Bohemian Grove
Sátáni tébolyda gyermek áldozással és orgiázással .
Az
öreg Bush is pedofil hajlamait itt élte ki !!!
Talán
még ettek is a kis áldozatok húsából , HILARY attól volt kerge
jakobsz kóros , nem a marha agyvelő sorvadástól tántorgott a
választáson !!!
Nem
szégyen az csak nem kelletvolna előtte a gyereket szétbaszniuk
minden szexuálbetegségben szenvedő homokossal !!!!!
A múltkori,
tizenkettedik témaszavazás végén
talán a Konteóblog eddigi fennállásának legnagyobb
meglepetésének lehettünk szemtanúi: több, mint négyezer leadott
voks után egy – mifelénk viszonylag kevesek által ismert –
amerikai társaság 2 (két!) szavazattal megelőzte a nagy vitákat
kiváltó chemtrail-jelenséget,
s hetvenhéttel vert rá a (sokak által tuti befutónak tekintett)
körmendi gyermekgyilkosság történetére. A bloggazda ilyenkor
maximum csodálkozhat, de a szabály az szabály: mai posztunkban a
rejtélyes Bohemian
Grove-ról
olvashattok.
Kezdjük
hát a kezdetekkel, legelőször is magával az elnevezéssel.
1.) A név
Első
megközelítésben a Bohemian
Grove (a
továbbiakban: BG) annyit tesz: Bohém Liget. A
magyarázat roppant ártatlan és egyszerű: 1872-ben San
Franciscóban egy maroknyi jófej arc (zömében írók,
zsurnaliszták, költők, színészek és más kétes egzisztenciák)
alapít egy Bohemian
Club nevű
egyletet, amely mindazokkal az ismérvekkel és működési
alapelvekkel rendelkezett, amivel a hasonszőrű
művészcsoportosulások évezredek óta bírnak az ókori
Görögországtól napjaink budapesti Kertész utcájáig: kaja, pia,
s többé-kevésbé sikerült altesti poénok, harsány röhögésekkel
és még több alkohollal fűszerezve.
Az alapítók közül ki kell emelnünk hazánkfiát, Haraszthy Árpádot, az újvidéki Futak község szülöttjét, akinek édesapját, Haraszthy Ágostont tartják a mai napig a kaliforniai szőlészet és borászat atyjának. Árpád is híres borász volt, a Bohemian Club első két évtizedében ő szállította a pezsgőt (a később világhírűvé vált Eclipse-et) az összejövetelekre.
Ágoston és Árpád bátyánk, büszkék vagyunk rátok!
Pár
év elteltével a lelkes csapat kinőtte a városi környezetet, s
amikor 1878 nyarán egy helyi színész és
rovarkutató (amúgy alapító tag), bizonyos Henry
Edwards úgy
dönt, hogy távozik Kaliforniából és New Yorkban hajszolja tovább
a kétes dicsőséget, búcsúbuliját egy környékbeli
kisváros, Taylorville melletti
erdős területen, a tisztes polgároktól távol tartja meg, ahol a
hangos röhögés, a szabadtéri vizelés és a sült húsok illata
maximum a környék állatvilágát zavarja. A ligetet gyorsan el is
nevezték Bohemian Grove-nak. A július derekán megtartott italozás
olyan jól sikerült, hogy
később minden évben megrendezték, csak a vendégsereg összetétele
és a pontos helyszín változott meg lassan – de erről majd
később.
Az
elnevezésre vonatkozó másik magyarázat a mai Csehország
hagyományos angol elnevezésében (Bohemia)
rejlik. Csehország védőszentje pár száz éve Nepomuki
Szent János,
aki (sok más elfoglaltsága mellett) annó a cseh királynő
gyóntatója is volt, s még magának a királynak, IV.
Vencelnek sem
volt hajlandó elárulni, hogy a királyi feleség miről
beszélgetett vele. A király ezért eléggé kibukott rá,
megkínoztatta, majd kivégeztette a titoktartó egyházfit, s
megcsonkított testét a prágai Károly-hídról a folyóba dobta.
Azóta ő a gyónási titok védőszentje is, vagyis azt
szimbolizálja, hogy vannak dolgok, amikről akkor sem beszélünk,
ha életünk a tét. Nepomuki Szent János szobra (amint
mutatóujjával eltakarja a száját) a mai napig ott látható a BG
területén fekvő központi tó partján, s az év 365 napján friss
virágok övezik.
2.) A találkozók
Említettük, hogy a 19. század utolsó két évtizedében az eredetileg főként művészlelkekből álló társaság lassan kicserélődött. Egyre kevesebb költő és színész jelent meg, s egyre több politikus, üzletember, magasrangú katona és más komoly döntéshozó. Úgy alakult, hogy a BG tagságából valahogy kiszorultak a nők. Hogy őszinték legyünk, túl sokan eredetileg se nagyon voltak; az összejövetelek mindig is olyan kanbuli-jellegűek voltak, ahol a férfiaknak nem kellett arra figyelniük, hogy ne csússzon félre a
nyakkendőjük, hogy körmük és ingnyakuk mindig makulátlan tisztaságú legyen, s így az sem okozott különösebb problémát, ha a szeszesitalok mértéktelen fogyasztásának következményeként esetleg odahánytak az asztalok alá vagy egymás cipőjére.
A
kezdeti szokásból idővel kőkemény belső szabályzat lett: a BG
a mai napig nem engedélyezi nők részvételét a gyűléseken és a
megbeszéléseken, s még arra is odafigyelnek, hogy a kiszolgáló
háttérszemélyzet soraiban is csak hímneműek legyenek. A kéthetes
(tehát bentlakásos, ottalvós) rendezvényeken a nők
kizárólag
napfelkeltétől
naplementéig szorgoskodhatnak, s ezalatt is csak takarítási és
konyhai segédmunkákat vállalhatnak. A klub 140 éves történetében
eddig 4 (négy) nő kapott „tiszteletbeli tag”-státuszt, a
legutolsó közülük (Sara
Lippincott költőnő)
1880-ban. A tagok női hozzátartozói ma már elmehetnek egyes
(nappali) rendezvényekre, de bizonyos helyszínek még számukra is
tiltott területnek számítanak.
1878 óta mindössze két olyan év volt, amikor a BG nem gyűlt össze a júliusi bulira: a második világháború miatt 1943-ban és 1944-ben elmaradt a zajos party, ekkor csak egy kétnapos konferenciát szerveztek, visszafogott koccintásokkal és szendvicsezéssel.
1898-tól
kezdve a tagokat arra biztatták, hogy vásároljanak földterületeket
a BG eredeti (kéthektáros) birtoka körül, majd a kezelési
jogokat adják át a szervezetnek. A felhívás elképesztő hatással
volt a helyi (később
az országos) gazdasági és politikai elitre: párévtized
leforgása alatt az új, végleges helyszín (Monte
Rio)
környéki erdők és mezők jelentős része így cserélt gazdát,
s mára egy jól őrzött, minden kényelmi szolgáltatással és
tökéletes infrastruktúrával rendelkező, több, mint tíz
négyzetkilométeres (ezer hektárnál is nagyobb kiterjedésű)
összefüggő terület felett rendelkeznek, amely még a mai napig is
egyre terjed.
A
szervezők évtizedek óta görcsösen igyekeznek úgy alakítani a
BG imidzsét, mint egy olyan zártkörű klubét, ahová az üzletben,
a politikaalakításban és a gazdasági élet irányításában
megfáradt felső osztályok képviselői menekülnek, ha igazi
kikapcsolódásra, gondtalan, tét nélküli és kicsit léha
beszélgetésekre vágynak. A klub mottója (Weaving
spiders come not here,
vagyis A
hálókat szövögető pókok nem jönnek ide)
is azt hivatott érzékeltetni, hogy ez itt a felhőtlen szórakozás
helyszíne, nem a nagyszabású tervek kidolgozásáé. Az
összejöveteleket mindig egy grandiózus előadással nyitják (ez a
„Cremation
of Care”,
vagyis a gondok elégetése), melynek keretein belül egy hatalmas
máglyán szimbolikusan elégetik a problémákat. Az
előadás hátterében a BG jelképe, egy 13 méter magas, betonból
készült bagolyszobor figyeli szigorúan, amint a középkori
inkvizíció egyenruhájához (rossz nyelvek szerint méginkább a Ku
Klux Klán maskarájához)
hasonló jelmezbe öltözött tagok
a kis tó vizén himbálózó csónakon megérkeznek a szobor elé,
majd – hatalmas ováció közepette – fáklyáikkal meggyújtják
az odakészített farakást.
A
kéthetes rendezvényre kizárólag a tagok (helyi terminológiával:
„Grovers”
vagy
„Bohos”)
jöhetnek, illetve az ő személyes meghívottaik, akikért a tagok
minden tekintetben felelősséget vállalnak. A már említett pókos
metaforán kívül van ugyanis egy másik mottójuk is: What’s
said at the Grove stays at the Grove! (Ami
a ligetben elhangzik, az ott is marad!). És ahhoz képest, hogy
egy-egy nyári bulin nem ritka az 800-1200 résztvevő sem (a
meghívottakkal együtt), meglepően kevés dolog szokott
kiszivárogni a megvitatott témákról.Joggal vetődhet fel a
kérdés, hogy miről tud ennyi ember beszélgetni? Milyen topik az,
ami egyformán le tud kötni ezerakárhány, különböző területről
érkező, más-más szakmát és foglalkozást képviselő
férfit?Nos, a megfejtés a nagyobb konferenciákról biztosan
sokaknak ismerős „szekcióülés”
szóban
rejlik.A BG két hetét ugyanis nem úgy kell elképzelni, hogy van
egy gigantikus terem, benne ezer székkel, és különböző emberek
felváltva kimennek a vetítővászon elé, ahonnan napközben hosszú
beszédekkel fárasztják a lélekben már az esti tábortűzre
koncentráló nagyérdeműt. Nem bizony: a BG kebelén belül
mintegy száz
(!) különálló és saját névvel bíró munkacsoport működik
(nagyjából negyven-ötven állandó, s kábé ugyanennyi ad-hoc
jellegű, egymás területét részben átfedő miniklub), amelyekben
egy-egy adott szakterület (vagy régió) képviselői
(kiscsoportosan) a szűkebb szakkérdéseket feszegetik. Példaként
álljon itt ezekből egy pár:
Owl’s
nest (Bagolyfészek),
illetve Mandalay:
nagypolitika, nemzetbiztonság, Fehér Ház. Ennek a csoportnak a
vezetője hagyományosan egy igazi politikai nagyágyú: egykori
elnök vagy alelnök (az USA első, illetve második számú
embereiről beszélünk, nem téeszelnökökről!), esetleg hajdani
külügyminiszter;Isla
de Aves (Madarak
szigete): katonai és nemzetbiztonsági nagyvállalkozók, hadiipari
cégek;
Hillside (Domboldal):
egykori vezérkari főnökök, három- és többcsillagos tábornokok
és tengernagyok, katonai hírszerzők;
Caveman (Ősember):
bankárok, nagybefektetők, olajfeldolgozóipari vezetők;
Sempervirens (Örökzöldek):
Kaliforniai nagyvállalkozók.
A
nappalok tehát (akármit is állít hivatalosan a BG) igenis
kapcsolatépítéssel, networkinggel, információk kölcsönös
megosztásával és kicserélésével telnek. És ha megnézzük az
egykori (és mostani) tagok listáját, némi fogalmat alkothatunk az
itt hozott döntések horderejéről és következményeiről.
3.) Tagok
Kéttucatnyi
név a múltból és a jelenből – a tagsági életfogytig szól. A
tekintélyes listából igyekeztem olyan neveket és/vagy
beosztásokat kiválogatni, amelyek talán még nekünk, magyaroknak
is mondanak valamit. Az olyan „humán” hírességeket, mint Clint
Eastwood, Jack
London vagy Herman
Wouk,
szándékosan hagytam ki. Becslések szerint eddig (tehát
megalakulása óta) a BG-nek összesen 2200-2500 tagja volt, az
aktívak száma valahol 500-700 körül mozog.
Nicholas
Brady (az
USA egykori pénzügyminisztere)
Dwight Eisenhower (az USA egykori elnöke)
Henry Huntington (a Pacific Railways elnöke)
Harry Gray (üzletember, a United Technologies elnök-vezérigazgatója)
Barry Goldwater (egykori republikánus elnökjelölt, politikus)
Stewart Menzies (a brit hírszerzés, az MI6 egyik leghíresebb főnöke)
Herbert Hoover ((az USA egykori elnöke)
William Randolph Hearst (sajtómágnás)
Henry Ford (a Ford Motor Company alapítója)
Arnold Schwarzenegger (filmsztár, egykori kaliforniai kormányzó)
Samuel Armacost (a Bank of America elnöke, a Chevron vezetőségi tagja)
William Casey (a CIA hajdani igazgatója)
Gerald Ford (az USA egykori elnöke)
Chester Nimitz (az USA ötcsillagos tengernagya)
Henry Kissinger (az USA egykori külügyminisztere)
Norman Schwarzkopf (négycsillagos tábornok, az első Öböl-háború hőse)
Donald Rumsfeld (az USA egykori védelmi minisztere)
Richard Nixon (az USA egykori elnöke)
Riley Bechtel (a Bechtel Corporation elnök-vezérigazgatója)
Mindkét Bush elnök
George Shultz (az USA egykori külügy- és pénzügyminisztere)
Evan Galbraith (egykori amerikai NATO-nagykövet)
Caspar Weinberger (az USA egykori védelmi minisztere)
Sean O’Keefe (a NASA egykori vezetőségi tagja, a Fehér Ház főtanácsadója)
Colin Powell (az USA egykori külügyminisztere, négycsillagos tábornok)
A Rockefeller-család több tagja
Dwight Eisenhower (az USA egykori elnöke)
Henry Huntington (a Pacific Railways elnöke)
Harry Gray (üzletember, a United Technologies elnök-vezérigazgatója)
Barry Goldwater (egykori republikánus elnökjelölt, politikus)
Stewart Menzies (a brit hírszerzés, az MI6 egyik leghíresebb főnöke)
Herbert Hoover ((az USA egykori elnöke)
William Randolph Hearst (sajtómágnás)
Henry Ford (a Ford Motor Company alapítója)
Arnold Schwarzenegger (filmsztár, egykori kaliforniai kormányzó)
Samuel Armacost (a Bank of America elnöke, a Chevron vezetőségi tagja)
William Casey (a CIA hajdani igazgatója)
Gerald Ford (az USA egykori elnöke)
Chester Nimitz (az USA ötcsillagos tengernagya)
Henry Kissinger (az USA egykori külügyminisztere)
Norman Schwarzkopf (négycsillagos tábornok, az első Öböl-háború hőse)
Donald Rumsfeld (az USA egykori védelmi minisztere)
Richard Nixon (az USA egykori elnöke)
Riley Bechtel (a Bechtel Corporation elnök-vezérigazgatója)
Mindkét Bush elnök
George Shultz (az USA egykori külügy- és pénzügyminisztere)
Evan Galbraith (egykori amerikai NATO-nagykövet)
Caspar Weinberger (az USA egykori védelmi minisztere)
Sean O’Keefe (a NASA egykori vezetőségi tagja, a Fehér Ház főtanácsadója)
Colin Powell (az USA egykori külügyminisztere, négycsillagos tábornok)
A Rockefeller-család több tagja
Hűséges
és éber olvasóink talán észreveszik, hogy elég sok BG-tag
egyúttal szabadkőműves is,
illetve felbukkant a Bilderberg-csoportban.
Engem nem lep meg. És titeket?
Negyven
év tagság után mindenki jogosulttá válik az „Old
Guard”
(Őreg
Őrszem) státuszra, ami különleges előjogokkal jár: a BG
bármelyik gyűlésén és rendezvényén névre szóló karosszéket
kap, mentesül a (soha nyilvánosságra
nem hozott, de évi 8-10 ezer dollár körüli összegre saccolt)
tagsági díj befizetése alól, kijelölhet egy örököst, aki a
szokásos ajánlásos-meghívásos módszer nélkül is taggá válik,
s nincsenek előtte zárt ajtók egyetlen partin sem. Per pillanat az
életben lévő Öreg Őrszemek száma valahol száz-százhúsz körül
mozog.
4.) A homoszexualitás-vád
A
nők következetes távoltartása, az oroszlánszagú kanbulik és a
totális hímsoviniszta hozzáállás óhatatlanul maga
után vonta azokat a találgatásokat, amelyek a BG-tagok szexuális
irányultságával foglalkoztak. A Konteóblog senkinek a
hálószobatitkai után nem akar nyomozni, abbéli meggyőződésünknek
már számos alkalommal hangot adtunk, hogy ami a négy fal között
történik két (vagy akár több) felnőtt ember között, az az ő
magánügyük, de itt és most nem kerülhetjük meg a témát,
ugyanakkor azt is hangsúlyozzuk, hogy azt sem akarjuk állítani,
hogy minden tag a saját neméhez vonzódna.
1989
nyarán egy Philip
Weiss nevű
riporternek sikerült valahogy befurakodnia az aktuális
összejövetelre, ahol még azt is elkerülte, hogy az első
naplementekor kitessékeljék (ő volt az első, aki ezt a bravúrt
véghezvitte). Nos, Philip később (novemberben) a Spy
Magazine nevű
tényfeltáró folyóiratban beszámolt
arról,
hogy az első este, közvetlenül a már általunk is említett
„Cremation of Care” évadnyitó ünnepség után, a Caveman és
a Pink
Onionmunkacsoportok
székhelyéül szolgáló épületek között egy sikamlós,
meglehetősen kétértelmű viccekkel megtűzdelt
kabaré-előadásra került sor, ahol csak úgy röpködtek az
ánuszokra, síkosítókra, egymásnak feszülő, szőrös
férfitestekre, méretes banánokra és ifjú férfibarátokra
vonatkozó személyes célzások, hatalmas röhögéseket és
elismerő vállveregetéseket kiváltva a hallgatóságból.
Maga Nixon elnök
(aki elnökké választása előtt – tagként – többször is
megjelent a júliusi partikon) a következőket mondta (legalábbis a
később nyilvánosságra hozott Watergate-botrány
lehallgatásijegyzőkönyvei
szerint): „The
Bohemian Grove […] is the most faggy goddamn thing you could ever
imagine…”.
Magyarul: „A Bohemian Grove […] a legbuzibb istenverte
dolog, amit maga el bír képzelni…”.
A
hetvenes években kétségkívül elég sok san franciscói meleg
celebritás látogatta a BG bulijait, ezt később a szervezők is
elismerték.
A
csoportos homoszexuális vádakat még egy olyan lap is megismételte,
mint a New
York Post,
melynek oldalain 2004-ben megjelent egy hír, mely szerint Chad
Savage pornósztárt
kifejezetten olyan célból alkalmazták az aktuális kéthetes
bulira, hogy ott szolgáltatásait az érdeklődők rendelkezésére
bocsássa. Egy évre rá egy Chris
Jones nevű
pincér jelezte, hogy rendszeresen kapott félreérthetetlen
ajánlatokat a résztvevőktől. Chris mellesleg egy rövid (rejtett
kamerás) filmfelvételt is készített az ott tapasztaltakról, amit
baráti körben be is mutatott, s mivel állítólag két fiatalkorú
is volt a nézők között, később három év letöltendőt kapott
egy kaliforniai bíróságtól – melynek elnöke mellesleg
BG-tag volt. Biztosan véletlen egybeesés. Ja, és a felvételt
megsemmisítették, teljes, vágatlan verziója azóta sincs meg,
csak egy pár perces változata kering a neten.
A
szexvádak legkeményebb része szervesen kapcsolódik az úgynevezett
„Franklin
cover-up”-hoz,
vagyis ahhoz a persorozathoz, aminek középpontjában az a vád
állt, mely szerint a nyolcvanas évek végén kiemelkedő
republikánus politikusok pedofíliában, gyermekprostitúciós
cselekményekben és kábítószerügyekben voltak érintettek. John
DeCamp(egykori
nebraskai szenátor) még könyvet is írt az ügyről; ebben szó
szerint azt állítja, hogy a BG rendezvényein nem csak gyermekkorú
prostituáltak lépnek fel rendszeresen, de úgynevezett „snuff
movie”-kat
is vetíteni szoktak a főépület alagsorában található,
szigorúan ellenőrzött „Dark”, „Leather” és „Necrophilia”
nevű termekben, ahová csak a többszörösen ellenőrzött tagok
léphetnek be.
Snuff movie (vagy snuff film): olyan filmalkotás, amelyben a bemutatott kegyetlenkedések és mindenféle erőszakos cselekmények a valóságban történnek meg, mindenféle trükk és csalás nélkül. A műfaj egyik alkategóriája a snuff porn, ahol a rögzített szexuális perverziók (erőszak, csonkítások a közösülések alatt, stb.) valóban megtörténnek, s az áldozat a film végére valóban meghal. Egyesek szerint a műfaj csak városi legenda, mások szerint valóban létezik. Én szerencsére nem láttam még ilyet, s bevallom, nem is áll szándékomban megtekinteni., akár urban legend, akár kamu.
Cathy
O’Brien (akinek
nevével már a
tökéletes katonákról szóló posztunk végén
is találkozhattunk) azt állítja, hogy miután átprogramozták az
agyukat, több ilyen szerencsétlen zombi is úgy végezte, hogy a BG
pincéiben filmre vették az utolsó óráit.
5.) Kiemelkedő BG-momentumok
A
tagok felsorolásánál láthattuk, hogy a Bohém Liget nem
kifejezetten a szürke panelprolikat gyűjti maga köré. Calvin
Coolidge óta
például minden republikánus elnök megjelent legalább háromszor
a gyűléseket, s az amerikai tábornoki kar, valamint a gazdasági
elit krémje is rendszeresen tiszteletét tette (és teszi) a
híres-hírhedt kaliforniai bulikon. És híresztelések ide,
pletykák oda, bizony elég sok (Amerikát és az egész világot
érintő) döntés született ott, a kaliforniai fák tövében. Most
ezek közül villantunk fel párat, csak az íze kedvéért.
5.1.) A Hoover-választás
Az
USA 31. elnöke emlékirataiban beszámol arról, hogy
1927 júliusában, amikor elődje, az akkor még hivatalban lévő
Coolidge bejelenti, hogy nem indul a következő elnökválasztáson,
ő kereskedelmi miniszterként éppen a BG nyári találkozóján
vett részt. A rádióban elhangzott elnöki beszédet követő tíz
percben összegyűlt mintegy ötven fő, akik körülvették őt és
felszólították, hogy a Republikánus Párt képviselőjeként
induljon a
Fehér Házért.
Hiába tiltakozott és hiába érvelt azzal, hogy semmiféle
pártpolitikai tapasztalata és hátszele nincs (ezek nélkül
Amerikában is elég nehéz választást nyerni), ráadásul nem is
érzi magát felkészültnek a hatalmas feladatra, bohém cimborái
megnyugtatták, hogy ha indul, meg is fogja nyerni. Hoover, nézz
körül – mondta neki az egyik tag –, ha mi azt mondjuk, hogy
elnök leszel, akkor az úgy is lesz – és körbemutatott a kábé
ötven fős tömegre.
Alig
másfél év múlva Hoover könnyedén (58-42 arányban) legyőzi New
York demokrata kormányzóját, Alfred
Smith-t,
ráadásul úgy, hogy olyan, hagyományosan demokrata államokban is
lazán veri ellenfelét, mint Florida, Virginia vagy Észak-Karolina.
5.2.) A Manhattan-projekt
Visszaemlékezések
szerint 1941 júliusában a BG-bulin meghívottként részt
vesz Eugene
Reybold háromcsillagos
tábornok (itt balra), a US
Army műszaki
alakulatainak főnöke, s egy megbeszélés erejéig még George
Marshall ötcsillagos
tábornok is, az akkori Nagyvezérkar első számú embere. Itt
kapják meg az amerikai üzleti körök biztatását egy amerikai
atombomba megkonstruálásához, amihez egy évvel később (’42
nyarán, illetve egy extra találkozón szeptemberben) már konkrét
összegekről szóló csekkeket is csatolnak a hazafias
lelkületű Grovers-ek.
5.3.) A Nixon-választás
Az
1968-as elnökválasztást megelőző évben Nelson
Rockefeller (aki
’59 óta a legnagyobb közmegelégedésre volt New York
kormányzója) még roppant eltökéltnek tűnt indulni, mint a
republikánusok jelöltje. A BG fejesei azonban összeülnek, s a
sokkal butább (egyúttal sokkal manipulálhatóbb) Richard
Nixonra esik
a választásuk. Rockefellert kihallgatáson fogadja az
elitek között is elitnek számító Mandalay-munkacsoport, s
mindössze tíz percükbe telik meggyőzni őt, hogy adja fel
elnökjelölti ambícióit… Két óra múlva ugyanez a munkacsoport
Nixont fogadja, aki lelkesen értesül arról, hogy a királycsinálók
őt választották. Azon melegében tart is egy köszönőbeszédet a
már szóba került tó partján, amiről az 1978-ban megjelent
visszaemlékezéseiben a következőképpen nyilatkozik:
„If
I were to choose the speech that gave me the most pleasure and
satisfaction in my political career, it would be my Lakeside Speech
at the Bohemian Grove in July 1967.”
„Ha
ki kellene választanom, hogy melyiket tartom politikai pályafutásom
legemlékezetesebb és legtöbb elégtételt hordozó beszédének,
az 1967 júliusira esne a választásom, amit a Bohemian Grove
tavának partján tartottam.”
A
beszéd végén – mintegy köszönetként – a BG vezetősége
felé fordul és ezt mondja: „Anyone
can be president of the United States, but few have any hope of
becoming president of Bohemian Club!”,
vagyis: „Bárkiből lehet az Egyesült Államok elnöke, de csak
nagyon keveseknek adatik meg a remény, hogy a Bohemian Club elnökévé
váljon!”.
Erre
mondják azt, hogy no
comment.
5.4.) A Lopakodó-affér
1988-89-ben
a hadsereg keményen lobbizott, hogy az új csodafegyvert, a B-2
Spirit
kódnevű nehézbombázót (későbbi népszerű nevén a Stealth-et,
vagyis a Lopakodót) hadrendbe állíthassa. A
kongresszus eléggé húzta a száját, mert a repülőgép
darabonkénti teljes ára megközelítette a kétmilliárd (!)
(akkori) dollárt, s már a kifejlesztése is 23 milliárdba került.
A lobbitevékenység mindaddig eredménytelen maradt, amíg ’89
júliusában a kaliforniai birtokon össze nem hozzák John
Chain légierős
tábornokot (a Strategic
Air Command,
vagyis a Hadászati Légiparancsnokság akkori főnökét) pár
befolyásos kongresszusi képviselővel és a gépeket
gyártó Northrop
Grumman Corporation vezetőivel
(akik véletlenül ugyancsak tagok voltak). A
megbeszélés röpke húsz percig tartott, majd két hónap múlva a
Kongresszus rábólint, s megrendel 132 (!) darabot a gépből, Végül
csak 21-et gyártanak le, de a Northrop Grummannak ez is több
milliárdos hasznot hozott, na és a katonák is elégedettek voltak
az új játékszerrel.
Hogy azon kedves olvasóink is átérezzék az üzlet nagyságát, akik vajmi keveset konyítanak a katonai dolgokhoz, elmondjuk, hogy Magyarország idei (2012-es) védelmi kiadásai egymilliárd dollár (egészen pontosan 233,7 milliárd forint) körüli szinten mozognak. Tehát (nagyvonalúan) egy fél lopakodót vehetnénk meg az idei, honvédelemre szánt pénzekből.
6.) Az újságírók
Az
elmúlt közel másfél évszázadban nagyon kevés külsősnek
sikerült belső információkra szert tennie. Philip Weissről és
Chris Jonesról már tettünk említést, rajtuk kívül még három
nevet kell megemlítenünk.
Az
egyik Dirk
Mathison,
a People
Magazine riportere, aki
1991 júliusában próbálkozott azzal, hogy éjszakára is ott
marad, de elég amatőr módon csinálhatta, mert pár óra múlva
felismerték a biztonságiak, aki egy kis testi kényszer
alkalmazásával (a birtokháborítást Amerikában nagyon komolyan
veszik!) rögtön el is távolították. Noha Dirk ebből is írt egy
többhasábos sztorit, sem a saját lapja, sem az általa később
megkeresett tizennégy (!) médium egyike sem vállalta a
publikálását, de a neten itt-ott fellelhető. A People
főszerkesztője (természetesen BG-tag) azzal utasította el, hogy
„nem tartózkodott ott elég ideig, hogy objektív képet
festhessen az összejövetelről”.
A
másik (viszonylag sikeres) próbálkozás egy brit humoristához, Jon
Ronsonhoz és
beépülő társához, Alex
Jones texasi
konteóshoz (az infowars.com főszerkesztőjéhez)
kapcsolódik. Ők ketten 2000 nyarán jutottak be az éppen aktuális
bulira, s nem túl meglepő módon két, egymástól homlokegyenest
eltérő módon rögzítették élményeiket.
Ronson leginkább egy viszonylag ártatlan, kamaszok által
kamaszoknak tartott, idétlenségekkel tűzdelt házibulira
hasonlította az eseményeket, kiemelve a rituális jelenetek számára
nevetségesnek tűnő aspektusait. Jones szerint viszont a bibliai
Babilon erkölcsi romlottsága keveredett az ugyancsak az ószövetségi
Moloch minden gonoszságával és kegyetlenségével. Mivel Jones
operatőrt is vitt magával, felvételei a Youtube-on hozzáférhetők;
az érdeklődők írják be a nevét a videómegosztó keresőjébe,
és azt, hogy „Bohemian Grove”.
7.) A konteók
Nos,
kedves olvasó, minden olyan információ a rendelkezésedre áll,
amelyre támaszkodva eldöntheted, hogy melyik verziót preferálod a
Bohemian Grove-val kapcsolatban.
7.1.) Ártalmatlan társaság
Őrizzük
már meg a komolyságunkat! Semmiféle konteó nincs a dologban. A BG
a befolyásos emberek kifejezetten szabadidős tevékenységének
helyszíne, elvégre nekik is joguk van ahhoz, hogy egymás
társaságában kikapcsolódjanak. Senki nem gondolhatja komolyan,
hogy egy igazi titkos társaság több száz résztvevős bulikkal
hívja fel magára évről évre a nagyvilág figyelmét. Egy
sokcsillagos tábornoktól vagy egy
többmilliárdos forgalmat lebonyolító vállalatbirodalom
vezetőjétől senki nem várhatja el, hogy egy háromcsillagos
szállodában töltse szabadságát a szomszédos vízvezetékszerelő
népes családjával, s a sarki kocsmában nyomja magába az olcsó
csapolt sört, miközben pankrációt néz a sarokba állított
színes tévén. Az pedig, hogy egy kéthetes monstre bulin néha
leülnek beszélgetni a többi generálissal, elnök-vezérigazgatóval
vagy egykori külügyminiszterrel, végképp érthető, akárcsak az,
hogy az asszonyt és a gyerekeket legalább erre a 14 napra szeretnék
távol tudni maguktól.
Ami
meg a meleg-vádakat illeti, most őszintén: melyik heteró
férfiolvasónk nem poénkodott még azonos nemű barátaival,
munkatársaival azon, hogy “nincs is annál izgalmasabb, mint
amikor két izmos, szőrös férfitest egymáshoz simul”? Ártatlan
férfitréfa az egész.
7.2.) Az Új Világrend képviselői
A
Bohemian Grove egyike a globális hatalmat megragadni (majd
megtartani) akaró markonyi csoportnak. Persze nem minden tagja
agyában vannak ilyen alattomos gondolatok, de hát ha te el akarnál
rejteni egy marék homokot, nem a tengerparton tennéd? Ha meg
akarnál szabadulni egy holttesttől, nem a temetőbe vagy a
boncterembe vinnéd? Ha világuralomra törnél, s ennek érdekében
tömegeket, piacokat, gazdasági trendeket akarnál befolyásolni,
nem egy olyan társaságban tennéd, ahol magas beosztású, valóban
globális befolyással rendelkező emberek gyűlnek össze? A BG még
azt a fáradságot sem veszi magának, hogy rejtőzködjön, mert
tudja, hogy megfoghatatlan és nem lehet rábizonyítani semmit. Ez
azonban nem az ártalmatlanságukat emeli ki, hanem pont fordítva: a
pofátlanságukat, az ellentmondást nem tűrő hozzáállásukat, a
magabiztosságukat. Ezért veszélyesebbek az
illuminátusoknál vagy
a szabadkőműveseknél is, mert a BG kérkedik is a hatalmával, nem
csupán él vele. Minden júliusban gyakorlatilag beleröhög az
emberiség pofájába: tessék,
ezek vagyunk, ezt csináljuk és egy fikarcnyit sem törődünk
azzal, hogy nektek mi a véleményetek. Mert mi vagyunk az Erő, a
Hatalom, s minden úgy történik, ahogy mi eltervezzük!
A
kételkedőknek és a legyintgetőknek álljon itt pár előadáscím
és előadónév a 2006-os összejövetelről:
John
Taylor,
a Stanford University közgazdaságtan-professzora: Global
Financial Warriors (Globális
pénzügyi harcosok);
Charles
Hard Townes Nobel-
és Templeton-díjas fizikus: The
Parallelism and Ultimate Convergence of Science and Religion (A
tudomány és a vallás párhuzamossága és végső konvergenciája);
Colin
Powell tábornok,
egykori külügyminiszter: From
Battlefields to Playing Fields: Economics, Energy and Education (A
harcterektől a játszóterekig: gazdaság, energia és nevelés).
Tisztára
szabadidős tevékenység és laza kikapcsolódási témák, ugye..?
8.) Linkajánló
Nem
nagyon szoktam, de most linkeket is ajánlok azoknak, akik értenek
angolul, s a Wikipédián túl is szeretnének egy kicsit jobban
elmélyedni a témában.
Mai
posztunk zárásaként egy amerikai polgárjogi aktivista (Mary
Moore)
szavait idézzük, aki éveken keresztül harcolt azért, hogy a
BG-ről minél több információ a nagyközönség elé kerüljön:
„This
close-knit group determines wheter price rise or fall, by their
control of the banking system, money supply and markets. They
determine what our rights are and which laws have effect, by
appointing judges. They decide who our highest officials shall be by
consensus among themselves, and than selling candidates to us via the
media which tey own. Is there true democracy when so much power is
concentrated in so few hands?!”
Magyarul
(mindenféle belpolitikai áthallás és célzás nélkül!):
„Ez
a maroknyi csoport határozza meg, hogy az árak emelkedjenek vagy
zuhanjanak, s teszi mindezt a bankrendszer, a készpénzellátás és
a piacok ellenőrzésével. Bírák kinevezésével ők határozzák
meg, hogy milyen jogaink legyenek és azt is, hogy milyen törvények
hatályosuljanak. Ők döntik el, hogy – önmaguk közül
kiválasztva – kik legyenek a legmagasabb közjogi méltóságaink,
akiket aztán az ugyancsak általuk tulajdonolt média segítségével
lenyomnak a torkunkon. Valódi demokráciának nevezhető-e ez a
rendszer, amelyben ekkora erő összpontosul ilyen kevés kézben?!”
A
szavazógép ismét betegeskedik (rajta vagyunk, hogy hamar
felgyógyuljon), ezért a véleményeteket (valódi titkos társaság-e
a BG, csak részben vagy egyáltalán nem) a kommentjeitekhez várjuk.
Ápdét! Mégis
van szavazógép! Köszönet Bálintnak a villámgyors
beavatkozásért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése