Variációk hazaárulásra

Variációk hazaárulásra

KOLOZSVÁRI PAPP LÁSZLÓ (1940 – 2005)

Szerzőink megjelenését számolgatva a Kortárs elmúlt tizenöt évében kétségkívül Kolozsvári Papp László nevével találkozunk a legtöbbször. Hosszú éveken keresztül írta sorozatait jelenünkről egy általa kitalált és fölépített műfajban, amelyet – jobb híján – politikai publicisztikaként emlegettünk. Most már, hiánya tudatában, még nyilvánvalóbban érezzük ennek a megnevezésnek a pontatlanságát. Semmitmondó általánossága éppen az írások lényegét fedi el, siklatja ki, mivelhogy érzéketlen a stílus sajátosságára, s a görbe tükör finom vagy durva, de utánozhatatlan iróniájáról sem beszél. Hát még a hatásnak arról a mellbevágó erejéről, amit minden olvasójának éreznie kellett, akár kedvelte a szerzőt, akár nem. Sőt akkor is, ha Papp Lacinak igaza volt a mindig időszerű mindennapok megítélésében, és akkor is, ha tévedett. Mert művei minőségét mindennél erősebben meghatározta a személyiség súlya, noha ez titkosan, jéghegyként terjeszkedett a látható felszín alatt. Tehetségéhez tartozott, hogy pályatársakkal és politikusokkal bánhatott ugyan barátságtalanul, mégis, írásai attól a ma már szinte elfeledett tartástól kaptak aranyfedezetet, hogy tétjük volt, országváltoztató hitelük. Csak ezzel magyarázhatom, hogy folyóiratunkat először szinte mindenki – ha volt benne – a Kolozsvári-jegyzetnél ütötte fel. Komolyan vette a világot, ezért komolyan vette szavait, mert komolyan vette önmagát.

Paradox helyzet, hogy legutolsó írását éppen ezért nem közöltük – egyébként közös megegyezéssel – a maga idején. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt álltunk, és úgy gondoltuk, rosszul befolyásolnánk a sorsdöntőnek remélt eseményt azzal a túlontúl komoly és keservesen-keserű képpel, amelyet ő festett az általa várt eredményről. De ez a mi tévedésünk lett, és azóta a december 5-i népszavazás történelemmé vált, amelyhez ő már sohasem fűzhet újabb kommentárokat. Lehet, némi elégtételnek venné, hogy – késve bár – most mégis az olvasók elé tárjuk akkori helyzetképét. Nem tanulságok nélkül való. Szerkesztőségünk ezzel a posztumusz közléssel búcsúzik barátunktól és munkatársunktól. (K. P. I.)

(Kortárs 49.évfolyam. 6. szám / 2005 Június)

- A fenti sorokat két éve írták a Kortárs szerkesztőségében. Sorsunk kegyetlen fintora, hogy napjainkra Kolozsvári Papp László írásának minden sora fájdalmasan aktuális. (IMK)

Variációk hazaárulásra

[...] De hát vágjunk bele abba, ami lehetetlen. Mert hogyan is lehetne írni a kettős állampolgárságot eldöntő népszavazásról november közepén, amikor a jelen elmélkedés december közepén jelenik meg, jóval a népszavazás után. Képtelenség!

Úgyhogy fogjunk bele.

Kit, hacsak a Kortárs szerkesztőit nem befolyásolja, ha eláruljuk lelki toprongyságunkat. Félünk, tartunk tőle, iszonyodunk és nem remélünk, ahogyan a szót József Attila érti. Ezt a népszavazást elveszítik a kettős állampolgárság hívei. Még csak nem is azért, mert a jobboldal elveszít minden népszavazást. Ez éppoly babona, mint az utolsó csatlós. Még ha nincs is eddig ellenpróba. (Fogunk mi még első csatlósként is veszíteni, ha leszünk még, ami – történelmi léptékben – december 5-e után fölöttébb kétségesnek mutatja magát.)

Nem úgy verik a kisebbségi magyart a Vajdaságban! Többen fognak arra szavazni, hogy legyen kettős állampolgárság, de nem elegen. Nyerünk és vesztünk egyszerre. Ez az igazi magyar forma. Lerázzuk magunkról Károlyi Mihályt, s elveszítjük országunk kétharmadát. Ugye, Hiller Pisti? Hanem a dolognak előtörténete van. Annál szebbet, mint ahogy a Fidesz belebonyolódik ebben a népszavazásba, képzelni sem lehet. Már ahogy kiszemelték Boross Pétert a Magyarok Világszövetsége elnökének! Sólyomszem! Nem mutatta semmi, hogy a tömzsi antalli örökség, ez a miniszterelnökségbe pottyantság – tévút? (Képzavar persze, de tévembert mégsem írhatok.) Hiba egy! És akkor jön a mindenkori történelem legveszélyesebb emberfajtája, a szorgalmas, kitartó középszer. Ez most kivételesen nem Medgyessy Péter, hanem Patrubány Miklós. És nyer! Ő lesz a Magyarok Világszövetsége. (Így akartam írni, szerkesztő úr. Vagy van tán mása is a Magyarok Világszövetségének, mint elnöke?) Hiba kettő! És mit tesz első és második felháborodásában az akkori államhatalom, élén a feszes Fidesszel? Nem ad neki pénzt, kigolyózza, pottyant rá. Valósággal arra ítéli, hogy ő minden eszes, de sajnos többnyire esztelen eszközt megragadjon, hogy felhívja magára a figyelmet. Hiba három! Mert mi, még csak nem is egy Talleyrand-nak, az első dolga, ha meglátja ennek a díszpárosnak, Borossnak és Patrubánynak a hörgőkettősét (A trubadúrban van ilyen hármas)? Semlegesíti őket. Mit tudom én: Boross adjon dupla honoráriumért tanácsot – csak mint a szocik, drága jó Fidesz uraim: Kovács négy és fél millióért havonta Brüsszelben; Medgyessy titkársággal, külön kerettel utazó nagykövetként a süllyesztőben –, mi több, néha azt is mondhatja, hogy senkinek sincs igaza, hallgassanak rá, mint a népszavazás jelen állásában tette, úgysem hallgat rá senki, de ő kielégül. Na, ezt kell eltanulni, Fidesz uraim!

Ehelyett – hiba négy! – valósággal belekényszerítik, -passzírozzák, -sajtolják,
-szaggatják Patrubányt, hogy kihajtson egy önreklámozó népszavazást a kettős állampolgárságról. Mondom, óvakodj a szorgalmas, kitartó középszertől! Csak a Bourbonok háromszor jöttek vissza! Mert – elmulasztása típushiba, uraim, s mint ilyen, hiba öt! – az ellenfelet meg kell venni (s az ellenséget meg kell ölni; de ez egyelőre még nem tartozik jelenkori történelmünkhöz, hanem ha így megy tovább... – mondja az utolsó jegesmedve az északi jégpáncél elolvadása után, s lemerül örökre. Tessék ezt magyar népben elképzelni.)

És most itt vagyunk. Ha a Fidesznek nem jött jól valami, akkor ez az általuk begerjesztett Patrubány által begerjesztett népszavazás volt a kettős állampolgárságról. Mert ez valóban azt indíthatja el, amit a földtekén a globális felmelegedés generál. Csak sokkal ravaszabbul. Mert az ugye valami, ha eltűnik egy jéghegy! De bár nem tűnik el Székelyudvarhely és Szabadka, Huszt és Fülek – odabent, a láthatatlan mélyben megindul a visszafordíthatatlan kiolvadás. És akkor, kedves Hiller úr – önhöz szólok, tán ismer még annyi történelmet, tanítják, tudja, mint Ságvárit és Károlyi Mihályt –, sikerül elérni azt, ami ugyebár elérhetetlennek látszott: Magyarországot, kegyedékkel az élen, nem csupán a románok, a szerbek, az ukránok és a szlovákok fogják utálni, hanem a magyarok is. Itt, a Kárpát-medencében. És akkor majd épp a fordítottja megy végbe annak, amit az eszdéesz kagylóhéjában elérzéktelenedett, puha testű Kuncze mond: nemhogy lesznek nekünk magyarjaink odaát, nemhogy mi mondunk le valójában a magyarokról odaátról, hanem ők mondanak le rólunk. Kifordulnak, neki a nagyvilágnak, s befordulnak, neki a beolvadásnak. Mész holnaptól román iskolába, Jánoska, fordul az elvadult arcú magyar ember semmit sem értő kisfiához, és meg ne halljam még egyszer, hogy itthon magyarul beszélsz! Itt kell élned, megdöglened, idézi a Szózatot, s ahhoz, hogy átmenj a határon, s szembeköpd az első embert, aki szembejön veled Biharkeresztesen, nem kell magyarul tudnod.

Hogy én, szerkesztő úr? Én persze elmegyek népszavazni, s behúzom a keresztet a kettős állampolgárság mellé. Más velem a baj. Nem szeretek már népszavazásokat veszteni, országot veszteni, mítoszt és illúziót veszteni. Elég volt! Belekeményedni abba, hogy mennyi pénz jön be és megy ki, családba, országba, és hogy érzésvilágunk a genitáliákat megjáró véráram erősségére korlátozódjék. Hogy egy "kártevő szekta" szabja meg unokáim iskoláit, s gyógyhely-ügyben azt érvényesítse, miszerint hulljon a férgese! Ebből is elegem van! És abból is, hogy holmi nímandok pillanatnyi politikai és zsigeri igényeik és szorultságuk szerint lefasisztázzanak. Kezd bűzleni, hogy egy olyan egyfolytában magyarozó, nemzetező Gyurcsány nyalja itt a fagylaltot az Oktogonnál, akibe annyi magyarságtudat és érzület szorult, mint amennyi Chanel 5-ös egy görénybe.

De hogy némely Shakespeare-fordításokra rímeljek: csitt, szívem! (Igaz is, van ma Budapesten egy nagy III. Richárd-előadás. Ezen csak az csodálkozik, aki nem hisz a művészet öntörvényűségében. De hogy milyen időszerű!) Tárgyunkhoz hanyatlodva: a kettős állampolgárság ellen agitálók legalább tisztán beszélnek. Mint amikor a beteg száján valami zöld folyik ki, s az orvos egyből tudja: ez epe! Na de amikor, például Gazsika, arra buzdít, hogy nem kell elmenni népszavazni! Látszólag fölényes értelmiségi kívülállás holmi politikai iszapbirkózáson, a beteg száján látszólag méz folyik. Csak azok iszonyodnak el egy kicsit, akik még emlékeznek a magas pártösszeköttetések segítségével Magyarországra penderülő, Erd-éjező, egyből egyetemi oktatóvá avanzsáló Gazsikára. Így kezdődött, bizony. S most azzal folytatódik, hogy ne tessék elmenni szavazni a kettős állampolgárságra, épp abban a helyzetben, amelyben a kettős állampolgárság megszavazása azért több mint kétséges, mert nem mennek el elegen. (Azok, akik elmennek, többségében megszavazzák.) Na mibe fogadjunk...? De szép vesztés volna!

Vannak dermesztően egyszerű, vízválasztó kérdések. Na, ezeket nem szokták feltenni. A jobboldalon sem. (Agyi merevgörcs?) Ha most minket itt elözönöl nyolcszázezer bevándorló, s ez elviselhetetlen terhet ró ránk... na, tudja valaki folytatni a mondatot? Nyugi, folytatom én: akkor mi lesz, ha a kettős állampolgárság leszavazása után két esztendővel Románia belép az EU-ba? Akkor hogyan védjük ki a romániai EU-polgárok invázióját? Akkor mi tartja majd vissza azt a nyolcszázezret? Majd akkor is népszavazunk, s leszavaztatjuk a csürhénkkel az EU-állampolgárok szabad utazását, munkavállalását, letelepedését? Mi ezt akkor megtehetjük? És egyáltalán: miben különbözik a mai helyzet attól, ami Románia belépésével előáll? Esetleg megvétózzuk Románia belépését? Vagy egyszerűen csak uszítunk magyart magyar ellen? Mert az nekünk zsigerileg jó? Felpöccinti a fonnyadt libidónkat? Mert hogy a "kártevő szekta" tagjai gyűlölségükben nem érzik jól magukat, fulladoznak, az faktum! De miért ne érezzük magunkat jól mi sem, miért fulladozzunk mi is, ha ez rajtuk úgysem segít?

És ha megszavazzák?!

Az lesz ám csak az igazi politikai vérnász! Mint afféle életét különböző no win partykban lemorzsoló, hanyatló halandó elmondhatom, amit a bakter mond az adomában, amikor megkérdik tőle: mi van akkor, ha jön a kolozsvári gyors jobbról és a csucsai személy balról? Átállítom a váltót, szól a bakter. És ha a váltó beragad, akkor mit tesz? Akkor bemegyek a bakterházba, s azt mondom: gyere ki, asszony, mert ilyen karambolt még nem láttál!

Hát igen, megint nem győzök jóízűen. Ecetes diadal, ragacsos, értelmetlen szkander. Már most fogadkoznak: abból a népszavazásból, ha megszavaztatik a kettős állampolgárság, úgysem lesz törvény! Más szóval: elveszik az országtól a népszavazás lehetőségét is. Jogállam! Ezt mondja nyíltan Pető Iván, a nagy demokrata. Hogy ők fütyülnek majd a népakaratra! Képzeljük akkor el, miket mondanak azok, akik nem nyilvánosan mondják! Nem lesz ebben immár semmi emberi és törvényi. A gyűlölet tényleg paroxisztikus méreteket ölt. Még szerencse, hogy határ húzódik honi magyar és túli magyar közt. Merthogy egymás belét, bugylibicskával... Ehhez képest még a Rákosi-kor is humánus volt. Hagyta feledésbe zülleni a szétszakítottságot, a honmagyart és a túlmagyart. Az iskolában, ahová én az ötvenes évek elején jártam, Kolozsváron, nem voltak új Európa-térképek. Földrajzórára a tanár azt az Európa-térképet hozta ki a szertárból, amin a történelmi Magyarország volt látható. És az osztály semmit sem értett. Amikor a tanár azt mondta, hogy Franciaország Európa legnagyobb országa, valaki felállt, s morajló helyeslés közepette azt mondta: mit tetszik beszélni, tanár elvtárs?, hiszen Magyarország nagyobb! A vak is láthatja! És én csak ültem hátul a padban, és nem értettem, miért nem válaszol, miért kezd másról beszélni Árkossy tanár elvtárs. Hát nem volt emberibb a Rákosi–Gheorghiu Dej-rendszer, egy Sztálinnal a tollforgóján? Legalább nem tudtunk semmit, nem értettünk semmit.

De majd most! A semmit sem értéssel azért most sem állunk rosszul, s állnánk csehül, ha győzne a kettős állampolgárság. A jó gyűlölségek, a zamatos szitkok, a vak harag, az írmag kiirtásának felfurakodó vágya mindig olyan tömegekben társul össze, amelyek nem értenek semmit. Ehhez már csak még egy unciányi elnyomorodás kell, hogy történelemalakító elvadulássá váljék. Mert hazám szeretett állampolgárai nem értik már, hogy mi az, hogy magyar, nem értik, miért vágják ki őket, mint a taknyot, a munkahelyükről, nem értik, hogy egy szocialista tömegpárt miért a legmarxibb-legleninibb értelemben vett kizsákmányolókat tolja föl helyzetbe. Hazám szeretett honpolgára nem érti, fel nem foghatja, hogy a MOL vezérkara milliárdokat oszt szét maga között, nem érti, hogy Kovács László négy és fél millió forintért nem fog érteni havonta ahhoz, amit az EU-ban csinál, nem ránt be neki a gyomorgörcs, amikor Szili és Jánosi a milliárdos Gyurcsánnyal és Kókával énekli az éhes proletárt. Nem érti, hogy Szili és Jánosi úgy tesz, mintha!, pedig hát csak Babitsot kéne ismerni – őt sem ismeri a honpolgár, valami szerb, akit megvertek Szabadkán? –: vétkesek közt cinkos, aki néma! Nem érti, miért nem vásárolja fel tőle a nagytőke a búzáját, miért rohad rá a ribizkéje, miért hoz be az ország tejet Dániából, amikor az övé ott megy össze a tehénben. Fel nem éri ésszel, miért szüntetik meg a faluban a postát, s hogy miért állítják vissza a kisbírót, hogy kidoboljon, nehezen követhető az ésszel ugyanis, hogy a huszonegyedik században egy falunak ne teljék hangszóróra, pedig még emlékeznek: kommunizmus egyenlő szovjethatalom plusz villamosítás! Türelmesen és semmit sem értve leszáll, ha kigyullad alatta a huszadik busz is; kedves értetlenséggel azt mondja: szerencsét hoz!, ha kutyaszarba lép Budapesten, s nem érti, miért nincs szerencséje, holott egyfolytában kutyaszarba lép Budapesten. Abban gázol, hogy úgy mondjuk. Követhetetlen számára, mi lett az orosz államadóssággal, holott az oroszok annak fejében már rég megépítették volna a 4-es metrót, amiért az a Demszky harcol megszállottan, aki ezt a megépítést megakadályozta volt annak idején. Nem érti, hogy az egyszer már eladósodottságba és gazdasági csődbe belebukott szocializmus után miért van már megint eladósodva, s miért áll már megint a csőd szélén. Ha a szocializmus után a kapitalizmusba is belebukik, akkor mi lesz? Vagy sohasem volt úgy, hogy ne legyen valahogy?, ahogyan a közöny tengere locsogja? Hát lehet itt érteni valamit is?

És akkor, mint tizenöt éve mindig, a politika a segítségére siet. Ad neki gyűlölnivalót. Jó alantasat, hogy felérje ösztönnel. Már rég nem folyamodik senki a politikai osztályból az értelméhez. Ösztönhöz, indulathoz, lappangó alantassághoz, bosszúvágyhoz, irigységhez, ölvágyhoz folyamodik! Gyűlöld a románt, a szerbet, a tótot, az ukránt, ne törődj vele, hogy magyarul beszél, mint te, néha szebben is, mint te, hörögd rá haragodat, a konyhaasztal linóleumára könyökölve, amikor épp kivágtak a vasműtől, a közalkalmazottságból, belebuktál tejtermelésbe, búzatermesztésbe, csirketenyésztésbe, gyümölcsbe, zöldségbe!

Gyűlöld a határainkon túli magyart!

Ez a te programod.

Ezt nyújtja neked a Gyurcsány-kormány.

Nem leszel egyedül!

A határainkon kívüli magyar is gyűlöl már téged!

Volna még egy megoldás, amire máig – november 16-a van – még senki sem gondolt. Ha nyíltan semmibe vesszük a jogállamiságot, mondván, népszavazás ide, népszavazás oda, abból a törvényből semmi sem lesz, vajon nem volna lehetséges magát a népszavazást semmibe venni, nem megtartani? Miben fogadjunk, hogy ez még eszébe fog jutni valakinek a hátralévő tizennyolc napban?

Budapest, 2004. november 13–16.

(Leközli: IMK / 2007. 05.2

Májusi gondolatok

Tolvajok közt nem leszek néma...

E sorok írója 68 éves, nyugdíja 36.538 forint, 39 év után, egykor jobb napokat látott MDF alapító. 2007. május. Különösen a vidéki élet látszik kilátástalannak. Bezárt iskolák, óvodák, kórházak, posták, vasutak, buszjáratok, üzemek, üzletek, tönkrement kis- és középvállalkozások, önkormányzatok, családi gazdaságok, új járadékkal sújtott villanynélküli tanyákon, lét-nemlét határán tengődő őstermelők, becsapott baloldali panellakók és cigányok, hosszan lehetne sorolni az áldozatokat. A nap 24 órájában dübörgő hazug szennyes primitív kommunikáció, és média-butítás figyelemelterelés a valós problémákról, soha nem látott magasságokba szárnyaló tőzsdeindex, gengszter-rendőrök és politikusok összefonódása a hatalom csúcsain. Egyszóval robbanás előtti társadalmi feszültség. És akkor megszólal az értelmiség egy része. Csoóri Sándor megírja márciusi levelét, melyet sokan aláírnak, a Nemzeti Fórum országos gyűlésén, Lezsák Sándor ország-rombolásról és nemzet-gyilkolási kísérletről b eszél, Fritz Tamás nyílt levélben figyelmeztet Sólyom László elszabotált kötelezettségeire, melynek következtében jött létre az illegitim hatalom. (Egy szó válasz sincs!)

Für Lajos dicséretes módon beismeri az Antall-kormány tévedéseit, és a változtatások mikéntjére is utalt. Bíró Zoltán, Pozsgay Imre, Csurka István, Szűrös Mátyás több tévé-csatornán is szerepel, és vitákat vindikál, Cser Ágnes nagyon markáns ellenvéleményét minden lehetséges formában képviseli az egészségügyről. Döntő többségük jobbító szándékát nem kérdőjelezve kérdezném: - miért most szólaltak meg? Miért nem korábban, mondjuk 1991-ben vagy '92-ben, amikor már lehetett észlelni, hogy Antallék átverték a nemzetet, amikor megszületett a Csurka-tanulmány, amikor én is rácsaptam az MDF-re az ajtót? Történt ugyanis, hogy e tanulmánynak a Magyar Fórum külön számában való megjelenése után Debreczeni József MDF-es képviselőnek, a Népszabadságban! - megjelent reagálása az egész MDF-et lenácizta, amennyiben az ott leírtakkal egyetért. Mint a Bács megyei választmány egyik hangadója, megbeszéltem Goór Imre nagyon neves festőművésszel, az MDF Bács megyei elnökével, atyai jó barátomma l, hogy a soron következő szeptemberi, megyei választmányi ülésen javasolni fogja Debreczeni József kizárását az MDF-ből, ami automatikusan a frakciótagság megszüntetését is jelentette volna. Imre bácsi ígéretéhez híven megtette az előterjesztését, amivel a választmányi tagok döntő többsége egyetértett.

És most fogóddzanak meg, kedves Bíró Zoltán és Für Lajos tanár urak, mert felállt a nagytekintélyű Lezsák Sándor, és kijelentette, hogy kizárásról szó sem lehet, mert Debreczeni további szolgálataira a média-egyensúly ügyekben az MDF-nek égető szüksége van, és punktum! Debreczeni egyébként Krajcsovszky József veje, aki a Kecskeméti Tanító- és Óvónőképző Intézet (Főiskola) főigazgatója és az MSZMP Bács-Kiskun megyei végrehajtó bizottságának tagja, a megszűnéséig. MDF-es karrierje kezdetén figyelt fel rá a Bács-Kiskun megyei RFK III-as politikai osztálya (osztályvezető Jenovai ezredes) majd több esetben konzultáltak vele az MDF-et illető kérdésekben és az úgynevezett "mezítlábas" foglalkoztatás keretében találkozókat szerveztek a megyei III/III-as alosztály vezetője, Balogh Bertalan rendőr alezredes kezdeményezésére. A történtek után választmányi tagságomról írásban lemondtam. A drámai megszólalások miért nem történtek meg a Horn-Orbán-Medgyessy kormányok idején, mert akkor is ezer ok lett volna rá? Az a sanda gyanúm támadt az időzítéssel kapcsolatban, hogy akik kezdetben felturbózták az ügyet, a túloldalról kapták a karmesteri pálca beintését. Mert cui prodest? - azaz kinek az érdeke? Mert az MSZP-nél jó stratégiák vannak, gondolták ők, ha most a hangulat elmérgesedésének kezdeti szakaszán hagyjuk az úgynevezett ellenzéki értelmiséget egy kicsit kiabálni, ezzel azt a hamis illúziót tudjuk a megtámadott társadalomban gerjeszteni, hogy ebből valamilyen eredményt születtethet.

Ez várakozást jelent és csökkenti a kazánban a nyomást, elodázható a társadalmi robbanás, a megnyert idő alatt az utolsó morzsákat is el tudjuk lopni, még az EU pénzek kezdeti összegeit is le tudjuk nyúlni! Kérdezem, tartalmilag honnan ez a nagy hevület, hogy most megmutatjuk, hogy "szolidaritás az elesettekkel", meg "összefogás", meg mindenfajta szövetség, hiszen ezek között eddig sem volt, meg ezután sem lesz soha! Húzták, mint a kutyák, a pacalt, száz irányban az értékeket, így aztán a nemzeti érdek nem érvényesülhetett, hogy csak a legkézenfekvőbb példát említsem: ha Jakab Pista 2005 márciusában nem fog kezet a Koreából haza lambadázó Gyurcsány Ferenccel és nem rendeli vissza, illetve haza a traktorokat a gazdákkal, akkor ma nincs Gyurcsány-kormány. Meg is hálálta neki, már március 16-án a miniszterelnök, amikor gúnyosan kijelentette, hogy a parasztok gyáván hazatakarodtak. Az aláírt megállapodás lényeges pontjait pedig mind a mai napig nem teljesítették, Jakab Pista meg a lényegi kérdésekben hallgat, meg fékezi a gazdaköröket, miközben lényegtelenekben néha kiabál. A gyakorlatias, meg materiális kérdéseket áttekintve az egykori rendszerváltók-gengszterváltók úgy gondolták, itt az idő, szolgálataikat újra felajánlaniuk a társadalomnak, mert ha beindul az átalakulás, nehogy már ők kimaradjanak belőle, amikor nekik ebben már gyakorlatuk van, és a tanulságokat is levonták.

Ajánlanám az érintettek figyelmébe az Echó televízióban megjelent közvélemény-kutatás eredményét, amely azt mérte fel; a szükséges kibontakozás elindítását és lebonyolítását kire bíznák az emberek. Nos, kb. 20-20 százalék bízná az MSZP-re és a Fideszre. 40 százalék azt mondta, hogy ezekre aztán nem! - teljesen új garnitúra kell, és a 20 százaléka nem tudja! Tanúsíthatom, hogy hozzám közel álló jó ismerőseim és barátaim hasonlóan gondolják, úgy, mint: ELÉG VOLT! Húzzatok el, amíg lehet! A magyarságnak 1989-ben volt egy soha addig nem látott, vissza nem téríthető esélye, hogy a nemzet további boldogulását elindítsa és megszerezze. Jól látták ezt ellenségeink is és azonnal lecsaptak a prédára, megvásárolható, hazaáruló gazembereket csempésztek be az átalakulás kulcspozícióiba, akik idegen kézre játszották át a nemzeti vagyont, és eredményesen megtámadták a társadalom önfenntartó ösztönét.

Az anyagi javak, meg a pénz lett az Isten, a fogyasztás meg a prédálás bálványa a példakép. Ennek természetes következménye lett a soha nem látott mértékű erkölcsi és tudati lezüllés, melyet az idegen érdekek szolgálatába álló Antallék által érintetlenül hagyott szennyes média naponta újra táplál. Az értelmiség egy része cinkosan együttműködött, a másik része némán hallgatott, és elvétve hangosan tiltakozva pedig azonnal ráütötték az antiszemita bélyeget, majd agyonhallgatták őket. Idegen titkosszolgálatok és idegen maffiák szabad területévé vált az ország, összefonódva a hatalmi "elit" egy részével, így az ellenük fellépő rendőröket és titkosszolgálatokat megfélemlítették, félreállították, pl. Tonhauser László rendőrezredest, vagy munkatársait. Adatbázisaikat lenyúlták, vagy megsemmisítették. Mára pedig nyílt harcot indítottak a magyarság kulturális, morális, anyagi, fizikai és egészségi tönkretételéért, hogy ellenállás nélkül tudják végrehajtani 500 ezer zsidó és 1 millió kínai betelepítését - most itt tartunk -, akiknek az előőrsei már több tízezres nagyságrendben megérkeztek.

Kedves rendszerváltó gengszterváltók! Az önök munkája eredményeként a 20 milliárd dollár adósságból lassan 100 milliárd lett, a nemzeti vagyon 90 százalékának eltűnése mellett. Az a túrós bukta, melyet önök bekevertek, Hornék bekovászoltak, Orbánék megkelesztettek, most Gyurcsányék által lesz kisütve és a kiszolgáltatott magyarság torkán lenyomva. Ha csak! Ha csak a 25. óra elején észbe nem kapunk. Önöknek megadatott a lehetőség, hogy megmutassák, mire képesek. Megmutatják: köszönjük, még egyszer nem kérünk belőle, ezért teljesen felesleges lakiteleki, meg egyéb nosztalgia-találkozókat rendezni, pótcselekvéseket, népszavazási cirkuszokat szervezni, és a cselekvés illúzióival hitegetni a megnyomorítottakat.

Tessék letenni az asztalra egy határozott elszámoltatási és felelősségre vonási programot, folytatva a gazdaság-élénkítő problémamegoldó receptúrákkal, kizárólag a nemzeti érdek elsődlegessége szellemében. Fogadókészség hiánya esetén kiegészíteni egy sztrájkfelhívással, nos, ezt lehet, de mellébeszélni nem! És azért nem ajánlom az Orbán-csoport megoldó-képletét sem, mert az a párt, amelyik a választások előtt 20 százalékos előnnyel vezet, azután kétszer is veszít, azért ott valakiknek nagyon meg kellett dolgozni, és ott nagyon nagy baj van. Mert az a felelős vezető, aki 200 ezer híve előtt zavartalanul elolvassa az előre megírt beszédét, miközben tőle 300 méterre már kardlapozzák, letapossák, könnygázgránáttal lövik az embereit, és nem hagyja abba, és nem mondja, hogy utánam fiúk, hanem beül a páncélozott BMW-be és elpucol, nos az ne akarjon történelmet csinálni, meg országépítést, mert abból ugyanakkora rakás lesz, mint a mostani. Az üljön be egy csendes sarokba, helyzet elemző tanulmányokat írni és nevelni a gyerekeit. Végig hallgattam Orbán Viktor május 20-i beszédét, pompás retorika, remek szónoki teljesítmény, remek hasonlatok, elemzések, elvek a jövőről, szidalmak a jelenről, egyetlen konkrétum nélkül.

Drága újjáválasztott elnök úr! A kifosztott, csalódott magyar nem ezt várta! Nem kell a rizsa! Ha csak egy mondatban utalt volna arra, hogy hatalomra kerülésük esetén az első intézkedésük az elévülési idő fölülvizsgálata, majd a privatizációs szerződések felülvizsgálata, a felelősök őrizetbe vétele, a vagyonelszámoltatás, mindjárt hitelesebb lett volna ez az előadás. Akkor talán Kóka úrék is elgondolkodtak volna az eddig, és ez utáni ügyleteik kockázatairól, a Szerencsejáték eladásáról, meg minden további értékesítésről, átjátszásról. Ehelyett az ön gyönyörű szóvirágainak a hatásaira a hallgatóság vörösre tapsolta a tenyerét és majd a tömegpszichózis elmúltával döbben rá, hogy megint nem kapott semmit, csak üres ígéreteket, amelyeket nem lehet számon kérni. 1998. tavaszán a Kiskőrösi Művelődési Házban egymás mellett ültünk Kósa Gyula Metész elnökkel, és hatszázad magunkkal hallgattuk Orbán Viktor választási nagygyűlését, ahol szót kapván vázoltam az addigi Postabank sztor it és kértem az elnök urat, hogy hatalomra jutva vizsgáltassa ki ezt a hatalmas kárösszegű sikkasztási és pénzhamisítási botrányt. Ekkor tűnt el 28 tonna pénzpapír, amelyből 12 tonnát Akasztón találtak meg Tonhauserék. És ezután nem sokkal kellett a barna ötezreseket kivonni a forgalomból, melyek az eredeti klisék alapján készültek.

Hozzászólásomat azzal zártam: kérem elnök urat, a győzelem után ne feledkezzen meg egy hamiskás magyar közmondásról, amely úgy hangzik "Finggal gombot festeni nem lehet". A kongresszusi beszédet hallgatván ez ma is nagyon aktuális. Két dolgot nem tudtam akkor. Az első, hogy a Fidesz akkori választási kampányát a Postabank elnök-vezérigazgatója több százmillió forinttal támogatta és ezért a felmentő ítélet már a Medgyessy-kormány idején született. A második, hogy a gyűlést követő vacsorára, melyen a kíséret és a helyi szponzorok vettek részt, Nógrádi József komám főzte a halászlevet, akinek az év októberi meggyilkolását később Pintér és Gergényi tábornok urak a fia nyakába varrták, hogy az indítékok és a gyilkosok homályban maradjanak. A szponzorok nevei a megyei bűnügyi rovatokban merültek ismételten fel.

A következő részt különösen Für Lajos úr figyelmébe ajánlanám. Mostanában a politikusok körében divattá vált az orosz medve bajuszát cibálni, képletesen mondva. Jelenlegi helyzetünk egyik okának tartom a magyar-orosz viszony elhidegülését, ami miatt piacaink nagy részét elvesztettük. 1990-ben, mint tudjuk, magyar kezdeményezésre szűnt meg a Varsói Szerződés, elhalt a KGST is, a mi kezdeményezésünkre. Eddig rendben is lett volna a dolog, a viszony-megromlása ezután történt. Minden józan gondolkodású ember beláthatja, ha egy kis ország egy világhatalom szomszédja, ráadásul energia-ellátásának döntő hányada onnan biztosított, akkor nem szerencsés dolog piszkálni (mást úgysem tudtunk), mert semmit nem ér hatalom nélkül a harag. Az MDF teleragasztotta az országot a "Tovarisi konyec" plakáttal, válaszul az oroszok egy mosolygós kiskatonát mutattak a vonatablakban, "Isten veletek magyarok" - felirattal. No comment.

Für tanár úr az Echó tévé Obersovszki műsorában azt fejtegette, hogy a magyarságra káros, hogyha engedünk az orosz befolyásnak, meg hogy mennyire rettegett '56-ban az oroszok őrizetében. Nos, félnivalóm nekem több volt október utolsó napjaiban, a Soroksári úton több tucat orosz halottal a környékemen, mert ha akkor elkapnak, ez az írás nem készül el. A riportból nekem úgy tűnt, hogy Für úrnak orosz fóbiája van. Később úgy alakult az életem, hogy repülős és lokátoros ismereteimnek köszönhetően '64-től '68-ig a kémelhárítás tisztje voltam, és a csehszlovák beavatkozás után önként leszereltem. Rakétás és repülőtéri objektumok külső biztosítása volt a feladatom. Orosz tagozatú gimnáziumot végeztem, így nem kellett tolmács. 1988 óta egy alföldi éttermet tulajdonoltam és üzemeltettem, ahová egyre több orosz tiszt járt be a nyelvi tudásom miatt. 1989-ben már heti gyakorisággal nálam vacsorázott a kecskeméti szovjet hadosztály tiszti kara. Jó kapcsolatom alakult ki a hadosztálypa rancsnokkal, Zsurazjov vezérőrnaggyal, de különösen a páncélos hadosztályparancsnokkal, Valerij Kerimovval. Aki Jazov hadseregtábornok szovjet honvédelmi miniszter nevelt fia. Sokszor hajnalig folyt a beszélgetés és a vita a várható politikai és gazdasági változásokról. Akkori lakóhelyemen '88 nyarán kezdtem szervezni az MDF-et, amelynek helyi vezetője, majd a megyei választmány egyik meghatározó vezetője lettem, naprakész információim voltak az eseményekről. 1990. június végén a szovjet hadosztály parancsnoka egy vacsorán felvetette, hogy a későbbiekben meghívná hozzám vacsorázni a Déli Hadseregcsoport tábornokát, Matvej Burlakov tábornok urat, aki jelezte, szeretne egy olyan magyar emberrel beszélni, aki részese a változásoknak. Néhány nap múlva értesített az időpontról, majd kellő biztonsági intézkedések után megérkeztek. Személyében egy szibériai származású nagytermetű, nagyivó jó homorú, és jól tájékozott embert ismertem meg. Hajnali kettőig beszélgettünk, ekkor már biz tos volt a kivonulás, csak a módja és ütemezése volt kérdéses. A tábornok szándéka az volt, hogy a tartalék lőszer egészét, a fegyverzet egy részét, a rakéták kivételével, és az egész üzemanyag készletet itt hagyják a Magyar Honvédségnek, jelképes összegért. Nagyon kíváncsi volt, hogyan látjuk mi magyarok a két ország további kapcsolatainak viszonyait.

Arra a kérdésre, hogy a jövőben milyen mértékben kívánnak beavatkozni a magyar és a Közép-Európai ügyekbe, szó szerint a következő választ adta: "Nyugodtak lehetnek, a jövőben a magukat kommunistának álcázó tolvaj zsidók védelmében egyetlen egy töltényt sem lövünk el, sem itt, sem máshol". Nagyon szidta Aczél Györgyöt, Rajnai Sándor moszkvai nagykövetet, akik szerinte izraeli kémek. Ez időben különböző tanácskozásokon szorgalmaztam a média és belügy nagytakarításának mielőbbi végrehajtását, de falakba ütköztem. Lezsák Sándor válasza ez volt: "Hogy képzeled, hogy amíg itt vannak az oroszok, ez addig lehetetlen". Elmondtam neki Burlakov válaszát és láttam, hogy nagyon furcsán nézett reám. Második és egyben utolsó találkozásunkra kb. két hónap múlva került sor, amikor a tábornok elmondta, hogy nehézségekbe ütközik a magyar kormánnyal közvetlenül tárgyalnia, nem akarják fogadni, pedig nagyon fontos ajánlatokat tenne a legfelsőbb moszkvai vezetés jóváhagyásával. Nagy nehézsége kbe ütközik a kivonulásra kerülő csapatok otthon elhelyezése, ezért egy-két év haladékot kérnének a teljes kivonulásra. Ugyanakkor felajánlják, hogy egy gépesített páncélos lövészetet és egy repülőhadosztályt itt hagynának a magyar hadseregbe beintegrálva, magyar vezénylet alatt. Ha akármilyen veszély fenyegetné az ország szuverenitását, a csapatok magyar parancsra korlátlanul bevethető. A magyar kormány vállalja az itteni hivatásos állomány fizetését és a sorállomány étkeztetését. A tisztek otthoni fizetését ők fedezik. Cserébe a végleges kivonulás esetén itt hagyják a teljes fegyverzetet és felszerelést. A két alakulat, a Kecskeméti Központi Lövész és a Debreceni Repülő Hadosztály. A kecskeméti hadosztály alárendelt alakulatainak harcértéke vetekedett az egész magyar hadsereg ütőereivel. (Egy harci helikopter ezred, két legmodernebb technikájú páncélezred, egy ezred és egy zászlóalj, sorozatvető nehéztüzérséggel felszerelt nehézalakulat, egy páncélos felderítő és egy műsza ki zászlóalj. A debreceni repülőhadosztály MiG 29-es és SzU 27-es típussal, tehát a legmodernebb technikával repült.) Felkerestem Lezsák Sándort, aki közölte, hogy a hét végi lakiteleki rendezvény vendége Raffai Ernő, honvédelmi minisztériumi államtitkár, ő bejelent hozzá és neki mondjam el ezt részletesen. Erre a találkozásra a lakiteleki Művelődési Házban került sor. Raffai végighallgatott, de láthatóan nem lelkesedett az ajánlatuktól, később üzenetben elutasító választ küldött. Még a válasz megérkezése előtt volt Kiskunhalason egy kibővített választmányi ülés, ahol nagy naivul szintén beszámoltam az ajánlatukról, ahol vegyes fogadtatás volt. A Kecskeméti Hadosztály '91-92 telét Nyetropetrovszk mellett, sátortáborban töltötte 35-40 fokos hidegben, majd utána a hadosztályt feloszlatták. Most fogóddzunk meg: Németországból csak 1993-ban távoztak a szovjet csapatok, rengeteg felszerelést hátrahagyva. Az ajánlat visszautasításának utóhatása lehet az is, hogy a kivonuláskor a csapatok a laktanyáinkat lerombolták, és hatalmas környezetszennyezést hagytak hátra. A nyugati titkosszolgálatok röhögtek a markukba, hogy sikerült megrontani a szovjet-magyar viszonyt, aminek következménye volt a keleti piac elvesztése.

1991 telén egy este vadászpilóták tértek be vendéglőmbe. Mind ismertem őket, hisz rendszeresen vendégeim voltak, így aztán nemsokára én is hallgatója lettem a repülős történeteknek. Amit itt leírok, ha nem saját fülemmel hallom, el sem hiszem... Néhány napja 15.000 méter magasan repültem éjszaka, amikor orosz beszéd ütötte meg a fülem, kezdte történetét egyikük. Nemrég még oroszul forgalmaztunk, így kíváncsiságból beleszóltam a mikrofonba.

- Magyar vadászpilóta vagyok 15.000 méteren, hallak benneteket, kik vagytok!
- Zdrasztvuj tovaris - jött a válasz. Leningrádi harci repülőezred, MiG 29, időjárás felderítők vagyunk, 20.000 méteren repülünk.
- Vengerszkíj lotcsik! Mi kerestük a kapcsolatot magyar pilótákkal. Vidd a hírt, hogy Leningrád népe éhezik, mint a háború alatt. Súlyos élelmiszer-hiány van. A város vezetése 60 vagon húsért átadna egy komplett Míg-29 harci repülőezredet, szakemberekkel kiképzéssel. Továbbítsd a hírt a légierő vezetésének. Segítsetek, segítsetek! Éhen halnak városunkban az emberek!
- Továbbítom - válaszoltam, s el is búcsúztam, mert rám szólt a torony, hogy kivel kommunikálok oroszul a frekvencián. Ők nem hallhatták az orosz pilótákat.
- Isten áldjon, jó leszállást! - szólt a válasz, s már el is vesztettük egymást süllyedés közben, mert rá kellett állnom a hazavezető irányra.
S, mit tett a parancsnokság! Kérdeztem én, mint kíváncsi kívülálló. Nem tudom, szólt a válasz. Jelentettem, de nem kellett leírnom a történteket.

Ekkor megkerestem az MDF vezetőit, név szerint Lezsák Sándor és Raffay Ernő lesöpörtek. Néhány héttel később 20.000 tonna húst semmisítettek meg egy szabolcsi hűtőházban.
A pöffeszkedő dilettáns MDF-s politikusok érzéketlen vezérkara nemcsak emberségből vizsgázott nullára, de még annyi eszük sem volt, hogy egy csekély segítségért cserébe, túl az általános humanitárius kötelezettségen, súlyos dollár milliárdokat spórolhattak volna meg a Hazának. Így néhány évvel később, az adófizetőket jelentősen megterhelve, hosszú-hosszú tárgyalások után megvettük azokat a MiG 29-eseket, amelyeket bartell üzletben megkaphattunk volna.

Így játszotta el az MDF-s politikai "elit" az utolsó esélyt egy baráti-üzleti kapcsolat kiépítésére a hatalmas és befolyásos, a magyar piacot fellendíteni képes Oroszországgal szemben, s mutatta ki érzéketlenségét az emberi szenvedés iránt. Így jártunk, és bizony nem jártunk jól! Ezt kihasználva már 1991 második felében a NATO raktárakból több ezer tonna lejárt szavatosságú húst és vajat szállítottak a Szovjetunióba. Jóhiszemű közvetítésemnek az lett a következménye, hogy KGB-s ügynöknek minősítettek.

Tisztelt Für Lajos tanár úr! Az orosz kapcsolat nem ördögtől való. Mondom ezt annak ellenére, hogy engem 1944 novemberében majdnem agyonlőtt az anyámat megerőszakolni igyekvő felszabadító részeg harcos, szerencsére társa felütötte a sorozatvető csövét és a golyó a pince plafonjába ment. Apám annak a konzervgyárnak volt az igazgatója, majd helyettese, amelyik '53-ig jóvátételre termelt és '49-től szovjet igazgatója volt. A szovjetek által nyakunkra ültetett hatalmasok igen aktívan moszkvai fenekeket nyaltak. Mára megszaporodtak a fenekek: Washington, London, Párizs, Berlin, Brüsszel, Tel-Aviv. Lassan nyelvhiány keletkezhet, bár ugyanazok, vagy leszármazottaik nyalnak. Az orosznak csak a magyar termék kellett, a gyár meg a föld nem. No meg az átadott bankkölcsön, a guruló dollár, Kapolyi, Marjai, Nyers, Szűrös, az új urainknak meg minden. Gabona, hús, bor, föld, gyár, újabban kórház és iskola, az összes bank és energia-szektor. Cserébe mit kaptunk? 20 milliárd dollár adóssá gból 90 milliárd, ebből eddig kifizettünk 200 milliárdot és 25 év alatt eltűnt a nemzeti vagyon. Ráadásul kaptunk egy mocskos cionista diktatúrát a nyakunkba meg egy rendkívül látványos uniós tagságot egy olyan szerződés alapján, amiről tárgyalni sem lett volna szabad. Ennek alapján 2011-ben elveszik a termőföldünket, jelenleg pedig ömlik be a határon a silány, esetenként lejárt szavatosság élelmiszer, bóvliáru, ami ott már eladhatatlan, az illegális, veszélyes hulladék, a szemét tízezer-tonnái, mert csak töredéke van felderítve. Kibogozhatatlan és átláthatatlan gazdasági társaságok fosztogatják adóbevételeinket, és az államkasszát minden beruházás legalább a duplájába kerül, mint más országokban, a korrupció miatt.

A kis- és középvállalkozókat teljesen padlóra teszik. A magyar vendéglátást például egy olyan higiéniai követelmény-rendszerrel, ami állítólag uniós, de például a mediterrán országokban, ahol sokkal melegebb van, még nem is hallottak róla, és a pályázati rendszerek szintén a korrupció melegágyai. A legfelháborítóbb gyalázat a magyar mezőgazdaságot és a gazdákat érte. A 25 százalékos támogatással, ami olyan, mintha a 100 méteres síkfutásnál az ellenfélnek 75 métert adnánk. Hosszan lehetne még sorolni a sérelmeket. Ebbe a koporsóba az első szegeket a naivul dilettáns Antall kormány ütötte. Bár én Antall ártatlanságában sem hiszek, mert őt Aczél György és Mark Palmer találta meg erre a feladatra. Önt csak azért becsülöm nagyra, mert legújabb történelmünk egyetlen politikusa, aki felelősségét elismerte- persze ez az utókor előtt nem jelent teljes felmentést, mert ön is elmulasztotta eltávolíttatni a seregből a politikai komisszárokat és azokat a tábornokokat, akik később segé dkeztek a magyar haderő izraeli parancsra történő leszerelésében, hogy helyette egy, az irányításuk alatt álló őrzővédő csapat legyen a fegyveres erő, meg a szintén odahúzó terrorista rendőrség. Mindezek alapján azt hiszem, ön is beláthatja, hogy az oroszok felé történő nyitást nem szabad tiltólistára tenni. Mert ezektől saját erőnkből már nem igen tudunk megszabadulni. Mert Putyin pedig a tolvajainak egy részét Szibériába száműzte, nagyobb részét pedig Izraelbe küldte.

Ő tudja miért. Az izraeli tábornoki kar negyede Moszkvában végzett. A jelenlegi miniszterelnökről nagyon rossz véleményem van. Egyetlen pozitív cselekedete az oroszok felé történő puhatolódzása, ha ugyan ez saját szándéka volt. A gazdasági kibontakozás lehetősége az lenne, ha az oroszoktól bartellban tudnánk venni az energiát, olajat, gázt, áramot, és ehhez pedig újra keresni kellene néhány moszkvai feneket. Semmi esetre sem az a tárgyalási stílus a nyerő, amelyet Orbán elnök úr mutatott gázügyben, amikor is az orosz nagykövet 5 perc alatt helyre tette őt. Erre most vendégül látja a kongresszuson azt a Wilhelm Martenst, aki már az október 23-ai budapesti fellépésén ékes bizonyítékát adta, hogy kelet-európai meg magyar ügyekben teljesen tájékozatlan. Nevezett úr kongresszusi felszólalásában a mi kontónkra újra belekötött Putyinba, mondván, hogy az EU ellen gázfegyvert vetett be. Talán azt kellett volna ennek a balga belgának tudomásul venni, hogy a gáz az oroszoké, a közép -európai gáz pedig rajtuk keresztül jön. A másik hatalmas előnye a bartell-üzletnek az lehetne, hogy a mezőgazdasági termelők újra piachoz juthatnának, felfuttathatnák termelésüket, és nem mennének tönkre, mert most mindig az a termék nem kell, ami éppen megterem, aztán bagóval kifizetik, ha egyáltalán fizetnek, lásd Leisztinger, meg a Bajnai féle liba-ügyet.
 

(Kemény Z. Gábor / 2007. 05.24)

A tőzsde szárnyal, Magyarország romokban hever

Kőrösi Imre: Rendületlenül (Magyar Világ, 2007. máj. 12.)

Hazatérve nyugati utamról, az első hír, amely harsogóan megjelenik a lapokban, rögtön szemet ütött. Szárnyal a tőzsde! Történelmi csúcson a tőzsde! - ezen kívül történelmi csúcson az OTP, a Mol Rt., meg minden cég, amelyik a magyar tőzsdén adja-veszi értékeit. Magyarul, Magyarországon ezek szerint minden rendben van. Ráadásul még, mint mondja, szintén valamennyi újság, tovább erősödik a forint, az összes valutával szemben. Van egy rövid hír, csak úgy, a cikk alján, ami valós képet adhatna, ha valaki erre fölfigyelne. A hétfői tőzsde napon ugyanis nagyon kevés volt a pénzforgalom, mert a londoni tőzsde zárva tartott. Nos, tehát, hölgyeim, uraim, a magyar gazdaság romokban hever, a pénzügyi spekuláció központja viszont Budapest. Naponta körülbelül 50-60 milliárdnyi értéken cserélnek gazdát a részvények, és ha ennek a hasznát számítjuk, akkor ne is csodálkozzon senki, hogy Magyarországon rohanunk az államcsőd felé. Soha nem látott rossz mutatók vannak a foglalkoztatásban, és bizony el kell mondani, szintén hivatalos adat, csak erről nem nagyon kiabálnak, hogy 7%-ot csökkent a reáljövedelem, az év első három hónapjában. Hozzáteszem, Rákosit 1953-ban egy 11%-os reáljövedelem csökkenés söpörte el és már csak a szovjetek is rövid időre tudták visszahozni. Tehát, szemmel látható, hogy Magyarországon semmi más nincs, csak a spekulatív tőke teljes uralma, amelyhez a maffiák adják a hátországot. Azok a maffiák, amelyek teljes egészében átvették a magyar közélet irányítását, hisz maguk a politikusok döntő többsége is egyszerűen a szervezett bűnözői körbe tartozik, még ha ezt ma Magyarországon pártpolitikának is nevezik. Aztán, megünneplik a rendőrség győzelmét, hogy egy bankrablót a Széna téren sikeresen agyonlőttek. Igaz, két ember megsérült még, az egyik úgy, hogy a redőr golyó keresztül ment az áldozaton és majdnem halálra sebesítette a vétlen túszok egyikét.

Az egész történet egyszerűen siralmas. A magyar rendőrség ugyanis, amit REBISZ féle bandának lehet nevezni, nem közelharcra rendszeresített fegyverrel vonul fel, hanem olyannal, amelyik képes 3 kilométerről ölni. Magyarul, a katonaságnál rendszeresített harci fegyverrel vonultatják fel ezeket a bérgyilkossá alacsonyított ócska rendőrhordákat. Mert úgy látszik, nemcsak a népre kell lőni, hanem zárt helyen, olyan fegyverrel, amely ilyen helyiségben nem használható sehol a világon. Ezek után kitüntetik a rendőröket, pedig a fegyverhasználat jogtalan, veszélyeztető, vétlen emberek életét is veszélyeztető, törvénytelen beavatkozás volt. Aztán járnak a banki vezetők is megnyugtatni mindenkit, és igyekeznek a vallomásokat olyan irányba befolyásolni, nehogy véletlenül kiderüljön, hogy ostoba, felkészületlen beavatkozásra került sor, ennél az esetnél is. De hát mit várhatunk attól a rendőrségtől, ahol kitüntetik a népet lövető tábornokot azért a tettéért, hogy 1956 szellemét meggy alázta és a saját népére támadt, gyilkos hordaként.

Ami ma Magyarországon történik, az törvényszerű. Tehát, hangsúlyozom, ilyen fegyverrel, amellyel ezek az ostoba rendőrök fel vannak szerelve, zárt helyiségben nem lehet lövöldözni. A világon mindenütt, ahol legalább is szikrája van a szakmai munkának, ezektől a fegyverektől a rendőröket már több mint két évtizede megfosztották! De hát szárnyal a tőzsde, meg az OTP is! Amelyik a belterjes kereskedésben olyan szerepet vállalt, amelyik egy jogállamban több évszázados börtönbüntetést vonna maga után. De tekintsünk ki csak a magyar tőzsdére, más szempontokat is figyelembe véve. Nemrég az OMW, az osztrák állami olajipari társaság, 240 millió eurós nagyságrendben vásárolt OTP részvényt. Hangsúlyozom, nemrég, alig két éve. És most az osztrák lapokat idézem: "Óriási siker, hogy az OMW olyan nyomott áron tudott vásárolni, hogy most a részvény értéke már megnégyszereződött!" Magyarul, pár év alatt közel 720 millió eurót nyert az osztrák állami cég a magyar maffiatőzsde tevékenysége miatt. Csak az a probléma ebben, hogy ezek a banki és egyéb nyereségek, ezek bizony mindannyiónk rovására valósulnak meg. Hisz nincs gazdasági teljesítmény, soha nem látott magasságú a munkanélküliség, a foglalkoztatási arány, Európában az egyik legalacsonyabb. Tökéletesen tönkre van téve a képzés, és az egész közigazgatás.

És a Világbank, valamint annak erkölcstelen vezetői vajon mit javasolnak most? Ha hiszik, ha nem, további megszorításokat! - ugyanis Magyarországon, mint ahogy a Világbank elemzése mondja, tökéletesen sikerült visszaszorítani az érdekérvényesítést, és a magyar lakossággal azt tehetnek, amit akarnak. Nincsenek szakszervezetek, nincsenek érdekvédelmi szervezetek, és a civil társadalmat olyan szintre süllyesztették, hogy ma már Győzike és egyéb giccs-műsorokon nevelkedik a magyar! Ezt, hangsúlyozom, a nyugati szolgálatok is szó szerint így fogalmazzák meg. A magyarokból - állítólag - kihalt a szabadságvágy, igazi szolganépséggé sikerült silányítani, a politikusaik vezetésével. És most megjelennek a látszólag kimaradtak, a Pozsgayk és ismételten igazságról kezdenek beszélni! Volt módomban találkozni Pozsgay Imrével és elmondani neki, hogy neked kutya kötelességed lenne segíteni a magyarokon, mert te és a bandád szabadítottátok a magyarokra ezt a hordát. Az, hogy te ebből a sz ocialista pártból kimaradtál, és nem lettél köztársasági elnök - mondtam neki a Pasaréti út 63. szám alatti III. emeleti irodájában, - egyáltalán nem tragédia, hanem szégyen. De nem a magyarságra, hanem azokra, akik ismételten bolondítani kívánják MDF, meg egyebek címén a magyarságot.

Nyilatkozataiban, mármint a Pozsgayéban, szó szerint átveszik az évek óta hangoztatott gondolatainkat, és úgy gondolják, hogy az igazságot ismételten el tudják titkolni a magyarság előtt. Közben pedig bárhová nyúlunk, mindenütt rohad a rendszer. Közel két éve írtunk egy hosszabb sorozatot a dőzsölő közalapítványokról, ahol évente több százmilliárd forintot ellopnak a kormány-közeli tolvajok, és nézzük meg, hány százmilliárdot lopnak el az úgynevezett magánalapítványok. Nemcsak Földesi-Szabó Lászlóék lopnak, hanem mindenki, aki pénzgyűjtésre adja a fejét. Sajnos, meg kell mondani, a Gyermekrák Alapítvány ugyanúgy 10 százalékát osztja ki csak a bezsebelt több százmillió forintnak, mint a többi úgynevezett karitatív alapítvány. És ha azt hiszik, hogy a Máltai Szeretetszolgálat, vagy uram bocsá' a Vöröskereszt másképp dolgozik, akkor nagyon tévednek. Mindenütt csak összeszedik a pénzt, a magánalapítványok is jórészt állami pénzekből gazdálkodnak, csalásból, áfa-csalásból, vám -csalásból és egyebekből élnek, olyan körülmények között, amelyet egy egyszerű ember meg sem tud érteni. Több száz Mercedes jármű és nagy értékű géppark, üdülők, ingatlanok, részvények és egyebek vannak az úgynevezett karitatív alapítványok vezetőinek tulajdonában. Csak az a fontos, hogy a here-réteg gazdagodjon, és ki törődik az egészséggel, vagy akár a környezetvédelemmel, vagy éppenséggel a magyarsággal. Ez a rendszer ugyanis azért jött így létre, hogy minden téren megsértse a magyarok érdekét, és végérvényes gyarmattá tudja silányítani, immáron nem a szovjetek gyarmatává, hanem egy sokkal pusztítóbb eszme érdekében Hazánkat, ez pedig a globalizáció, vagy annak szinonimája, a cionizmus.

Bárhol, ahol tetten érhető a csalás és a lopás, legyen az állami megrendelés, kereskedelem, banki spekuláció és sorolhatnám az összes csalás-sorozatot, mindenütt ott vannak a magyar politikusok, főleg azzal a szándékkal, hogy tönkre tegyék a magyarság önvédelmi reflexeit. Mit gondolnak, Martonyi János egyedüli az szt-k közül? Hát nyílt titok volt, hogy a magyar parlamentben valamennyi pártban, a magyar szolgálatok már a nyolcvanas évek második felében elhelyezték a saját martonyiaikat. Azt hiszik, hogy a kereszténydemokratáknál, a kisgazdáknál vagy az SZDSZ-ben nincsenek ugyanúgy ott. És ráadásul ezek az emberek ma is parancsot teljesítenek, mégpedig a nemzetárulók parancsát, mert féltik, hogy múltjuk egyszer napvilágra kerül.

Még az Európai Unió is elítéli azt az átvilágítási gyakorlatot, amellyel a tróger ügynökök szokták a becsületüket megvédeni a magyar bíróságokon. Kérdezzék meg az átvilágító bírókat, hogy kik tették eléjük a papírokat, és kik befolyásolták az egész eljárást, amit átvilágításnak neveznek? De ne csak a mostani alkotmánybírókat, kérdezzék meg, Botos bíró urat, Tarr bíró urat, hogy beengedték-e őket az irattárakba, vagy csak az ÁVH-s Császárné által átadott adatokból tudtak dolgozni. De bizony ő az Antall-kormánynál, a Boross-kormánynál és a Horn-kormánynál is személyzetis főosztályvezető volt a BM-ben, meg ma is akkora közalapítványa van, hogy abból egy kisváros megélne. Amíg a tőzsdei spekulációkban milliárdokat keresnek és viszik ki Hazánkból a javadalmakat, addig az önkormányzatok, a települési önkormányzatok tönkretétele folyamatosan zajlik. Nemrég két olyan települési kistérségi önkormányzat vendége voltam, ahol már a jövőről próbáltunk beszélni. Nemcsak azzal, hogy adj ák vissza az adó felét a magyar politikusok, hisz' náluk rosszabbul el nem tudja költeni a keletkezett jövedelmet, hanem arról, hogy még ebben az évben minimum 1000 önkormányzat megy végérvényesen tönkre. Ki fogják jelölni a csődbiztost és a képviselők, valamint a polgármesterek mehetnek tilinkózni a hegyoldalba. A körjegyzőségi rendszer már tulajdonképpen azért jött létre, hogy elvegyék a helyi települések életkedvét is.

Az állam azt csinál ma az önkormányzatokkal, amit akar, és azok a magáncégek, amelyek számolatlan nyereséget kasszíroznak a közvilágítás, a fűtés és a csatornázáson keresztül, ma nyugodtan kérhetik a csődbiztosok kijelölését, mert az önkormányzatok jelentős része fizetésképtelen. Több polgármester jelezte, hogy én boldog ember lehetek, mert nemcsak megjósoltam, hogy ez fog következni az egész magyar önkormányzati rendszerben, hanem tapasztalhatom is, hogy igazat jövendöltem. Ettől persze nem lettem boldogabb, mert sajnos a magyar közigazgatás rendszere teljes egészében leépül, és kizárólag projektíró gazemberek kezébe kerül, még az úgynevezett uniós pénzek döntő többsége is. Ott voltam viszont, amikor az áramszolgáltatók képviselője beszélt a polgármesterrel és közölte, hogy hány nap múlva kapcsolja ki a villanyt, a közvilágítást, mert ő az úr. Egyébként, ennek az áramszolgáltatónak a francia tulajdonosa évenként közel 100 milliárd forint nyereséget visz ki Hazánkból, és hogy egy kistelepülésen 600 ezer forint hátralék miatt kikapcsolják az áramot, az csak az erőviszonyokat mutatja. Ettől természetesen a tőzsde még szárnyal, sőt minél erősebb a behajtás, annál magasabbak a részvények értékei. De milyen világ az, ahol tőkearányos nyereséget garantálnak a privatizátoroknak, és veszteséget, valamint pusztulást a saját lakosságuknak. De azt is megkérdezhetnénk, vajon Magyarországon kívül megtűrik-e valahol az úgynevezett pénzügyi tanácsadó cégeket a Credit Swiss First Boston-t és a többi tolvaj csapatot, akik több ezermilliárd forint kárt okoztak a magyar Hazának.

Romániában már kormánytagokat akarnak lecsukni ezen dicstelen társaság tevékenysége miatt. Bulgáriában az unió segítségét kérik a tanácsadókkal szemben. Szintén kormánytagokat kívánnak lecsukni, sőt többet már börtönbe is tettek, csak Magyarország látszik a béke szigetének, ahol pedig a legtöbbet vesztette a lakosság. Hazánkban ma felfoghatatlan nagyságrendű a pazarlás, csak jellemző, hogy a magyar miniszterelnök "bulizni" Lisszabonba megy, magánrepülő-géppel, a magyarság kárára. De nézzenek meg egy parlamenti közvetítést. Ahogy ez a tolvaj gazember oktatja a képviselő társait. Nem az a bajom, hogy Gyurcsány Ferenc mióta tolvaj, és hogy miért hazaáruló. Az a bajom, hogy a magyarságot, ennek a hazug tolvajnak a magatartása alapján minősítik az egész világon. És azt pedig, hogy az MSZP erős emberei kihátráltak Gyurcsány mögül, hogy Kiss Péter lesz a miniszterelnök, ugyan, ki nem sz... le. Hisz ugyanaz a tolvaj banda, Szekeresestől, Gál Zoltánostól, mindenestől.

Az igazi probléma az, hogy másik oldal sincs! Ha volna Magyarországon demokrácia, és volna ellenzék, vajon ilyen mértéktelen kifosztás, akár rövid időre is megvalósulhatna?! Minden egyes dolog, amely a magyarság rovására történik, előzetes politikai egyeztetés után van bevezetve. Ugyan mért nem kérdezik már meg a Mikolát, mennyit privatizált a minisztersége alatt? Azt is kérdezzék már meg tőle, miért tiltotta le, hogy egyáltalán a kórházak, a kiemelt kórházak szerepéről a sajátjai szót ejtsenek, akár a helyi önkormányzatoknál?! Kiállni és böfögni! - meg jópofáskodni a magyar egészségügyről, ebben kimerül a Fidesz politikája is! Nem sok jót hallok abban a vonatkozásban sem, hogy 7%-al csökkent a reálbér jövedelem.

A magyar politika ma egygyökerű, ugyanúgy a tanácsköztársaság gyilkos hordájától származik, egy kis ÁVH-s múlttal megspékelve, tehát nemzetellenes! Ki gondolja komolyan, hogy Magyarországon csak egyetlen egy megoldás van, a neoliberális tolvajlás, a hazaárulás? Nekem valóban van egy súlyos problémám, de nem a baloldallal, nem az úgynevezett ál-baloldallal, hanem az úgynevezett ál-jobboldallal. Akiknek semmi más problémájuk nincs, minthogy úgy legyenek nemzetiek, hogy közben elhatárolódjanak a szélsőségektől. Pedig tudomásul kell venni, hogy Magyarország döntő többségét szélsőségesnek lehet minősíteni, hisz a magyar lakosság több mint kétharmada rosszabbul él, mint húsz évvel ezelőtt. Hogy a kommunisták, pénzért még Kádár János sírját is meggyalázzák, az csak ráadás, hisz' mindennel csak elterelni akarják arról az alapproblémáról a figyelmet, hogy ma Magyarország zsidó gyarmat. Ugyanis, ha a pénzügyi befektetők döntő többségét, valamint az ingatlan befektetők többségét meg vizsgáljuk, akkor meg kell állapítani, a cégjegyzékek alapján, hogy szinte kizárólag a zsidó tőke van jelen Magyarországon. Az pedig soha nem értékteremtő, hanem karvaly, nemzetellenes és kizárólagosságra törekszik.

Miért van, hogy Európa összes országából kivágják az úgynevezett magyar befektetőket? Itt pedig dicsőítik, holott nincs más dolguk, mint a maradék jövedelmet kiszipolyozzák, azért Magyarországról, hogy a nyelvet ismerő művelt magyar távozzék el a Hazából, és az új honfoglalóknak adja át a Szent Hazánk összes javait. Erről szól az elmúlt évtizedek politikája, és ezt szolgálják a magyar parlament összes parlamenti képviselőnek csúfolt hordái. Ami ebben probléma, hogy egyedül maradtunk Európában és ugyanúgy fogunk járni, mint az Amerikai Egyesült Államok, akik a zsidók foglyaként ma a világ csendőrének vannak minősítve.

Ma Magyarországot ítélik el legjobban az unióban, de sajnos meg kell jegyezni, Kelet-Európában is. Amit ma Hazánkban megenged magának a kínai maffia, a zsidó maffia, az arab, vagy az összes titkosszolgálat, az egyszerűen hazaárulás. És közben arról beszélnek, hogy Magyarországon szélsőséges politikai nézetek vannak. Ha kiejti valaki a száján, hogy a privatizációt felül kell vizsgálni, törvénytelensége, alkotmányellenessége vagy bűnözői gyakorlata miatt, akkor az rögtön szélsőséges. Nekünk a szimbólumunk is, az Árpád-sávos zászló ma már egy szélsőség szinonimája. Emlékezzünk rá, hogy egy évvel ezelőtt az úgynevezett budai Turul Emlékművet hogy akarták lebontani, mint fasiszta szimbólumot. Ezek az átkozott, magyarnak csúfolt politikusok azt sem veszik észre, hogy Turul jelképek vannak a jelenlegi nemzetbiztonságnál, katonaságnál és sorolhatnám?! Az ősi sólyom mitől lehet fasiszta? A magyarság mitől egy jött-ment, gyülevész, értéktelen népség?! Azért, mert vezetői, rövid idő től eltekintve, idegen érdekeket szolgáltak? Mondják meg nekem, hol dolgozott Gyurcsány Ferenc? Hol lett milliárdos? De nemcsak Gyurcsány Ferenccel van baj, hanem az összes, többi, hasonszőrű nemzetáruló trógerrel! Ötvenezer-milliárd forintnyi vagyont úgy ellopni, hogy ott egyetlen egy büntetőeljárást nem indítottak! Ott valami alapvető probléma van az igazságszolgáltatással is! Hogy a társadalom perifériájára szorítják azokat, akik bizonyítani tudják, hogy mi történt az elmúlt húsz-harminc évben!

Nem saját jókedvünk miatt próbáljuk észhez téríteni Hazánk polgárait, akik egyszerűen nem hiszik el, hogy a tolvajok foglyai! Lehet választani, jobb- és baloldal között? De ki hozta létre a jobboldalt? Ki "csinálta" meg a baloldalt? Kiknek az érdekei szerint szűnt meg 2 millió munkahely Magyarországon? Miért nem fáj sok millió elpusztított magzat sorsa? Azért, mert a nyolcvanas évek elején már Magyarország volt az a kijelölt hely, amely az új betelepülések legfontosabb célpontjaként van nyilvántartva. Valóban hat-hétmillió magyarra van csak szükség, a többi legyen zsidó, kínai, arab, vagy bármilyen fajta, csak minél kevesebb magyar legyen Közép-Európában.

A világ, hatalmi kérdései ugyanis Európa közepén dőlnek el, még akkor is, ha a gazdaságban betöltött szerepe az óvilágnak már elenyésző és ez a folyamat egyre erősödik. Ma, a Távol-Kelet ötször annyi értéket állít elő, mint Európa. De hozzájuk képest ma Magyarország gyéren lakott, és ha sikerül a magyarokat szép lassan kiszorítani saját Hazájukból, itt 50 millió ember, jó életfeltételek mellett tud megélni, Európa közepén! Ez a tét! És erről nem szabad beszélni, mert ha ezt a gondolatsort végigvisszük, meg lehet állapítani, hogy Magyarországnak Horhty Miklós óta nem volt olyan politikusa, aki a magyar holokauszt miatt szót mert volna ejteni, és akkor még Trianonról egy szót sem szóltunk, pedig az nem más, mint az emberiség szégyene. Az egész világ tartozik Közép-Európának, Hazánknak, azért a népirtásért, amelyet az utóbbi 100 évben velünk szemben elkövettek.

(IMK / 2007. 05.15)

Emberségért és Magyarságért!

Válasz az antifasiszta kiáltványra

Mi nem valami ellen, hanem valami mellett állunk ki, mégpedig az emberségért és a magyarságért, ember és ember, magyar és magyar közötti testvériségért, szolidaritásért. Valljuk, hogy minden embernek úgy kell élnie, hogy élni hagyjon másokat is, kik tisztelik kölcsönösen az ő jogát. Valljuk, hogy senki sem lehet sem jobban, sem pedig kevésbé egyenjogú mint más. Valljuk, hogy minden embernek és közösségnek joga van, elmondani, ami neki fáj, megvédeni saját értékeit és érdekeit. Nekünk nemcsak szánk van a panaszkodásra, de fülünk is más panaszának meghallására. Mi saját hibáinkat, bűneinket is vállaljuk, de el is várjuk, hogy mások is megtegyék ezt. Mi nem akarunk másokon élősködni, de nem tűrjük, hogy rajtunk élősködjenek, mi nem akarjuk elvenni a másét, mi csak azt akarjuk vissza, ami a miénk. Mi szolidárisak vagyunk minden elnyomottal, de nem az elnyomóval, minden üldözöttel, de nem az üldözővel. Testvérünk minden igaz ember a földön, ki nem másokon akar élősködni, ki ma gát nem helyezi mások fölé, kit nem vakit el a mohóság. Mi igen is tiszteljük a különbözőségeket, a másként gondolkozást, de nem a rosszat, nem emeljük trónra a közösségellenességet. Minden magyar fivérünk és nővérünk, aki számára a magyarság egy és oszthatatlan egész, aki büszke nemzethez tartozására és kultúrájára, aki óvja és gyarapítja értékeit. Semmi közünk sincs azonban ahhoz, aki csak nyelvében magyar, de lelkében idegen, aki megveti és lenézi e népet, aki ellene támad, rágalmazó szóval, vagy brutalitással. Nem testvérünk, ki csak állampolgárságára magyar, de arra érdemtelen. Kiállunk annak a joga mellett, hogy szabadon érezhessünk, hogy ne legyen bűn a hon és a nemzet szeretete, és ne legyen bűn az ellenségeink jogos gyűlölete. Kiállunk amellett is, hogy mindenkivel szemben igazságosak kell legyünk, tekintet nélkül rokonszenves-e nekünk vagy sem, de el is várjuk, hogy velünk szemben is azok legyenek mások.

A mi fülünket sem sérti más gyásza, hát más fülét se sértse a miénk. Mi igazságot akarunk, mely nélkül nincs sem szabadság, sem egyenlőség, sem valódi testvériség. Mi minden embert és közösséget annak magatartása alapján ítélünk meg. Ez nem előítélet, hanem tapasztalat. Mi nem törünk mások elpusztítására, hanem az ellenünk acsarkodókkal szállunk szembe. Címkézgethetnek bennünket, ahogy csak akarnak, semmi nem takarja el a bűnöket, amelyeket ellenünk elkövetnek. Tolvajok, hazugok, csalók, kik a napot is lelopnák az égről, kik az atya Istent is kisajátítanák, nem ítélhetnek felettünk. Ők senkik és semmik, mi Emberek és Magyarok vagyunk, és büszkén vállaljuk ennek minden terhét. Igaz szegények vagyunk, de mindenért vérrel és verítékkel fizettünk, nem más kertjéből loptunk. És nem tűrjük, hogy kertjeinket tovább fosztogassák, országunkat rontsák embernek satnya, magyarnak silány kreatúrák. Minden közösségnek is joga és kötelessége értékei és érdekei védelme. Mi sem mondunk le erről, hogy józan önmérséklet mellett védjük magunkat, élni hagyva mindenki mást is, aki bennünket élni hagy. Azt, aki nem hagy élni bennünket, ki sajátunkból akarna kirekeszteni minket, mi sem fogjuk élni hagyni, és meg nem ijedünk tőle, sipákoljon bárhogy, kígyót-békát kiáltva ránk. Az ő szájukból a szitok dicséret, és szégyen a helyeslés.

Rágalmaznak bennünket és mocskolnak, megkérdőjelezik alapvető emberi jogainkat. Minket ez sem ijeszt meg, állunk minden vád elébe. Rasszistázzanak le bennünket rasszista korcsok, magukat felsőbbrendűnek képzelő emberi selejtek, mi nem félünk tőlük, mert az méltatlan emberhez és magyarhoz egyaránt. Nem alázkodás felel gyalázkodásra, hadüzenetre viszont hadüzenet felel. Zéró toleranciát akartok - hát meg is kapjátok, mert nem is érdemeltek mást.

Csatlakozásra hívva minden embert és magyart:Juhász László, a Magyar Jelen újságírója, (MM, Nógrád.).
Juhász Áron, kinek az apja messze nem milliárdos, (MM, Nógrád.)
Juhász Lászlóné, nyugalmazott magyar-történelem tanár. (MM, Zala megye)

(Igaz Magyarok Köre/ 2007. 05.14)

A magyar zsidóság vezetői hatszor kérjenek bocsánatot a magyar nemzettől!         "Senki minket bűntetlenül nem bánthat!"         Zrinyi Miklós A Gyurcsány-kormány, a korábbi önkényuralmi rendszerhez, melyről metszették, méltó, jól bevált kártyákat játszik ki a "zéró tolerancia", a magyarországi "antiszemitizmus" és egyéb hitvány szólamok hangoztatásával, mellyel elejét akarja venni a kormány s körei ellenes radikális kritikának, valamint igyekszik visszaszerezni a hazudozásának és diktatórikus módszereinek hirével megingott legitimációt a külföld előtt, amit persze további önkényuralmi módszereinek és országfosztogatásának fedezetéül használ. (Noha nem a magyarok többsége előtt, mert az immár talán semmivel sem menne! De őt és útonálló bandáját ez utóbbi legkevésbé érdekli.) Európai történelmünk folyamán sok külső vagy magát otthonosan befészkelő ellenségünk folyamodott a rágalmazás változatos, gyakran: vérforraló válfajaihoz. S ha már egy csaknem romokban levő ország, s széthullófélben levő magyar sors közepette kell újjászületnünk nemzeti létünkben - szinte hamvainkból, mint főnix madárnak - meg kell tanulnunk együttélni a rágalmakkal és harcolni ellenük. Illyés Gyula irja: "Tartósan és jól bekeritve, rágalomban élni van olyan jellemerősitő, léleknevelő iskola, mint a magány, a megpróbáltatás vagy az alkalom a nagy tettekre... Egyénnek nyugodtan tanácsolnám a rágalom tűrését; népnek már kevésbé." A nemzeti érdeket megalkuvásmentesen képviselőkre sütött "szélsőségesség" billogának viseltével, keresztjének hordoztával imigyen vágjunk vissza! "Vigyázzunk: Az a rikoltó, szélsőséges hajsza, mely most tombol a héber és más sajtó hasábjain a "szélsőségek" ellen: nagyon meggondolt, hideg és okos számitású szélsőség..., ezt a jerikói generálmarsot mélyebb céllal fujták meg. Azért, hogy a szélsőség tabukiáltásával elfojtsák az idegen hóditás minden kritikáját, minden felszisszenést a szociális igazságtalanságok miatt, a kirabolt, kiszoritott, összevissza maszlagolt magyarság sebeinek megmutatását, egyszóval: minden emberi és magyar felmozdulást az önzés, a zsákmányéhség, a gyávaság, az idegen faji sovinizmusok irtózatos, halálos szélsőségei ellen." Megfogalmazhatná-e bárki, tiborcibb fájdalommal és életre szánt dühhel, felháborodásunk a "szélsőség" vádjával szemben ma, amikor méginkább "halálos szélsőségek" döntenék a nemzetet mielőbbi sirba, mint kereken hetven éve, amikor Szabó Dezső leírta a fenti sorokat?! Mielőtt a "magyar idegengyűlölő", "atiszemita" és "szélsőséges" vádjaira, rágalmaira térnénk, történelmi példákkal cáfolva azokat, ill. felvonultatva az utóbbi, több mint 150 év magyar történelmének azon csomópontjait, melyek bőven szolgáltattak volna okot bármely más népnek az "antiszemitizmusra", nézzük meg, hogyan vélekedett, ill. vélekedik a zsidóság néhány kiemelkedő gondolkodója a népük irányában gyakran megnyilvánuló antiszemitizmus okairól! Dr. Fejér Lajos, Szabó Dezső kortársa, s a német koncentrációs táborok valamelyikében elpusztult zsidó gondolkodó irja: "Az antiszemitizmus helytelen kifejezés, mert feltételezi a zsidóság teljesen passziv szerepét a folyamatban. Ez tévedés. Amely faj a másikkal való keveredést, vagy pláne összeolvadást a hozzáférhetetlen valláserkölcs blokádja alá helyezi, az az emberi összetartozás érzését a legsajátabb módon formailag és eredményében saját fajára korlátozta. Ezzel minden társadalmat, melyben élt, maga ellen provokált." (Kiemelés: Kobzos) Máshelyütt igy szól: "A zsidó faj vonása ma is, hogy véleményét, sőt világnézetét ráerőszakolja a világra." (Zsidóság) Samuel Maurice, fajának természetét illetően, ugyanilyen kiméletlenül igazmondó. 1924-ben írta, You Gentiles c. művében: "Mi, zsidók: a rombolók, örökké rombolók maradunk..., semmi sem fogja kielégiteni szükségleteinket és követelményeinket, amit a gójok tesznek." Az ugyancsak zsidó Levy Oscar irja 1920-ban: "Remélem és bizom benne, hogy van egyfajta antiszemitizmus, amelyik igazságosabb a zsidóság fele, mint bármiféle vak filoszemitizmus, mint a "had legyenek mind liberálisak" merő szentimentalizmusa, amelyik nem más mint a szemita ideológia, újból és újból." Úgyszintén ő irja, hogy "zsidó elemek adják a hajtóerőt mind a kapitalizmus, mind a kommunizmus számára, a világ materiális és spirituális rombadöntése számára is"! (A Semitic Jew) Hasonlóképpen vélekedett Theodor Herzl, a cionizmus atyja. "Amikor süllyedünk a forradalmi proletariátussá, a forradalmi párt beosztott tisztjeivé válunk, amikor sorsunk felfelé ivel, nő pénztárcánk borzalmas hatalma is" - irta. A zsidóság és a kommunizmus affinitásáról szólva, a II. villágháború idején a Zsidó Világkongresszus elnökének pozicióját betöltő, cionista Stephen S. Wise rabbi is azt mondta érdekes módon, hogy "vannak, akik kommunizmusnak, de én csak judaizmusnak hivom"! Gyakran eszembe jut egy történet, ami jól szemlélteti a fenti zsidó jellemvonásokat. Idős német ismerőstől, Maxtól hallottam, évekkel ezelőtt. Édesapja szerencsésem megúszta az I. világháború poklait, s örömmel tért haza a kis városkába vagy faluba, valahol Heidelberg környékén. Amint leszáll a vonatról, a helyi zsidó házalók egyike üdvözli és akad meg a szeme a hazatérő katona vállán himbálódzó szép pár bakancson. Mindjárt ajánlatot is tesz: három vekni kenyeret adna a bakancsért. Azért a lábbeliért, ami normál esetben ötvennél is többet megér! Dacára az élelemhiánynak, semmi nem menti a helyi zsidó kapzsiságát. Azét, aki annak a közösségnek a tagja volt - látszólag -, s mégis képes uzsorás módon megzsarolni embertársát, "földijét", amikor éppen összefogni kellene vele az itéletnapok túlélése érdekében! Ime, az uzsorás, akinek azt tanitotta Talmudja, hogy "az emberi összetartozás érzését... saját fajára korlátozza"! Nem e sorok irója mondja ezt, de a zsidó Fejér Lajos. Ami elitélendő egy kisebb vagy nagyobb - nemzeti - közösségen belül, az ugyanannyira megvetendő a népek közösségében. Pl. az, amit Izrael egykori miniszterelnöke, Yitzak Samir mondott, mi szerint: "nincs semmi baj az Izrael érdekében való hazugsággal". - Mivel ma is ez a norma Izrelben, bizony van oka a moszlimoknak atomfegyvert szerezni, pusztán önvédelem céljából! - Hogy mennyire mély gyökerei vannak az antiszemitizmust jogosan kiváltó, máig is élő, "az emberi összetartozás érzését a ...saját fajára korlátozó" zsidó felfogásnak, ahhoz idézzük a zsidó történész dr. Kastein Józsefet. Amikor Ezra, perzsa katonasággal és pénzzel visszatért az ún. babiloni fogságból Jeruzsálembe, hogy az ottani zsidó népre rákényszeritse Ezekiel törvényeit: "rémület és aggodalom töltötte el." A Júda törzséből való jeruzsálemi zsidók megelégedett életet folytattak és "családi kapcsolatokon nyugvó békés viszonyokat alakitottak ki a szomszédos törzsekkel a fajkeveredes eltűrése által." Mint azt dr. Kastein mondja: "Nem Isten volt az, aki kiötlötte és akarta ezeket az embereket és terveiket. Ezek az emberek voltak azok, akik ezt a fajta istent akarták, ezzel az üzenettel." Egyetlen zsidó sem házasodhat a törzsön kivül és aki idegen asszonyt vesz el, Isten ellen vét s halálbüntetést érdemel - szólt a Törvény! Es azon a napon, Krisztus előtt 458-ban, "mind sírtak az emberek, amint a Törvény szavait hallották" a jeruzsálemi utcán. (A zsidók történelme és rendeltetése.1933.) Előrebocsátandó a magyarországi zsidóságot illető kritika megszoritásaképpen, hogy csak annak arányában lehet bárki köztük kivétel, amennyiben dr. Fejér Lajos szelleméhez méltóan felszólal, tiltakozik és tesz a nemzettudatos magyarság "antiszemita", "szélsőséges" és egyéb megbélyegző, zsaroló jelzőkkel illetése ellen! (Természetesen ugyanez vonatkozik a cigányságra is. Sajnos egyelőre mindkettő "etnikum" esetében szinte fehérholló az olyan, akinek van bátorsága fajtáját kritikával illetni!) A zsidóság újkori történelmünkben játszott radikális szerepének első állomásaként emlitendő a XIX. század másodok felében vadul nekilóduló, Galiciából történő többszázezres tömegű bevándorlásuk, az Európában egyedülálló, szinte öngyilkos módon liberális bevándorlási törvényeknek köszönhetően. Noha a zsidóság polgári és politikai emancipációja a szabadságharcot követő Bach-korszak, az abszolutisztikus bécsi kormányzás időszakának a műve, a kiegyezés utáni magyar törvényhozásnak módjában állt volna megtagadni annak további gyakorlatát. De hiába tiltakozott dr. Istóczy Győző, a bevándorlási törvények szigoritását, a galiciai zsidók nyakló nélküli beáramlásának megállitását követelve! Arisztokráciánk tekintélyes hányada, mint már annyiszor, vakságával segédkezet nyújtott a nemzet sirjának ásásához. Báró Wenckheim Béla miniszterelnök 1875-ös képviselőházi felszólalásában kijelentette, hogy a kormány "zsidókérdést nem ismer, mert nem véthet a civilizáció és humanizmus ellen." Wenckheim is Bécs uralmának évszázadai alatt telepedhetett valamelyik kitúrt, száműzött vagy lefejezett magyar nemesúr birtokába, és noha beszélte a magyar nyelvet, de lelke mélyén idegen maradt. Mit fájt neki a nemzet romlása az új idegenek kezén! A képviselőház liberális felfogású urai, akik összetévesztették "a nemzetiséget a nyelvvel, a magyarságot a magyarul csevegéssel" (Szekfű Gyula), nem vettek tudomást a reformkor nagyjainak azon intelméről, hogy ha a liberális elveket követve emancipálják a zsidóságot "egy zagyvaléknép leszünk"(Széchenyi István); arról, hogy egy megfelelő bevándorlási törvény hiányában, mely a "bevándorlók vagyona, erkölcsisége s valamely mesterségi ügyessége iránt kezességet nyujtson" (Dessewffy Aurél) elözönli az országot a koldus zsidók tömege. Hiába irta Kossuth korábban, hogy "Egész helységeket tudok, hol a szegény földművelő nép nem magának, de a kortsmáros zsidónak szánt, vet és arat...Creditum igéretével bétudja tsalni küszöbén s ha egy lépést tett a szegény paraszt, menthetetlen oda van." "A zsidókat tehát - irja másutt - nem lehet emancipálni, mert vallásuk politikai isnstitució, theokratiai alapokra fektetve, mely a fennálló országlási rendszerrel politikai egyhangzásba nem hozh ató." Hiába intett korábban Berzsenyi Dániel, hogy "a falusi zsidók többnyire oly egészen demoralizált népcsalók és orgazdák, hogy azokat a nép között megszenvedni, vagy még azokkal bort és húst árultatni csupa veszedelem..." vagy Kölcsey Ferenc, hogy "amely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll"! A báró Wenckheimek, "civilizáció és humanizmus nevében", a szinte korlátlan zsidó beözönlésnek gátat szabni nem hajlandó politikájának meg is lett az eredménye! A zsidók száma már az 1785-től 1870-ig terjedő 85 évben megnyolcszorozódott. Létszámuk 1840-ban, a kb. 13 milliós országban 244 ezer fő (2%) volt. - A csaknem háromszor akkora népességű Franciaországban 1841-ben csak 80 ezer zsidó élt! - (Érdemes megemliteni, hogy növekvő sajtóhatalmuk útján, Horn Ede - Einhorn Ignác , 1825-1875 - egykori rabbinövendék, majd publicista, Venetianer Lajos főrabbi és mások nyomán terjedni kezdett a mitosz, hogy a magyarországi zsidóság hősies módon 20 ezer katonát adott a 180 ezer fős honvédhadseregbe a '48-as szabadságharc idején! Ime igy köpik szembe a befogadónépet, mert - ezek szerint - míg az akkor csaknem 5 milliós magyarság nem tudott több katonát küldeni Kossuthnak, mint a lakosság kb. 3%-át, az 1848-ra talán már 260 ezerre dagadt zsidó népesség, "20 ezer katonájával" 13%-os arányban vett részt a magyar szabadságküzdelemben! - Horn Ignác, Venetianer és több, mint száz év múltával megdöbbentő módon Orbán Ferenc, zsidó történész, a www.zsido.hu honlopon 2006-ban még fellelhető cikke (A magyar zsidóság története) szerint is! Valójában Bernstein Béla nyiregyházi főrabbi 1939-ben megjelent, hosszú évek kutatását összegző könyvében, 2209 zsidó nevet említ a '48-as honvédseregben, némelyiket többször is. Hogy a szállitók, számvevők, élelmezőtiszetek, orvosok mellett mennyi volt a fegyverrel harcoló honvéd, azt nem írja. A mitosz - ha nem is a zsido.hu honlapon - de Orbán F. könyveiben minden bizonnyal tartja magát. A tavaly márc.15. ünnepségen - talán éppen Petőfi szobránál! - is elhangzott. Ha a jelen irás tárgyát képező lavina nem lesz megállitva, 20-30 év mulva ezt tanítják unokáinknak!) A zsidóság létszáma 1850-ben 366 ezerre, 1869-ben 542 ezerre és 1910-re a meghökknető 932 ezerre nő! 1910-ben egyedül Budapestnek 203 681 zsidó lakosa volt. (Vasas János) Az új "hazában" tarolni-könyökölni kész galiciai zsidók zabolátlan beáramlása nyomán 1914-re "e szegény és Németországhoz képest elmaradt országban minden tiz magyarra egy zsidó esett, mig a diaszpórának szintén alávetett németek közt csak 100-120-ra egy" - irta Szegfű Gyula, zsidó származású történész a XX. század első harmadában. Összehasonlitásképpen megemlitendő, hogy Romániában "1872 -1909 között összesen 45 zsidó családfő nyerhette el a román állampolgárságot. A többi továbbra is a hontalanok, bozgorok álapotában maradt"! (Horváth Lajos) Egy nemzeti érdeket képviselő bevándorlási politika hiányában, már az I. világháború előtt olyan arányú túlképviselete alakult ki a zsidóságank értelmiségi és más közép-, felső osztálybeli pozicióknban, hogy az tagadott mindenféle társadalmi igazságosságot! Nem más, mint az ugyancsak zsidó Jászi Oszkár irja a XIX. századvégi foglakozási, vagyoni helyzetről: a századfordulón "a zsidó ügyvédek arányszáma 68.8%. 1900-ban 4807 orvos közül 2821 (68%) volt zsidó származású. 1884-ben 1898 zsidó család 1 750 000 hold területet tartott kézben. Tiz évvel később 1894-ben már 2788 zsidó földbirtokos volt 2 620 000 hold föld tulajdonosa." A történész Málnási Ödön adatai "az idegen faji sovinizmus" csaknem ugyanilyen arányú "irtózatos" térhóditásáról számolnak be 1919-re vonatkozólag: "a megmaradt országrészben az önálló kereskedők 54%-a, a kereskedelmi tisztviselők 48%-a, az űgyvédek 51%-a, az orvosok 46%-a, az állatorvosok 41%-a, az iparteleptulajdonosok 41%-a, a magánmérnökök 39%-a, az újságirók 34%-a, a főváros lakosainak 20%-a zsidó. A világháború alatt Galiciából újab zsidó tömegek lepték el az országot és a háborús ellátásban tanusitott magatartásukkal az antiszemitizmushoz újabb tápot nyújtottak." (A magyar nemzet őszinte története) Irodalmunk, ami "félévszázaddal előbb nemzeti politikánknak szülőanyja, most szolgálólány és konyhamosogatni jár a fényes szalonokba", irja Szekfű Gy. a századforduló szellemi életéről, amikor "egykorú idegenek már...úgy vélték, hogy a magyar sajtó erkölcstelenitő, nemzetpusztitó hatalmához egyedül a francia és délamerikai hirlapirodalomé hasonlitható"! Az 1918. októberi "őszirózsás forradalom" megtörténtét nem indokolta a háború elhúzódása és monarchia hadseregének az olasz fronton elszenvedett vereségei. A beteg lelkű, hazaáruló, országvesztő Károlyi Mihály hatalomrajutását sem! Ehhez a liberális-kommunista zsidó háttérhatalom magyarországi megléte, és a fentebb emlitett sajtóuralom útján történő nemzetellenes bomlasztás is kellett. Málnási Ödön irja, hogy a Károlyi elnökletével megalakult "Nemzeti Tanács tagjainak 40%-a, a népköztársaság kormányának 33%-a" zsidó volt és a "második vonalban pedig még magasabb arányszámmal képvielték magukat." A tanácsköztársaság népbiztosaiank kormányzótanácsában, a szinte semmiféle hatalommal, hatáskörrel nem rendelkező Garbai Sándoron kivül, valamennyien zsidók voltak, 1-12 arányban. Marschalkó Lajos irja, Kik árulták el 1918-ban Magyarországot? c. könyvében, hogy kik is voltak - talán legnagyobb nemzeti tragédiánknak - a trianoni országvesztésnek a kovácsai. Károlyi Mihály hadügyminisztere, Linder Béla nov.3-án a katonatanácsra felesketett budapesti helyőrség tisztjeihez részegen intézett beszédében kijelenti: "Menjenek széjjel az országban és hirdessétek emelt fővel, tiszta lelkiismerettel, hogy az emberiség ügye győzött, az emberiség győztesen került ki a háborúból, nem az antant, hanem az emberiség. Ezzel a jelszóval győzni fogunk a béketárgyalásokon is. Ez a mi leghatalmasabb fegyverünk. Nem kell hadsereg többé. Soha többé katonát látni nem akarok. Fegyvert többé szolgálaton kívül nem viselünk, sem tisztek, sem legénység". Mint azt Marschallkó írja: "talán ugyanebben a pillanatban lépik át Magyarország határát a román, szerb csapatok és a cseh légiók, akik nem azt mondják, hogy nem kell a kard, hanem azt, hogy csakis a kard kell, amikor egy nemzet élni akar és megmaradni." A szégyenletes fegyverszüneti feltételek elfogadására, nov.8-án Károlyi Mihály vezetése alatt Belgrádba érkező küldöttség Franchet d'Espérey tábornokkal való találkozásáról a következőket írja Marschallkó: "A rossz érzés Hatvani-Deutschék számára csak akkor kezdődött, amidőn szembekerültek Franchet d'Espérey francia tábornokkal. Ők a demokratát akarták látni, aki örömtől repes a Pestről érkezett elálló fülű, de hétpróbás demokraták láttán. Ehelyütt ott találták a győztest., aki repülőgépen érkezett Szalonikiből, díszegyenruhába öltözött, feltűzte összes kitüntetéseit, mert azt hitte, hogy Szent István birodalmának méltó küldötteit fogja fogadni. Ehelyett maga előtt talált egy csomó térdharisnyába és knickerbockerba öltözött lezser izraelitát. Megkeményedett az arca, aztán a "magyar" küldöttség tagjait sorban odaállította a lámpa alá. - Kezet nem nyújtott nekik, de átvette a memorandumot, majd végigmustrálván a módfelett gyatra kompániát, a következő kérdést intézte Hatvani-Deutschhoz, Jászi-Jakubovicshoz, sőt még a "nagy" Károlyi Mihályhoz is: - Etes vous juifs? - önök zsidók? Majd a küldöttség többi tagjait vizsgálgatta és újra kérdezte: -És maguk is zsidók? A balkáni hads eregek főparancsnoka ezután odalépett a katonatanács kiküldöttéhez, Csernyák századoshoz, akit lopás és függelemsértés miatt fokoztak le, s meglátva a parolijáról levágott csillagokat, meghallván, hogy a katonatanácsot képviseli, még nagyobb megdöbbenéssel kérdezte: - Je ne vous croyais pas descendu aussi bas! - Nem hittem volna, hogy ennyire süllyedtek! "Így gondolkodik egy francia militarista, aki nem érti a forradalmat" - jegyzi meg méla rezignációval Hatvani-Deutsch Lajos, aki azonban emlékirataiban köteles diszkrécióval elhallgatja a francia tábornoknak ama kérdéseit, melyek a válogatott deputáció tagjainak zsidó mivoltára vonatkoztak." I. világháborús katonai vereségeinkből egyáltalán nem következett szükségszerűen a trianoni országcsonkitás! Az olasz front veszteségei ellenére, egy visszavonuló magyar hadsereg képes lett volna védeni a történelmi Magyarország határait a ránkzúduló hordákkal szemben, de Károlyi Mihály elutasitotta a monarchia hadvezetősége által nov. 2-án, Diaz olasz főparancsnokkal megkötött fegyverszünetet. "A feltételek súlyosak ugyan, de a Diaz féle szerződésben még szó sincs Magyarország megszállásáról. A hadseregnek még vissza lehetne vonulni az ezeréves határokra...Károlyi Mihálynak nem kell a Diaz féle szerződes. Ő közli az Armee-Oberkommandóval, hogy "a magyar népkormány maga akarja a magyar állam nevében a külön békelépéseket megtenni."" Meg is tette, sokkal megalázóbb feltételek mellett! Trianon egyértelműen belső bomlasztás eredménye volt, fölesküdt ügynökeik aknamunkájáról, a hitványságukban, tudatlanságukban nekik kiszolgáltatott hasznos idiótáikról a történelem cáfolhatatlan bizonyitékok sokaságát szolgáltatja! Magyarország trianoni veszteségei nem következtek volna be vagy csak jóval kisebb mértékben a zsidóság liberális és bolsevista elemeinek tevékenysége, majd Kun Béla tanácsköztársasága nélkül. Mégis, a retorzió ellenük, a később fasisztának titulált Horthy rendszerben, mondhatni igen rövid életű és enyhe volt, ami megintcsak: nem a magyarság antiszemitizmusát, de önveszélyes megbocsájtási készségét mutatja! S hogy dr. Fejér Lajos ebben az időszakban inti fajtáját a befogadótársadalmon belüli antiszociális viselkedésének várható s jogos következményére: az antiszemitizmusra - mert "a zsidóság az emberi összetartozás érzését...saját fajára korlátozta" - az annak a jele, hogy részesedését a társadalmi javakból tovább nővelte a talmudi szellemben a magyarság rovására. Korabeli közállapotainkról szólva igy fakad ki Móricz Zsigmond: "néha úgy tűnik, mintha a magyar élet olyan volna, mint egy gyertya és mind a két végén meg van gyújtva. Egyik vége a mágnásvilág, másik a zsidóvilág. S nem tudom, melyiknek a füstje kellemetlenebb..." Az első komolynak szánt lépés a zsidó térfoglalás visszaszoritása felé a "numerus clausus" 1920-as törvénye volt. A törvény bevezetésével az ekkor a lakosság mindössze 6%-át kitevő, de az egyetemeken 35%-ban képviselt - mint hallgatók - zsidóság, a törvény 1928-as megszüntetése előtt csak 10%-os arányban adhatta volna a hallgatókat. Hogy ez miért nem sikerült, azt Málnási Ödön igy summázza: "A zsidókérdés megoldásához a magyar társadalom struktúráját kellett volna korszerűen megváltoztatni és a feudalizmus lebontásával, a kapitalizmusba való erős állami beavatkozással a régi mulasztásokat pótolni és ezzel együtt a zsidókérdést is végérvényesen megoldani... A numerus clausus sem váltotta be a hozáfűzött reményeket, mert....a nyugati államok egyetemein magaskultúrát szerzett zsidó ifjúság a léthercra felvértezetten jött haza..." Az 1938-, ill. 1939-es (I. és II.) zsidótörvények újabb kisérletet jelentettek a zsidóság társadalmi javakból való részesedése mértékének, vagyoni helyzetük, ill. értelmiségi és más pályákon való képviseletük arányának igazságos korrigálására. A leggazdagabb réteg vagyoni helyzetőről, ill. kilétéről az alábbiakat irja Bosnyák Zoltán, akit a háború után - e soraiért is! -, kivégzett a zsidó-kommmunista hatalom: "1935-ben az 1 millió pengőn felüli jövedelmet bevalló 126 iszonyatosan gazdag ember közül 105, azaz 83 százalék volt zsidó." Hogy elejét vegyük bizonyos, könnyen megjósolható vádaknak, a korszakról rendelkezésre álló sok forrás közül válasszuk John F. Montgomery, az USA budapesti nagykövetének 1937-es, az amerikai külügyminisztériumnak szánt jelentését, melyben a magyarországi zsidókérdést vázolja, több, budapesti sajtóban megjelent, a magyar zsidóság helyzetét elemző cikkre hagyatkozva. Amint azt Montgomery irja, a zsidóság lélekszáma a háború utáni 5%-ról nem hogy csökkent, de valójában 7%-ra emelkedett. (Fiala Ferenc az 1938-as zsidó lakosságszámot 445 ezerben adja meg.) Mig "1916-ban az összesen 10.8 millió katasztrális holdnyi magyar földállományból 1.5 millió hold volt zsidó kézben. A háború éveiben újabb 100 ezer hold került zsidó tulajdonba, és ezzel a zsidó földtulajdon elérte a 15%-ot....A nagybirtokosoknak már a 13%-a, az óriásbirtokok haszonbérlőinek pedig 37%-a zsidó...A földmunkásoknak mindössze 0.9 százaléka zsidó." Az ipari vállalkozások tulajdonviszonyairól: "A 20 munkásnál többet foglakoztató ipari üzemek 46%-a (783-ból 361) zsidó személyek tulajdonában van. A húsz legnagyobb ipari tröszt 336 igazgatósági tagja közül 235 (75%) zsidó származású, csak egyetlen tröszt van, ahol a vezetőségi tagok többsége nem zsidó. A közepes nagyságú magánvállalkozások 78%-a zsidó tulajdonban van..." A Montgomery által emlitettek között van a "3 legjelentősebb baromfifeldolgozó ützem, a 10 legnagyobb szállitóvállalat és a 3 legnagyobb borkereskedelmi cég. A zsidóság uralja az egész hazai cukoripart (szeszipart), 12 cukorfinomitó működik az országban, amelyből 10 van zsidó tulajdonban." Az adófizetési és jövedelmi viszonyokról: "Az évi 1 millió pengőt meghaladó jövedelmet bevalló személyek 83.2%-a zsidó. ( A magánbirtokok nélkül) Az évi 100 ezer pengőt meghaladó jövedelmet bevallók 84.3%-a, azoknak pedig, akiknek évi jövedelme 30-100 ezer pengő közé tehető, 85.6%-a zsidó..., az átlagjövedelem a zsidók esetében 2506, mig a nem zsidók esetében mindössze 427 pengő." Csurka Dóra közöl egy nemzetközi összehasonlitást a '30-as évekből, mi szerint Magyarországon "bár a társadalom 0.6%-át tették ki, (kb. 50 ezer fő) - azok, akiknek egy éves jövedelme több volt, mint 17800 pengő - mégis a jövedelmek 20%-át birtokolták." Ez a németeknél felével volt kevesebb, mig az USA-ban a felső körök ennek negyedével rendelkeztek. Folytatva Montgomery adataival a sajtó és könyvkiadás területéről: Magyarországon a '30-as évek derekán "418 hivatásos újságiró közül 306 (tehát az újságirók 73%-a) zsidó származású. A legjelentősebb magyar napilapok közül 9-nél a zsidók aránya 77%-97.5% között mozog. A könyvkiadásban is hasonló arányokat találunk." Montgomery hasonló képviseletről számol be a "színházak, a film, a rádió, a sport és egyéb más szórakoztató ágazatok területén." Jelentését azzal zárja, hogy az idézett statisztikai "adatok ellenőrzése lehetetlen, az itteni üzletemberek véleménye szerint azonban az adatok megbizhatóak..."! Egy másik külföldi megfigyelő a svéd Valdemar Langlet, aki, Lóháton, Magyarországon keresztül c. 1935-ben megjelent könyvében (On Horsback through Hungary) külön fejezetet szentel a zsidókérdésnek, melyet az alábbi módon kezd: "A tény, hogy a valaha gazdag dunai országok olyannyira szegények, többek között a világháborúnak, az elfuserált békeszerződéseknek és utoljára, de nem utolsóként a zsidóknak tudható be, akik mindenre ráteszik a kezüket." A birtokviszonyokat illetően: "az ország legnagyobb vidéki birtokai, hasonlóképpen a legnagyobb kereskedelmi és ipari vállalkozások zsidó ellenőrzés alatt állnak" - irja Langlet. "Elméletileg...a nagy bankok 6%-8%-os kamatra adnak kölcsönt. De valójában nem kölcsönöznek pénzt ezen a rátán. Csak azok kapnak kölcsönt, akik kétszámjegyű kamatot tudnak fizetni...A sajtó, amelyik csaknem minden országban hangot ad a közvéleménynek, el van hallgattatva...A szellemi szabadfoglalkozásúak (liberal professions), orvosok, ügyvédek, stb. - egyedül Budapesten háromezer ügyvéd van, ami óriási arányszám egy milliós lakosú városban -, legalább kétharmada zsidó, noha sokan megváltoztatták nevüket, ...történelmileg hires neveket véve fel...Egy nem zsidó barátom egyszer elmondta, hogy a háromszáz Budapesten élő ember közül, akik patinás nevét viselték, v alójában csak öt tartozott a családhoz." A zsidó ellenőrzés alatt álló széntröszt hatalmát illetően még a témában felvilágosult magyar számára is meghökkentő adatokat szolgáltat Langlet. "A szén árát önkényesen állapitják meg és nem elégszenek meg 40%-al, de legalább 1000%-os profitot kell csinálniuk." (Szegény József Attila, aki kénytelen volt szenet lopni az éjszakai teherpályaudvon, mig egy Hatvani báró nagykabátot adott neki!) Ha a magyarok zsidóellenesek - írja Langlet -, akkor "nem hitük miatt gyűlölik a zsidókat - ebben a kérdésben eléggé toleránsak -, de vérségük és faji sajátosságaik miatt." A keresztények háború előtti, nem különösebben hangsúlyos antipátiáját a zsidó hadiszállitók szélhámosságainak kitudódása (papirtalpú bakancsok a front katonáinak...), de különösen az országon végigsöprő kommunista hullám (tanácsköztársaság) változtatta politikai jellegűvé, irja Langlet. "Fennállt a komoly veszélye annak, hogy az ország művelt osztályai fokozatosan elzsidósodnak; egy olyan veszély, amely természetesen a legsúlyosabb politikai és társadalmi fontossággal birt" - irja a numerus clausus szükségességét illteően. "Nem csoda, hogy az antiszemitizmus nagyobb Magyarországon, mint olyan országokban, ahol arányosan kevesebb zsidó van...De bárhol is legyen a zsidó kolónia, mégha olyan kicsi is, összetartanak és ezáltal faji öntudatuk növekszik", irja az ún. magyar zsidóellenesség okairól. A lehetséges megodásokat illetően Langlet a következő példát idézi: "Egy tehetős zsidó gyáros elhatározta, hogy becsukja a gyárát és elbocsájtja kétezer munkását, azzal az ürüggyel, hogy az adók tól terhesek számára, noha valójában könnyen ki tudta fizetni azokat. A miniszter gyorsan tudatta vele, hogy ha a gyár kapui nem lesznek nyitva a következő nap reggelén, deportálásra kerül. A munka folytatódott a következő nap"! - Ez lenne az egyetlen nyelv, amit a mai szerencselovagok, a Leisztingerek, Princzek, Tocsikok, stb. értenek? - Fejezete végén Langlet felteszi a kérdést: "Mit szólnának a németek a magyar helyzethez? Magyarországnak lett volna valamennyi oka a zsidók bármi áron való kiűzéséhez, de eltűrte őket, csakúgy mint az osztrák igát évszázadról, évszázadra. Németországban azonban, ahol a zsidóknak sokkal kevésbé volt túlnyomó a hatalmuk, a leghatározottabban bántak velük" - irja Langlet. Ne felejtsük el, nem a koncentrációs táborok időszakáról, de '30-as évek első feléről beszélünk! Langlet személyes véleménye a korabeli magyarországi zsidókérdés megoldására: asszimilációjuk! A fenti adatok ismeretében minden egészséges erkölcsiségű ember jogosnak tartja az I., majd a II. zsidótörvény bevezetését, 1938, ill. 1939-ben. Az I. zsidótörvény értelmében az értelmiségi, üzleti és kereskedelmi pályákon a zsidóság csak maximum 20%-ban lehetett képviselve. - Megjegyzendő, hogy a '45 után szabad kezet kapó horda az I.zsidótörvényt bevezető Imrédy Bélát is halálra itélte! - A II. zsidótörvény a zsidó lakosság össznépességben betöltött arányához igyekezett igazitani képviseletüket az értelmiségi szabad pályákon (6%), mig ez az ipari és kereskedelmi vállalatoknál 12% lehetett. De a "II. zsidótörvény szigorú megszoritásait... kijátszották, és a magyar hatóságok pedig szemet húnytak a törvényszegések felett." (Csurka Dóra) A III. zsidótörvény zsidók és nem zsidók közötti vegyes házasságot, nemi kapcsolatot tiltó rendeletei nagy mértékben válasz voltak a zsidó szupremáciára és faji elzárkózásra! Ahhoz, hogy perspektivában és objektiven lássuk a két háború közti időszak zsidó túlhatalom ellenes törvényeit, meg kell emliteni, hogy "a huszas években az Egyesült államokban is korlátozták a zsidók számát az egyetemeken (numerus clausus), és külön bevándorlási kvótát állitottak fel a zsidó bevándorlóknak - csak erről nem beszélünk", irja Bayer Zsolt. F.D.Roosevelt kormányát érdekelték az emerikaiak körében is létező antiszemitizmus okai és felméréseket végeztettek ez ügyben: az átlag amerikai szerint maximum 4-5 zsidó családnak volt helye egy-egy amerika kisvárosban! A korszak magyarországi zsidóságának Montgomery, Langlet és mások által leirt kiváltságos helyzete lehetséges volt egy ún. antiszemita, sőt "fasiszta" rezsimben! Hogy állna, mennyivel nagyobb életteret, jobb életesélyeket szakítana ki magának a zsidóság a gazdanemzetből egy filoszemita világban? Talán annyit, mint ma, szemünk láttára? Ha a zsidóság igzságtalannak tartja a numerus calausust, a zsidótörvények rendelkezéseinek zömét, azzal csak megerősiti faji "felsőbbrendűsége" sokuk által hangoztatott elvét és ettől a ponttól a józan érvek véget érnek s a társadalmi igazságosság, a magyar szuverenitás eléréséhez más eszközökre van szükség! Külön fejezetet kell szentelni a "Magyarország, az utolsó csatlós" és a magyarországi zsidóság "vészkorszaka" ügyének. Időrendi sorrendben haladva, 1941 áprilisával kell kezdenünk, amikor nem más, mint a zsidóság prominens vezetői voltak azok, akik a németekkel való együttműködés mellett agitáltak! Az 1941 áprilisi, Jugoszlávia ellenes hadművelethez arra kérték a németek Bárdossy László kormányát, hogy hadtesteik szabadon átvonulhassanak az ország területén. Ennek elutasitása és/vagy a Délvidék visszaszerzéséről való önkéntes magyar lemondás rövid időn belül Magyarország német megszállását jelentette volna. Valójában ez nem a magyar, keresztény lakosságra lett volna veszélyes. Ezért is történt, hogy "1941 áprilisában, zsidó iparmágnások és hitközségi vezetők keresték fel Horthy kormányzót, és könyörögtek, hogy ne álljon ellen a német követeleléseknek és ne maradjon ki a Jugoszlávia elleni akcióból, mert akkor a németek megszállják Magyarországot és elhurcolják a zsidó lakosságot"! - írja Csurka Dóra. (Kiemelés:Kobzos) A zsidó-kommunista söpredékhatalom által '45 után úgyszintén halálra ítélt Bárdossy így érvelt erről védőbeszédében: "Ha mi az együttműködést a németekkel megtagadjuk, alig maradt volna, aki itt a főtárgyalási teremben az ügyész vádbeszédjének tapsoljon." A Horthy kártyapartnerei közé tartozó zsidó pénz- és iparmágnások kormányzóra kifejtett nyomásgyakorlása Magyarország német szövetségben maradása érdekében csaknem a végsőkig megmaradt. Úgyszintén, az ekkorra már a világ sorsát igazgató cionista háttérhatalom "közbejárására" Horthy angolszász orientációs kisérleteit, ill. a háborúból történő kiugrási tervét hűvösen, elutasitóan fogadták a szövetségesek. Ez a hatalom volt az, melynek a cionista Izrael létrehozásához nagyarányú zsidó veszteségekre volt szüksége, igy a szövetségesek németek elleni balkáni, ill. dél-európai frontjának megnyitását ellenezték, ill. halogatták, kiszolgáltatva bennünket is az orosz "felszabaditásnak"! A Horthy követeinek adott válasz "mindig ugyanaz volt: Vegyék fel a kapcsolatatot Sztálinnal. Magyarország Oroszország érdekkörében van." A Lengyelországból vagy máshonnan hozzánk menekvő zsidóknak is útleveleket kiállitó Wallenberg tevékenységének fedezése; a Koszorús Ferenc ezredesnek, az esztergomi páncélos hadosztály parancsnokának adott utasitás, hogy vonuljon Budapestre és páncélosaival mentse meg a bevagonirozott, Auschwiztba küldendő 200-250 ezer zsidó polgárt, hamar elfelejtődött a háború után, mint napjainkban is. A német megszállás alatt álló Magyarország kormányzója olyat tett, amit szövetségesek vagy megszállt ország sehol máshol nem mert megtenni! Ha Koszorús és Horthy "méltó" lett volna a szovjet "felszabadítókhoz", ölbetett kézzel nézte volna a budapesti zsidók deportálását, mint tette ezt a "hős" vörös hadsereg Varsó falai alatt, megvárva, míg a Wehrmacht vérbefojtja a gettólázadást! És hogy állunk a számokkal? Magyarország 1944 márciusi, német megszállása után "Minden zsidót összeírtak, és" hamarosan elkezdődött "a vidéki zsidók deportálása, először a Kárpátaljáról...,majd az ország egész területéről", irja a korábban idézett zsidó történész, Orbán Ferenc. Ha "minden zsidót összeirtak" és az összeírtak többségét deportálták, akkor hogyan lehetséges, hogy "Hivatalosan 21 ezer magyar zsidó honfitársunkat deportálták a nácik, és hivatalosan ebből 20 ezer jött vissza"? Joggal kérdi Skodacsek András annak okát, hogy "mégis mindenki 600 ezer halottról beszél. Miért? Miért kell a hazugság?" Tehát mennyire megbízhatóak a Mazsihisz vagy Wiesenthalék adatai? Ha a nyilasok kegyetlenkedéseit vesszük, azok - mondhatni - parányivá törpülnek pl. a román Vasgárda tettei mellett! Erről Mathias Carp, román író számol be Vér és könnyek (Carea Neagra Suferintele Evreilor in Roumanie) c könyvében. A könyvet elkobozták és elégették, és még ma sem köztudottak az akkor történtek! Például: "1941 június 22. és szeptember 21-e között román terroristák lemészároltak 166,000 zsidót Bukovinában és Beszarábiában. 1941 december 21, 22, 23 és 19-e között 43,000 zsidót végeztek ki Bogdanovice-ben. Miután nem állt elég sír a rendelkezésükre, temetkezési máglyákat alkottak a tetemekbol, hogy elégessék azokat. A rémtettekrol szóló értesülések szerint, melyek a túléloktol és utódaiktól származnak, ANTONESCU marsall elrendelte, hogy a zsidók elleni rémtettek elkövetése ellen tiltakozókat megkötözve Bogdanovicébe vigyék...Papok, szerzetesek, apácák, akiket Bukovinából és Beszarábiából szedtek össze, a tömegsírokhoz vitték, golyóval megölték, vagy lemészá rolták, utánna tömegsírba dobták oket. Akiket nem tudtak sírba tenni, halotti máglyán égették meg, s a terroristák kitartottak azon véleményük mellett, hogy akik zsidópártolók, ugyanolyan sorsot érdemelnek, mint a zsidók."         (http://www.kuruc.info/dokumentumok/peticio.doc) Mostanában egy angol nyelvű video kereng a világhálón, magyar zsidóktól, akik felszólítják a zsidóságot, a világot, hogy ne felejtsen! Emlékezzen a nyilasok által Dunába lőtt zsidókra. (Van, aki nem átall 70 ezer Dunába lőtt zsidóról beszélni, noha ezen áldozatok száma esetleg csak néhányszáz lehet. Ugyanakkor hallgatnak arról, hogy a Kun Béla 1919-es vörösterrorja idején kezdődött a "hagyomány" a nem zsidó áldozatokat Dunába lövő Lázár-, Mészáros- és Cserny halálbrigádok tevékenységével! Alig több mint négy hónap folyamán 590 embert gyilkoltak meg országszerte. A propagandavideo készítői persze megint összemossák a nyilaskorszak bűneit a jelen nemzeti törekvésekkel, a "vészkorszak" szimbólumaként bemutatva a magyar szabadságmozgalmak leginkább időtálló történelmi ereklyéjét: az Árpád-sávos zászlót! Kedves mazsihiszes és egyéb magyargyűlölők! Kérem, inkább az alábbi, Carp könyvéből vett idézetek olvastán tépjék meg ingüket, karmolják orcájukat: "Miután kiderült, hogy csupán gépfegyverrel nem gyozik valamennyi bent lévo megölését, a műveletet parancsnokló tisztek újra tanácskoztak, szemmel láthatóan idegesen és dühösen, hogy nem találják módját a művelet gyorsabb befejezésének, a gabonaraktárak petróleummal és benzinnel öntözéséhez és felgyújtásához folyamodtak. Amikor a tűz elharapózott, néhányan a könnyebben sérült vagy még ép bennlévok közül megpróbáltak az ablakokon kiugrani vagy a teton át menekülni. A katonáknak parancsuk volt, hogy lőjenek mindenkire, aki kijönni próbál. A bentiek közül volt, aki a tűztol menekülve megjelent az ablakban és jelezte, hogy lőjék le, a fejére vagy a szívére mutatva. Mikor azonban látták, hogy céloznak rájuk, újra eltűntek egy pillanatra az ablakból, majd néhány másodperc múltán újra megjelentek, ugyanazokat a jeleket mutatva a katonák felé, majd hátat fordítottak, hogy legalább ne lássák, amikor lelövik oket. A művelet az éjszakába nyúlt, amikor a tűz fényénél a jelenetek még borzalmasabban hatottak. Meztelen alakok is jelentek meg, akik tüzet fogott ruháikat levetették. Voltak asszonyok, akik kidobták gyermekeiket az ablakokon. Emlékszem egy ablakon kidobott 4-5 éves gyermekre, aki felemelt kezekkel 5-10 percig tévelygett a hullák között, mivel a román katonák nem akartak lőni rá."( Fischer István: Egy hadvezér bosszút áll. Élet és irodalom, XLV. Évfolyam, 18. szám, 2001. május 4.) "Antonescu 400.000 zsidót mészárolt le Bukovinában, Beszarábiában és Romániában. Elrendelte, hogy állapotos asszonyokat szöges drótokkal kötözzenek meg, s a még életben levo gyermekeket és fiatalokat maguk ásta tömegsírokba dobatta..."(Kiemelés:Kobzos) Lehetne folytatni, csak hogy öntudatra döbbentsük, a valóság ismeretére tanitsuk a magyart antiszemitázókat! Érdekes, a Romániában lemészárolt 400 ezertől nem hangos a wiesenthalok vezényelte világsajtó. De a magyar birka, tudják, hogy eltűri(?) a hálátlan aljasságot! Mielőtt "zéró toleranciával", magyar "antiszemitizmussal" dobálóznának az itthoni vagy külhoni zsidók és megtévedt filoszemiták, százszor, ezerszer adjanak hálát a Mindenhatónak - óh, nem, nem Jehova-Jahvéjuknak! -, hogy a magyarság körébe hozta őket sorsuk! Ne Jahvénak, a barbár, bosszúálló sivatagi istennek, mint Szabó Dezső írja, akit az ún. zsidó irástudók maguknak alkottak és a talmudi tanokkal a zsidóságra erőszakoltak, hogy talán legyen a zsidóból: "ős Talmud-bestia, kit a még csak félig emberré vedlett ősember-ordasnak vizözön előtti babonái rángatnak"! "Vészkorszaka" a magyarságnak is van, több áldozattal, mint az állitólgos 600 ezer és noha a mienk - történelmünkben a legutóbbi - a háborúval, ill. '45-el kezdődött, de máig tart! Mint 1919-ben Kun Béla körül, '45 után is a zsidóságból verbúválódott a történelem általuk is kavart viharában felszínre vetődött társadalmi szemét, ami megintcsak bizonyitotta a zsidóság affinitását a kommunizmussal, ill. napjainkban, az azt felváltó, bankok, külföldi monopoliumok, átmentett kommunista hatalom dominálta világgal. "1945-1948 között a folyamatos üldözés elől mintegy 300 ezer magyar emigrált, zömében arisztikraták, nagytőkések, tudósok, az értelmiség felső és középosztálybeli rétegéből rengtegen. Közben a magyar társadalom nemcsak a vezető rétegét veszitette el, hanem a háborús kataklizma során több mint 1 millió ember veszett oda." Mégha a "felszabaditók" által 1945-ben "malenkij robotra" elhurcoltak száma talán nem is volt ugyanennyi, mint azt Csurka Dóra véli, az elhurcoltak zömét valóban elnyelte a gulágok rengetege. Tehát a magyarság lélekvesztesége könnyen meghaladhatja a 2 millió főt ezekbe az években! Nem kell David Irvignek lenni- akit húsz éve még mertek elismerni a kortárs történészek, mint a náci időszakot a legalaposabban ismerő történészt! -, és kutatni, könyvet irni a magyar '56-ról, hogy tudjuk: az '50-es évek, a forradalom, a rákövetkező Kádár rezsim, stb. nem lett volna az, ami volt, az itthoni és külhoni zsidóság nélkül. "Az ÁVO, vezetőjével, Péter Gáborral az élen, le egészen a legtuskóbb fegyőrig 90%-ban zsidó." Ők állították fel az ún. népbiróságokat '45 után, melyek 60 ezer embert fosztottak meg állásától, 27 ezret ítéltek el és többszázat küldtek akasztófára! (Csurka Dóra) - Tudni kell, hogy a Nürnbergi perekben mindössze 12 háborús főbűnöst ítéltek kötél általi halálra, hármat életfogytiglani fegyházra, míg hármat felmentettek. - A Recsken és más, 100-at is meghaladó, gulág mintára szervezett munkatáborokban ártatlan emberek tizezrei robotoltak. Az AVH 40 ezer fős besúgógárdát épített ki az országban és "kartotékjaikon a diktatúra alatt közel 1,5 - 2 m illió ember neve szerepelt", így szinte "minden harmadik magyar család valamilyen formában összeütközésbe került az erőszakszervezettel." (Cs.D.) A vérbefojtott '56-al, újabb közel 300 ezer magyar hagyta el az országot és sokszáz, sokezer az élők világát, a Kádár "áelvtárs" által levezényelt kínzások, kivégések során vagy korai halálba szédülve a börtönévek után. Hogy ez megtörténhetett, besegítettek a külföldi fajtestvérek. "Eisenhower... magyar forradalom vérbefojtására szabad kezet adó döntését megkönnyítették a New York-i Zsidó Világkongresszus előtte megjelenő vezetői, akik felhívták a figyelmét arra, hogy Budapesten zsidókat ölnek." (Cs.D.) Hogy ez mennyire alaptalan, azt mutatja, hogy a legvéresebb szájú zsidó magyarfalók sem igen hozakodnak elő ezzel manapság! - Bizony sok varjú éhes maradt '56 októberében, mert a népbosszú elkerülte a Farkas Vladimireket, Bauereket. - S hogy oda jutottunk, ahol ma vagyunk, azt többek között magyarázzák Farkas Vladimir, ávéhás tiszt visszaemlékezéseiben írt sorai: a "vezető és felelős munkatársak túlnyomó többsége 1956 után a hatalom védőszárnyai alatt folytatta karrierjét a társadalom minden területén" - a "jó" talmudi szellemben, máig! A zsidóság által olyannyira igazságtalannak tartott "numerus clausus" jogos tiltásait messze meghaladta a mind az egyéni sorsok tönretételében, mind a magyar társadalomnak, gazdaságnak, kultúrának, stb. okozott kár tekintetében még ma is érvényesülő "kontraszelekció"! Az esetek többségéban primitiv, tanulatlan fajankók basáskodása két- vagy háromdiplomás emberek felett. - Ezt teszik ma is, csiszoltabb, ravaszabb formában a magyarbálintok, kókák, hillerek, suchok...! - Egy élősködő kisebbségg terrorja volt ez a magyar lakosság akár 20-30%-ának, legtöbbször a nemzet gerincét adó rétegnek a rovására. Mondhatni: újabb 6-8 milliónyi magyart öltek meg a liberális, nemzetellenes abortusztörvények! De a legnagyobb kár, amit a véres valójukban az első sorban, Rákosi körül levő, majd egy nemkevésbé véreskezű Eke Ferkó, a nép Jánosa mögül szálakat húzogató zsidóság okozott a magyarságnak: öntudata, életereje, ellenállóképessége és megújúlóereje aláásása volt! Ha a magyarországi zsidóság képviselői (az SZDSZ-ben és azon túl), véleményformálói, a zsíros jövödelmeket és"rangot" élvezők valóban azok lennének, akiknek beállitják magukat, akkor a szocialista diktatúra évtizedei alatt elkövetett bűnök véreskezű kitervelőit, végrehajtóit, a nemzet nyakán ülő parazitahadat, az országot megannyi tekintetben - mára minden bizonnyal - lélegeztető készülékre juttatókat felelősségre vonták volna. Hogy ez nem történt meg - mert mégsem ültethetik magukat a vádlottak padjára! -, az a "demokrataszellem", a "szabadságszeret", a "társadalmi igazságosság bajnokai" maszlagainak az ellenkezőjét: a befogadónép rovására gyakorolt, bosszúért kiáltó talmudi önzés meglétét bizonyítja. Hogy a a háború utáni Németországban bevezetett, milliók és milliók múltjának átvilágitásával, a bűnösök felelősségrevonásával végrehajtott "nácitalanitáshoz" hasonló "kummunistátalanitás" miért maradhatott el Magyarországon a rendszerváltáskor, azt megintcsak a "kiválasztottak kasztjának" meglétét bizonyítja. Sem a '45-ös "felszabadulással" elvetett, sem pedig a rendszerváltozással "tetőzött demokráciában" nem találjuk nyomát a Monarchia éveiben még létező, a Horthy rendszerben is gyakorolt tárgyilagos statisztikáknak a zsidóság foglalkozásbeli, vagyoni és kereseti helyzetét illetően. Ami a média, főleg a tévé csatornák "verbális" zsonglőreit illeti, akinek szeme van, az tudja: kit lát, kit hall. - Sajnos a szemek annak arányában hályogosodnak, ahogyan fiatalodnak és lumposodnak. De éppen ez a cél! - Hivatalos statisztikák hiányában is több mint gyanítható, hogy a zsidóság aránya a társadalom kisebb, mint 0.5%-os felső rétegében óriási. "Magyarországon húszezer ember hetente nettó egymillió forintot keres, és ennek a húszezer embernek - a lakosság kb.0,2%-a - az egész éves keresete több, mint a magyarországi munkaképes lakosság kétharmadának egész éves keresete együttvéve" - irta Lakatos Pál már 2002-ben. Azóta a nemzeti vagyon, a jövedelmek mégnagyobb része vándorolt zsebeikbe. (Emlékezzünk, az 1930-as években a társadalom 0,6%-át kitevő kb. 50 ezer fő egy éves jövedelme az össznépesség jövedelmének kb. 20%-át haladta meg.) Egyes becslések szerint 2004-ben egy 3%-nyi kisebbség birtokolta a hatalmi pozíciók legalább 30%-át. A zsidó közösség 2/3 része éppen olyan kirekesztett ezek által, mint a keresztények." (Juhász László) Hogyan jutottunk ide, az oktatás, egészségügy, a kenyérkereső tevékenység, az önkormányzati lét, stb. lepusztulásához, egyre fokozódóbb ütemű piacosításához? Oda, hogy lassan a magyar hadsereg az Izraelből márc.15-én "éppen" nálunk "túristáskodó" néhányszáz zsidó katonától sem tudná megvédeni az országot. (Igen, emlékszünk, már '19-ben elkezdték hadseregünk szétverését! "Soha többé katonát látni nem akarok", adta ki a jelszót emberük. Vörös Grófjuk és a tanácsköztársaság ára a trianoni országvesztés volt. Mára maradékát védeni sem igen maradt magyar katona!) A minap írta Csoóri Sándor: "a diktatúra minden szennye és szörnyűsége...ömlött át zavartalanul a demokráciába, különösképpen felerősödve az utóbbi öt esztendőben. Mindenféle válság és tudathasadás ennek a következménye." A zsidó liberális és szocialista körök által "megtartott - növelt - médiahatalom útján elhitették milliós tömegekkel, hogy...létezik egy haladó, demokratikus, "emberarcú szocializmus"" és hogy az "állam rossz gazda". Valóban az, ha ők működteteik, ill. fosztogatják! A volt rendszer kiváltságosai "gyors milliárdosodásuk közepette egérutat nyertek, mert azt is elhitették a balók, aczélok, havashenrikek és a Sátán egyéb fattyai által, hogy a világbank által 1989-ben 120 milliárd dollárra taksált privatizálható nemzeti vagyon eladásából a rendszerváltás első tiz évében befolyó 700 millió dollár feletti összeget "mindenki lopta"! Ki lophatta? Csak azok, akik a már összelopkodott vagyon mellett a kapcsolati tőke útján is "hitelképesek" voltak." (Balla József) A "zéró tolerancia" határozat egyik aláírója az a Mazsihisz-es Suchman Tamás, aki a Horn-kormány privatizációs minisztereként már bemutatkozott: extraprofitot csinált a külföldi felvásárlóknak. "Suchmanék az állam nevében garantálták a minimum 8%-os tiszta nyereséget, a külföldi áramszolgáltatók tényleges pofitja meghaladja a 20-30 százalékot." (Magyar Fórum.2006.júl.6.) Ugyanez elmondható más ágazatok, vállalatok privatizácójáról. Magáért beszél, hogy Suchman volt az, aki az önkormányzatok figyelmébe ajánlotta a faj- és elvtestvér jogásznőt: Tocsik Mártát, aki máig élvezi bűntetlenül, a tolvajlással megszerzett többszáz - 800? - millió forintnyi zsákmányt a belterületi földek után az önkormányzatoknak járó privatizációs bevétel megcsapolásával! Mint hirlik, Tocsik Márta az anyja a Molnárt felváltó, egészségügyet tovább romboló Horváth Ágnes eü-miniszternek! Noha Suchmannak le kellett mondania tisztségéről a Tocsik botrányban vitt szerepe miatt, mára megint az élre pofátlankodta magát. A hozzá hasonlók siserehada fedezte, szervezte meg a zsákmány felhajtását, elejtését a Leisztingerek, Princzek és más útonállók számára. Hírlik, újabb "földtörvény" van készülőben, amely engedélyezné külföldieknek a magyarországi földvásárlást. Az érv: az úniós szerződés így kivánja, és persze mert "nem gazdaságos" a magyar kisparaszti parcella! Tehát többszázezer magyar földművelőnek tönkre kell mennie, hiszen "Nyugat-Európában ötszáz hektár a gazdák megélhetési határa"! Valójában az EU-ban "tizenkilenc hektár az átlagos birtokméret..., az ötven hektár fölötti birtokok száma az Európai Únió tizenöt tagországában alig éri el a nyolc százalékot." - M.F. 2005.2.24) Filantróp, "magyarbarát", amerikai Szenátusi szószólónk: Tom Lantos is tett állítólag javaslatot a magyar "földkérdés" és adósság radikális megoldására: "adósságért cserébe át kell adni a magyar földet". (Geönczeöl Gyula) Ugye az is véletlen, hogy Tom is zsidó! Juttatja ez eszembe Sombart Werner szemléletes példáját, a Zsidók és modern kapitalizmus c. klasszikus művében. Sétál kertjében XIV. Lajos, egy Samuel Bernard nevű gazdag zsidóval, "akinek egyetlen érdeme... az volt, hogy támogatta az államot, amint a kötél teszi azt az akasztottal"! Egy másik tanmese a farkasoké és a nyájé, melyet a pásztorok gondatlansága miatt régóta kerülgetnek, fosztogatnak az ordasok. Aztán báránybőrbe bújva lecserélik a pásztort is és bekerítve, belülről is pusztitva a nyájat, felszámolják azt! Ez lenne a célja a jövevénynépnek és külhoni faj- és kultúrtestvéreiknek? Esetleg öntudatlan, többezer éve beléjük plántált reflexeket követve teszik ezt? - Népről, a zsidóság egészéről van szó, mert a gyanú, a vád arra is esik, aki sajátjának vétkesei közt néma! Mert nem lehet nem látni, mit tesz a faj-, hittestvér, a másik zsidó! - E szolgálatban sokan szerztek maguknak érdemet, cselekedeik erre vallanak. (Fekete János, etc.) Nem leíratni, nem átütemeztetni az országot sújtó: általuk és elődeik által felhalmozott, népsorvasztó államadósságot, mint tehették, tenniük kellett volna a rendszerváltozás idején, de hagyni, hogy asztronomiai méretűvé dagadjon. - Mára a világ harmadik legnagyobbja a magyar adósság. - És akkor támadni jobbról-balról: eladni, kiárúsítani saját maguk és külhoni testvéreik, haverjaik, a betelepülők számára az országot, ami abból még megmaradt, földjét, népét - kivéve a "kiválasztottat"! Ha ez a "menetrend", akkor a magyarságnak joga, sőt: kötelessége gyermekei, unkái nevében is a "véres kard" körbevitele! A magyaroszági zsidóság, történelmünk elmúlt másfélszáz évet meghaladó időszakának főbb periódusaiban játszott szerepét áttekintve kijelenthetjük, hogy amennyiben a zsidóság a magyar élettérben akar élni, egy választása van: beismerés, bocsánatkérés és jóvátétel: - Beismerése a XIX. század második felétől az I. világháborúig tartó, szinte akadálytalan bevándorlásuk és mohó gátlástalan gazdagodásuk magyarságnak okozott kárainak! - Beismerése az aknamunkának, kalandorkodásuknak, melynek következtében Magyarország védtelenné vált és elszenvedte második Mohácsát: Trianont! - Beismerése annak, hogy a két háború közti időszakban, a zsidótörvények jogos önvédelmi gesztusai voltak egy általuk szipolyozott népnek! - Beismerése annak, hogy a II. világháború alatt, ill. '45 után, Magyarország óriási ember- és anyagi vesztesége nem következett volna be, ha a zsidóság vezetői, világplitikát író képviselői nem hátráltatják, akadályozzák Magyarország háborúból való kiugrási kísérleteit, semlegessé válásának óhaját, ill. egy balkáni front megnyitását, a déli front hadműveleteinek korábbi elkezdését!      Beismerése annak, hogy a zsidóság tömegeinek német megszállók általi deportálásában a magyar nép 95%-a ártatlan! (Pontos, cáfolhatatlan adatokat küvetelünk a deportáltak, ill. a holocaust folyamán elpusztultak számát, a halálok természetét illetően.) - Beismerése annak, hogy '45-öt követően zömmel a zsidóságból verbúválódott az a társadalmi szemét, melynek magyarirtásához, magyargyűlöletéhez foghatót csak a trianoni rablók, a magyar élet másik - bekéreckedő koldusból gyilkoló tolvajjá váló - esküdt ellenségei: románok, szerbek, csehek-szlovákok, oroszok-ukránok tettek meg! A zsidóság hiányában az '50-es évek diktatúrja vagy akár a Kádár-éra sem tudta volna végbevinni a nemzeti szellemben elkövetett pusztitás 2004.dec.5-én felfedett dimenzióját, az ország eladósodását, a kiváltságok egy szűk és privilegizált csoport kezébe koncentrálását... Beismerése a szerepnek, melyet szent forradalmunk: '56 vérbefolytásában s megtorlásában játszottak. - Utoljára, de talán nem utolsónak: beismerése annak, hogy a '89-'90-es rendszerváltás nem teremthette meg a szabad, demokratikus Magyarországot, egy kiszipolyozott, tartaléklángon vegetáló nép régóta kiérdemelt anyagi biztonságát, nemzeti azonosságtudatában való otthonratalálását, életereje megújhodását, mert "a zsidóság az emberi összetartozás érzését...saját fajára korlátozta", ill. korlátozza ma is! Beismerése az általuk megszervezett országfosztogatásnak, adósrabszolgaságba hajtásunknak. Beismerése cionista vezetőik évek óta tartó "szálláscsinálásának": azon szándékuknak, hogy cselédjük legyen a magyar saját hazájában! De a beismerés, a bocsánatkérés csak a kezdet. Az elkövetett bűnök, a magyarság rovására való bármiféle közösség-, társadalomellenes tevékenység arányában kövesse azt az elszámoltatás! Nincsenek véletlenek. A sors nem vak, mi lehetünk azok esetleg, amint sorsunkat irjuk. Ahhoz, hogy ne ismétlődjenek a jelen, az elmúlt évek vagy emberöltők magyarhoz, zsidóhoz vagy akár cigányhoz méltatalan együttélésének poklai, tudva kell tudni, mit várunk el, mit követelünk az általunk befogadott kisebbségektől. Nevezetesen: - Ebben az országban csak magyarnak van joga - de egyben kötelessége is! -, "zéró toleranciát" hirdetni minden befogadott, s létünkre törő kisebbséggel szemben, legyen az zsidó vagy cigány. - Ebben az országban garantálja törvény a magyargyűlölet bűntethetőségét, a bennünket, a gazdanépet gyalázókkal szemben, akik a magyar nép verejtéke árán jutnak általuk sehol sem álmodott bőséghez, őket meg nem illető javakhoz. Mint darázsfészek, megbolydulnak majd bizonyos körök e sorok: ultimátumunk olvastán. De másképp nem lehet, mert: "Senki minket bűntetlenül nem bánthat!" (Kobzos/ 2007. 05.13)