Gyaluljátok le a terrorista Izraelt!!!!!

Gyaluljátok le a terrorista Izraelt!!!!!

Tibor bá’ az igazság keresése online

 

 Ausztrália nem adta ki Zentait (adta hírül az összes magyarországi média, majd folytatták) Megkérdőjelezte és élesen bírálta a Simon Wiesenthal Központ igazgatója azt az ausztrál döntést, mellyel meghiúsult a 90 éves, háborús bűnökkel vádolt Zentai Károly kiadatása Magyarországnak. Az ausztrál legfelsőbb bíróság ugyanis helybenhagyta azt a korábbi szövetségi bírósági döntést, amely szerint a Perth-ben élő férfi nem adható ki, mert a “háborús bűn”, amivel vádolják, az elkövetése idején még nem szerepelt a magyar jogrendben, így azért nem is lehet felelősségre vonni.

A “nácivadász” igazgató, Efraim Zuroff szerint azért is érthetetlen a döntés, mert számos háborús bűnöst kiadott már a menedéket adó ország, olyan államoknak is, ahol egyébként szintén nem létezett a háborús bűnös büntetőjogi kategóriája. “Ez a szerencsétlen döntés figyelmen kívül hagyott számos jogi eljárást, melyek már a múltban is megkönnyítették a Harmadik Birodalom és a náci háborús bűnösök felelősségre vonását” – reagált az ausztrál döntésére Zuroff. Úgy vélte, teljes kudarcot vallottak az igazságszolgáltatásban, és “ez egy szomorú nap Ausztráliának”. De még inkább a nácik áldozatainak és családjaiknak, és mindazoknak, akik a szenvedésben osztoztak az áldozatokkal – tette hozzá.

_________________________________________________________________________

Szép kerek történet, de Magyarországon eddig még senki se nézett az aljára . Tehát akkor lássuk csak! Mindenkit biztosítok arról, hogy az ausztrál legfelsőbb bíróságban nagytekintélyű bírók ülnek, akik megvesztegethetetlenek és befolyásolhatatlanok (talán pont ez a baj). Igaz, hogy az ausztrál politikusok az Öböl háború óta lefeküdnek Amerikának, de nem a független bírók, akik az évszázados angol hagyományokat jobban őrzik, mint maga Anglia és családi vagyonuk biztosíték arra, hogy függetlenek maradhassanak. Döntésük indoklása pedig abszolút tökéletes. A római jog szerint senki se büntethető olyan bűnért, ami az elkövetés pillanatában nem volt kodifikálva. A „háborús bűnök” fogalmát a győztes nagyhatalmak találták ki, mert…..

Mert hol vannak már azok a lovagias idők, amikor az ellenfél vezérét a győztes a legnagyobb tiszteletben részesítette, meghajolva hősiessége előtt? Ma már csak a kicsinyes bosszú létezik, a frusztráció kiélése, amiért az ellenfél legyőzése oly sok áldozatot követelt, gondosan elfelejtve saját felelősségüket a háború kitöréséért.

A csatát, a háborút mindenki meg akarja nyerni, és ennek érdekében mindent bevetnek, ami van. Az első világháború végén bevetették a mustárgázt, ami manapság „tömegpusztító fegyvernek” minősül, és mint ilyen ejnye-bejnye. Az első világháború után senkinek se jutott eszébe, hogy aki legyártotta a gázt, elrendelte a bevetését, az háborús bűnös lenne, és ezért el kell ítélni. Ugyanis nem létezett „háborús bűntény”. Nürnberg óta létezik, és definiálva is van, természetesen úgy, hogy visszamenőlegesen (ami önmagában nonszensz) alkalmazni lehessen a III. Birodalom vezetőire. Például a civil lakosság szándékos legyilkolása, és akkor mindenki az elhurcolt zsidókra gondolt, aminek semmi köze nem volt a háborúhoz, de valóban gaztett volt, viszont sose volt szokás beavatkozni más ország belügyeibe…. Bár kérdés és jogi talány, hogy a Magyarországon összeszedett és kihurcolt zsidók ügye mennyiben német belügy? Az viszont egyértelmű, hogy Drezda agyonbombázása, közvetlenül a háború befejezése előtt, hadászatilag teljesen felesleges volt, és kifejezetten a civil lakosság ellen irányult, csak úgy, mint a ledobott két atombomba. Ennek ellenére Nürnbergben egyetlen angol vagy amerikai katonai vezető, vagy politikus ellen se emeltek vádat. És amit most folytat Amerika Irakban és Afganisztánban, na meg Pakisztán törzsi területein? Vagy amit Izrael csinált Gázában? – Operation CastLead (מבצע עופרת יצוקה‎)? Ezek milyen kategóriába tartoznak? Terrorelhárítás? És ezt a maszlagot kötelező megzabálni?

Jogi alapon levezetve Izrael Cast Lead hadművelete egyértelműen háborús bűntett, sokkal inkább, mint a német gaztettek, mert még Izrael saját statisztikája szerint is a palesztin halottaknak mindössze egy negyede volt katona, három negyede civil volt, és ugye a hadművelet idején már létezett a háborús bűntett fogalom. Ezzel szemben a német kegyetlenkedések idején a civil lakosságot védő „háborús bűntény” nem létezett.  

Micsoda arrogancia, hatvan éve feltételezetten elkövetett gaztettet elévülhetetlen háborús bűntettnek nevezni, miközben a vádlók maguk követnek el bizonyított háborús bűnöket a jelenben! És micsoda arrogancia egy bírói testületet, egy jeles kultúrállam legfelső bíróságát kritizálni azoknak, akik nem hezitálnak bármely baráti, sőt szövetséges ország útlevelét hamisítani, és azokat gyilkosságokra felhasználni. Az ember elgondolkodik, vajon miből gondolják, hogy nekik miden olyat szabad elkövetni, amit mások esetében elévületlen bűnként tűntetnek fel? És az ember azon is elgondolkodik, hogy ezt az aszimmetrikus joggyakorlatot miért tartja az összes nyugati ország, valamennyi újságírója elfogadhatónak, sőt normálisnak és követendőnek? Én legalább is elgondolkoztam rajta.     

(819) Egy lokális atomháború hatásai

Tibor bá’ online

 

Ahogy a csehovi illúzió szerint az első felvonás színfalán lógó puska a harmadik felvonás végén elsül, ugyanúgy feltételezhetjük, hogy a németek által Izrael részére gyártott tengeralattjárókra telepített, nukleáris robbanófejekkel ellátott rakéták is ki lesznek lőve, valamelyik felvonás végén. Komikus, hogy az iráni atombombától rettegő Izrael a 200+ nukleáris robbanófejének célba juttatását már nem bízza az elhárítható vadászbombázókra, sokkal biztonságosabb azokat kilőni a Perzsa öbölből. Mert ha nem akarná kilőni őket, akkor meg se rendeli azokat a tengeralattjárókat. Tehát….

Tételezzünk fel egy helyi nukleáris háborút Izrael és Irán között, ami – természetéből kifolyólag – kissé „kiszélesedhet”. Valamint tételezzük fel, hogy „mindössze” 100 db Hirosima méretű atomtöltetet robbantanak fel. Különben ez egy nagyságrendekkel alulbecsült feltételezés, mert manapság a 20 kilótonnás fejek vicc számban mennek, és nem igazán biztos, hogy 100-nál megállnak. Ez természetesen nem jelentené a III. világháborút, mindössze egy kisebb lokális összecsapást, ezért elképzelhető, hogy „csak” 15 kilótonnás (taktikai) bombákat alkalmaznak. A nagy kérdés az, mi lenne ennek a hatása az egész Földre, illetve az emberiségre nézve?

Nos, a Londonban megtartották a Royal Society of Medicine időszakos konferenciáját Dr. Ira Helfand amerikai traumatológus szakértő előadásából kiderült egy és más, aminek a csattanója 1 milliárd ember éhhalála, plusz néhányszáz millió bizonyosra vehető halála, elsősorban betegségekből és a szűkössé vált élelmiszerekért kialakult harcok miatt. Ugyanis a helyi jellegű összecsapás hatása kiterjedne az egész Földre. Helfand kihangsúlyozta, hogy ez nem rémhírterjesztés, hanem pontos felméréseken alapuló tény. Korábban napvilágot látott tanulmányok szerint egy ilyen „konfliktus” 100 millió tonna fekete kormot lőne fel az atmoszférába, ami évekre visszavetné a Föld átlaghőmérsékletét 1,25 °C-al, vagyis a gabonatermelésre rendelkezésre álló időt 10-20 nappal megrövidítené. Tegyük ehhez hozzá, hogy jelenleg a Föld élelmiszer tartalék 49 napra elegendő, ami az utolsó 50 év minimuma. Ez a tartalék pedig nem lenne elegendő a vészhelyzet áthidalására. Következésképpen a világban beindulna az élelmiszer felhalmozás a vele járó fegyveres konfliktusok kialakulásával.

Az élelmiszer termesztés nagyfokú visszaesése már csak azért is elhihető, mert volt már rá példa. 1815-ben az indonéziai Rambora vulkán kitörése miatt 1816 volt a „nyár nélküli év”, ami az egész világra éhínséget hozott. Dr. Helfand rámutatott arra, hogy az éhezés magával hozná a kolera, tífusz és egyéb betegségek járványát is.

A konferencián Brian Toon amerikai atmoszférakutató (University of Colorado) által feltárt másik tanulmány szerint 100 darab 15 kilótonnás atombomba felrobbantása a Föld ózonrétegének 30-40 százalékos csökkenését vonná maga után, ami számtalan gazdanövény kipusztulásához vezetne. Dr Toon szerint ez egy teljesen új aspektus, amire még senki sem gondolt. Véleménye szerint ez a tényező is tömeges éhezéshez vezetne.

Nukleáris szakértők ezeket a kutatási eredményeket nem kérdőjelezik meg, de rámutatnak a nagyméretű bizonytalanságra. Mindenesetre az biztos, hogy a lokálisan megvívott nukleáris háborúból származó radioaktív hamu, sokkal károsabb lenne a konfliktusból kimaradt országok részére, mint amire a politikusok számítanak, állítja John Pike a www.globalsecurity.org igazgatója.

„Lokális eseményeknek globális következményei lesznek”, figyelmeztet Dan Plesch (University of London). Tudomásul kell vennünk, hogy egy lokális nukleáris konfliktus okozta veszélynek, az egész emberiség ki van téve. „Többségében nem vagyunk tudatában annak, hogy mindannyiunk sorsát helyettünk dönthetik el Jeruzsálemben, esetleg New Delhiben, Washingtonban vagy Moszkvában. És akkor hol van még a görög válság, vagy Orbán szabadságharca.

(809) A cigánykérdés margójára

Tibor bá’ online

 

Elöljáróban: véleménynyilvánítás, kiértékelés helyett kizárólag adatokat fogok közölni.

Puporka Lajos és Zádori Zsolt tanulmányát (A magyarországi romák egészségi állapota) a Roma Sajtóközpont 1998-ban kiadta, közel másfél évtizede. Az adatokat és megállapításokat innen vettem át. Ezek szerint: „A romák körében igen elterjedtek a szenvedélybetegségek: az alkoholizmus, a dohányzás és a drogfogyasztás.” Ennek természetesen nem csak egészségügyi kihatásai vannak (a magyar cigányság várható átlagos életkora 15 évvel kevesebb, mint a magyar lakosságé), hanem viselkedés kulturális hatásai is (hogy finoman fejezzem ki magam).

Mivel a tanulmány „cigány életvitelű” csoportról beszél, feltételezhető, hogy nem a cigány származásról van szó, hanem a „cigány szubkultúráról”.

1994. január 1-jén Magyarországon 433 814 fő volt cigány életvitelű. Az 1971-es vizsgálat közel 320 ezer fős eredményét figyelembe véve, bő 20 év alatt, több mint 44%-os növekedést jelent, szemben az összlakosságnak a vizsgált időszakon belüli 1-2 ezrelékes fogyásával. 1971-ben a roma népesség az ország lakosságának 3%-át tette ki, jelenleg 4,4%-át. Ez 18 évvel ezelőtt volt. Ha ezt az értéket interpoláljuk, akkor mára a lakosság 5,36 %-át teszik ki. Minden huszadik magyar valójában cigány életvitelű. A szerzők azonban mára 700.000 cigány életvitelű fővel számolnak, ami a lakosság 7 százalékát, vagyis minden tizennegyedik embert jelenti.

Személyes találkozás a cigány életvitellel: Negyven éve vagyok borosjenői illetékességű. Ennyi idő alatt összesen háromszor szedtek rá. Egyszer kútásás ügyben, egyszer árokásás, egyszer pedig tűzifavétel ügyben. Mindhárom alkalommal a cigány életvitelnek voltam az áldozata. Ha azt vesszük, hogy minden huszadik magyar cigány életvitelű, akkor annak az esélye, hogy egy-egy alkalommal cigány életvitelű fog becsapni 1/20. Hogy ez egymást követve háromszor következzen be, annak a matematikai esélye (1/20)^3, azaz 1/8000. Más szavakkal, 8000 ember közül csak egy lehet ilyen peches. Ez pont én voltam. Személy szerint én azt gondolom, hogy a cigány életvitelű személyek sokkal nagyobb gyakorisággal csapják be a magyar társadalom tagjait, mint a nem cigány életvitelűek. Mivel ez az élettapasztalat igen erős, a magam részéről még minimális bizalmam sincs a cigány életvitelűekkel szemben. Én azonban csak egy ember vagyok. A Cozma ügy kapcsán az egyik társunknak (nevét visszatartotta) eszébe jutott saját élménye, amit a következőképpen írt le.

Kellemetlen dolog arra ébredni, hogy jé, hát engem megkéseltek. Mert azt ugyan tudtam, hogy az éjszaka leütöttek és kiraboltak, de azt nem vettem észre, hogy ezek után még hasba is szúrtak. Elég sokat ittam egy (belvárosi) kocsmában, és ezt kihasználva egy cigánycsávó úgy csinált, mintha haverkodna velem, majd elment, én leültem egy asztalhoz, a barátommal beszélgettem, amikor egyszer csak a földön találtam magam, és dőlt az orromból a vér. Mint kiderült oldalról teljes erőből, ököllel megütött, egy szó nélkül. Előtte azonban gondosan kizsebelt. Senki nem sietett a védelmemre, én pedig, miután rájöttem mi történt, felkeltem és kimentem a mosdóba, rendbe szedni magamat. Visszatérve láttam, hogy az alak még mindig a kocsmában volt. Érthetően felháborodva ekkor megkérdeztem, hogy ezt miért kellett? Ő viszont tovább erősködött,  hogy „gyere, játsszuk le”, stb. A barátom látta, hogy kés van nála ezért próbált engem lefogni, hogy ne ugorjak neki. Miközben a cigánygyerek igyekezett engem megszúrni, és mint később kiderült sikerült is neki. Mivel fájt az orrom, a szúrást észre sem vettem. A cigány elsétált, én kihívtam a rendőröket, (más nem merte megtenni!), akik meglehetősen lekezelően bántak velem, igaz nem lehettem túl szimpatikus látvány. Ezek után még két órán át iszogattam a kocsmában és csak hajnalban mentem haza taxival. Délután háromkor ébredtem fel, dagadt orral, vért köpve, és véres trikóban. Beletöröltem volna az orromat? Aztán láttam, hogy egészen más helyzet. Azért nyugodt voltam, mert nem fájt, nem voltam túl rosszul, és gondoltam, ha súlyos lenne, már rég elvéreztem volna. Kocsiba ültem, és elmentem a János Kórházba. Ott röpke két óra várakozás után megvizsgáltak, és újabb pár óra múlva megműtöttek, mert meg kellett nézni, hogy mennyire mély a szúrás, meg kitisztítani a sebet, nehogy elfertőződjön. Az orvos szerint óriási szerencsém volt, alig kerülte el a kés a lépemet, ha az megsérül garantáltan elvéreztem volna. (A kés nem volt nagy, de a markolata nyomot hagyott az oldalamon, vagyis nem csak megkarcolni akart ez a beteg állat. És ezt volt a legnehezebb feldolgozni lelkileg. Meg akart ölni? Miért? Ilyen van?)

A János Kórház sebészeti osztályán van egy huszonhat ágyas kórterem, ahol elképesztő állapotok uralkodnak. A betegek nagy része nem tud kimenni wc-re, sokan nem csak fizikailag, de mentálisan is leépültek, éjszaka a szenvedés különböző hangjai hallhatók, és bizony gyakori vendég a halál. Az iszonyú állapotok ellenére az ápolók nagyon rendesek, a sebészek viszont lekezelően bánnak az emberrel. Megfigyeltem, hogy kerülik a beszélgetést, ha elkezdtem mondani valamit, rögtön a szavamba vágtak, kényszeredetten adtak némi tájékoztatást a kezelésemről, de annyira szűkösen, hogy amikor kiengedtek találkoznom kellett egy sebész ismerőssel, hogy ugyan mondja már el mi a tényállás. Persze a jattot elfogadják.

Tanulság? Nem kerülj áldozat szerepbe, ne fordíts hátat cigánynak, és ne tűrd el, ha lekezelően bánnak veled. Persze szar dolgok mindenkivel történnek olykor. Az ágyszomszédom egy tolószékes, beteges fiatalember volt, aki a vakbelének a perforációját igyekezett túlélni éppen. Ő egész életében a kiszolgáltatottságot tapasztalta, mégis meg tudta őrizni a jó kedélyét, ami valahol logikus, mert, ha elveszítené az életkedvét, akkor valószínűleg rövid időn belül meghalna. Mégis számomra ő volt a hős, és nem a szararcú orvosok.

Még ma sem tudok indulat nélkül beszélni az esetről, bár az pár héttel a Cozma-ügy előtt történt, és azok után már tudom, hogy szerencsém volt, hogy egyáltalán beszélhetek róla. A támadómat nem kapták el, pedig kamera is volt a kocsmában. Az eljárást (ami ismeretlen tettes ellen, garázdaság miatt indult!) lezárták.

A Cosma ügy cigány életvitelű gyilkosa 6 évet kapott. Ennyit ér az emberélet Magyarországon. Orbán kevés dolgot ígért, de a rendteremtés szerepelt az ígéretek között. Eddig még nem váltotta be. Kriminológusok szerint a büntetésnek nem megtorló szerepe van, hanem elriasztó. Nem hiszem, hogy 6 évnek (mínusz harmadolás, vagyis 4 év) olyan nagy elrettentő hatása lenne.  

(803) Gelei Imre vendégposztja

Hidegfüstölés

 

Elöljáróban elmondom, hogy nem vagyok sem húsipari szakember, sem vegyész, de szerintem nem is ez a lényeg, hiszen (általában) senkit nem érdekelnek a füstölőben végbemenő vegyi folyamatok, viszont annál inkább a végtermék minősége, íze, eltarthatósága. Az ismereteimet a sokéves tapasztalataimra, és az interneten szerzett külföldi módszerekből merítve, illetve ezekre alapozva írom le. Természetesen csak összefoglaló szinten, az alapokat. Amennyiben valamely témára nagyobb érdeklődés van, a tudásomhoz mérten szívesen állok rendelkezésre itt a blogban.
Először is három féle füstölési eljárás van:

- Hidegfüstölés,  10-25C közötti hőmérsékleten. Itt nyers marad az étel. Így  készülnek a szárazkolbászok, szalámik, sajtok, egyes nyers sonkaféleségek, szalonnák  és a boltokban kapható füstölt húsok zöme.

- Melegfüstölés,  30-50C közötti hőmérsékleten.  Ezt házias jellegű ételeknél nem szokták nálunk használni, de ezzel készülnek a lecsókolbászok, császárszalonna, egyes virslifélék stb.
-Forrófüstölés,  50-110C közötti hőmérsékleten. Itt már megfő (sül) az étel. Így készülnek az igazi finomságok, pld. füstölt hal, füstölt pulykacomb (fóliás), a húsvéti sonkák zöme, de Amerikában pld. nagyon nagy hagyománya van az ún. Barbecue (grill) sütésnek, melyet gyakran ötvöznek a forrófüstöléssel. Így készül pld a forrón füstölt csirkecomb, mely igazi ínyencség, majd a későbbiekben visszatérünk rá….. A füstöléssel oly módon gátoljuk meg a baktériumok szaporodását, hogy eközben a hús ízletesebbé válik, és nem veszít a tápértékéből sem. S nem elhanyagolható szempont, hogy ezáltal a húsfélék tetszetősebb színt kapnak (pld. füstölt sonka.) Előkészítés: A füstölendő húsokat, kolbászokat sózással készítjük elő. Míg a kolbászokba, szalámikba egyszerűen belekeverjük a sót, addig a húsokat, szalonnákat pácoljuk. Ez lehet szárazpácolás, ahol a sót és a fűszereket egyszerűen rádörzsöljük a húsra, és így tesszük hűvös helyre, ahol levet enged. Nedves pácolással, ahol a sót és a fűszereket vízben feloldjuk, és ebbe a páclébe helyezzük a füstölnivalót. A recepteknél visszatérek rá……
A füstölő: A legjobb a Tibor bá’ féle, épített tégla füstölő, mert nem tűzveszélyes, nem korrodál, mint a fémek, és mivel jobb a hőszigetelése is egyaránt alkalmas hideg, illetve forrófüstölésre is. Ha én építeném, egy 70 X 70 cm-es belsőméretűre tervezném (Tibor bá’ füstölője 52 x 72 cm) ”. Alul egy kis nyílás, ahol van a tűztér. felette 40 cm-re egy fémlap (tűzfogó) mely nem ér ki a széléig,  a lángot nem, csak a füstöt engedi feljebb. Erre lehet helyezni pld egy lábast, amiben vizet teszünk, hogy a lecsöpögő zsírt felfogja, és forrófüstölésnél a párát biztosítsa.  Később visszatérünk még rá… Felette 40 cm-re egy krómozott rostély pld. a sajtokhoz vagy  a forrón füstölt húsokhoz, és felette kb. 60 cm-re rudazat tartó, melyben cserélhetően lehetne fém illetve farudakat (pld. új seprőnyél) helyezni attól függően hogy hideg vagy melegfüstölést végzünk. És végül legfelül egy kis kémény egy elzáró zsilippel, mellyel lehet szabályozni a kiáramló füst mennyiségét, mert  ha nagy szélben füstölünk, az rögtön kikapja a füstöt a füstölőből. Egy hőmérőt mindenképp célszerű a felső 2/3 részen beépíteni, mert nagyon fontos a pontos hőmérsékletek betartása. Szerelvényáruházakban kapható olcsó ún. kazánhőmérő (mutatós) 0 -120 °C fokig mér, tökéletesen megfelel. Ezen kívül hideg füstöléshez lehet használni pld egy nagyobb tiszta fémhordót, kimustrált hűtőt, de még faszekrényt is, ha a tüzet a hideg füsthöz nem közvetlenül benne gyújtjuk, csak belevezetjük. Ehhez készíthetünk hidegfüst-generátort  (ha érdekel valakit, a hozzászólásoknál kitérhetünk rá), illetve egy kisebb (pld Jancsikályha) tűzhelyből a füstöt hosszabb csővel belevezetve.
Füstölési anyagok: Sajnos nálunk még nem kapható, vagy csak elvétve ún. füstölési pellet, megy nagyon tiszta, kemény fából préselt forgács-granulátum. Külföldön még különböző fafajták, illetve ezek keverékeit is kínálják, attól függően, hogy mit szeretnénk füstölni. Én egy helybeli asztalostól szoktam kapni tölgy, illetve bükkfa forgácsot, fűrészport.  Ezek keveréke a legjobb.  Azonban vigyázni kell, hogy az ne tartalmazzon sem fenyőforgácsot, sem ragasztót, mert manapság nagy előszeretettel használják a PVA ragasztókat az asztalosok, és utána gyalulnak. A motoros láncfűrész porát sem ajánlom, mert az meg „lánckenő” olajt tartalmaz. Ezeken kívül még nagyon jók  a gyümölcsfa forgácsok, pld alma, szilva.  Én a tüzet mindig ezek gallyaiból rakom, egy lapát-szerű nyeles fémdobozkában,  és mikor már csak „sínylődik”, akkor teszem rá a forgácsot, amivel lefojtom, hogy csak szépen izzon, ne kapjon lángra, és így dugom be a füstölőbe. A forrófüstölésnél viszont hagyjuk folyamatosan „sínylődni” a lángot, és csak időnként fojtjuk le, a hőmérséklet
folyamatos ellenőrzésével.Hidegfüstölési receptek: A házikolbász készítéséhez optimális a 10 kg friss, jó zsíros hús, lehetőleg nagylyukú darálóval ledarálva. (Ideális esetben legalább 30% zsírt kell, hogy tartalmazzon, mert különben a kolbász nagyon száraz lesz!).  Ha nem zsíros a hús, akkor 7 kg húshoz vegyünk  3 kg nyers szalonnát, viszont a szalonnát lehetőleg nagyon finomra daráljuk le, nehogy a végeredmény „mócsingos” legyen, mint a régebbi lecsókolbászok. 12 -15 dkg fokhagyma  a hússal összedarálva (Egy öreg parasztember mondta nekem, „Amellik kóbászban nincs benne a 10 dkg fokhagyma, abbizony csak bótikóbász”. 25 dkg só (jódmentes, legjobb a durva asztali só) Nem kötelező, de én szoktam belekeverni egy kávéskanál salétromsót is, bár már manapság csak elvétve adnak ki a patikák. Ettől szebb, pirosabb lesz a hús színe, és (szerintem) markánsabb az íze, és nagyon jól véd az ételmérgezés ellen (baktériumölő). Ha nem kapunk salétromsót, akkor nagyobb hentesboltokban kaphatunk nitrites pácsót, abból tegyünk két evőkanállal 20 dkg sóhoz). Pácsót egyébként is jó tartani otthon egy igazi „ hobby smoker fun”-nak. 1 evőkanál cukor (a sóhoz keverve). A sót, pácsót (salétromsót), cukrot egy kisebb tálban jó alaposan keverjük el!! Vigyázat! A salétromsó, illetve a pácsó töményen mérgező, tehát jól el kell oszlatni a sóban illetve majd a húsban! 15 dk pirospaprika (én a kalocsai rózsa, illetve az édesnemest favorizálom,  (bocsánat a szegediektől), 5 dkg csípős paprika (ettől lesz pikáns a kolbász), 5 dkg lehetőleg frissen őrölt bors (ha nincs borsőrlőnk, lehet elektromos kávédarálóban is, de megteszi  a bolti őrölt is),
1 evőkanál köménymag (én az egész köményt használom, aki finnyásabb tehet őröltet is vagy el is hagyhatja. Ez a kis mennyiség elvész a 10 kiló húsban), 1 evőkanál majoranna (teltebbé, markánsabbá teszi a kolbász ízét, nem lehet kiérezni belőle, de el is hagyható). Van, aki tesz még szerecsendiót is bele, de szerintem ez nem a magyar kolbászba való. A fűszereket is össze lehet keverni egy tálban, az egyenletesebb elosztás végett. 20 m bél (kb. 15 m elég lesz, de sajnos sok a „selejt” benne). A húst egy nagyobb tálban (vájling) keverjük össze a sóval és a fűszerekkel, és jól gyúrjuk át. Hagyjuk állni pár órát, majd gyúrjuk jól át ismét, és már tölthetjük be a bélbe. Jó tömören töltsük! Mi tűvel folyamatosan szoktuk szurkálni közben a belet kb 10 cm-enként. Én 90 cm-esekre szoktam a belet elvagdosni, és mikor betöltök egy szálat, a közepénél egyszerűen összenyomva elcsavarom, így guszta egyforma párokat kapok. A végeit szabadon hagyom egy kis lecsüngő béllel.
Ezután szellős helyen 5-15 °C helyen levő rúdra felaggatom szikkadni. Én a sufnimban a plafonra tipliztem fel két lelógó vastagabb (4 mm-es) horganyzott huzalt, és ezek tartják alul egy új gereblye-nyelet vízszintesen. Így az egerek nem férnek a kolbászhoz, illetve a sonkához. Tehát egy éjszaka szikkasztás után mehet a füstre. Kora reggel beaggatom őket a füstölőbe, és először kint egy lapátkán tüzet gyújtok. Mikor már csak sínylődik a láng szépen beteszem a füstölőbe, kicsit „meglángolom” hogy jól leszáradjon a bél. Mikor a hőmérséklet eléri a 30-35°C-t akkor szórom rá a forgácsot, és szépen odafigyelve egész nap táplálom a parazsat, hogy folyamatosan füstöljön. Tartom a 20 fokot. Általában egy napos füstölés elég szokott lenni, estére eléri a kolbász  azt a kívánatos szép pirosas-barnás színt, ami jelzi hogy kész a füstölés. Ha nem, másnap lehet folytatni, de vigyázzunk, mert a házilag füstölt
kolbásznak jóval intenzívebb füstíze van mint a boltinak. Aki nincs hozzászokva, az meg is lepődik eleinte. Tehát lehetőleg ne füstöljük túl! Ahogy a köznyelv is mondja, (hidegen)füstölt ételeket csak az „R”betűs hónapokban készítünk! Én inkább csak a novembertől februárig terjedő időszakra szűkíteném, (0-15 °C külső hőmérséklet) mert füstölés után még pár hónapig érik és áll kint a kolbász (illetve míg el nem fogy!).

A későbbiekben Imre be fog minket bevezetni a melegfüstölés titkaiba, valamint a sonka és egyéb húsok füstölésébe is.

(858) Körülmetélés (circumcisio)

Tibor bá’ online

 

Mint köztudott Németországban hetek óta folyik a polémia a körülmetélés körül, azt követve, hogy egy kölni regionális bíróság betiltotta a gyakorlását. Ezzel a tiltással nem is lenne semmi baj (én kifejezetten helyeslem) ha az országban nem élnének muszlimok és zsidók egyaránt. Persze, ha nem élnének, akkor ilyen ítéletet nem kellett volna hozni. Ráadásul az a furcsa helyzet állt elő, hogy 60 év óta ez az első téma, amiben a zsidók és arabok egyetértenek, sőt, szövetkeznek egymással, ellene. Nem is foglalkoztatna engem a téma, ha nem jöttek volna elő érdekes vélemények is a különböző sajtóorgánumokban. Valaki például előállt azzal az állítással, hogy a megcsonkított férfiak számára a közösülés fájdalmas, de legalább is kényelmetlen, az orgazmusa pedig komplikált (amiről nem tudom mit jelent). Tekintve, hogy az én fitymám a helyén van, és nagy valószínűséggel ott is marad, személyes tapasztalattal nem rendelkezem, másokéra vagyok utalva. De kiére? Mert ezt az állítást néhány fitymátlan cáfolta, mégpedig olyan fitymájától megfosztott férfi, akinél a műtétet felnőttkorban végezték el, és így – elvileg – van összehasonlítási alapja. Na, ja, de mi van, ha csak a szőlő savanyú? Mivel elvesztett fitymát nem lehet pótolni, okosabb, ha belenyugszik az ember, és veri a mellét, hogy hühűűűű.  

Minden esetre a vita érzelmi magasságokba szállt, amire a világ az utóbbi időben egyre fogékonyabb. Például annak ellenére, hogy az evolúció az előbőrt eddig még nem találta feleslegesnek, egyesek állítják, hogy az eltávolítása egészségügyi előnyökkel jár, nyilván olyan előnyökkel, amiről az evolúció eddig még nem értesült. Ezt az előnyt azonban az orvosok tucatjai cáfolják, sőt rámutatnak arra, hogy – igaz ritka esetben – de elfogadhatatlan következményei is lehetnek. Ezt látszik alátámasztani Dr. Maximilian Stehr leírása (kivonatolva):

2011 júliusában egy anya a tökéletesen egészséges, 2 éves kisfiával elment egy müncheni gyermekklinikára körülmetélés végett, vallási okokból kifolyólag. Még a műtét el se kezdődött valami nem volt rendben az altatással. Az aneszteziológus rémülten észlelte, hogy a kisfiú vérében egyre kevesebb az oxigén, aminek következtében leállt a szíve, a sebészek sürgősen hívták a gyerek specialistát, aki 10 perccel később a kisfiú szívét újraindította, mit tudjuk, túlkésőn. Az agy maximum 5 percet bír ki oxigén nélkül, ezt követve beindul a károsodás. A kisfiút az intenzív osztályra vitték át. Ma már nincs veszélyben az élete, csak éppen örökös komában marad. Ez az eset minden orvost és minden szülőt megdöbbent. A gyermek boldogan mászott ki ágyából azon a napon, amikor elvitték a gyermekklinikára, ahol alávetették egy teljesen felesleges műtét miatt – ezek szerint – egy teljesen felesleges altatásnak. Néhány órával később magatehetetlenül feküdt az intenzív osztályon, egy életre szóló fogyatékossággal. Az orvosoknak abszolút világossá kell tenni mindenki számára, hogy bármily kicsiny is legyen az esély, minden műtét, minden altatás bizonyos kockázattal jár, amit csak konkrét gyógyulás reményében szabad felvállalni. Ebből az elvből kiindulva a Müncheni Egyetemi Kórház már 2001-ben beszüntetett minden olyan körülmetélést, amit egészségügyi megfontolás nem tett szükségessé (fitymaszűkület), ami különben összhangban van a Hippokratészi esküvel.

 

Az már csak hab a tortán, hogy a kollektív orvosi vélemény lesújtó: Születés után a fiúcsecsemő fitymája védi a makkot és megakadályozza, hogy a húgycső vége feldörzsölődjön és/vagy kiszáradjon. Körülmetélés után a makkon lévő bőr megvastagszik és megkeményedik, ami a húgycsőnyílás parciális elzáródását eredményezheti, ami az esetek 30 százalékánál be is következik. Mivel ez a húgyhólyag teljes kiürülését akadályozhatja, a körbemetélést gyakran további műtétek követik, hogy a vizelet normális módon távozhasson. – Ezen túlmenően nem igaz, hogy az előbőrnek nincs szexuális szerepe, ugyanis az újhegyekhez hasonlóan érzékelő idegvégződésekkel van tele. Vagyis az előbőr erogén zónának tekinthető. Ráadásuk olyan házaspárok szerint, ahol a férj körülmetélt, olyan jelentések érkeznek, ami szerint a férfi szekréciója csökkent, ami durva súrlódást, fájdalmat okozhat. Ebből az következik, hogy igenis kijelenthető a férfiak körülmetélése negatívan hat ki a szexuális életükre. Erre azonban nem most jöttek rá a polémia alkalmából, ezeket a tényeket már évtizedek óta ismeri a szakma. Hogy eddig nem kapott publicitást, annak érthető okai vannak.

Beszélni kell még a műtét közvetlen következményeiről is. A statisztikák szerint az esetek két százalékánál poszt-operatív komplikáció lép fel felnőtt korban, de csecsemők esetében ez 11 százalék, vagyis minden kilencedik csecsemőnél. „Komplikáció” alatt másodlagos vérzést vagy fertőzést kell érteni. Ritkább esetben előfordul a makk vagy a húgycsőnyílás megsértése, ami akár csonkolást is szükségessé tehet, és mindez a gyermek részére fájdalmat és traumát jelent.

Ez azonban csak a dolog egészségügyi része, de van még itt némi morális dilemma is. Dilemma – már ha a szülők vallásosak. A dilemma abból fakad, hogy az eljárás irreverzibilis. Míg egy felrepedt szűzhártyát össze lehet varrni, az elvesztett előbőrt nem lehet visszavarrni. Levágás után a tulajdonos mindörökre elveszíti. Na igen, a tulajdonos. Mert bizony az a fityma nem az édesanya és az édesapa tulajdona, hanem a fiúgyereké. Nem is kérdés, hogy van-e joguk hozzá, hogy elvegyék, mert természetesen nincs. Tekintettel arra, hogy a fitymát bármikor le lehet vágni, de visszaragasztani lehetetlen, az lenne a tisztességes megoldás, ha maga a fiúgyerek dönthetné el, mi legyen vele, mondjuk a tizennyolcadik születésnapján. A kedves mama nevelése nyomán afelől semmi kétségem sincs, hogy a muszlim és zsidó fiúk nagykorúságuk elnyerése után tömegesen fogják kérni a műtét elvégzését, de legalább az emberi önrendelkezési jog be lenne tartva.   

Húsz ok Irán meg nem támadására

|

Nemrégiben több hírben is részletezték az iráni nukleáris képességekről és célokról alkotott eltérő amerikai és izraeli értékeléseket. Bár úgy tűnhet, hogy az USA nem osztja azt a látszólagos izraeli vágyat, hogy katonailag beavatkozzon Irán ellen, ugyanakkor Obama elnök mindent megtett, hogy megakadályozza az irániakat egy nukleáris fegyver kifejlesztésében. Irán elleni erőfeszítései felülmúlták elődeiét is, és kétség nem fér ahhoz, hogy az ő irányítása nyomán érte Iránt a legtöbb kár. Obama elnök Irán ellen példa nélküli, drákói szankciók bevezetésére mozgósította a világot. Már hatalomrajutásának első hónapjaiban titokban utasította a folyamatosan alkalmazott kiberfegyverkezés kiterjesztését Irán ellen, és közben gyakran fenyegetőzött katonai erő bevetésével is.

Bár úgy gondolom, hogy bármely ország számára idiotizmus volna háborúzni Iránnal, nem zárható ki a lehetősége. Álljon itt 20 ok arra, hogy miért is rossz ötlet egy katonai támadás Irán ellen.:

Először is, Irán a muzulmán világ vezető országa lett a nukleáris leszerelés hirdetésében, és vallásilag elkötelezte magát a tömegpusztító fegyverek ellen. Az Iráni Lefgelsőbb Vezető egy Vallási Dekrétumot avagy Fatvát bocsátott ki, ami megtiltja bárminemű tömegpusztító fegyverek termelését és felhalmozását.

Másodszor: a NAÜ az elmúlt évtized során több mint 4000 vizsgálati órát követően, gyakran és folyamatosan hangoztatta, hogy nincs bizonyíték az elterelésre vagy nukleáris fegyver építésére utaló tevékenységre az iráni nukleáris tevékenységek közt.

Harmadszor: Az USA Nemzeti Hírszerzési Becslése (U.S. NIE) fenntartotta azt az álláspontot, hogy Iránnak nincsenek nukleáris fegyverei, és nem hozott olyan döntést, hogy építsen, nincs a nukleáris fegyver birtokába jutás kapujában. A nemzetközi közösség szintén elfogadta ezt a következtetést.

Negyedszer: Ha az USA megtámadná Iránt, akkor ez visszájára fordítaná a nukleáris felfegyverkezés elleni erőfeszítéseket, és meggyengítené az Atomsorompó Egyezményt (Non-Proliferation Treaty). Mivel az Egyesült Államok ennek az egyezmények tagja, több mint 5000 nukleáris robbanófejjel, a nukleáris fenyegetés ürügyét használva egy nem atomhatalom állam ellen, mint például Irán, rendkívül meggyengítené a hitelességét az Atomsorompó Egyezmények.

Ötödször: Amennyiben Izrael egyoldalúan lépne támadásba, úgy az Atomsorompó Egyezményt illetően még katasztrofálisabbak volnának az eredmények, mivel Izrael nem tagja az egyezmények, és így egy atomhatalom támadna meg egy nem atomhatalom egyezmény tagot. Ennek eredményeként az izraeli támadás az egyezményt irrelevánssá tenné, és a nukleáris felfegyverzés elleni erőfeszítések hitelessége szertefoszlana.

Hatodszor: egy támadás feltehetően nem semmisítené meg teljesen az iráni atomprogramot, és nagyobb késedelmet sem szenvedne miatta.

Hetedszer: Irán kilépne az Atomsorompó Egyezményből, felfüggesztené a tárgyalást a nemzetközi tárgyalópartnerekkel, kihajítaná a felügyelőket minden nukleáris intézményéből, és álcázná nukleáris programját.

Nyolcadszor: Egy izraeli vagy amerikai csapás újabb évtizedekre oltaná ki a reményt egy Washington és Teherán közötti újbóli közeledésre.

Kilencedszer: Kétségtelen, hogy bármilyen csapás esetén az összes politikai irányzatot képviselő iráni egy emberként a zászló mögé állna, hogy megvédje a hazáját, annak egységét, identitását, jogait és hogy a biztonsági fenyegetéseknek elejét vegye.

Tizedszer: Obama elnök azon erőfeszítései, hogy javítsa a kapcsolatokat a muzulmán világgal az Egyesült Államok legfontosabb külpolitikai céljai. Ezt hangsúlyozta a 2009. június 4-i Kairói beszéde, amely egy új kezdetre hívta az USA-t és a muzulmánokat, Bármely Irán elleni csapás újraélesztené az Amerika-ellenességet az iszlám világban, sőt, a világ más pontjain is.

Tizenegyedszer: Az USA költségvetésére amúgy is nagy terhet rónak az iraki és afganisztáni háborúk. Az USA továbbra is a gazdasági összeomlás pereméről visszakapaszkodóban van, egy harmadik háború elindítása valószerűtlen.

Tizenkettedszer: A stratégiai fontosságú Hormuzi-szoroson zajló olajszállítás biztonsága veszélybe kerülne, és az olajárak 200-300 dollárig is emelkedhetnének hordónként.

Tizenharmadszor: Amerika helyzete a közel-keleten már így is több irányból pattanásig feszült. Számos „Amerika párti” arab országban, mint Egyiptom, Tunézia, Jemen, Libanon, a politikai berendezkedés távolodik az USA-tól. Egy Irán elleni támadás esetén ez felgyorsulhatna, és Teherán befolyását növelhetné a térségben.

Tizennegyedszer: Iránnak messzire ér a keze és nagy befolyása van a Közel-Keleten, amit használna is a katonai csapások esetén. Az iráni hadsereg mind saját eszközeivel, mind ezekkel az eszközökkel élne, hogy a konfliktust gyorsan elterjessze mind a régióban, mind azon túl.

Tizenötödször: Irán az iraki és afganisztáni helyzetet sokkal bonyolultabbá tenné, miközben az amerikai erők elszórtak és kivonás alatt állnak vagy arra törekednek a térségben.

Tizenhatodszor: Izrael biztonsága az USA számára alapvető fontosságú. Egy izraeli támadás súlyos következményekkel járna mindkét országra nézve: a háborúban részvétel miatti belpolitikai nyomás veszélyeztetné Jeruzsálem és Washington kapcsolatát. Ez a súrlódás akár fel is bonthatná Izrael mindkét párt általi támogatását, a belpolitikai helyzetet tovább bonyolítva, és Izrael biztonságát aláásva ezzel.

Tizenhetedszer: Izrael így is elszigetelt. Egy Irán elleni háború tovább rontana a helyzeten, még feszültebbé tenné mind azt amerikai mind az izraeli kapcsolatokat a térségben.

Tizennyolcadszor: Amennyiben Izrael mégis egyoldalú katonai lépéseket tenne, az USA-t akkor is cinkosnak tekintenék a támadásban, és erőforrásai, támaszpontjai, személyzete a térségben szintén Iráni válaszcsapások célpontjai lennének.

Tizenkilencedszer: Egy izraeli vagy amerikai támadás drámaian elmélyítené a diplomáciai szakadékot az USA és Oroszország, Kína és az el nem kötelezettek mozgalmának tagjai közt, sőt, talán az európai és regionális szövetségesek között is a széthúzást támogatná, az iraki háborúra emlékeztető módon.

Huszadszor: A diplomáciai megoldás lehetősége továbbra is adott, de a Nyugat és Izrael nagyobb fokú rugalmassága és realisztikusabb hozzáállása szükséges ehhez. Irán készen áll a nagyfokú együttműködésre, hogy egy igazságos megállapodás születhessen. Ebben a NAÜ-vel való további együttműködés, és az urán dúsítás 5%-ban maximalizálása is benne foglaltatik, hogy a továbbiakban is biztosítsák a nemzetközi közösséget arról, hogy Irán nem épít atombombát.

Cserébe Irán az Atomsorompó Egyezmény szerinti legitim urándúsítási jogainak elismerését várja, ahogyan az más tagállamoknak is kijár, valamint a szankciók fokozatos eltörlését. Ez megfelelő lenne, hogy az USA és más nagyhatalmak is kölcsönösen megaláztatástól mentes megállapodásra juthassanak, és hogy korlátozzák Izraelt és másokat a folyamat kisiklatásában.

Hossein Mousavian

Forrás: Reuters

Irán álláspontja az atomfegyverektől mentes Közel-Keletről

|

Folyamatban van a tervek szerint még 2012-ben megrendezendő, a tömegpusztító fegyverektől mentes Közel-Kelet megteremtéséről szóló térségi konferencia szervezése. Hivatalos szinten még a nyugati országok is elismerik ennek szükségességét, miközben az Izrael elleni háború valószínűsége egyre magasabb. Az érdekek egyeztetésének előrehaladtával néhány izraeli politikus és amerikai támogatóik kivételével minden érintett fél kinyilvánította együttműködő szándékát.

Figyelembe véve azt a tényt, hogy a felszínen az atomfegyver-mentes Közel-Kelet megteremtésének célját mindenki üdvözli aki a béke mellett is elkötelezett, a konferencia sikere leginkább a valós megközelítések felismerésén és az igazi kihívások megértésén múlik. A nukleáris fegyverektől mentes Közel-Kelet létrehozását előreirányozó tárgyalások szempontjából az alábbi pontok lehetnek fontosak:

A terv hatálya

1974 óta az atomfegyverektől mentes Közel-Kelet geostratégiai összefüggései drámaian megváltoztak. Abban az időszakban egy kétpólusú rendszer uralta a nemzetközi színteret, és a Közel-kelet határai egy kétpólusú globális rendszer szabályai szerint lettek meghatározva. A hidegháború végét követően több mint két évtized után a Közel-Kelet határai még mindig nyitott kérdést jelentenek. A 9/11 eseményt követően az USA és szövetségeseinek beavatkozása Afganisztánban, majd hadműveleteik kiterjesztése Pakisztánra maga után vonta azt a választ, hogy a változások után mind Afganisztánt, mind pedig Pakisztánt a Közel-Kelet részének kell tekinteni. Ez a javaslat csak egy a sok arra utaló jel közül, hogy a Közel-Kelet határait legalább a nukleáris területen újra kell rajzolni.

A célkitűzések kibővítése

Az atomfegyver-mentes övezet létrehozását a Közel-Keleten elsőként Irán vetette fel 1974-ben, amely felvetést akkor Egyiptom is támogatta. Azóta az atomfegyver-mentes övezet megvalósítására egy másfajta elgondolás jelent meg. 1995-ben egy felülvizsgálati konferencia kiterjesztette a hatáskört valamennyi tömegpusztító fegyverre, biológiai és vegyi fegyverekre. A felvetés az arab államoktól származik, melyben Egyiptom vitte a vezető szerepet. A konferencia mandátumának kiterjesztésével a biológiai- és vegyi fegyverek célba juttatására alkalmas rendszerek kérdését is napirendre vették, de az erről szóló határozatokkal a gyakorlatban az atomfegyver-mentes övezet kérdése is egyre megfoghatatlanabbá vált.

Mubarak Egyiptoma és más, a javaslatot támogató országok motivációit nem könnyű megérteni, mindenesetre Izrael volt az az állam, melynek leginkább aggódnia kellett a javaslat miatt, tekintettel saját atomfegyver arzenáljára és más tömegpusztító, főként vegyi fegyverekre - melyeknek egyébként több arab állam is birtokában volt.

Mindeközben a tömegpusztító fegyverek leszerelésére tett törekvés a nemzetközi szervezetek körében ettől függetlenül is saját útját járta. 1975-ben a biológiai fegyverek, 1997-ben a vegyi fegyverek korlátozásáról szüleletett egyezmény, ami ezen felül az atomfegyverek korlátozásáról is rendelkezett, így a nukleáris leszerelés egyre megfoghatatlanabbá vált, mivel a különböző típusú tömegpusztító fegyverekről és az alkalmas célba juttató eszközökről folytatott tárgyalások kevesebb figyelmet hagytak az atomfegyverek korlátozására. A célba juttató eszközök témájának megjelenése a konferencián végeláthatatlan vitát kezdett meg, mivel rengeteg, a létező legkülönbözőbb, tömegpusztító fegyver célba juttatására is alkalmas eszköz működik a térségben, beleértve egyszerűbb kézi fegyvereket, a legmodernebb vadászgépeket és tengeralattjárókat, melyek mind alkalmasak tömegpusztító fegyverek hordozására és célba juttatására. Ezen a ponton kezdett láthatóbbá válni, hogy a javaslatot az előterjesztők sokkal inkább bizonyos típusú rakétarendszerek ellen bevezetett korlátozások kierőszakolására, mint a tömegpusztító fegyverek visszaszorítására használnák fel. Ezek irányultsága leginkább afelé kívánt hatni, hogy aláássák Irán tömegpusztító fegyverek elleni védekezésként aktívan tartott rakétarendszereit.

Geopolitikai változások

Az Arab Tavasz kiteljesedésével a Közel-Kelet geopolitikai berendezkedése teljes egészében megváltozik. Az arab világban és annak vezetésében zajló változások Egyiptomban jelenleg is zajlanak. Az új Egyiptom pedig nem Mubarak Egyiptomához lesz hasonlatos. A korai változások első jele 2010-ben volt látható, mikor a nukleáris leszerelés konferencián Egyiptom vezető szerepet vett fel és felszólította az Egyesült Államokat, hogy ismerje el az atomfegyver-mentes Közel-Kelet szükségességét, különös tekintettel Izraelre. Ez éles ellentétben állt Egyiptom 1995-ös politikájával, mikor felszólította az arab államokat, hogy írják alá a Közel Kelet számára kívülről, Camp David módra kidolgozott "megoldásként" a szerződés kiterjesztését.

Törökország szintén arra törekszik, hogy nagyobb szerepe legyen az új Közel-Keleten. A török politika elsődleges célja most, hogy mintává váljon azon arab országok számára, melyek az Arab Tavasz kapcsán forradalmi változásokat élnek meg. A török külügyminiszter, Davutoğlu így fogalmazott: "Mi fogjuk irányítani a változások szelét. Van egy álmunk, és Törökország fogja vezetni a béke új rendjét." Törökország vezető térségi hatalommá válásának persze megvan az ára, és rengeteg kihívás áll még előttük. Az atomfegyver-mentes övezet kapcsán Törökország egyértelművé tette álláspontját azzal, hogy amerikai atomfegyvereket állomásoztat saját területén. A kérdés még égetőbbé válik az országban kibontakozó feszültséggel, ahogy az izraeli kapcsolatok is összetettebbé válnak, miután az izraeliek tüzet nyitottak egy török hajóra a Földközi-tengeren, megölve kilenc török állampolgárt. A tömegpusztító fegyverek elleni fellépés terén is nagyobb szerepvállalást várhatunk, mivel Törökország a közeljövőben egy kiterjesztett atomprogram megvalósításába kezd.

Izraeli összeütközések Iránnal

Izrael, ami nem írta alá semelyik szerződést sem, több mint 200 atomfegyverrel rendelkezik, és a nukleáris leszerelés konferenciákon folyamatosan azt az álláspontot hangoztatja, hogy a stabilitás - és így a Közel-Kelet békéje is - csak az atomfegyverek felhalmozásával érhető el. Izrael az atomprogram kapcsán a Nyugat viszonylatában a cinkosság politikáját folytatta, amit a Sámson Opció 1991-es kiszivárogtatása egészen más összefüggésekbe helyezett. (A Sámson Opcióról előkerült dokumentumok egy olyan lehetőséggel számolnak, amelyben egy vesztes háború okán Izrael fennmaradása kérdésessé válik. Egy ilyen helyzetben az izraeli haderő atomfegyvert vet be az őt fenyegető országok ellen, és minden olyan nyugati ország ellen, amely megtagadja Izraeltől a katonai segítséget - a szerk.) Az utóbbi években Izrael egyre aktívabb fedett hadviselést folytat Irán ellen, az USA Irán destabilizálására kidolgozott programjának részeként.

Izrael tovább folytathatja ezt a tevékenységet, miközben Irán urándúsítási programja és atomprogramjának más részei is a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség felügyelete alatt van.

Irán továbbra is azon az állásponton van, hogy nem tervezi atomfegyver előállítását, de joga van az atomenergia békés felhasználásához, ami kettős mérce nélkül, minden független nemzet elidegeníthetetlen joga kellene, hogy legyen. Irán urándúsítási programja jelenleg 3,5%-nál tart, illetve állítottak elő 20%-os urániumot gyógyászati célokra, miközben atomfegyver létrehozásához 95%-os dúsítás szükséges.

Ezen felül Izrael az USA nukleáris védernyője alá tartozik, így annak az esélye, hogy Irán megtámadná Izraelt, pontosan nulla. Ennek ellenére Izrael azt hangoztatja, hogy az iráni atomprogram fenyegetést jelent a puszta létezésére is, és az iráni atomprogramot próbálja folyamatos nemzetközi nyomás alatt tartani, hogy így elterelje a figyelmet a palesztinok jogainak semmibe vételéről, és saját atomfegyver arzenáljáról, ami a térségre és a Föld minden országára is veszélyt jelent.

Atomenergiát használó, atomfegyverrel nem rendelkező államok

Irán mint a nukleáris leszerelés szerződés alapítója az első ország, mely felhívást intézett az atomfegyver-mentes Közel-Kelet létrehozására és 1974 óta folyamatosan kitart emellett. Miközben az iráni atomprogram folyamatos nemzetközi nyomás alatt van tartva és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség megfigyelése alatt van, Izrael nem tagja a nukleáris leszerelés szerződésnek, és szabad kezet kap a nyugati országoktól és atomfegyvereket halmoz fel. Ez a helyzet már több közel-kelet szakértőt elgondolkodtatott, ugyanis Irán ennek ellenére nem vonja vissza kötelezettségeit a szerződés viszonyt. Miközben a felszínen nemzetközi nyomás alatt van tartva az atomprogram, a háttérben Irán folyamatos nyomásnak van kitéve az irányba, hogy lépjen ki a nukleáris leszerelés szerződésből. Irán ennek a nyomásnak régóta ellenáll és tartja magát a kötelezettségekhez, de ez a nyomás fennáll annak ellenére, hogy egy a szerződéshez tartozó országot egy a szerződésen kívüli ország tart folyamatos katonai fenyegetettség alatt. Irán ezzel az elhatározással nem csak kifejezi, hogy elkötelezett az atomfegyver-mentes Közel-Kelet létrehozása mellett, hanem tesz róla, hogy az atomenergia polgári felhasználása céljává váljon minden független országnak, amely már rendelkezik az ehhez szükséges feltételekkel.

Nukleáris leszerelés

Senki nem tagadhatja, hogy az atomfegyver-mentes Közel-Kelet létrehozásának első lépése, hogy ki kell iktatni a térségben az összes, már létező atomfegyvert. Ez pedig elsősorban Izrael lefegyverzését jelenti, mivel Izrael egyedül több mint 200 nukleáris robbanófejjel rendelkezik. Második lépésként azokat az atomfegyvereket kell eltávolítani, melyek szövetségi rendszerek keretein belül vannak telepítve a Közel-Kelet országaiban, vagy az öböl-menti államok vizein idegen haditengerészet tart készenlétben. Természetesen, ha a Közel-Keletet atomfegyvere-mentes övezetté akarjuk tenni, ehhez el kel távolítani a NATO valamennyi atomfegyverét a térségből, különös tekintettel a Törökországban készenlétben tartott atombombákra.

Másik kapcsolódó kérdés, hogy a leszerelést támogató országok a gyakorlatban mennyire akarják kiszolgáltatottá tenni magukat, más országok mennyire fogják tisztelni a szerződést aláíró államok jogait, és hogy az atomfegyver nélküli országok felé továbbra is fennáll-e fenyegetés az atomfegyvert halmozó országok részéről. Külön ki kell emelni azt a megállapítást, hogy atomfegyver-mentes övezet nem jöhet létre nagyhatalmi vákuumban, a létrehozásához mindenféleképpen a térség államainak széleskörű (katonai) összefogása szükséges.

Annak ellenére, hogy több mint húsz év eltelt a hidegháború vége óta, még mindig ugyanezt a nyelvet beszélik a nemzetközi politikában, és főképpen az atomfegyverrel rendelkező országokra igaz ez. Valamilyen rejtélyes oknál fogva az atomfegyvert birtokló országok soha nem azt cselekszik, amit prédikálnak, és ahogy nem tudják elképzelni a tömegpusztító fegyverektől mentes Közel-Keletet, nem tudják elképzelni a tömegpusztító fegyverektől mentes Európát sem. Jelenleg Európa sokkal fertőzöttebb ilyen tekintetben, és annak ellenére, hogy a történelem két legpusztítóbb háborúja az európai kontinensen zajlott - aminek ezen a téren is komoly következményei kellett volna, hogy legyen -, ez a veszély továbbra is fennáll.

Összefoglalás

Az atomfegyverektől mentes Közel-Keletet egy tömegpusztító fegyverek nélküli világ megvalósítására tett első lépésnek kell tekinteni, és mint úgy, amely országok még mindig a tömegpusztító fegyverek halmozása mellett elkötelezettek, előre meghatározott időn belül meg kellene váljanak ezektől a fegyverektől. Ennek ellenére, ha a nyugati országok annyira elkötelezettek a nukleáris leszerelés mellett, mint azt az elmúlt húsz évben tették, vagyis továbbra is erőfeszítéseket tesznek a nukleáris leszerelés meggátolására tömegpusztító fegyvereik újbóli modernizálásával majd a védtelen országok elleni bevetésével, a tömegpusztító fegyverektől mentes Közel-Kelet megvalósítására az esély minimális lesz. Ameddig izraeli atomfegyverek vannak a térségben, és Izrael nem veti alá magát a nemzetközi ellenőrzésnek és a nukleáris leszerelésnek, nehéz elképzelni bármiféle áttörést a tárgyalások során.

A pesszimista kilátások ellenére a Közel-keleten zajló geopolitikai változások Törökországot, Egyiptomot és Iránt a térség leghatalmasabb és legbefolyásosabb hatalmi központjaivá léptették elő. Ha a két ország vállalja a vezető szerepet ezen a téren, akár Irán tette, az drámaian megváltoztatná a felállást, és Izraelt közös nyomás alá helyezhetné. Izrael atomfegyver arzenálja semmi egyebet nem szolgál, minthogy biztosítsa számára az érinthetetlenséget, amit az Egyesült Államok állandó védelmező jelenléte egyébként is biztosít számára. Ha ebben az ügyben előrelépést akarunk elérni, az út Izrael lefegyverzésén keresztül vezet.

Nasszer Szagafi-Ameri

Oroszország egyre több csapatot mozgósít Irán északi határán

Viktor Ozerov, az orosz biztonsági tanács elnöke elmondta, hogy az orosz katonai parancsnokság akciótervet készített egy Irán elleni támadás esetére.

Oroszország NATO nagykövete is egy Irán elleni támadás veszélyére hívta fel a figyelmet.

„Irán a szomszédunk,” mondta Dimitrij Rogozin. „Amennyiben Irán bármilyen katonai konfliktusba keveredik, az közvetlen veszélyt jelent Oroszország biztonságára nézve.” A nyugatellenesnek számító Rogozin jelenleg Oroszország miniszterelnök helyettese és ő felel az ország védelméért.

Orosz honvédelmi források szerint az orosz hadsereg nem hiszi, hogy Izrael rendelkezik az iráni védelmi eszközök legyőzésére képes katonai eszközökkel, így amerikai részről is katonai beavatkozásra számítanak.

A mozgósítás célja valószínűleg nemcsak a térségben található orosz érdekeltségek védelmére irányul, hanem Irán számára is támogatást jelent.

Több forrás is említette, hogy egy Irán elleni támadás „beláthatatlan következményekkel” járna.

A sokak által olvasott Nezavisimaya Gazeta újságban megjelent cikk, orosz katonai forrásokat idézve állítja, hogy az Irán és Szíria körüli helyzet „arra ösztönzi Oroszországot, hogy megerősítse csapatait a Kaukázusban, a Kaszpi, a Mediterrán és a Fekete tenger térségében.”

A hivatalos szóvivői irodából újabban kiszivárgott valamint hírügynökségi hírek szerint az izraeli támadás szinte biztosra vehető idén nyárig.

Mivel egy ilyen konfliktus komolyan veszélyeztetné az orosz érdekeltségeket a térségben a támadásra való felkészülés már két évvel ezelőtt megkezdődött az örményországi Gyumri-ban található 102-es katonai bázis modernizálásával. A bázis geopolitikai szempontból rendkívül fontos helyen van.

Az orosz hadsereg szeptemberre tervezi szokásos évi hadgyakorlatát, aminek a Kavkaz 2012 nevet adták, de a források szerint az ehhez szükséges eszközök és csapatok mozgósítása már most elkezdődött az Irán elleni támadás veszélye miatt.(Pakalert Press, Idők Jelei nyomán Szent Korona Rádió)

Related Links

• Harckészültségben a kaukázusi erők - készül a háborúra Oroszország
• Kína még egy harmadik világháború árán is megvédi Iránt
• Oroszország szerint Teherán megtámadása egyenlő Moszkva megtámadásával

Az orosz hadsereg, egy esetleges Irán elleni támadásra felkészülendő, akciótervet állított fel az orosz csapatok mozgósítására az Iránnal határos Örményországban, Grúzián keresztül, állítják jól informált orosz források

Lavrov: "A Pentagon nem tudja felmérni Irán megtámadásának következményeit"

|

Az orosz külügyminiszter egy orosz napilapnak adott interjúban újból felhívta a figyelmet az iráni atomprogram elleni katonai beavatkozás katasztrofális következményeire, és figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy a beavatkozás egy újabb, a térségből kiinduló fegyverkezési versenyt indíthat el. "A CIA és az USA hivatalnokai is elismerték, hogy nincsenek információik az iráni atomprogram katonai vonatkozásairól, sem olyan döntésről, ami bizonyítaná, hogy egyáltalán lennének katonai vonatkozásai. Mindazonáltal egy Irán elleni katonai beavatkozás egyenes következménye lenne, hogy a politikai vezetés meghozza ezt a döntést, és Irán rendelkezik a kellő kapacitással ahhoz, hogy atomfegyvert állítson elő."

Lavrov kiemelte, hogy országa Iránt nem csak mint baráti államot védi, de próbálja elkerülni a Közel-Keletről kiinduló nukleáris fegyverkezési verseny beindulását. Hozzátette, hogy Izrael csak és kizárólag azáltal tudta kialakítani a térségben jelenleg uralkodó zavaros viszonyokat, hogy a Nyugat ellátta az országot atomfegyverekkel. "Ha egy valós támadás megkezdődik Irán ellen, ez a tényező lesz az, ami miatt a harmadik világ valamennyi országa felismeri, hogy csak akkor nem kell semmiféle külső kényszerítő erővel számolnia, ha atomfegyverrel rendelkezik." Ennek alátámasztására Észak-Koreát hozta fel példaként, ugyanis az ország folyamatosan fejleszti és teszteli az újabb nukleáris technológiákat, és ezt a lépését soha nem követte valós támadás az Egyesült Államok részéről. Lavrov kijelentette: a Pentagon lehet még nem ismerte fel, de épp az Irán elleni ellenséges retorika fogja rávezetni az országot az atombomba előállítására.

Molnár István 

[Törölt felhasználó] üzente 5 hónapja

Obama nem tud mit kezdeni az iráni "elektronikus függönnyel"
Nagyvilág |
Nemrég Barack Obama kifogásolta, hogy az iráni vezetés egy "elektronikus függönyt" hoz létre az ország védelmére, hogy megakadályozzák az országba a szabad információáramlást. Szabad információáramlás alatt azt kell érteni, hogy a nyugati szenny szabadon ömölhet be az országba. Pornográfia, közösségi hálón szervezett vallásellenes lázítás, és az iráni kultúra züllesztése a nyugati keverék-zenék terjesztésével.
Mivel ez elsődleges amerikai érdek, ezért Obama kijelentette, hogy az irániakat hozzá kell segíteni a szabad információáramláshoz, és ezért az USA majd tenni fog. Hogy egészen pontosan mit, azt nem tudni. Valószínűleg nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, mert ilyen se Afganisztánban, se Irakban, se Líbiában nem volt.
Azt tudni kell, hogy ez az elektronikus függöny nem csak a polgári hálózatot érinti, hanem elsősorban katonai vonatkozású. Mivel Iránnak elsősorban az Egyesült Államok - és nem a szomszédos arab államok - az elsődleges ellensége, ezért az iráni védelem rendszerszinten az amerikai haderő sajátosságai mentén van felkészítve. Kielemzik a gyengeségeket, az erősségeket, a leigázott országokban használt stratégiákat, és ezek alapján jutottak arra a következtetésre, hogy az amerikai hadműveleteket meg lehet szakítani, ha a drón csapásmérő erőt kiiktatják vagy hosszú távon ellehetetlenítik.
Bizonyára emlékeznek még arra az amerikai drónra, amelyik felett az iráni védelmi erők átvették az irányítást, és leszálltak vele az ország területén. Ha egyszer megtették, miért ne tennék meg többször? Esetleg nem kémrepülőgéppel, hanem a nukleáris létesítmények felé tartó rajjal. Még lelőni sem kell. Egy ilyen védelmi háló nagymértékben csökkenti az amerikai csapásmérő erőt anélkül, hogy iráni katonák életébe kerülne.
Az amerikai vezetés már hosszú ideje munkálkodik azon, hogy ellensúlyozza ezt a védőhálót. Nem véletlenül növekedett meg az utóbbi években az Iránnak eladott szoftverek száma. Trójai falóként vonultak be az országba a rejtve működő, külön erre a célra írt programok, hogy támadás esetén megkönnyítsék a védelmi rendszer kiiktatását. Csakhogy ezen a téren is falba ütköztek, mert az iráni vezetés több stratégiailag fontos termék vonatkozásában is betiltotta a szoftverbehozatalt a nyugati országokból. A hazai cégek nagyarányú támogatásával ellensúlyozzák az import okozta hiányokat, és az ország ezen a téren lassan önellátóvá válik. Ezzel több téren is gátat állítottak az inváziós előkészületek elé.
Az internet korlátozása ellehetetleníti a közösségi hálókon keresztüli lázítást, vagyis a nyugati titkosszolgálatok a már megszokott módszerrel nem tudják tömegbázishoz juttatni a külföldről pénzelt ellenzéket. A szoftverbehozatal korlátozása pedig végképp feladta a leckét az amerikai vezetésnek. Obama nem véletlenül mondott olyanokat, hogy "új irányelveket kell kidolgozni az amerikai cégeknek, hogy megkönnyítsék számukra Irán szoftverekkel való ellátását".
Meglehet, hogy az Irán elleni nyílt agresszió hamarosan kezdetét veszi. Azonban egyáltalán nem biztos, hogy a már megszokott módszerek az iráni viszonyok között is működni fognak, közel sem olyan egyértelmű, hogy az amerikai haderő Iránban is ki tudja majd használni "technológiai fölényét".
Fenyvesi Áron - Jövőnk.info

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 5 hónapja

A török miniszterelnök nemsokára Iránba látogat
Nagyvilág |
A török miniszterelnök jövő héten hivatalos látogatást tesz Iránban, hogy a főbb iráni tisztviselőkkel megbeszélést tartsanak. Erdogan a szöuli nukleáris biztonság csúcstalálkozót követően, március 28-án utazik az országba, ahol a kétnapos egyeztetés során Törökország és Irán közös érdekeit határozzák meg - elsősorban a térségi politika szintjén. Erdogan látogatása során egy török kulturális központot is felavat Teheránban. A térség eseményeinek szempontjából kulcsfontosságú lehet Törökország viszonyulása, így kíváncsian várjuk a találkozó eredményeit. Jelenleg a NATO mint keleti szárnyra tekint a török államra, de ha Törökország és Irán szorosabbra fűzi a fennálló kapcsolatokat, és egyértelműen meg tudják határozni a térségben a közös érdekeltségeket, az a nemzetközi politikában is közelebb viszi Törökországot a független regionális nagyhatalom szerepéhez.
Molnár István - Jövőnk.info

Iráni külügyminiszter: Izrael egy hétig sem bírna háborúzni

Irán nem ijed meg az ellene irányuló fenyegetésektől. Azt teszi, amit minden más gerinces, büszke nemzet tenne hasonló helyzetben: a fenyegetésekre hasonló hangnemben válaszol. Ali Akbar Salehi iráni külügyminiszter egy nyilatkozatában kijelentette: a cionista rezsim egyre erőteljesebb kardcsörtetése nem fedheti el azt a tényt, hogy Izrael túl kicsi egy valódi háború megvívásához.

Ali Akbar Salehi

“Még a legjelentéktelenebbnek látszó fenyegetést is komolyan vennénk, még akkor is, ha az a világ leggyengébb államából érkezne” – jelentette ki a perzsa állam külügyminisztere a dán TV2 televízió-állomásnak adott interjújában. Ugyanakkor, mint mondta, Tel Aviv harcias megnyilatkozásait mégsem tartják Teheránban valódi fenyegetésnek.

“Mi is valójában Izrael? Egy olyan kis entitás, hogy egy hétig sem bírná ki, ha kitörne egy háború” – jelentette ki magabiztosan Ali Akbar Salehi. Az iráni külügyminiszter a továbbiakban arról beszélt, hogy amennyiben Izrael valóban támadást intéz a perzsa nukleáris létesítmények ellen, Teherán erőteljes válaszcsapást fog végrehajtani.

“Ha Izrael valaha is elköveti azt a hibát, hogy bombázza az iráni atomerőműveket, azzal aláírja a saját halálos ítéletét. Ezzel ők maguk is tisztában vannak. Mi nem is tartjuk Izraelt országnak. Izrael egy entitás, az amerikai világhatalom kiterjesztése a Közel-Keleten. Vagyis az igazi veszély az USA irányából fenyeget” – közölte az iráni külügyek irányítója a TV2 dán televíziós csatornának adott nyilatkozatában.

Az iráni külügyminiszter kijelentései nyilvánvalóan részei a felek között zajló propaganda-háborúnak. Teherán egészen biztosan nem követi el azt a hibát, hogy alábecsüli ellenfelét. Mindamellett Ali Akbar Salehinek egy bizonyos szempontból mégis igaza van: Izrael egymagában – a cionista lobbi uralma alatt álló USA és más nyugati országok támogatása nélkül – önmagában képtelen lenne háborút viselni akár Iránnal, akár más muzulmán állammal.

Perge Ottó

Gazdag István: Hirosimától Iszfahánig

1945. augusztus 6-án a „Little Boy” (kisfiú) kódnévvel illetett amerikai atombomba százezer halottat követel Hirosimában (150-200 ezret, ha beleszámítjuk a sugárzás hosszú távú hatásai következtében elhunytakat is). Három nappal később a „Fat Man” (kövér ember) újabb 60 ezret Nagaszakiban, a Tokiót és más japán városokat vitrifikáló gyújtóbombázások több százezer áldozata után.

Miért? A hivatalos történetírás szerint Japán kapitulációra kényszerítéséhez, mert különben hónapokig, sőt akár évekig tartott volna, míg a japán hadvezetés bedobja a törölközőt. Az atombomba tehát csupán a „szükséges rossz” volt, amelynél sokkal rosszabb lett volna, ha Japánt hagyományos módszerekkel kellett volna meghódítani. Lényegében ezzel indokolta az amerikai kormányzat az utókor előtt az atomfegyver bevetésére vonatkozó döntését. Ahogyan hasonló esetben gyakran, a valódi ok egészen más volt. Truman tökéletesen tudta, hogy Japán már összerogyott. Egyedüli és valódi célja az volt, hogy Sztálin értésére adja, mi vár rá, ha nem tartja tiszteletben a jaltai és potsdami megállapodást. (Mindezt Robert McNamara, Kennedy és Johnson elnök hadügyminisztere később maga is elismerte, vö. The Fog Of War - Eleven Lessons From The Life Of Robert McNamara.)

Hatvanhét évvel később Irán esetében hasonló politikai helyzettel állunk szemben. Mindenekelőtt a rendszer belső propagandájával összefüggésben, vagyis a nemzeti büszkeség és a Nyugat-ellenesség húrjain játszva az iráni vezetők igyekeznek nukleáris fegyverzetre szert tenni. Ugyanakkor a síita perzsa teokrácia a világ és különösen szunnita arab szomszédjai szemében hiteles és respektált regionális hatalomnak akar látszani. Ezért törekszik arra, hogy - hangsúlyozottan elrettentő, nem pedig csapásmérő célzattal - atombombával erősítse meg katonai arzenálját.

Utóbbi időben azonban az amerikai és az izraeli kormány folyamatosan arra dresszírozza saját és a világ közvéleményét, hogy „valamit tenni kell” Iránnal szemben, mert az általa jelentett fenyegetés úgymond „elviselhetetlen”, és így egy akár hagyományos, akár nukleáris fegyverzettel végrehatott megelőző csapás opciója komolyan számításba veendő. Akárcsak 1945-ben, az okok most is egészen mások. Ma már nem Sztálin elvtársat kell impresszionálni, hanem a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságában lévő elvtársakat, és egy füst alatt megerősíteni a nyugati befolyási övezetet Eurázsiában. Különösen annak tudatában, hogy expanzionista politikájuk központi elemeként a kínai vezetők az utóbbi években magukévá tették az amerikai pionírok „Go West” stratégiáját, amelynek jegyében Peking Nyugat felé keresi a maga Konstantinápolyát.

Márpedig ez a nyugati konkurencia, ahogyan sejthető is volt, valóban elviselhetetlen az amerikaiak számára, akik a Karachi-Taskent-Tbiliszi háromszöget egyfajta stratégiai zárnak tekintik, amelyet minden áron meg kell védeni, mert blokkolja az átjárást egyrészt az arab félsziget olajmezői, másrészt Törökország és a Nyugat felé (és itt visszaköszön McNamara „dominóelmélete”). De már nem 1945-ben vagyunk, a kétpólusú világ hajnalán: ma már az Egyesült Államok egy hanyatló hatalom, amely még igyekszik illúziót kelteni, pedig az amerikai óriást az izraeli törpe vezeti orránál fogva, arra sarkallva, hogy a saját érdekeivel radikálisan ellentétes döntéseket hozzon.

Meglehetősen kényes helyzetben van tehát az USA, mivel két egyformán rossz döntés közül kell választania: vagy nem avatkozik be, és így hagyja, hogy Peking fokozatosan kiterjessze befolyását Nyugat felé, vagy beavatkozik, akár úgy is, hogy támogat egy esetleges izraeli légicsapást Irán ellen. Mindkét esetben garantált a kudarc. Egyrészt katonai-politikai téren, különösen az iraki, afganisztáni és líbiai beavatkozások kontraproduktivitásának a tükrében, másrészt diplomáciai-stratégiai téren, miután mára már teljesen egyértelművé vált, hogy az Egyesült Államok nem képes tartós politikai megoldást kierőszakolni tízezer kilométerre a határaitól.

Az amerikai stratégák nyilván tanultak a líbiai katonai kudarcból, miután a NATO, a tálibok, az al-Kaida, a katariak, a szaúdiak stb. „széles frontjának” hét hónapra volt szüksége, hogy legyőzze egy alig hatmilliós ország hadseregét. Azt is tudják, hogy milyen következményekkel járna egy konvencionális háború Irán vagy Szíria ellen, éppen ezért részesítik előnyben a „nem katonai”, ún. destabilizáló intervenciót, ahogyan azt most éppen Szíriában próbálják sikerre vinni. Ön- és közveszélyes messianizmusukban az izraeliek nem riadnak vissza egy Irán elleni katonai csapás eshetőségétől, még ha ez a harmadik világháborúhoz is vezetne. Villámháborúról fantáziálnak, az állítólagos atomlétesítmények öt napig tartó bombázásáról, amelyet az amerikaiak támogatása, sőt előzetes figyelmeztetése nélkül hajtanának végre. Leon Panetta amerikai hadügyminiszter szerint az izraeli támadásra még június előtt sor kerülhet, de egyes szakértők márciusra várják azt.

A Tel-Aviv és Washington közötti nézeteltérés tehát valójában a stratégiai opciók megválasztására korlátozódik. Az izraeliek már az elkövetkező hetekben meg akarják támadni Iránt, miközben az amerikaiak az iráni probléma megoldásához a „második típusú” (destabilizáló) háborút preferálják. Jól látható, hogy az USA védelmi politikája még felemás: egyrészt a konvencionális háborúban nem fogadja el az alárendeltséget, nevezetesen Kínával szemben, ezért ragaszkodik patetikusan a költséges és veszteséges F-35 vadászbombázó-programhoz, másrészt a háború felé sodródik, amelyet még megnyerhetőnek hisz, és a destabilizációs folyamat kiterjesztése felé, a drónflotta 30 százalékos, a különleges egységek állományának 10 százalékos növelésével.

Mostanra az amerikai vezetők lassanként kezdenek rádöbbenni a mozgásterük fokozatos beszűkülésére, és ez magyarázza a mind gyakoribb pánikreakciókat részükről. Az Oroszország ellen Európában felemelt „rakétavédelmi pajzs”, az Irán, Pakisztán, Kína elleni fenyegetés dacára ugyanis a jenki thalasszokrácia és az eurázsiai blokk közötti konvencionális háborút az előbbi már nem nyerheti meg. És az idő múlásával egyre kevésbé...

MD 2012. III. 7.

"Kevesebb mint kilenc perc alatt" törölhetné el Irán a föld színéről Izraelt

 
„Kevesebb mint kilenc perc alatt” el lehetne törölni Izraelt a föld színéről, írja szombati blogbejegyzésében Alireza Forghani iráni kompjutermérnök, az iráni Forradalmi Gárda Baszidzs milíciájának volt tagja. A hangsúlyozottan magánvéleményét közlő Forghani tervét az iráni sajtó is felkapta és részletesen közölte, írja a Ynet News.

Forghani terve szerint az első csapást Jeruzsálemre, Tel-Avivra és Haifára, illetve a villamoserőművekre, repterekre, atomerőművekre, kommunikációs központokra és közlekedési csomópontokra kéne mérni Szidzsil rakétákkal, majd a második hullámban Saha 3-as rakétákat kéne lőni a nagyobb lakóterületekre.

Számításai szerint az izraeli lakosság teljes elpusztítása kilenc perc alatt elérhető lenne. Forghani igazolást is ad a civilek elleni támadásra, Khomeini ajatollah egyik fatváját idézi, amely szerint a muzulmánok kötelessége a dzsihád az iszlám nemzetre támadó idegenek ellen.

Forghani bejegyzésében az iráni rezsim elkötelezett híveként jellemzi magát, és azt javasolja, hogy a totális csapást még 2014, Mahmud Ahmadinezsád elnök mandátumának lejárta előtt hajtsák végre, kihasználva, hogy a Nyugat vonakodik az Irán elleni katonai csapás megindításától.

(Index)

Ali Khamenei: "Izrael egy eltávolítandó rákos daganat"

Ali Khamenei ajatollah, az iráni iszlám forradalom vezetője egy pénteki imán kijelentette: Irán minden támogatást megad azoknak a nemzeteknek, illetve szervezeteknek, amelyek szembeszállnak Izraellel.

„Továbbra is támogatjuk minden olyan nemzetet, illetve szervezetet, amely felveszi a küzdelmet az izraeli cionista rezsimmel szemben. Erről mi nem félünk beszélni” – közölte egy pénteki imán elmondott beszédében Irán legfőbb vallási vezetője Teheránban.

Ali Khamenei elutasította annak a lehetőségét, hogy a perzsa állam beavatkozzon a szomszédos államok – így például a súlyos belső válságba süllyedt Bahrein – belső ügyeibe. Ezzel szemben viszont Iránnak ténylegesen szerepe volt Libanonban 2006-ban, amikor Izrael 33 napon át tartó háborút indított Libanon ellen, továbbá a cionista rezsimnek a Gázai övezet területén végrehajtott 22 napos öldöklése idején is támogatta a palesztinokat – mondta büszkén Khamanei, aki emlékeztette hallgatóságát arra is, hogy Izrael mindkét esetben vereséget szenvedett.

Az iráni legfőbb vallási vezető beszédében Izraelt „eltávolítandó rákos daganatnak” nevezte. Az USA meg-megújuló háborús fenyegetőzéseire utalva pedig azt mondta, hogy Washington képtelen bármiféle ésszerű álláspontot kialakítani Iránnal kapcsolatban. „Az USA nem a logikára, hanem az erőszakra támaszkodik, és csakis vérontás révén képes megvalósítani céljait” – mondta ki az igazságot Khamenei ajatollah, hozzátéve, hogy Irán válaszolni fog az amerikaiak fenyegetőzéseire, akkor, amikor annak eljön az ideje.

Khamenei beszédét a cionista nyugati média nyilván „ellenségesnek” és „támadó hangvételűnek” igyekszik majd beállítani. Arról azonban a nyugati propaganda mélyen hallgat, hogy Izrael, az USA és csatlósaik hosszú évek óta folytatják a perzsa állam elleni pszichológiai hadviselést, és a gazdasági blokád, az iráni belső ellenzék támogatása, az ország területén elkövetett terrorcselekmények és a katonai erődemonstráció révén valójában már régóta igyekeznek térdre kényszeríteni Iránt.

Perge Ottó - Presstv nyomán

Közeleg a háború? A fél amerikai flotta Irán előtt

A USS Annapolis is az öbölbe tart?

Újabb és újabb amerikai flottaegységek jelennek meg a Perzsa-öböl közelében, illetve az öbölben. Most ismét hadihajókat várnak a térségbe, ahol így már közepes államokat is megszégyenítő haderő várhatja a Hormuzi - szoros lezárását, azaz a casus bellit

Az amerikai haditengerészet két hajója, a USS Annapolis nukleáris meghajtású tengeralattjáró és a USS Momsen romboló kelt át a Szuezi–csatornán a Vörös-tenger irányában. Bár a hadihajók célja hivatalosan titok, a már térségben lévő erőkkel együtt veszélyes fenyegetést jelentenek.

A Szuezi–csatorna hatóságainak sem volt egyszerű megoldani a manővert, mivel a két hadihajó átkelésének idejére a csatornán leállították a forgalmat, és az ottani hidat is üzemen kívül helyezték, amíg a hajók áthajóztak. Az idő alatt a csatorna melletti autóúton is tilos volt haladni az Interfax jelentése szerint.

Bár nincs hivatalos értesülés a hadihajók céljáról, elemzők valószínűsítik, hogy ezek a hajók is a Perzsa–öbölbe tartanak az ott állomásozó – és már eddig sem csekély feszültséget keltő – amerikai hadihajók megerősítése végett.

Jelenleg már két amerikai repülőgép-hordozó van a régióban: a USS Abraham Lincoln és a USS Carl Vinson, de – mint azt már hírül adtuk - az öbölbe tart a USS Enterprise is, amely márciusban csatlakozhat a lassan már közepes méretű hadseregeket is megszégyenítő haderőhöz.

A hétvégén a Pentagonban döntöttek a tengerészgyalogosok bázisául szolgáló USS Ponce felújításáról is, ami a líbiai hadműveletekben is nagy szerepet kapott. A jelenleg Virginia államban lehorgonyzott hajó felújítása után Irán felé veszi az útját, várhatóan májusban. Az értesülést a Pentagonon kívül az izraeli DebkaFile is megerősítette. A szakértők szerint a Ponce-nak a Hormuzi-szoros aknamentesítésében lenne szerepe. Mindezt alátámasztja az is, hogy a Pentagon a hajó felújítására irányuló szerződésben egyértelművé tette: minden késedelem nemzetbiztonsági kockázaot jelent.

Mindez az újra lendületbe hozott azerikai-izraeli közös hadgyakorlattal, az öbölbeli államok felfegyverzésével és 15.000 amerikai katona kuvaiti összevonásával hihetetlen mértékű csapatösszevonást jelent a térségben.

Mióta az EU olajembergóval sújtotta Iránt, a perzsa állam ismét utalt az olajkereskedelem köldökének számító Hormuzi–szoros lezárására. Ezt szemmel láthatólag nem veszi félvállról Izrael és csatlósai, az Amerikai és az Európai Egyesült Államok. Minden jel szerint a casus belli a Hormuzi-szorosban van elásva.

Egy kuvaiti tengerészeti tisztviselő szerint az Öbölmenti Együttműködési Tanácsnak (GCC) vannak vészforgatókönyvei arra az esetre, ha Irán mégis lezárná a szorost.

Teherán eközben ismét felajánlotta, hogy az atomenegria ügynökség munkatársai szélesítsék ki a vizsgálatukat, mondván kész bizonyítani, hogy nukleáris ambíciói békések. Ralf Schönman szerint viszont ennek semmi értelme.

-Teljes mértékben biztos lehet benne, hogy a felügyelőktől beérkező jelentésekben az lenne, hogy bizonyíték van arra, hogy Irán talán ezt csinálja, vagy bizonyíték van arra, hogy Irán talán azt csinálja – mondta az RT-nek, reménytelennek ítélve az ilyen küldetést.

(Russia Times nyomán Szent Korona Rádió

Ahmadinezsád: A Nyugat Izrael révén uralja a Közel-Keletet

Mahmúd Ahmadinezsád iráni államfő a világ minden részéből összegyűlt muzulmán fiatalok előtt kijelentette: a cionista rezsimet a nyugati hatalmak azért hozták létre, hogy biztosítsák hegemóniájukat a Közel-Kelet népei felett.

„Miért alapították meg a cionista államot? Azért, hogy (a nagyhatalmak) kiterjeszthessék befolyásukat az olajban gazdag térségben, és irányítani tudják a népi és forradalmi mozgalmakat” – mutatott rá az iráni elnök az „Iszlám ébredés és az ifjúság” jelszó jegyében zajló kétnapos teheráni nemzetközi konferencián elhangzott felszólalásában vasárnap reggel.

„Teljesen világos, hogy mindez egy történelmi terv része volt” – tette hozzá Ahmadinezsád, akit Nyugaton azért is gyűlölnek annyira, mert kertelés nélkül kimondja az igazságot.

Az iráni államfő figyelmeztette a térség országait: a Nyugat - Izrael érdekében - szándékosan igyekszik az ellenségeskedések magvait elvetni a Közel-Keleten. Mint mondta, Washington és szövetségesei vallási és etnikai konfliktusokat szítanak egyes országokban, más térségbeli államok közreműködését felhasználva.

Ahmadinezsád elítélte a Nyugat demokráciáról és az igazságról szóló üres szólamait, hangsúlyozva, hogy a nyugati típusú kapitalizmus az összeomlás szélén áll, és a világnak egy az igazságosságot és békét biztosító alternatív rendszer kiépítésén kell munkálkodnia.

A kétnapos rendezvényen 73 országból közel 1200 küldött vesz részt. A muzulmán fiatalok elsősorban arról tárgyalnak, milyen szerepet tölt be az ifjúság a Közel-Keleten végigsöprő forradalmi események során.

Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, amiről maga Ahmadinezsád is számos más alkalommal beszélt: Izrael létrehozása és az erőszakos, terjeszkedő zsidó állam fenntartásához nyújtott elképesztő mértékű nyugati támogatás elképzelhetetlen lenne a „cionista lobbinak” Európa népei és Amerika felett gyakorolt egyre növekvő befolyása nélkül. Magyarán: Európa, Amerika egy egységes, zsidó uralom alatt álló birodalomnak tekinthető, melynek kiemelten fontos, a birodalom térségbeli hegemóniáját és további terjeszkedését is szolgáló része az uralkodó nép szállásterületének tekintett – és egyre inkább szakrális magasságokba emelt - Izrael.

(Presstv nyomán - Perge Ottó)

Usreal-NATO által Irán bevethető szuperfegyverek

Az új fegyverek alkalmazásának okai

A hadiipari fejlesztő- és gyártó cégek békeidőben sem állnak le a mind újabb és újabb, a meglévő fegyverrendszereknél hatékonyabb eszközök létrehozásával. Ezekre azonban komolyabb mennyiséget is vásárló megrendelőt csak akkor könnyű találni, ha a fegyverek a gyakorlatban is bizonyították képességeiket. A kiforratlan vagy elhibázott koncepció alapján gyártott, kellőképpen ki nem próbált rendszerek ugyanis rendkívül nagy kockázatot rejtenek magukban, hiszen a költségek magasak, az eredményesség pedig kérdéses. A harctereken bevetett és az ott szerzett tapasztalatok alapján továbbfejlesztett fegyverekbe vetett hit mind a hadvezetés, mind az egyszerű katona szempontjából nagyságrendileg magasabb, mint a még kipróbálatlan eszközök esetében. Így aztán nem meglepő, hogy a nagy beszerzési tendereken nagyobb eséllyel pályáznak a győzelemre – és ezáltal a zsíros megrendelésekre – azok a hadiipari cégek, melyek produktumai már megjártak néhány hadszínteret. A már rendszeresített, de még élesben nem alkalmazott eszközök esetén pedig meg kell bizonyosodni arról, hogy a méregdrágán beszerzett fegyver alkalmas-e feladatának ellátására. Egy Irán elleni korlátozott katonai akció – totális háború szinte teljesen kizárt politikai, gazdasági, geográfiai és egyéb okokból – esetén ráadásul valószínűleg igen rövid idő alatt kell elérni a kívánt célt, így speciális, rendkívül hatékony eszközök bevetésére lesz szükség. Ezek egy része kipróbált technológia, azonban éppen a fent vázolt okok miatt számos új, csúcsteljesítményű rendszer alkalmazása is valószínűsíthető. A nagyobb erőket felvonultató szárazföldi akció is szinte teljesen kizárható, így a hajókról indítható robotrepülőgépek, a pilóta nélküli (UAV) felderítő és csapásmérő repülőeszközök, illetve a hagyományos repülőgépek, valamint helikopterek fedélzetéről bevethető fegyverek kaphatnak főszerepet. Vegyük sorra tehát azokat az amerikai szuperfegyvereket, melyek adott esetben élesben is bizonyíthatják létjogosultságukat. A lista természetesen nem lehet teljes, azonban igyekszünk bemutatni néhány reprezentánst.

Szuperfegyverek csatasorban

Egy esetleges Irán elleni amerikai katonai akció során minden bizonnyal számos teljesen új vagy még kevésbé ismert hatékonyságú fegyverrendszer bevetése valószínűsíthető. A hagyományos, nagy mennyiségben rendelkezésre álló, elterjedt fegyverek mellett fontos szerep hárulhat az új generációs, nagy pontosságú eszközökre, melyek alkalmazását számos tényező indokolja. A szuperfegyvereket és ezek bevetésének okait mutatjuk most be olvasóinknak.

A mélyben pusztító szuperbomba – Massive Ordnance Penetrator

A föld alatti vagy sziklák mélyére vájt barlangokban, extra vastagságú vasbeton rétegekkel védett bunkerekben üzemelő nukleáris létesítmények megsemmisítése lehet a legfontosabb feladat egy Irán elleni támadás esetén. Ezek az aktív (légvédelmi rendszerek) és passzív (föld, szikla, vasbeton) eszközökkel védett objektumok igen nagy kihívást jelentenek, az egész hadjárat sikeressége vagy sikertelensége múlhat azon, hogy meg tudják-e semmisíteni, illetve végzetesen megrongálni őket a támadók. A feladat végrehajtására rendelkezésre áll a Massive Ordnance Penetrator (MOP) nevű, magát a föld alá befúrni képes romboló bomba.
2002-ben a Northrop Grumman és a Lockheed Martin egy 30 000 font (13 608 kg) tömegű, magát a földbe befúrni és ott felrobbanni képes eszköz tervezését és prototípusainak gyártását kezdte meg. A Big BLU névre keresztelt bomba gyártása azonban pénzügyi és technikai nehézségek miatt leállt. A 2003-as iraki invázió azonban bebizonyította, hogy az addig rendszerben lévő, hasonló rendeltetésű robbanóeszközök (olyanok, mint a GBU-28, 2268 kg) nem tudták kellőképpen megsemmisíteni a föld alatti erődítményeket, állásokat. A MOP-projektet tehát újjáélesztették, és most bevetésre készen áll a szuperfegyver. A 6 méter hosszú bomba robbanótöltetének súlya 2700 kg. Ez a töltet képes kb. 60 méter mélységben lévő beton- vagy kb. 40 méter mélységben lévő, sziklából készült erődítmény lerombolására. A bomba tulajdonképpen egy hatalmas krátert robbant magának, így jut el a mélyen fekvő célponthoz, melyet közvetlen találattal pusztít el. Ha nincs közvetlen találat, a robbanás által keltett lökéshullámok ereje a védett objektumot annyira megrongálhatja, hogy az képtelen lesz rendeltetésszerűen ellátni feladatát. A bunkerromboló bombák célterületre szállításáról a légierő B-1 Lancer, B-2 Spirit és B-52 Stratofortress nehézbombázói gondoskodnak. A stealth jellemzőkkel bíró B-2A Spirit gépek könnyen áthatolhatnak az egyébként erősnek tartott iráni légvédelmen.

Kicsi, de okos és pontos – GBU-39/B SDB bomba

Az iszlám köztársaság ellen indítandó esetleges hadművelet nagy valószínűséggel heves nemzetközi tiltakozást vált majd ki, az USA szinte biztos, hogy tevőlegesen csak Izrael és Nagy-Britannia támogatására számíthat, ráadásul az arab és a független média első kézből fog tudósítani mindenről, így különösen fontos, hogy minimalizálják a járulékos károkozást a civilek és a polgári infrastruktúra körében. A mindössze 1,8 méter hosszú, 130 kg tömegű SDB (Small Diameter Bomb – kis átmérőjű bomba) rendkívül nagy előnye, hogy pontossága és viszonylag kis robbanótöltete (csupán 22,5 kg) miatt nem okoz a cél környezetében nagy pusztítást, ezáltal csökkenthetőek a civil lakosság és az infrastruktúra veszteségei. A bomba célja, hogy csupán a megtámadott épületet pusztítsa el, s ne öljön vagy sebesítsen meg közelben tartózkodó civileket. Az SDB-t új tervezték, hogy betont vagy bizonyos vastagságú földréteget üssön át, majd „bent” robbanjon. Általában egy SDB elegendő ahhoz, hogy egy épületet romba döntsön, így természetesen a szerteszét repülő betondarabok is veszélyt jelenthetnek. Az SDB repeszei szinte mindig a megtámadott épületben maradnak, így elméletileg nem jelenthetnének veszélyt a környezetre. A modern hadviselésben egyre nagyobb teret nyerő precíziós fegyverek éppen a költségek és a felesleges pusztítás elkerülése érdekében lettek kifejlesztve, igaz, egy-egy ilyen eszköz ára sem csekély (90 000 USD), de kevesebb kell belőle, mint a hagyományos, ún. „buta” bombákból. A precíziós csapásmérésre kifejlesztett GBU-39/B bomba olcsó, hatékony, kis méretének következtében pedig könnyen elhelyezhető a nehézbombázó gépek bombaterében vagy a kisebb vadászbombázók szárnyai, illetve a törzs alatt kialakított külső függesztőpontokon. Az önálló inerciális és GPS navigációs rendszerrel felszerelt eszköz a céltól akár már 60 mérföld távolságból is leoldható, ezt követően nem igényel további beavatkozást, saját magát vezérli a kijelölt objektumhoz.

Becsapódás után...

Az eszköznek már fejlesztés alatt áll egy még „gyengédebb” változata is, mely szénszálas testének köszönhetően elsősorban a villamosenergia-ellátó és a kommunikációs rendszerek megbénítására alkalmas. A robbanáskor szétrepülő több millió apró szénszál ugyanis zárlatokat okoz, és megbénítja az elektronikus rendszereket. Míg a normál GBU-39/B bomba alkalmazása szinte biztosra vehető, addig a szénszálas SDB alváltozat bevetése erősen kérdéses.

Pilóta nélküli repülőeszközök

Az elmúlt évtizedben áttörés következett be a pilóta nélküli (UAV – unmanned aerial vehicle) repülő harceszközök fejlesztése, gyártása és alkalmazása terén. A távolról vezérelt, de eszköztől függően eltérő szintű autonóm önirányítással is felvértezett eszközök egyre fontosabb szerepet kapnak már nemcsak a jövő, hanem a jelen hadműveleti területein is Iraktól Afganisztánon át Csecsenföldig. Az egyre kifinomultabb és egyre használhatóbb eszközök létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen, ezek ugyanis feláldozhatóak a győzelem oltárán szinte bármilyen mennyiségben – nem fognak a washingtoni Fehér Ház előtt tüntetni az elhunyt katonák hozzátartozói –, ráadásul tömeges bevetésükkel olyan mértékben túlterhelhető a légvédelem, hogy annak nem jut ereje az ember vezette támadó gépek elleni eredményes harcra. Elsősorban a jól védett célpontok felderítésében valószínűsíthető az alkalmazásuk, de bizonyos típusok akár a precíziós csapásmérésben is szerepet kaphatnak.

Szobapilóták. A földi harcálláspontokon, a frontvonaltól biztonságos távolságra dolgozó, UAV-okat irányító operátorok nem viszik vásárra a bőrüket...

Elsősorban a már Afganisztánban és Irakban is széleskörűen alkalmazott RQ-4 Global Hawk, RQ-7B Shadow és MQ-1 Predator típusú UAV-ok bevetése várható. Míg az első két eszköz feladata a felderítés, addig a Predator már csapásmérésre is alkalmas az AGM-114 Hellfire irányított rakéták hordozásával és indításával. Ezek természetesen csak kisebb, felszíni célok ellen vethetőek be, a mélyben rejtőző bunkerek megsemmisítésre alkalmas fegyverzetet nem bírnak el. Érdekesség, hogy az UAV-ok fejlesztésében az irániak is komoly eredményeket értek el az utóbbi években, így ez lehet az első olyan hadművelet, melyben mindkét fél széleskörűen alkalmazza ezeket az eszközöket.

A Predator közepes méretű UAV-nak számít

A Global Hawk méretei azonban már vetekednek az ember vezette harci gépek paramétereivel

A flotta új, univerzális harci gépei – F/A-18E/F Super Hornet

Az Irán körüli tengereken járőröző három, Nimitz-osztályú amerikai repülőgép-hordozó fedélzetén az F/A-18 Hornet vadászbombázók két, eltérő képességű generációja található meg, ezek a gépek jelentik a flotta legfontosabb csapásmérő erejét. A régebbi F/A-18C/D változatok mellett egyre nagyobb számban állnak rendelkezésre a megnövelt méretű és hatótávolságú, modernebb F/A-18E/F változatok. Az együléses, főleg vadászként alkalmazott változat az E, míg a kétüléses, csapásmérő feladatkörre optimalizált verzió az F jelölést kapta. A legendás, változtatható szárnynyilazású F-14 Tomcat közelmúltbeli nyugdíjazásával a haditengerészet legnagyobb harcértékű típusává avanzsált Super Hornetek már számos bevetésben vettek részt Irak és Afganisztán felett, azonban most a lényegesen nagyobb kihívást jelentő iráni légvédelem ellen is bizonyíthatnak – ha a politikai és katonai döntéshozók a támadás megindítása mellett döntenek. Az 1990-es években kivont A-6 Intruder és A-7 Corsair csapásmérő gépek pótlására a US Navy egy, az eredeti Hornet képességeit minden szempontból túlszárnyaló típust kívánt rendszeresíteni, ez lett az 1999-ben hadrendbe álló Super Hornet. Megnövelt szárnyak, erősebb hajtóművek, több fegyverzet és nagyobb hatótávolság jellemzi, mint – a szintén nem lebecsülendő – elődjét.

Csúcsragadozó a levegőben – F-22A Raptor

Kétségtelen tény, hogy a világ jelenleg legjobb, hadrendben álló vadászgépe a stealth (lopakodó) tulajdonságokkal felvértezett F-22A Raptor. Az iráni légierőben rendszeresített harceszközök ugyan nem indokolnák ennek a csúcsfegyvernek a bevetését, azonban a tapasztalatszerzés és a döntéshozók meggyőzése érdekében – hogy minél több megvásárlását engedélyezzék a US Air Force számára – szinte biztosra lehet venni alkalmazásukat. Az F-22 képességeire jellemző, hogy az Egyesült Államokban az év elején megrendezett Red Flag hadgyakorlaton a velük manőverező légi harcot vívó F-15-ösök elektronikai rendszerei sokszor egyáltalán nem észlelték a Raptorokat, pedig a pilóták szabad szemmel látták azokat. A gép igazi újítása azonban még csak nem is a lopakodótechnológiában rejlő lehetőségek messzemenő kiaknázása, hanem az integrált avionika. Röviden szólva arról van szó, hogy amíg a negyedik generációs gépekben a pilótának az információkat különböző kijelzőkről kell összeszednie, majd azok alapján döntést hoznia, addig az F-22 összes érzékelőjének információját a fedélzeti számítógép feldolgozása után a pilóta egyetlen kijelzőn kapja meg, ami jelentős taktikai előnyhöz juttatja. Az eddig legyártott több mint száz Raptor közül akár egy tucatnak a hadszíntérre vezénylése is garantálhatja a totális légi fölényt.
 A szuperfegyverek mint morális tényezők

A hosszú idő alatt és sok költséggel létrehozott haditechnikai eszközök bevetése gazdasági, katonai és morális okokból is indokolt. Az eladhatóságról és a nyilvánvaló hatékonyságról már esett szó, a morális hatás azonban szintén nem elhanyagolható. Egyrészt az új fegyvereket sikerrel alkalmazó hadsereg katonáiban kialakuló bizalom és a szakértelemre alapuló magabiztosság mindenképpen pozitív hozadék, másrészt az ellenfélre gyakorolt éppen ellenkező – elkeseredettséget és kiszolgáltatottságérzést keltő – hatás szintén fontos tényező. Ez a folyamat olyan morális különbségeket eredményezhet, mely döntően befolyásolja a hadművelet végkimenetelét.

Azt egyelőre még nem tudni, hogy sor kerül-e egyáltalán az Irán elleni hadműveletre, az azonban szinte biztos, hogy ha a döntéshozók kiadják a támadási parancsot, a legújabb szuperfegyverek is csatasorba lesznek állítva amerikai részről.

Kollektív őrület izraeli parancsra

2012. január 23. 22:55:10

Napjaink külpolitikai eseményeit követve az ember joggal hiheti, hogy a világ egyik fele hipnózisba került, hiszen saját érdekét félredobva, vakon hisz egy aljas cionista hazugságban. 

Izrael minden mértéket túllépve a világ valamennyi számottevő országát kíméletlenül zsarolva igyekszik rábírni, hogy kizárólag az ő érdekeit szolgálják. Irán-ellenes rágalomhadjáratával megfertőzte szinte valamennyi demokratikusnak mondott országot, melyeket olyan kalandba igyekszik belerángatni, amellyel végső kimenetelében saját létét sodorja veszélybe. Az Egyesült Államok - mint midig, amikor Izrael érdekeiről van szó - elsőnek, és könnyen beadta a derekát. A zsidó államnak azonban a gyöngélkedő gazdaságú USA támogatása most már édeskevés, ezért - semmitől sem visszariadva - a világ többi országát győzködi, hogy fegyverrel vagy szankciókkal, de kényszerítse térde Iránt.

Az Irán elleni kampányban Izrael egyik célpontja az Európai Unió, amelynek külügyminiszterei éppen ma döntenek a perzsa ország elleni olajembargó bevezetéséről, holott ha van valami, ami ellentétes az érdekeikkel, akkor éppen ez az. Irán 2,6 millió hordó napi olajtermeléséből az EU tagországai napi 600 000 hordót importálnak. A legnagyobb importőr Németország, amelynek e mellett számos cége működik Iránban, és igen népes a perzsa bevándorlók száma az országban. Az EU legerősebb gazdaságának más sem hiányzik, mintsem hogy szembe menjen Iránnal.

Az iráni  bankok elleni embargó egyet jelent azzal, hogy az Iránban működő német cégek képtelenek profitjukat továbbra is kivonni az országból, és átutalni Németországba, ami óriási veszteséget jelent a német gazdaságnak. Ugyanakkor olajimportjának pótlására Németországnak megfelelő alternatívát kell találnia, ami nem lesz könnyű. Józan ésszel azt hinné az ember, hogy a németek saját nemzeti érdekeiket szem előtt tartva nemet mondanak az Izrael sugallta szankciónak, ehelyett azt kell tapasztalnunk, hogy Angela Merkel nemcsak élharcos az embargó elrendelésében, hanem Pekingbe kíván utazni, hogy meggyőzze a kínai vezetőket arról, hogy csatlakozzanak az embargóhoz.

Szerencsére Kínának esze ágában sincs ezt megtenni, ami ékes bizonyítéka annak, hogy a kínaiakat még nem fertőzte meg a cionista politika. Kína napi 500 000 hordóval az iráni olaj legnagyobb importőre, ezen felül 120 milliárd dollárnyit fektetett be a perzsa országban, amit nem szeretne veszni hagyni. Kína azonban máris vesztese az USA által elrendelt olajembargónak, ugyanis az érinti a birtokában lévő Zhuhai Zhenrong vállalatot, amely az iráni finomított olaj legnagyobb forgalmazója, valamint a szingapúri Kuo Oil és FAL Oil társaságot, amelyek ugyancsak kínai érdekeltségűek. E lépéssel az USA rákényszeríti Kínát, hogy alternatív importforrásokat keressen, és Kína máris érdeklődik a szaúd-arábiai, katari és az Egyesült Arab Emirátusok olaja iránt. E lépéssel igyekszik visszavágni az Egyesült Államoknak az embargó okozta veszteségeiért, hiszen az USA a kiesett iráni olajimportját éppen ezekből, a számára a térségben elsődleges stratégiai partnerországaiból szándékozik pótolni.

Az olajembargó - bár ahhoz nem csatlakozik - mégis komolyan érinti Indiát. India egy német-iráni vegyes tulajdonú bankkal kötött szerződést 2001-ben, amelyen keresztül eddig fizetett az  iráni olajért. Az iráni bankokra kivetett embargó miatt azonban India képtelen teljesíteni fizetési kötelezettségét, így kénytelen alternatív import megoldásokat keresni, és természetesen számára is a szaúdi olaj jön elsődlegesen számításba. Oroszország és Törökország is ellenzi az embargót, ami mint a lakmuszpapír jól mutatja az izraeli befolyás alatt álló és az azon kívül eső országokat.

Amennyiben a jelen helyzet egy világháborúhoz vezet, pontosan számba tudjuk venni, hogy meddig terjed a cionista befolyás, és ennek alapján miként oszlanak meg az erőviszonyok az egymással szembenálló felek között.

Iráni politikus: Az olajháború térdre kényszeríti az Európai Uniót
Nagyvilág |
Seyyed Emad Hosseini, az iráni parlament Energiaügyi Bizottságának szóvivője bejelentette: a háború már megkezdődött az Európai Unió és Irán közti olajháború formájában, ami nemsokára sorban térdre kényszeríti az Európai Unió tagállamait.
"Az Iráni Iszlám Köztársaság a világ harmadik leghatalmasabb olajtartalékával rendelkezik, és nem törölhető ki a globális energia-körforgásból." Az Energiaügyi Bizottság ülésén felszólalva az iráni politikus kijelentette, hogy a világ harmadik olajhatalmával való játszadozás drasztikus hatással lesz a nemzetközi olaj- és földgáz-kereskedelemre, és az Európai Unió kezdetben bár ellensúlyozni tudja, idővel nem fogja tudni kivonni magát az árfolyam ingadozások hatása alól.
Kijelentette, hogy "a nemzetgyűlés most tárgyalja azt a tervezetet, aminek értelmében Irán teljes egészében beszünteti az olajexportot az Európai Unió tagállamai felé, ami kezdetben Olaszország, Spanyolország és Görögország gazdaságát bénítja majd meg.
"Irán hatalmas, és az európai államok olaj-szankciói csak az Európai Uniónak ártanak, mert Irán könnyűszerrel bizonyítani tudja olaj-fölényét a Közel-Kelet térségében".
Hozzátette, hogy az Európai Unióban az alapokat megrengető politikai átrendeződés várható, mert az unió számos fokozódó belső problémája, és az iráni olajexport beszüntetése együttesen a belpolitikai nyomás fokozódását és az európai uniós tagállamok közötti együttműködés válságának elmélyülését okozza majd.
Molnár István - Jövőnk.info

Utolsó lépés
Postabontás |
Tisztelt Szerkesztőség!
Az alábbi cikkeikkel kapcsolatban szeretnék egy gondolat erejéig „okoskodni”, nem az idejüket rabolni.
India nem dollárban, hanem aranyban fog fizetni az iráni olajért
Blokkolják az iráni hírközlést - közeleg a médiacsend?
Valamikor Szaddam Husszein nem volt hajlandó elfogadni az amerikai dollárnak nevezett gyújtóst a kőolajért. Az eredményt ismert.
A közelmúltban Kadhafi ezredes tett hasonlóképpen. Az eredmény szintén ismert.
A napokban lépte meg ugyanezt Ahmedinedzsád elnök is. Egy véka búzába merek fogadni, hogy ez volt az utolsó lépése a játszmában. Ezzel kihúzta a gyufát.
Egyelőre csak a válasz ismerős, az időpont és kimenetel még nem. Hamarosan…
Istenem, mi lesz itt...
Kitartás,
X. Y.
Jövőnk.info megjegyzés: Sem Irakot, sem pedig Líbiát nem lehet összehasonlítani Iránnal. Iraknak nem voltak se szövetségesei, se támogatói. Oroszországban ugyan már Putyin volt az elnök az USA támadása idején (2003), de a Jelcin alatti cionista rombolás miatt már nem volt olyan hatalmi helyzetben az ország, hogy akadályt tudott volna gördíteni az invázió elé. Kína pedig még nem volt olyan tényező, amelyre az USA-nak figyelnie kellett volna. Líbia elfordult természetes szövetségeseitől, magára maradt és kokettálni kezdett a Nyugattal, besétált a csapdájukba. Mindkét ország katonailag gyenge volt, szövetségesei, komoly érdekkapcsolatai erős államokkal nem voltak, és belső politikai helyzete is rendkívül labilis volt.
Ma Oroszország és Kína is világpolitikai tényező, mindkét ország új erősúlypont, katonai vonatkozásban erősebbek az USA-nál. Gazdaságilag stabilabbak, politikailag támogatottabbak, világviszonylatban és belső vonatkozásban is. Irán mindkét országgal nagyon jó viszonyban van, Oroszország technológiát (atomerőmű, fegyver, stb), Kína viszont a fegyverszállításoknál sokkal nagyobb tételt jelentő nyersolajimportban érdekelt, és ez számára életbevágóan fontos kapcsolat. Ezeknek köszönhetően az iráni hadi arzenál nagyon modern és mennyiségileg is sokszorosa az irakinak és a líbiainak, még úgy is, ha összeadjuk őket. A fegyvergyártással nem rendelkező Afganisztán is megoldhatatlan problémát jelent az USA számára, pedig hivatalosan senki nem támogatja a tálibokat.
Az Afganisztánhoz hasonló terepviszonyokkal rendelkező Irán Iszlám Forradalmi Gárdája sokkal jobb minőségű emberanyaggal rendelkezik, mint az USA hadserege, fegyverzete kiváló, és háború esetén - különösen ha elhúzódó jellegű lesz - korlátlan utánpótlásra számíthat úgy az oroszok, mint a kínaiak részéről. Támogatni fogják minden tiltakozás ellenére, mert Iránban ássák meg az USA sírját. Tehát az USA Irán elleni támadása egy öngyilkos vállalkozás lesz, mert Iránt csak Koreával, vagy Vietnammal lehet egy síkra emelni, és mint közismert, mindkét országban, de különösen Vietnamban az USA olyan megalázó vereséget szenvedett, melyhez fogható talán nincs is a történelemben.
Irán képes a Hormuzi-szorost hosszú időre átjárhatatlanná tenni, a környező olajtermelő országokban iszlám felkeléseket generálni, és több évtizedig tartó háborút viselni, mely Európára nézve tragikus következményekkel járna. Az USA diplomácia most az oroszoknál hajbókol, könyörög a semlegességért, és a kínaiakat igyekszik a Csendes-oceáni térségbe vonzani, katonai fenyegetéseivel. De sem az oroszoknak, sem a kínaiaknak már nem tudnak semmit felajánlani, mert nincs mit, és fenyegetni sem, mert nincs mivel. Tehát: ha az USA megtámadja Iránt, megvásárolhatjuk a drága pezsgőt, mellyel az USA még a vietnami háborúban elszenvedett vereségénél is - méreteiben és hatásaiban - sokkal szégyenletesebb vereségére fogunk koccintani. Jókedvűen és tele kárörömmel.

Nyitva hagyták a kiskaput - avagy hogyan lehet mentesülni az olajembargó alól
Nagyvilág |
A British Petroleum kifogásainak meglett az eredménye. Döntés született arról a kiskapuról, amivel mentesülni lehet az iráni olaj behozatalának tilalma alól. Azok a cégek, melyeknek komoly kárt okozna az iráni partnerrel megkötött szerződések felbontása, hiteltörlesztésre hivatkozva megkerülhetik az Iránnal szembeni gazdasági kényszerítő eszközök szinte összes intézkedését. A korábbi kifizetési kötelezettségekre vagy érvényes hitelszerződésre hivatkozva a nagyobb olajvállalatok megkerülhetik az olajembargót, ugyanis az iráni fél kifizetései továbbra is engedélyezve vannak.
A szerződések utólagos módosításával a főbb európai olajvállalatok kihasználhatnak egy szándékosan engedélyezett kiskaput: az iráni fél mint adós, olajban vagy cseppfolyósított földgázban törleszti a tartozásait az európai olajvállalat felé, akinek így engedélyezett az import az iráni fél adósságtörlesztésének címén. Elsőként a Statoil norvég olajvállalat jelezte, hogy ő törvényesen mentesül az embargó alól. Az iráni kormány kijelentette, tartozik a vállalatnak az országban megkezdett több beruházás kapcsán is, és tartozásait cseppfolyósított földgáz formájában törleszti. Az Iránnal kötött szerződések több esetben is tartalmazzák a cseppfolyósított földgázt mint alternatív fizetőeszközt, és fenntartják a lehetőséget a szerződés módosítására a kifizetés formája tekintetében.
Ahogy azt sejteni lehetett: mivel sem az iráni államnak, sem az európai cégeknek nem érdeke a kereskedelmi kapcsolatok megszakítása (mindkét félnek hatalmas bevételkiesést jelentene) a szerződéseket nem mondják fel, az új szerződések megkötésének tilalma alól pedig könnyen mentesülni lehet a korábbi szerződés meghosszabbításával majd szerződésmódosítással. Az olajvállalatok nem vállalják fel a bevételkiesést, az iráni állam szintén nem, a korrupt európai politikusok pedig könnyen felhasználják az alkalmat magánvagyonuk gyarapítására a kiskapuk nyitva hagyásával.
Molnár István – Jövőnk.info

Irán lezárhatja a Hormuzi-szorost

|

Befejeződött Iránban az a hadgyakorlat, melynek során a fegyveres erők a Hormuzi-szoros lezárását gyakorolták. Miután a hadsereg vezetése felmérte, meddig képes védekezni és milyen módokon, ha katonai csapás éri az országot, határozat született rá, hogy készítsék el a szoros lezárásának tervét. Ezt gyakorolta most a hadsereg. A gyakorlat után az iráni külügy kijelentette:

A hadsereg kész eredményesen hosszú távra lezárni az alig 6 kilométer széles szorost. Ezen a szoroson keresztül hagyja el az arab térséget a kitermelt olaj nagy része. A nyugatra induló olaj és gáz szállítmányok így hónapokra leállhatnak.

Szaúd-Arábia ugyan bejelentette, hogy pótolni tudja az így kieső szállítmányokat, de csak részben. Az Irán elleni csapás tehát komoly fennakadásokat okozna az olajpiacokon.

Irán olyan tengerfenékre telepített, hangmintára induló automata torpedókat szerzett be, melyek ellen jelenleg nem lehet védekezni. Valamint megvásárolta és továbbfejlesztette a Yakhont hajók elleni rakétákat, melyek szintén a legmodernebbnek számítanak a fegyverpiacon.

Juhász Pál 

Az iráni légvédelem kilőtte ”Kandahár szörnyé”-t

A perzsa Fars hírügynökség az iráni fegyveres erőkben működő forrására hivatkozva arról számolt be, hogy néhány napja légvédelmi csapatai lelőttek egy határsértő amerikai pilóta nélküli légi járművet (UAV). Az irániak azt állítják, hogy a kezükben van a Sentinel RQ-170, amelyet ”Kandahár szörnyé”-nek (Beast of Kandahar”) hívnak.

A szenzáció az, hogy a Sentinel a legújabb, szigorúan titkos drón, amelyet a közelmúltban fejlesztett ki a Lockheed Martin cég. Először 2008 végén jelent meg Afganisztánban, itt kapta a ”Kandahár szörnye” nevet. Érdekes, hogy az amerikaiak csak 2009 végén ismerték el a létezésüket.

A drónok (a külső vezérléssel működő csapásmérő- és kémrepülőgépek) rendkívül hasznos eszközei a haditechnikának. A pilóta nélküli repülőgép emberi élet kockáztatása nélkül képes információt szerezni és pontos csapást mérni. A sugárhajtású Sentinel-t ráadásul a lopakodó technológiával fejlesztették ki, ”repülő szárny” alakja a B-2A bombázó kicsinyített mására emlékeztet. Külső formáját a hírszerzés már részletesen felderítette, adataik alapján szárnyfesztávolsága 23-27 méter, súlya pedig több mint 5-6 tonna.

Az irániak megadták a módját, teátrális módon mutogatják trófeájukat. Nem siettek a bemutatásával, jól kidolgozott propagandát valósítottak meg. A titkos helyszínen kiállított szerkezet környékét transzpaernsek díszítik, amelyeken kedves üzenetek olvashatók a cionisták számára. "Le az Egyesült Államokkal", "Le Izraellel" és "Le Nagy-Britanniával". A két szárny alatt is hasonló vidám 'drapik' vannak. (Fotó: Xinhua)

Az afganisztáni kísérleti bevetések után az amerikaiak a Sentinelt Pakisztánban is használták. A Pentagon bejelentése szerint a robotgép részt vett Bin Laden megsemmisítésében is. A hatékony légierővel rendelkező Pakisztánban történt illegális bevetések sikeres tapasztalatai meggyőzőek voltak a CIA számára abban, hogy büntetlenül alkalmazhatják az Sentinelt Iránban is, ahol valószínűleg az ország katonai nukleáris létesítményeinek felderítését folytatták vele.

Az irániak állítják, hogy az elfogott kémrepülőgép minimális károsodásokkal került szakértőik kezébe. Az amerikai légierő megerősítette, hogy az egy meg nem nevezett tipusú robotrepülőjük „ellenőrizhetetlenné vált Afganisztán nyugati részén és nem sikerült megtalálni”. A Washington Post értesülése szerint ez az RQ-170 volt, majd ez után rövidesen több forrás is megerősítette, hogy a CIA által bevetett Sentinel-ről van szó.

Az irániak zavaros célzásokat tettek arra vonatkozóan, hogy a gépet ”rádió-elektronikus eszközökkel” kényszerítették le légibázisukra, átvéve annak irányítását. Szakértők szerint azonban ez nem valószínű - a modern drónoknak még a két nagyságrenddel egyszerűbb típusai is rendelkeznek automatikus visszatérési funkcióval, még abban az esetben is, ha kommunikációs és vezérlési csatornáikat rádiófrekvenciás zavarással elvágják. Ebből következően a gépet lelőtték. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a Sentinel lelövésében részt vett a közelmúltban leszállított orosz ”Avtobaza” (SIGINT) rádiólokációs állomás is, amely képes volt észlelni az UAV-ot, ami után lelövése már nem nehéz. Egyébként pedig nem számít, hogyan történt a Sentinel leszedése: vadászgéppel, irányított rakétával vagy légvédelmi ágyúval.

Ha a kémrepülőgépet tényleg lelőtték és kis sérülésekkel került az irániak kezébe - az katasztrófa az Egyesült Államok számára, mert szétszedésében az irániak mellett az orosz szakemberek is részt fognak venni. Az iráni légvédelem parancsnoka még júniusban azt mondta, hogy Oroszország szakértői megvizsgálhatnak minden lelőtt amerikai robotrepülőgépet.

Az USA feladta az Iránban lelőtt drón kimentését. Az amerikaiak komolyan vizsgálták egy titkos különleges művelet lehetőségét, amely az Iránban lelőtt kémrepülőgép megsemmisítését célozta volna, azonban úgy döntöttek, hogy nem hajtják végre, mert túl nagy kockázatot jelentene, közölte a The Wall Street Journal egy meg nem nevezett forrásra hivatkozva.

A tervezett akció célja az lett volna, hogy Iránt megfosszák a lelőtt drón maradványai vizsgálatának lehetőségétől, mivel a gép fejlesztéséhez szigorúan titkos technológiákat alkalmaztak. Az akció végrehajtásának három lehetséges módját vizsgálták meg. Az első szerint Iránba küldtek volna egy különleges egységet, amelynek a feladata a maradványok kihozatala lett volna Iránból. A feladattal megbízhatták volna a Washingtonnal együttműködő országok Iránban tartózkodó titkos ügynökeit is.

Második lehetőségként a maradványok megsemmisítését vizsgálták különleges csapatok vagy ügynökök bevetésével, a harmadik szerint pedig ezt egy légicsapással hatották volna végre. Washingtonban végül is túl nagynak találták annak a veszélyét, hogy az iráni vezetés tudomást szerez az akcióról, és ezzel tovább éleződik a két ország közötti viszony, ezért elálltak annak végrehajtásától. Az amerikai vezetés nem kívánt okot szolgáltatni arra, hogy Teherán beavatkozással vádolhassa Washingtont.

A Sentinel amerikai kémrepülőgép lelövéséről Irán területén december 4-én jelentek meg az első hírek, az USA hivatalosan ezt nem erősítették meg, azonban a NATO parancsnoksága alatt működő afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (ISAF) bejelentették egy pilóta nélküli légi jármű elvesztését. Később az amerikai vezetés mellett dolgozó meg nem nevezett források elismerték, hogy a gép a CIA irányítása alatt titkos bevetést hajtott végre Iránban, de ennek célját nem nevezték meg.

Azóta az iráni televízióban is bemutatták az elfogott robotrepülőgépet, amelyről portálunkon is beszámoltunk.

Ferenci Csaba – Jövőnk.info

Kína még egy harmadik világháború árán is megvédi Iránt?

2011. 12. 3. szombat. - 13:03

Zhang Zhaozhong tábornok, a Kínai Nemzetvédelmi Egyetem professzora úgy nyilatkozott, hogy Kína egy percig sem fog tétovázni, ha Irán védelméről van szó, akkor sem ha ez a harmadik világháború kirobbanását jelentené.

A nyilatkozatot válasznak szánta az amerikai hadsereg intézkedéseire, melyek egyre több hadihajót indítanak a térségbe az egyre növekvő feszültség közepette.

Az NDTV, egy Kínán kívülről sugárzó kínai nyelvű csatorna adásában elhangzottak szerint, Zhang Zhaozhong tábornok az Irán elleni USA-izraeli támadásra reagálva elmondta, „Kína nem fog habozni, hogy megvédje Iránt, még akkor sem, ha ez a harmadik világháború elindítását jelenti." A kijelentés, mint várható volt, sokakat megdöbbentett.

A híradás Xia Ming professzort is idézi, aki átfogalmazva ugyan, de megismételte a kijelentést, hogy „a harmadik világháború kirobbantása kizárólag belpolitikai indítékkal, szükségből történne", de hozzátette, hogy egy ilyen út támogatása nevetséges lenne.

Kína vehemensen megerősítette Iránhoz fűződő szövetségét az elmúlt hetek során. A megnyilatkozások közül talán az iráni brit nagykövetség elleni támadással kapcsolatos reakció a leginkább említésre méltó, mivel Kína nem volt hajlandó kritikával illetni az iráni diákok akcióját.

Kína és Oroszország egyaránt egyértelművé tették, hogy minden Irán ellen tervezett katonai akció ENSZ felhatalmazását meg fogják vétózni. „Kína tisztában van az egyes országok kemény reakcióival a kialakult helyzetet illetően és aggódik a fejlemények miatt" - nyilatkozta Hong Lei, kínai külügyminiszter a riporterek kérdésére reagálva a tegnapi nap folyamán.

„Reméljük, az illetékes országok megőrzik higgadtságukat és nem indulatból fognak dönteni ilyen fontos kérdésben, hogy elkerülhessük a konfrontációt."

A Nimitz osztályba tartozó Stennis szuper-anyahajó már most is az iráni vizek közelében van, az USS Carl Vinson repülőgép anyahajó pedig a napokban indult el, hogy csatlakozzon az amerikai tengerészet 5. Flottájához.

„Az USS Carl Vinson mellett az USS Bunker Hill irányított rakétahordozó és irányított rakétaelhárító is útnak indult tegnap reggel, az USS Halsey pedig néhány órán belül követi"- jelentette az NBC SanDiego, hozzátéve, hogy valamennyi hajó a közel-keletre tart.

A Szíria ellen tervezett támadás miatti félelmek igencsak megnőttek, amikor kiderült, hogy az USS George W. Bush hadihajó elhagyta szokásos állomáshelyét és Szíria partjai közelébe érkezett, ám azóta a hajó visszaindult Norfolk Virginia-i állomáshelyére.

(szkr)

A kettős mérce tipikus esete: Izraelnek szabad titokban atomfegyvert előállítania, Iránnak nem

Józan ésszel azt gondolná az ember, ha valaki utánozza az én tetteimet, akkor nincsen jogom ítéletet mondani fölötte. A cionista gondolatmenet azonban más: ha bárki is ugyanúgy cselekszik, mint ahogyan ők, akkor azt esetleg helytelennek tartják, sőt az egész emberiségre nézve veszedelmesnek nyilváníthatják.

A zsidók ugyanis most attól félnek, Irán ugyanolyan ellentmondásos, homályos politikát folytat nukleáris programjával kapcsolatban, ahogy azt Izrael teszi. A világon mindenki tudja, hogy Tel-Aviv atomfegyverek sokaságával rendelkezik, ezt a tényt azonban a zsidók nem hajlandók beismerni. „A lehetőség, hogy Irán leutánozza a zsidó állam nukleáris politikáját, egyre növekszik” – jelentette ki egy névtelenségbe burkolózó izraeli kormányzati illetékes a The Jerusalem Post című napilapnak. Ami nem kevesebbet jelent, mint hogy az izraeliek immár teljesen nyilvánosan hirdetik felsőbbrendűségüket, hiszen ország-világ előtt kimondják: nekik joguk van olyan tetteket is végrehajtani, ami másoknak szigorúan tilos. 

A mai nap folyamán Leon Panetta, amerikai hadügyminiszter megbeszélést folytatott Ehud Barak izraeli védelmi miniszterrel. A tárgyalások középpontjában a perzsa állam atomfegyver kifejlesztésére irányuló állítólagos törekvései állnak, továbbá a felek megvitatták, miként lehet tovább növelni Izrael nyomasztó katonai erőfölényét a Közel-Keleten. Panetta az előzetes tervek szerint elzarándokol a Yad Vasem Holokauszt Múzeumba, ahol részt vesz a holokauszt vallási szertartásokon. Valamin nagyon törhetik a fejüket a fiúk, ugyanis az elmúlt héten James Stavridis, az USA európai haderőinek parancsnoka (aki egyúttal a NATO egyesített erőinek parancsnoka is) tette tiszteletét Jeruzsálemben. 

Az izraeliek most arról beszélnek, hogy az iráni reaktorokban jelenleg 20%-os szinten képesek uránt dúsítani, ami nem elég ugyan az atomfegyver előállításához, csakhogy néhány hónapon belül el lehet érni a 90%-os dúsítási szintet. Ami, ha sikerül, akkor már csak rövid idő kérdése az atomfegyver összeszerelése. Teherán abban a vonatkozásban is utánozza Izraelt, hogy igyekszik elrejteni a világ szeme elől nukleáris létesítményit. De ezek szerint amit „szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek”: az izraeliek szerint ugyanis Iránnak nincsen joga a Qom melletti hegyekben, mélyen a felszín alatt urándúsítást folytatni. Ezzel szemben Izrael természetesen rejtegetheti reaktorait, atombombáit, és még a nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőreit is kitilthatja a zsidó állam területéről. Ehud Barak honvédelmi miniszter 2009-ben egy alkalommal arról beszélt, hogy a Qom városához közeli, föld alatti létesítményt nem is lenne lehetséges légicsapásokkal lerombolni.

A neve elhallgatását kérő izraeli tisztségviselő a The Jerusalem Postnak nyilatkozva kijelentette: “Irán egy jó ideig gond nélkül folytatni fogja jelenlegi nukleáris politikáját és az urándúsítást, anélkül, hogy egy határhoz elérkezne, és nyilvánosan bejelentené a nukleáris fegyver kifejlesztését”. 

A zsidók tehát attól tartanak, hogy Teherán – Észak-Koreával ellentétben, de Izraelhez hasonlóan – sohasem ismeri be ország-világ előtt, ha majd atombombákkal rendelkezik, ily módon igyekezvén elkerülni az ország ellen foganatosított szankciók szigorítását, illetve a perzsa állam elleni katonai csapást. Természetesen Izrael egyelőre fantomokkal viaskodik: a perzsa államnak jelenleg egészen biztosan nincs atomfegyvere, és az sem biztos, hogy Teherán a nukleáris bomba kifejlesztésén munkálkodik. De mindegy, elég a feltételezés, és a háború megindulhat. 

Egyébként egyáltalán nem lenne meglepő, ha Afganisztán, Irak és Líbia példáján okulva az irániak mégis csak szeretnének atomfegyverre szert tenni, mert ha kezükben lenne a bomba, aligha mernének ellenük csapást mérni a cionisták. 

Forrás: ITT.

Perge Ottó 

(Kuruc.info)

Idézem:

azonban a zsidók nem hajlandók beismerni. „A lehetőség, hogy Irán leutánozza a zsidó állam nukleáris politikáját, egyre növekszik” – jelentette ki egy névtelenségbe burkolózó izraeli kormányzati illetékes a The Jerusalem Post című napilapnak. Ami nem kevesebbet jelent, mint hogy az izraeliek immár teljesen nyilvánosan hirdetik felsőbbrendűségüket, hiszen ország-világ előtt kimondják: nekik joguk van olyan tetteket is végrehajtani, ami másoknak szigorúan tilos.


Mit vártak ezek az emberek, azaz a Romák, ugyanis nálunk csak romák élnek, ezért írom le így.
/ HIVATKozás: 1993.évi nemzetiségi és kisebbségi törvény és egy MOLDOVA GYÖRGY nyilatkozat:


A zsidó azért ne legyen cigánygyűlölő:
http://www.youtube.com/watch?v=oNwmH4GnDXM&feature=related

Az ENSZ alapokmánya mintha tartalmazná a nemzetek egyenrangúságát, az emlékezetem nem csal.

Ha engem veszélyeztet valaki, akkor jogom van ugyanolyan veszélynek kitenni! Ez már az izraeli ROMÁKNAK nem teszik.

A Nagy Francia Forradalom jelszavát is az izraeli romák találták ki, hol van akkor a szabadság,testvériség, egyenlőség eszméje? Gondolom nekünk gádzsóknak és goj -oknak találták ki. Akkor még hittek is benne az emberek, ma már nem hisznek, mert aki ezt hirdette, az ellenkezőjén munkálkodik. A szó és a tett egysége, ugyebár nem működik, főleg nem romákéknál Izraelben!

Inkább működik az, hogy amit szabad Jupiternek, az nem szabad az ökörnek, s ebben a relációban a gádzsók és goj-ok az ökrök, ha valaki nem értené az összefüggést.

Ebben a felállásban viszont szegíny romákok nácik,rasszisták,fajgyűlölők,fasiszták,nacionalisták, irredenták,holovallásúak, és még számtalan előítélet előítéletesnek mondott tulajdonságokkal rendelkeznek.

Pedig a tények magukért beszélnek és makacsul tartják magukat, mert ahhoz a szegíny ,szerencsétlen romákoknak kellene megváltozni, amire 1800 + 2011 éve nem képesek.

Akik pedig felsőbbrendű lényeknek tekintik magukat, azok rasszisták, s ennek jegyében irtják a palesztinokat és más népeket is, mert a népirtásokban mindenütt benne van a kezük.

Természetesen szerencsétlen irániak,mit tehetnének , élnek a z istenadta jogaikkal, sőt egyenlőre nem Irán fenyegette eleddig Izraelt, hanem Izrael helyezett kilátásba támadást Irán ellen, amit Irán komolyan vett és felkészült az önvédelemre, amihez még a gojoknak is joguk van,ha ezt nem is bírják felfogni a szegíny romákok Izraelben.

Romákok arról nyilatkoznak,hogy Qom városához közeli föld alatti létesítmények alig ha lehetne repülő csapásokkal megsemmisíteni.

Nos tévedés. Ma az intelligens technika / IT/ segítségével egy szgk. nagyságú mozgó objektumot sikerült a predátorral megsemmisíteni, akkor a földalatti létesítmény szellőző rendszererén, bej és kijáratin keresztül miért nem lehetne megsemmisíteni egymás utáni csapásokkal, mondjuk atomcsapásokkal. De a legvastagabb fedőréteget is le lelhet bontani földfelszíni atomrobbantásokkal, ugyanis a hatóerőtől függően különböző szélességű és mélységű kráterek keletkeznek a földfelszínen. az első után a következővel mélyíteni és szélesíteni lehet azt a krátert.
Ezt az ott járt NATO parancsnoknak is tudnia kell,s tudja is, s ha kell , USA rendelkezésre is bocsát néhány leszerelésre ítélt és esetleg elavult robbanófejet és kellő pontosságú célba juttató eszközt. Természetesen,ha ilyen akcióra kerülne sor, akkor az USA bocsátotta rendelkezésre az eszközöket és a kezelő személyzetet is, hogy továbbra is tagadható legyen ,hogy szegíny romákok nem rendelkeznek atomlőszerrel és megbízható célba juttató eszközökkel. Izrael ezért kapta meg fejlesztésként a kis é s közepes hatótávolságú rakéták megsemmisítésére alkalmas ellenrakéták kifejlesztését, amelyet a roma-arab háborúban a SCAD rakéták ellen ki is próbáltak élesben. Alap az USA Patriót rakétarendszer volt. Azt tudni kell, hogy a vezérlés cseréjével ezek a rakéták FÖLD -Föld osztályú rakétákká alakíthatók, atomlőszerrel felszerelhetők is roma bázisról Qom térségébe irányíthatók nagy pontossággal/ 10 m/. 

Az USA a saját sírját ássa, ha megtámadja Iránt – véli egy orosz politikai elemző

Ha az Egyesül Államok agressziót követ el Irán ellen, a következmény az amerikai birodalom szétesése lesz – jelentette ki egy neves orosz politikai elemző az iráni Press tv-nek adott nyilatkozatában.

Alexander Prokhanov

Az USA azért fontolgatja a perzsa állam megtámadását, mert Teherán az arab országokban zajló forradalmi változások és az úgynevezett „iszlám újjászületés” egyik erjesztője és kezdeményezője – jelentette ki Alexander Prokhanov, orosz politikai elemző. Márpedig – tette hozzá – az iszlám megerősödése komoly fenyegetést jelent a közel-keleti amerikai hegemóniára nézve.

Az Irán elleni legutóbbi amerikai és izraeli fenyegetésekben Prokhanov szerint Washington félelme tükröződik Irán egyre növekvő nemzetközi befolyása miatt. Az USA különböző „provokációk” révén igyekszik meggyengíteni az iráni rendszert – tette hozzá.

“Ez az erő (mármint az iráni iszlám forradalom), hosszú vagy rövid távon, az amerikai birodalom bukását is előidézheti. Az Egyesült Államok attól tart, hogy az iszlám köztársaság modellként szolgálhat más nemzetek számára, melyek akár egyesíthetik is erőiket” – fogalmazta meg véleményét az orosz politikai elemző.

Mint ismert, az elmúlt napokban Washingtonból és Tel-Avivból számos fenyegetés érkezett Irán címére. A cionisták azzal vádolják Teheránt, hogy atomfegyver kifejlesztésén munkálkodik. Irán viszont arra hivatkozik, hogy, mint a nukleáris fegyverek terjesztésének tilalmával kapcsolatos nemzetközi egyezmények aláírójának és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség tagjának, jogában áll a nukleáris energia békés célú felhasználása.

Prokhanov az interjúban elmondta, hogy Iránban dolgozó orosz nukleáris szakértők is megerősítették neki: a perzsa állam atomprogramja békés célokat szolgál. „Az izraeli rezsim ezzel szemben valószínűleg 200-nál is több nukleáris robbanófejjel rendelkezik, és nem engedi meg azt sem, hogy atomlétesítményeit nemzetközi ellenőrök megvizsgálják. Ezért Izrael nem hajlandó csatlakozni a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez, és nem írja alá a nukleáris fegyverek terjesztésének tilalmát kimondó nemzetközi egyezményt sem” – szögezte le Alexander Prokhanov orosz politikai elemző.

Perge Ottó