Korrajz
AZ EURÓPÁT SÚJTÓ INVÁZIÓ VALÓS OKAI ÉS CÉLJAI
Az
“európai uralkodó elit“, vagyis pszicho -és
szociopata gazemberek gyülekezete, saját népeik ellenségei. Amíg
Oroszországban Putyin erőssége a népe bizalma,
hazaszeretete, “nacionalizmusa” (amit maximálisan ki is
használ), addig Európában a “kormányok”
és főleg az ún. uniós irányítás elsődleges feladatának
tartja, hogy kényszerhelyzetbe hozott népei problémáit növelve
hozzon létre előnyt, hatalmat és elsősorban lopott gazdagságot
saját maga számára, leértékelve és ellehetetlenítve “volt”
sajátjait, kiszolgáltatva Európát a
bankárkasztnak.
A
részleteket, a lopások csalások, visszaélések és rablások
részleteit, sokszor és szinte minden szinten taglaltuk, ahogy a
hoppon maradt kormánypártokkal konkurens pártokba tömörült
tolvajok is ugyanezt teszik, csak náluk mindig a hatalmon levő
bagázs a tolvaj, nekünk meg mind a kettő. A nemzetek
elidegenítésének és összeugraszthatóságának elsődleges
feltétele, hogy megoszthatók legyenek, megosztást pedig a
címzetesen a Merkel-féle bérencpolitikával lehet
létrehozni, bár az uniós bábirányítás is ugyanazt teszi a
zsidó-lobby vezényszavára az európai bábkormányokkal együtt. A
tervezők, szervezők és levezénylők nem “láthatatlan
ellenségek“. Név és személy szerint is tudjuk jól,
kikről van szó…
Vezetői és közszereplői a Rothschildoktól a be -és felépített “kisebb halakig” teljes mértékben ismertek. A Föld, a bolygó, nem szorul aljas, minden gonoszságra képes embernek látszó véglények importjára. Bőséges az utánpótlás. Európa őslakosságának azzal kell szembesülnie, hogy képtelen a “nagy büdös demokráciában” életben maradáshoz való jogát érvényesíteni. A balliberálisnak, konzervatívnak, jobboldalinak mondott zsidó média egyre gyakrabban emlegeti az országokon belüli polgárháborút, de jelenleg még ennek az előkészítése folyik, illetve helyesen, a háború az erőszakos országfoglalók, az őket támogató kormányok, az ukrajnai helyzetre hivatkozva bevonult amerikai katonaság és a lakosság között fog hamarosan kitörni. Az “etnikai bomba robbanóanyaga” főként az utóbbi öt évben került az unióba sok millió bevándoroltatott személyében. A mostani “migrációs hullámnak” elkeresztelt erőszakos behatolás a gyújtózsinór. Az EU-irányítás és Merkel, akár a bukásuk árán is bevándorló-háborúba akarják sodorni Európát. Nincs “migrációs hullám“, csak a konfrontáció kirobbantásához szükséges létszámú alacsony társadalmi fejlettségű iszlám népesség támogatott bevezénylése. A bevándorlók elleni fellépés erőtlen nyarvogás azok részéről, akik azt hiszik, hogy kirablóik, gyilkosaik igazságot tesznek. A bevándorlás támogatása pedig nyílt hazaárulás, Európa-árulás, és még fizetünk is érte… kötél helyett…
Már az ókori rabszolgaság pilléreire épített “demokráciák” bukását is a népuralomnak nevezett, de valójában a megosztásra épülő hatalmi felépítmény okozta. Ez az, amit a zsidóság felismert és az újkori szabad-kapitalizmus és “demokratikus irányítás” álcája mögé rejtve töretlenül alkalmaz is. A “demokrácia” önmagában nem lenne rossz elképzelés, de mint a szocializmus és kommunizmus esetében is, nem nehéz egy jónak tűnő eszmerendszerre hivatkozva diktatúrákat létrehozni. A nyugat 2001-ig tartó “felhizlalása” és Kelet-Európa1989-tőli kifosztása megmutatta, hogy egységesített módszereket alkalmaznak, bár 1989-től 2009-ig még azon keseregtünk, hogy a nyugat kifoszt bennünket. Korábban még azt gondoltuk, hogy csak a volt szocialista országok részesülnek abban a “kegyben“, hogy a Szovjetunió égisze alatt felhalmozott közvagyont malacperselynek nézi a bankárkaszt és feltöri. 2009-óta, aLisszaboni EU garázdálkodása egyértelműsítette, hogy a “nyugat” sem kivétel. Már 2008-2009 körül is gyakran írtam arról, hogy a Kelet-Európát kifosztó Nyugat-Európa is a mi sorsunkra jut, pedig stabilnak tűnő jóléti társadalmak. A Nyugat-Európában és az USA-ban élő honfitársaink nem hitték el, hogy ugyanezt a sorsot szánták nekik is. Legtöbbjük még most sincs tisztában azzal, hogy saját tehetetlenségük, a demokrácia álcája alatt létrehozott “jóléti társadalom“, csak arra kellett, hogy legyen mit elvenni, mielőtt rabszolgákká válnak saját országukban, hazájukban.
Nevetséges amikor az “amerikai” amerikai nemzetről beszél. Az USA a világ legnagyobb csalása, mivel vegyes népességű államok megosztható egyvelege. Az USA-ban az írt azért utálják, mert makacs és erőszakos ír. A digó csak addig amerikai, ameddig külső ellenség ellen kell összefogni. A néger rögtön nigger, ha falkákban támadja meg “amerikai nemzettestvéreit“. Az angolszász “sáskanép“, akit mindenki utál. A spanyol és portugál anyanyelvű dél -és közép-amerikai vagy mexikói nem sokkal megbecsültebb és elfogadottabb, mint a kínai. És a zsidó, mint tabunak és érinthetetlennek számító uralkodó réteg, szinte mindenhol a titkolt gyűlölet tárgya. Ez a felépítmény bármikor mozgósítható, ha elhangzanak a (100 millió indián kiirtása révén rabolt) “haza védelme” bűvös varázsszavak, de egymás ellen is fordíthatók bármikor, mert szinte pillanatok alatt felszítható a különböző származású emberek egymás iránti előítélete, gyűlölete. De “szín alapján” is csoportosíthatók és összeugraszthatók a népességek. Csak az utánpótlásról és tenyésztésről kell gondoskodni. A “szovjet formáció” sem bizonyult életképesnek. Kelet-Európa és a Szovjetunió egyéb tagországainak eloroszosítási folyamata még 44 év után sem tudott sikeres lenni. A “kísérletek” sok tanulsággal szolgálnak…
Egyesek hibásan európai dekadenciának nevezik az európai népek lanyhulónak tűnő ellenállását a zsidó irányítással szemben, amikor csak arra koncentrálnak, hogy folyamatosan csökkenő színvonalú jólétüket még fenn tudják tartani. Európa országaiban egyre több a szegény ember, és egyre kevesebben tartják el a bevándorlókat, miközben Soros alapítványai rombolják a közerkölcsöt, Clinton kábítószermaffiája teríti az Afganisztánban termelt és katonai/diplomáciai csatornákon Európába és az USA-ba szállított drogot. Bill Gates és neje nem csak a demoralizálást támogatja, de a célzott és szisztematikus népirtást kémiai és biológiai eszközökkel, miközben gyakran elhangzik, hogy mi vagyunk a hibásak, mert miért mentünk Afganisztánba, miért bombáztuk Líbiát, Irakot, de Szíriát és másokat is. Ezektől a véleményektől, kieszelőiktől és végrehajtóiktól egyértelműen, véglesen el kell határolódni. Nem az az amerikai, brit, francia vagy akár magyar zsoldoskatona az, aki a dollármilliárdokat nyer a világot felforgató és megnyomorító érdekháborúkon. Ők csak olcsón megvásárolható bérencek, túlnyomó részükben még némi gondolkodási és érzelmi képességekkel is megáldva. Népeik igen jól becsapott és becsapható kis része ugyan támogatja az ilyen bankárkasztnak hasznot hozó, és katonák pusztulását okozó háborúkat, de a létszám csökken.
A
jelenlegi helyzetért a világ lakosságának túlnyomó része csak
annyiban felelős, hogy a fogyasztói társadalom “áldásainak
élvezetéért” olyanok kezébe tette le az irányítást,
akik módszeresen és szisztematikusan saját uralmuk kiépítésére
használták fel a tömegek idő -vagy elégséges intelligencia
hiányból fakadó felületes vagy hiányos ismereteit. Felesleges
önmarcangolás és az I-II. Világháborús szemlélettel
egyenértékű haza megvédése szemlélet a kiprovokált és a
bankárkaszt által megtervezett háborús helyzetekre, etnikai
konfliktusokra, területi vitákra úgy tekintve, mintha a népek
akarnák. Amiről azt mondják, országok vagy nagyhatalmak,
valójában csak ismert származású szűk csoportok érdekei, akik
ebből nyerészkednek, állítanak elő stratégiát az egymás
elleni konkurenciaharcukhoz. Ha érdekeik ütköznek, egyrészt
megfojtaná egy kanál vízben a konkurenciáját képezőket,
másrészt pokolba kívánja ideiglenes szövetségeit is. Ez a
“zsidó törvény”, de nem csak a zsidók vérfertőzöttek.
Manapság már azért alkalmaznak olyan módszereket, mint a
“migráció válság“, mert a kormányokba, uniós
irányításba, a “hit képviselőibe” egyre
kevésbé fektetnek a tömegek energiát. Főleg a “fejlett
országok” lakosságánál jellemző ez.
3000-3500
éve még, a “terv” kidolgozásakor, vallási
ellentétekre építettek, amikor a világ térdre kényszerítését
és rabigába hajtását eltervezték. Ma már csak Afrika,
a Közel-Keletés a Távol-Kelet olyan
területek, amelyek vallási szinten felhasználhatók azok számára,
akik vérfertőzés útján remélik biztosítani génhibás utódaik
jövőjét. Orbán hiába próbálkozott a “keresztény
Európa védelme” jelszavakkal a migránshullám kapcsán
1456-1552-re utalva, Magyarország szerepe más
ebben a játékban. 1552-ben ez még bevált, sőt még 1939-ben is.
Érdekes módon, az Echo TV-ben Bodrogi
Gyula színművész szájából hangzott el az, amit már
évek óta írok az oldalon. Az Eurázsiai Uniót várja,
aminek a fővárosa Budapest lesz. Ma azzal lehet az
európai és amerikai embereket háborúba kényszeríteni, ha
életterüket, életszínvonalukat akarják megtámadni. A vallás
védelme hátrébb sorolódott, ami, ismerve a Vatikán és
a katolikusnak nevezett judeo-keresztény egyház tevékenységét,
felépítményét és szereplőit, érthető, de hinni tiszta
ősvallásunkban, hazánk és családunk védelmében is lehet, hamis
igék nélkül. Néhány szóban szükséges megemlékezni dísz
zsidónkról, Sorosról is. Ugyanazt a nótát
fújja, mint az EU 2009-től:2014-ig “Európa
elöregszik“. Sajnálatos módon az európai fiatalok –
helytől, országtól függően – gyakran 50%-os részvételt
mutatnak a munkanélküliségi rátákban. Miért is
nincs szaporulat? Milyen jövő reményében lenne? Mit is kell
megoldani a bevándoroltatással? Miért kell Európának még több
munkanélküli?
Izrael természetesen készül a “védekezésre” a Közel-Keleten, mert Irán újabb 3000 katonát küldött Szíriába a Forradalmi Gárdából,Kuba is 2000 főt. Azért írtam, hogy a Közel-Keleten készül Izrael, mert nem csak ott kell védekeznie (támadni, ez “dolga”). Kiterjedt érdekeltségei vannak Európában is, főleg Magyarországon. Orbánezeket egyenlőre meg tudja védeni, cserében még több lehetőséget kap szétosztani a maradék közvagyont. A Közel-Keleten az izraeli IDF több fronton készülődik és harcol. Egyrészt a megint nagyon aktívvá vált palesztinok, másrészt a rabolt területek veszélybe kerülése okán, pedig nem Erec-Izrael az igazi cél, de még nem végezték el közel-keleti romboló feladatukat.
Az EKB (Európai
Központi Bank, Bázeli és FED felügyelettel), 2010. február
26-án kiszivárgott tagországoknak kiadott utasítása alapján az
európai gazdaságokat le kell építeni. A “lánglelkű”
zsidó-lobby által kiadott parancs értelmében az európai
nagyvállalatok aTávol-Keletre száműzték iparukat,
pedig a fizetőképes kereslethez európai és amerikai vásárlóerő
szükséges. Ki fog Európában vásárolni? A
munkanélküli fiatal, esetleg a munkanélküli bevándorló? A
volt NDK területéről elvándorolnak a fiatalok,
nyugatabbra. Ha nincs munka, fogy a lakosság. Ha kiviszik a munkát
a Távol-Keletre ott szaporodik a népesség, mert
ott képződik jövedelem belőle. Kiket is kell valagba
rúgni ezért?Ugyanazokat. A világban zajló folyamatok
vizsgálatában meg kell említeni a közel-keleti és ukrajnai
helyzetet. Szíriában az USA és
csatlós rablóbandái a kormányerőket bombázzák, az oroszok meg
az ellenzéket. A csata nem azért dúl, mert fel kellene
szabadítani Szíriát, Irakot, esetleg Líbiát.
Az orosz dominancia megszerzése ez esetben azt jelenti,
hogyOroszország el tudja-e látni
energiahordozóval Európát Ukrajnán és Szírián
keresztül(erősítve pozícióját), valamint uralhatja-e
a Leviathan-medence kiaknázását. A
földközi-tengeri Leviathan-medence kitermeléséért
1976-óta irtják a palesztinokat. Összehoztak HAARP-al és
chemtrails-el egy “Arab Tavaszt“, amellyel nem mellesleg
totálisan kifosztották és tönkretették Líbiát, Afrika
Svájcát, tovább rombolták Irakot. Szíriát,
Afganisztánt véget nem érő háborúba kényszerítették,
és a környékező országokat is belerángatták az USA és
Izrael terrort létrehozó politikájába, de mindennek a
mozgatórugója a stratégiai haszonszerzés, bármilyen áron. Mivel
a 2010. elején kiszivárgottEKB utasítás második
pontja parancsba adta az EU tagországok nemzeti
kormányainak felszámolását, ahol ez nem történt meg korábban,
megtették. Európa minden államában zsidó vagy
zsidó irányítású “kormányok” árulják
hazájukat, illetve másét. Nálunk csak a 70-es években kezdték
kitenyészteni a gengszterváltás utáni “politikai
elit-utánpótlást“. A nyugat-európai “tradíciók”
ettől sokkal régebbiek… mivel Mátyás haláláig
nem, és később is csak nehezen tudták Magyarországon ezt
megvalósítani.
Az EKB utasítás
harmadik pontja szerint, be kel vezetni Európában a
katonai irányítást. ABilderberg legfelső
irányításának végrehajtójaként Sorosnak jut
minden lázadásszervezés, demoralizálási tevékenység,
kábítószer terjesztési, genetikai hibák okozta nemi defektusok
népszerűsítése. Soros és szervezetei óriási
háttérpotenciálra támaszkodnak és közvetlenül segíti a
média 96%-át uraló média-lobby, ami “természetesen”
szintén zsidó tulajdonú és irányítású. Szerencsére már
egyre nagyobb létszámban látják át az emberek,
hogy Európaújrafelosztása egy szisztematikus, előre
megtervezett, kitervelt folyamat eredménye. A voltNDK területeinek
fejlesztéshiányosságai is ennek köszönhetők pedig az NSZK
2000 milliárd eurót ölt ebbe, kérdés: kinek.
Az Eurázsiai Uniónak, vagy bevándorlóknak, pedig a
több, mint 80 milliós NSZK-ban (Németország
1945-óta nem létezik) 10%, vagyis 8 millió ember
munkanélküli, sokuk ingyenkonyhákon jut élelemhez. Az ún.
fősodratú média egyik része csak tényeket, eseményeket közöl,
azokból is csak azokat, amelyek a tömegek gondolkodási irányának
alakításához szükségesek. A média másik része elemez,
megvitat, olyan terelgetésekkel, melyek sok nyilvánvaló és
korábban már leírt igazságot tartalmaznak, de kínosan kerülik,
hogy megnevezzék a tényleges irányítókat. A “ballib
ellenzék” szinte semmit sem közöl, csak kifogásol. A
jobboldali zsidó média látszólag elemez, de “következtetéseiket”
a legtöbb esetben már évekkel ezelőtt leírtuk.
A szíriai egyre nagyobb mértékű orosz, iráni és kínai beavatkozás is Európa szeleteinek megszerzéséért folyik, és ebben bármennyire is furán hangzik, orosz és izraeli közös érdekek is találkoznak, mint ahogy a lengyel Kaczyński-kormány lemészárolásakor is találkoztak.
A szíriai egyre nagyobb mértékű orosz, iráni és kínai beavatkozás is Európa szeleteinek megszerzéséért folyik, és ebben bármennyire is furán hangzik, orosz és izraeli közös érdekek is találkoznak, mint ahogy a lengyel Kaczyński-kormány lemészárolásakor is találkoztak.
Bár egyesek, így Hossó Andrea is azt mondja, a kelet-európai országok, élükön Magyarországgal, maguk alakítják ki a migránspolitikájukat, ez nem igaz. Már az önállóság látszatának fenntartása sem könnyű feladat, és célja mindössze annyi, hogy a megosztottság, megoszthatóság fenntartható legyen. Európa újrafelosztása szempontjából, egy NSZK-ból elindított önvédelmi háborús hullám biztosíthatja az áhított katonai irányítás bevezetését, bár magát a Lisszaboni EU-t is erre hozták létre, és ennek érdekében alakították ki az EU megoszthatóságra és tetszőleges manipulálhatóságra kihegyezett irányítási struktúráját is. Külön-külön kezelve Európa országait, sokkal nehezebb lett volna kifosztani, leépíteni és felszámolni. Így személytelenebb, egy “közös politikára” hivatkozva. A kiszolgáló helyi személyzetet már a 60-as, 70-es években elkezdték kiválogatni az 1989-es “váltásra”.
Mint fentebb említettem, az Európát sújtó invázió és a kierőszakolni szándékolt kvótarendszer a tagországokba telepített etnikai bombák gyújtózsinórja. Itt pedig már olyan érdekek dominálnak, amelyek szervesen kapcsolódnak Izraelhez, Kazáriához és azEurázsiai Unióhoz, valamint a tervezett amerikai-nyugat-európai egyesülési tervekhez. Merkelnek és Junckernek, valamint lengyel, francia és egyéb politikusnak mondott támogatóiknak egyértelműen kiadták a feladatot, ahogy Orbánnak is…
A
bevándorló-invázió valódi okai
A
bevándorlás minden rendszernél egy olyan etnikai fegyver, amely
tetszőlegesen szabályozható és felhasználható. Azokban az
országokban, amelyekben rendelkezésre áll meglévő eszközként –
ezért emlegette Orbán a cigányságot – nem
ajánlatos bevándorlókkal is bővíteni a palettát, mert a meglévő
etnikum és az őslakosság, bár különböző okok miatt, de
összefogva támadná meg a létét, életkörülményeit
veszélyeztetőket beleértve a kormányzatot, kiszolgálóit és
minden velük összekapcsolható személyt.
Európában az emberek nem értik, hogy mi az oka a hirtelen támadt inváziónak. Odáig már eljutottak az okos “médiaelemzők“, hogy a tömeges menekülés anyagi fedezete és az útbaigazítás mögött Soros és nyilvánvalóan a mögötte álló Rothschildok, Rockefellerek és a brit királyi család áll a Bilderberg Group összes erőforrásával. A bevándoroltatás, vagy fizetett invázió valódi céljáról viszont sehol sem esik szó, bár az esetleges terrorista veszély már napirenden van.
Európában az emberek nem értik, hogy mi az oka a hirtelen támadt inváziónak. Odáig már eljutottak az okos “médiaelemzők“, hogy a tömeges menekülés anyagi fedezete és az útbaigazítás mögött Soros és nyilvánvalóan a mögötte álló Rothschildok, Rockefellerek és a brit királyi család áll a Bilderberg Group összes erőforrásával. A bevándoroltatás, vagy fizetett invázió valódi céljáról viszont sehol sem esik szó, bár az esetleges terrorista veszély már napirenden van.
Szinte
mindenki tudja, hogy az USA a végletekig
eladósodott. Azt is, hogy az adósságaitól úgy szabadult meg
korábban és óriási hadiköltségeit is úgy fedezte/fedezi, hogy
megtámadta hitelezőit vagy koholt vádakkal megtámadott és
kirabolt országokat. A 2008-2009-ben kirobbantott
álválság Európa kifosztására, kirablására
készült. Ezért volt fontos a Lisszaboni Szerződés 2009.
október 31-es minden áron történő ratifikálása (csalások), és
2009. december 1-es hatályosítása. A “válság”
károsultjai azok az európai, amerikai bankoknak hitelező bankok és
biztosítók voltak, akiket uniós forrásokból, vagyis európai
adófizetők pénzéből többször is “feltőkésítettek“.
Az ötlet nem új keletű, mert 2001. 9/11 WTC-s “kárait”
is Európai biztosítókkal fizettették meg.
Az EU tagországainak túlnyomó részénél az EKB (Bázel-FED) vette át a felügyeletet, és tette lehetővé a FED módszereihez hasonlóan a korlátlan, fedezet nélküli pénzkiadást. A tagországok aranykészlete, már akiknek még volt, jórészben eltűnt vagy nem adják vissza.
Az EU tagországainak túlnyomó részénél az EKB (Bázel-FED) vette át a felügyeletet, és tette lehetővé a FED módszereihez hasonlóan a korlátlan, fedezet nélküli pénzkiadást. A tagországok aranykészlete, már akiknek még volt, jórészben eltűnt vagy nem adják vissza.
A Transzatlanti
Szabad-kereskedelmi Egyezmény az utolsó kifosztási
lépcső, az ipar kitelepítése és az ESM létrehozása
után, ami lehetővé teszi Európa teljes gazdasági
felügyeletét, leszabályozását, gyarmattá tételét.
A bevándorlók elleni harc fog rendkívüli állapotot, majd katonai
irányítást eredményezni. Mindez azért szükséges a bankárkaszt,
a kazár-maffia számára, mert az euró összeomlás
az EU széthullásához vezetne és az USA-nak
átadható központi irányítás elvesztését jelentené. Ezt
megelőzendő, az Európát kiárusító és
eláruló EU-vezetés, a bevándoroltatottakat használja
fel a kormányok és az EU vezetés elleni lázadások
kitöréseinek elkerülésére azzal, hogy felkészülve irányítottan
maga hozza létre a belháborús helyzetet, majd erre hivatkozva
hadiállapotot vezethet be (érdemes a FIDESZ illegitim
alkottákolmányt áttanulmányozni) külföldi haderővel
megtámogatva. Ma már Európa lakosságának
túlnyomó része tisztában van azzal, hogy kormányaik ellenük, és
akaratuk ellenére hoznak döntéseket. Orbán “mennybemenetele”
is hamar zuhanássá változhat, mert semmi egyebet nem tett,
minthogy a széles határszakaszon beáramló tömeget szűkebb
keresztmetszetre terelte, egyúttal megakadályozva a kerítés
építésével, hogy a magyar lakosság el tudjon menekülni az orosz
felügyeletű Szerbia felé, mert akkor a határon
már lőni is fognak. Már amúgy is elegendő terrorista lépett be
az EU területére, nem beszélve a meglévő
kormány -és ellenzéki pártokról…
Európa országai
lakosságát külső és belső ellenség is pusztítja. A keleti
energetikai lehetőségeit Ukrajna felügyeli, a
délit a szíriai háború, a török vagy görög áramlat
építésének elmaradása, a Déli-áramlat és a
NABUCCO-éval együtt. A saját készleteket nem engedik
kiaknázni. Görögország Égei-tengerbentalálható
készleteiről nem is beszélnek, mert kisajátította
a Goldman-Sachs, ahogy aFöldközi-tenger gázmezőit is
az oroszokkalés Izraellel karöltve. A
lengyel, magyar, szlovák, román és ukrán lelőhelyekkel ugyanez a
helyzet. Nem engedik meg a geotermikus energiatermelést sem
(a magyar kiépítést és felhasználást a Világbank tiltotta
le még 1990-ben és azóta is megakadályozzák a
felhasználást).
Az EU irányítás eddigi képviselői, az európai kormányok politikusai összelopott-rabolt javaik és alárendelt hatalmuk részleges megtartásáért minden aljasságra képesek. Az NSZK-ban már eszkalálódik a helyzet. Hamarosan még több terrorcselekmény és összecsapás várható. Ha az NSZK és Ausztria lezárja a határait. A “menekültekből” erőszakos behatolók lesznek, mert addig nem áll le az áradat, ameddig közéjük nem lőnek és Sorosék pénzcsapjait el nem zárják.
Az EU irányítás eddigi képviselői, az európai kormányok politikusai összelopott-rabolt javaik és alárendelt hatalmuk részleges megtartásáért minden aljasságra képesek. Az NSZK-ban már eszkalálódik a helyzet. Hamarosan még több terrorcselekmény és összecsapás várható. Ha az NSZK és Ausztria lezárja a határait. A “menekültekből” erőszakos behatolók lesznek, mert addig nem áll le az áradat, ameddig közéjük nem lőnek és Sorosék pénzcsapjait el nem zárják.
Nehéz
eldönteni, hogy ki a menekült és ki az erőszakosan benyomuló
bevándorló, aki csak a szociális rendszeren akar élősködni,
mert európai szintű munkára alkalmatlan, de eddig sem volt szokás,
hogy a legjobb körülményeket biztosító országba “menekül”
a menekült. AGenfi-konvenció sem írja le, hogy a háborús
menekülteket a Rózsa-dombra kell telepíteni, mert az
országában amúgy is hátrányos helyzetű őslakosság nem tűri
el, hogy további többletterheket tegyenek a vállára, főleg az
amúgy is szegényebb Kelet-Európában. AzUSA, Izrael,
Nagy-Britannia, Franciaország, NSZK, Ausztria multinacionális
vállalatai és bankjai pénzéhségét ne az európai lakosság
fizesse meg sokadszorra. Merkel és Junckerazért hoz
létre Európában iszlám válsággócokat, hogy az eddigi
csalások eltussolására a muszlim erőszakos bevándorlók
gettósodott betelepedését és tömörüléseit (Link)
fel tudja használni a lakosság ellen és a korábban sokszor
említett s.2277-es amerikai törvény bevezetéséhez. Ez utóbbi, a
katonai irányítás miatt kiveszi a döntési lehetőséget a
lakosság kezéből, egyúttal mentesíti a felelősségre vonás
alól az áruló “politikai elitet“. A Lisszaboni
EU-t Európa kivégzésére hozták
létre, Európa kifosztására, elkótyavetyélésére és
gyarmattá tételére… de az ide vezető részletek előrejelzések
és a történések elemzései eddig is megtalálhatók voltak az
oldalon.
Az iszlám hívők nehezen, vagy csak nagyon lassan integrálhatók, főleg a szándék hiányában. Az eltérő társadalmi és vallási berendezkedés soha nem fog összeolvadni az európaival vagy az orosszal. Mint fentebb már jeleztem, a munkanélküliekkel bőven ellátott Európa, köszönhetően a bankárkaszt mohóságának, nem nyer semmit a beözönlők inváziójával. Az csak süket duma, hogy megoldaná Európa létszámcsökkenési problémáját.Európa lakosságának fogyását csak az tudja megállítani, ha úgy növekedik az életszínvonal, hogy a családok mernek gyerekeket vállalni, mert biztosítva látják a felnevelésüket. A muszlimot ez nem érdekli, a bankárkaszt pedig szándékosan hozta létre ezt a helyzetet európai “politikusok” tevékeny közreműködésével. A szíriai menekültek egyöntetűen azt mondják, visszamennek, ha véget ér a háború. A többi erőszakos honfoglaló ilyen irányú szándékai nem ismertek, kezdve az egyre nagyobb arányú gettósodással, ami cselekvésre kényszeríti Európát. A német tehén, ahogy az EU “irányítás” (???) bérencként háborút akar.Európán belül és a Közel-Keleten is. Az ukrajnai időzítés szándékosságáról már sokszor írtam. Ez a harmadik “front“, mindez energia nélkül, sok helyen 10-15%-os zsidó megszállás mellett, amit még növekvő amerikai katonai jelenlét is biztosít, mert ez utóbbira elsősorban nem az oroszok, hanem Európa lakossága ellen van szükségük.
Az USA-nak
már nem sok dobása van, mielőtt végleg kenyértörésre kerül
sor a világban.Európa amerikai érdekek mentén általa
generált “iszlám-keresztény” belháborúja miatt
katonai irányítása alá rendelni Európát, és
a Transzatlanti Szabad-kereskedelmi Egyezményre hivatkozva
a maradékát is ellopni, elrabolni az EU tagországaitól,
amit még meghagytak kifosztásra létrehozott szervezetei, az IMF,
a Világbank, a Goldman-Sachs és járulékos szervezeteik,
mint az EKB, az ESM és a tagországok
nemzeti bankjai. Viszont ebbe a “játékba” még
beleszólnak néhányan, mert Európa és
a Közel-Kelet után az USA dollárösszeomlás és
a fizetésképtelenség bejelentése, majd Kína következik, utána
meg az oroszok, de ezt ők is tudják…
Tulok László
KRÚG EMÍLIA ÚGY ÉGETTE MAGÁT AZ M1-EN, MINT A NÁCIK A REICHSTAGOT
Tudatlanságból, hozzá nem értésből, és butaságból jelesre vizsgáztak a cionista hátszelű kérdezők.
Gyöngyösi Márton a Ma Reggelben:
Gyöngyösi Márton a Parlamentben tett kijelentéséről - Ma reggel (2012-11-28)
Vona Gábor: "Szeretnénk tudni hány izraeli állampolgár ül a parlamenteben" (2012-12-03)
És,
hogy ennek a három darab szerencsétlennek fogalma legyen arról,
miért is jelent nemzetbiztonsági kockázatot az izraeli-magyar
kettős állampolgárok jelenléte a magyar közigazgatásban, a
parlamentben és kormányban (bár
kételkedünk abban, hogy értelmi szintjük a felfogás állapotába
emelkedne),
itt hallgatható meg Benjamin Harrison Freedman 1961-es beszéde.
Benjamin H. Freedman beszéde I. rész, 1961, Washington
Benjamin H. Freedman beszéde II. rész, 1961, Washington
Benjamin H. Freedman beszéde III. rész, 1961, Washington
Benjamin H. Freedman beszéde IV. rész, 1961, Washington
Rózsadombi paktum I. Hazaárulás felsőfokon
Rózsadombi paktum
Köztünk élő hazaárulók
Világ-Panoráma - Papp Lajos - Hazaárulók és haza kiárusítók - 2013.05.03
Nemzeti
InternetFigyelő
Kapcsolódó: Olvasói
levél: A Jobbiknak igaza van
Titkos Elitek: Miért Forbes Rich Listja nem tartalmazza a világ leggazdagabb családjait?
A
mainstream média soha nem volt nagyobb ereje, mint ma. Kérdezd
meg magadtól, ki irányítja? Az a tény, hogy mindössze hat
vállalat ellenőrzi több mint 90% -a, amit olvasni, figyelni és
hallgatni. Hat vállalat, amely a "programozásokat"
irányítja az egész országnak.
Ez
sok hatalom néhány kézben. Ki "a függöny mögött álló
férfiak" mindazokkal az irányítással? A válasz nem
gyakori tudás, mert a mainstream média kétségbeesetten tartja
titokban.
Ahogy
az Oxfam arra figyelmeztet, hogy a globális gazdagegyenlőtlenség
spirális kiállás nélkül, az igazi
aktivista megkérdezte,
miért hiányoznak a Rothschildok és a Rockefellerek az üzleti
magazin végleges éves útmutatójából ... néhány megdöbbentő
kinyilatkoztatással.
"Engedjék
meg, hogy kiadjam és irányítsam a nemzet pénzét, és nem
érdekel, ki teszi törvényeit."
Ez
egy House of Rothschild maxim,
amelyet széles körben a Mayer Amschel Rothschild bankügynököknek
tulajdonítanak 1838-ban, és azt mondta, hogy alapító elve a
korábban elszegényedett bank- és politikai rendszer alapja. A
Rockefellerekkel együtt a Rothschild-dinasztia a becslések szerint
több mint egy trillió dollárt ér. Hogyan hatnak ezek az
erőteljes családok a globális gazdagegyenlőtlenségek jelenlegi
válságához? Miért olyan sokan nem tudják létezésüket, és
miért nem említi Forbes ezeket a világ leggazdagabb népének éves
listáján?
A globális
jólét egyenlőtlensége az irányítás alatt van, és nem
véletlen.
2014
januárjában az Oxfam bejelentette, hogy
a bolygón a leggazdagabb 85 ember részesedik 110 billió dollár
összjövedelméből. Ez a szám a Forbes 2013-as gazdag
listáján alapult, és a világ népességének alsó felének (3,5
milliárd) teljes vagyonának 65-szerese. Miközben néhány
megtévesztő kommentátor üdvözölte ezt
"fantasztikus hírként", a többiek undorodtak. Winnie
Byanyima, az Oxfam ügyvezető igazgatója abban az időben azt
mondta: "Megdöbbentő, hogy a 21. században a világ
népességének fele nem több, mint egy apró elit, amelynek számai
kényelmesen elférnek egy kétszintes buszon."
Két
hónappal később, az Oxfam számításait követve, és az új,
2014-es gazdag listát közzétették, Forbes újságírója, Kasia
Morena tett néhány tényellenőrzést. Azt találtuk ,
hogy a milliárdosok száma tulajdonában ugyanaz, mint a
legszegényebb 3,5 milliárd esett 85-67: amely bemutatja egy
hatalmas bővülése a globális egyenlőtlenségek különbség
mindössze egy év alatt.
Gyors
előrelépés 2015-re, és egy másik Oxfam- vizsgálat . A
szegénység elleni szeretet januárban arra figyelmeztetett, hogy ha
nem tesznek semmit a globális vagyonegyenlőtlenség leküzdésére
- például a vállalatok adófizetésére és a part menti
adóparadicsomok bezárására -, akkor a leggazdagabb 1% -uk többet
fog tulajdonítani, mint a világ minden más tagja 2016-ban
kombinálva. A Wealth nevű dokumentumban:
Mindent egybevetve, és többet akarva, az Oxfam felvázolta, hogy a
leggazdagabb 1 százalékos részesedése a globális vagyonból a
2009-es 44% -ról 2014-re 48% -ra emelkedik, és valószínűleg
meghaladja az 50% -ot 2016. Winnie Byanyima
ismét figyelmeztetett hogy
az egyenlőtlenség robbanása visszatartja a globális szegénység
elleni küzdelmet abban az időben, amikor egy kilenc emberben nincs
elég enni, és napi több mint egymilliárd ember él kevesebb napi
1,25 dollárért.
A
szervezet azt is felvázolta, hogy a milliárdosok 20 százaléka
világszerte érdekelt a pénzügyi és biztosítási szektorban, egy
olyan csoport, amely az elmúlt 12 hónapban 11 százalékkal növelte
pénzbeli vagyonát. A gyógyszeriparban és az egészségügyi
ágazatban érdeklődő milliárdosok aránya 47 százalékkal nőtt,
és az iparág több mint 500 millió dollárt költött
Washingtonban és Brüsszelben, csak 2013-ban.
Tényleg
azt akarjuk, hogy egy olyan világban élni, ahol az egy százalék a
vállalat több mint a többiek együtt?”Byanyima kérték . "A
globális egyenlőtlenségek mérete meglehetősen megdöbbentő, és
a globális menetrendet felvető kérdések ellenére a
legegyszerűbbek és a többiek közötti rés gyorsan növekszik."
Ismerje
meg a világ vagyonának 50% -át (és számolja).
Itt
van Forbes ( valós
idejű )
listája azoknak a 66 milliárdosoknak, akik (hivatalosan) sajátjaik
a globális eszközöknek a felét, és hamarosan több mint
hétmilliárd népességgel együtt maradnak a föld többi
részében. Ezek a nagyvállalatok vezérigazgatói, az olaj- és
gázmágnások, valamint a szilikonvölgyi vállalkozók körét
képviselik. A lista adatai, a nettó vagyon, százalékos
változás a 2015-ös eredmények óta, életkoruk, iparuk és
nemzetiségük alapján. Bill Gates első helyen áll 469
milliárd dollárral, James Simons pedig a 66 milliárd dollárral a
fedezeti alapokból.
De
hol vannak a világ királyi családjai? És még inkább, hogy
hol vannak a Rothschildokés
a Rockefellerek? Ez a két család egy elképzelhetetlen
vagyonmennyiséggel rendelkezik, amely meghaladja a billió markot -
ezek az egyedüli milliárdosok a világon, és mégis hiányoznak a
Forbes listájáról minden egyes évben, valamint azokkal a néhány
emberrel együtt, akikről úgy gondolják, médiaink, vállalataink,
tudósaink, sőt a pénzkínálatunk is.
1) Lord Jacob de Rothschild. 2) Fia, Nathaniel. 3) Baron John de Rothschild 4) Sir Evelyn de Rothschild 5) David Rockefeller 6) Nathan Warburg 7) Henry Kissinger 8) George Soros 9) Paul Volcker 10) Larry Summers 11) Lloyd Blankfein 12) Ben Bernanke
A
világ legerősebb és leggazdagabb emberei közül öt a Rothschild
és Rockefeller dinasztiákhoz tartozik.
A
Rothschild és a Rockefeller-dinasztia: A hatalmas hatalommal nagy
titok jön
A
Forbes gazdag listája nem foglalja magában a királyi családtagok
vagy diktátorok tagjait, akik hatalmukon keresztül hatalmat
gyakorolnak vagy országuk gazdagságát irányítják. Így az
igazi emberek, akik a vonósokat húzzák, abszolút titokban tudnak
dolgozni anélkül, hogy a média figyelmen kívül hagyná őket
(hacsak nem gondosan építettek pozitív
propagandát ,
mint például a Rothschildok jótékonyságáról szóló cikk ).
Forbes
azon politikája, hogy kizárja az államfőket a gazdag listából,
megmagyarázza, miért hiányzik az angol királynő, bár senki sem
tudja a vagyonát mindenesetre: részvényei a Bank of England
Nominee számlái mögött maradnak. Mint a Guardian újsága 2002
májusában jelentette be:
"A magánvagyon értékeinek vad változatosságának oka a
részvénytulajdonosok portfóliójának titokzatosságára utalhat
... Az alanyai nem tudnak nyilvános érdekességi nyilvántartáson
keresztül tudni. , mint államfőjük, úgy dönt, hogy befekteti
pénzét. Ellentétben a [brit politikusokkal és lordokkal], a
királynőnek nem kell évente kijelentenie az érdekeit, és ennek
következtében alanyai nem kérdőjelezhetik meg, vagy tudni fognak
a lehetséges összeférhetetlenségekről ... "
Ugyanez
mondható el a Rothschildok és
a Rockerfellersek
számára ,
akiknek európai elődei gazdagabbak voltak, mint bármelyik királyi
család akkoriban. Úgy gondolják, hogy a családok létrehozták
és megváltották a Federal Reserve-t (G Edward Griffin "The
Creature From Jekyll Island", és Dean Henderson
újságírójának ezt a kutatásátjavasoljuk
olvasni, ha mélyebbre akarsz kerülni a témában). Lehet, hogy
miért nem lehet alábecsülni azokat
a családokat, akiknek a hatalmát a globális ügyek manipulálására
az elmúlt száz év során nem védik Forbes "nem is megy
ott" politika?
Nyugdíjas
menedzsment tanácsadó Gaylon Ross Sr, a Who's Who of the Global
Elite szerzője 1998-ban nyilvánvalóan elmondta, hogy a Rockefeller
család együttes gazdagsága körülbelül 11 trillió dollárral és
a Rothschildok 100
trillió dollárja ... mi lehet ez a szám 17 évvel később? Alig
lehet elképzelni, de talán a pénz nem a legfontosabb dolog az
átlagos billiójához, egyébként ...
"Az
egyetlen gond a gazdagsággal, hogy mit csinálsz ezzel?"
Retorikai kérdés volt ,amelyet
John D. Rockefeller nem tett. Nos, ha Aaron Russo
bizonyságtételét hinni fogják, a Rockefeller gazdagsága a
világon biztosan nem fog hasznosítani az emberi faj javára ...
Tiltott GMO Magyarországon? - Kiborult a zöld ombudsman, a TTIP vétóját követelik
"Hiába
védi Magyarországot a GMO-któl az alaptörvény, az EU-USA
szabadkereskedelmi egyezmény aláírása után a biotechnológiai
cégek beperelhetik majd Magyarországot a tilalomért - mondta Szabó
Marcell zöld ombudsman. Civilek szerint Magyarországnak a jelenleg
tárgyalt formájában meg kellene vétóznia az egyezményt." -
írja a "Minket
is letarolnak
a buherált növények" című
cikkében a Napi Gazdaság.
Szabadkereskedelmi
liberális tolerancia a gyakorlatban
További
GreenR posztok a témában:
Kiemeljük
a Napi Gazdaság híréből az első két bekezdést:
Akármilyen határozottan is áll ki a kormány emellett, Magyarország GMO mentessége veszélybe kerülhet, ha a jelenleg tárgyalt feltételek mellett életbe lép a TTIP néven ismert, az EU és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi egyezmény. Erről Szabó Marcell, az Alapvető Jogok Biztosának Jövő Nemzedékek Érdekeinek Védelmét Ellátó Helyettese beszélt környezetvédő civilekkel közös sajtótájékoztatóján. Szabó az eseményen felhívta a figyelmet, hogy bár eddig mindig kiállt amellett, hogy Magyarországon ne legyenek genetikailag módosított növények vagy élelmiszerek, és az ország GMO mentessége az alaptörvényben is szerepel, valamint uniós garanciák is vannak erre, az EU nemzetközi egyezményei az alkotmányokat és az uniós jogszabályokat is felülírják.
Akármilyen határozottan is áll ki a kormány emellett, Magyarország GMO mentessége veszélybe kerülhet, ha a jelenleg tárgyalt feltételek mellett életbe lép a TTIP néven ismert, az EU és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi egyezmény. Erről Szabó Marcell, az Alapvető Jogok Biztosának Jövő Nemzedékek Érdekeinek Védelmét Ellátó Helyettese beszélt környezetvédő civilekkel közös sajtótájékoztatóján. Szabó az eseményen felhívta a figyelmet, hogy bár eddig mindig kiállt amellett, hogy Magyarországon ne legyenek genetikailag módosított növények vagy élelmiszerek, és az ország GMO mentessége az alaptörvényben is szerepel, valamint uniós garanciák is vannak erre, az EU nemzetközi egyezményei az alkotmányokat és az uniós jogszabályokat is felülírják.
Ez
a GMO-k esetében azzal jár, hogy az alkotmányos tilalom ellenére
egy befektetni szándékozó biotechnológiai cég – például az
amerikai Monsanto – beperelhetné Magyarországot egy kereskedelmi
választott bíróságon, a tilalom visszavonását vagy kártérítést
követelve a potenciális profit elvesztése miatt. A magyar vagy
amerikai bíróság helyett ilyen esetekben a jogrendszeren kívüli
arbitrázs-bíróságok döntenek, ezt a lehetőséget a TTIP
részeként tárgyalt beruházásvédelmi és vitarendezési
mechanizmus (ISDS) garantálja. Így tehát ha Magyarország
támogatja és elfogadja a TTIP-tervezetet a beruházásvédelmi
mechanizmussal együtt, akkor nehéz lesz megtartani a
GMO-moratóriumot. A magyar államnak – minden más uniós
tagállammal együtt – pedig meg kell majd gondolnia, milyen
élelmiszerbiztonsági vagy környezetvédelmi szabályokat hoz,
amelyeket nem támadnak majd meg a befektetők. ... Olvassa
tovább a teljes hírt a Napi Gazdaság Online oldalán!
További GreenR posztok a témában:
Friss kutatási eredmények az autizmus és a növényvédőszerek kapcsolatáról
Kína 1 millió tonna génkezelt kukoricát küldött vissza az USA-nak
GMO: Néhány kilóra megvett magyar tudós és a kilónyi tumorok
Erősödő ellenállás GMO téren az egész világon
Ki nyeri az amerikai GMO-háborút?
Nem kell kesztyűs kézzel bánni ezekkel!
Oroszország terrorcselekményként büntetné az illegális GMO-használatot bit.ly/1mVcmXW
Ez már hivatalos - Oroszország teljesen betiltja a GMO-kat bit.ly/1noOhrx
A
France 24-nek adott interjúban Soros
szerint az Európai Unió a Globális Kormányzás elbukott kísérlete
Soros szerint az Európai Unió a Globális Kormányzás elbukott kísérlete
Forrás: Activist
Post
Vajon
a nyugati elit kezdeményezésére létrejött Európai Unió
szétesőben van? A szűnni nem akaró gazdasági problémák
hatására egyre nagyobb a közellenállás a kontinensen, az Ukrajna
elleni puccs és annak következményeként Oroszország ellen
indított és igen népszerűtlen gazdasági háborút követően
pedig az EU tartóoszlopai is megrendülni látszanak.
A France
24-nek adott interjúban Soros
György arról beszélt, hogy az Európai Unió nem váltotta be az
elit által hozzá fűzött reményeket és Európában sokan
“Oroszországra tekintenek követendő példaként”.
Fel kell ismernünk, hogy maga az Unió, ami a globális kormányzás nemes, jó szándékkal indított kísérlete, elbukott és nem volt képes megvalósítani azt, amit ígért. A csalódás olyan mértékű, hogy még Oroszország is képes alternatívát kínálni.
Soros
szerint “Oroszország egy maffiaállam” és a tény, hogy “számos
európai ország követendő példának tartja a Putyin féle
vezetést, kifejezetten veszélyes”.
Soros
ezt követően kifejtette, hogy Európában sokan tartják “vonzónak
az Oroszországgal való szoros együttműködést”, köztük például
Nigel Farage,
a brit UKIP párt vezetője, a francia Marine Le Pen, és “sokan
Németországban”.
A teljes
interjú angol nyelven
Európa
évek óta válságban van, és az Oroszországgal kirobbant legújabb
vita meghatározó tényező lehet az EU jövőjében. A New
York Review-ban nemrég
megjelent interjúban Soros megjegyzi, hogy a 2008-as pénzügyi
válság és a hírhedt trojka által azt követően bevezetett
megszorítások óta egyre erősödik a népellenállás és az
Unióellenes pártok támogatottsága:
Az Európai Unió, de különösen az eurózóna, elvesztette a fonalat a 2008-as válság után. Az Európára jellemző fiskális politika felerősítette a közellenállást. Az Európa ellenes pártok 30 százalékkal több széket szereztek az Európai Parlamentben, de egészen mostanáig nem volt realisztikus alternatívájuk az EU-val szemben. Most azonban Oroszország olyan alternatív megoldást kínál, ami alapvető változásokat és kihívást jelent azon elvek számára, amelyekre az Európai Uniót alapozták? Itt az ideje, hogy az Európai Unió alaposan átértékelje magát? Az EU bürokraták többé nem rendelkeznek egyeduralommal és nincs mivel büszkélkedniük.
Az
elit egyre jobban fél a nyugaton fel-fellobbanó népfelkelésektől,
amelyeknek megpróbálnak az élére állni, vagy jobb híján a
számukra kívánatos mederbe terelni, irányítani. Miközben a
kormány vagy kormányok alkalmatlansága vagy erkölcstelensége
miatti düh erősödik Európában, az elit megpróbálja magáévá
tenni a különböző mozgalmakat, vagy akár mesterséges politikai
mozgalmakat indítani, hogy ezek által irányítsa és semlegesítse
a nép indulatait.
EU: az angol-amerikai elit kiterjesztése
Az
EU a globális elit szülötte, amelyik több mint egy évszázada
építgeti birodalmát. Az Unió ennek a folyamatnak, mégpedig a
globális kormánynak vagy más néven kormányzásnak részeként
tett bátor kísérlet, a nacionalizmus és nemzeti törvények
hatalmának erőszakmentes leváltására?. Az EU célja, hogy ?a
nemzeti kormányokat szövetségekre váltsa, hogy a későbbiekben a
világ más tájain létrejövő egyéb szuverenitásromboló
szövetségekkel együtt egyetlen hatalommá, egy globális
birodalommá olvassza. Ilyen szövetség például az Észak-Amerikai
Unió vagy
a Közel-Keleti
Unió is.
Az
EU ügyvezetői testülete, az Európai Bizottság, a brit Royal
Institute of International Affairs (RIIA), egy globális uralomra
törekedő, amolyan párhuzamos brit kormány partnere.
Étienne
Davignon, volt európai biztos és az európai integráció fontos
építője, felfedte, hogy az évente ülésező elit szervezet, a
Bilderberg csoport is segített
az Euró létrehozásában.
A Külkapcsolatok Tanácsa európai szervezetének vezetőjeként
természetesen Soros György is tagja ennek az árnyékhatalomnak.
Az Oroszország elleni gazdasági hadviselés visszaüt
Európában a
gazdák több helyen is tiltakoztak,
mivel az Oroszország elleni értelmetlen szankciók őket érintették
a legkeményebben. A nyugat által bevezetett szankciókra adott
válaszként Oroszország augusztusban élelmiszer behozatali
tilalmat vezetett be azokra az országokra, amelyek támogatták a
szankciókat, ami komoly élelmiszer áresést okozott, hiszen az így
fölöslegessé vált áruk elárasztották az európai piacokat. A
szankciók miatti kereskedelmi forgalomcsökkenés a becslések
szerint évi 5,3 milliárd euró veszteséget jelent az EU számára,
nem beszélve a számokban kifejezhetetlen bizonytalanságról, amit
a helyzet társadalmi megítélése okoz.
Franciaországban
is számos
tüntetés volt,
ahogy az orosz behozatali tilalmak egyre inkább éreztetik hatásukat
az amúgy is romló életkörülményekben. Bretagne-ban a gazdák
felgyújtották az adóhatóság irodáit, amellett, hogy zöldségeket
és trágyát borítottak a kormányépületek elé egy szeptember
közepén, a kormányintézkedések ellen tartott demonstrációban.
Novemberben a becslések szerint újabb 36,000 ember vett részt az
országszerte szervezett tüntetéseken, amelyek során ismét a
kormányépületek elé borították a megmaradt terményeket,
amelyeket részben az orosz behozatali tilalom miatt nem tudtak
értékesíteni.
Spanyolországban
is tüntettek a gazdák az Oroszország elleni szankciók
eredményeként rajtuk maradt termények és a multik által ezekért
fizetett nyomott árak miatt.
Az
EU politikájával szembeni ellenállás az Oroszország elleni
büntetőintézkedések mellett sok egyéb területet érint. A
megszorító intézkedések súlyosan érintik a déli államokat,
ahol a tüntetések szinte az élet megszokott részévé váltak.
Októberben például Nápolyban volt komoly demonstráció az
Európai Központi Bank épülete előtt, ahol a résztvevők a
megszorítások befejezését és a munkanélküliség csökkentését
követelték.
Az
előttünk álló időszak során kiderül, hogy végül az elit az
Unió fenntartásával próbálja meg tovább erősíteni hatalmát
vagy esetleg az erősödő elégedetlenségi mozgalmakat irányítva
folytatja munkáját?
Időkjelei:
Vajon mi lehet az igazi szándék, amikor Soros György, aki
nyilatkozataival mindig valamilyen mögöttes célt erősít, az
Oroszországgal való együttműködés veszélyeiről beszél?
“A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára. Ezek egy véleményen vannak, felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak.” Jelenések 17:12-13
10 jelzés, hogy Oroszország atomháborúra készülhet az USA ellen
Forrás: investmentwatchblog.com
Egy
amerikai-orosz atomháború esetén ki kerülne ki győztesen? A
válasz nem olyan egyértelmű, mint gondolnánk.
Barack
Obama vezetése alatt folyamatosan csökken az Egyesült Államok
amúgy is fokozatosan elavuló stratégiai atomfegyver arzenálja.
Eközben Oroszország új generációs vadászrepülőket,
tengeralattjárókat és rakétákat fejleszt, amelyekkel mindent
megbénító elsőcsapást mérhet ellenfeleire.
A
legtöbb amerikai szerint lehetetlen, hogy valaha is atomháború
törjön ki. Természetesen Oroszország sem akar nukleáris háborút,
hiszen az kimondhatatlan szörnyűségekkel járna az egész világra
nézve, de amennyiben mégis kitörne, felkészülten akar
szembenézni vele.
Sokan
most is úgy gondolják, hogy a ‘kölcsönösen garantált
pusztítás’ elve még mindig érvényben van. Ennek lényege, hogy
mindkét fél annyi nukleáris fegyverrel rendelkezik, hogy egy
támadás garantálná mindkét oldal pusztulását.
A
helyzet azonban megváltozott.
Először
is, az amerikai atomfegyver arzenál sokkal kisebb, mint régen.
1967-ben az Egyesült Államok több,
mint 31.000 stratégiai
nukleáris töltettel rendelkezett. Jelenleg összesen 1642 van
használatban, amit a tervek szerint további 1500 darabbal
csökkentenek majd.
Barack
Obama pedig kijelentette, hogy a teljes stratégiai nukleáris
arzenált 300
darabra akarja
csökkenteni.
Eközben
Oroszország néhány igen ígéretesnek hangzó lopakodó rendszert
fejlesztett ki, amelyek a tűzparancs kiadásától számított
néhány percen belül képesek célba érni az Egyesült Államokon
belül. Ez különösen igaz a tengeralattjáróról indított
rakéták esetében. A legújabb orosz tengeralattjárók ugyanis
képesek észrevétlenül megközelíteni az amerikai partokat.
Amennyiben Oroszország úgy érzi, hogy az USA elleni háború
elkerülhetetlen, egy tengeralattjárókról indított elsőcsapással
szinte a teljes amerikai arzenált meg tudja semmisíteni. Az
amerikaiak által válaszként kilőtt, korlátozott számú rakétát
pedig az orosz rakétaelhárító rendszer elég hatékonyan védheti,
így a tengeralattjárók akár sértetlenül távozhatnak.
A
‘kölcsönösen garantált pusztítás’ elve csak akkor működne,
ha az Egyesült Államok időben tudná észlelni az érkező orosz
rakétákat ahhoz, hogy választámadást indítson. A feljövőben
lévő technológiáknak köszönhetően az erőegyensúly felborult.
A régi gondolkodásmód már nem érvényes és ezt Oroszország jól
tudja.
Most
nézzünk meg 10 fontos hírt ezzel kapcsolatban:
1.
Oroszország hihetetlen pénzeket költ a PAK DA stratégiai lopakodó
bombázó kifejlesztésére, amiről egyelőre nem sokat tudni:
Oroszország válasza az amerikai B-2 Spirit lopakodó nehézbombázóra, a PAK DA stratégiai bombázó, ami a tervek szerint szinte teljesen láthatatlan lesz a radarok számára és rendkívül sokféle hagyományos vagy atomtöltet célba juttatására alkalmas. Ennél többet nem igen tudni a gépről, illetve még annyit, hogy hadrendbe állításának tervezett ideje 2023-2025. (Lásd még: link)
2.
Az orosz bombázók folyamatosan repkednek Észak-Európa és Alaszka
partjai felett. Úgy tűnik, a NATO védelmi rendszereit tesztelik.
Legújabb erőfitogtatásként az orosz stratégiai nukleáris bombázók Alaszka partjai közelében és Észak-Európa felett hajtottak végre berepüléseket a héten [szeptemberben]. (forrás)
Hasonló
eset történt októberben is, amiről néhány magyar hírportál is
írt:
Nehézbombázók és üzemanyagtöltő repülőgépek, több csoportban hajtottak végre katonai manővereket a Balti-, az Északi-, és a Fekete-tenger légterében kedden és szerdán – áll a NATO jelentésében. A szervezet aggodalmát fokozza, hogy a katonai gépek nem osztják meg repülési terveiket a polgári légi irányítókkal, nem válaszolnak a civil repülésbiztonsági szervezetek rádióhívásaira és nem használnak transzpondereket.
A NATO szerint a kedd és szerda késő éjjel között eltelt huszonnégy órában tizenkilenc esetben mértek be orosz katonai gépeket Európában. (forrás)
3.
Szergej Sojgu, orosz védelmi miniszter azt nyilatkozta,
hogy az orosz bombázók mostantól rendszeres repüléseket hajtanak
végre “az Atlanti-óceán nyugati és a Csendes-óceán keleti
részén, valamint a Karib-tenger és a Mexikói-öböl térségében”.
4.
A hírek szerint Oroszország olyan ballisztikus rakéta-elhárító
rendszert épít, ami fejlettebb
lesz,
minden jelenlegi amerikai rendszernél:
A fejlesztés alatt álló Sz-500-as rakéta, az A-100 repülő-fedélzeti korai előrejelző rendszerrel együtt, a tervek szerint képes lesz elhárítani az interkontinentális ballisztikus rakétákat. Állítólag a rendszer 10 szuperszonikus célpont egyidejű kilövésére alkalmas 40 kilométeres magasságig.
5.
Oroszország sikeres tengeralattjáróról indított,
interkontinentális rakétatesztet hajtott végre:
Bulava típusú interkontinentális ballisztikus rakétával hajtottak végre sikeres próbakilövést egy átadás előtt álló orosz atom-tengeralattjáróról – közölte az orosz védelmi minisztérium szerdán.
A rakétát a 955-ös típusú, Borej osztályhoz tartozó Vlagyimir Monomah atom-tengeralattjáróról bocsátották fel. A víz alóli próbakilövést az északi Fehér-tengeren hajtották végre. A rakéta, ahogyan tervezték, egy Kura nevű kamcsatkai gyakorlóterepen csapódott be.
Az orosz kormánylap online kiadásában közölt adatok szerint az orosz északi-tengeri flotta jelenleg 27 Bulava típusú interkontinentális ballisztikus rakétával rendelkezik. (forrás)
6.
Oroszország már egy ideje rendelkezik radar által szinte
egyáltalán nem észlelhető tengeralattjáróval. Amerikai
tengerészeti körökben az ilyen tengeralattjárókat ‘fekete
lyukaknak’ nevezik:
“Egy orosz, nagy hatótávolságú cirkálórakétákkal felfegyverzett atom-tengeralattjáró több héten át észrevétlenül cirkált a Mexikói-öbölben és jelenlétét a stratégiai fontosságú amerikai vizeken csak távozása után erősítették meg. 2009 óta ez a második alkalom, hogy orosz támadó tengeralattjáró ilyen közel kerülhetett az Egyesült Államok partjaihoz.” (forrás)
Ez
azt jelenti, hogy bármikor megközelíthetik az Egyesült Államokat.
7.
Orosz médiumok szerint 2016-ra az
ország nukleáris rakétáinak 60 százaléka rendelkezni fog az
észlelést megakadályozó technológiával:
Az orosz védelmi minisztérium szerint a stratégiai rakéták modernizálása 6 éven belül befejeződik. “2016-ra az új rakétarendszer 60 százaléka elkészül, 2021-re pedig az arány eléri a 98 százalékot. Emellett az irányítórendszerek és egyéb hadieszközök fejlesztése is folyik, ezek között első helyen a rakétavédelmi radarok elhárítása terén,” nyilatkozta Igor Jegorov ezredes.
8.
A modernkori történelemben először fordult elő, hogy
Oroszországban több
stratégiai atomtöltet van használatban,
mint az Egyesült Államokban:
Az amerikai külügyminisztérium szerint első ízben fordult elő, hogy a katonai modernizáció program kellős közepén járó Oroszországban, több atomtöltet áll bevetésre készen, mint az Egyesült Államokban.
Oroszországnak összesen 1643 töltete van interkontinentális ballisztikus rakétáiban, tengeralattjáróról kilőhető rakétáiban és nehézbombázóiban, míg az Egyesült Államoknál ez a szám 1642, áll a külügyminisztérium által kiadott adatlapon.
Taktikai atomfegyverek terén a mai Oroszország előnye a NATO-val szemben még nagyobb.
Az Egyesült Államok tisztában van ezzel. Korábban azt gondolták, hogy Oroszország soha nem fog talpra állni többé, most viszont már késő.
Jelenleg a NATO országok 260 taktikai nukleáris fegyverrel rendelkeznek az európai hadszíntéren. Az Egyesült Államok 200, összesen 18 megatonna erejű bombával rendelkezik. Ezek hat légibázison találhatók Németországban, Olaszországban, Belgiumban, Hollandiában és Törökországban. Franciaország további 60 atombombával rendelkezik és a lista ezzel nagyjából véget is ér. Óvatos becslések szerint Oroszország 5000 darab különböző osztályú taktikai atombombával rendelkezik. Az Egyesült Államok 300 taktikai B-61-es bombával rendelkezik saját területén, de ez sem sokat változtat az erőviszonyok egyenlőtlenségén.
Putyin elmondta, hogy 2015 és 2016 során az orosz hadsereg modernizációs programja elsősorban az új támadófegyverekre fog összpontosítani a ‘nukleáris elrettentés’ biztosítása érdekében, emellett felújítják stratégiai és hosszú hatótávolságú repülőgépflottájukat, létrehoznak egy új légvédelmi rendszert és új, magas pontosságú hagyományos fegyvereket fejlesztenek ki.
Putyin nem bocsátkozott részletekbe az új fegyvereket illetően, de korábban, más orosz vezetőkkel egyetemben, olyan nukleáris rakétákkal dicsekedett, amik bármilyen rakétapajzson képesek áthatolni.
A tervek szerint 2020-ig tartó, ambiciózus modernizációs program keretein belül a Kreml jelentősen fokozta hadikiadásait az elmúlt néhány év során, amire 540 milliárd dollárnak megfelelő összeget szán.
Eközben
Kína sem tétlenkedik, és komoly befektetéseket eszközöl a
haditechnológiában. Épp a napokban hajtottak végre egy
újabb sikeres
tesztet a
több mint 7400 kilométeres hatótávolságú JL 2-es
tengeralattjáróról indítható interkontinentális ballisztikus
rakétával.
Vladimir Putyin orosz elnök megígéri, hogy az új fegyverek meghaladják a nyugati védelmi technológiát
Hálózati
írók, AP, News Corp Australia Network
2014.
szeptember 11-én 4:07
Vladimir
Putyin orosz elnök megígérte katonai parancsnokainak egy új
fegyvercsomagot - az interkontinentális nukleáris rakétákról a
repülőgépekre és a tengeralattjárókra -, hogy ellensúlyozzák
azt, amit "növekvő nyugati agressziónak" nevez.
Putyin
kijelentése akkor jött, amikor a hadsereg sikeresen tesztelt egy új
interkontinentális ballisztikus rakétát, amelyet tegnap egy
nukleáris tengeralattjárótól indítottak el.
Putyin
azzal vádolta a Nyugatot, hogy használja fel az ukrán válságot,
hogy újjáéledjen a NATO-ból, figyelmeztetve, hogy Moszkva
mérlegelni fogja a szövetség azon döntését, hogy gyorsreagálású
"lendületet" teremtsen a Kelet-Európa védelme érdekében.
Megjegyzései
azzal jöttek, hogy Oroszországnak a Nyugattal való kapcsolatai a
hidegháború óta a legalacsonyabb pontig zuhantak, mivel
Oroszország szerepe volt az ukrán válságban. Úgy tűnik,
azt mutatják, hogy az orosz vezető eltökélt szándéka, hogy
kemény tanfolyamot folytat a nyugati szankciók ellen.
A
fegyverek korszerűsítéséről szóló Kreml-üléssel kapcsolatban
Putyin óvatosan figyelmeztette a Nyugatot, hogy "hisztérikus"
legyen Moszkva újjáteremtő erőfeszítéseiről, tekintettel az
amerikai rakétavédelmi tervekre és más döntésekre, amelyek
szerint Oroszország ellenére támadtak.
"Sokszor
figyelmeztettük, hogy megfelelő ellenintézkedéseket kell
meghoznunk a biztonságunk biztosítása érdekében" - mondta
Putin, hozzátéve, hogy a katonai iparágat felügyelő
kormánybizottság személyes felelősséget vállal.
Azt
mondta, hogy a 2016-2025 közötti orosz fegyverek korszerűsítési
programjának a sértő fegyverek új sorozatának kiépítésére
kell összpontosítania a "garantált nukleáris elrettentés"
biztosítására, a stratégiai és a hosszú távú repülés
újratermelésére; légiforgalmi védelmi rendszer létrehozása
és a nagy pontosságú hagyományos fegyverek kifejlesztése.
Az
új arzenál közé tartoznak:
Sukhoi
PAK FA T-50 Fighter Jets: Oroszország
új frontvonalbeli harcosának tervezték, a T-50 prototípusa
először 2010-ben repült. A cél az amerikai F-22 "Raptor"
"supercruise" motorok - nagy sebesség és nagy
üzemanyag-fogyasztás.
Halál
felett ... A koncepció képe Oroszország új PAK DA lopakodó
bombázójának. Forrás: mellékelve
PAK
DA Stratégiai bombázó :
Oroszország válasza a B-2 "Szellemre", ez a következő
generációs stratégiai bombázó szándék szerint szinte
láthatatlan a radarra és képes hordozni a hagyományos és a
nukleáris rakéták hatalmas csoportját. Kevés más ismeretes
a várható szervizidőn kívül: 2025.
Robot
harcos ... A prototípus lopakodó drón, amelyet az orosz légierő
vizsgál. Forrás: mellékelve
MiG
Skat Combat Drone: A
lopakodó harci robotok ötletét Oroszország ölelte fel, két
versenyzővel, akik jelenleg a termelési szerződésekért
küzdenek. A rakétákat és a bombákat 2 000 km-re lévő
erősen védett területekre kell rakni a radar és a légvédelmi
fegyverek elpusztítása érdekében. Ez megszabadíthatta volna
a menedzselt repülőgépek útját a zúzó ütésekhez.
Szem
az égen ... Az A-100 AWACS parancsnoki és irányító
repülőgép. Forrás: mellékelve
A-100
AWACS: Ez
az új korai figyelmeztető és harci repülőgép várhatóan
2016-ban kerül kiszállításra. Az IL-276-os szállítási
repülőgép körül épült a kiterjesztett hatótávolságú
felügyeleti repülőgép a légi járművek és a járművek széles
körű felderítésére .
A
horizonton ... Az orosz új KA52 "Alligator" egyik támadó
helikoptere. Új, "lopakodó" helikopter
működik. Forrás: mellékelve
Stealth
Attack Helicopter: Oroszország
bejelentette, hogy megkezdi az új "lopakodó" helikopter
építését, hogy a jövőbeli csatatéren rohanjon a páncélozott
járművek és parancsnoki bunkerek keresése érdekében. Az
eddigi 1 milliárd dolláros tervezési projektben eddig kevés
részletet fedeztek fel, amelyek két versenyzőt terveznek. A
hadsereg követelményei közé tartozik a mély hangjelzés, a kis
radar keresztmetszet, a hosszú hatótávolságú és a
légijármű-rakéták, amelyek képesek a harci repülőgépek
bekapcsolására. Egy hasonló projektet az Egyesült
Államokban, a "Comanche" támadó helikoptert egy
évtizeddel ezelőtt elhagytak.
Future
fighter ... A koncepció illusztrációja egy lehetséges orosz
romboló design. Forrás: mellékelve
Vezérelt
rakétavírók: A
2196-os elnevezett projekt, ez a nagyfelületű hadihajó súlyos
fenyegetést jelentene az Egyesült Államok haditengerészete
számára, amely elveszítette útját egy új "litorális"
harci hajókkal, amelyek bizonyítják, hogy rendkívül hatékonysága
és egy új, fejlett " lopakodó "romboló, Zumwalt, amely
olyan drága, hogy csak kettő fog épülni. Az új orosz
pusztító célja, hogy képes legyen tengeralattjárók, felszíni
hajók és repülőgépek elleni küzdelemre, miközben támogatja a
kétéltű műveleteket is. Azt is tervezték, hogy építsenek
lopakodó technológiával.
Minden
front ... a T-90AM fő harckocsi. Forrás: mellékelve
T-90AM
"Armada" tartályok: ez
egy újratermelő Oroszország régi T-72 tartály, amely annyira
ment, hogy lényegében teljesen egy új design. Új védelmi
rendszerrel rendelkezik, amely az edzett acélból, kompozit
(laminált) páncélból és reaktív lemezekből áll, valamint egy
új motorral, új fegyverrel és frissített érzékelőkkel. A
torony tetején lévő automatizált pisztoly képes a bejövő
rakéta-lövedékek megsemmisítésére. A várakozások szerint
a jövő évre be kell lépni.
Vas-kupola
... Az S-400 rakéta-rendszer célja a csapatok és kulcsfontosságú
létesítmények védelme a bejövő repülőgépekből és
rakétákból. Forrás: mellékelve
Légvédelmi
rendszer: legalább
kétszer annyira képes, mint a Nyugat "Patriot" repülőgép
és antimissile rendszer, az S-400 "Triumph" - a NATO
kódnevét az SA-21 Growler rendszer három különböző rakétát
használja mind a hosszú, mind a 400 km hosszú és a rövid (120
km) távolságon.
Nukleáris
elrettentő ... Az S-500 állítólag képes lerázni a nukleáris
interkontinentális rakétákat. Forrás: mellékelve
Anti-ballisztikus
rakétarendszer: Jelenleg
fejlesztés alatt az S-500 rakéta célja az interkontinentális
ballisztikus rakéták lehallgatása, ha az új A-100 AWACS
repülőgépek radarbevitelével kombinálják. Valószínűleg
képes legfeljebb 10 szuperszonikus célpontot követni és lőni
akár 40 km magasságban.
Annak
ellenére, hogy nagyon sokat ígér, kétség merül fel a
szállítással kapcsolatban.
Az
orosz fegyveripar nehézségeit a Bulava interkontinentális
ballisztikus rakéta hosszú és fájdalmas fejlődése rámutatott,
amely ismételt meghibásodást szenvedett.
A
tervezők végül úgy tűnik, hogy meggyógyították a hibákat, és
a haditengerészet azzal büszkélkedett, hogy tegnap egy nukleáris
tengeralattjáró sikeresen elindította a Bulavat.
Még
két indulás van beállítva az ősszel.
Putyin
szerint a potenciális fenyegetéseket alaposan meg kell vizsgálni
annak elkerülése érdekében, hogy a gazdaságot túlzott katonai
kiadásokkal terheljék. Nem tervezi a leendő fegyvereket, de ő
és más tisztviselők többször is büszkélkedtek arról, hogy az
új orosz nukleáris rakéták képesek lesznek bejutni minden
lehetséges rakétapajzsba.
Putyin
hangsúlyt fektetett a nagy precizitású hagyományos fegyverekre,
ami az Egyesült Államok és más NATO országok jelentős
aggodalommal járó kormányzati aggályait tükrözte.
Az
orosz hagyományos fegyverzetek összehasonlító gyengesége arra
késztette Oroszországot, hogy egyre nagyobb mértékben
támaszkodjon a nukleáris elrettentésre, és a nemzet katonai
doktrínája felvetette azt a lehetőséget, hogy Oroszország
először nukleáris fegyvereket használhat fel hagyományos
agresszióra válaszul.
A
potenciális fenyegetésekről beszélve az orosz elnök kifejezetten
az amerikai rakétavédelmi programra és a washingtoni tervei
szerint új "hipervelocitás" hagyományos fegyverek
kifejlesztésére irányul, amelyek akár egy órát halálos
pontossággal is elérhetnek a világ bármely pontján.
Dimitrij
Rogozin, a fegyveriparért felelős miniszterelnök-helyettes
elmondta az újságíróknak, hogy Oroszország az amerikai
kihívásokra reagálva stratégiai nukleáris erőinek és
repülőterek védelmének fejlesztésével reagál.
Yuri
Boriszov helyettes védelmi miniszter szerint a hadsereg az Interfax
hírügynökség szerint az amerikai védelmi rendszerek
fejlesztésére összpontosít.
Oroszország
a Szovjetunióból érkezett arzenáljának legnagyobb részét
örökölte, és a poszt-szovjet ipari összeomlás után küzdött
új fegyverrendszerek kialakításában.
A
termelésből kilépő több száz alvállalkozó esetében az orosz
fegyvergyártóknak gyakran maguknak kellett alkotniuk az
alkatrészeket, duzzadási költségeket és a termelés minőségét.
Putyin
szerint az orosz védelmi iparágnak meg kell szabadulnia az
importtól való függőségtől, és gyorsan képes lesz
kulcsfontosságú összetevők előállítására otthon.
Az
orosz pro-orosz felkelést Moszkvában, keleten kinyújtotta, Ukrajna
már csökkentette a fegyverexportot Oroszországba. Ezek közé
tartoznak a rakétakomponensek, helikopteres motorok és turbinák a
haditengerészeti hajók számára, amelyeket az orosz fegyvergyártók
nehezen helyettesíthetnek. A nyugati nemzetek is csökkentették
a katonai elemek kivitelét Oroszországba.
JÓ, HA NEM FELEDJÜK: ISMERŐS ARCOK – EZ NEM AZ A ZENEKAR… (FRISSÍTVE + VIDEÓ)
A
Magyar Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsának megalakulása
1988. november 12. A felvételről közkedvelt(?), népszerű arcok
vonásai fedezhetőek fel, csak azért, hogy el ne feledjük…
Ez a kép akár valódi is lehetne…
A
korabeli híradóanyag viszont nagyon is valóságos
A MISZOT első sajtótájékoztatója - 1988
Együtt: Gyurcsány, Kövér, Stumpf
Nemzeti
InternetFigyelő
Kapcsolódó:
1956 – gondolatok a háttér és az utóélet kapcsán
2016.
október 26. 11:00
Károlyfalvi József – Hunhír.info
Károlyfalvi József – Hunhír.info
Hazánk,
nemzetünk nem egy esetben vált már a világtörténelem
főszereplőjévé, a szabadságküzdelem példájává más nemzetek
számára. Ez így történt számos esetben a középkortól egészen
a XX. századig. Ugyanakkor a meg nem értés, az elszigeteltség is
kísérője volt szabadságküzdelmeinknek. Példaként 1848-49-ben
is, mikor a Szemere-kormány követeit: Szalay Lászlót és Pulszky
Ferencet nem voltak hajlandók fogadni Louis Bonaparte a II. Francia
Köztársaság elnöke, vagy lord Palmerston Viktória királynő
miniszterelnöke. 1956 világtörténelmi súlyú esemény volt, a
XX. század folyamán a folyamatosan és sokszorosan tönkretett,
elnyomott magyar nemzet nagyszerű példát mutatott a világ számára
a haza és a szabadság szeretetéből, áldozatvállalásból.
Szembe tudott szállni a világ legerősebb katonai hatalmával, az
általa fenntartott zsarnoki rendszerrel, de a nyugati világot is
szembesítette hajdani, a XIX. századi szabadságküzdelmeivel,
eszméivel.
Mindemellett,
hogy a legnagyobb tiszteletünk kell kifejezni azok a magyar
fiatalok, diákok, értelmiségek, katonák, munkások és
parasztfiatalok iránt, akik életük kockáztatásával,
feláldozásával pár napra világtörténelmi példát adva
kivívták a szabadságot, azonban megkerülhetetlen néhány máig
is megválaszolatlan kérdés a forradalom kapcsán.
A történelem bizonyította, a magyar ember általában béketűrő, türelmes, képes és hajlandó a megegyezésre, azonban ha megalázás, méltánytalanság, igazságtalanság éri, vagy bőszítik, vadítják, akkor elveszíti önuralmát, és a legelszántabb és legelkeseredettebb módon fordul szembe elnyomóival. Akár esély nélkül is. Lényegében 1956-ban is ez történt. Azonban általában a magyar ember nem kezdeményezi az erőszak alkalmazását sem. Ezért is szükséges lehet bizonyos mozzanatok végiggondolása, az ok-okozati összefüggések, következtetések feltárása.
Tudjuk, hogy az osztrák államszerződés megkötését, a szovjet csapatok Ausztria területének 1955 októberi elhagyását követően megszűnt a szovjet csapatok Magyarországon történő tartózkodásának jogalapja a Varsói Szerződés megkötésétől függetlenül.
Az is ismert, hogy 1953-tól egyre labilisabb lett a Szovjetunió által működtetett fenntartott sztálinista diktatúrák helyzete, ezekre az évekre olyan mértékben megrendültek, hogy már csak a szovjet katonai erő tarthatta fenn őket. Az 1953 június kelet-berlini felkelés, az 1956. június 28-i poznani felkelés fenyegető árnyakat vetített előre a kommunista rendszerek és vezetők számára.
Megkerülhetetlen kiindulópont és feltételezés, a szovjet párt- és állami vezetésnek, hatalmi, geopolitikai és stratégiai okok miatt elemi érdekük volt a szatellit diktatúrák fenntartása és működtetése. Másrészt e diktatúrák hatalmi „elitje” és struktúrái számára is létérdek volt a szovjet megszállás fenntartása. Másképp csomagolhattak volna.
Az is igaz, hogy a szovjet vezetés, saját határain és korlátain belül előre járt a megújulási képességet tekintve saját csatlósaihoz képest. Már 1953-tól folyamatosan kísérleteket tett a számára már kellemetlen csatlósok leváltására, cseréjére. Új, rugalmasabb, ugyanakkor hozzá mégis hűséges, lojális vezetőket, rendszereket akart látni ezekben az országokban is. Ugyanakkor számolnia kellett a csatlós „elitek” és hatalmi struktúrák magukat konzerválni szándékozó törekvéseivel is. Mindemellett még külön kérdés a kommunista államok egymáshoz, emellett a környező államok (Románia és Csehszlovákia) hazánkhoz fűződő viszonya. Az utóbbi államok pártvezetői féltek a magyar és a lengyel példáktól, másrészt a határkérdések esetleges felvetésétől egy függetlenedő, polgári demokratikus Magyarország részéről.
Mindemellett külön kérdés a nyugat-európai államok és az USA kommunistaellenes és fellazító tevékenysége. Ők felismerték, tudomásul vették a jaltai határokat, azonban saját geopolitikai céljaik miatt igyekeztek a lehetőség szerint bomlasztani és gyengíteni a kommunista blokk rendszereit, a szuezi háború előtt pedig lekötni a Szovjetuniót. A Cui prodest? kérdésre tehát az felelhetjük, hogy sokaknak állhatott érdekében egy átmeneti káosz a keleti blokkban, leginkább a stratégiai fontosságú Magyarországon.
Mindezen szempontok miatt talán látható és érthető, hogy többoldalú érdekek fűződhettek ahhoz is, hogy Magyarországon megmaradjon a talán az egy fokozattal mérsékeltebb pártvezetés diktatúrája, valamint, hogy az ország a szovjet hatalmi blokk része maradhasson.
Mindezek tükrében lehetne megvizsgálni néhány olyan nehezen magyarázható szempontot, mozzanatot, melyek az elemi erejű tiltakozás, a 23-Ai tüntetés forradalommá, fegyveres felkeléssé történő fejlődése, átalakulása kapcsán történhettek. Ugyanis néhány szempont, fejlemény nehezen értelmezhetőnek vagy magyarázhatónak tűnik.
A csodálatos, szinte tavaszi október 23-a délutánján még csak a jelszavak és a követelések visszhangoztak százezrek ajkáról Budapesten és néhány nagyobb egyetemi városban (Szeged, Debrecen, Miskolc). Mi is történt pár órával később?
A Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületénél este hat órakor még csak követelések hangzottak el. Az is biztos, hogy pár órával később a gyűlölt Sztálin szobrának ledöntése még nem fegyveres felkelés.
Az viszont tény, hogy a szovjet utász-alakulatok már október 20. után pontonhidakat építettek a Tiszán Záhonynál, Romániában, Temesváron is, már 22-én riadókészültségbe helyeztek egy szovjet páncélos hadosztály, mely már másnap átlépte a határt és elindult Budapestre. E hadosztály vonult át Szegeden 23-24-éjjelén. (1) A Magyarországon állomásozó, 2. és a 17. szovjet gépesített hadosztályok is riadókészültségbe lettek helyezve már 22-én, majd elindultak Budapest felé. Pedig e pillanatokban még csak egy lelkes, békés tüntetés zajlott Budapesten és néhány vidéki városban.
Természetesen tény, hogy a Rádiónál az ígéretek ellenére nem olvasták be a követeléseket, az ÁVH-őrség kezdetben nem használt fegyvert, csak testi kényszert alkalmazott. A feszültségek itt 18 óra körül kezdtek erősödni a nép becsapása miatt. Egyszer csak a tüntetők közül kilépett egy férfi, és közvetlen közelről fejbe lőtte Kovács László őrnagyot, a karhatalom tagját. Ez 20 óra körül történhetett. Ezt követően elszabadult a pokol, az ÁVH sortüzet nyitott a tüntetőkre.
Állítólag ezt követően a tüntetők fegyvert szerezve viszonozták a tüzet, majd elfoglalták a Rádió épületét. Csak az nem tudhatja senki, hogy hogyan kerülhetett itt ekkor a tüntetőkhöz fegyver. Talán katonai főiskolásoktól? A pártállami történész, Hollós Ervin szerint is a tüntetők csak október 23-án 23:45 perc és október 24. 3-4 óra között szerezhettek fegyvert a Lámpagyárból, valamint a Timót-utcában lévő fegyverraktárból? (2) Nagyjában ezekben az órákban szerezhettek fegyvereket a magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség főként VII., VIII. és IX. kerületi, emellett még a II. és XX. kerületi, emellett csepeli raktáraiból, azonban az itt megszerezhető fegyverek kispuskák és sportfegyverek voltak. Minden bizonnyal ezt azért meg akarták várni a szovjet csapatok, akik 24-én hajnali 2-4 órák között már beérkeztek Ceglédről és Székesfehérvárról Budapestre és bekapcsolódtak az ÁVH mellett a felkelők elleni harcokba. (3) Szintén beérkeztek 36 órás menet után az említett temesvári szovjet páncélosok. Vajon mekkora ellenség ellen is?
Ha belelapozunk Hollós Ervin említett könyvébe, az évtizedek alatt unalmassá vált kádári propagandafrázisok mellett érdekes adatokat is találhatunk. Ő ugyanis végigköveti a fegyveres felkelő csoportok fejlődését, létszámuk alakulását. 24-én hajnalra a három legjelentősebb csoport: a Corvin köz, a Széna tér és a Baross tér egyenként mintegy 70-80, a további kisebbek (Tűzoltó utca, Csepel, Pesterzsébet stb.) pedig egyenként 30-50 fő körüli felkelőből állhattak az említett könnyű-fegyverekkel és Molotov-koktéllal, bár a város szerkezete, a hatalmas épületek védelme nekik kedvezett. Hollós ugyan szervezettségről beszél, viszont a felkelők csekély számát is közli, amivel ellentmond saját koncepciójának.
Elnézést kérve a kedves olvasóktól, itt röviden megismételnék egy, a Hunhíren két éve tett írásom megállapítását. Kálló Róbert és dr. Kis A. Sándor (a híres magnézium-szakértő) kutatásai szerint Romániában már október közepén riadókészültséget rendeltek el a határ menti katonai alakulatoknál, behívták a németül és magyarul beszélő tartalékos tiszteket, sőt diverzáns, titkosszolgálati csoportokat küldhettek Budapestre. Talán az egyik ilyen csoport tagja lehetett az a Lantos István, akinek felesége Viorica (Ibolya) Lantos 1989-ben együtt menekült el Romániából a híres tornásznővel, Nadia Comanecivel, majd Svájcban közölte korabeli emlékeit. Ezek szerint férje október közepétől november közepéig eltűnt, csak azt lehetett tudni, hogy Magyarországon tartózkodik. Hazatérve álmában a Brádi utcát emlegette, amely lehet Bródy Sándor utca. Egy ilyen csoportot 1957 februárjában hajókirándulásra vittek Constancából, azonban sohasem tértek haza. A constancai kikötő ekkori hajózási naplójából eltűntek az ekkor induló hajók dokumentációi, a tengeren pedig nagy vihar volt. (4)
Az idézett szerzők további információi szerint példaként az október 24-én, a fővárosba vezényelt 87. kalocsai lövészezred egy Lippai nevű tisztje egyik elfogott felkelőnél olyan Sztecskin típusú pisztolyt talált, mely Romániában volt rendszeresítve.
Nyilvánvalóan mindez csak hipotetikus feltételezés, de nem zárhatjuk ki, hogy a román sztálinisták is küldhettek provokátorokat Budapestre, félve a forradalmi, demokratikus eszmék terjedésétől, távlatilag a függetlenedő Magyarország esetleges területi felvetéseitől. Ha belegondolunk, e napokban Kolozsváron, Temesváron, de Bukarestben is szolidaritási megmozdulások, különféle tüntetések zajlottak le, majd páratlan letartóztatási hullám indult. Az elégedetlenség Romániában is pillanatok alatt felkelésbe fordulhatott volna.
A kommunista rendszerek 1956 októberében pengeélen álltak, a lengyel társadalom és a hadsereg egyértelműen kiállt a nemzeti kommunista, reformer Gomulka mellett. Gondoljunk bele, ha ekkor Közép-Európa, Lengyelországgal és Magyarországgal az élén belobban, az a szovjetek számára is megoldhatatlan feladatot jelentett volna.
Tény viszont, hogy a Budapesten október 23-án éjjel kirobbant felkelésen sem az ÁVH, sem a Magyar Néphadsereg, sem pedig a bevetett két szovjet gépesített hadosztály (2. és a 17.) nem tudtak úrrá lenni. A felkelők melletti rokonszenvtüntetések: október 25. Kossuth tér, október 26. Mosonmagyaróvár, október 27. Tiszakécske, valamint több vidéki városban lezajlott tüntetések az ÁVH által történő vérbefojtása az egyre erősödő felkelők mellé állította az országot és a Magyar Néphadsereg alakulatait is. A magyar csapatok vagy széthullottak, vagy a forradalom oldalára álltak. A szovjetek is részben veszteségeket szenvedtek, részben pedig demoralizálódtak, egy kis részük átállt vagy dezertált.
A Magyar Néphadsereg egyes sztálinista vezetői részéről nem zárhatunk ki esetleges provokációs szándékokat. Példaként Kecskeméten, a rendőrség előtt október 26-án délután I. világháborús Mannlicher puskákat osztottak ki néhány tüntetőből szervezett nemzetőr számára, időközben már készen álltak az öt elemis tábornok, Gyurkó Lajos, a 3. hadtest parancsnoka által előkészített, PPS géppisztolyokkal felszerelt, tankok által támogatott tiszti rohamcsapatok. Mint Bátki Ferenc, a felkelés egyik helyi vezetője memoárjaiból tudjuk, nemzetőrök rövid időre biztosították a postát, majd szétszéledtek a városban. Ezt követte a tüntetők elleni sortűz, majd Gyurkó egységei, a szovjet alakulatok, másnap reggel pedig a légierő fellépése a városban a cigányváros körzetében. Tehát október 27-re Gyurkó megvédte a „néphatalmat”, győztes hadvezér szerepében tetszeleghetett még egy napig. A helyi felkelők, nemzetőrök nem jelentettek határozott, megtervezett célokkal, stratégiával rendelkező fegyveres erőt, lényegében kisebb, szétszórt csoportokat képeztek. (5)
Tehát lehetséges, a Magyar Néphadsereg, az MDP vezetésében is létezhettek bizonyos tervek egy felkelés kiprovokálására, annak leverésére, majd ez által a hatalom stabilizálására. E forgatókönyv zajlódhatott le Kecskeméten? A résztvevők szándékain, látókörén túl?
Talán a pártvezetés által kirobbantani tervezett felkelésre utalhat a kitűnő hadtörténész, Zachar József, mikor tanulmányában idézi Kárár és Mező Imre találkozását október 7-én, a Ferihegyi Repülőtéren, mikor az utóbbi utal egy esetleges kisebb arányú, Gerő által kigondolt, leverendő felkelés lehetőségére. (6) Egy kis Kelet-Berlin, vagy Poznan még nem döntheti meg a kommunizmust, a pártelitek vélhetően az akár ellentétes érdekű csoportjai pozícióit is erősíthette volna. Nyilvánvalóan mindkét pólus a saját esélyeinek megfelelően gondolkodott.
Bármiféle külső tényezők is működhettek közre, a szellem azonban kiszabadult a palackból. A hős magyar ifjúság, diákok, katonák, munkások, parasztfiatalok drága áldozata, vére árán október végére megszületett a szabadság, győzött a forradalom. A demoralizált, veszteséget szenvedett, szovjet csapatokat kivonták az országból. A szovjet kormány október 30-ai nyilatkozata elismerte a magyar nép jogát, hogy lerázza a zsarnoki rendszert, a forradalmat belügynek minősítette. E napokra győzött a forradalom, a Nagy Imre-kormány megkezdte a forradalom követelései megvalósítását, helyreállt a többpártrendszer, a kormány kinyilvánította hazánk függetlenségét. A hősiesség, a véráldozat, hátborzongatóan megrázó, katartikus érzései közepette október végén, november elején elindult az élet, megkezdődött az újjáépítés, létrejött az új karhatalmat (Honvédség, Rendőrség, Nemzetőrség) összefogó szervezet, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság. Úgy tűnt, Magyarország elindulhatott a szabadság útján. A munka, az iskolai oktatás november 5-én, hétfőn kezdődött volna.
Dulles amerikai külügyminiszter október 28-án, Texasban tartott beszédében kijelentette, hogy az USA nem tekinti potenciális katonai szövetségesének a vasfüggönyön túli közép-európai országokat. (7) Másnap ezt az álláspontot ismertette az USA nagykövete Moszkvában.
1956. október 29-én Szueznél Izrael megtámadta Nasszer Egyiptomát. A támadáshoz két nap múlva csatlakozott Nagy-Britannia és Franciaország a felek szétválasztására való hivatkozással. Tény, hogy e két nyugat-európai, ekkor már középhatalom titkosszolgálatai, politikai véleményformálói is jelen voltak Magyarországon az 50-es években és 1956-ban is. A Magyarországról elszármazott Thomas Schreiber francia újságíró visszaemlékezései szerint igen aktív propagandamunkát fejtett ki a Petőfi-körben. Ez persze még nem fegyveres akció.
Peter Unwin történész, a korszak nemzetközi viszonylatait elemző műve szerint a szovjet politikában e három nap alatt 180 fokos fordulat következett be. Kezdetben pedig úgy tűnt, hogy bizonyos határok, korlátok közepette elfogad egy változást hazánkban. (8) Az álláspont megváltoztatásának okai elsősorban a szuezi háború, másodsorban pedig a magyar forradalom gyorsuló folyamatai: a Varsói Szerződésből való kilépés, a semlegesség meghirdetése, az ürügy és hivatkozási alap pedig az ÁVH-terror kiprovokálta bizonyos szórványos, szerencsétlen atrocitások és a tragikus végű Köztársaság téri csata voltak.
A Kis Újság november 2-ai száma közli a világsajtó véleményét a Magyarországon és Szueznél kialakult helyzet összefüggéseiben. A brit News Chronicle szép gondolatai szerint: „Erősebben dobog a szív, felébrednek a mély emberi érzések.” A Daily Mail a magyar forradalom kiváltotta Közép-Kelet Európa átrendezésének lehetőségét. Ehhez formált véleményt egy számunkra nem éppen rokonszenves név: Seaton Watson professzor is. A világsajtó általában támadta a szuezi háborút kirobbantó Izraelt. Főként az el nem kötelezett államok sajtója: a belgrádi Politika és a Borba a támadást a világbékét fenyegető agressziónak minősítette. Hasonlóképp a Times of India és Hindustan Standard, ismertetve Nehru elnök a támadást elítélő álláspontját. A későbbiekben Nehru India és Mirza Pakisztán elnöke határozottan kiálltak a szovjet agresszió ellen és hazánk függetlensége mellett. A német Frankfurter Rundschau is kiállt a szuezi támadás ellen, a német politikában ekkor felmerült a holokauszt miatti kártérítés megvonása.
Ezen világpolitikai helyzetben Zachar József szerint az október 31-én már tömeges csapatmozgások kényszerítették Nagy Imrét a Varsói Szerződésből történő kilépés, valamint a semlegesség kinyilatkoztatására. E preventív értelmezés teljesen logikusnak tűnik, a korabeli sajtó is ezt az álláspontot tükrözi, tehát Nagy Imre ezzel bizonyára nemzetközi védelmet remélt. Kérdéses, hogy a szovjet álláspont valóban megváltozott, vagy a 30-ai kormánynyilatkozat csak egy formális gesztus volt.
Nem tudhatjuk, ha a 28-ai kormány megalakulásával, a többpártrendszer kihirdetésével (ez formálisan Lengyelországban, Csehszlovákiában és az NDK-ban is létezett) lezárul a forradalom, ez visszatartotta volna a Szovjetuniót? Ez a vérüket hullató szabadságharcosoknak, de az egész magyar nemzet számára még kevés volt. Mint utaltunk rá, a VSZ-ből való kilépés preventív, védekező lépés volt a már folyamatos szovjet katonai lépések miatt. Az ÁVH sortüzei és terrorja kiváltotta Köztársaság téri erőszak és lincselés pedig inkább hivatkozási alap. A nép indulatait itt a felkelők sem tudták megfékezni, bár próbáltak segíteni. Ismeretes, hogy példaként Mező Imrét a Nickelsburg László vezette Baross téri szabadságharcosok a Péterffy-kórházba vitték.
Tehát feltételezhető, hogy a szuezi háború szempont volt abban, hogy gyorsan megváltozott a szovjet állami és pártvezetés eddigi kiváró, lehetséges, és nem kizárt, hogy csak színlelt álláspontja. November 2-án Brioni szigetén Hruscsov szovjet pártfőtitkár elfogadtatta Tito jugoszláv elnökkel a szovjet beavatkozás elvét. E napokban már folyamatban voltak a csapatösszevonások, a korabeli sajtójelentések folyamatosan ismertetik a szovjet hadmozdulatokat. Ezek lényege az volt, hogy birtokba vegyék a főbb stratégiai pontokat, körbezárják a nagyobb magyar településeket, helyőrségeket, laktanyákat. Másnap hajnalban megkezdődött a Forgószél hadművelet.
A következő pár nap elképesztően aránytalan erők küzdelmét hozta, egy viszonylag magas intenzitásúnak tekinthető háborús konfliktusban. A felkelő egységekből szervezett Nemzetőrség, a Magyar Néphadsereg épen maradt, a forradalom oldalára állt, csekély tüzérségi erővel rendelkező alakulatai hősies ellenállásba kezdtek e gigászi túlerő ellen. A forradalom oldalán álló 20-30 ezer szám körüli honvéd és nemzetőr vette fel a harcot mintegy 12 hadosztálynyi, összesen 120-130 ezer főnyi szovjet erővel, melyeket közel 2500 tank és a légierő is támogatta. A szovjetek fő erői a 8. gépesített és a 38. összfegyvernemi hadsereg voltak, páncélos erőiket a 31., 7. és a 35. gárda páncélos-hadosztályok képezték.
A közel 600 fős szovjet veszteség is jelzi a harcok és az összetűzések hevességét. A Corvin köz, a Baross tér, a Széna tér, Újpest, Soroksár szabadságharcosai napokig kitartottak, az Iván-Kovács László, majd a Pongrácz Gergely vezette Corvin köz november 9-ig. Az ország néhány pontján januárig is eltartott a szórványos fegyveres ellenállás a munkástanácsok sztrájkja, békés küzdelmei mellett. (9)
Franciaország és Nagy-Britannia számára nagyon jól jött a beavatkozás, elmaradt a nem teljesen kizárható szovjet segítség fenyegetése. Kormányaik lényegében érdektelenségüket fejezték ki a vasfüggöny túlsó oldalán zajló tragédia kapcsán, leszámítva néhány sajnálkozó megnyilvánulást. E hónapokban a britek elnyomták Ciprus görög nacionalistái függetlenségi harcát, a franciák ugyanezt tették Algériában, bár e hatalmas ország helyzete, konfliktusai sokkal bonyolultabbak, összetettebbek voltak, mint Ciprusé. A brit csapatok ezen kívül november elején partra szálltak Bahreinben és Manamában, biztosították az olajkutakat, és leverték az Egyiptom iránt szolidáris mozgalmakat.
Dwight David Eisenhower, az USA elnöke 1956. november 14-én a korábbi, a választási kampányban is kifejtett álláspontjának megfelelően nyilatkozott:
„Az Egyesült Államok, sem a korábbiakban, sem most nem javasolta a nyílt lázadást egyik védetlen népnek sem, olyan erővel szemben, mely ellen nem tuja magát megvédeni.” Az USA elnöke lényegében elismerte a világhatalmak geopolitikai határait. Amiről csak nagyon kevesen tudnak, vagy akarnak tudni hazánkban az Spanyolország álláspontja.
Ismeretes, hogy 1945. április 25-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Spanyolországgal. Franco tábornok, államfő azonban fenntartotta, működtette a Madridban működő Magyar Királyi Követséget. A követség vezetője Marosy Ferenc rendszeresen tájékoztatta a spanyol államfőt és kormányt az elnyomott közép-európai nemzetek, és Magyarország helyzetéről is.
1956. november 4-én Franco fogadta Marosyt, és kormányával az aznap este megtartott kormányülésen Magyarország megsegítése, a katonai beavatkozás mellett döntött.
A beavatkozásra szánt hadsereg parancsnokává kinevezte az akkor külügyminiszter, Munoz Grandezt, aki a II. világháborúban a Szovjetunióban harcoló Kék Hadosztály (Division Azul) parancsnoka volt, Noriega tábornokot pedig megbízta a magyar felkelőkkel történő kapcsolattartás megszervezésével. Döntöttek a magyar felkelők számára küldendő katonai muníció összeállításáról, és repülőgépeken Szombathely és Sopron körzetébe történő szállításáról. (10)
A terv azonban lekerült a napirendről, az USA kormánya jelezte, hogy nem tudja támogatni a spanyol katonai beavatkozást, Svájc és Ausztria a semlegességre, az NSZK pedig a háromhatalmi megszállásra hivatkozva utasították el a spanyol kérést. (11)
Csak feltételezések szintjén, hipotetikusan továbbgondolva, Spanyolország esetleges beavatkozása minden bizonnyal világháborúvá szélesítette volna a magyar forradalmat. Az antikommunista keresztes háborúban gondolkodó Franco bizonyára nem mérte fel a szovjet haderő gigantikus méreteit, erejét. Bár egy évvel később (1957. november - 1958. január), megnyert Marokkó ellen egy háborút, Ifni védelmében, de ennek jellege, intenzitása, a vele szemben álló erők ereje, technikai kapacitása mesze alatta maradt az 1956 novemberében Magyarországot támadó szovjet haderőének.
Csak röviden és a tárgyilagosság kedvéért jelezzük, a másik Spanyolország is kiállt hazánk mellett. Az emigráns Spanyol Köztársaság párizsi székhelyű kormánya minisztere, Fernando Varela november 15-én követelte a szovjet csapatok kivonását, és a politikai szabadságjogok helyreállítását. A barcelonai egyetem diákjai 1957 januári gyűlésükön követelték Magyarország, de Katalónia szabadságát is.
Egy pillanatra még megemlíthetjük a hispán világ, az óceánon túli része álláspontját is. Dr. Victor Belaunde Peru, Nunez Portuondo Kuba ENSZ képviselői már 1956 novembere első napjaiban, a leghatározottabban követelték szovjet csapatok kivonását és Magyarország semlegessége elismerését. Tehát az 1959 januárjáig fennálló Kubai Köztársaság diplomáciája is kiállt hazánk mellett.
A hipotetikus mérlegelést, értékelést továbbgondolva, a magyarországi konfliktus esetleges továbbfolytatódása milyen következményeket is vonhatott volna maga után? Teljességgel azért nem zárhatjuk ki a forradalmi mozgalmak esetleges eszkalációját, mely egy szintetikus robbanást idézhetett volna elő Romániában, Csehszlovákiában, Lengyelországban. Tudván azt, hogy ezekben az országokban is szinte a robbanás határán ált a helyzet, és mint említettük, a lengyel hadsereg is kész volt akár a fegyveres kiállásra a reformok és Gomulka mellett. Totálisan a Szovjetunió belső konfliktusait, robbanását sem zárhatjuk ki. Bár ezzel szemben állhat a II. világháborút is megjárt professzionális hadvezetés látszólagos egysége és határozottsága. E kérdéseket csak az akkori Szovjetunió belső viszonyait, párt-, állami katonai vezetését, katonai erejét jól, pontosan ismerő szakértők, kutatók tudnák megválaszolni. Nagyon érdekes lenne egy ilyen érvelés, elemezés meghallgatni.
A spanyol felvetést végül is tehát csak a szándék felől értékelhetjük, és mint az elkötelezett segítség és szolidaritás felvetését értékelhetjük. Ami a más európai országokban fel sem merült. Lehet, hogy tájékozatlan vagyok, de nem tudok olyanról, hogy példaként bármely magyar kormányzati tényező köszönetét, elismerését fejezte volna ki az akkori Spanyolország szándéka, emellett diplomáciai lépései, karitatív tevékenysége miatt, vagy mindezek valamiféle publicitást kaphattak volna hazánkban. Eltérően példaként Kéthly Anna és Golda Meir barátkozásának, szolidaritásának rendszeres emlegetésétől.
Az utolsó gondolatsor 1956 társadalmi eszméi és a ma társadalompolitikai gyakorlat közötti ellentmondásra szeretné ráirányítani a figyelmet.
A Rákosi-rendszer egy reformkori és 1848-49-es eszmeiségbe, frazeológiába akarta illeszteni saját sztálinista ideológiáját és társadalmi gyakorlatát. 1956 októberében ez az ideológia fordult vele szembe. Ha áttekintjük az ekkori néhány nap szabad sajtóját, a reformkommunistáktól, a szociáldemokratákon, a parasztpártikon, kisgazdákon, az 1945-ös koalíción túli keresztény politikai áramlatok programjain át, a magyar jövőt, társadalmi berendezkedést illetően lényegileg szinte teljes egyetértést láthatunk az alapkérdésekben. Közjogi, alkotmányos értelemben ez az ország függetlensége, semlegessége, a többpárti demokrácia és a munkahelyi, dolgozói önigazgatás harmadikutas programja volt.
Az 1956-89 közötti, több szakaszra is osztható Kádár-rendszer tehát 33 évig tartott. Az 1956 eszméivel áttörő, azokat felszínre hozó 1988-90 közötti rendszerváltás kezdetének tekinthető 1989 óta már 27 év telt el. Tehát nem sokkal kevesebb, mint az egész Kádár-rendszer.
Mennyiben van köze az 1989 óta lezajlott társadalmi folyamatoknak 1956 harmadikutas, demokratikus szocialista vagy keresztény-szociális eszméihez? Nagyon kevéssé. Eltérő hullámokban jelentek meg a neoliberális és elitista társadalmi tendenciák és folyamatok, melyek meglehetősen messze állnak 1956 eszméitől, de a Horthy-korszak hazafiságától is.
Időnként, különféle 1956-os megemlékezések alkalmával szót kapva, megpróbáltam kifejezni, nem lenne jó, ha 1956 az 1830 júliusi párizsi forradalom nyomdokába lépne. Vagyis, ha egy plebejus forradalom barikádjai, áldozatai árán egy neoliberális kapitalista, finánctőkés réteg juthatna hatalomra. Persze ennek megelőzéséhez, elkerüléséhez legalább egy olyan hazafias, szolidáris, áldozatkész nemzet kell, mint 1956-ban volt.
Jegyzetek
1. 1956 Az ENSZ Különbizottság jelentése Hunnia Kiadó Bp. 1989 61.
2. Hollós Ervin: Kik voltak, mit akartak? Bp. Kossuth 1967 29.
3. 1956 Az ENSZ Különbizottság jelentés Hunnia Kiadó Bp. 1989 60.
4. Kis A. Sándor: Mi orosháziak IV. Orosháza 2009 507-509.
5. Bátki Ferenc: Kecskemét 1956 október 26. A fegyveres felkelés igaz története Kecskemét 2000 14-15.
6. Zachar József: Az 1956-os magyarországi szovjet katonai fellépés néhány világpolitikai összefüggése in: Mózes Mihály-Kozári József: 1956 Tanulmányok a forradalomról EFK Líceum Kiadó Eger 2008 54.
7 Békés Csaba: Az amerikai kormány és a magyar semlegesség Országos Széchenyi Könyvtár és 1956-os Intézet Oral History Archívum 2006
8. Peter Unwin: Nagyhatalmi játszmák 1956 Bp. 2016
9. Zachar József i.m. 64.
10.Maria Dolores Ferrero Blanco: Franco y la revolucion hungara de 1956. La contribicion de Espana en la resistencia frente la USSR Papeles del Este N. 7. 2. semestre 2003 24.
11. ugyanott 28.
A történelem bizonyította, a magyar ember általában béketűrő, türelmes, képes és hajlandó a megegyezésre, azonban ha megalázás, méltánytalanság, igazságtalanság éri, vagy bőszítik, vadítják, akkor elveszíti önuralmát, és a legelszántabb és legelkeseredettebb módon fordul szembe elnyomóival. Akár esély nélkül is. Lényegében 1956-ban is ez történt. Azonban általában a magyar ember nem kezdeményezi az erőszak alkalmazását sem. Ezért is szükséges lehet bizonyos mozzanatok végiggondolása, az ok-okozati összefüggések, következtetések feltárása.
Tudjuk, hogy az osztrák államszerződés megkötését, a szovjet csapatok Ausztria területének 1955 októberi elhagyását követően megszűnt a szovjet csapatok Magyarországon történő tartózkodásának jogalapja a Varsói Szerződés megkötésétől függetlenül.
Az is ismert, hogy 1953-tól egyre labilisabb lett a Szovjetunió által működtetett fenntartott sztálinista diktatúrák helyzete, ezekre az évekre olyan mértékben megrendültek, hogy már csak a szovjet katonai erő tarthatta fenn őket. Az 1953 június kelet-berlini felkelés, az 1956. június 28-i poznani felkelés fenyegető árnyakat vetített előre a kommunista rendszerek és vezetők számára.
Megkerülhetetlen kiindulópont és feltételezés, a szovjet párt- és állami vezetésnek, hatalmi, geopolitikai és stratégiai okok miatt elemi érdekük volt a szatellit diktatúrák fenntartása és működtetése. Másrészt e diktatúrák hatalmi „elitje” és struktúrái számára is létérdek volt a szovjet megszállás fenntartása. Másképp csomagolhattak volna.
Az is igaz, hogy a szovjet vezetés, saját határain és korlátain belül előre járt a megújulási képességet tekintve saját csatlósaihoz képest. Már 1953-tól folyamatosan kísérleteket tett a számára már kellemetlen csatlósok leváltására, cseréjére. Új, rugalmasabb, ugyanakkor hozzá mégis hűséges, lojális vezetőket, rendszereket akart látni ezekben az országokban is. Ugyanakkor számolnia kellett a csatlós „elitek” és hatalmi struktúrák magukat konzerválni szándékozó törekvéseivel is. Mindemellett még külön kérdés a kommunista államok egymáshoz, emellett a környező államok (Románia és Csehszlovákia) hazánkhoz fűződő viszonya. Az utóbbi államok pártvezetői féltek a magyar és a lengyel példáktól, másrészt a határkérdések esetleges felvetésétől egy függetlenedő, polgári demokratikus Magyarország részéről.
Mindemellett külön kérdés a nyugat-európai államok és az USA kommunistaellenes és fellazító tevékenysége. Ők felismerték, tudomásul vették a jaltai határokat, azonban saját geopolitikai céljaik miatt igyekeztek a lehetőség szerint bomlasztani és gyengíteni a kommunista blokk rendszereit, a szuezi háború előtt pedig lekötni a Szovjetuniót. A Cui prodest? kérdésre tehát az felelhetjük, hogy sokaknak állhatott érdekében egy átmeneti káosz a keleti blokkban, leginkább a stratégiai fontosságú Magyarországon.
Mindezen szempontok miatt talán látható és érthető, hogy többoldalú érdekek fűződhettek ahhoz is, hogy Magyarországon megmaradjon a talán az egy fokozattal mérsékeltebb pártvezetés diktatúrája, valamint, hogy az ország a szovjet hatalmi blokk része maradhasson.
Mindezek tükrében lehetne megvizsgálni néhány olyan nehezen magyarázható szempontot, mozzanatot, melyek az elemi erejű tiltakozás, a 23-Ai tüntetés forradalommá, fegyveres felkeléssé történő fejlődése, átalakulása kapcsán történhettek. Ugyanis néhány szempont, fejlemény nehezen értelmezhetőnek vagy magyarázhatónak tűnik.
A csodálatos, szinte tavaszi október 23-a délutánján még csak a jelszavak és a követelések visszhangoztak százezrek ajkáról Budapesten és néhány nagyobb egyetemi városban (Szeged, Debrecen, Miskolc). Mi is történt pár órával később?
A Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületénél este hat órakor még csak követelések hangzottak el. Az is biztos, hogy pár órával később a gyűlölt Sztálin szobrának ledöntése még nem fegyveres felkelés.
Az viszont tény, hogy a szovjet utász-alakulatok már október 20. után pontonhidakat építettek a Tiszán Záhonynál, Romániában, Temesváron is, már 22-én riadókészültségbe helyeztek egy szovjet páncélos hadosztály, mely már másnap átlépte a határt és elindult Budapestre. E hadosztály vonult át Szegeden 23-24-éjjelén. (1) A Magyarországon állomásozó, 2. és a 17. szovjet gépesített hadosztályok is riadókészültségbe lettek helyezve már 22-én, majd elindultak Budapest felé. Pedig e pillanatokban még csak egy lelkes, békés tüntetés zajlott Budapesten és néhány vidéki városban.
Természetesen tény, hogy a Rádiónál az ígéretek ellenére nem olvasták be a követeléseket, az ÁVH-őrség kezdetben nem használt fegyvert, csak testi kényszert alkalmazott. A feszültségek itt 18 óra körül kezdtek erősödni a nép becsapása miatt. Egyszer csak a tüntetők közül kilépett egy férfi, és közvetlen közelről fejbe lőtte Kovács László őrnagyot, a karhatalom tagját. Ez 20 óra körül történhetett. Ezt követően elszabadult a pokol, az ÁVH sortüzet nyitott a tüntetőkre.
Állítólag ezt követően a tüntetők fegyvert szerezve viszonozták a tüzet, majd elfoglalták a Rádió épületét. Csak az nem tudhatja senki, hogy hogyan kerülhetett itt ekkor a tüntetőkhöz fegyver. Talán katonai főiskolásoktól? A pártállami történész, Hollós Ervin szerint is a tüntetők csak október 23-án 23:45 perc és október 24. 3-4 óra között szerezhettek fegyvert a Lámpagyárból, valamint a Timót-utcában lévő fegyverraktárból? (2) Nagyjában ezekben az órákban szerezhettek fegyvereket a magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség főként VII., VIII. és IX. kerületi, emellett még a II. és XX. kerületi, emellett csepeli raktáraiból, azonban az itt megszerezhető fegyverek kispuskák és sportfegyverek voltak. Minden bizonnyal ezt azért meg akarták várni a szovjet csapatok, akik 24-én hajnali 2-4 órák között már beérkeztek Ceglédről és Székesfehérvárról Budapestre és bekapcsolódtak az ÁVH mellett a felkelők elleni harcokba. (3) Szintén beérkeztek 36 órás menet után az említett temesvári szovjet páncélosok. Vajon mekkora ellenség ellen is?
Ha belelapozunk Hollós Ervin említett könyvébe, az évtizedek alatt unalmassá vált kádári propagandafrázisok mellett érdekes adatokat is találhatunk. Ő ugyanis végigköveti a fegyveres felkelő csoportok fejlődését, létszámuk alakulását. 24-én hajnalra a három legjelentősebb csoport: a Corvin köz, a Széna tér és a Baross tér egyenként mintegy 70-80, a további kisebbek (Tűzoltó utca, Csepel, Pesterzsébet stb.) pedig egyenként 30-50 fő körüli felkelőből állhattak az említett könnyű-fegyverekkel és Molotov-koktéllal, bár a város szerkezete, a hatalmas épületek védelme nekik kedvezett. Hollós ugyan szervezettségről beszél, viszont a felkelők csekély számát is közli, amivel ellentmond saját koncepciójának.
Elnézést kérve a kedves olvasóktól, itt röviden megismételnék egy, a Hunhíren két éve tett írásom megállapítását. Kálló Róbert és dr. Kis A. Sándor (a híres magnézium-szakértő) kutatásai szerint Romániában már október közepén riadókészültséget rendeltek el a határ menti katonai alakulatoknál, behívták a németül és magyarul beszélő tartalékos tiszteket, sőt diverzáns, titkosszolgálati csoportokat küldhettek Budapestre. Talán az egyik ilyen csoport tagja lehetett az a Lantos István, akinek felesége Viorica (Ibolya) Lantos 1989-ben együtt menekült el Romániából a híres tornásznővel, Nadia Comanecivel, majd Svájcban közölte korabeli emlékeit. Ezek szerint férje október közepétől november közepéig eltűnt, csak azt lehetett tudni, hogy Magyarországon tartózkodik. Hazatérve álmában a Brádi utcát emlegette, amely lehet Bródy Sándor utca. Egy ilyen csoportot 1957 februárjában hajókirándulásra vittek Constancából, azonban sohasem tértek haza. A constancai kikötő ekkori hajózási naplójából eltűntek az ekkor induló hajók dokumentációi, a tengeren pedig nagy vihar volt. (4)
Az idézett szerzők további információi szerint példaként az október 24-én, a fővárosba vezényelt 87. kalocsai lövészezred egy Lippai nevű tisztje egyik elfogott felkelőnél olyan Sztecskin típusú pisztolyt talált, mely Romániában volt rendszeresítve.
Nyilvánvalóan mindez csak hipotetikus feltételezés, de nem zárhatjuk ki, hogy a román sztálinisták is küldhettek provokátorokat Budapestre, félve a forradalmi, demokratikus eszmék terjedésétől, távlatilag a függetlenedő Magyarország esetleges területi felvetéseitől. Ha belegondolunk, e napokban Kolozsváron, Temesváron, de Bukarestben is szolidaritási megmozdulások, különféle tüntetések zajlottak le, majd páratlan letartóztatási hullám indult. Az elégedetlenség Romániában is pillanatok alatt felkelésbe fordulhatott volna.
A kommunista rendszerek 1956 októberében pengeélen álltak, a lengyel társadalom és a hadsereg egyértelműen kiállt a nemzeti kommunista, reformer Gomulka mellett. Gondoljunk bele, ha ekkor Közép-Európa, Lengyelországgal és Magyarországgal az élén belobban, az a szovjetek számára is megoldhatatlan feladatot jelentett volna.
Tény viszont, hogy a Budapesten október 23-án éjjel kirobbant felkelésen sem az ÁVH, sem a Magyar Néphadsereg, sem pedig a bevetett két szovjet gépesített hadosztály (2. és a 17.) nem tudtak úrrá lenni. A felkelők melletti rokonszenvtüntetések: október 25. Kossuth tér, október 26. Mosonmagyaróvár, október 27. Tiszakécske, valamint több vidéki városban lezajlott tüntetések az ÁVH által történő vérbefojtása az egyre erősödő felkelők mellé állította az országot és a Magyar Néphadsereg alakulatait is. A magyar csapatok vagy széthullottak, vagy a forradalom oldalára álltak. A szovjetek is részben veszteségeket szenvedtek, részben pedig demoralizálódtak, egy kis részük átállt vagy dezertált.
A Magyar Néphadsereg egyes sztálinista vezetői részéről nem zárhatunk ki esetleges provokációs szándékokat. Példaként Kecskeméten, a rendőrség előtt október 26-án délután I. világháborús Mannlicher puskákat osztottak ki néhány tüntetőből szervezett nemzetőr számára, időközben már készen álltak az öt elemis tábornok, Gyurkó Lajos, a 3. hadtest parancsnoka által előkészített, PPS géppisztolyokkal felszerelt, tankok által támogatott tiszti rohamcsapatok. Mint Bátki Ferenc, a felkelés egyik helyi vezetője memoárjaiból tudjuk, nemzetőrök rövid időre biztosították a postát, majd szétszéledtek a városban. Ezt követte a tüntetők elleni sortűz, majd Gyurkó egységei, a szovjet alakulatok, másnap reggel pedig a légierő fellépése a városban a cigányváros körzetében. Tehát október 27-re Gyurkó megvédte a „néphatalmat”, győztes hadvezér szerepében tetszeleghetett még egy napig. A helyi felkelők, nemzetőrök nem jelentettek határozott, megtervezett célokkal, stratégiával rendelkező fegyveres erőt, lényegében kisebb, szétszórt csoportokat képeztek. (5)
Tehát lehetséges, a Magyar Néphadsereg, az MDP vezetésében is létezhettek bizonyos tervek egy felkelés kiprovokálására, annak leverésére, majd ez által a hatalom stabilizálására. E forgatókönyv zajlódhatott le Kecskeméten? A résztvevők szándékain, látókörén túl?
Talán a pártvezetés által kirobbantani tervezett felkelésre utalhat a kitűnő hadtörténész, Zachar József, mikor tanulmányában idézi Kárár és Mező Imre találkozását október 7-én, a Ferihegyi Repülőtéren, mikor az utóbbi utal egy esetleges kisebb arányú, Gerő által kigondolt, leverendő felkelés lehetőségére. (6) Egy kis Kelet-Berlin, vagy Poznan még nem döntheti meg a kommunizmust, a pártelitek vélhetően az akár ellentétes érdekű csoportjai pozícióit is erősíthette volna. Nyilvánvalóan mindkét pólus a saját esélyeinek megfelelően gondolkodott.
Bármiféle külső tényezők is működhettek közre, a szellem azonban kiszabadult a palackból. A hős magyar ifjúság, diákok, katonák, munkások, parasztfiatalok drága áldozata, vére árán október végére megszületett a szabadság, győzött a forradalom. A demoralizált, veszteséget szenvedett, szovjet csapatokat kivonták az országból. A szovjet kormány október 30-ai nyilatkozata elismerte a magyar nép jogát, hogy lerázza a zsarnoki rendszert, a forradalmat belügynek minősítette. E napokra győzött a forradalom, a Nagy Imre-kormány megkezdte a forradalom követelései megvalósítását, helyreállt a többpártrendszer, a kormány kinyilvánította hazánk függetlenségét. A hősiesség, a véráldozat, hátborzongatóan megrázó, katartikus érzései közepette október végén, november elején elindult az élet, megkezdődött az újjáépítés, létrejött az új karhatalmat (Honvédség, Rendőrség, Nemzetőrség) összefogó szervezet, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság. Úgy tűnt, Magyarország elindulhatott a szabadság útján. A munka, az iskolai oktatás november 5-én, hétfőn kezdődött volna.
Dulles amerikai külügyminiszter október 28-án, Texasban tartott beszédében kijelentette, hogy az USA nem tekinti potenciális katonai szövetségesének a vasfüggönyön túli közép-európai országokat. (7) Másnap ezt az álláspontot ismertette az USA nagykövete Moszkvában.
1956. október 29-én Szueznél Izrael megtámadta Nasszer Egyiptomát. A támadáshoz két nap múlva csatlakozott Nagy-Britannia és Franciaország a felek szétválasztására való hivatkozással. Tény, hogy e két nyugat-európai, ekkor már középhatalom titkosszolgálatai, politikai véleményformálói is jelen voltak Magyarországon az 50-es években és 1956-ban is. A Magyarországról elszármazott Thomas Schreiber francia újságíró visszaemlékezései szerint igen aktív propagandamunkát fejtett ki a Petőfi-körben. Ez persze még nem fegyveres akció.
Peter Unwin történész, a korszak nemzetközi viszonylatait elemző műve szerint a szovjet politikában e három nap alatt 180 fokos fordulat következett be. Kezdetben pedig úgy tűnt, hogy bizonyos határok, korlátok közepette elfogad egy változást hazánkban. (8) Az álláspont megváltoztatásának okai elsősorban a szuezi háború, másodsorban pedig a magyar forradalom gyorsuló folyamatai: a Varsói Szerződésből való kilépés, a semlegesség meghirdetése, az ürügy és hivatkozási alap pedig az ÁVH-terror kiprovokálta bizonyos szórványos, szerencsétlen atrocitások és a tragikus végű Köztársaság téri csata voltak.
A Kis Újság november 2-ai száma közli a világsajtó véleményét a Magyarországon és Szueznél kialakult helyzet összefüggéseiben. A brit News Chronicle szép gondolatai szerint: „Erősebben dobog a szív, felébrednek a mély emberi érzések.” A Daily Mail a magyar forradalom kiváltotta Közép-Kelet Európa átrendezésének lehetőségét. Ehhez formált véleményt egy számunkra nem éppen rokonszenves név: Seaton Watson professzor is. A világsajtó általában támadta a szuezi háborút kirobbantó Izraelt. Főként az el nem kötelezett államok sajtója: a belgrádi Politika és a Borba a támadást a világbékét fenyegető agressziónak minősítette. Hasonlóképp a Times of India és Hindustan Standard, ismertetve Nehru elnök a támadást elítélő álláspontját. A későbbiekben Nehru India és Mirza Pakisztán elnöke határozottan kiálltak a szovjet agresszió ellen és hazánk függetlensége mellett. A német Frankfurter Rundschau is kiállt a szuezi támadás ellen, a német politikában ekkor felmerült a holokauszt miatti kártérítés megvonása.
Ezen világpolitikai helyzetben Zachar József szerint az október 31-én már tömeges csapatmozgások kényszerítették Nagy Imrét a Varsói Szerződésből történő kilépés, valamint a semlegesség kinyilatkoztatására. E preventív értelmezés teljesen logikusnak tűnik, a korabeli sajtó is ezt az álláspontot tükrözi, tehát Nagy Imre ezzel bizonyára nemzetközi védelmet remélt. Kérdéses, hogy a szovjet álláspont valóban megváltozott, vagy a 30-ai kormánynyilatkozat csak egy formális gesztus volt.
Nem tudhatjuk, ha a 28-ai kormány megalakulásával, a többpártrendszer kihirdetésével (ez formálisan Lengyelországban, Csehszlovákiában és az NDK-ban is létezett) lezárul a forradalom, ez visszatartotta volna a Szovjetuniót? Ez a vérüket hullató szabadságharcosoknak, de az egész magyar nemzet számára még kevés volt. Mint utaltunk rá, a VSZ-ből való kilépés preventív, védekező lépés volt a már folyamatos szovjet katonai lépések miatt. Az ÁVH sortüzei és terrorja kiváltotta Köztársaság téri erőszak és lincselés pedig inkább hivatkozási alap. A nép indulatait itt a felkelők sem tudták megfékezni, bár próbáltak segíteni. Ismeretes, hogy példaként Mező Imrét a Nickelsburg László vezette Baross téri szabadságharcosok a Péterffy-kórházba vitték.
Tehát feltételezhető, hogy a szuezi háború szempont volt abban, hogy gyorsan megváltozott a szovjet állami és pártvezetés eddigi kiváró, lehetséges, és nem kizárt, hogy csak színlelt álláspontja. November 2-án Brioni szigetén Hruscsov szovjet pártfőtitkár elfogadtatta Tito jugoszláv elnökkel a szovjet beavatkozás elvét. E napokban már folyamatban voltak a csapatösszevonások, a korabeli sajtójelentések folyamatosan ismertetik a szovjet hadmozdulatokat. Ezek lényege az volt, hogy birtokba vegyék a főbb stratégiai pontokat, körbezárják a nagyobb magyar településeket, helyőrségeket, laktanyákat. Másnap hajnalban megkezdődött a Forgószél hadművelet.
A következő pár nap elképesztően aránytalan erők küzdelmét hozta, egy viszonylag magas intenzitásúnak tekinthető háborús konfliktusban. A felkelő egységekből szervezett Nemzetőrség, a Magyar Néphadsereg épen maradt, a forradalom oldalára állt, csekély tüzérségi erővel rendelkező alakulatai hősies ellenállásba kezdtek e gigászi túlerő ellen. A forradalom oldalán álló 20-30 ezer szám körüli honvéd és nemzetőr vette fel a harcot mintegy 12 hadosztálynyi, összesen 120-130 ezer főnyi szovjet erővel, melyeket közel 2500 tank és a légierő is támogatta. A szovjetek fő erői a 8. gépesített és a 38. összfegyvernemi hadsereg voltak, páncélos erőiket a 31., 7. és a 35. gárda páncélos-hadosztályok képezték.
A közel 600 fős szovjet veszteség is jelzi a harcok és az összetűzések hevességét. A Corvin köz, a Baross tér, a Széna tér, Újpest, Soroksár szabadságharcosai napokig kitartottak, az Iván-Kovács László, majd a Pongrácz Gergely vezette Corvin köz november 9-ig. Az ország néhány pontján januárig is eltartott a szórványos fegyveres ellenállás a munkástanácsok sztrájkja, békés küzdelmei mellett. (9)
Franciaország és Nagy-Britannia számára nagyon jól jött a beavatkozás, elmaradt a nem teljesen kizárható szovjet segítség fenyegetése. Kormányaik lényegében érdektelenségüket fejezték ki a vasfüggöny túlsó oldalán zajló tragédia kapcsán, leszámítva néhány sajnálkozó megnyilvánulást. E hónapokban a britek elnyomták Ciprus görög nacionalistái függetlenségi harcát, a franciák ugyanezt tették Algériában, bár e hatalmas ország helyzete, konfliktusai sokkal bonyolultabbak, összetettebbek voltak, mint Ciprusé. A brit csapatok ezen kívül november elején partra szálltak Bahreinben és Manamában, biztosították az olajkutakat, és leverték az Egyiptom iránt szolidáris mozgalmakat.
Dwight David Eisenhower, az USA elnöke 1956. november 14-én a korábbi, a választási kampányban is kifejtett álláspontjának megfelelően nyilatkozott:
„Az Egyesült Államok, sem a korábbiakban, sem most nem javasolta a nyílt lázadást egyik védetlen népnek sem, olyan erővel szemben, mely ellen nem tuja magát megvédeni.” Az USA elnöke lényegében elismerte a világhatalmak geopolitikai határait. Amiről csak nagyon kevesen tudnak, vagy akarnak tudni hazánkban az Spanyolország álláspontja.
Ismeretes, hogy 1945. április 25-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Spanyolországgal. Franco tábornok, államfő azonban fenntartotta, működtette a Madridban működő Magyar Királyi Követséget. A követség vezetője Marosy Ferenc rendszeresen tájékoztatta a spanyol államfőt és kormányt az elnyomott közép-európai nemzetek, és Magyarország helyzetéről is.
1956. november 4-én Franco fogadta Marosyt, és kormányával az aznap este megtartott kormányülésen Magyarország megsegítése, a katonai beavatkozás mellett döntött.
A beavatkozásra szánt hadsereg parancsnokává kinevezte az akkor külügyminiszter, Munoz Grandezt, aki a II. világháborúban a Szovjetunióban harcoló Kék Hadosztály (Division Azul) parancsnoka volt, Noriega tábornokot pedig megbízta a magyar felkelőkkel történő kapcsolattartás megszervezésével. Döntöttek a magyar felkelők számára küldendő katonai muníció összeállításáról, és repülőgépeken Szombathely és Sopron körzetébe történő szállításáról. (10)
A terv azonban lekerült a napirendről, az USA kormánya jelezte, hogy nem tudja támogatni a spanyol katonai beavatkozást, Svájc és Ausztria a semlegességre, az NSZK pedig a háromhatalmi megszállásra hivatkozva utasították el a spanyol kérést. (11)
Csak feltételezések szintjén, hipotetikusan továbbgondolva, Spanyolország esetleges beavatkozása minden bizonnyal világháborúvá szélesítette volna a magyar forradalmat. Az antikommunista keresztes háborúban gondolkodó Franco bizonyára nem mérte fel a szovjet haderő gigantikus méreteit, erejét. Bár egy évvel később (1957. november - 1958. január), megnyert Marokkó ellen egy háborút, Ifni védelmében, de ennek jellege, intenzitása, a vele szemben álló erők ereje, technikai kapacitása mesze alatta maradt az 1956 novemberében Magyarországot támadó szovjet haderőének.
Csak röviden és a tárgyilagosság kedvéért jelezzük, a másik Spanyolország is kiállt hazánk mellett. Az emigráns Spanyol Köztársaság párizsi székhelyű kormánya minisztere, Fernando Varela november 15-én követelte a szovjet csapatok kivonását, és a politikai szabadságjogok helyreállítását. A barcelonai egyetem diákjai 1957 januári gyűlésükön követelték Magyarország, de Katalónia szabadságát is.
Egy pillanatra még megemlíthetjük a hispán világ, az óceánon túli része álláspontját is. Dr. Victor Belaunde Peru, Nunez Portuondo Kuba ENSZ képviselői már 1956 novembere első napjaiban, a leghatározottabban követelték szovjet csapatok kivonását és Magyarország semlegessége elismerését. Tehát az 1959 januárjáig fennálló Kubai Köztársaság diplomáciája is kiállt hazánk mellett.
A hipotetikus mérlegelést, értékelést továbbgondolva, a magyarországi konfliktus esetleges továbbfolytatódása milyen következményeket is vonhatott volna maga után? Teljességgel azért nem zárhatjuk ki a forradalmi mozgalmak esetleges eszkalációját, mely egy szintetikus robbanást idézhetett volna elő Romániában, Csehszlovákiában, Lengyelországban. Tudván azt, hogy ezekben az országokban is szinte a robbanás határán ált a helyzet, és mint említettük, a lengyel hadsereg is kész volt akár a fegyveres kiállásra a reformok és Gomulka mellett. Totálisan a Szovjetunió belső konfliktusait, robbanását sem zárhatjuk ki. Bár ezzel szemben állhat a II. világháborút is megjárt professzionális hadvezetés látszólagos egysége és határozottsága. E kérdéseket csak az akkori Szovjetunió belső viszonyait, párt-, állami katonai vezetését, katonai erejét jól, pontosan ismerő szakértők, kutatók tudnák megválaszolni. Nagyon érdekes lenne egy ilyen érvelés, elemezés meghallgatni.
A spanyol felvetést végül is tehát csak a szándék felől értékelhetjük, és mint az elkötelezett segítség és szolidaritás felvetését értékelhetjük. Ami a más európai országokban fel sem merült. Lehet, hogy tájékozatlan vagyok, de nem tudok olyanról, hogy példaként bármely magyar kormányzati tényező köszönetét, elismerését fejezte volna ki az akkori Spanyolország szándéka, emellett diplomáciai lépései, karitatív tevékenysége miatt, vagy mindezek valamiféle publicitást kaphattak volna hazánkban. Eltérően példaként Kéthly Anna és Golda Meir barátkozásának, szolidaritásának rendszeres emlegetésétől.
Az utolsó gondolatsor 1956 társadalmi eszméi és a ma társadalompolitikai gyakorlat közötti ellentmondásra szeretné ráirányítani a figyelmet.
A Rákosi-rendszer egy reformkori és 1848-49-es eszmeiségbe, frazeológiába akarta illeszteni saját sztálinista ideológiáját és társadalmi gyakorlatát. 1956 októberében ez az ideológia fordult vele szembe. Ha áttekintjük az ekkori néhány nap szabad sajtóját, a reformkommunistáktól, a szociáldemokratákon, a parasztpártikon, kisgazdákon, az 1945-ös koalíción túli keresztény politikai áramlatok programjain át, a magyar jövőt, társadalmi berendezkedést illetően lényegileg szinte teljes egyetértést láthatunk az alapkérdésekben. Közjogi, alkotmányos értelemben ez az ország függetlensége, semlegessége, a többpárti demokrácia és a munkahelyi, dolgozói önigazgatás harmadikutas programja volt.
Az 1956-89 közötti, több szakaszra is osztható Kádár-rendszer tehát 33 évig tartott. Az 1956 eszméivel áttörő, azokat felszínre hozó 1988-90 közötti rendszerváltás kezdetének tekinthető 1989 óta már 27 év telt el. Tehát nem sokkal kevesebb, mint az egész Kádár-rendszer.
Mennyiben van köze az 1989 óta lezajlott társadalmi folyamatoknak 1956 harmadikutas, demokratikus szocialista vagy keresztény-szociális eszméihez? Nagyon kevéssé. Eltérő hullámokban jelentek meg a neoliberális és elitista társadalmi tendenciák és folyamatok, melyek meglehetősen messze állnak 1956 eszméitől, de a Horthy-korszak hazafiságától is.
Időnként, különféle 1956-os megemlékezések alkalmával szót kapva, megpróbáltam kifejezni, nem lenne jó, ha 1956 az 1830 júliusi párizsi forradalom nyomdokába lépne. Vagyis, ha egy plebejus forradalom barikádjai, áldozatai árán egy neoliberális kapitalista, finánctőkés réteg juthatna hatalomra. Persze ennek megelőzéséhez, elkerüléséhez legalább egy olyan hazafias, szolidáris, áldozatkész nemzet kell, mint 1956-ban volt.
Jegyzetek
1. 1956 Az ENSZ Különbizottság jelentése Hunnia Kiadó Bp. 1989 61.
2. Hollós Ervin: Kik voltak, mit akartak? Bp. Kossuth 1967 29.
3. 1956 Az ENSZ Különbizottság jelentés Hunnia Kiadó Bp. 1989 60.
4. Kis A. Sándor: Mi orosháziak IV. Orosháza 2009 507-509.
5. Bátki Ferenc: Kecskemét 1956 október 26. A fegyveres felkelés igaz története Kecskemét 2000 14-15.
6. Zachar József: Az 1956-os magyarországi szovjet katonai fellépés néhány világpolitikai összefüggése in: Mózes Mihály-Kozári József: 1956 Tanulmányok a forradalomról EFK Líceum Kiadó Eger 2008 54.
7 Békés Csaba: Az amerikai kormány és a magyar semlegesség Országos Széchenyi Könyvtár és 1956-os Intézet Oral History Archívum 2006
8. Peter Unwin: Nagyhatalmi játszmák 1956 Bp. 2016
9. Zachar József i.m. 64.
10.Maria Dolores Ferrero Blanco: Franco y la revolucion hungara de 1956. La contribicion de Espana en la resistencia frente la USSR Papeles del Este N. 7. 2. semestre 2003 24.
11. ugyanott 28.
„No, ezek elvisznek minket Ruszkiba!”
Az 1956-os deportálások ismeretlen története
Válasz.hu /
2015.10.23., péntek 08:06 /
Nem
csak a II. világháború végén deportáltak magyar foglyokat
Ukrajna területére – írja visszaemlékezésében Paál Tamás
mérnök, akit egyetemistaként hurcoltak el 1956-ban Ungvárra, majd
Sztrijbe. A szovjet megtorlás egyik el nem mesélt története a
Válasz.hu-n.
A
Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások
emléknapját előíró 41/2012-es országgyűlési határozat arról
a „mintegy 800 ezer magyar honfitársunkról” kíván
megemlékezni, akiket „1944 őszétől kezdve hadifogolyként vagy
internáltként” a Szovjetunióba hurcoltak több éves
kényszermunkára. Szerzőnk, Paál Tamás mérnök, egykori fogoly
szerint ez a leírás kiegészítésre szorul. A közvélemény előtt
ugyanis kevésbé ismert tény, de az 1956. november 4-én támadó
szovjet erők is végeztek deportálásokat; „hadifoglyaikat” az
akkor a Szovjetunióhoz tartozó Kárpátalja különböző
börtöneibe szállítottak, és csak hónapok múltán, 1957
januárjában engedték haza, akkor sem valamiféle hétköznapi
jócselekedetből, hanem a nyugati visszhangoktól tartva.
Az
elhurcoltak között volt Paál
Tamás is,
aki visszaemlékezéseit – a vonatkozó szakirodalommal kiegészítve
– „56” ritkán emlegetett részlete címmel tette közzé
2013-ban. A magánkiadásban megjelent könyv első része az ő
története, a második a kutatási eredmények összefoglalója. Az
összegyűjtött anyag alapján kijelenthető, hogy jóval több
embert hurcolhattak el 1956 után, mint amennyiről jelenleg tudunk
(a számok 800 és 3000 között szórnak), ráadásul Kazahsztánba
is juthattak deportáltak.
Az
alábbi írásban Paál Tamás összefoglalja történetét, és
leírja mindazt, amit forradalom és szabadságharc után deportáltak
emlékezetéről tudni lehet.
*
1951-1956
között jártam a Budapesti Műszaki Egyetemre. Az első két évben
a műszaki tárgyak mellett Honvédelem című tantárgyunk is volt,
és az első két nyári szünetben egy-egy hónapos katonai
gyakorlatra kellett bevonulnunk. Ennek a kiképzésnek a befejező
szakasza volt az 1956. október 1-jén kezdődött három hónapos
tartalékos tiszti tanfolyam Ercsiben, melyet ugyan elkezdtünk, de
az „események” következtében október 30-án kiosztották a
téli ruházatot, 31-én mindenki megkapta a géppisztolyát két
teli tárral, majd teherautón felvittek minket Budapestre. Először
a Honvédelmi Minisztériumhoz, ahol azt az utasítást kaptuk, hogy
menjünk a Műegyetemre, mert Egyetemi Nemzetőr Hadosztályt
terveztek kialakítani. Nem tudhattuk, hogy – akkor már nyilván
nem, de – korábban a HM-ben dolgoztak azok a szovjet tisztek, akik
Mihail Fjodorovics Tyihonov altábornagy – Bata István
vezérezredes honvédelmi miniszter szovjet katonai „főtanácsadója”
– közreműködésével kidolgozták a „Magyarország területén,
a társadalmi rend fenntartására irányuló és a Különleges
Hadtest által végrehajtandó hadműveletek tervezetét.” A
tervezethez mellékelték Budapest térképét, bejelölve a
különösen fontos védendő objektumokat. A Különleges Hadtest
parancsnoka, Pjotr Nyikolajevics Lascsenko altábornagy már július
20-án jóváhagyta a tervet, amikor mi még békésen dolgoztunk
vagy nyaraltunk.
A
Móricz Zsigmond körtér 1956-ban (fotó: Fortepan / Nagy Gyula)
|
A
Műegyetemen állomásozó egységek egy része pedig pár nap
szállítási feladat, őrszolgálat stb. után, november 3-án
délután kimenőt kapott, igaz, nem a szokásos módon, „kimenő
ruhában”, hanem a rajtunk lévő téli gúnyában, méghozzá
géppisztollyal. Mentem haza, s másnap hajnalban ágyúszóra
ébredtünk. Lakásunkból lehetett látni, hogy a Budaörsi úti
laktanyánál vannak a torkolattüzek. Háborúban a katonának az
alakulatánál a helye, ezért egy pillanatig sem habozva öltöztem
és indultam a Műegyetemre. Egy útkanyarnál beleszaladtam a fák,
villanyoszlopok tövénél hasaló ruszkikba, akik az éj leple alatt
már elfoglalták a Gellérthegyet. Fogságba estem, mint az első
világháborúban nagypapám, mint a másodikban nagybátyám.
Felkísértek
a Citadellához, majd pár nap múlva teherautón levittek a Budaörsi
úti laktanyába, ahol már nagyon sokan voltak. Ittlétünk közben
egyszer csak „spion-spion” felkiáltással két nyugatnémet
vöröskeresztest hoztak közénk. Velük beszélgetve megtudtuk,
hogy november 1-jén 20 gépjárművel és 2 pótkocsival egy 150
ágyas tábori kórházat hoztak Magyarországra, műtőberendezésekkel
és minden szükségessel felszerelve. Az óbudai Margit Kórháznál
rendezkedtek be, s innen a városba érve a mentőautójukban lévő
rádió adó-vevő készülék miatt tartóztatták le őket.
Néhány
nap után ismét teherautóra szálltunk – a németekkel együtt –,
szerencsére nyitott platójúra, így mindent láttunk és minket is
láttak. Sok év múltán egy ismerősöm említette, hogy látott a
ruszki teherautón. Mi pedig láttuk a szétlőtt körtéri házakat,
a barikádok nyomait, meg az ugyancsak szétlőtt Kilián laktanyát,
a kőrúti és Üllői úti házakat. Mentünk, mentünk délkelet
felé, Üllőt is elhagytuk és egy kiserdő mellett megláttuk a
nyílt vágányon álló vasúti szerelvényt.
No,
ezek elvisznek minket Ruszkiba!
Így
is lett. Másnap megérkeztünk Ungvárra, azaz Uzsgorodra. A
pályaudvartól teherautón vittek a város szélén álló
börtönkomplexumba, melyről később megtudtuk, hogy a csehek
építették, amikor a két világháború között Kárpátalja oda
tartozott. A cellákban felfedeztünk falba karcolt írást, amelyik
lengyel nyelven éltette az 1956 nyári ottani eseményeket. Volt
karcolt írás ajtófélfán, vaságy festékén, néha németül is.
Szóval nem mi voltunk az elsők, akiket a Szovjetunióba
deportáltak.
Minden
lassan, vontatottan ment. Hamar megtanultuk az időhúzásra utaló
szavakat: búgyet-búgyet (vagyis lesz-lesz, szabad fordításban:
majd csak egyszer), szicsász (idővel), szkóro (hamarosan), zavtra
(holnap). Jó sokára bejön egy tovaris és elkiáltja, hogy
„igyítye na banyju”. Nocsak, máris bányába visznek minket?
Hát nem oda, hanem a fürdőbe vittek, merthogy az a „bánya”.
Ez zuhanyozást jelentett, némi szappannal, majd a teljes
testfelület szőrtelenítését (tetűelhárítás miatt). A
borotválást a helybéli, a „nép egyszerű gyermekeiből”
toborzott nők végezték. Szerencsétlenek végig bogarászták a
sok csupasz férfi összes szőrös testrészét. Nekik se, nekünk
se volt kellemes.
Az
ungvári börtönben kapott elismervény
|
Érdemben
csak másnap kezdtek foglalkozni velünk. Megtudhattam, hogy Tamás
Árpádovics Paál-nak hívnak itt. Elvettek minden iratot, pénzt.
Az erről kiállított elismervény a bizonyítéka, hogy itt jártam.
Ki lehet olvasni: gor. Uzsgorod, Tyurma No 1, Ungvár város, 1. sz.
Börtön. (A cédula a mundérom zsebében lapult, ami kissé
megviselte.)
Megkezdődtek
a kihallgatások. KGB-s tisztek voltak a kihallgatóink. Az első
kérdés az volt, hogy „kak zvaty, kak nacii”, vagyis: „mi a
neve, mi a nemzetisége?” Az rendben van, hogy megkérdik az ember
nevét, de a nációja felőli érdeklődésnek furcsa mellékíze
van. Bizonysága ez annak, hogy sokféle „náció” megfordult már
ott.
Börtönkoszt.
Reggelire kaptunk egy vödör keserű teát, három szem kockacukrot,
három szelet kenyeret és egy kilónyi nagyon sós apróhalat,
mégpedig szőröstül-bőröstül. A hal volt a reggeli. Délben
„valamit visz a víz” leves, vagy káposzta, vagy krumpli és
főzelék, vagy kása, esetleg egy kávéskanál szafttal. Vacsorára
valamilyen kása. Vizet nem ihattunk, de állandóan volt a rögzített
vasasztalon keserű tea és egy tálban apró, sózott nyers hal.
Hét-tíz
nap után az egyik este paigyom (vagyis, hogy gyerünk) vezényszóra
ismét teherautóra szálltunk, vissza a pályaudvarra. Ott várt a
vonat: hosszú szerelvény, végig marhavagon. Az emberszállításra
átalakított kocsik két végén polcok voltak fekvőhelyül,
középen vaskályha és annyi felhasogatott tűzifa, amennyi hetek
alatt sem fogy el. Lélekben felkészültünk Szibériára. de –
hála Istennek – másnap reggel megálltunk a Kárpátok keleti
lábánál, Sztrij-ben. Ott hagytuk a sok tűzifát. De vajon kinek?
Akkor
persze nem sejthettük, hogy Holodkov belügyminiszter-helyettes
1956. november 16-i jelentésében azt írja: „...a foglyokat az
uzsgorodi börtönön kívül Sztrij, Drogobics, Csernovci és
Sztanyiszlav város börtöneiben kell elhelyezni.” Pár nappal
később pedig Szerov hadseregtábornok, a KGB akkori vezetője azt
jelenti, hogy „...860 főt szállítottunk Uzsgorodba és
Sztrijbe...”
Nem
sejtettük ezen kívül azt sem, ami manapság már – ha nem is
köztudott, de – kiterjedt szakirodalmazással kideríthető, hogy
mi történhetett volna velünk is, mint ahogyan történt
számosakkal.
Nézzük
a tényeket, először a hely, majd a létszám tekintetében:
- Évtizedekig nem is gondoltuk, hogy amit úgy általában Szibériának mond az ember, az nemcsak az, hanem Kazahsztán, vagy a Szovjetunió szétesése utáni önállósodás utáni néven Kazakisztán is lehet. Először 1992 novemberében írta a Magyar Nemzet, hogy Kazakisztánban mintegy háromezer magyar is él. „Részben az első és második világháborút követően marasztalták őket, végül 1957-ben Ungvárról vittek el fiatalokat »véletlenül« a másik irányba.” Nem egészen fél évvel később ugyanez az újság kéthasábos cikkben számol be arról, hogy „a Magyar Köztársaság Művelődési Minisztériuma nevében Kálmán Attila államtitkár, a Kazak Köztársaság nevében V.J. Kutavoj kulturális miniszterhelyettes együttműködési megállapodást írt alá […] a nálunk élő kazakok és a Kazakisztánban élő magyar nemzetiségűek nemzeti kultúrájának […] gyakorlásáról.” A hazánkba érkezett háromtagú delegációnak volt egy magyar tagja is, Lesskó László, a Hungária Kazakisztáni Magyar Kulturális Szövetség elnöke. – Ha hármuk között kellett legyen egy magyar is, abból csak az következtethető, hogy odakint nagyszámú magyar él. – Lesskó tájékoztatása szerint a kinti magyarokban az a közös, hogy „mindannyiukat erőszakkal hurcolták el. A ’magot’ az első világháború hadifoglyai képezték, akik közül sokan nem tudtak hazatérni. Később családot alapítottak, és a húszas-harmincas években születtek az első kazakisztáni magyarok. Utóbbiak alkotják ma a legidősebb réteget. Őket követték a második világháború hadifoglyai, majd az úgynevezett ’háromnapos munkára’ elhurcoltak, akiknek még nem telt le a három nap. Akik túlélték a nem éppen könnyű viszonyokat, letelepedtek, mivel mást nem tehettek. […] Az egyik 56-os magyar például először Szibériába ’utazott,’ majd onnan került Kazakisztánba.”
- Nem csak keleti, nyugati információ is szól a kazakisztáni magyarokról: „Az első hullámot az I. világháború hadifoglyai képezték, […] Ezek gyermekei – ma már 70 évesek – képezik a legidősebb magyar korosztályt. Az utánpótlás, a II. világháború hadifoglyai […] több ezres létszámban. Ezeket követték, harmadik hullámként, a malenkij robotra elhurcoltak. A negyedik hullám a Szovjetunió összeomlásáig tartott, és főként Kárpátalja lakóiból került ki. Köztük papok is voltak, sőt püspök is, Chira Sándor […] A negyedik hullámhoz tartoznak az 56-osok, […] akik sok viszontagság után Kazahsztánba kerültek.” (Erről szól Frank Miklós 2002-es, Magyarok Kazahsztánban című írása, mely az Életünk XXXI. évfolyamának 5. számában jelent meg.)
- Figyelemre méltó egy debreceni PhD-értekezés, amely azt írja: „…egyes Szibériából hazatért politikai foglyok elmondásából az a kép alakult ki, hogy Kazahsztán lágereiben együtt raboskodtak az 56-os forradalomban részt vett felkelőkkel.”
- „Magyar Tábornak” nevezték a lágereket, ahol nemcsak magyarok, hanem a Magyarországon október előtt és alatt állomásozó és megbízhatatlanná vált szovjet katonák és tisztek, valamint a magyarokkal szimpatizáló nagyrészt értelmiségi fiatalok voltak fogva tartva. […] Gábor Áron, aki 1945-60 között száműzetését töltötte, említi „Évszázados emberek” c. könyvében: egy kazahsztáni „etap” tagjai beszélték, hogy azért irányították át több láger állományát Szibériába, mert „külföldi” anyag érkezett. Magyarok.
- Az ENSZ-jelentés 227. old. 735. sz. alatt szól egy csoportról, amelyiket kályhával fűtött vagonokba raktak, mert különösen hideg területre fogják vinni őket, de a vonat megállt Sztrijben. … Más, foglyokat szállító vonatok viszont már elmentek keletre. Az ENSZ-jelentéssel kapcsolatban lehetett hallani olyan ellenvetéseket, melyek a nagy távolságra hivatkozással megkérdőjelezték az abban foglaltakat. Az évtizedekig elzárt levéltárak fokozatosan hozzáférhető anyagaiból apránként kirajzolódik, hogy milyen sok kompromisszum árán alakult csak ki a végleges jelentés. Azt lehet mondani, hogy az ott leírtak nemhogy megkérdőjelezhetők, hanem éppen csak a minimálisat tartalmazzák abból, ami valójában történt.
- Szovjet források alapján is találkoztunk más városokban lévő börtönökkel mint Uzsgorod és Sztrij: Drogobics, Csernovci és Sztanyiszlav. Több említés történik a munkácsi börtönről, az ENSZ-jelentés említi Kolomea városát is, és szóba kerül Herszon nevű városka is.
- A deportáltak hivatalosan 860 fős létszámával szemben több mint ezer fő szerepel Malasenko szovjet ezredes visszaemlékezéseiben. Egy deportált társamnak módja volt magyar származású őrrel beszélgetni Ungváron, aki a létszámot 1500-ban adja meg. A szovjet levéltárakban is végzett kutatások során kétezer-ötszáz, másokkal egyeztetve 2-3 ezer fős létszámot valószínűsít.
- Az Ukrajnába kerültekről a leghitelesebbnek tekinthető adat az, hogy Sólyom László köztársasági elnök meghívására 2007. július 10-11-én kétnapos hivatalos látogatást tett Magyarországon Viktor Juscsenko ukrán köztársasági elnök, s többek között átadta vendéglátójának az „1956-os forradalom és szabadságharc leverése során letartóztatott és Szovjet-Ukrajna börtöneibe elhurcolt magyar állampolgárok listáját is, amely mint mondta, közel háromezer nevet tartalmaz.” A díszvacsorán Sólyom megköszönte a kapott ajándékokat, de egyetlen szóval nem említette az 56-os listát.
Visszatérve Sztrij-be érkezésünkhöz: az a börtön sokkal öregebb épület, mint az ungvári, talán a XIX. század közepe tájáról való. Vastag falak, a sarokban „kübli”, azaz vashordó, abban gyűlt a sokminden, amíg naponta egyszer ki lehetett vinni és kiönteni. Folytatódtak a kihallgatások, de mintha nem tudták volna, hogy mit vallottunk Ungváron.
A
várakozási időt azzal segítették megrövidíteni, hogy mindkét
helyen hoztak olvasnivalót. Nem napisajtót, könyveket. Néhány
magyar kiadvány is volt, de zömmel a legfrissebb szovjet irodalom
és a két háború közötti magyar könyvek. Marxot, Lenint,
Sztálint nem hoztak, de Osztrovszkij, Bekk és hasonlók mellett
szép számmal voltak Puskin, Turgenyev és kortársaik. Azt tudom,
hogy Shakespeare-szonettek, Cervantes is sorra került. A börtönben
olvastam például Prohászka Ottokár Diadalmas világnézetét is.
Néhány
heti ott tartózkodás után egy reggel megint jött a teherautó és
vittek az állomásra. Itt is várt már a szerelvény, de megint
más, mint eddig. Ez egy speciális rabszállító szerelvény volt:
régi utasszállító kocsik úgy átalakítva, hogy a fülkék
folyosó felőli fala helyén rács és rácsos ajtó volt, bent
pedig a fülkében igen sűrű osztású polcok, amiken úgy kellett
feküdni, hogy a fejek legyenek a folyosó, illetve a rács felé. A
fülke ablaka helyén nem volt nyílás, a folyosói ablakokon vastag
rács. Vittek vissza Ungvárra.
A
„Csizma tér”
Fotó:
Fortepan/Házy Zsolt
|
Itt
is folytatták a kihallgatásokat, de már nem olyan lendülettel,
mint korábban. Csak időnként vittek el egyet-egyet kihallgatásra.
Aztán hírét vettük, hogy itt is, ott is egy cella megürült.
Mint akkor megtudtuk, a németeket már igen hamar hazavitték (ma
már tudjuk, hogy repülőgépen Budapestre). Minket karácsony
másnapján ért el a hazafelé tartó hullám. Kora reggel
teherautóra kerültünk, de nem olyan viszonylag lazán, mint amikor
a vonathoz vittek, hanem sűrűn-sűrűn, magunk alá húzott lábbal
ültünk a platón. Mozdulni is alig lehetett, el is gémberedtünk
rendesen. Az 50 éves évforduló alkalmával a Kossuth Rádióban
emlékezett egy társam erre az útra, és elmesélte, hogy amikor
leugrott a platóról, összerogyott, mert a lába nem bírta őt
megtartani. A vezetőfülke hátuljának támaszkodva két ruszki, a
plató hátsó részén másik kettő, mind géppisztollyal.
A
budai Fő utcai börtön hátsó kapujánál hosszas várakozás után
bebocsátást nyertünk. Másnap újrakezdődtek a kihallgatások, de
most már legalább magyarul. Január 2-án rabszállító
gépkocsiban vittek át a Rákoskeresztúri temető melletti
Gyűjtőfogházba. Út közben valamelyest ki lehetett látni, láttam
a „csizma teret” (a ledöntött Sztálin szobor helyét) és
végig az útvonalat. Rendszeresen voltak séták. Azután, amikor
nemcsak fürödni vittek, de borbély is volt, aki borotvált, akkor
már erősen reménykedtünk. És elkövetkezett 1957. január 26-a,
amikor szabadultam.
*
A
szerző írásához szakirodalmi hátteret biztosított (válogatott
irodalomjegyzék): Horváth Miklós–Olekszandr Pahirya (2012):
Kényszerkirándulás a Szovjetunióba – Magyar deportáltak a KGB
fogságában – 1956. Argumentum Kiadó, Budapest. Kopácsi Sándor
/Fejes Endre álnéven/ (1976): A „független Magyarország” a
Szovjet birodalomban, azaz a Kádár kormány igazságszolgáltatása
1956 után 1. rész, K.Szíjj Ferenc (2003): Túl a Kárpátokon,
avagy ötvenhatról másképpen, Közelebb Egymáshoz Alapítvány,
Lesskó László (2010): Milyen is Kazahsztánban magyarnak lenni?
Kürtös, VIII. évf. 3. sz. március, Lupkovics György (2008a): Az
56-os deportáltak iratai a KGB irattárában, Lupkovics György
(2008b): „Én vagyok az első magyar, aki ezeket az iratokat
látta”, Élet és Irodalom, LII. évf. 43. sz. október 24.,
Váradi Natália (2008): Az 1956-os forradalom és szabadságharc
kárpátaljai vonatkozásai Doktori (PhD) értekezés, Debreceni
Egyetem BTK, Váradi Natália (2012): Az 1956-os forradalom és
szabadságharc kárpátaljai dokumentumai …(Forrásválogatás),
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadása, Nyíregyháza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése