Project MKULTRA és a többi…

UFO – val

Amikor a hangok megszólalnak

Vannak emberek, akiknek szent meggyőződése, hogy valakik rádiót szereltek a fejébe, vagy sugarakkal hatnak rájuk, távolról befolyásolják őket. Hangokat hallanak a fejükben, amelyek utasításokat adnak nekik, vagy más módon irányítják őket.

A baj ott kezdődik, amikor ezek az emberek nem bírják elviselni azt, amit hallanak, és orvoshoz mennek. Ekkor rendszerint skizofréniával diagnosztizálják őket, és eszerint is kezelik, begyógyszerelik őket, hogy el tudják viselni a hangokat. Amelyek – vagy megszűnnek, vagy nem, de többnyire makacsul megmaradnak.

Viszont több helyen is olvasni lehet arról, hogy pl. amerikaiak azzal kísérleteztek, hogy embercsoportokat, néha egész városokat is nagy frekvenciájú és nagy energiájú rádióhullámokkal sugároztak be, és vizsgálták az emberek reakcióit.

A tudatbefolyásolásnak egész magas szintjére jutottak ezzel.Lásd Mountauk Project és Microwave Oven. Hát ha ez igaz, akkor ezek az elmebetegnek kikiáltott emberek nem is betegek. Sugarakkal hatnak rájuk – tényleg. Azt hiszem a skizofrénia nem más mint egy mentális túlérzékenység. A „beteg” olyan finom érzékkel rendelkezik, hogy észreveszi ezeket a manipuláló sugarakat. Csak – éppen szenved tőle. Elmegy az orvoshoz, az meg mi mást tehet, jól benyugtatózza.

Ezzel mintegy süketté teszi őt a hangokra – de a hangok ettől még vannak. Több ezren, talán már millióan vannak olyan eltérítettek, akiknek a fejébe az ufonauták tényleg szondát helyeztek. Vagyis „rádiót szereltek a fejébe”. Az ember maga is helyez szondákat, rádiókat, kamerákat a megfigyelt állatokra, miért ne történhetne meg ez velünk is? Aztán jön a „fészkéből kilökött fióka” szindróma: ha az ember visszatesz a fészkébe egy kiesett fiókát, akkor az anyamadár megérzi rajta az emberszagot, és újra kilöki. Így járnak azok az emberek is, akiket az idegenek „megbabráltak”: az embertársai megérzik rajta az „ördög érintését” és kiközösítik, vagy más módon jut zátonyra minden emberi kapcsolata.

Érzik rajta, hogy más, furcsa, idegenszerű, és tönkremennek a párkapcsolatai, vagy a családjától hidegül el. Rettenetes sors, magány és kitaszítottság vár rá. Ugyanakkor az is lehet, hogy az idegenek fontos üzenetet bíznak rá, vagy éppen egy fontos tudományos elméletet kell kidolgoznia. John Nash, a „csodálatos elme” évekig szenvedett a skizofréniától, és éppen a hangok turbózták fel az agyát annyira, hogy végül úrrá lett a betegségén, és eljutott a Nobel-díjig is, amihez éppen ez a szellemi felfokozottság kellett.

Lehet, hogy a hangok valóban léteznek? És megfelelő magnetofonnal fel is lehet őket venni?

Erről szól pl. Dr. Makk Antal cikke, amely Hangok a Másik Dimenzióból címmel jelent meg a Szellemi Búvárok Egyesülete által kiadott Parapszichológia, Szellemtan című folyóirat 99/5 számában.

Idézet Dr. Makk Antal cikkéből: „A hangkutatás másik gyakorlati jelentősége: tudjuk nagyon sok elmebetegről, hogy bizonyos „hallucinációkban” szenvednek. Az ilyen betegeket elektrosokkal kezelik, és más drasztikus eszközökkel. Bécsben és Németországban az ilyen személyeket körülvették monitorokkal, és bebizonyosodott, hogy valóban létező hangokat hallanak. Nagyon érdekes esetet közöltek egy amerikai szaklapban. Egy taskenti édesanya, akinek 3 gyermeke közül a legkisebb autóbalesetben meghalt, két hónapon keresztül állandóan hallotta a gyermek hangját. És amikor a taskenti orvosok és fizikusok a legjobb lehallgató készülékekkel körülvették, kiderült, hogy igenis az elhunyt gyerek hangját hallja állandóan.”

(Tehát a hallucinációk valóságosak. El sem tudom mondani, milyen óriási jelentőségű ez a felismerés. A napilapoknak a címoldalon kellene világgá röpíteni ezt a hírt. Hiszen akkor az elmebetegek egy része nem is beteg. Csupán túlérzékeny. Egy Nyomkeresőt felülmúló hallása van, és amit hall, az valóságos. Csupán az teszi beteggé ezt az embert, hogy nem bírja elviselni azt, amit hall. )

SZELLEMHANGOK KUTATÁSA

Ezzel a témával már Edison is foglalkozott, amikor a Fonográfot feltalálta. De az ő eszközei még elégtelenek voltak. Viszont amikor az első elektronikus magnetofonok, erősítők megszülettek, egyre többen botlottak bele abba a jelenségbe, hogy meghalt emberek hangját hallották vissza a felvételekről, sőt ezekkel a hangokkal beszélgetni lehetett, válaszoltak a kérdésekre. Ezzel megszületett az Ouija-táblák elektronikus változata.

Idehaza erről a témáról egy mukk hangot nem lehetett hallani, de pl. a németek és az osztrákok behatóan foglalkoztak vele, és sok ezer óra hanganyag gyűlt össze. Ennyi bizonyíték hallatán még a legszkeptikusabb tudósoknak is meg kellene hajolniuk, de persze nem ez a helyzet. Váltig tagadnak, cáfolnak és ignorálnak. Hát ha valóban létezik olyan készülék, mellyel élő kapcsolat létesíthető a szellemekkel, akkor ez korunk legnagyobb tudományos és metafizikus felfedezése. Minimum Nobel-díj jár érte! Nagyobb jelentőségű mint a televízió, vagy a telefon. Hiszen alapjaiban változtatja meg a világnézetünket. (már persze azok világnézetét, akik eddig a materialista világképet vallották magukénak és úgy hitték, hogy az anyagi világon kívül nincs semmi, se szellem, se lélek, se semmi, ami túlélheti a test halálát. Akik eddig is hittek a spiritualitásban, azoknak a szellemhangok nem jelentenek újdonságot).

Azt hiszem, a hagyományos pszichiátriának is szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a skizofrénia nem betegség, hanem felfokozott érzékenység, és a hallucinációk valóságosak, legalább annyira, mint az érzékek által közvetített benyomások, észleletek. Ha valaki attól szenved, mert a világ is szenved, akkor nem az illető a beteg, hanem a világ. Nem őt kell diliházba csukni, hanem a világot kell megjavítani.

A világ megjobbítását viszont nem várhatjuk el olyanoktól, akik süketek és érzéketlenek a világ jajszavára, és kábultan menetelnek a saját kis önző céljaik szabta pályán. Csak olyanok segíthetnek, akik hallják, látják, érzik és tapintják a világ baját, és nem képesek ezt tartósan elviselni. Akiket a hagyományos orvoslás hülyére drogoz, hogy ne hallják azt, amit nem hallani nem lehet. Mert már az ajtónkon dörömbölnek a változások!

Igen, a skizofrének lehetnek a legfőbb segítőink, ők a detektorok, ők érzik meg először a közelgő bajt. A nemrégiben pusztító szökőár idején sokszáz ember menekült meg úgy, hogy valaki megérezte a katasztrófát és időben szólt, riasztott mindenkit. Egyre süketebb, egyre eltompultabb világunkban kell valaki, aki megérzi a bajt, és időben szól, és hisznek neki.

Ma, amikor már mindenki farkast kiált, valahogy nem akarják az emberek meghallani a figyelmeztetést. Könnyebb aztán utólag bűnbakot keresni. Azért a fél világot nem dughatjuk diliházba, csak mert szokatlan dolgokat tapasztalnak, idegenekkel találkoznak, vagy éppen eltérítik őket. Valami alapvető paradigmaváltásra van szükség. Hinnünk kell azoknak az embereknek is, akik szélsőséges, extrém dolgokat élnek át, mert ők az élő tanúk. Jézusnak csak 12 tanítványa volt, de ma a fél világ keresztény. Lehet, hogy eljön az az idő is, amikor az ufójelenségek is megszokottá válnak, és akkor végre megtörténhet a hivatalos kapcsolatfelvétel is az idegenekkel. Egy új világ születik, és végre megnyílik az út a csillagok felé.

RSZ / Kristóf Miklós írása

Az emberek gépesítése lehet a következő lépés

Könnyen előfordulhat, hogy a jövő világát az Amal Graafstra-hoz hasonló gépesített emberek népesítik majd be. A 37 éves férfi kulcs nélkül indítja autóját vagy nyitja a bejárati ajtót és jelszó nélkül lép be számítógépe felhasználói fiókjába.

Eszközeit úgy programozta, hogy azok felismerjék a kezébe ültetett mikrocsipeket. A rizsszem méretű chipek remekül beváltak számára, ráadásul Dangereous Things, magyarul „veszélyes dolgok” nevű cégén keresztül már 500 másik embert is „felszerelt” a technológiával.

„Az elkövetkezendő 10-20 évben a biotechnológia és az ember-gép interfészek gyors fejlődésének leszünk a szemtanúi,” jósolja Graafstra, aki könyvet is írt a technológiáról, és szerinte „a trend kitolja majd az „ember” szó jelentését.”

Számos technológiai óriás és kutató érdeklődését keltette fel a téma.

A novemberben nyilvánosságra került szabadalmi kérelem szerint a Google Motorola mobilitás ágazata egy olyan „elektromos bőrtetoválás” szabadalmaztatását kezdeményezte, amivel a felhasználó hangutasításokkal irányíthatja mobiltelefonját a tetováláson található mikrofon és vezeték nélküli adó segítségével.

Újságírói kérdésekre válaszolva a Google elmondta, hogy gyakran szabadalmaztatnak olyan ötleteket, amelyekből végül nem lesz termék, de Larry Page, a Google elnök-vezérigazgatója számos alkalommal elmondta, hogy az emberek elektromos eszközökkel történő kiterjesztése nagyon vonzó lehetőség számára.

A Mountain View által 2011-ben kiadott könyv a következőket idézi Pagetől:

„Előbb-utóbb lesz egy implantáció, ami megadja a választ minden kérdésre, ami eszünkbe jut.”

Az agyi porszem implantátumok illusztrációja

Az ötlettel nincs egyedül. Az UC Berkeley kutatói idén júliusban adtak ki egy tanulmányt az úgynevezett „porszem implantátumokról”, amelyek lényege, hogy egy egész hadseregnyi apró, porszem méretű szenzort ültetnének az agyba.” Első lépésként az apró áramkörök „csupán” információkat gyűjtenének az agyról, de Dongjin Sea, a kutatás vezetője elmondta, hogy a chiprajt idővel „különböző eszközök gondolattal történő irányítására vagy az agy működésképtelenné vált részeinek stimulálására használnák”.

Az implantátumok, okosgyógyszerek és elektromos tetoválások legtöbb tervezett felhasználása egyelőre orvosi jellegű.

Idén októberben például a Stanford orvosai egyParkinson-kórban szenvedő ember agyába ültettek implantátumot, ami a beteg agyának „idegjeleit” rögzíti, hogy az információ felhasználásával egy olyan eszközt készítsenek, ami képes lehet a kívánt tevékenységekhez igazítani a jeleket elektromos impulzusokon keresztül.

Tavaly a Proteus Digital Health megkapta a hatósági engedélyt egy olyan okostabletta forgalmazására, ami mobiltelefon segítségével továbbítja a beteg legfontosabb életjeleit az orvosnak.

A technológiai óriás Intel is úgy gondolja, hogy mikrocsipjeik egy napon a lenyelhető eszközökben és implantátumokban is benne lesznek.

Sokan tartanak attól, hogy idővel a chip implantátumok kötelezővé válhatnak az egészségbiztosítás megkötéséhez vagy akár a munkavállaláshoz.

Miután egy Cincinnatibeli videó megfigyeléssel foglalkozó cégről kiderült, hogy kötelezővé tette alkalmazottainak a chipbeültetést, Joe Simitan kaliforniai szenátor törvénymódosító javaslatot adott be, amit 2008-ban el is fogadtak, megtiltva, hogy államában bárki ilyesmit követeljen alkalmazottaitól. Két évvel később, amikor Virginia állam képviselői hasonló javaslatot fogadtak el, egyes törvényhozók már a bibliai „Fenevad Bélyegeként” utaltak a chip implantátumokra.

Nem tudni, hogy a lakosság milyen arányban osztozik ezen a nézeten, de az Intel által decemberben közzétett felmérés szerint a 12.000 megkérdezett felnőtt 70 százaléka elfogadhatónak tartja, hogy a jövőben „ehető megfigyelőeszközök” segítségével kövessék nyomon egészségügyi állapotukat.

A Cambridge-i MC10 cégnek már szerződése van az elektromos tetoválás katonai verziójának gyártására és jövőre a lakosság számára is el akarják kezdeni a legfontosabb egészségügyi információkat figyelő tetoválás forgalmazását. Elsődleges célcsoportjaik a sportolók, a várandós anyák és az idősek.

A Nokia pedig olyan tetoválást fejleszt, ami egyrészt helyettesíti a mobiltelefon jelszavát, másrészt vibrál, ha hívás érkezik.

Az összes többi kütyüt azonban a bőr alá szánják.

A Second Sight szem implantátumának illusztrációja

A Massachusetts-i MicroCHIPS cég nemrégen jelentette be, hogy egy olyan csípőmagasságba beültethető chipet tesztel, ami automatikusan adagolja a szervezetbe a csontritkulásban szenvedő betegek napi gyógyszeradagját. Februárban a Second Sight Medical Products szem implantátuma kapott hatósági engedélyt, amivel a betegek láthatják a szemüvegükön elhelyezett kamera által közvetített körvonalakat és mozgásokat.

A Dél-Kaliforniai Egyetem tudósai pedig egy olyan chipet tanulmányoznak, ami a demenciában vagy agykárosodásban szenvedők vagy agyvérzésen átesett betegek memóriáját állítja helyre.

A kutatók előtt álló legkritikusabb kérdések, hogy miként tudják az eszközöket működtető szoftvereket a mindenkori legújabb verzióra frissíteni, illetve a hosszú távú működéshez elengedhetetlen akkumulátorok kérdése sem megoldott egyelőre. Problémát jelenthet még a hekkerek elleni védelem is.

Ennek ellenére Eric Dishman, az Intel egészségügyi innovációs részlegének vezetője, biztos benne, hogy ezek az eszközök hamarosan a mindennapi élet részei lesznek.

„A tárgyak egész ökoszisztémája lesz majd a testben,” jósolja. „Ez az igazi személyre szabott orvoslás.”

Időkjelei: Fontos észben tartani, hogy a fent említett fejlesztések először mindig orvosi céllal, a betegekért indulnak, illetve a lakosság felé ezt hangsúlyozzák, de tapasztalatból tudhatjuk, hogy sajnos idővel a felhasználási terület kiterjed a föld lakosságának egyre szorosabb megfigyelésére és irányítására. Nem tudjuk, hogy a Bibliából ismert Fenevad Bélyege pontosan milyen rendszer lesz, de egyre inkább látható, hogy a bevezetéséhez szükséges technológiai feltételek már ma is adottak.

Forrás: Idők jelei

Ötéves terv a Google-tól: mikrofonok a plafonba és chip

az agyunkba

Scott Huffman, a Google fejlesztési igazgatója szerint öt éven belül mikrofonok lesznek a mennyezetbe szerelve és chipek az agyunkba, hogy ezáltal gyorsabban tudjunk keresni a világhálón.

Scott Huffman

A London Independent által készített interjúban Huffman elmondta, hogy a Google olyan koncepciókon dolgozik, amik a mennyezetről lelógó, a verbálisan feltett kérdésekre reagáló mikrofonokon alapulnak.

„Valahogy úgy képzeljük el, mint egy személyi asszisztenst, aki félbeszakítva emlékeztet, hogy „ideje indulni”. Pontosan azokat az információkat fogja közvetíteni, amiket keresünk,”mondta Huffman. „Öt év múlva… a Google pontosan úgy fog válaszolni kérdéseinkre, mint egy ember.”

Amikor arról kérdezték, hogy vajon nem jelent-e majd komoly kihívást megvédeni egy ilyen rendszert az NSA és hasonló szervezetek tolakodó megfigyelési taktikáitól, Huffman fölényesen annyit mondott, hogy az emberek nyugodtan bízzák a Google-ra (egy olyan cégre, amelyik szabad kezet adott az amerikai titkosszolgálatnak, hogy a felhő hálózatukon tárolt adatok között kutakodjon) az információik védelmét.

Huffman azzal dicsekedett, hogy a rendszer hamarosan arra is képes lesz, hogy összeállítsa a felhasználó által mikrofonon kért, számára érdekesnek számító sportesemények összefoglalóit, majd azt megjelenítse a tévé képernyőjén, vagy elintézze helyette az utazásokkal kapcsolatos tervezést.

„Megkérdezhetem például a Google asszisztenst, hogy melyik éttermet ajánlja, ahol francia konyha van, de nem túl drága. A Google erre azt válaszolja majd, hogy „Rendben, akkor ide menjetek,” és mire beülök az autómba, már az adott étteremhez navigál a GPS. Nagyon izgalmas számunkra a lehetőség, hogy a különféle eszközök tudjanak egymással kommunikálni,” mondta.

„A Google úgy gondolja, hogy képes lesz az emberek adatigényeit olyan módon kielégíteni, hogy az eredményeket egyenesen a felhasználók agyába elhelyezett mikrochipekre küldi,” áll a cikkben. Hoffman szerint ez egy üdvözletes koncepció.

Bár sok ember szemében az agyba ültetett mikrochip rémisztő és mindenképpen disztópikus lépés, a transzhumanizmus (az ember szellemi és fizikai képességeinek a tudomány és technológia segítségével történő fejlesztése) követői számára ez egy komoly előrelépésnek számít. Szerintük az ilyen jellegű fejlesztéseket elutasítók a tudomány és fejlődés ellenségei.

Forrás: Idők jelei / Infowars.com

Találjuk ki a jövőt!

Már nagyon kellene a légdeszka és a teleport, vagy inkább repülő autóra vágyik és arra, hogy letölthesse a tudatát egy adathordozóra? Néhány, sci-fikből ismert találmány már karnyújtásnyira van, másokra még évszázadokat kell várni, ha egyáltalán megoldható lesz valaha is.

Michio Kaku világhírű elméleti fizikus, a húrelmélet egyik atyja felvázolta, milyen jövőt képzel el. Olyan, ma még sci-fibe illő megoldásokról elmélkedett, amelyek egy része a közeljövőben akár meg is valósulhat.

Persze a mindenkit érdeklő időutazásról és teleportról azt mondta, hogy ez még várat magára, még évszázadokra van szükség ahhoz, hogy ezt a két technológiát képes legyen megoldani az emberiség – ha egyáltalán lehetséges lesz valaha is.

Brain 2.0

Vannak azonban olyan kérdések, amelyeket már az elkövetkező évtizedekben választ kaphatunk. A fizikánál maradva ilyen lehet a sötét anyag kérdésköre, Michio Kaku szerint közel vagyunk ahhoz, hogy megértsük ennek a mindent átölelő titokzatos anyagnak a létét. Azt is elképzelhetőnek tartja, hogy tesztelhetjük a húrelmélet helyességét.

Kicsit köznapibb vizekre evezve, nem tartja lehetetlennek, hogy a közeljövőben lakható bolygót találunk. A legérdekesebb felvetése azonban a kvázi halhatatlanság, a Brain 2.0.

Ez azt jelenti, hogy tudatunkat egy adathordozóra tölthetjük,így az túlél minket a halálunk után is. Az egész elképzelés nagyon hasonlít Frederik Pohl sci-fi regényére, az Átjáró-sorozatra, ahol pont ez történik, a jövőben a szereplők tudata képes a haláluk után is létezni.

Michio Kaku szerint a nem túl távoli jövőben agyi pacemakerünk lesz, ami stimulálja például az Alzheimer-kórban szenvedők memóriáját. A betegek feltölthetnek olyan egyszerű emlékképeket, hogy kik ők, hol és hogyan élnek.

Olcsóbb űrutazás kellene

A 20. század a fizika százada volt számítógépekkel, lézerekkel, tévékkel, rádiókkal, GPS-szel, internettel. A 21. század a fizika és biológia százada lesz: a fizika segíthet felfedezni a biológia határait, eljön a nanotech, biotech, mesterséges intelligencia és kvantumfizika kora.

A lakható bolygók kereséséről Carl Sagannel ért egyet, szerinte az élet túl értékes ahhoz, hogy csak egy bolygóra bízzuk. Emellett új utakat kell keresni az űrutazás költségének csökkentésére. Rakéták építése helyett más technikát is alkalmazhatnánk, például mikrohullámot, lézert vagy űrliftet.

Az űr kolonizálása azonban jóval tovább tart majd, mint azt a scifi-írók elképzelik. Ma tízezer dollárba kerül egy fél kilogrammos testet Föld körüli pályára állítani, százezer dollárba ugyanezt eljuttatni a Holdra és egymillió lenne a Mars-utazás.

A jövő itt van

Az emberiség történetében megszámlálhatatlanul sokszor vázoltak fel víziókat a jövőről. Mindenkinek vannak elképzelései, álmai, hogyan képzeli el a közeli és kicsit távolabbi jövőt.

Mikor lesznek repülő autók? Elérjük-e valaha az Alfa Centaurit? Nyomtatóval készítünk ételeket, mint a Star Trekben?

Kedvcsinálónak összeszedtünk néhány ötletet, amelyek néhány éve még sci-finek tűntek, de ma már elérhető közelségbe kerültek. Kezdjük rögtön az önjáró, sofőr nélküli autókkal. Aki még nem látott ilyet élőben, annak ma is inkább fantasztikumnak tűnik, mint kézzelfogható valóságnak, de tény, hogy Kaliforniában már régóta járnak tesztüzemmódban ilyen autók. Arról ugyan nincsenek hírek, hogy mikor lehet az egyszerű halandónak is megvásárolni egy ilyen autót, de nem lehet messze az idő.

A Google X szupertitkos intézménye amúgy sok olyan technológiával kísérletezik, amelyről néhány éve még nem hittük volna, hogy megvalósulhat. Az önjáró autó az egyik ilyen, de innen jött a Google Glass is, amely ma már hétköznapinak tűnik, pedig olyan, mintha egy sci-fiből lépett volna elő.

Sok pletyka kering a létesítmény körül, a cég például nem győzi tagadni, hogy űrliften dolgoznának, de számos izgalmas projekt jöhet még onnan. Az egyik ilyen a cukorbetegeknek készült kontaktlencse, ami folyamatosan ellenőrzi a beteg vércukorszintjét.

Nézzünk egy másik sci-fibe illő fejlesztést! A hatvanas évek közepén sugárzottStar Trek sorozat egyik legjobban irigyelt találmánya (természetesen a teleport mellett) az volt, hogy egy gép néhány gombnyomás után megalkotta kedvenc ételünket. Ettől még távol vagyunk, de a 3D nyomtatás már kezd mindennapjaink részévé válni. Nem sok választ el attól, hogy otthoni használatra is vegyünk ilyen nyomtatókat és akár játékokat, akár kisebb alkatrészeket nyomtassunk magunknak a nappaliban.

Az igazi sci-fi

De ne legyünk ennyire földhöz ragadtak! Mindenki ismeri a Vissza a jövőbetrilógiát, ahol a sztori szerint a főhős 2015-ben érkezik a jövőbe. Érthető, hogy egyre többen kérik számon a repülő autót, a légdeszkát, az önbekötős sportcipőt és az önszárító kabátot.

Az önbefűzős cipőt már évek óta ígérgeti a Nike, állítólag most aztán tényleg jön. A légdeszkáról időről időre felröppennek hírek, hogy valakinek sikerült az áttörés. Ezekről mindig kiderül, hogy nem igaz, de laboratóriumi körülmények között azért sikerült lebegésre bírni egy deszkát.

Forrás:index.hu

UFO és tudomány 2.rész

Jelen pillanatban voltaképpen nem az a kérdés, hogy honnan jönnek az UFO-k. Bár el kell ismerni, a nagyközönséget elsősorban ez érdekli.

De tisztán tudományos szempontból nem ez a legfontosabb kérdés, hanem azt kellene elérni, hogy választ kapjunk az egyéb miértekre.

Miért járnak ide az UFO-k több tízezer vagy százezer éve? Van-e hozzájuk biológiai közünk, vagyis egykori emberek-e ők, rokonaink, őseink? Vagy leszármazottaink, ha az időből jönnek vissza? Miért járnak ide ilyen tömegesen? Lények ülnek-e a szerkezetekben, vagy csak lényekhez hasonló robotok? Ha igen, akkor hol vannak az igazi lények, és miért nem mutatkoznak személyesen?

És a kérdéseket lehetne folytatni, szinte a végtelenségig, bár folyton az UFO-témakörben maradva. Carl Sagan, vagy a kínai származású amerikai fizikus,Hong-Yee Chiu alapjaiban hamis megállapításokat tettek és ezzel tévútra vezették követőiket, a vaskalaposokat is…

Mert mennyire lehet komolyan venni nevezett fizikus ‘érvelését’, aki állítása szerint ‘tudományos alapokon vizsgálta meg az UFO-kérdést’ (végre, végre! – örülhetnénk, ha nem ez lett volna a sajátos végeredmény…) és oda lyukadt ki, hogy – idézek tőle: ‘

Ha arra gondolunk, hogy az UFO-k kozmikus járművek lehetnek, akkor azt válaszolom: túl nagy az anyagigény. Tegyük fel, hogy igaz, amit az UFO-hívők állítanak és naponta a Föld valamely ponjain feltűnik számos ilyen szerkezet. Mi csak egyet fogadjunk el, vagyis tegyük fel, hogy naponta egy szerkezet érkezik ide valósan, tehát évente 365 darab idegen űrhajóval kell számolnunk. Ezek mindegyike valamivel nagyobb, mint egy Apollo-űrhajó kabinja. Ha kiszámítjuk, mennyi anyag, fém kell egy-egy ilyen hajó felépítéséhez, majd ezt beszorozzuk az év során itt megfigyelt UFO-k számával, aztán az egészet megszorozzuk a galaxisunk létezésének eddigi idejével (kb. 15 milliárd évvel!), akkor kiderül: csak az űrhajók építésére fél millió csillag teles tömegét kellett volna felhasználni…’ 

Nos, nincs ennél demagógabb érvelés! Szomorú, hogy erre éppen egy ismert tudós ragadtatta magát.  Az ok szerintem itt is lélektani. Mert hát mi más indította volna Hong urat arra, hogy így érveljen – ha nem az az erős belső meggyőződés, miszerint az egész UFO-ügyben nincs egy szemernyi igazság sem, az egész csak kitalálás?…

Mellesleg tipikus eset ez, a vaskalaposok kedvelt módszere: ahhoz, hogy az ellentábor állítását teljesen abszurdig vigyük, magunk is eleve abszurd kiindulópontot alkalmazunk, de ezt tudományosnak álcázzuk. Mert lássuk közelebbről, mit is állít ez az úr?

Hát például azt, hogy a földi civilizáció jelenlegi technikája egyszerűen nem múlható felül!
Ami önmagában totális abszurd, hiszen évről évre nő a teljesítményünk és ez a fejlődés még a nyilvánvaló környezeti károkozás ellenére sem állítható le. Hong úgy tesz, mintha az egész Mindenségben, vagy legalább annak a mi ősrobbanásunkból származó anyaghalmazában a civilizált lények fejlődése soha nem haladhatta volna meg a Föld szintjét… Mintha mindenki mindig azon a szinten rekedne meg, ahol mi most vagyunk. Vagyis nem lenne képes előállítani más elveken működő, gyors űrhajókat.

A másik csúsztatás ‘(vagy mondjuk ki kereken: csalás)’ ebben az állításban az, hogy a Földön egy év alatt megfigyelt azonosítatlan repülő objektumok mind más és más ilyen tárgy lenne. Mintha mindegyik csak azért jönne át a kozmosz irdatlan távolságain, hogy egyszer és csak egyszer megmutassa itt magát, aztán máris indulna vissza. Holott semmi sem bizonyítja, hogy ezek mind különálló hajók, vagyis mindig másokat látunk.

Könnyen lehet, hogy mindösszesen pár tucat űrhajóról van szó, és ugyanazokat a szerkezeteket látjuk ma mindenfelé. Sőt, még merészebb állítást is megkockáztatok: talán az utolsó pár tízezer évben az őseink által látott összes ilyen szerkezet ‘ugyanaz a 10-20 vagy 50-100 UFO volt csupán!’

Mert hiszen ez éppen olyan logikusan feltételezhető, mint az, hogy ezrével járnak ide. Sőt, éppen az a gyakoriság és nagy létszám, amit Hong érveléséhez használ – tűnne gyanúsnak, illogikusnak, nehezen magyarázhatónak. De hát, mint fentebb írtuk, az a jó és a jelek szerint igencsak ‘tudományos’ recept, ha abszurd kiindulópontokból abszurd következtetésekhez jutunk a ‘bizonyítás’ során, ezzel téve tönkre az ellenfél érveit.

Arról már nem is szólok, hogy a Honghoz hasonlóan érvelők azt sem tudják elhinni: létezhetnek másféle utazási, helyváltoztatási módok még a legegyszerűbbnek tekintett kozmoszban is. Azok a civilizációk, amelyek kellő idő alatt kellő energiával foglalkoznak az űrutazások technikájával és fizikájával, olyan utakra-módokra lelhettek, amelyek nem kívánnak sem annyi anyagot, sem annyi időt, sem annyi energiát ahhoz, hogy egy látszólag hatalmas távolságot megtegyenek az űrben. Ezért bizony még az sem elvethető állítás, hogy igenis sok ezer UFO ‘(galaktikus vagy intergalaktikus űrhajó)’ repdes itt a Föld tájékán, és mindegyik naponta újra és újra eljön a roppant távoli hazájából…

Az igaz, hogy mai tudásunk alapján teljességgel kizárhatjuk a lehetőséget: idegen űrhajók eljuthatnak a Földre. Ha olyan tudományos és technikai szintet tételezünk fel az idegenekről, mint amit mi értünk el eddig, akkor csakugyan nehéz elhinni, hogy ócska és rendkívül lassú rakétákkal indulnának neki ilyen hosszú utaknak.
De figyelmébe ajánlom a különféle vaskalapos szkeptikusoknak, hogy a mai tudás egykor azt is kizárta, hogy ne haljanak meg milliók egy-egy járványtól. Azt is kizárta, hogy a levegőnél nehezebb tárgyak repüljenek és azt is, hogy a víznél nehezebbek ússzanak. Az egykor mainak nevezett tudásszint kizárta az elektromosság alkalmazását vagy a nyomtatás felfedezését, kizárta a Holdra utazás lehetőségét is!…

Az emberek valaha azt hitték, az anyag legkisebb része tovább nem osztható, nem darabolható, abba semmiképpen sem fogunk tudni behatolni. Ezért nevezték el ezt a részt atomnak ‘(a görög atomosz jelentése: oszthatatlan)’. Ki hitte volna akkor, és kétezer évvel később is, hogy az a bizonyos annyit emlegetett mai tudás egykor a semmibe hull, része lesz az elmaradott és kissé nevetséges múltnak – és az ember addig nem is sejtett, gigantikus energiákat szabadít fel, ha behatolhat az atom belsejébe…?

Ha tehát a tudomány eljut odáig, hogy felismeri: az UFO-k létező probléma, mi több, nagyon fontos és mindenképpen megoldandó kérdés – akkor is marad gond bőven.

Az egyik gyakorlati ok is ellene szól. Ez pedig az, hogy egy kutató akkor kezd foglalkozni bármivel, ha arra van egy bizonyos társadalmi igény. Ez kifejeződhet az állam, vagy egy intézmény, egy ‘(multinacionális, transznacionális)’ nagyvállalat részéről, vagy bárhonnan máshonnan jöhet az impulzus. A lényeg: a tudós csak akkor tud kutatni, ha ehhez megfelelő körülményeket biztosítanak neki. Laboratóriumot, kísérleti telepet vagy terepet, gépeket, eszközöket, műszereket, segéderőket stb. Rövidebben fogalmazva: pénzt.

Vagyis bármilyen különös, egyelőre az UFO-kutatás a maga gyakorlati oldalán azért áll, vagyis nincs, mert hiányoznak a befektetők. Egy-egy új gyógyszer kikutatása sok tízmillió dollárba és rengeteg időbe kerül; de a befektetőknek megéri a dolog, hiszen utána milliárd számra adhatják el ‘(jó drágán)’ a kutatás által nyert készítményeket, gyógyszereket.

Valami ilyesmi hiányzik itt is. Ha egyes, az UFO-mániától nem érintett, szigorúan üzleti alapokon nyugvó embercsoportok vagy érdekcsoportok arra a belátásra jutnának, hogy érdemes lenne egy kis pénzt befektetni az UFO- kutatásba, mert ennek révén később valószínűleg sokat nyerhetnek – akkor azonnal leomlanának az akadémikusok által emelt gátak. Egy nagy cég igazgatótanácsát bizony nem érdekelné, mit papolnak az akadémiák felkent fejei, ha ők egy ügyben mégis hasznot, sőt nagy hasznot látnak. Voltak és vannak erre példák az élet egyéb területein…

Jelenleg én úgy látom – hangsúlyozom, hogy ez csak a személyes véleményem – hogy a nagy cégeket egyetlen kutatási terület érdekelné, érdekelhetné: az UFO-k meghajtása. Azt az energiát kéne kideríteniük, kitapasztalniuk és megfogniuk, amelyet ezek a szerkezetek használnak. Ezzel mindenképpen eljutnának új fizikai törvényszerűségekhez és ki tudja, talán az űrfizika új területei nyílnának meg előttünk. Mindebből az következik, hogy nem egy, hanem több tudományág éles elméjű és főként mindenre nyitott, jó képességű tudósainak kellene részt venniük abban a kutatásban.

Mellesleg nem tudhatjuk, hogy valahol nem folyik-e már ilyen kutatás…? Egy biztos: akik az úgynevezett nullponti vagy vákuumenergia kutatásában részt vesznek, akarva-akaratlanul UFO-kutatást is végeznek. Feltehetően ugyanis a világűrben, a földi légkörben és a földi vizekben ‘(és más bolygókon ugyanígy repdeső)’ UFO-k ezt az energiát használják. De ez egyelőre csak feltételezés.

Egyelőre ott tartunk, hogy pszichológiai akadályok is nehezítik a kutatást. Vagyis nincs olyan kutató, aki csak úgy magától nekiállna az UFO-kkal foglalkozni. Akkor sem, ha ezt eszközigény és anyagi befektetések nélkül, szinte kizárólag háztáji alapon meg is tudná oldani. A kutató is ember, és emberi akaratok, szándékok és vágyak mozgatják. Egyrészt szeretne belátható időn belül eredményt elérni, netán azért Nobel-díjat is kapni. Ez tökéletesen érthető emberi dolog. Ugyanakkor senki sem szeretné eltékozolni az életét egy teljesen bizonytalan dolog miatt.

Márpedig manapság még az a helyzet, hogy aki UFO-kutatásba kezdene, az a sötétbe ugrana. Soha nem tudhatná, mikor ér a kutatás végére, vagy hogy egyáltalán odaérhet-e? És ha elveszteget több évtizedet az életéből, és mégsem jut el sehová?

Arról nem is szólva, hogy jelenleg azért sem lehetséges igazi UFO-kutatás, mert ez a kérdés messze nem olyan, mint bármi egyéb. A tudomány nálunk a Földön még sohasem foglalkozott földönkívüli dolgokkal ‘(már ha nem számítjuk a csillagászatot)’. A laborokban vagy földi tárgyakat, anyagokat, élőlényeket vizsgáltak, vagy a kozmoszból származó nem élő tárgyakat ‘(meteoritok, holdkőzet stb,)’ vizsgálnak.

UFO-ügyben azonban többszörösen is másról lenne szó. Itt értelmes lényekkel kerülnénk kapcsolatba – még akkor is, ha elhagyott, lezuhant használati tárgyaikat, például közlekedési eszközöket vizsgálnánk.

De erre is csak akkor kerülhetne sor, ha ezt az Idegenek is akarnák! Hiszen nélkülük nem juthatunk ilyen vizsgálati anyaghoz. Az pedig, hogy mi vizsgáljuk meg az UFO-kon utazó lényeket vagy robotokat, egyelőre a legmerészebb álmainkban sem valósulhat meg.

Röviden szólva tehát a tudományos kutatás a mi részünkről azért sem működhet igazán, mert itt nem halott, vagy alacsonyabb rendű élő anyagról van szó, amelyet kényünkre-kedvünkre kutathatunk. A történelemben első ízben kerülnénk szembe egy nem földi kultúrával, civilizációval, biológiai lényekkel. Amelyek terveiben aligha szerepel az, hogy hagyják magukat általunk vizsgálni, kutatni…

Az eddig felsorolt akadályok önmagukban is elégségesek ahhoz, hogy egyelőre ne kerüljön sor igazi UFO-kutatásra. Addig, amíg meg nem változik a tudomány hozzáállása, semmilyen, még minimális kutatásról sem lehet szó. Hiszen éppen lehetséges: az UFO-oldal, az Idegenek akkor állnak majd velünk szóba, ha kimutatjuk hajlamunkat, érdeklődésünket irántuk!

Mindenképpen azt mondom: az idegenek több empátiát várnak el tőlünk, legelsősorban pedig éppen tudósainktól. Elvárnák, hogy azok ne legyenek olyan mereven tagadók, fogadják el azt a tényt, hogy az Idegenek már itt vannak. Ne keressék őket távoli rádiózörejekben, ne állítsák, hogy létezésük lehetetlen, hogy idejövetelük is lehetetlen és főleg ne állítsák, hogy ők nem is léteznek.

Persze meg lehet érteni a tudósokat. Maga a tudomány olyan dolgokkal foglalkozik, amelyek – ha jelenségek is – de ismétlődnek és így ellenőrizni lehet az egyszeri eredményeket, újra meg újra.

A mai tudomány képviselői folyton azt hangoztatják, hogy az UFO-megfigyelésekben mennyi a hamis adat, a rossz megfigyelés, a hozzá nem értés. De vegyük figyelembe, hogy más tudományágakban is sok ilyen volt és van, mégsem vonják kétségbe az ottani kutatások szükségességét vagy eleve az egész tudományágat. Emlékezzünk csak arra, hogy a földrajz terén mennyi hamis felfedezés történt az elmúlt ezer évben, és ezek közül mennyit fogadtak el tényként, tanítottak az egyetemeken és jelöltek be térképekre. A paleontológia kis túlzással tele volt hamis állatokkal, amelyek soha nem léteztek, mégis ‘hitt’ bennük a tudomány sokáig. Hasonlóképpen volt és van a csillagászat egyes ágaiban. Pedig hát ott a megfigyeléseket nem véletlenül arra járó laikusok, hanem e szakmák felkent tudósai végezték!
Összefoglalva az eddigieket, ki kell jelentenünk néhány alapvető tényt.

Az egyik: UFO-k léteznek. A második: a tudomány különböző okokból egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben foglalkozik velük:`
Harmadik: a tudományos intézmények helytelen álláspontjukkal megakadályozzák, hogy az emberiség hamarabb megismerje a titkot. Hiszen ha kutatnák és kutathatnák, akkor a megismerés ideje is jóval előbb érkezne el.

Negyedik: ebben olykor ugyan maguk az UFO-barátok is hibásak, hiszen olyan képtelen állításokat is elhisznek, majd később igazságként hirdetnek, amelyek joggal késztetik hitetlenségre a téma iránt érdeklődő, pozitív hozzáállású kutatókat. Ötödik: e téren nagyon sok függ a másik féltől, vagyis maguktól az Idegenektől.
És mi az, ami már kétségtelen?

Elsősorban az, hogy a jelenség valóban létezik és nem földi, vagyis nem az általunk eddig elért technika eredményeit látjuk fel-feltűnni az égen, a szárazföldeken és a tengereken. Eltekintve attól, hogy ez a technika már a nagyon régi földi korokban is felbukkant itt, a mai formájában, manapság megfigyelhető műszaki és egyéb paraméterei is azt bizonyítják. Egy, a miénknél fejlettebb értelmes civilizáció eszközeit tapasztaljuk meg nap mint nap.

Mindez így együtt pedig elégségesnek kellene hogy legyen ahhoz: a tudomány fordítson rájuk nagyobb figyelmet és valóban ösztönözze az ez irányú kutatásokat. Van azonban még valami, amit elvárnánk a maradinak mondott intézményektől: ne ellenezzék az erről szóló beszámolók közzétételét, és mint érdekes, megismerésre váró jelenségeket, engedjék be a témát a tudományos folyóiratokba és egyéb forrásokba is. Mert kétségtelen, hogy itt egy olyan problémakörrel állunk szemben, amelynél fontosabbat nem is tudunk elképzelni a huszonegyedik század kezdetén.

Nemere István írása

UFO és tudomány 1.rész

Több dolgot kell leszögeznünk ezen a téren. Az egyik az, hogy az UFO-jelenség létezik. Ez a mi számunkra egyértelmű és kétségbevonhatatlan dolog közel sem ennyire nyilvánvaló a tudomány emberei részére.

Ma még ott tartunk, ahol például a magyar tudomány tartott pár évtizeddel korábban a gömbvillámokkal kapcsolatban. Azok létezését is tagadták… A tudománytörténet egyébként tele van ilyen esetekkel.

Ötszáz évvel ezelőtt minden, ami érthetetlen volt a nagyközönség és a kevés számú tudós számára, azt könnyen lehetett sátáni erőknek tulajdonítani. Ezáltal a tudósok felmentést is nyertek, hisz amire – a középkori és újkori Európában például – az egyház kimondta, hogy az tisztátalan erőknek köszönhető, azzal nem kellett foglalkozniuk. Így nem csoda, ha a fel-felbukkanó UFO-kat éppen úgy nem kutatták és magyarázatukat meg sem kísérelték, mint a kísérteteket vagy a lidércfényeket sem.

De nem volt jobb a helyzet mondjuk kétszáz évvel ezelőtt sem. Amikor is bizonyos társadalmakban meg éppen ellenkező tendenciát figyelhettek meg: akkoriban kezdődött a máig tartó folyamat, amikor is feltétlenül kezdtek hinni a tudományban, minden megoldást és magyarázatot attól vártak (bevallom, én a mai napig ilyen vagyok…) és valósággal istenként kezelték a már összegyűjtött tudást és annak gyakorlóit, birtokosait.

Azt merem mondani, hogy akkoriban a tudományt már-már babonás hit övezte. Amit anekdotaszámba menő, ámde sajnos valóban megtörtént események is bizonyítanak. Amikor például 1790-ben Stütz bécsi professzorhoz megérkezett a hír, hogy 39 évvel korábban Wagram mellett egy meteorit zuhant a földre, így írt erről: ‘Arra a szomorú tényre, hogy milyen nyomorúságos szinten volt 1751 táján a természettudományok helyzete Németországban – a legjobb bizonyíték, hogy akkoriban még a legműveltebb személyek is hitték a lehetőségben: az égből kövek hullhatnak alá… Ámde manapság is hinni efféle mesékben – egyenesen megbocsáthatatlan bűn lenne!’

Amikor aztán ugyanabban az 1790-es évben egy francia kisvárosban (Jullaic-ban) ismét lezuhant egy meteorit, és a város polgármestere erről jelentést küldött a Francia Tudományos Akadémiának – a jelentést mellesleg háromszáz szemtanú, ottani lakos írta alá! – az akadémia ügyvivője kijelentette: ‘Csak sajnálni lehet azt a várost, amelynek olyan ostoba polgármestere van; aki hisz holmi meteoritekben.’ Később azért némi vita is keletkezett az ügyben, ekkor Deluc akadémikus mai kifejezéssel még rátett egy lapáttal. Hadd idézzem a tekintélyes tudós véleményét szó szerint: ‘Még ha egy ilyen kő ide esne a lábam elé, és kénytelen lennék beismerni, hogy a saját szememmel láttam – rögtön hozzá kellene tennem, hogy nem hiszem el!’

Ugye milyen vegytiszta a kétszáz ével későbbi álláspont is? Mert hiszen ma is volt, van és minden bizonnyal lesz is olyan akadémikus, aki hasonlóan nyilatkozott, nyilatkozik az UFO-kkal kapcsolatban is. Tudnánk ilyeneket is idézni.

Az említett francia vitában egy másik párizsi akadémikus, bizonyos Fodin ugyanakkor még azt is hozzátette, ezt is idézem: ‘Jobb az efféle jelenségeket egyáltalán el sem ismerni, mintsem lealacsonyodni odáig, hogy próbáljuk őket megmagyarázni…’ Hát ezek legalább őszinte szavak!

Magyarországon is ilyen volt a helyzet, no nem csupán 210 évvel ezelőtt, hanem hát máig sincs sok változás. A csillagászok, ha olykor (tízévenként egyszer) kiállnak nyilvános vitákra valamelyik UFO-hívővel, általában az ötvenes években szerzett adatokkal és olyan tudattal jönnek el a vitára. Magyarul mit sem tudnak arról, mi minden történt az UFO-k terén az utóbbi négy évtizedben. Hogy milyen a magyar tudomány tipikus vélekedése erről a témáról, megjelent nyomtatásban is, nemegyszer. Idézzünk ilyen véleményeket is:

‘Mindezek alapján nincs elegendő bizonyítéka a tudománynak arra, hogy bizonyítva lássa idegen civilizációk eszközeinek itt jártát. A repülő csészealjak léte egyébként jelenlegi világképünkből nem is következik.’

Észrevették az utolsó mondatot? A jelenlegi világkép, ami azért azt is sugallja, hogy ez a világkép bizony változhat. De nyilván nem a politikai világképről volt itt szó – ez a kis írás 1988-ban látott napvilágot – mert akkor a helyzet még rosszabb lenne.

A tudomány világképébe nem illik bele az UFO, mert gyakorlatilag teljesen felforgatná egész múltunkat és jelenünket, a világban elfoglalt (képzeletbeli) helyünket, ha a tudomány komolyan foglalkozna vele és kiderülne mindaz, aminek ezzel kapcsolatban ki kéne derülnie.

De lássuk tovább a magyar csillagász (és ezzel együtt a tudományos élet képviselőjének) gondolatait.

Miért is ne jöhetnének idegen lények az űrből? ‘Mert ma már jól ismerjük a csillagközi űrszondák küldésének energiáit, időt és rendkívüli szellemi erőfeszítéseket igénylő lehetőségeit. Nem remélhetjük, hogy bármely civilizáció is képes lenne a jelentésekhez mért gyakorisággal űrszondákat indítani a galaxisban!’

Nos, véleményünk kettős. Egyfelől valóban gyanús nekem is, hogy évtizedek óta annyi tízezer bejelentést kaptunk. Néha úgy tűnik, mintha a közeli és távoli világűr minden lakója itt adna egymásnak randevút, a Föld afféle sajátos találkahely lenne, mindenki ide jár szüntelenül?… Másrészről azonban nem kötelező az UFO-knak más galaxisokból, a lineárisan végtelen világmindenségből jönniük irdatlan távolságból, hatalmas időket, energiákat vesztegetve egy-egy ilyen utazásra. Hiszen jöhetnek egy-egy szomszédos dimenzióból, jöhetnek a Naprendszeren belüli támaszpontokról, sőt jöhetnek a… Földről is, ha elfogadjuk az Atlantisz folyamatos létét és jelenlétét bizonygató elméletek valódiságát.

Tehát egyrészről valóban furcsa, hogy naponta oly sokan látnak UFO-kat – ugyanakkor nem kell rögtön arra gondolni, hogy mindegyik nagyon messziről jött és csak egyetlen egyszer mutatkozott meg az emberek előtt. Aztán elindult visszafelé és repült, teszem azt, háromszázhetvennégy évig, míg hazaért…

A csillagász érvelésében más is tetten érhető. Arra célzott, hogy mivel mi, emberek, a jelenlegi tudományos technikai szinten csak nagy nehézségek árán vagyunk képesek olykor-olykor elindítani egy-egy űrszondát – és lám, az is mennyi kiadással és nehézséggel jár! – akkor ugyanígy lehetnek ezzel más űrtársadalmak is. Vagyis azt a hamis nézetet akarja olvasói, hallgatói fejébe verni, hogy más civilizációk is ugyanolyan elmaradottak, mint mi! Fel sem tételezi, hogy 1. más civilizáció régebben kezdte fejlődését, vagy egyszerűen gyorsabban fejlődött, mint mi, és 2. ezért már sokkal előbbre tarthat a fejlődésben!

Bizony meglehetősen beszűkült álláspontra vall (és ekkor még nagyon finoman fejeztem ki magamat) azt hinni, hogy ami nekünk most nem sikerülhet, az másoknak sem megy. Még inkább elítélendő a dolog, ha ezt egy úgynevezett tudománynépszerűsítő teszi, és így véleményét elfogadtatja sok millió másik emberrel is!
De lássuk tovább csillagászunk rombolását. Mert mi másnak lehetne nevezni ezt a cselekedet-sorozatot? Hiszen folyamatosan hamis hiteket, nézeteket hint el a lelkekben, agyakban. Lássuk, hogyan magyarázza azt, hogy nemcsak egyszerű laikusok vélnek UFO-t látni, hanem pl. pilóták is?

Valójában minden ember megfigyelési képességét eleve elégtelennek kell minősítenünk mindaddig, míg annak ellenkezőjét a megfigyelő be nem bizonyítja!
Hát ez remek! Vagyis az nem bizonyíték, hogy egy pilóta eleve csak jó szemű ember lehet – más nem ülhet egyetlen gép kormánya mögé – és hogy szakmájának gyakorlása során minden nap újra és újra bizonyítja a megfigyelőképességét. Az UFO-megfigyelések során katonai pilótákról van szó gyakrabban, mint polgáriakról. Nos, a katonai pilótákat többek között arra is kiképzik – mert ez létfontosságú számukra – hogy 0,1 másodperc alatt megállapítsák egy légtérben látott másik tárgy alakját, körvonalai alapján egy másik gép típusának felismerését, sebességét és irányát is! Ők tehát profi megfigyelők, erre képezték ki őket, ez munkájuk része. De ha UFO-t látnak, akkor mindez nem érvényes? Akkor a tudomány vaskalaposai szerint ezt a képességet előbb be kell bizonyítania?Hogy az akadémikusok is elhiggyék?

Utána csillagászunk hamis érvekkel próbálkozik – nagyon is jellemző nemcsak a magyar, hanem a világ csillagászainak és más szakembereinek (szakembereinek) viselkedésére az elmúlt fél évszázad során. Tudományos ellenérveket említ. Például azt írja: Miért nem látják egyszerre többen is – csillagászok, tudósok, asztronauták, radarral, nappal, a talajon, egészen közelről, néhány másodpercnél hosszabb ideig, az égbolt egészéről készült csillagászati felvételeken? Túl azon, hogy a szöveg szerzője a csillagászokat és a tudósokat két külön csoportba sorolja, csak egyet mondhatunk: mindez már megtörtént, nem is egyszer, hanem sokszor!
Igen, láttak UFO-t csillagászok, nem is keveset. Láttak UFO-t űrhajósok és egyéb tudósok, láttak UFO-kat talaj közelben és nem csak pár másodpercig, befogták őket a radarok éjjel és nappal… Vagyis az egész érvelés alapja a tudatlanság!

Még csak azt sem mondhatnánk a csillagász védelmében, hogy nem tudott a számos ilyen esetről. Ez ugyanis nem lehet mentség annak számára, aki írásban és szóban, a közvélemény előtt, a médiában nyilatkozik meg bármilyen témában! Mielőtt UFO-król szólnék egy tévében, vagy adnék nyilatkozatot egy újságírónak vagy könyvszerzőnek stb., akkor az a minimum, hogy információkat szerzek be a témáról. Nos, ezt sem tette meg szerzőnk. Mindez jellemző a (nemcsak magyar) csillagászokra, hiszen mint említettem, az egyszer beléjük kódolt UFO-ellenességet semmilyen érvvel, eseménnyel, bizonyítékkal nem lehet onnan kirobbantani. Hiszen ők ugyebár józanok, szkeptikusok, tényeket tisztelők… Ehhez azonban ismerni kellene a tényeket is.

A józanságot különben szerzőnk is említi. Az UFO-kkal kapcsolatban ő is kérdez, íme: ‘Miért látszanak megsérteni a fizikai törvényeket? A csészealjhívők által leírt jelenségek “viselkedésmódja” ellentmond a józan logikának.’

Elemezzük csak ezt a két mondatot, mert itt is rejtőzik egy adag célzatosság és dezinformáció. Már a fogalmazás is trükkös: Miért látszanak megsérteni a fizikai törvényeket? Nos, nem csak így látszik, hanem valóban megsértik őket, ugyanis már magasabb rendű fizikai törvényszerűségek szerint működnek. Ez is olyasmi, amit a mai tudósok nem akarnak megengedni még elméletben sem, mert az eddig megismert fizikai törvényeket örök érvényűnek és megváltoztathatatlannak hiszik.

A másik: véletlenül sem említ hivatalos és hivatásos megfigyelőket, hanem csészealjhívőket. No és a végén természetesen mindez ellentmond a józan logikának. Mert józan logika az, aminek határait a Tudományos Akadémia tűzi ki. Ha onnan indulunk ki, hogy a tudomány képviselői számára eleve az UFO-k létezését is bizonyítani kell, bizony messze nem vagyunk nyerő helyzetben. Ami pedig a mi számunkra evidens, magától értetődő tény, szinte axióma, amely bizonyításra sem szorulna – de be kell látnunk, a tudomány a maga módszereit használja, és a saját követelményrendszereinek engedelmeskedik. Ehhez kell alkalmazkodni.

UFO-t láttak a történelem előtti korokban – de ezt bizonyítani manapság igen körülményes lenne. Látták a ókorban, de ott is ez a helyzet. A középkori krónikákat, rajzokat és egyéb írásos beszámolókat könnyedén lesöpörhetik az asztalról azzal, hogy mindez nem lehet tárgya egy mai kutatásnak, hisz ha volt is, elmult. Marad tehát a mai idő. A mai napok, hetek, hónapok UFO-megfigyelései, tapasztalásai.

Szó volt már arról, hogy volt ilyen kutatás 1947-1969 között, a különböző neveken futott Blue Book Project amelynek eredménye lett a felemásra sikerült és egyéb okokból is elhíresült, gyakorlatilag hamis Condon-jelentés.

A mai UFO-k kutatásának számos akadálya van. Ezek között szerepelnek valós technikai és egyéb gyakorlati akadályok is. Hogy egyet mondjak: nincs a birtokunkban olyan UFO, amelyet a tudomány képviselői laboratóriumukba vontathatnának, és mindenféle eszközzel vizsgálhatnának.

Van pszichikai akadály is, amire eddig kevesen figyeltek fel. Vagyis az a lelki beállítás-beállítódás, amely a mai kutatókat javarészt jellemzi. Először is a legtöbbjük nem hisz nemcsak az UFÓ-ban, hanem a helyzet ennél sokkal rosszabb. Nem hisznek semmiben, ami eltér a már elfogadott nézetektől, elvektől, szabályoktól!..
És ez az igazi baj. A tudomány embereinek többsége abban hisz, amit tanult, és amit ma tanít, vagy amelynek alapján végzi gyakorlati munkáját. Kevés közöttük – de szerencsére akad – az olyan elme, amelyiknek, feltett szándéka a mostani határok kitolása, az ismeretlen, meghódítása.

Jelenleg körülbelül 6 millió tudós él a Földön – számuk elenyésző a több mint 6 milliárd emberhez képest. De számuk és jelentőségük szinte exponenciálisan fog emelkedni, vagyis évről évre többen lesznek. Mert mind nagyobb szükség lesz rájuk az élet minden területén. Nem lehet titok senki előtt, hogy szinte mindent, amink van, amivel rendelkezünk, és amit elértünk, azt jobbára csak és kizárólag a tudománynak köszönhetjük.

Igen ám, de ha a tudományos kutatók nagyobb része nem hiszi, hogy a már elfogadott törvények nem véglegesek, akkor hogyan mernek kutatni? Ha meg vannak győződve arról, hogy illogikusnak tűnő jelenségek nincsenek – mert nem létezhetnek! – akkor hogyan fognak kutatni? És milyen eredményre juthatnak kellő bátorság és merész fantázia nélkül?

Nemere István írása

A telekinézis rejtelmei

Már az ókorban is feljegyeztek néhány olyan “varázslót”, akinek sikerült kisebb-nagyobb tárgyakat elmozdítani anélkül, hogy hozzájuk ért volna. A kor szellemi színvonalának megfelelően ezt vagy csodának vagy bűvészmutatványnak könyvelték el. 

Az emberek, sajnos, sem akkor, sem a mai korban nem hisznek a saját szemüknek se, ha olyan jelenséggel találkoznak, amely ellentmond a beléjük nevelt “tényeknek”, tanult fizikai törvényeknek, szabályoknak.

Pedig az is tény, hogy minden korban volt néhány különleges képességű ember. Így ma is élnek köztünk ilyenek. Tibetben azonban ezt már természetesnek veszik, és “gyakorolják” is. Sőt, állítólag arra is képesek, hogy ha egyszerre sokan koncentrálnak egy közös idő- és térpontra, akkor még a sok mázsás sziklatömböt is képesek elmozdítani.

Mivel a parapszichológusok állítják, hogy a jelenség igen gyakori, és szinte minden környezetben előfordul, nem is kell a távoli keletre mennünk hasonló példákért. Igaz; a környezetünkben élő, különös adottságú emberek nem mázsás követ vagy nehéz fémtárgyat “dobálnak”, pusztán az akarat erejével, inkább csak apró tárgyakat mozdítanak el a helyükről, sok esetben úgy is, hogy maguk észre sem veszik.

Ezt a távolba ható, tárgyakat mozgató erőt telekinézisnek nevezik a kutatók, és már régóta vizsgálják, miben rejlik a magyarázata. Azt állítják, hogy elég sok olyan ember él köztünk, aki hatással tud lenni a környező világra. Sőt, az sincs kizárva, hogy időnként mindenki birtokában van ennek az erőnek, amit ma már mérni is tudnak.

Angliai, amerikai és ausztrál kutatóintézetekben olyan személyeket vizsgáltak (egymástól függetlenül), akik önként jelentkeztek, mert azt tapasztalták, hogy rendelkeznek ilyen képességgel. A vizsgálat során a kutatók úgynevezett minilabort alakítanak ki: jól lezárt dobozba tárgyakat helyeznek, egyik sem nehezebb tíz-húsz dekagrammnál.

A tárgyakat úgy rendezik el, hogy a legkisebb elmozdulástól villamos áramkör keletkezik, amely azonnal bekapcsol egy kamerát, amely lefényképezi, lefilmezi a további történést. Így már többször sikerült megörökíteni, hogy a tárgyak minden külső (látható vagy érthető) behatás nélkül elmozdultak a zárt térben. Kísérteties látvány, amint az éjszaka közepén a lakattal lezárt, üvegfedelű tartályban elmozdulnak a dobókockák.

A tizenhat éven keresztül tartó amerikai kutatássorozatban készült filmfelvételek alapján arra is fény derült, hogy a tárgyak mozgása összetett dolog; nemcsak véletlenszerűen történik, hanem valamiféle tervszerűség, szándékosság is megfigyelhető.
Erre több lehetséges magyarázat is van.

Az egyik a szellemvilággal hozza összefüggésbe a jelenséget. Vagyis a már nem élő de új életre készülő majdani lelkek a köztes állapotban “szellemként” tevékenykednek. Az ő állapotukban ugyanis más a fizika, tehát belenyúlhatnak a zárt térbe, vagy kívülről hozhatnak létre különféle hatást.

A másik magyarázat sokkal elfogadhatóbb, hiszen evilági: sok emberben rejlik tudatalatti képesség, s így akár álmában is képes hatást gyakorolni a környezetére, anélkül, hogy tudna róla, vagy ezt akarná. Bár a minilaborban lezajló mozgások valamiféle tervszerűségről árulkodnak, a tudósok még ezt is a tudatalattinak tulajdonítják.

A kutatások mostani szintjén azonban nem tudható, hogy valójában miről is van szó. Mennyit érnek ezek a kutatások és miért nem fogadják el az eredményeit az úgynevezett “hivatalos” tudomány berkeiben. Ettől függetlenül azonban a tény azért tény marad: a telekinézis létezik, és talán egyszer a megcáfolhatatlan hivatalos magyarázatát is megtalálják.

Nemere István /Tvr-hét

Atomrobbantások az ókorban

Akik komolyabban foglalkoztak az emberiség történetének ókori vagy azt megelőző szakaszaival, azok tudják, hogy számtalan rejtély lapul még a mondákban, a régi szent könyvekben és iratokban vagy éppenséggel a régészeti leletek között. 

Az egyik ilyen rejtély az, hogy volt-e atomfegyver az ókorban. Természetesen mindenki azt feleli erre, hogy az első atomrobbantásra 1945-ben került sor a Földön. De valóban így volt-e? Merthogy előkerültek nyugtalanító jelek. Az egyik arról tanúskodik, hogy Afrikában negyvenezer éve uránt bányásztak. Amire aligha volt szüksége a hordákban élő ősembereknek. Akik nemhogy atomerőművet, de még kunyhót sem tudtak építeni.

Ősi indiai könyvekben repülőgépekről és borzalmas fegyverekről esik szó. Ezeket állítólag valamiféle, az égből idekerült “istenek” használták. Az indiaiMahábhárata eposzban találunk vagy ötven sort, amelyben az ismeretlen szerzők egy rettenetes fegyvert emlegetnek. Amit annak ura és kezelője egyvimana nevezetű repülőgépről engedett el, és amely magába foglalta “a Világegyetem teljes hatalmát”, vagyis erejét.

A szerkezet felrobbantásakor “ezer nap fénye” villant fel, elvakítva mindenkit. Ez alighanem a gombafelhőre utal. Az ismeretlen fegyver “acélos dörrenést” okozott, gigászi halálhírnökként viselkedett, amely “hamuvá tette” az“ellenség egész fajtáját”.

A vers szerint a csatában részt vevők teste a felismerhetetlenségig elégett. Ugyanezen beszámoló szerint pár órával később minden étel megfertőződött, az arra repülő madarak lehullottak. A csatában résztvevő és megmenekült katonák a patakba vetették magukat, és a vízben mosogatták felszerelési tárgyaikat…

A másik korabeli eposz, a Rámájana is említést tesz erről. A vers szerint olyan hatalmas fegyverről volt szó, amely egy szempillantás alatt az egész földet elpusztíthatta.

Az akkori szemtanúk – mert kénytelenek vagyunk ezt hinni, hisz ilyesmit ennyire adatszerűen nem lehet kitalálni ötezer évvel az atombomba megalkotása előtt – azt állítják, hogy a nap mintha úszott volna az égen. A föld megrázkódott, és minden irányból tüzes nyilak hullottak a földre.

A verseket a legtöbben nem vették komolyan és főleg nem szó szerint. De aztán felfedezték Indiában a Kr. e. mintegy háromezer évvel alapítottMohendzso Daro város romjait. Amikor a sok ezer éve néptelen város utcáit kiásták a földből, ezrével találtak csontvázat. Az emberek mintha tömegesen menekültek volna, amikor utolérte őket a halál.

Némely csontváz a másik “kezét” fogta, markolta kétségbeesetten. Mindez katasztrófára utal. Hogy ez nem lehetett természeti katasztrófa, arra a csontok radioaktív sugárzása utal. Még Hiroshimában vagy Nagaszakiban sem találtak ennyire sugárzó emberi maradványokat, mint ott! Mohendzso Daro sok ezer éves csontvázai között olyant is leltek, amely a szokványos sugárzásnakötvenszeresét árasztotta.

A város közepén minden épületet romba döntött valami nagy csapás, a távolabbi utcák és házak között már szemmel láthatóan kisebb volt a pusztítás. Rengeteg fekete kődarabot is találtak, ezek mintha végigbombázták volna a várost. A köveket szinte kerámiává égette a tűz, amelynek – mint kikísérletezték – minimum 1500-1600 Celsius-fokosnak kellett lennie. Ilyen hőfokot pedig iparilag senki nem tudott akkoriban előállítani bolygónkon. A város romjainak térképe és a légi felvételek nagyon hasonlítanak a két említett japán város romjaihoz az atombomba felrobbantása után…

Az amerikai atombomba egyik atyja, a fizikus Robert Oppenheimer fiatal korában szanszkritül is tanult, és eredetiben olvashatta az említett eposzokat. Tudta hát, amit tudott, még Mohendzso Daro megtalálása előtt. 1952-ben egy sajtótájékoztatón újságírók kérdezték, hogy az amerikai próbarobbantás volt-e az első a történelemben, a fizikus először így válaszolt: “Természetesen!”Arról már kevesebb szó esik, hogy utána elgondolkozva és valamivel halkabban hozzátette: “A mi időnkben”. 

Nemere István / tvr-hét

A Kék Könyv terv

A Kék Könyv terv (Project Blue Book), amelyet 1951-ben indítottak be, talán a legszélesebb körben ismert hivatalos vizsgálat az UFO-k ügyében.

Véletlen egyidejűséggel 1952-ben az UFO-észlelések egy új rekordot értek el. 1501 jelentés futott be a Légierőhöz. Szinte egy hullám söpört végig az országon. Egyre-másra érkeztek a bejelentések, többnyire igen megbízható szemtanúktól, rendőröktől, tudósoktól, pilótáktól.

A Kék Könyv terv meg csak egyre gyűjtötte az adatokat éveken keresztül, anélkül, hogy bármilyen megoldásra jutottak volna a kérdésben. Hynek 1966-ban azt javasolta, hogy egy civil tudóscsoport vizsgálja felül a Kék Könyv terv munkáját.

Februárban öt tudós találkozott. Dr. Carl Sagan, az elismert űrkutató is közöttük volt. A csoport egyhangú javaslata az volt, hogy a kormány bízzon meg különböző tudósokat az egyetemeken, akik az UFO-kérdést tudományosan vizsgálnák ki.

A Kongresszusban szintén 1966-ban voltak az első meghallgatások az UFO-król. Gerald F. Ford, a köztársasági kisebbség vezetője a Képviselőházban, volt az, aki javasolta az üggyel való foglalkozást. Ekkoriban nagyon sok észlelés volt Michiganban, Ford államában, és ő tudta, mennyire foglalkoztatja a téma az állampolgárokat.

Három UFO-szakértő is felszólalt az áprilisi kongresszusi ülésen, közöttük dr. J. Allen Hynek is. Néhány héttel később a Légierő közleményt tett közzé, miszerint egy olyan egyetemet keres, ahol előadhatná az UFO-jelentésekről szóló tudományos előadását.

Az UFO-jelentések kivizsgálásában gyakorlott tudósokat nem hagyták részt venni a tanulmány elkészítésében, mondván, nekik már úgyis kész elképzelésük van az UFO-król.

Dr. Edward U. Condont, a boulderi Colorado Egyetem fizikusát nevezték ki a vizsgálat vezetőjének. Bár sokaknak úgy tűnt, hogy Condon is döntött már a kérdésben. Condon nem hitt a földönkívüliekben, és nem is csinált ebből titkot. Azt nyilatkozta az újságokban, hogy az ő véleménye szerint más bolygókon nincs élet, és idegen űrhajók sem látogattak a Földre.

Sok tudós, mivel elégedetlen volt ezzel a beszűkült viselkedésmóddal, elhagyta a csoportot, még mielőtt a végső jelentés elkészült volna 1969-ben. Annak ellenére, hogy Condon stábja sok esetre azt írta, hogy “azonosíthatatlan”, a jelentésben nem kérték a kormányt további vizsgálatok indítására az UFO-kérdésben.

A Condon-jelentés hatására a Légierő lezárta a Kék Könyv aktáit. Sokan azonban úgy gondolják, hogy a kormány tovább folytatta az UFO-kutatást, sőt még ma is folyik, titokba, talán a CIA-n keresztül.

Sok tudós hiányolta a Condon-vizsgálatból a tudományosságot, a tárgyilagos viselkedést, a bizonyítékok alaposabb vizsgálatát, és az általános alaposságot.

Rejtélyek szigete

A Szovjetunió azt kutatta, hogyan lehetne mások agyát irányítani

A Szovjetunió a hidegháború alatt, versenyben az Amerikai Egyesült Államokkal nagyon sokat költött elmét irányító fegyverek kutatására – írja a Physics arXiv Blog.

Serge Kernbach tanulmánya szerint a Szovjetunió sokat fektetett az általuk pszichotronikának nevezett területbe, ami lényegében ugyanaz, mint amit az USA parapszichológiai kísérletek(Projekt MKUltra) néven futtatott.

A szovjetek kifejlesztették a „cerpan” nevű gépet, amelynek célja az volt, hogy előállítson olyan nagyfrekvenciás elektromágneses sugárzást, amelyet az agy is létrehoz. Azt remélték tőle, hogy hatással lehet majd a tárgyakra, illetve az emberek agyára.

Kernbach szerint a legtöbb ilyen kutatást 2003-ra beszüntették, de nem lehet tudni szinte semmit sem az eredményekről, és arról sem, ma milyen, hasonló kutatások vannak. A korábbi kutatások többsége még ma is titkos.

Forrás: index.hu

Project MKULTRA és a többi…

Miután a CIA és a Nemzetbiztonsági Tanács megszilárdította helyzetét, 1947-ben beindult egy szigorúan titokban tartott kísérletsorozat az “agymosásnak” nevezett tudatbefolyásolás technikáinak a kidolgozására. Ezt a Project CHATTER nevet viselő kísérletsorozatot válasznak szánták a Szovjetunióban végzett ún. “igazság-drogok” sikereire. A kutatás azonban elsősorban arra összpontosított, hogy kipróbálja azokat a kábítószereket, amelyeket hatékonyan lehet használni a titkosszolgálati ügynökök felvételekor. A Project CHATTER-t 1953-ban leállították.

A Központi Hírszerző Szolgálat ekkor döntött úgy, hogy fokozza erőfeszítéseit a magatartás megváltoztatása terén. E célból dolgozták ki a Project Bluebird-öt, amelyet Allen Dulles hagyott jóvá 1950-ben. A Bluebird céljai közé tartozott olyan eszközök felkutatása, amelyek segítségével úgy lehet kondicionálni személyeket, hogy azoktól nem lehet megszerezni titkos információkat. Másik célja az volt, hogy különleges kihallgatási technikák alkalmazásával fokozzák az adott személy kontrollját. A harmadik cél volt az emlékezet kapacitásának a megnövelése.

Egy negyedik cél pedig arra irányult, hogy az ügynökség alkalmazottait ellenséges szolgálatok ne tudják ellenőrzésük alá vonni. A Bluebird-öt 1951-ben átnevezték Project ARTICHOKE-nak. Ennek keretében kiértékelték azokat az agresszív kihallgatási technikákat, amelyeknek a keretében hipnózist és kábítószereket is alkalmaztak. Ez a program 1956-ban befejeződött, de még 1953-ban beindult egy másik program, a Project MKULTRA, amelyet Richard Helms, a CIA akkori helyettes-igazgatója kezdeményezett. A kutatók az MK szó jelentését, a “Mind Kontrolle”, vagyis az angol-német keverék elnevezésre vezetik vissza (A Kontrolle németül ugyanazt jelenti, mint az angol control, vagyis ellenőrzést.)

A kísérlet-sorozatban számos német orvos vett részt, és az egykori német koncentrációs táborokban folytatott kísérletek, valamint az MKULTRA egyes részprogramjai szorosan kapcsolódtak egymáshoz. Az MKULTRA keretében az emberi viselkedést olyan módszerekkel befolyásolták, mint a besugárzás, az elektrosokk, a pszichológiai, a pszichiátriai, a szociológiai, az antropológiai módszerek. De használták a grafológiát is, és olyan anyagokat is, mint az akkor már létező LSD. Az MKULTRA külföldi programjainak az ellenőrzésére létrehozták az MKDELTA eljárást.

Project MONARCH

Az MKULTRA keretében 149 kisebb programot tartottak nyilván. A címben megjelölt program nem szerepel a hivatalosan azonosított kormánydokumentumok között, mert ezt valószínűleg egyfajta becenévként használták a bennfentesek, akik közé a túlélő kísérleti alanyokat, a terapeutákat, valamint a lehetséges “beavatottakat” számítjuk. Feltételezhető, hogy ez a program az MKSEARCH alprogramból ágazott el, amelynek a neve “Operation SPELLBINDER” volt. Az elnevezés a kulcsszavakkal való irányításra utal. A SPELLBINDER célja az volt, hogy olyan “alvó” ügynököket képezzenek ki (“Manchurian candidates”), akik bizonyos kulcsszavak vagy szófordulatok útján aktivizálhatók egy ún. poszt-hipnotikus transzállapot után, azaz hipnózis utáni önkívületi állapotot követően. Az “Operation OFTEN” című tanulmány kísérletet tett az okkult erők bekapcsolására a kutatásba, azzal a céllal, hogy álcázásként elfedje a Project MONARCHvalódi célját és természetét.

A MONARCH szó itt nem valamiféle monarchiára vagy uralkodóra, hanem egy Monarch nevű pillangóra utal. Amikor egy személyt elektrosokkal okozott pszichés traumának vetnek alá, akkor gyakran olyan könnyedséget, lebegést érez, mint egy repülő pillangó. De ezen túlmenően a Monarch szó jelképesen utal arra a minőségi átalakulási folyamatra is, amelyen a lepke keresztülmegy. Először hernyó alakban létezik, majd begubózva alvó, inaktív állapotba kerül (például a selyemgubó) míg, végül is visszatér a szárnyaló pillangó formájába. Az okkultizmus további jelképes értelmet is adhat mindehhez, ha a lelket, amely szárnyalni képes a pillangóhoz hasonlítjuk. Egyébként a reinkarnáció, vagyis a lélekvándorlás okkult tanításai szerint az emberi lélek pillangó alakban keresi azt az új élőlényt, amelyben reinkarnálódva tovább folytatja életét.

A gnoszticizmus ősi misztikus tanításai szerint a pillangó a romlandó test szimbóluma. A gnosztikus művészetben “a halál angyalát” az összepréselt pillangóval ábrázolták. A tudat-befolyásoló programok ismertetésekor fontos szerephez jut a marionett, vagyis a zsinóron rángatott bábu, azaz az olyan ember, aki idegen akarat vak és engedelmes eszköze. A MONARCH kísérletekben gyakran szerepel a “marionett-szindróma”, valamint az “Imperial Conditioning” (birodalmi kondicionálás). Egyes terapeuták, vagyis kísérletező elmegyógyászok ezt “Conditioned Stimulus Response Sequences”-nek nevezték, azaz Kondícionált Inger-válasz Szekvenciáknak.

A Project MONARCH úgy is leírható, mint az összehangolt agyműködés struktúráinak a felbontása és más szerkezetű újra-integrációja azért, hogy az emberi agy tudati működését egymástól elkülönülő autonóm egységekre lehessen bontani (angolul: compartmentalize) és ezáltal az adott emberben többféle személyiséget lehessen egy meghatározott pszichés rendszer keretében kialakítani. Ez rendkívül bonyolult folyamat, amelynek a keretében a sátánizmusban ismert rituálékat is felhasználják, valamint a kabalista miszticizmust. Ennek az a célja, hogy egy meghatározott démont vagy démoncsoportot lehessen hozzákapcsolni az emberi tudatban mesterségesen létrehozott önálló rekeszekhez. Több kutató ezt a magyarázatot erős kétellyel fogadja és az agyműködés “file”-okra, elkülönülő állományokra bontását a kísérleti alanynak okozott lelki-trauma fokozásának tekintik. Ezek a kutatók tagadnak minden irracionális magyarázatot, elutasítják a démonok és más misztikus vonatkozások jelenlétét.

Az emberi tudat mesterséges “fülkéi”

Megközelíthetjük a test és a lélek eme kificamodott befolyásolásának a megértését, ha egy komplex komputer-programhoz hasonlítjuk. Egy “file” (egy állomány) – vagy ahogy mi korábban írtuk, egy rekesz vagy fülke - a trauma segítségével, vagyis lelki sérülés vagy fájdalom okozásával hozható létre, amelyhez még szervesen hozzátartozik a rendszeres ismétlés és újra-megerősítés. Azért, hogy az így leválasztott és önálló életet élő “file” aktivizálható legyen, meghatározott kódokra, jelszavakra, vagyis kioldó, beindító parancsokra van szükség. Ezeket angolul “triggers”-eknek nevezik (trigger = elsütő billentyű, ravasz, elsütő szerkezet, indító jel). A kísérleti személy, akit “victim”-nek (áldozatnak) vagy “survivor”-nak (túlélőnek) neveznek valójában az ő irányítójának (“programmer” vagy “handler”) a rabszolgája, mert teljesen tőle függ. Ezért a rabszolga (“slave”) az irányítóját mesternek (“master”) vagy istennek (“god”) tekinti. A “slave”-ek 75%-a nő, ugyanis a nők általában jóval magasabb tűrési küszöbbel rendelkeznek, jobban elviselik a fájdalmat és ezért sokkal könnyebb egységes tudatuknak az önálló részekre való felbontása (angolul: dissociation), mint a férfiaknál. A kísérleti alanyokat főleg titkos műveletek elvégzéséhez, illetve prostitúcióra és pornográfia készítésére használják. A szórakoztató ipar bevonása a kísérletekbe éppen ezért jelentékeny.

A MONARCH kísérleti személyei az élet minden területén megtalálhatók az utcai csavargótól a legmagasabb körökben mozgó személyekig. Egy már nyugdíjazott CIA-munkatárs arra is utalt, hogy a beprogramozott kísérleti alanyokat beépített ügynökökként is használták azért, hogy “téglaként” információkat gyűjtsenek, illetve az adott csoportban a kapott utasításoknak megfelelő zavaró feladatokat végrehajtsák. A kísérleti alanyok magatartása aszerint változik, hogy tudatuknak melyik leválasztott része van éppen aktivizálva. Szakértők ezt úgy írják le, hogy létezik egy ún. light-side vagy good (világos vagy jó) oldal; és létezik egy dark-side vagy bad (sötét vagy rossz) oldal. Az ehhez tartozó “file”-ok pedig összefonódva a tudatban egy tengely körül végeznek rotációs mozgást. Az egyik legfontosabb struktúra az adott “file” rendszerén belül hét szintből álló kettős spirál található. Minden ilyen rendszer egy belső programozóval rendelkezik, amely figyeli a “gatekeeper”-t, vagyis a “kapu őrzőjét”, mert ez a mini-program utasítja el vagy engedi be a különböző kívülről jövő impulzusokat az adott lelki parcellába.

A kísérleti alanyok elmondása szerint egy részük egyfajta életfát (“Tree of Life”) lát, amelynek meghatározott gyökérrendszerei vannak, számos göcsörttel és szúrágta vájattal, ősi szimbólumokkal, levelekkel, pókhálókkal, tükrökkel vagy maszkokkal, tengeri kagylókkal, lepkékkel, kígyókkal, szalagokkal, csokrokkal, órákkal, robotokkal, parancsnoki diagramokkal és komputer áramköröket tartalmazó kapcsolótáblákkal.

A vérségi kapcsolatok fontossága

A kísérleti alanyok többsége olyan családból származik, amelyek nemzedékről-nemzedékre ún. sátánista vérvonalat hordoznak magukban, és ezért – állítólag – arra vannak beprogramozva, hogy mint kiválasztott személyek, vagy kiválasztott nemzedékek, beteljesítsék sorsukat. Ezt a “kiválasztott nemzedék” meghatározást a hírhedt auschwitzi orvos, dr. Joseph Mengele eszelte ki. Számos áldozat azonos családból került kiemelésre, megint mások úgy lettek kísérleti nyulak, hogy árvaházakból, nevelőotthonokból szerezték be őket, vagy olyan vérfertőző nemi életet folytató családokból, amelyeknél nemzedékekre visszamenően szokásos volt a pedofília.

Sok gyermek jön katolikus, mormon vagy más karizmatikusan keresztény hátterű családból, de szinte valamennyi vallási csoport képviselői megtalálhatók. A kísérletet folytató szakemberek úgy találták, hogy az erősen vallásos alanyok már hozzá vannak szoktatva a dogmatikus, hierarchikus struktúrákhoz, a dogmáknak és a feletteseknek való feltétlen engedelmességhez és ez nagyon hasonlít a tudat programozásához. Minthogy az ilyen alanyok számára a tekintély feltétlen, ezért már kondicionálva vannak a parancs általi külső irányításra.

Ha orvosok és más szakértők közelebbről szemügyre veszik az áldozatok vagy túlélők fiziológiai, testi jellemzőit, akkor gyakran láthatják az elektromos szúróeszközökkel okozott vágásokat vagy forradásokat a bőrön. Ezek a test legkülönbözőbb részein fellelhető sérülések lehetnek: késsel okozott csonkítások, tüzes vassal vagy tűvel való égetés, durva tetoválások és ehhez hasonlók. Azok, akik a vérvonalhoz tartozó, és így előkelőbbnek és védettebbnek számító kísérleti alanyok köréhez tartoznak, kevesebb ilyen testi sérüléssel vagy jelzéssel bírnak – az ő bőrük általában megmarad tisztának és folttalannak. Ezen kifinomult manipulációk magyarázata attól függ, hogy fizikai, orvosi válaszokat adunk-e rá, vagy pedig spirituális, lelki érvekkel próbáljuk megvilágítani őket.

Ezek az új világrendhez kapcsolódó tudatfájlok a feltételezések szerint olyan visszakapcsolási parancsokat tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik a tudatbefolyás hatékony kiterjesztését nagyszámú kísérleti alanyra.

Másféle agykontroll-technikát jelent az ún. “non-biological twinning”, azaz két egymással rokoni kapcsolatban nem álló gyermek arra történő ünnepélyes programozása, hogy őket mágikus lelki kötelék kapcsolja össze, ezért az örökkévalóságig elválaszthatatlanok egymástól. Ez a MONARCH programban alkalmazott technika abból állt, hogy a tudatba helyezett információs programot megfelezték és az egyiket az egyik kísérleti alany agyába, a másikat pedig a másik kísérleti alanyéba ültették. A két fél program csak együtt képes működni, így ez a két személy kölcsönösen egymásra lett utalva. Az olyan paranormális jelenségek, mint az “astral-projection” (“csillaghatás”), telepátia (gondolatolvasás), ESP – “extra-sensory perceptions” (érzéken túli észlelet) hatékonyabban kifejleszthetők és működtethetők azokban a személyekben, akik az ilyen “ikresítésen” keresztülmennek.

A MONARCH programozás egyes szintjei a következők:

Alpha-szint: Ezt tekintik az általános vagy szokásos programozásnak egy személy tudatának az ellenőrzés alá vételekor. Ezt az alapprogramot a memória megtartó képességének a rendkívüli bővülése jellemzi, a fizikai erőnlét és a látóképesség nagyarányú növekedésével. Az Alpha-programot a kísérleti alany személyiségének a tudatos felosztásával hatják végre. Lényegében az történik, hogy az agy jobb féltekéjét és bal féltekéjét leválasztják egymásról azáltal, hogy csak egy program által vezérelt kapcsolódás jöhet létre a bal és a jobb agyfélteke között, meghatározott neuronpályák stimulálásával.

Béta-szint: Ezt szexuális programozásnak is hívják. Ez a program eltörli az összes korábban elsajátított erkölcsi meggyőződést, serkenti a legprimitívebb szexuális késztetéseket a gátlások kiiktatásával. Úgynevezett “cat-alters”-ek (cica-fájlok) hozhatók így létre az agy béta-szintű programozásával.

Delta-szint: Ezt ún. “killer” (ölési, gyilkolási) programozásnak is nevezik. Eredetileg különleges ügynökök és elit katonák kiképzésére fejlesztették ki. Használták a Delta-erők, az Első Szárazföldi Zászlóalj és a MOSZAD kiképzési programjaiban. Ezen a programozási szinten a mellékvese optimális működtetése és a kontrollált agresszió nyilvánvaló. A kísérleti alanyok elveszítik félelemérzetüket. Szervezetten hajtják végre a kapott megbízatásokat. Az önpusztító vagy öngyilkosságot eredményező instrukciók is a programozásnak e delta-szintjén kerülnek rögzítésre az agyban.

Téta-szint: Ezt pszichikai programozásnak tekintik. Azok a kísérleti személyek, akik több generációs, ún. sátánista családokból származnak, a kísérletek tanúsága szerint nagyobb fogékonyságot mutatnak a telepatikus képességek elsajátítására, mint azok, amelyek ilyen vérségi származással nem rendelkeznek. Ennek a származási korlátozásnak köszönhetően az elektronikus agykontroll-rendszerek változatos formáit fejlesztették ki és alkalmazták, nevezetesen a “bio-medical” emberi telemetrikus eszközöket (agyban elhelyezett implantátumokat, irányított energia-lézereket használva, mikrohullámú és elektromágneses sugárzásra). Jelentések szerint ezeket rendkívül fejlett komputerekkel és csúcstechnológiájú műholdkövető-rendszerekkel összekapcsolva alkalmazták.

Omega-szint: Ez az ún. önpusztító (self-destruct) formája a programozásnak, amit úgy is ismernek, mint “Code Green” (Zöld Kód). Az ennek megfelelő viselkedési formák magukban foglalják az öngyilkossági késztetéseket és az öncsonkítást. Ezt a programot rendszerint akkor aktivizálják, amikor az agykontroll alanya (victim or survivor – áldozat vagy túlélő) elkezdi a terápiát vagy a kihallgatást és túlságosan sok anyag kerül elő sértetlenül az emlékezetéből.

Gamma-szint: Ez a rendszer-védelemnek egy másik formája, mégpedig megtévesztő programozáson keresztül, amely kiváltja a félrevezetést és a félreértelmezést. Ez a szint össze van kapcsolva a démonológiával és hajlamos arra, hogy regenerálja önmagát egy későbbi időben, ha nem megfelelően kapcsolták ki. (A démonológia a boszorkányokra, ördögökre és gonosz szellemekre vonatkozó babonás hiedelmek összessége, amelynek azonban a tudatbefolyásolás bizonyos formáinál fontos szerepe van.)

A tudatbefolyásolás módszerei és összetevői

A kezdő lépés a tudatműködés szétválasztása a kísérleti alanyban. Ez rendszerint a születéstől kezdődően mintegy 6 évig tart. Ezt elsősorban elektrosokk alkalmazásával végzik és egyes esetekben már akkor megkezdik, amikor még a gyermek az anyja méhében tartózkodik. Az elektrosokk által okozott súlyos sérülésnek, a szexuális zaklatásnak és más módszereknek betudhatóan az agy széthasad elkülönülő személyiségekre a tudati működés legmélyén. Korábban ezt “Multiple Personality Disorder“-nek, MPD-nek (tudathasadásos személyiségzavarnak) nevezték; jelenleg azonban “Dissociative Identity Disordernek” (DID), vagyis tudathasadásos identitás-zavarnak hívják. Ez képezte a MONARCH-programozás alapját. A kísérleti alany vagy áldozat agyát tovább kondicionálják fokozott hipnózissal kettősirányú lelki kényszerrel, gyönyör és fájdalom váltakozó okozásával, az élelem, a víz, az alvás megvonásával, az érzékeléstől való megfosztással, párhuzamosan különböző tudatbefolyásoló drogok alkalmazásával, amelyek megváltoztatják az agyi funkciókat.

A következő lépés a szétválasztott specifikus agyfájlokba (alterek-be) a részletes parancsok és üzenetek bevitele és bevésése. Ezt csúcstechnológiájú fejhallgató készülékeken keresztül végzik, amelyek össze vannak kapcsolva komputerekkel hajtott generátorokkal, amelyek nem hallható hanghullámokat és hangfrekvenciákat bocsátanak ki, és amelyek hatnak az RNA-ra (Rybo-nuclein Acid – Rybo-nuclein sav), arra a biokémiai anyagra, amely befedi az agy tudatos és tudatalatti része közti kapcsolatot biztosító idegpályákat. Az úgynevezett “virtuális valóság”-gal kapcsolatos optikai eszközök is időnként felhasználásra kerülnek, párhuzamosan a frekvencia generátorokkal, amelyek színes pulzáló fényeket bocsátanak ki tudatalatti és ún. “split-screen” látványokkal. (A split-screen, vagy megosztott képernyő olyan megjelenítési technika, amelyben a képernyő fel van osztva két ablakra. Például a szövegszerkesztő programok, amelyek képesek a képernyő megosztásra, alkalmasak arra, hogy ugyanannak a dokumentumnak egyszerre jelenítsék meg a két különböző részét, mintha két különböző dokumentumot mutatnának. Ez hasznos akkor, amikor írás közben a dokumentum egy másik részére kívánunk hivatkozni.) Magas-feszültségű elektrosokkot is használnak, amikor a memóriát törölni kívánják.

Ezt a programozást ismétlődő időközönként megújítják, valamint látható, hallható és írott közvetítőeszközök segítségével újra erősítik. Az első programtémák közé tartozott “Óz a varázsló” és “Alice a csodák országában”. Mindkettő mélyen telítve van okkult szimbolizmussal. A Disney-filmek legtöbbje kétféle módon használatos. Egyrészt érzéketlenné teszik a lakosság többségét a tudatküszöb-alatti és neurolingvisztikus programozással szemben, továbbá szándékosan létrehoznak meghatározott tudatimpulzusokat és kulcsszavakat a MONARCH-gyerekek rendkívül érzékeny alapprogramozására. (A neurolingvisztika a nyelvtudománynak a nyelv és az agyműködés közötti összefüggéseit vizsgáló ága.)

Jó példa a tudatküszöb alatti programozásra a Pochahontas nevű Disney-film. Ezt a rajzfilmet a 33. jelzéssel látták el, ami a skót rítusú szabadkőművességnek a legmagasabb foka. A filmben Willow-nagymama, vagyis Fűzfa-nagymama egy misztikus 400 éves öreg fa, amely tanácsokkal látja el az árva Pochahontast, azt sugalmazva neki, hogy hallgassa a szívét és találja meg a válaszokat abban. Fűzfa-nagymama folyamatosan kétértelműségeket mond tele értelmi irányváltoztatásokkal, például “néha a jobb út (right path) nem a legkönnyebb”. Az ezoterikus következtetés: “a balra vezető út (left path, vagyis a pusztuláshoz vezető rossz út) a könnyebbik.

Az Illuminátus gondolat-rendszer szerint strukturált lélekben a fűzfa a druida-vallás okkult erőit jelképezi. A fa ágainak, leveleinek és gyökérrendszerének az átható képe nagyon fontos, minthogy bizonyos sötét lelki tulajdonságok kapcsolódnak a Fűzfa-nagymama-programozáshoz.

Először is, az ágakat arra használják, hogy megvesszőzzék az áldozatokat a szertartások során lélektisztítási célból.

Másodszor a fűzfa kiállja a legszigorúbb időjárási megpróbáltatásokat is, mint például a viharokat, és közismert a hajlékonyságáról, rugalmasságáról. A programok alanyai, az áldozatok és a túlélők, úgy írják le a fűzfa ágait, mint amelyek átfonják és körülölelik őket, azt sugalmazva: nincs remény az elmenekülésre.

Harmadszor, a fűzfa mély gyökérrendszere azt a benyomást kelti a kísérleti alanyban, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre zuhan egy szakadékba, miközben hipnotikus transzban van.

A zene is meghatározó szerepet játszik a programozásban, különböző hangzatok, ritmusok és szavak kombinációján keresztül. A rémisztgetés mestere, Stephen King, számos regényt és forgatókönyvet írt, amelyeket hiteles források szerint szintén ilyen programozási célokra használtak. King egyik legutóbbi könyve az “Insomnia” (Álmatlanság) azt a kulcskifejezést tartalmazza, hogy “We never sleep”, vagyis “Soha nem alszunk.”, amely vezérszava minden MPD és DID programozásnak, és a mindent-látó szemre utal.

A kutatók nem tudják egyértelműen megmondani, hogy ezt a programot elsőként ki dolgozta ki. A különböző forrásból származó információk szerint egyik kidolgozójának kódneve Dr. Green, akinek az igazi neve Dr. Greenbaum. Ő állítólag együttműködött a II. Világháború alatt a hírhedt náci orvossal, Dr. Joseph Mengelével, aki hidegvérű és különösen kegyetlen brutalitással végezte kísérleteit Auschwitzban. Mengelének a kegyetlenségeit a nürnbergi per során meglehetősen alulbecsülték, és nem is tettek amerikai részről komoly erőfeszítéseket az elfogására. A Mengele utáni nyomozást azzal vezették félre, hogy olyan jelentést tettek közzé hivatalos részről, amely szerint Mengele egy paraguayi illetve brazíliai rejtekhelyen tartózkodik, és ezért már nem jelent fenyegetést. De bizonyos csodálatos megjelenésekről is érkeztek hébe-hóba információk, amelyek szerint a “Halál Angyalát” itt vagy ott lehetett látni. Az azonban már tényként elfogadható, hogy ezrek és ezrek életének a feláldozásával végzett kísérletei jelentékenyen hozzájárultak az agykontrollal kapcsolatos amerikai kutatásokhoz.

Valószínűleg Mengele használta a már említett Dr. Green álnevet, akit egyes kísérleti alanyok csak Vaterchen-ként (Apácskaként) emlegettek vagy Schoner Josef-nek (Szép József), illetve David és Fairchild-nak neveztek. Mengele karcsú, jó megjelenésű ember volt, megnyerő modorral – ugyanakkor a legdurvább dührohamokat is megengedte időnként magának. A túlélő kísérleti alanyok gyakran emlegetik fényes fekete csizmáit, amint ide-oda járkált a szobában, és a százszorszép leveleit húzogatva mondogatta: szeretlek, nem szeretlek, szeretlek, nem szeretlek… Amikor az utolsó levélszirmot is letépte, akkor a leggonoszabb módon megkínozta azt a kisgyermeket – a többi gyermek jelenlétében -, akit éppen pszichikailag programozott. A lelkileg meggyötört túlélők arra is visszaemlékeznek, hogy meztelenül majmok közé, ketrecekbe zárták őket. A majmok arra voltak trenírozva, hogy bántalmazzák őket. Mindebből arra lehet következtetni, hogy Mengele az emberek állati szintre történő visszavetését fontosnak tartotta. Arra is törekedett, hogy kísérleti alanyait leszoktassa a sírásról, a jajgatásról vagy bármilyen erőteljes emóció kinyilvánításáról.

Dr. D. Ewen Cameron, egy másik kísérletező orvos Kanadából, aki Dr. White néven is ismert, korábban Kanada és Amerika Pszichiátriai Társaságának, majd pedig a Világ Pszichiátriai Társaságnak volt a vezetője. Cameron széles körű tapasztalatokkal és kitűnő bizonyítványokkal rendelkezett, ezért a CIA részéről Allen Dulles több millió dollárt juttatott el hozzá olyan társaságokon keresztül, mint például a “Society for the Investigation of Human Ecology” (a Humán-ökológiát Kutató Társaság), amelynek szintén Cameron volt az elnöke. A kísérleteket a McGill Egyetemen és a St. Mary Kórházban és az Allan Memorial Intézetben végezték.

Cameron alkalmazta az olyan szokásos módszereket, mint az elektrosokk, a különböző drogok és kábítószerek beadása, valamint az agylebenyek műtéti eltávolítása. Cameron azonban egy sajátos technikát is kidolgozott, amelyet “psychic driving”-nak (pszichikai vezetésnek) nevezett el. Ennek keretében a gyanútlan kísérleti alanyokat drogok segítségével több héten át kómában tartották és rendszeresen elektrosokkot hajtottak rajtuk végre. Eközben egy elektronikus sisak volt a fejükre rögzítve és ismétlődő üzeneteket továbbítottak hozzájuk különböző sebességgel. Sok kísérleti alany olyan gyermek volt, akiket Cameron a római-katolikus árvaházi rendszertől kölcsönzött ki. Dr. Cameron-t a pszichiátriai szaklapok többsége meg sem említi. Ez nagyrészt annak is betudható, hogy a Project MK-Ultra 1970-ben lelepleződött és számos kanadai kísérleti alany és családjuk kártérítési pert indított. A CIA és a kanadai kormány bírósági egyezséget kötött, amelynek keretében a sértettek úgy kaptak kártérítést, hogy nem volt szükség bármiféle törvénysértő magatartás hivatalos elismerésére.Michael Aquino alezredes, aki a katonai hírszerző szolgálatnál dolgozott, a legutóbb nyilvánosságra került adatok szerint állítólag szintén részt vett a kormányzat által szponzorált kísérletekben. Aquino-t különcködő zseninek tartják, akit elbűvöltek a náci, pogány rituálék és megalapította a “Temple of Set”-et. (Seth vagy Széth Osiris fivére és gyilkosa az egyiptomi mitológiában; a természet vad, pusztító erőinek a megszemélyesítője.) A “Temple of Set” az Anton LaVey (vagyis Lövey Antal) “Church of Satan” (a Sátán Egyháza) nevű “vallási” szervezete elágazásának tekinthető. Aquino kapcsolatban állt a san fransico-i Golden Gate Bridge déli részénél lévő Presidio Parkban található katonai támaszponton kirobbant botránnyal. Ennek keretében gyermekek molesztálásával vádolták. A gyermekáldozatok szüleinek a mély csalódására Aquino-t azonban valamennyi vádpont alól felmentették. Aquino kódneve “Malcolm” volt, és ilyen név alatt fejlesztett ki olyan kiképzésre szolgáló és magnószalagra rögzített tananyagot, amely tájékoztat arról, hogy hogyan kell MONARCH-slave-eket (“slave=rabszolga”) – azaz teljesen függő helyzetbe taszított biorobotokat előállítani. Aquino, alias Malcolm, együttműködött a kormányzati és a katonai hírszerzéssel, valamint számos bűnözői szervezettel és okkult csoporttal a MONARCH-slave-ek szétosztásában.

Egy másik fontos programozónak Heinrich Muller tekinthető, akit “Dr. Blue” vagy “Dr. Gog” kódnevek alatt is ismertek. Heinrich Mullernek valószínűleg volt két fia, akik folytatták apjuk foglalkozását. Részt vett a programozásban “Dr. Black”, aki minden bizonnyal Leo Wheeler volt, annak az Earl G. Wheeler tábornoknak az unokaöccse, aki a vietnami háború idején a Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsának az élén állt. További szakértő programozók voltak még E. Hummel és W. Bowers.

A CIA apró részletprogramokra osztotta szét az MK-Ultra projectet azért, hogy kevésbé legyen szembetűnő. Az egyes specializált részfeladatokra vonatkozó kísérleteket különböző egyetemeken, börtönökben, magánlaboratóriumokban és kórházakban végeztette el. Ezekért a kísérletekért nagyvonalú juttatásokban részesítette kormányzati és más pénzforrásokból a kísérleteket végző csoportokat. A MONARCH-programozással kapcsolatos kísérletekben résztvevő legfontosabb intézmények között ott találjuk a Cornell, a Duke, a Princeton, a UCLA, a University of Rochester, az MIT nevű egyetemeket; a Georgetown University Hospital-t, a Maimonides Medical Center-t, a St.Elisabeth Hospital-t (Washington D.C.-ben), a Bell Laboratories-t, a Stanford Research Institute-ot, a Westinghouse Friendship Laboratories-t, a General Electric-et, az ARCO-t és a Mankind Research Unlimited-et.

A nem teljes felsorolásból is kiderül, hogy a részfeladatokat igen sok helyen kellett elvégeztetni. A kísérleti eredményeket rendszerint katonai támaszpontokon működő létesítményekben elemezték, összegezték és így született meg a “végtermék”. Ezekre a létesítményekre, mint programozó, vagy újraprogramozó központokra, illetve csaknem halált okozó traumaközpontokra hivatkoztak. Közülük is felsorolunk néhányat: China Lake Naval Weapons Center, The Presidio, Ft. Dietrick, Ft. Campell, Ft. Lewis, Ft. Hood, Redstone Arsenal, Homestead AFB, Grissom AFB (AFB=Army Facility Basis). Ugyancsak kiemelkedő programozó központként emlegetik szakértők a Langley Research Center-t, a Los Alamos National Laboratories-t, Tavistock Institutes-ot valamint olyan környékeket, mint Mt. Shasta, Lampe és Las Vegas.

/Forrás:Drábik János – Tudatmódosítás című könyve/

Agymosás avagy mélytudat-szennyezés?

A pszichológusok tisztában vannak vele, hogy a tudatunk megszűri a dolgokat, és bizonyos dolgokat elfogadunk, más dolgokat elutasítunk. Ez természetes. A tudatalattin azonban nincs ilyen szűrő.

A tudatalatti másként működik. Amit egyszer hall, az egyszerűen lepereg róla. Az olyan dolgokat viszont, amelyeket több százszor hall, egy idő után beépíti,mint „programot”.Márpedig mindannyiunknak vannak szülei, nevelői, és gyermekkorunkra visszatekintve biztosan halljuk -belső hallásunkkal -, hogy „már százszor megmondtam”, hogy ezt vagy azt csináld, vagy ne csináld. Már százszor – sőt sokkal több, mint százszor – hallottuk, hogy ügyetlenek vagyunk,lusták vagyunk, irigyek vagyunk.

Balogh Béla

Milliószor hallottuk, hogy kevés a pénz, hogy ezt vagy azt nem engedhetjük meg magunknak. Akaratlanul is belénk ivódott a szüleink,nevelőink által mutatott minta, átvettük gondolkodásmódjukat, gyakran szokásaikat is, és a 16-18 éves kori lázadás után pár évvel vagy évtizeddel döbbenten ismerjük fel, hogy szép reményeink és nagy céljaink helyett szánalmas középszerű életet élünk, és az egész egyáltalán nem hasonlít a boldogsághoz.

Azt mondják, a legtöbb ember 40 éves kora után csendes beletörődésben él. A népi bölcsesség is rögzíti a szülők általi tudatalatti programozás következményeit. „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát” tartja a közmondás.Hiába esküszik meg a lány, hogy ő soha nem lesz olyan, mint az anyja, a tudatalatti program, a „már százszor megmondtam” szűretlen parancsa óhatatlanul elvégzi a maga munkáját.

Lássunk egy egyszerű példát. A szülők féltő gondoskodással nevelik gyermeküket. Óvják széltől, víztől, balesettől és betegségtől.És tanítják. Tanítják mindarra, amire őket is megtanították a szüleik, mindarra, amit saját tapasztalataikból leszűrtek. A gyermek huncut, szófogadatlan, vagy csak nehezen hajlik az idomításra, ezért a szülő újra és újra elmondja neki a követendő szabályokat. Egy alkalommal a gondos édesanya észreveszi, hogy a gyermek pénzzel játszik, sőt a szájába veszi. Természetes ösztönétől hajtva azonnal rászól:- Pistike, azonnal vedd ki a szádból a pénzt! Piszkos! A pénzt mindenki összefogdossa. Tele van bacilusokkal.Ha már hozzá nyúltál, máris menj kezet mosni!Pistike rémülten vagy értetlenül, de szót fogad. Az anyuka azonban tudja, hogy egy figyelmeztetés nem elég. Sokszor el kell mondani a gyermeknek, amíg valamit jól megjegyez, és szokásává válik. Talán százszor is, vagy még többször.

- Pistike! Már százszor megmondtam, hogy a pénz piszkos! Hát nem érted? Azonnal menj kezet mosni!Pistike nem igazán érti. Hiszen mindenki mindent összefogdos. Mennyivel jobb egy kilincs, vagy egy kapaszkodó a villamoson? Egy valamiben azonban biztosak lehetünk. Ha sokszor hallja – márpedig a szülő igazán kitartó tud lenni a gyermeknevelésben -, Pistike elhiszi. Nem ám csak úgy felületesen, rövid időre, hiszékenységből, hanem jó mélyen, a tudatalatti legmélyebb régióiba bevésve. Ez válik tudatalatti hitévé, és közvetve cselekedeteinek és gondolatainak irányítójává.

Hogy hogyan és mitől? Egyszerűen attól, hogy míg a tudatos elmének van szűrője, mérlegel, elfogad vagy elvet dolgokat, addig a tudatalatti részen ilyen szűrő nincs. A sokszor ismételt, sokszor hallott dolgok mélyen bevésődnek,és „hit”-ként, vagy jelenkori szóhasználattal „program”-ként működnek.

A fent említett program természetesen nem fogja megóvni Pistikét egy életre a bacilusoktól. Egy valamitől azonban biztosan megóvja, és az a pénz. Tudat alatt, ösztönösen, belső „hitéből” fakadóan távol szeretné tartani magát mindattól, ami piszkos, ami fúj, pihá, kakás stb. A nevelés sikere ilyen szempontból bámulatos lesz, és persze egy életre lehangoló. A gyermek felnő, és tudat alatt tudni fogja, hogy a pénz piszkos,és hogy a lehető legjobb, amit tehet, az, ha távol tartja magát tőle. Minden cselekedetének, pénzgyűjtési szándékának,anyagi, gazdasági sikert célzó tevékenységének a hátterében ott van a „program”, ami csak egyet tud: úgy kell intézni a dolgokat, hogy abból pénz semmiképpen se legyen.

Ha pedig mégis lenne, akkor a lehető leggyorsabban meg kell tőle szabadulni!Ez természetesen csak egy kiragadott példa a kitartó és következetes nevelés hitépítő mechanizmusából, hiszen ugyanígy említhetnénk azokat, akikre gyermekkorukban nagyon sokszor rámondták, hogy ügyetlen, lusta,semmirekellő, kétbalkezes, irigy, kövér, sovány, csúnya, és szinte vég nélkül folytathatnánk. Ezek a tudatalattiba beépülő programok vagy hitrendszerek fogják meghatározni az egyén magáról alkotott véleményét, gondolatait, cselekedeteit.

Jó lenne felmérést készíteni arról, hányan vannak, akik jó szándékkal, erejükben és tehetségükben bízva belevágnak valamibe, és reménykedve várják a megfelelő eredményt,csak azért, hogy újra és újra keservesen csalódjanak. A tudatalatti hit hatalmát nem lehet megtörni. Aki elég éber,előbb-utóbb észreveszi, hogy melyik is volt az a „szerencsétlen” mondat, oda nem illő tréfa vagy megjegyzés,amely „véletlenül” csúszott ki a száján, és a dolgokat rossz irányba térítette. A legtöbben azonban sorozatos balsikereik tanulságát levonva tovább rontanak a helyzetükön.Elkönyvelik magukban, hogy ők már csak ilyenek, és mondogatják, mondogatják maguknak és másoknak.Ilyen esetben nem segít a tudatos gondolkodás, mert a tudat alatt futó program mindig „átírja” az eredményt. Az igazi probléma az, hogy ezeknek a programoknak a létéről mit sem tudunk.

Mély, belső hitként működnek, ezért soha,semmilyen körülmények között nem kérdőjelezzük meg bizonyos döntéseinket.Ha az ember valamit nagyon sokszor hall, akkor bizonyos tekintetben „agymosás” történik. Előbb-utóbb elhiszi, és maga is vallja, hogy az a bizonyos dolog úgy is van. Ezt az agymosást végzik rajtunk – nagyon is tudatosan és célzottan -a reklámok.Agymosást? Dehogy.

A mosás célja a tisztítás, a tisztulás.A reklámok azonban a legcsekélyebb mértékben sem segítenek hozzá ahhoz, hogy életünk harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb legyen. Legfőbb céljuk az, hogy fogyasztásra, vásárlásra ösztönözzenek, és benne tartsanak abban a bizonyos „mókuskerékben”, amely az újabb javak megszerzését lehetővé teszi. Itt nem agymosásról, hanem a tudatalatti vagy mélytudat állandó szennyezéséről van szó. Ezt a mélytudat-szennyezést végzik a félelemkeltő hírek,amelyeket azért sugároznak újra és újra, hogy ne a szeretetre,az egységre és a szépségre gondoljunk, hanem a megosztottságra, a betegségre, a harcra, a terrorizmusra és a halálra. Ez teszi lehetővé a fegyveripar szárnyalását, ez teszi lehetővé a gyógyszeripar részvényeinek értéknövekedését.

Kislányomat, amennyire lehetett, óvtuk a TV-híradóktól.Próbálkozásunk, úgy tűnik, nem volt sikeres, mert hároméves korában, egy alkalommal váratlanul megállt az egyik áruház közepén, és – mintegy magának – ezt mondta:„Milyen rossz is ez a világ. Az emberek ölik egymást.”Igyekeztem megmagyarázni neki, hogy ez a Föld pillanatnyilag valóban nem a legjobb világok egyike, de mi azért vagyunk itt, hogy jobbá tegyük. És hogy valóban vannak, akik ölik egymást, de csak a buták, akiknek a szívében nincs szeretet.A gyakran ismételt hírek – és van-e olyan nap, amikor nem esik szó gyilkosságokról, robbantásokról, merényletekről? -beszivárognak az emberek és a gyermekek mélytudatába,lassan viselkedési mintává alakulnak, és azután csak csodálkozunk, amikor azt halljuk, hogy egyik vagy másik diák lelőtte a tanárát és az osztálytársait, vagy azt, hogy egy ötéves gyermek lelőtt egy hároméves kislányt.A tudatalatti ugyanis – mint azt a reklámok esetében is láthatjuk – hozzáférhető. Csupán a „már százszor megmondtam” elvét kell alkalmazni, és az új program beépül.És mennyi fegyvert el lehet adni, ha az emberek lelnek. És milyen könnyű irányítani őket…

Vajon miért vannak mindig nagy sorok a McDonalds előtt,és a mellette lévő Burger King-nek alig van vásárlója?Jobb az étel? Tudjuk, hogy nem. Olcsóbb? Szó sincs róla. Szeretünk sorban állni? Aligha.Beprogramozták a tudatalattinkba a sok reklámmal?IGEN!!!

Ez az egyetlen oka. Semmi más. A gyermek már úgy nő fel, hogy a „Mekibe” akar menni, mert ott játékot is kap. És így van ez nagyon sok más termék esetében is.A program származhat szülőktől, nevelőktől, barátoktól és iskolai tanárainktól. Származhat reklámokból, de származhat a társadalmi rendszer szlogenjeiből is. Ezek talán a legveszélyesebbek, mert kész „értékrendet” szolgálnak fel, és a lehető legnagyobb mértékben akadályozzák a szabad gondolkodást. Ezért is tekintették mindig rendkívül veszélyesnek – és nem csak a kommunizmusban – a szabadgondolkodókat, akiknek sikerült kivonniuk magukat a „pártprogram” vagy az éppen divatos ideológia állandóan ismételt és minden médián keresztül sugárzott programozóereje alól.

Kedves kolléganőm szokta mondogatni, hogy „a hit hallásból van”, és ez így igaz. Csakhogy bármi legyen is az,amit nagyon sokszor hallunk, egy idő után hitként épül be, és tudatalatti hitként, az életünk mozgatórugójaként kezd működni. Még pedig teljesen függetlenül attól, hogy az állítás igaz vagy nem, hogy összhangban van-e az univerzális törvényekkel, vagy épp ellenkezőleg.

Kambodzsában a „Vörös Khmerek” annak idején valóságos háborút vívtak az intellektus, a józan gondolkodás ellen, és kivégeztek mindenkit, akinek szemüvege volt, hiszen a szemüvegre nyilván olyan embereknek van szükségük, akik sokat olvasnak, tehát veszélyes gondolataik lehetnek.Hittek benne.Ez is hit.És ez a hit egyáltalán nem volt építő jellegű.Talán ezért is tanította Jézus annak idején (az Akasha krónikából, Levi H. Dowling által lehozott tanítás), hogy:„A megváltás egy három fokból álló létra, ami az ember szívéből az Isten szívébe vezet.

Az első lépcső a hit, és ez az, amiről az ember úgy gondolja, lehet, hogy igaz.A belső bizonyosság a második, és ez az amiről az ember egészen biztosan tudja, hogy igaz.A harmadik a megvalósulás, mikor az ember maga az igazság.A hit elvesztődik a belső bizonyosságban, és a belső bizonyosság elvesztődik a megvalósulásban, és az ember akkor éri el a megváltást, amikor eléri az isteni életet, amikor Isten és Ő egy.”

Forrás:Balogh Béla:A tudatalatti tízparancsolata

Hogyan reagál rezgésterünk a híradóra és a

Napilapokra?

Minden információ, minden közlemény, minden hír hatással van DNS-ünkre, és nyomot hagy sejtállományunk egészén.

A híradó nem egyéb, mint egy nagy adag baljós közlemény. Hallhatunk munkanélküliségről, árvízről, környezeti katasztrófákról, energiaválságokról, bankcsődökről, terrortámadásokról, valamint értesülhetünk róla, hogy hamarosan mi magunk is hasonló támadások célpontjaivá válhatunk.

És ez még csupán ízelítő volt azokból a rémes jelenetekből, amelyekkel a híradó nap mint nap aludni küld bennünket. Miután borús képekkel ecsetelte a világ minden tájáról összeszedett szörnyűségeket, a műsorvezető ránk mosolyog, és jó ékszakát kíván.

Ezek után vajon miféle jó éjszakára gondol? 

A híradó és az újságok a félelemkeltés legtökéletesebb eszközei. Hatásukra folyamatosan védekező tartásba szorulunk. Testünket ez mérhetetlenül túlterheli. Egyre gyengébbnek és erőtlenebbnek érezzük magunkat, s hamarosan kiutat sem látunk már.

Ha gondolatainkat fogva tartja a félelem, csupa olyan tapasztalatot vonzunk az életünkbe, amely a félelmeinket alátámasztja. Ne feledjük:hasonló hasonlót vonz.

Félelmeinkkel pontosan azt teremtjük meg, amitől félünk.

Ebből az ördögi körből pedig – emberi számítás szerint – nem is olyan könnyű kiszabadulni, ugyanis a felszabaduló stresszhormonok gátolják az agy gondolkodási funkcióját.

Az információkat és a gondolatokat az agy elülső része használja problémamegoldásra. Ez az értelem és a logikus gondolkodás székhelye. A reflexszerű cselekvés az agy hátulsó részéből indul ki. Vészhelyzetben az agy elülső részének véredényei összeszűkülnek, hogy a stresszhormonok annál gyorsabban működésbe léphessenek és kifejthessék hatásukat. Ez pedig meggátolja a világos gondolkodást. Ráadásul az akaratlagos cselekvés központját is blokkolja az elülső nagyagykéregben. Ez azt jelenti, hogy stresszes állapotban intelligenciánk és tudatos érzékelésünk csökken.

Stresszhelyzetben nem tudunk világosan gondolkodni és megfontoltan dönteni. Sokkal nehezebben tudunk tehát a félelmeinktől megszabadulni és jótékony rezgésteret kialakítani.

Ám ez még nem minden.

Ha stresszes állapotban, megfélemlítve alszunk el, ezzel az energiával nem csak az álmainkat fertőzzük meg, hanem az emlékezetünkben is elraktározzuk félelmeinket. Az agykutatás ugyanis bebizonyította, hogy az emlékek éjszaka raktározódnak el. Vagyis időben minél közelebb esik egy élmény az alváshoz, annál élénkebben épül be az emlékezetünkbe. Ez azt jelenti, hogy életünknek egyre valóságosabb részévé válik a félelem. Ami tehát első pillantásra meglehetősen ártalmatlannak látszott, valójában beláthatatlan következményekkel jár.

Hogyan lehet kikerülni ebből a bűvkörből? Nagyon egyszerűen: ki kell lépni belőle.

Próbáld ki, milyen érzés egy hétig híradó nélkül bújni ágyba, s időt szánni saját jótékony erőid felkutatására!

Észrevetted már, hogy a politikusok röviddel a választások előtt igyekeznek félelmet kelteni, hogy azután megígérhessék:majd ők, és csakis ők megmutatják a válságból kivezető utat? Engem ez a híradó műsorvezetőjére emlékeztet, aki felvonultatja előttünk a világ legborzalmasabb képeit, majd jó éjszakát kíván. Megadhatnád magadnak ezt a jó éjszakát. Az életed a te kezedben van. Más kezébe nem is való.

Mi végre teremtesz jobbnál jobb rezgéstereket, ha mindjárt tönkre is teszed őket?

Persze nem csak a híradókkal fosztjuk meg vágyainkat minden erejüktől. Lássuk csak a szokásainkat:

Például milyen filmeket szoktál nézni? Krimit, horrort, thrillert? Vagy inkább drámákat és tragédiákat? Hősöd kilátástalan helyzetekbe keveredik, megbetegszik, tönkremegy vagy meghalnak a szerettei?

Ne feledd: a filmipar mindent megtesz annak érdekében, hogy a nézőket teljesen lebilincselje. Egy igazán jó film csak akkor képes erre, ha az érzelmeiden keresztül fog meg.Egyetlen rendező és forgatókönyvíró sem szeretne mást, mint az érzelmeidhez szólni. A filmgyártók milliókat költenek és komoly szakmai csoportokat foglalkoztatnak azért, hogy átérezd, amit a film diktál neked.

Látszólag “csupán” 90 percig élünk ezekben a drámákban, világháborúkban, küzdelmekben. Ha többször tesszük, gondolatban és érzelmileg is foglalkoztatnak ezek az ügyek. Ha folyton ilyen filmeket nézünk, ha nyomon követjük a híradót vagy a nagy szerencsétlenségekről vagy éhínségekről szóló műsorokat, kiépítjük magunkban a hiány, a szegénység, a gond, az ínség és a félelmek minden egyebet elnyomó erőterét.

Eközben olykor – talán túlságosan is gyakran – sokkal erősebb és tartósabb érzések lesznek úrrá rajtunk, mint vágyaink megfogalmazásakor.

Tehát amikor

-csak azért olvasunk drámákról vagy gyilkosságokról szóló könyveket, mert izgalmas és lebilincselő olvasmányélményre vágyunk;

-olyan filmeket nézünk, amelyeknek élményeit amúgy eszünk ágában sincs átélni;

- gyakran és nagy érdeklődéssel figyeljük a nagyvilág sokkoló, borzalmas, ijesztő vagy undorító híreit,

pontosan ezeket a rezgéstereket hozzuk létre magunkban. A vonzás törvénye működik, és mi egyre jobban azonosulunk azzal, amivel valójában nem is akarunk.

Azok a hatások, amelyeknek kiteszed magad, befolyásolják a rezgéseidet, vagyis különféle érzelmeket és érzéseket keltenek. Ha szép muzsikát hallgatsz vagy tartalmas könyveket olvasol, kedélyed sokkal békésebbé, derűsebbé és nyugodtabbá válik.

Abba az irányba fejlődj, amerre valóra válhatnak vágyaid!

Minél többször elismételsz valamit, annál valósabbá válik. Erről agyunk szinapszisai tehetnek.

Rejtélyek szigete /  Pierre Franckh:A rezonancia törvénye

Gondolataink erejével új jövőt teremthetünk?

Gondolataink erejével befolyásolhatjuk a jövőnket? Egyértelműen igen! Befolyásolhatjuk – még jobban, mint hinnénk.

A kvantumfizikusok nagyon izgalmas felfedezést tettek, s ezzel ismét rámutattak, hogy életünket csakugyan bármikor gyökerestül átalakíthatjuk, és bármit megvalósíthatunk.

Azt már tudjuk, hogy gondolataink erejével energiát sugárzunk.Természetesen nem csak mi tesszük ezt, hanem a többi ember is. Az azonos rezgésű energiák kölcsönösen vonzzák egymást, ebből pedig logikusan az következik, hogy nem csak mi vonzunk bizonyos személyeket és eseményeket, de minket is vonzanak – méghozzá azonos mértékben – más személyek és események. Ennek feltétele, hogy a két energia rezonáljon egymásra, vagyis egyformán rezegjen.

Mármost a kvantumfizikusok felfedezték, hogy az úgynevezett kvantumhullámok – mint például meggyőződéseink és gondolataink – nemcsak térben terjednek, hanem időben is (=időhullámok). Vagyis léteznek olyan kvantumhullámok, amelyek a múltból a jövő irányába tartanak – ezeket nevezzük normál kvantumhullámoknak.

Vannak azonban olyan hullámok is – az úgynevezett konjugált komplex hullámok – amelyek a jövőtől a múltig terjednek! Azért ez elég meglepő. Mégis így van. A jövő felé terjedő hullámokat ajánló hullámoknak, a múlt felé terjedőket pedig válaszhullámoknak nevezzük.

Ha két hullám találkozik egymással, vagyis a jövőből érkező válaszhullám találkozik az általunk sugárzott ajánló hullámmal, az egyik hullám modulálja a másikat, s a két hullám létrehozza az úgynevezett eseményvalószínűséget.

A kvantumfizika szerint egy esemény bekövetkezésének valószínűsége “egy múltból származó ajánló hullám és egy jövőből származó, az ajánló hullámnak megfelelő válaszhullám találkozásából” ered.

A könnyebb érthetőség kedvéért modellezzük ezt az egészet egy faxkészülék működésével: ha faxot küldünk, készülékünk először felveszi a kapcsolatot a hívott készülékkel, és a két gép hívójelet vált. Adatforgalomra csak akkor kerül sor, ha a készülékek megegyeztek egy közös átviteli standardban.

“Hasonlóképpen kommunikál (…) egymással a múlt és a jövő, és a megfelelő jelek találkozásakor, úgyszólván “félúton”, létrehoznak egy nagy valószínűségű konkrét eseményt, vagyis az átélt jelent. Ez pedig azt jelenti, hogy nem csak a múlt van hatással a jövőre, hanem a jövő is a múltra.”

Értelmünknek nem könnyű ezt elfogadnia, hiszen az időt eddig mindig a múltból a jövő felé tartó egyenesnek képzeltük. Most pedig lehetséges az ellenkezője is?

John G. Cramer feltevését ma már nemcsak hogy többszörösen megerősítik, hanem egyenesen ez az elmélet az, amely a kvantumfizika bizonyos paradoxonjait megmagyarázza. Ez tehát azt jelenti, hogy:

A jövő nem kevésbé reális, mint a múlt.

A jövő már létezik “valahol odakint”. Máskülönben nem küldhetne hullámokat a múltba – vagyis a jelenünkbe.  A te jövőd is létezik már – most, ebben a pillanatban. De még sincs elrendelve, ugyanis többféleképpen is változtathatsz rajta. Pontosabban – az új tudományos felfedezések értelmében – éppen azért választhatod ki a neked megfelelő jövőt, mert már létezik.

Hogyan lehetséges ez, ha már létezik? Ha nem megmásíthatatlan?

Nos, jövőnk létezik ugyan, de számtalan változatban. Ma már a tudomány jóval előrébb jár, mint 1980-ban, John G. Cramer szenzációs felfedezésének idején. Akkoriban egyetlen valóságot, s ennek megfelelően egyetlen lehetséges jövőt feltételeztek. Azóta azonban tudjuk, hogy egyidejűleg sok párhuzamos valóság létezik. És ez a tény kívánságunk erejét illetően nagyon érdekes.

Azt feltételezik, hogy az idő nem lineáris, ahogyan érzékeljük, hanem minden egyszerre történik. A múlt tehát ugyanúgy most zajlik, ebben a pillanatban, akárcsak a jelen és a jövő.

Tudatunk természetesen csak egyetlen időt érzékel. Többet nem ismerünk. ez nem meglepő, hiszen érzékszerveink meglehetősen korlátozottak.

A fény teljes spektrumából csupán 8 százaléknyit érzékelünk. A minket e pillanatban körülvevő valóság 92 százalékát képtelenek vagyunk felfogni – ez számunkra egyszerűen nincs is. 

Ám ettől még létezik. Mivel azonban mi magunk vagyunk saját – igencsak korlátozott kapacitású – “mérőműszereink”, nem tudjuk felfogni, ezért elutasítjuk. Ám ennek ellenére bőségesen körül vagyunk véve energiákkal, hullámokkal, és információkkal.

Tudom, hogy nem tudom – Szókratész

Bármilyen régi ez a bölcsesség, még ma is ugyanúgy érvényes. A genfi Cern-Center vezető kutatója egy tévéinterjú során azt nyilatkozta, hogy

Mi, jelenkori emberek, valóságunknak csupán 5 százalékát tudjuk érzékelni, és hogy minden technikai felszereltségünk ellenére sem tudunk a maradék 95 százalékról semmit. Pedig ez a felfoghatatlan 95 százalék rejti a választ valamennyi megoldatlan kérdésünkre.

Ugyanez a kutató mondta, hogy azért építették fel Svájcban ezt a gigantikus kutatóközpontot, mert legalább egyetlen százalékkal szeretnének belelátni a valóság eddig ismeretlen régióiba. Négymilliárd euró egy százaléknyi tudásért!

Ha Isten teremtette a világot, biztosan nem az volt a legfőbb gondja, hogy számunkra érthetővé tegye. – Albert Einstein

Tudjuk tehát, hogy tulajdonképpen semmiit sem tudunk. Valóságunk legnagyobb részét nem ismerjük. Ám ennek ellenére létezik és hat ránk, akkor is, ha nem tudjuk, miként.

Így van ez az idővel is. A valóságnak időben is csupán egy csekély hányadát ismerjük. Érzékeinkkel és értelmünkkel csak a jelent érzékeljük. Mégis tudjuk, hogy létezik múlt és jövő, most, ebben a pillanatban is, még ha a “pillanat” szó is mesterséges találmány, hiszen ha nincs idő, pillanat sem létezhet.

A lineárisan haladó idő csupán egy magunk alkotta elképzelés.

Az idő nem lineáris. Minden egyszerre történik. Ezért – mivel minden egyszerre történik – lehet hatással a jövő a múltra. Nemcsak egyetlen valóság létezik, hanem számtalan.

Mivel nem csupán egyetlen valóság létezik, hanem számtalan, és mindig minden egyszerre történik, számtalan válaszhullám érkezik a jövőből jelenünkbe. ez pedig azt jelent, hogy jelenlegi állapotunkból vagy múltunkból számtalan jövőbeni lehetőség fakad. Tulajdonképpen jelenünk is a múltban sugárzott ajánló hullámainkból alakult ki. Mintha egy olyan film szereplői volnánk, amelynek a kimenetele a mi döntéseinktől függ. A mi kezünkben van a “happy end”.

A jövő változatainak jelzései felénk áramlanak, s találkoznak ajánló hullámainkkal.

De nem minden hullám illik össze, nem mindegyik rezonál egymással. Az ajánló és válaszhullámok úgynevezett modulációjára csak akkor kerül sor, ha hullámformáik nagyon hasonlítanak egymásra. csak ekkor történik meg a tranzakció, magyarán ekkor lép kölcsönhatásra múltunk – vagyis amit sugároztunk – a jövő számtalan lehetőségeinek egyikével. Csak ekkor válik elég naggyá az esemény valószínűsége.

De honnan származnak a jövőből eredő hullámok? A legnevesebb fizikusok egyike, Fred Alan Wolf, az alábbi következtetésre jutott:

Mindenki, aki tudva vagy tudatlanul energiát bocsát ki, és mindaz, amit az ember érez, gondol vagy hisz, a már ismertetett módon ajánló hullámokat küld a jövőbe – de ugyanakkor a múltba is.

Gyakorlatilag csupán csak egyetlen hullámról van szó, amely gömbalakban terjed, méghozzá nemcsak térben, hanem időben is. Ezzel egyidejűleg azonban a jövő is sugároz válaszhullámokat. Az eljövendő események tehát válaszhullámokat küldenek vissza a jelenbe. A jövőnek azonban számtalan változata létezik, “amelyekben szintén számtalan lehetőség szunnyad, s küld válaszhullámot a múltjába (vagyis a jelenembe).

Az általunk kibocsátott energia a sokféle jövő valamennyi lehetőségét letapogatja, és azzal a jövővel lép kölcsönhatásba, amelynek hullámformája a mi ajánló hullámunknak a leginkább megfelel.

Ajánló hullámunk teljes jövőnkön végighalad. Minden lehetőséget megvizsgál – a következő pillanatot éppúgy, mint az elkövetkező év vagy évtized eseményeit.

A kvantumfizika itt azzal a jelenséggel szembesült, hogy minél közelebb van időben a jövőbeni esemény, annál nagyobb a rezonanciaélesség, azaz:

“Minél közelebb van hozzám egy, általam a jövőben megfigyelt esemény, annál egyértelműbben el lehet dönteni, hogy bekövetkezik-e vagy sem.”

Ha a várt események a távoli jövőbe esnek, a rezonanciaélesség valamelyest csökken, ám jelenlegi tudatállapotunk igen világos tendenciát mutat. Mivel azonban tudatállapotból is mérhetetlenül sokféle létezik, és ezek mindegyike energiát bocsát ki, voltaképpen bármelyik lehetőséggel kapcsolatba léphetünk. Így is teszünk, amikor ajánló hullámaink a válaszhullámokkal kommunikálnak, és megteremtik az események valószínűségét.

REJTÉLYEK SZIGETE / Pierre Franckh: Das Gesetz der Resonanz című munkája nyomán

A kvantumfizika szerint van élet a halál után – állítja egy

tudós

Robert Lanza, az észak-karolinai Wake Forest Orvostudományi Egyetem professzora a könyvében azt állítja, hogy a – ógörög vagy buddhista alapokon nyugvó – elmélete (biocentrizmus) szerint a halál illúzió.

Emberekként hiszünk a halálban, mert azt tanították nekünk, hogy meghalunk, pontosabban a tudatunk az életet a testünkkel azonosítja, és a testünk meghal – magyarázta Lanza.

A biocentrizmus szerint nem a világegyetem, hanem a biológiai élet a valóság alapja, és az teremti meg a világegyetemet, vagyis az emberi tudat határozza meg a tárgyak formáját és méretét.

Ezt a következő példával magyarázza meg: ha egy ember ránéz az égre, onnan tudja, hogy kék a színe, mert így tanulta, de az agyában lévő sejteket meg lehet változtatni úgy, hogy az eget vörösnek vagy zöldnek lássa.

A biocentrizmus szerint így a tér és az idő valójában nem úgy viselkednek, mint ahogy a tudatunk mondja, annak csak eszközei. Ha az elméletnek ez az alapja, az meg azt jelenti, hogy a halál és a halhatatlanság is egy olyan világban létezik, aminek nincsenek térbeli és időbeli határai.

Az elmélet szerint végtelen számú párhuzamos világ is létezik egymás mellett egyidejűleg. Lanza szerint minden, ami akár meg is történhet, meg is történik a multiverzumban, így a halál a hagyományos értelmében nem létezhet.

Szerinte az életünk olyan, mint egy évelő virág, ami halál után újra kinyílik a multiverzumban.

A lényeg a lényeg: amit látunk, az nem jelenhetne meg sehol a tudatunk nélkül, vagyis a tudat ad értelmet a világnak.

Lanza az elméletét a kétrés-kísérlettel, ami a fény kvantumjaival, a fotonokkal foglalkozik, próbálja alátámasztani. Mint mondta, az anyagnak és az energiának van részecske- és hullámtermészete is, attól függően, hogy hogy észleli az emberi elme.

Forrás: 444.hu/Daily Mail

Az emberi DNS közvetlen hatással van a fizikai világra

Abban a tudatban nevelkedtünk, hogy elkülönülünk másoktól. Ez szükségképpen az elszigeteltség és a magány érzését keltette. Úgy tűnt, ki vagyunk szolgáltatva a dolgok és az események “véletlen” alakulásának.

Voltunk mi – és volt a világ többi része. Ez a világkép annyira természetes volt, hogy soha nem is kérdőjeleztük meg, kellemetlen érzésünk ellenére sem. Ezért aztán elég gyakran alakult úgy az életünk, hogy ezt a véleményt alátámassza.

Az utóbbi években azonban mindenestül megváltoztak a modern tudomány ismeretei. Ma már tudjuk, hogy az eddigi nézetekkel ellentétben:

Nem különülünk el! Minden mindennel kapcsolatban áll, és minden mindenre hatással van.

Ez a felismerés rendkívül fontos vágyenergiánk összpontosításának szempontjából. A változás 1995-ben kezdődött, az orosz Tudományos Akadémián, a Vlagyimir Poponyin és Peter Gariaev vezetésével végzett vizsgálatokkal. Kísérleteik ámulatba ejtő eredménnyel jártak. Olyan meglepőek voltak, hogy az Egyesült Államokban is megismételték, majd publikálták őket.

Vlagyimir Poponyin és Peter Gariaev fényrészecskék – úgynevezett fotonok – segítségével akarta vizsgálni a DNS viselkedését. Kísérletsorozatukban légüres teret hoztak létre egy csőben. Ma már tudjuk, hogy még a vákuumnak nevezett légüres térben sem uralkodik abszolút üresség. Mindenütt jelen vannak ugyanis a fotonok – vagyis a fényenergia, amely speciális műszerekkel viszonylag pontosan mérhető. Ennél a kísérletnél sem volt ez másként. A csőben keletkezett légüres térben a fotonok meglehetősen rendezetlenül oszlottak el.

A következő lépésben emberi DNS-mintát juttattak a csőbe. És ekkor roppant különös dolog történt: a részecskék a DNS jelenlétében átrendeződtek. A DNS közvetlen hatást gyakorolt a fotonokra: mintegy láthatatlan erővel szabályos mintázatba rendezte azokat. Egyértelművé vált tehát, hogy

az emberi DNS közvetlen hatással van a fizikai világra.

A hagyományos fizikában ilyesmit eddig még nem figyeltek meg. Mi több: a hagyományos fizika hagyományos értelmezésében ilyesmivel nem is számolnak. A fotonok viselkedésére tehát eleinte nem volt magyarázat.

Ez már magában is izgalmas lenne. Ám ami ezt követte, az méltán nevezhető forradalminak…

Amikor a DNS-t kivették a csőből, azt feltételezték, hogy a fotonok rendje felbomlik, s azok visszatérnek rendezetlen állapotukba. Csakhogy éppen az ellenkezője történt!

A fotonok úgy viselkedtek, mintha még mindig jelen lenne a DNS, és megőrizték rendezett eloszlásukat.

A kísérletet megismételték, a műszereket megvizsgálták, és megbizonyosodtak róla, hogy a csőben nem maradt DNS. Ám akárhányszor is ismételték meg őket, a kísérletekből végül csupán egyetlen dologra következtethettek: arra, hogy a fotonok és a DNS még mindig kapcsolatban álltak egymással, noha fizikailag elkerültek egymás közeléből.

Úgy tűnt, az a mező köti össze őket, amelyet a kvantumfizika“kvantummezőnek” nevez. Az “üres tér” nem is olyan üres – sokkal inkábbolyan mező, amelyben információk milliárdjai terjednek és mozognak hullámformában.

Ez a kísérlet roppant tanulságos a rezonancia törvényének megértését illetően. A kísérletsor alátámasztja azt a teóriát, miszerint létezik egy kvantummező, amely mindent mindennel összeköt. Az imént vázolt kísérlet különlegessége az, hogy elsőként bizonyította felismerhetően ennek az energiának a meglétét.

Ennek a mindent mindennel összekötő erőtérnek már régóta sok neve van. Felfedezői szerint nevezik kvantummezőnek, isteni mátrixnak, ősoknak, mezőnek vagy kvantumhologramnak. Olyan erőtér ez, amelyhez egyetlen eddig ismert energiaforma sem fogható.

Ez a sűrű hálóként működő energetikai mező egyfajta hidat alkot a külső és belső világok között.

A levegőben terjedő hanghullámokhoz hasonlóan meggyőződéseink és gondolataink kisugárzó energiájának is szüksége van egy hordozó közegre; erre szolgál a kvantummező.

Ez az erőtér teszi lehetővé, hogy – tudva vagy tudatlanul – mindennel és mindenkivel összeköttetésben álljunk.

Teljesen mindegy, milyen messze van tőlünk a “vevő” – lehet a szomszédunk, de lehet a világ másik felén tartózkodó személy is. A létrejövő és kisugárzó rezonanciás mező mindig megtalálja az igazit – még ha nem is tud róla.

REJTÉLYEK SZIGETE / Pierre Franckh: Das Gesetz der Resonanz című munkája nyomán

DNS-eink mentális programozása (videó)

Egyre többen vagyunk, akik úgy érezzük, hogy ebben a megváltozott világban egy húron pendülünk. Minél többen vagyunk képesek egymásra hangolódni, annál erősebb lesz a rezgés, amely már egyetlen sejt DNS szintjén, egy ember életében vagy társadalmi szinten is képes változásokat létrehozni.

 Jakab István beszélget Dienes Istvánnal..

DNS-eink mentális programozása - Dienes István, Jakab István

http://www.youtube.com/watch?v=RBXLbj5nkTQ

Gróf Széchenyi István fia Petőfi Sándor - Drábik János, Jakab Istvá

http://www.youtube.com/watch?v=0DUISswvZ_I

PETŐFI SÁNDOR ÉDESAPJA, GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN ! ? 

http://www.youtube.com/watch?v=BnD7u2T9VF0

Drábik János, Jakab István - VLADIMIR PUTIN LEHET A VILÁG 

http://www.youtube.com/watch?v=qiW9WofRQYA

Forrás: VNTV