Trianon,
a Rózsadombi paktum, a Brüsszelei vakoló diktátumok
okozzák
hazánk pusztulását?????
Sokkaljobb
Tíz
tény a trianoni békeszerződésről
A
„négy nagy”: David Lloyd George angol, Vittorio Emanuele
Orlando olasz,Georges Clemenceau francia miniszterelnök és Woodrow
Wilson amerikai elnök
1.) 94
éve, 1920. június 4-én Versailles-ban, a Párizstól néhány
kilométerre lévő Trianon kastélyban írták alá az első
világháborút lezáró trianoni békeszerződést.
2.) Magyarországon
már kevéssel a háború befejezése előtt megkezdték a
felkészülést a békekonferenciára. A magyar anyag
összeállításával, az azzal kapcsolatos munka megszervezésével
1918 őszén a külügyminisztérium a későbbi miniszterelnököt,
a Földrajzi Társaság főtitkárát, gróf Teleki Pált bízta meg.
3.) Ennek
legismertebb darabja a magyarság etnikai viszonyait bemutató "vörös
térkép", amely a nemzetiségek szerinti népességeloszlást a
világon elsőként a népsűrűség figyelembe vételével
ábrázolta.
4.) Ugyan
a béketárgyalásokra meghívott magyar küldöttség tagjaként
érkező gróf Apponyi Albert által három nyelven elmondott híres
„védőbeszéd” állítólag meghatottságot váltott ki a
konferencia résztvevőiből, érveit már nem vették figyelembe a
döntéshozók.
5.) A
szerződés következtében a történeti Magyarország (Horvátország
nélküli) 282 ezer négyzetkilométer területéből 93 ezer
négyzetkilométer (33%) maradt magyar fennhatóság alatt. Az 1910.
évi népszámláláskor 20 886 487 főnyi népességből 7,6 millió
(36%) került az új államhatárok közé. A magyar haderő
létszámát 35 ezer főben maximálták, megtiltották az általános
hadkötelezettséget és a nehézfegyverzet tartását, korlátozták
a fegyvergyártást.
6.) A
békediktátumot Simonyi-Semadam Sándor kormányának nevében a
francia hangzású neve miatt a feladatra „alkalmassá” vált
Benárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd
követ írta alá. A tiltakozás jeleként Benárd állva látta el
kézjegyével a szerződést.
7.) Kezdetben
úgy tűnt, hogy a magyar békeszerződést is Neully-ben írják
majd alá, a Trianon-palotát csak 1920. május végén említette
meg a francia külügyminisztérium a párizsi magyar képviselet
vezetőjének.
8.) Bár
egyes helyeken a Kis Trianon-palota szerepel az aláírás
helyszíneként, a mértékadó szakmunkák – a korabeli
tudósításokkal egyetemben – javarészt egyetértenek abban, hogy
a békediktátumot a Nagy Trianon-palotában, az 57 méter hosszú, 7
méter széles Galérie des Cotelle-ben szignózták.
9.) A
14 részből, 364 cikkből és több függelékből álló szerződést
az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel iktatták be a magyar
jogrendszerbe.
10.) A
szerződés aláírása után röviddel néhány kisebb módosításra
került sor: így került vissza 1921-ben népszavazás útján
Sopron és környéke, fegyveres úton Kerca és Szomoróc, vagy
éppen egy magyar orvosnak köszönhetően Somoskő és
Somoskőújfalu.
Forrás:
Múlt-kor.hu
Emlékeztető:
„Engem
mindig az döbbentett meg, hogy vajon milyen befolyás következtében
részesült ilyen kegyetlen eljárásban az az egyetlen fél, amely
nem volt felelős a világháborúért? Talán egykor napfényre
kerül az igazság.”
(Lord
Sydeman, a Lordok Házának tagja)
https://www.sokkaljobb.hu/content/t%C3%ADz-t%C3%A9ny-a-trianoni-b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9sr%C5%91l
A rózsadombi paktum
Előzmény..
Rózsadombi
paktum egy állítólagos, a Magyarország körüli
anomáliák kapcsán napvilágot látott, de hitelt érdemlően soha
alá nem támasztott titkos szovjet-amerikai-magyar-izraeli politikai
megállapodás volt. A paktum értelmében a szocialista elit
átmenthette pozícióit az új rendszerbe." Idézet a
wikipédiáról.
(A
szerkesztő megjegyzése csak annyi ez ügyben, hogy 2012-ben a
napnál világosabban látszik, mennyi és milyen hitel értéke lett
azoknak, akik egyengették utunkat - többről ne beszéljünk - 20
évig. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindig a tettek beszélnek és
jelenünkben minden pontja megvalósult e paktumnak. Kedves
Wikipédiát szerkesztő Barátom! Az Igazságot nem kell
alátámasztani, nem úgy billeg az mint e paktum sok éve tartó
cáfolatának kísérlete.:) A "megemlített" neveken
érdemes kicsit elgondolkodni..)
Íme
a PAKTUM, amelyről nem lehet beszélni. Ez volt írásom kiinduló
pontja. Most pedig közlöm a magyar népre erőszakolt gyalázatos
szerződés szövegét. Egy otthoni publicista, mint Benedek István,
nem teheti meg ezt saját jól felfogott érdekében, az Angliában
élő Révffy László azonban a közelmúltban nyilvánosságra
hozta ezt a megdöbbentő árulást. Szövegét Németországban élő
barátom küldte el, azzal a kéréssel, hogy terjesszük a magyarság
minél szélesebb köreiben. Kívánságának eleget teszek, mert
teljesen egyet értek vele, hogy ezt mindenkinek meg kell ismerni.
Írását azzal kezdi, hogy 1989 március 15-én, míg hazánk népe
az első szabad emlékezést tartotta, egy budai villában titkos
tárgyalás volt, amelyen a következők vettek részt: a távozó
szovjet hadsereg tábornoka, a szovjet titkosrendőrség ezredese, az
amerikai követség első titkára, a CIA egyik tisztje, az izraeli
titkos szolgálat képviselője, a magyar római katolikus, a
református, az izraelita egyház egy-egy megbízottja, és öt
magyar politikai vezető, akik közül négy ma is vezető pozícióban
van. Ők írták alá részünkről az ország szabad újjáépítésének
tervét korlátozó diktátumot, amelynek értelmében kimennek ugyan
a szovjet megszállók, de ezért súlyos árat kell fizetnünk.
Értesülésem szerint Révffy László rövidesen nyilvánosságra
hozza az aláírók neveit, hogy minden kételkedést oszlasson e
feltételek hitelességével kapcsolatban, amelyek a következők:
1.
/A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása
Magyarországról.
2. / A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért.
3. /Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése Szovjetunió és Magyarország között.
4. /Mindennemű szovjetellenes tevékenység megakadályozása.
5. /A határok kölcsönös megnyitása Szovjetunió és Magyarország között.
6. / A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése.
7. / A volt kommunisták titkosszolgálat, határőrség és rendőrség megvédésen az esetleges megtorlástól.
8. / A volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon.
9. / Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe.
10. / Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében.
11. / Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása.
12. / A jobboldali, vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása.
13. / Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek és azokon nem lehet változtatni.
14. / Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal.
15. / Románok, Jugoszlávok és szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot.
16. / Az 1956-os eseményeket mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik.
17. / A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.
18. / A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősítheti gazdasági befolyását a magyar életben.
19. / Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására.
2. / A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért.
3. /Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése Szovjetunió és Magyarország között.
4. /Mindennemű szovjetellenes tevékenység megakadályozása.
5. /A határok kölcsönös megnyitása Szovjetunió és Magyarország között.
6. / A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése.
7. / A volt kommunisták titkosszolgálat, határőrség és rendőrség megvédésen az esetleges megtorlástól.
8. / A volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon.
9. / Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe.
10. / Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében.
11. / Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása.
12. / A jobboldali, vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása.
13. / Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek és azokon nem lehet változtatni.
14. / Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal.
15. / Románok, Jugoszlávok és szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot.
16. / Az 1956-os eseményeket mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik.
17. / A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.
18. / A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősítheti gazdasági befolyását a magyar életben.
19. / Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására.
20.
/ Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a
második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.
Fenti
megalázó feltételek a megfogalmazásukkor még köthették az
aláírókat, de ma, a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia
összeomlása után semmi esetre sem. Akik 1998. március 15-én
aláírták a fenti 20 pontot, még akkor sem mentesülhetnek a
vádtól, ha kényszerhelyzetben tették ezt. Viszont ha 1992-ben a
Közép- és Kelet Európai események után is érvényesnek
tartják, akkor és a magatartás hazaárulásnak minősül, amiért
törvény előtt kell felelniük. Íme a sokat emlegetett "paktum",
amely mindeddig megakadályozta hazánk politikai átalakulását, és
a magyar milliók emberi életnívójának a megteremtését, amely
népünk fejlődésének és jövőjének alapfeltétele.
A
találkozó résztvevői:
Antal
József
Horn Gyula
Pető Iván
Paskai László
Göncz Árpád
Zoltai Gusztáv
Boross Péter
Horn Gyula
Pető Iván
Paskai László
Göncz Árpád
Zoltai Gusztáv
Boross Péter
Második
Rózsadombi paktum
1.
A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása
Magyarországról.
1. A NATO és a leendő EU-hadsereg számára támaszpont és megfelelő haderő biztosítása.
2. A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért.
2. További hitelek felvétele az IMF-től és a Világbanktól, a lakosság elszegényedésének folyamatos biztosítására.
1. A NATO és a leendő EU-hadsereg számára támaszpont és megfelelő haderő biztosítása.
2. A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért.
2. További hitelek felvétele az IMF-től és a Világbanktól, a lakosság elszegényedésének folyamatos biztosítására.
3.
Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése a
Szovjetunió és Magyarország között.
3. EU-alárendeltként (tagországként) Izrael és az USA minden világgyarmatosítást szorgalmazó tevékenységének támogatása.
3. EU-alárendeltként (tagországként) Izrael és az USA minden világgyarmatosítást szorgalmazó tevékenységének támogatása.
4.
Mindennemű szovjetellenes tevékenység megakadályozása.
4. Mindennemű olyan tevékenység megakadályozása, amely a cionista diktatúra megdöntésére irányul.
4. Mindennemű olyan tevékenység megakadályozása, amely a cionista diktatúra megdöntésére irányul.
5.
A határok kölcsönös megnyitása a Szovjetunió és Magyarország
között.
5. Az EU antidiszkriminációs és a "szabad letelepedésre" vonatkozó törvényeinek következetes betartása.
5. Az EU antidiszkriminációs és a "szabad letelepedésre" vonatkozó törvényeinek következetes betartása.
6.
A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való
mentesítése.
6. A politikai és gazdasági elit (továbbiakban: VIP-tagok) vagyonelszámoltatásának a méltányosság és a diszkrimináció-mentesség elve alapján kell történnie.
6. A politikai és gazdasági elit (továbbiakban: VIP-tagok) vagyonelszámoltatásának a méltányosság és a diszkrimináció-mentesség elve alapján kell történnie.
7.
A volt kommunista titkosszolgálat, határőrség és rendőrség
megvédése az esetleges megtorlástól.
7. A VIP-tagoknak, valamint az 1990 óta (bármelyik) kormánypárti országgyűlési képviselőként tevékenykedők megvédése az esetleges megtorlásoktól.
7. A VIP-tagoknak, valamint az 1990 óta (bármelyik) kormánypárti országgyűlési képviselőként tevékenykedők megvédése az esetleges megtorlásoktól.
8.
A megbízható volt kommunisták más pártokban való indítása a
választásokon.
8. A 6. pont szerinti felelősségrevonástól mentesülő VIP tagok az "új ellenzék" tagjaiként indulnak a választásokon.
8. A 6. pont szerinti felelősségrevonástól mentesülő VIP tagok az "új ellenzék" tagjaiként indulnak a választásokon.
9.
Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe.
9. A multinacionális cégek vagyonszerzésének és vagyonmegtartásának minden eszközzel történő biztosítása.
9. A multinacionális cégek vagyonszerzésének és vagyonmegtartásának minden eszközzel történő biztosítása.
10.
Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták
kezében.
10. Az igazságszolgáltatás megtartása a 6. pont szerinti felelősségrevonás alól mentesült személyek kezében.
10. Az igazságszolgáltatás megtartása a 6. pont szerinti felelősségrevonás alól mentesült személyek kezében.
11.
Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés
megtorlása.
11. Minden anticionista szervezkedést, megnyilatkozást, megmozdulást antiszemitaként feltüntetve gyűlöletkeltővé kell minősíteni, és a résztvevőket ez alapján példás szigorral kell elítélni.
11. Minden anticionista szervezkedést, megnyilatkozást, megmozdulást antiszemitaként feltüntetve gyűlöletkeltővé kell minősíteni, és a résztvevőket ez alapján példás szigorral kell elítélni.
12.
A jobboldali vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és
szervezkedésének megakadályozása.
12. Meg kell akadályozni minden olyan társadalmi szervezet és párt létrejöttét, amely a cionista diktatúra megdöntését célozza alapító okirata szerint, és meg kell szüntetni - alapító okiratában foglaltaktól függetlenül -, ha tevékenysége a cionista diktatúra megdöntésére irányul.
12. Meg kell akadályozni minden olyan társadalmi szervezet és párt létrejöttét, amely a cionista diktatúra megdöntését célozza alapító okirata szerint, és meg kell szüntetni - alapító okiratában foglaltaktól függetlenül -, ha tevékenysége a cionista diktatúra megdöntésére irányul.
13.
Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek, és
azokon nem lehet változtatni.
13. Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok az EU-ban virtualizálódnak, tehát sem az állampolgárságnak, sem a határok elhelyezkedésének nincs jelentősége.
13. Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok az EU-ban virtualizálódnak, tehát sem az állampolgárságnak, sem a határok elhelyezkedésének nincs jelentősége.
14.
Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs
személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal.
14. Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot olyan magyarországi vagy emigrációs szervezetekkel és személyekkel, amelyek a cionista diktatúra ellenzői.
14. Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot olyan magyarországi vagy emigrációs szervezetekkel és személyekkel, amelyek a cionista diktatúra ellenzői.
15.
A románok, a jugoszlávok és a szlovákok felé csak barátságos
nyilatkozatok láthatnak napvilágot.
15. A Trianoni utódállamokkal (és azok utóállamaival) történő kapcsolatoknak minden esetben az egyoldalú engedményadás elvén kell állniuk.
15. A Trianoni utódállamokkal (és azok utóállamaival) történő kapcsolatoknak minden esetben az egyoldalú engedményadás elvén kell állniuk.
16.
Az 1956-os eseményeket, mint a kommunizmus megjavítását célzó
mozgalmat kell beállítani, és csak azokat szabad szóhoz juttatni,
akik ezt így értelmezik.
16. Az 1848-as és 1956-os eseményeket úgy kell beállítani, hogy azok az új kormány eszmei elődei.
16. Az 1848-as és 1956-os eseményeket úgy kell beállítani, hogy azok az új kormány eszmei elődei.
17.
A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.
17. A magyarországi katonaság célja a NATO és az EU-hadsereg kiszolgálása, ezért az általunk megkövetelt feltételeknek kell eleget tennie. Minden nemzetvédelmi feladatot - ezért a "honvéd" megnevezést - meg kell tiltani.
17. A magyarországi katonaság célja a NATO és az EU-hadsereg kiszolgálása, ezért az általunk megkövetelt feltételeknek kell eleget tennie. Minden nemzetvédelmi feladatot - ezért a "honvéd" megnevezést - meg kell tiltani.
18.
A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja
politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont
megerősíti gazdasági befolyását a magyar életben.
18. A cionista diktatúra az átmentett VIP-tagokon keresztül gyakorolja politikai befolyását Magyarországon.
18. A cionista diktatúra az átmentett VIP-tagokon keresztül gyakorolja politikai befolyását Magyarországon.
Minden,
a magyar nemzeti érdekek cionista érdekek fölé helyezését célzó
tevékenységet, hagyományápolást és történelemkutatást meg
kell tiltani, ami a magyarság elfogadott eredetét és vallását
vonja kétségbe.
19.
Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek
nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak
gyakorlására.
19. Magyarország az EU-Alkotmány szerint "európai" embertípus kialakulását szorgalmazza. A magyar és a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális és hagyományőrzését a kozmopolitizmus szellemében "liberálisan" biztosítja.
19. Magyarország az EU-Alkotmány szerint "európai" embertípus kialakulását szorgalmazza. A magyar és a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális és hagyományőrzését a kozmopolitizmus szellemében "liberálisan" biztosítja.
20.
Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második
világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.
20. Magyarország be- és visszafogadja és az EU-Alkotmány "harmadik országbeliek" letelepedésére vonatkozó törvényei szerint ad jogot a zsidóságnak arra, hogy Magyarországot, mint államalapító, hazájának tekintsék.
20. Magyarország be- és visszafogadja és az EU-Alkotmány "harmadik országbeliek" letelepedésére vonatkozó törvényei szerint ad jogot a zsidóságnak arra, hogy Magyarországot, mint államalapító, hazájának tekintsék.
Budapest,
Rózsadomb, 1989. március 15.
Budapest 2003. május 28-a és július 9-e között
Budapest 2003. május 28-a és július 9-e között
Antall
József, Boross Péter, Göncz Árpád, Horn Gyula, Pető Iván,
Paskai László, KGB, Zoltai Gusztáv (MaZsiHisz), CIA
Mivel
elég velős a téma, kiegészíteném még egy dokumentummal. Hátha
mégis billeg az Igazság.;)
A
new yorki ‘Hungarian Lobby’ által,
több száz magyarnak rendszeresen E-mail-en szétküldött
körlevél hozzám is eljut. A minap az alábbi értesítés
érkezett a HL vezetőjétől Lipták Bélától. Washingtonból
Jeszenszky Géza magyarországi nagykövet
rendkívüli üzenetével a Rózsadombi 13 titkos Paktumának
kapcsán. /szerk./
|
“A
Hungarian Lobby által közölt paktum: hamisítvány! Nagy
örömmel közlöm az alábbi levelet, s egyben megkérem azokat,
akik rendelkeznek a megegyezés hamisítatlan valódi szövegével,
s az aláírók valódi listájával, küldjék el azt, mellékelve
a hitelesség bizonyítékát is, mert megkértem a HL hirlevél
szerkesztőit, hogy erről csak bizonyított információ lásson
nyilvánosságot!
Tisztelettel,
Lipták Béla”
[N.B.
- A Paktumot NEM a Hungarian Lobby közölte, hanem csak átvette
olvasóktól, -- akik a HAZÁNKÉRT honlapját látogatják, -- és
továbbította a HL-körlevelével! - Tóth Judit]
|
Subj:
galád mese a \"rózsadombi paktum\"-ról
Date:
4/15/02 1:44:42 PM !!!First Boot!!!
From:
HuAmbassad --- To: Liptakbela
---------------------------------------------
Kedves
Béla! - Nem értem, hogyan kerülhetett be legutóbbi
körleveletekbe a \"rózsadombi paktum\" galád, hazug
meséje. Minden olvasójának azonnal érzékelnie kellene, hogy
ez egy primitív kitalálás, jóval az állítólagos dátum után
készítették. De ha a tartalmi képtelenségek nem elég
meggyőzőek valaki számára, akkor nézzük az állítólagos
aláírókat: Antall József, Boross Péter, Göncz Árpád,
Horn Gyula, Pető Iván.
Antall
'89 tavaszán még egy széles körben teljesen ismeretlen,
történész, múzeumi igazgató volt. A '88. szept. 17-én
megalakult MDF-nek ugyan alapító tagja volt, de semmiféle
formális funkcióval nem rendelkezett. Az MDF elnöke Bíró
Zoltán volt, az ő helyére választották Antall Józsefet az
MDF II. országos gyűlésén '89. október 22-én. Boross Péter
akkor még semmiféle politikai szerepet nem vitt, nem volt tagja
az MDF-nek, de valószínűleg más pártnak sem, egy
vendéglátóipari vállalat vezetője volt. Göncz Árpád a
Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd az abból alakult
Szabad Demokraták Szövetségének egyszerű tagja volt, őt az
ismeretlenségből Antall József 1990. áprilisi felkérése
emelte ki. (Antall a kormányozhatóság érdekében az SZDSZ-szel
kötött megállapodásában a köztársasági elnöki posztot
személyre szólóan Göncz Árpádnak ajánlotta föl.)
1989.
márciusában az akkori MSZMP-nek nem az akkori külügyminiszter,
Horn volt a vezetője, a párthierarchiában jóval előtte állt
Pozsgay Imre és Németh Miklós miniszterelnök is, tehát ha
lett volna ilyen többpárti találkozó, akkor azon az
állampártot nem Horn képviselte volna.
Most,
futólag csak ennyit, szeretném remélni azonban, hogy a
rendszerváltozás történelmének hiteles feldolgozása végleg
el fogja temetni az ilyen mocskos hazugságokat.
Jeszenszky
Géza - (zsidó
megszálló)
Hungarian
Embassy, Washington
|
A szerkesztő megjegyzései
Az
emigrációs kiadványokban megjelent, Paktumról szóló írásokban
az aláírás pontos dátuma körül megoszlik a vélemény. Fáy
István 1992. július 25-én közölt cikke szerint „a
Paktumot 1989. március 15-én írták alá,” és az első, Révffy
László által, az Új Világban, 1992. áprilisában
megjelent Paktum-cikk ugyanezt a dátumot említi. Valójában, a
Rózsadombi 13 Paktumot – tudomásom szerint először – Bakos
Gyula (azóta elhunyt Nt. Dömötör Tibor) tárta
nyilvánosság elé a saját kiadványában, az Amerikai-Magyar
Élet 1992. február 20-i számában. Tehát két
dátum: 1989 és 1991. Melyik az igazi?
Az
1989-es esztendő fordulatos és eseménydús év volt. Novemberben
„a német nép ledöntötte” a berlini falat és nagy hanggal
beköszöntött a demokrácia. Októberben Budapesten megemlékeztek
az 56-os forradalomról (sic!) és szabadságharcról,
december 25-én kivégezték a Ceausescu-házaspárt (amit a mai
napig nem hiszek!)
Lehetséges,
hogy valóban 1989. márciusában írták volna alá a hírhedt
Paktumot, ahogy azt Fáy István írta? Vagy higgyünk Bakos
Gyulának? Otthon 1990. májusában „szabad választásokat”
rendeztek és Antall József miniszterelnök és kormánya vette át
a hatalmat.
Ha
a Fáy-cikket nézzük, Antall József – amikor még nem volt
miniszterelnök – 1989. március 15-én részt vett a Paktum
aláírásában. Azonban Bakos Gyula szerint, Antall József és a
többi 13 személy 1991. március 15-én volt jelen
a budai villában. Mi az igazság? S még egy dolog: ha az 1989-es
dátum a helyes, akkor mit kerestek ott, milyen kinevezésben és
címen mentek oda a nevezett aláírók? Talán ezen megbízható
egyéneket már évekkel korábban, még jóval a Paktum előtt
kiszemelték a hatalom átmentésére? Más szóval: milyen szerepe
volt ezeknek a személyeknek a hatalom átmentésében?
A
pontos dátum meghatározása igen fontos tényező! A nevezett
egyének 1991-ben már valamennyien befutottak, a helyüket elfoglaló
hatalmasak voltak, tehát nyilván hivatalból mentek a budai villába
részt venni azon a magyar nép háta mögött és nevében történt
„történelmi eseményen,” amit a mai napig elhallgatnak,
tagadnak.
Egyébként
Jeszenszky követ magyarázata édeskevés a cáfolathoz! A magyarság
nem arra kíváncsi, hogy kiket, mikor és hova választottak be,
vagy mi volt a kinevezésük, hanem a cáfolatot a pontokra!
A Háttérhatalom sohasem úgy válogatja ki az
embereit, hogy először hivatalba ülteti, hanem sokkal korábban!
[Az Egyesült Államokban a Trilateral Commission és a Council on
Foreign Relations már évekkel a választások előtt kiválasztja a
fontos szerepeket betöltendő egyéneket.] A Rózsadombi 13
Paktum “titkos” volt, ami sem Lipták Bélának,
sem a követ úrnak nem volt fontos. Levelében Jeszenszky Géza
ügyesen kihagyott az aláírók közül két fontos személyt: Paskai
László bíborost és Zoltai Gusztávot a
MAZSIHISZ-től. Miért? Őket nem illik ilyen helyen
említeni?
Tizenegy
évvel a Paktum aláírása után, a magyarságnak joga van a
Rózsadombi 13 titkos Paktumának nyilvánosságra hozatalához, amit
a budapesti hatóságoknak kötelessége megtenni hivatalosan, nem
pedig azoknak, akik eddig cikkekben tárták fel a hírhedt pontokat.
Honnan tudja Lipták úr, hogy a Paktum hamisítvány? Mindaddig ezt
felelőtlenség rásütni a Paktumra, amíg erről nem győződtünk
meg, már csak azért is, mert a húsz pont mindegyike
megvalósult. Van-e valaki, aki azt állítja, hogy a
Paktumnak legalább egy pontja nem valósult meg?+++ Tóth
Judit
Az
diktálja a békefeltételeket, aki kirobbantotta a háborút?
Cser
Ferenc írása
Minden
jel szerint igen. Ez ugyan távolról ellentmondásnak tűnik,
valójában viszont nem az. Az I. világháború kirobbantásának
egyik – ha nem éppen a legfontosabb – oka a háborút
átmenetileg lezáró béke feltételeinek diktálhatósága volt.
Magyarország ellenezte a háborút. Magyarország képviselőit a
vesztett háborút követő patkánylázadás leverése után –
vagy éppen emiatt – nem is engedték a tárgyalóasztalhoz, hanem
csupán a végén odaidézték, hogy a diktátumot vegye át, írja
alá. Azt viszont szigorúan meghagyták: akár a léte
árán is, de hajtsa végre!
Hazánkban
a békediktátumok átvételének és aláírásának napja kilenc
évtized múltán a Nemzeti Összetartozás Napjává lett
nyilvánítva. Ma nemzeti tragédiánk napjára, a trianoni
gyalázatra emlékezünk.
Igen,
emlékezünk, mert ami ott és akkor történt, ami a magyar emberek
sorsát megpecsételte, el nem feledhető. Nem feledhető, de
elsősorban nem azért, mert büntetés volt, hanem mindenekelőtt az
igazságtalansága miatt. Büntették akkor a magyart – így
általános értelemben véve – és büntetik azóta is. Akkor
talán az ország korábbi nemzetiségeinek országrabló politikáját
végrehajtva az idegensége miatt, az előítéletes gyűlölet
miatt, amiatt, amit nem követett el. És büntetik ma is, csakhogy
annak föltehetően már több oka is van – amit természetesen
elhallgatnak. Ők, akik a büntetést elhatározták és kíméletlenül
végre is hajtatják.
Az
eltelt közel egy évszázad alatt nyilvánvalóvá vált, hogy az I.
világháború eredeti célja Európa népeinek rabigába hajtása
volt. De nem feledhetjük azt sem, hogy a pénzoligarchiát irritálta
az Osztrák-Magyar Monarchia léte, de főként annak történelmi
múltja. Még inkább irritálta, hogy Európa közepén él egy nép,
akinek a nyelvét nem értik, akinek az évszázadok során
bemutatott, a Nyugatot védő véráldozatait nem értették. Egy
nyelvileg és kultúrájában idegen nép irritálta őket, akit
akkorra már körülölelt a szláv tenger, akit már évszázadok
óta meg akartak hódoltatni és aki a hódító iga alól mindig
kibújt.
Lázadó,
rebellis lett a magyar. Nem fogadta el az Európa-szerte uralkodó
hűbéri rendszert, nem fogadta el a született felsőbbrendűséget.
Nagy számú dala, zenéje, változatos tüzes tánca, a regéi
idegenek voltak a hódítók számára. Irritálta őket a puszta
létük. Irritálta őket a Kárpát-medence őslakóinak életereje,
szorgalma, gazdagsága – és békés életmódja. Igen, mindez
irritálta a magát felsőbbrendűnek vélőket. Irritálta a
békediktátum előkészítőit, hogy vereségét követően
eltaposta a véreskezű bolsevik kalandorokat, akik pedig az országot
tálcán kínálták volna a nemzetköziség részére. 'Nem
akarok katonát látni!' – harsogta a bolsevik hadügyminiszter.
Magyarországot meg kellett alázniuk és a létfeltételeit a lehető
legsekélyebbre kellett szorítani. Ezt pecsételték meg a trianoni
kastélyban 1920. június 4.-én.
Trianonra
emlékezünk. Trianonra, ahol aláíratták a magyarokkal a megalázó
békediktátumot. Mintha a magyarok robbantották volna ki az I.
világháborút, mintha Európa összes nyomoráért ők lettek volna
a felelősök. Békeszerződésnek csúfolták, ami csupán diktátum
volt. Diktátum, hogy vagy aláírják a magyarok, vagy elpusztítják
őket. Az európai béke jegyében. Trianon.
Aláírtuk.
Aztán összeszorított fogakkal, de kifizettük a ránk hárított
jóvátételt, miközben a 'szerződést' diktálók és annak
előnyeit élvezők, ha tehették, az országot minden vagyonától,
feltápászkodási lehetőségétől igyekeztek megfosztani. Kezdve,
hogy a hazai bolsevik patkányok aktív közreműködésével még a
szerződést megelőzően haderővel kívánták az országot
megsemmisíteni. Ámde ezt a már szétszélesztett, mégis újra
egybegyűjtött haderő maradványai meggátolták. A patkánylázadást
Horthy Miklós vezetésével elfojtották.
A
diktátum átvételekor gyászharangok szólaltak meg az egész
országban. A nemzet gyászolt. De a nemzethalál még sem
következett be, az országot a megfelelő politikai vezetéssel
mégis sikerült ismét talpra állítani és a diktátum
kibocsátását követően két évtizeddel ismét életképes
állapotba emelni. Megbocsáthatatlan bűn ez a nemzetköziek
szemében! Hungarizmus! Nacionalizmus! Trianon!
A
magyarokat és a németeket megalázó trianoni ill. versailles-i
békeszerződések célja nem Európa tartós békéjének a
megteremtése volt. Hiszen máris magukban hordozták a következő
'világháború' magját, ami aztán negyed évszázadon belül
menetrendszerűen be is következett. Hazánk a két tűz között
lévén kritikus helyzetben volt. Ám hiába volt minden diplomáciai
törekvése, a Nyugat arcáról lehullott e lepel: ők a bolsevizmus
térnyerését és nem az országok függetlenségét, szabadságát,
önálló létét támogatták, akarták. Különösen nem
Magyarországét, akit odadobtak Sztálin lábai elé. Trianon.
A
II. világháborút követő párizsi békeszerződések semmivel sem
voltak kevésbé diktátumok, mint a közel három évtizeddel
korábbiak. Magyarországot bűnös nemzetnek kiáltották ki és
ismét büntették. Talán azért büntették, mert a német
megszállásig otthont adott és védelmet nyújtott a németek
megszállta területekről menekülő és hazai zsidóságnak, mert
gátolta az orosz haderő nyugatra törését, mert egyáltalán
létezett? A szövetségesek barbár módon szétbombázták,
szétlőtték Budapestet. Aztán tartották a markukat háborús
jóvátételért. De, hogy biztos ne tudjuk kifizetni előbb a teljes
magyar gyáripar-, közlekedés eszközkészletét elszállították
és a termelő egységekben orosz résztulajdont iktattak
be. Trianon.
Mindez
önmagában elegendő lett volna a magyar társadalom teljes
letargiájához, mégis, bár az orosz jóvátételként elszállított
élelmiszerek miatt éhhalál szélén táncolva az országot ujjá
építettük, hogy aztán a bolsevik kormányzás és proletár
diktatúra megtehesse a magáét: brutálisan uralkodjon,
bebörtönözzön, halálra kínozzon, kivégezzen embertömegeket,
új hitet erőszakoljon ránk, kifosszon minket a vagyonunkból,
ellehetetlenítse az ország értelmiségét. Rákosi szavai szerint,
'az értelmiséget létbizonytalanságán keresztül kell féken
tartani' – és feloszlattatta az értelmiségi szervezeteket.
Következésképp, az ország szellemi erejének tekintélyes része
– ha tehette – külföldre menekült a kommunizmus barbársága
elől.
Aztán
jött 1956, amikor a már bolsevik szellemben nevelt ifjúság mondta
ki, hogy elég! Föllázadt és a Budapesten vereséget szenvedett
orosz haderőnek az országra törő újabb egységeivel oly barbár
módon csapott vissza és fojtotta el a lázadást, hogy Európa
kommunista mozgalmainak hívői fölébredtek. A kommunizmus
életerősnek tűnő bástyája megrepedt, hogy három évtizedes
agonizálás után végleg kimúljon. Újabb bűn, újabb ok a
magyarok büntetésére. Trianon.
A
nyugati bankároligarchiának a szovjetekbe vetett bizalma már a II.
világháború után megroppant, hiszen képtelenek voltak elérni
Európa teljes bolsevizálását. Ennek kettős oka volt: az egyik –
és ez volt a fő! – hogy a német haderő a Vörös Hadseregnek
Európát elözönleni szándékozó támadását közvetlenül
megelőzően támadott és áttörve az orosz vonalakat masírozott
annak gazdasági gócai felé. Három évvel vetette ezzel vissza az
oroszokat. Csak három év múlva kerülhettek abba a helyzetbe, hogy
eredeti határaikon túl, nyugatra menjenek. A másik kisebb, de még
sem jelentéktelen akadályt Budapest jelentette, ahol 3 hónapra
akadtak fenn. Közben a nyugati társadalmak fölébredtek és az
oroszok elébe mentek, megmentve saját területeik nagy részét a
bolsevizálástól.
A
keletről induló bolsevizálás helyett más megoldást kellett
kidolgozni. Nem sokkal a világháborút követően indult meg a
nyugati államok szövetségének kiépítése – kezdetben közös
piac, majd államok szövetsége révén. Nekünk magyaroknak Trianon
káros hatásainak elsimítását kecsegtető lehetőségnek tűnt,
hogy az államszövetséghez csatlakozva elszakított nemzetrészeink
ismét összekerülnek és az Európai unió szellemiségével a
Trianonban elcsatolt részek magyarságára nehezedő etnikai nyomás
csökken, akár meg is szűnik. Tévedtünk. Trianon
keményebben hat, mint korábban.
Itt
állunk most, 2012 közepén, 8 évvel az Európai Unióhoz való
csatlakozásunk után, amikor Felvidék és Erdély már úgyszintén
az Unió tagja, hogy a Trianon hatásainak elhomályosítását,
megszüntetését váró reményeink mind hoppon maradtak.
Szlovákiában
pl. a magyar nyelv használatát még keményebben üldözik, mint
korábban, magyar hangokért félholtra vernek embereket és a
bíróság ráadásul az áldozatok ellen folytat eljárást.
Erdélyben ugyancsak igyekeznek felszámolni a magyar közösségeket,
gyakori, hogy anyanyelvük használatáért bántalmaznak embereket –
de nem csak a vad nacionalisták, hanem a hivatalos szervek is
üldözik, aki magyarnak véli magát. 'Romániában románul
beszélünk! A látogatóktól sem viselték el, hogy egymás
között magyarul beszéljenek. Azon a földön, ami a magyar nyelvű
műveltség egyik forrása, a magyar népdalok, népi táncok,
díszítőművészet és regevilág egyik leggazdagabb tárháza.
Ott, ahol a magyarság őslakos. Trianon.
Hogy
az unión kívüli Vajdaságban, vagy Kárpát-alján mi a helyzet,
arról jobb nem szót ejteni. Az anyaországbeli események, a
magyarellenes, a magyargyűlölő megnyilvánulások árnyékában
azok távolinak tűnnek. Az anyaországban is a magukat liberálisnak,
nemzetközinek megfogalmazó gyűlölettahók (Kertész Imre, Kertész
Ákos, Konrád György, Heller Ágnes, Esterházy Péter, Dániel
Péter, Regős Péter és a lista szinte vég nélkül folytatható)
megnyilvánulásai, szavai, tettei magyar gyűlölettől izzanak.
Felzúdultak
az országházban elhangzó székely himnusz, vagy Horthy Miklósnak
állított szobor miatt, az ország tönkretételét szorgalmazó
vörös gróf szobrának Budapestről való elszállítása miatt,
szapulják a magyarságot, mert nem esett még térdre előttük és
szolgálja őket minden erejével. Rohannak panaszra a nyugati
elvtársaikhoz, és mocskolják saját hazájukat, a népüket,
azokat, akik akárhogy is, munkájukkal biztosítják az ő arany
életüket. Trianon.
„Azoknak,
akikben zsigeri idegenkedés, félelem, netán gyűlölet van Trianon
és az elszakított magyarság sorsának felemlegetése kapcsán,
nehéz elmagyarázni, miért is jelent sok magyar ember számára
érzelmi feltöltődést a Székely himnusz eléneklése, én mégis
teszek egy próbát. Nagyon egyszerű oka van annak, hogy miért nem
lehet Trianont meghaladni. Azért, kedves balliberális barátaim,
mert a mai napon, 2012. május 16-án minden negyedik magyar csecsemő
Magyarország területén kívül született meg. Ezért.”
Súlyosbítja
a helyzetet, hogy a magát nemzetinek valló és az előző
kormányzat tragikusan magyarellenes, romboló politikája
eredményeként abszolút többség birtokában kormányzók tettei
is ebbe az irányba hatnak. Egymás után hozzák a törvényeket,
amiben az országot felvásárolni, behódoltatni akarók igénye
érvényesül és a saját magyar kultúránk szorul vissza.
Törvényileg tiltják pl., hogy a II. világháborús állítólagos
népirtásról az igazságot vizsgáljuk, egyáltalán, hogy a
vallásos dogma szerűen hajtogatott – mégis nap-mint-nap változó
– hitfelfogástól eltérő módon nyilatkozzunk, beszéljünk.
Egyáltalán, hogy mindezekre térdre rogyás nélkül gondoljunk.
Törvényileg tiltják, hogy a nyakunkba akasztani szándékozott
igát megnevezzük, hogy ellene védekezzünk.
A
legutóbb tervezett büntető törvénykönyvben még mindezeken is
túl kívánnak lépni. A védett kisebbségek mellett az Európai
Unió is a védett állatok közé sorolódik, nem lehet majd róla
rosszat mondani, írni, nem lehet majd a ránk erőltetett és
erőltetendő politikáját kritizálni, nem hívhatunk fel azok
elleni tüntetésre sem, mert a fejünk felett lóg az esetenkénti 3
éves börtön, ahogy a javasolt 336.
paragrafus ezt megfogalmazza:
„Aki
nagy nyilvánosság előtt a köznyugalom megzavarására alkalmas
módon az Alaptörvény jogszabály, Magyarország nemzetközi
kötelezettsége, vagy Magyarország által kötelezően alkalmazandó
Európai Uniós jogi aktus ellen, vagy az ezek alapján működő
bírósági vagy hatósági rendelkezés ellen, általános
engedetlenségre uszít, 3 évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.”
Trianon.
Magyarországon,
magyarnak születtem. Magyar az anyanyelvem. A magyar műveltségben
nevelkedtem. Életem során több sorscsapást elviselve lelkem
végleg magyarrá alakult. Magyarrá, mely a sajátom és ami senki
ellen nem irányul. Mégis, ha magyarul akarok megnyilvánulni, a
trianoni diktátum erőinek szószólói azonnal lecsapnak rám és
mindenféle megbélyegzéssel igyekeznek elhitelteleníteni, kizárni
az emberi közösség sorából. Mert számukra ha valaki magát
magyarnak véli és ezt komolyan gondolja, akkor fasiszta,
antiszemita, nacionalista, gyűlölködő és még sorolhatnám a
megbélyegző és ítéletet jelentő jelzőket. A nemzeti érzések
csakis a nem-magyaroktól fogadhatók el, náluk viszont ez dicsérő
jelző a nacionalizmus – ahogy pl. az ABC rádióban is emlegetik
Smetana, vagy Dvořák nacionalizmusát. Trianon.
Mindezeket
Trianon szó véd-jelzi. Trianon, ahol Magyarországot, a
magyarságot kollektíve bűnösnek nyilvánították. És azóta is
folyamatosan ezt hangoztatják. Ezt tükrözik a megváltoztathatatlan
Benes dekrétumok. Ezt gajdolja a hazai zsidóság, ezt adják a
'megvilágosult', 'haladó' nyugati balliberális véleményformálók
szájába és ezt harsogja a fél világ. De nem a jobbik fele.
Merthogy van egy másik 'világ' is a földkerekségen és nekünk,
magyaroknak azoktól nem elzárkóznunk kell, hanem azok figyelmét,
esetleges testvéri támogatását kérni és elfogadni.
Hogy
egyszer valóban lezárhassuk a trianoni diktátumok romboló
hatását, hogy ismét talpra állhassunk, ahogy tettük Horthy
Miklós kormányzó országában. Hogy a gyászunk ismét életerővé
váljon. Az országházban elfogadott emléknap elnevezésének
szellemében ezért össze kell fognunk és egy-emberként kiállnunk
igazunk mellett. Tanítanunk kell népünket, hogy tudatosuljon
benne: mi nem vagyunk bűnös nemzet, ezt a bélyeget el kell
elutasítanunk, és azokat is, akik az ebbéli hitet dogmaként
akarják belénk oltani. Tanítani, tanulni, hogy a
lehengerlő hódításnak ellen tudjunk állni. Mert ez az alapja a
jövőbeli talpra állásunknak, a trianoni trauma megszüntetésének.
Himnuszunk
utolsó versszakával fejezzük ki ebbéli óhajunkat és
reményünket:
Szánd
meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Elhangzott: a
canberrai magyarok 2012. június 2.-i és a Sydney-i magyarok 2012.
június 3.-i megemlékezésén.
Does
the one who started the war dictate the terms of peace?
By Ferenc Cser
By Ferenc Cser
|
In
Hungary our homeland, nine decades after the event, the date of
receiving and signing of the peace dictate was declared a Day of
National Solidarity. Today we remember this day of our national
tragedy, the shame of Trianon.
Yes,
we do remember, because what took place there
and then, which stamped
the fate of all Hungarians, is unforgettable. It can and must not be
forgotten, primarily not because its cost, but above all due to its
injustice. The Hungarians were then punished –
in a general sense – and are
penalised even to this day. Then the
state-to the bizarre preconceived
hatred of the Hungarians,
due to what they did not commit. And the Hungarians
are punished to this day, for
supposedly additional reasons – which naturally are not stated.
They, who determined the punishment administer it out and without
mercy.
During
the elapsed time of nearly a century it has become obvious that the
original aim of WWI was the enslavement of the peoples of Europe. But
we cannot forget either that the sheer existence of the
Austro-Hungarian Monarchy and particularly her historical past,
irritated the financial oligarchies. It was
even more annoying for them that there
lived a
people in the center of Europe whose language they could
not understand and
who provided protection to the West at grave cost of their
blood, that could
not be comprehended. These people
irritated them, they were strange both
culturally and linguistically, although surrounded by the Slavic sea,
whom they
tried to subdue for centuries and who slipped out of the yoke each
time.
The
Hungarians became
rebellious, revolutionary. They did
not accept the feudal system in wont throughout Europe nor
superiority gained by reason of birth. Their huge
number of songs, music, vigorous dances of great variety and folklore
were all foreign for the conqueror. Their very existence;
their will-to-live
who are the original inhabitants of the Carpathian Basin, their
industry, wealth – and peaceful mode of life – all
irritated the rulers of Europe Yes,
all this irritated those considering themselves superior. Those, who
were preparing the peace dictate were
irritated that after their defeat
the Hungarians trampled
into dust the bloodthirsty Bolshevik swashbucklers who were prepared
to present the state to the internationalists. ‘I do not want to
see any soldiery’ the Bolshevik Minister for War proclaimed.
Hungary had to be humiliated and her conditions of existence lowest
level. That was ratified in the Castle of Trianon on 4th June
1920.
We
remember Trianon where the Hungarians were forced to sign a
humiliating peace dictate. As if the Hungarians had started WWI; as
if they were responsible for all the suffering of Europe. It can be
ridiculed by the label: Peace Treaty, whereas it was nothing other
than a dictate. A dictate
that either the Hungarians had to sign or they would have be
annihilated. All this was done under the guise of Peace in
Europe. TRIANON!
We
did sign it.
Then, with clenched teeth, we repaid the reparations imposed, while
those dictating the ‘treaty’ and enjoying its advantages,
attempted to rob whatever valuables and so hinder every possibility
of rebuilding the state. This commenced with an attempt to annihilate
the state by military means prior to the treaty being signed and with
the active participation of the bolshevik rats. However this was
blocked by the remnants of the disintegrating military who reunified
for the purpose. The ‘rat rebellion’ was crushed with the
leadership of Miklós Horthy.
At
the time of the handing over of the peace dictate, bells of
lamentation tolled throughout the country. The nation mourned. But
the death of the nation did not eventuate because the feasibility of
the state was assured by the able political leadership so two decades
after the promulgation of the dictate she was in a viable condition.
This is an unpardonable crime in the eyes of the internationalists!
Hungarism! Nationalism! TRIANON!
The
humiliating treaties of Trianon and Versailles imposed on the
Hungarians and Germans respectively were not designed to create a
lasting European peace. In fact they carried within them the seeds of
the next World War, which eventuated according to a pre-set timetable
within twenty-five years. Hungary, caught between two fires, was in a
critical position. In vain all diplomatic efforts then regrettably
the mask dropped from the face of the West, who craved and supported
the territorial gains of the Bolsheviks rather than the independence
and freedom of individual states. This was so especially in the case
of Hungary whom they hurled at the feet of Stalin. TRIANON!
The
peace treaties following WWII were no less dictates than those
preceding it three decades earlier. Hungary was labeled a sinful
nation and scourged again. Was it not because she gave a refuge
and assistance to the Jewry fleeing from German-occupied lands, she
blocked the westward thrust of Russian military forces or that she
merely existed? The Allies bombed and blasted Budapest barbarously.
And afterwards they extended their palms for further war reparations.
To ensure however her incapacity to pay, all machinery from Hungarian
secondary industry together with her railway rolling
stock were carted
off and then placed part-Russian ownership into her
industry. TRIANON!
All
this should have been enough for Hungarian society to descend into a
state of lethargy, yet, even though on a brink extinction due to
starvation, as foodstuffs were stripped by the Russians under the
guise of compensation, the country was rebuilt so that the bolshevik
government and dictatorship of the proletariat could inflict its
revenge: rule brutally, imprison torture to death and execute masses
of people, force them into a new faith, strip us of our valuables and
make it impossible for an intellectual echelon to exist in the
country. To quote the words of Rákosi: ‘The
intellectual echelon must be constrained by making their existence
insecure’ – and the intellectual
organizations were disbanded.
Consequently a significant percentage of the country’s intellectual
force – as and when possible – fled the country from the
barbarism of Communism.
Then
came 1956 when the youth who
were raised in the bolshevik spirit,
declared: enough! They rebelled and the Soviet military, which
was defeated in Budapest, hit back
with new fresh units with such brutality to put down the rebellion,
that the Communist movements through Europe were awakened. The
bastion of communism was fractured and then after three more decades
of agony it finally collapsed.
It is a new crime and a new justification for the scourging of
Hungarians. TRIANON!
The
faith of the western banking oligarchies in the Soviets had already
fractured after WWII since they were incapable of achieving the
complete bolshevization of Europe. There was a twofold reason for
this: – one and the principal one at that! – the German military
launched a preemptive attack (just prior to the Red army launching
its assault to overrun Europe) and after breaking through its lines
started to March towards the Soviet industrial centers. This delayed
the Russians by three years. Three years passed before the Soviets
were in a position again whence they could move beyond their own
borders towards the west. The other lesser but not insignificant
obstacle was Budapest, where they were delayed for three months.
Meanwhile western societies were awakened and opposed the Russians
thereby rescuing their own countries and peoples from bolshevisation.
So,
a new solution had to be worked out as a substitute for the
bolshevisation from the east. The forming of the alliance of western
states began soon after WWII – initially as a common market which
was followed by an alliance of states. For us
Hungarians, a new possibility was promised
for the easing of the negative results of Trianon, to join an
alliance of states and thereby unite the separated parts of the
nation and in the spirit of the European Union to reduce the ethnic
tensions on the Hungarians split separated from Hungary or for that
tension to even cease. We were mistaken. Trianon
acts with greater force than it did earlier.
We
have now arrived at mid-2012,
eight years after joining the EU when the ‘Uplands’, northern
Hungary, and Erdély, Transylvania, are also members of the Union and
we find the prejudicial / harmful effects of Trianon have not
vanished.
In
Slovakia e. g., the use of Hungarian language is suppressed even more
brutally than ever, people are beaten to a pulp for uttering
Hungarian words aloud
and in addition the courts take legal action against the
victims. In Erdély also, attempts
were made to break-up Hungarian
villages and it is common for persons to be ill-treated for the use
of their mother tongue – and not only the extreme nationalists but
also the official establishment intimidates anybody declaring himself
to be Hungarian. ‘In Romania we speak Rumanian!’ and visitors
speaking Hungarian among themselves will not be tolerated.
This takes place
in the land that was one of the cradles of Hungarian language,
heritage and culture and holds one of the richest accumulations of
Hungarian folk songs, folk dances, embroidery and folktales – a
place where Hungarians were the
original inhabitants. TRIANON!
It
is best not to mention what the situation is like in Vajdaság, (now
part of Serbia) and Podcarptska. In the light of events Hungary and
the dark cloud of the anti-Hungarian and Hungarian-hating actions
they are not distant. Even within Hungary the actions and words of
hate-yobbos proclaiming themselves to be liberal and internationalist
(Imre Kertész, Ákos Kertész, György Konrád, Ágnes Heller, Péter
Eszterházy, Péter, Dániel, Péter Regős, and the list is
practically endless) burn with hatred of all that is Hungarian.
They
objected because: the Székely Anthem was sung in the Parliament, a
statue of Miklós Horthy was erected and the removal from Budapest of
the statue of that Red Count, who urged the destruction of the
country, they berate Hungarians because the Hungarians do
not fall on their knees in front of them to serve them absolutely.
They lay charges against their compatriots and slander their own
homeland, people and by any means at their disposal to secure their
golden lifestyle. TRIANON!
“To
those who have an inherited aversion, fear and even hatred concerning
Trianon and the fate of the Hungarians wrenched from their
fatherland, it is difficult to explain why for many Hungarians the
singing of the Székely Anthem brings on an emotive recharge, yet I
will attempt just the same. There is a very simple explanation why
Trianon can not be avoided. My
dear left-liberal friends, it
is because
on this day, 16th May 2012, every fourth Hungarian infant was born
outside the territory of the Hungarian State. That is why!”
The
situation is made more dire by the actions of those at present in
government acting in this way, those,
who regards themselves patriotic
and came to
power with a two-thirds majority as the result of the catastrophicly
anti-Hungarian and destructive policies of the previous government,.
They enact laws one after the other, in which the wishes of those
seeking to purchase and ingress the state are met while our own
Hungarian culture is relegated. They forbid by law e. g., that we
even seek the truth concerning the supposed genocide of WWII, that we
make declarations or speak at variance with the dogma-like ‘articles
of faith’ publicized daily – and in a constantly varying manner –
and in fact that we even think of these without falling to our knees.
They forbid by statute that we even declare as such the yoke being
hung on our shoulders or defend ourselves against it.
In
the most recent statute book of criminal law they seek to go even
further. In addition to the protected minorities the EU is also
listed among the protected animals in that one is not allowed to say
or write anything against it, criticize her policies forced or about
to be forced on us, organize demonstrations against them because
above our heads there hangs three years of prison for each
infringement as
para. 336 sets down:
“Anybody,
who is responsible for the disturbance of public order, urges
disobedience against the statute of the Basic Law, international
obligations of the Hungarian state, or legal act required to be used
against Hungary
by the EU or against orders made by the court or administration based
on these, can be convicted to three years of loss of liberty.”
TRIANON!
I
was born a Hungarian in
Hungary. This is
my mother-tongue. I was brought up in Hungarian culture. Having
survived several blows of fate during my life my soul was transformed
permanently to be Hungarian. Into Hungarian which is my own and is
not directed against anybody. Yet if I want to present myself as
Hungarian the supporters of the Dictate of Trianon smite me and seek
to make me unworthy by fixing all sorts of labels on me thereby
excluding me from human society. Because for them if anybody regards
himself as Hungarian and thinks that earnestly, that person is
Fascist, anti-Semitic, nationalist and a proponent of hate and I can
continue with this list of labeling adjectives designating prejudice.
Patriotic feelings are only acceptable from non-Hungarians and in
their case being patriotic is an adjective of praise – as e. g., on
the ABC radio when the patriotism of Smetana and Dvořák is
aired. TRIANON!
All
these are emblemised by TRIANON. That
Trianon where Hungary and Hungarians collectively were declared
felonious. And this has been shouted from the house-tops ever since.
This is mirrored by the unalterable Benes Decrees. This is asserted
by the Hungarian Jewry who serve it up into the mouths of the
‘enlightened’ and ‘progressive’ western leftist liberals
who shape opinions and it is then trumpeted by half of the world. But
that is not by the better half. Because there is another ‘world’
on this world from which we Hungarians must exclude ourselves but
whose interest and perhaps brotherly support we need to seek and
accept.
This,
so we can put an end once and for all to the destructive effect of
the Dictate of Trianon, that we can stand on our own feet again,
as we did when state was under the governorship of Miklós Horthy.
This, so that our bereavement may once again turn to a will to live.
Therefore, in the spirit of the naming of this day as the Day of
Remembrance in the Parliament, we must meet and stand united for our
rights. We must teach our people so that it becomes clear to them: we
are not a felonious nation, we must reject that label as well as
those who desire to instill us with this faith as a dogma. We
must teach and learn so that we can take a stand against this
crushing conquest. Because that is the basis of our future
resurrection and the annulment of the trauma of Trianon.
We
express our desire and wish to do so with the last stanza of our
national anthem:
Pity,
O Lord, the Hungarians
Who are tossed by waves of danger
Extend over it your guarding arm
On the sea of its misery
Long torn by ill fate
Bring upon it a time of relief
They who have suffered for all sins
Of the past and of the future!
Who are tossed by waves of danger
Extend over it your guarding arm
On the sea of its misery
Long torn by ill fate
Bring upon it a time of relief
They who have suffered for all sins
Of the past and of the future!
Translated
by: Dénes Bogsányi
Read at
the commemorial section of the Hungarians in Canberra on 2th June
2012.
Továbbította
az MVSZ Sajtószolgálat
7552/120607
Minden szabadkőműves
vakolót kiirtani hazánkból 1920 jun 4 . - én az ország
kétharmadát adták el , most a migránsok befogadásának voksával
a maradék területünket is eladnák , már így is foltos gatyában
járunk a seggünk is kivan belőle a hájas páholytagok röhögnek
rajtunk a finugor gojokon . Hát itt volna az idő mivel az utóbbi
időben nagyon sok magyar értelmiségit likvidáltak szívrohammal ,
hogy ez nem mind a titkos szolgálat számlájára írható , és ők
ezt nagyon is jól tudják , ezért a technológiát e páholyok
nagymestereire , és a többi 33 fokozatúra kell irányítani . Nem
kell nekünk 300 – nál több kőműves páholy , úgy meg kell
őket ritkítani , hogy csak egy páholyra való maradjon belőlük ,
és ha hazaárulókká válnak ők is családostul likvidálni kell
őket . %!!!!! Ha nem ezt csináljátok ők fognak leölni benneteket
úgy mint eddig , csak most teljes intenzitással működve egyik
napról a másikra mindőtöket eltesznek láb alól , még
reklamálni sem hagynak meg élőket , ez rosszabb lesz mint Trianon
, már zsellér sem lehetsz a saját földeden , jobb lesz előre
elkészítened a koldus botodat , mert ha beindul az öldöklés amit
ti nem mertétek felvállalni , mindenki az erőbe rohan , és nem
jut már neked egy egyenes göcsörtös koldusbotra való sem .!!!
Szégyen szemre csak egy görbe bot lesz az útitársad a
bolyongásodban …. Hagy ez megéri e neked a csukszaros életedért
cserében ??? - Ha viszont leszámoltok velük 100 évig nem tudnak a
fejetekre nőni , addig az unokáid felnőnek , át adhatod nekik a
gyűlölet forrását megtaníthatod nekik , hogy lássák az
elsődleges terroristákat , és ha aktíválódnak időben tudják
likvidálni őket !!!!
Trianon felülvizsgálata
2012.05.31
09:01
11éve
elhallgatja nem csak a magyar sajtó, hanem azok is akiknek szól.
Lám, lám, még mindig magyarellenes összefogás van a
világban.
Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme
Ezt mindenkinek tudni kell. Továbbítsátok!
Következő hasábokon egy, a szerkesztőségünkbe eljuttatott, eddig
eltitkolt anyagot adunk közre. Kötelességünknek érezzük, hogy az írás
napvilágot lásson legalább lapunkban, ha már a "független" magyar
sajtó 2001. februárja óta hallgat róla. Trianon felülvizsgálata talán
megkezdődhet, szégyelljük magunkat, hogy nem magyar kezdeményezés
eredményeként!
_________________
Őexcellenciája Carla del Ponte Főügyész
ENSZ Háborús Törvényszéke New York
Hága
Tárgy: Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme az Egyesült Nemzetek
Emberi Jogok Chartája alapszabályára hivatkozással, az egyenlő
elbírálás elvének biztosítása a Magyar Nép számára
Excellenciád!
Őszentsége II. János Pál Pápa 1984. január hó 12-én kelt
Enciklikájában megalapította az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS
Intézetet. Az Intézet az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948-ban
alapított Emberi Jogok Chartája erkölcsi alátámasztására és
fontosságának kihangsúlyozására szolgál. Az INSTITUTUM PRO HOMINIS
JURIBUS Intézet kormányoktól, pártoktól független.
Alapszabálya szerint segítenie kell azon személyeket, népeket,
népcsoportokat, akiket emberi jogaikban megsértettek, gondoskodni kell
arról, hogy a sérelem megszűnjön, illetve ha szükséges, nemzetközi
fórumokon is képviselni kell a sértettek érdekeit.
Mint a fent említett Intézet főtitkára, az alábbi
petíciót
terjesztem elő:
Javaslom az 1920. június 4-én Trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi
szeptember hó 15-i Párizsi Békeszerződések jogi szempontból történő
felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményeképp kérem annak
megállapítását, hogy a fenti szerződések érvénytelenek és kérem a
szerződések hatályon kívül helyezését.
A nemzetközi joggyakorlat, valamint a Nürnbergi Nemzetközi Bíróság
határozataira figyelemmel kérem az Egyesült Nemzetek Szervezetének
Nemzetközi Bíróságát, hogy az egyenlő elbírálás elvének alapján
mentesítse a Magyar Népet az I. világháborúban való részvétele miatt
kiszabott kollektív büntetés és annak következményei alól.
Mint az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet főtitkára az ügyben egy
Nemzetközi Vizsgáló Bizottság felállítását javaslom, a Vizsgáló
Bizottság tevékenységének eredményeképpen pedig tárgyalás kitűzését.
Indoklás:
Történelmi tény, hogy az I. világháború kitöréséért a Magyar
Királyságot felelősség nem terhelte. Ugyanakkor az 1920. évi
Békeszerződés delegációi a világháború kitöréséért egyedül a Magyar
Királyságot büntették meg.
A Békeszerződés előtt a Magyar Királyság
területe 325.411km2 volt,
lakosainak száma 20.886.000 fő.
A Békeszerződés következményeként
az ország területe 92.863 km2-re, míg
lakosainak száma 7.615.000 főre csökkent.
A Nürnbergi Nemzetközi Bíróság 1946. október hó 2-án a II. világháború
kirobbantásáért és a világháborúban elkövetett jogsértésekért
Németország akkori vezetőit felelősségre vonta és megbüntette, azonban
a Német Nép felelősségét nem állapította meg. A Nemzetközi Bíróság a
Német Népet mentesítette az egyébként törvénysértő kollektív
felelősségre vonás alól.
Általánosan elfogadott tény, hogy egy nép vagy nemzet a vezetők
bűneiért és törvénysértéseiért nem felel. Ugyanakkor az I.
világháborúban való részvétel miatt Magyarország esetében nem az
ország vezetőit, hanem a Magyar Népet büntették meg, ezeken túlmenően
Magyarországot hatalmas összegű kártérítés megfizetésére is
kötelezték.
Ez az eljárás több szempontból is törvénysértő.
A szerződés következtében Magyarország területi elcsatolása az
alábbiak szerint történt:
- Romániához: 103.093 km2 (31,8%),- 5.256.451 fő (25,2%)
- Horvátország (Jugoszláviához): 42.541 km2 (13,1%), 2.621.954 fő (12,6%)
- Jugoszláviához: 20.551 km2 (6,3%), 1.510.897 fő (7,2%)
- Csehszlovákiához: 61.633 km2 (18,9%), 3.515.351 fő (16,8%)
- Ausztriához: 4.026 km2 (1,2%), 292.031 fő (1,4%)
- Lengyelországhoz: 589 km2 (0,2%), 24.880 fő (0,1%)
- Olaszországhoz: 21 km2 (0%), 49.806 fő (0,8%)
Elcsatolt területek és lakosság összesen: 232.448 km2 (71,5%),
13.271.370 fő(63,5%)
Elcsatolás után megmaradt terület és lakosság: 92.963 km2 (28,6%),
7.615.117 fő (36,5%)
Magyarországot 300 millió USD kártérítés megfizetésére is kötelezték
az alábbiak szerint:
Oroszország részére 200 millió USD,
Jugoszláviának 50 millió USD,
Csehszlovákiának 50 millió USD.
A Békeszerződés kimondta, hogy amennyiben a szerződő felek a
szerződésben foglalt megállapodást nem tartják be, úgy
szerződésszegést követnek el, amelynek alapján a szerződés
érvénytelenítésére, illetve hatályon kívül helyezésére kerülhet sor.
A Békeszerződéshez csatolt Kisebbségi Záradék szerint a Szerződést
aláíró felek kötelezettséget vállaltak a területükön élő valamennyi
nemzetiség emberi jogainak maradéktalan biztosítására. Az emberi jogok
biztosítása az elcsatolt területeken nem érvényesült: Történelmi tény
az elcsatolt területen élők más területekre kitelepítése, internálása,
deportálása. Tény a templomrombolások, a vallásszabadság semmibe
vétele, a nyelvhasználat korlátozása, a kultúra gyakorlásának tiltása.
A kisebbségi jogok betartása biztosítva nem volt, ezzel a szomszédos
államok - Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia - szerződésszegést
követtek el.
Külön kiemelném azt a történelmi tényt, amikor Csehszlovákiából több,
mint 100 ezer magyart kényszerítettek lakhelyének elhagyására és
Magyarországra történő költözésükre úgy, hogy ingó és ingatlan
vagyonukkal nem rendelkezhettek (Benes dekrétum).
A Szerződéshez csatolt Kisebbségi Záradékban foglaltak betartását soha
senki nem ellenőrizte. A Záradékban foglaltak betartása a
Magyarországgal határos államok részéről 1920. évtől kezdődően nem
érvényesült. A kisebbségeket ért atrocitások következménye az is, hogy
több, mint 100 ezer magyar az elcsatolt területekről gyakorlatilag
eltűnt. Ez a háborús bűntett miatt felelősséget felveti. Hivatkoznék
arra a konkrétumra, amikor Josip Broz Tito terroristái több, mint
40.000 magyart mészároltak le Délvidéken. A magyar lakosság számának
radikális fogyatkozását a korabeli és a jelenlegi lexikonok adatai
közötti eltérés is igazolja. E körben figyelembe veendők az 1910-es
népszámlálásadatai is.
A petícióban foglaltak értékelése során figyelembe kell venni azt is,
hogy a Szerződést aláíró államok közül több országnak a helyzetében
változás állott be:
- A Szovjetunió, mint egységes állam megszűnt.
- Jugoszlávia, mint a Szerződést aláíró egyik állam a korábbi
formájában megszűnt létezni.
- Csehszlovákia, mint egységes állam ugyancsak megszűnt.
A változások miatt a Szerződés a jogi formájában sem tartható fenn.
A fentieken túlmenően a következőkre kívánok még rámutatni.
A Békeszerződések következtében Magyarországot - többek között - az
alábbi veszteségek érték:
Haditengerészetüket ért kár színaranyértékben:
- hadihajó 60.000 kg színarany
- hajógyári anyagok, iparcikkek, gépek 480.000 kg
- hadikórházak, hidrográfiai hivatalok, hadiakadémiák 300.000 kg
- hadikikötői felszerelések 10.000 kg
- 801 db hajó 80.000 kg
- Fiume kikötő felépítésének értéke 21.300 kg
- Fiume kikötő ingó és ingatlan értéke 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatoknak nyújtott segély összege 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatok vagyona 7.785 kg
- összesen 974.085 kg színarany-érték.
(Az adatok dr. Juba Ferenc tengerészkapitány-történész szakértő
adatain alapulnak.)
További veszteségek:
- az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája,
- a szénbányák 80 %-a,
- az erdők 90 %-a,
- vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények,
- a felbecsülhetetlen értékű műkincsek,
- Fiume, az egyetlen tengeri kikötő elvétele,
- az összes tengeri és folyami hajók.
Közismert tény, hogy a Békeszerződés delegátusainak tagjai között a
Magyarországot sújtó retorziót illetően egyetértés nem volt. A
nézetkülönbségek a korabeli jegyzőkönyvekből, visszaemlékezésekből
egyértelműen igazolhatók.
A továbbiakban a Szerződés létrejöttében és a Szerződés megkötése
utáni időszakban hivatalban lévő politikai személyiségek véleményét
idézem:
David Lloyd George brit miniszterelnök a Londonban, 1928. október hó
4-én előadott beszédében kijelentette: "a teljes okmány- és adattár,
amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk
szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a
szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát,
amely végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét
hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a
nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt." A fentiekről David Lloyd
George az emlékirataiban szól.
Henry Pozzi 1933-ban megjelent írásában kifejezetten felveti a
tárgyalófelek felelősségét. Lord Newton szerint "a nagy békebírák nem
ismerték azon nemzetek néprajzának, földrajzának és történelmének
alapelemeit, amelynek sorsát rendezniük kellett."
Robert Cecil angol delegátus szerint "a Népszövetséget azon célból
hozták létre, hogy "időről időre határrevíziót eszközöljön."
Nicolson Harold, aki a Békekonferencián jelen volt, 1933. évben a
következőket írta: "Magyarország feldarabolása oly módon történt, hogy
az érdekelt lakosság véleményét senki sem vette figyelembe."
Az angol diplomata "Peacemaking" című könyvében több érdekelt
államférfi véleményét is összegzi, amikor a következőt jegyzi fel: "az
uralkodó gondolat az volt, hogy az elért béke rossz és
alkalmazhatatlan, a béke az intrikának és a kapzsiságnak az eredménye,
és ez a béke inkább előkészíti a háborút, mint azt megakadályozná."
Nitti, aki az olasz kormány nevében szólott, a békefeltételeket azért
tartotta elfogadhatatlannak, mert Magyarország szétdarabolása esetében
a szláv túlsúly ellen nem látott semmiféle erőt. Nitti kitért arra is,
hogy Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiával, nem pedig
Magyarországgal harcolt.
A későbbi amerikai nagykövet, Bullit, a következőket írta Wilson
elnöknek: "Én csak egy vagyok azok a milliók közül, akiknek bizalmuk
volt Önben. Mi azt gondoltuk, hogy Ön egy pártatlan és igazságos békét
akar. Ennek ellenére a területi feldarabolásoknak népek lettek az
áldozatai, és ez magában hordja egy háború csíráit. A Békekonferencia
rendelkezései bizonyos, hogy újabb nemzetközi összeütközéseket élez
fel. Saját népe és az emberiség érdekében az Egyesült Államoknak
kötelessége, hogy megtagadja ennek az igazságtalan békének az
aláírását."
Itt kell említeni Ionel Bratinau román miniszterelnök 1920. július hó
1. napján Bukarestben elhangzott nyilatkozatát: "nem nyughatunk addig,
amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem
tesszük, mert mindaddig, amíg Magyarországban az életképességnek
szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük."
A Trianoni Békeszerződés tárgyalása során több esetben felvetődött,
hogy Romániát tekinthetik-e a tárgyaló felek szövetséges államnak. A
Franciaországot képviselő Tardieu és Berthelot voltak azok, akik nem
kis nehézségek árán érték el azt, hogy az Antant nagyhatalmak Romániát
hadviselő államnak ismerjék el. Maga Clemenceau miniszterelnök
nyilatkozta, hogy "a szövetségesek megegyeztek abban, hogy Romániát
ismét szövetséges hatalomnak tekintik, és a Konferencián e szerint
kezelik", tehát a szövetségesek Romániának ugyanolyan számú
küldöttséget engedélyeztek, mint Belgiumnak vagy Szerbiának, vagyis
azoknak az államoknak, amelyek a háború kezdetétől annak befejezéséig
harcoltak Németország - Ausztria-Magyarország ellen.
Történelmi tény, hogy a magyar delegáció a Béketárgyalásokon nem
vehetett részt. Csupán akkor volt jelen, amikor a meghozott ítéletet,
határozatot a részére kézbesítették. Ekkor közölték a magyar
delegációval, hogy csak akkor lehet tagja a Népszövetségnek, ha a
határozatot tudomásul veszi.
A magyar delegáció a kényszerítő körülmények hatása alatt írta alá a
Békeszerződést. Ez az aláírás, mivel a kényszerítő körülmények
hatására történt, mind a nemzetközi jog, mind pedig a bírói
joggyakorlat értelmében érvénytelen.
A közelmúlt - de a Békeszerződés következményeivel szorosan összefüggő
- jellemző példája a 169/1997-1991/18 számú törvény, melyet a román
illetékes szervek fogadtak el. Ez rendelkezik a törvénytelenül elvett,
elkobzott ingatlanok eredeti tulajdonosainak történő
visszaszolgáltatásáról. E törvény nemzetközi visszhangja pozitív.
Ugyanakkor tény, hogy a törvény ellenére a Romániában kisebbségben élő
magyar anyanyelvű lakosság - akiknek mintegy 70-75 %-a a törvény
hatály alá tartozna - semmiféle korábban elkobzott vagyonát vissza nem
kapta. Hasonlóan a törvény hatálya nem terjedt ki a római katolikus
egyházra sem.
Záradék:
A petícióból kitűnik, hogy a Trianoni szerződés elfogadásakor
Magyarországot az I. világháborúban való részvételéért büntették meg.
A Párizsi Békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II.
világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét
szerződés kollektív büntetésről rendelkezett, ami a nemzetközi jog
alapján elfogadhatatlan.
Összességében megállapítható, hogy mind a Trianoni, mind a Párizsi
Békeszerződés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt
területen élő magyar állampolgárok sérelmére 1920. évtől kezdődően
olyan bűncselekmények elkövetése történt, amelyek a nemzetközi jog
alapján nem évülnek el.
Szükséges annak bíróság által történő kimondása, hogy a fent említett
Szerződések érvénytelenek és az érvénytelenség következtében a Magyar
Népet jogorvoslat illeti meg.
A büntetőjogi felelősség kérdése is vizsgálatot igényel. A
tényfeltáráshoz kíván segítséget nyújtani az INSTITUTUM PRO HOMINIS
JURIBUS, amikor egy nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását
szorgalmazza, és ehhez a maga részéről minden segítséget megad. A
vizsgálóbizottság felállítását 25-30 fő részvételével javaslom,
amelyekből 10 szakértőt az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS delegálna.
E személyek az elcsatolt területeken használatos nyelvet beszélik. A
bizottság tagjai a petícióban foglaltakat a helyszíni vizsgálatok
keretében konkrétan igazolják. Az 1956-os Magyar Forradalom idején az
Egyesült Nemzetek Szervezetének nem volt lehetősége támogatni a magyar
nemzet szabadságharcát. A körülmények megváltoztak. Az ENSZ-nek most
lehetősége nyílik arra, hogy jóvátegye az akkori közömbösségét.
Tisztelettel: Prof. Ludwig von Lang főtitkár
Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme
Ezt mindenkinek tudni kell. Továbbítsátok!
Következő hasábokon egy, a szerkesztőségünkbe eljuttatott, eddig
eltitkolt anyagot adunk közre. Kötelességünknek érezzük, hogy az írás
napvilágot lásson legalább lapunkban, ha már a "független" magyar
sajtó 2001. februárja óta hallgat róla. Trianon felülvizsgálata talán
megkezdődhet, szégyelljük magunkat, hogy nem magyar kezdeményezés
eredményeként!
_________________
Őexcellenciája Carla del Ponte Főügyész
ENSZ Háborús Törvényszéke New York
Hága
Tárgy: Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme az Egyesült Nemzetek
Emberi Jogok Chartája alapszabályára hivatkozással, az egyenlő
elbírálás elvének biztosítása a Magyar Nép számára
Excellenciád!
Őszentsége II. János Pál Pápa 1984. január hó 12-én kelt
Enciklikájában megalapította az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS
Intézetet. Az Intézet az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948-ban
alapított Emberi Jogok Chartája erkölcsi alátámasztására és
fontosságának kihangsúlyozására szolgál. Az INSTITUTUM PRO HOMINIS
JURIBUS Intézet kormányoktól, pártoktól független.
Alapszabálya szerint segítenie kell azon személyeket, népeket,
népcsoportokat, akiket emberi jogaikban megsértettek, gondoskodni kell
arról, hogy a sérelem megszűnjön, illetve ha szükséges, nemzetközi
fórumokon is képviselni kell a sértettek érdekeit.
Mint a fent említett Intézet főtitkára, az alábbi
petíciót
terjesztem elő:
Javaslom az 1920. június 4-én Trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi
szeptember hó 15-i Párizsi Békeszerződések jogi szempontból történő
felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményeképp kérem annak
megállapítását, hogy a fenti szerződések érvénytelenek és kérem a
szerződések hatályon kívül helyezését.
A nemzetközi joggyakorlat, valamint a Nürnbergi Nemzetközi Bíróság
határozataira figyelemmel kérem az Egyesült Nemzetek Szervezetének
Nemzetközi Bíróságát, hogy az egyenlő elbírálás elvének alapján
mentesítse a Magyar Népet az I. világháborúban való részvétele miatt
kiszabott kollektív büntetés és annak következményei alól.
Mint az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet főtitkára az ügyben egy
Nemzetközi Vizsgáló Bizottság felállítását javaslom, a Vizsgáló
Bizottság tevékenységének eredményeképpen pedig tárgyalás kitűzését.
Indoklás:
Történelmi tény, hogy az I. világháború kitöréséért a Magyar
Királyságot felelősség nem terhelte. Ugyanakkor az 1920. évi
Békeszerződés delegációi a világháború kitöréséért egyedül a Magyar
Királyságot büntették meg.
A Békeszerződés előtt a Magyar Királyság
területe 325.411km2 volt,
lakosainak száma 20.886.000 fő.
A Békeszerződés következményeként
az ország területe 92.863 km2-re, míg
lakosainak száma 7.615.000 főre csökkent.
A Nürnbergi Nemzetközi Bíróság 1946. október hó 2-án a II. világháború
kirobbantásáért és a világháborúban elkövetett jogsértésekért
Németország akkori vezetőit felelősségre vonta és megbüntette, azonban
a Német Nép felelősségét nem állapította meg. A Nemzetközi Bíróság a
Német Népet mentesítette az egyébként törvénysértő kollektív
felelősségre vonás alól.
Általánosan elfogadott tény, hogy egy nép vagy nemzet a vezetők
bűneiért és törvénysértéseiért nem felel. Ugyanakkor az I.
világháborúban való részvétel miatt Magyarország esetében nem az
ország vezetőit, hanem a Magyar Népet büntették meg, ezeken túlmenően
Magyarországot hatalmas összegű kártérítés megfizetésére is
kötelezték.
Ez az eljárás több szempontból is törvénysértő.
A szerződés következtében Magyarország területi elcsatolása az
alábbiak szerint történt:
- Romániához: 103.093 km2 (31,8%),- 5.256.451 fő (25,2%)
- Horvátország (Jugoszláviához): 42.541 km2 (13,1%), 2.621.954 fő (12,6%)
- Jugoszláviához: 20.551 km2 (6,3%), 1.510.897 fő (7,2%)
- Csehszlovákiához: 61.633 km2 (18,9%), 3.515.351 fő (16,8%)
- Ausztriához: 4.026 km2 (1,2%), 292.031 fő (1,4%)
- Lengyelországhoz: 589 km2 (0,2%), 24.880 fő (0,1%)
- Olaszországhoz: 21 km2 (0%), 49.806 fő (0,8%)
Elcsatolt területek és lakosság összesen: 232.448 km2 (71,5%),
13.271.370 fő(63,5%)
Elcsatolás után megmaradt terület és lakosság: 92.963 km2 (28,6%),
7.615.117 fő (36,5%)
Magyarországot 300 millió USD kártérítés megfizetésére is kötelezték
az alábbiak szerint:
Oroszország részére 200 millió USD,
Jugoszláviának 50 millió USD,
Csehszlovákiának 50 millió USD.
A Békeszerződés kimondta, hogy amennyiben a szerződő felek a
szerződésben foglalt megállapodást nem tartják be, úgy
szerződésszegést követnek el, amelynek alapján a szerződés
érvénytelenítésére, illetve hatályon kívül helyezésére kerülhet sor.
A Békeszerződéshez csatolt Kisebbségi Záradék szerint a Szerződést
aláíró felek kötelezettséget vállaltak a területükön élő valamennyi
nemzetiség emberi jogainak maradéktalan biztosítására. Az emberi jogok
biztosítása az elcsatolt területeken nem érvényesült: Történelmi tény
az elcsatolt területen élők más területekre kitelepítése, internálása,
deportálása. Tény a templomrombolások, a vallásszabadság semmibe
vétele, a nyelvhasználat korlátozása, a kultúra gyakorlásának tiltása.
A kisebbségi jogok betartása biztosítva nem volt, ezzel a szomszédos
államok - Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia - szerződésszegést
követtek el.
Külön kiemelném azt a történelmi tényt, amikor Csehszlovákiából több,
mint 100 ezer magyart kényszerítettek lakhelyének elhagyására és
Magyarországra történő költözésükre úgy, hogy ingó és ingatlan
vagyonukkal nem rendelkezhettek (Benes dekrétum).
A Szerződéshez csatolt Kisebbségi Záradékban foglaltak betartását soha
senki nem ellenőrizte. A Záradékban foglaltak betartása a
Magyarországgal határos államok részéről 1920. évtől kezdődően nem
érvényesült. A kisebbségeket ért atrocitások következménye az is, hogy
több, mint 100 ezer magyar az elcsatolt területekről gyakorlatilag
eltűnt. Ez a háborús bűntett miatt felelősséget felveti. Hivatkoznék
arra a konkrétumra, amikor Josip Broz Tito terroristái több, mint
40.000 magyart mészároltak le Délvidéken. A magyar lakosság számának
radikális fogyatkozását a korabeli és a jelenlegi lexikonok adatai
közötti eltérés is igazolja. E körben figyelembe veendők az 1910-es
népszámlálásadatai is.
A petícióban foglaltak értékelése során figyelembe kell venni azt is,
hogy a Szerződést aláíró államok közül több országnak a helyzetében
változás állott be:
- A Szovjetunió, mint egységes állam megszűnt.
- Jugoszlávia, mint a Szerződést aláíró egyik állam a korábbi
formájában megszűnt létezni.
- Csehszlovákia, mint egységes állam ugyancsak megszűnt.
A változások miatt a Szerződés a jogi formájában sem tartható fenn.
A fentieken túlmenően a következőkre kívánok még rámutatni.
A Békeszerződések következtében Magyarországot - többek között - az
alábbi veszteségek érték:
Haditengerészetüket ért kár színaranyértékben:
- hadihajó 60.000 kg színarany
- hajógyári anyagok, iparcikkek, gépek 480.000 kg
- hadikórházak, hidrográfiai hivatalok, hadiakadémiák 300.000 kg
- hadikikötői felszerelések 10.000 kg
- 801 db hajó 80.000 kg
- Fiume kikötő felépítésének értéke 21.300 kg
- Fiume kikötő ingó és ingatlan értéke 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatoknak nyújtott segély összege 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatok vagyona 7.785 kg
- összesen 974.085 kg színarany-érték.
(Az adatok dr. Juba Ferenc tengerészkapitány-történész szakértő
adatain alapulnak.)
További veszteségek:
- az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája,
- a szénbányák 80 %-a,
- az erdők 90 %-a,
- vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények,
- a felbecsülhetetlen értékű műkincsek,
- Fiume, az egyetlen tengeri kikötő elvétele,
- az összes tengeri és folyami hajók.
Közismert tény, hogy a Békeszerződés delegátusainak tagjai között a
Magyarországot sújtó retorziót illetően egyetértés nem volt. A
nézetkülönbségek a korabeli jegyzőkönyvekből, visszaemlékezésekből
egyértelműen igazolhatók.
A továbbiakban a Szerződés létrejöttében és a Szerződés megkötése
utáni időszakban hivatalban lévő politikai személyiségek véleményét
idézem:
David Lloyd George brit miniszterelnök a Londonban, 1928. október hó
4-én előadott beszédében kijelentette: "a teljes okmány- és adattár,
amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk
szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a
szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát,
amely végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét
hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a
nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt." A fentiekről David Lloyd
George az emlékirataiban szól.
Henry Pozzi 1933-ban megjelent írásában kifejezetten felveti a
tárgyalófelek felelősségét. Lord Newton szerint "a nagy békebírák nem
ismerték azon nemzetek néprajzának, földrajzának és történelmének
alapelemeit, amelynek sorsát rendezniük kellett."
Robert Cecil angol delegátus szerint "a Népszövetséget azon célból
hozták létre, hogy "időről időre határrevíziót eszközöljön."
Nicolson Harold, aki a Békekonferencián jelen volt, 1933. évben a
következőket írta: "Magyarország feldarabolása oly módon történt, hogy
az érdekelt lakosság véleményét senki sem vette figyelembe."
Az angol diplomata "Peacemaking" című könyvében több érdekelt
államférfi véleményét is összegzi, amikor a következőt jegyzi fel: "az
uralkodó gondolat az volt, hogy az elért béke rossz és
alkalmazhatatlan, a béke az intrikának és a kapzsiságnak az eredménye,
és ez a béke inkább előkészíti a háborút, mint azt megakadályozná."
Nitti, aki az olasz kormány nevében szólott, a békefeltételeket azért
tartotta elfogadhatatlannak, mert Magyarország szétdarabolása esetében
a szláv túlsúly ellen nem látott semmiféle erőt. Nitti kitért arra is,
hogy Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiával, nem pedig
Magyarországgal harcolt.
A későbbi amerikai nagykövet, Bullit, a következőket írta Wilson
elnöknek: "Én csak egy vagyok azok a milliók közül, akiknek bizalmuk
volt Önben. Mi azt gondoltuk, hogy Ön egy pártatlan és igazságos békét
akar. Ennek ellenére a területi feldarabolásoknak népek lettek az
áldozatai, és ez magában hordja egy háború csíráit. A Békekonferencia
rendelkezései bizonyos, hogy újabb nemzetközi összeütközéseket élez
fel. Saját népe és az emberiség érdekében az Egyesült Államoknak
kötelessége, hogy megtagadja ennek az igazságtalan békének az
aláírását."
Itt kell említeni Ionel Bratinau román miniszterelnök 1920. július hó
1. napján Bukarestben elhangzott nyilatkozatát: "nem nyughatunk addig,
amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem
tesszük, mert mindaddig, amíg Magyarországban az életképességnek
szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük."
A Trianoni Békeszerződés tárgyalása során több esetben felvetődött,
hogy Romániát tekinthetik-e a tárgyaló felek szövetséges államnak. A
Franciaországot képviselő Tardieu és Berthelot voltak azok, akik nem
kis nehézségek árán érték el azt, hogy az Antant nagyhatalmak Romániát
hadviselő államnak ismerjék el. Maga Clemenceau miniszterelnök
nyilatkozta, hogy "a szövetségesek megegyeztek abban, hogy Romániát
ismét szövetséges hatalomnak tekintik, és a Konferencián e szerint
kezelik", tehát a szövetségesek Romániának ugyanolyan számú
küldöttséget engedélyeztek, mint Belgiumnak vagy Szerbiának, vagyis
azoknak az államoknak, amelyek a háború kezdetétől annak befejezéséig
harcoltak Németország - Ausztria-Magyarország ellen.
Történelmi tény, hogy a magyar delegáció a Béketárgyalásokon nem
vehetett részt. Csupán akkor volt jelen, amikor a meghozott ítéletet,
határozatot a részére kézbesítették. Ekkor közölték a magyar
delegációval, hogy csak akkor lehet tagja a Népszövetségnek, ha a
határozatot tudomásul veszi.
A magyar delegáció a kényszerítő körülmények hatása alatt írta alá a
Békeszerződést. Ez az aláírás, mivel a kényszerítő körülmények
hatására történt, mind a nemzetközi jog, mind pedig a bírói
joggyakorlat értelmében érvénytelen.
A közelmúlt - de a Békeszerződés következményeivel szorosan összefüggő
- jellemző példája a 169/1997-1991/18 számú törvény, melyet a román
illetékes szervek fogadtak el. Ez rendelkezik a törvénytelenül elvett,
elkobzott ingatlanok eredeti tulajdonosainak történő
visszaszolgáltatásáról. E törvény nemzetközi visszhangja pozitív.
Ugyanakkor tény, hogy a törvény ellenére a Romániában kisebbségben élő
magyar anyanyelvű lakosság - akiknek mintegy 70-75 %-a a törvény
hatály alá tartozna - semmiféle korábban elkobzott vagyonát vissza nem
kapta. Hasonlóan a törvény hatálya nem terjedt ki a római katolikus
egyházra sem.
Záradék:
A petícióból kitűnik, hogy a Trianoni szerződés elfogadásakor
Magyarországot az I. világháborúban való részvételéért büntették meg.
A Párizsi Békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II.
világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét
szerződés kollektív büntetésről rendelkezett, ami a nemzetközi jog
alapján elfogadhatatlan.
Összességében megállapítható, hogy mind a Trianoni, mind a Párizsi
Békeszerződés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt
területen élő magyar állampolgárok sérelmére 1920. évtől kezdődően
olyan bűncselekmények elkövetése történt, amelyek a nemzetközi jog
alapján nem évülnek el.
Szükséges annak bíróság által történő kimondása, hogy a fent említett
Szerződések érvénytelenek és az érvénytelenség következtében a Magyar
Népet jogorvoslat illeti meg.
A büntetőjogi felelősség kérdése is vizsgálatot igényel. A
tényfeltáráshoz kíván segítséget nyújtani az INSTITUTUM PRO HOMINIS
JURIBUS, amikor egy nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását
szorgalmazza, és ehhez a maga részéről minden segítséget megad. A
vizsgálóbizottság felállítását 25-30 fő részvételével javaslom,
amelyekből 10 szakértőt az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS delegálna.
E személyek az elcsatolt területeken használatos nyelvet beszélik. A
bizottság tagjai a petícióban foglaltakat a helyszíni vizsgálatok
keretében konkrétan igazolják. Az 1956-os Magyar Forradalom idején az
Egyesült Nemzetek Szervezetének nem volt lehetősége támogatni a magyar
nemzet szabadságharcát. A körülmények megváltoztak. Az ENSZ-nek most
lehetősége nyílik arra, hogy jóvátegye az akkori közömbösségét.
Tisztelettel: Prof. Ludwig von Lang főtitkár
Kiegészítés
a cikkhez..
dr.Balogh
Sándor irásából levonhatjuk a következtetést, miszerint nemcsak
a Magyarok Világszöveségének sorsát, hanem az Ország és a
Nemzet sorsát is megpecsételték -- legalább is átmenetileg -- a
Rózsadombi Paktum által.
Kedves Laci!
Balog Zoltán jobban tette volna, ha kicsit utánanéz az MVSZ és a Fidesz multjának. Úgy néz ki, hogy nagyon lábba lütte magát, és a FIDESZt rágalmával. A Fidesznek semmi haszna nincs a mult feltárásából, sőt, nagyon ráfizethet.
1. BZ illetve a levél ezt állítja, mint az előző kijelentés igazolása: az MVSZ "pártoskodásoknak, manipulációknak és legalábbis kérdéses pénzügyi akcióknak a színterévé vált." Azonban "kérdéses pénzügyi akciók" még nem tesznek egy intézményt "bőnbarlanggá"! Tehát kijelentése alaptalan rágalmazás volt.
2. Ha vissza akarunk menni és bűnbarlangot keresni, mielőtt Miklóst megválasztottuk alelnöknek Csoóri mellé, alapszabálymódosítást fogadtunk el, hogy a kiutalásokat az alelnöknek is alá kell írni, Csoóri illetve Timkó Iván felelőtlen költekezése és elszámolási hiányosságok miatt. Ezután választottuk illetve bíztuk meg Miklóst, hogy ellenjegyezze a kiadásokat! De azért senki nem szaladgált a bírósághoz vagy ügyészséghez.
De ha már bűnbarlangról van szó, javaslom, hogy nézzék át azokat a költekezéseket is, amelyekért Csoóri és Timkó voltak felelősek mielőtt Miklós alelnök lett.
És ha már itt tartunk, azt is át kellenbe nézni, hogy Timkó segédletével hogy játszották at az Amerikai delegációt a nemzeti oldalt képviselő AMOSZ-tól amelynek Pásztor László volt az elnöke, és az Amerikai Református Egyesülettől, amelynek Dr. Bertalan Imre ref. püspök volt az elnöke, akik időben befizették a tagsági díjat, szabályosan jelentkeztek és küldtek jelölő listát, a baloldali Dr. Somogyi Balázs által gyorsan összetoborzott Beke Imre féle csoportnak, akik csak a választás este vedödtek össze és senkit nem képviseltek. Somogyi Balázs már a rendszerváltás előtt tagja volt a régi MVSZ-nek, igy bennfentes volt, és Timkó haverja. Nekem is csak több éves lobbizás után sikerült bekerülni a delegációba, mint megtűrt tag. A két kijátszott egyesület az Amerikai Magyarságnak túlnyomó többségét képviselte, mig a Beke csoport csak saját magát. Ezzel az MVSZ elvesztette az Amerikai magyarságot, és még ma sem heverte ki teljesen az amerikai magyarság előtt az akkori csalás eredményét.
Hogy rövid történelmi hátteret kapjunk, csatolok két írásomat. Az egyik annak idején megjelent otthon is, a másikat két éve mondtam el a clevelandi 56-os megemlékezésen, Vona Gábornak Jobbik elnöknek címezve, aki a főszónok volt. Ez a beszéd adatokkal mutatja, hogy a mindenkori magyar kormány milyen erőt veszített el az emigráció leírásával, míg a románok, szlovákok és a többi ellenfelünk mindig, még a Ceausesku regime alatt is, szorosan együttműködött az emigrációval.
Végül attachmentben csatolom a Bush külügyminisztérium válaszlevelét.
Ez az ügy azt a konkluziót engedi levonni, hogy a Fidesz kormány, amelyik eredetileg megvonta az anyagi támogatást, és amelyenk mostani minisztere nevezte az MVSZ-t bűnbaralangnak, a független politikát folytató MVSZ-re is kiterjeszti a Rozsadombi Paktum 14. és több más pontjának tiltását.
Tisztelettel,
Balogh Sándor
KIBÚJT A SZÖG A ZSÁKBÓL AZ MVSZ-NÉL (2001)
Dr. Balogh Sándor, USA
Az 1992-ben ujjászervezett Magyarok Világszövetsége életében az idei küldöttgyülés volt a legkritikusabb.
A tavalyi közgyülés volt az elsö, amelyet nem a visszalépö Csoori Sándor nyert meg, hanem nagy harcok után az erdélyi Patrubány Miklós. Ugy látszik, felkészülve erre az eshetöségre, a Patrubányt ellenzök egy csoportja már készen volt egy nyilakozattal, amelyben bár elismerték, hogy a választás demokratikus volt, követelték Patrubány azonnali lemondását. Hogy követelésüknek nagyobb súlyt adjanak, 12 elnökségi tag, pont elegendö a Szövetség megbénítására, “felfüggesztette magát.”
De ez még nem volt elég. Decemberben, minden elözmény vagy egyeztetés nélkül, az Országgyülés koaliciós pártjai teljesen lenullázták az MVSZ költségvetését, azaz a szokásos állami támogatást az Illés Alapitványhoz utalták át, azzal, hogy az MVSZ oda folyamodhat támogatásért. Ezzel az Illés Alapítványt mintegy felügyelöi pozicióba helyezték az egész világ magyarságát képviselö MVSZ és általuk is elismerten demokratikusan választott vezetöség fölé. Nem ismerem a magyar köztörvények részletes rendelkezéseit, de az USA-ban ez alkotmányellenes lenne, mert közpénzek felett egy magánintézmény rendelkezik, amennyiben egy közszolgálati egyesületnek szánt pénzt egy másik egyesület kapja és az bírálja el az eredeti egyesület munkáját látszólag minden törvényes kritérium nélkül (zárójelben megjegyzendö, hogy ilyen kritériumra látszólag nincs is szükség, ugyanis minden MVSZ által benyujtott kérelem, ugy látszik, a szemétkosárban köt ki).
De még ez sem volt elég. Az MVSZ esküdt ellenségei birósághoz folyamodtak. Mikor a bíróság megerösítette Partubányt mint elnököt, az ügyészség indított pert az MVSZ munkájának felfüggesztését és a tavalyi közgyülés, beleértve a választások megsemmisítését kérve. Az ok? Nevetségesnek hangzik, de egy állítólag öt évvel ezelött, tehát a Csoori elnökség alatt elkövetett “eljárási szabálytalanság.” Lényegében tehát a Tisztelt Ügyészség egy procedurális hibáért halálbüntetést kér az MVSZ fejére. Nem tehetek róla, de ez a szocialista igazságszolgáltatásra emlékezetö koncepciós pernek tünik. Döntés a nyáron várható, hacsak a jelen közgyülés sikere, és a rengeteg tiltakozó nyilatkozat és kérelem hatására a Magyar Köztársaság Legföbb Ügyészsége el nem szégyelli magát és vissza nem vonja látszólag politikailag motivált feljelentését, hogy idejét állitólagos eljárási szabálysértéseknél valamivel fontosabb ügyekre, mint pl. az olaj ügy, banki visszaélések, vagy ha már az MVSZnél tartunk, az MVSZ elözö nyolc évének, föleg a Timkó éra alatti költekezéseknek és zavaros pénzügyeknek a felülvizsgálására fordíthassa.
Igy az MVSZ, amely átélte a legsötététebb Rákosi korszakot is, az u.n. “rendszerváltás” után alig egy évtizeddel, a halál küszöbén áll és ha ellenségein mulik, titokzatos körülmények közt mulna ki.
Még néhány általános megjegyzés kivánkozik ide. Az elözö évekkel szemben, az idei USA delegáció a küldöttgyülés egyik erössége volt. Mig a multban az MVSZ fizette az utiköltség felét plusz teljes kosztot és hotelszobát, idén mindenki saját költségén jött. Ez az egyszerü, szükség szülte változás eredményeként a potyalesök otthonmaradtak és csak a magyar ügyért áldozatot vállalók jöttek. Így, mig a multban az egyetlen gyülésen amin résztvettem, szégyeltem, hogy az amerikai delegáció tagja voltam, a jelen delegációnak büszkén voltam tagja!
Ami az új tisztikart illeti, Patrubány Miklós és kollégái a küldöttgyülést nemcsak példamutatóan készítették elö, hanem a gyülés alatt kiváló felkészültségröl tett bizonyságot, és az elnök a legnehezebb helyzetben is megtalálta a megfelelö választ illetve megoldást. Ha lehetséges, Patrubány munkáját csak Király Zoltán MVSZ elnökhelyettes szereplése multa felül.
Végül megjegyzendö, hogy a jelenlevö küldöttek óriás többsége, a szavazatokból itélve több, mint 90 százaléka, egyértelmüen nemzeti felfogású volt, és teljes mértékben támogatták a demokratikusan választott vezetöséget és az MVSZ megmaradását!
A Küldöttgyűlés
A fent ismertetett háttér után érthetö, hogy nagy érdeklödés elözte meg a május 10-re meghírdetett küldöttgyülést. A két fötéma a támogatás megvonása és az önfelfüggesztök sorsa volt .
Csütörtökön este az anyaországi régió a boykotálók és hiányzók miatt nem volt határozatképes, de másnapra szerencsére voltak elegen ahhoz, hogy a gyülést normálisan megtarthassuk.
Az elso komoly konfliktus, aminek látszólag semmi köze nem volt a két fö témához, csütörtökön, a Nyugati Régió gyülésén kezdödött és áthúzódott a pénteki gyülésre.
Mig a régi MVSZ-ben az egyszemélyes Külügyi Bizottság az azóta önfelfüggesztett, visszahívott és leváltott ausztraliai Kardos Bélából állt, az MVSZ külügyi munkáját kibövítendö, Patrubány elnök kinevezett, a küldöttgyülés jóváhagyásától függöen a svájcban élö Zabolai Csekeme Éva vezetésével, szakmai alapon egy öttagú Külügyi Bizottságot, amely az Elnöknek illetve az elnökségnek tartozik felelösséggel.
A nyugati. a régió vezetösége megpróbálta manipulálni és felügyelni a Külügyi Bizottság munkakörét az Elnökség határozatára hivatkozva, és egyik baloldali elnökségi tagnak az ellenőrzése alá utalni. A Bizottság elnöke, Zabolai Csekme Éva hevesen tiltakozott. Megjegyzendö, hogy a Bizottság tagjai nem látták az elnökségi gyülés jegyzökönyvét, azonban az alább ismertetett tények alapján feltehetö, hogy külső manipulálás volt az elnökségi határozat mögött, ha valóban volt ilyen határozat.
Mi köze ennek a gyülés fötémáihoz? Ez csak egy kis darabja a nagy rejtélynek, és eredetileg én sem tulajdonítottam nagyobb jelentöséget neki, amig szombat délután le nem esett a tantusz! Így, bár nincs a rejtély minden darabja még a helyén, a kialakúló kép megdöbbentö és ijesztö. Aki ezekkel a részletekkel ellentétes adatokat ismer, kérem, közölje, mert én lennék a legboldogabb, ha következtetésem helytelen lenne!
No de hadd menjünk tovább. A legélesebb vita, amelyet a napi sajtó is megemlített, a 18. pont tárgyalásakor tört ki (“18. Állásfoglalás az MVSZ költségvetését megvonó országgyülési határozattal szemben.). Két kárpátmedencei régió, az erdélyi és a felvidéki (szlovákiai) Országos Tanácsok (OT), négy pontból álló követelést nyujtott be a lenullázás ellen, és ugyanabban a beadványban támogatták az MVSZ által javasolt “külhoni állampolgárságot.” Három nyugati régiós elnökségi tag hevesen tiltakoztt a külhoni állampolgárság nak pont ebben a levélben való megemlítése ellen, mert, mint mondották, ez és ehhez hasonló követelések lehetnek a pénzmegvonás mögött. Az üzenet nyilvánvaló: az MVSZ-nek meg kell tagadnia önmagát, ha az államtól pénzt akar!
Nem tudom Pap László, az USA delegácó elnöke honnan vette információját, de a vita során felrohant a mikrofonhoz, és csak annyit mondott: "Meg kell szabadulni Patrubánytól, és lesz pénz!" Ezzel visszament a helyére.
Itt kezdett a kép kialakulni: Patrubány személye csak közvetve van a nullázás mögött, az a rémhir sem felel meg a valóságnak, hogy Orbán Viktor Boros Pétertöl akart megszabadulni (bármennyire is izgatónak tünik ez a kacsa) hanem az, hogy a pénz illetve annak megvonása a póráz, amin az MVSZ-t akarják sétáltatni, mint egy engedelmes, hangosan ugató de nem harapós kiskutyát. Eddig Csoori volt a póráz, majd Borossnak szánták ezt a szerepet. Patrubány alatt azonban az MVSZ harapni is tudna, ha lenne pénze. Csoóri alatt ettöl nem kellett félni, így dölhetett a pénz számolatlanul az MVSZ kasszájába! Bár, mint felszólalásomban megjegyeztem, az amerikai magyarság általában elégedett Orbán Viktorral és szivesen támogatnánk a jelen koaliciót ha lenne rá igény, felhívtam a figyelmet és óvtam az MVSZ-t kormánypénz elfogadásától bizva abban, hogy egy valóban megujhodott MVSZ megszerzi a szükséges anyagi alapot egy sovány de izmos (angolul “lean and mean”), és ami a fö, független MVSZ megmaradásához. Egyébként is az MVSZ alapszabály megkövetelte, hogy az MVSZ független maradjon a mindenkori kormánytól. A szombati vita pedig arról szólt, hogy ha állami pénzt akar az MVSZ, meg kell tagadnia önmagát.
A vita folyamán kiderült Patrubány Elnök felszólalásából, hogy a három nyugati elnökségi tag az elnökségi gyülésen még csak tartózkodott a két OT beadványának jóváhagyásától, itt pedig már egyenesen ellenezték. A rejtély egy ujabb darabja került a helyére. Az egyik elnökségi tag mindkét ügyben, a Külügyi Bizottság bebéklózásában és a régiók határozatának elútasításában, központi szereplö volt. A rejtély egy másik darabja ami helyére esett Dr. Klement Kornél, a második ellenkezö tag szerepe volt. Itt önkénytelenül visszagondoltam a 14. napirendi pontra (14. “Újrakezdési Bizottság: ütemezés, új régionális felosztás. Dr. Klement Kornél”) ameelyen Dr. Klement volt az elöadó. Nos, Kornél nagyon eloquensen beszélt a magyar nyelvröl, a magyar iskolákról, szemebeállítva az ö tapasztalatát a Cinkota Mihaly által szavalt vers tanulságával. Azonban, mint jelenetette volt, az “ujrakezdés” munkájával bizottsága nem ért rá foglalkozni. Nekem úgy tünt, hogy miért kellene egy halálraítélt embernek új ruhát rendelni, avagy miért pazaroljuk az idöt egy halálra itélt MVSZ ujrakezdéséröl beszélni?
Mig újrakezdésröl nem beszélt Klement Kornél barátunk, arra talált alkalmat, hogy hangsúlyozzon egy témakörébe egyáltalán nem tartozó témát: a Külügyi Bizottság kell, hogy egyeztessen a kormánnyal! Erre már szükségesnek láttam érdemben hozzászólni. Elöször is, a kormány nem látta szükségesnek az MVSZ-el egyeztetni a lenullázás elött, pénzt nem kapunk töle, tehát erkölcsileg nem tartozunk nekik semmivel, mi, nyugatiak, bár szimpatizálunk a jelen kormánnyal, és a nemzethez lojálisak vagyunk, talán még állampolgári hüséggel sem tartozunk a kormánynak, amennyiben mi nem szavazhattunk rájuk és minden segítségi ajánlatunk süket fülekre talál!
Másodszor, a kormány az államot és a kb. tizmillió itthoni állampolgárt képviseli, nem a magyar nemzet egészét, amelyet Antall József tizenöt millióra tett. Az MVSZ háromszáz küldötte a világ minden tájáról talán még jobban képviseli a nemzetet, mint a kormány. Mig napi politikában, államok közti kapcsolatokban és az államot illetve lakosságot illetö kérdésekben a mindenkori választott kormány és Országgyülés szuverenitása minden kritikán felüli, a nemzet egészét illetö kérdésekben inkább az államnak kellene az MVSZ-el egyeztetnie! A külhoni magyar pártokkal nem elég egyeztetni, mert azok a magyar kormányhoz hasonló megkötött helyzetben vannak.
Itt szeretnék reagálni a “tizenkettek” kritikájára is, amely szerint “az MVSZ szembehelyezkedik a magyar kormánnyal.” Szerintem ez egyrészt helytelen megfogalmazás. Az MVSZ tovább megy követelésével, mint a kormány, ami egy demokráciában teljesen érthetö és normális, föleg az adott körülmények közt. A kormány, diplomáciai és egyéb okok miatt nem akar túlmenni a statustörvényben javasoltakkal, míg az MVSZ-ben tömörülö külhoni magyarok ennél többet várnak Másrészt a tizenkettek jöttek ki elöször az ultimátummal, amit a kormány követett a lenullázással anélkül, hogy bármikor is probáltak volna civilizált módszerekkel egyeztetni vagy kompromisszumot ajánlani. Egyébként az egyetlen civilizált országban sem bün, ha egy egyén vagy civil szervezet szembehelyezkedik a kormány állaspontjával. Törvénysértés az, amikor elfogadott törvényt sért meg valaki. Az Országházban a politikusok naponta szemebehelyezkednek törvényjavaslatokkal! Civil szervezetek, a romáktól a szakszervezetekig, rendszeresen kritizálják a kormányt. Miért lenne bün, ha a világ magyarságát képviselö MVSZ is azt csinálja? Csak a mult rendszerben volt bün a pártpolitikával szembehelyezkedni, bár mint az alább idézett Berecz János emlití a Magyar Nemzet interjuban, még a Kádár idökben is volt kivétel! A tizenkettek sajnos, úgy látszik még mindig pártmonopolisztikus fogalmakban gondolkoznak és sokat kell még tanulniok, hogy mi is az igazi demokrácia!
Ugyancsak itt kell, hogy reagáljak és a Nyugati Régió, vagy legalább is az USA delegácó részéröl tiltakozzak a május 17-I MAGYAR FORUMBAN megjelent minösíthetetlen iromány (A törvényen kívüli MVSZ?) ellen Györi Béla gyülölettöl csepegö tollából. Tények helyett vádak és hazugságok, félremagyarázások és a törvényes állapot figyelmen kivül hagyása jellemzik a cikket, mint pl. mikor, a birósági döntés figyelmen kivül hagyásával az önfelfüggesztett tizenkettöt tartja “az MVSZ hiteles vezetöinek.” Az még súlyosbitja a Magyar Forum felelösségét ezért a szenny-irományért, hogy Györi látszólag a MIÉP nevében nyilatkozik, amikor kijelenti, hogy “a MIÉP messzemenöen távoltartja magát ettöl a kóros és káros alakulattól.” Vajjon Giday Erzsébet tud erröl a határozatról (egyáltalán van ilyen határozat vagy ez is csak Györi találmánya?), vagy Giday Erzsébet már nem tagja a MIÉP-nek?:
Amint kezdtem olvasni a cikket, elöször azt hittem, hogy szarkazmussal van dolgom. Igy kezdi Györi a cikket: “Ez már mindennek a teteje. Egy Patrubány Miklós nevü egyén az MVSZ elnökségéböl kirugatta Fekete Gyulát. Elképesztö!…” És ez igy megy tovább hosszú bekezdés hosszú bekezdés után Györi ugy látszik felháborodásában elfelejtette, hogy mikor van logikusan vége egy paragrafusra való mondókának Ebböl is kitünik, hogy józan ész helyett a szenvedély diktálta irományát! Nem érdemes ilyen eszellös irománnyal vitába szálni, de ha már idéztem ezt a két mondatot, hadd helyesbitsek. Nem a Patrubány nevü egyén (aki mellesleg az MVSZ demokratikusan és a biróság szerint érvényesen megválsztott elnöke!) rugta ki Fekete Gyulát (akit egyébként mindig tiszteletem!) hanem a tavaly decemberi rk. Közgyülés álal adott határidö lejártával a mostani közgyülés volt hivatott dönteni a tizenkettek sorsa felett, és a közgyülés határozott úgy, hogy mivel a tizenkettek nem töltötték be elválalt poziciójukat, elnökségi tagságuk megszüntnek tekintendök. Egyébként legtöbb esetben az önfelfüggesztett elnökségi tagokat mint például az ausztráliai Kardos Bélát vagy az USA-ból Lauer Editet saját Orságos Tanácsuk hivta vissza és jelölt utódokat hivatalos kirugásuk elött, azt elökészitendö. Mindebben pedig ennek a Patrubány “egyénnek” semmi szerepe nem volt.
Visszatérve a téneyekhez, harmadszor, sajnos mindenféle egyeztetés csak kölcsönös jószándék alapján lehetséges. Mint mondtam, tangozni csak két személy tud! Erre Dr. Klement azt válaszolta, hogy akkor is elöbb meg kell egyezni a zenében. Nos, mi szivesen leülnénk egyeztetni a zenét is. A kormány azonban eddig minden egyeztetési kisérlet elöl elzárkózott az MVSZ-el, legyen az zene, tánc, vagy nemzetpolitika. Mikor Sisa István egy nyugati magyar szakemberekböl álló kis csoportot szervezett, akik évek óta ingyen és bérmentve dolgozunk az ország külöldi hirnevének javításán, felajánlotta, hogy ingyen és teljesen bizalmas alapon, szeretnénk idönkint egyeztetni az “Imázs” hivatallal, abszolut érdektelenséget találtunk a kormány részéről.
Negyedszer, az MVSZ olyat is ki tud mondani, olyat is tud követelni, amit a kormány nem tud kimondani! Érdekes, hogy pont a szombati (május 12) Magyar Nemzet közöl egy hosszú interjút Berecz Jánossal, a Kádár éra külügyi káderével, aki szerint “egy országnak legalább három külpolitikai magatartásra van szüksége. Van a párt, amely szabályokhoz kötött, minden szavát jegyzik. Van a külügy, amely rugalamasabb, diplomáciai eszközöket használhat, titkolózhat, stb. és hagyjuk érvényesülni a népi diplomáciát, hogy néha ök is kimondhassanak olyan gondolatokat a szomszédos országokkal összefüggésben amelyektöl mi elhatárolódhatunk, de már elhangzott Magyarországon.”
Ehhez hozzáadhatjuk a nyugati országos tanácsokat, azok tagegyesületeit, és a könbözö független csoportosulásokat. Egy megfizethetetlen világhálózat állna a nemzet és a kormány rendelkezésére nemzeti külpolitikai céljaink elömozdítására és a különbözö befogadó országaink kormányainál való lobbizásra. Azonban ha van közös nevezöje az 1990 óta kormányzó három különbözö kormány külpolitikájának, az a nemzeti emigráció segítö jobbjának következetes elutasítása és annak rövid pórázon tartása, amennyiben csak az általuk kiválasztott megbízható embereikkel hajlandók szóba állni! Mig a moszkovita Kádár rezsim szivesen használta a “népi diplomáciát,” a jelen vezetök képesek elpusztítani az MVSZt ha az nemzeti-népi diplomáciát próbál gyakorolni. Pedig még a nemzetközi intézmények is nemcsak elismerik hanem kifejezetten elömozdítják a nem kormányzati szervek, NGO-k munkáját. Ez a magyar kormányok alatt és elött tabu!
Egyelöre nem óhajtok további spekulációba kezdeni, hogy mi ennek a mélyebb oka. Szeretném, ha a kormány két lépéssel megcáfolna: (1) hivja meg a MVSZ Külügyi Bizottság elnökét és a nagyobb nyugati szervek, mint pl. az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége, amelyik rendszeresen lobbizik az EBESZ-nél és az amerikai hatóságoknál, vagy a Magyar Nemzeti Világtanács képviselöit egy nemzetpolitikai témákról szóló egyeztetésre. (2) Hivja meg az MVSZ demokratikusan választott vezetöségét és egyeztessen velük az MVSZ támogatását illetöen. Tegyék az asztalra kifogásaikat és elvárásaikat, és ha elfogadnak egy független MVSZ-t mint a “népi politika” egyik eszközét, állitsák vissza, elfogadható szinten a pénzügyi támogatást.
Amennyiben ez nem történik meg, a nyugati magyarság kénytelen lesz azt a következtetést levonni, hogy az eddig megszokott elhanyagolás, néha hidegháború, ujabban forró háborúba csapott, ahol az elsö figyelmeztetö lövés a költségvetésnek lenullázása volt, és az ügyészségi feljelentés már halált okozó háborus tettnek tekinthetö! Ugyanakkor az MVSZ-en belül néhány nyugateurópai gyászmagyar lesipuskás módra probálta kilöni az MVSZ Külügyi Bizottságát. Ha jól megnézzük, a Bizottság két lépést tervezett: jobban megszervezni a nyugati Országos Tanácsokat, hogy lobbizzanak helyi kormányaiknál, és hogy követekezetesen elömozdítják a kisebbségi jogokat és az autonomiák megvalósítását, amelyet az MVSZ alapszabálya is célúl tüzött ki. Egy, a nemzet érdekeit védö kormánynak egyik ellen sem lehetne kifogása! Ha esetleg lenne kifogása az idözítés vagy a stilus miatt, szépen üljünk le és beszéljük meg a dolgot. Az MVSz tele van értelmes emberekkel, akikkel lehet szót érteni! De az önkényeskedést nem türik.
Az események hatására az egyik Bizottsági tag megjegyezte, eddig is dolgoztunk a nemzet ügyéért, ezután is dolgozunk, csak most sokkal elszántabban, mert most már a kormány is ellenünk és a nemzeti érdek ellen van! Az MVSZ-t megsemmisithetik, de a magyar szellemet, mint azt Király Zoltán Elnökhelyettes hangoztatta, soha!
Mi nem dominálni vagy dirigálni akarunk, nem akarunk a kormány feladatába beleszólni, de nemzetpolitikai kérdésekben Isten adta jogunknak tekintjük elszakadt honfitársaink sorsáért aggódni és nemcsak imádkozni, hanem ahol lehet, közremüködni emberi és kisebbségi, valamint önrendelekezési jogaikért. Tesszük ezt a kormánnyal való partnerségben ha lehet, önmagunk, ha kell! Egyeztetünk ha lehet, és cselekszünk, ha kell. Az ország határain kivül élö öt millió magyar nem a kormány ellenzéke, de alattvalója sem. Mi az “Egy a nemzet” jelszó alapján partnerek szeretnénk lenni, hacsak a kormány nem kényszerít ellenzékbe, söt, ellenségévé bennünket.
Mi elfogadunk jó tanácsot, testvéri figyelmeztetést vagy atyai intést, de nem fogadunk el sem szájkosarat, sem pórázt, még a magyar kormánytól sem, mikor a nemzet jövöjéröl, annak túléléséröl van szó!
Még nem késö békejobbot nyujtani. Azonban, lesz egyeztetés vagy nem, lesz MVSZ támogatás vagy nem, lesz MVSZ vagy nem, mi, nyugati magyarok nem szününk meg hazánkért és nemzetünkért küzdeni!Dr. Balogh Sándor, USA delegáció tagja.+
Dr. Balogh Sándor előadása a Clevelandi megemlékezásen, 2010, oktober 24-én
Kedves Elnök Úr, Kedves Krisztina, Kedves Barátaim!
Úgy látszik, még az régi emigránsok közt sem világos a nemzeti emigráció története, szerepe, és az otthonhoz való viszonya. Nemrég a következő lekezelő vélemény jelent meg egy értelmes emberekből álló emigrációs közösség honlapján.
„Sokszor eltűnődöm az emigráns magyar szervezetek politikai ténykedésén. Tagjaik többnyire jóindulatú emberek, akik nincsenek megelégedve a magyar sorssal mely elől ők vagy felmenőik megszöktek; és most távirányítóval akarják erőlködve „megoldani” a magyar problémákat, melyeket évszázadok mulasztása, életképtelensége okozott. Hatalmuk nincsen, pénzük nincsen, csupán becsvágyuk hajtja őket egy homályos, számukra elérhetetlen cél felé.”
Másik: Lakitelekre küldtünk Amerikából több, mint ezer kép-anyagot egy emigrációs kiállításhoz, amely ezzel a kérdéssel kezdődik: „És ők mit csináltak?” Ott volt a rengeteg kép kitéve, személyek, épületek, templomok, de minden magyarázat nélkül.
A fenti véleményre és erre a kérdésre is válaszolva fontos, hogy - remélve, egy korszak lezárásaként - röviden beszámoljak a nemzeti emigráció munkájáról. Először is nem szökevények vagyunk, hanem menekültek, másodszor nem táv-irányítással próbáltuk az otthont kormányozni egy „elérhetetlen cél felé,” hanem itt képviseltük a nemzetet. Mindezt nem becsvágyból, hanem hazaszeretetből tesszük!
Kossuth Lajos amerikai útjától az első világháború végéig nem volt nagyobb emigrációs politikai állásfoglalás. Azonban Trianon megzavarta az emigráció békéjét, és a sok kisebb-nagyobb kezdeményezés után végül is 1929-ben az Amerikai Magyarok Szövetsége, AMSZ nagygyűlést hívott össze Buffalóban, hogy Trianon kérdésével foglalkozzon. Majd pár év múlva Endresz György és Magyar Sándor pilóták „Justice for Hungary,” Igazságot Magyarországnak nevű repülővel repülték át az óceánt, Amerikából Magyarországra.
Ezekben az években megalakult otthon a Magyarok Világszövetsége is, amelynek eredeti célja az emigráció összefogása volt, és segíteni az emigráció magyar nyelvének, kultúrájának megtartásában.
Közben kitört a II. Világháború, és Magyarország német szövetséges lett. Az AMSZ Intéző Bizottsága 1941-ben egy öt pontból álló emlékiratot nyújtott be az USA elnökéhez. Az emlékirat nagy feltűnést és általános elismerést váltott ki amerikai körökben, és nagyban emelte a magyarok tekintélyét.
Az Emlékirat biztosítja az Elnököt az amerikai magyarság lojalitásáról és megállapítják, hogy Magyarország részéről elkerülhetetlen volt a Tengely hatalmakkal való szerződés aláírása, és meggyőződésük az, hogy ezzel Magyarország elvesztette függetlenségét és a magyar nép nem képes szabadon kifejezni akaratát. Ennek alapján, a negyedik pont ezt írja; EZÉRT MI, AZ A.M.Sz VÉGREHAJTO BIZOTTSÁGA, A MAGYAR EREDETÜ AMERIKAI POLGÁROK KÉPVISELÖI, ÖSZINTÉN HISSZÜK, HOGY AZ ELNÉMÍTOTT MAGYAR NÉP GONDOLATAINAK ÉS ÓHAJAINAK TUDATÁBAN SZENT KÖTELESSÉGÜNK, HOGY MAGYARORSZÁG FÜGGETLENSÉGÉNEK ÉS A MAGYAR NÉP SZABADSÁGÁNAK MEGÖRZÉSÉRE IRÁNYULÓ MOZGALOM VEZETŐI LEGYUNK, AZ EGYESULT ÁLLAMOK ALKOTMÁNYÁN ÉS TÖRVÉNYEIN BELÜL.
1941 novemberében, az AMSZ közgyűlés még érdekesebb, egyhangúan támogatott, nyolc pontból álló határozatot hozott Pittsburghban. Először jóváhagyják és támogatják Roosevelt Elnök 1941. május 28-i kijelentését, amelyben az emberi szabadság jogokról és a nácizmusról beszél, majd miután elítélték a nácizmust és támogatják Amerika náciellenes politikáját, megértésüket fejezik ki (támogatás nélkül) az Amerikai döntés irányában, mely szerint Amerika segítséget nyújt az “orosz népnek". “UGYANAKKOR, folytatódik a határozat, AZ A.M.SZ. A BOLSFVIZMUST EGY LELKI RÁKNAK ÉS SZELLEMI ELTÉVELYEDÉSNEK /aberratio/ TEKINTI ÉS NEM FOG MEGSZÜNNI EZ ELLEN AZ IDEOLÓGIA ELLEN MINDEN EREJÉVEL HARCOLNI. ILYEN MOZGALMAK KÖVETÖI NEM LEHETNEK SZÖVETSÉGÜNK TAGJAI.” A következőkben Roosevelt Elnök nyolc pontját támogatják, abban a reményben, hogy az nem fog Wilson elnök 14 pontja sorsára jutni.
A következőkben még ezt írták, “mivel Amerika nem írta alá a Trianoni diktátumot, szabadnak érzik magukat, hogy Magyarország ezeréves jogaiért békésen dolgozzanak.” Végül ama joguknak és kötelességüknek adnak kifejezést, hogy az amerikai magyarság álláspontját és meggyőződését tükrözve, azon dolgozzanak, hogy az igazi demokrácia és egyenlő emberi jogok világszerte megvalósuljanak, és természetesen Magyarországon is.
A történelmi párhuzam a 40-es évek és az 1956 utáni évek, és bizonyos mértékig napjaink közt is nyilvánvaló, és azt hiszem sem akkor, sem ma nem tudnánk a nemzeti emigráció célkitűzését jobban és tömörebben megfogalmazni: képviselni az elnyomott nemzetet, és beszélni helyette és nevében. Ennek Amerikában közel hetven éves hagyománya van, Kossuth példáját nem is említve!
Ennek fontos, szinte elvi jelentősége volt. Grocius, a nemzetközi jog atyja szerint egy elszakított terület csak akkor veszik el, ha arról a nemzet lemond. Nos, 1948 után otthon „nem illett Trianonról beszélni,” és a hivatalos politika lemondott minden határrendezésről, még a magyar kisebbség jogainak védelméről is. Az emigrációra jutott a feladat a kérdést ébren tartani nemzetközi fórumokon, hogy ha eljön a nagy átrendezés ideje, akkor mi is benyújthassuk igényünket egy igazságos rendezésre. Ebben a szellemben számos könyv és cikk íródott, amit a Holló Öregcserkész Csapat Kanadából ingyen terjesztett illetékes körökben, és tett fel az internetre.
‘56-ban ugyancsak ebben a szellemben DP-s honfitársaink szinte éjjel-nappal jelen voltak az ENSZ palotában, hogy próbálják az amerikai delegációt informálni és befolyásolni – sajnos, minden eredmény nélkül, sőt! Majd a menekültek elhelyezésénél segédkeztek, hogy minél simábban beilleszkedjünk az amerikai életbe.
Az 56-os emigráció, ahogy megtanult angolul, és egyre nagyobb befolyásra tett szert, tovább folytattuk a lobbizást. Itt két kritikára kell kitérni. Az egyik az, hogy az emigráció megoszlott. Ez egyrészt természetes minden demokratikus társadalomban, hogy az otthoni ideológiai vagy osztálykülönbségek itt is mutatkoznak. Azonban az AMOSZ fénykorában, a 80-as években, 116 tagegyesületünk fizetett tagdíjat és több tízezer tag nevében, példátlan összefogással küldött képviseletet gyűléseinkre, és akiknek nevében lobbiztunk Washingtonban vagy az európai EBESZ tanácskozásokon.
A másik kritika, hogy nem volt eredmény. Aki nem ismeri az emigrációs politikát, annak valóban úgy tűnik. Azonban tudni kell, hogy a többi utódállamok mennyit lobbiztak. A románokat még saját államuk is támogatta, és nekünk elegünk volt, saját államunkkal is küzdve, azokat ellensúlyozni, hogy pl. a Most Favored Nation osztályozást kössék az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartásához. Tehát ha pl. a románokat Amerika visszautasította, az nekünk siker volt, amit a közönség nem láthatott. Nehezen meg kellett dolgoznunk, hogy védjük legalább a status quo-t. Lobbizásunk nélkül sokkal rosszabb lett volna az elszakított honfitársaink helyzete.
Példál, mikor 1991-ben Genfben voltunk Pásztor Lacival, a svájci külügyminiszter megnyító beszédében tett egy megjegyzést, hogy a II. Világháború után senki nem foglalkozott a kisebbségi kérdéssel. Erre elővettem a táskámból az 1947-es román békeszerződést, ahol a románok megígérik a kisebbségi jogok tiszteletben tartását. Egy ezt idéző levélben tiltakoztunk a helyszínen, és mit gondolnak, mi volt a válasz? „Nekünk ezt nem mondták a románok!” A románok segítettek megírni a miniszter beszédét. Két nap múlva helyesbítést adtak ki. Ezt elmondtuk az amerikai delegációnak, és megírtam helyi képviselőmnek. Erre pár hónap múlva 1992 H. Res 415 sz. alatt Határozatot adtak be a képviselőházban, amelyben többek közt erre a békeszerződésre is hivatkozva, felszólították Romániát a békeszerződés és a kisebbségi jogok betartására
Azonban legnagyobb sikerünket az első Bush kormány alakulásánál értük el. A NYT közölte 1989. február elején, hogy Kissinger, Dr. K, újra benyújtotta kedvenc javaslatát a Bush kormánynak, hogy hagyják a középeuropai országokat békésen beolvadni a Szovjet Unióba. Erre Dr. Nádas Jánossal egy két oldalas levéllel reagáltunk, amit májusban köszönt meg a külügyminisztérium, azzal, hogy levelünk nagyon fontos hozzájárulás volt a vitához, és nyugodjunk meg, elvetették a Kissinger javaslatot. (szöveget csatolom attachmentben).
Ezután ment át Bush elnök Lengyelországba és Magyarországra, és zöld lámpát adott az átalakulásnak! Ezután ny1tották meg Horn Gyuláék az osztrák határt. Ez volt legnagyobb győzelmünk. Azonban sajnos, nem tartott sokáig. Bush visszatérte után Kissinger ment el Magyarországra, ahol Bush és Amerika hivatalos politikáját aláásva, titokban kidolgozták a Rózsadombi Paktumot, és az egyik követségi első titkár, egy Kissinger ember, az USA, a Szovjet és az Izraeli titkosszolgálatok képviselővel együtt, elfogadtatta a Kissinger Paktumot az akkori Magyar politikum képviselőivel. Sajnos, a Paktumot 1990-óta minden kormány betartotta, és ma is betartják. Egy párt van, amely ezt írta a Honlapján: „Rózsadombi paktum, hazaárulás büntetendő!”
Mit gondolnak, melyik párt tette ezt honlapjára? A JOBBIK Bp. XIII Kerületi szervezete bemásolta a Paktumot a Magyarság 1992 júl. 25-i számából.
Hogy valójában Kissinger, a kirúgott volt USA külügyminiszter keze van benn, elég elolvasni a Paktumot. Az első tíz pont a kommunistákkal és az akkor még Szovjet Unióval foglalkozik, majd ezt olvassuk: „18. A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon.”
Ez szinte Szovjet tagállammá redukálta volna Magyarországot. Persze ez sem úgy sikerült, de mindenesetre a rendszerváltást sikerült Dr. K-nak megakadályozni, bár Bush elnök őszintén mellettünk volt.
A Paktum 18. pontjának második fele pedig így szól: “az Egyesült Államok viszont megerősíti gazdasági befolyását a magyar életben.” Arról nem volt szó, hogy ez a bankokon keresztül történik, de a tény az, hogy “kimentek a tankok, bejöttek a bankok.” Tehát Magyarország ma sem függetlenebb, mint 1941-ben volt, csak most a Világbank rabszolgaságában élnek. Ezért a nemzeti emigráció feladata ma ugyan az, ami ’41-ben volt: egy elnémított népet képviselni, annak nevében beszélni!
Miért foglalkoztam a Paktummal ennyit? Az elmúlt húsz évre a 14. pont határozta meg a nemzeti emigráció és az otthoni kormányok és pártok viszonyát: “14.Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigráns személyekkel, szervezetekkel, csoportokkal.” Ebben a paktumos szellemben még a Magyarok Világszövetségét is szét akarták verni, mikor az a kormánytól független vezetés alá került
Ezzel nem Amerika népét vagy kormányát kritizálom, hanem ugyanazt a „háttérhatalmat,” amely 1956 sikeres forradalmát is aláásta, és 1990 óta is dominálja a magyar politikumot bérencei révén.
Persze a JOBBIK-ra is vonatkozik a Paktum: „12. A jobboldali, vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének a megakadályozása.” Ez egyenesen ellentmond a Magyarország által is aláírt Koppenhágai Dokumentumnak. Mégis ezért próbálták a nemzet gyászvitézei, a Paktum szellemében, szabotálni még ezt a mai megemlékezést is!
A Kissinger Paktum miatt nem volt Magyarországon rendszerváltás, és ezért volt a nemzeti emigráció és az otthoni jobboldal nem csak mostohagyermek, hanem egyenesen ellenség, még az utóbbi húsz évben is, a nemzet nagy kárára.
Ugyanis volt köztünk sok tudós, gyáros, író, és jogász, és az Antall kormány és utódaik nagy mulasztást követtek el, hogy nem használták fel sőt, visszautasították tudásunkat, tapasztalatainkat, kapcsolatainkat, amíg voltak ilyen személyek. Sok rémtörténetet tudnék mesélni erről, ha lenne idő. Azóta öregszünk. A politikailag illetve irodalmilag tevékenyek közül Pásztor Laci, Major Tibor, Magyaródy Szabolcs, Lengyel Alfonz, Sisa István, aki írta a fenomenális sikert aratott Spirit of Hungary-t - magyarul Magyarságtükör címmel adta ki Püski Sanyi bácsi. Serényi Pista, aki végiggyalogolta Amerikát és lefutott New Yorkból Washingtonba, Igazságot Magyarországnak szalaggal a vállán, hogy egy petíciót adjon át az Elnöknek. Majd Pista bekötötte a Szabadságszobor szemét, hogy ne lássa Hruscsov amerikai látogatását. 56 szellemének és az emigráció hőskorának ezen hősei immár a 90-et tiporják. Pákh Sanyi bátyánk már százon felül van. Én, hozzájuk képest, „fiatal” 79 vagyok.
És fogyunk. Zolcsák Pista, Vasvári Zoltán, Dömötör Tibor, Bertalan Imre, Fazakas Feri bátyánk, a Nádas hármas, Rózsika, János és Gyula munkatársaim, sok más hőssel, már a hadak útját járják.
Azonkívül itt voltak az emigráció szellemi óriásai. Somogyi Ferenc, az évi Magyar Találkozóról kiadott Magyar Krónika kötetek szerkesztője, amely az emigráció színe-javának irodalmi és politikai tevékenységét örökítette meg, és az emigráció értelmi és művészeti kiválóságait magába foglaló Árpád Akadémia megszervezője. Vass Albert irodalmi munkásságán kívül komoly kiadói tevékenységet is végzett. Lehetne sorolni hosszan. Itt voltak őstörténészeink, mint Baráth Tibor, Badinyi Jós Ferenc, íróink, mint Padányi Viktor, Mailáth István, hogy csak néhányat említsek a nagyok közül, akik ébren tartották a magyar kultúrát a nagy magyar éjben.
Azt hiszem, nem sértjük meg a Pesti Srácok emlékét, ha Október 23-án róluk is megemlékezünk, akik a magyar szabadságra szentelték életüket.
Az emigráció és az otthon integrálódása érdekében fontos lenne otthon is megismerni és valamilyen formában megörökíteni ezeket a neveket (ahogy valamikor a kommunisták is megemlékeztek a pártmozgalom hőseiről).
Egyre kevesebben vagyunk nemzethű magyarok, de amíg élünk, amíg van bennünk lehelet, addig küzdünk egy szebb, szabad, független és keresztény Magyarországért, a Szent Koronás Regnum Mariánumért, hogy nemzetünk be tudja tölteni a magyarok Istene adta hivatását.
Adja Isten, hogy mielőbb úgy legyen.+
Kedves Sanyi!
Az alábbi levelet Kennessey Csaba az MVSZ egyik ellenese küldte meg B.Z. felkérésére.
Subject: Levél a Magyarok Világszövetsége tagjainak
Nemzeti_Eroforras_Miniszterium
Emberi Erõforrások
Minisztériuma
Levél a Magyarok Világszövetsége tagjainak
Tisztelt MVSZ tagok!
A Magyarok Világszövetsége (MVSZ), amely 1991-ben született újjá Csoóri Sándor munkájának és elnökletének köszönhetõen, a rendszerváltást követõen azt a feladatot töltötte be, amely miatt egykor életre hívták: a világ magyarságának összefogását, nemzeti tudatának erõsítését, kultúrájának õrzését és megismertetését képviselte.
Csoóri Sándor elnöksége alatt a szervezethez számos külföldön élõ, hazánkhoz lelkileg kötõdõ magyar csatlakozott, akik áldozatos munkával dolgoztak a kitûzött célok megvalósításán. Ám az elmúlt években az MVSZ, amelynek az egész magyarságot kellene képviselnie, pártoskodásoknak, manipulációknak és legalábbis kérdéses pénzügyi akcióknak a színterévé vált.
A Fõvárosi Ítélõtábla 2011 novemberében hozott ítéletében megsemmisítette az MVSZ 2008. augusztus 19-i, az elnök és elnökhelyettes választására vonatkozó határozatait, így jogerõs döntés is született arról, hogy majdnem négy éve nincs törvényes vezetése a jobb sorsra érdemes szervezetnek.
Ugyanakkor fontos megjegyezni azt is, hogy a vezetõkkel – és az általuk vívott csatározásokkal, nemzeti egységet romboló nézeteikkel – nem lehet azonosítani a szervezet azon tagjait, akik számára továbbra is hangsúlyos feladat a magyarság felemelkedéséért való tevékenykedés. Balog Zoltán kijelentése kizárólag az illegitim vezetõknek és a világszövetséghez méltatlan magatartásuknak szólt. Azon tagokat és munkájukat, akik az MVSZ eredeti célkitûzéseit kívánják napjainkban is megvalósítani, a miniszter továbbra is megbecsüli és elismeri. Amennyiben a miniszteri kinevezését megelõzõ bizottsági meghallgatáson elhangzott, félreérthetõ kijelentésével megbántotta õket, és magukra vették a világszövetség illegitim vezetõjének és holdudvarának szánt megjegyzését, úgy õket megköveti. Ha az MVSZ elnöksége ismét törvényesen választott, alkalmas emberekbõl áll majd és a magyarság összefogásán dolgoznak, Balog Zoltánt is újból a szervezet támogatói között tudhatják majd a tisztességes, jó szándékú tagok.
Budapest, 2012. május 22.
Sajtófõosztály
Emberi Erõforrások Minisztériuma
Kedves Laci!
Balog Zoltán jobban tette volna, ha kicsit utánanéz az MVSZ és a Fidesz multjának. Úgy néz ki, hogy nagyon lábba lütte magát, és a FIDESZt rágalmával. A Fidesznek semmi haszna nincs a mult feltárásából, sőt, nagyon ráfizethet.
1. BZ illetve a levél ezt állítja, mint az előző kijelentés igazolása: az MVSZ "pártoskodásoknak, manipulációknak és legalábbis kérdéses pénzügyi akcióknak a színterévé vált." Azonban "kérdéses pénzügyi akciók" még nem tesznek egy intézményt "bőnbarlanggá"! Tehát kijelentése alaptalan rágalmazás volt.
2. Ha vissza akarunk menni és bűnbarlangot keresni, mielőtt Miklóst megválasztottuk alelnöknek Csoóri mellé, alapszabálymódosítást fogadtunk el, hogy a kiutalásokat az alelnöknek is alá kell írni, Csoóri illetve Timkó Iván felelőtlen költekezése és elszámolási hiányosságok miatt. Ezután választottuk illetve bíztuk meg Miklóst, hogy ellenjegyezze a kiadásokat! De azért senki nem szaladgált a bírósághoz vagy ügyészséghez.
De ha már bűnbarlangról van szó, javaslom, hogy nézzék át azokat a költekezéseket is, amelyekért Csoóri és Timkó voltak felelősek mielőtt Miklós alelnök lett.
És ha már itt tartunk, azt is át kellenbe nézni, hogy Timkó segédletével hogy játszották at az Amerikai delegációt a nemzeti oldalt képviselő AMOSZ-tól amelynek Pásztor László volt az elnöke, és az Amerikai Református Egyesülettől, amelynek Dr. Bertalan Imre ref. püspök volt az elnöke, akik időben befizették a tagsági díjat, szabályosan jelentkeztek és küldtek jelölő listát, a baloldali Dr. Somogyi Balázs által gyorsan összetoborzott Beke Imre féle csoportnak, akik csak a választás este vedödtek össze és senkit nem képviseltek. Somogyi Balázs már a rendszerváltás előtt tagja volt a régi MVSZ-nek, igy bennfentes volt, és Timkó haverja. Nekem is csak több éves lobbizás után sikerült bekerülni a delegációba, mint megtűrt tag. A két kijátszott egyesület az Amerikai Magyarságnak túlnyomó többségét képviselte, mig a Beke csoport csak saját magát. Ezzel az MVSZ elvesztette az Amerikai magyarságot, és még ma sem heverte ki teljesen az amerikai magyarság előtt az akkori csalás eredményét.
Hogy rövid történelmi hátteret kapjunk, csatolok két írásomat. Az egyik annak idején megjelent otthon is, a másikat két éve mondtam el a clevelandi 56-os megemlékezésen, Vona Gábornak Jobbik elnöknek címezve, aki a főszónok volt. Ez a beszéd adatokkal mutatja, hogy a mindenkori magyar kormány milyen erőt veszített el az emigráció leírásával, míg a románok, szlovákok és a többi ellenfelünk mindig, még a Ceausesku regime alatt is, szorosan együttműködött az emigrációval.
Végül attachmentben csatolom a Bush külügyminisztérium válaszlevelét.
Ez az ügy azt a konkluziót engedi levonni, hogy a Fidesz kormány, amelyik eredetileg megvonta az anyagi támogatást, és amelyenk mostani minisztere nevezte az MVSZ-t bűnbaralangnak, a független politikát folytató MVSZ-re is kiterjeszti a Rozsadombi Paktum 14. és több más pontjának tiltását.
Tisztelettel,
Balogh Sándor
KIBÚJT A SZÖG A ZSÁKBÓL AZ MVSZ-NÉL (2001)
Dr. Balogh Sándor, USA
Az 1992-ben ujjászervezett Magyarok Világszövetsége életében az idei küldöttgyülés volt a legkritikusabb.
A tavalyi közgyülés volt az elsö, amelyet nem a visszalépö Csoori Sándor nyert meg, hanem nagy harcok után az erdélyi Patrubány Miklós. Ugy látszik, felkészülve erre az eshetöségre, a Patrubányt ellenzök egy csoportja már készen volt egy nyilakozattal, amelyben bár elismerték, hogy a választás demokratikus volt, követelték Patrubány azonnali lemondását. Hogy követelésüknek nagyobb súlyt adjanak, 12 elnökségi tag, pont elegendö a Szövetség megbénítására, “felfüggesztette magát.”
De ez még nem volt elég. Decemberben, minden elözmény vagy egyeztetés nélkül, az Országgyülés koaliciós pártjai teljesen lenullázták az MVSZ költségvetését, azaz a szokásos állami támogatást az Illés Alapitványhoz utalták át, azzal, hogy az MVSZ oda folyamodhat támogatásért. Ezzel az Illés Alapítványt mintegy felügyelöi pozicióba helyezték az egész világ magyarságát képviselö MVSZ és általuk is elismerten demokratikusan választott vezetöség fölé. Nem ismerem a magyar köztörvények részletes rendelkezéseit, de az USA-ban ez alkotmányellenes lenne, mert közpénzek felett egy magánintézmény rendelkezik, amennyiben egy közszolgálati egyesületnek szánt pénzt egy másik egyesület kapja és az bírálja el az eredeti egyesület munkáját látszólag minden törvényes kritérium nélkül (zárójelben megjegyzendö, hogy ilyen kritériumra látszólag nincs is szükség, ugyanis minden MVSZ által benyujtott kérelem, ugy látszik, a szemétkosárban köt ki).
De még ez sem volt elég. Az MVSZ esküdt ellenségei birósághoz folyamodtak. Mikor a bíróság megerösítette Partubányt mint elnököt, az ügyészség indított pert az MVSZ munkájának felfüggesztését és a tavalyi közgyülés, beleértve a választások megsemmisítését kérve. Az ok? Nevetségesnek hangzik, de egy állítólag öt évvel ezelött, tehát a Csoori elnökség alatt elkövetett “eljárási szabálytalanság.” Lényegében tehát a Tisztelt Ügyészség egy procedurális hibáért halálbüntetést kér az MVSZ fejére. Nem tehetek róla, de ez a szocialista igazságszolgáltatásra emlékezetö koncepciós pernek tünik. Döntés a nyáron várható, hacsak a jelen közgyülés sikere, és a rengeteg tiltakozó nyilatkozat és kérelem hatására a Magyar Köztársaság Legföbb Ügyészsége el nem szégyelli magát és vissza nem vonja látszólag politikailag motivált feljelentését, hogy idejét állitólagos eljárási szabálysértéseknél valamivel fontosabb ügyekre, mint pl. az olaj ügy, banki visszaélések, vagy ha már az MVSZnél tartunk, az MVSZ elözö nyolc évének, föleg a Timkó éra alatti költekezéseknek és zavaros pénzügyeknek a felülvizsgálására fordíthassa.
Igy az MVSZ, amely átélte a legsötététebb Rákosi korszakot is, az u.n. “rendszerváltás” után alig egy évtizeddel, a halál küszöbén áll és ha ellenségein mulik, titokzatos körülmények közt mulna ki.
Még néhány általános megjegyzés kivánkozik ide. Az elözö évekkel szemben, az idei USA delegáció a küldöttgyülés egyik erössége volt. Mig a multban az MVSZ fizette az utiköltség felét plusz teljes kosztot és hotelszobát, idén mindenki saját költségén jött. Ez az egyszerü, szükség szülte változás eredményeként a potyalesök otthonmaradtak és csak a magyar ügyért áldozatot vállalók jöttek. Így, mig a multban az egyetlen gyülésen amin résztvettem, szégyeltem, hogy az amerikai delegáció tagja voltam, a jelen delegációnak büszkén voltam tagja!
Ami az új tisztikart illeti, Patrubány Miklós és kollégái a küldöttgyülést nemcsak példamutatóan készítették elö, hanem a gyülés alatt kiváló felkészültségröl tett bizonyságot, és az elnök a legnehezebb helyzetben is megtalálta a megfelelö választ illetve megoldást. Ha lehetséges, Patrubány munkáját csak Király Zoltán MVSZ elnökhelyettes szereplése multa felül.
Végül megjegyzendö, hogy a jelenlevö küldöttek óriás többsége, a szavazatokból itélve több, mint 90 százaléka, egyértelmüen nemzeti felfogású volt, és teljes mértékben támogatták a demokratikusan választott vezetöséget és az MVSZ megmaradását!
A Küldöttgyűlés
A fent ismertetett háttér után érthetö, hogy nagy érdeklödés elözte meg a május 10-re meghírdetett küldöttgyülést. A két fötéma a támogatás megvonása és az önfelfüggesztök sorsa volt .
Csütörtökön este az anyaországi régió a boykotálók és hiányzók miatt nem volt határozatképes, de másnapra szerencsére voltak elegen ahhoz, hogy a gyülést normálisan megtarthassuk.
Az elso komoly konfliktus, aminek látszólag semmi köze nem volt a két fö témához, csütörtökön, a Nyugati Régió gyülésén kezdödött és áthúzódott a pénteki gyülésre.
Mig a régi MVSZ-ben az egyszemélyes Külügyi Bizottság az azóta önfelfüggesztett, visszahívott és leváltott ausztraliai Kardos Bélából állt, az MVSZ külügyi munkáját kibövítendö, Patrubány elnök kinevezett, a küldöttgyülés jóváhagyásától függöen a svájcban élö Zabolai Csekeme Éva vezetésével, szakmai alapon egy öttagú Külügyi Bizottságot, amely az Elnöknek illetve az elnökségnek tartozik felelösséggel.
A nyugati. a régió vezetösége megpróbálta manipulálni és felügyelni a Külügyi Bizottság munkakörét az Elnökség határozatára hivatkozva, és egyik baloldali elnökségi tagnak az ellenőrzése alá utalni. A Bizottság elnöke, Zabolai Csekme Éva hevesen tiltakozott. Megjegyzendö, hogy a Bizottság tagjai nem látták az elnökségi gyülés jegyzökönyvét, azonban az alább ismertetett tények alapján feltehetö, hogy külső manipulálás volt az elnökségi határozat mögött, ha valóban volt ilyen határozat.
Mi köze ennek a gyülés fötémáihoz? Ez csak egy kis darabja a nagy rejtélynek, és eredetileg én sem tulajdonítottam nagyobb jelentöséget neki, amig szombat délután le nem esett a tantusz! Így, bár nincs a rejtély minden darabja még a helyén, a kialakúló kép megdöbbentö és ijesztö. Aki ezekkel a részletekkel ellentétes adatokat ismer, kérem, közölje, mert én lennék a legboldogabb, ha következtetésem helytelen lenne!
No de hadd menjünk tovább. A legélesebb vita, amelyet a napi sajtó is megemlített, a 18. pont tárgyalásakor tört ki (“18. Állásfoglalás az MVSZ költségvetését megvonó országgyülési határozattal szemben.). Két kárpátmedencei régió, az erdélyi és a felvidéki (szlovákiai) Országos Tanácsok (OT), négy pontból álló követelést nyujtott be a lenullázás ellen, és ugyanabban a beadványban támogatták az MVSZ által javasolt “külhoni állampolgárságot.” Három nyugati régiós elnökségi tag hevesen tiltakoztt a külhoni állampolgárság nak pont ebben a levélben való megemlítése ellen, mert, mint mondották, ez és ehhez hasonló követelések lehetnek a pénzmegvonás mögött. Az üzenet nyilvánvaló: az MVSZ-nek meg kell tagadnia önmagát, ha az államtól pénzt akar!
Nem tudom Pap László, az USA delegácó elnöke honnan vette információját, de a vita során felrohant a mikrofonhoz, és csak annyit mondott: "Meg kell szabadulni Patrubánytól, és lesz pénz!" Ezzel visszament a helyére.
Itt kezdett a kép kialakulni: Patrubány személye csak közvetve van a nullázás mögött, az a rémhir sem felel meg a valóságnak, hogy Orbán Viktor Boros Pétertöl akart megszabadulni (bármennyire is izgatónak tünik ez a kacsa) hanem az, hogy a pénz illetve annak megvonása a póráz, amin az MVSZ-t akarják sétáltatni, mint egy engedelmes, hangosan ugató de nem harapós kiskutyát. Eddig Csoori volt a póráz, majd Borossnak szánták ezt a szerepet. Patrubány alatt azonban az MVSZ harapni is tudna, ha lenne pénze. Csoóri alatt ettöl nem kellett félni, így dölhetett a pénz számolatlanul az MVSZ kasszájába! Bár, mint felszólalásomban megjegyeztem, az amerikai magyarság általában elégedett Orbán Viktorral és szivesen támogatnánk a jelen koaliciót ha lenne rá igény, felhívtam a figyelmet és óvtam az MVSZ-t kormánypénz elfogadásától bizva abban, hogy egy valóban megujhodott MVSZ megszerzi a szükséges anyagi alapot egy sovány de izmos (angolul “lean and mean”), és ami a fö, független MVSZ megmaradásához. Egyébként is az MVSZ alapszabály megkövetelte, hogy az MVSZ független maradjon a mindenkori kormánytól. A szombati vita pedig arról szólt, hogy ha állami pénzt akar az MVSZ, meg kell tagadnia önmagát.
A vita folyamán kiderült Patrubány Elnök felszólalásából, hogy a három nyugati elnökségi tag az elnökségi gyülésen még csak tartózkodott a két OT beadványának jóváhagyásától, itt pedig már egyenesen ellenezték. A rejtély egy ujabb darabja került a helyére. Az egyik elnökségi tag mindkét ügyben, a Külügyi Bizottság bebéklózásában és a régiók határozatának elútasításában, központi szereplö volt. A rejtély egy másik darabja ami helyére esett Dr. Klement Kornél, a második ellenkezö tag szerepe volt. Itt önkénytelenül visszagondoltam a 14. napirendi pontra (14. “Újrakezdési Bizottság: ütemezés, új régionális felosztás. Dr. Klement Kornél”) ameelyen Dr. Klement volt az elöadó. Nos, Kornél nagyon eloquensen beszélt a magyar nyelvröl, a magyar iskolákról, szemebeállítva az ö tapasztalatát a Cinkota Mihaly által szavalt vers tanulságával. Azonban, mint jelenetette volt, az “ujrakezdés” munkájával bizottsága nem ért rá foglalkozni. Nekem úgy tünt, hogy miért kellene egy halálraítélt embernek új ruhát rendelni, avagy miért pazaroljuk az idöt egy halálra itélt MVSZ ujrakezdéséröl beszélni?
Mig újrakezdésröl nem beszélt Klement Kornél barátunk, arra talált alkalmat, hogy hangsúlyozzon egy témakörébe egyáltalán nem tartozó témát: a Külügyi Bizottság kell, hogy egyeztessen a kormánnyal! Erre már szükségesnek láttam érdemben hozzászólni. Elöször is, a kormány nem látta szükségesnek az MVSZ-el egyeztetni a lenullázás elött, pénzt nem kapunk töle, tehát erkölcsileg nem tartozunk nekik semmivel, mi, nyugatiak, bár szimpatizálunk a jelen kormánnyal, és a nemzethez lojálisak vagyunk, talán még állampolgári hüséggel sem tartozunk a kormánynak, amennyiben mi nem szavazhattunk rájuk és minden segítségi ajánlatunk süket fülekre talál!
Másodszor, a kormány az államot és a kb. tizmillió itthoni állampolgárt képviseli, nem a magyar nemzet egészét, amelyet Antall József tizenöt millióra tett. Az MVSZ háromszáz küldötte a világ minden tájáról talán még jobban képviseli a nemzetet, mint a kormány. Mig napi politikában, államok közti kapcsolatokban és az államot illetve lakosságot illetö kérdésekben a mindenkori választott kormány és Országgyülés szuverenitása minden kritikán felüli, a nemzet egészét illetö kérdésekben inkább az államnak kellene az MVSZ-el egyeztetnie! A külhoni magyar pártokkal nem elég egyeztetni, mert azok a magyar kormányhoz hasonló megkötött helyzetben vannak.
Itt szeretnék reagálni a “tizenkettek” kritikájára is, amely szerint “az MVSZ szembehelyezkedik a magyar kormánnyal.” Szerintem ez egyrészt helytelen megfogalmazás. Az MVSZ tovább megy követelésével, mint a kormány, ami egy demokráciában teljesen érthetö és normális, föleg az adott körülmények közt. A kormány, diplomáciai és egyéb okok miatt nem akar túlmenni a statustörvényben javasoltakkal, míg az MVSZ-ben tömörülö külhoni magyarok ennél többet várnak Másrészt a tizenkettek jöttek ki elöször az ultimátummal, amit a kormány követett a lenullázással anélkül, hogy bármikor is probáltak volna civilizált módszerekkel egyeztetni vagy kompromisszumot ajánlani. Egyébként az egyetlen civilizált országban sem bün, ha egy egyén vagy civil szervezet szembehelyezkedik a kormány állaspontjával. Törvénysértés az, amikor elfogadott törvényt sért meg valaki. Az Országházban a politikusok naponta szemebehelyezkednek törvényjavaslatokkal! Civil szervezetek, a romáktól a szakszervezetekig, rendszeresen kritizálják a kormányt. Miért lenne bün, ha a világ magyarságát képviselö MVSZ is azt csinálja? Csak a mult rendszerben volt bün a pártpolitikával szembehelyezkedni, bár mint az alább idézett Berecz János emlití a Magyar Nemzet interjuban, még a Kádár idökben is volt kivétel! A tizenkettek sajnos, úgy látszik még mindig pártmonopolisztikus fogalmakban gondolkoznak és sokat kell még tanulniok, hogy mi is az igazi demokrácia!
Ugyancsak itt kell, hogy reagáljak és a Nyugati Régió, vagy legalább is az USA delegácó részéröl tiltakozzak a május 17-I MAGYAR FORUMBAN megjelent minösíthetetlen iromány (A törvényen kívüli MVSZ?) ellen Györi Béla gyülölettöl csepegö tollából. Tények helyett vádak és hazugságok, félremagyarázások és a törvényes állapot figyelmen kivül hagyása jellemzik a cikket, mint pl. mikor, a birósági döntés figyelmen kivül hagyásával az önfelfüggesztett tizenkettöt tartja “az MVSZ hiteles vezetöinek.” Az még súlyosbitja a Magyar Forum felelösségét ezért a szenny-irományért, hogy Györi látszólag a MIÉP nevében nyilatkozik, amikor kijelenti, hogy “a MIÉP messzemenöen távoltartja magát ettöl a kóros és káros alakulattól.” Vajjon Giday Erzsébet tud erröl a határozatról (egyáltalán van ilyen határozat vagy ez is csak Györi találmánya?), vagy Giday Erzsébet már nem tagja a MIÉP-nek?:
Amint kezdtem olvasni a cikket, elöször azt hittem, hogy szarkazmussal van dolgom. Igy kezdi Györi a cikket: “Ez már mindennek a teteje. Egy Patrubány Miklós nevü egyén az MVSZ elnökségéböl kirugatta Fekete Gyulát. Elképesztö!…” És ez igy megy tovább hosszú bekezdés hosszú bekezdés után Györi ugy látszik felháborodásában elfelejtette, hogy mikor van logikusan vége egy paragrafusra való mondókának Ebböl is kitünik, hogy józan ész helyett a szenvedély diktálta irományát! Nem érdemes ilyen eszellös irománnyal vitába szálni, de ha már idéztem ezt a két mondatot, hadd helyesbitsek. Nem a Patrubány nevü egyén (aki mellesleg az MVSZ demokratikusan és a biróság szerint érvényesen megválsztott elnöke!) rugta ki Fekete Gyulát (akit egyébként mindig tiszteletem!) hanem a tavaly decemberi rk. Közgyülés álal adott határidö lejártával a mostani közgyülés volt hivatott dönteni a tizenkettek sorsa felett, és a közgyülés határozott úgy, hogy mivel a tizenkettek nem töltötték be elválalt poziciójukat, elnökségi tagságuk megszüntnek tekintendök. Egyébként legtöbb esetben az önfelfüggesztett elnökségi tagokat mint például az ausztráliai Kardos Bélát vagy az USA-ból Lauer Editet saját Orságos Tanácsuk hivta vissza és jelölt utódokat hivatalos kirugásuk elött, azt elökészitendö. Mindebben pedig ennek a Patrubány “egyénnek” semmi szerepe nem volt.
Visszatérve a téneyekhez, harmadszor, sajnos mindenféle egyeztetés csak kölcsönös jószándék alapján lehetséges. Mint mondtam, tangozni csak két személy tud! Erre Dr. Klement azt válaszolta, hogy akkor is elöbb meg kell egyezni a zenében. Nos, mi szivesen leülnénk egyeztetni a zenét is. A kormány azonban eddig minden egyeztetési kisérlet elöl elzárkózott az MVSZ-el, legyen az zene, tánc, vagy nemzetpolitika. Mikor Sisa István egy nyugati magyar szakemberekböl álló kis csoportot szervezett, akik évek óta ingyen és bérmentve dolgozunk az ország külöldi hirnevének javításán, felajánlotta, hogy ingyen és teljesen bizalmas alapon, szeretnénk idönkint egyeztetni az “Imázs” hivatallal, abszolut érdektelenséget találtunk a kormány részéről.
Negyedszer, az MVSZ olyat is ki tud mondani, olyat is tud követelni, amit a kormány nem tud kimondani! Érdekes, hogy pont a szombati (május 12) Magyar Nemzet közöl egy hosszú interjút Berecz Jánossal, a Kádár éra külügyi káderével, aki szerint “egy országnak legalább három külpolitikai magatartásra van szüksége. Van a párt, amely szabályokhoz kötött, minden szavát jegyzik. Van a külügy, amely rugalamasabb, diplomáciai eszközöket használhat, titkolózhat, stb. és hagyjuk érvényesülni a népi diplomáciát, hogy néha ök is kimondhassanak olyan gondolatokat a szomszédos országokkal összefüggésben amelyektöl mi elhatárolódhatunk, de már elhangzott Magyarországon.”
Ehhez hozzáadhatjuk a nyugati országos tanácsokat, azok tagegyesületeit, és a könbözö független csoportosulásokat. Egy megfizethetetlen világhálózat állna a nemzet és a kormány rendelkezésére nemzeti külpolitikai céljaink elömozdítására és a különbözö befogadó országaink kormányainál való lobbizásra. Azonban ha van közös nevezöje az 1990 óta kormányzó három különbözö kormány külpolitikájának, az a nemzeti emigráció segítö jobbjának következetes elutasítása és annak rövid pórázon tartása, amennyiben csak az általuk kiválasztott megbízható embereikkel hajlandók szóba állni! Mig a moszkovita Kádár rezsim szivesen használta a “népi diplomáciát,” a jelen vezetök képesek elpusztítani az MVSZt ha az nemzeti-népi diplomáciát próbál gyakorolni. Pedig még a nemzetközi intézmények is nemcsak elismerik hanem kifejezetten elömozdítják a nem kormányzati szervek, NGO-k munkáját. Ez a magyar kormányok alatt és elött tabu!
Egyelöre nem óhajtok további spekulációba kezdeni, hogy mi ennek a mélyebb oka. Szeretném, ha a kormány két lépéssel megcáfolna: (1) hivja meg a MVSZ Külügyi Bizottság elnökét és a nagyobb nyugati szervek, mint pl. az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége, amelyik rendszeresen lobbizik az EBESZ-nél és az amerikai hatóságoknál, vagy a Magyar Nemzeti Világtanács képviselöit egy nemzetpolitikai témákról szóló egyeztetésre. (2) Hivja meg az MVSZ demokratikusan választott vezetöségét és egyeztessen velük az MVSZ támogatását illetöen. Tegyék az asztalra kifogásaikat és elvárásaikat, és ha elfogadnak egy független MVSZ-t mint a “népi politika” egyik eszközét, állitsák vissza, elfogadható szinten a pénzügyi támogatást.
Amennyiben ez nem történik meg, a nyugati magyarság kénytelen lesz azt a következtetést levonni, hogy az eddig megszokott elhanyagolás, néha hidegháború, ujabban forró háborúba csapott, ahol az elsö figyelmeztetö lövés a költségvetésnek lenullázása volt, és az ügyészségi feljelentés már halált okozó háborus tettnek tekinthetö! Ugyanakkor az MVSZ-en belül néhány nyugateurópai gyászmagyar lesipuskás módra probálta kilöni az MVSZ Külügyi Bizottságát. Ha jól megnézzük, a Bizottság két lépést tervezett: jobban megszervezni a nyugati Országos Tanácsokat, hogy lobbizzanak helyi kormányaiknál, és hogy követekezetesen elömozdítják a kisebbségi jogokat és az autonomiák megvalósítását, amelyet az MVSZ alapszabálya is célúl tüzött ki. Egy, a nemzet érdekeit védö kormánynak egyik ellen sem lehetne kifogása! Ha esetleg lenne kifogása az idözítés vagy a stilus miatt, szépen üljünk le és beszéljük meg a dolgot. Az MVSz tele van értelmes emberekkel, akikkel lehet szót érteni! De az önkényeskedést nem türik.
Az események hatására az egyik Bizottsági tag megjegyezte, eddig is dolgoztunk a nemzet ügyéért, ezután is dolgozunk, csak most sokkal elszántabban, mert most már a kormány is ellenünk és a nemzeti érdek ellen van! Az MVSZ-t megsemmisithetik, de a magyar szellemet, mint azt Király Zoltán Elnökhelyettes hangoztatta, soha!
Mi nem dominálni vagy dirigálni akarunk, nem akarunk a kormány feladatába beleszólni, de nemzetpolitikai kérdésekben Isten adta jogunknak tekintjük elszakadt honfitársaink sorsáért aggódni és nemcsak imádkozni, hanem ahol lehet, közremüködni emberi és kisebbségi, valamint önrendelekezési jogaikért. Tesszük ezt a kormánnyal való partnerségben ha lehet, önmagunk, ha kell! Egyeztetünk ha lehet, és cselekszünk, ha kell. Az ország határain kivül élö öt millió magyar nem a kormány ellenzéke, de alattvalója sem. Mi az “Egy a nemzet” jelszó alapján partnerek szeretnénk lenni, hacsak a kormány nem kényszerít ellenzékbe, söt, ellenségévé bennünket.
Mi elfogadunk jó tanácsot, testvéri figyelmeztetést vagy atyai intést, de nem fogadunk el sem szájkosarat, sem pórázt, még a magyar kormánytól sem, mikor a nemzet jövöjéröl, annak túléléséröl van szó!
Még nem késö békejobbot nyujtani. Azonban, lesz egyeztetés vagy nem, lesz MVSZ támogatás vagy nem, lesz MVSZ vagy nem, mi, nyugati magyarok nem szününk meg hazánkért és nemzetünkért küzdeni!Dr. Balogh Sándor, USA delegáció tagja.+
Dr. Balogh Sándor előadása a Clevelandi megemlékezásen, 2010, oktober 24-én
Kedves Elnök Úr, Kedves Krisztina, Kedves Barátaim!
Úgy látszik, még az régi emigránsok közt sem világos a nemzeti emigráció története, szerepe, és az otthonhoz való viszonya. Nemrég a következő lekezelő vélemény jelent meg egy értelmes emberekből álló emigrációs közösség honlapján.
„Sokszor eltűnődöm az emigráns magyar szervezetek politikai ténykedésén. Tagjaik többnyire jóindulatú emberek, akik nincsenek megelégedve a magyar sorssal mely elől ők vagy felmenőik megszöktek; és most távirányítóval akarják erőlködve „megoldani” a magyar problémákat, melyeket évszázadok mulasztása, életképtelensége okozott. Hatalmuk nincsen, pénzük nincsen, csupán becsvágyuk hajtja őket egy homályos, számukra elérhetetlen cél felé.”
Másik: Lakitelekre küldtünk Amerikából több, mint ezer kép-anyagot egy emigrációs kiállításhoz, amely ezzel a kérdéssel kezdődik: „És ők mit csináltak?” Ott volt a rengeteg kép kitéve, személyek, épületek, templomok, de minden magyarázat nélkül.
A fenti véleményre és erre a kérdésre is válaszolva fontos, hogy - remélve, egy korszak lezárásaként - röviden beszámoljak a nemzeti emigráció munkájáról. Először is nem szökevények vagyunk, hanem menekültek, másodszor nem táv-irányítással próbáltuk az otthont kormányozni egy „elérhetetlen cél felé,” hanem itt képviseltük a nemzetet. Mindezt nem becsvágyból, hanem hazaszeretetből tesszük!
Kossuth Lajos amerikai útjától az első világháború végéig nem volt nagyobb emigrációs politikai állásfoglalás. Azonban Trianon megzavarta az emigráció békéjét, és a sok kisebb-nagyobb kezdeményezés után végül is 1929-ben az Amerikai Magyarok Szövetsége, AMSZ nagygyűlést hívott össze Buffalóban, hogy Trianon kérdésével foglalkozzon. Majd pár év múlva Endresz György és Magyar Sándor pilóták „Justice for Hungary,” Igazságot Magyarországnak nevű repülővel repülték át az óceánt, Amerikából Magyarországra.
Ezekben az években megalakult otthon a Magyarok Világszövetsége is, amelynek eredeti célja az emigráció összefogása volt, és segíteni az emigráció magyar nyelvének, kultúrájának megtartásában.
Közben kitört a II. Világháború, és Magyarország német szövetséges lett. Az AMSZ Intéző Bizottsága 1941-ben egy öt pontból álló emlékiratot nyújtott be az USA elnökéhez. Az emlékirat nagy feltűnést és általános elismerést váltott ki amerikai körökben, és nagyban emelte a magyarok tekintélyét.
Az Emlékirat biztosítja az Elnököt az amerikai magyarság lojalitásáról és megállapítják, hogy Magyarország részéről elkerülhetetlen volt a Tengely hatalmakkal való szerződés aláírása, és meggyőződésük az, hogy ezzel Magyarország elvesztette függetlenségét és a magyar nép nem képes szabadon kifejezni akaratát. Ennek alapján, a negyedik pont ezt írja; EZÉRT MI, AZ A.M.Sz VÉGREHAJTO BIZOTTSÁGA, A MAGYAR EREDETÜ AMERIKAI POLGÁROK KÉPVISELÖI, ÖSZINTÉN HISSZÜK, HOGY AZ ELNÉMÍTOTT MAGYAR NÉP GONDOLATAINAK ÉS ÓHAJAINAK TUDATÁBAN SZENT KÖTELESSÉGÜNK, HOGY MAGYARORSZÁG FÜGGETLENSÉGÉNEK ÉS A MAGYAR NÉP SZABADSÁGÁNAK MEGÖRZÉSÉRE IRÁNYULÓ MOZGALOM VEZETŐI LEGYUNK, AZ EGYESULT ÁLLAMOK ALKOTMÁNYÁN ÉS TÖRVÉNYEIN BELÜL.
1941 novemberében, az AMSZ közgyűlés még érdekesebb, egyhangúan támogatott, nyolc pontból álló határozatot hozott Pittsburghban. Először jóváhagyják és támogatják Roosevelt Elnök 1941. május 28-i kijelentését, amelyben az emberi szabadság jogokról és a nácizmusról beszél, majd miután elítélték a nácizmust és támogatják Amerika náciellenes politikáját, megértésüket fejezik ki (támogatás nélkül) az Amerikai döntés irányában, mely szerint Amerika segítséget nyújt az “orosz népnek". “UGYANAKKOR, folytatódik a határozat, AZ A.M.SZ. A BOLSFVIZMUST EGY LELKI RÁKNAK ÉS SZELLEMI ELTÉVELYEDÉSNEK /aberratio/ TEKINTI ÉS NEM FOG MEGSZÜNNI EZ ELLEN AZ IDEOLÓGIA ELLEN MINDEN EREJÉVEL HARCOLNI. ILYEN MOZGALMAK KÖVETÖI NEM LEHETNEK SZÖVETSÉGÜNK TAGJAI.” A következőkben Roosevelt Elnök nyolc pontját támogatják, abban a reményben, hogy az nem fog Wilson elnök 14 pontja sorsára jutni.
A következőkben még ezt írták, “mivel Amerika nem írta alá a Trianoni diktátumot, szabadnak érzik magukat, hogy Magyarország ezeréves jogaiért békésen dolgozzanak.” Végül ama joguknak és kötelességüknek adnak kifejezést, hogy az amerikai magyarság álláspontját és meggyőződését tükrözve, azon dolgozzanak, hogy az igazi demokrácia és egyenlő emberi jogok világszerte megvalósuljanak, és természetesen Magyarországon is.
A történelmi párhuzam a 40-es évek és az 1956 utáni évek, és bizonyos mértékig napjaink közt is nyilvánvaló, és azt hiszem sem akkor, sem ma nem tudnánk a nemzeti emigráció célkitűzését jobban és tömörebben megfogalmazni: képviselni az elnyomott nemzetet, és beszélni helyette és nevében. Ennek Amerikában közel hetven éves hagyománya van, Kossuth példáját nem is említve!
Ennek fontos, szinte elvi jelentősége volt. Grocius, a nemzetközi jog atyja szerint egy elszakított terület csak akkor veszik el, ha arról a nemzet lemond. Nos, 1948 után otthon „nem illett Trianonról beszélni,” és a hivatalos politika lemondott minden határrendezésről, még a magyar kisebbség jogainak védelméről is. Az emigrációra jutott a feladat a kérdést ébren tartani nemzetközi fórumokon, hogy ha eljön a nagy átrendezés ideje, akkor mi is benyújthassuk igényünket egy igazságos rendezésre. Ebben a szellemben számos könyv és cikk íródott, amit a Holló Öregcserkész Csapat Kanadából ingyen terjesztett illetékes körökben, és tett fel az internetre.
‘56-ban ugyancsak ebben a szellemben DP-s honfitársaink szinte éjjel-nappal jelen voltak az ENSZ palotában, hogy próbálják az amerikai delegációt informálni és befolyásolni – sajnos, minden eredmény nélkül, sőt! Majd a menekültek elhelyezésénél segédkeztek, hogy minél simábban beilleszkedjünk az amerikai életbe.
Az 56-os emigráció, ahogy megtanult angolul, és egyre nagyobb befolyásra tett szert, tovább folytattuk a lobbizást. Itt két kritikára kell kitérni. Az egyik az, hogy az emigráció megoszlott. Ez egyrészt természetes minden demokratikus társadalomban, hogy az otthoni ideológiai vagy osztálykülönbségek itt is mutatkoznak. Azonban az AMOSZ fénykorában, a 80-as években, 116 tagegyesületünk fizetett tagdíjat és több tízezer tag nevében, példátlan összefogással küldött képviseletet gyűléseinkre, és akiknek nevében lobbiztunk Washingtonban vagy az európai EBESZ tanácskozásokon.
A másik kritika, hogy nem volt eredmény. Aki nem ismeri az emigrációs politikát, annak valóban úgy tűnik. Azonban tudni kell, hogy a többi utódállamok mennyit lobbiztak. A románokat még saját államuk is támogatta, és nekünk elegünk volt, saját államunkkal is küzdve, azokat ellensúlyozni, hogy pl. a Most Favored Nation osztályozást kössék az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartásához. Tehát ha pl. a románokat Amerika visszautasította, az nekünk siker volt, amit a közönség nem láthatott. Nehezen meg kellett dolgoznunk, hogy védjük legalább a status quo-t. Lobbizásunk nélkül sokkal rosszabb lett volna az elszakított honfitársaink helyzete.
Példál, mikor 1991-ben Genfben voltunk Pásztor Lacival, a svájci külügyminiszter megnyító beszédében tett egy megjegyzést, hogy a II. Világháború után senki nem foglalkozott a kisebbségi kérdéssel. Erre elővettem a táskámból az 1947-es román békeszerződést, ahol a románok megígérik a kisebbségi jogok tiszteletben tartását. Egy ezt idéző levélben tiltakoztunk a helyszínen, és mit gondolnak, mi volt a válasz? „Nekünk ezt nem mondták a románok!” A románok segítettek megírni a miniszter beszédét. Két nap múlva helyesbítést adtak ki. Ezt elmondtuk az amerikai delegációnak, és megírtam helyi képviselőmnek. Erre pár hónap múlva 1992 H. Res 415 sz. alatt Határozatot adtak be a képviselőházban, amelyben többek közt erre a békeszerződésre is hivatkozva, felszólították Romániát a békeszerződés és a kisebbségi jogok betartására
Azonban legnagyobb sikerünket az első Bush kormány alakulásánál értük el. A NYT közölte 1989. február elején, hogy Kissinger, Dr. K, újra benyújtotta kedvenc javaslatát a Bush kormánynak, hogy hagyják a középeuropai országokat békésen beolvadni a Szovjet Unióba. Erre Dr. Nádas Jánossal egy két oldalas levéllel reagáltunk, amit májusban köszönt meg a külügyminisztérium, azzal, hogy levelünk nagyon fontos hozzájárulás volt a vitához, és nyugodjunk meg, elvetették a Kissinger javaslatot. (szöveget csatolom attachmentben).
Ezután ment át Bush elnök Lengyelországba és Magyarországra, és zöld lámpát adott az átalakulásnak! Ezután ny1tották meg Horn Gyuláék az osztrák határt. Ez volt legnagyobb győzelmünk. Azonban sajnos, nem tartott sokáig. Bush visszatérte után Kissinger ment el Magyarországra, ahol Bush és Amerika hivatalos politikáját aláásva, titokban kidolgozták a Rózsadombi Paktumot, és az egyik követségi első titkár, egy Kissinger ember, az USA, a Szovjet és az Izraeli titkosszolgálatok képviselővel együtt, elfogadtatta a Kissinger Paktumot az akkori Magyar politikum képviselőivel. Sajnos, a Paktumot 1990-óta minden kormány betartotta, és ma is betartják. Egy párt van, amely ezt írta a Honlapján: „Rózsadombi paktum, hazaárulás büntetendő!”
Mit gondolnak, melyik párt tette ezt honlapjára? A JOBBIK Bp. XIII Kerületi szervezete bemásolta a Paktumot a Magyarság 1992 júl. 25-i számából.
Hogy valójában Kissinger, a kirúgott volt USA külügyminiszter keze van benn, elég elolvasni a Paktumot. Az első tíz pont a kommunistákkal és az akkor még Szovjet Unióval foglalkozik, majd ezt olvassuk: „18. A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon.”
Ez szinte Szovjet tagállammá redukálta volna Magyarországot. Persze ez sem úgy sikerült, de mindenesetre a rendszerváltást sikerült Dr. K-nak megakadályozni, bár Bush elnök őszintén mellettünk volt.
A Paktum 18. pontjának második fele pedig így szól: “az Egyesült Államok viszont megerősíti gazdasági befolyását a magyar életben.” Arról nem volt szó, hogy ez a bankokon keresztül történik, de a tény az, hogy “kimentek a tankok, bejöttek a bankok.” Tehát Magyarország ma sem függetlenebb, mint 1941-ben volt, csak most a Világbank rabszolgaságában élnek. Ezért a nemzeti emigráció feladata ma ugyan az, ami ’41-ben volt: egy elnémított népet képviselni, annak nevében beszélni!
Miért foglalkoztam a Paktummal ennyit? Az elmúlt húsz évre a 14. pont határozta meg a nemzeti emigráció és az otthoni kormányok és pártok viszonyát: “14.Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigráns személyekkel, szervezetekkel, csoportokkal.” Ebben a paktumos szellemben még a Magyarok Világszövetségét is szét akarták verni, mikor az a kormánytól független vezetés alá került
Ezzel nem Amerika népét vagy kormányát kritizálom, hanem ugyanazt a „háttérhatalmat,” amely 1956 sikeres forradalmát is aláásta, és 1990 óta is dominálja a magyar politikumot bérencei révén.
Persze a JOBBIK-ra is vonatkozik a Paktum: „12. A jobboldali, vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének a megakadályozása.” Ez egyenesen ellentmond a Magyarország által is aláírt Koppenhágai Dokumentumnak. Mégis ezért próbálták a nemzet gyászvitézei, a Paktum szellemében, szabotálni még ezt a mai megemlékezést is!
A Kissinger Paktum miatt nem volt Magyarországon rendszerváltás, és ezért volt a nemzeti emigráció és az otthoni jobboldal nem csak mostohagyermek, hanem egyenesen ellenség, még az utóbbi húsz évben is, a nemzet nagy kárára.
Ugyanis volt köztünk sok tudós, gyáros, író, és jogász, és az Antall kormány és utódaik nagy mulasztást követtek el, hogy nem használták fel sőt, visszautasították tudásunkat, tapasztalatainkat, kapcsolatainkat, amíg voltak ilyen személyek. Sok rémtörténetet tudnék mesélni erről, ha lenne idő. Azóta öregszünk. A politikailag illetve irodalmilag tevékenyek közül Pásztor Laci, Major Tibor, Magyaródy Szabolcs, Lengyel Alfonz, Sisa István, aki írta a fenomenális sikert aratott Spirit of Hungary-t - magyarul Magyarságtükör címmel adta ki Püski Sanyi bácsi. Serényi Pista, aki végiggyalogolta Amerikát és lefutott New Yorkból Washingtonba, Igazságot Magyarországnak szalaggal a vállán, hogy egy petíciót adjon át az Elnöknek. Majd Pista bekötötte a Szabadságszobor szemét, hogy ne lássa Hruscsov amerikai látogatását. 56 szellemének és az emigráció hőskorának ezen hősei immár a 90-et tiporják. Pákh Sanyi bátyánk már százon felül van. Én, hozzájuk képest, „fiatal” 79 vagyok.
És fogyunk. Zolcsák Pista, Vasvári Zoltán, Dömötör Tibor, Bertalan Imre, Fazakas Feri bátyánk, a Nádas hármas, Rózsika, János és Gyula munkatársaim, sok más hőssel, már a hadak útját járják.
Azonkívül itt voltak az emigráció szellemi óriásai. Somogyi Ferenc, az évi Magyar Találkozóról kiadott Magyar Krónika kötetek szerkesztője, amely az emigráció színe-javának irodalmi és politikai tevékenységét örökítette meg, és az emigráció értelmi és művészeti kiválóságait magába foglaló Árpád Akadémia megszervezője. Vass Albert irodalmi munkásságán kívül komoly kiadói tevékenységet is végzett. Lehetne sorolni hosszan. Itt voltak őstörténészeink, mint Baráth Tibor, Badinyi Jós Ferenc, íróink, mint Padányi Viktor, Mailáth István, hogy csak néhányat említsek a nagyok közül, akik ébren tartották a magyar kultúrát a nagy magyar éjben.
Azt hiszem, nem sértjük meg a Pesti Srácok emlékét, ha Október 23-án róluk is megemlékezünk, akik a magyar szabadságra szentelték életüket.
Az emigráció és az otthon integrálódása érdekében fontos lenne otthon is megismerni és valamilyen formában megörökíteni ezeket a neveket (ahogy valamikor a kommunisták is megemlékeztek a pártmozgalom hőseiről).
Egyre kevesebben vagyunk nemzethű magyarok, de amíg élünk, amíg van bennünk lehelet, addig küzdünk egy szebb, szabad, független és keresztény Magyarországért, a Szent Koronás Regnum Mariánumért, hogy nemzetünk be tudja tölteni a magyarok Istene adta hivatását.
Adja Isten, hogy mielőbb úgy legyen.+
Kedves Sanyi!
Az alábbi levelet Kennessey Csaba az MVSZ egyik ellenese küldte meg B.Z. felkérésére.
Subject: Levél a Magyarok Világszövetsége tagjainak
Nemzeti_Eroforras_Miniszterium
Emberi Erõforrások
Minisztériuma
Levél a Magyarok Világszövetsége tagjainak
Tisztelt MVSZ tagok!
A Magyarok Világszövetsége (MVSZ), amely 1991-ben született újjá Csoóri Sándor munkájának és elnökletének köszönhetõen, a rendszerváltást követõen azt a feladatot töltötte be, amely miatt egykor életre hívták: a világ magyarságának összefogását, nemzeti tudatának erõsítését, kultúrájának õrzését és megismertetését képviselte.
Csoóri Sándor elnöksége alatt a szervezethez számos külföldön élõ, hazánkhoz lelkileg kötõdõ magyar csatlakozott, akik áldozatos munkával dolgoztak a kitûzött célok megvalósításán. Ám az elmúlt években az MVSZ, amelynek az egész magyarságot kellene képviselnie, pártoskodásoknak, manipulációknak és legalábbis kérdéses pénzügyi akcióknak a színterévé vált.
A Fõvárosi Ítélõtábla 2011 novemberében hozott ítéletében megsemmisítette az MVSZ 2008. augusztus 19-i, az elnök és elnökhelyettes választására vonatkozó határozatait, így jogerõs döntés is született arról, hogy majdnem négy éve nincs törvényes vezetése a jobb sorsra érdemes szervezetnek.
Ugyanakkor fontos megjegyezni azt is, hogy a vezetõkkel – és az általuk vívott csatározásokkal, nemzeti egységet romboló nézeteikkel – nem lehet azonosítani a szervezet azon tagjait, akik számára továbbra is hangsúlyos feladat a magyarság felemelkedéséért való tevékenykedés. Balog Zoltán kijelentése kizárólag az illegitim vezetõknek és a világszövetséghez méltatlan magatartásuknak szólt. Azon tagokat és munkájukat, akik az MVSZ eredeti célkitûzéseit kívánják napjainkban is megvalósítani, a miniszter továbbra is megbecsüli és elismeri. Amennyiben a miniszteri kinevezését megelõzõ bizottsági meghallgatáson elhangzott, félreérthetõ kijelentésével megbántotta õket, és magukra vették a világszövetség illegitim vezetõjének és holdudvarának szánt megjegyzését, úgy õket megköveti. Ha az MVSZ elnöksége ismét törvényesen választott, alkalmas emberekbõl áll majd és a magyarság összefogásán dolgoznak, Balog Zoltánt is újból a szervezet támogatói között tudhatják majd a tisztességes, jó szándékú tagok.
Budapest, 2012. május 22.
Sajtófõosztály
Emberi Erõforrások Minisztériuma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése