A kazár maffia alvilága a ti minden napjaitok !!!
Draskovics
Tibor házát felgyújtották. Mi is ezt tennénk, de a többi
rablóét is éjjel , hogy égjenek bent családostul !!!
A
másik, amiről szólunk: a hét végén felgyújtották Draskovics
Tibor házát. Mindent meg kell tennünk e hazafias és az Emberiség
érdekeit képviselő akció végrehajtói védelmében, és
vadásznunk kell azokra, akik Draskovics házának felgyújtása
ellenében állami besúgókként lépnek fel a magyarság maradék
immunitása iménti módon végrehajtott képviselőivel szemben.
Draskovicsnak pedig azt tanácsoljuk, hogy azt követően, hogy az
Echelon-tényfeltárásunkkal, és ezzel az Emberiség maradék
elérhető immunitásával szemben diffúzáltan ellenséges
kurucinfós nácikat először a bush-i, majd az obamai CIA és a
putyini FSZB óhajára megvédte és elrejtette, holott ezen
kurucosoknak a szexuális szokásaik is világszerte -
kisgyermekkorukig visszamenően - a titkosszolgálatok orra előtt
hevernek, fogja be a pofáját, és ha az emberi élet, meg a
lakosság jogainak védelméről merne szövegelni, foglalkozzon
azzal, mi módon rejthették el és indíthattak ellenünk
PÁRT-támadásokat a Fenevadja vezetésével azért, mert feltártuk
a 100 évre visszamenőleg Magyarországon, állami megrendelésre
végrehajtott pszichiátriai kényszerbezárások, elektrosokk
terápiák és politikai gyilkosságok tényét, konkrét és
folyamatban lévő ügyeket leleplezve!
Közvetlenebbül:
ha nem akarod, hogy a tiéddel együtt a családod agyát is elevenen
megégessék, ahogyan ti tettétek és teszitek, akkor fogd be a
pofád, és húzz vissza a disznóólba, ahonnan ellenünk,
elektrosokkos bűnöző Fideszes haverjaiddal és sokkos gyilkos
kurucdisznóiddal előtrappolni merészeltél!
Filmünk,
mely témája Orbán Viktor és bandája egyik legnagyobb
aggodalommal rejtegetett területét leplezi le, ahogy eddig senki 15
millió magyar közül. A területet illetően szakértőnek számító
Molnár F. Árpád előadásfilmjének címe: "Lázár
János és Orbán Viktor
életfogytiglanja".
A film, amely ellen bűnszervezeti összefogásra röffent Orbán
Viktor, Lázár János, Répássy Róbert, Áder János, a Hír tv
gyakorlatilag teljes vezetése és megannyi újságírója, ide
kattintva letölthető!
|
|
De
mindez nem változtat a lényegen, hogy ez a film, amelynek címe:
"Lázár
Jánosék és Orbán Viktorék életfogytiglanja"
előre elkészítve (ahogy ki lett jelentve) Orbán Viktor
Életfogytiglanja lett és lesz, testzik ez a Hír tv-s
magyargyilkos-rtömeggyilkos és répássysta-pestysta-kövérista
államállatoknak vagy sem, csupán az a kérdés, hogy mindössze
lázári-pestysjárványi-hír tv-s bűnbandáikkal övezve élete
meghatározó tragédiarészévé válva, illetve azt előidézve,
vagy úgy készíttetett el a Mindenható Isten Példás Kegyelméből,
hogy az az Életfogytiglan nem csak képletesen, hanem ténylegesen
végrehajtandó életfogytiglant készít elő, Orbán bitófáját
eszeveszett sebességgel ácsoló pancser állami-Veérnáci pestysta
és Hír tv-s ügyvédidiótái által.
Addig
is, míg ezt megtudjuk, rúgjunk bele mindannyiszor Orbán Viktor
bűnöző politikusi és áltényfeltáró, a rendőrségi és a
titkosszolgálati működés és módszerek vonatkozásában a
totális tájékozatlant megjátszó Pesty László-féle férgekbe
és a Fideszes és Hír tv-s sokkos gyilkos Kövér László-féle
PÁRTdisznókba, ahányszor csak nekünk rontanak azért, mert nem
nyaljuk Veér-esre egy utolsó senkiházi, a teljes magyarsággal
együtt az egész Emberiséget totális rabszolgasorba taszításra
és Echelon-kiirtásra hajított mocskos
monarchista-hitlerista-rákosista-kádéárista-kapitalista
tömeggyilkos bűnöző, Orbán Viktor nemzet- és Emberiség-áruló,
emberkínzó és sokkos gyilkos "lelki vezető" fenekét.
És
ahogyan befejeztük a pesty-kövér-lázár-orbánbandának írott
egyik legutóbbi levelünkkel, válaszul arra, hogy Pesty László
echelonista, háttérhatalmi, hazudozó, gerinctelen
kövérista-orbánista államvédelmi ügynökbűnöző bíróságon
indított államtitkosszolgálati háborút ellenünk, minden magyar
idők legfontosabb és legkiemelkedőbb tényfeltárói ellen:
Azt
mondja a Bubó Nagy, a nagyon-nagyon Nagy:
- Kérem a következőt!
- Kérem a következőt!
És
fröccsen lábaink és talpaink alatt a szétfröccsenésre készült
következő Veér-disznó. De odanézzen, aki kapott rá szemeket(!):
hogyan dülöngélnek-menetelnek pont elénk és lábaink alá e
Veér-ivástól kikerekedett szaftos-kapzsi zsírdisznók, hogy
egyetlen tompa vagy hatalmasat pukkadt durranással fröccsenjenek
szét, szép, piros szőnyeget festve, hogy annak dicsőségében
haladjunk előre, egészen a végig. A Mindenható Készítette El
örök időknek előtte, eleve elrendelve ezeket a nyomorult
PÁRT-állatokat, tudván, hogy majd azokon járunk, de még mennyire
sokat lendítve ezzel a Jézus Krisztus felé, a világ sötétségének
és a Nagy Babiloni Szajha mocskos PÁRT-állatainak végzetes
megbuktatására és fel-halálhörgésére.
Már
alig várom, Orbán, hogy elmondhassam a teljes igazságot, mi vagy
te, és miket követtél el életed során, míg utolsó, mocskos
JÚDÁSSÁ züllöttél, te ócska nímand, karrierista,
háttérhatalmi hazaáruló, aki megöletted azokat, akik
jóhiszeműen, mások titkosszolgálataid terrorizmusa alatti
rettegésből neked szolgáltak, hogy az Emberiség söpredékeként
- de ki ne engedjen az Isten a mikrohullámú sütőből(!) -, utolsó
bandáddal minden idők egyik legutolsó moslék állatává
aljasuljál.
Mi
pedig gondolkodjunk: akarjuk-e, hogy továbbra is Morales és Orbán
hazudozzon, raboljon és gyilkoljon, végezze mészárlásait még a
húszas évek állammaffiamódszereit is PÁRTmédiumaival
rejtegetve, mint a Hír tv olyan tömeggyilkos rosszindulattal,
amiről a kívülálló honpolgárnak halvány fogalma sincs(!), vagy
amikor az akasztás és a főbelövés ideje következik, inkább
véljük azt: ennyi hulla, ennyi igaz és legnagyobb, ezért
elrejtett magyar sírja fölött, és egy világ Veér-ben gyászát
követően ideje, hogy a bolíviaival szinonim magyar Ceausescu, az
álmagyar orbáni cigányvajda dögöljön meg, mint ahogy tömeges
Veérengzéseit követően a veszett kutyát lövik bele a veszett
állat által eredetileg mindenki más belekotrására kikapart
mocskos sírgödrébe.
BUMM!
BUMM! BUMM!
RADNAI A PENTITÓ – ALVILÁGI LESZÁMOLÁSOKRÓL VALLOTT A BŰNBÁNÓ MAFFIÓZÓ 35
Miközben
a sajtó hetek óta találgatja, ki tett terhelő vallomást az eddig
érinthetetlennek hitt egykori olajos vállalkozóra, Portik Tamásra,
a PestiSrácok.hu kiderítette: a bűnbánó maffiózó nem más,
mint a kecskeméti maffiaper 2007-ben 12 évre ítélt keresztapája,
Radnai László.
De
mindez nem hetekkel korábban történt, hanem már tavaly ősszel
részletes vallomásában számolt be Radnai a kilencvenes évek
leszámolásos-robbantásos merényleteiről. E vallomást szerezte
meg most a PestiSrácok.hu, s ebből készítettünk cikksorozatot…
PestiSrácok.hu
Radnai
László itt még bilincsben, a kecskeméti maffiaper egyik
tárgyalásán. Az azóta megromlott egészségi állapotú
keresztapa már majdnem egy éve feltárta titkait a rendőrségnek
(Fotó:MTI/Újvári Sándor)
Jócskán
megtört a börtönben a kecskeméti maffiaper 2007-ben 12 évre
ítélt keresztapája, Radnai László, ugyanis tavaly ősszel
pentitóvá, azaz bűnbánó maffiózóvá vedlett át. Lelke rajta,
reméljük nem esik bántódása, de a PestiSrácok.hu megszerezte a
vallomását, amit folytatásokban közreadunk. Nem állítjuk, hogy
minden úgy és akkor történt, ahogy Radnai állítja, de az
viszont tény: az ismert bűnöző sokat tudhat és senkitől sem
fél. Ugyanis egykori üzlet- és bajtársait mártotta be, kérdés
mit kapott cserébe. Mondjuk nem nehéz kitalálni, hiszen nemrégiben
engedték ki a fegyházból úgy, hogy még két és fél évet
kellett volna lehúznia. Az is tény, hogy nem szimplán kiengedték,
hanem úgynevezett büntetés-félbeszakítás történt, ami azt
jelenti, hogy ha meggyógyul – betegségére hivatkozva szabadult
-, vissza kell mennie leülni a hátralévő idejét. Az is igencsak
kérdéses, hogy ha a nyomozást végző Nemzeti Nyomozó Irodának
már tavaly ősszel rendelkezésére állt az alább részletezett
vallomás, miért várt majdnem egy évet Portik lefogásával.
Mondjuk erre is tudjuk a választ, de most még nem áruljuk el.
Egyelőre örüljünk annak, hogy végre feltárulnak a kilencvenes
évek alvilági titkai, végre egy olyan ember mondja el a tudását,
aki benne volt a rendszerváltás utáni Magyarország legsötétebb
eseményeiben. A pentitó vallomásából kiderül például, hogy a
magyar alvilág végrehajtó embere Jozef Rohác lehetett, ugyanis a
legtöbb gyilkosságot vele és bandájával végeztették el. Alább
két leszámolásról rántjuk le a leplet.
Prisztás
helyett Cinóber
Cinóbert
lecsalták ferencvárosi lakása elé és egyszerűen fejbe lőtték
(Fotó: MTI/Mihádák Zoltán)
Az
alvilági leszámolás sorozat a Prisztás József egykori pénzember,
olajos vállalkozó ellen elkövetett 1996 novemberi gyilkosság
volt, de mivel erről a sajtóban mostanában sok szó esett, erről
majd később számolunk be. Most inkább a Prisztás utáni, a Domák
Ferenc, alias Cinóber ellen 1996. december 18-án elkövetett
leszámolásról szólunk. A férfi Prisztás üzlettársa volt.
Mindketten – miként az energolosok is – jócskán bennne voltak
az olajüzletben. Állítólag Domák striciként kezdte, feltűnt a
Dobray György rendezte, a prostituáltakról szóló, 1989-ben
készült K2
nevű áldokumentumfiulmben is.
Radnai
így vallott Cinóber megöléséről a Nemzeti Nyomozó
Irodában:
Portik Tamás 1998-ban mondta el neki és Csüllög Zsigmondnak, hogy az olajügyek miatt lövette agyon Cinóbert. Aztán 2001-ben Ferencsik Attila, alias Brazil ( a kecskeméti maffiaper és számos büntetőügy vádlottja, az Energol Rt. alapítója – a szerk.) mondta el ugyanebben a társaságban, hogy az ő megbízázásukbók Jozef Rohác ölette meg Cinóbert, mert Lakatos Andráson, alias Kisbandin ( a maffia pénztárosának tartották, a kilencvenes éves végén, állítólag sok nagykutya pénzével külföldre szökött, majd a rendőrség hazahozta, és többrendbeli csalás miatt 2004-ben elitélték, de utána ismét nyoma veszett- a szerk.) keresztül pénzt követelt tőlük. Azon a decemberi napon egy bizonyos Heka Kálmán hívta le Cinóbert IX. kerület Üllői úti panellakása elé, hogy aztán Rohác két golyót repítsen a fejébe. Radnai szerint a gyilkosság megbízója Ferencsik Attila, Portik Tamás és Drobilich Gábor ( az Energol Rt. egyik alapítója, csak önbíráskodásért volt büntetve, eddig mindent megúszott – a szerk.) volt.
Portik Tamás 1998-ban mondta el neki és Csüllög Zsigmondnak, hogy az olajügyek miatt lövette agyon Cinóbert. Aztán 2001-ben Ferencsik Attila, alias Brazil ( a kecskeméti maffiaper és számos büntetőügy vádlottja, az Energol Rt. alapítója – a szerk.) mondta el ugyanebben a társaságban, hogy az ő megbízázásukbók Jozef Rohác ölette meg Cinóbert, mert Lakatos Andráson, alias Kisbandin ( a maffia pénztárosának tartották, a kilencvenes éves végén, állítólag sok nagykutya pénzével külföldre szökött, majd a rendőrség hazahozta, és többrendbeli csalás miatt 2004-ben elitélték, de utána ismét nyoma veszett- a szerk.) keresztül pénzt követelt tőlük. Azon a decemberi napon egy bizonyos Heka Kálmán hívta le Cinóbert IX. kerület Üllői úti panellakása elé, hogy aztán Rohác két golyót repítsen a fejébe. Radnai szerint a gyilkosság megbízója Ferencsik Attila, Portik Tamás és Drobilich Gábor ( az Energol Rt. egyik alapítója, csak önbíráskodásért volt büntetve, eddig mindent megúszott – a szerk.) volt.
A
kétesélyes Fenyő-gyilkosság
A
pentító jól értesült a Fenyő János médiavállalkozó 1998-as
meggyilkolásáról s. A Nemzeti Nyomozó Iroda eddig Jozef Rohácot
és egyik emberét, Vladislav Trnkát gyanúsítja a bűntett
elkövetésével, de folyamatban van Jozef Hamala szlovákiai
kiadatása is, már amennyiben a Rohác-banda tagja még él. A
gyilkosság egyik felbújtójaként Portik Tamást gyanúsítják, de
mivel neki üzleti vitája nem volt Fenyő Jánossal, vélhetőleg ő
csupán közvetítő lehetett a bérgyilkosság elvégzésében.
A
fővárosi Margit utcában, a piros lámpánál lőtték le 14 éve
Fenyő János médiacézárt, majd a tettes ruháit egy kapualjba
eldobva elmenekült (Fotó: MTI/Mihádák Zoltán)
Radnai
erről azt mondta a nyomozóknak, hogy Fenyőt megölése előtt nem
ismerte, és nem is állt vele üzleti kapcsolatban. Egyik alkalommal
együtt ebédelt Csüllög Zsigmonddal ( a Conti Car Kft. egykori
vezetője, a kecskeméti maffiaper vádlottja, Radnai üzelttársa –
a szerk.), Turi Tiborral ( a kecskeméti maffiaper állítólagos
sértettje, az ügyész szerint Radnaiék őt és bandáját akarták
eltenni láb alól, hogy megszerezzék balatoni érdekeltségeit –
a szerk.) és Dévényi Tamással ( a Richfield Autókereskedés Kft.
volt tulajdonostársa, az Energol-per vádlottja – a szerk), és
arról beszélgettek, hogy valószínűleg Portik Tamás állhat a
Fenyő-gyilkosság mögött. Turi jól értesülten még azt is tudni
vélte, hogy egy bizonyos Foster, Karályos Gábor és Radics is a
helyszínen volt, mivel ők vitték az elkövetőt egy fehér autóval
a helyszínre. Aztán úgy 2003-2004 nyarán Radnai Drobilich
Gáborral találkozott, aki igen zaklatott állapotban elmondta, hogy
Bécsben találkája volt az „ő emberük testvérével”, akit
Jozef Rohácnak hívnak. Róla megtudta, hogy Portik Tamás őt bízta
meg Fenyő János megölésével, azaz „ Portik vele csináltatta
ki Fenyőt.” Az okokról Drobilich – Radnai szerint – annyit
tudott, hogy még 1994 környékén Fenyő és Portik közösen
bérelt egy gellért-hegyi villát Gyárfás Tamástól. Portik ekkor
javában olajozott és az volt a szándéka, hogy Gyárfáson
keresztül be akart kerülni a tehetős emberek köreibe. Radnai
szerint, bár Drobilich nem mondta ki, de a szövegkörnyezetből
neki úgy tűnt, ezért Portik vállalta, hogy Gyárfás Tamás (
Fenyő János nagy üzleti riválisa, a mindenkori szocialista
kormányzathoz hű NapKelte című műsor tulajdonosa, média- és
ingatlan befektető, jelenleg a Magyar Úszószövetség elnöke –
a szerk.) megbízásából megöleti Fenyő Jánost. Ezek után
Drobilich Gábor arra kérte Radnait, hogy az ismert rendőri
kapcsolatain keresztül próbálja meg kideríteni, hogy a
Fenyő-gyilkosság helyszínén, az elkövető által egy kapualjban
elhajított ruhadarabokon a rendőrök azonosítani tudják-e a
tettest a DNS-minták alapján.
A
pentitó Radnai még annyit tudott a gyilkosságról, hogy együtt
ült egy közismert külföldi gengszterrel, Salid M-el, aki elmondta
neki, hogy Portik Tamás megkérte arra, béreljen lakást
feleségével a VICO székház közelében. Valószínűleg innen
figyelték ki Fenyő János mozgását a gyilkosság előtt. Salid
szerint Portik nem csak Gyárfással, de Fenyő másik ellenségével,
Princz Gáborral ( az egykori Postabank 35 milliárd forint
hűtlen kezeléssel megvádolt, majd felmentett egykori elnöke – a
szerk.) is jóban volt. A külföldi bűnöző szerint az viszont már
igen érdekes, hogy miután Fenyőt el tették láb alól, Portik
Tamás megbízta egy ismerősét, Tomori Tamást, hogy a Keleti
pályaudvarnál lévő egykori Postabank fiókból vegyen föl
részére 120 millió forintot…
Ezt
egyelőre a PestiSrácok.hu nem tudja mire vélni, de azért
belegondolni is durva: Radnai végső soron arról vallott,
hogy Portik a médiacézár meggyilkolására két helyről is
megbízást kaphatott. Azaz mindkét helyről bevasalta a pénzt?
Mert akkor itthon ez volt minden idők legtöbb pénzt hozó
bérgyilkossága…
Frissítés:
A HetiVálasz.hu friss
cikke azt
állítja, hogy Radnai László a PestiSrácok.hu birtokába került
vallomása egyszerű hamisítvány. Szerintük azt a két
korrupcióval gyanúsított főzsaru, Gulyás Imre és Hopka Lajos
készítette azért, hogy annak segítségével havi ötmillió
forintról hétmillió forintra emeljék a nemrég letartóztatott, a
budapesti éjszaka császáraként is emlegetett Vizoviczki Lászlótól
a rendőri védelemért havonta kicsikart összeget. A dokumentum
forrását ismerve azonban kijelenthetjük, hogy a HetiVálasz.hu
cikke téves információn alapszik.
Portik
Tamást múlt hónapban fogták el, több leszámolásos gyilkosság
miatt kell majd felelnie (Fotó: MTI/TEK)
Zsidók a pornóiparban
2005. június / Nathan Abrams (Seleanu Magdaléna fordítása)
Kevéssé ismert történet a zsidók részvétele a Hollywood lepusztultabb oldalági rokonának tartott pornófilmkészítésben. Talán szeretnénk úgy tenni, mintha az X kategóriás filmek gyártásából nem vették volna ki részüket, holott letagadhatatlan, hogy a világi zsidók aránytalanul nagy számban szálltak be (és közreműködnek ma is) az amerikai szexfilmek előállításában. A zsidó részvétel a pornóiparban régi história, Amerikában vitathatatlanul hozzájárultak ahhoz, hogy egy marginális szubkultúra az amerikai élet fontos részévé váljon.
Malacságkufárok
A
zsidó részvétel a pornóiparban két, olykor egymást fedő
területre osztható: gyártókra és szereplőkre. Bár a zsidók
Amerika összlakosságának csupán két százalékát adják, ennél
nagyobb arányú a jelenlétük a pornóiparban. A könyvszakmában
az eroticaműfajra
szakosodott kereskeők nagy része az 1890 és 1940 között
Németországból bevándorolt zsidók köréből került ki. Jay A.
Gertzman, a Bookleggers
and Smuthounds: The Trade in Erotica, 1920–1940[Könyvcsempészek
és malacságkopók: Az erotikakereskedés, 1920–1940] szerője
szerint a zsidók igencsak fontos szerepet játszottak az
ún. gallantiana -könyvek
(disznó vicceket és balladákat tartalmazó kötetek, illetve
erotikus regények és klasszikusok), valamint az avantgárd,
szexuálisan szókimondó regények, ponyvák és alantas ösztönökre
épülő művek terjesztésében.
A
háború utáni Amerika leghírhedtebb pornóiparosa egy bizonyos
Reuben Sturman volt, akit „a pornográfia Walt Disneyjeként”
emlegettek. Az amerikai igazságügyi minisztérium szerint az
1970-es években az országban fellelhető pornókiadványok nagy
része Sturman kezében összpontosult. Az 1924-ben született
Sturman Cleveland szegénynegyedében nőtt fel. Eredetileg
képregények és más lapok eladásából élt, ám amikor rájött,
hogy a szexmagazinok hússzor akkora hasznot hajtanak, mint a
képregényfüzetek, pornókiadványokra specializálta magát, és
idővel saját kiadványaival és saját értékesítőhálózattal
lépett a piacra. Az 1960-as évek végére Sturman egyike volt a
legnagyobb szexmagazin-terjesztőknek, és az 1970-es évek végén
már mintegy kétszáz, szexkiadványokra specializálódott boltot
mondhatott magáénak. Sturman megújította az akkor még népszerű
peepshow-fülkéket (egy aprócska, sötét helyiség, amelyben a
néző X kategóriás videókat nézhetett színes tévén,
percenként pár centért). Úgy tartják, hogy Sturman nem csupán
ellenőrzése alá vonta az ún. „felőttszórakoztatási” ipart,
hanem ő
maga volt
az. Végül adócsalással és más bűncselekmények vádjával
bíróság elé került, és börtönben hunyt el 1979-ben. A családi
vállalkozást fia, David vitte tovább.
Napjaink
Sturmanja egy másik clevelandi zsidó, a negyvenhárom éves Steven
Hirsch, akit a „pornó David Trumpja” néven is emlegetnek. A
kettejük közötti kapocs Steve apja, Fred, aki Sturman
tőzsdeügynöke és jobbkeze volt. Hirsch az amerikai szexfilmek
legnagyobb előállítójának, a pornóvilág Microsoftjaként
emlegetett Vivid Entertainment Groupnak a tulajdonosa. Az ő nevéhez
kapcsolódik a modern marketingmódszerek meghonosítása a
pornóiparban. A Vivid sokban emlékeztet az 1930/40-es évek
hollywoodi stúdióinak rendszerére, különösen ami az exkluzív
szerződésekkel odaláncolt pornócsillagokat illeti, akiknek az
imázsát Hirsch a saját elképzelései szerint alakítja. A Vivid
csoportról nemrég a brit Channel 4 mutatott be egy afféle
színfalak mögött forgatott filmet.
Rendes
zsidó fiúk és lányok
A
zsidók közül került ki az 1970–80-as években forgatott
pornófilmek legtöbb férfi szereplője, illetve a pornódívák
jelentős része is. A héber bikák doyenje Ron Jeremy. A szakmában
csak „sündisznó”-ként ismert Jeremy Amerika (minden
értelemben) legnagyobb pornósztárja. Az ötvenegy éves Jeremy
felső középosztálybeli családban nevelkedett; mintegy
ezerhatszáz szexfilmben szerepelt, és száznak a rendezője. Jeremy
afféle kultikus alaknak számít Amerikában: zsidó és nem zsidó
férfiak egyaránt valamiféle hősként tekintenek rá –ő az az
elhízott, szőrös nebbich, aki káprázatos nőket cipel az ágyába.
