Lopni, megyünk lopni

A Puch-Simicska tengely alkonya

Lehet, hogy „legendásan” szoros a kapcsolat Puch és Simicska között, de ha van ember, aki nem szorul az MSZP-re, az Simicska „az Úristen irgalmazzon nektek!" Lajos, akinek az istállójából ma ismét egy egész garnitúrányi politikai és gazdasági vezető került ki. Különben is, demokráciánk szempontjából a fontos kérdés az: immorálisabb-e, ha a két pártpénz-főnök együtt lop, mint ha külön-külön?

„Lopni, megyünk lopni
A Pityinger, meg a Váradi
És lopni, megyünk lopni
senki nem szól ránk”
(Dopeman: Lopni)

Ezekben a devizahiteles, euróválságos, Hoffmann Rózsás időkben persze mindenre figyelünk, csak a lényegre nem, szimbolikus ügyekre, amelyek mint cseppben a tenger, stb. Ezért aztán pár napja nem robbant, inkább csak halkan, udvariasan szólt, végigrotált az online médián, majd még aznap feledésbe merült az LMP legutolsó figyelemfelhívó akciója– amellyel főként arra hívták fel a figyelmet, hogy még léteznek. A másnapi napilapok már egy szóval sem említették az ügyet, na peeersze, nem véletlenül, somolyog a gyakorlott összeesküvés-dekódoló.

„Működik a Puch-Simicska tengely” - adott címet az online sajtónak a zöld párt, egy új tényfeltáró blog írására hivatkozva azt állítva: „az alapvetően Fidesz-közeli Hung-Ister Zrt., MSZP-s segédlettel pumpálja ki az adófizetők pénzét a Szerencsejáték Zrt-ből.” A párt ezért először is azt is követeli, hogy „a szerencsejáték monopólium révén óriási bevételekhez jutó cégre is vonatkozzanak a közbeszerzési szabályok”, de a lényeg csak ezután jön: „Ezek után nincs mit csodálkozni, hogy a valóban súlyos korrupciós ügyekben elmarad az elszámoltatás. Fülkeforradalom ide vagy oda, a háttérben továbbra is együttműködőknek a Fidesz és az MSZP gazdasági háttéremberei, legfeljebb a leosztási arányok változhattak meg.” Aha.

Több mint egy évnyi Budai Gyula után tehát az LMP úgy látja, még mindig van elég felderítetlen ügy, amire a fülkeforradalmároknak figyelniük kellene, ők tehát ezek szerint további infók birtokában vannak, és e tudás birtokában sérelmezik a kormányzó fülkeforradalmároknál a még határozottabb cselekvés elmulasztását. Miközben egy szóval sem említik, hogy a több mint egy év Budai Gyula = több mint egy év közröhej, ráadásul most azt sem írják, pedig ez az egy jó az LMP-ben, hogy azért jogállamiság, törvényesség, ártatlanság vélelme; ja bocs, ezt Gyurcsányra nem vonatkoztatják, úgyhogy még ez sem áll.

Talán Sukoró lett volna az az ügy, ahol az LMP látványosan demonstrálhatta volna a „két nagy párt együtt korrupciózik, de azért az MSZP még inkább” teóriáját, erre utal annak felemlegetése, hogy „együtt szavazták meg a kiemelt beruházásokról szóló törvényt”, amely „megnyitja a lehetőséget a különféle lobbicsoportoknak.” Kivéve persze a zöldlobbicsoportoknak, amelyeket nem is illetünk ilyen csúnya szóval, hiszen ők – a geci multikkal ellentétben – jót akarnak: minden nagyberuházást, minden munkahelyteremtést jól megakadályozni, minden modern fejlesztést elkaszálni, minden békaátjáró és fecskeátvonuló útvonalat megőrizni, minden elhanyagolt ökomocsarat előnyben részesíteni a külföldi tőkével szemben.

De Sukoró egyelőre csak zavarosnak tűnik, nem annyira korrupciós ügynek. Még jó, hogy itt ez a másik.

*

Az atlatszo.hu cikksorozatának első része valóban figyelemre méltó közállapotra hívja fel a figyelmet a mindig is pártközeli kifizetőhelynek számító Szerencsejátéknál. Az a megállapítás azonban, mely szerint „Szocialista felügyelettel kaszál milliárdokat a lottón egy Fidesz-közeli cég”, kissé sommásnak tűnik, hiszen egyrészt a szocialista felügyelet azt jelenti, hogy egy volt szoci képviselő, a Táncsics Alapítvány egyik fb-tagja, Dávid Gyula ügyvéd itt is fb-tag, másrészt – jelen idejű kijelentésről beszélünk – nem világos, minek ma még a szoci „felügyelet”, ha egy Fidesz-közeli cég közpénzt akar nyúlni bárhonnan.

Hogy maga a leírt ügy, a túlárazott sorsolási műsorok és kapcsolt részei igencsak érdekesek, vitán felül áll (Dávid mellett ott a Simicska-közeli Nyerges Zsolt meg a bécsi Strabag-liberális, Aczél Zoltán), az ebből levont politikai következtetések azonban minimum elsietettnek tűnnek, illetve túlságosan is megfelelnek a „nagy pénzeket mindig is együtt lopják”, „autópálya hetven-harminc” típusú, eddig bizonyítatlan urbánus legendáknak.

Nem megfelelő kezekben ezek a teóriák leginkább csak politikaellenes indulatokat szolgálnak ki, adalékok a „Rózsadombi Paktumhoz” meg a Cion bölcseihez. Megfelelő kezekben viszont, több tény birtokában, elvileg megalapozhatnának egy korrupcióellenes, ezért kis államot és limitált kormányzatot hirdető új politikai erőt, amelynek ma még híre sincs. Van ehelyett egy multi- és csomó minden más-ellenes zöld alakulat, és van egy hozzájuk vállaltan becsatlakozott, nagyon tehetséges aktivista újságírójuk, akinek a hitelességére azonban kisebb árnyékként vetült egy tavalyi, igen csúnya lejáratási-zsarolási ügy. És van az atlatszo.hu, ez a valóban ígéretes projekt.

Az elhíresült hetven-harminc egyébként Mong Attila és György Bence 2003-as könyvéből származik, de azt ők maguk is „legendának” nevezik: „számos politikussal folytatott háttérbeszélgetésben merült föl az a legenda, hogy a két nagy párt mögött álló gazdasági érdekcsoportok a nagyobb megrendelések indulása előtt, 2000-2001-ben paktumot kötöttek, amely szerint az építkezések költségét szándékosan felültervezik, a megmaradó pénz pedig a két nagy érdekcsoport között oszlik meg 70-30 százalékos arányban. A nagyobbik rész mindig a hatalmon lévő pártot, a kisebbik az ellenzékben lévő erőt illeti, a pénz legális kimenekítéséről pedig mindegyik fél maga gondoskodik (…) A nevezetes paktum létére közvetlen bizonyíték nincs, a politikusok környezetében azonban szinte tényként kezelik, és közvetett jeleit az autópálya-üzletek körül fel lehet fedezni.”

De ha így is lett volna, teljes rejtély, mi szükség lenne ma még egy Puch-Simicska tengelyre. A Szerencsejáték nem ma kezdte párt(közeli) finanszírozási ténykedését, már ha igaz. Ott van például az első Orbán-kormány idejéből származó politikai tojásvadászat, melynek érdekessége, hogy már akkor is felbukkan benne a Hung-Ister, amelynek fő tevékenysége videofilmek előállítása, mégis „adatfeldolgozást” végezhetett a Szerencsejáték Rt. egyszemélyes társasága, a Fortuna Kft. részére.

Lehet, hogy „legendásan” szoros a kapcsolat Puch és Simicska között, de ha van ember, aki nem szorul az MSZP-re, az Simicska „az Úristen irgalmazzon nektek!" Lajos, akinek az istállójából ma ismét egy egész garnitúrányi politikai és gazdasági vezető került ki. Különben is, demokráciánk szempontjából a fontos kérdés az: immorálisabb-e, ha a két pártpénz-főnök együtt lop, mint ha külön-külön?

*

Létrejött viszont az LMP-Gyurcsány tengely, na jó, maradjunk annyiban, hogy az ökopárt most vicces módon ugyanannak a nem publikus tudásnak a birtokában hadakozik valami ellen, mint az általa legjobban gyűlölt szocialista exkormányfő.

A bukás óta Puch-féle „bitangkasszát” emlegető Gyurcsány Ferenc ugyanis nemcsak egy nyilatkozatot, de egy egész pártstratégiát alapozott arra a megállapításra, hogy „kizárt, hogy a Fidesz és az MSZP informális pénztárnokai hellyel-közzel ne működtek (működnének?) együtt vitatható ügyekben”, sőt, harminc követőjével együtt tényként állapítja meg, mizavarja őket: „Minket zavar, hogy a Fidesz és az MSZP informális pártpénztárnokai együttműködnek.” Ezt így. A gyurcsányisták még annyival sem jöttek elő, mint a nácik, pedig ha a Margit-híd mesélni tudna, tanúként hallgatnák meg a Gyorskocsi utcában.

Még egyszer, a Puch-Simicska tengely még lehet akár igaz is, ha valakinek, akkor ezt Gyurcsánynak tudnia kell, de akkor hol maradnak a részletek? Miért hagyja, hogy követői szánalmasan makogjanak a konkrétumokról a bulvárlapoknak („Nem kívánok nyilatkozni”... „Ez a kijelentés nem konkrét személyekről szól, hanem egy régóta tartó együttműködésről, amely során olyan döntések születtek, amelyekből a pártoknak bevétele származott”)?

Hol volt Gyurcsány Ferenc, amikor ez a sok jogtalan tranzakció megtörtént? Hát a kormányfő-tanácsadói, a kormányfői meg a pártelnöki posztokon, de úgy, hogy az SZDSZ kirúgása után a bitangkasszás Puch-ot egyenesen a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkári posztjával ajándékozta meg.

Természetesen kiváncsian várjuk az atlatszo.hu sorozatának következő részeit. Az Úristen irgalmazzon nekünk.

Szerzőnk Schmitt interjújáról.

„És még azt se mondhatják, hogy nem akadt, aki nem szólt. Nem elfelejtve semmit, emlékezve arra, hogy éppen ő volt, aki Sólyom Lászlónak megüzente, hogy mennie kell, és végigszavazta az elmúlt lassan két év szégyenletes döntéseinek elsöprő többségét, de mégiscsak Pokorni Zoltánban volt annyi tartás, hogy kimondja: ha Schmitt Pál plagizált le kell mondania” – írja munkatársunk, Hont András a hvg-hu-n megjelent publicisztikájában.

Mindezt azzal kapcsolatban jegyzi meg, hogy amíg hivatalosan is megerősítésre került, hogy a köztársasági elnök plagizált, addig „tucatjával csináltak magukból nyáladzó futóbolondot a kormányközeli objektumok. Nem, nem Bencsik Andrásról, a „Demokrata-körről”, vagy az Echo tévé személyzetéről beszélek, esetükben ez fizikailag és intellektuálisan, úgy szakmailag, mint emberileg, továbbá jogilag és erkölcsileg is lehetetlenség; de Szijjártó „Bulvárkacsa” Péter, Borókai „Műhely” Gábor vagy Selmeczi „ROTFL” Gabriella, valamint a teljes Professzorok Schmittpali Köre, ha nehezen is, de alul bírta múlni korábbi önmagát. Annyit még jegyezzünk meg, hogy Szijjártó nem saját jogon vesz részt a fölsorolásban, ő a miniszterelnök-pártelnök személyes szóvivője, kinevezett segg a kormányfői arcon, tehát nyugodtan vehetjük úgy, hogy a bulvárkacsa kifejezés közvetlenül hagyta el Orbán Viktor ajkait. A kellemetlen utóíz eltüntetéséhez egy fogmosás már nem lesz elég. Toalettkacsa esetleg”.

Hont föleleveníti a Tényfeltáró Bizottság eljárását, és leszögezi, hogy „az egyetem nem tehetett mást, mint visszavonta a címet”, míg „Schmitt Pál ezt követően nem tehetett volna mást, mint hogy lemond. Persze ettől még az ország nem lett volna jobb hely, legföljebb annyi derül ki, hogy bolgár sportkutatók munkájának lemásolása nem elég fontos tisztség betöltéséhez, de vietnami nádbútorok importálása igen”.

„Ám ezt követően jött, ami azt mutatja, hogy hazánk rosszabb (de mindenképpen viccesebb) hely, mint hittük, a történelmi interjú, amelyik dürrenmatti-örkényi magasságokba parodizálta az egész történetet: Schmitt Pál bejelentette, hogy nem mond le” – véli a szerző, majd emlékeztet, hogy Schmitt interjújában megismételte az összes eddigi hazugságot, amelyekről az elmúlt két hónapban kiderült, hogy tarthatatlanok, ám melyekről – ha más nem is – a közmédia riportere készséggel elhiszi, hogy igazak. Ezzel a jelenséggel kapcsolatos a cikk zárómondata is:

„Van azonban egy intelmem azoknak, akik még mindig a törzsgárda számosságában és hiszékenységében bíznak:

létezik egy nagyon veszélyes pillanat, mégpedig az, amikor a hülyék megsejtik, hogy hülyének nézik őket”.

Jobbik: Ne Martonyi legyen Schmitt utódja!

Schmitt Pált nem a Fidesz, hanem a népharag fogja eltávolítani a posztjáról – mondta csütörtökön Dúró Dóra, Jobbik szóvivője. Hozzátette: önmagában óriási probléma, hogy megvárták, amíg odáig fajul a botrány, hogy ekkora hazai és nemzetközi presztízsveszteséget kelljen elszenvednie a köztársasági elnöki tisztségnek.

Nem arról kell beszélnünk, hogy Schmitt Pál lemond-e egyáltalán, hanem arról, hogy Orbán Viktor köztársasági elnökének ki lesz az utódja – fogalmazott Dúró Dóra.

A Jobbik honlapján kitér arra, információik szerint a Fidesz új köztársaságielnök-jelöltnek Martonyi Jánost szeretné megnevezni. A Jobbik véleménye szerint azonban Martonyi még Schmittnél is rosszabb választás lenne, mivel – mint írják – tisztázatlan állambiztonsági múltja van.

A Jobbik hosszú távú megoldást kínál a plágium és bérdiploma írás vonatkozásában. A párt egy büntetőtörvénykönyv-módosítást terjesztett elő, amely szerint a BTK-ban tétellé tennénk a plagizálást és a bérdiploma-írást is, hogy ne csak Schmitt Pál, hanem senki más ne tudjon élni ilyen eszközökkel a későbbiekben sem – mondta el sajtótájékoztatóján Dúró Dóra.

Professzorok Schmittpali Köre

Hogy mi az a doktor, mi az a disszertáció, és mért baj, ha valaki máshonnan cseni a szövegét, egyetlen társulat magyarázhatta volna meg a láthatóan erkölcsi és szellemi mélypontra jutott népnek, az úgynevezett értelmiség. Azon belül is a professzorok, az akadémikusok, és közülük is a keresztények és konzervatívok, hiszen – szerintük – az általános züllés nagyrészt a liberális kollégák lelkén szárad.

Megalakult a tényfeltáró bizottság Schmitt elnök plágiumügyének kivizsgálására. Pedig erre „az egyetemet senki sem kötelezte”. Csupa jó szív ez a Semmelweis Egyetem, senki sem parancsolt rá, mégis foglalkozik egy nyilvánvaló és rá nézve is kompromittáló disznósággal. (Alighanem ez utóbbi meggondolás volt a döntő: ha Pityi Pálról derül ki, hogy plagizál, az elsikkad, de egy köztársasági elnök szöveglopási ügyénél nincs hatásosabb negatív nemzetközi reklám az egyetem egészének, és ez a hatás súlyos összegekben mérhető. Tetszettek volna 2000-ben a görhoki-szakedzők képzését nem hozzácsapni a belgyógyászokéhoz.)

A titkos összetételű bizottságban helyett kapott „nyelvekhez, a joghoz, a sporthoz és a társadalomtudományokhoz értő szakember is”. Pedig annak eldöntéséhez, hogy egy szöveg mennyiben egyezik valamely másikkal, tökéletesen elég egyetlen felelős szakember. Ezzel a témával hagyományosan az irodalomtudomány filológia nevű ága, illetve újabban a nyelvészet körébe tartozó szövegtan foglalkozik. Mind a kettőhöz nagyon kevesen értenek, annyira kevesen, hogy Tóth Miklós sportkari dékán valószínűleg nem is tud e tudományágak létezéséről, különben bevont volna ilyen szakembereket a bizottságba. (A filológia vagy a nyelvészet nem azonos a „nyelvekhez értéssel”.)
Az egyetem „a tényfeltáró bizottság létrehozásával azt a szándékát fejezi ki, hogy az államfő doktori disszertációjával szemben felmerült valamennyi kérdésre fény derüljön”. A „valamennyi kérdés”, azaz nemcsak a filológiai egyezések földerítése megint egy másik szakma, és szintén nincs képviselve a bizottságban.

Annak kiderítésével, hogy a valóságban mi történt, az oknyomozó újságírás és a történettudomány foglalkozik (minél mélyebbre hatolunk a múltba, a kettő annál inkább összeér). Ám ezekkel az a gond, hogy csak akkor működnek, ha van forrás: léteznek papírok, vagy valaki beszél. Schmitt doktorijának esetében legalább ketten pontosan tudják, mi történt: maga Schmitt, és az a sporthoz nem értő, de nyelveket tudó személy, aki – helyette, nyilván a megbízására – idegen eredetikből kompilálta a szöveget. A köztársasági elnök úr eddig is hazudott, és nagyon kicsi a valószínűsége, hogy ezután nem fog; a tényleges szerző pedig, ha él, nem szólal meg a következő két hónapban sem, ezt lefogadom.

És mire is kell két hónap? Diplomás emberek, sőt „szakemberek” között becslésem szerint kevés a funkcionális analfabéta, ha pedig valaki tud írni-olvasni, akkor egy kétszáz oldalas szöveg betűnkénti elolvasása nem tarthat tovább tíz munkaóránál. Ha tud a forrásnyelveken, maximum négyszer ennyi idő kell ahhoz a gyötrelmes feladathoz, hogy behasonlítsa az eredetivel. Az egy munkahét. Kávézással, pisiléssel, értekezlettel, fészbukolással és offline pasziánszozással együtt másfél. A jelentést, ha az embert nagyon rugdalják, két nap alatt meg lehet írni, de egy hét aztán bőven elég.

Közben egy ügyvéd körülbelül tíz perc alatt kinézhetné az idevágó paragrafusokból, hogy az ügynek nem lehet büntetőjogi következménye. (Tényleg nem.) Egyáltalán, minek kell jogász a bizottságba azon kívül, hogy bebizonyítsa a következmények hiányát? A jó ég se tudja. Mindenesetre a kéthónapos, várhatóan szorgalmas közreműködése jól harmonizál azzal a sajátosan magyar elképzeléssel, hogy amiről nincs jogerős ítélet, az meg se történt.

A bizottság fölállítása egyébként tökéletesen fölösleges, a hvg.hu ugyanis két lépésben, megfelelő mellékletekkel, bebizonyította, hogy plágium történt, és a plagizátor hazudott. Ez ügyben más teendő nincs, a körülményekről többet megtudni meg úgyse lehet. Ha a rektor félti az egyetem jó hírét, szólítsa föl lemondásra a vétkest, és annyi.

Persze nem teszi meg, és nemcsak azért, mert a magyar egyetemi-kutatóintézeti-szakértelmiségi elit mélységesen megveti a médiát (szellemi és erkölcsi alap nélkül, mint arról később szó lesz), és semmit sem hisz el neki. Hanem azért is, mert ez az elit olyan helyzetbe hozta magát, amikor már teljesen mindegy, mit gondol és mit mond.

A bizottság meg legalább papírokat termel anélkül, hogy két hónapig bármit is közölne a nyilvánossággal. Ezzel is segíti a szokásos altatási technikát: minél tovább nem beszélünk valamiről, annál biztosabban elfelejtik az emberek. (Meg az is lehet, hogy közben történik valami furcsa, ne felejtsük el, hogy Kövér Lászlónak már 2010-ben kifogásai voltak Schmitt elnökségével szemben.)

Különben az embereket már eleve nem érdekli a dolog. Tessék néhány érdekes adat: a Medián felmérése szerint a diplomás kisebbségen belül relatív (nem abszolút) többségben vannak a Schmitt lemondását követelők, de a nép relatív többsége (42 százalék) nem tartja akkora bűnnek a plágiumot, amiért az elnöknek le kellene mondania, és további 25 százaléknak mindegy. A mágikus kétharmad szerint tehát nyugodtan maradhat az elnök. Az ellenzéki szavazók ugyan többnyire Schmitt lemondását akarják, de nem lehet eldönteni, hogy a szöveglopás miatti felháborodásból-e, vagy közönséges politikai ellenszenvből.

Hogy ki ezért a felelős? Itt nem lehet mondani, hogy Gyurcsány vagy Orbán. Hogy mi az a doktor, mi az a disszertáció, és mért baj, ha valaki máshonnan cseni a szövegét, egyetlen társulat magyarázhatta volna meg a láthatóan erkölcsi és szellemi mélypontra jutott népnek, éspedig pontosan az, amelyik olyannyira büszke az erkölcsi és szellemi fölényére: az úgynevezett értelmiség. Azon belül is a professzorok, az akadémikusok, és közülük is az önmagukat kereszténynek és konzervatívnak definiálók, hiszen – szerintük – az általános züllés nagyrészt a liberális kollégák lelkén szárad, már ha van nekik lelkük.

Ott van például a Magyar Polgári Együttműködés Egyesülete. Alapító nyilatkozata szerint: „Polgárnak lenni, magatartás [vesszőhiba az eredetiben – T. E.]. Szellem és erkölcs.” Eszménye a polgári demokrácia, „[a]hol nem hisznek a politikai bűvészmutatványosoknak és ahol leváltják a közügyek intézésére alkalmatlanná vagy méltatlanná vált vezetőket”. Elnöke Balog Zoltán, aki egykor a Bonni Egyetem Ökumenikus Intézetének tudományos munkatársa volt, elnökségi tagja például Halzl József Magyar Örökség-díjas egyetemi doktor és prof. Náray-Szabó Gábor akadémikus, az Akadémiai Könyvtár főigazgatója. Ha valaki tudja, hogy mi a plágium és miért üldözendő, akkor ő biztosan. Zeng ám felháborodott nyilatkozataiktól a sajtó. Csak én nem hallom, biztos süket vagyok.

Ott van például a Professzorok Batthyány Köre, melynek Szent István-terv nevű dokumentumáról Orbán Viktor 2006-ban azt állította, hogy a Fidesz elfogadta programjának. Nem gyötröm az olvasót azzal, hogy idézgetek a fennkölt ostobaságnak ebből a hömpölyéből, most csak ennyit: „A kereszténység vallási és erkölcsi rend is, mely a zsidóságtól örökölt tíz parancsolaton [helyesírási hiba az eredetiben – T. E.] alapszik, de egyben kultúrateremtő és -fenntartó erő is.”

Emlékezetem szerint a tízparancsolatban van olyan is, hogy „Ne lopj!”, ha tehát valaki a magyarság erkölcsi és szellemi romlását a Kádár-rendszernek tulajdonítja, mint a PBK, akkor itt az alkalom, hogy tiltakozzék a Kádár-rendszer egyik kivételezett funkcionáriusának tanulmánycsaklizása ellen. Nos, a PBK elnöke, Lovas Rezső atomfizikus, akadémikus meg is szólalt. A következőt mondta: „az idézés és a kifejezett plágium között folytonos az átmenet”. Erről Seres kolléga már elmondta a magáét, én csak annyit jegyeznék meg, hogy az idézetet idézőjellel vagy –bizonyos szövegszabványokban – balról behúzott bekezdéssel szokták jelezni. A plágiumot pedig sehogy, éppen ez a lényege. Vagy-vagy. Mondom, ez egy keresztény, polgári természettudós, sőt akadémikus állítása volt, nem holmi ateista, libsi, Kádár-imádó, zülledék bölcsészé, aki még a PhD-ig sem jutott el, bezzeg a nyugati tudósítókkal jóba’ van.

És ott van a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége. A „Ne lopj!”-poént már elsütöttem, beszéljünk most csak a hazugságról. Idézem a beszédet, amelyet a KÉSZ VIII. kongresszusán Kövér László, az Országgyűlés elnöke mondott: „A kereszténységre szüksége van Európának és szüksége van Magyarországnak − folytatta. Szüksége van mindenekelőtt azokra az értékekre, amelyek mentén mindig is boldogult; az igazság keresésére és a megtalált igazsághoz való ragaszkodásra. Az állam és a rablóbanda között az igazság tesz különbséget, írja Szent Ágoston […] Újra és újra le kell szögeznünk, és ki kell mondanunk, hogy csak az igazság tesz szabaddá.”  Szent Ágoston ugyan nem az ismeretelméleti értelemben vett igazságról (veritas), hanem az igazságosságról, igazságszolgáltatásról (iustitia) írt a De civitate dei IV. fejezetében, de fogadjuk el, hogy a keresztény értelmiségieknek nagyon fontos az igazmondás. Ja, meg a szabadság. Meg az igazságosság, naná. Meg a rablóbanda elítélése. Akkor mért hallgatnak?

Vegyük észre, hogy a Fidesznek nincs ideológusa, nincs guruja. A háttérintézetei nem végeznek komoly elméleti munkát, amiből program lehetne, csak a párt és a kormány cselekedeteit igazolják utólag valami elméleties rizsával. Az elmélet és az értékrend felépítését Orbánék már régen kiadták alvállalkozásba az erre ajánlkozó szimpatizáns értelmiségnek. Annak pedig jól esett, hogy ennyire fontosnak tartják, és foglalta is az állást rendesen, középkortörténész mondta meg a tutit a külpolitikáról, magfizikus a társadalombiztosításról, filozófus az államháztartási hiányról. Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor. Mivel azon az oldalon nem volt senki más, aki egy kicsit okosíthatta volna a népet, ők maguk pedig a) következetesen nem értettek ahhoz, amiről értekeztek, b) a megtiszteltetéstől a maradék emberi autonómiájukat is elvesztették, mostanra sikeresen elvégezték a Fidesz-hívő tábor szellemi és erkölcsi lenullázását.

A tábor meg továbbra is hisz bennük, és el van ragadtatva attól, hogy bizottság alakult: akinek az Úr katedrát adott, nyilván IQ-t is adott hozzá, és a köztársasági elnök úrról ki fog derülni az igazság.

Hát csodálkoztok , hogy megtalál benneteket a túloldal is , az erkölcsi nulla ne kapaszkodjon a pulpitusra. Dagonyázott volna a posványos mocsokban a kurvák nem kérdezték volna helyesen írsz e babám, vagy hogy áll e a kisdoktorid, és üres vagy e öregem, mert belülről egy nulla vagy . Megmérettek és könnyűnek találtak, de ne kenődj el a többi pojáca is ugyan ilyen , csak még nem mérettek meg , de ők is könnyűnek találtatnék.

A Simicska-cég és a közös mutyi kimaradt Tarlós könyvéből (Galéria)

A főváros ötven legsúlyosabb problémájáról állított össze úgynevezett fehér könyvet a Városháza, ennek célja, hogy „bemutassa, milyen állapotban kezdte meg a munkát az új városvezetés”. Az LMP szerint meg kellene említeni a fideszes kötődésű botrányokat is.

Tarlós István a kiadvány bemutatásakor úgy fogalmazott: "bár a könyv az ötven legsúlyosabb problémát tartalmazza, ne gondolják, hogy több nincs", de ezek a legfontosabbak, amelyeket ki kell emelni. Emlékeztetett: korábban ígéretet tett, hogy összeállítják a "hagyatékot", mert valamihez viszonyítani kell az eredményeket. A gyűjteményben adatok és tények szerepelnek, amelyeket a hivatal munkatársai gyűjtöttek össze, vagyis azok, akik korábban is a házban dolgoztak - mondta a városvezető. Jelezte azt is: "neveket, konkrét személyekre vonatkozó vádakat senki ne keressen benne, nem ez volt a cél (...) nem akartunk megalázni, meghurcolni senkit". A főpolgármester arra is kitért: az anyagban "a készítés időpontjának megfelelő pontosságú adatok vannak, amelyek nagyságrendileg igazak most és később is".

Tarlós István hangsúlyozta: az anyag kapcsán nem fog vitatkozni és kommentárokra reagálni, és ha valaki vitat valamit, a hírforrás megnevezése mellett az internetre teszik az érintett szerződést, bizonylatot, levelet, illetve határozatot, a dátum és az aláírók nevének feltüntetésével. A főpolgármester arról is beszámolt: ez az anyag lezárja a múltat, ezután nem lehet "kommunikációs játékokkal" elferdíteni a tényeket. Példaként említette, hogy az MSZP az utóbbi időben elindított egy olyan kampányt, hogy a saját hibáikat, mulasztásaikat "a feledékenységre alapozva, karmesterszerű mozdulattal áttolják a másik térfélre". "Ilyet nem játszunk!" - mondta a főpolgármester.

Elfogytak a csontvázak

A fehér könyv tartalmát két újságban és a főváros honlapján is közzéteszik, emellett nyomtatott példányt kapnak belőle közéleti személyiségek, újságírók, politikusok és politológusok. A főpolgármester jelezte: a füzet a Városháza saját nyomdájában készült, és "egy fillérbe sem került". Tarlós István kérdésre válaszolva arról is szólt, hogy négy évig nem lehet az elszámoltatásból megélni, a fővárosban a folyamat már két évvel ezelőtt megindult. Mint mondta, az a másfél-két tucat ügy, amely a fővárosban előkerült, "már ott van, ahová való", számításai szerint nem várható, hogy továbbiakra bukkannak.

A fehér könyv egyebek mellett beszámol a főváros pénzügyi helyzetéről, a BKV belső adósságállományát is magában foglaló több mint ezer milliárd forintos hiányról, a kimerített bevételi és hitelfelvételi lehetőségekről és más "beárazatlan" kockázatokról. A gyűjtemény hét közműcég kapcsán említ előnytelen szerződéseket, felesleges beszerzéseket, illetve folyamatban lévő büntetőeljárásokat. Az 50 pont közül 10 a BKV Zrt.-vel kapcsolatos, ezek között szerepel az Alstommal kötött szerződés, a belső műszaki eladósodottság és a pénzügyi hitelállomány, a Parking Kft. szerződései, a margitszigeti parkoló, valamint a Kossuth téri mélygarázs ügye.

Nem fehér, piszkosszürke

A problémák kiterjednek az uniós társfinanszírozási projektekre is, amelyek között a Margit hidat, a Budapest Szíve Program egyik elemét, a csepeli gerincút építését és a városligeti műjégpálya rekonstrukcióját említi a gyűjtemény. A fehér könyv külön kitér a kórházak adósságállományára, a kulturális és turisztikai terület problémáira, valamint a peres eljárásokra. Utóbbi kapcsán megjegyzi, hogy csaknem ezer folyamatban lévő ügy van, amelyek kapcsán a fővárostól követelt összeg eléri a 15 milliárd forintot, a fővárosi követelések pedig 1,5 milliárd forintot tesznek ki. A kötet megemlíti a CET-közraktárakkal kapcsolatos problémákat és az óbudai gázgyár helyzetét is.

 Nézegessen képeket az elmúlt évek botrányainak tárgyairól, szereplőiről

A Margit híd felújítója az a Közgép Zrt, amelyiket Fidesz-közelinek tart mindenki, de ez szemérmesen kimaradt a fehér könyvbőlForrás: Hírszerző

A fővárosi LMP szerint a könyvből kimaradtak a "Fidesz háttérembereinek részvételével megvalósult projektek". Az ellenzéki frakció MTI-hez eljuttatott közleménye szerint ezért inkább piszkosfehérre sikerült a dokumentum. Hitelesebb lenne a könyv az LMP szerint, ha a "Fidesz által is érintett mutyi szagú eseteket" is magában foglalná. Példaként említették, hogy a Margit hidat tárgyaló rövid bekezdésből kimaradt, hogy az eredetileg becsült ár több, mint duplájáért - 13 milliárd helyett 30 milliárdért -  valósult meg a felújítás egy "Fidesz közelinek tartott" cég közreműködésével.

A 60% - os visszafizetéssel ez az összeg nem lóg ki a sorból, jut is marad is állam adósságra valami és a konyhára is kell egy kis pénz, különben is vigyázni kell , mert kilopják a szemünket, bárcsak láthatnám már azt a sok fehér bottal járó járadékost kik könyörögnek ne fosszák meg járandóságuktól. De holló a hollónak nem vájja ki a szemét, - a szemét az szemét marad, a politikai elit bűnözőt pedig rab madárnak kellene neveznünk. Az – az fogolynak és nem szabaddemokratának. Kár hogy csak varjak vagytok hollócskák.

A dokumentumból hiányzik az utcabútor tender is, melynek során 25 évre ingyen, vagy minimális összegért adtak át több ezer közterületi reklámfelületet, milliárdos veszteséget okozva ezzel a fővárosnak - írták. Az LMP szerint a fehér könyv jó kezdet, azonban akkor tudják elhinni a fideszes városvezetés őszinte szándékát, ha nem politikai érdekek szerint válogatják az ügyeket.

Egy cégvezető személyesen mondta el nekem a következő esetet : Cége olyan projektet akart megépíteni, amihez állami támogatásra lehetett pályázni több száz munkahely teremtés okán. Megcsinálták és benyújtották a pályázatot, mely a beruházás finanszírozásának egyik fontos pillére volt az önerő és a banki hitel mellett. Megmozgattak minden kapcsolatot, hogy lobbizzanak, mert 100 millió feletti támogatásról volt szó. Egyszer összehozták Simicska emberével, aki elmondta, hogy nagyon jó a projekt, és ő elintézi, hogy megkapják rá az állami támogatást, de ennek feltétele, hogy 60%-ot vissza kell adni az általuk később meghatározott módon és helyre. Ezt már nem tudták bevállalni, mert 10-20%-ot még bevállaltak volna, de 60%-ot már nem tudtak, így elálltak a projekt megvalósításától. A véleményem az, hogy a pályázó is korrupt, és a hatalom is! Ha 10-20% lett volna az elvárás, akkor a cégvezető belemegy a játszmába, és ezzel mindkét fél korrupttá válik. Itt csak a Fidesz oldal gátlástalan rablási étvágya miatt ez esetben nem jött össze az “üzlet”, de a korrupt szándék és jellem jelen volt és van. Ez a cégvezető talán nem volt elég Fideszes, vagy nem akart ekkorát “nyalni” , de más Fideszes cégek simán belemennek a 60%-os visszafizetésbe, legfeljebb úgy kalkulálják a beruházást , hogy a maradék 40% is elég legyen, hisz úgyis az állam pénze, azt lehet lopni, úgysem fáj senkinek, számot adni soha nem kell senkinek, még Istennek sem, gondolják. Így hát az erkölcstelenség egyre gátlástalanabb méreteket ölt, egészen addig, amíg felemészti az egész nemzetet, vagyis a társadalom többségét. Ide vezet az Istentelenség. Az erkölcsi értékek teljes elvesztéséhez, ami egyenes út az önzéshez, és ezzel mások eltiprásához, kifosztásához. Itt Magyarországon már nem kizsákmányolásról beszélünk, hanem kifosztásról, kirablásról, az adófizetők kirablásáról, a kisebbségi uralkodó osztály erkölcstelen meggazdagodásáról. Pl. Pintér 48 évesen korkedvezménnyel ment nyugdíjba. Azóta többszörös milliárdos. Tisztességesen végzett és leadózott jövedelemből ez lehetetlen, még céges vagyon esetén is kirívóan sikeres innovációval lenne lehetséges, de magán vagyonként semmiképpen sem. Budai Gyulát pedig ebben az összefüggésben ne emlegessük, mert ő nem az igazságosság alapján, hanem az önző és elnyomó Fidesz- és Orbán érdekek alapján végzi munkáját! Ne áltassuk magunkat. Az ő hivatala pártérdekek, és nem az jogosság és igazság érdekében lett létrehozva!!!

Vajon csak a bankok rabolnak, vagy a döbrögik is a zöldbárók is az uzsorások is a pintérfélék is, az Orbán is? Ő hogy lett milliárdos a párttársak lopták össze neki azt a kis vagyont. Szegénynek befogták a száját, így a fülkeforradalmárból mára nyuszi tolvaj lett. A Budainak a saját portálján kellene egy söprést végezni, hogy ne érje szó a háza tájékát. Na sodródjunk. Visz a víz.

Simicska és Nyerges is érintett? - Orbán is belebukhat a BKV-ügybe

A fideszes pártelnök legbelsőbb körei is érintettek lehetnek a békávézásban egy informátorunk szerint. Amennyiben ez így van, kiderül, hogy csak akkor következmények nélküli ország-e hazánk, amikor a szocionisták vannak hatalmon, vagy akkor is, ha a megkülönböztető jelzésként nemzetiszínű zászlócskát lengető váltótársaik az érintettek. (Az eddigi tapasztalatok szerint az első változat igaz.)

A BKV-botrány egyik hűtlen kezeléssel vádolt fő gyanúsítottja ugyanis, úgy tudjuk, vallomásában nem csupán Hagyó Miklósról és Hatvani Szabó Jánosról tett említést, hanem az Orbán Viktor legszűkebb környezetébe tartozó Simicska Lajosról és Nyerges Zsoltról is. Az információ valóságalapját megerősíti az a tény, hogy Mesterházy vallomásával kapcsolatban teljes hírzárlat van. Informátorunk szerint a Fidesz vezetése nagyon megrémült a vallomás miatt, ezért a háttérben megindultak a tárgyalások az MSZP-vel és az SZDSZ-szel az ügy eltussolásának érdekében.

Simicska Lajos Orbán Viktor legbizalmibb embere. Kubatov Gábor környezetében dolgozó informátorunk elmondása szerint az ellentmondást nem tűrő Simicska egy igazi keresztapa. Az egymilliárd forint feletti projektekről csak ő dönthet. Nyerges Zsolt szintén Orbán legszűkebb gazdasági körének tagja, egyben Simicska bizalmasa és üzlettársa is. Amennyiben ők ketten belegabalyodnak a BKV-ügybe, az egyben Orbán Viktor politikai pályafutásának végét is jelentheti.

A BKV-bizottság el nem fogadott, ám nyilvánosságra hozott jelentése szerint nemcsak a főpolgármester, a helyettesei, hanem a Fővárosi Közgyűlés is olyan hibákat követett el, melyek a különböző BKV-s visszaélésekhez vezethettek.

A jelentéstervezetet a paritásos bizottság csütörtöki ülésén szavazategyenlőség miatt nem fogadták el, de a 120 oldalas dokumentumot György István, a bizottság fideszes elnöke az újságíróknak e-mailben eljuttatta; ebben egyebek mellett az érintettek "hibáiról" adott összegzést.

A dokumentum szerint Demszky Gábor hibája volt, hogy "a felelősséggel nem bíró politikai főtanácsadó, Mesterházy Ernő politikai mozgásterét szinte korlátlanná tette". Továbbá amikor tudtával és beleegyezésével a fővárosi cégeket, illetve azok vezető és ellenőrző testületeiben betölthető pozíciókat szakmai szempontok érvényesítése helyett engedte politikai alkuk tárgyává tenni.

Nemrég Balogh Zsolt, volt BKV-s vezér a botrányt okozó pénzek útját Hagyóig tudta követni, de nem zárta ki, hogy a milliók a párthoz vagy pártokhoz (!) is vándorolhattak. Balogh megismételte: Hagyó Miklós mellett az SZDSZ-es igazgatósági elnök, Tóthfalusi György kéréseit is teljesítenie kellett. Hozzátette, hogy az erről szóló beszélgetésen Mesterházy Ernő, a főpolgármester főtanácsadója is jelen volt.

(Kuruc.info - MTI - HírTV)

Olvasónk írja:

Tisztelt Szerkesztőség!

Előrebocsátom, hogy nem vagyok jobbikos, sem gárdista, de régóta olvasom a Kurucot, mert itt megjelenhet olyasmi is, amit a többiek nem mernek leírni.

Korábban több mint 10 évig dolgoztam a BKV-nál, az életem a városi közlekedés. Néhány éve távoztam, mert nem bírtam nézni, hogy a szemem előtt teszik tönkre a céget. A régi munkatársaimmal, akiket a valódi szakértői gárdából még nem küldtek el az évek alatt, még mindig tartom a kapcsolatot. Elég sokat tudok a BKV belső ügyeiről.

Ma már a pártsajtó sem meri elhallgatni, milyen pofátlan lopások mentek a BKV-nál. Az sem kizárt, bár várjuk meg a végét, hogy az MSZP-s és SZDSZ-es tolvajok kezén bilincs is kattan majd. A cikkekből azonban "véletlenül" kimarad a történet fideszes szála, amiről szinte mindenki tud a BKV-nál. Örömmel látom, hogy Önök ma ki merték mondani az igazságot. Hadd egészítsem ki cikküket még néhány érdekességgel.

A Szegeden elkapott informatikai igazgatót nem az előző gárda, hanem a mára Tarlósék tenyeréből evő Kocsis István vette fel a BKV-hoz. Méghozzá a Fidesz, pontosabban a Fidesz BKV-s kijáróembere, Vitézy Dávidka kérésére. Vitézy úgy jár ki-be Kocsishoz, mintha már ő vezetné a céget, és azt terjesztik, a Fidesz hatalomátvétele után már be is van neki ígérve egy zsíros állás.

Fuzik Zsolt korábban a CBA informatikai igazgatója volt, oda is a Fidesz tette. De Dávidkának nem biztos, hogy ez számított, hanem Zsoltika huncut kis mosolya. Mert ők nem csak barátok és üzletfelek voltak, hanem bizony buzitársak is. Akkor is együtt voltak külföldön, amikor Fuzikot keresni kezdték a rendőrök. Kizárt, hogy Buzik Zsolti ügyeiről ne tudott volna Dávidka és rajta keresztül a Fidesz. Tarlós azt nyilatkozta nemrég, hogy a mobiltelefonos jegyvásárlás is korrupció miatt hiúsult meg. Ez igaz lehet, de úgy, hogy Fuzik és Dávidka kevesellték a pénzt, amit a nyertes vállalkozó ajánlott.

A másik fideszes szál, hogy fél éve Pintér Sándor is megjelent a cégnél. A Civil Biztonsági Szolgálat nevű cége hivatalosan nem dolgozik a BKV-nak, de alvállalkozókon keresztül igen. Ő is régi haverja Kocsisnak, már az MVM-ben is együtt őrizték meg (maguknak) az értékeket. Pintérék ássák elő a kommunistáknak kínos ügyeket, de a fő feladatuk, hogy a Fideszre terhelő dokumentumokat eltüntessék. Szerencsére olyan hülyék, hogy le is buktatták saját magukat: bár a BKV honlapján nincs ott Pintér cége a szolgáltatók között, a Civil BSZ honlapján a referenciák között ott a BKV. Kérdés, melyik hazudik. Ez az a cég egyébként, amelynek székházában nemrég házkutatás volt és néhány embert letartóztattak. Később azt mondták, csak egy bérlőjük volt az érintett, de azt már nem tették hozzá, hogy "véletlenül" ennél a bérlőnél van vezető állásban Pintér lánya is.

Nem történik más most sem, mint gengszterváltás. Most szépen kifüstölik a konkurens lopóembereket a BKV-tól, hadd vakuljon a magyar. Aztán szépen ott marad az egész konc nekik, és a maradékot már egyedül fogják szétlopni.

Kapcsolódó:

- Újabb romantikus történet az egypárti beltenyészetről

- Hivatalos: Bajnaival vacsorázgató MSZMP-s besúgó lesz a külügyér, ha a Fidesz győz

- A nap képe: cigánybűnöző kezét simogatva ígér politikai bűnözők elleni harcot Orbánviktorelnökúr

- Orbán miniszterjelöltje: az ember, aki tönkretette a világ egyik legnagyobb buszgyárát

További részletek: http://kuruc.info/r/26/57271/#ixzz1qmRxcj4c

Hivatalos: Bajnaival vacsorázgató MSZMP-s besúgó lesz a külügyér, ha a Fidesz győz

Ezt nem mossák leMartonyi János irányítja majd a magyar külpolitikát, beleértve az európai uniós elnökséggel járó feladatokat is, ha a Fidesz kormányra kerül – jelentette be Orbán Viktor, a Fidesz elnöke az egyik kereskedelmi rádiónak adott telefonos interjúban.

Martonyi János már az 1998-től működő Orbán-kormányban is betöltötte ezt a tisztséget - meg is volt az eredménye. Bővebben róla lásd kapcsolódó anyagainkat.

Orbán Viktor konkrétumok említése nélkül elmondta, hogy lesz két-három olyan téma is a soros elnökség átvétele utáni, jövő januárban kezdődő féléves ciklusban, amelyet Magyarország indít majd meg.

(MTI nyomán)

Frissítés: A pontosság kedvéért: igazából két szám fejezi ki „Magasdi” és „Marosvásárhelyi” informátor állambiztonsági szolgálatait (csak hát nem fért fel mindkettő a homlokára): a III/I és III/II.

Martonyi elvtársat a BM. III/II-es csoportfőnökség (kémelhárítás) 8-as osztálya (közgazdasági, külkereskedelmi és idegenforgalmi elhárítás) foglalkoztatta a Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság állambiztonsági osztálya útján. Szegedi kapcsolattartó tisztjének, dr. Jójárt István r. őrnagy alosztályvezetőnek 1968. január 5-én adta első úti jelentését.

Szegedről Budapestre költözése után átvette a BM. III/I-es csoportfőnöksége (hírszerzés), amelyet 1986. október 22-ig szolgált.

Martonyi ügynök a legmegbízhatóbb és legelfogadottabb állandó összekötő a globalista Bilderberg csoport és Orbán között.

Érdekes kérdés lehet, hogy Orbán Martonyival együtt visszahozza-e a Külügyminisztériumba annak volt közigazgatási államtitkárát, Bába Ivánt is? Mert párosban tudnak igazán eredményesen dolgozni a besúgók.

Bába Iván

Bába 1998-tól 2000-ig varsói nagykövet volt, akkreditálva Belorussziába is; 2000-ben előbb helyettes államtitkár, majd még ugyanabban az évben közigazgatási államtitkár Martonyi mellett a Külügyminisztériumban, egészen 2002-ig, attól kezdve a mai napig a FIDESZ Külügyi Hivatalának vezetője.

Bába Ivánt „Gyula” fedőnéven szervezte be 1978. augusztus 9-én a BM. III/III-4-a (a kulturális terület és a radikális ellenzék reakciós erőinek elhárítása) alosztályáról Horváth Miklós rendőr főhadnagy. Bába Iván tanár akkor szerkesztőként dolgozott a Magyar Rádióban. „Titkos megbízott” besorolásig vitte. 1994-től a Windsor Club Igazgató Tanácsának tagja.

További részletek: http://kuruc.info/r/52/57272/#ixzz1qmUOFaKO

Olvasó: besúgó Martonyi is a Bilderberg-listán

Kedves Kuruc.info!

Mint azt nyilván tudjátok, a Bilderberg-tagok egy része évről évre cserélődik. Na és kit találtam a 2008-as "hivatalos" listán? Egykori jó külügyminiszterünket, Martonyi Jánost! 

Ez azért nem meglepő, hiszen tudjuk, a Fidesz kiknek a szekerét tolja. Martonyinak a neten utánanézve megtudtam, hogy besúgó is volt a régi átkosban.

Azon már meg se lepődik a jónép, hogy a szocionisták háza táján micsoda szemét vakolónépség ármánykodik, de azért sokan ugyanezt a Zsideszről még mindig nem hiszik el. Szerintem viszont a Zsidesz kormányra kerülése hosszú távon rosszabb az ország megmaradása szempontjából, mint még egy-két év nyílt szoci terror.

Üdvözlettel: egy pesti egyetemista

További részletek: http://kuruc.info/r/20/37719/#ixzz1qmVMB6Q4

Martonyiról cikkezik az NZZ - lapszemle

Martonyi János volt külügyminiszter egykori feltételezett titkosszolgálati tevékenységéről, ezzel összefüggésben a kommunista időkből örökölt titkos akták lezáratlanságáról, annak a mai magyar közéletet mérgező következményeiről közölt cikket szombati számában a Neue Zürcher Zeitung.

A konzervatív svájci újság beszámolt az Élet és Irodalom című hetilapban nemrég megjelent leleplezésről, mely szerint Martonyi a 60-as években "Marosvásárhelyi" fedőnéven számtalan jelentést írt, melyek végállomása az akkori titkosszolgálat volt. Megemlítette, hogy Martonyi elismerte: valóban ő írta a jelentéseket a fenti fedőnéven, de azt állította, hogy soha nem dolgozott a titkosszolgálatnak, amelynek nem volt informátora, hanem külföldi utazásairól írt beszámolókat "felsőbb utasításra". Ha ennek nem tesz eleget, nem utazhatott volna külföldre - idézte a lap Martonyit, aki az ügyet alantas politikai támadásnak tartja.

"Lehetséges, hogy Martonyi azért reagál ilyen agresszív módon, mert az ellenzéki Fidesz politikájának egyik sarokköve, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kormányzó szocialistáit minden lehetséges alkalommal züllött erkölcsökkel vádolja. Aki úgy érzi, hogy rajtakapták, különösen ingerülten reagál" - írta a NZZ, utalva mások között Szabó István filmrendező esetére, aki besúgói múltjának leleplezésekor nemhogy nem tanúsított megbánást, hanem zavaros történetekkel igyekezett mentegetni magát, míg szakértők meg nem állapították, hogy ez képtelenség. Martonyi azonban, másoktól eltérően, nem a titkosszolgálat erőteljes nyomásának engedve írt jelentéseket, hanem azért, hogy a kollaboráció révén előnyhöz (külföldi utazásokhoz) jusson. Kézenfekvő a következtetés: ragyogó karrierjét jórészt ennek az együttműködésnek köszönheti - folytatódik a cikk.

Szomorú következtetés

A svájci lap írása szerint az akkori magyar kommunista hatóságok számára különösen izgalmasak lehettek Martonyi jelentései a Szabad Európa Rádió tevékenységéről, a németországi magyar emigránsokról vagy a kölni Magyar Házról. Idézte a lap Ungváry Krisztián történészt, a titkosszolgálati akták elismert kutatóját, akinek szilárd meggyőződése, hogy ami az Élet és Irodalomban megjelent, távolról sem a teljes igazság. Ezzel kapcsolatban a NZZ megemlítette: Ungváryt néhány hete a titkosszolgálat rágalmazással, felbujtással és összeesküvés-elméletek terjesztésével vádolta meg, amiért a fiatal történész felelőssé tette a mai szolgálatokat, hogy vontatottan adják át az aktákat a kutatás számára, konkrétan néven nevezve egyes munkatársakat.

"Martonyi esete újabb bizonyítéka annak, hogy milyen kontraproduktív Budapest halogató eljárása a titkosszolgálati aktákkal kapcsolatban. Máig a még a kommunista időkből megmaradt öt titkosszolgálat dönti el, mely aktákat adnak át a Történeti Levéltárnak (Állambiztonsági Levéltárak Történeti Hivatala - tud. megj.) és melyeket nem. Rendszeres, átfogó és elfogulatlan tisztázás ilyen körülmények között lehetetlen, és így az információk csak lassan, csepegtetve érkeznek, ami az ország már amúgy is mérgezett politikai légkörét tovább rontja" - írta a NZZ, hozzátéve: a szocialisták koalíciós partnerei, a szabad demokraták a Martonyi-ügy kipattanása után követelték végre az egész kérdés átfogó, nyílt kezelését

(FN)

További részletek: http://kuruc.info/r/1/11856/#ixzz1qmWcNQ8R

Besúgók, titkosügynökök, ÁVH-sok, kémek, hírszerzők, szt-tisztek szigorúan titkos dokumentumai

Dr. Ilkei Csaba újságíró, harminc éven át (1969-1999) a Magyar Televízió munkatársa, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos kutatója (képünkön) írta azokat a tanulmányokat, melyeket ebben a dossziéban gyűjtöttünk össze.

Az állambiztonság 1945-1990 közötti történetén kívül a rendszerváltás izgalmas titkait dolgozza fel a szerző megélt élményei alapján. Ilkei Csaba képviselőként tagja volt az első szabadon választott magyar országgyűlésnek (1990-94) és a Nemzetbiztonsági Bizottságnak. Ott volt, ahol az események történtek, ez különbözteti meg a pusztán levéltári akták alapján dolgozó kutatóktól.

Elsőként adott választ arra a kérdésre: hány állambiztonsági hálózati személyt küldött 1990-ben a rendszerváltó magyar országgyűlésbe a BM. III. Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége, kiket, mely pártokba, frakciókba? Hogyan jutottak be négyen is a 13 tagú Nemzetbiztonsági Bizottságba?

Hogyan hajtotta végre az állambiztonsági rendszerváltást az SZDSZ és a FIDESZ idegen pénzen és külföldi kiképző tisztekkel, az amerikai nagykövet közreműködésével? Hogyan került bizalmas kapcsolatba egy bennfentes, de hamar csalódott és külföldre távozott fideszes vezető Cs. I. állambiztonsági őrnaggyal, a III/II-7-a főoperatív tisztjével? Miért okozott komoly gondot Orbán Viktornak az, hogy volt valamilyen ügye, amit ugyan elsimítottak, de ha nyilvánosságra kerül, az politikai karrierjének végét jelenthette volna...

Pallagi főcsoportfőnök Horváth csoportfőnöknek: „Ez egy életveszélyesen komoly ügy!”

Milyen titkos információkat mondtak el a volt állambiztonsági vezetők (Harangozó Szilveszter, Pallagi Ferenc, Horváth József) például a hálózati személyek beszervezésének gyakorlatáról, az iratok nyilvántartásáról, eltűnéséről, megsemmisítéséről, a számítógépes adatok megmaradásáról, az operatív-technikai eszközök alkalmazásáról, az 1990 után további szolgálatokat vállaló III/III-asok átállásáról, átmentéséről?

Miként próbált elszámolni az egykori Államvédelmi Osztály majd az Államvédelmi Hatóság az általuk agyonvert, eltüntetett emberekkel, az ismeretlen helyen , anyakönyvezetlenül, jeltelenül elföldelt rabokkal, internáltakkal, munkatáborokba hurcoltakkal, letartóztatottakkal?

Hogyan, s miért rabolta haza 1961-ben Bécsből egy gépkocsi csomagtartójában szőnyegbe csavarva Gerő László, a D-144-es szigorúan titkos állományú rendőr százados, a szovjet katonai elhárítás egykori hadnagya, a Shell-Interag Rt. volt vezérigazgatója Ábrányi Aurél újságírót, akit a HM katonapolitikai osztálya 1949-ben "Relly" fedőnévvel hírszerzőként Ausztriába telepített, de ott hamarosan az amerikai és a francia hírszerzés szolgálatába állt, a Szabad Európa Rádió tudósítója és kémcsoportot szervezett Budapesten, melynek tagja lett Darvas Iván színművész is? S hogyan csalt ki a magyar államtól ugyanez a Gerő László politikusi kapcsolatai révén 120 millió dollárt 1986-87-ben egy törvénytelen hitel folyósításának kierőszakolásával bizonyos kaliforniai olajfinomító részvényeinek megvásárlása ürügyén?

Megismerhetjük a taxisblokád drámai napjainak hiteles történetét óráról órára 1990. október 25-28 között, úgy, ahogyan azt a Fehér Házban - a Képviselői Irodaházban - folyamatosan ülésező MDF frakció tagjai megélték.

Hogyan előszilveszterezett a már beteg Antall József miniszterelnök Orbán Viktorral 1990. december 30-án, s milyen polgári középpártot képzelt az MDF helyébe?

Orbán Viktor pohárköszöntője

Számos állambiztonsági hálózati személy portréját rajzolják fel a tanulmányok, így tűnik fel Kiszely István, a magyar-és vallásellenes , a saját családjáról is jelentő egyházi csúcs besúgó, egyébként felszentelt pap; az össze-vissza hazudozó dr. Bárándy György, aki nemcsak „ellenforradalmárokat” adott fel, de ügyvéd kollégáiról és a nagybátyjáról is jelentéseket írt; a szánalmasan derűs televíziós gyártásvezető Spánn Gábor, aki éveken át harmatos mesékkel etette a közvéleményt ártatlanságáról; Tudós-Takács János teológus, filozófus, lapszerkesztő, a nemzetiszocialista mozgalom meghatározó képviselője mindenkit megtévesztve 24 éven át dolgozott az állambiztonságnak; s tán a legnagyobb meglepetés: Örsi Ferenc íróról kiderül, hogy a Tenkes kapitánya is a labancok besúgója volt, tizenegy évig szolgálta az állambiztonságot, miközben filmjét forgatta a kuruc hősök hazaszeretetéről.

Alaposan lehull a lepel a felfújt senkikről, az internacionalista értelmiség kreált emblematikus figuráiról: Josef von Ferenczyről, a hírhedt HM. kat.pol őrnagyáról, aki nem volt sem magyar nemesi család sarja, sem professzor, sem a szegények szerény pártfogója, hanem egy zsidó nő és egy gyilkos apa iskolázatlan, köztörvényes bűncselekményeket elkövető gyermeke, aki viszont páratlan helyezkedéssel csinált pénzt bármi áron, s lett Horn Gyula nagykövete, Göncz Árpád dandártábornoka, a magyar állam kitüntetettje. Antall József arra kérte Ilkei Csabát, hogy ne foglalkozzon Ferenczivel.

Antall üzenete Ilkeinek

A Bécsben élő Paul Lendvai osztrák állampolgár a BM. III. Főcsoportfőnökség „Cole Michael” fedőnevű társadalmi kapcsolata „operatív érdekből” utazgathatott szabadon ki-és be az országba, besimulva a Kádár rendszer fenntartóinak, Rényi Péter és a hasonszőrűek klikkjébe, miközben volt barátai és az állambiztonság egyetértettek abban: karrierje érdekében bármikor, bárkit kész bajba sodorni, elárulni. Levéltári anyagát szemrebbenés nélkül manipuláltan hozta nyilvánosságra.

Napjaink világválságainak igazi hátterét világítja meg az a tanulmány, mely bemutatja, hogy a nemzetközi magánvagyonokra épülő globális érdekszövetség szervezett és titkos hálózata: a „Round Table” miként uralja a kis nemzetek ellenében a gazdasági és pénzügyi világot, mozgatja a politika bábfiguráit, dönt háborúk indításáról vagy beszüntetéséről, országok és népek sorsáról.

És végül a varsói szerződés legnagyobb „love story”-ja: miért váltották le és száműzték 1973-ban a Magyar Néphadsereg katonai főcenzorát, Tóvári Béla alezredest? Milyen galádságokat követett el a magyar és szovjet katonai és politikai vezetés, hogy megakadályozza az akkor 50 éves Natalja Nyikolajevna Csernogubova válását a 68 éves Iván Vasziljevics Tutarinov vezérezredestől, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erői Főparancsnoksága magyarországi képviselőjétől, majd lehetetlenné tegye, hogy férjhez menjen az akkor már elvált, 43 éves Tóvári Béla vezérkari alezredeshez ? Egyedi, különös, megrázó story, kortörténeti állapotrajz

Nem ajánlottunk minden témát a figyelmükbe, keressék meg az érdeklődésüknek megfelelőket.

A hatalmas munkával feltárt és történészi alapossággal megírt tanulmányokért köszönet illeti Dr. Ilkei Csabát.

További részletek: http://kuruc.info/r/7/65370#ixzz1qmXmi0x4

Állambiztonsági rendszerváltás, 1989: "Ez egy életveszélyesen komoly ügy!"

A „László” dosszié rejtélye, avagy a FIDESZ és az SZDSZ titkos tervei Rockefellerék, Soros György és Mark Palmer támogatásával

”Orbán Viktornak komoly gondot okoz az,
hogy korábban volt valamilyen ügye…”A BM III. Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége II. csoportfőnökségének, a kémelhárításnak 7. osztálya a nemzetközi együttműködés területén dolgozott. Amikor a 7/A alosztály főoperatív tisztjének: Cs. I. őrnagynak 1989. szeptember 25-én kelt jelentése Pallagi Ferenc r. vezérőrnagy főcsoportfőnök, belügyminiszter-helyettes asztalára került, a tábornok szívéhez kapott, és a következőket írta a jelentés első oldala jobb felső sarkába Horváth József r. vezérőrnagynak, a belső reakció ellen küzdő III/III. csoportfőnökének: 


Pallagi Ferenc r. vezérőrnagy,
állambiztonsági főcsoportfőnök,
belügyminiszter-helyettes"Horváth J.Et. Ez egy életveszélyesen komoly ügy. Rendkívül határozottan kell vele foglalkozni - erő, eszköz koncentrálás. Várom az új fejleményeket! Pallagi Ferenc." (Ld. cikkünk alatt.)

A jelentés tárgya: "Ismeretlen FIDESZ-es személlyel kapcsolatba kerülésről." A jelentés tartalma: hogyan kezdett hozzá a FIDESZ és az SZDSZ az állambiztonsági rendszerváltáshoz. Hogyan alakítják ki és képezik belső biztonsági csoportjaikat, szűrik ki az ügynököket soraikból, s térképezik fel az állambiztonsági főcsoportfőnökség személyi állományát belső informátoraik segítségével. Az ismeretlen személy: egy, a FIDESZ kemény magjához tartozó, de csalódott aktivista, aki kapcsolatot keresett az "államapparátusban dolgozó komoly, megbízható személlyel." Innentől kezdve a "László" fedőnevű ügy dossziéi két szálon futnak: 1., "László" valódi nevének, személyiségének és környezetének megismerése, 2., a FIDESZ és az SZDSZ állambiztonsági terveinek, előkészületi tevékenységének feltárása.

1989. szeptember 20-án egy ismeretlen férfi hívta fel telefonon Cs. I. állambiztonsági őrnagyot, akinek ismerősére hivatkozva közölte, hogy FIDESZ-es barátja még aznap délután három és fél négy között szeretne vele találkozni a Vörösmarty téren, a cukrászda felőli földalatti lejárónál. A jelszó: "Elromlott a Quartz-órám, megmondaná, mennyi az idő?" A "Reform" egyik számát és az SZDSZ "kék könyvét" fogja kezében tartani. Az őrnagy pontosan megjelent, a leírás alapján azonnal felismerte a FIDESZ-est, akinek elmondta a jelszót, ő erre két azonosító kérdést tett fel: hol tanult és hány testvére van? A kapott válaszokat nyugtázva a Duna-part felé indultak el. Presszóba nem volt hajlandó beülni. Félórát sétáltak. Az ismeretlen közölte, hogy keresztneve László, vezetéknevét érthető okokból nem mondja meg. Cs. I. így rögzítette az ismeretlen személyleírását: kb. 30 éves férfi, 170 cm. magas, izmos, kisportolt, egyenes tartású, fürge járású. Arca kerek, magas homlokú, erős hullámos, gesztenyebarna, hátrafésült, halántékánál enyhén ritkuló, a fülére kissé ráérő haja van, Kossuth-szakállt és bajuszt visel. Orrhegye gömb alakú, ajkai húsosak, fogai épek, szeme barna, vékony, fémkeretes, lilás fényvédő réteggel bevont szemüveget viselt. Póló, kék kordbársony nadrág, sötétkék edzőcipő.

Magáról annyit mondott, hogy bölcsészkart végzett, jelenleg "szabadúszó", a FIDESZ szűkebb magjához tartozik. A jelentésben - ami a miniszterhelyettes elé került - itt következnek az érdemi információk, melyek roppant fontosak voltak a hatalom számára. Cs. I. a III/II-7-A alosztály főoperatív őrnagya a következőket jelenti: "László" elmondta:

"Ma már nem tudja elfogadni az Orbán-Kövér-Deutsch-féle irányvonalat, miután az nyilvánvalóan az erőszakosság, az anarchia felé mutat, a legkevésbé az ország helyzetének stabilizálását célozza. Elege volt Orbán és a választmány zsarnokoskodásából, úgy gondolja, hogy a radikális FIDESZ-szándékokat a katasztrófa bekövetkezése előtt mindenképp meg kell akadályozni. Ő maga nem akar a Belügyminisztériumhoz fordulni, mert ismeretei szerint az SZDSZ-nek vannak belső informátorai a BM-ben, és nem szeretné, ha a sínek mellett találnának rá."

"László" kérte az őrnagyot, hogy az államapparátusban dolgozó illetékesekhez juttassa el az információt, de ne verje nagydobra a jelentkezését. Megjegyezte: ha az illetékesek értékesnek tartják információit, nem utasítana vissza némi anyagi támogatást, mert nem áll túlságosan jól. Majd így folytatta:

"A FIDESZ szűkebb magjában nagy a felfordulás a Kerekasztal-tárgyalásokon tanúsított különállás miatt. Új partnereket keresnek az erőszakos kommunistaellenes elképzeléseikhez és ebben az SZDSZ mellett próbálnak társakat keresni olyanokban, mint a kispesti MDF-szárny, vagy a Krassó-féle csoportosulás. " 

"A FIDESZ most alakítja ki belső biztonsági csoportját az SZDSZ segítségével /Demszky Gábort említette/, amelynek feladata az akciók biztosítása, a FIDESZ szűkebb magjának védelme." 

"A FIDESZ az SZDSZ ösztönzésére folytatja a belügyi állomány felmérését, lakókörnyezetben, szolgálati helyeken, kiemelten a polgári ruhás állományra koncentrálva, az állambiztonsági állomány bemérésére összpontosítva. Kiemelt feladat az állambiztonsági tisztek kapcsolatkörének felmérése az ügynökök kiszűrése céljából. Az SZDSZ most már egy nagyobb összefoglaló anyagot készít az állambiztonság fontosabb ügyeiről."
"Orbán Viktornak komoly gondokat okoz az, hogy korábban volt valamilyen ügye, ami akkor ugyan elsimult, de ha nyilvánosságra kerülne, az a politikai szereplésének végét jelentené, olyan mértékben lejáratná őt." 

"László" a beszélgetés során végig ideges volt, gyakran nézett körül, beszéde gyors, hadaró - sajátos fejhangon beszélt - , esetenként széteső, s gondolatait nem mindig fejezte be. Közölte, hogy most meglehetősen elfoglalt a Kerekasztal és a választási előkészületek, különböző rendezvények miatt, de ha lehet, találkozzanak másnap három és fél négy között a Dorottya u. 4. sz. alatti épületben, a Tradeinform I. emeleti tárgyaló-pihenő galériáján.

Ezt követően a III/III. csoportfőnökséggel konzultálva az a döntés született, hogy Cs.I. őrnagy jelenjen meg a másnapra tervezett találkozón, s rögzítse a beszélgetést.

"László" az előző napinál is idegesebbnek tűnt, de próbálta leplezni. Egyebek között elmondta:

"Nagyon sok a munka, különösen amiatt, hogy egyrészt új támogatókat, ugyanakkor a köztársasági elnökválasztáshoz is gyűjteniük kell az aláírásokat, miután Orbán is kacérkodik azzal, hogy indul. Orbán hülye, ha azt hiszi, hogy a legkisebb esélye is lenne, sokkal racionálisabb az, ha az SZDSZ valamelyik nevesebb vezetőjét, pl. Tölgyessyt támogatják. Az Orbán-Kövér-Deutsch hármas kezd veszélyes vizekre evezni. Fejükbe vették, hogy az eddigi ténykedésük kevés, ennél erőszakosabban, látványosabban kell fellépniük, intruzív akciók szervezésével és végrehajtásával. Ez alatt Orbán valójában robbantásos merényleteket, szabotázsakciókat ért, ami nyilvánvalóan anarchiába vezet. Ezért Orbánék elhatározták, hogy kapcsolatot keresnek megbízott kiutaztatásával a Carlos-csoporttal, illetve próbálnak kapcsolatba lépni olyan palesztinokkal, akik Fehérszállás környékén kaptak kiképzést. Ily módon próbálnak korszerű, működőképes robbanószerkezetekhez jutni, mivel Kövér, kijelentése szerint: robbanóanyagot szerezni nem művészet."

Idáig jutott "László", amikor ingerülten közölte, hogy nem ebben állapodtak meg, megegyeztek, hogy az őrnagy nem hoz belügyeseket a nyakára, ne nézzék őt kezdőnek, a bejáratnál ott áll egy figyelőkocsi, az NJ 35-76-os rendszámú fehér Lada, benne egy nő kötöget, két srác meg újságot olvas a hőségben. Az őrnagy igyekezett megnyugtatni "László"-t, hogy ha így is van, semmi köze az egészhez, érvelését kétkedéssel ugyan, de elfogadta és folytatta a fontos információk közlését:

"A FIDESZ biztonsági csoportjának - kb. 15 fő - kiképzésével az SZDSZ két embere, Demszky Gábor és Légrádi Péter foglalkozik. Az SZDSZ-nél többen kaptak felkészítést az NSZK-ban és az USA-ban /Demszky és Légrádi is/, s az ott tanultakat adják tovább. Általános konspirációs felkészítést a FIDESZ szűkebb magjának minden tagja kap, ez a biztonsági csoport azonban mélyebb kiképzésben (figyelési, ellenfigyelési módszerek, akcióbiztosítás, információgyűjtés, ügynökök foglalkoztatása, stb.) részesül. Tervezik, hogy a biztonsági csoport néhány tagját szintén kiküldik az USA-ba , vagy az NSZK-ba, s ezt követően a kiképző munkát a FIDESZ teljes egészében átveszi. "

"László" hangsúlyozta, hogy az SZDSZ egyre erőteljesebben támaszkodik a FIDESZ-re a belügyi állományra vonatkozó információk megszerzésében:

"Az SZDSZ feltehetően komoly informátorokkal rendelkezhet, legalábbis erre utal a Demszky és Légrády által közöltek jellege. A megszerzett információkat ugyancsak az SZDSZ vezényletével most viszik számítógépre a hasznosítási lehetőségek javítása érdekében. Jelenleg helyiség-gondjaik vannak, most tesznek lépéseket a megfelelő bázis megszerzésére."

László még elkezdte mondani, hogy egy Béla, egy Gábor és egy Zoltán keresztnevű FIDESZ-es már elindult vagy hamarosan elindul egyeztetni a választási taktikát, és megszerezni a nemzetközi támogatást a választási küzdelmekhez Csehszlovákiába, az NDK-ba, Lengyelországba, az NSZK-ba és Ausztriába. Részletekbe nem merült, közölte, hogy mennie kell a "Reformpárti esték"-re, utána Kerekasztal és választási egyeztetés lesz. Ehhez lemondóan csak annyit tett hozzá, hogy egyre kevesebb azonosságot érez "ezekkel a lököttekkel", a kezdeti valós elképzelésektől teljesen eltértek. S ezzel eltűnt a cég szeme elől.


Dr. Horváth József
r. vezérőrnagy,
a III/III. csoportfőnökeIntézkedési terv fantomképpel

Október első felében javaslatokat, intézkedési terveket dolgoz ki a BM III/III-2-b alosztálya. (A III/III-2. osztály az ifjúságvédelmi elhárítással foglalkozott, osztályvezető: Timár Zoltán r. ezredes ; a b., alosztály feladata az ifjúságellenes reakciós erők elhárítása az egyetemeken, főiskolákon, az ifjúsági klubokban, társaságokban, stb., alosztályvezető: Herbán Tibor r. őrnagy. Az osztályt Esvégh Miklós r. alezredes csoportfőnök-helyettes felügyeli.) Az intézkedési tervek Horváth József r. vezérőrnagy csoportfőnök egyetértésével kerülnek Pallagi Ferenc r. vezérőrnagy állambiztonsági főcsoportfőnök, 
Esvégh Miklós r. alezredes,
III/III. csoportfőnök-helyettesbelügyminiszter-helyettes elé engedélyezés céljából.

Az intézkedési tervek az eddig ismertetett információk mellett a következő tények figyelembe vételével készülnek:

A., "László" vagy a FIDESZ-től való megcsömörlése miatt, vagy provokációs célzattal kívánja információit célba juttatni. Személyének és valós szándékának felderítése elengedhetetlen. Elkészítik fantomképét. Ellenőrzik az Izraelbe tartó személyszállító repülőgépek utaslistáit, mivel "László" utolsó üzenetében 
A rejtélyes „László” fantomképe
a III. főcsoportfőnökségenkilátásba helyezte, hogy izraeli rokonaihoz utazik. Cs. I. őrnagy kiutazik Ausztriába, hogy találkozzon "László" közvetítőjének Salzburgban tartózkodó ismerősével abból a célból, hogy értesítse "László"-t a további együttműködés fontosságáról és az anyagi dotáció lehetőségéről.

B., A "László" által átadott első megszerzett írásos névsor alapján ellenőrzés alá vonják a főcsoportfőnökség azon aktív és nyugállományú személyeit, akik az ellenzéki csoportokkal kapcsolatba kerülhettek. Különös figyelmet érdemel, hogy "László" Demszky, Rajk László és Légrádi Péter öt olyan informátoráról tud, akik valamikor az állambiztonsági szolgálatnál dolgoztak, illetve dolgoznak jelenleg is. Áttekintik az utóbbi tíz évben leszereltek névsorát és az áruló hálózati személyek listáját. Dezinformációs anyagot indítanak el útjára, annak hatását operatív eszközökkel mérik.

C., Az állambiztonsági hálózati személyek közül külön feladattervet dolgoznak ki a FIDESZ szűkebb magjához tartozó "Temesvári" fedőnevű titkos megbízott számára a párt frissen alakult biztonsági csoportjába való bejuttatás érdekében. Ugyanilyen feladatot kap a Magyar Radikális Pártba beépült "Hermann Attila" fn. titkos megbízott is.

D., Rajk Lászlót, Légrádi Pétert és Demszky Gábort szoros ellenőrzés alá veszik, a már működő 3/a rendszabályok (ez a telefonlehallgatás hivatalos neve) nyomán keletkezett anyagokat összegyűjtik és átnézik. A III/III-4 osztállyal (elhárítás a kulturális területen és a radikális ellenzékiek körében) és a III/III-6 osztállyal (szamizdat-felderítés és akciók végrehajtása) együtt ellenőrzik a pártok biztonsági csoportjaira vonatkozó valamennyi adatot, különös tekintettel a müncheni kiképzésre utazó személyekre. Rajk, Demszky, Légrádi és a hozzájuk közel álló ismert SZDSZ- és FIDESZ-vezetőkről kompromittáló anyagot állítanak össze, s szükség esetén intézkednek, hogy az anyag megléte az érintettekhez kiszivárogjon.

E., A "László" által megjelölt, a Carlos csoporttal való együttműködésre utaló adatokat a III/II. csoportfőnökség illetékeseivel együttműködve ellenőrzik.

Az intézkedési tervek végrehajtását Pallagi Ferenc október 10-én engedélyezte. Cs. I. őrnagy kellő biztosítással és nem kis költségekkel október 12-től 16-ig kapcsolatfelvételi és személy felderítési akciót hajt végre Ausztriában. Az eredmény csaknem kudarc. Az ismerős Salzburgban közli, hogy a közvetítő elől is eltűnt "László", az utoljára szeptember végén látta Budapesten, ahol "László" bizonyossággal lakik, a FIDESZ-kongresszuson is hiába kereste, pedig ott kellett volna lennie; valószínűleg külföldre utazott, ahova régóta készült ösztöndíjjal.

A vezetés elégedetlen, de a kutatás folytatásáról dönt, mindenekelőtt a FIDESZ -SZDSZ berkekben folyó ellenséges cselekmények megismerése miatt.

Egy elfogott levél névsorral

Egy érdekes fordulat némiképp megváltoztatja az érdeklődés irányát. Október 16-i keltezéssel a BM III/3. "K" ellenőrzési osztály (ez a postai küldemények ellenőrzését és az ellenséges anyagok terjesztőinek felkutatását végezte) vezetője: Dr. Kiss István r. alezredes közvetlen Pallagi Ferencnek jelent: kiemeltek a forgalomból egy Budapestről Cs.I. -nek címzett, annak Szolnokon lakó édesapja címére küldött levelet, tartalmát felterjesztik. (Cs. I. édesapja korábban a Szolnok megyei Pártbizottság munkatársa volt.) A levélben "László" újabb információkat, adatokat és egy névsort közöl - az SZDSZ által összegyűjtöttekből - köztük állambiztonsági vezetőkről, belső informátorokról. A csoportfőnökségen belső vitát vált ki, hogy Cs.I. őrnagy nem hajlandó megnevezni ausztriai kapcsolatát, szerinte "László" közvetítőjét egy olyan szolnoki ellenzéki társaságban kell keresni, amelyben helyi értelmiségieken kívül megfordultak budapestiek is, köztük a FIDESZ-től Orbán és Fodor is. Október 23-án Cs.I. az egyre jobban rá nehezedő belső nyomásra "László" közvetítőjeként megnevez egy szolnoki ügyvédet: dr. Sz.-t, aki a megyei Rendőr - főkapitányság III/II. osztályának szigorúan titkos állományú tisztjeként dolgozott a Kőolajipari Vállalatnál, ám saját kérésére leszerelt, és a helyi reformköri mozgalom egyik vezetője, szervezője lett. Ám amikor hivatalból megkeresték egykori kollégái, tagadta, hogy ismerné "László"-t.

Ugyanezen a napon, október 23-án a III/III-4-a alosztálya Kertész László r. százados aláírásával jelenti az SZDSZ biztonsági szolgálatáról:

"...információink szerint a szolgálat szervezésével Szilágyi Sándor, újabban pedig Dr. Demszky Gábor foglalkozik. Nevezettek a korábbi időszakban tapasztalatokat szereztek az ellenfigyelés megszervezésében, amikor különböző rendezvényeket, szamizdat-szállításokat, anyagátadásokat biztosítottak, illetve hajtottak végre ilyen módon. Felmerült továbbá a gyanú, hogy Demszkyt külföldi útjai során kiképezték ilyen biztonsági rendszer megszervezésére, irányítására. Ezt igazolja az is, hogy a nagy erőkkel - 30 gépkocsival - végzett operatív figyelések alkalmával is képes volt felfedni a figyelés tényét, illetve azonosítani néhány figyelő gépkocsit.

Az SZDSZ ügyvivői testületének részéről Szent-Iványi István több alkalommal beszélgetett "Trójai" fn. tmb.-vel a szolgálat felállításának szükségességéről. A szolgálat működésének gyanújáról "Tamás" és "Horváth András" fn. tmb.-ék is szolgáltattak információkat. Szeptember 22 és 24 között Sopron mellett a brennbergbányai úttörőtábor területén az SZDSZ választási előkészítő tábort rendezett. A program során - feltehetően a plenáris ülések alatt - valaki, vagy valakik átkutatták a jelenlévők szekrényeit, táskáit. A kutatás tényét "Horváth András" észlelte, aki az egyik előadást követően észrevette, hogy táskájában más sorrendben vannak az újságok, illetve szakkönyvét is átlapozták. "Tamás" fn. tmb. jelentette, hogy a táborba a jegyzetfüzete eltűnt egy-másfél órára.

A két esetből is nagy valószínűséggel megállapítható, hogy az SZDSZ biztonsági szolgálata csírájában már megkezdte működését, esetenként végrehajt kisebb akciókat is. "Horváth András" fn. tmb. jelezte, hogy a XII. kerületi SZDSZ csoportnál felvetődött, hogy a létrehozandó szolgálatnak a belső biztonság megszervezésén túl hírszerző feladatokat is el kellene látnia a különböző politikai pártok választási taktikájának kipuhatolása érdekében. Az elképzelést egyeztették az Ügyvivő Testülettel és megkezdték az ez irányú szervező munkát."

A jelentés hivatkozott "Horváth András" fedőnevű titkos megbízottra, akit beépítettek Ráday Mihály XII. kerületi kampánystábjába, s ott nemcsak fontos ügyek aktivistája lett, hanem ő jelentette október 9-én, hogy "hírszerző feladatokat" is vállaltak egyesek, például ...Ernő az MSZMP-nél, Fruzsina pedig a KDNP-nél, s egy három tagú "titkos elvi operatív irányító csoport" is alakult.

A III/II. 7. osztályának két tisztje november 2-án konspiratív hangfelvételt készített egy "Vírus" fn. személlyel, aki 1988. októberében került a látókörükbe, és feltűnően pontos ismeretekkel rendelkezett a BM 
Dr. Rédei Miklós r. vezérőrnagy,
a III/II. csoportfőnöke (1977-1988)szervezetéről, állományáról, funkcionális felépítéséről, munkamódszereiről. (Személyes jó barátjának nevezte dr. Rédei Miklós r. vezérőrnagy - 1977-től 1988 augusztus 30-ig volt a III/II. csoportfőnöke, s egyben főcsoportfőnök-helyettes - vejét: dr. P. Tibor ügyvédet és a tábornok leányát: Katalint.) "Vírus" felfedte, hogyan, milyen módszerekkel tudtak egyes személyeket priorálni, járőrkocsikat ellenőrizni, szolgálati helyeket, fontos objektumokat bemérni, telefonvonalakat használni, operatív információkat szerezni. Felelős vezetők neveit sorolta fel jó ismerősként nemcsak a BM-ben, az állambiztonsági főcsoportfőnökségen, hanem a BRFK-n, a kerületi kapitányságokon, a VPOP-nél, a KPM Katonai Főosztályán és másutt is. A rendőrség belső helyzetének romlását, az állomány sebezhetőségét azzal is érzékeltette, amit a XV. kerületi kapitányságról megismételt:

"Vírus" szerint az 1988 októberében általa elmondottak mit sem változtak. A kapitányságra, a kmb-i irodába továbbra is bejárnak az utcalányok, sőt, a rendőrök a BM Klubba is magukkal viszik őket. Az ott felszedett információkat azután jól értesültségük fitogtatása céljából környezetükben terjesztik ezek a kívül álló személyek." 

Az a levél, amelyet "László" küldött Cs. I. -nek édesapja szolnoki címére, 275 nevet tartalmazott (ld. cikkünk alatt), s olyantól származhatott, aki belülről ismerte az állambiztonsági főcsoportfőnökséget, erre utalt például az, hogy nem keverte a polgári és a katonai hírszerzés állományát. Logikusan, kellő hierarchiában vette sorra a III-as szervezetét a felső vezetés tagjaitól a legmélyebb konspirációban működőkön (III/2.osztály, III/V-1. osztály) keresztül a külföldi rezidentúrák szigorúan titkos tisztjeiig. A legjobb szakemberek elemezték a névsort a III/I. 2-es osztályon, és megállapították, hogy a névsor egy ember emlékezetére utal, s mivel e forrás a hírszerzés területéről sorolja fel a legtöbb nevet ( a legkevesebbet a III/III. csoportfőnökségről), feltételezték, hogy az illető a III/I. csoportfőnökségen dolgozott.

Az ezt követő belső átvilágítás kiterjedt a leszereltekre, elbocsátottakra, nyugállományba vonultakra vagy küldöttekre is, de Csukrán Magdolna őrnagy, az állambiztonsági operatív nyilvántartó osztály vezetője kutatást végzett a kizárt hálózati személyek körében is, és hat személyt talált gyanúsnak, köztük a "Faragó János", és "Régész" fedőnevű titkos megbízottat és a "Kiss József" fedőnevű ügynököt. A november 23-i összegező jelentés utolsó mondata mégis meglepő: "A névsor elemzése erőteljesen utal - személyi és szakmai ismeret alapján - Cs. I.-re mint valós forrásra." Másnap Pallagi Ferenc miniszterhelyettes ezt írta a jelentésre: "Egyetértek."

1989 december 5-én váratlanul igen értékes információkkal szolgál a Komárom megyei Rendőr-főkapitányság III/III. osztálya által foglalkoztatott "Marosi" fn. ügynök, aki november 10-én részt vett Budapesten az ELTE Állam-és Jogtudományi Karának gólyabálján. A jelentésből:

Deutsch: „Sok mindenre kiképzik a fiúkat!”

David Rockefeller bankár"A rendezvényen találkozott volt egyetemi csoportvezetőjével, Györgyi Kálmánnal, valamint csatlakozott hozzájuk Deutsch Tamás is. A jelenlegi társadalmi és politikai helyzetről beszélgettek. Ennek során jövőbeni elképzeléseikkel kapcsolatban Deutsch Tamás elmondta, hogy a FIDESZ-nek és az SZDSZ-nek több tagja is részt vesz egy manager-képző tanfolyamon, mely az Oxford-i diplomával egyenértékű managerdiplomát ad. A képzés hat hónapi magyarországi tanfolyam, továbbá hat hónapi 
Soros György amerikai üzletemberoxfordi tanfolyamból áll. A managerképzés megvalósítására egy alapítványt hoztak létre, melyben részt vesznek Rockefellerék és Soros György is. A magyar képzés Budafokon, a volt Törley villában folyik. Jelenleg a hazai képzés stádiumában állnak." 

Az állambiztonsági főcsoportfőnököt az előbbiek információértéke nem rázta meg, a most következők azonban lázba hozták:

"Deutsch elmesélte, hogy a hat hónapos kinti képzés alatt sok mindenre kiképzik a fiúkat, többek között a belső és külső elhárítással kapcsolatos ismeretekre is. Deutschnak ezzel kapcsolatban az a véleménye, hogy akármi is lesz Magyarországon, az államvédelemre, illetve valamilyen ezzel foglalkozó hivatalra minden körülmények között szükség van. Hozzátette, pusztán az nem biztos, hogy ezt ugyanazokkal az emberekkel kell csinálni, mint eddig. Egyértelműnek tartja, hogy egy ilyen hivatalba laikusokat nem lehet tenni, ezért fel kell készíteni a megfelelő személyeket erre a speciális tevékenységre. Az alapítvány segítségével a FIDESZ és az SZDSZ úgy készül, hogy bármikor szakképzett embereket tudjanak erre a munkára kiállítani."

A szakmai részletekbe csak ezután bonyolódott Deutsch, de nem valószínű, hogy ezek saját szerény képességeinek a termékei, sokkal inkább az SZDSZ-nek és a FIDESZ-nek súgó jogász és belügyi szakemberek elképzelései voltak:

"Deutsch elmondta, hogy nem kívánják ők a katonai elhárítást és egyáltalán az egész elhárítást sem a HM, sem a BM keretein belül látni, hanem egy, az NSZK-ban működő Alkotmányvédelmi Hivatalhoz hasonló szervezet keretében. Elképzeléseik szerint a hivatalt egy parlamenti bizottság felügyelete alá helyeznék, és a hivatalnak teljesen függetlennek kell lennie a miniszterektől, a minisztériumoktól és a főhatóságoktól. Mivel a választások után 100%, hogy a HM és BM miniszter is polgári politikus lesz, a hivatalnak nem szabad pártérdekeket szolgálnia, hanem egyértelműen magát az államot kell védeni. Azt szeretnék elérni, hogy a hivatal jogállása az Alkotmánybírósághoz hasonló legyen, azaz közvetlenül a Parlament alá tartozzék. Erre a speciális munkára a managerképzés keretében, annak külföldi szakaszában az elkövetkező egy évben 30-40 főt szeretnének kiképezni.

A managerképzésre amerikai-magyar közös vállalat alakult. Feltétel az angol nyelvtudás. A hazai hat hónap alatt válogatják ki azokat, akik Nagy-Brittaniába utazhatnak, és akik mindenképpen megbízható személynek minősülnek. A biztonsági hivatal vezetője az elképzelések szerint államtitkár lenne, a pontos elnevezés még nem eldöntött."

(Már itt megjegyzem, hogy ennek az elképzelésnek az első fele lényegében nem valósult meg. A polgári hírszerzés Információs Hivatal, a polgári kémelhárítás Nemzetbiztonsági Hivatal néven a mindenkori kormánypártok által kijelölt tárca nélküli miniszter felügyelete alatt áll 1990 óta, a katonai elhárítás pedig Katonai Biztonsági Hivatal néven vissza került a HM-be, ahol az ott megmaradt hírszerzés a Katonai Felderítő Hivatal nevet kapta. A Nemzetbiztonsági Bizottság a parlament egyik bizottságaként korlátozott jogkörrel ellenőrzi ezen területeket.)

„Für Lajost fafejűnek tartják”

Deutsch - ekkor még Fürtelen - Tomi egyetemi végzettség nélkül nagy ívű államhatalmi, strukturális okfejtésbe is bocsátkozik a két párt nevében, későbbi ismert családjogi állapotát tekintve némi pikáns és kínos felhanggal leendő apósa szellemi képességeit illetően:

"A továbbiakban Deutsch Tamás a belpolitikai helyzettel kapcsolatban elmondta, hogy a FIDESZ és az SZDSZ hajlandó belemenni egy újabb alkotmánymódosításba a köztársasági elnök megválasztása ügyében. Ennek az az oka, hogy mindenképpen el akarják kerülni Für Lajos köztársasági elnökké történő megválasztását. A két szervezet jelenlegi értékelése szerint inkább Pozsgay Imre legyen a köztársasági elnök, mint Für Lajos. Az a véleményük, hogy a világ Pozsgay Imrét fogadta el, már most úgy tárgyalnak vele, mint köztársasági elnökkel, azonkívül nem annyira kompromittálódott, mint Szűrös Mátyás. Für Lajost egyértelműen bizalmatlan személynek és fafejűnek (sic!) tartják."

Hála "Marosi" fn. tmb.-nek, jelentése megőrizte az SZDSZ és a FIDESZ, mint akkori testvérpártok más kormányzati elképzeléseit is. Ezek közül érdekes:

"Jövőre vonatkozó elképzeléseikkel kapcsolatban Deutsch elmondta továbbá, hogy az SZDSZ és a FIDESZ a gazdasági minisztériumot nem akarja meghagyni az MSZP-nek. Véleményük szerint meg kell szüntetni az Országos Anyag és Árhivatalt, az Országos Tervhivatalt, valamint a különálló Pénzügyminisztériumot és ezek összevonásával egy új típusú gazdasági minisztériumot kellene létrehozni. Ez a minisztérium kizárólag csak a gazdasági folyamatokkal foglalkozzon, a költségvetést a parlament kezelje. A Magyar Nemzeti Bank jegybanki funkcióját meg kell szüntetni. A gazdaság helyreállításával kapcsolatban az az elképzelésük, hogy a forint konvertibilissé tételéhez további 30%-os forintleértékelés és másfél-három milliárdos világbanki hitel szükséges. A lakásépítést teljesen fel kell szabadítani, s magánvállalkozási formában újjászervezni. Az állami lakásokban lakóknál a lakbéreket csak azon bérlők esetében kellene felemelni, akik még külön rendelkeznek nagy értékű gépkocsival vagy víkendházzal."

A titkos megbízott itt megjegyezte, hogy volt csoportvezetője, a jogi kar akkori dékánja, ki népszerű ember az egyetemen, nagyon pozitívan nyilatkozott a Deutsch által képviselt FIDESZ-SZDSZ közös elképzeléseiről.

"Marosi" tmb. még beszámol arról, hogy lányának van egy igen fura, mondhatni rejtélyes csoporttársa a jogi egyetemen, akivel kapcsolatban a jelentést aláíró Nagy Lajos r. szds. osztályvezető így fogalmazott:

"... van egy csoporttársa a jogi egyetemen, aki előtte egy évet a SOTE-n végzett. Ez a csoporttárs izraeli állampolgár, és senki sem érti, hogy mi szüksége van egy magyar jogi diplomára, hiszen azzal Magyarországon kívül a világ egyetlen pontján sem tud mit kezdeni. Lánya elmesélte, hogy ez az izraeli fiatalember jövő szeptemberben induló három hónapos Izraelben végzendő munkára táboroz kizárólag fiúkat. Miután a tervek szerint magyar egyetemen is nyelvvizsgát kell szerezni a diploma mellé, az izraeli fél a három hónapon túl egy évre kínál lehetőséget a nyelvet tanulni szándékozóknak. Ezek olyan kibucokban lennének elhelyezve, ahol kizárólag vagy angolul vagy héberül beszélnek. "Marosi" lánya említette az izraeli fiatalember nevét is, de azt az ügynök elfelejtette..."

A "Szigorúan titkos!" minősítésű anyagnak nagy jelentőséget tulajdonít Pallagi Ferenc állambiztonsági főcsoportfőnök, ezért december 11-én egyebek között a következők írja a jelentés jobb felső sarkába Horváth József III/III-as csoportfőnöknek:

"Horváth J. r.vörgy! Igen értékes információ! Ezt a managerképzőt fel kell deríteni! A jelentés minden értékes elemét - szinte az egész anyagot - egy kicsit megszerkeszteni, tájékoztatásra alkalmassá tenni Németh M. részére. A III/I., III/II., III/IV. csoportfőnök is kapjon az anyagból. Pallagi Ferenc." (Ld. cikkünk alatt.)

Néhány nappal a Duna-gate botrány kitörése előtt, december 19-én a III/III/2-b. alosztály összegezi azokat az információkat, melyeket a III/II-1 osztály (elhárítás az USA és egyes latin-amerikai országok hírszerzésével szemben) és a III/II-8 osztály (közgazdasági, kereskedelmi, idegenforgalmi elhárítás) munkatársaival együtt gyűjtött a "jobboldali ellenzék által managertanfolyam fedéssel működtetett titkosszolgálati-állambiztonsági kiképzésre" vonatkozóan. Megállapították, hogy Budafokon, a Törley 
Mark Palmer
budapesti amerikai
nagykövet 1989-benvillában zajló managerképzést a Magyar Hitel Bank finanszírozza, fő támogatója pedig Mark Palmer budapesti amerikai nagykövet. A mintegy 30 fő részvevő képzése kizárólag üzleti-kereskedelmi jellegű, a hallgatók túlnyomó többsége neves iparvállalatok alkalmazásában állt. (A mellékelt lista szerint, pl.: Ipari Minisztérium, OKGT, Kereskedelmi és Hitelbank, Biogal, Mikroelektronika, Economix,Csepeli Szerszámgép Rt. Pannonplast, Elektromodul, KSH SzÜV., Polifoam Kft., Alba Régia Szfvár., Taurus, Tungsram, Egis Gyógyszergyár, stb.) A részvevők közül többen később magas beosztásokba kerültek, volt, aki államtitkár lett.

A jelentés így zárul:

"Nyitva maradt az a kérdés, hogy a managerképző alkalmas-e esetleges tanulmányozó, kiválasztó tevékenységre, amely után Angliában az itt kiszemelt emberekkel folyna a jelzett kiképzés." A jelentést a III/III./2-b. alosztályon Dr. Kaizinger Zoltán r. hadnagy írta alá (ő a "László"-ügy főelőadója ), de szignálta Herbán Tibor r. őrnagy alosztályvezető és Esvégh Miklós alezredes csoportfőnök-helyettes is.

A nyitva maradt kérdésre nem kaptunk választ. Három nappal később megkezdődött Duna-gate botrány eseményei elsöpörték a "László"-ügy további tanulmányozását, felderítését, mint ahogy politikai következményei elsöpörték az egész állambiztonsági főcsoportfőnökséget is. "László" rejtélyes és bizonyossággal nem azonosítható személyére, akárcsak a sokat keresett belső információs forrásokra vonatkozólag ma még nincs több hiteles adat az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Az SZDSZ legismertebb állambiztonsági szakértője néhány nappal ezelőtt érdeklődésemre azt válaszolta: "László" valószínűleg nem is létezett, legendáját azért kellett kitalálnia a III. főcsoportfőnökségnek, hogy felléphessen az ellenzék ezen a téren is elkerülhetetlen, rendszerváltást előkészítő lépései ellen. Más vélemény szerint az állambiztonsági főcsoportfőnökség belső ellenzékének kritikája találkozott a rendszerváltók külső szándékával, amely módszerekben nem válogatott, és anyagi helyzeténél fogva, külföldi támogatással a szükséges információkat meg is tudta vásárolni. Ismét mások szerint néhány ifjú állambiztonsági tiszt lázadt fel balról a rendszer eladása, alantas átjátszása ellen, s egy ilyen "László"-legendával próbálta felhívni a vezetés figyelmét a két rendszerváltó párt szervezkedésére, veszélyes hatalomszerző törekvéseire. Mivel a történetnek vannak még elvarratlan és tisztázásra váró szálai, nemkülönben az államtitkok kategóriájába tartozó tényei, a szerző nem zárja le a "László"dossziét. Kutatóként azonban tartozik még "László"-nak annyival, hogy az eltűnése előtti két utolsó, Cs. I. őrnagyhoz írt leveléből idézzen. Ezek tényei megvilágítják azt az ok-okozati összefüggést, amiért a csalódott "László" jobbnak látta elmenni a rokonokhoz.

„…sok pénzt kapunk az amerikaiaktól…”

"Pista! Ez már életveszélyes albérlet, inkább megyek a rokonokhoz! Küldeni akarnak Münchenbe kiképzésre, de ezt már nem vállalom. Annyit megérdemelnek ezek a flúgosok, hogy még így elmondjam, D. Gábor és L. Péter négy kiugrott biztonságis informátoráról tudok, akiket jól megfizettek. Egy Építészként és egy Homo-ként emlegetett ürge külföldön dolgozó, a Taxis és a Bika pedig itthoni belügyeseket dobott fel. Olyan nevekre emlékszem, mint ... (itt kb. 50 név következik.) Két nagy lista van D. Gáboréknál, Rajk őrzi valahol, abból lestem ki ezeket. Fénykép és sok adat van róluk, a ......... számon szerzik be a részletes adatokat. A listákon szereplőkről mindent tudni akarnak folyamatosan, különösen a kapcsolatokra mennek rá, - keresik az ügynököket. Tudok még egy Pénzesként emlegetett belső informátorukról, aki csak háttéradatokat tud adni, de most szerez egy másik ürgét, aki előre is tud majd tájékoztatni a belügyi akciótervekről. Hát ennyit! Köszönet a jó szándékért, talán még találkozunk. Üdv: L."

"Pista! Már minden kész az indulásra, mire ezt a levelet megkapod, valószínűleg már a szabad világban leszek. Jobb ez így, annyira már elköteleztem magam, hogy nem tudnék szabadulni tőlük, viszont amit ők akarnak, azzal már a szüleim életét, a sajátomat, az itt kapott viszonylagos jólétet, az egész értékrendszeremet meg kellene tagadnom. Ez azért már túl nagy áldozat lenne.

Az az igazság, hogy az SZDSZ-en keresztül sok pénzt kapunk az amerikaiaktól, de ezt a nagyok zsebre vágják. Különösen nagy érdem kell ahhoz, hogy valaki részesedjen a repiből. Úgy mondják, ez a pénz kell a helyiségekre, a rendezvényekre, a technikai eszközökre, de tudom, hogy ez nem igaz. Az imádott vezéreink egyszerűen eltüntetik. Az SZDSZ még csak-csak egységes, de a FIDESZ-en belül hamarosan szakadás áll be, kivéve, ha D. Gáborék csodát tudnak művelni. Ökrös, meg még néhányan, főleg a vidékiek túl radikálisnak tartják az Orbán-féle vonalat, amit tulajdonképp nem is ők találtak ki, hanem Rajkék erőltetik azzal, hogy az SZDSZ-t megtartsák szalonképesnek a radikálisabb fellépéstől. Nemrég komoly összecsapás volt D. Gábor, L. Péter, illetve a FIDESZ vezérkara között. D. bezengte, hogy Pénzes állítása szerint az SZDSZ és a FIDESZ szűkebb környezetében legalább 5 BM-informátor működik, akik lényegében mindenről tájékoztatják a belügyeseket. Pénzes azt is elköpte, hogy a Rajkék listáján lévők közül nagyjából kik foglalkozhatnak ezekkel az informátorokkal. D. Gáborék valami szuper tervet eszeltek ki csapdaként, illetve aktívabb ellenőrzés alá akarják vonni a Pénzes által megnevezett belügyeseket, hátha horogra akadnak az informátorok. Erről az ügyről összesen tíz ember tud, no meg én, de ezt ők, remélem, nem tudják. Pénzesnek havi 10 ezer forintot fizetnek a repiből és 150 ezret ígértek be neki, ha szállítja az informátorok azonosítóit is. 300 ezer a fejpénz azért, ha megszerzi az aktív informátort a belügyön belül, akinek viszont havi 30 ezret ígérnek. Esetleg a barátaidnak segíthet, ha folytatom a listát, amit nagy hirtelen ki tudtam írni. Valamilyen rendszer szerint csoportosítva vannak a nevek, különféle 
Benkő Ferenc r. ezredes,
a III/II. csoportfőnöke (1988-1990)jelölések is vannak, de ezeket nem tudtam megfejteni, gondolom, a barátaid megfejtik majd. Szóval: Földesi, Harangozó, Rédei, Benkő, Bogye, Pallagi, Strényi, Ágoston, Horváth, Matuska... (és itt még 265 név következik.) A lista állandóan bővül, csak azokat húzzák ki, akikről kiderül, hogy meghaltak. Ehhez a lapok halálozási rovatát is böngészik, de vezetik a nyugdíjazást és a kitüntetéseket is, ha az újságban megjelenik. Volt szerencsém véletlenül látni D. Gábor és L. Péter két informátorát. Az egyik egy sovány, magas, szőke, bajuszos fickó, elég rendesen ihat, 40 év körüli lehet, de öregebbnek látszik, a másik egy alacsonyabb, köpcös, pocakos, ritkuló hajú ürge. Beszélnek még egy randa nőről is.

...ha még valami fontos eszembe jut, majd még megírom. De remélem, hogy már kintről. Bízom benne, hogy ha majd egyszer valamikor valamilyen oknál fogva igazolnod kellene Magyarország előtt a személyemet, ezt a szívességet megteszed. Üdv: L."

Végül néhány az előzőekben szereplő állambiztonsági hálózati személyről saját - be nem fejezett - kutatásaim alapján.

"Temesvári" titkos megbízott. Az események idején 21 éves, miskolci, az ELTE Bölcsészkarának hallgatója. 1988 októberében szervezte be a BM III/III-2-b alosztálya, Kaizinger Zoltán r. hadnagy hazafias alapon az ifjúságvédelem területére. Az állambiztonsági operatív nyilvántartóban hálózati kartonja 1990-ig lezáratlan, kódja szerint "titkosított hálózati személy." A rendszerváltás után ismert bulvárújságíró, lapigazgató Miskolcon.

"Herman Attila" titkos megbízott. 1964-ben született Miskolcon. Beszervezése idején, 1985 áprilisában a borsodsziráki tsz-ben dolgozik betanított munkásként, később Budapestre, a VII. kerületbe költözött. Fekete László r. őrnagy, a Borsod megyei Rendőr - főkapitányság III/III. osztályának beosztottja szervezte be hazafias alapon, az egyházi reakció elhárításának területére, tartótisztje Tóth Tamás r. százados volt. 1985 október 28-án vette át a III/III-2-a. Nyilvántartó kartonja lezáratlan, kódja szerint "titkosított hálózati személy."

"Tamás" titkos megbízott. 1974 novemberében történt beszervezése idején 34 éves evangélikus lelkész egy bakonyi kis településen. Hazafias alapon szervezte be a Veszprém megyei Rendőr-főkapitányság III/III. osztálya, Csillag József r. százados. 1979-ben Budapestre költözött a józsefvárosi gyülekezethez, a szolgálat segítségével bekerül a MUOSZ újságíróiskolájába, melynek elvégzése után az "Evangélikus Élet" kulturális rovatvezetője és a Szabad Földbe is rendszeresen publikál. Az egyházi elhárítás vonalán vette át 1979 szeptember 19-én a III/III-1-a alosztály. 1985. március 20-tól a III/III-4-a alosztályon folytatta, ahol a radikális ellenzék elhárításában működött közre. 1990-ig "titkosított hálózati személy".

"Horváth András" informátor, majd titkos megbízott, másik fedőneve: "Rendező". Beszervezése idején, 1972 júniusában 24 éves budapesti egyetemi hallgató az ELTÉ-n. A III/III-2-a alosztályról Kőfalvi Gábor r. hadnagy szervezi be hazafias alapon az ifjúságvédelem területére. 1973 júniusában belép az MSZMP-be. 1979. február 7-én átveszi a kulturális elhárítás III/III-4-b területe. Jelent az ELTE bölcsészkarának oktatási és kulturális életéről, az Egyetemi Színpadról, a Studium Generaléról, majd Franciaországból a Concordia ifjúsági táborok szervezetéről. Sikeresen beépül a rendszerváltó radikális értelmiség, mindenekelőtt az SZDSZ soraiba. Állambiztonsági operatív nyilvántartó kartonja 1990-ig lezáratlan, kódja szerint "foglalkoztatott élő hálózat." A rendszerváltás után - egyebek között - főiskolai tanársegéd az ELTE Tanító-és Óvóképző Főiskolai Karának társadalomtudományi tanszékén, s egy fővárosi belső kerület reformpedagógiai alapítványának kuratóriumi elnöke.

"Faragó János" titkos megbízott. Veszprémi születésű, Debrecenben lett népművelő és a Szolnok megyei Rendőr - főkapitányság III/III. osztálya szervezte be 33 éves korában, 1977 szeptemberében, Urbán István r. főhadnagy révén, hazafias alapon a kulturális elhárítás területére. Öt év múlva "áruló lett" bejegyzéssel kizárták. 1988-ban belépett az MDF-be, annak Szolnok városi, majd megyei vezetője, hat év múlva az országos választmány alelnöke, 1994-ben országgyűlési képviselő, az MDF Szolnok megyei listájáról kerül be a parlamentbe, ahol két bizottság tagja, majd az országgyűlés egyik jegyzője. 1997 április 30-án lemondott.

"Régész" titkos megbízott. 30 éves kollégiumi nevelőtanár Fűzfőn a 303. MÜM-ben, amikor 1978 novemberében hazafias alapon ifjúságvédelmi feladatokra szervezte be Döbröntei Gábor r. hadnagy, a Veszprém megyei III/III. osztályról. Budapestre irányították, ahonnan  a SZETA-ról, annak szervezeti működéséről és Krassó Györgyről jelentett. Az Ajkán lakó tanár 1984-ben dekonspirálódott, ezért október 2-án kizárták a hálózatból.

"Kiss József" ügynök. A Mechanikai Mérőműszerek Gyárának kaposvári születésű galvanizáló szakmunkását 36 éves korában, 1986-ban kompromittáló körülmények alapján szervezte be a kulturális elhárítás területére Berényi Mátyás r. főhadnagy a III/III-4-b alosztályról. Már 1987-ben dekonspirálódott, március 12-én kizárták.

A besúgói névsor épp úgy lezáratlan, mint a rejtélyes „László” dosszié.

Pallagi főcsoportfőnök Horváth csoportfőnöknek: „Ez egy életveszélyesen komoly ügy!”

Pallagi Horváthnak: „… tájékoztatásra alkalmassá tenni Németh Miklós részére!”

”László” listája 275 névvel

Cs. I. őrnagy kézzel írt jelentése 1989. október 23-án

Dr. Ilkei Csaba
tudományos kutató

(Kuruc.info)

(A tanulmányt teljes terjedelmében a „Leleplező” könyvújság júniusi száma közli.) 

További részletek: http://kuruc.info/r/9/41423/#ixzz1qmYYVILh

Ávós történelem - Emberéletek, melyekkel a mai napig nem tudnak elszámolni

(Részletek egy tanulmányból) 


Rajk, az ÁVO létrehozója beszélSztálin halála (1953. március 5.) és Nagy Imre első kormányra kerülése (1953. július 4.) után, amikor közkegyelmet hirdettek, feloszlatták az internálótáborokat, az ÁVH-t az egységes BM felügyelete alá helyezték, majd megkezdődött a koncepciós perek felülvizsgálata, döbbenetes pánik lett úrrá az egykori Államvédelmi Osztály és az Államvédelmi Hatóság felelős vezetői körében, mert a sürgetések ellenére sem tudtak elszámolni az általuk agyonvert, eltüntetett emberekkel, az ismeretlen helyen, anyakönyvezetlenül, jeltelenül elföldelt rabokkal, internáltakkal, munkatáborokba hurcoltakkal, letartóztatottakkal.

Iszonyú hazudozás, félrevezetés, ködösítés kezdődött, a nyomok írásos eltüntetése. Ám mégis megmaradt néhány zárolt dokumentum, melyet mély hallgatás övez a mai napig, mert leleplezi a proletárdiktatúra szovjet mintára alkalmazott kegyetlen és gátlástalan módszereit. Előbb azonban egy rövid történelmi visszapillantás. 

PRO, ÁVO, ÁVH, BM

1944. december végén az Ideiglenes Nemzeti Kormány Debrecenben elhatározza, hogy a BM-en belül (a miniszter: Erdei Ferenc) meg kell szervezni az államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályát. 

Péter Gábor és Kádár

Budapesten 1945. január 17-én (hivatalosan február 2-án) megalakul a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya (PRO) Péter Gábor vezetésével, akinek helyettese a szovjet Állambiztonsági Népbiztosság ezredese: Kovács János. A vidéki rendészetet a BM Politikai Nyomozó Osztálya irányítja, élén Tömpe Andrással. Január második felében a Városliget fasor 34-36 szám alatti épületbe beköltözött az NKGB, az első összekötő egy Orlov nevű civil ruhás tiszt volt tanácsosi rangban, majd márciusban megérkezett Fjodor Belkin államvédelmi tábornok, a kelet-európai szovjet elhárító főparancsnokság vezetője bádeni székhellyel.


Rajk1946 októberében jött létre a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO), a belügyminiszter Rajk László felügyeletével.

1948. szeptember 10-én megalakul a BM Államvédelmi Hatósága, mely alá rendelik a külföldiek ellenőrzését, az útlevél osztályt, a határ-, a folyam- és légirendészetet.  A belügyminiszter: Kádár János. 

1949. december 28-án közvetlenül a Minisztertanács alá rendelik az Államvédelmi Hatóságot, ide kerül a HM Katonapolitikai Főcsoportfőnöksége (katonai hírszerzés és elhárítás) és a Honvéd Határőrség is. 

FarkasA fegyveres testületek és a párt káderosztályának felügyeletét Farkas Mihály, a párt főtitkár-helyettese látta el, aki közvetlenül Rákosinak referált az államvédelem ügyeiben.

1953-ban, a párt júniusi központi vezetőségi ülésének határozata alapján összevonják a BM-et és az ÁVH-t egységes Belügyminisztériumként, amelyben egységes főosztályok látták el a rendőri, államvédelmi, büntetés-végrehajtási, tűzoltósági és légoltami feladatokat. Belügyminiszter: Gerő Ernő. Péter Gábor helyébe egyik helyettese, a határőrség parancsnoka: Piros László lép. Az ÁVH megszüntetéséről nem rendelkezett nyilvános jogszabály.
 
Itt álljunk meg, s lépjünk vissza 1950-be.

A csekista módszerek és következményeik 

1950-ben az önállóvá vált ÁVH megerősödik, és a párt ökleként korlátlan hatalomhoz jut. A "Börtönbe a fél országot!" folyamat ekkor éri el csúcspontját. Az MKP, a PRO és az ÁVO már 1945-től a megmaradt nemzeti középosztály ellen fordult. Azok ellen, akik még szellemi és anyagi függetlenséggel, morális tartással rendelkeztek. Ők voltak a középparasztok (kulákok), a pártonkívüli értelmiségiek, diplomások, köztisztviselők, a dinasztikus családok tagjai. Arra a sztálini sugallatra, hogy a III. világháború a küszöbön áll, az MDP és az államvédelem rács mögé kényszeríti mindazokat a „reakciós, osztályidegen, megbízhatatlan, népellenes elemeket”, akik háború esetén a rendszer ellen fordulhatnak. 

Korlátlanná válik a proletárdiktatúra jogi hatalma, a titkos utasítások alapján működő osztálybíráskodás, az eljárásjog likvidálása, helyén a végrehajtó szervek önkénye, az irgalom nélküli megtorlás, bosszú és félelemkeltés. Dr. Tímár István államvédelmi ezredes (Péter Gábor egyik helyettese), igazságügyi főtisztviselő 1950. november 20-án előterjesztést készít a párt politikai bizottságának, amely elfogadja a következő megállapítást: "...a proletárdiktatúrában előtérbe nyomulnak a büntetés-végrehajtásnak olyan funkciói, amelyek teljesítésére az Igazságügyi Minisztérium már nem alkalmas." És az ÁVH maga alá gyűri a börtönök, a gyűjtő-, szűrő-, internáló-, kitelepítő- és munkatáborok felügyeletét; hazahozzák a Szovjetunióból Garasin Rudolfot, a kipróbált internacionalista szakembert, a polgárháború idején Cseka-parancsnokot, 1945-től NKGB-őrnagyot, hogy vezesse az Államvédelmi Hatóság VI. Jogi, Börtönügyi és Vizsgálati Főosztályát. Ő azt vallja, hogy a rabokat nem etetni, hanem dolgoztatni kell, bevezeti a kényszermunkát, azaz az elítéltek tervszerű népgazdasági foglalkoztatását a KÖMI (Közérdekű Munkák Igazgatósága) irányításával. Kiteljesedik az állambiztonsági börtönök, büntetés-végrehajtási intézetek és táborok zárt hálózata: budapesti gyűjtőfogház, Mosonyi utcai toloncosztály, Kistarcsa, Recsk, Hortobágy, Tiszalök, Kazincbarcika, Bernátkút, Márianosztra, Dunabogdány, Megyer, Oroszlán, Inota, stb.

A kistarcsai internálótábor

Az Államvédelmi Hatóság Kollégiumának határozatai minden eszközt szentesítenek az osztályellenség felkutatására, testi és lelki megtörésére; a Hatóság vezetői példás fegyelmi büntetésekkel ösztönzik az állományt az éberség fokozására, a besúgóhálózat kiterjesztésére, a politikai munkaversenyre (!), a vállalások túlteljesítésére.

Például:

- Az 1951. július 25-i kollégiumi ülés elmarasztalja az I. Hálózati Főosztály 4. Szabotázselhárító Osztályát, mert nem sajátították el és nem alkalmazzák a csekista módszereket. (CSEKA, eredetileg VCSK: Vszerossziszkaja Csrezvicsajnaja Komisszija po porbe sz kontrrevoljucijeji szabotazsem: Összoroszországi Rendkívüli Bizottság az Ellenforradalom és a Szabotázs Elleni Harcra, a szocialista forradalom győzelme után 1917. december 20-án Félix Edmundovics Dzserzsinszkij vezetésével létrehozott államvédelmi bizottság, mely az osztályellenséggel szemben minden módszert megengedhetőnek tartott; későbbi elnevezései, utódszervezetei: GPU, OGPU, KGB, NKVD, NKGB, MGB. Tanácsadói a magyar államvédelem vezetői mellett dolgoztak.) A szabotázselhárító osztályon nem hajtották végre a Hatóság vezetőjének utasításait, ellenséges elemek vannak az osztályon, látszateredményekre törekedtek, félrevezették a Pártot. "A Párt az egyik legfontosabb feladattal, a szocialista állam alapjainak biztosításával bízta meg az I/4.osztályt, amely feladatát - a népgazdaság biztosítását - nem teljesítette." "Az őrizetbe vettek száma egy fél év alatt 25 volt, ezek is jelentéktelen ügyekből kifolyólag lettek őrizetbe véve. Az osztály egész munkája során nem tudott komoly kártevő csoportot őrizetbe venni. Módszerükben szigorúan be kell tartani a csekista munkamódszert. Meg kell változtatni az operatív beosztottak munkájának értékelését. Meg kell nézni, hány személy és csoport dossziét fektettek fel és ennek alapján kell értékelni őket." "Hiányzott a személyi állomány ellenőrzése. Az osztály beosztottainak szociális összetétele nem biztosítja, hogy a munkásosztály államának érdekeit maradéktalanul megvédjék. Sok olyan beosztott van az osztályon, akik nem valók az Államvédelmi Hatósághoz."

- 1951. december 6-án a Kollégium értékeli az ÁVH Csongrád megyei Osztályának tevékenységét. Megállapítja, hogy a hibák vannak túlsúlyban. Nem kielégítő a káderhelyzet, az osztályt meg kell tisztítani a kispolgári és ellenséges elemektől. Komoly fegyelmi hiba, hogy családias légkört alakítottak ki (sic!): "Az osztályon a fegyelem laza. Önelégültség, elbizakodottság van. Az osztály vezetősége nem tartotta szem előtt a Hatóság vezetőjének 04-es parancsát, mely a katonai fegyelem megszilárdítását rendelte el. Családias légkört alakítottak ki, ami helytelen és a munka rovására ment. Ezt meg kell szüntetni..." 

- 1952. január 4-én az Állambiztonsági Büntetőintézetben (Budapest, VI/2. osztály, III. alosztály) értékelték a 4 hónapos munkaterv végrehajtását: "Az elitéltek biztonságosabb őrzése érdekében 11 őrtornyot állítottunk fel. Bal csillag bejárati ajtóit jelző csengővel és zárral láttuk el... a kisfogház ablakaira a rácsokat felszereltük..." 1952. március 21: "Egészségügyi vonalon elért eredmények: ...Az elítéltek gyógyszer használatát 1 %-kal csökkentettük."  

Államvédelmi őrök

- 1953. május 27-én a kollégiumi ülés határozatában elmarasztalja a Somogy megyei osztályt az operatív-hálózati munka állapotáért. "... az osztály munkáját a lassúság, tespedtség és a hibák elkenése jellemzi. Nem folyik eredményes harc az ellenséges csoportok és személyek felderítése és felszámolása érdekében. Komoly mulasztások vannak az ügynöki bizalmas nyomozás terén." 

1953. június elsején Garasin Rudolf, az ÁVH illetékes főosztályvezetője jelenti Házi Árpádnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének, hogy a különböző büntetés-végrehajtási intézetekben 40 734 elítélt, internált, letartóztatott tölti büntetését, közülük a dolgozó rabmunkások száma: 28 032. Házi Árpád a jelentést június 12-én megküldi Rákosi Mátyásnak, aki aznap utazik Moszkvába. Gondoljunk csak bele: 1914-ben, amikor Magyarország összlakossága 21 585 829 volt, mindössze 12 911 elítélt volt a börtönökben. S ekkor még nem szóltunk arról, hogy 1953-ban az állambiztonsági szervek csaknem 1,2 millió (!) embert figyeltek meg. 1950 márciusától 1953 júniusáig az ÁVH több mint egymillió büntetőeljárást kezdeményezett az ügyészségeknél, azok a bíróságokhoz 650 ezer vádiratot nyújtottak be, melynek nyomán 390 ezer elmarasztaló ítélet született. 1951-től 1953 júniusáig kihágási ügyekben a rendőrség 850 ezer büntető határozatot hozott. Öt év alatt (1948-1953) csaknem 400 ezer parasztot ítéltek el kizárólag "közellátási bűntett" címén (kulákok). Kitelepítettek 13 ezer "osztályidegen" embert. Sokan bírósági ítélet nélkül tűntek el, egyesek a Szovjetunióba hurcolva megsemmisítő táborokba kerültek. Akik ellen nem tudnak vádat emelni, azokat őrizetbe veszik és internálják. Ne feledjük: az 1953. augusztus 20-i amnesztiával nem ért véget az állambiztonsági táborok története. 1956. november 4-ével újrakezdődött az internálás intézménye, csak más lett a neve: közbiztonsági őrizet. Ideje 6 hónap volt, amit kétszer 6 hónappal meg lehetett hosszabbítani. Így nyílt meg újra előbb a budapesti, majd a kistarcsai és a tököli internálótábor. Mintegy 5-6 ezer embert tartottak őrizetben "ellenforradalmi magatartás" miatt. Csak 1960-ban szüntette meg ezt az önkényes jogintézményt az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete.  

A recski tábor kapuja

Ismeretlenül, álnéven, anyakönyvezetlenül, jeltelenül

Az  Államvédelmi Hatóság vezetői Péter Gábor 1953. januári letartóztatása, majd Sztálin halála után megérzik a közeli politikai változások előszelét, s Nagy Imre miniszterelnökké választása előtt két héttel, 1953. június 17-én a kollégiumi ülés határozatában már feladatul adják valamennyi főosztálynak, hogy "Az államvédelmi munkában meg kell szilárdítani a törvényesség betartását, az ÁVH beosztottait Népköztársaságunk törvényeinek betartására kell nevelni." 

Július 26-án a Minisztertanács határozatot hoz az internálás megszüntetéséről, a kitelepítések, kitiltások feloldásáról, a táborok feloszlatásáról október 31-i határidővel. 

Július 31-én a szabadító bizottságok megjelennek a táborokban, büntetés - végrehajtási intézményekben. Máris szembesülnek azzal, hogy hiányos a fogvatartottak és elhunytak névjegyzéke, egészségi állapotuk dokumentálása, letétjeik (érték- és tárgyletét), csomagjaik, ruházatuk, használati eszközeik nyilvántartása. 

Az augusztusi amnesztia kihirdetése után novemberben Gerő Ernő belügyminiszter és Czakó Kálmán legfőbb ügyész közös jelentést tesz a Minisztertanácsnak "A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényerejű rendelet és a rendőrhatósági őrizet alá helyezés intézményének megszüntetéséről, valamint a kitiltások feloldásáról szóló minisztertanácsi határozat végrehajtásáról." Ebben megállapítják, hogy: „A közkegyelmi rendelkezések közel 748.000. személyt érintettek. Ebben a számban a szabadságvesztés büntetésre ítélteken és az internáltakon kívül benne vannak a pénzbüntetésre ítéltek, az eljárási kegyelemben részesült személyek, valamint a kitiltottak és a rendőrhatósági felügyeletesek, továbbá a kihágási bíróságok adatai." "A közkegyelmi rendelkezések végrehajtását a börtönökben, a munkahelyeken, az internálótáborokban és a hortobágyi zárt táborokban bizottságok végezték az előre megadott ütemterv számszerű adatait is figyelembe véve. A szabadításokat október 31. napjáig befejezték. Jelentéktelen számban még előfordul olyan személyek szabadítása a börtönökből, akikre vonatkozóan a kegyelem hatálya még nem nyert megállapítást. Az államvédelmi szervek internálótáboraiban lévő egyes internáltak ügyében a bírósági eljárás még folyamatban van. 180 ügyet még másodfokon is tárgyalnak, 116 személy ügyében pedig a nyomozás kiegészítése és a tárgyalások elnapolása miatt ítélethozatalra csak később kerül sor. A hátralévő ügyeket november hónap folyamán befejezik. A tiszalöki táborban őrizetben lévő külföldi állampolgárok közül 940 személy átadása szintén folyamatban van." 

Gerő és Rákosi

Az igazi gondok azonban akkor kezdődnek, amikor kimutatásokat kell készíteni az elhunytakról, azok anyakönyvezéséről, temetési helyéről és módjáról. 

November 7-én az Országos Börtön jelentéséből kiderül, hogy többeket is ismeretlenül temettek el. Pl. a jelentés szerint: "Más területről lett hozva, semmi egyéb intézkedést nem kaptunk, név nélkül lett eltemetve." "A kórházban halt meg, mint őrizetes, neve ismeretlen, volt detektív." "Ismeretlen, Várkonyi áv. örgy. elvtárs telefon utasítására számmal lett eltemetve." "Ismeretlen, Paulik szds. elvtárs, VI/6. oszt. utasítására monogrammal temetve." 

1954. február 19-én a váci börtön parancsnoka: Kormány Mihály bv. őrnagy jelenti: "1950-ben 3 holttestet, 1951 évben 13 holttestet, 1952 évben 3 holttestet hoztak különböző objektumokból felboncolás és eltemetés végett, de semmiféle személyi adataik nincsenek nyilvántartva." 

Névsort közöl arról a több tucat elhunytról, akinek halála nem lett bejelentve a tanácsnál, ezért nincs halotti anyakönyvi kivonatuk, köztük van Hóman Bálint, Nagylaki Rácz Jenő, Keresztes Arthúr, Karácsony Ferenc, Mezőfi Károly, Hartai Rezső és mások. 

Február 20-án a BM Büntetés-végrehajtási Parancsnoksága megküldi a Legfőbb Ügyészség Különleges Osztályának "...azon elítéltek kimutatását, akik a budapesti és a váci országos börtönben meghaltak, azonban anyakönyvezve csak részben vagy álnév alatt lettek."  

Ám a parancsnokság illetékes osztályvezetője: S. Németh Lajos bv. alezredes panaszkodik is a változások miatt: "Az illetékes tanács az utólagos anyakönyv vezetéssel kapcsolatosan azt a felvilágosítást adta, hogy utólagosan csak az ügyészség utasítására lehet anyakönyveztetni azért, mert nem tudja, hogy az illető személy nem-e (sic!) bűntény áldozata volt."  

Az első rendszerezett, összefoglaló jelentés már jobban megvilágítja a történteket: a budapesti Országos Börtön Nyilvántartó Irodája vezetőjének, Prekler György főhadnagynak a feljegyzéséből:

- "1951. július 31-től 1953. január 30-ig a bejelentések a kerületi tanácsnál álnéven történtek.

- 1953. január 30-tól a bejelentések mellőzve lettek, és a temetések az erre a célra felfektetett nyilvántartó könyvbe lettek bejegyezve, melyet a börtönparancsnok helyettes elvtárs vezetett.    

- 1953. október 6-tól a halálesetek a kerületi tanácsnál újból be vannak jelentve, azonban a kivégzések ténye helyett a haláleset okául más betegség (sic!) van megjelölve. Erre az utasítást a börtönparancsnoktól kaptuk szóbelileg és erről a Legfelsőbb Államügyészség Különleges Osztálya
is tud." 

1954. február harmadik hetében kapja meg a LÜ Különleges Osztálya a Budapesti Országos Börtön parancsnokának, Tóth Ferenc bv. alezredesnek a kellőképp árnyalt és differenciált kimutatásait, melyek az ÁVH zárt irattárában fenn maradtak, s a mai napig a legjobban tükrözik a titokban tartott belső ügymenetet. Más börtön hasonló alaposságú jelentését nem ismerjük, az országos összesítés nem áll rendelkezésre, de az arányok sejtetik a nagyságrendeket.

Budapesti helyzetkép: 

I. "Kimutatás azokról a letartóztatottakról, akik kivégzés folytán haltak meg és a budapesti X. ker. új köztemetőben lettek eltemetve, anyakönyvezve pedig a X. ker. Tanácsnál." Felsorolva 62 név.

II. "Kimutatás azokról a letartóztatottakról, akik kivégzés folytán haltak meg és a budapesti X. kerületi új köztemetőben lettek eltemetve, azonban anyakönyvezve nem lettek." Felsorolva 18 név. 

III. "Kimutatás azokról a letartóztatottakról, akik kivégzés folytán haltak meg és más néven lettek anyakönyvezve." Felsorolva 7 név. 

IV. "Kimutatás azokról a letartóztatottakról, akik betegség folytán haltak meg, de más néven lettek anyakönyvezve." Felsorolva 4 név. 

V. "Kimutatás azokról a letartóztatottakról, akik betegség folytán haltak meg, anyakönyvezve a X. kerületi tanácsnál, eltemetve pedig a budapesti X. ker. új köztemetőben lettek." Felsorolva 4 név. 

VI. "Kimutatás azokról a letartóztatottakról, akik betegség folytán haltak meg, anyakönyvezve nem voltak, eltemetve pedig a budapesti X. ker. új köztemetőben lettek." Felsorolva 30 név. 

VII. "Kimutatás azokról a letartóztatottakról, akik mint hullák temetés céljából lettek beszállítva. Eltemetve a Bp. X. kerületi új köztemetőben lettek. Anyakönyvezve pedig a X. kerületi Tanácsnál." Felsorolva 11 név. 

VIII. "Kimutatás azokról a letartóztatottakról, akik mint hullák temetés céljából lettek beszállítva, eltemetve a budapesti X. kerületi új köztemetőben, anyakönyvileg a Tanácsnál bejelentve nem lettek." Felsorolva 26 név.

A börtönparancsnok hozzáteszi:  

"Továbbá 1953. október 5-én Tiszalökről beszállítottak 4 letartóztatottat, mint hullát temetés céljából, akikről név nem áll rendelkezésünkre."

Az államvédelem átmentett hatalma 

A Belügyminisztériumba betagolt ÁVH Gerő Ernő belügyminisztersége alatt eredményes utóvédharcokat folytatott pozíciói megőrzéséért. A törvénytelenségek lassú felülvizsgálata, legfelső szinten néhány leváltás, a bűnösök, mint káderek megbocsátó áthelyezése a civil élet zsíros állásaiba (a verő csoport tagjainak - Princz Gyula, Réh Alajos, Faludi Ervin, Moravecz László, Kajli József, Kovács István - sorsa is megelégedésre alakult) még jellemzőbb lett akkor, amikor Gerő távozott az MDP KV Gazdaságpolitikai Bizottságának elnöki székébe, s 1954. június 6-tól addigi első helyettese, Piros László lett a belügyminiszter. Tartotta magát a belső iránymutatáshoz: a törvénysértéseket úgy kell rendezni, hogy "a pártvezetés és Rákosi elvtárs tekintélye ne csorbuljon." A minisztérium hét vezető pozíciójából ötöt kipróbált államvédelmisek töltöttek be: Piros László, Bartos Antal, Dékán István, Fekete Károly, Hárs István. A 14 főosztályból 9-et vezettek ÁVH-sok. 1956 elején a 20 megyei (fővárosi) rendőrfőkapitányból csak 4 volt rendőrtiszt, a többi ÁVH-s. Jelentős érdemeket szereztek abban, hogy a Gerő-Rákosi csoport ismét magához ragadta a hatalmat, Nagy Imrét 1955 tavaszán leváltották, s Gerő 1956 júliusától az MDP KV első titkára lett.

NagyItt most ugorjunk egyet, s lássuk 1956 után "a megszüntetve megőrzött államvédelmi hatóság" sorsa alakulásának kritikus pontjait. Nagy Imre 1956. október 28-i rádióbeszédében hiába jelentette be az ÁVH megszűnését, de ez csak szándék volt és nem jogi aktus. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány november 7-én még nem támogatja az államvédelmi szervek visszaállítását, sőt, amikor vidéken mégis újra akarják szervezni a Hatóságot (erős szovjet ösztönzésre), Münnich Ferenc miniszterelnök-
Münnichhelyettes, a fegyveres erők főparancsnoka ezt megtiltja 5003/1956.XI.7.B.M.sz. rendeletével.

Amikor november 8-án Szerov hadseregtábornok, a KGB főnöke beront Münnichhez, és tiltakozik az intézkedés ellen, mondván: a megbízható volt ÁVH-sok segítségére nagy szükségük van a tisztogató szovjet különítményeknek, Münnich nem enged, hanem a november 4-i kormány-nyilatkozatra hivatkozik, melyet Moszkvában jóváhagytak, s melyben benne van az ÁVH megszüntetése. Bekapcsolódik a beszélgetésbe Kádár János is, akinél Szerov valamivel nagyobb megértésre talál.

SzerovÁm Pőcze Tibor miniszterhelyettes, országos rendőrfőkapitány és Mátyás László ezredes, a Politikai Nyomozó Főosztály vezetője továbbra is jól érzi: a kompromittálódott és gyűlölt szervezet tagjait nem szabad visszaengedni a rendőrség soraiba. Nagy nyomás nehezedik rájuk. ÁVH-s szabadcsapatok gyülekeznek mindenütt, a BM József Attila utcai épületében 5-600 fő, akik Pőcze Tibortól élelmet és elszállásolást követeltek, de ő megtagadta azt. Budapest erőszakos megtisztítását az ÁVH-sok Litvinov ezredessel egyeztetik, majd megkezdik az állomány felkutatását, az operatív anyagok biztonságba helyezését. 

Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának november 11-i ülésén Münnich még támogatást kap, Kádár pedig még aznap rádióbeszédben jelenti be az ÁVH megszűnését, másnap pedig a Magyar Honvéd és a Népszabadság közölte a belügyminiszteri rendelet végrehajtási utasítását. Mégis ellentmondásos a helyzet. A megyék nem látnak tisztán, a volt ÁVH-sok erőszakosak, élvezik a megszállók bizalmát, Zala megyében például a szovjet egységek szervezték meg a politikai nyomozó osztályt volt ÁVH-sokból, igazolvánnyal is ellátva őket. A BM-épület államvédelmi őrségét csak november 20 körül sikerült leváltani Mátyás ezredes utasítására. 

1956. november 19-én Pőcze Tibor országos rendőrfőkapitány kiadja 14/1956 sz. utasítását az 5003-as sz. rendelet végrehajtására, ebben a rendőrség bűnügyi szerveit, osztályait kötelezi az államvédelmi feladatok ellátására. A Fegyveres erők miniszterének 20-952/1956.sz. utasítása alapján Mátyás László r. ezredes aláírásával megjelenik a végrehajtandó parancs: 1956. december 1-ig valamennyi államvédelmi beosztottat el kell bocsátani. Az elbocsátás oka: a szerv megszűnése! 

CzinegeFordul a kocka az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának november 21-i ülésén. Felkészítetten jönnek a szerecsenmosdatók - köztük - Czinege Lajos, Földes László; Piros László volt belügyminiszter a tanácsadója Szerov hadseregtábornak, aki megvádolja Münnichet az államvédelmi munka szétzüllesztésével. Pőczét menesztik (utódja: Garamvölgyi Vilmos), Mátyás ezredesre csak 57 februárjában kerül sor. Decemberben a volt ÁVH-sok levelet írnak Kádár Jánosnak, és szemére hányják, hogy legfőbb támaszát akarták lejáratni, majd miután megállapították, hogy "a politikai nyomozó testület döntő többségében volt ÁVH-s beosztottakból áll", letették a hűségesküt az MSZMP és Kádár mellett.

TömpeDecember 28-án a belügyminiszter első helyettese, Tömpe István már így értékel: "... tény - és ezért még jobban meg kell becsülni az ÁVH harcosait -, hogy egyetlen egység állott bátran a harcokban végig, s ez az ÁVH volt, valamint a határőrség egyes szervei."

1957 januárjában megtörténik az ÁVH-s állomány felülvizsgálata Dögei Imre vezetésével. Az eredmény döbbenetes: 4986 ÁVH-s közül csak 15-öt találtak alkalmatlannak a további a munkára! Mindenki más elfoglalhatta helyét az új rendőri és a hamarosan újraépítkező állambiztonsági struktúrában. Kádár azonban kissé elégedetlen. 

1957. február 26-án, az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának ülésén szóvá teszi: "... állandóan nekünk kell szólnunk a politikai rendőrségnek, hogy valakit itt vagy ott le kell tartóztatni. Ijesztő lehet - elvtársak - a megállapítás, de az a rendőrség a normális, amely mindenkit le akar tartóztatni. Ez egy hivatásérzet és -tudat." 

Kádár János a kegyvesztett Mátyás László ezredes bűnei közé sorolja, hogy beszélgetőviszonyban van az írókkal, s telefonon biztosította őket, hogy csak törvényes eszközökkel fognak velük bánni; ha lesz valami ellenük, akkor bíróság elé fognak állni, ha nem, kiengedik őket. (Mátyást februárban kénytelen felmenteni Münnich, pedig jó barátok voltak, együtt harcoltak a spanyol polgárháborúban. Mátyás 15 évet kapott a Rajk-perben, 5 évet ült összeesküvésért, majd a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában 1954-ben felmentette, ezredesi rendfokozatát 1956 nyarán kapta vissza.) 

A megszüntetve megőrzött és átmentett Államvédelmi Hatóság állománya 1957-től ismét rátelepedett a belügyi munka minden területére, módszereik, szellemi örökségük 1990-ig kísérte az egypárti diktatúrát.

Dr. Ilkei Csaba
tudományos kutató

További részletek: http://kuruc.info/r/9/50218/#ixzz1qmbIFtOS

Apátok nagyszüleitek posztját most ti bitoroljátok, ölitek raboljátok a magyart elitnek mondott cigány bárók, csak a műveltségetek nincs meg hozzá egyébként ugyan úgy loptok raboltok mint elődeitek, a gyilkolást is elvégeztetitek a takarítókkal, mint régen az ÁVO – val. Csapataink hadban állnak – mondta a cárgyilkos Nagy Imre – hát most is hadban álltok a néppel kezdődik a kilakoltatás 5000 lakás árverezése egyelőre az ennyi család földönfutóvá tételét jelenti kikre hajléktalan fagyhalál vagy önakasztás vár. Ti meg most vagytok elemében 60 % visszaosztást követeltek, egy egy ilyen nagyberuházás visszaosztása ezeknek az embereknek a sorsát megoldaná, de nem, mocskos zsidók vagytok az öncsőd sem jó , a bankokkal össze kell játszani, az is zsidó, az apátok meg cigány, így hát csak azt tudom mondani a zsidó anyátokat vinnétek a szentföldre, mi is jobban járnánk, és a hadban állás is megszűnne.