A
kocka el van vetve.
Kinyitom
az "olajdossziét"!
Rájöttem, hogy
"művemet" csak úgy tudom írni, ahogy a Talmudot irták.
Hiába voltak okosok a rebbék, egyszerre nekik se' jutott minden az
eszükbe. [Olykor többszáz év is eltelt két jó ötlet között...]
Ezért néz ki úgy a MŰ szövegmezeje mint egy rongyszőnyeg. Én
a szintechnikát nem viszem tulzásba. Ezért az ujonnan beirt
részeket néhány napra kijelölöm azután (a néhány nap multán)
beolvasztom a szürke háttérbe.
Aki
netán az "illesztésekre" is kiváncsi, kénytelen a
szöveget az elejétől végigpörgetni. Esetleg megéri, mert
"jókat" írtam be...
Minden
előjel arra mutat [létérdekem, tévedni], hogy az olajügyben
szintén érintett Gyurcsánynak és kormányzatának esze ágában
sincs az egyik legnagyobb állami gengszterakció
tényeit feltárni, az elkövetőket megnevezni. Ellenkezőleg: a
Nemzeti Nyomozó Iroda máris tettenérhető elterelő, megfélemlítő
müveleteket hajt végre [ill. készül végrehajtani] mindazokkal
szemben, akik az olajügyről bármit tudhatnak és mondhatnának.
Ami
engem illet, letagadhatatlanúl egyike vagyok azoknak, akik az
olajügyről tudnak egyet s mást. Hetvenöt éves vagyok, nem tudom
kivárni amig az 'igazságot' a képzeletbeli tyúk kikaparja.
Megírom
hát, amit tudok és gondolok az olajügyről és annak azonositható
szereplőiről. Teszem ezt illúziók nélkül, hisz a
világtörténelemben sohasem volt még arra példa, hogy a bűnöző
megbüntette volna önmagát olyan cselekedetéért, amelyből
hasznot húzott.
Gondolom,
más botcsinálta irsogálókkal is megesett már, hogy "menetközben"
kezd bennük derengeni, voltaképp miről is akar szólni az
"írás". Az ugyanis semmiképp sem lehet azonos a betűk
összességével. Azt meg sohasem lehet megsaccolni, hogy milyen
benyomásokat kelt az olvasóban, milyen hatást vált ki benne és
milyen tanulsá gokat von le belőle.
Nos
irsogálás közben én is észrevettem, hogy - a fák közül
kipislantva már - már látni vélem az erdőt! Látomásomat
most felvázolom, mert abban reménykedem, hogy a lanyhuló
érdeklődést sikerül egy kissé megélénkitenem, ha ezt
megteszem.
Úgy
vélem, helyes volt, hogy írásomat igyekeztem azok között a
keretek között tartani, amely körön belül személyes
élményanyaggal és néhány papírral rendelkezem. Nem
markoltam tehát
nagyot. Amit írok, egyben saját ügyem is! Talán épp ezért
sikerült észrevennem, hogy ez az ügy mennyiben különbözik a
többi hasonlótól. És akkor beugrott az asszociáció: az
"állatorvosi ló". Minden bünügy a társadalom
betegségképe is. De ennyi disznóság egy gubancban ... Nos én
szerbe - számba veszem őket szép sorjá ban. Pipáljon le, aki
tud.
Mik
ennek a "teljességnek" az összetevői? Sorolom. A
végleges szövegnek ilyen, vagy hasonló fejezetcímeket adok
majd. A felsorolásból nagyjából az is kiderül, milyen fejezetek
kerülnek még megírásra.
Írásomban
talán a kelleténél több szót ejtek Györgyi Kálmán volt
legfőbb ügyészről. Nem szeretném azonban, ha bármelyik olvasó
ebből arra következtetne, hogy írásomat a bosszúállás alantas
ösztöne motíválja csupán. Bár azt, hogy a reváns vágya is fűt
nem tagadom, nem is tagadhatnám... Az én "olajtörténetem"
Hajdu Bihar Megyei olajtörténet. Ebben "természetes"
főszerep jut volt főnökömnek, akinek jellembeli hiátusai
folytán, elismerés helyett sokéves vesszőfutás lett a sorsom.
"Megérdemli" hát, hogy szerepét valódi súlyának
megfelelő terjedelemben tárgyaljam. Mi történt hát
tulajdonképpen?
- Szárbaszökkent az "olajüzlet", a pártok és a hatóságok közös vállalkozása, a kitalált (!) kettős olajárból adódó jövedelmek lecsapolására és elosztására.
- Egy ostoba véletlen folytán egy, a magas politikát illetően 'tájékozatlan', ám makacs, megyei főügyész belebotlik az ügybe és olyan "fogást" csinál, amely egy keskeny fény-nyalábot vetit egy "gazdasági reálfolyamatra".
- A megyei főügyész provokatív (!) célzattal jelenti tapasztalatait a már ellenségnek tekintett legfőbb ügyésznek.
- A legfőbb ügyész érdemben nem válaszol (!). Meg sem próbálja a jelentés valóság
tartalmát ellenőrizni (!). Semmit (!) sem tesz az ügyben (!). Hülyének nézte a megyei főügyészt (?). Vagy tudta, miről van szó, de nem akart ebbe a "folya matba" beleavatkozni, pontosabban szólva nem is akart róla "hivatalosan" tudomást szerezni (!?). Sok tény, ill. körülmény szól amellett, hogy az utóbbiról van szó. - Még az általános züllés akkori körülményei között is kirívó, hogy egy hivatalban levő megyei rendőrfőkapitány olajügynöknek szerződik, majd maga is olajcéget alapít. Erre az időszakra még nem vonatkoztatható a későbbi sírám, hogy "éhezünk". Egy "kis mellékkerestről" volt szó mindössze... [Elég jól ismerem Papp Imrét annak kijelentéséhez, hogy sem esze sem bátorsága sem lett volna ahhoz, hogy mindazt kitalálja és végrehajtsa, ami történt. Ez a rafinéria és abszolút gátlástalanság Ferenczi Flórára jellemző, aki úgy lovagolt mindíg Papp Imrén mint egy boszorkány a seprőnyélen.
Utólag is biztos vagyok abban, hogy ismételt komoly figyelmez tetéseimet Papp Imre megszívlelte volna, ha nem adott volna többet felesége szavára, mint a főügyészére.] - Györgyi Kálmán - bizonyíthatóan - a Büntető Eljárási Törvényt keresztül kasúl megszagte azzal, hogy a Papp házaspár olajügyeinek vizsgálatából kizárt és hozzájárult, vagy éppen elrendelte, hogy, a más (!) Papp ügyek kivizsgálására kijelölt Szegedi Ügyészségi Nyomozó Hivatal az "olajügy" vizsgálatát úgy mellőz ze, hogy teljességgel mellőzi azokat a büntető eljárási szabályokat, amelyeket a Büntető Eljárási Törvény előir a büntető eljárás megtagadásával, vagy megszünte tésével kapcsolatban. Aki a törvény nem mérlegelhető "alaki" előirásait sérti nagy kockázatot vállal. Györgyi Kálmán vállalta. Kérdés, miért? Válaszolni próbálok rá!
- Az sem mindennapos, hogy az Országos Rendőrfőkapitány egy bizonyitékot "elfelejt" az arra illetékes hatóságnak továbbitani. Pintérről ugyan "rebesgették", hogy egy fegyveres merénylet szinhelyén zsebrevágott egy pisztolyt... Én azonban kitünő hangfelvétellel bizonyítottam, hogy Mészáros Józseftől a VPOP Különleges Ügyek Osztálya vezetőjétől átvette a Papp Imrére is vonatkozó jelen tést, a Szegedi Ügyészségi Nyomozó Hivatalhoz történő továbbítás igéretével és nem továbbította, azaz vagy elveszitette, vagy eltökitette (?).
- A jámbor legfőbb ügyész , a jelek szerint, nem számolt azzal hogy, az ügyön és a megyei főügyészen kivül, a két olajbandát sem sikerül úgy a szőnyeg alá söpörnie, ill. rejtenie, hogy utóbb ne legyen mégis botrány.
Az olajügy első tényeit Miskolcon nyomoztatta. Ahol Pappék ellen [hatáskör, illetékesség hiányában] eleve nem nyomozhattak. Aztán amikor kiderült, hogy az olajozás folytatódik (!) Debrecenben (!) [Pappék lebukása a debreceni nagyállomáson], továbbra is távoltartott ettől az ügytől és eltürte, hogy Boholy Zoltán Borsod Abauj Zemplén Megyei főügyész "kollegám" pimaszkodjon velem és még a betekintést is megtiltsa a Miskolcon kezelt iratokba. - Nota bene! Az általam szolgáltatott vasútforgalmi okmányok ["leporellók"] legalább 150 olajvagon mozgását regisztrálták. A VPOP megelégedett a "röptében" elfogott 61 vagonnal és esze ágába sem jutott a többi sorsát tisztázni. Ez Jakubcsik úrnak is feltünt... Azzal magyarázta, hogy én csak Pappra mentem rá. Én meg azzal magyarázom, hogy az olajügyek vizsgálatát, a VPOP-nál maga sabb szintről, leállitották. [Lent a szövegben már emlitem, hogy talán ezt a 61 vagon olajat is visszaadták "jogos" tulajdonosának.] A pénzügyminiszter, a VPOP. felügyeleti szerve a Pénzügyminisztérium, a szellemes, okos, mosolygós Kupa Mihály volt. Mondják és jól mondják, hogy az olajozást törvényhozási módszerekkel (is) segitették, pl. a "halasztott vámfizetés" jogintézményével. Erre is kitérek még.
- A Jakubcsik - Papp maffia nemcsak olajozott, hanem lépéseket tett aziránt, hogy engem hidegre tegyenek. A Debreceni Városi Bíróságon bünető feljelentést tettek ellenem "rágalmazás" miatt. [Az ilyen ügyeket a bíróságokon általában a legmesz szebb menő diszkrécióval kezelik, a "prominens személy" reputációjának védel me érdekében. Továbbá olyan esetekben, amikor az eljárás előfeltétele pl. a leg
főbb ügyész hozzájárulása. A biróság elnöke Varga Klára asszony [aki korábban ügyvéd "kollegám" volt egy munkaközösségben, átadta a feljelentést a legnagyobb pofájú adminisztrátornak, vigye a [nyilt] iktatóba. Persze már az odavezető uton elterjedt a "hír". Az is köztudott, hogy az iktató irodák afféle olvasótermek, ahol az alkalmazottak és pletykatársaik elolvassák és széltében hosszában terjesztik a pikánsabb eseteket.] Györgyi nem "adott ki". Emiatt egy csöppet sem voltam hálás neki. Úgy spekulált, helyesen, ha megindúl ellenem az eljárás, a "valóság-bizonyitás" keretében követelhetem olyan bizonyitékok megvizsgálását, amelyek vizsgálata elől ő elzárkózott, illetve amelyek birtoklásától megfosztott, azáltal, hogy Szegedre és Miskolcra küldette azokat. Az történt tehát, hogy a "kegyelmi elhatározás" révén a kezemen - lábamon hagyta a béklyókat és a pofámban hagyta a követ... - Pappék ezzel persze nem elégedtek meg és huszonnégymilliós kártéritési pert indítottak a Legfőbb Ügyészség ellen anyagi és "erkölcsi" káraik megtéritése iránt [jóllehet vígan árúsitották Jakubcsik olaját, amint ezt az ügy tárgyalásán maga Jakubcsik kotyogta ki. A legfőbb ügyész rendeletére engem, mint "károkozót" perbehívtak, hogy a visszkeresettel élhessenek velem szemben ha Pappéknak a Bíróság megitél valamit.
- Önálló téma, hogy a per hirtelen végetért, Pappék kitáncolása folytán. És itt következik az ügy egyik poénja: a belügyminiszter, a jóságos Pintér úr, teljes anyagi és erkölcsi kártéritésben részesitette a kitünő házaspárt. Ferenczi Flórát még elő is léptették alezredessé. Ennek apróbb szépséghibája, hogy olyan jogszabályra hivatkozással történt, amely a "jóvátétel" idején már nem volt hatályban, amelyett hen helyettesitett új jogszabály és amelyet nem lehetett [volna] visszamenőleg alkalmazni. Így papironggyá vált a Boross Péter által korábban aláírt másodfokú fegyelmi határozat is, amely súlyosan megbélyegzi Pappék magatartását, egy pimfli eset: egy gépkocsi szabálytalan behozatala, vámkezeltetése és müszaki vizsgáztatása kapcsán.]
A Belügyminisztérium - sajtószóvivője útján - elismerte a "kártalanitás" tényét. Ezt a Belügyminisztérium egy, bírósághoz intézett, átiratban cáfolta. Viszont a belügyminiszteri parancs meg lett küldve a Hajdú Bihar Megyei rendőrfőkapitányságnak is. Attól tudom, aki olvasta. Ebből még épülets dolgok sűlnek ki, ha valaki tényleg utánuk néz. [Gondolom, majd az "új" miniszterelnök Orbán és az "új" belügyminiszter Pintér Sándor ezt megteszik...] - Ami a közönséges olajosokat illeti, azok kihúzták a gyufát keményen. Több büntető ügyben 4 - 5 éveket kaptak a "főkolomposok". Az én időmben szökésben lévő Rektor János később került elő, olcsóbban megúszta, de még mindíg űl... Ismertetem majd az itéleteket.
- Ugyancsak önálló fejezetet érdemel az a tény, hogy az olajosok "dalolva" vitték a teljes balhét, nem vallottak Pappékra, vagy nem engedeték őket ellenük vallani?
Újabb infók fényében erről is szó esik majd. - Azután engem poroltak ki. Feljelentett Györgyi, Fábián és Györgyiné nagyságos asszony - rágalmazásárt. Györgyi és Fábián milliós kártéritési pereket akasztottak a nyakamba. Pappék is feljelentettek még néhányszor, néhány bíróságnál.
- Az igazi csemege a végére szorult, se semmiképp sem feledkezhetem meg róla.
Nyomban nyugdíjbarugásom után egy terjedelmes levélben közöltem Györgyi Kálmánnal, hogy visszaélései miatt parlamenti vizsgálatot kezdeményezek ellene, készüljön fel. [Én lovagiasabb voltam, nem váratlanúl rugtam a töke irányába...]
A "demokratikus jogállam" alávaló - okádnivaló módon "rendezte le" ezt a kérdést is. Györgyit a Parlament Jogi és Igazságügyi Biztottsága titkos ülésen meghallgatta. Titkos jelentését titkos indokok alapján elfogadták. Utána, képvise
lői inditvány alapján, még bizalmi [jellegü] szavazásra is sor került. Az indítvány nem kapta meg a megkívánt többséget. A főügyészi kinevezésmet "támogató" MDF képviselői Kóny Imre frakcióvezető parancszavára egységesen felsorakoz
tak - ellenem. - Azután Györgyi is megbukott. Bukásának valódi oka ugyancsak titkos. A valódi okot illetően vannak tippjeim, közzéteszem őket.
- Nem fogok megfeledkezni a Sajtóról sem. [Nagyon sok eltett cikkem van] Sajátságos módon a Média állásfoglalása erősen megoszlott szerepem megitélésénél. "végig nyírt" természetesen a Népszabadság, amelynek kitünő helyi tudósitója bizonyos Rácz T. János végülis valami zsarolási ügy miatt volt kénytelen letenni szarba mártogatott tolllát. Nyesett a 168 Óra és eleinte az akkor még balos Magyar Hírlap is - Lencsés Károly úrra gondolok. Később ügyem egyik legtárgyilagosabb összefoglalója ugyanitt jelent meg Sándor Tünde tollából.
Levelet váltottam "Diurnus" úrral is. Érdekes, akkor hogy látta a témát ő és hogy láttam én...
Akit
elevenen eltemettek,
igyekszik
kiásni magát. Talán nekem se' róják föl, hogy ezzel
próbálkozom.
Érdekes,
de nem véletlen körülmény, hogy ebben az ügyben már a fogalmak
is többértelműek. Én is azt írom feljebb, hogy "állami"
bűnözés, holott a szervezés és az elosztás messze tulmutat azon
a valamin, ami alatt az államot értjük. A gaztettet a
"rendszerváltás" során a pártok vezetésébe, a
Parlamentbe, a minisztériumokba, a bíróságokra, az ügyészségekre,
a rendőrségre , stb. újonnan beférkőzöttek hajtották végre,
az "ottmaradottakkal" teljes egyetértésben. Ezt a
társaságot valami hülye "elitnek" nevezte.
Azóta ez az elnevezés rájuk ragadt, holott sem tömbben sem
egyénileg semmi közük az "elit", azaz a kiválóság
fogalmához. Áldásos ténykedésük eredményeként elszegényedett
az általuk igazgatott társadalom és állam, viszont ők
milliárdosokká lettek . A cselekmény névkódja az
"olajszőkités" sem fedi a tárgyát, hisz a "fekete"
olaj nagyobb részét egyáltalán nem szőkitették. A gázolaj -
HTO - gázolaj aranyat termő metamorfózisa jobbára papiron,
elsősorban vámpapirokon, ment végbe.
A
dolgok megértéséhez, az olvasmányosság rovására is, vissza
kell térni ahhoz a történelmi eseményhez, amelynek elnevezése
szintén ellentétes lényegével, a "Rendszerváltáshoz".
Vitatják,
volt e "Rózsadombi Paktum". Ha volt, ha nem volt, szóról
- szóra minden úgy történt, ahogy annak valódi, vagy
apokrif, jegyzőkönyvében le van írva. [Ezzel ugyanaz a helyzet,
mint a "Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveivel". Akár a cári
Ochrana vagy más hamisította, akár a bölcsek írták - a
jegyzőkönyvet csak rá kell illeszteni az ujkori történelemre
és egy pillantással megállapítható: kisértetiesen klappol
minden.]
[Új
kommentárt szándékozom irni egy valós, vagy nevetséges,
felismerésemről. Az (első) "eredeti tőkefelhalmozás"
nyertese kétségtelenül a zsidóság "elitje"volt. Mára
egyes családok, pl. a Rotschildok, kollektiv vagyonát dollár-
trilliókban számlálják és a felhalmozás üteme folyton
növekszik. Kétségtelennek tűnik, hogy újabb (második) "eredeti"
tőkefelhalmozás folyik. Kérdés, mi célra? Nos erre próbálok
majd válaszolni.]
Nagyon
ostoba aki máig sem látta be, hogy a "kor" egyáltalán
nem olyan, amilyennek Madách hitte és jellemezte. Nem, "folyam,
mely visz vagy elmerit, nem vezére az egyén, úszója csak",
hanem egy olyan szinjáték, amelynek történéseit, effektusait a,
mint a szinházban, szinte a legapróbb részletekig előre
megtervezik, majd a "produkciót" szinfalak mögül éberen
felügyelik, hogy a darab hatását, azaz a bevételt a
legkisebb hiba se' veszélyeztesse.
A
bűnözés [olajbűnözés] társadalmi és erkölcsi televénye
csak ott alakulhat(ott) ki, ahol olyan alak a miniszterelnök,
mint Antall József. Róla sokan sokat írtak, de
mindannyian csak pedezegették, hogy számos betegsége közül a
legsúlyosabb a moralis insania volt, amellyel kapcsolatban
betegségtudata teljességgel hiányzott, következésképp
elmulasztotta kezeltetni magát.
[Mert
milyen keresztény, illetve vallásos úriember az, akinek van egy
felesége, attól gyereke, egy élettársa és attól gyereke,
továbbá egy párt-üdvöskéje?]
Mondják,
illetve írják, hogy mielőtt, kövér döglégyként, dongani
kezdett volna a politika egén előbb Newyorkba utazott, ahova hívták
- vagy küldtékés ott a Zsidó Világkong resszusnál
tárgyalt.
Előbb
a kisgazdák hátán próbált landolni. Ők elhessentették. Maradt
a köpenyforditó emeszempésekkel és volt vagy aktív besugókkal
degeszre tömött, a messze legalacsonyabb átlagos
intelligencia-hányadossal büszkélkedő, társaság: az MDF. Ott
telepedett le és jöttment létére piilanatok alatt sikerült
kezébe kaparíntania a totális hatalmat. Erre jellemző, hogy
"pártja" háta mögött, maroknyi politikai bünöző,
[Kónya Imre, Ktrucz Katalin, Salamon Lászó, Balsai István]
társaságában, a Tölgyessy Péter vezette SZDSZ-el titokban áruló
paktumot kötött. Amikor ezt a párt irányitó szervei
megkifogásolták, még neki állt feljebb és lemondássl,
miegymással fenyegetőzve, utólag kizsarolta a paktum tudomásúl
vételét.
Azután
a "minden a kádereken múlik" lenini elvek
figyelembevételével alakitotta környezetét, amelytől feltétlen
lojalitást remélt, ill. követelt.
Sorba
kell vennünk az "antalli kádereket", mert - szinte
kivétel nélkül - szereplőivé váltak az olajügynek is.
Haladjunk
rangsor szerint.
Részben
Antallnak köszönhetjük a köztársasági elnököt Göncz
Árpádot, akit a rossz nyelvek a III/III szolgálat "Patkány"
fedőnéven nyilvántartott ügynökeként emlegetnek és akit
rabtársai állitólag "Takony" becenéven szólitottak.
Az
Országgyülés első elnöke Szabad György biztos
kézzel vezette a Ház hajóját, a fenékroncsoló szirtek irányába.
Györgyi
Kálmán egyetemi párttitkár, bosztására nézve dékán,
tudományos fokozatát tekintve mindössze docens, kapta feladatúl,
hogy a kommunista hatalom öklét az ügyészséget tisztogatás után
átterelje az Igazságügyi Minisztérium irányítása alá és
segítse elő az '56-os megtorlásokkal kapcsolatos igazságtétel
érvényeülését a törvényhozásban és a végrehajtás terén
egyaránt. Megállapitható
hogy egyik vállalásának sem tett eleget. [Nemhiába mondta Horn
Gyula az MSZP első választási győzelme után, hogy nagyrabecsüli
Györgyi urat [elvtársat].
A
Belügyminisztériumban a veszprémi piás biciklis, a
nadrágcsiptatős ügyvéd Horváth Balázs helyére
az a Boross Péter került, aki az egyik
legsötétebb alakja a magyar politikatörténetnek. Továbbá ha
valaki megírná a magyar kriminalisztika igaz történetét, abban
egy hosszú fejezet illetné meg. Boross egyik aláírója volt a
"Rózsadombi Paktumnak". Nem tudjuk pontosan, milyen
mültbeli érdemei alapján delegálták a magyar küldöttségbe.
Kapott feladatát azonban utólag már sejtjük: neki kellett
végrehajtani a demokratikus gengszterváltást. Eredményesen
munkálkodhatott, hisz Antall betegsége idején ő volt az ügyvezető
miniszterelnök. Halála után pedig - Antall akarata szerint -
megörökölte a legöblösebb bársonyszéket. Nem csekély karrier
ez egy vendéglátóipari középvezető részéről...
De
miket is beszélek? Hisz Szili Katalin épp most jelentette ki
[Gondola 2007.07.14], hogy "az ünnepség előtt két nappal
köszöntötte fel Horn Gyulát.Továbbá
azt a véleményét fogalmazta meg, hogy Horn Gyula ma olyan
'politikai idol' Magyarországon, mint amilyen Boross Péter.
Hozzátette: mindkét volt kormányfőt tiszteli. Bölcsességük,
tapasztalatuk miatt oda kell figyelni a véleményükre!" Az
"idol" szimbólumot, de inkább bálványt jelent. A
Wikipédia nemrég adott hirt a szegvár-tűzkövesi idolról, amely
a "sarlós isten" becenevet kapta. Hasonlit Horn Gyulára!
Hamármost Boross vállalná - és miért ne vállalná - hogy ő meg
egy kalapácsot vesz a vállára, kettejükből páros idolt
alkothatna Melocco Miklós. Makovecz Imre pedig egy mauzóleum félét
tervezne és épitene [a költségvetésből] az összeillő páros
fölé, zarándokhelynek - turista csalogatónak. Mint ikrek jól
mutatnának ketten. Akár sziámi is lehetne belőlük, ahogy
közelednek...
Egy
érdekes új adalék. Egy továbbitott levelet kaptam egy bizonyos
Radványi Béla úrtól, aki Amerikában Ohio államban lakik.
[Teljes cím, mailcim "szerkesztőségem ben".] A levél
így szól.
From: "Bela
RadvanyiTo: <1212bia@msn.com>
Date: Wed, 25 Jul 2007 15:42:27 -0400
Tisztelt Szász
[Zas Lórántról van szó - a szerk.] Ur!
Pár évvel
ezelött Göenczöl Gyula mutatott nekem egy képet amin Horn
Gyula és Boross Péter volt rajta pufajkában és géppisztollyal
a vállukon.Horn egy auto utasait igazoltatta. A kép valószinüleg
1956 ban készülhetett. Kértem Gyulát,hogy küldje el nekem,de
nem találja, arra viszont emlékezett, hogy a kép az Önök
ujságjából való.
Naszon kérem ha emlékszik a képre és még megvan küldje el nekem, vagy adjon ötletet,hogy hogyan tudom megtalálni. Fáradozását elõre is köszönöm és azt iz jelezze, hogyan tudom megrendelni az ujságjukat.
Üdvözlettel:
Radványi Béla
Ohio
- USA
|
Az újság, és benne a kép, hamarosan megjelenik. Majd felteszem. Egyelőre annyit, felemelő és megnyugtató, hogy egy "jobboldali" párt belügyminiszterét, majd miniszterelnökét és egy baloldali párt miniszterelnökét ugyanaz az alakulat "adja" a Nemzetnek, amely a Forradalmat segített eltiporni a dicső Vörös Hadseregnek. Most ez a két ember "formálja" a magyar közvéleményt ...
Ennek
a műveletnek egyik lényeges eleme Pintér Sándor kinevezése
országos ren
dőrfőrfőkapitánynak, melynek folytán a káposzta őrzése a kecskére bízatott. Pintér esetében csak a jogkereső közönség nem tudta, hogy kitünő referenciáinak forrása a szovjetunióbeli "alapkiképzés", amit a KGB-nél nyert el. Pintérnek igen rövid idő alatt sikerült a rendőrtiszti kart a saját [erkölcsi] képére formálnia és ismert - fedezett disznóságaik révén vazallusaivá tennie őket.
dőrfőrfőkapitánynak, melynek folytán a káposzta őrzése a kecskére bízatott. Pintér esetében csak a jogkereső közönség nem tudta, hogy kitünő referenciáinak forrása a szovjetunióbeli "alapkiképzés", amit a KGB-nél nyert el. Pintérnek igen rövid idő alatt sikerült a rendőrtiszti kart a saját [erkölcsi] képére formálnia és ismert - fedezett disznóságaik révén vazallusaivá tennie őket.
1.
Konfliktust
"keresek..."
Beleakadok
a megyei rendőrfőkapitányba.
Itt
léptetem a képbe Papp Imrét Hajdú Bihar Megye
volt rendőrfőkapitányát. Nevezett is a szovjet is KGB-nél
nyert kiképzést. Ez a körülmény, valamint(a)morális
adottságai, nem utolsó sorban felesége Ferenczi Flóra,
alkalmassá tették e posztra, amit hajdúnánási majd nyiregyházi
városi rendőrkapitánykodás után viszonylag hamar el is ért.
Rossz
sorsom, a sors kiszámithatatlansága folytán, ezzel a díszes
házaspárral hozott össze az olajcsata frontján. E csatát
nem nyerhettem meg, hiába voltak kiváló lapjaim, mert Györgyi,
Boross és Pintér kártyáiról -
hála a kiváló bíróságoknak - nem sikerült
bizonyítanom, hogy cinkeltek. Ez még most, utólag is,
bizonyítható. Ebből nekem nem sok hasznom lesz. A história
mindenesetre tanulságos.
A
história azért megfelelő műfaj, mert olvasmányossá, érdekessé
teheti a viszonylag régmult eseményeket is, ahogy azokat a
szereplők átélték a maguk idején.
Ami
most leírásra kerül, nem sorskesergő! Azt viszont bátorkodom -
nem először - leirni: az olajhidra ugyan nem Hajdú Biharban dugta
ki először a fejét, de egész biztos, hogy én voltam az első
megyei főügyész, aki hajlandó voltam észrevenni és azonosítani
a rémet. Én voltam az első főügyész aki saját kezemmel
próbáltam levagdosni a fejeket. Én voltam aki a sajtó
nyilvánossága segitségével az Ország tudomására hoztam, hogyan
- merre folydogál az olaj és az állami bevétel.
[Aki korábbi hasonlókról
tud, sziveskedjék tudomásomra hozni. Én 1992 decemberében
kezdtem. A most sztárolt "Papa" több évvel később. A
jelek szerint sokan nem akarják, hogy kimásszak onnan, ahova
temettek. Nos, megmozdultam...]
Az
egész hercehurca a megyében működő "önálló
szolgálatokkal" kezdődött. Jelesül a Szervezett Bűnözés
Elleni Osztály [Oláh
István rendőrőrnagy],
a BM - ORFK Rendvédelmi Szerve [Both
István rendőrőrnagy]
és a Nemzetbiztonsági Hivatal helyi kirendeltségeiről [Bak
István rendőralezredes] van
szó, amelyek ugyan a rendőrfőkapitányság épületében voltak
elhelyezve, de nem voltak alárendelve a rendőrfőkapitánynak.
Ezekkel
a szervezetekkel, illetve az oda beosztottakkal szivélyes
és informativ (!) kapcsolatokat épitettem ki. Ezt
ők kezdeményezték nálam, de én szivesen fogadtam közeledésüket,
mert akkor még azt hittem a legfőbb ügyész szemében kedves egy
jól tájékozott megyei főügyész, tekintettel
arra is, hogy a bünmegelőzés az ügyész alkotmányos
kö9telessége, ennek pedig van valami köze a jólinformáltsághoz
...
Viszonylag
hamar megtudtam, hogy ilyen - olyan módon mind a három szervezet
"rádolgozik" a "főkapitányékra" [rossz
nyelvek szerint Ferenczi Flóra irányitotta a férjét otthon és a
Rendőrfőkapitányságon is...], mert olyanokat csináltak
sorozatban, amiket nem hagyhattak figyelmen kivül.
A
jóembereknek azt is tapasztalni kellett viszont, jelentsenek
fölfelé bármit, a házaspár érinthetetlen.
E
helyzet felszámolása érdekében Oláh István rendőrőrnagy,
az SZBSZ helyi rezidense azzal keresett fel, hogy egya bbudapesti Ó
utcában székelő RVSZ [RSZVSZ] vezetője Simon
Sándor ezredes szeretne velem a debreceni problémákról
konzultálni és megtiszteltetésnek venné, ha meglátogatnám.
Oláh
Istvánnal mentem
fel. Sejtettem és nem tévedtem: rögtön Papp Imre került szóba.
A problémát Simon úgy jellemezte, hogy náluk a téma a "Papp
szindróma" fedőnevet viseli. Lényege abban áll,
hogy a helyi megbizottaktól jelentések tucatjait kapják és
ezeket Boross Péter belügyminiszternek,
illetve Pintér Sándor rendőrfőkapi tánynak
továbbítják. Itt megállt az elbeszélésben és addig pislo gott
amig én meg nem kérdeztem: "és azután?"
Erre
széttárta karjait...
Értettem
a dolgot és azt javasoltam, tegye lehetővé, hogy az RVSZ helyi
megbizottja Both István őrnagy, a hosszú,
kacskaringós és a semmibe vesző szolgálati út némi
"leröviditésével" közvetlenül tájékoztathasson az
operativ módszerekkel felderitett, egyértelmüen bizonyitható,
"jelentésérett" ügyekről.
Ebben
maradtunk és rövidesen "épületes" információk
birtokába jutottam. Ezidáig Papp Imrével nem volt semmi bajom.
Sőt! Mint ügyvéd a hajdúnánási rendőröknek "ügyesbajos"
dolgaikban [kényszervallatás, sulyos testi sértés, stb.]
úgyszólván házi védője voltam. Papp akkor ott volt kapitány.
Előfordult, hogy saját szolgálati kocsiján vitt fel egyik
beosztottja budapesti tárgyalására. Nyiregyházi
rendőrkapitánykodása idején nemigen találkoztunk. Ellenben mikor
hajdú bihar megyei főkapitány lett személyesen gratuláltam neki.
Később ő keresett ügyvédi irodámban, lógó orral, azt kérdezte
magam mellé venném e irodámba, ha otthagyná a céget. Igennel
válaszoltam. Később derült ki a bánat oka: Pintér haver nem
merte kinevezni Ferenczi Flórát a megyei rendőrfőkapitányság
igazgatásrendészeti osztálya vezetőjének, az ordító
összeférhetetlenség miatt. Igy a hölgy csak a Városi
Rendőrkapitányság Igazgatás rendészeti Osztálya vezetőjeként
disznólkodhatott, ami mélyen sértette mindkettő
jük
fejlett érzékenységét.
Amikor
engem neveztek ki főügyésznek természetesen Papp is gratulált.
Amikor megtudtam, hogy könyveket gyüjt, meg is ajándékoztam két
nem értéktelen könyvpéldánnyal.
Azt
viszont mindíg tudtam, mi a különbség a haverkodás és a
szolgálati viszony között.
Ezt
viszonylag hamar világossá is tettem, abból az alkalomból, hogy
Papp értem jött, köszöntsük fel együtt a megyei
vámparancsnokot, Dr.
Meszlényi Sándor pénzügyőr
ezredest, névnapja alkalmából. Elmentem, ittam az ünnepelt
egészségére. Ám amikor hármasban maradtunk "viccesen"
elmond tam nekik, ha valami disznóságról őszintén tájékoztatnak
egy [fekete] pont, és segitek ha lehet,- ha magam jövök rá, két
pont,- ha másoktól szerzek tudomást, három pont - minuszban.
Jót röhögtek, pedig nem vicceltem. A vámparancsnoknak még
szerepe lesz történetemben.,
Aztán
jött az első kázus. Berettyóujfalu térségében egy
"magánkommandó" szerveződött - rendőrtagokkal (!) -
a berettyóujfalui városi rendőrkapitány,Hudák
István ren
dőrszázados tudtával, Papp Imre támogatásával. Ezek aztán úgy kezdtek intézkedni, mint a Vasprefektus verőlegényei. [Összevertek, bilincseltek, személygépkocsi csomagtartójában szállitottak "gyanúsitottakat, stb.] Panasz érkezett, Papp Imréhez... Ő pedig, ahelyett hogy kizárólagos illetékességgel bíró, felügyeletem alatt álló, Ügyészségi Nyomozó Hivatalhoz tette volna át az ügyet, titkársága vezetőjét Marton Sándor őrnagyot (?) bizta meg a vizsgálódással...
dőrszázados tudtával, Papp Imre támogatásával. Ezek aztán úgy kezdtek intézkedni, mint a Vasprefektus verőlegényei. [Összevertek, bilincseltek, személygépkocsi csomagtartójában szállitottak "gyanúsitottakat, stb.] Panasz érkezett, Papp Imréhez... Ő pedig, ahelyett hogy kizárólagos illetékességgel bíró, felügyeletem alatt álló, Ügyészségi Nyomozó Hivatalhoz tette volna át az ügyet, titkársága vezetőjét Marton Sándor őrnagyot (?) bizta meg a vizsgálódással...
Ekkor
áthívtam és utasitottam, hogy a "házivizsgálat"
iratait (!) nyomban küldje át nekem és a továbbiakban ne
stratpálja magát. Meg is igérte, de utána vélhetőleg konzultált
Flóra asszonnyal, aki megkontrázta az ügyet. Így csupán egy
jelentést kaptam amit az emlitett Marton
Sándorrendőrőrnagy
állitott össze.
Ekkor
ment az első írásbali utasitás faxon és postán: terjessze fel
az iratokat.
[A
jó Túrós András altábornagy úr azt volt szives kárhoztatni,
hogy én "levelezek" a főkapitánnyal, ami
megengedhetetlen és példként állitotta az allomángyülés elé
Györgyi Kálmán és Pintér Sándor urak kiváló kapcsolatát.
Igaza volt! E kapcsolatok valóban kiválóak voltak...]
Nagyjából
ezidőben futott be az első anyag arról, hogy Ferenczi Flóra több
mint egy tucat jogositványt adott vissza ittas vezetőknek, többnyire
tehetős vállalkozóknak, olyan véralkoholértékek ellenére,
amelyeknél az akkor (is) érvényes belügyminiszteri rendelet a
vezetői engedélyt, mérlegelési jog biztositása nélkül, bevonni
rendelte a büntető eljárás tartamára. A hölgy ezen
"joggyakorlatát" a Megyei Főügyészség már az én
kinevezésem előtt is kifogásolta. Ő azzal a hülyeséggel érvelt,
hogy magasabb rendű jogszabály, az Államigazgatási Törvény,
általánosságban feljogosítja a jogalkal mazót, hogy
megváltoztassa az elsőfokú határozatot, ha a fellebbezéssel
egyetért. Flóra asszonyt az Ügyéség már akkor kioktatta, hogy
ez a rendelkezés nem vonat kozik az általa "elbírált"
esetekre. A hölgy azonban leszarta az Ügyészséget és továbbra
is visszaadogatta egyeseknek (!) a jogsikat. Akinek meg nem adta
vi8ssza azokkal szemben a belügyminiszteri rendeletre hivatkozott...
Az Ügyészség pedig nem forszirozta tovább az ügyet...
Ebben
a helyzetben határoztam úgy, hogy megkerülöm a szolgálati utat.
Személyzeti előadóm társaságában barlangjában kerestem fel
magát Pintér Sándor urat. Vele azt közöltem, hogy védencei
garázdálkodását nem tűröm tovább. Nem akarok rendőrbot rányt.
Kértem, takarítsa el valahová a párocskát és boritsunk fátylat
az egészre.
A
látogatás május körül volt. Pintér augusztusra igérte (!),
hogy intézkedik. Nem történt semmi. Utóbb kiderült, hogy
próbálkozott... Flóra asszony elhelyezése ügyében tárgyalt az
akkori Köztársasági megbizottal Virág Pállal, de a
hölgy áthelyezése kapcsán olyan feltételeket támasztott,
amelyek teljesitését a hatályos jogszabályok nem tették
lehetővé. Azt követelte,
hogy "rendőrségi vezényléssel" helyezzék át, olyan
megkötéssel, ha már nem férje lesz a rendőrfőkapitány,
visszamehessen oda. Pintér tehát hallgatott.
Ekkor
elrendeltem ellene a nyomozáat. A Legfőbb Ügyéségtől kértem,
keresse meg az Országos Rendőrfőkapitányt, Pintér urat, hogy a
nyomozás tartamára függessze fel.
Felterjesztésemre Vajda Alajos úr válaszolt, aki a Györgyi féle "tisztogatás" után is a Legfőbb Ügyészség legkényesebb osztályát az önálló nyomozások osztályát vezette.
Felterjesztésemre Vajda Alajos úr válaszolt, aki a Györgyi féle "tisztogatás" után is a Legfőbb Ügyészség legkényesebb osztályát az önálló nyomozások osztályát vezette.
[Vajda
elvtárs nélkülözhetetlen szakember volt. Moszkvában végzett és
ügyészi pályáját is moszkvai ügyészségen kezdte...]
Dr.
Ferenczi Flórát. A 92.11.02-napján kelt Nyom.ell. 19.164/1992 sz.
leirat a követke
zőket tartalmazza. "Tájékoztatom, hogy a legfőbb ügyész úr dr. Ferenczi Flóra ren
zőket tartalmazza. "Tájékoztatom, hogy a legfőbb ügyész úr dr. Ferenczi Flóra ren
dőr
őrnagy állásából való felfüggesztését nem kezdeményezte."
- Slussz! Kuss!
Itt
kell még beszámolnom másik szolgálati útkerülésemről Ennek
másik szerplője az akkori belügyminiszter Boross Péter.
[Az aliast "Hóbagolynak" is titulálták mielőtt, a
szoci kormány idején, médiasztrárként, a haza bölcse nem lett
belőle.] Máshol leírtam már, hogy Zsupos Lajos MDF
országgyülési képviselő látogatóban nálam járva
megemlitette, hogy Borosshoz készül. Azt is szóbahozta, hogy
szivélyes jóviszonyban vannak. Ekkor támadt az a hülye ötletem,
hogy Zsupos révén egy nemhivatalos beszélgetést eszközlök ki
Borosstól és arra fogom kérni, hogy az országos
rendőrfőkapitánynál kezdeményezze a "Papp szindróma"
békés megoldását.
A
ripők kocsmáros nem válaszolt Zsuposnak, persze nekem sem.
Legközelebbi látogatásomkor viszont Györgyi behozatott egy papirt
és annak alapján kereszt kérdésket kezdett feltenni. Elég hamar
rájöttem, Boross irányából bűzlik valami
és
hogy ne fárasszam, elmondtam neki az egész sztorit. Emiatt szóbeli
figyelmezte
tésben részesitett. Jól gondoltom. Boross "hivatalos átiratban" kifogásolta hogy
tésben részesitett. Jól gondoltom. Boross "hivatalos átiratban" kifogásolta hogy
megpróbáltam
vele beszélni. Magyarán szólva feljelentett, bemószerolt.
Közben
megkezdődött a bestia ügyészségi kihallgatása. Ezt a Katonai
Ügyészség volt vezetője Demeter
Mátyás ezredes eszközölte. Rövidesen kiderült, a
finomlelkü hölgy zokon veszi a "zaklatást".
Kijelentette, "ha Szeszákék [a
többesszám második tagja Márián Zoltán a Nyomozó Hivatal
vezetője volt] kiváncsiak, kivel 'baszok' kérdezzék
meg személyesen ők..." A gyöngéd hölgy nemhogy
nem tiltakozott kijelentései jegyzőkönyvezése ellen, de
kijelentette, megtagadja annak aláírását, ha az idézett
kitételek nem lesznek benne.
A
Legfőbb Ügyészségnek a fentiekre nem volt észrevétele.
De nem is maradt tétlen, lásd lentebb...
Nem
lévén kiváncsi, hogy a hölgy kivel baszik, nem hallgattam ki.
Viszont nem csekély kárörömmel vettem az újabb jelentést arról,
hogy a házaspár maguknak egy személy gépkocsit "importált"
egy rokkant személy nevén és jogán, többek között közokirat
hamisitást elkövetve. A "csinyt" Fóra asszony
koncipiálta, de a közokirathamisitást a rendőrfőkapitány úr
s.k. eszközölte, mivel a kocsit ő vitte vizsgára.
Ráállitottam
hát a Nyomozó Hivatalt az újabb ügyre. A legjobb vizslák
tulajdonságait örökölt fiatal nyomozó kisvártatva jelentette,
hogy jártában keltében tapasztalja, hogy civilruhás nyomozók
járnak előtte. Kihallgatják a tanúkat, sőt bizonyitéknak
minősülő iratokat is "átvesznek".
Sejtve,
honnan fúj a szél személyesen berobogtam az ORFK fegyelmi
főosztályára. Annak vezetőjét, Piroska
István ezredest, még debrecenből jól ismertem, és a
jóisme
rősnek kijáró közvetlenséggel szólitottam meg. "Pistukám, mi a fasznak karisztoltok
rősnek kijáró közvetlenséggel szólitottam meg. "Pistukám, mi a fasznak karisztoltok
Hajdúban?
Papirokat is összeszedtek. Jól tudod, a nyomozás a Debreceni
Ügyészségi nyomozó Hivatal kizárólagos hatáskörébe tartozik.
Vagy ideadod az iratokat, vagy megnézheted magad."
Ideadta!
Nem jelentettem senkinek. Olyannyira nem haragudott rám, hogy később
ren
dőrjelvényes nyakkendőtűvel, mandzsettagombokkal és nyakkendővel ajándékozott. meg. [Az utóbbit kiemelkedő események alkalmával néha még viselem...]
dőrjelvényes nyakkendőtűvel, mandzsettagombokkal és nyakkendővel ajándékozott. meg. [Az utóbbit kiemelkedő események alkalmával néha még viselem...]
Persze
a legfőbb ügyésznek erre is megvolt a válasza. Kizártak a
nyomozásból! E müveletet Fábián János úr abszolválta.
[1992.11.11 - Nyom.ell.19.164/1992/1-I] A számot érdemes
megjegyezni, mert minden későbbi ügyészi intézkedés erre utal
vissza. A határozat azt tartalmazza, hogy[csak] a Ferenczi
Flóra elleni vizsgálatból zárnak ki. az
indokok a következők. "... a nyomozati cselekmények a
főkapitányság vezetőjét is érinthetik. A megyei
rendőrfőkapitány és a megyei főügyész közötti kölcsönös
együttmüködés és szükséges munkakapcsolat alapján az ügy
elfogulatlan megitélése egyik részről sem várható..."
Györgyi a kifogástalan úriember [márminthogy a mandzsettái kifogástalanok] a kizárást utólag azzal is indokolta, hogy korábban szivélyes kapcsolatban voltam a főkapitánnyal, így elfogúlt lehetek. Az fel sem merült a jóember frejében, hogy csak javára lehetnék elfogult, az meg nem vagyok. Felhozta azt is, nem szerencsés ha egyik megyei vezető kitöri a másik nyakát, ezt másra kell bízni. Áttette hát az ügyet Szegedre.
Györgyi a kifogástalan úriember [márminthogy a mandzsettái kifogástalanok] a kizárást utólag azzal is indokolta, hogy korábban szivélyes kapcsolatban voltam a főkapitánnyal, így elfogúlt lehetek. Az fel sem merült a jóember frejében, hogy csak javára lehetnék elfogult, az meg nem vagyok. Felhozta azt is, nem szerencsés ha egyik megyei vezető kitöri a másik nyakát, ezt másra kell bízni. Áttette hát az ügyet Szegedre.
Itt
és most azt fontos megjegyezni, hogy mire az olajszagot
megéreztem, Szegeden már, ill. még folydogált a nyomozás az
emlitett ügyek miatt.
----------------------------------------------------
Ami
most kovetkezik, arról már írtam máskor, máshol és máshogy! Az
újabb részletek és dokufotók miatt ezek a részek esetleg azoknak
sem lesznek tökunalmasak, akik már olvasgattak ezekről a témákról.
2007.07.08
2.
Ajjaj
fekete vonat...
Fülesek
[Innen
a hivatkozások "dokumentálva" lesznek, vagyis szkennelt,
fotózott, karak terfelismertővel digitalizált formában jelennek
meg. Olyan dokumentumok, amelyek
a TV kamerák pergőtüzében lettek átadva Pallag Lászlónak a Parlamentben az olajbizottság azon ülése után ahol tanúvallomást tettem. Ez a vallomás kb. négymillió forintomba került. Szövege máris olvasható (!) azok számára akik szeretnek olvasni
és nem restellik, hogy időben kissé előre ugorjanak.
a TV kamerák pergőtüzében lettek átadva Pallag Lászlónak a Parlamentben az olajbizottság azon ülése után ahol tanúvallomást tettem. Ez a vallomás kb. négymillió forintomba került. Szövege máris olvasható (!) azok számára akik szeretnek olvasni
és nem restellik, hogy időben kissé előre ugorjanak.
Máskor
és máshol beszámoltam már arról, hogy a "kóborló
olajvonatokról" egy rendőr tiszttől és egy országgyülési
képviselőtől szereztem tudomást. Utóbbi hozott össze egy
mávossal, aki beosztásánál,- hiúz szemeinél,- hosszú füleinél
fogva mindenről tudomást szerzett, ami a Debreceni MÁV
Igazgatóságon belül történt, sőt hozzáférhetett a
vonatmozgásokkal kapcsolatos számitógépes adatokhoz is. Leirtam
már, hogy tőle számitógépes leporellókat kaptam, amelyeket
kérésemre "dekódolt". Amikorra idáig jutottunk, már
csak egy szerelvény mozgott. Biharkeresztesnél lépett be egy 66
gázolajat tartalmazó tartálykocsiból álló szerelvény.
Ezt Szabó Sándor vámtiszt Debrecenben háztartási
olajként [HTO] vámkezelte.
E
disznó finánc miatt kellemetlen hangu levélváltás történt
köztem és Csikos Endre örnagy - a megyei
vámparancsnok - között. A jóember [1993.február 5 -
2007/1993. sz.] a következőket írta. "A konkrét 66 vasuti
kocsirakomány vámkezelése során, mint a fegyelmi eljárás eddigi
adatai tanusitják, a vámkezelést végző Szabó Sándor zászlós
sorozatos szabálytalanságot követett el, Vámbiztositék
követelése nélkül adott ki 25 vagon gázolajat, Ezt a tételt
csak látszólag vette nyilvántartásba, mert a végleges behozatali
nyilvántartási tételszám nem egyezik azzal, amit a 25 vagon
kiadásánál, a vasuti értesitő levél feltüntetett. Olyan
behozatali engedélyt fogadott el, amelyre a Hungária Privát Petrol
Kft. számára nem lehetett volna vámkezelést végezni. Kritika
nélkül elfogadta a vám 91 nyomtatványon az ügyfél megbizottja
által feltüntetett árúmegnevezést és nem vett vegyvizsgálati
céllal mintát."
Na
most: hol a 91-es nyomtatvány? Ki írta alá? Hátha épp Papp
Imre...
Ha valaki ezek után azt hiszi, hogy a - cégtől történt kirugáson kivül - a Mészáros úr által hülyének minősitett - fináncot büntetőjogilag felelősségre vonták, vagy akár egy peták kártéritésre kötelezték - téved. Tartotta - tarthatta - a pofáját és megúszta.
Ha valaki ezek után azt hiszi, hogy a - cégtől történt kirugáson kivül - a Mészáros úr által hülyének minősitett - fináncot büntetőjogilag felelősségre vonták, vagy akár egy peták kártéritésre kötelezték - téved. Tartotta - tarthatta - a pofáját és megúszta.
Öt
tartálykocsi gázolajnak már Hajdú Bihar Megyében
gazdája akadt. Hatvanegy kocsi gördült tovább Veszprém felé.
Intézkedésem alapján a szerelvényt feltartóztatták és
lefoglalták, mert a kisérőiratok HTO-ra szóltak. A
tartálykocsikban pedig szintiszta gázolaj volt.
Az
incidensről jelentést tettem Györgyi Kálmánnak.
A
jelentésről beszámoltam az Olajbizottságnak. Pallag Lászlónak
átadtam a másolatát is. A "jogkereső közönség" annak
hiteles szövegét elsőizben itt olvashatja. Előre jelzem, hogy az
alapszöveghez itt - ott megjegyzéseket, magyarázatokat fűzök,
eltérő szövegszinnel.
Hajdú-Bihar
Megyei Főügyész
1993.01.25
DEBRECEN
A Magyar
Köztársaság Legfőbb Ügyésze,
Dr.
Györgyi Kálmán Úr részére
A
jelentés bevezető részében a megyei rendőrfőkapitány
visszaéléseinek széles spektrumát tárgyalom, majd előjövök
a "farbával".
.... Erre
vonatkozó feltételezéseimet talán nem merném ehelyütt
papírra vetni, ha nem bukkan fel látókörömben az alábbi
épületes eset: az
olajvonatok
ügye,
amelyet a Vámhivatallal és egyidejűleg a Nemzetbiztonsági
Hivatallal közölt alábbi rövid összefoglaló szemléletet.
Feljegyzés.
Téma: Olajvonatok.
Több
információ utal arra, hogy Hajdú-Bihar Megye területén és
azon kívül kőolaj származékokat szállító szerelvények
rendellenes mozgása észlelhető.
1.sz.
információ - 1993.01.07
1992.
12.25.-31. között a Debreceni rendező pályaudvarra egy 66
tartálykocsiból álló kőolaj szállítmány érkezett,
vélhetőleg Biharkeresztes irányból. A tartálykocsik CFR.
jelzésűek.
Rendeltetési
hely (Debrecen) Pétfürdő. Átvevőként a Hungária Privát
Petrol Kft. Miskolc Marjalak u. 15. székhelyen működő cég
szerepel. Telefonszám 46. körzet 353-618, ügyvezetőJakobcsik
Ferenc.
Információm
szerint azonban ügyintézőként lépett fel Dr. Papp
Imre is, aki megadta a MÁV Debreceni Igazgatóságon
49-212. telefonszámát és lakcímét a valóságos adatokkal
egyezően. Nevezett a szállítmány mikénti továbbításával
kapcsolatban tárgyalásokat folytatott Szombati
Gáborral a MÁV Debreceni Igazgatósága helyettes
vezetőjével ésDusnok Imrével a szállítási
osztály veze
tőjével.
Az
informátor feltevése szerint a szállítmányok gázolajat
esetleg benzint tartalmaznak. A bevallott tartalom azonban
fűtőolaj, ami lehetővé teszi a vámköltségek szabálytalan
csökkentését és a kőolaj származékok árai között
mutatkozó rés szabálytalan felhasználását.
2.számú
információ - 1993.01.07
Az
említett Kft. valóban létezik. Cégbejegyzése iránt
192.12.23.-án nyújtott be kérelmet a Borsod-Abaúj-Zemplén
Megyei Cégbíróságon, a kérelem száma: 05-09-002417/1992.
Az első
ügyvezető valóban a már említett Jakubcsik Ferenc a
Kft. tagja még Fukk István Miskolc, Kassai u. 1. szám alatti
lakos.
Vele
kapcsolatban az informátor olyan megjegyzést tesz, hogy előélete
alapján feltételezető hajlamos részt venni minden olyan
tranzakcióban, amely a törvény megkerülésével magas hasznot
hajt.
A Kft-nek
tagja még egy másik Kft. is: a Kormix Kft, amelynek székhelye
Törökbálint, Károlyi u. 1. ez utóbbi Kft. ügyvezetői Suba
István, és Németh László.
A
Hungária Kft. egy számláját a Postabank és Takarékpénztár
Kft. (?) Miskolci Cég kezeli. A számlaszám 024-05054. a cég
1.000.000. Ft. összegű törzstőkével alakult. Tevékenységi
körei: 1- kőolaj-feldolgozás, 2- gépjármű üzemanyag
nagykereskedelem, 3- gépjármű üzemanyag kiskereskedelem, 4-
külkereskedelem.
A
cégbíró Dr. Schuller Zoltán, aki informátor előtt
megemlítette, hogy a gépjármű üzemanyag nagykereskedelem a
Magyar Olajipari Részvénytársaság monopóliuma lévénilyen
tevékenységet Kft. nem folytathat.
3.
számú információ - 1993.01.08
Romániából
tartálykocsikból álló szerelvények lépnek be Magyarország
területére kőolajszármazékokkal. E szerelvényeket több
Magyarországon bejegyzett Kft. mozgatja a különböző
célállomások megjelölésével. Ezek a szerelvények soron
kívüli továbbítást élveznek, ugyanakkor a fuvardíjak
előleges elszámolása és befizetés nem történik meg.
A szerelvényekkel kapcsolatos diszpozíciókat Dr. Papp Imre intézteti a MÁV Igazgatóságon.
Az ügyben
egy Ferenczi Lóránt nevű személy is eljár aki. Állítólag a
MÁV Igazgatóságnál egy Bihariné nevű személlyel tárgyalt.
Informátor
egy meghatározott személyre utal, aki e szállítmányok
tényéről mozgatásáról részletesebb felvilágosítást kíván
nyújtani és állitólagosan rendelkezéséreb állnak az ezzel
kapcsolatos irásbeli bizonyitékok is.
4.
számú információ - 1993.01.11
A 3.
számú információban jelzett további személy közlései.
5.sz.
információ - 1993.01.12
Lupkovics
György alhadnagy a VÁM Nyomozó Hivatal Vezetője
közli.
[Az 1.
illetve 2. sorszámú információ tartalmát Dr. Szeszák Gyula
hivatalból közölte nevezettel, aki annak realizálása
tárgyában intézkedéseket tett. Az ügyiratot bemutatta. ]
Az 1.
illetve 2. sorszámú információ birtokában úgy ítélte meg,
hogy az ügy meghaladja a Debreceni Nyomozó Hivatal
kompetenciáját, így hivatalosan értesítette a VPOP különleges
ügyek osztályát. Az osztály képviseletében Mészáros
József úr
1993.01.11. napján a vámhivatalnál [Debrecenben] látogatást
tett, kiegészítő információkat szerzett be, és a teendő
intézkedésekre nézve Lupkovics Úrral megállapodott. Kérésre
közli nevezett BM telefonjának számát: 03.1.12924.
Lupkovics
György azt is közli, hogy szerelvények szabálytalan
beléptetését, illetve szabálytalan vámkezelését máris
megállapították,és a történtek tisztázása végett már
meghallgatásokat is foganatosítottak. Illetőleg további
információ beszerzéseket is eszközöltek.
Ennek
során jutott tudomására, hogy Dr. Papp Imre a vámhivatalnál
is eljárt az olaj szállítmányok ügyintézése keretében, és
vagy Pásztor István vámhivatali vezetővel,
vagy helyettesével Drágán Lajossal tárgyalt.
Debrecen, 1993.január 13. Dr. Szeszák Gyula s.k. megyei főügyész
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Dr.
Szeszák Gyula a fenti feljegyzést átadja az alábbi elismervény
ellenében Lupkovics György részére.
Lupkovics
györgy:
A fenti
feljegyzést azzal vettem át, hogy annak tartalma a Különleges
Ügyek Osztályával közölhető, át nem adható és nem
fénymásolható, addig, amíg a Legfőbb Ügyészség az
ügyészségi nyomozóhivatal kompetenciájába eső személyek,
ill. tevékenységek tekintetében az eljáró szerv kijelölése
tárgyában nem dönt.
Debrecen,
1993.01.14.
Lupkovics György s.k.
6.sz.
információ 1993.01.14
Lupkovics
György a fenti irat átvétele után az alábbiakat közli.
A
biharkeresztesi vámparancsnok Nagy István a mai
napon jelentette - írásban- hogy Dr. Papp
Imre arra, próbálta rávenni, kezeljék le a 66
tartálykocsiból álló szerelvényt, bár ennek feltételei nem
álltak fent. E jelentést Ujj alezredes
(a vámhivatal új vezetője ) ma magával vitte Budapestre.
Erről [a
Lupkovics által elmondottakról] kéziratos
feljegyzés készült, amelyet Lupkovics György aláírt.
1993.01.14.
Szeszák
Gyula
s.k.
megyei főügyész
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Átvételi
elismervény.
Alulírottak
elismerjük, hogy a mai napon a fenti emlékeztető 1 - 1
fénymásolati példányát és az abban jelzett számítógépes
szerelvények mozgatására vonatkozó nyilvántartást,
mely 17 számozott lapból áll, átvettük.
A
feljegyzés ill. a nyilvántartás egyenlőre nem fénymásolhat
és sem postai sem elektronikus úton nem továbbítható addig,
amíg a Legfőbb Ügyészség az ügyészségi nyomozóhivatal
kompetenciájába eső személyek, ill. tevékeny ségek
tekintetében az eljáró szerv kijelölése tárgyában nem dönt.
Tartalmukról a szolgálati felettes szerv tájékoztatható.
1993.01.15.
Hegedüs
Gyula szds. s.k.
Lupkovics György ahdgy. s.k.
NBH V.Ny.H.
* * *
A fenti
épületes história kiegészítésére szolgáljanak a
következők.
Az elmúlt
héten telefonbeszélgetést folytattam a jelentésekben
hivatkozott Mészáros Józsefúrral a VPOP különleges
ügyek Osztálya vezetőjével. A telefonbeszélgetés tartalmára
pontosan emlékszem. Lényegileg a következőket tartalmazza.
A 66
vagonból álló szerelvényt sikerült elkapniuk. A fenti -
általam velük közölt -információk igazolódtak,
ideértve Dr. Papp Imre rendőrfőkapitány úr szereplését is,
aki valóban a Hungária Privát Petrol Kft. ügyintézőjének
adva ki magát eljárt a szerelvény útjának zökkenőmentessé
tétele érdekében, többek között a Biharkeresztesi Vámhivatal
parancsnokánál és helyettesénél ezek együttes jelenlétében.
Felhatalmazásom alapján az illetőket kihallgatták és a fenti
tényt jegyzőkönyvezett vallomásuk mindenben alátámasztja.
Fentiekből
kiderül, hogy az olajvonatokkal kapcsolatos információkat nem
közöltem a rendőri szervekkel. Mészáros Úr közölte viszont
velem, hogy az ügyről nála Dr. Pinter Sándor Úr érdeklődött,
illetőleg írásos összefoglalót kért, és kapott is. [Utólag
az derült ki, hogy Mészáros egy írásos
jelentést vitt Pintérnek.] Ezt
azzal nyugtázta, hogy ismereteit közölni fogja a Szegedi
Nyomozó Hivatallal.
1993.01.22-én
telefonon érdeklődtem Dr.
Imolya Imre úrnál
a Szegedi Nyomozó Hivatal Vezetőjénél, aki azt közölte velem
- közléseinek tartalmára emlékszem- hogy Pintér úr telefonon
kereste, de a beszélgetés az ő távolléte miatt nem
történhetett meg. Abban maradtunk, ha e hívásra vagy bármiféle
információ továbbítására kerülne sor úgy erről soron
kívül tájékoztat. Ma, azaz 1993.01.25. napján 10,15-kor
nevezett hívott - szavaira emlékszem- és azt közölte, hogy a
telefoni érintkezés közötte és Dr. Pintér Sándor Úr között
megtörtént. Ennek során Dr. Pintér Sándor Úr az iránt
érdeklődött, hogy a nyomozás befejezése előreláthatólag
mikorra várható. Kérdését azzal indokolta, hogy 1993.02.15.
napjáig Dr. Papp Imre ügyét le kell zárnia. [Tehát
Pintér eltökitette ezt a jelentést is, mint annyi más hasonló
jelentést, ill. bizonyitékot.]
Úgy
vélem, a történtekhez, a vizsgálatok menetéhez, mikénti
alakulásához szükségtelen kommentárt fűznöm.
Mindazonáltal
azt a
k é
r e l m e t
Terjesztem
elő, legfőbb ügyész úrnál, szíveskedjék a Hajdú-Bihar
Megyei Főügyészség az ügybőli kizárásának ténybeli
megalapozottságát és törvényessé gét újra megfontolás
tárgyává tenni.
Nem
kérésem indokául csupán idetartozó meggyőződésem
rögzítéseként említem, a kizárás a jelen helyzetben a
Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség törvényi
kompetenciájának kiiktatását jelenti, amelyre a kizárást
elrendelő személynek - meggyőződésem szerint- nem volt, nincs
jogosultsága.
Úgy
látom azonban, hogy a Papp ügy szegedi alakulása
szoros korrelációba került tekintélyem és
vezető-ügyészi akcióképességem morzsolásával.
Szándékomban áll ezt ellensúlyozni, úgy vélem ezzel ezáltal
teszek eleget oly kötelezettségeknek és gyakorlok oly
jogosultságokat, melyek nem szervezeti felhatalmazásból, hanem
a törvényből erednek.
Debrecen,
1993.01.25
Dr.
Szeszák Gyula.
s.k.
megyei főügyész |
Eddig
az "olajjelentés" amelyről
azt gondoltam, hogy Györgyinek nem
lesz mersze, ill. pofája félretenni. Tévedtem. Nemcsak a
könyveknek, a jelentéseknek is megvan tehát a
maguk sorsa. A következőkben a jelentés miatti vesszőfutásról
emlékezem meg.
2007.07.12
1.
Konfliktust
"keresek..."
Beleakadok
a megyei rendőrfőkapitányba.
Itt
léptetem a képbe Papp Imrét Hajdú Bihar Megye
volt rendőrfőkapitányát. Nevezett is a szovjet is KGB-nél
nyert kiképzést. Ez a körülmény, valamint(a)morális
adottságai, nem utolsó sorban felesége Ferenczi Flóra,
alkalmassá tették e posztra, amit hajdúnánási majd nyiregyházi
városi rendőrkapitánykodás után viszonylag hamar el is ért.
Rossz
sorsom, a sors kiszámithatatlansága folytán, ezzel a díszes
házaspárral hozott össze az olajcsata frontján. E csatát
nem nyerhettem meg, hiába voltak kiváló lapjaim, mert Györgyi,
Boross és Pintér kártyáiról -
hála a kiváló bíróságoknak - nem sikerült
bizonyítanom, hogy cinkeltek. Ez még most, utólag is,
bizonyítható. Ebből nekem nem sok hasznom lesz. A história
mindenesetre tanulságos.
A
história azért megfelelő műfaj, mert olvasmányossá, érdekessé
teheti a viszonylag régmult eseményeket is, ahogy azokat a
szereplők átélték a maguk idején.
Ami
most leírásra kerül, nem sorskesergő! Azt viszont bátorkodom -
nem először - leirni: az olajhidra ugyan nem Hajdú Biharban dugta
ki először a fejét, de egész biztos, hogy én voltam az első
megyei főügyész, aki hajlandó voltam észrevenni és azonosítani
a rémet. Én voltam az első főügyész aki saját kezemmel
próbáltam levagdosni a fejeket. Én voltam aki a sajtó
nyilvánossága segitségével az Ország tudomására hoztam, hogyan
- merre folydogál az olaj és az állami bevétel.
[Aki korábbi hasonlókról
tud, sziveskedjék tudomásomra hozni. Én 1992 decemberében
kezdtem. A most sztárolt "Papa" több évvel később. A
jelek szerint sokan nem akarják, hogy kimásszak onnan, ahova
temettek. Nos, megmozdultam...]
Az
egész hercehurca a megyében működő "önálló
szolgálatokkal" kezdődött. Jelesül a Szervezett Bűnözés
Elleni Osztály [Oláh
István rendőrőrnagy],
a BM - ORFK Rendvédelmi Szerve [Both
István rendőrőrnagy]
és a Nemzetbiztonsági Hivatal helyi kirendeltségeiről [Bak
István rendőralezredes] van
szó, amelyek ugyan a rendőrfőkapitányság épületében voltak
elhelyezve, de nem voltak alárendelve a rendőrfőkapitánynak.
Ezekkel
a szervezetekkel, illetve az oda beosztottakkal szivélyes
és informativ (!) kapcsolatokat épitettem ki. Ezt
ők kezdeményezték nálam, de én szivesen fogadtam közeledésüket,
mert akkor még azt hittem a legfőbb ügyész szemében kedves egy
jól tájékozott megyei főügyész, tekintettel
arra is, hogy a bünmegelőzés az ügyész alkotmányos
kö9telessége, ennek pedig van valami köze a jólinformáltsághoz
...
Viszonylag
hamar megtudtam, hogy ilyen - olyan módon mind a három szervezet
"rádolgozik" a "főkapitányékra" [rossz
nyelvek szerint Ferenczi Flóra irányitotta a férjét otthon és a
Rendőrfőkapitányságon is...], mert olyanokat csináltak
sorozatban, amiket nem hagyhattak figyelmen kivül.
A
jóembereknek azt is tapasztalni kellett viszont, jelentsenek
fölfelé bármit, a házaspár érinthetetlen.
E
helyzet felszámolása érdekében Oláh István rendőrőrnagy,
az SZBSZ helyi rezidense azzal keresett fel, hogy egya bbudapesti Ó
utcában székelő RVSZ [RSZVSZ] vezetője Simon
Sándor ezredes szeretne velem a debreceni problémákról
konzultálni és megtiszteltetésnek venné, ha meglátogatnám.
Oláh
Istvánnal mentem
fel. Sejtettem és nem tévedtem: rögtön Papp Imre került szóba.
A problémát Simon úgy jellemezte, hogy náluk a téma a "Papp
szindróma" fedőnevet viseli. Lényege abban áll,
hogy a helyi megbizottaktól jelentések tucatjait kapják és
ezeket Boross Péter belügyminiszternek,
illetve Pintér Sándor rendőrfőkapi tánynak
továbbítják. Itt megállt az elbeszélésben és addig pislo gott
amig én meg nem kérdeztem: "és azután?"
Erre
széttárta karjait...
Értettem
a dolgot és azt javasoltam, tegye lehetővé, hogy az RVSZ helyi
megbizottja Both István őrnagy, a hosszú,
kacskaringós és a semmibe vesző szolgálati út némi
"leröviditésével" közvetlenül tájékoztathasson az
operativ módszerekkel felderitett, egyértelmüen bizonyitható,
"jelentésérett" ügyekről.
Ebben
maradtunk és rövidesen "épületes" információk
birtokába jutottam. Ezidáig Papp Imrével nem volt semmi bajom.
Sőt! Mint ügyvéd a hajdúnánási rendőröknek "ügyesbajos"
dolgaikban [kényszervallatás, sulyos testi sértés, stb.]
úgyszólván házi védője voltam. Papp akkor ott volt kapitány.
Előfordult, hogy saját szolgálati kocsiján vitt fel egyik
beosztottja budapesti tárgyalására. Nyiregyházi
rendőrkapitánykodása idején nemigen találkoztunk. Ellenben mikor
hajdú bihar megyei főkapitány lett személyesen gratuláltam neki.
Később ő keresett ügyvédi irodámban, lógó orral, azt kérdezte
magam mellé venném e irodámba, ha otthagyná a céget. Igennel
válaszoltam. Később derült ki a bánat oka: Pintér haver nem
merte kinevezni Ferenczi Flórát a megyei rendőrfőkapitányság
igazgatásrendészeti osztálya vezetőjének, az ordító
összeférhetetlenség miatt. Igy a hölgy csak a Városi
Rendőrkapitányság Igazgatás rendészeti Osztálya vezetőjeként
disznólkodhatott, ami mélyen sértette mindkettő
jük
fejlett érzékenységét.
Amikor
engem neveztek ki főügyésznek természetesen Papp is gratulált.
Amikor megtudtam, hogy könyveket gyüjt, meg is ajándékoztam két
nem értéktelen könyvpéldánnyal.
Azt
viszont mindíg tudtam, mi a különbség a haverkodás és a
szolgálati viszony között.
Ezt
viszonylag hamar világossá is tettem, abból az alkalomból, hogy
Papp értem jött, köszöntsük fel együtt a megyei
vámparancsnokot, Dr.
Meszlényi Sándor pénzügyőr
ezredest, névnapja alkalmából. Elmentem, ittam az ünnepelt
egészségére. Ám amikor hármasban maradtunk "viccesen"
elmond tam nekik, ha valami disznóságról őszintén tájékoztatnak
egy [fekete] pont, és segitek ha lehet,- ha magam jövök rá, két
pont,- ha másoktól szerzek tudomást, három pont - minuszban.
Jót röhögtek, pedig nem vicceltem. A vámparancsnoknak még
szerepe lesz történetemben.,
Aztán
jött az első kázus. Berettyóujfalu térségében egy
"magánkommandó" szerveződött - rendőrtagokkal (!) -
a berettyóujfalui városi rendőrkapitány,Hudák
István ren
dőrszázados tudtával, Papp Imre támogatásával. Ezek aztán úgy kezdtek intézkedni, mint a Vasprefektus verőlegényei. [Összevertek, bilincseltek, személygépkocsi csomagtartójában szállitottak "gyanúsitottakat, stb.] Panasz érkezett, Papp Imréhez... Ő pedig, ahelyett hogy kizárólagos illetékességgel bíró, felügyeletem alatt álló, Ügyészségi Nyomozó Hivatalhoz tette volna át az ügyet, titkársága vezetőjét Marton Sándor őrnagyot (?) bizta meg a vizsgálódással...
dőrszázados tudtával, Papp Imre támogatásával. Ezek aztán úgy kezdtek intézkedni, mint a Vasprefektus verőlegényei. [Összevertek, bilincseltek, személygépkocsi csomagtartójában szállitottak "gyanúsitottakat, stb.] Panasz érkezett, Papp Imréhez... Ő pedig, ahelyett hogy kizárólagos illetékességgel bíró, felügyeletem alatt álló, Ügyészségi Nyomozó Hivatalhoz tette volna át az ügyet, titkársága vezetőjét Marton Sándor őrnagyot (?) bizta meg a vizsgálódással...
Ekkor
áthívtam és utasitottam, hogy a "házivizsgálat"
iratait (!) nyomban küldje át nekem és a továbbiakban ne
stratpálja magát. Meg is igérte, de utána vélhetőleg konzultált
Flóra asszonnyal, aki megkontrázta az ügyet. Így csupán egy
jelentést kaptam amit az emlitett Marton
Sándorrendőrőrnagy
állitott össze.
Ekkor
ment az első írásbali utasitás faxon és postán: terjessze fel
az iratokat.
[A
jó Túrós András altábornagy úr azt volt szives kárhoztatni,
hogy én "levelezek" a főkapitánnyal, ami
megengedhetetlen és példként állitotta az allomángyülés elé
Györgyi Kálmán és Pintér Sándor urak kiváló kapcsolatát.
Igaza volt! E kapcsolatok valóban kiválóak voltak...]
Nagyjából
ezidőben futott be az első anyag arról, hogy Ferenczi Flóra több
mint egy tucat jogositványt adott vissza ittas vezetőknek, többnyire
tehetős vállalkozóknak, olyan véralkoholértékek ellenére,
amelyeknél az akkor (is) érvényes belügyminiszteri rendelet a
vezetői engedélyt, mérlegelési jog biztositása nélkül, bevonni
rendelte a büntető eljárás tartamára. A hölgy ezen
"joggyakorlatát" a Megyei Főügyészség már az én
kinevezésem előtt is kifogásolta. Ő azzal a hülyeséggel érvelt,
hogy magasabb rendű jogszabály, az Államigazgatási Törvény,
általánosságban feljogosítja a jogalkal mazót, hogy
megváltoztassa az elsőfokú határozatot, ha a fellebbezéssel
egyetért. Flóra asszonyt az Ügyéség már akkor kioktatta, hogy
ez a rendelkezés nem vonat kozik az általa "elbírált"
esetekre. A hölgy azonban leszarta az Ügyészséget és továbbra
is visszaadogatta egyeseknek (!) a jogsikat. Akinek meg nem adta
vi8ssza azokkal szemben a belügyminiszteri rendeletre hivatkozott...
Az Ügyészség pedig nem forszirozta tovább az ügyet...
Ebben
a helyzetben határoztam úgy, hogy megkerülöm a szolgálati utat.
Személyzeti előadóm társaságában barlangjában kerestem fel
magát Pintér Sándor urat. Vele azt közöltem, hogy védencei
garázdálkodását nem tűröm tovább. Nem akarok rendőrbot rányt.
Kértem, takarítsa el valahová a párocskát és boritsunk fátylat
az egészre.
A
látogatás május körül volt. Pintér augusztusra igérte (!),
hogy intézkedik. Nem történt semmi. Utóbb kiderült, hogy
próbálkozott... Flóra asszony elhelyezése ügyében tárgyalt az
akkori Köztársasági megbizottal Virág Pállal, de a
hölgy áthelyezése kapcsán olyan feltételeket támasztott,
amelyek teljesitését a hatályos jogszabályok nem tették
lehetővé. Azt követelte,
hogy "rendőrségi vezényléssel" helyezzék át, olyan
megkötéssel, ha már nem férje lesz a rendőrfőkapitány,
visszamehessen oda. Pintér tehát hallgatott.
Ekkor
elrendeltem ellene a nyomozáat. A Legfőbb Ügyéségtől kértem,
keresse meg az Országos Rendőrfőkapitányt, Pintér urat, hogy a
nyomozás tartamára függessze fel.
Felterjesztésemre Vajda Alajos úr válaszolt, aki a Györgyi féle "tisztogatás" után is a Legfőbb Ügyészség legkényesebb osztályát az önálló nyomozások osztályát vezette.
Felterjesztésemre Vajda Alajos úr válaszolt, aki a Györgyi féle "tisztogatás" után is a Legfőbb Ügyészség legkényesebb osztályát az önálló nyomozások osztályát vezette.
[Vajda
elvtárs nélkülözhetetlen szakember volt. Moszkvában végzett és
ügyészi pályáját is moszkvai ügyészségen kezdte...]
Dr.
Ferenczi Flórát. A 92.11.02-napján kelt Nyom.ell. 19.164/1992 sz.
leirat a követke
zőket tartalmazza. "Tájékoztatom, hogy a legfőbb ügyész úr dr. Ferenczi Flóra ren
zőket tartalmazza. "Tájékoztatom, hogy a legfőbb ügyész úr dr. Ferenczi Flóra ren
dőr
őrnagy állásából való felfüggesztését nem kezdeményezte."
- Slussz! Kuss!
Itt
kell még beszámolnom másik szolgálati útkerülésemről Ennek
másik szerplője az akkori belügyminiszter Boross Péter.
[Az aliast "Hóbagolynak" is titulálták mielőtt, a
szoci kormány idején, médiasztrárként, a haza bölcse nem lett
belőle.] Máshol leírtam már, hogy Zsupos Lajos MDF
országgyülési képviselő látogatóban nálam járva
megemlitette, hogy Borosshoz készül. Azt is szóbahozta, hogy
szivélyes jóviszonyban vannak. Ekkor támadt az a hülye ötletem,
hogy Zsupos révén egy nemhivatalos beszélgetést eszközlök ki
Borosstól és arra fogom kérni, hogy az országos
rendőrfőkapitánynál kezdeményezze a "Papp szindróma"
békés megoldását.
A
ripők kocsmáros nem válaszolt Zsuposnak, persze nekem sem.
Legközelebbi látogatásomkor viszont Györgyi behozatott egy papirt
és annak alapján kereszt kérdésket kezdett feltenni. Elég hamar
rájöttem, Boross irányából bűzlik valami
és
hogy ne fárasszam, elmondtam neki az egész sztorit. Emiatt szóbeli
figyelmezte
tésben részesitett. Jól gondoltom. Boross "hivatalos átiratban" kifogásolta hogy
tésben részesitett. Jól gondoltom. Boross "hivatalos átiratban" kifogásolta hogy
megpróbáltam
vele beszélni. Magyarán szólva feljelentett, bemószerolt.
Közben
megkezdődött a bestia ügyészségi kihallgatása. Ezt a Katonai
Ügyészség volt vezetője Demeter
Mátyás ezredes eszközölte. Rövidesen kiderült, a
finomlelkü hölgy zokon veszi a "zaklatást".
Kijelentette, "ha Szeszákék [a
többesszám második tagja Márián Zoltán a Nyomozó Hivatal
vezetője volt] kiváncsiak, kivel 'baszok' kérdezzék
meg személyesen ők..." A gyöngéd hölgy nemhogy
nem tiltakozott kijelentései jegyzőkönyvezése ellen, de
kijelentette, megtagadja annak aláírását, ha az idézett
kitételek nem lesznek benne.
A
Legfőbb Ügyészségnek a fentiekre nem volt észrevétele.
De nem is maradt tétlen, lásd lentebb...
Nem
lévén kiváncsi, hogy a hölgy kivel baszik, nem hallgattam ki.
Viszont nem csekély kárörömmel vettem az újabb jelentést arról,
hogy a házaspár maguknak egy személy gépkocsit "importált"
egy rokkant személy nevén és jogán, többek között közokirat
hamisitást elkövetve. A "csinyt" Fóra asszony
koncipiálta, de a közokirathamisitást a rendőrfőkapitány úr
s.k. eszközölte, mivel a kocsit ő vitte vizsgára.
Ráállitottam
hát a Nyomozó Hivatalt az újabb ügyre. A legjobb vizslák
tulajdonságait örökölt fiatal nyomozó kisvártatva jelentette,
hogy jártában keltében tapasztalja, hogy civilruhás nyomozók
járnak előtte. Kihallgatják a tanúkat, sőt bizonyitéknak
minősülő iratokat is "átvesznek".
Sejtve,
honnan fúj a szél személyesen berobogtam az ORFK fegyelmi
főosztályára. Annak vezetőjét, Piroska
István ezredest, még debrecenből jól ismertem, és a
jóisme
rősnek kijáró közvetlenséggel szólitottam meg. "Pistukám, mi a fasznak karisztoltok
rősnek kijáró közvetlenséggel szólitottam meg. "Pistukám, mi a fasznak karisztoltok
Hajdúban?
Papirokat is összeszedtek. Jól tudod, a nyomozás a Debreceni
Ügyészségi nyomozó Hivatal kizárólagos hatáskörébe tartozik.
Vagy ideadod az iratokat, vagy megnézheted magad."
Ideadta!
Nem jelentettem senkinek. Olyannyira nem haragudott rám, hogy később
ren
dőrjelvényes nyakkendőtűvel, mandzsettagombokkal és nyakkendővel ajándékozott. meg. [Az utóbbit kiemelkedő események alkalmával néha még viselem...]
dőrjelvényes nyakkendőtűvel, mandzsettagombokkal és nyakkendővel ajándékozott. meg. [Az utóbbit kiemelkedő események alkalmával néha még viselem...]
Persze
a legfőbb ügyésznek erre is megvolt a válasza. Kizártak a
nyomozásból! E müveletet Fábián János úr abszolválta.
[1992.11.11 - Nyom.ell.19.164/1992/1-I] A számot érdemes
megjegyezni, mert minden későbbi ügyészi intézkedés erre utal
vissza. A határozat azt tartalmazza, hogy[csak] a Ferenczi
Flóra elleni vizsgálatból zárnak ki. az
indokok a következők. "... a nyomozati cselekmények a
főkapitányság vezetőjét is érinthetik. A megyei
rendőrfőkapitány és a megyei főügyész közötti kölcsönös
együttmüködés és szükséges munkakapcsolat alapján az ügy
elfogulatlan megitélése egyik részről sem várható..."
Györgyi a kifogástalan úriember [márminthogy a mandzsettái kifogástalanok] a kizárást utólag azzal is indokolta, hogy korábban szivélyes kapcsolatban voltam a főkapitánnyal, így elfogúlt lehetek. Az fel sem merült a jóember frejében, hogy csak javára lehetnék elfogult, az meg nem vagyok. Felhozta azt is, nem szerencsés ha egyik megyei vezető kitöri a másik nyakát, ezt másra kell bízni. Áttette hát az ügyet Szegedre.
Györgyi a kifogástalan úriember [márminthogy a mandzsettái kifogástalanok] a kizárást utólag azzal is indokolta, hogy korábban szivélyes kapcsolatban voltam a főkapitánnyal, így elfogúlt lehetek. Az fel sem merült a jóember frejében, hogy csak javára lehetnék elfogult, az meg nem vagyok. Felhozta azt is, nem szerencsés ha egyik megyei vezető kitöri a másik nyakát, ezt másra kell bízni. Áttette hát az ügyet Szegedre.
Itt
és most azt fontos megjegyezni, hogy mire az olajszagot
megéreztem, Szegeden már, ill. még folydogált a nyomozás az
emlitett ügyek miatt.
----------------------------------------------------
Ami
most kovetkezik, arról már írtam máskor, máshol és máshogy! Az
újabb részletek és dokufotók miatt ezek a részek esetleg azoknak
sem lesznek tökunalmasak, akik már olvasgattak ezekről a témákról.
2007.07.08
2.
Ajjaj
fekete vonat...
Fülesek
[Innen
a hivatkozások "dokumentálva" lesznek, vagyis szkennelt,
fotózott, karak terfelismertővel digitalizált formában jelennek
meg. Olyan dokumentumok, amelyek
a TV kamerák pergőtüzében lettek átadva Pallag Lászlónak a Parlamentben az olajbizottság azon ülése után ahol tanúvallomást tettem. Ez a vallomás kb. négymillió forintomba került. Szövege máris olvasható (!) azok számára akik szeretnek olvasni
és nem restellik, hogy időben kissé előre ugorjanak.
a TV kamerák pergőtüzében lettek átadva Pallag Lászlónak a Parlamentben az olajbizottság azon ülése után ahol tanúvallomást tettem. Ez a vallomás kb. négymillió forintomba került. Szövege máris olvasható (!) azok számára akik szeretnek olvasni
és nem restellik, hogy időben kissé előre ugorjanak.
Máskor
és máshol beszámoltam már arról, hogy a "kóborló
olajvonatokról" egy rendőr tiszttől és egy országgyülési
képviselőtől szereztem tudomást. Utóbbi hozott össze egy
mávossal, aki beosztásánál,- hiúz szemeinél,- hosszú füleinél
fogva mindenről tudomást szerzett, ami a Debreceni MÁV
Igazgatóságon belül történt, sőt hozzáférhetett a
vonatmozgásokkal kapcsolatos számitógépes adatokhoz is. Leirtam
már, hogy tőle számitógépes leporellókat kaptam, amelyeket
kérésemre "dekódolt". Amikorra idáig jutottunk, már
csak egy szerelvény mozgott. Biharkeresztesnél lépett be egy 66
gázolajat tartalmazó tartálykocsiból álló szerelvény.
Ezt Szabó Sándor vámtiszt Debrecenben háztartási
olajként [HTO] vámkezelte.
E
disznó finánc miatt kellemetlen hangu levélváltás történt
köztem és Csikos Endre örnagy - a megyei
vámparancsnok - között. A jóember [1993.február 5 -
2007/1993. sz.] a következőket írta. "A konkrét 66 vasuti
kocsirakomány vámkezelése során, mint a fegyelmi eljárás eddigi
adatai tanusitják, a vámkezelést végző Szabó Sándor zászlós
sorozatos szabálytalanságot követett el, Vámbiztositék
követelése nélkül adott ki 25 vagon gázolajat, Ezt a tételt
csak látszólag vette nyilvántartásba, mert a végleges behozatali
nyilvántartási tételszám nem egyezik azzal, amit a 25 vagon
kiadásánál, a vasuti értesitő levél feltüntetett. Olyan
behozatali engedélyt fogadott el, amelyre a Hungária Privát Petrol
Kft. számára nem lehetett volna vámkezelést végezni. Kritika
nélkül elfogadta a vám 91 nyomtatványon az ügyfél megbizottja
által feltüntetett árúmegnevezést és nem vett vegyvizsgálati
céllal mintát."
Na
most: hol a 91-es nyomtatvány? Ki írta alá? Hátha épp Papp
Imre...
Ha valaki ezek után azt hiszi, hogy a - cégtől történt kirugáson kivül - a Mészáros úr által hülyének minősitett - fináncot büntetőjogilag felelősségre vonták, vagy akár egy peták kártéritésre kötelezték - téved. Tartotta - tarthatta - a pofáját és megúszta.
Ha valaki ezek után azt hiszi, hogy a - cégtől történt kirugáson kivül - a Mészáros úr által hülyének minősitett - fináncot büntetőjogilag felelősségre vonták, vagy akár egy peták kártéritésre kötelezték - téved. Tartotta - tarthatta - a pofáját és megúszta.
Öt
tartálykocsi gázolajnak már Hajdú Bihar Megyében
gazdája akadt. Hatvanegy kocsi gördült tovább Veszprém felé.
Intézkedésem alapján a szerelvényt feltartóztatták és
lefoglalták, mert a kisérőiratok HTO-ra szóltak. A
tartálykocsikban pedig szintiszta gázolaj volt.
Az
incidensről jelentést tettem Györgyi Kálmánnak.
A
jelentésről beszámoltam az Olajbizottságnak. Pallag Lászlónak
átadtam a másolatát is. A "jogkereső közönség" annak
hiteles szövegét elsőizben itt olvashatja. Előre jelzem, hogy az
alapszöveghez itt - ott megjegyzéseket, magyarázatokat fűzök,
eltérő szövegszinnel.
Hajdú-Bihar
Megyei Főügyész
1993.01.25
DEBRECEN
A Magyar Köztársaság
Legfőbb Ügyésze,
Dr. Györgyi
Kálmán Úr részére
A jelentés bevezető
részében a megyei rendőrfőkapitány visszaéléseinek széles
spektrumát tárgyalom, majd előjövök a "farbával".
.... Erre vonatkozó
feltételezéseimet talán nem merném ehelyütt papírra
vetni, ha nem bukkan fel látókörömben az alábbi épületes
eset: az
olajvonatok
ügye, amelyet a
Vámhivatallal és egyidejűleg a Nemzetbiztonsági Hivatallal
közölt alábbi rövid összefoglaló szemléletet.
Feljegyzés. Téma:
Olajvonatok.
Több információ
utal arra, hogy Hajdú-Bihar Megye területén és azon kívül
kőolaj származékokat szállító szerelvények rendellenes
mozgása észlelhető.
1.sz. információ
- 1993.01.07
1992. 12.25.-31.
között a Debreceni rendező pályaudvarra egy 66 tartálykocsiból
álló kőolaj szállítmány érkezett, vélhetőleg
Biharkeresztes irányból. A tartálykocsik CFR. jelzésűek.
Rendeltetési hely
(Debrecen) Pétfürdő. Átvevőként a Hungária Privát Petrol
Kft. Miskolc Marjalak u. 15. székhelyen működő cég
szerepel. Telefonszám 46. körzet 353-618, ügyvezetőJakobcsik
Ferenc.
Információm szerint
azonban ügyintézőként lépett fel Dr. Papp
Imre is, aki megadta a MÁV Debreceni Igazgatóságon
49-212. telefonszámát és lakcímét a valóságos adatokkal
egyezően. Nevezett a szállítmány mikénti továbbításával
kapcsolatban tárgyalásokat folytatott Szombati
Gáborral a MÁV Debreceni Igazgatósága helyettes
vezetőjével ésDusnok Imrével a szállítási
osztály veze
tőjével.
Az informátor
feltevése szerint a szállítmányok gázolajat esetleg benzint
tartalmaznak. A bevallott tartalom azonban fűtőolaj, ami
lehetővé teszi a vámköltségek szabálytalan csökkentését
és a kőolaj származékok árai között mutatkozó rés
szabálytalan felhasználását.
2.számú
információ - 1993.01.07
Az említett Kft.
valóban létezik. Cégbejegyzése iránt 192.12.23.-án nyújtott
be kérelmet a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Cégbíróságon, a
kérelem száma: 05-09-002417/1992.
Az első ügyvezető
valóban a már említett Jakubcsik Ferenc a Kft.
tagja még Fukk István Miskolc, Kassai u. 1. szám alatti lakos.
Vele kapcsolatban az
informátor olyan megjegyzést tesz, hogy előélete alapján
feltételezető hajlamos részt venni minden olyan tranzakcióban,
amely a törvény megkerülésével magas hasznot hajt.
A Kft-nek tagja még
egy másik Kft. is: a Kormix Kft, amelynek székhelye Törökbálint,
Károlyi u. 1. ez utóbbi Kft. ügyvezetői Suba István, és
Németh László.
A Hungária Kft. egy
számláját a Postabank és Takarékpénztár Kft. (?) Miskolci
Cég kezeli. A számlaszám 024-05054. a cég 1.000.000. Ft.
összegű törzstőkével alakult. Tevékenységi körei: 1-
kőolaj-feldolgozás, 2- gépjármű üzemanyag nagykereskedelem,
3- gépjármű üzemanyag kiskereskedelem, 4- külkereskedelem.
A cégbíró Dr.
Schuller Zoltán, aki informátor előtt megemlítette, hogy a
gépjármű üzemanyag nagykereskedelem a Magyar Olajipari
Részvénytársaság monopóliuma lévénilyen tevékenységet
Kft. nem folytathat.
3. számú
információ - 1993.01.08
Romániából
tartálykocsikból álló szerelvények lépnek be Magyarország
területére kőolajszármazékokkal. E szerelvényeket több
Magyarországon bejegyzett Kft. mozgatja a különböző
célállomások megjelölésével. Ezek a szerelvények soron
kívüli továbbítást élveznek, ugyanakkor a fuvardíjak
előleges elszámolása és befizetés nem történik meg.
A szerelvényekkel kapcsolatos diszpozíciókat Dr. Papp Imre intézteti a MÁV Igazgatóságon.
Az ügyben egy
Ferenczi Lóránt nevű személy is eljár aki. Állítólag a MÁV
Igazgatóságnál egy Bihariné nevű személlyel tárgyalt.
Informátor egy
meghatározott személyre utal, aki e szállítmányok tényéről
mozgatásáról részletesebb felvilágosítást kíván nyújtani
és állitólagosan rendelkezéséreb állnak az ezzel kapcsolatos
irásbeli bizonyitékok is.
4. számú
információ - 1993.01.11
A 3. számú
információban jelzett további személy közlései.
5.sz. információ
- 1993.01.12
Lupkovics
György alhadnagy a VÁM Nyomozó Hivatal Vezetője
közli.
[Az 1. illetve 2.
sorszámú információ tartalmát Dr. Szeszák Gyula hivatalból
közölte nevezettel, aki annak realizálása tárgyában
intézkedéseket tett. Az ügyiratot bemutatta. ]
Az 1. illetve 2.
sorszámú információ birtokában úgy ítélte meg, hogy az ügy
meghaladja a Debreceni Nyomozó Hivatal kompetenciáját, így
hivatalosan értesítette a VPOP különleges ügyek osztályát.
Az osztály képviseletében Mészáros
József úr
1993.01.11. napján a vámhivatalnál [Debrecenben] látogatást
tett, kiegészítő információkat szerzett be, és a teendő
intézkedésekre nézve Lupkovics Úrral megállapodott. Kérésre
közli nevezett BM telefonjának számát: 03.1.12924.
Lupkovics György azt
is közli, hogy szerelvények szabálytalan beléptetését,
illetve szabálytalan vámkezelését máris megállapították,és
a történtek tisztázása végett már meghallgatásokat is
foganatosítottak. Illetőleg további információ beszerzéseket
is eszközöltek.
Ennek során jutott
tudomására, hogy Dr. Papp Imre a vámhivatalnál is eljárt az
olaj szállítmányok ügyintézése keretében, és vagy Pásztor
István vámhivatali vezetővel, vagy
helyettesével Drágán Lajossal tárgyalt.
Debrecen, 1993.január 13. Dr. Szeszák Gyula s.k. megyei főügyész
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Dr. Szeszák Gyula a
fenti feljegyzést átadja az alábbi elismervény ellenében
Lupkovics György részére.
Lupkovics györgy:
A fenti feljegyzést
azzal vettem át, hogy annak tartalma a Különleges Ügyek
Osztályával közölhető, át nem adható és nem fénymásolható,
addig, amíg a Legfőbb Ügyészség az ügyészségi
nyomozóhivatal kompetenciájába eső személyek, ill.
tevékenységek tekintetében az eljáró szerv kijelölése
tárgyában nem dönt.
Debrecen, 1993.01.14.
Lupkovics György s.k.
6.sz. információ
1993.01.14
Lupkovics György a
fenti irat átvétele után az alábbiakat közli.
A biharkeresztesi
vámparancsnok Nagy István a mai napon
jelentette - írásban- hogy Dr. Papp
Imre arra, próbálta rávenni, kezeljék le a 66
tartálykocsiból álló szerelvényt, bár ennek feltételei nem
álltak fent. E jelentést Ujj alezredes
(a vámhivatal új vezetője ) ma magával vitte Budapestre.
Erről [a
Lupkovics által elmondottakról] kéziratos
feljegyzés készült, amelyet Lupkovics György aláírt.
1993.01.14.
Szeszák
Gyula
s.k.
megyei főügyész
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Átvételi
elismervény.
Alulírottak
elismerjük, hogy a mai napon a fenti emlékeztető 1 - 1
fénymásolati példányát és az abban jelzett számítógépes
szerelvények mozgatására vonatkozó nyilvántartást,
mely 17 számozott lapból áll, átvettük.
A feljegyzés ill. a
nyilvántartás egyenlőre nem fénymásolhat és sem postai sem
elektronikus úton nem továbbítható addig, amíg a Legfőbb
Ügyészség az ügyészségi nyomozóhivatal kompetenciájába
eső személyek, ill. tevékeny ségek tekintetében az eljáró
szerv kijelölése tárgyában nem dönt. Tartalmukról a
szolgálati felettes szerv tájékoztatható.
1993.01.15.
Hegedüs Gyula szds.
s.k.
Lupkovics György ahdgy. s.k.
NBH V.Ny.H.
* *
*
A fenti épületes
história kiegészítésére szolgáljanak a következők.
Az elmúlt héten
telefonbeszélgetést folytattam a jelentésekben
hivatkozott Mészáros Józsefúrral a VPOP különleges
ügyek Osztálya vezetőjével. A telefonbeszélgetés tartalmára
pontosan emlékszem. Lényegileg a következőket tartalmazza.
A 66 vagonból álló
szerelvényt sikerült elkapniuk. A fenti - általam velük
közölt -információk igazolódtak, ideértve Dr. Papp
Imre rendőrfőkapitány úr szereplését is, aki valóban a
Hungária Privát Petrol Kft. ügyintézőjének adva ki magát
eljárt a szerelvény útjának zökkenőmentessé tétele
érdekében, többek között a Biharkeresztesi Vámhivatal
parancsnokánál és helyettesénél ezek együttes jelenlétében.
Felhatalmazásom alapján az illetőket kihallgatták és a fenti
tényt jegyzőkönyvezett vallomásuk mindenben alátámasztja.
Fentiekből kiderül,
hogy az olajvonatokkal kapcsolatos információkat nem közöltem
a rendőri szervekkel. Mészáros Úr közölte viszont velem,
hogy az ügyről nála Dr. Pinter Sándor Úr érdeklődött,
illetőleg írásos összefoglalót kért, és kapott is. [Utólag
az derült ki, hogy Mészáros egy írásos
jelentést vitt Pintérnek.] Ezt
azzal nyugtázta, hogy ismereteit közölni fogja a Szegedi
Nyomozó Hivatallal.
1993.01.22-én
telefonon érdeklődtem Dr.
Imolya Imre úrnál
a Szegedi Nyomozó Hivatal Vezetőjénél, aki azt közölte velem
- közléseinek tartalmára emlékszem- hogy Pintér úr telefonon
kereste, de a beszélgetés az ő távolléte miatt nem
történhetett meg. Abban maradtunk, ha e hívásra vagy bármiféle
információ továbbítására kerülne sor úgy erről soron
kívül tájékoztat. Ma, azaz 1993.01.25. napján 10,15-kor
nevezett hívott - szavaira emlékszem- és azt közölte, hogy a
telefoni érintkezés közötte és Dr. Pintér Sándor Úr között
megtörtént. Ennek során Dr. Pintér Sándor Úr az iránt
érdeklődött, hogy a nyomozás befejezése előreláthatólag
mikorra várható. Kérdését azzal indokolta, hogy 1993.02.15.
napjáig Dr. Papp Imre ügyét le kell zárnia. [Tehát
Pintér eltökitette ezt a jelentést is, mint annyi más hasonló
jelentést, ill. bizonyitékot.]
Úgy vélem, a
történtekhez, a vizsgálatok menetéhez, mikénti
alakulásához szükségtelen kommentárt fűznöm.
Mindazonáltal azt a
k é r e l m e t
Terjesztem elő,
legfőbb ügyész úrnál, szíveskedjék a Hajdú-Bihar Megyei
Főügyészség az ügybőli kizárásának ténybeli
megalapozottságát és törvényessé gét újra megfontolás
tárgyává tenni.
Nem kérésem indokául
csupán idetartozó meggyőződésem rögzítéseként említem, a
kizárás a jelen helyzetben a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség
törvényi kompetenciájának kiiktatását jelenti, amelyre a
kizárást elrendelő személynek - meggyőződésem szerint- nem
volt, nincs jogosultsága.
Úgy látom azonban,
hogy a Papp ügy szegedi alakulása szoros korrelációba
került tekintélyem és vezető-ügyészi akcióképességem
morzsolásával. Szándékomban áll ezt ellensúlyozni, úgy
vélem ezzel ezáltal teszek eleget oly kötelezettségeknek és
gyakorlok oly jogosultságokat, melyek nem szervezeti
felhatalmazásból, hanem a törvényből erednek.
Debrecen, 1993.01.25
Dr.
Szeszák Gyula.
s.k.
megyei főügyész |
Eddig
az "olajjelentés" amelyről
azt gondoltam, hogy Györgyinek nem
lesz mersze, ill. pofája félretenni. Tévedtem. Nemcsak a
könyveknek, a jelentéseknek is megvan tehát a
maguk sorsa. A következőkben a jelentés miatti vesszőfutásról
emlékezem meg.
2007.07.12
3.
Paragrafus
taposás.
Lehull
az álarc.
A
továbbiak megértéséhez kénytelen vagyok jogi fejtegetésbe
bocsátkozni.
A
fenti jelentés alapján Györgyi Kálmán úgy intézkedett, hogy a
rendelkezésemre álló bizonyitékokat bocsássam a Szegedi
Ügyészségi Nyomozó Hivatal rendelkezésére.
A
főúr [1993. február 4 - Nyfl. 12856/1992] számú meghagyása így
szól. "A Nyom. ell. 19164/1992.sz. intézkedés
megváltoztatására törvényes indokot nem találtam"
Ha
el tetszenek olvasni, amit a kizáró határozatból fentebb idéztem,
ez azt jelenti, hogy engem a megyei rendőrfőkapitánnyal való
kötelező (?)együttmüködés végett kell
továbbra
is kizárva tartani... Most megkérdezhetik, ennyire hülye ez az
ember. Talán nem, csupán ennyire slendrián és ennyire magabiztos?
Ebben
az időben Papp Imrének nem éppen a megyei főügyésszel való
kapcsolattartáson járt az esze. Már 1992. December 2-án kelt
szerződéssel megalakitotta a Strázsa Bt.-t [Cégszám
0906002238/1992], melynek fia Papp Tamás lett a beltagja, ő és
Nagy András pedig kültagok. A tevékenységi körök között
szerepelt a 7492 Nyomozási és biztonsági tevékenység is. Ez a
cég vigyázta a zavartalan olajozást. A debreceni repülőtéren,
majd később Tiszacsegén.
Az
utasitás így folytatódik. "Az előterjesztésben felsorolt -
büncselekmények gyanúját keltő - tényállitásait igazoló
bizonyitékait a Be. 122. §. (2) bekezdésének megfelelően
sziveskedjék az eljárás (???) lefolytatására kijelölt Szegedi
Ügyészségi Nyomozó Hivatalhoz eljuttatni."
Én
[ostoba] még ekkor is természetesnek vettem, hogy a szegediek
lenyomozzák legalább a 66 vagonos olajszerelvény dolgát, amelynél
nagyon vastag festék fogta Papp Imrét.
Ha
valaki nem kifejezetten hülye, jelentésemből tudnia kellett
volna, hogy a "forró" bizonyitékok a VPOP.
Különleges Ügyek Osztálya, a Veszprémi Vám Nyomozó
Hivatal, ill. Pintér Sándor birtokában vannak. A szerelvény
és a kisérő iratok lefogla lását, valamint az első
tanukihallgatásokat a veszprémiek végezték. Kérdés: kit
kompromittálnak a számlák, a vámkezelési okmányok és a MÁV
kisérő okmányok. A VPOP. Különleges Ügyek Osztálya
elsődlegesen ebből a dokumentációból dolgozott. Ezt kellett (!)
tartalmaznia annak a jelentésnek is amit az ügyről Pintér kapott.
Erre és csakis erre mondhatta nekem telefonba Mészáros József,
hogy a vizsgálat eddigi adatai Papp imre cselekvőségét meggyőző
módon bizonyitják.Ez a legfőbb ügyészt nem érdekelte. Fábián
Jánost sem, hiszen erre a létező (!) anyagra nem hivatkoznak, azt
meg sem elmlitik (!?).
A
Györgyi által ellenem indított "rágalmazási" ügyben
bizonyitékként csatoltam a Mészáros Józseffel folytatott
telefonbeszélgetést tartalmazó magnókazettát. A hangfelvétel
kristálytiszta volt. Malina biró úr kifejezett kérésemre
kegyeskedett a felvételt a tárgyaláson leforgatni. A felvétel
vagy valami manipuláció, vagy a lejátszó magnó "jóvoltából"
teljességgel érthetetlen volt. Bánáti János "kollegám",
Györgyi jogi képviselője, hol megvetően fintorgott, hol úgy
nézegetett rám, mint egy gyengeelméjűre...
A
kazetta meglesz a Bíróságon, remélem saját példányom is
előkerül. Megtaláltam viszont a kazetta kiirását. a szerfölött
tanulságos szövegből néhány idézetet berakok majd.
Ha
valaki nem kifejezetten hülye, jelentésemből tudnia kellett, hogy
az olajat ugyan a Hungária Privát Petrol Kft. - Jakubcsik
Ferenc - importálta, de a Kft. "képvislőjeként"
minden lehetséges helyen Papp Imre, hivatalban levő
rendőrfőkapitány, járt el. Ennek tényei, bizonyitékai a
következők.
Tény
hogy, a MÁV igazgatóságon történtekre, a Papp Imre által a
Hungária Privát Petrol Kft. képviseletében és érdekében
folytatott tárgyalásokra, azok eredményére, senkit sem hallgattak
ki. Ez pedig nem lett volna fölösleges, mert pl. Csárádi
János MÁV vezérigazgató később nálam (!?) reklamált,
hogy mintegy tizenkétmillió Ft. összegű fuvardíjukat nem kapták
meg [a szerelvény lefoglalása miatt]. Ki intézte el az
igazgatóságon a hitelfuvart egy olyan cég részére, melynek nem
volt importjoga és nem volt rajta a hitelkedvezményezettek
listáján?
De
még a magyarországi görgetés előtt el kellett intézni a
gázolajat tartalmazó szerelvény HTO-ként történő vámkezelését.
Papp
Imre először a Biharkersztesi Vámhivatalnál próbálta nyélbeütni
a dolgot.
A
Vám és Pénzügyőrség Debreceni Nyomozó Hivatala is végzett
kihallgatásokat ezzel kapcsolatban. Nagy István a
hivatal dolgozója [93.01.20 - 5/1993 bü.] vallotta, hogy
a Kft. képviselője [?] egy héten keresztül nyüstölte őket,
hogy háztartási olajként vámkezeljék a gázolajat. Papp Imre is
tárgyalt vele, hogy lehet vámkezelni az olajszállitmányt, mert,
úgymond "nem akar szabálytalanságot".
Aki
nem kifejezetten hülye, ill. taláros svihák, annak ismernie és
alkalmazni kellett volna az akkor hatályos Büntető Eljárási
Törvény irányadó rendelkezéseit.
A Be. 121. §.-a szerint büntető eljárás feljelentés, bejelentés, vagy a nyomozó hatóság észlelése alapján indítható.
A Be. 121. §.-a szerint büntető eljárás feljelentés, bejelentés, vagy a nyomozó hatóság észlelése alapján indítható.
Bárminek
is tekintette Györgyi Kálmán a kezébe került
főügyészi jelentést eszébe kellett volna jutnia hogy épp
nagyeszű helyettese Fábián János közölt egy
tanulmányt az ügyészségi értesitő 1981 évi 1. számábnan
[32-36. old.] "A nyomozás elrendelésé vel kapcsolatos
ügyészi tennivalók"cimmel. De ahhoz nem is kellett
Fábián, hogy felüsse a Be. 126.§.-ánál a törvénykönyvet. Ott
ugyanis az áll, hogy ha a nyomozó hatósághoz feljelentés
érkezik, három napon belül a nyomozás megtagadásáról, vagy
elrendeléséről kell határozni. [E határidő meghosszabbítható.]
Az
sem jelenthetett akadályt, hogy "feljelentésem" a legfőbb
ügyészhez lett benyujtva, mivel a Be. 125.§. (2) bekezdése
szerint a feljelentést a hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező nyomozó hatósághoz kell továbbítani,- ha nem oda
nyujtják be. Ma sem tudom, hogy jelentésemet miért nem Györgyi
továbbitotta, miért engem kötelezett erre. Azazhogy tudom! Ha ő
küldi le, valamit hozzá kellett volna fűznie. Nos épp ertről van
szó, nem akart semmit hozzáfűzni...
Továbbá,
ha a feljelentés önmagában hiányos, vagy nem tartalmazza
a megalapozott ságának elbírálásához szükséges adatokat,
a Be. 126.§.(2) bekezdése szerint a felje lentés kiegészitésének
van helye. Ennek keretében okiratok, adatok rendelkezésre
bocsájtását lehet követelni [a feljelentett személy kivételével]
bárkitől, stb.
A madzsettás párttitkár azonban ezt nem várta el a Szegedi Ügyészségi Nyomozó Hivataltól. Sőt! Imolya Imrének, ha szabad kezet kap, nyilván eszébe jutott volna, mit ír elő számára a Törvény. De nem cselekedhetett a törvény előírásai szerint. [Őt nem is kényszernyudíjazták...]
A madzsettás párttitkár azonban ezt nem várta el a Szegedi Ügyészségi Nyomozó Hivataltól. Sőt! Imolya Imrének, ha szabad kezet kap, nyilván eszébe jutott volna, mit ír elő számára a Törvény. De nem cselekedhetett a törvény előírásai szerint. [Őt nem is kényszernyudíjazták...]
A
Györgyi felé tett [fenti] bejelentésemet az időközben érkezett
információkra és anyagokra történő hivatkozásokkal alaposan
"felhízlaltam" és ebben a formában a Szegedi Ügyészségi
Nyomozó Hivatalnak megküldtem, 93.02.10-napján, tehát még az
ottani nyomozás befejezése előtt [Ig.18-13/1993].
A
nyomozást, a jogosítványok visszadásával és a "rokkantjogon"
importált személygépkocsival kapcsolatos tényállások
körében, azonban mindennek
ellenére, ripsz - ropsz, befejezték. Imolya Imre [1993.február
23 - Nyom. V. /1/15321/1992] közölte, a Papp házaspár ügyében a
nyomozás befejeződött.
Most
figyeltem fel egy levélre, amelyet Márián Zoltán [a
felügyeletem alatt álló] Debreceni Ügyészségi Nyomozó Hivatal
vezetője küldött személyesen Dr. Merényi Kálmán csongrádmegyi
főügyész részére (!) [1995.01.19- Ny. 418/1994]. A dátumból és
a levél szövegéből kitünik, hogy ekkor már a Szolnoki Városi
Bíróságon folydogált [kb. öt évig ...] Pappék büntető ügye.
Márián levele azt tartalmazza, hogy a biharkeresztesi volt
rendőrparancsnok Matura Barnabás rendőrőrnagy ellen folytatott
nyomozás anyagában olyan adatok merültek fel, amelyek Pappék
ügyével "összefüggésbe hozhatók". Arról nincs
hivatalos tudomásom, hogy Merényi Kálmán úr hogy nyelte el a
részére küldött anyagot. De hogy lenyelte, az biztos. Matura
Barnabást ugyanis, többrendbeli hivatali visszaélés miatt,
letartóztatták. Az ügyvédi beszélőben véletlenül találkoztam
Ferenczi Flórával, aki mint védő (!) járt Matura Barnánál és
kollegiális csókkal búcsúztak egymástól. Ez azt igazolja, hogy
Pappék és Matura kapcsolatait
nem
tisztázták, vagy nem vették figyelembe. Ellenkező esetben Pappék
nem láthatták volna el a védelmét.
Az
ügy külön szála, itt nem térek ki rá, hogy Both Istvánnal
feltételeztük egy Debrecen - Berettyóujfalu - Biharkeresztes
"tengely" létezését, azaz egy Papp - Hudák - Matura
összeműködést, amely minden lehetséges "határbünycselekménnyel"
foglalkozott. Ezen tengely végrehajtó szerve volt a
"Berettyóujfalui Kommandó" amelyről már
megemlékeztem. [Még az én időmben lefoglalásra került
[talán Nagy András lakásán] több olyan eszköz, amelyekkel
útleveleket lehetett hamisítani.]
Merényi
Kálmán, csongrádmegyei
főügyész, tehát az aktával, amelyből kiderült - bejelentéseim
folytán - hogy az olajtémát befagyasztották, a hóna alatt
felslattyogott Budapestre, ahol állitólag Vajda
Alajosnak referált. Ők sem vették észre, ill. a Legfőbb
Ügyészségen senki sem vette észre, hogy Papp Imre és Ferenczi
Flóra esetében és érdekében a kötelező törvényi előirások
nagy ívben le lettek szarva. Mivel a nyomozás "mellőzését" a
Törvény nem ismeri. A Legfőbb Ügyészség, élén Györgyi
Kálmánnal, tehát penetráns,
azaz "bűzlő" jogszabálysértést követett el.
A
Legfőbb Ügyészség a Debrecenben (!) elkövetett olajbüncselekmény
további vizsgálatának felügyeletét a Miskolci Városi
Ügyészségre, ill. a Borsod Abauj Zemplén Megyei
főügyészségre bízta, minthogy a főkolompos Jakubcsik
Ferenc ott lakott...
Maga
a nyomozás a rendőrség által, a rendőrségre vonatkozó
jogszabályok alapján folytatódott.
Megint
egy kis [mellőzhetetlen] jogászkodás.
Az akkor hatályos 9/1990 (II. 2) BM rendelet 3.§. (1) bek a) pontja szerint a büntetőeljárás lefolytatására az a nyomozó hatóság illetékes, amelynek területén a büncselekményt elkövették. [A c) pont kivételt ittas járművezetés, jármüvezetés tiltott átengedése esetén tette lehetővé az elkövető lakóhelyén történő nyomozást, de a kivétel alól kivételt képezett, ha a vizsgálat lefolytatása az elkövetés helyén volt célsze
rű, ott kellett, illetve lehetett lefolytatni.] Hát persze, hogy Borsodban folytatták, ahova a jelek szerint el se' jutott a "nagyállomási lebukás" anyaga.
Az akkor hatályos 9/1990 (II. 2) BM rendelet 3.§. (1) bek a) pontja szerint a büntetőeljárás lefolytatására az a nyomozó hatóság illetékes, amelynek területén a büncselekményt elkövették. [A c) pont kivételt ittas járművezetés, jármüvezetés tiltott átengedése esetén tette lehetővé az elkövető lakóhelyén történő nyomozást, de a kivétel alól kivételt képezett, ha a vizsgálat lefolytatása az elkövetés helyén volt célsze
rű, ott kellett, illetve lehetett lefolytatni.] Hát persze, hogy Borsodban folytatták, ahova a jelek szerint el se' jutott a "nagyállomási lebukás" anyaga.
És
most következik a "corpus delicti" az "olajügy"
egyik csattanója. Fábián János hivatalos leirata képében [róla
azt rebesgették a rossz nyelvek, hogy büntetésvégre hajtási
tisztne is hülye volt...]. A jó úr [Nyfl. 12.865/1992/3-II -
1993.03.30] a következőket írta.
"Tekintettrel
arra, hogy az ORFK Fegyelmi Osztályának 24.bü.I.390/1992 számú
fegyelmi (!) meghallgatási jegyzőkönyvei, valamint a Hajdú Bihar
Megyei Vám- és Pénzügyőrség Nyomozó Hivatalának Bü. 5/1993
sz. tanukihallgatási jegyzőkönyvei az ön által 'vázolt' [Sic!]
un. 'olajvonatokkal' összefüggésben a Dr. Papp Imre szerepére
vonatkozó Információit nem támasztották alá, vele szemben - és
a kijelölés kérdésében - konkrét büntetőeljárási
intézkedést nem kellett tenni."
Csak
a fontosság kedvéért szajkózom, az olajvonat pétfürdőn
történt elfogásáról szóló "veszprémi iratok"
és a VPOP Pintérnak tett jelentése szóba sem kerülnek,
holott a tényállás szempontjából ezek ugyanolyan fontosak
[lettek volna] mint a debreceni anyag. Fábián úr elméje
nyilvánvalóan képtelen volt arra, hogy az ügy ennyi viszonylatát
egyszerre átfogja...
Lám
milyen ferde helyzeteket szűl a gazemberséggel ötvözött
hülyeség. Én korábban még rárohantam Piroska István
alezredesre és elhoztam tőle a Pappék jogositvány és gépkocsi
csempészete ügyében illetéktelenül folytatott vizsgálat
íratait. Fábián úr viszont, a sokkal komolyabb olajügyben,
hagyta az ORFK. Fegyelmi Főosztályát vizsgálgatni ["nyomozgatni"]
és az általuk gyüjtött anyagra támaszkodott, ha támaszkodott.
Észbontó,
dehát Fábiánnak, mint mondám, nincs esze...
Ha
Fábián fenti levelét, a szükséges háttérinformációkkal, egy
egyetemi vizsgázó, vagy egy szakvizsgázó elé teszik és
megkérdik, lát e benne valami "feltünőt", tüstént
kirugják, ha kapásból nem azt válaszolja hogy rendőrtiszt
ügyében eljárni nem illetékes hatóságok okmányaival nem lehet
helyettesiteni illetékes hatóság által tett intézkedéseket,-
amelyek a nyomozás megtagadásának, vagy megszüntetésének
lehe
tőségét is magukban foglalják ugyan, de csak a fentebb leirt jogszabályi előirások keretében, azok betartása mellett.
tőségét is magukban foglalják ugyan, de csak a fentebb leirt jogszabályi előirások keretében, azok betartása mellett.
De
Fábián pimaszúl hazudik is! Ha tényleg látta egyáltalán a
Hajdú Bihar Megyei Vám- és Pénzügyőrség Nyomozó Hivatala
iratait, észre kellett vennie, hogy Szabó Sándor, Papp Imre
kérésére, úgy "vámkezelt" háztartási olajként 66
vagon gázolajat, hogy minden lehetséges előírást durván
megszegett. Őt védte a "hülyeség vélelme" de mi a
helyzet a megrendelő "megbizottjával" Papp Imrével? Ő
is hülye? Ha valakinek neki igazán tudnia kellett, hogy 5 vagon
HTO-nak átkeresztelt gázolajat még Hajdú Bihar
Megyében eladta,. További 61 vagon pedig Pétfürdő felé
gördült HTO papirokkal, gázolajként. Ezt sem tudta Papp Imre?
Pont ő nem tudta?
-------------------------
Erről
meg eszembe jut a "Debreceni Bundaügy". Ott én az
elsőrendű vádlottat Nemes Lászlót a DVSC társadalmi elnökét
védtem. Az Egyesület szedte össze a Pártbizottság által a
vállalatokra és egyéb közületekre kivetett vesztegetési
pénzeket, amelyeket a Honvéd focistáknak kellett kifizetni azért,
hogy mint a bajnokság biztos első helyezettjei lefeküdjenek a
kiesésre álló DVSC-nek.
Kezdetben
jól is ment a dolog, míg észre nem vettem, hogy Détári Lajost -
a Honvéd csapatkapitányát - ki akarják mismásolni az ügyből.
Persze mindenki megkapta a meccs után a zsozsót [a budiban], csak
épp a makulátlan sporterkölcseiről híres Détári, a
csapatkapitány, nem (?!). Érvelhettem, "áskálódhattam"
váltig. Senki se' vallott Détárira. [Így volt ez Papp Imrével
is.]
-------------------------
Úgy
látszikl "elkerülte" a nagyeszű Fábián úr figyelmét
a "debreceni nagyállomási" tettenéréses lebukás is,
[lásd lentebb] mivel annak írataira egyáltalán nem
hivatkozik, holott hivatalosan tudomására hoztam, mondhatni az orra
alá dörgöltem ezt az ügyet is. Még mai is meghallgatható
lenneSzabó Ferenc alezredes a vasúti rendőrség akkori
parancsnoka aki leadminisztrálta a tettenérés eseményeit. Dehát
- futball hasonlattal élve - "ki beszél már Mexikóról"?
Már
itt előjelzem: Györgyi később "keresztapaságot"
vállalt beosztottjaj, közöttük Fábián, disznóságai fölött
is ráadásul személyemben is rendreutasitott, megfenyegetett. Lásd
majd ott.
* * *
Pötyögtetés
közben sajnálattal kell konstatálnom, rendkivül nehéz egy
logikai vonalat úgy vezetni, hogy a tények idősorrendje se
szenvedjen csorbát.
Időben
előreszaladtam egy kicsit. [Úgy lehet, a "javított és
bővitett kiadás" már nem tartalmazza ezeket a
fogyatékosságokat.]
Ott
folytatnám, hogy miután minden jogkört és felelősséget elvontak
tőlem, nem volt más dolgom, mint ölbetett kézzel főügyészkedni,
ahogy ezt 1993 óta utódom nagy Kálmán teszi, és lesni, a
kommunista dandy, Györgyi Kálmán legfőbb ügyész elvárásait.
-------------------------
Elnézést
kérek, de itt és most egy kicsit elmélázok a "zombi
problémán". A fogalmat nemrég alkották. Kétségtelen
azonban, hogy évezredek óta rejtezik az emberi gondolkodásban és
magatartásban. A "zombi" olyan élőlényt [embert
állatot], vagy szerkezetet [pl. számitógépet] jelent, amely
idegen akarat irányitó hatása alatt áll és saját alakjában,
nevében cselekszik [vagy múlaszt el] olyan dolgokat amelyeket a
kül
ső akarat sugall számára.
ső akarat sugall számára.
"Természetes"
hogy minden nagy és kis akarnok akarattalan szolgáivá igyekszik
formálni alattvalóit [beosztottait]. Ezt a személyt nevezzük most
"Zomb-Úrnak". Nos az egyetemen, párttitkári tisztsége
ellenére is igen szerény tudományos karriert befutott, Györgyi
Kálmán egy olyan szervezetben, amelynek működésével nem volt
tisztában, és ahol hajlongtak ugyan előtte, de szarba se' nézték,
valóságos "Zomb-Úrrá" fejlesztette önmagát. Jól
érezte, hogy az ügyészi szervezet tényleges hatalomgyakor lói a
megyei főügyészek. Ezért végzett "tisztogatást"
soraikban. A francot volt neki, a kommunistának, kifogása a
kommunista megyei főügyészek ellen. Dehát az MDF-nek a szemébe
is kellett némi por. Emellett olyan vazallusokra azaz zombikra
vágyott, akik az ő kegyének köszönhették kinevezésüket: a
másodvonalbeli kommunistákra, akik vazallusaivá lettek.
Csak
két "külsős" , azaz fekete csirke került a
tyúkfarmra: Merényi Kálmán, aki egyetemi tanárból lett főügyész
és én, aki ügyvédből (!) lettem az. Merényiről rögtön
kiderült, hogy csak látszik feketének. Mint egyetemi tanár
korábbról jó haverja volt Györgyinek, a docensnek. Lojális -
kedélyes - piás egyéniségével észrevétlenül belesimult az
Urat dicsőitő "égi karba" azaz a vazallusok csapatába.
Maradtam én. Györgyi rosszindulatának minden jelével ktüntetett
kezdettől fogva. Ezekkel a szurkapiszkákkal azonban nem untatom az
olvasót. Majd az "Önmagamról" írott rovatban
emlékezem meg róluk. Ide tartozik azonban, hogy a Papp ügy
szegedi levezényléséhez a leghűségesebb vazallus kellett. Hát
ez adva volt...
Semmiképp
sem véletlen, hogy az ügy nem a jóval közelebb eső Borsodba,
Hevesbe, Szabolcsba, Békésbe, vagy Jász-Nagykun-Szolnokra,
hanem Csongrádba, Keletma gyarország legtávolabbi csücskébe
került.
Megtehettem
volna, lehet meg is tettem volna, hogy szivességből, kényelemből,
vagy gyávaságból behúzom a karmaimat és a farkamat. Az
események azonban nem hagytak megtépázott babéraimon
nyugodni.
A
bünözők legbutábbika is okosabb lehet - adott esetben - mint egy
legfőbb ügyész, aki amellett jogtudós is.
Jakubcsik
Ferenc, de főleg Papp Imre időben és helyesen
érzékelték, hogy a legfőbb ügyész seggreültette a megyei
főügyészt, azaz nekik "adott igazat". Hatalmi vákuum
keletkezett. A nyomozást Miskolc "folytatta. A miskolci
rendőrök és ügyész "kollegák" gyakorlatilag semmit
sem csináltak a készen
kapott anyag vizsgálgatásán kivül. Őszin tén szólva arról
sincs tudomásom, hogy Borsodból egy árva rendőr, finánc, vagy
pláne ügyész megfordúlt volna Hajdú-Biharban, háztüznézőben...
A
bünözők maguktól is rájöttek arra, amit a legfőbb ügyész
később kötelező doktrina ként meghirdetett, "meg
kell tanulni együttélni a megnövekedett bűnözéssel", azaz
velük... Mi sem természetesebb, hogy elpofátlanodtak.
A
bűnözésnek nálunk nincs igazán kockázata. [Ez nem kis részben
a legfőbb ügyésznek is köszönhető, akit soha egyik bűnöző
sem akart még felrobbantani. Drágalátos nejét, a sztárügyvédet
se' rabolták el busás
váltságdíj reményében.]
Az
"olajvonat" elfogása olyannyira nem vette el Jakubcsik és
Papp kedvét a további disznólkodástól, hogy Papp 1993. február
1-napján alakította meg A Hajdú Privát Petrol Bt.-t. Persze nem
Miskolcon, hanem Debrecenben, a leszart megyei főügyész
illetékességi területén... [Cégbirósági ügyszám
0906002395/1993] Az egyik kültag a Hungária Privát Petrol Kft.
lett, a másik Nagy András rendőrszázados. Innentől A Kft.
"importált", a Bt. pedig "forgalmazott",
HTO-ként vámkezelt gázolajat, amint az a továbbiakból kiderül.
Ezidőtájt'
beszolgáltattak nekem egy "Üzleti ajánlatot", amelyben
az ajánlattevő a Hungária Privát Petrol Kft. A szövegre nyomott
aláiró Jakubcsik Ferenc. Aki az ajánlatot kapta arra a következőt
Irta "Papp Imre - 49-212. A papiron a Strázsa Bt. cégbélyegzője
szerepel... Ilyen a sportban a totális futball...
Közbenső
intermezzó egy fax és telefonváltás köztem és a MOL között. A
61 vagon olaj további sorsa felől próbáltam tisztelettel
érdeklődni. Csabai Zsuzsa és Korompai Judit úrnőkkel
tárgyaltam. Feléjük azt az igen kényes kérdést is felvetettem,
való e, hogy a MOL - suba alatt - "egyedi", ill. "eseti"
importengedélyeket adott magáncégek nek. [Ez azért "érdekes"
kérdés, mert nagy valószinüséggel a MOL kútjainál mérték ki
a "fekete" olaj döntő hányadát.]
Később
valamelyik "úrnő"mindenfajta felvilágositást
megtagadott (!) arra hivatkozással, hogy a MOL "Kereskedelmi-etikai
Kódexe" ezt nem teszi lehetővé. Tetszenek figyelni? Mol és
etika? Hát ezen tényleg be kell szarni a röhögéstől.
Apróbb
malőrök azonban előadódhatnak egy "szabályosan" müködő
cégnél is. Ilyen malőrnek bizonyúlt a "Nagyállomási
Incidens"-ként elhíresült eset.
A
Papp házaspárt épp felfüggesztette kissé Pintér úr. Számukra
létkérdéssé vált a mindennapi betevő falat megkeresése.
Ferenczi Flóra az egyik ujságírónak azt mondta, inkább egy kis
kenyeret adna a kérdezősködés helyett, hiszen "éheznek".
Nos
az inkriminált helyen és napon,1993.
február 15-én éjszaka egy
rendőrökből és vasúti őrökből álló vegyesjárőr bóklászott
a külső rendező pályaudvar sinei között. A járőr tagjai
semmibe nem voltak beavatva, így észrevették hogy öt tartálykocsi
körül gyanús mozgás van. Bejelentve akkor - oda semmi sem volt.
Ennek ellenére személy és tartálykocsik parkoltak és közöttük
többen sürgölődtek.
Igazoltatás
során azonositották Papp Imrét, Ferenczi
Flórát és Nagy Andrást. Az eset
ről nyomban jelentés készült, amely másnap reggel már az asztalomon volt.
ről nyomban jelentés készült, amely másnap reggel már az asztalomon volt.
E
lebukás "eseményeiről" beszámol maga Ferenczi Flóra is
egy általa írt kereset levélben [1993.május 18], amelyben potom
huszonnégymillió Ft. kártéritést követelnek a Legfőbb
Ügyészségtől amiatt, hogy én üldöztem őket. A keresetlevél
pimasz és hazug. Idézek néhány passzust. "Más megélhetés
nem maradván vállalkoztunk ... Megbizás alapján a Hungária
Privát Petrol részére vasúton érkezett olajszállitmány
átfejtését és elszállitását [végeztük] ... Megszólitott a
parancsnok, hogy ki van még jelen, így diktálta be a feleségem az
én adataimat, bár akkor én nem is voltam ott."
E müvelet két agyalágyult közremüködését tételezi fel. Az egyik az igazoltatott, aki jelenlevőként távollevő személy adatait mondja be, a másik az igazoltató, aki jelenlevőként jegyzőkönyvez jelen nem levő személyt.
E müvelet két agyalágyult közremüködését tételezi fel. Az egyik az igazoltatott, aki jelenlevőként távollevő személy adatait mondja be, a másik az igazoltató, aki jelenlevőként jegyzőkönyvez jelen nem levő személyt.
Mondhatjuk,
hogy az ezredes úrnak és az őrnagy asszonynak elment az esze?
Nem
mondhatjuk! A legfőbb ügyésznek betudhatóan A diszes házaspárt
minden hatóság "távollevőnek" tekintette. Mindenki
kihúzta a gyufát aki velük olajozott [négy - öt év per kopf]
őket pedig anyagilag és erkölcsileg "kártalanitotta"
Pintér úr, Ferenczi Flórát még alezredessé is előléptették.
[Ez később következik.]
Utóbb
Pappék azzal vádoltak, hogy a nagyállomási akciót
én rendeltem el. Esküszöm
nem így volt. Ha előre tudok a dologról, nyomban őrizetbe vettem
volna mindhárom tettenért jómadarat,
kerül - amibe kerül...
A
pofátlanság csúcsa a keresetlevél folytatása is.
"A
HBM. Rfk. gazdaságvédelmi osztály munkatársai meg is jelentek ...
Minden tartályból mintát vettek. Bekérték a számlákat is."
Hát
igen! Ekkorra már kiteljesedett a szabotázs az "illetékes
hatóságok" részéről.
Tóth
János alezredes a gazdaságvédelmi osztály vezetője és Fenyős
Gábor főhad nagy, a helyettese, "intézkedtek" az
ügyben.
A
tartálykocsikból vett minta vizsgálatra "nem volt alkalmas".
A kisérőiratokat és a
A
szállitmány kisérő okmányai a következő adatokat tartalmazzák.
A szállitmány az Ország leteti fertályánál, Lökösházánál,
lépett be magyar területre. Onnan "elosont"
Harkakötönybe, ami az Ország közepén van. Itt a szállitmányt
vörös szinezékkel látták el a "tanúsitványok"
szerint, azaz háztartási olajjá (!) változtatták.
kiállitott
számlákat pedig Tóth János alezredes és Fenyős Gábor főhadnagy
urak nem értékelték tartalmuk szerint.
Merő
véletlenségből még ma is (!) rendelkezem két számla
fénymásolatával (!). Ezekből "vicces" dolgok derülnek
ki. Az öt vagonos szállitmány tartalmát, kétszázezer liter
olajat, a Hajdú Privát Petrol Bt. megvásárolta (!) a Hungária
Privát Petrol Kft.-től. Az egyik számlán gázolaj (!) van
feltüntetve, a másikon "ipari tüzelőolaj". Az egységár
a gázolajnál 42.40 Ft. literenként, az ipari tüzelolajnál 40.80
Ft. Ez nem volt feltünő az emlitett zsaru uraknak. [Fenyős később
az APEH megyei igazgatója lett (!)]
Az
a kérdés sem merült fel a rendőr urak - ez ügyben tompa -
agyában, hogy a néhány napos "kényszervállalkozók"
honnan vették az 5.300.000 + 5.100.000 Ft.-ot, hogy az olajat
"megvásárolják".
Papp
Imre mindenesetre kilécelt a Hajdú Privát Petrol Bt.-ből. 1993.
február 18-án a Bt. "drámai hangulatú" taggyülést
tartott. Papp Imre bejelentette, hogy a továbbiakban nem tudja
vállalni az üzletvezetői megbizatást, sőt nem kiván a társaság
tagja se' lenni.
Miután
Papp megbizható tettestársa, Nagy András, lett a beltag, e
szinpadias gesztus nyilván nem változtatott az ügyvezeteés és
főleg a hasznon való osztozkodás addigi "rendjén".
Ezt
alátámasztja Jakubcsik Ferenc tanuvallomása is [Fővárosi Bíróság
P. 25.924/1993. sz. ügy 1994.06.28-i tárgyalási jegyzőkönyv 10.
old.] Jakubcsik a következőket jelentette ki. "I.
r. felperes [Papp Imre] egy márciusi taggyülésen előadta, hogy
biztositsák számára a társaságból [A Hajdú Privát Petrol
Bt.-ből] való kilépés lehetőségét. Ennek okaként a vele
szembeni 'hadjáratot' jelölte meg és mi is jobbnak láttuk, ha ő
kilép a társaságból. Ennek ellenére vele a kapcsolataom nem
szakadt meg (!!!). Ennek körében a debreceni repülőtér céljára
egy őrző szolgálatot hoztunk létre, ugyanis azt észleletm, hogy
az ott levő 'árút' éjszaka lopják és emiatt kértem [Papp Imre]
segítségét az árú őrzésének biztositására."
És lőn a Strázsa Bt.!
És lőn a Strázsa Bt.!
Most
tessenek figyelni a Jakubcsik - körmönfont - "tényelőadását".
"Mivel
a behozott árú már útban volt, ezért 'felpereseket illetőleg'
(!!!) Nagy Andrást, kértem meg, hogy járja'nak'
(!!!) annak utána, hogy debreceni cégeknek van e igényük
ezen olajszármazékok megvásárlására. Havi 6-8 céget
keritet'tek' (!!!), akikkel szerződét kötöttünk, havi 1.000.000
- 1.200.000 liter kiszállitását jelentették ezek a szerződések.
A felpere'sek' közvetitésével (!!!) ennyi szerződési ajánlatot
kaptam."
A
havi "kiajánlott" mennyiség sokszorosan meghaladja az 5
vagonban behozott bmennyiséget. Ez azt jelenti, hogy a díszes
házaspár a szőkített olaj forgalmazásban csendestársként
résztvett továbbra is, decembertől - júliusig!
Hiába
"üldöztem Papp Imrét, a volt főkapitány úr "elfelejtett"
kilépni a Strázsa Bt.-ből!
Tekintettel
arra, hogy még Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, kérdés
hogy a Strázsa Bt. mit kapott az őrzésért. Még izgalmasabb
kérdés, mennyi jutalékot kaptak Pappék azokért a cégekért
akiket mint vevőket "keritettek" Jakubcsik, ill. önmaguk
számára, hisz pl. az 5 vagon olajat - lásd fent - a Hajdú Privát
Petrol Bt. 'megvette' Jakubcsiktól.
Nekem
viszont nem ért a nevem már ekkor. Hogy mennyire nem, azt egy
irásbeli utasitásom "sorsa" is igazolja. Az "Önmagamról"
cimű rovatban ejtettem szót arról, hogy rendeltek fel Györgyiék
Pestre, hogy a selyemzsinórt átadják. Én éreztem ugyan valami
büdöset, de azt is, hogy a Strázsa Bt.-vel még csinálnom kellene
valamit. Felutazásom napján, délelőtt, a következő szövegű
írásos (!) utasitást adtam Pásztor János ügyésznek, a
nyomozás felügyeleti csoport vezetőjének.
"Pásztor
úr! Mellékelem a Strázsa Bt. iratait. Légy szives átadni a
nyomozó csoport nak. A Strázsa Bt. székhelyén házkutatást kell
végezni, lefoglalni a cégíratokat és átadni a könyvszakértőnek.
A házkutatás eredményéről jegyzőkönyvet és jelentést kérek!"
Az
utasitás 1993.10.14-napjára van keltezve, de holtbiztosan
emlékszem, hogy azt 15-én írtam mielőtt elindultam volna
főügyészként Budapestre, hogy onnan nyugal mazott főügyészként
térjek vissza. Azt hogy félre fognak tenni, rajtam kivül, mindenki
tudta a Főügyészségen, így Pásztor egy lépést sem tett a
Strázsa irányába!
Szegeden
a nyomozást az olajügy vonatkozásában, mint emlitettem,
mellőzték. Jakubcsik ellen pedig Borsodban nyomoztak. Pappék tehát
"területenkivüliséget" és "személyes mentességet"
élveztek azoknak a büncselekményeknek a vonatkozásában,
amelyeket ezek után Hajdú Bihar Megyében kegyeskedtek elkövetni.
Már
korábban leirtam, hogy görcsösen igyekeztem a Borsod Abauj Zemplén
megyei ügyészi szervekkel egtyüttműködni. az erről írott
részeket most lehozom ide, hogy az időrend is kövesse az események
természetes egymásutánját.
Tehát.
A
Legfőbb Ügyészség "sajditotta" hogy még valami lehet a
zsákomban, ezért Dr. Mol nár Ervin útján arra utasitott [1993.
április 13 - Nyfl.12865/1992], hogy a gázolaj üggyel kapcsolatos
okmányokat legyek szives a nyomozati eljárást felügyelő BAZ
Megyei Főügyészséghez eljuttani.
Itt
a főnök az én "jó barátom" Dr. Boholy
Zoltán főügyész volt. A felügyeletet ténylegesen Dr.
Széll Gabriella gyakorolta.
Tényleg
voltak nálam és folyamatosan érkeztek is hozzám "holmi
papirok".
Ezeket
úgy szerettem volna átadni, hogy Széll Gabriella Debrecenben
felkeres és az iratokat jegyzék szerint, tételes információk
[magyarázatok] mellett veszi át. Erre irányuló kérésemre Boholy
úr a következőket válaszolta [1993. április 26 - Nyfel.
30.083/1993]. "Dr- Széll Gabriellát ... jelentős
munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tudom a jelzett iratokért
átküldeni. Kérem ... az iratokat ... megküldeni."
Hát
nem vicces?
Megsértődni
nem szoktam. Sértődést mímelni is csak akkor,
ha attól valami hatást remélek... Így hát ujból próbálkoztam.
1993. julius 20-án [ekkorra már kirajzolódtak a repülőtéri
olajozás kontúrjai] egy faxot [Ig. 18-25/199]küldtem Széll
Gabriella kisasszonynak kérve, engedélyezzen betekintést a náluk
B.10.000/130/1993. sz. alatt folyó ügy irataiba. Erre a zért
vetemedtem, mert úgy érzékeltem, hogy a folyó pocsolyává
szelidült...
A
hölgyemény, válasz helyett, bepanaszolt Boholy úrnál, aki még
aznap délután telefonon felhivott. Közölte, hogy a
faxot "sértésnek" tekinti. A nyomozás
anyagába betekintést nem engedélyez. Ezt a "választ"
viszont írásban nem hajlandó megerősiteni. A
hallottakat azonnyomban hivatalos
feljegyzésbe foglaltam, iktattam és elhelyeztem az irattárban. Azt
hiszem, Boholy Zoltán eljárása példátlan a magyar
"joggyakorlatban".
Fölösleges
jogászkodás lenne idéznem azokat az előirásokat, amelyek a
nyomozást, illetve nyomozás-felügyeletet végzőket
együttmüködésre kötelezik, de nem teszem, mert szükségtelen.
Csupán megjegyzem, a legfőbb ügyész
iránti seggnyaló lojalitás és a főügyész kollegával való
szolidaritás nem férnek össze. [Bár sok vörösbort ittunk
annakelőtte a legteljesebb egyetértésben...] Ebben a kontextusban
egy kis olajügyecske - smafu. Boholy urat nem nyugdíjazták
időelőtt...
Itt
tennék egy kis kitérőt. Az "északi régió": Szabolcs
Szatmár Bereg, Borsod Abauj Zemplén és Hajdú Bihar megyék
ügyészi nyomozásfelügyeletét a Hajdú Bihar Megye
Főügyésze látta el a Debreceni Ügyészségi Nyomozóhivatalon és a Hivatalnak a másik két megyébe telepitett kirendeltségein keresztül. Ez a helyzet állandóan szúrta azoknak a főügyészeknek az orrát, akiknek nem jutott "saját" nyomozóhivatal. A demokratikus érzelmektől áthatott legfőbb ügyész végülis engedett az alulról jövő nyomásnak és széttrancsirozta a regionális nyomozó hivatalokat. A kirendeltségek önálló hivatalok rangjára emelkedtek.
Főügyésze látta el a Debreceni Ügyészségi Nyomozóhivatalon és a Hivatalnak a másik két megyébe telepitett kirendeltségein keresztül. Ez a helyzet állandóan szúrta azoknak a főügyészeknek az orrát, akiknek nem jutott "saját" nyomozóhivatal. A demokratikus érzelmektől áthatott legfőbb ügyész végülis engedett az alulról jövő nyomásnak és széttrancsirozta a regionális nyomozó hivatalokat. A kirendeltségek önálló hivatalok rangjára emelkedtek.
De
míg ez az "idillikus"
állapot nem következett be a "sima" megyei
főügyészek sandán néztek a "hivatalos" főügyészekre.
Tették ezt annál is inkább, mert tapasztalták, hogy egyes
nyomozók néha arra vetemednek, hogy kényes ügyekben egyenesen (!)
hozzám fordúljanak. Nincs olyan férj, aki féltékenyebb lenne
neje lukára, mint egy főügyész a saját hatáskörére.
-------------------------
Nos
ebben a szituban kerestek fel egyizben a szabolcsi operatív nyomozók
és a következőket "mesélték".
Kiszasszerolták. hogy Lembergből [Lwow] egy 29
tartálykocsiból összeállitott szerelvényt jeleztek, amely nem
50.000 literes, hanem nagy szovjet 80.000 literes tartálykocsikból
állt. Ez nem volt feltünő. Sok szerelvény járt akkor arrafelé.
Közben
megtaláltam "szolgálati naplóm" idevágó bejegyzését.
Egy bizonyos Ács főhadnagy, a Debreceni Vámhivataltól, szintén
jelentette [1993.08.12-én] a következőket. A Záhonyi
Vámhivatal helyettes parancsnoka Ármós Mihály közölte vele,
hogy 1993.05.21-napján Ukrajna felől belépett 28 (?) vagon olaj.
Záhonyban lefejtették, majd eltünt (?) az egész... Papiron sem
maradt nyoma... Az ukrán vámszervek [bizalmasan] megadták a
vagonok számait és a vontató mozdony számát is. Ármós az egész
dolgot jelentette saját felettesének és azóta csend van...
Kollegám
Dr. Kovács András főügyész egy nyilatkozatában
kijelentette: "Olajbűnözés? Ha vóna én tunnék'
róla!" Hát vót' ott is, csak épp ű' nem tudott
rulla'. Őt sem nyugdíjazták...
Az
emlitett "operativoknak" az tünt fel, hogy a szerelvényhez
volt kapcsolva a lembergi vasutigazgató szalonkocsija. A szerelvény
ittmaradt. A mozdony csak a szalonkocsit húzta vissza. A
tartálykocsik pedig szőrén - szálán "eltüntek".
Hogy a tartályokkal és tartalmukkal mi történhetett, erről
voltak fantáziaképeim. De hova lettek az óriási soktonnás
alvázak?
Jóval
az eset után a Kárpátontúli Terület főügyészét Alexander
Bondarenko vezér
őrnagy urat volt szerencsém vendégül látni, aki természetesen viszontmeghivással honorálta magyaros vendégszeretetemet. [Az oroszos (ukrános) vendégszeretet egyébként abból áll, hogy a sárgaföldig leitatják a vendéget. Nos az ungvári (uzsgorodi) ügyészségi annalesekben nyilván megörökitésre került, hogy Bondarenko kinálási rohamai ellenére talpon tudtam maradni...]
őrnagy urat volt szerencsém vendégül látni, aki természetesen viszontmeghivással honorálta magyaros vendégszeretetemet. [Az oroszos (ukrános) vendégszeretet egyébként abból áll, hogy a sárgaföldig leitatják a vendéget. Nos az ungvári (uzsgorodi) ügyészségi annalesekben nyilván megörökitésre került, hogy Bondarenko kinálási rohamai ellenére talpon tudtam maradni...]
De
hogy témámnál, vagy legalábbis kitérőmnél maradjak, folytatom.
Bondarenko emlitette, hogy Záhony - Csop térségében egy vasúti
"javító" üzem van. Ekkor beugrott az eltünési sztori
és azt kértem Szásától [én Djula voltam neki]
kocsikázzunk kissé arrafelé. Kivánságom a barátomnak
parancs volt. Nos tökéletesen elegendő volt, amit kivülről
láttam. Sinek, daruk, fémdarabolók, hegesztők, stb. Arra
gondoltam, de jó dolga lehet arrafelé egy MÉH telepvezhetőnek...
-------------------------
Itt
most beiktatok egy új felismerést, amivel még bővebben
foglalkozom majd.
A
Honlapomra feltett olajbizottság előtti vallomásomat újraolvasva
rájöttem, nem vagyok jó jogász! Legalábbis nem vagyok tisztában
azzal, mi különbség a hivatali bünpártolás és a
[legalább] pszichikai
bünsegély között. Bünpártolást az követ el, aki a
bünelkövetőnek utólag nyújt
segitséget ahhoz, hogy cselekménye következményeit megússza. Az
ott emlegetett [minősitett] bünpártolás: hivatali büntett.
Ezzel
szemben aki a büncselekmény elkövetését, ill. folytatását
azzal "támogatja", hogy a bűnözővel szemben
kötelességellenesen passzív magatartást tanúsit, pl. nem
intézkedik, az maga is köztörvényi büntett "elkövetője"
mint bünsegéd. [A bünsegély lehet pszichikai jellegű is
["felbátoritás"]. Látom már, jogi ismereteimet
frissitenem kell és át kell értékelnem bizonyos
állásfoglalásaimat.
-
- - - - - - - - - -
Innen
folytatom a fonal legombolyitását. Olyan eseményekről számolok
be, amelyíekről utólag szereztem tudomást, tekintettel arra, hogy
Györgyi és Fábián urak jóvoltából a hajdú - bihari
olajügyekhez már nem volt közöm. Szeged befejezte... Borsod pedig
Jakubcsik és bandája ellen "folytatta" a nyomozást. Nem
tudom, hogy e nyomozás ellenőrzésével megbízott Széll Gabriella
úrnő a nyomozás felügyelete során berakta e elfoglalt valagát
egy gépkocsiba és meglátogatta e egyáltalán Hajdú - Bihart.
Boholy főügyész úr, erősen borvirágos orrát, sem ütötte
ide. Ha megtette volna, legalább egy vizitkártyát hagy nálam.
[Bár Boholynak szemmelláthatóan nem volt gyerekszobája.]
Nos
amig a rá nem érő Széll Gabriella ráérősen irányítgatta -
Borsodban - a nyomozást, az olajmaffia akcióba lépett a hidegre
tett főügyész "gazdátlan birtokán".
Ekkorra
Szabó Sándor [vám és pénzügyőr] pennája már kiszáradt.
A két banda tehát kénytelen volt "effektive szőkiteni".
A
debreceni repülőté többlettulajdonosa a Kincstári Vagyonkezelő
Szervezet volt. A kezelői jogokat ez a szervezet gyakorolta. Ennek
helyettes vezetője Ferenczy Nándor
[a
keresztnév helyességét még ellenőriznem kell] volt, aki
véletlenül épp Ferenczy Flóra testvére... A "bérbeadás"
egy olyan szerződéssel történt, amiről kiderült, hogy hamis (!)
Ez abból is következett, hogy a Kincstári Vagyonkezelő
Szervezetnél az egész bérlet nem volt nyilvántart va.
Következésképp a társult maffiacégek adósokként sem lettek
nyilvántartásba véve, azaz "grátisz" használták a
debreceni repülőtér "üzemanyagtereit" és a
berendezéseket [olajtartályok, vasúti berendezések, lefrejtő
berendezések, stb.
A
legilletékesebb Jakubcsik Ferenc erről is érdekes dolgokat fecseg,
mint tanú
[Fővárosi Bíróság P. 25.924/1993. sz. ügy 1994.06.28-i tárgyalási jegyzőkönyv 18. old.]
[Fővárosi Bíróság P. 25.924/1993. sz. ügy 1994.06.28-i tárgyalási jegyzőkönyv 18. old.]
"A
Hungária Privát Petrol Kft. január - februárban már folytatott
tevékenységet. Debrecenben a Kft.-nek nem volt irodája. Mind a két
felperes [Pappék] végzett tevékenységet [tegyem
hozzá: aktív rendőrtisztekként ...] a társaság céljára
december elejétől (!) kezdődően. December 19-én a felperes'ek'
közreműködése alapján is megkötöttem a Kincstári Vagyonkezelő
Szervezettel a bérleti szerződést."
Hihető
e, hogy az ingyenes használat fejében Ferenczi Flóra nem kapott és
Ferenczi Nándornak nem juttatott egy kis zsozsót? Nem hihető, de
az asszonyságot a legfőbb
ügyész
az ártatlanság vélelmének palástjával teritette be és
mindenkit elkurgatott a közeléből.
Ha
most e disznóságok legfőbb patrónusát Györgyi Kálmánt
megkérdeznék, azt mondaná, mindezekről nem tudott. Ha ezt
mondaná, hazudna. A sajtó ugyanis beszámolt ezekről [Hajdú
Bihari Napló 1993.07.27, - 1993.07.29, Magyar Hirlap
1993.08.06]
Az
pedig köztudott volt, hogy Görgyi titkárnőjének Bóta
Évának első számú kötelessége volt az összes
újságból kivágni és a séf asztalára tenni az ügyészséget
érintő cikkeket, főleg a debreceni tárgyúakat...
De
nem kellett a sajtót búvárolnia. Én megirtam neki, mi történik
Hajdúban!
Hasonlóan
lezserre vette a Figurát Papp Imre is, amikor beállitott a
Debreceni Polgármesteri Hivatalba, hogy "ott is"
szerződést kössön...
Egy,
a Hungária Privát Petrol Kft. nevében kiállitott, meghatalmazás
alapján járt el, amit az egyszerüség kedvéért saját részére
önmaga irt alá [...], Ezzel jelent meg az önkormányzatnál, mint
a volt szovjet repülőtér résztulajdonosánál, is és a Kft.
részére bérleti szerződést akart kötni a repülőtér jókora
darabjára és vagy 6 - 8 olajtároló tartályra, [úgy tűnik,
jóval többre, ez az adat helyebitve lesz] ásványolaj forgalmazás
céljára...
Az
akkori Polgármester Hevessy József az ilyesfajta
üzleti ajánlatok "jóindulatú" elbírálásának
egyáltalán nem volt ellensége, de hallott már az olajzűrökről
és "elvi" állásfoglalást kért tőlem a
szerződéskötéssel kapcsolatban. Én közöltem vele, hogy egy
bünbandáról van szó, akiknek elóbb - utóbb kitöröm a nyakát.
Javasoltam tehát óvakodjék Papptól. Így is lőn...
De
ez nem tett semmit, mert a többségi tulajdonos az Állami
Vagyonkezelő korrupt budapesti igazgatója, a szervezet korrupt
helyi vezetője Dr. Magyar József közreműködésével,
akkorra már bejátszotta a repülőtérre A Jakubcsik/Papp bandát,
sőt egy másikat is a Rektor János által vezetett Oil Barrel
Kft.-t. A két társulat egymás mellett bérelt területet,
tartályokat és teljes egyetértésben, gyümölcsöző módon
együttmü
ködve, olajozgattak.
ködve, olajozgattak.
Amikor
erre rájöttem egy ártatlannak tünő "csevegést"
kezdeményeztem Dr. Magyar József úrral. Válaszai
olyannyira meggyőztek, hogy a közeljövőre terveztem előzetes
letartóztatását. Ez azonban, mint oly sok más tervem, füstbe
ment - a nyugdíjaztatá som folytán...
Hogy
erről nem tudott Szeged: a piás Merényi, a sarokba állított
Imolya, az csak természetes. Az is érthető, hogy Borsod sem
foglalkozott mással, mint az elébük tálalt széna-szalma
megrágásával és megemésztésével.
De
a hajdú Bihar Megyei Rendőrfőkapitányság, a kiváló
Gazdaságvédelmi Osztály, a kiváló Tóth János alezredes és a
kiváló Fenyős Gábor főhadnagy, hogyhogy nem észlelték, illetve
jelentették legalább Hugyos Kiss Ernő ezredes úrnak az új szuper
Gazdaságvédelmi Főosztály vezetőjének, hogy a repülőtéren mi
folyik? Úgy tünik takarva volt a szemük, befogva a fülük.
Legfeljebb a markuk nem volt már üres (?).
Áprilisban
ugyanis már működött a piásan gépkocsikázó, a Teve utcai
intézmény előtt hugyozó, Kiss Ernő ezredes által
vezett "Gazdaságvédelmi Főosztály. Ennek megbizottai Czipa
Mihály és Román Ferenc rendőrőrnagyok 93.04.07-napján
kazalnyi "olajanyagot" vettek át tőlem hozzája történő
továbbitás végett. Dehát neki meg Pintér Sándor akkori országos
főkapitány dirigált...
Tóth
János alezredes, Román Ferenc őrnagy szerkesztésében, egy
jelentést is tett [1993.04.30 - 018/5-1993] a hugyosnak,
amelyhez mellékelte a tőlem kapott anyagokat is. Aztán se kép, se
hang...
A
jelentés - egyebek mellett - kiemeli, hogy Jakubcsik szállitásai
és a Hajdú Privát Petrol Bt. értékesitései között összefüggés
van... [Falrengető!] A rendőrség nem érti, az olaj ellenértéke
miért svájci bankszámla javára nyer átutalást. [Na vajjon
miért?]
Az
olajozásnak szolnokmegyei és csongrádmegyei elágazásai is vannak
[Hát persze!] Hevesben is van valami ide is vágó disznóság, de a
kért operatív jelentést a hevesiek nem küldték meg. [Ej ráérünk
...]
Annyi
egészen bizonyos, hogy Kiss Ernő és csapata az égvilágon semmit
sem csinált a hajdúmegyei olabűnözés felszámolása érdekében.
Több hónapon keresztül.
Mert
is is történt kb. márciustól kb. juliusig?
Olajszerelvények tucatjait fogadta a repülőtéri "olajüzem". Kocsiszámra érkeztek a szőkítő savat és más vegyi kellékeket szállitó tehergépkocsik. Három műszakban folyt az olajszőkités [a módszert később a tiszacsegei telep felszámolásakor rekonstruáltuk]. Szinte százszámra érkeztek a [többnyire] vadonatúj olajszállitó kamionok és hordták vitték a szőke olyajat. Nem tünt fel senkinek? Majd később visszatérek arra, hogy sanda gyanúm szerint ezt az olajat nem a dülőutak mentén merték cseberből vederbe, henem a MOL kutaknál szolgálták ki "szabályosan".
Olajszerelvények tucatjait fogadta a repülőtéri "olajüzem". Kocsiszámra érkeztek a szőkítő savat és más vegyi kellékeket szállitó tehergépkocsik. Három műszakban folyt az olajszőkités [a módszert később a tiszacsegei telep felszámolásakor rekonstruáltuk]. Szinte százszámra érkeztek a [többnyire] vadonatúj olajszállitó kamionok és hordták vitték a szőke olyajat. Nem tünt fel senkinek? Majd később visszatérek arra, hogy sanda gyanúm szerint ezt az olajat nem a dülőutak mentén merték cseberből vederbe, henem a MOL kutaknál szolgálták ki "szabályosan".
De!
Biztos feltünt egyeseknek, sőt másoknak is. Ám a telepet a
Strázsa Bt. marcona fegyveresei vigyázták: Papp Imre emberei.
[Amikor, később, a vámkommandóval lecsaptam - az addigra
kiüritett - telepre, még megtaláltuk a ketrecükben is félelmetes
farkaskutyákat és Nagy András gumibotját,
továbbá egy vizzel félig telt hordóba dobott "őrnaplóját" ...]
Ezt a szobámban a radiátoron száritgattam...
Hírlett
akkoriban, hogy a savazott olajok egyrésze nem tesz jót a
gépkocsiknak. Pletyka volt az egész? Egy fenét!
A
kezemben van a Tiszántúli Vizügyi Igazgatóság bejelentése a
Debreceni Városi Ügyészség részére [1993.09.07 - 591/1993]. Ez
a következőkre utal. A Hungária Privát Petrol Kft.-vel kötöttek
szerződést üzemanyag szállitásra, melyet a Hajdú Privát Petrol
Bt. képviselője Nagy András írt alá. [Egy test egy lélek...] A
szállitott mennyiség 88.650 liter volt. A savazott olajtól 7
munkagépük adagolója ment tönkre.
Azt
nem tudom, hogy az akkor már az ellenem folyatott áskálódással
leterhelt későbbi VIP listás hitelfelvevő Biharyné Móricz Irén
Városi ügyész, mit tett, mit nem tett az ügyben.
Juliusig
mindenesetre ment a verkli, de nem egész olajozottan. Hogy miért
nem, a következő folytásból derül ki.
2007.07.25.
4.
Hannibal
inter muros !
Olajüzem
a debreceni repülőtéren,Tiszacsegén.
A
paragrafus taposás és az álarchullás végigkiséri az egész
szemét históriát. Viszont Ami most következik más címet
igényel. A latinnyelvű idézet a legnagyobb veszélyre
figyelmeztette Róma polgárait: "Hannibal ante portas!" A
pun birodalom ill. városállam Carthago vezére
az "ellenség"szinonimája volt. Róluk
mondogatta szinte eszelősen a bölcs Cato a Szenátusban "Ceterum
censeo Carhaginem esse delendam". Pontosabban minden beszédét
ezzel fejezte be: "egyébként javaslom Karthago elpusztítását"!
[Nem
azt hirdette tehát, hogy a "Megnövekedett Karthágóval együtt
kell élnünk, mert ez a szabadságunk záloga..."]
Nos
Hannibal hiába kelt át harci elefántjaival az Alpokon, Rómát nem
sikerült bevennie, még a kapuk elé sem került.
Rómának
szerencséje volt, hogy nem olyan hadvezérekre bízta a külső
ellenség elleni harcot, mint antalljóska nálunk a belső ellenség
- a bűnözés elleni harcot.
Görgyi
Kálmán, azóta levitézlett, legfőbb ügyész és hű
samesze Fábián János fentebb már idézett és
lentebb még idézendő intézkedéseinek közvetlenokozati
szerepe volt abban, hogy a két olajmaffia több mint fél évig
gyakorlatilag zavartalanúl üzemelhetett a repülőtéren,
olyan helyen amelyre főügyészi szobámból szinte közvetlen
rálátás nyilt...
Sajnos
képtelen vagyok ellenállni annak a kisértésnek, hogy ideszúrjak
valamit. Már többször emlegettem Johannes Öhquist írót, akinek
"A Führer Birodalma" c. könyvét magyarúl is kiadták
[Gede Testvérek Bt. Budapest, 1999]. A z író idéz egy Rolf
Gardiner nevű írótól, aki viszont Goethétől idézi a
következőket.
"Csak
a törvény tehet szabaddá bennünket!"
További
részletezés nincs. Nyilvánvaló azonban, hogy az író, ill.
költőfejedelem az
erős, a mindenki által betartott, ill. betartatott - a gyengéket is védő - törvényre gondolt.
erős, a mindenki által betartott, ill. betartatott - a gyengéket is védő - törvényre gondolt.
Dehát
hogy jön Goethe az ELTE párttitkárához, aki a bűnözés
megtűrésében, a vele való együttélésben, "fedezi
fel" a szabadság forrását.
És
most egy kis "hangulatkeltés" következik.
A
bűnözéssel való [kötelező] együttélésnek igen sok
következménye lett, amióta e gaz doktrinát a "legfőbb
bünüldöző" meghirdette.
Ime
az egyik. Egy spártai
külsejű, ám annál értékesebb beltartalmú, Honlapban többek
között a következők olvashatók."A
részletes számítás szerint [a táblázatot a szerkesztőségnél
letétbe helyeztük, és komoly érdeklődés esetén elkérhető] az
utóbbi tíz évben mintegy 3,8 milliárd liter gázolajat hoztak
forgalomba, illetve használtak fel feketén. Ezen mennyiség alapján
megállapíthatjuk, hogy a szóban forgó évekre vonatkoztatva sima
kamatos kamattal [nem büntető kamattal] számolva 436,7
milliárd Ft kárt okoztak a költségvetésnek [tehát
nem 100 milliárd Ft összegű a kár, amint egyesek állítják]. A
környezetnek okozott, illetve okozható kár ennél az összegnél
legalább egy nagyságrenddel nagyobb. A számításnál abból kell
kiindulni, hogy 1 liter gázolaj 20 ezer köbméter vizet tehet
ihatatlanná. Ha csak 1%-os veszteséggel is számolunk, akkor ebben
az esetben 37,8 millió liter olajszármazék szivárog a talajba,
illetve ezzel a talajvízbe. Egy köbméter víz átlagos ára áfa
nélkül Magyarországon 1999-ben 109,12 Ft volt. Tehát a
környezetszennyezésből származó kár lehetséges összege:
20000
m 3 x37,8x10 6 literx109,12 Ft= 82494,7 milliárd Ft."
.
Persze
nem tudhatom, hogy a Pintér - Boross - Györgyi - Solt féle
erkölcsi analfabétáknak mit mondanak ezek a sorok, ezek az adatok?
Ha végre valaki megkérdezné őket, nyilván azt mondanák: "na
és, mi közöm hozzá?". Nos, bizonyítható, hogy igenis közük
van hozzá. A büntetőjogi értelemben is vett károsodás valamely
emberi tevékenység okozata. Az okozati összefüggés néha nagyon
nehezen kibogozható valami, de az okozati láncolatok szövedékét
igenis szépen sorba lehet rendezni, mint egy ejtőernyő
összegubancolódott zsinórzatát, és nyomban világossá válik,
melyik szál honnan indúl és hová vezet.
[Ejtőernyős
újonc koromban amikor elém hajították a teherkocsi platójáról
az első ejtőernyőt, azt mondtam, hogy a zsinórgubancot sohase'
tudom rendezni. Azután belejöttem. Így vagyok ma már akkor is, ha
a károkozó emberi magatartások szövedékét kell rendeznem...]
Én
sem akarok az elriasztó tények és számok fölött filozofálni.
Én csak annyit tudok, hogy a kimutatásban szerplő károsanyagok
egyrésze Debrecenben folyt a talajba.
Annyit
tudok továbbá, ha a kritikus hónapokban nem lettem volna
tétlenségre, vagyis arra kárhoztatva hogy Györgyivel, Fábiánnal,
sameszeikkel [még majd megnevezek néhányat] a rézorrú Bohollyal
és Széll Gabikával vitatkozzak, már márciusban, de legkésőbb
áprilisban azt tettem volna, amit juliusban megtettem!
Azaz
lerohantam volna az olajüzeme(ke)t és
mindenkit letartóztattam volna, akit elől - hátul találok. Így
juliusban már csak a madárkák kihült fészkeit, no meg a
piszkát, találtam. A
debreceni - repülőtéri "régi" és a tiszacsegei "új"
szőkitő telepen egyaránt. Hál' istennek nem kellett
mindannyiuk nyomát bottal ütögetnem. Többségüket elkapdováltam
és sittre vágtam. Meg is jegyezték - finom iróniával - hogy
Hajdúban több "olajos" ül, mint az egész Országban.
Jószerint csak Rektor Jánosnak sikerült megpattannia. "Emigrált",
de hazajött és most épp' ül...
És
"persze" megúszták Papp Imre és Ferenczi Flóra -
Györgyi különleges védencei. Hogy mennyire azok voltak, a legfőbb
ügyészségi íratok bizonyítják, amelyek egyrésze ezután
(!) kerül tálalásra... [Györgyi túl magabiztos volt, nem ügyelt
eléggé a részletekre. Reményeim szerint ez fogmost a
nyakára tekeredni!]
Sokmindent
irhatnék még, de ideje rátérni a lényegre: hogy bukott le mégis
a két olajmaffia?
A
történet bonyolúlt. Most csak azt írom le, amit megéltem.
Junius végén, vagy Julius elején úgyszólván berohant főügyészi
"szentélyembe" egy apró, sánta, dühös emberke
és szinte felelősségre vont, miért tűröm ami az orrom előtt
folyik?
Ilyen
esetben mindig meditálok [néhány másodpercig ...] kihajítsam e a
vendéget. Döntésem többnyire pozitív... [már előállitó
helyiségben is ültem és bilicselve is utaztam ilyesmi miatt].
Ezúttal valami azt sugta, hallgassam meg a kisembert. Mondtam,
egyelőre fogja be a száját. Azonnal hozatok kávét és
ásványvizet. Ezeket igya meg és utána folytassa,- halkan és
tagoltan.
Csuja
László elbeszélésből az alábbi história kerekedett
ki.
A
debreceni repülőtér többségi tulajdonosa
a Kincstári Vagyonkezelő
Szervezet elhatározta a repülőtér talajának megtisztitását az
itt állomásozott szovjet repülőezred által előidézett
olajszennyezéstől.
----------------------------------
[Itt
hozzá kell tennem, hogy a repülőtéren egy olyan repülőegység
állomásozott, amelynek bevetési kapacitása 24 db. "Backfire"
bombázó volt. Ezek egyenként 2 db. fél megatonnás
hidrogénbomba hordozására voltak alkalmasak. Az ezred gépei
összesen tehát 48 db., azaz
24 megatonna kapacitású, hidrogénbombát voltak
képesek, riadó esetén 3 - 4 perc alatt (!), levegőbe emelni. Hogy
"súlyos" e egy ilyen azállitmány? Ez az ezred
Olaszország irányában támadott volna az X-napon. Olaszországban
állomásoztak viszont a Magyarországra beprogramozott NATO rakéták.
A "leosztás" esetére pl. Nagy-Budapest adagja [is] fél
megatonna lett volna. Ez a Gellérthegyet bedöntötte volna a Dunába
és a Várost többméteres "tsunami" borította volna el.
Egy
megszállt állam polgára persze hallgat az olajcsorgatásról,
ha nyakán űl a Moloch. De mit tesz akkor ha az elhagyott
[repülő]teret egy csapat mocskos patkány veszi birtokba, azaz
szállja meg, és ugyanúgy szennyezi a Haza földjét, ha nem
jobban, mint "jogelőde" a Vörös Hadsereg? Van aki szól,
van aki továbbra is hallgat és van aki elhallgattatja, aki
szót emel.
Értelemszerüen
ide sorolódik az ex legfőbb ügyész, aki ritka hülye interjút
adott a Hajdú Bihari Naplónak, "a
demokrácia 'legkellemetlenebb' ügyének"
minősítve az olajbűnözést. Emleget felelősséget is, persze a
sajátján kivűl. [A cikk rövidesen "beolvasásra"
kerül...]
----------------------------------
Csuja elbeszéléséhez
visszatérve [és a fent már emllitetteket részben ismételve] az
derült ki, hogy az előzetes talajvizsgálattal és kárfelméréssel
megbízott cég(ek) emberei rájöttek, hogy a talajszennyezés
tovább folyik - az "olajcégek" által.
Ezt
Csuja nem hagyta szó nélkül. Úgy tudom, ő is kapott a fejére, a
pofája miatt. A Kincstári
Vagyonkezelő Szervezet korrupt igazgatóját viszont sikerült
hidegre tenni. Így elhárult az akadály, legalábbis a kárfelmérés
és a tényfeltárás vonatkozásában.
Ebbe
én is besegítettem, amennyiben felkértem a Tiszántúli
Környezetvédelmi Felügyelőséget, pontosabban annak
igazgatóját Szabó Jánost, hogy kapcsolódjanak be a
"vizsgálódásba". Ezt meg is tették. Ki hallott róla
Debrecenben és az Országban, hogy mire jutottak? Nem volt publikus?
Nem volt fontos? A kár nem volt "számos"?
Ezt
a "gyanús mozgolódást" természetesn idejében megtudta
az olajmaffia vezetése. Első kézből megtudhatta, hisz sz ő
cinkosuk volt a Kincstári
Vagyonkezelő Szervezet debreceni hivatalának vezetője
a már emlitett Dr. Magyar László.
A
maffiatanács úgy döntött, hogy "evakuálják" a
debreceni üzemet.
Jakubcsik
Ferencnek Tiszacsegén volt egy [természetesen engedély nélkül
épitett] dácsája, nyilvános telefonszámmal... Vélhető, hogy
helyi ismeretségekre tett szert és
az
ő agyából pattanhatott ki, hogy Tiszacsegén egy
termelőszövetkezet üzemen klivül álló terményszárítóját
béreljék ki a további olajozás céljára. Itt a díszes Papp
házaspár előzetes tárgyalásokat folytatott, de azután nyomuk
elenyészett... Arra
is volt adat, hogy Ferenczi Flóra asszonynak is vannak ismerősei
Csegén, de ezeken a szálakon nem volt idő végigmenni.
Az
evakuáláshoz viszont kellettek a repülőtéren használt,
egyenként 50.000 literes, tartályok. Probléma egyse' merült fel.
A jódumájú Rektor János"megmagyarázta" Dr.
Magyar Józsefnek, hogy 7 tartályt "bevizsgálás"
végett valahová [...] el kell szállítani. Magyar doktor "elhitte"
a mesét és engedélyezte az elszállitást. Közben sem neki
sem Dr. Hevesy József debreceni polgármesternek
nem tünt fel, hogy az olajosok nem fizetik a repülőtér
használatáért járó nevetséges bérleti díjakat sem, az
mégkevésbé, hogy e díjakat behajtsák e különös "bérlőkön".
Az
"allokáció" remekül sikerült!
Az
új üzem "praktikusabb" lett mint a debreceni... Amikor -
később - a telepet "megszálltam", a szakemberek
segitségével a következőket lehetett megállapítani.
A
száritó egyik oldalán egy hatalmas betonozott térség volt, a
legideálisabb arra, hogy ott kamionok forgolódjanak. Az "üzem"
racionális" kialakitása folytán tulajdonképp nem is
nagyon kellett forgolódniuk.
Két tartályt a száritó egyik végénél helyeztek el. Ezekbe érkezett folyamatosan a szinezett olaj, vagyis a HTO.
Két tartályt a száritó egyik végénél helyeztek el. Ezekbe érkezett folyamatosan a szinezett olaj, vagyis a HTO.
Az
épület belsejében helyeztek el további 3 tartályt. Itt fedett,
zárt, a kandi tekintzetek
elől elrejtett helyen folyt az olaj savazása, ill. a savazott olaj - immár gázolaj - pihentetése. E művelet befejezése után a "tiszta" gázolajat kiszivattyúzták az épület másik végébe állitott két tartályba és már vihették is az innen "kiszolgált" olajat a kamionok - érzésem szerint a MOL kutakhoz... Ha most eleresztem a fantáziámat, olyan feltevésre is juthatok, hogy e kettős müveletet: a savazott HTO letöltését és a savmentesitett "tiszta" gázolaj feltöltését a kamionok akár "egy menetben" is bonyolithatták. Ez a megoldás látszik ésszerünek. Így nincs üresjárat. Az egyébként is jól jövedelmező "vállalkozás" a költségek "optimalizálása" révén még busásabb hasznot hajthatott.
elől elrejtett helyen folyt az olaj savazása, ill. a savazott olaj - immár gázolaj - pihentetése. E művelet befejezése után a "tiszta" gázolajat kiszivattyúzták az épület másik végébe állitott két tartályba és már vihették is az innen "kiszolgált" olajat a kamionok - érzésem szerint a MOL kutakhoz... Ha most eleresztem a fantáziámat, olyan feltevésre is juthatok, hogy e kettős müveletet: a savazott HTO letöltését és a savmentesitett "tiszta" gázolaj feltöltését a kamionok akár "egy menetben" is bonyolithatták. Ez a megoldás látszik ésszerünek. Így nincs üresjárat. Az egyébként is jól jövedelmező "vállalkozás" a költségek "optimalizálása" révén még busásabb hasznot hajthatott.
----------
Itt
megint beiktatok egy "adomát", hogy szövegem ne legyen
olyan álmositó.
Egyszer
az egyik szolgálat jelentette nekem, hogy Hortobágyon pályázatot
hirdettek egy benzinkút eladására. A "legkomolyabb"
vevőnek egy Szabónevű
úriember mutatkozott, aki úgy alkudott, hogy szétnyitotta a
dzsekijét. Ennek egyik zsebében egy nagyalakú pisztoly a másikban
pedig egy vastag forintköteg vált láthatóvá. Nyert!
A texasi ízű történetet hittem is, meg nem is. Ám kisvártatva megjelent három egri nyomozó a következő sztorival. Egy Szabó (!) nevű úriember ül lent bebilincselve a gépkocsijukban. Kérdeztem, miben ártatlan a jóember? Erre elmondták, már kb. 182 benzinkutat vásárolt fel szerte az országban, részben Heves megyében. Emlitették Hortobágyot is. Így ugrott be a fenti "hihetetlen" történet.
A texasi ízű történetet hittem is, meg nem is. Ám kisvártatva megjelent három egri nyomozó a következő sztorival. Egy Szabó (!) nevű úriember ül lent bebilincselve a gépkocsijukban. Kérdeztem, miben ártatlan a jóember? Erre elmondták, már kb. 182 benzinkutat vásárolt fel szerte az országban, részben Heves megyében. Emlitették Hortobágyot is. Így ugrott be a fenti "hihetetlen" történet.
Kérdeztem,
miért épp hozzám jöttek? Kávét
akarnak inni? Egy felest is lehet...
Erre,
nagy szabódások közepette, elmondták engem hírből ismernek és
arra kérnének, hívjam fel egri főügyész kollegámat és
dumáljam rá, hogy járuljon hozzá a pasas őrizetbevételéhez
és kezdeményezze az előzetes letartóztatását.
Kénytelen
voltam csodálkozni. Ez maguknál nem természetes ilyenkor? Hát nem
- válaszolták - a mi főügyészünk mindenki kienged...
Felhívtam
hát a kollegát, de mielőtt a tárgyra tértem volna tapintatosan
érdeklődtem "faszikám, nálatok van olajozás"? A
leghatározottabb nemmel felelt. [Őt sem nyudíjazták...]
Mindenesetre tolmácsoltam a derék zsernyákok kérését. Abból,
hogy ezután nem sirtak nálam, arra következetek - elkapták
Szabót. Persze az is lehet, hogy letolták őket, hisz ők is
megkerülték a szolgálati útvesztőt, akár csak jómagam...
----------
Tehát
Tiszacsege...
Az
ügyről viszonylag, sőt abszolúte, későn szereztem
tudomást. A "lerohanással" is elkéstem. De mielőtt arra
rátérnék, hangulatkeltés végett összeítem egy emlékezetes
nap: 1993.07.17 napjának sajtóeseményeit.
E
napon jelent meg a Népszabadságban, hogy negyvenmilliós
olajcsempészési ügy gyanúját vetette fel az a körülmény, hogy
a balmazujvárosi vasútállomáson egy 16 olaj-tartálykocsiból
álló szerelvény vesztegel, amelynek nincs "gazdája".
Ugyanezen napon hírt adott az ügyről - némileg eltérő
tálalásban - a Magyar Hirlap is.
A
rövid és nem egészen velős cikkek is tükrözik, hogy az
Országban - nem is a felszin alatt - aggályt keltő folyamatok
zajlanak.
--------------
Ugyanezen
a napon (!!!) jelent meg a Magyar Hirlap "Szombati MH-Extra"
rovatában a későbbi csigatévés Pintér Dezső egészlepedős
interjúja Györgyi Kálmán legfőbb ügyésszel.
A
jelek szerint az alany és az állitmány előre beszélhethettek a
témáról, mert Pintér már a bevezetőben felveti "sokak
számára cinikusnak tünhet", amit majd Györgyi mond. Hát
tényleg, kiderült, Györgyi nem megy egy kis cinizmusért a
szomszédba, ha mások vagyonáról, testi épségéről, sőt akár
életéről van is szó.
Elöljáróban
szólva, mind az alkotmány, mind az Ügyészségról szóló Törvény
a bűn üldözést teszi a legfőbb ügyész legfőbb kötelességévé.
De mit mond e kötelezettségek "alanya"?
"Magyarországnak
(!) igenis (!) be kell (!) rendezkednie arra, hogy a korábbi
évtizedekkehez képest nagyságrendekkel megnövekedett bűnözéssel
együtt kell (!)
élni .... A bünözés bizonyos értelemben az az ár, amelyet egy szabad társadalom polgárai a szabadságért fizhetnek." [Lásd Goethe vélményét fentebb...]
élni .... A bünözés bizonyos értelemben az az ár, amelyet egy szabad társadalom polgárai a szabadságért fizhetnek." [Lásd Goethe vélményét fentebb...]
És
ezt az embert nem csukták se a börtönbe se a bolondok házába.
Ezért a "szabad társadalomnak" igen nagy árat
kellett fizetnie, nemcsak anyagiakban, hanem a szabad ságjogok
súlyos csorbúlásában is, hisz - Györgyin kivül - mindenki
tudja, ha nem tudta, megtanúlta, hogy a bűnözés jogi tárgya
mindenekelőtt az egyének ill. azok csoportjainak szabadsága.
----------------------------
De
hadd térjek vissza most apró - cseprő főügyészi gondjaimra.
Senki
se' állithatja, hogy a Strázsa Bt. ne állt volna a helyzet
magaslatán a tiszacsegei "új üzem" őrzését
illetően is. A Hajdú Bihari Napló [1993.07.27] megírta, hogy
riporterüknek a helybeliek közül többen szóvá tették, hogy "az
azóta kereket oldott társaság nem kedvelte, ha kiváncsiskodók
vetődtek a közelükbe, ezért az út felőli bejáratot le is
zárták, helyette egy nehezen megközelithetőt vettek igénybe".
Továbbhaladva
az olajügy kesze - kusza ösvényén a Legfőbb Ügyészség, velem
szemben tanúsitott növekvő arroganciájáról, számolok be.
Ősi szokás, hogy szakaszvezetőt tizedes jelenlétében nem szabad
lebaszni. Méginkább bevett szokás, hogy egy tizedes útján egy
szakaszvezetőt nem lehet kioktatni.
Én
mint megyei főügyész a Főügyészség főosztályainak nem voltam
alárendelve, közvetlenül a legfőbb ügyész és helyettesei
voltak a fölötteseim. [Még a moszkovita Vajda Alajos is csak
"értesitett" arról, hogy a legfőbb ügyész nem bántja
Ferenczi Flórát [lásd fent].
Ellenben
a tiszacsegei üggyel kapcsolatban, valószinüleg érintve a
balmazujvárosi "szellemvonat" dolgát is, egy bejelentést
tettem. Valósznüleg Fábiánnak, de semmiképp sem Molnár
Ervinnek, aki osztályvezető-helyettes volt akkoriban.
A
jelentésem szövege nincs a birtokomban, de hogy tettem jelentést,
Molnár Ervin levele igazolja, amely annak számára és dátumára
is hivatkozik.
A
levél sokatmondó, és mivel rövid is, idézem.
Legfőbb
Ügyészség Nyomozás felügyeleti Főosztály. Nyfl. 12.865/1992.
"Tisztelt
főügyész úr!
Ig. 12.865/1993 számú, 1993. július hó 21 napján kelt (!) jelentésére hivatkozással emlékeztetnem kell a Nyfl. 12.865/1992/3-II. számú intézkedés tartalmára és - a jelentés 2. oldal (4) bekezdésében írtak folytán - annak pontos követésére. A jelentésből az nem tünik ki, hogy a most feltárt büncselekmény összefügg - e a Borsod Abauj Zemplén Megyében indított eljárással, ezért nem itélhető meg az sem, hogy a külön eljárásnak helye van e. Budapest, 1993. julius hó 22 napján. Dr. Molnár Ervin főosztályvezető helyettes ügyész."
Ig. 12.865/1993 számú, 1993. július hó 21 napján kelt (!) jelentésére hivatkozással emlékeztetnem kell a Nyfl. 12.865/1992/3-II. számú intézkedés tartalmára és - a jelentés 2. oldal (4) bekezdésében írtak folytán - annak pontos követésére. A jelentésből az nem tünik ki, hogy a most feltárt büncselekmény összefügg - e a Borsod Abauj Zemplén Megyében indított eljárással, ezért nem itélhető meg az sem, hogy a külön eljárásnak helye van e. Budapest, 1993. julius hó 22 napján. Dr. Molnár Ervin főosztályvezető helyettes ügyész."
Emlékeztetőül.
Ilyen
szám alatt [Nyfl. 12.865/1992 - 1992. február hó 4] először
Györgyi személyesen utasitott, hogy Papp Imrével szembeni
tényállitásaimat, ill. bizonyitékaimat a kijelölt Szegedi
Ügyészségi Nyomozó Hivatalnak sziveskedjek eljuttatni.
Ezt
az utasitást később Fábián fejelte meg. Ez volt a Molnár Ervin
által csak szám szerint hivatkozott Nyfl. 12.865/1992/3-II. számú
utasitás. Ez mondja ki, hogy Pappék ellen nem merült fel
bizonyiték és ez az utasitás kötelez arra, hogy anyagaimat a
Jakubcsik ügyben eljáró felügyelő ügyésznek, azaz a miskolci
illetőségű Széll Gabriella kisasszonyak küldjem meg.
Molnár
Ervin pimasz levelével kapcsolatos akkori és jelenlegi véleményem
a követke
ző.
ző.
Ő,
a Nyomozásfelügyeleti Főosztály második számú csahosa, saját
nevében egyáltalán nem levelezhetett volna velem. Nem oktathatott
ki és nem utasithatott semmire. Megtette.
Ha
már ezt megtette, el kellett olvasnia felterjesztésemet, amelyből
annak világosan ki kellett számára derülnie, hogy új (!)
tésztáról van szó és nem arról a szecskáról, amelyen a
miskolciak kérőztek. Ezt viszont nem tette meg.
Tájékoztatnia
kellett volna, hogy jelentésem tartalmával kapcsolatban mi a
cimzett érdemi állásfoglalása. Ezt sem tette meg.
Azt,
hogy nekem a cseléddel üzentek és általa figyelmeztettek,
fenyegettek meg, csak úgy értékelhettem, mennél több tényre
bukkanok az olajühgyben, annál rosszabbúl áll a szénám
Györgyinél, Fábiánnál, stb.
Erre
aztán begorombultam és egy olyan felterjesztést küldtem
Györgyinek, amit biztos nem tett ki az ablakába. Jelenleg sajnos ez
a felterjesztés sem áll rendelkezésemre.
[Saját
felterjesztéseimet azért nem találom, mert ezek floppy lemezre
lettek mentve. A lemez nálam maradt. Lemásolni ezért fölöslegesnek
tartottam ezeket. Most "csak" a floppy lemezt nem
találom... Remélem, még előbukkan.]
Arra
emlékszem, hogy a jelentésben úgyszólván az egész éjjeli edény
tartalmát kiöntöttem a legfőbb ügyész úr kényes orra elé. És
ami a lényeg, kimutattam, hogy a jelenleg is folytatódó debreceni
[tiszacsegei] olajbűnözés ügyében a megyei főügyészt
kirekeszteni nonszensz.
A
tiszacsegei "rácsapásról" bőséges dokumentációs
anyag keletkezett, amelyet az u.n. "Nagy Olajdossziéban"
helyeztem el. Munkaköröm átadásakor az asztalra helyezett dosszié
mintegy 60 - 70 cm. magas volt. Azt kértem Fábiántól és Nagy
Kálmántól, hogy a dossziét [legalább] ne szedjék szét.
Szétszedték...
Ebből
a "korból" egy jelentés hőpapiros fax másolata maradt
birtokomban, Száma Bü. 150/1993. Kelte 1993.08.04. A
jelentést Figula István és Faragó Lajos pénzügyőr
főtörzsőrmesterek [a Vám Nyomozó Hivatalnak az akcióban
résztvevő nyomozói írták alá.]
Néhány
idézet a jelentésből.
"
A megyei főügyész úr Ig. 298/1993 szám alatt 1993. julius 22-én
[kelt utasitása alapján] a Tiszacsegei "Béke"
Mezőgazdasági Termelőszövetkezet területén levő üzemanyag
tartályok ellenőrzését hajtotta végre a
Debreceni Vámhivatal, a Balmazujvárosi Rendőrkapitányság és
a Hajdú Bihar Megyei Nyomozó Hivatal bevonásával.
A telep bejárása, szemrevételezése, valamint a meghallgatott személyek meghallgatása során az a következtetés alakult ki, miszerint Jakubcsik Ferenc a Hungária Privát Petrol Kft. ügyvezetője és hozzákapcsolódóan Nagy András, a Hajdu Privát Petrol Bt. ügyvezetője vette bérbe Szalontai Sándortól a Petihát Bt. ügyvezetőjé
től a TSZ. telephelyének azt a részét, ahová elhelyezésre kerültek az 50 m3-es olajtárolók. A tárolókban levő anyagokból, a tárolókat körülvevő földből éa a telephelyen található vegyi anyagokból mintát vettek, amelyet a Tiszántúli Környezet védelmi Felügyelőség bevizsgált. A vizsgálat kimutatta az olajszármazékokban , ill. az olajszármazékkal szennyezett földben a sav jelenlétét.A fentiekből levont következtetés az volt, hogy a tiszacsegei telephelyen háztartási tüzelőolajból, savas kezeléssel a szinezőanyagot kivonták, a keletkezett savas olajat tovább kezelték fehér porral amelynek hatására az olaj elvesztette savtartalmát.
A telep bejárása, szemrevételezése, valamint a meghallgatott személyek meghallgatása során az a következtetés alakult ki, miszerint Jakubcsik Ferenc a Hungária Privát Petrol Kft. ügyvezetője és hozzákapcsolódóan Nagy András, a Hajdu Privát Petrol Bt. ügyvezetője vette bérbe Szalontai Sándortól a Petihát Bt. ügyvezetőjé
től a TSZ. telephelyének azt a részét, ahová elhelyezésre kerültek az 50 m3-es olajtárolók. A tárolókban levő anyagokból, a tárolókat körülvevő földből éa a telephelyen található vegyi anyagokból mintát vettek, amelyet a Tiszántúli Környezet védelmi Felügyelőség bevizsgált. A vizsgálat kimutatta az olajszármazékokban , ill. az olajszármazékkal szennyezett földben a sav jelenlétét.A fentiekből levont következtetés az volt, hogy a tiszacsegei telephelyen háztartási tüzelőolajból, savas kezeléssel a szinezőanyagot kivonták, a keletkezett savas olajat tovább kezelték fehér porral amelynek hatására az olaj elvesztette savtartalmát.
A
fentiek alapján alapos volt a gyanú arra, hogy Jakubcsik Ferenc,
Nagy András és Szalontai Sándor valamint társaik a jövedékkel
való visszaélés büntettét követték el.
Dr.
Szeszák Gyula megyei főügyész szóbeli utasitása alapján,
amelyet azt követően írásban is közölt, 1998. julius 28-án
őrizetbe lett véve - a Balmazujvárosi Rendőr kapi tányság
által - Szalontai Sándor ... Valamint a Hajdú Bihar Megyei Nyomozó
Hivatal által Nagy András ... és Jakubcsik Ferenc ...
Jakubcsik
Ferenc elmondta, hogy ... olajat ad el különböző cégeknek ...
Debrecenben a Repülőtéren a Kincstári Vagyonkezelő
Szervezettől bérelt tárolókban tárolta a felhasználásra
szánt gázolajat és saját (!) tartálykocsijaival szállitotta
azokat a megrendelőkhöz. A repülőtéri telepén egyáltalán
nem folytatott olyan tevékenységet, amely háztartási
tüzelőolajból vegyi kezeléssel történő gázolaj előállitás
müvelete elett volna ..."
Jakubcsit
bölcsen hallgatott arról, hogy "árujának" jelentős
részét a Hajdú Privát Petrol Bt. közerűködésével
forgalmazta. Azt, hogy a debreceni repülőtér talaját is
szennyezték a savazással, szakértői vélemények bizonyitják.
Arról is hallgatott, hogy az olajozásra a Strázsa Bt. - Papp Tamás
és Papp Imre cége a Strázsa Bt. ügyelt.
Képzeljék,
Györgyi engedett (!!!). Visszatétette az "OLAJÜGYET"
Hajdú Bihar Megyébe.
De
ezt a "kegyet" a következőkkel pántlikázta meg.
[Legfőbb
ügyész. Nyfl. 12.051/1993/4-II. - 1993.09.30] "Korábban több
alkalommal, az 1993. szeptember 3. napján kelt véleményes
jelentésében pedig visszatérően kifogásolja a 'kizárása
tárgyában' meghozott legfőbb ügyészségi intézkedést. ...
Ezért felhivom főügyész urat, hogy a dr. Papp Imre és neje ellen
korábban indult büntetőeljárás intézéséből történt
kizárásáról rendelkező, álláspontommal mindenben megegyező,
intézkedés - minden 'szakmai' alapot nélkülöző -
kifogásolásával hagyjon fel."
Valószinű
az olvasónak nem olyan rövid az esze, mint a dörgedelem írójának,
mégis emlékeztetek arra, hogy kizárásomat Fábián János
eszközölte [Nyom. ell. 19.164/1992/1 - 1992. november 11] és az
csak Freenczi Flórára vonatkozott. Az indokot pedig abban jelölte
meg, hogy "a megyei rendőrfőkapitány és a megyei főügyész
között kölcsönös együttmüködés es 'szükséges'
munkakapcsolat" nem teszi lehetővé, hogy az oldalborda ellen
eljárjak...
Hogy
véletlenül el ne tévesszem, hol lakik a jóisten és ki - kinek a
barátja, védence, a legfőbb ügyész még hozzáfűzte.
"Amennyiben
a Nagy András és társa ellen indított bünügyben dr. Papp Imre
'vagy' dr. Ferenczi Flóra büncselekmény elkövetésével 'volna'
alaposan gyanúsítható ... arra utasitom (!!!), hogy a gyanúsitottá
nyilvánitást megelőzően, az iratok felterjesztése mellett, az
ügy intézéséből történő kizárását kezdeményezze."
Azaz
tegyem lehetővé ismét egy olyan nyomozó hatóság kijelölését,
amely Papp Imréék ellen nem (!) nyomoz.
A
biróságok Györgyi ellenem 'rágalmazás' miatt tett feljelentése
alapján, valamint az általa ellenem indított polgári perben azt
állapitották meg, hogy a legfőbb ügyész nem követett el
bünpártolást. Igazuk volt! Ez tényleg nem bünpártolás! Hogy
micsoda, arra akkor térek ki majd, ha beszámolok Pappék
büntársainak sorsáról és a Papp család életútjának
szerfölött kedvező alakulásáról.
Ha
Mészáros úr [Pintér úr későbbi cégtártsa], maga Pintér úr
és kvázi barátja Györgyi úr nem szarnak a fejemre a 66
tartálykocsi ügye kapcsán, Jakujbcsik nem követhetett volna el
ötvennmilliós ÁFA-csalást és Pappékkal, illetve Rektorral nem
olajozhattak volna még, jó félévig, Debrecenben ill. Tiszacsegén.
Akik ezt számukra lehetővé tetteék - ismétlem - nem bünpártolók.
Majd "versem végén" a jogi minősitést is elvégzem...
Őszintén
szólva utólag elgondolkodtam azon, hogy alakúl a sorsom, ha
legalábbis szemethunyok a főkapitány úr dolgai felett. Eljátszom
a nem halló, nem látó és nem beszélő három majmot -
egyszemélyben. Sőt egy kis szerény sápot is szedek barátságos
magatartásom fejében. Nem kizárt, ha ezt teszem, Györgyi még
mindíg leg
főbb
ügyész lenne. Én lennék a kedvence. És főleg most én lennék a
táblai főügyész magas nyugdíjjal és magas fizetéssel. De jaj
annak, aki rossz lóra tesz.
Ma
[jul.31] már nem telik többre, de még megírom, ne legyek
szószegő, mi a véleményem a "hivatali packázásról",
mint "jogintézményről". Főügyészkedésem mézeshetei
idején valaki jóindulatúan kérdezte, hogy érzem magam a Legfőbb
Ügyészségen. Kissé elmélázva, azt válaszoltam: "mint
golyó a flipperben". Csak ké
sőbb jöttem rá, mennyire ráhibáztam, a szög fejére...
sőbb jöttem rá, mennyire ráhibáztam, a szög fejére...
Az
állampolgár úgy érzi, hogy vele packáznak a hivatalban. Téved.
A packázás az értelmező szótár szerint azt jelenti, hogy valaki
"hatalmaskodóan pimaszkodik". E megfogalmazás nyilván
helyes, de - szerintem - nem teljes. A packázás kéjesen elnyújtott
élvezetet is jelent. Ilyet semmiképp sem érez egy "igazi"
hivatali despota akkor, amikor az alázatosan remegő klienst
betapossa az agyagba. Ez számára unalmas rutinmüvelet.
Az
igazi "hivatali packázás" a hivatalokon belül (!)
folyik. Két dimenziója van, mint a koordinátának: egy
vertikális [felülről lefelé, ill. alulról felfelé] és egy
horizontális [balról jobbra, ill. jobbról balra]. Én most a
"függőleges tengellyel" foglalkoznék kissé.
A
Budapesti Katonai Főügyészség vezetője Dr. Székely György
ezredes mesélte nekem, hivatalában, egy névnapi köszöntés
alkalmával [amikor éppen Györgyit szidtam "hatalmaskodása"
miatt] hogy főnöke Dr. Kovács Tamás - jelenlegi legfőbb ügyész
- egyszer "kirugással" fenyegette, mert hivatali
látogatásakor nem az épület előtt az utcán fogadta, hanem a
Fővárosi Főügyészség folyosórészének bejárati ajtajánál...
Nem
vagyok paranoiás, de éreznem kellett, hogy Györgyi kezdettől
utált, mint a szart. Sajnos és ilyenkor "rájátszom" és
ez ritkán használ az előmenetelemnek, bárhol is próbálok
előremenni.
Azzal
kezdődött, hogy egy főügyészi értekezleten a szolnoki főügyész
belémkötött. Én mindössze annyit mondtam, hogy mivel nem tudnék
higgadtan válaszolni, a válasza dást elhalasztom. Györgyit ez
felpaprikázta (?) és kijelentette, hogy ezen a helyen ez a
stílus nem helyénvaló (?). Nem tudom, neki volt e gyerekszobája.
Nekem volt és úgy gondoltam, nem sértettem semmiféle
illemszabályt. Kisvártatva, egy hivatali problé mán, két
osztályvezető ügyész úgy összeveszett, mint két piaci kofa.
Györgyi hallga tott. Ebben a csendben azt a halk megjegyzést
tettem: "ahá, kapiskálom már, milyen itt a stílus..."
Sokat
vitatkoztunk az igazságtételen, és miután csak én mertem
szembeszállni vele, dörgedelmeit általában rám célozva
intonálta.
Egy
alkalommal úgy "adtam neki igazat", hogy természetesnek
minősitettem azt a jelenséget, hogy '56 eseményeit másként látja
aki tüzet vezényel, másként aki tüzel és megint másként akire
lőnek. Erre ordítani kezdett, hogy ő nem lőtt senkire, sőt
lelőhették volna - mikor kenyérért ment ...
A
csúcs azonban nem ez volt, hanem egy egy legfőbb ügyészi lebaszás
egy telefax miatt, amivel megkerültem a szolgálati utat. [Az
"Önmagamról" c. rovatban írtam valamit egy földfoglalási
akcióról, ez volt az előzmény...]
A
"packa" úgy indult, hogy egy balatonlellei fejtágitó
záróünnepségén hozzám lépett és megkérdezte, van e a számára
egy (!) percem? Kezemben a sörösüveggel azt válaszoltam, hát
persze!
Ekkor
azt mondta, hogy engem nagyon tisztel és szeret, de ha mégegyszer
ráfaxolok egy államtitkárra kénytelen lesz velem szemben
"közhatalmi eszközöket alkalmazni".
Ilyesmit
eddig nem pipáltam, nyilván hülye képet vághattam, mire rám
kérdezett, mi a válaszod?
Nos
erre tértem magamhoz. Válaszom a következő volt. "Egy
percet, azaz 60 másod percet kértél. Ebből te beszéltél
45 másodpercet. A maradék 15 másodperc alatt képte len vagyok
érdemben válaszolni. Majd írok, jó? Hát ez is egy szög volt
főügyészi karrierem koporsójába ...
5.
Harapófogó.
"Lázadás
Caine hadihajón."
Az
alfejezet címe Herman Wouk regényének címével azonos. A regény
egy idézettel kezdődik, amelyet a szerző az amerikai
haditengerészet szolgálati szabályzatából vesz.
"184.
§. Szokatlan és rendkivüli körülmények szükségessé tehetik,
hogy valamely beosztott - akár őrizetbe vétel, akár beteggé
nyilvánitása útján - leváltsa parancsnokát. E rendszabály
semmi esetre sem hajtható végre a ... haditengerészet
parancsnokságának ... kifejezett hozzájárulása nélkül, kivéve,
ha az illetékel előljárók tájékoztatására bizonyíthatóan
nincsen mód."
Nos
engem épp nem tartóztattak le, "csak nem hajtották végre
utasitásaimat, "joggal" számítva arra, hogy a
"parancsnokság" a teljes feleoldozást az ellenszegülőknek
megadja majd. Úgy lőn!
Az
előző részben megpendítettem a hivatali packázás
"jogintézményét". Egy tulzottan makacs alárendelt
akaratát megtörni, tekintélyét lejáratni, felülről is lehet,
de az igazán hatékony módszer a kétirányú. Az Ügyészség
merev hierarchiájában horizontális hivatali kapcsolatok nincsenek.
Egy megyei főügyészt pedig szerfölött veszélyes alúlról
fúrni, kivéve ha ...
[Közbeyeit
nem [csak] az olajügy miatt veszitettem el. Az olajon kivül
három ügy bosszantotta különösen. A "Földfoglalási
ügy", A "Mózes ügy", a "Főző ügy."
vetőleg
megmlitem, hogy "önéletírásomban" külön fejezet
foglalkozik életem "Ügyészségi
intermezzójával." Kerülni
szeretném az ismétléseket, átfedéseket, ezért itt lehetőleg
nem írok olyasmikről, amiket ott leirtam. Az idézőjelbe tett
címről, odaugorhat, aki akar.]
Előbb
a felülről lefelé áramoltatott "impulzusokkal"
foglalkoznék.
A
főkegyúr keg
- "Földfoglalási ügy"
1992 októberében egy csütörtöki napon neszét vettem, hogy egy "szélsőséges szervezet" Hajdúdorog határában a következő héten hétfőn 8-órai kezdet tel "földosztást" tervez, a torgyáni reprivatizácó gyakorlati megvalósítása keretében. Azt is hallottam, ez nem vicc, mert előző évben a debreceni és az újfe hértói határban már kihasítottak egy - egy jókora darabot egy - egy termelőszövet kezet táblájának közepéről, a legjobb földekből.
Az akciót a szervezet vezetője, egy bizonyos Bakó István (?) vezényelte, de az infó szerint ebben tevőlegesen alájátszott Kapronczi Mihály[későbbi kisgazdapárti és mégkésőbbi MIÉP országgyülési képviselő] ak ezidőtájt az Országos Kárrendezési Hivatal debreceni kirendeltségének helyettes vezetője volt.
Az ügyben "tényfeltáró vizsgálatot" rendeltem el, amely pénteken délutánra már be is fejeződött...
Sebtében háromféle irányba "léptem". a) Bakó úrral [egy más büncselekmény miatti kihallgatásán megjelenve] közöltem, hogy amennyiben erőszakos cselekményekre kerül sor, sittrevágom. b) Papp Imre megyei rendőrfőkapitánnyal a Hajdú Bihari Naplóban egy közös közleményt jelentettünk meg olyan tartalommal, hogy a hatóságok határozottan fellépnek minden önkényeskedés ellen. c) Faxot küldtem az Országos Kárrendezési Hivatal akkori vezetőjének Sepsey Tamás úrnak. Ezzel az volt a célom, hogy ha lehet Kapronczit térítse észre - hétfőig... A Sepseynek küldött faxot és a jelentést egyidejüleg továbbítottam Sátory János úrnak, a legfőbb ügyész polgári helyettesének.
Rendkivül meg voltam magammal elégedve, mivel a földfoglalás is elmaradt. Ebben a hangulatban vonultam be egy egész hetes megyei főügyészi fejtágítóra a Legfőbb Ügyészség balatonlellei üdülőjébe.
Ment is a léleképités, mint a karikacsapás. Györgyi nem jött le, így piálni is lehetett. Igazi piáros rendezvénynek indúlt.
A főnökök a hét végére, a záróünnyepségre, jelezték jöttüket. Először Sátory érkezett. Hivatott és baljóslatúan közölte, hogy Györgyinek súlyos mondanivalója
van számomra. Nem volt nehéz kitalálnom, hogy a földfoglalás lesz a szóbanforgó téma. Néhány zseniális visszakérdezés eredményeként arra is
rájöttem, hogy Sátorinak az előző péntek délutántól, de legkésőbb hétfő reggeltől - most péntekig nem volt még "érkezése" elolvasni a faxokat... [Őt persze Györgyi sohase baszta le...]
Györgyi egész későn érkezett. Már folyt a tanfolyamzáró és némi pezsgő. Én mindíg úgy pozicionáltam magam, hogy Györgyitől optimális távolságra legyek és utaink véletlenül se keresztezzék egymást. Ő unta meg hamarabb. Egyenesen odajött hozzám és akkor kért tőlem egyperces iterjút. [Erről írtam valamit az előző rész végén.]
Most leirom, mit szövegelt 45 másodpercig. Az volt velem a baja, hogy állitólag (?) az Országos Kárrendezési Hivatal vezetője - a törpe kis biboldó - Sepsey Tamás úr írásban kifogásolta, hogy én egyenesen az ő címére mertem faxolni a Legfőbb Ügyézszség, azaz a "szolgálati út" megkerülésével. Györgyi azt is állitotta, hogy ezzel a "tettemmel" megzavartam a két országos főhatóság, addig harmónikus, kapcsolatát.
Így aztán nem győzelmi jelentést, hanem igazoló jelentést kellett írnom a dologról. Az akkori polgári főügyészhelyettes Kosztolányi László volt. Ő "vezette" formálisan a tényfeltáró vizsgálatot, amelyet Bodó Balázs polgári csoportvezető végzett. A történtek miatt nem engem fingattak meg, hanem a semmiről sem tehető Kosztolányit. Felrendelték Budapestre és órákig piszkoskodott vele két agresszív némber. Erről Kosztolányi hivatalos jelentést, utasitásomra külön "hangulatjelentést" írt és szóban is elsírta, hogy bántak vele - szüntelenül éreztették, hogy nem ő a hülye szemét, hanem a megyei főügyész, azaz szerénységem. [Ezek a papirok fénymásolatban rendelkezésem alatt állnak.]
A sok hülyeségből csak egy apróságot emlitek itt.
Ha Bodó Balázs épp távol volt - utasitásaimat követve - kis cetliket tettem az asztalára, "Balázskám, légy szives, ... stb. stb, ..." Nos, a két ribi megkifogásolta azt is, hogy e cetlik nálam nem voltak iktatva - kiadványozva és Bodónál sem voltak iktatva - érkeztetve. Hát ez az echte hivatali packázás! - "Mózes ügy"Egy szép nap reggelén a Városi Rendőrkapitányság bünüldözési osztályának vezetője Csonka János keresett egy aktával a hóna alatt. Nyájas arckifejezését látva rögtön kérdeztem, "mi a faszt csináltatok megint?" Emiatt méltatlankodást szinelt - volna, ha engedem. Hamarosan kiderült, hogy emberem zsarukeblét ezuttal a diadalmas káröröm dagasztja.
Az történt, hogy előző éjjel rajtaütöttek egy rég megfigyelt bűnözőn Csengery Istvánon, akit be is vittek nyomban. Persze panaszt tett és persze ügyvédet kért. Eddig rendben is lett volna, de még akkor éjjel berohant a rendőrségre [és talán a fogdába is] Mózes Mihály országgyülési képviselő úr és e minőségét ismételten hangoztatva "tiltakozott" a rendőri önkény ellen és pártfogoltja azonnali szabadlábrahelye zését "követelte".
Sebtében elküldték a büdös francba. Amikor hajnalban az osztályra bekerültek a házkutatási jegyzőkönyvek és a lefoglalt iratok, stb. a nyomozók nyomban felfedezték, hogy a szabálytalan gépkocsi kereskedést tárgyazó iratok között egyik másik súlyosan kompromittáló adatokat tartalmaz a képviselő úrra is.
A buzgó zsaru, Papp Imre megyei rendőrfőkapitány nevében, sebtében megírt egy nekem cimzett jelentést és reggel, ahogy Papp beesett az ajtón, aláíratta vele, mielőtt a kávé felszívódott volna, majd elrohant hozzám...
A dologban az volt a komplikáció, hogy Mózes Mihály ellen csak akkor lehetett nyomozást elrendelni, ha a legfőbb ügyész indítványára, az Országgyülés "kiadja".
Minthogy a képviseléő urat kétségen felül és vastagon fogta a festék, elhatároztam, hogy valahogy kikertülöm a "22-es csapdáját". Ha ugyanis az elkövetett disznóságok felderítése érdekében nem lehet nyomozni, nincs törvényes ok a mentelmi jog felfüggesztését kezdeményezni. Ha pedig valaki mégis "kutakodik" szabálytalanúl teszi.
Ez a dilemma csak a "sanda mészáros" szisztémával hidalható át. Ezt a metódust mind a rendőrök, mind én ismertem...
Az első akadályt az jelentette, hogy Papp Imre, amikorra elolvasta, hogy minek írt alá, egy új, terjedelmes, ám valótlan tartalmú - azaz a terhelő bizonyitékokat elke
nő új jelentést készittetett. Azt átküldte nekem és arra kért, a korábbit tekintsem tárgyalannak, sőt szolgáltassam vissza neki és tekintsem hivatalosnak az újat.
Telefonon válaszoltam, de ezúttal nem idézem a szövegemet ...
Ezek után indúlt a bekeritési művelet, amelynek minden mozzanatát árgus szemekkel figyelte egyfelől a megyei rendőrfőkapitány, másfelől a Legfőbb Ügyészség. Igazán büszke vagyok arra, hogy egy félévnyi rádolgozás után a leg
főbb ügyész nem mert kitérni a kikérés elől.
De addig ...
Ha léptem valamit az ügyben nyomban beköptek a legfőbb ügyésznek és olyankor mindíg ért valami kellemetlenség, azért, vagy másért. [Sapka effektus.]
A képviselő urat a legfőbb ügyész úr ötször (!) fogadta személyes auidiencián.
Erről tudomást szereztem és tapintatosan megjegyeztem neki, úgy jár hozzá mint cseléd a jókútra ... Felháborodott, honnam tudok erről? "Megnyugtattam", őt is utálják egyesek a saját apparátusában és ezek sugnak nekem, csakúgy mint fordítva...
Nos végre a Ház asztalára, Szabad György maszatos kezei közé, került az akta. A fifikás öreg nyalábba fogott több hasonló ügyet és, ha jól emlékeszem, egy "költségvetési napon" éjfél körül rukkolt elő velük. A honatyák, akiknek már enni, inni és főleg hugyozni kellett, megriadtak attól a plusz órától, amit az ügyek érdemi tárgyalása jelentett volna.
Szinte egyhangulag lesöpörték az asztalról a kérelmeket! Mózes tehát megúszta. Hát persze, hogy neki állt feljebb. Simfelt, ahol elért, mint egy koncepciós per áldozata, egy szadista főügyész üldözésé
nek ártatlan tárgya.
A Mózes ügy egyes mellékkörülményei és kisérő jelenségei is tanulságosak.
Pintér úrnak valami miatt nem tetszett, hogy én Mózes úr "vesztére török". Ezzel összefüggésben a Mózes üggyel foglalkozó nyomozókat: Csonka Lászlót, Ónadi Jánost és Dudics Jánost arra utasitotta, hogy a Mózes üggyel kapcsolatos főügyészi intézkedésekről készítsenek jelentést. Ezt megsugták nekem. Le is hozta a Népszava 1993.04.14-én. Cáfolat azóta nem érkezett ...
Mis sem természetesebb, minthogy Pintér urat "zsaruszive" Mózes és Csengery István felé húzta és engem akart kompromittálni - helyettük.
Csengery úr ugyanis "VIP" személyiségnek számitott a rendőrségi fogdában. Vele Dudics úr "foglalkozott". Gyakran vitette hivatali szobájába "kihallgatás" végett. Ezek feltünően hosszúaki voltak. Utánanéztek. Kiderült: Dudics ilyenkor felengedte Csengery élettársát Csekkné Gáll Gabriellát és tapintatosan magukra hagyta őket. Én nem mondom, mert nem láttam, hogy keféltek volna. Csak egy latin mondást idéznék arra a helyzetre, ha egy férfi és egy nő egy szobában kettesben maradnak: "non orabunt pater noster", azaz nem imádkozzák a miatyánkot...
Aztán később még más lóláb is kilógott. Dudics és - szabadulása után - Csengery külföldre utaztak és ugyanattól a cégtől, amelytől Mózes képviselő úr vásárolt gépkocsikat [részben Csengery közremüködésével] egy gépkocsit vásároltak Dudics devizaszámlájára (!). [Alacsony beosztású vidéki rendőröknek ekkor már biztos volt devizaszámlájuk. Később az is kiderült, hogy Csengery ellen már korábban is szép számmal futottak be feljelentések. Ezeket sorra - rendre Dudics kapta és mind "eredménytelenül" végződött.
E rendőrségi kloáka vizén úszott a rendőri vezetés és az ügyészi ellenőrzés is, amint ez a későbbiekből kiderül. - Főző ügy.
A Megyei Rendőrfőkapitányság gazdasági osztályának vezetője A már emlitett Tóth János alezredes egy terjedelmes íratban "elvi állásfoglalást" kért tőlem arra nézve, hogy Főző László az OTP. Hajdú Bihar Megyei Igazgatója, a volt Megyei Pártbizottság adminisztratív osztályának "bankügyekkel" foglalkozó volt előadó ja, büncselekményt követett e el azáltal, hogy...
Röviden arról volt szó, hogy az OTP igazgatója százmillió Ft. erejéig nyujthatott saját hatáskörében hitelt. További egy forintot már csak akkor, ha a százmillió, kamatai és költségei hiánytalanul visszafizetésre kerültek.
Az igazgató úr e korlátozást meredek ívben leszarva, több tételben, összesen háromszázötmillió forint hitelt juttatott Tatár Józsefnek, ill. az általa ügyvezetett birkatenyésztő Miszker Kft.-nek.
Tette ezt annak ellenére, hogy a hitelbirálati szervek [cenzurabizottság] ez ellen minden részhitelezésnél ismételten tiltakozott, kimutatva hogy a Kft.-nél a visszafizetésnek semmiféle fedezete nincs.
Nyomban intézkedtem, hogy Főzőt vegyék őrizetbe és terjesszenek elő indítványt az előzetes letartóztatás elrendelésének kezdeményezésére [a bíróságnál].
Hogy ez mekkora összeg volt? Az évben a Megyei Tanács hitele az OTP-nél százmillió Ft. volt. A Csokonai Szinház évi költségvetése pedig kilencvennyolc millió Ft.
A Legfőb Ügyészség kifejezetten nem "reklamált", de nem tudtam úgy felmenni, hogy valaki [többen (!)] meg ne kérdeze, indokolt e még [mindíg] Főző fogva tartásába. Én nem akartam érteni a szóból. Ezért egyszer a nyomozásfelügyeleti
főosztályon kérdezték, mit szólnék ahhoz, ha a Legfőbb Ügyészség saját hatáskörében (!) intézkedne Főző kiengedése iránt.
Azt kértem, hogy írásban válaszolhassak. Ezt kegyeskedtek megengedni és én kapásból számítógépbe diktáltam egy hatoldalas "memorandumot", miért nem
támogatom e "humanitárius" intézkedést.
Másnap, vagy harmadnap, kiengedték ... Nagyban növeli egy főügyész tekintélyét az ilyesmi.
Persze volt válaszom. Utasitottam a nyomozásfelügyeleti csoport vezetőjét, gyüjtse ki, hogy intellektuális vagyon elleni büncselekmények miatt hányan ülnek az ügyészség és a bíróság "jóvoltából" előzetes latartóztatásban és milyen kárértékek miatt.
Cca. 10 - 12 név jött ki. A kárérték egyiküknél sem haladta meg az ötmilliót. Volt olyan aki egyímillió körüli összeg miatt már csaknem egy évet töltött.
A jelentést kisérőirat nélkül (!) betettem egy boritékba és ráirtam, Dr. Györgyi Kálmán részére.
Naná, hogy nem válaszolt.
"Érdekesen" alakult Főző sorsa is. Tatár keritett egy arabnyelvü pecsétes papirt, amelyen az állt, hogy a Miszkerrel szerződésük volt ivóvíz (!) szállitására. Ennek alapján Főző urat a Hajdú Bihar Megyei Bíróság volt elnöke Szabó Péter tanácsel nök úr büncselekmény hiányában felmentette.
A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy a szerződés realitását, sőt valódiságát semmi sem igazolja. Ezért Főzőnek "bünhődnie" kellett. Felfüggesztett (!) szabadságvesztésbüntetést kapott... Utána ő is fenyegetőzni kezdett, hogy "politikai pályára lép" és revánsot vesz rajtam.
Szóra érdemes még Tatár József "sorsa". Váltig szuttyongattam a fentebb már emlitett Tóth János alezredest, hogy adjanak ki fényképes körözést tatár ellen ugy, hogy pfalemeze a TV-ven is megjelenjen. Azt mondta, "biztos forrásból" származó értesülése van arról, hogy Ausztáliába szökött.
Nos, mint utólag kiderült Pest környékén lakott saját nevén, saját házában. Egyik legközelebbi szomszédja egy rendőr volt ...
*
* *
Az
ilyen és hasonló fiaskók joggal keltik azt a benyomást, hogy a
megyei főügyész nem élvezi a legfőbb ügyész bizalmát,
támogatását. Ilyenkor elkezdődik a cincogás. Ennek intenzitása
azonban nem volt elegendő a legfőbb ügyész számára. Lépett
egyet.
Megyei
ügyészi értekezletet hivatott össze. Ez ment is simán. A legfőbb
ügyészi látogatásnak azonban volt egy furcsa programpontja: a
legfőbb ügyész négyszemközti beszélgetése a Városi
Ügyészségen Dr. Biharyné Dr. Móricz Irén városi vezető
ügyésszel. Akkor nem értettem, mire megy a pakli. Megértettem
rövidesen ...
A
Debreceni Városi Ügyészség "rendhagyó" hivatali
értekezlete.
Dr.
Biharyné Dr. Móricz Irén [későbbi banki "viplistás"]
1993.03.30-ára - az ügyészi szervezet történetében páratlan
módon - tudtom ill. engedélyem nélkül a Városi Ügyészségen
"kibővitett" ügyészi értekezletet tartott, megjelenésre
kötelezte még az ügyészégi fogalmazókat is... Hadd lássák az
ártatlanok, hogy kell elbánni egy megyei főügyésszel! Az
értekezlet 3.) napirendi pontja: "a legfőbb ügyész
látogatásából adódó feladatok" megnevezést viselte,
vagyis az illető hölgy ostobasága nyilvánvalóvá tette, hogy a
legfőbb ügyésszel előre egyeztetett akcióról van szó. A
napirendi pontot természetesen Biharyné adta elő. Az ilyenkor
"természetes" vezetői alkalmatlanság mellett hivatali
visszaéléssel is megvádolt - távollétemben ...
Egy
vádpontra különösen "kedvesen" emlékszem vissza. Ez
úgy szólt, hogy "operativ munka végzésére"
kényszeritem a beosztott ügyészeket.
Minthogy
beosztottaim vádlottja lettem, sőt távollétemben el is itéltek,
kénytelen voltam a történteket kivizsgálni. A vizsgálat íratait
Ig.18/84/1993. sz. Miks Antal úrnak a Legfőbb Ügyészség
titkársága vezetőjének küldtem fel és egyidejüleg vizsgálatot
kértem magam és a vádolóm ellen.
Válasz
nem érkezett. Rövidesen kiderült, a terjedelmes paksamétát nem
iktatták! Amikor egy pesti utam alkalmából érdeklődtem
"ügyem állása" felől, Miks úr kezembe nyomta a
korábban tőlem írásbeli elismervény ellenében átvett
paksamétát [az eredeti boritékban] és azt mondta, "vidd ezt
a szart a francba". Az átvételről nem kért elismervényt...
Ez
jól hangzott és tulajdonképp elégedett lehettem volna (!) az ügy
ilyetén alakulása miatt. Viszont már akkor érzékeltem, hogy az
előmeccs döntetlenre futott. Egy "kicsit" szarosak
lettünk és maradtunk Irénkével együtt. A legfőbb ügyész
hallgatott ...
Rossz
érzésem tehát volt, de azt nem tudhattam, hogy a veszélyes döfés
a második menetben ér, helyettesem és utódom Dr. Nagy Kálmán
főügyészhelyettes tőrétől.
Vele
kapcsolatban előrebocsátok néhány apróságot.
Beállitottsága abszolút baloldali volt. Ettől talán nem volt független, hogy lóugrás szerüen, ám villámgyorsan haladt előre a hivatali ranglétrákon. A bíróság és az ügyészség között szlalomozott...
Ügyészként kezte. Azután átvándlizott a Megyei Bíróságra és mihamar tanácselnök, elnökhelyettes lett. Szíve azonban az ügyészség felé húzta. Így esett meg, hogy amikor megkinálták a megyei bírósági elnöki székkel, azt nem fogadta el ...
Beállitottsága abszolút baloldali volt. Ettől talán nem volt független, hogy lóugrás szerüen, ám villámgyorsan haladt előre a hivatali ranglétrákon. A bíróság és az ügyészség között szlalomozott...
Ügyészként kezte. Azután átvándlizott a Megyei Bíróságra és mihamar tanácselnök, elnökhelyettes lett. Szíve azonban az ügyészség felé húzta. Így esett meg, hogy amikor megkinálták a megyei bírósági elnöki székkel, azt nem fogadta el ...
Én
épp akkor kaptam azt a feladatot, hogy a helyettes főügyészi
pályázatra kerítsek valakit. Leballagtam hát Nagy Kálmánhoz [én
sose' voltam normális] és pironkodva ajánlottam fel neki egy
sokkal alacsonyabb beosztást. A kezembe csapott. Jelentettem
Györgyinek. Rövidesen beiktattuk.
Nem
is volt vele semmi baj, amíg falkavezérnek nézett. De amikor az
emlitett néhány szarvasbikát elrántották előlem és én pofára
vetődtem, kapiskálni - spekulálni kezdett.
Persze
ez nem látszott rajta. Szorgalmasan bújta az aktákat és főleg a
jogszabályokat. Mindent időben és jól megcsinált amit kértem
tőle.
És
egyszercsak dezertált az "olajfrontról". Azt a hülye
ürügyet hozta fel kizárási kérelmének alátámasztására, hogy
az egyik olajos és az ő külföldön élő bátyja között
"ismeretség" van. Kérelmét teljesitettem, rámutatva
hogy az ugyan teljességgel indokolatlan, mindazonáltal a
tüzvonalból ki kell vonni azt a parancsnokot aki hátra kivánkozik.
[Itt
be kell szurnom valamit. Már 1993 tavaszán létrehoztam egy
"operatív bizottságot". Ez hetente ülésezett. Tagjai
voltak az ügyészség, a vám nyomozó hivatal, a rendőrség és az
APEH kiküldöttei. Később meghívtuk a Tiszántúli
Környezetvédelmi Felügyelőség képviselőit is. Azt gondolom,
hogy valami hasonlót kellett volna tennie a legfőbb ügyésznek is,
ha nem az "együttélési doktrina" megalkotásával és
propagálásával tölti az idejét. Néha úgy adódott, hogy az
értekezlet levezetésével Nagy Kálmánt bíztam meg. Hát mit
mondjak, fosott tőle rendesen ...]
Györgyi
fazekában azonban lassan de biztosan felfőtt a legmérgezőbb ital.
A megyei főügyész nem bírja a beosztottak bizalmát, ezért nem
képes konszolidálni ill. vezetni a testületet.
Sajnos,
Nagy Kálmán orvúl előrenyújtott patáját későn vettem észre,
átestem rajta.
"Szakági
értekezlet" a Megyei Főügyészségen - az utolsó csepp...
A
történet a Debreceni Városi ügyészség volt vezetőjével Tóth
Istvánnal indul. Mint vezető ügyész állandó
konfliktusban volt elődömmel Kereszty Csabával, aki túlzott
radikalizmusát igyekezett fékezni, de valami miatt türt neki, azaz
nem merte seggbe rugni. Tóth afféle "kettéharapom"
emberke volt. [Ez az elnevezés onnan került szókincsembe, hogy
katona koromban az egyik tiszt megharagudott az egyik egyetemista
örömkatonára és ráordított: "kettéharapom ...". Ez
elég fenyegető volt, de nem volt elég sértő. Emberünk tehát
gondolkodott, majd felderült az arca: "... maga szar ..."
tette hozzá.]
Tóth
urral közöltem, hogy hiába pályázná meg a városi vezető
ügyészi tisztséget, pályázatát nem fogom támogatni, ellenben
feljöhet a Megyei Főügyészségre. Ezt a megoldást elfogadta.
Elődöm íróasztala rám szállt és abból kihánytam mindent,
amit rám hagyott. Az irat-salátában találtam egy pimasz
hangvételü feljegyzést, amit anno Tóth irt a főnökének. Ekkor
behivattam és megmondtam neki, "na látod, ilyesmit nekem csak
egyszer irhatsz..."
Elvileg
tudtam, hogy az eszelősök nem felejtenek, de nem foglalkoztatott a
dolog. Azután híre kelt, hogy Tóth úr száznyolcvan fokot fordult
és "delikves-párti lett". Még nem jutott időm, hogy
utána nézzek a dolognak, máris jött a "Kelemen ügy".
Röviden arról van szó, hogy egy Kelemen Tamás nevű tróger,
többedmagával, a debreceni éjszakában kóborolva észrevett
egy földön fekvő embert [akiről nem tudhatta, ittas, beteg,
esetleg büncselekmény áldozata] és öngyujtójával "tréfásan"
megégette a karját, hogyan reagál ... Azt hogy magatehetetlen
észlelnie kellett, mert az áldozat csak néhány reflex-szerü
kézmozdulatra volt képes. Kelemen ekkor a fekvő ember ruházatát
több helyen meggyujtotta és a helyszinről "kuncogva"
elszaladt, társaival együtt. A sértett súlyos, életveszélyes
(!) égési sérüléseket szenvedett.
A
jóságos Tóth úr - a rendőrség initványa és nyomatékos
kérése ellenére - az őrizetből elbocsátotta Kelement és
ehhez egy olyan indokolást rittyentett, amelyet egy magára valamit
adó védőügyvéd sem írt volna alá - a gyanúsitott javára
szóló elfogultsága miatt...
Egy
ügyészi vezető, ilyen helyzetben, köteles több félére
gondolni. Számitásba kell vennie, hogy a.) az ügyészt
megvesztegették, vagy más módon a közérdek kárásra
befolyásolaták, b.) meghülyült, c.) játssza a hülyét.
Mielőtt
e lehetőségeket sorravettem volna haladéktalanul [1993.08.09]
intézkedtem Kelemen újbóli őrizetbevétele és a [bíróság
felé] az előzetes letartóztatás indítványozása iránt. Az
esetről - immár annak tekintgettem - egy írásos emlékeztetőt
készitettem 93.08.10] a testület, jelesül Tóth István
részére.
És
ekkor kezdtek csirázni azok a beléndekmagok, amelyeket Györgyi a
testületben olyan gondosan elhintett látogatása során.
A
"testületben" ugyanis dühödt pusmogás indult
intézkedésem ellen. Ez jogilag "nonszensz" volt, hiszen a
megyei főügyész a szervezet egyszemélyi vezetője. Döntéseit
alárendeltjei irányában nem köteles indokolni. Az előzetes
latartóztatásra vonatkoó döntés helyességéről a bíróság
dönt. Meghatározott esetekben a főügyész intézkedését felettese:
a legfőbb ügyész, vagy annak valamelyik helyettese is
felülbírálhatja, de nem a beosztott ügyészek "forró
hangulatú" összejövetelén ...
Noa,
ekkor érkezett el Nagy Kálmán ideje! Azonnal, feltétlenül és
elvtelenül Tóth István pártjára állt. Az emlékeztetőt Nagy
kálmán utasitásom ellenére magánál visszatartotta. Annat
tartalmát senkivel sem ismertette - Tóth Istvánnal sem.
Az
újból őrizetbe vett Kelemen letartóztatása iránt Tóth
indítvánít nyujtott be a Megyei Bíróságnak, ebben az áll:
"gyanusíitott büntetlen előéletű, 'így' alaposan
feltehető, hogy megszökne". Azaz beosztott ügyészem hülyét
csinált belőlem a Bíróság és az ügyészi testület, továbbá
ország - világ előtt.
A Megyei Bíróság a "vicces" indítványt viccnek vette éa Kelement kiengedte. A határozat ellen Tóth nem jelenett be fellebbezést. Ez önmagában is súlyos függelemsértés, hiszen az előzetes letartóztatás elrendelését az én kifejezett utasitásomra indítványozta.
A Megyei Bíróság a "vicces" indítványt viccnek vette éa Kelement kiengedte. A határozat ellen Tóth nem jelenett be fellebbezést. Ez önmagában is súlyos függelemsértés, hiszen az előzetes letartóztatás elrendelését az én kifejezett utasitásomra indítványozta.
A
további események menetén mitsem változtatott, hogy Kelemen
áldozata időüközben belehalt (!) égési sérüléseibe ...
A
történtek miatt Nagy Kálmánt utasitottam arra, hogy hívjon össze
u.n. konzultativ megbeszélést, a felmerült "elvi problémák"
elemzése végett. Ezt az utasitást nem hajtotta végre.
A
már emlitett konzultáció helyett Nagy Kálmán 1993.10.04-napjára
"szakági értekezle tet" hívott össze, amelynek
meghívója három napirendi pontot tartalmazott
1.) a fiatalkoruakkal szemben alkalmazott őrizetbevételi intézkedések, 2.) az előzetes letartóztatás nélkül zárult őrizetbevételi inzézkedések [korábbi] vizsgálatáról készült helyi és országos jelentések általánositható tapasztalatai, 3.) különfélék.
1.) a fiatalkoruakkal szemben alkalmazott őrizetbevételi intézkedések, 2.) az előzetes letartóztatás nélkül zárult őrizetbevételi inzézkedések [korábbi] vizsgálatáról készült helyi és országos jelentések általánositható tapasztalatai, 3.) különfélék.
Az
értekezlet jegyzőkönyvét Márián Zoltánné megyei
főügyészségi ügyész vezette.
Ez
az okirat utólagos befirkálásokkal több helyen "módosítva"
lett. Minthogy a módositások tendenciózusak voltak, úgy is
felfogható, hogy a második "végleges" változat valótlan
tartalmú közokirat.
Mindkét
okiratból kitünik, hogy Nayg Kálmán helyettes főügyész,
Biharyné Móricz Irén debreceni városi vezető ügyész és Nagy
Gizella püspökladányi városi vezető ügyész személyemet
súlyosan lejárató vádakat terjesztettek elő. Ezek a
tényállítások részben valótlanosk, részben pedig olyan
intézkedéseimre vonatkoztak, amelyeket beosztott ügyészek nem
"tárgyalhatnak".
[A
Máriánné által készitett "jegyzőkönyvi variációk"
szövege sajnos nincs birtokomban, ezért a pusztán emlékezésre
alapított "idézeteket" kényszerüen mellőzöm.]
A
történtekről 1993.10.11-napján Ig. 383/1993.sz. alatt 13
oldalas jelentést tettem Fábián Jánosnak. A jelentés az
alábbi mondattal zárúl. "Kérem, sziveskedjék Fábián úr
felterjesztésem tárgyában elhatározását közölni velem."
Fábiánnak
esze ágában sem volt intézkedni, hisz az általuk bátoritott,
Nagy kálmán által levezényelt "konszolidált anarchia"
pont azt az eredményt hozta, amit tőle vártak.
Közben
történt még valami, amit ideiktatok.
* *
*
MDF akció "megmentésem" érdekében.
Amit
itt most leirok szerves előzményét képezi annak a parlamenti
cirkusznak, amit Györgyi Kálmánnal "szemben"
lefolytattak. A történet jól jellemzi az MDF akkori arculatát,
ezért bátorkodom az olvasó szives türelmét igénybe venni
kissé.
Az
események előre vetitik árnyékukat. Sejtettem, persze hogy
sejtettem, Györgyi hamaroan lépni fog. Erről szó esett köztem és
az MDF hajdú bihar megyei képviselő csoportjának néhány tagja
között.
[Furcsa
volt kapcsolatom ezzel a tucatnyi úriemberrel. Néhányan, talán a
többség, mellettem állt, támogatott. Néhányan, a kisebbség,
kifejezetten ellenséges volt velem szemben. Kettőt Jegyeztem meg
közülük Dr. Sóvágó László [Hajdúszoboszló örökös
polgármesterét] A másik Szeifert Ferenc úr, Berettyóujfalu
örökös polgármestere. Mikor főügyész lettem, tapodni kezdték
tyúkszemeimet, én meg az övékét. Konliktusaink taglalása messze
vezetne a témától. Erről majd a klubban mesélek, nyugdíjas
hallgatóknak.]
A
képviselőcsoport és az MDF Hajdú Bihar Megyeli elnöksége -
saját információk alapján is - aggsztónak itélte helyzetemet.
Ezért először arra gondoltak, hogy Lezsák Sándor
[akkoriban talán választmányi elnök volt] segítségét kérik.
Mivel a helyzet részleteivel nem voltak tisztában, a helyzet pedig
fenyegetőnek mutatkozott, azt a megoldást találták ki, hogy a
felterjesztéset fogalmazzam meg én az ő nevükben ...
Átmentem
tehát a Földmüvelésügyi Minisztérium Megyei Hivatalába. Annak
vezetője Kellermann Péter volt, az MDF megyei elnökségének
tagja. Irodájából egy hosszú faxot küldtünk Lezsáknak, aki
természetesen nem volt eléthető. Sőt a fax vételét sem igazolta
vissza és arra "természetesen" nem válaszolt, sem akkor,
sem később ...
Ekkor
olyan elképzelés született, hogy a képviselőcsoport
"kihallgatást" kér Kónya Imre akkori frakcióvezetőtől
az egyik képviselő és az én számomra.
Kónya
Imre hajlandónak mutatkozott szóbaállni velünk. Így Komor Sándor
[hajdúhadházi képviselő] társaságában utaztunk fel.
[Szeretem
az ilyesféle festi utakat. Kelés félhatkor. Zötykölődés a
vonaton, oda vissza kb. 7 óra. Ezenkivül utálom Pestet és
mindazt ami velem ott történni szokott ...]
Kónya, aki
engem mindíg a rajzfilmek "Rumcájsz" figurájára
emlékeztetett [már ami a külsőt illeti - mert Rumcájsz amúgy
rokonszenves figura] a Parlamentben jelölte meg a találkozás
helyét. Az időpont 10 óra volt.
Korán,
jó félórával hamarabb érkeztünk, mint a vonatozó vidéki
atyafiak általában. Közölték velünk, hogy a frakcióvezető úr
már jóval korábban eltávozott és vélhetőleg a "Fehér
Házban" van. Számunkra üzenetet természetesen nem hagyott.
Lihegve
csörtettünk utána és még mindíg nem volt 10-óra mikor sikerült
beérnünk. A nagyképű, minmdíg magassarkú cipőbe bújt, törpe
egyáltalán nem volt zavarban. Sőt! Ingerülten [?!] közölte,
hogy nem ér rá, mert 10-kor valami ülése kezdődött. Ennek 5
perc híja volt és mivel Komor megemlitette, hogy dájrekt az ő
tiszteletére és igéretében bízva utaztunk Pestre előre (!)
csörtetett szobájába [amely egykoron Kádár és Grósz elvtársak
szobája volt] és kérdően, ám szó nélkül függesztette rám
zavaros kancsi tekintetét, amely ingerültséget és megvetést
tükrözött csupán. Szemmelláthatóan nem imponált neki, hogy
idősebb és nála "nevesebb" ügyvéddel és megyi
főügyésszel áll szemben ...]
Mivel
az öt percből már csak négy maradt, igyekeztem mondanivalómat
karcsúsítani. Ám nem kerülhettem el, hogy Györgyi Kálmánt meg
ne emlitsem. Ekkor paprikavörössé vált és szinte ordítva
jelentette ki, hogy "erről a kérdésről" egyáltalán
nem hajlandó tárgyalni. Ezzel kirohant - a saját szobájából ...
Mi meg hazajöttünk ...
*
* *
Visszatérve
a Fábiánnak írott jelentésre, az történt, ami várható volt,
vizsgálat és Intézkedés nélkül, ill. a helyett, nyugdíjaztak.
Ennek történéseit leirtam önéletírásomban. Az ezzel foglalkozó
szövegrészre ugrást tehet, aki még nem olvasta, vagy az itt
írottak kapcsán "ismételni" akar.
A
következőkben arról szólok, hogyan kezdtem tengetni nyugíjas
napjaimat. Györgyi persze tévedett, ha azt hitte, hogy
gengsztertrükkjeinek "sikere" nyomán gondalanúl pihenhet
babérjain.
Röpke
pár nap alatt elkészült tizennégyoldalas levelem, amelyben arról
tájékoztattam a törvényesség legfőbb őrét, hogy parlamenti
vizsgálatot kezdeményezek ellene. A levél dátuma
1993.10.17.
[Ez előtt egy nappal, azaz október 16-án jelent meg a Hajdú Bihari Naplóban Fábián János nyilatkozata. Ez azt tartalmazza, hogy főügyészt azért nyugdíjazták. mert "nem sikerült kialakitania a kivánatos munkakapcsolatot a megye ügyészeivel."]
[Ez előtt egy nappal, azaz október 16-án jelent meg a Hajdú Bihari Naplóban Fábián János nyilatkozata. Ez azt tartalmazza, hogy főügyészt azért nyugdíjazták. mert "nem sikerült kialakitania a kivánatos munkakapcsolatot a megye ügyészeivel."]
Levelemre
a legfőbb ügyész nem válaszolt. [Nem szokása ...] Viszont az
ügyet, sőt a levelet, valaki átjátszotta a sajtónak. Tény,
hogy Lencsés Károly ujságíró a Magyar Hírlaptól egy - két
napon belül felhívott és csupán annyit kérdezett, valóban
megfenye gettem e a legfőbb ügyészt? Létezik e "Szeszák
levél". Csak annyit tudtam válaszolni, valóban írtam a
legfőbb ügyésznek, máris lecsapta a kagylót. A többit már
tudta ... Mi sem természetesebb, minhogy másnap letámadtak a
Hirlapban.
Rövidesen
elkészült "sírfeliratom" is, az Ügyészek Országos
Egyesületének 'közleménye' formájában, amely így szól.
"Az Ügyészek Országos Egyesületének közleménye - 1993. november 12 A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze dr. Szeszák Gyula Hajdú-Bihar megyei főügyészt 1993. október 15. napján a munkavégzés alól felmentve, 1994. április 15. napjával nyugállományba helyezte. Ez időpont óta dr. Szeszák Gyula úr személye szinte hétről hétre foglalkoztatja a Parlamentet és a napi sajtót. Az Ügyészek Országos Egyesülete attól az aggodalomtól vezérelve, hogy az elhangzott és megjelenő, az igazságnak nem megfelelő tényállítá sok, illetve találgatások kapcsán az igazságszolgáltatás objektivitásába vetett alkotmányos bizalom is veszélybe kerülhet, ezért a következőket szögezi le:
1.)
Az ún. olajügyek miatti első büntetőeljárásokat 1992.
november, illetve december hónapjában Baranya, Komárom-Esztergom
és Borsod-Abaúj-Zemlén megyékben indították meg. Ma 70-nél
több ügyben közel 200, [közöttük 63 személy előzetes
letartóztatását is elrendelték] gyanúsított személye
ismert.
Hajdú-Bihar megyében 1993. október 15. napját követően is változatlanul folyik az olajügyek nyomozása. Minden ezzel ellentétes tényállítás valótlan.
2.)
A pénzintézetek sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt
megindított, mintegy 100 büntetőeljárásból egyetlen ügy
színhelye Hajdú-Bihar megye. Ebben az első büntetőeljárási
cselekményt - a feljelentés kiegészítése keretében - dr.
Szeszák Gyula úr hivatalba lépése előtt tették meg. Az ettől
eltérő tényállítások alaptalanok.
3.)
A növekvő bűnözés fokozott terheket ró az ügyészi
testületekre is. Az évente közel százezres nagyságrendű ügy
érkezéséből a Hajdú-Bihar megyére háruló feladatokat
(mintegy ötezer büntető ügy gondos intézését a testület
tagjai felelősen és eredménye sen oldották meg.
4.)
Jogállamokban lefolytatott büntetőeljárások során
vitathatatlan követelmény a törvények, az állampolgári, a
személyiségi jogok és az ártatlanság vélelmének
tiszteletben tartása. Érvényre juttatásuk a hivatali rendben,
törvények és szakmai előírások szerint működő ügyészi
testület vezetőinek és tagjainak hivatali esküvel megerősített
kötelessége.
5.) Dr. Szeszák Gyula úr több évtizedes sikeresnek ítélt ügyvédi pályafutást követően nyerte el az előző kötelezettségekkel együttjáró állását. Szűkebb és szélesebb környezete mindent megtett annak érdekében, hogy a válasz tott új hivatásának szabályait, kötöttségeit és szigorú törvényességi szemléletét mie lőbb teljes egészében gyakorolja.
Sajnálatos
módon azonban dr. Szeszák Gyula e szabályokat több ízben
mellőzte és olyan vezetési stílust kívánt meghonosítani
Hajdú-Bihar megye ügyészi szerveinél, amely az előbb
felsorolt elvekkel és előírásokkal nem egyeztethető össze.
A
tevékenysége nyomán kialakult helyzet másfél esztendő múltán
a megyei főügyész és az általa irányított testület között
a munkatársi és munkakapcsolatok oly mértékű megromlásához
vezetett, amely a testület működőképességét súlyosan
veszélyeztette.
Az Ügyészek Országos Egyesülete ezért dr. Szeszák Gyula úr nyugállományba helyezését a megyében kialakult elhúzódó, és fokozódó feszültséget rendező olyan indokolt és humánus döntésnek tekinti, amely a törvényi előírásokkal az ügyészi testület, s annak Hajdú-Bihar megyei munkatársai érdekeivel maradéktalanul összhang ban áll, ezért azzal teljesen azonosul. [OS]" |
A
közlemény, mint az urukat istenitő eunuchok írásai
általában, álszent és hazug.
Megértem,
hogy a legfőbb ügyészt és szolgáit bosszantotta a "demokratikus
sajtótün tetés", amely ügyem körül manifesztálódott.
Méginkább csípte a szemüket a parlamenti vizsgálat.
Én
sohasem állitottam, hogy az első olajnyomozást én rendeltem el.
De én fogtam először olajszerelvényt - rendőrkapitánnyal
együtt...
A
"bankügy" Főző Lászlóra utal. A legfőbb ügyészség
helyezte szabadlábra, miközben csaknem egytucat ember ült egy -
két rongyos millió miatt, továbbra is. a 305 millióból tudtommal
nem térült meg egy fitying sem. A rejtekhelyéről leváltásom
után előkerült Tatár József ellen [aki a zsozsót kapta]
tudtommal eljárást sem indítottak...
Nyugdíjazásom
után is folydogált az olajügyek nyomozgatása. Nagy Kálmán az új
sep
rő azonban szétzavarta a koordinációs bizottságot és egy lépést sem tett annak a mint egy 100 tartálykocsi mennyiséget kitevő olajcsempészésnek a felderitésére, amelyről a bizonyitékok rendelkezésre álltak.
rő azonban szétzavarta a koordinációs bizottságot és egy lépést sem tett annak a mint egy 100 tartálykocsi mennyiséget kitevő olajcsempészésnek a felderitésére, amelyről a bizonyitékok rendelkezésre álltak.
Ami
a testületben felüölről gerjesztett "művi feszültségeket"
illeti, róluk fentebb nyilatkoztam.
Főügyész
"sirató"
Györgyi
nyugdíjazásom ügyében természetesen hallgatott. [Ezt tette
saját ügyében is. Ma sem tudni - főleg tőle - miért kotródott
el "önként" az ovál mennyezetű szobából, ahol
olyannyira szeretett uralkodni.]
Végülis
nem tudta kibekkelni, hogy nyilatkozzék. Amit mondott, legalább
annyit elárúl róla, mint énrólam, illetve "ügyemről". Szabó
Katalinnak - a Hajdú - Bihari Napló okos és kemény
"nyomozó" riporterének - az alábbi nyilatkozatot
tette, seggberugásommal kapcsolatban, 1994.01.27-én.
[Itt
a logikai egység kedvéért kissé előre ugrok az időben. A
"parlamenti kutyakomédia" korábban volt, de a következő
fejezetben lesz olvasható.]
Most
hogy előttem a cikk, minden újjam hegye viszket, hogy Györgyi
észjárását és beszédstílusát előre "méltassam",
de beszéljen előbb ő maga. Én azután jövök. [Konkrét
megjegyzéseimet viszont beiktatom a sorok közé.]
Sz.
K.: Több mint három hónapja (!) annak, hogy
ön nyugdíjba helyezte Szeszák Gyula volt megyei főügyészt. Az
okokat firtató kérdésekre akkor mindenkitől azt a választ
kaptuk: csak a legfőbb ügyész hivatott nyilatkozni. Most tehát
érdeklődve várjuk válaszát, miért kellett távoznia Szeszák
Gyulának?
Gy.
K.: Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy "személyzeti
jellegű döntést" a sajtóban nem kivánok megindokolni. Nem
tartom szerencsésnek ugyanis, ha két jogász a sajtón keresztül
üzenget egymásnak.
Ez
egy "ripők" [Györgyitől egyébként
megszokott] "válasz" a javából. A legfőbb ügyész
úr csak azokat a jogszabályokat hajlandó alkalmazni, amelyek
tetszenek neki. Az állami szervekre ill. vezetőikre rótt
"tájékoztatási kötelezettség" úgy látszik, nem
tartozott a kedvencek közé.
További
kérdés, hogy a dölyfös expárttitkár
milyen alapon merészeli "személyzeti kérdésnek"
minősíteni egy megyei főügyész [magasrangú köztisztviselő] és
nem mellesleg egy olyan ember eltávolítását, aki csaknem negyven
éves ügyvédi praxisa alapján közismert személyiségnek volt
tekinthető a megye határain belül, sőt azon túl is.
Egy
hivatal "személyzete" a takaritókból, portásokból, a
karbantartóból, stb. áll. A segédhivatalok kistisztviselői
sem tartoznak már ebbe a kategóriába.
Ha
egy cselédnek felmondanak senki se firtatja, hogy kanalat lopott,
vagy elfelejtette megétetni a macskát. Némiképp más a helyzet
egy főügyész esetében. Úgy látszik az én "személyiségi
jogaim" csorbúlásának lehetősége fel sem merült a jó
ember fejében. [Bezzeg, amikor a Parlamentben kimondtam rá azt a
szentenciát, hogy bünpártolónak tartom, rögtön ügyvédhez
rohant "jogvédelemért".]
Ami
a firtatott "olajügyet" illeti, azt tanácsolta az
újságíró forduljon a helyi ügyészség
illetékeseihez, mert neki nincsenek konkrét ismeretei.
És
ezután következzenek
a témakerülő györgyiádák.
Az
én álláspontom szerint az olajügy, az új magyar demokrácia
egyik "legkellemetle nebb" ügye ...
Tetszettek
figyelni. Az államot és polgárait ezermilliárdokkal károsító
"olajbiznisz" majd a - nem tulzás - százak életét
követelő bandaháború, e "nagy" embernek csupán a
kellemetlen ügyek - egyike.
De
ezzel még nincs vége, most jön a hamisíthatatlan györgyii
"okfejtés" amelyből világosan kiderül, hogy az
interjúalany mindenkit hülyének néz, a jogásztársadalom tagjait
mindenesetre.
Ha
az "eufémizmusnak" valamikor
egyetemi tanszéket alapítanak, ezt a mondatot oktatni fogják. A
szó jelentése Pallas Nagy Lexikona szerint"eufémizmus valamely
kellemetlen vagy illemsértő dolognak enyhítő formában való
kifejezése, helyesebben megkerülése."
Ebben
a műfajban a Mester
utolérhetetlen ...
...
Alapja az elhibázott intézkedés, amellyel a háztartási
tüzelőolaj támogatást kapott a gázolajjal szemben.
Ha
eddig is figyeltek, innem még jobban figyeljenek!
A
döntés meghozatalánál egy kellő bűnügyi tapasztalattal
rendelkező ember megmond hatta volna, milyen veszélyeket rejt
magában.
A
kórlélektan számontart egy gyakori betegséget, amit így
definiál.
"Üldöztetéses
téveszme: [az]
olyan téveszme, mely szerint az egyén úgy véli, hogy problémái
mások ellene irányuló összeesküvéséből adódnak."
Az
ilyen betegek állandó gyanakvással vizslatják környezetüket és
magukra vonatkoztatnak, olyan dolgokat, amelyek nem rájuk
vonatkoznak, esetleg nem is léteznek.
Györgyinek
egy ezzel ellentétes - ritka - betegsége van, az "együttéléses
téves eszme".
Ennek
tünete, hogy a beteg nem vonatkoztat magára olyan dolgokat, főleg
törvényi, kötelmeket, amelyek rája vonatkoznak.
Szemléltető idézetek a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972 évi V. Törvény "akkor" hatályos szövegéből.
Szemléltető idézetek a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972 évi V. Törvény "akkor" hatályos szövegéből.
Az ügyészség feladata
1.
§ (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség
gondoskodik az állampolgárok
jogainak védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország
iztonságát
és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény
következetes üldözéséről.
2.
§ Az ügyész kellő időben köteles megtenni a törvényben
meghatározott intézkedéseket,
ha a Magyar Köztársaság törvényeit bármilyen módon
megsértik és a
törvénysértés megszüntetésére hivatott szerv az Alkotmányban,
alkotmányerejű
törvényben, törvényben és más jogszabályban vagy az állami
irányítás egyéb
jogi eszközében meghatározott kötelezettsége ellenére a
szükséges
intézkedést nem teszi meg, illetőleg, ha a törvénysértésből
eredő jogsérelem
elhárítása érdekében azonnali ügyészi intézkedésre van
szükség.
3.
§ (1) Az ügyészség közreműködik a Magyar Köztársaság
törvényei érvényre juttatásában,
az alkotmányos felügyelet ellátásában, a törvényesség
védelmében.
Ennek keretében
a)
védi a társadalom valamennyi szervezete, az állam, minden állami
szerv és az állampolgárok
jogszabályban biztosított jogait;
b)
fellép az Alkotmány, az alkotmányerejű törvények, a törvények,
az egyéb jogszabályok
és az állami irányítás egyéb jogi eszközei megtartása
érdekében;
c) üldözi a
tudomására jutott bűncselekményeket;
A legfőbb
ügyész
5.
§ (1) Az ügyészi szervezetet a legfőbb ügyész vezeti és
irányítja [Alkotmány 53. § (3) bekezdés].
(2) A legfőbb ügyész
a) tanácskozási joggal részt vesz az Országgyűlés ülésein, valamint a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága és az Alkotmánybíróság teljes ülésein;
b) a Kormánynál, a minisztereknél, országos hatáskörű szervek vezetőinél jogszabály kibocsátását, módosítását vagy hatályon kívül helyezését kezdeményezheti; alkotmányerejű törvény, törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet tervezetére törvényességi szempontból előzetesen észrevételt tesz;
c) törvény alkotását, módosítását vagy hatályon kívül helyezését javasolhatja a törvénykezdeményezésre jogosultnál;
d) a jogszabályok egységes végrehajtása érdekében a minisztereknél és az országos hatáskörű szervek vezetőinél utasítás, irányelv és tájékoztató kiadását kezdeményezheti;
e) a Legfelsőbb Bíróságnál irányelveket és elvi döntéseket kezdeményezhet;
(2) A legfőbb ügyész
a) tanácskozási joggal részt vesz az Országgyűlés ülésein, valamint a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága és az Alkotmánybíróság teljes ülésein;
b) a Kormánynál, a minisztereknél, országos hatáskörű szervek vezetőinél jogszabály kibocsátását, módosítását vagy hatályon kívül helyezését kezdeményezheti; alkotmányerejű törvény, törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet tervezetére törvényességi szempontból előzetesen észrevételt tesz;
c) törvény alkotását, módosítását vagy hatályon kívül helyezését javasolhatja a törvénykezdeményezésre jogosultnál;
d) a jogszabályok egységes végrehajtása érdekében a minisztereknél és az országos hatáskörű szervek vezetőinél utasítás, irányelv és tájékoztató kiadását kezdeményezheti;
e) a Legfelsőbb Bíróságnál irányelveket és elvi döntéseket kezdeményezhet;
i)
az Alkotmánybíróságnál indítványozhatja
- a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát;
- a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerző désbe ütközésének vizsgálatát;
- az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálását;
- a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését;
- az ügyészség és más szerv közötti hatásköri összeütközés megszüntetését;
- az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezését.
- a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát;
- a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerző désbe ütközésének vizsgálatát;
- az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálását;
- a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését;
- az ügyészség és más szerv közötti hatásköri összeütközés megszüntetését;
- az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezését.
Mint
fentebb olvashatták, a lagfőbb ügyész meghirdette a megnövekedett
bűnözéssel való [kötelező] együttélés doktrináját.
A fenti törvény viszont a bűn üldözésére kötelezi.
Az
a tény, hogy a legfőbb ügyész e kötelezettségét súlyosan és
tartósan megszegte, levezethető az "együttélés" és
az "üldözés" fogalmi
és jogikülönbözőségéből,
sőt antagonizmusából.
Az "együttélés" a
Magyar Értelmező Kéziszótár szerint valakikkel
egy közösségben való együttélést
jelent. A fogalom tehát nem teljes, csak a"közösség" fogalmával
együttesen értelmezhető.
És
itt jön a bukkanó a legfőbb ügyész számára.
"A közösség ugyanis
közös élet, vagy munkaviszonyok között élő, ill. közös
eszmék, célok által egyesitett emberek csoportja." [Forrás
ugyanaz.]
Én
elhiszem, hogy Györgyi Kálmán valóban megtanult a bűnnel együtt
élni. Ebben kétségtelenül segitett neki hű oldalbordája Kardos
Éva a sztárügyvéd, aki a legparádésabb és legjobban
fizető, legnagyobb, legkényesebb bűnügyeket vállalta sorba'. A
megbízók a világért sem azért mentek hozzá mert a legfőbb
ügyész volt az ura, hanem szép szeméért, vonzó külsejéért és
mindenekfelett nagy tudása miatt.
Mindenesetre
a házastársak közös vagyonává válik mindaz, amit együtt, vagy
külön - külön szereztek. Ha tehát - mondjuk - egy gáztüzhelyet
vettek, annak fele adózott [vagy adózatlan] bűnözőpénz volt. Ez
szerfölött megnyugtató, nemde? Igaz viszont, hogy az ügyvéd
pénzének sincs szaga ...
Megjegyzem,
én erre az "együttélésre" kellő időben
figyelmeztetést kaptam. Úgy esett a dolog, hogy egyszer Simon
Sándort kerestem, de csak helyettesét, Bekő Gézát találtam
az RVSZ. Ó utcai központjában. Az Oktogonon volt egy kis vendéglő,
oda hívott ebédre. Közben - minden átmenet nélkül -
felszólitott, menjek ki vele az utcára. Azt hittem, verekedni akar
és a zakómat kezdtem levetni, de mutatta [nem mondta (!)] hogy csak
beszélni akar velem odakint.
Kimentünk
hát. Azt kérdezte, tudom e, hogy főnököm "szivélyese
társasági kapcsolatokat ápol" olyanokkal, akik iránt a
hivatal, hivatalból, élénken érdeklődik ... Hát persze,
nem ilyen finoman mondta, de ez volt a lényeg. Én lehülyéztem, ő
meg engem. Utána békésen folytattuk az ebédezést ...
És
most a csattanó. Mit is jelent az "üldözés" amelyről
a legfőbb ügyész megfeledke zett. Az "üldöz" ige az
jelenti, hogy valaki mást állandóan nyomon követ,
űz, kerget, nyugtalanít, zaklat, ártani igyekszik. [Forrás
ugyanaz.]
Sem
a szó etimológiai tartalmában sem a jogparancs tartalmában nincs
benne, hogy üldözésnek csak akkor lenne helye, ha annak biztos
eredménye a káros jelenség teljes kiküszöbölése. Az üldözés
olyan jogparancs ami az eredmény előmérlegelését nem engedi meg
a jogalkalmazó számára.
Végül
a maffiabűnözésről.
Engem
még megintett a legfőbb ügyész, amikor 1993-ban hivatalos iratban
a "maffia" kifejezést használtam.
E
bűnözési forma létezését a legfőbb ügyész még 1994.
januárjában is tagadta!
Amondó
volt, hogy ezt a fogalmat "az
olyan bűnelkövetés megjelölésére kellene fenntartani, amikort a
bűnözők az állami szervekben rendelkeznek
befolyásos kapcsolatokkal. Az
olajügyekben ez nem volt megállapítható.
Ellenkezőleg, az állami szervek ellenére valósult meg ..."
És
mindezek után kisétálhatott a helyiségből, a plafon nem szakadt
rá. Megúszta hát - egyelőre. Mindezek ellenére szent
meggyőződésem, hogy eljön az idő, amikor a "fővádlónak"
vádlói előtt kell felelnie cselekedeteiért és mulasztásaiért.
2007.08.24
Sz. Gy.
Sz. Gy.
Folyt.
Köv.!
6.
Parlamenti
szinjáték.
A
rendszer "reteszel", azilumot biztosit a legfőbb
"bünűldözőnek".
Ahogy
a legfőbb ügyésszel előre, levélben, közöltem
- feljelentettem, egyenesen az Országgyűlésnél,
azaz parlamenti vizsgálatot kezdeményeztem ellene.
Az 1993.10.31-i keltezésü beadvány terjedelme 27 oldal [a
mellékletek nélkül]. Itt most terjedelmi okból nem közölhető.
Így annak kijelentésére vagyok kárhoztatva, hogy az anyag nem
szecska. Mindazon disznó ságokat tartalmazza, amelyeket fentebb
leírtam.
Az
országgyülési képviselő közül egyedül Szabó Lukács
vállalkozott arra, hogy a beadványt hivatalosan előterjeszti.
Akkor már miépes volt és ebben az ügyben Csurka, ill. a frakció
támogatását tudhatta maga mögött.
Előre
számoltam azzal, hogy ha ezen a vonalon indítok, kellemetlen
politikai felhangokra számíthatok. [A Parlamentben már akkor sem
számítottak a tények, csak az álláspontok, mármint a pártok
álláspontjai.] Ezért elhatároztam, hogy mielőtt Szabó Lukácsot
formálisan felkérném ügyem és kezdeményezésem támogatására,
házalok kissé a képviselő irodák fertályán. Itt most nem
akarok neveket említeni, de az MDF-es képviselők, legalábbis
ebben az ügyben, úgy be voltak szarva, hogy még korábbi
támogatóim sem mertek kiállni. Még förmedvényemet se' merték
átvenni ...
Így
vetődtem el a szadeszes Hack Péter irodája elé. Gondoltam egy
nagyot, bekopogtattam. Disznóm volt. Megtaláltam, fogadott. A
beadványt át merte venni és el merte olvasni. Láttam, időnként
felszaladt a szemöldöke. Gondolom a csodálkozástól. Azután -
semmit sem mondott, de igérte, visszatérünk a dologra. Hát ő
vissza is tért. Egy írást jelentetett meg a "Legfőbb
ügyész védelmében" címen.
[Ugrás a címről.]
Hackra
nem várhattam, maradt Szabó Lukács.
Indítványára
1993.11.01-napján szavazott (!) abban a kérdésben,
folytatnak e vizsgálatot a legfőbb ügyész ellen. A szavazásról
készült jegyzőkönyv birtokomban van. A szavazás eredménye, hogy
az indítvány nem kapta meg a vizsgálat elrendeléséhez szükséges
mennyiságü szavazatot. A szavazásra jogosult 386 képviselő közül
237 fő volt jelen. Igazoltan maradt távol 25 képviselő.
Bejelentés nélkül maradt távol 124 képviselő. Szabó Lukács
indítványára igennel szavazott 47 képviselő. Tartózkodott 95
(!) képviselő. Nemmel szavazott ugyancsak 95 képviselő.
Amíg
a jegyzőkönyvet közelebbről meg nem néztem, azt hittem az MSZP
és az SZDSZ képviselők "tettek alám" De nem. A
szadeszesek jobbára tartózkodtak, maga Hack Péter, rabbileben Raj
tamás, sőt az a Mózes Mihály is, akit majdnem "kinyírtam"!
Az MSZP és az MDF szoros egységben mondott nemet. Szar ügyekben ők
azóta is összefognak.
Tulajdonképp a népes MDF frakció söpört le a porondról. Csak néhány bátor akadt, akai szembeszállt, közöttük Zsupos Lajos. Őt kérdeztem az MDF fellépésének okát illetően. Hát - szerinte - az történt, hogy Kónya-Rumcájsz kijelentette, aki megszavazza Szabó Lukács inditványát, a következő választáson nem lesz jelölve. Hát te (?) - kérdeztem Zsupost. Ja' én már nem akarok a következő ciklusban indulni - válaszolta. Hát így már világos lett a dolog. Azért is hittem neki, mert korábbi pesti utitársam Komor Sándor bátorsága is csak egy tartózkodásra futotta.
Mivel
47 fő igenes és 95 fő tartózkodó, összesen tehát 142 fő nem
szavazott bizalmat a legfőbb ügyésznek, erkölcsileg tulajdonképp
megbukott,- nullává, hullává vált.
"Jogilag"
persze győzött és erre nagyon büszke volt ...
A
szavazás csendes szenzációja volt, hogy a KDNP frakcióban ülő
Isépy Tamás, a haivatalban levő (!) igazságügyi államtitkár
is tartózkodott (!). Ez is egy madárszar volt a "minden
gyanún felül álló állampolgár" hófehér tógáján.
Később
magyarázkodnia is kellett a sajtónak miatta. Mert, tetszenek tudni,
ebben a "demokráciában" nem lehet megkérdezni egy
főméltóságú úrtól, mit lafatyolt a zárt ülésen. Viszont egy
országgyülési képviselőt lehet fingatni: miért úgy szavazott -
ahogy.
Az
ügyet azért nem merték egyszerüen elkenni. Az MDF frakció
kiókumlálta, hogy hallgassák meg legalább a legfőbb ügyészt.
Az igazság- és alkotmányügyi bizottság Salamon László
elnöklete mellett 1994.11.01-i zárt ülésen (!)meghallgatta
Györgyi Kálmánt, lehetővé téve számára, hogy bizonyítványát,
teljes diszkréció mellett, megmagyarázhassa. Ez nyilván sikerült
is neki, hiszen csupa barát "itélkezett" fölötte. [A
Bizottság akkori névsora valahonnan még elő fog kerülni. Utólag
közzéteszem.]
Érthetően
kiváncsi voltam az ülésen történtekre. 1994.11.05-én telefaxon
kértem Salamon Lászlót, tegye lehetővé az űlés jegyzőkönyvének
áttanulmányozását. Kérésem teljesítését megtagadta arra
hivatkozással, hogy az anyag "személyiségi jogokat"
érint, ezért annak megismerése nem lehetséges. Terkintettel arra,
hogy az ülés eredményeképp Györgyi kimászott a szarból, én
pedig benne maradtam,
ebből gondolom az én személyiségi jogaim voltak érintve ...
ebből gondolom az én személyiségi jogaim voltak érintve ...
1993.11.08-napján
a Parlament ülésezett. Szabó Lukács felszólalt a Györgyi-féle
"vizsgálattal"
kapcsolatban. Néhány mondatát idézem.
"Az
elmult héten az alkotmányügyi bizottság zárt ülésén
meghallgatta a legfőbb ügyész urat. Sajnálni való, hogy [erről
az ülésről] mind a többi képviselő (!), mind a sajtó
kirekesztetett ... Timillió magyar állampolgár nem tudta meg azt -
és a jelek szerint meg sem fogja tudni - hogy ott mik hangzottak el
... Sajnálatos, hogy az alkotmányügyi bizottság nem
érvényesitette a 'hallgattassék meg a másik fél is' elvét ..."
Beszélhetett
Szabó Lukács amit akart, jóllehet - beadványom alapján - ő tett
szabályos képviselői inditványt arra, hogy a Parlament állitson
fel vizsgáló bizottságot a legfőbb ügyész tevékenységét
illető vádak kivizsgálására. Az MDF frakció azt ötlötte ki,
hogy maga kezdeményezi a legfőbb ügyész zárt ajtók mögötti
meghallgatását úgy, hogy Szabó Lukács be se tehesse a lábát a
bizottság üléstermébe ...
A
zsíros beszédü Salamon László pedig, kigúnyolta és
ledorongolta Szabó Lukácsot.
Kijelentette: "frakciónk
arra az álláspontra helyezkedett, hogy semmilyen olyan körülmény
vagy adat nincs és nem szerepel az ügyben, amely vizsgálóbizottság
felállitását indokolttá tenné".
Hivatkozott
még másra is. "
... Ilyesmire [bizottsági vizsgálat] akkor van szükség, ha valami
olyan súlyos és kivételes jogsértő helyzet áll fenn, amelyet a
parlamentáris demokrácia intézményrendszerei önmagukban
elkhárítani nem tudnak ... Az alkotmányügyi bizottság nem
vizsgálóbizottságként járt el ... A kvázi hatalmi ágnak a
csúcsán álló és az Országgyülés által megválasztott
vezetőt, a legfőbb ügyészt, meghall
gatta."
Slussz.
Szabó Lukács erre azzal válaszolt, hogy "
... rendkivüli eset eset forog fenn, ha a legfőbb ügyésszel
szemben azt állítják, hogy ... nem tartja be a törvényeket,
... ahelyett, hogy a bűnt üldözné, a bünt pártolja azzal, hogy
másokat is megakadályoz a bünűldö zés ben ... "
Salamon
"érdemi" válasza: "
... Szabó Lukács urat figyelmeztetem arra, hogy a legfőbb ügyész
minősítésében megengedhetetlen fordulatot használt."
Azután
nem volt tovább. Így funkcionál a "parlamenti demokrácia".
2007.09.02
Sz.
Gy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése