Wallenberg aranya
Nem
a ti országotok, mocskos
zsidók! Bocs kazárok !!
Olyan
messze vagytok ti a
zsidóktól
, mint Makó Jeruzsálemtől !!!!
Wallenberg aranya - 236 ezer dollárnyi érték
az
emberkereskedő benzintankjában
Wallenberg
aranya - 236 ezer dollárnyi érték az emberkereskedő
benzintankjában
A
holokauszt-vallás szentjeinek sorában is kiemelt szerepet játszó
Raoul Wallenbergre emlékező rendezvények szónokai soha nem merik
megemlíteni, hogy régóta tartja magát a hiedelem: a „hős
zsidómentőt” 1945 januárjában az oroszok azért tartóztatták
le, mert hatalmas mennyiségű aranyat, ékszereket és készpénzt
találtak a kocsijában. Pedig, hogy így történt, az nem a gonosz
nácik és a revizionista történészek állítása.
Bengt
Jangfeldt, svéd kutató (eredeti foglalkozását tekintve
irodalomtörténész), Wallenberg születésének 100. évfordulója
alkalmából terjedelmes életrajzot jelentetett meg a „zsidómentő”
svéd diplomata életéről. Jangfeldt hivatalosan, vagyis a
cionista hatalom jóváhagyásával és a cionista tudományos élet
keretei között tevékenykedő tudós. Azonban mégis volt benne
annyi tisztesség, hogy nem hallgatta el a dokumentumok alapján
kikövetkeztetett tényt: amikor az oroszok 1945. január 17-én
Budapesten feltartóztatták Wallenberget, autójának
benzintankjában 15-20 kilogramm aranyat, hatalmas mennyiségű
ékszert, sőt készpénzt is találtak. Melyek értéke mai pénzben
számolva 1,7 millió svéd koronára (236 ezer dollárra) tehető
Mivel
Wallenbergről és általában a „zsidómentő szentekről”
kizárólag az ájult tisztelet hangján szabad szólni, és rosszat
még feltételezni sem szabad róluk, ezért Jangfeldt a Svenska
Dagbladet című lapnak adott májusi nyilatkozatában szükségesnek
találta leszögezni: „Ésszerű feltételezés, hogy az oroszok
azt gondolták, Wallenberg náci aranyat próbál elrejteni a Vörös
Hadsereg elől. Ez volt az a roppant banális ok, amiért
letartóztatták”. Az interjú további részében persze a szerző
maga is tisztázza, hogy mit ért „náci arany” alatt: a zsidók
értéktárgyait, melyeket szerinte a „hős zsidómentő”
igyekezett „biztonságba helyezni”. „Ugyanúgy, ahogyan
Wallenberg mentette a zsidó életeket, ugyancsak mentette az
értékeiket. Ami az ő tevékenységének logikus része volt. Úgy
gondolta, a zsidók aranya és pénze biztonságosabb helyen lesz
Svédországban, mint Budapesten” – vélekedett Bengt Jangfeldt.
Valóban.
Csakhogy létezik más, hasonlóképpen „ésszerű feltételezés”
is. Mégpedig az, hogy Wallenberg a budapesti zsidóktól a
menlevelek fejében kicsikart értéktárgyakat, illetve készpénzt
rejtette el az autójában, melyet esze ágában sem volt az eredeti
tulajdonosoknak visszaadni. Wallenberg kihallgatásakor feltehetően
azzal védekezett, hogy a zsidók értéktárgyait igyekezett
„biztonságba helyezni”. De mi mást mondhatott volna? Jangfeldt
nyilatkozatában még maszatolt egy kicsit, mert azt állította, az
oroszok azt gondolták, „Wallenberg együttműködött a
németekkel, és megpróbált elmenekülni az antidemokratikus
személyek tulajdonát képező értéktárgyakkal”.
A
Wallenberg-életrajz szerzője nyilatkozatában és a könyvében
szereplő állítások joggal táplálják a gyanút: ő maga is
kételkedik a svéd diplomata jó szándékában, csakhogy állását
és pozícióját féltve kénytelen tisztára mosni a „hőst”.
Miért lettek volna az oroszok annyira ostobák, hogy azt higgyék,
Wallenberg „náci vagyont”, vagy éppen „az antidemokratikus
személyektől elkobzott vagyont” rejtegetett? Fel sem merült
volna bennük, hogy a svéd diplomata autójában elhelyezett
rengeteg ékszer és arany a zsidóktól származik? És vajon mi
oka lehetett annak, hogy Wallenberg eltűnése után hosszú éveken
keresztül a svéd kormány nem érdeklődött a „zsidómentő”
sorsával kapcsolatban? Ha tudták róla, hogy hatalmas összegeket
zsarolt ki a „védenceitől”, akkor teljesen érthető és
logikus, ha a stockholmi vezetés nem akarta bolygatni a roppant
kellemetlen ügyet. Persze ahogy múltak az évek, úgy lehetett
elhazudni a kínos körülményeket…
Természetesen
nem zárható ki, hogy a „zsidómentő” szent védencei aranyát
és pénzét ténylegesen biztonságba akarta helyezni, hogy azután
visszaszolgáltassa nekik. Mint ahogy nem zárható ki a másik
lehetőség sem, sőt a körülményeket figyelembe véve
valószínűbbnek tűnik: Wallenberg egyáltalán nem jószántából
és emberségből, hanem aranyért és pénzért mentette a zsidókat
1944-ben Budapesten. A teljes igazság talán sohasem fog kiderülni.
Perge
Ottó - Kuruc.info
Az
emlékműharcban most a hazafiakon volt a sor
2012.
05. 25. péntek. - 19:56
A
zsidó Dániel elindított egy folyamatot szoborgyalázásával,
amelyet követői is próbáltak überelni, azonban úgy látszik a
hazafiak is ébredeznek ezen a téren. Dániel szavaival élve,
művészileg lett megszépítve a Duna-parti zsidó emlékmű.
"Nem
a ti országotok, mocskos zsidók!", "Oda lesztek
belelőve" és a "Köszönjétek Dánielnek!"
feliratok láthatók, amelyeket fekete festékkel fújtak a XIII.
kerületi szoborcsoport talapzatára.
Legutóbb,
kedden Raoul Wallenberg svéd zsidó budapesti szobrára tettek
ismeretlenek disznólábakat. Ez ügyben a rendőrség garázdaság
miatt indított eljárást.
(Index
nyomán Deres TV)
Kitartás.hu
kommentár: Ugyan
nem nyilvánítottunk véleményt a Horthy-szobor megronglása
kapcsán, de az ún. Horthy-korszakról ismert álláspontunk.
Tudjuk azonban, hogy ez a kérdés régen nem Horthy személyéről
szól, hiszen az ilyen Dániel-féle zsidó véglények szemében
gyűlöletes minden, ami magyar, s éppen azért akcióját
értékelhetjük a magyarság elleni támadásként. Másképpen nem
is értékelhetjük, hiszen tudjuk, hogy Horthy sokszor
előbbrevalónak tartotta a "csiillagosok" sorsát saját
nemzeténél. Ebből a szempontból irónikus is, hogy pont egy
zsidó követte el a rongálást. De azt is tudjuk, hogy a zsidó,
bárhol éljen is a világon, egyszerűen nem tud mást adni, mint
lényegét. Minden esetben az őt befogadó nemzetre támad, így
tehát mi is csak üdvözölni és helyeselni tudjuk a feliratot;
nem a ti országotok, mocskos zsidók!
Pofátlan
kínaiak
2011.
09. 18. vasárnap. - 09:02
Adóellenőrök,
végrehajtók, rendőrök és vámosok hada szállta meg a XV.
kerületi Ázsia Centert. A bevásárlóközpont árusainak
jelentős része ugyanis több millió forintos adótartozást
halmozott fel annak ellenére, hogy a vásárlók többnyire
tolonganak az üzletházban, tehát a forgalom szemmel láthatóan
tetemes.
Az
adóellenőrök ezért elhatározták, hogy megfelelő biztosítással
házhoz mennek az adóforintokért. Először próbavásárlást
tartottak, majd megkezdték az adótartozásnak megfelelő értékű
árukészlet lefoglalását is.
Ám
ekkor érdekes fordulat következett: az árusok, portékáik
elvesztésétől félve, úgy határoztak, hogy inkább készpénzben
rendezik a hátralékot. Sorra kerültek elő az övtáskákból a
pénzkötegek, s végül pár óra leforgása alatt csaknem
nyolcmillió forint landolt az államkasszában.
Az
eset ékes példája a hazánkba tóduló ázsiaiak határtalan
pofátlanságának és a magyar hatóságok életképtelenségének.
Míg a hazánkat elözönlő illegális, ócska műanyag termékek
tönkretették a magyar könnyűipart, a kínai "kereskedők"
zsebből fizetnek ki milliókat és folytatják tovább alvilági
üzelmeiket. A magyar hatóságok, pedig ahelyett, hogy
felszámolnák az Ázsia Centerhez hasonló illegális bűntanyákat,
és kiutasítanák az országból az idegen bűnözőket, fogják a
bevételt és hazakullognak.
Az
egyszerű emberek nyomorgatása, a folyamatos adóemelések helyett
"forradalmi kormányunk" foglalkozhatna azokkal, akik
valóban bűnözni jönnek Magyarországra.
(hír24
nyomán - Kitartás.hu)
"Magyar
zsidó" márpedig nincs
2011.
07. 7. csütörtök. - 02:58
Időről-időre
felmerülnek olyan kérdések, melyek azt firtatják, hogy van-e egy
zsidó származású embernek helye hazafias, nemzeti gondolkodású
szervezetekben? A válaszok meglehetősen ellentmondásosak, mint
ahogyan a nemzeti radikálisok állásfoglalásai sem tiszták
minden kérdésben. Mi, hungaristák, viszont úgy véljük, egy
olyan szervezetben, mely magát nemzetinek aposztrofálja, egyetlen
zsidónak sincs keresnivalója. Természetesen ilyenkor - csupán
érzelmi kategóriába szorítva a kérdéskört - megkapjuk a
szerintük jogos kritikát; túl vaskalaposak vagytok! Valóban így
lenne? Lássuk csak.
A
kérdés a következő: lehet-e magyar a zsidó? Vagy, hogy még
pontosabban fogalmazzunk, lehet-e két identitása egy embernek? A
válaszunk az, hogy nem. Az illető vagy magyar, vagy zsidó. De
olyan nem létezik, hogy "magyar zsidó". Azok a zsidó
származású emberek (ők többnyire fél, vagy negyedrészben
voltak zsidók, de teljesen szakítottak is zsidóságukkal, sőt,
megtagadták azt), akik magyarként tudtak élni, elenyészően
kevesen voltak, ezek a kivételek csak erősítik a szabályt. A
kettő együtt nem megy. Hogy miért? Azért, mert a magyar nép
lelki alkata, mentalitása, szellemisége, totálisan mond ellent a
zsidóság tulajdonságainak. Nem is beszélve arról, hogy nincs
két olyan vallás, melyek között nagyobb lenne a különbség,
mint a keresztény és a zsidó.
Az,
hogy a mai magyar társadalom viselkedésében már nem emlékeztet
népünk eredeti tulajdonságaira, értékeire, pont azt bizonyítja,
hogy szellemileg el van zsidósodva. Éppen ezért azt mondhatjuk,
hogy a zsidóság már régen túllépett vérségi keretein, és
jóval több zsidó él Magyarországon és Európában annál, mint
ahánynál a zsidó származás vérségileg is bizonyítható. De a
"csupán" szellemileg elzsidósodott embereknél még van
esély, hogy visszavezessük őket népünkhöz.
Aki
zsidónak születik, az is marad. Ezen nincs mit szégyellni. Hogy
van-e jó zsidó? Természetesen van. Az ilyen zsidó céljai
megegyeznek a hungarizmus zsidókérdésben alkotott álláspontjával.
Ez pedig nem az antiszemitizmus, hanem az aszemitizmus. A múlt
század elején a cionizmus kifejezést még arra használhatták,
amire való. Azaz, hogy a szétszóratásban élő zsidóságnak
létre kell hoznia egy önálló hazát. Ez volt a célkitűzés. A
látszat szerint meg is valósult, de még sem látjuk azt, hogy a
világ zsidóságának egésze ott élne.
Más
kérdés, hogy bebizonyították, nem képesek sem szétszóratásban,
sem egy ország határain belül békében együtt élni másokkal.
És ez mindaddig így lesz, amíg a zsidó soviniszta mentalitás
vezérli őket. Egy kiút van számukra; ha megtérnek Jézus
Krisztushoz, és konnacionalista elvek mentén vezetik azt a
térséget. Ez lenne Isten akarata. A becsületes zsidó embereknek
az lenne a feladatuk, hogy ezen munkálkodjanak, hogy a világ össes
zsidója egy olyan országban éljen, ahol nincs háborúskodás,
nem gyilkolnak le módszeresen válogatás nélkül nőket és
gyermekeket is. Az a zsidó, aki ezt tekinti céljának, jó zsidó.
Tehát
aki zsidónak született, vérségileg is zsidó származású, nem
lehet, sőt, nem is tud teljes mellszélességgel magyar lenni,
nagyon ritka kivételtől eltekintve, de mint írtam fentebb is, a
kivétel csak erősíti a szabályt. Ugyanakkor hangsúlyozom újra:
ezek az emberek vagy teljesen megtagadták zsidó származásukat,
vagy nem is tudtak róla!
A
"kettős identitás" veszélyeire akkor derül fény
végérvényesen, ha a történelem viharai egy olyan választásra
kényszerítik, amikor nincs lehetőség maszatolásra, választania
kell zsidósága és magyarsága között. És egy zsidó a
zsidóságát fogja választani, ezzel felháborodást,
csalódottságot fog okozni azoknak a magyaroknak, akik megbíztak
benne. Éppen ezért mi tartjuk magunkat ahhoz az alapelvhez,
hogy zsidónak köztünk nincs helye, illetve ahhoz, hogy az a
nemzeti szerveződés, mely semmibe veszi ezt, éppen a lényegét
veszti el. Tehát megszűnik nemzetinek lenni.
Lantos
János - Kitartás.hu
Bojkott a zsidó termékek ellen Rómában - nagyon helyes!
2010.
08. 21. szombat. - 17:29
Rómában
bojkottálják az izraeli termékeket, egyes olaszok így kívánják
kifejezni békepárti hozzáállásukat a gázai összecsapások
kapcsán.
A
Flaica CUB szakszervezet vezetője kijelentette, hogy nem létezik,
és nem is terjed semmilyen lista üzletekről, melyekben tiltanák
a vásárlásokat. Ugyanakkor a béke érdekében "az a
javaslatunk a kezdeményezésünkkel, hogy végleg bojkottáljuk
Izraelt, mert bárki, aki katonai eszközöket használ fegyvertelen
civilek ellen (...) bűnt követ el az emberi élettel szemben: a
gazdasági bojkottnak kell meggátolni a további háborús
fegyverek megvásárlásának a folytatását."
A
szakszervezet honlapján megkérik a vásárlókat, hogy 729-es
számmal kezdődő vonalkódú termékeket ne vásároljanak, mivel
ezek a termékek Izraelben készülnek.
E
felhívással kivívták a római zsidó közösség ellenszenvét.
A római polgármester, Alemanno véleménye szerint a zsidó
tulajdonban lévő üzletek bojkottja a múlt század '30-as éveiben
alkalmazott faji törvényekre hasonlít.
Szombaton
15 olasz városban voltak szimpátiatüntetések, melyek keretében
ezrek vonultak ki az utcára, hogy ezzel támogassák a palesztinok
ügyét. A legnagyobb szabású tüntetést a hétvégén Rómában
szervezték, mely a Köztársaság térről indult, s melyen több
római és nápolyi palesztin szervezet is részt vett. A gázai
harcok ellen már a pápa is felemelte szavát.
Meg
vannak lepődve a zsidók? Azt hitték, hogy a világ már annyira
el van hülyülve, annyira közömbösek az ártatlanul legyilkolt
emberek iránt, hogy semmifajta reakció nem fog születni? Hát
nem! És ez még mindig nagyon enyhe jelzés számukra, örüljenek,
hogy csupán ilyen mértékű a tiltakozás. A '30-as évek
Németországára hasonlít? Nagyon reméljük, hogy a jövő
Németországa is hasonlítani fog rá, sőt, a jövő Európája
is.
Húsz
év demokrácia - Best of...
A
férgek és csúszó mászók a gerinctelen véglények kirakata a
bazár soron.
2011.
04. 12. kedd. - 18:12
Egy
kép többet mond ezer szónál - tartja a mondás. Íme egy kis
fotógyűjtemény, amely remekül kifejezi húsz év "magyar"
demokráciájának lényegét:
Két
miniszterelnök, egy zászló, egy csapat.
Meg
kell hagyni, Fletó kiválóan el tud vegyülni ebben a közegben.
Bár
Mádl se lóg ki nagyon a sorból.
Ahol
az ellentétek elsimulnak...
Az
elismerés mindenkinek jól esik, ugye Viktor?
Orbán,
Boross, Szili, Gyurcsány, Mádl.
Bogár László: iszonyú következmények robbanhatnak rá a világra
2012.
augusztus 24. 08:04
Hunhír.info
"A
tőke tehát ledobta magáról a hagyományos kölcsönös
felelősségre épülő szolidaritási kötelékeket, és sorsára
hagyta az államot, illetve annak polgárait. Ám az öngerjesztő,
lefelé mutató spirál polgárháborús viszonyokat teremt, vagyis
az új egyensúlyi helyzet így egészen biztosan nem tud majd
kialakulni."
A
tőkés tud nem tőkésként élni, de a munkás nem tud nem munkás
lenni, mert éhen hal.
„Mivel a közvéleményt manipuláló hírközlési eszközök a tőke kezében vannak, így egyszerű módon ki lehetett alakítani azt a tévképzetet, hogy törvényszerűen és csakis a munkaerő jövedelme csökkenhet. Pedig lássuk be, ezzel az erővel csökkenhetne a profit is, a természetes logika is ezt diktálná.
Az uralkodó neoliberális eszmerendszer arra hivatkozik, hogy akkor viszont a tőkések kivonják a pénzüket a gazdaságból, s így katasztrofális mértékű lesz a munkanélküliség. Csakhogy így is ez történik. Sőt, a reálbérek folyamatos csökkentése is tovább súlyosbítja a munkavállalók helyzetét. Ráadásul a tőke nemcsak kevesebb és kevesebb munkahelyet üzemeltet, s kevesebb bért fizet, hanem kevesebbet is adózik. Azaz az állam is elszegényedik, és ennek fő kárvallottjai szintén a munkavállalók, vagyis az egyszerű polgárok. És az jelenti a végső csapást, ha az államok és polgáraik eladósodással próbálnak kilábalni szorongató helyzetükből, mert ezzel végzetes csapdába kerülnek, hiszen csökkenő jövedelmeikből egyre kevésbé tudják kifizetni a növekvő kamatokat. Mint láthatjuk, így kezdődik a megszorítások pusztító, egyre mélyebbre vivő spirálja. Ennek a feltételeit az 1989-es washingtoni konszenzus eszmerendszere teremtette meg. A tőke–munka hatalmi kapcsolata eleve aszimmetrikus, mert a tőkés tud nem tőkésként élni, de a munkás nem tud nem munkás lenni, mert éhen hal. A tőke tehát ledobta magáról a hagyományos kölcsönös felelősségre épülő szolidaritási kötelékeket, és sorsára hagyta az államot, illetve annak polgárait. Ám az öngerjesztő, lefelé mutató spirál polgárháborús viszonyokat teremt, vagyis az új egyensúlyi helyzet így egészen biztosan nem tud majd kialakulni. A jövő teljesen kiszámíthatatlanná vált, és minden azon múlik, hogy a világot meghatározó erők hajlandónak mutatkoznak-e a helyzet megértésére, és az 1989-es washingtoni konszenzus neoliberális elveinek a korrekciójára.
Ha nem, akkor a jelenség iszonyú következményei egyszerre robbanhatnak rá világunkra.”
Magyar Hírlap
„Mivel a közvéleményt manipuláló hírközlési eszközök a tőke kezében vannak, így egyszerű módon ki lehetett alakítani azt a tévképzetet, hogy törvényszerűen és csakis a munkaerő jövedelme csökkenhet. Pedig lássuk be, ezzel az erővel csökkenhetne a profit is, a természetes logika is ezt diktálná.
Az uralkodó neoliberális eszmerendszer arra hivatkozik, hogy akkor viszont a tőkések kivonják a pénzüket a gazdaságból, s így katasztrofális mértékű lesz a munkanélküliség. Csakhogy így is ez történik. Sőt, a reálbérek folyamatos csökkentése is tovább súlyosbítja a munkavállalók helyzetét. Ráadásul a tőke nemcsak kevesebb és kevesebb munkahelyet üzemeltet, s kevesebb bért fizet, hanem kevesebbet is adózik. Azaz az állam is elszegényedik, és ennek fő kárvallottjai szintén a munkavállalók, vagyis az egyszerű polgárok. És az jelenti a végső csapást, ha az államok és polgáraik eladósodással próbálnak kilábalni szorongató helyzetükből, mert ezzel végzetes csapdába kerülnek, hiszen csökkenő jövedelmeikből egyre kevésbé tudják kifizetni a növekvő kamatokat. Mint láthatjuk, így kezdődik a megszorítások pusztító, egyre mélyebbre vivő spirálja. Ennek a feltételeit az 1989-es washingtoni konszenzus eszmerendszere teremtette meg. A tőke–munka hatalmi kapcsolata eleve aszimmetrikus, mert a tőkés tud nem tőkésként élni, de a munkás nem tud nem munkás lenni, mert éhen hal. A tőke tehát ledobta magáról a hagyományos kölcsönös felelősségre épülő szolidaritási kötelékeket, és sorsára hagyta az államot, illetve annak polgárait. Ám az öngerjesztő, lefelé mutató spirál polgárháborús viszonyokat teremt, vagyis az új egyensúlyi helyzet így egészen biztosan nem tud majd kialakulni. A jövő teljesen kiszámíthatatlanná vált, és minden azon múlik, hogy a világot meghatározó erők hajlandónak mutatkoznak-e a helyzet megértésére, és az 1989-es washingtoni konszenzus neoliberális elveinek a korrekciójára.
Ha nem, akkor a jelenség iszonyú következményei egyszerre robbanhatnak rá világunkra.”
Magyar Hírlap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése