Felbüfög a zsidó terror
eméssze meg Orbán Viktor
Ron Werber raus?
2012. december 27. 09:20
Kostás Roland - Hunhír.info
Kostás Roland - Hunhír.info
...Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy a kölcsönösség, a szabadságjogok és a nyitottság elve alapján mehetne-e magyar ember Ron Werber országába kampányolni esetleg azzal a céllal, hogy az izraeli választópolgárok kergessék el a jelenlegi kormányt, és szavazzanak egy merőben más politikára...
...Mindenesetre mi kiváló terep vagyunk országunkkal és lelkiállapotunkkal egyetemben mindenféle provokációra, hazai akarnokok és nemzetközi káoszmesterek garázdálkodásához. A demokrácia és a Soros György-féle „nyitott társadalom” jegyében különösen azoknak kínálkozik a terep, akiknek nem tetszik nemzeti létünk, évezredes hazánkhoz való ragaszkodásunk, saját kultúránk és saját utunk igénye.
A magukat szocialistának nevező pártok, mozgalmak itthon, és az idegenből jött nagy káoszteremtők ki is használják ezt az adottságot. Örömhír: újra itt van Ron Werber „turista”. Talán még békés karácsonyt és boldog új évet is kíván nekünk. Jött Izraelből több mint egy évvel a választások előtt, hogy levezényelje a balliberális ellenzéki kampányt és győzelemre vigye a maguktól győzni képteleneket. Sok mindent nem tudunk róla. Nem tudjuk például, hogy ki a valódi megbízója, azt sem, hogy ki fizeti hosszas itt-tartózkodása és tevékenysége számláját.
Ahhoz azonban eleget tudunk a korábbi működéséről és módszerei-ről, hogy ne tekintsük őt kívánatos személynek ebben az országban. Mégis jöhet, kavarhat itt akármilyen kását, és a végén még le is nyomhatja a választók torkán, ha derék választópolgáraink időben észhez nem térnek. Ebben a demokráciában ugyanis ő is szabadon tesz, amit akar, úgy züllesztheti tovább a hazai közéletet, ahogyan akarja, hogy azután mint aki jól végezte dolgát, hazatérjen Izraelbe. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy a kölcsönösség, a szabadságjogok és a nyitottság elve alapján mehetne-e magyar ember Ron Werber országába kampányolni esetleg azzal a céllal, hogy az izraeli választópolgárok kergessék el a jelenlegi kormányt, és szavazzanak egy merőben más politikára...
Bíró Zoltán: Káosz vagy demokrácia - Magyar Hírlap
Hunhír.info kommentár:
A magukat szocialistának nevező pártok, mozgalmak itthon, és az idegenből jött nagy káoszteremtők ki is használják ezt az adottságot. Örömhír: újra itt van Ron Werber „turista”. Talán még békés karácsonyt és boldog új évet is kíván nekünk. Jött Izraelből több mint egy évvel a választások előtt, hogy levezényelje a balliberális ellenzéki kampányt és győzelemre vigye a maguktól győzni képteleneket. Sok mindent nem tudunk róla. Nem tudjuk például, hogy ki a valódi megbízója, azt sem, hogy ki fizeti hosszas itt-tartózkodása és tevékenysége számláját.
Ahhoz azonban eleget tudunk a korábbi működéséről és módszerei-ről, hogy ne tekintsük őt kívánatos személynek ebben az országban. Mégis jöhet, kavarhat itt akármilyen kását, és a végén még le is nyomhatja a választók torkán, ha derék választópolgáraink időben észhez nem térnek. Ebben a demokráciában ugyanis ő is szabadon tesz, amit akar, úgy züllesztheti tovább a hazai közéletet, ahogyan akarja, hogy azután mint aki jól végezte dolgát, hazatérjen Izraelbe. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy a kölcsönösség, a szabadságjogok és a nyitottság elve alapján mehetne-e magyar ember Ron Werber országába kampányolni esetleg azzal a céllal, hogy az izraeli választópolgárok kergessék el a jelenlegi kormányt, és szavazzanak egy merőben más politikára...
Bíró Zoltán: Káosz vagy demokrácia - Magyar Hírlap
Hunhír.info kommentár:
Azért egy kicsit furcsa, hogy a kormányközeli lap publicistája felveti a zsidó kampányguru magyarországi tevékenysége körüli kétségeit, és nem rikolt egyből antiszemitizmust az ennél jelentéktelenebb esetekre is egyből ugró világsajtó. Bíró Zoltán napokkal ezelőtt közölte írását, és a nemzetközi internetfigyelők bizonyára nem a karácsonyi ünnepkörrel voltak elfoglalva, így szinte hihetetlen, hogy nem érkezett egyből rasszistafasisztázó ellenreakció.
Azon túl, hogy teljesen jogos Bíró felvetése Werber ittlétével kapcsolatosan az általa vázolt érvek alapján, halkan azért megjegyezzük: Mennyivel volt gázosabb Gyöngyösi Márton "listázása", mint az, hogy egy magyarországi véleményformáló nemkívánatos személynek minősít egy idegen zsidót? Itt is a válasz. Semennyivel sem. De Gyöngyösi jogos politikai aggodalmát gyorsan fel lehetett használni a cionisták melletti hűségnyilatkozatok megtételéhez, a reneszánszukat élő zsidók ismételt talpnyalásához. Hogy a mérleg nyelve ne akadjon ki teljesen, Bíró most bedobja a köztudatba a kérdést, hogy mit keres Magyarországon a zsidó kampányguru.
Egy zsidót kiemel, egy zsidót támad, aki a tudása miatt jelenhet gondot a kormánypárt számára. Mert azt már láthattuk 2002-ben is, hogy Werber hatalmas ász a saját területén. Most mondhatnánk teljesen jogosan, hogy teccettek volna megvásárolni már akkor, és most nem jelentene problémát. Mert nemzetközi viszonylatban ő is csak egy porszem a kommunikációs területet, biztosan van még legalább százezer hasonló képességű zsidó vagy nemzsidó szaktekintély ezen a területen. Úgyhogy werberzni - ez nagyon sovány vigasz az értelmiségi "szalonantiszemitáknak." Bíró egy félmondat után átsiklott a lényegen. A kifelé keménykedő fülkeforradalmárok idehaza felejtették el a legfontosabbakat. Nem a belső ellenséget zúzták szét, nem a kulturkampfos gyűlölködők orrára koppintottak, nem a saját kommunikációjukat építették fel világszínvonalúra, hanem mindent alárendeltek bizonyos magyarországi csoportoknak való megfelelésnek, bizonyos idegen erőknek tett hűségnyilatkozat- késztetésüknek. Így aztán ott tartunk, hogy tök mindegy, hogy itt van Werber, vagy ő csak a csillag a házon, amelyet nem lett volna szabad megengedni, hogy felépüljön.
Azon túl, hogy teljesen jogos Bíró felvetése Werber ittlétével kapcsolatosan az általa vázolt érvek alapján, halkan azért megjegyezzük: Mennyivel volt gázosabb Gyöngyösi Márton "listázása", mint az, hogy egy magyarországi véleményformáló nemkívánatos személynek minősít egy idegen zsidót? Itt is a válasz. Semennyivel sem. De Gyöngyösi jogos politikai aggodalmát gyorsan fel lehetett használni a cionisták melletti hűségnyilatkozatok megtételéhez, a reneszánszukat élő zsidók ismételt talpnyalásához. Hogy a mérleg nyelve ne akadjon ki teljesen, Bíró most bedobja a köztudatba a kérdést, hogy mit keres Magyarországon a zsidó kampányguru.
Egy zsidót kiemel, egy zsidót támad, aki a tudása miatt jelenhet gondot a kormánypárt számára. Mert azt már láthattuk 2002-ben is, hogy Werber hatalmas ász a saját területén. Most mondhatnánk teljesen jogosan, hogy teccettek volna megvásárolni már akkor, és most nem jelentene problémát. Mert nemzetközi viszonylatban ő is csak egy porszem a kommunikációs területet, biztosan van még legalább százezer hasonló képességű zsidó vagy nemzsidó szaktekintély ezen a területen. Úgyhogy werberzni - ez nagyon sovány vigasz az értelmiségi "szalonantiszemitáknak." Bíró egy félmondat után átsiklott a lényegen. A kifelé keménykedő fülkeforradalmárok idehaza felejtették el a legfontosabbakat. Nem a belső ellenséget zúzták szét, nem a kulturkampfos gyűlölködők orrára koppintottak, nem a saját kommunikációjukat építették fel világszínvonalúra, hanem mindent alárendeltek bizonyos magyarországi csoportoknak való megfelelésnek, bizonyos idegen erőknek tett hűségnyilatkozat- késztetésüknek. Így aztán ott tartunk, hogy tök mindegy, hogy itt van Werber, vagy ő csak a csillag a házon, amelyet nem lett volna szabad megengedni, hogy felépüljön.
A cionisták karácsonyi parancsa Magyargyarmatnak
2012. december 26. 09:10
Kostás Roland - Hunhír.info
Kostás Roland - Hunhír.info
Brutálisan beavatkozott a magyar belügyekbe mintegy karácsonyi üdvözletként az egyik legvadabb, kettős mércés cionista zsidó szervezet, a már a nevében is vérlázítóan hazug amerikai Rágalmazás Elleni Liga (ADL) A rágalmazóknak most kellett megint Magyarország ellen uszítani, hogy felkapja a hírt a zsidók uralta világsajtó, s ne Izrael brutális nemzetközijog-sértéseivel foglalkozzanak.
A New York-i keltezéssel, az ADL országos igazgatója, Abraham H. Foxman nevében helyi idő szerint kedden, a European Jewish Press (EJP) honlapján közzétett állásfoglalásban brutálisan hazug módon ismét amiatt ajvékolt, hogy állítása szerint a jobbikos Gyöngyösi Márton a magyarországi zsidók összeírásáról beszélt.
Nyilatkozatában Abraham H. Foxman elismerte, hogy a gyűlöletbeszédet, illetve a törvényes politikai nyilatkozatot elválasztó vonal nem húzható meg mindig egyértelműen. A zsidó kiadta a parancsot a Magyar Országgyűlésnek: összes olyan "gyűlöletkeltő nyilatkozatot szankcionálni kell, amelynek célpontját a faji, vallási, etnikai, illetve nemzeti csoporthoz, vagy a lakosság más, az emberi személyiség lényegi vonásain alapuló csoportjaihoz való tartozás jelenti."
A nyilatkozat utalt arra: az amerikai zsidó szervezet egy idén végzett felmérése arról tanúskodott, hogy az antiszemita megnyilvánulások továbbra is aggasztóan magas szintet érnek el tíz európai országban, köztük Magyarországon.
Nyilatkozatában Abraham H. Foxman elismerte, hogy a gyűlöletbeszédet, illetve a törvényes politikai nyilatkozatot elválasztó vonal nem húzható meg mindig egyértelműen. A zsidó kiadta a parancsot a Magyar Országgyűlésnek: összes olyan "gyűlöletkeltő nyilatkozatot szankcionálni kell, amelynek célpontját a faji, vallási, etnikai, illetve nemzeti csoporthoz, vagy a lakosság más, az emberi személyiség lényegi vonásain alapuló csoportjaihoz való tartozás jelenti."
