Álmodunk, s felébredünk.

Dan Phillips: Kreatív házak újrahasznosított anyagokból

A View Subtitles -re kattintva állítható be a magyar felirat

Úgy 12 évvel ezelőtt, Dan Phillips, szülővárosában a Texasi Huntsville-ben elindította építési vállalkozását a Phoenix Programot, ahol is újrahasznosítható anyagokból alacsony költségvetésű házakat épít.

Eddig 14 házat épített, az anyagok nagy részét úgy szerezte, vagy adományként kapta. Mr. Phillips, az autodidakta ács, villanyszerelő, vízvezeték-szerelő elmondta, hogy az építési anyagok 80 % más építkezések maradék anyagaiból származik, sitt kupacokból lett guberálva vagy csak az út szélén gyűjtötte be őket.

Az összegyűjtött borosüvegdugókból, melyeket könnyű bárhol találni, olcsó parafa padló építhető. “Van néhány komoly alkoholfogyasztónk a városban,” árulta el Mr. Phillips.

A borosüvegek levágott alja pedig ólomüvegként funkcionál egy holland bejárati ajtón.

Mr. Phillips szeletelt Osage narancsfából összeállított egy munkalapot. Ez Kelet-Texasban egy mindenfelé előforduló anyag, melyet azonban sok építő nehézkesen hasznosít.

Az Osage narancsfa megmaradt ágait korlátként hasznosította.

Mr. Phillips házainak oldalfalai hulladék deszkákból készültek. A városi tisztségviselőkkel szorosan együttműködve létrehoztak az újrahasznosításra egy építőanyag raktárt, ahol az építők, a bontást végzők és építőanyag-gyártók is elhelyezhetik építőanyagaikat, ahelyett hogy hulladéklerakó szállítanák azokat.

Képkeretsarkok ezreit felhasználva hozott létre mennyezetet. Mr. Phillips elmondta: “Egy képkereteket árusító üzlet megvált régi árumintáitól, amiket boldogan átvettem.”

Egy régi hajón talált fatüzelésű kályha új otthonra lelt Mr. Phillips “faházában.”

Kristie Stevens bérli Mr. Phillips egyik házát. A férfival összedolgozva a közvetlen szomszédságában épít egy házat. Miután Mr. Philips, megtalálja egy ház lehetséges tulajdonosát besegít az építésében.

„Ha a falak roskatagok, az én hibám lesz, de egyben büszke is leszek rájuk.” mondta a hölgy.

A szék háttámlája szarvasmarha csontokból megformázva.

Szarvasmarha csont házszámok.

Mr. Phillips felügyeli a dolgozók házépítését. “Szerintem a mobil otthonok csapást jelentenek a bolygó számára.” mondta. “A vonzó, megfizethető lakhatás egy lehetőség, és ezt kész vagyok bebizonyítani.”

Egy dolgozó, Tom McKinney, tükörszilánkokat ragaszt egy falra.

Törött csempedarabokból van kirakva egy fürdőszoba padló.

Mr. Phillips régi használtzsindelyekből, színek szerint elrendezve épített meg egy tetőt, amit ő “a mesekönyv ház” -nak hív.

“Nem lehet szembeszállni a fizika törvényeivel, illetve építési szabályzatokkal,” mondta Mr. Phillips, “de ezeket szemelőt tartva, a lehetőségek végtelenek.”

Az előadás teljes szövege

(Taps)

Köszönöm szépen. Hoztam pár fényképet, és egy kicsit beszélek majd arról, hogy hogyan csinálom azt, amit csinálok. Ezen házak mindegyike 70-80 százalékban újrafeldogozott anyagból épült, amiből mulcs lett volna, vagy egy lerakóban vagy égetőben landolt volna. Amit mások már kidobtak volna. Ez az első ház, amit építettem. Ez a bejárati ajtó ezzel a háromosztatú felső elemmel együtt, a szemétlerakóba ment volna. Egy aranyos kupola… Vagy ezek a gombok itt a konzolokon — ezek itt — ezek dióhéjból vannak. Ezek a félgömb alakú díszelemek meg – valójában tojáshéjak. Nos tehát… akkor tehát egy kis villásreggeli, aztán pedig megtöltjük a tojáshéjat egy kis műgyantával, felszögezzük, és már kész is a díszítőelem az idő tört része alatt.

Ez a kép belső felvétel. Íme a háromosztatú panel a félköríves fix ablakkal — ez bizony már antik darabnak számít. A szemétlerakóba tartott. Csak a zár rajta körülbelül 200 dollárt ér. A konyhában minden ilyen “megmentett” dolog. Itt egy 1952-es O’Keefe & Merrit tűzhely, ha szeret az ember főzni – elég komoly darab. Ez a feljárat a toronyba. Ez a lépcső 20 dollár volt, házhoz szállítással együtt. (Nevetés) Aztán, ha felnézünk a toronyba, akkor látják itt, ugye, ezeket a kiálló részeket. Nos, ha az ilyenektől idegösszeomlást kapnak, akkor valóban ne így építkezzenek. (Nevetés) Ez itt egy szennyesledobó akna, ez meg itt egy sámfa. Emezek meg ilyen öntöttvas darabok, amiket az antik boltokban lehet látni. Na szóval, volt nekem egy ilyenem, úgyhogy gyártottam hozzá egy egyszerű szerkezetet, és ha az ember rálép a sámfára, kinyílik az ajtó, és le lehet dobni a szennyest. És ha jól csináljuk, akkor a mosógép tetején lévő kosárba esik. Ha meg nem, akkor a WC-be. (Nevetés) Ezt a fürdőkádat én csináltam, hulladék 5×10 centis deszkákból. A peremével kezdtem, aztán síkba ragasztottam meg szögeltem, konzolra szereltem és felállítottam, és két profilt is csináltam hozzá ezen az oldalon. Kétszemélyes kád. Az ember nem mindig csak a tisztaságért fürdik ugye, és jól jön néha egy kis rekreációs lehetőség is. (Nevetés) Ez a csap itt, ez a narancseperfa fájából készült. Kicsit fallikus azért, dehát végülis, a fürdőszobában vagyunk.

(Nevetés)

Aztán ennek a háznak egy Budweiser sörösdoboz az alapja. Nem úgy néz ki, mint egy sörösdoboz, de a design-utalások azért elég egyértelműek. Visszaköszön az árpakalász az ereszben, és a fogazat pedig a sörösdoboz vörös, fehér és kék színeit tükrözi vissza. És itt a konzolok az eresz alatt, ez a kis design-elem is megtalálható a dobozon. Csak beraktam egy ilyen sörösdobozt a fénymásolóba és felnagyítottam, amíg el nem értem a kívánt méretet. Aztán, ahol a dobozon az van, hogy “Ez a híres Budweiser sör, nem ismerünk más sört, blablabla.” Ezt kicseréltük, és azt írtuk, hogy “Ez a híres Budweiser ház. Nem ismerünk más házat,” és így tovább, és így tovább. Ez meg egy retesz. Ami korábban egy védőrács volt, egy 1930-as, nagyon mérges faipari gépen. És nekem adták a rácsot, de nem adták hozzá a gépet, úgyhogy csináltunk belőle egy reteszt. Ezt egy elefántbika sem nyitja ki egykönnyen. És tényleg nem volt soha gondunk az elefántbikákkal. (Nevetés) A zuhany egy üveg sörre hajaz. Itt szállnak felfelé a buborékok, és a hullámos csempék lennének ugye a hab. Hol lehet hullámos csempét kapni? Hát, azt persze nem lehet. De sok WC- t kapok, úgyhogy fogok egy WC-t és egy kalapácsot, és már kész is a hullámos csempe. Ez a csap itt egy sörcsap.

(Nevetés)

Aztán ez az üvegpanel ez meg egy olyan üvegpanel, ami majdnem minden átlagos amerikai ház bejárati ajtajában megtalálható. Unjuk is már; kicsit idejétmúlt stílus. Ha tehát a bejárati ajtóba szerelnénk, az komolytalan tervezés volna. Ezért inkább ne a bejárati ajtóba szereljük. Rakjuk máshová. Szép üveges elem ez. De ha a bejárati ajtóba építi az ember, mások azt mondják majd, “Olyan akar lenni, mint azok, akiknek sikerült, és neki nem sikerült.” Ne oda szereljük. Ez itt egy másik fenti fürdőszoba. Ez a lámpa minden egyes középosztálybeli amerikai hallban megtalálható. Szóval ne a hallba tegyük, tegyük a zuhanyzóba, a gardróbba, de ne a hallba. Adott nekem egyszer valaki egy bidét, úgyhogy raktunk bele bidét is. (Nevetés) Ez a kis ház itt, az ágak narancseperfából vannak. Most majd mennek tovább a képek, közben meg beszélek picit.

Ahhoz, hogy így tegyenek, mint én, meg kell érteniük, mitől van annyi hulladék az építőiparban. A ház, mint olyan, tömegcikké vált, és szeretnék erről beszélni egy kicsit. Persze az is lehet, hogy a pazarlás oka a génjeinkben keresendő. Az emberek szeretnének következetesek maradni – fenntartani a percepciós egyensúlyt. Nos, mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy minden egyes percepciónak, azaz érzékelésnek össze kell illenie az azt megelőző hasonlókkal, vagy sérül a folyamatosság, és kicsit összezavarodunk. Hogyha például mutatok Önöknek egy tárgyat, amit még sosem láttak… Ó, ez egy mobil. Pedig ezt soha azelőtt nem látták még. Az történik ugyanis, hogy az ember megfigyeli a szerkezeti elemeket, és aztán végigfut az agya az adatbázisain — bzzz… ez egy mobil. Ó, ez egy mobil. De ha leharapnék belőle egy darabot, azt mondanák: “Hé, várjunk csak egy kicsit. Ez nem egy mobil. Ez az az újfajta mobil alakú csokoládé.” (Nevetés) És létre kell kell hoznunk egy új kategóriát, valahol a mobilok és a csokoládék között. Így dolgozzuk fel az információkat.

Nos, ha ezt lefordítjuk az építőipar nyelvére, akkor, ha mondjuk van egy soküveges nagy ablakunk, és az egyik üveg megrepedt, azt mondjuk majd, hogy “Ejnye, hát ez bizony elrepedt. Javítsuk ki. Vegyük ki, dobjuk el, hogy senki ne használhassa, és tegyünk be egy újat.” Mert ezt szoktuk csinálni a repedt ablaküvegekkel. És nem foglalkozunk azzal, hogy ez a repedés talán nem is okoz gondot. Csak hát szembemegy a megszokott mintával, és a szerkezeti elemek egységével. Ha viszont vennénk egy kis kalapácsot, és berepesztenénk az összes üveget a többi ablakban, akkor ugye ez már egy minta. A Gestaltpszichológia a minta-felismerést fontosabbnak tartja, mint a mintát alkotó részek felismerését. És akkor úgy állunk hozzá: “Jaj, de szép.” Nos hát. Ez a gondolat irányít nap mint nap. Az ismétlés mintát teremt. Ha van száz ilyenünk, meg száz olyanunk, akkor mindegy, hogy mi is az ilyen vagy olyan. Ha megismétlünk valamit, lehetőség nyílik egy minta születésére dióhéjakból, tojáshéjakból, üvegcserepekből vagy ágakból. Teljességgel mindegy. Ez pedig egy csomó pazarlást okoz az építőiparban.

Másrészt: Nietzsche írt 1885 körül egy könyvet, a “Tragédia születését.” És abban azt állítja, hogy a kultúrák két nézőpont közt ingadoznak. Egyrészt van a racionális nézőpont, amely nagyon üde és jól átgondolt, és intellektuális és tökéletes. Másrészt, a skála másik végén ott van az érzéki nézőpont, amelyet sokkal inkább a szenvedélyek hatnak át, az intuíció, amely tolerálja a szerves textúrákat és az emberi gesztusokat. Azaz, ha az racionális személyiség lefényképez valamit, vagy felakaszt egy képet, elővesz egy tachimétert, egy lézeres szintezőt és egy mikrométert. “Oké, aranyom. Egy ezredmilliméterrel balra, légy oly szíves. Pontosan oda szeretnénk. Így is van. Tökéletes.” Egyenesen, függőben, síkban. Az érzéki személyiség fogja a képet, és… (Nevetés) Nos, ez a különbség. Hibáim vannak. Szerves folyamat vagyok — szakasztott reformer. A racionális személyiség hegyeket pazarol el. Mert ha valami nem tökéletes, ha nincs összhangban az előre kigondolt modellel — kukába vele. “Hoppá, megkarcoltam, kukába vele. Hoppá ez, hoppá az. Kukába, kukába, kukába vele.”

Harmadrészt azt is mondhatnánk — hogy az ipari forradalom a reneszánsszal kezdődött, a humanizmus felemelkedésével, és aztán kicsit meglódult a francia forradalom idején. De a 19. század közepére már teljes pompájában díszelgett. És most van egy csomó kütyünk és bigyónk, meg mindenfélét elvégző izénk, olyasmire, amit ezidáig kézzel kellett megcsinálnunk. Úgyhogy most már szabványosított anyagaink vannak. Dehát ugye a fa nem ötször tízes, két és fél, három, meg három és fél méteres deszkákban nő. Egy rakás szemetet gyártunk. És egész jó munkát végeznek azok, a fatelepeken az erdőkben, akik iparáguk melléktermékeit — OSB és MDF lapokká, meg hasonlókká alakítják — de mit ér az, ha a kitermeléskor az erdőben felelősen gondolkodunk, de a fogyasztók elpazarolják a kitermelést a fogyasztáskor, mert hát bizony ez az, ami valójában történik. És ha valami nem szabványos: “Hoppá, kukába vele. Hoppá ez. Hoppá, meg van hajolva.” Hogyha vesz az ember egy ötször tízes deszkát, és az nem egyenes, vissza lehet vinni. “Jaj, elnézést, uram. Kicseréljük egyenesre.” Nos én beépítem az elhajlott dolgokat, mert az ismétlés mintát teremt, és mert az ilyesmi érzéki dolog.

Továbbá, azt mondják, hogy a munkaerő aránytalanul drágább, mint az alapanyag. Nos, ez persze csak egy mítosz. Elmesélek egy történetet. Jim Tulles, egy srác, aki nálam tanult, akinek azt mondtam: “Tim, itt az idő. Adok neked egy állást, művezető leszel az ablakosoknál. Ideje, hogy nekiláss.” “Dan, nem hinném, hogy készen állnék erre,” válaszolta. “Jim, de, itt az idő. Úgyhogy hajrá, előre.” Úgyhogy felvettünk a helyére új tanulót. És már kint tolta, mérőszalaggal a kezében, bányászkodott a szemétdombon, kereste a szemöldökfának valót — azt a deszkát hívjuk így, amit az ajtó fölé szoktak rakni — és azt gondolta, most nagy hatással lesz a főnökére — erre tanítottuk eddig. És a felvigyázó odament hozzá, és azt mondta: “Hát te meg mit csinálsz?” “Ja, semmit, csak szemöldöknek valót keresek,” és várta, hogy megdicsérik. Mire az: “Nem, nem, én nem azért fizetlek téged, hogy a szemétben turkálj. Indulás vissza melózni.” Mire Jimnek volt lélekjelenléte, és válaszolt, ahogy illik, azt mondta: “Nos hát, ha 300 dollárt fizetne nekem óránként, akkor még megérteném, hogy ezt mondja, de itt a szemétben turkálva épp 5 dollárt spórolok magának percenként. Számolja csak ki.” (Nevetés) “OK, Jim. Akkor mostantól a szemétdombon kezdtek minden reggel.” És ami vicces, nem is volt erős matekból a fölvigyázó.” (Nevetés) De néha beeresztik az embert az irányítóterembe, és akkor lehet tekergetni a gombokat. És ez az, ami ott történt.

Továbbá, meglehet, hogy 2500 év után is Platónnak tökéletes formáról vallott elképzelései köszönnek vissza. Ő azt vélte ugyanis, hogy kobakunkban létezik egy tökéletes képe mindennek, amit szeretnénk, és a környezetünk erőforrásait ehhez próbáljuk illeszteni. Azaz, mindannyiunk fejében van egy tökéletes ház, az amerikai álom, ami egy ház — az álomház. A probléma az, hogy nem engedhetjük meg magunknak. Úgyhogy egy amerikai álomszerűt csinálunk, ami nem más, mint a lakókocsi. Úgyhogy lett egy kórság a bolygónkon. Az ingó-hitel, ahogyan a bútorra, a kocsira is van. Megírja az ember a csekket, és már vesztett is az értékéből 30 százalékot. Egy év múlva már nem lehet minden bennelévőt bebiztosítani, csak a 70 százalékát. 1,2-es dróttal van elektromosan huzalozva. Nincs is azzal semmi gond, hacsak nem szeretné az ember olyasmire használni, amihez igazából 1,5-ös huzalozás kellene, és akkor ez történik. A lakókocsiknak olyan nagy a formaldehid-kibocsátásuk, hogy szövetségi törvény szabályozza, hogy figyelmeztetni kell a vásárlókat a formaldehiddel telt belső légkör tényére. Tényleg ennyire buták lennénk? Ilyen vékonyak a falai. Körülbelül olyan erős, mintha kukoricaszárból lenne. (Nevetés) “Nahát, én azt hittem, arra van Pálma-kikötőfalva.” “Hát sajnos már nem. Tegnap éjszaka ugyanis erős szelünk volt. Úgyhogy már nincs ott.” (Nevetés) És ha már nem kellenek, hová kerülnek ezek a lakókocsik?

Nos tehát, a racionális, plátói modellen alapul az építőipar, és még egy csomó más dolog is súlyosbítja a helyzetet. Az egyik az, hogy a szakemberek, minden kereskedő, eladó, ellenőr, mérnök, építész, mind ugyanígy gondolkodik. És így mindez eljut persze a fogyasztóhoz is, aki aztán ugyanerre a modellre tart igényt. Egy önebeteljesítő jóslat. Nem tudunk tőle megszabadulni. Aztán adjuk még hozzá mindehhez a reklámozókat és hirdetőket. “Hú! Hú-ha!” Olyasmiket veszünk meg, amikről nem is tudtuk, hogy szükségünk van rájuk. Elég, ha megnézzük, hogy egy cég mit csinált a szénsavas szilvalével. Elég gusztustalan. (Nevetés) De tudják, mit csináltak? Összekapcsoltak vele egy metafórát, és azt mondták, “Dr. Pepper a menő…” És nemsokára tavakat lehetne megtölteni vele, annyit vedelünk belőle, több milliárd litert! Még csak nem is igazi szilvából van — még csak nem is hajt meg. (Nevetés) Jaj, Istenem, attól csak rosszabb. És a dolog beszippant minket, gyorsabban, mint gondolnánk.

Egy Sartre nevű férfiú írt egy könyvet, az a címe, hogy “A lét és a semmi.” Elég rövid könyvecske. Gyorsan át lehet lapozni, nem kell hozzá több, mint két év, ha naponta nyolc órát rászánunk. Ebben a könyben ír a megosztott énről. Azt mondja, hogy az emberek másképp viselkednek, ha tudják, hogy egyedül vannak, szemben azzal, ha valaki látja őket. Tehát ha spagettit eszem, és egyedül vagyok, ehetek úgy, hogy kiáll a kapa a számból. Törölhetem a számat az ingujjamba — szalvéta az asztalon, rághatok nyitott szájjal, csámcsoghatok, vakarózhatok, ahol csak akarok. (Nevetés) De amint bejön valaki más, akkor már más a helyzet: “Jaj, odacsöppent egy kis paradicsom.” Szalvéta az ölben, kis falatokkal eszünk, rágás közben szájunk zárva, nem vakarózunk. Nos, amit ilyenkor csinálunk, az a másik ember elvárásainak felel meg, annak, hogy szerinte hogyan kellene élnünk az életünket. Érzékeljük az elvárást, és megpróbálunk neki megfelelni, és az életünket annak megfelelően élni, hogy mit várnak el tőlünk. Ez történik az építőiparban is. Ezért egyforma minden parcella. Néha még a kulturális elvárásaink is teljesen formalizáltak. Fogadjunk, hogy mindannyiuk cipője egyforma. Persze, belemegyünk ebbe, és kerítések mögé zárt lakóparkokban formalizált elvárásaink lesznek, amelyek megfelelnek a közös képviselők elképzeléseinek. Néha elég nácik azért azok az emberek, bizony, bizony. És mindez súlyosbítja a helyzetet és folytatja az előbb említett modellt.

Az utolsó, amit megemlítek, az a csordaszellem. Az ember társas lény. Szeretünk csoportokba gyűlni, mint ahogy a gazellák, vagy az oroszlánok. De a gazellák nem az oroszlánokkal gyűlnek össze, mert az oroszlánok megeszik a gazellákat. Az emberek pont ilyenek. Azt tesszük, amit az a csoport kíván tőlünk, amelyikkel azonosulni próbálunk. Ezt a gimis 1-2. osztályokban elég jól lehet látni. Egész nyáron melóznak a gyerekek, majd belehalnak, hogy megvehessék azt a menő farmernadrágot, aztán végre eljön az ősz, és akkor besétálnak a suliba: “Ma fontos vagyok. Nézzetek meg, de hozzá ne érjetek a menő designer farmeromhoz. Látom, nektek nincs ilyen farmerotok. Ti nem a szépek közé tartoztok. Látjátok, én a szépek közé tartozom. Látjátok a farmeromat?” Ez nagyon jó ok arra, hogy egyenruhája legyen. És így van ez az építőiparban is.

Összekutyultuk a Maslow-szükséglethierarchiát egy icipicit. A piramis alsó szintjén vannak alapvető szükségleteink — hajlék, ruha, étel, víz, szeretkezés, satöbbi. Második szint: biztonság. Harmadik: kapcsolatok. Negyedik szint: önbecsülés – azaz hiúság. És levesszük a hiúságot, és idepakoljuk alulra. És ennek az eredménye az, hogy hiú döntéseket hozunk, és még a törlesztőrészleteinket sem tudjuk kifizetni, és nincs pénzünk, csak babkonzervre.

Azaz a házunk árucikké vált, és nem kis lélekjelenlét kell ahhoz, hogy belemerüljünk önmagunk ősi, ijesztő mélységeibe, és magunk hozzunk meg döntéseket, és ne csináljunk árucikket a házunkból, hanem valami olyasmit, ami jövőbiztos forrásból bugyog fel. Ehhez kell egy kis lélekjelenelét, és – a fene egye meg – nem mindig sikerül. De ez is rendben van. Amennyiben a kudarc kifog rajtunk, akkor ez nem nekünk való dolog. Én nap mint nap belefutok a kudarcba, és meg kell mondanom, voltak már kemény kudarcaim is, nagy, nyilvános, megalázó, nagyon kellemetlen kudarcaim. Mindenki rád mutat és nevet, és azt mondja: “Már ötödször próbálja, és még mindig nem megy. Micsoda marha.” A megbízók jönnek, és már az elején szólnak: “Dan, nagyon édi vagy, de, figyelj csak, ez nem fog menni. Miért nem csinálod ezt inkább vagy miért nem csinálod inkább azt?” És legszívesebben azt mondanám, hogy “A hátad legyen elöl…” De nem ezt mondom, mivel ők a célcsoportom.

És emiatt — és ez nem csak a házépítésre vonatkozik; a ruha- vagy élelmiszer-szükségletünkre, valamint közlekedési- és energia-szükségletünkre is igaz, kicsit túlnyújtózkodunk. És ha kapok egy kis sajtóvisszhangot, a világ minden tájáról írnak nekem. És lehet, hogy mi találtuk föl a mértéktelenséget, de a pazarlás problémája világszintű probléma. Bajban vagyunk. És nem keresztezik töltényhüvely-sorok mellemet, és nincs vörös kendőm sem, de tényleg nagy bajban vagyunk. És tennünk kell valamit, mégpedig újra kapcsolatot kell teremtenünk ősi önmagunkkal, és meg kell hoznunk néhány döntést, és meg kell mondanunk, hogy: “Tudod, azt hiszem, erre a falra CD-ket szeretnék rakni. Mit szólsz hozzá, drágám?” Ha nem működik, vegyük le. Össze kell kapcsolódnunk azzal, akik valójában vagyunk, és ez tényleg izgalmas dolog.

Köszönöm szépen.

(Taps)

Forrás: ted.com

Hogyan spóroljam meg a havi gázszámla 90%-át?

Bevezetés

Szerző: Vértesy Mónika

2009-02-23

A válasz magától értődő: passzívházzal! Ahhoz, hogy belássuk az elgondolás létjogosultságát, meg kell ismernünk a passzívház koncepció lényegét. Miért fontos a hatékony hőszigetelés, a hőhidak megszüntetése és a légtömör szerkezet? Milyenek legyenek a nyílászárók?

A precíz, ám nem igazán közérthető definíció szerint: „A passzívház egy olyan épület, melyben a termikus komfortérzet egyedül azon friss levegő-térfogatáram utánfűtésével vagy utánhűtésével biztosítható, mely a kielégítő levegőminőség eléréséhez (DIN 1946) szükséges – további egyéb levegő felhasználása nélkül.” [1] Leegyszerűsítve ezt úgy fogalmaznám meg, hogy a kellemes belső klíma – mind nyáron, mind pedig télen – aktív fűtési és hűtési rendszer nélkül biztosítható olyan módon, hogy a hőveszteségethőszigeteléssel minimalizáljuk, a sugárzási hőnyereséget pedig maximalizáljuk. Igen, bármilyen hihetetlen, de hagyományos, energiabefektetést igénylő fűtőtestekre valóban nincs szükség. Lássuk, mindez hogyan valósítható meg!

Az objektív megítéléshez feltétlenül szükségesek azok a követelmények, melyeket a kezdeti tisztánlátás érdekében most csak 6 rövid pontban foglalok össze, majd pedig egyesével veszem őket górcső alá:

1. Professzionális hőszigetelés és légmentesség tovább…

2. Speciális nyílászárók tovább…

3. Hőhídmentes épületszerkezet tovább…

4. Ellenőrzött lakásszellőztetés tovább…

5. Passzív szoláris nyereségek kiaknázása tovább…

6. Gazdaságos üzemeltetés tovább…

Passzívház elvi felépítése [2]

Azokat az épületeket, amelyeknél ezek a követelmények maradéktalanul teljesülnek és megfelelnek a Német Passzívház Intézet (vagy más hitelesített minősítő intézet) által meghatározott szigorú követelményértékeknek, passzívházaknak nevezzük. Leendő otthonunk megálmodásakor érdemes a minél tökéletesebb megoldások alkalmazására törekedünk, tudni kell azonban azt is, hogy a kis lépés is fontos lépés, feltéve, hogy az energiatudatossághoz vezet.

1. http://farm1.static.flickr.com/149/402120490_d02d1ecf72.jpg?v=0

2. http://passzivhaz.co.hu

Forrás: csaladihaztervezes.hu

Archive for the ‘A jövő városai’ Category

Lenyűgöző öko-város épül Kínában

Maga az öko-épület már nem újdonság. A konstrukció lényege, hogy jótékony hatást gyakoroljon környezetére vagy legalább is ne károsítsa azt és erőforrás-hatékony legyen.

A „zöld épületek” elképzelés mögött végül is az áll, hogy az általuk felhasznált energia fenntartható forrásokból, például nap-, vagy szélenergiából származzon, minimális hatást gyakoroljanak környezetükre, víz-, és hulladék újrahasznosításuk a lehető leghatékonyabb legyen, építésük során ne használjanak mérgező anyagokat, ólommentes festék és favédő szereket alkalmazzanak, fenntartható erdőgazdálkodásból származó helyben termelt és kitermelt faanyagból épüljön, és így tovább.

Az “Öko-város” azonban új koncepció. Ehhez egy öko-épület továbbgondolása segítséget nyújthat, de valójában adódnak különbségek, itt már városi szinten, nagyobb léptékekben kell gondolkodni.

Ez az, amin Kínában, a Pekingtől 150 km-re fekvő Tianjin-ban, a Surbana Városfejlesztési Csoport jelenleg dolgozik, egy új 30 km2-en elterülő öko-város alapjait fektetik le. A tervek szerint 2020-ra elkészülnek a 350.000 lakást magukba foglaló lakótelepek.

Az egész városmodell környezetbarát lesz. A projekt technológiai újdonságok sorát vezeti majd be: szél-, napenergia termelés, megoldott lesz a fenntartható vízellátás, a szennyvízkezelés, és a hulladék-újrafeldolgozás.

Az autóhasználat csökkentését úgy igyekeznek megoldani, hogy a tevékenységeket három helyre összpontosítják, az embereket pedig gyaloglásra, kerékpározásra, és a tömegközlekedési eszközök használatára ösztönzik. Az autók egyébként vízmeghajtással vagy elektromossággal működnek majd, ami csökkenti a zajt, és javítja a levegőminőséget.

Az emberek gyalog vihetik majd a gyerekeket iskolába, onnan pedig munkahelyük felé vehetik az irányt. Könnyedén találkozhatnak és ebédelhetnek üzletfeleikkel és barátaikkal is, élvezve a rengeteg zöldfelületet. Az itt lakók emellett sokkal körültekintőbben avatkoznak majd be környezetükbe: szélerőművekből kapják az elektromos áramot, és nyomon követhetik víz- és energia-felhasználásukat is.

Forrás: designrulz.com és hvg
Fordította: Vígh Attila

Noé bárkája hamarosan útra kész

Bár még csak a tervezőasztalon létezik, illetve ringatózik az önfenntartó vízi ökohotel, megálmodói szerint akár életek ezreit mentheti meg a nem túl távoli jövőben. Szél-, nap- és termikus energia – mindent felhasznál majd a túlélésért a lubickoló üveggömböc.

Sokan sokféleképpen vetették már papírra vagy álmodták vászonra, hogy élünk majd a jövőben. A legújabb fantazmagória egy „Bárka” névre keresztelt úszó szálloda, az orosz Remistudio által tervezett Ark Hotel. Az építményt úgy tervezték, hogy ellenálljon az emelkedő vízszint okozta árvizeknek, és menedéket nyújtson vendégeinek mindenféle szökőár és egyéb természeti katasztrófák ellen. A díjnyertes építészek egy olyan modern kori bárkát álmodtak meg, ami kibírja akár a földrengések okozta lökéshullámokat is. A kagyló alakú behemót küllemre pont úgy fest, mintha Noé bárkáját keresztezték volna egy ’70-es évekbeli sci-fi film egy díszletével.

A szálloda energiafelhasználását öko-energiaforrások fedezik. Felületén napelemek találhatók, a vízből termikus energiát nyer, a szél energiáját pedig elektromos energiává alakítja. A fedélzetén kialakított ökoszisztéma biztosítja a friss, tiszta levegőt, az élethez elengedhetetlen édes vízforrást és az élelem egy részét is.

A mesterségesen létrehozott bioszféra célja tehát, hogy biztonságos, zárt menedéket nyújtson egy lehetséges katasztrófa esetén. Nem kérdés azonban, hogy erre a bárkára nem akárki szökkenhet majd fel, hanem borsos áron foglalhatók rá jegyek.

Forrás: nlcafe.hu

CATEGORIES: A JÖVŐ VÁROSAI, ÉPÍTÉSZET

Zöld gyűrűket épít a holland iroda Szöulban

POSTED BY VIGH IMRE ON NOVEMBER - 14 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

A holland MVRDV iroda tervezheti a koreai Gwanggyo új városközpontját Szöul déli részén. A terveken szereplő gyűrűs épületek több mint hetvenezer lakónak biztosítják majd a mindennapi élethez szükséges feltételeket, kulturális, oktatási negyedek, irodaházak és kereskedelmi központok épülnek majd.

A különböző méretű épületek eltérő funkciókat szolgálnak, de mindegyik köré zöld teraszokat alakítanak ki. A homlokzat köré telepített növényzetnek fontos szerepe van a megfelelő klíma kialakításában, az energia és víz felhasználás csökkentésében. Az egyes tornyokat összekötő átriumok alatt pedig boltok, szórakozóhelyek, éttermek és múzeumok kapnak helyet.

A projekt előkészítési munkálatai 2011-re befejeződnek és megkezdődhetnek a kivitelezési munkálatok.

Forrás :
zöldebb.hg.hu
inhabitat.com

Öko-város: Egy mesterséges kráter rehabilitációja

POSTED BY VIGH IMRE ON NOVEMBER - 13 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

Öko-város 2020, egy tervjavaslat Oroszország, Kelet-Szibériában fekvő Mirniy ipari zónájának rehabilitációjára, amit egy innovatív építészeti stúdió az AB Elis Ltd. nyújtott be.

A projektet egy 550 méter mély és több mint egy kilométer átmérőjű mesterséges kráter belsejébe, a világ egyik legnagyobb kőbányájába helyeznék. Az elképzelés az, hogy létrehozzanak egy új kertvárost, ami védett lenne a kemény szibériai környezeti behatásoktól, jellemzően a hosszú és zord telektől és a rövid forró nyaraktól.
Az új város betelepülőket és turistákat vonzana Kelet-Szibériába, több mint 100.000 ember befogadására lenne képes. A rajzok alapján a várost három fő szintre osztották, függőleges farmgazdaság, erdők, lakóhelyek és szabadidős területek.
A terv legérdekesebb része az üvegkupola, ami megóvná a várost és napelemekkel borítva elegendő energiát szolgáltatna a komplexum üzemeltetéséhez.
A központi magban helyeznék el a szellőztető rendszert és a műszaki infrastruktúrát egy többszintű kutatási központtal. Az első szintre kerülnének a szabadtéri, teraszos lakások, kilátással a város központjába telepített erdőre.

Tehát az a célkitűzés, hogy egy új típusú, nagy népsűrűségű a természettel harmonizáló várost hozzanak létre.

Fodítás : Vigh Attila
Forrás: www.evolo.us

SOL – Egy szférikus tengeri felhőkarcoló

POSTED BY VIGH IMRE ON NOVEMBER - 12 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

A környezetbarát tengeri élet (SOL). David John McMorrow és Mario Celik Ausztrál építészek által tervezett torony és komplexum új megoldást jelenthet a Föld gyorsan növekvő népességének lakásproblémáira – telepítsük őket a tengerre.

2050-ig három milliárd ember fog születni erre a bolygóra. Szakértők szerint, soha nem látott terhet fognak jelenteni a Föld erőforrásai számára. McMorrow és Celik ezt felismerve alkalmat láttak rá, hogy kihasználva a modern technológia kínálta lehetőségeket megtervezzenek egy várost, melyet elég egyedi módon az óceán közepére telepítettek. A páros úgy tervezte, hogy a SOL városszerkezete teljesen önellátó legyen. Hullámenergia hasznosításával bóják biztosítanák a város energia ellátását, függőlegesen mezőgazdasági termelést alakítanának ki és tengeri halgazdaságok biztosítanák az élelemforrásokat. Egy jachtkikötő, luxus szállodák, éttermek és egyéb szabadidős-létesítmények teszik a várost izgalmas és élvezetes hellyé az ott lakók és odalátogatók számára.

Hogy mi a legjobb az egészben? Az, hogy egy SOL városkomplexum gyakorlatilag bárhol megvalósítható. Bár ezt a konkrét SOL tornyot Ausztráliába, az Indiai-óceánra tervezték, Perth partjaitól 10 km-re, de a modell bárhová adaptálható.

Egy-egy város aránylag kicsi, a tengeri komplexum központjában felépített felhőkarcoló 3000 lakóegységében 5000 ember szállásolható el. Az építészek elképzelése az, hogy elég bója és egyéb teljesítmény-hasznosító módszerekkel az egész város és annak infrastruktúrája kiszolgálható lenne – sőt többlet is keletkezne, amit kábeleken a szárazföldre vezetve eladhatnak.

Esztétikailag megtervezve, mint egy megastruktúra az óceán szerves részeként emelkedik ki a felszínről. A SOL komplexum ambiciózus módon igyekszik az „életet ünnepelni”, miközben lakhatási problémákon segít.

Fordítás: Vigh Attila
Forrás : evolo.us

„Water-Scraper” (vízkarcoló)

POSTED BY VIGH IMRE ON NOVEMBER - 9 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

A XII. Építészeti Biennálé Velencében

Amikor jó néhány éve kitalálták, hogy a művészeti és építészeti biennálék évente váltsák egymást, a szervezők nem gondoltak arra, hogy a két kiállításfajta ennyire közelíteni fog egymáshoz. Ha valaki az augusztus végén nyílt kiállítást anélkül kezdi el nézni, hogy tudná, melyik is az idei, nehezen tudja eldönteni, hogy az építészet vagy a művészet újdonságait szemléli-e.
A kiállítás kurátora első alkalommal nő, a világhírű japán építész, Kazuyo Sejima. Az általa kitalált szlogen ebben az évben : „People meet in architecture” (Az emberek találkozása az építészetben). A biennálé november 21-ig látogatható.

Szöveg: Konkoly-Thege György

Water-Scraper

A malajziai kiállításon látható tervek között található egy pályázatra készült tenger alatti lebegő „water-scraper” (vízkarcoló) makettje, amelyet Sarly Adre Bin Sarkum gondolt ki. Nem mondom, hogy szívesen élnék egy ilyenben, de mint a fantázia szüleménye zseniális: szél-, víz- , bio- és napenergiával oldanák meg az energiaellátást; az élelmet is a víz alatti épületben termelnék meg és természetesen (azt mondják) megoldották azt is, hogy az építmény mindig függőlegesen álljon. A „vízkarcoló” tetejére, a vízfelszín fölött egy kisebb erdőt, legelőket és növénytermesztést terveztek.

Forrás: kepmas.hu 2010/11.

Tervek a jövő városairól 5.rész: A Vénusz Projekt

POSTED BY VIGH IMRE ON OKTÓBER - 18 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

A Venus Project nem is egy városterv, sokkal inkább egy szociális átalakulás. Célja az, hogy az emberek a profitorientáltság helyett a “zöld”, következetes gondolkodásmódot helyezzék előtérbe. Nemcsak városokra, de energiaellátásra, űrállomásokra, közlekedésre is vannak koncepcióik. Ők úgy vélik, hogy a jelenlegi metropolisok fejlesztgetése helyett sokkal jövedelmezőbb lenne teljesen új, megújuló energiát használó városokat építeni.

Vizi városok

A honlapjukon részletesen is kifejtik, hogy akár egy várost hogyan alakítanának ki. Kész ötleteik vannak a jövőt illetően, s azt kell mondjam, hogy ha csak töredékét sikerül véghez vinniük, a világ már akkor is egy sokkal jobb hely lesz.

Városok másképp

Aki többet szeretne tudni erről a projektről: The Venus Project

Tervek a jövő városairól 4.rész: Sky-Terra

POSTED BY VIGH IMRE ON OKTÓBER - 18 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

Joanna Borek-Clement a felelős ezért a tervért, ami tökéletes megoldás kiszabadulni a szmog szorításából. Ezek az építmények több mint 480 méteresek, így valóban fölé kerekedhetünk a várost borító füstnek.

Park a város felett

A földtől egészen a tetőszerkezetig irodák kapnak majd helyet, míg a legfelső szint lesz a plaza, ahol parkok, szökőkutak, amfiteátrumok várnak majd bennünket, hogy kikapcsolhassunk.

Mintha sejtek sokasága emelkedne a város fölé

A terv egyébként Tokió városára készült, de több világváros is potenciális célpont lehet az efféle építményhez. A Sky-Terra a legjobb megoldás, hogy a zsúfolt rossz levegőjű város akár közepére is egy zöld oázist helyezzenek el. Joanna remek ötlete reméljük realizálódik a jövőnkben.

Forrás: inyou.hu

Tervek a jövő városairól 3.rész: Regatta Jakarta

POSTED BY VIGH IMRE ON OKTÓBER - 18 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

Indonézia fővárosa alighanem vonzó a turistáknak, de a Regatta még vonzóbbá teszi majd. Ez a pihenő-központ maga lesz a  földi paradicsom. Az építkezés már elkezdődött és napjainkban is gőzerővel munkálkodnak a 10 apartman és egy 220 szobás szálloda felépítésén. Az apartmanok egyedisége, hogy nevüket olyan nagyvárosokról kapták (Miami, Dubai, Tokió, Sydney), amelyek irányába néznek. A szigeten minden adott lesz a szórakozáshoz és a pihenéshez. Egy óriási aquapark épül a 11 épület gyűrűjébe, továbbá rengeteg bár és szórakozóhely fogja várni a kedves vendégeket.

A trópusi otthon

Forrás: inyou.hu

Egy új alumíniumötvözet forradalmasíthatja a hidrogén-technológiát

POSTED BY VIGH IMRE ON OKTÓBER - 18 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

Előző cikkeinktől eltérően, a  témakőr  kicsit szkeptikusabb megközelítés.

Előző cikkeink:

Tankoljunk aluminiumot

Hidrogén termelő technológia hajók számára

Egy új alumíniumötvözet forradalmasíthatja a hidrogén-technológiát

Jerry Woodall, a Purdue Egyetem egyikmérnöke kifejlesztett egy eljárást, mellyel egy bizonyos alumíniumötvözet segítségével hidrogént lehet kivonni a vízből. Ez a módszer – amellett, hogy felgyorsítja a folyamatot – jelentősen megkönnyíti a hidrogénnel dolgozók dolgát, hiszen így nem kell tárolni vagy szállítani a gázt.

Az alumíniumot és galliumot tartalmazó ötvözetet golyócskák formájában adják a vízhez. Alumíniumot eddig is használtak a hidrogén előállítása során, de a hozzáadott gallium sokkal hatékonyabbá és gyorsabbá teszi az eljárást. Ahogy az alumínium elkezd oxidálni, egy védőbevonat keletkezik a felületén, mely megakadályozza a további reakciót a víz és a fém között. A gallium éppen ennek a bevonatnak a létrejöttét akadályozza meg, így a folyamat addig nem áll le, míg az alumínium teljesen le nem bomlik. Az alumínium nem a hidrogénnel, hanem a vízben lévő oxigénnel lép heves reakcióba, melyet elvonva hidrogéngáz jön létre melléktermékként.

Úgy tűnt, az új eljárás segítségével könnyebb lesz a személy- és teherautókat hidrogén-meghajtásúvá alakítani, de a kísérletek során felmerült néhány kiküszöbölendő kellemetlenség:

- Az ötvözetből kialakított golyócskák egy idő után elhasználódnak, így pótolni kell őket, ráadásul az így keletkező hulladékot is újra kell hasznosítani

- A belsőégésű motorok hatékonysága általában 25% körül mozog, így az átalakított járműveket a szokásosnál jóval gyakrabban kéne megtankolni a szokásosnál.

- Túl sok energiát és munkát igényelne a golyócskák cserélése és felkészítése az újrahasznosításra.

A sok hátrány mellett azonban előnyök is vannak, egy tiszta hidrogéngázzal működő motor például 75%-os hatékonyságot is elérhetne. Egyelőre viszont túl komplikált és drága lenne egy ilyen jármű fenntartása ahhoz, hogy kiszorítsák a piacról a városokban egyre inkább elterjedő elektromos kisautókat. Ha sikerül kiküszöbölni a hidrogén-meghajtás gyermekbetegségeit, a következő területeken komoly népszerűségnek örvendhet majd:

- Vidéken, ahol kevés a benzinkút, jelentősen megkönnyítené az emberek dolgát

- Rendőr-, mentő- és tűzoltóautók, melyeknek állandóan szolgálatban kell lenniük

- Nagyobb háztartási gépek, például fűnyírók, láncfűrészek, főző alkalmatosságok működtetése

- Természeti katasztrófák esetén akár elektromos áramot is lehetne nyerni az eljárásból.

Ha sikerülne költséghatékonnyá és praktikussá tenni a technológia használatát, valóra válna mindannyiunk álma: csak vizet kellene tankolni a kocsinkba.

Fordította: Eszenyi Szabolcs

Forrás: greengeek.ca

Tervek a jövő városairól 2.rész: A Freedom Ship (Animáció)

POSTED BY VIGH IMRE ON OKTÓBER - 18 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

A Freedom Ship egy olyan koncepció alapján készült, ahol egy nemzetektől független úszó város járja a vizeket, 3 évente megkerülve a bolygót. A tervezet szerint 1 mérföld hosszú lesz, apartmanokkal, bevásárló és szórakoztató központokkal, valamint egy leszállópályával a tetején. A nevébe foglalva tükrözi azt az irányt, ami a nemzetektől való függetlenségére utal, ez ugyanis a rendeltetése, egy szabad közösség, a szabad vizeken. Bár nem tudni, hogy egyáltalán elkészül-e valaha, mert pénzhiánnyal küzdenek a beruházók, s ez lehet, hogy végleg beárnyékolja a szabadság hajóját.

Tervek a jövő városairól 1.rész: Szöul Kommuna 2026 (Zöld tornyok a parkban), Szöul

POSTED BY VIGH IMRE ON OKTÓBER - 18 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

Dél-Korea nagyon szorgos népe készített egy projekt tervet, amiben a fent látható épületegyüttes elkészítése szerepel. Ezek a tornyok egyben lakások, parkok és kereskedelmi központok is. Ami azt jelenti, hogy otthonról pár lépés csak a park vagy akár a bevásárló központ.

Az épületek -ahogyan látható- rácsos szerkezetűek, amire azért van szükség, hogy ellenállóbak legyenek a széllel szemben. A tervezet szerint a falain és minden szintjén a lehető legtöbb növényt fogják elültetni, hogy minél “zöldebb” legyen. A projekt neve Seoul Commune 2026, utalva ezzel arra, hogy 16 év alatt szeretnék megvalósítani a tervet.

Forrás: inyou.hu

Az X-Seed 4000 Tokió a legmagasabb építmény, amit valaha megterveztek

POSTED BY VIGH IMRE ON OKTÓBER - 18 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

Az X-Seed 4000 a legmagasabb építmény, amit valaha megterveztek. 4000 méter magas, 800 emelettel, átmérője lent 6000 méter lenne, formája egy hegyre hasonlít.

Valószínűleg Tokió közelében, Japánban építenék, a Taisei Construction Corporation nevű cég tervei alapján.

Itt futurisztikus környezetben élhetne 500 000–1 000 000 ember, ötvözve az ultramodern életmódot a természettel. Napenergiával működne, képes lenne reagálni az időjárási körülményekre, így állandó szinten tartaná a fényt, hőmérsékletet, és a légnyomást. Hatalmas méretei miatt az egyetlen hely, ahol megépülhet, az a tenger. Ha megvalósul, magasabb lesz, mint Japán legmagasabb hegye, a 3776 méteres Fudzsi.

A világ első ember alkotta hegyének költségét néhány százmilliárd dollárra becsülik, ami sok ország éves költségvetésével vetekszik.

Vízalatti város szárazon avagy a negatív sziget

POSTED BY VIGH IMRE ON OKTÓBER - 15 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

Bulgáriában hamarosan ismét besüthet a nap egy vízalatti város házainak ablakain. A várost Seuthopolisnak hívják és körülbelül időszámításunk előtti 4. századra datálják az alapkőletételt. A város romjaira viszont csak egy 1948-as gátépítés alkalmával bukkantak rá, majd 1954-ben ismét víz alá került, 20 méter mélyre, a Koprinka tó fenekére.

Idén jött az ötlet, hogy milyen jó lenne kiemelni a várost a vízből és a projekt megvalósítására már befektetőket is találtak. Az egyedi és meglepő ötlet a Tilev építészirodától származik, amelyet a helyi hatóságok is támogatnak. A kiemelés alatt azért ne búvárokat képzeljünk el kezükben téglákkal. A merész elképzelés szerint az elsüllyedt város köré, a tó közepére, egy 420 méter átmérőjű töltést építenének, így a tó fenekén fekvő ősi település ismét a szabad ég alá kerülne.

Az egyelőre csak tervezőasztalon lévő projektet nagy nemzetközi érdeklődés kíséri. A mélyföld és gátépítés témában talán legnagyobb tapasztalattal rendelkező hollandok is bejelentkeztek a nem kis kihívást jelentő feladat megvalósítására.



Mivel a gát-gyűrű relatív magas (20-22m) így hatalmas nyomásnak kell ellenállnia. A tervezők csekély, de állandó vízbeszivárgással számolnak, melyet szélenergiával működtetett szivattyúkkal pumpálnak majd folyamatosan kifelé. Nem hangzik túl biztatóan, ezek után egyik házban sem lenne nyugodt álmom, nem mintha azokat szállásoknak tervezték volna, hiszen a városba eleinte majd nem is lehet lemenni, csak a gyűrűn lévő sétányon bringázni, fagyizni és fentről lenézni a falura.
A “körgyűrű” a partról csak hajóval, csónakkal közelíthető meg. A látogatók a partról vagy a városhoz közeledve, abbólsemmit sem látnak, csak kikötés után tárul szemük elé az ősi város látképe, 20 méterrel a vízszint alatt.

Projekt elsősorban nem az ásatásokról vagy a falu megmentéséről szól, hanem a csodalyukról a tóban, a mózesi vízválasztás fegyvertényéről, mely a befektetők reményei szerint egy rendkívül vonzó és felkapott turistalátványossággá fejlődhet ki.

Forrás: pto.hu

Ökováros épül a semmi közepén

POSTED BY VIGH IMRE ON OKTÓBER - 12 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

Az Arab Emirátusokban hétfőn hivatalosan megkezdődött a világ eddigi legnagyobb környezetvédelmi beruházása. A főváros árnyékában nyolc év leforgása alatt egy megújuló energiával működtetett és gépjárműmentes várost alakítanak ki. A környezetvédők szerint azonban mindez látszatintézkedés egy olyan országban, amely vezeti az egy főre jutó szennyezőanyag-kibocsátást – írja a The New York Times.

Az Arab Emirátusokban a héten megkezdődött a világ első, teljes egészében környezetbarát települése, Mászdár építése. A The New York Times szerint város a jövő energiatakarékos és szennyezőanyag-mentes közösségeinek is mintájául szolgálhat.

A közel hat négyzetkilométeren elterülő, napenergia felhasználásával üzemeltetett város közel 50 ezer lakónak, valamint 1500 irodaépületnek és üzletnek adhat otthont. A tervek szerint a városban egyáltalán nem lesz gépkocsiforgalom, a lakók mindenhová mágneses technológiával működő mozgójárdákon közlekednek – írja a The New York Times. A gigavállalkozás 22 milliárd dollárba (4070 milliárd forintba) kerül, és előreláthatólag nyolc év alatt készül el.

Mászdár az emirátusok fővárosa, Abu-Dabi közvetlen közelében, a sivatag közepén, a Perzsa-öböl partján épül. A beruházáshoz 70 ezer munkásra van szükség. A város építészeti stílusát a Perzsa-öbölben megszokott formák jellemzik majd, az épületek pedig a lehető legkevesebb energia felhasználásával működnek. A BBC szerint a város légkondicionálását erre a célra kialakított szélkerekekkel oldják meg. A vízigényt egy napelemekkel működtetett, a tengervíz sómentesítését végző finomító látja el. A brit lap szerint az ökovárosnak negyed annyi energiára és 60 százalékkal kevesebb vízre lesz szüksége, mint egy hagyományos városnak.

Környezetbarát fordulat

Az Arab Emirátusok, amely jelenleg első helyen áll a világon az egy főre jutó szennyezőanyag-kibocsátásban, az elkövetkezendő öt évben Mászdár építése mellett további 15 milliárd dollárt (2775 milliárd forintot) fordít környezetbarát energiahordozók kutatására és fejlesztésére – írja a BBC. Abu-Dabiban felépítik többek között a világ legnagyobb, hidrogéntechnológiával működő erőművét. A fejlesztések kivitelezését – a külön erre a célra létrehozott – “Mászdár Kezdeményezés” nevű cég irányítja, amelynek feladata lesz a megújuló energiák meghonosítása és reklámozása is. Az Emirátusokban remélik, hogy a most elindított kampányukhoz többen is csatlakoznak.

“Támogatunk minden, a szennyezőanyag-kibocsátást csökkentő kezdeményezést” – mondta Mászdár polgármestere, Szultán al-Dzsáber, aki szerint az építkezéshez szükséges pénz már megvan. A város arculatát a Foster + Partners nevű brit cég készítette el, amely az energiatakarékos építészeti megoldásokat is szállítja – írja a The New York Times. A település a klasszikus négyzethálós városépítészeti megoldásokat követi, és alig lesz kisebb az olaszországi Velence történeti belvárosánál. Az utcákat olyan – a fotoszintézis elvén működő – napelem-panelek borítják, amelyek az árnyékolás mellett az energiaellátásban is fontos szerepet kapnak.

A tervet környezetvédő szervezetek látszatintézkedésnek vélik, és azt állítják, csak egy új luxusnegyed épül az Arab Emirátusok fővárosának előterében – írja a BBC. A WWF munkatársai szerint a Mászdár-tervnek semmilyen hatása nem érvényesül majd.

Az eddig létrehozott ökológiai közösségek felemás eredménnyel működtek. Az Egyesült Államokban, a nevadai sivatag területén három évtizede megkezdett ökofalu, Arcosanti még mindig nem készült el, és az egyre nagyobb területet elfoglaló Phoenix elővárosává vált. A kínaiak által kezdeményezett és amerikai segítséggel létrehozott környezetbarát vidéki és városi kommunák – amelyek célja energiafelhasználás ésszerűsítése és csökkentése – a jelentések szerint strukturális és szerkezeti nehézséggel küszködnek.

Jean-Paul Jeanrenaud, a WWF “Egy élhető bolygó” elnevezésű programjának vezetője, egy januárban Abu-Dabiban tartott energiaügyi konferencián javasolta, hogy állítsanak fel egy független nemzetközi bizottságot, amely ellenőrizhetné a Mászdár-tervet. “Célunk elsősorban az, hogy a város ne csak tervrajzokon szerepeljen” – mondta.

Forrás: origo.hu

Intelligens városok

POSTED BY VIGH IMRE ON OKTÓBER - 10 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

Évente körülbelül 70 millió fővel gyarapodik az emberiség. Rövid időn belül a városokban él a világ lakosságának 70 %-a. Ezért a városvezetőknek óriási nehézségeket fog jelenteni, hogy hogyan tud ennyi ember szervezetten együtt élni és munkálkodni. Már fejlesztés alatt van egy olyan rendszer, ami a beérkező adatokat összegyűjti, feldolgozza, elemzi és annak megfelelően ad ki utasításokat. Jól használható az egészségügy, a tömegközlekedés, a közművek vagy a közintézmények területén is. Az informatika nélkülözhetetlen  az innovációk során. Ma még külön rendszerként működik egy épületen belül az elektromos áram, szennyvíz, hűtés-fűtés, ivóvíz. A cél az, hogy ezek egy rendszerben egységenként szabályozhatóak legyenek, így az energiaforrások jelentős megtakarítását, a gyors reagálást és a környezetszennyezés csökkenését eredményezi. Minden épületen szenzorok lennének elhelyezve, ami méri a hőmérsékletet, a fényt, a páratartalmat, a jelenlétet. Az adatok feldolgozása lehetővé teszi, hogy még a probléma megléte előtt korrigáljunk. Az intelligens városokban elektromos járművek fognak közlekedni, amiket az új technológiának köszönhetően már 300-500 km megtételére is fel lehet tölteni. A vízgazdálkodás sem a mai szinten zajlik majd, hiszen most még azt sem tudják, ha kilukad egy cső, ami nagy pazarláshoz vezet. A szennyvízgazdálkodást olyan szintre emelik, hogy ivóvíztet állítanak elő belőle, így jelentős megtakarítás érhető el. Már most is vannak épületek, amik rendelkeznek intelligens tulajdonságokkal. Amikor ezekből sok lesz és összekapcsolják őket egy vezérlésre, megvalósulhatnak az intelligens városok.

Forrás: magyarenergia.hu

A jövő épületei 4. – Editt Tower

POSTED BY VIGH IMRE ON OKTÓBER - 3 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

Egy felhőkarcoló, amit trópusi kert vesz körül. Fantasztikus projekt a TR Hamzah & Yeang által Szingapúrban, melyet EDITT Towernek hívnak. Hatalmas, minden emeleten megtalálható kertjeivel szeretnék Szingapúr “zeroculture” negyedében a helyi ökoszisztémát helyreállítani. Teljesen környezetbarát lenne, központi újrahasznosítással, passzív fűtéssel-hűtéssel, napelemekkel.

Forrás: blog.otherside.hu

A jövő épületei 3. – Songjiang Hotel

POSTED BY VIGH IMRE ON SZEPTEMBER - 29 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

Az Atkins építésziroda nyerte meg a speciális környezetbe (lásd: legalsó kép) telepítendő szálloda tervezésére kiírt pályázatot. Shanghai mellett, különleges természeti környezetben épül meg a szállodakomplexum, amiben a 400 ágyas szobakínálat mellett lesznek földalatti, akváriumos éttermek, extrém sport központ (bungee jumping, sziklamászás), konferenciaközpont max. 1000 fő számára

A környezettudatosságra utal a zöld tető és a föld hőjén alapuló fűtési rendszer is.

Forrás: blog.otherside.hu

A jövő épületei 2. – Rotating Tower

POSTED BY VIGH IMRE ON SZEPTEMBER - 29 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

E témakőrben lásd még előző bejegyzésünket

313 méter magas lesz a Dubaiban épülő Rotating Tower, a világ első öko-felhőkarcolója, amelynek emeletei között szélturbinák lapátkerekei termelik majd az elektromos energiát.

Az emeletek ráadásul forogni is tudnak a ház tengelye körül és mind a 68 szint forgási iránya és sebessége külön-külön programozható. A tizedik emelet felett minden szint közé egy-egy szélturbinát építenek vízszintesen elhelyezett – és ezért szinte láthatatlan – lapátkerekekkel, az alsóbb szinteken pedig napelemek végzik a környezetbarát energiatermelést.

A Rotating Tower (Forgó torony) 20 százalékkal több áramot termel, mint amennyit fogyaszt. “Az épület áramellátásához két turbina is elég lenne, így a megtermelt energia jó részét más célokra lehet felhasználni, például közvilágításra” – mondta a Die Welt című német napilap honlapján megjelent beszámoló szerint Dr. David Fischer, a felhőkarcolót tervező Dynamic Architectual Clubs firenzei építészstúdió alapítója.

A torony felépítése 350 millió dollárt, azaz 63 milliárd forintot emészt fel, viszont 100-800 négyzetméteres luxuslakások lesznek benne, és ezek ára is csillagászati: négyzetméterenként 5 ezer dollárt, azaz mintegy 900 ezer forintot kérnek értük.

Közben a tervező cég weboldalán már megtalálhatóak a Moszkvába építendő hasonló, 400 méter magas, 70 emeletes építmény tervei.

Forrás: blog.otherside.hu

E témakőrben lásd még előző bejegyzésünket

A jövő épületei 1.– Lilypad Island

POSTED BY VIGH IMRE ON SZEPTEMBER - 29 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

Több tízezer ember befogadására alkalmas úszó várost tervezett egy belga építész, Vincent Callebaut. A tavirózsára emlékeztető mesterséges úszó szigeteinek terve Verne Gyula regényeit idézik.

A „Lilypad” névre keresztelt „ökopoliszt” elsősorban azoknak szánják, akiknek a globális felmelegedés következtében megemelkedő tengerszint miatt el kell majd hagyni otthonaikat. A tengeri városok teljesen önfenntartóak lesznek.

A mesterséges sziget tervezésekor a mimikri jelensége lebegett Callebaut szemei előtt. Az óriási vízililiom károsanyag kibocsátása zéró, az építész ugyanis szem előtt tartotta a megújuló energiák (nap, szél, dagály és biomassza) felhasználását.

De nem csak saját energiaszükségletét tudja előállítani, hanem a Lilypad titánium-dioxid felületével a levegőben lévő szén-dioxidot is képes lenne elnyelni.

Az óceánok felszínén lebegő városok körülbelül 50 000 ember számára kínálnak otthont. A különleges formatervben különféle felszín-típusok szerepelnek – például egy mesterséges lagúna is – hogy változatosságot biztosítsanak a lakók számára.

A Lilypad-ek vagy a part közelében lebegnének, vagy vándorolnának az óceánon, attól függően, hogy a nagyobb tengeri áramlatok – például a Golf-áramlat – merre sodorják az építményeket.

Bár a terv egyelőre még jó ideig terv marad csupán, a Lilypad ötlete számos olyan újítást eredményezhet, amelyek segítenek a klímaváltozás miatt jelentkező problémák leküzdésében.

Forrás: blog.otherside.hu

Tengeren úszó szabadidőközpontok a Maldív-szigetek megrendelésére

POSTED BY VIGH IMRE ON SZEPTEMBER - 28 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

A Maldív-szigetek a globális felmelegedés egyik legnagyobb vesztese lehet: a tengerszint emelkedésével ugyanis jó esély van arra, hogy az egész ország víz alá kerül. Az ország kormánya már előre felkészül minden eshetőségre: minden alkalmat megragadnak a klímaváltozás elleni küzdelemre, és földterületeket vásárolnak a szomszédos országokban, ahová a Maldív-szigeteki lakosok szükség esetén áttelepednek. A közelmúltban pedig újabb stratégiával látott napvilágot: mini úszó szigetek építését vették tervbe.

A kormány és a Dutch Docklands/Dutch Watervalleys nevű holland szervezet (holland cégek szövetsége a tengerszint emelkedése elleni küzdelemre) napokban aláírt szerződése szerint a holland Koen Olthuis, a Waterstudio.NL tervezője több úszó szigetet tervez, amelyeken például konferenciaközpont vagy golfpályák kapnak helyet.

A nyilvánosságra került látványtervek tanúsága szerint a szigetek csillag alakúak lesznek majd, a különféle funkciók dús növényekkel borított zöld teraszok alatt kapnak majd helyet. A terv további részletei egyelőre nem ismeretesek. A Dutch Docklands már rendelkezik tapasztalattal a vízparti fejlesztések terén.

Forrás: hg.hu

Hol fogunk élni a jövőben?

POSTED BY VIGH IMRE ON SZEPTEMBER - 19 - 2010 HOZZÁSZÓLÁSOK KIKAPCSOLVA

Az egyre jobban urbanizálódó világban a szaporodó népesség és mezőgazdasági területek méretének csökkenése komoly kihívás elé állítja a döntéshozókat, ha szeretnék elkerülni a világméretű éhínség kialakulását. A megoldást a nagyvárosi környezetbe telepített farmok jelentik, amelyek a hely kihasználása miatt jellemzően felhőkarcolókra emlékeztető, sokszor azonban egészen meghökkentő formájú építmények. A Webecoist által összegyűjtött legjobb tervek között tallóztunk.

Minden bizonnyal a leglátványosabb városi farm a Vincent Callebaut által New York Roosevelt-szigetére tervezett Dragonfly (szitakötő). A szárnyakra emlékeztető struktúra 128 emeletes magasságig tör az égbe, a gyűrűre emlékeztető területeket pedig napelemekkel borították. Az épületben lakások, irodák, laboratóriumok, valamint a lakók által karbantartott farmok találhatóak.

Bár a New York-i Museum of Modern Art (MoMA) épületének bővítésére a Pritzker-díjas Jean Nouvelt válaszotották ki, az Axis Mundi kishíján beelőzte. Az utóbbi cég által leadott ötlet élő falakat és pop art művek nagyméretű reprodukcióit kombinálta volna. John Beckmann, a cég alapítója szerint nem akartuk elrejteni az efféle toronyházakban rejlő potenciált, inkább azt akartuk kifejezni, hogy milyen változatosak a lehetőségek egy ilyen épület esetében. A Nouvel-terve egyébként ezzel szemben egy letisztult, kortárs épület lett, amely erős kontrasztban áll az Axis Mundi szakembereinek ötletével.

Az észak-karolinai LITTLE építészeti cég koncepciója, az Entangled Bank egy olyan átfogó terv, amely >kombinálja a nehézipari fejlődést a különböző rendszerek művészi integrációjával<. Az épületegyüttes összeköti egy közösség különböző részeit, mint a lakónegyedeket, a szórakozást, a munkát és a turizmust, mindezt egy olyan fenntartható keretben, amelynek élő falai, szélturbinái és saját biogáz üzeme mint a környezetbarát életmódot segítik elő.

Entangled Bank

Míg a fenti Entangled Bank a harmadik helyen végzett a Re:Vision Dallas című pályázaton, a XERO Project nevű pályamű az első helyet szerezte meg. A David Barker + Partners és a Fletcher Studio közös munkája egy központi kérdés köré építve jött létre: >mi lenne, ha Texasban létrehoznának egy olyan háztömböt, amely a fenntarthatóság mintaképe lehet az egész világ számára?< A tervek szerint az épület teljességgel önellátó lenne, amely előállítja saját energiáját, emellett tartalmaz gyümölcsöskerteket, közösségi parkokat, éttermeket, üzlethelyiségeket és lakásokat is. A háztömb környezetében is dominálna a zöld, a XERO Projecthez vezető utakat ugyanis szinte teljesen zöldbe borították a tervezők.

A svéd-amerikai Plantagon cég terveiről korábban már a hvg.hu is beszámolt. A rendszer lényege, hogy a sűrűn lakott városokban is könnyen lessenkülönböző növényeket, zöldségeket, gyümölcsöket termelni tiszta és környezetbarát módon. A helyi termesztésnek köszönhetően jelentősen csökkenthetőek a termények árai is, mivel nincs szükség arra, hogy nagyobb távolságokra szállítsák az élelmiszereket. A tervezett üzleti modellnek köszönhetően a Plantagon teljesen önfenntartó, s eladásaiból képes fedezni építési költségeit. Jelenleg még nincsenek konkrét részletek a projektet illetően, annyi azonban biztosnak tűnik, hogy a termények egy átlátszó gömbben felfelé ívelő csigalépcső mentén helyezkednek el. A tervezők számára az egyik legnagyobb kihívást annak megoldása jelenti, hogy a növények minden esetben egyenletes mennyiségű napfényben részesüljenek. Ehhez figyelembe kell venni elhelyezkedésüket, valamint a Nap állását a különböző évszakokban, télen ugyanis alacsonyabb szögben éri a fény az építményt.

A Jorge Hernandez de la Garza által tervezett felhőkarcolót Mexikóvárosban szeretnék létrehozni. Lényege, hogy modulszerűen, a mindenkori igényeknek megfelelően bővíthető, emellett figyelembe veszi a csillagászati telekárakat, alacsony alapterület mellett ugyanis összetett működésre képes: az egyes modulokban lakrészek, irodának alkalmas helyiségek, városi farmok, víz-visszaforgató rendszerek és napkollektorok gondoskodnak a környezetbarát életmódról.

Eric Ellingsen és Dickson Despommier építész-professzorok által városi környezetbe álmodott piramisfarmok a növények mellett akár halak és baromfi tenyésztését is lehetővé teszi, emellett pedig minimális a hulladék-, és károsanyag-kibocsátása, ezekből ugyanis az épület ellátását kiszolgáló rendszerek termelik az energiát.

Az Aberrant Agriculture nevű tervet egy Scott Johnson nevű építészhallgató készítette, s lényege, hogy az önfenntartó felhőkarcolóban lévő lakásokban, szállodákban és üzletekben megforduló embereket teljes mértékben képes kiszolgálni élelmiszerrel. Összesen 12 féle terményt lehet szüretelni a különböző szinteken a fokhagymától a bogyós gyümölcsökön át a csirkéig, vagy a citrusfélékig. A fennmaradó mennyiséggel pedig a környező város lakosságának élelmiszerellátásáról lehetne hozzájárulni.

A fenntartható épületek ötlete bizonyára kedves a környezetvédők számára, azonban felmerül a kérdés, mi legyen a már meglévő, kevésbé zöld épületekkel, amelyek lebontása óriási költséggel és legalább ennyi hulladékkal járna. A Daekwon Park ötlete egy moduláris rendszer, amellyel a már álló felhőkarcolókat lehetne környezetbaráttá tenni. A messziről koralldarabkákra emlékeztető építőkockákat kívülről lehet a toronyházakra erősíteni, s használatukkal lehetőség nyílik a növénytermesztésre, pihenőövezetek, parkok kialakítására, a szélenergia kiaknázására, és tetszés szerinti egyéb funkciók beépítésére.

A francia Atelier SOA álmodta meg a La Tour Vivante (az élő torony) nevű felhőkarcoló-farmot, amelynek speciális külső borításának segítségével a napfényt előre meghatározott helyekre irányítják, ezáltal biztosítva a növények megfelelő ellátását. A fenntartható torony egyébként emellett hasznosítja a szél energiáját, hasznosítja az esővizet, biogázt termel és lehetővé teszi az élelmiszer-növények nagyvárosi termesztését. > A városi és vidéki életmód különválasztása egyre nagyobb problémákat okoz a földterületek fenntartható kezelése szempontjából< – magyarázták a tervezők. >A Tour Vivante ezért a mezőgazdasági termelést, a lakóhelyeket és a szabadidős tevékenységeket kombinálja egyetlen rendszerben.<

A torontói Sky Farm koncepcióját Gordon Graff dolgozta ki, amikor még a Waterloo University hallgatója volt. A gigantikus építmény 35 000 ember ennivalójáról képes gondoskodni évente. Bár ez nem elég a kanadai nagyváros belvárosi lakosságának ellátására, kezdetnek nem rossz. Az 59 emeletes épület energiaellátásának felét növényi hulladékból termelt metánnal fedeznék. Az úgynevezett hidroponikus termesztésű zöldségekhez pedig az Ontario-tó vizét használnák.

Bár dubaji Almeisan Tower egyelőre csak a tervezőasztalon létezik, kiválóan ábrázolja a jövő építészeti lehetőségeit. Az építményt Robert Ferry álmodta meg egy pályázaton, amely a Za’abeel Parkban építendő, szimbólumként is megjelenő magas épületre vonatkozott. A felső, teraszhoz hasonló részen óriási napkollektorokat helyeznének el, amelyeket a torony csúcsán látható tükörrendszer látna el napfénnyel, az épület így gondoskodna saját energiaellátásáról.

Forrás: HVG.hu

Forgó öko-felhőkarcoló épül Dubaiban

POSTED BY VIGH IMRE ON SZEPTEMBER - 6 - 2010 1 COMMENT

Az alakját dinamikusan változtatni képes felhőkarcoló a tervezők szerint rendkívül környezettakarékos lesz, mert a Nap és a szél erejét hasznosítva több energiát termel, mint amennyit felhasznál. A 2008-ban elkészülő épület tervezésének és kivitelezésének részleteit a közelmúltban mutatták be a nagyközönségnek.

Az első öko-felhőkarcoló egy új építészeti irányzathoz, az úgynevezett dinamikus építészethez tartozik, melyet egy izraeli-firenzei építész, David Fisher neve fémjelez. A 68 szintes épület 313 méter magas lesz, és lakások mellett irodáknak, egy hatcsillagos hotelnek, valamint öt luxusvillának ad majd otthont. Egy különleges mechanizmusnak köszönhetően minden egyes szint elforgatható lesz 360 fokkal, tetszés szerinti irányban. A teljes fordulatot egy emelet mintegy 90 perc alatt teszi majd meg.

A tervezést, a gyártást és az építést úgy racionalizálták, hogy csupán 90 munkás dolgozik a helyszínen, és 700 a modulokat gyártó szalagok mellett. Az építkezés körülbelül 18 hónapig tart majd, teljes költsége pedig várhatóan 23%-kal lesz alacsonyabb más, hasonló méretekkel bíró felhőkarcolók építési költségeinél.

Az épület egyetlen hagyományos technológiával és a helyszínen készülő része egy központi vasbetonmag, mely tartópilléként szolgál. Ennek az oszlopnak a kialakítása mindössze hat hónapot vesz igénybe, köszönhetően annak, hogy egy szint két nap alatt készül el.
A betonmaghoz csaknem kész modulokat illesztenek a magasban, fentről lefelé haladva. Minden egyes emelet 48 teljesen kész modulból áll, melyeket elektromos és vízvezetékekkel, valamint légkondicionálóval felszerelve egy helyi gyárból szállítanak a helyszínre. Az acél-, alumínium- és szénszál-együtteséből álló egységek rögzítése is gyorsan halad majd: a tervek szerint hetente egy emeletet fejeznek be.

Szerkezeti sajátosságainak köszönhetően földrengés esetén a toronyház a hagyományos technológiával épült felhőkarcolóknál nagyobb terhelést visel el.

Az építészeti különlegesség egyúttal ökotorony is, amely több energiát termel, mint amennyit felhasznál, és így öt azonos méretű épület igényeit lesz képes kielégíteni. A “titok” részben a lakások tetején és falán található napelemekben, részben pedig azokban a szélturbinákban rejlik, amelyeket az egyes szintek alatt helyeznek el. Valamennyi turbina egyenként 0,3 megawattnyi elektromos áramot termel. Ez az érték látszólag nem túl jelentős, hiszen kevesebb mint harmada egy hagyományos szélkerék által termelt mennyiségnek. Azonban Dubaiban évente 4 000 órát fúj a szél, ami 1 200 000 kilówatt-órányi energia előállítására teszi képessé a beépített turbinákat. Ez pedig mintegy ötvenszerese egy átlagos család energiafogyasztásnak. A megszokott szélviszonyok ismeretében tehát biztosra vehető, hogy a tervezett 200 apartmant könnyűszerrel ellátja energiával a 48 beépített széllapát közül négy, vagy legfeljebb nyolc. A fennmaradó 40-44 turbina a szomszéd épületek energiaellátásán dolgozik majd.

Az 58 éves tervező, a fent említett David Fisher Tel Avivban született, de Olaszországban végezte tanulmányait, ahol később megkapta az állampolgárságot. Nevet az előre összeszerelt “Leonardo da Vinci okos fürdőszobákkal” szerzett magának, melyeket előszeretettel használtak szállókban és bérlakásokban. Fisher magas épületet még sohasem tervezett, ezért a projektben részt vesz Leslie Robertson is, aki többek között a 2001. szeptember 11-én lerombolt World Trade Center ikertornyainak szerkezetét is tervezte.

[origo]

A terveket látva az jutott eszembe , hogy mikor felszabadítóink krumplit loptak valahol és beszabadulva egy otthonba a WC kagylóban akarták megmosni a burgonyát , hát vizet húztak rá , és mikor a picsóka eltünt a kagylóból , a ruszki kifakadt . Zabráló masina mondta , és a davajgitárral szétlőtte az illemhelyet . Na most is az a helyzet , hogy a sok kamatrabszolga álmodik és közben a bilibe lóg a keze , hisz arra sincs pénze , hogy mint munkaerő a saját munka erejét megújítsa , meret a kizsákmányolás foka , csak a vegetálást engedélyezi számára , és a többi rabszolga számára. Ébresztő a holnap itt kopogtat , hogy is szól a nóta ,, -

• Álmodj király lány -
• találó e dal élmény volt gondolkodni
• talán álom volt hogy éltünk. -,,