Népszavazási kezdeményezés az EU-kilépésről, Ausztriában
2012/02/04 NIF
Az Európai Unióból való kilépésről szóló népszavazás megindoklása:
Ausztria az Európai Unióhoz (a továbbiakban: EU) egy szövetségi alkotmánytörvénnyel csatlakozott, amelyet népszavazás kísért. Tehát az EU-kilépésnél is így kell eljárni.
Az első - és legfontosabb - mondata az osztrák szövetségi alkotmánynak, az 1. paragrafus, így hangzik (szó szerint): "Ausztria egy demokratikus köztársaság. A jog forrása a nép." Tehát az osztrák köztársaság nem ismer olyan magát demokratikusnak valló szervezetet, amely akadályozhatná a népet, hogy maga döntsön arról, hogy kilépjen az EU-ból vagy ne.
Pontosan ezt a jogot követelik az EU-kilépésről szóló népszavazást megindító kérvénynek az aláírói, akik az osztrák szövetségi alkotmány egyik legjobb szakértőjére hivatkozhatnak, aki a korábbi igazságügyi miniszter, Dr. Hans R. Klecatsky, az innsbrucki egyetem nyugdíjas közjog professzora, és aki az elsők között írta alá az EU-kilépésről tartandó népszavazás-kezdeményezést Innsbruck városának a magisztrátusán, 2010 márciusában, közvetlenül a munka megkezdése után...
Ausztria létalapjának a megmentése
Ez az EU-kilépésről szóló népszavazás legfontosabb pontja. Nem csak a "Lisszaboni Szerződés" által, ami az EU jelenlegi munkaalapja, de legkésőbb ez által az EU egy óriási szövetségi állam lett (egy államközösség helyett), amelyben minden tagállam és nép messzemenően elvesztette önrendelkezési, azaz a demokráciához való jogát.
Egy központi gazdasági kormány bevezetésének a terve az egész EU-ban, beleértve a tagállamok adófelségjogaiba való beavatkozást is (azaz EU-adók bevezetése a nemzeti adók mellett), ennek világos bizonyítéka. Számos döntés - és különösen a "nagy dolgokban" - zárt ajtók mögött történik; EU "csúcsokon", az EU-Bizottság felfújt hivatalnoki apparátusában, és egyre inkább a kormányfők között, azaz valódi legitimáció nélkül. A tagállamok parlamentjeit messzemenően kikapcsolják, az illető államnemzetek döntéseiről nem is beszélve. Az EU-Parlamentnek nincs törvényhozási joga és mi több, nem is egyenlőségi alapon választják. Az egész EU-építményben hiányzik a demokrácia legfontosabb ismérve, a hatalommegosztás!
Népgazdaság
Kis- és közepes üzemek számára, amelyek kapcsolódnak a lakossághoz, egyre kevesebb lehetőség adódik egy nemzetek feletti rendszerben. Az EU-tagság miatt Ausztria nem tud olyan kereskedelmi szerződéseket kötni, amelyek szükségesek a népgazdaság számára, mivel a kereskedelmi politika teljesen az EU központi hivatalainak van alávetve. Ausztria csak akkor tudja visszanyerni gazdaságpolitikai döntésjogát egy válságbiztos gazdaságpolitika (újra)építéséhez, ha kilép az EU-ból.
Szociális állam
Az EU legfontosabb elve, az úgy nevezett "piacszabadság", azaz a korlátlan árumozgás-szabadság, letelepedési szabadság, a szolgáltatások szabadsága és a munkavállalók szabad költözködési joga, valamint - a konszernek számára a legfontosabb - a tőkemozgás szabadsága, egy profitmaximalizálásra irányult politikát tesznek lehetővé, amely a legtöbb embernek rendkívül árt, és amit az Európai Bíróság évtizedek óta szigorúan keresztülvisz. Szociálpolitika számára nem volt és ma sincs lehetőség. Csökkenő reáljövedelmek, valamint a szegények és a gazdagok között egyre növekvő szakadék ezt bizonyítják.
Határok
Senkinek sem fáj, ha a határon fel kell mutatnia az útlevelét. Az országhatárok EU általi eltörlése és ennek következtében az állam személyekre és árukra vonatkozó ellenőrzési lehetőségeinek a megszűnése azonban szörnyű következményekkel jár; többek között a bűnözés elterjedését, az illegális és káros áruk akadály nélküli behozatalát teszi lehetővé. Ismét szükségünk van értelmes határintézményekre, hogy megvédjük a lakosságot!
Semlegesség
A semlegesség azt jelenti, hogy a semleges államnak saját külpolitikája van (mint a Svájcnak), amely minden katonai paktumon kívül marad és ezzel a békét szolgálja. Az EU-hadsereg által azonban, amelyben Ausztria is részt vesz, maga az EU is egy katonai paktum. Ez pedig közel áll a NATO-hoz. A legtöbb EU-állam egyúttal NATO-tag is, elsősorban a nagy államok. A semlegességet ismét az osztrák (kül)politika alapjává tenni csak akkor lehet, ha kilépünk az EU-ból.
Géntechnika mentesség
Az előírt határtalan "piacszabadság" miatt egy EU-tagállam nem tudja megakadályozni a génmanipulált takarmány, "ipari burgonya" vagy készáruk behozatalát. Így ezek bekerülnek az élelmiszer-körforgásba akkor is, ha Ausztriában nem termesztenek génmanipulált vetőmagokat. Ez csak akkor megakadályozható, ha Ausztria ismét maga határozza meg élelmiszer törvényeit és ellenőrizheti határait. Ezt pedig csak akkor lehet, ha kilépünk az EU-ból.
Saját pénznem
A nemzeti pénznemek nemzetköziesítése nem működik, ami a jelenlegi pénzügyi és gazdasági problémák lényeges oka. A pénzügyileg labilis országok deficitjének az átvétele pénzügyileg stabil országok által, ami az euró lényege, csak tovább rontja a helyzetet.
Az euró mindenáron való megmentése egy időben behatárolatlan végtelen kezességi kötelességvállalás (védőháló) az EU nettó befizetői, mint Ausztria által, nem várható el az osztrák polgároktól. Amint Ausztria kilép az EU-ból, ismét bevezetheti saját pénznemét és ezzel is akadályozhatja a drágulást.
Inge Rauscher
Az EU-kilépésről szóló népszavazás meghatalmazottja,
Zeiselmauer/Bécs, 2011. december 20.
Az EU-kilépésről szóló népszavazás-kezdeményezés beadása
Pártok Feletti Platform az EU-kilépéshez
Az EU-kilépésről szóló népszavazás-kezdeményezés 2011 december 20-án a belügyminisztériumban az előírásoknak megfelelően be lett nyújtva 9266 hivatalosan igazolt támogatási nyilatkozattal. (A törvény által megkövetelt szám 8032 nyilatkozat.)
Az EU-kilépésről szóló népszavazás-kezdeményezés Pártok Feletti Platformjának a szóvivői tájékoztattak a belügyminisztériumban 2011 december 20-án reggel 9 órakor történt hivatalos benyújtásról. A platform és több mint 9000, a hivataloknak bizonyított támogatói demokratikus-jogállami úton kívánják egy szabad és független semleges Ausztria helyreállítását és a katasztrofális osztrák EU-tagság megszüntetését, amely a lakosság számára semmilyen formában nem elfogadható.
Ausztria az EU egyik fizető mestere, de ennek ellenére az amerikai hitelminősítő intézetek, "a világ új urai", akik felett nincs demokratikus ellenőrzés, egyre szkeptikusabban ítélik meg. Ezt a számlát elsősorban a kis- és középkeresetű osztrákok fizetik meg, mint ahogy az a "Statistik Austria" kutatásaiból kiviláglik.
Ausztria jövője csak az ország gazdasági, kulturális és környezeti előnyeinek a figyelembe vételével képzelhető el, és egy olyan életmódra való áttéréssel, amely összhangban van a természettel, valamint a következő generációk és minden teremtmény javát szolgálja, aki ezen a mi egyetlen földünkön él. Az Európai Unió, mint a nagy konszernek igazgatóinak meghosszabbított keze, csak abban érdekelt, hogy a nemzetközi tőkeáramlás fő akadályát, a nemzetállamokat megfossza fő feladatától, a polgárok szociális védelmétől. Ez az "EU-gazdasági kormányzása".
Számos polgár azonban nem óhajt tovább az euró szavatossági csomag szolgája, azaz védőháló-fizető lenni és emiatt komoly bevételkiesést elszenvedni.
Inge Rauscher, az IHU elnöke,
az EU-kilépésről szóló népszavazás-kezdeményezés Pártok Feletti Platformjának a nevében
megjelent: Zeit-Fragen, 2012.01.23.
További anyag az interneten: www.Uberparteiliches Volksbegehren fur den Austritt aus der EU
Fordította: Vajta Dénes
Kapcsolódó cikk: Pokoljárás előtt - avagy hazánk a pénzkartell növekvő szorításában
Pokoljárás előtt – avagy hazánk a pénzkartell növekvő szorításában
Posted on 2012/02/01 by Híradmin
sárkányölő Szent György
Brüsszel Magyarország elleni hisztérikuskirohanásai és Orbán Viktor meghátrálása ótalátszólag nincs kiút a további kifosztás éselnyomorodás elől, ami már hazánkmegsemmisülésével fenyeget. A békemenetmeglepő ereje, a tömegek tudatosodása azonbanreményt adhat arra, hogy az EU-ból való kilépésmelletti népszavazás sikerülhet. Műfajváltással, egy rövid kisfilmben jelenlegi helyzetünket és a kivezető utat a következő képsorral ábrázolhatnánk:
- kép: Orbán Viktor ál-Szent György lovagként a hétfejű sárkány szája felé tartja lándzsáját, amelyről a következő zászlócska függ alá: extra 2000 milliárd forint a nyugdíjpénztáraktól.
- kép: A sárkány kitátja száját és elnyeli a pénzt. Majd felüvölt: MORE!
- kép: Lovagunk leereszti lándzsáját, hátat fordít és odébb áll.
- kép: A hétfejű sárkány mind a hét fejéből lángokat lövell ki, amelyekben megjelennek elszakított országrészeink és legnagyobb feje előtt Csonka-Magyarország, még nem égve, de már lángoktól körülnyaldosva.
- kép: Magyar harcosok tömegei ébrednek fel egy hegy mélyében (szlovák és szlovén mondák!) és támadják meg a sárkányt, akit a földhöz szegeznek lándzsáikkal, amelyek zászlócskái a következő feliratokat viselik: No EU! No interest! Cum Deo pro patria et libertate!
A hazánkat megsarcolni készülő IMF felől nem lehetnek illúzióink, kivált képenamiatt, hogy – amire nincsen precedens – már a tárgyalások megkezdését isromboló jellegű feltételek teljesítésétől tette függővé. A 2000-es évek elején már igencsak lézengő IMF az utóbbi években új erőre kapott. ..
Nagy jelentősége volt ebben a 2008 óta egyre terebélyesedő válságnak. A kilencvenes évek végére, különösen a kelet-ázsiai válság óta már világossá vált a kamatfizető nemzetek számára az IMF valódi természete. Ettől kezdve nehezen tudott kölcsön adni. Szinte senkinek sem kellett. Ebben szerepet játszott az is, hogy az emelkedő nyersanyag-árakkal néhány ország – Brazília, Venezuela, Algéria, Oroszország – vissza tudta fizetni adósságát és lélegzethez jutott. Az IMF által nyújtott hitelek 2003-ban még 107 milliárd dollárt tettek ki, 2007-re 16 milliárdra estek vissza. Egy év múlva mannaként jött számára a válság. 2009-ben a G20-ak a londoni csúcstalálkozón úgy döntenek, hogy a válság kezelésében az IMF növekvő szerepet kap. Tőkéjét 250-ről 750 milliárd dollárra emelik fel. 2011 végén az IMF hitelkihelyezéseinek összege már 254 milliárd dollárra rúg. Ismét beindul a kamatfolyam. Ez azonban nem elég. Január 18-án az IMF felhívást tesz közzé, miszerint újabb 500 milliárd dollárra van szüksége az euró-válság kezeléséhez. Az EU Bizottsággal és az Európai Központi Bankkal karöltve azt a trojkát képezi, amely a gyenge, eladósodott államokra kényszeríti hiteleit, de nem ezen országok, hanem saját maga (azaz fő részvényese az USA) és a bajba jutott privát bankok javára.Ezek a privát bankok legtöbbször német és francia bankok, ami megmagyarázza „Merközy” (Merkel-Sárközy – szerk.megj.) lázas tevékenységét. Az IMF pedig követeli a privatizációt, a közalkalmazottak elbocsátását, az adók növelését stb.
Egyre inkább tetten érhető tehát egy ellenmondásos nyugati politika. A hitelminősítők leírják az eladósodott országokat, büntetik őket, mintha a cél az adósságmentesség lenne, holott a rendszer pont az eladósodást erőlteti. Különösen Magyarország esetében vált ez nyilvánvalóvá, bár kormányunk néhány szarvashibája megkönnyítette „munkájukat”. Hazánk válaszút elé érkezett. A nyílt szembeszállás katasztrófába vezetett volna, de a további engedékenység is lassú, sőt egyre gyorsuló megsemmisülésbe vezet. Van-e kiút? Igen, van, de csak addig, amíg a rendszer nem lép át a nyílt diktatúrába. Az pedig nincs messze, hiszen az ESM, amit nagy sietséggel 2013 tavasza helyett már az idén júliusban be akarnak vezetni, nagy mérföldkőt képez ezen az úton. A hétfői brüsszeli csúcson megjátszott optimista hangulat és néhány pozitívnak látszó intézkedés ezt igyekszik elhomályosítani. Gyorsan kell tehát kihasználnunk az egyelőre még létező demokratikus álarc által nyújtott lehetőségeket. Csak egy példát. Észrevétlen maradt, hogy kormányfőnk derekasan állta ugyan a sarat a Magyarországot és új alaptörvényét lefasisztázó EU-Parlament képviselőkkel folytatott vitában, de elmulasztott egy kínálkozó, nagy lehetőséget, amely hazánk megtépázott imázsát néhány jól elhelyezett szóval fényesen helyreállíthatta volna. Ha Orbán Viktor felhívta volna az ellenünk acsarkodók figyelmét arra, hogy a demokrácia alapismérve a hatalommegosztás, nyilvánvalóan mindenki buzgón egyetértett volna vele. És hol láthatjuk Európában ennek első, fényes példáját, amely kb. ötszáz évvel megelőzte a többit? Ez – ma már könnyen bizonyíthatóan – a magyar történelmi alkotmány. Ez a néhány szó lehetett volna az a tükör, amitől Bogár László szerint a pénzhatalom leginkább retteg. Ez a siralmas mulasztás arra is fényt vet, hogy mit kell elvárnunk egy igazi államférfitól, mert valójában csak az lehet „victorious” (győztes). Nemzetével való azonosulás zsigeri tulajdonsága kell legyen, messze a taktikázás, számítgatás előtt.Felhívnám a Fidesz-rajongók figyelmét, hogy e tekintetben Vona Gábor különb, mint idoljuk. Amit Orbán Viktor az EU-Parlament előtt említésre méltónak talált: „Magyarország mindig a szabadságharcosok földje volt, mai is az, és mindig az is lesz”, banalitásával inkább lejáratja hazánkat. Kivált képen azért, mert ő maga gondoskodott róla, hogy ne így legyen.
Nem szabad szétaprózni erőinket, és a helyesen az EU-ból való kilépés mellett tervezett népszavazást most csak a „fináncpaktum” ellen fordítani. Lehet ugyan, hogy ez könnyebben megnyerhető lenne, de ez csak egy ütközet, ha egy lényeges is, míg az EU-kilépés majdnem egy megnyert háborúval lenne egyenlő. Nemcsak mi, a világ is válaszút előtt áll. Egyre többen látják, hogy az alternatíva: vagy ők, vagy mi. A pénzhatalom nem ismer kompromisszumot. Talán éppen azért, mert tudja, hogy hatalma mennyire törékeny, homokra épülő. Amit most kétségbeesetten próbál alábetonozni, mert úgy gondolja, hogy iszonyú bűnei miatt nem nyerhet kegyelmet. Ámokfutása során előbb vagy utóbb elérkezik a híres banánhéjhoz.
Az 5. kép kivitelezése csak nehéznek tűnik. Öntudattal, összefogással megvalósítható. Nem leszünk egyedül ezen az úton. A világ közvéleménye egyre inkább velünk fog tartani. Az osztrák EU-ellenzők már december 20-án benyújtották a kilépésről történő népszavazáshoz szükséges aláírásokat. Mi sem várhatunk!
Vajta Dénes
Nemzeti InternetFigyelő
Beszél majd az utókor Dr bubóról!!!
Befejezte munkáját a tényfeltáró bizottság, amely azt volt hivatott eldönteni, hogy Schmitt Pál köztársasági elnök doktori értekezése plágium volt-e vagy sem. Az eredmény döbbenetes.
Nem Schmitt Pál a hibás doktori értekezésének hiányosságai miatt - legalábbis ez derül ki a SE-TSK Tényfeltáró Bizottság jelentéséből, amely az elnök plágium-ügyével foglalkozik. A jelentés megemlékezik a formai hibákról, amelyek a dolgozatban idézett forrásmunkák megjelölésével kapcsolatosak. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy "a dolgozat 34. oldalától 50. oldaláig teljes szövegazonosságot tartalmaz" Klaus Heinemann művével, illetve "a kisdoktori értekezés mintegy 180 további oldala részleges egyezést mutat a Georgijev-művel".
Az is kiderült, hogy a Schmitt által leadott értekezés helytelenül tartalmazza az idézett irodalmat, több forrás nem azonosítható. Ugyanakkor a szövegben nem használt sem lábjegyzeteket, sem idézőjeleket, sem az idézett szerző megjelölését. A bizottság végeredményként azonban mégis azt állapította meg, hogy nem a köztársasági elnök a hibás, hanem a Testnevelési Egyetem, és a takarítónő, az amafla, mert ha jól mossa fel a követ a Schmitt Pali elesik , és a kis Dr – it soha be nem adja. Ez hallatlan a takarítónő akarta beadni a tanulmányt, a Pali csak arra járt, és így meghurcolni-- egy kisdoktoriért, na hallod többet is loptak már és ők oligachák lettek.
A doktori eljárás - a fent részletezett eljárási hiányosságokkal ugyan, de - formailag megfelelt az akkor még önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának. "A dolgozat szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapul, ami nem derült ki időben, holott annak feltárása a korabeli védési eljárás részét kellett volna, hogy képezze. A Testnevelési Egyetem szakmai hibát vétett, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben, s így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak" - írja a bizottság a végső következtetésben.
A bizottság munkájában részt vett Tóth Miklós, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának dékánja, Gombocz János, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Testnevelés-elmélet és Pedagógiai Tanszékéről, Kovács Etele, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Atlétikai Tanszékéről, valamint Rácz Károly, a Semmelweis Egyetem Doktori Iskola elnöke és Fluck Ákos ügyvéd.
Fluck Ákos különvéleményt fogalmazott meg, de az egyetem honlapján ez nem olvasható.
Schmitt Pál jelenleg a nukleáris biztonsággal foglalkozó szöuli csúcstalálkozón vesz részt.
---
Az MSZP szerint egyértelművé vált, hogy Schmitt Pál "lopta" doktori disszertációját, ezért le kell mondania a köztársasági elnöki posztról - erről Mesterházy Attila, az MSZP elnök-frakcióvezetője beszélt keddi sajtótájékoztatóján.
Az LMP véleménye szerint Schmitt Pál mind a doktori címre, mind a köztársasági elnöki pozícióra méltatlanná vált - mondta keddi, budapesti sajtótájékoztatóján az LMP szóvivője. Heltai László szerint az államfő kisdoktori dolgozatában plagizált és le kell mondania.
A Demokratikus Koalíció (DK) arra szólítja fel Schmitt Pál köztársasági elnököt, hogy mondjon le tisztségéről, ellenkező esetben egy hét múlva tüntetésen próbálják erre rábírni.
A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) reményei szerint végre pontot tett a politikai támadások végére a Schmitt Pál államfő kisdoktorija ügyében a független és szakmai testület által lefolytatott és a hibákat feltáró eljárás.
A Jobbik szerint a Schmitt Pál köztársasági elnök kisdoktorijának ügyében felállított bizottság egyértelműen megállapította, hogy az államfő plagizált, csak "ebből röhejes következtetéseket von le". De már önmagában a tény is elegendő ahhoz, hogy Schmitt Pál lemondjon posztjáról - jelentette ki Dúró Dóra.
A Fidesz lezártnak tekinti az ügyet a Semmelweis Egyetem tényfeltáró bizottságának jelentését megismerve - közölte az MTI-vel Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője.
A bizottság munkájában részt vett Tóth Miklós, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának dékánja, Gombocz János, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Testnevelés-elmélet és Pedagógiai Tanszékéről, Kovács Etele, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Atlétikai Tanszékéről, valamint Rácz Károly, a Semmelweis Egyetem Doktori Iskola elnöke és Fluck Ákos ügyvéd.
Fluck Ákos különvéleményt fogalmazott meg, de az egyetem honlapján ez nem olvasható.
Schmitt Pál jelenleg a nukleáris biztonsággal foglalkozó szöuli csúcstalálkozón vesz részt.
---
Az MSZP szerint egyértelművé vált, hogy Schmitt Pál "lopta" doktori disszertációját, ezért le kell mondania a köztársasági elnöki posztról - erről Mesterházy Attila, az MSZP elnök-frakcióvezetője beszélt keddi sajtótájékoztatóján.
Az LMP véleménye szerint Schmitt Pál mind a doktori címre, mind a köztársasági elnöki pozícióra méltatlanná vált - mondta keddi, budapesti sajtótájékoztatóján az LMP szóvivője. Heltai László szerint az államfő kisdoktori dolgozatában plagizált és le kell mondania.
A Demokratikus Koalíció (DK) arra szólítja fel Schmitt Pál köztársasági elnököt, hogy mondjon le tisztségéről, ellenkező esetben egy hét múlva tüntetésen próbálják erre rábírni.
A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) reményei szerint végre pontot tett a politikai támadások végére a Schmitt Pál államfő kisdoktorija ügyében a független és szakmai testület által lefolytatott és a hibákat feltáró eljárás.
A Jobbik szerint a Schmitt Pál köztársasági elnök kisdoktorijának ügyében felállított bizottság egyértelműen megállapította, hogy az államfő plagizált, csak "ebből röhejes következtetéseket von le". De már önmagában a tény is elegendő ahhoz, hogy Schmitt Pál lemondjon posztjáról - jelentette ki Dúró Dóra.
A Fidesz lezártnak tekinti az ügyet a Semmelweis Egyetem tényfeltáró bizottságának jelentését megismerve - közölte az MTI-vel Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője.
Ha egy köztársasági elnök nem tud helyesen írni - tudom, lerágott csont - az ciki. Ha ugyanez a köztársasági elnök plágium-gyanúba keveredik, ráadásul a doktori értekezésével kapcsolatban, az kínos. Ha az ennek a kivizsgálására összehívott bizottság - bár elismeri, hogy a disszertáció nem felelt meg a követelményeknek - tisztára mossa, az bűn.
Márpedig ez történt. Schmitt Pál először közröhej, majd közfelháborodás tárgya lett, de a helyéről nem mozdult el. Nem mondott le, nem mondatták le, egyszerűen elnököl tovább. Teszi mindezt annak ellenére, hogy doktori értekezése nem felelt meg az ilyen jellegű irományokra - hadd ne nevezzem most tanulmánynak - vonatkozó követelményeknek.
Természetesen nem ő volt a hibás, hanem az egykori Testnevelési Egyetem, ahol 1992-ben, éppen húsz éve szerezte egyetemi doktori címét. A gaz, galád elbírálók nem figyelmeztették, hogy ugyan hivatkozzon már rendesen az irodalomjegyzékben szereplő forrásokra. Úgy, ahogy azt egy harmadosztályú tudományos folyóirat is megköveteli.
Jóhiszeműek vagyunk - hinni akarjuk, hogy az elnök nem szándékosan másolt 180 oldalt - a bizottság szerint részletekben - egy bolgár szerzőtől. Abban sem lehet szándékosság, hogy egy némettől pedig vagy negyvenet emelt át szó szerint. A bolgár műből átvett táblázatokról már ne is beszéljünk.
Beszéljünk arról, hogy miként lehetséges az, hogy Schmitt Pál leadott egy olyan doktori értekezést, amelyben a hivatkozások hiányosan szerepelnek. Ahol nincsenek hivatkozások a szövegben - sem láb-, sem végjegyzetben - és az irodalomjegyzék sem említi a források pontos oldalszámát. Nekem senki ne mondja, hogy ebben egyedül az egyetem a hibás.
Ha pedig így van, akkor az egyetem haladéktalanul mondjon le! Ja, hogy már nem létezik? Akkor nincs felelős. Nem létező egyetemekre mutogató bizottságok vannak, akik segítenek helyén maradni egy olyan köztársasági elnöknek, aki közreműködik a magyar demokrácia végnapjai című tragikomédiában. Ez nem ciki, nem kínos és nem bűn. Ez sajnos sokkal több. Ez Magyarország a 21. században.
Márpedig ez történt. Schmitt Pál először közröhej, majd közfelháborodás tárgya lett, de a helyéről nem mozdult el. Nem mondott le, nem mondatták le, egyszerűen elnököl tovább. Teszi mindezt annak ellenére, hogy doktori értekezése nem felelt meg az ilyen jellegű irományokra - hadd ne nevezzem most tanulmánynak - vonatkozó követelményeknek.
Természetesen nem ő volt a hibás, hanem az egykori Testnevelési Egyetem, ahol 1992-ben, éppen húsz éve szerezte egyetemi doktori címét. A gaz, galád elbírálók nem figyelmeztették, hogy ugyan hivatkozzon már rendesen az irodalomjegyzékben szereplő forrásokra. Úgy, ahogy azt egy harmadosztályú tudományos folyóirat is megköveteli.
Jóhiszeműek vagyunk - hinni akarjuk, hogy az elnök nem szándékosan másolt 180 oldalt - a bizottság szerint részletekben - egy bolgár szerzőtől. Abban sem lehet szándékosság, hogy egy némettől pedig vagy negyvenet emelt át szó szerint. A bolgár műből átvett táblázatokról már ne is beszéljünk.
Beszéljünk arról, hogy miként lehetséges az, hogy Schmitt Pál leadott egy olyan doktori értekezést, amelyben a hivatkozások hiányosan szerepelnek. Ahol nincsenek hivatkozások a szövegben - sem láb-, sem végjegyzetben - és az irodalomjegyzék sem említi a források pontos oldalszámát. Nekem senki ne mondja, hogy ebben egyedül az egyetem a hibás.
Ha pedig így van, akkor az egyetem haladéktalanul mondjon le! Ja, hogy már nem létezik? Akkor nincs felelős. Nem létező egyetemekre mutogató bizottságok vannak, akik segítenek helyén maradni egy olyan köztársasági elnöknek, aki közreműködik a magyar demokrácia végnapjai című tragikomédiában. Ez nem ciki, nem kínos és nem bűn. Ez sajnos sokkal több. Ez Magyarország a 21. században.
Bárcsak ilyen nőd lenne...
Palikám amíg a nőkkel foglalkoztál semmi baj nem volt, a tudomány az csúszós talaj lett számodra , a helyezkedésed – addig – addig építetted a karrieredet míg kiderült, belülről semmi vagy és könnyűnek találtak. Bocs az igaz szóért, de nyugodj meg a többiek is ilyen felfújt alakok , csak még nem találták könnyűnek őket.
Dr., dr., vagy egyszerűen csak Schmitt?– avagy Pali bátyánk (alias copymaster aus Ungarn/from Hungary) világra szóló esete a fénymásolóval, avagy a Gutenberg-galaxis rejtélye –
Posted on 2012/03/30 by Nifadmin
Mindenki Árpi bácsija, aztán Dalma asszony egykoron nem sok vizet zavaró Ferenc ura, majd a Híd túl messze van jelképes alakjává avanzsált Sólyom László után most itt van nekünk a két Pilóta keksz mögül kikukucskáló egykori olimpikon, Pali bátyánk, aki körül áll a bál. A Polgári Hírszemle napi rendszerességgel küldött hírlevelében bukkantam rá az alábbi levélváltásra.
Postánkból
Keresik a fogást, Schmidt Pál az egyik kedvencük.
Ami eddig összejött, az olyan primitív, mintha Vadai Ági találta volna ki személyesen, aki szintén doktor – csak rá kell nézni.
Ha nem volna elég, akkor kicsit várni kell, amíg megszólal – az már minimum érettségizett kandidátusi színvonal – Török Zsoltit idézi.
Azért sikerült egy bizottság fölállítását elérni a libibsi-bolsinak, lehet, hogy húsz éves iskolai puskázások egymás után kerülnek karót nyelt bizottságok elé, lesznek tanúk, eskük, szekundák és intők, utólagos kukoricára térdeltetések..
Obendorfer Árpád
El tudom képzelni, bolsikáim egy egész kommandót állítottak Schmitt Pál életének nyomozására, csak hogy találjanak valami fekete foltot rajta.
Sikerült nagy felhajtást csinálni, erről szól a teljes média, ami azért elszomorító, mert azt mutatja, hogy még mindig a kommunisták kezében van a sajtó, a rádió és a televízió.
Ez az egész nyilvánvalóan politikai indíttatású műbalhé, hiszen abban az időben az egyetemi kisdoktori megszerzésének egészen mások voltak a feltételei, mint ma, amikor ez már nem is létezik.
Ha az egyetemi/főiskolai bírálóbizottság elfogadta a pályázó értekezését, akkor azt már vitatni nem lehet.
Ez az egész cirkusz nagyon elszomorító képet fest társadalmunk állapotáról.
Amin még külön csodálkozom, az az, hogy a Jobbik is beállt a komcsik mellé.
Novák Előd felesége örökre lejáratta magát előttem dicstelen parlamenti beszéde miatt.
T.
Forrás: Polgári Hírszemle
Drága Szíveim! Hogy ne mondjam: Véreim!
Elöljáróban szögezzünk le valamit, ami talán mindennél fontosabb!
EZ VÉDHETETLEN!
Arról nem is beszélve, hogy rendkívül izzadságszagú! De ne aggódjatok, mert aggodalomra aztán végképp semmi okotok! Itt, ebben a lángoktól ölelt kis országban már számtalanszor bebizonyosodott, hogy semmiféle hagyománya, tradicionális alapja, szokásjogra visszavezethető vagy netalán tán erkölcsre, morálra etikára alapuló gyakorlata sincsen a következményekkel együttjáró politizálás lemondáshoz vezető praktikumának. Ebben az országban kérem tisztelettel, ha tetten érik a politikai osztály valamely tagját, Horn Gyufához, a horngyufa magyar termék névadójához hasonlatosan, egész egyszerűen megvonja a vállát és az ilyenkor szokásos, már-már a Jolly Joker szerepkörében tetszelgő retorikai fordulattal élve mindösszesen csak annyival terheli meg a levegő könnyű szekerét, hogy szállítná azokat a polgárok fülébe, hogy „NA ÉS?”
Persze, mint már annyiszor, most is mindenkinek igaza van. Pontosabban mindenkinek van igazsága. Legalábbis félig-meddig.
A posztkomcsik keresik a fogást Schmidt Pálon? Há’ mán, hogy a viharba ne keresnék, arany drága skarabeuszbogaraim?! Hogy úgymondjam, ez az evidencia kategóriájába tartozó tevékenységnek minősül a politika berkein belül! Hülyék lennének, ha nem ezt tennék!
Nem tudom, figyelemmel tetszenek-e kísérni a Nagy Víz túloldalán olyan négyévente megrendezésre kerülő országos erőfelmérőket? Na, ott pont ugyanez szokott lejátszódni, csak kicsikét meredekebben! A Fürge Ujjak mozgalom keretében pénzt, időt, paripát és fáradságot nem kímélve még annak is utánanéznek, hogy az illető elnökaspiránst csecsemőkorában milyen márkájú pelenkába csomagolta a jó édes anyja két büfiztetés között! És akkor rácsodálkozunk egy ilyen aprócska szösszenetre, mint a kisdoktori értekezés körül zajló herce hurca? Ugyan kérem! Ne adjuk az imperialista Nyugat kezébe a politikai amatőrizmusnak még a látszatát se! A végén még a mosókonyhából is kiparancsolnak bennünket az utcára, ‘oszt megnézhetjük magunkat! Álló nap koldulhatunk a puccos Európa-ház előtt. Este meg suttyomba lopózhatunk vissza hátul a cselédlépcsőn! Hát kell ez nekünk?
Ami eddig összejött, az olyan primitív, mintha Vadai Ági találta volna ki személyesen, aki szintén doktor – csak rá kell nézni? Hát persze, hogy az! Csak van egy aprócska különbség! Pali bátyánk momentán az első számú közjogi méltóság szerepkörét látja el, Vadai egykori honvédelmi államtitkár-asszony jelenlegi portfólióját elnézve pedig azt állapíthatjuk meg, hogy jóval szerényebb közérdeklődésre tarthat számot, de legalábbis egy lapon sem lehet említeni egykori olimpikonunkkal. Maximum valamilyen „jó kis, vagy nagy” hálószobatitok, vagy efféle biztosítékkiverés hozhatná egy szintre kettőjüket, de az is lehet, hogy még az sem, hiszen a két személy messze nem azonos súllyal esik latba, már csak a politikai palettán elfoglalt pozíciójukból kifolyólag sem.
Bizonyos T ezt írja:
„Ez az egész cirkusz nagyon elszomorító képet fest társadalmunk állapotáról.”
Bizony, nagyon elszomorító a kép társadalmunk jelenlegi helyzetéről, de nemcsak azért, amin T. barátunk kesereg, hanem azért is, mert még csak gondolat szintjén sem fordul meg Pali bátyánk fejében, hogy szedelezködni kéne, mert a sánta kutyát ugyan még nem, de őt bizony már utolérték. És ez még akkor is így van, ha az ember nagy általánosságban nem gondolkodik húsz évre előre, egyetemista korában meg nyilván nem az jár a fejében, hogy úgy kel fel reggelente, jó lesz ha rákészülök, mer’ ötven év múlva nagy sanszom van, hogy én legyek a köztársasági elnök!
Az viszont minden további nélkül elvárható, még a politikai osztály (leendő) tagjaitól is, hogy emberhez méltón, úgy éljék az életüket, hogy jöjjön akármi az elkövetkezendőkben, minden lépésükkel el tudjanak számolni önmaguk és mások előtt is.
Most érti meg igazán az ember, miért érzik egyre többen úgy, és nemcsak nálunk Magyarországon, nemcsak Európában, hanem szerte a széles nagyvilágban, hogy a politikai osztály szereplői teljesen elrugaszkodtak a választópolgároktól, s ezzel együtt a valóságtól is. Nem érzékelik a többi ember nehézségeit, nem képesek átérezni élethelyzeteiket és nem is érdeklik őket. Talán egyetlen másik ilyen osztály van, a bankszektort alkotók népes tábora. Őket viszont nem választja senki, ők egymáson kíméletlenül áttaposva, a karrierépítés profitmaximalizáláson alapuló szamárlétráinak grádicsait megmászva jutnak el a hatalom csúcsaira, hogy onnan aztán sokszor ugyanilyen szédítő gyorsasággal hulljanak alá az ismeretlen mélységekbe, útközben némi vagyonra is szert téve.
Kicsit elkalandoztam, a lényeg azonban egy mondatban is összefoglalható:
Ja kérem, nem kötelező köztársasági elnöknek lenni! Nem erőszak a disznótor!
Ez az egész nyilvánvalóan politikai indíttatású műbalhé? Hát persze, hogy az, mi más is lenne? Vak az, aki ezt nem látja!
Még mindig a kommunisták kezében van a sajtó, a rádió és a televízió? Bizony, kedves T. és kedves valamennyien. Pontosan ezért, ahogy T. barátunk olyan helyesen rámutatott, szól erről a teljes média. Azon, hogy ez mennyire elszomorító, vagy mennyire nem, el lehet vitatkozni, akár óraszám, de a téma szempontjából ez most teljesen közömbös.
Nem tisztem, hogy megvédjem Dúró Dórát, nagy lány már, mi több, asszony, édesanya, meg tudja védeni magát, ebben egészen biztos vagyok, de aközött, hogy valaki – még akkoris, ha abban az időben gondolni sem merte volna, hogy valaha köztársasági elnök lesz belőle – plagizál, és aközött, hogy valaki ezt megfelelő fórumon, asszem senki sem vitatja, hogy teljesen jogosan, szóvá teszi, a magam részéről érzek némi különbséget. A stíluson megint el lehet vitatkozni, hiszen ahogyan azt Alf Stokestól, a Meldrum-ház komornyikjától tudjuk, a stílus olyasvalmi, amire nincs magyarázat. (Csak oroszlánszelidítő nőkkel ne kezdjen az ember!)
Mindenesetre számomra meglehetősen furcsa értékrendet tükröz, ha valaki nem a plagizálót ítéli el, hanem azt, aki mindezt szóvá teszi. Hangsúlyozni szeretném, ez pusztán a magánvéleményem, a jelek szerint biztosan van olyan, aki nem ért vele egyet. Csak reménykedni tudok abban, hogy kevés ilyen akad.
Másik nagyon érdekes momentuma az eseményeknek, amire Pali bátyánk hivatkozni méltóztatik. Hogy hát aszonta a bizottság, formailag minden rendben van. Javítsanak ki, ha tévedek, de nálam a formailag azt jelenti, hogy külalakra megfelelően bekötve, az előre meghatározott sorközzel, előírt oldalankénti karakterszámmal stb. Azaz megjelenésében megfelelő. Asztat híjják mifelénk formainak.
Jómagam darab ideje foglalkozom a tipográfia mesterségének művelésével, mondjuk úgy, nem középiskolás fokon, s bizton állíthatom, hogy egyértelmű különbség tehető valaminek a formai és tartalmi követelményei és az azoknak történő megfelelés között.
Arról nem is beszélve, hogy kimásolni valamit forrásmegjelölés nélkül és sajátként feltüntetni, köszönőviszonyban sincs valamely dolog formai, annál inkább a tartalmi részével.
Természetesen senki előtt sem kétséges, hogy a laza bemelegítőkör megfutása után (értsd: parlamenti elnök tisztsége) amolyan bólogatójános, mindent rezzenéstelen és zökkenőmentes ügykezeléssel kézjegyével ellátó, egyszersmind szentesítő aláíróember szerepkörére szerződtette Pali bátyánkat a Fidesz. Ennek folyománya most az, hogy foggal-körömmel ragaszkodnak is hozzá, sőt, maga az érintett is úgy vélekedik, minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg van elégedve.
Bizony fura dolgokat produkál néha a Gutenberg-galaxis, de mint általában, most is kiderül, nem a betűk a hibásak, hanem az azokat papírra vető, jelen esetünkben az egykori kódex másoló szerzetesek jó hírnevére is szégyent hozó, fénymásoló kisiparosokat is kenterben megalázóba leküldő ember, akit jó sorsa, meg ki tudja mi (és ki) még oly magas polcra helyezett.
Nagy kérdés, és ez valóban árulkodó lesz társadalmunk, de benne leginkább politikai uralkodó osztályunk elkeserítő állapotáról, hogy a Fidesz-úthenger kétharmados súlytöbbletének köszönhetően maximum a kelleténél nagyobbat döccen, aztán halad tovább, mintha mi sem történt volna, vagy a kettős beszéd hazai vonalvezetésének megfelelően morzsák gyanánt mégis csak hullajtanak némi morális alamizsnát az egyelőre még kétségkívül kitartó, ám egyre kevésbé lelkes rajongói tábor számára azzal, hogy leveszik Pali bátyánkat arról a bizonyos magas polcról és elteszik valahova talonba.
Régebben, példának okáért az államszocializmus idejében a szakzsorganban az „ejtőernyős” terminus technikus szolgált az efféle figurák megfelelő politikai besorolására, még annak ellenére is, hogy magát a szót és eredeti jelentéstartalmát (már akkoris) teljesen meghazudtolták, hiszen a tetten ért delikvensek akkori szokásnak megfelelően általában felfelé bukván – igaz egy más területen, de – hirtelen magasabb pozícióban találták magukat, mint annak előtte. Nincs mit csodálkoznunk ezen, hiszen Pali bátyánk kis afférja kapcsán értesülhettünk arról, hogy azokban az években – gondolom nemcsak a kisdoktori témakör keretében, hanem egyéb más tevékenységek esetén is – teljesen más gyakorlatot és metodikát követtek.
No, mármost száz szónak is egy a vége! Pali bácsi – ezúttal kivételesen egy másik – ide vonatkozó szentenciájával zárnám ezt a kisdoktorinak nem, pusztán egyszerű polgárinak nevezhető értekezés sorait. Az öreg kilós (gyengébbek és fiatalabbak kedvéért a Magyar Néphadsereg katonai szakzsargonjában a százados meghatározására szolgáló szakkifejezés), aki napi harcban állt az alkohol szörnyű démonával, s a nap végére kettejük közül általában ez utóbbi került ki győztesen (ez általábn abban nyilvánult meg, hogy az öreg arccal a virágágyásban végezte) gyakorta szokta volt mondani:
„MENET VAN!”
Bizony, itt az idő, ha tetszik most, vagy soha! Úgy tűnik muszáj lesz cihelődni, de legalábbis szedelőzködni sátorfa tekintetében, mer’ ebből bizony sehogy se lehet jól kijönni. Még akkor se, ha úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, mert ha más nem is, de egy kisfiú egészen biztosan mindig akadni fog, aki gyermeki ártatlansággal, a felismerés romlatlan tisztaságával és harsányságával üvölti majd bele a nagyvilágba, no meg az éterbe, hogy a király, no az bizony, hogy úgymondjam, a maga pőreségében biza’ mezítelen.
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
ű
A második világháború, mint "zsidó háború"?
2012-03-25. 07:46 Kuruc.info
Kik voltak a második világháború legfontosabb részvevői? A történelemoktatásnak álcázott propaganda állításai szerint a rossz oldalon álltak a "náci" németek, a magyarok, egy ideig az olaszok, és a tengelyhatalmakkal szövetkező más kisebb nemzetek. Az "igaz ügyért" pedig az amerikaiak, az oroszok, a britek, a franciák küzdöttek, és persze mindenki más is, aki felvette a harcot a "barbár nácizmussal" szemben. A zsidók szerepét pedig úgy állítják be a különböző propagandakiadványokban, mintha ők nem is aktív résztvevői, hanem kizárólag ártatlan áldozatai lettek volna a "nácik gyilkos őrületének".
A valóság természetesen teljesen más, mint ahogyan elénk tálalják. Következzék egy részlet Hans Jonas (1903-1993) németországi születésű zsidó filozófus egyik 1939 szeptemberében - tehát a háború kitörése után közvetlenül - megjelent írásából. Amit Hans Jonas leír, az a valóság: kiválóan összefoglalja, miképpen gondolkodtak a zsidóság vezető személyiségei a megkezdődött háború jelentőségéről és tétjéről.
"Ez a mi óránk, ez a mi háborúnk. Eljött az óra, amelyre kétségbeesetten vártunk, és szívünk mélyén reméltük is eljövetelét ezekben a rettenetes években: íme, itt a pillanat, amikor megadatik nekünk a lehetőség, hogy a szégyen és gyalázat reménytelen korszaka után, a népünket sújtó annyi sok fizikai nélkülözés és erkölcsi megaláztatás után, végre szemtől szemben álljunk az ősellenséggel, fegyverrel a kézben, megtorlást követelve. A nagy leszámolás idején aktívan kivesszük a részünket az egyetemes ellenség térdre kényszerítésében, amely mindenekelőtt a mi ellenségünk volt, és az is marad a végsőkig.
Ez az a háború, amelynek során az ördögi ellenség ismételten kiűzhető ebből a világból. Ha azonban nem diadalmaskodunk felette, féktelenül erősödik tovább, és a mi megsemmisítésünk lesz tevékenységének a végeredménye. Ezért tehát az a háború a mi háborúnk. Nem csupán jogunk van benne részt venni, de kötelességünk is. Fel kell vennünk a küzdelmet, mivel értünk folyik a harc. És a saját nevünk alatt, zsidóként kell fellépnünk, mivel a háború kimenetele fogja ismét visszaadni a becsületünket.
A mi puszta létezésünk összeegyeztethetetlen a nácizmus létével. A kibontakozó konfliktus mitológiai méretűvé válik, és csakis az egyik vagy a másik fél teljes megsemmisülésével végződhet.
Számunkra ez a háború nem más, mint a bellum Judaicum (a zsidó háború), a szó legmélyebb értelmében - az első azóta, hogy az államunk megszűnt létezni. Ez a háború a bellum Judaicum, és ez a tény az őrhelyünkre szólít minket."
(Hans Jonas: Our Part In This War: A Word to Jewish Men 1939. szeptember. A vonatkozó részlet az alábbi könyvben olvasható: Hava Tirosh-Samuelson Christian Wiese, Christian: The Legacy of Hans Jonas: Judaism and the Phenomenon of Life. Brill, Netherlands. 2008. 194-202. old.)
Kép: http://kuruc.info/i/480/hir%2FHans%5FJonas%5Fcikke%2Ejpg
Félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni: természetesen a zsidóságnak ugyanúgy "joga" volt részt venni és a kitűzött céljaiért harcolni a kibontakozó háborúban, mint bárki másnak. De a fenti sorok és a történelmi tények fényében aligha tartható az a kőbe vésett dogma, mely szerint a zsidóság pusztán csak elszenvedője, nem pedig aktív résztvevője volt a második világháború gigantikus küzdelmeinek. Szeretném megjegyezni még, hogy Hans Jonas idézett szavai (főleg, amikor "mitologikus méretűvé" váló küzdelemről, élet-halál harcról beszél) emlékeztetnek a nemzetiszocialista vezetők kijelentéseire. Amennyiben pedig Hans Jonas ismertetett gondolatai tényleg nem az ő elszigetelt egyéni véleményét tükrözik, hanem a zsidóság körében akkoriban általános érzületet fejezik ki, akkor a második világháború történetének hivatalos értékelése tarthatatlanná válik.
Perge Ottó
2012-03-25. 07:46 Kuruc.info
Kik voltak a második világháború legfontosabb részvevői? A történelemoktatásnak álcázott propaganda állításai szerint a rossz oldalon álltak a "náci" németek, a magyarok, egy ideig az olaszok, és a tengelyhatalmakkal szövetkező más kisebb nemzetek. Az "igaz ügyért" pedig az amerikaiak, az oroszok, a britek, a franciák küzdöttek, és persze mindenki más is, aki felvette a harcot a "barbár nácizmussal" szemben. A zsidók szerepét pedig úgy állítják be a különböző propagandakiadványokban, mintha ők nem is aktív résztvevői, hanem kizárólag ártatlan áldozatai lettek volna a "nácik gyilkos őrületének".
A valóság természetesen teljesen más, mint ahogyan elénk tálalják. Következzék egy részlet Hans Jonas (1903-1993) németországi születésű zsidó filozófus egyik 1939 szeptemberében - tehát a háború kitörése után közvetlenül - megjelent írásából. Amit Hans Jonas leír, az a valóság: kiválóan összefoglalja, miképpen gondolkodtak a zsidóság vezető személyiségei a megkezdődött háború jelentőségéről és tétjéről.
"Ez a mi óránk, ez a mi háborúnk. Eljött az óra, amelyre kétségbeesetten vártunk, és szívünk mélyén reméltük is eljövetelét ezekben a rettenetes években: íme, itt a pillanat, amikor megadatik nekünk a lehetőség, hogy a szégyen és gyalázat reménytelen korszaka után, a népünket sújtó annyi sok fizikai nélkülözés és erkölcsi megaláztatás után, végre szemtől szemben álljunk az ősellenséggel, fegyverrel a kézben, megtorlást követelve. A nagy leszámolás idején aktívan kivesszük a részünket az egyetemes ellenség térdre kényszerítésében, amely mindenekelőtt a mi ellenségünk volt, és az is marad a végsőkig.
Ez az a háború, amelynek során az ördögi ellenség ismételten kiűzhető ebből a világból. Ha azonban nem diadalmaskodunk felette, féktelenül erősödik tovább, és a mi megsemmisítésünk lesz tevékenységének a végeredménye. Ezért tehát az a háború a mi háborúnk. Nem csupán jogunk van benne részt venni, de kötelességünk is. Fel kell vennünk a küzdelmet, mivel értünk folyik a harc. És a saját nevünk alatt, zsidóként kell fellépnünk, mivel a háború kimenetele fogja ismét visszaadni a becsületünket.
A mi puszta létezésünk összeegyeztethetetlen a nácizmus létével. A kibontakozó konfliktus mitológiai méretűvé válik, és csakis az egyik vagy a másik fél teljes megsemmisülésével végződhet.
Számunkra ez a háború nem más, mint a bellum Judaicum (a zsidó háború), a szó legmélyebb értelmében - az első azóta, hogy az államunk megszűnt létezni. Ez a háború a bellum Judaicum, és ez a tény az őrhelyünkre szólít minket."
(Hans Jonas: Our Part In This War: A Word to Jewish Men 1939. szeptember. A vonatkozó részlet az alábbi könyvben olvasható: Hava Tirosh-Samuelson Christian Wiese, Christian: The Legacy of Hans Jonas: Judaism and the Phenomenon of Life. Brill, Netherlands. 2008. 194-202. old.)
Kép: http://kuruc.info/i/480/hir%2FHans%5FJonas%5Fcikke%2Ejpg
Félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni: természetesen a zsidóságnak ugyanúgy "joga" volt részt venni és a kitűzött céljaiért harcolni a kibontakozó háborúban, mint bárki másnak. De a fenti sorok és a történelmi tények fényében aligha tartható az a kőbe vésett dogma, mely szerint a zsidóság pusztán csak elszenvedője, nem pedig aktív résztvevője volt a második világháború gigantikus küzdelmeinek. Szeretném megjegyezni még, hogy Hans Jonas idézett szavai (főleg, amikor "mitologikus méretűvé" váló küzdelemről, élet-halál harcról beszél) emlékeztetnek a nemzetiszocialista vezetők kijelentéseire. Amennyiben pedig Hans Jonas ismertetett gondolatai tényleg nem az ő elszigetelt egyéni véleményét tükrözik, hanem a zsidóság körében akkoriban általános érzületet fejezik ki, akkor a második világháború történetének hivatalos értékelése tarthatatlanná válik.
Perge Ottó
Mauritius szigetére a zsidókkal!
1942-ben a magyarországi születésű, ám élete során Anglia főrabbijává avanzsált Hertz József sajátos, ám életmentő ötlettel állt elő: európai rabbikat szeretett volna az akkoriban brit kezekben lévő Mauritius szigetére költöztetni, így mentve meg őket a haláltáboroktól. A terv kivitelezését az angolok cionista Zsidó Ügynökségre (JA) bízták. Mondani sem kell, hogy a rabbik közül senki sem jutott el Mauritiusra.
Melier Sompolinsky történész The British Government and the Holocaust (A brit kormány és a holokauszt) című könyve hosszasan részletezi, hogyan hagyták cserben a cionisták saját népüket Izrael létrehozásának érdekében. A Brit Országos Levéltár adatai szerint 1942 szeptemberében a brit Gyarmati Hivatal aktát nyitott "Rabbikkal Mauritiusra" néven. Azon év szeptember 9-én írt levelet Lord Cranbornenek, a brit gyarmatügyi titkárnak Hertz József és Solomon Schönfeld, Hertz rabbi veje a Mauritius-tervről.
Mauritius szigetén akkoriban amúgy is gyakran raktak ki Palesztina felé igyekvő illegális cionista bevándorlókat, így Cranborne rábólintott a rabbik névsorára, mely többek között a munkácsi Baruch Rabinowicz, a pozsonyi Shmuel Schreiber, a nyitrai Fuerst Jónás, Ungar Sámuel és Weissmand Mihály nevét tartalmazta. A rabbik a terv szerint törökországi vízummal jutottak volna el a távoli szigetre.
Schönfeld maga akart Ankarába menni elintézni az ügyeket, de nem hagyták, és helyette a törökországi JA szervezetére maradt a mentőakció lebonyolítását. (Hiába érvelt ez ellen Schönfeld azzal, hogy a JA csak a cionista zsidók megmentésén fog majd fáradozni.) És valóban, a JA a háttérben csak a cionisták életét védte addig szervezkedve a Gyarmati Hivatallal, amíg Hertz rabbi névsorát nemes egyszerűséggel hozzá nem csapták az összes (főleg a Balkánról) Törökországba menekítendő zsidó listájához (melyet a JA kezelt), és így a Mauritius-terv feleslegessé is vált.
Az Enyclopedia Hebraica szerint a kor Palesztina-politikája megengedte, hogy a britek minden Törökországig eljutott zsidót Szírián keresztül Palesztinába vigyenek: ám ezt a titkos megállapodást nem kötötték Hertz rabbi orrára, nehogy "végeláthatatlan zsidó tömegek induljanak meg Törökország felé." Így hát a JA és a britek közösen azt a látszatot keltették, hogy a Mauritius-terv még mindig fut. Eközben persze a JA jól átszortírozta Hertz-listát, hogy még véletlenül se kerüljenek Palesztinába anticionista rabbik. Hertz rabbi pedig 1944 márciusában, Magyarország német megszállásakor még levelet is írt a briteknek, hogy engedjenek még több zsidót Mauritiusra, mert már így is sok életet mentettek meg.
A britek ezen nagyon elcsodálkoztak, hiszen 1944 februárjáig mindössze 28 török vízumot adtak ki, és a fenti titkos JA-paktum értelmében egyetlen rabbi sem jutott el Mauritius szigetére.
A budapesti török konzulátusra érkező anticionista rabbik például csak érvénytelen, lejárt vízumokat kaptak kézhez. Ettől függetlenül biztosították Hertz rabbit 1000 további rabbi fogadásáról (meg sem kérdezve Mauritius kormányzóját), hiszen mint egymás közt írják: "Egyrészt még eddig sem érkezett meg egyetlen rabbi sem Mauritiusra, valószínűleg nem is fog, hiszen a JA csak a cionista zsidókkal foglalkozik, másrészt akik megmenekülnek, amúgy is Palesztinába mennének."
Schönfeld rabbi megneszelve, hogy számos a listán szereplő rabbi a zsidóüldözések áldozata lett, pénzt kért cionista szervezetektől egy nagyszabású mentőakcióhoz, ám értelemszerűen nem kapott semmit. A JA törökországi szervezetének küldött dollárok sorsa sem ismert.
Weissmandl rabbi évekkel később egy írásában megvádolta a cionistákat a Mauritiusra szánt zsidók életének feláldozásával. Mint írja, a cionisták Izrael ügyét szem előtt tartva a krematóriumokba küldték a rabbikat és családjukat, csak azért, mert volt egy bűnük: az anticionizmus.
Forrás: Barikád hetilap 2012. március 22-ei száma
sokkaljobb-kommentár: A zsidók által ellenünk Amerikában indított perben valószínűleg ezek a dolgok nem hangzanak majd el. A jelenleg élő generációt teszik felelőssé abban a perben mindazért, ami a második világháború alatt történt, illetve soha meg sem történt.
Bűnös néppé nyilvánításunkba tényleg muszáj beletörődnünk? Ha sokszor mondom sánta vagy, elkezdesz sántítani! Ha sokszor mondják, bűnös nép vagyunk... a folytatás már sajnos ismerős!
A Facebookon terjed egy korábbi, a Hunhir.hu-n megjelent Erec medence című írás, ami bizony nem viszi a megbékélés irányába a jelenlegi generációk sorsát. A tanulságos írást itt lehet elolvasni: http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=40610
Békéscsaba, 2012. március 24. sokkaljobb.hu F. I. - K. M.
Emlékeztető: "Használd az igazságot az üllődnek, az erőszakmentességet a kalapácsodnak, és utasíts el mindent, ami nem állja ki az igazság üllőjének, és az erőszakmentesség kalapácsának próbáját." (Mahatma Gandhi)
1942-ben a magyarországi születésű, ám élete során Anglia főrabbijává avanzsált Hertz József sajátos, ám életmentő ötlettel állt elő: európai rabbikat szeretett volna az akkoriban brit kezekben lévő Mauritius szigetére költöztetni, így mentve meg őket a haláltáboroktól. A terv kivitelezését az angolok cionista Zsidó Ügynökségre (JA) bízták. Mondani sem kell, hogy a rabbik közül senki sem jutott el Mauritiusra.
Melier Sompolinsky történész The British Government and the Holocaust (A brit kormány és a holokauszt) című könyve hosszasan részletezi, hogyan hagyták cserben a cionisták saját népüket Izrael létrehozásának érdekében. A Brit Országos Levéltár adatai szerint 1942 szeptemberében a brit Gyarmati Hivatal aktát nyitott "Rabbikkal Mauritiusra" néven. Azon év szeptember 9-én írt levelet Lord Cranbornenek, a brit gyarmatügyi titkárnak Hertz József és Solomon Schönfeld, Hertz rabbi veje a Mauritius-tervről.
Mauritius szigetén akkoriban amúgy is gyakran raktak ki Palesztina felé igyekvő illegális cionista bevándorlókat, így Cranborne rábólintott a rabbik névsorára, mely többek között a munkácsi Baruch Rabinowicz, a pozsonyi Shmuel Schreiber, a nyitrai Fuerst Jónás, Ungar Sámuel és Weissmand Mihály nevét tartalmazta. A rabbik a terv szerint törökországi vízummal jutottak volna el a távoli szigetre.
Schönfeld maga akart Ankarába menni elintézni az ügyeket, de nem hagyták, és helyette a törökországi JA szervezetére maradt a mentőakció lebonyolítását. (Hiába érvelt ez ellen Schönfeld azzal, hogy a JA csak a cionista zsidók megmentésén fog majd fáradozni.) És valóban, a JA a háttérben csak a cionisták életét védte addig szervezkedve a Gyarmati Hivatallal, amíg Hertz rabbi névsorát nemes egyszerűséggel hozzá nem csapták az összes (főleg a Balkánról) Törökországba menekítendő zsidó listájához (melyet a JA kezelt), és így a Mauritius-terv feleslegessé is vált.
Az Enyclopedia Hebraica szerint a kor Palesztina-politikája megengedte, hogy a britek minden Törökországig eljutott zsidót Szírián keresztül Palesztinába vigyenek: ám ezt a titkos megállapodást nem kötötték Hertz rabbi orrára, nehogy "végeláthatatlan zsidó tömegek induljanak meg Törökország felé." Így hát a JA és a britek közösen azt a látszatot keltették, hogy a Mauritius-terv még mindig fut. Eközben persze a JA jól átszortírozta Hertz-listát, hogy még véletlenül se kerüljenek Palesztinába anticionista rabbik. Hertz rabbi pedig 1944 márciusában, Magyarország német megszállásakor még levelet is írt a briteknek, hogy engedjenek még több zsidót Mauritiusra, mert már így is sok életet mentettek meg.
A britek ezen nagyon elcsodálkoztak, hiszen 1944 februárjáig mindössze 28 török vízumot adtak ki, és a fenti titkos JA-paktum értelmében egyetlen rabbi sem jutott el Mauritius szigetére.
A budapesti török konzulátusra érkező anticionista rabbik például csak érvénytelen, lejárt vízumokat kaptak kézhez. Ettől függetlenül biztosították Hertz rabbit 1000 további rabbi fogadásáról (meg sem kérdezve Mauritius kormányzóját), hiszen mint egymás közt írják: "Egyrészt még eddig sem érkezett meg egyetlen rabbi sem Mauritiusra, valószínűleg nem is fog, hiszen a JA csak a cionista zsidókkal foglalkozik, másrészt akik megmenekülnek, amúgy is Palesztinába mennének."
Schönfeld rabbi megneszelve, hogy számos a listán szereplő rabbi a zsidóüldözések áldozata lett, pénzt kért cionista szervezetektől egy nagyszabású mentőakcióhoz, ám értelemszerűen nem kapott semmit. A JA törökországi szervezetének küldött dollárok sorsa sem ismert.
Weissmandl rabbi évekkel később egy írásában megvádolta a cionistákat a Mauritiusra szánt zsidók életének feláldozásával. Mint írja, a cionisták Izrael ügyét szem előtt tartva a krematóriumokba küldték a rabbikat és családjukat, csak azért, mert volt egy bűnük: az anticionizmus.
Forrás: Barikád hetilap 2012. március 22-ei száma
sokkaljobb-kommentár: A zsidók által ellenünk Amerikában indított perben valószínűleg ezek a dolgok nem hangzanak majd el. A jelenleg élő generációt teszik felelőssé abban a perben mindazért, ami a második világháború alatt történt, illetve soha meg sem történt.
Bűnös néppé nyilvánításunkba tényleg muszáj beletörődnünk? Ha sokszor mondom sánta vagy, elkezdesz sántítani! Ha sokszor mondják, bűnös nép vagyunk... a folytatás már sajnos ismerős!
A Facebookon terjed egy korábbi, a Hunhir.hu-n megjelent Erec medence című írás, ami bizony nem viszi a megbékélés irányába a jelenlegi generációk sorsát. A tanulságos írást itt lehet elolvasni: http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=40610
Békéscsaba, 2012. március 24. sokkaljobb.hu F. I. - K. M.
Emlékeztető: "Használd az igazságot az üllődnek, az erőszakmentességet a kalapácsodnak, és utasíts el mindent, ami nem állja ki az igazság üllőjének, és az erőszakmentesség kalapácsának próbáját." (Mahatma Gandhi)
Erec-medence
2011. május 04. 18:29
Hunhír.info
Hunhír.info
"Nem hasonulhattok az alsóbbrendűhöz. A barbár, fattyúimádó keresztényekhez nem asszimilálódhat Isten választott népe. Különösen nem azokhoz a magyarokhoz, akik gázkamrákba küldték szüleiteket, nagyszüleiteket. Elrabolták a zsidók vagyonát, míg cinikusan röhögtek szenvedéseiteken. Több mint félmillió zsidó ember halála terheli a lelkiismeretüket, amiért évezredek múlva sem érdemelnek kíméletet. Már, ha egyáltalán a nyomukat sem töröljük el."
Drága zsidó testvéreim!
Kétségek között őrlődünk, hogy mi lenne részünkről a helyes hozzáállás a jelenlegi kormány irányvonalához. Ezért elsődlegesen az a célom, hogy eloszlassam a magyarországi zsidóság körében uralkodó bizonytalanságot.
Bármit is mondunk a külvilágnak, bármennyire is terjesztjük azt a nézetet, hogy mi csupán egy vallási kisebbség tagjai vagyunk, a szívünk mélyén nagyon is jól tudjuk, hogy semmi közünk nincs a gójokhoz. Valójában egy olyan nép tagjai vagyunk, amelyet az Örökkévaló választott ki arra, hogy kormányozza a népek tengerét, uralkodva a világ, és annak javai felett.
Mózes törvényei és a Tóra köteleznek minket.
Ezért is elfogadhatatlan egy zsidó ember számára az asszimiláció bármely formája. Értsétek meg! A magasabb rendű, a Mindenség Ura által kiválasztott nép nem hasonulhat alsóbbrendű teremtményekhez. Nektek a Világ Teremtője adta a jogot, hogy az Ő dicsőségére rendelkezzetek a föld javai felett. Tudjátok meg, hogy minden növénynek, baromnak, az összes lélekkel és ösztönökkel felruházott lénynek kötelessége teljesíteni Jahve akaratát.
Benneteket, amennyiben kétségeitek vannak, értsétek meg újra: a Tóra kötelez!
Nem hasonulhattok az alsóbbrendűhöz. A barbár, fattyúimádó keresztényekhez nem asszimilálódhat Isten választott népe. Különösen nem azokhoz a magyarokhoz, akik gázkamrákba küldték szüleiteket, nagyszüleiteket. Elrabolták a zsidók vagyonát, míg cinikusan röhögtek szenvedéseiteken. Több mint félmillió zsidó ember halála terheli a lelkiismeretüket, amiért évezredek múlva sem érdemelnek kíméletet. Már, ha egyáltalán a nyomukat sem töröljük el.
Zsidó fiatalok, a nagyszülők halála, szenvedése kötelez benneteket arra, hogy elutasítsátok a degenerálódás, az asszimiláció bármiféle körmönfont formáját, és ne azonosuljatok az úgynevezett magyar nemzeti törekvésekkel. Nektek soha nem lehet feladatotok a magyarság állítólagos sérelmei érdekében történő kiállás. Trianon nagyon is megérdemelt büntetés volt azokért a szenvedésekért, amiket, mi zsidók szenvedtünk el a Kárpát-medencét uraló gój söpredéktől.
Tudja meg végre ez a szedett-vedett népesség, hogy egyszer, s mindenkorra vége a zsidók jóindulatának. Felmenőink halálát nem szabad megbocsátanunk. A mi hazánk Erec Jiszráel, még akkor is, ha történetesen a magyar pusztán születtünk. Gyökereink oda kötnek minket, és még véletlenül sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy hova tartozunk.
Nem szabad egy pillanatig sem őrlődnötök a gójok különféle irányzatai között. Azokat a pártokat – most éppen az LMP-t és az MSZP-t – válasszátok, támogassátok, amelyek minél nagyobb engedékenységet tanúsít felénk. Amelyek feltétel nélkül befogadják soraikba fiainkat és lányainkat. Az öngyűlölő gój magyarok teremtik meg a lehetőséget arra, hogy a Kárpátok által közbezárt terület, Erec Jiszráel és az Egyesült Államok után, a zsidó nép fennmaradásának harmadik oszlopa legyen.
Weinstein rabbi
(Lejegyezte: Varga Imre)
Kétségek között őrlődünk, hogy mi lenne részünkről a helyes hozzáállás a jelenlegi kormány irányvonalához. Ezért elsődlegesen az a célom, hogy eloszlassam a magyarországi zsidóság körében uralkodó bizonytalanságot.
Bármit is mondunk a külvilágnak, bármennyire is terjesztjük azt a nézetet, hogy mi csupán egy vallási kisebbség tagjai vagyunk, a szívünk mélyén nagyon is jól tudjuk, hogy semmi közünk nincs a gójokhoz. Valójában egy olyan nép tagjai vagyunk, amelyet az Örökkévaló választott ki arra, hogy kormányozza a népek tengerét, uralkodva a világ, és annak javai felett.
Mózes törvényei és a Tóra köteleznek minket.
Ezért is elfogadhatatlan egy zsidó ember számára az asszimiláció bármely formája. Értsétek meg! A magasabb rendű, a Mindenség Ura által kiválasztott nép nem hasonulhat alsóbbrendű teremtményekhez. Nektek a Világ Teremtője adta a jogot, hogy az Ő dicsőségére rendelkezzetek a föld javai felett. Tudjátok meg, hogy minden növénynek, baromnak, az összes lélekkel és ösztönökkel felruházott lénynek kötelessége teljesíteni Jahve akaratát.
Benneteket, amennyiben kétségeitek vannak, értsétek meg újra: a Tóra kötelez!
Nem hasonulhattok az alsóbbrendűhöz. A barbár, fattyúimádó keresztényekhez nem asszimilálódhat Isten választott népe. Különösen nem azokhoz a magyarokhoz, akik gázkamrákba küldték szüleiteket, nagyszüleiteket. Elrabolták a zsidók vagyonát, míg cinikusan röhögtek szenvedéseiteken. Több mint félmillió zsidó ember halála terheli a lelkiismeretüket, amiért évezredek múlva sem érdemelnek kíméletet. Már, ha egyáltalán a nyomukat sem töröljük el.
Zsidó fiatalok, a nagyszülők halála, szenvedése kötelez benneteket arra, hogy elutasítsátok a degenerálódás, az asszimiláció bármiféle körmönfont formáját, és ne azonosuljatok az úgynevezett magyar nemzeti törekvésekkel. Nektek soha nem lehet feladatotok a magyarság állítólagos sérelmei érdekében történő kiállás. Trianon nagyon is megérdemelt büntetés volt azokért a szenvedésekért, amiket, mi zsidók szenvedtünk el a Kárpát-medencét uraló gój söpredéktől.
Tudja meg végre ez a szedett-vedett népesség, hogy egyszer, s mindenkorra vége a zsidók jóindulatának. Felmenőink halálát nem szabad megbocsátanunk. A mi hazánk Erec Jiszráel, még akkor is, ha történetesen a magyar pusztán születtünk. Gyökereink oda kötnek minket, és még véletlenül sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy hova tartozunk.
Nem szabad egy pillanatig sem őrlődnötök a gójok különféle irányzatai között. Azokat a pártokat – most éppen az LMP-t és az MSZP-t – válasszátok, támogassátok, amelyek minél nagyobb engedékenységet tanúsít felénk. Amelyek feltétel nélkül befogadják soraikba fiainkat és lányainkat. Az öngyűlölő gój magyarok teremtik meg a lehetőséget arra, hogy a Kárpátok által közbezárt terület, Erec Jiszráel és az Egyesült Államok után, a zsidó nép fennmaradásának harmadik oszlopa legyen.
Weinstein rabbi
(Lejegyezte: Varga Imre)
Süt a gyűlölet a büdös zsidó szájából, és nekünk ezekhez kellene igazodnunk, ez volna a kiválasztott a taknyos, a csámpás a mosdatlan koszos megmondó ember. Kinek a szavát innunk kéne, és a talpát nyalni nagy szorgalommal, és évente nem kétszer de legalább négyszer zsidó kárpótlást hirdetni jidisül , hogy az a mocskos magyar , még véletlenül se értesüljön róla, és csak a zsidókra nézve legyen értelme a kárpótlásra kiírt földeknek, mert ez hollókosztos földkárpótlás a tetves galíciai gyűt - ment cionista ingyenélőknek.
Egy a zászló, egy a tábor, de nem veletek, és nem értetek, büdös patkányok, az emberiség söpredéke, ne várjon jóindulatot egyetlen sárba tiport nemzetétől sem , mert mi palesztin sorba tiport magyarok ezt már nem hagyjuk, elég volt . Fogd a batyud és pakold fel családodat a Kánaán felé induló vonatra és meg sem állj odáig
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése