Csak hülyítenek minket

Csak hülyítenek minket

Az újfajta titkos háború, avagy a HAARP és ami mögötte van

A globalizmus urai már – régóta kezükbe vették az időjárás irányítását.

A titkos trükkökért egyszer majd felelni kell

Molekuláris, kémiai, biológiai és elektromágnesességi terrorizmus az emberiség, s a természet ellen.

Cél: Az Új Világrend!

(Érdekes, ismeretterjesztő anyag a HAARP és a Chemtrail rendszerek működéséről és hatásairól. – Magyarországi példákkal is. Olvasóinknak kifejezetten ajánljuk, a nagy terjedelme ellenére is, – mert ebben a témában ilyen érthetően fogalmazott, átfogó és néhol egyenesen lenyűgöző anyagot, keveset olvashatunk.)

1. Előzetes…

…”Egyre több emberen jelentkezik a fibromyalgiának nevezett betegség, melynek a hirtelen jelentkező és az egész testre kiterjedő intenzív fájdalmak a tünetei. Drasztikusan megnövekedett a fejfájós és migrénes esetek száma is. Ismert tény, hogy mind az Öböl-háborúban, mind a Balkáni háborúban az USA elektronikus fegyvereket is bevetett a civil lakosság ellen….”

…”Pest-megye déli részében – beméréseink szerint, és ha végre eljön az igazság pillanata, ezt igazolni is tudjuk a bűnösök felé – furcsa csapadék esett. Amely nem csak a természetet, növényeket, állatokat mérgezett, hanem az emberek tudatára is hatással volt…”

…”Tököl környékén apró szemekben sárga- barnás csapadék esett, amelyet a gépkocsi szélvédőjéről (is) alig tudott levinni az ablaktörlő lapát. A furcsa szagú „vegyi anyagot” a lehetőségeink szerint elemeztük. Az eredmény borzalmas volt: több fémet elsősorban alumínium származékokat, aztán apró mikrószálakat, valamint jelentős báriumot tartalmazott a chemtrail kibocsájtott fátyolfelhője. Az abnormális koncentrációt földminta bevizsgáltatása segítségével is megtapasztalhattuk…”

2. Ismét bemutatunk néhány titkot…

A mesterséges világban egyre jobban lebutítva él a nép. A tudást, az ösztönt egyre jobban kimossák a emberekből. Akik lassan már nem, hogy a lábuk elé nem mernek nézni, az ég felé sem tekintenek.
Mindinkább lefelé – a mélybe – merengő szomorú tekinteteket látni nem csak körülöttünk, hanem lassan sajnos az egész Földön. Pedig itt lenne már az ideje, hogy végre együtt, egymás kezét fogva mentsük meg az Anyaföldünkön azt az életet, amire régóta vágyunk. Nem hagyjuk, hogy ellenőrizzenek, mérgezzenek MINKET. Például a levegőből, a levegőn át, különböző módszerekkel. EMBEREK ébresztő! Ismét bemutatunk néhány titkot. Például az időjárás, és ez által a hangulati tényezők módosításának alattomos módszereit, ahogy azokkal a háttérhatalom, az emberek fölötti ellenőrzést gyakorolja…

3. A “Naptorpedók”

Az űrvédelmi program keretében megalkotott automatikus lézerfegyver-rendszer, a HAARP, illetve a HPM. A HAARP lényegében egy rendkívül sokoldalú időjárás-fegyver, de emellett alkalmas emberi agyhullám-befolyásolásra, földrengések, esőzések kiváltására, de képes a Föld bármely pontján elektromos kisülést is kelteni. A Csillagháborús terveknek megfelelően bolygópajzs is létrehozható általa akár interkontinentális ballisztikus rakétákkal szemben, akár „kívülről érkező betolakodók megállítására”.

A HPM szigorúan titkos csodafegyver, a rövidítés a „nagy erejű mikrohullámú technológia” megnevezést fedi. Új-Mexikóban fejlesztették ki, ahol röviden csak e-bombának nevezik. A fegyver lényege, hogy minden elektromos impulzust blokkol egy mikrohullámú kisülést követően.

A HAARP-pal kapcsolatban olykor a legkülönlegesebb hírek rebbennek fel. Hasonló történt a közelmúltban is: Kent Steadman kutató, aki évek óta tanulmányozza a Napot, nemrégen megdöbbenéssel tapasztalta – fotókkal alátámasztva, illetve a SOHO napfizikai műhold képeit is felhasználta, – hogy életadó csillagunkba különös, általa “lézertorpedóknak” nevezett “rendellenességek” csapódnak.

A kutatását elmélyítve arra a megállapításra jutott, ezek a “rendellenességek” sem nem kisbolygók, sem nem eltévedt üstökösök, sokkal inkább az amerikai HAARP (Nagyfrekvenciás Aktív Magaslégkör-Kutató Program) által bevetett technika megnyilvánulásai, a cél pedig a Föld pólusváltásának felgyorsítása lehet. Ehhez drasztikus módon felfokozzák a naptevékenységet, a már amúgy is melegedő Földbolygónkat további klímakatasztrófával sújtják. Pedig, ugyanezzel a technikával Földünket akár meg is óvhatnák…

Számtalan eltitkolt vagy kevésbé ismert bizonyíték akad arra, hogy a HAARP tudósai a felső légkört “bombázzák”. És úgy tűnik, éppenséggel magát a Napot is célba vették. Aki rendszeresen követi az „űridőjárást” a különböző honlapokon, tapasztalhatja, hogy a központi égitestünk viselkedése egyre inkább eltér a megszokott ciklusától, korántsem olyan “nyugodt” csillag, ahogy azt elvárnánk tőle, egyre gyakoribb és mind erősebb kitöréseket produkál. Ezek a kitörések amellett, hogy teljességgel tönkretehetik a finom elektronikát alkalmazó berendezéseinket, lebéníthatják a teljes légi közlekedést, valamennyi mesterséges holdat, elnémíthatják telefonjainkat. De tévékészülékeinket is használhatatlanná tehetik, súlyos kárt okozhatnak magában a földi légkörben is, hiszen annak bizonyos rétegei éppen a napsugárzás ellen védenek bennünket. Az erős napkitörések pedig éppen ezt a védőréteget tehetik átmenetileg teljes mértékben átjárhatóvá, súlyos sugárkárosodást okozva valamennyi magasabb rendű élőlénynek a felszínen.

4. Az “Időjárás fegyverek”

A rendelkezésre álló hatalmas mennyiségű tudományos ismeret birtokában, a klímaváltozás hátterében esetleg megtalálható katonai alkalmazások, soha nem merültek eddig fel az ENSZ keretében. Sem a hivatalos képviselők, sem a különböző környezetvédő csoportok részéről, még a közelmúltban sem. Az USA továbbra is mereven elzárkózik a széndioxid kibocsátásának 1997-es szintre való csökkentéséről, vagyis az 1997-es Kiotói Egyezmény teljesítéséről; sem erről, sem más – a kialakult helyzet miatti felelősségét taglaló felvetésekről – hallani sem akar. A katonai alkalmazások klimatikus hatása szóba sem kerülhet, “ellentétes Washington stratégiai és védelmi céljaival”. Pedig, ha az ózonlyuk keletkezési idejét összevetnénk bizonyos, a felső légkörben észlelt ionoszférikus jelekkel – érdekes eredményekre juthatnánk.

Itt vannak az “időjárás fegyverek”. Dr. Rosali Bertell, a világszerte ismert tudós, az alábbiakat jelentette ki teljes határozottsággal: – Az USA katona tudósai fegyverként használható, az időjárással összefüggő rendszerekkel dolgoznak. Az elképzelés a viharok erejének megnövelését, a magas légkörben kiszórt anyagok révén pedig aszályok, valamint az áradások kiváltását foglalja magában a megcélzott területen…

Egyébként az 1970-as években a korábbi nemzetbiztonsági tanácsadó, Zbigniew Brezinski mindezt előre látta, a “Két korszak között” című könyvében így ír:

- A technológiai háttér lehetővé teszi a gazdagabb nemzetek vezetői számára, hogy olyan titkos fegyvereket fejlesszenek ki, melyekről a biztonsági erők tagjai közül is csak igen kevesen tudnak. Az időjárás befolyásolása alkalmas arra, hogy időszakosan szárazságokat vagy viharokat keltsenek…

Nem akarunk senkit befolyásolni, sem pánikot kelteni, de tény, hogy a tudósok már régóta (tudományos programok keretében 1940-es évek óta) foglalkoznak az időjárás befolyásolhatóságának, irányításának kutatásával, megoldásával. Mint tudjuk, már réges-rég el tudják űzni a jégesőt okozó felhőket, tudnak esőt csinálni, tehát tény, hogy az emberiség – illetve annak egy szűk, de annál befolyásosabb maroknyi csoportja – a globalizmus urai – régóta kezébe vette  az időjárás irányítását.

Egyik olvasónk a következőket küldte el szerkesztőségünkbe:

- Mély megrendüléssel tudatom, hogy a Chemtrails és HARRP tevékenységek általunk kimerítő és tényszerűen feltárt bűncselekményei miatt a hatalom blokkolta az Eumetsat műhold meteorológiai helyzetképeinek megjelenítését!

Az üzenet egyértelmű és nyilvánvaló!Hazánk légterébe ki-be járkálhat bármely ország légiereje, a vegyi csíkokat létrehozó repülőgépek, és mindenféle, magukat EU-s, NATO-s vagy izraelinek tartó terroristák. A definíció kedvéért megjegyezném: terroristának tekintendő az a csoport, szervezet, hatalom, ország, amely más nemzetek életvitelében, társadalmi berendezkedésében, politikai rendszerében erőszakos változást idéz elő! Terrorizmus, a megszállni kívánt, majd koholt vádak alapján megszállt országok lakosságának módszeres kifosztása, ellehetetlenítés, nyomorba döntése és bábkormányokkal történő irányítása!

Majd azt is hozzátette olvasónk, hogy szerinte a nemzetközi missziónak nevezni az afganisztáni kábítószer termelés katonai védelmét, Irak biológiai és vegyi-fegyverek koholt vádjai miatti lerohanását, és kifosztását, és az IMF-el, Világbankkal, korrupt politikusok “segítségével” országok nyomorba döntését szintén több, mint undorító dolog, a föld lakosságának félrevezetése.

Különben jó, ha mindenki tudja, hogy az Eumetsat meteorológiai műhold képein figyelemmel lehetett kísérni Európa és ezen belül a Magyarország feletti Chemtrail és a HAARP tevékenységet, amint rendkívül hirtelen és erős hatást gyakorol az ionoszférára fókuszált, irányítható elektromágneses sugár alkalmazásával. (Az ionoszféra a Föld körül 60-100 km magasságban található, elektromosan töltött részecskéket tartalmazó felső légköri réteg.)

5. A HAARP lényege

Kevesen tudhatják, hogy a HAARP lényegében egy megfordított rádióteleszkóp: az antennák jeleket küldenek ki, ahelyett, hogy vennének.Kezdetben csupán rendkívül erős rádióhullám nyaláb teszteket végeztek vele, az ionoszférába juttatott fókuszált energianyalábok juttatása révén, felfűtve az adott területeket. Az energianyalábok azonban szabályosan visszapattantak és minden megsemmisítettek a felszínen, élőt és élettelent egyaránt.

A projekt úgy van beállítva a nyilvánosság felé, mint Nagyfrekvenciás Aktív Ionoszféra Kutató Program, s azt a benyomást igyekszenek kelteni, hogy itt valami, tudományos akadémiák által támogatott, tevékenységről van szó, az ionoszféra állapotának megváltoztatására irányuló céllal, a kommunikációs rendszerek tökéletesebb felhasználhatóságáról. Azonban az amerikai katonai források egyértelművé teszik: a HAARP segítségével megtudhatjuk „miként használható fel az ionoszféra a Védelmi Minisztérium céljaira.

A tengeralattjárókkal való kommunikáció csak az egyik lehetséges felhasználási terület. A sajtóban s más forrásokban megjelent információk HAARP képességeit messze alatta tüntetik fel a valóságosnak. A nyilvánosságra került hírek olyan fényben próbálják beállítani a tervezetet, mintha az semmiben sem különbözne más, az ionoszféra felfűtését célzó kísérletektől, melyeket a világ különböző jól ismert helyszínein folyamatosan végrehajtanak, ezek közül néhány: Arecibo, Puerto Rico, Tromso, valamint Norvégia és Oroszország nagyobb obszervatóriumai.

A HAARP nagy energiájú, nagy frekvenciájú adóberendezés és antenna. az adó teljesítménye hivatalos források szerint 3.6 millió watt, nem hivatalos források szerint elérheti a 100 gigawattot is. Az antennamezőn 180 darab kereszt alakú dipól-szerkezet van felállítva, derékszög alakban. Az aktív ionoszféra kutatások során a generált jeleket az adóberendezésekkel kisugározzák nagyjából függőleges irányban. A jeleket az ionoszféra 100 és 350 km-es magasságban elnyeli, a használt frekvencia függvényében. A nyalábok átmérője mindössze néhány száz méter, a magas légkörbe érve a nyaláb néhány tucat kilométer átmérőjűre terjed szét. A hivatalos források az energiasűrűségre 3 mikrowatt/cm2 adnak meg, nem hivatalos források ennek milliószorosát.

Az E-systems a Raytheon vállalat birtokába került, tényezője a védelmi kiadások vonatkozásában. 1994-ben a Raytheon a 42. helyet foglalta el a világ leggazdagabb 500 cégének listáján. Szabadalmi leírások ezreit birtokolja, többek közt olyanokat is, melyek igen értékesek lehetnek a HAARP projekt megvalósítása során. A tervezet gerincét 12 szabadalom adja, melyek természetesen mélyen el vannak süllyesztve a Raytheon páncélszekrényeiben. Meglehetősen figyelemfelkeltő Bernard J. Estlund egyik szabadalma, amely a következő címet viseli: „Eljárások és berendezések a Föld légkörének, az ionoszférának és/vagy a magnetoszférának megváltoztatására”, volt az, melyet titkos kormányintézkedés nyomán zároltak a nyilvánosság elől.

6. A HAARP, mint elektronikus fegyver

Az Eastlund-féle ionoszféra-fűtő berendezés különbözött a korábbiaktól, a kibocsátott rádiósugárzást az ionoszféra egy fókuszpontjára lehet koncentrálni. Az eltérés következtében elképesztő mennyiségű energiát lehet az ionoszférába juttatni, egy wattot köbcentiméterenként, míg a korábbi készülékek elméleti energiaszintje ennek egymilliomod része volt.

Az említett energiaszint az ionoszférát olyan állapotba képes juttatni, ami szükséges ahhoz, hogy a szabadalomban leírt futurisztikus tulajdonságokra szert tegyen. A szabadalmi leírás arról is említést tesz, hogy elméleti alapjait Nikola Tesla 1900-as évek elején végzett kutatásaira alapozza. Egy ideig semmi hír sem érkezett arról, hogy a HAARP rendszernek ilyen jellegű felhasználásán kísérleteznének. 1995. áprilisában azonban Begich rátalált néhány további szabadalmi leírásra, melyeknek szerzője egy „kulcsszemélyiség”, az APTI alkalmazottja. Ezek között a leírások között valóban szerepel a drótnélküli energiatovábbítás lehetősége.

Az Eastlund szabadalma előre jelzi, hogy az alkalmazandó technológia megzavarhatja, sőt egyenesen lehetetlenné teheti a repülőgépek és a különböző rakéták igen bonyolult irányítórendszereinek működését. Továbbá, a berendezés azon tulajdonsága, hogy nagy területeket képes a legkülönbözőbb frekvenciájú elektromágneses sugarakkal beszórni, oly módon, hogy ezeket a frekvenciákat végig ellenőrzés alatt lehet tartani, lehetővé teszi, hogy tökéletesen blokkolják a kommunikációt úgy a szárazföldek, mind a tengerek felett és a légkörben.

A szabadalmi leírás a következőket tartalmazza:

- Ez a találmány lehetővé teszi, hogy példa nélkül álló energiamennyiséget pumpáljunk a Föld atmoszférájába stratégiai megfontolásokból, és hogy ezt az energiaszintet fenn is tartsuk meghatározott energiaimpulzusok alkalmazásával, miáltal a légkör viselkedése sokkal pontosabban és jobban irányítható mint amit ez idáig sikerült megvalósítani mindenekelőtt nukleáris bombák felrobbantásával különböző magasságokban.

- Lehetséges lesz, interferenciát kelteni más kommunikációs rendszerekben, miközben a légköri állapotok megváltoztatásával más jellegű kommunikációs rendszer építhető ki, annak ellenére, hogy akár az egész bolygó kommunikációs rendszere le van bénítva. Másképpen mondva, miközben egy sugárzásfajta alkalmazásával alkalmatlanná tesszük más kommunikációs rendszerek működését, egy újabb kommunikációs rendszert hozunk létre. – (Ez több, mint ügyes! – a szerk.)

- A légkör nagy területeit lehet elképzelhetetlen magasságokba emelni, miáltal a beérkező ellenséges rakétákat megjósolhatatlan és előre betervezhetetlen durva hatások érik, ami a pusztulásukhoz vezet.

 - Lehetségessé válik az időjárás befolyásolása, például oly módon, hogy megváltoztatjuk a magaslégköri szélviszonyokat, oly módon, hogy egy vagy több mesterséges turbulenciát keltünk, melyek akár lencseként és képesek működni.

- A légkör molekuláris összetétele is megváltoztatható, miáltal pozitív környezeti hatások érhetők el. Lehetőség nyílik arra, hogy a légkör bizonyos molekuláinak mennyiségét mesterségesen megnöveljük, például az ózonét, vagy a nitrogénét.

7. Cél: Az Új Világrend!

A hetvenes évek elején Zbigniew Brzezinski megjósolta egy „jobban ellenőrzött és irányított társadalom” létét, köszönhetően a technológiának. Ezt a társadalmat egy elit réteg irányíthatná, nyomást gyakorolva a választókra, hogy állítólag „önként” válasszák a tudományos korszakot. Leplezetlenül háttérbe lehet szorítani a hagyományos liberális eszméket; ez az elit nem habozna a legkorszerűbb tudományos technikák alkalmazásával befolyásolni a társadalom viselkedését, és szoros szociális ellenőrzés és felügyelet alatt tartva őket, gyakorolni immár korlátlan hatalmát. A technikai és a tudományos háttér az, ami tálcán kínálja a lehetőségek ilyetén kiaknázását.

Brzezinski jóslatai igen pontosan beteljesültek. Mára már számos eszköz áll az „elit” rendelkezésére saját felemelkedésére, és a kísértés ezek alkalmazására folyamatosan növekszik. A politikai háttér már megteremtődött ezen eszközök alkalmazhatóságára. A mesterséges elektromágneses terek alkalmazhatósága igen széleskörű, beleértve a katonai és a kvázi-katonai helyzeteket.

Néhány ezek közül magába foglalhatja a terrorista csoportokkal való tárgyalást, tömegek befolyásolását és irányítását, katonai titkok birtokosai viselkedésének megváltoztatását, és antiszociális viselkedések kiváltását a taktikai hadviselés során. A felsorolt esetek mindegyikében elektromágneses rendszereket alkalmaznának az enyhétől a rendkívül súlyos pszichológiai zavarok kiváltásáig, legyenek azok akár érzékelési zavarok, viselkedési zavarok, akár orientációs zavarok. Mindebből következik, hogy azok az egyének, akiknek a testi-lelki működési hatékonyságát súlyosan degradálták, képtelenek bármiféle összehangolt harci cselekmény kivitelezésére. A másik előnye az elektromágneses rendszerek alkalmazásának az, hogy igen nagy terület lefedésére képesek egészen egyszerű rendszerek felhasználása mellett. Csendesek, és igen nehéz lehet ellenük bármiféle ellenrendszert kifejleszteni…

Az Egyesült Államok kongresszusi jelentései között is találunk feljegyzéseket, melyek arra utalnak, hogy a HAARP rendszer segítségével a felszín nagy energiájú rádióhullámokkal bombázható az ionoszféra felhasználásával. A jeleket korábban arra használták, hogy több kilométeres mélységben átvilágítsák a földet felszín alatti katonai raktárak, alagutak és ásványkincsek felderítése végett. A Szenátus csak 1996-ban 15 millió dollárt szavazott meg a földátvilágítási-képesség kifejlesztésére. A probléma az volt, hogy az a fajtasugárzás, mely a legalkalmasabb a föld átvilágítására, egyben a legerősebb pusztító hatást váltja ki az emberi mentális működésben. Emellett jelentős hatást gyakorolhat a különböző vándorló állatokra, halakra és vadakra egyaránt, melyek zavartalan elektromágneses viszonyok mellett képesek csak követni szokásos vándorlási útvonalukat.

Mintha az égből érkező, tudatrombolást végző elektromágneses hullámok önmagukban még nem lennének elegek, T. Eastlund még azzal is eldicsekszik, hogy a rendkívül magas energiákra gerjesztett ionoszféra segítségével az időjárást is befolyásolni lehet.

8. A viselkedés befolyásolása, irányítása a HAARP segítségével

Begich és Manning rávilágított arra, hogy egyes kormánydokumentumokból az derül ki, hogy a honvédség rendelkezik időjárás-befolyásoló technológiával.  A HAARP a maga teljes kapacitásával, sikeresen keltett különböző időjárási hatásokat az egész Földön, mindkét féltekén. Hogy miként kapcsolódik az ionoszféra lüktetése az agyműködéshez. Nos a föld ionoszférája nagyjából 100 km-es magasságban kezdődik. Befogja a napszél által szállított töltött részecskéket, így megóvja a felszíni életet a káros sugárzások roncsoló hatásától. Az ionoszféra folyamatos rezgésben van – Schumann rezonancia -, ennek csúcspontja jelenleg nyolc-kilenc körüli Hz. Ezek a hullámok folyamatosan áramlanak a felszín és az ionoszféra között. A „Föld szívverésének” ritmusa pontosan az agyműködés rezgéstartományába esik.

A naptevékenység és az időjárás kapcsolata egyértelmű fokozott Nap-aktivitás idején sokkal gyakoribbak a viharok, megváltozik a „Föld szívverési” frekvenciája, ezáltal agyműködésünk. Tudjuk, hogy az alfa állapotban az emberi tudat befolyásolható. Ha valaki befolyást tud gyakorolni az ionoszféra frekvenciájára, képes tömegek gondolkodását, érzelmi állapotát is befolyásolni, anélkül, hogy az érintettek ebből bármit és érzékelnének. Az emberek bioritmusa is tökéletesen felborítható.

A parafenomén gyógyítók és clairvoyantok agyműködése pontosan ezen a 8 herzes frekvencián dolgozik tevékenységük közben. Puharich professzor kimutatta, hogy ha egy személyt 6.6 Hz-es frekvenciának teszünk ki, akkor depresszióba esik, míg 10.8 Hz-es agresszív tombolási hajlam uralkodik el rajta. A normális 8 Hz körüli frekvenciától való tartós besugárzás esetén roncsolódnak a DNS-molekulák is.

Aki uralja tehát ezeket a frekvenciákat, az képes a Föld teljes lakosságát depresszióba süllyeszteni, vagy őrjöngő vadállattá változtatni. Mivel a Föld forog, a HAARP durván beavatkozik a mágneses tér erővonalrendszerébe, nemcsak egyszerűen „elvágja” ezeket a vonalakat, hanem gerjesztve őket kizökkenti az erővonalakat megszokott rezgési állapotukból. A kibocsátott erős impulzusok megrázzák az elektromágneses erővonalakat, miáltal magát a mágneses teret is erős vibrációnak teszik ki. Hasonló mindez a pókhálóhoz. Egy eltévedt rovar beleszáll a hálóba, s amint megrázza a hálót, az rezgésbe jön, s ez a rezgés jelez a póknak. Ha ez a rezgés elég erős, az ionoszféra szétszakad.

Az Időjárás szabályozással kapcsolatban érdemes megjegyezni: a rádiósugárzás által kiváltott részecskelavina igen kemény hatással van ránk. Begich és Manning a könyvében rámutat arra, hogy már igen kis energiákkal befolyást lehet gyakorolni az időjárásra, ha megfelelő „jeleket” küldünk a Föld sugárzási övezeteibe. Tesla pontosan ugyanezt csinálta, kis energiák felhasználásával hatalmas energiákat volt képes irányítani. Kézenfekvő mindezen ismeret katonai felhasználásnak veszélye.

9. Az időjárás befolyásolás hazai példái

Legalább húsz éve foglalkoznak időjárás fegyver kifejlesztésével. Néhány igencsak komplikált technológiát is áttekintettek hatalmas energiák uralása terén. Lézerek és kémiai anyagok felhasználásával olyan fegyverek megvalósítását tűzték ki célul, mely az ellenfél feje fölött egyszerűen megsemmisíti az ózonréteget.

1958-ban, Howar T. Orville kapitány, a Fehér Ház tudományos főtanácsadója, beszámolt róla, hogy az USA Védelmi Minisztériuma tanulmányoz „olyan eljárásokat, melyek segítségével a föld és a légkör töltése megváltoztatható, minek következtében különböző változások kelthetők az időjárásban”, elektromágneses sugárzásokat használva az adott terület feletti ionizációs vagy deionizációs változásokat okozva.

A világszerte ismert tudós, MacDonald, számos elképzelést dolgozott ki a természetes környezet fegyverként való felhasználhatóságáról, azonban akkoriban minderről azt gondolta, hogy csupán a jövő zenéje. Amikor könyvének „Hogyan pusztítsuk a környezetet?” című fejezetét megírta, az Amíg a béke el nem érkezik című könyvében, egyáltalán nem tréfált. Leírja az időjárás befolyásolási technikát, az éghajlat, megváltoztatását, a sarkvidéki jégpáncél elolvasztását vagy destabilizálását, ózon megsemmisítési technikákat, földrengések kiváltását, az óceánok hullámainak irányítását, és az agyműködés manipulálását, s mindezt a bolygó energiamezőinek felhasználásával.

Ha a mai törvényhozókat kérdeznénk az elektromágneses manipulációs technikákról, ők is meglepődnének? Kötve hisszük. Nemrég óta ismert, hogy rendkívül erős elektromos kapcsolat van az ionoszféra és a légkör az alacsony atmoszféra között, ahol az időjárási jelenségek végbemennek. Mesterséges elektromos hatások keltése révén a töltött részecskék kiléphetnek a Föld sugárzási övezeteiből, azok jégkristályok kialakulását hozhatják magukkal, majd esőt.

A HAARP – a GWEN toronnyal végzett kísérletek tapasztalatai lapján – képes a nagy folyók teljes vízmennyiségét feltölteni elektromossággal, s ezáltal a légkörbe emelni, majd a Föld egy tetszőleges pontján lezúdítani. Egyre több emberen jelentkezik az általa fibromyalgiának nevezett betegség, mely hirtelen jelentkező és az egész testre kiterjedő intenzív fájdalom; drasztikusan megnövekedett a fejfájós és migrénes esetek száma is. Ismert tény, hogy mind az Öböl-háborúban, mind a Balkáni háborúban az USA elektronikus fegyvereket vetett be civil lakosság ellen.

A Föld, mint szférikus elektromos rendszer, igen találó modell. Azonban a kísérletezők, akik természetellenesen nagy energiákkal dolgoznak, talán abszolút nincsenek tisztában a lehetséges következményekkel. A villanymotorok és az elektromos generátorok gyakran zárlatosak lesznek, ha ingadozás lép fel az áramerősségben.

Begich, Manning és mások úgy vallják, hogy a demokráciáknak sokkal inkább a nyitottságra kellene alapozódniuk. A mind erősebb és erősebb gyilkológépezetekre költött elképesztő mennyiségű összegeket sokkal inkább lehetne gyógyításra és az egész emberiség jólétére fordítani. Könyvük leleplezi a katonai tudományos akadémiák törekvéseit, hogy a széles nyilvánosság szerezzen tudomást a háttérben zajló eseményekről. Ez pedig az első lépés lehet a világ megmentése felé.

Hogy Magyarországon is „erőteljesen” működnek ezek az emberiség elleni dolgok, csak egy példát említenénk meg. Március 15-én Nemzeti ünnepünk alatt is – véleményünk szerint – erőteljesen „karcolták a eget”. Pest-megye déli részében – beméréseink szerint, és ha végre eljön az igazság pillanata, ezt igazolni is tudjuk a bűnösök felé – furcsa csapadék esett. Amely nem csak a természetet, növényeket, állatokat mérgezett, hanem az emberek tudatára is hatással volt.

Egyébként az idei Nemzeti ünnepünk előtti hosszú hétvégén, március közepén Tököl környékén apró szemekben sárga-barnás csapadék esett, amelyet a gépkocsi szélvédőjéről (is) alig tudott levinni az ablaktörlő lapát. A furcsa szagú „vegyi anyagot” a lehetőségeink szerint elemeztük. Az eredmény borzalmas volt: több fémet elsősorban alumínium származékokat, aztán apró mikró szálakat, valamint jelentős báriumot tartalmazott a chemtrail kibocsájtott fátyolfelhője. Az abnormális koncentrációt földminta bevizsgáltatása segítségével is megtapasztalhattuk.

Jó, ha tudják a még az esetleg a markukba nevető felelősök: az igazság órája egyszer elérkezik. Az ember és természet elleni dolgokra rövidesen fény derülhet. Nem csak a végre valahára felébredt nép tekint fel az égre, hanem onnan is lesújtatnak, de nem csak a „mesterséges” villámcsapások formájában. És akkor már késő lesz imádkozni…

Apró megjegyzés még a végére: Szerbiában augusztus közepén rájöttek, mit tesznek velük. Ott már kinyílt a nép szeme: és egyre többen azt mondták, ha ismét „karcolni” merik az eget, lelövik a gépeket…

Ősér – Szabad Riport Tudósító Iroda

• See more at: http://www.vilagvege2012.hu/2012/08/09/az-ujfajta-titkos-haboru-avagy-a-haarp-es-ami-mogotte-van/#sthash.626qAPm1.dpuf

Digitális TV elme-kontroll és manipuláció HD-minőségben ! A titkos SSS technológia

Néhány gondolat tőlem, aztán egy cikk....
Gondolkodtál már rajta milyen könnyű dolga lehetne egy adott társadalom, civilizáció vagy netán egész bolygót irányító erőknek, ha sikerülne elérni, hogy az adott közösség lehetőleg azt gondolja, higgye, tegye, amit kell..., ami az Irányítók érdekében leginkább áll.
Sőt az a legjobb, ha nem is gondolkodik semmin azon kívül, ami a maga és családja életben maradásához kell. 
Lehetőleg ne kérdőjelezze meg a fennálló gazdasági-társadalmi rendet, ne szervezzen ellenálló mozgalmakat, sőt maradjon nyugton, fogyasszon és szó nélkül járjon a Hatalom által működtetett, a rendszert életben tartó "munkahelynek nevezett" tartópillér bármelyikébe gondolkodás nélkül dolgozni. Természetesen csak éppen annyiért, amennyi a létfenntartáshoz kell és a mindennapi túlélésért folytatott harc lekösse minden energiáját...

Akik ezt meg tudnák tenni, igazán profi munkát végeznének és milyen jó lenne nekik, ha találnának olyan átprogramozó eszközt, ami ezt elérné az embereknél és az egész világot be lehetne kapcsolni ebbe ! Sőt ha senkire nem kellene ráerőszakolni ezt, hanem önként boldogan vinnék haza otthonaikba, állítanák ki a "fő helyre" és naponta csatlakoznának elméjükkel, hogy befogadják a küldött "agyhullámokat".... 

Ennél jobbat a Piramis Csúcsa el sem képzelhetne !

Még szerencse, hogy ilyen nem létezik, igaz ? 

Pedig  Neked is van a lakásodban !

2 héttel ezelőtt több milliárd ember nézte az Olimpia eseményeit, de különösen a nyitó és záró ceremóniákat. Sokan azt sem tudják, mi okozza, hogy levertség, depresszió, tompultság, vagy ingerültség, netán agresszió lett úrrá rajtuk az azt követő napokban, esetleg nehezen jutnak eszükbe szavak....stb.
Tudom, ez már a többségnek összeesküvés-elmélet, ezért akik levélben írtak ezzel kapcsolatos tünetek és tanácsok miatt, nekik válaszoltam..... De a legfontosabbakat mindenkinek tudni kell(ene)....

A mellékhatások egyénenként változnak, de a közös pont az AGY, ami egy szuperszámítógép és ha Te TV-néző  vagy/voltál,akkor jelképesen úgy képzelheted el, mintha rá(d)töltenének egy igen erős "vírust" mely a gondolkodásodat blokkolja, amíg le nem tisztul.... 

A többség magától nem is hagyja, hogy helyreálljon a természetes állapot, mert újra csatlakozni kell rá, így a folyamat nem jobb, csak egyre rosszabb lesz. 

Módosítja gondolataidat és cselekedeteidet is úgy, hogy erről fogalmad sincs. Ez nem sci-fi, hanem kőkemény valóság. 
        
De pár dolgot itt is elmondok még, hátha segít : 
A TV-vel kapcsolatban legjobb amit tehet az ember, hogy minimálisra szűkíti a "vele" töltött időt !
Nem csak azért, mert semmi értelmes nincs már benne, csak szándékos terelés, hazugságok és egy mű-világ.... hanem a fenti veszélyek miatt. Az Elit gondoskodott róla, hogy ne legyen ez egyszerű és mindenhol bele fogsz botlani: áruházaktól, bárokon, teraszokon keresztül már éttermekben is töltik be a hullámokat, ha nem vagy tudatában ennek.....

A GONDOLKODÁSODAT VESZIK EL ! 

Az átlagemberek nem ismerik az elme és az agy működését (de katonai programok a II.világháború óta kikutatták már régen, (sőt az Illuminati évezredek óta ismeri .......de ez egy hosszú történet...).
A későbbiekben (kételkedők számára) vázolt technológiával jobb, ha tudod:  
- igenis tudják blokkolni a gondolkodást (sőt az agynak azt a részét, ami az "Ébredéshez" is kell) és
- egyszerűen ráhangolódni attól függően, hogy agresszívvá, depresszióssá, vagy birkává akarnak tenni......
- Használták az Olimpia alatt és rendszeresen előtte és ma is.... - Ahogy a Chemtrail, ez is nemzetek felett álló globális program..... Tudom, rossz felébredni, de NEO-nak sem volt egyszerű, emlékeztek.....

Ezek tökélyre vannak fejlesztve. Te viszont nem teheted meg, hogy ennek áldozatává válj, mint sokan a környezetedben ! Látod rajtuk, megkísérelheted megmagyarázni nekik, de próbáld csak elvenni a távirányítót tőlük, vagy nem engedni bekapcsolni 3 napig.....meglátod, miről beszélek.....

Tanácsok: A szabadba érdemes gyakran kimenni és a hegyekbe !!!! azért mert a HAARP, ami odakint éri az embereket nem működik folyamatosan, pulzálva kapcsolják be....és a magas helyekre, nem ér fel az a tartomány, ami lent érvényesül.... (maradjunk annyiban, hogy tudom)...Érdemes utánanézni mindezeknek (bár ott sem lesz minden leírva), de aki magát és a családját meg akarja védeni, hogy ne legyenek olyanok, mint a környezetünkben lévő zombi-társadalom.....akkor meg kell tenni néhány lépést......  

De mindenkire rábízom, mit kezd a tudással. Én csak elmondtam..... (SBG Buddha)
Nézzünk akkor egy cikket és beszéljünk a háttérről ! 

Egy RÉGI CIKK korábbi "összeesküvés-elmélet" jóval a digitális adások megjelenése előtti időkből:

Digital TV: Mind Control by the Sound of Silence

Röviden arról van benne szó, hogy a digitális tv-adás, amit oly szenvedélyesen sürgetnek, arra lesz jó, hogy egy bizonyos hangfrekvenciával a HAARP segítségével a tömeget manipulálják. 

A cikkben felvetik azt, ami az Öböl háborúban történt. Vagyis, hogy 75.000 azután másik 125.000 (vagy több) iraki csapat jött ki a mély sivatagi bunkerjeikből, fehér zászlót lengetve és térdre borulva, mielőtt az amerikai csapatok megközelítették őket megcsókolva a fogva tartóik csizmáit vagy a kezeiket, szó szerint. A viselkedésük egyszerü okkal magyarázható: egy olyan technológiának tették ki őket, amitől egyszerre csak engedelmes gyerekek szintjére gyengültek le.

Standard Issue Mind Control - DARPA wants ultrasound-enhanced helmets that allow soldiers to stimulate certain regions of their brains / 

A DARPA is fejleszt olyan sisakokat, melyek a katonák agyi területeit stimulálják és gondolatátvitelt is elősegíthetik nagyobb távolságból........

"Ezt a technológiát készülnek használni, bár egy finomabb verzióban, ehhez, mint a cikk is írja, egy vevőkészülék kell majd. A technológia a HAARP adók egy kombinációját fogja hasznosítani. GWEN tornyok, a mikrohullámú mobiltelefon tornyok segítségével, és hamarosan – JÖN !!! – az elrendelt High Definition Digital TV, ami be fog lépni az otthonodba:..................................

AZÓTA MEG IS ÉRKEZETT A TECHNOLÓGIA ÉS EL IS TERJEDT AZ ÁTALAKÍTÁS

a) kábel, b) műhold, c) HD TV-k, vagy d) a digitális átalakító dobozok, amit mi magunk fogunk kérni és megvásárolni. 

Silent Sound Spread Spectrum a technológia neve (SSS)

The Sound of Silence a hadsereg-hírszerzési kód-szó, amit az elme irányításra használnak. Az 1950-es évek közepén tesztelték, a 70-es évek folyamán tökéletesítették, és a modern amerikai hadsereg által használták a 90-es évek elején, az ellenkezések és figyelmeztetések ellenére, amiket olyan emberek bocsátottak ki, mint például Dwight David Eisenhower.

Ezt az elme-változtató titkolt fegyvert valami alapján a tudatküszöb alatti hordozó technológiának, vagy a Silent Sound Spread Spectrumnak nevezik (SSS). Dr. Oliver Lowery által katonai használatra fejlesztették ki a Georgiai Norcrossban és leírják az US Patentben # 5,159,703 — “Silent Subliminal Presentation System” 1992-es kereskedelmi használatra is szánják.

“Egy csöndes kommunikációs rendszer, amiben a nem hallható tartományba eső (nonaural) szállítókat használnak, a nagyon alacsony (ELF) vagy nagyon magas audio-frekvencia (VHF) tartományban vagy a szomszédos ultrahangos frekvencia spektrumban, a kívánt üzenettel / hatással akusztikailag vagy rezgésileg szándékosan az agyba juttatják, tipikusan a hangszórók, fülhallgató, vagy piezoelektromos jelátalakítók használatán keresztül. A modulált szállítókat közvetlenül, valós időben közvetíthetik, vagy kényelmesen felvehetik mechanikusan, mágnesesen vagy optikai médiákon a hallgatónak.

Ez az eszköz a csend hangja egyszerűen számításba veszi a speciális gondolatok beültetését, érzelmeket, ráadásul a gyanútlan emberi lényekben testi hatásokat is okoz. 1991. március 23-án egy hírkivonatot bocsátottak ki az ITV News Bureau Ltd.-n (London) szolgáltató közleményben „High-Tech Psychological Warfare Arrives in the Middle East.” címmel...

Csak a brit sajtóban jelent meg:

„Sikeresen bevetettek egy hihetetlen és nagyon titkos Psy-Ops programot, ami a Silent Sound technikákat hasznosítja. A lehetőség, hogy használják ezt a módszert, akkor történt, amikor Saddam Hussein hadseregeinek a parancsnoki és ellenőrző rendszereit megsemmisítették. Az iraki csapatokat akkor arra kényszerítették, hogy arra használják a kereskedelmi FM rádióállomásokat, hogy folytassák a kódolt parancsokat, amiket a 100 MHz-es frekvencián sugároztak. Az US spy-ops csapat felállította a saját hordozható FM adóját, miközben ugyanazt a frekvenciát használta Al Khafji elhagyott városában.

Ez az amerikai adó legyőzte a helyi iraki állomást. Hazafias és vallásos zenével egyetemben psy-ops „homályos” , megtévesztő és ellentmondó katonai parancsokat és információt közvetített. Egy sokkal erőteljesebb technológia is dolgozott a háttérben. 

Ez a kifinomult elektronikus rendszer arra lett tervezve, hogy közvetlenül a hallgató elméjének beszéljen, belépve az agyhullámokba, kezelve az agy elektro-enkefalogrammikus (EEG) mintáit. Így beültetve mesterségesen a negatív érzelmeket – élénk félelem, aggodalom, kétségbeesés és reménytelenség érzéseit hozták létre az iraki csapatokban.”Bőséges bizonyíték létezik, hogy a bizonyos héttérhatalmi erők azt tervezik, hogy határozottan kiterjesztik ennek a technológiának a kapacitását annyira, hogy körülfogjanak minden embert, minden kontinensen.

Ennek az egyik kulcsa az a HAARP projekt, amivel az ELF és VHF frekvenciákat tudnak sugározni a Föld ionoszférájából szét, különféle GWEN tornyokba, világszerte.

Természetesen hivatalosan tagadják mindezt, miközben azt hajtogatja az irányított hírmédiák beállított hírolvasói által, hogy a GWEN tornyok titkolt napirend nélkül csupán privát cellatelefon-tornyok, és azért bárki, aki másképp gondolkodik, egy elmebeteg összeesküvés elmélet hirdető. A bizonyíték mindazonáltal tiszta és egyértelmű.

Dr. Michael Persinger a pszichológia és neurológia professzora a Laurentian Egyetemnél, Ontario, Kanada.......... Ezzel a témával kapcsolatban dr. Persinger ezt írja:

“A halántéklebeny-serkentés felidézheti egy jelenlét érzését, tájékozódási zavart, és perceptuális szabálytalanságokat. Ez képeket aktiválhat, amik elraktározódtak a szubjektív memóriában, köztük azokból a rémálmokból és szörnyekről, amiket általában elnyomnak.

A kortárs neurológia feltételezi olyan alapvető algoritmusoknak a létezését, amik minden idegrendszeri transzdukciót lefordítanak, egy belső agy-specifikus kódra. Direkt stimulálása ezeknek a kódoknak, az emberen belül temporális vagy limbikus kérgekre alkalmazott elektromágneses minták által, olyan energiaszinteket igényelhetnek, amik mind a föld mágneses tevékenységnek és a kortárs kommunikációs hálózatoknak is a tartományán belül vannak."

Két világháború közötti szünet végéhez közeledünk-Orosz Hadtudományi Akadémia kutatói szerint – OBLIVION

Végéhez közeledik az a szünet, amelyet az emberiség kapott a harmadik és negyedik világháború között. Ezt a következtetést vonják le az Orosz Hadtudományi Akadémia kutatói, a Kondratyev-féle ciklus elméletből kiindulva. 
Hogy miért nem vettük észre, hogy a harmadik átrendeződés már megtörtént, ez kiderül cikkből. De elég ha megnézzük a világ geopolitikai térképét jelenleg és rájövünk magunktól is. Itt vagyunk egy változás és a világ újrafelosztásának küszöbén, egy gazdasági ciklus végórájában, szóval ezt mindenki érzi is.

Jelenleg és már jó ideje nagyon érdekes és ambivalens érzéseket kiváltó üzeneteket kapunk az Illuminati irányította filmipar alkotóitól is, és a kellő figyelemfelhívást és felkészítést arra, amire valójában nem is lehet felkészülni.
Vannak kis gagyi, de mégis hatékony (Teaser-sokkolóhoz, TSA-röntgenezéshez hozzászoktató) rajzfilmek is, mint a kis aranyos GRU2 az Illumination Entertainment (!!!) -től a kis egyszemű bigyókkal. De ennél sokkal nagyszabásúbb alkotások is. 

Ha kicsit ironikus akarnék lenni, meg vagyok elégedve velük, igazán kitesznek magukért mostanában, mióta folyik a felkészítés és "szükség lesz hamarosan Noe bárkájára" .....After Earth, World War Z, Oblivion és ELYSIUM.... Monumentális alkotások és tudjuk persze, nem csak a szórakoztatásunkra.... Még ha annak is tűnik, mindez 3D-ben....Az OBLIVION (Feledés) sem okozott csalódást, rengeteg mögöttes tartalommal és átvitt értelmű üzenetekkel rendelkezik. A legdurvább altató és dezinformáló külső központ, ami mindenkivel egy másfajta valóságot és célt hitet el...de nem akarok spoilerezni....

Ez teljesen szubjektív tudom, de Tom Cruise mint színész szerintem nagyon jó és mivel felső körökkel is kapcsolata van és ugye volt a szcientológiával is (ami minden sallangot és eredetét vizsgálva tartogat meglepetéseket, ha valaki kutatgat...) , ígytudtam, hogy valami lesz a filmben, amit üzenni akarnak.
Hasonlóan Tom Hanks-hez, aki ugyanilyen vagy ennél is "nagyobb jel" még. Ha ő ott van, mint pl. a Felhőatlaszban vagy a Da Vinci Kód és társai, akkor tudom, hogy "jön az üzenet", csak át kell venni....

(Ez a kép is a "Feledés" c. filmből van...2017 az összeomlás éve, de ugyan ez az év szerepel a "Menekülő ember"c. filmben is, amikor is bedől a rendszer....szerintem nem véletlenül választották a dátumot /- Aranykor Hajnalán/)Jöjjön akkor az Orosz Hadtudományi Akadémia következtetése és előrejelzése:
Az elméletet (amelyet még a „hosszú hullámok” elméletének is neveznek) Nyikolaj Kondratyevszovjet közgazdász dolgozta ki. E szerint a soron következő, újabb világháború a következő évtizedben törhet ki - mondja Szergej Malkov, a Hadtudományi Akadémia tagja. Rádiótársaságunk kérésére felvázolta a helyzettel kapcsolatos elképzeléseit.

Nagyon leegyszerűsített formában a Kondratyev-ciklusok a modern civilizáció gazdasági fejlődésének olyan időszakai, amelyek 40-60 évig tartanak. 
Az előző III. világháború a negyedik és az ötödik Kondratyev-ciklus találkozásánál történt. Ez a háború a fegyverek széles körű használata nélkül zajlott le, de eredményei egyértelműek: átszabták a világ geopolitikai térképét, a világuralomra igényt tartó Szovjetunió és szövetségesei vereséget szenvedtek, és megszűntek létezni régi formájukban.

Nyikolaj Kondratyev összesen hat ciklust határoz meg, amelyek 1803-tól 2060-ig tartó történelmi időszakot foglalnak magukba. A negyedik ciklus körülbelül a második világháború végétől a nyolcvanas évek első feléig tartott.Jelenleg az ötödik ciklusban élünk, amely Kondratyev elmélete szerint, 2018-ban fejeződik be.Ez az elmélet minden gazdasági ciklust szoros kapcsolatba hozza a rá jellemző technológia szinttel. - A jelenlegi időszakra jellemző az IT, a távközlés és a robototechnika fejlesztése. 
- A következő, hatodik ciklusban áttörés következik majd a nano-, a bio- és az információs technológiákban.
De minden ciklusban a technológiai fellendülést válságok és háborúk kísérik. A mostani ciklus fináléját és a következő technológiai rendszerhez való átérést erős politikai instabilitás, és – lehetséges – világháború is kíséri, állítja Szergej Malkov:

Válságos helyzetet élünk most át, amely depresszióvá alakul át, kétségbeesetten keresik kiutat ebből a depresszióból. Többek között új technológiák segítségével is, amelyek a növekedés mozgatórugói lesznek. Ez egy nagyon veszélyes időszak, mert a kiút nem látható, de az ellentmondások felhalmozódtak. Általában ilyenkor kezdődnek a kereskedelmi, pénzügyi, gazdasági és politikai világháborúk. A világ bizonyos újrafelosztása folyik.

Valóban, ha modellként ciklus elméletet vesszük, azt láthatjuk, hogy az elmúlt két évszázadban a világtörténelem legvéresebb eseményei éppen az úgynevezett Kondratyev-hullám visszaesési pontján zajlottak le. Most végzetes mérföldkőhöz közeledünk. A Kondratyev- elmélet híveinek előrejelzése szerint, a kritikus pillanat a tizenhatodik-tizenhetedik évre esik.

Persze, most még nehéz megmondani, kitör-e a hagyományos értelemben vett világháború. De Szergej Malkov nem kételkedik benne, hogy sor kerül az információs, pszichológiai, gazdasági és kereskedelmi háborúkra.

Forrás: Világ helyzete / Oroszország Hangja

Előző civilizációk nyomai

A bennünket megelőző négy civilizáció nyomainak kutatása azért is nehéz, mert mindegyikük pusztulását egy világméretű kataklizma váltotta ki. A tűzözön vagy vízözön szinte maradéktalanul megsemmisítette minden alkotásukat, alig maradt valami utánuk. A több tízezer, illetve több százezer évvel ezelőtt élt elődeink megmaradt nyomai pedig az enyészet áldozatává váltak. A tenger mélye és az üledékes kőzetek azonban őrzik létezésük bizonyítékait. Ezeknek a leleteknek a felfedezése nagy zavart okoz a múltunkat tagadó régészek körében. A sokasodó bizonyítékok és felismerések azonban lassan visszavezetik őket az Eónok előtti időkbe. Annak elismerésétől ugyan még messze vannak, hogy előttünk is léteztek fejlett civilizációk a Földön, de a negyedik civilizációt megsemmisítő vízözön végbemenetelében már kevesen kételkednek.
A Der Spiegel tudósítása szerint amerikai geológusok a Fekete-tenger üledékes kőzeteiben hatalmas árhullám nyomait fedezték fel. A tudományos körökben rendkívül izgalmas felfedezés alapjául azok a fúrási magminták és üledékes kőzetek szolgálnak, melyeket egy orosz kutatóhajó hozott a felszínre. Az óceánkutatókból és geológusokból álló nemzetközi tudóscsoport értékelése alapján semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a kőkorszak végén a Fekete-tenger hullámai százezer négyzetkilométer szárazföldet nyeltek el. A kutatók szerint a Fekete-tenger a Földközi-tengertől teljesen elzárt édesvizű tó volt. Ekkor azonban az óceán világméretű vízszintemelkedése következtében a Földközi-tenger felől, a Boszporuszon át (a Niagarát négyszázszorosan meghaladó hatalmas vízesésként) óriási mennyiségű víz zúdult alá. A haragló víztömeg mennydörgő hangja valószínűleg száz kilométerre is elhallatszott. A Fekete-tenger partja naponta egy kilométerrel haladt a szárazföld belseje felé, a magminta elemzések pedig arra utalnak, hogy a vízszint összesen 150 métert emelkedett. A víztükör emelkedésével alakult ki a tó mai, Ukrajnával és Bulgáriával határos nagy felülete. A gigászi erővel bekövetkező katasztrófa nyomán az összes édesvízi élőlény elpusztult, és a sós tengervízre jellemző tengeri organizmusok jelentek meg. A neolitikum földművelői a part menti területekről kénytelenek voltak elmenekülni. Aki nem volt elég gyors, az megfulladt. A bibliai özönvíznek tehát már tudományos bizonyítéka is van. A kutatók ehhez a megállapításhoz azt fűzték még hozzá, hogy a valóságban ez az egész minden bizonnyal sokkal borzalmasabb volt, mint ahogy azt utólag elképzeljük.
Ez a jelentés is hozzájárult ahhoz, hogy a tudomány hivatalos képviselői kezdenek megbarátkozni az özönvíz gondolatával, lassan elfogadják ennek a földönkívüliek szerint i. e. 9405-ben lezajlott kataklizmának a megtörténtét. Korábban is kerültek olyan leletek a kutatók birtokába, amelyek megerősítik, hogy ebben az időszakban egy komoly változás ment végbe a Földön. A nagyteljesítményű fúróberendezések lehetővé tették az altalaj vizsgálatát. A világ különböző helyeiről származó kőzetminták tanulmányozása során azt tapasztalták, hogy néhány centiméter vastag hamuréteg található bennük. Ennek keletkezése i. e. 10 000 -re tehető. Az egész Földet beborító hamuréteg minden bizonnyal abból az óriási mennyiségű kőzettörmelékből származik, amely a becsapódás helyén a kráterből kilökődött. Ehhez járult a sorozatban működésbe lépett vulkánok által légtérbe juttatott több ezer köbkilométernyi pernye és füstgáz. A legkülönösebb azonban ennek a rétegnek a magas irídiumtartalma. Az irídium ilyen koncentrációban sehol sem található meg a Föld felszínén. Ebből arra következtethetünk, hogy kívülről érkezett hozzánk. A becsapódott meteorit szétrobbanásakor került a levegőbe, és porral, pernyével keveredve ülepedett a talajra.
Libby, a Nobel-díjas amerikai tudós, azt a következtetést vonta le kutatásaiból, hogy 11 800 évvel ezelőtt valamilyen szakadás történt az élet folytonosságában, mert az ember nyomai hirtelen eltűntek a Föld felszínéről. Erre a felismerésre az egyes kontinensek kultúrrétegeinek tanulmányozása útján jutott. Megfigyelései szerint az emberiség történetének 100 ezer éves krónikájában a rétegek egymásra épülnek, egyik korszak a másikat váltja, míg i. e. 10 ezer körül egy hirtelen szakadás következett be. Ekkor az emberi tevékenységre utaló nyomok szinte egyik napról a másikra megszűntek. Helyette a barlangok falain és egyéb élőhelyek környékén víz porlasztotta üledékes kőzet található, ami arról tanúskodik, hogy mindent elöntött az ár. Az elnéptelenedett barlangokban a megfulladt emberek csontvázai mellett olyan szikladarabok is találhatók, amelyeket a környéket megrázó heves földrengés szakított ki a mennyezetből. A katasztrófa előtt a Földön megközelítőleg 500 millió ember élt, majd kb. 11 ezer évvel ezelőtt a számuk hirtelen lecsökkent 5 millió alá. Érdekes, hogy ezt követően még több mint száz éven át tovább csökkent a népesség. Ennek minden bizonnyal a mostoha természeti viszonyok, a levegőszennyezettség és mágneses védőköpeny megszűnése az oka, ami számos betegség kiváltója lehetett. A normális életviszonyok csak nagyon lassan alakultak ki újra. A kultúrrétegek tanulmányozása alapján csupán i. e. 8800-ra mérséklődött a népesség csökkenése, és i. e. 8600-tól már kezdetét vette a fokozatos növekedés.
A tudomány más területei is jelentősen hozzájárultak a múlt tisztázásához. Az ősi kultúrával rendelkező népek szent szövegeit és legendáit tanulmányozva kiderült, hogy nincs olyan eldugott zuga a világnak, ahol az ott élők valamilyen formában ne örökítették volna meg a katasztrófa emlékét. James Frazer angol néprajzkutató szerint Észak- Közép- és Dél-Amerika 130 indián törzse közül egyetlenegy sincs, amelynek a mítoszaiban ez a téma ne tükröződne. Az évezredekre visszanyúló történelemmel rendelkező népek közös vonása, hogy a naptárjuk kezdetét a katasztrófa lezajlása utáni évekre teszik. Ez nem is csoda, hiszen az özönvíz nem kizárólag az atlantiszi civilizációt semmisítette meg, hanem a primitív népekét is, így az életben maradottaknak mindent elölről kellett kezdeniük.
Az is nagyon tanulságos, ahogyan leírták a katasztrófa végbemenetelét. Érthető módon a legnagyobb rombolás az Atlanti-óceán két partján, az amerikai és az európai kontinensen történt. Egy ómexikói szöveg szerint: "Először lezuhant a Hold az égről, majd az ég a földhöz közelített, és minden elpusztult. Még a hegyeket is víz lepte el. A vízözön az egész Földet beborította, óriási zajjal forrt, bugyborékolt. A vörös fényben úszó hegyek felemelkedtek." Így írták le a katasztrófát kódexükben a Popol Vuhban a maja indiánok papjai: "A Föld ábrázata elsötétült, súlyos gyanta hullott az égből, és fekete eső kezdett el esni. Zápor nappal, zápor éjjel. Az emberek kétségbeestek. A háztetőkre igyekeztek feljutni, amelyek leomlottak, és földre vetették őket. Megpróbáltak felmászni a fákra, de a fák lehajították őket. Sokan a barlangokban kerestek menedéket, és azok eltemették őket. A katasztrófa után szörnyű hideg támadt, a Nap nem volt látható, és a tenger befagyott. Akik az áradástól megmenekültek később megfagytak, a nagy hideg miatt haltak meg." A becsapódás során felszabadult hőmennyiség olyan gigantikus volt, hogy hatása kiterjedt az Északi sarkkörön túlra is. A csiglit eszkimók elbeszélése mindenkit rémületbe ejtő áradatról szól, amit soha nem tapasztalt erejű vihar és nagy hőség követett. "Akit sem a víz, sem a forróság nem ölt meg, a hőség után hirtelenül bekövetkezett rettenetes fagyban veszett el."
Atlantisz elmerülése a szomszédos szárazföldeken mélyreható geológiai változásokat idézett elő. A partvidéki területek sok helyen felgyűrődtek, és nem egy esetben több ezer méter magasra emelkedtek. A tudósok szerint valószínűleg így alakult ki a Niagara-vízesés és a Titicaca-tó is. Nemrég kutatók ereszkedtek le ennek a dél-amerikai tónak a fenekére, és a 8 méter mélységben építkezés maradványaira bukkantak. Hatalmas kőtömbökből álló falakat láttak, melyek egy kikövezett kikötő mentén, egymással párhuzamosan, és több mint egy kilométer hosszúságban húzódnak. Ruben Vela professzor szerint a feltárt épület egy part menti templom lehetett, amelybe fontos személyeket temettek. Arra azonban nem tudott magyarázatot adni, hogy ez a tengerparti épületkomplexus hogyan került az Andok tetejére, 3700 m magasra. Nem zárható ki az a feltételezés sem, hogy földrajzi helyzeténél fogva a Titicaca-tó nem Atlantisz pusztulásakor, hanem jóval korábban, a Csendes-óceánba merült Lemuria vagy más néven Mu Birodalom kataklizmája idején gyűrődött fel.
Mellesleg az Andokban nem ez az egyetlen hely, amely több ezer méter magasságba került. A régészek Tiahuanaco romjai között szintén felfedeztek egy kikötőt. A repülő halak ábrázolásai, a tengeri rákok maradványai, és más tengeri állatok kiásott csontvázai arról tanúskodnak, hogy ez a település is közel lehetett az óceánhoz. Ezt támasztja alá az a megfigyelés is, hogy a közeli hegyek oldalán egykori ár-apályra utaló nyomokat találtak. A város ősrégi voltát azok a cserépedények is igazolják, amelyek a nagyon régen kihalt toxodont ábrázolják. A festett képek annyira élethűek, hogy alkotóik valószínűleg látták ezeket a vízilószerű állatokat.
Nem kis fejtörést okoz a tudósoknak az a romok között talált naptár is, amely 290 napot számlál egy évben. Az egy tömbből faragott több mint 3 méter magas és széles oszlopot 10 tonnányi súlya óvta meg a pusztulástól. Régészek és asztronómusok alapos vizsgálata alapján kiderült, hogy ez a naptár sokkal jobb és precízebb, mint az általunk használt. Ezen az év nem egy találomra kiválasztott napon, hanem a déli félteke őszi napéjegyenlőségével kezdődik. A csillagfordulók és napéjegyenlőségek itt is négy részre osztják az évet. Mind a négy évszak három hónapra tagozódik. (Valószínűleg innen származtatható a mi 12 hónapos évünk.) A feltehetően több százezer évvel korábbi tiahuanacoi év egy-egy hónapja azonban 24 napos volt, és az akkori Hold 37-szer fordult meg a Föld körül 1 hónap alatt. (Ez is azt bizonyítja, hogy a jelenlegi Hold később, Atlantisz pusztulása után vált bolygónk kísérőjévé, mivel ez az előzőnél jóval nagyobb égitest 28 naponta végez egy fordulatot a Föld körül.) Végül az is kiderült ebből az eónokkal ezelőtti naptárból, hogy 1 nap nem 24, hanem közel 30 órából állt. Minden bizonnyal ez az oka annak, hogy a korábbi civilizációk valamelyikében az év csupán 290 napot tett ki.
Más forrásokból azt is meg lehet tudni, hogy ebben a korban a Föld ellenkező irányba forgott, mivel a nap nem keleten, hanem nyugaton kelt fel. A keringési ideje azonban nem változott, amit az órák, napok, hónapok szorzatának egyenlősége is alátámaszt. A Föld keringési ideje azért sem változhatott meg, mert ha közelebb került volna a Naphoz, akkor előbb-utóbb belezuhant volna, míg távolabb kerülve elsodródott volna tőle. A földgolyó forgásának leállítása, majd ellenkező irányba való elindítása, valamint a forgási sebesség felgyorsítása valószínűleg egy kisbolygóval vagy üstökössel történt ütközésnek tudható be. A változás mértékéből ítélve a vele járó pusztulás még a legutóbbi vízözönnél is nagyobb lehetett. Ennek a letűnt világnak az emlékét őrzi ez a kőbe vésett naptár.
A Csendes-óceánban lezajlott hatalmas kataklizmára utal az a régészeti jelentés is, mely szerint Peru partjai mentén nem csak felgyűrődtek, hanem el is süllyedtek városok. 1966-ban a Duke Egyetem expedíciója Dr. Robert Menzies vezetésével 1000 öl mélységben faragott oszlopokat talált a tenger fenekén szétszóródva. A behatóbb vizsgálatok kiderítették, hogy az oszlopokon a díszes faragások között ősrégi írott szövegek vannak. A katasztrófa kontinentális méreteit bizonyítja, hogy a pusztulás nyomai északabbra, a Mexikói-völgyben is megtalálhatók. Nem messze Mexico Citytől agyaggödrökbe temetve 2600 db titokzatos kőtáblát találtak. A megtalálójuk William Niven amerikai geológus szerint: "Nincs rajtuk semmi, ami megközelítőleg is utalna a korukra. A vésett kövek különös szimbólumaihoz hasonlót sem Mexikóban, sem másutt nem láttam még." A geológiai emlékek az észak-amerikai kontinensen is rendkívül magas és fejlett ősi kultúráról tanúskodnak. Több mint 50 ezer évvel ezelőtt hatalmas városok épültek betonból és kőből. Lakóik csodálatos agyagedényeket, káprázatos ékszereket és gyönyörű freskókat készítettek.
Az orkánnal, földrengéssel és vulkáni tevékenységgel kísért legutóbbi özönvízről hasonló emlékeket őriznek az afrikai népek is. Az Atlantikumtól való távolodás mértékében azonban változik a katasztrófa jellege. Úgy tűnik, mintha a dühöngő elemek ereje a távoli vidékeken csökkent volna. A földgolyó túlsó oldalán a legendák már csak nagy árvízről beszélnek. Egy görög eposz szerint "az árvíz nem öntötte el a magasabb dombokat, és nem emelkedett a fák koronája fölé". Földrengések és vulkánkitörések helyett csupán a "talaj rezgéséről" írnak. Az irániak szent könyve, a Zend-Aveszta ennél is alacsonyabb árszintet említ: "Az özönvíz idején az emberi termet magasságában állt a víz". A Biblia is csak annyit ír az özönvíz lefolyásáról, hogy negyven nap és negyven éjen át szakadatlanul esett az eső, majd az ötödik hónapban megindult az apadás, és Noé bárkája kikötött az Ararát hegyen. A vizek visszahúzódása és az átázott talaj kiszáradása azonban sokáig tartott, így Noé és családja csak egy év után tudta elhagyni a bárkát. A Távol-Keleten ennél is kevesebb gondot okozott az özönvíz. Kínában "a tenger vize elborította a szárazföldet, aztán a parttól délkeleti irányba visszavonult". A Csendes-óceán térségében már egy tutaj is elegendő volt a megmeneküléshez. Ez persze nem jelenti azt, hogy arrafelé kevesebb ember halt meg, mivel a katasztrófát követő "áthatolhatatlan sötétség" és lehűlés, valamint az általános élelmiszerhiány globálisan az egész emberiséget érintette. Az árvíz intenzitása azonban a fizika törvényeinek megfelelően az epicentrumtól távolodva csökkent, ami hitelessé teszi ezeket a beszámolókat.
Sajnos jóval kevesebb kutatói aktivitás tapasztalható az özönvíz közvetlen áldozatává vált civilizációk tanulmányozása terén. Tudósaink azért sem hisznek az előttünk élt civilizációk létezésében, mert szerintük nem hagytak egyértelmű nyomokat maguk után. A régészeti feltárások jóvoltából azonban mind több bizonyítékra tesznek szert elődeinkről, de nem akarnak hinni a szemüknek. A bizonytalan eredetű leleteket hamisítványnak minősítik, a teljesen egyértelműeket pedig elzárják a nyilvánosság elől, és agyonhallgatják. Pedig bőven lenne min elgondolkodniuk. Időről időre olyan leletek kerülnek a kutatók kezébe, amelyek azt bizonyítják, hogy az Atlanti-óceánban valamikor létezett egy nagy szárazföld. P. V. Kolbe pl. 3600 méter mélységből olyan moszatok maradványait emelte ki, amelyek kizárólag édesvízben élnek. Egy francia hajó legénysége az Atlanti-óceán fenekén húzódó kábel javítása közben véletlenül a felszínre emelt egy vulkáni eredetű szikladarabot. A későbbi vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy ehhez hasonló üvegszerű láva csak légköri nyomáson jöhet létre. Ha tenger alatti vulkánkitörés eredménye lenne, akkor a gyors lehűlés következtében kikristályosodott volna. A kőzet keletkezése 13 ezer évvel ezelőttre tehető. Az óceánok megjelenése előtti keletkezés kizárt, mivel a sós víz a bazalttufa tachylit-tartalmát 15 ezer év alatt teljesen felfalja.
1948-ban egy svéd kutatóhajó a tengerfenék feltérképezése közben vékony rézláncot emelt a felszínre. A régészek szerint ez a lelet nem hasonlít egyetlen föld alatt talált vagy általunk gyártott fémlánchoz sem. Ennél is titokzatosabb tárgyakra lelt az Atlantic kutatóhajó 1950-ben. Több tucat mészkőkorongot találtak az Atlanti-óceán fenekén. A 4 cm vastag és 15 cm átmérőjű korongok egyik oldala sima, a másik recés, és középen kis bemélyedés található rajtuk. Nem zárható ki, hogy az előző civilizáció információtároló lemezével, egy sajátos CD-koronggal állunk szemben. Több éves vizsgálódás után a tudományos körök csak annyit közöltek a nyilvánossággal, hogy "nem természetes képződményről van szó". De akkor hogyan kerültek az óceán mélyére?
Egy ízben a Bahama-szigetek térségében, Bimini közelében, faragott kőlapokkal kirakott utakat észleltek az óceán fenekén, amelyek egy iszappal borított piramishoz vezettek. Az is különös, hogy Florida, Georgia és Dél-Karolina partjairól kikövezett utak visznek a tengerbe, amelyet 1967 januárjában az Aluminat nevű mélytengeri tengeralattjáró fedezett fel. Georges Houot francia tengerészkapitány az Archimède nevű mélytengeri búvárharangban 5 mérföldön át követte a kontinentális talapzatba vájt, megrongálódott, de tökéletes formájú kőlépcsőket. Egy utasszállító hajó kapitánya 12 öl mélységben, lépcsős piramist fedezett fel ebben a térségben. A fenéken aztán más falakat is találtak. Az egyik 300 láb hosszú falról elrothadt mangrovegyökereket szedtek le. Radiokarbon-módszerrel meghatározva korukat 6000-12 000 évesre becsülték. A kubai partok közelében egy monumentális márvány citadellát találtak a tenger fenekén. 4-5 hektárnyi területet foglalt el, és minden irányba utak ágaztak ki belőle. 1935-ben a Rhode-szigeti Newport mellett haditengerészeti búvárok egy dombra bukkantak. Rajta egy hatalmas kövekből összeillesztett, 40-50 láb átmérőjű és 50-60 láb magas világítótorony állt. A tetején korlát futott körbe, és egy ajtóhoz hasonló nyílást is láttak rajta. A víz alá nem sok értelme van világítótornyot építeni, de 12 ezer évvel ezelőtt ez a terület még szárazon állt. A médiumok szerint az Atlanti-óceán iszapjában eltemetett paloták, hatalmas szobrok és egyéb kultikus emlékek garmada található, de nincs, aki felszínre hozza, mert a hivatalos tudomány egyelőre nem hisz ezek létezésében, és technikailag is nehezen oldható meg a több ezer méter mélységből történő leletmentés.
Ez a múltunk iránti közöny és érdektelenség azonban nem tartható sokáig, mert a jelek szerint a régészetben is küszöbön áll a "nagy áttörés" lehetősége. 1985-ben egy japán geológus, Hassaki Kimura (aki egyben amatőr búvár) Okinawa közelében felfedezte az elsüllyedt Mu-kontinens egy darabját. Amikor elújságolta társainak, hogy mit látott, ők is lemerültek, és nyolc különböző, de egymással összefüggő települést találtak a mélyben. Sorra fedezték fel az egyre izgalmasabb és lenyűgözőbb építményeket. Az épületekből utcák, széles lépcsősorok, sugár- és körutak, elképesztő ívek s lépcsősorok bontakoztak ki. Olyan művészi módon kifaragott kövekből készült minden, hogy a csodálkozástól szóhoz sem jutottak.
Miután felocsúdtak, értesítették a hivatásos régészeket. Együttes munkával 1997-ben, Yonaguni-sziget mellett egy impozáns lépcsős piramist is találtak. A 180 m széles alapú építmény 200 tonnás faragott kőtömbökből áll, ami kizárja a jelenség természetes eredetét. A piramishoz széles sugárutak vezetnek mindenfelől. A sétálóutcákat gyönyörűen faragott oszlopsorok szegélyezik. A tiszta víz, a kitűnő látási viszonyok lehetővé tették, hogy a leletekről számos fényképet és videofelvételt készítsenek. Ezeket eljuttatták a médiának is, de az elképesztő szenzáció ellenére a nyugati sajtó mind a mai napig hallgat erről a felfedezésről. Még a régészeti szaksajtó sem hajlandó foglalkozni ezzel a témával. A minden újdonságra és szenzációra éhes médiát nem érdekli a múltunk. Bezzeg ha valami ostobaságról, valamelyik popsztárunk idétlenkedéséről lenne szó, egymást taposva rohannának a helyszínre, nehogy lemaradjanak valamiről.

Ennél is kevesebb figyelmet fordít a média és a tudományos világ a közvetett bizonyítékokra, pedig logikai alapon ezekből is kikövetkeztethető lenne elődeink léte. Itt vannak pl. azok a döbbenetesen magas szintű tudományos ismeretek, amelyekkel ókori őseink rendelkeztek. A régészek által hitelesnek elismert több ezer éves agyagtáblák feliratai szerint "primitív" őseink ugyanolyan, sőt sok esetben magasabb tudással rendelkeztek, mint mi. Különben honnan tehettek volna szert azokra a csillagászati ismeretekre, amelyeket cseréptáblák formájában, vagy kőbe vésve hagytak ránk.
A maja indiánok pl. nem ismerték sem a kereket, sem a vasat. Ennek ellenére tudták, hogy az év 365,242129 napból áll. Mi csak a XX. században, a legmodernebb csillagászati eszközökkel értük el ezt a pontosságot. Az általunk mért érték 365,242198 nap. Az eltérés nagyságrendje még egytízezred sincs. Műszerek nélkül a legzseniálisabb ókori csillagász sem lett volna képes ennyire pontos értéket produkálni. Ehhez fejlett csillagászati ismereteken kívül legkevesebb egy teleszkópra is szükség van. A majáknak azonban nemhogy teleszkópjuk nem volt, de még a nagyítóüveget sem ismerték. Erre az adatra csak úgy tehettek szert, hogy egy előttük élt fejlett civilizációtól átvették, és lejegyezve megörökítették az utókornak. Még azt sem mondhatjuk, hogy véletlenül írták le ezt a számot, mert a maják a holdhónap időtartamát is 0,0004 napnyi pontossággal ismerték. Közös információforrásra utal, hogy más népek csillagászati ismeretei hasonlóan elképesztők voltak. A sumérok szerint az év időtartama 365 nap, 6 óra, 11 perc, ami csupán 3 másodperccel tér el attól az értéktől, amit napjainkban a legpontosabb tudományos mérések regisztráltak. Ennek az adatnak a meghatározásához ókori őseinknek a teleszkópon kívül egy másodpercre pontos órára is szükségük lett volna, amit csak a középkorban találtak fel. Ha valaki vitatná a modern tudományos eszközök szükségességét ezeknek a méréseknek az elvégzéséhez, az magyarázza meg, hogy az ókori szerzők honnan ismerték a Mars két kísérő bolygójának pályaadatait? Ezek a kis holdacskák szabad szemmel nem láthatók, a jelenkor tudósai is csak akkor szereztek róluk tudomást, amikor az első óriásteleszkópokat megalkották.
Azért sem lehet szó megfigyelések alapján gyűjtött adatokról, mert a maják által készített "Drezdai kódex" asztronómiai ismereti 374 440 évet ölelnek fel. Régészeink szerint közel 400 ezer évvel ezelőtt nemhogy maja indiánok, de értelmes ősemberek sem éltek a Földön. Akkor ki figyelte a csillagokat évezredeken át óriási türelemmel? Csak nem a pattintott kőszerszámot használó vadak fürkészték az eget, és állapították meg a naprendszer bolygóinak egymáshoz, valamint a Földhöz viszonyított helyzetét, hogy több százezer év múlva átadhassák ismereteiket egy olyan népnek, amely majd írásban is képes rögzíteni azokat? Nem valószínű. Már csak azért sem, mivel ezeknek a közléseknek a pontossága és alapossága korunk asztronómusait is megdöbbenti. A német Herbert Noll-Husum professzor szerint: "A fogyatkozástábla olyan zseniális, hogy évszázadokkal előre, napi pontossággal megtalálhatók és leolvashatók minden területen a lehetséges fogyatkozások, sőt a nem észlelhető elméleti fogyatkozások is." Teljesen egyértelmű tehát, hogy az ókori csillagászok ezeket az ismereteket nem a saját tapasztalataikból merítették, hanem átvették elődeinktől. A korábban felhalmozódott tudás egy töredéke valószínűleg túlélte a katasztrófát, és őseink ezt rögzítették, adták tovább napjainkig.
A modern tudomány is ebből a forrásból táplálkozik, még ha ezt nem is hajlandó elismerni. Minden gyerek tudja, hogy a heliocentrikus világkép megalkotója, a modern csillagászat megalapítója Kopernikusz volt. Azt azonban kevesen tudják, hogy Kopernikusz ezt a teóriát nem a tudományos felismerései alapján állította fel. Munkáinak a római pápához címzett előszavában azt írta, hogy a Föld forgásának gondolatát ókori szerzőktől vette át. Newton is számos alkalommal említette, hogy nem csak saját géniuszára, hanem valamilyen rendkívül régi és titkos bölcsességtárra támaszkodott. Egyszer kijelentette, hogy a Princípia című művében leírt gravitációs törvény nem új, már ismerték az ókorban is. Ő maga úgy jött rá, hogy sikerült megfejtenie a "régi korok szent irodalmát".
Az ókori bölcsek tudományos ismeretei a matematika terén is meglepőek voltak. Mi a millió fogalmát csak a XIX. században vezettük be. A világhatalomnak számító Római Birodalomban csak az ezres szám jelöléséig jutottak el. A sumérok agyagtábláin viszont egy olyan matematikai sor látható, amelynek a végeredménye 195 955 200 000 000. Ennél is nagyobb számot említ egy óindiai sakkanekdota. Sehram fejedelem a királyok játéka feltalálójának annyi búzaszemet ígért, amennyi a 64 mezőből álló sakktáblára felfér oly módon, hogy az első mezőn: 1 búzaszem, a másodikon: 2, a harmadikon: 4, a negyediken: 8, és így tovább lesz. A történet a mértani sor végeredményét is közli, azaz a 64. mezőre már 18 446 744 073 709 551 615 búzaszem kerül. Nem valószínű, hogy a fejedelem képes volt betartani az ígéretét, mert ennyi búzaszem még a legóvatosabb becslések szerint is legalább 500 milliárd tonnát tesz ki. Ilyen mennyiségű búza nemhogy akkor, de ma sem terem a világ országaiban együttvéve sem.
A nullának mint számnak a fogalmához a maja indiánok is eljutottak. Mivel e számoknak helyi értéket is adtak, pontok és vonások segítségével tízjegyű számokat tudtak kifejezni. Ugyancsak ők tizenkét jegyű logaritmusokkal számoltak. Az újkori matematika történetében a "pi" egy XVII. századi holland tudós felfedezéseként mint "Ludolf-féle szám" vált ismertté. A múzeumokban őrzött egyiptomi papirusztekercsekből azonban kiderül, hogy az ókor tudósai már évezredekkel ezelőtt ismerték és használták ezt a számot. A sumérok tisztában voltak Pitagorasz tételével is, sőt papjaik másod-, valamint harmadfokú egyenleteket oldottak meg, és számításokat végeztek kamatos kamatra. Sajnálatos, hogy ezek az ismeretek elkerülték a figyelmünket, így újra fel kellett találnunk őket.
Elődeink hagyták ránk óegyiptomi közvetítéssel a 12-es számrendszert, a nappal és az éjjel 12 órára osztását. Sumér közvetítéssel került hozzánk a 60-as számrendszer, az óra 60 percre, és a tér 360°-ra osztása, valamint a 10-es számrendszer. Még a méterrendszer sem tőlünk származik, mert az óegyiptomiak a könyök mellett ismerték és használták a Föld délkörének negyvenmilliomod részét is mértékegységként. A földgolyó délkörökre osztását szintén a régi térképek sugallták nekünk. Az újkori alkalmazását szorgalmazó angol csillagászok azonban bizonyos fokú sovinizmustól vezérelve, a kiindulási meridiánt áthelyezték a hazájukba, Greenwich vonalába. Pedig szerencsésebb lett volna meghagyni az eredeti, természetes helyén. Az atlantiszi civilizáció idején a nulla meridián az özönvíz előtt épült Nagy Piramison haladt át, ami azért volt praktikus, mivel pontosan két egyenlő részre osztotta a szárazföldet, Keletre és Nyugatra. Ennek ellenére a világ nem hagyta megerőszakolni magát, mert továbbra is tartotta e vonal mentén a természetes megosztását. Ha ugyanis a gizai fennsíkon át összekötjük az Északi-sarkot a Déli-sarokkal, akkor ez a meridián nagyjából ott szeli ketté Eurázsiát, ahol Európa véget ér, és amelyen túl már kizárólag közel-keleti és távol-keleti országok találhatók. A jelenlegi földrajzi felosztás nem igazodik ugyan ehhez a megállapításhoz, de ennek kizárólag az az oka, hogy mi Európa keleti határát önkényesen az Ural vonalába helyeztük. Nem vettük figyelembe a nyugati és a keleti kultúra határvonalát, amely jó megközelítéssel megegyezik a Föld szárazföldjeinek felezővonalával.
Közvetve ugyan, de Amerika felfedezése is elődeink érdeme. Kolombusz sohasem jutott volna arra az elhatározásra, hogy ellenkező irányból közelíti meg Indiát, ha nem akadt volna a kezébe egy régi térkép, amit még Nagy Sándor korában másoltak át egy ismeretlen eredetű világtérképről. Ez egyértelművé tette számára, hogy a Föld gömbölyű, így akár körbe is hajózható. Nem sokkal Amerika felfedezése után Piri, török admirális is lemásolta ezt a térképet, és az ő gyűjteményében maradt fenn napjainkig az isztambuli Topkapi Palotában. Ha már itt tartunk, az ókor tudósai miként tudták szinte méternyi pontossággal feltérképezni Nyugat-Európa és Afrika partvonalát? Ez manapság is csak műholdfelvételek alapján lehetséges. A legmeglepőbb azonban az, hogy ezen a térképen az amerikai kontinens nyugati partvidékén kívül pontosan fel vannak tüntetve a hatodik kontinens, Antarktisz partvonalai is, ami jelenleg nem látszik, mert több száz méter vastag jégpáncél rejti el. A Piri Reis térkép annyira pontos, hogy a modern térképeket is ehhez igazították. Az 1954-ben készült Peterman-féle térképpel összevetve ugyanis eltérést találtak az egyik ponton. Az amerikai haditengerészet vízrajzi hivatalának szakembereit nem hagyta nyugodni a dolog, ezért kiküldték a legjobb technikusaikat, hogy a vitatott területen végezzenek újabb szeizmikus szondázást. Kiderült, hogy a Piri Reis térkép a helyes. Ezen a ponton nem szárazföld, hanem két kis öböl található a vastag jégpáncél alatt. Egyébként Grönlandot is két különálló szigetként ábrázolja ez a térkép. Csak az 1930-as években derült ki, hogy a hó- és jégtakaró alatt valóban két földdarab rejtőzik.
Ennek alapján sokan hajlanak arra a következtetésre, hogy ez a térkép az özönvíz előtt készült. Erre utal az a megállapítás is, hogy a kontinensek partszakaszaiból jelenleg hiányzik kb. 100-150 méternyi sáv. Ugyanígy nem láthatók azok a kisebb szigetek, földnyelvek sem, amelyeket az özönvíz utáni tengerszint-emelkedés nyelt el. A rejtélyes eredetű térképek azonban megmaradtak, jelentős mértékben segítve a kontinensek újkori felfedezőit, kalandos vállalkozásaikban.
Nem kevésbé meglepő az egyiptomi tudós, Ptolemaiosz által átmásolt térkép, amely Észak-Európát fehér zónákkal borítottan ábrázolja. Ezeknek a zónáknak a kontúrjai az özönvíz előtti jegesedés határait mutatják. Mint tudjuk, a katasztrófa járulékos következményeként a földgolyó az Atlanti-óceán középvonalában 30°-kal megbillent déli irányba, ezért a tengelye északabbra csúszott. Ezáltal az állandó jég határa is feljebb vonult, ami azzal a következménnyel járt, hogy az Atlanti-óceán két partján, Európában és Észak-Amerikában egyik napról a másikra megszűnt a "jégkorszak". A földgolyó ellenkező oldalán azonban éppen emiatt beköszöntött a zord klíma kezdete. Így vált a buja növényzetű Szibéria a 11 hónapig tartó telek, és a -71 °C-os rekordhideg vidékévé. Ugyanez a tengelyelcsúszás tette Antarktisz hűvös, de termékeny táját az örök jég birodalmává.
Az özönvíz előtti állapotról van egy másik kartográfiai bizonyítékunk is. Ezt a "portolán"-nak nevezett térképet 1787-ben rajzolta át Jehudi Ibn Ben Zara, egy szintén ismeretlen forrásműről. Ezen a jégkorszakot ábrázoló térképen a gleccserek egészen Közép-Európáig húzódnak le. Érdekessége, hogy jól kivehetők rajta az Égei-tenger apró kis szigetei, amelyek jelenleg nem láthatók, mivel az európai és észak-amerikai jégpáncél elolvadása következtében a tenger szintje alá kerültek. Ez a helyzet egyértelműen bizonyítja, hogy ezek a térképek az özönvíz előtti elődeinktől származik, mert a mi civilizációnk honnan tudhatta volna, hogy milyen volt Európa klímája a katasztrófa előtt. Mi azt követően kaptuk örökül a Föld felszíni világát, miután az egész kataklizma lezajlott, így a korábbi jéghatár létezéséről sejtelmünk sem lehetett.
Egy másik feltételezés szerint ezeket a térképeket nem az atlantiszi elődeink hagyták ránk, hanem a földönkívüliek készítették röviddel az özönvíz után, még mielőtt a korábbi sarkvidékek jéghegyei elolvadtak volna, és megindult volna Antarktisz eljegesedése. Ezt az elképzelést támasztja alá az a tény is, hogy a Piri Reis térképen már nincs feltüntetve a hetedik kontinens, Atlantisz. Megerősíti ezeknek a múltrögzítő kartográfusoknak a hitelét, hogy a Ptolemaiosz-féle térkép Európa belvizeit is feltünteti, röviddel a katasztrófa után. Ezen olyan beltengerek láthatók, amelyek egyértelműen mutatják, hogy az özönvizet követően hol maradt meg legtovább a víz. Közép-Európában pl. akkora tó terül el, ami szinte az egész Kárpát-medencét kitölti. Ebből mára már csak a Balaton maradt meg a beltenger legmélyebb pontján. Magas fokú matematikai ismeretekre utal az a szemmel látható tény is, hogy az összes ősi eredetű térkép sztereofonikus, illetve gnomonikus projekcióval készült, amelyhez gömbháromszögtant használtak.

Tudósaink azért nem hajlandóak az előző civilizációk nyomait kutatni, mivel körömszakadtáig ragaszkodnak a darwini evolúcióhoz. Ennek megfelelően, az emberi társadalom kialakulása kb. 40 ezer évvel ezelőtt történt. Ezek után égnek áll a hajuk, amikor arról értesülnek, hogy Utah államban Antelope Springs térségében amatőr régészek 440 millió éves emberi lábnyomra bukkantak. A megkövesedett lelet bizarrságát fokozza, hogy aki hátrahagyta a lába nyomát, cipőt viselt. Ráadásul nem egy primitív módon összetákolt lábbeli lenyomata található a talajban, hanem egy hegyes orrú, sarokkal ellátott cipőé. Később szakavatott régészek a helyszínen még több hasonló nyomot találtak. Teljes mértékben kizárja a hamisítás feltételezését, hogy az egyik talplenyomatban egy kis trilobitát (280 millió éve kihalt ősrákfajtát) találtak. Sok külföldi tudós is tanulmányozta a leleteket, de nem tudnak vele mit kezdeni. Ez a modern cipő viseletére utaló lelet egyáltalán nem egyedi. Nevadában a Fisher Canonban egy szénrétegben olyan 15 millió évesre becsült cipőlenyomatot találtak, ahol a varratok is látszanak. Ezek szabályossága egyértelműen gépi előállításra utal. A szakemberek még azt is meg tudták állapítani a lelet alapján, hogy ennek a lábbelinek az előállításánál a szokásosnál finomabb varrást alkalmaztak. A tudomány hivatalos álláspontja szerint a primitív előember 14 millió évvel ezelőtt jelent meg a Földön, és cipőre emlékeztető lábbelit csak 25 ezer évvel ezelőtt kezdett el hordani.
Az eónokkal ezelőtti civilizációk magas ipari színvonalára nemcsak cipőik lenyomata utal. 1891-ben az illinoisi Morrisville-ben S. W. Culp egy 25 cm hosszú aranyláncot talált egy 300 millió éves széndarabba ágyazódva. 1922-ben az oklahomai Thomas-ban, egy szénnel fűtött erőműben Frank Kenwood egy fémcsészére bukkant, amikor kalapáccsal széttört egy nagy rögöt. Ezeket a tárgyakat több száz millió évvel ezelőtt vesztették el valakik. Aztán a környék elmocsarasodva tőzeggé, majd szénné alakult, és most szénbe ágyazva kerültek elő. Akadémikus körökben mély hallgatás övezi azt a rozsdamentes acélból készült csövet, amelyre jurakori mészkőben bukkantak, vagy azt az emberi kéz által épített és szépen megmunkált kőfalat, amely karbonkori szénrétegbe beágyazódva került elő a föld alól. Több helyen is találtak már acélszegeket szén- arany- és homokbányákban egy-egy kőzetdarab kellős közepén. 1869-ben Nevadában a nagy mélységből kibányászott kőzetből egy kb. 5 cm hosszú fémcsavar került elő. A légmentes elzárásnak köszönhetően még jól látszott rajta a csavarmenet.
Ennél monumentálisabb létesítményeket is rejteget a föld mélye. Dél-Afrikában nem egy helyen találtak őskori bányákat, ahonnan több százezer évvel ezelőtt valakik fejlett eszközökkel vasat, aranyat és gyémántot bányásztak. Ilyen bányák Egyiptomban is vannak. Egy német kutató a kelet-egyiptomi Quara sivatagban őskori földmérési jeleket, és háromszögelési pontokat talált, amelyek a mi geodéziai műszereinkkel is teljes pontossággal használhatók voltak, és elvezették őt az egykori ametiszt- és aranybányákhoz. Ezekben az esetekben a korábban jól bevált nevetségessé tevés, vagy a vallási fantáziálás kategóriájába való utalás nem alkalmazható, mivel ezekről a leletekről a megtalálás helye és módja alapján egy botcsinálta amatőr régész is azonnal megállapítja, hogy a hamisítás lehetősége kizárt.
Nem kevésbé meghökkentő archeológiai felfedezés, hogy Észak-Amerikában, a jelenlegi Michigan állam területén 6 ezer évvel ezelőtt valakik 200 ezer tonna rézércet bányásztak ki. Az ősembernek biztosan nem volt szüksége ilyen mennyiségű vörösrézre, hiszen a fejlődése még kőkorszaki szinten állt. Az sem feltételezhető, hogy más földrészeket megelőzve itt hamarabb kezdtek el fémszerszámokat készíteni, ugyanis ezen a kontinensen sehol, semmilyen formában nem bukkantak a kibányászott réz nyomára. Ennél is több titkot hordoz magában a bronzkor. Az ásatások alapján kiderítették, hogy ez a korszak négy földrészen közel egy időben kezdődött. Az még hihető feltételezés, hogy az akkori világban valahol véletlenül rájöttek arra, hogy ha a rézhez 10 százaléknyi ónt adnak, akkor egy viszonylag kemény fém, bronz lesz belőle. De hogyan került át ez az ismeret a többi földrészre? Akkoriban még semmilyen közlekedés sem volt az egyes kontinensek között.
Ez csak egy módon jöhetett létre, Földön kívüli tanítómesterek közreműködésével. Kizárólag ezen az alapon magyarázható a bronz egyiptomi megjelenése. Egyiptomban és a környező országokban ugyanis nincs ón, így véletlenszerű felfedezésről szó sem lehet. Az egyiptomi bronzleletekben az ón kimutathatóan Indiából, a Pireneusi-félszigetről, illetve Angliából származik. Nem valószínű, hogy az ókori egyiptomiak önszántukból felkerekedtek volna, hogy távoli országokból egy köztudottan puha, tehát önmagában semmire sem használható fémet hozzanak. Még ha volt is némi fogalmuk az ötvözés előnyeiről, és hallottak az ón létezéséről, akkor sem törekedhettek beszerzésére, mivel a logika szabályai szerint két lágy fém összeöntéséből csak lágy ötvözet lehet. Kellett valaki, aki felhívta a figyelmüket arra, hogy ez a fém ötvözetként egészen másként viselkedik. A legmegdöbbentőbb felfedezés azonban az, hogy 5000 évvel ezelőtt az ókori Krétára valakik uránércet szállítottak. Aligha hihető, hogy az ott élők ismerték volna az atomenergia kinyerésének titkát. Akkor meg minek cipelték oda ezt a más célra alkalmatlan ércet? Csak az idegeneknek lehetett rá szükségük. Egyre több jel mutat arra, hogy nálunk fejlettebb civilizációk évmilliókon át nyersanyagforrásként kezelték a Földet, és még azzal sem törődtek, hogy tevékenységük nyomát eltüntessék.
Tovább fokozza a zavart, hogy a Texas állambeli Glen Roseban a Paluxy folyó medréből tisztán megmaradt dinoszaurusz lábnyomokat tártak fel. A geológusok szerint a folyómeder a kréta korban, a mezozoikum végén, 140 millió évvel ezelőtt alakult ki. Eddig semmi különös nincs a dologban, mert ekkor már éltek hüllők a Földön. A dinoszaurusz lábnyoma mellett azonban egy nagyméretű, majdnem 60 cm hosszú, emberi lábnyomot is találtak. Mivel ez a lelet egyáltalán nem illeszthető bele a darwini evolúciós elméletbe, egyszerűen hamisítványnak minősítették. Ez az állásfoglalás akkor kezdett kínossá válni, amikor később a texasi "Óriások völgyében" maguk a kételkedők is százával találtak hasonló nyomokat. Időközben ezeknek a több mint 3 méter magas embereknek a használati tárgyaira is rábukkantak. Ohioban pl. nyél nélküli rézfejszét találtak egy mocsárba, amelynek hossza 60 cm volt, és 20 kilót nyomott. Ennek ellenére képtelenek elfogadni az óriások földi létét. Pedig erről régi írások is tudósítanak. A nálunk Héber mítoszok címmel megjelentetett ősi zsidó mondák szerint "az özönvízben elpusztult minden ember, köztük 4 millió 90 ezer óriás". Hozzánk hasonlóan azonban ebben az ősrégi fajban is akadhattak túlélők, hiszen a Bibliából ismert, hogy Mózes nem akarta bevinni népét az Úr által nekik ígért országba, Kánaánba, mivel ott óriások laktak. Később Dávid meg is mérkőzött egyikükkel, akit némi ravaszsággal legyőzött. A két faj között gyakran előfordult vérkeveredés is, ami a földi nők számára szinte minden esetben végzetesnek bizonyult. Az óriásbébiket ugyanis nem tudták kihordani. Ezt a természetellenes, felpuffadt terhességet örökítették meg azok a kis szobrocskák, amelyeket a régészek willendorfi Vénusz néven tartanak számon.
Az igazi döbbenetet azonban a fejlődésünk menetébe nem illő tárgyi bizonyítékok okozták a tudósoknak. Mezopotámiában és Egyiptomban olyan csiszolt kristálylencséket találtak, amilyeneket napjainkban csak cézium-oxid segítségével lehet előállítani. Ehhez az oxidhoz kizárólag elektrokémiai úton lehet hozzájutni, amihez természetesen villamos áramra van szükség. Több ezer évvel ezelőtt élt primitív őseinkről senki sem feltételezi, hogy ismerték az elektromosságot. Pedig a lehetőségük megvolt rá, mert a bagdadi múzeumban ókori galvánelemek vannak kiállítva. Ugyanitt szárazelemek is láthatók, réz elektróddal, és ma már meghatározhatatlan összetételű elektrolittal.
Az egyiptomi Hathor templom egyik freskója egy nagyméretű, légritkított üvegballonnal szerelt ködfénylámpát ábrázol. Mellette áll a gerjesztést végző nagyfeszültségű áramforrás. A két egységet egy rézfonatú kábel köti össze. A levegő légnedvességéből eredő "áthúzásokat" a másik elektróda alatt egy gyűrűs szigetelőoszlop akadályozza meg, amely egyben az üvegballon megtámasztásának feladatát is ellátja. Már ránézésre is megállapítható, hogy ennek az erősen stilizált szerkezetnek az előállítása meglehetősen bonyolult lehetett. Ráadásul tekintélyes mérete és súlya jelentősen nehezítette a szállítását, korlátozta a hordozhatóságát. A modern kor embere joggal tehetné fel a kérdést, hogy miért nem használtak helyette izzólámpát? Kétségtelen, hogy az izzólámpa sokkal kisebb, az előállítása is olcsóbb, de a fogyasztása nagyságrendekkel nagyobb, mint a ködfénylámpáé. Nem véletlen, hogy a világító villanykapcsolóktól kezdve a vízforraló bojlerek üzemmódjelzőjéig mi is ködfénylámpát használunk, mert ennek a fogyasztása olyan kicsi, hogy a villanyóra számlálókerekét sem képes megmozdítani. A fényereje ugyan nem túl nagy, de az üvegballon méretének növelésével az elektródák egymástól való eltávolításával és nagyfeszültségű gerjesztéssel ez a hátrány csökkenthető. Ráadásul a ködfénylámpa élettartama szinte korlátlan, míg az izzólámpáé max. 1000 óra.
Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy a koromsötét piramisjáratokban és ókori altemplomokban nyomát sem látni fáklyafüstnek, holott némelyiknek a falai mennyezetig tele vannak zsúfolva bonyolult ábrákkal. A kőkorszaki sziklabarlangokat sem fáklyákkal világították meg azok az őskori művészek, akik a falaikra ufonautákat pingáltak, mivel egyetlen koromszemcse sem szennyezi a műveiket. Egyébként az észak-amerikai, franciaországi, szaharai, rhodéziai, perui és bolíviai sziklarajzok tucatjával ábrázolnak szkafanderbe öltözött ufonautákat, botantennával a sisakjukon. Meglehetősen anakronisztikusnak tűnnek azok a XX. századi hajviselettel ábrázolt fehér bőrű férfiak és nők is, akik szűk pantallót, testhez álló pulóvert, valamint cipőt, kesztyűt és karórát hordanak. Az igen nagy gondossággal készített, élethű rajzok hitelessége kétségbevonhatatlan, mert a régészek által vizsgált festékminták több ezer évvel ezelőtti keletkezésre utalnak. Ezekben a barlangokban nem ritkák a csillagászati ábrák sem. Kohisztán egyik hegyvidékén találtak egy több mint 10 ezer éves sziklarajzot, amely pontosan rögzíti a csillagok akkori helyzetét. Az őskori ábrán egy vonal köti össze a Vénuszt és a Földet.
A perui fennsíkon viszont régi platina ékszerekre leltek. Mint ismeretes a platinát 1800 °C-ra kell felhevíteni ahhoz, hogy megmunkálható legyen. Ekkora hőmérséklet fosszilis tüzelőanyagokkal nem hozható létre. A magas olvadáspontú fémeket mi is csak elektromos ívkemencében tudjuk feldolgozni. Más iparágak sem voltak elmaradva ettől a szinttől. Heluánban őriznek egy őskori szövetdarabot, amely olyan vékony, hogy manapság is csak különlegesen felszerelt, modern textilgyárban lehet előállítani. A prehisztorikus idők tudományos ismeretei azonban ezt a szintet is jóval meghaladták. A dél-amerikai Ica városában több mint 16 ezer, ököl nagyságú követ találtak, melyek rajzolatain meghökkentő jelenetek láthatók. Néhány kő őshüllőket ábrázol emberekkel, holott ezek az állatok 64 millió évvel ezelőtt kihaltak. A többi kövön csillagászati ábrák, császármetszés, vérátömlesztés, sőt agyátültetés is fellelhető.
A Kordillerák 3800 méter magas hegyei között olyan sziklavésetek láthatók, amelyek az amerikai kontinensen nem honos állatokat, pl. oroszlánokat, tevéket, sőt egy másodkori ősgyíkot, sztegoszauruszt tár elénk. De nem is ez a fő érdekesség, hanem az a rajz, ami egy aggastyánfejet ábrázol. Ezt lefényképezve a negatívon egy sugárzó ifjú arc jelenik meg. A hamburgi kövek által keltett érzékcsalódás szabad szemmel is látható. 1957-ben egy építkezés alapozásánál két hatalmas követ fordítottak ki a munkagépek a földből. Megtisztításuk után kiderült, hogy emberi kéz által készített "őskori" szobrokról van szó. Erre a kormeghatározásra az utal, hogy min. 12 ezer éves talajrétegből kerültek elő. Ha a szobrokat szemből nézzük férfiarcot látunk, ha 120o-kal elfordítjuk őket, női arccá változnak.
Ennél is nagyobb zavart okoztak a tudomány vaskalaposai körében az Esmeralda közelében talált szobrok. Az Ecuador déli részén kiásott műalkotások ugyanis egyiptomi papokat ábrázolnak. Arcuk egyetlen indián törzs jellegzetes vonásaira sem emlékeztet, és a szobrok mellett talált kellékek is azonosak azokkal, amelyek az egyiptomi freskókon láthatók. A szobrok, valamint a fegyverek, ékszerek és egy zöld kőből csiszolt kinyitható tükör korát 18 ezer évesnek ítélték. A hivatalos tudomány álláspontja szerint az amerikai kontinens ebben az időszakban még lakatlan volt. Akkor kik hajóztak át az óceánon, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek egy távoli nép életéről, ráadásul egy olyan népről, amely a tudósok szerint csupán 7 ezer éve létezik.

Visszatérve az elődeinktől származó tudományos ismeretek értékelésére, mi sem bizonyítja jobban a létüket, hogy közülük nem egyet még a modern tudomány sem ismer. Ez azt jelenti, hogy az előző civilizáció technikai színvonala sok tekintetben meghaladta a miénket. Különben mivel magyarázható azoknak a hatalmas megalitoknak a léte, amelyeket több tízezer éve építettek a világ számos pontján. Bolíviában található egy ősi város, Tiahuanaco, és felette az Andok egyik fennsíkján egy még régebbi város, Puma Punku. Ez az ősi romváros arról nevezetes, hogy még az özönvíz előtt épült, és hatalmas kőtömbök alkotják. Egy-egy tömb súlya eléri a 150 tonnát, de akad közöttük 440 tonnás is. Jellegzetességük, hogy az összekapcsolásuk elősegítésére olyan csapolások, bonyolult szerkezetű eresztékek találhatók bennük, amilyeneket mi a legmodernebb motoros vágó- és csiszológépeinkkel sem tudunk kialakítani. A másik rejtély, hogy ezoterikus ismeretek illetve megfelelő technikai eszközök nélkül miként juttatták fel ezeket a több száz tonnás köveket 4000 méter magasra. Olyan szirtek tetejére, melyek körül rémisztő szakadékok tátongnak, és lenn a mélyben még egy tajtékozva rohanó hegyi folyón is át kellett gázolni. Az építkezéshez használt kőzet legközelebbi lelőhelye 5 kilométerre van innen. Ha ez a város az ókorban készült (mint ahogy azt a régészek állítják), akkor a kereket és ebből következően a fagörgőt sem ismerő indiánok milyen módon szállították oda ezeket az óriási kőtömböket? Talán fából készült szántalpakra helyezték, és állati bőrből hasított szíjakkal lekötözve vonszolták hegyről le, hegyre fel, amíg az úttalan utakon és gyors sodrású hegyi folyókon át a 4000 méter magas fennsíkra értek vele? Nem valószínű. Ilyen roppant tömegű kőtömbök dzsungelben történő szállítása még a XX. század szakembereit is megoldhatatlan feladat elé állítaná.
Ezek a monolitok azonban játékszernek számítanak a mai Szíria területén fekvő Baalbek-templom három kváderkőből készített emelvényéhez képest. Vajon ki és hogyan helyezte ezeket az egyenként 600 tonna súlyú faragott monolitokat, valamint a negyedik 1100 tonnás kőtömböt az egykori templom alá. Ekkora terhet mi az óriásdaruinkkal sem tudnánk megemelni. Arról már nem is szólva, hogy ezeket a gondosan megmunkált tömböket (a legnagyobb csaknem 24 m hosszú) a kőfejtőből el is kellett szállítani az építkezés helyszínére. A Liebherr cég B-25-ös darujának maximális teherbírása is csupán 250 tonna. Ez a szerkezet min. 70 m magas acéltoronyból és 200 tonnás ellensúlyból áll, hogy fel ne billenjen. A dóm telepítéséhez 6 heti előkészítési időre, és egy specialistákból álló 20 fős csoport szakértelmére van szükség. Ezt követően a daru max. 100 méterrel odébb teszi a terhet, majd kezdhetik az egész telepítést elölről. Nehéz terepen azonban az óriásdaruk nem használhatók. Az Asszuáni-gát építésekor sem tudták alkalmazni őket, amikor a II. Ramszesz fáraó által emelt templomokat meg kellett menteni a Nílus áradásától. Mint közismert, 1964-ben az UNESCO pénzügyi segítségével és nemzetközi összefogással ezeket a templomokat eredeti szintjükről 60 méterrel feljebb emelték. Hiába gyűltek azonban össze a világ legjobb szakemberei, a hatalmas kőszobrok egészben való áttelepítését nem tudták megoldani. Végül réselőgépekkel feldarabolták őket. A szétfűrészelt és előzőleg megszámozott kődarabokat azután az építőkocka-játékhoz hasonlóan az új helyükön összerakták.
Indiában ma is áll a "Fekete pagoda" templom. A 75 méter magas szentélyt több mint 2000 tonnás faragott kőlapokkal fedték le. Vajon ki és mivel emelte fel ezeket a roppant súlyú kőtáblákat ilyen magasra? Aki azt hiszi, hogy rabszolgák hadával ez a probléma ha nehezen is, de megoldható volt, miként képzeli el egy 20 ezer tonnás kőtömb szállítását? A dél-amerikai Sacsayhuaman erődítmény mellett ugyanis található egy lépcsőkkel, rámpákkal, nyiladékokkal ellátott, művészien megmunkált monstrum. A díszes lépcsőket korlátok szegélyezik, és a négy emelet magas kőtömb más faragványai lebegő fotelekre emlékeztetnek. A kőkolosszus jellegzetessége, hogy az ideszállítása után feje tetejére állították. Így az oszlopok fentről lógnak lefelé, az ülőalkalmatosságoknak látszó mélyedések pedig szinte lebegnek a térben. Hogy mi értelme volt a fejre állításának? Talán ezzel akarták demonstrálni az elődeink, hogy nem egy helyszínen található kőszirtből faragták ki ezt a monstrumot. Ha valaki mégis ezt hinné, akkor találja ki, hogy miként fordították meg?
A terep alapos szemrevételezése után nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy az inka székének nevezett kőtömb egy intergalaktikus támadás következtében állt fejre, miután valamilyen gigantikus erő kimozdította a helyéből. Ezt a feltételezést támasztja alá az a tény, hogy alig 300 méterre tőle megüvegesedett kőzetek láthatók. Hasonló megolvadt kőzetekre bukkantak a régészek a Góbi-sivatagban, valamint az egykori Szodoma és Gomorra környékén is. A megüvegesedett homok nagyon hasonlít arra, amely a Nevada-sivatagban keletkezett a kísérleti atombomba-robbantások után. A tudósok szerint a "kénköves tűzeső", amit Isten bocsátott a két bűnös városra, nukleáris támadás lehetett.
A dél-amerikai romvárosokban viszont nem mindenütt található meg a robbanás epicentrumát jelző kráter, a környéken szétszóródott kőzetmaradványok egyenletes pusztításra utalnak. A rombolás módja azt sugallja, hogy ezeket a városokat valamilyen felső parancsra egy sugárfegyverekkel felszerelt UFO-különítmény támadta meg. A világűrből alászálló harcászati járművek a földdel tették egyenlővé a megsemmisítésre ítélt zónát. A sugárfegyverekből kiáramló, rendkívül erős szubatomi energiasugárzás szinte letarolta a környéket. A nagyobb köveket szétrobbantotta, a kisebbeket megolvasztotta, a növényeket, állatokat és embereket pedig hamuvá égette. (A megsemmisítés hatékonyságára, a mágneses sugárzás intenzitására jellemző, hogy ezeken a területeken ma sem nő növényzet.) Ezt követően felemelkedtek a föld felszínéről, és amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak. A hadműveletet nem követte megszállás, ami arra enged következtetni, hogy itt nem egy harcias beállítottságú kozmikus szomszédunk támadásáról volt szó, hanem ítélet-végrehajtásról. A bennünket felügyelő túlvilági hatalom időnként egy-egy harci különítményt vezényelt a Földre, hogy a neki nem tetsző folyamatot felszámolja.
Mivel az istenekről nem feltételezhető, hogy cselekedeteiket a pusztítás öröme motiválná, így nem gondolhatunk másra, mint hogy ezeknek az akcióknak a célja a fejlődés menetének helyreállítása volt. Az "intergalaktikus rendőrség" olyan esetekben avatkozik be egy-egy civilizáció életébe, ha valamely körzetének lakói "égbekiáltó" bűnöket követnek el, vagy ha a fejlődésük nem megengedett tempóban halad. Ez akkor fordul elő, ha egy nálunk fejlettebb civilizáció a Földön landolva "felkarolja" valamelyik népcsoportot, és olyan információkat ad át nekik, amely a fejlődésüket ugrásszerűen megnöveli. A magas szintű technológiai segítség következtében egy-egy város vagy ország olyan előnyös helyzetbe kerül, ami nem engedhető meg, mert felborítja a történelem menetét. A büntetés minden bizonnyal kiterjedt a Földön kívüli civilizációk azon csoportjára is, akik az univerzális alkotmányt megsértve, meg nem "szenvedett" innovációs értékeket adtak át egy primitív népnek.
Ezeknek a tudományos fantasztikum határát súroló támadásoknak a valószínűségét támasztja alá az a régészeti beszámoló is, amelyet az oroszországi finnugorkutatások egyik vezetője tárt a nyilvánosság elé az 1990-es évek elején. A jelentés egy 2500 éve, a magyarok őshazájában lezajlott "természeti katasztrófáról" szól. A régészek a Káma alsó folyásánál ásatásokat végeztek, és arra a következtetésre jutottak, hogy i.e. 492-ben szinte felbecsülhetetlen erejű "földrengés" rázta meg a vidéket. A föld felszínét 2,5 méter mélyen végigborotválta valamilyen titokzatos erő. Hérodotosz, görög történetíró tanúsága szerint a tektonikus mozgások utórezgései hullámsírba küldték az Égei-tengeren felvonuló perzsa hajóhadat, sőt a tengerár a partvidéken is pusztított. Ennek ellenére, nem tűnt el minden. Az ananyinói kultúra maradványaira még 1855-ben rábukkantak az Ural vidékén. Bebizonyosodott, hogy az itt élő finnugor törzsek kereskedelmi és kulturális kapcsolatai Szibérián kívül a Kaukázusra, sőt a Skandináv-félszigetre is kiterjedtek. A magas fokú civilizáció története azonban rejtélyes módon éppen 2500 éve szakadt meg. Az ezen a vidéken ma is élő nyelvrokonaink meséiben viszont megmaradt a réges-rég lezajlott kataklizma szörnyű emléke, sokfejű, tűzokádó sárkányok képében, melyek mennydörgés kíséretében jelentek meg, miközben elsötétült az égbolt, és eltűnt a nap.
4600 évvel ezelőtt Kínában is feljegyeztek egy hasonló esetet. A legenda szerint Huang-ti a kínai kultúra megalapítója isteni eredetű volt. Hosszú élettartama is földönkívüli származásnak tudható be. A Sárga császár néven ismertté vált uralkodó 100 éves kormányzásának nem a természetes halál, hanem az univerzális rendfenntartó kommandó vetett véget. A magával hozott ismeretekből feltehetően túl sokat osztott meg földi alattvalóival, mert a monda szerint i.e. 2597 -ben "kilenc sárkány" tört be Huanglingba, és földig rombolta a császári fővárost. Egyébként ő vezette be a írásbeliséget Kínában. Ő tanította meg alattvalóit faházakat, szekereket, hajókat építeni. Ekkor készültek az első íjak és nyilak. Felállította a kormányhivatalokat, és elkezdett fémpénzt veretni. Mindemellett egyesítette a különálló tartományokat, és megteremtette a ma ismert hatalmas birodalmat. A felesége sem tétlenkedett, mert ő az asszonyokat tanította meg a selyemhernyó-tenyésztésre, és a selyemszövésre. Az istenek valószínűleg akkor elégelték meg a Sárga császár tevékenységét, amikor a fejlődési szintjüket jóval meghaladó tudást kezdett átadni a reá bízott népnek. Ebből csupán az akupunktúra szabályai maradtak meg másolatban, ami az általa írt gyógyászati szakkönyvről készült.

A bolygónkon található prehisztorikus objektumok sora nem merül ki a különféle épületekben. Számtalan olyan létesítmény létezik még, amelyeknek nemhogy az építési módjával, de a rendeltetésével sem vagyunk tisztában. Az "Ezoterikus körkép" IV. fejezetéből megismerhettük a Föld idegszálainak számító ley-vonalakat, és ezek csomópontjaira épített menhirek szerepét. Bizonyos helyeken az energiavonalak kereszteződéseinél föld alatti üregeket alakítottak ki, és fölé kvarckövet állítottak. Ezek a megalitok azonban nem csak egymagukban fordulnak elő, hanem egyes helyeken egész szoborcsoportokat is alkotnak. Ezek közül leghíresebb az angliai Stonehenge, ami egyesek szerint kőkorszaki csillagvizsgáló, mások szerint Atlantisz fővárosának, Metropolisnak a kicsinyített mása volt, de nem zárható ki, hogy szubatomi energiaközvetítő szerepet is betöltött. Erre utal a bazaltkövek közé beépített lazúrkő. A második elképzelés szerint a körkörösen elhelyezett kövek a nagyobb épületeket szimbolizálták. A középső részében 45 tonnás menhirek is találhatók, amelyeket nem valószínű, hogy kézi erővel cipeltek volna oda a távoli Walesből, tengeren, folyón és szárazföldön át. Az építők a másolat hitelességét a méretarányok pontos betartásán kívül a várost körülvevő vizesárkok és sáncok leutánzásával is növelték. Tájolása úgy történt, hogy a középső két köve között, a patkó alakú menhirek kettéosztása által keletkező vonal pontosan Atlantisz egykori fővárosa felé néz. Ugyanebbe az irányba, vagyis délnyugat felé halad a bejáratot képező út, a rajta elhelyezett sarokkővel együtt.
Hasonló a tájolása a franciaországi Bretagne-félszigeten található kőparknak is. A Carnac város tengerpartján emelt menhirek egyes darabjai a 6,6 méter magasságot is elérik. A legnagyobbnak a súlya 350 tonna, és a geológusok szerint 20 km távolságról kellett, hogy odaszállítsák. A háromszögben kiképzett kősorok az Atlanti-óceán felé haladva, annak fenekén folytatódnak, majd egy közeli kis szigeten bukkannak fel újra, ahol kövekből összerótt barlang áll. A barlangban menhirek és dolmenek találhatók. Az ismeretlen írásjegyekkel és különféle ábrákkal telerótt köveket oly módon rendezték el, hogy a közöttük levő út szintén Atlantisz fővárosának irányába mutat, míg másik irányban megcélozza Stonehenge-t. Érdekessége még ennek a megalitnak, hogy a középső része víz alatt van. Nem valószínű, hogy ezt a szakaszt búvárruhába öltözött mesterek építették. Sokkal ésszerűbb magyarázat, hogy Stonehenge-hez hasonlóan a Carnac-i emlékmű is az özönvíz előtt épült. Az elkerülhetetlen katasztrófáról értesülve létrehozóik ily módon próbáltak emléket hagyni maguk után. Ez a módszer látszott a legidőállóbbnak ahhoz, hogy évezredekkel később az utódok emlékezzenek az elszenvedett tragédiájukra, a volt őshazájukra. Ezzel akartak utalni a szellemi képességükre, civilizációjuk fejlődésének korábban elért magas szintjére. Biztosak voltak abban, hogy az utánuk következő nemzedékek egyszer rádöbbennek ezeknek a jeleknek az értelmére, és jelentőségére. Arra azonban nem számítottak, hogy a kataklizmát okozó meteorit nem függőlegesen, hanem ferdén fog becsapódni, olyan szögben, hogy a Föld tengelye is elfordul, és a sarki jéghegyek megolvadnak. Így történt, hogy a tengerek megemelkedő vízszintje művük középső szakaszát elárasztotta.
Építészeti bravúrjaikat szemlélve lehetetlen, hogy ezek a misztikus kőparkok csupán a mementó szerepét töltötték be. Legalábbis erre utal, hogy az angliai Rollright köveknél a tudósok különös jelenségre figyeltek fel. Néhány igen érzékeny műszert helyeztek el a közelükben. Fél órával napfelkelte előtt váratlan pulzálást regisztráltak, ami a King's Stone menhirtől indult ki, és átterjedt a suttogó lovagoknak nevezett kőcsoportra. A kőkör kövei azonban nem pulzáltak. Kb. 2 órával napfelkelte után az előbbi pulzálás hirtelen abbamaradt, viszont most a kör kövei kezdtek el pulzálni. Végül a kőkör és a King's Stone között egy határozottan mérhető mágneses tér alakult ki. Amikor a kutatók egyike belépett a kőkörbe, hogy ellenőrizze a műszereket, a pulzálás hirtelen megszűnt. Távozása után a mágneses sugarak reflexiója újra megindult. A Rollright kövek mágneses kisugárzása olyan erős, hogy műszerek nélkül is érzékelhető. Amikor 1991-ben egy oxfordshire-i sziklakörben előadták Shakespeare Viharját, a színészek emlékezetkiesésektől és ájulási rohamoktól szenvedtek. A nézőközönségnek is volt min csodálkozni, mert az óráik megbolondultak, és az elemek kimerültek.
Ezek a misztikus létesítmények érzékeltetik, vagy legalábbis sejttetik, hogy lenne mit tanulnunk elődeinktől. Hiába van a kezünkben a XX. század modern technológiája, semmire sem megyünk vele, mivel nem vagyunk tisztában az alapokkal, a világot uraló és fenntartó erők mibenlétével. Azt már sejtjük, hogy ezek az erők léteznek, de fogalmunk sincs róla, hogy miként működnek, és milyen természetűek. Az eónokkal ezelőtti civilizációk valószínűleg nem fedezték fel az atomenergiát, nem voltak atomerőműveik, saját készítésű űrhajóik, de természetközelben éltek, ismerték a Föld és az univerzum láthatatlan erőit, így biztosítva volt a folytonos megújulásuk. Ezért nem veszélyeztette őket a fokozatos elkorcsosulás, a bioszféra pusztulása. Igaz, hogy ők is megsemmisültek, de ennek nem az életképtelenség volt az oka, hanem az erőszak elhatalmasodása, és az erkölcsi hanyatlás. Cayce szerint Atlantisz népe saját kapzsiságának, bujaságának és önteltségének lett az áldozata. Ezek a negatívumok a mi világunkra is egyre jellemzőbbek, de minket még a környezetszennyezésből eredő problémák is sanyargatnak. A természet erőinek igénybevételével feltehetően meg tudnánk még menteni a világunkat, de ehhez külső segítségre lenne szükségünk.

Tulajdonképpen ezt a segítséget normális esetben kérnünk sem kellene, mert már évezredekkel ezelőtt megérkezett hozzánk. Az előző civilizációk által ránk hagyott könyvek, titkos írások elegendő információt tartalmaztak a világ megismeréséhez. Mi azonban nem fogtuk fel ezeknek az ismereteknek a jelentőségét, és a történelmünk során módszeresen elpusztítottunk mindent, ami számunkra érthetetlennek bizonyult. Egy kalap alá vettük a mágiát az ezoterikus bölcsességekkel, az élet titkainak felfedésével, és máglyára küldtük elődeink szinte teljes hagyatékát. Ezáltal mindent elölről kellett kezdenünk, a saját erőnkből kellett felemelkednünk a katasztrófát követő elállatiasodás korából. Nem használtuk ki azt a lehetőséget, amit az előző civilizációk kínáltak nekünk, ostoba, arrogáns viselkedésünkkel még annak lehetőségétől is megfosztottuk magunkat, hogy a későbbi nemzedékek meríthessenek ebből a tudáshalmazból. Ezek után nem véletlen, hogy a XX. század végére a szakadék szélére kormányoztuk a világunkat. A természettől való elszakadásunk, a világot irányító erők ismeretének a hiánya lehetetlenné tette a további fejlődésünket, és ha nem sikerül ezen a helyzeten rövid időn belül változtatnunk, akkor az univerzum kiselejtez bennünket.
Okulásul lássuk hogyan jutottunk idáig, mi mindent tettünk annak érdekében, hogy esélyünk se legyen az ajándékba kapott ismeretek hasznosítására. Pedig kezdetben még minden jól indult. Az ókor tudósai a katasztrófa után megmaradt könyveket átmásolták, és a saját ismereteikkel kiegészítve könyvtáraikban őrizték. Közülük legnagyobb az alexandriai könyvtár volt, ahol több mint 700 ezer pergamen kéziratot tároltak. Ezek a tekercsek az "ókor minden tudományát tartalmazták", többek között Ptolemaiosz hatalmas munkáját az emberiség történetéről. I.e. 47-ben azonban Julius Caesar felégette Alexandria kikötőjében az egyiptomi flottát. A tűz a városra is átterjedt, és elpusztította az egyik könyvtárat. Antonius részben pótolta a veszteséget, mert a kis-ázsiai Pergamon könyvtár teljes anyagát elszállíttatta, és a 200 ezer kötetet s eredeti papirusztekercset Kleopátrának ajándékozta. 200 évvel később viszont Diocletianus császár megsemmisíttette az új könyvtárat is, így az ősrégi kéziratokból jóformán semmi sem maradt. Ennek módja meglehetősen sajátos volt. Az értékes, pótolhatatlan kéziratokkal Alexandria nyilvános fürdőit fűtötték hónapokon át. Ezt követően az egyiptomiak egész birodalmukból begyűjtötték az összes fellelhető régi iratot, hogy a világhírű könyvtár ismét létezzen, de a "civilizációnk" úgy döntött, hogy a maradéknak sem kegyelmez. Ezt a gyűjteményt ugyanis a keresztény seregek égették fel I. Theodoriusz idején. Az a néhány tucatnyi kódex, amelyet sikerült kimenteni a lángokból, Alexandria arab uralom alá kerülésekor pusztult el, a felgyújtott várossal együtt. A lángok által el nem emésztett köteteket a hódító Omar kalifa dobatta a tűzre. Az óriási könyvtárnak napjainkra a hamuja sem maradt meg. Így most már sohasem fogjuk megtudni, hogy az alexandriai könyvtár vezetőjeként tevékenykedő Ptolemaiosz milyen forrásanyagból dolgozott, amikor a saját térképeit megszerkesztette. Ez csupán egyetlen város egyetlen könyvtárának története.
A római és arab hódítók máshol sem kegyelmeztek a kultúrájuktól eltérő ismereteket tartalmazó műveknek. A történészek szerint Karthágó könyvtárai nem kevesebb mint 500 ezer kötetet számláltak. Ebből a hatalmas állományból mindössze egy mű maradt meg, amelyet később lefordítottak latinra. Ugyanezen okok miatt pusztult el visszavonhatatlanul a memphiszi Ptah-szentély könyvtára, és a jeruzsálemi templom könyvgyűjteménye. A megsemmisítés kiterjedt a magántulajdonban levő művekre is. Ez azáltal vált olyan hatékonnyá, hogy a muzulmán hódítók nem csupán elkobzás útján jutottak hozzá az ókori könyvekhez és kéziratokhoz, hanem jelentős jutalmat ajánlottak fel annak, aki önként átadja azokat. Az ily módon összeszedett valamennyi írásos emléket elégették. Omar kalifa így indokolta ezt a fanatikus pusztítást: "Lehet, hogy ezeknek a könyveknek a tartalma összhangban van a Koránnal, lehet hogy nem. Ha igen, a Korán elégséges helyettük, ha nem, akkor ártalmasak." Úgy látszik, hogy a beszűkült gondolkodásmód kortól független, mert évszázadokkal később ezt tette Rettegett Iván is. A cár megtudta, hogy egy külföldi kereskedő sok régi könyvet hozott magával Moszkvába. Megparancsolta, hogy hozzák elé az ismeretlen eredetű műveket, hogy tanulmányozhassa őket. Ez azonban nem sikerült, mivel bonyolult tartalmuk miatt egy szót sem értett belőlük. Azt azonban sejtette, hogy mélyreható igazságokat tartalmaznak. Ezért elrendelte, hogy fizessenek a kereskedőnek amennyit kér, és az összes könyvet égessék el, nehogy a nép bölcsességeket tanuljon belőlük.
Nagy Sándor is helytelenítette Arisztotelész törekvését a titkos tanítások közzététele miatt. Szavainak nyomatékot adva elégettette az ókori perzsák szent szövegeit, a Zend-Avesztát. A Távol-Kelet sem volt mentes ezektől a barbár megnyilvánulásoktól. I.e. 214-ben K