Afféle modern Dávid király, aki Góliát kardját forgatja, egy
zsidó szuperkan, aki jócskán túlszárnyalja a zsidó folklór
hagyományos hőseit. Nem egy sápkóros talmudtudós. Hírnevét egy
nemrég forgatott dokumentumfilm, A
pornósztár: Ron Jeremy legendája örökítette
meg az utókor számára. A leghíresebb zsidó férfi pornósztár
lévén, Jeremy csodát tett az amerikai zsidó férfiak lelkével.
Az a szerencsés vevő, aki 7,99 angol fontért (beleértve a
postaköltséget) magáévá teszi Jeremy nemrég piacra dobott, a
„Dúdolós kufirc Ron Jeremyvel” címet viselő CD-jét,
meghallgathatja Jeremy kedvenc pornódalait és az
„élő legenda” személyesen hozzáfűzött kommentárját. Ahogy
a népszerűsítő fülszövegen olvasható: „Eő a pult alól, és
durr bele a fősodorba!”
Seymore
Butts (szül. Adam Glasser) tökéletes ellentéte Jeremynek: fiatal,
jóképű és izmos. Glasser, a harminckilenc éves New York-i zsidó,
1991-ben nyitotta meg konditermét Los Angelesben. Amikor senki sem
jelentkezett, kikölcsönzött egy videokamerát, elballagott a
közeli sztriptízbárba, kifizette az ott dolgozó egyik hölgy
napidíját, a hölgyet elvitte a konditerembe, és filmezni kezdett.
A film bődületesen rossz lett, de egy kis hücpe és
néhány jól elhelyezett névjegykártya csodákra képes: nemsokára
megállapodott egy forgalmazóval, és szakmányban gyártotta a
filmeket. Pár éven belül Seymore Butts magáénak mondhatta a
szexfilmipar egyik legnagyobb forgalmazói hálózatát. Rövidesen a
kézi kamerával forgatott, a spontaneitás látszatát keltő és a
hanyagolható színvonalú esztétikával jellemezhető
ún. gonzo filmek
királya lett – ma pedig a legismertebb zsidó pornómogul. A
Seymore Inc. produkciós cég évente mintegy harminchat filmet dob
piacra: semelyik forgatási költsége nem haladja meg a 15 ezer
dollárt, de mindegyik tízszer annyit hoz a konyhára. Glasser
tizenkét alkalmazottja között megtalálható édesanyja és
unokatestvére, Stevie (előbbi a cég jó kedélyű könyvelője és
egyetlen fiacskája sadchen je,
utóbbi a szeretetreméltó, ám szélhámoskodó mindenese). Glasser
manapság saját reality
show -val
is büszkélkedhet, egy tízrészes, „Családi vállalkozás”
néven futó dokumentumfilmre hajazó szappanopera, amelynek
nyitóképein Glasser bár micvójának fotóiban gyönyörködhet a
nagyérdemű.
A
megkereshető zsozsó nyomában
A
zsidók ugyanazért szálltak be a pornóiparba, amiért hitsorsosaik
Hollywoodban próbáltak szerencsét. A filmipar legnagyobb
vonzerejét az jelentette, hogy befogadta őket. Fiatal iparágról
lévén szó, még nem állították fel azokat a korlátokat,
amelyek megnehezítették az amerikai élet sok más területére
való bejutást. A pornóiparban sem létezett diszkrimináció a
zsidók ellen. A XX. század első felében nem kellett különösebben
nagy vagyonnal rendelkezni ahhoz, hogy a filmiparban elindulhasson
valaki, mivel a mozit múló divatszeszélynek tartották. A
pornófilmek területén sem volt szükség nagyobb beruházásokra.
A kanfilmek bemutatásához elegendő volt egy vetítő, egy vászon
és néhány szék. Kívül esvén a status
quó n
és semmi vesztenivalójuk nem lévén, a zsidók szívesen
kísérleteztek mindenféle újdonsággal. Gertzman szerint „amikor
a zsidók azt tapasztalták, hogy kizárták őket egy-egy iparágból,
olyan szakmák felé fordultak, amelyek érzésük szerint
előbb-utóbb fejlődésnek indulnak. És – teszi hozzá – a
zsidók régóta csiszolgatták a közvetítők tehetségét, hiszen
ez olyan szakma, amire joggal büszkék.” A szexfilmek
elkészítéséhez olyasvalami kellett, amivel a zsidók bőséggel
rendelkeztek: a hücpe .
A korai zsidó pornóiparosok zseniket és ambiciózus vállalkozókat
dobtak piacra, akik sikerüket szívósságuknak, intelligenciájuknak
és mérhetetlen önbizalmuknak köszönhették.
Tagadhatatlan,
hogy a pornóiparba bekapcsolódó zsidókat a profitszerzés is
hajtotta. A hollywoodi zsidó filmmogulokhoz hasonlóan, akik
megteremtették Amerika álomgyárát, és akik az üres vászonra
rávetítették Amerikáról szőtt elképzeléseiket, a pornómogulok
is tanúbizonyságát adták, hogy pontosan érzékelik a közízlést.
Hogyan is lehet jobban kielégíteni az ábrándokat, képzelgéseket,
mint a felnőtt szórakoztatóipar termékeivel? Mint az ADL
igazgatója, Abraham H. Foxman megjegyezte, „Azok a zsidók, akik
beszálltak a pornóiparba, éppen úgy az amerikai álmot kergették,
mint a többiek.”
Szekuláris
szex
A
filmiparban ügyködő társaikhoz hasonlóan, a pornóiparba
beszálló zsidók sem hitközségük képviselőiként
tevékenykedtek. Legtöbbjük inkább kulturális, mint vallási
értelemben tekinthető zsidónak, és sokuknak csak a neve zsidó,
ők maguk teljesen szekulárisak. Az egyik kivétel Richard Pacheco,
aki egyszer felvételizett valamelyik rabbiképzőbe. Sturman
zsidónak tartotta magát, és bőkezű adományokat juttatott
különféle zsidó jótékonysági szervezeteknek. Feltehetően ez
az oka annak, hogy alig akad kifejezetten zsidó témájú pornófilm.
(Jeremy egyszer megpróbált összetrombitálni pár zsidó
pornócsillagot egy kóser pornófilm forgatására.) Az egyik
kivétel aDebbie
Duz Dishes, amelyben
Nina Hartley egy „fehérmájú” zsidó háziasszonyt játszik,
aki bárkivel hajlandó összefeküdni, aki becsenget hozzá. A film
sikeres volt, pár folytatása is készült, és jelenleg alig-alig
megszerezhető – ami talán arra utal, hogy ez egy új, még
kiaknázatlan terület. A World Union of Jewish Students honlap egyik
szerkesztőségi cikke szerint „több ezerre tehető azok száma,
akik kifejezetten zsidó pornográfiát keresnek. A GoTo.com
keresőjébe leggyakrabban bepötyögött »zsidó naptár«, »zsidó
szinglik«, »zsidó párkeresők« és »zsidó ünnepek«
kifejezések után a »zsidó pornó« következik.”
Szexuális
rebellisek
Van-e
a várható profiton kívül valami más, mélyebben rejlő lélektani
oka annak, hogy a zsidók beszálltak a pornóiparba? A zsidó
részvételt az X kategóriás filmek gyártásában kétségkívül
valamiféle lázadás is motiválta. A pornográfiát tiltott, tabu
volta is vonzóvá tette. Mint egy másik írásomban kifejtettem, a
„tréfliség” jelentése kiterjed „a tiltott szexualitás
világára, a gójok szexualitására, és az odakalandozókra váró
képzelt gyönyörökre”. Hova máshova is fordulhatnának a zsidó
férfiak, hogy bájos, buja, bögyös sikszékkel ágyba
bújhassanak? Más szóval a pornóalkotásokban valósult meg a
katolikus nőkkel való hálás zsidó fantáziája.
Luke
Ford ortodox zsidó és pornóipari pletykafészek szerint „a
pornográfia a hagyományhű, a Tóra által a zsidóktól
megkövetelt engedelmesség és fegyelmezett élet elleni lázadás
egyik formája”. És lázadás a (gyakran középosztálybeli)
szülők ellen, akik gyermekeiket ügyvédi, orvosi és könyvelői
pályára szánnák. Az egyik pornószínész, Bobby Astyr
megfogalmazásában, „egy »nyasgem« a kisujjukon is brilgyűűkkel
flangáló nagybácsik felé, akik gyerekkoromban kiverték a
palávert, mert zenész akartam lenni”.
Amikor
a vallás befolyása csökkent, és helyébe világi ideológiák
léptek, a szabadgondolkodó zsidók, különösen Kaliforniában, a
szexet a személyes és politikai felszabadulás egyik módozatának
tekintették. Amerika a zsidók által valaha megtapasztalt lehető
legszabadabb társadalom volt, és ezt a pornóipar növekedése is
tükrözte. Azok a zsidó lányok, akik a vásznon kufircoltak,
erősen ellentmondtak az „amerikai zsidó királykisasszony”
sztereotípiájának. Úgy vélem, hogy ők talán annak az
önfelszabadítási ígéretnek a beváltását látták ebben, amit
Betty Friedman A
női misztikum című,
1963-ban megjelent könyvében fejtett ki – emancipálták magukat
a háztartás „kényelmes koncentrációs táborából”, és
nekivágtak a dél-kaliforniai pornófilmdíszletek között elterülő
ígéret földjének. Gazdasági és társadalmi szabadságukat
láthatták benne: szabad akaratukból váltak ennek az iparnak a
napszámosaivá, s nem gazdasági vagy más körülmények
kényszerítő hatására. S ha már egyszer nekifeküdtek, akkor
megálltak a saját lábukon, mivel a női szerepők általában
kétszer annyi gázsiért dolgoznak, mint a férfiak.
Szexuális
forradalmárok
Folytatva
a forradalmi felforgatás elméletet, a zsidó részvétel a
pornóiparban felfogható afféle beintésnek az amerikai WASP (fehér
angolszász protestáns)- establishment felé.
Néhány pornósztár a keresztény Amerika és a világi humanizmus
között zajló spirituális csata élharcosának tekinti magát.
Ford szerint a zsidó pornószínészek gyakran hencegnek arról,
mekkora „öröm számukra, hogy anarchista, szexuális bögölyökként
csipdesik a puritán amerikai böhöncét”. A zsidók részvétele
a pornóiparban e szerint az elmélet szerint valójában a
keresztény autoritás elleni atavisztikus gyűlöletből
táplálkozott, s célja Amerika domináns kultúrájának morális
aláaknázása volt. Astyr emlékeiben élénken él, hogyan „kellett
megverekednem vagy éppenséggel menekülőre fognom az iskolában,
mert zsidó voltam. Lehet, hogy pornófilmes karrierem nem kis
részben egy beintés ezeknek az alakoknak.” Al Goldstein,
a Screw magazin
kiadójának sommás megfogalmazása szerint, „az egyetlen oka
annak, hogy mi, zsidók beszálltunk a pornóiparba, nem más, mint
hogy úgy véljük: Jézus elhúzhat. A katolicizmus is elhúzhat.
Nem hiszünk a tekintélyelvűségben.” Eszerint a pornográfia a
keresztény kultúra megerőszakolásának egyik módja, mivel az
amerikai fősodor szívéig hatol (és feltehetően ugyanazok a
WASP-ok fogyasztják), s ezáltal felforgató jellege még inkább
kidomborodik. A pornó már nem a kukucskálós „mit látott az
inas a kulcslyukon át” űfaját gyarapította, hanem az ábrázolási
lehetőségek végső határát feszegette. Az új pozitúrák
megjelenítése egyúttal világossá tette azt is, hogy a cél nem
csupán a szórakoztatás, hanem a sokkolás is.
Egy
lehetséges értelmezés szerint az Amerikába bevándorló zsidók
hagyományos forradalmi/radikális energiájukat inkább a szexuális
forradalomba, semmint a baloldali politikai küzdelmekbe fojtották.
A zsidók éppoly aránytalanul magas számban képviseltetik magukat
a pornóiparban, amilyen kirívóan magas arányban vettek részt a
radikális mozgalmakban. A zsidók Amerikában szexuális
forradalmárok is voltak. A szexuális felszabadulás irodalmának
tetemes része zsidó szerzők tollából került ki. Zsidók álltak
élére annak a mozgalomnak, amelyik Amerikát végül arra
kényszerítette, hogy egy liberálisabb attitűdöt fogadjon el a
szexet illetően. Zsidók alkották az 1960-as évek szexuális
forradalmának élcsapatát. Marx, Trockij és Lenin irományai
helyett Wilhelm Reich, Herbert Marcuse és Paul Goodman művei váltak
a leendő forradalmárok kötelező olvasmányaivá. Reich központi
témái a munka, a szerelem és a szex, Marcuse pedig úgy vélte,
hogy a szocialista utópia oly mértékben felszabadítja az egyént,
hogy végre kielégítheti szexuális vágyait. Goodman a pornográfia
legalizálásának „csodás kulturális következményeiről”
értekezett, ami „megnemesíti művészetünket” és „humanizálja
szexualitásunkat”. Pacheco az egyik olyan zsidó pornósztár, aki
elmélyedt Reichnek abban a művében, melyben összekapcsolta
Freudot és Marxot: „Mieőtt eő szerepemet megkaptam, elmentem egy
X kategóriás film próbajátékára: hajam a seggemig lógott,
hónom alól kikandikált Wilhem Reich könyve, a Szexuális
forradalom, és
munkáról, szerelemről és szexről, Reich három alaptéziséről
locsogtam.” Dresner rabbi megfogalmazásában „a zsidó
forradalom több színtéren zajlott”, és ezek egyike volt „a
zsidók előkeő helye a szexuális kísérletezés szószólói
között”. Mondhatnánk úgy is, hogy a pornószínészek olyan
emberek, akik a lázadást, az önmegvalósítást és a szexuális
szabadosságot dicsőítik.
Mit
szégyellünk?
A
zsidó pornóiparosok és pornószínészek szerepét és motivációit
taglaló rövid áttekintésem célja az amerikai zsidó populáris
kultúra egyik elhanyagolt területének megvilágítása volt, mivel
kevesen foglalkoztak ezzel a témával. Az olyan összefoglalók,
mint például Howard M. Sachar könyve, A
History of the Jews in America [A
zsidók története Amerikában], tudomást sem vesz a kérdésről.
Bármibe lefogadom, hogy a zsidók Amerikába érkezésének 350.
évfordulóját ünneplő események között egyiken sem emlékeztek
meg arról, mivel járultak hozzá a zsidók ehhez az iparághoz. Még
a viszonylag toleránsTime
Out New York magazin
is túl prűdnek bizonyult ahhoz, hogy a dolgot szóba hozza, bár
értesüléseim szerint a tekintélyrombolásáról
ismert Heeb magazin
tervbe vett egy ezzel foglalkozó számot. Ismerve a viszonylag
toleráns zsidó álláspontot a szexet illetően, számomra
érthetetlen, miért kellene szégyellnünk a zsidók részvételét
a pornóiparban. Még ha nem is tetszik különösebben, a zsidók
fontos szerepet játszottak ezen a területen, és épp itt az ideje,
hogy valaki komolyabban foglalkozzon ezzel.
A liberálkapitalizmus a zsidóság eszköze, amellyel a keresztény erkölcsiséget felszámolhatja, hogy helyébe saját erkölcstelen téziseitállíthassa. A zsidóság "valamennyi társadalom fekélye és megölője", a zsidók eszközei "a bűn, a csábítás, a prostitúció, a szándékos lélekölés és vásárlás", és ezekkel "megmérgezhetik a szervezetet"– fogalmazott. A főpap általánosságban említi a magyar zsidókat: "Teljesen igaz, hogy vannak derék zsidók, de a zsidóság idegen, kereszténységet leszorító, honfoglaló, minket kisajátító, idegen hatalom. (...) Itt egy rafinált, romlott, hitetlen és erkölcstelen faj garázdálkodásáról van szó, poloskainvázióról, patkányhadjáratról.
Egy kérdés van: hogyan védekezzünk?"
nem,
nem Prohászkától idézünk megint, hanem a Szombatblogból, a
zsidók internetes oldaláról.
lassan
kiderül minden és úgy lesznek a tények nyilvánosan, pőrén,
kilógó lóláb nélkül, ahogy kezdettől fogva állítottuk:
2005. június / Nathan Abrams (Seleanu Magdaléna fordítása)
"Kevéssé ismert történet a zsidók részvétele a Hollywood lepusztultabb oldalági rokonának tartott pornófilmkészítésben. Talán szeretnénk úgy tenni, mintha az X kategóriás filmek gyártásából nem vették volna ki részüket, holott letagadhatatlan, hogy a világi zsidók aránytalanul nagy számban szálltak be (és közreműködnek ma is) az amerikai szexfilmek előállításában. A zsidó részvétel a pornóiparban régi história, Amerikában vitathatatlanul hozzájárultak ahhoz, hogy egy marginális szubkultúra az amerikai élet fontos részévé váljon.
Malacságkufárok
A
zsidó részvétel a pornóiparban két, olykor egymást fedő
területre osztható: gyártókra és szereplőkre. Bár a
zsidók Amerika összlakosságának csupán két százalékát adják,
ennél nagyobb arányú a jelenlétük a pornóiparban.
A könyvszakmában az erotica műfajra
szakosodott kereskeők nagy része az 1890 és 1940 között
Németországból bevándorolt zsidók köréből került ki. Jay A.
Gertzman, a Bookleggers
and Smuthounds: The Trade in Erotica, 1920–1940 [Könyvcsempészek
és malacságkopók: Az erotikakereskedés, 1920–1940] szerője
szerint a zsidók igencsak fontos szerepet játszottak az
ún.gallantiana -könyvek
(disznó vicceket és balladákat tartalmazó kötetek, illetve
erotikus regények és klasszikusok), valamint az avantgárd,
szexuálisan szókimondó regények, ponyvák és alantas ösztönökre
épülő művek terjesztésében.
A
háború utáni Amerika leghírhedtebb pornóiparosa egy bizonyos
Reuben Sturman volt, akit „a pornográfia Walt Disneyjeként”
emlegettek. Az amerikai igazságügyi minisztérium szerint az
1970-es években az országban fellelhető pornókiadványok nagy
része Sturman kezében összpontosult. Az 1924-ben született
Sturman Cleveland szegénynegyedében nőtt fel. Eredetileg
képregények és más lapok eladásából élt, ám amikor rájött,
hogy a szexmagazinok hússzor akkora hasznot hajtanak, mint a
képregényfüzetek, pornókiadványokra specializálta magát, és
idővel saját kiadványaival és saját értékesítőhálózattal
lépett a piacra. Az 1960-as évek végére Sturman egyike volt a
legnagyobb szexmagazin-terjesztőknek, és az 1970-es évek végén
már mintegy kétszáz, szexkiadványokra specializálódott boltot
mondhatott magáénak. Sturman megújította az akkor még népszerű
peepshow-fülkéket (egy aprócska, sötét helyiség, amelyben a
néző X kategóriás videókat nézhetett színes tévén,
percenként pár centért). Úgy tartják, hogy Sturman nem csupán
ellenőrzése alá vonta az ún. „felőttszórakoztatási” ipart,
hanem ő
maga volt
az. Végül adócsalással és más bűncselekmények vádjával
bíróság elé került, és börtönben hunyt el 1979-ben. A családi
vállalkozást fia, David vitte tovább.
1919. április. 22.
Semmi hír se érkezik. Mintha meghaltak volna a távíróhuzalok a levegőben. Még az emberek se súgnak össze az utcában. Az őrszoba ablakán fásultan könyökölnek a katonák. Újság nincs. A cseh ágyuk hallgatnak.
Semmi hír... És ennek a szörnyű időnek mégis egyik legszörnyűbb üzenete jutott ma el hozzám. Kinn az utcán egy gyerek énekelt. Nem látszott, de a dala egyre közelebbről hangzott.
Figyelni kezdtem. A kis énekes éppen az utca torkolatán haladt át. Egy pillanatra szabadon beeresztették a házak a hangját maguk között. "Apám... Anyám..." Fiatal fiú volt. A felső testét kihívóan mozgatta, ahogy a vers végsorát még egyszer megismételte. Most tisztán hallottam:
"Apám, anyám dögölj meg...
Rossz budapesti orfeumdallammal tovább repült a nóta. De a szívemben egy kis kalapács ferdén, zűrzavarosan kezdett ütni. Sok undorítót hallottam már a bolsevizmus új szellemű iskolájáról, de ez volt a legundorítóbb és leggonoszabb. A magyar iskola átalakulása nem most kezdődött el. Már a háborút megelőzőleg, szabadkőműves közoktatási kormányaink és szabadkőműves fővárosi polgármesterek indították meg észrevétlenül. Aztán Károlyi következett és, mint mindenütt, előkészítette a bolsevizmust a fiatal magyar nemzedék oktatásában is.
A zsidó szabadkőműves tanárok és tanítók tömeges kinevezése, Lukács-Lőwinger és Balázs-Bauer Béla Hersch bolsevisztikus tankönyvreformálása, a gyermeklélek bomlasztása, a szülői tekintély beszennyezése, az erkölcsi és nemzeti érzés céltudatos irtása és a szemléltető nemi felvilágosítás Károlyi kormányának a műve volt.
A szovjet-kormány oktatásának csak egyes embereket és elnevezéseket kellett megváltoztatnia és a gépezet már kizárólagosan a rombolás érdekében működött.
Borzadás fogja el az embert, ha megidézi azokat, akiknek ma kezében van a magyar gyermek és a magyar ifjúság.
Ezek is mind idegen fajból valók. Közoktatási népbiztosok. Kunfi a morfinista, Lukács György a degenerált, Pogány, akiről egyre nyíltabban mondják, hogy embert ölt és Szamuelly a fogoly magyar tisztek oroszországi gyilkosa. A főiskolai hallgatók, az úgynevezett ifjúmunkások diktátora pedig egy merénylő, az a Lékai-Leitner, aki Tisza Istvánt a forradalom előestéjén a parlament kapujában akarta megölni. Laza erkölcsű betegek és gyilkosok, akik az iskolában csak törekvésük propagandaeszközét látják, egy démoni laboratóriumot, melyben védtelen lelkeket lehet mérgezni.
A forradalmi kormányzótanács megfosztotta a magyar nyelvet attól az ezeréves jogától, hogy vezérlő államnyelv legyen. Lefokozta napkeleti zengő hangszerünket, melyen világosság lett a magyar gondolatból, melyen a magyar vér ősidőktől fogva imádkozott, vallott és énekelt. Egyenrangúsított vele minden más nyelvet, melyet a csonka országban beszélnek.
Az oktatás eszköze a nevelés. A bolsevizmus nevelése az erkölcstelenítés.
A leányinternátusok hálószobáiban fiatal zsidó tanítók alusznak, hogy a kis leányok megszokják a férfiak jelenlétét. A közös fürdőkbe zsidó orvostanhallgatók kísérik a leánygyermekeket, hogy a feleslegessé vált tartózkodást nevetség tárgyává tegyék. A nemi felvilágosítás tovább folyik. Az óvodák célja megváltozott. Bizalmasan közölték az óvónőkkel, hogy a játékiskolának el kell idegenítenie a gyermeket az anyától, feleslegessé kell tennie a családot. A játékszer közös, feledje el a gyermek a magántulajdon bűnét. És mialatt a hatalom a mai nemzedéket a vörös hadseregbe kényszeríti, elrendeli, hogy a jövő nemzedékből ki kell irtani a katonásdi játékokat, nehogy a rabszolga valamikor majd lázadásról álmodjék.
Parancs jelent meg. A régi olvasó és történeti tankönyveket be kell szolgáltatni. És mialatt a régit halommal égetik, hogy nyoma se maradjon, új könyveket iratnak olyanokkal, akik még csak magyarul sem tudnak.
A magyar irodalmat törölték a tantárgyak közül. Ezentúl a magyar iskolákban csak a világirodalmat fogják tanítani. Történetünket meghamisítják és céltudatosan mocskolják. "Hunyadi János szemfényvesztő, Mátyás király a legnagyobb csaló, Pázmány Péter gazember."
Most értem meg a kis fiú káromló ocsmány dalának az eredetét.
Vessék meg a gyerekek még atyjukat, anyjukat is, hogy a szülők titokban négy fal között se tehessék jóvá a külső rombolást.
Egy démoni ellenség ötven év munkájával lassan ellopta a magyar faj lelkét. Most, hogy hatalomra jutott, dühös sietséggel pusztítja el azt a lelket, hogy népünknek, ha valaha még feleszmélne, ne legyen többé mit visszavennie.
Tormay Cecile: Bujdosó könyv
|
|
|
|
kun
béla, szamuely tibor, révai józsef, lukács györgy,
mind magyarosított nevű, véreskezű kommunista vezető Magyarországon.
mind izraelita származású
mind magyarosított nevű, véreskezű kommunista vezető Magyarországon.
mind izraelita származású
Napjaink
Sturmanja egy másik clevelandi zsidó, a negyvenhárom éves Steven
Hirsch, akit a „pornó David Trumpja” néven is emlegetnek. A
kettejük közötti kapocs Steve apja, Fred, aki Sturman
tőzsdeügynöke és jobbkeze volt. Hirsch az amerikai szexfilmek
legnagyobb előállítójának, a pornóvilág Microsoftjaként
emlegetett Vivid Entertainment Groupnak a tulajdonosa. Az ő nevéhez
kapcsolódik a modern marketingmódszerek meghonosítása a
pornóiparban. A Vivid sokban emlékeztet az 1930/40-es évek
hollywoodi stúdióinak rendszerére, különösen ami az exkluzív
szerződésekkel odaláncolt pornócsillagokat illeti, akiknek az
imázsát Hirsch a saját elképzelései szerint alakítja. A Vivid
csoportról nemrég a brit Channel 4 mutatott be egy afféle
színfalak mögött forgatott filmet.
Rendes
zsidó fiúk és lányok
A
zsidók közül került ki az 1970–80-as években forgatott
pornófilmek legtöbb férfi szereplője, illetve a pornódívák
jelentős része is. A héber bikák doyenje Ron Jeremy. A szakmában
csak „sündisznó”-ként ismert Jeremy Amerika (minden
értelemben) legnagyobb pornósztárja. Az ötvenegy éves Jeremy
felső középosztálybeli családban nevelkedett; mintegy
ezerhatszáz szexfilmben szerepelt, és száznak a rendezője. Jeremy
afféle kultikus alaknak számít Amerikában: zsidó és nem zsidó
férfiak egyaránt valamiféle hősként tekintenek rá –ő az az
elhízott, szőrös nebbich, aki káprázatos nőket cipel az ágyába.
Afféle modern Dávid király, aki Góliát kardját forgatja, egy
zsidó szuperkan, aki jócskán túlszárnyalja a zsidó folklór
hagyományos hőseit. Nem egy sápkóros talmudtudós. Hírnevét egy
nemrég forgatott dokumentumfilm, A
pornósztár: Ron Jeremy legendája örökítette
meg az utókor számára. A leghíresebb zsidó férfi pornósztár
lévén, Jeremy csodát tett az amerikai zsidó férfiak lelkével.
Az a szerencsés vevő, aki 7,99 angol fontért (beleértve a
postaköltséget) magáévá teszi Jeremy nemrég piacra dobott, a
„Dúdolós kufirc Ron Jeremyvel” címet viselő CD-jét,
meghallgathatja Jeremy kedvenc pornódalait és az
„élő legenda” személyesen hozzáfűzött kommentárját. Ahogy
a népszerűsítő fülszövegen olvasható: „Eő a pult alól, és
durr bele a fősodorba!”
Seymore
Butts (szül. Adam Glasser) tökéletes ellentéte Jeremynek: fiatal,
jóképű és izmos. Glasser, a harminckilenc éves New York-i zsidó,
1991-ben nyitotta meg konditermét Los Angelesben. Amikor senki sem
jelentkezett, kikölcsönzött egy videokamerát, elballagott a
közeli sztriptízbárba, kifizette az ott dolgozó egyik hölgy
napidíját, a hölgyet elvitte a konditerembe, és filmezni kezdett.
A film bődületesen rossz lett, de egy kis hücpe és
néhány jól elhelyezett névjegykártya csodákra képes: nemsokára
megállapodott egy forgalmazóval, és szakmányban gyártotta a
filmeket. Pár éven belül Seymore Butts magáénak mondhatta a
szexfilmipar egyik legnagyobb forgalmazói hálózatát. Rövidesen a
kézi kamerával forgatott, a spontaneitás látszatát keltő és a
hanyagolható színvonalú esztétikával jellemezhető
ún. gonzo filmek
királya lett – ma pedig a legismertebb zsidó pornómogul. A
Seymore Inc. produkciós cég évente mintegy harminchat filmet dob
piacra: semelyik forgatási költsége nem haladja meg a 15 ezer
dollárt, de mindegyik tízszer annyit hoz a konyhára. Glasser
tizenkét alkalmazottja között megtalálható édesanyja és
unokatestvére, Stevie (előbbi a cég jó kedélyű könyvelője és
egyetlen fiacskája sadchen je,
utóbbi a szeretetreméltó, ám szélhámoskodó mindenese). Glasser
manapság saját reality
show -val
is büszkélkedhet, egy tízrészes, „Családi vállalkozás”
néven futó dokumentumfilmre hajazó szappanopera, amelynek
nyitóképein Glasser bár micvójának fotóiban gyönyörködhet a
nagyérdemű.
A
megkereshető zsozsó nyomában
A
zsidók ugyanazért szálltak be a pornóiparba, amiért hitsorsosaik
Hollywoodban próbáltak szerencsét. A filmipar legnagyobb
vonzerejét az jelentette, hogy befogadta őket. Fiatal iparágról
lévén szó, még nem állították fel azokat a korlátokat,
amelyek megnehezítették az amerikai élet sok más területére
való bejutást. A pornóiparban sem létezett diszkrimináció a
zsidók ellen. A XX. század első felében nem kellett különösebben
nagy vagyonnal rendelkezni ahhoz, hogy a filmiparban elindulhasson
valaki, mivel a mozit múló divatszeszélynek tartották. A
pornófilmek területén sem volt szükség nagyobb beruházásokra.
A kanfilmek bemutatásához elegendő volt egy vetítő, egy vászon
és néhány szék. Kívül esvén a status
quó n
és semmi vesztenivalójuk nem lévén, a zsidók szívesen
kísérleteztek mindenféle újdonsággal. Gertzman szerint „amikor
a zsidók azt tapasztalták, hogy kizárták őket egy-egy iparágból,
olyan szakmák felé fordultak, amelyek érzésük szerint
előbb-utóbb fejlődésnek indulnak. És – teszi hozzá – a
zsidók régóta csiszolgatták a közvetítők tehetségét, hiszen
ez olyan szakma, amire joggal büszkék.” A szexfilmek
elkészítéséhez olyasvalami kellett, amivel a zsidók bőséggel
rendelkeztek: a hücpe .
A korai zsidó pornóiparosok zseniket és ambiciózus vállalkozókat
dobtak piacra, akik sikerüket szívósságuknak, intelligenciájuknak
és mérhetetlen önbizalmuknak köszönhették.
Tagadhatatlan,
hogy a pornóiparba bekapcsolódó zsidókat a profitszerzés is
hajtotta. A hollywoodi zsidó filmmogulokhoz hasonlóan, akik
megteremtették Amerika álomgyárát, és akik az üres vászonra
rávetítették Amerikáról szőtt elképzeléseiket, a pornómogulok
is tanúbizonyságát adták, hogy pontosan érzékelik a közízlést.
Hogyan is lehet jobban kielégíteni az ábrándokat, képzelgéseket,
mint a felnőtt szórakoztatóipar termékeivel? Mint az ADL
igazgatója, Abraham H. Foxman megjegyezte, „Azok a zsidók, akik
beszálltak a pornóiparba, éppen úgy az amerikai álmot kergették,
mint a többiek.”
Szekuláris
szex
A
filmiparban ügyködő társaikhoz hasonlóan, a pornóiparba
beszálló zsidók sem hitközségük képviselőiként
tevékenykedtek. Legtöbbjük inkább kulturális, mint vallási
értelemben tekinthető zsidónak, és sokuknak csak a neve zsidó,
ők maguk teljesen szekulárisak. Az egyik kivétel Richard Pacheco,
aki egyszer felvételizett valamelyik rabbiképzőbe. Sturman
zsidónak tartotta magát, és bőkezű adományokat juttatott
különféle zsidó jótékonysági szervezeteknek. Feltehetően ez
az oka annak, hogy alig akad kifejezetten zsidó témájú pornófilm.
(Jeremy egyszer megpróbált összetrombitálni pár zsidó
pornócsillagot egy kóser pornófilm forgatására.) Az egyik
kivétel aDebbie
Duz Dishes, amelyben
Nina Hartley egy „fehérmájú” zsidó háziasszonyt játszik,
aki bárkivel hajlandó összefeküdni, aki becsenget hozzá. A film
sikeres volt, pár folytatása is készült, és jelenleg alig-alig
megszerezhető – ami talán arra utal, hogy ez egy új, még
kiaknázatlan terület. A World Union of Jewish Students honlap egyik
szerkesztőségi cikke szerint „több ezerre tehető azok száma,
akik kifejezetten zsidó pornográfiát keresnek. A GoTo.com
keresőjébe leggyakrabban bepötyögött »zsidó naptár«, »zsidó
szinglik«, »zsidó párkeresők« és »zsidó ünnepek«
kifejezések után a »zsidó pornó« következik.”
Szexuális
rebellisek
Van-e
a várható profiton kívül valami más, mélyebben rejlő lélektani
oka annak, hogy a zsidók beszálltak a pornóiparba? A zsidó
részvételt az X kategóriás filmek gyártásában kétségkívül
valamiféle lázadás is motiválta. A pornográfiát tiltott, tabu
volta is vonzóvá tette. Mint egy másik írásomban kifejtettem, a
„tréfliség” jelentése kiterjed „a tiltott szexualitás
világára, a gójok szexualitására, és az odakalandozókra váró
képzelt gyönyörökre”. Hova máshova is fordulhatnának a zsidó
férfiak, hogy bájos, buja, bögyös sikszékkel ágyba
bújhassanak? Más szóval a pornóalkotásokban valósult meg a
katolikus nőkkel való hálás zsidó fantáziája.
Luke
Ford ortodox zsidó és pornóipari pletykafészek szerint „a
pornográfia a hagyományhű, a Tóra által a zsidóktól
megkövetelt engedelmesség és fegyelmezett élet elleni lázadás
egyik formája”. És lázadás a (gyakran középosztálybeli)
szülők ellen, akik gyermekeiket ügyvédi, orvosi és könyvelői
pályára szánnák. Az egyik pornószínész, Bobby Astyr
megfogalmazásában, „egy »nyasgem« a kisujjukon is brilgyűűkkel
flangáló nagybácsik felé, akik gyerekkoromban kiverték a
palávert, mert zenész akartam lenni”.
Amikor
a vallás befolyása csökkent, és helyébe világi ideológiák
léptek, a szabadgondolkodó zsidók, különösen Kaliforniában, a
szexet a személyes és politikai felszabadulás egyik módozatának
tekintették. Amerika a zsidók által valaha megtapasztalt lehető
legszabadabb társadalom volt, és ezt a pornóipar növekedése is
tükrözte. Azok a zsidó lányok, akik a vásznon kufircoltak,
erősen ellentmondtak az „amerikai zsidó királykisasszony”
sztereotípiájának. Úgy vélem, hogy ők talán annak az
önfelszabadítási ígéretnek a beváltását látták ebben, amit
Betty Friedman A
női misztikum című,
1963-ban megjelent könyvében fejtett ki – emancipálták magukat
a háztartás „kényelmes koncentrációs táborából”, és
nekivágtak a dél-kaliforniai pornófilmdíszletek között elterülő
ígéret földjének. Gazdasági és társadalmi szabadságukat
láthatták benne: szabad akaratukból váltak ennek az iparnak a
napszámosaivá, s nem gazdasági vagy más körülmények
kényszerítő hatására. S ha már egyszer nekifeküdtek, akkor
megálltak a saját lábukon, mivel a női szerepők általában
kétszer annyi gázsiért dolgoznak, mint a férfiak.
Szexuális
forradalmárok
Folytatva
a forradalmi felforgatás elméletet, a zsidó részvétel a
pornóiparban felfogható afféle beintésnek az amerikai WASP (fehér
angolszász protestáns)-establishment felé.
Néhány pornósztár a keresztény Amerika és a világi humanizmus
között zajló spirituális csata élharcosának tekinti magát.
Ford szerint a zsidó pornószínészek gyakran hencegnek arról,
mekkora „öröm számukra, hogy anarchista, szexuális bögölyökként
csipdesik a puritán amerikai böhöncét”. A zsidók részvétele
a pornóiparban e szerint az elmélet szerint valójában a
keresztény autoritás elleni atavisztikus gyűlöletből
táplálkozott, s célja Amerika domináns kultúrájának morális
aláaknázása volt. Astyr emlékeiben élénken él, hogyan „kellett
megverekednem vagy éppenséggel menekülőre fognom az iskolában,
mert zsidó voltam. Lehet, hogy pornófilmes karrierem nem kis
részben egy beintés ezeknek az alakoknak.” Al Goldstein,
a Screw magazin
kiadójának sommás megfogalmazása szerint, „az egyetlen oka
annak, hogy mi, zsidók beszálltunk a pornóiparba, nem más, mint
hogy úgy véljük: Jézus elhúzhat. A katolicizmus is elhúzhat.
Nem hiszünk a tekintélyelvűségben.” Eszerint a pornográfia a
keresztény kultúra megerőszakolásának egyik módja, mivel az
amerikai fősodor szívéig hatol (és feltehetően ugyanazok a
WASP-ok fogyasztják), s ezáltal felforgató jellege még inkább
kidomborodik. A pornó már nem a kukucskálós „mit látott az
inas a kulcslyukon át” űfaját gyarapította, hanem az ábrázolási
lehetőségek végső határát feszegette. Az új pozitúrák
megjelenítése egyúttal világossá tette azt is, hogy a cél nem
csupán a szórakoztatás, hanem a sokkolás is.
Egy
lehetséges értelmezés szerint az Amerikába bevándorló zsidók
hagyományos forradalmi/radikális energiájukat inkább a szexuális
forradalomba, semmint a baloldali politikai küzdelmekbe fojtották.
A zsidók éppoly aránytalanul magas számban képviseltetik magukat
a pornóiparban, amilyen kirívóan magas arányban vettek részt a
radikális mozgalmakban. A zsidók Amerikában szexuális
forradalmárok is voltak. A szexuális felszabadulás irodalmának
tetemes része zsidó szerzők tollából került ki. Zsidók álltak
élére annak a mozgalomnak, amelyik Amerikát végül arra
kényszerítette, hogy egy liberálisabb attitűdöt fogadjon el a
szexet illetően. Zsidók alkották az 1960-as évek szexuális
forradalmának élcsapatát. Marx, Trockij és Lenin irományai
helyett Wilhelm Reich, Herbert Marcuse és Paul Goodman művei váltak
a leendő forradalmárok kötelező olvasmányaivá. Reich központi
témái a munka, a szerelem és a szex, Marcuse pedig úgy vélte,
hogy a szocialista utópia oly mértékben felszabadítja az egyént,
hogy végre kielégítheti szexuális vágyait. Goodman a pornográfia
legalizálásának „csodás kulturális következményeiről”
értekezett, ami „megnemesíti művészetünket” és „humanizálja
szexualitásunkat”. Pacheco az egyik olyan zsidó pornósztár, aki
elmélyedt Reichnek abban a művében, melyben összekapcsolta
Freudot és Marxot: „Mieőtt eő szerepemet megkaptam, elmentem egy
X kategóriás film próbajátékára: hajam a seggemig lógott,
hónom alól kikandikált Wilhem Reich könyve, a Szexuális
forradalom, és
munkáról, szerelemről és szexről, Reich három alaptéziséről
locsogtam.” Dresner rabbi megfogalmazásában „a zsidó
forradalom több színtéren zajlott”, és ezek egyike volt „a
zsidók előkeő helye a szexuális kísérletezés szószólói
között”. Mondhatnánk úgy is, hogy a pornószínészek olyan
emberek, akik a lázadást, az önmegvalósítást és a szexuális
szabadosságot dicsőítik.
Mit
szégyellünk?
A
zsidó pornóiparosok és pornószínészek szerepét és motivációit
taglaló rövid áttekintésem célja az amerikai zsidó populáris
kultúra egyik elhanyagolt területének megvilágítása volt, mivel
kevesen foglalkoztak ezzel a témával. Az olyan összefoglalók,
mint például Howard M. Sachar könyve, A
History of the Jews in America [A
zsidók története Amerikában], tudomást sem vesz a kérdésről.
Bármibe lefogadom, hogy a zsidók Amerikába érkezésének 350.
évfordulóját ünneplő események között egyiken sem emlékeztek
meg arról, mivel járultak hozzá a zsidók ehhez az iparághoz. Még
a viszonylag toleránsTime
Out New York magazin
is túl prűdnek bizonyult ahhoz, hogy a dolgot szóba hozza, bár
értesüléseim szerint a tekintélyrombolásáról
ismert Heebmagazin
tervbe vett egy ezzel foglalkozó számot. Ismerve a viszonylag
toleráns zsidó álláspontot a szexet illetően, számomra
érthetetlen, miért kellene szégyellnünk a zsidók részvételét
a pornóiparban. Még ha nem is tetszik különösebben, a zsidók
fontos szerepet játszottak ezen a területen, és épp itt az ideje,
hogy valaki komolyabban foglalkozzon
ezzel."
|
|
|
|
Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök politikailag is képviselt modern antiszemitizmusa a két világháború közötti Magyarország középosztályának gondolkodására alapvető hatással volt. Prohászka politikai nézete és egyesek szerinti antiszemitizmusa elsősorban abból a feltevésből táplálkozott, amely szerint a "kapitalizmus" és zsidóság összefüggő fogalmak.
„Mi
az antiszemitizmust nem faji, vallási, hanem szociális, üzleti
reakciónak fogjuk fel” – írta már 1893-ban, majd hozzátette:
– „A
zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar
népet.” Nézetei
később sem változtak. A
zsidóság „sakterkezek alatt vérbe akarta fojtani a
magyarságot” – fogalmazott
1923-ban, ezért nemzeti önvédelemnek tartotta a „pozitív”,
azaz a keresztényeket előnybe helyező antiszemitizmust, és a
liberalizmus mételyével az
általa megalkotott fogalmat, a „hungarizmust” állította
szembe.
Prohászka már 1918 óta követelte a numerus clausust. 1944-ben aztán a magyar antiszemitizmus klasszikusai közül Prohászka vált az egyik leggyakrabban idézett hivatkozási alappá. Sokan tévesnek nevezik Prohászka antiszemitizmusának egyes későbbi értelmezéseit, mondván, ő a „jó zsidók – rossz zsidók” ellentétpárjában gondolkodott. Tény azonban az is, hogy a főpap általánosságban említi a magyar zsidókat: „Teljesen igaz, hogy vannak derék zsidók, de a zsidóság idegen, kereszténységet leszorító, honfoglaló, minket kisajátító, idegen hatalom. (…) Itt egy rafinált, romlott, hitetlen és erkölcstelen faj garázdálkodásáról van szó, poloskainvázióról, patkányhadjáratról. Egy kérdés van: hogyan védekezzünk?” Bangha Béla páterrel szemben Prohászka mindig tiltakozott az antiszemitizmus vádja ellen. A holokausztot nem érte meg, így arról nyilván nem tehet.
"Mi
nem az idegen fajjal szemben követeljük a numerus clausust, hanem a
saját fajunkkal szemben követeljük a numerus apertust, mert
tébolyodott és öngyilkos nemzet az, amely az értelmiséget nem
elsősorban a saját fajtájából akarja rekrutálni."
A Kaufman-terv
A Kaufman-terv
A Kaufman-terv
A Kaufman-terv
|
Theodore
Nathan Kaufman amerikai üzletember a szerzője annak a
könyvecskének, amely a Germany
Must Perish! (Németországnak
pusztulnia kell!) címmel
1940 végén vagy 1941 elején jelent meg Newarkban. Kaufman New York
Manhattan nevű városrészében született, zsidó üzletember volt
és ő töltötte be az American Federation for Peace (Amerikai
Békeszövetség) nevű szervezet elnöki tisztét. A 96 oldalnyi
könyvecske 25 centbe került és New Jerseyben működő Argyle
Press jelentette meg. Hamarosan megjelent a könyv második kiadása
is és a posta útján széles körben terjesztették. A megjelenési
időpontból tudjuk, hogy ekkor az Egyesült Államok még
hivatalosan semleges magatartást tanúsított, tehát nem vett részt
a világháborúban. Erre csak az 1941. december 7-i Pearl Harbour
elleni japán támadás után került sor. Németország és Japán
megállapodása szerint, ha bármelyik felet támadás éri, akkor a
másik szerződő fél is harcban álló félnek tekinti
magát.Kaufman
azt javasolja, hogy Németország teljes lakosságát
szisztematikusan sterilizálni kell. Ennek
a javaslatnak az
amerikai sajtó széleskörű nyilvánosságot adott. A
Time magazin 1941. március 24-i számában Kaufman tervét
szenzációs elképzelésnek nevezte. A Washington Post azt írta
róla, hogy egy provokatív elmélet, amit rendkívül érdekesen
tálaltak. A New York Times fennkölt humanizmussal írta róla: „Az
állandó béke terve a civilizált népek körében.” A
Phildelphia Record című lap úgy kommentálta, hogy őszintén
mutatja be a náci lélek sötét mélységeit.
Németország propaganda-minisztere, Joseph Göbbels, örömmel vette kezébe a könyvet. Elmondta magánbeszélgetés során, hogy „Ez a zsidó (Kaufman) rossz szolgálatot tett az ellenségnek. Ha az én kérésemre állította volna össze ezt a brosúrát, akkor sem végezhetett volna jobb munkát."
Németország propaganda-minisztere, Joseph Göbbels, örömmel vette kezébe a könyvet. Elmondta magánbeszélgetés során, hogy „Ez a zsidó (Kaufman) rossz szolgálatot tett az ellenségnek. Ha az én kérésemre állította volna össze ezt a brosúrát, akkor sem végezhetett volna jobb munkát."
Göbbels
utasítására a német sajtó erősen feljátszotta Kaufman
javaslatát a német nép sterilizációval történő
elpusztítására. A
Berlinben megjelenő Der Angriff nevű napilap címlapján
foglalkozott a könyvvel1941.
július 23-án. Azt a címet viselte, hogy Ördögi terv a német nép
megsemmisítésére. Egy másik címfelirat pedig úgy szólt,
hogy az
Ótestamentumi gyűlölet. A
Das Reich című hetilap 1941. augusztus 3-i száma hosszabb
részleteket közölt a brosúrából.
Szemléltessük néhány idézettel, hogy is látja Németország, a német nép történelmi szerepét a Kaufman-terv szerzője. „A jelenlegi háború nem Adolf Hitler elleni háború. Nem is a nácik elleni háború. Ez népek háborúja népek ellen; civilizált népek, melyek látják a fényt, háborúja civilizálatlan barbárok ellen (németek), akik a sötétséget tartják becsben. Ez a német nemzet és az emberiség közötti küzdelem. Hitlert nem lehet jobban felelőssé tenni ezért a német háborúért, mint a császárt az utolsó háborúért, sem Bismarckot a császár előtt. Nem ezek az emberek kezdeményezték, vagy indították meg Németország háborúit a világ ellen. Ők egyszerűen visszatükrözték a német nemzetbe beléoltott vágyat a hódítás és a tömeggyilkosság iránt. Ezt a háborút a német nép indította. Ők a felelősek érte. Ezért őnekik kell megfizetniük a háborúért. Máskülönben mindig lesz német háború a világ ellen. És amíg ez a kard függ a világ civilizált nemzeteinek a feje felett, nem számít, hogy milyen reményeket táplálnak, mennyire kitartóak az erőfeszítéseik, soha nem sikerül nekik megteremteni annak a tartós békének az erős és szilárd alapjait, amelyet először létre kell hozniuk, ha valaha is el akarják kezdeni egy jobb világ építését.
Nemcsak azt kell elérni, hogy ne legyenek többé német háborúk; nem szabad a legcsekélyebb lehetőségnek sem megmaradnia ahhoz, hogy egy újabb előfordulhasson. A jelenlegi küzdelem célja a német agresszió végleges leállítása kell, hogy legyen, ne pedig csak átmeneti engedményre kerüljön sor. Ez nem Németország feletti katonai uralmat vagy politikai és területi engedményekkel elért békét, vagy a legyőzött nemzet bűnbánatán alapuló reményt jelenti. Az ilyen megoldások nem nyújtanak elegendő garanciát arra, hogy nem lesz többé német agresszió. Ezúttal Németország totális háborút kényszerített a világra. Ennek eredményeként késznek kell lennie, hogy totális büntetést fizessen érte. Egy és csakis egy ilyen totális büntetés létezik.Németországnak örökre el kell pusztulnia! Nemcsak képzeletben, hanem valóságosan.”(Germany Must Perish 5. oldal)
A könyv 10. oldalán ez olvasható: „Miért szüljünk gyermekeket, miközben Németország háborúkat robbant ki?” A következő oldalon: „Tegyük fel, hogy ismét arra kényszerülünk, hogy öljünk. A háborúkat csak ilyen öléssel lehet megnyerni, nem pedig hősi halállal.” Két oldallal később ezt olvashatjuk: „Amikor eljön a Németországgal való leszámolás napja és ez el fog jönni, egyetlen nyilvánvaló válasz lesz. Egyetlen államférfinak, politikusnak vagy vezetőnek, aki felelős a háború utáni rendezésekért, sincs joga ahhoz, hogy hamis személyi érzésektől vagy különleges álszenteskedésből vagy arra hivatkozva, hogy vezetői megtévesztették, azt állítsa, Németország méltó arra, hogy újjászülethessen. Ismét egy oldallal tovább lapozva, ezt olvashatjuk: „Sőt mi több, nem engedhető meg, hogy figyelmen kívül hagyja az egyszerű emberek önzetlen áldozatát azért, hogy az a fenevad, amely Németország, soha többé ne pusztíthasson végig a Földön. Nincs többé alternatíva: Németországnak el kell pusztulnia.” A könyvecske 33. oldalán Kaufman ezt a megállapítást teszi: „Az ismétlés kedvéért, Németország világuralmi elképzelése, a népek rabszolgasorsba taszítása nem politikai hit. Ez a gyűlölet és a türelmetlenség, a gyilkolás és a rombolás és a szabadjára engedett szadista vérontás erőszakos és égő evangéliuma…”
Kaufman ezt megelőzően a 28. oldalon megállapítja: „A németek veresége semmi esetre se fogja megszüntetni a hódítás és a világuralom megszerzése iránti vágyukat. Csak egyetlen mód van e vágyuk végleges megsemmisítésére: lehetetlenné kell tenni a világuralom elérhetőségét a németek számára, és ezt csak egy módon lehet elérni, ha Németországot eltávolítjuk a világból.”
Kaufman ezután leírja e megsemmisítés forgatókönyvét. Németország elveszítette a háborút, békét kér. A győztes nép erkölcsi imperatívusza, hogy Németország örökre megsemmisüljön, ezért a háború utáni döntéshozóknak el kell rendelniük a németek tömeges sterilizálását, mert az a legjobb eszköz a végleges eltávolításukra. E célból
1. Azonnal és teljesen le kell fegyverezni a német hadsereget és valamennyi fegyverzetet el kell távolítani Németországból.
2. Valamennyi német nehézipari és közszolgáltató üzemet erős őrizettel kell ellátni és az üzemek dolgozóit ki kell cserélni a győztes szövetséges államok munkásaival.
3. A német hadsereget csoportokra kell felosztani és erősen őrzött területekre kell szállítani, ahol rövid úton végrehajtják rajtuk a sterilizációt.
4. A polgári lakosságot, mind a férfiakat, mind a nőket, úgy kell elosztani területi szektorokként, hogy végre lehessen rajtuk hajtani a sterilizációt.
5. Miután végrehajtották a sterilizációt a német hadsereg tagjain, a katonákat munkaosztagokba kell átcsoportosítani, és velük kell felépíttetni azokat a városokat, amelyeket ők romboltak le.
6. Németországot fel kell darabolni, és területét szét kell osztani. A mellékelt térkép eligazít a lehetséges területi kiigazításokról, amelyekre Németország teljes eltüntetésével kapcsolatban szükség van.
7. Korlátozni kell a német polgári személyek utazását egészen addig, amíg valamennyin végre nem hajtják a sterilizációt.
8. A német lakosságot kényszeríteni kell, hogy a számára kijelölt területeken megtanulja a helyi nyelvet és egy éven belül valamennyi könyv, újság és más sajtótermék német nyelvű kiadását meg kell szüntetni.Ugyancsak korlátozni kell a német nyelvű rádióadásokat, és fel kell számolni a német nyelvű iskolákat.
9. Egyetlen kivételként az általános sterilizáció szigorú végrehajtása alól a Kaufman-terv lehetővé teszi, hogy azok a németek elkerüljék a sterilizációt, akiknek valamelyik győztes országban rokonai élnek, akikhez kivándorolhatnak, és akik pénzügyi felelősséget vállalnak eltartásukért és erkölcsi magatartásukért.
Theodore N. Kaufman a Newark-ban megjelenő Jewish Chronicle munkatársa volt. Kaufman úgy gondolta, hogy normális halálozási számot figyelembe véve a német nép létszámát évente fél millióval lehet csökkenteni. Ha a sterilizációs terve megvalósul, akkor két nemzedék után már lényegében befejezett ténnyé válhat a német lakosság felszámolása. A könyv tartalmaz egy térképet is, amelyben már Németország területe szét van osztva a szomszédos államok között.
A Német Szövetségi Köztársaságban 1985-ben tette közzé a Kaufman-terv szövegét Erich Kern a „Verheimlichte Dokumente” című kötetében. Wolfgang Benz történész azonban már 1981-ben azt hangsúlyozta, hogy a Kaufman-tervnek egyáltalán nem volt akkora jelentősége, mint ahogy azt a náci propaganda állította. A könyvnek ezt a bagatellizálását azonban nem támasztja alá az, hogy széleskörű sajtónyilvánosságot kapott és befolyásos hírügynökségek és lapok nem tiltakoztak ellene, hanem elemző írásokat közöltek róla.
Alfred Schickel történész a Zeitgeschichtliche Forschungsstelle (Kortörténeti kutatások) keretében Ingolstadtban 1994-ben kimutatta, hogy Kaufman a második világháború során egy második Németországra vonatkozó tervet is közzétett „No more German Wars” (Soha többé német háborúkat) címmel. Kaufman itt arról értekezik, hogy a németséget úgy is meg lehetne semmisíteni, ha Németország külföldi hatalmak állandó megszállása alá kerülne, és ha a német fiatalság nevelését radikális agymosással lehetne egybekötni. Benz szerint Kaufman ebben az 1942-ben publikált írásában már többé nem említi a tömeges sterilizálást a németség felszámolása eszközeként.
„The City of Man”
A Kaufman-terv nem az egyedüli említésre méltó dokumentum ebből az időszakból. 1940 végén az Egyesült Államokban és Kanadában egy másik könyvecske is kapható volt. A 113 oldalas könyv ezt a címet viselte: „The City of Man – Declaration on World Democracy” (Az ember városa – Nyilatkozat a világdemokráciáról). A könyvecskét kézbe vevő hiába keresi, ki a szerző. Ehelyett 17 kiadó neve is fel van tüntetve, köztük neves közéleti személyiségek és magas rangú szabadkőművesek nevei, így például Herbert Agar, Frank Aydelotte, G. A. Borgese, William Yandell Elliot, Oscar Jaszi (Jászi Oszkár), Alvin Johnson, Hans Kohn, Thomas Mann, Reinhold, Niebuhr.
Szemléltessük néhány idézettel, hogy is látja Németország, a német nép történelmi szerepét a Kaufman-terv szerzője. „A jelenlegi háború nem Adolf Hitler elleni háború. Nem is a nácik elleni háború. Ez népek háborúja népek ellen; civilizált népek, melyek látják a fényt, háborúja civilizálatlan barbárok ellen (németek), akik a sötétséget tartják becsben. Ez a német nemzet és az emberiség közötti küzdelem. Hitlert nem lehet jobban felelőssé tenni ezért a német háborúért, mint a császárt az utolsó háborúért, sem Bismarckot a császár előtt. Nem ezek az emberek kezdeményezték, vagy indították meg Németország háborúit a világ ellen. Ők egyszerűen visszatükrözték a német nemzetbe beléoltott vágyat a hódítás és a tömeggyilkosság iránt. Ezt a háborút a német nép indította. Ők a felelősek érte. Ezért őnekik kell megfizetniük a háborúért. Máskülönben mindig lesz német háború a világ ellen. És amíg ez a kard függ a világ civilizált nemzeteinek a feje felett, nem számít, hogy milyen reményeket táplálnak, mennyire kitartóak az erőfeszítéseik, soha nem sikerül nekik megteremteni annak a tartós békének az erős és szilárd alapjait, amelyet először létre kell hozniuk, ha valaha is el akarják kezdeni egy jobb világ építését.
Nemcsak azt kell elérni, hogy ne legyenek többé német háborúk; nem szabad a legcsekélyebb lehetőségnek sem megmaradnia ahhoz, hogy egy újabb előfordulhasson. A jelenlegi küzdelem célja a német agresszió végleges leállítása kell, hogy legyen, ne pedig csak átmeneti engedményre kerüljön sor. Ez nem Németország feletti katonai uralmat vagy politikai és területi engedményekkel elért békét, vagy a legyőzött nemzet bűnbánatán alapuló reményt jelenti. Az ilyen megoldások nem nyújtanak elegendő garanciát arra, hogy nem lesz többé német agresszió. Ezúttal Németország totális háborút kényszerített a világra. Ennek eredményeként késznek kell lennie, hogy totális büntetést fizessen érte. Egy és csakis egy ilyen totális büntetés létezik.Németországnak örökre el kell pusztulnia! Nemcsak képzeletben, hanem valóságosan.”(Germany Must Perish 5. oldal)
A könyv 10. oldalán ez olvasható: „Miért szüljünk gyermekeket, miközben Németország háborúkat robbant ki?” A következő oldalon: „Tegyük fel, hogy ismét arra kényszerülünk, hogy öljünk. A háborúkat csak ilyen öléssel lehet megnyerni, nem pedig hősi halállal.” Két oldallal később ezt olvashatjuk: „Amikor eljön a Németországgal való leszámolás napja és ez el fog jönni, egyetlen nyilvánvaló válasz lesz. Egyetlen államférfinak, politikusnak vagy vezetőnek, aki felelős a háború utáni rendezésekért, sincs joga ahhoz, hogy hamis személyi érzésektől vagy különleges álszenteskedésből vagy arra hivatkozva, hogy vezetői megtévesztették, azt állítsa, Németország méltó arra, hogy újjászülethessen. Ismét egy oldallal tovább lapozva, ezt olvashatjuk: „Sőt mi több, nem engedhető meg, hogy figyelmen kívül hagyja az egyszerű emberek önzetlen áldozatát azért, hogy az a fenevad, amely Németország, soha többé ne pusztíthasson végig a Földön. Nincs többé alternatíva: Németországnak el kell pusztulnia.” A könyvecske 33. oldalán Kaufman ezt a megállapítást teszi: „Az ismétlés kedvéért, Németország világuralmi elképzelése, a népek rabszolgasorsba taszítása nem politikai hit. Ez a gyűlölet és a türelmetlenség, a gyilkolás és a rombolás és a szabadjára engedett szadista vérontás erőszakos és égő evangéliuma…”
Kaufman ezt megelőzően a 28. oldalon megállapítja: „A németek veresége semmi esetre se fogja megszüntetni a hódítás és a világuralom megszerzése iránti vágyukat. Csak egyetlen mód van e vágyuk végleges megsemmisítésére: lehetetlenné kell tenni a világuralom elérhetőségét a németek számára, és ezt csak egy módon lehet elérni, ha Németországot eltávolítjuk a világból.”
Kaufman ezután leírja e megsemmisítés forgatókönyvét. Németország elveszítette a háborút, békét kér. A győztes nép erkölcsi imperatívusza, hogy Németország örökre megsemmisüljön, ezért a háború utáni döntéshozóknak el kell rendelniük a németek tömeges sterilizálását, mert az a legjobb eszköz a végleges eltávolításukra. E célból
1. Azonnal és teljesen le kell fegyverezni a német hadsereget és valamennyi fegyverzetet el kell távolítani Németországból.
2. Valamennyi német nehézipari és közszolgáltató üzemet erős őrizettel kell ellátni és az üzemek dolgozóit ki kell cserélni a győztes szövetséges államok munkásaival.
3. A német hadsereget csoportokra kell felosztani és erősen őrzött területekre kell szállítani, ahol rövid úton végrehajtják rajtuk a sterilizációt.
4. A polgári lakosságot, mind a férfiakat, mind a nőket, úgy kell elosztani területi szektorokként, hogy végre lehessen rajtuk hajtani a sterilizációt.
5. Miután végrehajtották a sterilizációt a német hadsereg tagjain, a katonákat munkaosztagokba kell átcsoportosítani, és velük kell felépíttetni azokat a városokat, amelyeket ők romboltak le.
6. Németországot fel kell darabolni, és területét szét kell osztani. A mellékelt térkép eligazít a lehetséges területi kiigazításokról, amelyekre Németország teljes eltüntetésével kapcsolatban szükség van.
7. Korlátozni kell a német polgári személyek utazását egészen addig, amíg valamennyin végre nem hajtják a sterilizációt.
8. A német lakosságot kényszeríteni kell, hogy a számára kijelölt területeken megtanulja a helyi nyelvet és egy éven belül valamennyi könyv, újság és más sajtótermék német nyelvű kiadását meg kell szüntetni.Ugyancsak korlátozni kell a német nyelvű rádióadásokat, és fel kell számolni a német nyelvű iskolákat.
9. Egyetlen kivételként az általános sterilizáció szigorú végrehajtása alól a Kaufman-terv lehetővé teszi, hogy azok a németek elkerüljék a sterilizációt, akiknek valamelyik győztes országban rokonai élnek, akikhez kivándorolhatnak, és akik pénzügyi felelősséget vállalnak eltartásukért és erkölcsi magatartásukért.
Theodore N. Kaufman a Newark-ban megjelenő Jewish Chronicle munkatársa volt. Kaufman úgy gondolta, hogy normális halálozási számot figyelembe véve a német nép létszámát évente fél millióval lehet csökkenteni. Ha a sterilizációs terve megvalósul, akkor két nemzedék után már lényegében befejezett ténnyé válhat a német lakosság felszámolása. A könyv tartalmaz egy térképet is, amelyben már Németország területe szét van osztva a szomszédos államok között.
A Német Szövetségi Köztársaságban 1985-ben tette közzé a Kaufman-terv szövegét Erich Kern a „Verheimlichte Dokumente” című kötetében. Wolfgang Benz történész azonban már 1981-ben azt hangsúlyozta, hogy a Kaufman-tervnek egyáltalán nem volt akkora jelentősége, mint ahogy azt a náci propaganda állította. A könyvnek ezt a bagatellizálását azonban nem támasztja alá az, hogy széleskörű sajtónyilvánosságot kapott és befolyásos hírügynökségek és lapok nem tiltakoztak ellene, hanem elemző írásokat közöltek róla.
Alfred Schickel történész a Zeitgeschichtliche Forschungsstelle (Kortörténeti kutatások) keretében Ingolstadtban 1994-ben kimutatta, hogy Kaufman a második világháború során egy második Németországra vonatkozó tervet is közzétett „No more German Wars” (Soha többé német háborúkat) címmel. Kaufman itt arról értekezik, hogy a németséget úgy is meg lehetne semmisíteni, ha Németország külföldi hatalmak állandó megszállása alá kerülne, és ha a német fiatalság nevelését radikális agymosással lehetne egybekötni. Benz szerint Kaufman ebben az 1942-ben publikált írásában már többé nem említi a tömeges sterilizálást a németség felszámolása eszközeként.
„The City of Man”
A Kaufman-terv nem az egyedüli említésre méltó dokumentum ebből az időszakból. 1940 végén az Egyesült Államokban és Kanadában egy másik könyvecske is kapható volt. A 113 oldalas könyv ezt a címet viselte: „The City of Man – Declaration on World Democracy” (Az ember városa – Nyilatkozat a világdemokráciáról). A könyvecskét kézbe vevő hiába keresi, ki a szerző. Ehelyett 17 kiadó neve is fel van tüntetve, köztük neves közéleti személyiségek és magas rangú szabadkőművesek nevei, így például Herbert Agar, Frank Aydelotte, G. A. Borgese, William Yandell Elliot, Oscar Jaszi (Jászi Oszkár), Alvin Johnson, Hans Kohn, Thomas Mann, Reinhold, Niebuhr.
A
The City of Man című kötetet háromszor is kiadta a The Viking
Press New Yorkban három hónap alatt. Az első kiadás 1940
novemberében volt, a harmadik pedig 1941 januárjában. Ez
a tény arra utal, hogy a kiadók és akik mögöttük álltak,
fontosnak tartották a könyv elterjedését. Már
a fordítások is megkezdődtek a különböző
világnyelvekre. Hirtelen
azonban eltűnt a könyv és többé sehol nem lehetett megkapni. De
nemcsak az üzletekben nem volt beszerezhető, de a könyvtárakból
is eltűnt. Ha valaki tudakozódott iránta, akkor azt a választ
kapta, hogy nincs meg nekik ez a könyv és a katalógusukban sincsen
nyilvántartva. Johannes Rothkranz-nak azonban sikerült az 1990-es
években nagy nehézségek árán egy eredeti kötethez hozzájutnia.
Innen tudható meg, hogy mi is volt a könyv kiadóinak az üzenete
az emberiség számára.
Ez röviden annak a bejelentése, hogy eljött az emberiség számára az a lehetőség és szükségszerűség, hogy létrehozza a világállamot, ha ugyanis csak egyetlen állam létezne a Földön, akkor többé nem kerülhetne sor háborúra a különböző államok között. Ezért arra ösztönzik az emberiséget, hogy ragadják meg ezt a kedvező alkalmat. Mivel a könyv hirtelen eltűnt, arra kell következtetnünk, hogy a világpolitika nem látható terében működő döntéshozók idő előttinek találták ennek a tervüknek a nyilvánosságra hozatalát. A könyv megjelenése mellett döntők valószínűleg tévesen mérték fel a helyzetet, és ezért vallották meg nyíltan hosszú távú világstratégiájukat. Az idő azonban mégsem volt a legkedvezőbb a második világháború kezdetén. Felismerték a hibát, és ezért a könyvet azonnal visszavonták. A tizenhét kiadóként megjelölt személy nyilván nem egyedül döntött arról, hogy bejelentsék: eljött a világállam létrehozásának az ideje! Nyilvánvalóan valamelyik háttérben meghúzódó titkos szervezet megbízásából vagy jóváhagyásával jártak el. Abból lehet következtetni e háttér-szervezet természetére, hogy célja a nemzetállamok felszámolása és az egy központból irányított új világrend, a világdemokrácia globális uniójának a létrehozása. Aki tanulmányozta a szabadkőműves irányzatok, köztük az Adam Weishaupt nevével fémjelzett Illuminátus-szövetség dokumentumait, az tudja, hogy itt az általuk kidolgozott hosszú távú világstratégiáról van szó.
Ez röviden annak a bejelentése, hogy eljött az emberiség számára az a lehetőség és szükségszerűség, hogy létrehozza a világállamot, ha ugyanis csak egyetlen állam létezne a Földön, akkor többé nem kerülhetne sor háborúra a különböző államok között. Ezért arra ösztönzik az emberiséget, hogy ragadják meg ezt a kedvező alkalmat. Mivel a könyv hirtelen eltűnt, arra kell következtetnünk, hogy a világpolitika nem látható terében működő döntéshozók idő előttinek találták ennek a tervüknek a nyilvánosságra hozatalát. A könyv megjelenése mellett döntők valószínűleg tévesen mérték fel a helyzetet, és ezért vallották meg nyíltan hosszú távú világstratégiájukat. Az idő azonban mégsem volt a legkedvezőbb a második világháború kezdetén. Felismerték a hibát, és ezért a könyvet azonnal visszavonták. A tizenhét kiadóként megjelölt személy nyilván nem egyedül döntött arról, hogy bejelentsék: eljött a világállam létrehozásának az ideje! Nyilvánvalóan valamelyik háttérben meghúzódó titkos szervezet megbízásából vagy jóváhagyásával jártak el. Abból lehet következtetni e háttér-szervezet természetére, hogy célja a nemzetállamok felszámolása és az egy központból irányított új világrend, a világdemokrácia globális uniójának a létrehozása. Aki tanulmányozta a szabadkőműves irányzatok, köztük az Adam Weishaupt nevével fémjelzett Illuminátus-szövetség dokumentumait, az tudja, hogy itt az általuk kidolgozott hosszú távú világstratégiáról van szó.
A
„tenyésztési háború” - Ernest Hooton professzor
elképzelései
A második világháború során Ernest Hooton neves amerikai antropológus is közreadott egy a Kaufman-tervhez hasonló javaslatot. 1943. január 4-én jelent meg a New York-i P. M. című napilapban a „Breed War Strain Out of Germans” (Tenyészési háborúval megszűrni a németeket) című írása, amelyben kifejti azt a „kitenyésztésre” vonatkozó tervét, amelynek az alkalmazásával el lehetne pusztítani a német nacionalizmust és agresszív ideológiát egyidejűleg megtartva és továbbfejlesztve a németek kívánatos biológiai és szociológiai tulajdonságait.
A Harvard Egyetem professzora genetikailag akarta átalakítani a német nemzetet, bátorítva a német nőket, hogy ne német férfiakkal házasodjanak, akiket nagy számban költöztetnének át Németországba. A német férfiakat pedig arra kényszerítenék, hogy távozzanak Németországból és ne német asszonyokkal lépjenek életközösségre. 10-12 millió németet a szövetségesek ellenőrzése alatt áttelepítenének más országokba Németországból, és kényszermunkára fognák őket. Hooton professzor szerint ez jelentősen csökkentené a „tiszta” németeknek a születési rátáját, a társadalmi összetétel megváltozása pedig csökkentené a németek agresszivitását, mivel a nemzeti önazonosságuktól megfosztott és agymosáson átment egyének létszámbeli fölénybe kerülnének a németországi lakosságon belül. Hooton szerint 20 év alatt ezt a programot sikerrel végre lehetne hajtani. Ez alatt az időszak alatt bátorítani kellene a tömeges bevándorlást Németországba, elsősorban nem német nemzetiségűeket kellene betelepíteni.
E sorok írójának alkalma volt megtapasztalni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság vonatkozásában részben végre is hajtották ezt a programot például török, jugoszláv, olasz és más országokból történő tömeges betelepítéssel. 1945 óta folyamatosan csökken a németek születési arányszáma és helyükbe fajilag és kulturálisan más származású külföldi betelepülők léptek. A transznacionális szervezett magánhatalom számára egy ilyen fejlemény többszörösen is előnyös. Egyrészt gyengíti az adott nemzetállamot és annak kulturális kohézióját, másrészt sokkal olcsóbb a betelepülő munkaerő, mint az adott ország lakossága fertilitásának a szinten tartása és növelése szociális intézményei magas szinten tartásával.
(Zárójelben utalunk arra, hogy ehhez hasonló probléma 2007 tavaszán Magyarországon is felmerült. Kiderült, hogy a kormányzat a csökkenő magyar lakosságot nem a szükséges szociális támogatással kívánja utódok felnevelésére ösztönözni, hanem e helyett tervbe vette olcsó ázsiai munkaerő tömeges, milliós nagyságrendű betelepítését középtávon.)
A második világháború során Ernest Hooton neves amerikai antropológus is közreadott egy a Kaufman-tervhez hasonló javaslatot. 1943. január 4-én jelent meg a New York-i P. M. című napilapban a „Breed War Strain Out of Germans” (Tenyészési háborúval megszűrni a németeket) című írása, amelyben kifejti azt a „kitenyésztésre” vonatkozó tervét, amelynek az alkalmazásával el lehetne pusztítani a német nacionalizmust és agresszív ideológiát egyidejűleg megtartva és továbbfejlesztve a németek kívánatos biológiai és szociológiai tulajdonságait.
A Harvard Egyetem professzora genetikailag akarta átalakítani a német nemzetet, bátorítva a német nőket, hogy ne német férfiakkal házasodjanak, akiket nagy számban költöztetnének át Németországba. A német férfiakat pedig arra kényszerítenék, hogy távozzanak Németországból és ne német asszonyokkal lépjenek életközösségre. 10-12 millió németet a szövetségesek ellenőrzése alatt áttelepítenének más országokba Németországból, és kényszermunkára fognák őket. Hooton professzor szerint ez jelentősen csökkentené a „tiszta” németeknek a születési rátáját, a társadalmi összetétel megváltozása pedig csökkentené a németek agresszivitását, mivel a nemzeti önazonosságuktól megfosztott és agymosáson átment egyének létszámbeli fölénybe kerülnének a németországi lakosságon belül. Hooton szerint 20 év alatt ezt a programot sikerrel végre lehetne hajtani. Ez alatt az időszak alatt bátorítani kellene a tömeges bevándorlást Németországba, elsősorban nem német nemzetiségűeket kellene betelepíteni.
E sorok írójának alkalma volt megtapasztalni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság vonatkozásában részben végre is hajtották ezt a programot például török, jugoszláv, olasz és más országokból történő tömeges betelepítéssel. 1945 óta folyamatosan csökken a németek születési arányszáma és helyükbe fajilag és kulturálisan más származású külföldi betelepülők léptek. A transznacionális szervezett magánhatalom számára egy ilyen fejlemény többszörösen is előnyös. Egyrészt gyengíti az adott nemzetállamot és annak kulturális kohézióját, másrészt sokkal olcsóbb a betelepülő munkaerő, mint az adott ország lakossága fertilitásának a szinten tartása és növelése szociális intézményei magas szinten tartásával.
(Zárójelben utalunk arra, hogy ehhez hasonló probléma 2007 tavaszán Magyarországon is felmerült. Kiderült, hogy a kormányzat a csökkenő magyar lakosságot nem a szükséges szociális támogatással kívánja utódok felnevelésére ösztönözni, hanem e helyett tervbe vette olcsó ázsiai munkaerő tömeges, milliós nagyságrendű betelepítését középtávon.)
a nemzetallamokat fel kell higitani a magas kulturaju bevandorlokkal, mondja ez a torekeny kis nenike, aki az ot befogado svedorszagot vagja haza, es buszken vallalja, hogy minden terv szerint halad.
Barbara Lerner Spectre
zsidók
játszanak a vezető szereppel az európai multikulti támogatásában:
botrány
Egy Paideia nevű
szervezet vezetője, mely Svédországban székel, a Wallenberg
alapítvány és a svéd kormány támogatásával alapult zsidó
eszmék terjesztésére. Egy Egy
Svédorszég nevű
egyesület vezetőjeként multikulturalizmust terjeszt európaiak
kiirtására saját hazájukban. Noha az USA-ban született, Spectre
Palesztinába (izraelbe) vándorolt
ki 1967-ben, majd 1999-ben Svédországba ment,
ahol azóta bomlaszt. Férje Philip Spectre rabbi, aki a stockholmi
zsinagóga rabbija volt a 2000-es években.
Európai
polgárjogi harcosok undorral hallgatták nyilatkozatait, melyekben
demográfiai tömeggyilkosságot szorgalmaz Európában az IBA-News
újságban, melyet a megszállt Palesztinában nyomnak, és amely
cionista eszméket terjeszt.
Európa nem tanulta meg a multikulturalizmust. Az átalakulás fájdalmainak vagyunk tanúi. Európa nem lesz egységes, mint a múlt században volt. Zsidók a változás mozgatói. Nagy változást kell Európában létrehozni. Most mennek át a multikulturális módba, és nehézményezik, hogy zsidók vezetik a változásokat. De anélkül a vezető szerep nélkül és anélkül a változás nélkül Európa nem marad fenn.
—Barbara
Lerner Spectre, IBA-News, 2010.
multikulturális
vagy internacionalista, mindegy
Sternnek vagy Singernek hívták, már nem emlékezem rá biztosan.
Az ember ingerülten nézett rám: - Neki kell jönnie és szocialistáknak. Ők majd megmentik Magyarországot.
- Sajátságos, hogy azoktól várja a haza megmentését, akik megtagadják a haza fogalmát.
- Nem is úgy értettem - mondotta az ember. - Éppen ez volt a baj Magyarországon. Itt mindig a hazáról beszéltek és a nemzetről. Pedig haza nincs és nemzet sincs. Nekem mindegy, hogy hol élek, Moszkvában vagy Münchenben vagy Belgrádban. Egészen mindegy, ha jól élek. Ezt kell elérni és ezt csak a szocializmus érheti el.
"1919.
A «csőcselék» zsidók új Palesztinává
akarják gyúrni a keresztény Magyarországot és
börtönnel, bitóval irtják a keresztény
magyarokat, hogy meghálálják az 1840.,
1867. és 1895. évi ostoba törvényeket."
a
történelem ismétli önmagát, és a világ sohasem tanul, hiába
hangozgatják - akár a holokauszt kapcsán is : a történelemből
tanulni kell!
az
ügynökök a paradicsomba mennek
az ügynökök a paradicsomba mennek - 2.
Az ügynökök a paradicsomba mennek - MTV
Dézsi Zoltán Pincebörtön
Háború a nemzet ellen 1. TELJES DVD Film
Végjáték (Alex Jones) A világ leigázásának forgatókönyve
Láthatatlan Birodalom - Az Új Világrend meghatározása
Ángyán:
A mai világban az okoz meglepetést, ha valaki azt mondja, amit
gondol, és azt teszi, amit mond. Nehéz az ilyen figurát hova
tenni.
nagy
józsef: A 2005-ös gazdademonstráción ismertük meg Ángyán
Józsefet, aki egyetemi professzor létére magoszos traktorral
pöfögött Pestre, és egyik vezéralakja lett a vidékfejlesztési
miniszterrel tárgyaló delegációnak. Innen ívelt karrierje
2010-re az Orbán-kormány földművelésügyi államtitkári
posztjáig. Ahol aztán két év alatt ellehetetlenült. Idén
januári lemondásakor így fogalmazott: „Az évtizedek alatt
kialakult, ellenérdekelt maffiahálózat mindent vinni akar a
földtől, az erőforrásoktól a támogatáson át a piacig… a
zsákmányszerzés útjában álltam… maffiacsaládok, spekuláns
oligarchák lehetetlenítették el a munkámat… elérte ezen
érdekcsoport, hogy elfogyott körülöttem a levegő.” Nem értem.
Ön volt a főnök, a háta mögött Orbán Viktorral. Mi az, hogy
elfogyott a levegő?
Elfogyott,
ez történt. Egy „megfelelően” szocializált minisztériumi
apparátus, ha bizonyos körökből utasítást kap, kifinomult
eszközökkel képes lassítani, ellehetetleníteni az ügyeket.
Egyszerűen útban voltam a programommal együtt.
Orbán
nem segített?
Nem.
Kérte
őt?
A
látszatát is kerülni akartam annak, hogy a miniszterem feje fölött
keresem a közvetlen kapcsolatot a kormányfővel. Sajnos későn
jöttem rá, hogy nem elég a miniszteremmel megosztani a gondjaimat,
hiszen ő is foglya a helyzetnek. A lemondásom felajánlása arra
tett kísérlet volt, hogy beszélhessek minderről Orbán Viktorral.
Az hogy ő ezt követően se kezdeményezett találkozót, számomra
azt jelentette: ismerheti a problémákat.
Ebben
biztos lehet. Amúgy minek emelte önt a kormányba? Miért
telepített aknát maga alá?
Nem
tudom.
felhasználták
Ángyán urat a kampányban. azt hitték be tudják törni, nem
sikerült
Ön
lemaffiózott a politikával is jó viszonyt ápoló
nagyvállalkozókat. Nem tart retorziótól?
Hogy
is mondja János evangéliumában Jézus? „Megismeritek az
igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.”
Tudná
igazolni az állítását? Mármint a maffiózósat.
Az
oligarchák emberei ott ülnek a döntéshozók közelében, és
akárcsak egy korábbi rendszerben az úgynevezett tartótisztek,
utasításokat hoznak és információkat visznek.
A
minisztériumokban is így megy ez?
Erre
most nem tudok válaszolni.
A
fejlesztési tárcánál Fellegi Tamás távozása után Simicska
Lajos közeli beosztottja, Németh Lászlóné lett a miniszter, aki
főtanácsadónak az ön által is sokat átkozott „oligarcha”,
Nyerges Zsolt testvérét, Nyerges Attilát vette maga mellé. Utóbbi
lenne a „tartótiszt”?
Most
erre sem tudok válaszolni.
Megnevezne
tartótiszteket?
Arra
is sor kerül. Mindennek rendelt ideje van.
Az
ön volt tárcájánál is ült „tartótiszt”?
Egyelőre
erre sincs válaszom.
Nyerges
Attila önökhöz is bejárt?
Nincs
válaszom.
Lassan
haladunk. Orbán - az ángyáni vidékfejlesztési programmal
összhangban - a családi gazdaságok megerősítéséről szónokolt
a kampányban. Ezek után miért hagyná a miniszterelnök az
„oligarchák" uralmát?
Jó
lenne egyszer minden kötöttségtől mentesen őszintén beszélgetni
vele erről. Meg másról is. Persze nem vagyok én teljesen bolond,
tudom, egy miniszterelnöknek számos szempontot kell egyeztetnie a
döntései során. De hogy pontosan milyen kényszerek alatt mozog,
milyen alkuk kötik, nem sejthetem.
Miért
kéne bárkivel is alkudoznia? Övé a kétharmad.
Pénz
is kell ahhoz, hogy a politikában eredményt lehessen elérni. Nekem
viszont – tartsanak ezért akár bolondnak - meggyőződésem, hogy
a politikának nem a spekuláns oligarchákkal, hanem a néppel kell
szövetséget kötnie. Hinnie és bíznia kell az emberekben.
A
pénz a pártba kell?
Ehhez
nem értek.
Kár.
Hány embert tart ön agrároligarchának?
Néhány
százan lehetnek. A rendszerváltás előtt ezerötszáz téesz és
százhúsz állami gazdaság létezett, ezeket privatizálta el sok
helyen a menedzsment a tagok elől. Tőkéstársaságok születtek,
amelyek utóbb konglomerátumokká egyesültek. Olykor persze
összecsapnak a jobbosok a balosokkal, de a végén kiegyeznek
egymással, hiszen holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Ha
ezek a gazdasági érdekcsoportok közvetlen politikairányító
szerephez jutnak, annak a köz szempontjából katasztrofálisak
lehetnek a következményei. Nem véletlenül mondta a miniszterelnök
több alkalommal is nyilvánosan, hogy „a gazdasági elitet távol
kell tartani a politikai döntéshozataltól”. Én ezzel
maximálisan egyetértek. Olyannyira, hogy ezt a lemondásomat
indokoló levelemben szóvá is tettem. Annyit fűztem hozzá Orbán
véleményéhez: ahhoz, hogy távol tudjuk e köröket tartani a
politikai döntéshozataltól, előbb el kell távolítani őket
onnan.
Nevesítsük
a hollókat, kérem.
Több
nevet most nem mondok.
Csányi, Csányi, Nyerges, Nyerges, Nyerges, Nyerges, Leisztinger, Leisztinger ..Nagytőkések nagykoalícióban csányi 4 milliárdot kapott, az mszp és a fidesz közt nincs határ, összeérnek
Ismét
csak: kár. Említette, létezik ezen csoportok „pártsemleges”
együttműködése. Konkrétan?
Ma
az uniós földtámogatási pénz megszerzése a legnagyobb
üzlet.Hasonlítsa
össze a két eltérő politikai kötődésű kör részesedését
ebből a tortából. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal
adatai szerint csak tavaly a közvélekedés alapján a szocialista
érdekkörhöz sorolt Leisztinger Tamás agrárcégei
hatszázhatvankilencmillió forintot tettek zsebre, a fideszes
érdekkörhöz tartozóként elkönyvelt Nyergesék vállalkozásai
pedig egymilliárd-nyolcvankilencmilliót.
Nincs
abban semmi törvénytelen. Az EU-ban támogatás jár minden
megművelt hektár után. Leisztinger, Hujber, Szaxon, Nyergesék,
Csányi, Antalffyék, Zimmermannék, Mészárosék és a többiek
több ezer hektárnyi bevetett földdel rendelkeznek, jogosan veszik
fel a százmilliókat.
Azok
a földek a támogatással együtt gazdálkodó családok ezreinek
adhatnának munkát, megélhetést és biztos jövőt.
Ön
elsősorban az állami földek bérbeadása ellen vívott harcában
vérzett el. Azt kifogásolta, hogy nem a családi gazdaságok, hanem
az úgymond oligarchák jutottak területekhez. Mi a baja azzal, ha
nagyüzemben, gazdaságosan, versenyképesen nő a búza, a kukorica
meg a szotyi?
Napraforgó.
Először is az, hogy Európában mindenütt a kisbirtok virágzik.
Ellenfelei
azt állítják, a kontinens szinte összes országában nőtt az
átlagos birtokméret.
Így
van. Harmincról harmincöt hektárra! De a mi spekuláns
oligarcháink óriásbirtokokat akarnak alföldnyi repcetáblákkal,
ahol egész nap egy irányba gurulhat a műholdról irányított
kombájn, és ahol átlagosan százhetvennégy hektáronként kell
egy embert alkalmazni. Ez Dél-Amerika.
Ott
működik is ez a modell.
Már
ott sem működik, ugyanis tönkreverte a társadalmat. Annak idején
megjelent az észak-amerikai tőke, felvásárolt mindent, a falvak
népéből kiválogatott magának néhány főt, akit éhbérért
alkalmaz, a többieket a városok körüli gettókba üldözte,
borzalmas szociális, egészségügyi, bűnözési problémát
gerjesztve. A befektető számára ez így hatékony, hiszen olcsón
jut erőforráshoz, extraprofithoz, a kisemmizettek ellátását
pedig az államra tolja. Ugye ezt mi nem akarjuk?
"Persze aszerint osztanak, ahogy korábban lezsugázták”
A
kis családi gazdaságok képesek versenyben maradni a nagyüzemekkel?
Hogyne.
Ha nem így lenne, akkor Nyugat-Európában már nem létezne a
mezőgazdaság. Ott ugyanis nem tőkés társasági formában működő
gigabirtokokra épül a szektor, hanem szinte kizárólag kis és
közepes családi gazdaságokra. Nem kell messzire menni, tessék
átballagni Ausztriába. Egy negyvenhektáros gazdaság önmagában
persze nem biztos, hogy megáll a saját lábán, de hát erre
találták ki a szövetkezeteket. Önállóan dolgozom, szuverén
döntéseket hozok a saját birtokomra, de azokban az ügyekben,
amelyekben megéri, összefogok másokkal. Tagja vagyok a
gépszövetkezetnek, a beszerzési szövetkezetnek, a feldolgozó
szövetkezetnek, az értékesítési szövetkezetnek. És ez nem
kolhoz. Itt magántulajdon van a vele együtt járó felelősséggel,
tervezéssel, hosszú távú gondolkodással. Ez ma az európai
forma. Miről beszélnek az urak?
Bárhogy
is: a mostanáig kiosztott állami föld zömét nagyvállalkozók
kapták.
Fél
évet küzdöttem a bírálati rendszer átalakításáért,
hiába. Az
lett belekódolva, hogy annak adják a földet, akinek akarják. Nem
értem, miért nem fogják föl, hogy már a szavahihetőségünkről,
a hitelességünkről és a becsületünkről szól ez a történet.
Az enyémről, a kormányéról, a komplett politikáéról.
Beszélhetünk mi a családi gazdaságok támogatásáról, az
emberek helyben látják, ki műveli a földet. Mérhetetlen
cinizmusként élik meg, és ezt már el is mondják, hogy
pályáztatják őket, ráadásul levesznek
róluk minden egyes megpályázott blokkért ötvenezer
forintot,
aztán – így fogalmaznak - „persze aszerint osztanak, ahogy
korábban lezsugázták”. Az a szóbeszéd járja közöttük, hogy
például Fejér megyében már 2011 elején eldöntötték az
oligarchák, melyik föld kihez kerül. Konkrétan
Kajászón két érdekcsoport vitte el mind a négyszázhetven
hektárt: a felcsúti polgármester felesége meg egy kápolnásnyéki
nádarató, akinek telekszomszédja a minisztérium földügyeket
felügyelő államtitkára.Az
ész megáll. És az emberek mindezt úgy élik meg, hogy hülyének
nézzük őket. Ez magyarázhatatlan és védhetetlen! Én nem ezért
vagyok itt! Engem nem ezért küldtek ide az emberek, nem ezért
tisztelnek meg a bizalmukkal. Számomra nincs annál fontosabb, mint
hogy továbbra is nyugodtan nézhessek a szemükbe és a tükörbe. A
hátralévő éveimre, erre a kis időre én már nem fogok és nem
is akarok senki kedvéért megváltozni. A lelkiismeretem azért is
nyugodt, mert mindezt a miniszterelnök úr számára is világossá
tettem, amikor hívott a kormányába. Menjek oda ezek után
magyarázkodni én? Menjen az, aki ezt az egészet kifőzte! Én
inkább lemondtam a posztomról. A hatalom számomra semmit nem
jelent, ha általa nem segíthetek másokon. Talán éppen ezért
tartanak bizonyos körökben bolondnak.
Ha
odakeveredne, mit válaszolna a kajászóiak kérdéseire?
Hogy
trógerség történt. Csakis őszintén szabad beszélni az
emberekkel, mert azonnal megérzik a hamisságot. Sajnos nem minden
úgynevezett politikus alkalmas erre, nem is érzi, hogyan kell a
vidéki embereket egyáltalán megszólítani.
Nagy
üzlet a föld?
Hatalmas. Az
uniós területalapú támogatás lassan nálunk is eléri a száz
százalékot - ez hektáronként háromszáz euró, vagyis úgy
százezer forint. Ezzel szemben a bérleti díj egy átlagos
aranykorona értékű területen hektáronként huszonötezer. A
különbség hetvenötezer. Vagyis ha szerzel száz hektárt, az évi
hét és félmillió úgy, hogy egyetlen kapavágás sem történt.
Ezer hektárnál hetvenötmillió. És a termelésből szerzett
haszonról még nem beszéltünk. Meg azokról sem, akiknek eszükbe
sem jut dolgozni, inkább kamuszerződésekkel, nagyjából az
eredeti huszonötezres bérleti díj fejében továbbadják másnak a
földet. Így kaszálható ezer hektárról százmillió - íróasztal
mellől. A
minisztériumban meg látszólag csodálkoznak, hogy az illető
úgymond nagybirtokosnak nincs egyetlen gépe sem. Hát mire kéne
neki? Ja, és azt még nem is mondtam, hogy a mostani
hatvanötezer hektár felét meg sem pályáztatja az állam, hanem
úgynevezett földhasznosítási megbízási szerződés keretében
simán odaadja az oligarcháknak vagy azok embereinek. Nyerges Zsolt
Mezort Rt-jének egyik leánycége Lepsényben ilyen földet használ,
és viszi el azt a helyben lakó, gazdálkodó családok elől.
A
földbérleti szerződések húsz évre szólnak. És aztán?
Szerintem
arra spekulálnak, ha letelik a húsz év, mégiscsak lesz
elővásárlás joguk, gyanítom, a bérleti díjhoz kötve, vagyis a
már jelenleg is nyomottnak számító áron. Ma
Kelet-Magyarországon úgy kétszázezer forintért vehető egy
hektár, Nyugat-Magyarországon kétmilliót is elkérnek érte, a
határ túloldalán, Burgenlandban már tízmillió forint az ár.
Pontosabban az eszmei ár, ugyanis nem kapni földet. A családi
gazdaságokban úgy tartják, földet eladni olyan, mint kivégezni a
gyereket. Ezt magyaráztam a „fiúknak” is: úgy védhetjük meg
legegyszerűbben a magyar földet, ha odaadjuk az összeset a
családoknak. Jelmondatnak kevés, hogy „a magyar föld maradjon
magyar kézben”. Helyesen úgy hangzik: „A magyar föld kerüljön
a magyar családok kezébe!”
"Talán én is tettem hozzá valamit a 2010-es közös győzelemhez"
Komolyan
gondolja, hogy ha ideér a nyugati földár, az ötvenhektáros
magyar gazda nem fogja átpasszolni az első osztráknak, németnek,
akárkinek félmilliárd forintért a birtokát?
Komolyan.
Csak segíteni kell őket. A helyben lakó, gazdálkodó
családoknak kell a földet adnunk. Ez a munkahelyteremtésnek
és a föld megőrzésének, nemzeti hatáskörben tartásának,
s túlélésünknek is az egyetlen járható útja. A családok,
akiknek az élete, a megmaradása függ a földtől, körmük
szakadtáig védeni fogják azt, és meg is tartják nemzeti
hatáskörben. Nincs az a pénz, amiért a nyugat-európai
családi gazdaságok megválnának létük alapjától, a birtoktól.
De ott nem is spekuláns tőkés társaságok kezében van ezer
hektár számra a föld, amin, ha megfelelő ajánlatot kapnak -
nemzeti érdek ide vagy oda - könnyen túladnak. Ha nem gigantikus
monokultúrás táblákban gondolkodunk, hanem arra használjuk a
Kárpát-medencét, amire való – zöldség- és
gyümölcstermesztésre, kertészetre, ökogazdálkodásra, ahol a
családi gazdaságnak lehet egy kis boltja meg két-három
vendégszobája is -, akkor csak a mostani hatvanötezer hektár
közel ezer családot eltarthatna.
El
lehetne adni annyi bio- meg nem biozöldséget?
Az
állam dolga segíteni a piacra jutást. Ebben is szerettem volna
előrelépni.
Tényleg,
hogy a csudába lett önből államtitkár?
A
Fidesz és a Magosz 2006-os választási szövetsége nyomán a
gazdáknak öt hely jutott a párt listáján – az egyiket én
kaptam. Örömmel vállaltam a feladatot, hiszen tanulmányt, könyvet
írtam épp eleget, szerettem volna valamit megvalósítani is az
azokban olvashatókból. A négy ellenzékben töltött év alatt
tettem, ami tőlem tellett, de a vezetés nem mutatta semmi jelét,
hogy érzékelné a munkámat. Mígnem 2010 februárjában, a
következő választások előtt meghívást kaptam elnök úrtól
Felcsútra. Azt gondoltam, hogy – amint az általában illendő –
a négy közösen eltöltött év után udvarias beszélgetésben
elköszönünk egymástól. Mondtam a szóvivőnek, hogy részemről
rendben van a dolog, csak annyit kérek, hogy a találkozó után
vigyenek át Mosonmagyaróvárra, ahol fórumot tartok, és mivel
nincs jogosítványom, Felcsútról nehéz lesz kijutnom…
Nincs
jogsija?
Nincs.
Miért?
Nem
ambicionáltam.
Kombájnt,
traktort el tudna vezetni?
Tanultam.
Miért kérdi? Budapestre nem én vezettem a traktorokat.
Csak
meglepődtem.
Szóval,
hogy folytassam, Fazekas Sándorral együtt érkeztünk, leültünk,
családias hangulat fogadott. Viktor begyújtott a tűzhelyben, ami
nekem jól esett, mert kicsit meg voltam fázva. Ezt látta rajtam,
kérdezte, főzzön-e egy teát, amit én elfogadtam. Aztán a
tárgyra tért azzal, hogy „professzor úr, ő lesz a miniszter”,
és Fazekas Sanyira mutatott. Oh, mondom, gratulálok. „Remélem,
nem haragszol, hogy lesz főnököd” – szólt Viktor, és
nevetett.„Szükségünk
van rád -
így folytatta. - Én általában a minisztereimmel szoktam
tárgyalni, de
te más vagy,
te végigküzdötted velem az elmúlt négy évet, kérlek,
segíts nekünk.” Ez valóban váratlanul ért. Jeleztem is
neki a meglepetésemet, amin ő mosolygott. Volt nálam egy általam
írt tizenöt oldalas összeállítás arról, mi a baj vidéken és
mi a teendő. Amolyan program önmagamnak. Átadtam neki azzal, hogy
ha tetszik a kottám, próbálkozzunk meg a koncerttel. Ha nem,
hívjon másik karmestert. Ez történt pénteken, és hétfőn már
vissza is kaptam a kéziratot, azzal, hogy tetszik, ez lesz a
programunk. Imponált, hogy láthatóan végigolvasta a szöveget,
ott álltak a megjegyzései a lapszéleken a saját kézírásával.
fazekas sándor, helytartó, korrupt áruló, 1990-től 2010-ig Karcag polgármestere. 1998 és 2002 között, valamint 2006-tól országgyűlési képviselő. 2010-től a második Orbán-kormány vidékfejlesztési minisztere.
Például?
Például,
hogy nem általában a tőkével van bajunk, hanem a spekuláns
tőkével. Igazat adtam neki.
Sokan
aspiráltak a vidékfejlesztési tárca vezetésére. Miért pont önt
és Fazekast választotta Orbán?
Rákérdeztem
én erre Felcsúton, meg arra is, hogy mi történik azokkal a
„játékosokkal”, akik azt gondolják, bekerülnek a kormányba.
De szót váltottunk alapértékekről, emberi motívumokról,
irányokról és stratégiáról, várható nehézségekről és sok
egyébről is. Számomra izgalmas, érdekes, jó és őszinte, emberi
beszélgetés volt. Ha lesz még időm az életemben egyszer
emlékiratokat írni, akkor ez a kétórás, számomra kifejezetten
emlékezetes beszélgetés biztosan egy egész fejezetet fog
kitölteni.
"Ez a kétórás, számomra kifejezetten emlékezetes beszélgetés biztosan egy egész fejezetet fog kitölteni"
Megható
epizód. Engem viszont inkább az érdekel, miért pont ön kellett a
„játékosok” helyett.
Viktort
kellene erről megkérdezni.
Kik
azok az emlegetett „játékosok”.
Nem
fontos ez most.
Font?
Meg Glattfelder, Jakab, Turi-Kovács?
Hagyjuk
ezt.
Mind
miniszteri posztra ácsingózott?
Régen
történt.
Mesélte
nekem valaki, hogy egy 2010-es vidéki kampánygyűlésen még
porzott az út Orbán autója után, amikor a magoszosok már
elkezdték szétosztani a funkciókat. Arra jutottak, hogy Jakab
István lesz a miniszter és Budai Gyula az államtitkára.
Nem
emlékszem ilyenre.
Januárban
ez a Budai Gyula váltotta önt az államtitkári poszton. Róla mit
gondol?
Ez
a kérdés most nem időszerű.
Ön
sosem volt Fidesz-tag. Az államtitkári posztról való lemondás
után mi keresnivalója van a frakcióban? Meddig marad?
Ameddig
látom értelmét. Ameddig hagynak dolgozni. Én nem a pártok vagy a
hatalom miatt vagyok itt. Tudja, amikor 2005-ben traktorokkal
Budapesten voltunk, esténként a „Gazdák Terén”, a sátorban
megbeszéltük az emberekkel, mire jutottunk a trógereinkkel a
tárgyalásokon…
Trógereikkel?
Mármint az akkori miniszterrel, Németh Imrével és társaival?
Velük
tárgyaltunk, igen. De
a gazdák a lényegesek ebben a történetben. Sosem felejtem el azt
a szeretetet és ragaszkodást, amivel belém kapaszkodtak. Meg azt a
mondatot sem, hogy „ugye, professzor úr, nem hagysz itt
bennünket?” Hát én miattuk vagyok most is itt.
Van
jel arra, hogy ki akarnák szorítani a képviselőcsoportból?
Egyelőre
nem látok ilyet.
Ha
kilépne, mi lesz a listán szerzett mandátumával? Visszaadja a
pártnak, Orbánnak?
Talán
én is tettem hozzá valamit a 2010-es közös győzelemhez. Az az
érzésem, hogy több szavazatot hoztam, mint az én egyetlen
mandátumomra eső rész. Ráadásul nem a párt, hanem az emberek
miatt ülök a Parlamentben. Ha mennem kell is a frakcióból, a
képviselői helyemet miattuk kell megtartanom. Tán nem tévedek
nagyot, ha úgy gondolom, nem potyautas vagyok.
Két
párt állt ki ön mellett a lemondása idején: az LMP és a Jobbik.
Felvetődött, hogy átlépjen bármelyikbe is?
Nem.
Ezen nem is gondolkodtam. Egyébként nemcsak ezek a pártok, hanem
több mint száz civil szervezet is kiállt mellettem, és az
emberektől is sok szeretetet kaptam. Különben is életemben
egyszer voltam párttag, közvetlenül a rendszerváltás után a
KDNP-be léptem be, mert a keresztény-szociális értékrend áll
hozzám legközelebb. Akkor, ha jól emlékszem, háromezer tag
kellett a pártalapításhoz, és szerettem volna, hogy ez az
értékrend alternatívaként megjelenjen. A
párt belső szétverése idején menekültem el.
Saját
pártot alapítana?
Nem
aktuális ez a kérdés.
A
lemondása után hetekig csöndben maradt. Gyanítom, várta, hogy a
távozás keltette hullám elérje az úgymond nagyfiúk szintjét.
Ez láthatóan nem sikerült. A sajtóból úgy tudni, ekkor
körbeküldte a földügyekkel, az úgymond visszaélésekkel
kapcsolatos összefoglalóját, ám ismét egyik vezető sem reagált.
Erre levelet írt a Professzorok Batthyány Körének, a Százak
Tanácsának és az ön mellett kiálló zöld szervezeteknek.
Tudtommal Orbánék erre se mozdultak meg. Helyesek az információim?
Igyekszem
most a jövőbe nézni.
Üzen
valamit Orbánnak? Egyáltalán mit gondol róla?
Egy
valami nagyon bánt. Felcsúton a tea mellett még azt
kérdezte, „ugye
nem haragszol, ha lesz főnököd?”,
aztán a lemondásom utáni frakcióülésen már úgy
fogalmazott, nincs
szüksége kis miniszterekre az államtitkári posztokon.
Én úgy érzem, kínosan – tán időnként a kelleténél is
jobban – ügyeltem arra, hogy ne tévesszek szerepet. Én azért
jöttem, mert hívott, és azért, hogy segítsek. Segítsek az
általa kiválasztott miniszternek, és segítsek mindenekelőtt neki
úrrá lenni a nehézségeken, és végrehajtani egy valódi néppárti
rendszerváltást. Amely végre felemelkedést hozhat a
gazdatársadalom, a helyi közösségek és a vidék számára.
Sajnálom, hogy ezt a törekvésemet másképp értelmezte. Kérem
őt, térjünk vissza oda, ahonnét indultunk:
"csuhások
térdre, imára" ennek az embernek nincs lelkiismerete, egy
pimasz gazdag kommunista családban nőtt fel, moráltalan és
gerinctelen, akárcsak demszky. kérni őt a jóra? felesleges,
börtönben a helye a hazaárulóknak, minimum börtön.
A kommunista Keresztapa
Kérem
őt, térjünk vissza oda, ahonnét indultunk: a néppárti
politikához, segítsük földdel és minden egyéb lehetséges
eszközzel a vidéki közösségeket, a helyi gazdacsaládokat és a
fiatalokat. És tényleg tartsuk távol a gazdasági érdekcsoportokat
a döntéshozataltól. Ha elszánja magát, engem Gödöllőn
megtalál. Ebből a harcból én sem akarok kimaradni. Ha erre hív,
jövök. Életem vége felé közeledve még egy ilyen kalandba, azt
hiszem, belevágnék.
Cigánygyilkosságok és beépített emberek?
Cigánygyilko
Cigánygyilkosságok és beépített emberek?
A
romagyilkosságok lehetséges politikai szálairól is beszéltMohácsi
Viktória a
kanadai állami televízióban. A volt SZDSZ-es európai parlamenti
képviselő szerint információkat tartott vissza a
Gyurcsány-kormány. Nyakó István, az MSZP volt szóvivője arra
szólította fel Mohácsit, hogy igazolja a kijelentéseit.
Mohácsi
Viktória volt SZDSZ-es EP-képviselő szerint a Gyurcsány-kormány
információkat tartott vissza a romagyilkosságok ügyében azért,
hogy ne derüljön ki, állami tisztségviselőknek is közük
lehetett a bűncselekményekhez. A volt politikus közölte azt is, a
gyilkosságokkal kapcsolatban keletkezett iratokat azért
titkosították nyolcvan évre, hogy ne derüljön fény a
támadássorozat politikai vonatkozásaira. Erről a volt szabad
demokrata EP-képviselő – aki tavaly Kanadában menekültstátusért
folyamodott – a CBC kanadai állami televízió riportfilmjében
beszélt, amely egyébként azzal foglalkozott, miért utaznak magyar
romák tömegesen Kanadába.
Mohácsi
Viktória beszélt arról is, hogy korábban kifogásokat emelt a
romagyilkosságok lassú felderítése miatt, és csak az ő
közbeavatkozásának hatására kezdte el baleset helyett
bűncselekményként kezelni a magyar rendőrség a 2009 februárjában
történt tatárszentgyörgyi kettős gyilkosságot.
Molnár
Zsolt (MSZP), aki az előző parlament idején szintén a bizottság
tagja volt, jelenleg pedig elnöke annak, a Magyar Nemzet
érdeklődésére közölte: érthetetlennek tartja, és nagyon
csodálkozik azon, hogy valaki a tragédia kapcsán ilyen, az ország
érdekeit is sértő nyilatkozatokkal igyekszik felhívni magára a
figyelmet. – A romagyilkosságok ügyében olyan büntetőeljárás
folyt, amelyet bizonyos szempontok szerint lehet kritizálni, azonban
biztos vagyok abban, hogy az ügynek soha nem voltak olyan politikai
vagy titkosszolgálati összefüggései, amelyekre Mohácsi Viktória
utalt – hangsúlyozta a testület elnöke.
Az
azonban kétségtelen, hogy a romagyilkosságoknak voltak
titkosszolgálati vonatkozásai. A Magyar Nemzet 2011-ben adta hírül,
hogy az ügyben indult bírósági eljárás negyedrendű vádlottja,
Csontos István a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) több tisztjével
is tarthatta a kapcsolatot. Csontos ugyanis szerződéses katonaként
éveken át jelentett a katonai titkosszolgálatnak. Sőt: a
Nemzetbiztonsági Hivatal operatív eszközökkel éveken át
megfigyelte Kiss István vádlottat a szélsőséges nézetei miatt,
majd mikor 2008 elején, a támadások előtt fegyverbeszerzésre
készült, megszüntették a megfigyelését.
"...a cigánygyilkosságokat közönséges nácik csinálták, nem pénzért hanem gyűlöletből..."
1. rendű vádlott: '93-ban betörnek a barátaival a debreceni zsinagógába, ott a tóratekercseket felgyújtják. A négy elkövető közül egyedül ő (a későbbi cigánygyilkos) ússza meg, úgy, hogy vádat sem emelnek ellene, a többiek felfüggesztettet kapnak. Azóta figyeli a titkosszolgálat megfelelő szerve. 15 évig figyelik, majd, amikor fegyverekhez jut és erről tudomást szerez az NBH, a megfigyelését felfüggesztik.
2. rendű vádlott: az előző figura testvére. Egy évtizedet végig dobol "against racism" feliratú pólóban, majd Izraelben talál munkát. Hazatérve családot alapít. A gyereke alig egy éves, amikor az első gyilkosságra sor kerül.
3. rendű vádlott: róla semmit nem tudni, azon kívül, hogy kigyúrt kidobóember.
4. rendű vádlott: hivatásos katona, aki megjárja Koszovót. Hazatérve 2006 október 23-án azt a feladatot kapja, hogy fedett akció keretében (ez azt jelenti, hogy álruhába öltöztetik) jelentenie kell a randalírozókról, vegyülnek-e közéjük hivatásos katonák? Ezek után lesz a sofőrje a gyilkosoknak. Végig kapcsolatban áll az összekötőjével, aki konkrétan rá is kérdez, nincs-e információja a gyilkosság-sorozatról? Állítólag nem mond semmit, de figyelmezteti a társait. Ezek után tovább folytatódnak a gyilkosságok.
Nekem ez elég. Nem hiszem, hogy pusztán gyűlöletből valakik egyértelműen életfogytiglannal fenyegetett bűntényeket követnének el a saját szakállukra, ha nem lenne valamilyen védelem mögöttük. Ehhez már csak hab a tortán a fegyverek története, a többmilliós mesterlövész puskától annak eltűnéséig, a kavarás az autók körül, a lebukás körülményei, Laborcz Sándor föl- és eltűnése és lehetne sorolni.
Én azt várnám, hogy teljeskörűen feltárják és nyilvánosságra hozzák azt, kik és hogyan pénzelték a klasszikus neonáci formációkat Szabó Albertet, Bácsfit, hogy épültek be a futballszurkolók közé akár, de elsősorban a cigánygyilkosságok résztvevőit.
2008-2009
során több gyilkosság kapott országos figyelmet, amikor a támadó,
vagy a megtámadott cigány volt. A médiában és a politikában
nagy hangsúlyt kapott a dolog etnikai oldala, annak ellenére, hogy
a hivatalos nyomozásnak nem sikerült bizonyítékokat találni
etnikai indítékra. A parlamentben Kállai Ernő kisebbségi
ombudsman etnikai béketerv sürgős kidolgozására tett javaslatot;
a beszédét összesen harminc képviselő hallgatta végig.
A
tatárszentgyörgyi gyilkosság 2009. február 23-án
hajnalban Tatárszentgyörgy cigánytelepén történt, amikor eddig
ismeretlen fegyveresek lelőttek egy 28 éves cigány férfit és
ötéves kisfiát, miután előzőleg felgyújtották a település
szélén lévő, Fenyves utcai házukat. A több emberen elkövetett
emberölés bűntette miatt indult eljárást a Nemzeti Nyomozó
Iroda vonta a hatáskörébe.
A
gyilkosság körülményei hasonlítanak a 2008. november
3-ánNagycsécsen elkövetett
kettős gyilkosságra. Mindkét esetben faluszéli házban élő
cigánycsaládra támadtak, lelőtték őket, miközben a felgyújtott
házból menekültek ki. Az okokat itt sem sikerült tisztázni, a
találgatások etnikai indítékról illetve az uzsorásmaffia
bosszújáról szóltak.
2009.
február 28-án újabb ház gyulladt ki Tatárszentgyörgyön, nem
messze a gyilkosság helyszínétől. Raffael
Gyula, a Pest megyei cigány szervezet fórumának elnöke szerint
Molotov-koktélt hajítottak
a házra, szemtanúk
látni is vélték a szürke terepjáróval menekülő tetteseket.
Azonban később
kiderült, hogy a tűzeset elektromos tűz volt, amit
egy bekapcsolva hagyott műszaki hibás hősugárzó okozott
2009.
február 28-án Kolompár Orbán az esetek etnikai jellege mellett
foglalt állás.
2009.
március 3-án Szilvásy György titkosszolgálatokat felügyelő
tárcanélküli miniszter kijelentette, hogy nem áll szervezet az
elkövetők mögött.
2009.
április 15-én a Magyar Nemzetben hosszas adatgyűjtés
eredményeként megjelent egy cikk az esetről, amelyben beszámolnak
arról, hogy az áldozat, Csorba Róbert mégsem volt olyan ártatlan,
mint amilyennek korábban mondták. Garázdaság,
verekedés és drogok miatt
már ismerték a rendőrök, továbbá a helyi kocsmából is
kitiltották, mert rátámadt a tulajdonosára, és még az ablakot
is bezúzta.
A
romák ellen intézett gyilkossági vagy megfélemlítő akciók
miatt Miskolcon például a romák fegyverkezni kezdtek. A fegyverek
között rúdra kötözött kaszanyél, tégladarabok és balta is
megtalálható. Olyan rémhírek kezdtek ugyanis terjedni, hogy
rasszista szkinhedek gyilkosságokra készülnek a cigányok ellen.
Ugyanekkor az ún. Magyarok
Nyilai nevű
„felszabadító mozgalom” után felbukkant egy ún. Romák
Nyila nevű
szervezet
is.
A rendőröket alázta a cigánygyilkosságok bírája
Csak
pár oldalas volt az a házkutatási jegyzőkönyv, amit a
romagyilkosságok feltételezett elkövetőinek elfogásakor
rögzítettek a Perényi 1 nevű debreceni szórakozóhelyen. A hat
halálos áldozattal járó gyilkosságsorozatvádlottjainak
keddi büntetőperén elhangzott, hogy bár több mint öt órán át
tartott a házkutatás, a hivatalos
dokumentáció pontatlan -
számolt be a lap.
"Nem
tanítják, hogy kell elkészíteni egy helyszíni videofelvételt? A
többórás helyszíni szemléről és házkutatásról egy
hatvanperces felvételt készítettek, denem
tudom, hogy miről szól" - kérdezte az akciót levezető
parancsnoktól a bíró.
"Ez
a jegyzőkönyv egy nulla! Mit kezdjek vele? Dobjam ki? Mert ennyit
ér" - mondta Miszor László bíró.
A
vádirat szerint négy férfi hajtotta végre a cigányok elleni
kilenc támadást. Az elsőrendű vádlott, K. Árpád valamennyi
bűncselekményben részt vett, míg a másodrendű, K. István
nyolcban. Cs. István a két utolsó támadásban, az egy-egy halálos
áldozatot követelő tiszalöki és kislétai támadásnál
segédkezett a vád szerint, mindkétszer sofőrként.
...
Miután
K. Árpád, K. István és P. Zsolt eldöntötték, hogy a romák
elleni támadásokhoz fegyverre van szükségük, internetes
hirdetéseket keresve próbáltak olyan embert találni, akitől
fegyvereket tudnak rabolni. Így akadtak rá egy besenyszögi
vadászra, akinek a házát négyen támadtak meg az éjféli órákban
2008. március 7-én. A negyedik támadó személye egyelőre
ismeretlen a vádirat szerint. A támadók először rendőröknek
adták ki magukat, összekötözték a vadászt, akinek a felesége
és két gyereke is a házban tartózkodott. A gyors akció során
összesen 1,1 millió forint értékben raboltak el két golyós és
öt sörétes fegyvert.
Információink szerint a rablásnál mind a négy gyanúsított jelen volt, a fegyverek tulajdonosára gyakorlatilag rátörték az ajtót, a rendőrség feltételezése szerint 2 golyós és 5 sörétes fegyvert vittek el a vadásztól - állította a nyomozást ismerő forrás. Hozzátette: komoly fegyverekről van szó, így tudták több helyszínen közel háromszáz méteres távolságból leadni a lövéseket.
Információink szerint a rablásnál mind a négy gyanúsított jelen volt, a fegyverek tulajdonosára gyakorlatilag rátörték az ajtót, a rendőrség feltételezése szerint 2 golyós és 5 sörétes fegyvert vittek el a vadásztól - állította a nyomozást ismerő forrás. Hozzátette: komoly fegyverekről van szó, így tudták több helyszínen közel háromszáz méteres távolságból leadni a lövéseket.
A
fegyvereket, egy kivételével megtalálták a gyanúsítottaknál -
állította a forrás -, ez az egyik legfontosabb bizonyíték
ellenük. A nyomozás során a rendőrség arra jutott - és ezt
fegyverszakértő véleménye is alátámasztja -, hogy ezekkel a
fegyverekkel lőttek hat helyszínen: Galgagyörkön,
Piricsén, Tarnabodon, Nagycsécsen, Kislétán és
Tatárszentgyörgyön.
Az
ügyön a Nemzeti Nyomozó Iroda 120 fős külön egysége dolgozott,
összesen kilenc súlyos bűncselekmény után nyomoztak. 2008.
július 21-én Galgagyörkön, augusztus 8-án Piricsén, szeptember
5-én Nyíradonyban, szeptember 29-én Tarnabodon, november 3-án
Nagycsécsen, december 15-én Alsózsolcán, valamint tavaly, február
23-án Tatárszentgyörgyön, április 22-én Tiszalökön, augusztus
3-án Kislétán támadtak romákra. A kislétai és a tiszalöki
bűncselekményben egy-egy ember halt meg, Nagycsécsen ketten,
Tatárszentgyörgyön szintén ketten vesztették életüket.
A
vádirat szerint az elsőrendű vádlott, K. Árpád és másodrendű
vádlott öccse, K. István Mezőtúrról a Debrecen közelében
fekvő Bocskaikertbe költöztek.
A jelenleg 42 éves K. Árpád érettségije után Nyírbátorban teljesített sorkatonai szolgálatot, de nem szolgálta le a másfél éves szolgálati időt, mert baleset érte, és leszerelték. Itt rendszeresített gépkarabély, valamint maroklőfegyver használatára kapott alapkiképzést. Az 1990-es években zenéléssel foglalkozott, különböző együttesekben dobolt. Egy ideig a budapesti dzsesszkonzervatóriumba is járt, ahol cigány származású hallgatókkal is jó kapcsolatba került. A vádirat szerint ezekben az években kipróbált "bódító hatású szereket". Ebben az időben megromlott a kapcsolata K. Istvánnal, mert öccse "kifogásolta akkor életvitelét, társaságát és szellemiségét".
1998 és 2000 között Debrecenben a megyei APEH-nál dolgozott adatfeldolgozóként. Itt ismerkedett meg F.-né Ny. Évával, aki a felettese volt, és szerelmi viszonyba kerültek egymással. Ezt követően három évig Izraelben élt, ahol vendéglátósként dolgozott ? .Miután visszatért Magyarországra, összeköltözött N. Erikával, akivel 2005-ben összeházasodtak, és 2009 júliusában gyerekük született. K. Árpád 2004-ben elvégzett egy hangtechnikusi tanfolyamot a Magyar Rádiónál. Házasságkötése után "visszahúzódóbb életet élt, szabadidejét leginkább családjával töltötte". A vádirat szerint nem éjszakázott, alkoholt sem ivott.
Miután Izraelből hazaköltözött, újra felvette a kapcsolatot F.-né Ny. Évával, aki különböző debreceni vendéglátóhelyeket üzemeltetett, és hangtechnikusként alkalmazta K. Árpádot. A vádirat szerint a munkahelyükön kívül is rendszeresen találkoztak, K. Árpád rendszeresen feljárt a nőhöz, de ezt titkolta a felesége elől. K. Árpád 2006-ban tette le a jogosítványt, és azóta rendszeresen vezette sógornőjének Opel Astráját, nem terepjárót? amelyet több támadásnál is használtak később. F.-né Ny. Évát 2008 augusztusában bízták meg a Perényi 1 nevű szórakozóhely üzemeltetésével, ahová vitte magával K. Árpádot is. A férfi havi jövedelme a vádirat szerint 120 ezer forintot tett ki. Később ebben a klubban fogták el a vádlottakat, akik ott rejtették el fegyvereiket is. F.-né Ny. Évát a nyomozók tanúként hallgatták ki az eljárás során, és a vádirat szerint ő volt az, aki a vádlottak segítségére sietett, amikor az egyik támadás után elakadtak az autójukkal.
K. Árpád nem azonosult teljes mértékben öccse szélsőséges nézeteivel a vádirat szerint, de abban egyetértett vele, hogy a "hatalom, a rendőrség és az igazságszolgáltatás nem tölti be megfelelően a feladatát a roma származású személyek által elkövetett bűncselekmények felderítésénél és megbüntetésénél". A vádirat szerint erős hatással volt rájuk a 2006-os olaszliszkai lincselés, ami "visszatérő témája volt beszélgetéseiknek". Ezzel együtt "különös figyelemmel kísérték" a médiában a "cigánybűnözés kategóriájába sorolt erőszakos cselekményeket".
A K. testvérek 2007 augusztusában részt vettek az azóta betiltott Magyar Gárda első tagjainak avatásán, de nem tartották kielégítőnek a szervezetet "az általuk sérelmesnek tartott társadalmi helyzet megoldására". A vádirat szerint már ekkor felvetődött bennük, hogy fegyvereket kellene szerezniük, hogy szerepet vállalhassanak "a dolgok menetének megváltoztatásában". A vádirat szerint a K. testvérekben mindezek hatására egyre jobban érlelődött, hogy részt vegyenek a "rend helyreállításában, válaszul az általuk romáknak tulajdonított jogsértésekre és atrocitásokra".
K. István nem volt katona, de erősen érdekelték a fegyverek. Egyik hobbija az airsoft nevű harci játék, egy sűrített levegővel működő fegyverutánzatokkal játszott sport. Szintén kedveli a háborús szerepjátékokat, amelyekhez saját kezűleg készített és festett maketteket, játék figurákat. A vádirat szerint militáns beállítottságát hétköznapi viselete is tükrözte. A vádirat szerint K. István nyitott volt a világra, közéleti kérdések mellett a történelem, a kultúra és az asztrológia érdekelte. A történelmen belül főleg a II. világháború katonai eseményei, az ősmagyar mondakör és a mitológia foglalkoztatta.
P. Zsolt - "Feszült helyzetekben nehezen alkalmazkodó"
A harmadrendű vádlott édesanyjával, mostohaapjával, húgával és féltestvéreivel nevelkedett együtt Hajdúszoboszlón. Cukrász végzettséget szerzett, de csak egy évig dolgozott szakmájában, újabb munkahelyein biztonsági őrként alkalmazták. 1995 májusától 1996 áprilisáig sorkatona volt Záhonyban, leszerelését követően fegyveres vagyonőrként dolgozott különböző hajdúszoboszlói bankfiókokban, majd a 2000-es évek közepén több évig volt biztonsági őr egy hajdúszoboszlói munkahelyen. Ezt követően több mint egy évig egy ácsmunkákkal foglalkozó balmazújvárosi cégnél dolgozott segédmunkásként, rövid kitérő után pedig biztonsági őrként dolgozott a Perényi 1-ben 2008 augusztusától. Egy közeli bárban is dolgozott ezzel párhuzamosan, havonta összesen körülbelül 200 ezer forintot keresett.
P. Zsoltot munkája mellett leginkább a kutyatenyésztés érdekelte. 2000-ben vásárolt egy szántóföldet Hajdúszoboszlón, ahol kutyakennelt épített, és ott tartotta harci és őrző-védő kutyáit. Ide szinte naponta kijárt. A kutyákat kiállításokra és versenyekre is vitte, megtakarított pénzének nagy részét a hobbijára fordította. P. Zsolt sorkatonai múltja és vagyonőri állása miatt ismerte a fegyvereket, amiket már gyerekkora óta kedvelt. Szabadidejében gyakran végzett testépítő gyakorlatokat.
A vádirat szerint már fiatalkora óta ellenszenvet érzett a romák iránt, és ezt nem titkolta, a romákhoz fűződő személyes kapcsolataiban azonban nem jutatta kifejezésre. A vádirat erre példaként azt hozza fel, hogy húga élettársa roma származású volt, de jól kijöttek egymással, rövid ideig egy háztartásban laktak.
Cs. István. A negyedrendű vádlott, Cs. István az általános iskola elvégzése után keramikus és hidegburkoló szakképesítést szerzett. Az iskola elvégzése után egy évig épületburkolóként dolgozott, majd sorkatonai szolgálatát követően szerződéses katonaként szolgált tovább a debreceni alakulatnál. 2007 júliusa és 2008 februárja között gépkocsivezetőként részt vett a koszovói KFOR-misszióban. A vádirat szerint Cs. István a Koszovóban eltöltött időszak után kiábrándult a katonaságból, és egészségügyi okokból kérelmezte leszerelését. Végül pszichiátriai betegség miatt katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították
A jelenleg 42 éves K. Árpád érettségije után Nyírbátorban teljesített sorkatonai szolgálatot, de nem szolgálta le a másfél éves szolgálati időt, mert baleset érte, és leszerelték. Itt rendszeresített gépkarabély, valamint maroklőfegyver használatára kapott alapkiképzést. Az 1990-es években zenéléssel foglalkozott, különböző együttesekben dobolt. Egy ideig a budapesti dzsesszkonzervatóriumba is járt, ahol cigány származású hallgatókkal is jó kapcsolatba került. A vádirat szerint ezekben az években kipróbált "bódító hatású szereket". Ebben az időben megromlott a kapcsolata K. Istvánnal, mert öccse "kifogásolta akkor életvitelét, társaságát és szellemiségét".
1998 és 2000 között Debrecenben a megyei APEH-nál dolgozott adatfeldolgozóként. Itt ismerkedett meg F.-né Ny. Évával, aki a felettese volt, és szerelmi viszonyba kerültek egymással. Ezt követően három évig Izraelben élt, ahol vendéglátósként dolgozott ? .Miután visszatért Magyarországra, összeköltözött N. Erikával, akivel 2005-ben összeházasodtak, és 2009 júliusában gyerekük született. K. Árpád 2004-ben elvégzett egy hangtechnikusi tanfolyamot a Magyar Rádiónál. Házasságkötése után "visszahúzódóbb életet élt, szabadidejét leginkább családjával töltötte". A vádirat szerint nem éjszakázott, alkoholt sem ivott.
Miután Izraelből hazaköltözött, újra felvette a kapcsolatot F.-né Ny. Évával, aki különböző debreceni vendéglátóhelyeket üzemeltetett, és hangtechnikusként alkalmazta K. Árpádot. A vádirat szerint a munkahelyükön kívül is rendszeresen találkoztak, K. Árpád rendszeresen feljárt a nőhöz, de ezt titkolta a felesége elől. K. Árpád 2006-ban tette le a jogosítványt, és azóta rendszeresen vezette sógornőjének Opel Astráját, nem terepjárót? amelyet több támadásnál is használtak később. F.-né Ny. Évát 2008 augusztusában bízták meg a Perényi 1 nevű szórakozóhely üzemeltetésével, ahová vitte magával K. Árpádot is. A férfi havi jövedelme a vádirat szerint 120 ezer forintot tett ki. Később ebben a klubban fogták el a vádlottakat, akik ott rejtették el fegyvereiket is. F.-né Ny. Évát a nyomozók tanúként hallgatták ki az eljárás során, és a vádirat szerint ő volt az, aki a vádlottak segítségére sietett, amikor az egyik támadás után elakadtak az autójukkal.
K. Árpád nem azonosult teljes mértékben öccse szélsőséges nézeteivel a vádirat szerint, de abban egyetértett vele, hogy a "hatalom, a rendőrség és az igazságszolgáltatás nem tölti be megfelelően a feladatát a roma származású személyek által elkövetett bűncselekmények felderítésénél és megbüntetésénél". A vádirat szerint erős hatással volt rájuk a 2006-os olaszliszkai lincselés, ami "visszatérő témája volt beszélgetéseiknek". Ezzel együtt "különös figyelemmel kísérték" a médiában a "cigánybűnözés kategóriájába sorolt erőszakos cselekményeket".
A K. testvérek 2007 augusztusában részt vettek az azóta betiltott Magyar Gárda első tagjainak avatásán, de nem tartották kielégítőnek a szervezetet "az általuk sérelmesnek tartott társadalmi helyzet megoldására". A vádirat szerint már ekkor felvetődött bennük, hogy fegyvereket kellene szerezniük, hogy szerepet vállalhassanak "a dolgok menetének megváltoztatásában". A vádirat szerint a K. testvérekben mindezek hatására egyre jobban érlelődött, hogy részt vegyenek a "rend helyreállításában, válaszul az általuk romáknak tulajdonított jogsértésekre és atrocitásokra".
K. István nem volt katona, de erősen érdekelték a fegyverek. Egyik hobbija az airsoft nevű harci játék, egy sűrített levegővel működő fegyverutánzatokkal játszott sport. Szintén kedveli a háborús szerepjátékokat, amelyekhez saját kezűleg készített és festett maketteket, játék figurákat. A vádirat szerint militáns beállítottságát hétköznapi viselete is tükrözte. A vádirat szerint K. István nyitott volt a világra, közéleti kérdések mellett a történelem, a kultúra és az asztrológia érdekelte. A történelmen belül főleg a II. világháború katonai eseményei, az ősmagyar mondakör és a mitológia foglalkoztatta.
P. Zsolt - "Feszült helyzetekben nehezen alkalmazkodó"
A harmadrendű vádlott édesanyjával, mostohaapjával, húgával és féltestvéreivel nevelkedett együtt Hajdúszoboszlón. Cukrász végzettséget szerzett, de csak egy évig dolgozott szakmájában, újabb munkahelyein biztonsági őrként alkalmazták. 1995 májusától 1996 áprilisáig sorkatona volt Záhonyban, leszerelését követően fegyveres vagyonőrként dolgozott különböző hajdúszoboszlói bankfiókokban, majd a 2000-es évek közepén több évig volt biztonsági őr egy hajdúszoboszlói munkahelyen. Ezt követően több mint egy évig egy ácsmunkákkal foglalkozó balmazújvárosi cégnél dolgozott segédmunkásként, rövid kitérő után pedig biztonsági őrként dolgozott a Perényi 1-ben 2008 augusztusától. Egy közeli bárban is dolgozott ezzel párhuzamosan, havonta összesen körülbelül 200 ezer forintot keresett.
P. Zsoltot munkája mellett leginkább a kutyatenyésztés érdekelte. 2000-ben vásárolt egy szántóföldet Hajdúszoboszlón, ahol kutyakennelt épített, és ott tartotta harci és őrző-védő kutyáit. Ide szinte naponta kijárt. A kutyákat kiállításokra és versenyekre is vitte, megtakarított pénzének nagy részét a hobbijára fordította. P. Zsolt sorkatonai múltja és vagyonőri állása miatt ismerte a fegyvereket, amiket már gyerekkora óta kedvelt. Szabadidejében gyakran végzett testépítő gyakorlatokat.
A vádirat szerint már fiatalkora óta ellenszenvet érzett a romák iránt, és ezt nem titkolta, a romákhoz fűződő személyes kapcsolataiban azonban nem jutatta kifejezésre. A vádirat erre példaként azt hozza fel, hogy húga élettársa roma származású volt, de jól kijöttek egymással, rövid ideig egy háztartásban laktak.
Cs. István. A negyedrendű vádlott, Cs. István az általános iskola elvégzése után keramikus és hidegburkoló szakképesítést szerzett. Az iskola elvégzése után egy évig épületburkolóként dolgozott, majd sorkatonai szolgálatát követően szerződéses katonaként szolgált tovább a debreceni alakulatnál. 2007 júliusa és 2008 februárja között gépkocsivezetőként részt vett a koszovói KFOR-misszióban. A vádirat szerint Cs. István a Koszovóban eltöltött időszak után kiábrándult a katonaságból, és egészségügyi okokból kérelmezte leszerelését. Végül pszichiátriai betegség miatt katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították
Cs.
István 2009 augusztusában
Cs.
István a tatárszentgyörgyi támadások után csatlakozott a K.
testvérek és P. Zsolt által alkotott csoporthoz. A vádirat
szerint Cs. István akkoriban nem találta a helyét, "a
honvédségi életpályára vonatkozó korábbi elképzelései nem
váltak be".
Cs.
István a debreceni Loki klubban ismerkedett meg K. Istvánnal,
akivel néha együtt edzettek a klub edzőtermében, és előfordult,
hogy közösen interneteztek. Az egyik ilyen alkalommal K. István
tanúja volt, hogy Cs. István "a számítógépen írva
agresszív hangnemű bejegyzést fűzött hozzá egy romáknak
tulajdonított bűncselekménnyel foglalkozó témához". Az
ügyészség szerint így nyilvánvalóvá vált K. István számára
"Cs. István ellenséges hozzáállása a roma kisebbséghez".
A vádirat szerint K. István figyelmét felkeltette Cs. István
katonai múltja, és az, hogy Koszovóban is vett részt katonai
misszióban.
K.
István volt az, akinek közbenjárására Cs. István burkolói
munkát kapott a debreceni Perényi 1 nevű szórakozóhelyen, ahol a
másik három vádlott dolgozott. A vádirat szerint K. Istvánban
"egy idő után felvetődött, hogy (...) Cs. István a romákkal
szemben táplált ellenérzései révén rávehető lenne arra, hogy
szerepet vállaljon a romák elleni támadásokban. Elképzelését
megosztotta társaival is, akik támogatták a kezdeményezését.
A
vádirat szerint a K. testvérek ekkor már fontolóra vették, hogy
kibővítik a csoportjukat, és Cs. Istvánt alkalmasnak tartották
"az akcióban való közreműködésre, mert katonai kiképzésben
részesült, jártasságot szerzett terepkörülmények között a
gépkocsivezetésben, valamint fizikai ereje és állóképessége is
megfelelt a feladatnak. Ezenkívül azt is számításba vették,
hogy nincs munkahelyi kötődése, és a magánéletben is
független." 2009 március közepén aztán K. István átadott
Cs. Istvánnak egy mobiltelefont azzal az instrukcióval, hogy "ezen
a telefonszámon mindig elérhető legyen". Ezt a készüléket
használták korábban a K. fivérek a galgagyörki támadás idején.
.....
Ami a vádiratból érdekes módon kimaradt
Titkosszolgálat áll a romagyilkosságok mögött?
Elfogásuk
óta a romagyilkosságok gyanúsítottainak titkosszolgálati
megfigyelésére, kapcsolataira is fény derült, de a vádirat ezt
egy szóval sem említi.
a
feltételezett tetteseket a Nemzetbiztonsági Hivatal figyelte a
bűncselekmény-sorozat megkezdése előtt, egyikük pedig a Katonai
Biztonsági Hivatal beszervezett informátora volt. A vádirat ezzel
a témával egyáltalán nem foglalkozik, pedig 2009-ben az
Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának vizsgálata is
megállapította a titkosszolgálatok akkori vezetőségének
felelősségét az ügyben. Nem derül ki a vádiratból az sem, ki
segítette a gyanúsítottakat a fegyverek és a lőszerek
beszerzésében, és honnan kaphattak anyagi támogatást.
A
gyanúsítottak elfogása óta, és a most zajló perben számos
olyan részlet is felmerült, amikre nem ad magyarázatot a vádirat.
Nem lett meg a sötét színű, nagy méretű terepjáró, amit
szemtanúk beszámolói alapján a Nemzeti Nyomozó Iroda is sokáig
keresett. A vádirat szerint az elkövetők egyetlen járművet, egy
szürke Opel Astrát használtak, ennek azonban ellentmondanak a
mobiltelefonjaik mozgását rögzítő cellainformációk – útban
Tiszalök felé egymást hívták, és a készülékeik egymástól
10-20 kilométerre voltak. A Blikk kiszivárgott nyomozati anyagokra
hivatkozva néhány napja arról számolt be, hogy a rendőrség
állításával ellentétben nem a telefonhívások, hanem védett
tanú buktatta le az elkövetőket, aki szintén beszámolt egy
fekete VW Touareg terepjáróról is. A lap szerint a nyomozati
anyagban további adatok is utalnak arra, hogy több elkövető volt,
nem csak az a négy személy, aki most a vádlottak padjára került.
A
vádlottak ellentmondásos vallomásai is további tettestársak
létére utalnak. A vádiratból viszont úgy tűnik, hogy a
rendőrség önkényesen szelektált a nyomozás adatai között,
egyes tényeket és elkövetőket, bűnsegédeket szándékosan
figyelmen kívül hagytak a vádiratban. Az MTI rendőrségi és
ügyvédi forrásokra hivatkozva azt írta, hogy az egyik
gyanúsítottól egy olyan, több tízmillió forintot érő
mesterlövészpuskát is lefoglaltak, amelyből csak két-három
darab lehet az országban, de ez a fegyver nem szerepel a vádiratban.
Az ügyészség erre úgy reagált, hogy ugyanazok, egy besenyszögi
vadásztól elrabolt fegyverek szerepelnek a vádiratban, mint a
nyomozati iratokban. Ugyanakkor több szakértői vélemény is azt
erősíti, hogy négynél több embernek lehetett tudomása a
bűncselekményekről, így támogatók, megrendelők, vagy további
tettestársak lehetnek még szabadlábon.
A
tény, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal éppen a gyilkosságsorozat
megkezdése előtt szüntette be az elkövetői kör megfigyelését,
sokakban azt a következtetést érlelte meg, hogy a
titkosszolgálatoknak valami köze kellett hogy legyen a
bűncselekmény-sorozathoz. Hogy a minden korábbinál rettenetesebb
fasisztaveszély látszatát akarták kelteni az akkori
kormánykörökből származó politikai megrendelésre, vagy éppen
ellenkezőleg, a jobboldali szélsőségek lejáratását célozta a
brutális akció, arról már megoszlanak a vélemények az
ilyesmikre szakosodott fórumokon. A szofisztikáltabb teóriákban
külföldi titkosszolgálatok érintettsége is felmerül.
Sűrűsödnek
a titkosszolgálatok érintettségével kapcsolatos kérdőjelek a
romagyilkosságok ügyében. Az egyik gyanúsított, Cs. István
ugyanis a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) informátora volt, sőt,
tartótisztje is felkereste a tiszalöki és kislétai támadás
között, a szolgálat mégsem lépett.
Igen
érdekes ez a hozzáállás egy olyan bűntény esetében, ahol a
titkosszolgálatok érintettsége már régóta a népszerű
összeesküvés-elméletek része, a volt Nemzetbiztonsági Hivatal
(NBH), jelenlegi Alkotmányvédelmi Hivatal (ABH) mulasztásai
miatt pedig már parlamenti vizsgálóbizottság is felvetette az NBH
korábbi elnöke, Laborc Sándor, valamint a területért felelős
két miniszter, Szilvásy György és Ficsor Ádám felelősségét.
Magyar
Hírlap pár héten belül olyan részleteket tett közzé a
birtokába jutott kihallgatási jegyzőkönyvekből, amelyek arra
utalnak, a gyanúsított Cs. István a Katonai Biztonsági Hivatal
(KBH) fizetett informátora volt, sőt, tartótisztjével
találkozott is az utolsó két gyilkosság – a tiszalöki és a
kislétai – között.
némi huzavona után a katonai elhárítás elismerte ugyan, hogy Cs. István egy időben az ő emberük volt, de siettek hozzátenni, hogy a romagyilkosságok idején már nem dolgozott nekik. Akkor miért is találkozott Cs. Istvánnal a biztonsági hivatal tartótisztje a tiszalöki gyilkosság után? Az eddig megjelent - és a hatóságok által nem cáfolt - nyilatkozatokból az derül ki, hogy Cs. valamikor 2004-2005 táján parancsot kapott, hogy épüljön be azokba a körökbe, amelyekben mások mellett a K. testvérek is megfordultak. Azt Cs. nyilvánosságra hozott vallomásából tudjuk, hogy 2006 őszén jelentett a KBH-nak K. Istvánról. Később Koszovóba ment külszolgálatra, majd hazatérése után egy évvel egészségi okok miatt leszerelt. Legalábbis ő ezt mondja, és ezt a verziót erősíti a KBH, illetve a Honvédelmi Minisztérium is azzal, hogy múlt időben beszélnek a Cs.-vel fenntartott kapcsolatukról. Csakhogy, a titkosszolgálatoktól nem lehet csak úgy leszerelni. Ha a KBH elégedett volt Cs. munkájával, akkor leszerelése után a tartótisztje egyszerűen átadhatta őt a Nemzetbiztonsági Hivatalnak (NBH). Megszervezhetett egy hármas találkozót, ahol bemutatta neki az NBH-s tartótisztjét, és jó napot.
tarjányi péter, ...
Mossad recept:
Három plusz egy – a cigánygyilkosságok háttere
Végy egy Mossad ügynököt és ránts bele három embert. A Mossad bevált receptje az államellenes aknamunkához. Úgy tűnik, a cigánygyilkosságok hátterében ugyanaz a szisztéma húzódik meg, mint amit a bolíviai kalandorok ügyében tapasztaltunk. Az események elemzésénél megint csak hasonló helyzetben vagyunk, mert az ismert főkolompos mellett személyes ismeretségünk van a többieket illetőleg is. Így reálisan tudunk értékelni, nem veszünk el a zavaros félinformációk és mendemondák között. (…)
Egyszersmind igazolódni látszik az a feltevésünk, hogy a gyilkosságok az izraeli titkosszolgálat megrendelésére történtek. A szervezés kísértetiesen hasonlít a Rosa Floresz féle esetre, ahol az egy szem Mossad-ügynök három másik fiatalember beszervezésével látott neki a megbízatás teljesítésének.
Az elfogottak közül három ember ismert figurája a régi debreceni szkinhed életnek. Némelyikük csaknem húsz éve került közel az irányzathoz, a debreceni szkinhedek vezéregyénisége volt. A másik kettő is ismert, régi arc.
Negyedik társuk, a csoport vezetője viszont nem illik a képbe. Szintén ismert figura, egy rock zenekarból, viszont ott mint antifasisztára emlékeztek rá. Persze mindenki változhat. Bár az a tény, hogy két cigányt is beprotezsált a munkahelyére, nem ezt bizonyítja. És van itt még egy apróság. Az illető korábban 1,5 évet töltött el Izraelben, úgymond egy kibucban. Aki nem áll teljesen naivan az események előtt, össze is rakhatja a kockákat.
nem
cs. istván volt izraelben, hanem K. Árpád:
Először magamról annyit, hogy valóban dolgoztam Izraelben és megfordultam több közel-keleti országban is. Izraelbe a délen fekvő Eilatba a szintén ott dolgozó barátaimhoz utaztam ki, három hónapos turista vízummal, aminek lejárta után - csakúgy, mint több ezer magyar, aki itthon nem talált munkát – érvénytelen vízummal és munkavállalói engedély nélkül dolgoztam. Velem volt a jövendőbelim is, és nagyon kemény munkával próbáltunk alapot teremteni a közös jövőnkhöz. Nem szégyellem ezt, szégyellje magát a magyar állam, mert itthon a nyomor várt volna ránk és a kilátástalanság. Kibucban soha nem jártam, és épeszű ember azt nem is gondolhatja komolyan, hogy akárki (gój) kapcsolatba kerülhet a Moszaddal. Aki ilyet komolyan vesz, az igencsak tudatlan, továbbá a határozott véleményem az, hogy rendkívül kártékony is.
A „jobbikos” Barikádban már arról is olvastam, hogy a testvérem is kibucban dolgozott. Ez már annyira alacsony színvonal, hogy az „újságírót” és az ilyen tévedéseknek helyet adó újságnak a színvonalát minősíti. Annyi bizonyos, hogy a testvéremről ezt még az ellenségei sem állítanák, és erre a méltatlan színvonalú pletykára több szót nincs is értelme pazarolni, sajnálom, mert egyébként jónak tartom a Barikádot, egyébként járatom is. Miért nem kérdeztetek meg minket, mitől féltek?
Érdekes, hogy a testvérem NBH általi megfigyelése is sokaknak okoz komoly fejtörést, másokat gyanakvóvá tesz, gondolom senki számára nem jelent újdonságot az, hogy az aktív ellenzékieket az állam megfigyeli. Nincs ebben semmi különös, ez így megy, amióta létezik állam. Az is biztos, hogy általában azért titkos a titkosszolgálat, hogy a tevékenységükről a megfigyeltek ne szerezzenek tudomást, néha azonban ők is hibáznak és elárulják magukat, azért annyira nem profik ezek, mint ahogy azt terjesztik magukról.
Mindenesetre jó, ha mindenki megérti, hogy a megfigyelt személy nem cinkosa, hanem elszenvedője a megfigyelésnek, ezt azért mondom, mert olyan igazi baromságot is olvashattam már a médiában, ahol azt próbálták sugallni, mintha éppen a megfigyelést elszenvedő testvérem lett volna az, aki valamiféle „szimbiózisban” létezett volna az NBH-val.
Szeretnék néhány dolgot tisztába tenni a „cigánygyilkosságok” IV. rendű vádlottjával, Csontos Istvánnal kapcsolatban is. Ő az, aminek mondja magát, egy spicli. Vannak ilyenek! 2003 óta a Katonai Biztonsági Hivatal besúgója. Kezdetben (elmondása szerint) csak a katonatársai „csínytevéseiről” kellett beszámolnia a KBH-nak, aztán 2006-tól figyelnie kellett a radikális csoportok, személyek (köztük a testvérem) tevékenységét. Egy igazi jellemtelen féreg, katonatársairól, bajtársaknak/barátoknak hazudott személyekről adta le a „drótot”, és mindez semmiféle lelkiismereti problémát nem okozott neki. Ahogy mondta: „kérdeztek és én válaszoltam.” Közben mindezt azzal tetőzte, hogy nemzetinek, radikálisnak, vagy akár fajgyűlölőnek álcázta magát és így provokálta a környezetét. Ez a szomorú valóság!
Aztán volt szerencsém olvasni a nyomozati anyagban Csontos tartótisztje – H. (a százados családnevét szerkesztőségünk nem teszi közzé - a kuruc.info szerk. megjegyzése.) Ernő százados – vallomását, akit amúgy Csontos szintén „bemártott”, miután az elhárítás Csontost cserbenhagyta. Ezek a tények, és semmi több. H. százados vallomása egy pillanatra betekintést nyújt a Katonai Biztonsági Hivatal tevékenységébe, amely szervezet – amúgy érthetetlen módon – civileket is megfigyel. Hogy mi van ezen kívül, vagy ezen túl? Nos, lehet ezen agyalni, de ne menjen el teljesen a józan ész! Én természetesen nem a gondolkodás szabadságától akarom megfosztani honfitársaimat, éppen ellenkezőleg. Gondolkodjatok józanon, tisztán! Ne üljetek fel a bomlasztó butaságoknak, tájékozódjatok „tiszta forrásból”!
Az eredeti, vidéki magyar ember megfontolt, higgadt gondolkodása, ami annyira hiányzik nekem, nos ez az, amit oly’ gyakran nélkülöz a radikális, nemzeti diskurzus. Sajnos erre csak most, a magam baján ébredtem rá. Pontosan le tudom mérni a rólam, vagy az ügyről megjelent ostobaságok kapcsán, hogy mennyire eltávolodtak sokan az igazságtól. Tudom, a valóság gyakran unalmasabb a fantázia világánál, hiszen mennyivel izgalmasabb a „Moszad verzión” csámcsogni, mint elfogadni azt, hogy mi, akik most bíróság előtt állunk, tényleg csak azok vagyunk amik, magyar, alsó-középosztálybeli átlagemberek, semmi egyebek.
Én azt sem állítom, hogy az emberölésekben nincs benne valamely titkosszolgálat keze így, vagy úgy. Annál is inkább állíthatnám ezt, mivel tudom, hogy ezeket sem én, sem a testvérem, sem pedig Zsolt barátom nem követte el. Mégis úgy gondolom, nem ez a lényeg! Ennek az összeesküvésnek ugyanis sehogy sem áll módomban a végére járni, viszont védekeznem kell a lehetséges eszközökkel. Hogy a védekezésre tudjunk összpontosítani, ahhoz immunissá kellett válnunk a minket ért bulvár mocskolódásra, és azt is meg kellett élnünk, hogy az a tágabb közösség, amelyről azt gondoltuk, hogy mi is részei vagyunk, megpróbálja minél távolabb tartani magát tőlünk, és a végletekig elhatárolódik az ügytől. Vannak, akik a szavazatokat féltik, és vannak, akik csak nem akarnak „lyukra futni”, vagyis óvatoskodnak.
Az ügyben minden aljas módszer megengedett volt, maguk a rendőri és politikai vezetők voltak azok, akik teljesen figyelmen kívül hagyták az ártatlanság vélelméhez fűződő - és más alapjogainkat -, és teljes erővel azon „dolgoztak”, hogy mindenki úgy tudja ebben az országban, hogy a bűnösségünk kétségtelenül bebizonyosodott. Közben pedig – a mai napig – megpróbálnak úgy elszigetelni minket, hogy sehogy se fejthessük ki a védekezésünket a nyilvánosság előtt. Ez volna Magyarországon a jogállam, a tisztességes eljáráshoz való jog, az egyetemes alapjogok alkalmazási gyakorlata. Új alkotmány ide, vagy oda, ezek kiüresedett, tartalom nélküli fogalmak, az emberi jogok csak kevesek kiváltságai, az erre épülő jogvédő ipar pedig csupán gusztustalan liberális népbutítás.
Kiss Árpád Sándor(Kuruc.info)
tényleg
nem mentek még be a tv2 szenzációhajhászó riporterei ezekhez a
vádlottakhoz?
Ugyan
mi érdeke fűződne a Moszadnak néhány szerencsétlen faluszéli
cigány megöléséhez?
mi
érdeke lenne abból, hogy a barátságos izraeli-magyar meccsről
különböző képet közvetített Izraelbe és Magyarországra az
MTVA? márpedig utóbbi biztos megtörtént, és nem az itteni
magyarok szabad döntése miatt, azt lefogadom.
magyar-izraeli
focimeccs magyar adásában a megszokott képsorokat láthatták a
nézők a kezdés előtt, de Izraelbe a közvetítésért felelős
MTVA annak a kamerának a képét küldte ki, amelyik az izraeli
himnusz alatt fújoló, és a pályának hátat fordító magyar
szurkolók egy csoportját mutatta
...
Tiszaújvárosi
Krónika c. lap 2. oldala:
Tudja,
kik gyilkolják a romákat!
Én tudom, kik vannak a közelmásfél éve tartó roma gyilkosságok mögött. Tisztában vagyok vele, hogy ezek súlyos szavak, de vállalom értük a felelősséget - kezdte beszélgetésünket Kiss Károly, a Tiszaújvárosi Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetője
- Nem fél ezeket nyilvánosságra hozni?
- De igen! Engem is megfenyegettek már. Valamelyik este egy fekete Mercedes állt meg a házam előtt. Nem mentem ki a kapuba, magas kerítésem van. Kintről üvöltöztek, ha nem hagyom abba saját nyomozásaimat, akkor megnézhetem magam. Márpedig én felveszem a harcot- Miért nem a rendőröknek mondja ezeket? Százmilliót kaszálhatna, ha tényleg bizonyítani tud mindent.
- Már elmondtam. Kihallgattak a városi kapitányságon, remélem, elraktározzák és továbbadják az információimat. Azt is közöltem velük, csak akkor mondok neveket, ha személyi védelmet kapok, én és a családom is. Kizárólag az országos rendőrfőkapitánynak vagyok hajlandó elmondani- Mégis, mi a háttér?
- Én is olvastam a nyomozók találgatásait. Nem kell messzire menni. Itt Borsodban kell keresni a romák között a vétkeseket. Amikor a nagycsécsi temetés volt, akkor én beszélgettem néhányukkal. Három, egyenként ötvenfős társaság tartja kezében a roma ügyeket. Vannak közöttük magyarok is, olyanok, akik az idegenlégióban szolgáltak. Az irányítás viszont Pestről jön, magas rangú egyenruhásoktól. Ez biztos.- Nem tart attól, hogy ezt senki nem hiszi el? Holnap pedig a sörétes önt találja meg?
- De igen, viszont a lelkiismeretem tiszta.- Azt mondta az imént, hogy egyetlen esetben korrupció is szerepet játszott.
-A tiszalöki megölt férfi Tiszavasváriban dolgozott. A gyógyszergyárban. Ott hozzá lehet jutni bizonyos drogok alapanyagaihoz is. Ebből már következtethet mindenki.
Én tudom, kik vannak a közelmásfél éve tartó roma gyilkosságok mögött. Tisztában vagyok vele, hogy ezek súlyos szavak, de vállalom értük a felelősséget - kezdte beszélgetésünket Kiss Károly, a Tiszaújvárosi Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetője
- Nem fél ezeket nyilvánosságra hozni?
- De igen! Engem is megfenyegettek már. Valamelyik este egy fekete Mercedes állt meg a házam előtt. Nem mentem ki a kapuba, magas kerítésem van. Kintről üvöltöztek, ha nem hagyom abba saját nyomozásaimat, akkor megnézhetem magam. Márpedig én felveszem a harcot- Miért nem a rendőröknek mondja ezeket? Százmilliót kaszálhatna, ha tényleg bizonyítani tud mindent.
- Már elmondtam. Kihallgattak a városi kapitányságon, remélem, elraktározzák és továbbadják az információimat. Azt is közöltem velük, csak akkor mondok neveket, ha személyi védelmet kapok, én és a családom is. Kizárólag az országos rendőrfőkapitánynak vagyok hajlandó elmondani- Mégis, mi a háttér?
- Én is olvastam a nyomozók találgatásait. Nem kell messzire menni. Itt Borsodban kell keresni a romák között a vétkeseket. Amikor a nagycsécsi temetés volt, akkor én beszélgettem néhányukkal. Három, egyenként ötvenfős társaság tartja kezében a roma ügyeket. Vannak közöttük magyarok is, olyanok, akik az idegenlégióban szolgáltak. Az irányítás viszont Pestről jön, magas rangú egyenruhásoktól. Ez biztos.- Nem tart attól, hogy ezt senki nem hiszi el? Holnap pedig a sörétes önt találja meg?
- De igen, viszont a lelkiismeretem tiszta.- Azt mondta az imént, hogy egyetlen esetben korrupció is szerepet játszott.
-A tiszalöki megölt férfi Tiszavasváriban dolgozott. A gyógyszergyárban. Ott hozzá lehet jutni bizonyos drogok alapanyagaihoz is. Ebből már következtethet mindenki.
|
|
Sárga:
Az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe emberek és istenek között.
A világos- vagy aranysárga a hit, a jóság, az intuíció, az intellektus színe. A narancssárgába hajló sárga a Nap, a melegség szimbóluma; az isteni szeretet, a bölcsesség színe; a zöldessárgát viszont a halálhoz, az irigységhez, a hitszegéshez társították.
A buddhizmusban a lemondás, a vágytalanság, az alázatosság, a szerzetesek színe.
Kínában a Föld, a középpont színe. Eredetileg császári szín volt - csak annak volt szabad sárga ruhát viselnie, aki a császári családhoz tartozott -, később az előkelőség kifejezője lett.
A keresztény hagyományban is megjelenik a sárga szín többértékűsége: lehet a szentség, a felfedett igazság kifejezője, ugyanakkor a sötétsárga az eretnekség, az árulás színe.
Narancssárga:
Átmeneti szín a piros és a sárga között; a szellem és a libidó egyensúlyát jelképezi.
Kinában és Japánban a szeretet és a boldogság színe. A buddhista szerzetesek ruhájának színeként a láng, a megvilágosodás fénye, az isteni szeretet kinyilatkoztatása.
A zsidó hagyományban a ragyogás és a pompa színe.
Piros:
Éppúgy lehet az élet, mint a halál jele; mindkét esetben a vérrel asszociálható.
A nemiség szimbóluma, a libidó színe.
A történelem előtti időkben a halottak mellé vörös színű port szórtak a temetkezési szertartás során. Ókori babona, hogy apotropaikus erejű, megóv a démonoktól és a veszélyektől.
Az egyiptomiak befestették fáikat, barmaikat, vagyontárgyaikat pirosra, hogy megvédjék a tűztől és más károktól, s hogy termékenyek legyenek.
A zsidók ajtófélfáikat az áldozati bárányok vérével festették meg, hogy megóvják házaikat a tíz csapás öldöklő angyalától.
Görögországban vörös leplet borítottak a holtakra, ezzel jelképesen áldozattá avatták, hogy kibékülve az alvilágiakkal, lejuthasson birodalmukba.
Az antikvitásban a szeretet, a szerelem, a szenvedély kifejezője; Rómában a menyasszony tűzpiros fátylat visel, ez a flammeum.
Erő-, tűz- és hatalom-jelképként is szerepel.
A zsidó és keresztény hagyományban a komolyság, a fenség színe.
Az Újszövetségben a bűn, az engesztelés, a vezeklés és az áldozat színe.
Negatív jelentése a testi szenvedélyek megbélyegzéséhez kapcsolódik, a skarlátvörös a "nagy babiloni parázna" színe.
A piros lámpás házak színeként a paráznaságra utal.
Az alkimisták kemencéjét jelképezi, valamint a "Nagy Mű" harmadik fokozatát.
Az európai népszokásokban a húsvéti piros tojás a termékenység jelképe.
Barna
A föld színe, ebből adódik anyaság, gondoskodás, termékenység, szorgalom jelentése.
Mint anyagi szimbólum, az ösztönszféra kifejezője is.
Már az ókorban felveszi a vezeklés, az egyszerűség, az alázat értelmet.
A középkorban az alábbi jelentések tartoznak hozzá: hallgatagság, az evilági hívságok megvetése, szegénység; ezért lesz a ferences szerzetesrend öltözetének színe.
Szürke
A hamu és a köd színe, ezáltal a szomorúság, a melankólia, az unalom, a fásultság, az egyhangúság jelképe.
A keresztény szimbólikában a test halálát és a lélek halhatatlanságát jelképezi. Ebben az értelemben vált az egyházi közösségek, a rendek megkülönböztető színévé.
A szürke a színek ellentéteként a semlegességet, a hétköznapiságot jelenti.
Zöld
A tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője.
Különösen az örökzöld növényekhez kötődik termékenységi és halhatatlanságot kifejező szimbolika.
A színskála "közepén" áll, kiegészítő színe a piros, s mivel a kék és a sárga elegye, jelöli egyben a színek hármasságát. Ebből adódik kétértékűsége is: lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás az átmenetiség, a féltékenység jelölője.
Meleg és hideg, égi és földi keveréke.
Lehet az éretlenség, a tapasztalatlanság és naivság jelképe.
A kereszténységben a halhatatlanság, a feltámadás színe, az Erények közül a Reményé.
Negatív jelentése: méreg, halál, a gonosz rontó ereje. A sátánt gyakran ábrázolják zöld testtel és szemmel.
Az iszlám hagyományban a Prófétára és a Paradicsom ígéretére utal.
Az alkímiában a zöld kő az aranyhoz való átmenetnek felel meg.
Kék
Az égbolt, a tenger színe; a megfoghatatlanság, a végtelenség, a transzcendencia szimbóluma.
Az intellektus, az elmélkedés, a megnyugvás kifejezője, amely a képzelet és a szürrealitás világához is kapcsolódhat.
Az égi istenekre utalva az emberfeletti, mennyei hatalom kifejezője, ebben az értelemben a földi szenvedélyeket jelző vörös ellentéte.
A keresztény szimbolikában az angyalok, valamint Szűz Mária színe.
A világi uralkodók színeként hatalmuk égi eredetére utal.
Míg a nappali ég vakító kékje maszkulin jelentésű, addig az éjszaka sötétkékje a feminin principiumra utal.
Lila
A mértékletesség színe.
Egyensúly a föld és ég között (a hajnali és az esti ég színe), az értelem és a vágy, a bölcsesség és az érzelmek között.
Jelenthet intelligenciát, tudást, vallási áhítatot, szentséget, alázatosságot, bűnbánatot, fájdalmat, nosztalgiát.
A rómaiaknál Jupiterhez kapcsolódik.
A kereszténységben a papi törvények, az autoritás, az igazság, a böjt, a szomorúság és a várakozás kifejezője.
Fekete
Az ősi sötétség, a káosz, az éjszaka, a feneketlen, titokzatos mélység, a világűr jelképe.
A színekben kifejeződő élet ellentéte, a halál szimbóluma.
A lemondás színe, a gyász kifejezője; számos hagyományban a gonosz erőkhöz kötődik.
Az ókorban az alvilág isteneihez társult, pl. Hádész-Plútón, Hekaté, Ozirisz színe.
A kereszténységben egyrészt a halál és a gyász színe, másrészt a bűn, a pokol, a bűnhődés jelképe.
A világtól, az élettől való elfordulást, az alázatot is kifejezte, ezért a papok és a bencés szerzetesek ruházatuk színéül választották.
Az alkímiában a szín hiánya, a Nagy Mű első foka, a bomlás, az erjedés, a pokolba való alászállás jelképe.
Fehér
A Fény, a tisztaság, a differenciálatlanság, a transzcendencia, a tökéletesség, az egyszerűség jelképe.
Lunáris szín, a női princípium szűzi aspektusát jelzi.
Az égi istenek állatainak színe, így pl. Zeusz, mint fehér hattyú; a Buddha születését jelző álom elefántja; a Szentlélek galambja.
A fehér szoros kapcsolatban áll a halállal és az ehhez kapcsolódó rituális tárgyakkal (halotti lepel, gyertya), jelképezi a szellemeket és a kísérteteket.
A hinduizmus Kozmikus Tojásának színe, amely az állandóság és örökkévalóság megvalósulása.
Kínában a gyász színe. A fehér tigris az őszre, az érett életkorra utal, maszkokon pedig a ravaszságot jelzi.
A fehér virág a gyermekáldást jelenti.
Ártatlanság értelemben jelenik meg Athénban, ahol az Areioszpagosz bírái fehér kövekkel szavaztak a vádlott felmentése mellett.
A keresztény hagyományban az öröm és a vigasság hordozója. A szentséghez, Istenhez tartozó szín, valamint a feltámadás színe.
A fehér ruha a tisztaságot, a szüzességet, a lélek győzelmét jelenti az anyag felett.
A béke és a jóakarat kifejezője; erre utal Noé fehér galambja és a békekövetek fehér zászlója.
Ezüst
Utalhat a kereskedelemre és a pénz hatalmára.
Az egyiptomi mítoszok szerint Ré napisten csontjai ezüstből vannak.
Kínában a legértékesebb fémnek tartották; a Tejútat "ezüstfolyónak" nevezték.
A görög-római mitológiában a második világkorszak az ezüstkor, amely az aranykor boldog világával szemben a hanyatlás kezdete.
Míg a királyok féme az arany, a királynőé az ezüst.
Az ezoterikában a lunáris asztrál színe.
Arany:
A napfény, az isteni hatalom, a megvilágosodás, a halhatatlanság, a dicsőség jelképe.
Az összes napistent, a vetés és aratás isteneit, a beért termést szimbolizálja.
A kereszténységben, az ikonfestészetben és a román kor nyugati festészetében az arany háttér a transzcendens szférára, a mennyei birodalomra utal az arany dicsfény, a glória pedig a megdicsőült szentekre.
Az ezoterikában a szoláris asztrál színe.
Az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe emberek és istenek között.
A világos- vagy aranysárga a hit, a jóság, az intuíció, az intellektus színe. A narancssárgába hajló sárga a Nap, a melegség szimbóluma; az isteni szeretet, a bölcsesség színe; a zöldessárgát viszont a halálhoz, az irigységhez, a hitszegéshez társították.
A buddhizmusban a lemondás, a vágytalanság, az alázatosság, a szerzetesek színe.
Kínában a Föld, a középpont színe. Eredetileg császári szín volt - csak annak volt szabad sárga ruhát viselnie, aki a császári családhoz tartozott -, később az előkelőség kifejezője lett.
A keresztény hagyományban is megjelenik a sárga szín többértékűsége: lehet a szentség, a felfedett igazság kifejezője, ugyanakkor a sötétsárga az eretnekség, az árulás színe.
Narancssárga:
Átmeneti szín a piros és a sárga között; a szellem és a libidó egyensúlyát jelképezi.
Kinában és Japánban a szeretet és a boldogság színe. A buddhista szerzetesek ruhájának színeként a láng, a megvilágosodás fénye, az isteni szeretet kinyilatkoztatása.
A zsidó hagyományban a ragyogás és a pompa színe.
Piros:
Éppúgy lehet az élet, mint a halál jele; mindkét esetben a vérrel asszociálható.
A nemiség szimbóluma, a libidó színe.
A történelem előtti időkben a halottak mellé vörös színű port szórtak a temetkezési szertartás során. Ókori babona, hogy apotropaikus erejű, megóv a démonoktól és a veszélyektől.
Az egyiptomiak befestették fáikat, barmaikat, vagyontárgyaikat pirosra, hogy megvédjék a tűztől és más károktól, s hogy termékenyek legyenek.
A zsidók ajtófélfáikat az áldozati bárányok vérével festették meg, hogy megóvják házaikat a tíz csapás öldöklő angyalától.
Görögországban vörös leplet borítottak a holtakra, ezzel jelképesen áldozattá avatták, hogy kibékülve az alvilágiakkal, lejuthasson birodalmukba.
Az antikvitásban a szeretet, a szerelem, a szenvedély kifejezője; Rómában a menyasszony tűzpiros fátylat visel, ez a flammeum.
Erő-, tűz- és hatalom-jelképként is szerepel.
A zsidó és keresztény hagyományban a komolyság, a fenség színe.
Az Újszövetségben a bűn, az engesztelés, a vezeklés és az áldozat színe.
Negatív jelentése a testi szenvedélyek megbélyegzéséhez kapcsolódik, a skarlátvörös a "nagy babiloni parázna" színe.
A piros lámpás házak színeként a paráznaságra utal.
Az alkimisták kemencéjét jelképezi, valamint a "Nagy Mű" harmadik fokozatát.
Az európai népszokásokban a húsvéti piros tojás a termékenység jelképe.
Barna
A föld színe, ebből adódik anyaság, gondoskodás, termékenység, szorgalom jelentése.
Mint anyagi szimbólum, az ösztönszféra kifejezője is.
Már az ókorban felveszi a vezeklés, az egyszerűség, az alázat értelmet.
A középkorban az alábbi jelentések tartoznak hozzá: hallgatagság, az evilági hívságok megvetése, szegénység; ezért lesz a ferences szerzetesrend öltözetének színe.
Szürke
A hamu és a köd színe, ezáltal a szomorúság, a melankólia, az unalom, a fásultság, az egyhangúság jelképe.
A keresztény szimbólikában a test halálát és a lélek halhatatlanságát jelképezi. Ebben az értelemben vált az egyházi közösségek, a rendek megkülönböztető színévé.
A szürke a színek ellentéteként a semlegességet, a hétköznapiságot jelenti.
Zöld
A tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője.
Különösen az örökzöld növényekhez kötődik termékenységi és halhatatlanságot kifejező szimbolika.
A színskála "közepén" áll, kiegészítő színe a piros, s mivel a kék és a sárga elegye, jelöli egyben a színek hármasságát. Ebből adódik kétértékűsége is: lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás az átmenetiség, a féltékenység jelölője.
Meleg és hideg, égi és földi keveréke.
Lehet az éretlenség, a tapasztalatlanság és naivság jelképe.
A kereszténységben a halhatatlanság, a feltámadás színe, az Erények közül a Reményé.
Negatív jelentése: méreg, halál, a gonosz rontó ereje. A sátánt gyakran ábrázolják zöld testtel és szemmel.
Az iszlám hagyományban a Prófétára és a Paradicsom ígéretére utal.
Az alkímiában a zöld kő az aranyhoz való átmenetnek felel meg.
Kék
Az égbolt, a tenger színe; a megfoghatatlanság, a végtelenség, a transzcendencia szimbóluma.
Az intellektus, az elmélkedés, a megnyugvás kifejezője, amely a képzelet és a szürrealitás világához is kapcsolódhat.
Az égi istenekre utalva az emberfeletti, mennyei hatalom kifejezője, ebben az értelemben a földi szenvedélyeket jelző vörös ellentéte.
A keresztény szimbolikában az angyalok, valamint Szűz Mária színe.
A világi uralkodók színeként hatalmuk égi eredetére utal.
Míg a nappali ég vakító kékje maszkulin jelentésű, addig az éjszaka sötétkékje a feminin principiumra utal.
Lila
A mértékletesség színe.
Egyensúly a föld és ég között (a hajnali és az esti ég színe), az értelem és a vágy, a bölcsesség és az érzelmek között.
Jelenthet intelligenciát, tudást, vallási áhítatot, szentséget, alázatosságot, bűnbánatot, fájdalmat, nosztalgiát.
A rómaiaknál Jupiterhez kapcsolódik.
A kereszténységben a papi törvények, az autoritás, az igazság, a böjt, a szomorúság és a várakozás kifejezője.
Fekete
Az ősi sötétség, a káosz, az éjszaka, a feneketlen, titokzatos mélység, a világűr jelképe.
A színekben kifejeződő élet ellentéte, a halál szimbóluma.
A lemondás színe, a gyász kifejezője; számos hagyományban a gonosz erőkhöz kötődik.
Az ókorban az alvilág isteneihez társult, pl. Hádész-Plútón, Hekaté, Ozirisz színe.
A kereszténységben egyrészt a halál és a gyász színe, másrészt a bűn, a pokol, a bűnhődés jelképe.
A világtól, az élettől való elfordulást, az alázatot is kifejezte, ezért a papok és a bencés szerzetesek ruházatuk színéül választották.
Az alkímiában a szín hiánya, a Nagy Mű első foka, a bomlás, az erjedés, a pokolba való alászállás jelképe.
Fehér
A Fény, a tisztaság, a differenciálatlanság, a transzcendencia, a tökéletesség, az egyszerűség jelképe.
Lunáris szín, a női princípium szűzi aspektusát jelzi.
Az égi istenek állatainak színe, így pl. Zeusz, mint fehér hattyú; a Buddha születését jelző álom elefántja; a Szentlélek galambja.
A fehér szoros kapcsolatban áll a halállal és az ehhez kapcsolódó rituális tárgyakkal (halotti lepel, gyertya), jelképezi a szellemeket és a kísérteteket.
A hinduizmus Kozmikus Tojásának színe, amely az állandóság és örökkévalóság megvalósulása.
Kínában a gyász színe. A fehér tigris az őszre, az érett életkorra utal, maszkokon pedig a ravaszságot jelzi.
A fehér virág a gyermekáldást jelenti.
Ártatlanság értelemben jelenik meg Athénban, ahol az Areioszpagosz bírái fehér kövekkel szavaztak a vádlott felmentése mellett.
A keresztény hagyományban az öröm és a vigasság hordozója. A szentséghez, Istenhez tartozó szín, valamint a feltámadás színe.
A fehér ruha a tisztaságot, a szüzességet, a lélek győzelmét jelenti az anyag felett.
A béke és a jóakarat kifejezője; erre utal Noé fehér galambja és a békekövetek fehér zászlója.
Ezüst
Utalhat a kereskedelemre és a pénz hatalmára.
Az egyiptomi mítoszok szerint Ré napisten csontjai ezüstből vannak.
Kínában a legértékesebb fémnek tartották; a Tejútat "ezüstfolyónak" nevezték.
A görög-római mitológiában a második világkorszak az ezüstkor, amely az aranykor boldog világával szemben a hanyatlás kezdete.
Míg a királyok féme az arany, a királynőé az ezüst.
Az ezoterikában a lunáris asztrál színe.
Arany:
A napfény, az isteni hatalom, a megvilágosodás, a halhatatlanság, a dicsőség jelképe.
Az összes napistent, a vetés és aratás isteneit, a beért termést szimbolizálja.
A kereszténységben, az ikonfestészetben és a román kor nyugati festészetében az arany háttér a transzcendens szférára, a mennyei birodalomra utal az arany dicsfény, a glória pedig a megdicsőült szentekre.
Az ezoterikában a szoláris asztrál színe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése