2020. január 13., hétfő

Mire lehullnak a levelek magyar katonák nem harcolnak cionista , és szabadkőműves érdekekért a világban !!!


























Mire lehullnak a levelek 

magyar katonák nem 

harcolnak cionista , és

 szabadkőműves érdekekért a 

világban !!!


A kormány mérlegeli a páholyok betiltásának lehetőségét !!!








Csak beletenyerelni lehet a szíriai káoszba





Iván András

Ki győzi le az Iszlám Államot? Na, és persze ki marasztalja otthon a menekülteket? A Közel-Keleten mindenki az oroszoktól meg az amerikaiaktól várja a kezdeményezést, pedig a legnagyobb játékosok nem is csak feltétlenül ők. Először megmutatjuk, miért tűnik annyira lehetetlennek a rendezés, utána megmutatjuk, talán hogyan is lehetne hozzáfogni.
Szeptemberre hirtelen nagyon sürgőssé vált, hogy a négy éve zajló szíriai polgárháborúban valami megoldás szülessen.
  1. Az Iszlám Állam az egy éve tartó bombázás ellenére sem akar összeomlani
  2. Európára soha nem látott menekültáradat zúdult Szíria felől, és a kontinensen sokan attól tartanak, hogy a százezreket milliók fogják követni
  3. Az oroszok komoly haderőt telepítettek Szíriába a szorult helyzetben lévő Aszad megsegítésére.
És annak ellenére, hogy a szavak szintjén mindenki nagyon elkötelezettnek tűnik az azonnali cselekvés iránt,
az eddig is megoldhatatlannak tűnő helyzet sem helyi, sem regionális, sem pedig nagyhatalmi szinten sem lett egyszerűbb.
Ráadásul minden hatalomnak megvannak a saját tervei az egyre súlyosabb káoszba süllyedő Szíriával; a szövetségek és rivalizálások, ellentétek pedig legtöbbször átfedik egymást. Ebben a káoszban lehetetlen egyetlen húzással rendet tenni – mi is csak a leírás szintjén tennénk egy próbát.

A menekültválság Szíriában dől el. De hol tart a polgárháború?

Frontról frontra végigvesszük, mi a helyzet. Az orosz beavatkozással nagyot fordulhat a háború menete, de vajon a béke vagy újabb véres harcok felé?Tovább

Felgyorsult az amerikai-orosz diplomáciai versenyfutás

Azt nem lehet mondani, hogy ne pörgött volna fel a diplomácia: a jövő héten John Kerry amerikai külügyminiszter az ENSZ Közgyűlésén egyeztet majd európai és közel-keleti külügyminiszterekkel; Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig hétfőn tíz éve először szólal majd fel a közgyűlés előtt, és személyesen fog találkozni Barack Obamával is. Mindenki azt várja, hogy Putyin végre legalább utal arra, mit is akar Szíriában elérni, és fel is gyorsulhatnak az események, de
az továbbra sem látszik, hogyan lehetne olyan megoldásra jutni, amelyben az összes érintett egyet tud érteni.
Paradox módon pont talán Obamának a legszűkebb a mozgástere, hiszen jövőre elnökválasztást tartanak az Egyesült Államokban, amihez a demokrata és republikánus előválasztások már február elején megkezdődnek. Onnantól az elnök már semmit sem léphet anélkül, hogy alapjaiban ne befolyásolná a kampányt, de már most sincs könnyű helyzetben.
Ezzel tökéletesen tisztában van az orosz diplomácia is, ezért óriási nyomás alá helyezi Washingtont, hogy Aszadot ismerjék el legitim tárgyalópartnernek egy esetleges rendezés során. A Szíriában landoló harci gépek ellenére egyelőre úgy tűnik, Moszkva nem akar belekavarodni egy kétes kimenetelű háborúba, a Szíriába átdobott haderőt elsősorban csak fenyegetésnekhasználja.
A Pentagon már az Iszlám Állam elleni fellépés kezdetén is realistán állt a problémához, és nem számolt gyors megoldással, mindig hangsúlyozták, hogy
a mostani elnök ciklusán túlnyúló problémáról van szó.
Már egy éve annak, hogy összerántottak egy széleskörűnek tűnő koalíciót, amiben azonban a légi csapások javát még mindig az amerikaiak hajtják végre, a többi ország inkább csak reprezentálja elkötelezettségét – főleg az olyan országok, mint Ausztrália vagy az Öböl-menti szunnita államok, melyeknek muszáj volt valamit felmutatni. Az Egyesült Államokban is folyamatosan bírálják Obama légi csapásait, amiket több magas rangú tisztviselő is próbált megvédeni, de a szakértők szerint valójában sokszor az adatokat kiforgatva próbálják igazolni az eredményeket. Ha reálisan nézzük, eddig azt sikerült elérni, hogy
az Iszlám Állam néhány területen visszaszorult, néhány területen előrenyomult. Ennyi.
Még Martin Dempsey leköszönő vezérkari főnök is azt mondta, hogy jó esetben is patthelyzetet sikerült elérni Szíriában.

Az USA beragadt a háborúba

Obama tartja magát ígéretéhez, hogy nem küld újabb harcoló csapatokat Szíriába – habár több ezer kiképző-koordináló katona érkezett azért a Közel-Keletre az elmúlt időszakban –, közben viszont a szárazföldi támogatásnak tervezett saját kiképzésű milíciák felkészítése finoman szólva sem halad. Az Amerikai Központi Parancsnokságot (CENTCOM) vezető tábornoknak nemrégiben megalázó meghallgatáson kellett részt vennie a szenátus fegyveres szervezeteket felügyelő bizottsága előtt, ahol szégyenszemre el kellett ismernie,
egy kézen meg lehet számolni, mennyi szövetséges fegyveresük maradt Szíriában azok közül, akiket a félmilliárd dolláros programban képeztek ki.
Az USA elvileg 5400 felkelő fegyveres kiképzését és felszerelését vette tervbe; őket szánták az Iszlám Állam ellen küzdő erők gerincének. Eddig azonban nem sok kézzel fogható eredményt tudnak felmutatni. Az Új Szíriai Erők (NSF) első 54 fegyverese két hónapja érkezett vissza Szíriába a törökországi kiképzőtáborból, hogy aztán szinte rögtön megtámadja őket az al-Kaida egyik helyi fiókszervezetét adó an-Núszra Front. A második kontingens 75 fegyveressel a napokban érkezett meg, azonban az an-Núszra állítólag őket is terepjáróstul, fegyverestül magába olvasztotta.



A Földközi-tenger partján jöhet létre a második Iszlám Állam

Szíriában egy pragmatikus és sokkal hatékonyabb csoport építi ki uralmát, mint az ISIS. De öngyilkos merénylőik és mesterlövészeik Aszadot akarják legyőzni, nem támadják a Nyugatot, és az elfogott apácákat is elengedik. Íme, az an-Núszra!Tovább

Al-Núszra milicisták Aleppóban
Al-Núszra milicisták Aleppóban
Fotó: Fadi Al-Halabi

Ezek a fegyveresek a hírek szerint azért sem lelkesedtek az egész amerikai kiképzési-támogatási rendszerért, mert a tervek szerint csak az IS ellen harcolhatnak, Aszad rezsimje ellen nem, miközben a legtöbb ellenzéki csoportnak éppen a szír diktátor az elsődleges ellensége.
A főleg presztízsszempontból kínos eredménytelenség miatt több amerikai vezetőnek is le kellett mondania. Mások mellett távozott John Allen nyugalmazott tábornok, Obama Szíria-ügyi megbízottja. Allen egyébként úgy vélte, hogy az Egyesült Államoknak keményebben kéne fellépnie azért, hogy megbuktassák Aszadot, és  – Törökország követelésének engedve – ki kellene alakítaniuk egy biztonságos övezetet Szíria északi részén.
Azonban az események ma már Aszad gyors megbuktatása ellen dolgoznak.
A hétvégén John Kerry amerikai külügyminiszter megismételte, hogy az Obama-vezetés álláspontja szerint Aszadnak le kell mondania, hogy valamilyen politikai megoldás jöhessen, de már nyitottnak mutatkozott, hogy a lemondást elhalasszák egy meghatározatlan későbbi időpontra. Laurent Fabius francia külügyminiszter is arról beszélt a napokban, hogy Aszad elmozdítása már nem lehet egy politikai párbeszéd megkezdésének feltétele. Legutóbb pedig Angela Merkel német kancellár mondta, hogy a menekültválság és a szíriai konfliktus megoldása érdekében szeretne tárgyalni Bassar el-Aszad szírai elnökkel, és több iráni és szaúd-arábiai szereplővel is.
Az érdekek azonban nem teljesen vágnak egybe, az Egyesült Államokat valójában most sem szorítja úgy az idő, mint az európai országokat, amiért mégis lépés- és engedménykényszerbe kerülhetnek, az az oroszok mozgolódása miatt van.





Bénult az Unió, tétova az ENSZ

Az is egyértelmű azonban, hogy az egyre többször a probléma gyökerének megoldásáról beszélő EU-s vezetők annak ellenére sem tudtak előállni saját új javaslatokkal, hogy egy mindenkit közvetlenül is érintő problémával néznek szembe. Ez sem véletlen: Líbia esetében ugyan volt már egy olyan forgatókönyv, amikor az európai erők játszották a legnagyobb szerepet egy beavatkozásnál, de akkor is kellett az Egyesült Államok, hogy megadja a kezdeti lökést, illetve az ENSZ Biztonsági Tanácsának jóváhagyására is szükség volt (az oroszok és a kínaiak ráadásul azóta is átverve érzik magukat, és ódzkodnak újból tartózkodni a BT-ben egy hasonló döntésnél).


A britek és a franciák bombázhatják Líbiát

Az ENSZ BT döntése után akár órákon belül légi csapások kezdődhetnek a Kadhafi-rezsim ellen.Tovább
Az EU egyelőre azt sem tudta még eldönteni, hogy pontosan milyen támogatást nyújtson a négymillió szíriai menekültnek helyet adó Törökországnak, Jordániának és Libanonnak, de első körben ebben lehet előrelépés. Emellett a franciák, a britek és néhány másik ország, mint például Hollandia azt fontolgatja, hogy beszáll az Iszlám Állam elleni légi csapásokba, de azt már korábban is tudni lehetett, hogy minden a szárazföldi erőkön áll, a bombázások mellé szövetséges milíciákra is szükség lenne.
A német védelmi miniszter új terepre tévedve arról beszélt a múlt héten, hogy készek katonai erővel is fellépni a szíriai polgárháború befejezéséért, de a katonai szerepvállalásuk előfeltétele, hogy valamilyen politikai megállapodásra jussanak az ország stabilizálásáról, és hogy az ENSZ felhatalmazást adjon a küldetésre. Márpedig ezek nem egykönnyen teljesülhetnének, hiszen annyi különböző érdek ütközik Szíria felett, és a környékén, amik ezt eddig is lehetetlenné tették.

Az oroszok legalább a határozottságot el tudják játszani

Az új helyzet tehát alapvetően az oroszok lépéseivel állt elő. Putyin már augusztus vége óta küld orosz erőket Szíriába, de ezek egyelőre az orosz érdekeltségek védelmét biztosítják: a héten már 28 vadászgépük, kétfajta drónjuk, és több támogató helikopterük is voltak Latakia gőzerővel felújított repterén. A Daily Beastnek nyilatkozó amerikai tisztviselők szerint a drónokkal végzett felderítések arra utalnak, hogy akár napokon belül légi csapásokba kezdhetnek különböző célpontok ellen. Márpedig Putyin azt már azért jelezte, hogy a céljuk Aszad hatalomban tartása, hogy
elkerüljék azt a kaotikus helyzetet, ami Líbiában létrejött.


Ez lehet az új Szíria

A nagy menekülthullámban elfeledkeztünk Líbiáról. Pedig a kettős kormányzat, a milíciák és az Iszlám Állam között félmillió menekült vár a partokon.Tovább
Oroszország elvileg a terrorizmus és az Iszlám Állam ellen szállna harcba, de ez az ígéret azért kétélű lehet. Hiszen Aszad alig pár helyen van tényleges harcérintkezésben az IS-szel, az ő fő ellenfelei az egyre erősebb és szervezettebb ellenzéki milíciák. Ezek között valóban van egy pár, mely rendelkezik valamiféle terrorista kötődéssel (méghozzá nem is akármilyennel), ezért nem lenne nehéz jogalapot találni arra, hogy az oroszok 


A Földközi-tenger partján jöhet létre a második Iszlám Állam

Szíriában egy pragmatikus és sokkal hatékonyabb csoport építi ki uralmát, mint az ISIS. De öngyilkos merénylőik és mesterlövészeik Aszadot akarják legyőzni, nem támadják a Nyugatot, és az elfogott apácákat is elengedik. Íme, az an-Núszra!Tovább
ne csak az Iszlám Állam, hanem Aszad ellenzéke ellen indítsanak offenzívát.
Ez pedig újabb éket verne a mérsékelt felkelő csoportok és az amerikaiak közé is, szíriai ellenzékiek ugyanis már most is attól félnek, hogy Washington végül bele fog egyezni a tömeggyilkos Aszad valamiféle maradásába, vagy mentesülésébe.






Fotó: Youssef Karwashan




Putyin beavatkozását paradox módon Aszad legközelebbi szövetségesei sem nézik jó szemmel, főleg azért nem, mert az oroszok keresztbeszerveznek Irán stratégiájának. Az oroszok ugyanis gyorsan kötöttek Izraellel egy koordinációs megállapodást, ami elfogadhatatlan Iránnak és a Hezbollahnak, melyek részben pont azért támogatják Aszadot, hogy minél jobb pozíciókból tudják a zsidó államot támadni. A síita terrorszervezet a hírek szerint már be is jelentette, hogy kivonul a szíriai frontról, ami óriási veszteség a frontkatonákban amúgy sem bővelkedő kormányerők számára. 





Újabb fordulat Szíriában: kiszáll a háborúból a Hezbollah

Az elit terrorszervezet pár éve megmentette a bukástól Aszadot. De most miért lett elegük az egészből?Tovább

A Közel-Keleten már vége a hidegháborúnak

Ez azért is fontos, mert bár a nyugati közvéleményben szinte mindenki Európa, Oroszország vagy az Egyesült Államok közbelépésétől várja a megoldást, közben a Közel-Kelet szunnita hatalmainak és a síita központnak, Iránnak sokkal közvetlenebb beleszólásuk van a konfliktusba.
Törökország, Szaúd-Arábia, Katar és az Egyesült Arab Emírségek ugyanis a polgárháború kezdete óta aktívan támogatják az Aszad-ellenes felkelőket; és az esélyek latolgatásánál sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy
a szunnita hatalmak tízezres milíciákat tartanak fegyverben Aszad ellen.
Mert stratégiai prioritásuk nem egy status quo kialakítása, hanem Aszad megbuktatása – amiből négy évnyi harc után valószínűleg nem fognak engedni. Hogy miért akarják ilyen elszántan megtörni Aszadot? Nem a diktátorral van kizárólag bajuk, ők azt síita félholdat akarják megtörni, mely Irántól Irakon át Szíriáig ível.





Fekete nindzsákkal támad az Isten Pártja

A Hezbollah harminc év alatt regionális milíciából árnyékállammá, majd nemzetközi elitalakulattá vált. Ma már a szunnita-síita vallásháború minden frontján ott vannak.Tovább


Fotó: iranprimer.usip.org


Az iráni milíciáknak fontos szerepe van Irakban

Szíria ugyanis csak az egyik hadszíntere annak a vallási-hatalmi harcnak, mely az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) szunnita vezetésű országai és Irán meg az ő síita kliensei között zajlik (ehhez csatlakozik még a harmadik középhatalom, Törökország, mely szintén nem nézi jó szemmel Irán megerősödését). Szíriában a síita alaviták csak egy törpe kisebbséget jelentenek, ezért a játszmában kizárólag akkor értékesek Irán számára, ha nem szorulnak a hegyeik közé, hanem Damaszkuszban is ők maradnak hatalmon. Ezért támogatják gyakorlatilag Khomeini ajatollah teokráciájának 1979-es kezdete óta az Aszad-dinasztiát.
Az Egyesült Államokkal és a legfontosabb országokkal az atomprogramjáról megállapodó Irángazdasága a szankciók feloldásával új lökést kaphat, a segítségükkel kiképzett több tízezres síita milíciák pedig már eddig is fontos szerepet játszottak Irakban az Iszlám Állam elleni küzdelemben, és a szomszédos ország síita vezetésének megerősítésében. Ennél kevésbé látványosan vannak jelen Szíriában, de az IS elleni harc mellett ott is minden erővel el akarják kerülni, hogy a szunnita országok által támogatott fegyveresek kerüljenek fölénybe. Az oroszok mellett az Aszad-rezsim másik életben tartóinak számítanak, a teheráni vezetés az elmúlt hetekben a Time szerintmeghosszabbított egy Aszadnak nyújtott egymilliárd dolláros hitelkeretet.


Megvan a végső megállapodás az iráni atomprogramról

Új fejezetről, történelmi pillanatokról beszélnek. Az ellenőrzéseknél kompromisszum lesz, ha Irán betartja a megállapodást, a szankciókat feloldják.Tovább

Már ők is tudják, miért szenvedtek ennyit az amerikaiak

Ez a küzdelem Jemenben is zajlik, ahol a nem nyíltan, de Irán által támogatott síita húszi lázadók már egy éve tartják a fővárost, Szanaát, és a Vörös-tenger partvidékét. Itt a januárban trónra lépő Salman király – és még inkább a héjaként számon tartott fiatal Mohamed Bin Salman koronaherceg – erejét éreztetni akaró Szaúd-Arábia a többi Öböl-ország élén egyre nagyobb erőket vet be a száműzött kormánycsapatok oldalán. Eleinte csak légitámogatást nyújtottak, de most már ezres nagyságrendben vetik be a páncélosokkal megerősített szárazföldi csapatokat is. Annak ellenére, hogy F-15-ösök és M1 Abrams harckocsik fenyítik a zsákmányolt szovjet fegyverekkel felszerelt lázadókat, a győzelem egyre késlekedik. Bár Ádent sikerült visszafoglalni,
Jemen ijesztő mértékben válik Szíriához hasonló pokollá,
ahol a háború elhúzódása miatt nyíló vákuumban kivirágzott az al-Kaida; sőt, már az Iszlám Állam is bejelentkezett egy vilajetért.



A jemeni főváros, Szanaa óvárosa szeptember 19-én
A jemeni főváros, Szanaa óvárosa szeptember 19-én
Fotó: Mohammed Huwais

Az önálló hatalmi szárnypróbálgatások véres kudarca ráébresztheti a szaúdiakat meg a többi olajmonarchiát arra, amire az Egyesült Államoknak egy Korea, egy Vietnam meg egy Irak kellett: a háború nem válthatja ki a politikát. Ez Szíriában is óvatosságra intheti őket. És akkor abba már nem is mennénk bele, a játszmát hogyan bonyolítja tovább, hogy Katar és Szaúd-Arábia több országban – például Líbiában vagy Egyiptomban – egymás riválisaiként lépnek fel.
A pénteken már váratlanul Aszad ügyében is engedékenyebben nyilatkozó Törökországban egészen más probléma vonhatja el az erőforrásokat és a figyelmet a szíriai fronttól: a novemberi megismételt választások, és a Recep Tayyip Erdogan elnök sikere érdekében feláldozott kurd békefolyamat. Ahogy azt írtuk, a török elnök a nacionalista szavazatok besöprése érdekében a júliusi suruci terrortámadás ürügyén mind a határokon belül, mind az iraki (és kisebb mértékben a szíriai) kurd területeken újrakezdte a háborút a világ legnagyobb állam nélküli nemzetisége ellen. Közben párhuzamosan a korábban fű alatt támogatott Iszlám Állam ellen is háborút hirdetett, de ez kimerült néhány demonstratív légicsapásban.


Kockázatos hazárdjátékba kezdett az illiberális nagymester

A választásokra készülő török elnök háborút indított a szavazatokért. Igazi háborút. Az Iszlám Állam felrobbantott néhány szerencsétlen kurdot, mire a török kormány elkezdte lőni a kurdokat. Értik, ugye? A kifőzött tervbe beleremeghet a Közel-Kelet.Tovább

A nagy kérdés: hogyan reagálnak a szunnita hatalmak az orosz beavatkozásra?

  • Józanul. A szunnita milíciákat ráveszik, hogy legalább ideiglenesen menjenek bele egy fegyverszünetbe. Ennek során akár a mindenki számára szimpatikusan hangzó „demokratikus megoldás”-ba is belemehetnek, ugyanis Aszad szimpatizánsai sokkal kevesebben vannak az ellenzékéhez képest, és akármilyen torz választási rendszerben is könnyen létrejöhetne egy ellenzéki többség. 
  • Ravaszul. Ahogy arról már az orosz beavatkozás első jeleinél írtunk, az oroszok által felpiszkált hatalmak kezében van eszköz Putyin féken tartására: az olajár. Az Öböl-országok az OPEC irányítóiként az olajár-csökkentéssel tavaly már padlóra küldték Oroszországot. Ezért lehet, hogy elhúzzák az oroszok előtt a mézesmadzagot, hogy Aszad ejtéséért cserébe hajlandók megállapodni egy kedvezőbb árképzésben. Sőt, nem kizárt, hogy Putyin célja épp az, hogy újra kiharcolja az állítólag két éve már elszalasztott lehetőséget. 
  • Fickósan. Ha a GCC-tagállamok nem akarják, hogy az orosz vadászbombázók szétszedjék eddigi eredményeiket, akkor megvannak az eszközeik ahhoz, hogy Putyin nagy árat fizessen a szíriai kalandért. Az Öböl-országok végül is épp mostanában vásárolják fel a világ legnagyobb fegyverkészleteit, semmiből nem áll, ha a felkelőknek vállról indítható játékszerek helyett Szaúd-Arábia mondjuk juttat néhány Patriot rakétát abból a 600 darabos készletből, amire pár hónapja szert tett.


Hosszú háború közepébe készülnek a magyar katonák

A Közel-Keleten brutális fegyverkezési verseny indult be, a fegyvervásárlások azt mutatják, már nem az Iszlám Állam, hanem egymás ellen készülnek az országok.Tovább

Készülődjünk a hosszú háborúra

A rengeteg nagy- és középhatalom ellentétes érdekei, sokirányú elkötelezettsége azt mondatja velünk, hogy 
a közeljövőben nem számíthatunk igazán gyors eredményt hozó áttörésre Szíriában.
Ugyanis miközben senki nem mer könyékig belenyúlni a darázsfészekbe, azt sem hagyja senki, hogy a szomszédja próbálja meg kipiszkálni a békét. A nagyhatalmak szava nem olyan erős, mint amilyennek gondolhatnánk, hiszen Szíriában elvileg polgárháború zajlik, ahol elvileg minden tényező független: egy független kormány áll szemben független milíciákkal; a szembenállást ráadásul még áttekinthetetlenebbé teszi az Iszlám Állam, ami mindenkire acsarkodik. 



Fotó: Marwan Ibrahim


Hogyan lehetne mégis berekeszteni a háborút?

Ha szabadon engedjük a fantáziánkat, akkor el lehet képzelni egy olyan megállapodást, mely berekeszti a háborút (ez ugye nem egyenlő a befejezéssel).
Talán ezek a lépések segítenének:
  1. Az összes érdekelt hatalom egyetértésével fegyverszünetet hirdetnének meg, ennek elfogadására kényszerítenék a Szíriában harcoló klienseket is.
  2. ENSZ-felhatalmazással minden fronton békefenntartók jelennének meg
  3. A stratégiai prioritásnak megfelelően kiiktatják a legnagyobb ellenfelet, az Iszlám Államot 
  4. Mivel a polgárháború mélyén komoly regionális-, politikai-, gazdasági -és vallási (nem is győzzük sorolni) törésvonalak húzódnak, ezért ezek megoldásába már a fegyverszünet napján belefognak, tudván, enélkül hetek alatt újraindul a háború. A nagyobb ívű rendezés és a menekültek egy részének hazatérése elképzelhetetlen a helyi viszonyok rendezése nélkül.
  5. Véget vetnek a gyarmati időkből származó ostoba megosztottságnak – paradox módon ezt az Iszlám Állam számolta fel –, és a szír kérdést összekapcsolják az iraki rendezéssel, hiszen még ott sem sikerült a síita vezetésnek megfelelő garanciákat ígérni a szunnita helyi csoportoknak. Az egész térséget – ha meg akarnak előzni egy új polgárháborút, akkor Libanonnal együtt – föderális alapon átszervezik.
Hogy egy ekkora összefogásra és ekkora léptékű rendezésre mekkora az esély? Hát, ezt a kérdést, úgy gondoljuk, kellőképpen megválaszoltuk az előző fejezetekben.







Hosszú háború közepébe készülnek a magyar katonák



000 Nic6420053


Hogy vagytok golyófogók !!! Ki küldött ki benneteket ??? Az édes anyja még mindig homokért baszik !!!
Itt a mikulás nap.Küldjetek neki 6 tarisznya homokot , hátha haza jöhettek élve !!!!




Tóth Gergely



A Közel-Keleten brutális fegyverkezési verseny indult be, a fegyvervásárlások azt mutatják, már nem az Iszlám Állam, hanem egymás ellen készülnek az országok. Nyugaton is örülnek persze, ha eladhatnak néhány rakétát.
A politikusok soha nem a háborúról, hanem a békéről beszélnek, de azt, hogy erre a Közel-Keleten mekkora esélyt látnak, a nyilatkozatoknál jobban mutatják az arab államok fegyvervásárlási adatai. Az idei összesítések – például a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézeté – pedig azt mutatják, hogy
mindenki elhúzódó harcokra számít, és nem is elsősorban az Iszlám Állam ellen.

Ide jön a világon a legtöbb fegyver

A régió öt legnagyobb fegyverimportőre, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Algéria, Egyiptom és Irak idén ötven százalékkal nagyobb értékben várásolnak majd fegyvereket, mint 2014-ben, a már megkötött üzletek 12 milliárd dollárról 18 milliárd dollárra szöktek fel. A szaúdi fegyverkezés ütemét érzékelteti, hogy az állam a 2010-es 2,6 milliárd dollárhoz képest idén már 9,8 milliárd olajdollárt fog eltapsolni fegyverekre, és már most lehet tudni, hogy 2016-ban is hasonló összeget költ. A 18 milliárd dollárhoz érdemes még hozzászámítani azt a 800 millió dollárt, amennyit Oroszország remél Irántól az Sz-300-as légvédelmi rakétarendszerért



Sz-300-as légvédelmi rakétarendszer Szentpétervár belvárosában
Sz-300-as légvédelmi rakétarendszer Szentpétervár belvárosában
Fotó: Olga Maltseva

És hogy miért gondolják úgy az elemzők, hogy az Iszlám Állam legfeljebb csak ürügy a veszett fegyverkezésre? Azért, mert a terrorszervezet elleni koalícióhoz csatlakozók csak részben fordítják a hadikiadásaikat az al-bagdadiékra eltüzelt muníció pótlására. Emellett olyan dolgokra költenek milliárdokat, melyek messze túlmutatnak a dzsipes-humvees-pokolgépes mudzsahidek leküzdésén.
Ennek illusztrálására álljon itt pár tétel ( a Guardian az egészet egy szép infografikában szedte össze):
  • Az Egyesült Arab Emírségeknek – mely a szaúdiak mellett talán a legaktívabb szunnita játékos a térségben – első NATO-n kívüli országként vesz néhány amerikai Predator harci drónot.
  • Szaúd-Arábia Kanadától 2014 elején megrendelt 934 könnyű páncélozott harcjárművet (a LAV III-asok beszerzése önmagában a világ páncéloskereskedelmének 20 százalékát teszi ki), mellé még bespájzol Typhoon vadászbombázókból és Patriot föld-levegő rakétákból.
  • Egyiptom vesz Franciaországtól 24 Rafale vadászbombázót (komolyabb célpontok elleni lézerirányítású bombákkal felszerelve), Kínától néhány drónt, az Egyesült Államoktól pedig 10 kisebb hadihajót.
  • Irakba csak úgy ömlik a fegyver (egy része segélyként), ezek közül tuti nem a légierő nélküli Iszlám Állam ellen akarják bevetni az Oroszországtól 2014 ősze óta beérkező 48 Pantsir-S1-es mobil légvédelmi rakétarendszereket.

Nyugaton is örülnek, ha eladhatnak néhány rakétát

Az elmúlt öt évben a világ egyik vezető fegyverexportőrévé vált Kína egyébként egyelőre nem olyan aktív a piacon, mint a nyugati cégek – akiket erősen támogatnak



000 Nic6420117
Fotó: Karim Sahib

És bár én óvakodnék letenni a voksot a fegyverüzlet és a fegyveres konfliktusok között melyik az ok és melyik az okozat, de az tény, hogy miközben a nyugati kormányok nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a nem-konvencionális fegyvereket kiiktassák a közel-keleti konfliktusból – ezt célozta a szíriai vegyifegyver-leszerelés vagy az iráni atommegállapodás – mindenki keményen lobbizik a hazai cégek sikeréért. Kevés az olyan ország, mint Németország vagy Svédország akik elvi okokból kivonulnának erről a szuperjövedelmező piacról.
Az Obama-kormányzatnál például már szinte az összes baráti vagy fél-baráti arab ország kilincselt már hadianyagért, de az amerikai kormányzat már olyan jelzéseket is kapott, hogy többen vennének az - egyébként az elmúlt harminc év legnagyobb bukásának tűnő - F-35-ös vadászgépből. 

Készülnek az új vallásháborúra

Az törvényszerű, hogy ha egy állam veszettül elkezd fegyverkezni, akkor a szomszédai is ugyanezt teszik. Az viszont nem, hogy ez szükségszerűen háborúhoz is vezet. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió például a negyvenes-ötvenes, majd a nyolcvanas években is a statisztikák szintjén keményen egymásnak feszítette haderejét, végül mégsem vetettek be egyetlen darabot sem az irracionálisan nagyra nőtt nukleáris arzenálból sem. Figyelmeztető ellenpélda lehet viszont a XX. század elején folyó német-brit csatahajófejlesztési-verseny, amit azóta az I. világháború egyik kiváltó okaként tartanak számon a történészek.
A Közel-Keletnek azonban nincs túl nagy szüksége fegyverkezési hajszához egy kiadós háborúhoz. Az ugyanis már jelenleg is pusztít, még akkor is, ha oly módon, ahogy a tőzegtűz: pár helyen csapnak fel a lángok, de a felszín alatt az egész terület izzik.
A nyugati közvélemény még mindig leginkább az Iszlám Állam által gyújtott lángokat látja. De nagyon úgy néz ki, hogy mivel tényleg mindenki a pusztulását akarja, ezért az ISIS - ha meg nem is szűnik-, kalifátusból újra csak egy zavarosban halászó terrorszervezetté degenerálódik.



Az Egyesült Arab Emirátusok haderejének bemutatója az IDEX 2015 fegyvervásáron
Az Egyesült Arab Emirátusok haderejének bemutatója az IDEX 2015 fegyvervásáron
Fotó: Karim Sahib

De a térségben soha nem önmagában az Iszlám Állam volt a probléma.
Ahogy arról pár hete mi is írtunk, a Közel-Kelet nagyon úgy néz ki, mint Európa a Harmincéves háborúban. A térség két középhatalma, Irán és Szaúd-Arábia a síita-szunnita vallásháború bisht-je alatt klienseik útján kőkemény hatalmi harcot folytatnak, mely Szíria és Irak után most Jemenben lángolt fel (felkészül Bahrein és Pakisztán). Ehhez járul még hozzá a kurd autonómia kérdése (mely könnyen a jelenleginél nyíltabb hadviselővé teheti Törökországot), illetve az Arab-félsziget államai közti állandó perlekedés. És akkor még nem is beszéltünk az iráni expanziót egyelőre csak figyelmeztető lövésekkel fogadó Izraelről.


Jemen: az ország, ami két ország csatatere

Irán a háttérből támogathatta a síita húszi felkelőket, Szaúd-Arábia viszont más szunnita országokkal együtt légi csapásokba kezdett. Az al-Kaida és az IS húzhatja a legnagyobb hasznot a jemeni káoszból. És mit csinál az USA?Tovább
Csoda hogy egy ilyen nagyfeszültségű helyzetben már senki nem annyira a gerillák és terroristák, hanem a szomszéd államok ellen készül?
És csoda, hogy egyáltalán nem tűnik elképzelhetetlennek, hogy nem sokkal azután, hogy a magyar kontingens Erbilbe érkezik, már nem amiatt fáj majd a nyugati szövetségesek feje, hogyan tudnak minél több embert Irakban állomásoztatni, hanem amiatt, hogyan tudják minél gyorsabban kivonni őket? Mondom ezt úgy, hogy tényleg távol áll tőlem minden riogatás, és alapvetően nem tartom rossznak, ha egy ország hadserege néha beleszagol a puskaporba.
(A cikk a Guardian riportjának felhízlalásával készült)





A menekültválság Szíriában dől el. De hol tart a polgárháború?



GettyImages-487289100
Tóth Gergely


Jó reggelt, Magyarország, jó reggelt Európa! A szíriai polgárháború pár hónapja a mészárlásokon való borzongáson és a műemlékek ledózerolása miatti álszent felháborodáson – most komolyan, ki az, aki bármit is tudott Palmyráról, mielőtt az Iszlám Állam teletömte dinamittal? - kívül senkit nem nagyon izgatott.
Most viszont már Széles Gábortól a UKIP-ig minden agytrösztnek megvan az ötlete arra, hogyan is kéne megoldani a válságot. A magyar kormány permanens zavarában is mindig Szíriára mutogat, hogy ott tessék beavatkozni!
Azt szögezzük le, hogy hiába tűnik úgy, hogy a Szíriára mutogatással csak megpróbálják elterelni a figyelmet a menekültek kezelésében mutatott összeurópai impotenciáról, maga a diagnózis abszolút jogos:
A menekültválságot Európában csak kezelni lehet, megoldani a Közel-Keleten kell.

Fotó: Wikipedia



Persze az okos kijelentések mellett az európai államok az elmúlt hónapokban sem igazán törték magukat, hogy tevőlegesen is beavatkozzanak a polgárháború menetébe. Ennek okairól – köztük igen sunyi háttérösszefüggésekről – majd később. Előbb nézzük, mi is a helyzet Szíriában!





Ahogy arról korábban szó volt, Aszad stratégiai célja, hogy megvédje az ország észak-déli tengelyét, valamint az emögött fekvő tengerparti tartományokat. Azonban Szíriában ugyanúgy nem lehet egységes frontvonalról beszélni, mint ahogy nincs egységes ellenzék sem. Sőt, egy közép-európai újságírónak még a harcok pontos folyásáról is csak homályos fogalmai lehetnek, mivel igen kevés a polgárháborúban dolgozó haditudósító, ellenben csak úgy ömlenek a különböző milíciák propagandavideói. De azért északról délre haladva megpróbálom kibogozni, mi is történik a főbb konfliktuskatlanokban.

Aleppó




Fotó: Stringer / Reuters

A legnagyobb szíriai városnál 2012 óta folytatott állóháborúban a három nagy hadviselő fél körtánca jelenleg a következő szekvenciát követi: Aszad erőit a felkelők koalíciója visszaszorítottanéhány kerületből, a felkelőknek viszont az Iszlám Állam pörkölt oda keményen, akiket viszont az USA és a kurdok nemhivatalos koalíciója szorongat (a kurdokat pedig a törökök sanyargatják). Nem úgy tűnik, mintha bármelyik fél is el tudná dönteni az ostromot, az azonban már látszik, hogy ki a legnagyobb vesztes: helyi lakosság, melyet nem csak a kormányerők hordóbombái, a felkelők rakétái, de már az Iszlám Állam vegyi fegyverei is gyors menekülésre ösztönöznek.
Aleppónál mutatkozott meg, hogy
az al-Kaida emírje bölcsebb, mint Gyurcsány Ferenc
Al-Zavahiri ugyanis tudja, mikor kell szerényen háttérbe húzódni, nehogy a terrorszervezet iránti ellenszenv miatt bukjon a Nagy Cél. Ezért a talán legerősebb északnyugati ellenzéki milícia, az an-Núszra Front elvonult Aleppó alól, hogy az Egyesült Államok légierejének ne lehessenek erkölcsi kifogásai az ellenzékiek támogatásával szemben. Dzsihadista szervezeteknél – különösen, ha sikerszériában vannak – ritka az ilyen stratégiai gondolkodás, ezért is gondolom azt, hogy az an-Núszra pragmatizmusa hosszútávon sokkal életképesebb az Iszlám Állam kamikázekalifátusánál


A Földközi-tenger partján jöhet létre a második Iszlám Állam

Szíriában egy pragmatikus és sokkal hatékonyabb csoport építi ki uralmát, mint az ISIS. De öngyilkos merénylőik és mesterlövészeik Aszadot akarják legyőzni, nem támadják a Nyugatot, és az elfogott apácákat is elengedik. Íme, az an-Núszra!Tovább

Damaszkusz




A szír kormányerők légicsapásának helyszíne Damaszkuszban.
A szír kormányerők légicsapásának helyszíne Damaszkuszban.
Fotó: Bassam Khabieh / Reuters

Damaszkusz térsége egyre inkább Aleppóhoz kezd hasonlítani abban a tekintetben, hogy két iszlamista szervezet szorongatja Aszad erőit. Az elővárosokat két nagy erő vívja épp: az Iszlám Hadsereg és az Iszlám Állam. Gondolom, ez utóbbit nem kell bemutatni, a Dzsais al-Islam-malviszont érdemes megismerkedni:
  • több milícia koalíciójából jött létre
  • legalább 5000 katonával rendelkezik
  • elutasítja a nyugati demokráciát, annál inkább pártolja a sáriát
  • ennek megfelelően egy iszlám állam létrehozása a célja, még ha nem is olyan radikális módon, mint al-Bagdadinak
És ha most már nem érti, miben is különbözik Iszlám Hadsereg az Iszlám Államtól, akkor csak annyit érdemes megjegyeznie:
Az Iszlám Hadsereg Szaúd-Arábia fedőszerve

Az Iszlám Hadsereg katonái gyakorlatoznak Damaszkusz mellett (2015. január)
Az Iszlám Hadsereg katonái gyakorlatoznak Damaszkusz mellett (2015. január)
Fotó: AFP


És a legnagyobb Öböl-állam pénze meg is látszik a felszerelésen és egyenruhákon. A szaúdiak abban is előrébb tartanak az amerikai árnyékhadseregnél, hogy Zahran Allus személyében találtak egy olyan tisztet, aki
egy milíciából ütőképes hadsereget faragott
De Damaszkusz bevétele nem lesz könnyű, hiszen Aszad is ide koncentrálja erőit. A BBC fővárosi tudósítója szerint
A kormány által ellenőrzött területeken nyugalom van, az élet ugyanúgy zajlik, mint a hétköznapokban. (...) A katonák morálja jónak tűnt, felszerelésük, fegyvereik és állásaik jól karban voltak tartva

Daraa

Szíria legdélebbi nagyvárosa is már három éve a frontvonalban van; sőt, a százezres város körül szinte a teljes tartományt elfoglalták már az ellenzékiek, de a Daraa városa ellen indított offenzívajúliusra megtorpant. Daraa azért is különösen érdekes, mert a nem kevesebb, mint 52 ellenzéki milíciát összefogó Déli Frontban – az összes többi hadszíntértől eltérően – nem olyan erős az iszlamista befolyás. Ezért ha valahol, akkor itt lehetne valami keresnivalója a szekuláris erők kiképzésébe és bevetésébe eddig 500 millió dollárt eddig tök feleslegesen befektető Egyesült Államoknak (erről még egy háttértanulmányt is olvashatnak). 

Latakia

Az Aszad-rezsim megroppanását jelzi, hogy a harcok elérték az alavita törzs (innen származik az Aszad-család) területeit is. A Földközi-tenger mellett fekvő Latakia tartományban eddig csak azAszad-család aranyifjai garázdálkodhattak szabadon, de Latakia üdülővárosába a múlt héten már sikerült egy autóbombát becsempészni, és egy iskola előtt felrobbantani (ugye ön se gondolta komolyan, hogy Szíriában csak az Iszlám Állam használ öngyilkos merénylőket?). A tavasszal elfoglalt Idlib tartományból június folyamán már indult egy komolyabb offenzíva is, de ez nem járt sikerrel.

És akkor jöttek az oroszok




Harcok nyoma Damaszkusz északi elővárosai közelében
Harcok nyoma Damaszkusz északi elővárosai közelében
Fotó: Stringer / Reuters



És Latakiával érkeztünk el a konfliktus nemzetközi szintjéhez. Irán és Oroszország ugyanis úgy döntöttek, Aszad több területet nem veszíthet, rendszerét életben kell tartani. Hogy miért?


Fekete nindzsákkal támad az Isten Pártja

A Hezbollah harminc év alatt regionális milíciából árnyékállammá, majd nemzetközi elitalakulattá vált. Ma már a szunnita-síita vallásháború minden frontján ott vannak.Tovább
mindig csináld az ellenkezőjét annak, amit az amerikaiak tesznek
Oroszország persze hivatkozhat arra, hogy veszélyben látja az egyetlen földközi-tengeri bázisát Tartuszban, de ez azért kamu, mert a hetvenes években épült támaszpontot lényegében már kiürítették.
Egészen mostanáig. Mert bár a nyár folyamán úgy tűnt, hogy az oroszok leginkább a „béketárgyalások” jelszavával próbálnak meg lélegzetvételnyi haladékot kieszközölni Aszad számára, augusztusban kiderült:
Putyin bevállalta, hogy orosz katonákkal fordítsa meg a háború menetét
A polgárháború korábbi szakaszaitól eltérően ugyanis már nem elég az, ha Oroszország rakétarendszerekkel vagy páncélosokkal erősíti meg a szíriai hadsereget, mert a szíriai hadsereg lényegében elfogyott. Ezért nagyon úgy tűnik, az oroszok inkább megspórolják a toborzásra kiképzésre szánt időt és energiát, és a maguk kezébe veszik az ügyet. A katonai beavatkozás mértéke egyelőre nem tisztázott, de meglehetősen nagy léptékűnek tűnik. Az oroszok ugyanis
  • felújítják a tartuszi hadikikötőt
  • Latakiában légibázist építenek, és meg nem erősített hírek szerint már Szuhoj-27-eseket is láttak Szíria felett
  • Az orosz hadsereg legkorszerűbb T-90-es tankjait szállították a frontra
  • a szintén új fejlesztésű BTR-82A lövészpáncélosokat orosz személyzettel már be is vetették
  • állandó légihidat létesítettek Szíriával, melyet a - nyilván amerikai sugallatra kihirdetett –bolgár légtérzár után Teherán felé irányítottak át.
Mert Oroszország Szíria kapcsán nagyon egymásra talált a nukleáris megállapodás révén a szankcióktól épp megszabadult Iránnal, mely az elmúlt hónapokban már több ezer katonáját és a világ talán legjobb gerillaszervezetének számító Hebollahot is mozgósította Aszad védelmére.
Érdekes, mennyire megbénítja az Egyesült Államokat az elnökválasztási kampány, az európai szövetségeseit politikailag megrázó menekültválság ellenére sem változtattak a légi támogatás kizárólagosságán alpuló hadjáraton. Ráadásul az USA legvállalhatóbb, legstabilabb és legütőképesebb szövetségesei, a kurdok súlyos csapást szenvedtek – paradox módon nem az Iszlám Államtól, hanem az USA másik stabil és ütőképes szövetségesétől, Törökországtól. Erdogan ugyanis a közelgő előrehozott választást szem előtt tartva háborút indított nemcsak saját kurd „terroristái ”, hanem az iraki kurdok ellen is (erről a piszkos húzásról részletesen itt olvashat).


Kockázatos hazárdjátékba kezdett az illiberális nagymester

A választásokra készülő török elnök háborút indított a szavazatokért. Igazi háborút. Az Iszlám Állam felrobbantott néhány szerencsétlen kurdot, mire a török kormány elkezdte lőni a kurdokat. Értik, ugye? A kifőzött tervbe beleremeghet a Közel-Kelet.Tovább
Közben a nyilvánvaló előjelek ellenére az USA egyszerűen nem tud mit kezdeni az orosz intervencióval, tevékenysége a már említett légtérzáron kívül kimerül a tiltakozásokban ésfigyelmeztetésekben. Ezek a gesztusok már a Krímnél és Kelet-Ukrajnánál is megmutatták, mennyit érnek.
Az oroszok azonban könnyen darázsfészekbe nyúlhatnak: Törökország és az Öböl-monarchiák ugyanis 2012 óta rengeteg pénzt és energiát öltek a háborúba (ahogy azt feljebb is olvashatták, a szaúdiak az Iszlám Hadsereg, Katar pedig az an-Núszra fő támogatója), és ahogy arról korábban írtam,


Orosz katonák harcolnak Szíriában

Kőkemény bizonyítékokat találtak arra, hogy orosz harckocsizók lövik a felkelőket. Szeptemberben egy egész orosz hadsereg indulhat Aszad megmentésére. De Szíria nem Ukrajna, Putyin könnyen lábon lőheti magát.Tovább
az olajár manipulálásán keresztül háromszor verhetik vissza Putyinon a kalandorakciót
Ráadásul a szunnita államok több nyugati országot is gazdaságdiplomáciai pórázon tartanak, méghozzá milliárdos fegyverüzletekkel. Az elmúlt években ugyanis ezek az országok váltak a világ legnagyobb fegyvervásárlóivá, és a történelmi tapasztalatok szerint
hadiipari üzletek soha nem köttetnek meg titkos politikai záradékok nélkül
Feltűnő például, hogy Franciaország idén 12 milliárd dolláros szerződést kötött Szaúd-Arábiával. Az Egyesült Arab Emírségeknek pedig véletlenül akadt egy kis aprója, hogy kisegítsék a franciákat, és megvegyék az egyik Mistral-deszanthajót, ami pont az orosz embargó miatt ragadt a franciák nyakán.

De mi lesz akkor Szíriában?




Fotó: Stringer / Reuters

A Nyugat sokáig dédelgette azt az ábrándot, hogy végül csak megbukik Aszad, és utána elkezdhetnek foglalkozni a többi vállalhatatlan frakcióval. Most azonban
a polgárháború befejezése helyett inkább annak befagyasztása lehet a reális opció
  • Erre törekednek a politikai válságtól rettegő uniós állami vezetők, akiknek muszáj valami gyors megoldást felmutatni odahaza
  • Erre törekszik az orosz-iráni érdekszövetség, mely a jelenlegi harci helyzetben megelégedne a status quo-val
  • Ebbe törődhet bele az USA, mely egyre kevésbé tudja érvényesíteni a maga forgatókönyvét, és melynek ma már fontosabb az Iszlám Állam elleni harc, mint a szövevényes polgárháború – még akkor is, ha ez a kettő elválaszthatatlanul összefonódik.
De könnyen lehet, hogy még egy ENSZ-segítséggel tető alá hozott fegyvernyugvás sem hozhat eredményt, az ellenérdekeltek ugyanis igen befolyásosak és nagyon közel vannak:
  • Aszad hatalmon maradása nem elfogadható a síiták ellen kvázi-vallásháborút vívó szunnita hatalmaknak
  • Aszad hatalmon maradása nem elfogadható az USA külpolitikájára - Netanjahu ide vagy oda - nagy befolyást gyakorló Izraelnek
  • És Aszad hatalmon maradása nem elfogadható annak a több száz milíciának, melyekkel egy esetleges fegyverszünetet a gyakorlatban is be kéne tartatni.
Azaz sem gyors fegyverszünetben, sem gyors győzelemben nem reménykedhetünk, sőt: az Aszad-rezsim váratlan katonai megerősítésével tovább nőtt az esélye egy elkeseredett, elhúzódó háborúnak, mely során újabb területek válnak hadszíntérré, és újabb emberek menekültté.

Orosz katonák harcolnak Szíriában



Tóth Gergely


Nagyon komoly bizonyítékokat talált a Daily Beast arra, hogy orosz páncélosokban orosz katonák harcolnak a defenzívába szorult Aszad-rezsim megmentéséért.



Szíria: itt a vég kezdete

Kivérzett az Aszad-rezsim, de rendszerváltás helyett terrorszervezetek vetélkednek a hatalomért, tartós megosztás helyett fellángolnak a harcok. Milliós városok, érintetlen tartományok válnak fronttá, újabb százezrek menekülhetnek el az országból.Tovább

A következtetéshez ezeken az információmorzsákon lépdelve jutott el:
  1. Az utóbbi időkben megszaporodtak a helyi forrásokból származó híresztelések orosz katonákról, drónokról, sőt arról is, hogy a latakiai Jablah városában egy orosz bázis épül (egyes spekulációk szerint ezzel összefüggésben vonták ki a NATO Patriot rakétáit Törökországból).
  2. Augusztus 22-én a Boszporusz hajóforgalmát figyelő weboldalon feltűnt a két nappal azelőtt áthaladó Nyikolaj Filcsenkov deszanthajó, a Szevasztopolban állomásozó hadihajó a Földközi-tenger felé haladt, és fedélzetén látszottak a BTR-82A lövészpáncélosok (ha a fedélzetre szorultak, akkor a raktérben is lehetett vagy kéttucatnyi páncélos).
  3. A szállítmányt kiszúró Oryx haditechnikai blog rá is bukkant ezekre az új fejlesztésű lövészpáncélosokra egy északnyugat-szíriai harcokról forgatott videóban. Ebben a videóban rövid ideig hallatszik az egyik BTR belső rádióforgalma, melyből kiderül
a páncélosok kezelői egytől egyig oroszul beszélnek,
sőt szinte biztos, hogy nem oroszul beszélő szírekről van szó (mondjuk eleve miért beszélnének oroszul a szírek?), hanem oroszokról, mivel az orosz katonai zsargont használják.







Vadászbombázók települnek a Földközi-tenger partjára 

A kőkemény bizonyíték felbukkanásával már értékelhetővé válik az izraeli ynet hétfői cikke, mely – persze meg nem nevezett – amerikai diplomáciai forrásokra állítja, hogy 
szeptemberben egy egész orosz hadsereg érkezik Szíriába, 
melynek gerincét egy vadászbombázókból és harci helikopterekből álló egység jelenti majd, és eköré épül az egész kontingens, ami a következő elemekből áll:
  • pilóták
  • szerelők
  • földi kiszolgálószemélyzet
  • légvédelmi egységek
  • a szír pilóták oktatói
  • és persze a „katonai tanácsadók”, akik simán lehetnek akárkik a deszantosoktól a harckocsizókon át az FSZB-tisztekig
Bár ilyen direkt beavatkozásra Szíriában eddig nem vállalkozott Putyin, eddig sem csak az ENSZ-ben sietett minden alkalommal az Aszad-rezsim támogatására. Hadihajói – a Nyikolaj Filcsenkov is – rendszeresen szállítottak nehézfegyvereket, páncélosokat és elektronikai hadviselésre alkalmas felszereléseket Szíriába az egyetlen földközi-tengeri orosz bázison, Tartuszon keresztül. Az oroszok kémekkel is segítették Aszadot; Tel al-Harában egy egész lehallgatóbázist hoztak létre, melyet azonban elfoglaltak a felkelők, akik alaposan dokumentálták az orosz technológia és az orosz személyzet nyomait.

Könnyen lábon lőheti magát Putyin

Oroszország eltökélte, hogy Iránnal összefogva megvédi szövetségesét; és kész olyan méretű haderőt bevetni, mellyel minimum megállítja a felkelőket. A beavatkozást a Kreml persze nem erősíti meg (a korábbi akciókat is mind tagadták), de egy ilyen méretű hadsereg teljes felfejlődése nyilván nem marad észrevétlen.
A katonai akcióra a hivatkozási alapot könnyen meg lehet teremteni, hiszen az USA is széles körű koalíciót hozott létre az Iszlám Állam (IS) ellen. Azonban az orosz páncélos Latakiában nem az IS, hanem az iszlamista erők koalíciója, a Hódító Hadsereg (Dzsaish al-Fatah) milicistáira ürítette ki a 30 milliméteres gépágyút.
A Dzsaish al-Fatah győzelmébe viszont rengeteg energiát és pénzt fektetett már Törökország, Katar és Szaúd-Arábia, melyek számára elfogadhatatlan az, hogy a síita Irán kliensei uralkodjanak nemcsak Irakban, hanem Szíriában is. És a Perzsa-öböl menti államoknak van egy jokerük Oroszországgal szemben:
ők mondják meg, mennyibe kerül az olaj
Az orosz gazdaság ugyanis borzalmasan sérülékeny, teljesítményét kizárólag a nyersanyagexport alakulása határozza meg. A legfontosabb exportcikk persze az olaj, melynek árát a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) határozza meg – és ennek nem tagja Oroszország. Az OPEC döntéseire a legnagyobb befolyása Szaúd-Arábiának van, az oroszok legfeljebb kívülről lobbizhatnak saját érdekeik figyelembe vételéért. Ez azonban sokszor kevés. Tavaly például az OPEC tudatosan úgy lenyomta az árakat, hogy Oroszország csaknem csődbe ment. És ha Putyin a Közel-Keleten is el akarja adni azt, amit Ukrajnában sikerült, akkor könnyen lehet, hogy lábon lövi magát.





Menthetetlenül zuhan a rubel

Az egész orosz tőzsdénél a Microsoft már egymaga drágább. A brutális kamatemelés sem segített.Tovább

Ha ez az egész nem egy nagy blöff, akkor jönnek az orosz–amerikai légicsaták

Putyin a lépéssel az Egyesült Államokkal való közvetlen konfrontációt is kockáztatja. Az USA ugyanis pont augusztusban jelentette be, hogy légiereje az Aszad-rezsim légitámadásai ellen is megvédi a felkelőket, ami azt jelentheti, hogy az F-15-ösöknek hamarosan – valószínűleg szír felségjelzéssel repülő – orosz gépeket kell elfogniuk. Ez a forgatókönyv beláthatatlan következményekkel járhat, ezért egészen biztos vagyok abban, hogy Oroszország erre a frontra nem fog előzetes egyeztetés nélkül komoly egységeket átdobni.
És van még egy lehetőség: a blöff. Könnyen lehet, hogy a katonai jelenlét kiszivárogtatásával és egy, a háborút eldönteni képes katonai kontingens belengetésével Putyin nem elsősorban Aszadharctéri, hanem tárgyalási pozícióit akarja erősíteni; és egy olyan fegyverszüneti megállapodást akar elősegíteni, mely megtartja a diktátor uralma alatt Szíria nyugati partvidékét, és a kulcsfontosságú észak–déli városi tengelyt.



Az Egyesült Államok letörné Kína szarvait





2015-10-24T082953Z 1439368747 GF20000027512 RTRMADP 3 SOUTHCHINA


Szabó Dániel Vilmos


Az Egyesült Államok nagyon közel küldte az egyik rombolóját Kína egyik mesterséges szigetéhez a Dél-kínai-tengeren. A USS Lassen küldetése papíron a térség hajózásának biztosítása, de a szakértők szerint egy erődemonstráció Pekingnek. Kína ugyanis saját területének tekinti a földdarabot, amin mindössze egy kifutópálya van.
Az Egyesült Államok haditengerészete egy irányított rakétákkal felszerelt rombolót vezényelt egy kínai mesterségesen feltöltött zátonyhoz. A Spratly-szigetekhez tartozó mesterséges földnyelvet valamivel kevesebb mint 12 tengeri mérföldre megközelítette a USS Lassen – közölte egy amerikai védelmi tisztségviselő kedden.
Ez a távolság szimbolikus: Kína a parttól számított 12 tengeri mérföldön belüli részt saját felségterületének tartja. Az Egyesült Államok így üzente meg, hogy az épített szigetet nem tekinti az ország területének.





Erődemonstráció Kína hátsókertjében

Az Egyesült Államok 2012-ben jelentette be, hogy flottáinak nagyobbik részét – köztük néhány repülőgép-hordozóját – a csendes-óceániai térségbe vezényli. Az elmúlt időszakban több határvita indult Kína, a Fülöp-szigetek, Vietnam, Korea és Japán között, mert a térségben sok az olajban, földgázban és más erőforrásokban gazdag lelőhely.
Emiatt ez a világ egyik legveszélyesebb területe.







Az USS Lassen hadihajó a Dél-kínai-tengeren
Az USS Lassen hadihajó a Dél-kínai-tengeren
Fotó: Handout

A flotta áthelyezésének másik oka, hogy az elmúlt időszakban Kína felpörgette hadi fejlesztéseit.Továbbépítené és megőrizné nagyhatalmi státuszát. Az Egyesült Államok ezért megmutatta: nem engedi át a csendes-óceáni térséget, ha kell, áthelyezi ide hadereje jelentős részét.


Mit akar Kína a semmiből felhúzott szigetekkel?

A Dél-kínai-tenger vitatott hovatartozású szigetei mellé egyre több mesterséges is megjelenik, amikre már kifutópályák épülnek. Az USA-val hadgyakorlatba kezdő Fülöp-szigetek tart Kínától, vietnami katonák is haltak már meg az olajban gazdag szigetekért.Tovább
A tengeri hadviselés atombombájaként szokás emlegetni a repülőgép-hordozó hajókat. Egy ilyen birtoklása hasonló státuszszimbólum, mint egy atombomba birtoklása. Ez az egyik legdrágább fegyvernem: megépítése, működtetése és birtoklása több tízmilliárd dollárba dollárba kerül. Nem véletlen, hogy a világ haditengerészetei közül csak kevesen engedhetik meg maguknak.
Az Egyesült Államok emiatt szinte egyeduralkodó 11 anyahajójával. Oroszországnak, az USA legnagyobb katonai riválisának csak egy darab van, miközben még Olaszországnak is csak kettő – ezzel az olaszok a másodikok a listán.
Kína egyetlen repülőgép-hordozóval rendelkezik. Ez sem saját fejlesztés: 2012-ben egy be nem fejezett exszovjet hajót vettek meg Ukrajnától. A Liaoninget egyelőre nem veti be a pekingi hadvezetés. Évekig eltarthat, míg a kínaiak megtanulják használni, nem véletlen, hogy jelenleg csak kiképzőhajónak használják.

Anyahajópótlék halászoknak

A nagyhatalmi státuszát építő és erősítő Kína viszont nem engedheti meg magának, hogy ne fokozza katonai jelenlétét a Dél-kínai-tengeren. A térségben tucatjával vannak olyan kis szigetek és zátonyok, amelyek alatt jelentős kőolaj- és földgázkészletek lehetnek. Ha másért nem, halászati szempontból mindenképpen jelentősek. Éppen emiatt Peking a legtöbbet magáénak tartja.
Bevethető repülőgép-hordozók hiányában Kína egyre több szigeten kezdett támaszpontokat építeni. Sőt, az utóbbi időben, ha a természet nem adott megfelelő helyet erre, akkor építettek egy szigetet oda, ahova éppen kellett. A zátonyok és a sekélyebb területek feltöltését Peking a halászattal magyarázta. A kikötőkre épített házak és egyéb létesítményekre is azt mondták, az itt kikötő halászhajóknak készültek.



Spratly-szigetek a Dél-kínai-tengeren
Spratly-szigetek a Dél-kínai-tengeren
Fotó: Handout



Washington viszont egyszerűen tengeri bázisoknak veszi ezeket. A Pentagon 2014 óta többször közölt jelentéseket, melyek szerint a mesterséges földdarabokra húzott kifutópályák katonai célokra is használhatóak, és a kísérő épületek is megerősítik ezt: radarok és fejlett rakétarendszerek is telepíthetők a területre.

Az Egyesült Államok a szövetségeseinek is üzent

 Washington nem fogadja el Kína szuverenitását a szigetek felett, és jelezte, hogy haditengerészetének hajói a jövőben sem fogják elkerülni. A kínai kormány erre közölte, nem fogja engedni, hogy felségvizeit a hajózás szabadságára hivatkozva megsértsék.
Az Egyesült Államok kijelentése gesztusértékű: október elején Japán és  további tíz térségbeli ország aláírta a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) néven ismert szabadkereskedelmi megállapodást. A TPP-tárgyalásokat 2010-ben kezdte az Egyesült Államok, Ausztrália, Peru, Vietnam, Szingapúr, Új-Zéland, Chile és Brunei. Malajzia 2010-ben, Mexikó és Kanada 2012-ben, Japán 2013-ban csatlakozott.  
Joko Widodo, Indonézia elnöke hétfőn találkozott Barack Obamával, és jelezte, csatlakozna a megállapodáshoz. Ugyanígy tett korábban a Fülöp-szigeteki kormány is.



USS Lassen a Dél-kínai-tengeren 2015. októberében
USS Lassen a Dél-kínai-tengeren 2015. októberében
Fotó: AFP



A TPP tagjai többnyire olyan országok, amelyeknek van területi vitájuk Kínával. Washington a USS Lassen bevétésével világossá tette számukra, hogy támogatja őket.


Mit akar Kína a semmiből felhúzott szigetekkel?



000 Hkg10170217


ivand


A Fülöp-szigetek az Egyesült Államokkal karöltve eddigi egyik legnagyobb éves hadgyakorlatába kezdett a múlt héten. Tíz nap alatt 11 ezer katona, 89 repülő és több hadihajó vesz részt a Dél-kínai-tengeren folyó műveletekben.



Amerikai tengerészgyalogosok hadgyakorlaton a Fülöp-szigeteken
Amerikai tengerészgyalogosok hadgyakorlaton a Fülöp-szigeteken
Fotó: Ted Aljibe

A Balikatan hadgyakorlatot ezúttal a vitatott hovatartozású szigetek körüli vita kiújulása előzte meg, miután olyan új műholdképek kerültek elő, amiken az látszik, hogy Kína nagy erőkkel húzza fel a kifutópályákat a szinte a semmiből emelt mesterséges homokszigetekre.
Az elmúlt években egymást érték a hadgyakorlatok és erődemonstrációk a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalának számító Dél-kínai-tengeren, ahol a tömérdek lakatlan kis sziget és most már néhány mesterséges társuk olajkincsekben gazdag, feltáratlan lelőhelyek tetején csücsülhet.
A dél-ázsiai térség és az egész világ egyik legveszélyesebb konfliktusforrása lehet a Spratly-szigetek környéke,
miután Kína és a környező országok évek óta egymásnak feszülnek a terület hovatartozása miatt, pedig a tényleges kiaknázásra még várni kell. Az Egyesült Államok is átcsoportosítja haderejének egy részét a csendes-óceáni térségbe a következő években, így többek között a szigetek fölött néz majd farkasszemet Kínával.

Felpörögtek a munkálatok

Már korábban is felbukkantak képek a dél-kínai-tengeri szigeteken folyó építkezésekről, de pénteken új műholdképeken az is látható volt, hogy alig egy év alatt egy kifutópályát is felhúztak az egyik kis szigetre. Az IHS Jane's Defence Weekly szerint a 3 kilométeres hossz megfelel egy katonai célra használt kifutópályának, vagyis hadireptereknek alkalmas szigetté formálták át a zátonyt. Emellett arra utaló nyomok is látszanak, hogy újabb kikötőket építenek ki, és van olyan zátony, ahol tíznél is több hajót látni a műholdképeken. (A BBC egyik összeállításában videón is látható közelről az egyik építkezés, ahogy egy korábban víz alatti zátony tetején ma már homoksziget emelkedik.)





Edward Schwarck, a Royal United Services Institute elemzője szerint az építkezések nem önmagukban jelentenek fenyegetést, de következtetni lehet belőlük Kína hosszabb távú terveire. Hét zátonynál is felmerült a gyanú, hogy Kína hadireptereknek alkalmas szigetté formálja át a területet: homokkal tölti fel a korallzátonyokat, majd az így keletkezett felületet lebetonozza. Az egyik területen három mesterséges szigetet vonhatnak össze, ezek pedig alig 25 km-re vannak egy olyan szigettől, ahol eddig is éltek Fülöp-szigetekiek.

Nem örülnek neki

A Dél-kínai-tenger mentén a vitatott szigeteket szintén magának követelő több ország is aggódik a fejlemények miatt. A Fülöp-szigetek szerint Kína agresszivitása feszültségeket szül a régióban, a mesterséges szigetekre épülő kifutópályákat pedig nagyon könnyen katonai célra lehet használni,
radarállomásokat, de akár rakétasilókat is elhelyezhetnének rajtuk.


A leginkább a Mischief zátony zavarja a Fülöp-szigetekieket, mivel ha azon megveti a lábát Kína, akkor stabilan beékelődne olyan szigetek közé, amiket szintén magáénak vall a manilai vezetés, ráadásul katonáik is vannak a közelben. Pénteken kezdődött a 26. ASEAN-csúcstalálkozó Malajziában, ahol számítani lehetett rá, hogy előkerül a kérdés, Benigno Aquino Fülöp-szigeteki elnök ugyanis egy közös nyilatkozatban akarja elítéltetni Kína lépéseit. A hétfői megbeszélés előtt kiadtak egy közös nyilatkozatot, miszerint Kína szigetépítési munkálatai veszélyeztethetik a békét, biztonságot és stabilitást a Dél-kínai-tengeren, írja a Guardian.



Az elmúlt hetekben több magas rangú amerikai tisztviselő is felszólalt a kínai munkálatok ellen.
Kína egy óriási homokzátonyt épít fel
– mondta Harry Harris tengernagy, az amerikai Csendes-óceáni Flotta parancsnoka Ausztráliában, aki szerint már legalább 4 négyzetkilométernyi mesterséges területet emeltek ki így a vízből. Barack Obama amerikai elnök is aggodalmának adott hangot az elmúlt hetekben, hogy Kína puszta méretét és erejét felhasználva akarja kiszorítani a kisebb országokat a területen. „Szerintünk ezt diplomáciailag meg lehet oldani, de csak azért, mert a Fülöp-szigetek vagy Vietnam nem olyan nagyok, mint Kína, nem jelenti azt, hogy csak úgy félre lehet lökni őket" – mondta.
Kína megvédte az építkezéseket, amiket jogszerűnek nevezett. Az állították, hogy a terület védelmét ellátó katonák igényei mellett leginkább civil célokat szolgálnak a mostani munkálatok, a közelben bajba jutott hajóknak tudnának segítséget nyújtani a jövőben, tudományos kutatásokat végeznének, vagy éppen az időjárás-előrejelzést tökéletesíthetnék. Szerintük az építmények nem irányulnak kifejezetten egyik ország ellen sem, azonban a kínai külügyminisztérium szóvivője szerint elvitathatatlan joguk van a Spratly-szigetekhez, és csak az ország nemzeti szuverenitását védik.

Régre nyúlik vissza

Kína magának követeli a Dél-kínai-tenger legnagyobb részét a Spratly- és Paracel-szigetekkel, egy rakás sziklaszigettel és korallzátonnyal, ami miatt több közeli országgal, elsősorban a Fülöp-szigetekkel és Vietnammal, de Malajziával, Bruneijel, Szingapúrral és Indonéziával is vitában áll. A gőzerővel tartó építkezésekkel elsősorban ezeket a követeléseit nyomatékosíthatja a hosszabb távú célok mellett.
  • Kína állítása szerint területigénye évszázadokra nyúlik vissza, de 1947-ben egy térképet is kiadtak, amin a Paracel (Hszisa)- és a Spratly (Nansa)-szigetek hozzájuk tartoztak.
  • Vietnam szerint azonban Kína az 1940-es évek előtt nem követelte magának a szigeteket, amiket ők már a XVII. század óta sajátjuknak tekintenek, és állításuk szerint erről papírjuk is van.
  • A Fülöp-szigetek többek között a földrajzi közelsége miatt is magának követeli a Spratly-szigetek egy részét.
  • Malajzia több kisebb szigetre is igényt tart, Brunei viszont leginkább a felségvizeit félti. Mindkét ország az ENSZ Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS) hivatkozik, ami alapján a tengerparttal rendelkező országok a 200 tengeri mérföldön belüli területet kizárólagos gazdasági övezetükké nyilváníthatják. A kínaiak szerint azonban erre hivatkozva sem lehet megsérteni egy másik ország szuverenitását.
A sokegyenletes vita nem maradt meg elméleti szembenállás és retorikai puffogtatások szintjén, hanem halálos áldozatokat is követelt már. Kína 1974-ben erővel próbált érvényt szerezni követeléseinek a Paracel-szigeteknél, a harcokban pedig több mint 70 vietnami katonát öltek meg. 1988-ban ezúttal a Spratly-szigeteknél csapott össze a két ország, Vietnam akkor 60 tengerészét veszítette el, írja a BBC. Tavaly is akkor törtek ki Kína-ellenes zavargások, amikor egy kínai olajfúró tornyot állítottak fel Vietnam által magának követelt vizeken.

A jogi megoldás kérdése is többször felmerült már. 2012-ben a kínaiul Huangjan (Huangyan) sziget, a Fülöp-szigetek szerint Panatag-zátony miatt feszült egymásnak Peking és Manila, több hajójuk is farkasszemet nézett egymással. A Fülöp-szigetek végül 2013 elején jelentette be, hogy ENSZ-bíróság elé vinné az ügyüket, de még ez sem hozhatna az ügyben Kínára kötelező döntést.

Rengeteg kincset rejthet

A szigetekhez nem csak nacionalista okokból ragaszkodnak ennyire az érintett országok. Egyrészt fontos hajózási útvonalak haladnak erre, másrészt pedig a halászokat is bőségesen ellátó vizekről van szó. Leginkább azonban az alattuk levő természeti kincsekért folyik a harc.
A világ egyik legnagyobb kontinentális talapzatánál fontos olaj- és földgázlelőhelyek lehetnek.


Olajat először 1969-ben találtak a stratégiai fontosságú szigeteknél, és a Dél-kínai-tenger olajtartalékát 23-30 milliárd tonnára becsülik, ráadásul nem kevés földgázt is rejthet a talapzat.
Egyelőre csak becslések állnak rendelkezésre, amikhez elsősorban a szomszédos területek természeti erőforrásait vették alapul. Kína ugyan néhány éve bejelentette, hogy felgyorsítja a Dél-kínai-tenger térségének gazdasági fejlesztését, azonban a feltételezett erőforrások feltárásának egy nagy része ma még irreálisan drága lenne. A mostani vita tehát nem is elsősorban a jelenről szól, hanem arról, ki milyen pozícióból vághat majd neki akár évek, évtizedek múlva a területek kiaknázásának.
Ezt az Egyesült Államok sem nézi tétlenül, nem véletlen, hogy Obama is többször hangoztatta már, hogy sokkal nagyobb figyelmet fordít majd a csendes-óceáni térségre és Dél-Ázsiára, 2012-ben pedig be is jelentették, hogy 2020-ra az amerikai flotta nagyobbik része – több repülőgép-hordozót is beleértve – ebben a térségben szolgál majd. Az Egyesült Államok azt is jelezte, hogy szélesíti védelmi együttműködését Új-Zélanddal, emellett Ausztráliával is erősítik kapcsolataikat, és megsokszorozzák közös hadgyakorlataik számát is a régióban.


Mit gondol, mikor bombáztak utoljára magyarországi várost?





Alapból nyilván mindenki arra gondol – kivéve minden bizonnyal az Észbontók versenyzőit –, hogy 1945-ben, de lehet, hogy inkább csak 1944-ben; esetleg elgondolkodik azon, hogy '56-ban nem volt-e, csak tankok jöttek-e. Vagyis majdnem mindenki.
De a barcsiak például egészen biztosan nem.
Ők, már ha nem nagyon-nagyon fiatalok és közönyösek a városuk múltja iránt, valószínűleg egészen pontosan tudják, mikor ért utoljára magyar várost légi csapás.
1991. október 27-én,
azaz épp ma 24 éve. Javában dúlt a délszláv háború a szerbek (jugoszlávok) és a horvátok (illetve délebbre a szerbek és a bosnyákok) között. Az 1991 májusában kezdődött horvát háborúban a hadműveletek sokszor az egykori Jugoszlávia területének északi részén, a magyar határ közelében folytak (maga a háború is itt, Vukovár közelében robbant ki). Így ha nem is mindennapos eset volt, de azért elő-előfordult, hogy lövedékek vagy kisebb rakéták, gránátok a határ magyar oldalán hullottak földre, csapódtak be.
Ami azonban 24 éve történt, az egy példátlan incidens volt. Este kilenc előtt nem sokkal egy, a belgrádi irányítás alatt álló jugoszláv hadsereg MiG–21-es repülőgépe szállt be az ország légterébe, majd két bombát dobott le Barcsra. A bombák szerencsére nem a városközpontban csapódtak be, hanem külső területen, így a támadásnak sérültje, halálos áldozata nem volt, de az jelentős anyagi károkat okozott.



A BL755 típusú, MK3-s változatú kazettás bomba, ezt a típust használták a bombázás során.
A BL755 típusú, MK3-s változatú kazettás bomba, ezt a típust használták a bombázás során.
Fotó: Wikipedia



A későbbi magyar vizsgálat szerint a támadás nem lehetett véletlen, hiszen kiválóak voltak a látási viszonyok, a szerbek viszont nem ismerték el, hogy magyar területet támadtak volna. Voltak magyarázatok, amelyek szerint szerint technikai hiba történt – arra korábban is volt példa, hogy magyar légtérből indultak szerbek támadni horvát célpontokat; eszerint a magyarázat szerint ezúttal két bomba idő előtt kioldott –, volt olyan teória, hogy provokálni akartak a szerbek, és persze olyan is, hogy tévedésből bombáztak, azt hitték, már Horvátország fölött vannak. Az első feltételezés azonban valójában ki is zárható, hiszen a bombák kibiztosított állapotban hagyták el a gépet.
Magyarország ekkorra egyébként már túl volt a délszláv háború minket érintő legkínosabb incidensén, a Kalasnyikov-botrányon, ami még 1991 elején robbant ki (és amit a bombázások idején a szóbeszéd szintén felemlegetett). Egy Belgrádban bemutatott dokumentumfilm szerint ugyanis a magyar kormány jóváhagyásával, sőt, akár közreműködésével több ezer Kalasnyikov gépfegyvert vásárolt Horvátország magyaroktól. Jeszenszky Géza külügyminiszter azt mondta, hogy a magyar kormány tudta nélkül tízezer Kalasnyikovot adtak el az akkor még egységes Jugoszláviának. Később aztán kiderült, hogy mégis tudott a dologról a kormány, a horvátoknak szánt fegyverexportot mások mellett Raffay Ernő akkori honvédelmi államtitkár engedélyezte az aláírásával.




Soha ilyen durva kritikát nem kaptunk Amerikától





Na hülye magyarok vegyétek már észre ő itt nem az USA nagyköveteként szólalt fel , hanem a szabadkőműves mivoltát vetette be , hogy ne csak az a hülye gyurcsány pofázzon mindig . - Már a gyerekek is látják , hogy ő egy biorobot valaki bemondja a jelszót , és a dunkó késztetést érez , hogy ossza az észt , de hány ilyen tetüt tettek biorobottá akik polgárháború kirobbantására játszanak , és a vakoló énekkar mindig alátámasztják a szemét szar úsztatását csak nézzél rá most is azt hiszi , hogy a páholyba szónokol
de semmi baj a fasztarisznyának üres a tarisznyája , lepjétek meg egy , vagy több farokkal !!!
A kedves biorobot indító gombja jelmondata itt a farok volt !!!


Ja , hogy a zsidó média ezt soha nem tárgyalja így mert likvidálnák a főszerkesztőt , vagy családjából valakit ahogy szokták !!!




4O5A2084

Földes András
FÖLDES ANDRÁSKÖVETÉS
Miklósi Gábor


Szókimondó beszédben ostorozta az Orbán kormány politikáját Colleen Bell nagykövet a Corvinus Egyetemen.
A beszéd egyértelművé tette, hogy nem volt alapjuk azoknak a véleményeknek, amelyek szerint az Egyesült Államok megenyhült André Goodfriend távozása után, és már nem kritizálja úgy a magyar politikát, mint az ügyvivő működése idején.





Colleen Bell hosszú és udvarias bevezető után a diplomáciában szokatlan nyíltsággal sorolta azokat a problémákat, amelyek a magyarországi demokráciát veszélyeztetik.
  • A nagykövet felhívta a figyelmet az orosz olaj- és gázfüggőségünk káros hatásaira. Szabad, és diverzifikált, több forrásra épülő energiapolitika nélkül Oroszország politikai vagy gazdasági túszaivá válhatunk. A nemzeti energiapiacok integrálásával létrejövő energiaunió erősíthetné Európa energiabiztonságát.
  • Fontos az ország befektetői klímájának javítása, a befektetők, vállalatok ugyanis aggódnak az adózási és szabályozási környezet stabilitása miatt. Szükséges, hogy a befektetők képesek legyenek előre kiszámítani a vállalkozásaikat érintő szabályozók és adók hatásait. Bár az Egyesült Államok az egyik legnagyobb külföldi befektető Magyarországon, de ilyen környezetben csökkenhetnek a befektetéseik mértéke.
    4O5A2228
    Fotó: Ajpek Orsi
  • A nacionalista, intoleráns retorikát a szemétdombra kell hajítani.
  • Magyarországon rendszerszintű a korrupció, ami súlyos aggodalmakra ad okot. A korrupció aláássa a tisztességes kormányzást, és ez táptalaja lehet az erőszakos szélsőségesség erősödésének.
  • A kormány hozza nyilvánosságra a paksi atomerőmű bővítéséről szóló megállapodás részleteit.
  • Sérült az alkotmányos fékek és ellensúlyok, a demokratikus intézmények helyzete. Elindult egy olyan hatalomkoncentráció, amelynek eredménye az lehet, hogy a Magyarország sorsát nemzedékeken keresztül meghatározó döntések nagy része homályban marad.
  • Dermesztő hatásúak azok az intézkedések, amelyekkel a civil társadalom szabad működését veszélyeztette a kormány. Nem szabad az a társadalom, ahol a civil társadalom szervezeteit érintő korlátozásokat vezetnek be, ahol korlátozzák az eltérő véleményt kifejtő hangokat.
  • Gondok vannak a bíróságok függetlenségével. Az Alaptörvényhez az elmúlt években fűzött módosítások csökkentették az Alkotmánybíróságok függetlenségét. A nagykövet kritizálta, hogy az Alkotmánybíróság bíráinak kijelöléséhez már nincs szükség a politikai pártok beleegyezésére. Az Alkotmánybíróság tagjait korlátozták abban is, hogy az Alaptörvény módosításait vizsgálják.
    4O5A2099
    Fotó: Ajpek Orsi
  • Csökken a sajtószabadság. "Ez a hanyatlás korlátozza a párbeszédet és a magyar emberek számára fontos ügyek megvitatását. A Freedom House most már, egy öt éve tartó hanyatlást követően, a média szabadsága tekintetében csak részben szabad országként kategorizálja Magyarországot." Bell azzal védte ki a várható kormányzati kritikát, hogy rámutatott, nem az újságírók bebörtönzéséről, megkínzásáról beszél. "A mi meglévő aggályaink inkább a koncentrált médiatulajdonra és az állami médiának juttatott hangsúlyos szubvencióra vonatkoznak." Ezek alapjaiban torzíthatják el a médiaüzleti viszonyokat azzal, hogy megakadályozzák új lapok indulását, a kisebb szerkesztőségeket pedig a csőd szélére hajszolják. "További ellenőrzés valósul meg a nyomtatott és televíziós médiumok felett azzal a választással, hogy a hirdetéseket bizonyos entitásokhoz juttatják."
  • Médiatanács, amelynek a független sajtó érdekében fellépő ombudsmannak kellene lennie, kizárólag egyetlen pártból érkező kinevezettekkel van feltöltve.
  • választási törvény átszabása is kritika tárgya volt. Bell kiemelte a választási körzetek újrarajzolását, vagy a határon túli magyarok szavazásának kérdését.
    4O5A2186
    Fotó: Ajpek Orsi
  • Menekültügyben a menekültek megbélyegzése, ellenségként kezelése került szóba. "Minden szuverén államnak joga van megvédeni saját határait. Ugyanakkor a nemzetközi közösség tagjaként minden államnak alapvető kötelessége megsegíteni a biztonságot kereső menekülteket." A xenofób kormányzati retorikának azonban nincs köze a megoldáskereséshez. Humánus megoldásokra, és valamennyi migráns emberi jogainak tiszteletben tartására van szükség.
Coleen Bell beszédjében leszögezte, hogy szó sem volt az amerikai álláspont felpuhulásáról.
Politikánk. NEM. Változott. Magyarország barátjaként szóvá tettünk ügyeket a múltban, ezt tesszük a jelenben és ezt fogjuk tenni a jövőben is – ugyanabban a szellemben – barátként és partnerként.
A beszéd után megkerestük a Külügyminisztériumot, hogy véleményezzék Bell beszédét, illetve megkérdeztük, hogy várható-e valamilyen diplomáciai reakció – tiltakozó jegyzék, a nagykövet behívása – a példátlanul kemény beszédre. Amint a tárca reagál, a cikket frissítjük.

Mi van gyerekek a szabadkőművesek általános támadást indítottak ellenünk , és ti nem is látjátok az arcvonalat ???
A hadrendbe ez a kurva is beállt a gyurcsány mellé , hisz lehet hogy egy páholyba tartoznak , és hogy ne mindig az a hülye pofázzon most kijelöltek egy új arcot !!!
Nem gondoljátok , hogy be kéne tiltani a szabadkőműves tevékenységet az ország területén , mert veszélyesebbek a polgárőrségeknél , és a gárdáknál is , hisz ők már tudatmódosításokkal is operálnak , így van az hogy a hülye gyurcsány azt sem tudja, hogy mit csinált egy egy megmozdulás alatt , mert biorobot . És nem ő lenne az egyedüli eset , aki harcot indít a cigányok ellen , hogy ki kényszerítse a polgárháborút !!!
A család mindenféle T… szolgálatnak , és vakolóknak jelent , és mivel meghatározó jellegűek a személyiségük , - ők osztják a parancsokat királycsinálók – ezért valakinek likvidálni kellene őket , hogy kevesebb legyen a hazaárulókból !!!



Ha felszállsz a buszra, felrobbanhatsz, ha sétálsz, megkéselhetnek



2015-10-09T154920Z 165455202 GF10000238551 RTRMADP 3 ISRAEL-PALE


Szabó Dániel Vilmos



Több mint száz embert késeltek meg, szúrtak le, dobtak meg kővel vagy lőttek meg az év eleje óta Izraelben. A védelmi erők egy újabb palesztin intifádától tartanak, az emberek egyszerűen csak félnek a támadásoktól. Izraelben élő magyarokat kérdeztünk az elmúlt időszak késes támadásairól.
  • Október 20-án megkéseltek egy izraeli katonát, tömegbe hajtott egy palesztin sofőr, és elfogták a Hamász egyik vezérét.
  • Három nappal korábban meghalt két palesztin: egyikük késsel támadt az őt igazoltató rendőrökre, a másik férfi egy izraeli civilt próbált leszúrni, aki önvédelemből megölte.
  • A hónap közepén egyetlen nap alatt hat támadást indítottak palesztin szélsőségesek izraeli célpontok ellen. Huszonnégyen megsebesültek, négyen meghaltak.
  • Október 13-án öt támadásban huszonnégyen sérültek meg és hárman haltak meg.





Ez csak néhány hír az év elején kezdődött izraeli–palesztin összetűzésekről. Az idei első támadást a tizenöt éves Mohamed Héni Szubi Matok követte el január 8-án: a palesztin fiú egy ultraortodox izraeli férfit szúrt le csavarhúzóval Jeruzsálemben, a Damaszkuszi kapuhoz közel.
A 28 hónapos börtönbüntetésre ítélt tinédzser azzal indokolta tettét, hogy izraeli telepesek 580 olaj- és mandulafát vágtak ki Ciszjordániában. Az ENSZ jelentése szerint január és április között 8139 fát irtottak ki. Ezek az itt élők fő bevételi forrásai voltak.



Magát fotósnak kiadó palesztin késelt meg egy izraeli katonát Jeruzsálemben október 16-án
Magát fotósnak kiadó palesztin késelt meg egy izraeli katonát Jeruzsálemben október 16-án


Tíz hónap alatt több mint száz alkalommal követtek el támadásokat izraeli célpontok ellen késsel vagy más szúróeszközzel. Nagyjából százhetvenszer dobtak Molotov-koktélokat és gránátokat civilekre, katonákra, határőrökre vagy rendőrökre. Az izraeli hatóságok 550 palesztint tartóztattak le szeptemberig, közülük 225 embert elítéltek az akciók miatt.
De vajon milyenek lehetnek most az izraeli hétköznapok? Hogyan lehet az új típusú fenyegetés ellen védekezni? Kint élő magyarokat kértünk meg, meséljék el a tapasztalataikat.

A buszon felrobbanhatsz, az utcán megkéselnek

Ez nem intifáda” – mondja József, aki több éve él Izraelben. Szerinte most tényleg érezhető a feszültség és az óvatosság: „A támadások egész Izraelben bárhol megtörténhetnek, a legváratlanabb helyeken.” Emiatt József is óvatosabb, amikor felszáll a buszra, de különösebben nem fél, mert a közbiztonság ezzel együtt jó.
A férfi amiatt nem tartja intifádának a jelenlegi helyzetet, mert nincsen semmilyen rendszer a támadásokban. „Eleinte napi öt-hat volt, mostanra ez kezd lecsendesedni” – mondta. Az is különbség szerinte, hogy a támadókat ártalmatlanítják, nem lövik agyon. Vagyis az izraeli hatóságok próbálják elkerülni a további feszültségkeltést.



000 Nic6495442
Fotó: Abbas Momani



A Tel-Avivban élő Anna is jobban fél, mint korábban. Pedig a lány közelről látott felrobbanni egy autós pokolgépet tavaly.
Ha nem szállsz buszra, akkor nem robbansz fel egy buszon. De ha csak sétálsz az utcán, akkor simán megkéselhetnek
– mondta a huszonegy éves lány, aki szerint éppen ez a kiszámíthatatlanság okozza most a legnagyobb félelmet: nem lehet felkészülni a támadásokra.
Van olyan kollégám, akihez hozzávágtak egy követ egy autóból. Eltört egy bordája. A vicc az, hogy ő palesztin, nem is izraeli
– folytatta Anna, aki szintén egyetért azzal, hogy most nincs intifáda. Hiába vannak az egész országban támadások, a palesztinok nagy része nem támogatja a konfliktust. Annak ellenére sem, hogy a felmérések szerint 42 százalékuk az önálló államiság elérésének eszközét egy fegyveres ellenállásban látja.
Az elővigyázatosságról beszélt egy két éve kint dolgozó magyar családapa is. „Racionálisan nézve nincs veszélyben az életünk” – mondta. Ennek ellenére több szülővel közösen felfogadtak egy fegyveres biztonsági őrt a lánya óvodájához, mert az a hír terjedt el, hogy egy ismeretlen be akart jutni az épületbe, ahol a gyerekek voltak. Ebben egyébként nincs újdonság: a legtöbb izraeli oktatási intézménynél eleve vannak biztonsági őrök.



Izraeli katonák járőröznek 2015 augusztusában Ciszjordániában
Izraeli katonák járőröznek 2015 augusztusában Ciszjordániában
Fotó: Jaafar Ashtiyeh



Most kerüljük a forgalmas helyeket, nem járunk piacra, nem megyünk Jeruzsálem óvárosába, ha tehetjük, nem szállunk buszra” – mondta a férfi, aki szerint a konfliktus nemsokára megoldódik.
Attól még nem lesz intifáda, hogy sok embert késelnek meg
– ezt már a tizenöt éve Berseba közelében élő András mondta. Szerinte a jelenlegi helyzet egyrészt rosszabb, másrészt sokkal jobb, mint korábban volt: egy késes támadás ellen nem tehetetlen az ember, míg egy bombával nem lehet mit kezdeni. A helyzet rendeződésére számít, mert senkinek sem érdeke egy újabb véres konfliktus.
Csaba tíz éve él Tel-Avivban, jelenleg egy IT-cégnél dolgozik. Ő nem zárta ki, hogy egy intifáda kezdődhet, de valószínűnek sem tartja.
 „
A helyzetet jól kezelik az izraeliek, szerintem ennél jobban nem fajul el a konfliktus” – mondta. A férfi mostanában többet jár autóval, de ezt nem tartja túl nagy óvintézkedésnek. Egy izraeli lány mesélte neki, hogy direk mellé ült le a buszon, mert rajta látszott, hogy külföldi. 
 „
A téma többször feljön a környezetemben. Sokan aggódnak. Fura, hogy a korábbi fegyveres harcokkor ugyanezek az emberek unottan húzódtak biztonságosabb helyre, most meg aggódnak” – mondta Csaba.

Fapados terrorizmus

A mostani támadások ellen azonban a titkosszolgálatok és a hatóságok sokkal tehetetlenebbek: szemben a robbanószeres merényletekkel, a késes, Molotov-koktélos akciók nem igényelnek különösebb előkészületet és tervezést. Leegyszerűsítve azért, mert nem tudni, reggel ki kel fel úgy, hogy aznap megkésel egy embert.
Pedig a terrortámadásokat az előkészületek tehetik sebezhetővé: ilyenkor van elég idejük az elhárítási szerveknek a közbelépésre. Látszódhatnak pénzmozgások, kiderülhetnek részletek a tervekből, tetten érhető, ha valaki robbanószert vesz. Kése, csavarhúzója vagy autója viszont bárkinek lehet. Olcsó és ellenőrizhetetlen módja ez a terrorizmusnak.



Egy palesztin tüntető dob el egy festékkel teli üveget, 2015 augusztusában
Egy palesztin tüntető dob el egy festékkel teli üveget, 2015 augusztusában
Fotó: Jaafar Ashtiyeh






A helyzetet feszültebbé teszi, hogy az izraeli rendőrök és katonák gyors döntésekre kényszerülnek: ha valaki gyanúsan viselkedik, vagy támadásra alkalmas eszköz van nála, közbelépnek. Közel húsz esetben lőttek le palesztinokat azért, mert szúróeszközt láttak náluk, és az igazoltatáskor rájuk támadtak.
Az sem segíti a helyzet békés feloldását, hogy az izraeli szélsőségesek is több akciót intéztek a palesztinok ellen. Volt, aki hentesbárddal rontott a palesztinokra, más az autójával hajtott közéjük. Emiatt elindult egy öngerjesztő folyamat: a támadásra adott válaszlépések újabb akciókat szülnek. 

Ez lehet a kések intifádája

Az ellenállást jelentő szót először 1987 decemberében használtak, amikor a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) harcot hirdetett Izrael ellen. Több kisebb csoport kezdett támadásokat azután, hogy egy izraeli teherszállító belehajtott egy palesztin munkásokat szállító buszba az erezi határellenőrző pontnál. Ebből nőtt ki az 1993 végéig összesen kétezer palesztin és 111 izraeli áldozatot követelő konfliktus.
A második intifáda 2000-ben indult, és 2005-ig háromezer palesztin és ezer izraeli halálát okozta. A harmadikat minden szakértő máshova datálja: a Hamász már többször meghirdette (legutóbb a tavalyi, gázai háborút nevezték így). Viszont a szervezet rakétázásait a palesztinok nagy része és az izraeli hatóságok is terror- és katonai akcióknak tekintik.
A késes támadások miatt van, aki úgy veszi: most kezdődött el a harmadik palesztin ellenállás, a kések intifádája.
Kimondatlanul, mert az izraeli hatóságok és politikusok tudatosan kerülik: se Benjamin Netanjahu miniszterelnök nem használja az intifáda szót, se a rendőrség vagy a védelmi erők, ugyanis nem akarják ők kihirdetni a palesztin ellenállást. A helyi és a nemzetközi sajtó, valamint a biztonságpolitikai szakértők viszont látják a párhuzamot a korábbi intifádák és a mostani helyzet között, és mi is így emlegettük a konfliktust október elején.


Tanuld a harcmodort !!!
az álligfelfegyverzett fasiszta hadsereg ellen az ember az ember elleni harcmodor a leg kifizetőbb !!!
Már megölték apjukat anyjukat az összes rokonságukat , nincs mit veszteniük csak a terrorista zsidóknak lesz veszteségük mert hamarabb elfogynak így ők !!!!
És akkor kik lesznek a vakoló brigádokba , hol lesz a világ meghódítására szőtt terv – ja hogy azt nem a kazárokra szabták , ők csak a piszkos munkát végzik el , és mindig is feláldozhatóak voltak , és lesznek is .


Ez a cionizmus !!!!!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése