A HALHATATLANSÁG ÁRA

Anyagon túl

A HALHATATLANSÁG ÁRA

.

A világot a páholyok irányítják, 99 fehér és 99 fekete páholy. A páholyok vezetőinek is van vezetője. Az ő neve néhány évvel azután derül ki, hogy meghal. A páholyok a világot a politikai vezetőkön keresztül irányítják.

A földön szűkebb körben 30, tágabb körben 300, még tágabb körben 3.000 irányító van, ők a játékmesterek. Akár a fociban, ők betartatják a játékszabályokat az itt élőkkel, bármilyen áron.

A 300 fős játékmester „csapat” jó része halhatatlan, ami azt jelenti, hogy bár ugyanúgy meghal, mint mi, de élete során emlékszik mindenre, amit korábbi életeiben átélt. A halhatatlanság nem azt jelenti, hogy örökké él, ahogy a sumerok gondolták az annunakikról (akik bolygójuk pályája miatt a földinél hosszabb élettel rendelkeztek), hanem mindenre emlékszik, mindent tud.

A halhatatlanság fogalma izgalmasan hangzik, azonban azok elmondása szerint akik ebben részesülnek, egy hatalmas lelki teher a számukra. Az ilyen személyek általában világszerte ismertek, de csak ritkán államfők. Gyakran híres művészek, pénzemberek, híres gazdag emberek, híres újságírók, feltalálók, mindenképp maradandót alkotnak, irányítják, befolyásolják a világ sorsát. Ezen túlmenően ők ismerik saját sorstársaikat és olyan jellegű irányító tevékenységet is végeznek, melyről sosem szerzünk tudomást. Ők alakítják a bíró szerepét a fociban. Meg vannak a saját törvényeik és saját küldetésük, létezik az a szabályrendszer, amit be kell tartassanak a Föld lakóival. Mindez nyomasztó teher, ezért gyakran menekülnek a természetbe, művészetbe, ott maradandót alkotva akár csak hobbi formájában.

A cikk írásának pillanatában Magyarországon is létezik egy ilyen halhatatlan személy, konkrét szerepe a világ sorsát tekintve a jelen pillanatban nehezen értelmezhető, talán utólag jobban megértjük.

Egy érdekes korszakváltás zajlik napjainkban, ugyanis a világot irányító több játékmester is kiöregedett, a 2012-2017-es időszakban többségük távozni fog, helyüket újak veszik át, ez is jelzi azt, hogy egy radikális változás következik.

A hokiban látható jól, hogy támadáskor a támadósor van a pályán, védekezéskor a védők. Minden irányítónak van egy domináns érdeklődési (működési) területe és életei sorában főleg ezen a területen mozgott, bár 25-30%-ban mást is megélt. Aki például a pénzhez kötődik, az főleg ilyen területeken mozog, bár lehet, hogy volt szabadságharcos katona is. Aki főleg a művészetekhez kötődik, az ritkán, de valami más is volt, például felfedező.

Az irányítók egy része már nem tér vissza, ez az utolsó életük, ami azt is jelenti, hogy ilyen típusú tevékenység kisebb mértékben fog előfordulni a jövőben. Ennek a korszaknak döntően vége. Akik most jönnek, azok főleg a gépek, a technika mesterei, csillagászok, ők viszont a hátralevő 300-350 évben sűrűn jönnek, akár háromszor is. Ez is egybevág azzal az előrejelzéssel, hogy technikai fejlődésünk hamarosan drasztikus változáson megy át, és egy atlantiszi típusú szakaszba lépünk, bár az még nem világos, hogy mennyire fog ahhoz hasonlítani. Jelenlegi technikai fejlődésünket döntően a materializmus és kis mértékben a spirituális tudás alakítja. Mikor ez az arány megfordul, akkor beszélhetünk majd az atlantiszihoz hasonló technikákról. Ez már közelebb van, mint gondolnánk.

Minden világ addig fejlődik, míg meg nem tanulja a világmindenség működését, ekkor már utazhat, szárnyalhat benne. Mikor ezt kiélte, akkor vége a tanulásnak.

A halhatatlanok feladata, hogy mindezt elvégeztesse velünk.

INDIGÓ gyerekek

.

A gyerek nem a szülő tulajdona! Ez meghökkentő, de igaz. A gyerek egy társ, aki mellénk szegődött, ahogy mondják, a gyerek választotta a szülőket. Épp olyan szellem mint mi. Egyetlen különbség, hogy a jelen “Föld” nevű misszióba, mi pár évvel hamarabb érkeztünk. De ez nem jelent semmit. A szülő életfeladata, hogy fogadja az újonnan érkezőt és segítsen neki itt gyökeret verni.

Mivel a gyerek lemásolja a szülőket, ezért egy tükörkép. Megmutatja életünk, viselkedésünk, jellemvonásaink fonákságait. A gyerek olyan, mint egy árnyék, állandóan velünk van, nem lehet elbújni tőle. Az emberek nagy többsége nem veszi észre, hogy a gyerek viselkedése, az ő saját kritikája, a gyerek megmutatja a felnőtt hibáit, fonákságait, mindez jó alkalom lenne a szülők számára tanulni. Azonban a legtöbb szülő nem érti a gyerek jeleit, hanem el kezdi „nevelni” azt, kihasználva fizikai erőfölényét. Ennek annyi értelme van, mintha rugdosnánk saját árnyákunkat, vagy széttörnék a tükröt, mert nem azt látjuk, amit szeretnénk.

Mai materiális világunkban csak az számít, ami megfogható, ami birtokolható. Sajnos ez meglátszik a családok viselkedésén is. A legtöbb szülő vagy saját tulajdonának tekinti gyerekét, és azt tesz vele, amit akar, vagy a család csak egy fizikai együttlét, semmilyen különösebb spirituális kapcsolat nélkül. A gyerekek is megtanulják, hogy csak az számít, ami birtokolható, illetve a jutalmazás kimerül egyre drágább tárgyak ajándékozásában. A materiális szemlélet az elidegenedéshez vezet. Ez a világrend hosszútávon nem tartható, maga a természet kezd már közbeszólni. Az élet évmilliárdok óta fennmaradt, hiszen egy önszabályzó rendszer, mely saját működését folyamatosan úgy alakítja, hogy az legjobban illeszkedjen a környezeti változásokhoz, célja, hogy fennmaradjon.

Az 1950-es években születtek az első indigó gyerekek, ők amolyan előfutárok voltak, kis létszámban. Aztán számuk egyre gyarapodott. 2000 évig több korszakot határoztak meg a kutatók, az indigó gyerekek tulajdonságai alapján (alap, alfa, béta, stb). 2000-től kristály gyerekeknek nevezik őket, bár igazából ez is csak egy kis módosulás a tulajdonságokban. Úgy tűnik a korszakok igazából a született gyerekek alkalmazkodása a környezethez.

Honnan származik az indigó elnevezés?

Bioinformatikai ismereteinkből tudjuk (biorezonanciás kezelések esetén alkalmazzuk), hogy a DNS elektromágneses jeleket bocsát ki, illetve fogad, így vezérli a sejtet, ez az elektromágneses jel biztosítja a szerven belüli, illetve szervek közötti kommunikációt. Azonban ezek a jelek túlmennek a sejt fizikai határain, és kívülről tekintve a szervezetet, ez az aura. Az aura több színből áll, ezek állandóan változnak, aszerint, hogy mit gondolunk, mit teszünk. Megállapították, hogy a színek bár egyediek és folyton változnak, azért van egy általános dominancia. Régebben a piros volt egy domináns szín, ez ma már eltűnőben van. A piros a szeretet színe. Az indigó gyerekek elnevezésüket onnan kapták, hogy aurájuk dominánsan indigókék színű. Ez közös jellemzőjük. Jelentése magas spiritualitás.

Az indigó gyerek igazából olyan, mint kis ember bőrébe bújt felnőtt, felnőtt gondolkodással. Ők már gyerekként is felnőttek. Nagyfokú spiritualitás jellemzi őket. Egyfajta felsőbbségi tudattal jönnek a világra, így is viselkednek. Küldetésük van, és hatalmas önbizalmuk. Nem tűrik a diktatúrát, velük mindent meg kell beszélni, mint felnőtt a felnőttel, és megértik. Agyuk mint a szivacs, minden információt elsőre rögzít, és tárol, éppen ezért nem szabad becsapni őket. Mivel sok mindent másképp tesznek, mint a társadalom, főleg nem rutinból cselekszenek, ezért iskolákban az mondják, hogy nem tudnak beilleszkedni. Tudni kell, hogy a mai iskola az csak standardokat állít, beskatulyáz, rákényszerít egy általános viselkedési normát a gyerekekre. A tanulás sem információszerzés, hanem a tananyag magnószerű ismétlése, ráadásul tanárfüggő módon. Mivel minden gyerek egy személyiség, nem lehet egyformára mintázni őket, ahogy fűnyírás után egy nappal sem egyforma hosszú minden fűszál. Megállapítható, hogy amelyik átlagos gyerek mindenből kitűnő, mind fizikai, mind szellemi síkon, ott komoly problémák vannak. Ha a fél osztály ilyen, akkor az iskolarendszer értékelése borzalmasan rossz.

Az indigó gyerekek fizikailag hiperaktívak, amíg le nem köti őket valami érdekes dolog. Ha nem találnak érdekes gondolatokat, akkor magukba zárkóznak, úgy tűnik senki sem érti meg őket. Nem félnek az ijesztgetésektől, és nem is félénkek, ha érdekli őket valami, azt azonnal közlik. Testi felépítésükön azonnal látszik, hogy nem a fizikumuk az erősségük, hanem a spiritualitásuk, és ezt jól ki is használják. Jellemzi őket, hogy vagy állandóan, vagy csak időnként látják más emberek auráját, sok esetben látják a betegségek okait.

Általában keveset esznek, azt viszont céltudatosan, érzik, hogy szervezetüknek, mikor, mire van szüksége. Soványságuk nem betegség.

E közös vonásaik ellenére különböznek céljaik szerint, van amelyik művész, van amelyik tudós, és van amelyik a Föld megmentéséért küzd. Ezek az irányultságok azonban már gyerekkorban láthatók.

Közös jellemző, hogy nem találják helyüket a Földön, hiszen ők sokkal spirituálisabbak, más értékrendet képviselnek, nem illenek be ebbe a materiális világba. Éppen ezért nevelésük sem egyszerű, nem lehet az indigó gyereket betenni a homokozóba és leülni a padra könyvet olvasni, hanem velük kell együtt építeni homokvárat és közben elmondani, hogy mit, miért teszünk. Kis iskolásként, de felnőttként kell velük beszélni, komoly dolgokról, és sokszor előfordul, hogy azt mondják, ezt már tudják. Hogy honnan?

A legfőbb probléma általában a szülő. Nem a gyereket kell nevelni, hanem a szülőt. A szülők többsége nem készült fel az indigó gyerekek érkezésére. Az is érdekes, hogy a legtöbb esetben erősen materialista családokba születnek indigó gyerekek, mintha a természet így szeretné fenntartani az egyensúlyt. Ilyenkor évekig komoly konfliktus alakul ki családon belül, míg végül a gyerek megneveli a szülőt, aki belátja, másként kell cselekednie.

A legmaterialistább szemléletű kutatók is belátják, hogy az indigó gyerekek teljesen más értékrendet képviselnek, mintha más világból jönnének, vagy csak nem jó időben, esetleg mintha küldetésük lenne ezen a világon változtatni.

Tudni kell, hogy a materialista szemlélet jellemzője, hogy csak azt fogadja el, amit lát. Ami számára nem megmagyarázható, vagy a magyarázat megkérdőjelezi a materialista szemléletet, azt kizárja, azzal nem foglalkozik. Ha valami nagyon nyilvánvaló, és emiatt nem zárható ki, akkor mitológiának, mesének nevezi, ez egy kompromisszum.

Talán az indigó gyerekek segítenek, hogy túl legyünk ezen a materialista gondolkodásmódon. Az ilyen gyerekek száma egyre nő, szinte minden tág értelemben vett családban található egy-egy.

Nem tévesztendő össze

A természetben léteznek tudattal rendelkező energiák. Ilyenek például a gömbvillámok. Ezek színe mutatja energiájukat is. Színük a világos kéktől a vöröses narancsig terjed. A világos kék a leggyengébb, ha áthatol egy emberen, vagy megérinti azt, akkor az az ember különleges képességekkel fog rendelkezni, például bele lát a jövőbe, kézrátétellel gyógyítani fog, megérzi mások érzelmeit, meglátja mások gondolatait. A világos kék gömbvillám által megérintett gyerek elsőre tűnhet úgy, mint egy indigó gyerek, azonban mégsem az, mert bármilyen extra képesség csak a gömbvillámmal történt találkozás után alakul ki. Az indigó gyerek, vagy kristály gyerek, az születése pillanatától más, mint az átlagos gyerek.
A narancsos, vöröses színű gömbvillámok akkora energiát képviselnek, hogy a falon lyukat égetnek, ha emberhez érnek, az halálos, azonban ilyen halálesetet nem sokat jegyeztek fel.  Ne felejtsük el, a gömbvillám tudattal rendelkezik.