Putyin:
Moszkva kénytelen lesz új nukleáris rakétákat kifejleszteni, ha Washington is
Oroszország
kénytelen lesz szárazföldi telepítésű közepes és rövidebb
hatótávolságú eszközöket kifejleszteni, ha az Egyesült Államok
is így tesz majd - figyelmeztetett Vlagyimir Putyin orosz elnök a
Kreml honlapján hétfőn közölt nyilatkozatában.
Putyin
szerint az orosz ellenlépésekhez időre lesz szükség, de ameddig
az orosz fegyveres erők nem jutnak ilyen eszközökhöz, addig az
INF-szerződés amerikai felmondásából fakadó kockázatokat a már
meglévő légi indítású H-101-es és Kinzsal, valamint tengeri
indítású Kalibr rakétákkal, továbbá perspektivikus
fegyverrendszerekkel fogja "megbízhatóan hárítani",
beleértve a hiperszonikus Cirkon rendszert is.
Az
Egyesült Államok pénteken mondta fel hivatalosan a Szovjetunióval
1987-ben a szárazföldi telepítésű közepes és rövidebb
hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról kötött
(INF-)szerződést. Washington és Moszkva kölcsönösen egymást
vádolta az egyezmény megszegésével.
Putyin
most ismét kizárólag az Egyesült Államokat hibáztatta a
történtekért, ugyanakkor az amerikaiak és szövetségeseik józan
eszére és felelősségérzetére apellált. Hangot adott
meggyőződésének, hogy az INF-szerződés felmondása
"elkerülhetetlenül a globális biztonsági rendszer
tartószerkezetének leértékelődését és megingását vonja maga
után, beleértve a hadászati támadófegyverekről szóló
egyezményt és az atomsorompó-egyezményt is".
"Egy
ilyen forgatókönyv semmi által fel nem tartóztatott fegyverkezési
verseny kiújulását jelenti" - hangsúlyozta az orosz vezető.
Putyin
ismételten kifejezte Moszkva készségét arra, hogy haladéktalanul
felújítsa Washingtonnal a hadászati stabilitásról és
biztonságról szóló teljes körű tárgyalásokat "a káosz
elkerülése érdekében, amelyben nincsenek szabályok, korlátozások
és törvények".
Az
orosz elnök, miután kilátásba helyezte, hogy elrendeli a közepes
és rövidebb hatótávolságú nukleáris eszközök gyártását,
ha az amerikai fél is így tesz, leszögezte, hogy Oroszország nem
fog elsőként ilyen eszközöket telepíteni. Ígérete szerint
Moszkva kizárólag tükörintézkedéseket fog hozni.
Putyin
arra utasította az orosz védelmi és a külügyi tárcát, valamint
a Külső Hírszerző Szolgálatot (SZVR), hogy figyeljék a közepes
és rövidebb hatótávolságú rakétákkal kapcsolatos további
amerikai lépéseket. Ezt azzal indokolta, hogy Oroszország nem
hagyhatja figyelmen kívül a kialakult helyzetet, és nem elégedhet
meg az amerikaiak és szövetségeseik által hangoztatott, semmivel
sem alátámasztott békeszerető nyilatkozatokkal.
Kütyü
mánia
Straus RoyalHome kompresszor (25 liter)
Ár:
22.490
25%Ft
Cikkszám:
|
IRP-000005710
|
Elérhetőség:
|
20 db
raktáron
|
Leírás és Paraméterek
- Maximum 8 bar nyomású, 25L-es tartállyal rendelkező 1500W-os légkompresszor
- Kiváló ár-érték arány, megbízható osztrák minőség
- Remekül használható kerekek, gumijátékok és egyéb eszközök felfújására
- Néhány egyéb alkalmazási terület, melyekhez a megfelelő kiegészítővel használhatod: festés, szivattyúzás, homokfúvás, vágás, köszörülés, fúrás
Tulajdonságok:
- Hálózati feszültség: 230V, 50Hz
- Teljesítmény: 1500W
- Fordulatszám: 2850 1/min
- Működési nyomás: 0-8 BAR
- Levegőszállítás: 110 liter/perc
- Szükséges olaj: normál kompresszor olaj (nem tartozéka, használat előtt külön be kell szerezni és fel kell vele tölteni!)
- Üzemi hőmérséklet: 5°C - 40°C -ig
- Levegő tartály kapacitása: 25L
- Hengerek száma: 1
- Típus: Olajkenéses hengeres légkompresszor
- Biztonsági szelep
- 2 kimenet, külön nyomásmérővel
- Réz gyors csatlakozó a kimeneteken
- Olajszint jelző ablak
- Ki/bekapcsoló gomb
- 3 méteres tápkábel
- Tartály levegő leeresztő szelep
- 2 kerék és hordozó fogantyú
- Súly: 27 kg
- A csomag tartalma:
- 1 db légkompresszor (tartály, nyomásmérő, szelep, motor)
- 1 db légszűrő
- 2 db kerék
Ha
az USA nukleáris rakétát fejleszt, az oroszok is így tesznek
Oroszország
kénytelen lesz szárazföldi telepítésű közepes és rövidebb
hatótávolságú eszközöket kifejleszteni, ha meggyőződik róla,
hogy az Egyesült Államok is így tesz – figyelmeztetett Vlagyimir
Putyin a
Kreml honlapján hétfőn közölt nyilatkozatában, amelyet az MTI
szemlézett. Az orosz elnök egyúttal ismételten kifejezésre
juttatta Moszkva tárgyalási készségét.
Putyin
szerint az orosz ellenlépésekhez időre lesz szükség, de ameddig
az orosz fegyveres erők nem jutnak ilyen eszközökhöz, addig az
INF-szerződés amerikai felmondásából fakadó kockázatokat a már
meglévő légi indítású H-101-es és Kinzsal, valamint tengeri
indítású Kalibr rakétákkal, továbbá perspektivikus
fegyverrendszerekkel fogja „megbízhatóan hárítani”, beleértve
a hiperszonikus Cirkon rendszert is.
Az
Egyesült Államok pénteken mondta fel hivatalosan a Szovjetunióval
1987-ben a szárazföldi telepítésű közepes és rövidebb
hatótávolságú nukleáris eszközök
felszámolásáról
kötött (INF-)szerződést. Washington és Moszkva kölcsönösen
egymást vádolta az egyezmény megszegésével.
Putyin
most ismét kizárólag az Egyesült Államokat hibáztatta a
történtekért, ugyanakkor az amerikaiak és szövetségeseik józan
eszére és felelősségérzetére apellált. Hangot adott
meggyőződésének, hogy az INF-szerződés felmondása
„elkerülhetetlenül a globális biztonsági rendszer
tartószerkezetének leértékelődését és megingását vonja maga
után, beleértve a hadászati támadófegyverekről szóló
egyezményt és az atomsorompó-egyezményt is”.
„Egy
ilyen forgatókönyv semmi által fel nem tartóztatott fegyverkezési
verseny kiújulását jelenti” – hangsúlyozta az orosz vezető.
Putyin ismételten kifejezte Moszkva készségét arra, hogy
haladéktalanul felújítsa Washingtonnal a hadászati stabilitásról
és biztonságról szóló teljes körű tárgyalásokat „a káosz
elkerülése érdekében, amelyben nincsenek szabályok, korlátozások
és törvények”.
Az
orosz elnök, miután kilátásba helyezte, hogy elrendeli a közepes
és rövidebb hatótávolságú nukleáris eszközök gyártását,
ha az amerikai fél is így tesz, leszögezte, hogy Oroszország nem
fog elsőként ilyen eszközöket telepíteni. Ígérete szerint
Moszkva kizárólag tükörintézkedéseket fog hozni.
Putyin
arra utasította az orosz védelmi és a külügyi tárcát, valamint
a Külső Hírszerző Szolgálatot (SZVR), hogy figyeljék a közepes
és rövidebb hatótávolságú rakétákkal kapcsolatos további
amerikai lépéseket. Ezt azzal indokolta, hogy Oroszország nem
hagyhatja figyelmen kívül a kialakult helyzetet, és nem elégedhet
meg az amerikaiak és szövetségeseik által hangoztatott, semmivel
sem alátámasztott békeszerető nyilatkozatokkal.
Jövőre elkezdhetik kitermelni a kőolajat Budapest alól
Meglepő
lehet, de mások mellett a Népstadion és a Groupama Aréna gyepe
alatt is olaj van. A pályázat már megnyílt az érintett
területeken való kőolaj- és földgázkutatásra és -termelésre.
Év végére meglehet a győztes, jövőre pedig indulhat is a
készletek feltérképezése.
A
cikk eredetileg a G7-en jelent
meg.
A
Thököly út és Dózsa György út sarka nagyvárosias
környék, kevesen képzelnének ide olajkutakat. Ugyanez a helyzet a
Népstadion vagy a Groupama Aréna gyepével, a Kerepesi temetővel
vagy a Népligettel, és egész Dél-Pest, Csepel és Budafok-Tétény
családi házakkal és panelekkel sűrűn benőtt változatos városi
tájaival: nem olyan helyek ezek, ahol azt várnánk, hogy nagy
léptékben fogják pumpálni a földből az energiahordozót.
Pedig
ezek mind egy olyan terület határain belül vannak, amire –
kilenc másik koncessziós terület társaságában – most
lehet pályázni kőolaj-
és földgázkutatás és -termelés céljával. Aki év végére
győztesként kerül ki a pályázati körök után, az jövőre már
el is kezdheti a Budapest közel fele alatti szénhidrogén kincs
felderítését, majd kitermelését.
A területet úgy hívják, hogy Érd szénhidrogén koncessziós terület, és Vál, illetve Etyek (sőt, egy kis részen Alcsútdoboz) határától Budaörsön, Érden és Dunaharasztin át egészen Dél-Pestig foglal magába 675 négyzetkilométert. A pályázat nyertese – várhatóan a Mol Nyrt. vagy egy nagy külföldi hátterű olajvállalat – az egymással folytatott versenyben meghatározott koncessziós díj fejében a 2020 elején várható szerződéskötéstől számított húsz évig termelheti itt az általa feltárt kőolajat és földgázt.*
A
fenti térképen látható, hogyan ékelődik a kijelölt terület a
korábbi években kiosztott koncessziós területek közé (ezeket
határolják a fekete vonalak), illetve a Mol korábbi, részben most
is aktív bányatelkei mellé (ezek a kisebb piros sokszögek).
Merthogy többek között Tóalmás, Gomba és Ócsa mellett hosszú
évek óta termel már a Mol a főváros környékén kőolajat, sőt,
a 2013 óta működő koncessziós rendszerben eddig kiosztott
területek minimálisan már eddig is benyúltak Budapest
közigazgatási határain belülre.*
De
hát hogy lehet egy ilyen sűrűn lakott területen végezni egy
ilyen zajos, veszélyes és szennyező tevékenységet?
Ez
nem derül ki teljesen világosan a földtani szolgálat honlapján
olvasható komplex
érzékenységi és terelhetőségi vizsgálati jelentésből.
Ugyan egy nagyon alapos, mellékletekkel együtt több mint 260
oldalas dokumentumról van szó, amely minden fizikai szempontból
körbejárja a tudnivalókat és a lehetséges problémákat, mégis
szembeszökő, hogy az ott lakó emberek legfeljebb az olajkutak, üzemek, tárolók és általában a termelés akadályaiként jelennek meg.
Hosszasan
elemzi a jelentés a terület geológiai viszonyait, a várhatóan
alkalmazott fúrás technológiáját, a katasztrófa-, levegő-,
zaj- és vízvédelem kérdéseit, a természet, a táj, a termőföld
és a kulturális örökség védelmét. De arról, hogy az
olajtermelés felfuttatásának milyen hatása lenne mondjuk az
olajkutak környékén lakók ingatlanáraira, vagy hogy hogyan
befolyásolhatja ez az emberek életminőségét, milyen társadalmi
ellenállásba ütközhet, semennyi szó nem esik.
szembeszökő, hogy az ott lakó emberek legfeljebb az olajkutak, üzemek, tárolók és általában a termelés akadályaiként jelennek meg.
Hosszasan
elemzi a jelentés a terület geológiai viszonyait, a várhatóan
alkalmazott fúrás technológiáját, a katasztrófa-, levegő-,
zaj- és vízvédelem kérdéseit, a természet, a táj, a termőföld
és a kulturális örökség védelmét. De arról, hogy az
olajtermelés felfuttatásának milyen hatása lenne mondjuk az
olajkutak környékén lakók ingatlanáraira, vagy hogy hogyan
befolyásolhatja ez az emberek életminőségét, milyen társadalmi
ellenállásba ütközhet, semennyi szó nem esik.
Az
érdi koncessziós terület területhasználata a CORINE műhold-alapú
rendszer szerint. Piros: település, lila: ipari/út, zöld: erdő,
sárga: mezőgazdasági.
A
bányatörvény 2010 utáni módosításánál jelentősen
egyszerűsítették és több szempontból is rugalmassá tették az
engedélyezési folyamatot, de azért a pesti kitermelés esetében
így is szigorú korlátnak tűnik, hogy belterületen elvileg nem
folytatható bányászati tevékenység. Ezt néhány fővárosi
önkormányzat fel is rótta a vizsgálati jelentés szerint,
Ferencváros és Zugló például egyenesen azt írta a bányászati
hivatalnak, hogy területén egyáltalán nem jöhet szóba semmiféle
bányászati termelés. Más önkormányzatok nem ilyen
kategorikusak, több helyen nagyon is számításba jöhetnek a
budapesti külterületi részek. Az etyeki önkormányzat pedig
például csak „különös figyelmet kért” a majdani
olajvállalat munkagépeitől a beomlásveszélyes pincék miatt.
A
bányatörvény 2010 utáni módosításánál jelentősen
egyszerűsítették és több szempontból is rugalmassá tették az
engedélyezési folyamatot, de azért a pesti kitermelés esetében
így is szigorú korlátnak tűnik, hogy belterületen elvileg nem
folytatható bányászati tevékenység. Ezt néhány fővárosi
önkormányzat fel is rótta a vizsgálati jelentés szerint,
Ferencváros és Zugló például egyenesen azt írta a bányászati
hivatalnak, hogy területén egyáltalán nem jöhet szóba semmiféle
bányászati termelés. Más önkormányzatok nem ilyen
kategorikusak, több helyen nagyon is számításba jöhetnek a
budapesti külterületi részek. Az etyeki önkormányzat pedig
például csak „különös figyelmet kért” a majdani
olajvállalat munkagépeitől a beomlásveszélyes pincék miatt.
Az ezen túli korlátozások viszont puhák, például az is, hogy lakott területtől „rendszerint”, „általában” 300 méter távolságra lehet csak olaj- vagy gáztermelést végezni. Ha tehát a koncesszió nyertese jelentősebb mennyiségű olajat talál, akkor onnantól kezdve egy gyorsított bürokratikus folyamat kezdődik, amelyben a vállalatnak és a hivatalnak is van némi mozgástere abban, hogy hol lesznek a létesítmények.
A
vizsgálati jelentés több helyen is leszögezi, hogy
„egy város sem jelent akadályt egy-egy szénhidrogén tározó biztonságos letermelésénél”,
mivel
a legtöbb biztonsági és szennyezési veszély ott fenyeget, ahol
elkezdték fúrni a kutat. Márpedig létezik ferde fúrás is, ezért
ha nem tudnak közvetlenül a megtalált szénhidrogén-telep fölött
kutat létesíteni, akkor elméletileg a felszínen néhány
kilométerrel messzebbről is hozzáférhetnek. Így nem lenne
meglepő, ha Budapest külső részein épülnének az olajkutak
(feltéve, hogy pont a sűrűn lakott részek alatt találják meg a
kitermelendő anyagot).
Érdemes
mégis számba venni, mennyiféle veszélyt és kellemetlenséget
okozhat a szénhidrogén-feltárás és -termelés. Ahhoz, hogy 3D-s
képet tudjanak alkotni – és így jobban meghatározhassák, hol
érdemes fúrni – kisebb földrengéseket kell előidézni, ami
komoly zajjal és természetkárosítással jár (a lökéshullámok
visszaverődéséből állítják össze a később elemezhető
képet). A koncessziót megnyerő cég, ha akarja, akár négy évig
is folytathatja a kutatást. A kőolaj és földgáztermelés ismert
kockázatokkal jár, a szállóportól és az ivóvízkészlet
szennyeződésétől a mérges gázok kiszabadulásán át a
kútrobbanásig. Ezeket a kockázatokat legfeljebb mérsékelni
lehet, de megszüntetni nem, ami városi környezetben elég
aggasztóan hangzik.
Ezzel
együtt a nagyvárosi olajtermelés, bármilyen furán is hangzik,
nem teljesen a valóságtól elrugaszkodott dolog. Ha ott van az
olaj, hát ott kell kitermelni, gondolhatják több helyen, és az
USA-ban több nagyváros is egyenesen az alatta elterülő
olajmezőnek köszönheti a felemelkedését. Köztük a máig nagy
lendülettel termelő Los
Angeles,
Houston és Oklahoma City. Amerikában mára ravasz
trükkökkel oldották
meg, hogy a városlakók ne szembesüljenek az ablakuk alatt folyó
nyersanyag-kitermeléssel: az olajkutak egy részét egyszerűen
irodaépület-álcák alá rejtették.
A
londoni Gatwick reptér közelében is találtak egy
óriási palaolaj-lelőhelyet, igaz, ennek kitermelése (részben
éppen a lakosság ellenkezése miatt) nem kezdődött meg.
Magyarországon viszont nem kapott túl nagy visszhangot, hogy a Mol
egy szegedi Lidl
parkolója mellett,
belvárosi területen fúrt egy méretes
földgázkutat.
De Szolnok belterületén is működik olajkút.
Mennyi
olajat rejthet a föld Budapest alatt?
Ezt
nem tudjuk, mivel az ország nagy részével ellentétben éppen a
főváros alatti rész csekély mértékben kutatott. A Pest alatti
rész például szinte teljesen ismeretlen terület, az Érd és
Törökbálint alatti részről is csak néhány 2D szelvény áll
rendelkezésre. Ezért nagy a bizonytalanság, hogy pontosan mennyi
energiahordozó lapulhat a földben.
A
kőolaj és a földgáz egy bonyolult geológiai-kémiai folyamat
végén jön létre. Leegyszerűsítve akkor rendeződik
kitermelhető mezőbe, ha – miután a nyomás hatására
kipréselődött az anyakőzetből – vándorolni kezd a porózusabb
tárolókőzetben, de megállásra kényszeríti a keményebb
zárókőzet. Ha pedig a zárókőzet íves-boltozatos, akkor alakul
ki a csapda,
amely az olaj után kutató geológusok-mérnökök legfőbb
célpontja.
udapest
és Érd alatt nem teljesen ideálisak a körülmények, például a
kőolaj viszonylag fiatal lehet, a vándorlási útvonal pedig nagyon
rövid, ennek ellenére az ország más részeihez hasonlóan itt is
nagy eséllyel kialakulhattak olyan csapdák, amelyekben kitermelésre
érdemes mennyiségű szénhidrogén gyűlt össze. Mindezek alapján
– részben a bányászati törvényben kijelölt módszertan
szerint – a következőt becsli a vizsgálati jelentés.
Összességében
tehát 300 ezer tonna (azaz kétmillió hordó) kőolajra és
félmilliárd köbméter földgázra lehet számítani.
De
valójában nem tudni, ahogyan azt sem, hogy ki lehet-e majd termelni
gazdaságosan. A magyar szénhidrogén-koncessziós rendszer eddigi
tapasztalatai szerint nagyon kockázatos üzlet ez: a vállalatok
viszonylag alacsony arányban találnak kitermelhető szénhidrogént,
ha viszont igen, akkor nagyon megérte a befektetés.
Az
eddig kihirdetett 34 koncessziós területen a legtöbb cég – az
eddig leadott eredménybeszámolók szerint – csak a veszteségeket
halmozza, csak három-négy területen működő koncessziós cég
mutatott fel érdemi termelésre utaló, több milliárdos bevételt.
Ez utóbbiak közül volt az egyik a nyugat-ormánsági területen
működő Lakócsa Koncessziós Kft., amely az utóbbi évtizedek
legnagyobb magyar kőolaj-találatával büszkélkedhet.
Van
tehát váratlan siker is, de jellemzőbbek a kudarcosnak tűnő
történetek. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a hazai
kőolajtermelés kizárólag olyan, óriási és jól finanszírozott
szereplők játéka marad, amelyek nem érzik meg, ha néhány év
után simán le kell írniuk egy néhány százmillió forintos
koncessziós díjat és pármilliárd forintnyi beruházást,
amennyiben nem találnak megfelelő mennyiségű olajat vagy
földgázt.
Érdekes
egyébként a bányahivatali dokumentum érvelése, amiben azt
igazolják, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének hosszú
távú célja mellett sem gond a magyar szénhidrogén-tartalékok
kitermelése. A hivatal ezt úgy oldja meg, hogy az energiabiztonság
– tehát végső soron a magyar szuverenitás – célját
egyszerűen előrébb sorolja a CO2-kibocsátás csökkentésénél.
Az ország úgyis fel fog használni valamennyi szénhidrogént a
jövőben is – jelenleg 80 százalékban importálunk kőolajból
és földgázból is -, ezért ha nő a hazai termelés, azzal az
importot fogjuk visszaszorítani, a felhasználás viszont önmagában
nem fog nőni.
A
kérdés igazából inkább az, hogy érdemes-e a városban lakó
rengeteg ember érdekeit is alárendelni az energiabiztonságnak.
Hogyan takarítsuk a gázégőfejet? Ezzel az egyszerű trükkel pillanatok alatt túl lehetsz rajta
2
percen belül tiszta lesz a gázégőfej ezzel az egyszerű trükkel
Hogyan
fogj hozzá?
Tedd a gázégőfejeket egy csepp ammóniával és egy pohár vízzel egy nejlon zacskóba! A jól bezárt zacskót óvatosan hagyd éjszakára a szabadban állni (erre az ammónia átható szaga miatt van szükség). A gázégőfejeket másnap délelőtt vagy délután a zacskóból kivéve láthatod, hogy a piszkos égőfejek ismét úgy ragyognak a tisztaságtól, mint újkorukban!
Praktikusnak
tartod ezt a tisztítási ötletet? Mindenképp oszd meg más
háztartásbeliekkel!
Rárúgta az ajtót a szerverpiacra az új EPYC
A Rome platformmal akkora előnyt kapart össze magának a cég, hogy még az Opteron érában sem rendelkeztek hasonlóval.
Az
AMD két éve jelezte a Naples kódnevű, első
EPYC generáció megszületésével,
hogy újra betámadják a szerverpiacot, ahol az Opteron sorozattal
az előző évtized első felében jól teljesítettek, de az Intel
idővel elhúzott a Xeonnal. Az EPYC viszont első körben jól
teljesített, a cég háromszorosára növelte vele az érintett
szegmensben a részesedését, illetve a paraméterek szempontjából
is tudott újat mutatni, és leginkább akkor tudott kiemelkedő
képességeket biztosítani, ha az adott megrendelőnek számított
az átlagosnál nagyobb biztonság, illetve az egy tokozás szintjén
mért teljesítmény és fogyasztás.
A
Naples platform azonban nem volt alkalmas arra, hogy mindenhol
kimagaslóan jól teljesítsen, viszont a figyelmet felhívta magára,
tehát mindenképpen hasznos fejlesztésről volt szó. Az AMD
ugyanakkor már az előző évben elmondta, hogy az igazán ütős
szerverplatformjuk a Rome lesz, amelynek az egyedi felépítését
még múlt novemberben mutatták
meg.
A vállalat megtartotta a Socket SP3r2-vel való kompatibilitás,
noha a legtöbbet fogyasztó processzorok nem biztos, hogy minden
eddig megjelent szerverben működni fognak, de a 180 wattos, vagy ez
alatti TDP-vel rendelkezők igen. Ez már eleve egy nagyon jó
fejlesztési lépcső az érintettek számára, de ami ennél is
fontosabb, hogy az eredeti négylapkás felépítést leváltotta egy
sokkal modernebb chiplet dizájn. Ilyen formában a Rome platformhoz
való processzorok tokozásának közepén lesz egy 14 nm-es
node-on készülő I/O lapka, amely lényegében tartalmazza a
memória- és PCI Express vezérlőt, a déli vezérlőhidat, illetve
a különféle egyéb interfészeket, és ehhez kapcsolódnak a 7
nm-es node-on készülő CPU chipletek, amelyek Zen
2 magokat
használnak, és maximum nyolc használható belőlük. A teljes
magszám így elérheti a 64-et, ami 128 szálat jelent
tokozásonként, míg a megosztott L3 gyorsítótár maximális
kapacitás 256 MB. Természetesen a nyolccsatornás DDR4-es
memóriavezérlő megmarad, de már kezelni fogja a 3200 MHz-es
effektív órajelű modulokat is, illetve nagyon fontos, hogy a
rendszermemória maximálisan megengedett kapacitása 2 TB-ról 4
TB-ra nőtt.
A
fenti átalakítással egy működésre vonatkozó változás is
érkezik. Az első generációs, EPYC 7001-as sorozat három NUMA
csoportra volt osztva összesen nyolc domainnel, ami a szerverpiac
tipikusan NUMA-aware munkafolyamatait tekintve nem jelentet eget
rengető problémát, viszont lapkák és a tokozások közötti
késleltetés az optimálisnál magasabb lehetett. Az új, EPYC
7002-as sorozat már két NUMA csoportra oszlik, ráadásul összesen
két domainnel, amivel az AMD szerint a késleltetési értékeket
15-19%-kal tudták mérsékelni.
Sokat
módosult még a PCI Express kezelése is. Egyrészt az új EPYC
CPU-k már PCI Express 4.0-s vezérlővel rendelkeznek, és csak
olyan sávot kínálnak, amely megfelel ennek a szabványnak. A
modernizálásnak több előnye is van. Egyrészt sávonként
kétszeres az adatátviteli teljesítmény, ami a szerverpiacon
tényleg egy hasznos dolog, mivel itt azért tipikusan vannak olyan
munkafolyamatok, amelyeket ma a PCI Express 3.0 limitál. Másrészt
az első EPYC generáció alapját adó Naples platform tokozásonként
128 darab PCI Express 3.0-s csatornát kínált, de ugye kétutas
konfigurációban 64 csatorna a processzorok összeköttetéséért
felelt, tehát az AMD az egyutas és a kétutas kiépítésnél is
128 felhasználható sávot kínált. A két tokozás
összeköttetésére ráadásul ajánlott a nagy tempó, így muszáj
volt elhasználni ennyi csatornát, viszont a Rome szerverplatformnál
már lehet trükközni.
Az
AMD alapértelmezetten most is 64 csatornát ajánl, de elképzelhető,
hogy ebből a kétutas kiépítés az adott környezetben nem igazán
profitál, viszont pont szükség lenne 128-nál több szabadon
felhasználható sávra. Ilyenkor opcionális lehetőség a
szervergyártók számára, hogy a tokozások összeköttetésére 48
sávot használjanak, ami PCI Express 4.0-nak köszönhetően még
mindig nagyobb sávszélességek kínál az első generációs
EPYC-nál, a maradék 160 csatornát pedig használható a különböző
gyorsítókhoz, vagy éppen SSD-khez. Bónuszként a érkezik még a
WAFL névre keresztelt szolgáltatás, amely lényegében egy-egy
extra PCI Express sávot takar tokozásonként, amiket a gyártók
felhasználhatnak a BMC-hez (Baseboard Management Controller, amely
bizonyos alapfunkciókat végezhet el az adott rendszeren belül),
méghozzá anélkül, hogy a szabadon felhasználható csatornákhoz
kellene nyúlni.
Javul
a biztonság is, ugyanis az AMD külön kiemelte, hogy a
szerverpiacon nem elég gyorsnak és energiatakarékosnak lenni, az
is számít, hogy a processzor kellően biztonságos legyen, és
eszerint tervezik a dizájnjaikat. A cég az első generációs
Zennél vezetett be erre alapvető fontosságú szolgáltatásokat
SEV és SME jelzéssel, amelyeket az alábbi
hírben taglaltunk.
Az új generációs EPYC ezeket viszi tovább, illetve kiterjeszti a
képességeket, így mostantól már a PCI Express eszközök
hozzáférhetnek a titkosított lapokhoz, valamint a friss processzor
509 titkosított memóriakulcsot tárolhat, szemben az előző
generáció 15-jével. Utóbbi egy lényeges változás, mert így
sokkal több virtuális gép kezelhető.
A
fentiek mellett az AMD pár új utasítással is kiegészítette a
második generációs EPYC-et, de ezek egy része megtalálható az
asztali Zen 2-es processzorokban is. Ami viszont érdekes, hogy a
vállalat ugyan a SIMD motor teljesítményét megkétszerezte, de az
AVX-512 beépítésével már nem foglalkozott. A céget megkérdeztük
ezzel kapcsolatban, és azzal magyarázták a lépésüket, hogy arra
szeretnének fókuszálni, amit a piac valóban használ, és nem
prioritás azoknak a képességeknek a beépítése, amiket majd
egyszer valamikor támogatni fognak a szoftverek. A cég szerint
ezekkel az a probléma, hogy bizonyos újítások sok tranzisztort
igényelnek, miközben megfelelő szoftvertámogatás nélkül
használhatatlanok. A tranzisztorokat azonban el lehetne költeni úgy
is, hogy a piac által jellemzően futtatott szoftvereknél hozzanak
gyorsulást. Egy példával élve, természetesen kivitelezhető
lenne az AVX-512 támogatása, akár 512 bites SIMD motorokkal is, de
ehhez kompromisszumokat kellene kötni többek között a
gyorsítótára kapacitása szempontjából. Márpedig előbbi
képességet a futtatott programok jelentős része nem is használja,
míg utóbbi előnye gyakorlatilag mindenhol kijön, ezért is van
összesen majdnem 300 MB-nyi cache az új EPYC
csúcskonfigurációjában.
A vállalat
természetesen az érkező modellek specifikációit is elárulta,
amelyeket az alábbi táblázat részletez:
AMD EPYC 7002-es sorozatú
szerverprocesszorok
Típus
|
Alap/Turbó
órajel
|
Szálak
száma
|
L3
cache
|
Támogatott
konfiguráció
|
Fogyasztás
(cTDP)
|
Listaár
(dollár)
|
---|---|---|---|---|---|---|
EPYC 7742 (64 mag)
|
2,25/3,4 GHz
|
128
|
256 MB
|
kétutas
|
225/240 W
|
6950
|
EPYC 7702P (64 mag)
|
2/3,35 GHz
|
128
|
256 MB
|
egyutas
|
165/200 W
|
4425
|
EPYC 7702 (64 mag)
|
2/3,35 GHz
|
128
|
256 MB
|
kétutas
|
165/200 W
|
6450
|
EPYC 7642 (48 mag)
|
2,3/3,3 GHz
|
96
|
256 MB
|
kétutas
|
225/240 W
|
4775
|
EPYC 7552 (48 mag)
|
2,2/3,3 GHz
|
96
|
192 MB
|
kétutas
|
165/200 W
|
4025
|
EPYC 7542 (32 mag)
|
2,9/3,4 GHz
|
64
|
128 MB
|
kétutas
|
225/240 W
|
3400
|
EPYC 7502P (32 mag)
|
2,5/3,35 GHz
|
64
|
128 MB
|
egyutas
|
165/180/200 W
|
2300
|
EPYC 7502 (32 mag)
|
2,5/3,35 GHz
|
64
|
128 MB
|
kétutas
|
165/180/200 W
|
2600
|
EPYC 7452 (32 mag)
|
2,35/3,35 GHz
|
64
|
128 MB
|
kétutas
|
155/180 W
|
2025
|
EPYC 7402P (24 mag)
|
2,8/3,35 GHz
|
48
|
128 MB
|
egyutas
|
165/180/200 W
|
1250
|
EPYC 7402 (24 mag)
|
2,8/3,35 GHz
|
48
|
128 MB
|
kétutas
|
165/180/200 W
|
1783
|
EPYC 7352 (24 mag)
|
2,3/3,2 GHz
|
48
|
128 MB
|
kétutas
|
155/180 W
|
1350
|
EPYC 7302P (16 mag)
|
3/3,3 GHz
|
32
|
128 MB
|
egyutas
|
155/180 W
|
825
|
EPYC 7302 (16 mag)
|
3/3,3 GHz
|
32
|
128 MB
|
kétutas
|
155/180 W
|
978
|
EPYC 7282 (16 mag)
|
2,8/3,2 GHz
|
32
|
64 MB
|
kétutas
|
120/150 W
|
650
|
EPYC 7272 (12 mag)
|
2,9/3,2 GHz
|
24
|
64 MB
|
kétutas
|
120/150 W
|
625
|
EPYC 7262 (8 mag)
|
3,2/3,4 GHz
|
16
|
128 MB
|
kétutas
|
155/180 W
|
575
|
EPYC 7252 (8 mag)
|
3,1/3,2 GHz
|
16
|
64 MB
|
kétutas
|
120/150 W
|
475
|
EPYC 7232P (8 mag)
|
3,1/3,2 GHz
|
16
|
32 MB
|
egyutas
|
120/150 W
|
450
|
A
táblázatból látható, hogy az egyes modellek többféle TDP-vel
rendelkeznek. Ez tulajdonképpen azért van, hogy az adott
szervergyártó a célterülethez tudja szabni a rendszert, tehát
lényegében a két-három paraméterből kiválaszthatják, hogy
melyik konfigurációban járatják a processzorokat. Az AMD
egyébként egyetlen terméket sem limitál, tehát bármelyiket is
választja a potenciális megrendelő, mindegyik ugyanazokat a
képességeket biztosítja, így még a legolcsóbb fejlesztéssel is
elérhetők a biztonsági szolgáltatások, a 128+1 darab PCI Express
4.0-s sáv, a nyolccsatornás DDR4-es memóriavezérlő, illetve a 4
TB-os maximálisan kiépíthető memóriakapacitás.
A vállalat a Rome platformmal abszolút a piacszerzésre megy rá, amire jó esélyük van, mert az Intel aktuális, hasonló kategóriába sorolt Xeonjainál, 1,8-2-szer gyorsabbak az új EPYC-ek. A legtöbb feladatnál elmondható, hogy az egyutas konfigurációjú Rome platform a kétutas konfigurációjú Cascade Lake-SP fejlesztésekkel versenyez, a kétutas EPYC pedig a négyutas Xeonokkal. Értelemszerűen kevesebb tokozás mellett sokkal kisebb az üzemeltetési költség, tehát nemcsak olcsóbb magát az EPYC-re épülő szervert megépíteni, hanem még a használat, illetve bizonyos szoftverlicencek tekintetében is spórolni lehet vele. Még az EPYC számára nagyon kedvezőtlen környezetben, vagyis az AVX-512-es alkalmazásoknál is hasonló teljesítményre képes az AMD leggyorsabb, EPYC 7742-es processzora, az Intel Xeon Platinum 8280-hoz viszonyítva, ráadásul utóbbi másfélszer drágább, miközben a legtöbb alkalmazásban egy EPYC 7742 majdnem tartja a lépést két Xeon Platinum 8280-nel is.
Az
AMD azt is bejelentette, hogy a friss fejlesztésük megdöntött 80
világrekordot a teljesítmény és a hatékonyság tekintetében,
tehát kijelenthető, hogy a trónfosztás történt.
A
Rome platformra hamarosan érkeznek a szerverek, illetve a Google is
elérhetővé teszi Cloud Engine-ben a rendszert. Az AMD pedig már a
Zen 3-at babusgatja, amelyről elárulták, hogy elkészült, így
Milan platform mintáit hamarosan elkezdik szállítani, vagyis
jövőre meg is jelenhet az utód, a tervezőcsapat pedig már a Zen
4-re fókuszál.
Máris találtak valamit a Galaxy Note10-nél, aminek sokan majd nem örülnek
Bár
egy tech-szakértő szerint nem jelent nagy problémát a Samsung
döntése, hogy megfosztja egyik eszközét attól, hogy a most
bejelentett Galaxy Note10-ekkel lehessen használni, nem biztos, hogy
a felhasználók is egyetértenek majd ezzel.
Rossz
hírt kapnak azok, akik az újonnan bejelentett Galaxy Note10-re
pályáznak, és használnák hozzá a Gear VR
virtuálisvalóság-szemüveget, ugyanis – bár ez a
New York-i bemutatón nem
hangzott el – sem a Note10, sem a Note10+ nem kompatibilis ezzel a
kiegészítővel. Az értesülést a Twitteren
tette közzé az
egyik tech-szakértő, aki állítólag a Samsungtól kapott
megerősítést a fentiekről – írja az Android
Headlines.
Egyből
el is indult a találgatás, mi lehet a döntés hátterében. Többen
is úgy vélik, hogy a Samsung (aki korábban adaptert adott a Galaxy
S10-hez és S10+-hoz a Gear VR-kompatibilitás érdekében) lemond a
telefonos virtuális valóságról. Mindezt az is alátámasztja,
hogy 2017 óta nem frissítette a Gear VR készülékeket. Azt azért
kivárta – mondják a rossz nyelvek –, hogy a Google is
bejelentse, hogy az elérhetőbb áru Pixel 3a nem támogatja a
Daydream VR platformot.
A
Samsung jelenlegi lépését az is erősíthette, hogy a telefonos VR
ugyan olcsó, azaz sokak számára elérhető, viszont számos
korlátozással kell szembesülnie a felhasználónak. A
legbosszantóbb talán az, hogy falja az akku energiáját, egy kissé
intenzívebb VR-használat mellett naponta akár kétszer is tölteni
kell a telefont. Problémák vannak a felbontással is: lehet, hogy
egy játék remekül néz ki egy Quad HD telefonon, de messze nem
olyan egy VR headsetben, amikor a telefon túl közel van a szemhez,
Túlmelegedési gondokat is tapasztaltak a Gear VR-nél, a telefon
melegedése sokszor a játékok és alkalmazások leállásához
vezetett. Ráadásul még bizonyos mozgásbeli megkötések is jártak
a Gear VR-rel, így összességében érthető, ha a Samsung
kihátrálna mögüle.
Vannak
persze önálló VR-megoldások is (saját akkuval), ezért sem
tartja nagy érvágásnak a fent említett tech-elemző a Samsung
döntését. Azonban van az éremnek egy másik oldala is,
nevezetesen, hogy az önálló VR-szemüvegek akár 5-7-szer olyan
drágák lehetnek, mint a Gear VR. (Vagy akinek telik a Galaxy
Note10-re, annak ez nem probléma?) És azért az se feledjük, hogy
az okostelefonok felbontása, frissítési frekvenciája, hűtési
rendszere, akkumulátora is folyamatosan javul, azaz elhárulhatnak a
telefon-alapú VR mostani hátrányai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése