Zsidó harapófogóban az európai civilizáció

Zsidó harapófogóban

az európai civilizáció

Fehér könyvek !!!

Zsidó harapófogóban az európai civilizáció (I. rész):

A jelenlegi sötét invázió zsidó eredete Reklám Egyre többet hallani, hogy Amerika tehet a jelenlegi Európát elárasztó emberáradatról. Ez a kijelentés tulajdonképpen helytálló, de érdemes részletesebben is ismerni, milyen folyamatok és fanatikus csoportok munkájának eredménye az a közel-keleti káosz és jelenlegi szíriai felfordulás, ami ezt az inváziót eredményezte. Nem csak az iszlamisták között vannak ugyanis fanatikusok; van egy másik, jól behatárolható csoport is, melynek elitje, befolyásos felső rétege halálos és ellenségeit, gazdanépeit egyaránt pusztító fanatizmussal vívja ki saját etnikai érdekeit: a nyugati világ fölött már jó ideje uralkodó zsidó elit.

A jelenlegi helyzet megértéséhez nem elég pár évet visszatekintenünk az időben a szíriai ún. polgárháború kezdetéig, mely valójában Bassár el-Aszad elnök szír ellenségei mellett nagy számú idegen (90 különböző országból származó) zsoldosok, terroristák és nemzetközi kollaboránsok általi kormánydöntési, megszállási kísérlet, nem polgárháború. A szír felfordulás annak a folyamatnak a része ami többnyire a 2001. szeptember 11-i eseményekkel vette kezdetét. Ahhoz, hogy az akkori eseményeket megértsük, szintén vissza kell tekintenünk az időben, legalább 1996-ig, két okból kifolyólag is; egyrészt Oszáma bin Láden már akkor egyértelművé tette, hogy Amerikát egy cionista bábállamnak tekinti és akként is szándékozik azt kezelni; másrészt befolyásos, magas rangot betöltő cionista fanatikusok már akkor világossá tették, hogy Irak, majd idővel Szíria leigázása izraeli érdek. A teljesség igénye nélkül nézzünk pár idézetet először bin Ládentől erre vonatkozóan:

"Ebben a hosszú és komor interjújában kifejtette megvetését a szaúdi monarchia és annak kudarcai iránt, amiért az nem képes az iszlám saría törvénykezést betartani, hozzátéve, hogy a Közel-Kelet 'gonoszságai' Amerika abbéli törekvéseiből erednek, melyekkel azok a régiót be akarják kebelezni Izraelt támogatandó". (Robert Fisk, The Independent, 1996. július 10.) "Belekezdtünk egy három és fél órás interjúba, melyben az USA kárhoztatva volt Izrael támogatásáért [...] Számára nem volt különbség - mondta - amerikai és izraeli kormányok, amerikai és izraeli hadseregek között". (Robert Fisk, The Independent, 1997. március 22.)

"Az amerikai elnök és kormánya a zsidó cionista lobbi hatása alatt áll Amerikában, akik az amerikai embereket abba hajszolják, hogy azt tegyék, amit Izrael nem tehet. Senki sem fél most Amerikától. Látta a tömeges demonstrációkat Damaszkuszban és Kairóban. [A támadás] agresszió volt Irak kapzsi emberei ellen, nem az iraki rezsim ellen - melyet az amerikaiak és britek támogattak az Irán elleni háborúban. Senki sem beszélt Irakról, mikor az vegyi fegyvereket vetett be a kurdok ellen a 80-as években, és senki sem mond semmit az izraeli tömegpusztító fegyverekről. El akarják pusztítani Irakot most, mert meg van benne a potenciál, hogy felelősségre vonja Izraelt. Muszlimok és arabok ezt semmiképp nem engedhetik meg. Ha az izraeliek kisgyerekeket ölnek meg Palesztinában és az amerikaiak ártatlanokat ölnek meg Irakban, és ha az amerikaiak többsége támogatja könnyelmű elnöküket, ez azt jelenti, hogy az amerikai emberek ellenünk harcolnak és nekünk jogunk van őket célba venni. Muszlim tudósok fatvát [vallási parancsot] hirdettek minden amerikai ellen, aki adót fizet kormányának. Ők a mi célpontunk, mert ők segítik a muszlim nemzet elleni amerikai hadigépezetet. Nagyon különös: ha Amerikának mindenféle tömegpusztító fegyverei vannak, az semmiség. Ha a zsidó államnak is megvannak ezek a fegyverek, az is rendben van. Azonban, ha egy muszlim állam, mint Pakisztán megpróbálja magát megvédeni a dél-ázsiai hindu hegemóniával szemben, mindent el kell követni, nehogy ezt megtehesse. Nem tartjuk bűnnek, ha megpróbálunk nukleáris, kémiai, biológiai fegyvereket birtokolni. A szent földünket izraeli és amerikai hadseregek szállták meg. Jogunk van hozzá, hogy megvédjük magunkat és felszabadítsuk szent földünket". (Newsweek, 1999. január 10.)

"Bin Láden szerint, amit mi terrorizmusnak tartunk, az csupán annyi erőszak, amennyire szükség van ahhoz, hogy az amerikai emberek figyelmét felkeltsék. Szándéka az, hogy rávegye az amerikaiakat, fontolják meg, megéri-e az ígért vérontás Izrael további támogatásáért. 'Elmondjuk hát az amerikaiaknak, mint népnek', mondta bin Láden finoman, 'és elmondjuk az anyáknak és katonáknak és az amerikai anyáknak úgy eleve, hogy ha értékelik az életüket, és a gyerekeik életét, találjanak egy nacionalista kormányt, ami majd az ő érdekeiket fogja képviselni és nem a zsidókét. A zsarnokság folytatása harcot fog elhozni Amerikának, amint Ramzi Yousef és mások is tették. Ez az én üzenetem az amerikai népnek: találjanak egy komoly kormányt mely az ő érdekeiket képviseli és nem támad meg másokat, a földjüket, a becsületüket. Mondandóm az amerikai újságíróknak pedig az, hogy ne azt kérdezzék, miért tettük ezt, hanem kérdezzék azt, mit tett a kormányuk, hogy minket önvédelemre kényszerítsen"'. (John Miller, Esquire, 1999. február)

Világos és egyenes beszéd. Egyértelmű tehát, hogy a támadások nem azért történtek, mert a terroristák csakúgy unalmukban "gyűlölik Amerika szabadságát" ahogy azt George W. Bush nevetségesen kijelentette, hanem pont azért, mert Amerikát egy elfoglalt, de kollaboráns cionista bábállamnak tartották, mely megtámadásának hatására talán az amerikai nép fellázad saját kormánya ellen és megszünteti a cionista uralmat saját országuk felett, így az nem fog beavatkozni a Közel-Keleten. Bin Ládent nem korlátolta holmi politikai korrektség, karrierista számítás vagy zsidó szájzártörvények, melyek meggátolnák, hogy kimondja a teljesen egyértelműt: amerikai (és tegyük hozzá: a nyugati világ) súlyos cionista befolyás alatt van. Az, hogy a támadások nyíltan kijelentett okait sikeresen el lehetett hallgatni és rejteni a tömegek elől, hogy nem indult nemzetközi vita a cionisták felelősségéről, pont ennek a zsidó befolyásnak jó bizonyítéka. Az amerikai vagy izraeli hatóságok, elitek szerepének mértéke az eseményekben lehet vita tárgya; hogy azok mennyire voltak részei a tervezésnek, esetleg kivitelezésnek, de hogy legalábbis tudtak róla előre és hagyták azokat megtörténni, arra elég meggyőző adat és jel van. Elég az örömtáncot járó Moszad-ügynökökre gondolni (egyikük, Paul Kurzberg beismerten már dolgozott az izraeli hírszerzésnek egy másik országban), kik beismerésük szerint azért voltak ott, hogy "dokumentálják az eseményeket". Az izraeli Odigo azonnali üzenetküldő alkalmazás tulajdonosa is elismerte, hogy a támadások előtt két órával a cég két alkalmazottja is kapott üzenetet a programon keresztül, mely a Világkereskedelmi Központ elleni merényletre figyelmeztetett. A támadások láttán a cég értesítette az izraeli hatóságokat, ők pedig a CIA-t. Azóta sem tudni, azok mit kezdtek az információval. A francia Le Monde újságírója Guillaume Dasquié 2007-ben írt egy cikket neki kiszivárogtatott titkosított dokumentumokról, melyekből kiderül: a francia hírszerzés tudott a tervezett merényletekről és nyolc hónappal előtte már értesítette az amerikai illetékeseket repülőgépek eltérítéséről, melyeket épületeknek akarnak vezetni az eltérítők. A 328 oldalas titkosított dokumentum tartalmazott térképeket, elemzéseket, grafikákat, műholdas felvételeket. Az újságírót államtitkok közzétételével vádolták meg (tehát a dokumentum valódi), de a forrásának felfedéséért cserébe nem lett megbüntetve. A szeptember 11-i események részletezése nem ezen írás tárgya, de tulajdonképpen még ha teljesen el is fogadnánk a hivatalos verziót, akkor is ugyanoda jutnánk: a támadások a cionista elit miatt történtek, és azok ezt használták ürügyként a közel-keleti beavatkozásra, illetve az amerikai haderő bevetését Izrael érdekei szerint. Vérezzenek, haljanak meg gójok a cionista harcokban, s állja mindezt az amerikai adófizető - a gyarmattartó zsidó elit így küldi vágóhídra a leigázottakat.

Aríél Sárón (középen) és cionista neokonzervatívok a Bush-kormányban

Tehát 1996-ban a fentieket bin Láden már kimondta, ugyanabban az évben jelent meg zsidó neokonzervatívok egy szervezetének, a Haladó Stratégiai és Politikai Tanulmányoknak (IASPS) egy 1996. júliusi konferenciájára készült tanulmánya, címe: "Egy tiszta szakítás: Egy új stratégia a birodalom biztosítására". Mint az kiderül, a birodalom alatt persze Izraelt értik. Az írás (itt olvasható) már a bevezetőjében megnevezi a fő szerzőket, akik mind zsidók. Nem meglepő; a neokonzervatívizmus egy teljesen kóser politikai irányvonal, mely zsidó etnikai érdekeket szolgál és fanatikusan Izrael-párti már a kezdetek óta. (Érdeklődőknek ez az alapos tanulmány ajánlott.) A cionisták évekkel a 2001-es események előtt kelt írásában már olvashatjuk, hogy

Izraelnek lehetősége van egy tiszta szakításra; hogy biztosítsa a nemzet utcáit és határait a közeljövőben, Izrael megteheti, hogy:

- Szorosan együttműködjön Törökországgal és Jordániával, hogy kordában tartsa, destabilizálja és visszatartsa legveszélyesebb fenyegetéseit.

- Kialakítson egy új alapot az Egyesült Államokkal való kapcsolatra - hangoztatva az önállóságot, érettséget, stratégiai együttműködést a mindkét félnek egyaránt fontos területeken és a Nyugattal járó értékek elősegítését.

- Izrael formálhatja stratégiai környezetét Törökországgal és Jordániával együttműködve, Szíriát meggyengítve, közrefogva, és akár annak hatalmát visszafogva.

- Ez az erőfeszítés koncentrálhat Szaddám Huszein eltávolítására a hatalomból Irakban - egy fontos izraeli stratégiai cél önmagában - egyszersmind bezárva Szíria régióbeli ambícióit.

Mivel Irak jövője mélységes hatással lehet a Közel-Kelet stratégiai egyensúlyára, érthető lenne, ha Izrael érdekelt lenne a hasemiták támogatásában, hogy azok újraszervezzék Irakot... Ha a hasemiták irányítanák Irakot, tudnák használni a befolyásukat, hogy Najfban Izraelt segítsék elválasztani a dél-libanoni síitákat a Hezbollah-tól, Irántól, Szíriától.

Tehát Irak és Szíria kiiktatása a színtérről nyíltan megfogalmazódik, mert azok ellenségesek Izrael számára. A konferencia és tanulmány vezetői, Richard Perle és Douglas Feith kulcspozíciót töltött be később a Bush-kormányban: Perle volt a Védelmi Politikai Igazgatóság tanácsadó bizottságának elnöke, Feith pedig védelmiminiszter-helyettes és a Pentagon tanácsadója. A Bush-kormány minden tekintélyes rangot betöltő zsidóját hosszas lenne felsorolni. A neokonok zsidósága és Izrael-mániája nem kérdés, még a Watergate-ügy kirobbantója, az amúgy szintén zsidó Carl Bernstein is világossá teszi ezt ebben a videóban:

Ez egy őrült háború volt, ami lenyomott minket gazdaságilag, erkölcsileg. Háborúba mentünk egy fickó ellen akinek abszolút semmi köze nem volt szeptember 11-hez. Ez csak ürügy volt! Megmagyarázhatatlan és nesze, ott van Cheney, nesze ott van Bush, nesze ott vannak a zsidó neokonok, akik át akarták formálni a világot. Talán én kimondhatom ezt, mert zsidó vagyok.

Az amerikai szenátor, Ernest Hollings 2004. május 20-i kongresszusi felszólalásában szintén egyértelművé tette, hogy az egész iraki háború Izrael biztosításáért történt. Dühöngő zsidók persze antiszemitáztak és bocsánatkérésre szólították fel, de erre ő nem volt hajlandó. Az izraeli cionista hálózat, az Arutz Sheva is elismerte 2003-ban: "Természetesen ez a háború Irak és Szaddám Huszein ellen értünk van". Egy másik izraeli lap, a tekintélyes Haaretz írja: "Az iraki háború 25 neokonzervatív értelmiségi, többnyire zsidók által fogant meg, akik nyomást gyakorolnak Bushra, hogy a történelem menetét megváltoztassa". Erre az évek óta tervezett közel-keleti beavatkozásra adott kitűnő indokot tehát a 2001-es merénylet. Az amerikai népet sokkolták a történtek és a cionista média, illetve politikai elit sikeresen elhitette a többséggel, hogy a gonosz terroristák azért utálják és támadják Amerikát, mert az "szabad" és "demokratikus". Az ártatlanokat legyilkoló terroristák pedig a főgonosz, mint a hatmilliárd zsidót kiirtó "nácik", ellenük tehát fellépni morális kötelesség, hiszen a harc maga a "gonosz" ellen történik. Akárcsak Bush, Britanniában Tony Blair is a gerinctelen, behódoló fehér politikus prototípusa. Az egykori skót házelnök, Tam Dalyell már 2003-ban megvádolta Blairt, mondván zsidó tanácsadók ármányával veszi körül magát. Szerinte Blair a brit közel-keleti külpolitikát úgy torzítja, hogy az megfeleljen az izraeli kormánynak, és hogy "jogosulatlanul befolyásolják" meghatározó zsidók, mint a Munkáspárt fő finanszírozója, Lord Levy, vagy Blair nem hivatalos követe a régióhoz, Peter Mandelson és Jack Straw külügyminiszter. Elmondása szerint: Blair és Straw nagyon közel került ezekhez az emberekhez és Lord Levyhez, aki amolyan rejtélyes nagykövete a Közel-Keletnek, szintén része e csoportnak. Ők egy szélsőségesen cionista, likudnyik érdek szerint cselekednek. Különösképpen aggódom, hogy néhányan közülük egy Szíria elleni támadásért lobbiznak, izraeli biztonsági célokat szolgálva. Természetesen Blair is támogatta a közel-keleti "terror elleni háborút". Irak megszállását és cionista érdekek szerinti likvidálását főként a "tömegpusztító fegyverek" létével indokolták. Számtalanszor hallhattuk a propagandát e feltételezett fegyverekről és Huszein veszélyességéről. Colin Powell, a Bush-kormány államtitkára később viszont elismerte: nem voltak tömegpusztító fegyverei Iraknak (és valós bizonyítékok sem erre). Persze a valódi okok egyértelműek, de elég magát Busht idézni, kimondta ő is egy 2004. május 18-i AIPAC-gyűlésen (Izrael állam hivatalos amerikai lobbicsoportja, a legbefolyásosabb lobbicsoport az országban). Bush kijelentette: "Az Egyesült Államok erősen elkötelezett, és én magam is erősen elkötelezett vagyok Izrael, mint életteli zsidó állam biztonsága iránt. [...] Izrael szabadságának, jólétének és biztonságának megvédésével Amerikai ügyet is szolgálunk". A nemzetbiztonsági tanácsadó, Condoleeza Rice egy 2003. májusi interjúban pedig így vélekedett:

"Izrael biztonsága a világ biztonságának kulcsa." Ilyen fanatikus zsidók és hű alattvalóik vezették a közel-keleti cionista háborúkat az elmúlt több mint tíz évben. Ennek a folyamatnak része az ami Szíriában zajlik ma is. Zoom Mindannyian emlékezhetünk, pár éve a fősodratú médiumokban és sajtóban folyton azt lehetett hallani, hogy Szíriában civil "lázadók" és "felkelők" harcolnak az állítólag szörnyűséges Bassár el-Aszad-rezsim ellen. Az "iraki tömegpusztító fegyverek" kitalálóinak szüksége volt ismét egy indokra, és valamire, ami lehetőleg a közvéleményt a szír kormány ellen hangolja, így a 2013. augusztus 21-i mérgesgázas támadás megtörténtekor a cionista média mindent megtett, hogy a kormányerőket okolja a támadásért, bár konkrét bizonyíték erre nem volt. Az izraeli The Times of Israel beszámol róla, hogy az izraeli hírszerzés központi eleme az amerikai szírellenes ügynek, tehát pont azok hazudnak előszeretettel Aszad által elgázosított gyerekekről, akik pár éve Huszein kapcsán hazudoztak hasonlót, illetve akik viszont tényleg öltek palesztin gyerekeket illegális fehér foszforral, s annak használatát némi hazudozás után beismertek. Közben veterán hírszerzők, a CIA és FBI egykori tisztjei, ügynökei, elemzői, katonai őrmesterek nyílt levélben figyelmeztetik Obamát: az izraeli hírszerzés nem megbízható, és mint korábban Afganisztán és Irak esetében, most is manipuláció feltételezhető cionista érdekek szerint. Alon Pinkas egykori izraeli főkonzul New Yorkban, a szíriai "civil háborúról" nyilatkozta: Ez egy olyan rájátszás esete, amelyben mindkét csapatnak veszítenie kell, legalábbis te nem akarod, hogy egyik is nyerjen. Hagyd mindkettőt vérezni, halálra vérezni: ez a stratégiai gondolkodás itt. Amíg ez megmarad, nincs igazi fenyegetés Szíria részéről. Szíriában elsőként a "felkelők" használtak vegyi fegyvereket Aleppo közelében 2013. március 19-én, melyben harmincan meghaltak. Ez és pár hasonló eset miatt kérte maga a szír kormány az ENSZ-t, hogy vizsgálódjon. Dale Gavlak közismert közel-keleti tudósító a helyszínen beszélt "felkelőkkel", családjaikkal és helyiekkel, ezek hatására számára világossá vált, hogy a mérgezést a felkelők által rosszul kezelt vegyi fegyverekből szivárgó gáz okozta (ezt az ENSZ vizsgálóbizottsága is elismerte). Ezeket a "mérsékelt lázadókat" a mind az amerikai és brit, mind az izraeli cionisták már a kezdetektől fogva támogatták, fegyvereket adtak nekik, kiképezték őket, majd ezek a "mérsékelt felkelők" voltak azok, akikből kialakult az Iszlám Állam is. Meg kell ugyanis érteni: sosem voltak "mérsékeltek" ebben a történetben. Maga Joe Biden amerikai alelnök is elismeri ezt: A helyzet az, hogy... nem volt semmilyen mérsékelt közép, mert a mérsékelt közepet boltosok alkotják, nem katonák - olyanok alkotják, akik tulajdonképpen átlagos életet élnek az ország középosztályában. A legnagyobb problémánk Szíriában maguk a szövetségeseink voltak... Beleöltek [a szaudiak és az Arab Emírségek] százmilliónyi dollárt és ezernyi tonna fegyvert bárkibe, aki harcolna Aszad ellen, csakhogy azok, akiknek ez ment, az Al-Nuszra, Al-Káida és a dzsihádisták extrém elemei voltak. Persze amivel a szaúdiakat vádolja, azt tették ők is, hiszen mint mondta: nincs mérsékelt lázadó. Már akkor, amikor a sajtó igazságos lázadóknak mutatta be ezeket a terroristákat és zsoldosokat, azok keresztényeket fejeztek le, nyers szívet ettek, s mindezt videón tették közre. Belőlük lett az, amit ma úgy ismerünk, hogy Iszlám Állam - cionista nyugati és izraeli támogatással, kiképzéssel, fegyverekkel. A "Nyugat utolsó reménye"-ként számon tartott Jamal Maarouf, a "mérsékelt felkelők", a Szabad Szír Hadsereg (FSA) vezére kijelentette, hogy nem hajlandó az Al-Káida ellen harcolni, majd elismeri, hogy közös hadműveleteket hajtanak végre a hivatalos Al-Káida-ággal, az Al-Nuszrával. Az FSA északi frontjának parancsnoka, Abdel Basset al-Tawil szintén elismeri ezt ebben a 2013-as videointerjúban, ahol őket "testvéreinek" nevezi, majd hozzáteszi, hogy "nem titok, kapcsolatban vagyunk mindenkivel". Kifejti azt is, hogy szeretne iszlám (saría) törvénykezést az Aszad utáni Szíriában, majd megfenyegeti a nemzetközi közösséget, hogy adjanak fejlettebb fegyvereket és muníciót, különben felfedik a bizonyítékaikat (feltehetően a vegyi fegyverek használatáról amivel az Aszad-kormányt vádolták), hozzátéve "úgy gondolom, tudják miről beszélek". (Hogy, hogy nem, nyolc nappal az interjú után a "felkelők" megkapták az első nehézfegyver szállítmányt.) Ők lennének tehát a "mérsékeltek" parancsnokai. Már évekkel ezelőtt tudni lehetett, hogy dzsihádisták kezében kötnek ki a "mérsékelteknek" küldött fegyverek, a cionista Nyugat azonban továbbra is küldte azokat, annak ellenére, hogy az Al-Nuszra Irak határánál összeolvadt az Iszlám Állammal, így tehát nem meglepő, hogy a fegyverek hozzájuk kerülnek - és persze ezt a cionista hatalom is tudja jól. A Wikileaks által kiadott dokumentumokból kiderül, hogy már legalább 2006 óta támogatta a cionista Amerika a szíriai kormányellenes erőket és propagandistákat, melyet az elismert, miután a kiszivárgott dokumentumok ezt egyértelművé tették. Ezt megerősíti maga az IÁ is: az elfogott Yousaf al Salafi, aki a gyanú szerint a pakisztáni Iszlám Állam parancsnoka, beismerte a hatóságoknak Pakisztánban, hogy az Egyesült Államoktól kapott anyagi támogatást. Al Salafit és két társát Lahore-ban, Pakisztánban fogták el 2015. január 22-én. Elmondása szerint 600 dollárt kapott minden újoncért akit Szíriába küldött. A Reuters arról számol be, hogy Obama egy titkos parancsot hagyott jóvá, ami amerikai segítséget nyújt a "lázadóknak" abban, hogy megbuktassák a szír elnököt, Aszadot és kormányát. A The New York Times pedig azt közli amerikai és arab hírszerző tisztekre hivatkozva, hogy a CIA tisztjeinek egy kisebb csoportja titokban Dél-Törökországban ügyködik, segítve a szövetségeseket azt eldönteni, hogy a határ túloldalán harcoló ellenzékiek közül ki kapjon fegyvereket a szír kormány elleni harchoz. Nem meglepő tehát, hogy maga Aszad is hangot ad ennek egy interjúban: Itt nincs polgárháború. Ez terrorizmus és a terroristák támogatása külföldről azért történik, hogy az destabilizálja Szíriát.

Ez a mi háborúnk. Senkit sem lephet meg, hogy Moammer Kadhafi megbuktatása is cionista beavatkozás és támogatás eredménye. Ehud Barak izraeli védelmi miniszter is már előre reménykedett, hogy Kadhafi megbukik. A cionista beavatkozás előtt Líbiában volt a legmagasabb az életszínvonal az összes afrikai ország közül az ENSZ 2010-es felmérése szerint. Évek teltek el Kadhafi megbuktatása óta, azóta is káoszban az ország. Tudható, hogy a CIA aktívan együttműködött az ellenzékkel, Obama hadi beavatkozást rendelt el, mint a légierő és rakéták bevetését, ahogy az sem meglepő, hogy a líbiai kormánybuktatók parancsnoka beismerte: vannak Al-Káida-kötődéseik. Ennek köszönhetően ma Líbiából is áramlanak Európába az idegenek tömegesen. A közelmúltban Wesley Clark nyugdíjazott tábornok és a NATO egykori főparancsnoka ismerte el egy 2015 év eleji CNN-interjúban, hogy az Iszlám Államot Amerika barátai és szövetségesei hozták létre: Nézze, az Iszlám Állam úgy indult, hogy a mi barátaink és szövetségeseink finanszírozták. Az ottaniak elmondják; ha azt akarod, hogy valaki halálig harcoljon a Hezbollah ellen, nem ragasztgatsz ki plakátokat, hogy 'gyere csatlakozz, egy jobb világot csinálunk'. Fanatikusokat és vallási fundamentalistákat keresel. Ők azok, akik a Hezbollahhal harcolnak. Olyan ez mint egy Frankeinstein. Egy 2007-es interjúban pedig a következőket mondta :

Úgy tíz nappal szeptember 11 után átmentem a Pentagonon és láttam Rumsfeld államtitkárt és Wolfowitz államtitkár-helyettest. Lementem a lépcsőn, hogy köszönjek pár embernek az Egyesített Vezérkarban, akik egykoron velem dolgoztak, és az egyik tábornok behívott. Azt mondta, 'uram, jöjjön, beszélnünk kell'. Azt mondtam, 'nos, ön túl elfoglalt'. Azt mondta, 'nem, nem'. Hozzátette, 'meghoztuk a döntést; harcba szállunk Irakkal'. Ez szeptember 20-án, vagy akörül lehetett. Kérdeztem, 'harcba lépünk Irakkal? Miért?" Azt felelte, 'nem tudom'. Mondta, 'gondolom nem tudják mi mást tegyenek'. Így hát kérdeztem, 'nos, találtak valami információt, ami Szaddámot az Al-Káidához köti?' Azt mondta, 'nem, nem'. Hozzátette, 'nincs semmi ilyesmi új dolog. Csak elhatározták, hogy harcba szállnak Irakkal. Gondolom ez olyasmi, hogy nem tudjuk mit tegyünk terroristákkal, de van egy jó hadseregünk és le tudunk szerelni kormányokat'. És hozzátette, 'gondolom, ha az egyetlen dolog amid van, egy kalapács, minden probléma úgy kell kinézzen, mint egy szög'. Aztán pár hét múlva újra láttam, akkor már bombáztuk Afganisztánt. Kérdeztem, 'még mindig harcba szállunk Irakkal?" és erre azt felelte, "ó, ez még rosszabb." Odanyúlt az asztalára. Felvett egy köteg papírt. Azt mondta, 'épp most kaptam ezt fentről' - ez alatt a Honvédelmi Minisztérium irodáját értette - 'ma'. Majd folytatta, 'ez egy feljegyzés, mely leírja, miként fogunk hét országot kiiktatni öt év alatt, Irakkal kezdve, aztán Szíria, Libanon, Líbia, Szomália, Szudán, majd végül Irán.' Kérdeztem 'ez titkosított?' Azt mondta, 'igen, uram'. Mondtam erre, 'nos, akkor ne mutassa meg nekem'. Hasonlóan nyilatkozott Roland Dumas, egykori francia külügyminiszter is (videó itt): Dumas: Elmondok valamit. Nagyjából két évvel a szíriai ellenségeskedés kezdete előtt Angliában voltam, Szíriától független okok miatt. Találkoztam angol hivatalnokokkal, és páran közülük, akik barátaim, beismerték nekem, véleményemet kérdezve, hogy terveznek valamit Szíriában. Ez Angliában volt, nem az Egyesült Államokban. Anglia tervezte lázadók invázióját Szíriában. Kérdeztek is engem, mint egykori külügyminisztert, hogy részt vennék-e ebben. Persze nemet mondtam. Francia vagyok, ez engem nem érdekel. Ezzel azt mondom, hogy ez az egész [Szíriától] messzebbről jön. Ezt tervezték, szervezték... Műsorvezető: Mi célból? Dumas: Elmondom... Annak egyszerű céljával, hogy elmozdítsa a szír kormányt, mert a régióban, fontos tudni, hogy a szír rezsim Izrael-ellenes megnyilvánulásokat tesz. Következésképpen, minden e körül mozog a régióban... Az izraeli miniszterelnök önbizalmából ítélve, aki azt mondta nekem egy ideje: 'megpróbálunk együtt élni a szomszéd államokkal, akikkel nem lehet, azokat kiiktatjuk'. Ez egy irányelv. A történelem egy fogalma. Miért ne, végül is? De érdemes tudnunk. Zoom Világos tehát, hogy zsidó érdekek szerint alakultak a dolgok. A vélekedés, miszerint a közel-keleti harcok az olajról, anyagi haszonról szólnának, nem tartható. Nem olajtársaságok emberei ültek és ülnek a kormányzat kulcspozícióiban, hanem zsidó fanatikusok (mint Ari Fleischer, Paul Wolfowitz, David Frum, Richard Perle, Douglas Feith, Eliott Abrams, Irving Libby, David Wurmser stb., tehát olyanok akik a 1996-os tanulmányt is készítették) és nem olajtársaságok lobbicsoportjai támogatták a háborút, hanem legalább 52 olyan cionista szervezet, mint a The Presidents of the Major American Jewish Organizations (PMAJO), The Zionist Power Configuration (ZPC), The American Israel Public Affairs Committee (AIPAC) stb., vagy Haim Saban milliárdos izraeli-amerikai médiamogul, aki hatalmas összegekkel támogatta a cionista politikai elitet. Szíria esetében sem hallunk olajtársaságokat lobbizni (és Szíriának nincs is annyira számottevő olaja), viszont ugyanannak a zsidó elitnek a munkálkodása látható itt is, ugyanazért: a zsidó faji érdekért. A legnagyobb és befolyásosabb zsidó szervezetek, mint az AIPAC vagy ADL és egy tucatnyi másik szervezet természetesen támogat még egy Szíria elleni háborút is. Az izraeli Jerusalem Post pedig közben elismeri az egyértelműt: Izraelnek érdeke Szíria gyengítése. Sőt, ebben a cikkükben egy korábbi katonai hírszerzőre, Amos Yadlinre hivatkozva megírják:

Izrael számára "életbevágó", hogy "Teherán-Damaszkus-Hezbollah-tengely" ne győzzön Szíriában. Az izraeli YnetNews oldalon megjelent írásában a cionista Shoula Romano Horing is elismeri: cionista érdek a szíriai káosz fenntartása: "Izrael és Amerika legjobb stratégiája az lenne, ha egy olyan helyzetet segítene létrehozni, amiben sem Aszad, sem a felkelők nem elég erősek ahhoz, hogy egymást legyőzzék katonailag."

Korábban maga Netanjahu szintén elismerte már: Izrael hasznot húz a közel-keleti háborús eseményekből. Nem csak cionista szélsőségesek okolhatók mindezért persze, az arab világ különböző politikai, vallási, esetleg etnikai ellentétei és belharcai, illetve a karrierista (nyugati) politikusok helyezkedései, hatalomépítései mellett ugyanakkor tisztán kirajzolódik, hogy az egész közel-keleti történetben mindenhol a domináns erő, a cionisták ujjlenyomatait látjuk, akik izraeli és zsidó etnikai érdekek szerint alakítanak ki folyamatokat, illetve amely folyamatok tőlük függetlenül alakultak ki, arra rátelepednek és faji érdek szerint próbálják azt irányítani. Ők a folyamatok valódi elitje. Nem számít nekik az ár; a lemészárolt ártatlan tömegek, gyerekek, romba döntött társadalmak, felforgatott életterek, a világörökség elpusztított értékei. Az elvakult, vérszomjas és hatalomittas fanatizmus uralja ezt a zsidó elitet és ez az elit uralja a nyugati világot. Az elsősorban általuk kialakított és támogatott káosz eredménye tehát az a népességáradat, ami ma éri Európát, és ami már a korábbi évtizedek alatt letelepedett Európa-idegen fajok tömegével együtt halálos demográfiai méreg az európai civilizáció számára. Mint a folytatásban látni fogjuk, a zsidók ezt az idegen beáramlás általi átalakulást támogatják, hogy ezzel is véglegesen térdre kényszerítsék az ősi ellenségnek tartott fehér európai embert. (Folytatjuk)

Csonthegyi Szilárd (Kuruc.info)

Forrás: https://kuruc.info/r/9/148190/

Zsidó harapófogóban az európai civilizáció (II. rész):

A jelenlegi sötét invázió zsidó támogatása Reklám Az elmúlt időszak egyik legjelképesebb felvétele a sötét invázió elősegítői és támogatói számára az a valóban szívszorító kép volt, melyen egy vízbe fulladt kisfiú holtteste látható a török tengerparton. Ugrott is az érzelmileg, morálisan manipulatív felvételekre a fehér Európa iránt ellenséges elit, ahogy a saját fajtájukat pár generáció alatt lecserélni akaró, öngyűlölő fehér liberálisok is. Mint tudjuk, a fehér emberre jellemző empátiát, törődést és erkölcsorentációt tudatosan manipuláló zsidó hatalmi réteg és hű szolgálói a fehér bűntudattól szenvedő másságimádók, illetve karrierista, sok esetben joggal feltételezhetően pszichopata politikusok előszeretettel kendőzik el a beáramló idegen tömegek által okozott minden problémát emberi érzelmeinkre ható, erőteljes felvételekkel, mint ez is. Ha ugyanis az érzései befolyása alá kerül az ember, hajlamos rá, hogy minden észérvet, logikát félretegyen. 

A befolyásoltaknak már ez a norma

A felvételek szomorú látványa után azért mi próbáljuk meg használni az eszünket is. Nem sokkal később kiderült ugyanis ki volt az áldozat: neve Aylan Kurdi, 3 éves volt. 5 éves bátyja, Galip és anyjuk, Rehan szintén odaveszett. Apjuk Abdullah Kurdi és családja a Törökország déli határa melletti szíriai Kobani városából származik, már három éve Törökországban élt, tehát nem menekült semmi elől sem. Hogy miért akart Európába jönni? A The Wall Street Journal kiderítette: Kurdi szerdán kórházi ágyáról nyilatkozva elmondta egy szír rádióállomásnak, hogy építkezéseken dolgozott napi 50 török líráért [közel 5000 forint], de az nem volt elég a megélhetéshez. Elmondása szerint nővérére, Teema Kurdira támaszkodtak, aki Kanadában él és az albérletüket segített fizetni. Kurdi asszony csütörtökön egy vancouveri külvárosból nyilatkozva elmondta: apjuk, aki még Szíriában van, javasolta Abdullahnak, hogy menjen Európába, ott kezeltetni fogait, és hogy találja meg a módját miként hagyhatná el családja Törökországot. Elmondása szerint három hete kezdett el testvérének pénzt utalni ezer eurós részletekben, hogy az utazását segítse. Röviddel ezután testvére telefonált, mondván az egész családját is vinni akarja, mert felesége egyedül nem tudja eltartani két fiukat Isztambulban.

Ismét azt láthatjuk tehát, hogy a felénk áramló idegenek számára Európa egy terülj, terülj, asztalkám. Kurdi Svédországban szerette volna igénybe venni az ingyenes fogászati szolgáltatásokat (ezt egy svéd lap is megerősíti). 4000 eurót (kb. 1 256 000 forint) adott embercsempészeknek, hogy Görögországig vigyék őket, de mielőtt oda értek volna túl nagy hullámok keletkeztek és a hajó felborult. Egy felelőtlen apa bajba sodorta családját a köztudottan veszélyes lélekvesztőkön, mindezt azért, mert ingyenes svéd fogászati ellátást szeretett volna, és akkor már persze jöjjön a család is, elvégre ez itt a liberális, idegenszertő Európa, ahol tapsolva várják a hatmilliárd elgázosított ártatlan zsidó miatti fehér bűntudatba belebolondult őslakosok az idegeneket. Nemcsak az apai felelőtlenség okozta tehát ezt a családi tragédiát, hanem az az üzenet is, amit ezek a liberálisok és ellenséges elitek küldenek ezeknek az embereknek. Soha nem szabadott volna Kurdinak és családjának eldöntenie, hogy Európába jön, úgy éreznie, hogy itt nekik helyük van - mert nincs. Ezt az üzenetet csak egy szigorúan lezárt határokkal magát védő Európa tudná közvetíteni, így a hasonló esetek se történhetnének meg.

Bűntudatkeltés minden szinten

Az arcátlan franciaországi zsidó milliomos, Bernard-Henry Lévy, akit a Jerusalem Post a világ 50 legbefolyásosabb zsidói közül a 45. helyre tett, és aki aktívan, esetenként személyes látogatásokkal is támogatta a közel-keleti cionista érdekek szerint zajló harcokat (tehát egy konkrét felelőse az ottani káosznak) a képek láttán Európát hibáztatja, és reméli, hogy e képek hatnak majd az európai kormányokra, hogy azok több idegent fogadjanak be. Így lett. A megrázó képsorok hatása kiszámítható volt az empatikus és önfeladásra nevelt fehérek között: egy világhálós angol petíció, mely még több idegen befogadását és a "menekültek" megsegítésének növelését sürgeti az addigi 40 ezer aláíróról a képek hatására immár 435 ezerre duzzadt. James Cameron a képek és a petíció hatására már meg is ígérte: még több "szír menekültet" fog Britannia befogadni; a jelenlegi terv 20 ezer . Franciaországban is volt hatása a képnek, a franciák többsége már állítólag támogatja az idegenek befogadását, legalábbis egy felmérés szerint, bár ezek köztudottan a manipulátorok kedvenc eszközei és nem megbízhatók.

Az elmúlt napokban Finnországban egy szélhámos miatt lett heves vita tárgya a bevándorlás. A multikulturalizmusra esküdő hazaáruló miniszterelnök, Juha Sipilä meglátogatott egy oului "menekültszállót", ahol elbeszélgetett egy "fiúval", aki elmondása szerint "nagynak tűnik, de csak 17 éves". A kamerák előtt meghatódottan, bólogatva hallgatta a szívszorító hazugságokat, miszerint apját megölték, őt pedig elrabolták, majd Sipilä ennek hatására felajánlotta egyik házát, hogy ott megszállhassanak "menekültek" mikor év végén délebbre költözik. A nézők egy része sejtette, hogy valami nincs rendben ezzel a "fiúval", így felkutatták a világhálón, ahol számos szociális oldala van, 19 éves, előszeretettel pózol és képei alapján jól szórakozik Európa-szerte, néha halálosan fenyegetőzik és elmondása szerint volt már börtönben testi sértésért. A katonai múlttal rendelkező testépítő az elmúlt hónapok migránsturnéja alatt kalandozott Bulgáriában, Németországban, Dániában, Svédországban, a Facebook-oldalának idővonala szerint pedig június végén hazánkon is átvonult, mint a sok szegény üldözött egyike. Tudjuk: a betolakodók kb. 80%-a ilyen életerős, fiatal férfi. Mint oldalán láthatjuk, a finneken gúnyolódik és nevet az eseten a láthatóan önimádó nyomorult. Jól szórakozik, közben az őshonos fehérek tömegei adakoznak, segítenek és átengedik életterüket ilyen közveszélyes parazitáknak, mint Fahad Firas, vagy a már bizonyítottan beszivárgott képzett terroristák.

Jól érzi magát Európában a betolakodó

Földi László nemzetbiztonsági szakértő szerint már nem az a kérdés, hogy terroristák is jönnek-e, hanem hogy milyen hálózatot építenek itt ki. Valóban, Norvégiában egy 10 fős csoportot fogtak a nemzetbiztonságiak, közben a bolgár-macedón határon is fogtak öt főt, akiknek telefonján lefejezett emberek fotói, dzsihádista imák, Iszlám Állam-jelképek és promóciós videók voltak. Mikor a határőrség ellenőrizte a koszovói rendszámú autót, megvesztegetéssel próbálkoztak a "menekültek". Korábban pedig török nemzetbiztonságiak figyelmeztettek: 3000 kiképzett dzsihádista készül Szíriából és Irakból Törökországon, majd Bulgárián és Magyarországon át Európába jutni. A Líbiai kormánytanácsadó Abdul Basit Haroun szintén figyelmeztetett: militáns IÁ-tagokat is csempésznek Európába a hajókon. Maga az IÁ is elismerte már, hogy szivárogtatnak terroristákat Európába ezzel a migránsáradattal. Állításuk szerint négyezren már itt vannak és Európa-szerte terveznek akciókat. A Frontex (Európai Határőrizeti Ügynökség) vezetője Fabrice Leggeri szerint:

Sokan szereznek hamis szíriai okmányokat Törökországban, mert tudják, hogy így menedékjogot kapnak az EU-ban. Azok, akik e hamis papírokat használják, többnyire arabul beszélnek. Észak-Afrikából jönnek, a Közel-Keletről de ők mind gazdasági bevándorlók. [...] A menekültek áramlása túlterhelte a hatóságokat és nincs biztos fogalmunk arról, hogy mi ezeknek az embereknek a háttere.

A szír kisfiú fotójának erős érzelmi hatását felhasználva persze fehérellenes zsidók is ugrottak, hogy szokásos manipulációjukkal tegyenek a gyűlölt nemzetek Európája ellen. Az oroszországi születésű zsidó, Leonid Bershidsky a szintén zsidó és milliárdos Michael Bloomberg tulajdonában lévő Bloomberg View (és egyéb lapok) publicistája mióta elhagyta Oroszországot Berlinben rontja a levegőt, két Putyin- és oroszellenes írás között igazi zsidó módjára nem felejti el a fehér európai nemzetek bomlasztásának támogatását sem. Szerinte Európában "nincs elég bevándorló"; a megszokott szánalmas agytornával ő is az alacsony őslakos születésszámmal indokolja az idegenek befogadásának szükségességét. Természetesen egy gyökértelen zsidó fejében meg sem fordul, hogy az alacsony születésszám megoldása olyan folyamatok indítása lenne, olyan politikai, szociális intézkedések lennének, melyek az elöregedő őshonos európaiak születésszámát növelnék. Nem, ha kevesebb gyerek születik, nyilván az a megoldás, hogy formáljuk át Európát egy nem fehér kontinenssé olyan emberekkel, akik fajidegenek e földrészen, ráadásul beilleszthetetlenek és súlyosan veszélyesek bűnügyi és kulturális értelemben egyaránt.

Ronald Barazon, az európai civilizáció halálos ellenségeinek

jól ismert arcvonásaival

Ronald Barazon izraeli születésű, jelenleg ausztriai zsidó, a Salzburger Nachrichten egykori főszerkesztője, jelenlegi publicistája szerint Európának szüksége van a "szír gyerekek nevetésére", elvégre egy elöregedő népességnek idegenek kellenek, nem inkább több saját gyerek. A világhálón található fotók tanúsága szerint az osztrák politikai elittel jó kapcsolatban lévő Barazon cikkében így ír:

A politikusok és a társadalom egésze teljesen hülye, ha nem látják meg Európa számára a nagy lehetőséget a menekültek beáramlásában. [...] A bevándorlás a siker bizonyított receptje. Az USA, a világ legsikeresebb gazdasága a világ minden tájáról jövő menekültek által épült. Izrael, egy minimális területtel rendelkező ország befogadott 750 000 menekültet Oroszországból a 90-es években és az egyik leggazdagabb ipari államnak számít.

Persze manipulál és hazudik az aljas zsidó: köztudott, hogy az Oroszországból Izraelbe áramló tömegek nem menekültek voltak, hanem bevándorlók, és nem is akármilyenek: alijázó zsidók. Még a Wikipédián is van róla szócikk. A faji alapon zsidóknak (és csak zsidóknak) állampolgárságot adó Hazatérési Törvény keretében történt mindez a Szovjetúnió határainak megnyitásakor. Zsidók telepedtek le zsidók között és Barazon szerint ez jó példa arra, hogy Európa fajidegen tömegeket fogadjon be. (Persze Izrael gazdasági jóléte az amerikai dollármilliárdokból ered, melyet a cionista elit amerikai adófizetőktől folyósít át Izraelnek - katonai támogatásként is.) Az Egyesült Államok szintén nem volt soha multikulturális, a súlyos zsidó nyomásra született 1965-ös liberális bevándorlásitörvény-módosításig a lakosság kb. 90%-a fehér volt, a korábbi bevándorlás is nemcsak hogy fehér, de azon belül is elsősorban angolszász, nyugat-európai fehér embereket részesített előnyben. Ilyen szánalmas trükkökkel győzködi az osztrákokat tehát a zsidó, hogy azok elfogadják saját civilizációjuk átformálását, etnikai felforgatását.

Az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi biztosa, a zsidó Pierre Moscovici szintén beveti tekintélyét az európai civilizáció felforgatásának érdekében. A Reuters őt idézi:

Európa nem válaszolhat a közel-keleti és afrikai menekültek beáramlására nacionalizmussal, mert az emberi jogokkal törődni része az európai identitásnak. [...] Válaszunknak összhangban kell lennie történelmünkkel és értékeinkkel, összhangban azzal, amiről Európa szól. [...] Európainak lenni azt jelenti, hogy törődünk az emberiséggel és emberi jogokkal. Ha a gazdaságot nézzük, nem látom ezt az ellentmondást. Néhány országnak, mint Németországnak gazdasági szüksége van a bevándorlásra. [...] Mikor a világ és Európa ilyen drámával találja szembe magát, a válasz sosem lehet nacionalista. Sose szabad lezárni a határokat. Soha. [...] Orbán úr Európa keresztény identitásáról beszélt. Vitatható, hogy Európának csak egy keresztény identitása lenne. Sose hittem ezt. De ha ezt is gondoljuk, segíteni azt, aki szenved, része a keresztény értékeknek, a zsidó-keresztény értékeknek.

Szerencsénkre megtudhattuk egy zsidótól, mit jelent Európa és az európai értékek. A jellemző morális manipulálást végzi ő is, mint a zsidók általában teszik. Nem hallani tőle, hogy Izrael esetleg ne emeljen kerítéseket, hogy fogadjon be embereket. Nem, mi európaiak vagyunk csak erkölcsileg kötelesek az egész világgal azonosulni, ne is gondoljuk, hogy van saját csoportunk, melynek vannak etnikai, kulturális érdekei és céljai, ezekkel sokszor ütközik más csoportok célja és érdeke, amelyekkel szemben nekünk védekezni kell. Ha már "emberi jogok", a saját népünk, fajtánk, kultúránk, civilizációnk védelme azt gondolom alapvető emberi jog és kötelesség.

A The Forward címlapokon ismeri be a zsidók vezető szerepét:

"stratégiai érdek" a bevándorlás támogatása

A zsidó ügyeknek szentelt és teljesen zsidó The Forward címlapon jelenti be: "Zsidó csoportok vezetik a nyomást, mely megnyitja az ajtót a szír menekültek előtt". Nem ez az első eset, hogy a lap a zsidók általi idegen bevándorlás elősegítésével henceg. Egy korábbi cikkük címe: "Zsidók egyesülnek a bevándorlási reform iránti nyomásban". Ebből az írásból megtudjuk, hogy befolyásos és tehetős zsidó szervezetek egyesült erővel lobbiznak a még több bevándorlóért - persze nem Izraelbe, azt mint "zsidó államot" támogatják, annak kerítéseivel együtt. Csak nekünk, megvetett fehér nemzeteknek szánják ezt az áldást. A Hebrew Immigration Aid Society (HIAS) elnöke ki is jelenti a cikkben: "ez nekünk stratégiai érdekünk". Az ember azt hinné, hogy menekültek befogadása amolyan humanitárius dolog, de persze a zsidó stratégiát lát benne. Ha felidézzük például Stephen Steinlight, egy másik befolyásos bevándorlást támogató zsidó szervezet, az American Jewish Committe egykori igazgatója által elmondottakat, miszerint a fehér gazdanépbe áramló idegen fajú bevándorlás a zsidó közösségnek egy "oszd meg és uralkodj" helyzetet teremt, máris világos lesz a stratégia. Szintén a The Forwardban jelent meg a napokban Deborah Lipstadt, a híres holokausztpropagandista cikke, melyben természetesen ő is támogatja az idegen beáramlást fehér országainkba.

Jellemző módon a holokausztról hallucinál és morálisan manipulál benne: Mint a zsidó történelem tanulója, számomra a szenvedő ártatlanok kétségbeesett menedékkeresése fájó. Évekkel ezelőtt a holokauszt felfedezését azzal kezdtem, hogy megismertem az amerikai reakciót. Megdöbbentem a mélységes ellenszenven, amit amerikai hivatalnokok és bürokraták tanúsítottak a zsidó bevándorlók iránt. Felállítottak - David Wyman szavaival - "papír falakat", hogy kirekesszék az idegeneket. A zsidók el lettek utasítva csak azért, mert zsidók voltak, még ha ez azt is jelentette, hogy koncentrációs táborokba kerülnek. Látva Aylan élettelen testét a partra sodorva, ki nem töpreng közülünk rajta: ismétli magát a történelem?

Vajon mit gondol, Izrael hogy kéne álljon a szír menekültekhez?

Ezt is megtudjuk: Mi a helyzet Izraellel? Egy ritka személyes fordulatként, szinte már egyetértek Benjamin Netanjahuval, hogy ne fogadjon be menekülteket. Izrael kimerítő orvosi segítséget adott szíreknek a véres polgárháborúban. Sokan közülük, noha hálásak, eltitkolják, hogy Izrael segítette őket, és ezt azért teszik, mert Szíria polgárai nyíltan ellenségesek Izraellel. Akkor hát hogy nyissa ki ajtaját Izrael a szír menekülteknek? Hogy derítse ki Izrael, hogy a menekülők tömege között nincs-e olyan, akinek köze van szélsőséges csoportokhoz, melyek Izraelt bántani akarják? Nem lenne lehetséges befogadni pár ezret, akiket megfelelően és alaposan átvilágítottak? Nem küldene ez üzenetet Izrael zsidó értékek iránti elkötelezettségéről? Ha kevert érzéseket fedez fel kérdéseimben, helyesen teszi.

Tehát a napokban egyébként pont a szírek ellen kerítést emelő Izrael nem igazán kell, hogy befogadjon akárkit, mert azok talán ellenségesek, illetve ha be is fogad, azt egy adott számú, jól kiválogatott emberrel tegye, azt is azért, hogy "üzenetet küldjön", úgy tessék-lássék. Hogy a fehér nemzetekre már eddig is veszélyes idegenek esetleg a mi népünket bántják, vagy hogy már bizonyítottan vannak köztük konkrét, képzett terroristák, az nekünk nem kell, hogy számítson.

Holokausztozó zsidók: Frölich, Roth, Greenblatt, Stroehlein

Nem ő az egyetlen, aki holokausztról hallucinál. A The New York Times szerint, akik ellenzik a jelenlegi idegen bevándorlást, azért teszik, mert nincsenek tisztában a holokauszttal. A lap megszólaltat pár zsidó vezetőt, köztük magyarországit is, akik persze támogatják az idegenek befogadását. (Izrael kapcsán nem halljuk őket nyilatkozni.)

Az idézetekben az egyébként célszerűnek tűnő cseh megoldásról van szó, amikor azok a migránsok azonosításának és családtagok számontartásának céljából kezükre számokat írva jelölték meg őket:

'Szörnyű volt látni a képeket, melyeken a rendőrség számokat ír emberek karjaira' - mondta Frölich Róbert, Magyarország főrabbija. 'Auschwitzra emlékeztetett. Aztán embereket vonatokra rakni fegyveres őrök által, hogy táborokba legyenek szállítva, ahol bezárják őket? Persze, hogy a holokauszt visszhangzik ebben'. 'Feledékenyek lehetnek, mert ki tenne ilyet ha lenne bármilyen történelmi emlékezete' - mondta Kenneth Roth, a Human Rights Watch ügyvezető igazgatója. 'Elképesztő, tényleg. Mindenképp, a vonatok látványa a holokauszt rémálmait idézi fel'. Vannak, akik szerint az, hogy nem volt szándékos, még ijesztőbbé teszi a dolgot, rejtélyes történelmi elrugaszkodást mutatva pont azokon a helyeken, ahol a holokauszt a legnagyobb pusztítást okozta. 'Igaz lehet, hogy nem tudták, de az érzéketlensége és tudatlansága a cselekedetük által felidézett képeknek döbbenetes; gyomorforgató' - mondta Jonathan Greenblatt, a Rágalmazásellenes Liga országos igazgatója New Yorkban. 'Nehéz megérteni, miként veszítik el emberek a történelmi érzéküket ilyen gyorsan' - mondta Andrew Stroehlein, a Human Rights Watch európai médiaigazgatója. 'Mind azt mondjuk, hogy megtanultuk a történelem leckéjét, de ahogy elfordulunk e kétségbeesett emberektől, akik szörnyű helyzetetek elől menekülnek azt feltételezi, hogy nem tanultuk meg a leckét egyáltalán.'

Frölich nem az egyetlen zsidó hazánkban, aki a jó holokausztos érzelmi manipulálást sem feledve kiáll a betolakodók mellet. Külföldi lapokból kell megtudnunk, hogy még az EMIH egymilliós gyógyszeradománya előtt Radnóti Zoltán, a Mazsihisz rabbitestületének elnöke gyűjtést szervezett az idegeneknek. A zsidó Jewish Telegraphic Agency számol be róla:

Magyarországi zsidók 5000 USA dollárt [közel másfél millió forint] és kb. fél tonna ételt és nem romló dolgokat gyűjtöttek a közel-keleti menekülteknek. 'Jelenleg 100 és 150 közötti azon zsidók száma, akikről tudom, hogy részt vettek a folyamatban' - mondta Radnóti Zoltán, a Mazsihisz rabbitestületének elnöke. [...] A holokauszt tanulságait felhozva, több jelentős európai rabbi, köztük Franciaország főrabbija, Haim Korsia és Britannia korábbi főrabbija, Jonathan Sacks ösztökélték az európai kormányokat, hogy bánjanak a menekültekkel jóságosan és találjanak a helyzetükre megoldást. 'Mint kelet-európai zsidók, tudjuk, milyen érzés menekülni otthonainkból' - mondta Radnóti a JTA-nak.

Nem világos, hogy zsidók pénzéről van-e szó, vagy ők csak a gyűjtést végezték-e, a pénz meg magyaroktól jött (a cikkben gyűjtésről van szó, nem adakozásról), mindenesetre jó tudni, hogy ilyen jóságos zsidóink vannak, bár nem emlékszem, mikor segítette a Mazsihisz vagy Radnóti a magyarságot. Két követelőzés és antiszemitázás között talán lenne rá idejük. Ismét meg kell jegyezni: se a franciaországi, se az angliai, se a hazai zsidó vezető nem tudni, hogy Izraelt felszólította volna a kerítésekkel távol tartott vagy deportált bevándorlók jóságos bánásmódjára, vagy éppen amikor etióp nőket oltottak be fogamzásgátlóval azok tudtán kívül, nehogy még a végén szaporodjanak a "zsidó államban".

Az említett Jonathan Sacks írása (itt olvasható) zömét a holokausztozás és bűntudatkeltés, a fehérek empátiájának manipulálása teszi ki. Képmutató módon elvárja a fehér embertől, hogy szeresse és befogadja az idegent, holott a zsidó hagyományok nagyon szigorúan megkülönböztetik a bel- és külcsoport határait - faji alapon. Sacks támogatja a World Jewish Relief zsidó szervezet kampányát, mely Európa elsötétítését célozza, mindezt persze morális köntösbe bújtatva, de Izraeltől ők se kérik az idegenek befogadását. Zsidó vezetőkként pedig hatásosabb lenne a saját fajtájukra nyomást gyakorolni, ehelyett szokásos módon csak a fehér nemzetektől várják el, hogy keveredjenek. Oldalukon világossá teszik: ők egy zsidó szervezet és zsidók boldogulásáért küzdenek, zsidó érdekek szerint. Persze a gazdanépek, és félt, megvetett fehér nemzetek gyengítése is zsidó érdek. Ezért sem munkálkodnak azon, hogy Izraelt "gazdagítsák" a "sokszínűség áldásával". Természetesen nem csak az egykori főrabbi Sacks, de a jelenlegi, Ephraim Mirvis is támogatja a sötét inváziót. A holokausztozás visszatérő elem a zsidóknál, amivel a bevándorlást támogatják. Tudják jól, hogy a fehérek már régóta kondicionálva vannak rá, hogy a "zsidók szenvedései" és a "holokauszt" hallatán bűntudatuk legyen. Julian Borger a The Guardian diplomáciai szerkesztője is felmenői állítólagos történetével próbálja az olvasóit befolyásolni, elvégre ha nem akarja valaki, hogy idegenek tömegei elárasszák a nemzetét, az asszisztál egy új holokauszthoz. "Szégyelld magad, csúnya gój, most pedig vezeklésül fogadd be ezt az idegen tömeget, hogy etnikai szöveted végérvényesen felbomoljon és többé ne tudd magad megszervezni a zsidó elit ellen!" - ha tisztességesek lennének, akár ezt is mondhatnák, de ilyet tőlük ne várjunk. Olyannyira a holokausztpropagandával vegyítik a zsidók ezen invázió támogatását, hogy az egykori "náci rezsim elől menekülő" angliai zsidók egyesülete is lobbizik a kormánynál, hogy az fogadjon be még több idegent. Szintén a Jewish Telegraphic Agency beszámolója szerint a Mazsihisz Budapesten állított fel gyűjtőpontokat, ahonnan az ételeket vitték, így valószínű, hogy a pénzt se saját zsebből dobták össze. A cikk megemlíti azt is, hogy az olaszországi zsidó közösség Milánóban még a holokausztmúzeumot se volt rest felajánlani, hogy ott szálljanak meg az idegenek. Brüsszelben Menachen Margolin Chábád Lubavics-rabbi és az Európa Zsidó Egyesület lobbicsoport elnöke egy rabbidelegációt tervez vezetni, hogy ételt osztogasson az idegeneknek. Megismerhetünk a cikkben egy másik magyarországi születésű, de Ausztriában élő zsidót, Kaldori Júliát, aki a Wina nevű bécsi hetilap szerkesztője, mely a helyi zsidó közösség lapja. A The Forwardban írt véleménycikke szerint "zsidó kötelesség" a beáramló idegenek segítsége és a migránsok láttán ő is a holokausztról képzelődik: vonatok, kézre írt számok, drótkerítések. Elmondása szerint csatlakozott az önkéntesekhez Budapesten, és ő is elismeri "sokan közülük zsidók". Nyilván a Migration Aidre utal, mely már eddig is gyaníthatóan jelentősen zsidó volt (lásd itt, vagy itt). Köszönjük a megerősítést! Mondani sem érdemes már: Izrael menekültellenes új kerítését és a befogadás ottani elutasítását szóra sem méltatja. Sajnos a jelenlegi európai kereszténység is súlyosan beteg és nagyon sokszor nemzet- és fajáruló vezetők saját gyülekezeteiket is arra ösztökélik, hogy a kígyót öleljék magukhoz. Tulajdonképpen a korábbi írásomban részletezett zsidó fehérellenes pszichológiai hadviselés erkölcsi és érzelmi hatását erősítve. A szír fiúról készült képek az angol Thame város egy gyülekezetét is arra késztették, hogy az "tegyen valamit". Gyertyát gyújtottak, imádkoztak, majd megbeszélték mit tehetnének: gyűjthetnének pénzt, akinek van birtoka, kiadhatná a "menekülteknek", esetleg befogadhatnának gyerekeket - tervezték... Ami különösen szívszorítóvá teszi a dolgot, az az, hogy pár percre a várostól van Oxford, ahol több mint tíz éven át arab paraziták egész bandája legalább 370 kislányt erőszakolt meg; 11 éveseket országszerte árultak más araboknak pénzért, 12 éveseket ejtettek teherbe, heroinnal mérgezték őket engedelmességre, a hatóságok szerint is erőszakosan deviáns módon bántalmazták és csoportosan erőszakolták meg ezeket a fehér gyerek- és fiatalkorú lányokat tömegesen. Mindezt tehát pár percnyire Thame-től, ahol most ezek a fehér bűntudatba és beteges, ellenséges elitek által manipulált empátiába belebolondult nyomorultak még több idegent akarnak letelepíteni - ugyanonnan, ugyanabból a kirívóan közveszélyes, aberrált közel-keleti fajból. Amikor a szomszéd városból jöttek e szörnyű hírek, az valahogy nem sokkolta eléggé a gyülekezetet, hogy az "tegyen valamit". Azok csak fehér lányok voltak, a saját csoportunkért felelősséget érezni pedig rasszista dolog. Ismét azt látjuk, hogy nem őszinte humanizmus hajtja ezeket a fehéreket, hanem egy beidegződött fehér öngyűlölet mely a külcsoportot segíti a démonizált belcsoport rovására (pont olyan zsidók által manipulálva, akikről ebben az írásban is olvashatunk). Mint az angliai arab perverzek ügyködéséről már korábban megírtam részletesebben: országszerte akár az egymilliót is elérheti a megalázott fehér gyerekek száma egy képviselő szerint, gyakorlatilag kizárólag arab bandák által. Fontos megérteni: ezek nem kiragadott esetek, ezek a tendenciózus, statisztikailag felülreprezentált folyamatoknak a példái. Sajátjaink megvédése pedig sokkal inkább morális kötelességünk, mint kényelmes életet biztosítani idegeneknek, akik nemcsak hogy veszélyesek a mieinkre, de akikről azt sem tudjuk kik is ők valójában. Az érv, miszerint "nem mindegyik olyan" nem elfogadható: ha magára a csoportra arányaiban jellemző az ami nekünk árt, nemzeti érdek azt a csoportot távol tartani a mi közösségünktől - ráadásul, a civilizáltabb tagjaik is hozzájárulnak ahhoz, hogy demográfiailag pár generáció alatt kiszorítsanak minket életterünkből.

Páran az oxfordi nagy formátumúakból

Vitájukban a Migration Aides Zsohár is csak mosolyog, mikor Toroczkai a svéd siralmas nemierőszak-statisztikákról beszél, nyilván ez megmosolyogtató dolog - az, hogy gyerekek, fiatalok tömegeit alázzák és bántják ezek a degenerált paraziták. Korábbi írásomban részletesebben kitértem a svéd adatokra, melyeket a liberálisok által szeretett Amnesty International illetve a BRǺ (Svéd Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács) hivatalos oldaláról vettem. Ezen Zsohár mosolyog, nyilván nem hiszi el. Persze aki érzelmi alapon működik, megteheti, hogy kínos dolgokat "nem hisz el", vagy ami érzelmileg kellemetlen babusgatott "menekültjeivel" kapcsolatban, azokat egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Logika, analitikus, tényeket, adatokat, statisztikákat, tendenciákat, jellemző folyamatokat elemezni, figyelembe venni "rasszista" dolog, mert a valóság nem liberális utópia. Ugyanez a félresöprés, félrenézés volt az oka annak az elképesztő méretű arab pedofil parazitizmusnak, ami az angoloknál már sok éve folyik, melyről szintén részletesebben írtam. Megfigyelhető - és egyáltalán nem meglepő -, hogy ezeknek az öngyűlölő fehéreknek a többsége nő, illetve feminin, nyegle "férfi". A nőkre jellemző gondoskodó ösztön egy egészséges társadalomban fontos szerepet töltene be, de egy fajilag kevert, ellenséges (és idegen) elitek által manipulált légkörben ez az eredetileg tisztelendő, de mára már kificamodott, degenerálódott ösztön ilyen öngyilkos folyamatokat támogat. Erre pedig még rájön az öngyűlölet, a belcsoportért való felelősség érzésének, a nemzetvédelemnek a patologizálása; a fehér múlt és egész faj démonizálása (rabszolgaság, holokauszt stb.) pedig azt erősíti ezekben a manipulált tömegekben, hogy a fehér ember aljas, ha szenved, azt megérdemli, a külcsoport édekét a belcsoport érdeke fölé kell helyezni, másként ugyanis "rasszista" lenne, az pedig a leggonoszabb dolog. Sőt, már eleve a belcsoport meghatározása is megvetendő, rasszista dolog, hiszen mindenki csak "egyén". Ennek a folyamatnak a kialakulását és fajtánk szellemi megmérgezőit mutattam be a korábbi írásomban. A helyzet iróniája, hogy míg az ilyen patologikusan individualista, beteg liberálisok képtelenek a biológiai valóságot látni, mondván ezek az idegenek is "ugyanolyan emberek, mint mi", addig ezeknek az embereknek eszük ágában sincs saját magukat egyéneknek tekinteni, az ő belcsoport-külcsoport különbségtételük erős és világos: vannak ők és vagyunk mi. Beilleszkedni nem tudnak, nem akarnak, kis országot alakítanak ki a mi országainkban, s mivel egyre többen alkotják ezt az árnyékországot, az új jövevényeket már nem is kényszeríti semmi sem a gazdanépbe való beilleszkedésre, ők a saját közösségükbe fognak beilleszkedni. Szintén jellemző, hogy a bűnelkövetésük is a külcsoport felé irányul, nem csak a gazdasági, de a nemi erőszak is. Míg életvitelük a saját közösségeikben zajlik, addig ha prédára kell vadászni, a külcsoportot veszik célba. Mint korábbi írásomban idéztem egy arabtól, aki Svédországban erőszakolt meg svéd lányt, az arab lányoknak az erőszak "szégyen lenne", míg a svéd lányoknak ez "nem nagy ügy". Ismét: külcsoport-belcsoport különbségtétel, parazitizmus és a befogadó nemzet prédának tekintése a jellemző. Míg ezek az öngyűlölő liberálisok saját fehér fajtájuktól várják el, hogy egyénekként tekintsenek az idegenekre, nem mint egy külcsoportra (mely, mint láthatjuk, súlyosan veszélyes ránk: bűnözési, demográfiai értelemben egyaránt), addig pont az általuk babusgatott idegenek az igazán rasszisták, mert ők nem csak különbséget tesznek csoportok között (helyesen), mint a fehér hazafiak is, de ők a külcsoportot sértik, bántják, azt prédaként kihasználják, annak asszonyait, gyerekeit szexuálisan megalázzák. Nem a faji különbségtétel és nemzetvédelem az igazi rasszizmus, hanem ez a faji alapú parazitizmus, mert az valóban, tudatosan a külcsoport sérelmére irányul. E közveszélyes paraziták kirívóan hajlamosak a nemi erőszakra, mint tudjuk, főleg gyerekek és fiatal lányok ellen. Ezt történt többek között egy hónapja is Németország Chemnitz városában, ahol egy 7 éves kislányt erőszakolt meg egy degenerált (videobeszámoló itt), a körözés leírása alapján észak-afrikai bevándorló. Hallottunk erről bármit is az apai felelőtlenségből meghalt gyerekek miatti Európa-szégyenítés közepette? Az ellenséges zsidó média számára ez a 7 éves fehér kislány csak egy eldobható, lecserélhető elem, az ő szenvedése nem számít, mint ahogy azoké a gyerekeké, fiataloké sem, akiket szintén az új "menekültek" erőszakoltak meg Németországban és korábbi írásomban említettem néhányuk esetét (a német sajtóból lásd ezeket itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt), de ebben a cikkben például arról olvashatunk, hogy egy 18 éves néger "menekült" átvágta nemrég egy idős olasz pár torkát. Ezeknek, vagy a korábbi évtizedekből temérdek, sok esetben halálos áldozatoknak nincs arca, nincs szimbolikus fotó róluk, ami bejárja az egész világot. Csak névtelen, arctalan fehér emberek. Európa jobb, ha megszokja ezt a szerepet, vagy, ami a fehér emberhez méltó hozzáállás: ideje lenne lábra állni végre és megvédeni saját gyermekeinket, szüleinket, fajtánkat, hagyatékunkat, életterünket. Senki más nem fogja ezt helyettünk megtenni.

"Isten hozott, menekültek!"

A fentebb részletezett fehérellenes zsidó megnyilvánulásokra példát szinte napi szinten lehet találni. Mint láthatjuk, Európa-szerte zsidók, köztük vezető és befolyásos zsidók egybehangzóan és aktívan támogatják Európa átformálását egy valaha (és még részben) homogén nemzetek Európájából egy teljesen összekevert, idegen fajok és faji érdekek között őrlődő, gyökértelen masszává, miközben Izrael maradhat a kerítéseivel és idegenellenességével. Ez a fajta arcbamászó képmutatás csak akkor érthető meg, ha felfogjuk: a zsidó nem azonosul a gazdanéppel. A zsidó nem tartja magát "egyénnek" aki az egész világgal azonosul, a zsidó a zsidó múlttal és identitással azonosul. Számára a zsidó érdek számít: a gazdanép felbomlasztása, annak összetartásának, homogén etnikai érdekképviseletének gyengítése pedig zsidó érdek. Nincs ebben tehát semmi ellentmondás. A zsidó bomlaszt, hogy saját összetartó csoportjának előkelő pozícióját megőrizze a sok "egyén" között. Ahogy a folytatásban látjuk majd, miközben ez az ellenséges csoport a gazdanépeket bomlasztja, annak önvédelmi reflexeit elitstátuszából adódóan sikeresen kriminalizálja, a saját fajtáját militánsan védi. (Folytatjuk)

Csonthegyi Szilárd (Kuruc.info)

Zsidó harapófogóban az európai civilizáció (III. rész):

Zsidóknak militáns fajvédelem - gójoknak szájzár és börtön Mint láthattuk jelen írásom első részében, a nyugati világ felett súlyos befolyást, sok esetben konkrét irányítást élvező zsidó elit etnikai érdekei mentén alakította a közel-keleti háborúkat, folyamatokat, melynek eredménye a jelenlegi Európát ellepő emberáradat. A második részben láthattuk, hogy zsidók, legyenek azok civilek, tömegek véleményének formálására képes újságírók, médiabeli személyiségek, aktivisták, nyomásgyakorló és lobbicsoportok, egybehangzóan támogatják Európa elárasztását és végleges átformálását. Érthető; a történelem folyamán mindig a zsidó törekvések nyakára lépő fehér ember és homogén, öntudatos fehér nemzetek gyengítése, etnikai és morális, kulturális bomlasztása biztosítja a zsidó elit befolyásának, uralmának megtartását, illetve további kiterjesztését. Azonban mindig voltak és lesznek olyanok, akiket nem lehet manipulálni; ellenük agresszívabb és nyíltabb támadással védik felforgató, hatalomépítő törekvéseiket, mint törvények és szabályozások kiharcolásával.

Ez az igazi fajvédelem!

A francia író és történész Hilaire Belloc 1922-es, A zsidó című könyvében úgy vélekedett a zsidók állampolgárságáról, hogy:

Nélküle úgy érzi magát, mint a béna. Ő - saját nézete szerint - csak akkor védett egy lappangó ellenségesség hátrányától, ha az [állampolgárság] megvédi, és így ő meg van győződve afelől, hogy a világ tartozik neki a teljes állampolgárság ilyetén védelmével minden közösségben, ahol éppen tartózkodik, miközben megtartja saját nemzetének tagságát. [...] Amit a zsidó akart, az nem annak a büszkesége, hogy magát angolnak, olasznak, hollandnak nevezhesse. Ez iránt teljesen közömbös volt. Amit a zsidó akart, az nem annak az érzése, hogy ő is olyan, mint mások - az utálatos lett volna számára -, amit ő akart, az a védelem.

A francia író és történész Hilaire Belloc 1922-es, A zsidó című könyvében úgy vélekedett a zsidók állampolgárságáról, hogy: Nélküle úgy érzi magát, mint a béna. Ő - saját nézete szerint - csak akkor védett egy lappangó ellenségesség hátrányától, ha az [állampolgárság] megvédi, és így ő meg van győződve afelől, hogy a világ tartozik neki a teljes állampolgárság ilyetén védelmével minden közösségben, ahol éppen tartózkodik, miközben megtartja saját nemzetének tagságát. [...]

Amit a zsidó akart, az nem annak a büszkesége, hogy magát angolnak, olasznak, hollandnak nevezhesse. Ez iránt teljesen közömbös volt. Amit a zsidó akart, az nem annak az érzése, hogy ő is olyan, mint mások - az utálatos lett volna számára -, amit ő akart, az a védelem.

Zsidóellenes hangulat 1947-ben

A Board of Deputies of British Jews zsidó szervezet már 1945 óta próbált megfogalmazni egy "csoportrágalmazási törvényt", ami átmenne a parlamenten. 1952-ben a zsidó képviselő, Harold Lever kiharcolta, hogy ötven év után először szigorítsanak a rágalmazási törvényen. 1965-ben a zsidó Frank Soskice volt az, aki a "csoportrágalmat" igazán büntethetővé tette a Race Relations Act 1965 című elfogadott törvénytervezettel, melyet ő verekedett át a parlamenten. Ez már "azt célozta, hogy kriminalizálja a faji diszkriminációt". Ez megalkotta a Race Relations Board nevű parlamenti bizottságot, amelynek hatásköre volt a faji viszonyokkal foglalkozó vizsgálatok, felmérések készítése, és ennek eredményei hatással voltak a törvényhozásra is. Mint az jellemző, az igazgatóság elkezdett "független" kutatókat felkérni ilyen felmérések készítésére, melyek közül a legnagyobb hatású volt a Political and Economic Planning (PEP) melynek "filozófiája és metodológusa a szociológiában és annak értékeiben gyökerez". Bár más területekkel is foglalkozott, fő területe a faji viszonyok volt, Faji hátrány című, 1977-es kiadványukat a "faji viszonyok bibliájá"-nak is nevezik és Ray Honeyford kutató szerint: "nem túlzás azt állítani, hogy munkájuk e téren messze a legnagyobb forrása információknak, ötleteknek és véleményeknek ami a faji viszonyokat és az etnikai kisebbségek tapasztalatait illeti Britanniában." A PEP azonban korántsem volt független, a Bevándorlók Nemzetközösségének Bizottsága (NCCI) kezdetektől fogva szorosan kapcsolódott hozzájuk, a NCCI pedig a feketék és dél-kelet-ázsiaiak érdekképviselete volt, melyet 1965-ben kineveztek a kormány tanácsadóinak a bevándorlók integrációjához, így az átalakult Közösségi Kapcsolatok Bizottsággá és olyan ügyvédek voltak soraikban, mint a zsidó Anthony Lester, akit ugyan senki sem választott meg, de Wikipédia-oldala szerint is "Britannia faji viszonyaival kapcsolatos törvényhozásának közvetlen alakítója volt". 1968-ban Lester megalapította a Runnymede Trustot, weboldalukon úgy írnak magukról, mint "az Egyesült Királyság vezető független fajiegyenlőség-agytrösztje". Lester alapítótársa a szintén zsidó Jim Rose volt, aki a brit faji viszonyokkal kapcsolatos felmérés igazgatója volt, és akinek a fent említett törvényhozás "sokat köszönhet", mondja a zsidó történész, William D. Rubinstein egy 2011-es könyvében. Ennyire függetlenek tehát azok, akiknek a törvényhozásra komoly hatásuk van. Peter Dorey professzor, a téma szakértője egy Munkáspártról írt könyvében (The Labour Governments 1964-1970) megjegyzi, hogy Lester volt a vezérszónoka a faji viszonyokkal kapcsolatos törvényhozásnak, és hogy ő volt a nyomásgyakorlók feje 1966-ban, mikor a Munkáspárt Ügyvédeinek Társasága csoport a törvények szigorítását követelte. Majd 1985-ben egy másik zsidó, Harry Cohen, a "faji zaklatás" törvényjavaslat beterjesztője további szigorítást szeretett volna. Ez nem járt sikerrel, de részeit beleépítették az 1986-os közrendvédelmi törvénybe, melyet olyan zsidók nyújtottak be, mint Leon Brittan és Malcolm Rifkind. Brittan csapata volt megbízva azzal, hogy foglalkozzon az akkoriban történő bányászsztrájkokkal és tüntetésekkel, és bár a sztrájkoknak nem volt közük faji dolgokhoz, a trükkös zsidó kihasználta, hogy a kormány sürgősen akar törvényt módosítani, hogy kezelje a helyzetet, és feltételezte, hogy nem lesz számottevő ellenállás a törvénytervezet ellen, így Cohen korábban elutasított változtatásait is belerakta. Ezt el is fogadták. Két fő dolgot láthatunk ebben a példában is: egyfelől azt, hogy a zsidók kizárólag a saját csoportjuk védelmében lobbiztak a törvények meghozatala, majd további szigorítása érdekében, nem holmi univerzális erkölcsi okból kifolyólag (legalábbis eleinte, majd sikertelenség miatt univerzálisabb köntösbe bújtatva érték el ugyanazt). Másfelől pedig megfigyelhetjük: ha nem megy nekik valami nyíltan, akkor trükkökkel, rejtetten vívják ki maguknak a sokszor senki által meg sem választott, saját fajtársai által pozícióba emelt zsidók. Lester tehát nagyban hatott a törvények alakulására. Sokat elárul lelkivilágáról az alábbi, 1998-as, Faji viszonyok Britanniában - egy alakuló cél című könyvben olvasható idézet:

Nyilvános utalások arra, hogy 'nemzet', 'brit hagyaték' és "hagyomány' sokszor úgy tűnik, hogy kicsit többek is, mint xenofóbia [idegengyűlölet]... A következő évszázad kihívása az lesz, hogy újraértelmezzük a 'britség' fogalmát, hogy olyan értékeket találjunk, melyeket minden közösség osztani tud anélkül, hogy ők elvesztenék a saját kulturális, vallási és etnikai sokszínűségüket. Ez a mi kiváltságunk és feladatunk, hogy megduplázzuk most a törekvéseinket, felkészülve a következő évszázadra.

Mára már könnyebb dolguk van a britanniai zsidóknak. Egy 2010-es hírben például azt olvashatjuk, hogy:

A szólásszabadság korlátainak szabályozását jelenleg dolgozza ki a Közösségi Biztonsági Alap és Brit Zsidó Képviselőház Igazgatótanácsa. A tanács, mely a brit zsidóság esernyőszervezete, megújította elkötelezettségét, egy 'erős és kompromisszumot nem ismerő álláspontot a szélsőséges ideológiák ellen, melyek hátrányosan érintik a zsidó közösségeket'.

A Közösségi Biztonsági Alap (Community Security Trust) nevében persze a közösség alatt a zsidó közösséget kell érteni, a zsidó szervezet ugyanis nyíltan csak zsidókkal foglalkozik (ami nyilván nem rasszista dolog, ha ők teszik). Nevükkel találkozhatunk máshol is, például egy olyan hír kapcsán, melyhez valószínűleg az ő zsidó érdek-képviseleti agresszív aktivizmusuk is hozzájárult. Luciana Berger, a Munkáspárt egyik zsidó képviselője juttatott börtönbe négy hétre egy 21 éves angol fiatalembert, Garron Helmet tavaly. Mint az ügyészségtől megtudjuk:

Fontos, hogy a szabad szóláshoz való jog fennmaradjon, de ez az üzenet olyan gusztustalanul sértő volt, hogy átlépte a büntethetőség küszöbét és nyilvánvalóan arra irányult, hogy Luciana Bergert vallása miatt megsértse.

Mi lehetett az a "gusztustalanul sértő" üzenet, amit Helm a Twitteren írt neki? Ennyi:

Számíthatsz rá, hogy a zsidó végül megmutatja valódi színeit.

Az üzenethez csatolt egy képet a némberről egy rá illő sárga csillaggal a homlokán, mellette "kommunista zsidó" felirattal. Ez a mai zsidók által kivívott szájzártörvényekkel terrorizált Angliában egy hónap börtönt, iskolából való kirúgást és 80 font (kb. 35 000 forint) kártérítést érdemel a sértett érzületű, széplélek zsidónak, akit állítása szerint "mélyen megrázott" az eset. Nem ő volt azonban Berger első áldozata; 2012-ben, mikor egy díjátadó rendezvényen Philip Hayes zenei menedzserrel Gázáról vitázott, az pedig a vita hevében azt merészelte mondani, hogy "utálja a zsidókat", erre Berger feljelentette, elvégre holmi angol a saját hazájában nem mondhatja ki egy privát beszélgetésben, hogy mit érez a szentséges zsidók iránt. Büntetésül megbírságolták 70 fontra (kb. 30 000 forint).

Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/

A történetben nem is a hisztérika viselkedése a figyelemreméltó, elvégre zsidó, hanem az a magabiztosság, amivel feljelenti azokat, akiknek számára nem tetsző véleménye van. Tudja: megteheti, a zsidók ugyanis kiváltságos védelmet éreznek, amivel ő nagyon is tisztában van (de ha ezt valaki nyilvánosan kimondja, akár büntetéssel is szembenézhet). Ezt sikerült kiharcolniuk maguknak parazitikus módon, mint azt fentebb láttuk. Sokat elárul, hogy Berger sikerrel járt mindkét esetben. Egyik esetben egy őshonos angolt személyes véleménye miatt, másikban egy szintén őshonos angolt egy kijelentett tény miatt büntettek meg: egy zsidót zsidónak nevezett. A föld márpedig kerek, a zsidó pedig zsidó. Akkor is, ha ezt kimondani a mai kor eretneksége. Berger mellesleg egy megszállott Izrael-párti cionista, jelenleg az Összparlamenti Csoport az Antiszemitizmus Ellen tagja (mert ilyen is van), melynek célja "hogy az antiszemitizmus társadalmi ügy legyen, és ezt elérve segítsen megteremteni egy toleránsabb és előítélet nélkülibb társadalmat". Mert a fanatikus, másokat bebörtönző, hisztérikus, faji érdekeiket agresszívan kiharcoló zsidók számára fontos a "tolerancia", illetve pont az ő védelmükkel ez a toleráns társadalom biztosan meg is teremtődik. Olyannyira toleráns Berger csoportja, hogy jellemző zsidó pofátlansággal az "antiszemitákat" egyszerűen eltiltanák az internet-hozzáféréstől:

Van a törvénynek egy olyan velejárója, hogy eltilthat egyéneket az internet bizonyos használatától ha szexuális bűntettet követett el. Informális visszajelzést kaptunk politikai szakértőktől, mely szerint ez egy olyan terület melyet az ügyészek is alkalmazhatnának gyűlölet-bűncselekmények esetében. Ha részletesen lehet bizonyítani, hogy valaki egy eltökélt és határozott céllal különböző világhálós csatornákat kihasználva gyűlölet-bűncselekményeket követ el mások ellen, akkor az elfogadott elvek, szabályok és korlátozások, melyek a szexuális elkövetőkre vonatkoznak, itt is biztosan megállnak.

Továbbá szorgalmazzák, hogy a kormány hozzon létre egy alapot melyből a zsinagógák biztonságát, őrzését állni lehet (fizesse csak a gój adófizető), új kutatást az antiszemita szóhasználat felismerésére és megmagyarázására, illetve segítőket tanároknak, hogy azok a tanteremben a közel-keleti eseményeket megfelelően kezeljék (értsd: cionista propaganda már a diákoknak is).

Zsidó vezetők követelnek szigorúbb szájzártörvényeket Európa-szerte

Az év eleji Charlie Hebdo-eset kapcsán a zsidók számára nem például a bevándorlás szigorítása vagy hasonló intézkedések voltak fontosak, hanem a zsidók és csak a zsidók védelme. Az izraeli Haaretz számol be róla, hogy európai zsidó vezetők delegációja az EU-tól egy szervezet, amolyan "antiszemitizmus-munkacsoport" felállítását kérte, bőszen holokausztozva; elvégre megszokták, hogy azzal manipulálva célt tudnak érni. Moshe Kantor szerint:

Az Európai Únióra hárul, hogy az antiszemitizmus elleni harcot legfontosabb feladatává tegye, mert ez egy olyan gyűlölet, ami meghalad határokat és egyéni országok nem tudják kezelni egyenként.

Az meg sem fordul a zsidó fejében, hogy talán valami oka van annak, hogy határokat (és tegyük hozzá: korokat, népeket, kultúrákat, rendszereket) átível a zsidók iránti ellenszenv, és hogy ennek az okát talán saját magukban kéne keresni mindenek előtt. Kantornak és az Európai Zsidó Kongresszusnak (EJC) aztán ez sem volt elég, később már egy orwelli világért lobbiznak, ahol nemzeti felügyeleti egységek felállításával az "intoleráns" polgárokat megfigyelhetik az EU minden országában. Az, hogy mi számukra az intolerancia, sejthetjük. Szintén még a Charlie Hebdo-eset idején, Franciaországban a belügyminiszter szerint 700 rendőrt vezérelnek mind a 717 zsidó iskolához, illetve tízezer katonát és közel ötezer extra rendőrtisztet vetnek be, hogy zsidó környékeket védjen. Szintén ekkor a brit belügyminiszter, Theresa May a BBC-nek nyilatkozta:

Egy félelmetes emlékeztető volt [a franciaországi esemény] az antiszemitizmusra, nem csak Franciaországban, de arra a sajnálatos közelmúltbeli antiszemita előítéletre is amit ebben az országban láttunk. Sose hittem, hogy megérem a napot, amikor a zsidó közösség tagjai azt mondják, hogy félnek az Egyesült Királyságban maradni. [...] És ez azt jelenti, hogy mindannyiunknak meg kell dupláznunk az erőfeszítéseinket az antiszemitizmus kiiktatására itt az Egyesült Királyságban.

Ennek eredményeként megerősítették a zsidók által lakott környékek védelmét. Kár, hogy May-t nem a fehér gyerekek sorsa aggasztja, ha az ő védelmüket erősítette volna meg, talán nem erőszakolják meg őket tömegesen arab paraziták országszerte. Belgiumban is több száz katonát rendeltek Brüsszel zsidó negyedét védeni. Svédországban is megerősítették a zsidók védelmét, míg Norvégiában zsidó múzeumokat zártak be ideiglenesen a zsidók védelmében. A zsidóknak viszont ez a katonai külön védelem se elég. Az Európai Zsidó Szövetség (EJA) magát úgy írja le, mint "a legnagyobb szövetsége a zsidó szervezeteknek mely Európa-szerte tevékenykedik". Menachem Margolin rabbi a Rabbinikus Európai Központ (RCE) és az EJA főigazgatója szerint:

A rendőrség nem tesz meg eleget, ez biztos. Többre van szükségünk. A legjobb megoldás, ha legalább két rendőr vigyáz minden zsidó intézményt, napi 24 órában. Amíg ez meg nem történik, máshogyan kell biztosítanunk biztonságunkat.

Hogy miként éreznék magukat biztonságban? Margolin felszólította az EU törtvényhozóit, hogy a zsidóknak külön engedélyük legyen fegyverviselésre. Így írt az EU vezetőinek:

Ezennel azt kérjük, hogy a fegyvertartást engedélyező törvényeket vizsgálják felül azonnali érvénnyel, hogy az tegye lehetővé a zsidó közösségből erre kijelölt embereknek és intézményeknek, hogy fegyvert tarthassanak a közösségeik alapvető védelmében, egyszersmind kapjanak szükséges kiképzést, hogy megvédhessék családtagjaikat lehetséges terrorakcióktól.

Nyilván Margolinnak tetszene a megszállt palesztinai gépfegyveres zsidók látványa itt Európában. A zsidó militarizmus viszont már most is jelen van. A Shomrim egy amolyan zsidó polgárőrség, mely a 70-es években alakult amerikai zsidó közösségekben, 2008-tól az Egyesült Királyságban is működnek. Bár állításuk szerint bárki lehet tag és bárkinek a megsegítését vállalják, a szervezet nyíltan és egyértelműen zsidó, mely zsidó közösségek környékén aktív. A szervezethez fűződnek erőszakos gójellenes cselekedetek is, mint amiről ebben a cikkben is olvashatunk: New Yorkban David Florest a Shomrim kb. 20 haszid zsidaja támadta meg mikor autójában ült, ütötték és rúgták az autót, egyikük azt kiabálta, hogy "szedjétek ki a kocsiból, ez egy rohadt muszlim!" Majd mikor el akart menekülni, elfogták és összeverték. Ekkor Flores elővette a fegyverét és rálőtt a csoportra, négy zsidót megsebesítve. Az illegális fegyvertartásért később elítélték, de a fegyverhasználatot a bíróság is önvédelemnek ítélte. Szintén New Yorkban egy homokos négert is összevertek, máskor pedig zsidó gyanúsítottakról tartottak vissza információt a rendőrség elől.

Sokat elárul a zsidó fertő által megmérgezett mai brit elitről, hogy amikor két muszlim néger szó szerint a nyílt utcán fejezte le a találomra választott angol Lee Rigby-t, a Shomrim a muszlim közösség védelmét tartotta fontosnak egy esetleges "náci" támadástól. A fehérgyilkos muszlimok ilyenkor kedvesek a militáns zsidóknak, közben pedig egy rendőri vezető, Craig Mackey emiatt a zsidó bandát dicséri, a zsidó és muszlim közösségeket ért gyűlöletről siránkozik, majd kiemeli annak fontosságát, hogy ezek a közösségek meg legyenek védve. Fehér angol apát fejeznek le saját hazájának utcáin és ez a nemzetáruló a parazita külcsoportok biztonsága miatt aggódik. Amiatt a külcsoport miatt, mely tömegesen erőszakolja a brit lányokat, vagy éppen egy vezetőjük Rigby halála kapcsán azt mondta róla: "a pokol tüzében fog elégni". Mármint az áldozat, nem a gyilkos.

Franciaországban is agresszívan cenzúráznak a zsidók. Egyik aktív "antirasszista" szervezet az országban, az SOS Racisme. Ezt 1984-ben a zsidó diákszövetség, az UEJF segítségével alapította Julien Day, szefárd zsidó, aki később szocialista képviselő lett. Jelenlegi vezetője a félig zsidó, félig szenegáli Cindy Léoni. Náluk is jelentősebb azonban két másik nyomásgyakorló szervezet, mint a LICRA és CRIF. Anne Kling nemzetközi köztisztviselő részletesen vizsgálta ténykedésüket és történetükről könyveket írt:

Mi is a CRIF, ha nem egy önérdekű mikrocsoport, mely úgy tesz, mint egy kis önálló állam, úgy viselkedik, ahogy akar, embereket engedelmességre késztet, egyfelől öncenzúrán át, mint újságírók esetében, akik jogosan tartanak attól, hogy antiszemitizmussal lesznek vádolva, mihelyst Izraelt kritizálják, ahogy a politikai réteg által beidegződött soá miatti bűntudat kihasználásával is.

A CRIF hatását mindenki elismeri. Mint Kling könyveiben dokumentálja, 2010-ben Nicolas Sarkozy elnök és az igazságügy-miniszter Michèle Alliot-Marie egyaránt kijelentették, hogy a "CRIF az állam létfontosságú tárgyalópartnere", illetve a CRIF-elnök, Richard Prasquier elmondása szerint: "Büszkék lehetünk, hogy olyan országban élünk, ahol a követeléseinkre és aggodalmainkra őszintén hallgatnak". Idővel arroganciájuk is láthatóan nőtt. 1983-ban az akkori elnök, Théo Klein szerint "a CRIF nem az izraeli nagykövetség helyettese" majd 2010-ben Prasquier szerint: "Szeretném a CRIF-et Izrael képviselőjévé tenni Franciaországban". A LICRA, melyet 1927-ben egy kommunista zsidó, Bernard Lecache alapított, ezzel szemben hivatalosan egy antirasszista, semmint nyílt zsidó szervezet. Azonban egyértelműen zsidó érdekek szerint működik a vezetősége pedig nagyban zsidókból áll, akik gyakran ingadoznak a CRIF és LICRA között. Az Auschwitz szovjet elfoglalásának negyvenedik évfordulóján elmondottak sokat elárulnak a szervezetről:

Meg kell tanulni a leckét és ki kell emelni a zsidó mártíromságot, illetve a szabad világ passzivitását; emlékeztetni kell a szabad világot a zsidó emberek iránti adósságára, és vádolni kell mindazokat, akik ismét rasszista és antiszemita gyűlöletet szítanak.

Ez a zsidócentrikus világnézet jellemzi munkásságukat. A zsidók szenvedése egyéni és kiemelkedően fontos, mi pedig mind bűnösök vagyunk, mert annak a "szabad világnak" a részei vagyunk, mely nem segített rajtuk eléggé, ezért tehát tartozunk a zsidóknak. Mint oly gyakran, ezek a szervezetek is az univerzális "antirasszizmus" köntösébe bújtatták a zsidó érdek szolgálatát, s egy szokásos taktikájuk vezető politikusok beiktatása tiszteletbeli rangokba, elvégre ki ne akarna "antirasszistának" tűnni egy tekintélyes szervezetben a politikai elitből? Így olyan támogatóik vannak, mint egykori elnökök, François Mitterrand vagy Jacques Chirac, vezető miniszterek, mint Dominique Strauss-Kahn, Alain Juppé stb., üzleti vezetők, médiaszemélyiségek és tudósok, reklámszakemberek, milliárdosok, mint Bernard-Henri Lévy és társai. Hatásuk a francia elitre nyilvánvaló. Jellemző a CRIF aktivizmusára, hogy szerintük a szólásszabadság korlátozása elfogadható a "jelenlegi helyzetben, mikor feltámadóban van Európa országaiban az antiszemitizmus", mondták 2009-ben. Sokat elárul a zsidó befolyásról, hogy az éves rendszerességű dîner du CRIF, a csoport által rendezett nagyszabású vacsorás rendezvény a franciaországi hatalmi elit egyik legnagyobb eseménye. A szociológus Samuel Ghiles-Meilhac szerint ez az esemény az egyetlen a július 14-i nemzeti ünnep mellett, ami az egész francia elitet összehozza. Elnökök, miniszterek, rendőrségi vezetők, pártok vezetői, médiamogulok, bíróságok vezetői és mindenki, aki valaki a francia hatalmi apparátusban, az ott van.

Zsidó fanatikusok előtt hajbókol a franciaországi elit

Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/

Szintén Kling könyvében dokumentált, hogy a LICRA számára, a saját magazinjában írtak szerint maga a bevándorlók asszimilációjának elvárása is rasszista dolog:

Ahhoz, hogy kizárjuk az asszimiláció és nemzeti homogenitás fasiszta elvárását, a különbözőséget és sokszínűséget kell gyakorolnunk. [...] Ezek a leghatásosabb korlátai annak, hogy ne térhessen vissza a nácizmus, vagy annak francia megtestesülése: Vichy. (DDV Magazine, 1981) Antirasszistának lenni azt jelenti, hogy nem várjuk el a másiktól, hogy olyan legyen, mint mi, hanem elfogadjuk olyannak, amilyen, hogy gazdagodjunk ettől a kapcsolattól, hogy közeledjünk feléjük. (DDV Magazine 1985)

Tehát az őshonos befogadó nemzet alkalmazkodjon minden idegen csoporthoz, bármilyen is legyen az. Ironikus, hogy ezek az "antirasszisták" a franciák (vagy más fehér nemzetek) önfeladását, idegen csoportokba való beolvadását ösztönzik, holott az a gazdanép karakterét, etnikumát pusztítja el idővel. Mivel ezek a folyamatok csak fehér nemzetekben vannak erőltetve (elsősorban a zsidó külcsoport által), kijelenthetjük, hogy az "antirasszista" valóban annyit jelent: fehérellenes. Mint láthatjuk, a LICRA és a CRIF súlyosan fehérellenes zsidó szervezetek, melyek a francia elit legfelsőbb köreiben mozognak. A CRIF akkori elnöke, Richard Prasquier 2010. februárjában mondta:

A zsidók a középpontjában vannak az olyan vitáknak ahol a szólásszabadság határairól van szó. [...] Az internet a rasszizmus megsokszorozója. [...] A büntetőjogi jogszabályokat akarjuk kiterjeszteni az interneten található mindennapos rasszizmusra, azáltal, hogy annak felügyeletét bővítjük, ítéleteket teszünk ismertté és segítjük a megfigyelőket, akik antirasszista egyesületek.

Az igazságügyminiszterrel való találkozása során Prasquier kérte, hogy a megfigyelés terjedjen ki "fórumokra, chat üzenetekre, e-mailekre, weboldalakra és blogokra". Természetesen a zsidó hatalom nem tűri, hogy történelmi kutatások az ő gójok felé közvetített mártír szerepét veszélyeztesse, a holokausztrevizionizmus elleni nemzetközi zsidó nyomás közismert. Érdemes a hősies kutatókkal, történészekkel, igazságszeretőkkel és az ő munkásságukkal megismerkedni részletesebben, a Kuruc.info ebben számos magyar nyelvű értékes anyaggal segít (dosszié itt). A tekintélyes francia revizionista Robert Faurisson ekképpen idézi fel egy, a többek között a CRIF által is kiharcolt szájzártörvény miatti bírósági élményét:

2006. július 11-én személyesen ismét beidéztek a párizsi bíróságra, e konkrét törvény miatt. Az elnöklő bíró, Nicolas Bonnal épp akkoriban járt egy képzésre, mely az internetes revizionizmus elleni fellépésről szólt, egy kurzus, melyet a Simon Wiesenthal Központ párizsi székhelyű európai hivatala szervezett a Franciaországi Zsidók Intézményeinek Képviselő Tanácsa (CRIF) égisze alatt! Egy kiadványban diadalmasan írták: "A CRIF aktív szerepet játszik az Európai bírók képzésében". Ez a zsidó szerv, melynek politikai hatalma túl nagy, nem félt kijelenteni urbi et orbi, hogy Nicolas Bonnalt tanulói vagy gyakornokai között tartja számon. Ez még nem minden. A tárgyalásomon az államügyész egy zsidó nő volt, Anne de Fontette; a záróbeszédében, mikor az ítéletet kérte, noha elvileg egy szekuláris állam nevében beszélt, bosszút akart "Jahvéért, a választottak védelmezőjéért" Faurison "hazug ajkai" ellen, amiért elkövette azt a bűnt, hogy a Sahar 1 iráni rádióállomásnak adott interjút revizionista témában.

Bátor és egyenes kutatók bebörtönzése, megbüntetése, egzisztenciális tönkretétele, vagy - mint Faurison esetében is - fizikai bántalmazása Kanadától Ausztráliáig ismert. A Zsidó Világkongresszus még az interneten is betiltaná a kutatók eredményinek megismerését, az Amazon internetes kereskedelmi cég oldalán ugyanis ezek megvásárolhatók, de mint a zsidó szervezet mondja: "Senki sem lenne szabad, hogy profitáljon az ilyen hitvány és sértő gyűlöletirodalomból". Ha már könyvek, a Simon Wiesenthal Központ a 2015-ös frankfurti könyvvásáron helyezett nyomást bizonyos zsidó érdekeket sértő könyvek betiltására. A vásár 56 árusát listázták a hatóságok számára, mint akik "antiszemita" írásokat árulnak, többnyire az arab világból. Senkit nem fog meglepni, de Kanadában is zsidó nyomásra kerül szájzár az őslakosokra. Jellemző módon a zsidók kihasználnak mindent, ami érzelmileg hat a gójokra, legyen az bűntudat, empátia, vagy félelem. A Charlie Hebdo-esetből nyerhető hasznot még a világ másik felén élő zsidók is kiszimatolták, így európai (arabok általi) zsidóellenes eseményeket felhozva lobbiztak az új terrorellenes törvénymódosításért, mely az eddigieknél is szerteágazóbban figyelné meg a "gyűlölködőket". Egy kanadai zsidó portál jelenti: Az Izraeli és Zsidó Ügyek Központja (CIJA), B’nai Brith Kanada, Simon Wiesenthal Holokauszttudományok Központjának Barátai (FSWC) mind Ottawába utaztak, hogy támogassák az új törvényt, mert szerintük "zsidó közösségek a nyugati demokratikus társadalmakban egyre inkább terror, gyűlöletbeszéd és gyűlöletbűntény célpontjává válnak". Ismét, mint mindig: az őshonos gazdanép igazodjon a zsidók igényeihez, legyen korlátolva, megfigyelve, mert a zsidók így érzik magukat biztonságban. Nem meglepő tehát, hogy a kanadai cionista zsidó, Ezra Levant médiaszemélyiség, politikai aktivista és ügyvéd maga is elismeri: zsidó lobbicsoportok vívták ki a kanadai szájzár-törvényeket. Ha pedig már vannak ilyen törvényeik, Izrael kritikáját is tiltani kéne, gondolják. A BDS (Boycott, Divestment and Sanctions) Izraelt bojkottáló mozgalom erőre kapott a tavaly nyári gázai mészárlás miatt, főleg az Egyesült Államokban és Kanadában jelentős. A közelmúltban a Stephen Harper vezette konzervatív kanadai kormány már fenyegetőzött, hogy a "gyűlöletbeszéd" elleni törvényt veti be a bojkottmozgalom ellen.

A bábmesterek: Adelson és Saban

Délebbre, az Államokban szintén csípi a zsidók szemét az Izrael-bojkott, a milliárdos cionista kaszinótulajdonos Sheldon Adelson (aki szerint Amerika atombombát kéne dobjon Iránra) csúcstalálkozót szervezett, melyen 20 millió dollárt szedtek össze az egyetemeken megtalálható BDS-mozgalmak elleni harcra. Amerika zsidó gyarmati helyzetét jól mutatja mellesleg, hogy Adelson volt a Republikánus Párt legnagyobb anyagi támogatója, míg az "ellenzék", a Demokrata Párt esetében egy másik milliárdos zsidó cionista médiamogul, Haim Saban. Már készülnek a 2016-os választásokra is mindketten, egy valamiben megegyeznek: Izrael és zsidó érdek mindenek fölött. Hogy ezt melyik báb segíti legjobban, már csak részletkérdés nekik. Ausztráliában is hasonlóan agresszív a zsidó lobbi a gazdanép korlátozásának érdekében. Mikor a 2013-as választási kampányban Tony Abbott miniszterelnök-jelölt egyik ígérete a szájzártörvény enyhítése volt, zsidó vezetők nyomást gyakoroltak rá ennek ellenében. Abbott aztán megnyerte a választásokat és kormányt alakított pártjával. Sokat elárul a zsidók befolyásáról, hogy Abbott választási ígéretét is hajlandó megszegni (ezzel politikai népszerűségvesztést kockáztatva) azért, hogy ezen zsidók akaratának eleget tegyen. A népszerű veterán zsidó újságíró, Michael Gawenda elismeri a zsidók szerepét:

A [szájzártörvény] 18C szakaszának visszavonását élénken ellenezte minden etnikai kisebbség vezetősége az országban. Azonban korrekt lenne kimondani - anélkül, hogy muníciót akarnánk adni azoknak, akik azt hiszik, hogy a zsidóknak túl nagy a hatalmuk -, hogy a zsidó közösség vezetői nélkülözhetetlen szerepet játszottak az RDA [szájzártörvény] potenciális megváltoztatása elleni szervezkedésben. A zsidó vezetők ellenállása volt [a főállamügyész] Brandis és jelentősen Tony Abbot fő aggodalma.

Az izraeli zsidó befolyás mértékét az ország egykori külügyminisztere is megerősítette a közelmúltban. Bob Carr Egy külügyminiszter naplója című könyvében felfedte, hogy amit ő úgy nevez, mint a "melbourne-i Izrael-lobbi", irányítja a nemzet külpolitikáját, és hogy azt zsidó adományozók befolyásolják a párt finanszírozásán keresztül. Elmondása szerint nem tudta kritizálni még a palesztinai illegális zsidó telepeket sem, mert "a miniszterelnöknél erősen lobbizik egy érdekcsoport, akik a közel-keleti eseményekben érdekeltek". Hozzátette: "Ezeket a lobbizásra használt módszereket ki kell emelni, mert úgy gondolom, hogy egy nagyon egészségtelen szintet értek el". Az egykori miniszterelnök, Malcolm Fraser szintén kijelentette mindezt. Mikor egy rádióinterjúban Carr kijelentései hatására azt kérdezték tőle, hogy szerinte "az Izrael-párti, konkrétabban a zsidó közösség lobbija túl nagy hatalommal rendelkezik-e" azt felelte, hogy "az biztos". Mikor a műsorvezető felvetette, hogy más vallási, vagy etnikai csoportok, mint az olasz közösség szintén lobbizik a kormánynál, Fraser megjegyezte: "Nem hiszem, hogy az olasz közösség - hogy ennél a példánál maradjunk - azt próbálja elérni, hogy mi konkrétan Olaszország irányelveit kövessük. Ez egy különbség. A zsidó közösség arra akarja rávenni Ausztráliát, hogy az Izrael által meghatározott irányelveket kövesse." A világháló cenzúrázása egy fontos zsidó szándék és egyre frusztráltabbak, hogy azt nem tudják olyan szinten cenzúrázni, befolyásolni, mint a hagyományosabb médiát vagy sajtót. Pár hónapja, ez év májusában volt egy nagyszabású gyűlés Izraelben, melyet maga a kormány szervezett Az Antiszemitizmus Elleni Küzdelem Globális Fóruma címmel. A megjelentek között voltak Németország és Románia igazságügyminiszterei, Bulgária oktatásügyi minisztere, Párizs polgármestere és a multikulturalizmus államminisztere Kanadából illetve a Rágalmazásellenes Liga, Simon Wiesenthal Központ, Amerikai Zsidó Bizottság, B’nai B’rith, Zsidó Világkongresszus stb., de a Google és a Facebook képviselői is megjelentek. Magyarország is képviseltette magát, ahogy hazai zsidó szervezetek is. A zsidók terve az "antiszemitizmus" elleni harcra: az antiszemitizmusnak egy formai leírását megalkotni amelyet az egész EU-ban törvényileg alkalmazni lehet, beleértve Izrael legitimitásának és annak a létezéshez való jogának megkérdőjelezését, a "holokauszttagadást" mint az antiszemitizmus egy formáját tartani számon. Az antiszemita események figyelése és feljegyzése EU-szerte, a zsidó közösségek és intézmények fizikai védelme, konkrét oktatási minisztériumok felállítása, melyek a tanárok képzését segítenék elő, tantervek kialakítása az antiszemitizmus ellen, a vallási tolerancia és holokausztemlékezet. Továbbá, nemzeti jogi egységek kialakítása, melyek a "kibergyűlölet" ellen küzdenének, a már meglévő törvények szigorúbb alkalmazása a "kibergyűlöletre" és "világhálós antiszemitizmusra".

Idehaza sincs hiány a fanatikus zsidókból, akik szerint Magyarországon a magyar hallgasson, ha a szentséges zsidóknak nem tetszik amit mond. A Twitter-üzenet miatt bebörtönzött fiatalember esete kapcsán fentebb említett Közösségi Biztonsági Alap (Community Security Trust) és az agresszív Rágalmazásellenes Liga (ADL) a példaképe a szélhámos Bodnár Dánielnek, aki a magyar olvasók előtt már bizonyára ismert Tett és Védelem Alapítványnak a vezetője. Jól jövedelmező a zsidó érdekképviselet, mint tudjuk 42,5 milliós állami támogatással lett kitömve a gazdanép gondolatbűnöző tagjainak feljelentgetésével foglalkozó bagázs, akik mikor nem a monitor előtt böngésznek hozzászólásokat, a bírói hivatal elnökére helyeznek nyomást zsidó érdekek szerint. Nem csoda az állami támogatás; az ártatlan zsidók megvédése a gonosz véleményektől közös pontja a zsidóbérenc pártoknak. Megfigyelhető a TEV kapcsán is az, ami a nemzetközi zsidó fanatikusokra is jellemző: aljas, manipulatív módon univerzális, morális köntösbe bújtatják munkásságukat, így kommunikálják azt a gój tömegek felé; ezzel egy időben azonban megszállottan csak zsidó érdekek mentén cselekednek, szó sincs univerzális védelemről. Hány a világhálón magyarokat fenyegető, becsmérlő cigányt jelentett fel a TEV? Ha amúgy nem lenne világos, elég csak ezt az interjút elolvasni és láthatjuk: a TEV egy zsidó fajvédő szervezet, akik ha esetleg "cigányellenesség" miatt is aggódnak, azt is a gazdanép önvédelmi reflexének kikezdése miatt teszik. Egy idegen külcsoport faji érdekképviselete a magyarok hazájában tehát a magyar ember hazafiságát, vagy egyszerűen csak történelmi véleményét próbálja kriminalizálni (a magyarok pénzéből), akár a világháló korlátozásával is. Jellemző zsidó parazitizmus.

Töprengjünk el a Voltaire-nek tulajdonított idézeten:

Ahhoz, hogy megtudd, ki uralkodik feletted, figyeld meg, kit nem szabad kritizálnod!

A liberálisokat lehet kritizálni, bírálni, ahogy a feministákat, kommunistákat is. A cigányokat, nem fehéreket már kevésbé, ők biológiai fegyverként fontos szerepet töltenek be a gazdanép bomlasztásában, így jár nekik valamennyi védelem. A szexuális deviánsokat is csak kevésbé lehet bírálni; ők a morális bomlasztás fegyverei, így nekik is védett státuszuk van, mely státuszt, védelmet a legfelsőbb réteg ad nekik, fegyverként ugyanis ez a réteg alkalmazza őket. Náluk is védettebb ez a bizonyos csoport; a felső réteg, akiknek nem csak a kritizálása, de már csak megemlítése, ne adj' Isten bizonyos folyamatokkal összefüggésbe hozása is főben járó bűn a jelenlegi légkörben. Annyira így van ez, hogy a zsidók által dicsekedve hangoztatott tárgyilagos tényt, miszerint zsidók irányítják Hollywoodot is, csak zsidó nyomásgyakorló szervezetek és megmondóemberek általi hatalmas hisztéria, esetleg állásvesztés, kirekesztés, bocsánatkérésre, hason csúszásra kényszerítés követ (ami ironikus módon pont a nevezett zsidók hatalmát igazolja ismét). Így volt ez nemrég Gary Oldman esetében, vagy korábban Marlon Brandónál. De a közelmúltból például az amerikai tévériporter Rick Sanchez esete is hasonló, ő a saját csatornájának, a CNN-nek a vezetőiről mondta ki, hogy zsidók, "ahogy minden más hálózaté is" - azonnal kirúgták. Jól látható tehát, a zsidók nevének puszta említése is bűn, ugyanis minden kinyilatkoztatás, vagy akár csak sugallat, mely a zsidókat mint hatalommal, befolyással rendelkező csoportot jelöli meg, a hatalmukhoz paranoiásan ragaszkodó zsidóknak potenciális veszélyforrás: ha láthatóvá válnak mint csoport, a tömegek esetleg megértik, hogy csoportérdek szerint befolyásolnak folyamatokat, mely csoportérdek e tömegek (a gazdanép) saját érdekeivel esetenként szembemegy (és ez szinte mindig így van). Az egész dokumentált emberi történelem ismeretéből kiolvasható, hogy a zsidókra jellemző fő vonások, mint fanatikus hatalomvágy, gőg, parazitizmus, deviancia és degeneráltság, a gazdanép megvetése, annak (és már az ő gyerekeinek) a szellemi mérgezése, manipulálása mellett akad egy másik, kevésbé hangoztatott jellemvonásuk: mindig elvetik a sulykot. A saját gőgjük, hatalomittasságuk eddig a történelem folyamán mindig azt eredményezte, hogy a világ különböző részein különböző fajú, kultúrájú, vallású népek idővel mind zsidóellenes intézkedéseket hoztak, az őket rendszabályozó törvényektől a pogromokig, száműzetésekig. Láthatjuk tehát, hogy a zsidó mindig, mindenhol, minden korban pszichopata, lelketlen, aljas módon az őket befogadó gazdanépet akarja maga alá gyűrni, azt uralni és parazita módon azon élősködni. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy eddig ez hosszútávon soha sehol nem sikerült, mert mindig elvetették azt a bizonyos sulykot és a gazdanépek önvédelmi reflexe sikeresen ellenállt ennek. Az európai civilizációban már régen eljött annak az ideje, hogy ez ismét így legyen. Sajnos az eddigi legjelentősebb ilyen faji önvédelem 1945-ben elbukott. Látjuk az eredményét: erkölcsi fertő és sorvadó, hanyatló fehér nemzetek - mialatt a degenerált zsidó elit hatalmát militánsan őrzi: szájzártörvényekkel, börtönnel, erkölcsi manipulációval, a fajkeveredés propagálásával, idegenek inváziójának támogatásával bomlasztva a gazdanépet, elejét véve, hogy az bármilyen nemzeti, faji összefogással letaszíthassa őket az elitből. Ez az elvakult gőg az oka annak, hogy a zsidók hajlandóak az amúgy számukra ellenséges arabok beáramlását támogatni Európába. A saját csoportjuk néhány tagjának esetleges beáldozása nem igazán nagy ár, ráadásul lehet antiszemita erőszakra hivatkozva tovább szigorítani a törvényeket és kriminalizálni minden zsidóellenes (akár legitim, jogos) megnyilvánulást. Emlékezzünk Dávid Ben-Gúrión szavaira, aki 1938-ban azt mondta, hogy inkább mentené meg zsidó gyerekeknek csak felét a nemzetiszocialistáktól (hogy azok Palesztinában építsék a cionista államot), mintsem az egészet, ha azok aztán Britanniába mennek. A zsidó elit hatalma sosem a számokról szólt, hanem stratégiákról. A 80-as, 90-es években történt tömeges alijázás Oroszországból nem volt rossz hatással az ottani zsidókra, sőt a 90-es években erősödött meg igazán a zsidó oligarchia. Mint írásom három részéből láthatjuk; a jelenlegi idegen emberáradat tehát zsidó fanatikusok közel-keleti, zsidó faji érdek szerinti felforgatásának az eredménye, majd ezen idegen tömegeknek a letelepedését a diaszpórazsidók támogatják, hogy ezzel gyengítsenek minket, mint fehér embereket, mint nemzeteket, mint európai civilizációt - mely minél jobban gyengül, annál biztonságosabb gazdatest a zsidó parazitizmusnak. Akik pedig ez ellen felszólalnak, vagy tesznek, azokat az általuk e célból kiharcolt törvényekkel, börtönnel, zaklatással igyekeznek elhallgattatni.

Ennek részletes ismeretével és a fő ellenség beazonosításával kell harcunk tovább folytatnunk a szabad, egészséges, hagyományos Európáért s azon belül Magyarországért.

Csonthegyi Szilárd (Kuruc.info)

Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/dó vezetők követelnek szigorúbb szájzártörvényeket Európa-szerte
Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/

Antiszemita magyarsággal gond van!?

Ugyan félelmet kelt a bűnös nép antiszemitizmusa, de már itt a zsidó reneszánsz - közben újabb diktátum érkezett

A bűnös nép - ezek lennénk mi - írja át a tankönyveket, küzdjön az antiszemitizmus ellen, tegyen jelentést a gyűlöletbeszédekről és a fajgyűlölet motiválta bűncselekményekről - többek között ezeket tartalmazza a zsidók legutóbbi diktátuma. Hazánkban vendégeskedtek (?) az EBESZ tisztségviselői.

A politikai vezetők határozott fellépésére van szükség az antiszemitizmus terjedésének megfékezéséhez – hangsúlyozta Michael Georg Link, az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodájának igazgatója és Andrew Baker rabbi, az EBESZ antiszemitizmusügyekben illetékes megbízottja.

Link és Baker kétnapos látogatásuk során a külügyminiszterrel, a rejtett erőforrások miniszterével, a civil szféra és a magyarországi zsidó közösség képviselőivel folytattak egyeztetéseket. „Az EBESZ-kötelezettségvállalások hangsúlyozzák a politikai vezetők kulcsszerepét az antiszemitizmus megfékezésében, de a szavak nem elegendőek, cselekvésre van szükség” – hívta fel a figyelmet Michael Georg Link. „Magyarországon van esély ilyen vezetők fellépésre, ugyanakkor aggállyal figyeljük az antiszemita megnyilvánulásokat a közéleti vitákban. Azért vagyunk itt, hogy megvitassuk, mit tehetnénk a pozitív változás érdekében és hatékony választ találjunk az antiszemitizmus kihívásaira.”

Michael Georg Link

Zsidó reneszánsz az antiszemita országban

A magyarországi zsidó közösség a legnagyobb Közép-Európában – kezdte Baker rabbi – mely ma virágzik és reneszánszát éli. Sajátossága, hogy tagjait túlnyomó többségben a "holokauszt túlélői" és gyermekeik alkotják. Amikor az antiszemitizmusról beszélünk, ennek az Európában egyedülálló közösségnek a biztonságáról, tagjainak testi-lelki épségéről van szó.

Az antiszemétizmus félelmet kelt

„Az antiszemitizmus, mely Magyarországon sokkal inkább szélsőséges retorikában nyilvánul meg és kevésbé erőszakos cselekedetekben, félelemérzetet és bizonytalanságot kelt sok magyar zsidó emberben” – folytatta Baker rabbi. „Az elmúlt években nagy sajtóvisszhangot kiváltó projektek némelyike láttán úgy tűnt, a kormány nem kíván szembenézni a múlttal. Ez különösen kényes ügy, mivel a magyarországi zsidó közösséget szinte kizárólag holokauszt-túlélők és leszármazottaik alkotják.”

Andrew Baker

Baker rabbi üdvözölte a tényt, hogy Magyarország vette át a Nemzetközi Holokauszt Emlékezet Szövetség (IHRA) soros elnöki tisztét. Elismerősen nyilatkozott arról, hogy a Sorsok Háza ügyében a zsidó szervezetek képviselőit is bevonják a kormány munkájába, értékelte a kormány hozzáállásában tapasztalható változást az elmúlt évben.

Sok még a teendőnk a "holokauszt" feldolgozása terén

A rabbi ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy Balog Zoltán a dachaui koncentrációs táborban tett beszédének bizonyos részletei is azt tanúsítják, hogy Magyarországnak még sok a teendője a "holokauszt" feldolgozása terén. Baker rabbi üdvözölte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem lépését, hogy a holooktatást bevették a tananyagba és hangsúlyozta: az antiszemitizmus megfékezésében nem csak a kormány, de a civil társadalmon is nagy kihívással néz szembe. A Koppenhágában, Párizsban és Brüsszelben elkövetett zsidóellenes merényleteket említve figyelmeztetett, hogy a schengeni Európában nyitottak a határok, így egyetlen ország zsidó közössége sem érezheti magát teljes biztonságban, még akkor sem, ha viszonylag biztonságosnak tűnik a közösség élete. Egy válságkezelő program előzetes kidolgozásával kell felkészülni az esetleges támadásokra, s okvetlenül szükséges a zsidó intézmények és gyülekezetek fizikai biztonságát garantáló óvintézkedések meghozatala.

Segítenek megvalósítani az orbáni zéró toleranciát

Link és Baker rabbi Szijjártó Péter külügyminiszterrel és más kormányhivatalnokokkal megvitatták, milyen konkrét intézkedéseket lehet tenni annak érdekében, hogy megvalósítsák a miniszterelnök által az antiszemitizmus ellen meghirdetett “zéró tolerancia” elvét Magyarországon.

A nemzeti tanterv reformját is tartalmazta az átadott diktátum

Link megemlítette, hogy a jövőbeli együttműködés előmozdítása érdekében egy konkrét pontokat és cselekvési tervet tartalmazó javaslatot adott át a kormány tisztségviselőinek. Ennek főbb pontjai a nemzeti tanterv reformja, a magyarországi kisebbségekkel szemben elkövetett bűncselekményekről jelentéstétel az EBESZ-nek, az emberi jogok középpontba helyezése a jogszabályalkotásnál és a történelmi eseményekről alkotott hivatalos álláspont felülvizsgálata. A nemzeti tantervben a zsidó civil társadalmi szervezetek javaslatainak beiktatását és – ahol szükséges – a tananyag felülvizsgálatát szorgalmazták, mivel az oktatási programban továbbra is szerepelnek antiszemita elemek és antiszemita szerzők. Link igazgató a más országokban sikeresen alkalmazott Anne Frank Ház oktatási program használatának a lehetőségét ajánlotta fel Magyarországnak, s elmondása szerint pozitív visszajelzést kapott. Az EBESZ igazgatója második javaslati pontjában arra tért ki, hogy Magyarország milyen módon tesz jelentést az országban tapasztalt gyűlöletbeszédekről és a fajgyűlölet motiválta bűncselekményekről. Jelenleg a jelentéstétel kizárólag nemzeti szinten történik, Link szükségesnek találta, hogy Magyarország az EBESZ-t is tájékoztassa a jövőben.

Szívesen oktatják a rendőrséget is

Javaslatuk harmadik konkrét pontjaként szerepelt, hogy az EBESZ segítségnyújtást vállalna az emberi jogi területen bűnüldözéssel foglalkozó szakértők képzésében. Véleménye, hogy emberi jogok védelmének kellene a biztonságpolitika központjában állnia.

A társadalom is bűnrészes

Link kitért a történelmi események értelmezésének a problémakörére is. „Úgy gondoljuk, fontos és szükséges megemlékezni a holokauszt™ 600 ezer magyarországi áldozatáról, de azt is egyértelműen ki kell jelenteni, hogy a Horthy-rendszer és a társadalom, legalábbis egy része, bűnrészes volt a történtekben, s ezt a kettőt nem lehet elválasztani.” Hangsúlyozta, hogy a kormánynak a múlt megítélésében el kell kerülnie a kétértelműséget, és a történelmi teljesség érdekében a kormánynak szükséges a zsidó közösség képviselőivel egyeztetnie. Heisler András, a Mazsihisz elnöke az antiszemitizmus ellen folytatott harcban szintén a nemzetközi együttműködés jelentőségét hangsúlyozta a hazánkba látogató tisztviselőknek. Az EBESZ-küldöttek látogatásuk során egyértelműen elzárkóztak attól, hogy a Jobbik képviselőivel találkozzanak, s elmondásuk szerint ígéretet kaptak a Fidesztől, hogy az nem fog koalícióra lépni a Jobbikkal a jövőben. (Szombat - MTI nyomán-kuruc.info)

Átokszóró csodarabbi szónokol majd az Országházban

Az Országháza lassan kutya ól lesz ahonnan a veszett kutyák ugatnak , mert a Duna vízében meglátták a holdat , de azt már nem látták , hogy őseik , hogy darálták a Dunába a kulákká kikiáltott parasztjainkat . Persze mert az ÁVH – saink mára csoda rabbik lettek !!!!!

Áder János meghívására átokszóró csodarabbi szónokol majd az Országházban - de anyagi feltételei vannak

Elie Wiesel, Jáír Lápíd és hozzájuk hasonló, magyarokat ostorozó zsidók után nemsokára újabb országházi gyűlöletbeszédre számíthatunk, miután hazánk tel-avivi nagykövete útján Áder János köztársasági elnök hivatalos magyarországi látogatásra hívta meg, és parlamenti beszéd elmondására kérte föl Sálom Bergert, a Miskolci Hászíd Udvar nevű misztikus zsidó közösség csodarabbiját. Berger Sálom csodarabbi két és fél évvel ezelőtt több ezer híve előtt átkokat szórt az iráni elnök fejére.

Nagy Andor nagykövet és a csodarabbi minapi találkozója (Fotó: kolhazman.co.il)

Korábban, a magyar sajtóban elsőként, már hírt adtunk az izraeli Petáh-Tikvá városban székelő Miskolci Hászíd Udvar elnevezésű zsidó misztikus vallási közösség létezéséről és tevékenységéről. Megírtuk, hogy a Miskolci Udvar csodarabbiként (cáddík) emlegetett szellemi vezetője, Sálom Berger, mintegy két és fél esztendővel ezelőtt Petáh-Tikvá városban a közösségről elnevezett Miskolc téren (Kikár Miskolc - כיכר מישקולץ) több ezer híve jelenlétében a magyarországi hitgyülihez hasonlóan halált kérő átkokat szórt az akkori perzsa elnök, Mahmúd Áhmedinezsád és az egész iráni politikai vezetés fejére. (Nagyon reméljük, hogy a csodarabbi a budapesti Országházban eltekint majd az átkozódástól - H. J.) Nagy Andor, hazánk izraeli nagykövetének útján Áder János köztársasági elnök a minap ezt az átkozódó csodarabbit hívta meg hivatalos magyarországi látogatásra és egyben fölkérte, hogy mondjon beszédet az Országgyűlés előtt.

Sálom Berger "miskolci" csodarabbi (középen)

Nagy Andor, hazánk Izraelben akkreditált nagykövete néhány nappal ezelőtt meglátogatta a Tel-Aviv közelében levő Petáh-Tikvá városában székelő Sálom Bergert, a Miskolci Hászíd Udvar csodarabbiját. A hírt közlő kolhazman.co.il című világhálós ortodox hírportál megjegyzi, hogy a budapesti nagykövet Áder János köztársasági elnök küldetésében látogatta meg a miskolci csodarabbit, és az ő nevében hívta meg magyarországi hivatalos látogatásra. Sálom Berger csodarabbi - aki a többi között a zsoltáros Dávid király leszármazottjának tartja magát - ahhoz a föltételhez kötötte budapesti látogatását és az országházbeli beszédét, hogy a magyar kormány továbbra is finanszírozza az általa irányított vallási közösség Miskolc városában levő egykori tanházát és a temetőjét. Sálom Berger rabbi a nagykövetnek hangsúlyozta, hogy különösen fontos számukra a miskolci temető gondozása és felújítása, mert ott közösségük neves vallási személyei nyugszanak.

Nagy Andor (balról az első) és vendéglátói Petáh-Tikvában (Fotó: kolhazman.co.il)

A Petáh-Tikvá városi székhelyű, egyébként kis lélekszámú Miskolci Hászíd Udvart a múlt század '90-es éveiben alapította a Nagy Andor nagykövettel találkozott Sálom Berger rabbi. A csodarabbi édesapja, az 1981-ben elhunyt Eli'ézer Berger rabbi Miskolc városában tevékenykedett, s innen kapta nevét a hászíd közösség (udvar). A "miskolciak" Izraelben jól vannak eleresztve, hiszen van külön Talmud Tóra iskolájuk, teológiai főiskolájuk (jesívá), népkonyhájuk, segélyező intézményük, illetve tanházuk Jeruzsálemben és El'ádban. Magyarán nem szorulnak adományokra.

Hering J. - Kuruc.info

 

Kőműves Géza:

 TERRORVESZÉLY!

A LIKUDNYIK FIDESZ HANDABANDÁJÁBÓL ÉS NEMZETVESZTÉSÉBŐL IS ELEGÜNK VAN!

A magam részéről nem, hogy nem értek egyet a likudnyikok által feltett kérdésekkel, hanem egyenesen a tőlük megszokott módon cinikusnak és félrevezetőnek, amolyan „parasztvakításnak” tartom a kérdésegyüttest.

Egy hunmagyar számára nem kérdés, hogy idegenvérű, idegenkultúrájú, jobb megélhetést kereső, a Hunmagyar Nemzetet szétzüllesztő népeknek, miként a vezető, álmagyar parazita réteget adóknak sincs  semmi keresnivalójuk  a Hazánkban!

Még akkor sem kell a menekültáradat, ha a valójában szerencsétlenek és  a  helytartóink nemzetközi bandájának köszönhetően váltak földönfutóvá!

Vagyis e nemzetközi, gyarmatosító banda fosztotta ki hazájukat, borította fel többször társadalmi rendjüket és dönti őket romlásba a mai napig. Valamint jól láthatóan szándékosan szabadítja ránk szerencsétleneket.

Akkor sem kellenek az uraink - parazitáink sem, ha már generációk óta itt élnek! Amit főztek, egyék meg módon kell hozzáállni!

Orbánék hatalmasan kétszínű játékot játsszanak és aljasul terelik el a figyelmet arról, hogy a könnyen valósággá váló magyarországi terrorcselekmény alapvető indítéka, hogy a likudnyik Fidesz éppen magyar katonákat küld abba a katyvaszba, melyet nemzetközi bandája hozott létre. Az a nemzetközi banda, mely a menekültáradatot is létrehozta. Az a nemzetközi banda, melynek adósságtörlesztés címén Orbán talicskázza a pénzt, kedvez a cégeiknek, s jutalom biza nem más, mint

JÓ MINŐSÍTÉS = A HUNMAGYAR NÉP KIFOSZTVA NÉLKÜLÖZ.

ORBÁNÉK AZ UN. BALOLDALLAL EGYETEMBEN KÉRJENEK MAGUKNAK MENEDÉKJOGOT IZRAELTŐL ÉS MINDJÁRT NEM LESZ HUNMAGYORSZÁGON TERRORVESZÉLY!

TRIANON - A haszonlesők diktátuma

A haszonlesők diktátuma, a világtörténelem szégyene

http://www.dailymotion.com/video/xii0wf_trianon-himnusz-tartsd-magad-nemzetem-trianon-himnusz-a-magyarsag-uj-himnusza-van-szuletoben-ezzel-a_music

Kádár Gyula, a Háromszék című székely napilap munkatársának írása:

Miért ne mondanánk el?

 

Június 4-e számunkra gyásznap akkor is, ha Trianon napját átkereszteljük a nemzeti összetartozás napjává.

Termé­szetes, a szomorú tények felsorolása mellett beszélni kell arról, hogy összetartozunk. Elmondjuk, hogy a világ legszebb nyelvét beszéljük, az egységes magyar kultúra és történelem részesei vagyunk. Tiszteljük és becsüljük történelmünket, melyet a nacionalisták (a szerző román nacionalistákra gondol - a szerk.) igyekeznek kisajátítani. Határozottan fogalmazunk, amikor jogfosztottságunkat nem fogadjuk el, küz­dünk ellene. Nem kell elhallgatni, hogy a magyarság ezer éven át egy nagyobb történelmi, gazdasági egységet, államot tartott fenn, védelmezvén Eu­rópát. Amikor szükség volt, harcolt a moldvai, a havaselvi csatatereken. Befo­gadó népként hazát és védelmet biztosított azoknak, akik magyar földre, Ma­gyar­országra, Erdélybe telepedtek. Idő­közben a magyarság létszáma csökkent, és hazánk – a történelmi Magyaror­szág – soknemzetiségűvé alakult. Mind­ezt tetézte az is, hogy elődeink Európa legliberálisabb nemzetiségpolitikáját folytatták. A betelepedők még évszázadok után sem kényszerültek a magyar nyelv megtanulására. 1880-ban az erdélyi románság kevesebb mint 6 százaléka ismerte az államnyelvet, a magyart. A magyar nemzetiségpolitikát nem lehet együtt emlegetni az Oroszországéval, a Ro­má­niáéval. Nem alkalmaztak nyelvi kényszert, erőszakos asszimilációra sem hoztak törvényeket, mint például Francia­országban. Iróniával mondjuk, hogy a nagyhatalmak talán ezért büntették Ma­gyarországot a legkegyetlenebbül. A területrablók, félve az ebül szerzett területek elvesztésétől, állandóan fegyverkeztek. Példaként az első világháború utáni időszakot említem.

https://www.youtube.com/watch?t=19&v=6FcheOCJx5c

Hihetetlen, hogy az utódállamok békeidőben közel 18-szor nagyobb létszámú haderőt tartanak fegyverben, mint a szétmarcangolt, darabolt Magyarország. Románia 278, Jugoszlávia 185 és Csehszlovákia 162 ezer, azaz 625 ezer fős szárazföldi hadserege nézett farkasszemet az alig 35 ezer fős magyarral. Ha nem hoznak létre több soknemzetiségű államot, a második világháború idején talán kisebb e térség népeinek véráldozata. Trianonban a Horvátország nélkül szá­mított Magyarország 283 ezer négyzet­kilométernyi területéből 93 ezret hagynak az államszervező és fenntartó magyarságnak, amely elveszti hazája területének bő kétharmadát, magyar népességének egyharmadát.

Miért ne mondanánk el, hogy 1920. június 4-én – a versailles-i kastélykertben, a Nagy-Trianon palotában – népünk példátlanul igazságtalan békediktátum elfogadására kényszerül? Trianon nemcsak magyar gyásznap, de a nagyhatalmi politika, felelőtlenség szimbóluma is. Amikor a történelmi Magyar­országot emlegetjük, akkor arra az államra gondolunk, amely 1918 táján eljut a települések szintjéig lebontott nyelvi önállóság biztosításához, a nemzetiségek önrendelkezésének kantonális jellegű meg­oldásához. Ennek szemléltetésére mondjuk el, hogy a települések joga lenne meghatározni a nyelvhasználatot. Amilyen nyelven fordulnak a felsőbb fórumokhoz, azok ugyanazon a nyelven lennének kötelesek válaszolni. Trianon következményei Miért ne említenénk meg: ha nincs Trianon, az életszínvonalunk két-háromszor magasabb szintű lenne, s a történelmi magyar haza területén legalább kétszer annyi magyar élne, mint most. Ha a népességfogyást nem állítjuk meg, néhány nemzedék alatt eltűnhet a magyarság. Ennek előidézésében jelentős szerep hárul az elrabolt területek magyartalanításában érdekelt nacionalizmusoknak. Erdélyből 95 év alatt jóval több magyar távozott, mind ahányan ma vállalják a magyarságukat. Elképzelhetetlen, hogy az utódállamok mennyi energiát pocsékolnak arra, hogy az államszervező magyarokat kisebbséggé tegyék. Hihetetlenül sok pénzt költenek a magyarság ellenőrzésére. A magyarok beolvasztásának, elűzésének vágya hivatás, életcél. Ezért spekulálnak, húzzák-halasztják a nyolc nagyrégió megteremtését. Semmilyen gazdasági és ésszerűségi érv nem számít, mert mögötte politikai érdek húzódik. A régiósítás célja Székelyföld és Partium magyar többségű tájegységeinek megszüntetése. Erről egy percig sem mondtak le, hanem várják a legkedvezőbb pillanatot a régiók véglegesítésére, a parlamenti, az elnöki és az alkotmányjogi megerősítést. A románosítástól a nacionalista vezetés nem sajnálja a hatalmas többletkiadásokat még akkor sem, ha az a románság életszínvonalának rovására megy. Az is igaz, hogy a magyarok háttérbe szorítása jól jön azoknak, akik a nagy létszámú elnyomó apparátusban dolgozhatnak. Egy­re nyilvánvalóbb, hogy a románság többsége nemzeti büszkeségből nem tud emberhez méltó körülmények közt élni, milliók kénytelenek vándorbotot fogni és vállalni a hontalanság megalázó kenyerét. Jogos kérdés: hasznos-e Romániának a román nacionalisták azon törekvése, hogy a magyarság eltűnjön? Köztudott, hogy a román nép fiatal- és középnemzedéke milliószámra telepedik át Európa gazdagabb felébe, előbb-utóbb beolvad az őt befogadó nemzetekbe... Nem félnek az autonómiától! Közösségi jogoktól való megfosztásunkban Románia azért (is) sikeres, mert a hazug propaganda külföldön még mindig hatékony. A nacionalista elit tudja, hogy a magyar hivatalos nyelv a magyarlakta régiókban és a területi autonómia nem jelent veszélyt. Tudja, hogy Erdély területének tíz, Románia területének négy százalékán, a magyar határtól több száz kilométerre, a két és fél megyényi Székelyföld önkormányzati hatásköre nem veszélyezteti a román állam egységét. Az itt élő románokat pedig nem kell félteni, mert a székely autonómia Románia keretében működne. A román nacionalista elitnek minden bizonnyal olyan tanítómesterei vannak, mint Ion Antonescu és Nicolae Ceausescu. Antonescu marsall – a tiszta fajú Románia híve – még a román hadsereget is felhasználta negyedmillió ukrán és román zsidó polgárának embertelen legyilkolására. A másik bálvány Ceausescu, a Tiszta Romá­nia program gyakorlatba ültetője, a falurombolás hírhedt kiagyalója, a zsidó és német nemzetiség áruba bocsátója. A magyarveszéllyel való riogatás régi bevált módszer, akárcsak az autonómia emlegetése. Jól tudják, hogy a Trianon óta eltelt időszakban – Lucian Boia professzor szavai­val – valósult meg Románia elrománosítása. Az elért sikerek Dobrudzsában és Erdélyben is látványosak. Ez utóbbiban már nincsenek nagy magyar városok, a magyarság kisebbségbe szorult, a szász és a zsidó lakosság eltűnt, csupán a 700 ezer fős székely tömb léte zavaró. A türelmetlen nacionalisták nem félnek az autonómiától, de úgy gondolják, hogy be kell fejezni Erdély magyartalanítását, meg kell teremteni a román alkotmányban vizionált egységes nemzetállamot. A világtörténelem szégyene Mitterand francia államfő úgy értékelte, hogy a trianoni diktátum „mocskos dolog volt”. Pozzi francia szakértő a világtörténelem szégyenének nevezte, míg Cherfis francia tábornok igazságtalan döntésnek. Lord Sydemann – a Lordok Házá­nak tagja – döbbenetesnek tartja Magyar­ország szétverését. Francesco Nitti olasz miniszterelnök szerint e diktátum Ma­gyar­or­szág megcsonkításával olyan becstelenséget követett el, melyért senki nem vállal felelősséget. Lord Newton – a Lor­dok Há­zának tagja – úgy véli, Európának be kell látnia, hogy Trianon igazságtalan volt. Magyarország szétcsonkolása igazságtalan azért is, mert nem az elszakításra ítélt területek népének beleegyezésével történt. A román politikusok sem merték vállalni a népszavazást, mert tudták, hogy az erdélyi románok egy része nem cserélné fel a magyar liberális rendszert, a magasabb életszínvonalat az elmaradott Romániáéra. A Székelyföld területi önkormányzatát megtagadó erők nem tudják, hogy a székely nép makacs. Márpedig egy öntudatra ébredt népet nem lehet eltiporni, előbb-utóbb kiharcolja az őt megillető kollektív jogokat. Ebben érdekelt a román demokratikus gondolkodásúak tábora is. Ők most próbálgatják szárnyaikat, bár kevesen vannak, de a magyarsággal összefogva jó irányba tolhatják a román demokrácia szekerét, valamint a helyi, a kulturális és területi autonómiák kialakítását. Az autonómiára a románoknak is szükségük van. Eddig az írás. Az idézett gondolatok ebből a bővebb gyűjtésből származnak, mely ugyancsak a Háromszékben jelent meg ma: Trianonról mondták David Lloyd George brit miniszterelnök a Lon­donban, 1928. október hó 4-én előadott beszédében kijelentette: „A teljes okmány- és adattár, amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát, amelyek végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt.” Francesco Nitti olasz miniszterelnök 1924. szep­temberében: „Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik nem nyugszanak bele hazájuk rombolásába. Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula... a leggonoszabb módon visszaéltek a győzelemmel... Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek.” Artur Neville Chamberlain angol miniszterelnök: „A trianoni szerződés eredménye Európában nem béke, hanem az új háborútól való félelem.” Stanley Baldwin angol miniszterelnök: „Európa békéje a trianoni békeszerződés napján szűnt meg.” Vladimir Iljics Lenin: „Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje... hallatlan béke, rabló béke... ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak.” Mattisone lord miniszter mondta később az angol felsőházban mentegetőzésként: „Uraim! Én vagyok az egyetlen miniszter, aki részt vettem a békeszerződések tárgyalásánál és aláírásánál. Foch francia tábornagy győzött meg mindannyiunkat, hogy Csehszlovákia határait így kell meghúzni, mert ez erős németellenes bástyát jelent Európa szívében. Ezért a nagy érdekért, nagy igazságért kellett tisztán magyar területeket adni Csehországnak, és ezért kellett megbocsátani Románia árulását. Trianon diktátuma, tehát nem a »magyar bűnök« miatti büntetés volt.” Nitti olasz miniszterelnök 1925-ben könyvében leírta: „Eddig egyetlen vegyes nemzetiségű állam volt a Kárpát-medencében, most lett belőle négy-öt. Az igaz­ságot helyre kell állítani..., nincs béke, amíg a hazugságok érvényben vannak, a revízió előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik.” Veterlé abbé 1921. június 17-én a francia képviselőházban kijelentette: „Bizonyos vagyok benne, hogy népszavazás esetén sem a csehek, sem a románok, sem a szerbek nem kapták volna meg a szükséges szavazatok egyharmadát sem.” Pozzi írja: „Az Európa sorsát eldöntő politikusok annyit tudtak Magyarország földrajzáról és történelméről, mint az a tízéves kisdiák, akinek bizonyítványába a magyarországi tanítónő nem írja bele ezt a mondatot: a felsőbb osztályba léphet. Köztük is a legnagyobb tekintély az önmaga által meghirdetett elvekkel is gyakran ellentmondásba keveredő Wilson amerikai elnök volt, aki rendszeresen összetévesztette a szlovákokat a szlovénekkel, s akin az egyre súlyosabb jelekben megnyilvánuló elmebaj ekkorra már annyira elhatalmasodott, hogy ezt diplomatái alig bírták mások előtt titkolni, majd fél év múlva meg is halt.” Mit mondtak a kedvezményezettek nem sokkal a békekonferencia után? Maniu román miniszterelnök, az erdélyi románok vezére az 1920-as évek végén kijelentette: „...az úgynevezett magyar elnyomás alatt nekünk, erdélyi románoknak jobb dolgunk volt, mint most”. Hlinka szlovák nacionalista, a legnagyobb tót párt vezére 1925. június 4-én: „Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezeresztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt.” (Forrás: Bonsal amerikai ezredes könyve, aki tagja volt a trianoni tárgyalóküldöttségnek) Stipics, a magyarországi szerbek vezére 1925-ben röpiratban tette közhírré: „Az elmúlt hatesztendős jugoszláv uralom a mi szerbjeinkben kiváltotta a régi magyar uralom utáni vágyakozást.”

Forrás: kuruc.info

Kérdezni ugye még szabad?

Segédanyag a holoszédítő kurzusok majdani elszenvedői részére - a józan ész túlélése érdekében

Egy normális tanórán a diákok tehetnek föl kérdéseket a tanároknak. Mivel a Pázmány Péter „Katolikus” Egyetemen rövidesen előadások keretében, kötelező jelleggel oktatják majd a holokausztot, a témával kapcsolatban a diákok tanáraiknak szegezhetik kérdéseiket. Egyelőre ugyanis még nem született az egyetemen olyan rendelkezés, amely megtiltaná a diákoknak a kérdések megfogalmazását. (Miként egyelőre talán még az is elképzelhetetlen, hogy bárkit is bíróság elé állítsanak azért, mert bármiről, bárkit kérdezni merészel.) A magam részéről az alábbi kérdéscsokorral szeretnék hozzájárulni a Pázmány Péter „Katolikus” Egyetem – vagy bármely más oktatási intézmény – holokauszt-tanóráinak sikerességéhez. További kérdések is lennének, de ne legyünk telhetetlenek. Egyelőre elégedjünk meg ennyivel.

1. Része-e a „holokauszt emlékezetének” a megölt zsidók holttestéből készített szappan, illetve lámpaernyő? Ha nem, akkor miért állították egészen 1990-ig filmekben, könyvekben, újságcikkekben, hogy igenis létezett az emberi zsírból készített szappan és az emberbőrből készült lámpaernyő?

2. Miért állította több szemtanú is, hogy látott emberek megölésére szolgáló gázkamrákat Buchenwaldban, Bergen-Belsenben és Dachauban, sőt, más németországi táborokban is, amikor az 1960 óta érvényes „hivatalos” holodogma szerint csakis hat, a Lengyel Főkormányzóság területén felállított „haláltáborban” működtek gázkamrák? (Ha esetleg a holokauszttanárok nem említenék meg, elmondom: 1960. augusztus 19-én Martin Broszat, a Müncheni Jelenkorkutató Intézet munkatársa, egy a Die Zeit című lapnak írt levelében a következőket írta: "Sem Dachauban, sem Bergen-Belsenben, sem Buchenwaldban nem gázosítottak el sem zsidókat, sem más foglyokat... A zsidók gázzal történő tömeges megsemmisítése 1941-42-ben kezdődött, és kizárólag néhány, gondosan kiválasztott, a megfelelő technikai berendezésekkel felszerelt helyen történt elsősorban a megszállt Lengyelország területén (de sehol a Német Birodalomban), mégpedig Auschwitzban, a Bug melletti Sobiborban, Treblinkában, Chelmnóban és Belzecben." Broszat nem említi Majdaneket, ahol pedig az 1960-as évek elején érvényben lévő „holokausztemlékezet” szerint néhány százezer zsidót gázosítottak el. Hogy miért nem említi, arra vonatkozóan érdemes lesz megkérdezni a holotanárokat.)

3. Mennyivel szavahihetőbbek az auschwitzi gázkamrákról beszámoló szemtanúk, mint azok, akik a dachaui vagy a bergen-belseni gázkamrákról (és légkalapácsos, elektromos áramos, vízbe fojtós kivégzésekről) mondtak - ma már hivatalos holotörténészek részéről is elismerten - valótlanságokat?

4. Miképpen lehetséges, hogy noha 1990-ben „hivatalosan” 4 millióról 1,1 millióra csökkentették az Auschwitzban életüket veszített zsidók számát, ennek ellenére a 6 milliós áldozati szám mégsem változott?

5. Az előző kérdés egy másik láger vonatkozásában is felvethető: mivel magyarázható, hogy míg 1945-ben még 1,5 millió főben jelölték meg a Majdanekben megölt foglyok számát, ma pedig már csak 79 ezer a hivatalos majdaneki áldozati szám, miközben rendületlenül 6 millió zsidó áldozatról beszélnek?)

6. Ha igaz, hogy a „nácik” Auschwitz kiürítésekor megsemmisítették az összes, a zsidók legyilkolására vonatkozó dokumentumot (ami egyébként igencsak hosszadalmas és bonyodalmas művelet lett volna), akkor miért hagytak hátra a lágerben sok ezer zsidót élve, miért nem semmisítették meg áldozataik szemüvegeit, cipőit és más használati tárgyait, valamint az üres Zyklon-B-s dobozokat?

7. Az egykori „haláltáborok” múzeumaiban kiállított szemüvegek, cipők, ruhadarabok szolgálnak-e bármiféle bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy egykori viselőjük milyen körülmények között halt meg? Hasonlóképpen a fertőtlenítő, féreg-és rovarölő Zyklon-B készítmény üres dobozaiból miféle logika alapján lehet arra következtetni, hogy tartalmukat emberek tömeges meggyilkolására használták?

8. Hogyan lehetséges, hogy sem a nemzetiszocialista hierarchia felsőbb, sem pedig az alsóbb szintjein nem keletkeztek utasítások, parancsok, nem születtek tervek, költségvetések stb. több millió ember megsemmisítésének hatalmas műveletével kapcsolatban?

9. A magyarországi zsidók deportálásának kellős közepén, 1944. május 31-én a szövetséges légierő felvételeket készített az Auschwitz-Birkenaut „haláltáborról”. A fotókon miért nem látszik nyoma sem a nyílt színen zajló halottégetéseknek, illetve a gázkamrák előtt kígyózó soroknak, melyekről a „szemtanúk” beszámoltak?

10. A háború után eltelt hét évtized során hány olyan tömegsírt tártak föl, amely a „haláltáborokban” meggyilkolt zsidók földi maradványait tartalmazta? Ha nem történtek ilyen feltárások, annak mi az oka?

11. Bizonyítható-e dokumentumokkal, hogy a sok millió áldozat elhamvasztásához szükséges fa és koksz rendelkezésre állt a „haláltáborokban”?

12. Hivatalos auschwitzi iratok szerint az auschwitz-birkenau-i láger kórházában 1942. szeptember 10. és 1944. február 23. között 11 246 foglyot operáltak meg. De miért műtötték meg a betegeket a „megsemmisítő táborban”? Van-e bizonyíték arra nézve, hogy a szóban forgó, megműtött betegek Mengele állítólagos orvosi kísérleteinek alanyai voltak?

13. Ha igaz a hivatalos állítás, mely szerint valamikor 1941 nyarán, vagy őszén született meg a döntés a legfelsőbb szintű náci vezetők körében a „zsidóság teljes megsemmisítéséről”, akkor miért csak 1943 tavaszán építették fel, és vették használatba a „legmodernebb” birkenaui krematóriumokat? Az Óperenciás tengeren is túl

14. A ma érvényes áldozati számokat figyelembe véve 1942 májusa és 1944 májusa között naponta átlagban 833 embert gázosítottak el Auschwitzban, majd 1944 májusától kezdve napi átlagban 2222-t. De ha megvolt a megfelelő „kapacitás” a gázkamrákban és a krematóriumokban is a napi 2222 magyarországi zsidó kivégzéséhez és elhamvasztásához, illetve elégetéséhez, akkor miért elégedtek meg 833 ember kivégzésével naponta 1944 májusa előtt, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy a hivatalos holotörténészek szerint a nácik 1941 közepe vagy ősze óta az összes európai zsidót a lehető leggyorsabban ki akarták irtani?)

15. Mivel a négy birkenaui krematórium nem valami félreeső, eldugott területen fekszik, ezért a láger sok tízezernyi lakója pontosan láthatta az épületeket, amelyekben állítólag egymilliónál is több embert végeztek ki a „legnagyobb titokban” zajló népirtási program keretében. Vajon miért nem álcázták jobban a tömeggyilkosságok helyszínét a „nácik”?

16. Miért nem építettek a németek „az ipari méretű népirtás” helyszínein több, hatalmas méretű, valóban sok ezer ember befogadására alkalmas (de a világ szeme elől a birkenaui krematóriumoknál sokkal inkább elrejtett) igazi „halálgyárat”?

17. Miért gondolták a németek, hogy titokban tudják tartani a „tömeges megsemmisítést” az aushwitz-birkenaui munkatáborban, ahol legalább 30 német cégnek volt telephelye, és a foglyokon kívül civilek ezrei is dolgoztak?

18. Hogyan lehetséges, hogy a II-es és III-as birkenaui krematóriumok - a „legnagyobb titokban zajló népirtás” helyszínéül kijelölt épületek - tervrajzai a tervezést és az építést végző civil Huta cég irattárában egészen 1944. december 19-ig megtalálhatók voltak, és semmiféle titkosításról nincsen tudomásunk?

19. Miért terveztek vajon a nácik a II-es és III-as krematórium „gázkamráinak” közelébe egy igencsak kis méretű liftet (1.35 x 2.15 m), amellyel a halottakat a felsőbb szinten lévő hamvasztó kemencékhez kellett volna szállítani? Vajon mennyi ideig, hány napig tarthatott 2-3000 holttestnek a felsőbb szinten elhelyezkedő hamvasztó kemencékbe szállítása az egyetlen, igencsak kis alapterületű felvonó segítségével? (A „szemtanúk” állításai szerint ugyanis egyszerre 2-3000 embert is elgázosítottak, ráadásul 2-4 óránként érkeztek a gázkamrákhoz az újabb „transzportok”.)

20. Hogyan voltak képesek a feltételezések szerint a gázkamrákban fekvő halottak elszállításával megbízott úgynevezett Sonderkommando tagjai „néhány perccel” vagy akár „húsz perccel” az elgázosítások befejezése után a kamrákba bemenni (egyes szemtanúk szerint gázálarc nélkül), amikor a ciklon-B-szemcsék még javában árasztották magukból a hidrogén-cianidot?

21. Mennyi ideig tarthatott a Sonderkommando tagjai számára, amíg a II-es és III-as krematóriumok 210 négyzetméteres gázkamrájában megölt 2-3000 ember aranyfogait kihúzták, majd a halottakat eltávolították? A legenda egyik legfőbb auschwitzi helyszíne

22. Nem történt-e fennakadás a II-es és III-as krematóriumok „gázkamráiban” lévő szellőztető rendszer működésében, amikor egy-egy elgázosítás után állítólag 2-3000 halott feküdt a 210 négyzetméteres helyiségben?

23. A II-es és III-as krematóriumok úgynevezett vetkőző helyiségeinek 900 m3-es légterét egy 7,5 HP (5,59 kW) teljesítményű, beépített ventilátor szellőztette. Ezzel szemben a feltételezett gázkamrák 504 m3-es légterének szellőztetését egy 3.5 HP (2.61 kW) teljesítményű berendezéssel oldották meg. Vajon a németek miért szellőztették a vetkőztető helyiségeket 20%-kal nagyobb hatékonysággal, mint a „gázkamrákat”, melyekből minden elgázosítás után a gyilkos hidrogén-cianidot sürgősen el kellett távolítani, annál is inkább, mivel 2-4 óránként érkeztek a krematóriumokhoz az újabb és újabb „transzportok”?

24. A IV-es és V-ös krematóriumokban hogyan voltak képesek az SS-őrök 2-3000 embert az 1 méter széles ajtókon át a gázkamrákba betuszkolni? Miért nem hatalmas ajtókkal ellátott, óriási csarnokokat terveztek a németek a „halálgyárba”, hogy a halottaknak a hamvasztó kemencékbe szállítása könnyűszerrel megoldható legyen?

25. Amennyiben igaz a hivatalos holokauszttörténészek állítása, mely szerint a négy birkenaui krematórium (és korábban az Auschwitz I. táborban található krematórium) hullakamráit gázkamraként használták, hol tárolták a járványok, illetve más okokból elhunyt foglyok holttesteit? (Márpedig azt a hivatalos történészek is elismerik – ha érthető okokból nem is nagyon reklámozzák -, hogy Auschwitz-Birkenauban és más lágerekben több alkalommal is tífuszjárvány tombolt, melynek nagy számú fogoly esett áldozatul.)

26. Mi a hivatalos magyarázat azzal a dokumentummal kapcsolatban, amely szerint 1943. augusztus 4-én Karl Bischoff, a Központi Építésvezetőség vezetője azt írta dr. Wirthnek, a láger vezető orvosának, hogy nincs szükség újabb halottas kamrák építésére, mivel az elhunyt foglyok holttesteit naponta kétszer viszik el a krematóriumokba. 1944. május 22-én pedig az Auschwitzi Központi Építésvezetőség új irányítója, egy bizonyos Jothann levelében arról ír, hogy a lágerben elhunytak holttesteit minden reggel el kell távolítani a halottas kamrákból, és így nem lesz szükség újabb, az elhunytak tárolására szolgáló helyiségek építésére. Az idézett dokumentumok nem utalhatnak-e arra, hogy a krematóriumok halottas kamráit nem gázkamraként használták, hanem ténylegesen halottakat tároltak bennük?

27. Miféle írásos bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy a III-as krematórium állítólagos gázkamrájának mennyezetén (amelyet a tervrajzokon a németek „Leichenkellernek”, vagyis „hullakamrának” jelölnek) lévő 14 zuhanyrózsa nem volt valóságos, hanem a foglyok megtévesztése céljából szerelték fel azokat?

28. Vajon meg lehetett téveszteni 14 hamis „zuhanyozóval” 2-3000 embert, akiket a „gázkamrákba” egy-egy kivégzés alkalmával állítólag betuszkoltak? Hogyan reagált a még kint várakozó 1000-2000 fogoly a bent lévők kétségbeesett segélykiáltásaira és esetleges ellenállási kísérleteire?

29. Miképpen lehetséges, hogy a fennmaradt dokumentumok szerint a IV-es és V-ös krematóriumok állítólagos gázkamráit nem szerelték fel a hidrogén-cianid gyors eltávolítását szolgáló szellőztető berendezéssel? (Ami annál is inkább érdekes kérdés, mivel a főtábor 3-as blokkjában, valamint a BW 5a és 5b, valamint a Kanada I. elnevezésű táborkörletekben található fertőtlenítő kamrákba is beépítettek szellőztető berendezést, hiszen a foglyok ruháinak, matracainak stb. fertőtlenítése Zyklon-B-vel zajlott, és egy-egy ilyen valódi elgázosító művelet után hosszú ideig kellett szellőztetni.)

30. Hogyan tehették meg a németek, hogy 1944 júliusa és decembere között 335 lengyel munkást engedjenek szabadon a „legszigorúbb titokban” zajló „ipari méretű népirtás” színhelyéről, Auschwitz-Birkenauból? 31. Miféle írásos vagy más természetű bizonyítékok vannak arra nézve, hogy az II-es és III-as krematórium úgynevezett tetőzetén léteztek a Zyklon-B bejuttatására szolgáló nyílások?            Perge Ottó - Kuruc.info