Kitalált történelem a kommunizmus "bukása"

Kitalált történelem

a kommunizmus "bukása"

moszad ügynökök akciói magyarországon

A blogon már több olyan témát felvetettem, amikkel kapcsolatos, illetve jelen helyzetünket magyarországi és globális szinten is jól megvilágítja a könyv, amelyet most elkezdek ismertetni.

Először egy idézet Czike László: Rendszerváltó szabadkőművesek című kötelező olvasmányából. Vigyázat: csak szellemileg, lelkileg 16 éven felülieknek!!!

A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz. A titkolózás legfőbb célja, hogy ne de­rülhessen ki, mi, miért fog megtörténni. Ezért titok, hogy kik azok, akik a titkok évezredes selyemfonalát gombolyítják. Nehogy valaki felgöngyölje Ariadné fonalát. Nos, tehát: vagy beállsz hamis történelemgyártónak, vagy nekiállsz és felgöngyölíted az egészet...   „A világ a titok által létezik.” (Idézet: a Széfer ha-Zóhárból, ami a zsidó Kab­ba­lában a Fény Könyve.)

Az alábbiak részletek az egyik legérdekesebb lengyel "alternatív világmagyarázat" szerző művéből. Ahogy időm engedi, folytatni fogom.

--------------------------

Henryk Pająk: LENGYEL REMÉNYEK SÍRÁSÓI 1980-2005

LUBLIN, 2007

A KOMMUNIZMUS „SZOLIDARITÁS” ÁLTALI MEGDÖNTÉSÉNEK MÍTOSZA

Ha a neobolsevik globalisták nem hozták volna meg az ítéletet már a 70-es évek elején saját sátáni termékük felett, melyet Szovjetuniónak neveznek, akkor nem lettek volna semmilyen megmozdulások sem 1976-ban (Radom), sem 1980-ban Lublinban, Gdańskban és más városokban. Egyszerűen nem lett volna „Szolidaritás”. Mindennek véget vetettek volna a ZOMO gumibotjai, az orvgyilkosok és börtönök,  a tiszteletreméltó nyugati „demokrácia” pedig a kisujját se mozdította volna e „lengyel bajkeverés”, „lengyel hősiesség” újabb megnyilvánulása védelmében.

Wałęsa a hajógyáriak emlékműve tövében mondta: „Itt kezdődött a globalizáció”. Korábban azt hajtogatta, hogy ő döntötte meg a kommunizmust. A nemzeti hős tollaival ékeskedő groteszk bohóc már senkit nem döbbent meg, vagy idegesít, mert a csepűrágókat nem lehet komolyan venni, bár a Nobel-díj Bizottság már sokszor bizonyította, hogy politikai okokból kénytelen bohócokat díjazni.

A Szolidaritás-jelenség a zsidó szovláger fájdalommentes felszámolásának jelensége a modern szovjet és nyugati cionizmus által. A „lengyel kiszakadás” jelenségét engedélyezték, olyan incidensekkel provokálták ki, mint az élelmiszeráremelések, a termelési normák megnyirbálása, az engedetlenkedő „hasznos idióták” elnyomása. Az amerikai libsi (zsidó baloldali) körök  „lebontó”  tevékenysége a fegyverkezési versennyel, mint a Szovjetunió gazdasági szakadékba hajszolásának egyik fő elemével, valamint a kőolaj, a SZU bevételi forrása világpiaci árának leszorításával kezdődött.  Ezzel párhuzamosan provokálták őket Afganisztán megszállására, imitálva, hogy az USA érdeklődik Afganisztán iránt, kiterjesztve rá saját stratégiai befolyási övezetét. A szovjetek hagyták magukat csőbe húzni és bevonultak, ennek a folyamatnak pedig brit részről „megfigyelője” volt többek között a „mi” későbbi védelmi miniszterünk, Radek (Radosław) Sikorski, akit úgymond riporterként küldtek oda. (valójában az USA és Nagy-Britannia érdekeit védő miniszter lett).

A Szovláger számára pusztító hatású „peresztrojka” atyja nem a globalizáció jelenlegi szentje, az akkori SZKP főtitkár, Mihail Gorbacsov volt, hanem Jurij Andropov, a KGB főnöke, később az SZKP főtitkára. Andropov zsidó származásáról már a 90-es évek ben írtak egyes orosz szerzők, de 2006 június 13-ig kellett várnunk, hogy ennek hivatalos bizonyítékához jussunk a KGB archívuma alapján az orosz „Itogi” tv-csatorna adásában. Andropov 1914 június 15-én született Moszkvában Grigorij Feinstein, vagy Flekenstein¹ néven. A Lubianka részletes archívumában fennmaradt 1929-ben elhunyt  „mameléje” fényképe. Apja gazdag finnországi bevándorló, már akkor gazdag gyémántkereskedő. 1919-ben halt meg a cári fehérgárdisták oldalán a bolsevikok elleni harcokban. Andropov életrajzát négyszer írták át, de bizonyára egyik változat se adja vissza a teljes igazságot a globális zsidóság e „Konrad Wallenrod”-jának a szovjet hatalom csúcsain töltött életéről. Ezeket az átalakításokat a 30-as években végezték egyre újabb dokumentumok előállításával. Hivatalos életrajza szerint Andropov egy Vlagyimir nevű oszét nemzetiségű vasutas fia  a sztavropoli kormányzóságból. A világ zsidósága azonban karrierje kezdete óta tudott Andropov zsidó származásáról és kora ifjúkora óta módszeresen „befektetett” a személyébe, éppúgy, mint ahogy korábban befektettek több száz egyéb néptársukba, akiket a szovjet Gulág kormányzása céljából építettek fel.   

 Később ilyen, Andropov által felépített kreatúrának bizonyult tanítványa, Gorbacsov, akit diszkréten protezsáltak azzal a feladattal, hogy a halálos csapást mérje apáik generációja zsidóinak bolsevik zabigyerekére. Titokzatos módon, akárcsak később Gorbacsov esetében, a szovjet Politikai Bizottság máskor egymás között veszettül marakodó martalócbandája „egyhangúlag” választotta meg Andropovot az SZKP főtitkárának. Andropov karrierje még a hagyományos séma és időrend szerint zajlott, azonban Gorbacsov karrierje űrhajóként startolt. A Szovlágerben a ranglétra minden foka szigorúan meg volt szabva, kodifikálva volt.

Így írt erről az előléptetési sémáról Abdurrahman Avtorhanov orosz szerző „Andropovtól Gorbacsovig” c. könyvében²:

A karrierjét mondjuk „rajkom” titkárként kezdő pártfunkcionáriusnak ahhoz, hogy eljusson a Politikai Bizottságig, vagy a Központi Bizottság osztályvezetői, vagy osztályvezetőhelyettesi rangjáig, a pártranglétra összes fokán végig kell mennie. A „rajkom” (kerületi pártbizottság) titkárságtól a „gorkom” (városi pártbizottság) I. Titkárságán át az „obkom” (megyei pártbizottság) titkárságáig – ez 20- vagy akár 30 évet vesz igénybe vidéken. Tehát a jelölt 50-60 éves korában, ha elnyeri a KB támogatását, azzal a feltétellel, hogy KB-személyi aktái és KGB-dossziája abszolút tiszta, ő maga pedig a szervezőtehetség terén felülmúlja legközelebbi konkurenseit, eljut végre a Sztálin által „Aeroszpagosznak”, (Vének Tanácsának) nevezett Központi Bizottságba. Ebből következik, hogy most nem „fiatalok” veszik át a hatalmat a Kremlben, hanem „fiatal öregek” lépnek a kivénhedt aggastyánok helyébe, ezért politikai és pszichikai reflexeik azonosak elődeikével.

¹. Ezt a névváltozatot adja meg a "Haza" c. folyóirat 2006 VI. számában az  említett TV-adás alapján. Az „Itogi" a "semmiből milliárdos" zsidó Gusinszkij tulajdona,. akárcsak a "Ma", Moszkievszkij Komszomolec, Moszkjevszkaja Pravda, és "Irodalmi újság" cjmű lapoké. Gusinszkij a zsidó „Bnai-Brith", A Szövetség Fiai páholy vezetőségének tagja, lásd: Oleg Platonov: Oroszország a szabadkőművesség uralma alatt, Moszkva 2000,  71.old.

². ANTIK kiadó, 1989, 83. old.

A láthatatlan lobbi szinte azonnal a már életében mumifikált Brezsnyev halála után, 1982. november 10-én (Lengyelországban végéhez közeledett a katonai szükségállapot) előléptette Andropovot az SZKP KB első titkárának tisztségébe, ami a több, mint fél évszázada érvényben levő szabályrendszer megsértését jelentette. Andropov kora nem volt szokatlan, akkor 68 éves volt, tehát illett rá a "fiatal öreg" formula. Szabálysértés, sőt pártbéli eretnekség volt azonban, hogy a pártvezető tisztségébe a "láthatatlanok" a KGB főnökét nevezték ki. Ugyanis mindig a pártapparátus dominált a fizikai terror apparátusa, a GRU, NKVD, KGB felett.

A Gonosz Birodalma „udvari etikettjének” ismerői ezáltal világos jelzést kaptak, hogy a hatalom Olümposzának hierarchiájában radikális átalakítás következik, a Szovláger szétverésnek első, mint majd kiderül, döntő szakasza.  Ez azt jelentette, hogy alapvetően megváltoztatják a hatalom addig érinthetetlen háromszögének: a Párt-hadsereg-KGB uralmi viszonyait. Csak keveseknek volt esélye helyesen értelmezni ezeket a lépéseket -  hogy a szovjet hatalom már elég erősen meg van szállva külső, értsd: cionista erők által ahhoz, hogy ott ilyen áttörést érhessen el, a „parancsnoki központot” ilyen radikálisan áthelyezhesse.

Most, negyedszázaddal e sakkhúzások után már okosabbak vagyunk e tények ügyében, de akkor a helyes értelmezésük a szovjet politikai színpad kivételes ismeretét követelte meg. Andropovnak távoli és helyi protektorai a hihetetlen erejű gigantikus légkalapács szerepét szánták a moszkvai sziklák szétmorzsolásához.  Lényeges, hogy Andropov teljes tudatában volt ennek a történelmi feladatnak, küldetésnek és hasonlóan teljes tudással rendelkezett a mechanizmusokról, melyek a hagyományos háromszög: a párt-hadsereg-KGB csúcsára emelték.²

2. A „peresztrojka” hívévé vált  a zsidó származású Markus Wolff, az NDK hírszerzés (HVA) vezetője is. 1989-ben Wolff önként otthagyta a HVA-t és csendben átment az NDK „reformista” táborába. Mint később megírta „emlékirataiban”: hirtelen beleszeretett a valódi szabadság, egyenlőség, testvériség eszméibe. Néptársa, Andropov már öt éve a sírban volt, lelke meg a pokolban, de e Wolff (Farkas) báránykává változásának jóval korábban kellett kezdődnie. Az NDK hírszerzésének 30 évnyi irányítása után ősei országában, Izraelben telepedett le.

Andropov elindította a „peresztrojka” előkészítésének stratégiai, sokirányú folyamatát. A sors nem sok időt hagyott neki erre és jól tudta, hogy a halállal fut versenyt. Kinevezésekor már súlyos veseelégtelenségben szenvedett. És valóban, 1984. február 9-én, alig 15 hónapnyi uralkodás után meg is halt. Élete utolsó hónapjaiban állítólag már állandóan dialízis-berendezésre volt kapcsolva irodájában, vannak is rá – nem túl valószínű – összeesküvéselméletek, hogy ennek valami megbuherálásával tették el láb alól. Csak a halála után következő évtized mutatta meg, hogy Andropovnak mégis sikerült végrehajtania alapvető feladatát, már halála után átadni a Szovláger feletti hatalmat régóta protezsált, kinevelt utódjának, Mihail Gorbacsovnak.

     Gorbacsov megválasztásakor hallatlan helyzet alakult ki. A Politikai Bizottság, nem tudni miért, hirtelen egyhangúlag választotta meg főtitkárnak. És milyen stílusban! A „konklávé” egyetlen nagy dicshimnusszá vált a lényegében alacsony rangú pártapparátcsik tiszteletére, amilyen addig Gorbacsov volt.

    (...)

   Nemhivatalos csatornákon át kiszivárogtatták az álcázó pletykát, hogy a választás során „kemény harc” folyt, hogy a főtitkárt épp csak minimális többséggel választották meg... Valójában a választás csak formális „megpecsételése” volt Gorbacsov jelöltségének. Az idézett „Moszkvai per” c. könyv „disszidens” szerzője, Bukovszkij, ironikus kétkedéssel írva Gorbacsovról Andropovot jelöli meg nagy protektoraként. Kiemeli Andropov virtuozitását a „peresztrojka” mítoszának felépítésében, de „disszidenshez” illően egy szóval se emljti azokat az erőket, amelyek magát Andropovot segítették: az USA és Nyugat-Európa cion-globalista köreit és az orosz zsidókat. Gorbacsov, Andropov bizalmasa rakta le hirtelen lavinaszerűen lezajló „peresztrojka” alapjait, ennek kivitelezőjévé pedig Andropov tette meg őt.

   Ez volt a történelem során a Nyugat legnagyobb sikere az 1917-es zsidóbolsevik forradalom fékezhetetlen szörnyetegével való konfrontációban.

    Nem sokkal később a Gorbacsov és Jelcin által protezsált zsidók: Berezovszkij, Hodorkovszkij, Gusinszkij, Potanyin, Vekszelberg, Abramovics, Aven, Lifsic és tucatnyi más „oligarcha” engedélyt kapott az orosz nemzeti vagyon totális szétlopására. Így törlesztettek a Nyugat zsidóságának a sokoldalú támogatásért, pontosan úgy, ahogy Lenin törlesztette kamatostól a Kuhn & Loeb banknak az összes hitelt, amik nélkül Bolsevikia első éveiben csődbement volna. Támogatóinak 600 millió akkori dollár értéket fizetett ki aranyban. A cári Oroszország maradék aranyát egyénileg lopták szét.

    E groteszk „peresztrojka” kulisszák mögötti titkai az egyetlen kulcsot jelentik a szovjetek összeomlása titkos mechanizmusainak megértéséhez, ezen keresztül pedig annak megértéséhez, hogy a Nyugat hogyan tudta olyan könnyedén, vértelenül meghódítani a posztszovjet Oroszországot, Lengyelországot és a többi szocialista országot 1990 után.

A négyszeresen preparált életrajz ügyében nyugatról támogatták Andropovot, ami közvetett bizonyíték arra, hogy hosszú távra „fektettek be” személyébe. 1930-ban belépett a Komszomolba. 1939-ben lett párttag. Ezután egyből a Karél-Finn SZSZK Komszomol-vezetője (1940-1944). Kizárt volt, hogy egy ilyen protekciós zsidó a frontra kerüljön géppisztollyal a kezében, ez a SZU soknemzetiségű ágyútöltelékének kötelessége volt. Hivatalosan azonban később Andropovnak is gyártottak illő háborús életrajzot, papíron valamilyen partizántevékenységben vett részt, csak senki nem tudja, hol és mikor, ha 1944-ig titkárkodott a SZU által megszállt finn területeken? 1947-ben már az SZKP karéliai első titkára, négy évvel később Moszkvába kerül, ami a további előmenetel feltétele volt. A központi Bizottságnál dolgozott.

Aztán konfliktusba került Malenkovval, nem akárkivel, mert formálisan Sztálin helyettesével, aki rivalizált Mihail Szuszlovval.(…)Egy időre a Malenkov-Szuszlov konfliktus enyhén meglegyintette Andropov karrierjét. (…) Andropovot felmentették a pártapparátusból, majd 1954-57-es időszakra mellékvágányra száműzték, a magyarországi nagykövet szerepébe.

A magyarok számára tragikus „befektetésnek” bizonyult. Igyekezve visszaszerezni a Kreml kegyeit, Andropov az 1956-os forradalom véres leverésével és Kádár János hatalomba ültetésével vált hírhedtté. A magyar történészek szerint Andropov a magyarországi mészárlások fő felelőse.

Hruscsov hatalomra kerülése az állítólagos „Sztálintalanítás” keretében megnyitotta Andropov visszaútját a Kremlbe. Karrierje ekkor gyorsul fel szédítően. Az impulzust a Hruscsov klikkje által az SZKP KB és számos tagköztársaság döntéshozó köreiben elhelyezkedő kriptocionisták elleni nyílt hadüzenet adta. Mint tudjuk, e „mucsaiak kontra zsidók” háború szovjet változatának megvolt a megvolt a lengyelországi másolata, ami 968-ban az utóbbiak átmeneti vereségéhez, majd két évvel később a Gomułka-Moczar kettős bukásához vezetett. (Megj.: lengyel eredetiben: „cham”, kb. „bunkó paraszt”, „gazfickó”, a mi „mucsaink” megfelelője is, a harc a zsidó kommunisták és a nemzsidó, az adott keretek között viszonylag hazafiasabb kommunisták között zajlott, utóbbiakat a zsidók becézték így maguk között. B.Cs.)

Az orosz „mucsaiak és zsidók” harca eredményeként Andropov 1962-ben az SZKP KB Titkársága tagja lett és Szuszlov helyét foglalta el (…). Nem sokkal később a KGB főnöke lett majd 1973-ban az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja. Egyúttal megőrizte a KGB vezetői pozícióját, ami az orosz zsidók orosz gazfickók feletti győzelmének végső megpecsételését jelentette – ez esetben az idézőjel felesleges.


Ez a Szovláger lebeontásának hosszú előkészítését jelentette, de akkor nem sokan, vagy talán senki nem rendelkezhetett olyan természetfeletti előrelátással  - magán Andropovon és megbízóin kívül - hogy megérthesse, mit céloznak ezek a változások és kik inspirálják őket. 

Andropov tehát megszerezte a Szovláger lebontásának két kulcsát: a KGB feletti hatalmat és az SZKP KB Politikai Bizottsága tagságát.

Egyúttal élvezte a Nyugat diszkrét jóváhagyását is. Egyre inkább „liberálisnak” igyekeztek ott beálljtani, gondosan feledve a magyar halottak ezreit, amik ennek a „liberálisnak voltak köszönhetők a KGB csendes rutintevékenységének sok más bűntette mellett. Ekkor kezdődött a Szovláger irányításának módszeres áthelyezése a pártból és a hadseregből a KGB-be, amelynek minden döntéshozó pozíciója régóta fel volt töltve orosz zsidókkal: a SZU szétesése után nem kevesebb, mint 20 ezer magasabb rangú KGB-s vádorolt ki közvetlenül Izraelbe, sokmilliárd dollár értékű aranyat, gyémántot és magát dollárt vive magukkal, meg felbecsülhetetlen értékű információt a KGB és GRU titkairól.

A párt KGB alá rendelésének e folyamatát már Brezsnyev megkezdte, valószínűleg nem tudatosan¹, amikor visszaadta a KGB-nek a felhatalmazást, hogy kémkedhetnek (kompromittáló adatokat gyűjthetnek) nemcsak a Központi Bizottság, hanem a Politikai Bizottság tagjai ellen is, amely jogosítványt még Huscsov vette el tőlük. A Politikai Bizottság tagjait duzzadó titkos dossziéik engedelmes eszközökké tették Andropov kezében, ami megkönnyítette számára a személyi változtatásokat a Kreml és a köztársaságok csúcspozícióiban. A kompromittáló ügyek kiváló forrása volt a pártvezetést átszövő általános, járványos korrupció, ami a KGB könnyű áldozatává tette tagjait.


¹. Brezsnyevet, akárcsak a hatalom csúcsain levő többi orosz „mucsait”, (nemzsidót) zsidó nővel házasították össze. Nem volt kivétel Raisza Gorbacsova sem.

Folyt.köv. 

Frissítés:

Ajánlom ezt a Makow bejegyzést összevetni Pająk tételével, jól kiegészíti: 

War for the People; Profit for the Bankers 

A globalista bankárelit a kezdet kezdetén maga hozta létre a Szovjetuniót, tehát csak a Czike által emlegetett tömegmegtévesztő ál-történelemben volt a kommunizmus a kapitalizmus "ellensége", valójában egy speciális váltotozata volt, egy "gyarmata", ahol nem voltak érvényesek az otthoni civilizált szabályok, ahol sokkal nyersebben , korlátlanabbul valúsíthatta meg e tőke céljait, mint az "anyaországban". 

Ahogy ez a globális tőke hozta létre a nagy kommunista kísérletet, úgy logikusan ez döntött a kísérlet befejezéséről is, a volt szovjet térség visszaintegrálásáról a "kapitalista" világba.

HAmad Subani e bejegyzésben nem tér ki a dolog zsidó vonatkozására, de a szájtgazda makow rengeteg bejegyzésében megteszi, Pająknál pedig ez a központi elem. Nem öncélúan, valami "antiszemitizmus" okán, hanem mert enélkül nem érthetjük meg az eseményeket. Mert ez itt központi elem.

Természetesen a hitleri rezsim is e körök terméke, ahogy a mai Kína is.

Bejegyezte: Bobkó Csaba

Zsidók öltek zsidókat, hogy a túlélőket Izraelbe kényszerítsék

A palesztin állam létrehozása körüli huzavona kapcsán ideje rátérnünk a "kitalált újkor", a "hamis történelem" egyik legközpontibb kérdésére, de a Kertész Ákos-botrány is jelzi, mennyire alapvető fontosságú LENNE szembenézni korunk egyik legnagyobb hazugságával. Kiemelten a "jobboldalon", a "hazafias táborban", mert épp ez az a közeg, ami a hamis történelemcsinálók kedvenc célcsoportja, ezek a megcélzott közegek fogadják el a legnaívabbul a háttérhatalom által nekik gyártott "hősöket", valójában a világszétverők ügynökeit.
A fenti címmel természetesen egy jóval nagyobb horderejű kérdésről lesz majd szó, a Nagy Holokausztvallás központi témájáról, de bemelegítésnek itt egy fontos adalék a cionista háború egy mellékhadszinteréről, az arab és más iszlám országok zsidóságának eszközként kezeléséről.

Naeim Giladi : “Ben Gurion botrányai: Hogyan gyilkolt a Hagana és a Moszad zsidókat”


Jellemző, hogy az Amazon lehagyja a cím “kényes” részét, és hogy : ”Out of Print–Limited Availability.” - a könyv elfogyott…

“Naeim Giladi, Iraki születésű amerikai zsidó újságíró: “Azért írtam ezt a könyvet, hogy elmondjam az amerikai embereknek, főleg a zsidóknak, hogy az iszlám országokból a zsidók nem önszántukból emigráltak Izraelbe, hanem azért, hogy erre kényszerítsék őket, zsidók zsidókat öltek; és hogy még több arab föld elkobzására nyerjenek időt, zsidók számos alkalommal elutasítottak őszinte békejavaslatokat arab szomszédaik részéről. Arról írok, amit az első izraeli miniszterelnök “kegyetlen cionizmusnak” nevezett. Azért írok erről, mert én is résztvevője voltam.” Giladi bemutatja a fájdalmas igazságot Palesztina cionista meghódításáról és arról, hogy David Ben-Gurion hivatali idejében mesterségesen keltettek antiszemitizmust az iraki zsidó közösségek ellen, hogy az iraki zsidókat Izraelbe vándorlásra ösztönözzék. A cionisták célja a nyers zsidó munkaerő importja volt a Közel-Keletről, hogy legyen, aki szánt és vet a frissen üressé tett földeken. Szintén fel kellett tölteni a hadsereget sorkatonákkal, hogy legyen aki megvédje a lopott területeket.”

 Itt elolvasható a könyv angolul.

Az alábbi interjúban  Giladi részletezi a zsidó titkosszolgálatok által zsidók közé dobott gránátokat, bombákat és általuk gyártott és Irakban terjesztett antiszemita röplapokat. Hogy az izraeli kormány az iraki angolbáb kormányt rávette, fossza meg a zsidókat állampolgárságuktól, mert zömük inkább maradt volna. A tapasztalatlan fiataloknak meg fűt-fát igértek az “igéret földjén”.

Nem minden zsidó ősi álma volt az alija, ezeket ösztönözni kellett, szó szerint “fegyvert tartva a homlokukhoz”. A fegyvert cionista zsidók tartották.

Volt persze ugyanenek a háborúnak egy hadszíntere a II. világháború alatti és utáni Európában is. Utóbbiban különösen a frissen szovjet megszállás alá került országok, közte hazánk túlélő zsidói ellen a zsidó vezetésű kommunista titkosszolgálatok által megszervezett pogromok az érdekesek. Természetesen a kommunista rezsim mindenestől a cionizmust is ESZKÖZÉÜL használó globális (nagyrészt zsidó származású vezetőkkel rendelkező) nagytőke műve, ahogy a hitleri rezsim is, de ez utóbbit még a radikális jobboldali, "antiszemita" közeg jókora, talán nagyobb része se képes felfogni. Működik a történelemhamisítás...

Naeim Giladi: Az iraki zsidók

részletek:

“Ben Gurionnak a “keleti zsidók” azért kellettek, hogy megműveljék a sokezer hektár földet, amit az izraeli csapatok által 1948-ban elűzött palesztinok hagytak hátra.

És kezdtem megtudni, milyen barbár módszerekkel szabadították meg a születő államot annyi palesztintól, amennyitől csak lehetséges. A világ ma hátrahőköl a baktériumhadviselés gondolatától, de valószínűleg Izrael használta ezt először a Közel-Keleten. Az 1948-as háborúban a zsidó csapatok kiűzték az arab falvak lakosságát, gyakran fenyegetéssel, néha egyszerűen lelőve egy féltucat fegyvertelen arabot, elrettentő például a többiek részére. Hogy az arabok ne térhessenek vissza újrakezdeni az életüket ezekben a falvakban, az izraeliek tífusz- és vérhasbaktériumokkal fertőzték meg a kutakat.

Uri Mileshtin, az Izraeli Hadsereg hivatalos történésze írt és beszélt a baktériumfegyverek használatáról. Mileshtin szerint Moshe Dayan, akkoriban hadosztályparancsnok adott parancsot 1948-ban az arabok kiűzésére falvaikból, házaik lebulldózerezésére és kútjaik használhatatlanná tételére tífusz- és vérhasbaktériumokkal.

Acre olyan fekvésű volt, hogy gyakorlatilag egyetlen géppuskával meg tudta magát védeni, ezért a Hagana baktériumiokkal fertőzte meg a forrást, amely vízzel látta el a várost. A forrás neve Capri volt és északról, egy kibuc mellől folyt a vize. A Hagana elfertőzte a vizet, a lakosság megbetegedett és a zsidó csapatok megszállták Acre-t. Ez olyan jól ment, hogy egy Hagana-osztagot arabnak öltözve beküldtek Gázába, ahol egyiptomi csapatok voltak, és az egyiptomiak elkapták őket, amint két doboz tífusz- és vérhasbaktériumot juttattak a vízellátó rendszerbe, mit sem törődve a civil lakossággal. “Háborúban nincsenek érzelmek” mondta az egyik elfogott Hagana-tag.”

"Az 1950-51-es es bombamerényletek

    Az 1941-es zsidóellenes zavargások kiváló ürügyet teremtettek a briteknek, hogy bevonuljanak Bagdadba visszajuttani a hatalomba a britpárti régenst és britpárti miniszterelnökét, Nouri el-Szaidot.  Szintén ürügyet nyújtottak a palesztinai cionistáknak egy iraki illegális cionista mozgalom létrehozására, először Bagdadban, majd más városokban is,  Bászrában, Amarában, Hillában, Diwaneiában, Abrilban és Kirkukban.

A második világháború után gyorsan váltották egymást az iraki kormányok. A palesztinai cionista hódítás, különösen a deir jasszini palesztinok lemészárlása felerősítette a britellenes mozgalmat Irakban. Amikor az iraki kormány új barátsági szerződést írt alá Londonnal 1948 januárjában, az egész országban zavargások törtek ki. A szerződést nemsokára érvénytelenítették és Bagdad követelte a brit katonai misszió kivonását, amely 27 éve irányította az iraki hadsereget.

1948 folyamán később Bagdad Palesztiinába küldött egy katonai különítményt a cionisták eleni harcra és amikor Izrael májusban kikiáltotta függetlenségét, Irak lezárta a haifai olajfinomítót ellátó olajvezetéket. Abd al-Ilah azonban még mindig régens volt és a britek quislingje, Nouri el-Said újra miniszterelnök volt. Én az Abu Gréb börtönben voltam 1948-ban, ahonnan csak 1949 szeptemberében szöktem meg Iránba.

Hat hónappal később – konkrétan március 19-én – bomba robbant Bagdadban az Amerikai Kulturális Központ és Könyvtárnál, megrongálva az épületet és többeket megsebesítve.  A központ a fiatal zsidók kedvenc találkozóhelye volt.

Az első közvetlenül zsidókra dobott bomba 1950. április 8-án 9.15-kor robbant. Egy három fiatallal arra hajtó autóból dobtak gránátot a bagdadi  El-Dar El-Bida Kávézóra, ahol zsidók ünnepelték a Pészahot.  Négy ember súlyosan megsérült.  Azon az éjjelen szórólapokat osztogattak, amelyek a zsidókat Irak azonnali elhagyására szólították fel.

Másnap rengeteg zsidó, többségükben szegények, akiknek nem volt mit vesztenie, zsúfolódott össze a kivándorlási hivatalokban, hogy lemondjon állampolgárságáról és beadja Izraelbe vándorlási kérelmét. Olyan sok volt a kérelmező, hogy a rendőrségnek zsidó iskolákban és zsinagógákban kellett regisztrációs irodákat nyitnia.

Május 10-én hajnali 3-kor egy gránátot dobtak a zsidó tuljadonban levő Beit-Lawi Automobil Vállalat kirakata felé, részben lerombolva az épületet. Személyi sérülés nem történt.

1950. június 3-án   egy újabb gránátot dobtak ki egy száguldó autóból Bagdad El-Batawin negyedében, ahol a legtöbb gazdag zsidó és középosztálybeli iraki élt.  Senki nem sérült meg, de a robbanást követően cionista aktivisták sürgönyöket küldtek Izraelbe, hogy az Irakra szánt bevándorlási kvótát növeljék meg.

Június 5-én 2.30-kor bomba robbant a zsidó tulajdonban levő Stanley Shashua épületnél az El-Rashid utcán, anyagi kárt okozva, de személyi sérülés nélkül.

1951. január 14-én délután 7-kor gránátot dobtak  a Masouda Shem-Tov zsinagóga előtt tartózkodó zsidók csoportjára.  A robbanás elszakított egy nagyfeszültségű vezetéket, három zsidót ért halálos áramütés, köztük egy fiatal fiút, Itzhak Elmachert, és 30 másik sebesült meg. A támadás után a zsidók kivándorlása napi 6-700 főre ugrott.

A cionista propagandisták máig azt állítják, hogy az iraki bombákat zsidógyűlölő irakiak robbantották, akik ki akarták űzni a zsidókat országukból.  A szörnyű igazság az, hogy a bombákat, melyek iraki zsidókat öltek és nyomorítottak meg és megrongálták a tulajdonukat, cionista zsidók dobták.

Úgy gondolom, hogy a könyvemben szereplő dokumentumok között a legfontosabbak közé tartoznak két röpcédula példányai, melyeket az illegális cionista mozgalom adott ki és amiken a zsidókat Irak elhagyására szólították fel.  Az egyik 1950. március 16-I, a másik 1950. április 8-I keltezésű.

A kettő közötti különbség döntő jelentőségű. Mindkettő feltüntették a kiadás dátumát, de csak az április 8-i mutatja az időpontot: délután 4 óra. Miért tüntették fel az időpontot? Ilyen pontosság példa nélküli volt. Még a vizsgálóbíró, Salaman El-Beit is gyanúsnak találta. Vajon a du. 4 óra feltüntetői alibit akartak a bombamerénylet idejére, amiről tudták, hogy öt órával később fog bekövetkezni?   Ha igen, honnan tudtak a merényletről? A bíró arra következtetett, hogy onnan tudták, hogy az illegális cionisták és a merénylők kapcsolatban álltak egymással.

Erre a következtetésre jutott Wilbur Crane Eveland, a CIA korábbi magasrangú tisztje is, akivel volt alkalmam találkozni New Yorkban 1988-ban. Homokkötelek c. könyvében, melynek megjelentetését a CIA ellenezte, Eveland ezt írja:

"Abból a célból, hogy az irakiakat Amerika-ellenesnek mutassák és hogy megrémítsék a zsidókat, a cionisták bombákat telepítettek az USA Információs szolgálat könyvtára és zsinagógák közelébe. Nem sokkal később röplapok tűntek fel, Izraelbe vándorlásra biztatva a zsidókat. . . .  Bár később az iraki rendőrség bizonyítékokat adott át nagykövetségünknek arról, hogy a zsinagóga és könyvtár elleni támadások, valamint a zsidóellenes és Amerika-ellenes röplamkampányok a földalatti cionista szervezet művei voltak,  a világ nagy része elhitte a jelentéseket, hogy arab terrorizmus váltotta ki az iraki zsidók menekülését, akiket a cionisták “megmentettek”, valójában azért, hogy növeljék Izrael zsidó lakosságát."

Eveland nem részletezi a cionistákat a támadásokkal összekötő bizonyítékokat, de én megtettem a könyvemben. Pldául 1955-ben szerveztem egy bizottságot iraki származású zsidó ügyvédekből, hogy képviseljék olyan iraki zsidók követeléseit, akik még mindig rendelkeztek Irakban tulajdonnal. Egy jól ismert ügyvéd, aki kérte, hogy ne közöljem a nevét, tudomásomra hozta, hogy az iraki laborvizsgálatok igazolták, hogy az Amerikai Kulturális Központ elleni bombatámadásnál talált röplapok ugyanazon az írógépen készültek és ugyanazon a stencilgépen lettek sokszorosítva, amiken a cionista mozgalomnak közvetlenül az április 8-i bombatámadás előtt terjesztett röplapjai.

Elemzések kimutatták azt is, hogy a Beit-Lawi támadásnál használt robbanóanyag megegyezett egy Yosef Basri nevű iraki zsidó aktatáskájában talált robbanóanyag-maradványokkal. A jogász Basrit Shalom Salih cipésszel együtt 1951. decemberében perbe fogták a támadásokért és a következő hónapban kivégezték. Mindketten a Hashura, a földalatti cionista szervezet katonai szárnyának tagjai voltak. Salih végül bevallotta, hogy ő, Basri és egy harmadik férfi, Yosef Habaza hajtották végre a támadásokat.

Az 1952 januári kivégzések idejére a becslés szerint 125 ezres iraki zsidóság 6 ezer fő kivételével már Izraelbe menekült.  Ráadásul a britbarát és cionistabarát báb el-Said befagyasztotta a vagyonukat, beleértve a készpénzt. (Volt lehetőség iraki dinárok kivitelére, de amikor a bevándorlók beváltották őket Izraelben, azt kellett tapasztalniuk, hogy az izraeli kormány megtartotta magának az értékük 50%-át.) Még azok a zsidók is elveszítették állampolgárságukat, akik nem jelentkeztek kivándorlásra, de éppen külföldön tartózkodtak, amennyiben nem tértek vissza egy meghatározott időn belül. Felszámoltak egy ősi, kulturált, prosperáló közösséget és tagjait áttelepítették egy keleteurópai zsidók által uralt országba, akik kultúrája nemcsak idegen, de teljesen gyűlöletes volt számukra."

Hasonló témájú bejegyzések:

• "... hogy forróvá tegyem a talajt a diaszpórában élő zsidek lába alatt..."

"... én ma is kész vagyok rá, önként, hogy elvégezzem Izrael népéért a mocskos munkát, hogy szükség szerint arabokat öljek, hogy száműzzem, elkergessem, megégessem őket, hogy meggyűlöltessem magunkat, hogy forróvá tegyem a talajt a diszpórában élő zsidek lába alatt, és arra kényszerítsem őket, hogy jajgatva, de gyorsan idefussanak az országba.  Még ha itt is, ott is fel kéne ezért robbantanom egy csomó zsinagógát."

• Kinek volt fontos, hogy MOHAMED 3 éves IZRAELI kisgyereket öljön Franciaországban?

• Hitler, a cionista báb

"... a németség pozíciói a háború és főleg Hitler tevékenysége nyomán sokkal rosszabbak, mint a háború előtt voltak!

Ezzel szemben a főleg zsidó eredetű (a judaizmus nihilista irányzataival kapcsolatban levő) globalista bankárelit tevékenysége minden területén nyert Hitler háborús tevékenysége és személyes döntései következtében"

• Kiddush Hashem - a Holokuszt zsidó receptje - A vallási háttér

"Ez a (végső) Megváltás ... magában fogja foglalni az összes nemzet lerombolását, elpusztítását, legyilkolását és kitörlését: az övéket, az őrzőangyalaikét és az isteneikét. ... A Szent (Isten), aki áldott legyen, el fogja pusztítani az összes nemzetet, Izrael kivételével." 

"A férfi a zsinagógába viszi a gyermekeit és ott, a Tóraszekrény előtt leöli őket: "És ráfröccsentette vérüket a Tóraszekrény oszlopaira ... és ezt mondta: 'Legyen ez a vér vezeklés az összes bűnömért' "

Bejegyezte: Bobkó Csaba 

Hitler zsidó kollaboránsai - I. - "Add, hogy a gojok kezébe kerüljünk, csak ne adj minket zsidó ügynök kezére!"

A fenti idézet ("Add, hogy a gojok kezébe kerüljünk, csak ne adj minket zsidó ügynök kezére!") egy tragikus fekete humorral megfogalmazott viccbeli ima volt amit túlélők visszaemlékezése szerint a második világháborús lengyel gettókban, például a varsóiban mondogattak a zsidó kisemberek. Amikor a hitleri náci fenevad által képviselt végveszélyt fokozva zsidó zsidónak farkasa volt...

A minapi hír szerint a kormány Orbán Viktor személyes döntése nyomán visszavonta a döntést a német megszállás tervezett emlékművének megépítéséről, mely az utóbbi időszakban  a zsidólobbiból  a tőle megszokott hisztérikus, kettős mércén alapuló támadást váltotta ki minden létező tömegkommunikációs médiumban. (Népszabadság: Elszállt a birodalmi sas: nem lesz megszállási emlékmű )

A hisztérikus magyargyűlölet kampányában a zsidólobbi legfőbb vádja az, nemcsak a szerintük történelemhamisító emlékmű ellen, hanem a magyarság ellen (most és mindörökké), hogy a zsidók deportálásában, illetve megsemmisítésében az emlékműterv szimbolikájával sugalltakkal ellentétben nemcsak a náci németek bűnösök, mert a magyar állam és a magyar nép lelkes és túlbuzgó együttműködése, KOLLABORÁCIÓJA nélkül a népirtásra nem kerülhetett volna sor.
Csak egyetlen példa, hogy e perverz felfogásban lényegében már a magyarság  válik kollektíven a Holokauszt főbűnösévé, az Index cikke az emlékműépítés elhalasztásáról e mondattal zárul:

"A korszakot kutató, elismert történészek azonban egyetértenek abban, hogy a tömeges deportálás a magyar szervek túlbuzgóságának az eredménye."

Értjük, ha nincsenek túlbuzgó magyar szervek, nincs tömeges deportálás, Hitler szerepe a dologban jelentéktelen... A kampány részeként Radnóti Zoltán, a Bét Sálom Zsinagóga "Zolirabbija"  blogján közzétett eredeti dokumentumok nyomán a Mandiner közölt egy iratgyűjteményt a gettóba hurcolt zsidók javainak igénybevételéről, amit "a zsidóvagyon (magyar) össznépi szétrablásaként" tálalnak:"Így zsidótlanított a magyar állam". A zsidó közvéleményformálók e manapság tipikus álláspontja az Amerikai Népszava megfogalmazásában:

“A történelemhamisítás lényege, hogy minden felelősséget a német nácik és a nyilasok nyakába helyezze, a magyar “keresztény-nemzeti” jobboldal antiszemitizmusát, a népirtásban játszott szerepét és felelősségét letagadja. Haláltáborokba küldtek 430 ezer embert, férfiakat, nőket, fiatalokat, öregeket és kisgyermekeket, a vagonokba való berugdosásuk előtt kiszedték az aranyfogaikat, a végbelükben turkáltak az értékeik után, a kedves magyar szomszédok, akik a redőny mögűl passzívan figyelték a sárga csillaggal megjelölt szomszédjaik terelését, azonnal elfoglalták a deportáltak lakásait és elrabolták a javaikat.”

Tehát az uszítókórus tagjai "A" zsidóság nevében lépnek fel "A" magyarság ellen, kollektíven vádolva minket, természetesen az események után születetteket is. A cirkusz nem a történelmi igazság megismeréséről szól és nem is az a célja, hogy kialakuljon egy konszenzusos,őszinte, alaptalanul senkit nem vádoló, nem megbélyegző szembenézés a tragikus múlttal és hogy az ártatlan áldozatok minden jóakaratú embertől megkaphassák a nekik kijáró megemlékezést, részvétet. A cél most is a "bűnös nemzet" sémájának erőltetése, mellyel szemben a zsidók az örök áldozati bárny mitikus szerepét töltik be, éppoly kollektíven, mint mi a bűnösökét. A vádlók nem törekszenek a tények alapos, szakszerű feltárására, ez egy koncepciós per, ahol az ítélet előre kész: mindenért a magyar, a goj a felelős.

A zsidólobbi e vádjával való szembeszállásnak nem célja a Holokauszt, a zsidóirtás eltagadása, helyeslése, vagy az egykori áldozatok, minden áldozat sorsa feletti megrendülés indokoltságának tagadása.
A történelmi igazság megismeréséhez, a holokausztipar hazug vádaskodásai leleplezéséhez nélkülözhetetlen a zsidóirtásban a hitleri rezsimet túlbuzgó és kegyetlen kollaboránsként kiszolgáló zsidók sokezres tömegének tetteit megvizsgálni.  Ez ugyanis megvilágítja, hogy ez ügyben sem indokolt a kollektív bűnösség elvének alkalmazása, ahogy nem minden magyar volt bűnös a deportálásokban, úgy a zsidók sem mind tartoztak az ártatlan áldozatok közé. A mai vádaskodók még a passzivitást is a szemére hányják a magyar lakosságnak, de a zsidók együttműködésére mindig készek a felmentéssel, hogy "nem volt más választásuk".

A téma természetesen érinti a magyarországi deportálásokat is, ahol ugyan nem volt zsidó gettórendőrség, de éppúgy voltak a deportálást kiszolgáló zsidótanácsok, mint Lengyelországban és volt Kasztner-vonat, azonban most ismerkedjünk meg a zsidótlanítás a magyarnál sokkal erőszakosabb lengyelországi eseményeiben való zsidó együttműködés tényeivel Ireneusz T. Lisiak “Hitler zsidó kollaboránsai” című könyve alapján!

A varsói gettórendőrség zsidó rendőreinek karszalagja

A bejegyzés folytatása

Itt nem térek ki Bryan Rigg "Hitler zsidó katonái" c. könyvére, amely a náci német hadsereg és hadiipar zsidó származású, gyakran személyesen Hitler által mentesített katonáiról, tábornokairól, magas rangú hivatalnokairól ír. A témáról jó bevezető cikkek magyarul:Múlt-kor: Zsidók is szolgáltak Hitler hadseregében
kuruc.info: Meglepetés: Hitler zsidó tábornokokra, főtisztekre bízta százezer katonáját
nyest.hu: Minden a protekción múlt? Tiszteletbeli árják a Harmadik Birodalomban
     
Azzal sem foglalkozok most, hogy a szörnyű zsidóirtó program kezdeményezői nem a német, vagy a magyar tömegek voltak, hanem a millenarista-messianisztikus cionizmust is gonosz céljaik eszközéül használó globalista gnosztikus bankárkörök, erről szól kétrészes bejegyzésem: Hitler, a cionista báb  és  Kiddush Hashem - a Holokauszt zsidó receptje.
    Témánk most: csak magyarok működtek-e együtt "túlbuzgóan" a náci hadigépezettel a zsidódeportálásokban és vettek részt a zsidóvagyon eltulajdonításában,  illetve hogy a zsidók, minden egyes zsidó magától értetődően lehet-e az a vádló, aki ezzel minket megvádol és a bíró, aki elítél.

A jelenség nem korlátozódik Magyarországra, ugyanezt adják elő a holokausztiparosok Lengyelországban is:

Hitler zsidó kollaboránsai
Israel Singer, (Zsidó Világkongresszus elnöke 1986-2001, Zsidó Kárpótlási Világszervezet elnöke) jelentette ki 1996-ban:

„Több, mint hárommillió zsidó halt meg Lengyelországban és a lengyelek semmit nem tesznek a lengyel zsidók örököseiért. Soha nem fogjuk ezt megengedni. (…) Tudomásunkra jutott, hogy Lengyelország be akarja fagyasztani az országban maradt zsidó vagyon visszaszolgáltatását. Ha Lengyelország nem teljesíti a zsidó követeléseket, nyilvánosan fogjuk támadni és megalázni a nemzetközi fórumokon."

Ezt a programot következetesen végre is hajtják, miközben I. Singert az USÁ-ban a zsidó kárpótlási pénzek többmillió dollárjának elsikkasztása vádjával leváltották tisztségéből.  Egyes külföldi zsidó körök a legszélsőségesebben vádolják Lengyelországot és a lengyeleket a világháború alatti zsidógyilkolásban való együttműködéssel, gyakran a szörnyűségek egyedüli elkövetőjének beállítva őket. A rágalmazókampányok fő célja a lengyelek következetes átminősítése áldozatokból "hóhérokká", hogy később könnyebb legyen csillagászati kárpótlásokat kikényszeríteni belőlük. A vádakkal, hogy a lengyelek a németek lelkes tettestársai voltak, megpróbálják elfedni maguknak a zsidóknak a német megszállók iránti magatartását. Ez pedig, mint történészek kutatásai mutatják, gyakran gyalázatos volt. Sok zsidó, mielőtt a népirtás áldozatává vált, a legnagyobb bűnt követte el: részt vett a saját népe elleni népirtásban, gyakran saját családtagjait is feláldozva. Vajon a tény, hogy végül sok zsidó kollaboráns ugyanarra a sorsra jutott, mint a legtöbb zsidó, igazolja az övéik ellen elkövetett aljasságokat? És milyen indoklással? Jobb étkezésért, amikor mások éhenhaltak, más zsidók kirablásának lehetőségéért?
Nézzük hát, hogyan viselkedtek maguk a zsidók és hogy van-e erkölcsi alapjuk másokat, különösen a lengyeleket becstelennek ítélni!

 A megszállt Lengyelországban zsidók sokkal gyakrabban kollaboráltak a németekkel, mint lengyelek. Még akkor is megtették ezt, amikor megkezdődött a Holokauszt. Ma a lengyeleket nevezik a németek kollaboránsainak és tettestársainak a zsidóirtásban. A zsidók kollaborációját a XX század legnagyobb zsidó filozófusnője, Hannah Arendt „Eichmann Jeruzsálemben" című könyvében  élesen elítélte:

„A zsidók számára a szerep, melyet a zsidó vezetők játszottak saját nemzetük megsemmisítésében, kétségkívül az egész történelem legsötétebb fejezetét képviseli.” (...) „Miközben a Quisling-típusú kormányok többnyire az ellenzéki pártokból kerültek ki, a zsidótanácsok tagjai többnyire az elismert helyi zsidó vezetőkből álltak, akiknek a nácik óriási hatalmat adtak addig a pillanatig, amíg őket magukat is nem deportálták.” 

A Zsidótanácsok létrehozására az RSHA (Birodalmi Biztonsági Főhivatal) vezetője, Reinhard Heydrich adott parancsot 1939.09.21-én. Elrendelte a "Vének Tanácsai" létrehozását, melyeket a zsidó társadalom befolyásos személyiségeiből kellett megalakítani, ami, mint a gyakorlat megmutatta, a német utasítások hatékony és túlbuzgó végrehajtása garanciájának bizonyult. A Zsidótanácsok feladata a német utasítások végrehajtása volt és adminisztratív hatáskörökkel rendelkeztek, élelemellátás megszervezése, lakosságnyilvántartás, egészségügy, temetések. Ezen túl a Judenrat-ok kötelesek voltak munkaerőt szállítani, megszervezni a transzportokat a munkatáborokba és megsemmisítőtáborokba, nyilvántartani a lengyel hadseregnek a  szeptemberi hadjáratban résztvett volt zsidó katonáit és értesíteni a németeket tartózkodási helyükről, valamint összeírni a lakosságot a németek számára társadalmi helyzetük és vagyoni állapotuk pontos feltüntetésével. A Zsidótanácsok alá tartozott a Zsidó Rendfenntartó Szolgálat (Jüdischer Ordnungsdienst), egyfajta belső gettórendőrség.

Bevetésre készen a varsói gettórendőrök

A Zsidótanács tagjai hamar elidegenedtek a zsidó társadalomtól:

„Különleges fejadagot kaptak – írja Jacob Zylberstein. – Külön boltjaik voltak, ahol minőségi ennivalót kaptak, elég sokat ahhoz, hogy jól éljenek. Nagyon dühös voltam, hogy a gettó lakóinak egy kis csoportja ilyen ellátásban részesül, de a többség egyszerűen nem törődött ezzel”.

A varsói gettó Zsidótanácsa épületének bejárata. Nem mindenkinek jutott az elitboltok árujából.

Zsidó soviniszták nyíltan kifejezték elégedettségüket, hogy a megszállók Lengyelország területén gettókat hoztak létre, melyekbe beterelték az egész zsidó lakosságot. A zsidó állam egy változatát látták ebben, melynek létrehozásáról a cionista mozgalom kezdetei óta ábrándoztak.  (lásd: V. Żabotyński, „The Jevish War Front, London”, 1940.)

Zsabotinyszky cionista Bétár szervezetének tagjai Berlinben, Hitler uralmának 3. évében. Kit utánoztak???

Már 1939. szeptemberében, amikor Lengyelországban még folytak a harcok, sok lengyel város zsidó lakói ünnepélyesen köszöntötték a Wehrmacht bevonuló egységeit. Így történt többek között Łódźban és Pabianicében, ahol a helyi zsidók kezdeményezésére még felvirágozott diadalkapukat is építettek, a német katonákat pedig a delegációk kenyérrel és sóval üdvözölték. Ez a viselkedés egyáltalán nem volt meglepő a zsidók részéről. Amikor kitört a háború, a zsidók nem kis része úgy gondolta, hogy az új helyzethez való alkalmazkodás jegyében elegendő elismerni a német uralmat. Az ilyen nézőpont felvétele automatikusan vonta maga után annak elítélését, ami azelőtt volt, a háború előtti lengyel államot, amely szerintük még meg se tudta védeni magát. A gettók létrehozásakor a cionisták egyből megkezdték a lengyel nyelv használatának felszámolását a gettók adminisztrációjában és iskoláiban.
A németekkel való kollaborálásban  a zsidótanácsoknak és eszközüknek, a Zsidó Rendőrségnek (Jüdischer Ordnungsdienst) jutott a főszerep. Baruch Milch zsidó szerző így írt a Lengyelország volt keleti végein, a Lemberg és Tarnopol megyékben élő zsidók sorsáról:

„Mindenesetre a Judenrat eszközzé vált a Gestapo kezében a zsidók megsemmisítéséhez, ahogy később a tanács tagjai maguk fejezték ki: “a zsidónegyed Gestapójává” lett. A tanácsok létrehozták a Rendfenntartó Szolgálatot (Ordnungsdienst), mint végrehajtó szervet, ami a leghitványabb elemekből állt. (…) lényegében a Judenrat rablópolitikát kezdett folytatni a saját zsebei megtöltése céljából, hogy ezzel a pénzzel megvesztegesse a hatóságokat és a Gestapót, de csakis a saját maguk és legközelebbi családtagjaik sorsának biztosítása érdekében. Nem tudok egyetlen esetről sem, amikor a Judenrat önzetlenül segített volna bármilyen zsidónak (…). Erkölcstelen tetteik végrehajtásához, mint a hatalmas adók és kivetett hozzájárulások behajtása, a lágerekbe küldendők razziái és a zsidó házak elleni rablótámadások, a zsidótanácsok a saját Ordnungsdienstjeiket használták, melyeknek százalékot adtak a zsákmányból, ezek tagjai pedig tizen-tizenöten támadtak az emberekre, kegyetlenül összeverve őket, pusztítva és rabolva, amit csak lehetett, és mindezt szörnyű közömbösséggel”.  (Baruch Milch, „Testamentum”, Varsó, 2001, 106-107. old.)

A zsidótanács a kollaborációt a munkatáborokba szánt emberek összefogdosásával, razziákkal kezdte. Ebből a zsidók kivásárolhatták magukat. Ludwik Hirschfeld professzor írta visszaemlékezéseiben:

"Behívták az illetőt a zsidótanácshoz és követeltek tőle egy bizonyos összeget, mondjuk 200 złotyt havonta. Az alkudozás végén 20 złotyban maradtak. Akinek pedig nem volt ennyije, az ment a munkatáborba."

A rendőrök is szedtek kenőpénzt. Ezek a – többek között a megsemmisítőtáborokba történő deportálási akciók során – összerabolt pénzek és értéktárgyak a túlélés esélyét adták a rendőröknek. Volt mivel megfizetniük a rejtegetésért a gettó felszámolása után. A háború és megszállás brutális törvénye volt, hogy a legnagyobb esélye a túlélésre a gazdag zsidóknak volt. A rendőrök gazdagsága azonban azoknak az áldozatoknak a tulajdonából származott, akiket ők rángattak ki lakásaikból és tereltek a munkatáborok, vagy megsemmisítőtáborok felé tartó transzportokba.

"Soha és semmivel nem lehet igazolni a Zsidó Rendfenntartó Szolgálat szerepét, mely oly buzgó volt az emberek transzportba történő összefogdosásában és beszennyeződött a hátrahagyott javak elrablásával és ellopásával, gyalázatot hozott magára a transzportba kerülés elleni váltságdíj kikövetelésével"

  – írta Stefan Ernest az események közelségében, még a német megszállás idején.
Baruch Milch könyvének 126-127. oldalán olvassuk:

„A Judenrat kiadta ezeknek a gyilkosoknak, hogy három órán belül szállítsák le nekik a megkövetelt háromszáz embert. Maguknak a zsidóknak kellett összefogdosni saját fivéreiket és nővéreiket és átadni őket a hóhéroknak, akik a major udvarán álltak a lakásunk mellett és a beterelt embereket gumibotokkal és ostorokkal fogadták, aztán Bełżecbe szállították őket a mészárszékre. (…) A Judenrat emberei és az Ordnungsdienst az ukrán rendőrök és néhány német segítségével, akiknek külön fizettek, hogy gyorsan dolgozzanak, úgy rohantak az utcákon, mint a veszett kutyák, vagy a megszállottak és patakokban ömlött róluk az izzadság. (…). Szörnyű látvány volt, amint zsidó vitte a zsidót a halálba. (…)”.

A varsói gettó ismert krónikása, Emanuel Ringelblum így írt a zsidó rendőrségről, melynek a holokausztban betöltött szerepéről sok zsidó történész "megfeledkezik": 

„A zsidó rendőrségnek már a kitelepítés előtt is nagyon rossz híre volt. Ellentétben a lengyel rendőrséggel, mely nem vett részt a munkatáborokba irányuló razziákban, a zsidó rendőrség belevetette magát ebbe az ocsmány munkába. Szintén kirívóan korrupt és demoralizált volt. Az aljasság mélypontját azonban csak a kitelepítés során érte el. Egyetlen tiltakozó szó sem hallatszott a visszataszító feladat ellen, mely a saját testvéreik mészárszékre hurcolását jelentette. A rendőrség lelkileg fel volt készítve erre a piszkos munkára, ezért buzgón hajtotta végre. Utólag észbontó belegondolni: hogyan történt, hogy zsidók  – túlnyomórészt művelt emberek, volt ügyvédek (a zsidó rendőrség tisztjeinek többsége a háború előtt ügyvéd volt) – maguk nyújtottak segítő kezet saját testvéreik kiirtásához. Hogy került sor arra, hogy zsidók kézikocsikon gyerekeket és asszonyokat, öregeket és betegeket vonszoltak, tudva, hogy mind a mészérszékre mennek. (…). A zsidó rendőrség kegyetlensége nagyon gyakran nagyobb volt, mint a németeké, ukránoké, letteké. Nemegy búvóhelyet a zsidó rendőrség "fedezett fel", amely "katolikusabb akart lenni a pápánál", hogy a megszállók kedvében járjon. Menekülőket, akik eltűntek a német szeme elől, a zsidó rendőr kapott el (…). A zsidó rendőrség általában érthetetlenül, vadul brutális volt. Honnan jött ez a veszettség zsidóinknál? Mikor neveltük ki ilyen gyilkosok százait, akik az utcán kapják el a gyerekeket, a kocsira zsúfolják és húzzák őket az Umschlagra? (a bevagonírozó placcra) Mindennapos jelenség volt, hogy ezek a haramiák kezüknél és lábuknál fogva dobálták az asszonyokat a kocsikra (…)” (E. Ringelblum, „A varsói gettó krónikája 1939 szeptember – 1943 január”, Varsó, 1988, 426, 427, 428. old.)

Akcióban a zsidó gettórendőrség

„A zsidók egy részének a németekkel való kollaborálása még megdöbbentőbb és szégyenletesebb volt a résztvevők társadalmi háttere ismeretében. Ugyanis ellentétben a lengyelekkel, akik közül általában csak a marginális rétegek tagjai, a csőcselék volt kész a németekkel kollaborálni, a zsidók közül az elit jókora része vett részt a kollaborációban…” (Hannah Arendt, „Eichmann Jeruzsálemben”, Krakkó, 1987).

A varsói gettórendőrség főparancsnoka 1940 decemberétől a zsidó Józef Szeryński volt, aki kikeresztelkedésekor változtatta meg a nevét, ami előzőleg Szenkman, Szynkman, vagy Szeinkman volt. Szeryński  1920-ban kezdte pályafutását a lengyel Állami Rendőrség biztosaként és a háború kitörésekor már Lublin megyei rendőrkapitányhelyettese volt. 1940. október 9-én a varsói zsidótanács elnöke, Adam Czerniaków megbízta a Zsidó Rendőri Szolgálat létrehozásával. Mint a Jüdischer Ordnungsdienst parancsnoka felelős volt a gettó lakóinak veréséért és üldözéséért, részt vett a házkutatásokban és letartóztatásokbban, egyik koordinátora volt az Umschlagplatzról a megsemmisítőtáborokba irányuló embertranszportoknak. Állítólag az ő ötlete volt, hogy "marmeládéosztás" igéretével csalogassák a szegény zsidókat az Umschlagplatzra, ahol brutálisan vagonokba rakták és Treblinkába szállították  őket. Hangoztatta, hogy a gyerekek, öregek és betegek táborokba küldésével megadja a túlélés esélyét a legerősebbeknek. A gettóban kivételezett személy volt, a kevesek egyikeként nem volt köteles a Dávid-csillagos karszalagot viselni. Szeryński helyettese a gettórendőrség élén, Jakub Lejkin a háború előtt ügyvéd volt. Lejkin főszerepet játszott a zsidók megsemmisítőtborokba deportálásában és hírhedt volt különleges brutalitásáról. 1942.10.29-én Eljasz Różański, a baloldali Zsidó Harci Szervezet harcosa lőtte agyon a kapitányságról hazafelé menet.

A. Szeryński/Szynkman helyettese, Jakub Lejkin jelentését fogadja, 1941, május

Ez csak néhány, de jellemző példa a zsidó rendőrség tagjainak korábbi társadalmi státuszára. Ilyen körökből, iskolázott emberekből, értelmiségiekből került ki a Jüdischer Ordnungsdienst tagjainak és parancsnokainak döntő többsége. A közrendőrök többnyire fiatal önkéntesek voltak, nagy számban volt diákok, vagy a háború előtt felsőiskolákat végzettek, ők tartották fenn a rendet a gettóban, de járőröztek is a gettó területén a német katonákkal közösen, illetve őrszolgálatot láttak el a zsidónegyed kapuinál.

Baruch Goldstein, a háború előtt a zsidó szocialista Bund fegyveres csoportjainak egyik szervezője kertelés nélkül írta:

 „Fájdalommal és iszonyodva emlékszem vissza a zsidó rendőrségre, a varsói gettó félmillió szerencsétlen zsidó lakosának szégyenére (…). Az SS-tagok és csendőrök által vezetett zsidó rendőrség úgy támadt a gettóra, mint  vadállatok bandája. Hogy mentse a saját irháját, minden zsidó rendőr minden nap elővezetett hét embert,  hogy feláldozzák őket a népirtás oltárán. Magával hozott bárkit, akit el tudott kapni – barátokat, rokonokat, még a legközelebbi családtagjait is. Voltak olyan rendőrök, akik saját idős szüleiket áldozták fel azzal az indoklással, hogy azok amúgy is nemsokára meghalnának.” (B. Goldstein, „The Star Bear Witness”, New York 1949, 66, 106, 129. old.).

Chaim A. Kaplan, a háború előtt egy varsói héber nyelviskola igazgatója írja naplójában:

„A zsidó rendőrség, melynek kegyetlensége nem kisebb a nácikénál, a Stawki utcai transzport-állomásra több embert szállított, mint amennyi a Zsidótanács által vállalt normában szerepelt.(…). A nácik elégedettek, hogy a zsidók exterminációja egészen hatékonyan halad. Ezt a tettet zsidó mészárosok hajtják végre. (…). A zsidó rendőrség a legkegyetlenebb az elítéltekkel szemben (…). A náciknak öröme telik a zsidó rendőrség, a zsidó társadalom e csapásának munkájában (…). Tegnap, augusztus harmadikán kipusztították a Zamenhof és Pawia utcákat (…). Az SS-gyilkosok őrt álltak, miközben a zsidó rendőrség dolgozott a belső udvarokon.  Ez mészárlás volt a javából - még a gyerekeknek és csecsemőknek sem kegyelmeztek. Mindenkit kivétel nélkül elvittek a halál kapujába.” (“Scroll of Agony. The Warsaw Diary of Chaim A. Kaplan”, New York 1973, 384, 386, 389, 399. old.). 

Kaplan könyve 231. oldalán keserű korabeli zsidó tréfát idéz, mely rövid ima formáját öltötte: 

„Add, hogy goj ügynökök kezébe kerüljünk, csak ne adj minket zsidó ügynök kezére!”

Csk a varsói gettóban kb. 2500 zsidó rendőr teljesített szolgálatot. A második legnagyobban, a Łódź-i gettóban 1200 volt belőlük, a lembergi gettóban pedig majdnem 500. A teljes németek által megszállt Lengyelországban ez lehetett akár több tízezer ember is. A Zsidó Rendfenntartó Szolgálat tagjai nap mint nap végeztek házkutatásokat, razziákat és irányították zsidók ezreit a haláltranszportokba. Ezt olyan buzgalommal és könyörtelenséggel tették, ami példátlan más nemzetek körében.

A buzgóság, a tervek túlteljesítése nem is maradt jutalom nélkül:

"A nácik elégedettek..." "A Hűséges Szolgálatért" Litzmannstadt (Łódź) gettórendőreinek érdemérme

Folytatás: Hitler zsidó kollaboránsai II - A Gestapo önkéntesei
Bezzeg a dánok megmentették a zsidóikat! - mert a nácik hagyták, sőt megszervezték...

Hitler, a cionista báb

Ma van az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának 68. évfordulója, a mai nap az ENSZ határozata nyomán  2005 óta "A Holokauszt Áldozatainak Nemzetközi Emléknapja".

Általánosságban is és a bejegyzés nyomán esetleg feljelentésre gondolók kedvéért is előre kell bocsátanom, hogy nem tartozok sem azok közé, akik a Holokausztot tagadják (bár az elnevezését, mint majd látni fogjuk, miért, tragikusan bizarrnak tartom), sem pedig azok közé, akik pl. a kurucinfón szokásos vicc alapján "nem tagadják, de helyeslik".

Elítélem a holokauszttagadás törvényi tilalmát, magától értetődőnek tartom a "revízionista" történészek tevékenységét, de nem azért, mert kétségbe vonnám, hogy a második világháború idején zajlott egy tudatos népirtás, zsidóirtás, melynek során ártatlan emberek tömegeit küldték a halálba származási alapon. Ezt a népirtást aljasságnak, az emberiség elleni bűnök egyis súlyos esetének tekintem, épp ezért felháborító, hogy az áldozatok emlékén élősködő körök hamis adatokat és hazug legendákat sulykolnak a köztudatba hivatalos állami kultuszok keretében és a kultuszok hazugságait megkérdőjelezőket, például a valódi tényeket kutató történészeket börtönnel fenyegetik, vagy sújtják.

Az áldozatok emléke és az igazsághoz ragaszkodás, illetve a történelmi tanulságok levonásának igénye is megköveteli, hogy a "revizionistának" bélyegzett kutatás a szakma szabályai alapján szabadon folyhasson és ne legyen tabu se az áldozatok száma, se a tömeggyilkosságok során alkalmazott technológia, se semmilyen hasonló kérdés. Ne legyen Gondolatbűn a törvény erejével védett hivatalos kultusz dogmáit megkérdőjelezni, legyen ez a történettudomány egyik munkaterülete a sok hasonlóval azonos módon!

A fentiek értelmében természetesen a Kérdések Kérdése, ami sokkal fontosabb a technikai részletek, vagy az áldozatszám kérdésénél (de azokat is fel kell tárni!), hogy kik a főfelelősök ezért a népirtásért, melynek hatásai máig súlyosan befolyásolják az emberiség életét.

• Hogyan keletkezett a zsidóirtásért felelős ideológia és politikai program?
• Hogyan jutott hatalomra a zsidóirtást kivitelező náci rezsim?
• Van-e a népirtásnak vallási, teológiai oka és ha netán igen, mi az? (MELYIK VALLÁSBÓL???) 

A fenti kérdéseknek természetesen a népirtás által érintettek leszármazottait, a zsidókat elvileg még sokkal inkább érdekelnie kellene, mint bárki mást. Hiszen nagyon nem mindegy, ki miatt került krematóriumba a dédnagymama! Érdekes módon csak egy kisebbségük elég nonkomformista ahhoz, hogy feltegye ezeket a kérdéseket és alaposabban utána is járjon a tényeknek, használva közben az elemi logikát. A többség beéri az agyába mosott, előregyártott tananyaggal, helyesebben "programmal". Igazi robothoz illően...A bejegyzés folytatása

Minket, nemzsidókat, például magyarokat pedig a történelmi problémákat illető általános tudásvágyon túl azért is érdekelhetnek ezek a kérdések, mert a világméretű hivatalos Holokauszt-kultusz és a politikai korrektség terrorja jegyében állandóan bombáznak minket a propagandával, hogy bűntudatot kell éreznünk háborús elődeink, nagyapáink nemzedéke kollektív bűnössége miatt, és természetesen örök kárpótlással tartozunk ezért "áldozataink" utódainak.

A bennem régebb óta gyanút ébresztő hivatalos, egyedül üdvözítő, kanonizált Holokauszt-"Szentírás" magját érdekes, de nem meglepő módon igazából az e szempontból vett politikai-világnézeti spektrum két szélsőségén egyaránt elfogadják. A zsidóság zöme, illetve a ballib tábor egy az egyben, az "antiszemita", vagy idézőjel nélkül antiszemita, az Izrael-ellenes, anticionista, vagy gyakran csak hazafias közönség pedig a látszat ellenére szintén bekapja a horgot. Az ennek ellentmondó látszat az, hogy az utóbbi körbe tartozók általában vevők a revízionista nézetekre, vitatják a zsidóirtás áldozatszámát, hogy volt-e gázkamra, stb, és maguk is úgy vélik, hogy elutasítják a hivatalos Holokauszt-dogmákat. Azonban e kör jókora része hősének tartja Hitlert és úgy gondolja, hogy a hitleri zsidóellenes intézkedések indokoltak voltak és egy heroikus, bár végül elbukott önvédelmi harc részét jelentették a német nemzet, az európai, keresztény civilizáció, a fehér faj, stb. részéről a cionizmus, a zsidóság mételye ellen. Ezzel azonban lényegében elfogadják a cionisták magyarázatát a történtekre, csak éppen "a másik csapatnak szurkolnak".

Csakhogy néhány nyilvánvaló tény és a logika ellentmond ennek a lényegében közös történelemképnek.
Először is Hitler tevékenysége nyomán az általa vezetett Németország a háború végén romokban hevert, elvesztette sokmillió állampolgárát, illetve a keleti németség tagját, a statisztika bizonytalanságai ellenére valószínűleg többet, mint a zsidók veszteségének nyilvánvalóan felnagyított hatmilliós számát. (A cionista szervezetek a háború előtt az európai zsidóság összlétszámaként emlegették a hatmilliós létszámot. A Holokauszt-propagandához automatikusan átvették ezt a számot, ami köreikben rég megszokott volt, miközben nem halt meg minden közép- és kelet-európai zsidó a háborúban.)

Németország valószínűleg örökre elvesztette jókora keleti területeit és a megmaradt rész is évtizedekre ketté lett  szakítva, a keleti részen szovjet megszállással és politikai rendszerrel. A Németországon kívüli keleti németség túlnyomórészt eltűnt. A németség szinte napjainkig a háborús bűnös nemzet szerepébe került a nemzetközi színtéren (a szövetségesek közül szinte egyedüliként a magyarsággal együtt), a német politika örök rituáléja a vezeklés és az ország örökös kárpótlási sarcra van kötelezve Izrael felé, a német nemzettudat is romokban hever. (Az ez elleni lázadási reakciók pedig a frusztráció miatt ritkán teljesen egészségesek.)

Vagyis a németség pozíciói a háború és főleg Hitler tevékenysége nyomán sokkal rosszabbak, mint a háború előtt voltak!

Berlin, 1945

Ezzel szemben a főleg zsidó eredetű (a judaizmus nihilista irányzataival kapcsolatban levő) globalista bankárelit tevékenysége minden területén nyert Hitler háborús tevékenysége és személyes döntései következtében:

• A háború következtében azonnal létrejött Izrael állam.
• A globalista zsidó bankárok által hatalomra juttatott és zsidó káderelit által irányított szovjet állam hatalmas területeket kebelezett be Közép-Kelet Európában és a megmaradt kettő közül a kettes számú világhatalommá vált.
• A globalista bankárok fő székhelyeként, "lovaként" funkcionáló USA nyíltan a globális hegemón birodalom szerepébe léphetett, katonailag, gazdaságilag, pénzügyileg és kulturálisan, a hatalmat pedig egyértelműen és nyíltan átvehette benne az Izrael-lobbi, USRAEL-lé, "Nagy-Izraellé" változtatva az országot. Az "Amerikai Évszázad" egyúttal a világ kulturális globalizációjának évszázada is lett, ami nagyban elősegítette a világ kultúrájának "judaizálását", a nihilista zsidó misztikával való megfertőzését.

Tehát logikusan úgy tűnik, hogy a globalista-cionista körök számára Hitler tevékenysége annyira kapóra jött, hogy ha nem lett volna,  nekik kellett volna kitalálniuk... 

1948. Ben Gurion deklarálja Izrael Állam létrejöttét. Hitler nélkül nem ment volna.

Természetesen e logika alapján a háború óta sok, a kérdésen gondolkodó emberben, szerzőben, köztük zsidókban fogalmazódott meg az intuíció, hogy akkor bizonyára ezek a körök is találták ki, építették fel, és e kutatók egy része szép számmal fel is tárt olyan tényeket, melyek azt a sejtést alátámasztják. (Vagy, mondjuk ki: bizonyítják.)

Nem minden ilyen témájú valóságfeltáró kutatás mondta ki végszóként, hogy a hitleri, náci rezsim, netán a Holokauszt a cionista bankárelit műve, az ilyen leleplező munkák egy része csak egyes részletekre koncentrált és részfelelősségeket állapított meg, azonban sokunk számára ezekből is összeáll egy kép, egyes szerzők pedig le is vonják ezt a végső következtetést.

Ilyen szerző például a világháborús német veterán Hennecke Kardel, akinek "Hitler, Izrael alapítója - Izrael zsidók elleni háborúja" (Hitler, founder of Israel - Israel in war with Jews) c. könyve elsők között fogalmazta meg ezt a tételt kompletten és akinek könyve a náci vezérkar jónéhány prominens tagja zsidó származásának állításával indul, köztük magáéval Hitlerével.
Kardel könyve kiemeli a cionisták és a nácik közötti érdekazonosságot és együttműködést a Palesztinába irányuló cionista bevándorlás, az alija ösztönzése terén. E témával számos zsidó szerző és forrás is foglalkozik.

Reinhard Heydrich, a Biztonsági és Rendőrfőnök, akit elsősorban a zsidók ellenőrzése kötött le, felfedezett egy katolikus zsidót, aki Haifában született, beszélt héberül, jiddisül és németül, és aki gyermekként apjával együtt Solingenbe, majd Linzbe került. Már jóval az Anschluss előttt a Führerért harcolt Ausztriában. Ezért Adolf Eichmannak Németországba kellett menekülnie, ahol csatlakozott az SS-hez. Adolf Hitler zsidóellenes professzora, Leopold Poetsch történelmet tanított a linzi középiskolában és Eichmann telve a leendő SS-karrier iránti reményekkel szintén a diákja volt. Hitler, aki egykor ugyanabba az iskolába járt, ahova Eichmann, találkozott vele, és erdei sétájuk során Hitler szorosan átölelte Eichmannt és hosszan a szemébe nézett. Ezután Heydrich mindenről gondoskodott és Solingenben gyártottak egy új születési anyakönyvi kivonatot az új elvtársnak, aki később alapos kiképzést kapott Heydrich felügyelete alatt. Tovább képezte Leopold von Mildenstein, a zsidó származású SS-tiszt és a cionizmus csodálója, aki lobbizott a tervért, hogy a zsidókat önkéntes Palesztinába vándorlásra kell ösztönözni. Miután túltették magukat a meglepetésen, amit Eichmann kirívóan szemita orra okozott, mely úgy nézett ki, mintha "a zsinagóga kulcsa meredezne az arca közepén",  SS bajtársainak nemes társasága csak ennyit mondhatott: "Pofa be! Ez a Führer parancsa!" - és mindenkinek minden egyértelmű volt, mert a Führernek mindig igaza volt. Eichmann tehát fel volt készítve, hogy megkezdhesse munkáját berlini Irodájában, a munkát, melyért védőügyvédje, Servatius a hatvanas években a jeruzsálemi bíróság előttérdemrendet követelt neki, nyilvánvalóan Eichmann áldott tetteiért, amelyek a zsidók Palesztinába települését eredményezték.

Tisztafajú Árja. Közel-Keleti Típus...

Elég korán megjelent tehát az elmélet, mely szerint a farok csóválta a kutyát, vagyis propagandájával ellentétben a cionizmus nem az üldözött zsidók védelmére jött létre, hogy menedéket nyújtson nekik a Cionban, hanem épp ellenkezőleg, a nagy ötletre nem vevő zsidók tömegeit igyekezett mesterséges antiszemita provokációkkal, sőt, tömeges, Európa nagy részére kiterjedő zsidóüldözéssel és -irtással a Cionba vándorlásra kényszeríteni. Mivel Palesztina nem fogadhatta be az összes zsidót és az öregek, betegek, gyengék, szegények, analfabéták stb. tömege eleve felesleges volt a cionista utópiaépítéshez, egyrészt ezeket lehetett "leselejtezni" az országépítéshez használható emberanyag megriasztásául, másrészt a rájuk, mint tömeges áldozatokra hivatkozással lehet a világot azóta is örök szégyenkezésre, sajnálkozásra és kárpótlásra kényszeríteni. Továbbá a túlélő zsidók is hosszú történelmi korokra hiszterizálhatók, vagyis a cionista világelit számára könnyebben irányíthatók, manipulálhatók lettek a veszteségeik miatti érthető trauma következtében. "Gazdáik" kegyetlenül alkalmazták velük, elvileg "hitsorsosaikkal" szemben a pavlovi reflexeken alapuló kollektív idomítást. A cionizmus nem zsidó érdekvédelmi, hanem aljas céljai érdekében időnként zsidóirtást szervező ideológia és politika! A módszer alkalmazása nem ért véget a háborúval, egy korábbi bejegyzésben idéztem Naeim Giladi könyvéből, hogy hogyan szerveztek izraeli titkosszolgálatok véres zsidóellenes merényleteket pl. Irakban, hogy megsürgessék az alijázni nem kívánó, az országot hazájuknak érző ottani zsidókat:Zsidók öltek zsidókat, hogy a túlélőket Izraelbe kényszerítsék

Hasonló célt szolgáltak a háború után a szocialista országokban a zsidó káderállományú kommunista titkosrendőrségek, ÁVH-k által szervezett véres zsidópogromok a koncentrációs táborokból visszatért zsidók körében (pl. Diósgyőr, Kunmadaras, Kielce, stb.), ezekkel érdemes lesz egy későbbi bejegyzésben is foglalkozni. Hogy a kommunista ávószsidók nem azért szerveztek zsidógyilkosságokat, mert már semmi közük nem volt a zsidósághoz, ahogy azt az esetek naív kommemntátora, Pelle János, vagy recenzora, Varga Domokos György feltételezi, hanem épp azért, mert nagyon is volt kapcsolatuk a globális szervezett zsidóság hatalmi központjaival, és végig azok utasításait követték akkor épp ávós egyenruhában, azt bizonyítja Szűrös Mátyás megjegyzése:

” Az első munkahelyem a külügyminisztérium volt, én ott találkoztam először ezzel a világgal.
A főnököm akkor, 1960-ban a Rákosi-titkárság egykori vezetője volt. Épp akkor fogták el Adolf Eichmannt Argentínában, s szállították Izraelbe titokban. A főosztályvezetőm ekkor azt mondta nekem, mint német referensnek, hogy menjek el egy megadott budapesti címre, s érdeklődjem meg az ott lakó úriembertől, hogy van-e nekünk bármiféle teendőnk az Eichmann-üggyel kapcsolatosan. Hangsúlyozom, egy magánlakásról volt szó. Becsöngettem, s Komlós János humorista, újságíró nyitott ajtót. Később tudtam meg, hogy az ÁVH egykori ezredese. Kérdésemre elmondta, hogy Magyarországnak semmiféle feladata nincs az Eichmann-ügyben, a Moszad teszi a dolgát, nekünk nem osztanak itt lapot. Ekkor találkoztam először titkosszolgálati emberrel.”

Hogy a misztikus céloktól vezérelt globális szervezett zsidóság helyi káderei mennyire szívbaj nélkül tudják váltogatni az egyenruháikat és identitásaikat, arról már volt szó a korábbi bejegyzésben:  Kitalált történelem: a kommunizmus "bukása" . Az idézett könyv bőségesen adatolja, hogy a wall streeti bankárok által létrehozott kommunista Szovjetuniót és a többi kommunista országot végig a bankárok rokonai, helyi zsidó káderek irányították, hogy amikor olyan döntés született "fent", a bankárközpontban, akkor ezek belülről bontották le a rezsimet és privatizálták az elődeik által korábban államosított vagyont maguknak és főnökeiknek és hogy a KGB és más szolgálatok (pl. NDK, de nyilván magyar is) káderei tömegesen vették fel a "rendszerváltáskor" az izraeli állampolgárságot, tovább üzletelve két "hazájuk" között. Amelyiket netán üldözte az új rendszer ügyészsége az emberiségellenes bűneiért, mint pl. Salamon Morelt, annak persze Izrael menedéket nyújtott, az "Utolsó Esély" akció csak egy irányba működik. Persze máris láttuk az okot, amiért eleve tragikomikusak a nácivadász akciók is, ahol a háborús bűnök tervezői és szervezői üldözik az általuk létrehozott zsidóirtó gépezetben egykor kis csavar funkcióját betöltő aggastyánokat.

Most az elképesztő folyamat vallási okaihoz szeretnék eljutni, azonban előbb érdemes bemutatni az egész elméletet (miszerint a zsidóirtást a cionizmus legfőbb irányítói szervezték meg) alátámasztó tényeket, folyamatokat.

Addig is még egy megjegyzés: fel kell, hogy tűnjön, mennyire képtelenség, nulla valószínűségű eset az, hogy a világ egyik legnagyobb ipari-gazdasági-katonai és kulturális hatalmát képviselő nagy ország élére, melynek a többi hatalomhoz hasonlóan jól bejáratott elitutánpótlási mechanizmusai vannak, egyszercsak, mintegy varázsütésre egy ismeretlen külföldi állampolgár utcai festőcske kerül! Ahhoz képest, hogy például az első világháborúban résztvevő Német Birodalom vezető posztjaira milyen gigantikus tőkekoncentrációt képviselő és a hagyományos arisztokráciával összekapcsolódó gazdasági érdekcsoportok küldhették képviselőiket és hogy a nagynémet hazafiság imázsát is e körök formálták a kezükben tartott tudatipar révén (lásd az UFA filmgyár létrehozását a hazafias propaganda céljaira, persze csupa zsidó szakemberrel, az UFA-logóban már akkor benne rejlik a horogkereszt), a hitleri "csoda" csakis tudatos manipulációnak tekinthető, mely mögött a hatalom igazi ura, a nagytőke állt. A háborús vereség utáni válságban az utcáról halászott országmentő kisember-hős imázsa egyébként tudatos választás volt, Jeanne d'Arc példája járt a Királycsinálók és PR-osaik eszében.

Mayr szerint Erich Ludendorff tábornok (1865-1937), az első világháború hőse hetente találkozott nagyiparosok egy csoportjával a Müncheni Négy Évszak szállóban és bosszút forralt velük Németország háborús vereségéért.
A probléma az elfásult német munkás mozgósítása volt, hogy újra harcoljon. Ludendorff úgy döntött, egy Jeanne D'Arc-figurára van szükségük, egy közemberre, aki Isten szavára hallgatva vezeti őket csatába. Még a bajor Alpokat is bejárta a "vörös hajú parasztlányt" keresve, akit el lehet adni, mint isteni hírvivőt.
Ludendorff és barátai "olyanok voltak, mint a tehetséget kutató hollywoodi fejvadászok". Ekkoriban Hitler a hadsereg egy "kísérletének" résztvevője volt. " Pénzt kapott, hogy a Német Munkáspárt részére kocsmákban találkozókat tartson és mindenkinek vegyen virslit, sört és perecet. Néhány lelkesítő dal után mindenki "boldog és hálás volt", Hitler felugrott egy székre, vagy asztalra és rákezdett: "munkás-társak, Németország, ébresztő!"
"Ilyen derűs hangulatban jólesett a munkásoknak ébredni és emberesen éltetni mindent." Mayr ezt írja: "A Hitler bevonásával végzett kísérletet szponzorai kiemelkedően sikeresnek értékelték" és Hitler megkapta a Jeanne D'Arc-melót. 

Nem biztos, hogy a sztori mindent elmond Hitler kiválasztásáról, nem is biztos, hogy teljesen igaz, mégis elég jól megvilágítja a "válogatott cigánylegényből lett a királyfi" mesés jelenségét és okait.

Különféle szerzők, szervezetek a tények feltárása során az alábbi főbb tendenciákat mutatták fel, melyek alátámasztják az elméletet, hogy a második világháborús zsidóirtást a szervezett zsidóság legfőbb vezetői, a cionizmust is eszközként használó körök szervezték, amihez a nemzetiszocialista rendszert épp olyan bábrezsimként építették fel, mint kicsivel korábban a bolsevik rezsimet; és hogy Hitler és rezsimje harci feladata nem a német nemzeti érdek szolgálata volt hanem az okkult zsidó bankároké (ebbe a Ludendorff-félék nemigen voltak beavatva):

• A Wall Street zsidó bankjai finanszírozták Hitlert és pártját
• Zsidó szerzők és szervezetek szerint a cionista szervezetek vezetői szabotálták a nem Palesztinába irányuló zsidómentést
• Szoros együttműködés volt a náci rezsim és a cionisták között, Hitler a Transzfer-egyezménnyel finanszírozta Izrael állam létrejöttét, pedig erre semmi nem kényszerítette és saját apparátusa figyelmeztette, hogy ez ellentétes a német érdekekkel
• A náci vezérkar sok prominens tagja zsidó származású volt, köztük Hitler is
• Hitler szabotálta a német háborús győzelmet, vagy akár a veszteség csökkentését, harci feladatai közé tartozott Németország teljes vereségének előidézése is

1. Hitler finanszírozói:

Antony C. Sutton: Wall street and the rise of Hitler - A Wall Street és Hitler felemelkedése 

A mű egy trilógia része, Sutton a három részben bemutatja, hogy ugyanazok a wall streeti bankok és ugyanazok a személyek álltak a bolsevik forradalom pénzügyi támogatása, F.D. Roosewelt elnökké választása és Hitler hatalomba finanszírozása mögött. Hangsúlyozza a nácizmus okkult, misztikus hátterét. A német hadiipar újjáépítése amerikai pénzügyi segítséggel és technológiatranszferrel megszakítás nélkül tartott 1918 óta, a náci hatalomátvétel ebben nem jelentett változást. A globális háttérhatalom az előző világháború végétől készült a második világháború Nagy Előadására, melyben minden szereplőt maga fegyverzett fel! Hitlert, pártját, az SA-t és az SS-t a kezdetektől főleg olyan németországi multinacinális óriáscégek támogatták, melyeket  a 20-as évek elejétől amerikai kölcsönökből építettek fel és melyeknek a 30-as években amerikai igazgatói és nagyrészt amerikai hitelezői voltak.

Henry Makow: Hitlert illuminátus bankárok bérelték fel a második világháború kirobbantására:

"Robert H. Williams őrnagy számolt be 1950 februári "Williams hírszerzési összefoglaló"-jában, James P. Warburg részvételéről a kereszténység elleni összeesküvésben. Ezt írja: "Múlt év novemberében a néhai Ludendorff tábornoközvegye a nürnbergi perben elmagyarázta, miért szakított a férje Hitlerrel, a jelentéseket meggyőző részletekkel igazolta.

Azt állította, hogy '...James P. Warburg már 1929 nyarán elvállalt egy feladatot amerikai pénzügyi köröktől, melyek kizárólagos befolyást akartak gyakorolni Németországra egy nemzeti forradalom elindítása terén. Warburg feladata volt egy megfelelő ember megtalálása Németországban, ő pedig Adolf Hitlerrel lépett kapcsolatba, aki ezután 1932 január 30-ig összesen 27 millió dollárt kitevő pénzösszegeket kapott, majd később még hétmilliót, amely lehetővé tette számára mozgalma finanszírozását.' "

Ludendorff is későn jött rá, hogy az ő őszintén hazafiasnak vélt tevékenysége a német visszavágás megszervezésére szintén csak a globális uzsorahatalom hasznos idiótakénti kiszolgálása volt...
A két világháború pokoli színjátékát előre megírták, többek között Németországnak, Magyarországnak és a keresztény civilizációnak a vesztes szerepét osztva!

2. A cionista szervezetek szabotálták a zsidómentést, kivéve a Palesztinába irányulót, de oda se engedtek akárkit:

Ezt a részt a bejegyzés túlzott meghosszabbítása ellenére is részletesen alátámasztom idézetekkel, olyan árulkodóak a cionizmus igazi arcáról.

A fenti vádat elsősorban a világi cionizmust és Izrael állam létét ellenző ortodox-zsidó szervezetek fogalmazzák meg, köztük az eléggé ismert Neturei Karta.
Az 1937-es londoni Cionista Világkongresszuson Dr. Chaim Weizmann (a Cionista Világszervezet elnöke, majd Izrael Állam első köztársasági elnöke ) szavaival kijelölte a politikai irányvonalat:

 "Európa hatmillió zsidójának reményei az emigrációra összpontosulnak. Megkérdeztek engem: "Ki tud hozni hatmillió zsidót Palesztinába?' Azt válaszoltam, 'Nem". ...A tragédia mélységeiből kétmillió fiatal embert akarok kimenteni... Az öregek meg fognak halni. El fogják viselni a sorsukat, vagy nem. Por voltak ők, gazdasági és morális por egy kegyetlen világban. ... Csak a fiatalság ága élheti túl... Ezt tudomásul kell venniük."

Innen a hatmilliós szám, 1937-ből, a Holokauszt előttről!!! Logikus, hogy a zsidóirtás áldozatainak összlétszáma nem egyezhet meg ezzel a háború előtti számmal, hiszen volt tömeges Palesztinába vándorlás és voltak lakóhelyükre visszatért, vagy (pl. Budapesten) onnan el sem hurcolt túlélők. A "Holokauszt-ipar" propagandája egyszerűen újrahasznosította a cionista mozgalomban a háború előtt amúgy is rutinosan ismételgetett számot, elvégre minél nagyobb ÁLDOZAT-létszámot kell felmutatni a jobb tárgyalási pozíciókhoz... (Ezt nem a Neturei Kartától idézem, B.Cs.)Ben-Gurion ( a cionista mozgalom egyik fő vezetője, Izrael állam első miniszterelnöke) mondta 1938-ban:  

"Ha tudnám, hogy az összes németországi (zsidó) gyereket kimenthetjük Angliába, vagy csak a gyerekek felét Erec Izraelbe, én a második megoldást választanám. Mivel nekünk nemcsak e gyerekek életét kell számításba vennünk, hanem Izrael népének történelmét is."

"A cionizmus szerepe a Holokausztban": 

1940. február 1-én Henry Montor, az Egyesült Zsidó Felhívás szervezet igazgató alelnöke visszautasította, hogy közbenjárjon egy, a Dunán veszteglő, zsidó menekültekkel telt hajó utasai érdekében, kijelentve, hogy

 "Palesztina nem árasztható el... öreg, vagy nemkívánatos emberekkel."

1943. február 16-án Románia felajánlotta, hogy fejenként 50 dollárért a Dnyeszteren túli terület 70,000 zsidó menekültje távozhat. Ezt publikálták a new yorki újságok.
Yitzhak Greenbaum, a Zsidó Ügynökség  Mentési Bizottsága elnöke a Zionista Igazgatótanács 1943. február 18-i ülésén Tel Avivban ezt mondta:  

"mikor megkérdeztek, "nem tudnál pénzt adni az Egyesült Zsidó Felhívás pénzalapjaiból az európai zsidók megmentésére? azt feleltem: NEM! és újra azt mondom: NEM!...az embernek ellen kell állnia ennek a hullámnak,  amely a cionista tevékenységet a második helyre szorítja vissza."

"1944-ben a Zsidó Embereket Mentő Vészhelyzet Bizottság felszólította az amerikai kormányt egy Háborús Menekült Tanács létrehozására. Stephen Wise a kongresszus egy különbizottsága előtti meghallgatáson ellenezte ezt a javaslatot.

A fent említett tárgyalások során Chaim Weizman, az első "zsidó államférfi" kijelentette: "A zsidó nemzet legértékesebb része máris Palesztinában van, a Palesztinán kívül lakó zsidók pedig nem túl fontosak." Weizman társa, Greenbaum szinezte a megjegyzést: "Egy tehén Palesztinában többet ér, mint az összes európai zsidó".  (Ez egy idézet volt egy akkor ismert cionista regényből, B.Cs.)

És akkor, a zsidó történelem legkeserűbb epizódja után a cionista "államférfiak" arról győzködték a nincstelen menekülteket a deportálótáborokban, hogy maradjanak az éhségben és nélkülözésben és utasítsanak el minden Palesztinán kívüli letelepedést; csak azért, hogy az Ő államukat építsék.

1947-ben William Stration kongresszusi képviselő törvényjavaslatot nyújtott be 400,00 menekült azonnali befogadására az Egyesült Államokba. A törvényt a cionista vezetés bírálata hatására nem szavazták meg.""Az alábbi kivonat szó szerinti fordítása a levélnek, amit a csehszlovákiai Zsidómentő Bizottság kapott a cionista "Zsidó" Ügynökség igazgatóságától Svájcból:"

"Ez válasz volt a Zsidómentő Bizottság bizonyító dokumentumokkal ellátott segítségkérő levelére a nácik által megszállt Európa zsidósága milliói ügyében." 

"Azért írunk Önöknek, hogy emlékeztessünk arra tényezőre, amit soha nem szabad szem elől veszíteniük: hogy végül a Szövetségesek fogják megnyerni a háborút. Győzelmük után az országhatárok át lesznek szabva, akárcsak az első világháború után. Akkor nyitva lesz az út mostani célunk felé. Mivel közeledik a háború vége,  mindent meg kell tennünk, ami módunkban áll, hogy Eretz Yisroel-t Medinat Yisrael-é változtassuk (Izrael Földjét, Országát Izrael Állammá, BCS) és máris sok lépést tettünk ennek érdekében. Ezért süket füleket kell mutatnunk a Kelet-Európából áradó követelések és sirámok felé. Emlékezzenek erre: a szövetségesek mind súlyos veszteségeket szenvedtek és ha mi nem nyújtunk hozzájuk hasonlóan emberi áldozatokat,   hogyan nyerhetünk jogot arra, hogy a konferenciaasztalnál ülhessünk, ahol újraszabják az országhatárokat? Emiatt meggondolatlanság és arcátlanság lenne részünkről tárgyalni a zsidó életekért cserébe nyújtott pénzről, vagy árukészletekről. Hogy merészelhetnénk arra kérni a szövetségeseket, hogy pénzt cseréljenek életekre, amikor naponta súlyos veszteségeket szenvednek el? Tehát, ami a tömegeket illeti: RAK B'DAM TIHJE LANU HAAREZ, (Erec Jiszroel csak úgy lesz a miénk, ha vérrel fizetünk érte), ami viszont a belső köreinket illeti:  ATEM TAJLU. A küldönc, aki ezt a levelet viszi, el fogja látni Önöket pénzzel erre a célra".

"Mikor képes voltam elolvasni ezt a nem szokványos írást, reszketni kezdtem, amikor felfogtam a "RAK B'DAM TIHJE LANU HAAREZ" jelentését. De hosszú hetek teltek el és még mindig nem értettem az ATEM TAJLU jelentését. Egyszer csak egy napon belémhasított: ATEM TAJLU azt jelentette: "Ti meneküljetek!", ahol a "tiyul" (kirándulás) szót használták eufémikus rejtjelként a "menekülés"-re. Ezen azt értették, hogy ti, "a Belső Párt tagjai" tizenöten, vagy huszan meneküljetek el Csehszlovákiából és mentsétek az irhátokat. Erec Jiszroel ára a férfiak és nők, ősz aggastyánok és karonülő csecsemők vére - de nem a TI véretek!  Ne rontsuk el ezt a tervet azzal, hogy a tengelyhatalmakat támogatjuk zsidó életek mentéséért cserébe.  De nektek, Elvtársak, mellékeltem az utiköltséget a menekülésetekhez.  Ez egy rémálom! A cionista ügynök "diplomata" eljön Csehszlovákiába és azt mondja: 'Ez egy nagyon drámai időszak. De ahhoz képest ez egyáltalán nem drámai nektek, csapdába esett zsidóknak. Mivel van egy sokkal fontosabb szükséglet, konkrétan a BINYAN HA-ARETZ (a Medinat Yisrael-ért fizetendő ár). Boldogan ontsátok a véreteket, mert a ti véretek olcsó. De a ti véretekért cserébe az Ország (Izrael) a miénk lesz!'  "

3. Együttműködés a náci rezsim és a cionisták között:

Hogy a cionizmus számára az antiszemitizmus nem valami ellenfél, hanem erőforrás, annak elvi alapjai egyértelműek:Benny Morris izraeli történész fogalmazta meg, hogyan tervezte Herzl az antiszemitizmus kiaknázását a cionizmus megvalósítása érdekében. Kijelentette: 

"Herzl a cionizmus győzelmét elkerülhetetlennek tartotta, nemcsak azért, mert Európa egyre elviselhetetlenebbé vált a zsidók számára, hanem azért is, mert Európa érdeke volt megszabadulni a zsidóktól és az antiszemitizmustól: az európai politikai elit idővel meg lesz győzve, hogy támogassa a cionizmust. Herzl felismerte, hogy az antiszemitizmus felhasználható az ő cionista céljaira." (Righteous Victims,  21. old.)

Vagyis a farok csóválta a kutyát, Herzl nem megszüntetni akarta a zsidók és nemzsidók közti ellentéteket, hanem kihasználni terve céljára. Volt egy Megoldása, és ahhoz kereste a Problémát... (helyesebben felhasználta a létezőt, a kivándorolni nem akaró zsidókat pedig rákényszeríteni szándékozott a saját Megoldására, elvégre ő jobban tudta, mi kell a zsidóknak, mint azok maguk.)

Herzl Naplója: "Az antiszemiták a legmegbízhatóbb barátainkká fognak válni, az antiszemita országok a szövetségeseinkké."

A cionizmus propagandacélokra felépített, kitenyésztett saját "szentje", A Zseniális Einstein se árult zsákbamacskát, hogy a cionizmus, mint FAJELMÉLETEN alapuló ideológia antiszemitizmus nélkül hatástalan lenne, tehát Isten őrizz fellépni az antiszemitizmus ellen, értsd: megszüntetni az okait a zsidók asszimilációja útján:

"Az antiszemitizmusnak köszönhető, hogy megőrizhetjük létezésünket, mint faj; feltétlenül így gondolom."  Albert Einstein, 1920

(anticionista forrás eredeti újságmásolattal,  cionista forrás ugyanerről. Az Einstein-kultusz cionista céljairól és sok más témánkbavágó dologról lásd: C.J.Bjerknes: The Manufacture and Sale of Saint Einstein - The Propaganda of Supremacy)


A nácik és cionisták közötti gyakorlati együttműködés témáját jól összefoglalja Mark Weber cikke: A cionizmus és a Harmadik Birodalom ( Történelmi Revízió Intézet)

1935 elején egy, a palesztinai Haifába tartó utasszállító hajó hagyta el a német Bremerhaven kikötőjét. A tatján héber betűkkel viselte a nevét: "Tel Aviv", míg az árbocon egy horogkeresztes zászló lengett.  És bár a hajó cionista tulajdonban volt, kapitánya a Nemzetiszocialista Párt tagja volt. Évekkel később a hajó egyik utasa a szimbólumok e kombinációjára, mint "metafizikai abszurditásra" emlékezett vissza. Abszurd, vagy nem, ez csak egyetlen lap a történelem egy kevéssé ismert fejezetéből: a cionizmus és Hitler Harmadik Birodalma közötti széleskörű együttműködéséből. 

A cikk ismerteti, hogy a látszólag ellenséges nácizmus és cionizmus között a zsidókérdésben létezett egy felfogásbeli- és érdekazonosság: egyik se akarta, hogy a németországi zsidók asszimilálódjanak, hogy németek és zsidók keveredjenek, mindkettő azt akarta, hogy Németországot szabadítsák meg a zsidóságtól. A cionisták célja a zsidók Palesztinába vándoroltatására beleillett a nácik terveibe. (De már láttuk, hogy a cionisták nem számoltak az összes zsidó Palesztinába vándorlásával, ami valóban képtelenség lett volna, tehát a "feleslegesek" áldozattá, a békekonferencián és a leendő Holokausztipar zsarolásai során alkudozási aduvá tételére kellett nekik a náci rezsim, de ezt Weber nem írja! ) A hatalomra jutó Hitlernek a Német Cionista Szövetség udvarló hangvételű nyilatkozatban ajánlotta fel együttműködését a németek és zsidók elkülönítésére.

Az együttműködés meg is valósult, a náci kormányzat 1933-tól a világháború kitöréséig, sőt 1940-41-ig (amíg volt rá gyakorlati lehetőség) aktívan támogatta a cionizmust és a zsidók Palesztinába vándorlását. A náci párt és az SS lelkesen támogatta a virágzó cionista mozgalmat, cionista sajtót, könyvkiadást, sport- és kulturális egyesületeket, ifjúsági táborokat, stb.

Leopold von Mildenstein SS-tiszt és Kurt Tuchler, a Cionista Szövetség tisztviselője egy hat hónapos közös utazáson járták be Palesztinát, hogy felmérjék az ottani cionista fejlesztéseket. Tapasztalatairól von Mildenstein 1934-ben 12 illusztrált cikkben számolt be a berlini Der Angriff párt-napilapban, "Egy náci Palesztinába utazik" címmel. A cikkekben magasztalta a cionizmust és annak jótékony hatását a zsidókra és a világra, az "új zsidó" születését, a zsidó telepesek eredményeit, úttörő szellemét. A cionista kivándorlás elősegítése érdekében von Mildensteint az SS biztonsági szolgálata zsidó ügyosztálya élére nevezték ki. A közös SS-cionista utazás emlékére a Der Angriff egy speciális emlékérmét bocsátott ki, egyik oldalán szvasztikával, a másikon Dávid-csillaggal:

(Az utazásról és összefüggéseiről beszámol  Boas Jacob: A Nazi travels to Palestine  - Egy náci Palesztinába utazik c. cikke. Hogy a "furcsa pár" tagjait nem kizárólag valami befogott orral elviselt érdekközösség fűzte össze, azt jelzi, hogy  - mivel mindketten feleségestől vettek részt az utazáson - a Mildenstein és Tuchler-családok a háború után is tartották a kapcsolatot! Kardel szerint Mildenstein is zsidó származású volt - illik az elméletbe.)

A német hatóságokkal való együttműködés keretében a cionista csoportok egy kb. negyven táborból és mezőgazdasági központból álló hálózatot létesítettek Németország-szerte, ahol a leendő telepeseket képezték ki palesztinai új életükre.  Bár a nürnbergi törvények megtiltották a zsidóknak, hogy kitűzzék a német zászlót, meg volt nekik engedve, hogy kitűzzék a fehér-kék zsidó nemzeti lobogót. A leendő izraeli állami zászló lobogott a cionista táborok és központok felett Hitler Németországában. /19
Himmler biztonsági szolgálata együttműködött a Haganával, a palesztinai földalatti cionista fegyveres szervezettel. Az SS ügynökség Feivel Polkes Hagana-tisztviselőt fizette a palesztinai helyzetről szóló információkért és segítette a zsidó kivándorlást Palesztinába irányítani. Ezzel egyidejűleg a Hagana is jól volt informálva a német tervekről egy, az SS berlini főhadiszállásán elhelyezett kéme révén. /20 A Hagana-SS együttműködés még titkos német fegyverszállításokat is magában foglalt a zsidó telepesek számára a palesztin arabok elleni harcaikhoz. /21

A német államérdek, illetve a náci rezsim hivatalos propagandájával egybeeső érdek képviseletében az államaparátus vezető tisztviselői figyelmeztettek az együttműködés veszélyeire:

A Külügyminisztérium 1937. júniusában diplomatáinak küldött tájékoztatója szerint egy palesztinai zsidó állam létrejötte nem állna Németország érdekében, mert az nem tudná befogadni a világ összes zsidóját, de egy további hatalmi bázisul szolgálna a nemzetközi zsidóság részére, nagyrészt úgy ahogy Moszkva szolgált ilyenül a nemzetközi kommunizmus számára. /24

Egy SS hivatal azt jósolta, hogy egy zsidó állam "speciális kisebbségvédelmet hozna a zsidóknak minden országban, ezáltal jogi védelmet nyújtva a világzsidóság kizsákmányoló tevékenységéhez."/27  

Hitler személyesen vizsgálta felül a kérdést 1938 elején és a cionizmus ellen hangoztatott "szkepticizmusa" ellenére a Palesztinába irányuló kivándorlás még erőteljesebb támogatása mellett döntött azzal az indoklással, hogy Németország zsidóktól megszabadításának előnyei felülmúlják a zsidó állam létrejöttének potenciális veszélyeit. Hogy mit gondolt magában, őszintén, vagy mire kapott parancsot, netán agyprogramozást, azt csak ő tudhatta...

A náci-cionista együttműködés központi eleme a Cionista Világszervezet palesztinai központjával 1933-ban megkötött Transzfer Egyezmény, héberül "Haavara" egyezmény volt, amely több tízezer német zsidó számára tette lehetővé, hogy vagyonával együtt vándoroljon ki Palesztinába.

E nem mindennapi megoldás által minden Palesztinába tartó zsidó pénzt helyezett letétbe egy speciális németországi számlán. A pénzt német gyártmányú mezőgazdasági eszközök, építőanyagok, szivattyúk, műtrágya és hasonlók vásárlására fordították, melyeket Palesztinába exportáltak és ott eladta őket a tel avivi zsidó tulajdonban levő Haavara-cég. Az eladásból származó összeget a Palesztinába érkező bevándorló kapta meg németországi letétjének megfelelő összegben. Német áruk ömlöttek Palesztinába a Haavarán keresztül, amit nem sokkal később kiegészített egy barter egyezmény, melynek keretében palesztinai narancs cserélt gazdát német faáruval, autómobilokkal, mezőgazdasági gépekkel és egyéb javakkal. Az Egyezmény tehát szolgálta a cionista célt, hogy zsidó bevándorlókat és fejlesztési tőkét hozzanak Palesztinába, miközben egyidejűleg szolgálta a német célt, hogy megszabadítsák az országot egy idegen csoporttól.

Egyes német tisztviselők, például Németország jeruzsálemi főkonzulja, Hans Döhle 1937-ben, rendszeresen bírálták az Egyezményt. Rámutatott, hogy a német áruk más piacon eladva valutát hoznának, amit az Egyezményért feláldoznak. A Haavara monopóliuma sértette a térségbeli német és arab kereskedőket, a cionizmus hivatalos német támogatása pedig piacvesztést okozhatott az arab világban.
Egy 1937 decemberi német belügyminisztériumi feljegyzés áttekintette a Transzfer Egyezmény hatását:

"Semmi kétség, hogy a Haavara Egyezmény a legdöntőbb mértékben járult hozzá Palesztina fejlődéséhez 1933 óta. Az Egyezmény nemcsak a legnagyobb pénzforrást nyújtotta (Németországból!), de egyúttal a bevándorlók legintelligensebb csoportját is, és végül behozta az országba a fejlesztéshez nélkülözhetetlen gépeket és ipari termékeket."

A belügyminiszter az előnyök és a Döhle által is említett hátrányok összegzése után megállapította, hogy az egyezmény hátrányai mára meghaladták az előnyeit és ezért azt fel kell mondani.

A vitában csak Hitler dönhetett, személyesen vizsgálta felül az irányvonalat 1937 júliusában és szeptemberében, majd újra 1938 januárjában, és minden alkalommal az egyezmény fenntartása mellett döntött.Hitler a tisztviselők által kifejtett német államérdekkel szemben csökönyösen támogatta a leendő cionista állam fejlesztését, miközben erre semmi nem kényszerítette! A háborús győzelem szabotálásáról szóló ponttal egybevetve ez is arra utal, hogy nem a német nemzeti érdek képviselete irányította, hanem a cionista, illetve a cionizmust is eszközül használó globális zsidó körök érdekeit szolgálta!

A cikk kitér a Haganából kivált Irgunból kivált Lehi ("Izrael Szabadságharcosai"), vagy ahogy az angolok és a palesztinai zsidó vezetők nevezték, "Stern bandája" részéről a náci Németországnak az angolok elleni közös harc érdekében 1941 januárjában felajánlott katonai szövetségre. Nem meglepő, hogy a marginális, szélsőséges  fegyveres csoport (melynek tagjai, majd vezetői között volt Jichak Samir későbbi miniszterelnök) kezdeményezésére a németek sem válaszoltak (legalábbis nincs nyoma ilyennek), és a palesztinai cionista elit is az angolokkal való együttműködés pártján volt Hitler legyőzéséig.

Az e bejegyzésben kifejtett elmélet helyessége esetén ez nem is lehetett másként, ugyanis a cionista vezetés egyrészt Hitlernek az Ördög szerepét osztotta a Nagy Előadásban (kiválóan játszotta...), vagyis fegyveres cionista nem harcolhatott Hitlerrel szövetségben, másrészt a globális cionista érdekérvényesítéshez, Izrael állam létjogosultságának vitathatatlanságához betervezték a Hitler által megszállt területeken kiirtandó zsidók vérét, mint föld- és hatalomszerző, örök kárpótlás-szerző "érvet". A Lehi által javasolt terv német elfogadása esetén pedig a zsidóirtásra nem került volna sor, hiszen a terv szerint fel kellett volna fegyverezniük és katonai kiképzésben kellett volna részesíteniük a megszállt területek zsidó férfijait, nyilván a családjukat békénhagyva. Ez a megoldás (a náci ideológia eredendően antiszemita jellege miatt egyébként is abszurd volta mellett) ellentétes lett volna a cionista tervekkel. Tehát Stern nem volt beavatva a cionista vezérkar elképzeléseibe. Meg is ölték nemsokára...Lenni Brenner: Zionism in the age of the dictators - A nácizmussal együttműködő cionizmus
Henry Makow:  Zionism: A Conspiracy Against Jews

4. A náci vezérkar, köztük Hitler jónéhány prominens tagjának zsidó származása 

forrás: Henry Makow

Hitler zsidó származása egy sokat emlegetett téma, de egyértelműen bizonyított nincs a sokféle elmélet között. A Rotschild-házból való származását nem is linkelem, mert olyan kevéssé meggyőző. A Führer zsidó származásáról Németországban már a nácik hatalomra jutása előtt is pletykáltak, állítólag Angliából érkezett unokaöccse zsarolni is próbálta ilyen iratokkal. A Grazi Frankenberger, vagy Frankenreiter nevű családdal való kapcsolatot, ahol Hitler nagyanyja lett volna cseléd, Ormos Mária hazai Hitler-életrajza is megemlíti, de a wikipédia cikkéhez hasonlóan bizonyíthatatlanként.Ezt a származási adatot Hans Frank közölte kivégzésére várva. (Kardel könyve őt is a zsidó származású nácik között említi, neve megegyezik Jacob Frankéval, a nihilista zsidó álmessiáséval....) A Múlt-Kor cikke szerint (Hitler elátkozott családja): 

"Nyilvánvaló, hogy Adolf Hitler olyan családból származik, ahol a vérfertőzés, a közeli rokonok házasodása, nemi érintkezése egymás között inkább szabály volt, mint kivétel."

 Csak spekuláció, de e blogon egyből beugorhat a zsidó nihilista misztikus frankisták perverz vérfertőzős-beltenyészetes szubkultúrája, amelyből például Freud is származik és melynek szokásai alapján alkotta meg perverz szexcentrikus elméleteit, az egész emberiségre kivetítve.
"A Hitler-család története" cikk szerint a vérfertőzés miatt a családban gyakori elmebeteg Hitler-rokonok egyike áldozatul is esett a náci eutanázia programnak.

A Hitler-család genetikai anyagának mai tudományos vizsgálata is azt bizonyítja, hogy az "árja faj tisztaságának" programja tragikomikus volt épp a Führertől:  Haaretz, Izrael - "A DNS tesztek felfedik Hitler zsidó és afrikai gyökereit" . A Hitler-rokonok "genetikai ujjlenyomatát" jelentő domináns haplócsoport-kromoszómák kimondottan ritkák Észak- és Nyugat-Európában, de dominánsak Észak-Afrikában és az askenázi, illetve a szefárd zsidók körében.

Hogy Hitler nem volt éppen biztos saját árjaságában, vagy éppen hogy biztosan tudta, hogy van mit takargatnia, azt lényegében bizonyítja, hogy a családi múlt emlékeit szó szerint letöröltette a térképről: 

"A Hitler család, avagy a keserű örökségek krónikája":
"Schicklgruber Alois osztrák vámhivatalnok apjának Georg Hiedler volt a neve, de csak papíron, mert Alois (Adolf apja) törvénytelenül jött a világra, s így szülőanyja, Theresie Schicklgruber nevén anyakönyvezték. Alois csak 1875-ben vette föl a Hitler nevet, amikor 39 esztendős volt. A név olyan bizonytalanul szerepelt a különböző okmányokon, hogy az magyarázatul szolgálhat a dollersheimi körzeti elöljáróság (és vele együtt az irattár) megsemmisítésére. Amikor ugyanis Hitler megszállta Ausztriát, 1938 májusában parancsot adott, hogy a falut (apja szülőhelyét) és a körzet temetőjét tegyék alkalmassá a tüzérség és a gyalogság hadgyakorlatai számára. A lakosságot kiköltöztették házaikból, és az egész területet a temető valamennyi sírjával együtt, ágyútűz alá vették. A „Führer”, a nemzeti szocialista népirtás atyja, aki pusztulásra ítélte mindazokat, akik nem tudták igazolni, hogy a „Herrenvolk”-hoz tartoznak, gondosan megsemmisítette a sajátiratait. Szülőhelyének, Braunaunak, sőt egész családfájának minden regisztrációját Dollersheimben őrizték. A halálos „igazoltatások” megkövetelője önmagát sohasem igazolta, innen valók a legkülönbözőbb és legsajátosabb találgatások és kombinációk a származását illetően. "

Őszintén meglep, hogy egy ilyen kényes témáról az Amerikai Népszava (is) közölt adatot...
Hogy zsidó körökben elterjedt volt a pletyka, azt Kardel könyvének bevezetése is jelzi, ahol a szerző egy Leningrád ostromából ismert egykori bajtársától, akinek ismerte nem árja származását, a háború után egy atlanti szigeti kaszinóban kérdezte néhány ital után: 

"Amigo, teljes zsidó létedre hogyan hordhatod ezeket az érdemrendeket és kitüntetéseket a szavasztikával a melleden?" "Nos", érkezett a válasz szép bécsi zsargonban: "miért nem kaparod meg magát Hitlert? Akkor látni fogod, hogy egy olyan bécsi zsidó fog előtűnni, mint én."

Anton Mayer, Hitler "árjásított félzsidó" katonája

Bryan Mark Rigg: "Hitler zsidó katonái" c. könyvéből kiderül, hogy a Leningrádot ostromló bécsi zsidó katona nem volt fehér holló a Wehrmachtban, legalább 150 ezren harcoltak a "teljes zsidónak", vagy "keveréknek" minősülők közül Hitler seregében, köztük két hadseregtábornok és tizenöt tábornok. Kb. 20 zsidó katona kapta meg a német lovagkeresztet. Erhard Milch, a Luftwaffe helyettes parancsnoka születési anyakönyvi kivonatát maga Göring hamisította meg, azzal válaszolva a kritikákra, hogy "Én döntöm el, ki zsidó és ki árja!", amivel persze csak az egykori kedélyesen "zsidófaló" antiszemita bécsi polgármestert, Luegert idézte. Jellemző, hogy mindkettőjüket, Göringet és Luegert is gyanúsítják zsidó származással, ami csak erősíti a hipotézist, hogy az antiszemitizmus a cionisták csodafegyvere, kedvenc manipulatív eszköze. Göring öccséről azóta dokumentálták, hogy zsidómentéssel foglalkozott, (ahogy eszerint a báty is...), tehát Kardel Bronder nyomán nagy eséllyel Göringet se alaptalanul sorolta a zsidó származású náci vezetők közé, az alábbi hátborzongató névsorban:Hitler, Eichmann, Heydrich, Hess, Strasser, Göbbels, Rosenberg, Frank, Himmler, Ribbentrop (Weizmann, az első izraeli elnök barátja!), egy sor más fontos náci vezető és Haushofer professzor is.
Mindezek az okkult Thule Társaság tagjai, ami egy fontos kapocs lehetett a nácik harci feladatát kitűző, szintén misztikus célok által vezérelt cionista világközpont felé.

Természetesen a névsorban szereplő főnácik zsidó származásának hitelessége nem garantált, de Bronder ( a Before Hitler came c. könyv szerzője) maga is német zsidó volt, tehát jellemző, hogy egyes zsidó körökben ilyesmi teljesen hihetően hangzott.

Ugyanezen zsidó közeget képviseli George Tabori, magyarországi zsidó származású szerző, aki Mein Kampf című abszurd bohózatának Nemzeti Színház-beli előadását a Mazsihisz kritikusa nem igazán kedvelte meg:

"A Mein Kampf című darab a modern és tabudöntögető művészet eszközeit használja, amellyel magában nem lenne baj. Ízlés és gyomor dolga."
"A Meink Kampf című színdarab bulvármű, amely meghökkentőnek szánt állításait pletykákra és többször megcáfolt szóbeszédekre alapozta. A holokausztra és annak 6 millió áldozatára konkrétan csak egyszer, egy mondat erejéig utalnak, viszont tényként (!) közlik és sulykolják, hogy Hitler zsidó volt. A Sinkó László által játszott Herzl nevű könyvkereskedő Adolf Hitlert testvéremnek szólítja, amit Hitler (Mátyássy Bence) először beismer, majd tagadni kezdi."

 A kritikusnak az én blogom jelen bejegyzése se tetszene: 

"Emlékeztetőül, Hitler zsidó származásának felemlegetésével legutóbb az iráni elnök egyik tanácsadója operált. Ahmeninedzsádék mindezt arra használták fel, hogy bebizonyítsák: Hitler az egész holokausztot egy zsidó összeesküvés részeként csak azért vitte végbe, hogy a zsidók később megalapíthassák Izraelt."

Ahmadinedzsád csak tudja, lehet, hogy ő is bennfentes, elnézve egyrészt a származására vonatkozó pletykákat, másrészt, hogy tipikusan az egyik "korunk Hitlere" mumus-szerepet tölti be a cionisták számára, akivel ijesztgethetik, fegyelmezhetik az izraeli zsidó köznépet, rabszolgáikat, miközben az iráni lakosságnak kb. annyira hiányzik az anticionista mártírsors, mint egykor a Hitler karmaiba került német népnek...



5. Hitler szabotálta a német győzelmet, a háború egy gonosz színjáték volt

Ez is tipikus összeesküvéselmélet-téma, közte persze mesés elméleteké is, azonban józan ésszal nézve Hitler és a háború más vezetőinek sok, látszatra irracionális döntését jól magyarázza elméletünk.
Néhány fontosabb a különféle cikkek, blogbejegyzések által felsorolt érthetetlen "hibák" sorából, melyek viszont racionálisak, ha Hitlert nem a németség érdekéért élő-haló vezetőnek, hanem a cionizmust irányítók ügynökének tekintjük:

• Hitler megengedte a Dunkerque-nél bekerített brit-francia csapatok evakuációját
• Miért nem vette kézbe Hitler a francia flottát?
• Miért nem zárta le Hitler a Gibraltári szorost? (a rendelkezésére álló francia flottával)
• Miért folytatta Hitler az Angliai Csatát a siker esélyét kizáró módon?
• Miért kezdett kétfrontos háborút?
• Miért osztotta meg csapatait a Szovjetunió területén?
• Miért tiltotta meg a visszavonulást a vesztésre álló csatákban, pl. Moszkva és Sztálingrád?
• Tudta, hogy a siker esélye nélkül támad Kurszknál, mégis feláldozta páncélosai felét.
• Hitler elutasította a szovjetekkel a különbéke tárgyalásokat, ahogy korábban Sztálin szövetségi ajánlatát is a Nyugat ellen.
• Hitler feleslegesen ment Afrikába, de ha már ott volt, nem adott Rommelnek időben elég forrást a győzelemhez. Több katonát vesztett ott, mint Sztálingrádnál!
• Értelmetlenül üzent hadat az USÁ-nak. (ettől még a háború köztük elkerülhetetlen volt)
• Hitler akkor rendelte el a zsidók tömeges megsemmisítését, amikor már világos volt, hogy a háborút Németország nem nyerheti meg. Szándékosan növelte az ellenség bosszúvágyát és bosszú-indokát, kiszolgáltatva nekik a német népet.

Nemcsak Hitler szabotált, hanem más vezetők, Sztálin, Roosevelt is, utóbbi például előre tudott a Pearl Harbori támadásról, stb, ezek is a háború egy központból tervezettségének jelei. A fenti irracionális döntések egy része a háború elhúzódását és a nagyobb áldozatszámot, több szenvedést célozták. Ahogy a zsidó üldözötteket sem mentették a cionisták (csak kiválasztottakat), úgy a többi féle áldozatok számának csökkentése sem volt cél. Ennek gonoszul praktikus és rituális céljai egyaránt lehettek, de erre a folytatásban térek ki részletesebben.Források (melyek mindig kritikusan kezelendők!):

Robert Pye:  Történelmi anomáliák a II. Világháborúban - Hogy irányította a Globális Elit mindkét oldalt (szektás elfogultsága miatt több ponton durván torzít!)Hitler szándékosan vesztette el a háborút? (egy zűrös blogról)

Henry Makow (zsidó származású keresztény): Nyolc jel, hogy a II. Világháborút az illuminátusok vezényelték
Illuminátus zsidók felelősek a Holokausztért?
Hitler egy illuminátus ügynök volt?

Katonai szempontból lehet találni komolyabb szaktörténész forrásokat is, de nekünk ide ez elég. Makow a maga területén komoly forrás.Összefoglalva: a fentiek elegendő tényt, forrást jelentenek ahhoz, hogy megállapíthassuk, a világháborút gonosz színjátékként előre eltervezhették, a háborús felek mindegyikének felfegyverzése mögött ott állt ugyanaz a globalista uzsoratőke, Hitler, mint a színjáték Főgonoszának, Ördögének rezsimjét látszólagos ellenségei, amerikai zsidó bankárok építették fel, finanszírozták hatalomba. E háttérből mozgató körök nagyrészt zsidó származásuk ellenére megrendelői voltak a tömeges zsidóirtásnak, miközben a céljaikra kiszelektált zsidó "emberanyaggal" megteremtették Izrael államot. A "Holokauszt"-nak elnevezett népirtás cinikus eszköz volt a (nagyrészt) zsidó bankárok kezében.

Eddig a pontig az elmélet nem különösen tartozik a vallási területéhez, elvileg ilyen gigantikus manipuláció elképzelhető egyfajta gonosz praktikus, machiavellisztikus hozzáállás alapján. Az összeesküvéselméletek jókora része nem is megy túl az ilyenféle materialista magyarázaton, a gonosz összeesküvő háttérhatalom végső mozgatórugójaként a globális pénzuralom, egy Új Világrend megteremtését és fenntartását feltételezve. Természetesen már korábban is foglalkoztam a blogon azzal, hogy a globális felforgató körök tevékenységének végső mozgatórugója valójában vallási, misztikus, okkult jellegű, hogy konkrétan ez áll a Holokausztnak nevezett zsidóirtás mögött is, azt a folytatásban fejtem ki.

A bejegyzés folytatása: Kiddush Hashem - a Holokuszt zsidó receptje - II.rész - A vallási háttér

Kapcsolódó bejegyzések:

Zsidók öltek zsidókat, hogy a túlélőket Izraelbe kényszerítsék

Az atomrakéta, a gnosztikus világpusztítás tudatosan kifejlesztett eszköze

A magyar bloggertársadalom két korelnök veteránjának utóbbi blogbejegyzéseiben is felmerült az atomfegyverek témája. Antalffy Tibor  bá "Izrael kontra emberiség" című bejegyzése idézi, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának minapi Iránnal történt (azóta máris bizonytalan...) megegyezése kapcsán a csalódott Netanyahu dühösen kijelentette, hogy "ha neki választani kell a III. világháború és Izrael elpusztítása között, akkor az előzőt fogja választani." Tibor bá ezt blöffnek tartja, azon az alapon, hogy ez egy hamis választási lehetőség, "lose-lose szcenárió". Ez persze igaz is, az is, hogy valóban azonos a két lehetőség, illetve, hogy valóban gyakran blöfföl az izraeli kormány (mint más kormányok is), azonban a világ (legalábbis az emberiség) atomháború általi elpusztítása, kimondottan izraeli(ta származású) döntéshozók kezdeményezésére a misztikus nihilizmus, az okkult hagyományok ismeretében nem egy azonnal elhessegethető lehetőség. Sőt, mint látni fogjuk, sajnos az ellenkezője a nem túl esélyes...

A másik régi blogmotoros, Szeszák Gyula pedig "Putyin Razvedkája" című bejegyzésében egyebek mellett az amerikai atomtitok szovjetek részére történő ellopásában résztvevő zsidó kémek túlsúlyának tényére mutat rá, köztük az atomprogram vezetője, Oppenheimer részvételére is.

Tehát az atomfegyverkezésnek nemcsak a létrehozása, a technikai megtervezése és politikai lobbiháttere volt egy látványosan "zsidó ügy", zsidó káderek által véghezvitt, vezényelt ügy, hanem az atomháborús veszélyhelyzet előállítása is. Ugyanis nyilvánvalóan nincs az emberiség kipusztításával fenyegető atomháborús potenciál, ha csak a világ domináns nagyhatalma, az USA rendelkezik atomfegyverekkel, amely ellenfeleit egy-két bomba bevetésével behódolásra kényszerítheti, mint Japán esete mutatta. Természetesen az atomtitoknak a háború eredményeként kétpólusúvá váló világ két pólusa között zsidók által kivitelezett tudatos megosztását nagyban elősegítette, hogy mint e blogról is tudhatjuk, de még inkább például Sutton, vagy MacDonald könyvei alapján, az USA és a Szovjetunió élén egyaránt a globalista, nagyrészt zsidó (származású) bankárelit által a hatalomba finanszírozott elit állt, ahogy a frissen legyőzött hitleri rezsim is e körök bankszámláiból bújt elő, tehát a második világháború is e végső hatalommal rendelkező körök pokoli színjátéka volt. És persze már az első világháború is, ahol (mindkét háborúban) a harcoló felek fontos döntéshozó posztjain álló egyes zsidó származású káderek hajmeresztően közeli családi kapcsolatban álltak az "ellenség" területén hasonló posztokat betöltő magukfajtákkal, vagy éppen saját maguk onnan települtek át néhány évvel azelőtt...

A korábbi bejegyzések során a mozaikként összeálló kép láttán már megfogalmaztam azt az intuíciómat, hogy a gettók belülről zárt kapuinak kitárása, a Haszkala, "zsidó felvilágosodás", melynek keretében többé már nem tiltották a zsidó ifjaknak a Talmudon kívüli világi tudományok tanulmányozását, nem véletlenül vezetett oda, hogy gyakorlatilag két nemzedék alatt a zsidó tehetségek elárasztották az egyetemek ezirányú szakjait és rövidesen kifejlesztették az atombombát. A kifejlesztés oka a világ elpusztításának tudatos terve volt.

"... mi képesek vagyunk rá, hogy hirtelen, csak úgy, reggeli előtt elkezdjük a harmadik világháborút.”

Most lépjünk tovább az intuíció tényekkel való alátámasztása felé!A bejegyzés folytatása

"Izraelnek olyannak kell lennie, mint egy veszett kutyának!"

Akik csak felületesen is ismerik a témát, tudják, hogy Netanyahu fentebb idézett kijelentése kimondottan megszokott már, egy jól ismert félhivatalos, sőt eszerint már hivatalos izraeli állami-katonapolitikai doktrína része, amit "Sámson-opció" néven ismernek. (Sámson, a zsidó hős a bibliai sztoriban kidöntötte a filiszteusok temploma két tartóoszlopát, ezzel magával vitte a halálba népe ellenségeit.) Az izraeli elit tagjai és hivatalos, vagy nemhivatalos szóvivői évtizedek óta rutinszerűen emlegetnek ilyesmiket  a világ megfélemlítése céljából. Az izraeli atomfegyverek létezésének mindenki által ismert  nyílt "titkát" és a Sámson-opció katonai doktrínájának létét a nyilvánosság előtt elsőként Martin Levi van Creveld, a neves izraeli hadtörténész és stratégiai szakértő, számos nyugati stratégiai akadémia előadója ismerte el félhivatalosan 2003-ban, nyilvánvalóan felső utasításra:

Wikipédia, Martin van Creveld: Egy 2003 szeptemberében a holland Elsevier hetilapnak az Izraelt Irán, a palesztinok és a világközvélemény részéről fenyegető veszélyek témájában adott interjúban van Creveld kijelentette:

“Többszáz atomrobbanófejjel és rakétával rendelkezünk és bármilyen irányban levő célpontokra képesek vagyunk kilőni őket, talán még Rómára is. A legtöbb európai főváros célpont a légierőnk számára. Hadd idézzem Moshe Dayan tábornokot: ‘Izraelnek olyannak kell lennie, mint egy veszett kutyának, túl veszélyesnek ahhoz, hogy ingerelni merjék.’ Én e pillanatban az egészet reménytelennek látom. Meg kell próbálnunk megakadályozni, hogy a dolgok ide jussanak, ha egyáltalán lehetséges. Azonban fegyveres erőink nem a harmincadik legerősebbek a világon, hanem inkább a második, vagy harmadik helyen állnak. Megvan hozzá a képességünk, hogy magunkkal rántsuk a mélybe a világot. És biztosíthatom, hogy ez meg fog történni, mielőtt Izrael elpusztul.” 

Rómát nem teljesen véletlenül említhette, a kabbalista-nihilista zsidó misztika, de igazából a judaizmus fősodra számára is a város a kereszténység szimbolikus fővárosa, a zsidó mitológia Edomja, az Ellenség, melynek elfoglalása és végső elpusztítása része a zsidó Megváltás eszkatologikus végcéljának. Épp ezért Róma egyedüli név szerinti említése az izraeli atomcélok között erősíti a gyanúnkat, hogy a cionizmus mögött álló erők számára az egész Sámson-opció nem kizárólag egy végső visszarettentő lehetőség Izrael ellenségeivel szemben, hanem eleve a világ elpusztítása a céljuk.

Az ilyen ügyekben járatosak tudják, hogy az eszmék, ideológiák és a politikai szövegek nem a semmiből teremnek, hanem megvan a saját evolúciójuk. Ez vonatkozik az irodalmi művekre, a filmforgatókönyvekre és hasonlókra is, ezért röhejes, amikor valakik azt állítják, hogy pl. a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve egy alkalmi hamisítvány.  (Miközben a körítő meséje természetesen "hamisítvány", ahogy a vallási mitológiák is azok, ha értetlenül közelítjük őket.) Az izraeli elit köreiben az állam "őrültségét", "veszett kutya" módjára való veszélyességét hangoztató propagandaszövegeknek is megvan a maga hagyománya.David Hirst "A fegyver és az olajág" c. könyvének a The Guardian általi ismertetőjében olvashatjuk: 

"A vad, irracionális erőszakkal, mint politikai nyomásra adott válasszal való fenyegetőzés a kezdetektől fogva egy izraeli reakció volt. Ezt elsőként az 1950-es években dokumentálta hivatalosan Moshe Sharett, a 'galamb' miniszterelnök, aki honvédelmi miniszteréről, Pinhas Lavonról írta, hogy 'állandóan őrült tettek elkövetése', 'megbolondulás' szükségességét hirdette, amennyiben Izraelt megtámadják. Egy 'igazságos, átfogó és tartós' béke nélkül, melyet csak Amerika valósíthat meg, Izrael legalább olyan esélyes jelölt marad és sokkal hosszabb időre, mint Irán, az 'atomőrült' államszerepére.

Eszünkbe juthat, hogy az ősi gnosztikus eszméknek a zsidó misztika keretében történő újjáéledését kompletté tevő luriai kabbala nyomán fellépő álmessiás, Sabbatáj Cví számára a Megváltás és az ő Megváltói  szerepe egyik biztos jele "furcsa tettek" elkövetése, az "őrült viselkedés" volt. Mint látni fogjuk, a politikai cionizmust a zsidó megváltástan keretébe beillesztő teológia nélkülözhetetlen eszköznek tekinti a háborúkat, tehát egy újabb támpontra akadtunk, hogy az izraeli politikusok és katonai vezetők atomőrjöngéssel fenyegetőzése több, mint praktikus, racionális elrettentés, emögött (irracionális) vallási eszmék állnak. Vagyis az őrültség szó idézőjelbe tétele teljesen indokolatlan...

Korábbi, "... hogy forróvá tegyem a talajt a diaszpórában élő zsidek lába alatt..." című bejegyzésemben már idéztem Ámosz Oz: Keresztül-kasul Izrael országában 1982 őszén című, magyarul 1988-ban kiadott könyvéből azt a fejezetet, melyben egy nem megnevezett legendás izraeli katonai-politikai vezető ("C.") monológját jegyzi le. A vallomás legleleplezőbb elemének elsőre az tűnt, hogy a magas rangú vezető szívbaj nélkül elismeri benne, hogy az izraeli titkosszolgálatok rutinszerűen hajtanak végre hamis zászlós "antiszemita" merényleteket, illetve tudatosan fokozzák az antiszemitizmust a világban a diaszpórazsidóság megfélemlítése céljából, hogy a cionizmus engedelmes eszközeivé tegyék őket. ("én ma is kész vagyok rá, önként, hogy elvégezzem Izrael népéért a mocskos munkát, hogy szükség szerint arabokat öljek, hogy száműzzem, elkergessem, megégessem őket, hogy meggyűlöltessem magunkat, hogy forróvá tegyem a talajt a diszpórában élő zsidek lába alatt, és arra kényszerítsem őket, hogy jajgatva, de gyorsan idefussanak az országba. Még ha itt is, ott is fel kéne ezért robbantanom egy csomó zsinagógát.")

Az interneten palesztin források nyomán elterjedt tévhit szerint Oz Saronnal készített interjút, ezt azonban az író cáfolta, azzal, hogy sose találkozott Saronnal. A van Creveld által és a könyvbeli "C." által is említett Dajan se lehetett az interjúalany (azon túl, hogy ez esetben "C." magára hivatkozott volna), mert egy évvel korábban meghalt. Tibor bá blogján B., egy izraelben élő fórumtárs közölte, hazájában általános a vélekedés, hogy Oz Jicak Samir szavait jegyezte le. Ha B. jól tudja (és miért tudná rosszul), az még súlyosabbá teszi az elhangzottakat. Ugyanis Samir a hírhedt Lehi cionista terrorszervezet egyik vezetője volt (a Lehi katonai szövetséget ajánlott Hitlernek az angolok ellen!), e pozíciójában pedig sok olyat tett, hogy az "arabok ölése, száműzése, elkergetése, megégetése mocskos munkája" nem puszta retorika részéről. Ezért mondja, hogy "ma is" (1982-ben ) kész erre. Ugyanígy nem a levegőbe beszélhetett a szent cionista cél érdekében itt is, ott is elkövetett zsinagógarobbantásokról, hiszen 1955 és 1965 között a Moszadnál dolgozott. A dicsekvő hitvallás Oz általi publikálása utáni évben pedig Izrael miniszterelnöke lett, 1983-84, majd másodszor 1986-1992 között betöltve a tisztséget. A mellbevágó kijelentésekkel kb. "átment a vizsgán", bizonyította, hogy alkalmas a cionista állam vezetésére...

Itt a harmadik világháborúra, a zsidók által cionista célok érdekében kifejlesztett atomfegyverekre, és a világ elpusztítására vonatkozó kijelentéseit emelem ki, ami a hamis zászlós terrortámadások kérdésénél is drámaibb ügy, és természetesen visszaköszön az "Izrael legyen veszett kutya"-motívum is:

“Talán a világ végre-valahára megtanulja, hogy ne szánakozzék rajtam, hanem féljen tőlem. Talán kezdenek majd félni az őrültségeimtől, ahelyett, hogy magasztalnák lelki szépségemet. Áldott legyen, aki megengedte ezt megélnünk, én mondom neked. Csak had reszkessenek. Csak nevezzenek engem, minket őrült országnak. Meg kell érteniük, hogy mi egy vad állam vagyunk, halálos veszedelem az egész szomszédságunkra, hogy úgy kell félniük, mint az Istentől, hogy nem vagyunk normálisak, akik képesek vagyunk rá, hogy őrjöngjünk, amiért meggyilkolták valamelyik gyerekünket – ha csak egyet is! -, hogy elfogjon bennünket a veszettség és lángba borítsuk a Közel-Kelet összes olajmezőjét. Egyébként ha ez a gyerek – ne adj’ isten – a te gyereked volna, te is ugyanígy beszélnél, ahogy én. Jól teszik, ha úgy kalkulálnak Washingtonban, Moszkvában, Damaszkuszban és Kínában, hogy ha lelövik valamelyik követünket – vagy akár csak egyik konzulunkat, vagy azt az attasénkat, aki a filatéliai ügyeket intézi -, mi képesek vagyunk rá, hogy hirtelen, csak úgy, reggeli előtt elkezdjük a harmadik világháborút.”

“- Figyelj ide, cimborám. Ha az a sokat dicsért zsidó ész egy kicsit kevesebbet fordított volna a világ megváltására, az emberiség megjobbítására – Marx, Freud, Kafka meg ezek a többi lángeszűek, meg persze Einstein is -, ha helyette egy icipicit – csak tíz évet, nem többet – azon iparkodott volna, hogy megalapítson egy iciri-piciri zsidó államocskát, egyfajta önálló hídfőt Hádérától Gedéráig, és feltalált volna még idejében egy iciri-piciri atombombácskát ennek az iciri-piciri államocskának, ha megcsinálták volna ezt a két dolgot, akkor nem lett volna egyáltalán Hitler. És nem lett volna holocaust. És nem akadt volna senki az egész világon, aki ujjal is érinteni merte volna a zsidókat. És akkor ma itt húszmilliónyian élnénk, a Szuezi-csatornától az olajmezőkig. És még csak le sem kellett volna dobnunk ezt a bombát a németekre, vagy azt arabokra. Elég lett volna, ha harminchatban vagy harminckilencben, van egy ilyen bomba az iciri-piciri zsidó államocska egyik raktárában, egyetlen Hitler sem mert volna akár csak ujja hegyével hozzányúlni egyetlen zsidóhoz sem. És mindenki, aki meghalt, most élne. Ők, meg az ivadékaik. Mit, igazán erején felüli lett volna a zsidóknak, hogy a harmincas években felállítsanak egy kis államot a kicsinyke bombával?Talán így még a második világháborút is megtakarítottuk volna a népeknek. Talán magunknak is megtakarítottunk volna öt-hat háborút az arabokkal.”

Ez persze egy propagandaszöveg, mely céljaihoz torzítja a valóságot. Itt apróság, hogy Marx, Freud és Kafka egyáltalán nem az emberiség megjobbításán fáradoztak, hanem misztikus nihilistaként romboltak, tevékenységükről e blogon többször írtam. (Címkék: Marx, Freud, Kafka)
Azt pedig a cionista elit vezető tagja nem gondolhatta komolyan, hogy a Holokauszt és a világháború számukra megtakarítható lett volna. Egy ilyen beavatott ravasz róka nagyon jól tudhatta, hogy Hitler, a háború és zsidóirtás nélkül ő nem lehetett volna izraeli vezető, mert anélkül nem jön létre Izrael állam. Hisz ő maga mondja, hogy “a cionizmus mocskos munkája máig sincs befejezve”, hogy ő “MA IS kész zsinagógát robbantani, hogy a diaszpórában élő zsidek idefussanak a Cionba”, vagyis nyilván tudta, hogy a második világháborús zsidóirtás is ezt szolgálta nagyban. Hogy a zsidó bankárok ezért finanszírozták a hatalomba Hitlert. Az atomfenyegetés is teljesen tudatosan e körök eszköze és Einsteint alaptalanul marasztalja el ez ügyben, mert ő meg is tett mindent a bombáért. Einstein érdemeit a cionizmus, melynek céljaira építették fel az ő "Zsidó Zseni"-imázsát egy elsőrangú reklám-figuraként, olyannyira elismerte, hogy 1952-ben Ben Gurion miniszterelnök felkérte, legyen Izrael állam második köztársasági elnöke. (Volt annyi esze, hogy nem fogadta el az ajánlatot, mert a politikai szerep elkoptathatta volna a föld felett lebegő zseni-arculatot.)

Hogy a második világháborút és benne a "Holokausztot" (a cionisták számára felesleges zsidó tömegek tudatos halálba küldését) a cionista elit mennyire nem katasztrófaként, vagy "megtakaríthatóként" fogta fel, azt bizonyítják a "cionizmus mocskos munkájába" láthatóan beavatott rabbik kijelentései.

"Amikor egy nagy háború van a világban, felébred a Messiás hatalma."

A "Kiddush Hashem - a Holokauszt zsidó receptje" című bejegyzésben már idéztem Jicak Benjamini izraeli történész-pszichoanalitikus előadásából, hogy Abraham Jicak Kook rabbi és fia, Cví Jehuda rabbi megváltási víziója szerint, amelyre az izraeli szélsőjobb körében tömegek által vallott politikai program alapozódik:

"A megváltást élő emberek hajtják végre; a dolog nem vár a Végső Napokig, mint az ultraortodoxok (a haredik) hiszik. A cionizmus aktív folytatásával a zsidók meggyorsítják a Megváltó eljövetelét, kikényszerítve Istentől a megváltást"

Ennek a (cionista) emberek által saját kezükbe vett "megváltásnak", messianisztikus történelemcsinálásnak pedig az egyik legfontosabb eszköze a (zsidó nagytőke által megszervezett) háború, kiemelten a Világháború, melynek rettenetes embervesztesége, közte zsidó tömegekből is álló vesztesége egy cseppet sem sajnálatos dolog e cionista teológusok számára.

A kiváló "Winston Smith Ministry of Truth" blog "Az éles zsidó szem egy magasztosabb tervet láthat" c. bejegyzése kivonatolja a yeshiva.org.il izraeli weboldalról David Samson rabbi "Izrael háborúja az arab terror ellen" c. cikkét.

Abraham Jicak HaKohen Kook rabbi (1865-1935) Palesztinai Brit Mandátumterület askenázi főrabbija és a vallásos cionizmus legfőbb korai vezetője volt. Az izraeli Izrael Sahak professzor írta 1999-es "Zsidó fundamentalizmus Izraelben" c. könyvében, hogy Kook rabbi "nem titkolta az I. Világháborúban elesettek halála miatti örömét, ezt azzal magyarázta, hogy az emberáldozatok szükségesek voltak, "hogy megkezdődhessen a Sátán Hatalmának megtörése".
David Samson rabbi mestere, Kook rabbi elméletét az első világháborúról kiterjeszti a másodikra és egyéb háborúkra is, hogy ezek a zsidók számára hasznosak voltak, ami logikus ebben a vallási-ideológiai irányzatban. (az eredeti szövegben a rabbi az ismert tilalom miatt nem írja ki Isten nevét, hanem a Hashem, "A Név" kifejezéssel helyettesíti)

OROT (Fények) című klasszikus tanulmányában Avraham Jicak HaKohen Kook rabbi kifejti, hogy a háború az egyik eszköze annak, ahogy Isten előmozdítja Izrael Megváltását.

... fontos, hogy megértsük, az általunk vágyott ideális világ a háború pusztításai által valósulhat meg. Ahogy ideje van a fénynek és ideje van a sötétségnek, éppúgy ideje van a békének és ideje van a háborúnak is. Az Első Világháború szörnyűségei közepette írta Kook rabbi: "Amikor egy nagy háború van a világban, felébred a Messiás hatalma." 

... Ha a Tóra szemszögéből nézzük, a háború rendelkezik pozitív értékkel is.A háború előrejelzi a Messiás érkezését. Még a háború pusztítása által is megjelenik a Messiás fénye. A Messiás hatalma felszabadul, amikor egy nagy háború önti el a világot. Minél nagyobb a háború, annál nagyobb a Messiás megnyilvánulása, amely rákövetkezik.

... A Talmud a Szanhedrin traktátusban leírja a szörnyű időket, melyek megelőzik a Messiás eljövetelét. Johanan rabbi azt tanítja, hogy amikor valaki azt látja, hogy egy nemzedéknek nagy megpróbáltatásokban van része, számíthat rá, hogy jön a Messiás. Látja a fényt az alagút végén. Ugyanez a látomás láttatja Kook rabbival a Messiás eljövetelét egy háború által elsötétített világban.

... Kook rabbi látomása Bölcseink tanításaiban gyökerezik. A Gemára szerint "A háború a Megváltás kezdete is." A Talmud ott azt mondja, hogy a Messiás kűzdelem és háború időszaka után jön el. A Midrás azt tanítja, hogy ha azt látod, hogy a világ birodalmai háborúznak egymással, számíthatsz "a Messiás lába nyomaira". A Rambam azt mondja nekünk, hogy a Messiás egyik fő feladata Isten háborúinak megvívása. Napi imáinkban kijelentjük, hogy "Isten a háborúk Ura."

... Kook rabbi azt mondja, hogy amikor nagy nemzetközi felfordulások vannak, mint amilyenek a háborúk, a konfliktus nagyságának megfelelő mértékben halad előre Izrael Megváltása elrendeltetett tökéletessége felé. Pontosan ez történt Kook rabbi idején. A Balfour Nyilatkozat, mely elismerte a zsidó nép jogát Erec Jiszraelhez (Izrael Földjéhez), az Első Világháború egyenes következménye volt. A háború eredményeként a britek lettek Izrael gazdái, hogy elősegítsék a Zsidó állam születését. Isten megdöntötte a törökök uralmát, akik megvetették a Bibliát és az angolokat tette a helyükre, akik támogatták a zsidó nép bibliai jogát az Országhoz.

A II Világháború eredménye egy újabb előrelépést jelentett Izrael fejlődési folyamatában - Medinat Jiszrael (Izrael Állam) megalapítását.

A zsidó történelem e modernkori mérföldkövei és kapcsolatuk az őket megelőző háborúkkal nyilvánvaló, felismerhető tények. Míg a történelemkönyvek és a tudós történészek e Világháborúk magyarázatául társadalmi, politikai és gazdasági elméletek sokaságát sorolhatják fel, az éles zsidó szem egy magasztosabb tervet láthat. Korunk Világháborúi Isten eszközei voltak Izrael népének az Ígéret Földjére visszavezetéséhez.

... Amikor  tehát Kook rabbi a zsidó világtörténelem lencséjén át nézi az Első Világháborút, tudja, hogy a háború kimenetele hasznos lesz Izrael számára. Tudja, hogy a háború azért jött, hogy elősegítse a zsidó nép politikai megváltását és visszavezessen minket Országunk függetlenségéhez.

Így folytatja Kook rabbi: " Elérkezett a madárdal ideje, a zsarnokok kigyomlálásáé. A gonoszok eltöröltetnek a föld színéről, a világ megjavul és a gerlice hangja hallatszik Országunkban.

... Minden új háború elhozza a Megváltás egy új szakaszát. Az Első Világháborútól és a Balfour Nyilatkozattól a Második Világháború és a Zsidó Állam létrehozása felé lépünk tovább. A Hatnapos Háború csodája elhozza nekünk Jeruzsálem újraegyesítését, valamint Judea és Szamária, Gáza és a Golán visszafoglalását. Újra egy hatalmas lépést tettünk előre a háború által.

A kérdés zárásául, hogy vajon a cionizmus elitje valóban bánja-e, hogy nem sikerült elkerülni a második világháborút, és hogy a zsidó atomfegyverkészleteknek hasonló leendő háborúk elkerülése lenne a célja, érdemes még ide idézni a nemrég meghalt hírhedt Joszef Ovádijának, egykori izraeli szefárd  főrabbinak Eli Jisáj, a Sasz párt elnöke (tehát híve) által tulajdonított kijelentést:

"Még azt is mondják, hogy kijelentette: Hitler egy küldött volt, akinek Isten munkáját kellett elvégeznie, mielőtt eljön a Messiás."

Ennyit a cionisták dialektikus észjárásáról... Természetesen e dialektika és messianizmus alapján nem sok mindent bíztak Istenre, a legfőbb pénzügyi hatalom birtokában maguk a cionizmust is eszközül használó körök szervezték meg és mendezselték a világháborúkat, ők használják az általuk manipulált Történelmet a (szerintük elképzelt) "Megváltási Folyamat" eszközéül.

Idáig érkezve e hosszú bejegyzésben az olvasó úgy érezheti, hogy ez már megint csak egy "zsidózó" ("antiszemita") szöveg. Valójában azonban egy kissé félrevezető az eddigi kép, hogy az atomfegyvereknek eleve a világ (emberiség) szándékos elpusztítása céljára való kifejlesztése egy "zsidó ügy". Nem teljesen félrevezető, mert valóban az is, de ugyanakkor a zsidóság és a judaizmus, illetve a Kabbala, a zsidó misztika egyfajta "gazdaállata" a világrombolás ősi gnosztikus eszméjének, mely a zsidóság nihilista irányzatába is belebújt, hogy azt irányítsa, de nemcsak abba.

" És a világot a levegőbe röpítem... "

Viszonylag nem régen, Richard Wurmbrand a sátánista Marxról írt könyvét olvasva botlottam a jelenségbe, hogy forradalmi, felforgató mozgalmak ideológusai, propagandistái irodalmi művekben világpusztítási vágyuknak adnak hangot. Több bejegyzésben idéztem már, de itt újra fel kell idéznem néhány ilyet, mert most új összefüggésbe helyezhetjük ezeket. Miután Wurmbrand bizonyítja, hogy az ifjúkorában nyilvánvalóan sátánista beavatáson átesett Marx célja nem az elnyomott, kizsákmányolt munkások sorsának megjavítása, hanem a Világ Lerombolása, az Isten elleni lázadás volt:

Richard Wurmbrand: Marx és a Sátán  (Az Oulanem az ifjú Marx sátánista drámája)

Hallgassuk az Oulanem végét:

"Ha van Valami, mely elemészt, Közepébe ugrok, ezáltal lerombolom a világot — A világot, mely köztem és a Mélység között magasodik Szilánkokra zúzom kitartó átkaimmal

Nyers valója köré vetem karjaimat: Velem ölelkezve a világ némán kimúlik, És akkor lesüllyed az abszolút semmibe, elpusztulva, létezés nélkül — Ez élet lenne a javából!"

Marxot valószínűleg de Sade márki szavai ispirálták:

"Utálom a természetet. Szeretném szétvágni földgömbjét, megakadályozni keringését, leállítani a csillagok körzését, kidönteni a térben lebegő bolygókat, lerombolni, ami a természetet szolgálja, védeni, ami kárt tesz benne — egy szóval: tevékenységemmel ártani akarok neki... Talán képesek leszünk megtámadni a napot, megfosztani tőle a világegyetemet, vagy felhasználni a világ felgyújtására. Ezek bűnök lennének a javából!"

Marx és de Sade ugyanazokat az eszméket propagálják.

(És az Ámosz Oznak nyilatkozó "C." Marxot  az emberiség megjobbításán fáradozó naív idealista zsidók közé sorolta...)

James H. Billington: Tűz az emberek elméjében - a Forradalomvallás eredete

Amikor a legfontosabb Napóleon-ellenes összeesküvést azzal gúnyolták, hogy "egy gyufaszálat akartak emelőnek használni", az összeesküvés vezetője úgy válaszolt, hogy
'Akinek gyufaszála van, annak nincs szüksége emelőre, nem felemeli a világot, hanem felgyújtja.'

Petőfi is félreismerhetetlenül ehhez az irányzathoz tartozott, világpusztítási vágyát kifejező versei annyira "rímelnek" a fentebbiekre, Sade, Marx és elvtársaik műveire, hogy nagy eséllyel ismerhette is azokat, a gnosztikus eszmei háttér viszont egyértelműen azonos:

EGY FIATAL ÍRÓHOZ

Jőj és ontsd lelked villámait,
S lángjaikkal gyujtsd föl a világot;
Rendűljön meg a föld,
amidőn Mennydörgő jelszódat elkiáltod.

HEGYEN ÜLÖK

Ősszel szép csak a természet énnekem,
A haldokló természetet szeretem.
(...)
Szeretném, ha vadfa lennék erdõben,
Még inkább: ha tüzvész lenne belõlem;
Elégetném ezt az egész világot,
Mely engemet mindörökké csak bántott.

HA JŐNE OLY NAGY FERGETEG

Ha jőne oly nagy fergeteg,
Mely meghasítná az eget,
És e hasitékon át
A földgolyót behajítaná!

A GYÁVA FAJ, A TÖRPE LELKEK...

Mit mondotok, mit tesztek akkor,
Ha a világnak sarkai 
Földindulástul, mennydörgéstül
Tőből meg fognak ingani,

Ha összevesz, mint négy vadállat,
És pusztít mind a négy elem,
S én vérbe mártott lantomat majd
Véres kezekkel pengetem!

AZ ŐRÜLT

Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról.
Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell.
Még várok holnapig;
Ha holnap sem lesz a végitélet:
Beások a föld közepéig,
Lőport viszek le
És a világot a
Levegőbe röpítem... hahaha!

 A romboló vágyak háttere: a gnoszticizmus

Hogy a feljebb megidézett szerzők mind gnosztikusok voltak, mivel alapjában véve az összes felforgató, forradalmi mozgalom gnosztikus világnézeti-spirituális alapokon áll, ha vallási köntösben jelentkezik, ha látszólag világiban, azt már e blogon és az Ördögűzőn sokat emlegettem, felkészült szakértők megállapításai nyomán. Itt most elég lesz röviden összefoglalni, amit "A menny fog a  földre leszállni" - Voegelin és a gnosztikus Petőfi" című bejegyzésben már tárgyaltam.

Voegelin szerint a gnoszticizmus nemcsak az antikvitásban fellépő vallási irányzat volt, hanem egy folyamatosan létező gondolkodásmód, világkép. És ez a gondolkodásmód állandó felforgatáshoz, forradalomcsináláshoz, romboláshoz vezetett, miközben a gnosztikusok mit sem törődtek az emberek tömegeinek szenvedéseivel, vagy éppen gonosz örömmel tudatosan okoztak ilyen szenvedéseket az általuk megvetett embereknek. Ennek fő oka, hogy a gnosztikusok elégedetlenek helyzetükkel, mert úgy érzik, egy ellenséges világ foglyai. Szerintük a világ "rosszul van teremtve", tehát nem az ember tökéletlen (főleg a gnosztikus ideológus, vagy forradalmár), hanem a világ. (Az ember tökéletlenségét azért a maguk módján nagyon is hirdetik és szerintük a Gnózis, egyfajta mágikus Tudás a Megváltás kulcsa.) Az egész anyagi világot, benne az emberiséget a Gonosz teremtményének tekintik, az anyag a Valódi Istentől származó fénytermészetű lélek börtöne, amiből ki kell szabadítani. A zsidó és keresztény vallás Teremtő Istenét a Gonosszal azonosítják, zsarnoknak tekintik (hisz erkölcsi törvényekkel korlátozza az ő "szabadságukat"!), e vallások Sátánját (Lucifer, Prométeusz), pedig a Felszabadítóval. Az általuk gonosznak tekintett világ megjavítása, megváltása tanaik szerint  egy földi történelmi folyamat útján érhető el. A gnosztikus feladata a változtatás receptjének a kidolgozása - ő a forradalmár alkimista.

Voegelin kimondja: "A gnosztikus gondolkodók – mind az ókoriak, mind a modernek – az elidegenedés nagy pszichológusaiként a prométheuszi lázadás örökösei."

Ezen, a társadalomtól, a létező világtól való elidegenedettségük miatt olyan értetlenek a világot nem elutasító normális emberekkel szemben, ezért gyűlölik őket és ezért akarják embertársaikat megbüntetni.
Voegelin  helyesen gnosztikus irányzatként azonosítja például a progresszivizmust, pozitivizmust, a marxizmust, a pszichoanalízist, a kommunizmust, fasizmust és a nemzeti szocializmust. Viszont már az eddigi szemelvényekből is kitűnik, hogy akárcsak korábban láthattuk ugyanezt a mulasztást Norman Cohn ugyancsak e témához tartozó kiváló könyve, a "Millennium-csinálók" (The Pursue of the Millennium) esetén, Voegelin sem meri észrevenni, hogy a gnosztikus mozgalmakra adott  pontos definíciója a nácizmus, vagy a kommunizmus mellett éppúgy illik a cionizmusra is! Idéztem Kook rabbi és társai nézeteit a zsidó nép Megváltását elhozó történelmi folyamatról, melynek eszközei a háborúk, világháborúk is, és amelyeket természetesen a cionistáknak kell e célból előidéznie. (Bár ez utóbbit a rabbik nem mondják ki, nyíltan, de mi össze tudjuk rakni a kirakóst és a szóbanforgó rabbik háborúk és hullahegyek feletti ujjongása egy kész beismerés.)

A gnosztikus eszkatológia nélkülözhetetlen eleme a világ elpusztítása

Az anyagi világ, a természet gyűlöletének fentebb Sade, Marx és Petőfi, mint gnosztikus ideológusok-propagandisták-forradalmárok vallomásaiban látott példáit (Sade: "utálom a természetet"; Petőfi: "a haldokló természetet szeretem"), átfogó történelmi tendenciává egészíti ki az amúgy nem túl rokonszenves Raoul Vaneigem megfigyelése, hogy ez a természet-gyűlölet már a gnosztikus-dualista katároknál is jelen volt (akiket az okkult-szabadkőműves közeg teljes joggal tekint "Nagy Elődeinek"):  

"A kereszténységgel szembeni ellenállás. Az eretnekségek, mint a 18. század forrása":

A markionizmus hatására a katárizmus a természet abszolút elutasítását vallotta, mert azt a gonosszal, perverzióval és halállal azonosították. Az élet tiszteletének egy látszólagos felszíne alatt - amely megtiltotta számukra más emberek, vagy állatok megölését, a lopást, az erőszakot, és arra tanította őket, hogy legyenek alapvetően jó emberek - a katárok megvetették a létezés örömeit. 

A gnosztikusok (elvi) természetgyűlöletének, világpusztítási vágyának megannyi jelével találkozva felmerül, hogy nézzünk utána, van-e a gnosztikus tanokban programszintű elvi oka ennek. Nem kell sokáig keresgélni:

Wikipédia: Keresztény eretnekségek listája

“Gnoszticizmus

A gnoszticizmus egy változatos, szinkretista vallási mozgalom, mely különféle hitrendszerekből áll, ezeket általában az a tanítás egyesíti, hogy az emberek isteni lelkek az anyagi világ börtönében, melyet egy tökéletlen isten, a demiurgosz teremtett, akit gyakran azonosítanak a bibliai Ábrahám Istenével (Jahvéval). A gnoszticizmus az emberi test és az anyagi világ, vagy kozmosz elutasítása és démonizálása (néha egy aszkétikus nézőpontból). A gnoszticizmus tana a dualizmus, Anyag kontra Szellem, illetve Test (gonosz) kontra Lélek (jó). A GNOSZTICIZMUS AZT HIRDETI, HOGY A TERMÉSZET, VAGY ANYAGI VILÁG EL FOG PUSZTULNI, ILLETVE EL KELL PUSZTÍTANIA (TOTÁLIS MEGSEMMISÍTÉS) a valódi szellemi Istennek, hogy kiszabadítsa az emberiséget a hamis Isten, a Demiurgosz uralma alól.”

A gnosztikus irodalom legnagyobb ismert forrása, a 20. század közepén feltárt Nag Hammadi könyvtár egyik szövege kitér a "Da Vinci-kód"-ban is említett Szófia egy fontos funkciójára:Wikipédia: Sophia (Gnoszticizmus) :

A Nag Hammadi-szövegek

Az "A világ eredetéről" című szövegben Szófia (Sophia) úgy szerepel, mint ezen anyagi világegyetem, Yaldabaoth és az ő Mennyországai végső elpusztítója:

Ő (Szófia) a mélységbe fogja levetni őket. Ők (az arkhónok) gonoszságukért eltöröltetnek. Ezért olyanokká fognak válni, mint a vulkánok és elemésztik egymást, míg végül elpusztulnak ősszülőjük keze által. Amikor megsemmisíti őket, önmaga ellen fog fordulni és elpusztítja magát, míg meg nem szűnik létezni. És az ő mennyeik egymásra fognak zuhanni és a hatalmukat elemészti a tűz. Az ő örökös birodalmaik is megdőlnek.  És az ő mennye leomlik és kettérörik. Az ő [...] rá fog dőlni a [...] alátámasztják őket, a mélységbe fognak zuhanni és a mélység megdöntetik. A fény fogja [...] a sötétséget és eltörli: olyan lesz, amilyen soha nem volt.

A Wikipédia "Gnoszticizmus" szócikkében (a "szír-egyiptomi gnoszticizmus" részben) olvashatjuk, hogy a Kr.u. 153 táján élt Valentinus gnosztikus püspököt kis híján megválasztották Róma keresztény püspökének, vagyis lényegében pápának. (A korai kereszténység és a gnoszticizmus ekkoriban alaposan össze volt gabalyodva egymással, később azonban a keresztény egyházatyák az emberellenes világnézetet felismerve eretnekségnek nyilvánították a gnosztikus tanokat.) A Valentinusnak és iskolájának tulajdonított, szintén nagyrészt a Nag Hammadi-könyvtárból előkerült irattöredékek egyikének címe: "A Halál Birodalmának megsemmisítése" ('F'-töredék) Azt pedig tudjuk, hogy a gnosztikusok, így a valentiniánusok is a földi, anyagi világot tekintették a Gonosz, a Halál Birodalmának.

A los angelesi székhelyű Gnosztikus Társaság online könyvtárából: A Teremtés valentinusi felfogása

... az anyag azonos a bűnbeesettség állapotával, vagy "ürességgel". Az anyagi test, melybe minden mag elvettetik, az ezeknek jutó részt képviseli az "ürességből", vagy "halálból". Erre utal Valentinus, amikor a választottakhoz szól: "Kezdettől fogva halhatatlanok voltatok és az örök élet gyermekei vagytok. És részesülni akartatok a halálból, hogy elhasználhassátok és felhasználhassátok azt és hogy a halál meghalhasson bennetek és általatok. Mivel amikor eltörlitek a világot és magatok nem semmisültök meg, úrrá lesztek a teremtés és minden romlás felett." (Valentinus, 4. sz. töredék). Az anyagot, melyből a világ ki lett alakítva, a tudatlansággal, vagy "halállal" azonosnak tekintik. A világba lépve a magok mindegyikének rész jut a halálból, vagy ürességből. Ezek küldetése "elhasználni" és "felhasználni" a halálból rájuk jutó részt és ezáltal "eltörölni a világot". A Gnózis az üresség, ezáltal az anyag elpusztítását jelenti. Miként Valentinus máshol írja: (...) "...a megismerés (Gnózis) által fogja mindenki megtisztítani magát a szétszakadottságból az egységbe, felemésztve önmagukban  az anyagot, mint a tűz." (Az Igazság Evangéliuma 24:28-25:19). 

(...) Tehát a teremtés úgy fogható fel, mint egy mechanizmus, ami által az üresség és anyag fokozatosan megsemmisítődik. Minden ember belsejében, aki eléri a Gnózist, megsemmisül az üresség és az anyag, és a világegyetem egy lépéssel közelebb kerül a plerómával való újraegyesüléshez. Végül minden tudatlanság el lesz használva és a világ el lesz pusztítva. Ahogy Ptolemaiosz mondja: "a vég akkor jön el, amikor minden szellemi elem kiformálódik és megtökéletesedik a tudásban (gnózis)" (Az eretnekségek ellen, 1:6:1). Amint az összes tudatlanság "elhasználódik", a világot alkotó anyag megszűnik létezni. Ptolemaiosz szerint "A tűz, mely a világban rejlik, fellángol és meggyullad, megsemmisít minden anyagot és egyidejűleg saját magát is elemészti, és semmivé válik".  (Az eretnekségek ellen 1:7:1 cf 1:6:1). 

Erről "a világban rejlő tűz" gondolatról, mely fellángol és mindent megsemmisít, önmagát is beleértve, azonnal beugorhat a nukleáris láncreakció, az atombomba, az anyag atomjaiban rejlő hatalmas energia pusztító felszabadítása! Máris sejthetjük, hogy milyen izgalmat érezhettek azok, akik esetleg e gnosztikus szellemi hagyomány követőiként vettek részt az atomprogramban! Ősi próféciák végrehajtóinak, az Ember által, saját kezükkel végrehajtott Megváltás kivitelezőinek érezhették magukat. Látni fogjuk, hogy voltak is ilyenek, méghozzá az atomprogramot végrehajtó legfelsőbb körökben. (Igaz, hogy az atomfegyverek nem alkalmasak a teljes Univerzum, az Anyag elpusztítására, de az emberiségére igen, és a saját életüktől is elidegenedett gnosztikusoknak ez épp elég lehet...)

A Pap Gábor és társai által "feltétel nélküli szeretetvallásként" reklámozott manicheizmus vallomása ugyanerről egy zsoltárban, amely kb. a "manicheus Hiszekegy" funkcióját is betölthette (CCXXIIII zsoltár a manicheus Bema Zsoltárokból) 

Ez az egész Világ egy időszakra áll szilárdan,
mert egy nagy Épület épül a Világon kívül.
Abban az Órában, amikor az Építész befejezi,
az egész Világnak meg kell szűnnie. 
Fel kell gyulladnia, hogy a tűz eleméssze.

A Gnosztikus Kézikönyv:

"... meg kell értenünk, hogy mivel az anyag bűnbeesett, hogy a Messiás megmenthesse Izraelt, mint egészt (mint fényrészecskék összességét), a fizikai világot le kell rombolni! Ezért van olyan apokaliptikus hangsúly az esszénus és gnosztikus irodalomban, mivel ahhoz, hogy a Dávidi Messiás teljesen elvégezhesse feladatát, minden anyagot meg kell semmisíteni! Ennek megfelelően a Dávidi Messiás szerepe az volt, hogy felkészítse Izraelt az Isten Országa egy új értelmezésére, Jézus, mint a Dávidi Messiás megmutatta, hogyan volt lehetséges az egyéni Megistenülés (Teózis). Az egyéni Teózis által felszabadulhattak a fényrészecskék és az Omega Napon az összes fény kiszabadulhatott az anyagból. 

A gnosztikus Makovecz tanítványai által tervezett Hórusz -rituális fürdő Csíksomlyón. Az Omega Napra is utal?

(Makovecz Imre: "...meg kell építenünk az alapjait annak a kornak, mely a jelen elvesztése árán fog bennünket követni." - Országépítő: Húsz éves a Kós Károly Egyesülés )

Tóth Péter: Fény pavilon – Barátok feredője és zarándokkert, Csíksomlyó:

"...és az Omega Napon az összes fény kiszabadulhatott az anyagból"

A judaizmusban a gnosztikus elem nemcsak az esszénusok, a korai zsidókeresztények, illetve az ős-kabbalisták személyében volt jelen, hanem később is, illetve folyamatosan, bár a vallás hivatalos ortodoxiájával sok mindenben teljesen szembenállt. (De a formális szembenállást gyakran személyükben azonos rabbik képviselték - nappal ortodox , az éj leple alatt "eretnek" - a kabbala pedig sohasem volt "betiltva" az ortodoxia által.) A Luriai Kabbala és követői, a sabbatájisták és frankisták csak újrafogalmazták az ősi gnosztikus világpusztítási vágyakat és programot:

Wikipédia: Frankizmus

A hagyományos sabbatáji doktrínában Cví és gyakran követői is azt állították, hogy képesek kiszabadítani a szentség szikráit a gonosznak látszó dolgokból. (...) Netanel Lederberg szerint Frank egy gnosztikus filozófiával rendelkezett, mely szerint van egy "valódi Isten", akinek a létezése el van rejtve a "hamis Isten" által. Ez a "valódi Isten" csak a "hamis Isten" által teremtett társadalmi és vallási rendszerek totális elpusztítása útján fedhető fel, ami tehát komplett antinomianizmushoz (anarchizmushoz, törvénytagadáshoz) vezetett. Frank számára már a jó és a rossz közötti különbségtétel is a "hamis Isten" által irányított világ terméke volt.

Paweł Maciejko: Frankizmus ( YIVO Kelet-Európai Zsidó Enciklopédia)

A frankista történetek a hagyományos zsidó narratívák olyan tendenciózus újraírásának exegétikus elvén alapulnak, melyek felforgatják a kialakult hierarchiákat, megbecsült szimbólumokat járatnak le, és újraértékelik a zsidó hagyomány negatív szereplőit. "Az Úr Szavainak Gyűjteménye" (Frank összegyűjtött tanításai) a sínai-hegyi kinyilatkoztatást úgy állítja be, mint egy hatalmas átverést, melynek során egy gonosz hatalom értelmetlen és káros törvényeket ad Izrael népének. Ezek a törvények eltörölhetők azáltal, amit Frank a "Ézsauba vezető útnak", vagy "az Élethez vezető Útnak" nevez. Ezek a kifejezések a korlátok és hagyományok alóli szabadságot jelentik. Bizonyos összefüggésekben az "élet" fizikai halhatatlanságot is jelent. Az Élethez Vezető Út mélységesen apokaliptikus jellegű is; ez nemcsak a kialakult intézmények lerombolását jelenti, hanem a teremtett világ abszolút tagadását is, a látható világegyetem rendje lerombolásának szándékát.

A fentebbit egybevetve azzal, amit a katárokról idéztünk, egyből megyőzőnek tűnik az az elmélet, hogy nem véletlenül esett egybe földrajzilag és időben is a katárok törzsterülete és fénykora a tulajdonképpeni  Kabbala születési helyével és időszakával, mert a katárok formális antijudaizmusa ellenére (amellyel a hétköznapok gyakorlati lelkes filoszemitizmusa állt szemben!) gnosztikus világrombolási eszkatológiájuk lényegében azonos.

Talán ennyiből is felvillant, hogy miért indult a bejegyzés azzal a látszattal (és miért kanyarodik vissza a végére ugyanehhez), mintha a világpusztítás gnosztikus vágya és gyakorlati programja "zsidó ügy" lenne, miközben nem minden zsidó gnosztikus és nem minden gnosztikus zsidó. Mert történetileg a gnoszticizmus rendkívül erős kölcsönhatásban állt a judaizmussal (is!) és a modern korunk felett az uralmat átvevő kulturális irányzatok illetve gazdasági-politikai hatalmi csoportosulások szellemi forrása a teljesen gnosztikus fordulatot vett sabbatájista-frankista zsidó szekta ideológiája. Amely szekta a felszín alatt, a látszólagos kiátkozottság alatt Gershom Scholem szerint a 19. századra a zsidó szellemi-vallási elit titkos fősodra lett és amely David Bakan szerint a modern kor domináns kulturális forradalmai mögött álló szellemi hátország is. És persze az atomfegyverkezés programjáé is...

Gnosztikus Izrael, gnosztikus Sámson-opció

E történelmi visszatekintés után érdemes újra összehasonlítani a korábbi idézeteket az ókori gnosztikus papiruszról (Nag Hammadi) Szófia világpusztításáról, Marx Eulánem-drámájából, az izraeli stratéga Van Creveld nyilvánvalóan kormányzati sugallatra adott nyilatkozatából és látni fogjuk, hogy az izraeli hivatalos állami-katonai doktrína, a Sámson-opció alapja az ősi gnosztikus vallási ideológia. (Ami nem azonos a judaizmus fősodrával, de  ettől még a fősodor a xenofóbia vallásaként saját jogán is visszataszító marad):

Egyiptomi gnosztikusok az ókor végén:

“Ő (Szófia) a mélységbe fogja levetni őket. Ők (az arkhónok) gonoszságukért eltöröltetnek. Ezért olyanokká fognak válni, mint a vulkánok és elemésztik egymást, míg végül elpusztulnak ősszülőjük keze által. Amikor megsemmisíti őket, önmaga ellen fog fordulni és elpusztítja magát, míg meg nem szűnik létezni.”

Marx:

“Ha van Valami, mely elemészt, 

Közepébe ugrok, ezáltal lerombolom a világot

—A világot, mely köztem és a Mélység között magasodik

Szilánkokra zúzom kitartó átkaimmal

Nyers valója köré vetem karjaimat:

Velem ölelkezve a világ némán kimúlik,

És akkor lesüllyed az abszolút semmibe,

elpusztulva, létezés nélkül”

Van Creveld, Moshe Dayan nyomán, izraeli kormányzati megrendelésre:

“Megvan hozzá a képességünk, hogy magunkkal rántsuk a mélybe a világot. És biztosíthatom, hogy ez meg fog történni, mielőtt Izrael elpusztul." 

Vagyis a modern Izrael állam a gnosztikus mitológia világpusztító Szófiájának megtestesülése...

A Modern Tudomány, az okkult mágusok varázseszköze az Anyag feletti uralomhoz, a Végidők elhozásához

A gnoszticizmus egyik máig legtekintélyesebb kutatója, Hans Jonas: A gnosztikus vallás c. könyvében írja a 60-61. oldalon, a Keveredés, szétszóródás, "az Egy" és "a Sok" c. fejezetben:

Az Egység az eszköz, mely által valaki visszanyerheti önmagát. A tudás útján az Egységre törekedve meg kell tisztítania magát a sokféleségtől , mint egy láng, elnyelve (elemésztve) önmagán belül az Anyagot, a Sötétséget a Fény által, a Halált az Élet által.  (GT 25:10-19)

Meg kell jegyezni, hogy a Valentinusi rendszerben ugyanezt a feladatot az univerzális lét síkján megvalósuló gnózisnak tulajdonítják, ahol az "Egység helyreállítása" és "az Anyag elnyelése" nem kevesebbet jelent, mint az egész alsó világ, vagyis az érzékelhető természet, mint olyan tényleges megszüntetését  — nem egy külső erő cselekvése által, hanem teljes egészében az elme egy belső történése: egy transzcendens léptékű "tudatosodás" által.

Ezt a magyarázatot - amely eleve csak a gnoszticizmus egyik irányzatára érvényes - nem úgy kell érteni, hogy akkor a gnosztikusok ártalmatlan fantaszták, akik a légynek se ártanak, csak a saját fantáziájukban készülnek a világ megsemmisítésére. Hogy a gyűlölt anyagi világ, a földi, testi élet megsemmisítése "nem egy külső erő cselekése által" megy végbe, az épp azt jelenti, hogy a gnosztikusok nem várhatnak az "Igazi Istenre",  a "Jó Istenre", az anyagi Univerzumot teremtő Gonosz Isten, Arkhón, Demiurgosz, stb. (Jahve) ellenségére, hanem saját maguknak kell cselekedniük. Először a Tudás, a Gnózis megszerzését kell cselekedniük, belül, az elméjükben, a pszichéjükben, ennek következményeként pedig az eszmei világgyűlölet logikusan vezet az anyagi világ, a földi élet, a természet elleni fizikai agresszió programjához, a gyakorlati cselekvéshez!

Az utóbbi évtizedekben a történeti kutatás egyértelműen feltárta és megfogalmazta, bár a szélesebb közvéleménybe ez sajnos máig nem ment át, hogy a "Modern Tudomány", mint a "Reneszánsz" korában gyökerező jelenség kialakulása a 19. századi (okkult-szabadkőműves hátterű) propagandával ellentétben NEM a racionalizmus győzelme volt a "sötét középkor" (főleg a katolikus egyház által képviselt) babonás világképe felett, hanem az okkult, hermetikus, neoplatonista MÁGUSOK és a nyomukban megszerveződő, utópiaépítő titkostársaságok projektje.  Részletesebb ismertetés nélkül itt e történészi irányzat eredményeiből ajánlom Francis A. Yates műveit, kiemelten A rózsakeresztes felvilágosodás címűt és magyar tanítványa, Szőnyi György Endre: Titkos tudományok és babonák c. rövidebb ismeretterjesztő írását. Utóbbi szerző azonban kiheréli a történészi tézis lényegét, és hazug módon úgy állítja be, hogy a "reneszánsz mágusok" mágia-ügyi tévelygéseik ellenére tudtukon kívül mégis egy racionalista tudományt indítottak útjára, amely azóta kigyógyult irracionális gyermekbetegségeiből. Mi sem áll távolabb a valóságtól, legalábbis, ami a tudománygépezetet létrehozó és ma is irányító körök végső céljait illeti!

A tudomány okkult koncepcióját, a tudományos-technológiai gépezet bűnös célokra való kiépítésének és nem utolsósorban a tudatban véghezviendő gnosztikus világmegsemmisítés ("Megváltás") eszméjének a materiális szférában végrehajtandó változtatás programjává alakítása céljára történő felhasználásának folyamatát kiválóan bemutatja a Conspiracy Archive cikke, melyet alaposabban itt nincs alkalmam ismertetni, de feltétlenül érdemes elolvasni a szerző és fivére, szerzőtársa egyéb cikkeivel, könyveivel együtt.

Phillip D. Collins: "A Modern Tudomány fauszti arca: a tudományos totalitarianizmus ismeretelméleti alapjainak megértése"

... a társadalmi-politikai utópianizmus minden formája egy, az egész történelmen végignyúló okkult ellenkultúra-mozgalom megnyilvánulásának tekinthető. (...)

A protestantizmus születése idejére: 

A kereszténység egyszercsak feltöltődött materializmussal és radikális empiricizmussal. Mindkét filozófiai álláspontnak volt egy okkult jellege. A radikális empiricizmus elveti az okozatiságot, ezáltal megszüntet minden ismeretelméleti bizonyosságot és a valóságot egy holográffá redukálja, amely manipulálható a tudomány "varázslata" által. A materializmus az anyag elsődlegességét hangsúlyozza, levonva a következtetést, hogy a fizikai világ egy valóságos gólem, mely önmagát teremtette.

A spirituális elemek, melyek megmaradtak a kereszténységben, inkább gnosztikus jelleget vettek fel, az anyagi testet az ember Istenre vonatkozó megismerése akadályának tekintve és dicsőítve a halált, mint egy várva várt szabadulást a test börtönéből. 

(Ez a tipikus gnosztikus, katár felfogás máig jelen levő alapelemmé vált a katolikus igehirdetésekben is! A gnoszticizmus a "féltestvéri" származás és elválás óta is újra-meg újra megkísérti a kereszténységet, nem kis sikerrel, bár a legutóbbi sikerei a katolikus egyházban egy összeesküvésen alapuló ellenséges behatolásnakköszönhetők.)

Fokozatosan kialakult egy hegeli szintézis a spiritualizmus és a materializmus között.

Collins idézi Malachi Martintól, hogy a fenti gondolkodásmód népszerűsítésében akaratlanul is (?) kulcsszerepet töltött be Luther, ami okkult manipulációt sejtet és hogy a reformáció legfontosabb főépítészei, Luther, Melanchton, Reuchlin, Comenius mind okkult társaságok tagjai voltak, amit Luther rózsakeresztességre utaló pecsétje is jelez. Michael Howard megvilágítja a Rózsakereszteseknek a Reformációban való manipulatív részvétele okát, hogy miért volt Luther a titkos társaságok ideális eszköze:

A Rendnek fontos politikai okai voltak rá, hogy támogassa a protestáns ügyet. A felszínen a titkos társaságok, mint a kereszténység előtti Ősi Bölcsesség örökösei nem sokat nyerhettek a vallási reformból. Azonban a protestáns szakadárok támogatásával hozzájárultak a Római Katolikus Egyház, a katárok, a templomosok és a szabadkőművesek hagyományos ellensége politikai hatalmának gyengítéséhez. (54)

A cikk végigvezet az okkult titkostársaságok, az ezek által létrehozott, és a társadalmi utópiák melegágyának számító "Felvilágosodás" és annak radikális empiricizmusa szerepén a modern tudománydiktatúra kialakulásában, amelynek része volt a "tudomány" alkalmazása a kormányzásban is, vagyis a "tudományos szocializmus" és korunk más, tudományra hivatkozó diktatórikus tendenciái is ebből születtek. A tudomány a korábbi vallási világmagyarázatok helyett maga vált a "hivatalos" kozmológiai mítosszá. Itt most a cikkben nyilvánvalóan okkult, misztikus jellegűnek bizonyított  modern tudomány mágikus funkciójára koncentrálunk.

Az anyag alakíthatóságát és a tudomány által képviselt Gnózis  általi manipulálandóságát hirdeti meg Comenius a brit Royal Society (tudományos akadémia) tagjaihoz címett 1668-as "A Fény Útja" c. értekezésében is, ami nem meglepő, hisz a Tárasaságot létrehozó személyiségek vele együtt szinte kivétel nélkül szabadkőművesek, a "tudományos akadémiát" Andreae rózsakeresztes "Láthatatlan Társasága" mintájára megalakítva. A fény-mánia természetesen egy gnosztikus alaptéma.

(Jellemző, hogy Comenius a mai Európai Unió egy "szentje", akiről fontos uniós programot neveztek el, valamint, hogy Makovecz Imre - vakoló - Akadémiája botrányhős elnökével, Fekete Györggyel együtt a Magyar Örökség díjat a szerintük "a magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumát" alkotó teljesítmények díjazására hozta létre - utalva a rózsakeresztes elődeikre.)

Collins idézi Malachi Martintól, hogy az itáliai humanisták, "keresztény" kabbalisták egy olyan speciális gnózist kerestek, mely annak a titkos tudása volt, hogyan foghatók be a természet vak erői társadalompolitikai célok (utópiaépítés) szolgálatára. Bertrand Russellt is idézi:

A tudás többé nem az univerzum szellemi tükre, hanem egy gyakorlatias eszköz az anyag manipulálása céljára.

Collins:

Az anyag manipulálása a társadalompolitikai utópisták állandóan ismétlődő témája. Ez a téma nagyobb jelentőséget nyer, ha megvizsgáljuk a "technokrácia" szó etimológiáját. Nem meglepő módon a legtöbb társadalompolitikai mozgalom a végig a történelem során technokratikus kormányzatot igyekezett megvalósítani. A "Technokrácia" egy nagyon érdekes megnevezés egy ilyen kormányzati módra. Ez a görög techné szóhoz kapcsolódik, amely kézműves mesterséget jelent. (...) A társadalompolitikai utópizmus összefüggésében a "mesterség"  magának a valóságnak az ügyes teremtése (vagy pontosabban: átformálása).

(...) Ebből a tipikusan okkult nézőpontból a technológia, mely a tudomány gyakorlati alkalmazását jelenti, az anyag manipulálására és a felette való uralomra szolgáló varázslás egy formája. A modern tudomány az anyagot a fizikai világot felépítő elsődleges szubsztanciának tekinti.  Emellett a modern tudomány  a lételméleti határain belüli fizikai világot a valóság teljességének tekinti.

(Vagyis: nem létezik semmi az anyagi világon kívül.)

Tehát aki a tudomány gnózisa által uralkodik az anyag felett, az magának a valóságnak az ura. A valóság egy kupac képlékeny agyaggá válik, melyet a tudomány beavatottjának mindenható ujjai formálhatnak. Természetesen egy ilyen beavatott egy istenségnek minősülne. Hiszen a valóság alakítása eredetileg Isten felségterülete. Elizabeth C. Hirschman szemiotikus szerint a tudomány, mint kozmológiai mítosz jelentése az ember istenné válása:

"A Tudomány, mint kozmológiai mitológia létrejötte az 1500-as években konfliktust okozott a keresztény teológia uralkodó metafizikai dogmájával, ami... mint kultúrharc soha nem dőlt el. A konfliktus lényege az isteni jellegű hatalom ember általi bitorlása. Ilyen természetfeletti képességekkel felfegyverezve az emberek olyan módon manipulálhatják és változtathatják meg az életet, ami a Természet/Isten számára van fenntartva. A konfliktust megjelenítő első kulturmítosz természetesen Fauszt legendája volt, melyben egy orvos (vagyis tudós) eladta a lelkét Mefisztofelesznek, (vagyis az Ördögnek), cserébe olyan tudásért és hatalomért, mely Istent illeti meg." (21)

"A Természet vak erőinek" befogása azonban nem kizárólag utópiaépítési célból fogalmazódik meg a felforgató mozgalmakban, ez még nem is a legrémisztőbb kilátás az emberiség jövője szempontjából, hanem a fent említett alapvető gnosztikus dogma, a világ elpusztítása céljából is. Mint láthattuk Sade márkinál, a legradikálisabb gonosztevők a Természet erőit magának a Természetnek az elpusztítására szeretnék befogni:

"Utálom a természetet. Szeretném szétvágni földgömbjét, megakadályozni keringését, leállítani a csillagok körzését, kidönteni a térben lebegő bolygókat, lerombolni, ami a természetet szolgálja, védeni, ami kárt tesz benne — egy szóval: tevékenységemmel ártani akarok neki... Talán képesek leszünk megtámadni a napot, megfosztani tőle a világegyetemet, vagy felhasználni a világ felgyújtására. Ezek bűnök lennének a javából!"

Mindjárt eljutunk oda, hogy Sade huszadik századi utódai már nem csak ábrándoztak a Természet (legalább egy része, közte az emberiség) elpusztításáról...

Természetesen Collins is kifejti, hogy a modern forradalmi mozgalmakban megtestesülő gnoszticizmus magát a Világvégét igyekszik a földi történelmen belül emberi kezekkel előállítani:

Az egyik vallási fogalom, melyet a gnoszticizmus e modern változata igyekezett az emberi történelem körébe vonni, az Eszkaton volt (vagyis a Végső Napok): "Az e világ határain ontológiailag kívül álló, transzcendens Eszkaton helyett a modern gnosztikusok a történelmen belül képzelik el a Véget, tehát egy olyan Eszkatont, amelynek e látható világ ontológiai síkján belül kell megvalósulnia" (Smith 238)

És mivel az Eszkaton, a Végidők, a Világvége a gnosztikusok hite szerint  együtt jár az anyagi világ, az emberiség testi "börtöne" megsemmisülésével, az emberiség fizikai létének elpusztítása válhatott a gnosztikus utópisták egyik fő céljává az általuk befolyásolt, "gyártott" történelem  keretén belül! (Illetve, ha sikeresek, annak bevégzéseként...)


A Fauszt-sztori eredeti keletkezési idejét, genezisét nem ismerve úgy vélem, hogy a fentebb idézett  Elizabeth Hirschman egy picit tévedett, mert az isteni hatalmat bitorló, és a varázslatos erejű lényt anyagból, agyagból "teremtő" ember mítoszának Fauszténál egy még korábbi példája a Collins cikke által is hivatkozott zsidó Gólem-legenda, melynek legismertebb változata a híres kabbalista, 16. századi prágai rabbi, Júda Löv ben Becalél nevéhez fűződik. Érdekes ráadás, hogy a sztori e verziójában az anyagból annak manipulálására vonatkozó Tudás/Mágia (a Kabbala) által létrehozott nagyerejű eszköz, szolga egyértelműen zsidó célokat szolgál, feladata a gojok legyőzése...

Löw rabbi megteremti a Gólemet

Hihetetlenül fog hangzani, de bizonyos értelemben a prágai zsinagóga padlásán parkoló Gólemtől már csak egy (na jó, néhány) ugrás a huszadik századi atomrakéta-program, melynek (mérges) gyümölcse lehetővé tette az emberi világ elpusztítására vonatkozó ősi gnosztikus vágyak valóraváltását...

Beérik a pokoli vetés: az okkultista világrombolók megépítik Atom-Gólemüket

Itt most nem térek ki arra, hogyan foglalták el a sabbatájista-frankista hátterű, tehát alapvetően gnosztikus zsidó irányzatok által (néha tudtukon kívül!) ösztönzött zsidó tehetségek a huszadik század elejére a nyugati világ egyetemeit, akkor még elsősorban a természettudományokat és kiemelten az atomfizikát, ami az Anyag mágikus, valóság- és történelembefolyásoló manipulálásának legigéretesebb terepe volt. Elég lesz egyetlen életút példájával megvilágítani az atomprogramok és a gnosztikus célok szoros összefüggését.

A Protektor, akinek neve hallatán (atomüzletben utazó kollégáiéhoz hasonlóan) Megdobban a Magyar Szív:Wikipédia: Theodore von Kármán :

"Von Kármán az Osztrák-Magyar Monarchiában, Budapesten született zsidó családban, mint Kármán Tódor. Egyik őse Júda Löv ben Becalél rabbi volt."

Ez a származási adat a híres rabbihoz fűződő legenda és az eddigiek során megismert összefüggések ismeretében talán több is, mint szimbolikus, ha megismerkedünk a nagynevű hazánkfia által protezsált szakemberek egyikének történetével. A neves tudós talán a tudomány terén is nagy elődje művét folytatta...

Az Ördögűző blog Hórusz Kora - Makovecz, az építészet Lady Gagája c. bejegyzésben már volt szó a magyar álorganikus iskola gurujának egyik sötét példaképéről és a globális elit és a modern pop-ipar máig óriási befolyású ideológusáról, Aleister Crowleyról. Most antihősünk az okkultista főgonosz egykori kaliforniai helytartója.

The Vigilant Citizen: Aleister Crowley: Története, elitkapcsolatai és hagyatéka

Jack Parsons egy amerikai rakétameghajtás-kutató volt a California Institute of Technology kutatóintézetben. Egyike volt a Sugármeghajtási Laboratórium (Jet Propulsion Laboratory) és az Aerojet Corp. fő alapítóinak. Rakétakutatásai a legkorábbiak közé tartoztak az USÁ-ban, úttörő munkája a szilárd hajtóanyag kifejlesztése és a a repülőgépek JATO-egysége terén nagy jelentőségű volt az emberi űrkorszak kezdete számára. A neves mérnök, Theodore von Kármán, Parsons barátja és támogatója kijelentette, hogy Parsons és társai munkája lehetővé tette a belépést az űrutazás korába. Róla nevezték el a Parsons krátert a Hold sötét oldalán. 

"Úgy jellemezték őt (Jack Parsonst), mint azt 'az embert, aki egymagában a legtöbbet tette a rakétatudomány terén' és olyan valakit, aki 'az USA Kormánya lepecsételt parancsai védelmében utazott' " (Michael A.Hoffman II, Secret Societies and Psychological Warfare) 

Zárt ajtók mögött Parsons mélyen belemerült az okkultizmusba és az O.T.O. egy prominens tagjává vált, aminek keretében meglehetősen szélsőséges szexmágia-rituálékban vett részt: 

"Parsons sok szexpartnere között ott volt a saját anyja is (vérfertőző aktusaikat filmre vették). Anya és fia egyaránt szörnyetegek voltak és úgy tűnik, a pszichopaták azon fajtájához tartoztak, akik a nyilvánosság előtt normálisan viselkednek és mások felett hatalomra képesek szert tenni. " (Michael A.Hoffman II, Secret Societies and Psychological Warfare)

1942-ben Aleister Crowley kinevezte Parsonst az O.T.O. Agapé Páholya vezetőjének. Crowleyhoz hasonlóan Parsonsnak is mániája volt egy "mágikus gyermek" létrehozása a Babalonnal, vagy Skarlát Asszonnyal. 

"Parsons praktikáinak célját nem szokás hangoztatni. Egy mágikus gyermeket akart előállítani, akit nem öröklött tuladonságai határoznak meg, hanem a környezete. Crowley maga írja le ilyen módon a Holdgyermeket. A Babalon Munka maga is felkészülés volt arra, amit vártak: a Telemai Messiás érkezésére." (Richard Metzger - John Whiteside Parsons: Anti-Christ Superstar ) 

Nem volt éles választóvonal Parsons szakmai és okkult élete között. Tudott volt róla, hogy minden rakétakísérlet előtt Crowley Himnusz Pánhoz c. versét szavalta.

(A Babalon-Munka, a "Holdgyermek" nemzése a Skarlát Asszonnyal'-téma burkolt populáris feldolgozása a csupa sátáni, okkult sztorit megrendező és személyében, magánéletében is szintén perverz szörnyeteg Roman Polański "Rosemary's Baby" c. filmje.)

Parsons végül egy saját otthoni laboratóriumában végzett kísérlet során bekövetkező robbanásban vesztette életét. Anyja másnap öngyilkos lett.

A bejegyzés legmegdöbbentőbb részei az alábbi részletek egy, az okkult tervekbe láthatóan maximálisan beavatott Parsons-rajongó szerző cikkéből, aki bennfentes információival, a gnosztikus Világvége-csináló hatalmi körök gondolkodásmódjánk felfedésével lényegében bizonyítja a bevezetőben megfogalmazott intuíciót:Richard Metzger - John Whiteside Parsons: Anti-Christ Superstar

Werner von Braun úgy nyilatkozott, nem ő maga, hanem a szilárd rakétahajtóanyag kifejlesztéséhez való hozzájárulása révén  az autodidakta Parsons volt az amerikai űrprogram igazi atyja. Bár Parson emlékét megörökíti egy szobor a JPL, Sugármeghajtási Laboratórium területén és a hold sötét oldalán egy kráter van elnevezve a tiszteletére, történetét titokzatosság övezi - kevesen tudják a repüléstechnika e legendájáról, hogy Parsons az okkult tudományok megszállott gyakorlója és több éven keresztül az Ordo Templi Orientis USA-beli fiókszervezete, a dél-kaliforniai központú Agapé Páholy személyesen Aleister Crowley által kiválasztott vezetője volt.
(...) "A Skarlát Asszony nélkül az Antikrisztus nem tud megjelenni, előbb az eszkatológiai formulát kell bevégezni. Érthetőbben szólva, Parsons célja az Apokalipszis előidézése volt a Babalon Munkával. "

Persze nemcsak azzal, a röhejes szex-mágiával, "Holdgyerek-nemzéssel" hanem sokkal inkább a röhögést belénkfagyasztó, maximálisan gyakorlatias és működőképes atomrakéta-programmal!!!

És itt jön a megemlékezés írójának vérfagyasztó fátyol-felfedése az okkult háttérhatalmi elit gondolkodásmódjáról, ami Parsonst és társait hőssé teszi a szemükben és ami sok mindent megmagyaráz a magyarországi okkultista körök, pl. Makovecz ködös halandzsáiból, álcázott programjából is.  (Amikor például LÁTSZÓLAG elítélőleg beszélt a mai világunkat romba döntő pénzuralmi diktatúráról, miközben hite szerint e jelen, a gnosztikusok által amúgy is megvetett világ végső lezüllése, elpusztulása előfeltétele a Megváltásnak, a Fény kiszabadulásának.)

Fel kell tenni a kérdést: ki a nagyobb hős, az, aki meghosszabbítja e szánalmas létezés agóniáját, vagy az, aki tágra nyitja a romlás Pandora-szelencéjét, tudva, hogy a végső eszkatologikus fejezetnek így kell lejátszódnia? 

Nem a Nagy Munka, az emberiség kozmikus megjavítása az alkimisták végső célja? Éppúgy, ahogy Parsons, a rakétatudós kész volt kockáztatni a veszélyes robbanószerekkel, Parsons, a nukleáris kor varázslója kész volt játszani egy egészen másféle tűzzel. 

E két mondatot maga Metzger is aláhúzta cikkében. A "tűz, mellyel a nukleáris kor varázslója kész volt játszani", eszünkbe juttatja az ókori gnosztikus Ptolemaiosz szavait a Megváltást elhozó Apokalipszisről:
"A tűz, mely a világban rejlik, fellángol és meggyullad, megsemmisít minden anyagot és egyidejűleg saját magát is elemészti, és semmivé válik" 
Metzger szándékosan homályban hagyta, hogy mire gondol, de én a nukleáris energia gnosztikus Apokalipszis-csináló felhasználására gondolok.

Parsons szilárdan illeszkedik a Nyugati Mágusok tradíciójába, amely magában foglalja Mózest, Salamont, Jézus Krisztust, John Dee-t, Adam Weishauptot, Crowleyt, Gurgyijevet és Timothy Learyt -mind nagy forradalmárok és felszabadítók.

Szerintem Jézus nem vállalja a klubtagságot... 

Parsons írta művében, "Az Antikrisztus Kiáltványában":

"Legyen vége a kereszténység színlelésének és hazug képmutatásának. Legyen vége a szolga-erényeknek és a babonás korlátozásoknak. Legyen vége a rabszolgaerkölcsnek. Legyen vége a prüdériának és szégyennek, a bűntudatnak és bűnnek, mert ezek az egyetlen gonosztól származnak a nap alatt, ami a félelem. Legyen vége minden hatalomnak, ami nem merészségen és férfiasságon alapul, a hazug papok, cinkos bírók, zsaroló rendőrök hatalmának, legyen vége a szolgai alázatoskodásnak, a középszer megkoronázásának, a hülyék karrierjének."

Ámen rá! Parsons egyértelműen kész volt aszerint élni, amit hirdetett. Abbie Hoffmann, Marcos Felkelő Parancsnokhelyettes és Che Guevara totál puhapöcsöknek tűnnek hozzá képest. Felejtsd el az ezer és egy összeesküvéselméletedet, nem az Illuminátusok a "rosszfiúk", George Bush soha nem volt tagjuk és Henry Kissinger sem. Ha Krisztus szavaival gyümölcseiről és tetteiről kell az embert megítélni, szeretnéd TE, hogy a Mai Lai tömeggyilkosság, vagy az Öböl-háború mészárlása a TE karmádat szennyezze be?

Hé, az Antikrisztusnak lenni egy mocskos meló, de VALAKINEK ezt is meg kell csinálni. Ez már nem egy fekete-fehér világ.

Mágikus harcba hívó szó
"Parsons kinyitotta az ajtót és valami berepült." - Kenneth Grant, 'Az idő körein kívül'.
Vajon tényleg működött a Babalon Munka? Az érv kedvéért, ha hiszel benne, hogy igaz, akkor ez eléggé igaz. Mint metafora, vagy mítosz a világ mai pszichés és hangulati felfordulásának magyarázatára, számomra egyértelműen beválik. Amit régóta prófétáltak a világ fő spirituális hagyományai, most bekövetkezik. Bőséges bizonyítékért kapcsold be pár órára a CNN-t: gyilkos vírusok, árvizek, éhségek, erőszakos bűncselekmények, földrengések, ideggázzal felfegyverzett Armageddon-kultuszok, öngyilkos bombamerénylők, a Mennyek Kapui, a lista végtelen. Parsons korai halála egy 1952-es kémiai robbanásban nyilvánvalóan gazdátlanul hagyta a "hódító gyermek" koronáját, miközben a telemiták továbbra is várják az ő Káosz-Messiásukat, de Parsons talán "egy" Antikrisztus volt, és az ő személyes feladata az Apokalipszis kapujának feltörése és a tudat felemelkedéséhez szükséges okkult erők aktiválása volt.

A gnózis Babalon Munka által felszínre hozott új fomáinak apostolai a művészet lesz, a megszentelt tudomány sugalmazott beavatója, az Istenek fáklyája pedig új és váratlan formákban jelenik meg a kibontakozó isteni drámában. A költők, művészek, filozófusok és gondolkodók fogják a tökéletesedett emberiség elitjét alkotni és a Kali Yuga után semmilyen szabály nem lesz érvényben a szabadságon és nemességen kívül. De ez nem fog megtörténni a kűzdelem nélkül, melynek egyik oldalán a korlátozás, fekete mágia és elnyomó unalom erői lesznek, a másikon pedig a bölcsesség, szabadjára engedett kreativitás, és anarchikus lázadás luciferi erői. 

Amikről az agyunkba mosták, hogy azt higgyük, "jók": hazafiság, úgynevezett "szabad piac", magántulajdon, kereszténység (nem Krisztus tanításai, hanem a gyűlölettel teli paródia, mellyé az e nevet viselő vallás vált a Pat Robertson-féléknek és a mocskos fajtájának köszönhetően), azokat most a megkoronázott hódító gyermek egész felemelkedő generációja kezdi annak a halálos rakás szarnak látni, ami a valóságban.
Egy egész kultúra omlik össze és egy új van születőben. Jack Parsons elégedett lenne.

------------

E helyen kihagyhatatlan Petőfi verse, "Az ítélet":

Két nemzet lesz a föld ekkor, s ez szembe fog állni:
A jók s a gonoszak. Mely eddig veszte örökké,
Győzni fog itt a jó. De legelső nagy diadalma
Vértengerbe kerűl. Mindegy. Ez lesz az itélet,
Melyet igért isten, próféták ajkai által.
Ez lesz az ítélet, s ez után kezdődik az élet,
Az örök üdvesség; s érette a mennybe röpűlnünk
Nem lesz szükség, mert a menny fog a földre leszállni.

Metzger esszéje, akárcsak Petőfi verse standard gnosztikus/szabadkőműves igehirdetés. Az elnyomó, zsarnok civilizáció és társadalmi rend, az elnyomó Jahve, a felszabadító Lucifer, a Gnózis által megvilágosodó és felemelkedő Tudat, stb. stb. A régóta kicsiszolt gnosztikus eszkatológiai forgatókönyv nélkülözhetetlen eleme a pusztulásra ítélt világ teljes lezüllésének tudatos siettetése, az "Antikrisztus mocskos munkájának" elvégzése. Ezt hirdették Frank és követői is, hogy a Megváltás akkor jön el, ha mindenki szent lesz, vagy mindenki gonosz, de mivel az első esélytelen, züllesszük le a világot!

Az "Antikrisztus mocskos munkája"-motívum meggyőzően rímelve támasztja alá korábbi megállapításunkat a modern Izrael és a cionista ideológia gnosztikus jellegéről, ahol az Ámosz Oznak nyilatkozó "C" / Samir mondja, hogy "ma is kész vagyok rá, önként, hogy elvégezzem Izrael népéért a mocskos munkát".

És ezzel a hajmeresztő túra végére visszakanyarodtunk kiinduló pontunkhoz, a részben, de nem teljesen megtévesztő képhez, hogy a gnosztikusok régi világpusztítási vágyaihoz és terveihez a gyakorlati megvalósítás lehetőségét nyújtó atomrakéta-fenyegetés egy "zsidó ügy", "izraeli ügy". Láthattuk, hogy a gnoszticizmus őrültsége, aljassága nem kizárólagosan zsidó ügy és nem minden zsidó ügye, azonban a cionizmus és a cionista állam az egyik legfőbb álcabőr, amit a pusztító gnosztikus eszme és mozgalom magára húzott, és ezt önkéntes "Antikrisztusunk", Parsons se cáfolja meg:
Wikipédia: John Whiteside Parsons

"Cionista is volt és támogatta Izrael Állam korai létrehozását, tervezte az Izraelbe kivándorlást, amikor baloldali nézetei és/vagy technológia Izraelnek átadása miatt miatt  megvonták a katonai biztonsági átvilágítási tanúsítványát, de az emigrációban megakadályozta a halál."

Végezetül pedig következzen Lady Gaga: Marry the Night c. klipjének zárójelenete. (Már a címből is látható, hogy a popzene Makovecz Imréje, Gaga számára is "legalább olyan fontos a Sötétség, mint a Fény")

A Parsonst az O.T.O. kaliforniai, amerikai helytartójának kinevező Aleister Crowley máig a tömegek agyát gnosztikus, okkult üzenetekkel tömő tudatipar, közte a popzene egyik legbefolyásosabb ideológusa, inspirálója.
A Sötétséggel megült nász beteljesülése egy végső, mindent lángbaborító atomrobbanás, mely után Gaga Gnózistól megvilágosodott lelke a magasba emelkedik (kapcsoljuk be a hangot is):




"A tűz, mely a világban rejlik, fellángol és meggyullad, megsemmisít minden anyagot és egyidejűleg saját magát is elemészti, és semmivé válik"

"...az ő személyes feladata az Apokalipszis kapujának feltörése és a tudat felemelkedéséhez szükséges okkult erők aktiválása volt" 

Bejegyezte: Bobkó Csaba d