Hány embert fogtok még átsegíteni a másvilágra ?????

Meghalt a kirúgott szívsebész egyik betege, miután elmaradt az operációja

Székely Lászlót az ország egyik legelismertebb szívsebészét két hete rúgták ki, miután kiderült, külsős orvost hívott egy speciális operációhoz segítségül. A Népszava most azt írja, meghalt Székely egyik betege, akin egy olyan operációt kellett volna végrehajtani, amit lényegében csak Székely végzett eddig az országban.

A Népszava részletesen ismerteti a most elhunyt férfi esetét:

„ Az 55 éves férfinak egyszerűen átszakadt a főverőere. Pedig akár meg is operálhatták volna. Július közepén vizsgálták meg az Országos Kardiológia Intézetben. Kiderült, hogy a betegnek speciális egyedi gyártású érimplantátumra van szüksége. Az orvosa elindította az eszköz legyártásához, és beültetéséhez előírt engedélyezési folyamatot, ám mire a papírok megérkeztek, a Székely László elbocsátása már zajlott. Így a beteg műtéti előjegyzése sem történhetett meg.

Magyarországon eddig öt ilyen eszközt ültettek be, ebből négyet Székely doktor végzett. Úgy tudjuk: a főorvos elbocsátásakor jelezte a kórház vezetésének, hogy a férfi és még két hasonló állapotú és ugyanilyen eszközre váró betege műtétre vár.”

Az Index írt tegnap arról, hogy Székely műtétre váró betegei közül heti egyet Szolnoky Jenő, a Honvédkórház szív-, ér-, és melkassebészeti osztályának osztályvezető főorvosa fog megoperálni, mert csupán ő rendelkezik azzal a szaktudással az országban mint a kirúgott szívsebész.

A Népszava úgy tudja, hogy Székely visszaalkalmazásáról, illetve arról, hogy felmondás ideje alatt végezhessen műtétet, a kedden felmondott egészségügyi államtitkár és a kardiológia intézet vezetése között megegyezés született, de végül ezt az Emberi Erőforrások Minisztere Kásler Miklós megvétózta.

Kérdéses, mi lesz azzal a közel 100 beteggel, akiket Székelynek kellett volna megoperálnia.

Miközben óriási a káosz, még a folyamatban lévő ügyeit se hagyták lezárni a lemondott egészségügyi államtitkárnak

JÁMBOR ANDRÁS

ma 11:02

A Népszava információi szerint bár csak október 12-i hatállyal mondott le Nagy Anikó egészségügyi államtitkár, Kásler Miklós az Emberi Erőforrások minisztere addig is kényszerszabadságra küldte őt, így az államtitkár asszony nem zárhatja le még folyó ügyeit sem.

A lap információi szerint már szerdán elmaradt Nagy Anikó találkozója a kórházak főigazgatóival, és a miniszter értésére adta, nem akarja látni a hátralévő időben sem a minisztériumban. De nem csupán ez a probléma, a lemondott államtitkár után számtalan folyó ügy és több területen egyenesen káosz marad hátra, amely egyébként nem feltétlenül az ő hibája.

A Népszava példaként említi a kórházak adósságát:

„Az intézmények negyven százalékánál ugyanis már szeptember óta ott vannak a Pénzügyminisztériumból delegált költségvetési felügyelők. További 12 intézményt pedig maga az államtitkárság szakemberei vettek górcső alá, hogy végre hiteles adatokat gyűjtsenek az eladósodás okairól. Becslések szerint a hiány az év végéig elérheti a 70-80 milliárd forintot.”

Az egészségügyi kassza hiányát:

„Nagy Anikónak személyesen kellett közbelépnie, hogy gazdasági szabályokra hivatkozva ne blokkolják a kórházak kifizetéseit, ne lehetetlenítsék el a gyógyítást. Ilyen apróbb sikereket ugyan ért el az új minisztériumi vezetés, de az ágazat égető problémáit illetően nem jutott előre. Úgy tudjuk, az egészségbiztosító költségvetésében körülbelül 100 milliárd forinttal van kevesebb, mint amennyi a rendszer működtetéséhez év végéig még szükség volna.

Az összegből 75-80 milliárd a kórházak adóssága, további 25-30 milliárdos kiegészítésre pedig a gyógyszerkassza szorul. Részben azért is, mert lényegében nincs szakmai jogalkotás: például rendre elmaradt az új gyógyszerek támogatási körbe való befogadása, így azokhoz a betegek csak az úgynevezett egyedi méltányossággal juthatnak. Az így biztosított készítményeket a gyártó áralku nélkül, a maga szabta áron adja a biztosítónak. E gyógyszercsoport kiadásainak fedezetére mintegy 9 milliárdot szántak a költségvetésben, viszont már látszik, év végéig ennek az összegnek a két és félszerese fogyhat el.”

És a jogalkotási hiányokat:

„De a szakmai jogalkotás hiányát példázza az is: a Richter új világszabadalma, egy skizofréniára ható gyógyszer, amit a világon széles körben befogadtak a támogatotti körbe, Magyarországon még mindig nem elérhető. A készítményhez csak azért nem jutnak hozzá a betegek, mert az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) hónapok óta képtelen jóváhagyni az erről szóló javaslatot. A Richter készítményei mellett mintegy 70 egyéb innovatív szer vár befogadásra. ”

De persze nem csak ezek a problémák állnak fent az egészségügyben. A Honvédkórház esete, és más sürgősségi osztályokról érkező hírek mutatják mekkora baj van a magyar egészségügyben.

Az előbbi eset súlyosságát mutatja, hogy az állítólagos 2 hónappal ezelőtti rendezés után lemondott a Honvédkórház orvosigazgatója, és az egyébként a kormánnyal lojális budapesti Orvosi Kamara is nyílt levélben kérte a szaktárcát a helyzet rendezésére. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke az alacsony bérek miatt is megkongatta a vészharangot.

De nem megoldott a kórházi fertőzések helyzete sem. A tárca évek óta próbálja titkolni a helyzetet megmutató számokat, és az új kormánynak is csupán egy plakátkampányra futotta az ügyben, miközben az adatokat rendszeresen csupán perrel megszerezni tudó TASZ utcai kampányt kell, hogy indítson azért, hogy kiderüljön a valóság.

Azzal, hogy a kormány adatokat titkol előlünk, nem lehet megmenteni emberek életét

DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA

szeptember 30., 15:41

Rendeletben szabályozta Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, hogyan kell megelőzni a kórházi fertőzéseket. A rendelet bevezetésétől azt várják, hogy a kórházi fertőzések száma 30-50 százalékkal csökkenjen.

És bár Kásler nemrég azt nyilatkozta, hogy már minden kórházban a rendelet szerint járnak el, azt mégsem tudjuk, hogy vajon valóban van-e hatása a szabályozásnak, illetve hogy honnan is kéne elmozdulni.

Mert bár az Emberi Erőforrások Minisztériumának szeptember elsejéig közzé kellett volna tennie a kórházi fertőzésekről szóló adatokat, mindeddig ez nem történt meg. Vagyis már most egy hónapos csúszásban vagyunk – emlékeztet az RTL Klub.

A cinizmus csúcsa volt egyébként, amikor az Emmi azzal védekezett, hogy ha nyilvánosságra hoznák ezeket az adatokat, az pánikkeltő lenne. Magyarán kimondták: a helyzet annyira rossz, hogy jobban járunk, ha nem tudunk róla.

Innen nézve persze nehéz lesz majd utólag megmondani, hogy a miniszteri rendeletnek lettek-e pozitív hozadékai.

De az tény, hogy a kormány és a fennhatósága alá tartozó intézmények is szeretik titkolni az ilyen adatokat. Nem csak azt nem tudjuk, hogy hány kórházi fertőzést történt a tavalyi évben.

Éppúgy nem hajlandó a kormány elárulni azt, hogy hányan halnak meg telente kihűlés miatt.
Vagy éppen azt, hogy hányan élnek a létminimum alatt (illetve hát a létminimum-számítást úgy, ahogy van, eltörölték).
Nem tudjuk pontosan, hogy hány gyermek él mélyszegénységben.
Sem azt, hogy hogy alakultak idén a nyugdíjkifizetések, és így hányan és mennyire élnek rosszul nyugdíjukból.
És így tovább.

Jól látható, hogy a kormány taktikája az, hogy a sérülékeny csoportok (idősek, betegek, gyerekek) védelme helyett úgy oldják meg problémát, hogy egész egyszerűen nem mutatják meg a valós helyzetet.

Csakhogy itt emberi életekről beszélünk.

Éppúgy nem mindegy az, hogy hány ember hal meg kórházi fertőzés miatt, mint az, hogy hányan nem tudják fűteni az otthonukat. Attól, hogy a statisztikákat, adatokat nem adja ki a kormány, ezeknek az embereknek az életét nem lehetett volna megmenteni.

Sőt: ha tudnánk, hogy a valós számok mit mutatnak, legalább azt is tudnánk, hogy hány ponton vét a kormány a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek ellen.

Nyilván ez az az ok, ami miatt kínosan titkolják a valóságot, és igyekeznek eltüntetni minden olyan statisztikát és adatot, ami rámutat arra,

hogy ma a magyar kormány nem hogy nem segít azoknak, akiknek segítségre lenne szükségük, de tulajdonképpen magukra hagyja őket.

Lemondta előadását a Széchenyi-díjas kutató az MTA cenzúrája miatt

TÓTH CSABA TIBOR

Lemondta a Magyar Tudomány Ünnepére tervezett előadását Kertész János Széchenyi-díjas hálózatkutató, a CEU tanszékvezetője. A Magyar Tudományos Akadémia főtitkárságának küldött levelében azzal indokolta visszalépését, hogy a mai hírek szerint az MTA letiltotta Vedres Balázs és Vásárhelyi Orsolya társadalmi nemek és hálózatkutatás kapcsolatáról szóló előadását, levelét pedig a Facebookon is közzétette.

Janos Kertesz

kedden

Az alábbi levelet küldtem az MTA főtitkárhelyettesének:

Tisztelt Főtitkárhelyettes Asszony!
Megdöbbenéssel értesültem, hogy munkatársaim, Dr. Vedres Balázs és Vásárhelyi Orsolya A nők és a férfiak szerepe és sikeressége a számítástechnikában nagy adatok alapján című tudományos előadását Ön kitiltotta a Magyar Tudományos Akadémia székházából „a társadalmi nemek tematika egyéb vonatkozásai miatt", valamint nem engedélyezte A közösségi média jogi oldala című rendezvénynek a Magy...

Továbbia

Kertész azt írta, megdöbbentette az Akadémia eljárása, és főleg az, hogy nyíltan politikai indokokra hivatkoznak az intézkedésnél.

„Ezek az intézkedések botrányosak, a magyar történelem sötét korszakait idézik.”

– írta.

Az előadás és a kutatás egyik szerzője, Vedres Balázs korábban a Mércének azt mondta, úgy véli, túlbuzgóság miatt került sor a letiltásra az MTA részéről, amelynek oka a kormány akadémia és CEU elleni támadás-sorozata volt. Arra a kérdésre, hogy miért pont az ő előadásuk vált célponttá elsősorban a „genderes tematikát” nevezte meg, de hozzátette annak is lehetett szerepe, hogy ők a Közép-európai Egyetem oktatói és kutatói.

Orbánék repülője és luxusjachtja is beférne a 100 leggazdagabb magyar közé

JÁMBOR ANDRÁS

szeptember 24., 22:00

Az Átlátszó írta meg reggel, hogy Orbán Viktor egy olyan luxusgépen repülget, aminek az értéke 17 milliárd forint, míg Mészáros Lőrinc egy olyan jachton hajóz, ami 7 milliárdba kerül. Hogy érezzük, milyen összegekről van szó, egy kis összehasonlítás.

A napi.hu „100 leggazdagabb magyar” című összeállítása szerint 2017-ben 8 milliárd forinttal lehetett bekerülni a leggazdagabb magyarok elitklubjába. Ez azt jelenti, hogy az a repülő, amivel Orbán Viktor focimeccsekre és egyéb utakra jár, ha egy ember lenne, saját értékével a 60. hely környékén szerepelne a leggazdagabb magyarok listáján. A luxusjacht, amiről a Mérce közölt először képet, sajnos nem lenne ilyen szerencsés – 7 milliárdos értékével szorosan, de kiszorulna a listáról, ő csupán körülbelül a 120. leggazdagabb magyar lenne.

Persze tudjuk, ez a repülőgép nem Orbán Viktoré, hanem Garancsi István kormánymegrendeléseket elnyerő vállalkozóé. Tegyük is félre azt, hogy milyen felháborító önmagában az is, ha egy miniszterelnök egy állami pénzekből gazdálkodó magánvállalkozó gépen utazik. Inkább nézzük meg, hogy a Napi összeállítása szerint Garancsi István vagyona 48 milliárd forint.

Ezek hülyének néznek minket? Garancsi a vagyona harmadát egy luxusrepülőgépben tartja?

Milyen hihetetlen pénzeket mozgatnak ezek az emberek titokban? Ha Garancsi vagyonának harmadáért vesz luxusrepülőt, Mészáros a vagyona huszadába kerülő luxusjachton hajókázik? Hol vannak azok a pénzek, amikből erre költenek? Hogy rejtik el a szemünk elől?

Meg tényleg higgyük el, hogy ezek nem Orbán Viktor kegytárgyai, amiket papíron másoknál tart? Miért higgyük el ezt, ha Orbán Viktor például rendszeresen ezzel a repülővel utazik?ebookon!

Emlékszünk még, amikor a kormánymédia azt nyomatta, hogy Soros György repülővel szállítja a tüntetőket? Azt tudjuk, hogy kb. 17 év alatt ad annyi támogatást Soros György a magyar civil szervezeteknek, mint amennyibe ez a repülő kerül? Mondjuk 17 éve még valószínűleg a Fidesznek is adott.

Ha bárki ebben az országban komolyan venné, hogy a törvények nem csak az egyszerű állampolgárokra vonatkoznak, hanem az Orbán Viktorokra és pénztárcáikra is, akkor holnap kimenne vizsgálódni a NAV Garancsi Istvánhoz, hogy mondja már meg, honnan van 17 milliárdos luxusrepülője, ha a bevallott vagyona – vagyis az a vagyon, amit az újságírók ki tudtak deríteni – 48 milliárd forint.

Ha bárki ebben az országban komolyan venné, hogy nem az Orbán Viktor nevű földesúr rabszolgái vagyunk, akkor holnap az ügyészség nyomozást kezdeményezne, hogy ezeknek a közbeszerzésekből élő vállalkozóknak honnan van ennyi nem ismerhető jövedelme.

Ha bárki komolyan venné ebben az országban, hogy van demokrácia, bármilyen kontroll a hatalmasok felett, akkor holnap a parlament felelősségre vonná a miniszterelnököt – és ha nem tudna megfelelő választ adni saját maga és barátai realitáson túlmutató luxusára, akkor eltávolítaná a miniszterelnöki posztról.

Kedves magyar nép! Ideje lenne végre komolyan venni magunkat és Magyarországot.

Válaszul az ukrán kitiltásra, Magyarország is kitiltott egy ukrán konzult

JÁMBOR ANDRÁS

Az ukrán külügyminisztérium nemkívánatos személlyé nyilvánította a beregszászi magyar konzult, akinek 72 órán belül el kell hagynia az ország területét – tájékoztatott csütörtökön a kijevi tárca a honapján megjelent közleményében.

Frissítés 12:52: dél után nem sokkal Szijjártó külügyminiszter bejelentette, hogy az ukrán lépésre válaszul Magyarország kitilt egy meg nem nevezett ukrán konzult. A külügy a délelőtt folyamán behívatta az ukrán nagykövetet, akinek átadták a kitiltott személy nevét.

A tájékoztatás szerint a tárca a Keskeny Ernő kijevi magyar nagykövetnek átadott jegyzékben közölte, hogy a beregszászi diplomata a tisztségével összeegyeztethetetlen tevékenységet folytatott, ezért a konzuli kapcsolatokról szóló 1963-as bécsi egyezménnyel összhangban távoznia kell az országból.

A közleményben nem szerepel a kiutasított konzul neve. Az ukrán külügyminisztérium szerint a kijevi vezetés arra számít, hogy a magyar fél a továbbiakban tartózkodni fog mindenfajta barátságtalan lépéstől az Ukrajnához fűződő kapcsolatokban, a kiküldött tisztségviselői pedig a törvénysértésektől.

„A magyar származású ukrajnai állampolgárokra egyesítő tényezőként tekintünk a két ország közötti kapcsolatokban, és ugyanerre szólítjuk a magyarországi partnereinket is” – áll a külügyi közleményben.

Az eset előzménye, hogy Ukrajna még korábban jelezte nemkívánatosnak tartja a magyar-ukrán kettős állampolgárságot, pár hete pedig egy rejtett kamerás videóban „buktatták le”, hogy a beregszászi magyar konzulátuson kettős állampolgárok teszik les az állampolgársági esküt.

De Magyarország és Ukrajna között korábban is feszült volt a viszony. Magyarország sorra vétózta meg az Ukrajna EU-s integrációját segítő lépéseket miután az ukrán közoktatási törvényben korlátozták többek között a magyar nyelvű oktatást is.

Ukrajnában a kisebbségi nyelvhasználat és a kettős állampolgárság érzékeny téma, hiszen az ország lényegében háborúban áll a putyini Oroszországgal, miközben az ország lakosságának egy jelentős része oroszul beszél, és orosznak vallja magát. Még a putyini beavatkozás előtt is számos konfliktus fakadt ebből a helyzetből.

Forrás MTI/Mérce
Címlapkép: Beregszászi Magyar Konzulátus /Karpatinfo.net

Ismét romákra támadtak Ukrajnában, halálos áldozatot is követelt a pogrom

BOGATIN BENCE

Egy ember meghalt, négyen pedig súlyosan megsebesültek, amikor maszkos ismeretlenek késekkel és baseball-ütőkkel támadtak magyar romák átmeneti táborára a kárpátaljai Lemberg (Lviv) külvárosában.

A lembergi rendőrség közlése szerint szombaton éjfél előtt érkezett a bejelentés hozzájuk arról, a támadók rárontottak a város szélén létesített táborra, amelyben roma nemzetiségű állampolgárok laktak. A helyszínre azonnal rendőröket vezényeltek, akik rendet teremtettek, és hét támadót őrizetbe vettek.

#Ukraine: A 24y/o man stabbed to death & 4 others injured during yet another neo-#Nazi pogrom against #Romani people in #Lviv, last night. Meanwhile, neo-fascist #C14 & Svoboda party, are the recipients of Youth & Sports Ministry grants for „national-patriotic education projects” pic.twitter.com/BNf7px95cl

— th1an1 (@th1an1) 2018. június 24.

A zik.ua nyugat-ukrajnai hírportál beszámolója szerint a támadás következtében életét vesztette egy 24 éves férfi, akinek az állandó lakóhelye a munkácsi járási Szernye községben található. Négy személyt, köztük egy tízéves fiút szúrt sebekkel szállítottak kórházba, egyikük munkácsi lakos, a többiek a munkácsi járási Barkaszón élnek.

Idén ukrán nacionalisták már kétszer támadtak ráromák ideiglenes táborhelyeire Kijevben, de hasonló pogromokat hajtottak végre Ternopilban és korábban Lembergben is kárpátaljai cigányok ellen. Ezekért a támadásokért a felelősséget a C14 neonáci szervezet és az idén alakult Nemzeti Osztagok félkatonai formáció vállalta magára.

A romák elleni támadást hivatalos honlapján közzétett nyilatkozatban ítélte el Hennagyij Moszkal, Kárpátalja kormányzója. Szerinte a szombati lembergi romaellenes atrocitás, amelyben egy személy életét vesztette, négyen pedig súlyosan megsérültek – valamennyien kárpátaljai lakosok -, arról tanúskodik, hogy „Ukrajna extrémizmusba és idegengyűlöletbe süllyed”. Az a tény, hogy a roma táborok ellen végrehajtott támadások rendszeresen ismétlődnek az ország különböző részeiben, a náci Németországban végrehajtott romaellenes pogromokat idézi, azzal a különbséggel, hogy a jelenlegi Ukrajnában a hatóságok nem bujtogatnak pogromokra – írta.

A kormányzó felrótta a rendvédelmi szerveknek, hogy tétlenkednek, míg a társadalom egy része szerinte hallgatólagos beleegyezéssel viszonyul a hasonló esetekhez, ami szerinte „nagyon aggasztó jelzés”. Egyúttal emlékeztetett arra, hogy Kárpátalján él az ukrajnai romák fele, és Ukrajnában egyedül itt méltatják hivatalosan a romák nemzetközi napját. Mint kifejtette, a romákkal vannak gondok, de ezeket a társadalomba történő integrálásukkal, nem pedig pogromokkal, veréssel vagy gyilkolással kell orvosolni, hozzátéve, hogy ha Ukrajna az európai utat választotta, akkor az etnikai kérdéseket is európai módon, a rendvédelmi szervek bevonásával kell megoldani, mert az idegengyűlölet Ukrajna elszigetelődéséhez vezet.

(MTI)

Igazságot Farkas Flóriánnak!

PAPP GÁSPÁR

szeptember 26., 20:06

Dr Farkas Flórián .Megszerezte a diplomáját gyorstaépalón

Most ő lesz a migránsok vérbirója , ez olyan státusz mint 56 előtt a vérbirók töltöték be a megtorlásokat , mint a Vida et . Gyorstalpalón bemagolták a kidolgozott tételeket , és a párthűség , és a belénevelt bioroboti gondolkodás bizony szinte szórta az akasztófa virágokat . Nem véletlenül akasztottak kazár ÁVH – sokat a lámpa oszlopokra , már akkor is túl sokk volt a szabadkőműves vakoló , és a páholyok nagyon nyeregbe érezték magukat , és csak úgy szóratták a halálos ítéleteket , és az ilyen biorobot majmok vakoló gazdáik dícséretére vágyva nyomatták a koncepciós pereket ítéleteket !!! És mint látjuk még mais a háttérből uszítják a hatalmi ág kutyáit a magyarságra . Mint legutóbb Gyököny , vagy , hogy is hivjáknál a vezérürü betört a házba , és hogy , hogy nem a bajtársa baráti tűzében megdöglött !!! Persze a páholy megint a háttérbe maradt , a kettős hatalom módszerével élve nem értesítették a TEK komandósait – majd ők rendett csinálnak a páholytagok keretei között . Ha a kommandót is bevonták volna , az már nem a vakolói megtorlás lett volna ott már Orbánnak is szólni kellet volna , igaz ő is páholytag , de épp akkor nem az ő páholya volt az ügyeletes megtorlás vezérlő !!!

Még annyit már monták többször az országot nem a Kossuth térről írányítják !!!

Ugye ez ebből a kis sztoriból is kiderült !!!

A Magyar Hírlap Eredményes felzárkózáspolitika címmel közölt interjút Farkas Flóriánnal, a Lungo Drom elnökével, az Országos Roma Önkormányzat vezetőjével és fideszes parlamenti képviselővel. Farkas szerint a Sargentini-jelentés „veszélyezteti a magyarországi cigányság felzárkózását”, és nem ad teljes képet a valóságról.

Farkas nehezményezte továbbá, hogy a Lungo Dromot nem keresték meg a jelentés készítői, ebben az esetben ugyanis kiderült volna, hogy a kormány elkötelezett a rasszizmus, a romaellenesség és a gyűlöletkeltés ellen. Ebben biztosak lehetünk. Farkas Flórián kitartóan ragaszkodik ehhez az állításhoz, ehhez képest jóval nagyobb gondot okoz neki a felzárkóztatásra szánt pénzek elosztása. Ezen a területen azt a kivételes bravúrt is sikerült elérnie, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma alkalmatlannak találta a feladatra, és visszakérte az ORÖ-től a támogatási összegeket. (Az ORÖ ellen több bűncselekménygyanús ügyben nyomoznak a magyar hatóságok, és az EU csalás elleni hivatala is vizsgálódik.)

KÉP: ILLYÉS TIBOR / MTI

A Sargentini-jelentés egyébként hosszan foglalkozik a magyar cigányság helyzetével, egy korábbi bizottsági jelentésre hivatkozva kijelenti például, hogy

„a romák továbbra is rendszerszintű hátrányos megkülönböztetéssel és egyenlőtlenséggel szembesülnek az élet valamennyi területén, ideértve a lakhatást, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, illetve a társadalmi és politikai életben való részvételt is.”

Ezzel az állítással Farkas Flóriánon kívül valószínűleg kevés magyar roma vitatkozna.

A jelentés az egyes területekre is kitér, és a magyar valóságot ismerő olvasó számára olyan nem meglepő kijelentéseket tesz, mint hogy a roma gyerekeket növekvő mértékben szegregálja – akár szellemi fogyatékosnak minősítve őket – az oktatási rendszerünk, és nagy részüket elzárja a minőségi oktatás lehetőségétől. A dokumentum azt is megállapítja, hogy a romák közt meredeken nő azok aránya, akiknek nincs munkája, és oktatásban vagy képzésben sem részesülnek.

Azt azonban a jelentés nem említi, hogy a roma gyerekek szegregációjának egyik honi élharcosa éppen a korábbi emberminiszter, Balog Zoltán. Farkas Flórián vélhetően nem az erről való hallgatást rója fel a holland képviselőnek.

A roma lakosság általános lakhatási válságán túl a jelentés kitér Miskolc város fideszes vezetésének sorozatos alapjogsértéseire és kényszerkilakoltatásokban is megnyilvánuló rasszizmusára, amely kapcsán a Lungo Drom vezetője – noha előre tájékoztatták a kitelepítéseket előkészítő rendeletről – nem tartotta fontosnak megszólalni.

A jelentés ír továbbá arról, hogy egyre több esetben választanak el szegény gyerekeket a családjuktól, és szó esik a rendőrség elsősorban Észak-Kelet Magyarországon gyakorolt diszkriminatív igazoltatási és büntetési gyakorlatáról is. Vagyis csupa olyan témáról, amelyeken keresztül magyarországi romák tízezrei élnek át rendszeresen súlyos társadalmi igazságtalanságokat, gyakran az állam rasszista diszkriminációja által kísérve.

Néhány ponton a jelentés egyébként elismeri a kormány egyes foglalkoztatás- és egészségpolitikai intézkedéseit. Ezen túl utal a 2010-es esetre, amikor a gyöngyöspatai Gárda-vonulás után a büntető törvénykönyvbe bevezették az „egyenruhás bűnözés” fogalmát.

Farkas az interjúban kifogásolja, hogy a jelentés szerint 2010 után is működtek szélsőjobboldali félkatonai szervezetek Magyarországon, ami – tekintve, hogy számos incidenst követtek el a korábbi Magyar Gárda és más szervezetek egyenruhájába bújt szélsőjobboldaliak 2010 után is – megint csak árulkodó arra nézve, mennyire aggódik Farkas Flórián a magyar cigányságért.

Farkas Flórián tehát hozza a formáját: számára a Fidesz menthetetlen becsületének mentése fontosabb, mint a cigányság helyzete, amelynek a képviseletére felesküdött.

Egy dologban igazat kell adnunk a Lungo Drom elnökének, a Sargentini-jelentés valóban nem ad teljes képet a magyar romák valóságáról. Méltatlanul elfeledkezik ugyanis egy tényről, aminél kevés dolog mond többet: arról, hogy a cigányság első számú politikai vezetője a magyar cigányok jogaiért és felemelkedéséért folytatott küzdelem helyett a romákat ért sérelmek leplezésére szerződött.

Pedagógia Angliában – Hatéves gyerekekkel iratnak homoszexuális szerelmeslevelet egy iskolában (VIDEÓ)

SUSÁNSZKY MÁTYÁS

A BBC videójának tanúsága szerint egy angol iskolában hatéves gyerekeket kényszerítenek arra, hogy homoszexuális szerelmes levelet írjanak, a sokszínűség elfogadásának jegyében. A felvétel pozitív felhanggal mutatja be az említett tanórát, ahogy az alsósok a melegházasságról, és az elfogadásról tanulnak. Az iskola, amely díjat is kapott az LMBTQ-ideológia gyerekek körében végzett népszerűsítéséért speciális nevelési programjában hangsúlyozza, arra törekszenek, hogy egy sokszínű közösség produktív tagjává neveljék a gyermekeket, és hogy megtanítsák számukra, milyen jogaik és kötelezettségeik vannak egy sokszínű közösség tagjaként.

A LifeSiteNew.com külföldi sajtóforrásokra hivatkozva arról ír, az angliai Warrington általános iskolájában arra kényszerítik a hatéves alsósokat, hogy írjanak szerelmes levelet egy homoszexuális mesébe képzelve magukat. A BBC videójában bemutat egy osztályt a Bewsey Lodge általános iskolában, ahol Sarah Hopson tanítónő felügyelete mellett a gyerekeknek Harry herceg szerepébe kell beleélniük magukat, és levelet kell írniuk Thomasnak, a herceg szolgájának, akit feleségül akar kérni.

Ez az iskola nagyon fiatal korban elkezdi az oktatást az LMBTQ-kapcsolatokról

–magyarázza a videó szövege. Mint hozzáteszik, a bemutatott hatévesekből álló osztály éppen a melegházasságról tanul, és mindenki részt vesz az LMBTQ-órákon.

A gyerekek betekintést nyernek ebbe a világba, fölfedezik a sokszínűséget maguk körül, olyan korán, amennyire csak lehetséges

-mondja a tanárnő.

Az iskola láthatóan büszke arra, hogy a végletekig feszegeti a határokat a homoszexualitás és a nemi sokszínűség népszerűsítésében a gyerekek körében. Nemileg semleges egyenruhában járatják tanulóikat, és saját honlapjukon is kiemelt helyen hirdetik: elfogadhatatlannak tartják a homofóbia, transzfóbia és bifóbia (?) bármely formáját, emellett olyan magatartási kódexet határoznak meg, amely mindenki identitásának, házassági és szexuális orientációjának elfogadását írja elő. Az iskola „személyes, szociális és egészségügyi” oktatási programja is teljesen az LMBTQ és a liberális maintream gondolatiságra alapul. Mint az iskola programjában hangsúlyozza, arra törekednek, hogy lehetőséget biztosítsanak a tanulóiknak, hogy felfedezzék, tisztázzák, és ha szükséges, feldolgozzák a saját és mások értékét, viselkedését, hitét jogait és kötelességeit. A program számba veszi a “sokszínűség és az egyenlőség minden formáját“, hogy

egy sokszínű közösség produktív tagjává neveljék a gyermekeket, és hogy megtanítsák számukra, milyen jogaik és kötelezettségeik vannak egy sokszínű közösség tagjaként.

Ennél is konkrétabban, az iskola pedagógiai programjában arra helyezi a hangsúlyt, hogy támogató és megerősítő információforrás legyen a szexuális vonzódások sokszínűségének elfogadásában, és fejlessze a szexualitást. Ezen felül meg akarja értetni a tanulókkal a különbséget a nem, a nemi identitás és a szexuális orientáció között, megtanítja a helyes terminológiát az LMBTQ-témákban, valamint elejét kívnja venni a szexista, homofób, transzfób szóhasználat és viselkedésmód elsajátításának. A program továbbá azt is sugallja, hogy az együttélés és a „civil kapcsolat” egyenértékű a házassággal, mivel ezek is kifejezik az emberek egymás iránti elkötelezettségét. Emellett az iskola szorgalmazza az emberi jogok, a brit jog, és a kulturális és vallási elvárások és gyakorlatok közötti feszültségekről való diskurzust. Júniusban az iskola elnyerte az „Oktass és Ünnepelj” díját az LMBT-ért végzett munkájáért.

Forrás: BBC/lifesitenews.com; fotó/videó: BBC

Roskadozik a merkeli rendszer – most is a lejtő legaljáig várnak a németek?

SZABÓ GERGŐ

A németek híresek a kitartásukról: ha már minden elveszett, akkor is utolsó vérig harcolnak és nem adják fel. Igaz volt ez rájuk akkor is, amikor Adolf Hitler parancsszavára meneteltek és mindent gyűlöltek, ami nem árja, és igaz ez akkor is, amikor milliós tömegével fogadják be az afrikai, közel-keleti és más, harmadik világból érkezett területfoglalókat. Mindegy, csak valakit követni lehessen, az eszme másodlagos. Lassan egész Európa kijózanodóban van, a németek azonban ismét ragaszkodnak a megkezdett úthoz, hiába vezet az egyre nyilvánvalóbban a szakadékba. Meddig tarthat ez, és mi jöhet utána?

Angela Merkel vitathatatlanul Európa egyik vezető politikusa: nagy túlélő, amit jól mutat, hogy tizenhárom éve kancellár – nem szép hasonlat, de Hitler is közel tizenhárom évig vezette a németeket – most azonban nem először került nagyon nehéz helyzetbe. Pártja, a CDU és testvérpártjuk, a CSU népszerűsége lejtmenetben van jó ideje, mely igaz ideológiai ellenfelükre, a velük nagykoalícióban kormányzó szociáldemokratákra, az SPD-re is. Már az is furcsa magyar szemmel, hogy két ilyen eltérő világnézetet képviselő párt hogyan tud közösen dolgozni, de ez Nyugat-Európában több országban is így van, több évtizedes hagyományai vannak. Az eredmény általában nem felemelő.

Ami még furcsább, hogy ez a nagykoalíció kezd annyira zsugorodni, hogy lassan a kormányzás is veszélyben lesz. A hagyományos néppártok tehát süllyedőben vannak, de még nem érték el a kritikus pontot. Már az is komoly jelzés, hogy a sokat tűrő, lassan ébredező németek ekkora hányada elfordult a hagyományos jobb- és baloldali gyűjtőpártoktól, azonban a hatalmon lévőket ez még mindig nem zavarja. Közben pedig Merkel asszony világuralomról ábrándozik, ám az események folyamatosan döntik ki a támpilléreket birodalmi vágyai alól.

KÉT VESZTES KOALÍCIÓJA

A 2015-ös menekültválság kezelését a németek rontották el legjobban: Merkel Mutti hívó szavára szó szerint milliók indultak útnak Németország felé, de a kemény koponyájú kancellár asszony nem tudott és nem is akart változtatni a politikáján, a benne bízó német tömegek pedig kezdtek szépen lassan elfordulni tőle és pártjától. Lassan, de biztosan, így a 2017-es szövetségi választásokon a sok szavazatot vesztő CDU/CSU kénytelen volt ismét nagykoalícióra lépni a történelmi mélypontot elérő SPD-vel. Két vesztes koalíciója következett, és ha más nem, ez az óriási népszerűségvesztés sokadik intő jel kellett volna, hogy legyen Merkelnek és a teljes vezetésnek.

Azonban a német politika továbbra sem változott. Miközben Merkel kemény kézzel próbált minél több németet becsempészni az európai uniós tisztségekbe, otthon egyre jobban erodálódott a népszerűsége, napi szinten érkeztek a hírek a magukkal nem bíró illegális és nem illegális bevándorlókról, akik öltek, erőszakoltak, loptak, ahol csak tudtak. Egészséges lelkületű társadalom ezt már nehezen bírná, a németeket azonban nem olyan fából faragták, mint akik csak úgy feladják. Csak az a baj, hogy ők a “wir schaffen das” szlogent nem akarják feladni: meg akarják még mindig oldani, miközben egyre nagyobb a baj országszerte.

Tüntetés Chemnitzben a német családapa megkéselését követően (MTI/EPA/Filip Singer)

KÉSELŐ MIGRÁNSOK, TEHETETLEN HATALOM

A viszonylagos és rövid nyugalmat a migránsok újabb akciói borították fel, hiszen rövid idő alatt több, bevándorlók által elkövetett gyilkosság is történt az utóbbi időben. Chemnitzben szír és iraki elkövetők késeltek halálra egy harmincöt éves német családapát, mely óriási felháborodást váltott ki.Tüntetéseket tartottak, majd a sokáig csöndben gubbasztó Merkel inkább a saját németjeit ítélte el a zavargások miatt; a német férfi meggyilkolása szinte másodlagossá vált, a saját népét sújtó kettős mérce egyre érthetetlenebb mélységekbe kergette a németek anyját.

Hiába az egyre erősödő, ám még közel sem elsöprő népharag, a természetellenes szocdem-konzervatív koalíció tovább menetelt a lenini úton és nem voltak hajlandók szembenézni azzal a jogos felháborodással, mely nem a tüntetéseket tartotta a fő problémának, hanem a szinte szabadon garázdálkodó bevándorlókat. Ekkor jött a képbe Hans-Georg Maassen, az Alkotmányvédelmi Hivatal akkori vezetője, aki a polkorrekt fősodorral szemben meg merte említeni, hogy nem találja hitelesnek a szélsőjobboldaliak migránskergető videóját, valamint inkább a saját nemzetét féltette. Nos, ez óriási hiba volt, hiszen Németországban a németnek igazat adni manapság veszélyes és büntetendő kategória. Az esetből kormányválság lett, és bár Seehofer, a CSU vezére kiállt Maassen mellett, végül mégis távoznia kellett posztjáról.

BELSŐ LÁZADÁS MERKEL ELLEN?

A kormányzópártok népszerűsége újabb mélypontot ért el, miközben az AfD lett a második legnépszerűbb párt, megelőzve a szociáldemokrata SPD-t. Ezt nemcsak a társadalom fogadta újabb arculcsapásként, hanem úgy látszik, Merkel pártja, a CDU sem örült neki túlságosan, melynek egyértelmű tanújelét adták. Nem választották újra a tizenhárom éve frakcióvezetői posztot betöltő Volker Kaudert, aki Angela Merkel egyik fő bizalmasa, helyette a sokkal ismeretlenebb Ralph Brinkhaus kapott bizalmat 125-112 arányban. 1973 óta arra sem volt példa, hogy egynél több jelölt legyen a posztra, ami ugyancsak a Merkel iránti bizalmat kérdőjelezi meg. Kétségtelenül nagy pofon ez a kancellár asszonynak, azonban a korábbi események alapján ebből sem fog tanulni. Természetesen a szavazás eredménye megdöbbentette a német közvéleményt, a Bild egyszerűen Merkel elleni lázadásról írt. A Frankfurter Allgemeine Zeitung ugyancsak keményen fogalmaz, ugyanis a mostani helyzetet és egyben Angela Merkelt az Amerikában a lame duck – béna kacsa – néven ismert állapotként aposztrofálja, a lap szerint pedig a frakcióban elszenvedett vereségével elkezdődik a vita arról, hogy meddig kell tartania ennek a béna állapotnak.

A párt vezetői természetesen ilyenkor összezárnak: Armin Laschet, a CDU alelnöke szerint nem történt semmilyen tragédia és mindez nem Merkel ellen szólt, valamint elmondta azt is, hogy Brinkhaus megválasztása csupán új munkamódszereket jelent. Maga Brinkhaus is arról beszélt, hogy megválasztása csupán reformokat jelent; hozzátette azt is, hogy a koalíciós partnerrel is jó viszonyra törekszik.

Az ellenzékben lévő liberális FDP azonban bizalmi szavazást követel a parlamentben az esetet követően, mely a koalíció újabb szakítópróbája lenne. Steffen Seibert kormányszóvivő erre kijelentette: egy “nagyon egyértelmű nem” a válasz arra a kérdésre, hogy a kancellár szükségesnek tart-e bizalmi szavazást a CDU/CSU pártszövetség képviselőcsoportjában kedden tartott frakcióvezető-választás után.

Hiába a szép szavak, recseg-ropog a nehezen összeálló nagykoalíció, és Angela Merkel pozíciója sem a legbiztosabb. A jeleket azonban nem veszi észre, nem változtat a politikáján, és bár lehet, hogy ezt a válságot is túléli, nem biztos, hogy ezzel Németországnak tesz jót. Természetesen az is fontos kérdés, hogy mi jönne a merkeli időszakot követően, hiszen egy gyengülő CDU/CSU és a romokban heverő SPD nem tudták megváltani a világot, a többiek pedig az AfD-n kívül minimális népszerűséggel bírnak Az egyre jobb eredményeket elérő AfD-től azonban még most is sokan félnek; egyrészt szélsőjobboldalisággal vádolják őket, másrészt nem bíznak abban, hogy elegendő szakpolitikusuk van, a párt viszont közelít a 20 százalékhoz a közvélemény-kutatások szerint. Eközben a bevándorlók élik életüket: számukra a káosz és a gyenge központi hatalom megfelelő langyos víz, hiszen amíg a németek a saját fejükre szórják a hamut, addig ők boldogan élik fel a jóléti állam javait és használják ki a német Willkommenskulturt. A német társadalom jó része pedig még mindig homokba dugja a fejét és próbálja figyelmen kívül hagyni az egyre veszélyesebb állapotokat, mert amíg a vezér a helyén van, addig követni kell.

Forrás: PS, faz.de, bild.de; Fotó: MTI

Bölcsődében gyilkolna fehér gyerekeket a néger rapper

SZABÓ GERGŐ

Ezt a letisztult üzenetet küldi egy kedves néger rapper, bizonyos Nick Conrad Franciaországból. Az üzenetet videóklip formájában küldte a nagyérdeműnek, de nyugodjon meg mindenki, meg lehet nézni, mert a Youtube még nem törölte. Hiszen a művészi szabadságot támogatni kell, még ha a szövegben arról is van szó, hogy az embernek nem igazán nevezhető fekete gyűlöletlény arról hadovál, hogy bemegy a bölcsődékbe és a fehér gyerekeket megöli, majd minden fehér embert megkínoz és felakaszt.

A klip egy fehér ember kínzásáról szól, akit végül a rapper gyilkol meg úgy, ahogyan az Amerikai história X című filmben teszi Edward Norton. A különbség az, hogy az a film pont a rasszizmus ellen szól, míg itt ez a degenerált hulladék azon szórakozik, hogy miként öl és kínoz fehér embereket:

Ezt a letisztult üzenetet küldi egy kedves néger rapper, bizonyos Nick Conrad Franciaországból. Az üzenetet videóklip formájában küldte a nagyérdeműnek, de nyugodjon meg mindenki, meg lehet nézni, mert a Youtube még nem törölte. Hiszen a művészi szabadságot támogatni kell, még ha a szövegben arról is van szó, hogy az embernek nem igazán nevezhető fekete gyűlöletlény arról hadovál, hogy bemegy a bölcsődékbe és a fehér gyerekeket megöli, majd minden fehér embert megkínoz és felakaszt.

Bemegyek a bölcsődébe, és megölöm a fehér babákat, szüleiket felakasztom, hogy a fekete gyerekek jól szórakozzanak. Jól megkorbácsolom őket, amíg az ömlő vér halálszagú nem lesz.

Ez természetesen belefér a művészi szabadságba, hiszen ő is így hirdeti a klipet és a franciák talán vannak olyan eszementek, hogy még tapsolnak is hozzá. A klip története a fehér fiatalember kínzásáról, megöléséről, majd felakasztásáról szól, közben pedig Nick Conrad minden fehérnek ugyanezt kívánja és ezt ecseteli percekig. Az eset annyira felháborító, hogy még az Index is írt róla, erre tényleg csak az legyint, aki gyűlöli a fehéreket, vagy aki annyira önfeladó, hogy ezt is meg tudja magyarázni magának. Ahol ilyen gondolatok jöhetnek elő és ilyen klipeket forgathatnak, ott borzasztóan nagy a baj. Nick Conrad jegyzi a munkát, és azzal, hogy ez a förmedvény megjelenhet, olyan üzenetet közvetít, mely tragédiát okozhat. Sokaknak ez szikra és támpont lehet, egy megerősítés: vicces dolog fehéreket verni, kínozni, sőt ölni is.

Ukrán önkény a kárpátaljai magyarokkal szemben – hol vannak a jogvédők?

SZABÓ GERGŐ

Most valóban lenne dolga az emberi jogi aktivistáknak, hiszen Ukrajnában a szovjet időket is leköröző gyűlölködés veszi körül a magyar kisebbséget már jó ideje. A folyamatos uszítás nem csupán szélsőséges perememberektől érkezik, hanem folyamatosan részt vesz benne az ukrán politikai hatalom is. Legutóbb Pavlo Klimkin, ukrán külügyminiszter figyelmeztette a magyarokat arra, hogy Ukrajnában élnek. Amikor a szerbek kiszorultak Koszovóból és nem bírtak az albánokkal, akkor a magyarokon verték le a fájdalmukat, az ukránok tehetetlenek az oroszokkal szemben, de a magyarok náluk is kéznél vannak, ha valakinek oda kell csapni.

Ukrajna semmilyen kompromisszumra nem hajlandó a magyar állampolgárság kérdésében Kárpátalján, az adott esetben nagyon következetesen fog cselekedni

– jelentette ki Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter egy csütörtök esti kijevi televíziós talkshow-ban.

Ukrán nacionalisták felvonulása Ungváron; MTI Fotó: Nemes János
Most valóban lenne dolga az emberi jogi aktivistáknak, hiszen Ukrajnában a szovjet időket is leköröző gyűlölködés veszi körül a magyar kisebbséget már jó ideje. A folyamatos uszítás nem csupán szélsőséges perememberektől érkezik, hanem folyamatosan részt vesz benne az ukrán politikai hatalom is. Legutóbb Pavlo Klimkin, ukrán külügyminiszter figyelmeztette a magyarokat arra, hogy Ukrajnában élnek. Amikor a szerbek kiszorultak Koszovóból és nem bírtak az albánokkal, akkor a magyarokon verték le a fájdalmukat, az ukránok tehetetlenek az oroszokkal szemben, de a magyarok náluk is kéznél vannak, ha valakinek oda kell csapni.

Ukrajna semmilyen kompromisszumra nem hajlandó a magyar állampolgárság kérdésében Kárpátalján, az adott esetben nagyon következetesen fog cselekedni

– jelentette ki Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter egy csütörtök esti kijevi televíziós talkshow-ban.

Az ukránok tehát, miközben annyira Európához akarnak tartozni, pont az európai normákat nem akarják betartani. Ne feledjük, hogy Ukrajna nem hajlandó elismerni a kettős állampolgárságot, amiről nagyon jól tudják, hogy nem magyar revíziót jelent, hanem a magyarság összetartozását jelképezi. Azonban az oroszokkal való konfliktusuk mellett szükségük van a gyűlölet és a harci szellem fenntartására, melyre tökéletes alany a mintegy 150 ezres kárpátaljai kisebbség, akik csak élni és boldogulni szeretnének szülőföldjükön.

A Prjamij ukrán tévécsatorna műsorában tehát kijelentette, hogy semmilyen kompromisszumra nem készek, erőt próbálnak ismét felmutatni. Pedig valahogy nem hallunk túl sűrűn kárpátaljai magyar radikális és szeparatista akciókról, ukrán emlékek meggyalázásáról, félelemkeltésről, ellenben fordítva már nem ilyen egyszerű a helyzet. Többször történt atrocitás magyarok ellen, próbálták felgyújtani a KMKSZ ungvári irodáját is, magyar zászlót téptek le a Karpatszka Szics szélsőségesei Beregszászon, magyar emlékhelyeket mocskoltak be, próbáltak félelmet elültetni a szívekben.

Klimkin külügyminiszter diplomatikusan a következőt is kijelentette:

Kárpátalján egyes régiókban kevés Ukrajna van. El kell érnünk, hogy ott több Ukrajna legyen

A jó ukrán politikusnak az is fájt, hogy amikor magyar falvakban és Beregszászon járt, azt látta, hogy az óra ott a magyar időt mutatja, s ennek megfelelően a zászlók is magyarok, igaz – folytatta – nem állami lobogók, de mégiscsak az identitás jelképei. Igen, az identitás, a magyar identitás, mely 2018-ban talán nem bűn már Kárpátalja megmaradt magyarjai közt, elvégre nem 1920-ban, vagy 1945-ben vagyunk, amikor gaztett volt magyarnak lenni.A fenyegetés azonban még nem ért véget, hiszen kijelentette, amellett, hogy ez az állapot zavarja, nincs elnézés a magyarokkal szemben:

De mikor ennél több történik, nagyon következetesen kell cselekednünk

Mit jelent ez a következetes? Vélhetően nem az európai normák és szabályok betartását, hanem valamilyen középkori és kommunista módszer szerelemgyerekét hozhatja Klimkin ötlete, mely a magyarságot sújtja majd.

Megjegyezte, hogy New Yorkban találkozik és tárgyal majd Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel. Azt is kifejtette, hogy azok a konzulok, akik honosítással foglalkoznak Ukrajnában, valójában nem is konzulok, hanem valamilyen más feladatokat látnak el.

A beregszászi konzulátuson készült botrányos videofelvétellel nem csak az állampolgárság osztogatása a probléma, hanem a felhívás, hogy azt titkolják el Ukrajna elől. Van miről beszélnünk, és mi cselekedni fogunk

Az Ukrinform ukrán állami hírügynökség szerdán egy közösségi videomegosztón tette közzé azt a felvételt, amelyen kárpátaljai magyarok állampolgári esküt tesznek Magyarország beregszászi konzulátusán. Az orgánum azt állította, a felvételhez saját forrásból jutott.

Amikor segítségre van szükség, azt hatalmas mosolyok és baráti ölelések keretében kérik és fogadják el az ukránok, azonban amikor a minimális jogokat kell betartani, akkor már lefagy a mosoly és az ukrán vezetés megmutatja az igazi arcát. A hergelés tehát folytatódik, mi pedig izgatottan várjuk Pardavi Márta és társai jelentkezését, valamint az illegális bevándorlók testi-lelki fájdalmát mindig határozottan védő és figyelő európai jogvédők és politikusok reakcióját az agresszív ukrán fellépésre.

Forrás: MTI

Tíz pontban cáfolta Sargentini vádiratát a Nézőpont Intézet – Elolvasható a teljes jelentés magyarul!

Csütörtökön mutatta be a Nézőpont Intézet a Sargentini-jelentésről szóló elemzését, aminek pontjait a megalapozatlanság és a kettős mérce tematikája köré csoportosították. Judith Sargentini valahogy úgy végezte a „munkáját”, mint a Robert Mueller vezette vizsgálóbizottság az Egyesült Államokban. Mindent kiderítettek mindenkiről, aki valaha kapcsolatban állt Donald Trump amerikai elnökkel, csak azzal nem foglalkoztak soha, amire Rod Rosenstein helyettes főügyész felhatalmazta: hogy vizsgálja ki, létezett-e az a legendás, a médiában sokat hivatkozott tényként lefestett orosz kapcsolat. Valahogy így lehetne leegyszerűsítve elmagyarázni amerikai turistáknak, hogy mit művel a LIBE Brüsszelben, és miért van erre ennyire rágerjedve ez egész haladó nyilvánosság. A NÉZŐPONT INTÉZET CÁFOLATA 10 PONTBAN + A TELJES VÁDIRAT MAGYARUL (a cikk végén)!

A Sargentini-jelentésnek az adja a súlyát, hogy 2019-ben valódi téttel bíró EP-választások lesznek. Nem az eddig megszokott mérkőzés Európa bal- és jobbközép pártjai között, hanem létrejött egy új pólus, ami az elit- és bevándorlás-ellenes erőket takarja. A Sargentini-jelentés is ennek a harcnak a része, ennek az új pólusnak az élén álló Orbán Viktort akarja kriminalizálni.Sargentinit – és a pár tucat elkötelezett, és súlyos Orbán-pszichózisban szenvedő elvtársát – erre a munkára szerződtették, nem a magyar jogállamiság „megjavítására”.

MAGYARORSZÁG = ELLENSÉGKÉP

A Nézőpont Intézet elemzői magát a jelentést vizsgálva arra jutottak, hogy az nem tekinthető másnak, mint egy jogi formába csomagolt politikai pamfletnek, aminek célja, hogy a dolgozattal és a köré szőtt legendákkal Magyarország ellenségkép-szerepét tovább lehessen erősíteni a liberális körök szemében. A Nézőpont Intézet a jelentésből 10 kettős mércét tartalmazó tévedést gyűjtött össze:

Az alapjogvédelem eszköztára változott ugyan, de nem szűkült. Sargentini nehezményezte az Európában egyébként nem jellemző ún. actio popularis eljárás eltörlését, ugyanakkor nem vette figyelembe az egyének számára konkrét alapjogvédelmet biztosító, Németországban is bevett intézmény, az alkotmányjogi panasz bevezetését.
Az elkülönült közigazgatási bíróságok nem jelentenek veszélyt a jogállamiságra. A részleges magyar igazságügyi reform nem az európai standardoktól való távolodást jelenti. Számos országban elkülönül ugyanis a közigazgatási bíráskodás az ún. rendesbíróságoktól: többek között Ausztriában, Csehországban, Luxemburgban, Belgiumban és Franciaországban.
Magyarország kilépése a Nyílt Kormányzati Együttműködés programból nem csökkenti az átláthatóságot. Ennek kapcsán elegendő arra utalni, hogy a szervezetnek nem tagja többek között Ausztria, Szlovénia és Belgium sem, Sargentini asszony mégsem veti fel a jogállamiság veszélyét ezen országok esetében.
A külföldi egyetemekre vonatkozó szigorúbb szabályozás nem példa nélküli az unióban. Csehországban és Görögországban a magyarnál jóval szigorúbb szabályozás van érvényben a külföldi egyetemek működésére vonatkozóan.
A magyar egyházügyi szabályozás nem diszkriminatív. A tagállamok többsége különbséget tesz valamilyen módon a történelmi egyházak jogállása és az egyéb felekezetek státusza között.
Az egyesülési szabadságjogokkal kapcsolatos észrevételek sem teljesen egyediek. Az utóbbi évek terrorcselekményeinek hatására nemcsak Magyarországon emeltek be többletgaranciákat a civil megmozdulásokkal kapcsolatban, de például Belgiumban és Bulgáriában is ebbe az irányba tettek lépéseket.
Komolytalan általános következtetéseket levonni egy-egy, kisebbséghez tartozó személy bírósági esetéből. Míg Magyarországon 257830, Németországban 7555 emberre jutott egy – az ottani statisztikai módszer alapján – regisztrált eset, mikor is kisebbségekhez tartozó személy ellen követtek el bűncselekményt.
A jelentés kettős mércét alkalmaz a menekültpolitikát illetően is. Kérdés, hogy a spanyol hatméteres kerítés, a francia-olasz hermetikus határzár, vagy a német menekülthelyzet vajon mivel jobbak a magyarnál.
A magyar kormány hajléktalanok helyzetével kapcsolatos intézkedéseit egyoldalúan torzította a jelentés. Míg Magyarországon 963, Németországban 95 emberre jut egy hajléktalan személy, Belgiumban pedig a hajléktalanok száma 96 százalékponttal nőtt 2008 és 2016 között.
A 2018-as magyar parlamenti választások során nem volt korlátozott az információhoz való hozzáférés. 2017-ben az ellenzéki pártok támogatottsági szintjükhöz képest felül voltak reprezentálva médiamegjelenési mutatójuk tekintetében. Mindemellett nem indult jogállamisági eljárás azt követően, hogy 2017-ben a LIBE kritikus megjegyzéseket tett a spanyolországi és olaszországi média függetlenségével kapcsolatban.

