Génpiszka

Génpiszka

Belfö

Meghalt Kolonics György olimpiai bajnok

A kenus edzés közben lett rosszu

Kedd délelőtti edzésén meghalt Kolonics György kétszeres olimpiai bajnok kenus. A 36 éves élsportoló épp az olimpiára készült. Az edzés vége felé, kenujában lett rosszul. Odahívta edzőjét, majd rádőlt a kísérő motorcsónakra, és elveszítette eszméletét. Hiába próbálták újraéleszteni. Az első diagnózis alapján hirtelen szívmegállás okozta halálát. Kolonics György a magyar kenusport legeredményesebb versenyzője volt.

Edzője szerint Kolonics György nem dolgozott többet, mint máskor. Az utolsó métereken lett rosszul.

„Ötven méteren belül szólt nekem a Gyuri, hogy Robi gyere, mert szédülök. Gyorsan odamentem, és mondtam neki, hogy üljön fel a motorcsónak deckjére. Fel is ült, mondtam neki, a Kozma Gyurival, hogy dőlj hátra, egyenletesen vegyed a levegőt” – mondta Ludasi Róbert edző.

A sportoló viszont elájult a csónakban. Mentőt hívtak hozzá, kihúzták a stégre, és több mint fél óráig próbálták újraéleszteni. A mentő ugyanis az edző szerint 37 perc alatt ért ki.

A két hete átadott csepeli mentőállomás mindössze két kilométerre van a sportteleptől. A sportolóhoz mégse innen indultak, az egyetlen rohamkocsi ugyanis nem volt bent. Mentőhelikoptert nem, helyette két kocsit küldtek egy másik mentőállomásról. A szolgálatvezető szerint 17-18 perc alatt értek ki.

„Azonnal indítottunk egy rohamkocsit, illetőleg Budáról egy mentőorvosi kocsit, és ők a távolság és az útviszonyoknak megfelelően érkeztek a helyszínre” – mondta Zerkovitz Kristóf szolgálatvezető főorvos.

Ők folytatták az újraélesztést, de hiába. A sportolót már nem tudták megmenteni. Az első diagnózis alapján hirtelen szívmegállás vezetett a tragédiához. A Magyar Antidopping Csoport szerint biztos, hogy nem doppingszer okozta az élsportoló halálát.

„Az elmúlt hetekben, hónapokban nagyon sokszor ellenőrizték a kenuválogatottat, valamennyi minta negatív volt” – mondta Gulyás László, a Magyar Antidopping Csoport szóvivője.

Két Eb-, 15 vb-aranyérmet és két olimpiai aranyat nyert. A pekingi lett volna az utolsó versenye.

Baráth Etele, a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke a Független Hírügynökségnek elmondta: azt még nem tudják, hogy a Kozmann György, Kolonics György duó helyett indítanak-e más kenuegységet az olimpián. Most a klasszis családjával és a sportolótársakkal foglalkozunk, de szombatig eldől, hogy indul-e más egység az olimpián - tette hozzá a szövetség első embere.

Kolonics György 36 éves volt.

Kolonics emlékének szentelik a MOB-csapatgyűlést

Kolonics György emlékének szenteli a Magyar Olimpiai Bizottság szombati csapatgyűlését - közölte a Magyar Kajak-Kenu Szövetség.

A csütörtökön kezdődő ifjúsági és U23-as kajak-kenu Európa-bajnokságon a magyar sportolók fekete karszalaggal fognak versenyezni, a szerdai sajtótájékoztatón pedig megemlékeznek a kétszeres olimpiai bajnok klasszisról.

A biotechnológia összefonódásai

A biotechnológiai vállalatok és egyéb iparágak, a szabályozó testületek, a nemzetközi jog és a társadalom kapcsolatrendszere - ki, kit és hogyan befolyásol?

A kikötőtől az asztalig
Genetikailag módosított fák és erdők
Növénytermelés, feldolgozás, szállítás és elosztás
Életszabadalmak - szabályozás és ellenőrzés
Engedélyezés, szabalyozás és betartatás
Kutatás, fejlesztés és kommunikáció

Shoprite termékek, melyek a címke jelölése szerint genetikailag módosított összetevőket tartalmaznak

(A fogyasztó pedig génpiszkált terméket talál az áruházakban c. írásunk melléklete)

Termék neve (angolul)	Magyar megnevezés	Génpiszkált összetevők
Microwave Popcorn	Pattogatott kukorica - vajas	Kukorica, szójaolaj
Pancake Syrup	Juharszirup palacsintaöntet	Kukoricaszirup
Cook 'N' Bake Spray	Szójaolaj spray	Szójaolaj
Chocolate Flavour Syrup	Csokoládé ízű öntet	Kukoricaszirup
Spaghetti Sauce - Mushroom	Spagetti szósz gombával	Paradicsom, paradicsompüré (víz és pararicsompaszta), szójaolaj
Spaghetti Sauce - Marinara	Spagetti szósz marinara	Paradicsom, paradicsompüré (víz és pararicsompaszta), szójaolaj
Spaghetti Sauce - Meatless	Spagetti szósz - natúr	Paradicsom, paradicsompüré (víz és pararicsompaszta), szójaolaj
Barbecue Sauce	Barbecue szósz	Kukoricaszirup
Peanut Butter	Mogyoróvaj	Kukoricaszirup

Gyártó: Shop Rite
Forgalmazó: Eurobusiness Kft.,
1025 Budapest, Balogh ádám köz 7.,
tel: 06-1/394-4393
Made in USA

Vannak-e génpiszkált áruk a hazai boltok polcain?

Mit mondanak a vállalatok?

A genetikailag módosított növények (szója és kukorica) 1996-os megjelenése óta termelésük az Egyesült Államokban sokszorosára ugrott. Nyugat-Európa azonban az elmúlt években kibontakozó intenzív tiltakozás nyomására egyre kevésbé fogadja be ezeket, így félő, hogy az amerikai kiviteli vállalatok olyan helyeken keresnek piacot maguknak, ahol kisebb a fogyasztói érzékenység és lazább a szabályozás. Kelet-Európa több országából érkeztek már hírek arról, hogy a törvények hiányát kihasználva egyes cégek génpiszkált növényeket termesztettek illetve forgalmaztak. Vajon nálunk mi a helyzet?
Jelenleg Magyarországon kereskedelmi termesztésben még nincsenek genetikailag módosított fajták, de az is tény, hogy a külföldről (elsősorban az Egyesült Államokból vagy Dél-Amerika egyes országaiból) behozott alapanyagok és késztermékek tartalmazhatnak ilyeneket. Noha az érvényes törvényi szabályozás nálunk is kötelezővé teszi (tenné) a genetikailag módosított szervezetből, vagy annak felhasználásával készült termékek jelölését, tudjuk, hogy az ellenőrzésre kijelölt Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) pénz hiányában mindeddig nem tudta kialakítani a szükséges - és a törvény végrehajtását lehetővé tevő - laboratóriumi hátteret.
Ezért külföldi társszervezeteink példájából kiindulva a Génpiszka Hálózat néhány tagszervezete kampányt indított idén májusban, hogy képet kapjunk arról, hogy a hazánkban élelmiszer-termeléssel ill. forgalmazással foglalkozó vállalatok termékeiben vajon előfordulhat-e géntechnológiával módosított összetevő? A nyugati tapasztalatok azt mutatják, hogy a fogyasztói nyomás, tiltakozás hatására a nagy áruházláncok ill. élelmiszergyártó cégek sorra kinyilvánították, hogy nem használnak génpiszkált alkotórészeket az általuk forgalmazott termékekben, s beszállítóiktól is igazolást kérnek erről. Mivel a hazai élelmiszeripar és - kereskedelem nagy része külföldi kézben van, szerettük volna megtudni, hogy azok a cégek, amelyek nyugaton tartózkodnak a génpiszkált termékektől, vajon itthon is alkalmazzák-e ezeket az alapelveket?

Míg a környezeti információszerzés terén tevékenykedő Ökotárs Alapítvány hivatalos levélben kereste meg kérdéseivel 11 nagyobb élelmiszer-feldolgozó ill. forgalmazó cég vezetőit, addig az MTVSZ és ETK tagjai mint aggódó fogyasztók egy levélíró kampány keretében nyújtottak hátteret ehhez az akcióhoz.

A megcélzott vállalatok: Lay's Magyarország SVE Kft. Danone Kft., Nestlé Hungária Kft., Unilever Élelmiszer- és Mosószergyártó Rt., Tesco Globál Áruházak Rt., Cora Magyarország, SPAR Magyarország Kereskedelmi Kft., Csemege Julius Meinl Ipari és Kereskedelmi Rt., Auchan Magyarország Kft., McDonalds Magyarországi Éttermi Hálózat Kft., Kraft Foods Hungária Kft.)

A feltett kérdések a következők voltak:

• nyomon követik-e, hogy milyen forrásból, honnan kerülnek Magyarországra az Önök által használt alapanyagok és termékek (különösen a szója és származékai)?
• tudomásuk szerint van-e genetikailag módosított összetevő itthon gyártott illetve forgalmazott termékeikben?
• tervezik-e elkülönítő jelölési rendszer bevezetését a génmanipulált összetevőt tartalmazó termékekre?
• tesznek-e erőfeszítéseket ezek kiváltására, nem-génmanipulált növényekből származó anyagokkal való helyettesítésére?

A megkeresett 11 cég közül nyolc válaszolt az Ökotárs Alapítvány vagy tagjaink kérdéseire, ezek közül 7 volt értékelhető. Hat cég (Danone, Lay's, McDonald's, Nestlé, Unilever, Kraft Foods) egyértelműen kinyilvánította, hogy termékeik nem tartalmaznak genetikailag módosított anyagokat. Többségük az is megírta, hogy beszállítóiktól igazolást kérnek a génmanipuláció mentességről, némelyikük be is vizsgálja az alapanyagokat. Érdekes, hogy mind a hat cég az élelmiszer-termelésben érdekelt, úgy tűnik számukra fontosabb az élelmiszer biztonság.

Ezzel szemben az áruházláncok közül mindössze a Tesco és a Cora jelzett vissza. Előbbi válasza nem teljesen egyértelmű. Bár azt írják, hogy "megfelelnek a magyar jogszabályoknak" illetve "Angliából importált termékeiket az anyacégünk élelmiszer-higiéniai osztálya - ahol kifejezetten génmanipuláció vizsgálatával is foglalkoznak - ellenőrzi", nem derül ki, hogy az általuk forgalmazott termékek tartalmaznak-e génpiszkált szervezetekből származó anyagokat vagy sem. (Pedig még arról is írnak, hogy a jogszabályok szerint a génmanipulált összetevő is adalékanyagnak minősül, s mellékelten megküldték nekem azon árucikkeik a listáját, "amelyek például E betűvel kezdődő adalékanyagokat tartalmazzák" - a lista pedig nem más, mint a HUMUSZ "Eledel-E?" c. kiadványának fénymásolata J

A Cora, a Profi és Csemege Meinl árubeszerzéséért felelős Provera Beszerzési Központ vezetője pedig láthatóan először találkozott a génmanipuláció kérdésével, s nem igazán értette, hogy mire is lennénk kíváncsiak. A megismételt, részletesebb kérdésekre pedig a mai napig nem válaszolt. Az Auchan illetve a Spar pedig egyáltalán küldött semmit.

Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az élelmiszert termelő nagyvállalatok feltehetőleg nem alkalmaznak kettős mércét, s akárcsak Nyugat-Európában, valószínűleg nálunk sem tartalmaznak termékeik génpiszkált anyagokat, tehát az általuk hazánkban vagy Európában gyártott édesipari-, tejtermékek, csipszek valószínűleg nem génpiszkáltak. Ugyanez nem mondható el egyértelműen a nagy áruházláncokról, hiszen ők vagy nem nyilatkoztak egyértelműen vagy egyáltalán nem válaszoltak. Ezért elképzelhetőnek tartjuk, hogy a hazai áruházak polcain vannak olyan - főleg a tengerentúlról származó - termékek, amelyek tartalmazhatnak génmanipulált összetevőket. (Mellékelt írásunk bemutatja, hogy nem volt alaptalan ez az aggodalmunk.)

fidusz - move
(Kukabúvár 2000. ősz)

Kiadványok:

Génpiszka füzetek:

0. Génpiszka - Miért ne essünk hasra a géntechnológiától?
1. Génmanipuláció és genetikai környezetszennyeződés
2. Állatgyárak hamis bűvöletében - Az állati bio- és géntechnológia kényes pontjairól
3. Élővilág®: minden jog fenntartva - Önvédelmi kalauz génjeink megőrzéséhez

Géntechnológia középiskolai oktatócsomag

Dr. Stuber György - Takács-Sánta András - Rozsnyai Kamilla , szerkesztette: Móra Veronika

Az oktatócsomagot az Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület jelentette meg egy manapság sokat emlegetett témával: a géntechnológia alkalmazásával, más néven a genetikailag módosított élőlényekkel kapcsolatban. A több részből álló anyag összefoglalja az ezzel kapcsolatos ismereteket és tudnivalókat, különös tekintettel a mezőgazdasági géntechnológia ökológiai, egészségügyi és társadalmi-gazdasági kockázataira.

1. Tanári kézikönyv "Géntechnológia és genetikai környezetszennyezés" címmel
   A könyv bemutatja a géntechnológia alapvető eljárásait, a módosított élőlények felhasználási területeit, részletesen elemzi azok kockázatait, nemcsak környezeti és egészségügyi, hanem társadalmi és erkölcsi szempontból egyaránt. Kitér több, a témához csak lazábban kapcsolódó, de az utóbbi időben nagy nyilvánosságot kapott részletkérdésre is, annak érdekében, hogy az olvasónak szélesebb, kimerítőbb áttekintést nyújtson az egész problémakörről és annak szemléletmódjáról. Reméljük, hogy így a hasonló tárgyban megjelent írások értő olvasását is lehetővé teszi majd. A könyvet részletes, sok külföldi hivatkozást tartalmazó irodalomjegyzék és az internetes források gyűjteménye egészíti ki.
2. Fénymásolható tanulói feladatlapok
   A diákok kezébe adható különálló lapok röviden összefoglalják a legfontosabb tudnivalókat, a feldolgozást segítő kérdésekkel és feladatokkal kiegészítve. Használatukat karikatúrák teszik élvezhetőbbé.
3. Színes írásvetítő fóliák
   A tanórai szemléltetést segítő négy fólia a géntechnológiai eljárás folyamatát illetve egy-egy felhasználási kör jellemző példáit mutatja be.

Az oktatócsomag - a munkalapok tematikáját követve - összesen négy tanórát ölel fel (három óra + összefoglalás), de a lehetőségekhez mérten ez rövidíthető és bővíthető is. Az oktatócsomag használata feltételezi a középiskolai tananyagban szereplő alapvető genetikai ismereteket, azaz nem tér ki a DNS, a gén, a mutáció stb. fogalmak meghatározására, hanem ezekre építve részletezi a géntechnológiai eljárások folyamatát.

Az oktatócsomag 600 Ft-os áron megrendelhető a kiadó címén: ETK, 1051. Budapest, Nádor utca 34., drótposta:etkpop@zpok.hu, vagy a szerkesztőtől: Móra Veronika, Ökotárs Alapítvány, 1519 Budapest, Pf. 411., drótposta:move@okotars.hu

Élővilág



: minden jog fenntartva

Önvédelmi kalauz génjeink megőrzéséhez

Prométheusz,

miután megkapta az istenek tudását,

megpróbálja kijavítani azt.

Előszó

A géntechnológia megjelenését, amelyet a tudomány forradalom­

ként, az ipar pedig az új ezredév legfőbb húzóágazataként üdvözölt,

a vállalat­kivásárlások és összeolvadások példátlan hulláma kísérte.

Ez azzal járt, hogy a géntechnológia alkalmazási területeinek (nö­

vénytermesztés, állattenyésztés, gyógyszeripar) ellenőrzése mind ke­

vesebb kézben összpontosul, ami alapvetően befolyásolja – és eset­

leg veszélybe sodorja ­ az élelmiszertermelés és az orvoslás jövőbeli

módszereit és hozzáférhetőségét. Az átrendeződés folyamata oly

gyorssá és mindennapossá vált, hogy a megfigyelőt minden oldalról

zavarba ejti: adott időben mely konglomerátum milyen vállalatokat

birtokol.

A szervezeti óriások csatájában kulcsszerepet játszik a szabadal­

mi jogok kérdése, és ezzel ­ tágabb értelemben ­ a piac felosztása. A

szabadalom birtoklása, az ebből fakadó kizárólagos jogok és díjak

jelentik a géntechnológiai újításokból eredő haszon oroszlánrészét.Egy szabadalmat birtokló céget is meg lehet vásárolni; ezzel a

vevő, az új anyavállalat hatékony ellenőrzésre tesz szert az adott el­

járás felett, azt jogdíj ellenében árulhatja, de akár fiókjába is

süllyesztheti, a verseny elkerülése érdekében. A legerősebb piaci

szereplők mérhetetlen vásárlóereje így domináns helyet biztosít szá­

mukra. Ettől kezdve a szabadalmakat a fokozódó verseny megkerü­

lésére használhatják.

A géntechnológiai fejlesztések óriási befektetést igényelnek, ezért

az ipar biztosítani kívánja a piaci megjelenés utáni minél gyorsabb

megtérülést. Erről gondoskodik – licenc­ és jogdíjak beszedése révén

­ a szabadalmi védelem. Nem lévén megelégedve azonban a fennálló

szabadalmi rendszerek adta lehetőségekkel, a cégek sikeresen nyo­

mást gyakoroltak azok megváltoztatása érdekében, különösképp az

élő anyag tekintetében. A ma érvényben lévő szabadalmi egyezmé­

nyek a géntechnológia megjelenése előtt jöttek létre, így nem írtak

elő speciális feltételeket az élet szabadalmaztatására vonatkozóan.

Fontos tiltásokat tartalmaznak viszont növények és állatok szaba­

dalmaztatását illetően; ezektől akar az ipar megszabadulni. Ez a fo­

lyamat már most is zajlik: az egyezményeket kibővítik és átértelme­

zik oly módon, hogy megengedjék a gének szabadalmaztatását.

Az ipar tehát a szabadalmak alapelveinek felülvizsgálatára és új

területekre való kiterjesztésére törekszik. Az élőlények génjei már

korábban is léteztek az evolúciós génállományban, ezért nem lehet

őket feltalálni. Amit a vállalatok tulajdonképpen szabadalmaztat­

nak, azok „csupán” felfedezések és kinyerési módszerek. Ez a kiter­

jesztés szélesre tárja a kaput az élő formák szabadalmaztatása előtt,

amelyek többségét még nem fedeztek fel, különösen a fajgazdag tró­

pusi országokban. Az egyre kevesebb vállalat kezében összpontosu­

ló élet­szabadalmak egyre nagyobb mértékben tagadják meg az em­

berek hozzáférését a természethez. Ugyanezek a vállalatok azok,

amelyek ránk erőltetik a genetikailag módosított élelmiszereket: fo­

gyasszuk, akár tetszik, akár nem. Ezért nem mondhatjuk, hogy az

élőlények szabadalmaztatásának kérdése csak egy mellékszál a mo­

dern biotechnológia által felvetett problémák sűrűjében – a vállalati

monopólium és ellenőrzés kérdése ez esetben már jóval túlmutat a

puszta piaci sarokba szorításon. Az egész emberiség közös öröksé­

gét jelentő életformák birtoklása magának a természetnek a jö­

vőjét fogja meghatározni.

Füzetünk e témakör körbejárására vállalkozik: a létező szabadal­

mi rendszerek alapelveinek és az idevágó nemzetközi egyezmények

lényegének bemutatása után megvizsgáljuk, hogy a szabadalmazta­

tás milyen új jelenségeket és veszélyeket idéz elő a növények, az ál­

latok és az ember tekintetében.

A szerkesztő"Az élő dolgok felett gyakorolt szellemi tulajdonjog nem

azonos az egyedi tehenek vagy gyümölcsfák birtoklásá­

val... A különbség a vízzel teli vödör és a víz kémiai képle­

tének birtoklása közti eltéréshez hasonlítható. A vízképlet

szabadalmának tulajdonosa döntési joggal rendelkezik

nemcsak afelett, hogy ki meríthet egy bizonyos tóból, ha­

nem hogy bárhol bármilyen vízből." 

Az értelem körülkerítése ­ szellemi monopóliumok (RAFI)

Ki mit birtokol?

Goupe Limagrain ­ az összes transzgénikus dinnyét és sárgadinnyét. 

DNA Technology ­ az összes transzgénikus paprikanövényt (Capsicum

nemzetség) és transzgénikus kerti borsónövényt. 

Calgene Inc ­ az összes genetikailag módosított káposztanövényt (Brassi­

ca család): repcemagot, spárgát, karfiolt, káposztát és kelbimbót.

Escagenetics ­ az összes transzgénikus kávénövényt. 

Monsanto ­ az összes genetikailag módosított gyapotnövényt.

Monsanto ­ az összes transzgénikus szójababot Európában. 

Mycogen Corp ­ módszert mesterséges gének tervezésére, beleértve az

összes növényt, amely ilyen géneket hordoz.

US NIH ­ az összes ex vivo génterápiát.

Enzo Biochem ­ az összes antisense­RNS­t tartalmazó növényt.

Cohen and Boyer ­ a DNS­hasítás módját (DNS splicing).

US Department of Agriculture (USDA) és a Delta and Pine Land ­ az összes

genetikai módosítással terméketlenné tett vetőmagot.

Harvard főiskola rektora és kutatói, Cambridge ­ az összes transzgénikus

állatot, amely sejtjei egy aktivált onkogén­szekvenciát tartalmaznak.

Integrated Genetics Inc ­ transzgénikus állatok, melyek a tejbe választják

ki a kívánt fehérjéket.

Scopus­Genetics Ltd ­ módosított hímivarsejteket, és általuk létrehozott

háziasított kakasokat. 

The General Hospital Corp., Boston  ­ módszert olyan egér előállítására,

mely sejtjei tartalmazzák a humán inzulin gének teljes vagy részleges ge ­

netikai szekvenciáját.

41. Az „élet­szabadalmak” felbukkanása

A szabadalmak eredete

A szabadalmak az ipari forradalom idejéből eredeztethetők. Céljuk,

hogy védelmet nyújtsanak a feltalálóknak, akik iparilag hasznosít­

ható találmányokat fejlesztenek ki ­ eredetileg főképpen a kibonta­

kozó gépkorszak mechanikai berendezéseinek tekintetében. Szaba­

dalmak biztosították, hogy az (egyéni) feltaláló védve legyen a nála

erősebb érdekekkel szemben, amelyek kereskedelmileg hasznosít­

hatják találmányát anélkül, hogy az ebből eredő hasznot megoszta­

nák vele. A találmány és a módszer teljes leírásának fejében, a felta­

láló kutatási és fejlesztési befektetését kizárólagos eladási és licenc

jogokkal díjazták.

A szabadalmi szabályozás alapelvei megkövetelik a szabadalom

tárgyától, hogy az legyen: újszerű, iparilag alkalmazható és tartal­

mazzon egy innovatív (rendhagyó) lépést. Ezek az elvek a jelenle­

gi törvényhozásban így az Európai Szabadalmi Egyezményben (Eu­

ropean Patent Convention, EPC) is központi helyen állnak.

Az 1973­ban létrejött kormányközi megegyezés lényege a közpon­

tosított, egységes szabadalmi eljárás megvalósítása. Saját célkitűzé­

sei közé tartozik, hogy erősítse az európai államok közti együttmű­

ködést a szellemi tulajdonjog védelme terén, és az igénylő által elin­

dított szabadalmi eljárás elősegítésére vonatkozóan (a fordítások,

nemzeti eljárások és hasonló költségek megtakarításával). Végrehaj­

tó szerve, az Európai Szabadalmi Hivatal (European Patent Office,

EPO), Európában négy irodát működtet. Az EPC nem része Európai

Unió jogszabályainak, mindazonáltal érvényes az Unión belül.

Az Egyezmény tagjai

Az Egyezménynek 18 európai ország tagja. Belgiumban, Németor­

szágban, Franciaországban, Luxemburgban, Hollandiában, Svájc­

ban és Nagy­Britanniában 1977­ben lépett érvénybe, Olaszország­

ban 1978­ban, Ausztriában 1979­ben, Liechtensteinben 1980­ban,

Görög­ és Spanyolországban 1986­ban, Dániában 1990­ben, Mona­

cóban 1991­ben, Portugáliában és Írországban 1992­ben, Finnor­

szágban pedig 1996­ban. Ehhez társul még öt különleges helyzetű

állam: Szlovénia, Litvánia, Lettország, Albánia és Románia. Esetük­

ben az európai szabadalmi eljárás által elismert szabadalmak azo­

nos értékűek a nemzeti szinten elismert szabadalmakkal.

Magyarországon A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló,

1995/XXXIII. törvény rendelkezik a találmány fogalmáról és védel­

méről. Ez a jogszabály, elébe menve az EU idevágó rendelkezésének,

5lehetővé teszi a növény­ és állatfajták szabadalmaztatását is, egyéb

tekintetben (pl. közerkölcsi korlátozás – ld. alább) azonban követi az

elfogadott európai szabályozást.

Kibúvók

Az EPC az ipari géntechnológiai forradalom előtt létesült, így nem

tartalmaz előírásokat kifejezetten erre az iparágra vonatkozóan, ami

viszont gyorsan fejlődött az elmúlt években. A szabadalmaztatásra

vonatkozó EPC kritériumok a hagyományos rendelkezéseket követik

az élettelen tárgyak felett gyakorolt szellemi tulajdonjogot illetően:

újdonság, innovatív lépés és ipari alkalmazás. A felfedezés ezért ki

van zárva a szabadalmaztathatóság köréből. Az EPC továbbá egyér­

telműen tiltja a „növény­ és állatfajták” szabadalmaztatását éppúgy,

mint az „alapvető biológiai eljárásokat a növénytermesztésben és ál­

lattenyésztésben”, és csak a baktériumok szabadalmaztatását enge­

délyezi.

A génekre és transzgénikus élőlényekre vonatkozó szabadalmi

igények – az élet szabadalmai – az 1990­es években jelentek meg a

Du Pont vitatott „rákegér” (oncomouse) szabadalmával. Ez az úttörő

kérelem, amelyet 1988­ban nyújtottak be, és végül 1992­ben enge­

délyeztek, az első, magasabbrendű életformáról szóló elfogadott sza­

badalom volt. Azóta az EPC­t elárasztották olyan találmányok sza­

badalmi igényeivel, amelyekre nem ír elő feltételeket, vagy amelye­

ket ténylegesen kizár a szabadalmaztathatóság köréből.

Az EPC „Achilles­sarka” a biológiai­mikrobiológiai határ. Az élő

formákat élőlényről egyedi gének gyűjteményére egyszerűsítve, az

ipar szabadalmat kér állatokra és növényekre az egyezmény hatás­

körén kívül eső mikrobiológiai folyamatok leírásával. Ebben a lég­

üres térben, szabályozás hiányában adtak szabadalmakat (a) növé­

nyek és állatok alkotórészeinek (sejtjeinek, génjeinek) izolálására és

tervezett felhasználására, valamint (b) ezen módszerek eredményei­

re, azaz a növény­ és állatfajtákra.

Jelenleg több mint 10 000 szabadalmi beadvány van az EPO­nál

a géntechnológia területéről. 1982 és 1991 között több mint 200

növényi szabadalmi kérvényt bírált az EPO, ebből 56­ot el is foga­

dott. Minden bizonnyal az egyezmény ilyen kibúvói használható me­

chanizmust nyújtanak a biotechnológiai ipar számára.

Közerkölcsi korlátozás ­ gát az élet szabadalmaztatása útjában?

Az Egyezmény értelmében az „életszabadalmi” kérvények elutasítá­

sának egyik lehetséges módja az erkölcsi elvekre és közrendre való

hivatkozás, ami az 53a cikkelyben szerepel. Az Egyezmény kifejezet­

ten megengedi egy elbírálás alatt álló szabadalom erkölcsi vagy eti­

6kai hatásainak értékelését: „Találmányok vonatkozásában európai

szabadalomként nem jegyezhető be az, aminek közlése vagy haszno­

sítása a közrenddel vagy erkölccsel ellentétben áll; annak kikötésé­

vel, hogy a hasznosítás nem ítélhető ilyennek pusztán azon az ala­

pon, hogy törvény vagy rendelet tiltja valamely vagy az összes szer­

ződő államban” ­ EPC, 53a cikkely.

A közrendi/erkölcsi záradék befoglalása és

szerepe vitatott kérdés: ellenzői egyrészt azzal

érvelnek, hogy a szabadalmazás nem erkölcsi

kérdés, másrészt, hogy a szabadalmak maguk

biztosítják a közjót, mivel ezek gondoskodnak

a kutatás és fejlesztés olyan támogatásáról az

egészségügy és élelmezés területein, amit az

állami szektor nem tud biztosítani.

Ami valójában a kockán forog, az a nemzet­

közi versenyképesség. A Bizottság az ipari bio­

technológiát növekedés jelentős motorjaként állítja be (ezt bővebben

kifejti a Bizottság 1993. évi, növekedésről, versenyképességről és al­

kalmazásról szóló „Fehér könyve”). Az ipar azzal fenyegeti a Bizott­

ságot, hogy az Egyesült Államokéval és Japánéval azonos szabadal­

maztathatóság az egyetlen út az EU biotechnológiai versenyképessé­

gének biztosításához a világpiacon. Ezért kezdeményezte a Bizottság

az élőlények szabadalmaztatásáról rendelkező irányelv megalkotá­

sát. Ennek elfogadása alapvető változást jelent az eddigi európai

szabályozáshoz és gyakorlathoz képest.

Eközben a szabadalmi szabályok, amelyeket eredetileg azért hoz­

tak létre, hogy védelmet nyújtsanak az egyéni feltalálónak, egyre in­

kább a nagyipar szolgálatába állnak és a piaci ellenőrzés eszközeivé

válnak. Ezt a folyamatot a szabadalmi költségek emelkedése serken­

ti: a mai díjak mellett csak a tőkeerős nagyvállalatok engedhetik

meg maguknak, hogy termékeiket több országban levédessék. A

szabadalom így vetélytársak kiszorításának eszközévé és a kizáróla­

gos piac garanciájává vált, ami meglehetősen jövedelmező. A Mon­

santo vállalat például a glifozát rovarirtó eladásával alapozta meg

vagyonát, amelynek világszerte kizárólagos tulajdonosa.

7MEGFIZETNI A VÉDELEM ÁRÁT 

Az angliai Gaia Alapítványt a közelmúltban megkereste egy namíbiai kül ­

dött tanácsot kérve abban, hogyan lehetne a legjobban megvédeni egy

helyi növényfaj jelenlegi és lehetséges hasznosítását. Minél többet tanul­

mányozták, az ötlet annál képtelenebbé vált. Jelenleg a szabadalmak túl ­

nyomóan nemzeti jogok, így egy USA szabadalom csak az USA­ban érvé­

nyes. Ahhoz, hogy a szabadalmak maximális védelmet nyújtsanak, szük­

séges lenne elérni, hogy a lehetséges felhasználás széles körét lefedjék és

annyi országban, ahányban csak lehetséges. A szabadalmak végrehajtá­

sa polgári bíróságokon keresztül történik, így a pereskedés költségei

egyedül a tulajdonost terhelik. Ráadásul a bizonyítás lényege, hogy a

szabadalom birtokosa kimutassa, hogy jogait megsértették. Néhány meg­

lehetősen közelítő, szabadalom­védelmi költséget összegeztünk az alábbi­

akban pár kiválasztott országból.

Szabadalmi kérvény előké szítése: USA: 10 000­20 000 USD; Anglia:

1600 USD; Ausztrália: 2800­4300 USD; Európai szabadalom: 2400­

3000 USD.

Hivatali illetékek: Anglia: 350 USD; Európai országok: 4500 USD;

Ausztrália: 500 USD; 10 ország nemzetközileg (a WIPO Szabadalmi

Egyezményén ­ Patent Convention Treaty, PCT ­ keresztül): 3000 USD,

amely magába foglal további nemzetközi és nemzeti vizsgálati díjakat. 

Fordítási költségek (egy átlagosan 25 oldalas szabadalom esetén): kö­

rülbelül 1000 USD nyelvenként.

Fenntartási költség (éves díjak 20 évre kiterjedően): Anglia: 5300 USD;

Franciaország: 5160 USD.

A védelem és a betartatás költségei: Ezek nagyon változékonyak és

nehezen megjósolhatók. Egy amerikai ipari megfigyelő által becsült vé­

delmi költségek egy szabadalom teljes időtartamán át 250 000 USD­t

tesznek ki; mások egyszeri pert az USA­ban 1 millió USD­re taksálnak,

és 600 000 USD­re Európában.

Költségek összesen: Egy becslés szerint a fentiek teljes költsége 10 sza­

badalomra, amely egyetlen találmányt fed le 52 országban, 472 414 USD

összegre rúg ­ majdnem fél millió dollárra!

Ezekből az adatokból nyilvánvaló, hogy egy namíbiai közösségnek nincs

lehetősége jól helyezkedni szabadalmak terén. A költségek miatt a szaba­

dalmak a gazdagok és erősek birtokába kerülnek. A szabadalmakat kife­

jezetten arra tervezték, hogy új termékek kifejlesztésénél védje a találmá­

nyokat, és csupán a kereskedelemben kap gazdasági értelmet. A namíbi­

ai növény védelmére szabadalmakat használni értelmetlen.

Forrás: GAIA; OECD jelentés: OECD/GD(97)210; Erwin Berrier, Global pa­

tient costs must be reduced, Journal of Law and Technology, Vol 36, Oct­

Dec 1996.

82. Európai irányelv az élet szabadalmazásáról

9A jelenleg érvényben lévő korlátozások kiküszöbölése érdekében al­

kotta meg az Európai Bizottság a „Biotechnológiai találmányok jogi

védelméről” szóló jogszabályt, amely egyszerűen „életszabadalmi”

irányelv néven vált széles körben ismertté. 

Hatások dióhéjban:

§ elvetné a szabadalom feltalálói alapelvét és a felfedezés egy át­

alakított meghatározásával helyettesítené;

§ megengedné a természetben már létező „anyagok” szabadalmaz­

tatását;

§ megengedné a növény­ és állatfajok szabadalmaztatását;

§ az élőlények kizárólagos feletti tulajdonjogot néhány vállalat ke­

zébe helyezné;

§ korlátozná a tudáshoz, módszerekhez és génekhez való hozzáfé­

rést, így akadályozva a további újításokat;

§ akadályozná a genetikai betegségek gyógymódjainak felfedezését

és használatát;

§ ösztökélné a biológiai sokféleség eltulajdonítását a fejlődő orszá­

goktól;

§ igazságtalan jogi előnyt nyújtana a genetikailag módosított növé­

nyeknek és állatoknak a hagyományos fajtákkal szemben;

§ fokozná a laboratóriumi állatok használatát és szenvedését, va­

lamint megengedné a testi fogyatékos állatok szabadalmaztatá­

sát.

Az életszabadalmi irányelvnek ehelyett:

§ biztosítania kellene a szabadalom feltalálási alapelvét, nem pe­

dig a felfedezését;

§ meg kellene akadályoznia a természetben már meglévő gének és

alkotórészeik szabadalmaztathatóságát;

§ gondoskodnia kellene egy hatékony fellebbezési lehetőség felállí­

tásáról a szabadalom kérvényezésénél;

§ be kellene tiltania az emberi testből származó részek, gének és

sejtvonalak szabadalmaztatását;

§ biztosítania kéne, hogy a betegségek gyógyításában a lehetséges

vagy valódi hasznot hozó mikrobiológiai fejlesztések a nyilvános­

ság körében maradjanak;

§ magába kellene foglalnia erkölcsi elveket, mint kritériumokat

annak meggondolásában, hogy mi szabadalmaztatható;

§ meg kellene akadályoznia a növények és állatok szabadalmazta­

tását.

10Az irányelv története

1988: Az Európai Bizottság az Európai Parlament elé terjeszti az

ún. „Biotechnológiai találmányok törvényes védelméről” szóló

uniós irányelvet.

1995: A Parlament elveti az irányelvet. Emiatt az ipar is és a Bizott­

ság is rátámad, mondván, hogy „a szívükkel szavaztak és nem a

fejükkel”, megadva magukat a Greenpeace nyomásának, és

visszaélve az együttes döntési eljárásban kapott jogosítványaik­

kal.

1996: Az Európai Bizottság ismét beterjeszt egy, az előzővel szinte

azonos tervezetet az Európai Parlamentbe. Ez tartalmazza a Par­

lament által a korábbi évek vitáiban megfogalmazott egyes aggá­

lyok finomított elismerését.

1997. július: A Parlament plenáris szavazása lezárja az irányelv

első olvasatban történő tárgyalását. A strasbourgi épülete megte­

lik a vállalatok által pénzelt szabadalmi érdekcsoportokkal, akik

“nincs szabadalom, nincs gyógymód sem”, és “szabadalmak az

életért” feliratú pólókban tüntettek. A képviselők többsége zöld

utat ad a szabadalmaztathatóság kiterjesztésének.

1997. augusztus: Az Európai Bizottság benyújtja az irányelv átdol­

gozott változatát az Európai Parlament júliusban megszavazott

szövege alapján. Bár csak kisebb változtatásokról beszélnek, az

új tervezet lényegesen eltér a Parlament által módosított és elfo­

gadott változattól.

1997. november: Az Egységes Európai Piaci Tanács (European

Single Market Council) befejezi az irányelvre vonatkozó tárgyalá­

sokat, és többséggel megszavaz egy módosított szöveget, amely

támogatja az élet szabadalmazását. Hollandia az egyetlen ország,

amelyik nemmel szavaz, míg az angol küldöttség jelezte, hogy a

jelenlegi irányelv nem veszi figyelembe a fejlődő országokra irá­

nyuló hatásokat.

1998. június: A Parlament – a széleskörű társadalmi tiltakozás elle­

nére ­ második olvasatban is megszavazza az irányelvet, így az az

európai jog részévé válik.

1998. november: A holland, majd hozzá csatlakozva az olasz és

norvég kormány az Európai Bíróságon megtámadja az irányelvet,

így annak életbe lépése egyelőre várat magára…

113. Nemzetközi egyezmények - az irányelv eredete

1988­ban, amikor az EU életszabadalmi irányelvét először terjesz­

tették az Európai Parlament elé, az egyre erősödő Általános Keres­

kedelmi és Tarifaegyezmény (General Agreement on Tarriffs and Tra­

de, GATT) egy globális szellemi tulajdonjogi rendszer alapjait fektet­

te le. 

1994­ben a GATT Uruguay­i Fordulója az ipar győzelmével fejező­

dött be. A szellemi tulajdonjogokat sikeresen a GATT hatásköre alá

vonták Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelemmel Kapcsolatos vonat­

kozásairól (Trade­Related aspects of Intellectual Property, TRIPs) szó­

ló egyezmény megalkotásával. Ez az egyezség, amely a globálisan

összehangolt szellemi tulajdonjogi rendszer útját egyengeti szerzői

jogokkal, védjegyekkel és szabadalmakkal, egy egyesített északi ipa­

ri koalíció munkája volt, magába foglalva a legerőteljesebben iparo­

sodott nemzeteket/kereskedelmi tömböket: az USA­t, az EU­t és Ja­

pánt. A nyomást az Egyesült Államok Szellemi Tulajdonjogi Bizott­

sága (Intellectual Property Committee, IPC) élezte ki, amely az Egye­

sült Államokban székelő nemzetekfeletti vállalatok egy csoportosu­

lása (köztük a Bristol Meyers, Pfizer, Dupont, General Electric, Gene­

ral Motors, Hewlett Packard, IBM, Monsanto, Rockwell and Warner).

A Monsanto tisztviselőjének szavaiból idézve az IPC nemzetközi „hit­

térítő munkát” végzett, átalakítva és bevonva az EU (UNICE ­ Euró­

pa Ipari és Munkáltatói Szövetségeinek Uniója, Union of Industrial

and Employers' Confederation of Europe), és Japán (Keidanren) ipari

szervezeteit is.

A háromoldalú ipari csoport erőteljes nyomásgyakorló kampányt

folytatott Genfben (a GATT és egyben a WTO központjában) az álta­

luk kidolgozott tervezettel (Basic Framework for GATT Provisions on

Intellectual Property). A támogatás, amelyet egy olyan hangsúlyos

tárgyalóküldöttség adott, mint az Egyesült Államok csoportja,

amelynek összetételében az ipar szinte teljes túlsúllyal bírt (a 111

küldött közül 96 vállalatok tagja), győzelmet biztosított. Amint a

fent említett Monsanto tisztviselő dicsekszik: „Amit felvázoltam

önöknek, az példa nélkül álló a GATT­ban. Az ipar felismerte a

nemzetközi kereskedelem egyik fő problémáját. Adott rá egy megol­

dást, azt egyszerűsítette egy konkrét tervezetre, és ezt megvalósítot­

ta saját maga és más kormányok számára... A világkereskedelem

iparágai és kereskedői egyidejűleg játszották a betegek, a kórmegha­

tározók és a gyógyító orvosok szerepét.”

Ezzel a sikerrel alkotta meg az ipar és az iparbarát politikai elit a

szellemi tulajdonjogi rendszer kikényszerített világuralmát. A TRIPs

12kiköti, hogy minden aláíró országnak alkalmazkodnia kell az ipari

országok szellemi tulajdonjogi standardjaihoz.

Probléma

Az ipar azonban még nem adta le a teljes kívánságlistát. Az élő

anyag fölötti szellemi tulajdon tekintetében a kiinduló hajtóerő egy

globálisan alkalmazható rendszer volt, utasítva a növények és álla­

tok szabadalmaztathatóságát (27.3 pontja). Néhány tárgyaló déli

nemzet válasza érthetően elutasító volt. Világosan látták ugyanis,

hogy a TRIPs­et elsősorban arra tervezték, hogy feltárja a déli álla­

mok óriási biológiai forrásait az északi vállalatok génrablói és kuta­

tói kizsákmányolása előtt.

A heves vita egy megállapodáshoz vezetett, amely jelenleg:

Ø kötelezi az aláíró országokat a mikroorganizmusok és biológiai

folyamatok jogi védelmét szolgáló szabadalmi törvények megal­

kotására, és lehetőséget nyújt számukra ugyanerre a növények

és állatok tekintetében;

Ø megkívánja a szabadalmaztatás hagyományos feltételeinek telje­

sítését (feltalálói lépés, újdonság és ipari alkalmazás);

Ø figyelembe veszi az emberek és állatok kezelésére szolgáló kór­

meghatározási, gyógyászati és sebészeti módszerek szabadal­

maztathatóságból való kizárását;

Ø csak gyenge választási lehetőséget biztosít azon találmányok

szabadalmaztatásból való kizárásához, amelyek fenyegetik az

emberek, növények és állatok egészségét, vagy környezetét;

Ø figyelembe veszi más szellemi tulajdonjogi rendszerek kialakulá­

sát ­ az úgynevezett sui generis („hozzájuk hasonló”) rendszere­

ket ­ amelyek a nemzeti kulturális, politikai és erkölcsi szem­

pontokat tükrözik, feltéve, hogy azok „hatékonyak”.

A fennálló megállapodás mégis kizsákmányoló. Ez különösen

igaz, ha figyelembe vesszük WTO­n belüli erőviszonyokat, amit az

Egyesült Államok és az Európai Unió túlsúlya jellemez. Valójában a

WTO az Egyesült Államoknak tökéletes politikai/törvényes terepet

kínál egy globális diktatúra felállításához ­ kényszerítve mind az

északi és déli kormányokat, hogy alakítsák át a saját szellemi tulaj­

donjogi törvényeiket az Egyesült Államok akaratával összhangban,

gyakran megerősítve a fejlődő országok biológiai sokféleségének lep­

lezetlen kirablását.

Ellentétben más egyezményekkel

A TRIPs Egyezmény egyik legfőbb hiányossága, hogy az egyedi felta­

láló szellemi alkotásainak védelmét a közösségi és hagyományos tu­

13dás fölé helyezi, pedig ez utóbbi hozta létre az élőlények hasznosítá­

sának és művelt kultúrfajták változatosságának túlnyomó részét. 

Az ENSZ 1992­es Környezet és Fejlődés konferenciájának egyik

záródokumentumaként született meg a Biológiai Sokféleségről szóló

Egyezmény. Ennek alapvető célja az egész emberiség túlélésének zá­

logát jelentő biológiai sokféleség védelme és fenntartható hasznosí­

tásának szabályozása, különösen a fejlődő országok tekintetében.

Az Egyezmény szerint a "nemzetállamok önállóan rendelkezhetnek

biológiai forrásaik felett", de ugyanakkor kötelességük azok fennma­

radásának biztosítása is, figyelembe véve a környezeti és egészség­

ügyi szempontokat. A szöveg 8(j) pontja kifejezetten elismeri a benn­

szülött és helyi közösségek szerepét a biológiai sokféleség megőrzé­

sében, fenntartásában és fejlesztésében. A biológiai források és az

azokról alkotott tudás ­ előzetes hozzájárulással történő ­ hasznosí­

tásából származó javakat pedig méltányosan meg kell osztani annak

eredeti tulajdonosával, legyen az egy egyén, egy közösség, egy benn­

szülött nép vagy egy ország. Mindezek a követelmények teljességgel

kívül esnek a szabadalmi rendszerek körén, sőt azok filozófiájával

sem egyeztethetők össze.

E kérdések napirenden tartása különösen fontos most, amikor a

WTO következő tárgyalási fordulójának keretében megkezdődik a

TRIPs Egyezmény esedékes felülvizsgálata (1999 novemberétől). En­

nek keretében elsősorban azt bírálják el, hogy az egyes tagországok

milyen messzire jutottak az egyezmény előírásainak megvalósításá­

ban, de ez egyben lehetőséget is teremt arra, hogy az élőlények sza­

badalmaztatásának kérdését egészében véve újragondolják. Ehhez

14azonban a fejlődő országok összehangolt erőfeszítéseire lesz szükség

a fent bemutatott hatalmas érdekcsoportokkal szemben.

154. Vadászat emberi génekre

„Épp eladtam 100 000 gént

a Smithkline Beecham­nek!”

­ a Humán Genom Tudományok szóvivője

egy 125 millió dolláros üzlet megkötéséről.

Az emberi gének szabadalmaztatása és kereskedelme virágzó iparág.

A genetikai aranyláz génállományunk szabadalmaztatásának verse­

nyét szülte, valamint egy olyan kereskedelmi nyelvezetet, amelynek

varázsigéje: „a gének a jövő pénzneme”. Ezt olyan nagyvállalatok is­

mételgetik, mint a Monsanto és a Smithkline Beecham. Az orvosi és

gyógyszerészeti ipar a kizárólagos ellenőrzés megszerzéséért ver­

seng: az emberi test és részei így hamar üzlet tárgyává válnak,

amely felett a tőzsdések és piaci értékesítők alkudoznak és harcol­

nak. Már több ezer emberi gén áll szabadalmi ellenőrzés alatt több­

nyire az állam és a magánszektor által támogatott különféle kutatá­

si programok révén. Különösen azok a bennszülött emberek vannak

kitéve a bio­aranyásók támadásának, akiknek a genetikai felépítése

várhatóan emberi betegségek lehetséges ellenszereit tartalmazza.

A gének szabadalmaztatása és a géntechnológia fejlődése olyan

sebességgel zajlik, amit a felelős társadalmi irányítási elvek és intéz­

mények gyakran nem képesek követni. Ezalatt a humán genetikai

anyag szabadalmaztatása felháborodást és viszályt kelt számos kö­

zösségben mind a fejlett, mind pedig a fejlődő világban. Továbbá ez

az oka annak is, hogy a várt haszon, ami a humán genetikai anyag

szabadalmaztathatóságának engedélyezéséből ered, meglehetősen

ellentmondásos következményekkel jár.

A jelen irányzatok

A bennszülött népek a bio­aranyásási mánia hangsúlyos céljaivá

váltak. A genetikusok ugyanis úgy vélik, hogy földrajzi elszigeteltsé­

gük, és ebből következő “tisztább” evolúciós fejlődésük eredménye­

ként egyedülálló génjeik vagy genetikai variációik vannak. Ezért

szabadalmi kérvényeket nyújtanak be a világ minden táján élő

bennszülött közösségekből “kivont” genetikai anyagra. Az emberek

sejtjeit és génjeit sok esetben beleegyezésük nélkül gyűjtik össze és

szabadalmaztatják, a haszon méltányos megosztása nélkül. Ennél is

fontosabb, hogy a genetikai anyag elvétele és szabadalmaztatása a

szellemi és kulturális értékeik megsértését is jelenti (ld. keretben).

16A ZSILIPEK KINYITÁSA

A Humán Genom Diverzitási Program 

(Human Genom Diversity Project, HGDP)

A 90­es évek elején észak­amerikai és európai egyetemek és kutatók nem

hivatalos társulása javasolta a Humán Genom Diverzitási Program elin­

dítását, ami óriási lendületet adott egy növekvő irányzatnak, a bennszü­

lött emberekből származó gének szabadalmaztatásának. A HGDP­t tartós

bírálat és ellenállás fogadta a bennszülött népek és a civil társadalmak

részéről egyaránt. A kutatás célja kettős: a bennszülött népek génállo­

mányában hordozott genetikai sokféleség „megőrzése” és ennek felhasz­

nálása a kutatásban. A genetikai információt vér­, szövet­ és hajminták­

ból nyerik. Az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézetei (US Nati­

onal Institutes of Health, NIH) által támogatott HGDP egy nemzetközi,

multimilliárd dolláros kezdeményezéshez, a HUGO­hoz (Humán Genom

Szervezet ­ Human Genom Organisation) kapcsolódik, amelynek célja a

teljes emberi genom szerkezetének feltérképezése.

23­35 millió dollár elpazarlása? A HGDP alapja az az előfeltételezés,

hogy sok, vagy akár a legtöbb megcélzott közösség az elkerülhetetlen ki­

halás felé tart. Bár a kutatás szervezői állítják, hogy „nincs teljesen elfo­

gadható módunk arra, hogy a fizikai kihalás veszélye által fenyegetett a

közösségekhez viszonyuljunk...”, a megőrzésre helyezett fő hangsúlyt és

a bennszülöttekkel szembeni közönyösséget jól jelzi az őket leíró kifeje­

zés: „Történeti Érdekesség Szigetei”, amelyek „szerepét az emberiség tör­

ténelmében meg kell őrizni”. Abadio Green (Kolumbia Bennszülött Népei­

nek Országos Szervezete) rámutat a pénz és a munka alapvetően elhibá­

zott leosztására: „számunkra erkölcstelennek tűnik milliókat befektetni

azért, hogy sejtjeinket lefagyasztva génbankokban megőrizzék... Előny­

ben részesíteni sejtvonalak halhatatlanná tételét, mielőtt eltűnünk,

mintsem pénzt fektetni az emberi sokféleség lepusztulásának megakadá­

lyozásába közösségeink gazdasági, társadalmi és kulturális feltételeinek

javításával”.

Szabadalom­roham

„Soha nem hittem volna, hogy az ember növényeket és állatokat fog sza­

badalmaztatni. Ez alapjában erkölcstelen, és szemben áll a Guyami nép

természetről és benne elfoglalt helyünkről alkotott képével. Emberi anyag

szabadalmaztatása... kivenni emberi DNS­t és szabadalmaztatni annak

termékeit... sérti magának az életnek a teljességét és a legbelsőbb erköl­

csi érzéseinket” ­ Isidro Acosta, a Guyami Közgyűlés elnöke.

A kutatás szervezői nem foglalkoztak a begyűjtött genetikai anyag szaba­

dalmaztathatóságának kérdésével. Így nem érte megrázkódtatásként a

társadalmi szervezeteket, amikor a NIH a bennszülött sejtvonalakról szó­

ló szabadalmi kérvényeket kezdett benyújtani. Az első felfedezettek egyi­

ke egy

1726 éves guyami nő sejtvonala volt Panamából (WO 9208784), amelyet az

Egyesült Államokban és Világ Szellemi Tulajdonjogi Szervezetnél (World

Intellectual Property Organisation, WIPO) nyújtottak be. Ez a bennszülött

népek és a társadalmi szervezetek nemzetközi mozgalmának ellenállását

váltotta ki. A NIH 1993 novemberében visszavonta a kérelmét. 

Alaposan nyomon követve ezt a szabadalmi beadványt, hasonló kérelme­

ket fedeztek fel salamon­szigeteki és pápua­új­guineai bennszülött em­

berek sejtvonalai esetében. A WO 93/03759 sz. szabadalom, melyet az

Egyesült Államok Egészségügyi és Közszolgáltatási Minisztériuma (US

Department of Health and Human Services), valamint a NIH nyújtott be,

egy hagahai törzsbeli (Pápua Új­Guinea) fiatalember sejtvonalát tartal­

mazza. Ebben a sejtvonalban a felnőttkori leukémiával és egy idült, elfa­

juló neurológiai betegséggel kapcsolatos lehetőségeket ismertek fel. A

szabadalom elleni kampány hatására a szabadalom­tulajdonosok elve­

tették a kérelmet. 

A sejtvonalak visszaadása minden esetben alapvető nehézségeket tá­

masztott, mivel nincs garancia arra, hogy mások nem fogják újra fel­

használni és szabadalmaztatni őket. A bennszülött emberek nincsenek

szükségszerűen egy ilyen gyűjtemény ellen; valójában sokan támogatná­

nak egy ilyen kezdeményezést, ha a kutatás tervezése és kivitelezése so­

rán biztosítanák teljes részvételüket, a begyűjtés után pedig a minták

teljes körű ellenőrzését, továbbá ha az a szabadalmi igények ellen védel­

met nyújtana. 

„A bennszülött emberek emlékeznek arra, hogy a rabszolgaságot először

nem emberi jogi kérdésnek; hanem inkább kereskedelmi ügyletnek látták.

Tiltakozás és ellenállás nemzedékeire, életek ezreinek feláldozására volt

szükség ahhoz, hogy megdöntsék és büntessék az ember fölötti tulajdon­

jogot. Most az emberi gének fölötti tulajdonjogot hitelesítik... És egy új

harc kezdődik.”

Aroha Te Pareake Mead, a Mataatua Nyilatkozat Egyesülete 

A humán genetikai anyag szabadalmaztatása azonban nem korláto­

zódik a bennszülöttekre. Az utóbbi évtizedben emberek génjeire és

testrészeire vonatkozó szabadalmak az egész világon születtek.

1976­ban a kaliforniai John Moore­ból, egy leukémiás betegből a se­

bészek rosszindulatú rákos sejteket távolítottak el, és ebből a min­

tából egy sejtvonalat (“Mo”) fejlesztettek ki. Három évvel később az

orvosok benyújtották a Mo sejtvonal szabadalmát, amit 1984­ben

meg is kaptak. Moore pert indított ellenük, igényt tartva elsikkasz­

tott sejtjeire és az ezen sejtek kereskedelmi használatából származó

nyereség egy részére. Jóllehet a gyógyszer potenciális értéke, mely a

Mo sejtvonalból származik, néhány milliárd dollár nagyságrendű, a

Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság 1990­ben úgy határozott, hogy Moore

nem élhet a sejtjei fölötti tulajdonjoggal, miután azokat a testéből

18eltávolították, így nincs jogalapja a kereskedelmi haszonhoz sem.

(Joga van azonban perelni az orvosokat, amiért elmulasztották tájé­

koztatni őt a sejtvonalának lehetséges kereskedelmi értékéről.) A

svájci székhelyű nemzetekfeletti gyógyszer­ és mezőgazdasági­bio­

technológiai nagyvállalat, a Novartis jelenleg olyan termékeket is

árusít, amelyek John Moore sejtjeiből származnak.

Bioaranyásás és a Nagy Gén­roham

Mind Európában, mind az USA­ban a gének „levédését” kérő szaba­

dalmi igények kimeríthetetlen áradata indult el, sok esetben anél­

kül, hogy bárki ismerné a kérdéses genetikai funkciót, annak remé­

nyében, hogy alkalmazási lehetőségeit majd később megtalálják

vagy kifejlesztik. Le Monde Diplomatique szerint a „genom” vállalatok

„mindent szabadalmaztatnak, aminek egyáltalán valamilyen értéke

lehet. Ha ez nem lehetséges, akkor a köz számára értékes genetikai

információk nagy tömegét tartják vissza mindaddig, amíg kiaknázá­

suk feltételei megteremtődnek.” (1997 március, 12­13. oldal)

Az 1992­ben kitört gén­láz példája, amikor Craig Venter, az USA

kormányának egyik alkalmazottja, az emberi agyból származó gén­

szekvenciák ezreinek szabadalmi igényét nyújtotta be. Olyan gének

voltak ezek, amelyeket a HUGO egyik egyesült államokbeli részprog­

ramja keretében fedeztek fel. Venter és a NIH olyan géndarabokra

nyújtott be igényeket, amelyekről azt sem tudták, hogy mik vagy

milyen szerepük van az emberi testben. Dr. James Watson (a DNS

kettős spirál egyik felfedezője) Venter vállalkozását „teljes őrültség­

nek” titulálta. Az Amerikai Szabadalmi Hivatal (US Patient Office)

visszautasította a kéreleket. Hasonlókat azonban már elfogadtak és

fognak még elfogadni.

Az élet szabadalmai

Az emberi gének és testrészek szabadalmaztatása mellett hangozta­

tott fő indok az emberi egészségügy, állítják az iparból. Nagy remé­

nyeket fűznek a génterápiához és a géntechnológiához, mint az

egészségmegőrzésben és gyógymódokban alkalmazható új, koráb­

ban elképzelhetetlen eszközhöz. Ezeket „a 21. század gyógyszerei­

ként” harangozzák be. Az ilyen gyógymódok, technológiák és termé­

kek kutatását és fejlesztését (K+F) egyre inkább a magánszektortól

várják: saját házi kutatási programjaiktól és az akadémiai intézetek­

nek, állami kutatásoknak nyújtott vállalati támogatástól (amelyek

állami támogatását lefarigcsálják a szabadelvűségre és szabályozás

szükségtelenségére hivatkozva). A magas K+F költségek megtérülé­

sének biztosítékaként követeli az ipar az emberi gének és terápiás

19eljárások szabadalmaztatását. Összefoglalva, a szabadalom az ígéret

földjének a kulcsa. Az ipar az sejteti, hogy egy szabadalmakat nél­

külöző rendszer be fogja zárni ezt a kaput. Ez az alapelv emberbará­

ti kifejezések mögé bújva homályosítja el a valódi eredményeket, és

szükségletként fogalmazza meg a befektetés védelmének egy túlzot­

tan felnagyított és indokolatlan szintjét.

A jóléti  betegségek kezelése

Az európai életszabadalmi irányelv vitájának központi kérdése volt a

ritka betegségekben szenvedők bajainak kezelése. Az ilyen betegsé­

gek általában nem szerepelnek a magánszektor kutatási és fejleszté­

si céljai közt, mivel ezekben nincsenek nagy piaci lehetőségek. Sza­

badalmi érdekcsoportok – azaz olyan szervezetek, amelyek a politi­

ka és a befektetések igényeik szerinti befolyásolására jöttek létre ­

sürgették az irányelv létrejöttét annak reményében, hogy a gének

szabadalmaztatása szükségszerűen érdekeltté teszi az ipart, hogy

befektessen bizonyos betegségek kezelésébe és gyógymódjaiba. Az

ipar elkötelezettsége azonban közel sem biztos.

Valójában a gyógyszeripari termelés első hulláma a fejlett világ

jóléti betegségeit célozta meg. A jól megtérülő, receptre kapható

gyógyszerfajták nagy része a szívbetegség, magas koleszterinszint,

fekély, elhízás és depresszió kezelésére szolgál. Az ipar a „nagy pia­

cok” iránt érdeklődik, és aligha a ritka öröklődő betegségek iránt.

Mindazonáltal a gének szabadalmai tovább csökkentik a lehetséges

befektetést a „kis piacú betegségekbe”, ahogy ez alább látható lesz. 

Gyógymódok megakadályozása

Szemben az újítások tervezett elősegítésével és bátorításával, sok

tudós, akadémikus és kutató fél attól, hogy a génekre adott szaba­

dalmak ELNYOMJÁK a gyógymódokra irányuló kutatást és fejlesz­

tést.

A jelenlegi gén­rohamban sok gént, valamint terápiák elkülöníté­

sére és fejlesztésére irányuló eljárást szabadalmaztatnak, s így az

orvosi és gyógyszerészeti K+F egészében a bürokrácia, az engedélye­

zési illetékek és szabadalmi díjak áldozatává válik, sőt, ami még

rosszabb, eljuthat a kirekesztésig. Amint azt Gordon Wright, a Sano­

fi francia csoport Szellemi Tulajdonjogi Igazgatója (Intellectual Pro­

perty Director) állítja: „nehéz az újító vállalatokat sakkban tartani”.

A szabadalmaztatást egy hegymászóversenyhez hasonlítja: ha az a

célod, hogy először mássz fel egy 4000 m magas hegyre, hasznos

meggyőződni arról, hogy senki más nem mászik ott. Így míg az érde­

kelt kutatók és tudósok az Everesten felállítják a harmadik alaptá­

20bort, a jogrendszernek meg kellene próbálnia megállítani a többie­

ket, hogy még az előhegységet se érhessék el.

Az együttműködő kutatás aláásása?

Az eddig megismert betegség­gének elkülönítése nemzetközi mércén

mérhető együttműködő kutatás eredménye. Ezt a munkát nagyrészt

közpénzekből fedezték (állami kutatói testületek, egészségügyi inté­

zetek és a polgárok jótékonysági adományai révén). Félő, hogy a gé­

nek, módszerek és technológiák szabadalmaztatása nem fogja előse­

gíteni az újításokat, hanem inkább aláássa azokat, mivel a kutatás

és fejlesztés szigorúan bizalmas körülmények között fog folyni, amíg

a szabadalmi eljárás folyamatban van, és az eredmények kizáróla­

gos jogának védelmét meg nem kapják. Ez cáfolja a szabadalmi ér­

dekcsoportok érveit, miszerint a szabadalmaztatás biztosítani fogja

a nem nyilvános ismeret és szaktudás nyilvánossá tételét, a minden

megítélt szabadalomhoz kapcsolódó közlési kötelezettség révén. A

tudásanyaghoz való ilyetén hozzáférés azonban névleges, mivel a

használata 1) a szabadalom tulajdonosának fizetendő engedélyezési

illetékek és szabadalmi díjak által korlátozott, 2) vagy teljességgel

kizárt.

„Ez valami olyasmi, amit senkinek sincs joga szabadalmaztatni.”

Köldökzsinór vérsejtek

Szabadalom: EP # O 343 217 (társadalmi szervezetek fellebbezése alatt) 

Szabadalom tulajdonosa: Biocyte Corporation (US)

Jellemzők: a szabadalom humán vérsejtekre vonatkozik, amelyeket a

köldökzsinórból vagy újszülött csecsemőkből izoláltak; a vérsejtkivonás

módszere és a vérátömlesztés is hozzátartozik a szabadalomhoz. 

Alkalmazás: jelenlegi kereskedelmi felhasználása magában foglalja a

köldökzsinór raktározását, és későbbi használatát a szövet­regenerálás­

ban.

Sem az emberi köldök vérsejtek szerepe a génterápiában, sem a terápiá­

ban alkalmazott módszerek nem újak. Ezen túl az alapvető terápiás

módszerek szabadalmi kérvénybe foglalása korlátozná a gyakorló orvo­

sok számára elérhető terápiás választékot, mivel Biocyte illetékeket vet­

hetne ki ezekre.

21A Pennsylvania állambeli Biocyte vállalat a humán köldökzsinór vér­

sejtekről szóló szabadalma hatalmas vihart keltett az orvosi szak­

mában. A köldökzsinór vérsejteket az orvosi szakma életveszélyes

csontvelőbetegségek gyógyításában használta már jóval azelőtt,

hogy a Biocyte találmányként benyújtotta a módszert és magukat a

vérsejteket is. Bár az USA­ban megadták a szabadalmat, az eljárás

Európában társadalmi ellenállást váltott ki. Az EP 0343217B1 sza­

badalmat társadalmi szervezetek éppúgy megkifogásolták, mint az

európai orvosi társulás, az Eurocord. A szabadalom feltételeinek

megfelelően a kórházi orvosoknak egy felhatalmazó szerződést kell

kötniük a Biocyte­tal, és fizetni az illetéket akkor is, ha a véradó díj­

talanul adja a vért. Egy ilyen rendszer újabb költségterhet ró azokra

a közegészségügyi rendszerekre, amelyek megpróbálják az egészség­

ügyi szolgáltatást a közösségek számára elérhetővé tenni. Dr. Marce­

la Contreras, a Londoni Transzfúziós Szolgálat (London Transfusion

Service) vezérigazgatója ezt mondta a szabadalomról: “erkölcstelen

és etikátlan a köldök­vért szabadalmaztatni. Ha a szabadalom létez­

ne, minden alkalommal, amikor lefagyasztunk egy adag köldök­vért,

fizetnünk kellene a szabadalmi díjat ­ illetve továbbhárítanunk a

költségeket a társadalombiztosításnak. Minden orvos, akit ismerek,

ellenzi ezt.”

A haszon áramlik... de hova?

Készülő elit egészségügyi szolgál­

tatás

„Számos klinikus és tudós, aki ezen

a területen dolgozik, úgy érzi, azért

vagyunk itt, hogy a betegek javát

szolgáljuk... Ha kiderül, hogy a sza­

badalmak anyagi kényszerűségek

miatt nem ebbe az irányba mutat­

nak, akkor bizony jószándékunk és

hajtóerőnk ellen dolgoznak.” ­ ta­

nácsadó rák­genetikus, Cambridge

Egyetem

A humán egészségügy területén al­

kalmazott géntechnológiák nem fel­

tétlenül hoznak hasznot társadalmi­

gazdasági téren. Valójában néhány rendelkezésre álló gyógymód

csak a jómódúak számára hozzáférhető, a lakosság nagy részének

nem. Ez a helyzet a Myriad Genetics elfogadott szabadalmaival, két

azonosított mellrák­génnel is (BRCA­1 és BRCA­2). A Myriad szaba­

22dalmaztatta a BRCA­1 gén diagnosztikai tesztekben és kezelésben

való használatát. A kezelés 1500 angol fontba kerül, de a valóságos

költségek sok esetben magasabbak. Angliában a köz­egészségügyi

szolgáltatás nem képes ezt igény szerint mindenkinek nyújtani. Az

angliai Öröklődő Mellrák Alapítvány (Hereditary Breast Cancer

Foundation) ellenzi a szabadalmat, nemcsak érintettsége folytán,

hanem mert a Myriad, a Biocyte és társaik olyan tudást magánosí­

tottak, ami az orvosi közösség és önzetlenség közös, hosszú éves

munkájának eredménye.

A Myriad Genetics szabadalmi kérvényt nyújtott be más génekre

is, amelyekről úgy hiszik, hogy alapvetően a magas vérnyomás, a

melanóma bőrrák és agydaganat génjei.

Nem kellenek szabadalmak a génekre!

Az egészség és a fájdalom enyhítése kényes kérdés. Emberek milliói

szenvednek olyan betegségekben, amelyekre jelenleg nincs gyógy­

mód. Ennél sokkal többen szenvednek és halnak meg betegségek­

ben, amelyekre léteznek gyógymódok, de amelyek pénzügyileg nem

elérhetőek számukra. Ezért az ipar kampányát, a szabadalmaztat­

hatóság emberi génekre való kiterjesztését, propaganda­zsarolásnak

lehetne nevezni. A „nincs szabadalom, nincs gyógymód sem” jelszó

bekiabálása az EU életszabadalmi irányelvének vitája alatt nagy­

mértékben elhomályosította a lényeget: az egészségügyi szolgálta­

tásba való befektetés védelme és a valódi közhaszon közötti egyen­

súly megteremtését.

Gareth Evans, a manchesteri

Klinikai Genetikai Tanácsadó

(Clinical Genetic Service), mun­

katársa szerint „a tényleges gé­

neket, vagy génszekvenciákat

talán nem is használják a terá­

piákban. Az azonosított gének­

kel való munka azonban előse­

gítheti új, kis molekulák terve­

zését és előállítását, amelyek

már használhatók. Ezek ma­

gukban szabadalmaztathatók

lehetnének... Minek akkor ma­

gát a gént szabadalmaztatni?”

Sok nagy szabadalmi érdek­

csoport, amelyek nem estek az ipar ígéreteinek és fenyegetéseinek

áldozatául, határozottan állítják, hogy génekről szóló szabadalmak

23a szabadalmazás és újítások iránti érdeklődés ellen vannak. Köztük

például az amerikai Ritka Rendellenességek Nemzeti Szervezete (US

National Organisation for Rare Disorders), az angol Genetikai Érdek­

csoportok (UK Genetic Interest Groups) és a német Önsegítő Csopor­

tok és Humán Genetikusok Szövetsége (German Alliance of Self Sup­

port Groups and Human Geneticists) mindannyian egyetértenek ab­

ban, hogy a humán géneknek nem szabad szabadalmaztathatóknak

lenniük.

Sajnos az ismételt ipari fenyegetés (...nincs gyógymód sem) pusz­

ta ereje az európai parlament képviselőin túl másokat is zavarba

hozott. Az érdekeltek felfogása szerint emberi gének szabadalmaz­

tathatóságának megtagadása egyenértékűvé vált millió olyan beteg­

ség gyógymódjainak visszautasításával, amelyek szenvedést, rok­

kantságot, halált és fájdalmat okoznak. Ennek elkerülésére töreked­

ve, a humán gének szabadalmának engedélyeztetésével az Európai

Unió életszabadalmi irányelve egyenesen besétál a valódi csapdába.

245. A termés eltérítése

A növényi genetikai anyag (gének, sejtvonalak, vagy teljes növények)

hozzáférhetősége, ellenőrzése és használata alapvető az élelmezési

rendszerek felett gyakorolt hatalom és felügyelet tekintetében. Az

EU életszabadalmi irányelve is egy olyan képet körvonalaz, amely

meghatározza az élelmezési rendszerek alapjainak hozzáférhetőségét

és ellenőrzését. Tekintettel az élelmiszer­termelés világméretű irány­

zataira, ez meghatározza azt is, hogy milyen élelmiszer­termelési

rendszerek fognak érvényesülni globális szinten, és ki fogja felügyel­

ni azokat.

Vállalati hatalomátvétel élelmiszertermelésben

Az utóbbi évtizedek során a mezőgazdasági vállalatok (agribusiness)

­ az iparosított élelmiszer­előállítással foglalkozó nemzetek fölötti

vállalatok ­ jelentős szereplővé váltak az élelmiszer­termelésben vi­

lágméretekben, országos és helyi szinten egyaránt. Történetileg en­

nek az uralomnak a létrejötte két fő tényezőnek köszönhető:

v A Zöld Forradalom, amelyet az ENSZ Mezőgazdasági és Élelme­

zésügyi Szervezete (FAO), a Világbank és sok más nemzetközi

testület kezdeményezett, elősegítette egy magas technológiai

szintű, nagy anyagfelhasználású rendszerek bevezetését a déli

országok legfontosabb gabonáinak termelésébe. Ez azon a meg­

győződésen alapult, hogy a világ éhezése alapjában technikai

probléma, ami megoldható a magas hozamú fajták széleskörű és

intenzív termesztésével. Valójában azonban a Zöld Forradalom

előnyben részesítette a vállalati résztvevőket, mint a rendszer

létrehozóit (akik meghatározták a vetőmag­ és termésfajtákat, a

vegyszerek használatát, a művelési módot és az ahhoz szüksé­

ges felszerelést) és a kereskedőket a különböző helyi élelmiszer­

termelők fölött éppúgy, mint a kiviteli termények termesztését

(ezek az exportra és keményvaluta­bevétel céljára termesztett

növények, pl. kávé, banán, vágott virág) a gyakran jobban szük­

séges helyi, belföldi fogyasztás helyett. 

v A kereskedelem szabadelvű rendszere, elsősorban a Világkeres­

kedelmi Szervezet (és elődje, a GATT) és a helyi szabadkereske­

delmi egyezmények, (mint a NAFTA, APEC és MERCUSOR), ame­

lyek hatása alatt a mezőgazdasági termelés szerkezete és a me­

zőgazdasági termékek kereskedelme nyilvánvalóan azokat a mó­

dokat részesíti előnyben, amelyeknek kutató­ és fejlesztő prog­

ramjait, nagy tőkéjük segítségével ellenőrzésük alatt tarthatják.

25Világos, hogy ez hátrányosan érinti a parasztságot, kisbirtoko­

sokat és gazdálkodókat, akik a vidéki és a teljes lakosság fő tö­

megét adják a legtöbb fejlődő országban.

Élelmiszer­biztonság?

Ebben az évszázadban példátlan mértékű éhezés ütötte fel a fejét,

amit leginkább a déli országok lakói szenvedtek el. Az éhező milliók

számának növekedése a világban és a mezőgazdaság sokféleségének

elvesztése számos hatás eredménye: földnélküliség, nemzetközi és

polgárháborúk, természeti csapások (aszály, árvíz), belterjes mező­

gazdaság (ami erózióhoz és a felső talajréteg kimerüléséhez vezet),

túlzott fejlődés (nagy infrastrukturális beruházások), szennyezés

(túlzott iparosodás, beleértve a fosszilis tüzelőanyagok és az atom­

energia előállítását) és az északi ipari országok túlzott fogyasztása.

Mindez egy végső közös okra vezethető vissza: a politikára ­ helyi,

országos és globális szinten egyaránt.

A globális élelmiszer­biztonsági politikában (vitájában és stratégi­

ájában) az utóbbi évtizedekben uralkodó volt a fejlesztés, haladás,

technológia(átadás) előnyben részesítése, ami a fentebb említett

Zöld Forradalmat is életre hívta. Ennek megfelelő megoldások fej­

lesztését erőltették a mezőgazdasági vállalatok és szószólóik. Ezek

közt is a legelső volt a műszaki feljavítási lehetőségek és a szabad

kereskedelem támogatása. A hatások nyilvánvalóan mutatják, hogy

a műszaki és szabad kereskedelmi fejlesztés fő meghatározó erői

azok, akik a nagy pénzösszeggel rendelkeznek ­ az ipar, amelynek

tőkéje viszi előre a kutatást és fejlesztést, és amely birtokolja a glo­

bális piacot. A nagy anyagfelhasználású, magas szintű technológiai

rendszer jellemzője a kisbirtokos gazdálkodók kiszorítása, a

helyi/belföldi fogyasztás kielégítését szolgáló élelmiszer­termelés ki­

pusztítása, a helyi/közösségi befolyás kizárása az élelmiszer­terme­

lés kultúrájából, politikájából és gazdaságából, valamint a nagy tő­

kebefektetés előírása a monokultúrás mezőgazdasági beruházások­

ba. A közösségi résztvevők félreállításával előidézett űrt kitöltendő,

beköltöztek a külföldi mezőgazdasági vállalatok és azok intézményi

támogatói (mint a Világbank).

Szegény gazdák

Miközben a tömeges éhezés megoldásában a vállalatoknak szánják

a főszerepet, kisbirtokos gazdák termelik meg a világ élelmének 15­

20 %­át, és közvetlenül ellátnak legalább 1,4 milliárd embert (100

milliót Latin­Amerikában, 300 milliót Afrikában és 1 milliárdot Ázsi­

ában). A legtöbb általuk nemesített termény évszázadok alatt ala­

26kult ki, finoman ráhangolva a gyakran szigorú ökológiai feltételek­

hez való szerencsés alkalmazkodásra.

A világ kisbirtokos gazdáinak nagy hányada szegény. Nincs birto­

kukban megfelelő tőke, hogy gyomirtókba, rovarirtókba, vagy olyan

gépesített művelési rendszerekbe befektessenek, amelyeket általá­

ban a mezőgazdasági vállalatok által kifejlesztett terményekre alakí­

tottak ki. Döntő szerepük van a helyi biológiai sokféleség megőrzé­

sében és a közösségek élelmezésében, de ezt növekvő mértékben

aláássa a szabadelvű kereskedelem és helyettesítik a mezőgazdasági

vállalatok. Ez elsősorban a következő tényezők eredménye:

v Külföldi élelmiszerek behozatala a hazai termékek hátrányára, a

globális gazdaság alakította megállapodások (mint a GATT)

kényszere miatt. Mivel ezek a behozott termékek gyakran ol­

csóbbak, mint a belföldön termelt élelmiszerek, a lakosság a

külföldit veszi meg, így a hazai termelők elvesztik a piacaikat.

v A kivitelre irányuló mezőgazdasági termelés kikényszerítése a

szerkezetátalakító programok keretében. Azért, hogy az orszá­

gok külföldi valutához jussanak, a „valutatermés” termelését fej­

lesztették (megkövetelve a monokultúrás terményeket, a magas

költségű anyagfelhasználást ezek fenntartására, és a helyi fo­

gyasztásra való termelés elvetését).

v E programok következtében a hazai mezőgazdasági termelés tá­

mogatásának kényszerű megszüntetése.

v Az alapvetően külföldön kifejlesztett, nagy anyagfelhasználású

mezőgazdasági rendszerek bevezetése. Ez a termelési modell nö­

veli a termények sebezhetőségét a kártevőkkel és betegségekkel

szemben.

Mivel a kisbirtokos gazdák jóléte vetőmagjaikban, a helyi körül­

mények ismeretében és azon szaktudásukban rejlik, amelynek se­

gítségével kis anyagfelhasználású termény­művelő módszereket fej­

lesztettek ki, az erőteljes, nagy anyagfelhasználású mezőgazdasági

rendszerek előírása a földjük elhagyására vagy az eladósodás ördögi

körébe kényszeríti őket. Ugyanis ahhoz, hogy beszerezzék a szerszá­

mokat a nagy anyagfelhasználású termény­művelő rendszerekhez

kölcsönöket kell felvennük.

A déli farmerek, a parasztság, a bennszülött emberek és számos

élelmiszer­biztonsági szakértő üzenete egyre inkább az, hogy az élel­

miszer­biztonság kulcsa:

v a források (a föld, a biológiai sokféleség és a kereskedelem) helyi

felügyelete;

27v politikai és gazdasági tér biztosítása a helyi sajátságokat tekin­

tetbe vevő mezőgazdasági modellek változatosságának, ami meg­

felel a gyakran nagyon változékony és sebezhető ökológiai rend­

szereknek;

v a közösségi befolyás újbóli bevezetése, a nemzeti és nemzetközi

mezőgazdasági törvényhozás hozzáigazítása a helyi

termeléshez/fogyasztáshoz.

Az legutóbbi műszaki fejlesztés

­ modern biotechnológiák

A globális uralmat elősegítő, jelenleg kidolgozás alatt álló modern

biotechnológiai fejlesztések és az ezzel járó jogi és kereskedelmi

rendszer nem foglalkozik a fent leírt kérdésekkel. Ehelyett a mező­

gazdasági biotechnológia úgy tűnik, a Zöld Forradalom politikai fej­

lődésének és kereskedelmi napirendjének megismétlése lesz. 

A mezőgazdasági biotechnológiák nem csupán technológiák, ha­

nem az élelmiszer­termelés politikai, gazdasági és kulturális rend­

szerei. A genetikailag manipulált gabonák kifejlesztése tőkeigényes

folyamat. Így csak a tőkével rendelkezők tudják kidolgozni és birto­

kolni e technológiákat, és ez még inkább igaz azon mezőgazdasági

vállalatokra, (mint a Monsanto) amelyek ellenőrzésre tesznek szert

az élelmiszer­termelés és feldolgozás minden területén. Ezáltal a kü­

lönböző élelmiszer­rendszerek veszélyesen leegyszerűsödnek egy

globális munkaadó (hűbérúr)/dolgozó (bio­jobbágy) forgatókönyvre,

ahol a hűbérurak határozzák meg: mit és hogyan termesszenek bár­

hol a világon, míg a bio­jobbágyok engedelmeskednek. A jelenlegi

helyzet az, hogy a déli országok nemcsak a bio­forradalom befogadói

(mivel általában nincs birtokukban a K+F­hez szükséges tőke vagy

infrastruktúra), hanem ami sokkal jelentősebb, rá vannak kénysze­

rítve, hogy megvegyék ezt a rendszert, ami hatalmas költséget jelent

a parasztság millióinak, a kisbirtokos gazdáknak, és bennszülött

embereknek, akik a lakosság nagy hányadát alkotják.

28BIO­JOBBÁGYOK: AZ IPAR RABSZOLGÁIVÁ TETT FARMEREK

A agrobiotechnológiai vállalatok minden egyes új genetikailag módosított

terménnyel egy velejáró mezőgazdasági rendszert kényszerítenek ki,

amely a gazdálkodás társadalmi és politikai kultúráját szélsőségesen

megváltoztatja. Azok a gazdák, akik például a Roundup Ready szója ter­

mesztését választják, kénytelenek aláírni a Monsanto Termelői Szerződé­

sét. A szerződés az alábbi megdöbbentő megszorításokat köti ki:

§ Csak egy szezonban való ültetés: Azon gazdáknak, akik a Roundup

Ready szójababot megveszik, a mag egyetlen aratásra szóló vetését

engedélyezik. A szójatermés egy részét rendes körülmények között el

lehet tenni a következő vetésre. Ezt Európában a termelők szervezetei

a költségcsökkentés érdekében támogatják. A Monsanto nem fogja el­

tűrni ezt, a gazdáknak meg kell ígérniük, hogy egyetlen magot sem

fognak továbbadni, újravetésre eltenni, eladni, kutatni, genetikailag

vizsgálni, vagy visszamódosítani.

§ Betakarítás utáni felelősség: A gazda felelős annak biztosításáért,

hogy a fenti szabályokat senki sem szegi meg a vetőmag vásárlását

követő három évig. Ez azt jelenti, hogy bármely gazda, ha eladja a ter­

ményét, köteles követni a szabályokat, vagy óriási büntetésekkel szá­

molhat, fizetve a Monsantot ért kárt, ami a Roundup Ready gén száz­

szoros értéke szorozva a jogsértésben részt vevő vetőmagok számával,

valamint az indokolt ügyvédi illetékek és költségek.

§ Monsanto­rendőrség: Azok a termelők, akik aláírják a szója­szerző­

dést, kénytelenek megengedni a Monsanto képviselőinek, hogy meg­

vizsgálják földjeiket azért, hogy megbizonyosodjanak a szerződés telje­

sítéséről. A szerződés nem említi, hogy a gazdának jelen kell lennie az

ellenőrzéskor. A Monsanto ezen joga a vetőmag vásárlását követő há­

rom évig fennáll.

(Forrás: a GRAIN tájékoztatói)

„A gazdák legnagyobb része lopja a biotechnológiai vetőmagot. Amikor

azonban bármely gazda elteszi, vagy újraveti a Monsanto szabadalmaz­

tatott biotechnológiai vetőmagját, tudja, hogy rosszat tesz. (...) Mindegy,

hogy vetőmag megvételekor aláírta­e megállapodást, a lopás ténye min­

denképp megmarad. Ez igazságtalan és szétrombolja a gazdák nyugodt

működési terét. A vetőmaglopás több száz dollárba is kerülhet hektáron­

ként készpénzfizetésben és jogi illetékekben. Talán többe is, mint 1000

dollár. Továbbá vele jár a gazdaság és az üzleti feljegyzések több éves hi­

vatali ellenőrzése. Költség a magánéletben  és a pénztárcának. A vetőmag­

lopás veszélyezteti az új generációs biotechnológiai termékekbe való be­

fektetéseket, ami minden gazdálkodónak érdeke. Ennek megakadályozá ­

sa létfontosságú az új biotechnológiai termékek folyamatos jövőbeli hozzá­

férhetőségének biztosítására. Vesd össze a költségeket... ez nem ér

annyit.” ­ egy amerikai kereskedelmi rádióban elhangzott Monsanto­rek­

lámból. 

29Az EU életszabadalmi irányelve –

vállalatok fellengzős dicsőítése

A mezőgazdasági vállalatok, mint a Monsanto, a Novartis, a Pioneer

Hi­Breed által kezdeményezett propagandakampány a modern bio­

technológiákat állítja be a világ éhezésének megoldásaként. Ez a fel­

lengzős stílus nagyon meggyőzővé vált. Az EU életszabadalmi irány­

elvének bevezetőjéből kiviláglik, hogy az élő anyag szabadalmi védel­

me szükséges a géntechnológiák világélelmezési szerepének biztosí­

tásához („minthogy a fejlődő országoknak fontos a biotechnológiák

fejlesztése mind az egészségügy területén, mind (...) a világ éhezésé­

nek leküzdésében”). Az ilyen igények nemcsak tudománytalanok,

hanem megalapozatlanok is a legtöbb vállalati (támogatottságú) me­

zőgazdasági biotechnológiai K+F törekvéseinek ismeretében.

miközben rovarirtószereket reklámoznak ...

A mezőgazdasági transzgénikus élőlények kutatásának fő hajtóereje

a gyomirtószerekkel szembeni ellenállóképesség. A Monsanto, a vilá­

gon legszélesebb körben használt gyomirtó, a Roundup előállítója, a

növényi szabadalmaztathatóság és genetikai manipuláció szövetsé­

gében fedezte fel a Rounduptól való globális függőség további két év­

tizedre való kiterjesztésének lehetőségét. Mivel a gyomirtó szabadal­

mának lejárata 2000­ben esedékes, a Monsanto óriási pénzösszege­

ket fektetett egy sor Rounduppal szemben ellenálló, genetikailag

módosított termény előállításába. Ezeket a növényeket ugyanis nyu­

godtan le lehet permetezni Rounduppal (amely általános hatású

gyomirtóként minden más zöldet megöl), ahányszor csak szükséges­

nek látszik. Ez párosul a far­

merekkel kötött fent említett

szerződéses megállapodások­

kal (amelyek szerint „más gli­

fozát­tartalmú gyomirtót nem

használhatnak ezzel a szaba­

dalom­védett vetőmaggal”),

így biztosítja a Round­up to­

vábbi piacvezető szerepét.

Monsanto emellett arra tö­

rekszik Új­Zélandon és

Ausztráliában, hogy 200%­

kal növeljék a gyomirtószer­

maradványok megengedett

határértékét, jelezve, hogy sem a gyomirtószerek használatának

csökkentése, sem az élelmiszer­biztonság nem szerepel a Monsanto

30napirendjén. Ez szöges ellentétben áll az élet­szabadalmak állítóla­

gos fontosságával, amelyek „olyan biotechnológiai termesztési mód­

szerek fejlesztését segítik elő, amelyek kevésbé szennyezőek” ­ 9a

cikkely.

Mivel logikusnak tűnik, hogy a nagyvállalatok olyan termékek

felé terelik a K+F­üket, amelyeket a világpiac meghódítására szán­

nak, működésmódjuk nem tükrözi a fejlődő világ kisbirtokos gazdá­

inak szükségleteit és igényeit. A kisbirtokosok számára a gyom­

vagy rovarirtószerekkel szemben ellenálló termények több vegyszer

használatát jelentik, ezáltal nagyobb költséget, nagyobb környezeti

ártalmat és nagyobb kockázatot az élelmiszer­biztonságban.

Modern biotechnológiák, növényi szabadalmak ­

biokalózkodás és éhí nség?

A modern mezőgazdasági biotechnológia vállalati haszna a biológiai

sokféleségtől és a szabadalmak által nyújtott kizárólagos ellenőrzés­

től, továbbá az ezzel járó globális kereskedelmi szerkezetektől függ,

amelyek a nagy mezőgazdasági vállalatokat támogatják a kis­ és kö­

zépbirtokos termelés helyett. A növényi genetikai anyagra vagy tel­

jes növényekre vonatkozó szabadalmak alkalmat adnak az iparnak

arra, hogy kizárólagos hozzáférést szerezzen a mezőgazdasági bio­

technológia nyersanyagához. A fő helyszín, ahol a könnyű hozzáfér­

hetőség és jogi monopólium nélkülözhetetlen, a Dél, ahol a Föld ge­

netikai állományának messze a legnagyobb része található, amely a

mezőgazdaság iparosítása és monokultúrássá alakítása ellenére

napjainkig fennmaradt.

31Bt­kukorica

Szabadalom tulajdonosa: Novartis (formálisan Ciba Geigy mielőtt egye­

sült a Sandoz­zal)

Jellemzők: a genetikailag módosított kukorica egy olyan génszekvenciát

tartalmaz, amelyet a Bacillus thuringiensis (Bt) talajbaktériumból izolál­

tak. Erről egy olyan fehérje termelődik, amely több rovarfaj bélcsatorná­

jának falát elroncsolja. Jelzőként tartalmaz egy ampicillin antibiotikum­

rezisztencia gént is.

Hatás: a kutatások azt mutatják, hogy az evolúciós fejlődés folyamán a

rovarkártevőkben már kialakult a Bt­toxinnal szembeni ellenálló­képes­

ség. A rovar­rezisztencia génmanipulált terményekbe való bevitelének

gyorsítása ki fog hatni a szerves (bio)gazdálkodókra is, akik a Bt­t '60­as

évek óta bio­rovarirtóként használják, de sokkal kisebb mennyiségek­

ben, mint ahogy azt a módosított kukorica termeli.

A 15 EU­tagállam közül 13 elutasította a Bt kukorica behozatalát az Eu­

rópai Parlament 407:2 arányban megszavazott korszakos határozata

nyomán. Az EU Bizottság 1996 december 18­án mégis jóváhagyta a Bt

kukorica behozatalát az USA Mezőgazdasági Minisztériumának hathatós

nyomására, beleértve a kereskedelmi szankciókkal való fenyegetést is.

Azóta következetesen elutasítják az európai demokratikus intézetek véle­

ményeit.

Az ellenzék főként az egészségügyi szempontra összpontosított az ampi­

cillin antibiotikum­rezisztencia gén vonatkozásában. Az antibiotikummal

szembeni ellenálló­képesség valószínűleg kialakul azokban az emberek­

ben és állatokban, akik fogyasztják a gabonát, ami hasonló, orvosi hasz­

nálatban lévő antibiotikumok hatásainak további romlását okozza.

Új problémát vetett fel Cornell Egyetem kutatóinak eredménye, amely

szerint a Bt­kukorica virágpora a ritka amerikai danaisz­lepkéket is ká­

rosítja, ha rákerül azok hernyóinak tápnövényére, a kukorica egyik

gyomfajára.

Titkos termény:

a növények és azok részeinek szabadalmaztatása

A jelenlegi szabadalmi törvények (mint az EPC) alapján a növényfaj­

ták ki vannak zárva a szabadalmaztathatóság köréből. Ennek éssze­

rű oka, hogy a növények az élelmiszer­biztonság valódi alapjai. Az

életszabadalmi irányelv szövege szerint azonban a konkrét növény­

fajtán túl minden növényi anyag (növények általában, a teljes ter­

més...) és annak minden része (gének, sejtek...) szabadalmaztatha­

tó. Ettől kezdve az irányelv megengedi akár az egész termés szaba­

dalmaztatását. Az új európai szabadalmi irányelv hasonlít a növé­

nyek szabadalmaztathatóságának USA­beli rendszeréhez, ahonnan

32számos, az európai táplálkozási láncban szereplő genetikailag mó­

dosított gabona ered. Az Egyesült Államok mintájára ez megnyitja a

kapukat egy olyan mezőgazdaság előtt, ami megkondítja a lélekha­

rangot a kisbirtokos termelők feje fölött, és azon gazdák elnyomását

okozza, akik kitartanak az iparosított mezőgazdaság egyre fokozódó

taposómalmában.

A világ élelmiszerkészletének 70%­át csupán néhány gabona te­

szi ki, amelyek már a hagyományos termesztésben is „hét gabona

nővérként” ismert cégek ellenőrzése alá kerültek. A maroknyi nem­

zetek fölötti vállalat növekvő befolyása a világ élelmezésének főter­

ményeire drámaian meg fog erősödni azáltal, hogy a mezőgazdasági

sokféleség genetikai összetételére vonatkozóan elfogadják a privát

szellemi tulajdonjog intézményét.

A növényi anyagok szabadalmazásának tendenciája eddig azt

mutatta, hogy a szabadalmazás elősegíti a biokalózkodást ­ a bioló­

giai erőforrások és tudás lopását anélkül, hogy elismernék vagy ju­

talmaznák azokat, akik kinemesítették és fejlesztették ezeket.

A biokalózkodás nem egyszerűen csak arról szól, hogy vajon tisz­

tességes­e valaki más találmányát vagy munkáját eltulajdonítani, de

még csak nem is egyszerűen a tisztelet megadásának kérdése. A

szabadalmazással együtt járó biokalózkodásnak nagyon is valósá­

gos következményei vannak az élelmiszer­biztonságra, a változatos

termelőkultúrák fennmaradására és ezáltal egészében véve a sokféle

emberi kultúra túlélésére nézve.

A tudósok és vállalatok a bennszülött és hagyományos tudásra,

valamint biológiai sokféleségre vonatkozó szabadalmi igényei három

alapvető módon fosztják meg a déli farmereket és bennszülött em­

bereket tudásuktól és megélhetésüktől:

v Hamis kérvényeket nyújtanak be újdonság és találmány gya­

nánt, hiszen a tudás ősidőktől fogva fejlődött ki a déli országok

és emberek közös szellemi örökségének részeként.

v Nehezen hozzáférhető biológiai erőforrásokat (csíraplazma) bíz­

nak a vállalatok kizárólagos felügyeletére, így megfosztva a helyi

közösségeket a felhasználásukból eredő haszontól.

v Piaci monopóliumokat alkotnak és kizárják az eredeti feltaláló­

kat (farmereket) jogos részesedésükből a helyi, nemzeti és globá­

lis piacokon.

A hagyományos mezőgazdasági rendszerek ­ amelyek elősegítik a

közösségi ellenőrzést és a kisbirtokos termelők függetlenségét a

nagy anyagfelhasználástól ­ tervezett lecserélése és (északi) magán­

szereplőknek való átadása egyben a közös biológiai erőforrások

használatának korlátozásával jár. 

33Világosan szemlélteti ezt az irányzatot egy, az USA Mezőgazdasá­

gi Minisztériumának (USDA) a Mississippi állambeli Delta and Pine

Land terményvállalatnak nemrég közösen megadott szabadalom. Az

US Patent # 5723765 szabadalom egy olyan módszerről szól, ami a

vetőmagot genetikailag képtelenné teszi arra, hogy másodszor elül­

tetve kicsírázzon. A szabadalom kiterjed MINDEN NÖVÉNYRE, ami

ezt a jellegzetességet magán viseli. Az USDA állítja, hogy ez a tech­

nológia elsősorban a Második és Harmadik Világ piacait célozza

meg. A kísérő program legelső célpontja a világ két legfontosabb ha­

szonnövénye, a rizs és a búza, a világ szegényei háromnegyedének a

legfőbb élelme. Ezen újonnan szabadalmaztatott technológia politi­

kai ereje óriási, ha megértjük a mögötte álló az erőket: az USA Me­

zőgazdasági Minisztériuma a legerősebb állami mezőgazdasági tes­

tület a világon, az USA a fő hangadó a Világbankban és a legna­

gyobb állami erő a Világkereskedelmi Szervezetben. (A „Terminátor­

nak” elnevezett módszer sza­

badalmát egyébként a világ

nyolcvan országában, így ha­

zánkban is benyújtották – a

szerk.)

Ez a szabadalom alapjá­

ban azt jelenti, hogy az új

technológia rákényszeríti kü­

lönösen a második és har­

madik világ országainak far­

mereit arra, hogy az új vető­

magot minden évben megve­

gyék, mivel a termény egy

beépített, az első generáció

utáni terméketlenséget hor­

doz. Azon 12 000 éves gyakorlat hirtelen változása, amely szerint a

termés egy részét félreteszik a következő évi vetéshez, a farmerek fe­

jébe egy készpénz­hangsúlyos mezőgazdaságot sulykol, amit kevés

déli gazda engedhet meg magának.

A mezőgazdasági biotechnológiai termelőrendszerek nyersanya­

gainak kisajátítási versenyében a biokalózkodás mértéke exponenci­

álisan nő. Ezt illusztrálja az a két nemrégiben napvilágra került sza­

badalmi ügy is, amelyek a déli emberek és társadalmi csoportok fel­

háborodását és támadását idézték elő.

34A QUINOA szabadalom (US Patent # 5304718)

„Mi csak felszedtük” ­

a szabadalom tulajdonos

Colorado Egyetem

A Quinoa egy nagy fehérjetartalmú gabona, amely emberek milliói­

nak ­ különösen a bennszülött népeknek ­ étrendjében fontos szere­

pet játszik a latin­amerikai Andok országaiban. Az elmúlt években a

quinoa kezdett betörni az amerikai és európai piacokra is nagy táp­

értéke miatt (fehérjetartalma körülbelül kétszer nagyobb, mint a

kukoricának vagy rizsnek). Bolívia piaci kivitelének értékét az USA­

ba évi 1 millió dollárra becsülik.

1994­ben a Colorado Egyetem két kutatója megkapta azt a sza­

badalmat, amellyel kizárólagos jogot szerzett a bolíviai „Apelawa”

quinoa egy különleges fajtájának hímsteril növényeire.

A hibrid quinoa kifejlesztésének elsődleges célja az volt, hogy

megnöveljék a termés mennyiségét, még jelentősebb azonban, hogy

használhatóvá tegyék az észak­amerikai kereskedelmi méretű ter­

mesztés céljaira. Habár a szabadalom jelenleg akadémiai kutatók

kezében van, valószínű, hogy engedélyezni fogják az alkalmazását,

ha ugyan el nem adják egy vállalatnak, amely az USA­ba történő

bolíviai quinoa­kivitel meggátlására valószínűleg jogot formálna. A

bolíviai kiviteli piac helyettesítése a quinoa­termesztő, túlnyomóan

kisbirtokos gazdák ezreinek megélhetését ásná alá. Egy másik lehe­

tőség szerint arra kényszerülnének, hogy a nagyhozamú ipari fajtá­

kat termesszék kivitelre. Ha elkezdik ezeket vetni, az a helyi quinoa­

változatok súlyos lepusztulásához vezet. Ráadásul nem biztos, hogy

ezek a nagy­hozamú fajták alkalmasak a helyi adottságok közötti

termesztésre is. (a GRAIN tájékoztatóból: Szabadalmazás, lopás és

kiforgatott ígéretek)

Basmati rizs szabadalom (US Patent # 5663484)

India leghíresebb ízű rizsfajtáját, a Basmatit, nemrégiben szabadal­

maztatta egy amerikai cég, a RiceTec. Ez a cég már számos aromás

rizsfajtát termel, és árulja őket Kasmati és Texmati néven. 

India a rizsfajták óriási változatosságával bír, az ország termelői

által megvalósított kiválogatás és szelekció századainak betetőzése­

ként. A rizs a legtöbb indiai életének szerves részét képezi. A bas­

mati, amelyet nagyra becsülnek egyedi íze és aromája miatt, egyike

a legkiválóbbaknak az Indiában termesztett rizsfajták között. Az or­

35szág legnagyobb részén vallási jelentősége is van, s számos vallási

ünnep lényeges alkotórésze.

A RiceTec­nek odaítélt szabadalom rendkívül átfogó. Új Basmati

rizsvonalakat és magokat fed le, és az egyetlen szabadalom 19 kü­

lönböző és független kérvényt tartalmaz. A RiceTec törzsek ugyan­

olyan minőségűek, mint az indiai hagyományos fajták (hosszú

szem, különböző aroma, nagy hozam, féltörpe méret, és a „Basmati”

nevet viselik).

A téma akkor került előtérbe, amikor a RiceTec elkezdte kitúrni

az angol piacokról a tradicionális indiai és pakisztáni szállítókat. A

RiceTec elnöke, Robin Andrews állítja, hogy vállalata már 20 éve

árulja az „amerikai basmatit” Texmati néven. „A szabadalmaztatás­

sal azt akarjuk meggátolni, hogy más cégek a mi vetőmagjainkat

használják. Ez teljesen normális dolog.”

India gazdasága dollármilliós (1997­ben 313 millió USD) kivitel­

től esik el a RiceTec­nek köszönhetően, amely most már jogszerűen

árusítja az USA­ban termesztett rizst Basmati néven Európában,

Angliában és Nyugat­Ázsiában. Valójában az indiai Basmati­kivitel

India rizskivitelének majdnem 75 %­át teszi ki. Pakisztánt, az egyet­

len másik országot, ahol a Basmati rizs terem, szintén súlyosan

érinti ez a szabadalom. (Vandana Shiva, a South China Morning Post

1998 február 13.­i helyzetjelentéséből átvéve)

366. A szenvedés szabadalmaztatása

„Egy tehén nem több,

mint patákon álló  sejtek összessége”

­ Thomas Wagner, állatorvos­biotechnológus

(Fortune Magazine, 1987 október)

Az első transzgénikus állatra kiadott szabadalmat az USA­ban a Du

Pont és a Harvard Egyetem „rákegere” kapta, amit genetikailag arra

módosítottak, hogy rákos daganatok fejlődjenek ki benne, rákelle­

nes gyógymódok kísérleti vizsgálata céljából. A Du Pont 1992­ben

ugyanerre az állatra európai szabadalmat is kapott. Azóta magán és

nyilvános kutatóintézetek százai dolgoznak transzgénikus állato­

kon, és nyújtanak be rájuk vonatkozó szabadalmakat.

Descartes öröksége ­ az állatok, mint gépek

Az állatok genetikai manipulálása és szabadalmaztatása egy olyan

mechanisztikus és leegyszerűsítő gondolkodásmód kiterjesztése,

amely az állatokat csupán mozgó, változtatható és értékesíthető

génkötegeknek tekinti. Jelenleg több mint 300 genetikailag módosí­

tott állatról szóló szabadalom kérelem van az Európai Szabadalmi

Hivatalnál. Ezek 53%­a az orvosi kutatásban használt módosított

állatokkal, 14%­a a tejben vagy vérben történő fehérjetermeléssel,

12%­a pedig a mezőgazdasági alkalmazással kapcsolatos.

Általánosságban az állatok genetikai módosítását és szabadal­

maztatását az állatok hagyományos értékének emelése (pl.: fokozott

tej­, hús­, gyapjúhozam), kereskedelmileg értékes anyagok (pl.:

gyógyszerek) termelése és állatkísérleti célok (pl.: rákkutatás) ösz­

tönzik.

A nyelvezet, amely e piaci irányultságú szakemberuralomhoz tár­

sul, jól jelzi a folyamatosan növekvő állati szenvedést kiváltó szem­

léletet. A gyógyászatilag jelentős fehérjék termelésében használt ál­

latokra úgy hivatkoznak, mint „bioreaktorokra”, a termelési folya­

matra, mint „gyógy­szerelésre” (pharming).

Az állatok felett gyakorolt szellemi tulajdonjog az állatok emberi

célokra való felhasználásának régi hagyományát viszi tovább. Ez a

mezőgazdaság és a gyógyászat ipari forradalmával évente állatok

milliárdjainak tömeges kizsákmányolását (bebörtönzés, rossz bá­

násmód, élveboncolás és leölés) hozta magával. Az állatok szabadal­

maztatásának gyakorlata a „találmányi” igény jóváhagyásával ezt to­

vább erősíti azáltal, hogy e felfogás szerint az állatok teljes létüket a

laboratóriumi szakembereknek és/vagy vállalatoknak köszönhetik.

Az életszabadalomi irányelv jóváhagyja az állatok genetikai módosí­

37tását, a transzgénikus állatokat pedig találmánynak és szabadal­

maztatható tárgyaknak tekinti.

Találmány? ­ az ipari eredet urai

A háziállatok 50­100 ezer génje közül

csupán 1­2%­nak ismerik teljes funk­

cióját. Ezek a gének dinamikus köl­

csönhatásaikban építőkövei az érző

teremtményeknek, amelyeknek ösztö­

nös, bonyolult társas kapcsolataik és

szertartásaik vannak a saját fajuk és

más fajok tagjaival, valamint tágabb

környezetükkel.

Az irányelv az állatokat génkombinációk egyfajta összességére

egyszerűsíti le, és minimális találmányi feltételt állapít meg róluk:

elég egyetlen mikrobiológiai lépés közbeiktatása az állat „normális”

fizikai fejlődésébe.

A találmány ilyetén értelmezése már érvényben van Európában.

Ezt az úgynevezett Harvard­rákegér szabadalom alkalmával fogad­

ták el, amit az EPC 1992­ben hagyott jóvá. Kanadában azonban

ugyanez a szabadalmi kérvény nem felelt meg azon okból, hogy a

rákegér NEM találmány. A Kanadai Szabadalmi Hivatal (Canadian

Patent Office, CPO) indoklása élesen megvilágítja az ilyen szabadal­

mi igények törvénytelen voltát. Ebben szerepel, hogy a szabadalom­

ban tárgyának mások által megismételhetőnek kell lennie. A CPO

vitatta, hogy a módosított gén (az emberi tüdőrák beillesztett génje)

ebben a formában megismételhető és a tudósok ellenőrzése alatt áll:

ugyanis az egér egyéb jellemzői, amelyek nemzedékről nemzedékre

változhatnak a „biológiai” önreprodukció során, befolyásolják ennek

öröklődését és működését. Ennél fogva a rákegér nem minősült ta­

lálmánynak. Azzal, hogy megtagadta a teljes egér feletti szellemi tu­

lajdonjog gyakorlását a Du Pont­tól, a CPO egyben az is felfogást el­

utasította, amely szerint egy állat a teljes genetikai összeállítását, és

így létét egy vállalatnak vagy egy laboratóriumi szakembernek kö­

szönheti. Még lényegesebb, hogy a CPO rendelkezése elutasítja azt

az igényt is, amely egy állat teljes mivoltát leegyszerűsíti egyetlen

jellegzetességre, mint például a rákos daganat kifejlesztésére vagy

megnövekedett tejtermelésre.

38Állatok, mint szellemi vagyon ­ ki látja hasznát?

Az állatok szabadalmaztatása ugyanazt jelenti az iparnak, mint amit

az emberi és növényi géneké: kizárólagos ellenőrzést a kutatás, a

termékfejlesztés és a piacra vitel felett. Ez a haszon teljes mértékig

ellensúlyozza a befektetéseket. Emellett számos átfogó szabadalmat

is elfogadnak, amelyek húzóhálóként működve, egyetlen csapással

megengedik sok állatfaj és eljárás feletti szellemi tulajdonjog gyakor­

lását.

v A Du Pont rákegér­szabadalma minden „rákemlőst” és azok le­

származottjait is magába foglalja. Ez annyit jelent, hogy ha más

„rákállatokat” (ráktigris, rákbálna...) fejleszt ki valaki, akkor a

Du Pont azok szellemi tulajdonjogának már előzetesen birtoká­

ban van.

v A Világ Szellemi Tulajdonjogi Szervezet (World Intellectual Pro­

perty Organisation) két szabadalmat fogadott el (WO 97/07668

és WO 97/07660) Dolly­ról, a birkáról, amelyet a skót Roslin In­

tézet klónozott, valamint magáról a klónozási technológiáról. Ez

nemcsak a birka klónozását foglalja magába, hanem minden

klónozott emlősre vonatkozik, beleértve az embert is. A szaba­

dalom által biztosított kizárólagos helyzet 2017­ig van érvény­

ben.

v Az EP 453458 számú európai szabadalom, amelyet az EPO

1995­ben adott ki, egy másik példája annak az óriási hálónak,

amelyet a szabadalmak vetnek ki. Minden olyan emlős csíravo­

nalat megváltoztató eljárást magába foglal, amelynek során ge­

netikailag módosított hímivarsejtet használnak. A szabadalom

nem korlátozódik a hímivarsejt­módosítás speciális módszereire,

és nem irányul speciális célokra sem. Magába foglalja a geneti­

kai manipulációval módosított kísérleti állatokat éppúgy, mint

az ilyen módon előállított, és végül teljesen eltérő tulajdonságo­

kat mutató tenyésztett sertéseket vagy teheneket. A jelenlegi al­

kalmazások szerint a szabadalom, mivel az „csupán” a módszert

tartalmazza, automatikusan vonatkozik a szabadalmaztatott

módszerekkel elért eredményekre is (amelyeket „az eljárás ter­

mékeiként” ismernek el). Ezzel magától értetődően a szabadalom

minden emlősre kiterjed, amelyet hasonló genetikai módszerrel

állítanak elő.

39Költség/haszon elemzés

Tudván, hogy az állatok eltárgyiasítása és birtoklása már megszilár­

dult az európai kulturális gyakorlatban, vajon az állatok szabadal­

mai fokozzák­e a fennálló birtoklás és kizsákmányolás terjedését?

Amióta az Európai Bizottság 1988­ban először beterjesztette az

életszabadalmi irányelvet, az állatok szociális jólétéért és jogaiért

küzdő csoportok igyekeznek mind az állatokat, mind azok testrésze­

it a szabadalmaztathatóságból kizárni, vagy legalább egyértelmű

korlátokat szabni azon állatoknak okozott szenvedésben, amelyeket

genetikai manipulációnak és szabadalmaztatásnak vetnek alá. Ez a

kampány abból a harcból ered, amely az állatok genetikai manipu­

lációjának korlátozásáért vagy teljes megtiltásáért folyik. Ez viszont

az élveboncolás és az ipari állattartás iszonyatos gyakorlatának

megszüntetéséért folyó évtizedes küzdelemből fakad.

A jelen állapot szerint az irányelv csak csekély védelmet nyújt az

állatok számára a genetikai kísérletek és azok következményei ellen.

Alapjában véve az állati testrészek és transzgénikus állatok szaba­

dalmaztathatóak.

Az egyetlen korlátozó tényező a genetikailag módosított állatok

vagy testrészeik szabadalmaztatása útjában, hogy a szenvedés csak

akkor megengedhető és szabadalmaztatható, ha az jelentős orvosi

haszonnal jár az emberiség számára: „Tilos szabadalmaztatni azon

találmányokat, amelyek kereskedelmi felhasználása ellentétben áll a

közerkölccsel; (...) továbbá állatok genetikai azonosságát módosító

olyan eljárásokat, amelyek valószínűleg fájdalmat okoznak anélkül,

hogy tekintélyes orvosi hasznot hoznának az ember vagy az állatok

számára, valamint azokat az állatokat, amelyeket ilyen módszer

eredményezett.” ­ 6. cikkely

Ezen túl az ember (és az állatok) hasznára váló orvosi gyógymó­

dok keresésében az állatok szenvedését költségként veszik figyelem­

be. Ipari érdekcsoportok (nevezetesen a Nemzetközi Kereskedelmi

Kamara) afeletti aggodalmukat fejezték ki, hogy ez a korlátozás nem

rendelkezik a világ éhezésének enyhítésére (!) alkalmazott biotech­

nológiai eljárásokban használt állatok szenvedéséről.

Az állati szenvedés ilyetén korlátozása azonban lényegesen keve­

sebb annál, amit az Európai Parlament korábban támogatott. Ez ki­

zárta a szabadalmaztathatóságból „az állatok genetikai azonosságá­

nak módosítására szolgáló olyan módszereket, amelyek valószínűleg

fájdalmat vagy testi fogyatékosságot okoznak”. Ennek a három

szónak a törlése az állatok védelmének lényeges korlátozását jelenti,

mivel azt viszonylag könnyű kimutatni, hogy egy állat testi fogyaté­

40kos­e. Ezzel szemben sokkal nehezebb bizonyítani, hogy egy állat

szenved, vagy valószínűleg szenved.

Az ilyen rendelkezések hatékonyságának meghatározó tényezői:

(i) az állat szenvedésének mértéke, (ii) az emberiségnek hozott jelen­

tős orvosi haszon, és (iii) a kettő mérlegelésének módja. A jelenlegi

irányelv nem határozza meg az állat/ember költség­haszon elemzés

módszereit és felügyeletének mikéntjét. A korábbi tervezet szerinti

etikai bizottságot, amely „megállapítaná a biotechnológia és felhasz­

nálásának erkölcsi szempontjait, különösképpen a szabadalmak te­

kintetében”, felváltotta a már fennálló házi bizottság, a Biotechnoló­

gia Etikai Következményeinek Tanácsadó Csoportja (Group of Advi­

sors on the Ethical Implications of Biotechnology (GAIEB)), amely a je­

lenlegi tervezet szerint nem fogja egyértelműen áttekinteni a szaba­

dalmak által felvetett különleges problémákat. A bizottság hatáskö­

re kiterjed a biotechnológia valamennyi erkölcsi oldalának vizsgála­

tára, így igen valószínű, hogy nem lesz ereje az élet­szabadalmak ál­

talános felügyeletére, és még kevésbé az állatok szabadalmaira. A

szenvedés korlátozása és szabályozása ezért bizonytalan marad.

A jelenlegi gyakorlat is rávilágít arra, hogy a meglévő állatjóléti

előírások Európában minimalisták és nem megfelelőek. Habár az ál­

latjóléti/állatjogi mozgalom munkája jelentős előrelépést hozott az

állatoknak okozott szenvedés tudatosításának növelése terén, a fo­

kozott mértékű állati szenvedést bizonyára elfogadható árként ve­

szik majd figyelembe az emberi haszon érdekében. Noha kiharcol­

ták, hogy az állatokat a Római Szerződés (az EU egyik alapító doku­

mentuma) érző lényeknek tekintse, nevetséges lenne elképzelni,

hogy az állatok szenvedésének bizonytalanul körvonalazott korláto­

zása csökkenteni fogja azt. Ennek ellenkezőjét mutatja az állatok

nagyfokú szenvedésének nagyon is nyilvánvaló eltűrése a mezőgaz­

dasági, gyógyszer­ és szórakoztató iparban. Amire jelenleg úgy hi­

vatkoznak például, hogy "hagyományos" állattenyésztés, azt jelenti,

hogy az állatokat a tej­ és gyapjútermelés korlátai közé kényszerítik:

a teheneket a vemhesség és tejelés állandó ciklusában tartják hor­

monokkal feltöltve, utódaikat borjúketrecekbe börtönzik és vérsze­

gény állapotban tartják, hogy húsuk zsenge maradjon. A múlt szá­

zad közepén az egy tehénre eső éves tejmennyiség 1000 kg körül

volt. Az 1980­as évek végére ez több mint 7000 kg­ra növekedett a

tejgazdasági tehenek néhány populációjában. Ha a „fogyasztóknak”

valóban nagyobb mennyiségű tejre van szüksége, a válasz tehenek

számának a növelése lenne. Tekintetbe véve az állatok genetikai ma­

nipulálására, a már most is korlátozott „jóléti” gondoskodás szinte

reménytelennek ígérkezik.

41A fenti kifogások ellenére az irányelv összességében mind a gene­

tikai manipulációnak, mind az állatok szabadalmaztatásának sza­

bad utat enged. Az állatjóléti szabályok nagyrészt kozmetikai intéz­

kedések az állatokon végzett genetikai kísérletek bizonyos fajtáinak

elburjánzása mellett. A genetikai kísérletekben használt állatok szá­

ma exponenciálisan növekszik az utóbbi években: 1993­ban Hollan­

diában 53 000, Angliában pedig 140 000 állatot használtak. Ez

88%­os növekedést jelentett az 1992­es szinthez képest, míg 1994­

ben további 33%­kal több állattal folytak kísérletek.

Időközben úgy tűnik, hogy a transzgénikus állatkísérletek és ter­

vezett felhasználásuk módja minden határon túlmutat az állatok­

nak okozott szenvedés terén, vagy még élesebben az állatok geneti­

kai azonosságának megtartásában. Az egerek humán hímivarsejt­

gyárakká váltak, emberi részeket hordoznak, világítanak a sötétben,

úgy látszik, hogy szinte nincs határ. Még a közfelháborodást kiváltó

klónozás esetében is, a vita szinte azonnal az emberen való lehetsé­

ges felhasználás irányába terelődött, és az állatklónozás elfogadott

lehetőséggé vált a gondolkodás fő áramlatában.

Néhány példa az állatok genetikai módosítására azt mutatja,

hogy a kívánt, sajátos új jelleget hordozó transzgénikus állatok

mind kifejlesztésükkor, mind felhasználásuk során szenvednek,

mire a célzott képességek tömegesen sokszorosíthatóvá válnak.

4243Szenvedés a fejlesztési szinten: sikerek és tévedések

v Átlagosan 15 nyúl, 20 malac, 40 birka és 80 tehén (donor és fo­

gadó állat) szükséges egyetlen transzgénikus állat előállításá­

hoz. Ezek a számítások nem veszik figyelembe azokat az állato­

kat, amelyeket a transzgénikus módszerek kifejlesztéséhez hasz­

náltak fel, csupán az „optimális” eljárás során alkalmazottakat.

v A birka klónozásának standard módszerében (ahol egy embriót

több kis sejtcsoportra osztanak, és mindegyik önálló szervezetté

fejlődik), a donor birkát erőszakos sebészi technikáknak vetik

alá. Az anyajuhot hormon­injekciókkal fokozott peteérésre bír­

ják, majd mesterséges megtermékenyítésen esik át, végül újabb

műtét következik petesejtjei eltávolítására. Később a klónozott

embriót sebészetileg visszaültetik egy pótanyába, aki kihordja

azt. A jelenlegi klónozási kísérletek során, amelyek Dollyban te­

tőztek, három Skóciában klónozott bárányról 1996­ban azt je­

lentették, hogy veleszületett vese­ és keringési rendszer­rendel­

lenességekkel jöttek világra. Mind a három röviddel a születése

után elpusztult. Összesen 277 embriót klónoztak, mielőtt a tu­

dósok Dollyt „megszerkesztették”. A szarvasmarha klónozására

irányuló közelmúltbeli kísérletekben borjak 80 kg­mal születtek

a szokásos kb. 40 kg helyett, így császármetszéssel kellett őket

világra hozni.

v Az idegen­átültetés (xenotranszplantáció) a fajok közti szervátül­

tetés egyik fajtája a humán egészségügy szolgálatában. Az állati

szervek emberbe ültetéséhez azonban szükséges a kilökődés ge­

netikai módosítással való áthidalása. A beültethető szervek hiá­

nya miatt a módosított állati szervek iránti igény drámai növeke­

dését várják. A Novartis valószínűnek tartja, hogy 2000­re tíz­

szeresére nő az olyan emberi kísérletek száma, amelyekben ser­

tésszerveket használnak. A veseátültetések száma 2010­re világ­

viszonylatban várhatóan 33 000­ről 300 000­re ugrik; a szívát­

ültetések száma a mostani 3000­ről 110 000­re; az egyszerű tü­

dőátültetések száma 1200­ról 30 000­re nőne, a kombinált szív­

tüdőátültetések számát pedig 150­ről 20 000­re teszik. A te­

nyésztett és a kizárólag e célból leölt állatok száma előrelátható­

an évenként 521 000­rel nő majd. Az idegen­átültetésből szár­

mazó busás haszon, amit a Novartis 8 milliárd dollárra becsül,

újra a kémiai ipar fő szereplői között lesz szétosztva: Novartis,

Roche, Hoechst, Bristol­Meyers Squibb, Du Pont, Monsanto és Fu­

jisawa.

44Dolly

Szabadalom tulajdonosa: The Roslin Institute (RI) (Skócia). 

Jellemzők: Dolly volt az első hivatalosan ismert bárány, amelyet egy fel­

nőtt birka lefagyasztott sejtjeinek felhasználásával klónoztak. A Roslin

Institute neve alatt benyújtott két szabadalom (97/07668 és 97/07669

World Intellectual Property Organisation) a Dolly előállítására használt

klónozási technológiát fedik le, AZ ÖSSZES EMLŐSÖN, beleértve az em­

bert is. Az engedélyező szerződés a szabadalom tulajdonosa és a Pharma­

ceutical Protein’s Ltd (az intézet által a kutatásaik piacra vitelére létreho­

zott vállalat) között nem ismert.

Tracey

Szabadalom tulajdonosa: Pharmaceutical Protein’s Ltd (PPL). 

Jellemzők: Tracey egy transzgénikus birka. Emlőmirigyeibe emberi gé­

neket építettek be, hogy emberi véralvadási faktort (alfa­1­antitripszint)

termeljen. Tracey és rokonai a US Patent # 5,476,995 szabadalom, vala­

mint a PPL és a német óriáscég, a Bayer közötti sokmillió fontos szerző­

dés tárgyai. Tracey „sikere” állítólag nagy lökést ad a transzgénikus bir­

ka „bioreaktorként” való további hasznosítására, gyógyászatilag aktív fe­

hérjék nagy mennyiségű termeléséhez. Annak a lehetősége, hogy geneti­

kailag azonos és gazdasági célokra tervezett transzgénikus háziállatokat

lehet előállítani, a biológiai spkféleség további csökkenését vetíti előre, és

növeli a járványos betegségek gyakoriságát és az állatkísérletekben meg­

ölt állatok mennyiségét.

v A genetikai kísérleti szakasz nem fejeződik be, amint arra utal­

tunk, a szabadalmi kérelemmel. A szabadalmi igényeket általá­

ban bizonyos elért sikerek után nyújtják be (amikor már meg­

van a kívánt jellegzetességeket/teljesítményt létrehozó tökélete­

sített technika és a találmány ipari reprodukálhatósága). Az

irányelv ugyan kizárja a szabadalmaztathatóságból az állatok

azon genetikai manipulációját, ami „aránytalan” állati szenve­

dést okoz, mégsem nevezi ezt kínzásnak, hanem csak megbe­

csüli a „végtermék” előállításáig okozott fájdalmat. A lehetséges

piacok fölötti kizárólagos uralomért folytatott versenyben a bio­

technológiai K+F olyan futótűz, ami mellett az állatok védelmét

szolgáló kutatások nagy része még kezdeti szakaszban van. Az

állatokon végzett genetikai manipuláció hatásai nem feltétlenül

nyilvánulnak meg a közvetlen leszármazottakban; a káros hatá­

sok későbbi generációkban is kialakulhatnak, jóval azután hogy

a szabadalmat elfogadták és kereskedelmi „termelés” teljes teret

nyert.

45Szenvedés a „tökéletesített állat/bioreaktor” szinten

Az állatok szabadalmaztatásának egyéb következményei is vannak,

többek közt a biológiai sokféleség csökkenésének fokozódása. Ez a

folyamat (ami az iparosított gazdálkodásban már igen előrehaladott)

a genetikai állomány monopóliumainak kereskedelmi kizsákmányo­

lása és agresszív piacra vitele nyomán és bizonyos genetikai vonalak

túlsúlya miatt történhet. Már most évente 5%­kal csökken az állat­

állomány fajtaváltozatossága, nem beszélve a vadgazdagság fogyásá­

nak aggasztó mértékéről, amihez az állatok világszerte folyó geneti­

kai módosítása is hozzájárul. A Roslin Intézet, a klónozott Dolly és a

későbbi Tracey felelőse, azt jósolja, hogy 20 éven belül az angol

marhák 85%­a olyan tenyésztett klón lesz, amely a minőségi állatál­

lomány felső 10­15%­ával vetekszik. Ezek a kérdések azonban le­

het, hogy másodlagosak azzal a sokkal alapvetőbb problémával

szemben, hogy hogyan látjuk és kezeljük a többi fajt.

Transzgénikus sertések

Szabadalom tulajdonosa: Novartis, BresaGen Ltd. és mások.

Tulajdonságok: Jelenleg kétféle megközelítés létezik a sertések genetikai

módosításában. Az egyik azokra a transzgénikus sertésekre koncentrál,

amelyek számos komplement­gátló emberi fehérje génjét tartalmazzák.

Ezzel lehetővé válik az állatból emberbe való szervátültetés a befogadó

immunrendszer kiváltotta kilökődés nélkül. A másik olyan sertések elő­

állítására irányul, amelyeknek fokozott növekedést mutatnak, mint külö­

nösen kívánatos tulajdonság.

Hatás: A szervek „termeltetésére” szolgáló állattenyésztés magában rejti

annak a veszélyét, hogy öröklődő állati betegségek átkerülnek az ember­

re, ami előre nem látható járványokhoz és újfajta víruskombinációkhoz

vezethet. 

Az idegen­átültetés (xenotranszplantáció), óriási kérdéseket vet fel az

állatok kizsákmányolása és az ember­állat hibridek kapcsán. A szarvas­

marha növekedési hormon gének bevitele sertésekbe egy sor olyan, álla­

tok szenvedését egészségkárosodást eredményezett, mint bénaság, gyen­

geség, fekély, gyenge látás, vese­ és májkárosodás. A sebészi és erősza­

kos eljárások, amelyek a transzgénikus sertések előállításának velejárói,

az állatoknak fájdalmat okoznak, és azok leölését vonják maguk után.

Ezidáig a társadalomnak ­ akiket úgy hívnak, hogy fogyasztók ­

ígért haszon semmiképpen sem ellensúlyozza az állatoknak okozott

szenvedést. Annak megállapítására, hogy mi jó, mi a hasznos, egy

46világos szemléletmódú és elkötelezetlen vizsgálat szükséges. Az ipar,

pártatlanul mondva, ebben soha nem volt túl jó. Sem a kormányok.

Ez csak mélyreható és széleskörű vitával történhet meg. Ez azonban

még nem zajlott le, az eddigi kijelentések politikai/gazdasági szóla­

mokkal töltöttek, ami elhomályosítja a valódi kérdéseket.

Nem valószínű, hogy az ipari biotechnológia bárki számára vala­

ha is be fogja váltani a hozzá fűzött reményeket, a hasznot húzó

maréknyi vállalaton kívül. Egyik ígéretük az állati termékek fokozott

utánpótlásának biztosítása. A biotechnológia válasza erre az állatok

módosítása idegen növekedési hormongének beépítésével, majd az

állatokat a kísérletek borzalmain viszik keresztül, növekedésüket

messze „természetes” termékenységi határaik fölé emelve.

Ehhez hasonlóan megkérdőjelezhető az élveboncolás további foly­

tatása a humán gyógymódok kifejlesztésében, mivel az emberi és ál­

lati jellegzetességek közötti különbségek kérdésessé teszik a párhu­

zamba állítás hitelességét. Az állatok genetikai manipulációja és

szabadalmaztatása nem szükséges azon egészségi és táplálkozási

problémák megoldásához, amelyekkel az emberiség jelenleg szembe­

sül. Ezek az eszközök nem a problémák gyökerét ragadják meg. Is­

métlődő dolog, hogy az emberi betegségek gyakran saját környeze­

tünkkel való rossz bánásmód és visszaélés eredményei, mint az pél­

dául a kergemarhakór és a vele összefüggésben álló újfajta Creuz­

feld­Jakob szindróma (az agy károsodásával járó emberi betegség)

esetéből is látható.

Továbbá számos iparág, amelyek termékei és tevékenységei nem

kis szerepet játszottak az embereknek és más élőknek okozott kör­

nyezeti ártalmak létrejöttében, most ugyanezen problémákra gyógy­

módokat kifejlesztve próbálnak hasznot húzni a kutatásból és a pia­

ci egyeduralomból. Így például a Du Pont egyfelől számos rákkeltő

anyag gyártója, és ugyanakkor a rákegéren keresztül egyeduralmat

formál bizonyos sejtvonalakra a rákra irányuló gyógyászati kutatás­

ban és fejlesztésben.

Ha az állatok szabadalmaztatásának joga az Európai Unió törvé­

nyei közé kerül, még inkább olyan létbe fogjuk taszítani az állato­

kat, ami kizárólag attól függ, hogy milyen piaci értéket képviselnek.

Ez minden korábbinál nehezebbé teszi azon feladatunkat, hogy

visszaadjuk az állatoknak a piaci befolyástól és kizsákmányolástól

mentes életet.

47Szakkifejezések és rövidítések jegyzéke

Antibiotikum­rezisztencia: a baktériumok ellenállóképessége, ami az anti­

biotikumok túlzott és indokolatlan használata miatt alakul ki. Az ellenál­

ló képesség baktériumokból izolált génjeit széleskörben alkalmazzák a

→génmanipulációs eljárásokban jelzőgénként: ezek mutatják ki, hogy a

génbeépítés sikeres volt­e vagy sem.

Biotechnológia: minden, élő anyagon vagy élőlények segítségével végrehaj­

tott mesterséges művelet. A hagyományos biotechnológiát már évezredek

óta műveli az emberiség ­ ide tartozik a sörfőzés, kenyérkelesztés, sajtké­

szítés ­ a modern biotechnológia laboratóriumi módszereket alkalmaz. A

→genetikai módosítás ennek egyik fajtája.

European Patent Convention (EPC) : Európai Szabadalmi Egyezmény.

European Patent Office (EPO) : Európai Szabadalmi Hivatal.

General Agreement on Tariffs and Trade (GATT): Általános Kereskedelmi és

Tarifaegyezmény. 1944­ben létrehozott nemzetközi egyezmény(sorozat),

amelynek célja a vámok, tarifák és egyéb protekcionista korlátok lebontá­

sa a szabad kereskedelem feltételeinek javítása érdekében. A GATT hatás ­

köre az idők során több tárgyalási forduló során bővült és módosult.

Genetikai módosítás, genetikai manipuláció: egy bizonyos tulajdonságot

meghatározó gén kiemelése egy élőlényből és bejuttatása egy másik, tőle

akár teljesen eltérő fajba annak érdekében, hogy ez utóbbi is hordozza a

gén által meghatározott tulajdonságot. A genetikai módosítás eredménye­

ként létrejött élőlényeket →transzgénikusnak nevezzük.

Klónozás: genetikailag azonos egyedek létrehozása. A növényszaporításban

régóta alkalmazott módszer, állatok esetében azonban csak bonyolult la­

boratóriumi eljárásokkal kivitelezhető. Az egypetéjű ikrek természetes

klónok. 

Transzgénikus élőlények: a →genetikai manipulációval létrehozott idegen

gént tartalmazó élőlények elnevezése.

Trade­Related Intellectual Property Rights (TRIPs) : Kereskedelemhez Kapcso­

lódó Szellemi Tulajdonjogok. A →Világkereskedelmi Szervezet nemzetközi

egyezménye a szellemi tulajdonjogi kérdésekről (szabadalmakról, védje­

gyekről, jogdíjakról). 

US Department of Agriculture (USDA): az Egyesült Államok Mezőgazdasági

Minisztériuma.

World Intellectual Property Rights Organization (WIPO): Világ Szellemi Tulaj­

donjogi Szervezet. A szabadalmak, szerzői jogok és jogdíjak elismerésével

és védelmével foglalkozó nemzetközi testület.

World Trade Organization (WTO): Világkereskedelmi Szervezet. 1994­ben, a

GATT Uruguay­i fordulójának eredményeképpen létrejött nemzetközi

48szervezet, a világkereskedelem szabályainak legfőbb megalkotója és ellen­

őrzője. Jelenleg 135 ország tagja a WTO­nak.

Xenotranszplantáció: idegen­átültetés, állati szervek emberbe ültetése. A

szerv­donorok állandó hiánya miatt sokan nagy lehetőséget látnak a xe­

notranszplantáció kifejlesztésében. Az idegen szerv kilökődésének elkerü­

lése végett a donor állatokat genetikailag módosítása szükséges. Szerveik

méretének hasonlósága miatt főleg sertéseket használnak erre. Ez azon­

ban felveti a sertés­vírusok emberre való átkerülésének veszélyét is.

SZABADALMI

HIVATAL

Szabadalom

a gén-manipulált haszonállatra

49Fordította: Baji Gál Árpád

Szerkesztette: Móra Veronika

Grafikai segítség: Nagy Dénes

Címlap: Erik Drooker

A füzet az A SEED (Action for Solidarity, Equality, Environment

and Development) EUgenics ­ a self­defense guide to protecting

your genes c. kiadványa alapján készült, amiért ezúton is köszö­

netünket fejezzük ki. Írták: Michael Garcia, Ramon Gerritz,

Stephanie Howard és Rod Harbinson

Kiadó: Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület

Cím: 1054 Budapest, Vadász u. 29.

Tel/fax: (80)269­446

Drótlevél: genlist@zpok.hu

Felelős kiadó: Móra Veronika

A kiadvány a Milieukontakt Oosteuropa és az Ökotárs Alapít­

vány támogatásával készült.

ISBN

Budapest, 1999.

- - - - - - - - - 

Shoprite termékek, melyek a címke jelölése szerint genetikailag módosított összetevőket tartalmaznak

(A fogyasztó pedig génpiszkált terméket talál az áruházakban c. írásunk melléklete)

Termék neve (angolul)	Magyar megnevezés	Génpiszkált összetevők
Microwave Popcorn	Pattogatott kukorica - vajas	Kukorica, szójaolaj
Pancake Syrup	Juharszirup palacsintaöntet	Kukoricaszirup
Cook 'N' Bake Spray	Szójaolaj spray	Szójaolaj
Chocolate Flavour Syrup	Csokoládé ízű öntet	Kukoricaszirup
Spaghetti Sauce - Mushroom	Spagetti szósz gombával	Paradicsom, paradicsompüré (víz és pararicsompaszta), szójaolaj
Spaghetti Sauce - Marinara	Spagetti szósz marinara	Paradicsom, paradicsompüré (víz és pararicsompaszta), szójaolaj
Spaghetti Sauce - Meatless	Spagetti szósz - natúr	Paradicsom, paradicsompüré (víz és pararicsompaszta), szójaolaj
Barbecue Sauce	Barbecue szósz	Kukoricaszirup
Peanut Butter	Mogyoróvaj	Kukoricaszirup

Gyártó: Shop Rite
Forgalmazó: Eurobusiness Kft.,
1025 Budapest, Balogh ádám köz 7.,
tel: 06-1/394-4393
Made in USA

Mit együnk, hogy sokáig megőrizzük éleslátásunkat?

Ha hetente legalább egy alkalommal olajos húsú halat eszünk, csökkenthetjük az időskori látásromlás leggyakoribb formája, a sárgafolt-elfajulás (makula-degeneráció) kockázatát.

A retina éleslátásért felelős területét érintő időskori sárgafolt-elfajulás vagy makula-degeneráció (age-related macula degeneration, AMD) hazánkban a vakság leggyakoribb oka. A beteg először azt észleli, hogy a látott kép eltorzul, majd szürke, végül fekete foltot lát pont ott, ahová nézni akar.

Az éleslátás elvesztése egyre inkább megnehezíti az olvasást és az írást, az autóvezetést, az arcok, tárgyak felismerését. Jellegzetes korai tünet, hogy a beteg az egyenes vonalakat úgy látja, mintha dőlnének, hajlanának vagy megszakadnának. Egyes betegekben a tünetek lassan rosszabbodnak, mások viszonylag rövid idő alatt mindkét szemükre megvakulnak.

Az omega-3 zsírsavak segítenek a látásromlás ellen

Az Archives of Opthalmology című szemészeti lapban közölt új vizsgálatban az omega-3 zsírsavak fogyasztása és a sárgafolt-elfajulás közti összefüggést vizsgálták. William G. Christen, a bostoniBrigham és Női Kórház kutatója és munkatársai a Women's Health Study nevű, csaknem negyvenezer nő egészségi állapotát felmérő korábbi vizsgálat adatait elemezték. A résztvevők közül azoknak az adatait - elsősorban az étrendjükre vonatkozó, kérdőívekkel rögzített információkat - vették figyelembe, akikben az első adatfelvételkor nem volt kimutatható sárgafolt-elfajulás.

A vizsgálatba bevont 38 022, átlagosan 54 éves nő közül a 10 éves követési időszakban 235 nőben diagnosztizálták a betegséget. A kutatók azt találták, hogy azokban a nőkben, akik a legnagyobb mennyiségben fogyasztották a halakban található omega-3 zsírsavak egyikét, a dokozahexaénsavat (DHA), 38 százalékkal kisebb eséllyel alakult ki sárgafolt-degeneráció, mint a legkevesebb DHA-t fogyasztó nőkben.

Hasonló összefüggést találtak egy másik halban található omega-3 zsírsav, az eikozapentaénsav (EPA) fogyasztása és a betegség kockázata közt. Továbbá azokban a nőkben, akik hetente legalább egyszer ettek halat - főként tonhalkonzervet  - 42 százalékkal kisebb volt a sárgafolt-elfajulás kockázata, mint azokban,  akik havi egyszeri alkalomnál ritkábban fogyasztottak halat.

Együnk sok tonhalat és lazacot

Egyelőre nem tudjuk pontosan, hogyan fejtik ki védő hatásukat a retinára a halakban található omega-3 zsírsavak. Egyes kutatások arra utalnak, hogy ebben szerepe lehet az omega-3 zsírsavak gyulladásos folyamatokat csökkentő hatásának.

Az időskori sárgatest-elfajulás kockázatát több tényező is befolyásolja, többek között öröklött hajlam, a dohányzás, illetve a magas vérnyomás. Ám a kutatók szerint az omega-3 zsírsavakat nagy mennyiségben tartalmazó olajos és vörös húsú halak, mint a tonhal, a makréla, a hering, a lazac vagy a szardínia rendszeres fogyasztása segíthet megelőzni a betegség kialakulását.