A gyarmatosítók helytartói

A gyarmatosítók helytartói

Politikusnak csak akkor hiszek, ha mindent mit ellopott visszafizetett az államkasszába.

Ifj. dr. Bárd Károly: Antall-kormány államtitkára
Apja: dr. Bárd Károly ÁVH-s tiszt

Simor András: Magyar Nemzeti Bank elnöke
Apja: Simor János építőipari-miniszter helyettes a Kádár-rendszerben

Elbert Gábor: korábbi sport államtitkár, MLSZ főtitkár
Apja: Elbert György rendszerváltásig a Sporthivatal belügyi összekötője

Vásárhelyi Mária : szociológus ("nemzetgyűlölő") Vásárhelyi Júlia, Vásárhelyi István : az Állami Vagyonkezelő ügyvezető igazgatója
Apjuk: Vásárhelyi Miklós, a Soros Alapítvány helytartója

Borsi László ingatlanszakértő; korábban államtitkár a Gyurcsány-kormány Fészekrakó Programjában
Apja: dr. Borsi Emil a rosszemlékű egykori Pártfőiskola igazgatója

Földes György: MTA Politikatörténeti Intézet igazga tója
Apja: Földes László, a Kádár-rendszer belügyminiszter helyettese, a Munkásőrség alapítója, állítólag '56-ban ő lövetett az FVM tetejéről

Ifj. Apró Antal korábbi titkosszolgálati vezető
Testvére: Apró Piroska, Dobrev Klára mamája. Vején (Gyurcsány Ferenc) keresztül naponta részese az országban történteknek.

Niklai Ákos: Magyar Turizmus RT igazgatója
Apósa: Fekete János a Magyar Nemzeti Bank örökös alelnöke, a nemzet megnyomorítója

Ungár Klára: SZDSZ képviselő
Apja: Ungár Lajos katonai elhárító, munkásőr parancsnok, hosszú éveken keresztül a MAZSIHSZ alkalmazottja

Schmidt Mária : A MAZSIHISZ pénzén korábban a jeruzsálemi egyetem hallgatója, ma a Terror Háza Múzeum igazgatója, Ungár Klára sógornője, Ungár Lajos menye, aki aTerror Házában a szégyenfalra nem volt hajlandó engedélyezni apósa fényképének kitételét

Havas Szófia: MSZP képviselő, 56-os forradalom tagadója
Nagybátyja: Horn Gyula a pufajkás miniszterelnök

Király Júlia: Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettes
Apja: Király István országgyűlési képviselő a Kádár-rendszerben

Bauer Tamás: volt SZDSZ képviselő, korábban MSZMP tag, az utóbbi időben Gyurcsány Ferencnek tanácsokat ad
Apja: dr. Bauer Miklós, ÁVH-s tiszt
Anyja: Bauer Miklósné ÁVH-s tiszt

Pető Iván: SZDSZ parlamenti képviselő, ál-rendszerváltó
Apja: Pető László ÁVH-s tiszt, munkásőr parancsnok
Anyja: Pető Lászlóné ÁVH-s tiszt, munkásőr

Gerendás Péter: Herényi Károly MDF-képviselő veje
Apja: Gerendás Iván ÁVH-s százados

Zentai György: korábban rendőrtiszt, újabban menedzser iroda tulajdonos
Apja: Zentai Dénes ÁVH-s tiszt

Stumpf István : FIDESZ- kormány kancellária-minisztere, MSZMP delegáltként részt vett a kerekasztal tárgyalásokon
Apósa: dr. Horváth István ál-rendszerváltás előtti belügyminiszter

Keleti György: MSZP-s képviselő, korábban honvédelmi miniszter
Apja: Keleti Ferenc MDP központi vezetőség adminisztratív osztályának vezetője a Rákosi-korszakban

Vajda Péter: ÁVH-s tiszt, majd ügynök, jelenleg Szilvássy György titokminiszter sajtófőnöke

Szántó András: SYMA csarnok tulajdonosa
Apja: Szántó György ÁVH-s százados

Gadó János: Szombat c. lap főszerkesztője
Apja: Gadó György ügynökmúltja miatt kénytelen volt lemondani parlamenti képviselőségéről
Nagyapja: Gadó István '45 utáni katonai vérbíró

Drukker György energetikai biztos
Apja: Drukker Tibor, Könyvterjesztő Vállalat vezérigazgatója, majd a Cionista Szövetség elnöke
Anyja: Drukker Tiborné rendőr alezredes, BM útlevélosztály egykori teljhatalmú vezetője

Juszt László: az újságíró iskolát Bulgáriában végezte
Apja: dr. Juszt Lajos egészségügyi államtitkár a Kádár-rendszerben, rövid ideig beosztottja volt Medgyessy Péter (D-209) miniszterelnök

Eörsy Mátyás: ügyvéd
Apja: Eörsy Gyula Rákosi- és Kádár-rendszerben Igazságügy Minisztérium Kodifikációs Osztályának vezetője

Hazánk és világunk megsemmisítésének küszöbén

Siklósi András
(a HunHír.Hu munkatársa)



Mindenhonnan nyomor, erőszak, katasztrófa, vér, könny és halál zúdul ránk elképesztő mennyiségben, s bizony elegünk van a tengernyi tragédiából, szenvedésből. Jó lenne már föllélegezni, kiutat találni ebből az általunk kreált földi pokolból, hiszen Isten nem tétlenségre, hanem alkotásra, nem önpusztításra, hanem boldogságra, nem gyűlölködésre, hanem szeretetre, nem háborúra, hanem békességre teremtett bennünket. A világ mégis letért az általa kijelölt pályáról, régóta igen rossz irányban mozog, s immár elérkezett a végső megsemmisülés küszöbére. Persze nem az egész Univerzumra gondolok, csupán szomorú sorsú sártekénkre, hiszen semmi okunk nincs azt hinni, hogy a sok trillió bolygó közül kizárólag ezen létezik magas rangú, értelmes élet.
Valami tönkrement, valami végzetesen elromlott; az egykori gazdag, csodálatos Paradicsom lassanként letarolt, sivár sivataggá változik. Akár az emberiség lelke. Vajon szükségszerű-e ez, bele kell-e nyugodnunk, mint valami fátumba, vagy változtathatunk rajta, tehetünk-e ellene valamit? Valóban csak emberállatok lennénk, s igazat kell adnunk Desmond Morris angol etológusnak? – aki így vélekedik: „Az ember nem más, mint az állatvilág egyik tagja. Egyszer szörnyeteg, másszor fenséges, de mindig állat. Hiába szeretjük bukott angyalnak tekinteni magunkat, ha a valóságban felkapaszkodott majmok vagyunk.” Hova jutunk, mi lesz az elvadult emberiséggel s a hajdan szebb napokat látott magyarsággal? Mielőtt válaszolni próbálnánk, ugorjunk hátra a múltba.
A világ félreeső sarkaiban léteznek még olyan „civilizációtól” máig megmenekült primitív (?) néptörzsek, etnikumok, melyek szinte ókori viszonyok közt élnek. Nem használnak gépeket, autót és televíziót, nincs szükségük pénzre, villanyra és könyvekre, nem fogyasztanak szeszt és drogokat. Nádkunyhóban hálnak, öltözetük egy ágyékkötő, faekével szántanak, nyíllal, lándzsával vagy késsel vadásznak és halásznak. Ringnak a természet lágy ölén, zavartalan összhangban, testvéri közösségben; tisztelik és félik isteneiket, bámulják a csillagokat, dalolnak, táncolnak, s megülik ünnepeiket, védik, gondozzák, segítik és megértik egymást. Nem vágynak elérhetetlen dolgokra, nem rohannak, nem versenyeznek, megvan mindenük, mindenre jut idejük, s irigylésre méltóan boldogok. Kár lenne őket tönkretenni bármilyen külső beavatkozással. Néhány évezrede így élt a földlakók zöme, s lám mi lett belőlük a „fejlődés”, a „haladás” nyomán. A példa azt sugallja, hogy tán vissza kellene forgatni a történelem kerekét. Ám ez lehetetlen és értelmetlen, mert a teremtés koronája mohón ragaszkodik anyagi javaihoz, rögeszméihez, a tudomány és technika vívmányaihoz, megszerzett pozíciójához, kulturális eredményeihez s bármihez, amit sikerül így vagy úgy megkaparintania. Az eleinte szerény, erkölcsös, törvénytisztelő, barátságos természeti ember egy abszurd metamorfózis révén kapzsi, öntelt, gátlástalan, rideg fogyasztóvá lényegült. Átgázol árkon-bokron, nem törődik senkivel, tör-zúz, rabol, gyilkol, s tönkreteszi, amihez csak hozzáér. Azt képzeli, minden őérte van, s akármit cselekedhet büntetlenül. Persze nem magától lett ilyen, hanem a háttérben megbúvó sötét erők, sátáni megbízottak befolyása, álságos játékai térítették el eredendő céljaitól, isteni küldetésétől. Hiszen az ember egyenesnek, jónak születik, ám a kísértések bódulatában gyakran gonosszá ferdül. Mert könnyebb a tátongó mélységbe zuhanni, mint az égi magasba szárnyalni. Könnyebb állatemberként a posványban dagonyázni, mint istenemberként a világ üdvéért szorgoskodni. Élni, és élni hagyni, ebben áll a titok – vallják a németek. Szerintem meg abban, hogy boldog csak az lehet, aki másokat is boldogít.
A viszonylagos jólét és kényelem, az ipari és információs forradalmak következtében robbanásszerűen emelkedett a népszaporulat is, különösen a 3. világ országaiban. A közel 7 milliárdos populációt egyre nehezebben tudja élelmezni s eltartani Földünk. Ésszerű, okos gazdálkodással, igazságosabb elosztással persze a problémák többsége orvosolható lenne, s még elháríthatnánk a válságokat, a fenyegető apokalipszist. Csakhogy egy jól körvonalazható kisebbség, egy szűk körű marxista-liberális-kozmopolita-zsidó lobbi, kíméletlen céltudatossággal a világuralom megszerzésére tör, s ennek érdekében bármit elkövet. Ha kell, tönkreteszi virágzó országok valutáját, kivágatja az esőerdőket, elszennyezi a légkört, a talajt és a vizeket, a népek közt viszályokat, háborúkat szít, de a vegyi, biológiai (pusztító vírusok, majd „védőoltások” kifejlesztése, génmanipulációk stb.) és atomfegyverek bevetésétől, sőt a legbarbárabb népirtásoktól sem riad vissza. Ez a néhány millió farkasember máris uralja a fél világot, elsősorban a fejlettebb régiókat. Zsebükben vannak a kulcsfontosságú bankok, a multinacionális energetikai, ipari és kereskedelmi cégek, a fegyvergyártás, a közlekedés, a tőzsdék, a törvényhozás s az igazságszolgáltatás, a meghatározó kulturális intézmények, egyetemek, akadémiák, a sajtó, a könyvkiadás, a rádiók és a televíziók, a posta és telefontársaságok, a hírszerző hivatalok, azaz szinte minden. Különböző nyilvános (ENSZ, NATO, EU, GATT, IMF, Világbank, OPEC stb.) és titkos (pl. szabadkőművesek, illuminátusok, egyéb földalatti mozgalmak, álcázott szekták, „terror-elhárító” kommandók stb.) fedőszerveken keresztül rajta tartják kezüket az összes kontinens lüktető ütőerein. Nemcsak egyes embereket, intézményeket tesznek tönkre, ha terveiket keresztezik, hanem népeket, országokat is szétzilálnak, eltörölnek, ha úri kedvüknek úgy tetszik. A két világháború, Trianon, Hirosima, nácIzrael megalapítása, a szovjet haláltáborok, Korea, Vietnam, Afganisztán, Irak, Bosznia stb. is a leendő ószövetségi „Világállam” számláját terheli. Agyközpontjuk New Yorkban és Tel Avivban van, de ha nem vigyázunk eléggé, hamarosan Judapesten lesz. Nézzünk kicsit bele e világmaffia boszorkánykonyhájába.
Az ideológia mindig igen lényeges számukra, hiszen a gaztetteiket meg kell magyarázni, el kell fogadtatni a közvéleménnyel. Úgy kell fosztogatni és ölni, hogy a szerencsétlen áldozat érezzen bűntudatot a „humánus” banditákkal szemben. Filozófiájuk több ágú. Sarkkövei: az ateizmus (istentagadás), a materializmus (anyagelvűség), az agnoszticizmus (kételkedés; azaz az objektív világ megismerhetetlen), a pozitívizmus (optimista tényközpontúság; feladata a jelenségek leírása, nem pedig magyarázata; célja a „világboldogítás”, az „ideálisan” uniformizált társadalom megteremtése), a pragmatizmus (biznisz-filozófia, haszonelvűség; jogos és igaz az, ami az egyén számára hasznos, célszerű), a zsidókereszténység (lényegében a Saul rabbi-féle módosított judaizmus), s a legfontosabb a globalizmus (eszközei: irányított agymosás, kultúrmoslék, történelemhamisítás; céljai: az országhatárok meggyengítése s megszüntetése, a népi-nemzeti identitás és szokásrendszer szétrombolása, az etnikai összetétel menekültekkel, betelepülőkkel történő megváltoztatása, a különböző rasszok összekeverése, a gyökértelen, manipulálható tömegember kitenyésztése stb.), valamint a holocaust-legenda (a soha nem bizonyított állítólagos gázkamrákban kivégzett 6 millió európai, ill. 600 ezer hazai zsidó tragédiájának folytonos ébrentartásával jóvátételek, kárpótlások, segélyek kicsikarása, általános bűntudat keltése stb.), a „választott nép” mítosza (az izraelita felsőbbrendűség, a páratlan „ősiség”, az előjogok, a törvények felettiség bibliai igazolása) és az antiszemitizmus (mindenki antiszemita, akit a zsidók nem kedvelnek, aki szót emel tisztességtelen magatartásuk, világhódító törekvéseik ellen!). A világ-eliten belül kezd kiformálódni egy speciális, mérhetetlen öntudattal és hatalommal bíró „holokaszt”, melyből éppen gőgös elbizakodottsága, embertelensége miatt könnyen „hollókoszt” válhat.
A globalista integráció minket leginkább érintő 2 csúcsszerve a NATO és az EU. (Annak idején több írásomban részleteztem azokat a súlyos hátrányokat, amiket belépésünkkel elszenvedtünk, a legminimálisabb előnyök nélkül. Ajánlom őket szíves figyelmükbe.) A NATO az interkontinentális maffia legfőbb csapásmérő ereje, kizárólagos rendelkezéssel. Eddig még csak rombolt vagy fenyegetett, de az érdekkörön kívül soha senkit nem védett meg, függetlenül attól, hogy tagországról vagy kívülállóról volt-e szó. Bennünket sem fog megoltalmazni semmilyen ellenséges támadástól, jóllehet, erre alapozva még nevetségesen satnya honvédelmünket is leépítjük. Az Európai Unió pedig a magunkfajta kicsiket szőröstül-bőröstül lenyeli, de sorozatos nemzetrontó intézkedései (lásd Lisszaboni Szerződés!) még a bent lévő nagyoknak sem előnyösek. Lényegében tehát csupán mézes madzag vagy inkább keserű pohár, sőt, egy szellemes megfogalmazás szerint gyorsított EUtanázia.
Mindent összevetve, igen átkozott, Istentől s embertől elrugaszkodott irányba száguld a világ. Itt nemhogy egyes személyek, hanem gyakran egész nemzetek sem számítanak. A félelem, a bizonytalanság, a züllés, a zűrzavar s a pusztulás lett az úr. De azért van remény! Vegyük a statisztikát; a számok sokat elárulnak. Egy 15-20 milliós zsiványbanda s az őket szolgáló 20-30 milliós szálláscsináló, helytartó réteg (komprádor burzsoázia) akármilyen ördögi eszközökkel, kapcsolatokkal bír, nem vezethet 7 milliárd embert az orránál fogva. Mindig lesznek néptömegek, melyek szembeszállnak vele (pl. Távol-Kelet, Dél-Amerika, az arab világ krémje, a hősies Irán és Irak). S ami azt illeti, nekünk is van hatásos ideológiánk: az egészséges nacionalizmus (nemzeti öntudat; minden nép számára a legfontosabb önmaga), a tradicionalizmus (ragaszkodás az ősi hagyományokhoz, szokásokhoz, elvekhez), a konzervativizmus (értékőrzés; antiliberalizmus), a fundamentalista kereszténység (a nem-zsidó Jézus univerzális szeretet-vallása; a judaizmus és ökumenizmus elvetése) és iszlám (nem egyszerűen vallás, hanem az élet minden részét, az egész társadalmat egyetemlegesen átható vezéreszme: pl. a saria – iszlám törvénykezés, az intifáda – szent háború stb.; noha sokan veszélyesnek ítélik a kereszténységre, pillanatnyilag potenciális szövetségesünk a cionizmus ellen), valamint a hierarchikus (rangsor szerinti, piramidális szerkezetű; tekintélyelvű, antidemokratikus) és hegemonisztikus (tartós, „megdönthetetlen”) felépítésű társadalom.
A XXI. század s a jövő évezred emberisége csak akkor maradhat meg, ha a többség gerincesen, egyéni felelősség alapján éli le életét. Nem ellenségeskedéssel, vadul egymásra törve, hanem részvéttel, megértéssel és szeretettel. A messianisztikus, földi kiválasztottságukat hirdető, agresszív, élősködő népeknek gyökeresen meg kell változniuk, vagy örökre el kell tűnniük! Senkinek sincs joga egész bolygónk épségét, lakóinak túlélését veszélyeztetni. Ha mégis ezt teszi, elfogadható a többiek részéről az ellene indított önvédelmi harc. A dolgok úgy alakulnak, hogy az összeütközés aligha lesz elkerülhető. Ennek a felszabadító háborúnak a kimenetele azonban nem kétséges, csakis a jók és igazak győzelmével végződhet. Így vagy úgy, de le kell ráznunk láncainkat, s ki kell törnünk ebből a globális káoszból!
* * *
Természetesen a fönti gondolatok ránk is érvényesek, habár csak aprócska kísérő hajóban evezünk. Jóllehet függetlenségre, önellátásra, semlegességre s nemzeti érdekeink maximális érvényesítésére kellene törekednünk, azért nem vonulhatunk ki a világból sem. Viszont tájékozódási pontjainkat bölcsebben, szövetségeseinket óvatosabban kellene megválasztanunk. Mert megint a létező legrosszabb lovakra tettünk. Másképpen szólva: csöbörből vödörbe estünk. Hiszen akinek 45 évnyi szovjet „testvériség” után Izrael és az Egyesült Államok a kebelbarátja, annak már nincs is szüksége ellenségekre. S akkor a kisantant vérszomjas államait, a területrabló „jó szomszédokat” még nem is említettük. Persze külügyéreinknek a „békesség” mindig fontosabb volt velük is, mint a karmaik közt vergődő 4-5 millió nemzettestvérünk sorsa. Így lesz ez ezután is, mitől lenne másképp? Ja, hogy közben volt néhány választás és kormányváltás? No hiszen! Akár halottnak a csók. Nem értem a magyarokat, se itthon, se másutt. Mire a nagy csönd, a porban csúszó meghunyászkodás? Tényleg ennyire birkák, ilyen agymosott hülyék, vakok és bénák vagyunk már? De hát túléltük (elzavartuk?) Antall Józsefet, Boross Pétert, Horn Gyulát, Orbán Viktort, majd Medgyessy Pétert, sőt Gyurcsány Ferencet is – mondhatná akárki, s majd csak kibekkeljük Bajnai Gordon bandáját is. Csakhogy ettől a rendszer jottányit sem változott, mert a fiúk továbbra is „a bányában dolgoznak”, s a mai „derék libaevők” semmivel sem különbek elődeiknél.
A 7 éve regnáló MSZP-SZDSZ kabinet egyébként történelmünk legaljasabb, legkorruptabb, legmagyarfalóbb kormánya; hazaárulásban alighanem még Kohn Béla, Rosenfeld Matyi és Csermanek Jani élcsapatát is megelőzi, ha az utóbbiak által foganatosított szép számú akasztást és elhurcolást elhanyagoljuk. Ezek a vámpírok olyan csődtömeget, gyarmati pusztítást, kősivatagot hagynak maguk után, hogy hozzájuk képest a bibliai özönvíz s a hét szűk esztendő csupán átmeneti időjárás-változásnak tekinthető. (Kínában ennek a századrészéért is azonnal fölkötötték volna valamennyit! Nálunk persze a hajuk szála sem görbült, sőt változatlanul ott pöffeszkednek az uborkafán.) Ezzel a dögnehéz örökséggel a hátán egyetlen utódkormány sem irigyelhető. Ember legyen a talpán, aki rövid időn belül bármilyen javulást fel tud mutatni. A legtisztább szándék, a legtávlatosabb program is vakvágányra futhat ennyi hazai és külhoni útonálló össztüzében. Viszont a kudarc eleve borítékolható akkor, ha már az indulás is megalkuvásokkal terhelt, s még elviekben sem vetődhet föl égető nemzeti gondjaink radikális megoldása. Egy új vezetésnek általában bizalmat szoktak szavazni, amitől elvben mi sem zárkózunk el. Azonban – sajnos – az elmúlt években módunkban állt alaposan megfigyelni a Fidesz-KDNP formáció hangadóinak jellemét, politikai vargabetűit, gyávaságát; ezért le merjük szögezni, hogy ez sem lesz az igazi, s oly messze van egy valódi nemzeti kormányzattól, mint egyik galaxis a másiktól. (Persze a Jobbik bátrabb, hasznosabb elveket vall, de attól még messze áll, hogy abszolút többséggel választásokat nyerjen.)
Fölösleges lenne most a bajokat felsorolni, a közelmúltban elkövetett végtelen disznóságokat ostorozni, hisz mindenki a saját bőrén érzi, mekkora fertőben („válságban”) vagyunk. A teljesség igénye nélkül, inkább néhány halaszthatatlanul sürgős probléma megoldására kívánok rámutatni.
Legelső helyen említem azt a tervszerű népirtást, ami 1956 óta folyik hazánkban s a Kárpát-medencében. A népesség fogyása a világon itt a leggyorsabb, s már-már a végső kihalásunkkal fenyeget. Akkor, amikor másoknál demográfiai robbanás van, nálunk nemhogy a szaporodás, hanem a minimális megmaradás sincs biztosítva. Azonnal be kell tiltani a művi vetéléseket, ugyanakkor komplex családvédelmi törvényekkel is fokozni kell az önkéntes gyermekvállalást. Vissza kell állítani az anyaság becsületét, a gyes és a családi pótlék értékállóságát, be kell vezetni a családi adókedvezményeket, a főállású anyaságot (3 gyermek fölött a nyugdíjjogosultságot is!), a gyerektelenségi büntetőadót, az alapvető élelmiszerekre és gyermekruházatra vonatkozó külön támogatást, a fiatal pályakezdők garantált lakáshoz és munkahelyhez juttatását stb. (Mindebből ki kell zárni a 10-20 gyerekes lumpen-cigányokat!)
A másik legfontosabb a 7 országba szétszórt magyarság egyesítésének kérdése. El kell ismerni minden kérelmező kettős állampolgárságát (az emigrációról sem elfeledkezve!), ki kell harcolni a történelmi egyházak javainak visszaadását és szabad működésüket (a moldvai csángók között is!), az anyanyelvű oktatást az óvodáktól az egyetemekig, a magyar nyelv használatát minden közintézményben s a települések névtábláin, valamint a teljes alkotmányos jogegyenlőséget és önrendelkezést. Az alapszerződéseket azonnali hatállyal fel kell mondani. Hosszú távon pedig végre kell hajtani a trianoni revíziót (az autonómia nem elégséges)!
A bolsevizmus alatti kirablásunkért Oroszországtól anyagi jóvátételt kell követelni. A Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal kötött törvénytelen alkut meg kell semmisíteni, a hitelek és kamatok törlesztését meg kell tagadni; különösen súlyos, rosszhiszemű károkozásért mindkét szervezetet be kell perelni veszteségeink megtérítése végett. A gazdasági maffiákat s a cionista rablótőkét hazánkból el kell zavarni, a privatizációval elkótyavetyélt stratégiai jelentőségű energiaszektort, a bankokat, ipari üzemeket, gyárakat, kultúrlétesítményeket vissza kell államosítani. Átmenetileg a felvehető fizetések felső határát 500 ezer Ft/hó összegben maximálni kell (senki sem kereshet havi 5-10 millió forintot!). Minden Magyarország ellen irányuló sunyi gazdasági korlátozást hatványozottan meg kell torolni. Olyan idegen termékeket, amiket itthon is jó minőségben elő lehet állítani, el kell távolítani a belföldi piacról. A multinacionális cégeknek juttatott adómentességet vissza kell vonni, s meg kell találni kiszorításuk módjait. Adókedvezményt csak hazai kis- és középvállalatok kaphatnak, melyek termelésének bővítését védővámokkal is segíteni kell.
Fel kell számolni a feketegazdaságot, meg kell fékezni a bűnözést, s meg kell szilárdítani a közbiztonságot. Haladéktalanul hozzá kell látni az igazságtételhez; az 1945-től máig terjedő népellenes cselekedetek feltárásához, nyilvánosságra hozásához s a felelősök megbüntetéséhez; a korrupciós vagyonok, elsikkasztott pénzek elkobzásához, a nyugatra síbolt műkincsek, ékszerek, valuták és bankbetétek visszaszerzéséhez. Határainkat hermetikusan le kell zárni, meg kell akadályozni az idegenek további beözönlését, s ezáltal a magyarság felhígítását; a jogcím nélkül itt tartózkodókat (fajtára, vallásra tekintet nélkül) ki kell toloncolni. Meg kell erősíteni (korszerűsítéssel és létszámnöveléssel) a rendőrséget és a határőrséget; a csempészárukat s a kábítószereket le kell foglalni, utóbbiakat meg kell semmisíteni. Az őrző-védő magánhadseregeket szét kell zavarni; a fegyvertartási engedélyeket felül kell bírálni. A honvédséget tilos leépíteni, a kötelező sorozást s a másfél éves katonaidőt (főiskolásoknak 1 év) vissza kell állítani; a haza védelmét nem bízhatjuk egy idegenek által finanszírozott lélektelen zsoldoshadseregre.
A politikát, a közéletet s a közigazgatást meg kell tisztítani a „volt” komcsiktól, a liberális kozmopolitáktól, a besúgó-ügynököktől s minden nemzetellenes, áruló elemtől. A szélsőbaloldali pártokat (beleértve MSZP, SZDSZ, Munkáspárt is), az anarchista szervezeteket, a titkos vagy féltitkos csoportokat (pl. szabadkőműves páholyokat) s a romboló vallási-ideológiai szektákat (pl. Hit Gyülekezete) sürgősen be kell tiltani. Nemzeti alkotmányt, új választási törvényt kell készíteni, vissza kell állítani a Szent Korona legfőbb közjogi méltóságát; a bukott áldemokráciát fel kell váltani egy hegemonikus, hierarchikus, tekintélyuralmi államrenddel (alkotmányos királyság).
Az oktatás totális szétverését meg kell gátolni, biztosítani kell az ingyenes (nem csupán tandíjmentes!) nemzeti szellemű oktatást s az esélyegyenlőséget. A történelemhamisításnak véget kell vetni, gyökeresen új szemléletű, tárgyilagos irodalmi és történelmi tankönyveket kell íratni (kizárva ebből a kompromittált professzorokat és akadémikusokat). A nemzeti jövedelem legalább 6-8 %-át kultúrára, tudományra, kutatásra kell fordítani, 4-5 %-át pedig az egészségügy modernizálására. Gondoskodni kell a nyugdíjasok anyagi és erkölcsi védelméről, hogy ne válhassanak a társadalom fölösleges tagjaivá.
A kulturális életből, a színházakból, a könyvkiadásból, a sajtóból s az elektronikus tömegtájékoztatásból ki kell söprűzni a hazug, álliberális, hazaáruló szellemiséget. A teljes hírközlést, a napilapoktól a televíziókig, állami (önkormányzati) tulajdonba kell venni, és nemzeti felügyelet alá kell helyezni. (Megjegyzem még, ha a TV-ben az adáshibákért többnyire elnézést kérnek, akkor a sokkal élvezhetetlenebb műsorokért vajon miért nem?)
Abba kell hagyni a nemzetiségeknek (etnikumoknak), különösen a zsidóságnak s a cigányságnak a magyarság rovására történő pozitív diszkriminációját, ill. meg kell akadályozni az ország elzsidósítását, s a hitsorsosok mérhetetlen térfoglalását a vezető posztokon.
Nos, tisztelt fineszes-fideszes „pályázók”, ugye fel van adva a lecke? Mi már akkor is boldogok lennénk, ha a fentieknek csak 20-30 %-át megvalósítanák. De kötve hiszem, mivel a programjukban még elvétve sem szerepel ezek közül semmi. Javítson ki bárki, ha netán tévednék. Én már tudom, mi már tudjuk, hogy a többpártrendszeres parlamentáris demokratúra zsákutca; ezt folytatva soha nem bírunk kitörni a szakadékból, csak egyre mélyebbre süllyedünk. Tömeges népmegmozdulások, tüntetések, lázadások, össznemzeti forradalom nélkül lehetetlen eltakarítani a 6 évtizedes bolsevista és szociálliberális ganéjhegyet. Legfeljebb szép csöndben vagy dühödten káromkodva belefúlunk a trágyalébe. Bárdossy László, kiváló mártír miniszterelnökünk mondta: „Amelyik nemzet nem megy zárt sorokban és fegyverrel kezében az életét fenyegető veszedelem elé, az rabszolgaként az ellenség lába alá kerül.” Ha tetszik, ha nem, igaza volt, mert ma is idegen csizmatalpak alatt élünk. Más húrokat pengetve felhozhatom édesapám, néhai Siklósi János, kristálykemény aforizmáját is: „A zsarnokság gyűlölete a legmagasabb rendű szeretet.” Ehhez annyit tennék hozzá, hogy minden vétek és bűn megbocsátható, kivéve a tudatosan elkövetett hazaárulás, nemzetrontás és népirtás. Vagyis az, ami közel 90 éve (messzebbre most ne is tekintsünk!) a magyarság ellen folyik a Kárpát-medencében.

A keserves igazság a cionizmusról, felesleges duma nélkül.

Nem mondok dátumokat, sem pontos történelmi eseményeket, semmi olyant amitől "tudományos" és "komoly" lenne a mondanivalóm, mert nincs hozzá kedvem. Következzék hát a puszta lényeg.

Első rész:

Ugyanazok a nemzetközi bankár dinasztiák, akik megrendelték Marx és Engels idealista firkászoktól a kommunizmus kulcsrakész eszméjét, aztán meg is valósították olyan operatív ügynökökön keresztül, mint Lenin és Trocki, ugyanazok tehát később megrendelték Herzltől és Jabotinskytől a cionista eszmét, aztán meg is valósították a zsidó államot különböző operatív ügynökökön keresztül.

A kommunizmust azért hozták létre a bankárok, hogy megfertőzzék vele ideológiailag az emberiséget ("szabadság, egyenlőség, testvériség"...) és így létrehozzák azt a világbirodalmat, amiről szólnak a "Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei". Ez volt az "A" terv, de aztán rájöttek a bankárok, hogy ez nem fog menni. Könyveket lehetne írni arról, hogy miért nem működött a világhódítónak szánt kommunizmus. A bankárok rájöttek erre már a harmincas években, a második világháború előtt és beindították a "B" tervet, amely a "szabad piac", a magántulajdonban (az ő tulajdonukban) lévő multinacionális cégek és központi bankok eszközeivel hódítaná meg a világot. A "B" terv része volt a cionizmus is, hiszen az egyik leendő nagy akadály a bankárok világhódítása útján az arab nemzetek egyesülése volt. A cionizmus, azaz a zsidó állam fő szerepe az volt, hogy megakadályozza az arab nemzetek egyesülését amit olyanok, mint Gamal Abdel Nasser és Saddam Hussein próbáltak megvalósítani "pan-arabizmus" néven. Ezt a szerepet a mai napig betöltötte a zsidó állam és erről is vastag könyveket lehetne írni.

Második rész:

Egy másik fontos része a "B" tervnek az Európai Unió létrehozása volt. Ez is sikerült és most a terv abban a fázisban van, hogy az Európai Unió "fényei" minél hamarabb megvakítják az arab államokat, Törökországot és jó néhány közép-ázsiai államot, akik egymás után csatlakoznak majd az Unióhoz és persze egyben a NATO-hoz. Így létrejönne egy olyan gazdasági és katonai hatalom, amely magába olvasztaná a közben gazdaságilag és politikailag alá-aknázott Egyesült Államokat és vele együtt Kanadát, illetve Dél-Amerikát. Ez aztán már egy olyan birodalom lenne, amely ellen elvileg nem sokáig lenne képes fennmaradni egy független Oroszország (ha közben már nem csatlakozott ő is az Unióhoz) és persze Kína, illetve India.

Ahhoz, hogy az arab államok csatlakozzanak az Európai Unióhoz (először egy ú.n. "Mediterrán Unió" formájában), aminek hamarosan be kellene következni a "B" terv szerint, a Soros intézmények, alapítványok, médiák és egyéb "értelmiségek" által terjesztett "nyitott társadalom" eszméjére kellene, hogy harapjanak az arab népek értelmiségei is, mint ahogy ráharaptak az európaiak. Ez az eszme is egy fő eleme a "B" tervnek. Azonban, mivel történelme során a zsidó állam legfőképpen úgy tudta megakadályozni az arab nemzetek egyesülését, hogy közben megalapozta a muzulmán vallásos extremizmust (most ezt nem éll módomban bővebben kifejteni), az arab népek mindaddig nem lehetnek fogékonyak a "nyitott társadalom" eszményére, ameddig létezik az általuk gyűlölt és a nyugati világgal azonosított zsidó állam. Ezért most az lett a bankárok egyik rövid távú célja, hogy véget vessenek a cionizmusnak, mind ahogy véget vetettek akkoriban a számukra már hasznaveszett kommunizmusnak.

Harmadik rész:

Izraelben már sokan látják, érzik, tudják, hogy bizonyos erők, akikben eddig bíztak, most már a cionizmus rombolásán iparkodnak. Ennek lett valószínűleg az áldozata Ariel Sharon is, aki inkább paktumot kötött volna az ördöggel, minthogy feladta volna a "nagy Izrael" álmot. Az izraeliek számára ez egy tragédia, hiszen a zsidó állammal megszületett egy zsidó-cionista nemzet és e nemzet gyerekei számára éppen olyan tragédia lenne a cionizmus befellegzése, mint a magyarok számára a magyarságé. Már pedig egy mesterségesen (ugyanis még soha nem volt ilyen) létrehozott palesztin állam, amit egyre erősebben követel az Európai Unió és az ENSZ nem más, mint egy időzített bomba a zsidó állam számára, bizonyos demográfia és gazdasági okok miatt. Ez kissé olyan helyzet, mint a magyarság mesterséges rontása az Európai Unió által "pozitív-diszkriminált" cigányság eszközével. Persze nehéz dolog rokonszenvet érezni a zsidó állam iránt azok után, amit művelt a palesztinokkal már évtizedek óta, de meg kell érteni azokat is, akik Izraelben egy hazára találtak, a zsidó hazájukra. Izrael most már az ő tragédiájuk is, nem csak a palesztinoké. De ez még nem minden...

Amennyiben a bankárok világbirodalma nem jönne létre a "B" terv szerint sem, azaz lényegében agymosással, eléggé valószínű, hogy megpróbálják bevetni a "C" tervet, azaz a harmadik világháborút. Ha a bankároknak nem sikerül bedarálni minden nemzetet abban a nagy kígyótojásomlettbe, aminek a neve most "Európai Unió" de később már csak "Unió" (ez már nem titok Brüsszelben), akkor megpróbálják egymás ellen ugrasztani a nemzeteket és a füstölő romokra ültetni világkormányukat, mind ahogy a második világháború romjaira ültették az ENSZ-et is. Ilyen esetben, könnyen elképzelhető, hogy a zsidó államot fogják felhasználni detonátorként és az izraeli népet is fel fogják áldozni, mint ahogy már sok zsidót feláldoztak a második világháborúban azért, hogy létrejöhessen az a zsidó állam, ami most már púp a sátánista bankárok hátán.

Dr.Csath Magdolna A Luganói Tanulmány a globalizációról

"...Rámutatnak arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem fenntartható..."

Luganói Tanulmány

A tanulmány lényege:

1, az ember feleslegessé vált, mert már a gépek is tudnak termelni.

2, a globalista kapitalizmus nem enged a profithajszából, inkább pusztuljon ki az emberiség!

A luganói tanulmány

"A luganói tanulmány" globalizációs krimibe illő írás. Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő "Transznacionális Intézet" társigazgatójaként, valamint a "Globalizációs Obszervatórium" alelnökeként harcol a globalizáció ellen.

"A luganói tanulmány" című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: "Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI-dik században".

A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott "titkos megbízói kör" kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.

A könyv olvasója számára végig nyilvánvaló, hogy Susan George meg van győződve arról, hogy a "titkos megbízói kör", amelyről csupán annyit sejtet, hogy a "globalizáció irányítóit és menedzserei"-t foglalja magában világosan látja és tudja, hogy milyen drámai következményekkel jár majd gazdaságpolitikája. Arra azonban mégis képtelen, hogy lemondjon róla, hiszen óriási haszna van belőle. Helyette saját túlélési lehetőségeit keresi. Ezért ad megbízást a szűk szakmai körnek a jövő vizsgálatára, és az ajánlások megfogalmazására.

A szakértői csoport megállapításai lesújtók:

Rámutatnak arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem fenntartható. Ha azonban ez így van, akkor felmerül a kérdés: hogyan tudnák a globalizáció nyertesei saját kényelmes jövőjüket mégis biztosítani? Erre a kérdésre is választ várnak a szakértőktől. A válasz pedig szörnyű: cinikus és kegyetlen. És bármennyire is csak a képzelet terméke minden, mégis nagyonis valóságosnak és lehetségesnek tűnik. A szerző, Susan George ezért utószót illeszt a könyvhöz, amelyben megvilágítja, hogy hogyan kerülhető el a "titkos megbízói kör" számára a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató megoldás.

A különböző szaktekintélyek lelkesen fogadták "a luganói jelentést". Ilyen vélemények hangzottak el róla:

"Kiváló és eredeti írás, amely remek iróniával festi le a globalizáció 22-es csapdáját."

"Kérlelhetetlenül őszinte és innovatív elemzés. Garantáltan rabul ejti az olvasót, és világossá teszi a számára azt, hogy a "globalizálódó világgazdaság" előnyeiről festett mítoszokat kritikával kell fogadnia."

A továbbiakban három részben foglaljuk össze a 213 oldalas könyv legfontosabb megállapításait, és Susan George javaslatait. A sorozatot a tanulságok saját helyzetükre való alkalmazásával zárjuk.

Csak az a vég, csak azt tudnám feledni.

"A luganói tanulmány" nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások "kiiktatásával" képes elkerülni. Ehhez van szükség a "grandiózus népességcsökkentő tervre", amelyet a szakértői csoport végül a "titkos megbízók" asztalára letesz.

A tervet a "titkos megbízói kör" csupán a kiválasztott államfőkkel, titkosszolgálati vezetőkkel, vállalati- és pénzvilág-irányítókkal beszéli meg. A "szűk szakértői csoport" pedig ígéretet tesz arra, hogy elemzéseit és javaslatait titokban tartja, és ha azokból mégis valami nyilvánosságra kerülne, akkor letagadja. A titokban tartandó ill. letagadandó javaslat pedig éppen az a "grandiózus népességcsökkentő terv", amely sokak számára a véget jelenti. De kezdjük az elején. Nézzük, hogyan is vélekedik a világról, és a liberális gazdaságpolitikák uralmának további biztosításáról a szakertői kör.

   1. A leselkedő veszélyek

Az ökológiai katasztrófák lehetősége

A liberális nézetrendszer és a globalizáció végső győzelmét gátolhatja maga a természet. Ez a gazdasági rendszer ugyanis gyorsuló és növekvő mértékben terheli a természetet: irtja az erdőket, intenzíven aknázza ki az erőforrásokat, szennyezi a levegőt és a vizeket, és rengeteg hulladékot termel. A természet túlzott terhelése miatti problémák már ma is egymás után jelentkeznek: áradások, szárazságok, szélviharok lépnek fel, és az is tagadhatatlan, hogy elindult a globális felmelegedés. Az ökológiai katasztrófák politikai instabilitáshoz, helyi háborúkhoz vezethetnek, hiszen csökken a megművelhető terület, a termés áldozatul esik a természeti katasztrófáknak, és ez az embereket új élőhelyek keresésére kényszerítheti. A helyzet a globalizáció szerencsefiai számára is egyre ellentmondásosabbá válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon kell együtt élniük azokkal, a természeti környezet romlásából fakadó következményekkel, amelyeket éppen az ő meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz tehát senki, aki a folyamatot megállítsa.

Veszedelmes növekedés

Nyilván furcsának tűnik a jelző: hogyan lehet "veszélyes" a liberális gazdasági felfogás egyik alappillére, az állandó növekedés? Hiszen naponta halljuk, hogy a növekedés az a motor, amelyik a gazdaság és az emberek ügyét egyaránt előreviszi. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A "több" és a "nagyobb" ugyanis nem feltétlenül "jobb". Más a gazdasági növekedés, és megint más az emberek életszínvonala. Nézzünk egy példát! 1995-ben az autólopások miatt az USÁ-ban az emberek 675 millió dollár értékű elektronikus biztonsági rendszer beépítésére kényszerültek. 2000-re ez az érték elérte az 1.3 milliárd dollárt. A liberális nézetek szellemében örömmel nyugtázhatnánk, hogy ez az iparág óriási növekedést produkált. De tényleg jobb lett-e ettől az emberek életszínvonala és életminősége?

Semmiképpen sem. Ennek ellenére a növekedés mérésére használt GDP - a bruttó hazai termék - növekedett. De növekedésként számolják el a börtönépítést, a vízszennyezés miatt szükségessé váló víztisztítást és a romló halálozási ráta miatt megnövekedett koporsó és temetkezési igények kielégítését is. A GDP növelés egyik legjobb módja egyébként a háborúviselés. Ha a növekedés valamennyi költségét számbavennénk, akkor világossá válhatna számunkra, hogy a gazdasági növekedés és a természeti környezet romlása között szoros kapcsolat van. Ezért is nevezhetjük ezt, a GDP-vel mért növekedést veszélyesnek.

A társadalmi problémák is egyre nagyobbak.

A rendszer jobb működéséhez szükséges lenne a jövedelmek egyenletesebb elosztása. A szegényebb rétegek vásárlásai ugyanis növelik a termékek iránti keresletet. A gazdagok már csak luxuscikkeket vásárolnak, vagy ingatlanokba, értékpapírokba fektetik pénzüket. Ezért nem teremtenek elegendő keresletet. Így a cégek eladásai csökkenhetnek, ami visszaeséshez, a növekedés megtorpanásához vezethet.

A tények viszont azt mutatják, hogy a globalizáció éppen a jövedelmek polarizálódásához vezet: egyre több jut a felső rétegeknek és egyre kevesebb mindenki másnak. Ez pedig nemcsak a növekedést gátolhatja, de sztrájkokhoz, lázadásokhoz is vezethet. További gond, hogy a tudás és az információ megszerzése drága, ezért sokan nem juthatnak hozzá. A cégek viszont egyre inkább a felkészült embereket keresik. A csak "izommal" rendelkezők iránt csökken a kereslet. Előbb-utóbb rájuk egyáltalán nem lesz a cégeknek szüksége. Részben ez okozza a magas munkanélküliséget több országban már ma is. A várható társadalmi problémák miatt viszont a gazdagok egyre inkább védekezésre kényszerülnek: fegyvert tartanak, őrzött lakóparkokba költöznek, őrző-védő szolgálatokat foglalkoztatnak, a cégek pedig védelmi pénzeket fizetnek.

Az országok is polarizálódnak. Ez azt jelenti, hogy a szegény országoknak egyre kisebb a reményük arra, hogy felzárkózzanak, ami tömeges kivándorlásokat indíthat el a gazdag országok felé. A bevándorlók pedig destabilizálhatják a gazdagabb országok belső rendjét.

Gengszterkapitalizmus

Terjed a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószerkereskedők is egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket, és a pénzmosásnak, a gengszterbandák, maffiózók tevékenységének, az embercsempészetnek és a korrupciónak sem tudnak már a kormányok megálljt parancsolni. Ennek egyik oka az, hogy a maffia-bandák beépülnek a kormányokba is.

Ez a tendencia nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mivel kialakulhat egy párhuzamos gengsztergazdaság, ami szétzilálja a piacgazdaságokat, és anarchiát okoz.

Pénzügyi krízisek

Az elmúlt néhány évben veszélyes pénzügyi válságok rázták meg Dél-Amerikát, Ázsiát és Oroszországot. Ezeknek a válságoknak a terjedése, sőt felerősödése várható. Ez pedig szintén veszélybe sodorhatja a liberális piacgazdaságokat, hiszen elviselhetetlen veszteségeket okoz emberek tömegeinek.

Már az eddigiek alapján is látható, hogy a liberális piacgazdaság és a globalizáció sikeres fennmaradását sokféle veszély is fenyegeti. Természetesen működnek már ma is olyan ellenőrző mechanizmusok, amelyek ezeket a veszélyeket próbálják elhárítani.

A veszélyelhárító mechanizmusok

Már ma is léteznek a globális rendszert védő intézmények, mint például a Világbank, az IMF, az ENSZ, a WTO és a globális vállalatok. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek nem alkalmasak a liberális világrend fenntartására. Nézzük, miért!

A Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap)

A két intézmény - amelyeket "Bretton Woods"-i szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan ellenőrzik és befolyásolják a fejlődő országokban, a volt Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Középeurópai országokban követett gazdaságpolitikát. Sőt 1997-ben sikeresen terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és Indonéziára is.

Ugyanis az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt "struktúra-átalakító programokat", liberalizálni és privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot. Ezek természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az ő segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok - természetesen a helyi lakosság kárára - a nagy kockázattal befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok zsebébe vándorolnak.

Ez a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra, hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra, hogy ezt a két intézményt be kellene zárni. Hiszen kiváló szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt és a "struktúra-átalakító programokat", vagyis azokat a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé fejlett országokból, hiszen ezt "szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak" lehetne tekinteni. A látszatra pedig adni kell.

Az ENSZ

Úgy látjuk, hogy az ENSZ, jelenlegi felállásában nem alkalmas arra, hogy a globalizáció ügyét előrevigye. Az ENSZ különböző intézményei egyébként semmi érdemi hatalommal nem rendelkeznek. Pl. az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a FAO semmilyen befolyással nincs a világ élelmiszertermelésére és elosztására, az ENSZ környezeti problémákkal foglalkozó szervezete, az UNEP semmit sem tud tenni a környezet megóvásáért, és a Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet, az UNCTAD nem tudja befolyásolni a világkereskedelem szabályait.

Az ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében.

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO)

A WTO a globalizáció szempontjából legsikeresebb szervezet. Azt is mondhatnánk, hogy ez az 1995-ben életre hívott szervezet az "új világrend" képviselője, hiszen az alapító kormányok óriási hatalommal ruházták fel. A WTO szabályai szerint ugyanis az egyes országok többé nem "akadályozhatják" a szabadkereskedelmet. Ha mégis megpróbálnák, akkor kemény szankcióknak tennék ki magukat. Nem véletlen, hogy a WTO igazgatója öntudatosan így nyilatkozhatott: "mi fogalmazzuk meg az egységes globális gazdaság alkotmányát".

A WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége. Éppen nagy hatalma miatt azonban a WTO növekvő ellenállásra számíthat. A gazdag országok lakossága is egyre jobban fog tiltakozni a csökkenő környezeti, egészségügyi és élelmiszeripari normák ellen. Pl. a WTO szabályok szerint az Európai Únió kénytelen lesz beengedni piacára a hormonkezelt amerikai marhahúst és a különböző génmanipulált élelmiszereket, ami nyilvánvalóan nem tetszik majd az európai lakosságnak. A szegény országok lakossága pedig azért tiltakozhat, mert a fejlett országok exportja tönkreteszi a hazai vállalatokat, és ezáltal munkanélküliséget okoz.

Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bemutatott nemzetközi szervetek jól szolgálják a liberalizáció és a globalizáció ügyét. A teljes sikerhez azonban még ennél is többre van szükség.

A globális cégek

A globális érdekek legkeményebb érvényesítői azonban kétségtelenül a globális cégek. Érthető, hiszen ezzel egyben saját profit-érdekeiket is érvényesítik. Ezek a cégek jól látják, hogy a piaci verseny nem szolgálja profit-érdekeiket. Az ugyanis jobb és olcsóbb munkavégzésre, a vevők kiszolgálására sarkallná őket. Hasznosabb ezért a megegyezés, és ezzel a monopolhelyzetek kialakítása. Ezt szolgálják a közelmúlt vállalat-összeolvadásai és a stratégiai szövetségek kötése. Van azonban egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis az összevonások, a vállalati "karcsúsítások" miatt egyre több dolgozót bocsátanak el a cégek, ezzel egyben piacaikat is beszűkítik. A munkanélkülivé váló, elszegényedő emberek viszont alig vásárolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy óriási kihasználatlan kapacitások halmozódnak fel, ami az 1930-as világválság-közeli állapotba sodorhatja a világot. A paradox helyzet tehát az, hogy azzal, hogy a globális cégek kegyetlenül érvényesítik érdekeiket, akár magát a globalizációt is veszélybe sodorhatják.

A pénzpiacok szabályozása

Ma a pénzpiacok már határok nélküliek. A modern információ-technikának köszönhetően óriási pénzek mozoghatnak a világban a másodperc tört része alatt. Ez egyben arra a veszélyre is rámutat, hogy mára gyakorlatilag a pénzmozgások teljesen szabályozatlanná váltak. Az államkötvények jelentős része külföldiek kezében van, akik- ha valami nem tetszik nekik - pillanatokon belül kivonhatják pénzüket az adott országból. Gondoljunk csak Soros György font elleni spekulációjára, amivel szemben még a brit központi bank is tehetetlen volt. A nemzeti pénzpiacok mára teljesen globálissá váltak, és határozottan elszakadtak a reálgazdaságtól. Például a valutapiacokon naponta megforduló összegek legalább 50-szer nagyobb értéket képviselnek, mint a megfogható termékek kereskedelmével létrejövő értékek. Ez a rendszer óriási hozamokat biztosít a spekulánsoknak, a bankoknak, a bróker-házaknak, a nyugdíjpénztáraknak, miközben maga az egész rendszer rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik.

A rövidtávú egyéni érdekek hajszolása ezért könnyen vezethet újabb pénzügyi katasztrófákhoz. A szabályozás ellen azonban - éppen az óriási haszon miatt - a kulcsszereplők tiltakoznak. A szabályozás ugyanis azt jelentené, hogy jövedelmük egy részét meg kellene osztaniuk a szegényebbekkel. Ebből követketik, hogy a közeljövőben nem várható a pénzpiacok szabályozása.

Szabadság és korlátozás

A jelenlegi rendszer haszonélvezőitől nem várható el, hogy bármilyen korlátozásra szavazzanak, hiszen ez sértené saját, elsősorban profit-érdekeiket. Tehát, ellentmondásos módon, a liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszélyt éppen "túlzott sikere" jelenti: vagyis a "liberalizált piac" csődbe juttathatja önmagát. Hiszen - amint azt már az eddigiek alapján láthatjuk - túl kevés nyertest és túl sok vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan károsítja a természeti környezetet.

A Keynes-i szabályozó állam megoldás lehetne a problémára. Ezt azonban el kell vetnünk, mivel ez a liberális gazdaságpolitika feladását jelentené. Itt van ezért az ideje annak, hogy saját megoldási javaslatainkat megbízóink elé terjesszük.

   Mi befolyásolja a jövőt?

A jövő alakulását lényegében három tényező fogja a leginkább befolyásolni:

a világ népessének növekedése,

a fogyasztás mennyisége és minősége és

azok a technológiák, amelyekkel a fogyasztási cikkeket előállítják.

A fogyasztás a jövedelmektől függ. Ezért annak a "morális kérdésnek" hogy pl. az átlag svájci miért fogyaszthat 17-szer többet, mint az átlag nigériai, nincs semmi értelme. Ez a kérdés egyszerűen nem kérdés. A globális piacgazdaság logikája szerint erre a felvetésre csak így lehet reagálni: na és? Nigéria számára pedig az a megoldás, hogy termeljen többet és csökkentse lakossága számát.

A technológiák továbbra sem környezetbarátok. Változás pedig, a profitérdekek miatt, egyelőre nem várható. Így a környezetszennyezés és a hulladékgyártás továbbra is probléma marad.

Népesség: jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8 milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag- életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a gyermeknevelés nagyon is költséges.

Következtetések:

A föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert. Ezért általánossá és elfogadhatóvá kell tenni a következő alapelvet:

"minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek."

Ennek az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán, hogy a liberális gazdasági rendszer - amelynek nem a munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja -fennmaradhasson. A profit mint cél ugyanis egyet jelent azzal, hogy nő a globalizáció hasznából kirekesztettek, a szegények, a munkanélküliek száma. Ezek az emberek megélhetést követelnek, ami óriási terhet rak a társadalomra. A javak megosztása ezekkel az emberekkel idegen a liberális rendtől, annak megszüntetését jelentené. Mivel azonban abból indultunk ki, hogy a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés?

Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!

Az alkalmazandó módszereknek:

olcsónak kell lenniük,

nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá

az "áldozatok" kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az "áldozatokra" kell bízni,

az államoknak nem kell közvetlenül résztvenni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra.

Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni, hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés legalább 90 %-ának - de ha lehet még többnek - a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie. Ez a születésszám csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A módszerek pedig - mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak.

Hogyan alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet?

A négy pillér, amire támaszkodhatunk a következő:

ideológiai-etikai,

gazdasági,

politikai és

pszichológiai.

Nézzük röviden ezek lényegét!

Az ideológiai-etikai pillér azért fontos, mert az emberek igényelik a magyarázatokat. A magyarázatokat, a megideológizálást és az etikai elfogadhatóság biztosítását jól fizetett írókra, gondolkodókra, média-szakemberekre kell bíznia. Biztosítani kell, hogy zavartalanul publikálhassanak, és szót kaphassanak a TV- és rádióadásokban. Különösen fontos, hogy a fiatalokra minél nagyobb hatást tudjanak gyakorolni.

A gazdasági pillér, a struktúra-átalakító programokkal és a gazdasági megszorításokkal a Világbanknak és az IMF-nek köszönhetően ma már "teszi a dolgát". Segít kiépíteni a "helyi elitet", amelyik sokkal elkötelezettebb a globalizáció, mint saját népe, nemzete iránt. A "gazdasági pillér" segítségével nő a szegénység, romlanak az életkörülmények, csökkennek az egészségügyi kiadások, csökken az élettartam, csökken a születések és nő a halálozások száma. Különösen jól tetten érhetők ezek a tendenciák Kelet-Közép-Európában.

A politikai pillér: bár a gyengébb, kisebb nemzetek általában nem állnak ellent a "gazdasági pillér" Világbank és IMF általi működtetésének, mégis - a biztonság kedvéért - folytatni kell a nemzetállamok legyengítését. Ebben továbbra is vezető szerepet játszhat az IMF azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csökkenhessen ezen országok adóssága, és így kénytelenek legyenek eleget tenni az IMF követeléseinek. Jól járul hozzá a nemzetállamok lebontásához a WTO is, és ha valaha mégis sikerül keresztülvinni a MAI - a többoldalú beruházási megegyezés - aláírattatását ezekkel az országokkal, akkor a nemzetállam megkaphatja végre az utolsó, halálos döfést. Az új rend fenntartásán pedig sikeresen működnek majd a globális cégek és a NATO.

A pszichológiai pillér: a nemzeti kisebbségek ösztönzése önállóságuk erősítésére és az önmegvalósítás bátorítása a különböző deviáns csoportoknál jó hatással van a nemzetállam lebontására. Lehetővé kell tenni ezért számukra, hogy megfelelő sajtójuk legyen, hogy csoportérdekeiket gyakran és határozottan jeleníthessék meg. Erősíteni kell minden szeparatizmus iránti igényt, és növelni kell az egymás iránti bizalmatlanságot. Ez jól szolgálja a nemzeti összetartozás, a szolidaritás leépítését, és így azt, hogy a lakosság- csökkentési terv észrevétlenül végrehajtható legyen. Azokat a nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik értik mi történik, és tenni akarnak ellene, lehetetlenné és hiteltelenné kell tenni. Így el lehet érni, hogy az emberek bizalma elforduljon tőlük. Ha a négy pillér már áll, hozzákezdhetünk a "grandiózus népességcsökkentő terv" konkrét elemeinek bevezetéséhez.

   A "grandiózus népességcsökkentő terv" elemei

A terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezért ezeknek csak rövid összefoglalását adhatjuk. Természetesen továbbra is a szakértői csoport tagjainak véleményét ismerhetjük meg.

Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket.

Melyek is lehetnek azok a láthatatlan fegyverek, amelyeket a "grandiózus népességcsökkentési terv" megvalósítására be lehet vezetni ?

Az elhalálozások számát növelő módszerek:

- kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék;

- a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem;

- esetenként közvetlen beavatkozás jól megmagyarázott indokkal;

- magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen;

- elszegényítés, éhínség,

- a föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit;

olyan magok használatának ráerőltetése a szegény országok parasztjaira, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre;

környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés;

- a mezőgazdaság további liberalizálása, az - időlegesen olcsó - import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése;

- a kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási külföldi "agrobusiness"-eket beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék,

- élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek,

- egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció;

- differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni;

- a cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása;

- az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket;

- közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez,

- a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez,

- az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.

- az AIDS további terjedése és a tuberkolózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre),

- a drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?);

- a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.

A halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a születések számát csökkentő módszerekre:

- abortusz és sterilizáció bátorítása;

- a gyermeknevelés megnehezítése, költségeinek növelése;

- a gyermekek számának csökkentését a "struktúra-átalakítási programok"-ba is bele kell foglalni;

- anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket;

- a gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az anyagi hátrányainak hangsúlyozása.

További olyan, nem közvetlen módszereket is fel lehetne sorolni, amelyek vagy a születések számának csökkenését, vagy a halálozások számának növekedését okozhatják. A lényeg az, hogy ezeket a módszereket tervezetten, rendszeresen és egymásra való hatásukat is kihasználva kell alkalmazni. Jó példa erre az a mezőgazdasági projekt, amelybe India a Világbank javaslatára kezdett bele. A projekt hatására malária-járvány tört ki. Mivel azonban közben, az IMF előírására jelentősen csökkentették az egészségügyre szánt keretet, az országot a járvány felkészületlenül érte, ezért elég sokan meg is haltak.

   Zárógondolatok

Ahogy az már a cikk elején is nyilvánvalóvá vált, "a luganói tanulmány" elkészítésének története kitalált történet : Susan George fejében született meg. A benne szereplő adatok, hivatkozások, és példák azonban mind tényeken alapulnak. Susan George, kiindulva abból, hogy mi is történik ma a világban, arra következtetett, hogy egy "titkos megbízói kör" illetve egy "grandiózus népességcsökkentő terv" léte nem is lehetetlen. Az pedig ezek után mindegy, hogy kik is a "kör" tagjai, és hol és mikor született meg a terv.

Susan George úgy gondolja, hogy a "luganói tanulmány", vagyis könyve háromféle lehetséges hatást válthat ki az olvasókból:

elutasítják a könyvet, mint olyat ami olyan szörnyűségeket ír le, amelyek teljeséggel lehetetlenek;

elgondolkodnak a felsorakoztatott tényekről, elfogadják az elemzéseket, de kételkednek abban, hogy azokból csak egy lehetséges megoldás, a "grandiózus népesség-csökkentő terv" kidolgozása és megvalósítása következhet;

ráébrednek arra, hogy az egy bemutatott, lehetséges megoldás valóban következik az előzetes feltételezésekből és az elemzésekből. Vagyis a vélt veszély nagyonis valóságos.

Ez utóbbi csoportba tartozó emberek jönnek rá először arra, hogy a neoliberális rend mennyire hazug: hiszen - ígéretei ellenére - egyre többen lesznek a kárvallottai, mint a nyertesei. Arra is ráébrednek, hogy családjuk, saját maguk, kisvállalkozásuk, környezetük, kisebb közösségük mind-mind komoly veszélyben van. Hiszen, ha a transznacionális cégek egyedül a tulajdonosok érdekeit szolgálják, ha a kormányok egyre tehetetlenebbek a globális erőkkel szemben, ha a globális pénz uralma mindenre rátelepszik, akkor valóban nem marad más hátra, mint a feleslegessé váló emberek "kiküszöbölése" a rendszerből, a tőlük való megszabadulás. Erre pedig valóban megoldás lehet egy "grandiózus népességcsökkentő terv".

Hacsak, azok az emberek, akiknek végre kinyílik a szemük, és megértik, hogy mi történik körülöttük, ezt meg nem akadályozzák.

A könyvre a harmadik módon reagáló emberek bizonyosan azok között lesznek majd, akik tenni akarnak valamit a "kitervelt vég ellen".

De milyen lehetőségek állnak nyitva előttük? Ezek összefoglalásával zárja a könyvet Susan George.

A vég másféle is lehet

A másféle megoldás ismertetése előtt azonban először fel kell tenni két egyszerű kérdést:

Kik felelősek a jelenlegi ill. a jövőben is várható válságokért?

Hogyan akadályozható meg további károkozásuk?

A globalizáció magától nem fog leállni. A transznacionális cégek hatalmának további növekedésével, a korlátok nélküli globális pénzmozgással rákos állapotba kerül a világgazdaság: folytatja az emberi és természeti értékek pusztítását annak ellenére, hogy tudja, hogy ez a pusztítás előbb-utóbb önmagára is káros hatással lesz majd. A kockázat tehát egyre nagyobb. Ezért haszontalan arra kérni a transznacionális cégeket, hogy legyenek egy kicsit jobbak, felelősségteljesebbek. A lényegük ellen kell fellépnünk. Vagyis le kell számolnunk a transznacionális zsarnoksággal, mielőtt az számolna le velünk. Ki kell szabadulnunk alávetettségünkből, igazi polgárrá kell válnunk, aki nem hagyja másra sorsa irányítását. Ehhez szövetségeseket kell keresnünk. Nem véletlen, hogy a szakértők azt tanácsolták a "titkos megbízóknak", hogy bátorítani kell a széthúzást, a megosztottságot, a szeparatizmust. Először is ezt kell leállítani. Egy francia mezőgazdasági szakember hallgatva egy jobboldali és egy baloldali érzelmű parasztszövetség vitáját, így kiáltott fel: mit számít, hogy bal- vagy jobb-oldali parasztok vagytok-e? Hiszen hamarosan egyáltalán nem lesztek!

A legfontosabb feladat tehát újraszőni a társadalom szövetét, amit a neoliberalizmus igyekezett szétszaggatni. Erősíteni kell a helyi kedvezményezéseket. Lokalizálni kell. Fel kell lépni a környezetet károsító külföldi cégek, a veszélyes hulladék-feldolgozók ellen, tiltakozni kell a globális cégek érdekeit szolgáló autópályák építése ellen, máskor pedig az ellen, hogy egy céget privatizáljanak vagy bezárják, és ezáltal emberek tömegei veszítsék el munkájukat, életlehetőségeiket.

Növelni kell a helyi fogyasztásra termelő kisvállalkozások számát, a külföldi helyett hazai terméket kell vásárolni. Helyi kisbankokat kell csinálni, amelyek a helyi megtakarításokat helyi fejlesztések támogatására használják. Harcolni kell az őstermelők jogaiért, nem szabad hagyni, hogy olyan szabályokat kényszerítsenek rájuk, amelyek ellehetetlenítik őket. A lokalizáció mellett szükség van továbbá arra is, hogy az állam ne gyengüljön tovább, hanem inkább nyerje vissza erejét, lássa el hagyományos gazdaságfejlesztési és szociális feladatait és védje meg a nemzeti érdekeket a transznacionális zsarnoksággal szemben. Azt is el kell érni, hogy a pénzt ne onnan vegye el, ahol a legkevésbé van: az állampolgároktól és a helyi kis- és közepes vállalkozásoktól, hanem onnan, ahol bővében vannak neki: vagyis a globális cégektől és a pénzpiac szereplőitől, elsősorban azok tisztességes megadóztatásával. Az ökológiai adó bevezetésével meg kellene állítani a természeti környezet további károsodását. Vagyis azt kellene jobban adóztatni, amiből kevesebbet, és azt kevésbé, amiből többet akarunk. Így csökkenteni kellene a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adókat, és jelentős adókat kellene kivetni a környezetet károsító tevékenységekre közöttük a hulladéktermelésre is.

Ezekkel és az ehhez hasonló lépésekkel kerülhető csak el a luganói tanulmány "végső megoldása".

   Utószó.

A könyv megismerése után mi is választhatunk: reálisnak tartjuk-e Susan George elemzését vagy nem. Beteges fantáziálásnak gondoljuk-e a "titkos megbízói kör" által kiadott feladatot, vagy érdemesnek tartjuk arra, hogy elgondolkodjunk róla. Akárhogyan is vélekedünk a könyvről, a bemutatott tényeket nem tagadhatjuk, hiszen azokat saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Még emlékszünk a Bokros-csomagra, tudunk a kórházi ágyak számának csökkentéséről, az egészségügynek juttatott csökkenő támogatásról, a lakosság fejlődő országoknál is rosszabb egészségi mutatóiról, az alacsony várható élettartamról, és a magas halálozási számokról. Naponta éljük meg az alacsony életszínvonal valamennyi hátrányát, a közüzemek monopolhelyzetéből fakadó áremelések derékszíj-összehúzó hatásait, látjuk az elesetteket, a hajléktalanokat, megtapasztaljuk a társadalmi kohézió hiányát, azt, hogy hogyan próbálják a globalizáció hívei szétzülleszteni, kiiktatni nemzeti érzéseinket, nemzeti kultúránkat. Végül intő jelként arra is gondolnunk kell, hogy az IMF és a Világbank hazánk esetén is már korábban megfogalmazta a "tervet", ami szerint túl sokan vagyunk, 2-3 millióval kevesebb magyar is elég lenne.

Susan George könyve tehát nagyon is az elevenünkbe vág. A lokalizációval kapcsolatos befejező gondolatait ezért akkor is nagyon komolyan kell vennünk, ha érvelését esetleg nem tudjuk teljesen elfogadni.

 

Dr.Csath Magdolna, egyetemi tanár

Egy volt diákom kálváriája a bankkal 

Kedves Olvasó!

Azért osztom meg egy országgal a történetem, mert remélem, hogy legalább Te, vagy ismerőseid nem kerültök olyan cipőbe, mint amibe jelenleg én vagyok.

Kálváriám 2012. március 14-én kezdődött. A "Nagy Magyar BANK" gyakorlatilag kirabolt... hagyta, hogy kiraboljanak!
Délelőtt 10 óra lehetett, mikor barátnőmnek 30.000 Ft átutalást intéztem az online rendszerről. Ezt már évek óta mindig leellenőrzöm. Így történt ez akkor is. 10:30 óra körül éppen ezért visszaléptem az online rendszerbe, és láttam, hogy a többszázezer Ft helyett mindössze 20.000 Ft van a számlámon. Ellenőriztem a tranzakciót, akkor még azt hittem én rontottam el valamit, esetleg egy nullával többet írtam, stb... Döbbenve láttam, hogy ilyenről szó sincs. Feketén fehéren ott állt előttem, hogy valaki egy utalást intézett egy orvos házaspár számlájára... Érdekes volt számomra, hogy én minden utalásról értesülök sms-ben, illetve az utalást megelőzően egy hitelesítő kódot kapok, ami nélkül nem is tudok utalni. Ilyen sms-t az én 30.000 Ft-os utalásom előtt kaptam, de az orvos házaspár számlájára történt utaláskor nem! A számlatörténetemet kinyomtatva, azonnal a rendőrségre rohantam! 10:40-kor már a rendőrségen ültem! Fogalmam sem volt mi történik, ki férhetett hozzá a számlámhoz! Feljelentést tettem, ismeretlen tettes ellen!

Miközben a rendőrségen ültem a számlámon a következő tranzakciók történtek: az orvos házaspár pontosan azt az összeget, amit ők állítólag tőlem kaptam, "TÉVES UTALÁS VISSZAKÜLDÉSE" címen visszafizette a számlámra, majd ahogy az összeg visszaérkezett, elutalták azt, ekkor már 5000 Ft-al többet (de ilyen összegnél ez szinte lényegtelen, hiszen többszázezer Ft-ról beszélünk), B. Beáta számlájára. Sem az orvos házaspárt, sem Beátát nem ismerem, nem ismertem... Hangsúlyozom, ekkor én a RENDŐRSÉGEN ültem, Zalaegerszegen.

A feljelentés után a "Nagy Magyar BANK"-ba mentem, hogy a számlámat letiltassam. Itt elmondták nekem, hogy úgynevezett TC=Telebank Center utalás történt. Ez a következőt jelenti: telefonon keresztül történő utalás, melyhez szükséges az én bankkártya számom, ill. még egy 3 jegyű azonosító, és egy 7 jegyű kód...
Újabb döbbenet: fogalmam sem volt róla, hogy ilyen szolgáltatásom van, hogy ilyen létezik. Megtudtam, azért van, mert az online bankom működéséhez erre szükség van. Mivel fogalmam sem volt a létezéséről, azt sem tudom - a mai napig, - hogy mi a 7 jegyű belépési kódom!!!
Azonnal letiltattam minden tranzakciót a TC-n keresztül, valamint kértem, hogy MINDENRŐL, hangsúlyozom, MINDENRŐL (belépés, utalás, pénzérkezés, távozás, stb...) sms értesítést kapjak! Ezt be is állítottak!
Elmondták, hogy az orvos házaspár pécsi, s ott fizették vissza a számlámra a pénzt, de ennél többet nem tudtak!
Visszamentem a rendőrségre s kiegészíttettem a feljelentésemet, a fenti eseményekkel!
Majd megkezdődött a keserű várakozás!
Jött egy hosszú hétvége, mikor nem tudtam semmit intézni, csak folyamatosan próbáltam belépni az online rendszerembe, ami NEM SIKERÜLT!!! Holott, éppen beállítattam, hogy mindenről értesítést kapjak! De az sms- csak nem jött! Március 19-én felhívtak a "Nagy Magyar BANK" biztonsági osztályáról és töviről hegyire elmondatták velem az egész történetet. Nem tudtam se többet, se kevesebbet mondani, mint előtte a rendőrségen, illetve a bankfiókban! Március 20-án kedden újra bementem a "Nagy Magyar BANK"-ba, hogy panaszt tegyek, miért nem kapok sms-t, miért nem tudok belépni??? Miért nem kapom meg a belépési kódokat??? Ekkor az ügyintéző ellenőriztette a telefonszámom, ami azóta az enyém, mióta telefonom van... Ennek kb. 10 éve! De a szám, amit olvasott egy 30-as előjelű, számomra teljesen ismeretlen szám volt. Az én telefonszámom pedig 20-as előjelű. Közölte velem, hogy ÉN, megváltoztattam a telefonszámom!!! Majd lefordultam a székről, mikor végig futott az agyamon, hogy az elkövető folyamatosan sms értesítést kapott az én próbálkozásaimról, így bármikor utalhatott az én számlámról!!! A kedves rablónak arra is volt gondja, hogy első lépésben megváltoztassa a telefonszámom, nehogy valamit is észrevegyek az ő ténykedéséből!
Természetesen visszaállíttattam a telefonszámom a sajátomra, de első dühömben faggatni kezdtem a velem szembe ülő hölgyet, hogy történhet ilyen??, Semmi érdemleges választ nem kaptam! Autóba ültem és elindultam a rendőrségre, ISMÉT!!!
A rendőrség bejáratában álltam, mikor csörgött a telefonom, ismét a "Nagy Magyar BANK" biztonsági osztályának előző napon már megismert embere hívott... Beszélgetni kezdtünk, s a következőket tudtam meg tőle:
Egy csaló banda áldozata lettem, akik, nagyon családcentrikusak, nagycsaládban élnek és kicsit sötétebb a bőrük, mint az enyém! Igen cigányok... Velem együtt kb. 30 embert károsítottak meg, immár harmadik alkalommal, s jelenleg a család 7 tagja van ilyen-olyan módon, (előzetes, vagy büntetését tölti) börtönben.
Módszerük a következő: feltörnek egy bakszámlát. Kinéznek egy internetes oldalon valami használ cikket, az egyszerűség kedvéért legyen egy kamera.
A kamera kerül 40.000 Ft-ba. Ők "véletlenül" az én számlámról elutalnak 400.000 Ft-ot, tehát pont egy db 0-val többet. Majd felhívják a gyanútlan eladót, jelen esetben B. Beátát, hogy sajnos egy 0-val többet ütöttek az utaláskor, de ne utalja vissza, hanem mikor mennek a kameráért, akkor készpénzben visszaadhatja a különbözetet.
Így pillanatok alatt hozzájutnak 360.000 Ft tiszta készpénzhez, és bankkal nekik semmi kapcsolatuk nincs!
Megtudtam továbbá, hogy az elkövetők pécsiek, a károsultak pécsiek, egyedül én vagyok zalaegerszegi!!!
Ez egy kb. 40 perces telefonbeszélgetés volt. Ezek után már nem mentem a rendőrségre. Március 22-én kerestek a Zalaegerszegi Rendőrkapitányságról, hogy jelenjek meg március 29-én kihallgatáson.
Vártam... Március 28-án kaptam egy levelet a "Nagy Magyar BANK"-tól, melyben ők minden utalást jogosnak találtak, és kérték, hogy fogadjam el, hogy ők nem hibáztak! Március 29-én rendőrségi kihallgatásra mentem, ahol tájékoztattak, hogy ha kiderül, mégis én árultam a belépési kódomat, akkor a "Nagy Magyar BANK" visszaperel... Hát hajrá!
Feljelentésem ebben az esetben már csakis és kizárólag a "Nagy Magyar Bank" ellen irányult. Én a bankkal kötöttem szerződést, rábíztam a vagyonom, melyet ő nem kezelt kellő biztonsággal. Hagyta, hogy bárki a rendszerébe hatoljon. Ettől kezdve nem érdekel, hogy milyen cigány vitte el a pénzem, egyértelműen a "Nagy Magyar Bankot" teszem felelőssé, hogy ez megtörténhetett. 

Csak hogy mindenkinek tiszta legyen a kép: a számlámon lévő összeg, amit az elkövetők elraboltak, NEM A SAJÁT pénzem volt. Barátaimmal a Csíksomlyói ZARÁNDOKLATRA megyünk májusban. A szállás és a busz költségét a barátaim rám bízták, és elutalták nekem. Jelenleg mondanom sem kell, ez az összeg hiányzik az utazáshoz. Természetesen, az útnak meg kell valósulnia, az ellopott összegért egyedül ÉN felelek. Ezt az összeget elő fogom keríteni, hogy el tudjunk utazni, ha törik, ha szakad!
Sajnos az utazás időpontjáig nem fogják a káromat megtéríteni. Az ügy előre láthatólag évekig el fog húzódni...

Azért írtam le a kálváriám, hogy minél több emberhez eljuthasson, hogy ma, Magyarországon a nagytőke bárkivel, bármit megtehet, következmények nélkül. Elvehetik a pénzem úgy, hogy a végén én érezzem magam kellemetlenül, s lassan kezdjem belátni, tényleg én hibáztam! Hibáztam, mert rábíztam a pénzem egy olyan intézményre, akibe megbíztam, akiről hittem, hogy vigyáz rá! Nem így történt! Saját kárán tanul az ember. Én sokat fizettem érte. Mire ez az ügy véget ér, talán már a dühöm is enyhül...

Nem hagyom magam! Nem én leszek a következő, akit a sárba taposnak! Ha kell évekig, minden nap küzdök ellenük, minden követ megmozgatok, mert nem hagyom, hogy a ZARÁNDOKOK pénze ilyen aljas módon tűnjön el, minden következmény nélkül!
Nevemet adom a történethez, nem fogok bujkálni, hiszen az én lelkiismeretem tiszta, még ha bank meg is próbálta a becsületemet bemocskolni, és az egész rablásért engem hibáztatni!

Köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy elolvastad!
Kovács Dóra
Zalaegerszeg 

A bankhatalom mindig is a magyarok ellen dolgozott 

Nagy igazság !!!-részlet -Darvas- Kozma Sz . esperes úr beszédéből.
Érdemes elgondolkodni rajta, milyen mélyre nyúlnak a gyökerek... !

Az esperes úr nagy igazságot mondott Március 15-i beszédében. Érdemes elelmélkedni rajta. A bankhatalom, amely tudjuk kinek a kezében van mindig is a magyarok ellen dolgozott. Adataink vannak a Dózsa felkelés hátterében meghúzódó és a mohácsnál Magyarországot elveszejtő Fuggerek ténykedéséről. Mindenki úgy tudja, hogy a török győzte le a magyarokat. Nem, a Fuggereknél felhalmozott Habsburg adósság miatt veszítették el Magyarországot. S azután még hányszor... 

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=1o1E6WdJ-30

Szégyellje magát az a magyar, aki nem hajlandó ezt megérteni! !!! "BIRKÁK" !!!

http://www.youtube.com/watch?v=4WAC3-dJFeI&feature=related

Grass: Izrael veszélyezteti a békét 
MTI [origo] 2012. 04. 04., 15:39
Günter Grass Nobel-díjas német író a világbéke veszélyeztetésével vádolja Izraelt egy versben, amely szerdán jelent meg, és széles körben bírálatokat váltott ki.

Az iráni konfliktus témáját feldolgozó, Amit el kell mondani (Was gesagt werden muss) című versében Grass kifejtette: Izrael "nukleáris potenciálja" egyre nagyobb, és ugyan nem titokban gyarapodik, de ellenőrizetlen. A zsidó állam így veszélyezteti az "egyébként is törékeny világbékét", amit feltétlenül el kell mondani, mert előfordulhat, hogy "holnap már késő lesz".

Grass bírálta Németországot is, amiért a napokban ismét eladott Izraelnek egy tengeralattjárót, amelyet szakértők szerint el lehet látni atomrobbanófejjel felszerelt, közepes hatótávolságú rakétákkal. Grass Iránra utalva azt írta, hogy a németektől vásárolt izraeli tengeralattjáróról egy olyan országra lehet csapást mérni "mindent megsemmisítő robbanófejjel", ahol "egyetlen egy atombomba létét" sem sikerült bizonyítani.

A bádogdob, a Ráklépésben és számos további világhírű regény 84 éves szerzője versében azt javasolta, hogy ne csak az iráni nukleáris létesítményeket, hanem az izraeli atomarzenált is helyezzék állandó nemzetközi felügyelet alá.

A német Süddeutsche Zeitung, az olasz La Repubblica és a New York Times által közölt verset széles körben bírálják, Izrael németországi nagykövetsége szerint például az alkotás az antiszemita hagyományhoz illeszkedik. A nagykövetség honlapján megjelent közlemény szerint "amit el kell mondani, az az, hogy az európai hagyományhoz tartozik" a zsidók rágalmazása rituális gyilkossággal. Korábban az volt a vád, hogy keresztény gyermekek vérét használják macesz - kovásztalan kenyér - készítéséhez, most pedig az, hogy "a zsidó állam az iráni nép kiirtására törekszik" - áll a közleményben.

Dieter Graumann, a németországi zsidó közösségeket összefogó szervezet (Zentralrat der Juden in Deutschland) elnöke szerint Grass verse "erőszakos pamflet", amely démonizálja Izraelt. Ruprecht Polenz kereszténydemokrata politikus, a német törvényhozás alsóháza (Bundestag) külügyi bizottságának elnöke azt emelte ki, hogy a szerző megfordítja a dolgokat, összekeveri az okot és az okozatot, hiszen nem Izrael, hanem éppen Irán fenyegeti a világbékét. 

Cinizmus és cionizmus kéz a kézben 
csütörtök, április 05, 2012 radicalpuzzle

Háromévnyi aktatologatás után a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság meghozta a határozatát a 2008-as gázai agresszióval kapcsolatban. A bíróság a döntésével lényegében legitimálja a gázai népirtást, megtagadja a palesztin áldozatoktól az igazságtételhez való jogot és kimondva, kimondatlanul, de támogatja a további vérontást a palesztin területeken. Arról már nem is beszélve, hogy a döntés értelmében, ezek szerint bárhol a világon büntetlenül lehet gyilkolni a népeket, csak arra kell ügyelni, hogy az adott népcsoportnak nem legyen szuverén állama, az agresszor ország pedig ne legyen tagja a Büntetőbíróság rendszerének, vagy ha az, akkor lépjen ki belőle. 

Hogy tisztán nyelvészeti szempontból van-e közös gyökere a cinizmus és a cionizmus szónak igazából nem tudom, de az biztos, hogy jelentésüket és üzenetüket tekintve mára e két szó szinte elválaszthatatlan lett egymástól. Hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság napokban megjelent állásfoglalása, melyet háromévnyi aktatologatás után sikerült meghozniuk a cseppet sem elfogult bíráknak.

Azonban mielőtt tovább mennénk a történetben, azt gondolom érdemes egy bekezdés erejéig feleleveníteni, hogy mi is az, de legfőképp, hogy hogy működik a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság.

A szervezetet 2002-ben hozták létre annak érdekében, hogy legyen egy olyan állandó bíróság, ami a népirtással, az emberiesség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos ügyekben az eljárásokat nemzetközi szinten és elvileg elfogulatlanul lefolytatja abban az esetben, ha a nemzeti bíróságok nem hajlandóak vagy nem tudnak kivizsgálni és ítéletet hozni ilyen bűnök esetén. Azonban a bíróság csak azokban az esetekben jogosult eljárni, csak akkor gyakorolhatja joghatóságát egy eset felett, ha a vádlott egy, a szerződéshez csatlakozott ország állampolgára, vagy ha a feltételezett bűncselekmény egy ilyen állam területén történt, illetve ha az esetet az ENSZ Biztonsági Tanácsa utalja a bíróság elé.

Jelen állás szerint a szervezetnek 120 állam a tagja, köztük természetesen Magyarország is. Viszont nem tagja a bírósági rendszernek se az Egyesült Államok, se Izrael, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság ezen államok területén egyátalán nem vizsgálódhat, mégha arra egyébként lenne is oka.

És most ugorjunk vissza 2009 elejére.

Három éve, január 22-én, nem sokkal a brutális izraeli Öntött ólom fedőnevű hadművelet lezárása után a Palesztin Nemzeti Hatóság igazságügyi és külügyminisztere, Ali Kashan megjelent Hágában, és átadott egy nyilatkozatot, valamint egy keresetet a bíróság képviselőjének.

A nyilatkozat arról szólt, hogy a Palesztin Nemzeti Hatóság, mint a bíróság alapító szerződésében nem részes ország egyoldalúan elismerte a bíróság joghatóságát Palesztina területe felett. A kereset pedig erre hivatkozva kérte, hogy a bíróság vizsgálja ki a Gázában végrehajtott és egyértelműen háborús, illetve emberiesség elleni bűncselekménynek tekinthető izraeli katonai akciókat, és az eredmények alapján indítson büntetőeljárásokat úgy a kegyetlen izraeli katonákkal, mint a gátlástalan izraeli katonai vezetőkkel szemben.

A Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság ezidáig halogatta a döntést, mígnem a hét elején meghozta a határozatot, melyben illetékesség hiánya miatt elutasították a Palesztin Nemzeti Hatóság által Izrael ellen benyújtott keresetet mondván, hogy Palesztina nem állam, nem tagállama az ENSZ-nek és mivel ott csak megfigyelői státusszal bír, ezért a bíróság ez esetben járhat el. Az a nyilatkozat pedig, hogy a palesztinok egyoldalúan elismerték a bíróság joghatóságát az országuk felett nem releváns, mivel ezt a fajta eljárási lehetőséget a Nemzetközi Büntetőbíróság alapító okirata csak és kizárólag "államok" számára tartja fenn.

Ugye érti mindenki?

A Nemzetközi Büntetőbíróságnak nevezett szervezet nem érezte magát illetékesnek abban, hogy kivizsgáljon egy olyan esetet, ahol még az ENSZ tényfeltáró bizottsága szerint is halomra gyilkolták az ártatlan civileket, ahol megsértették a polgári lakosság háború alatti védelméről szóló negyedik genfi egyezmény előírásait, ahol szándékosan leromboltak 3.500 lakóházat, ahol 20.000 embert tettek hajléktalanná.

A bíróság ezzel a döntésével lényegében legitimálja a gázai népirtást, megtagadja a palesztin áldozatoktól az igazságtételhez való jogot és kimondva, kimondatlanul, de támogatja a további vérontást a palesztin területeken. Arról már nem is beszélve, hogy a döntés értelmében, ezek szerint bárhol a világon büntetlenül lehet gyilkolni a népeket, csak arra kell ügyelni, hogy az adott népcsoportnak nem legyen szuverén állama és az agresszor ország, ne legyen tagja a Büntetőbíróság rendszerének, vagy ha az, akkor lépjen ki belőle.

Milyen beteg világ ez?

Mára odáig fajultak a dolgok, mára eljutottunk oda, hogy egy nemzetközinek mondott szervezet gátlás és kertelés nélkül mondja ki azt, hogy a zsidóknak és Izraelnek jár a büntetlen gyilkolás joga és kiváltsága. Mára eljutottunk oda, hogy Ávigdor Lieberman, izraeli külügyminiszter széles vigyorral az arcán belemondhatja a kamerákba, hogy "csak kevesen tudják, hogy mennyi munkát fektettünk ebbe az ügybe. A külügyminisztérium emberei csendesen, diszkréten jó szakmai munkát végeztek, akárcsak a Palmer-bizottság és a Goldstone-bizottság esetében."

Biztos vagyok benne, hogy most sokunkban ugyanazok a kérdések merülnek fel: Milyen egy képmutató, aljas világ az, amiben élünk? Mivé tették a cinikus cionisták? És vajon meddig mehet még mindez?

Mikor jön el az idő, amikor világszerte tömegek mondják azt, hogy elég volt?

Eljön majd egyátalán? 

Elfogadhatatlan a jobbikos Baráth Zsolt kijelentése 
2012. április 4., 18:15 fidesz.hu
Teljes mértékben elfogadhatatlannak tartja a kormány Baráth Zsolt jobbikos képviselőnek a parlamentben kedd este elhangzott kijelentését, az ugyanis "ellenkezik mindennel, amit a magyar Országgyűlés és a kormány alapvető értéknek tekint".

A kabinet nevében a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményében azt írta: a kormány - az új alaptörvényben és a magyar jogrendben rögzített módon is - a leghatározottabban elítél minden olyan megnyilatkozást, amely bármely, Magyarországon élő társadalmi csoport vagy kisebbség ellen nyíltan vagy burkoltan irányul.
   
Baráth Zsolt keddi, napirend utáni felszólalásában Solymosi Eszterről emlékezett meg. A képviselő a korabeli vádakat felidézve úgy fogalmazott, a tiszaeszlári lányt zsidók ölhették meg 1882-ben, ám ezt szavai szerint az igazságszolgáltatás igyekezett elkendőzni, így az eljáró bíró "külső nyomásra kénytelen volt" felmentő ítéletet hozni. Fónagy János államtitkár a felszólalásra úgy reagált: a Jobbik ezzel "oda sorolta magát, ahova sokan gondolják", hogy tartozik. Mint mondta, a tiszaeszlári vérvád felemlegetése évszázados sebeket tép fel, és a képviselőnek, továbbá mindazoknak, akik megtapsolták, számolniuk kell a magyar társadalom és a világ ítéletével. (MTI-fidesz.hu) 

---

Solymosi Eszterre emlékezett és Marschalkót idézte Baráth Zsolt jobbikos képviselő 2012-04-03. 20:32 Kuruc.info
A 130 éve meggyilkolt Solymosi Eszterre való megemlékezésre szólította fel képviselőtársait Baráth Zsolt jobbikos képviselő ma napirend után, s egyben kimondta: vádat kell emelnünk azon szellemiség ellen, amely azóta is folyamatosan jelen van a Kárpát-medencében.

Solymosi Eszter tragikus halála körülményeinek vázlatos ismertetése során megjegyezte: a bíró biztos volt abban, hogy a vádlottak ölték meg Esztert, de külső nyomásra felmentő ítéletet volt kénytelen kihirdetni. A felszólaló nem rejtette véka alá, hogy e nyomásgyakorlás és zsarolás "a világ és hazánk gazdaságát már akkor is kézben tartó körök" részéről nyilvánult meg, majd így folytatta: Solymosi Eszter meggyilkolása mérföldkövet jelent Magyarország történetében: ekkor megrendült a föld a magyar állam és a magyar jogszolgáltatás alatt. 1883-tól a mai napig tart az a jelenség, hogy nem lehet megnevezni az elkövetők származását, vallási hovatartozását, s ekkortól figyelhetjük meg az új világrend hatalmának fokozódó érvényesülését hazánkban, illetve az ezt szolgálók egyre leplezetlenebbé váló törekvéseit.

Azzal, hogy akkor magára hagytuk ezt a kis libapásztorlányt, egyedül maradtunk mi is. És itt az ideje, hogy kiálljunk magunkért! - fogalmazott bátor felszólalásában a képviselő, Marschalkó-idézettel koronázva meg szavait: "A világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával lehet megtörnünk". Nem csoda, hogy kivívta a köztudottan zsidó származású Fónagy János - és a többi, e témára Judapesttől Tel-Avivig különösen érzékeny rettegő - haragját.

Kapcsolódó: Az első modern hazai koncepciós büntetőeljárás: a Solymosi-gyilkosság és a tiszaeszlári per
Baráth Zsolt: "Tiszaeszlár 130 éve" + Fónagy János dühös válasza (2012-04-03) 

http://www.youtube.com/watch?v=xbb5lGdurms

A FIDESZ – től nem várható más el mint ahogy megnyilvánult , hisz a 80 % - uk másvallású, és miért is a magyar érdekeket védné, a likud testvérpártja. Az a sajnálatos , hogy még mindig 80% magyart szorítanak ki ezek az ingyenélők a parlamentből, és helyezik előtérbe a zsidó érdeket, mindezt csinálják nemzeti mázban burkolózva, de a hazát odadobva, csakhogy egy kis konc maradjon az ők számára is . Tokaj szőlő vesszein … Ismerős ez Viktornak és ismerjük mi is , hamisan játszanak zenei szerszámon , és az őszhangzattan silány kakofónia kaka. Kiállni a magyarságért nyakig szarosan büdös , és a büdösek önmagukat okolhatják a szaros létükért, mert a zsidó a nyakukba állva igyekszik belenyomni a még kint maradó fejüket is , mert a hollókoszt szaros vállakon állva is egy kisebb kárpótlási zsarolássá fog realizálódni. És a 80% ezt meg is szavazza. A lelkük beteg ezt tudtuk, a testük korcs , az utálatos ember az isten házában csak az utálatos szobrot testesítheti meg , akit mindenki leköpköd. És ez legyen is így a köpedékeket csak megvetés illetheti, e felismeréshez pedig nem kellet képviselői mandátum, hisz akkor nem biztos hogy leírhattam volna, az amugy elrabolt képviselő helyemért lehet hogy nekem is megalkuvónak kellene lennem , mint ahogyan Solymisi Eszter ügyében oly sok álmagyar teszi ezt jelenleg is, és akkor a Körmendi gyilkosságról nem is beszéltünk.