Holokamu
szélhámosok
Még
azt is Izraelből mondják meg, mivel mehetünk az Eurovízióra: a
terrorállam füttyent, a kormány hatósága igazságot cenzuráz
Ilan
Mor, Izrael budapesti nagykövete úgy döntött, törölteti a gázai
áldozatokra vonatkozó feliratot a Csemer Boglárka háborúellenes
száma alatt futó háttérvetítésből. Szól a cenzor: vétó;
megtiltom ezt! Mint ismeretes, hazánk Boglárka Wars for Nothing
(Háborúk a semmiért) című dalával képviselteti magát a
májusi, bécsi Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében. A dal nyílt
állásfoglalás a világban zajló háborúk ellen, ám üzenete -
mily meglepő - nem nyerte el az örökös háborúskodók tetszését.
A Wars For Nothing előadásakor ugyanis a háttérben háborús
áldozatokról megemlékező szövegsorok futnak, és egy ízben a
következő felirat látszik a lány mögött, utalva az izraeli
hadsereg népirtó hadműveletére: "2014 – Gáza – az
áldozatok kétharmada civil, köztük több mint 500 gyerek."
Reméljük, ha nem is akar véget vetni rögtön az elején a
karrierjének, legalább csöndben marad, és nem áll elő holnap
egy héber hűségesküvel A terrorállamban ez a sor természetesen
nem aratott sikert, hiszen amit a zsidók leginkább gyűlölnek a
gojokon kívül, az az igazság. Ilan Mor ezért a Nemzeti
Hírközlési- és Médiahatósághoz (NMHH) fordult azzal a
"kéréssel", hogy a kérdéses sor ne jelenjen meg a bécsi
döntőn. Mor szerint a felirat "kényes politikai tartalommal
bír". Mármint az ő szempontjukból... Ez még nem is annyira
botrányos, mondhatnánk, hiszen minden véreskezű hóhér
megpróbálja elfedni bűneit. Az igazi botrány az, hogy a
Ynetews.com információi szerint a "magyar" hatóság
egyik illetékes tagja rögvest meg is ígérte Mornak, hogy
teljesítik a parancsát, és törlik a gyermekgyilkosok szemét
bántó feliratot. A Fidesz "nemzeti" államában úgy
táncol mindenki, ahogy a gyarmattartók húzzák Az Euróviziós
Dalfesztiválon amúgy is kizárhatják a politikai tartalmú
üzeneteket közvetítő produkciókat. Igaz, nem garantált, hogy
Boglárka ugyanazzal a koreográfiával fog versenyezni Bécsben,
mint a magyar Dal című műsorban. Az ügyben megszólalt Rúzsa
Magdi is, a zsidó fesztiválok üdvöskéje, hogy ily módon is
megszolgálja kenyéradói aprópénzét: azt mondta, "túlzásnak
tartja" a háttérben futó adatokat. Mi pedig azt tartjuk
túlzásnak, hogy még azt is Izraelből mondják meg, mi szerepelhet
egy magyar lány előadásában. (Kuruc.info - HVG korrigálva)
Korábban írtuk: Izrael-ellenességgel vádolják a zsidók a magyar
eurovíziós dalt Friss: Testvérpárti szerelem: Orbán Budapestre
hívta a gyermekgyilkos izraeli miniszterelnököt
Forrás: https://kuruc.info/r/2/140893/?honnan=Nemzeti_Hirhalo
Forrás: https://kuruc.info/r/2/140893/?honnan=Nemzeti_Hirhalo
Szól
a cenzor: vétó; megtiltom ezt!
"2014
– Gáza – az áldozatok kétharmada civil, köztük több mint
500 gyerek."
Forrás: https://kuruc.info/r/2/140893/?honnan=Nemzeti_Hirhalo
Forrás: https://kuruc.info/r/2/140893/?honnan=Nemzeti_Hirhalo
Reméljük,
ha nem is akar véget vetni rögtön az elején a karrierjének,
legalább csöndben marad, és nem áll elő holnap egy héber
hűségesküvel
Forrás: https://kuruc.info/r/2/140893/?honnan=Nemzeti_Hirhalo
Forrás: https://kuruc.info/r/2/140893/?honnan=Nemzeti_Hirhalo
A
Fidesz "nemzeti" államában úgy táncol mindenki, ahogy a
gyarmattartók húzzák
Forrás: https://kuruc.info/r/2/140893/?honnan=Nemzeti_Hirhalo
Forrás: https://kuruc.info/r/2/140893/?honnan=Nemzeti_Hirhalo
"Aki
becsapta az egész világot" – új honlap foglalkozik Elie
Wiesel szélhámosságaival
A
Nobel-békedíjas Elie Wieselt „a világ leghíresebb
holokauszt-túlélőjének” nevezik, és ennek megfelelően bárhová
is megy szerte a nagyvilágban, ájult tisztelettel fogadják. Wiesel
csupán a beszédeiért és a fellépéseiért több százezer
dolláros honoráriumhoz jut évente (egy-egy alkalommal akár 25,000
dollárt is besöpör, így aztán jövedelme talán az egymilliót
is megközelíti), ezen kívül pedig egy tekintélyes, mindamellett
nem túlságosan megerőltető professzori állást is betölt a
Bostoni Egyetemen – hat számjegyű fizetésért. Ugyanakkor Elie
Wieselt soha nem kérte meg senki arra, hogy bizonyítsa be: valóban
az a személy, akinek mondja magát. A szélhámos a Parlamentben -
Balog Zoltánék jóvoltából Az Elie Wieselről szóló könyvekben
és cikkekben a szerzők rendre elsiklanak a részletek fölött, és
pusztán érzelmes eszmefuttatásokkal traktálják olvasóikat a
holokausztról, az emberségről és a gyűlöletről. Anita Epstein,
a Jewish Daily Forward című folyóirat ez évi június 9-i számában
megjelent Miért nem tudok megbocsátani Németországnak? című
esszéjének felvezető mondata egy Wieseltől származó, igen csak
jellemző mondat. Íme: “Nem tudok, és nem is akarok megbocsátani
gyerekgyilkosoknak; arra kérem az Istent, Ő se bocsásson meg.”1
- Elie Wiesel Epsteinre nyilvánvalóan erőteljesen hatott Wiesel
gondolkodásmódja, melynek lényege, hogy a holokauszt-legenda
fenntartásával ébren kell tartani a gyűlöletet a németekkel
szemben, akik kisgyermekeket gyilkoltak. Íme egy másik, Elie
Wieseltől származó nevezetes idézet: “Minden egyes zsidónak,
valahol a lelke legmélyén, ébren kell tartania a gyűlöletet –
a kemény, férfias gyűlöletet – minden iránt, ami német,
minden iránt, amit a németek megtestesítenek. Ha másképpen
cselekednénk, az a halottaink elárulásával lenne egyenlő.”
Elie Wiesel valójában Isten helyébe képzeli magát. Az embereket
alaposan rászedték: millióknak beszélték be, hogy úgy
tekintsenek rá, mint az Isten legnagyszerűbb teremtményére,
olyasvalakire, aki a világi dolgok fölött áll, olyasvalakire, aki
képes megítélni az egész emberiséget, sőt, nem csupán képes
erre, hanem el is nyerte a jogot az ítélkezésre. Ami pedig ezt a
jogot megszerezte neki, az nem más, mint az ő szenvedése abban az
egy esztendőben, amikor a koncentrációs táborok foglya volt,
valamint „lenyűgöző írásai”, amelyekben elmeséli mindazt,
amit állítólag átélt. De hogy Elie Wiesel valóban az auschwitzi
„haláltábor”, illetve a buchenwaldi munkatábor foglya volt
1944-45-ben, arra nézve csupán a New York Times írásai, valamint
Elie agyonreklámozott könyvei szolgálnak bizonyítékul.
Leghíresebb műve az Éjszaka, melyet 1955-ben Buenos Airesben
jelentetett meg. Önmagában is érdekes a történet, azonban most
fordítsuk figyelmünket a New York Times lapszámai alapján
összeállított érdekes kronológiára, melyekből számos
következtetést levonhatunk Wiesel hatalmasra gyarapodó vagyonának
eredetével kapcsolatban: 1945. május 6-án a New York Times
közzétette az immár közismertté vált fényképet Túlzsúfolt
hálóhelyek a buchenwaldi fogolytáborban aláírással. Ekkor még
a lap nem nevezett meg senkit a képen látható személyek közül.
1983 októberében a fotót ismételten közzétették a New York
Times jelentős példányszámban megjelenő vasárnapi magazinjában,
az alábbi képaláírással: “1945. április 11-én amerikai
csapatok felszabadítják a koncentrációs tábort, a túlélők
között ott van Elie Wiesel, aki a későbbiek folyamán felismerte
önmagát a fotó közepén, társai között.”2 (Wiesel azt
állítja, ezen a megvágott képen ő a felső sorban az utolsó
helyen, a fotó szélén van.) Wiesel korábban sohasem mondta, hogy
ezen a fényképfelvételen ő is szerepel. Ezen kívül pedig a
képen látható állítólagos Elie aligha lehet egy 16 esztendős
fiú (márpedig akkoriban Elie annyi idős volt), és nem is hasonlít
a róla deportálása előtt készített egyetlen fotóra sem.
Azonban a New York Times vasárnapi magazinjának cikkében a
következő mondatot olvassuk: „Neve gyakran felmerül a Nobel-díj
lehetséges várományosai között, amelyet megkaphat a békéért
végzett tevékenysége vagy írói munkásságának jutalmaként
is.” Élhetünk a gyanúperrel, hogy Wiesel népszerűsítése egy
nagyszabású kampány keretében zajlott. A cél pedig nem volt más,
mint hogy megkaphassa a Nobel-díjat. David O’Connell “Elie
Wiesel és a katolikusok” című cikkében3 ki is mondta: a New
York Times meghamisította a történelmet, amikor azt állította,
hogy a nevezetes fényképfelvételen Wiesel látható, aki korábban
évtizedeken át azt hangoztatta, hogy április 16-án - tehát azon
a napon, amikor a fotó készült - a láger kórházában
tartózkodott. 1986. október 14-én bejelentik, hogy Elie Wieselnek
ítélték a Nobel-békedíjat. 1986. november 2-án a New York Times
ismételten közzéteszi a buchenwaldi foglyokról készült híres,
alaposan megkurtított fényképfelvételt, az alábbi képaláírással:
„ Elie Wiesel, a Nobel-békedíj kitüntetettje, (a felső sor jobb
szélén) a buchenwaldi koncentrációs táborban 1945 áprilisában,
amikor a lágert felszabadították az amerikai csapatok.”4 1987.
január 4-én a New York Times tévesen írja, hogy Wieselt a háború
alatt „kiszabadították Auschwitzból”.5 1988. január 18-án a
New York Times megemlékezik Wieselnek Auschwitzban akkoriban tett
látogatásáról: “Mr. Wiesel Auschwitzban raboskodott, és tanúja
volt ott apja és egyik nővére halálának”.6 Azonban Wiesel
saját beszámolója szerint (dokumentumokkal persze nem támasztotta
alá állításait) az apja Buchenwaldban hunyt el (betegségben –
a szerkesztő megj.). Természetesen a New York Times pontosan
tisztában van azzal, hogy Auschwitz a „kulcsszó”, amit az
olvasók azon nyomban az ún. holokauszthoz kötnek. Buchenwald neve
kevésbé cseng ismerősen. 1987. június 3-án a Chicago Tribune egy
fotót közölt Wieselről, amelyen hősünk két másik férfi
társaságában az alaposan felnagyított nevezetes fotó előtt áll,
és arra a személyre mutat, aki állítólag saját maga. A
képaláírás a következő: “A Nobel-békedíjas Elie Wiesel egy
saját magáról készült fényképre mutat, amelyet egy német
katona készített az auschwitzi koncentrációs táborban 1945-ban.
A fotó a Franciaországban található Lyoni Holokauszt Emlékmúzeum
gyűjteményének része.”7 1995. április 21-én Wiesel a német
Die Zeit című hetilapnak nyilatkozva azt mondta, hogy az elhíresült
képet a tábor felszabadulásának másnapján készítették,
vagyis április 12-én, nem pedig április 11-én, mint korábban ő
azt mondogatta. (Valójában április 16-án született a felvétel.)
Wiesel az alábbi kijelentést tette: “A fotót a láger
felszabadulásának másnapján egy amerikai katona készítette a
buchenwaldi gyerektáborban. A kép idősebb embereket mutat. Azonban
ezek az idősebbnek látszó foglyok valójában 15 és 16 évesek
voltak, akárcsak én.”8 Sokat lehetne még mesélni a kép
történetéről, azonban legyen elég ennyi. A Wiesel állításait
cáfoló bizonyítékok: 2009 márciusában egy magyar zsidónak,
Grüner Miklósnak Wiesel szélhámoskodásait taglaló cikke
megjelent az interneten, mégpedig Henry Makow weboldalán9, aki egy
magyar hírportálról vette át az írást (azaz tőlünk, lásd a
lenti kapcsolódókat - a szerk.).10 Természetesen a cikk
megjelenése a médiában semmiféle visszhangot nem keltett, noha
Grüner Auschwitzból, illetve Buchenwaldból származó
dokumentumokkal támasztotta alá állításait, beleértve azokat az
iratokat, amelyek kétségtelenül bizonyítják, hogy ő maga
mindkét lágerben raboskodott. 2003 januárjában Grüner
svédországi otthonából kiadott egy „a világhoz intézett
sajtóközleményt”, amely az alábbiakat tartalmazta: “A-7713
számú, Elie Wiesel nevű fogoly sohasem létezett, és az az ember,
aki „Elie Wieselnek” adja ki magát, és azt állítja, hogy a
lágerben az A-7713-as számot kapta, jól tudja, hogy ez a szám
valaki másé volt, tehát az illető a legrosszabb fajtából való
szélhámos. Fenti állításaimat én, Nikolaus Grüner, egykori
A-11104-as számú fogoly, bizonyítékokkal tudom alátámasztani.”11
2006-os sajtóközleményében Grüner az alábbi megállapításokat
tette: “Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy az
1986-ban Nobel-békedíjjal kitüntetett ‘Elie Wiesel’ elrabolta
Lazar Wiesel A-7713-as fogoly személyazonosságát, aki 1913-ban
Magyarországon, Máramarosszigeten született. Azt is kijelentem,
hogy Auschwitz és Buchenwald archívumaiban semmiféle olyan
dokumentum nem létezik, amellyel bizonyítani lehetne, hogy az
A-7713-as számon ‘Elie,’ nevű személyt valaha is fogolyként
regisztráltak volna bármelyik német koncentrációs táborban.”12
Grüner meglehetősen egyértelmű és meggyőző bizonyítékokat
hoz fel állításai alátámasztására, melyek egyébként
megszerkesztett formában megtalálhatók Carlo Mattogno-nak az
Inconvenient History Revisionist Blogon ez év február 24-én,
illetve március 26-án nyilvánosságra hozott két tanulmányában13.
Az egyik fontos információ, ami a két írásból kiderül, hogy
Elie Wiesel 1928. szeptember 30-án született. A másik pedig, hogy
az A-7713-as azonosító számot Auschwitzban május 24-én adták ki
(1944-ben), csakhogy Elie Wiesel Éjszaka című könyvében azt
írja, hogy május 28-a után deportálták őt „Sighet”-ről
(Máramaros), sőt, az is lehetséges, hogy csak június 3-át
követően. A legmegsemmisítőbb érv azonban számomra az
Auschwitzi Emlékmúzeum archívumából származó nyilvántartó
lapok és más hivatalos dokumentumok, amelyek alapján világosan
kitűnik, hogy az 1913. szeptember 4-én született Lazar Wiesel
azonosítási száma (amelyet a karjára is tetováltak), A-7713,
testvére, Abraham pedig, aki 1900. október 10-én látta meg a
napvilágot, az A-7712-es számot kapta Auschwitzban. Wiesel viszont
azt állította, hogy az A-7712-es számon az apját, Slomót
regisztrálták, akivel együtt volt a lágerben. Azonban a
dokumentumok nem igazolják Wieselnek az apjával kapcsolatos
beszámolóit. Mint ahogyan két nővéréről sem áll rendelkezésre
dokumentum. Állítólag mindkét nővére túlélte az auschwitzi
„haláltábort”. De ha Wiesel buchenwaldi tartózkodását
vesszük górcső alá, akkor is hasonló ellentmondásokba ütközünk.
Elie Wieselnek, mint az ”auschwitzi és buchenwaldi táborok
túlélőjének” állításait immár egyértelmű bizonyítékok
sokasága cáfolja, melyeket meg lehet szemlélni és tanulmányozni
lehet egy újonnan létrehozott honlapon: www.eliewieseltattoo.com
Perge Ottó – Carolyn Yeager nyomán
Lábjegyzetek
[1] Jewish Daily Forward, 2010. június 9.
http://forward.com/articles/128652/ [2] Samuel G. Freedman, “Bearing
Witness: The Life and Work of Elie Wiesel,” NYT, 1983. okt. 23. [3]
“Elie Wiesel and the Catholics,” Culture Wars, 2004. november [4]
Martin Suskind, “A Voice from Bonn: History Cannot be Shrugged
Off,” NYT, 2 1986. november 2. [5] “A Survivor’s Prize,” NYT,
1987. január 4. [6] “Wiesel and Walesa Visit Auschwitz,” NYT,
1988. január 18. [7] “Elie Wiesel and the Catholics,” ugyanott
[8] “1945 und Heute: Holocaust,” Die Zeit, 1995. április 21. [9]
http://www.henrymakow.com/translated_from_the_hungarian.html [10]
http://kuruc.info/r/6/36390/ [11] Nikolaus Grüner, Stolen Identity,
Stockholm, 2005-2006. [12] Grüner, ugyanott [13] Carlo Mattogno,
”Elie Wiesel: ‘The Most Authoritative Living Witness’ of The
Shoah?”
http://www.revblog.codoh.com/2010/02/elie-wiesel-the-most-authoritative-living-witness-of-the-shoah/;
”Elie Wiesel: New Documents”
http://www.revblog.codoh.com/2010/03/elie-wiesel-new-documents/
Kapcsolódó:
- Kicsoda Elie Wiesel? - Carlo Mattogno írása a holoszélhámosról
- "A magát Elie Wieselnek mondó személy hamis személyazonossággal érkezik Magyarországra"
- - Egy cégéres hazudozó: Elie Wiesel
- - "A világnak meg kell tudnia: Elie Wiesel szélhámos"
Forrás: https://kuruc.info/r/6/63744/?honnan=Nemzeti_Hirhalo
világnak
meg kell tudnia: Elie Wiesel szélhámos"
A
nyíregyházi holokauszt-túlélő bizonyítja: a Nobel-békedíjas
nem az, akinek mondja magát. Járt az FBI-nál is és jelentette: ez
az Elie Wiesel egy szélhámos. Itt 14 napot kértek – ám soha
többé nem reagáltak semmiféle megkeresésre - áll a Haon
cikkében, folytatását alább közöljük, s bár van benne egy-két
furcsaság, mint hogy az alany édesanyját "vitték egyből a
krematóriumba", meg hogy Auschwitz haláltábor lett volna (bár
ezt az interjút lejegyző újságíró biggyeszti oda, aki egyébként
más hibákat is vét), azért enyhén szólva érdekes a történet,
és újabb kegyelemdöfés lehet a holokamu-mítosz nemzeteket gúzsba
kötő légvárának. Életének elmúlt húsz évét arra
áldozta, hogy kiderítse: mi lett a sorsa az auschwitzi
haláltáborban megismert barátjának, a Máramarosról elhurcolt,
akkor 31 éves Lázár Wieselnek, és hogyan került az ő tetovált
azonosító száma, az A-7713 ahhoz az emberhez, akit a világ Elie
Wiesel néven ismert meg, s aki 1986-ban Nobel-békedíjat kapott...
Grüner Miklóst 1944-ben deportálták Nyíregyházáról
családjával együtt, s amikor sorra elveszítette a családtagjait,
a Wiesel-fivérek mentették meg az életét a táborban. A
szabadulás után majd' negyven évvel, 1986-ban hívták
Svédországba, hogy találkozzon régi barátjával, Lázárral,
azaz Elie Wiesellel, de a férfi idegen volt. Hiába jelentette ki
mindenkinek, hogy ez a személy nem azonos az igazi Lázárral,
senkinek nem volt módjában meghallgatni az igazságot. Grüner
Miklós sajátos magánnyomozásba kezdett, az összegyűjtött
anyagot könyvben adta ki. Nobel-békedíjas hamis személyiséggel –
Egykori jótevőjét és barátját, Lázár Wieselt kereste az
elmúlt húsz évben a nyíregyházi születésű Grüner Miklós,
aki Auschwitz poklából megmenekülve döbbenten szembesült azzal:
Lázár nevén egy idegen férfi vált világhírűvé. A kutatás
történetét megosztotta velünk. – A családommal együtt
1944-ben deportáltak, én akkor még 15 éves voltam. A nyírjesi
gyűjtőhelyről kerültünk '44 májusában az Auschwitz-Birkenau
koncentrációs táborba, dacára annak, hogy azt ígérték:
Magyarországon maradunk kényszermunkára. Anyámat és az öcsémet
azonnal kiszelektálták, ami annyit jelentett, hogy őket rögtön a
krematóriumba vitték. Apámmal és a bátyámmal számot kaptunk,
amit betetováltak a bal alkarunkba és átkerültünk a Buna nevű
gyárba. Nagyon nehéz munkát végeztünk, apám hat hónapig bírta,
aztán őt is kiszelektálták – avat a történet fájdalmas
előzményeibe Miklós bácsi. A bátyámat nem sokkal ezután
átvitték Mauthausenba – folytatja –, így egyedül maradtam.
Ekkor fordultam segítségért apám barátaihoz: Lázár és Ábrahám
Wieselhez. Lázár 1913-ban született és az azonosító száma az
A-7713-as volt (az 1900-ban született Ábrahámé az A-7712), s
amikor látták, hogy egyedül maradtam, a pártfogásukba vettek,
törődtek velem, amennyire a körülmények megengedték. Lázárral
szabadultam, ami szintén összekovácsolt bennünket: a németek
visszavonulásával előbb Glivicébe meneteltették a tábort 1945
hófúvásos januárjában, rengetegen meghaltak az erőltetett
menetelésben. Három hónap múlva nyitott marhavagonokba zsúfoltak
minket, de mire elértük Buchenwaldot, az emberek több mint fele
meghalt, köztük Ábrahám is. Egy idegen férfi Itt voltunk 1945.
április 8-ig, itt szabadítottak fel minket a bevonuló amerikai
csapatok. Én rajta is vagyok azon a fényképen, amelyet a táborról
készítettek és bejárta a világot. Megvizsgáltak, nem nyomtam 30
kilót sem és tüdőbajt is megállapítottak nálam. Egy svájci
szanatóriumba küldtek, ahol meggyógyítottak, majd Ausztráliában
telepedtem le, míg bátyám Svédországban talált munkát és
otthont. Egy dél-svédországi újságtól 1986-ban kaptam egy
telefonhívást, hogy nem akarok-e találkozni egy régi barátommal,
Elie Wiesellel? Még a repülőjegyet is kifizetik. Először nem
értettem, kiről beszélnek, de mondták: hát ő az a Lázár
Wiesel, aki A-7713-as számmal volt a rabtársam. Nagyon megörültem
és repültem Svédországba 1986. december 14-kén, de döbbenten
láttam: egy idegen férfi áll előttem, aki magyarul nem is tudott,
az angolt is erős francia akcentussal beszéli. Tíz percen belül
vége is lett a találkozónak. Búcsúzóul azért még dedikált
nekem egy könyvet, az „Éjszaka” című művet, amelyről azt
mondta: ő írta. Elfogadtam, de jeleztem mindenkinek: ez az ember
nem az, akinek mondja magát. A kérdés nem hagyott nyugodni: az
A-7713-as szám Lázár karján volt. Hogy került ez Elie Wieselhez,
aki viszont senkinek nem volt hajlandó megmutatni az ő karját,
mondván: az az ő teste, nem mutogatja senkinek? Egyszer tett
kivételt egy izraeli sztárújságíróval, neki is csak egy
szempillantást engedve, aki annyit mondott nekem: a számot nem
tudta kiolvasni, de azt látta, hogy nem tetovált jel. Húsz évig
kutattam, ahol csak tudtam, s kiderítettem: a magát Elie Wieselnek
nevező személy soha nem is volt koncentrációs táborban, mert nem
szerepel a hivatalos nyilvántartásokban. A világhírű könyvet
1955-ben Lázár, az én egykori barátom adta ki Eliezer néven
Párizsban és „A világ hallgat” címmel. Ezt írták át
1958-ra „La Nuit” címmel franciára és „Night” címmel
angolra Francois Mauriac (szintén Nobel-díjas író)
közreműködésével – de ekkor már a 250 oldala eredeti könyv
csak 115 oldal volt, és Elie Wieselt tüntették fel szerzőként.
Ez lett világsiker, 10 millió példányt adtak el belőle, s
1986-ban Nobel-békedíjat is kapott érte. Egy sor elismerés
követte ezt, Elie Wiesel megkapta többek között a Magyar
Köztársaság Érdemrend Nagykeresztjét 2004-ben, lord lett
Angliában. Mindeközben Lázár barátomnak egyszerűen nyoma
veszett, pedig az egész világon kerestettem. Az FBI sem válaszolt
Elie Wiesel soha többé nem akart velem találkozni. Sikeres, gazdag
ember lett, aki 25 ezer dollárért tart egy 45 perces előadást. A
hivatalos szervek sem akartak hallani az egész történetről.
Megkerestem az Amerikai Bevándorlási Hivatalt, ahol nincs
nyilvántartásban se Lázár, se Elie Wiesel. Jártam az FBI-nál is
és jelentettem: ez az Elie Wiesel egy szélhámos. Itt 14 napot
kértek – ám soha többé nem reagáltak semmiféle megkeresésre.
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia is agyonhallgatta a
történetemet, az amerikai és a svéd sajtó is érdektelenséget
mutatott. Sőt... Névtelen telefonhívások érkeztek: könnyen
kaphatok egy golyót, ha nem hagyom abba, de én már jártam a halál
torkában, nem félek, és egyébként is négy országban helyeztem
letétbe kéziratokat és olyan dokumentumokat, amelyeket váratlan
elhalálozásom esetén nyilvánosságra hoznak. Hát megúsztam
eddig, a világnak azonban meg kell tudnia: Elie Wiesel szélhámos.
Én, a nyíregyházi fiú visszatértem, és elmondom az igazságot –
zárta a fölöttébb furcsa történetét Grüner Miklós, aki ez
egészet megírta egy könyvben „Egy lopott Nobel-díjazott
személyazonosságának története” címmel.
Kapcsolódó:
- A holokamu-mondavilág újabb csodás darabja: zsidómentő meztelen tündérek a gázkamrában
- - A holokamu-mondavilág 24 gyöngyszeme
- - Megkésett karácsonyi ajándék: újabb holokamu-mesét lepleztek le
- - Újabb zsidó hololufit leplezünk le: közönséges hamisítvány Feldmájerék gázkamra-tervrajza
- - Dokumentum: így lopott pénzt, színdarabot, hírnevet és adott szót a holomesemondó
- - Újabb kamukausztregényről derült ki: hamisítvány - mindegyik az - David Cole a hazug holomítoszról - halottgyalázás vagy igazságkeresés?
Forrás: https://kuruc.info/r/6/36390/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése