosult állampolgárok számát! Persze ez csak bűvészkedés a hivatalok által még véletlenül sem egymással megegyező és összegyeztethető számokkal, de egyértelmű, hogy a népesség csökkenése (csökkentése) minimum 500 ezer magyar főre tehető 8 év alatt, amit részben "külső források bevonásával pótoltak(?)"! (Adatok: Közigazgatási és Elektronikus Közszolgálatok Központi Hivatala) Szerencsére a félretájékoztató médiakiszolgálók száma csökken, mert 1000 embert rúgnak ki a közmédiából. A Népszabadság szerint június végén hatszáz, majd szeptemberben további négyszáz munkatársuktól - csaknem minden harmadik embertől - válnak meg így az összevont közmédiumok, de nem kétséges, hogy ezek a még megmaradt magyar műsorok magyar stábjaiból, szerkesztőiből fognak kikerülni! "Javítani kell az arányokon", mert három TV közszereplőből, még csak kettő kazár, vagy cigány! Nyirkai jóslat ide vagy oda, a Kelet, a Közel-Kelet, és a Távol-Kelet, Kelet-Európával együtt, még nem lett legyőzve, mert a kelet-európai kazár kormányok mögött sem állnak néptömegek, csak idegen hadseregek, melyek némelyike hazamegy harcolni, ha a családja, népe van veszélyben!
	Tulok - 2011.06.02