Dr. Varga Judit, európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkár és az elemzés bemutatójának vendége kifejtette, hogy Sargentini és elvtársai zárt ajtók mögött és korlátozott időtartamban tárgyaltak a kormány képviselőivel, nem közölte a vádakat a magyar hatóságokkal és mindig ugyanarra a jól ismert, néhány civil szervezetre hivatkozik, mint az Amnesty International, a Helsinki Bizottság, a Transparency International, az Open Society és a Társaság a Szabadságjogokért, valamint a 444.hu. Ezek azok a szervezetek, akik szerint nálunk elnyomják a cigányságot és gyűlölik a zsidóságot, Sargentini asszony pedig a képzelet teremtő erejével próbálja ezeket az alaptalan vádakat valósággá változtatni, képzeletének teremtő erejét a fél éves egyetemi pályafutására alapozva, amire annyira büszke, hogy a HVG vele készített agitációs kisanyagában egyenesen történésznek nevezi magát.

Fotó: Nézőpont Intézet

A jelentés nem kizárólag csak a liberális fantazmagóriák világából táplálkozik, hanem olyan aktákat is újra megnyit, amelyekkel a Bizottság kötelezettszegési eljárások keretében foglalkozott és a Magyar Kormánnyal közösen lezártak, vagy folyamatban vannak; újra elővenni a lezárt ügyeket, vagy folyamatban lévő ügyeket az EP elé vinni pedig a jogállamiság megcsúfolása. A jelentés technikai kidolgozása nagyjából úgy zajlott, mint amikor a Szívtipró gimiben a lányok a mosdóban megbeszélik, hogy valakit utálni fognak, majd utálják, miközben az áldozatnak fogalma sincs, hogy miért. Jelen esetben ez a célszemély Orbán Viktor, az ok pedig a magyar migrációs politika, és valójában a jogállamisághoz semmi köze nincs, hiszen a vádlott terhére rótt cselekmények vagy kitalációk, vagy nem tartoznak az EP-re. Ilyen erővel bármelyik EU-tagállamot meg lehetne büntetni valamiért.

Magyarországot egyébként olyan tagállamként állítják be, mint amellyel szemben kiemelkedően sok kötelezettségszegési eljárás van folyamatban, holott az ügyek számát tekintve hazánk a 28 tagállam közül a 9. legjobb eredményt érte el. A késedelmes átültetések miatt indított kötelezettségszegési eljárások számát figyelembe véve pedig egyenesen a 3. helyen szerepelünk – erről Dr. Varga Judit szintén beszélt a Nézőpont Intézetben.

Olyan dolgokat is megtudtunk a Sargentini-jelentés miatt az Európai Parlamentre rátelepedő közhangulatról, amit még a momentumos Benedek Márton sem tud, vagyis például azt, hogy egyáltalán nincs ilyen, csupán néhány aktív Orbán-gyűlölő “politikus”, azok munkatársai foglalkoznak habzó szájjal a kérdéssel. De a viccet félretéve, a jelentésről szavazó képviselők nagy része nem a saját véleményét fogja elmondani, hanem annak alapján nyomja majd a gombot, hogy szerinte mit várnak el tőle azok a szavazópolgárok, akik majd “bejuttathatják” az EP-be a 2019-es EP-választáson.

Sargentini egyébként több napot is eltöltött Magyarországon, jogos lehet tehát, hogy nagyon jól ismeri az országot, amit nehéz elhinni annak tükrében, hogy arra sem vette a fáradságot, hogy meglátogassa az egyik belvárosi, újhullámos fodrászatot, amely már-már hungarikumnak számít a bulinegyedben. Pedig ráfért volna egy ilyen kitérő.

A SARGENTINI-JELENTÉS 12 PONTJA

Judith Sargentini hosszasan taglalja aggodalomba bujtatott jelentését, amely 12 nagyobb témakört foglal magában:

(1) az alkotmányos és a választási rendszer működése;

(2) az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai;

(3) a korrupció és az összeférhetetlenség;

(4) a magánélet védelme és az adatvédelem;

(5) a véleménynyilvánítás szabadsága;

(6) a tudományos élet szabadsága;

(7) a vallásszabadság;

(8) az egyesülési szabadság;

(9) az egyenlő bánásmódhoz való jog;

(10) a kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák és a zsidók – jogai, valamint a kisebbségekkel szembeni gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelem;

(11) a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai;

(12) a gazdasági és szociális jogok.

SOROS SZERVEZETEI IS BESEGÍTENEK

Sargentini nem egyedül végezte az “aprólékos” munkát, bőven akadt ehhez segítője. Nem meglepetés, a felsoroltak között hemzsegnek a Soros György által finanszírozott szervezetek, egyesületek, médiumok is. Többek között ilyen az Amnesty International, az Átlátszó.hu, a MigSzol, a Magyar Helsinki Bizottság, az Open Society, a 444.hu, a Transzvanilla Transznemű Egyesület, és még hosszan sorolhatnánk.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PS

ORBÁN VIKTORNAK HÉT PERC JÁR

Korábban nem kötötték meg a kormányfő kezét, vita elején és végén is szabadon beszélhetett, beszédei végén pedig alkalom nyílt mindig a hosszas kérdezz-felelek játékra is. Ezúttal azonban úgy döntött az Elnökök Értekezlete csütörtökön, hogy Orbán Viktor felszólalhat az Európai Parlament (EP) magyarországi helyzetről szóló keddi vitájában, ugyanakkor a magyar miniszerelnök beszédének időtartamát jócskán korlátozták: egyetlenegyszer szólalhat fel, akkor is csak hét perc erejéig. Orbán Viktor a magyarországi jogállam működését súlyos bírálatokkal illető EP-jelentésről szóló szavazás előtt kap szót az uniós képviselő-testületben.

A súlyos korlátozással kapcsolatban a PestiSrácok.hu felkereste Mráz Ágoston Sámuelt, a Nézőpont Csoport vezérigazatóját, aki így értekezett a döntésről:

Tehetséges politikusról van szó, ezért Orbán Viktornak fele ennyi idő is elegendő lenne a véleménye kifejtésére, de természetesen ez jellemző az Európai Parlamentre, hogy nem engedik rendesen kifejteni a véleményét. Azt gondolom, hogy az európai elitnek nem más a célja, mint hogy elnyomja és a szőnyeg alá söpörje ezt a vitát. Pontosan tudják, hogy itt az Európai Parlament jelenlegi régi többsége fog szembekerülni a május után várható új többséggel, és lehet, hogy az Európai Parlamentben a miniszterelnök elveszíti a vitát, de az európai társadalomban győzedelmeskedni fog. Ezt akarja az elit minden áron elkerülni.

JOGI KISKAPUZÁS A JELENTÉS MEGSZAVAZÁSÁÉRT?

Felmerült, hogy a Sargentini-jelentés európai parlamenti megszavazásához felrúgnák az EU alapszerződésében foglaltakat, és a tartózkodó szavazatokat nem számítanák az érvényesek közé. Elvileg nem lehet megkerülni az Európai Parlament házszabályát, de úgy tűnik, Magyarország megfegyelmezéséhez némi jogsértéstől sem idegenkednének egyesek.

Mráz Ágoston a szavazás zavarosságával kapcsolatban is kifejtette véleményét:

Szerintem a jogállamiság megsértése miatt indult eljárást az Európai Parlamenttel szemben kellene inkább megindítani. Már maga a tény is teljesen abszurd, hogy egy szavazás előtt nem lehet tudni, hogy mik lesznek a szavazás szabályai.

Deutsch Tamás felhívta a figyelmet, hogy elkezdődött egy machináció, amely arról szól, hogy a jelentés szavazásánál a voksok közé kell-e számítani a tartózkodó szavazatokat. Erről azonban nem egyszerűen az Európai Parlament működését meghatározó házszabály rendelkezik, hanem maga az Európai Unió alapszerződése.

A Sargentini-jelentés elfogadásához és a Magyarországgal szembeni eljárás folytatásához a szavazáskor jelen lévő EP-képviselők voksainak kétharmadára, illetve az összes képviselő szavazatának abszolút többségére van szükség. A kormánypárti politikusok szerint jelenleg arra van törekvés, hogy a tartózkodó szavazatokat ne az érvényes voksok közé számítsák, így érve el, hogy biztosan meglegyen a hazánk elítéléséhez szükséges arányszám.

A jelentés teljes egészének magyar fordítását alább olvashatják, ebben található a források, segítők listája is a “MELLÉKLET: AZON SZERVEZETEK ÉS SZEMÉLYEK FELSOROLÁSA, AMELYEKTŐL AZ ELŐADÓ ÉSZREVÉTELEKET KAPOTT” pont alatt. Érdemes elolvasni Sargentini konkrét példáit az egyes vádpontokra: a korrupciónál például a legfőbb bűnünk a 4-es metró ügye, amit igazán nem lehet az Orbán-kormányra fogni, míg a cigányságot rettegésben tartó állítólagos félkatonai alakulatról kiderül, hogy az nem más, mint az egykori Magyar Gárda, amelynek főnöke, Vona Gábor a fekete egyenruha helyett manapság kiskutyákkal és roma közmunkásokkal fotózkodik. Más vádakat, például a zsidóság elleni személyi és vagyoni támadások sorozatát pedig egész egyszerűen semmivel nem igazolja a jelentés. (Forrás: Európai Parlament)

DEVIZAHITEL-AHOL AZ EMBEREK OLDALÁRA ÁLLT A TÖRVÉNY.

EGY HORVÁT ALKOTMÁNYBÍRÓ ELMAGYARÁZTA, NÁLUK MIÉRT NEM KELL TÖMEGESEN UTCÁRA TENNI A DEVIZÁSOKAT.

Mato Arlović, a horvát alkotmánybíróság tagja és a horvát parlament volt alelnöke a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, a Fiatal Értelmiségi Klub szervezésében tartott keddi előadást arról, hogyan sikerülhetett a horvátoknak az, ami nálunk a mai napig is csak a propaganda és üres hitegetés szintjén fogalmazódott meg: a svájci frankban eladósodott devizahitelesek érdekképviselete, igazságos kárpótlása és a bankok nyilvánvaló felelősségének kimondása.

Mato Arlović előadásából világosan kiderült, hogy Horvátországban azért zajlik megnyugtató módon a devizahitel-károsultak ügyeinek rendezése, mert a horvát alkotmánybíróság nem pártérdekeket és egyéni ambíciókat szolgál, mint Magyarországon, hanem egészen más szempontokat tart szem előtt.

ELKÉPZELHETETLEN TERHEK

Arlović hangsúlyozta, hogy bár az alkotmánybíróság nem a hagyományos bírósági struktúra alárendeltje, de az alkotmányosságon keresztül a jogállamot és a legalapvetőbb szabadságjogokat védi, és bár ítéleteket nem hoz, a rendes bíróságoknak kötelezően be kell tartaniuk a testület állásfoglalásaiban megfogalmazottakat.

A devizások ügyére rátérve úgy fogalmazott: azok, akiknek nem voltak hasonló tartozási, el sem tudják képzelni, milyen terhet jelentenek egy-egy magánszemély vagy vállalkozás számára ezek a tartozások. Hozzátette: ma már nyilvánvaló, hogy 2002-2003 környékén a bankok maguk kezdtek el manipulálni a svájci frank, addig viszonylag alacsony árfolyamával.

Az ennek következtében kialakult hitelválság Horvátországban nagyjából 60 ezer embert érint, ami, ha figyelembe vesszük, hogy a helyzet az adósok családját is reménytelen helyzetbe hozza, inkább

240-250 ezer embert jelent, ami kirívóan magas arány a mindössze 4,4 milliós országban.

Arlović kiemelte, hogy a horvát alkotmányban rögzített egyik legfontosabb alapvető érték az egyenlőség (ezt a magyar kormány nemhogy nem veszi komolyan, de egyenesen tagadja és támadja – a szerk.), amely nem csak a természetes személyekre, hanem a piaci viszonyokra is vonatkozik.

Ez a definíció kulcsszerepet játszott a probléma megoldásában, ami Horvátországban is amiatt robbant ki, hogy az adósok terhei a mesterségesen előidézett árfolyam- és kamatváltozások miatt hirtelen a többszörösére emelkedtek.

ÉS A MEGÁLLÍTANDÓ EURÓPAI UNIÓ?

A horvát kisemberek, ahogy Magyarországon is, először a jogorvoslat első lépcsőit, a polgári bíróságokat rohanták meg panaszaikkal, ám ezek rendre a bankoknak adtak igazat, de a közélet más szereplőinél is rendre zárt ajtókkal találkoztak. Ugyanakkor európai szinten is beindult az állampolgárok jogérvényesítési törekvése, melynek eredménye egyrészt egy piaci viszonyokat szabályozó uniós rendelet, másrészt – egy magyar vonatkozású pernek köszönhetően – az Európai Unió Bíróságának egy olyan ítélete lett. Ezek lényege az volt, hogy

az adósok részére a hitelszerződésekben átlátható és egyértelmű módon el kell magyarázni a kamatváltozás okait és következményeit (ezt az általános kereskedelmi forgalomban is érvényesíteni kell).

Mato Arlović rámutatott, hogy erre azért volt szükség, hogy a hitelért folyamodók előre tervezhessék a velük szemben a jövőben érvényesülő gazdasági-pénzügyi következményeket.

A horvát alkotmánybíró szerint ezekből egyértelműen levezethető, hogy az ügyfelek pénzügyi tranzakciókhoz fűződő jogai súlyosan sérültek azzal, hogy

a bankok tudatosan hozták őket olyan helyzetbe, amelyben nem rendelkezett a megfelelő döntésekhez szükséges információkkal.

Hozzátette: ezt tovább súlyosbítja, hogy az ügyfél eleve mindig kiszolgáltatott helyzetben van a bankkal szemben, hiszen ő kér szívességet a pénzintézettől és nem fordítva, a várható helyzetről pedig csak a bank rendelkezik releváns tudással. Arlović arra is kitért, hogy

már a római szerződésben rögzítették azokat az alapvető emberi és szabadságjogokat, melyek az embereken kívül többek között a vállalkozásokat is megilletik.

Arlović szerint az Európai Unió Bírósága egyértelműen kimondta, hogy a bankok visszaéltek ezekkel az alapvető emberi szabadságjogokkal, amikor úgy írattak alá szerződéseket az ügyfelekkel, hogy nem olvastatták el velük ezek apró betűs részeit, melyekben a kockázatokról volt szó, és ezeket nem magyarázták el a hitelkérelmezőknek, holott ez kötelességük lett volna.

AZ EMBEREK OLDALÁRA ÁLLT A TÖRVÉNY

Arlović elárulta, hogy Horvátországban sem ment egyszerűen, mire érvényt szereztek a devizahitelesek igazának.

Miután az adósok jogsérelmeikkel megrohanták a polgári bíróságokat, ám ott nem adtak nekik igazat, a legfelsőbb bíróságon folytatódott a harc, ám ott is a bankok kerekedtek felül, mert

az az érvelés győzött, miszerint az ügyfél felelőssége tüzetesen elolvasni és értelmezni a szerződést.

Ezt követően került a horvát alkotmánybíróság elé a kérdés, ami megállapította, hogy a bankok gyakorlata túllépett a horvát alkotmányos kereteken, és nem a kötelezettségeiknek megfelelően jártak el, amikor megsértették az egyéni és a tulajdonra vonatkozó szabadságjogokat.

EKÖZBEN HAZÁNKBAN ÍGY NYILATKOZOTT A MINISZTERELNÖK. A VIDEÓ UTÁN A CIKK FOLYTATÓDIK!

Orbán Viktor-A mi kormányunk megmentette a devizahiteleseket

https://www.youtube.com/watch?v=ODha0c7mE5g

DEVIZAHITEL-AHOL AZ EMBEREK OLDALÁRA ÁLLT A TÖRVÉNY.

- Kiemelt hírek, Nagyvilág -

DEVIZAHITEL-AHOL AZ EMBEREK OLDALÁRA ÁLLT A TÖRVÉNY.

EGY HORVÁT ALKOTMÁNYBÍRÓ ELMAGYARÁZTA, NÁLUK MIÉRT NEM KELL TÖMEGESEN UTCÁRA TENNI A DEVIZÁSOKAT.

ELKÉPZELHETETLEN TERHEK

240-250 ezer embert jelent, ami kirívóan magas arány a mindössze 4,4 milliós országban.

MIRE JÓK A SOKAT KÁRHOZTATOTT ALAPJOGOK?

ÉS A MEGÁLLÍTANDÓ EURÓPAI UNIÓ?

Mato Arlović rámutatott, hogy erre azért volt szükség, hogy a hitelért folyamodók előre tervezhessék a velük szemben a jövőben érvényesülő gazdasági-pénzügyi következményeket.

A horvát alkotmánybíró szerint ezekből egyértelműen levezethető, hogy az ügyfelek pénzügyi tranzakciókhoz fűződő jogai súlyosan sérültek azzal, hogy

a bankok tudatosan hozták őket olyan helyzetbe, amelyben nem rendelkezett a megfelelő döntésekhez szükséges információkkal.

már a római szerződésben rögzítették azokat az alapvető emberi és szabadságjogokat, melyek az embereken kívül többek között a vállalkozásokat is megilletik.

AZ EMBEREK OLDALÁRA ÁLLT A TÖRVÉNY

Arlović elárulta, hogy Horvátországban sem ment egyszerűen, mire érvényt szereztek a devizahitelesek igazának.

az az érvelés győzött, miszerint az ügyfél felelőssége tüzetesen elolvasni és értelmezni a szerződést.

EKÖZBEN HAZÁNKBAN ÍGY NYILATKOZOTT A MINISZTERELNÖK. A VIDEÓ UTÁN A CIKK FOLYTATÓDIK!

MINDENKINEK MEGVOLT A MAGA FELELŐSSÉGE

Arlović szerint a jogvita szereplői elkövették azt a hibát, hogy nem vitték tovább az ügyet az Európai Bíróságra, hanem a saját jogalkotási folyamatukat tartották perdöntőnek a dologban.

"Ha ezt megteszik, elkerülhetőek lettek volna az adósokat ért jogsértések"

– tette hozzá, hangsúlyozva, hogy az alkotmánybíróság eljárásának hála Horvátországban ma már első fokon megszűnnek a devizahitelek károsultjaival szemben indított eljárások. Ennek okai, hogy

A Facebook nem mutatja meg neked a számodra valóban fontos híreket. Cenzúráznak. Ők döntik el, hogy mit olvashatsz és mit nem! Ha te sem akarod, hogy mások döntsék el milyen híreket láthass kattints, és iratkozz fel a hírlevélre:https://civilkontroll.com/newsletter/

az alkotmánybíróság határozatai minden bíróságra kötelező érvénnyel vonatkoznak;
a horvát legfelsőbb bíróság hozott egy olyan határozatot, amely magyarázattételi kötelezettséget ír elő a bankok számára.
Azt is kiemelte ugyanakkor, hogy ezt a gyakorlatot nem lehet minden adósra azonnal egyformán érvényesíteni, mert voltak olyan bankok, melyek tényleg elmagyarázták az adósoknak a hitelkockázatokat, ezek így nem vehetők egy kalap alá a törvénysértő eljárásokkal. A bíróságokon azonban a bankoknak kell megfelelően, utólag is ellenőrizhető, rögzített formában igazolnia, hogy eleget tettek a tájékoztatási kötelezettségüknek.

Arlović azt is hangsúlyozta, hogy a válság kialakulásában ugyanakkor mindkét félnek van felelőssége, még akkor is, ha ez nem egyenlő mértékben oszlik meg, és a bankok sokkal felelőtlenebbül jártak el, mint az ügyfelek, akiknek a jogai a horvát alkotmánybíróság szemében elsőbbséget élveznek.

Az alkotmánybíró azt is hozzátette, hogy a horvát adósok ugyanakkor többnyire nem a szerződések semmissé tételéért szállnak síkra, hiszen, mint fogalmazott:

"az adós nem azért kért kölcsön, hogy a párnája alá tegye a pénzt, hanem hogy megoldja a saját vagy vállalkozása problémáit".

A „deviza”-hiteles probléma megoldását nagymértékben segítheti az, ha minél többen értesülnek róla! Olyanok is, akiket esetleg közvetlenül nem érint. Te azzal is sokat segíthetsz, ha a „devizás” cikkeinket, videóinkat megosztod!

NYERHETTEK VOLNA A "DEVIZA"-KÁROSULTAK, DE A KORMÁNY NYOMÁSÁRA ELBUKTÁK A PEREKET.

Az Adóskamara alapítója szerint a devizakárosultak egyébként nyertek volna a bíróságon.

Kemény kijelentéseket olvashatunk az alábbi cikkben, de sajnos a hazai „deviza”-károsultak nagy része tisztában van azzal, hogy mi is zajlott Magyarországon „jog és igazságszolgáltatás” néven az elmúlt években.

Mára már minden károsult tisztában van azzal a ténnyel, hogy a bankok csapdába csalták, és azt is látja, hogy bár a kormány könnyedén megtehetné, mégsem áll a több százezer áldozat oldalára.
Helyette inkább a bankokat részesíti előnybe, és az Orbán-EBRD paktumjavára beáldozza a bankok által korábban csőbe húzott hatalmas társadalmi réteget.

Eddig hiába követelték a károsultak, hogy ÁLLJON ÁT A KORMÁNY A DEVIZAHITELESEK OLDALÁRA, a kétharmados FIDESZ-KDNP a „családok évében” meg sem akarja hallgatni a károsultakat, sőt a témával kapcsolatos parlamenti vitáról is távol marad a teljes frakció, és a Magyar Rendőrséget használja fel arra, hogy azokat a károsultakat, akik önként nem hajlandóak elhagyni az otthonukat a pénzvilág érdekében az utcára tegye.

Most viszont fordulhat a kocka!

A C-51/17 számú Európai Bíróság ítélete egyértelműen a "deviza"-károsultaknak kedvez! Viszont az előzményeket ismerve a károsultak még most sem lehetnek nyugodtak. Ezt a helyzetet értékeli az alábbi (24.hu) cikkben Dr. Ravasz László:

A Független Hírügynökségnek az Adóskamara alapítója azt mondja, a megtévesztett magyar devizahiteleseknek halvány reményt jelent az Európai Unió Bíróságának számukra kedvező ítélete. Ravasz László ügyvéd szerint ez ugyan új helyzet a devizaperekben, de lát esélyt arra, hogy a pozitív döntést a bíróságok kormányzati nyomásra nem hajtják végre.

Ugyanis a Kúria a magyar törvények alapján eddig is eljuthatott volna ugyanerre az álláspontra. De nem tette.

Nagy veszélynek tartja, hogy egy jogegységi döntéssel átírják az uniós bíróság határozatát, akkor pedig a devizahitelesek pácban maradnak. Szerinte nem véletlen, hogy a hitelkárosultak itthon a mai napig nem tudnak a bankokkal szemben pert nyerni.

Magyarországon a devizahitelezés nem jogi, hanem politikai probléma, s megoldása is csak a politika döntésére változik.

Az ügyvéd ennek kapcsán hosszan elmagyarázza, miért tartja az egész politikai elit bűnének, hogy a helyzet odáig fajult, hogy a bíróságok a devizaügyekben beadott összes keresetet elutasítják. Az Európai Bíróság döntése után sem biztos, hogy a két devizaadós idehaza is megnyeri perét, hiszen

"már a magyar jogszabályok szerint is régen meg kellett volna nyerni ezt a pert."

Éppen azért bukták el, mert a vita nem jogi, hanem politikai érvek alapján dől el. Az uniós bíróság döntése most esélyt ad arra, hogy a jövőben idehaza is a jogszabályok, ne a politika érdeke alapján döntsenek. Ravasz László – egykori bíróként is – egyetért azzal, hogy az Európai Bíróság döntése után minden devizahitel törvénytelen.

Ha szó szerint vesszük a törvényeket, akkor egyetértek.

A Facebook nem mutatja meg neked a számodra valóban fontos híreket. Cenzúráznak. Ők döntik el, hogy mit olvashatsz és mit nem! Ha te sem akarod, hogy mások döntsék el milyen híreket láthass kattints, és iratkozz fel a hírlevélre:https://civilkontroll.com/newsletter/

A magyar szerződések nem felelnek meg a magyar törvényeknek. A bankok szerződést szegtek, olcsó, megfizethető hitelt ígértek, amit nem biztosítottak. Az ügyvéd szerint egyszerű a magoldás.

Vissza kell állítani az eredeti állapotot, tehát a felvételkori árfolyam és a felvételkori kamat érvényes, ezt kell alkalmazni. Ennyi.

Az Adóskamara alapítója arra számít, hogy a devizakárosultaknak ki kell majd harcolniuk, hogy

a Kúria a jog oldalán maradjon, és ne a kormány által megfogalmazott politikai utasításokat hajtsa végre.

Ravasz László magas sem adja fel a harcot. Szerinte az Európai Bíróság döntése után jelezni kell a hatalomnak, hogy már nem érdemes újra belenyúlnia az ügybe, mert többet veszít, mint amit a nyer, ha a jelenlegi stratégiáját folytatja, akkor ebbe az ügybe bele fog bukni.

A „deviza”-hiteles probléma megoldását nagymértékben segítheti az, ha minél többen értesülnek róla! Olyanok is, akiket esetleg közvetlenül nem érint. Te azzal is sokat segíthetsz, ha a „devizás” cikkeinket, videóinkat megosztod!

ÁTFOGÓ VIZSGÁLAT A VÉGREHAJTÓK ELLEN.

Vizsgálat indult a végrehajtó ellen-még a kamatot is vissza kell fizetnie az adósnak.

Sajnos már korábban is számtalan alakommal fény derült arra, hogy az am úgyis tönkrement, megroppant „adósokat” sokan minden lehetséges eszközzel megpróbálják lehúzni.

Most egy újabb esetre derült fény, melynek során az alapvető jogok biztosa, átfogó vizsgálat megindítását javasolja. Hogy lesz-e átfogó és általános vizsgálat, és annak mi lesz az eredménye arra mi is kíváncsiak vagyunk!

Az történt ugyanis, hogy brutális díjat szabott ki a végrehajtó egy lakáshitelesre. Erről a 168 óra számolt be.

Átfogó vizsgálat lefolytatását javasolja a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar hivatalvezetőjének az alapvető jogok biztosa. Fény derült ugyanis arra, hogy egy önálló bírósági végrehajtó néhány nap munkáért több mint 1,2 millió forintot szabott ki jogtalanul egy adósnak és társának – írja a Magyar Nemzet.

Székely László jelentésében feltárta, hogy a 2015-ben történt esetben a hatósági személy éppen dupla akkora költséget számolt fel, mint amennyire a jogszabályok alapján lehetősége lett volna.

Az Erste Bank adósai azért fordultak az ombudsmanhoz, mert aránytalanul magasnak találták, hogy az ügyükben eljáró önálló bírósági végrehajtó milliós összeg megfizetésére kötelezte őket.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre:http://www.civilkontroll.com/newsletter/

Székely László az ügyben folytatott vizsgálata során többek közt megkereste az eljáró önálló bírósági végrehajtót, aki felülvizsgálta a dokumentumokat és megállapította, hogy tévesen duplaannyi díjat számolt fel, mint amennyire jogosult volt. Továbbá jelezte, hogy az összeget visszatérítette.

KIPAKOLNAK A BEHAJTÓK – HATALMAS DISZNÓSÁGOK

Bízunk benne, hogy nem csak a behajtókban, hanem volt, és a jelenlegi banki alkalmazottakban is megszólal a lelkiismeret.

Megtért behajtók jelentkeztek a Blikknél.

Csépány István és felesége nemrégiben még az egyik legnagyobb adósságkezelő cég behajtója volt, de elegük lett. Nemcsak abból, hogy a vállalat milliókkal tartozik nekik, hanem abból is, hogy a bajba jutott emberektől sokszor törvénytelenül követelték tartozásukat. A házaspár lapunkban kipakolt, elmondták, mire figyeljenek az adósok.

– A törvény értelmében a telefonszámla-tartozásokat egy éven túl nem lehet követelni az adósoktól, ennek ellenére sorra kaptuk a megbízásokat – kezdte István. – Mivel az ügyfelek nincsenek tisztában a jogaikkal, fizettek. Ezt többször szóvá tettük a cégnél, hiába. A bíróság nem nézte, mikor került pecsét a papírra, az adósnak kellett volna jeleznie az elévülést, csak nem tudott róla.

FONTOS! Kedves olvasók, „devizahitelesek”! A Honlapunkon illetve Facebook oldalunkon is folyamatosan tájékoztatni fogunk Titeket az Államperrel, és más ügyekkel kapcsolatos friss hírekről. Kérjük, hogy segítsd a munkánkat azzal, hogy a Facebook oldalunkra meghívod az ismerőseidet, illetve ide kattintva feliratkozol a hírlevelünkre is. Nemzeti Civil Kontroll.

A házaspár évekig dolgozott az adósságkezelőnek, devizahitelesek, banki károsultak, közüzemi tartozást felhalmozók voltak az ügyfeleik. Állítják, becsületesen dolgoztak, de vannak, akik behajtóként fittyet hányva a szabályokra, az adósokat becsapva visznek, amit tudnak. Akad, aki a jogait nem ismerő adós autóját bírósági végzés nélkül is elszállíttatja. Még csak fenyegetnie sem kell, meggyőzi a bajba jutott embereket, az a legjobb, ha mindent átadnak.

Úgy értesültünk, a behajtók egyik trükkje, hogy kellemetlen helyzetbe hozzák célpontjukat. Például felszólító levelüket mintegy véletlenül a szomszédokhoz is bedobják. Sokuk gépjárművében van rendszámfigyelő rendszer, így ha az utcán látnak egy bank által bevonásra ítélt autót, addig követik, amíg le nem csaphatnak a kocsira.

– Sok olyan emberrel találkoztunk, akik az eszközkezelővel kötnek szerződést, amelynek a lényege, hogy az ingatlanjukat megvásárolja az állam, amit visszabérelhetnek – mesélte István. – Volt bank, ahol támogatásként számolták el az ingatlan értékéből és az eszközkezelőtől érkező pénz különbözetét, amit alá kellett írnia az ügyfélnek. A dokumentum ellenjegyzésével viszont kimaradt a banki elszámolásból, egy fillér sem jár neki. Ha pedig figyelmeztetem őket a veszélyre, engem rúgnak ki szerződésszegésért.

Kerestük a kérdéses adósságkezelő céget, ám lapzártánkig nem válaszoltak a kérdéseinkre.

K. Sz – a Blikk nyomán

Bevezetőnek egy kedves olvasónk rövid, de lényeges gondolatát közöljük:

Szeptember 20-a óta naponta leírom, hogy az EUB-hoz nem a magyar kúria tette fel a kérdéseket, s a válasz sem neki lett címezve.

Egy órán belül magához ragadta az értelmezési jogot, miközben az összes PJE-t és a három dh.törvényt ő hozta össze a kormány és a bankszövi egyezsége alapján. Az eredmény a hátunkon csattant.

Ennek a ténynek a fényében érdemes a C 51/17. sz. ítéletet olvasni, és értelmezni:

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2018. szeptember 20.(*)

„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztóvédelem – Tisztességtelen feltételek – 93/13/EGK irányelv – Hatály – Az 1. cikk (2) bekezdése – Kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezések – A 3. cikk (1) bekezdése – Az »egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel« fogalma – A szerződés megkötését követően a nemzeti jogalkotó beavatkozása folytán a szerződés részévé vált feltétel – A 4. cikk (2) bekezdése – Valamely feltétel világos és érthető megfogalmazása – A 6. cikk (1) bekezdése – Valamely feltétel tisztességtelen jellegének a nemzeti bíróság által hivatalból történő vizsgálata – Az eladó vagy szolgáltató, valamint a fogyasztó között létrejött, devizában nyilvántartott kölcsönszerződés”

A C 51/17. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla (Magyarország) a Bírósághoz 2017. február 1 jén érkezett, 2017. január 17 i határozatával terjesztett elő

az OTP Bank Nyrt.,

az OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt.

és

Ilyés Teréz,

Kiss Emil

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, A. Rosas, C. Toader, A. Prechal (előadó) és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: E. Tanchev,

hivatalvezető: Illéssy I. tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. február 22 i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

– az OTP Bank Nyrt. és az OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt. képviseletében Lendvai A. ügyvéd,

– Ilyés T. és Kiss E. képviseletében Dantesz P. ügyvéd,

– a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z., meghatalmazotti minőségben,

– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

– az Európai Bizottság képviseletében Tokár A. és A. Cleenewerck de Crayencour, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2018. május 3 i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5 i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 1. cikke (2) bekezdésének, 3. cikke (1) bekezdésének és 4. cikke (2) bekezdésének, valamint ezen irányelv melléklete 1. pontja i) alpontjának az értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az egyfelől az OTP Bank Nyrt. és az OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt. (a továbbiakban együtt: OTP Bank), másfelől pedig Ilyés Teréz és Kiss Emil (a továbbiakban együtt: kölcsönfelvevők) között egy svájci frankban (CHF) nyilvántartott, forintban (HUF) folyósított és törlesztett kölcsönre vonatkozó szerződésben foglalt bizonyos feltételek tisztességtelenségének megállapítása iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 93/13 irányelv tizenharmadik preambulumbekezdése értelmében:

„mivel a tagállamoknak azok a törvényi vagy rendeleti rendelkezései, amelyek közvetve vagy közvetlenül meghatározzák a fogyasztói szerződések feltételeit, vélhetően nem tartalmaznak tisztességtelen feltételeket; mivel ezért nem tűnik szükségesnek, hogy alárendeljék ennek az irányelvnek azokat a feltételeket, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy [az Európai Unió] aláíró felei; mivel ebben a vonatkozásban az 1. cikk (2) bekezdésében szereplő »kötelező törvényi vagy rendeleti rendelkezések« kifejezés azokat a szabályokat is lefedi, amelyeket a jogszabály szerint akkor kell alkalmazni a szerződő felek között, ha ők másban nem állapodtak meg”.

4 Ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:

„Azok a feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy [az Unió] aláíró [helyesen: aláírói], különösen a fuvarozás területén, nem tartoznak az ebben az irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá.”

5 Az említett irányelv 3. cikkének szövege a következő:

„(1) Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.

(2) Egy szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták, és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében.

[…]

(3) A melléklet tartalmazza azoknak a feltételeknek a jelzésszerű és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők.”

6 Ugyanezen irányelv 4. cikke értelmében:

„(1) A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére, vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ. [Helyesen: Valamely szerződési feltétel tisztességtelen voltát – a 7. cikk sérelme nélkül – a szerződéskötés időpontjában, a szerződés tárgyát képező áru vagy szolgáltatás természetének, a szerződéskötés valamennyi körülményének, továbbá e szerződés vagy más olyan szerződés összes többi feltételének figyelembevételével kell megítélni, amelytől e szerződés függ.]

(2) A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.”

7 A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

8 Ezen irányelv 7. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.”

9 A 93/13 irányelvnek „A 3. cikk (3) bekezdésében említett feltételek” című melléklete tartalmazza az 1. pont i) alpontját, amelynek szövege a következő:

„Azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy:

[…]

i) a fogyasztót visszavonhatatlanul kötelezik olyan feltételek vonatkozásában, amelyek alapos megismerésére nem volt tényleges lehetősége a szerződés megkötése előtt”.

A magyar jog

A hitelintézetekről szóló törvény

10 A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 203. § a értelmében:

„(1) A pénzügyi intézmény egyértelműen és közérthetően köteles ügyfeleit, illetve jövőbeni ügyfeleit a pénzügyi intézmény által nyújtott szolgáltatások igénybevételének feltételeiről, valamint e feltételek módosulásáról tájékoztatni.

[…]

(6) Olyan lakossági ügyféllel kötött szerződés esetén, amely devizahitel nyújtására irányul, illetőleg ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmaz, a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja.”

A DH 1 törvény

11 A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH 1 törvény) 1. § ának (1) bekezdése szerint:

„E törvény hatálya a 2004. május 1. napja és az e törvény hatálybalépésének napja között kötött fogyasztói kölcsönszerződésre terjed ki. E törvény alkalmazásában fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között létrejött devizaalapú (devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett) vagy forintalapú hitel vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés, ha annak részévé a 3. § (1) bekezdése vagy a 4. § (1) bekezdése szerinti kikötést is tartalmazó általános szerződési feltétel vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vált.”

12 E törvény 3. § ának (1), (2) és (5) bekezdése szerint:

„(1) A fogyasztói kölcsönszerződésben – az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével – semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön , illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli.

(2) Az (1) bekezdés szerinti semmis kikötés helyébe – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés (ide értve a törlesztőrészlet és a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék fizetését) tekintetében a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép.

[…]

(5) A pénzügyi intézménynek a fogyasztóval külön törvényben meghatározott módon kell elszámolnia.”

13 Az említett törvény 4. § a a következőképpen rendelkezik:

„(1) Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában vélelmezni kell, hogy tisztességtelen az annak részét képező egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötés – az egyedileg megtárgyalt feltétel kivételével – […].

(2) Az (1) bekezdés szerinti szerződéses kikötés semmis, ha a pénzügyi intézmény […] nem kezdeményezte a polgári peres eljárás lefolytatását, vagy a bíróság a keresetet elutasítja vagy a pert megszünteti, kivéve ha a szerződéses kikötés esetében a […] peres eljárás megindításának lehet helye, de az eljárás nem került megindításra, vagy az eljárás megindításra került, de a bíróság nem állapította meg a (2a) bekezdés szerint a szerződéses kikötés semmisségét.

(2a) Az (1) bekezdés szerinti szerződéses kikötés semmis, ha a bíróság annak semmisségét az elszámolásról szóló külön törvény alapján a Felügyelet által indított közérdekű keresettel indított perben megállapította.

(3) A (2) és a (2a) bekezdésben foglalt esetben a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval külön törvény szerint meghatározott módon kell elszámolnia.”

A DH 2 törvény

14 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) elfogadásával a magyar jogalkotó többek között arra kötelezte a hitelintézeteket, hogy pénzügyi szempontból elszámolás útján orvosolják a tisztességtelen feltételek alapján e hitelintézetek által a fogyasztó hátrányára jogosulatlanul megszerzett előnyöket.

A DH 3 törvény

15 Az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: DH 3 törvény) 3. § ának (1) bekezdése szerint:

„A fogyasztói kölcsönszerződés az e törvényben meghatározottak szerint a törvény erejénél fogva módosul.”

16 E törvény 10. § a a következőképpen rendelkezik:

„A deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön szerződés tekintetében jogosult pénzügyi intézmény [a DH 2 törvény] szerinti elszámolási kötelezettsége teljesítésének határidejéig köteles a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön szerződés alapján fennálló vagy az abból eredő teljes, [a DH 2 törvény] alapján teljesített elszámolás alapján megállapított tartozást – ideértve a devizában felszámított kamatot, díjat, jutalékot és költséget is – a fordulónappal az adott devizanem

a) 2014. június 16. napja és 2014. november 7. napja közötti időszakban [a Magyar Nemzeti Bank] által hivatalosan jegyzett devizaárfolyamainak átlaga vagy

b) 2014. november 7. napján [a Magyar Nemzeti Bank] által hivatalosan jegyzett devizaárfolyama

közül a fogyasztó számára kedvezőbb devizaárfolyamon forintkövetelésre átváltani.”

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

17 A felperesek 2008. február 15 én az ELLA Első Lakáshitel Kereskedelmi Bank Zrt. vel, az OTP Bank jogelődjével svájci frankban nyilvántartott, de forintban folyósított és törlesztett kölcsönre vonatkozó szerződést (a továbbiakban: a szóban forgó kölcsönszerződés) kötöttek. E kölcsönszerződést, amelyet önálló zálogjog biztosított, az ekkor irányadó árfolyam alapján vették e devizában nyilvántartásba. A kölcsönszerződésben olyan feltételek szerepeltek, amelyek egyrészt eltérést írtak elő a kölcsön folyósítására és annak törlesztésére alkalmazandó árfolyamot illetően, vagyis az előbbi esetben az OTP Bank és annak jogelődje által alkalmazott vételi árfolyam, az utóbbi esetben az általa alkalmazott eladási árfolyam között (a továbbiakban: árfolyamrés), másrészt pedig olyan egyoldalú szerződésmódosítási jogot biztosítottak a kölcsönadónak, amely lehetővé tette számára a kamatok, díjak és költségek emelését (a továbbiakban: egyoldalú szerződésmódosítási jog).

18 A szóban forgó kölcsönszerződés 4.7.1. pontja akként rendelkezett, hogy „[a]z [a]dós az őt terhelő, a [k]ölcsön devizanemében meghatározott fizetési kötelezettségeket azok forint ellenértékének [az OTP Bank] […] jelen [k]ölcsönhöz kapcsolódó forint hitelelszámolási számlájára történő átutalásával köteles teljesíteni. A fizetési kötelezettségét az [a]dós legkésőbb a tartozás esedékességének napján érvényes, a [h]itelező által az adott devizanemre meghatározott és az Üzletszabályzatban rögzítettek szerint közzétett devizaeladási árfolyamon köteles teljesíteni úgy, hogy a forint ellenérték legkésőbb az esedékesség napján a fenti számlán rendelkezésre álljon. A [h]itelező az esedékesség napján a jelen pontban meghatározott árfolyamon átszámítja az [a]dós nyilvántartási devizanemben meghatározott fizetési kötelezettségeit forintra, és ezen összeggel megterheli a forint hitelelszámolási számlát. […]”

19 A szóban forgó kölcsönszerződés „Kockázatfeltáró nyilatkozat” című 10. pontjának szövege a következő volt:

„[a] [k]ölcsön kockázataival kapcsolatban az [a]dós kijelenti, hogy az erre vonatkozó, [h]itelező által részére nyújtott részletes tájékoztatást megismerte, megértette, a devizahitel igénybevételével együtt járó és kizárólagosan őt terhelő kockázatokkal tisztában van. Tudomása van különösen azon árfolyamkockázatról, hogy a futamidő alatt a forintnak a svájci frankhoz viszonyított árfolyamának kedvezőtlen változása (azaz a folyósításkor érvényes árfolyamhoz képest a forint árfolyamának gyengülése) esetén a devizában megállapított törlesztőrészletek forintban fizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet. Jelen szerződés aláírásával [a]dós tudomásul veszi, hogy ezen kockázat vagyoni kihatásait teljes mértékben ő viseli. Kijelenti továbbá, hogy az árfolyamkockázatból adódó lehetséges hatásokat alapos megfontolás tárgyává tette, és a kockázatot fizetőképességének és vagyoni helyzetének megfelelően mérlegelve vállalta, a [b]ankkal szemben igényt az árfolyamkockázatból eredően nem érvényesít”.

20 A felperesek 2013. május 16 án a szóban forgó kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresettel fordultak a Fővárosi Törvényszékhez, többek között azon az alapon, hogy mivel a szóban forgó szerződési feltétel megfogalmazása nem világos és érthető, nem tudták felmérni az árfolyamkockázat mértékét.

21 Másfelől az OTP Bank 2013. július 22 én felmondta az említett szerződést amiatt, hogy a kölcsönfelvevők azt nem teljesítették.

22 Az OTP Bank szerint a jogelődje teljes mértékben eleget tett az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségének, összhangban a hitelintézetekről szóló törvény 203. § ában előírt kötelezettségekkel.

23 A Fővárosi Törvényszék 2016. március 11 i határozatában helyt adott a kölcsönfelvevők keresetének. Megállapította először is, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés megkötése a szerződéskötés időpontjában a forintban nyilvántartott szerződéshez képest kedvezőbb és olcsóbb volt. Másodszor, az OTP Banknak a lappangó pénzügyi válságra tekintettel tudnia kellett volna, hogy a svájci frank mint menekülő deviza árfolyama jelentős kockázatokkal jár, az OTP Bank azonban erről semmilyen tájékoztatást nem nyújtott a kölcsönfelvevőknek. Ezenkívül az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltétel megfogalmazása nem volt világos és érthető. E bíróság úgy határozott, hogy a kölcsönfelvevők fennmaradó tartozását forintra váltja át, mintha a szóban forgó kölcsönszerződést e pénznemben kötötték volna meg.

24 Az OTP Bank e határozatot megfellebbezte a kérdést előterjesztő bíróság, a Fővárosi Ítélőtábla előtt azon az alapon, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe azokat a magyar jogszabályi rendelkezéseket, amelyek a kölcsönfelvevők keresetének benyújtását követően léptek hatályba, így különösen a DH 2 törvényben foglalt rendelkezéseket, valamint az e rendelkezésekben előírt azon eljárási követelményeket, amelyeket a devizában nyilvántartott kölcsönszerződéssel kapcsolatos eljárásban felperesként eljáró fogyasztónak tiszteletben kell tartania.

25 A kölcsönfelvevők ezzel szemben a Fővárosi Törvényszék határozatának helybenhagyását kérik. Álláspontjuk szerint a DH 1 törvény 3. § ának (1) bekezdése és 4. § ának (1) bekezdése főszabály szerint tisztességtelennek minősít minden olyan feltételt, amely akár árfolyamrést, akár egyoldalú szerződésmódosítási jogot tartalmaz, míg a szerződés egyéb feltételei, így különösen az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó feltételek nem tartoznak e rendelkezések hatálya alá, és azokat esetről esetre kell értékelni.

26 A kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet arra, hogy a DH 1 törvényt egyrészt a Kúria 2/2014. sz. polgári jogegységi határozatát (a Magyar Közlöny 2014. évi 91. száma, 10975. o.), másrészt pedig a 2014. április 30 i Kásler és Káslerné Rábai ítéletet (C 26/13, EU:C:2014:282) követően fogadták el. E törvény 3. § ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a fogyasztói kölcsönszerződésben semmis az árfolyamrésre vonatkozó, egyedileg meg nem tárgyalt feltétel. Az említett törvény előírja, hogy az ilyen feltétel helyébe visszaható hatállyal a Magyar Nemzeti Bank által az érintett deviza vonatkozásában meghatározott hivatalos árfolyam alkalmazására irányuló rendelkezés lép.

27 Másfelől az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az előző pontban említett határozatban a Kúria kimondta, hogy „[a] deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható. E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó […] számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető. Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen”.

28 Ezt követően a magyar jogalkotó a DH 2 törvény elfogadásával arra kötelezte a hitelintézeteket, hogy elszámolás útján rendezzék a DH 1 törvény 3. és 4. § a szerinti tisztességtelen feltételek alapján jogosulatlanul beszedett összegeket. A DH 3 törvény pedig előírta, hogy az érintett kölcsönöket a 10. § ában meghatározott árfolyam szerint véglegesen forintra kell átváltani annak érdekében, hogy kiküszöböljék a jövőbeli változásokból eredő kockázatokat.

29 A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy a DH 1 törvényhez és a DH 3 törvényhez hasonló törvények elfogadásával a magyar jogalkotó a tömegesen előforduló, devizában nyilvántartott kölcsönszerződések megkötéséből eredő problémát próbálta orvosolni, többek között azáltal, hogy megszünteti az árfolyamrést, és a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott árfolyam alkalmazását írja elő. Ugyanakkor e bíróság jelzi, hogy még ha ez utóbbi árfolyam a fogyasztóra nézve kedvezőbb is a kölcsönszerződésben előírt árfolyamhoz képest, ez nem változtat azon, hogy továbbra is a kölcsönfelvevő viseli annak kockázatát, ha a devizának a törlesztés pénzneméhez viszonyított árfolyama e deviza erősödése vagy a nemzeti fizetőeszköz leértékelődése esetén ingadozik.

30 Ugyanakkor egyrészt, a szerződési feltételeknek a nemzeti jogszabályokban előírt rendelkezésekkel történő ilyen helyettesítése a kérdést előterjesztő bíróság szerint azzal a következménnyel járhat, hogy e kikötések már nem tartoznak a 93/13 irányelv hatálya alá, mivel nem minősülnek az ezen irányelv értelmében vett, „egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételeknek”. Másrészt, ha e kikötéseket az említett irányelv értelmében vett „szerződési feltételeknek” kellene minősíteni, akkor az árfolyamkockázatra vonatkozó feltétel az ugyanezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt kizáró szabály hatálya alá tartozhatna, mivel olyan szerződési feltételnek minősülhetne, amely az e rendelkezés értelmében vett „kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket […] [tükröz]”, tehát nem tartozna a 93/13 irányelv rendelkezéseinek hatálya alá.

31 Arra az esetre, ha a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt kizáró szabály a jelen esetben nem lenne alkalmazandó, a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy mérlegelnie kell, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó feltétel világosan és érthetően van e megfogalmazva, mivel a kölcsönfelvevők az árfolyamkockázatot illetően csak általános tájékoztatásban részesültek.

32 Ezzel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy e feltétel vizsgálatának lefolytatása során jogosult e figyelembe venni egyéb, adott esetben tisztességtelen feltételeket is, ahogyan azok a szerződés megkötésekor a szerződésben szerepeltek, még akkor is, ha utóbb e feltételeket semmisnek nyilvánították, adott esetben pedig a nemzeti jog rendelkezései értelmében más szabályokat léptettek a helyükbe.

33 Végül a tisztességtelen feltételeknek a nemzeti bíróság által hivatalból történő figyelembevételét illetően a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy a Kúria a Bíróság ítélkezési gyakorlatát – a Bírósághoz hasonlóan – a kérelemhez kötöttség elvének tiszteletben tartására tekintettel értelmezte, amely elv szerint a keresetet a felek által előadott körülmények és az általuk előterjesztett kérelmek alapján, az érvényesített követelésből kiindulva kell elbírálni. Így a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy jogosult e, sőt köteles e mérlegelni olyan feltételek adott esetben tisztességtelen jellegét, amelyekre a felperesként eljáró fogyasztó a követelésének alátámasztása érdekében nem hivatkozott.

34 E körülmények között a Fővárosi Ítélőtábla felfüggesztette a per tárgyalását, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1) [A 93/13 irányelv] 3. cikk[ének] (1) bekezdésében írt egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek minősül e[,] és ekként az [i]rányelv hatálya tartozik e az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő az a szerződési feltétel, amely az árfolyamrést és ezzel együtt az árfolyamkockázat viselésének kötelezettségét is előíró tisztességtelen szerződési feltétel kiesése miatt, a szerződések tömegét érintő érvénytelenségi perekre tekintettel végrehajtott jogalkotási beavatkozás következtében ex tunc hatállyal vált a szerződés részévé?

2) Amennyiben az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési feltétel [a 93/13 irányelv] hatálya alá tartozik, úgy az [i]rányelv 1. cikk[ének] (2) bekezdésében foglalt kizáró szabályt úgy kell e érteni, hogy az vonatkozik az olyan, a Bíróság [2013. március 21 i RWE Vertrieb ítéletének (C 92/11, EU:C:2013:180)] 26. pontjában meghatározott kógens jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő szerződési feltételre is, amely jogszabályi rendelkezést a szerződés megkötését követően hoztak meg vagy léptettek hatályba? Ugyanazon kizáró szabály alkalmazási körébe vonandó e az olyan szerződési feltétel is, amely a szerződéskötést követően vált ex tunc hatállyal a szerződés részévé, egy[,] a szerződés teljesíthetetlenségét eredményező tisztességtelen feltétel okozta érvénytelenséget orvosló kötelező jogszabályi rendelkezés folytán?

3) Amennyiben az előzőekben feltett kérdésekre adott válasz szerint az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési feltétel tisztességtelensége vizsgálható, [a 93/13 irányelv] 4. cikk[ének] (2) bekezdésében említett világos és érthető megfogalmazás követelményét úgy kell e érteni, hogy a törvényben előírt, szükségképpen általános jelleggel megfogalmazott tájékoztatási kötelezettségnek a tényállási részben ismertetett teljesítése is kielégíti e követelményeket, vagy a szerződéskötés időpontjában a pénzügyi intézmény által ismert, illetve általa hozzáférhető és a fogyasztó kockázatát érintő adatokat is közölni kell?

4) Az egyértelműség és átláthatóság követelménye, valamint [a 93/13 irányelv] melléklete 1. pont[jának] i) alpontjában foglaltak szempontjából van e jelentősége az [i]rányelv 4. cikk[e] (1) bekezdés[ének] értelmezése körében annak, hogy a szerződéskötéskor a szerződésben az utólag, évekkel később tisztességtelennek bizonyult egyoldalú módosítási jogra és az árfolyamrésre vonatkozó szerződési feltételek az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó feltétellel együtt szerepeltek, amelyek kumulatív hatásaként a fogyasztó ténylegesen egyáltalán nem láthatta előre fizetési kötelezettségei mikénti alakulását, és változásának mechanizmusát? Vagy az utólag már tisztességtelennek kimondott szerződési feltételeket az árfolyamkockázatot telepítő szerződési feltétel tisztességtelenségének vizsgálata során figyelmen kívül kell hagyni?

5) Amennyiben a nemzeti bíróság az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési feltétel tisztességtelenségét megállapítja, a jogkövetkezmény nemzeti jog szabályai szerinti levonása során köteles e hivatalból, a felek kontradiktórius eljárásban való megvitatási jogának tiszteletben tartása mellett figyelembe venni olyan további szerződési feltételek tisztességtelenségét is, amelyekre a felperesek keresetükben nem hivatkoztak? A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerinti hivatalbóliság vonatkozik e arra az esetre is, ha a fogyasztó a felperes, vagy a rendelkezési jognak az eljárás egészében elfoglalt helyére és az eljárás sajátosságaira figyelemmel a rendelkezési elv olyan szabálynak minősül, amely adott esetben a hivatalbóli vizsgálatot kizárja?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A Facebook nem mutatja meg neked a számodra valóban fontos híreket. Cenzúráznak. Ők döntik el, hogy mit olvashatsz és mit nem! Ha te sem akarod, hogy mások döntsék el milyen híreket láthass kattints, és iratkozz fel a hírlevélre:https://civilkontroll.com/newsletter/

A kérdések elfogadhatóságáról

35 Az OTP Bank az első négy kérdés elfogadhatatlanságára hivatkozik, lényegében azon az alapon, hogy azok hipotetikus jellegűek, továbbá hogy az uniós jog kért értelmezése nincs semmilyen összefüggésben az alapjogvita tényállásával vagy tárgyával. Az OTP Bank szerint a kérdést előterjesztő bíróság abból a téves feltevésből indult ki, hogy a DH 1 törvény és a DH 3 törvény azzal a joghatással járt, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződésekhez kapcsolódó árfolyamkockázatot a fogyasztókra telepítette. Az említett törvényeknek, valamint a Kúria határozatainak, így különösen a 2/2014. sz. polgári jogegységi határozatának ugyanis nem volt olyan joghatása, hogy előírják az árfolyamkockázatra vonatkozó, a fennálló szerződésekben már benne foglalt feltételek ex tunc hatályú módosítását. Így a Kúria megállapította, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján mérlegelje az általa elbírálandó minden egyes feltétel megfogalmazásának világosságát és érthetőségét. A DH 1 törvényben és a DH 3 törvényben foglalt rendelkezések nem módosították a Kúria e határozatának tartalmát.

36 Ami az ötödik kérdést illeti, az OTP Bank azt állítja, hogy a Bíróság már kimondta, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a nemzeti bíróság köteles hivatalból vizsgálni valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét. Mivel a felek e kérdésben egyetértenek, nem áll fenn összefüggés a jogvita tényállásával.

37 Mindjárt az elején emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előterjesztett kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (lásd ebben az értelemben: 2018. április 17 i Krüsemann és társai ítélet, C 195/17, C 197/17–C 203/17, C 226/17, C 228/17, C 254/17, C 274/17, C 275/17, C 278/17–C 286/17 és C 290/17–C 292/17, EU:C:2018:258, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 Ami az OTP Bank azon állítását illeti, amely szerint a DH 1 törvény és a DH 3 törvény az árfolyamkockázatot illetően nem változtat a fogyasztó helyzetén, ennélfogva pedig a kérdések hipotetikus jellegűek, meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság lényegében kifejti, hogy e törvények elfogadása legalább bizonyos hatással van e kockázatra.

39 A Bíróság elé terjesztett adatokból – köztük magából az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból – kétségkívül kitűnik, hogy az ilyen kockázat fennállása a szerződésnek magából a jellegéből következik, amely a szóban forgó kölcsönszerződésnek különösen a 4.7.1. pontjában jut kifejezésre, amely szerint az adós az őt terhelő, a kölcsön devizanemében meghatározott fizetési kötelezettségeket azoknak az esedékesség napján irányadó devizaeladási árfolyam szerint kiszámított forint ellenértékének átutalásával köteles teljesíteni.

40 Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság szerint a DH 1 törvény 3. § a (2) bekezdésének, amely szerint az árfolyamrésről szóló, semmisnek nyilvánított feltétel helyébe a megfelelő deviza vonatkozásában a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott hivatalos árfolyam alkalmazását előíró rendelkezés lép, valamint a DH 3 törvény 10. § ának, amely szerint a devizában nyilvántartott kölcsönszerződéseket ipso iure át kell váltani forintban nyilvántartott szerződésekre, ezen átváltáskor pedig az árfolyamot egy átlag alapján kell meghatározni, mindig az a hatása, hogy az árfolyamkockázat a gyakorlatban továbbra is a fogyasztóra hárul.

41 Márpedig a relevanciával kapcsolatos, a jelen ítélet 37. pontjában hivatkozott vélelmet nem döntheti meg egyszerűen az a körülmény, hogy az alapeljárásban részt vevő felek valamelyike vitatja a nemzeti jogszabályi rendelkezéseknek a kérdést előterjesztő bíróság által kialakított értelmezését, ezáltal pedig azt, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések az alapjogvita elbírálása szempontjából relevánsak lennének. Ugyanis kizárólag a nemzeti bíróság rendelkezik hatáskörrel az alapjogvita tényállásának megállapítására és megítélésére, valamint a nemzeti jog értelmezésére és alkalmazására (2016. június 8 i Hünnebeck ítélet, C 479/14, EU:C:2016:412, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42 Ami az ötödik kérdést illeti, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a Bíróságnak a nemzeti bíróság azon kötelezettségére vonatkozó ítélkezési gyakorlata, hogy bizonyos körülmények között hivatalból figyelembe vegyen olyan jogalapokat, amelyeket a felek nem hoztak fel előtte, alkalmazandó e az alapügyhöz hasonló olyan ügyben is, amelyben a fogyasztó nem alperes, hanem felperes.

43 E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy még ha a Bíróságnak van is az adott jogkérdést megoldó ítélkezési gyakorlata, a nemzeti bíróságok továbbra is teljesen szabadon fordulhatnak a Bírósághoz, ha azt célszerűnek tartják, anélkül hogy az a körülmény, hogy az értelmezésre előterjesztett rendelkezéseket a Bíróság már értelmezte, azzal a következménnyel járna, hogy a Bíróság elveszíti az újbóli határozathozatalra vonatkozó hatáskörét (2017. szeptember 20 i Andriciuc és társai ítélet, C 186/16, EU:C:2017:703, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44 A jelen esetben nem tűnik ki egyértelműen, hogy az uniós jog kért értelmezése nincs semmilyen összefüggésben az alapjogvita tényállásával vagy tárgyával, sem az, hogy a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, sem pedig az, hogy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hasznosan megválaszolhassa.

45 A fentiekből következik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatók.

Az első kérdésről

46 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő „egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel” fogalmat akként kell e értelmezni, hogy az vonatkozik többek között az olyan szerződési feltételre, amelyet a DH 1 törvény 3. § ának a DH 3 törvény 10. § ával összefüggésben értelmezett (2) bekezdéséhez hasonló olyan kötelező érvényű nemzeti jogszabályi rendelkezés módosított, amelyet a kölcsönszerződés fogyasztóval történő megkötését követően annak érdekében fogadtak el, hogy más szabályt léptessenek az említett szerződésben foglalt valamely semmis feltétel helyébe, a kölcsön fennmaradó összegének számítása szempontjából előírva a nemzeti bank által meghatározott árfolyam alkalmazását.

47 Az említett irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerint valamely szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták, és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni.

48 A jelen esetben, mivel az alapeljárásban vizsgált feltételeket a nemzeti jogalkotó írta elő, nyilvánvaló, hogy a szerződésben részes felek azokat egyedileg nem tárgyalták meg.

49 Ezért az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő „egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel” fogalmat akként kell értelmezni, hogy az vonatkozik többek között az olyan szerződési feltételre, amelyet valamely kötelező érvényű, a szerződés fogyasztóval történő megkötését követően elfogadott olyan nemzeti jogszabályi rendelkezés módosított, amely arra irányul, hogy más szabályt léptessenek az említett szerződésben foglalt valamely semmis feltétel helyébe.

A második kérdésről

50 Elöljáróban ki kell emelni, mint azt már a jelen ítélet 39. pontja is megjegyezte, és mint az kitűnik a Bíróság elé terjesztett iratanyagból, hogy a jelen esetben az árfolyamkockázat fennállása a szóban forgó kölcsönszerződésnek magából a jellegéből, különösen annak 4.7.1. pontjából következik. Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság szerint e kockázat fenntartása – legalább részben – a DH 1 törvény 3. § ának a DH 3 törvény 10. § ával összefüggésben értelmezett (2) bekezdéséből is következik, amennyiben e nemzeti jogszabályi rendelkezések a fennálló szerződések olyan ipso iure módosítását eredményezik, amely abból áll, hogy a kölcsönszerződés nyilvántartása szerinti deviza árfolyamának helyébe a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott hivatalos árfolyam lép.

51 Így meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését akként kell e értelmezni, hogy ezen irányelv hatálya kiterjed a kötelező érvényű olyan nemzeti jogszabályi rendelkezések útján módosított feltételekre, amelyeket a kölcsönszerződés fogyasztóval történő megkötését követően fogadtak el, és amelyek arra irányulnak, hogy más szabályt léptessenek a szerződés valamely semmis feltétele helyébe, a kölcsön fennmaradó összegének számítása szempontjából előírva a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott árfolyamot, ezzel együtt pedig a fogyasztónál hagyva az abban az esetben fennálló árfolyamkockázatot, ha a nemzeti fizetőeszköz leértékelődik azon devizához képest, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték.

AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG C 51/17. ÍTÉLETE MAGYARUL. II. RÉSZ.

A „deviza”-hiteles probléma megoldását nagymértékben segítheti az, ha minél többen értesülnek róla! Olyanok is, akiket esetleg közvetlenül nem érint. Te azzal is sokat segíthetsz, ha a „devizás” cikkeinket, videóinkat megosztod!

52 Emlékeztetni kell arra, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése, amely a kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket tükröző feltételekre vonatkozik, az irányelv hatálya alóli kizáró szabályt tartalmaz. A Bíróság már megállapította, hogy e kizáró szabály két feltétel fennállását feltételezi. Egyrészről a szerződési feltételnek törvényi vagy rendeleti rendelkezést kell tükröznie, másrészről e jogszabályi rendelkezésnek kötelező érvényűnek kell lennie (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 20 i Andriciuc és társai ítélet, C 186/16, EU:C:2017:703, 27. és 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53 A 93/13 irányelv szerinti szabályozás alkalmazásának kizárására irányuló e szabályt az igazolja, hogy joggal feltételezhető, hogy a nemzeti jogalkotó a meghatározott szerződések feleit megillető jogok és az őket terhelő kötelezettségek összességére nézve egyensúlyt teremtett (lásd ebben az értelemben: 2013. március 21 i RWE Vertrieb ítélet, C 92/11, EU:C:2013:180, 28. pont).

54 A Bíróság ugyanakkor azt is megállapította, hogy a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie, hogy különösen az említett irányelv céljára, azaz a fogyasztóknak az utóbbiak és az eladók vagy szolgáltatók között létrejött szerződésekbe foglalt tisztességtelen feltételekkel szembeni védelmére tekintettel az ugyanezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt kivételt szigorúan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 20 i Andriciuc és társai ítélet, C 186/16, EU:C:2017:703, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55 Különösen, ami az említett célkitűzést, valamint a 93/13 irányelv általános szerkezetét illeti, a fogyasztók számára biztosított védelemhez fűződő közérdek jellegére és fontosságára tekintettel ez az irányelv egyrészt a 6. cikkének (1) bekezdése értelmében kötelezi a tagállamokat annak előírására, hogy „fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek […] [ne jelentsenek] kötelezettséget a fogyasztóra nézve”, másrészt pedig – mint az a 7. cikkének (1) bekezdéséből következik – arra, hogy rendelkezzenek megfelelő és hatékony eszközökről annak érdekében, „hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását” (lásd ebben az értelemben: 2016. április 21 i Radlinger és Radlingerová ítélet, C 377/14, EU:C:2016:283, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56 Ami közelebbről a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését illeti, a Bíróság már megállapította, hogy jóllehet e rendelkezés annak előírását követeli meg a tagállamoktól, hogy a tisztességtelen feltételek „a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint” ne jelentsenek kötelezettséget a fogyasztókra nézve, ez nem változtat azon, hogy a 93/13 irányelvben a fogyasztók számára biztosított védelemnek a nemzeti jog által történő átvétele nem módosíthatja e védelem terjedelmét, ennélfogva pedig annak lényegét (lásd ebben az értelemben: 2016. december 21 i Gutiérrez Naranjo és társai ítélet, C 154/15, C 307/15 és C 308/15, EU:C:2016:980, 64. és 65. pont).

57 A jelen esetben nem vitatott, hogy a DH 1 törvény 3. § át és a DH 3 törvény 10. § át a devizában nyilvántartott kölcsönszerződések megkötését követően fogadták el, mivel a nemzeti jogalkotó tisztességtelennek ítélte az árfolyamrésről szóló azon feltételt, amelyet az ilyen szerződések általában tartalmaztak, ezzel összefüggésben pedig úgy határozott, hogy a szerződésekben előírt módon meghatározott árfolyam helyébe a nemzeti bank által meghatározott árfolyam lépjen.

58 A Bíróság rendelkezésére álló adatokból kitűnik, hogy e törvényeket sajátos összefüggésben fogadták el, amennyiben azok a Kúria 2/2014. sz. polgári jogegységi határozatán alapulnak, amelyben e bíróság az árfolyamrésről és az egyoldalú szerződésmódosítási jogról szóló, a devizában nyilvántartott és fogyasztókkal megkötött hitel vagy kölcsönszerződésekben foglalt feltételek tisztességtelenségéről, illetve vélelmezett tisztességtelenségéről határozott.

59 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy mind a Kúria említett határozata, mind pedig a DH 1 törvény a 2014. április 30 i Kásler és Káslerné Rábai ítéleten (C 26/13, EU:C:2014:282) alapul.

60 A Bíróság ezen ítélet 82. pontjában megállapította, hogy bizonyos körülmények között a tisztességtelen feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése megfelel a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdése céljának, mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e rendelkezés arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse, nem pedig arra, hogy a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződést semmissé nyilvánítsák.

61 Ha ugyanis a nemzeti bíróság nem lenne jogosult arra, hogy a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítse az olyan tisztességtelen feltételt, amelynek kihagyásával az érintett szerződés nem lenne teljesíthető, e bíróság kénytelen lenne a szerződést teljes egészében semmisnek nyilvánítani. Ez különösen hátrányos következményeknek tehetné ki a fogyasztót, mivel az ilyen semmissé nyilvánításnak főszabály szerint az a következménye, hogy a részletekben megfizetendő fennmaradó kölcsönösszeg azonnal esedékessé válik, ami azzal a kockázattal jár, hogy meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban bünteti őt, mint a hitelezőt, amely ennek következtében lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen az általa kínált szerződésekbe (lásd ebben az értelemben: 2014. április 30 i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C 26/13, EU:C:2014:282, 83. és 84. pont).

62 Márpedig ami az alapügyet illeti, a Bíróság rendelkezésére álló adatokból kitűnik, hogy amikor a nemzeti jogalkotó a DH 1 törvény 3. § ának (2) bekezdése és a DH 3 törvény 10. § a értelmében olyan feltételt léptetett az árfolyamrésről szóló feltétel helyébe, amely előírja, hogy a szerződő felek között a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott, az esedékesség időpontjában jegyzett árfolyamot kell alkalmazni, az ilyen típusú kölcsönszerződésekben foglalt kötelezettségekre vonatkozó bizonyos feltételeket szándékozott meghatározni.

63 E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy ez az irányelv nem alkalmazandó az eladó vagy szolgáltató, valamint a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő azon feltételekre, amelyeket valamely nemzeti szabályozás határoz meg (lásd ebben az értelemben: 2017. december 7 i Woonhaven Antwerpen ítélet, C 446/17, nem tették közzé, EU:C:2017:954, 31. pont).

64 Ebből következik, hogy a jelen ítélet fenti 62. pontja szerintiekhez hasonló olyan szerződési feltételek, amelyek kötelező érvényű jogszabályi rendelkezéseket tükröznek, nem tartozhatnak a 93/13 irányelv hatálya alá.

65 Ugyanakkor a fenti megállapítás nem jelenti azt, hogy valamely más szerződési feltétel – mint például az, amely az árfolyamkockázatra vonatkozik – szintén teljes egészében ki lenne zárva ezen irányelv hatálya alól, vagyis azt ne lehetne ezen irányelvhez mérten vizsgálni.

66 Mint azt ugyanis a jelen ítélet 54. pontja is felidézte, a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését szigorúan kell értelmezni. Így az, hogy bizonyos olyan feltételek, amelyek jogszabályi rendelkezéseket tükröznek, kikerülnek ezen irányelv hatálya alól, nem jelenti azt, hogy a nemzeti bíróság az ugyanazon szerződésben szereplő és jogszabályi rendelkezésekkel nem érintett egyéb feltételek érvényességét a továbbiakban ne vizsgálhatná az említett irányelvre tekintettel.

67 A jelen esetben a Bíróság elé terjesztett iratanyagból kitűnik, hogy a DH 1 törvény 3. § ának (2) bekezdéséből és a DH 3 törvény 10. § ából eredő módosítások mögött nem volt olyan szándék, hogy a szóban forgó kölcsönszerződés megkötésének időpontja és annak a DH 3 törvény értelmében forintra történő átváltása közötti időszakot illetően egészében rendezzék az árfolyamkockázattal kapcsolatos kérdést.

68 Az árfolyamkockázat kérdésére vonatkozó és az e jogszabály módosításokkal nem érintett szerződési feltételeket illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az ilyen feltételek a 93/13 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartoznak, és csak akkor mentesülnek a tisztességtelen jellegükre vonatkozó vizsgálat alól, ha az illetékes nemzeti bíróság eseti vizsgálat alapján arra a megállapításra jut, hogy az eladók vagy szolgáltatók azokat világosan és érthetően fogalmazták meg (2017. szeptember 20 i Andriciuc és társai ítélet, C 186/16, EU:C:2017:703, 43. pont).

69 Másfelől az, hogy az árfolyamrésre vonatkozó feltételek a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében így ki vannak zárva ezen irányelv hatálya alól, nem képezi akadályát annak, hogy az ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből és 7. cikkének (1) bekezdéséből, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlatából – ahogyan azt többek között a 2018. május 31 i Sziber ítélet (C 483/16, EU:C:2018:367) 32–34. pontja felidézte – eredő követelmények továbbra is alkalmazandók legyenek az ezen irányelv által szabályozott minden egyéb kérdésre, különösen pedig azokra az eljárási szabályokra, amelyek lehetővé teszik a jogalanyokat az említett irányelv alapján megillető jogok tiszteletben tartásának biztosítását.

70 Az eddigiekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy ezen irányelv hatálya nem terjed ki a kötelező érvényű nemzeti jogszabályi rendelkezéseket tükröző azon feltételekre, amelyek a kölcsönszerződés fogyasztóval történő megkötését követően váltak a szerződés részévé, és amelyek arra irányulnak, hogy a nemzeti bank által meghatározott árfolyamot előírva más szabályt léptessenek a szerződés valamely semmis feltétele helyébe. Ugyanakkor az árfolyamkockázatra vonatkozó, az alapeljárásban vizsgálthoz hasonló feltétel e rendelkezés értelmében nincs kizárva az irányelv hatálya alól.

A harmadik kérdésről

71 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését akként kell e értelmezni, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, magában foglalja, hogy a hitelintézet olyan részletes tájékoztatással szolgáljon az árfolyamkockázatról, amelyben szerepel az azon gazdasági következményekkel kapcsolatos kockázatok elemzése, amelyek abból származhatnak, ha a nemzeti fizetőeszköz leértékelődik azon devizához képest, amelyben a kölcsönt nyilvántartásba vették.

72 E tekintetben, jóllehet egyedül a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a feltételek minősítéséről az adott ügy körülményeire tekintettel határozatot hozzon, a Bíróság hatáskörébe tartozik az, hogy a 93/13 irányelv rendelkezéseiből, a jelen esetben a 4. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseiből levezesse azokat a szempontokat, amelyeket a nemzeti bíróságnak kell vagy lehet alkalmaznia a szerződési feltételek e körülményekre tekintettel történő vizsgálatakor (2015. április 23 i Van Hove ítélet, C 96/14, EU:C:2015:262, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73 E tekintetben a devizában nyilvántartott kölcsönszerződésekkel összefüggésben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, nem korlátozható azok kizárólag alaki és nyelvtani szempontból való érthetőségére (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 20 i Andriciuc és társai ítélet, C 186/16, EU:C:2017:703, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

74 Az alapeljárásban vizsgálthoz hasonló, külföldi pénznemben meghatározott kölcsönök kapcsán hangsúlyozni kell, hogy – amint arra az Európai Rendszerkockázati Testület a devizahitelezésről szóló, 2011. szeptember 21 i ERKT/2011/1. sz. ajánlásában (HL 2011. C 342., 1. o.) rámutatott – a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak, és e tájékoztatásnak ki kell terjednie legalább a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására (A. ajánlás – A kölcsönfelvevők kockázattudatossága, 1. pont) (2017. szeptember 20 i Andriciuc és társai ítélet, C 186/16, EU:C:2017:703, 49. pont).

75 Közelebbről, a kölcsönfelvevőnek egyrészt világos tájékoztatást kell kapnia arról, hogy a devizaalapú kölcsönszerződés aláírásával bizonyos mértékű árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, leértékelődik azon devizához képest, amelyben a kölcsönt nyújtották. Másrészt az eladónak vagy szolgáltatónak, a jelen esetben a banknak fel kell hívnia a figyelmet az átváltási árfolyam lehetséges változásaira és a devizában felvett kölcsönnel összefüggő kockázatokra (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 20 i Andriciuc és társai ítélet, C 186/16, EU:C:2017:703, 50. pont).

76 Végül, mint azt a 93/13 irányelv huszadik preambulumbekezdése is kiemeli, a fogyasztó számára ténylegesen lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a szerződés összes feltételét megismerhesse. A szerződési feltételekről és a szerződéskötés következményeiről a szerződés megkötése előtt időben nyújtott tájékoztatás ugyanis alapvető jelentőségű a fogyasztó számára annak eldöntéséhez, hogy szándékában áll e az eladó vagy a szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételeket elfogadva az eladóval vagy a szolgáltatóval szerződéses kapcsolatba lépni (lásd ebben az értelemben: 2014. április 30 i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C 26/13, EU:C:2014:282, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

77 A jelen ügyben az eddigiekre tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy figyelembe vegye különösen azt, hogy a szóban forgó kölcsönszerződés tartalmazza a „Kockázatfeltáró nyilatkozat” című, a jelen ítélet 19. pontjában szövege szerint ismertetett 10. pontot, együtt értelmezve az e szerződés megkötését megelőzően szolgáltatott esetleges további tájékoztatással. Ez utóbbi tekintetében a Bíróság rendelkezésére álló adatokból kitűnik, hogy a kölcsönfelvevők kaptak többek között olyan iratot, amely az árfolyamkockázattal kapcsolatos további tájékoztatást tartalmazott, és amelyben konkrét számítási példák szerepeltek az abban az esetben fennálló kockázatra vonatkozóan, ha a forint a svájci frankhoz képest leértékelődik; mindezt ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

78 A fentiekre tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, arra kötelezi a pénzügyi intézményeket, hogy elegendő tájékoztatást nyújtsanak a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. E tekintetben e követelmény magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, abban az értelemben, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is.

A Facebook nem mutatja meg neked a számodra valóban fontos híreket. Cenzúráznak. Ők döntik el, hogy mit olvashatsz és mit nem! Ha te sem akarod, hogy mások döntsék el milyen híreket láthass kattints, és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/

A negyedik kérdésről

79 Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkét akként kell e értelmezni, hogy az megköveteli, hogy a szerződési feltételek világosságát és érthetőségét a szerződés megkötésekor fennálló, a szerződés megkötésével kapcsolatos összes körülményre, valamint a szerződés összes többi feltételére hivatkozva értékeljék, még akkor is, ha e feltételek némelyikét a nemzeti jogalkotó utólag tisztességtelennek nyilvánította vagy ilyennek vélelmezte, és azok semmisségét állapította meg.

80 A 93/13 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy olyan helyzetben, amelyben az érintett feltétel a szerződés elsődleges tárgyának meghatározására vonatkozik, annak mérlegelése érdekében, hogy e feltételt ugyanezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében világosan és érthetően fogalmazták e meg, figyelembe kell venni különösen a szerződés összes olyan feltételét, amelyek a megkötésekor abban szerepeltek, mivel a fogyasztó ebben az időpontban dönti el, hogy szándékában áll e az eladó vagy a szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételeket elfogadva az eladóval vagy a szolgáltatóval szerződéses kapcsolatba lépni.

81 Az alapügyet illetően a fentiekből az következik, hogy a DH 1, DH 2 és DH 3 törvény utólagos hatálybalépése – amennyiben e törvények kötelezően és ex tunc hatállyal módosították a szóban forgó kölcsönszerződésben foglalt bizonyos feltételeket – nem tartozik azon körülmények közé, amelyekre a kérdést előterjesztő bíróságnak az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltétel átláthatóságának értékelése során tekintettel kell lennie.

82 Ebből következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie az alapügy összes körülményét, ahogyan azok a szerződés megkötésének időpontjában fennálltak.

83 Ezért a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkét akként kell értelmezni, hogy az megköveteli, hogy a szerződési feltételek világosságát és érthetőségét a szerződés megkötésekor fennálló, a szerződés megkötésével kapcsolatos összes körülményre, valamint a szerződés összes többi feltételére hivatkozva értékeljék, azon körülmény ellenére is, hogy e feltételek némelyikét a nemzeti jogalkotó utólag tisztességtelennek nyilvánította vagy ilyennek vélelmezte, és ennek alapján azok semmisségét állapította meg.

Az ötödik kérdésről

84 Ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését akként kell e értelmezni, hogy a nemzeti bíróságnak a felperesként eljáró fogyasztó helyett hivatalból figyelembe kell vennie az olyan szerződésben foglalt feltételek adott esetben tisztességtelen jellegét, amelyet a fogyasztó valamely eladóval vagy szolgáltatóval kötött.

85 A 93/13/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.

86 Másfelől a 93/13 irányelv 7. cikkének az ugyanezen irányelv huszonnegyedik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a bíróságok és közigazgatási szervek megfelelő és hatékony eszközökkel rendelkezzenek ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók által a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen feltételek alkalmazását. E tekintetben a Bíróság emlékeztetett az eladókkal vagy szolgáltatókkal szemben kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók számára biztosított védelemhez fűződő közérdek jellegére és fontosságára (2018. május 31 i Sziber ítélet, C 483/16, EU:C:2018:367, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

87 Emlékeztetni kell arra, hogy az eddigiekre tekintettel a nemzeti bíróság – amennyiben a rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek – hivatalból köteles vizsgálni a 93/13 irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, ezzel ellensúlyozván a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti egyenlőtlen helyzetet (lásd ebben az értelemben: 2017. január 26 i Banco Primus ítélet, C 421/14, EU:C:2017:60, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

88 A nemzeti bíróságra háruló e kötelezettséget a Bíróság szükségesnek tekintette a fogyasztó hatékony védelmének biztosításához, különös tekintettel azon nem elhanyagolható kockázatra, amely abból ered, hogy a fogyasztó nem ismeri jogait, vagy nehézségekkel találja magát szemben ezek érvényesítése során (lásd ebben az értelemben: 2018. május 17 i Karel de Grote – Hogeschool Katholieke Hogeschool Antwerpen ítélet, C 147/16, EU:C:2018:320, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

89 Másfelől a Bíróság úgy ítélte meg, hogy tekintettel azon közérdek jellegére és fontosságára, amelyen a 93/13 irányelv által a fogyasztóknak biztosított védelem alapul, ezen irányelv 6. cikkét azon nemzeti jogszabályokkal egyenértékűnek kell minősíteni, amelyek a nemzeti jogrendben a közrendi szabályok rangjával bírnak (lásd ebben az értelemben: 2018. május 17 i Karel de Grote – Hogeschool Katholieke Hogeschool Antwerpen ítélet, C 147/16, EU:C:2018:320, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

90 A fentiekből következik, hogy a 93/13 irányelv által előírt védelem megköveteli, hogy amennyiben a nemzeti bíróság rendelkezésére állnak az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek, e bíróság hivatalból, adott esetben a felperesként eljáró fogyasztó helyett is figyelembe vegye az eladó vagy szolgáltató, valamint az e fogyasztó között létrejött szerződésben foglalt, adott esetben tisztességtelen feltételeket.

91 A fentiekből következően az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságnak a felperesként eljáró fogyasztó helyett hivatalból figyelembe kell vennie valamely szerződési feltétel adott esetben tisztességtelen jellegét, amennyiben a rendelkezésére állnak az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek.

A költségekről

92 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5 i 93/13/EGK tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő „egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel” fogalmat akként kell értelmezni, hogy az vonatkozik többek között az olyan szerződési feltételre, amelyet valamely kötelező érvényű, a szerződés fogyasztóval történő megkötését követően elfogadott olyan nemzeti jogszabályi rendelkezés módosított, amely arra irányul, hogy más szabályt léptessenek az említett szerződésben foglalt valamely semmis feltétel helyébe.

2) A 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy ezen irányelv hatálya nem terjed ki a kötelező érvényű nemzeti jogszabályi rendelkezéseket tükröző azon feltételekre, amelyek a kölcsönszerződés fogyasztóval történő megkötését követően váltak a szerződés részévé, és amelyek arra irányulnak, hogy a nemzeti bank által meghatározott árfolyamot előírva más szabályt léptessenek a szerződés valamely semmis feltétele helyébe. Ugyanakkor az árfolyamkockázatra vonatkozó, az alapeljárásban vizsgálthoz hasonló feltétel e rendelkezés értelmében nincs kizárva az irányelv hatálya alól.

3) A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, arra kötelezi a pénzügyi intézményeket, hogy elegendő tájékoztatást nyújtsanak a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. E tekintetben e követelmény magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, abban az értelemben, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is.

4) A 93/13 irányelv 4. cikkét akként kell értelmezni, hogy az megköveteli, hogy a szerződési feltételek világosságát és érthetőségét a szerződés megkötésekor fennálló, a szerződés megkötésével kapcsolatos összes körülményre, valamint a szerződés összes többi feltételére hivatkozva értékeljék, azon körülmény ellenére is, hogy e feltételek némelyikét a nemzeti jogalkotó utólag tisztességtelennek nyilvánította vagy ilyennek vélelmezte, és ennek alapján azok semmisségét állapította meg.

5) A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságnak a felperesként eljáró fogyasztó helyett hivatalból figyelembe kell vennie valamely szerződési feltétel adott esetben tisztességtelen jellegét, amennyiben a rendelkezésére állnak az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek.

2018. október 10., szerda

Hány embert fogtok még átsegíteni a másvilágra ?????

Meghalt a kirúgott szívsebész egyik betege, miután elmaradt az operációja

Miközben óriási a káosz, még a folyamatban lévő ügyeit se hagyták lezárni a lemondott egészségügyi államtitkárnak

Azzal, hogy a kormány adatokat titkol előlünk, nem lehet megmenteni emberek életét

Csakhogy itt emberi életekről beszélünk.

hogy ma a magyar kormány nem hogy nem segít azoknak, akiknek segítségre lenne szükségük, de tulajdonképpen magukra hagyja őket.

Lemondta előadását a Széchenyi-díjas kutató az MTA cenzúrája miatt

Orbánék repülője és luxusjachtja is beférne a 100 leggazdagabb magyar közé

Milyen hihetetlen pénzeket mozgatnak ezek az emberek titokban? Ha Garancsi vagyonának harmadáért vesz luxusrepülőt, Mészáros a vagyona huszadába kerülő luxusjachton hajókázik? Hol vannak azok a pénzek, amikből erre költenek? Hogy rejtik el a szemünk elől?

Válaszul az ukrán kitiltásra, Magyarország is kitiltott egy ukrán konzult

Forrás MTI/MérceCímlapkép: Beregszászi Magyar Konzulátus /Karpatinfo.net

Ismét romákra támadtak Ukrajnában, halálos áldozatot is követelt a pogrom

Igazságot Farkas Flóriánnak!

Azt azonban a jelentés nem említi, hogy a roma gyerekek szegregációjának egyik honi élharcosa éppen a korábbi emberminiszter, Balog Zoltán. Farkas Flórián vélhetően nem az erről való hallgatást rója fel a holland képviselőnek.

Pedagógia Angliában – Hatéves gyerekekkel iratnak homoszexuális szerelmeslevelet egy iskolában (VIDEÓ)

Roskadozik a merkeli rendszer – most is a lejtő legaljáig várnak a németek?

KÉT VESZTES KOALÍCIÓJA

KÉSELŐ MIGRÁNSOK, TEHETETLEN HATALOM

BELSŐ LÁZADÁS MERKEL ELLEN?

Bölcsődében gyilkolna fehér gyerekeket a néger rapper

Ukrán önkény a kárpátaljai magyarokkal szemben – hol vannak a jogvédők?

Tíz pontban cáfolta Sargentini vádiratát a Nézőpont Intézet – Elolvasható a teljes jelentés magyarul!

MAGYARORSZÁG = ELLENSÉGKÉP

A SARGENTINI-JELENTÉS 12 PONTJA

SOROS SZERVEZETEI IS BESEGÍTENEK

ORBÁN VIKTORNAK HÉT PERC JÁR

JOGI KISKAPUZÁS A JELENTÉS MEGSZAVAZÁSÁÉRT?

DEVIZAHITEL-AHOL AZ EMBEREK OLDALÁRA ÁLLT A TÖRVÉNY.

EGY HORVÁT ALKOTMÁNYBÍRÓ ELMAGYARÁZTA, NÁLUK MIÉRT NEM KELL TÖMEGESEN UTCÁRA TENNI A DEVIZÁSOKAT.

ELKÉPZELHETETLEN TERHEK

ÉS A MEGÁLLÍTANDÓ EURÓPAI UNIÓ?

a bankok tudatosan hozták őket olyan helyzetbe, amelyben nem rendelkezett a megfelelő döntésekhez szükséges információkkal.

AZ EMBEREK OLDALÁRA ÁLLT A TÖRVÉNY

Orbán Viktor-A mi kormányunk megmentette a devizahiteleseket

DEVIZAHITEL-AHOL AZ EMBEREK OLDALÁRA ÁLLT A TÖRVÉNY.

DEVIZAHITEL-AHOL AZ EMBEREK OLDALÁRA ÁLLT A TÖRVÉNY.

EGY HORVÁT ALKOTMÁNYBÍRÓ ELMAGYARÁZTA, NÁLUK MIÉRT NEM KELL TÖMEGESEN UTCÁRA TENNI A DEVIZÁSOKAT.

ELKÉPZELHETETLEN TERHEK

MIRE JÓK A SOKAT KÁRHOZTATOTT ALAPJOGOK?

ÉS A MEGÁLLÍTANDÓ EURÓPAI UNIÓ?

a bankok tudatosan hozták őket olyan helyzetbe, amelyben nem rendelkezett a megfelelő döntésekhez szükséges információkkal.

AZ EMBEREK OLDALÁRA ÁLLT A TÖRVÉNY

EKÖZBEN HAZÁNKBAN ÍGY NYILATKOZOTT A MINISZTERELNÖK. A VIDEÓ UTÁN A CIKK FOLYTATÓDIK!

MINDENKINEK MEGVOLT A MAGA FELELŐSSÉGE

Arlović szerint a jogvita szereplői elkövették azt a hibát, hogy nem vitték tovább az ügyet az Európai Bíróságra, hanem a saját jogalkotási folyamatukat tartották perdöntőnek a dologban.

"Ha ezt megteszik, elkerülhetőek lettek volna az adósokat ért jogsértések"

"az adós nem azért kért kölcsön, hogy a párnája alá tegye a pénzt, hanem hogy megoldja a saját vagy vállalkozása problémáit".

NYERHETTEK VOLNA A "DEVIZA"-KÁROSULTAK, DE A KORMÁNY NYOMÁSÁRA ELBUKTÁK A PEREKET.

Az Adóskamara alapítója szerint a devizakárosultak egyébként nyertek volna a bíróságon.

Most viszont fordulhat a kocka!

A magyar szerződések nem felelnek meg a magyar törvényeknek. A bankok szerződést szegtek, olcsó, megfizethető hitelt ígértek, amit nem biztosítottak. Az ügyvéd szerint egyszerű a magoldás.

Ravasz László magas sem adja fel a harcot. Szerinte az Európai Bíróság döntése után jelezni kell a hatalomnak, hogy már nem érdemes újra belenyúlnia az ügybe, mert többet veszít, mint amit a nyer, ha a jelenlegi stratégiáját folytatja, akkor ebbe az ügybe bele fog bukni.

A „deviza”-hiteles probléma megoldását nagymértékben segítheti az, ha minél többen értesülnek róla! Olyanok is, akiket esetleg közvetlenül nem érint. Te azzal is sokat segíthetsz, ha a „devizás” cikkeinket, videóinkat megosztod!

ÁTFOGÓ VIZSGÁLAT A VÉGREHAJTÓK ELLEN.

Vizsgálat indult a végrehajtó ellen-még a kamatot is vissza kell fizetnie az adósnak.

KIPAKOLNAK A BEHAJTÓK – HATALMAS DISZNÓSÁGOK

Bízunk benne, hogy nem csak a behajtókban, hanem volt, és a jelenlegi banki alkalmazottakban is megszólal a lelkiismeret.

Bevezetőnek egy kedves olvasónk rövid, de lényeges gondolatát közöljük:

Szeptember 20-a óta naponta leírom, hogy az EUB-hoz nem a magyar kúria tette fel a kérdéseket, s a válasz sem neki lett címezve.

Egy órán belül magához ragadta az értelmezési jogot, miközben az összes PJE-t és a három dh.törvényt ő hozta össze a kormány és a bankszövi egyezsége alapján. Az eredmény a hátunkon csattant.

Ennek a ténynek a fényében érdemes a C 51/17. sz. ítéletet olvasni, és értelmezni:

AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG C 51/17. ÍTÉLETE MAGYARUL. II. RÉSZ.

A „deviza”-hiteles probléma megoldását nagymértékben segítheti az, ha minél többen értesülnek róla! Olyanok is, akiket esetleg közvetlenül nem érint. Te azzal is sokat segíthetsz, ha a „devizás” cikkeinket, videóinkat megosztod!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Forrás MTI/Mérce
Címlapkép: Beregszászi Magyar Konzulátus /Karpatinfo.net