A nyilatkozat utalt arra: az amerikai zsidó szervezet egy idén végzett felmérése arról tanúskodott, hogy az antiszemita megnyilvánulások továbbra is aggasztóan magas szintet érnek el tíz európai országban, köztük Magyarországon.
Persze leginkább az újantiszemitizmustól retteg a zsidó, ami az ő kettős mércés megközelítésük szerint a zsidó terrorállam, Izrael bírálatát jelenti. A vérlázító módon magukat rágalmazásellenesnek mondó világrágalmazók nem azzal foglalkoznak például, hogy a cionista rezsim a nemzetközi jog sárba tiprásával bővíti az életterét a megszállt Ciszjordániban, nem hajlandó számot adni tiltott atomfegyver-arzenáljáról, és nem engedi be az országba a Nemzetközi Atomügynökség embereit, hanem amiatt a jogos felvetés miatt nyüszítenek, amelyben egy, a cionisták segédletével megcsonkított ország parlamentjének képviselője nemzetbiztonsági kockázatnak nevezte a gyarmatosító Izrael állampolgárainak kiemelt magyarországi kormányzati és parlamenti szereplését. A rágalmazóknak most kellett megint Magyarország ellen uszítani, hogy felkapja a hírt a zsidók uralta világsajtó, s ne a cionisták brutális nemzetközijog-sértéseivel foglalkozzanak.
Ha az idegen hódít, mégis mitől szeretet, ha ellenállunk neki, mitől gyűlölet?
2012. december 25. 17:27
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
Szomorú tünete korunk morális értékvesztésének, hogy a szeretet fogalma egyre tartalmatlanabbá válik, az értelemnélküli érzelemhullámzás szinonimájává, amelynek jeleként gyakran halljuk szószékekről is, hogy „a keresztény nem gyűlölhet, csak szerethet” ugyebár.
Azt viszont alig vagy egyáltalán nem, hogy valójában a szeretet és a gyűlölet, amint Caius Valerius Catullustól Aquinói Szent Tamáson át Szabó Dezsőig minden gondolkodó hirdette, önmagában közömbös, ellenben mindegyik létjogosulttá válik, de csak akkor, ha a gyűlölet a rosszra, a szeretet, ha a jóra irányul, miközben persze örök kérdés, hogy ha az idegen hódít, mitől szeretet, ha ellenállunk neki, mitől gyűlölet?
Mindegyik létjogosulttá válik, de csak akkor, ha a gyűlölet a rosszra, a szeretet, ha a jóra irányul: ezt ismerte fel önkéntelenül már a római lírikus, Caius Valerius Catullus is: „Odi et amo, quare id faciam, fortasse requiris: / nescio, sed fierí, sentio et excrucior”, vagyis „Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt, / Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.”, Szabó Dezső pedig ennek jelentését kibontva (a világirodalom legnagyobb drámaíróihoz, így Szophoklészhez, Shakespeare-hez, Molière-hez vagy Katonához, Madáchhoz hasonlóan) felismerte, hogy bizony „csak az tud igazán szeretni, aki igazán tud gyűlölni, és csak az tud igazán gyűlölni, aki igazán tud szeretni, hisz mint az élet védő, megtartó, indító princípiuma: a kettő egy és ugyanaz”, vagyis olyan, mint egy bot, melynek két vége van.
Bármennyire is meglep sokakat, a keresztény, mindenekelőtt a katolikus erkölcstan lényegében szintén ezt tanítja: amint Aquinói Szent Tamás nyomán Evetovics Kunó leszögezi mindmáig időtálló morálisában (Katolikus erkölcstan, 1940), a vágyó törekvéssel kapcsolatos érzelmi hullámzások, kedélyindulatok (passiones concupiscibiles) közül amíg agyűlölet (odium) az érzéki-szellemi rosszra, addig a szeretet (amor) az érzéki-szellemi jóra irányul, vagyis kiegészítik egymást, így az előbbi, ha elfordulás vagy megvetés formájában embertársaink rossz tulajdonságaira vonatkozik, megengedett, sőt az erkölcsi jó követése által boldogságra vágyó természetünkből természetesen következik, kivéve, ha mértéke nagyobb, mint amennyit azok megérdemelnek, illetve, ha személyük (megjavulásuk lehetetlenségére hivatkozó) végső megvetésére, ennek jeleként különösen is életük kioltására vonatkozik.
Persze nem véletlen, hogy a kettő közül az előbbi létjogosultságát annak kizárólag rosszra irányulása ellenére tagadó mindenkori szeretetbajnokok már Szabó Dezsőt is folyamatosan gyűlölködéssel vádolták, amikor kissé megsokallta az „idegen étvágyak”-at, így 1936-ban „Válasz egy katólikus fiatal lánynak” című nyilvános levelében még ő kényszerült magyarázatra, amiért az azt állította róla, hogy a szeretet helyett a gyűlöletet teszi politikája tengelyévé:
„Igen, Húgocskám. Amikor bement egy mezítlábas, rongyos ruhájú galíciai zsidó egy magyar faluba egy hordó pálinkával. És egy pár év alatt hozzája szakadt a magyar paraszt munkájának minden eredménye, földje, háza, tehenei, hozzászakadt az ősi nemesi kúria s a gazdag kalászú földek. És míg a koldusbotra jutott magyaroknak ezrei mentek Amerikába vak tántorgással idegen kenyeret keresni, az ő fia mint főrendiházi tag, széles feszengéssel ült a vagyonba, a hatalomba, az élet minden jóságába, ez Szeretet volt, ez tiszta, keresztény levegő volt. Olyan tiszta levegő, hogy éhes, ápolatlan magyar gyermekek ezrei fulladtak bele. Mikor a germán középszerűség Egyházban, hadseregben, egyetemeinken, hivatalainkban dús cirógatások közt jut vagyonhoz, hatalomhoz, dicsőséghez és a magyar zseni üldözve, megtagadva, a kenyér minden lehetőségétől elzárva pusztul sírjába, ez megint Szeretet, már majdnem erotika, ez megint tisztaság és keresztény ájeres luft. De amikor én mintegy belém testesedve érzem nyolcmillió magyar árvaságát, kitagadottságát, irtózatos szenvedéseit és felüvöltök, mint Cyrus király ama néma fia – Ne bántsd a magyart! –, az Gyűlölet. Ha az idegen hódít, kiszakít, megrabol, megsemmisít, az szeretet, az copyright és patentos kereszténység. De ha én az ezer halál felé taszított, meglopott, megcsalt, a nyomorúság ezer szorításában vergődő magyarság védelmére mozdulok, az Gyűlölet.”
Manapság, amikor mind katolikus, mind protestáns szószékeken egyre kevesebbszer hallható a hagyományos magán- és közéleti moralitás befogadását jelentő, ennek részeként hangsúlyosan a fogyasztói életszemlélettel, a haza iránt elkötelezetlen globális világgal egyszer s mindenkorra leszámoló iménti szeretetértelmezés, válnak különösen is aktuálissá eleink erről tanúskodó imái, kiváltképpen a Szabó Dezső által mindvégig oly tisztelt Pázmány Péteresztergomi érseké, amelyben főpapunk így könyörgött Teremtőnkhöz való, a világ hívságait, álabszolútumait levetkőző s így az Ő színről színre látására vágyakozó szeretetért:
Te, Uram, idő nélkül örökkévaló vagy,
ki nem terjedvén, mindenütt jelen vagy,
véghetetlen vagy hatalmasságodban,
megfoghatatlan bölcsességedben,
rettenetes ítéleteidben,
igaz vagy minden beszédedben,
szent vagy minden cselekedetedben,
bővelkedel az irgalmassággal,
nagytürelmű vagy a bűnösökhöz,
kegyelmes a Hozzád térőkhöz.
Kérem szent Fölségedet:
világosítsd meg értelmemet,
hogy megismerjen Téged,
gerjeszd föl szívemet,
hogy féljen és tiszteljen Téged,
tisztítsd meg szívemet-lelkemet,
hogy szeressen Téged,
és engedd, hogy amint most
szent Fölségedet csak távolról,
homályosan látom,
úgy halálom után színről színre
láthasson az én lelkem!
Ámen.
Mindegyik létjogosulttá válik, de csak akkor, ha a gyűlölet a rosszra, a szeretet, ha a jóra irányul: ezt ismerte fel önkéntelenül már a római lírikus, Caius Valerius Catullus is: „Odi et amo, quare id faciam, fortasse requiris: / nescio, sed fierí, sentio et excrucior”, vagyis „Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt, / Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.”, Szabó Dezső pedig ennek jelentését kibontva (a világirodalom legnagyobb drámaíróihoz, így Szophoklészhez, Shakespeare-hez, Molière-hez vagy Katonához, Madáchhoz hasonlóan) felismerte, hogy bizony „csak az tud igazán szeretni, aki igazán tud gyűlölni, és csak az tud igazán gyűlölni, aki igazán tud szeretni, hisz mint az élet védő, megtartó, indító princípiuma: a kettő egy és ugyanaz”, vagyis olyan, mint egy bot, melynek két vége van.
Bármennyire is meglep sokakat, a keresztény, mindenekelőtt a katolikus erkölcstan lényegében szintén ezt tanítja: amint Aquinói Szent Tamás nyomán Evetovics Kunó leszögezi mindmáig időtálló morálisában (Katolikus erkölcstan, 1940), a vágyó törekvéssel kapcsolatos érzelmi hullámzások, kedélyindulatok (passiones concupiscibiles) közül amíg agyűlölet (odium) az érzéki-szellemi rosszra, addig a szeretet (amor) az érzéki-szellemi jóra irányul, vagyis kiegészítik egymást, így az előbbi, ha elfordulás vagy megvetés formájában embertársaink rossz tulajdonságaira vonatkozik, megengedett, sőt az erkölcsi jó követése által boldogságra vágyó természetünkből természetesen következik, kivéve, ha mértéke nagyobb, mint amennyit azok megérdemelnek, illetve, ha személyük (megjavulásuk lehetetlenségére hivatkozó) végső megvetésére, ennek jeleként különösen is életük kioltására vonatkozik.
Persze nem véletlen, hogy a kettő közül az előbbi létjogosultságát annak kizárólag rosszra irányulása ellenére tagadó mindenkori szeretetbajnokok már Szabó Dezsőt is folyamatosan gyűlölködéssel vádolták, amikor kissé megsokallta az „idegen étvágyak”-at, így 1936-ban „Válasz egy katólikus fiatal lánynak” című nyilvános levelében még ő kényszerült magyarázatra, amiért az azt állította róla, hogy a szeretet helyett a gyűlöletet teszi politikája tengelyévé:
„Igen, Húgocskám. Amikor bement egy mezítlábas, rongyos ruhájú galíciai zsidó egy magyar faluba egy hordó pálinkával. És egy pár év alatt hozzája szakadt a magyar paraszt munkájának minden eredménye, földje, háza, tehenei, hozzászakadt az ősi nemesi kúria s a gazdag kalászú földek. És míg a koldusbotra jutott magyaroknak ezrei mentek Amerikába vak tántorgással idegen kenyeret keresni, az ő fia mint főrendiházi tag, széles feszengéssel ült a vagyonba, a hatalomba, az élet minden jóságába, ez Szeretet volt, ez tiszta, keresztény levegő volt. Olyan tiszta levegő, hogy éhes, ápolatlan magyar gyermekek ezrei fulladtak bele. Mikor a germán középszerűség Egyházban, hadseregben, egyetemeinken, hivatalainkban dús cirógatások közt jut vagyonhoz, hatalomhoz, dicsőséghez és a magyar zseni üldözve, megtagadva, a kenyér minden lehetőségétől elzárva pusztul sírjába, ez megint Szeretet, már majdnem erotika, ez megint tisztaság és keresztény ájeres luft. De amikor én mintegy belém testesedve érzem nyolcmillió magyar árvaságát, kitagadottságát, irtózatos szenvedéseit és felüvöltök, mint Cyrus király ama néma fia – Ne bántsd a magyart! –, az Gyűlölet. Ha az idegen hódít, kiszakít, megrabol, megsemmisít, az szeretet, az copyright és patentos kereszténység. De ha én az ezer halál felé taszított, meglopott, megcsalt, a nyomorúság ezer szorításában vergődő magyarság védelmére mozdulok, az Gyűlölet.”
Manapság, amikor mind katolikus, mind protestáns szószékeken egyre kevesebbszer hallható a hagyományos magán- és közéleti moralitás befogadását jelentő, ennek részeként hangsúlyosan a fogyasztói életszemlélettel, a haza iránt elkötelezetlen globális világgal egyszer s mindenkorra leszámoló iménti szeretetértelmezés, válnak különösen is aktuálissá eleink erről tanúskodó imái, kiváltképpen a Szabó Dezső által mindvégig oly tisztelt Pázmány Péteresztergomi érseké, amelyben főpapunk így könyörgött Teremtőnkhöz való, a világ hívságait, álabszolútumait levetkőző s így az Ő színről színre látására vágyakozó szeretetért:
Te, Uram, idő nélkül örökkévaló vagy,
ki nem terjedvén, mindenütt jelen vagy,
véghetetlen vagy hatalmasságodban,
megfoghatatlan bölcsességedben,
rettenetes ítéleteidben,
igaz vagy minden beszédedben,
szent vagy minden cselekedetedben,
bővelkedel az irgalmassággal,
nagytürelmű vagy a bűnösökhöz,
kegyelmes a Hozzád térőkhöz.
Kérem szent Fölségedet:
világosítsd meg értelmemet,
hogy megismerjen Téged,
gerjeszd föl szívemet,
hogy féljen és tiszteljen Téged,
tisztítsd meg szívemet-lelkemet,
hogy szeressen Téged,
és engedd, hogy amint most
szent Fölségedet csak távolról,
homályosan látom,
úgy halálom után színről színre
láthasson az én lelkem!
Ámen.
Brutális keresztényellenes bűncselekmény Karácsonykor: Heil Hitler a kis Jézus homlokán
2012. december 25. 15:30
Hunhír.info
Hunhír.info
Vasárnap egy dél-kaliforniai katolikus templom betlehemesét gyalázták meg ismeretlen tettesek - írja a brit MSN. A vandálok a kis Jézusnak Hitler-bajszot rajzoltak és a homlokára ráírták: Heil Hitler. A magyar kormány azonnal küldjön tiltakozó jegyzéket az amerikai kormánynak, a magyar keresztény egyházak azonnal tiltakozzanak a barbár keresztényellenes bűntett miatt.
A magyar kormány azonnal küldjön tiltakozó jegyzéket az amerikai kormánynak, a magyar keresztény egyházak azonnal tiltakozzanak a barbár keresztényellenes bűntett miatt. A magyarországi keresztény szervezetek ítéljék el a brutális keresztényellenes cselekedetet, és hívják fel a figyelmet a növekvő kereszténygyűlöletre. Ugye, milyen abszurd dolognak tűnik mindez. Pedig, ha jól belegondolunk, az amerikai kormány, az amerikai zsidó egyházak és szervezetek ezt szokták tenni, ha valami zsidó jelképet - ne adj Isten összefirkálnak Magyarországon.
A magyarnak nem lehet lőfegyvere - hátha használná az esetleges idegen hódítók ellen
2012. december 22. 21:11
Hunhír.info
Hunhír.info
Magyarországon nem egyszerű fegyverhez jutni. Sportlövő, ha egyesület igazolt versenyzője, illetve aki vadásztársaság tagja, még jó eséllyel kaphat engedélyt. Ám ha valaki pusztán önmagát szeretné védeni, szinte kár is próbálkoznia - írja a Népszabadság. A magyarnak ne legyen lőfegyvere - ez a gyarmatosítók parancsa! Nehezebb totálisan leigázni úgy egy országot, ha lakói védekezésre képesek.
„Önvédelmi célra rövid lőfegyver és lőszer tartása annak engedélyezhető, aki bizonyítja, hogy élete, testi épsége – tűzfegyverrel elhárítható veszélyhelyzet fennállása miatt – fokozott védelmet igényel” – mondja a lőfegyverekről szóló kormányrendelet. Az ORFK adatai szerint ezt csak keveseknek sikerül igazolni.
A tavaly decemberi statisztikában 254 ezer engedélyezett fegyver szerepelt, és ezek közül 155 ezret sportvadászok birtokolnak. Körülbelül 58 ezret önvédelmi célra tartanak, ebből ötvenezer gáz- vagy riasztófegyver. Ennél a szomszédos országokban is liberálisabb a szabályozás, Szlovákiában például a lakosság számához képest csaknem kétszer annyian birtokolhatnak valamilyen fegyvert.
„Igazi” pisztollyal nálunk mindössze 7600-an rendelkeznek, ami 2006-hoz képest majdnem kilencezres csökkenés. A rendőrség tehát egyre kevésbé akceptálja, ha valaki személyes fenyegetettségre hivatkozva szeretne felfegyverkezni. A jogalkotó ráadásul időközben a feltételeket is módosította, és egy ideje már a foglalkozásra (például: parlamenti képviselő) hivatkozva sem kaphat senki alanyi jogon fegyvertartási engedélyt - írja a lap.
Ez a szabályozás az új alaptörvény életbelépése óta sem változott, bár az idén alkotmányos rangra emelkedett, hogy „mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához”. Ami viszont nem jelenti azt, hogy fegyver is járna, hogy azzal védjük meg önmagunkat vagy a javainkat.A magyarnak ne legyen lőfegyvere - ez a gyarmatosítók parancsa! Nehezebb totálisan leigázni úgy egy országot, ha lakói védekezésre képesek. Nagyon jól tudják ezt azok, akik a világot uralják, s az új honfoglalók érdekeit képviselik. Ezért kellett szétverni a sorkatonaságot is, hogy egy fiatal azt se tudja, melyik felén sül el a puska.
A tavaly decemberi statisztikában 254 ezer engedélyezett fegyver szerepelt, és ezek közül 155 ezret sportvadászok birtokolnak. Körülbelül 58 ezret önvédelmi célra tartanak, ebből ötvenezer gáz- vagy riasztófegyver. Ennél a szomszédos országokban is liberálisabb a szabályozás, Szlovákiában például a lakosság számához képest csaknem kétszer annyian birtokolhatnak valamilyen fegyvert.
„Igazi” pisztollyal nálunk mindössze 7600-an rendelkeznek, ami 2006-hoz képest majdnem kilencezres csökkenés. A rendőrség tehát egyre kevésbé akceptálja, ha valaki személyes fenyegetettségre hivatkozva szeretne felfegyverkezni. A jogalkotó ráadásul időközben a feltételeket is módosította, és egy ideje már a foglalkozásra (például: parlamenti képviselő) hivatkozva sem kaphat senki alanyi jogon fegyvertartási engedélyt - írja a lap.
Ez a szabályozás az új alaptörvény életbelépése óta sem változott, bár az idén alkotmányos rangra emelkedett, hogy „mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához”. Ami viszont nem jelenti azt, hogy fegyver is járna, hogy azzal védjük meg önmagunkat vagy a javainkat.A magyarnak ne legyen lőfegyvere - ez a gyarmatosítók parancsa! Nehezebb totálisan leigázni úgy egy országot, ha lakói védekezésre képesek. Nagyon jól tudják ezt azok, akik a világot uralják, s az új honfoglalók érdekeit képviselik. Ezért kellett szétverni a sorkatonaságot is, hogy egy fiatal azt se tudja, melyik felén sül el a puska.
Raffay: Bűnös kormányaink elszabotálták Trianon részleges revízióját. De miért támadja annyira a cionmédia a történészt?
2009. szeptember 04.
HunHír.Hu
HunHír.Hu
Raffay Ernő szerint 1989-től 2000-ig legalább fél tucat olyan komoly történelmi lehetőségünk volt, hogy korrigálni tudtuk volna a trianoni békediktátumot, az Antall-, a Horn- vagy az Orbán-kormány akár a diplomácia, akár a fegyverek erejével beavatkozhatott volna. A Károli Gáspár Egyetem docense szerint a kilencvenes években meglett volna a lehetőségünk arra, hogy a Délvidék visszaszerzésének reményében Horvátország oldalán beszálljunk a délszláv háborúba - a szerbek ellen. Az egyértelmű képleten tovább lépve a történész azt is leszögezi: "Leonyid Kucsma ukrán elnök egy ismerősömmel informálisan azt közölte: ha kell Kárpátalja, hát vigyétek". Természetes, hogy a támadások kereszttűzébe került most Raffay. Még olyan ember is támadja, aki a Magyar Néphadsereg egykori promminense volt, s bármikor odadobta volna az ország férfilakosságát ruszki golyófogónak. De miért fontos most megint ez a kérdés, hogy még az értelmiségi kormányszócső, a Néphazugság is ezzel foglalkozik?
Egy népességében és területében ismét megnőtt országot nehezebben tudnák gyarmatosítani azok, akik pont emiatt gágognak, ha a világméretű igazságtalanság és országcsonkolás egyáltalán szóba kerül. Mert először azt az országot akarják totálisan uralmuk alá hajtani, ahol teszünk egy kapavágást, és feltör a: gyógyvíz. Jó dolog abban áztatni a metéltet, ugye, kedves idegenek és honfitársak? Aztán ha Raffai álma megvalósult volna, lehet, hogy jönne a csetnik, s csettintene.
- Határozottan állítom - szögezi le az Antall-kormány honvédelmi minisztériumának államtitkára (a tortenelem.hu portálnak adott nyilatkozatában, hogy horvát szövetségben visszaszerezhettük volna a szerbek által elvett területeinket... A történelmi Horvátország felszabadítására elindították 1995-ben az Oluja (Vihar) fedőnevű hadműveletet. Horvát részről már 1990-ben felvetődött egy szövetség létrehozásának gondolata Magyarországgal. Ez óriási jelentőségű lett volna, ezért az akkori magyar kormány felelőssége igen komolyan felvetődik. Arra, hogy (politikai) államtitkárként volt-e köze a horvátok fölfegyverzését segítő Kalasnyikov-ügyhöz, ezt mondta: - Utólag már elmondhatom, hogy (...) 1990-ben Horvátországot jó minőségű fegyverekkel és sok millió lőszerrel láttuk el, így támogattuk a horvát szabadságharcot Nagy-Szerbia ellen.
- A szerb-magyar határra, hat pontra elektronikai felderítő alakulatokat tett ki a honvéd vezérkar, s bizonyos alakulatok szóba kerültek arra az esetre, ha valami történik - mondta Raffay. - Beszéltem néhány vezető tábornokkal, hogy mi lenne, ha mi kezdeményeznénk egy ilyen beavatkozást. Támogatták a felvetést. Antall József többször mondta, s kormányülésen is elhangzott: várjuk meg, amíg Magyarország gazdaságilag megerősödik, és azt is, hogy - ez volt Antall álláspontja, de a helyzet akkor ezt is mutatta - a szomszédos országok meggyengülnek, akkor lehet majd valamit "csinálni". Ennél nem ment tovább.
Raffay arra is kitér, hogy 1992-ben találkozott Vladimir Meciarral, aki köszönés helyett azzal fogadta : "Nem félünk ám maguktól!" Raffay úgy tett, mintha nem értette volna a megjegyzést, de tudta, még nem alakult meg az önálló szlovák hadsereg. Amit kárpátaljai élményeiről mesél, figyelemfelkeltö: "Leonyid Kucsma ukrán elnök egy ismerősömmel informálisan azt közölte: ha kell Kárpátalja, hát vigyétek." Ez azért is hangzik valósághűen, mert a szovjet vezetés Kun Miklós kutatásai szerint még a Nagy-Szovjetunió idején felajánlotta Kádárnak Kárpátalja egy részének visszacsatolását.
Antall a kezdetektől azt hangsúlyozta: katasztrófa lenne, ha Magyarország beszállna a a horvát függetlenségi háborúba. A halála után őt váltó Boros Péter pedig annyira határozottan ügyelt a függetlenség megőrzésére, hogy azt szerette volna, ne magyar hidászcsapatok utazzanak a mostari híd újraépítésére, hanem a Hídépítő Vállalat munkásai.
- Azzal törődtünk, hogy ne sodródjon át hozzánk a háború - idézte föl az 1991-es évet Raffay állításainak tükrében Lőrincz Kálmán, a Magyar Hadsereg akkori parancsnoka. - Ez sem politikai akaratként, sem vezérkari ötletként nem fogalmazódott meg. Ha Raffay tud ilyenről, miért nem mondja meg világosan? Több elrugaszkodott eszmefuttatást olvastam az időszakról. Megkérdeztem magamtól, vajon akkor hol voltam, hogy nem hallottam róla? A honvédség különös időszakát élte a kilencvenes évek elején. Az volt a feladatunk, hogy a nemzetközi megállapodások értelmében a támadó típusú hadsereget védelmi típusúvá alakítsuk át. Megtörtént. Álmokkal már akkor sem foglalkoztunk. Szóval ez a hű globalistává vedlett csicska a hadsereg leszerelésével foglalkozott akkor, amikor a támadásra kellett volna felkészítenie.
A Kalasnyikov botrány 1991 januárjában robbant ki, a szerb televízió leleplező felvételeket mutatott be Magyarországról horvát területekre vitt fegyver- és lőszerszállítmányokról. A Technika Külkereskedelmi Vállalat 1990 októberében ugyanis megállapodott a jugoszláv Astra Fegyverkereskedelmi Vállalattal a horvát rendőrség részére tízezer géppisztoly leszállításáról. Ez az 1,8 millió dolláros üzlet kellett ahhoz, hogy Horvátország megtegye a függetlenség felé az első katonai lépéseket. Az ügyhöz kapcsolódik az "új magyar demokrácia" első parlamenti kivonulása: a zsidó származású Bossányi Katalin MSZP-képviselő, véres szájú cionista és magyargyűlölő interpellációt intézett az ügyben a külügyminiszterhez. Jeszenszky Géza válaszában arról is beszélt, hogy szerinte a nemzeti érdekeket a legjobban a politikai jobboldal képviseli, mire az MSZP-frakció kivonult a T. Házból. Az antalli másik fő hiba, a média cionista kézbe való átjátszása most produkálta az első nagy csapást , és mutatta meg, hogy itt csak csillag, s nem rendszerváltás volt. A profi "balos" újságírók és médiumok hada támadta ezerrel a hebegő-habogó, megmukkanni sem bíró makogó megalkuvót, Jeszenszkyt, a jobboldal kezében lévő alig sajtó nem tudta ezt ellensúlyozni. Bohócot csináltak a bohóc Jeszenszkyből tényleg, aki megroppant, és a magyar kormány leállította a fegyverügyletet.
Kevesebb infó van az Orbán-kormány idején történtekről, pedig ez időben is közelebb áll hozzánk. A Jugoszlávia elleni háború előtt pár héttel tuszkolták be gyorsan hazánkat a NATO-ba. Orbán kiköthette volna: csak Délvidék visszaadása esetén nyitja meg a magyar légteret a NATO gépek számára, engedélyezi az országon keresztüli szállításokat, és a taszári amerikai bázis létrehozását. Ezek elmulasztása olyan horribilis nagyságrendű többletkiadást jelentett volna az amiknak és a szövetségeseiknek, hogy simán odaadták volna azt, ami nem az övék.
HunHír.Hu - nol nyomán
- Határozottan állítom - szögezi le az Antall-kormány honvédelmi minisztériumának államtitkára (a tortenelem.hu portálnak adott nyilatkozatában, hogy horvát szövetségben visszaszerezhettük volna a szerbek által elvett területeinket... A történelmi Horvátország felszabadítására elindították 1995-ben az Oluja (Vihar) fedőnevű hadműveletet. Horvát részről már 1990-ben felvetődött egy szövetség létrehozásának gondolata Magyarországgal. Ez óriási jelentőségű lett volna, ezért az akkori magyar kormány felelőssége igen komolyan felvetődik. Arra, hogy (politikai) államtitkárként volt-e köze a horvátok fölfegyverzését segítő Kalasnyikov-ügyhöz, ezt mondta: - Utólag már elmondhatom, hogy (...) 1990-ben Horvátországot jó minőségű fegyverekkel és sok millió lőszerrel láttuk el, így támogattuk a horvát szabadságharcot Nagy-Szerbia ellen.
- A szerb-magyar határra, hat pontra elektronikai felderítő alakulatokat tett ki a honvéd vezérkar, s bizonyos alakulatok szóba kerültek arra az esetre, ha valami történik - mondta Raffay. - Beszéltem néhány vezető tábornokkal, hogy mi lenne, ha mi kezdeményeznénk egy ilyen beavatkozást. Támogatták a felvetést. Antall József többször mondta, s kormányülésen is elhangzott: várjuk meg, amíg Magyarország gazdaságilag megerősödik, és azt is, hogy - ez volt Antall álláspontja, de a helyzet akkor ezt is mutatta - a szomszédos országok meggyengülnek, akkor lehet majd valamit "csinálni". Ennél nem ment tovább.
Raffay arra is kitér, hogy 1992-ben találkozott Vladimir Meciarral, aki köszönés helyett azzal fogadta : "Nem félünk ám maguktól!" Raffay úgy tett, mintha nem értette volna a megjegyzést, de tudta, még nem alakult meg az önálló szlovák hadsereg. Amit kárpátaljai élményeiről mesél, figyelemfelkeltö: "Leonyid Kucsma ukrán elnök egy ismerősömmel informálisan azt közölte: ha kell Kárpátalja, hát vigyétek." Ez azért is hangzik valósághűen, mert a szovjet vezetés Kun Miklós kutatásai szerint még a Nagy-Szovjetunió idején felajánlotta Kádárnak Kárpátalja egy részének visszacsatolását.
Antall a kezdetektől azt hangsúlyozta: katasztrófa lenne, ha Magyarország beszállna a a horvát függetlenségi háborúba. A halála után őt váltó Boros Péter pedig annyira határozottan ügyelt a függetlenség megőrzésére, hogy azt szerette volna, ne magyar hidászcsapatok utazzanak a mostari híd újraépítésére, hanem a Hídépítő Vállalat munkásai.
- Azzal törődtünk, hogy ne sodródjon át hozzánk a háború - idézte föl az 1991-es évet Raffay állításainak tükrében Lőrincz Kálmán, a Magyar Hadsereg akkori parancsnoka. - Ez sem politikai akaratként, sem vezérkari ötletként nem fogalmazódott meg. Ha Raffay tud ilyenről, miért nem mondja meg világosan? Több elrugaszkodott eszmefuttatást olvastam az időszakról. Megkérdeztem magamtól, vajon akkor hol voltam, hogy nem hallottam róla? A honvédség különös időszakát élte a kilencvenes évek elején. Az volt a feladatunk, hogy a nemzetközi megállapodások értelmében a támadó típusú hadsereget védelmi típusúvá alakítsuk át. Megtörtént. Álmokkal már akkor sem foglalkoztunk. Szóval ez a hű globalistává vedlett csicska a hadsereg leszerelésével foglalkozott akkor, amikor a támadásra kellett volna felkészítenie.
A Kalasnyikov botrány 1991 januárjában robbant ki, a szerb televízió leleplező felvételeket mutatott be Magyarországról horvát területekre vitt fegyver- és lőszerszállítmányokról. A Technika Külkereskedelmi Vállalat 1990 októberében ugyanis megállapodott a jugoszláv Astra Fegyverkereskedelmi Vállalattal a horvát rendőrség részére tízezer géppisztoly leszállításáról. Ez az 1,8 millió dolláros üzlet kellett ahhoz, hogy Horvátország megtegye a függetlenség felé az első katonai lépéseket. Az ügyhöz kapcsolódik az "új magyar demokrácia" első parlamenti kivonulása: a zsidó származású Bossányi Katalin MSZP-képviselő, véres szájú cionista és magyargyűlölő interpellációt intézett az ügyben a külügyminiszterhez. Jeszenszky Géza válaszában arról is beszélt, hogy szerinte a nemzeti érdekeket a legjobban a politikai jobboldal képviseli, mire az MSZP-frakció kivonult a T. Házból. Az antalli másik fő hiba, a média cionista kézbe való átjátszása most produkálta az első nagy csapást , és mutatta meg, hogy itt csak csillag, s nem rendszerváltás volt. A profi "balos" újságírók és médiumok hada támadta ezerrel a hebegő-habogó, megmukkanni sem bíró makogó megalkuvót, Jeszenszkyt, a jobboldal kezében lévő alig sajtó nem tudta ezt ellensúlyozni. Bohócot csináltak a bohóc Jeszenszkyből tényleg, aki megroppant, és a magyar kormány leállította a fegyverügyletet.
Kevesebb infó van az Orbán-kormány idején történtekről, pedig ez időben is közelebb áll hozzánk. A Jugoszlávia elleni háború előtt pár héttel tuszkolták be gyorsan hazánkat a NATO-ba. Orbán kiköthette volna: csak Délvidék visszaadása esetén nyitja meg a magyar légteret a NATO gépek számára, engedélyezi az országon keresztüli szállításokat, és a taszári amerikai bázis létrehozását. Ezek elmulasztása olyan horribilis nagyságrendű többletkiadást jelentett volna az amiknak és a szövetségeseiknek, hogy simán odaadták volna azt, ami nem az övék.
HunHír.Hu - nol nyomán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése