Veszélyes szélhámosok

Veszélyes szélhámosok

"A nemzeti ünnep olyan kitüntetett napot jelöl, amelyen egy
ország vagy egy nép nemzeti összetartozását ünnepli."

A dalárdából hiányzik még a három tenor

majd megkeresem a fotót .

A kommunizmus nem proletáruralom, zsidó gyerekek zsarnokuralma volt

Most ez a zsidó cigány szívat.

Még semmit nem dolgozott , és mégis az ország 5. leggazdagabb embereként van nyilvántartva.

A lenin fiuktól a fülke forradalmárokig.

Áld meg Isten a magyart, de ne ilyen éhenkórász zsidókkal.

2013. február 24. 12:13
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

Monori kilakoltatás - A Raiffeisen + jogász bűnözők az

ügy hátterében + elérhetőségeik

Ellopták a házát Na végre büdös zsidók csak be tudtam rakni a képet. A rohadék cenzor az Ildikóval foglalkozzon , hisz lehet hogy együtt tanulták a szakmát annak idején , és lehet , hogy a te anyád is a mocsarat választotta helyeted , hát ilyen moslék foglalkozása csak egy rohadéknak lehet , de egyet jegyez meg nem mi raboljuk ki a népet , mi csak közzétesszük e tényeket . Hülye cenzor az életben akadályozd meg hogy ilyen ne törtéhesen meg , mert remélem a kötelességedhez jogot is kaptál , hát gyilkoltasd le az ilyen rohadt zsidókat .

Ellopták a házát

A zsidók helytartói heródesek

Dísz zsidóik

A Paróczai-klán két képviselője, dr. Zsiga és dr. Krejniker megkereshető az alábbi címeken és telefonszámokon a feltüntetett időpontokban.   

Paróczai Ferencné
Hétfő 9-12
2700 Cegléd, Batthyány u. 7. A. lh. Fsz. 1.
T.: (53) 315-052

Dr. Krejniker Miklós és tartós helyettese dr. Paróczai Noémi
Hétfő, szerda 9-12
2200 Monor, Bocskai u. 3.                   
T.: (29) 412-102, 06-30-427-2470

Dr. Zsiga Zsolt ügyvéd
8360 Keszthely, Kossuth Lajos u. 71
Tel: 06-30-929-1666, (83) 312-174
E-mail: dr.zsiga@t-online.hu

Aki viszont megengedheti magának, hogy némi pénzzel segítsen a kilakoltatott néninek, az erre a címre küldheti támogatását:

Kálmán Ferencné
2200 Monor, Ország út 11.

(Azért adunk postacímet, mert bankszámlája nincs az asszonynak. A fentiek tükrében ez nem is csoda.)

Kapcsolódó:

 - 65 éves magyar asszonyt lakoltatott ki a bank - ávós segítséggel

Igazoltan távol

Veszélyes szélhámosok

Nem akarok semmit elkiabálni [még csak október 21-e van], viszont úgy érzem 2011. október 23-án elkezdődik, de legalábbis nyilvánvalóvá válik valami: Orbán megbukik! Az 1956 ban megbukott kommunista diktatúra után 2011-ben a kapitalista diktatúra is meg fog bukni.

Nota bene! Egy meggondolatlan pillanatban, egy képmontázs formájában, párhuzamot vontam két diktátor, Rákosi Mátyás és Orbán Viktor között. Ezért írásom végén elnézést fogok kérni - Rákosi Mátyástól...

Emlékezzünk csak, hogyan dalolt Soros György bülbül madara 2008-ban, a Várban, amikor a Fidesz még ellenzéki szereposz tásban volt.

"A legreménytelenebb pillanatokban is eljön a magyarok október huszonharmadikája, akkor is, ha Nándorfehérvár, akkor is, ha Mohács kell hozzá. Mint fogalmazott, november 4-én nem a magyarok buktak el, hanem az egész nyugat-európai civilizáció, mi viszont büszkék lehetünk arra, hogy megfutamítottuk a zsarnokságot. Mind azt akarjuk, hogy gyermekeink is megtanuljanak győzni, úrrá lehessenek a nehézségeken; mi győztes nemzedék vagyunk, mi is kiűztük a zsarnokságot – jelentette ki a Fidesz elnöke. Megjegyezte: ültek már máskor is ilyen 'szélhámos zsarnokok'a nyakunkon, de akkor is leráztuk őket, és a porban kötöttek ki – mondta. Figyelmeztetett: ma ugyan a történelem formálja a jellemünket, de nem messze van már az az idő, amikor a jellemünk fogja a történelmet. ... A Magyarországot sújtó válságról szólva úgy fogalmazott: hazánkat súlyosabban érinti, mint más országokat, mert – mint mondta – mi egy legyengített ország vagyunk, könnyen utcára kerülhet kétszázötvenezer ember. Orbán Viktor megismételte korábbi kijelentését is: bizalmi és vezetési válság van Magyarországon, a megszorítások pedig csak az emberek terheit növelik, nem jelentenek valódi megoldást. Ez egy olyan válság – szögezte le –, amit le kell győzni, nem pedig megúszni, „ebben a versenyben nem hirdetnek döntetlent”. Az ellenzéki pártelnök hangsúlyozta: megerősödve kell kikerülni a válságból." Azt persze nem tette hozzá: hogyan?
Aztán elkövetkezett 2010, amikoris a magyar nép történetében legsúlyosabb tévedés, a legnagyobb melléfogás révén megszületett a kétharmad. A győzelmi harsonázás színtere ezúttal a Kossuth tér volt."... 1956 a magyarok befejezetlen története volt egészen az idei esztendőig: a kétharmados forradalom azonban megszabadított bennünket, 56 örököseit attól, hogy a forradalom napján úgy érezzük, mégis csak újra kell vívni ezt a harcot." Tetszenek érteni? A felcsúti Fukuyama szerint a "fülkeforradalommal" lezárult a magyar történelem, a nép ezeréves harca a szabadságért.
Ha csak ennyit mondott volna. Dehát a hülyeség kútja kimerhetetlen. A jelenről szólva igy vélekedett, "Egy évünk (!) van arra, hogy felvegyük a tempót, végigvigyük a döntő változásokat és átalakítsuk Magyarországot ... A harcot, a magyar életlehetőségek szabad alakításáért vívott harcot lezártuk. Ez a harc a mi győzelmünkkel, az 56-osok, a rendszerváltók, a szabad magyarok győzelmével ért véget 2010 áprilisában ...1956-ban az utcákon győzték le a magyarok a hazugságot, 2010-ben a választásokon döntötték le és adták meg a kegyelemdöfést a hazugságok rendszerének ... ezzel eljött a nemzeti együttműködés korszaka, s ... megkaptuk a lehetőséget arra, hogy megnyissuk a magyarok új, igazságos évszázadát".Ekkor gajdolták el a Himnuszt [lásd a címképet].
Nos, letelt az egy év... Orbán félálomban talán már érzi, hogy a keze beleért a bilibe és lassan ébredezik. Még nem keresi a helyzethez illő kifejezést. Már előre mondom, az "elkúrtuk" nem lesz jó. Itt sokkal többről van szó.
Eltelt az egy év. Eljött október 2011 október 23-a és lám a tavalyi dalárda szétszaladt.Orbán Brüsszelben van [rosszkor - rossz helyen, mint mindíg [Moszkva, Baku,Kairó,Rijad]. Szijjártó pedig megmagyarázza imígyen "Orbán Viktor az Európa Tanács ülésén vesz részt október 23-án, ezért elmarad a kormánypárt által korábban meghirdetett fővárosi megemlékezés A magyar miniszterelnöknek mindig ott kell lennie, ahol az országnak a leginkább szüksége van rá. az ország szempontjából legfontosabb döntések pedig Brüsszelben fognak megszületni vasárnap  [Én eddig azt hittem, a legfontosabb döntések a Parlamentben születnek...] Az ország érdeke, és az emberek elvárása is, hogy a minisz terelnök ott legyen az Európai Tanács ülésén, kiálljon Magyarországért, képviselje a magyar érdekeket az euróválsággal szembeni döntések meghozatala során - tette hozzá. Újságírói kérdésre válaszolva Szijjártó Péter közölte, elmarad a Fidesz Astoriához tervezett rendezvénye." Közben kiderült, hogy a görögök nem kapják meg az eredetileg tervezett összeget, csak annyit kapnak, amiből még döglődhetnek néhány hónapig. Tulajdon képp arról van szó, Merkel mennyit tejel. Ő meg nem tejel annyit, amennyit kellene. Brüsszelben tehát csak tét nélküli barátságtalan meccs lesz.
Az okos Paja "az osztrák fővárosba utazik csütörtökön, ahol részt vesz az 1956-os forradalom 55. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségen, és látogatást tesz az ENSZ-szervezetek központjában." Helyes! Hol is lenne a Forradalom évfordulóján a köztársasági elnök?
A kormányfő nemzetpolitika helyettese Semjén "a nemzeti ünnepen, október 23-án beszédet mond Sidneyben az ausztráliai magyarság rendezvényén"A házelnök Kövér "sokkal szerencsésebb, mint kollégája, Orbán Viktor, aki csak a szürke és hideg Brüsszelben ünnepli október 23-át. Kövér a jeles napon Sao Paulóban lesz kiscserkészekkel, miután csütörtökön szeli át az óceánt és pénteken utazik Brazíliába a magyar delegáció. Szombaton látogatást tesznek a magyar cserkészek embui Simon Bálint táborában, majd Sao Paulóban találkoznak magyar vállalkozókkal és a magyar kolónia vezetőivel."Utána még Uruguayba utazik...

Félre ne értsék, e kirándulások "hivatalosak", azaz nagyjaink államköltségen repdesnek, miközben a magyar bölcsö dékben, óvodákban, iskolákban "szénszünet" van, mint a háborús években.
De mi ebben a "diaszpórában" [szétszóródásban] a szignifikáns [jelzés értékü] elem?

• A mini diktátor nélkül nem lehet két kanalat összeütni Pesten? Nincsenek sameszei. Kóros...

• A diktatúra elgyávult és attól tart, hogy az Astoriánál ünneplő tömegbe "provokátorok" vegyülnek és Orbán ellenes demonstrációvá változtatják a győzelmi ünnepet anélkül, hogy Pintér úr fogdmegjei idejében kiemel hetnék a rendbontó elemeket?

Ha nincs Fidesz rendezvény, ilyen probléma nem merülhet fel. Az illegális tüntetéseket szétoszlatják, ha muszáj a 2006-os módszerekkel.
De most térjünk vissza a brüsszeli Orbánhoz.
Brüsszelben legfeljebb arról lehet vitázni, mennyi támogatást lehet az EU szegény tagjaiból kipréselni a görög infúzióhoz. Akár beadja a derekát Orbán - akár nem, az EU-val való paktálás hazaárulás.
A magyar forradalmiság szellemének egyetlen lépés felel meg: az adósságszolgálat teljesítésének megtagadása!Tudjuk, ha ezt megtesszük, a következmények kiszámíthatatlanok. Ha viszont nem tesszük meg, a következmények pontosan kiszámíthatók! A következmény = nemzethalál.
Korábbi cikkemben utaltam arra, hogy az adósság-megtagadásra van precedens, amit épp Anglia szolgáltatott az 1929- 1933-as gazdasági világválság idején.
Az Orbán kormányzat funkcionális kártevése kétirányú.

Egyik, az "általános" funkció: a hiteltartozás behajtása, amely "csak" tönkreteszi Európa országait Izlandtól Görögországig, köztük Magyarországot is. Ebben a tekintetben a szolga kormányok tudatosan cselekszenek [büntetőjogi értelem ben véve].
Másik a "speciális" funkció: az ország népességének ritkítása, a megmaradó töredéknépesség "genetikai szolga néppé" degradálása, amint azt Kertész Ákos volt szives elköpni [azzal az eltéréssel, hogy jelenidőben beszélt a magyarság "jövőjéről"] . Ebben a vonatozásban a kormányzat célzatosan cselekszik [büntetőjogi értelemben véve].
E kettős folyamat fokozódó mértékben elviselhetetlenné váló szenvedést ró az ország népére. A kérdés az, hogy képes lesz e sorsa ellen lázadni?
Az Orbán kormányzat egyik jellegzetes jogi princípiuma az erőszak monopolizálása az állam javára. Ezzel a  mester séges jog fölött álló természetjognak az egyén és a társadalom önvédelmi jogára vonatkozó íratlan szabályát kívánnák felűlírni. Tulajdonképp az életösztönt. amelyet az emberiség génjeiben őriz. Ez egyszerűen nem lehetséges, mivel végső soron a "legszilárdabb" zsarnokság is csupán kéreg a társadalmon. Olyan kéreg, amelyet a mélyben zajló ["tektonikus"] folyamatok időről - időre széttördelnek.
A diktatúrák "életpálya modellje" az, hogy elhatalmasodnak, ártanak, majd nyomorultul pusztulnak az ellen erőszaktól, amelyet kiváltanak saját népükben, vagy a szomszédnépekben.
Az a "moderált" ellenállás, amellyel most a szakszervezetek, civil szervezetek stb. próbálkoznak, csupán arra szolgál, hogy a tömeget esély-mérlegelő, spekuláló érdekcsoportokra tagolva, egyenként kiszolgáltassa a diktatúra kénye - kedvének. Szomoruan tanulságos ebből a szempontból a fegyveres testületek érdekvédelmi szervezeteinek szánal mas, ill. komikus vergődése.
Nem ez a kibontakozás útja. Aki konyít valamit a tömeglélektanhoz a következőkre gondol. A (szavazó fülkéken kivüli) forradalmak úgy törnek ki, hogy az egyének tudatalattijában rejtező agresszív ösztönök fellazítják a "törvénytisztelet", a vallás, a konvenciók, stb. formájában beépült gátlásokat. Ha ez a lelki átalakulás tömegessé válik e mennyiségi változások minőségi változásba mennek át. Ez nem más, mint az egyéni ösztönök fúziója: a tömegpszichózis. Ez a jelenség nem összegzi, hanem hatványozza (kumulálja), továbbá egyenirányítja a felszabadult energiákat. Ennek a jelenségnek számtalan tudományos leírása létezik. Unalmas lenne... Petőfi egyszerüen, plasztikusan leírta.

"Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!"

A helyzet viszont sakk - matt. Orbán nem tud adni! Nem azért állították ide. Szerepe az, hogy elvegyen, minél több embertől, minél többet. A huszonkettes csapdájában van. Megérdemli a diktátorok sorsát!

* * *

És most - engedelmükkel - áttérnék a másik diktátor - törpe: Rákosi témájára. Nemrég divatba jött Orbánt a kalászt morzsolgató Rákosi képbe bemásolni. Én is "alkottam" egy ilyen montázst. Íme! Aztán rájöttem, ezzel az összemosással igazságtalan voltam - Rákosival szemben...
Rákosi apja terménykereskedő volt. Tizenhárom gyermeket csinált, akik közül tízen élték meg a felnőttkort. A népes családban a Matyi volt a legkisebb, legrondább, legagresszi vabb és legokosabb zsidó. Jeles érettségi után Hamburgban és Londonban tanult mint a Keleti Külkereskedelmi Akadémia ösztöndíjasa. Adva volt hát számára a kapitalista karrier, de az ő fixa ideája a kommunizmus lett és emellett - Orbántól eltérően - élte fogytáig kitartott, akár esett akár fujt.
Ami engem illet, egy blogban már pedzegettem a Rákosi témát. Hogy önmagamtól ne kelljen plagizálnom, csupán beiktattam a linket. A háború őt is beszippantotta. Mint tisztjelölt (zászlós) esett fogságba és távolkeleti fogolytáborokban múlatta az időt, amíg meg nem szökött. Mire itthon kitört a Tanácsköztársaság, már itthon találjuk mint kereskedelmi és termelési népbiztost. De mielőtt erre sor került volna csinált közben valamit, ami bizonyítja, nem volt elveszett ember.
"A hadifogságból 1918-ban hazatérő Rákosi nehéz anyagi körülmények között találta családját és azonnal az apjasegítségére sietett. Elment a bankba, és felvett ötezer korona kölcsönt kosarakra a gyümölcsszállításhoz . A bankigazgató később mesélte Rákosi elvtárs édesapjának, hogy még ma sem tudja megérteni, hogyan adhatott egy fiatal katonának (zászlósnak, azaz tisztjelöltnek) minden garancia nélkül ennyi pénzt... pár hónap alatt annyit keresett a család, hogy Rákosi elvtárs a legszebb házak egyikét megvette Szabadkán. Most már vagonszámra szállította az apa a gyümöl csöt.”A másik üzlet, a népbiztoskodás, viszont nem jött be. Mindazonáltal sikerült Ausztriába emigrálnia. Ott sem fért a bőrébe, ezért kitoloncolták. 1924-ben illegálisan visszatért Magyarországra. Ezzel sem volt szerencséje. 1925-ben letartóztatták, és lázadás vádjával 8 és fél év börtönre ítélték. 1934 elején már szabadult volna, de ehelyett újból perbefogták és ezúttal a Magyar kommün alatti tevékenységéért - felségsértés, lázadás, tettestársként 27 rendbeli gyilkosság, felbujtóként 17 rendeli gyilkosság, pénzhamisítás bűntettekért - életfogytiglant kapott. 
E pörök históriáját írta meg tettes, ill. rabtársa Vas Zoltán "Tizenhat év fegyházban" c. könyvében [Szikra Budapest 1951].

Az első pör tárgyalásán tanúsított magatartásával ("védekezésével") kapcsolatban a könyv a következőket tartalmazza."Rákosi valósággal összefoglaló előadást tartott a marxizmusról. Érdekesen világította meg az 1848-a forradalmat, a Párizsi Kommünt ... Elemezte a kapitaliszmus fejlődését ... Lelkes szavakkal emlékezett meg az Oroszországi Nagy Szocialista Forradalomról ... Végül a magyarországi dolgozók 1919-es szocialista forradalmát méltatta. [Id. mű 186 - 187 old.] Egyszerüen nem lehetett lelőni. A végsőkig elcsigázott tanácselnökek délután úgy sikerült Rákosit "félbeszakíta nia", hogy szünetet rendelt el...

Dehát folytatni kellett és Rákosi folytatta is. Szólott a Habsburgokról, meg a Horthy rendszerről is, eképpen. "A legnagyobb szégyennek és szerencsétlenségnek tartom, hogy még az 1921 évi detronizációs törvény ellenére is a grófok és azok házi zsidai, a nagybirtokosok és a szociáldemokrata párt is a Habsburgok szekerét merik tologatni Magyarorszá gon és börtönbe csuknak itt mindenkit, aki akárcsak a polgári köztársaság, nemhogy a Tanácsköztársaság jelszavát hangoztatni meri." [216 old.]
Tisztelettel kérdem: ki mer ma Magyarországon a házizsidókról, meg a Habsurgokról beszélni?

A váci fegyház nem volt üdülőtelep. Egy kurtavasra büntetett fegyenc belehalt a tortúrába. Na, ki írt erről cikket? Hát persze, Rákosi! Ki más? A ciktervezetet elkapták és "levélcsempészésért, rágalmazásért sötéttel és kemény fekhellyel szigorított három hónapi földalatti elkülönítésre és egy esztendeig tartó minden kedvezmény elvonására ítélték Rákosit." [279. old.] Az persze nem tört meg, amint a következőkből kiderül.
Ezután következett a nagy éhségsztrájk, amelyet 12 napon át folytattak annak ellenére, hogy a "mesterséges táplálásba" Lőwy Sándor és Sztaron Sándor menetközben belehaltak. Ezt nem ragozom tovább.
Rákosit és Vast 1940-ben elcserélték a Szovjetúnióval az 1849-ben zsákmányolt honvédzászlókért. Sztálin elvtárs védőszárnyai alá került hát és a "Lux Szállóban" helyezték el. Erről az intézményről regényeket írtak. Ide csak egy rövid idézet szorítható. "Az emigráció mindenhol deformáló beltenyészet, amit Moszkvában Sztálin tetézett. Reggelente nem a várható időjárás volt a kérdés, hanem az, hogy éjszaka kit vittek el, kit kell megtagadni. Amikor Rákosi Moszkvába érkezett, hallották, hogy a vezető emigránsok hírhedt lakhelyén, a Lux Szállóban a portáról telefonon megkérdezte egy ismerősét, hogy hányas cellában lakik..." Rákosinak esetleg nem is jött rosszul az a kis váci raboskodás. Tudjuk ugyan is, hogy Kun Bélának mennyire nem volt szerencséje Sztálin elvtárssal pedig hogy igyekezett. Őt nevezték a "krími hóhérnak..."

Nos, Rákosi megúszta és ő lett a Szovjetúnió magyarországi helytartója. Azt hihetnők, ugyanúgy rombolt Magyarorszá gon, mint Orbán - Amerika helytartója. De nem! Gerővel [a barcelonai hóhérral, a "hídverővel"], meg Vas Zoltánnal nekiláttak és "Magyarország Európa egyik csodája volt! Pest hamarabb tért magához, mint Bécs, sőt Párizs. Budapesten 1945 végére eltűntek a romok, a kevésbé lerombolt, kevesebbet szenvedett Bécsben még két év múlva is törmelék borította az utcákat. A kommunisták lendülete magával ragadta az embereket. A feltámadás hős eposza nélkülük nem írható meg, oroszlánrészük volt abban, hogy az életszínvonal hamarosan meghaladta az 1938-as szintet."Én 1954 ben kezdtem termelni, mint jogi előadó, majd jogtanácsos az ÉM 12/4 sz. Épületburkoló és Kályhaépítő Vállalat, Budapest V. Báthory u. 10 cégnél. Rákos akkorra kissé elvirágzott, de gazdasági rendszere még virágjában volt.
A cég a következőképp szuperált. Volt egy káderigazgató Peredi elvtárs, aki semmihez sem értett, így semmit sem tudott elrontani. A műszaki osztály vezetője Maróti elvtárs valaha burkoló, azaz szakember volt. Az osztályvezetők egykori cégtulajdonos vállalkozók voltak. Terner és Schmergel zsidó,- Strohmayer és Szeitz sváb. Ez a stáb irányította a céget a legteljesebb egyetértésben.

Aztán becseszett valami. Sztálin elvtárs elhatározta a harmadik világháborút és hadigazdálkodást vezetett be. Ezt nálunk a felemelt ötéves terv jelezte. Ezért kellett hirtelen a vas és acél országává válnunk, ezért kellett a parasztokat sebtében kolhozokba terelni. Úgy hírlik, Rákosi a mezőgazdaság szocialista átalakítását a szovjetúnióbeli tapasztala tokra figyelemmel, egy emberöltőre tervezte. De át kellett térnie a gyors téeszesítésre, majd a padlássöprésre.
Mennyivel okosabbak ennél a kapitalisták! Ők az egész házat árverezik el az adós feje felől. Ennek láttán Orbán most csodálkozást színlel és a felelősöket keresi a svájci frankban történt eladósodás kapcsán. Sohasem fog eljutni ellenzéki önmagáig, pedig "a 2002–2006-os ciklusról szóló parlamenti statisztikák szerint Orbán alig beszélt a parlamentben. A 2006-os választási kampányban a szocialisták egy kampányfilmet is csináltak arról, hogy Orbán négy év alatt 9576 szavazásról hiányzott." Képviselői fizetését persze hiánytalanul felvette. Ha néha benézegetett volna "munkahelyére" óhatatlanul értesülnie kellett volna arról, hogy maga az IMF és a Svájci Központi bank is kongatja a vészharangot a magyarok könnyelműsége miatt.
Visszatérve Rákosira, tudjuk elérte megérdemelt sorsa, rosszabb a halálnál, a jakut származású, Feodora (Fenya) Fjodorovna Kornyilovával súlyosbított száműzetésben halt meg Gorkijban. ]Mielőtt meghalt volna ismételten kérelmezte, hogy hazatérhessen. Ezt csak úgy engedélyezték volna, hogy háziőrizetben tartják. Ezt nem fogadta el. Inkáb meghalt Gorkiban...]
De mit érdemel  a másik törpe diktátor Orbán Viktor?
A válasz 2011 október 23-a után.
2011.10.21
Sz. Gy.

                                               Ugrás a hozzászólásokra

Frissítések 1.) 2.) 3.) 4.) 5.) 6.) 7.)

 

Cionista offenziva Magyarország ellen

Izrael a nagy békekötő...  

Sejtettem én, hogy a Magyar Parlament egyre inkább hasonlitani fog az Izraeli Knesszethez, de hogy a honatyák és honanyák nagykoaliciója egy hülye képviselő hülye indítványa miatt sárga csillaggal ékesíti hitvány önmagát, meglep kissé. Azt jelenti mindenesetre, hogy a törvényhozó hatalom a Cionizmus oldalán kötelezte el magát. Ők nyilván tudják mi a Cionizmus; de tudják választóik is? Aligha. Hát beszéljünk róla, ill. az "antiterrorista" terroristák terrortámadásáról.

Ha van kurtább valami a nyúlfaroknál, az a nép [demos] emlékezete. Erre épül a demokrácia [A demokrácia szó az ógörög δημοκρατία (demokratia) szóból származik, jelentése a nép uralma. A szó töve a δημος (démosz) nép szó, a κρατειν (kratein) jelentése uralkodni, a ία (ia) pedig egy képző.] Ez szabados fordításban, és a valóságban is, a kretének lát szat uralmát jelenti... Mindazonáltal arra gondoltam, hányok egy kis borsót a falra, hisz úgyis ráérek.

Tézisemet a baloldali kép segítségével próbálom levezetni. Felteszek egy kér dést. "Óh átlag magyar! Neked [akinek megadatott, hogy azzal az IQ-val, amit örököltél, négyévenként akár fülkeforradalmat csinálj], mi minden jut eszedbe a képről? Ha semmi, vagy úgyszólván semmi, megpróbálok segíteni. Persze a cikket nem muszály elolvasnod. Úgy lehet nem is szerzesz tudomást róla. Sebaj, neked már úgyis tökmindegy. Én meg miért is ne írjam le, ami a bögyömet nyom ja?

Ha mégis olvasásra adod a fejed, kezdhetjük is. Figyelj a szemüvegesre. Mit látsz? Hát egy ronda zsidót. De vigyázz, ne ítélj korán, hisz épp ez a két tulajdonság, amiről az ipse per abszolute nem tehet. Ne légy tehát zsigerből antiszemita!

Ha viszont azt mondom, az illető politikai tömeggyilkos, izraeli miniszterelnök és Nobel békedíjas egyszemélyben, mit szólsz hozzá? Hogy ez nem lehetséges? Már hogyne lenne lehetséges! Mi a magyarázat? Hát a Cionizmus természete!

Az ujkori politikai cionizmust a legnagyobb magyar találta fel. Széchenyi? Egy fenét! A Herzl Tivadar. Írt is róla egy köny vet "A zsidó állam" címen. Ez nálunk annyira fontos, hogy kiadtuk bélye gen is (150 Ft.). Mondanám, hogy olvassák el [itt a linkje ], de fölösleges, mert az elképzelt állam úgy hasonlít a létezőre, mint Lenin judeobolsevik demokráciája Marx tökére. A könyv 1896-ban jelent meg. Az első cionista világkongresszusra pedig, minő véletlen, 1897-ben Bázelben került sor. Ott, a jelek szerint, már a cionista világállam tervét vázolták fel. Erről is kiadtak egy könyvet utólag; igen kalandos körülmények között, és persze nem a zsidók. Kitalálják? Igen a Cion Bölcseinekjegyzőkönyveiről van szó. Ennek hitelességét a zsidók tagadják. Ez nem meglepő tekintve, hogy a Talmudnak sincs általuk hitelesnek elismert fordítása.

Visszatérve Herzl könyvére, van a benne néhány figyelemreméltó passzus. Ilyen az, hogy a zsidó is nemzet, pontosabban faj, amelynek jellegzetes szaga van, és magával (magában) hordozza az antiszemitiz must mindenüvé, ahová beteszi a lábát. Erre kellett Tivadarnak a bibliai őshaza (ahol a zsidók nem érzik egymás sza gát). Dehát ez a gyakorlatban nem így müködik. A zsidó továbbra is diaszpórákban él. Számára a külföld is zsidó bel föld és ott olyan büszke a fajára és a szagára, mint a melegek a végbélyílásukra, ill. a péniszükre.

De térjünk vissza a fenti szemüvegesre Beginre, akit a jelenkori Izrael történetébe kell ágyaznunk, mint "alapító atyát".

Az államalapités előzményei ismertek, persze nem eléggé széles körben, de nem mehetek vissza Kr.e. 3761. október 7 én 11 óra 10 perc 20 másodpercéig, azaz a Kr.e. 5761 évig, ahonnan a zsidók jogai datálódnak. A hírhedt "Balfour nyilat kozattól" indulok, amit már korábban körbe - körbe jártam [1, 2, 3, 4 ]. A nyilatkozat mogyoróhéjba tömörített lényege "1917.november 2-án adták ki, a brit kormánynak egy bizalmasan kezelt állami jelentése volt az Oszmán Birodalom szétosztásáról, miután az I. világháború véget ér. A levél a brit kabinet 1917 október 31-ei álláspontját mutatja, melyben a britek támogatják a cionistákat egy zsidó "nemzeti haza" létrehozásában Palesztinában, azzal a kikötéssel, ha ez nem jár együtt 'a területen' élő más népek önren delkezési jogainak csorbulásával." [Ami a népek önrendelkezési jogát illeti, ahhoz az angolok szerfölött értenek. Ez igazolják többszáz éves gyarmatbirodal muk történelmi eseményei...]

Itt adódik egy bökkenő. A mindentudó Goooogle a palesztina+angol+zsidó+viszály keresőszavakra semmiféle kombi nációban nem ad találatot (?), mintha ilyen nem is lett volna, pedig... Persze mielőtt kitört volna az igazi gyalázat történt egy és más. A történetekben igen sok a mese - meskete. A lényeg viszont az hogy 'a területen'mintegy ezer éve élő 'más' népet - a palesztinokat - részben kiírtották, részben elüldözték, részben rezervátumokba kényszerítették, és miután mindezt megtették [a bibliai ősökre (Józsué) emlékeztető aljassággal, ill. bestialitással], most folyton a békéről akarnak tárgyalni. Hogy voltaképp kivel és miről, nem világos. 

A továbbiak megértéséhez szükséges visszapillantás keretében nem Izraelt, hanem Jeruzsálemet helyezem a történé sek középpontjába, mivel Izrael mint fogalom túlzottan cseppfolyós. E végtelenül hosszú és végtelenül bonyolult histó riát könyvek ezrei tárgyalják. Teljeskörü ismeretekre szert tenni nem lehet. Egy viszonylag rövid és mindenképp világos összefoglalás a Parókia Közösség honlapján jelent meg részletekben [ I, II, III ]. A lebilincselő história annak is érde kes lehet, aki nem kedveli a történelmet, netán a zsidókat se'. A következő szövegidézeteket ebből vettem.

A tanulmány szerint "Jeruzsálem vallási jelentőségét Dávid és Salamon uralkodása alapozta meg." Ehhez immár bátran hozzátehetjük, a politikait is. Dávid és népe azonban nem volt Jeruzsálemben őshonos, hanem csellel és erőszakkal foglalta el azt. Az erő joga azonban csak addig érvényes, amíg egy új erősebb hódító el nem ragadja a hadizsákmányt.

Dávid ls Salamon királysága az "Egységes Izraeli Királyság egy egykori királyság Izrael földjén. A történészek fennállá sát kb. Kr. e. 1020 és Kr. e. 930 közé datálják, bár a pontos dátumokban nincsen egyetértés.A Biblia szerint az egységes királyság előtt a zsidó törzsek konföderációban éltek a bíráknak nevezett ad hoc karizmatikus vezetők irányítása alatt." Ez mindössze 90 esztendő. Ezt követően Jeruzsálem számtalanszor cserélt gazdát. Évszázadokon átugrálva jutunk egy mérföldkőhöz "A zsidó háború vége Jeruzsálem lerombolása lett Kr.u. 70-ben. Titus római diadalívén láthatók a fogságba vitt zsidók a Menórával és a Templom kincseivel." Több mint érthető, hogy a zsidók ebbe nem nyugodtak bele. Következett a Bar Kochba féle lázadás "Hadrián (117-138) a zsidók kedvében akart járni, Jeruzsálemet is fel akarta építeni, de a régi templom helyén Jupiternek akart templomot emelni. Állítólag ez a terv robbantotta ki a felkelést, amely soha nem tapasztalt borzalmakkal 132-től 135-ig tartott." A Hősök, ahogy ez lenni szokott, pórul jártak. Ezt követően a történelem, ill. a népek betemették a romokat, az emlékeket és az eszméket is. Jeruzsálem zsidó, majd római kora után jöttek és évszázadokig álltak fent a bizánci, arab, jeruzsálemi keresztény királyság, mamelukok, ottomán - török, angol mandátum (1917 - 1948) és végül Izrael állam korszakai. Akinek képszerü látása van a mai Izraelt egy olyan síremléknek látja, amelyre a születés dátumát (1948) már rávésték, de a halálozásét még nem, minthogy a leendő halott még él. De meddig? Öröklét nem létezik. Halandók az egyének, a társadalmak, az államok és a vallások egyaránt. Kivétel nincs! Ennek legékesebb bizonyítéka épp Jeruzsálem története.

A brit "mandátum korszaktól" folytassuk a gombolyítást . Elöljáróban leszögezhetjük, hogy a népek mérhetetlen szen vedései legalább annyira következnek az angol érdekpolitizálásból, mint a zsidó agresszivitásból. Mélységesen igaz az a több változatban létező közmondás, hogy "Angliának nincsenek barátai, Angliánaknincsenek ellenségei. Angliának csupán érdekei vannak ..." A (fent idézett) "Balfour nyilatkozattal" lett a mellény félre gombolva. Aztán a hitvány ENSZ hitvány elődje a Népszövetség folytatta. 1922. jul. 24-én hozott határozatával szentesitette a brit mandátumot. Ebben rendelkezett a Zsidó Ügynökség létrehozásáról, majd kimondta "Angliának kötelessége a Zsidó Ügynökséggel együtt müködve megkönnyíteni a zsidó bevándorlást ... A Földeladásoknál figyelembe kell venni az 'intenziv cionista kolonizá ció' érdekeit."  [Makai György: "Izrael Állam és a cionizmus" 119. old.] Beépült a határozat záradékába egy svédcsavar is "Minden palesztinai lakos polgári és vallási jogai védelemben részesülnek, bármely fajhoz, vagy valláshoz tartozzon is." [Ugyanott]

Mára nyilvánvaló, hogy Anglia a zsidók által elözönlött Palesztinában továbbra is uralkodni akart, a népek egymással szembeni kijátszásával, mint más gyarmatain. Úgy gondolta továbbá, hogy a mandátumterület egyetlen fegyveres ereje az angol gyarmati hadsereg lehet csupán. A zsidók nem így gondolták. "Helyesen" úgy vélték, hogy [zsidó módra] kolonizálni csak saját hadsereggel, azaz hóhérkülönítményekkel, lehet. Angliát maga a kolonizáció nem zavarta. A csalárd, ill. erőszakos földfelvásárlások, majd a fellahok tömeges kiűzése a földekről, nem keresztezte az angol érdeke ket.

A két hiéna mégis összemarakodott a zsákmányon!

A kezdetben alakult zsidó "önvédelmi" alakulatokat [Palmah] próbálták feloszlatni, de ez nem sikerült maradéktalanul. Látván azonban az 'intenziv cionista kolonizáció' által gerjesztett súlyos feszültségeket "Fehér Könyveket" kezdtek kiadni, amelyekben a bevándorlás korlátozását igérgették. Az 1930-as elsőt csendesen visszavonták. Majd mikor kitört az 1936-os "Nagy Felkelés" a brit hadsereg többezer embert ölt meg, ill. végeztetett ki. Ezzel a zsidók nem voltak mege légedve, hisz a brit hadsereg a földek elnéptelenítésére nem volt hajlandó, ill. igazán alkalmas. A félig - meddig tűrt, ill. támogatott Haganah és Irgun nevü szervezetek sem voltak maradéktalanul alkalmasak. Végülis az Irgunból kivált AbrahamStern harccsoport nyerte el a cionizmus pálmáját a "kétfrontos háborúban", amit a zsidók az angolok és a palesztinok ellen indítottak a TERROR eszközeivel. Az újkori terrorizmust a zsidók találták fel és alkalmazták tömegméretekben, megvalósíthatatlan (!) politikai és gazdasági céjaik megvalósítása érdekében.

A zsidó TERROR több forrásból táplálkozik. Az első és talán legfontosabb a "bibliai ihletés": a Mózes által előírt, Józsué által végrehajtott és Jahve szívének is kedves tömeges emberirtások gyakorlata. A második a frusztrációs düh, annak tudat alatti átélése kapcsán, hogy a Nagy Izrael hagymázos álma megvalósíthatatlan. A harmadik a civilizált "keresz tény" népek, ill. államok minden mértéket alulmúló aljas és gyáva cinkossága Palesztina új státusának kialakítása kap csán.

A zsidó TERROR nem csupán a palesztinok és az angolok ellen irányult, hanem az egész világ ellen, különös tekintettel a jogrendre, az erkölcsi világrendre, valamint a nemzetek biztonságára és szuverenitására. [Erre lentebb, a tények ismertetése után, még visszatérek.]

Az első tanulságos eset †Lord Moyne, Öfelsége kormánya közel-keleti ügyei Kairóba akkreditált miniszterének 1944. december 6-án történt meggyilkolása volt. Azért kellett meghalnia, mert tájé koztatta saját kormá nyát a palesztinai helyzetről, azaz nem falazott a zsidók nak... Eliahu Hakim és Eliahu Ben Zouri, zsidó terroristák, a "Stern banda" tagjai ölték meg gépkocsijában. A szadista drezdai mészáros Churchill brit miniszter elnök felháborodást szinlelt. "Nagy-Britannia kénytelen lesz megvál toztatni a cionizmussal kapcsolatos álláspontját, amennyiben Öfelsége kormá nyának törekvéseivel a cionizmus visszaél és olyan gengsztermódszerek alkalmazására használják fel, amelyek semmiben sem maradnak el a nácizmus módszerei mellett." [V.P. Boroviczka: "Izraeli hírszerzők" 23. old.] A müfelháboro dás nem a zsidóknak, hanem az angol Alsóháznak szólt. Öfelsége kormánya a cionista terrorizmus legodaadóbb támogatója ma is. Ami a "nácizmus módszereit" illeti, a III. Birodalom külföldön nem gyilkolta százszámra vélt, vagy valódi ellenségeit.

"1947. november 29-én az ENSZ Közgyűlése Palesztinát zsidó és palesztin államra osztotta." Jeruzsálem "szabad város" státust kapott [volna] nemzetközi igazgatás alatt.

Most három térképet illesztek ide. A Baloldali a '47-es ENSZ felosztás terve. A középső a jelenlegi fiktív Palesztina térképe, a jobboldali pedig a hírhedt "annexiós" térkép. 

A jobbszélső térképen, 2000-ben, még jól látható zöld "palesztin törmelék" azóta gyakorlatilag felszívódott. Itt épít Izrael legszívesebben új lakótelepeket, ill. húz falakat. Gázát pedig lövik... Azaz per ma nem lövik, viszont gőzerővel építkez nek az egykori Ciszjordániában, amiért az ENSZ megfigyelői státust adott a gázai kormányzatnak.

1.)
Kissé bővebben erről az ENSZ határozatról
Engem speciel az is zavar, hogy cionista (?) sajtópatkányok eltömeszelik a hírcsatornákat, hogy a magyar olvasó ne juthasson valós információkhoz. Hogy miről van szó?

A Népszabadság (csak) azt írja, hogy  "2012.11.29-én Az ENSZ közgyűlése elsöprő többséggel, 138:9 arányban, 41 tartózkodás mellett szavazta meg New Yorkban helyi idő szerint csütörtök este, hogy Palesztina állandó megfigyelőből a szavazati joggal nem bíró megfigyelő ország státuszába avanzsáljon. Azt viszont csak az Oroszország Hangjából olvashatom, hogy "Az ENSZ Közgyűlése Izraeltől azt követelte, hogy vonuljon ki az 1967-ben elfoglalt Golán-fennsíkról, ne nevezze többé fővárosának Jeruzsálemet (!) és kezdjen béketárgyalásokat a palesztinokkal. A Közgyűlés dokumentumában kimondatott, hogy bármely intézkedés Izrael, vagyis a megszálló ország részéről, arra vonatkozólag, hogy Jeruzsálemben saját törvényeket, igazságszolgáltatást, és igazgatási rendszert vezessen be, törvénytelennek és jogtalannak számít. A dokumentumban kihangsúlyozzák azt is, hogy a mindent átfogó, igazságos és azonnali hatállyal meghozott döntés ebben a kérdésben figyelembe kell hogy vegye a törvényes aggályokat mind a palesztin, mind az izraeli részről”. És mi az izraeli válasz? Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő a kormány vasárnapi ülésén: 'Építkezünk (!) Jeruzsálemben, és ezt folytatjuk az összes olyan területen is, amelyek hez Izrael térképén stratégiai érdekek fűződnek'. Izrael 3000 új lakóegység építését jelentette be (zum trucc) , miután az ENSZ Közgyűlése csütörtökön "nem tag megfigyelő állam" szintre emelte a világszervezetben Palesztina státuszát.Ezért kérdem tisztelettel: mi indokolhatná egy olyan állam létezési jogának elsimerését, amely így viselkedik az egész világgal szemben. Megint kérdem továbbá, miről tárgyalhatna közvetlenül az izraeli állam és a nemlétező palsztin állam képviselete?

És mit tesztek ti "magyarok"? A „Mindannyian Együtt Jeruzsálemért” zsidó alapítvány kalózlobogói alatt veritek a tamtamot. Tudjátok, kik ők? "A keresztény-zsidó párbeszéd erősítésére Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, és Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke. Az alapítvány célja Jeruzsálem jövőjének és múltjának, szellemi, vallási, kulturális jelentőségének, szerepének kutatása, képviselete, népszerűsítése révén a zsidó-keresztény civilizáció értékeinek erősítése." És mit gondoltok? Jeruzsálemért lehet"úgy" harcolni, ahogy "Bibi" Netanjahu (fent) meghirdette, az egész világgal szemben?

Nem! Itt a fegyvereké lesz a szó, úgy ahogy az eredeti történet folytatódik.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------5.)Tegyük tényszerüvé a nagy cirkusz cionista (!) jellegét.

Nemrég [2011. novemberében] ülésezett Budapesten az Izraelt Támogató Parlamenti Képviselők Nemzetközi Alapítványa (IIACF). A díszes társaság a nemzetközi sajtótájékoztatón történelmi  jogi és erkölcsi alapokra hivatkozva leszögezte, hogy "Jeruzsálem Izrael örök és oszthatatlan fővárosa. Vasárnap a nemzetközi konferen ciával párhuzamo san cionista nagygyűlést (!) tartott a Mindnyájan Együtt Jeruzsálemért Mozgalom a Hit Parkban Izrael-barát képviselők, számos hazai politikus, diplomata, valamint a Hit Gyülekezete részvételével. Az ünnepi rendezvényen Ilan Mor izraeli nagykövet a zsúfolásig telt csarnokban a gyülekezetben lévő „pozitív energiát" dicsérte, és megköszönte, hogy a zsidó állam nincs egyedül. Hálát adott azért, hogy országának vannak barátai Magyarországon és szerte a világban, akik nemet monda nak a terrorizmusra, és igent a békére. Az épületes história Németh Sándor honlapján olvasható.
Vigan szarunk tehát az ENSZ-re, amely [lásd fentebb], felszólitotta Izraelt ne nevezze többé fővárosának Jeruzsálemet (!) Mi következik ebből? Nemcsak (a gyagyás) Orbán masírozik szemben Európával, hanem cion bölcseinek magyarországi tábora is.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
3 .)
"Támad" az ENSZ!
Kedves magyar cionista "honfitársaim"! Immár nyilvánvaló, hogy széllel szemben pi... -hadakoztok!
Az ENSZ "Közgyűlése felszólította Izraelt arra, hogy tegye lehetővé nukleáris létesítményeinek nemzetközi ellenőrzését. A helyi idő szerint hétfő este elfogadott határozatot 174 tagállam támogatta, 6 ellene voksolt, míg ugyancsak 6 ország tartózkodott a szavazástól. A legközelebbi tömeges utcai provokáció alkalmával ezt eszetekbe fogják juttatni.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

"1948. április 9-én, egy pénteki napon a kora hajnali órákban a Menachem Begin vezette Irgun terrorszervezet, valamint a Yitzhak Shamir irányítása alatt álló Stern gang fegyveresei rátámadtak a Deir Jászin nevű kicsiny, mindössze 750 lakosú palesztin településre. Az akció váratlanul érte a helyieket, mivel a falu kívül esett (!) az 1947-es ENSZ-felosztási terv nyomán Izrael számára juttatott terület határain." A lakosokat az utcára szólították, majd legéppuskázták. A halottak számán a történészek vitatkoznak...
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------4.)
Egy "szemléletesebb" képet tettem be a korábbi helyett. Ezen több a hulla... Rájöttem, hogy a "Stern gang" keresőszavakra a Google többezer találatot ad. Ezek között találtam a Stern bélyeget is. Lám Izrael megbecsüli saját cionista gyilkosait. Jut eszembe, egy bélyegsorozatot kellene kiadni a gyilkosokról és ugyanúgy szétosztani a honatyák - honanyák között mint a sárga csillagokat, hogy a parlamenti ülések alatt nyalogat hassák kedvenceik hátsó felét.

Szivderitőek a palesztin exodus képei is a "Stern korból". Mutatóba ideillesztek egyet. Azt teszem hozzá, hogy a fenti "kivándorlási" adatok szerint többmillió ember járta ugyanezt a Golgotát mezitláb Palesztina útjain...

Hej' cionisták! Megemlegetitek még ezeket a "szép napokat"! Olvasgassátok csak a Tórát attól a paszustól, amely így kezdődik: "Szemet szemért..."
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

Így születhetett meg vérben és vasban a "modern, demokratikus Izrael", azaz dehogyis született, 'újjáalakult' ...  "Azizraeli államot 1948. május 14-én alapították újjá. Az ország a történelmi Júdea és Izrael, ókori zsidó királyságok területén helyezkedik el." [Wikipédia]

Hogy mit kell a "véren és vason" érteni?

Először az első arab izraeli háborút, ami egyáltalán nem volt háború! Az izraeli hadsereg népirtó - elnéptelenítő "had járata" volt a palesztinok ellen. "függetlenségi háborúnak" is becézték. Állitólag a palesztin állam kikiáltása napján tört ki, azáltal hogy "arab hadseregek" támadtak Izraelre (?). Ilyen gyorsan még Guderian páncélosai se' tudtak vágtázni. A háború "demográfiai mérlege" mindenesetre a következő volt. "A térségbeli viszonyok átrendeződésének következ ményeként több százezer palesztinnak kellett elhagynia addigi otthonát. Ennek máig tartó hatásai vannak a térség egészére nézve politikai és gazdasági szemszögből is. A palesztinok négy nagyobb hullámban hagyták el a későbbi Izrael területét, 1948 novemberéig bezárólag. A palesztinok a legnagyobb számban a környező arab országokba mene kültek, főleg Jordániába (1.800.000) Libanonba (300.000) Szíriába (414.000) de a ma a Palesztin Nemzeti Hatósághoz tartozó területeken (Gázai övezet) is több mint 600.000 minősül menekültnek. Az izraeli vezetés törvényeket hozott a palesztin 'visszavándorlás' megakadályozására, akik ezeket megszegik azok ellen fellépnek a hatóságok. A törvények lehetetlenné teszik, hogy korábbi palesztin földtulajdonosok visszakövetelhessék a birtokaikat." A zsidó bot egyik vége a "Visszavándorlási törvény". A másik végéről a "Visszatérési törvényről" lentebb lesz szó. 

Többször leírtam már, hogy a zsidóság alighanem a saját cionistáinak terrorizmusa miatt szenved a legtöbbet. Lehet túlozok, de olvassák el az alábbi tanulságos esetet.

"Az iraki zsidók, akik gyakorlatilag a 'babiloni fogság', azaz több mint két és félezer év óta éltek Mezopotámiában, illetve a mai Irakban, nem akartak Izraelbe menni ("alijázni") erre Izraelből küldött ügynökök ... megvásároltak több magasrangu kormánytisztviselőt és az ő közremüködésükkel bombamerényleteket hajtottak végre az iraki zsidók által látogatott középületek ellen. Többek között felrobbantották a bagdadi központi zsinagógát. A merényleteknek több halálos áldozatuk volt ... Megindult a kétségbeesett zsidók 'menekülése' Izraelbe." [Makai György: "Izrael Állam és a cionizmus" 230 old.  Kossuth 1973.]

A büdös brit oroszlán nemcsak †Lord Moyne meggyilkolását nyelte le, hanem annál sokkal cifrább dolgokat is. Maga Ben Gurion, Izrael későbbi elnöke, adott utasitást az izraeli terror alakulatoknak arra, hogy indítsanak fegyveres akciókat az angol csapatok, ill. katonai létesítmények ellen. Az eredményes terrorak ciókról kötetetket lehetne írni. Itt és most talán elég lesz egyetlen mondat. "Az angol katonai rendőrség egy hónap alatt ötszáz (!) robbantást jegyzett fel. Gázától a sziriai határig 186 helyen rongálták meg a vasút vonalat." [V.P. Boroviczka: "Izraeli hírszerzők" 25 old.] Így már kezd érthetővé válni, miért ajvékolnak a zsidók a terror miatt - ha azt nem ők gyakorolják...

A britek persze léptek. Megindították az u.n. "Agatha hadmüveletet". Ez jól indult. Elkapdováltak és internáló táborokba dugtak vagy kétezer zsidó terroristát. Lefoglaltak fegyvereket, lőszereket és kompromittáló íratokat is. Ez utóbbiakat akkurátusan beszállították a jeruzsálemi King David Hotelbe, amely az angol titkosszolgálat a CIC [Criminal Investigation Department] főhadiszállása volt. Emiatt a Menachem Begin által vezetett Irgun felrobbantotta a szállodát. Több mint kétszáz halott maradt a romok alatt. Erre Begin azt mondta a "robbanás minden várakozást felülmúlt". Ez rá - a dögevőre - jellemző, mivel az iratok a CID páncélszekrényeiben sértetlenül átvészelték az akciót. A sikert tehát a halottak jelentették.2.)
Egy kedves olvasóm figyelmeztetett hogy a robbanóanyagot tartalmazó tejeskannákat egy bizonyos Golda Meir csempészte be a szállodába. No és mit kapott érte? Izrael miniszterelnöke lett. Ez a "mindenkinek érdeme szerint" cionista elve, ill. gyakorlata. Több gyilkos miniszterelnök: Meir, Begin, Shamir, Sharon, Olmert, Netanjahu, stb. (!) bizonyítja ezt. [Rabin gyilkost kegyeletből hagytam ki a névsorból, mert őt - egy hozzátok hasonló "mégcionistább" cionista meggyilkolta...]

A következő "jellegzetes" akció †Folke Bernadotte gróf kivégzése volt. A gróf a háború idején Svéd Vöröskereszt Szervezet elnöke volt "és a zsidók tízezreit mentette meg a koncentrációs táboroktól." [V.P. Boroviczka: "Izraeli hírszerzők" 31 old.] 

[Más kérdés, hogy a világ és mi is az alighanem  szélhámos Raoul Wallenberget ünnepeljük ugyanezért...]

Szegény gróf, dehogy tudta, hogy a hiéna kacagása és hálája egyaránt hamis. Azt hitte, hogy mint a zsidók jóbarátja és az ENSZ palesztinai jószolgálati megbizottja meggyőződése szerint ügyködhet. Egy frászt! A zsidók elégedetlenek voltak vele, mert két nép és két állam méltányos érdekeit próbálta érvényre juttatni és a ketté nem szakítható Jeruzsálemnek nemzetközi státust javasolt. Sternék - akiket akkor Yitzhak Shamir dirigált - 1948 július 9-én nemzetközi sajtókonferenciát rendez tek és figyelmeztették Bernadotte-ot, ha nem hagyja el az ENSZ törzskarral együtt Palesztinát, úgy bánnak vele mint az angolokkal.

Bernadotte maradt, és lőn... 1948 szeptember 17-én gépkocsijában agyonlőtték a vele utazó francia ENSZ megfigyelővel Serot ezredessel együtt. A merénylet egyik szervezője erről később így számolt be. "Amikor a kórházban a műtőasztalra helyezték, nyolc lövedéket találtak a testében ... egyet pedig a homlokában. A kegyelemlövést. Így szólt a parancs. Biztosak akartunk lenni." [V.P. Boroviczka: "Izraeli hírszerzők" 36 old.] És mi lett Shamirral? Miniszterelnök lett ő is. Tiszta sor, nemde?

Hogy is írta Radnóti?

Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Ez az a kor, amelyet mindközönségesen a cionista terrorizmus korának nevezünk, melynek jelképe a sárga csillag, amivel manapság parlamenti képviselőink ékítik ronda porhüvelyüket. A gyilkosság további pikanté riája, hogy a gyilkos a jeruzsálemi rendőrfőnök házában dekkolt, amíg a "zűrzavar" el nem ült. A szervező pedig "Friedmann Jellin volt ... ezért nyolcévi börtönbüntetésre ítélték. ... Pár hónap mulva amnesz tiát kapott ... A börtönből egyenesen az izraeli parlament párnás székébe ült ... Még a rács mögött volt, amikor jelölték erre a magas funkcióra." [V.P. Boroviczka: "Izraeli hírszerzők" 38 old.] 

Az ENSZ és a [szemét] Nyugateurópa napirendre tért a dolog fölött.

Itt egy kis szünetet tartok - kimegyek hányni...

Izrael 1949.05.11-én lett az ENSZ tagállama és ripsz - ropsz már 1950-ben meghozták a "Visszatérési Törvényt", amely minden zsidó fajú (!) egyénnek biztosítja, hogy Izrael területén letelepedjen, azaz oda "visszatelepedjen". A Törvény teljességgel figyelmen kivül hagyja, hogy a térséget több mint ezer esztendeje palesztinok lakják. Azaz - miket zagy válok itt össze - dehogy hagyja figyelmen kivül. Begin 1958 október 28-án az alábbi "szózatot" intézte a katonákhoz.

 "Nektek izraelieknek  nem szabad könyörületeseknek lennetek, amikor ellenségeitekkel leszámoltok. Nem rokonszen vezhetünk velük míg meg nem semmisítjük az. ú.n. arab kultúrát, amelynek romjain felépitjük a magunk civilizációját. ... Ha északra pillantunk, látjuk Szíria és Libanon termékeny síkságait ... Kelet felé az Eufrá tesz és a Tigris gazdag völgyeit... Irak olaját, nyugatra az egyiptomiak földjét. Nekünk nincs lehetősé günk a fejlődésre, amíg nem rendezzük területi problémáinkat az erő pozíciójából, amíg nem kényszerít jük az arabokat a teljes engedelmességre."[Makai György: "Izrael Állam és a cionizmus" 238. old.  Kossuth 1973.]

Most vizualizáljuk Begin, a zsidó rém, látomását [ami azonos a kollektív zsidó tudattal]. Az általa megjelölt terület többezer éves kultúrák, a nagy "folyami civilizá ciók" területe. Iránt nem említette a Mojse, mert Irán nem az arab, hanem a perzsa kultúrkörhöz tartozik. Az ám, de Iránnak meg atombombája lesz, ha lesz (...), tehát ugyanúgy le kell gázolni és meg kell semmisíteni, mint Irakot, akinek szintén nem volt atombombája... Mindegy, mert Babilon sáros a zsidók szemében a fogság miatt. A fogságból épp a perzsák szabadították meg izrael fiait [nem pedig Jóisten/Jahve, ahogy hirdetik], dehát az már régen volt. No meg Egyiptomnak is ideje kihúznia a gyufát, mert ott meg melózni kellett a zsidóknak, mikorra József dicsfénye megkopott. Azzal a rongyos tíz csapással még koránt sincs lekvittelve a zsidó számla.

Nem a mai cikkem témája, de a napnál világosabb, hogy Izrael állam, ill. a világzsidóság tényleg az "úgynevezett" arab kultúra megsemmisítésére törekszik. Ami azonban az arabok teljes engedelmességre kényszerítését illeti, hát azzal bizony bajok vannak... Itt és most ez sem téma.

Az ENSZ-nek, amelynek megbizottját felkoncolták a zsidók, eleinte még volt némi gerince. 1975. november 10-én 72 szavazattal 35 ellenében (32 hiányzással) elfogadta, a 3379-es határozatot, melynek értelmében "A cionizmus a rasszizmus és a faji megkülönböztetés egyik formája". 1991. december 16-án azonban 111:25 arányban (13 hiányzással) visszavonták ezt a határozatot. A cionizmus ezáltal szalonképessé vált...

Most itt tipródik hazánkban, hazánkon és vezényelni próbálja az antiszemitizmus elleni "népmozgalmat".

A zsidók a "Háláchát", saját törvénykezésüket, óhajtják mindenütt bevezetni, nálunk is. Értsék meg, ezt mi nem akarjuk. Önök értik is. Híveik, hogy ne mondjam csahosaik, viszont nem.

Azok akik ma a Parlamentben és más nyilvános helyeken sárga csillaggal parádéznak talán nem tudják, hogy a tűzzel játszanak. A sárga csillagot a történelem szörnyü logikája szerint a csikos pizsa ma és rajta a háromszög váltja fel. Ezt hangoztatják önök is. Ha így gondolják, miért szórakoznak vele? Nem ismerik a magyar közmondást: "ne fesd az ördögöt a falra mert egyszercsak megjelenik". (?)

A cionistákat szolgálni, saját nemzetükkel szemben, látszólag kifizetődő üzlet. De nézzék csak a képen feszitő két daliás katonát. Anvar Szadat az egyik, Hoszni Mubarak a másik. Egykor Egyiptom "fáraói" voltak, de a cionizmust szolgálták mindketten. A hajdanán piramisokat építő egykori fellahok utódainak ez nem tetszett. Szadatot saját elitgárdájának katonái lőtték agyon egy parádén. Mubarakot a Tahrir téri lázadók taszították le a trónról és az "Arab tavasz" börtöné ben halt meg. Óh be ronda hulla lett belőle... Ebben a furcsa (hulla) "szépségversenyben" csak Szadat előzi meg. [L. a lenti képen.]

És tudják melyik képen látható még Szadat e cikk kereté ben? Hát felül a demonstrációs képen, a nézőnek háttal, a szemüveges Begin karjaiban (karmaiban) Lám ide vezethet a zsidó cimboraság.

És most engedjék meg nekem, hogy kilépjek kissé e cikk keretéből, illetve gondolatmenetéből annak érdekében, hogy gondolataimnál maradhassak... Izrael új fáraót talált Egyiptomnak a "Muzulmán Tetvériség" politikusa Mohamed Murszi személyében.Mára kiderült, hogy Izrael csak azért volt hajlandó leállítani tankjait a Gázai övezet határán, mert titokban megegyezett az áruló Murszival. Miben is? Hát csak abban, hogy Murszi az izraelieket és az amerikaiakat beengedi Egyiptomba, a Gázai övezethez, hogy egyiptomi területről kiindulva számolhassák fel az övezetbe vezető átkelőket és azokat a földalatti folyosókat, amelyeket az izraeli légierőnek nem sikerült az övezet bombázása során lerombolni. Murszi ennek jegyében ruházta fel önmagát teljhatalommal. Erre megint "lángolni" kezdetta Tahrir tér, de nemcsak a tér! Az egyiptomi tüntetők több „Muzulmán testvérek” mozgalmi irodát gyújtottak föl Alexandriában, Szuezben, Port Szaídban és Ismailiában. Legkevesebb 15 ember szenvedett károkat az egyiptomi zavargások ban. Erről adott hírt pénteken az arab al- Dzsazíra hírcsatorna." A jelek szerint a "fellahoknak" ez a legújabb zsidó pakli se' smakkol. De talán nem is ez a legnagyobb baj a gázai lukak körül. A baj az, hogy az övezetben bódorog egy beduin törzs, amely veszettebb még a talibánoknál is. Ezek garantálják az Egyiptom és a Gázai övezet közötti "kishatárforgalmat" és ezek robbantgatják az Egyiptomból Izraelbe vezető olajvezetékeket. Kiírtani pedig kb. úgy lehet őket, mint a tálibokat...

Murszi fáraó is predesztinálva van tehát arra, hogy dicstelen elődei dicstelen sorsára jusson. Majd lehozom a hulla képét ha elkészül (kikészítik). Kiváncsi vagyok, hogy mutat majd és hova illeszthető a szépséglistán. Tudom, morbid vagyok, de semmivel sem morbidabb, mint a helyzet.Szóval kedves sárgacsillagos "honfitársaim", akik ma vidáman rajcsúroztatok a Kossuth téren és arénáztok holnap a Parlamentben, gondoljatok a benneteket körülölelő történelemre: a multra, a jelenre és főleg a jövőre, ne csússzon ki teljesen a kezeitek közül. Továbbá hogy nem minden papsajt!6.) Cion hülyéi.
Eddig ezen a honlapon csak "cion bölcseiről" volt szó, ami olyan tévhitet kelthetett, hogy a cionista, meg a bölcs egymás szinonímái.  Hogy ez mennyire nincs így, épp most igazolódott be a cionista hecckampány jóvoltából. 

Vadai Mihály Zsolt barátomtól egy szerfölött érdekes leveletkaptam. Hosszú, de érdemes elolvasni. A levél lényege, hogy az Egyesült Államokban közérdekü, sőt publikus adat a szenátorok és a szenátusi képviselők vallási hovatartozása is. A kimutatás egészét nem tehetem közzé, csupán egy darabkáját. A képecskére kattintva elolvashatják a teljes listát. Isten bizony nem azért pécéztem ki Kaliforniát, mert a lista némi zsidó túlreprezentált ságot igazol...

Namármost, ha hihetünk honi cionistáinknak, hogy a nyilvántartásba vétel a deportálással folytatódik, akkor sürgősen befogadási egyezményt kell kötnünk [az izraeliek után] az amerikai zsidókra is.  Képzel jék el, hogy mutatnának Barbara Boxer és Dianna Feinstein kisasszonyok kopaszra nyirva, csikos pizsamában, sárga csillaggal? Brr! Meg a zsidó kápók - fütykössel? Oóóh! Mentsük hát' át őket gyorsan. Csak egy dolog miatt aggódom, ha kiszállnak a repülőből nem facsarja majd az orrukat - a szag?
Még valamit. Egyre inkább a bögyömben van a cionista hecckampány zsidó krampusza Ungvári Tamás. A jó úr wikipédiás nacionáléjában olvasom "Fulbright vendégprofesszorként négy esztendőt töltött a kaliforniai (!) Claremontban. IREX csereprofesszorként a Columbia, Yale és Harvard egyetemeken tartott előadásokat. Művelődéstörténetet tanított a Zsidó Egyetemen, a Rabbi Szemináriumban." Ennél fogva a kérdés úgy vetődik fel: hülye a professzor úr (?), vagy minket gojokat néz hülyéknek (?). Kérdéseimet rövidesen felteszem...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

7.)  Harc a "gój kultúra" ellen.
Ma [12.12.08] sztárügyvéd kollegám Dr. Magyar György étvágygerjesztőengömbölyded ábrázatára Nyitottam ki az ATV-t. Épp a zsidó - keresztény párbeszéd szükségességéről értekezett. Nem tehetek róla, de erről a zsidó - palesztin párbeszéd abszolut abszurd volta jutott eszembe. Annál is inkább, mert már tegnap este elolvastam "hazánkfia" Naftali Kraus értekezését a "gój kultúra elleni harcról", a közelgő Hanukka ünnep kapcsán.

Nem most szúrt szemet nekem ez a bősz cionista, hanem jóval korábban, amikor elolvastam "Az ősi forrás" c. könyvét. Írtam továbbá egy blogot  s majd a tavalyi Hanukka ünnep kapcsán egy kommentárt "Judapest fényei" cimmel. Ez utóbbi megírására az késztetett, hogy Naftalin ur harcot hirdetett a "gój kultúra" ellen. Most ezt megismétli, imígyen [írása a képre kattintva elérhető.] Ebben ismétli korábbi önmagát és hozzáte szi "A zsidó történelem tele van csodákkal. Itt is, egy maroknyi nép elutasítja a rákényszerített hellén kultúrát, nemet mond az erőszakos szekularizációra, végül fellázad az önkényuralom ellen." Mit jelent mindez [belemagyarázás nélkül]. Azt mindenekelőtt, hogy a harc nem párbeszéd, ahogy a magyargyuri prédikálja. A hellén kultúra tulajdonképp azonos a fehér ember kultúrájával és részben azonos a keresztény kultúrával. Naftalin úr ugyanazt deklarálja , amit Menachem Begin a hadseregnek mondott, [lásd fentebb] hogy az arab kultúra romjain kell felépíteni a zsidó kultúrát, csak ő a fehér - keresztény világkultúra elpusztítását hirdeti. Ez arról árulkodik, hogy még Beginnél is hülyébb. A zsidó és arab kultúra ugyanis nem ötvöződtek olyan szorosan, mind a zsidó, ill. fehér- keresztény kultúra. Ennek a kultúrának az emlőit ill. anyagi forrásait szopják az olyan zsidó "magyarok", mint Kertész Imre és Konrád György, meg a magyar nyelv börtönébe szorult Kertész Ákos. Mi lenne ezekkel az urakkal, ha ivrítül kellene "prózálkodniuk" és a zsidó államtól igényelnének apanázst egy többszázmilliós film, vagy egy szabadpiacon eladhatatlan könyv kiadására.

Adva van tehát egy megbuggyant zsidó szélsőséges és mit tesznek ellene hit és fajtársai. Miért nem határolódnak el, amint ezt tőlünk magyaroktól követelik minduntalan.

Köves Slomó(ka), Feldmájer Péter, Schweitzer József. Zoltai Gusztáv és ti többiek! Ugyan miért nem határolódtok el ettől a lököttől? Vagy nem is lökött? Hát persze hogy nem! Ő ugyanolyan cionista, mint ti vagytok. Egy követ fújtok vele és azt hiszitek egy szájból egyszerre lehet hideget is, meleget is fújni. Tévedtek. Mi a "gój kultúra" kurucai nem fogunk ehhez asszisztálni. És még azon is elgondolkodunk, hogy kultúra e valójában az amit ti annak neveztek. Ha harc, legyen harc. A hadüzenet gyalázata a tiétek.

2012.12.02
Sz. Gy. 

  

A föld fekélye
NATO 

Amikor a CIA és a MOSZAD sziriai "szerepvállalásáról" olvastam, ill. írtam, azt gondoltam, hogy már a fenekét kapargatom annak a mocskos üstnek, amit úgy hívnak: nyugati civilizáció. Hát nem! Még van lejjebb.

Egy levélből értesültem arról, hogy az 1995-ös srebrenicai mészárlás nem úgy történt, ahogy mindannyian tudtuk eddig, a Wikipédiával egyetemben:"A mészárlás 1995 júliusában történt, amikor Srebrenica környékén mintegy 8700 bosnyákot, főleg férfiakat és fiúkat, végeztek ki. A bűncselekményt, Ratko Mladić vezetésével, a Szerb Köztársasági Hadsereg(Vojska Republike Srpske, VRS) hajtotta végre. A VRS mellett a „Skorpiók” néven ismert szerb katonai alakulat is részt vett a mészárlásban." 

És mi áll a levélben? "Elöször egy hír: A közelmult egyik legbrutálisabb tömeggyilkosságát 1995-ben Srebrenicában a "Skorpiók” ("the Scorpions") nevû félkatonai alakulat hajtotta végre. Most egy magas rangú tanú és kötegnyi hivatalos dokumentum bizonyítja, hogy a mészárlás a  NATO parancsára történt és nem csak a holland védelmi alakulat nézte végig ölbetett kézzel, de a skorpiókat a NATO toborozta és fizette. A Ratko Mladic elleni ICC bírósági eljárás meg lett szakítva és bizonytalan ideig fel lett fûggesztve, [Más források szerint ugyanígy - ugyanezért bedöglött a Karadzsics ellen folyó per is.] miután a vádló  ”elfelejtett” elkûldni több ezer oldalnyi dokumentációt a védôûgyvédnek." Ez még passzolni látszott a Wikipédia közléséhez. A szerbek szivesen gyilkolnak ingyen is. Miért ne gyilkolnának még szivesebben, ha pénzt is látnak belőle. Csakhogy nem erről van szó. Közmondás szerint nem csak egy tarka kutya van a világon, hát még Skorpió... De menjünk sorjában. A levél a Press TV közleményéreutal, amelyben egy mondat felkeltette a figyelmemet. Lám a három jómadár, az amerikai CIA, az angol Mi6, és a francia DRM! Ugyan milyen mocskos akcióból maradnának ki ezek szerte a világon? Az irány-keresés során további adalékokra bukkantam.

Mindenekelőtt az tünt fel, hogy a srebrenicai mészárlás valódi háttere évek óta nyilt titoknak számít. Megírta aPravda. Ismert személy az alakulat egyik szervezője, irányítója is. Egy részletes közlemény a Veterans Today2012.07.02-i oldalán jelent meg. Ott találtam a baloldali passzust is Dehát az ilyen hír nálunk nem hír. Barátom levelét egy hete kaptam. Arra gondoltam, amit ő Svédország ban észrevett, nálunk is kiszúrja valaki és megelőznek a témával. De nem! Nálunk most az az izgalmas, melyik jobbikos fél, vagy negyedzsidó...

Szóval írásommal nem kell nagyon könyökölnöm a hírmezőnyben. Ballagjunk hát tempósan tovább. Gyermekkoromban elszörnyedve olvastam a "Magyar Futárban" a katyni vérengzés történetét és nézegettem a képeket. Hát igen! A vérszívó diktátor ilyesmikre is képes volt. Ám ez a II. világháborúban történt és az áldozatok ellenséges tisztek voltak.

A srebrenicaiak viszont civilek voltak és részben gyerekek. Gyilkosaik pedig a NATO, egy olyan szövetség ügynökei, amelynek "célkitűzéseit az Észak-atlanti Szerződés foglalja magában, amelynek értelmében a tagállamok minden politikai és katonai eszközt igénybe vesznek a tagországok szabadságának és a biztonságának megőrzése érdekében".

És most kedves olvasóim válasszanak, melyik rendszer "végterméke" szimpatikusabb? Melyikhez éreznek erósebb vonzódást? Melyik felel meg inkább eszmei ideál juknak? Hol szeretnének lakni, élni? Hol látják biz tosítottnak gyermekeik, unokáík, dédunokáík sor sát? [Megjegyzem: a Szovjet Birodalomban a tömeg lét-garanciája szilárdabb volt, mint akárhány mai "demokráciában", hogy ne is beszéljek a III. Birodalomról.]

Tudjuk, Katynban miért ölték meg a tiszteket, de miért gyilkoltak bosnyák civileket, köztük gyereke ket?

Nagyon egyszerü! Amerika, a NATO útján, hábo rús okot akart kreálni Szerbiával szemben. Ehhez mindíg áldozatok kellenek. A Lusitania óceánjáró áldozatai segítették Amerikát az első világháborúba, Pearl Harbor halottai a másodikba, Tonkini Öbölben a Maddox és a Turner Joy hadihajók ellen el nem követett vietnami támadás a vietnami háborúba, a WTC tornyok elleni CIA akció az egész világ elleni permanens háborúba, a harmadik világháborúba. [A legjobb vicc az a tudósítás, hogy a Mi6 segített Mladicsot keresni, amikor még bújkált...]

Persze nem állítható, hogy csupán az irreguláris alakulatok jellemzője lenne a bestialitás. A NATO reguláris erői sem különbek, de most nem téma az iraki, az afganisztáni, ill. újabban a palisztáni hadfmüveletek "stílusa". Mindenesetre jellemző két kép, amelyek bejárták a világsajtót. Az egyiken levizelik a megölt tálibok (netán civilek) holttesteit, a másikon röhögve mutogatják az öngyilkos merénylők leszakadt végtagjait. Mi sem természetesebb, minthogy a másik oldal a maga módján fogja viszonozni ezeket.

Úgy érzem, e bevezető után lassan ideje lesz rátérnem, miért írok épp most a NATO-ról. Hát semmiképp sem a kibukott régi disznóságok miatt. A készülő új disznóságok foglalkoztatnak, a NATO új szerepvállalása. És máris Chicagoban vagyunk a NATO csúcson és szivünk repes amiatt, hogy micsoda miniszterelnökünk van. De mielőtt követnénk Orbánt Chicagoba emlékezzünk hol járt annakelőtte. Hát' Bakuban, megint Bakuban. Egy korábbi bakui kirándulásáról a magam módján már tájékoztattam az olvasókat. Azóta a helyzet változott és Orbánnak még kevesebb keresnivalója lett volna arrafelé. Vagy épp most vált aktuálissá a Soros ügynök azeri látogatása? Alighanem. Erre a látogatásra lentebb visszatérek.

Izrael és Amerika most (is) Oroszország tönkretételén ügyködik. A zsidóság emésztő gyülöletet táplál minden iránt ami orosz, különösen az orosz lélek iránt, amely nem fogadja be a zsidó eszméket. Az első gyilkos roham - az 1917-es zsidópuccs - végülis nem hozta a várt eredményt. Az orosz - zsidó megnemfelelőség leghitelesebb ábrázolása Szolzsenyicintől származik, aki a forradalom előtti és utáni állapotokat ábrázolja. "Szimbiózis" c. írásomban elemeztem Szolzsenyicin téziseit.

A második nagy hadmüvelet a hidegháború és az azzal párhuzamos rothasztás volt. Fényesen sikerült! A "pereszt rojkás" Gorbacsov tálcán szállította a már alig pihegő Oroszországot a sakterek kése alá. A művet a részeges Jelcin próbálta megkoronázni. Minden olyan szépnek, minden olyan jónak látszott. A milliók vérén - verejtékén gyüjtött nemzeti vagyont jobbára zsidó oligarchák kaparintották meg és már ott tartottak, hogy a privatizált olaj és földgáz vagyont bevezetik a newyorki tőzsdére. De megint beütött a krach. A zsidónak mondott Sztálinnak zsidónak mondott követője támadt Putyin személyében, aki másodszor is kicsippentette a zsidó kullancsot az orosz nép bőre alól. A "Hodorkovszkij affér" ennek a folyamatnak a jellemzője. Írtam róla az "Urbi et orbi" c. cikkemben.

Most szerveződik a harmadik csapás, részben a NATO védőszárnyai alá bujtatva.

Emiatt a világ(méretü) háború több fronton folyik:

• belső bomlasztás (folytonos tüntetések) a pénzelt ellenzék által,-
• légvédelmi rakétáknak álcázott támadó rakéták telepítése Oroszország határai mentén,-
• cyber kémkedés Oroszország titkainak kifürkészésére,-
• az oroszbarát rendszerek destabilizálása (Sziria)
• Oroszország közeli és távoli szomszédainak "felvásárlása" révén agresszós bázisok létesítése ezek területén,-
• pénzügyi spekulációk a rubel meggyengítésére, ezek révén a gáz és olajimportból származó állami jövedelem csökkentése,-
• stb., stb.-

Oroszország fegyveres bekerítésének tervét jól szemlélteti a mellékelt kép. Kérdés, hogy e bekerítésre mi lesz az orosz válasz? Jól emlékszünk (talán) arra, hogy a Szovjetúniót a túlfegyverkezéssel, acsillagháborús tervekkel, hajszolták elsősorban gazdasági csődbe. Csakhogy azóta megváltozott a helyzet. Amerikának a fogához kell vernie minden garast, amit a "túlgyilkolásra" (overkill) akarna fordítani. Oroszország pedig képes állni bármilyen fegyverkezési verseny cehhjét, ha fogtomra kerül a dolog.

Ennek a müveletsorozatnak egyik fontos területe Azerbajdzsán. "Azerbajdzsán Izrael legjobb barátja", trombitálja az Oroszvilág.rucímű portál. "Már korábban is beszámoltunk az Azerbajdzsán és Izrael közötti szoros – a muszlim világban inkább kivételnek tekinthető - biztonságpolitikai együttműködésről, amely most a katonai téren is folytatódik. A lendületes fegyverkezési programot végrehajtó Baku ugyanis izraeli technikával kívánja erősíteni fegyverarzenálját." 

Ebből persze "egyebek" is következnek. Az azerieknek eszébe jut a "Nagy Azerbajdzsán", amit iráni (!) területek annektálásával óhajtanak megvalósítani - az izraeli fegyverek segítségével természetesen. Hát persze, hogy pattanásig feszül Baku és Teherán viszonya. És persze, hogy az Iszlám ügyét aljasul eláruló Törökország Azerbajdzsán mellé áll, hogy még nagyobb  legyen a semmiből gerjesztett háborús feszültség. "Miközben az azerbajdzsáni-iráni viszony még tovább romlik, Törökország demonstratív szándékkal Bakuba küldi hadserege szinte teljes vezérkarát: a török szárazföldi, tengeri és légierő vezetője a napokban Azerbajdzsánba utazik, ezzel jelezve, hogy Ankara szükség esetén nem hagyja magára török (?)  szomszédját."

 Nos, Orbán épp ide látogat és csupa hülyeségeket beszél. "A magyar miniszterelnök Bakuban találkozott Ilham Alijev azerbajdzsán elnökkel és Artur Rasidaze miniszterelnökkel is. Orbán négyszemközt is tárgyalt Alijevvel, ...szavai szerint a német és az orosz világ között elhelyezkedő köztes-európai térség energetikai együttműködését is fontosnak nevezte. A felek kifejezték szándékukat a kapcsolatok elmélyítésére." Vegyük észre, Orbán úgy viselkedik mint a köztes európai térség ügyeinek rendezésével megbízott utazó nagykövet. Vagy tényleg van valami megbízása? És ha van, ugyan kitől? Sorostól? A Zsidó Világkonresszustól? Az Izraeli Knesszettől? Mindháromtól?

Ez a szereptévesztés, az ego túldimenzionálása, még inkább kidomborodik a NATO chikagoi csúcstalálkozóján vagy méginkább felveti az ügynök-gyanút Orbánnal szemben."A NATO legfőbb jellemzője továbbra is a kollektív védelem kell, hogy legyen, amelynek egyik fontos eszköze arakétavédelmi rendszer mondta Orbán Viktor miniszterelnök Chicagóban, a NATO 25. csúcstalálkozójának nyitótanácskozásán A NATO eddigi bővítései 'sikersztorinak' bizonyultak, ezért az integrációt folytatni kell - jelentette ki..."Azaz rakjuk körül Oroszországot együtt, könnyen és gyorsan támadó rakétákkal...

A szent cél érdekében hajlandó jó mélyen benyúlni az ország lapos bugyellárisába is. "Három éven át évi félmillió dollárt ajánl fel Magyarország az afgán biztonsági erők finanszírozására – erősítette meg ... Afganisztánban a magyar katonák nagyszerűen teljesítettek, széles körű elismerést harcoltak ki Magyarországnak – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy bár valóban nem a magyar kontingens a legnagyobb Afganisztánban, de fontos feladatot végez, és azt fog a jövőben is, „tehát kifejezetten számítanak a magyar részvételre”. Orbán Viktor felidézte, a tervek szerint 2014-ben már az afgán belső biztonsági erők garantálják majd az ország biztonságát. „A harcolókat kihozzuk, a kiképzésben részt vevő, azaz az afgán helyi erőket segíteni, megerősíteni tudó egységeinket pedig ott hagyjuk” – emlékeztetett a NATO döntésé re." Az utolsó csatlós szerepe mindíg "hálás". Orbán az utolsó lelkes (!) támogatója az afganisztáni agressziónak, miközben az USA nagy szövetségesei, a németek, franciák és angolok egyre savanyúbb képet vágnak az afganisztáni rossz vicchez és sorra oldalognak ki a húsdarálóból.

Oroszország szempontjából ugyancsak forró övezet a Baltikum, azaz Észtország, Lettország és Litvánia. Erre mit igér Orbán? "Magyarország részt fog vállalni a balti államok légvédelmének biztosításában. Ezzel kapcsolatban a miniszte relnök kifejtette: az úgynevezett okos védelemhez - vagyis a párhuzamosságok kiiktatásához – Magyarország a légvédelmi erejével tud hozzájárulni. Ennek keretében Magyarország harci repülőgépeket állomásoztat majd a Baltikumban, és rendszeresen részt fog venni a – saját légi erővel nem rendelkező – balti államok légvédelmének biztosításában. „A közép-európai szolidaritás és együttműködés jegyében számíthatnak ránk; különösen Litvániával lesz egy mély együttműködés” – tette hozzá."  A magyar "légierő" alatt a NATO szabványnak egyébként nem megfelelő svéd Gripen vadászgépek értendők. Néhányan biztos emlékszünk még arra (Orbán már nem...), hogy fogadták Amerikában a miniszterelnököt, amikor a kormányzat az amerikai F16 helyett a Gripenek lizingelése mellett döntött. Még államtitkári szinten sem álltak szóba vele. [Akit a gripen-szemét érdekel olvassa el a Népszabadság cikkét.] Sebaj! Egy fordítás a köpönyegen és máris a magyar papagály rikácsolásától hangos a NATO értekezleti terem. A seggnyalás mindenkinek tetszik. Hát hogyne tetszene ez a szöveg Obamának, hogyne lapogatná a minapi "szabadságharcos" hátát. Ezt Orbán is pontosan tudta, mikor ílyeneket mondott.„A józan ész határozta meg a csúcstalálkozó menetrendjét   ... A rakétapajzs-létrehozást az amerikaiak átadták, és így NATO-üggyé vált, a rakétarendszer-építés, a 'csillagháborús tervek'elfogadhatóbbá váltak a nemzetközi közvélemény számára is." Az otromba, ill. ostoba célzás teljesen világos. Egy új fegyverkezési versenyre utal, amelynek csillagászati költségeit immár a düledező Európának kell előteremtenie. Hány újfajta adónemet kell ehhez Matolcsynak még kiagyalnia, hány kórházat kell bezárni és hány millió állampolgár létalapját kell csökkenteni?

A következő passzus kapcsán már az a kérdés fogalmazódik meg az olvasóban, hogy vagy Orbán teljesen hülye, vagy közismert  kolosszális pofátlanságával másokat néz idiótáknak. "A NATO és Oroszország viszonyáról úgy vélekedett, szükségét látja annak, hogy a katonai szövetség és Oroszország között egy hosszú távú, stabilitást adó, bizalomépítő együttműködés jöjjön létre. 'Oroszország van, volt és lesz, számolni kell vele, ez egy komoly ország jelentős erővel. (...) Nekünk érdekünk, hogy a világnak az a része ne ellenségesen tekintsen a Nyugatra, és az is érdekünk, hogy a Nyugat se tekintsen ellenségesen Oroszországra' – fejtette ki. Azért vagyunk itt (Chicagóban), hogy bebizonyítsuk és megüzenjük az egész világnak: a NATO él. Ez egy védelmi szövetség: akárhogyan is változik a világ, aki ebben benne van, az biztonságban érezheti magát.” Ezt a mocsok szöveget a NATO srebrenicai áldozatainak sirja fölött kellene elmondani! Vállalkozna erre kedves Orbán úr? Vajon mit szólnának a hozzátartozók?

De mit szól ehez Oroszország és Putyin? Egyelőre semmit, mert Orbánt hivatalosan nem veszik tudomásul. Az utolsó Igor Szergejevics Szavolszkij úr budapesti orosz nagykövet volt, aki neokonnak titulálta és undorát, ill. megvetését fejezte ki személye iránt. Ez persze nem jelenti azt, hogy a KGB-nél [FSZB] vezetett bűnlajstromán ne lenne gondosan feljegyezve minden szava, minden cselekedete. Ez az ember Oroszország számára kifejezetten veszélyes. Nem személyes kvalitásai miatt - mert olyanok nincsenek neki - hanem fáradhatatlan agent provocateuri tevékenysége miatt, amely az embert a piaci légyre emlékezteti leginkább.

Ha fogtomra kerül a dolog, azaz a Déli Áramlat üzembehelyezése után, ha Oroszor szág "belép" Európába; vagy ha sikerül sarokba szorítani, Putyin lépni fog. Orbán, tüsténkedése miatt, zöld pizsamát kaphat, mint Litvinyenko és sokan mások. A tanulságos Litvinyenko sztorit  is megtekintheti a tisztelt olvasó.

A NATO-ról pedig a hazai és a nemzetközi közvélemény tettei alapján ítél vagyis nem a pojácák véleményét követi. A tettei pedig súlyosan vádolják a NATO-t.

2012.07.11

Sz. Gy.

A Litvinyenko-gyilkosság

Mivel is zárhatnánk stílszerűbben ezt a gyönyörű évet, mint egy olyan konteóval, amelyben a klasszikus (és titokzatos hátterű) gyilkosság mellett felbukkan a nagypolitika, ismert közéleti személyiségek, a sugárzó anyag, s amelyben különféle titkosszolgálatok töltenek be nagyrészt (és mindeddig) tisztázatlan szerepet.

Oké, tudom: nincs benne se holdraszálló űrhajó, se teleportált hadihajó, se jégheggyel ütköző luxushajó, de még egy csókos szájú szexszimbólum sem, de érdekes lesz, higgyétek el!

Mai összeesküvéselméletünk főszereplője egy – minimum kettős – ügynök, aki azzal írta be magát a világtörténelembe, hogy ő az első (?) dokumentált halálos áldozata annak, amit a bulvárújságok, valamint Tom Clancy egyaránt nukleáris terrorizmusnak neveznének.

Hölgyeim és Uraim: következzék a Litvinyenko-gyilkosság!

Alexander Valterovics Litvinyenko a KGB, majd 1991 után az (egyik) jogutód, az FSzB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat, vagyis az orosz elhárítás) szépreményű tisztje volt, aki a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni fellépés szakértőjeként egészen főosztályvezető-helyettesi beosztásig vitte a Lubjankában. Néminemű terepmunka után (egyes források csecsenföldi, mások dagesztáni műveletekről írnak) felfigyelnek rá (illetve jelentéseire) a Központban, s 1997-től az Értékelő-Elemző Igazgatóság azon szolgálatához kerül, amely a bűnszervezetek kapcsolatrendszerét hivatott feltérképezni.
Ekkoriban kerül közelebbi kapcsolatba BoriszBerezovszkij orosz üzletember-politikussal, aki az akkori orosz elnök (Borisz Jelcin) mellett működő Biztonsági Tanács egyik titkáraként elég komoly rálátással bírt minden olyan mocskos dologra, amiket józan kormányok alsó hangon 99 évre szoktak titkosítani. Berezovszkijról itt és most még csak annyit, hogy 2001 óta az Egyesült Királyságban él, ahol (a körülbelül egymilliárd fontra becsült magánvagyonával a háta mögött) politikai menedékjogot kért és kapott arra hivatkozva, hogy Putyin vadászik rá.

No, de vissza Litvinyenkóhoz.

1998 novemberében öt FSzB-tiszt (többek között Litvinyenko alezredes) nemzetközi sajtótájékoztatót tart egy moszkvai szállodában, ahol elég meghökkentő dolgokat állítanak az összesereglett újságírók előtt: beszámolnak arról, hogy parancsot kaptak Berezovszkij (valamint egy moszkvai ügyvéd, bizonyos Mihail Trepaskin) meggyilkolására, továbbá egy orosz üzletember fivérének elrablására. Verziójuk szerint minderre azért került (volna) sor, mert ezek az emberek bizonyítékokkal rendelkeztek arra vonatkozóan, hogy az orosz titkosszolgálatok keze könyékig benne volt több olyan oroszországiterrorcselekményben, amelyek elkövetőiként a hivatalos álláspont a csecseneket és más szakadár csoportok fegyvereseit azonosította.
Nem tudom, a szemmel látható közléskényszerben szenvedő öt titkosszolgálati ember mikor járt utoljára elmegyógyászatikivizsgáláson, de pszichiátriai állapotuktól függetlenül sejthették, hogy a dolognak következményei lesznek; egyetlen titokzatos szervíz sem nézheti ugyanis tétlenül, hogy állományának tagjai egyszer csak fogják magukat és ilyen horderejű állításokat a sajtó fülébe sugdosnak, függetlenül attól, hogy az állítások hány százaléka igaz és mekkora része fikció.

Egy hírszerző szervezet nem a nyugdíjas és szószátyár rózsakertészek klubja, úgyhogy ne lepődjünk meg azon, hogy az FSzB akkori főfőgóréja (bizonyos Vlagyimir Putyin – nem csak névazonosság!) üvölt, mint a sakál és másodpercek alatt kirúgja a cserfes szájú legényeket, akik közül ketten hiába viseltek csuklyát a sajtótájékoztató alatt, kábé 4 másodperc kellett az azonosításukhoz.

Litvinyenkóról hamarosan kiderülnek persze mindenféle disznóságok: a Cégtől történő távozását követően előzetes letartóztatásba kerül, mert hivatali visszaéléssel gyanúsítják. Mindez csak olaj a tűzre: Alexander egyre inkább úgy érzi, hogy küldetése van. Egyre nyíltabban és egyre részletesebben ad hangot abbéli véleményének, mely szerint például az 1999-es oroszországi lakóház-robbantások mögött is állami megrendelés van, mert Moszkva így akart ürügyet kreálni (és nemzetközi együttérzést kicsikarni) a második csecsen háborúhoz.

A lassan unalmasságig ismétlődő forgatókönyvből (sajtótájékoztató, majd letartóztatás, szabadulás, ismét sajttáj, újabb kihallgatás és lecsukás, újságcikk, stb.) Litvinyenkónak lesz hamarabb elege: 2000 novemberében (Ukrajna és Törökország érintésével, holmi MI6-os anyagi és logisztikai támogatással) családostól menedékjogot kér Londonban. Egy fél éves átmeneti állapot után 2001 tavaszán ezt meg is kapja, majd 2006-ban brit alattvaló, akarom mondani állampolgár lesz.

Angliai tartózkodása alatt sem tesz lakatot a szájára, sőt: egyre merészebb és merészebb kijelentésekkel szórakoztatja a brit (és a nemzetközi) közvéleményt, illetve a Secret Intelligence Service-t (ahonnan az egész komoly apanázsnak számító havi kétezer fontot rendszeresen kapja, cserébe azért, hogy őszintén és legjobb tudása szerint válaszol a jólfésült, és felváltva az MI5-tól, valamint az MI6-től érkező beszélgetőpartnerek valamennyi kérdésére).

Mivel a kétezer font nem kevés, de mondjuk négyezer az pont a duplája, hatezer meg a háromszorosa, Alexander szívesen mutatkozik titkosszolgálati szakértőként minden olyan alkalommal, amikor a népnek cirkuszra (és/vagy összeesküvéselméletre) van szüksége. Ily módon televíziós műsorokban, illetve újságok címoldalán fejti ki azon véleményét, mely szerint például a 2002 októberi moszkvai Dubrovka színházi terrorcselekmény (170 halott, 680 sebesült), a2004 szeptemberi beszláni iskolai túszdráma (400 halott, 820 sebesült), vagy akár az örmény miniszterelnök 1999-es agyonlövése hátterében egyaránt az orosz titkosszolgálatok, illetve a moszkvai nagyhatalmi törekvések álltak, akárcsak jó barátja, Anna Politkovszkaja orosz újságírónő meggyilkolása mögött.
Rengeteg szabadidejében két könyvet is ír, amelyek elég szép példányszámban jelennek meg, s amelyek – természetesen – a világméretű orosz összeesküvést hivatottak bemutatni, élén Vlagyimir Putyinnal, aki mellett Lucifer, Oszama és Szaddám maximum ígéretes tehetségű tanoncok lehetnek terrorizmus- és gonoszság-szakon.

Alexander váltig állítja, hogy Putyin elnök személyesen adott utasítást a likvidálására, ettől függetlenül van olyan hét, hogy három író-olvasó találkozón vesz részt, ahol lelkes vidéki gazdálkodókkal közösen lehet szörnyűlködni a sátáni orosz oligarchák mesterkedésein (19,99 font + ÁFA, de a szerző személyesen dedikálja a leleplező könyvét, nagy tételben vásárlóknak jelentős kedvezmények).

Térjünk azért vissza a Politkovszkaja-gyilkosságra.

Anna Politkovszkaja orosz újságírót, aki a csecsenföldi állapotokról szóló tényfeltáró és leleplező cikkeivel elég sok borscsot (jó, csak vicc volt; borsot) tört az orosz politikai-katonai elit (és főleg Putyin elnök) orra alá, 2006. október hetedikén egy Makarovval (és négy golyóval) kivégzik a Moszkva belvárosában található lakása lépcsőházában, a liftben.

Litvinyenko (a tőle megszokott kategorikus kijelentésekkel és lendületes stílusában) rögtön tálalja is a tuti megoldást: Putyin személyesen adott utasítást az újságíró meggyilkolására, s az erre vonatkozó tárgyi és egyéb bizonyítékok hamarosan a rendelkezésére fognak állni!

Három hét múlva (2006. november elsején dél körül) a londoni Millenium Mayfair Hotel bárjábantalálkozik két „üzletemberrel”, egykori FSzB-ügynökökkel (Dimitrij Kovtunnal és Andrej Lugovojjal), akikkel másfél órán keresztül beszélgetnek, iszogatnak, nosztalgiáznak a régi szép időkről, mialatt a két orosz egy borítékot ad át neki.

Ugyananaznap késő délután egy londoni, japán ételspecialitásokat felszolgáló étteremben előre egyeztetett randija van Mario Scaramella olasz tudóssal (itt balra), aki magánnyomozást folytat a Politkovszkaja-gyilkosság mentén. Scaramella érdekes arc, róla majd még mesélünk. Mindenesetre nagyot esznek és isznak, beszélgetnek, jól érzik magukat. Az olasz egy papírt mutat neki, amelyen (Scaramella állítása szerint) azoknak a neve szerepel, akiket az orosz titkosszolgálat felvett a halállistára; Litvinyenko és Scaramella neve mellett még Berezovszkij és Politkovszkaja is szerepel.
És innen felgyorsulnak az események, tessenek nagyon figyelni!

A japán étteremből este nyolc óra körül jönnek el. Este fél tizenegykor Litvinyenko erős gyomorfájásról panaszkodik: görcsei vannak, hányingere, szédül. A mentősök nem tudják, mi a franc baja lehet, mindenesetre kórházba viszik a kínokban fetrengő Alexander Valterovicsot. Mire a rohamkocsi leparkol a sürgősségi bejárat előtt, a brit elhárítás emberei már intézkedtek egy külön kórterem, illetve a 24/24-es fegyveres őrzés vonatkozásában.

A november 23-i haláláig Litvinyenko még több interjút ad újságoknak, rádióknak, tévéknek (többek között a BBC-nek), amelyben Putyinékat (közelebbről az FSzB-t és annak külföldi hírszerzéssel foglalkozó testvérszervezetét, az SzVR-t) vádolja megmérgezésével. A haja kihullik, fogai meglazulnak, bőre egyre sápadtabb és sápadtabb lesz, naponta egy-másfél kilót fogy, de orvosai a mérgezésről nem tudnak (vagy nem akarnak) részleteket mondani.

Boncolását követően szenzációs hír szivárog ki a University College Hospital falai közül: a patológiai vizsgálatok során szervezetében jelentős mennyiségű 210-es izotópú polóniumottalálnak. Ez az erősen radioaktív anyag a természetben nem található, kizárólag laboratóriumi körülmények között lehet előállítani; a szovjetek (később az oroszok) előszeretettel használták például űrjárművek belső hőforrásaként.

A rendőrségi nyomozás megállapította, hogy a „jelentős adag” (massive dose) polónium egy teásedény közvetítésével (naná, elvégre mi is lehetne más közös nevezőaz orosz és az angol kultúrkörök metszéspontjában…), szóval egy teáskanna stílszerű közvetítésével került Litvinyenko szervezetébe, méghozzá a Millenium Hotel bárjában, s a zsaruk abbéli véleményüknek adtak hangot, hogy Alexander barátunk nem fogyókúrás célzattal vette magához a sugárzó anyagot, hanem tudta és beleegyezése nélkül itatták meg vele.

Mi sem természetesebb, mint az, hogy a New Scotland Yardmindenkit alaposan kihallgatott és feltérképezett, akivel élete utolsó periódusában találkozott: a két oroszt (Kovtunt és Lugovojt), az olaszt (Scaramellát), sőt, Berezovszkijt is. Az orvosi vizsgálat során kiderült, hogy a két orosz és az olasz egyaránt kaptak egy-egy löket polóniumot, de ez egyikük esetében sem bizonyult halálosnak. Mivel az ügyet komoly érdeklődés övezte, és nem csupán a közvélemény, hanem a nagypolitika oldaláról is, a rendőrség mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető legjobb eredményt érjék el.

A német zsarukkal is felvették a kapcsolatot, akik megállapították, hogy Hamburgban, abban a lakásban és gépkocsiban, amelyeket a két orosz üzletember közül az egyik (Kovtun) bérelt 2006 nyarán és őszén,szintén kimutathatóak a polónium nyomai.

Litvinyenko halálos ágyán megismételte a Putyinra, mint első számú felelősre vonatkozó szavait, emlékeztetve tátott szájjal hallgató közönségét, hogy az orosz államfő 2006 júliusában (a hatályos antiterrorista törvényre alapozva) egy olyan elnöki rendeletet írt alá, amely az orosz különleges szolgálatokat felhatalmazza arra, hogy bárhol a világon lecsapjanak „Oroszország ellenségeire”, akár meg is semmisítve őket.Szergej Mironov, az orosz törvényhozás felső házának, a Szövetségi Tanácsnak az elnöke egy sajtóbeszélgetés során – újságíró kérdésre válaszolva – félmosollyal az ajkán felhívta a figyelmet, hogy a Politkovszkaja és a Litvinyenko-gyilkosságra röviddel Putyin nyugat-európai körútja előtt került sor. Az újságírók rögtön továbbfejtették a ki nem mondott gondolatot, mely szerint a két esemény arra (is) szolgált volna, hogy megmutassa a művelt Nyugatnak: Oroszország valóban bárhol le tud számolni ellenségeivel, és nem tűri, hogy beleugassanak belső ügyeibe. Ugyanazokban az órákban, amikor Litvinyenko az utolsókat rúgta londoni kórházi ágyán, Moszkvában agyonlövikMovladi Bajszarovot, a csecsenek egyik karizmatikus vezetőjét, aki ugyancsak Putyin-ellenes szövegeivel írta be magát a Kreml kedvencei közé.

Az egyik – főleg Anatolij Csubajsz, Pétervár egykori főpolgármestere köreiben népszerű – alteória szerint a két gyilkosságért pont Putyin moszkvai ellenfelei a felelősek, mert így akarták a nemzetközi közvélemény szemében lejáratni az orosz elnököt, tudván, hogy mindenki őt teszi majd felelőssé.

A BBC egyik rádióállomásának adott interjújában Jurij Svetz, egykori FSzB-tiszt (elég sokan vannak ilyenek ebben a sztoriban…) azt állította, hogy Litvinyenkónál (annak megmérgezése előtt pár héttel) a saját szemével látott egy „Jukosz” feliratú mappát, amelyre a polónium későbbi áldozata úgy vigyázott, mintha valódi kincs lenne; ebben – így Svetz – olyan bizonyítékokat tartott, amelyek alkalmasak lettek volna „alapjaiban megrengetni fél Eurázsiát és összeugrasztani egymással nemcsak embereket, hanem államokat is”. A Jukoszt mellesleg 2006 augusztusában nyilvánították hivatalosan fizetésképtelenné, és a befektetők úgy 20 milliárd dollárjuk után sírhattak. A Jukoszról egyHodorkovszkij nevű ember mesélhetne rengeteg mókás dolgot, már ha ráérne ilyen léhaságokkal törődni abban a távoli szibériai fegyházban, ahová a Sors (akarom mondani Putyin elnök akarata) sodorta.

Hja, ilyen az egyszerű, kétkezi orosz milliárdos élete: egyszer fent, másszor munkatábor.

Az NBC Dateline című műsorában Oleg Danilovics Kalugin (igen, ő is exkágébés, méghozzá vezérőrnagyként ment nyugdíjba és évekig a KGB amerikai fedett műveleteiért volt felelős), szóval Kalugin szerint Litvinyenkót a hajdani KGB-FSzB munkatársak bajtársi szövetsége, a Méltóság és Becsület nevű szervezet tette el láb alól, mert simán árulót, a Cég árulóját látták benne.

Az orosz hazafiak is hallatták a hangjukat. Természetesen ők sem hisznek a Putyin által kifundált/kezdeményezett/jóváhagyott gyilkosság elméletében, hanem inkább azt valószínűsítik, hogy Litvinyenko egy kisstílű sugárzó anyag-csempész lett volna, aki még ahhoz is hülye volt, hogy az általa Oroszországból kivitt, és az IRA (vagy akurdok, esetleg a tamilok, Irán, Észak-Korea, stb.) számára áruként felkínált polóniumot (amelyből egy korrekt kis piszkos bomba lett volna elkészíthető) egy normálisan záródó, kellőképpen szigetelt tartályba tegye. Sima szakmai baleset – mondják; utólag a britek vették rá Litvinyenkót, hogy próbálja meg ráverni a balhét Oroszországra és annak elnökére.

Azt ígértem, hogy Scaramelláról még mesélek egy-két apróságot. Nos, ez az olasz tudós nem mellesleg a nukleáris terület (!) egyik szakértőjének számított hazájában azelőtt, hogy politikai nyomozóként elkezdje feszegetni a pofonosláda tetejét. Az ő nevéhez fűződik az a politikai bomba is, mely szerint Romano Prodi (az Európai Bizottság egykori elnöke, hajdani többszörös olasz miniszterelnök) a hatvanas-hetvenes években a KGB egyik legjobban fizetett nyugati informátora volt. Ezt a hírt különben azóta nem sikerült megnyugtatóan sem megerősíteni, sem cáfolni (én legalábbis nem olvastam róla); tény, hogy az Európai Parlament is foglalkozott a témával, ami azt mutatja, hogy nem csak egy sima bulvárkacsáról van szó.

De megint elkalandoztam; biztosan az előszilveszteri hangulat teszi. Bocs.

A Scotland Yard érezte, hogy a Litvinyenko-ügyben sokkal több forog kockán, mint egy egykori orosz elhárító meggyilkolása. Aprólékos, több száz embert megmozgató nyomozás után 2007 májusában a brit koronaügyészség hivatalosan is tájékoztatta orosz partnereiket, hogy megalapozottan gyanúsítják Andrej Lugovoj orosz állampolgárt, leszerelt (?) FSzB-tisztet az emberöléssel. Az idézés 2007. május 28-án meg is érkezett Moszkvába, de az ügyben maga Putyin elnök jelentette ki, hogy „őrült és megalapozatlan lépés”. Egy hónapra rá az orosz legfőbb ügyész, Jurij Csajkahivatalosan is megtagadta Lugovoj kiadatását a britek felé. Informálisan azt is London tudomására hozták, hogy mindaddig, amíg a britek Berezovszkijt nem toloncolják vissza Oroszországba, nem is érdemes tovább erőlködniük.
Ezzel párhuzamosan az FSzB is ellentámadásba lendült: nyilvánosságra hozták, hogy „a maguk módján ők is nyomozni kezdtek azon hírek alapján, amelyek szerint Litvinyenko az MI6 ügynökeként milyen további károkat okozott Oroszországnak”. Lugovoj erre még rá is tett egy lapáttal, amikor kijelentette: a brit hírszerzés őt is megpróbálta beszervezni és egész vagyonokat ígért neki, ha Putyinra és/vagy a többi orosz állami vezetőre nézve terhelő (de minimum kínos és botrányos) információkkal szolgál. Mindenesetre Lugovoj (itt jobbra) indult a 2007 decemberi képviselőválasztásokon és be is jutott a Dumába, úgyhogy 2011-ig érinthetetlen (ha Putyin is úgy akarja persze).

Paul Joval amerikai orosz-szakértő a következőképpen foglalta össze a Litvinyenko-ügyet: „Moszkva világos üzenetet közvetített a Nyugat (és az egész világ) felé: aki keresztezi útjaikat, aki a Kreml ellenében emel szót, aki nyilvánosságra akarja hozni mindazt a mocskot, amit róluk tud, semmi jóra ne számítson. Nincs a világon olyan ember, szervezet vagy állam, aki vagy amely meg tudná akadályozni őket abban, hogy a maguk módján lerendezzék a tartozásokat”.

És a végére egy kiegészítő konteó.
Persze az sem biztos, hogy ebben a koporsóban, itt fent, valóban volt egy test;  senki ne vegyen polóniumot arra, hogy Litvinyenko (aki élete utolsó (?) hónapjában áttért az iszlám hitre és temetési szertartása is a mohamedán rítusok szerint folyt) meghalt. Lehet, hogy a brit (vagy amerikai) tanúvédelmi program alanyaként új arccal, névvel és személyazonossággal él valahol a nagyvilágban, cserébe a Jukosz (vagy bármiféle más) feliratú dossziéban található információkért, amelyeket – egyelőre – senki nem akar felhasználni a nagyhatalmi játszmákban. És a látványos, három hétig tartó állítólagos agóniája csak arra volt jó, hogy elaltassák a gyanakvást és előkészítsék a terepet, a plasztikai sebészt, megvegyék a villát a Bahamákon, kioktassák a családot, megtanulják a fedősztorikat, elsajátítsák a legendát, elvarrják az elvarrható szálakat…

Az az érzésem, hogy fogunk még hallani a dologról.

Ha Putyinnal teáztál a múlt héten és elmondta a frankót az üggyel kapcsolatban, rohanj egy orvosi kivizsgálásra, majd oszd meg velünk a kommentekben. Ha magával Litvinyenkóval tetted ugyanezt, az még érdekesebb!

És lévén, hogy ez volt az idei utolsó poszt, szeretnék minden olvasómnak, kritikusomnak, (ki)oktatómnak és szurkolómnak nagyon boldog, konteókban gazdag új esztendőt kívánni!

Szimbiózis.

Szolzsenyicin: oroszok és zsidók "Együtt" c. könyvének hazai fogadtatásáról.

I.
Az első kötetről

Fránya egy fogalom ez a görög - latin kifejezés: szimbiózis. Egyik jelentése két vagy több különböző fajhoztartozó élőlény kölcsönös hasznos együttélése, ill. két vagy több népnek közös társadalmat alkotó együttélése. (Minthogy az ember is élőlény, a faji együttélés törvényei rája is vonatkoznak.)

Napjaink kultúrtörténetének nagy eseménye, hogy felépűlt a "tudás keleti pillére". Elkészűlt Szolzsenyicin korszakalkotó műve, az "Együtt". Ennek első kötete már közkincs. Címe: "Oroszok és zsidók a cári birodalomban". A második kötet is rövidesen megjelenik. Az első a kezdetektől a "Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítéséig terjedő időszakot, a második a Forradalom és a szovjet hatalom történetét tárgyalja majd.

A "keleti pillér kifejezés" sugalmazza, hogy lennie kell egy nyugatipillérnek is. Az ilyen épitmény vagy megtámaszt, vagy összeköt valamit. Az utóbbi funkciót csak párban tudja betölteni. A nyugati pillér Ford "A nemzetközi zsidó" című könyve. Már az oroszországi "kommunista" puccs előkészitésének az első kötetből megismerhető tényei is arra utalnak, hogy a két művet tartalmuk eltéphetetlenűl összekapcsolja majd. Ez a kapcsolat vezet az emberiség és azon belűl az orosz nép ellen elkövetett legszörnyűbb büntett előkészítésének és végrehajtásának megismeréséhez.

Nem csoda, hogy már az első kötet megjelenése kiváltotta a gyűlölködő rosszallást azok részé
ről, akik a "másik" oldalon állnak.

Epébe mártotta pennáját Ungvári Tamás író és polihisztor is. Ismertetem cikkét. Nem gondolom ugyan, hogy nevezett irót/urat egy napon lehetne említeni Szolzsenyicinnel, de a nyálazás módsze reinek analíziséhez a cikk kitűnő támpontokkal szolgál.

Annak tartalmárs "sorközi beirásokkal" Úgy reagálok, hogy - ellentétben a szerzővel - megszólaltatom helyenként a célszemélyt Szolzsenyicint is. Előre kell bocsájtanom: a két (?) író módszereiben mutatkozó alapvető különbséget. Szozsenyicin dokumentál és érvel, Ungvári főleg marasztaló jelzőkkel vagdalkozik. Egyébként néha kifejezetten múlatságos, ha a törpe az óriással perlekedik. Nos, lássuk a cikket.

ÉS. 48. évfolyam, 27. szám Ungvári Tamás.

                  Az igazi Herz-szalámi.

Már a cím is elárúlja, hogy a mű vájtfülüeknek íródott. Annak a néhányszáz embernek, akiknek véleménye egye
dűl számít kint is, bent is. Az idegen szívű "magyar" értelmiségi elitről van szó. A vájtfülűek ismerik Ady alábbi sorait

Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág,
S finom remegések: az erőm.

Karinthy Frigyesről is hallottak, meg a műfordítók ferdítéseiről, akik ekként fordítják le a strófát.

Ufer zsidó kupléíró
alszik a folyosón mélyen.
Barátja Herz biztatja, hogy
ne remegjen és ne féljen.

A szöveg megtetszik egy másik műfordítónak és ekként fordítja vissza.

Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó, nyájas olvasó!

Karinthy szellemességéből furulyázza ki mérgeskígyóját a gyűlölködő pennarágó. Adjuk át a szót neki. Azt sugallja a jóember, hogy egy elferdített fordítás jutott az olvasók kezébe.

Angolul még nem olvasható, németül sem Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin "Dvesztyi let vmesztye" (ha jól írtam át magyarra, Kétszáz év együtt) című könyve a zsidók és oroszok állítólagos együttéléséről.  Mecsoda szégyen, hogy a bő gatya és a fütyülős barack hazájában viszont már olvasható az első kötet, ráadásúl a "zsidó kultúra" közbejötte nélkűl.
Eléggé rossz házasságban éltek együtt oroszok és zsidók - a részeges férj gyakran ütötte-verte a feleségét. Az együttélés a reménykedő naivitás délibábja volt, avagy a fantázia utólagos terméke. A cári Oroszország nem adott hazát a zsidóknak, csupán elkerített lakhatást, ennek a folyamatosságát is meg-megszakította jó néhány pogrom. Ismert "irodalmi módszer". Ne hagyd szóhoz jutni, egy sor idézet erejéig sem, azt akire célbaköpsz. [Azazhogy egy (!) mondatot kegyeskedik idézni a könyvből, amit ugyancsak kiemeltem.]  Másitsd meg mondanivalóját és azt csepüld keményen amit magad szartál a lényeg közepébe. Vedd számításba, hogy Szolzsenyicint még annál is kevesebben olvassák, mint az ÉS-t és már el is érted a célodat. (A kisdiák elméjébe sem Arany csodaszép verseit vésitek, hanem azt hogy lágyfekélye volt. Fúj Arany, nemde?)  

Minderről különös idioszinkráziával számol be a Gulág nagy leleplezője, minden liberalizmus esküdt ellensége. A szlavofil próféta a pogromokért mentegeti az oroszokat, hiszen nemegyszer, hiszi el a százados rágalmat, az áldozatok provokálták őket. Másszor kínos pontossággal, nevekből és dokumentumokból mutatja ki, hány forradalmár volt zsidó és leninista. Kevesen tudják az "idioszinkrázia" jelentését is, ezért le-műfordítom helyetted. A szó jelentése: indokolatlan, ideges ellenszenv, írtózás valamivel, vagy valakivel szemben. E tünetegyüttes a normálistól eltérő különösség. Nem tudom miért kell még meg is púpozni azzal, hogy Szolzsenyicin 'különössége - különös'. (Egyébként ha az idioszinkráziát tömény eredetiben óhajtod tanúlmányozni, mélyedj el a Talmudban. Evégett íratkozz be egy jesivába, ha még nem jártad ki.)
Ami Szolzsenyicint illeti, róla még bőven olvashat e Comment lapjain, akinek nincs jobb dolga. Itt és most, ha csupán néhány mondat erejéig is, megszólaltatom Szolzsenyicint, hogy kitessék: Ungvári hazudik. Cikke azt sugallja, hogy a mindenben ártatlan orosz zsidóság a cári zsarnokság és a bőgatyás orosz népelem áldozata. (Az I. kötetet előlről hátrafelé olvastam, de hátulról előre jegyzeteltem. Ez jó módszernek bizonyúlt, mert a kötet végefelé van a poén.)"Az orosz cári rendszerben, alig több mint egy évszázad alatt , 1800 és 1914 között a zsidó közösség (a Lengyel Királyságot is figyelembe véve) létszáma megsokszorozódott. Azaz 820 ezerről több mint  5 millióra nőtt..." (508.old.)
Ebből kitántorgott kb másfélmillió, da a "maradék létszám" is tökéletesen elegendő volt ahhoz, hogy a birodalom társadalmi, gazdasági egyensúlyát megingassa és ne is elsősorban a  népességszám emelkedése miatt. Hofi a cigányságra utalva mélabúval kérdezte: "most adjunk mindnek hegedűt"? Mondják teher alatt nő a pálma. De szaporodik is? Ennyire?

Logikus, hogy miután az állampolgári státus a jogok és kötelezettségek elválaszthatatlan egysége az örvendetesen gyarapodó népelem bölcseinek - a cion bölcseinek - össze kellett volna dugniuk a fejüket, hogy akik a sok gyereket csinálták milyen áldozatvállalással lesznek képesek az ártatlanokat eltartani.  Szegény naív József Attilánk ezt így vetette fel.

"Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapanyél;
kinek bajszán nem billeg morzsa,
ki setét gondok közt henyél;
ültetne krumplit harmadába
s nincs szabad föld egy kapa se,
s csomókban hull a hajaszála
s nem veszi észre maga se?"

Tetszenek figyelni? Attila arra panaszkodik, hogy nincs szabad föld egy kapa se. Az "ideoszinkráziás" Szolzsenyicin kimutatja, hogy a zsidók kaptak földet, kapát, vetőmagot, hitelt, stb. De nekik hegedű kellett volna...

"A Zsidóság körében általánosan fenntartották azt az elképzelést, hogy lévén a zsidó kiválasztott nép, ezért neki nem való a nehézségekkel terhes földműves munka. Az valójában a gojok sanyarú osztályrészéűl adatott. Emellett a zsidók amúgyis későn kelnek, egész órát szentelnek a reggeli imádkozásra, és akkor indúlnak csak munkába, amikor a nap már magasan delel az égbolton." (145 - 146 old.)

Aztán kiderültt, hogy amennyire büdös a földmunka, annyira előnyös a zsarnok cártól kapott, illetve a földbir tokosoktól bérelt földön orosz muzsikokat foglalkoztatni. Ezek hozzá voltak szokva a földmunkához és a kizsákmányoláshoz. Csakhogy az ujdonsűlt földesurak ezt is túlzásba vitték kissé.

A zsidó pontosan azért esett erőszak áldozatáúl, mert hasznot húzott mások nyomorából és mások munkájából, ahelyett, hogy a saját homlokának verejtékével kereste volna meg a kenyerét. ... Legyen az botozás, vagy korbácsolás, jöhetett a tatár vagy a német - a nép mindent el tudott viselni. De amikor a zsidó elkezdte az utolsó kopekot is kicsalni a kezei közűl, akkor azt már ő sem szenvedhette." (240. old.)

A Könyv egy közgazdasági, vagy szociológiai szakkönyv szintjén elemzi az orosz népesség könyörtelenkapitalista kizsákmányolásának módszereit. E sokmindennek itt  és most hely nem jut. Egy "műfajról" a pálinka kereskedelem oroszországgi mimkéntjéről azonban szót kell ejtenem."A parasztok kizsigerelését az is nagyban elősegítette, hogy némely földbírtokos, aki falvaiban bérbe adta a vodkával való kereskedelmet, úgy intézkedett, hogy parasztjai minden szükségesdolgot kizárólag a bérlőzől vásárolhassanak meg, kölcsönt is csak tőle kaphassanak (háromszor drágábban persze), és csak neki adhassák el terményeiket ... messze azok valós értéke alatt." (57.old)
Ungvári "szlavofil prófétának" gúnyolja Szolzsenyicint. De vannak bőgatyások, köztük jómagam is, akik olvastuk zsidó Feuchtwanger "Jud Süss" című könyvét, aki a kizsákmányolás módszereit kísérteties hasonlósággal írja le.

Még egy téma az adózás. Minden magyar adócsaló a könyvből tanúlhatná az adózás alóli kibúvás zsidó módszereit. Erről most nem szólok. De említek egy különleges adónemet, a "véradót" azaz a katonáskodást, egyetlen szemelvény erejéig a bőséges anyagból."Az 1880-as sorozási behívások eredményeit tartalmazó beszámoló rámutat arra, hogy (az egész orosz birodalomra vonatkozóan) nem jelent meg 3309 újonc; és ebből a létszámból 3054 fő volt zsidó, tehát így 92 %-ot számoltak. (193.old.)
Vagyis, a lógósok között is "túlreprezentált" volt a zsidü kisebbsé. Meg aztán, dögöljön meg a szomszéd tehene és a gyereke, nemde?  A harcok mindíg az "egyenlő jogokért" folytak, folynak. Nomármost, hogy alakúl ez egy olyan birodalomban, amely a népek börtöne és sem a népek, sem a társadalom osztályai nem egyenjo gúak. Nos erre is volt, van egy kitűnő zsidó recept."Mindenki  számára világos "egyenjogúság" kifejezés helyett ... a zsidó szóhasználatban a 'teljes jogúság'  jelszavát vezették be." (419.o.)
Ez "értelemszerűen" nem vonatkozott a zsidő birtokosnak, vagy bérlőnek robotoló muzsikra, mert a profit forrása a jogok és lehetőségek egyenlőtlensége volt.
A kisebbségek túlreprezentáltságának bizonyítása ősi trükk. A bolsevisták között sok volt a zsidó - csak akkor érvényes kijelentés, ha megvizsgáljuk a kapitalistákat, mert azok között is túlreprezentált volt a zsidó. A társadalom bármely csoportjában a kisebbség csakis túl- vagy alulreprezentált lehet, mert éppen kisebbség volta akadályozza egyenletes eloszlását. A kéjgyilkosok, hóhérok, kínvallató rendőrtisztek között a zsidók alulreprezentáltak voltak.

A cári orosz birodalomban megannyi nemzetiség és kisebbség élt. A cárizmus képtelen volt a soknemzetiségű állam vezérlésére, egyetlen eszközük a "russzifikálás", a domináns kultúra rákényszerítése volt. Az oroszok sok kisebbséggel éltek együtt, sokakat elnyomtak. Hogyan sorvadt el a cári birodalom története csakis két népre, oroszra és zsidóra?

Az orosz nép a forradalmi terrort mint zsidó terrort élte meg, állítja Szolzsenyicin. De szép legenda az együttélésről, de még így sem igaz. Egy Jeruzsálemben és Moszkvában egyide jűleg kiadott könyv alcímében kérdezte meg, miért nem szeretik az oroszok a zsidókat? Részben azért, amiért a tatárokat, kirgizeket, jakutokat nem szeretik. S nem azért, mert a zsidók terroristák voltak. A Cseka-terror idején a szervezet tagjainak mindössze négy százaléka volt zsidó származású, s a vezető pozíciók nyolc százalékát foglalták el. Nem voltak tehát "prominensek", ahogyan Szolzsenyicin állítja.
Magánvéleményem szerint hülye az, aki mást hülyének néz. Ez akár Ungvári professzor úrra is vonatkozhat. Az hogy hány százalék csekista volt zsidó, nem jelent semmit. Babij Jarban is az ukrán milícia lövöldözte gödörbe a zsidókat, mert Himmler rájött, hogy az SS tagok egészségének árt a túl intenzív hóhérmunka. Ezt az, árja faj kimélése érdekében, másoknak kellett végezniök. A koncentrációs táborokban is a sonderkommandók tagjai végezték a piszkos munkák zömét. Más arányt mutat a zsidő tisztek részvétele az ÁVH törzstiszti karában, ahonnan a kinzási parancsokat a beosztottak megkapták. Persze volt példa személyes reprezentációra is, (l. "körmös" Bauer).

Ha már a reprezentáltságnál tartunk, ideiktatok egy kis táblázatot. Henry Ford készíttette a "népbiztosi Tanács "etnikai összetételéről". Ezért nevezem Ford könyvét a "második pillérnek".
 

Osztály, testület	Zsidók aránya %-ban
Népbiztos tanács	77.2
Hadügyi népbiztosság	76,79
Külügyi népbiztosság	81,2
Pénzügyi népbiztosság	80,0
Igazságügyi népbiztosság	95,2
Közoktatási népbiztosság	79,2
Szociális támogatás népbiztossága	100,0
Munkaügyi népbiztosság	87,5
Bolsevista vöröskereszt küldöttei	100,0
Újságírók	100,0
Átlag	87,68

Az átlagszámítást már én végeztem el (Ford helyett...), jól tettem, mert az átlag is sokatmondó. Meg a száz százalékok is három népbiztosságban, ahol egy szem díszgojnak se jutott hely. És ebből a statisztikából ráadásul ki se' derül, hány népbiztos volt orosz-honos és hány jött Kelet-Newyorkból és vett fel orosz álnevet.
Ha jól tudom Ungvári amerikai egyetem(ek)en tanít. Azt biztosra veszem, ha értelmes hallgatóság előtt elmondja azt a sok marhaságot, amit a cikkben ír, kifütyülik, sőt meg is dobálják...
Szolzsenyicint persze nem a zsidók érdeklik Oroszország történetéből, hanem az, mennyire járult hozzá a zsidóság jelenléte a birodalom összeomlásához, milyen szerepük volt az ősi rend elleni lázadásban, vajon a cár életét kioltó anarchista zsidó származású volt-e? A parasztok zsidók általi kizsákmányolásának legendáját ékesszólóan utasítja vissza Szolzsenyicin.
A könyvben a kizsákmányolással kapcsolatos kitételnek épp az ellenkezője áll. A zsidó kizyákmányolás fertelmes tényeit Szolzsenyicin r-észletesen tárgyalja! Létezik netán egy külön lipótvárosi kiadás is?
A New Yorker, a The New Republic (2002. nov. 25, Richard Pipes és 2002. aug., David Remnick) azon tipródnak, antiszemita-e Szolzsenyicin. A felmentő papírt itt is kiadták, holott a mester korábbi műveiből sem volt kétséges, mi a véleménye az anarchizmusra hajló zsidóság történelmi szerepéről. Tüzetesebb olvasatban a bolsevizmus az a történelmi betegség, amelyik a zsidó fertőzetből kelt ki.
Kifejezetten szeretem Ungvári és a hasonszőrűek "tüzetes olvasatait", mert ezek közös jellemzője az a balga feltételezés, hogy az efféle agytornára csak a "kiválasztottak" képesek.

A Comment elején nem véletlenűl célozgattam a "két pillérre". A két korszakos mű egybevetéséből és az utóbbi hetven nyolcvan év szörnyű tapasztalásaiból kideríthető lesz majd mi az igazság.
A kommunizmus bukása után is nyilvánvaló, hol keresendő az álruhában rejtezkedő bacilusgazda. A könyv külföldi megjelenések lassúságát magyarázza, hogy az ideológia korát leváltotta a pragmatizmusé. Kinek lenne kedve azon tipródni, hogy Kisinyovban, a nagy pogrom idején hány zsidó és hány orosz pusztult el.
A magyar kiadás érthetetlenül elsietett.
A francba! Nem kéne az egészet elkobozni és felborogatni a kioszkokat, ahol az el nem kobzott példányokat még árúlják? A Gazsi rég megmondta, nem kell a gójokkal annyit lacafaszázni.
Az itt sorjázó követhetetlen tudálékosság oda akar kilyukadni, hogy a magyar fordítás folytán netán eltorzult az eredeti szöveg és miként Karinthy-nál a Gangesz partjairól érkezőból előbb zsidó kupléíró, majd Herzszalámi hírdetés lesz.
A fordítás a francia kiadás alapján készült (Deux siècles ensemble - 1795-1995, Fayard, 2002), ezt aztán az orosz eredetivel egybevetette Rózsás János. Jól egybevetette. Itt van például az orosz kiadásból ez a Lasal, a lábjegyzet szerint "német filozófus, közgazdász, jogász és híres szocialista", a teremburáját, aki, ha nem oroszból írják át, mindenütt Lassalle. A "Kovevej Cion" csak oroszban íródik imígyen, magyar szövegekben Chovevé a megszokott alakja.
Tudákosság próbálja hitelesíteni a könyv gyarló egyoldalúságát. Megmagyarázandó fogalmak mellett ott a nyelvi eredet. "Antiszemitizmus (görög német): zsidóellenes, zsidógyűlölő személy." A szót a múlt században kreálta Marr, nem volt az soha görög vagy német (63. o.). "Eufemizmus (görög, latin): szépítő körülírás" (121. o.). Ez se görög, se latin. Egy körülményes angol barokk regény hőse, Euphues nevét őrzi a szó. Bakafántból ez sem elég. Egy újabb lábjegyzet a zsidó felvilágosodás híveit maskilimnak nevezi, s hozzáteszi, hogy ez a héber szó egyes száma, holott éppen fordítva. Az önmagát tanító bölcs egyes száma maskil, többes száma maskilim (120. o.).

De ezek szeplők. Hanem a Feletoni. Ez a feuilleton oroszos változata. A lábjegyzetek számos esetben hivatkoznak erre a bizonyos kiadványra, viszont a kiadványról nem tudunk meg többet, csak azt, hogy tárcagyűjtemény. Hol jelent meg és mikor, nyoma nincs. Egy hamis hivatkozás a többit igazolja, minő képtelenség. Miként a francia szöveg, amelyet az orosz eredetivel vetett össze olyan személy, aki állítása szerint a Gulágon találkozott Szolzsenyicinnel, miután - így saját közlése - háborús bűnösként ítélték el hamis vádak alapján a második világháború után.

Tudományos látszatot adott szerzője a könyvnek, de a forrásokat itt ideológiai szemüvegen olvasták, az elfogultság mércéjével. Tudománya leginkább abból áll, hogy orosz nevű forradalmároknak felkutatja zsidó nevét is. Ez a Trockij nevű forradalmár persze Bronstein volt, s ahogyan a gonosz legenda tartja, a Trockijok lázadását a kapitalista Bronsteinek finanszírozták. "A gazdag szülők elnézték, idézi Landaut, a zsidó publicistát, hogy sarjuk népszerű forradalmi ideológiák iránt vonzódik, mert titokban maguk is arra húztak. Higygyetek Landaunak, sugallja Szolzsenyicin. A zsidó önmagát leplezi le (lásd magyar kiadás 300. o.)."Hát persze, hogy azok finanszírozták! Erről szól Ford könyve.

"Trojka (orosz): hármas lófogat, emberekre is használják." Ez a lábjegyzet tipikus ebben a könyvben. Hogy ez a trojka átvitt értelemben triumvirátust jelöl, azt ilyen nyögvenyelősen közli - franciából? Oroszból? Magyarból netán?

A könyvből nem megállapítható, ki fordította a szöveget. "Itt nyugszik Gáspár Endre, ki Lukács Györgyöt fordította héberből németre és németből vendre." A magyarított Szolzsenyicin fordítójának csak névtelen sírkő jutott, most, hogy szövege franciából magyarra orosz közvetítéssel került, s rendre nem sikerült a jiddis, héber, német és francia egységes átírása, a megmagyarázott szavak eredetének megállapítása, az egyes és a többes számú alak felismerése. Lássál (Lasal, Lassalle) csodát.
Hát kedves Ungvárim, ez nem valami magasröptű szellemi teljesítmény. A hasonlatok mind az öt lábukra sántítanak. Azt már tudjuk, hogy a Talmudnak nem létezhet szakszerü, hiteles fordítása. De hogy Szolzsenyicint is lehetetlen lenne magyarra fordítani? Ugyan már!
Mindenesetre jó, hogy a "Herz" nevet szóbahoztad. Ez asszociációt eredményezett: Herzl (!). Bizony - bizony a történet, a két összekapcsolódó pillér segítségével, e nagy "hazánkfiáról" és édes  gyermekéről a cionizmusról szól. Erről szól majd e Comment folytatása is. Ott felvetődik majd az a kérdés, miért Kelet Newyorkban szerveződött és miért onnan indúlt "Oroszország nagy forradalma"? És mi volt Trockíj szerepe ebben a "forradalomban".
2004.11.25.
Szeszák Gyula.

II.
A második kötetről

Közben [jó régen] megjelent a második kötet is. Azt követően írtam róla egy rövid recenziót, amiben igtértem az olvasóknak egy s mást... Tartalma nem kevésbé érdekfeszítő, mint az elsőé. A második kötetet is méltatni kívánom, bár erről - tudomásom szerint - Ungvári nem írt recenziót. Közben rájöttem, hogy az első rész méltatásánál aránytalanul sokat idéztem a méltatlan recenzenstől és túl keveset a nagy írótól. Éppen ezért, szándékaim szerint, átdolgozom az első részt is. A folytatást különben is megigértem az első részben. Más kérdés, hogy nem kapkodtam el...

2010.12.05.
Szeszák Gyula.

 

Soros legjobb magyar tanítványa,

Orbán Bakuban

Mikor a tévében "Dallas" ment, senki se gondolhatta, hogy vérbeli Jockey Ewing-ok nemcsak a texasi prérin, de a felcsúti rónán is megteremnek. Csodás vidék ez! Ha hinni lehet a Wikipédiának 2009-ben már Felcsút volt az egy főre jutó havi jövedelem alapján a leggazdagabb magyarországi település 171 092 forinttal, megelőzve Budapest II. kerületét. Egy évvel korábban, 2008-ban, még csak a 336. helyen állt, pedig nincs is alatta olaj.

[Érdekességként említendő, hogy "1931. július 16-án a település határában ért földet repülőgépével az Atlanti-óceán átrepülése után Endresz György és Magyar Sándor. Útjukkal a trianoni békedöntés igazságtalanságaira próbálták felhívni a világ közvéleményének figyelmét." Trianon persze maradt és nyakunkra ült a tőke, amelynek jelenlegi legfőbb szálláscsinálója e helység szülötte. Ha emlékművet emelnek neki, ne az Endreszéknek állított oszlop mellé tegyék, mert tudniuk kell, hogy Endresz mint a "Rongyos Gárda" tagja Héjjas Ivánnal és Franczia Kiss Mihállyal együtt küzdött egy darab magyar földért.]

Az ám, az olaj! Mikor Orbán először miniszterelnök volt, még útálta az olajat. Hallani se szeretett róla. Sokat tudna erről mesélni Pallag László a hírhedt "Olajbizottság" balsorsú elnöke. Orbán talán azért se szerette a bizottságot, mert ott piszkálták Pintér Sándort, állandó belügyminiszterét. [Persze hiába, mert teljesen makulátlan maradt!]

Ez régen volt. De az nem régen volt, hogy felkeltette a figyelmemet Orbán kitüntetett érdeklődése az olaj, helyesebben az olaj-politika, még helyesebben az olaj-nagypolitika iránt, olyan időben, mikor még nem volt érvényes lapja [ellenzékben volt], olajkérdésekben pedig Putyin orosz elnök és Gyurcsány Ferenc kevergették a kártyát.

Rosszallottam amit akkor tett, ill. mondott. Ennek hangot is adtam. Írtam egy blogot "Neo-Kohn" címmel továbbá egy kommentárt "Az első magyar Olaj Svejk" címmel. A "tréfás" címeket azért adtam írásaimnak, mert az egészet inkább nevetségesnek tartottam mint veszélyesnek.

Amit Orbán most művel, az is nevetséges, de inkább veszélyes! Mindjárt leírom, miért.

Nagy költőnk Batsányi arra figyelmeztette a népelnyomókat, hogy egy kis jövőbelátás kedvéért nézzenek a távolba.

Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri!
Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!

Ha most élne biztos eszébe jutna Bagdad, az iraki háború. Orbán szemmelláthatóan nem nem ügyel Irakra. Rosszul teszi! Ha figyelne, feltenné és meg is válaszolná magának korunk egyik legizgatóbb kérdését: aztán' mi történt Irakban?

Hát csak annyi, hogy Amerika elszenvedte történelmének legnagyobb 'gazdasági' vereségét. Olyan háborút vívott és veszített el, amelyre ráment a gatyája és most rámegy a mienk is. Nem mondom, voltak részsikerek is, főleg eleinte. Elpusztították Szaddam Husszein ócskavas  haderejét. Lerombolták az iraki létesítmények jelentős részét, főleg azokat amelyeket a többezeréves babyloni kultúra hozott létre. Megöltek többszázezer iraki polgárt, köztük természetesen öregeket, betegeket, nőket és gyermekeket. Kár volt a gőzért. Husszeinnek nem voltak sem vegyi, sem nukleáris fegyverei. Az iraki olaj, legalábbis a java, pedig nem az övék lett, hanem az oroszoké! Igen, az oroszoké!

A Világgazdaság 2009. 12. 14-i híre, hogy Oroszország legnagyobb "független" olajtermelője, a LukOil és a norvég StatOil nyerte el a megbízást az egyik legnagyobb iraki olajmező, a Nyugat-Qurna 2 kitermelésére. A cég elnöke megérdemelt győzelemnek nevezte a kitermelési jog megszerzését egy olyan olajmezőn, amelynek készleteit 12,9 milliárd hordóra becsülik A projektből 63,75 százalékban részesedik a LukOil, 11,25 százaléka a StatOilé, a fennmaradó 25 százalék pedig az iraki államé. A Baszrától 65 kilométerre található olajmező készleteinek kitermelése 4-5 milliárd dolláros befektetést igényel.

Ez nem váratlan siker a LukOil számára. A Világgazdaság korábbi híradása szerint a LukOil részt vett  Qurna projekt első fázisának megvalósításában és még Szaddám Huszein kormánya idején szerződött a második szakaszra is, anno valamikor. Az üzletet 2002-ben leállították. Irak és a LukOil 2008-an állapodott meg a Qurna-2-re vonatkozó eredeti szerződés helyreállításáról.
Ebből mi a tanulság? Az oroszok olaj-szaglóérzéke (is) kiváló. Évekkel előre gondolkodnak és furakodnak. Szívósak mint a teveszar és van pénzük is. Mindezek folytán képesek a zsákmányt, vagy annak legnagyobb, legízletesebb falatját, a fenevad karmai közül kiragadni.

* * * * *  

Ezek után, ennek fényében lássuk mit művel a fülkeforradalmár a világpolitika legingoványosabb területén az olajpolitikában?
A jelek  szerint a GUAM [Grouping of Georgia, Ukraine, Azerbaijan, and Moldova] bohócaival óhajt fogózni. Tizenkétmillióért bérelt repülőgépre pattan, hipp - hopp Bakuban terem és ott aláírja az "olajszerződést".
Miről is van szó? 'Egyrészt' arról, hogy ... amint az oroszvilag.hu  21010.09.14-én írta "A tegnapi parlamenti ülésnyitó után Orbán Viktor magyar miniszterelnök a Kaukázusba utazott, az éjszaka folyamán megérkezett Azerbajdzsán fővárosába, Bakuba, ahol ma az azerbajdzsán, grúz, román elnökök mellett a magyar miniszterelnök is részt vesz az AGRI (Azerbaijan - Georgia - Romania - Interconnection) energetikai projekt megbeszélésein. A magyar kormányfőt katonai tiszteletadással fogadták, s ma reggel kétoldalú tárgyalásokat folytatott Mihail Szaakasvili grúz elnökkel, aki mellett nyíltan kiállt a 2008-as grúz-orosz háború idején az akkor még ellenzéki magyar politikus. Orbán Viktor azzal a céllal érkezett Azerbajdzsánba, hogy megállapodás születik egy, Azerbajdzsánból Grúzián, majd a Fekete-tengeren át Romániába (Grúzia és Románia között tankerek szállítanák a cseppfolyós gázt) haladó útvonalról  (AGRI-projekt), amelyhez Magyarország is csatlakozna, enyhítve az orosz gázimport függőségét." Mint olvasható, az oroszok szenvtelenül írnak Orbánról, de úgy is gondolkodnak felőle? Aligha! De - mit neki hekuba - Orbán elkötelezett - minket.
Aztán Alijev azerbajdzsáni, Basescu román, Szaakasvili grúz elnökökkel együtt ő, aki csak miniszterelnök, aláírták a "Bakui Nyilatkozatot", amely szerintük jelentős hozzájárulás Európa energiabiztonsága és az energiapiaci verseny megteremtéséhez. Mindenki tett  (apportált) valamit az asztalra. "Célul tűzve az energia utánpótlási források és útvonalak diverzifikálását és tekintettel Azerbajdzsán kiemelt szerepére, mint a Kaszpi-tengeri térség szénhidrogéntermelője, Grúzia fontos szerepére, mint energia-tranzitország, és Románia stratégiai elhelyezkedésére, mintközvetlen kapcsolat az azerbajdzsáni földgáz számára az európai piacok felé, illetve Magyarország stratégiai helyzetére a közép-európai gázpiacokra jutásban, és a két EU tagállam tárolási kapacitásaira,
Egy földrajzi térség stratégiai helyzetét azonban úgy kell (másként nem lehet) szemlélni, hogy látható és láthatatlan erővonalak metszik keresztül - kasul. Az egyik ilyen erővonal (erőtér) az orosz terjeszkedés Nyugat Európa irányába. Magyarország ebből a szempontból is fontos "stratégiai helyzetben" van. Kérdés , hogy az orosz érdekeket milyen más érdekek keresztezik ebben a térségben. De talán nem is ez most a legfontosabb, hanem hogy ez az AGRI-projekt olyan link, mint Orbán maga!
A fentebb már citált Világgazdaság szerint (2010.09.16) "Mindenekelőtt eladandó azeri gázra van (lenne) szükség. A kaukázusi ország azonban nemcsak folyó termelését adta el több évre előre, hanem a még csak feltárásra váró és óriásnak mondott Sah Deniz 2 projekt gáza egy részét is. Fő vevője, az orosz Gazprom már egy éve jelezte, hogy kész megvenni minden, a további akban felszínre hozandó gázt Azerbajdzsántól, sőt, arra állítólag opciót is kapott. Ha - ezek után - lesz gáz, el kell szállítani Grúziába. Ehhez meg kell építeni egy szárazföldi vezetéket, és meg kell állapodni a Grúziának fizetendő tranzitdíjról is. Grúziában azután cseppfolyósítani kell a gázt. Az erre szolgáló üzem mintegy 6 milliárd euróba kerülne finanszírozásról azonban még nincs döntés. Nem ígérkezik zökkenőmentesnek a tengeri szállítás sem. Az ahhoz szükséges drága, speciális tartályhajók kisszámú gyártója nyolc évre vesz fel megrendelést. Romániában cseppfolyósgáz visszaalakító üzemet kell építeni, ami körülbelül egymilliárd euróba kerülne, stb., stb. ... Ettől függetlenül, bármilyen kezdeti szakaszban van is az AGRI előkészítése, a Kommerszant című orosz üzleti napilap már felhívta a figyelmet arra, hogy veszélyes lehet az orosz Gazprom európai exportjára nézve, ha az egyelőre csak szándéknyilatkozatot aláírt Magyarország csatlakozik a projekthez."
Egyébként is Orbán lemaradt egy brossurával. Előtte - szeptemben 4-én - Bakunak volt egy nála sokkal illusztrisabb vendége, Medvegyev orosz elnök, akiIlham Alijev azeri elnökhöz nem érkezett és tőle nem távozott üres kézzel (nem is úgy néz ki).

'Másrészt' pedig az a kérdés, hogy Orbán olaj-allűrjei mit hozhatnak az Ország konyhájára és mit vihetnek el onnan? Itt ismétlem a költői kérdést: az orosz érdekeket milyen más érdekek keresztezik ebben a térségben? Hát természetesen az amerikai érdekek, amelyeknek Orbán mindenkori készséges kiszolgálója. A fentebb már hivatkozott "Neo-Kohn"  c. blogban említettem, hogy annakidején Oroszország budapesti nagykövete, Igor Szergejevics Szavolszkij úr [elvtárs] azt találta mondani, egy televiziós interjú keretében, hogy Orbán Viktor (Grúziával kapcsolatos) oroszellenes kirohanása egy "amerikai [ihletésű] neokon reakció", amely belőle "undort" vált ki. Mostanában Oroszország nem tett olyat, ami Orbán negeatív erkölcsi ítéletét válthatta volna ki. Szavolszkíjt visszahívták, az új nagykövet pedig gondosan mérlegel minden szót, amit kimond vagy leír. De mit jelent ez?
Mindössze annyit, hogy a meccs már nem a rugby-ra, nem is a fudballra, hanem a vízipólóra fog hasonlítani, azaz a kemény bodicsekek a felszin alatt történnek. Ettől a meccs nem lesz kevésbé könyörtelen.
A kis ravasz most egyébként a neoliberalizmus csődjét hirdeti úton - útfélen. Az Orient Press-ben  pl. a következő nyilatkozata jelent meg. "A neoliberális kísérletezés ideje lejárt, a piac mindenhatósága és önszabályozása csak elmélet, az állam szerepe pedig maga a valóság - mondta az Európai Néppárt pénteki budapesti rendezvényén és kifejtette, a különböző spekulatív pénzügyi tranzakciók szabályozása nemcsak azért szükséges, mert válság van, hanem azért is, mert a jövőt csak valóságra, valós értékekre lehet építeni az utópiák és spekulációk helyett." (2010.09.17)
Enyje Viktor! Hát már nem emlékszel, ki a "spekulatív pénzügyi tranzakciók" nagymestere, a megaspekuláns? Hát nem a te mentorod, jótevőd a Soros Gyuri bácsi a legnagyobb szarkeverő a világpiacon? Hogy lehet egy szájból egyszerre hideget és meleget fújni? Ő most csodálkozhatna rajtad, ha történetesen nem fújnátok megint és még mindíg egy követ.
De nem is erről van nálad szó. Te nem vagy neoliberális! Te neokonzervatív vagy [ahogy Szavolszkij úr a képedbe köpte], a legrosszabb, legveszélyesebb fajtából. Arra készülsz, hogy kitaposd a magyar belekből amit a nemzetközi tőke feneketlen bendőjébe kell átpumpálni.
Annyiban pedig judeoliberális vagy, hogy legfőbb pártszövetségesed a Likud. Itt viszont, ismerjük be, nincs semmi ellentmondás, hisz mindkét oldali vonulatot egy központból dirigálják.
Egyébként nem a neoliberalizmus ideje járt le, hanem a judeokapitalizmusé.
2010.09.18
Sz. Gy.

II. rész. A füst.

                                            

Kairó lángjai

I.

Mit terem az egyiptomi türelem?

Jahve alighanem töri most a fejét: mivel büntesse újfent Egyiptom népét? Jó lesz a régi tíz csapás, vagy valami újat kell kitalálnia? De miért is kellene a jámboroknak bűnhődniük? A mostani fáraó Mubarak már nem tartja fogságban Izrael népét, sőt vazallusként szolgál neki. Hát épp ez az! Egyiptom népe az ókorban sem volt vétkes abban, hogy a Fáraó, akinek szívét időnként épp Jahve keményítette meg (...), annyira ragasz kodott a zsidókhoz, mégis szenvednie kellett. Most más a helyzet. A nép (!) lázad az Úrnak kedves fáraó ellen. Ezút tal tényleg megérdemli a büntetést. Most jóval többről van szó, mint a fáraó becstelen személye. Minimum a közelkeleti zsidó impérium sorsa a tét. Hogy miért? Nézzünk csak a térképre és pörgessük meg kissé az újkori történelem lapjait.

Az egykori Palesztina területén létrejött új Izrael kezdettől fogva azt a sorsot szánta a palesztin népnek, amit Amerika szánt az indiánoknak, mivel útban voltak azok is, ezek is. Izrael kezdettől fogva túlnézett "szűkös" határain, mert a tágas Közel Kelet egészére fájt a foga. Nem győzöm elégszer idézni Menahem Begin 1958.okt.28-án a hadsereg tagjaihoz intézett beszédét. "Nektek izraelieknek nem szabad könyörületeseknek lennetek, amikor ellenségeitekkel leszámoltok. Nem rokonszenvezhetünk vele, amíg nem semmisítjük meg az 'úgynevezett' arab kultúrát, amelynek romjain felépítjü a magunk civilizációját. ... Ha északra pillantunk, látjuk szíria és Libanon termékeny síkságait ... Kelet felé a Tigris és az Eufrátesz gazdag völgyeit ... Irak olaját, nyugatra az egyiptomiak földjét. Nekün nincs lehetőségünk a fejlődésre, amíg nem rendezzük területi problémáinkat az erő pozíciójából, amíg nem kényszeítjük az arabokat a teljes engedelmes ségre." [The Jerusalem Post 1963. jun.16 - Makai: Izrael Állam és a cionizmus - Kossuth Kiadó 1973 238. old.] Ki is ez a Begin? Jelkép! Az 'úgynevezett kapitalista civilizáció' jelképe. Ifjú cionistaként kezdte. Majd terroristaként folytatta. Nevéhez  fűződik a jeruzsálemi Dávid király szálloda felrobbantása. Meg a Deir Jaszin falu elleni hadművelet, amelynek keretében emberei a falu lakosságát legyilkolták, nőket, férfiakat, öregeket, betegeket, gyerekeket vegyesen. Aztán felakasztották? Nem! Politikus, sőt miniszterelnök, sőt béke nobeldíjas lett.

Közben Izrael sikeres védekező, azaz területfoglaló, háborúkat folytatott arab szomszédai és az Izraelben  élő palesztinok ellen. A belső annexió sikereit elég egy térképpel szemléltetni és annyit hozzá tenni, hogy annak legutóbbi"epizódja" a gázai mészárlás és a népgyilkos gázai blokád volt. Persze a kűlső háborúk is hoztak a konyhára jócskán. Ehhez azonban muszály egy névsort csinálni a háborúkról, mert enélkül nem lehet megérteni a Camp Davidben létrehozott "közelkeleti békerendszer" multját, jelenét és jövőjét.

 Első arab-izraeli háború 1948
 Második arab–izraeli háború (a szuezi válság)  1956
 Harmadik arab–izraeli háború (a hatnapos háború) 1967
 Negyedik arab–izraeli háború (jom kippuri háború) 1973
 Ötödik arab–izraeli háború (az első libanoni háború) 1975 április
 1978.09.17 - Camp Davidi Egyezmény
 1993 szeptember 13 Washington, Jichak Rabin és Jasszer Arafat "békeszerződése" Hatodik arab-izraeli konfliktus (gáza) 2008
Ezen háborúk eredményeképp Izrael megszállta, ill. bekebelezte a Sinai félszigetet, a Gázai övezetet, Ciszjordániát, a Golán fennsíkot, Libanon déli csücskét és mindenekfölött Jeruzsálemet.

A hódítások megtarthatása érdekében szét kellett zúzni az arab államok morálját és egymás iránti szolidaritását. Ezt szolgálta a Camp Davidben kötött mocskos alku, pardon - békeszerződés, amelyben a békéltető szerepét Amerika, a békegalambot Izrael, a balekot pedig Egyiptom játszotta. Az egyiptomi nép árulóját Anvar Szadatot, utolérte megérdemelt sorsa. 1981.10.06-án egy katonai dísszemlén felvonuló elitalakulat egyik tehergépkocsijáról lekászálódott néhány katona, majd tempósan a díszemelvényhez masírozva, hosszú géppisztoly sorozatokkal lemé szárolták "elnöküket" és akik a közelében voltak.Mubarak is a közelében volt.Ő megúszta - akkor...
Közben megtaláltam †Szadat képét, amit a dísszemle után készítettek róla. Azért teszem közzé, mert tanulságos mindenki számára, akik árulásra vetemednek népükkel szemben. 

Egyiptom - ahogy nálunk mondani szokás - eben gubát cserélt. Hoszni Mubarak következett. Rá már jobban vigyáztak, azaz vigyázott az izraeli MOSZAD... Majd lentebb szemléltetem ezt.

Most azzal folytatom, hogy a béke ügye szépen haladt, hála a jóságos Uncle Samnak. 1993 szeptember 13. -án a Fehér HázbanClinton közvetítésével Rabin, és Arafat békét kötöttek egymással. Érdekes, hogy emiatt nem Arafatot gyilkolták meg a szélsőséges iszla misták, hanem Rabint [talán az egyetlen tüch tig úriembert Izraelben] saját hitsorsosai, Jigal Amirkeze által, aki végig vigyorogta ügyének tárgyalását, amely nek során nemzeti hőssé avatták ezt a ronda jakhecet.

Persze Mubarakra jobban ügyelt a MOSZAD. Ennek tudható be, hogy Harminc év óta ülhet Egyiptom trónján és most se' akar elkotródni, az istennek se.

Mubarak sohasem igyekezett titkolni nyálas Izrael - hűségét. Egyáltalán nem szégyellt a Gázai tömeggyilkossal, Ehud Olmert izraeli miniszterelnökkel és a bájos külügymi niszterrel Cipi Livni kisasszonnyal fényképezkedni. [Az izraeli liberálisokról (Likud) Orbán Viktor párttestvéreiről van szó.]

Mubarak előtt alighanem a Nagy Ramszesz fáraó példája lebeg, aki ötvenhat évig hízlalhatta az ülepét Egyiptom trónján. Sikerülhet neki? Aligha! Más szelek fujdogálnak mostanság. Az ókori Egyiptom volt az egyik leghosszabb ideig fungáló birodalom. Több mint 4000 évig állt fent. Érdekes, hogy miközben felépítették a piramisokat és egyéb munkaigényes létesítményeket, alig - alig lázadoztak a fennálló rend ellen. Épp a kapitalizmus hozza ki a sodrukból a béketűrő fellahok kései utódait. Hála a régészek, ill. történészek hangyaszorgalmának. mára nagyjából világossá vált, hogy a piramisépítőknek nem voltak egzisztenciális problémáik. Modernkori utódaiknak viszont vannak. Egyiptomban éhséglázadás, vagy ha úgy tetszik "egzisztenciális forradalom" tört ki, látszólag. Mondom látszólag, mert a békepaktumok tulságosan sok megoldatlan problémát söpörtek a szőnyeg alá anno.

Az arab - izraeli háborúk kapcsán sokminden juthat eszünkbe, de most csak Gamal Abdel Nasszernek, az egyiptomi Kemal Atatürknek jut hely és idő. A "szabad tisztek mozgalmának" viharában Nasszer ezredes maradt talpon és a hadseregre alapozva, meg a Szovjetúnió segítségére támaszkodva, egy modern szekularizált Egyiptomot álmodott. Tervének Szíriát is sikerült megnyernie és egy önkéntes államszövetséget is összegründolt Egyesült Arab Köztársaság néven. A fundamentalista ellenfél, a Muszlim Testvérek Szövetsége, élesen szembenállt ezzel az "istentelenséggel". Nasszer, hogy finoman szóljak, marginalizálta őket.

Mert nagyot is álmodni "elképzeléseinek megvalósítása végett jelentős reformokba kezdett, amelyek közül a földreformot (földosztást), a bankok és a külföldi érdekeltségűvállalatok (pl. Szuezi-csatorna Társaság) államosítását, szocialista típusútervezési rendszer bevezetését, iparosítást és az állami redisztribució újragondolását(jóléti kiadások drasztikus megemelése) emelhetők ki. elképzelései közül." Nem véletlenül hasonlítgatták oly gyakran és oly nagy előszeretettel Hitlerhez a libsik. [A mai hazai libsik az efajta alakokat Chavezhez hasonlítgatják...] Elkövetkezett azonban az 1967-es hatnapos háború, amely alaposan megtépázta Nasszer és a hadsereg tekintélyét. Muszlim Testvérek Szövetsége mozgolódni kezdett: lám mi megmondtuk. "1954-ben már résztvevői voltak a Nasszer-ellenes puccskísérletnek, amely miatt sokan börtönbe kerültek. Minazonáltal az arab politikai rezsimet olyannak bélyegezték, amely nem tartjatiszteletben az iszlám előírásait. A dzsihádot tartották az új, az iszlámra épülő rendszermegteremtése eszközeként, vagyis elvetették az együttműködést a jelenlegi kormányzattal,és hitetlennek nyilvánították (takfír) a kooperáló muszlimokat. ... Sikerrel alkal mazták az iszlám követésére való felhívást (daava) abban az egyiptomi társadalomban, amelynek értékrendjében jelentős felfordulástidéztek elő a nyugati értékek (pl. öltözködési szokások) átalakulása."Jól látták a dolgokat, de nem láthattak mindent előre. Nem tudták, hogy a "nyugati értékek" a társadalom döntő több ségének abszolút elnyomorodását, a tömeges éhezést, a betegségeket, a bűnözést jelentik, szerte a világon, így Egyiptomban is."1970. szeptember 28-án Nasszer szívrohamban elhunyt, amellyel a XXI. századiEgyiptom szempont jából a legjelentősebb időszak zárult le. Nasszer utódja Anvar Szadat lett."[Miközben ezeket a sorokat pötyögöm, a tévében hallom, hogy "Bibi" Netanjahu a "szélsőségek" előretöréséről károg. A törökök meg arról beszélnek, hogy Egyiptom népét (is) megilleti a szabadság.]

Tehát leszögezhetjük, hogy Egyiptom népének sem a nasszerizmus, sem a nyugatbarátság nem hozott megváltást. Marad az iszlám opció, a dzsihád!
És most tessenek Észak-Afrika, ill. a Közel-kelet térképére nézni!

Nos, mit látnak köröskörül? Hát Izrael "jóbarátait". Felül északon az újdonsült jóbarát Törökország. Északkeletre Szíria, Irak és Irán. [Az utóbbiak elásták a régi véres csatabárdokat és már köszörülik a görbe kardokat.] Balra Marokkó, amely már maga is mocorog. Az iszlamista Algéria. Tunézia, amely szintén lázad. Libia amely megint a "terrorizmus" támogatója lehet, ha a lökött Kadhafinak nem kell attól tartania, hogy Izrael lebombázza a palotáját a férfi-háremmel és a női testőrökkel egyetemben.
Hát bizony ez a sakktábla, Izrael számára nem garantál újabb győzelmeket. Az arab izraeli háborúk történetében egyébként két ismétlődő elem van. Az egyik Amerika mindíg időben érkező totális segítségnyujtása az erőviszonyok Izrael javára billentésében. A másik a "kulturált", a "művelt" Európa aljas cinkossága. Erről sokat írhatnék. Elég ha csak arra utalok, hogy a hóhér Begin és az áruló Szadat Béke Nobeldíjat kaptak. Ennek jellemzésére kissé kutakod tam a szinoníma szótárban. Egyetlen nem illő, de ideillő kifejezést találtam: köpedelem. Ha az ENSZ dicstelen szere pére gondolok, már nem is keresgélek, mert hányingerem van.
Most térjünk vissza Kairóba, ahol milliós tüntetés zajlik most [2011.02.01 - 22:05] is, szépen növekszik a halottak és sebesültek száma is. Mi lesz ott? Ott, ahol Allah szelleme kibújt a palackból?
Vannak ott is zsidó kommandósok, mint nálunk 2006-ban és jelenleg is? Mi 2006-ban kevesen voltunk. Az egyipto miak sokan vannak. A hadsereg együtt ünnepel és imádkozik a tüntetőkkel. Elfogad még Mubaraktól tűzparancsot? Kötve hiszem. És a rendőrség? Gondolom, a halottakat és a sebesülteket ők állítják elő, azonosító számmal, vagy anélkül. Őket felkoncolják mint Ceausescu ügyetle nebb szekusait, vagy mint nálunk '56-ban az elkapott ávósokat.
És még nem is kalkuláltuk az Al Kaida, a Hamász, stb. "önkénteseket". Ott vannak köröskörül macskaugrásnyira. Az lesz a legkínosabb, ha Libanon és a Gázai öve zet harcosai meglódulnak. Nekik aztán van mit törleszteniük.
Dehát kik az egyiptomi ellenfelek? Mubarak és csahosai? Ők nem! Viszont, ha a camp davidi "békerendszer" alapköve Egyiptom kimozdul a sarkából, Izrael megnézheti magát. Hagyhatja ezt Izrael és Amerika? Nem hagyhatja, de mit tehet? Óriási térségek kerültek, ill. kerülnek "feszültség" alá. Vietnam óta tudjuk, hogy Amerika egy elszánt kis népet sem tud legyőzni, mert nincsenek katonái. Az iraki, afganisztáni és újabban a pakisztáni tapasztalatok csak ismételten aláhuzzák e tétel igazságát. [A helikopterről újságírókra vadászó narkós géppuskásokat nem tekintem katonáknak, se a koncentrációs táborok szadistáit és a szerződtetett börtönkurvákat.]

Nem vitatható. hogy az arab - izraeli háborúkban az izraeli katonák harci értéke magasabb volt, mint a reguláris (!) egyiptomi, szíriai, stb. alakulatok katonáié. Dehát már nem ezekkel, nem ilyenekkel kerülnek szembe, hanem ugyan olyan kegyetlen és fanatikus gyilkosokkal, mint ők maguk. Nasszer idejében még nem voltak öngyilkos "terroristák". Mostmár vannak - tömegestől! Tudott dolog, hogy a talmudi gyűlölet "csodákra" képes harctéri viszonyok között is. Erre apellált fent idézett beszédében a béke nobeldíjas gyilkos: Menachem Begin. De milyen az a gyűlölet, amelyet a napalmmal, fehér foszforral halálra égetett kisgyermek szülei éreznek? Most könnyen kiderülhet...
Ja a gyűlölet. Jut eszembe, nemrég kalkulálgattam, hogy a zsidóság miből gyüjtött össze legtöbbet. Száz tippelő közül legalább 99 rávágná: pénzt! Áh nem. Gyűlöletet. Ez a matéria az éhező embermilliárdok globalizált "tőkéje".
Jó lesz belegondolni, hogyan képes funkcionálni - adott helyzetben, értő kezekben.
Aztán van itt még egy szinte mellékesnek tűnő körülmény. Hírlik, hogy a későbbi arab - izraeli háborúkban az izrae liek felvonultatták a harcászati nukleáris csapásmérő alakulatokat is, készen arra, hogy bevessék azokat, ha a harci helyzetet Amerika segítsége ellenére sem sikerül kedvezőre változtatni. Nagy a valószínűsége, hogy erről a rossz szokásáról az izraeli hadsereg máig sem volt képes leszokni. Nem kizárt, hogy a közvetlen atomfenyegetés is befo lyásolhatta az arab seregek harci szellemét, különös tekintettel a vezérkarokra, ahol tudhatták mi a tét.
Csakhogy a harcászati [tehát nem hadászati] atomfegyverek pusztító hatása fordítottan arányos a célterület nagysá gával. Márpedig, akárhogy is nézzük, a legkisebb célterület éppen Izrael. [Ha a térkép nem csal.]
Most pedig engedjék meg, hogy könnyed levezetés gyanánt, felüljek kissé kedvenc vesszőparipámra a cári ochrana ügynöke által hamisított (!) "Jegyzőkönyvekre".
Ebben az áll, hogy amint a jelképes kígyó megteszi körét, halálos ölelésébe szorítja a gójok világát. Nos a hasonlat szellemes, de sántít, mint a hasonlatok általában. A kígyó ölelése, ill. szorítása, prózai célt szolgál. Az áldozatot teszi alkalmassá arra, hogy a kígyó lenyelje, azaz e táplálkozás révén biztosítsa önfenntartását. Azt is tudjuk, hogy a kígyó állkapcsai és emésztő csatornája hihetetlenűl rugalmasak és saját keresztmetszetük többszörösére képesek kitágulni, hogy a táplálékot befogadhassák, feldolgozhassák. A kigyóról viszont az is köztudott hogy tényleg olyan okos állat, mint a "Jegyzőkönyvek" jelképes kígyója. Épp ezért nincs arra példa, hogy egy - mégolyan nagy - kigyó is megkisérelne egészben lenyelni, mondjuk egy kafferbivalyt. Szerintem a jelképes kígyó sem spekulálhat másképp...
2011.02.01
Szerdai epilógus.
A keddből amúgy is szerda lett, mire befejeztem a fenti cikket.
Talán jól tettem, mert reggel még hallottam egyet - mást. Az egyik, hogy az elnök úr csak akkor kegyeskedne visszavonulni, amikor úgyis lejár a mandátuma. Hát... A másik, hogy a Muszlim Testvériség szervezet felszólitotta a hadsereget, valljon színt. Szerintem ez már megtörtént, dehát muzulmánék nyilván jobban tudják. A harmadik, hogy Obama is amondó lett, hogy Mubaraknak mennie kéne.
Erről is írhatnék valamit, de nem teszem, mert találtam egy karikatúrát, amely
élethűbben ábrázolja az obama akciót, mint néhány sornyi méltatás.
Hát' itt a vége.
2011.02.02 

 II.

Nagyobb a füstje, mint a lángja?

  
Voltaképp mi történt és mi történik Egyiptomban? Világos! Feláldozták a diktátort, hogy fennmaradhasson a rendszer! A rendszer, amelyet a hadsereg testesit meg. A tegnapi milliókról meg Gyurcsány jut eszembe: "az emberek majd megunják (a tüntetést) és hazamennek." Ámde mire fognak hazamenni? Hát arra, hogy továbbra is üres a kamra...
Egyiptom példája világosan példáz egy alapvető igazságot: a "demokrácia" nem gyógyszere, hanem kórokozója a népnyomornak. Olvasóim biztos észrevették, hogy szeretek idézetekkel operálni. Magunk között megvallom, legszívesebben önmagamat idézném leggyakrabban, de nem teszem mert tudom, hogy hülyét csinálnék önmagamból. Most mégis erre vetemedek. Fentről lehozok két mondatot... "Tehát leszögezhetjük, hogy Egyiptom népének sem a nasszerizmus, sem a nyugatbarátság nem hozott megváltást. Marad az iszlám opció, a dzsihád!" [Szeszák Gyula] Pfüh! Ez jólesett...
Komolyra fogva a szót, mára a következők váltak teljesen világossá. Egyiptom továbbra is teljesíti "nemzetközi kötelezettségeit", különös tekintettel a Camp David-ben kötött egyezményre. Izraelt tehát már nem Mubarak, hanem egy katonai junta fogja kiszolgálni. Az a hadsereg, amelyet keresztül - kasul behálóznak az izraeli, amerikai, stb. titkosszolgálatok. Az a hadsereg, amelyet a három évtizedig fenntartott rendkivűli állapot idején, Izrael fejlesztett "korszerű" népelnyomó erővé. Már tudjuk, az egyiptomi hadsereg is részt vett a mészárlásokban, a kínzásokban, emberek eltüntetésében.
Az egyiptomi milliók elszegényedésének három fő összetevője van: 1.) a kapitalizmus általános válsága, 2.) a korrupt, gyilkos hadsereg fenntartásának terhe, 3.) az Izraellel kötött egyenlőtlen szerződések hatása.
A napnál világosabb, hogy ezen a téren nem lesz változás. A helyzet tehát nem fog javulni, ellenkezőleg romlani fog!

Nem fogtam mellé, amikor azt állítottam, hogy az egyiptomi mozgalom "egzisztenciális forradalom" volt, pontosabban szeretett volna lenni. Ám a milliók győzelemként élték meg Mubarak formális (!) lemondását. Arra a jelek szerint nem gondolnak, ki orvosolja azokat a bajokat, amelyek miatt az utcára tódultak. Ki ad most nekik közös célt? Ki önt beléjük bátorságot a további, a tulajdonképpeni felszabadító harcra?
Igaz, emlegettem fentebb a Muszlim Testvérek Szövetségét, de abban az aspektusban, hogy annakidején kemé nyen szembenálltak - Nasszerrel. Velük azonban bajok vannak. Főleg az, hogy lepaktáltak Mubarakkal... 2000-ben 17, majd 2005-ben 88 parlamenti helyet sikerült megszerezniük a szervezet 'független képviselőként' induló jelöltjeinek. Az egyiptomi alkotmány alapján vallási alapon nem lehet politikai tevékenységet folytatni, ezért a szervezet tagjai az állam hallgatólagos belegyezésével rendre független jelöltként vettek részt a választásokon.Hát'aki erre képes, az más csalafintaságokra is hajlamos. De, és ez a lényeg, zsarolható - kézben tartható.
Egyiptom problémája csak akkor oldódhat meg, ha leválik Izrael és Amerika járszalagjáról és egyúttal kilép a kapita lista világrendszerből. Ehhez a mutatványhoz azonban az elszéledt tüntetők nem alkalmasak. Külső segítségre van szükség, amit nevezhetünk beavatkozásnak is.

Fentebb már elárultam, kire - mire gondolok. Az "önkéntesekre" gondolok. A "beszivárgásra", amely meglehetősen hatékonynak bizonyul Irakban, Afganisztánban és Pakisztánban. Az  Iraki Iszlám Állam nevű nemzeti al-Kaida-szárny üzent az egyiptomi tüntetőknek Ne induljanak el a demokrácia csalóka útján. Szent háborúba szólítja és arra bíztatja őket, hogy vezessék be az iszlám törvénykezést „A ti dzsihádotok az iszlám és az elnyomott, gyenge egyiptomiak, a gázaiak és az irakiak támogatása, valamint minden olyan emberé, akit érint az egyiptomi zsarnok és a washingtoni, tel-avivi mesterei általi elnyomás."
És most, aki nem rest, tekerjen feljebb és vessen ismét egy pillantást a Közel Kelet, ill. Észak Afrika térképére. Az egyiptomihoz hasonló "nyugtalanságok" voltak, vannak és lesznek Marokkóban, Tunéziában, Algériában, Libiában, libanonban, Jordániában, Jemenben, stb. is. Ezen országok potenciális lázadói, Egyiptom sorsán keresztül, most értékes tapasztalatokra tesznek szert a járható és járhatatlan utak tekintetében...

Ha Észak - Afrika valóban fellángol, annak ugyanaz lesz a következménye mint a több gócú bozóttűznek. Ezek halmozott terhelésnek teszik ki Izrael és Amerika fegyveres erőit, gazdaságát és társadalmát. A jelenlegi gazdasági világválság fő oka, hogy Amerika erején felűl költekezett Izrael és saját terjeszkedése érdekében. Ha ez a folyamat nem csillapul, kivágja a biztosítékot Amerikában is.
Észak Afrika felszabadulásának azonban súlyos logisztikai korlátai vannak, ha a felszabadulás alatt a népjólét fokozását értjük. Ehhez helyre kellene állítani ezen országok szándékosan tönkretett gazdasági rendszerét. Ez temérdek pénzt és hosszú időt igényelne. Az Iszlámnak egyelőre nincs olyan gazdasági szervezete, mint amilyet pl. a BRIC csoport államai alkotnak. Azoknak a társadalmaknak, amelyek ragaszkodni kezdenek függetlenségükhöz, most csak "vért és könnyeket" ígérhet a történelem, ahogy Churchill is csak ilyesmit igérhetett az angoloknak. Az angol nép ráállt az alkura. Ráállt Irak, Afganisztán, Pakisztán népe is, nem is beszélve a palesztinokról és a Gázai Övezet lakosa iról.

Ezen országokban azonban furcsa jelenségek mutatkoznak. A "teher alatt nő a pálma" törvénye alapján, a vérben és könnyben, biológiailag megtisztúl, megerősödik, szaporodik a nemzet! "A Palesztin Központi Statisztikai Hivatalbecslése szerint az Izrael, a Gázai övezet és Ciszjordánia térségében élő zsidó lakosság számát 2014-re éri el az arab lakosság száma. A hivatal adatai szerint jelenleg 4,1 millió arab él a Gázai övezetben és Ciszjordániában, további 1,4 millióan pedig Izrael állam területén. Izraeli adatok szerint ugyanezen régiókban a zsidó lakosság száma 5,8 millió fő. A statisztikai becslések szerint három év múlva (!), a jelenlegi demográfiai trendek változatlansága mellett 6,1 millió palesztin és ugyanennyi zsidó fog élni a térségben. Mivel azonban az arab népesség körében magasabb a születés szám, ezer lakosra közel 33 élve születés jut, míg a zsidók körében ez a szám alig haladja meg a 26-ot, valószínűsíthető, hogy a palesztin lakosok száma rövidesen meghaladja a zsidó lakosok számát." Ez azt jelenti, hogy a foszfor és napalm-bombák nem elég hatékonyak a demográfiai bombával szemben, amelynek "gyúanyaga" a gyötrött népek hite és dühe. Mondom: dühe!

Hogy is szól a "Fegyelmező részleg" dalszövege?

Palesztin sárkunyhóban
nem villognak a neonfények,
Azt látta, azt tanulta,
hogy szart sem ér az emberélet
Az apja emlékét a bosszú fizeti vissza
Elmegyek mama, de már sohasem jövök vissza!”

Voltaképp arról van szó, hogy Izrael és Amerika "békéje" a halál. A kaszással nekik is meg kell békülniük. Előbb vagy utóbb rajtuk is be kell teljesülnie az Írásnak: "A Biblia 'leghíresebb' megfogalmazása így hangzik: Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.” [2 Mózes (!) 21, 24.25.]
A Nyugat már érzi, hogy nagy baj van. Mubarak kiebrudalását meg sem várva tető alá hozták a "kárhozottak összeesküvését". Izrael barátainak jeruzsálemi összeröffenésére gondolok. [Erről szól majd a következő kommentár.]

Szóval ... ez az egész kedélyesen indult, főleg Amerika részéről. Hamburgerzabálók milliói röhögtek egy videoklipen, amelyen Ali a halott terrorista "szerepelt".
Hát' további jó szórakozást!

2011.02.12.

Sz. Gy.

A legnagyobb kincs

“Ebbe az országba ne szülj gyereket. Milyen jövője lesz egy ilyen világon?”

– anyai nagyapám sokszor ezt mondogatta anyámnak még a kommunizmus idején, jóval azelőtt, hogy én megszülettem. Lehet, hogy itt kezdődött el az, ami miatt sokáig keserédes ünnep volt nekem az anyák napja.

Mert mégis lettem, de az anyám sosem volt igazán az anyám. Fizikailag jelen volt – egy ideig -, de a ma divatos, úgynevezett énidő mindig fontosabb volt a családjánál. Nagyapám anno a kommunizmus miatt mondta, amit mondott, de úgy képzelem, valahogy így nevelhetett ki a diktatúra is nagyban egy olyan nőközösséget, akik a vasököl alatti levegőtlenség, nyomorgatás után valamikor eljutottak oda, hogy egy “csak nekem legyen“, egy “senki sem számít, csak a saját, önös érdekem” mentalitással kezdték élni az életüket. Anyákat, akik mégsem azok.

A kerék fordult egyet és a láncok ledobása utána a kétszínű, hamis szabadságot ígérő liberalizmus lett a módi. A válások, az abortuszok, a széthullott vagy meg nem valósult családok és elmagányosodott emberek kora. Ahhoz, hogy ma megint eljutottunk oda, hogy az anyaságot, az édesanyákat ne csak vállaljuk, de nemzeti büszkeségként tekinthessük, biztosan kellett ez a generáció és a gyerekeik személyes tragédiája. A mi döntésünk, hogy bár a múltat nem változtathatjuk meg, nekünk van lehetőségünk másképp csinálni.

Sosem fogom elfelejteni a napot, amikor édesanyám dolgai eltűntek a lakásból. Kétszer is kinyitottam a szekrényt, hogy lássam: valóban üres. Most is érzem, hogyan öregedtem egy gyerekből hirtelen évtizedeket. De emlékszem, hogyan jöttem rá, hogy az anyaság végső soron nem egy biológiai állapot, hanem a választás ereje. Például azé, amikor a néhány magamra szánt perc, a megválaszolatlan e-mailek, elintézetlen ügyek és az élet kicsinyes körülményei helyett inkább megölelem, meghallgatom a gyermekem. És apámat látva, ahogy főzött és vasalt, megértettem, hogy a titok a választás erején kívül az anyai szív. Ez pedig nemtől és kortól független.

Ami meghatározza, az az önfeláldozó, feltétel nélküli, örökké tartó, reményteli szeretet. Ez a szív lehet egy szülő vagy nevelőszülő, egy támogató nagynéni, a gyerekét egyedül nevelő apa, egy gondoskodó barát, példamutató tanár. És anyai szíve van a vezetőknek is, akik a közösségünket, országunkat védik. Akik látják, hogy megérkezett egy generáció, amelyik ezt újra képes megérteni, megbecsülni és piedesztálra emelni. Ezért több ez a nap, mint a biológia ünnepe. Ez az ünnep mindazoké, akik által Magyarország ma megint egy olyan ország, ahol az anyai szív a legnagyobb kincs. Talán, ma már nagyapám is mást mondana róla.

Álszentség, jogvédő a neved

Nyolc hónap alatt az anyaméhben szinte teljesen életképessé fejlődik egy emberi lény. Nyolc hónap alatt a Föld valamivel több mint 632 millió kilométert tesz meg a Nap körül. Nyolc hónap mégsem volt elég a TASZ-nak, és az “ENSZ Emberi Jogi Intézményének”, hogy posványos lelkük legmélyének felöklendezése és egy politikai bunkósbot kifaragása helyett valódi jogvédő munkát végezzenek.

A pokolba vezető utat álszentséggel egyengetik, annak élő kövei pedig a magyarországi álcivil-áljogvédő Társaság az Szabadságjogokért nevű szervezet tagjai. Ez a jog, közélet és politika határán egyensúlyozó gittegylet többször bizonyította már, hogy semmi köze ahhoz, ami a nevében foglaltatik. Az utcai tüntetések fenegyerekeit, rongálóit előszeretettel védő és képző TASZ nem több Soros György feltartott ujjánál.

Kinek az érdeke?

 

A napokban több balliberális pánikportál és faltól falig száguldó mocsárexpressz is kiemelt hírként kezelte, hogy a Baranya megyei önkormányzat fenntartásában működő mozsgói szociális otthonban többször is bántalmaztak, megütöttek, megaláztak védekezésre képtelen, mentális fogyatékkal élő embereket. A rémhírek szerint az is előfordul, hogy fürdetéskor először egy seprűvel tisztítják le a gondozottakat. A TASZ-hoz egy – természetesen – neve elhallgatását kérő informátor tett bejelentést és a szervezethez elvileg több mobiltelefonos felvétel is eljutott, amit aztán továbbadtak az ombudsmannak. A bejelentésben közben igazi apokaliptikus állapotokat írtak le a központról: a betegek matracok nélküli ágyakban, lemezeken alszanak, a gondozók erőszakosak velük, alig kapnak enni és fulladásos vagy fertőzés okozta halálesetek is előfordulnak.

Az Alapvető Jogok Biztosa nem tudta bizonyítani a vádakat. Szúrópróba-szerű vizsgálaton alapuló jelentésükben megállapítják, hogy a mozsgói otthon, mind személyi, mind tárgyi feltételekben stabil, rendezett, otthonos környezetet biztosít a gondozottaknak. Az ágyakon is van matrac és fulladásban sem halnak meg rendszeresen a gondozottak, akik a jelentés szerint nyitottak és érdeklődőek. Én eddig úgy tudtam, hogy akiket a mindennapokban folyamatos bántalmazás és megaláztatás ér, azok az esetek többségében introvertálttá, elszigeteltté válnak. De a vizsgálati anyag nem csak ezekből a sebekből vérzik. A jelentésben azt ugyan leírják, hogy az ombudsman munkatársai beazonosították a fizikai visszaélésről szóló felvételeken szereplő helyszíneket, a gondozottakat és az otthon dolgozóit azonban saját bevallásuk szerint nem ismerték fel, így sem megerősíteni, sem kizárni nem tudják, hogy valóban történt bántalmazás.

És akkor itt álljunk meg egy percre, vegyünk egy nagy levegőt, mert most ugrunk egy nagyot a jog elefántcsonttornyából a politika kénköves poklába.

Miért most?

 

Az ombudsman a vizsgálatot 2018. augusztus 15-én folytatta le a helyszínen, vagyis a TASZ-nak még ez előtt kellett bejelentést tennie. Az Alapvető Jogok Biztosa csak két hete hozta nyilvánosságra az eredményeket, azaz nyolc teljes hónapig a TASZ és az ombudsman is hallgatott arról, hogy egy állítólagos felvételen sérült, gondozásra szoruló embereket bántalmaznak. Senkinek a vizsgálódók közül eszébe sem jutott megmutatni a náluk lévő felvételeket a gondozóknak és az intézmény vezetőinek, hátha felismerik azokat, akik állítólag bűncselekményt követtek el. Miért? Mert nem is akarták, hogy kiderüljön, valóban történt-e ilyen. A TASZ-nak pontosan tudnia kellett, hogy az ombudsman hosszadalmas vizsgálata nem jelent gyors megoldást, amit az eset egyébként igényelt volna, mégis ezt az utat választották. A lényeg az volt, hogy lehetőleg ne nyáron, a politikai uborkaszezonban, hanem a megfelelő időben, az ep-kampányban lehessen körbeturnézni az ATV-t a továbbra is bizonyítatlan vádakkal meg azzal az általános következtetéssel, hogy “a probléma rendszerszintű”. Ami ugye liberális jogvédőről magyarra fordítva annyit jelent, hogy “azért, mert Orbán Viktor”.

Szegi Péter, a TASZ jogi munkatársa éppen az ATV-ben mentegetőzött azzal, hogy azért nem tettek feljelentést, mert így tudták biztosítani a panaszokat hozzájuk benyújtó forrásuk névtelenségét, ami tulajdonképpen csak még egy bizonyíték arra, hogy ezeket az embereket egyáltalán nem érdekli a fogyatékos emberek sorsa. Az ombudsman munkatársait pedig – akik szintén tudatában voltak a bűncselekmény gyanújának – törvény kötelezi arra, hogy ilyen esetekben büntetőeljárást kezdeményezzenek, mégsem tették meg.

Kit védenek?

 

Könnyen lehet, hogy az alapjogi biztos jelentését szándékosan tartották vissza. Történt már ilyen: a Magyar Nemzet 2014-ben hozott nyilvánosságra egy levelezést a TASZ általuk korábbi “droglobbistaként és az SZDSZ kábítószerügyi szakértőjeként” emlegetett munkatársa, valamint az ombudsmani hivatal egyik főosztályvezetője között. Az alapjogi biztos munkatársa, Borza Beáta és a TASZ-os Sárosi Péter ebben arról egyeztet, hogy a hivatal józsefvárosi önkormányzatot elmarasztaló jelentését ne annak elkészültekor, vagyis májusban hozza nyilvánosságra, hanem később. Így a jelentést végül csak az önkormányzati választások előtt egy hónappal, szeptemberben tették közzé. Kocsis Máté akkori polgármester úgy fogalmazott, hogy a vizsgálat eredményének szövege majdnem tökéletesen megegyezett a TASZ vádjaival. Az ügy külön pikantériája, hogy a mostani, Mozsgói Otthonról szóló szintén TASZ-os fülesen alapuló jelentésben az ombudsman részéről ezúttal is Borza Beáta szerepel.

Ráadásul a fizikai erőszakot éppen az a TASZ sérelmezi, amelyik a tüntető vandálokat rendre jó tanácsokkal látja el.

“TÜNTETSZ? ENGEDETLENKEDSZ? ERŐSZAKOSKODNÁL? – TASZ, 2014. október 31.

Ha polgári engedetlenség céljából törvénysértésre készülsz, előzetesen tájékozódj a várható joghátrányokról. Törekedj a fokozatosságra, és arra, hogy a törvénysértés ne legyen aránytalanul nagyobb a kifogásolt jogtalanságnál.” – olvasható a szervezet egyik korábbi felhívásában.

Az is csak puszta véletlen, hogy a TASZ nyilvános támogatási kimutatásában Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa csak 2017-ben 64 millióval szerepel, hogy milyen valutában, azt ők sem merik leírni.

A Mozsgói Otthont ért vádak ügyében az Emberi Erőforrások Minisztériuma és Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkár hétfőn végre feljelentést tett. A hatóságoknak így nem csak azt kell majd vizsgálniuk, hogy valóban történt-e bántalmazás, hanem azt is, hogy ha igen, ezt a jogvédők miért hallgatták el. Az ehhez hasonló politikailag időzített vádaskodásoknak és bűncselekményeket takargató, haszonszerző álszentségnek azonban nem csak az áldozatok önkényes feladása és felhasználása lehet a legsúlyosabb következménye. Még csak nem is a választási vereség – a jogvédők és liberálisok, az ENSZ emberei, az álcivilek politikai motivációit ismerjük már jól. A nehéz sorsú, fogyatékkal élő, rászoruló embereket gondozó ápolók és dolgozók munkáját viszont kevéssé. Nem azzal kelünk és fekszünk, hogy rájuk gondolunk, munkájukért szinte alig jár köszönet, pedig annál sokkal többet érdemelnek. Az egyszeri eseteket rendszerszintűvé általánosító próbálkozások éppen az ő munkájukat bélyegzik meg és lehetetlenítik el. Ez a semmivel teszi egyenlővé a jó és áldozatos emberek lehetőségeit arra, hogy másokon segítsenek. Éppen ezért most a puskaporos hordó tetejéről ki kell mondanunk: álszentség, jogvédő a neved.