Negyedik típusú találkozások

Negyedik típusú találkozások – Egy földönkívüli emlékei

3.rész

Dr. Edith Fiore klinikai pszichológus, aki pontosan tisztában van az UFO-kra vonatkozó tudományos paradigmával, amely szerint csak az tekinthető igaznak, amire fizikai bizonyítékot találunk, ilyesmi nélkül a biológiai, pszichológiai vagy lelki igazságok sem tekinthetők bizonyítottnak.

Éppen ezért Dr. Fiore tudatosan hangsúlyozza, hogy terápiás szakemberként s nem tudományos kutatóként közelít az adott témához. Dr. Fiore számos olyan pácienssel foglalkozott, akiknek vélt vagy valós UFO-élményben volt részük. Most az egyik legérdekesebb hipnoterápiás foglalkozást idézzük fel a praxisából.

Az előző részek itt olvashatók:

Negyedik típusú találkozások – Egy földönkívüli emlékei 1.rész

Negyedik típusú találkozások – Egy földönkívüli emlékei 2.rész

 

3.rész

Hogy érzi magát?

Mintha újjászülettem volna. Mindenki azon mulat, hogy milyen ruha van rajtam.

Milyen ruhát visel?

Farmernadrágot és hegyes orrú cowboycsizmát. Kénytelen vagyok levenni a csizmát, mert be kell bizonyítanom, hogy a lábaim nem hegyesek. rengetegen vagyunk. Csodálatos háborús történetek. Jó kis parti. Végigjárjuk az űrhajókat, és felidézzük a régi szép emlékeket.

Ez még ugyanaz az űrhajó?

Igen, ugyanaz. Amelyiken szolgáltam.

Mit néznek meg?

A vezérlőteremben kezdjük a sétát. Új arcok. A személyzet teljesen kicserélődött. Kinézünk az ablakon. Leülünk az ablaknál, beszélgetünk és nézzük a csillagokat. Aztán sétálgatunk a hajón. Végigjárjuk a régi épületeket. Kimegyünk a felszállópályára. Aztán haza. Nagyon szerettem volna maradni még. Bárcsak engedték volna! Belefáradtam már abba, hogy állandóan ide-oda ráncigáljanak.

Van rá esélye, hogy visszamenjen hozzájuk?

Talán visszamehetek. A kapitány említette, hogy fontos bevetésre készülnek. Szükség lesz a tapasztalatra. De már elfelejtettem mindent. Az összes szakmai tudásom és tapasztalatom elveszett. Nem hiszem, hogy képes leszek előbányászni őket valahonnan. Mesélt a készülő bevetésről. A naprendszer másik végében kerül rá sor. A régi szép időket juttatja eszembe.

Mit ért bevetésen?

Berepülés az ellenséges zónába. Feltöltés. Felkészülés. Kilövőegységek készenlétbe helyezése. Leszállóegységek indítása. Célpont megközelítése.

A bevetések mindig támadó szándékúak?

Mindig. Ez benne a szórakozás.

Hány űrhajó vesz részt egy nagyobb bevetésben?

Négy vagy öt.

Hány főnyi legénység van az űrhajókon?

Háromezer-ötszáz. Minden űrhajó M-es besorolású. A legnagyobbak. Tizennégy leszállóegység minden űrhajón.

Mindegyiken tizennégy kisebb űrhajó található?

Igen.

Hány fős legénység van a kisebb űrhajókon?

Száz.

Felcsigázta az érdeklődését a nagy bevetés, amiről a kapitány beszélt?

Igen. Jó buli lesz.

Hogyan fogják végrehajtani?

A kapitány mutatott néhány fotót, amit a felderítő gépek készítettek. Három városra kell egyszerre lecsapni. Fogalmam sincs, hogy mi a bűnük az ott lakóknak. Valószínűleg nagy disznóságot követtek el, mert el akarják törölni őket a föld színéről.

Tudja, hogy melyik bolygóról van szó?

Nem.

Tudja, hogy melyik naprendszerben van a bolygó?

Ugyanabban, amelyikben a Föld, csak a másik végén. Egészen a legszélén. Nem hiszem, hogy a Földön tudnak a létezéséről.

Mikor lesz a támadás?

Rövidesen sor kerül rá. Komoly ellenállás nem várható. Hatalmas méretű akció lesz.

A Földön is lesz bevetés?

Nem. Nincs rá szükségük.

Miért?

A Föld nem fontos nekik.

Meséljen többet a legutolsó találkozásról!

A kapitánnyal bedobtunk néhány pohár italt. Azt mondja nekem, hogy szükségük van valakire, aki koordinálni tudja az akciót. Megkérdezem, hogy miért nem csinálja ő maga. Erre azt mondja, azt az utasítást kapta, hogy kérjen meg rá engem. Megkérdezem, hogyan képzeli a dolgot, mivel ellentétes a szabályzattal. Azt feleli, hogy fogalma sincs. Ekkorra már kellően becsiccsentettünk, és eléggé összevissza beszélünk. Azután…újra otthon vagyok.

Hogyan jutott haza? Próbáljon meg visszaemlékezni rá!

Belépek az ajtón. Becsukom magam mögött, és máris otthon vagyok.

Hogyan került az űrhajóból a házba?

Nem tudom pontosan.

Próbáljon visszaemlékezni!

Nem hiszem, hogy el tudnám magyarázni. Technikailag túlságosan bonyolult ahhoz.

Átszállt egy kisebb űrhajóba?

Nem. Nincs szükség szállítóeszközre. Egyszerűen belépek az ajtón, és becsukom magam mögött. És ahogy becsukom, máris otthon vagyok.

Miután becsukja az ajtót, vissza tud még emlékezni az átélt eseményekre?

Nagyjából. Nagyon felzaklat a visszatérés. Gyűlölöm az ilyesfajta utazást; a helyszínek hirtelen váltogatását.

Próbáljon visszaemlékezni rá, hogy részt vett-e negyedik típusú találkozásban másik űrhajón is!

Bevetés. (Elhallgat.) Változatos helyek. Változatos élőlények. (Elhallgat.) Az űrhajók személyzete között csak felszínes az érintkezés. az idő nagy részében távol vagyunk egymástól. Csak a bevetések után találkozunk. Túl sokan vagyunk ahhoz, hogy alaposabban megismerhessük egymást. (Elhallgat.) Nem alakul ki szoros kapcsolat az űrhajók legénysége között. Nincs rá idő, és nincs rá lehetőség.

Mikor volt ez a bevetés? Már azután, hogy elfoglalta Dan testét?

Nem.

Előtte történt?

Igen.

Miután elfoglalta Dan testét, találkozott másfajta földönkívüliekkel is?

Csak az értelmiségivel és a visszataszító kinézetűvel.

Készen áll rá, hogy felidézzük azt a negyedik típusú találkozást, amelyikről eddig nem akart beszélni?

Nem szívesen emlékszem rá. Nem szívesen beszélek róla.

Próbáljon felidézni belőle egy részletet!

Ha lett volna fegyverem, keresztüllőttem volna őt.

Hogy nézett ki?

Még mindig magam előtt látom a kiugró pofacsontját, és hatalmas sárga fogait. És szőrös, durva, zsíros pofáját.

Hol került sor a találkozásra?

Nem emlékszem rá.

Talán a házban? Vagy az űrhajón?

Azt hiszem, mentális úton érintkeztünk. egy ilyen soha nem jöhetett volna ide.

Miért?

Képtelen lett volna elvegyülni és beilleszkedni. Egyszerűen alkalmatlan rá. Túlságosan feltűnő jelenség. Egyébként nem is akarna ide jönni.

Találkozott már korábban is ilyen fajtával?

Igen.

Ez még azelőtt történt, hogy elfoglalta Dan testét?

Igen.

Készülnek bevetésre a Föld ellen? Illetve került sor már ilyesmire korábban?

Nem, tudomásom szerint nem. A Föld nem esik a fő áramlatba. Nincs stratégiai jelentősége. Csak a nyugdíjasok jönnek ide.

Ön szerint sokan keresik fel a Földet ilyen célból?

Valószínűleg elég sokan.

Most emlékezzen vissza az értelmiségivel való találkozására! Magánál tartotta a fickó a kinyomtatott papírokat?

Igen.

Mit szándékozott velük kezdeni?

Fogalmam sincs, hogy mire kellettek neki. szerintem semmi hasznukat nem vette. Bár ezeknél az értelmiségieknél sose lehet tudni.

Valamilyen különleges program volt a számítógépben?

Nem. Egyszerű nyelvprogram. el sem tudom képzelni, mire kelhetett neki. Valószínűleg csak szuvenírnek.

A szobában találkoztak?

Igen.

Le is ült a számítógép mellé?

Nem. Mellette állt, és nézte ahogy dolgozom. Aztán megkért, hogy printeljem ki az anyagot, s én megtettem.

Odaadta neki a papírokat?

Igen. A legjobb tudomásom szerint semmi olyan nincs benne, amit használni tudna.

Látta már az Eggyéválás című könyv borítólapját?

Igen.

Ismerősnek tűnt a rajta látható arc? Hasonlít azokhoz, akikkel találkozott?

Hasonlít, de az életben kevésbé nyújtott az arcuk, mint a rajzon. A szemük viszont sokkal nagyobb a valóságban.

Van még valami, amit szívesen felidézne?

Szívesen eltöltenék akár egy teljes napot is azzal, hogy még egyszer körbejárom az űrhajót! Még mindig nagyon szeretem.

Meséljen még valamit az űrhajóról! Például hol aludt?

Egyszemélyes ágyban fekszem. a fejtámlája állítható. Hatalmas képernyő van a falon.

Vannak berendezési tárgyak a kabinban?

Igen, a szokásos dolgok. És…egy beépített szekrény. Ahogy belépünk, az ajtótól jobbra. Az ágy pontosan szemben van, a képernyő pedig a jobb oldali falon. A beépített szekrény a jobb sarokban áll. Zárható fiókok is vannak benne. Nagyon egyszerű, praktikus bútorok.

Milyen a fal?

Festve van. Fémes tapintású.

Mi van a padlón?

Padlószőnyeg.

Milyen színű?

Sötétbarna, a falak pedig krémszínűek. A mennyezet teljes felülete világít, s az ágy mellett elhelyezett szenzoros kapcsolókkal lehet szabályozni a fényerősséget.

Amikor az űrhajón teljesít szolgálatot, mennyi ideig tart egy őrjárat?

Egy évig.

Mi történik utána?

Vissza a bázisra, azután indulás, és újabb egy év.

Amikor bázist említ, arra a bolygóra gondol, ahonnan származik?

Nem. egy űrállomásra.

Az űrben tartózkodik?

Igen. Igyekszem pontosan felidézni, de már nagyon régen volt.

Az űrhajón férfiak és nők is vannak?

Hát persze.

Mi a nők feladata?

Ugyanaz, mint a férfiaké. Részt vesznek a harcokban. Mindent ugyanúgy megcsinálnak, mint a férfiak.

A nők és a férfiak között sor szokott kerülni szexuális érintkezésre?

Minden adandó alkalommal.

Homoszexualitás?

Előfordul.

Hogyan kezelik a kérdést?

Tolerálják. Nem örülnek neki, de tolerálják.

A védekezést meg tudják oldani?

Igen.

Hogyan?

Gyógyszerekkel, injekciókkal.

Milyen gyakran kapják ezeket?

Minden indulás előtt.

Csak egyszer?

Igen, csak egyszer.

Amikor a bázison tartózkodnak, létesítenek szexuális kapcsolatot a személyzet többi tagjával?

Igen. Teljesen megszokott magatartás.

Egy partnerük van, vagy váltogatják őket?

Változó. Vannak akik összeállnak. Nem túl jó ötlet. Túlságosan kötődnek egymáshoz. Ha az egyiket megölik, a másik beleőrül, és használhatatlan lesz. nem nagyon működik így a dolog.

Ellenzik a házasságot?

Nem ellenzi senki, de a legtöbben tisztában vannak vele, hogy jobban teszik, ha nem kerülnek túlságosan szoros kapcsolatba senkivel.

Gyakran előfordul, hogy megölnek valakit?

Nem. Csak ha elszúr valaki valamit a bevetésen.

A bevetések hány százalékán fordul elő baleset?

Átlagosan minden századikon hagyja ott a fogát valaki. Egy-két haláleset persze bármikor előfordulhat.

Mennyi az átlagos bevetésszám, mondjuk évente leszámítva azokat, amelyek nem jártak veszteséggel?

Minden harmadik-negyedik héten egy alkalom.

Melyik volt a legnagyobb szabású bevetés, amelyben részt vett?

Két M-típusú űrhajóval támadtunk.

Miután Dan visszanyerte normál tudatállapotát, megkérdeztem tőle, hogyan érzi magát.

Nagyon nehéz volt feldolgoznom magamban az erőszakos fickókkal kapcsolatos emlékeket. eleinte nagyon tartottam tőlük, de aztán tudatosult bennem, hogy nem árthatnak nekem. A kapitány megígérte, hogy foglalkoznak velük, és biztosított róla, hogy nagyon-nagyon hosszú ideig nem fognak visszajönni.

Generációk nőnek fel addig, mire újra kijuthatnak a világűrbe. Nem kell tehát sem nekem, sem ásnak aggódni miattuk, ami végtelen megnyugvással tölt el. Az elmúlt alkalommal még nagyon nyugtalanítottak ezek a kínos emlékek. De azóta feldolgoztam és megemésztettem magamban őket.

A felszínre került emlékek alapján komolyan felmerült bennem annak valószínűsége, hogy Dan valóban vissza akar térni a világűrbe. Tudtam róla, hogy felesége és három gyereke van, s megbecsült pozíciót tölt be mint építési vállalkozó, ezenkívül a szakmában is nagy tekintélynek örvend.

Dan, mit fog tenni, ha végül felajánlják magának, hogy visszatérhet az űrhajóra?

Vissza fogok menni! Ennek természetesen semmi köze ahhoz, hogy szeretem-e a feleségemet és a gyerekeimet, vagy nem szeretem. Egyszerűen arról van szó, hogy sokkal fontosabb feladatom van az űrben, mint itt a Földön. Ha visszamehetek, olyan nagyszabású feladatokban vehetek részt, ami mellett minden egyéb szempont eltörpül. semmi más nem lehet fontos! A visszatérés…csodálatos volna! Újra azt tenni, amihez kedvem van, csodálatos volna!

Hogyan fogja közölni a hírt a családjával?

Néhány hónappal ezelőtt a kertben álldogáltunk a feleségemmel, és a csillagokat nézegettük. Gyönyörű, derült éjszaka volt. akkor ezt mondtam neki: Egy napon visszamegyek. azt felelte, hogy ő is szívesen velem jönne. erre azt feleltem, azt hiszem, félreértetted, amit mondtam. Egy napon hazamegyek.

Bólintott és azt válaszolta, szeretnék én is veled menni! De neki nem ott van az otthona, nekem viszont igen!

Megfogalmazódtak már magában korábban is ezek a gondolatok, amelyeket ma felszínre hoztunk, vagy csak élvezte, hogy máshová tartozik?

Valószínűleg nem fogalmazódott meg bennem tudatosan, de soha nem hagyott nyugodni az érzés, hogy közéjük tartozom, és ott van az otthonom. Ezért is figyelmeztettem a feleségemet. Hogy felkészítsem rá, hogy egyszer elmegyek.

És hogy magát is felkészítse!

Igen. Készen állok az indulásra!

VÉGE

Rejtélyek szigete / Dr. Edith Fiore írása nyomán / Lejegyezte: Galactus

Negyedik típusú találkozások – Egy földönkívüli emlékei

2.rész

Dr. Edith Fiore klinikai pszichológus, aki pontosan tisztában van az UFO-kra vonatkozó tudományos paradigmával, amely szerint csak az tekinthető igaznak, amire fizikai bizonyítékot találunk, ilyesmi nélkül a biológiai, pszichológiai vagy lelki igazságok sem tekinthetők bizonyítottnak.

Éppen ezért Dr. Fiore tudatosan hangsúlyozza, hogy terápiás szakemberként s nem tudományos kutatóként közelít az adott témához. Dr. Fiore számos olyan pácienssel foglalkozott, akiknek vélt vagy valós UFO-élményben volt részük. Most az egyik legérdekesebb hipnoterápiás foglalkozást idézzük fel a praxisából.

2.rész

Melyik bolygón született? Próbáljon visszaemlékezni!

Nagyon nehéz. Borzasztó régen volt.

Mi az űrhajó úti célja?

Bolygóközi járat.

Ha jól értettem, azt mondta, hogy a Föld nevű bolygón landoltak, Washington államban, igaz?

Soha nem száll le az űrhajó. Nem fontos leszállnia. Túlságosan feltűnő lenne.

Akkor hogyan került az űrhajóról az erdőirtásra?

Nincs szükségünk szállítóeszközre. A testünk soha nem hagyja el az űrhajót. Csak a tudatunk.

Miért esett a választása éppen erre a területre?

Nyugalomra vágytam.

Számított rá, hogy találkozni fog a fiúval?

Természetesen.

Előre megtervezték a manővert?

Igen.

Próbáljon visszaemlékezni arra a pillanatra, amikor meglátta a kisfiút!

Tudja a fiú keresztnevét?

Nem.

Akkor hogyan választották ki?

Csak úgy találomra szemeltem ki magamnak. Egy kicsit körülnéztem.

Most hátulról látja a fiút. Mi történik utána?

A helyébe lépek.

Mi történt a fiúval?

Eltűnt.

Hogyan zajlik le a dolog?

Nem tudom pontosan.

Korábban már mással is megtette ugyanezt?

Nem. De láttam, hogy mások hogyan csinálják.

Kikre céloz?

Akik nyugdíjba vonulnak.

Mások is így tesznek, amikor nyugalomba vonulnak?

Persze.

Azt akarja mondani, hogy egyszerűen elfoglalja a kisfiú testét?

Igen.

Megtartotta a saját memóriáját?

Igen.

Hogyan viselkedett a fiú, amikor elfoglalta a testét?

Nagyon megijedt. Aztán eltűnt.

Milyen érzés az új testben lenni?

Furcsa, nagyon furcsa.

Miért?

Kicsi. És gyenge.

Az előző teste sokkal nagyobb volt?

Igen. Felnőtt voltam. Nagyon vicces, milyen puha! [Elhallgat] Szépnek látom a világot.Azt hiszem, jól választottam. De visszacsinálni már úgysem lehet.

Most mi történik?

Töröm a fejem. Vidám életem volt eddig. Vajon mi következik? Milyen lesz itt a Földön? Most már nincs más választásom. Végig kell csinálnom. Azon gondolkodom, hogy jó ölet volt-e, hogy idejöttem, vagy nem. De most már nem lehet változtatni rajta. Vicces az egész. A kisgyerek tudatával gondolkodom. Most már ő vagyok. Be vagyok zárva a testébe, s nincs menekvés.

Előre megszabott terv szerint cselekszik? Kap utasításokat, hogy milyen lépéseket tegyen?

Nincs terv, nincsenek utasítások. Azt tehetem, amit akarok.
Volt valamilyen különleges célja annak, hogy erre a bolygóra került?

Nem. Egyszerűbb a nyugdíjasokat jó messzire eltávolítani, mint állami pénzen eltartani őket. Nálunk nincs társadalombiztosítás. Nagyon furcsa, hogy itt mindenkit ellátnak; nem vagyok hozzászokva.

Visszamegy valamikor?

Nem. Nem lehetséges. csak akkor hívnak, ha szükségük lesz rám. Annak pedig nagyon kicsi a valószínűsége. Nem érek annyit nekik. Valószínűleg örökre itt maradok.

Most mit csinál?

Hazamegyek. Bemegyek a házba, ahol a kisfiú lakik.

Honnan tudja, hol lakik?

Megőriztem a memóriáját.

Mesélje el a házban töltött első perceit!

Kinyitom az ajtót, és bemegyek. Anyám a konyhában főz. Vidámnak tűnik. És kedvesnek.Egészen jól kijövünk. Eltart egy kis ideig, míg teljesen elhalványulnak az emlékeim, és kisgyerek lehetek. Furcsa illat terjeng a házban. Szokatlan. Látok egy kutyát is. [Elhallgat] Egy pillanatra elbizonytalanodom. [Elhallgat] De sikerül megtalálnom a szobámat. Minden oké. Lehuppanok az ágyamra, és azon nyomban elalszom.

Mi történik, amikor felébred?

Idegen környezet. Minden nagyon furcsa. Éhes vagyok. Kilépek a szobámból. Anyám készít valami ebédet. Kimegyek a kertbe játszani. [Elhallgat] Az űrhajó eltűnt, s vele minden emlékem. Nem szabad foglalkozni vele! Gyorsan el kell felejteni!

Most mit csinál?

Játszom a kertben. Találkozom az egyik barátommal. Lemegyünk a patakhoz. Összevissza ökörködünk. Jókat nevetünk.

Észrevette valaki a változást? Látszik valakinek a viselkedésén, hogy észrevett valamit?

Nem. Nem vehetnek észre semmit. A kisfiú minden tulajdonságát és minden emlékét átvettem, a sajátjaimat pedig elveszítettem.

Mit érez, amikor eszébe jut, hogy mit veszített el?

Nagyon sajnálom. Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet az egész. Nagyon vidám életem volt. Sokat utaztunk, rengeteg helyet láttam. Hiányoznak a barátaim is. Ez már mind a múlté.
A kisfiú teste alapvetően különbözik az eredeti testétől?

Nem, ugyanolyan.

Azt akarja mondani, hogy korábban is emberi teste volt?

Igen.

Amikor az űrhajón volt?

Igen.

Próbáljon visszaemlékezni arra a pillanatra, amikor már új személyként először találkozott UFO-kkal! Mire ötig számolok! Egy…kettő…három…négy…öt! Mondjon el mindent, ami eszébe jut!
Nincs előttem semmi. Nem látok semmit.

Hogy érzi magát?

Zsibbadni és izzadni kezdek. Feszül a bőröm.

Kristálytisztán emlékezni fog mindenre!

Remélem, nem.

Mondjon el minden részletet az első találkozással kapcsolatban!

Nem emlékszem tisztán…találkoztam valakivel.

Egyre világosabban és világosabban emlékszik!

Nem ember. Ismerősnek látszik. Nem félek tőle, csak nyugtalanít, hogy mit akar.

Mit akar?

Nem tudom pontosan. Elég visszataszítónak tűnik.

Ezt, hogy érti?

Nem a mi fajtánkból való. Nehezen tudok zöldágra vergődni vele. Valamilyen információt akar.

Mennyi idős, amikor mindez történik?

Tizennyolc. Én is szeretnék információt kapni tőle. De csak kinevet, és nem mond semmit.

Mondjon el mindent, ami az eszébe jut!

Nem tudom megadni neki azokat az információkat, amiket követel tőlem. Nagyon veszélyes a helyzet. Ha megharagszik rám, akár el is tehet láb alól. Semmi értelme annak, amit kérdez.

Miket kérdez?

Csak arra emlékszem, hogy ostobaság az egész. Valószínű felmérést végez. Mindenesetre semmi olyan nincs a Földön, amire szüksége lehet. [Elhallgat] A földi emberek elég visszamaradottak. Biztosan csak puhatolódzik. Végül békén hagy… Még szerencse, hogy nem vette észre senki. Ha meglátná valaki, egy hónapig biztos rémálmai lennének tőle.

Valami hüllőfajtára emlékeztet, nem tüdővel lélegzik. el nem tudom képzelni, hogy miért éppen őt küldték ide. Ijesztő és rusnya figura. Remélem nem jön többet! Megígérték, hogy békén fognak hagyni. Valami biztosan nem stimmel otthon, ha őt küldték. De nem tehetek semmit. Alig emlékszem rá, hogy mi volt otthon. Már egy rohadt fegyvert sem vagyok képes összehozni. Szörnyű érzés, hogy nem tudom megvédeni magamat. Remélem, nem kerülök még egyszer ilyen kínos helyzetbe. Mindenesetre örülök, hogy vége van az egésznek.

Mi történt?

Kihallgattak.

Most hol van?

Állok egy gyalogátkelőhelynél az iskola előtt.

Kristálytisztán benne van minden a memóriájában. Próbáljon visszaemlékezni minden apró részletre!
Az iskola előtt állok, a járdán. A buszra várok Senki nem vesz észre rajtam semmi különöset. Minden visszaáll a normális kerékvágásba.

Hol tartózkodott, amikor kihallgatták?

Nem tudom pontosan.

Próbáljon visszaemlékezni a kihallgatás kezdetére!

Mentális úton hallgattak ki.

Hogyan kezdődött az egész?

Lelki szemeim előtt megjelent a szörnyű pofa.

Mit érzett, amikor meglátta?

Ó, a fenébe. Ilyesminek nem lenne szabad megtörténnie!

Próbáljon pontosan visszaemlékezni minden apró részletre!

Azt mondták, hogy békén fognak hagyni. Vissza akarok menni! De nem ezzel a fickóval. [Elhallgat] Talán ha ügyesen hazudok neki, megúszhatom a dolgot. Mindenesetre nem tudok válaszolni a kérdéseire.

Mit akar megtudni?

Ostobaság az egész.

Milyen kérdéseket tesz föl?

Nem emlékszem pontosan.

Emlékezzen vissza minden apró részletre, mire háromig számolok! Egy…kettő…három.

Végül sikerült elérnie, amit akart. De nem emlékszem pontosan, hogy mit akart.

Mit sikerült elérnie?

Magával vitte a memóriámat.

Amnéziát idézett elő?

Nem, a memóriámnak csak egy részét vitte magával.

Most próbáljon visszaemlékezni egy másik negyedik típusú találkozásra, mire háromig számolok. Egy…kettő…három. Mondjon el mindent, ami eszébe jut.

Az öreg kapitány van itt. Régi jó barát. Elnézést kér tőlem, hogy utánam jött. Csak beszélgetni akar velem egy kicsit. Nem tudják, hogy idejött. Vannak, akik nem vennék jó néven tőle. Paranoiások. Ezért kérdeztek a múltkor olyan sok ostobaságot.

Ezt a kapitány mondja?

Azt szeretné tudni, hogy miket kérdezett tőlem a fickó, aki kihallgatott. Próbálom elmesélni neki, de nem emlékszem rá, hogy mit mondtam. A memóriámnak ez a része eltűnt.

Akarja, hogy visszatérjen?

Igen. Szeretnék mindenre emlékezni!

Akkor emlékezni fog rá. Majd meglátja, hogy senkit sem lehet megfosztani a memóriájától.

Dehogynem. Éppen úgy, ahogy én is elraboltam a kisgyerektől.

Végül elmondta a kapitánynak, hogy miket kérdezett a fickó?

Nem. Nem tudtam.

Adott a kapitány valamilyen utasítást a jövőre nézve?

Hogy ne álljak velük szóba, ha újra jönnek. Jót nevettem ezen, és azt feleltem, hogy nem sok választásom szokott lenni. Erre ő is nevetni kezdett, és azt mondta, hogy rúgjak be, attól majd megnyugszom. aztán elment.

Hogyan léptek kapcsolatba egymással?

Mentális úton. Éppen az ágyban feküdtem.

Mennyi idő telt el a két negyedik típusú találkozás között?

Néhány hét.

Most próbáljon visszaemlékezni a következő találkozásra!

Nem akarok emlékezni rá!

Miért nem?

Kellemetlen emlék.

Ijesztő?

Nem tudom pontosan, hogy ijesztő vagy csak egyszerűen kellemetlen vagy…akármi. Nem akar a felszínre jönni, én pedig nem akarom erőltetni.

Rendben van. Maga határozza meg, hogy mire akar emlékezni, és mire nem. Térjünk át talán egy olyan negyedik típusú találkozásra, amelyre szívesen emlékszik, és hajlandó felidézni! Mire háromig számolok! Egy…kettő…három.

Kinyitom az ajtót. Újabb látogató áll az ajtóban. Soha nem találkoztam vele. Emberszabású típus. Ismerem ezt a fajtát. Nem kell félni tőlük. Nem veszélyesek. Értelmiségiek.

Hogy néz ki?

Ezüstösen csillog. A ruhája. de nem egészen ezüst. Belép az ajtón. Leül és beszélgetni kezdünk. A régi szép időkről.

Tisztában van vele, hogy nem a kisfiúval beszél?

Persze. Ismer engem. Csak én nem ismerem őt. Megkapta az adataimat.

Miről beszélgetnek?

Megkérdezi tőlem, hogy megy a sorom; mit szoktam csinálni. Könyörgök neki, hogy mondja el a titkos módszert amit elfelejtettem. Nem hajlandó rá. Persze megértem, hogy nem akar fegyvert adni a kezembe. De megpróbálom rávenni, hogy mondja el a titkot. Pedig nagyon egyszerű. Csak nem emlékszem rá. Olyan egyszerű az egész, hogy egy gyerek is meg tudná csinálni, de valahogy nem jut az eszembe. Nem emlékszem a rohadt módszerre, a fickó pedig nem hajlandó segíteni.

Mire lehet használni a fegyvert?

Nem fegyver.

Hanem micsoda?

Ennek a segítségével lehet visszajutni az űrhajóra. Nagyon egyszerű szerkezet. Minden alapanyag megvan hozzá itt a Földön is. De az istennek se árulja el a titkot. Csak nevet, és azt mondja, hogy én akartam, hogy így legyen, s most már itt is maradok. erre azt mondom, hogy azért sem maradok, és nem tudnak megakadályozni benne, hogy visszamenjek. De teljesen reménytelen vitatkozni az ilyennel.

Miért?

Túlságosan intelligens hozzám képest.

Hogy néz ki?

Ha lehámozná magáról a ruhát, akkor egészen másmilyen lenne. Elég vékonydongájú alkat. Hatalmas szemei vannak, de a szája és az orra egész aprócska.

Milyen színű a bőre?

Barna. Nehezen viseli a szélsőséges hőmérsékleteket.

Kilátszik valamelyik testrésze, vagy a teljes testfelület takarva van?

Az egész takarva van. Csak a szemeknek hagytak ki lyukakat. De ott is…van valamilyen vékony védőréteg.

Milyen színű a ruhája?

Ezüst.

És alatta barna?

Alatta barna. Világosbarna.

Most miről beszélgetnek?

A nőkről. Meg hogy milyen az életünk.

Szeretne megtudni valamit a fickó, vagy csak baráti beszélgetésről van szó?

Konkrét kérdéseket tesz föl. Ezek csak egymással szoktak beszélgetni.

Mit akar megtudni?

Az érdekli, hogy milyen a lelkiállapotom, és hogy érzem magam. Biztosan valamilyen szociológusféle, aki szakmai gyakorlaton van. Meg is mondom neki, hogy mit gondolok róla. De csak nevet rajta, és nem válaszol semmit. Ezeknél soha nem tudom, hogy jót-mondok-e, vagy hülyeséget beszélek.Csak tapogatózom a sötétben, nem adnak semmilyen támpontot. Egy idő után teljesen bepörgök. Túl hosszú ideje van nálam. Attól félek, hogy valaki benyit a szobába.

Hirtelen nagyon megrémül. Észreveszi rajtam az idegességet. És a félelmet. azt hiszi, hogy csapdát állítottam neki. Azt hiszem kissé üldözési mániás. Attól tart, hogy bejön a család valamelyik tagja, és akkor kiderül, hogy itt van. erre azt mondom, hogy üljön csak nyugodtan, majd szólok a többieknek.

Biztosan örülnének, hogy megismerhetik. Azt feleli, hogy ez ellenkezik a szabályzattal. Nem tehet ilyet. Különben sem hiszi, hogy az anya el bírná viselni a váratlan megrázkódtatást. A gyerekeknek persze nagyon tetszene a dolog. Aztán elmegy…És magával viszi a szép emlékeket…Soha nem az ajtón keresztül távoznak. Különös…ugyanúgy viselkedett, mint a többiek. A régi szép időkben az ilyenek szóba sem álltak velem. Felkavarta bennem a szép emlékeket. Szeretnék visszamenni!

Most próbáljon visszaemlékezni egy másik találkozásra! Egy olyanra, ami nem túl régen történt.

Ugyanaz a fickó, Csak most kevesebbet fecseg.

Mi történik?

A számítógépemen babrál, aztán kinyomtat néhány adatot. Nem mintha szüksége volna rá. Valószínűleg csak szórakozásból csinálja. Azt mondja, hogy szüksége van rá. De nem hiszem, hogy tudná bármire is használni. Hacsak nem akar ő is itt letelepedni. Aztán elmegy.

Hogy ment be a házba?

Nem az ajtón, az biztos.

Mikor történt mindez?

Augusztus…24-én…1998-ban.

Próbáljon visszaemlékezni egy újabb negyedik típusú találkozásra!

Nem tudom, hogyan kerültem vissza. Újra az űrhajón vagyok. Éppen hatalmas partit ad valaki.Rengeteg az ismerős, akiket nem láttam már ezer éve.

(folyt. köv.)

Rejtélyek szigete / Dr. Edith Fiore írása nyomán / Lejegyezte: Galactus/

Negyedik típusú találkozások – Egy földönkívüli emlékei

1.rész

Dr. Edith Fiore klinikai pszichológus, aki pontosan tisztában van az UFO-kra vonatkozó tudományos paradigmával, amely szerint csak az tekinthető igaznak, amire fizikai bizonyítékot találunk, ilyesmi nélkül a biológiai, pszichológiai vagy lelki igazságok sem tekinthetők bizonyítottnak.

Éppen ezért Dr. Fiore tudatosan hangsúlyozza, hogy terápiás szakemberként s nem tudományos kutatóként közelít az adott témához. Dr. Fiore számos olyan pácienssel foglalkozott, akiknek vélt vagy valós UFO-élményben volt részük. Most az egyik legérdekesebb hipnoterápiás foglalkozást idézzük fel a praxisából.

Világéletemben nagyon érdekeltek az UFO-k. Már kisgyerek koromban ismeretlen bolygók felfedezéséről álmodoztam – kezdte Dan. A jóképű, szőke negyvenes évei közepén járó férfi szemmel láthatóan erősen vonzódott az UFO-kkal kapcsolatos témakörhöz. Ezért is került sor a találkozónkra.

Gloria javaslatára hívtam meg, hogy feltárjuk egy esetleges negyedik típusú találkozás elfojtott emlékét.

Dan Gloria legjobb barátja, s ő az egyetlen személy, akiben fenntartás nélkül megbízik. Találkozásaink során Gloria számtalanszor dicsérte Dan nyitottságát, és az UFO-k meg a földönkívüliek iránt tanúsított érdeklődését.

Lassan megérlelődött bennem a gyanú, hogy esetleg maga Dan is részese volt egy negyedik típusú találkozásnak, ezért megkértem Gloriát, szóljon neki, hogy amennyiben érdekli a dolog, keressen fel a rendelőmben.

Mindig nagy élményt jelet számomra, ha hipnózis előtt megismerhetem a páciensem gondolatait és megtudhatom, mire emlékeznek az adott problémával kapcsolatban, majd az így nyert információkat összehasonlítom a hipnózis során felszínre törő emlékekkel.

- Mondja, Dan, vissza tud emlékezni olyan eseményre, ami esetleg arra utalhat, hogy részese volt egy negyedik típusú találkozásnak? Azokat az UFO-találkozásokat nevezzük így, amikor a földönkívüliek közvetlen kapcsolatba lépnek az emberekkel és/vagy egy időre magukkal viszik őket. Tehát hadd kérdezzem meg, előfordult-e valaha, hogy UFO-kkal álmodott?

- Soha, egyetlenegyszer sem. Mondhatom, elég lehangoló érzés. Rengeteget utazom repülővel, és éjjel-nappal az eget kémlelem, de semmi eredmény – mondta Dan nevetve, majd hozzátette: – De nem adom fel a reményt!
- Ugyanez a helyzet velem is. Hatalmas távolságokat teszek meg repülőn, miközben úgy meresztgetem a szemem, hogy egészen vörös lesz. Állandóan az ablak mellett foglalok helyett, de mind ez idáig nem láttam semmi érdekeset. Mondja Dan, fel tudna idézni valami olyan emléket, ami arra utalhat, hogy UFO-kkal találkozhatott?

- Nem jellemző rám, hogy bármiben is vakon higgyek. Amikor csak lehet, megpróbálok nyitott és tárgyilagos maradni.De van valami, ami nem hagy nyugodni. Időnként olyan érzés kerít hatalmába, mintha indulni akarnék haza, s valahol máshol lenne az otthonom. Ha felnézek az égboltra, összeszűkül a gyomrom és különös nosztalgia vesz erőt rajtam – mondta szinte suttogva, s a hangjából szomorúság és gyengédség áradt. Egy pillanatig sem lettem volna meglepve, ha elerednek a könnyei.

Dan elmesélte, hogy már kisgyerek korától komolyan érdeklődött a repülés iránt, és hosszú-hosszú órákat töltött repülőmodellek építésével. Amikor pedig a család a Boeing-gyár mellé költözött, naphosszat csak a repülőgépek körül lófrált. Imádta a repülőket! Egyik pilóta barátjától már középiskolás korában megtanult repülni; s hamarosan sikerült jogosítványt is szereznie.

- Érdeklődik a sci-fi irodalom iránt, Dan? – Már nem maradt sok időnk hátra a hipnózis megkezdéséig, s gondoltam, ezzel a kérdéssel talán sikerül ráhangolnom a témára.

- Elég sok sci-fi könyv volt már a kezemben, de egyik sem tudott igazán lekötni. Kivéve egyetlenegy könyvet, amely viszont teljesen megbabonázott. Hónapokig csak az járt az eszemben. Ismeri Chesley Bonestell könyvét?

Megráztam a fejem. Soha nem érdekelt túlzottan a sci-fi irodalom.

- Chesley Bonestell sci-fi könyvek illusztrálásával foglalkozott, és számos fedélgrafikát készített; általában különféle égitesteket festett meg és rajzolt le. Ez még a szputnyik fellövése előtt történt. Amikor a Pioneer űrszonda által készített első felvételek napvilágot láttak, kiderült, hogy Bonestell jóval korábban készített rajzai hajszálpontosak. Különösen a Jupiter színeit és domborzati viszonyait ábrázolta tökéletes hűséggel. Nagyon megdöbbentett a dolog!

Szívesen beszélgettem volna Dannal akár órákig is, de ideje volt, hogy hozzáfogjunk a munkához. Először elmagyaráztam neki a hipnózis lényegét, mivel még soha nem volt hipnotizálva.

Aztán néhány megnyugtató szuggesztióval megkezdtem a hipnoterápiás kezelést. Miközben a szavaimat hallgatta és arra koncentrált, hogy egyenletesen vegye a levegőt, Dan teste lassan ernyedni kezdett. Miután transzba esett, megkértem rá, hogy ujjfeltartással válaszoljon néhány, az UFO-kkal kapcsolatos kérdésemre.

Az igen és nem jelzésekkel Dan tudtomra adta, hogy nem kevesebb, minthatszázhuszonhét negyedik típusú találkozásban volt része!

Mivel igyekszem nyitott lenni a legképtelenebbnek tűnő válaszokra is, feljegyeztem minden információt, azután megkértem rá, hogy próbáljon visszaemlékezni az általa legfontosabbnak tartott találkozásra.

Dan: Bent vagyok valahol, s arra várok, hogy indulhassak. Senki nincs körülöttem, egyedül vagyok… Valami jelre várok. Egy okézásra vagy egy engedélyre. Hogy elhagyjam a helyiséget. aztán kilépek a folyosóra, s végigmegyek rajta egészen a felszállópályáig…aztán a fedélzetre…[Elhallgat] Húsz perc múlva bevetés!

Dr. Fiore: Miről beszél?

Elérjük a bolygót…megközelítjük a felszínét…azután bevetés! Eltakarítunk mindent! Semmi nem marad utánunk, mindent elsöprünk. Tökéletesen letisztítjuk a terepet. Az égvilágon semmi nem marad utánunk.

Ezt hogy érti?
Eredetileg település volt itt. Megszüntettük.

Mi történt vele?

Elsöpörtük.

Hol volt a település?

A tengerparton. Kis öböl, homokos part.
Mi volt a maga szerepe az akcióban?

A bevetésben résztvevő egyik űrhajó parancsnoka voltam…

Meg tudja indokolni, miért támadták meg egyáltalán a települést?

Ez volt a parancs. Nem tudom, hogy lakott volt-e egyáltalán.

Hogyan tüntették el a települést?

Fegyverekkel.

Milyen fegyvert használtak?

Sugárfegyvert.

Érez lelkiismeret furdalást azért, amit tett?

Nem. A kötelességemet teljesítettem.
Melyik tengerparton történt?

Deneb. Deneb bolygórendszer. Hármas bolygó. Könnyű feladat. Nincs ellenállás.

Korábban is vett már részt hasonló akciókban?

Sokszor.

Meg tudja mondani, hogy mi volt az akció igazi célja?

A kontroll. Hogy ellenőrzésünk alatt tartsuk a bolygókat. Hogy megleckéztessük őket. Hogy féljenek tőlünk. Nem sok kell hozzá.

Ezt hogy érti?

Lecsapunk az égből, kinyírunk néhányat, aztán továbbállunk. A többi azonnal engedelmeskedik. Egész jó szórakozás, ha nem gondolunk bele mélyebben. Egyébként eszembe jutott, hol láttam a vörös égboltot. Nem a Deneben láttam, s nem is ebben a bolygórendszerben. Régebben, egy másik bevetés alkalmával. [Elhallgat]… Minden simán megy, nincs veszteség. Az egyik fickó megsebesül.

Szokott veszteségük lenni?

Ritkán. Néha becsúszik egy-egy hiba. Ha bepörög valaki. Vagy meghal. De senkinek nincs olyan komoly fegyverzete, mint nekünk. Néha ugyan megússzák, de utána ráfizetnek. [Elhallgat] A bevetésnek vége. Mindenki nevetgél, viccelődik, a ruháját és a cipőjét tisztítja. aztán sugárfertőtlenítés. Vannak veszélyesek is köztük.

A fiúk azon tréfálkoznak, hogy milyen jó volna egy bolygót találni csupa nővel. A nők pedig azon, hogy milyen jó volna egy bolygót találni csupa férfival. Mindenki éhes. Bemegyünk a kantinba. Megkezdődik a rutinmunka. Két teljes hét van a következő bevetésig. Túl hosszú idő, nincs mit csinálni. Nem mondják meg előre, hová megyünk legközelebb.

Teljesen mindegy. Fogalmink sincs, hová küldenek. de azért nem rossz élet ez! sokkal jobb, mintha ott kellene élnünk valamelyik megtámadott bolygón. Sokat szórakozunk.

Meséljen erről valamit!

Sok nő van az állományban. De ők nem vesznek részt a bevetéseken. a bevetések után három-négy napig csak velük foglalkozunk. Azután a parancsnok kissé szétcsap közöttünk, lehiggadnak a kedélyek, és készülünk a következő bevetésre. Filmezés, audiovizuális oktatás. Biztonsági előírások. A kiszemelt bolygó fegyverállományának a felmérése.

A haditechnika fejlettsége. Hatótávolság. a legfontosabb fegyverek. A megsemmisítendő célpontok. a legtöbben nem emberszabásúak. Veszélyesek. de mindegyik hasonlóan gondolkodik. Mindegyik élni akar. Teljesen mindegy, hogy hová megyünk, ugyanaz a sztori. Jó szórakozás.

Kapcsolatba került már a Föld nevű bolygóval?

Nem ismerem. Soha nem jártam ott. Ha odamegyünk, észre fogják venni. [Elhallgat]

A szobámban pihenek, újra átnézem a bevetésről készült videofelvételeket. Főként a leszállás érdekel, hogy hogyan sebesült meg a fickó. Tanulnunk kell a hibáinkból, hogy legközelebb ne fordulhassanak elő.

A hülye bunkó kiesett az űrhajóból. Eltévesztette a leszállópályát. Teljes sebességgel nekiment a talajnak frontálisan. Ritkán történik ilyesmi. Még új ember. És egyből lezuhan. Soha nem fogja elfelejteni. az első bevetés mindig a legemlékezetesebb. Jó szórakozás így videón nézni, hogy mekkorát esett. elég ramaty állapotban lehet. Biztosan tetszeni fog a fiúknak.

Próbáljon visszaemlékezni arra a pillanatra, amikor először megismerkedett a Föld nevű bolygóval! Csak nyugodtan! Mire ötig számolok. Egy..kettő…három…négy…öt.

Erdőben vagyok, egy irtás közepén állok. Washington államban, a vízeséseknél. A Douglas fenyőt figyelem. Nézem, ahogy a felhők elúsznak a fák csúcsai fölött, beszippantom a friss fenyőillatot, és hallgatom az állatok neszezését a bozótban. Nem először vagyok a szabadban. Csodálatos érzés!

Milyen kiképzést kapott előtte?

Semmilyet. Rögtön a ház mögött kezdődik az erdő. csak sétálok egyet. [Elhallgat] Csak sétálgatok az ösvényen, aztán kimegyek az országútra. Senki nincs már a közelben. A favágók már elmentek. Minden elhagyatott, és gyönyörű. Csönd van, és nyugalom. Egyedül vagyok.

Mit keres ott?

Csak körülnézek egy kicsit.

Hol van az űrhajó?

Még kisgyerek vagyok. Nincs űrhajó. Nincs felelősség. Csak egy gyönyörű nyári nap van. Egész nap azt csinálok, amit akarok. Bejárom a környéket.

Próbálja elmagyarázni, hogyan lett hirtelen kisgyermek!

Két különböző lényből… A kisgyerek emlékeivel. Olyan az egész, mint a jól megérdemelt nyugdíj. Ha sokáig élsz, lehetőséget kapsz rá, hogy ne csinálj semmit. Hogy egy szép helyen tengesd öreg napjaidat.

Hogyan lett kisgyerek?

Nem emlékszem.

Próbáljon visszaemlékezni mindenre, mire ötig számolok! Idézze fel azt a pillanatot, amikor átváltozott! Mondjon el mindent, ami eszébe jut! Egy…kettő…három…négy…öt.

Egyszerűen a kisfiú helyébe léptem. Az országúton.

Hogyan került az országútra?

Részegség. Eszméletlen részegség. Jó kis buli. Másnap reggel…kirándulás a hídhoz. Búcsúzkodás.

Azután mi történik?

Ma csak én megyek. egyszerre csak egy megy. Válasszunk magunknak bolygót! Válasszunk magunknak kellemes bolygót! Mindenki nevet.

Ha jól értem, azt mondja, hogy nagyon részeg volt, igaz?

Előző este berúgtam. Szörnyű másnaposság gyötört!

Hol rúgott be?

Az űrhajón. A tiszti kantinban…kábulat, ivászat.

Milyen űrhajón van most?

M-osztályú nagyméretű harci űrhajó. Tizennégy vadászgép. Háromezer-ötszáz főnyi legénység. Állig felfegyverkezve.

folyt. köv.

Rejtélyek szigete / Dr. Edith Fiore írása nyomán / Fordítás: Kovács Tamás / Lejegyezte: Galactus/

Whitley Strieber makacs látogatói

Whitley Strieber meglehetősen ismert Egyesült Államok-beli író. 1977-től 1983-ig rémregényeket és horrortörténeteket írt. A rákövetkező években azonban inkább értékes irodalomra összpontosította tehetségét.

Olyan könyveket írt, amelyek szorosan a tényekhez, nem kitalálásokhoz kötődnek. Előző tevékenysége a horror-műfajban mégis arra az ötletre vezette a kritikusokat, hogy két könyve, amelyek az ő elrablásáról szólnak, merő kitaláláson alapul. Vagy legalábbis saját tapasztalatán és mások élményeinek ötvözetén.

Strieber ezzel szemben folyvást hangsúlyozza, hogy ufó-találkozásai számára egészen természetes jellegűek.”A látogatók” című könyvének függelékében az olvasó a New York State Psychiatric Institute (New York-i Pszichiátriai Intézet) vezetőjének állásfoglalását találja, Dr. Donald F. Klein-től, aki Striebert hipnotizálta, valamint egy igazságmérő készülék eredményét, amely vizsgálatnak 1986. október 31.-én vetette alá magát.

Striebert 1985. október 26.-án a gerendaházából rabolták el, amelyben New York állam egy félreeső sarkában lakott. Kis sápadt, nagy fejű lények és egy általa nőneműnek és rovarszerűnek jellemzett teremtmények rabolták el az ágyából. Minden mozgásra képtelenül az a benyomása támadt, hogy elrablóival együtt tovalebeg a házból. Az erdőn át vezetett az út, ahol úgy érezte, hogy a fák lombja két oldalról súrolja, mígnem az idegenek űrhajójában találta magát. Ott egyfajta operációs helyiségben orvosi vizsgálatokat végeztek rajta.

Strieber egy hosszú, erősen fénylő, hajszálvékony tűről számol be, amelyet az idegen lények bevezettek az agyába. Abban a pillanatban az az érzése volt, mintha a feje szabályszerűen felrobbanna. Azután egy mechanikai eszközt “végén egyfajta kábel-hálóval” vezettek a beleibe. Nyomasztó, ahogyan abszolút kiszolgáltatottságát és tenni képtelen haragját tükrözi ezeknek a “látogatóknak”  az erőszakos eljárása ellen.

Később felébredt ágyában, és először mindent csak rossz álomnak tartott. A rákövetkező napokban kellemetlen fájdalmakat érzett a végbelében. Striebernek az a határozott érzése volt, hogy valami rossz történt vele, de nem volt tudatos emléke erről az éjszakáról.

Élménye után jó egy héttel azután még komolyabb fájdalmak következtek a jobb füle mögött, és fájt a feje. A füle mögötti helyen a felesége egy kis szúrásnyomot talált. Csak most vált világossá Strieber számára, hogy az egész dolgot nem álmodta és nem is volt hallucináció. A finom tűvel való behatolás a fejébe tehát valóban megtörténhetett!

Bud Hopkinsnak – aki tulajdonképpen művész volt, de az eltérítéses esetek feltárásának kötelezte el magát – a könyvében olvasott szintén félelmetes találkozásokról. Elhatározta, hogy közli Bud Hopkinsszal a maga élményeit. Hopkins azt tanácsolta neki, hogy a fent említett Dr. Donald Klein hipnóziskezelését vegye igénybe. Strieber eddig még homályos leírásaiból ugyanis arra következtetett, hogy emlékeinek nagy része utóhipnotikus gátlás alatt áll. Az orvossal több fogadóórán át feldolgozták nem csupán azon október 26.-ának az eseményeit.

Lépésről-lépésre kiderült, hogy Whitley Striebert gyermekkora óta újra meg újra elragadták. Hogy az ezekre az eseményekre vonatkozó emlékeit kitöröljék a tudatából, a lények nyilvánvalóan mindig fedőemlékeket borítottak rájuk. Ez az eljárásmód egyébként tipikusnak látszik nagyon sok egyéb elrablási esetre is.

A hipnózis-órák sok egyéb eltemetett emléket is előhoztak. A legkorábbi emléke egészen kis korából származott, feltehetőleg két éves korából. Egészen tompán még “egy csoport nagy szürke majomra” is tudott emlékezni, amelyek egy lejtőn jöttek fel érte. Ez nagyanyja vidéki házában  történt, 1947 nyarán. Az időt tekintve nagyon jól egységbe lehet hozni az első ufó-észlelési hullámmal, amely pontosan ennek az évnek a nyarán kezdődött az USA-ban!

Strieber elmélkedik az elrablások értelméről és céljáról, úgy véli, hogy földönkívüli élőlények nagy számú embert hatalmukba kerítenek abból a célból, hogy genetikailag manipulálják őket. Ennek következtében az egész világon jelentős esemény van folyamatban, amely mindannyiunk életét meg fogja változtatni. Az emberek többsége, a legtöbb tudós azonban ezzel nem törődik. Annak ellenére, hogy közben már nem csupán homályos feltételezések léteznek, hanem valóságos tények.

Rejtélyek szigete

Az annunakik technikai fejlettsége régen és ma

Kb. 450.000 évvel ezelőtt az annunakik hasonló technikával rendelkeztek, mint amivel mi is rendelkezhetnénk, ha kissé tökéletesítenénk a jelen eszközeinket, mondjuk a háborúk és a gazdasági sanyargatások helyett. Tehát nem voltak ők annyira előrébb.

Szerző: Orosz Zsolt

Hasonló hajtóművekkel rendelkeztek, meglepte őket a Föld gravitációja (első alkalmakkor itt hagyták a fegyvereiket, mert azok súlyával nem tudtak felszállni), a Földre való leszállás térképe részletesen leírja, hogy mikor milyen hajtóművet kell beindítani, stb. A Földre leszállni csak akkor tudtak, mikor a Nibiru erre járt, ilyenkor időben elindultak, megelőzték a bolygójukat, leszálltak a Földre, itt éltek néhány évet, évtizedet, majd indultak vissza, hogy elérjék a már visszafele haladó bolygót.

Ha nem sikerül elérni a Nibirut, akkor itt maradnak 3.600 évig. A leírásokban szerepel olyan eset is, mikor az egyik űrhajó megsemmisült, és minden űrhajós meghalt. Ez nagy gyász volt. Úgy tűnik, amikor a Földre szálltak, az volt az űrutazás hőskora az annunaki történelemben. Ez valahol logikus is, hiszen ha hamarabb tudtak volna jönni a Földre, ha képesek lettek volna rá techniaki szinten, akkor minden hamarabb történt volna akár egy-két millió évvel.

Aztán a rutinná váló repülések révén sokat fejlődtek, hajtóműveik erejét először négyszeresére emelték, majd a Vízözön körül már többszörösére. A fejlődésük töretlen volt, hiszen ott voltak a Marson, illetve néhány száz fős legénység (Igigi) volt a Föld körül keringő bázison, ahol például átvészelték a Vízözön eseményét. Tehát hasonló technikából kiindulva mint a miénk, létre hoztak egy fenntartható bolygóközi űrállomást. A Vízözön leírásából tudjuk, hogy ez az állomás nem volt túl nagy, és nem is lehetett ott túl sokáig tartózkodni, mert a Vízözön lezajlása után mikor visszajöttek a Földre, eléggé megviseltek voltak fizikailag (mozgáshiány) és az élelmiszerhiány miatt majdnem éhen haltak.

Ami szintén kb. 400.000 évvel ezelőtt kezdett fejlődni az a genetika volt. Hiszen kb. 150.000 év kellett ahhoz, hogy kikísérletezzék a homo sapiens genetikai ugrását. Eleinte a görög mitológiából ismert szörnyszülöttek keltek életre, ló fejű ember, emberfejű oroszlán, és egyéb emberi nyelven beszélő, valamilyen kezdetleges tudattal rendelkező ember-állat keverékek. Több helyen meg van említve, hogy néhány ilyen szörnyszülött megértette, hogy ő csak egy genetikai kísérlet rosszul sikerült eredménye, és hamarosan meg fog halni. Ilyen beszélgetések után az annunakik mindig szomorúak voltak.

Aztán ez a tudás magas szintre fejlődött. Isis nagyon szerette férjét Osiris-t, és még nem volt gyermekük, ezért rögtön férje halála (Seth megölte) után apjához, Toth istenhez fordul, aki az „isteni tudás birtokosa”, azaz mai nyelven génsebész volt. Ő a halott Osiris DNS-ét felhasználva, valamilyen máig még nem értett technológiával (klónozás?) áldott állapotba hozza lányát, Isis-t. A beavatkozás sikerül, Isis istennőnek fia születik, akinek a Horus nevet adják. Horus egy az egyben úgy néz ki mint apja Osiris, éppen ezért titokban, a világ és főleg Seth isten elől elrejtve nevelik fel.

Az annunaki világ nyersanyag függő volt, hiszen a már meglévő űrtechnikát felhasználva éppen ezért jöttek a Földre. Tény hogy aranyat kerestek és találtak. Megtalálták a Föld legjobb aranylelő helyeit és az aranyat olyan minőségben tudták feldolgozni, amire éppen csak most vagyunk képesek. Arra vonatkozólag, hogy miért pont az aranyat keresték több elmélet is született már, szerintem e legbiztosabb választ tőlük kapnánk, mert mi csak találgatunk.

A Földön első bázisaikat a már ismert területeken alapították részben a melegebb klíma, az élhetőbb élettér miatt, azonban nagy örömükre szolgált, hogy itt egyben a kőolaj úgy magától tört a felszínre, mint nálunk a vízforrások. Az elején hajtóműveik biztosan kőolaj származékkal működtek. A Vízözön körül már fejlődtek ezen a téren is. Egy Sitchintől származó információ szerint ekkor már vízzel hajtották a rakétáikat. Ezekről valamilyen szintű leírás fennmaradt. És láss csodát, a NASA is pont ilyen hajtóművekkel kezdett kísérletezni évekkel ezelőtt. Lehet, hogy ők is olvasták az ősi műszaki leírást?

Másik érdekesség, hogy másképp telik az idő a Nibirun és másképp a Földön, az eltérő csillagászati periódus miatt. Aki a Nibiruról ide költözik, annak a Nibiru szerint telik az ideje, majd hosszas itt tartózkodás után, kezd átállni a Földi ciklusra. Eleinte csak napokig nem aludtak, míg a végén több annunaki már nem tudott elmenni, számukra értelmetlen lett volna a távozás. Az a néhány százezer év amit az annunaki genetikai kísérletezés hőskorának tekinthető, szerintem nálunk néhány évtized lenne, ha igazán akarnánk és foglalkoznánk vele. Ha megnézzük az ember mellett élő kutyát, azt szokták mondani, hogy hétszer gyorsabban él.

Egy embert több kutya is kiszolgál. Egy annunaki mellett sok emberi generáció meghal. Mindenkinek a saját ritmusában telik az élete, a saját időmértéke alapján. Tehát eléggé rövid idő alatt bizony utol lehetne őket érni, sőt meg is előzhetnénk, ha addig nem pusztítjuk ki saját magunkat.

Az annunakik ismerték az UFO-kat, például dolgoztak együtt szürkékkel. Bio robotoknak nevezték. Nem tudni, hogy ezek azok a szürkék, akik erre járnak, vagy másik faj. Egy dolog biztosnak tűnik, az annunakik úgy mondták, hogy a szürkéket nem ők hozták létre, csak azok szolgálják őket. A szürkék nem jelentettek nagy létszámot, időnként felbukkant egy-egy egyik-másik űrhajón, de legfőképpen a Nibirun.

Az annunakik hasonló fizikát tudhattak mint mi. Pontosabban mi fejlődünk hasonló módon mint ők, lévén a bennünk lévő, tőlük származó genetika. A leírásokban sehol sem szerepel tér-idő ugrásnak még csak a gondolata sem. Hasonló módon, mint mi, mindig belefutottak a háromdimenziós világ korlátaiba, a térbe és időbe.

Forrás:maga-a-valosag.hu

Az Eltérítés – projekt

Az eltérítettek többször beszéltek elektroenkefalográfról, röntgenről és MRI-ről, (azaz mágnesességen alapuló számítógépes agyvizsgálati módszer), továbbá egyéb technikákról, majd elmesélték, hogy ezen vizsgálatok után parányi idegen tárgyat ültettek beléjük.

Szerző: Jon King

De ezek az implantátumok vajon az idegen technológia bizonyítékául szolgálnak?

Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején egy Jose Delgado nevű kiváló idegorvos kifejlesztett egy stimoceiver nevű szerkezetet, ami pici elektródákból állt, s frekvencia modulált rádióhullámokon keresztül képes volt elektronikus jeleket kisugározni, illetve felfogni.

Ha ezt beültetik az agyba például a sinus cavitison keresztül – az eltérítések megszokott forgatókönyve szerint – akkor ha a rádióhullámok aktiválják, komoly stimulánsként fog működni. Manapság már modernizálták ezt a szerkezetet, mikrohullámú impulzusokkal működik, így meglepően nagy távolságokból lehet befolyásolni az alany aktivitását.

Jelenleg nem az a kérdés, vajon alkalmaznak-e a hadsereg kutatói ilyen miniatűr eszközöket, a lényeg az, hogy egyáltalán már léteznek ilyesmik, az emberi/földönkívüli technológia részei, ami feltételezhetően fényévnyi távolsággal van lemaradva a földönkívüli látogatóink által birtokolt szerkezetektől.

Ha az idegenek valóban kísérletezni akarnának az emberekkel, a fejlett civilizáció által gyakorolt eltérítés forgatókönyve tényleg ilyen ősi szerkentyűket tartalmazna? Vagy valaki más felelős ezekért a rémes kísérletekért?Valaki, aki sokkal földibb annál, hogy az idegenek idejéből származó technológiát alkalmazzon?

Talán a hadseregről van szó. A kormány által fizetett tudósokról, akiknek a nem halálos fegyver kifejlesztésére irányuló kísérleteik kikerültek az olyan laboratóriumok, mint az új-mexikói Los Alamos vagy a texasi Austinban lévő Institute of Advanced Technology falai közül. Van min elgondolkodnunk…

A kérdéshez is hozzátartozik, hogy számos eltérített regressziós hipnózis alatt nemcsak arról számolt be, hogy egy űrhajó fedélzetére vitték, hanem arról is, hogy földalatti katonai bázisra került, s gyakran itt hajtották végre az implantátum beültetését.

Jelenleg is két olyan esettel foglalkozom, amelyben katonai személyzet szerepel. Angol katonai személyzet. A történeteik hátborzongatóak. Mindkét társaság meglehetősen zavarba jött attól, amire emlékezni véltek. A sokkal színesebb eltérített-beszámolók gyakran szólnak az automataszerű, nagy, kerek szemű, kis szürke teremtményekről, akik egyaránt ostobának és érzelemmentesnek látszanak.

De a magasabb termetű, sokkal emberibb külsejű idegeneket úgy írják le, hogy sebészi köpenyt viseltek, képesek beszélni az eltérített anyanyelvén, bizonyos esetekben egyenesen szleng kifejezéseket használnak.

Bár a fejlett technológiával rendelkező idegeneknél egyáltalán nincs kizárva, hogy elsajátítsák az emberi nyelvet, a helyes kiejtést, a szófordulatokat stb, mindazonáltal ezek a vallomások nem bizonyítják azt, hogy a humanoidok tulajdonképpen emberek és nem idegenek. Mivel a beszámolókban szerepel, hogy a műtétet földalatti katonai bázison hajtották végre, ésszerű következtetésnek tűnik, hogy a humanoidok a katonai személyzet tagjai közül kerültek ki, többnyire a hadsereg kebelében működő, kormány megbízatást teljesítő tudósokról lehet szó.

Ez a feltételezés nem is annyira nevetséges, mint elsőre hangzik.

Ha a katonaság valóban a stimceiver tökéletesítésén dolgozik, tevékenységére nem is találhatna jobb fedőtörténetet, mint az idegenek által végrehajtott eltérítést. Milyen jobb álruhába lehetne öltöztetni azt a szupertitkos fekete hadműveletet, hogy a valódi eltérítők a katonák, és tudósaik ültetik be az implantátumokat?

Egyáltalán kinek jutna ez az eszébe? A komoly paranoiában szenvedőktől eltekintve ki gyanítaná, hogy ilyen mértékben képesek megsérteni az emberi jogokat?

Más részről, ha valóban létezik egy olyan kalóz idegen faj, amely szoros kapcsolatban áll az élet árnyékos oldalán elhelyezkedő katonasággal, és mindkét fél genetikai kísérleteket végez az emberekkel, akkor a fedőtörtének igencsak megállja a helyét, s a hadseregnek nem kell kiötölnie valami más sztorit. Sokkal bölcsebb elrejtőzni a létező dolgok mögé és mindent ráfogni az idegenekre.

Rejtélyek szigete / Lejegyezte:Galactus / Jon King írása nyomán

Az UFO-k által leginkább látogatott helyek a Földön

2.rész

Ez a terület magába foglalja a kanadai Ontario állam délkeleti, valamint az amerikai New York állam északnyugati részét. A körzet körülöleli az Ontario-tavat, és a közepében fekszik a látványos Niagara-vízesés. Hatalmas mennyiségű elektromosságot és hidroelektromos erőt termelnek a zuhatagok.

Az ufók ismertek arról, hogy erőművek és elektromos távvezetékek környékén is előszeretettel jelennek meg. Néhányan úgy vélik, ez azért van, mert az ufók valójában elektromos természeti jelenségek, míg mások szerint energiát szereznek a mi elektromos hálózatunkból.Akárhogy is, a Niagara-körzet rendesen kivette a részét az ufótalálkozásokból.

A New York állambeli Cherry Creeknél, a környék nagyvárosától, Buffalótól egy kicsit délre, egy tejgazdaságban különös probléma jelentkezett 1956. augusztus 19-én. A fejőgépeket árammal ellátó generátor egyszer csak leállt, és a rádióban csak légköri zavar keltette recsegést lehetett hallani.

A farm közelében egy vörös, ovális alakú valami szállt le. Egy vaspóznához kikötözött bika annyira ideges lett, hogy menekülési kísérletében negyvenöt fokos szögben meghajlította a póznát. Az ufó felszállt, és különös, zöld felhőt hagyott maga után. Furcsa szag töltötte be a levegőt.

Az állami rendőrség, majd utána a légierő is megvizsgálta a helyszínt, de nem tudtak magyarázatot találni a történtekre. A földön azonban találtak valami furcsa, nyúlós, lila színű azonosítatlan folyadékot.

1958 januárjában a határ amerikai oldalán, a Niagara-vízeséshez közel egy hölgy autózott a hóviharban. Egyszer csak azt vette észre, hogy a reflektor fénye halványulni kezd, és a motor is akadozik, majd mindkettő leáll. Az autó előtt megjelent egy nagyméretű tárgy, mellette pedig két homályosan látható lény. Az objektum forogni kezdett, majd felszállt. Ekkor ismét normálisan kezdett működni az autó. A szemtanú felfedezte, hogy a leszállás helyén az ufó egy lyukat hagyott a hóba olvadva, és ezen a helyen a fű meleg volt.

A kanadai oldalon is történtek hasonló dolgok. 1979. augusztus 2-án egy csapatnyi szemtanú nyílhegy alakú valamiket követett egy Torontótól keletre fekvő földterületig, amely az Ontario Hydro tulajdona volt. Azok a valamik nem sokkal az elektromos vezetékek felett lebegtek. egyéb tárgyakat is láttak ugyanazon a környéken, köztük egy zöld ködfátyol borította szivar alakú testet, amely úgy zümmögött, mint egy generátor.

Néhány nappal később, ismét csak az Ontario Hydro területén egy ufóészlelés után egy tizenéves lány hipnotikus késztetést érzett, hogy az egyik mezőn sétáljon. A környezeti hangok mind elhallgattak – erről az “Óz-faktor” néven ismert szindrómáról gyakran számolnak be az ufóval való találkozások szemtanúi. Úgy tűnik, ilyen kor megváltozott tudatállapotba kerülnek. A lány pár perces időkiesés után magához tért. Az ufó ekkor már eltűnt.

A Canadian UFO Research Network (Kanadai Ufókutató Hálózat) ezt követő vizsgálata során egy területen letaposott füvet találtak, mintha csak leszállt volna ott valami. A letaposott füves területen a normálisnál magasabb sugárzási szintet mértek még egy erős zápor után is.

A lányt regressziós hipnózisnak vetették alá, amelynek során arról számolt be, hogy elrabolták. Felvitték az ufó fedélzetére, ahol is orvosi vizsgálatot végeztek rajta. Fájdalommentesen vért vettek az ujjából, amelyen egy megmagyarázhatatlan eredetű tűszúrás nyoma látszott.

1971 októberében is történt egy “emberrablás”, amikor is egy rockegyüttest raboltak el mikrobuszukból a Niagara-vízesés melletti városka, St. Catharines közelében. Egy évtizeddel később egy New York-i pszichiáter regressziós vizsgálatot végzett rajtuk. a vizsgálat során egy megdöbbentő, életre szóló kapcsolat története bontakozott ki. Az egész 1957-ben kezdődött, amikor a banda akkor még kétéves vezetőjét rabolták el babakocsijából. A lények kis termetűek voltak, nagy, ferde vágású szemük volt, és genetikai kísérleteket hajtottak végre.

A találkozások ezen sorozata, valamint a Niagara-vízeséssel és az elektromossággal való kapcsolatuk többeket arra a feltételezésre késztetett, lehetséges, hogy az 1965. november 9-i nagy áramszünetet is az ufók okozták. New York állam nagy részében és Ontario állam egy területén volt hosszan tartó áramkimaradás. A történelem legnagyobb áramszünete volt: huszonhatmillió embert érintett!

Eredetileg úgy hitték, hogy a New York állambeli Syracuse mellett lévő Clay telepének egyik reléje volt a bűnös. Érdekes, hogy pontosan akkor, amikor bekövetkezett az áramkimaradás, a közelben lévő kis repülőgép utasa és pilótája egy vörös színű, ovális alakú tárgyat látott a vezetékek felett. A katasztrofális áramszünet után a helyi elektromos művek igazgatója elmondta, hogy a rutineljárásnak megfelelően kétszázezer kilowatt áram indult el a Niagarától, de: “Nem kaptuk meg…egyszerűen eltűnt”.

A rossz hírű Condon-tanulmány megpróbálta elmismásolni azokat az állításokat, amelyek szerint egy ufó okozhatta az esetet, tette mindezt az amerikai energiaügyi bizottság végső jelentésének alapján. Ez a jelentés a probléma eredetét a vízesésbe torkolló Niagara folyón lévő erőmű egyik tartalék reléjének hirtelen túlterheltségére vezette vissza. Ám a jelentés kulcsmondata valójában a következő volt: “A tartalék relé túlterhelésének pontos oka nem ismeretes”. Vagyis egy ufó is okozhatta a relék sorozatos meghibásodását, amikor is hihetetlen módon sorra egymás után lerobbant rengeteg relé!

A Niagara környéke nyilvánvalóan kiváló ufóleső helynek ígérkezik. A vízesés közvetlen környezete ma már erősen a turizmusra épül; számos helikopteres kirándulást szerveznek a vízesés fölé. De azért jó néhány magaslati megfigyelőhelyet is lehet találni.

Nagyobb eséllyel lehet meglesni az ufókat az Ontario-tó déli, vidékiesebb partján, bár itt alacsonyabban van a megfigyelő.

Rejtélyek szigete

Internet nélkül is feltöri a gépeket az NSA

Rádióhullámokon keresztül is megcsapolta a világhálóról nem elérhető gépeket az amerikai nemzetbiztonság.

Újabb információkat szivárogtatott ki az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökségről (NSA) a New York Times.

Az amerikai lap birtokába jutott adatok szerint az NSA világszerte legalább százezer számítógépet szerelt fel titokban olyan apró rádiós adóvevő egységgel, amely lehetővé tette a gépen lévő adatok elérését akkor is, ha a számítógép egyébként nem kapcsolódott az internetre. Ezzel a módszerrel többek közt drogkartellek, de az orosz és a kínai hadsereg számítógépeit is megcsapolták.

A kiszivárgott információk szerint az NSA 2008 óta már biztosan használja a technológiát a digitális kémkedésre. Az adatokat a számítógépekbe dugott apró USB-s eszközök, vagy a gép belsejébe szerelt, adóvevőt is tartalmazó áramkörökkel továbbítják. Ha arra szükség van, egy 10-12 kilométeres távolságban lévő, aktatáska méretű átjátszóegységgel is segítik az adatok továbbítását.

Bár a rádiós lapkákkal a hálózatra nem csatlakozó rendszereket is meg lehet csapolni, ezek beépítése elég nehéz, mivel fizikai hozzáférést igényel. Bizonyos esetekben kémek juttatják be a felszerelést a gépbe, más esetekben azonban a mit sem sejtő felhasználók dugják be az USB-s jeladót (ezt akár egy szabványos kábelbe is be tudják rejteni), vagy már a gyártótól a kémeszközökkel felszerelve érkeznek a gépek a helyszínre.

A technika létezése azonban cáfolja azokat a feltételezéseket, amelyek szerint az amerikai nemzetbiztonság elől meg lehet védeni a számítógépes rendszereket az által, hogy azokat leválasztják az internetről.

Forrás:origo.hu

Reinkarnációs drámák

Környezetedben sokkal több minden van, mint gondolod. A környezet a mindennapi fizikai létedben azoknak a dolgoknak az együttese, amelyekkel jelenleg kapcsolatban állsz. Tekintsd jelenlegi Énedet úgy, mintha színész volna egy színdarabban.

A hasonlat korántsem új, de használható. A cselekmény a huszonegyedik században játszódik. Te készíted a díszleteket, a helyszíneket, az eseményeket; tulajdonképpen te vagy a szerző, a producer és a teljes produkció főszereplője – te és mindenki más, aki szerepet kap benne.

  Fókuszodat viszont annyira a szerepedre koncentrálod, annyira elvarázsol az általad teremtett valóság, hogy szinte transzba ejtenek az adott szerepre ható problémák, kihívások, remények, bánatok. Már el is felejtetted, hogy mindez a saját alkotásod. Egy nagy intenzitással kibontakozó dráma, tele örömmel és tragédiával – ehhez lehetne hasonlítani jelenlegi életedet, jelenlegi környezetedet – a tiédet és mindenki másét is.

Csakhogy történnek közben más drámák is, ezzel egy időben, és ezekben szintén el kell játszanod a szerepedet. Ezeknek is megvannak a maguk díszletei. Cselekményük más-más történelmi korban játszódik. Az egyiknek ez lehetne a címe: “Élet a Kr. u. tizenkettedik században”. A másiknak ez: “Élet a tizennyolcadik században”, vagy “Kr. e. 500-ban”, vagy “Kr. u. 3000-ben”.Ezeket a darabokat is te írod, és te játszol bennük. Azok a díszletek is a te környezetedet jelképezik – a környezetet, amely teljes személyiségedet körülveszi.

Most csak arról a részedről beszélek, amelyik ebben a bizonyos időjátékban működik; teljes személyiségednek ez a része kizárólag erre a drámára koncertrálja figyelmét, olyannyira, hogy nem is vagy tudatában a többi drámának, amelyekben ugyancsak játszod a szerepedet. Nem fogod fel saját sokdimenziós valóságodat, ennélfogva furcsának, sőt hihetetlennek véled, amikor azt mondom: élhetsz egyszerre több életet. Nehéz elhinned, hogy egy időben két különböző helyen tartózkodj, azt pedig még nehezebb, hogy egyszerre két vagy több időben, évszázadban.

Egyszerűen kifejezve: az idő nem pillanatok sorából áll össze. A szavak, amelyeket kiejtesz, a cselekedetek, amelyeket végrehajtasz, látszólag az időben történnek, mint ahogy a szék vagy az asztal látszólag teret foglal el. Ezek a látszatok azonban annak a bonyolult díszletrendszernek a részét képezik, amelyet “előzőleg” állítottál fel, és a színdarabban ezeket valóságosnak kell elfogadnod.

Délután négy óra – ez például nagyon kézenfekvő viszonyítási pont. Azt mondhatod a barátodnak: “Találkozzunk négykor a sarkon”, vagy egy vendéglőben, hogy beszélgessünk, meguzsonnázzunk. A barátod pontosan tudni fogja, hol és mikor talál meg. Ez annak ellenére megtörténik, hogy a délután négy óra alapvetően nem jelent semmit; csupán egy megállapodás – gentlemen’s agreement, ha úgy tetszik. Ha este kilenckor a színházban ülsz, de a darab cselekménye a reggeli órákban játszódik, és a szereplők reggeliznek a színpadon, elfogadod a darab szerinti időmeghatározást. Hajlandó vagy úgy tenni, mintha reggel volna.

Jelenleg mindannyian szereplői vagytok egy sokkal nagyobb produkciónak, amelyben meg kell állapodnotok bizonyos alapfeltevésekben – ezek képezik a keretet, amelyben a darab lejátszódhat. Ilyen feltevés például, hogy az idő egymást követő pillanatok sorozatából áll; hogy a tárgyi világ a ti kreativitásotoktól és érzékelésetektől teljesen függetlenül létezik; hogy be vagytok zárva a testbe, holott azt úgy öltöttétek magatokra, mint egy ruhát; hogy a tér és az idő korlátok közé zár benneteket.

Az ugyanilyen okokból elfogadott egyéb feltevések közé tartozik, hogy minden érzékelés a fizikai érzékszerveken keresztül történik, hogy minden információ kívülről érkezik, belülről nem származhat információ. Ennélfogva arra kényszerültök, hogy intenzíven koncentráljatok a darab cselekményére. Mármost ezek a különféle színdarabok, ezek a kreatív, kosztümös előadások jelentik azt a fogalmat, amit ti reinkarnációs életeknek neveznétek.

Ezek alapvetően egyszerre léteznek. Azok, akik még mindig szerepelnek ezekben a reinkarnációknak nevezett, rendkívül bonyolult passiójáték-szemináriumokban, nehezen tudnak túllátni rajta. Néhányan, akik éppen két produkció között pihenőidejüket töltik, megpróbálnak kommunikálni azokkal, akik még a színpadon vannak, de hát ők is ott vannak, hogy úgy mondjam, a kulisszák mögött, és csak egy bizonyos távolságig látnak el.

A drámák látszólag folyamatosan zajlanak, egyik a másik után, ezért az ilyesfajta kommunikáció tovább erősíti a tévhitet, hogy az idő pillanatok sorozatából áll, amely folytonos vonalként halad a felfoghatatlan kezdettől az ugyancsak felfoghatatlan vég felé.

Ez oda vezet, hogy csak nagyon korlátozott fejlődésben tudtok gondolkodni, mind az egyén, mind az emberiség egésze tekintetében. Így gondolkodtok – mármint azok, akik egyáltalán elfogadják a reinkarnációt -: “Hát, azért az emberiség csak fejlődött valamit a középkor óta”, bár nagyon féltek attól, hogy hátha mégsem. Vagy a technikai haladással kapcsolatban kijelenthetitek: “Ebben legalább nagy előrelépéseket tettünk”.

Mosolyogva elgondolkodhattok magatokban, milyen fura volna egy római szenátort elképzelni, amint megafonon át intézi szónoklatát a tömegekhez, vagy a gyerekeit, miközben tévén nézik a papa beszédét. De mindez erősen félrevezető. A fejlődés nem létezik abban a formában, ahogyan képzelitek, éppúgy, mint ahogy az idő sem.

Minden színdarabban – egyénileg és a teljes emberiség számára is – különböző problémák merülnek fel. A fejlődés azon mérhető, hogy milyen módon oldódnak meg – vagy sem – ezek a problémák. Bizonyos korokban hatalmas előrelépések történtek ebben a tekintetben. Végbementek például nagy jelentőségű fordulatok, amelyeket ti a magatok szemszögéből egyáltalán nem is tekintenétek fejlődésnek.

Általánosságban szólva némelyik darabban a színészek mind egy-egy apró részproblémával bíbelődnek, de ezek mind részei egy nagy problémának, amelyet magának a darabnak kell megoldania.

A fejlődésnek tehát nincs semmi köze az időhöz, csak a spirituális, lelki fókuszhoz. Minden dráma tökéletesen különbözik az összes többitől. Nem helyes tehát azt feltételezni, hogy jelenlegi életed cselekedeteit valamely korábbi életed okozza, vagy hogy ebben az életben szenveded el a büntetést egy korábbi élet bűneiért. Azonnali kommunikáció és azonnali – ha úgy tetszik – visszacsatolási rendszer működik.

A színdaraboknak persze céljuk is van. A többdimenziós személyiség ezekben tanulja meg saját cselekedeteit. Pózok, viselkedésminták, szemléletmódok végtelen variációját próbálja ki, és végeredményként megváltoztat másokat.

Rejtélyek szigete / Jane Roberts Seth könyve című munkája alapján

Emlékezni valódi énünkre

Sokan az embrió szintjén megmaradva élik le életüket. Igazából sohasem mertek megszületni. Születésünk fizikai stációin mindannyian keresztülmegyünk, a lélek megszületése azonban már csak keveseknek adatik meg.

Ehhez ugyanis meg kell tapasztalnunk a fájdalmat, a felkavaró, mélyről feltörő érzelmeket, s meg kell szabadulnunk a körülöttünk lévő vagy a valódi énünktől elválasztó belső buroktól. Tudatossá kell válnunk, rá kell jönnünk, hogy kik vagyunk, és mi a szerepünk az életben.

Identitásunk megtalálása egyaránt feltételezi a szív, az érzelmek, a gondolat és az intuíció jelenlétét.

A pszichoszklerózis a fejlődésben való megrekedést, a változásra való képtelenséget jelenti, holott az élet másból sem áll, mint változásokból. A személyiség fejlesztése és beteljesítése az élet értelmének egyik legfőbb része.

Minden emberben megvan a veleszületett képesség, hogy valódi énje felfedezésén keresztül fejlessze és kiterjessze belső lényét. Valódi énünk gyakran a világ szeme elől elzártan létezik, s az a feladatunk, hogy ezt a kincset felszínre hozzuk. Csak igen kevesen vannak kezdettől fogva tudatában annak, hogy miféle értéket rejtenek önmagukban.

Életünk értelmének egyik összetevője, hogy megtaláljuk saját lelkünket és lelki társainkat. Nem véletlen, hogy H. C. Andersen meséje a csúf kiskacsáról világszerte oly népszerű. Sok-sok csúf kiskacsa létezik, akik mind arra várnak, hogy hattyú váljon belőlük.

Gyakran elégedetlenek vagyunk az életünkkel, mert rossz helyen vagyunk, mert olyan emberek vesznek körül, akiknek értékrendje, alapvető hozzáállása nem azonos a miénkkel. Ilyen esetben rengeteg energiát emészt fel a másokhoz való alkalmazkodás, s az energiavesztés következtében különböző betegségek alakulhatnak ki.

Felfedezni önmagunkat időigényes kihívás.

De semmi sincs olyannyira gazdagító, mint azt érezni, hogy helyünkön vagyunk az életben, hogy segítő emberek vesznek körül, és olyasmivel foglalkozhatunk, amit belső meggyőződésünk diktál. Mindez már önmagában is gyógyító erő.

Rejtélyek szigete

/Felhasznált irodalom: Susanna Ehdin – Az öngyógyító ember/