kommunikáció

informatika témakörök

Ez az oldal összefoglalja az informatikában előfordulő elméleti ismereteket. jelenlegi állapot BÉTA verziónak tekintendő!!!

kommunikáció

A kommunikációhoz legalább két szereplő szükséges. Egy adó és egy fogadó. Bármelyik fél lehet többszereplős is. A funkciók felcserélődhetnek. Magánbeszélgetés, tömegkommunikáció.

• Minősített kapcsolat van a szereplők között. Előre definiált szerepek alapján dől el, hogy kik hallgatnak kiket és miért. Például előadó-hallgató, színész-néző, baráti beszélgetés
• Kell egy csatorna, egy közvetítő közeg. Például levegő (beszéd), papír (levél, újság)), elektronikus: vezeték (telefon), rádióhullám (televízió)
• Irányát tekintve, mely következhet a technológiából, (milyen csatorna), illetve funkciójából:
  • lehet egyirányú (single) – Teletext előadás
  • kétirányú nem egyidejű (half duplex) – walke-talke tájékoztató (kérdés, majd felelet)
  • kétirányú egyidejű (full duplex) – telefon társalgási beszélgetés
• Kell egy közös kód (nyelv).
• Kell egy közös háttérismeret, mely nélkül hiába értik a közös nyelvet, kódot, nem értik meg egymás témáját. Például egy hétköznapi ember részvétele egy rendszergazdai levelezős listán nem ad eredményes kommunikációt, hiába beszél mindenki magyarul.
• Van verbális és non-verbális kommunikáció. Az állatvilág jellemzően több non-verbálist használ. Az emberi kommunikációban is mindig szükség van non-verbális kommunikációra, vagy másképpen metakommunikációra. Testtartás, hangsúly, mimika, gesztikulálás… Az elektronikus levelezésben ennek hiányát próbálják csökkenteni smiley-kkal.
• Tartalma alapján:
• tájékoztató, informatív
• felszólító,
• érzelmet kifejező, emocionális

Kommunikációs technológiák és rendszerek:

• Egyéni ötletű technológiák
  • füstjelek
  • futár
  • postagalamb
• Verbális rendszerek
  • tudatos, szájhagyományokra épülő (rém)hírterjesztés
  • oktatás
  • szervezeti értekezletek
• Papír alapú terjesztői hálózatok
  • könyv
  • szórólap
  • posta.
• Vizuális alapú
  • balatoni viharjelző
  • süketnéma jelbeszéd
  • rendőrlámpa, KRESZ-táblák
  • sportversenyek versenyzők közötti, vagy a bírók kéz-, zászló-, vagy egyéb jelei
• Elektronikus alapú:
  • Morse
  • vezetékes
    • telefon
    • ATM-hálózatok
    • számítógépes hálózatok (Ethernet, token ring…
    • kábelTV hálózatok
    • riasztók, figyelő-rendszerek
  • földi sugárzású elektronikus hullámok (celluláris hálózatok)
    • hagyományos TV- és rádióadások, teletext
    • mobil-telefonok
    • kis hatósugarú wireless billentyűzet, egér, számítógépes hálózatok
    • walke-tolke, CB
    • távirányítók
  • műholdas adások
    • TV műsorok
    • számítógépes hálózatok
    • GPS
    • csillagászati rádiótávcsövek összehangolt rendszere

Ugyanezeket funkció vagy irányok szempontjából is lehet csoportosítani.

Sok más rendszert is fel lehetne sorolni, hiszen az emberi találékonyság rengeteg egyéb ötletet is felhasznált már kommunikációra, és használja is rendszerben. Legfeljebb a rendszert egy szűkebb szakmai csoport használja csak.

számrendszerek

A számrendszer a mennyiségi ábrázolás módja, a számoknak valamely természetes szám hatványaiból felépített rendszere.

Az őskorban a számok leírására jeleket használtak. Ahol nagy számokra volt szükség, ott újabb jeleket vezettek be. A fejlett ókori társadalomban a nagy számok leírása mellett az azokkal végzett műveletek is szükségessé váltak. A számokat csoportosították, és egy-egy csoportra vezettek be újabb jeleket. Attól függően, hogy hány számból képzünk újabb csoportot, különböző számrendszerekről beszélünk.

Alapszám: Az egyes helyértékeken szerepelhető különböző együtthatók száma. A tízes számrendszer esetén: 10.

Alaki érték: Egy számjegynek magában a számban elfoglalt helyétől független jelentése, értéke.

Helyi érték: Valamely számjegy értéke tízes v. más alapú számrendszerben felírt számban aszerint, hogy a tizedes (n-edes) ponttól milyen irányban és hányadik helyen áll.

Együtthatók: Az egyes helyértékeken szereplő szorzók. A tízes számrendszer esetén: 0,1,2...9

Leggyakrabban használt számrendszerek

Bináris

Az adott számrendszerben szerepeltethető számjegyek: 0 és 1.

Mivel digitális áramkörökben a számrendszerek közül a kettest a legegyszerűbb megvalósítani, a modern számítógépekben és gyakorlatilag bármely olyan elektronikus eszközben, amely valamilyen számításokat végez, szinte kivétel nélkül ezt használják.

Decimális

Az adott számrendszerben szerepeltethető számjegyek: 0-tól 9-ig.

Az általunk használt számrendszer a tízes számrendszer. Itt a szám értékét a számjegy alakja és helye határozza meg, ezért ezt helyértékes számrendszernek nevezzük.

Hexadecimális

Az adott számrendszerben szerepeltethető számjegyek: 0-tól 9-ig plusz az A B C D E F, csak nagybetűs formája.

A számítógép-ember kommunikációban az - egyszerűbb felírhatóság kedvéért - a tizenhatos számrendszer alkalmazott.

A számrendszerek közti áttérési lehetőségek

Decimálisból binárisba

Adott számjegyet (decimális, azaz tizes számrendszer) sorozatosan elosztunk 2-vel. Az osztás maradékát feljegyezzük (0, vagy 1), majd az osztás során az eredmény egészrészét osztjuk tovább. Az osztás maradékait pedig lentről felfelé olvassuk le.

Példa:

230	0
115	1
57	1
28	0
14	0
7	1
3	1
1	1
0

Binárisból decimálisba

Mint minden számrendszer, a bináris is helyiértékek összegével írható fel. Azaz 2⁰-on, 2¹-őn... azokat a helyiértékeket, melyek 1-essel vannak jelölve, decimálisan összeadjuk, az összeg a decimális érték lesz.

Példa:

11100110₂ = 1*2⁷+1*2⁶+1*2⁵+0*2⁴+0*2³+1*2²+1*2¹+0*2⁰ = 128+64+32+4+2 = 230₁₀

Binárisból hexadecimálisba

Mint a binárisból oktálisba, csak 3 helyett 4 bites csoportokat kell létrehozni.

Példa:

Bináris	Hexadecimális	0010 0011 0000 11012 = 230D16
0000	0
0001	1
0010	2
0011	3
0100	4
0101	5
0110	6
0111	7
1000	8
1001	9
1010	A
1011	B
1100	C
1101	D
1110	E
1111	F

Hexadecimálisból binárisba

A bináris - hexadecimális átalakításához ismernünk kell a hexadecimális számjegyek bináris megfelelőjét. A tizenhatos számrendszerbeli szám átalakítása kettes számrendszerbe úgy történik, hogy a hexadecimális számjegyekkel átalakítjuk binárissá, és egymás után leírjuk. A bináris - hexadecimális átalakításnál pedig a kettes számrendszerbeli számot négyes csoportokra bontjuk a kettedes vesszőtől jobbra, majd balra indulva, és a bitcsoportokhoz a megfelelő sorrendben odaírjuk a hexadecimális megfelelőjét. 

jelátalakítás és kódolás

·        Információ

Ø      az informatika nem definiált alapfogalma

Ø      körülírás: olyan tény, közlés, amely számunkra új ismeretet hordoz

·        Közlemény

Ø      az információ jelsorozattá alakítva

·        Hír

Ø      lehető legtömörebben megfogalmazott közlemény

·        Jel

Ø      jelölőből (érzékszervünkkel felfogható jelenség) és jelöltből (az, amire a jelölő kapcsán gondolunk) áll.

Ø      A köztük levő kapcsolat legtöbbször megállapodás eredménye (pl. csengőszó az iskolában mást jelent, mint otthon)

·        Jelrendszer

Ø      az információ továbbításához használt jelek a használatukhoz szükséges szabályokkal együtt (pl. anyanyelv, kotta, morse-abc)

·        A jelek csoportosítása a jel lehetséges értékei alapján

Ø      Analóg jelek

A jel folytonos, bizonyos határok között tetszőleges értéket vehet fel (pl. higanyos hőmérő értékei)

Ø      Digitális jelek

A jel csak meghatározott értékeket vehet fel (pl. digitális óra, mérleg értékei)

·        Digitális jel

Ø      számokkal leírható diszkrét jel (Pl.: számjegyek, logikai jelek)

·        Az analóg jelek mintavétellel átalakíthatók diszkrét jelek sorozatává

·        Elemi jelek

Ø      olyan jel, amely már nem bontható több részre információvesztés nélkül

·        Bináris jelrendszer

Ø      két elemi jelet tartalmazó jelrendszer (pl. logikai értékek, kettes számrendszerbeli számok)

·        Számrendszerek

Ø      A számítógép minden érzékelt adatot számokká alakít át és ezekkel a számokkal végez műveleteket bináris számrendszerben

·        A bináris számrendszer használatának előnyei

Ø      fizikailag a két jel könnyen megkülönböztethető: a számítógépek áramköreiben a kétféle bináris jelhez eltérő feszültségérték tartozik

Ø      a bináris jelek biztonságosan tárolhatóak, továbbíthatóak

·        Hexadecimális (tizenhatos) számrendszer

Ø      Kényelmi szempontok, tömörebb írásmód

Ø      a sok bináris jegy nehezen írható és áttekinthető

Ø      Számjegyei: 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, A, B, C, D, E, F

·        Átváltás kettes illetve tizenhatos számrendszerből tízes számrendszerbe

Ø      Egy szám értékét a benne szereplő számjegyek és azok helyiértéke adja meg. Tízes számrendszerben ezek a helyiértékek 10 hatványai, kettes számrendszerben kettő hatványai, tizenhatos számrendszerben 16 hatványai.

Ø      Pl. az 1001 0011 kettes számrendszerbeli szám értéke a tízes számrendszerben: 1∙27 + 1∙24 + 1∙21 + 1∙20 = 147

Ø      A 2C3 tizenhatos számrendszerbeli szám értéke a tízes számrendszerben 2∙162 + 12∙161 + 3∙160  = 707

·        Átváltás tízes számrendszerből kettes illetve tizenhatos számrendszerbe

Ø      Az átváltandó pozitív egész számot osztjuk kettővel illetve tizenhattal, a maradékot leírjuk, a hányadost ismét elosztjuk kettővel illetve tizenhattal és így tovább, az eljárást addig ismételjük, amíg a  hányados 0 nem lesz. A keletkezett maradékokat fordított sorrendben leírva kapjuk a bináris illetve tizenhatos számrendszerbeli számalakot.

·        Átváltás kettes számrendszerből tizenhatos számrendszerbe és viszont

Ø      Mivel 2⁴ = 16, igen könnyű az átváltás egy szám bináris és hexadecimális alakja között, a bináris számalak négy-négy számjegye megfelel a hexadecimális számjegy egy-egy számjegyének.

·        Adat

Ø      az információ megjelenési formája, rögzített jel

Ø      Jelek  -> bináris jelek -> mágneses vagy optikai jelek

·        Adatmennyiség

Ø      egy jelsorozat tárolásához szükséges tárterület nagysága

·        Bit (binary digit): adatmennyiség mértékegysége

·        1 bináris jel adatmennyisége 1 bit

·        bájt (8 bit) az információfeldolgozás alapegysége

·        mértékegységek (kilobájt, megabájt, gigabájt: a váltószám 1024)

A számítástechnikában a számítógépek működési elvének megértéséhez, valamint az ehhez kapcsolódó alapfogalmak definiálásához szükség lehet némi matematikai háttérre.

A kódolás:

A számítógép alapfeladata a kódolás. A legalapvetőbb számolás elvégzésénél is szükség van a bemenő adatok, esetleges részeredmények illetve a végeredmény eltárolására. A tároláshoz viszont szükség van az adatnak a kódolására. A kódoláskor tulajdonképpen két halmaz elemei között létesítünk egy leképező függvényt, vagyis két elemekből álló csoport között létesítünk egy összefüggést. Ezt a függvényt nevezzük kódnak. Mindennapi életünkben számos kódolással találkozhatunk, melyek nagy része már jóval a számítógépek megjelenése előtt létezett. Pl.:

-         a görög, cirill, római írás betűi (Az egyes hangok más-más jelekkel ugyan, de agymásnak megfeleltethető módon szerepelnek az ábécékben)

-         a Morse kód (az ábécé betűit egy előre meghatározott módon rövid ill. hosszú jelekkel egyenként helyettesítjük

A kódolás talán legegyszerűbb módja a betűnkénti kódolás. Ennek lényege az hogy, az adott szövegrészt melyet valamilyen módon kódolni szeretnénk, betűről betűre, egyenként fordítunk át a megfelelőjére. Pl.: titkosírások. Ellenpéldát is könnyűszerrel találhatunk, mindennapi életünkben: az arab és a római számok. Ezek ugyanis betűnként (azaz esetünkben számjegyenként) egyértelműen nem kódolhatók:

-         19 nem lesz egyenlő 1 és 9 számjegyek egymás után való írásával, 1=I, 9=IX, de 19=XIX.

Definíciók:

10-es számrendszer:

10-es számrendszerben a számok ábrázolását 10 különböző számjegy segítségével valósítják meg (0-tól 9-ig), a számjegyek helyiértékei pedig a tíz egész kittevőjű hatványai.

2-es számrendszer:

2-es számrendszerben a számok ábrázolását 2 különböző számjegy segítségével valósítják meg (0 és 1), a számjegyek helyiértékei pedig a kettő egész kittevőjű hatványai.

16-os számrendszer:

16-os számrendszerben a számok ábrázolását 0-tól 9-ig számjegyek segítségével, 10-től 15-ig pedig A,B,C,D,E,F betűk segítségével valósítják meg, a számjegyek helyiértékei pedig a tizenhat egész kittevőjű hatványai.

logikai műveletek

a számítástechnika története

A különböző számolási , számítási műveletek megkönnyítése és mechanizálása mindig is az emberiség fejlődésének kulcsfontosságú kérdése volt. Ezzel a gondolattal már az időszámításunk előtt is foglalkoztak, s a néhol még ma is használt abakuszt lehetne az egyik első olyan eszköznek tekinteni, amelyet a különböző matematikai műveletek elvégzésére használtak. Az abakusz eredetére többféle magyarázat is létezik, egyesek szerint Püthagorasz találta fel, mások szerint Egyiptom az őshazája.

A technika fejlődésével, az idő előrehaladtával egyre bonyolultabb matematikai műveletek elvégzésére is szükség volt (kereskedelem, hajózás, navigáció), így a XVII. században WilliamOughtred megalkotta a logarlécet.

Igazi számológépnek ezeket az eszközöket azonban még nem nevezhetjük, hiszen működésük nem autómatikus. az első digitális számológépet 1623-ban Wilhelm Schickard készítette, amelynek jellemzője, hogy a matematikai alapműveleteket automatikusan végezte.

A kezdeti sikerek után a próbálgatásoknak már nem lehetett gátat szabni – a fejlődés következő lépéseként Blaise Pascal számológépét mutatták be Párizsban 1642-ben. Igaz ez a gép mindössze egy műveletet ismert az összeadást.

Néhány évvel később 1671-ben Gottfried Wilhelm Leibniz számológépe az összeadáson és a kivonáson kívül már a szorzást is ismerte amit az összeadásra vezetett vissz olymódon, hogy ismételgette azt. (Ezt szokás ciklikus összeadásnak is nevezni.)

A ma is használt számítógépekhez (nem számológépek !) hasonló elvű gép első példányát Charles Babbage alkotta, aki olyan szerkezetet épített, amely vezérléssel már bármilyen matematikai feladatot képes volt elvégezni.

A számítógépek fejlődésében forradalmi változást hozott a programvezérlés bevezetése és alkalmazása.

A programvezérlés elve Joseph  Marye Jacquard nevéhez fűződik, aki 1805-ben müveleti kártyák bevezetésével automatizálta a szövőgépeket és ezzel forradalmasította a textilipart. A külső programvezérlés elvét valósította meg.

A számítások hasonló automatizálását Hermann Hollerith valósította meg, aki nagy mennyiségű adat és statisztikai kártyák feldolgozására alkalmas gépet készített, melyet az 1890-es amerikai népszámlálásban fel is használtak. Külső vezérlésű un. Lyukkártya vezérelt gépet alkotott. Fontos megjegyezni, hogy egészen idáig az  összes „gép” mechanikai működésű volt, azaz csak mechanikus részegységeket tartalmaztak. A lyukkártya vezérlésű elektromechanikus gépek néhány évtized alatt bevonultak a köztudatba, s hamarosan komoly igény jelentkezett a nagyobb kapacitású és gyorsabb gépek szükségessége iránt.

A számítások automatizálásában az elektronika alkalmazása hallatlan előrelépést jelentett. A II. világháború idején a két nagyhatalom egyidejűleg, de ugyanakkor egymástól függetlenül erőteljesen törekedett a számítógép hadiiparba való bevezetésére. Az első elektromechanikus számítógépeket Konrad Zuse és Howard Hathaway Aiken készítették. E gépek működése már a kettes számrendszer elvének alkalmazásán alapult (digitális technika).  Felépítésüket tekintve elektronikus jelfogókat, reléket tartalmaztak. Az IBM cég a Harvard egyetemmel együttműködveAiken és Watson irányításával készítette el első elektromechanikus számítógépét a MARK-I.-et, amely egy 16 méter hosszú. 35 tonna tömegű, 400.000 dollár értékű gép volt, közel 700000 alkatrészből és hozzávetőlegesen 100km-nyi vezetékből állt. Zuse az egymástól függetlenül végzett munka ellenére is hasonló felépítésű gépet készített, melynek neve Z-3 volt.

Az első elektronikus számítógép, az ENIAC, amely felépítését tekintve elektroncsöveket tartalmazott, hivatalosan 1946-ra készült el. Nagyon fontos megjegyezni, hogy az elektronikus gépek nagy előnye a mechanikus és elektromechanikus gépekkel szemben a gyorsaság és a rendkívüli pontosság.

A mai számítógépek működési elvének szülőatyja a magyar származású Neumann János, aki az ENIAC építési munkálatai során csatlakozott a fejlesztőcsoporthoz. Neumann fogalmazta meg elsőként a belső programvezérlés ötletét amely szerint a gépek vezérlőprogramjait a számításhoz szükséges adatokkal együtt belső memóriákban kell tárolni. Fontosnak tartotta továbbá a soros működésű elektronikus feldolgozást, a kettes számrendszer használatát, és az univerzális felhasználhatóságot is. Tehát fejlődés további lépéseit tekintve elsősorban szellemi-logikai fejlődésről beszélhetünk. Neumann János alkotta meg a gép által információként kezelt program létrehozásának elvét.

Neumann János munkája olyannyira értékesnek számított a világban, hogy 1960-ban a további főbb célok egyike, úgymond a fejlesztési súlypontja a programozási nyelvek és a különböző programozás rendszerek kidolgozására tevődött át, hanyagolva a műszaki fejlesztést. Neumann 1946-ban megfogalmazta a modern számítógépek 5 alapelvét, melyek a következők:

1, A számítógép legyen soros működésű:

 A gép az egyes utasításokat sorban egymás után végzi el.

2, A számítógép a bináris (kettes) számrendszert használja és legyen teljesen elektronikus:

A kettes számrendszert egyszerű megvalósítani elektronikus un. kétállapotú áramkörökkel
(1-magasabb feszültség, 0- alacsonyabb feszültség...)

3, A számítógép belső memóriát tartalmaz:

Neumann egy belső memóriát javasolt a részeredmények tárolására, s így a gép egy bizonyos műveletsort automatikusan el tud végezni.

4, A tárolt program elve:

A programot megvalósító utasítások a belső memóriában tárolhatók, mint bármely más adat, így a számítógép önállóan képes működni.

5, A számítógép legyen univerzális:

... az olyan gép amely el tud végezni néhány alapvető műveletet elvileg minden számítást elvégez

Az 50-es évektől az univerzális használhatóság, a számítógépek alkalmazásának nagymértékű elterjedése, valamint a technika fejlődése lehetővé tette a sorozatgyártást, ami teljesítménynövekedést és árcsökkenést vont maga után.

Számítógép generációk:

Az első generációs gépek közé az 1945 és 60 között készített elektroncsöves digitális gépeket soroljuk, amelyek alacsony szintű nyelveken voltak programozhatóak.

A második generációs, számítógépek elsősorban a 60-as évek elején készültek és tranzisztorokat, ferritgyűrűs tárakat tartalmaztak. E készülékeknél jelent  meg a megszakítás-rendszer, amely segítségével a számítógépek maguk képesek lekezelni az előre nem kiszámíthatóan jelentkező eseményeket. A második generációs számítógépeknél  jelentek meg az operációs rendszerek és a magas szintű programnyelvek, melyek probléma- és felhasználó-orientálttá tették a gépek programozását.

A harmadik generációs számítógépek a 60-as évek második felétől kezdve kerültek felhasználásra. Kialakult a multiprogarmozás és a párhuzamos működés, melynek segítségével lehetőség van egy számítógépet egy időben több feladatra is használni. Ezek a gépek  már integrált áramkörökből épültek fel, és itt alkalmaztak először képernyőket is. Az annak idején ezen gépek programozására szolgáló BASIC nyelvet Kemény János György és Tom Kurtz 1963-ban alkotta meg  az Egyesült Államokban.

A negyedik generáció korunk csúcsteljesítményű számítógépeit foglalja magában, mely gépek legfontosabb jellemzője a magas fokú integráltság.  Például egy ma használt processzor több tízmillió tranzisztort tartalmaz.

Az ötödik generációs számítógépek létrehozására szolgáló programot 1981-ben Japánban hozták nyilvánosságra. E gépek főbb jellemzői közé elsősorban a mesterséges intelligencia és a felhasználó orientált kommunikáció (pl. emberi beszéd megértése) sorolható. A kutatások során azonban kiderült, hogy a program sajnos a tervezett időn belül nem hozhat forradalmi változásokat, hiszen ezen gépek működési elvét a hagyományos rendszerekkel szöges ellentmondásban lévő neurális hálók használatával lehet csak megvalósítani.

A számítástechnika fejlődése az utóbbi évtizedben oly nagy mértékben felgyorsult, hogy a korszerű technika követése csak igen komoly anyagi áldozatok árán lehetséges, hiszen egy-két éves konfiguráció már meglehetősen elavultnak számít. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy adott tulajdonságú eszköz ára folyamatosan csökken, de mivel ezzel párhuzamosan megjelennek a korszerűbb eszközök is , az optimális konfigurációk árai változatlanok maradnak

fontos megemlíteni, hogy ezzel együtt a számítástechnika és az informatika sok olyan területre is betör, ahol eddig a magasabb árak miatt nem volt jellemző, s ezt sok esetben észre sem vesszük. (pl.: autó, mikrosütő, mosógép, mobiltelefon…)

a számítógép felépítése: a pc

A számítógépet, illetve az azt felépítő részegységeket összefoglaló néven hardvernek (hardware) nevezzük. Ha minden előzetes számítástechnikai ismeret nélkül ránéznénk egy IBM kompatíbilis személyi számítógépre, az első dolog ami szembetűnne nyilván az, hogy az alapgépet nem a billentyűzettel egybeépítve, hanem attól teljesen függetlenül találjuk. Az alapgép, vagy más néven központi egység doboz alakú, lehet fekvő, vagy álló attól függően, hogy normál, vagy toronyépítésű gépről beszélünk. Ebben a dobozban találjuk meg azokat a részegységeket, amelyek a gép működéséhez nélkülözhetetlenek. Az alapgépből, billentyűzetből és monitorból álló konfigurációt alapkonfigurációnak nevezzük. (konfiguráció alatt azt az összeállítást értjük, amely a teljes működőképes rendszert alkotja)

Az alapgép:

Az alapgép (központi egység) felépítése moduláris szerkezetű, mely annyit jelent, hogy a gépet alkotó elektronikus áramkörök nincsenek megbonthatatlanul egybeépítve. Mindegyik részmodul egy-egy külön feladatot lát el, s ezek megfelelő egymáshoz csatlakoztatása alkotja

a működőképes gépet. A moduláris felépítésnek nagy előnye, hogy meghibásodás esetén a számítógép könnyen javítható, ugyanis elegendő csupán a meghibásodott modult kicserélni… A moduláris felépítés további előnye a bővíthetőség, hiszen ezen felépítés segítségével számítógépünk újabb egységgel való kiegészítése gyorsan és egyszerűen megvalósítható az új modul behelyezésével, vagy a régi nagyobb teljesítményűre cserélésével. A moduláris felépítés ad lehetőséget továbbá arra is, hogy lehetőségünk legyen egyedi konfigurációk összeállítására.

A házba épített központi egység moduljai között találjuk a számítógép megfelelő feszültségű villamos energiával való ellátását szolgáló tápegységet, a háttértárolókat, és a különböző elektronikus nyomtatott áramköröket. Közülük legfontosabb az alaplap, amelyre az összes modult csatlakoztatni tudjuk. Az alaplapon találjuk továbbá azokat az alkatrészeket is, amelyek a gép működésekor kiemelten szükségesek. Ilyen integrált áramkör, pl. a processzor és a memória. Mivel az összes többi egységet az alaplaphoz illesztjük ezért itt kell elhelyezni azokat a csatlakozókat is, amelyek a kapcsolatot biztosítják a többi részmodullal. Ezekbe a csatlakozókba helyezhetők azok a vezérlőkártyák, amelyek feladata a képernyő kezelése, a hálózat kezelése, a hangképzés, stb… többnyire az ilyen kártyákon helyezik el azokat a csatlakozókat is, amelyeken keresztül megfelelő kábellel összekapcsolhatjuk a központi egységet különböző perifériákkal.

A számítógépház:

A számítógépház lényegében csak esztétikai tényező, de meghatározza, hogy hány darab meghajtóegység (floppy,CD,stb…) építhető a gépbe…

Alaplap:

A számítógépek részegységei többnyire egyetlen dobozban vannak elhelyezve, amelynek csatlakozóin keresztül kapcsolódhatnak a géphez a különbözõ perifériák. pl. : monitor, billentyûzet, egér, nyomtató, modem. Ezekrõl érkezõ ill. ezekre induló adatáramlásokat a központi egység (processzor) és a központi tár (memória) együttesen végzi.

A processzor, a memóriák és néhány vezérlõ egység ugyanazon az nyomtatott áramköri lapon, az alaplapon helyezkedik el. Az adatáramlás a buszvonalakon történik. Ide csatlakoznak a vezérlõkártyák is, melyeken keresztül a központi tár és a központi egység létesít kapcsolatot a perifériákkal.

Az adatáramlás sebességét nagyban befolyásolja a vezérlõ áramkör órajel frekvenciája. Ennek értékét MHz-ben (megahertz) adják meg.

Processzor:

Mivel a processzor a számítógép legfontosabb alkatrésze, fontos, hogy vásárláskor helyesen válasszuk meg a kívánt típust. Előfordulhat ugyanis, hogy bizonyos programok egy olcsó kisteljesítményű processzoron nem fognak működni. A processzor típusa erőteljesen kihat a gép árára, így javasolt, hogy igényeinkhez mérten használtan is újabb típusú processzorral ellátott gépet vásároljunk.

Memóriák:

A tárolók, a processzoron kívül, a számítógépek legfontosabb erõforrásainak számítanak. A processzorhoz legközelebb álló tárolók a regiszterek. Viszonylag kevés, néhány 100 byte a

tárolókapacitásuk, ugyanakkor elérési idejük a legkisebb. Érdemes megemlíteni a gyorsítókat, átmeneti tárolókat (cache), melyek mérete már KB méretû és még mindig nagyon jó elérési idõvel rendelkeznek. A program végrehajtásához közvetlenül szükséges programrészek és adatok tárolására a központi tár szolgál, melynek kapacitása néhány 10 MB, de elérési ideje az elõzõekhez képest már gyengébb. Az éppen nem szükséges adatok tárolására nagykapacitású háttértárolókat használunk, melyek kapacitása több GB is lehet, de elérési ideje lényegesen rosszabb az elõbb említetteknél. Néha ezeket a háttértárolókat program közben mint memóriát is szokás használni. Ekkor virtuális memóriáról beszélünk.

Tárolóeszközök típusai:

·        Írható - olvasható tárolók, amelyek általános tárolási célokra használhatóak. Írható - olvasható tárak a regiszterek, a cache-tárak, a központi tár, a háttértárak. Az utóbbiak kivételével, melyek mágneses és optikai elven mûködnek ezen tárolók fõ építõeleme a RAM félvezetõ alapú tároló.
A RAM tárak két jellemzõ típusa :
- DRAM - dinamikus RAM : alacsony energia igény, de gyorsan elveszíti információtartalmát, ezért frissíteni kell
- SRAM - statikus RAM : magas mûködési sebesség, nem igényel frissítést

Csak olvasható tárolók, amelyek tartalmát a felhasználó közvetlenül nem tudja módosítani. Ezek között van olyan, mely csak a gyártás során tölthetõ fel - ROM, amelyet a felhasználó egyszer feltölthet - PROM, és amely törölhetõ és írható speciális módon - EPROM ill. EEPROM.

Buszvonal:

A buszvonal egy több tucat vezetékbõl álló vezetékrendszer, amelyben az adatok, vezérlõjelek és eszközcímek meghatározott módon vihetõk át. E rendszer rögzített. Ennek köszönhetõen a csatlakoztatott eszközök és azok vezérlõkártyái könnyen cserélhetõek, a PC-n belül az egységek tetszés szerint fejleszthetõek.

Csatolók:

A számítógép mûködésének elengedhetetlen feltétele a környezettel való kapcsolattartás. Az adatfeldolgozás alapvetõ eleme a processzor és a memória. A funkcionális egységek és ez a két alapvetõ elem a sínrendszeren keresztül kapcsolódik össze. A sínrendszer szabványosított, elfogadott rendszeren alapul, így a számítógéphez könnyen kapcsolható a szabvány elfogadó

bármilyen külsõ eszköz. Természetesen a kapcsolat biztosítására egy köztes elemre is szükség van - ezek a periféria vezérlõre vagy más néven csatolóra.

Háttértárak:

A háttértárak a számítógépekben a központi tár mellett az adatok tárolását teszik lehetõvé, de sokkal nagyobb mennyiségben. A PC-ben használatos fõbb típusa:

·        Hajlékonylemezes tároló (floppy disc)

·        Merevlemezes tároló (hard disc)

·        Optikai tároló (compact disc)

Nagyteljesítményû lemezes tároló (ZIP drive)

Hajlékonylemezek:

A hajékonylemezes tárolók (floppy disc) a legszélesebb körben alkalmazott adathordozók a számítástechnika világában. A tárolás mûanyag hordozóra felvitt mágnesezhetõ réteg segítségével történik. A lemezek csak írás/olvasás alkalmával forognak. A lemezek többféle méretben és kapacitással kerülnek forgalomba. Jelrögzítési mód minden esetben MFM.

Merevlemezes tárolók:

A merevlemezek (winchester, hard disc) a számítógépek belsõ legfõbb háttértároló része. Benne több mágnesezhetõ réteggel bevont könnyûfém lemez van, amely zárt védõburkolatban van elhelyezve, a meghajtó 3600 fordulat/perc sebességgel forgatja. Az állandó forgás miatt a fejek a lemezekhez nem érnek hozzá. A jelrögzítés MFM ill. NRZI módszerrel történik. A merevlemezes egységeknek többféle változatát használhatjuk beépített cserélhetõ hordozható

A lemezek mérete is egyre csökken és közben kapacitása egyre nõ. A legelterjettebb méretek :

Optikai lemezek:

Az optikai jelrögzítés (CD) eszközei néhány éve terjedtek el a PC-k világában is. Az adatrögzítés, a korong felületén egy spirális pályán, lézersugárral kialakított digitális jelsorozat által történik. A használt lemeztípusokat három csoportra lehet osztani :

• csak olvasható CD-ROM
  - egyszer írható WORM
  - írható és olvasható
  A CD tárolókapacitása 600-700 MB. Elérési ideje gyengébb a merevlemezes tárolókénál.

a számítógép felépítése: háttértárak és monitorok

A mágneslemez-egységek a program- és adattárolás eszközei. Míg az operatív memória csak ideiglenesen, legfeljebb a gép kikapcsolásáig őrzi meg tartalmát, a mágneslemezeken nagy mennyiségű információ hosszabb időre - akár évekig is - tárolható. Ezért a mágneslemez-egységeket háttértáraknak is nevezzük. A mágneslemez-egység és az alapgép közötti adatáramlás kétirányú lehet (be/kivitel). A merevlemez-egység (HDD, hard disk drive) olyan elektromechanikus tároló berendezés, amely az adatokat mágnesezhető réteggel bevont, merevlemezen tárolja, a forgó lemez felett repülő író/olvasó fej segítségével. A merevlemez-egységek tárolási kapacitása néhány megabájttól több gigabájtig terjedhet.

Az optikai tárolók alatt általában a CD- és DVD-ROM-ok különböző típusait értjük. Ezek a nagy teljesítményű, optikai vagy magneto-optikai elven működő tárolók nagy tömegű adat tárolására alkalmasak. Lehetnek egyszer írhatóak (CD-ROM, csak olvasható), így használhatók adatrögzítésre, vagy például a CD-DA (CD Digital Audio, audio-CD) hang és zene digitális formában történő lejátszására, illetve a CD-RW diszkek írhatóak és olvashatóak is. Jellemző tárolókapacitásuk 74 perc zene vagy 650 MB adat, 80 perc vagy 700 MB. A technika mai állása szerint az adatátvitel sebessége az alap-adatátvitel 150 kilobájt/másodperc 1x, 2x, 4x, 8x, 12x, 20x 32x … 52x szerese is lehet. A video- és a multimédiás (valós idejű) alkalmazások egyre nagyobb adatátvitelt igényelnek, s ennek a kihívásnak próbálnak megfelelni a többszörös sebességű meghajtók.

A mágnesszalagos (streamer) egységek az adatok átmeneti vagy hosszabb idejű tárolására használatosak a számítástechnikában, segítségükkel digitális információt rögzíthetünk mágnesszalagon. A merevlemezes egységen levő fájlok, adatok, programok közvetlenül elérhetőek, használhatóak a gép számára, a szalagra mentett információk általában a továbbiakban a szalagról közvetlenül nem használhatók, csak a diszkre történő visszatöltés után. Tárolási kapacitásuk jellemzően 10 Mb-tól 10 Gb-ig terjedhet. Általában nagygépes rendszerekben (bank, informatikai cég, társadalombiztosítás, közigazgatás, stb.) napi rendszeres biztonsági mentésre használatosak.

Információtárolásra és csatolóegységekként is használhatóak továbbá az ún. PCMCIA (Personal Computer Memory Card International Association) kártyák, melyek mérete a bankkártyákéhoz mérhető. Vagy beépített funkciókkal rendelkeznek, vagy illesztőként szolgálnak más, külső eszközök felé. Leggyakrabban hordozható számítógépekben fordulnak elő, mint szükségképpen kisméretű kiegészítő tárolóegységek, vagy például faxmodem, globális helymeghatározás, üzenetküldés céljára, ill. hálózati kártyaként használatosak.

Smart cardnak nevezzük az olcsó, információtárolásra használt, kisméretű, a PCMCIA kártyákkal gyakran összetévesztett, de azoknál jóval kisebb teljesítményű elektronikus eszközöket. Felhasználási területük: telefonkártya, benzinkút-társaságok ügyfélkártyái, személyi azonosítás, újabban diákigazolvány, stb.

Pen Drive - A manapság kapható számítógépek legősibb technológiával rendelkező egysége a 3,5"-os floppymeghajtó, amelynek sem sebessége, sem pedig tárolókapacitása nem kielégítő, ráadásul a megbízhatósága sem valami nagy.

Sajnos be kell vallanunk, hogy a "kisfloppy" ideje lassan lejár, helyét korszerűbb és összemérhetetlenül megbízhatóbb technológia veszi át. Nincs többé hibás szektor, nem foglal el helyet a házban, és nem kell neki külön tápfeszültség sem, mert az USB port táplálja feszültséggel. Ráadásul Plug'n'Play eszköz, tehát bármely számítógépben használhatjuk, operációs rendszertől függetlenül, amelynek van USB portja.

A Pen Drive neve onnan ered, hogy külsőre olyan, mint egy (kihúzófilc), azonban a belsejében egy Flash EEPROM lapul, amelynek mérete 32MB-2GB-ig terjed. Hordozhatósága minden igényt kielégít. A csatlakozófelület védve van, és akár a nyakunkba is akaszthatjuk, vagy felfűzhetjük a kulcscsomónkra. Súlya nem haladja meg a 20g-ot (18g).

A Pen Drive egy elég univerzális eszköz, mert nem csak adattárolásra használható, hanem különböző egységeket építenek Pen Drive-ból. Ilyen például a Pen Drive Plus MP3 lejátszó, vagy a Pen Drive Plus SD/MMC kártyaolvasó.

Floppy (hajlékonylemez) egység

A hajlékony- vagy mágneslemezes meghajtók, népszerűbb nevükön floppy-k (FDD - Floppy Disk Drive) voltak a PC-s világ legelső, mágneses elven működő háttértárolói. Az első PC-kategóriába tartozó gépek ezt a típust használták az operációs rendszer, illetve a különböző programok, adatok tárolására, betöltésére. Napjainkban a floppy meghajtó eredeti feladatait, kedvezőbb paraméterei miatt, átvette a merevlemezes egység (HDD). A floppylemez mágnesezhető réteggel ellátott műanyag korong, amely egy filcborítású műanyag tokban foglal helyet. A tok védi a lemezt a külső behatások ellen, esetleges megbontása vagy eltávolítása után a lemez nem használható. A borításon kialakított nyílások a lemez pozícionálásához, felpörgetéséhez és az adatok írásához-olvasásához szükséges mechanikai lehetőségeket adják. Mai fő alkalmazási területei:

• operációs rendszerek és felhasználói programok eredeti, üzembe helyezhető (setup) példányának tárolása
• programok, adatok archiválása, másodpéldányok készítése
• gép-gép közti adatcsere

Floppy lemezes meghajtótípusok

A floppymeghajtók csoportosításánál a két legfontosabb szempont a fizikai felépítés (méret) és a tárolókapacitás. A méretek inch-ben (jele: ") vagy német nyelvterületen zoll-ban értendőek és az alkalmazott mágneslemez átmérőjére vonatkozik. (1 hüvelyk = 1 inch = 1 zoll = 2.54 cm) Ezek alapján megkülönböztetünk 5.25" és 3.5" átmérőjű lemezt kezelő típusokat:

5.25 col-os típus - Eredetileg (IBM PC, XT) 360 kilobájt adatot tudtak tárolni egy lemezen, a később megjelent PC AT számítógépekben, nagyobb adatsűrűségű lemezt használva, ugyanez a méretű meghajtó már 1.2 megabyte kapacitású volt. Ezt a típust napjainkra teljesen felváltotta a 3.5 hüvelykes kivitel.

3.5 col-os típus - Az előző típus továbbfejlesztett változata, mely 720 kilobájtot tudott tárolni, nagyobb adatsűrűségű lemezt használva ma már 1.44 megabájt kapacitást érhetünk el. A mai PC-k szinte kizárólag az 1.44 megabájtos típust használják.

Az adatok felírása és visszaolvasása elektromágneses úton történik. Mindkét típus rendelkezik olyan fizikai, azaz szoftver úton nem feloldható írásvédelmi (write protect) lehetőséggel, amely az adatok nem kívánt felülírását vagy törlését akadályozza meg. Ilyen nem kívánt felülírás történhet gondatlan kezelésből, de okozhatja számítógépes vírus is. Ahhoz, hogy a floppy-n lévő mágneses réteg alkalmas legyen az adatok fogadására, létre kell hozni rajta a tároláshoz szükséges struktúrát. Ezt a folyamatot formázásnak (formattálásnak) nevezzük. A formázás során a lemezen létrejönnek a sávok, track-ek és szektorok. Ha a formázást végző program hibás részt talál a lemezen, úgy a hibás részre eső szektorokat kihagyja a további feldolgozásból. A hibás szektorok csökkentik a lemez felhasználható kapacitását. A sávok és track-ek száma a különböző tárolókapacitású lemezeken eltérő. Az 1.44 Mb-os floppymeghajtóban formázott lemez esetén 80 sávot és egy track-en 18 szektort találunk. Egy szektor mérete 512 byte. Szintén a formázó program feladata, a fájl-ok tárolásához szükséges, az operációs rendszer által használt lemezrészek (pl. FAT, boot szektor, stb.) kialakítása is.

Az alábbi táblázat a floppy meghajtók méret és tárolókapacitás szerinti felsorolását, valamint a hozzájuk tartózó lemezek típusait tartalmazza.

	3.5"	5.25"
DS DD	720 KB	360 KB
DS HD	1.44 MB	1.2 MB
DS ED	2.88 MB	-

A floppylemezeken lévő rövidítések magyarázata:

Rövidítés	angolul	magyarul
SS	single sided	egyoldalas (már nem használatos)
DS, vagy 2S	double sided	kétoldalú (mindkét oldalon írható)
SD	single density	egyszeres sűrűségű (már nem használatos)
DD	double density	kétszeres sűrűségű
HD	high density	nagy sűrűségű
ED	extra density	extra sűrűségű

Hajlékonylemez formázása

Ahhoz, hogy egy floppy lemezre adatokat írhassunk, legalább egyszer elő kell készítenünk az adatok helyét. Ezt a műveletet nevezzük a lemez formattálásának vagy formázásának. Napjainkban a piaci kínálat nagy többsége előre formázott lemezekből áll, mégis előfordulhat, hogy szükségünk van egy lemez megformázására. Akkor is a formázás műveletet használjuk, ha teljesen le kívánunk törölni egy lemezt, de mivel azon sok állomány található, a formázás gyorsabb, mint a fájlok egyenkénti törlése.

A formázáshoz nyissuk meg a Sajátgép mappát. Egyszeres kattintással jelöljük ki a formázni kívánt (A: vagy B:) meghajtót, majd válasszuk a Fájl menü Formázás parancsát.

A merevlemez formázásától óvakodjunk, mert ez minden adatunk és programunk elvesztését jelenti.

Merevlemezes meghajtók

Napjaink egyik legelterjedtebb számítástechnikai tárolóeszköze a merevlemezes tároló, ahard diszk, amit egyszerűen csak diszknek nevezünk. A diszk olyan elektromechanikus tároló berendezés, amely az adatokat mágnesezhető réteggel bevont merevlemezen tárolja, a forgó lemez felett mozgó író/olvasó fej segítségével. Az adatok rögzítése soros. Az adatlemez legkisebb fizikailag címezhető része a szektor. A merevlemez-egységek tárolási kapacitása: 20, 40, 120 GB napjainkban.

A manapság használatos diszkek winchester rendszerűek. A winchester elnevezés arra utal, hogy a lemez felett mozgó fejek a diszk kikapcsolása után a lemez parkolásra kijelölt felületén landolnak, illetve bekapcsoláskor onnan emelkednek fel. A nem winchester rendszerű diszkek esetében a fejek a lemezen kívül parkolnak, illetve onnan viszi be a fejmozgató mechanika a lemez felülete fölé.

A diszkeknél a mágneses információt hordozó anyag a mágnesezhető réteggel bevont merevlemez. A lemez állandó fordulatszámmal forogva elhalad a fej előtt, mégpedig úgy, hogy fizikailag nem érintkezik vele. A lemez forgásából származó légmozgás felhajtó erőt gyakorol a fejre, a fejet pedig torziós rugó nyomja a lemez felé. A két erő kiegyenlítődése következtében a fej a lemez felületétől mért néhány tized mikrométerre repül.

Az adatok szervezésének legalapvetőbb egysége a sáv (track). Miközben a fej fixen áll egy teljes lemezfordulaton át, az előtte (felette és alatta) elhaladó lemezfelületen egy körgyűrűt ír le. Ez a körgyűrű a sáv, amely egy bit szélességű, s amelyen az adatok a fej fix állása mellet végig elérhetőek. A lemezfelület fel van osztva sávokra. A fej egy karon keresztül összeköttetésben áll a fejpozicionáló egységgel, mely nagy sebességgel képes a fejet a lemez felett, a különböző sávok között mozgatni.

Mivel egy lemeznek két felülete van, a diszkek kettőnél kevesebb fejjel nem készülnek, a nagyobb kapacitású diszkek több lemezt, s így több fejet használnak. Ezek a fejek egy közös karmozgató egységre vannak rögzítve, így együtt mozognak. Ebből következően, ha az egyik fejet pozícionáljuk valamelyik sávra, valamennyi fej a saját lemezfelületének megfelelő azonos sávra kerül. Ezeket az összetartozó sávokat, melyek hengerpalástot alkotnak,cilindernek nevezzük. A fejmozgató egység legkisebb elmozdulása egy sávnyi, de azt is mondhatjuk, hogy egy cilindernyi. A diszken tárolt adatok cilinderekbe vannak szervezve. Pozícionálás nélkül lehet elérni a cilinder valamennyi adatát, csupán fejváltásra van szükség.

A sávok további részekre, szektorokra vannak osztva. A szektor tartalmazza az adatmezőt, mely általában 512 bájt hosszúságú.

Hordozható változat: mobil rack.

Optikai tárolók

A '80-as évek elején felmerült az, hogy létrehoznak egy olyan eszközt és adathordozó médiumot, amely a korábbi, mágneses elven működő adathordozók hibáit, korszerűtlenségét - a szalag nyúlása, és ebből adódó futás-egyenetlenség; a hőre és mágnesességre való nagyfokú érzékenység; kevéssé biztos adattárolási biztonság, mely idővel egyenesen arányosan romlik; nagy térfogat; kis kapacitás és viszonylagosan lassú adatelérési sebesség - kívánta véglegesen kiküszöbölni.

CD-A, melyet 1982-ben szabványosított rendszerré alakított a Philips és a Sony.

Az optikai tároló rendszerekre jellemző, hogy az írás és olvasás lézersugárral történik. Nevüknek megfelelően optikai eljárást használnak (fényvisszaverődés, polarizáció, szórás, fénytörés) az adatok írására és olvasására. Ahogy az ábrán látható, az optikai tároló felületén az adatok rögzítésekor kis méretű mélyedéseket hozunk létre, amelyeken a leolvasáskor a lézersugár szétszóródik, míg az adathordozó-réteg eredeti felületéről visszaverődik. A médium olvasásakor a visszavert fényt érzékeljük, és alakítjuk vissza adatokká.

Nagy tárolási sűrűség jellemző.

Élettartam: az optikai tárolók élettartamát évtizedekben mérik.

Az optikai adathordozó előállítási költsége általában alacsony, az árat lényegében a lemezen lévő programok, adatok, zeneszámok és egyéb információk piaci értéke határozza meg, ami mellett az előállítási költség eltörpül. Az optikati adatattárolók - az adatok felírása, leolvasása és a gyártástechnológia szempontjából - három jól elkülöníthető típusra oszthatók:

• Csak olvasható optikai tárolók a ROM (Read Only Memory) típusú CD-k. Ez a legelterjedtebb CD-ROM,
• Az egyszer írható és többször olvasható tárolók a CD-WO-k (Compact Disc - Write Once). Ezt a típust csak CD-R-ként (Compact Disc Recordable), írható CD-ként emlegetjük.
• Újraírható, törölhető, olvasható optikai tárolók a CD-RW (650, 700 MB tárkapacitással) és a CD-MO (Compact Disc - Magneto-Optical, jellemzően 650 MB tárkapacitással) típusúak.

A napi gyakorlatban elterjedt és használt CD típusok (CD-ROM, CD-R, CD-DA) jellemző tárolókapacitása: 74 perc (650 MB), illetve 80 perc (700 MB).

1992-ben létrejött a DVD

Egy DVD lemez külsőre nagyon hasonlít a CD-lemezhez, azonban a nagyobb adatsűrűségnek köszönhetően tárolási kapacitása - az oldalak és tárolási rétegek számától függően - 7-25-szöröse a CD-knél megszokott értékeknek.

Az alapvető fizikai különbség a lemezek között, hogy a DVD-lemez mindig két, 0,6 mm vastagságú lemezből, összeragasztással készül, és akár mindkét oldalán tárolhat adatokat.

A technológiai fejlődésnek köszönhetően a lemez egy-egy oldalán két felvételi réteg alakítható ki. Az oldalak és rétegek számának kombinálásából jött létre a DVD négy alaptípusa.

A legegyszerűbb DVD-lemez, a DVD5 egyoldalas, egyrétegű lemez, a kapacitása 4,7 GB.

A kétrétegű egyoldalas lemez, a DVD9 kapacitása 8,54 GB. A két réteg távolsága 20-70 µm, és tiszta gyanta választja el egymástól.

A kétoldalas, oldalanként egy rétegű DVD lemez, a DVD10 kapacitása 9,4 GB. A gyártása annyiban tér el a DVD5-lemezétől, hogy mindkét 0,6 mm vastagságú lemezben kialakítanak lyukakat összeragasztás előtt. A második oldal olvasásához a lemezt meg kell fordítani a lejátszóban. Mivel ez pl. videó lejátszása közben zavaró lehet, ma már inkább a DVD9 lemezeket használják a hasonló nagyságrendű tárolókapacitást igénylő alkalmazásokban.

A kétoldalas, oldalanként két rétegű DVD lemez, a DVD18 kapacitása 17,08 GB. A működés elve hasonló a DVD9 lemezekéhez, azonban itt a lemez mindkét oldalán kialakítják a két-két adathordozó réteget. A bonyolultabb gyártási eljárás miatt ez a típus viszonylag ritka.

Képernyő (monitor, screen, display)

Feladata: A monitor az információk megjelenítésére szolgál. Ez a PC-k szabványos (standard) kimeneti perifériája. Alaphelyzetben minden szöveg, ábra és egyéb megjelenítendő információ a képernyőre kerül. A gép a memóriájából viszi át az adatokat a monitorra, tehát itt is egyirányú, de a billentyűzetével ellentétes adatáramlásról van szó. Az adatfeldolgozás eredményei, a gép üzenetei, sőt a billentyűzeten begépelt szöveg is ellenőrzés céljából kikerül a képernyőre.

Típusai: A monitorok csoportosítását többféle szempont szerint elvégezhetjük:

• A működési elvük szerint a két legelterjedtebb típus a katódsugárcsöves és a folyadékkristályos monitor.
• A színkezelést figyelembe véve beszélhetünk a következő monitortípusokról:

Típus	Színkezelés
monochrom(egyszínű)	ez a monitor típus egy háttér- és egy előtérszínt képes megjeleníteni
szürkeárnyalatos	A fekete és a fehér közötti átmenetek megjelenítésére is alkalmas, hasonlóan a fekete-fehér televízióhoz
színes	a három alapszín (vörös, zöld, kék) keverékéből előállított színek megjelenítésére alkalmas. A színek számát a monitor illesztőkártyájának a minősége határozza meg

A felbontóképesség és a megjelenített színek száma szerint további típusokat különböztethetünk meg, melyek szabvánnyá váltak.

Típus	Felbontóképesség és a színek száma
Hercules	720x348 képpontból állítja elő a képet és monochrom
CGA (Color Graphics Adapter)	320x200 pontos a felbontás, és összesen 4 szín kezelésére alkalmas
EGA	640x350 képpontos felbontás, és 16 megjeleníthető szín
VGA (Video Graphics Adapter)	640x480 a felbontás, de a színek száma már 256
SVGA (Super VGA)	1028x768 képpont és minimum 256 szín megjelenítésére alkalmas

A katódsugárcsöves monitor

A monitorok a számítástechnika őskorának hírnökei, abból a szempontból, hogy itt alkalmaznak egyedül még elektroncsöveket, vagyis a képernyő katódsugárcsövét.

Működése a következő: A képcső végében lévő elektronágyú segítségével elektronokat lőnek ki a képernyő belső falára. A felgyorsított elektronokat, egy pontba a képernyő közepére irányítják. A képernyőt belülről foszforréteggel vonják be, amely elektron becsapódás hatására fényt bocsát ki a becsapódás helyén (képpont).

A középre fókuszált elektronsugarat mágneses térrel el tudják téríteni, így az egész képernyő képpontjai megvilágíthatóak vele. A sugár a bal fölső sarokból indul, és jobbra haladva soronként rajzolja meg a képet, amelynek a színét a becsapódó elektronok száma határozza meg. A sugár a jobb alsó sarokba érve visszafut a kiinduló állapotába. A fölrajzolás másodpercenként kb.72x megtörténik, ezen idő alatt a pontok fénye még megmarad.

A színes monitoroknál annyi a változás, hogy 3 elektronsugár halad egymás mellet, és mindig megadott pontmátrixba csapódnak be, amely mátrix 3 része vörös, zöld és kék színű, ezekből a színekből az additív színkeverést (vagyis a fénnyel való keverést) alkalmazva bármilyen szín kikeverhető, ha eléggé finoman adagoljuk az összetevőket (elektronokat).

A szerkezet olyan precíz, hogy a sugár mindig csak a saját színű mátrixrészt érheti el (ez a mátrix 0.28 mm átmérőjű).

A folyadékkristályos monitor működése

Két üveglap között vékony folyadékkristály réteg található. A folyadékkristály olyan anyag, amelynek molekulái az elektromos tér hatására elfordulnak. Ráadásul a folyadékkristály nem minden irányban engedi át egyformán a fényt. Ha tehát olyan alakú elektromos teret hozunk létre az üveglapok között, mint a megjeleníteni kívánt karakterek és rajzok, akkor ott a folyadékkristály molekulái elfordulnak, és nem engedik át a fényt: a kijelző elsötétül. Így működik még például a számológépek, vagy kvarcórák kijelzője is.

Jellemzők:

• A legfontosabb jellemzők, a felbontóképesség és a megjeleníthető színek száma elsősorban a monitor illesztő kártyájától (videókártya) függ.
• Az SVGA kártyák felépítése:
• A kártyán található memória (2MByte-32MByte) a képpont adatok (a pont színe) tárolására szolgál. A videó memória mérete és a maximális felbontás között összefüggés van. A kép egészének bele kell férnie ebbe a memóriába. A kép mérete a (X*Y*színbitek)/8 [byte] összefüggéssel számolható ki, ahol X*Y a felbontás, a színbitek pedig egy képpont adatainak tárolásához szükséges bitek számát jelöli.

Színek száma	Színbitek száma
24 = 16	4
28 = 256	8
215 = 32768	15
216 = 65536	16
224 = 16777216	24

Ebbe a videó memóriába a mikroprocesszor írja az adatokat. A memóriából a VGA kártya processzorra olvassa ki az adatokat, és eljuttatja másodpercenként kb.60x ahhoz az egységhez, amely a digitális jelet analóg jellé alakítja. A kártyán található még egy ROM memória is, amely a kártya tulajdonságainak kihasználásához szükséges program rutinokat tartalmazza. Ezt a BIOS használja, és segítségével tudja beállítani a kívánt felbontásokat.

A monitorokat jellemezhetjük a méretükkel is: A képernyő átlójának hosszát inch-ben adják meg. A forgalmazott monitorok között találhatunk: 14, 15, 17, 19 inch-es, sőt még ettől nagyobb monitorokat is, de a képátló méretének növekedésével az ár is jelentősen növekszik.

a számítógép felépítése: nyomtatók és pozícionáló eszközök

Nyomtató (printer)

Feladata: A nyomtatók a számítástechnika kezdeteitől kezdve tartozékai a számítógépeknek. Arra született, hogy a számítógép memóriájában megjelenő adatokat papíron vagy más papírhoz hasonló anyagon megjelenítse. A nyomtató nélkül elképzelhetetlen lett volna a számítógépek ilyen nagy arányú elterjedése. A grafikus rendszerek bevezették a házi szabvánnyá vált WYSIWYG (What you see is what you get - azt kapod amit látsz) fogalmát, amely az objektumoknak ugyanolyan megjelenést biztosit a monitoron, mint a papíron.

Típusai: Az alkalmazott nyomtatási technikától függően különböző nyomtatótípusok terjedtek el.

• Az úgynevezett mátrixtechnika képviselői a mátrix- illetve tintasugaras nyomtató.
• A másik nyomtatási technika a lézeres vagy egyéb ehhez hasonló elv. Az így működő nyomtatók közül a lézernyomtató a legelterjedtebb.

Működése:

A mátrix technika két képviselője a mátrix- (tűs) és a tintasugaras nyomtató. Közös tulajdonságuk, hogy valamilyen fizikailag kialakított mátrix elrendezést másolnak a papírra (a tű mátrixot, vagy a tinta-sugár mátrixot).

• A mátrix (tűs) nyomtatók 9 vagy 24 tűvel dolgoznak. Ezeket a tűket nagy teljesítményű elektromágnesek lökik neki a papír előtt feszülő festékszalagnak. A festékszalag azokon a tűhegynyi pontokon érintkezik a papírral és összekeni azt festékkel. A nyomtatófej ezután egy pontnyit vízszintesen elmozdul, és a folyamat megismétlődik. Miután a sor nyomtatásra került, a papír egy sorral függőleges irányba léptetődik. A festékszalag még nem használt része pedig a fej elé fordul (léteznek olyan típusok, amelyekben a festékszalag a fejjel együtt mozog, így ott minden leütés után léptetés van). Az ilyen nyomtatók nagy előnye az índigózhatóság és az olcsó fenntartás. Ennek megfelelően alkalmazzák számlák, bizonylatok nyomtatására, ahol a fenti paraméterek előnyt jelentenek.
• A tintasugaras nyomtató egy nyomás alatt lévő festéktárból fúvókák segítségével juttat festéket a papírra. A fúvókák igen közel helyezkednek el egymáshoz így nagy felbontás is elérhető, de ennek léteznek fizikai határai. A festék papírra jutását az un. piezoelektromos kristályokkal oldják meg. Ennek az anyagnak feszültség hatására megnő a térfogata, ezért a festéket a papírra fújja a patron. A fej itt is vízszintesen, a papír pedig függőlegesen mozog, a pozicionálásnak és az ugyanarra a helyre való visszaállási pontosságnak azonban nagyon precíznek kell lennie
• A lézeres v. egyéb hasonló (ion, mágneses) elven működő típusok, amelyek ára jelenleg a legmagasabb, nyomtatási képük kiválónak mondható. Technikájuk a soronkénti nyomtatással ellentétben a lapnyomtatásra koncentrál. Ez azt jelenti, hogy a teljes lap képét előállítja, majd utána készít róla lenyomatot.
  A lézernyomtató működése: A lézernyomtatóban speciális anyaggal (szelénnel) bevont és elektromosan feltöltött hengerre lézersugár írja fel a nyomtatandó képet. Ahol a lézersugár a hengerhez ér, ott annak felülete a henger többi részével és a nyomtatóban lévő fekete festékporral ellentétes töltésűvé változik. Így amikor a hengernek ez a része elfordulása közben a festékkazetta fölé kerül, akkor abból festék tapad fel a lézerpásztázta helyekre. A hengerről a kép görgetéssel kerül át a papírra, majd beleég abba, amikor az egy 200 oC-os hengerpár között elhalad. Forgás közben a henger elhalad egy kollektor (gyűjtő) egység előtt, amely a felesleges festéket eltávolítja a henger felületéről.

A színes nyomtatás

Az elv a következő: minden szín kikeverhető a Cyan, Magenta, Yellow, blacK (CMYK) színekből oly módon, hogy egymás mellé nyomtatjuk a különböző színű pontokat. Ekkor az emberi szem (kellően távolról nézve) úgy érzékeli, mintha egy negyedik szín lenne.

A színes nyomtatásnál fontos tehát a minél kisebb pontok felvitele, ennek következtében a legjobb nyomatot a lézernyomtató biztosítaná. Itt 3+1 festékréteget visznek fel a már ismert eljárással, így nemcsak lassabb, de jóval drágább és költségigényesebb lesz a nyomtató.

A színes tintasugaras nyomtatók a legelterjedtebbek. Ezek ára 4-10%-al drágább, mint a fekete változatoké, és nyomtatási képük is elfogadható minőségű. A nyomat 3+1 fuvolasorral képződik, amelyek egyszerre haladnak, de mindig egy sorral megelőzve egymást, így időt hagyva az előző réteg megszáradására.

Kísérletező kedvűek számára fejlesztették ki a színes tűs mátrixnyomtatót, amely 3+1 festékcsíkkal rendelkező szalaggal dolgozik, a szalagot egy mechanika emeli meg, ha színt kell váltani. Az ilyen nyomatokon általában gyorsan felfedezhetőek az elemi pontok, így csak igénytelenebb, alapszínekkel dolgozó nyomatokhoz használható.

Jellemzők

• A felbontás a legfontosabb tulajdonsága egy nyomtatónak, amelyet az inchenkénti pontok számával, vagyis dpi-vel mérünk. Általánosan elterjedt a 300x300, illetve a 600x600. Egyes lézernyomtatók képesek 1200-2400 dpi-re is.
• Sebesség, a percenként nyomtatott oldalak száma, amelyek telitettsége feketében 5-6%, színesben 75-85%. Tűs mátrixnál megadják a karakterek számát másodpercenként (cps)
• A nyomtató memóriája. Ez a memória tárolja az adatokat, míg a nyomtató ki nem nyomtatja azt. Ez mátrixnál 16-128kB, tintasugarasnál 512kB-4Mb, és lézernél 1-16Mb-ig terjedhet. Ez a nyomat minőségét nem, csak a számítógép nyomtatás alatti gyorsaságát befolyásolja.

Egér, joystick, tablet

A grafikus programok elsősorban a Windows elterjedése tette szükségessé a pozícionáló eszközök alkalmazását.

A pozícionáló eszközök kényelmes és viszonylag pontos mozgást tesznek lehetővé a képernyőn nagy felbontású grafikus módokban.

A legelterjedtebb pozícionáló eszköz az egér (mouse). A konkrét kivitelezés sokféle lehet, de a működési elvük egységes és egyszerű. Az asztal felületén való elmozdítását követi a házban lévő golyó forgása. A golyó két, egymásra merőleges hengerrel érintkezik, amelyek elfordulása megfelel a golyó vízszintes és függőleges irányú mozgásának. A két henger forgását külön-külön érzékelők detektálják és a megfelelő kódokat továbbítják az alaplapra. Az egéren van két vagy három nyomógomb, ezek lenyomásáról vagy felengedéséről az információt szintén az alaplapra továbbítja. A továbbítás a legtöbb esetben soros formában egy kábelen keresztül történik a számítógép soros portjára, ezért ezt néha soros egérnek is nevezik. Léteznek infravörös fény segítségével működő vezeték nélküli (cordless), PS2 illetve USB portra csatlakoztatható típusok is. A mai egerek optikai elven működnek 500-600 dpi felbontással.

A hordozható gépekhez a hely szűkössége miatt fejlesztették ki a track ballt amit magyarul hanyattegérnek vagy pozícionáló golyónak nevezhetünk. Ez lehet a házhoz rögzített különálló egység vagy már eleve gépházba épített. Lényegében egy kézzel forgatható golyó, mellette két vagy három nyomógombbal. A képernyőn a golyó forgatásával mozoghatunk.

Az egér kényelmes és olcsó, de nem túlságosan pontos. Nagyobb pontosságot a digitalizáló tábla, más néventablet tesz lehetővé. A tablet egy, a számítógéphez csatlakozó érzékeny felület, amelyen egy tollszerű eszközzel vagy célkeresztel ellátott speciális egérrel lehet mozogni. A felület érzékelése különböző megoldású lehet: pl. a tollban egy apró mágnes van, és ezt érzékeli a tábla, vagy nyomásérzékelők figyelik a toll helyzetét, stb. A tablet sokkal érzékenyebb és pontosabb, mint az egér, ráadásul a rajzoláshoz a toll jobban kézre áll. Műszaki rajzhoz vagy professzionális grafikához használják, az ára lényegesen magasabb, mint az egéré. Az egérhez hasonlóan itt is megtalálhatók a vezeték nélküli kivitelben készült tollak és célkeresztek is.

A PC-s környezetben viszonylag ritka pozicionáló eszköz a botkormány vagy joystick. Inkább a kifejezetten játékcélra fejlesztett gépekhez használják, de nincs műszaki akadálya a PC-hez való csatlakoztatásának.

operációs rendszerek

A számítógép önmagában még használhatatlan lenne, ha nem lehetne rajta hasznos programokat futtatni. A programok futtatásához ma már elengedhetetlen egy egységes felületet biztosító alapprogram, az operációs rendszer. Ha operációs rendszer nélkül kellene programot írni, az a programozónak jelentõs többletfeladatot jelentene, hiszen a memóriát, a háttértárakat, valamint az összes többi hardver-eszközt nem egy egységes felületen keresztül, hanem külön-külön bonyolult módszerekkel kellene elérnie. Az operációs rendszer tehát egyrészt a programozóknak jelent nagy segítséget, másrészt a felhasználóknak is könnyebb eligazodást nyújt a programok között, valamint egyszerűbbé teszi a számítógép használatát.

Az operációs rendszerek feladatai

• Processzorütemezés: processzor kezelés (processzor idő szétosztása a rendszer és a felhasználói feladatok között)
• Megszakításkezelés: hardver, szoftver megszakítás kezelése, állapot mentés, megszakítási rutin meghívása
• Folyamatvezérlés: programok indítása
• Programok közötti kapcsolattartás
• Tárkezelés
• Működés nyilvántartás: naplózás (mi okozott milyen hibát)
• Kapcsolattartás a felhasználóval (operator interface)
• Szinkronizálás: erőforrás igények sorba állítása
• Memóriakezelés
• Perifériakezelés

Az operációs rendszerek csoportosítása

1. Felhasználók száma szerint:
   • egy felhasználós pl.: DOS, Win 9x
   • több felhasználós pl. Linux, Win NT
2. Hardver mérete szerint:
   • kisgépes (UNIX)
   • nagygépes (Main Frame, Cray - szuper számítógép)
   • mikrogépes (DOS, WIN 9X, UNIX)
3. Processzorkezelés szerint:
   • egy feladatos (DOS)
   • több feladatos (WIN 9X, WIN NT, UNIX)
4. Cél szerint:
   • általános (DOS, WIN 9X, WIN NT, UNIX)
   • speciális (folyamatvezérlő operációs rendszerek)
5. Operációs rendszer felépítése szerint:
   • monolitikus (DOS, WIN 9X)
   • réteges szerkezetű (WIN NT, UNIX)
   • kliens szerver felépítésű
   • vegyes
   • virtuális gépek
6. A felhasználói felület szerint:
   • szöveges (DOS, UNIX)
   • grafikus (WINDOWS)

A Windows operációs rendszer felhasználói felülete és kezelése

A számítógép indítása, a Windows betöltődése

A számítógép bekapcsolása után a Windows automatikusan betöltődik. Ha az indítás kezdetén az F8 billentyűt leütjük, akkor egy indítómenü jelenik meg a képernyőn, melyből különböző indítási módokat választhatunk:

• Szokásos
  A Windows a szokásos módon a grafikus felhasználói felülettel indul úgy, hogy a különböző eszközök vezérlőprogramjait is betölti.
• Naplózott
  Abban különbözik az előzőtől, hogy az indítási folyamatról feljegyzést készít a \BOOTLOG.TXT fájlba.
• Csökkentett mód
  Grafikus felhasználói felülettel indul a Windows, a különböző eszközök vezérlőprogramjait azonban nem tölti be. Általában hibajavításnál használjuk.
• Csökkentett mód hálózattal
  Annyiban különbözik az előzőtől, hogy a hálózat eléréséhez szükséges modulokat betölti.
• Csak parancssor
  A számítógép DOS módban indul, mintha nem is lene rajta Windows. Ilyenkor csak a DOS parancsokat használhatjuk.
• Csak parancssor csökkentett módban
  A számítógép DOS módban indul alapbeállításokkal.
• Megerősítés lépésről lépésre
  Az indítási folyamat során minden lépés végrehajtása előtt jóváhagyást kér.

A Windows képernyő felépítése

• Asztal - ikonok találhatók rajta
• Tálca - a tálcán a következő elemeket találjuk:
  • Start gomb
  • Futó programok gombjai
  • Beállító ikonok (pl. billentyűzet)
  • Idő

A számítógép kikapcsolása, újraindítása

A Start menü Kikapcsolás menüpontjának kiválasztása vagy az Alt+F4 billentyűk leütése után egy ablak jelenik meg a képernyőn, melyből kiválaszthatjuk, hogy leálljon a számítógép, vagy újrainduljon.

Az ablakok típusai

Programablak: Ilyen ablakokban futnak a programok.

Az ablakok elemei:

• rendszermenü ikon
• címsor
• kis méret gomb
• teljes/előző méret gomb
• bezárás gomb
• menüsor
• eszköztár
• munkaterület
• görgetősáv
• állapotsor
• keretvonal

Dokumentumablak: A dokumentumablakok a programablakokon belül találhatók és ilyenekben nyílnak meg a dokumentumok. Felépítésük hasonlít a programablakhoz, csak nincs bennük:

• menüsor
• eszköztár
• állapotsor

Párbeszédablak: A Windows párbeszédablakokon keresztül tartja a kapcsolatot a felhasználóval. A párbeszédablakok elemei:

• lapfül
• lista
• nyomógomb
• címke
• rádiógomb
• választó doboz
• csúszka
• legördülő lista
• beviteli mező

A párbeszédablakok egyes elemei között a Tab billentyűvel lépkedhetünk. Minden ablakban található egy OK és egy Mégse gomb. Az OK gombbal jóváhagyhatjuk a végrehajtott módosításokat és bezárhatjuk az ablakot, a Mégse gombbal pedig a módosítások elvetése mellett léphetünk ki az ablakból. Néhány ablakban találunk egy Alkalmaz nevű gombot is, ezzel az ablak bezárása nélkül érvényesíthetjük a megváltoztatott beállításokat.

Az ablakok kezelése

A program és dokumentumablakokkal végezhető műveletek:

• Letétel a tálcára
  Rákattintunk az ablak kis méret gombjára, vagy a rendszermenüből a Kis méret menüpontot választjuk.
• Asztalméretűre nagyítás
  Rákattintunk az ablak teljes méret gombjára, vagy duplán kattintunk az ablak címsorára, vagy a rendszermenüből a Teljes méret menüpontot választjuk.
• Előző méret visszaállítása
  Rákattintunk az ablak előző méret gombjára, vagy duplán kattintunk az ablak címsorára, vagy a rendszermenüből az Előző méret menüpontot választjuk, illetve ha az ablak le van téve a tálcára, akkor rákattintunk a gombjára.
• Áthelyezés
  Az ablak címsorára kattintunk és az egérgomb folyamatos nyomva tartása közben áthúzzuk a kívánt helyre, vagy a rendszermenüből az Áthelyezés menüpontot választjuk és a kurzormozgató nyilakkal áthelyezzük, majd leütjük az Enter billentyűt.
• Méretezés
  Rákattintunk az ablaknak arra a keretvonalára, amelyik oldalon módosítani akarjuk az ablak méretét, majd az egérgomb folyamatos nyomva tartása mellett elhúzzuk a kívánt helyre, vagy a rendszermenüből a Méretezés menüpontot választjuk és a kurzormozgató billentyűkkel módosítjuk a keretvonal helyét, majd leütjük az Enter billentyűt.
• Bezárás
  Az ablak bezárás gombjára kattintunk vagy a rendszermenüből a Bezárás menüpontot választjuk, vagy duplán kattintunk a rendszermenü ikonra, vagy leütjük az Alt+F4 billentyűket.

Az áthelyezés és a méretezés csak akkor hajtható végre ha az ablak az asztalon van és nem maximális méretű.

A párbeszédablakokkal végezhető műveletek

• Áthelyezés
• Bezárás

Több programablak kezelése

Ha több programablak is meg van nyitva, akkor is mindig csak egy lehet aktív. Az ablakok közötti kapcsolgatásra (az ablak aktívvá tételére) a következő lehetőségek vannak:

• rákattintunk az ablakra (ha látható)
• rákattintunk az ablak gombjára a tálcán
• az Alt+Tab billentyűk segítségével

Programok indítása

A programok elindítására a következő lehetőségek vannak:

• a programra vagy a programra hivatkozó parancsikonra történő dupla kattintás
• a Start menüben a program menüpontjának kiválasztása
• egy megnyitandó dokumentumra történő dupla kattintás (a Windows a program - kiterjesztés összerendelés alapján elindítja a fájl megnyitásához szükséges programot és meg is nyitja benne a dokumentumot)
• a Start menü Futtatás menüpontjával (a megjelenő ablakba be kell írni a fájlra történő hivatkozást)

A Vezérlőpult

A Vezérlőpulton a Windows megjelenésével és működésével kapcsolatos beállítások végezhetők el.

Az ikonokra segítségével megnyitott ablakokban általában három nyomógombot találunk:

• OK: jóváhagyjuk a módosításokat és bezárjuk az ablakot
• Mégse: a módosítások elvetésével zárjuk be az ablakot (ugyanaz marad minden mint a megnyitáskor)
• Alkalmaz: jóváhagyjuk a módosításokat az ablak azonban nyitva marad

A Vezérlőpulton a következő fontosabb beállításokat végezhetjük el:

Billentyűzet

Itt a billentyűzettel kapcsolatos beállításokat végezhetjük el

• ismétlések közötti kivárás
• ismétlési sebesség
• kurzorvillogás sebessége
• billentyűzetkiosztás

Dátum és idő

A dátumot és az időt állíthatjuk itt be.

Képernyő

Az Asztal jellemzőit adhatjuk meg itt.

• mintázat
• tapéta
• képernyőkímélő
• felbontás
• színek száma
• az ablakok elemeinek színe

Egér

Ebben az ablakban az egér működését szabályozhatjuk.

• jobbkezes/balkezes
• duplakattintás sebessége
• a mutató alakja az egyes műveleteknél
• a mutató sebessége
• a mutató útja

Nyomtatók

Itt telepíthetjük fel és távolíthatjuk el a számítógéphez csatlakoztatott nyomtatók vezérlőprogram­jait, valamint kezelhetjük a nyomtatásra váró dokumentumokat.

Programok hozzáadása, eltávolítása

Itt telepíthetünk új programokat a számítógépre, illetve távolíthatjuk el róla a korábban feltelepített programokat, úgy hogy semmi ne maradjon belőlük a gépen. A Windows összetevőinek telepítése és eltávolítása is itt történik. Az ablakon belül indítólemez készítésére is van lehetőség, mellyel DOS módban indíthatjuk el a számítógépet.

Rendszer

A számítógép felépítéséről, az operációs rendszer tulajdonosáról és a számítógép láthatunk itt in­for­má­ciókat. Itt tudjuk a különböző hardvereszközök vezérlőprogramjait feltelepíteni és eltávolítani.

Területi beállítások

A számok a dátum az idő és a pénznem adott országra jellemző formáját állíthatjuk itt be.

alkalmazások

mappák és dokumentumok

A könyvtár fogalma

A számítógép a fájlokat fa-struktúra alapján tárolja, könyvtárakban (directory) és alkönyvtárakban (subdirectory), amelyek elnevezése a Windowsban mappa illetve almappa. Minden meghajtó tartalmaz egy főkönyvtárat (gyökérkönyvtár), amelyre a meghajtó azonosítójával és „\”-el (pl. A:\ vagy C:\) hivatkozhatunk. Benne találhatók a könyvtárak, illetve ezeken belül az esetleges alkönyvtárak.

A fájlok azonosítója két részből áll: a névből és a kiterjesztésből, amelyek között pont található. A név DOS-ban legfeljebb 8, Windowsban legfeljebb 255 karakter hosszú lehet, a kiterjesztés mindig 3 karakteres.

/A Windows név a 98, 2000 és XP verziók mindegyikét jelentheti./

A könyvtárak ugyanolyan azonosítót kaphatnak, mint a fájlok, bár itt a kiterjesztést nem szokás megadni. A Windows a könyvtárakat mappa formájú ikonnal jelzi. Minden alkönyvtárban lehetnek állományok és további alkönyvtárak. Viszont ugyanazon alkönyvtárban nem lehet két azonos nevű fájl.

A fájlokra a könyvtárszerkezet megfelelő elérési útvonalával hivatkozhatunk. Először a meghajtó azonosítóját kell megadni, majd a gyökérkönyvtártól kezdve felsorolni az alkönyvtárakat, közöttük a “\” jelet alkalmazni, s végül a fájl pontos azonosítója következik. Ha például a C: meghajtó SZOVEG könyvtárának SULI alkönyvtárában lévő ORAREND.DOC nevű fájlra hivatkozunk, akkor ezt a következőképpen kell beírnunk:

C:\SZOVEG\SULI\ORAREND.DOC

Könyvtárműveletek

A fájl és könyvtárkezelés együtt tárgyalása nem a Windows újdonsága, tárolásuk, ill. kezelésük hasonlósága miatt.

Ebben a részben már a legfontosabb Windows alatti műveleteket mutatjuk be. Ezek a műveletek azért fontosak, mert az összes Windows-os operációs rendszer alatt működő alkalmazásnál hasonlóan működnek. A legfontosabb fájl- és könyvtárműveletek, több helyen, több módon is elvégezhetők. Ezen műveletekhez leggyakrabban a Windows Intézőt, ill. a Sajátgépet használjuk , de az Office programjaiban is elérhetők a legfontosabb műveletek.

A Windows Intéző

A Windows Intézőben minden könyvtár, állomány és lemezművelet elvégezhető. Jelentős átfedések vannak a Sajátgép funkcióival. A Windows Intéző bal oldalán találhatóak a meghajtók a mappákkal. A mappákban pedig további mappák /almappák/ vagy fájlok lehetnek, ezeket a jobb oldalon találhatja meg. Amely meghajtó vagy mappa előtt egy + jelet látunk, abban még további mappák találhatóak.

• Meghajtó tartalomjegyzékének a megtekintéséhez először válasszuk a megfelelő meghajtót, majd kattintsunk duplán a meghajtó ikonjára.
• Mappa megnyitásához válasszuk ki a megfelelő meghajtót és a másik panelen a kívánt mappa ikont, majd kattintsunk a mappára duplán!
• Meghajtó v. mappa bezárásához kattintsunk a nyitott mappára duplán vagy a mappa, meghajtó előtti – jelre!

Új mappa létrehozása:

• Lépjünk a szülőkönyvtárba, ahova létre akarjuk hozni.
• Kattintsunk a Fájl menü Új menüpontjára (vagy a jobb egérgombbal az adott elemre).
• Kattintsunk az Új mappa menüpontra és adjuk meg a nevét.

Mappa átnevezése:

• Válasszuk ki az átnevezni kívánt mappát /fájlt/,
• Kattintsunk a Fájl menü Átnevezés menüpontjára (vagy jobb egérgomb!). vagy a néven állva kétszer /nem duplán/kattintsunk
• Adjuk meg az új nevét.

Mappa törlése:

• Válasszuk ki a megfelelő vagy mappát, vagy fájlt!
• Kattintsunk a Fájl menü Törlés menüpontjára (vagy jobb egérgomb! vagy <Del> billentyű)!

Mappák másolása:

• Jelöljük ki a másolni kívánt mappát, vagy fájlt!
• Kattintsunk a Szerkesztés menü Másolás menüpontjára (vagy jobb egérgomb )! vagy <Ctrl>+bal egérgombbal áthúzzuk a célhelyre.
• Lépjünk a másolás helyére!
• Kattintsunk a Szerkesztés menü Beillesztés menüpontjára!

Mappák áthelyezése:

• Jelöljük ki a áthelyezni kívánt mappát, vagy fájlt!
• Kattintsunk a Szerkesztés menü Kivágás menüpontjára (vagy jobb egérgombbal)!
• Jelöljük ki az új helyet ábrázoló mappát vagy meghajtót!
• Kattintsunk a Szerkesztés menü Beillesztés menüpontjára! vagy bal gombbal áthúzzuk a célhelyre.

Meghajtók, mappák a megtekintése:

• Válasszuk ki a megfelelő meghajtót, mappát vagy állományt!
• Kattintsunk a Fájl menü Tulajdonságok menüpontjára (a helyi menüben is megtalálható)

Mappák keresése:

• Eszközök menü Keresés almenü pontja

Mappák visszaállítása

• Lomtár segítségével

fájlkezelés

Állomány (fájl) fogalma, fájlnevek

A számítógép a háttértárolóin lévő információ tárolási egysége az állomány vagy fájl (file). Egy fájl tartalma a gép szempontjából vagy adat, vagy program, amely a processzor által végrehajtható utasításokat tartalmaz: A fájlban tárolt adat tetszőleges, lehet szöveg, grafikus kép, hang stb. Az adatok formájára nézve nincs előírás, a gyakorlatban nagyon sokféle formátum létezik. A fájlt minden operációs rendszer használja, konkrét megjelenése azonban már az operációs rendszertől függ.

A fájl: Valamelyik háttértároló egységen tárolt, névvel és kiterjesztéssel azonosított adategyüttes.

A fájlrendszer az az általános struktúra, amely alapján az operációs rendszer elnevezi, tárolja és rendszerezi a fájlokat. A Windows 2000 és XP három fájlrendszert támogat: FAT, FAT32 és NTFS.

A fájlrendszer a Windows telepítésekor, meglévő kötet formázásakor, vagy új merevlemez telepítésekor választható ki. A FAT fájlrendszer (2 GB tárolókapacitásig), és annak továbbfejlesztett verziója a FAT32, amely a 2 GB-nál nagyobb (512 MB és 2 TB közötti nagyságú) merevlemez-meghajtókhoz javasolt, a korábbi Windows verziók és a DOS által használt fájlrendszer. Ha a számítógépünkön a Windows 2000 mellett MS-DOS, Windows 3.1, Windows 95, vagy Windows 98 is telepítve van, azaz kettős betöltésű konfigurációt használunk, célszerűbb a FAT vagy a FAT32 használata. Az NTFS fájlrendszer a Windows NT, 2000 és XP operációs rendszerekhez ajánlott fájlrendszer: a FAT fájlrendszerek ilyen irányú hiányosságaival szemben alkalmas biztonsági beállítások tárolására (hozzáférés-vezérlés), tömörítésre, nagyméretű merevlemezek kezelésére (Terabyte-ig), valamint Windows 2000-ben és XP-ben adatok titkosítására.

Fájljellemzők

A Microsoft operációs rendszerekben a fájl a következő jellemzőkkel rendelkezik:

fájlnév:	DOS: legalább 1, maximum 8 betű szóköz nélkül Windows 95...2000: legalább 1, max. 255 betű, szóköz és ékezet megengedett
fájlkiterjesztés:	nem kötelező megadni; DOS-ban maximum 3 betű. a végrehajtható fájlokat .COM, .EXE és .BAT kiterjesztés jelöli; szövegfájlok: .TXT, .DOC, .WRI, stb. adatfájlok: .DAT, .LST, .DBF, .MDB, .XLS, stb. képfájlok: .BMP, .GIF, .PNG, .JPG, .WMF, .PCX, .TIF, .WI, .AI, stb. tömörített fájlok: .ZIP, .RAR, .ARJ, .LHA, .ACE, .TGZ, stb. hangfájlok: .WAV, .AU, .AIFF, .OGG, .MP3, stb. videó fájlok: .AVI, .MPG, .MOV, stb.
fájlméret:	a fájl mérete bájtban (vagy kB-ban)
dátum:	A fájl létrehozásának vagy utolsó módosításának dátuma.
idő:	A fájl létrehozásának vagy utolsó módosításának ideje.
fájl attribútumok:	A fájl használatára vonatkozó jelzések, amelyek a következők lehetnek:   fájlattribútumok: Jelölés archív fájl A (archive) csak olvasható fájl R (read only) rejtett fájl H (hidden) az operációs rendszerhez tartozó fájl S (system)

Ha a fájl vagy könyvtár NTFS fájlrendszert használó meghajtón található, további biztonsági beállításokat is elvégezhetünk:

• lehetőségünk van engedélyek kiadására: szabályozhatjuk, hogy melyik felhasználó és/vagy csoport milyen jogosultságokkal rendelkezzék az adott objektum felett
• helymegtakarítás céljából automatikus ki- és betömörítést kérhetünk
• titkosítás használatával mások számára hozzáférhetetlenné tehetjük fájljainkat (tömörített objektumokra nem alkalmazható)
• a fájlok közötti gyorsabb keresés céljából indexet készíttethetünk

 

Állomány (fájl) fogalma, fájlnevek

A számítógépen a háttértárolókon lévő információ tárolási egysége az állomány vagy fájl (file). Egy fájl tartalma a gép szempontjából vagy adat vagy program, amely a processzor által végrehajtható utasításokat tartalmaz: A fájlban tárolt adat tetszőleges, lehet szöveg, grafikus kép, hang stb. Az adatok formájára nézve nincs előírás, a gyakorlatban nagyon sokféle formátum létezik. A fájlt minden operációs rendszer használja, konkrét megjelenése azonban már az operációs rendszertől függ.

A fájl: Valamelyik háttértároló egységen tárolt, névvel és kiterjesztéssel azonosított adategyüttes.

Fájl futtatása, megnyitása

• Nyissa meg a Dokumentumok mappát.
  • Ha a megnyitni kívánt fájlt vagy mappát nem tartalmazza a Dokumentumok mappa vagy ennek almappája, akkor azt a Keresés gombbal keresheti meg.
• Kattintson duplán a megnyitni kívánt fájlra vagy mappára.
  • A Dokumentumok mappa megnyitásához kattintson a Start gombra, majd a Dokumentumok parancsra.
  • Ha a megnyitni kívánt fájlhoz nincs program társítva, akkor válasszon hozzá egyet. Az egér jobb gombjával kattintson a fájlra, kattintson a Társítás parancsra, majd válassza ki a program nevét.

Fájl keresése

1. Kattintson a Start menü Keresés parancsára vagy az aktuális ablak Keresés gombjára.

2. Kattintson a Minden fájl és mappa hivatkozásra.

3. Írja be a fájl vagy mappa teljes nevét vagy részleges nevét a helyettesítő karakterek (*, ?) használatával.,

Helyettesítő (Joker) karakterek használata

A helyettesítő karakter olyan karakter, amellyel a fájlok és mappák keresésekor valós karakterek helyettesíthetők. Ilyen helyettesítő karakter például a csillag (*) vagy a kérdőjel (?). Helyettesítő karakter használható például egy vagy több nem ismert karakter helyettesítésére, vagy ha nem szeretné begépelni a teljes nevet.

Csillag (*)

A csillag nulla vagy több karakter helyettesítésére használható. Például ha meg szeretné találni azt a fájlt, amely a kés betűkkel kezdődik, de amelynek többi részét nem ismeri, akkor írja be a következőt: kés*

Ekkor a Keresés párbeszédpanel a fájl típusától függetlenül minden olyan fájl megjelenít, amely kés betűkkel kezdődik: késés.txt, késés.doc és késő.doc. A keresés szűkíthető egy bizonyos fájltípusra a következő módon: kés*.doc

Ebben az esetben a Keresés párbeszédpanelen csak azok a kés betűkkel kezdődő fájlok jelennek meg, amelyek kiterjesztése .doc, például: késés.doc és késő.doc.

Kérdőjel (?)

A kérdőjel egyetlen karakter helyettesítésére használható. Például a kés?.doc betűk megadása esetén a Keresés párbeszédpanel a késő.doc és kés1.doc fájlokat jeleníteni meg, de nem jelenik meg késés.doc.

Példák: ?aci.txt beírása esetén a keresés eredménye lehet: paci.txt, maci.txt, laci.txt, naci.txt, stb

További keresési szempontok beállítása

Ha szükséges adjon meg egy olyan szót vagy kifejezést, amelyet tartalmaz a fájl (Keresendő szöveg).

Ha nem ismer ilyen adatokat, vagy szűkítené a keresést, válasszon egyet vagy többet a fennmaradó lehetőségek közül:

A Hely legördülő listában kattintson arra a meghajtóra, mappára vagy hálózatra, amelyben keresni kíván.

Kattintson a Módosítás időpontja (vagy Dátum) hivatkozásra egy bizonyos napon vagy dátumtartományon belül mentett fájlok megkereséséhez.

Kattintson a Méret hivatkozásra adott méretű fájlok megkereséséhez.

További keresési feltételek megadásához kattintson a Speciális beállítások kapcsolóra.

Befejezésül kattintson a Keresés most gombra.

Fájl áthelyezése, mozgatása

• Kattintson az áthelyezni kívánt fájlra vagy mappára.
• A Fájl- és mappaműveletek területen kattintson A fájl áthelyezése vagy A mappa áthelyezése elemre.
• Az Elemek áthelyezése párbeszédpanelen kattintson a fájl vagy a mappa új helyére, majd kattintson az Áthelyezés gombra.

Megjegyzés
Egymást követő fájlok kijelöléséhez kattintson az első fájlra, nyomja le és tartsa lenyomva a SHIFT billentyűt, majd kattintson az utolsó fájlra. Nem egymást követő fájlok vagy mappák kijelöléséhez nyomja le, és tartsa lenyomva a CTRL billentyűt, majd kattintson az egyes elemekre.
A fájlokat és a mappákat úgy is áthelyezheti, hogy a kívánt helyre húzza azokat. Ha további információra van szüksége, kattintson a Kapcsolódó témakörök hivatkozásra.

Fájl másolása

• Kattintson a másolni kívánt fájlra vagy mappára.
• A Fájl- és mappaműveletek területen kattintson A fájl másolása vagy A mappa másolása elemre.
• Az Elemek másolása mezőben válassza ki azt a meghajtót vagy mappát, amelyikbe másolni szeretne, majd kattintson a Másolás gombra.

Megjegyzés
Egyszerre egynél több fájlt vagy mappát is másolhat.
Egymást követő mappák vagy fájlok kijelöléséhez kattintson az első elemre, nyomja le és tartsa lenyomva a SHIFT billentyűt, majd kattintson az utolsó elemre. Nem egymást követő fájlok vagy mappák kijelöléséhez nyomja le és tartsa lenyomva a CTRL billentyűt, majd kattintson az egyes elemekre.

Fájlsorozatok másolása, átnevezése

• Jelölje ki az átnevezni kívánt fájlokat – használja a a helyettesítő karaktereket (*.? – pl.: *.doc).
• A Fájl menüben kattintson az Másolás / Átnevezés parancsra.
• Írja be az új nevet, majd nyomja meg az ENTER billentyűt.
  A rendszer valamennyi fájlt a beírt új névből képzett sorozat alapján nevez el. Ha például a Születésnap fájlnevet adta meg, akkor a sorozatba tartozó fájlok a Születésnap (1), Születésnap (2) stb. neveket kapják.

Megjegyzés
Ha a sorozathoz kezdőértéket szeretne megadni, akkor az új fájlnév végén zárójelek között írja be a kezdőszámot is. A rendszer a sorozatba tartozó fájlokat a beírt kezdőszámtól kezdve fogja elnevezni. Ha például a Születésnap (10) fájlnevet adta meg, akkor a sorozatba tartozó fájlok a Születésnap (11), Születésnap (12) stb. neveket kapják.

Fájl nevének módosítása

• Kattintson az átnevezni kívánt fájlra vagy mappára.
• A Fájl- és mappaműveletek területen kattintson A fájl átnevezése vagy A mappa átnevezése elemre.
• Írja be az új nevet, majd nyomja meg az ENTER billentyűt.
• A fájl vagy mappa átnevezhető másképp is: kattintson a jobb oldali egérgombbal a fájlra vagy mappára, majd kattintson az Átnevezés parancsra.

Fájl törlése

• Kattintson a törölni kívánt fájlra vagy mappára.
• A Fájl- és mappaműveletek területen kattintson A fájl törlése vagy A mappa törlése elemre.

Megjegyzés
A fájlok és mappák másképp is törölhetők: kattintson a jobb oldali egérgombbal a fájlra vagy mappára, majd kattintson a Törlés parancsra.
Ha a fájlt véglegesen szeretné törölni, akkor nyomja le és tartsa lenyomva a SHIFT billentyűt, és húzza a fájlt a Lomtárba. A véglegesen törölt elemek a Lomtárból nem állíthatók vissza.

A Lomtárban tárolt fájlok törlése vagy visszaállítása

• Kattintson duplán az asztalon lévő Lomtár ikonra.
• Végezze el a következő műveletek valamelyikét:
  • Az elem visszaállításához a jobb oldali egérgombbal kattintson az elemre, majd kattintson a Visszaállítás parancsra.
  • Az összes elem visszaállításhoz kattintson a Szerkesztés menü Az összes kijelölése, majd a Fájl menü Visszaállítás parancsára.
  • Az elem törléséhez a jobb oldali egérgombbal kattintson az elemre, majd kattintson a Törlés parancsra.
  • Az összes elem végleges törléséhez kattintson a Fájl menü Lomtár ürítése parancsára.

Jellemzők (attribútumok) beállítása: fájl vagy mappa írásvédetté tétele vagy elrejtése

• Kattintson a jobb gombbal a fájlra vagy a mappára, majd kattintson a Tulajdonságok parancsra.
• Az Általános lapon jelölje be az Írásvédett illetve a Rejtett jelölőnégyzetet.

Megjegyzés
A rejtett fájlok megjelenítéséhez bármelyik mappaablak Eszközök menüjében kattintson a Mappa beállításai parancsra. A Nézet lapon a Speciális beállítások területen jelölje be a Rejtett fájlok és mappák megjelenítése választógombot.

Fájl mentése

• Kattintson a program Fájl menüjének Mentés parancsára.
• Ha a fájlt korábban még nem mentette, akkor a Fájlnév mezőben adja meg a fájl nevét.
• Ha a fájlt más néven vagy más helyre akarja menteni, akkor kattintson a Fájl menü Mentés másként parancsára. A Hely nyílra kattintva keresse meg azt a meghajtót vagy mappát, ahová a fájlt menteni szeretné, majd írja be az új nevet a Fájlnév mezőbe.

Fájl mentése más néven vagy más formátumban

• Kattintson a program Fájl menüjének Mentés másként parancsára.
• Adja meg a menteni kívánt fájl új nevét vagy formátumát.

Megjegyzés
Ha a fájlt a korábban más néven vagy más formátumban már mentette, akkor az a fájl változatlanul megmarad.

Fájlműveletek összefoglaló táblázatban

Fileművelet	Windows intéző
Megnyitás, futtatás	Fájl ikonján duplakattintás az egér bal gombjával
Keresés	Start/keresés vagy aktuális ablak Keresés gomb az eszköztárban
Mozgatás	Egér balgombbal áthúzás a célhelyre vagy Jobb gomb/Kivágás és a célhelyen Jobb gomb/Beillesztés
Másolás	Fájl/Küldés vagy Ctrl gomb+egér balgombbal áthúzás a célhelyre vagy Jobb gomb/Másolás és a célhelyen Jobb gomb/Beillesztés
Átnevezés	Fájl/Átnevezés vagy Jobb gomb/Átnevezés vagy Két lassú kattintás a néven/új név beírása
Törlés	Fájl/Törlés vagy Egér jobb gomb/Törlés vagy Delete gomb a billentyűzeten
Visszaállítás	Szerkesztés/Visszavonás vagy Lomtár/Fájl vissza állítása
Jellemző (attribútum) beállítása	Fájl/Tulajdonságok vagy Jobb gomb/ Tulajdonságok
Szöveges állomány létrehozása	Fájl/Új/Szöveges dokumentum
Nyomtatás	Fájl/Nyomtatás vagy Egér jobb gomb/Nyomtatás
Mentés	Fájl/Mentés az aktuális dokumentum ablakban

tömörítés

Az adathalmazok általában terjengősek (redundásak), nem a lehető legrövidebbek. Sokszor ugyan azt az információt rövidebben is le lehet írni, kódolni. Tehát felvetődik az adatok tömörítésének lehetősége.

A tömörítő eljárások segítségével adatainkat olyan alakra hozhatjuk, amelyeknek kisebb az adatmennyisége, mint az eredetinek. Tehát kisebb helyet foglal az adathordozón, rövidebb idő alatt továbbítható a hálózaton.

A felhasználáshoz vissza kell alakítani az eredeti formátumra, általában.

A tömörítés általában veszteséges, vagy veszteségmentesen történik.

-         A veszteséges tömörítés olyan kódolás, aminek eredményeként létrejött kódolt jelhalmaz sokkal rövidebb mint az eredeti, azaz kisebb az adatmennyisége, de a tömörített adathalmazból nem állítható vissza tökéletesen az eredeti, csak jó közelítéssel, tehát információt vesztünk, de nem sokat.

Így tömörítjük például a digitális fényképeket, hangokat, mozgóképeket. Ezeknél nem annyira fontos a tökéletes visszaállítás. (ezeket az eltéréseket a szem és a fül nem is érzékeli.)

Néhány ismert tömörítési forma: MP3 /hang/; JPEG /színes kép/; MPEG /mozgókép/.

-         A veszteségmentes tömörítés olyan kódolás, aminek eredményeként létrejött jelhalmaz, rövidebb mint az eredeti, azaz kisebb az adatmennyisége és a tömörített adathalmazból tökéletesen visszaállítható az eredeti adatmennyiség. Nem vesztünk információt. Így programokat, dokumentumokat tömörítünk, hiszen ezeknél fontos a tökéletes visszaállítás.

A tömörítés mértéke nem csak a tömörítési eljárástól, hanem az adathalmaz tulajdonságától is függ. Például: vannak-e ismétlődő adatok, vannak-e más szabályszerűségek, az egyes jelek vagy jelcsoportok milyen gyakorisággal fordulnak elő!

A hosszú gyakori jelcsoportokat lehet helyettesíteni egy rövid kóddal, ezt a hétköznapi életben is gyakran megtesszük.

A tömörítőprogramok hatékony eljárásokat alkalmaznak. Elemzik az állomány szerkezetét, és annak függvényében határozzák meg a tömörítési eljárást.

Adataink archiválása során gyakran alkalmazunk tömörítést.

Néhány ismert tömörítés: ZIP; ARJ; RAR.

Mivel mindenféle adatot digitálisan kódolunk, elég foglalkoznunk egy tetszőleges számsorozattal, pl.: 3 5 5 5 5 5 5 2 2 7 7 7 7 számsor 13 db egyjegyű számból áll.

Ezt a következőképpen kódoljuk: balról haladva adjuk meg a számot, és azt, hogy hányszor ismétlődik. Az eredmény: 3 1 5 6 2 2 7 4, ez 8 db szám, tehát 8/13 arányban tömörítettük az eredeti adatsort, ami egyértelműen visszaállítható.

Képek esetében gyakori, hogy sok azonos színű pont van egymás mellett, így jelentős rövidítést érhetünk el. 

vírusok

Mi a vírus?

Olyan program, amelynek rendelkezik a következő három tulajdonsággal:

• Szaporodás: a saját kód megsokszorozásának képessége
• Rejtőzködés
• Károkozás

Vírusjelenségek

• Korábban elegendő memória egyszerre kevés lesz a programok futtatására.
• A floppy és/vagy merevlemezeken a vártnál gyorsabban fogy el a szabad lemezterület.
• Megmagyarázhatatlan programhibák jelentkeznek.
• Egyes programok működése lelassul, vagy leáll.
• Fájlok, könyvtárak tűnnek e1 vagy jönnek létre minden különösebb ok nélkül.
• A vírusellenőrző szoftver vírust jelez, stb.

Egy számítógépes programot csak abban az esetben tekinthetünk vírusnak, ha mind a három kritériumot teljesíti. Amennyiben nem teljesíti az összes feltételt, vírus-rokon programnak nevezzük.

Vírustípusok

• Fájlvírusok: csak úgy tudnak szaporodni, hogy egy program állomány belsejébe másolják be magukat.
• Bootvírusok: a floppy vagy merevlemez boot-területeinek egyikébe írják be magukat. Akkor fertőződnek, ha fertőzött lemezről indul a gép.
• Makróvírusok: sok manapság használatos program, mint pl a Word, Excel lehetővé teszik, hogy sablonjaik makrókat tartalmazzanak. A makróvírusok így ilyen dokumentumhoz hozzákapcsolódó öninduló makrók, amik reprodukálódnak, s más dokumentum-állományokhoz fűzik magukat. Fő terjedésük: e-mailek csatolt állományaival.
• Mailvírusok: e-mailekkel terjednek, a levélkiszolgálókat és levelezőprogramokat használják ki terjedésükhöz. Ezek legtöbbször a levelek csatolt állományaival terjednek, de napjainkban már előfordulnak a levéltörzsben speciális karakterekként elrejtve, amik rákényszerítik a levelezőprogramot vagy a levelezőszervert egy speciális feladat végrehajtására.

Vírus-rokon programok

• Trójai falovak: nem szaporodnak, de a gépbe bekerülve ott valamilyen rendellenességet okoznak, pl. PC-k és a hálózati forgalom lelassítása.
• Kémvírusok: kárt nem okoznak, hanem információkat szolgáltatnak az adott gépről és a hálózatról Interneten keresztül.
• Férgek: „csak” szaporodnak, s emiatt lecsökkentik a háttértár szabad területét, súlyos rendszerhibákat okoznak.

Honnan jönnek, kik írnak vírusokat?

• Egyetemi kutatólaboratóriumok: cél pl. kutatás (víruslélektan)
• Katonai kutatólaboratóriumok: cél pl. az ellenséges számítógép
• Terrorista szervezetek program fejlesztői
• Másolásvédelem melléktermékei
• Munkakörülményeikkel elégedetlen programozók

Védekezés ellenük

• Óvatossági rendszabályok betartása: pl. idegen floppylemezt nem teszek be a gépembe, csak ha meggyőződtem annak tisztaságáról; saját lemezemet idegen gépbe csak írásvédetten teszem be; ismeretlen személyektől származó e-mailek csatolt állományait lehetőleg nem nyitom meg.
• Vírusirtó programok: pl. F-PROT, TBAV, SYSDOKI, SCAN, MSAV, OHK, stb.
  Ezek utólag, lefuttatásukkor tisztítják meg a lemezt, a fájlokat a vírusoktól. Ma már nem nagyon használjuk ezeket.
• Vírusfigyelő programok: pl. Norton Antivirus, PC Cillin, Mc Affee, CA, Virus Buster, Kaspersky, stb. Ezek a manapság használatos vírusvédelmi eszközeink. A gép működése közben állandó védelmet jelentenek, ha vírust észlelnek, azt nem engedik bejutni. Ha fennáll a lehetőség, hogy korábban került vírus a gépünkbe, segítségükkel víruskeresést is elindíthatunk, s ezzel az egész gépünk tartalmát leellenőrizhetjük.

A vírusirtók és a vírusfigyelők, ha vírust találnak, a lehetőségek szerint azt megölik, vagy törlik a vírusos állományt vagy a frissebb verziók elkészítéséig karanténba helyezik a vírusos állományt.

Fontos, hogy a vírusirtókat illetve vírusfigyelőket gépünkön folyamatosan frissítsük, hogy az újabb kórokozók ellen is hatásosak legyenek.

hálózatok: alapismeretek

1. Mit nevezünk számítógép hálózatnak

A számítógép hálózat egymástól térben elválasztott, azaz más-más helyeken elhelyezkedő számítógépek összekapcsolását jelenti. E gépek között adatcsere révén munkamegosztás folyik. Ehhez természetesen a gépek közötti kommunikáció lehetőségét kell biztosítani, ami az esetek többségében vezetékeken valósul meg, de a kapcsolat létrejöhet elektromágneses sugárzás (például rádióhullámok, ill. infrahullámok) segítségével is.

2. Mi az előnye a számítógép hálózatoknak

A hálózatba kötött gépek közötti kommunikáció segítségével lehetőség nyílik többek között: levelek, vagy más adatok küldésére a gépek között; nyomtató, MODEM, CD ROM egység, stb. közös használatára; közös adatok használatára; az előzőből következően feladatok megosztására; adatok nagybiztonságú letárolására; egy központi gépen tárolt adatok ott helyben történő feldolgozására; stb.

2.1. Elektronikus üzenetek, levelek, fájlok küldésének lehetősége

Ha egy nagyobb vállalatnál az egyik osztályon dolgozó ügyintéző levelet szeretne küldeni egy másik osztályon, esetleg egy más épületben alkalmazott kollégájának, akkor ez hálózatba kötött számítógépek segítségével pillanatok alatt megoldható. Igaz, ez hálózatba kötött gépek nélkül is lehetséges volt, de nem pillanatok alatt. Az ugyanis korántsem mindegy, hogy a levél mennyi idő alatt ér oda a címzetthez. Míg hálózati kapcsolat esetén azonnal, kézbesítő dolgozóval lehet, hogy csak több óra múlva, esetleg csak másnap. Az első esetben tehát élő a kapcsolat, idegen szóval „on line", a második esetre ez korántsem igaz („on láb", ez persze csak szóvicc), Ráadásul a levelekhez a legkülönfélébb fájlokat lehet csatolni, miáltal azután már barmi elküldhető levélben. További előnyként egy ilyen elektronikus hálózat kapcsolódhat az Internethez is, azaz gyakorlatilag az egész világgal levelezhetünk.

2.2. Erőforrások megosztása: közösen használható nyomtató, szkenner, CD ROM, MODEM, stb.

Bár ma már nem túl drága egy egyszerűbb tintasugaras nyomtató, belső MODEM vagy egyszerű CD ROM, de azért egy nagyobb cégnél mégiscsak meggondolandó, hogy mind a 20 gépükhöz megveszik-e az összes említett eszközt. Igaz, MODEM-et valószínűleg úgysem telepítenének minden gépbe, de nyomtatni mindenki akar. Ha viszont 20 nyomtatót kell vásárolni a nyomtatási igény kielégítéséhez, az már tekintélyes összeget jelent. Hasonló lehet a helyzet a lapolvasóval is.

2.3. Közös adatok használata

Ma már alapvető igényként lép fel, hogy az egyszer rögzített adatokat, ha azokkal újra akarunk dolgozni, ne kelljen ismét gépre vinni. Ez egy egyszerű példa alapján könnyebben érthetővé válik.

Tegyük fel, van egy nagyobb forgalmú áruház. A készletét számítógépre vitték, és a számlázást is számítógéppel végzik. Jogosan lép fel például az igény arra, hogy a könyveléskor ne kelljen még egyszer újra rögzíteni az összes számla adatát. Ehhez azonban ugyanazokat az adatokat kell tudni használnia a raktárnak, a számlázásnak, és a könyvelésnek. Ez azonban egyúttal biztonsági problémákat is felvet.

2.4. Feladatok megosztása

Maradjunk még mindig az előző pontban tárgyalt példánál. Valószínűleg ugyancsak felháborodnánk, ha e nagyáruházban csak egy pénztárnál lehetne fizetni. Márpedig, ha azt akarjuk, hogy több gépen is számlázhassanak, ahhoz szintén közösen kell tudni használni bizonyos adatokat, például a raktárkészletet.

Ugyanez a helyzet akkor is, ha egy nagyobb vállaltnál a dolgozók bérszámfejtéséhez szükséges adatokat akarják rögzíteni. A több ezer munkás napi jelenléti adatait a számfejtés előtt rögzíteni kell, ami csak több gép segítségével valósítható meg időre. Persze lehet elektronikus beléptető rendszert kiépíteni, de akkor a beléptető rendszernek kell tudnia használni ugyanazt az adatbázist.

2.5. Adatbiztonság

Szinte minden cégnél követelmény, hogy bizonyos bizalmas adatokhoz csak az arra illetékesek férhessenek hozzá. Ezt bármilyen meglepő, a legnagyobb biztonsággal szintén a hálózatok segítségével lehet megvalósítani, hiszen itt minden felhasználónak lehet egy felhasználói neve, és hozzátartozó jelszava a megfelelő jogosultságokkal.

Profi megoldást nyújtanak a hálózati operációsrendszerek, mint például a Windows NT Server, Novell NetWare, Linux, Unix, stb. Ezek esetében csak jelszó megadással lehet a rendszerbe belépni. Mindenki a hozzárendelt jogosultságokkal rendelkezik és csak ennek megfelelően tevékenykedhet a hálózatban

2.6. Programok futtatása egy központi számítógépen

Ez egy kisebb hálózat esetén jelenleg talán ritkábban alkalmazott eljárás, de bizonyos esetekben kulcsjelentősége van, és főleg lesz. Nagyon nagy méretű adatállományok feldolgozásakor nem célszerű a hagyományos adatfeldolgozási modellt alkalmazni. Ekkor ugyanis minden adatot előbb a központi gépről a feldolgozó gépre, majd feldolgozás után vissza kell vinni. Ez persze rengeteg időt igényelhet. A megoldás az, hogy az adatokat helyben, az adatokat letároló központi gépen dolgozzák fel. Ehhez termé­szetesen speciális szoftverek szükségesek.

3. Hálózatok kiépítése, részei

Az előzőekben megadtuk a hálózat fogalmi meghatározását, valamint kialakulásának szükségességét és előnyeit. Most nézzük meg konkrétan milyen részekből épül fel egy számítógépes hálózat és az egyes részek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

3.1. Szerverek, munkaállomások

Egy klasszikus hálózat legalább egy központi számítógépből, azaz szerverből, és a hozzá kapcsolódó munkaállomásokból áll.

A szerver funkciója a hálózaton lévő számítógépek kiszolgálása. Ez magába foglalhatja az adatok központi tárolását egyéni vagy közös felhasználás céljából, továbbá különféle szolgáltatások nyújtását a hálózati felhasználók számára.

A számítógépes hálózatra csatlakoztatott minden számítógépet – a szerverek kivételével – munkaállomásnaknevezünk. A munkaállomás lehet a hagyományos értelemben vett személyi számítógép vagy az úgynevezett terminál.

Amikor egy személyi számítógéppel csatlakozunk a hálózatra, a hálózati kiszolgálót jobbára csak adattárolás céljából használjuk. A programok futtatása és az adatok feldolgozása a saját gépünk feladata.

A terminál általában olyan – képernyőből és billentyűzetből álló – eszköz, amely lehetővé teszi, hogy a számítógép-hálózat központi számítógépével kommunikáljunk. Egy terminál alapesetben nem rendelkezik saját háttértárral, esetleg saját CPU-val sem.

Mivel a terminál nem rendelkezik a szükséges erőforrásokkal, hálózati kiszolgáló hiányában önálló munkavégzésre alkalmatlan.

A felhasználó a terminált csak utasításainak továbbítására és az eredmények megjelenítésére használja, a programok futtatása és az adatok feldolgozása ténylegesen a szerveren történik.

Napjaink számítógép-hálózatain gyakran találkozhatunk olyan esettel is, amikor a felhasználó egy terminálemulációs program segítségével egy hagyományos személyi számítógépet használ terminálként.

hálózatok: eszközök

A hálózati csatolókártyák jelentősége napjainkban egyre nő, hiszen ma már nagyon gyakran kötik hálózatba a kisebb, akár csak 2-3 db PC-ből álló számítógép parkokat is.

A hálózatba kötött PC-k szinte kivétel nélkül úgynevezett Ethernet hálózati kártyát használnak. Csak néhány alapvető szabály ezzel kapcsolatosan: Minden hálózatba kötött gépbe be kell építeni egy Ethernet hálózati csatolókártyát. Valamennyi gépet össze kell kötni egymással egy kifejezetten erre szolgáló adatkábellel. Mivel ennek jelentős költségvonzata van, kifejlesztettek olyan hálózati kártyákat is, amelyek rádiófrekvenciás jelekkel kommunikálnak egymással. Valószínűleg ez az úgynevezett „wireless" technológia a jövő útja.

Egy Ethernet hálózati kártya fő paraméterei:

Az alkalmazott buszrendszer: ISA vagy PCI.

Az átviteli sebesség: 10 Mb/s (normál) vagy 100 Mb/s (gyors, vagy fast Ethernet).

A kábelnek kialakított csatlakozó (gyakran mindkét csatlakozót megtaláljuk egy kártyán): koaxiális kábelhez bajonettzáras (BNC) vagy sodrott érpáros kábelhez egy olyan csatlakozó,mely nagyon hasonló a telefonokhoz használthoz (RJ45).

A hálózati kártyák is rendelkeznek néhány beállítandó jellemzővel. Ezeket ma már általában nem kell beszabályozni. Régebbi típusú kártyáknál kis kapcsolókkal, modernebb kártyáknál szoftveres úton lehet őket megváltoztatni.

Két paraméter állíható:

A kártya I/O címe, mely a gép és a kártya közötti kommunikációhoz szükséges.

Az IRQ. Mint minden eszközzel, a hálózati kártyával is megszakítás segítségével kommunikál a processzor, így persze a gépen belül ennek is egyedinek kell lennie. Ennek kézzel történő beállítására általában csak régebbi hálókártyáknál, vagy speciális esetekben van szükség.

A MODEM (modulátor/demodulátor) az Internethez ill. távoli hálózathoz való kapcsolódás klasszikus eszköze. Attól függően, hogy milyen közegen keresztül csatlakozunk majd az internetre, lehet, hogy további eszközök is szükségesek.

Az Internethez kapcsolódás lehetséges módjai:

• Hagyományos telefonvonal – A gépbe szerelt belső, vagy a soros portra csatlakoztatott külső MODEM segítségével csatlakozik a gép a telefonvonalra. A MODEM-et nekünk kell biztosítani, melynek tartozéka a MODEM-et és a telefonaljzatot, illetve a MODEM-et és a telefont összekötő kábel pár.
• ISDN telefonvonal – A MODEM az ISDN végberendezésbe van építve, amit a szolgáltató általában térítésmentesen ad át nekünk használatra, tehát nekünk nem kell a gépbe semmilyen plusz eszközt beépíteni. Magát a számítógépet és az ISDN végberendezést egy soros kábellel kell összekötni, amit szintén a szolgáltató ad.
• Mobil telefon – Csak mobil gépekhez használatos, de feltétele, hogy a gép és a telefon tudjon egymással kommunikálni. Ez az esetek döntő többségében a gépbe és a telefonba egyaránt eleve beépített IrDA, vagy Bluetooth segítségével valósul meg.
• ADSL, szélessávú elérés – A számítógépnek hálózati csatolókártyával kell rendelkeznie, amit nekünk kell megvásárolni. Minden más eszközt többnyire a szolgáltató biztosít, beleértve a hálózati kártya, és a MODEM összekötésére szolgáló kábelt is.
• Kábeltévé szélessávú elérés – Ugyanaz a helyzet, mint ADSL esetén.

3.3. Kábelek, csatlakozók

A hálózati kártyán tehát többféle csatlakozóval is találkozhatunk. Mint látni fogjuk, az alkalmazott kábel típusa nagyon nagy hatással van a hálózatra. A kábel fajtájától függ ugyanis az alkalmazható topológia, ami pedig egy sor további paramétert határoz majd meg.

3.3.1. Koaxiális kábel és csatlakozója

A hálózati kártyán találunk egy olyan csatlakozót, amely nagyon emlékeztet a TV készülékek antenna aljzatára. Nem véletlenül, hiszen ma már a televíziók is koaxiális kábelen kapják mind a kábeltévé szolgáltató, mind a parabolaantenna jeleit. E kábelezéshez az úgynevezett „Bus", magyarul kb. sorba fűzött topológiát lehet csak alkalmazni, aminek lényege röviden annyi, hogy minden számítógép egy vezetékre van sorban felfűzve Az így, egy ágra felfűzött vezeték maximális hossza 185 méter lehet, és legfeljebb 30 gépet szabad a kábelre csatlakoztatni. Inkább csak kisebb hálózatokhoz szokás alkalmazni. E rendszerrel a maximális sebesség azonban csak 10 Mb / s lehet.

Kábel: A vékony koaxiális kábel, hivatalos neve „10-Base-2". Maga a kábel ránézésre ugyan pontosan olyan, mint a TV-nél alkalmazott koaxiális kábel, de ez csak a látszat. Elektronikai paramétereikben jelentősen különböznek. Az Ethernet kártyákhoz alkalmazandó kábel 50 ohmos.

Csatlakozó: A bajonettzáras csatlakozó, elterjedt neve "BNC". A BNC csatlakozó kialakítása olyan, hogy a csatlakozásokat kicsúszás ellen a dugó elfordításával reteszelni lehet. A kábel csatlakoztatása a gépben lévő hálózati kártyához egy „T" elágazás segítségével történik- A „T" szára vagy közvetlenül, vagy egy rövid kábelen keresztül kapcsolódik a kártyára. A „T" elosztó „kalapjának ágaira" a két szomszéd gép felé vezető kábelek csatlakoznak. Professzionális kábelezési megoldásnál a vezetékeket általában kábelcsatornába fűzik, a gépek pedig a fali aljzatra két, úgynevezett lengő kábellel csatlakoznak (a „T" elosztó ugyanis ilyenkor is a gépen kerül elhelyezésre).

Azt gondolnánk, hogy az így felfűzött PC-k esetében a két szélső gépnél nincs szükség „T" idomra, de ez nem igaz. Ott is kell „T' elágazást alkalmazni, de a semmibe továbbmenő ágakat egy-egy 50 ohmos ellenállással le kell zárni! Ha kábelcsatornával szerelik a rendszert, akkor az ellenállásokat is a koaxiális kábel két végén lévő fali aljzatban szokták elhelyezni.

Ha a kábelt a szabadban magasan is vezetjük (pl. két épület között), ezt a megoldást hívják légvezetéknek, akkor az egyik ellenállást villámcsapás ellen le kell földelni! Célszerűbb azonban ilyen helyeken üvegszál optikai kábelezést alkalmazni.

3.3.2. Sodrott érpáros kábel és csatlakozója

Az Ethernet hálózati kártyákon ma már többnyire találunk egy olyan csatlakozót is, amely nagyon hasonlít a telefonkészülékek „amerikai" csatlakozójára. A kártya e csatlakozója szolgál majd a sodrott érpárú kábelezéshez. A név ne tévesszen meg senkit, nem 2 erű vezetékről van szó. Többnyire 8 ér (4 érpár) van a kábelben. E kábelezéshez az úgynevezett „Star", magyarul csillag topológiát lehet csak alkalmazni. A csillag topológia nevét onnét kapta, hogy egy központi elosztóból minden géphez külön vezeték vezet (vázlatosan lerajzolva a vezetékek csillagot alkotnak). Minden ilyen vezeték hossza maxi­mum 100 méter lehet.

UTP kábel, csatlakozója és egy fali aljzat

Kábel: UTP (Unshielded Twisted Pair), magyarul árnyékolatlan sodrott érpárú kábel. Két fajtája létezik, melyeknek a hivatalos neve: 10-Base-T; illetve 100-Base-TX.

Egészen más teljesítményt nyújtó hálózatot lehet kiépítem a kétféle kábellel. A 10-Base-T kábel a hagyományos 10 Mb/s rendszer közvetítő közege. A 100-Base-TX gyorsabb, mintegy tízszeres, azaz 100 Mb/s adatátviteli sebességet tud biztosítani. Ennek feltétele azonban, hogy a hálózat többi eleme (kártya, elosztó) is igazodik a magasabb sebesség nyújtotta követelményekhez. Fontos tudni, hogy a kábelek 5 osztályba vannak sorolva (level 1-5) [A 6. osztály a Gigaspeed Ethernet részére. Ennek átviteli sebessége maximum 200 Mb/s.] és csak a 3. osztály felett használhatóak számítógép hálózatokhoz.

Professzionális rendszereknél a kábelezést általában úgynevezett strukturált kábelezéssel oldják meg. Ennek a lényege az, hogy egy kábelrendszert építenek ki az irodákban a telefon és a számítógép hálózathoz. Ezt az teszi lehetővé, hogy a 8-ból csak 4 ér szükséges a számítógép hálózat működéséhez. Egy ilyen rendszernél a fali aljzatra kell csak csatlakoztatni a PC-t, illetve a telefont, majd az adott aljzathoz vezető kábelt életre kell kelteni. Ez utóbbi művelethez azonban speciális központi elosztószekrényekre van szükség.

Mivel egy nagy hálózat kialakításakor az egyik legnagyobb költségelem a kábelezés, célszerű a jövőre gondolva már eleve a nagyobb sebességet biztosító 100-Base-TX kábelezést készíttetni. A gépekben lévő kártyák azután már kevés munkaráfordítással kicserélhetőek a nagyobb 100 Mb/s sebességet biztosító Fast Ethernet csatolókra. Ugyanez vonatkozik a hálózat többi elemére is.

Csatlakozó: hivatalos neve RJ45. E csatlakozó hasonlít a telefonoknál megszokott „amerikai" csatlakozóra, de 8 érintkezője van. A csatlakozódugót egy kis retesz biztosítja a kicsúszás ellen.

3.3.3. Kábelezési szabályok

Az alábbiakban egy hálózat kiépítésénél fontos szabályok következnek:

Kábel típusa	maximális csomópontok száma szegmensenként*	egy szegmens maximális hossza
10-Base-2	30	185 méter
10-Base-5	100	500 méter
10-Base-T és 100-Base-TX	2	100 méter
10-Base-FL	2	2 000 méter

* A táblázatban szereplő csomópontok alatt a hálózat olyan helyeit kell érteni, ahová két vezetéknél több fut be. Csillag topológia esetén a hálózat két aktív eleme közötti jelismétlő nélküli része, bus topológia esetén pedig a két lezáró ellenállás által határolt szakasz. Aktív elem a számítógép, a HUB, a switch, a repeater, a router, és a bridge.

10-Base-2: E kábelnél további korlátozás az, hogy egy-egy szegmensre zavarok nélkül csak kb. 30 darab gép köthető, melyek minimális távolsága 0,5 m (ezt általában könnyű betartani). Ugyanakkor úgynevezett jelismétlőkkel (repeater) a szegmensek száma ötre, s ezzel a teljes kábelhossz is 925 méterre növelhető. Mivel azonban csak 3 szegmensben lehetnek gépek is, a gépek száma így is csak 90-re nő. Ha ennél több gépet kell egy hálózatba telepíteni, akkor egy bridge is kell a rendszerbe.

3.3.4. Vastag koaxiális kábel

Létezik úgynevezett vastag koaxiális kábel is, hivatalos nevén 10-Base5, ami szintén 50 ohmos. Erre a színe miatt legtöbbször „Yellow Cable” néven hivatkoznak. Ilyen kábellel szerelve a hálózatot, azt egészen más paraméterek jellemzik. E rendszer nem terjedt el széles körben magas ára, és bonyolult szerelhetősége miatt. Mára teljesen háttérbe szorult.

3.3.5. Üvegszál optikai kábel

Általában csak speciális esetekben alkalmaznak üvegszálas optikai kábeleket (10-Base-FL). Többnyire olyan helyeken, ahol elektromos zavarok nehezítik a hagyományos réz kábelek alkalmazását. További előnye az optikai vezetéknek, hogy a kábelezés többi részétől szigeteli, és érzéketlen a villámcsapásra. Ez okból gyakran használják épületek közötti légvezetéknek, hiszen a villámcsapás elsősorban az ilyen szabadon vezetett kábeleket veszélyezteti. Egyetlen hátránya a magas ára.

3.3.6. Vezeték nélküli kapcsolatok

Manapság egyre jobban terjednek az un. wireless hálózatok, ahol a gépek közötti kapcsolatokat mikrohullámok segítségével teszik lehetővé. Vannak olyan perifériák, amelyek infravörös hullámokkal kommunikálnak a számítógépekkel. De a nagy távolságok áthidalására, a kontinensek összekapcsolására is használnak vezeték nélküli megoldásokat, ilyen például a műholdas összeköttetés is.

3.4. Aktív hálózati eszközök

A hálózat aktív elemei lehetnek: a számítógép, a printer szerver; a különböző kapcsoló eszközök: a repeater, a HUB, a switch, a bridge, a router, stb. A továbbiakban ezek közül néhányról részletesebben:

3.4.1. HUB

Ezeket az elemeket csak csavart érpárú kábelezés esetén használjuk. Mint már láttuk, a csavart érpárú kábelezésnél az úgynevezett csillag topológiát kell alkalmaznunk. A csillag középpontjába fog kerülni a HUB. Ez egy olyan doboz, amin sok csatlakozó aljzatot találunk az egyes gépek hálózatba kötésére. A jobb minőségű HUB-oknál LED-ek jelzik az egyes csatornákon folyó kommunikációt. Ezek a LED-ek az esetleges hibakeresésnél is jó szolgálatot tehetnek.

Bizonyos típusú HUB-ok azt is megengedik, hogy egy hálózatba többet is beépítsenek belőlük, így azután a hálózatba köthető gépek száma jelentősen megnövelhető. A több HUB beépítése többnyire az ésszerűbb kábelezés lehetőségét is biztosítja, ami a hálózat kiépítésénél jelenthet jelentős megtakarítást és könnyebbséget.

Egy 8 csatornás HUB képe

3.4.2. Switch

A Switch a HUB továbbfejlesztésének tekinthető. Segítségével sok Ethernet szegmenst lehet összekapcsolni úgy, hogy az egyébként az Ethernetre jellemző ütközések nem jelentenek problémát. A Switch ugyanis, amikor egy Ethernet csomagot kap, akkor megvizsgálja annak címét és csak a címzett szegmense felé továbbítja. Mai modern változatai ezen kívül még az adatcsomagot is vizsgálják, és ha az sérült, akkor nem kerül továbbításra (miután így nem ér a címzetthez, nem kerül visszaigazolásra sem, ezért újra elküldik). A Switch segítségével minden szegmens csak egy, vagy legfeljebb néhány gép forgalmát bonyolítja, ezért a hálózat sebessége jelentősen nő, pontosabban nem csökken le.

Egy 16 és egy 24 portos switch képe

3.4.3. Bridge

A bridge-ek, más néven hidak funkciója a különböző jellemzőkkel rendelkező hálózati rendszerek, például egy Ethernet, és egy Fast Ethernet hálózat összekapcsolása. A hidak feltérképezik az egyes csomópontok (gépek, HUB-ok, stb.) Ethernet címeit, és csak a szükséges forgalmat engedik át a hídon. Mivel ez szétválasztja a két hálózatot önálló ütközési tartományokra, több gépet lehet a hálózatra kötni.

3.4.4. Router

A routerek, más néven útvonal kijelölők, hasonló szerepet töltenek be, mint a hídak, illetve a switchek, de nem a csomagok címzése alapján, hanem az IP protokoll segítségével végzik a szűrést. E módszer ugyan lassúbb, de nagyobb hálózatok esetén jobb a hatékonysága.

4. Hálózatok csoportosítása

4.1. Kiterjedésük alapján

Helyi hálózatok, más néven LAN (Local Area Network)

Városi hálózatok, vagy MAN (Metropolitan Area Network)

Kiterjedt hálózatok, vagy WAN (Wide Area Network)

4.1.1. Helyi hálózatok

A helyi hálózatok (LAN) általában egy iroda vagy épület falain belül helyezkednek el, esetleg néhány, egymáshoz közeli épületeket kötnek össze.

A helyi hálózatok segítségével gyors és megbízható kapcsolatot teremthetünk a számítógépek között. Legelterjedtebb változatai az úgynevezett Ethernet, illetve Token-Ring típusú hálózatok.

4.1.2. Városi hálózatok

A városi hálózatok (MAN) általában egy település határain belül működnek. Ilyen például a kábeltévés hálózat, vagy egy helyi közlekedési vállalat információs rendszere is.

4.1.3. Kiterjedt hálózatok

A kiterjedt hálózatok (WAN) túlnyúlnak egy település határain, egy országra, egy kontinensre, vagy akár az egész világra kiterjedhetnek. Az egyik legismertebb ilyen hálózat az internet.

4.2. Hálózati topológia alapján

A számítógépek fizikai összekötésének rendszerét hálózati topológiának nevezzük. LAN hálózatok kiépítésekor többféle kábelezési mód közül választhatunk. A két legelterjedtebb a sín- és a csillagtopológia.

Síntopológia esetén a számítógépek összekötése sorosan, egyetlen kábel segítségével történik. A rendszer a karácsonyfaizzókhoz hasonlóan működik, kábelszakadáskor az egész hálózat működésképtelenné válik.

A csillagtopológiás hálózatban minden számítógép külön kábellel csatlakozik a kiszolgáló géphez. Ez a hálózati rendszer a síntopológiánál jóval üzembiztosabb, bár drágább megoldás. Egy esetleges kábelszakadás csak egyetlen gép leállását vonja maga után.

A gyűrűtopológia a síntopológiához hasonló módon működik, de a kábel megszakítás nélküli körbe van kötve.

A fatopológia nem más, mint a csillag- és a síntopológiák kombinációja. A szerver általában több közvetítő számítógéppel áll közvetlen kapcsolatban, a kliensek pedig ezekhez a közvetítő gépekhez kapcsolódnak. Így a kliensek a közvetítő gépeken keresztül kommunikálnak a szerverrel és egymással. A fatopológia jellegzetessége, hogy minden számítógép egy, és csak egy útvonalon érhető el.

A fatopológiájú hálózat bármely pontján bekövetkezett hálózati hiba az érintett hálózatrészhez kapcsolódó alhálózatokat is megbéníthatja.

4.3. A kapcsolat típusa alapján

Egy hálózaton belül a számítógépek különféle módokon kapcsolódhatnak egymáshoz. Alapvetően két kapcsolattípust különböztetünk meg: pont-pont kapcsolatú és üzenetszórásos hálózatot.

A pont-pont (point to point) kapcsolatú hálózatban egy számítógép egy másikkal közvetlen összeköttetésben áll. Ilyen kapcsolat a csillag, a gyűrű, a teljes és a fa kiépítésű hálózat.

Az üzenetszórásos (broadcast) hálózatban valamennyi számítógép egyetlen adatátviteli csatornára kapcsolódik. Ilyenkor az információ minden számítógéphez egyformán eljut.

4.4. Hálózati modellek

A hálózati modelleket a hardver- és szoftverelemek együttesen határozzák meg. A három legjelentősebb modell a kliens–szerver, a host–terminal, valamint a peer to peer modell.

4.4.1. Kliens-szerver modell

A kliens–szerver (ügyfél-kiszolgáló) modell két számítógépes program közötti kapcsolatot ír le, ahol az egyik program valamilyen szolgáltatást kér a másiktól, amely eleget tesz a kérésnek. A szolgáltatást kérő programot kliensneknevezzük, azt a programot pedig, amelyik a szolgáltatást nyújtja szervernek. A kliens-szerver kapcsolat szerepe főként hálózati környezetben jelentős, ahol a programok egymástól fizikailag is távol, különböző számítógépeken futnak.

Ha egy böngészőt tekintünk kliensprogramnak, amely szolgáltatásokat kér egy másik számítógépen futó web-szervertől, az interneten kliens-szerver kapcsolatról beszélünk.

4.4.2. Host-terminal modell

A host–terminal (vendéglátó-terminál) modell két, általában telefonvonalon keresztül összeköttetésben lévő számítógép közötti kapcsolatot ír le. Azt a számítógépet, amely az elérhető adatokat tárolja hostnak, míg az információt lekérő gépet távoli terminálnak nevezzük.

4.4.3. Peer to peer modell

A peer to peer modell lényege, hogy a hálózatot egyenrangú gépek alkotják. Mindenki szerver és munkaállomás egyszerre, az egyes perifériák minden felhasználó számára hozzáférhetők, az adatok több helyen tárolhatók. Ilyen hálózatot alakíthatunk ki a Windows operációs rendszerrel telepített számítógépekből.

5. A hálózati kommunikációt leíró szabályok

5.1. Hálózati protokoll

A protokoll a hálózati kommunikációt leíró szabályok rendszere. Protokollokat használnak a hálózatokban egymással kommunikáló számítógépek és programok is.

A legelterjedtebb hálózati protokoll, amelyet kiterjedt hálózatok esetében használhatunk a TCP/IP (Transmission Control Protocol/Internet Protocol). Az átviteli ellenőrzőprotokoll/internetprotokoll az internet szabványosított, leggyakrabban használt kommunikációs protokolljainak az összessége.

Az internetalkalmazási protokollok közé soroljuk még az SMTP és POP3 levelezési protokollokat, csakúgy, mint azFTP adatlehívásra, valamint a HTTP webböngészésre használt protokollokat.

További protokollok az IPX/SPX (elsősorban Novell-es környezetben használják) és a NetBEUI (általában kisméretű, Windowsos hálózatok esetében alkalmazzák).

Két számítógép közötti adatcsere csak azonos protokollok használata esetén valósítható meg.

5.2. Az OSI modell

Az OSI referencia modell szerint egy hálózatot 7 rétegre osztunk. Az egyes rétegek megnevezése:

7. Alkalmazói	"Prezentációs rétegek" logikai összeköttetéssel foglalkoznak
6. Megjelenítési
5. Viszony (Együttműködési)
4. Szállítási (Átviteli)	"Transzport rétegek" adatátvitellel foglalkoznak
3. Hálózati
2. Adatkapcsolati
1. Fizikai

Az egyes OSI rétegek feladatai:

Adatátvitellel foglalkozó rétegek:

A fizikai réteg (physical layer) a bitek kommunikációs csatornára való kibocsá­tásáéit felelős. Ide tartozik a csatlakozások elektromos és mechanikai definiálása, átviteli irányok megválasztása, stb. Tipikus villamosmérnöki feladat a tervezése.

Az adatkapcsolati réteg (data link layer) feladata egy hibátlan adatátviteli vonal biztosítása a "szomszéd" gépek között. Az adatokat adatkeretekké (data frame) tördeli, továbbítja, a nyugtát fogadja, hibajavítást és forgalomszabályozást végez.

A hálózati réteg (network layer) a kommunikációs alhálózatok működését vezérli, féladata az útvonal választás a forrás és a célállomás között. Ha az útvonalban eltérő hálózatok vannak, akkor fregmentálást, protokoll-átalakítást is végez. Az utolsó réteg, amely ismeri a hálózati topológiát.

A szállítási réteg (transport layer) feladata a végpontok közötti hibamentes átvitel biztosítása. Már nem tud a hálózati topológiáról, csak a két végpontban van rá szükség. Feladata lehet például az Összeköttetések felépítése és bontása, csomagok sorrendhelyes elrendezése, stb.

Logikai összeköttetéssel kapcsolatos rétegek:

A viszonyréteg (session layer) lehetővé teszi, hogy két számítógép felhasználói kapcsolatot létesítsen egymással. Jellegzetes feladata a logikai kapcsolat felépítése és bontása, párbeszéd szervezés (pl. félduplex csatornán). Elláthat szinkronizációs (ill. ellenőrzési) funkciót ellenőrzési pontok beépítésével.

A megjelenítési réteg (presentation layer) az egyetlen, amelyik megváltoztathatja az üzenet tartalmát. Tömörítést, rejtjelezést, kódcserét (ASCII - EBCDIC) végezhet el.

Az alkalmazási réteg (application layer) széles körben igényelt szolgáltatásokat tartalmaz, ilyen alapvető igény elégítenek ki például a file-ok tetszőleges gépek közötti másolását lehetővé tévő file transfer protokollok.

az internet

A Word Wide Web 1992-ben indult hódító útjára, hogy behálózza a világot. Jellemzői:

-         Hypertext elven működik, ami azt jelenti, hogy egy dokumentum, illetve annak bizonyos részei másik dokumentummal van kapcsolatban. Pl. egy hypertext szövegben megjelenő névre kattintva előhozhatjuk az illető életrajzi leírását.

-         Multimédiás, azaz egyidejűleg szöveg, kép, hang, mozgókép továbbítására is képes.

-         Kliens-szerver elven működik így az egymástól több ezer kilométerre lévő anyagok is összekapcsolhatók.

A WWW működési elve (röviden):

Jelenleg a leggyorsabban terjedő, legnépszerűbb szolgáltatás az Interneten a Világméretű Háló, a WWW. Sikerének oka, hogy látványos dokumentumok nézhetők vele, amik tele vannak kereszthivatkozásokkal (ez a hypertext), és képekkel, olyan, mint egy képes lexikon.

A WWW általános ügyfél-kiszolgáló hálózati koncepcióra épül. Az információszolgáltató gépeken egy WWW kiszolgálóprogram (Web szerver) program fut, (ennek működését a szervert üzemeltető rendszergazda felügyeli) amely a felhasználók gépein futó böngésző-programok (Netscape, Explorer, Opera) által küldött kérésnek megfelelően elküldi a kért információt az adott gépre, amely ebben az esetben az ügyfél (kliens). Az ügyfél a saját gépén működő, böngésző programot futtatja, mely kapcsolatba lép a szerver programmal és lekéri a szükséges információkat. A kapcsolat csak az adatátvitel idejére jön létre, minden információkérés és az arra adott válasz független a többitől A kiszolgáló nem figyeli külön az egymás után beérkező igényeket, mindet új kérésként kezel, még akkor is, ha az esetleg azonos helyről érkezett.

A hypertext szövegek egy speciális leírónyelv, a HyperText Mark-up Language (HTML) segítségével készülnek. Ez egy hagyományos szöveg fájl, amely a formázási parancsokra utaló utasításokat is tartalmazza.

A hypertext szövegek szállítása az Interneten bonyolult feladat a hozzájuk kapcsolódó nagyméretű képek hangok miatt. Erre az átviteli módra egy új protokollt dolgoztak ki a HTTP-t (HyperText transfer Protokol). Ennek nagy előnye, hogy a dokumentumokat részenként is le tudja tölteni, és félig letöltött állapotában is megkezdi a megjelenítést.

A WWW működését biztosító tényezők:

Egyetemes leírás, amellyel a különböző forrásokra lehet hivatkozni. Minden információs egység — kép, grafika, animáció, szöveg — forrásként jelenik meg a hálózaton. Ezekre a forrásokra olyan módon lehet hivatkozni a kapcsolatok felépítése során, hogy meg kell adni a forrás helyét, és annak módját, hogy a használt program hogyan tudja megjeleníteni, használni ezt a forrást. Az alkalmazott megjelenítési módot az URL (Uniform Resource Locator - egységes forrásazonosító) adja meg.

World Wide Web (WWW):

A WWW az Internet talán legnépszerűbb szolgáltatása, az elektronikus levelezés mellett. A WWW információs lapokból, oldalakból áll, melyeken szöveg mellett rajz, kép, hang, digitális videofilm is lehet. A lapok felépítését egy úgynevezett HTML nyelven írt állományok adják meg. (Az ilyen állományok azonosítójában a kiterjesztés HTM, vagy HTML.) Ezek a lapok úgynevezett Web szervereken vannak tárolva. Egy lap bizonyos részeire (szavaira, képeire) kattintva újabb lapra ugorhatunk át, mely bármely más szerveren is lehet. Az ilyen oldalrészt - melyre kattintva egy másik lapra juthatunk - élőkapocsnak, angolul linknek nevezzük. A szöveges linkek legtöbbször aláhúzottan jelennek meg. A WWW lapjainak megtekintését, a lapok közötti navigálást WWW böngésző program segítségével tehetjük meg. A legnépszerűbb böngészők az Internet Explorer és a Netscape Navigator, és az Opera nevű programok. Azt is szokták mondani, hogy böngészéskor, egyik lapról a másikra ugrálva "szörfözünk" az Interneten.

A dokumentumok azonosítása:

A hatalmas információhalmaz erőforrásainak az azonosítását az egységesített URL (Uniform Resourche Locators) azonosítók segítségével végezhetjük. Az URL olyan azonosító, mely megadja, hogy az adott forrásanyaghoz hogyan lehet hozzáférni. http://www.origo.hu/

Honlapok:

A WWW lapjain nagyon sokféle dologról találhatunk információt. Egy-egy intézménynek, részlegnek, osztálynak, személynek vagy más dolognak a bemutatkozó lapját honlapnak (angolul: home page) nevezzük. A legtöbb valamennyire is számító, illetve ambiciózus intézménynek, személynek van honlapja, minden nagy cégnek, intézménynek. Az egyes országoknak is van hivatalos honlapja, így Magyarországnak is.

Egy WWW szerveren nemcsak egyetlen honlap lehetséges, hiszen a honlap nem szerverhez, hanem egy adott dologhoz, témához kötődő fogalom. Egyre több csoportnak, személynek van honlapja, beleértve az "egyszerű", azaz hírnévvel nem rendelkező személyeket is. Így egyre több diák is készít saját honlapot, rendelkezik saját honlappal.

keresés az interneten, letöltés az internetről

Az Internethez legtöbbször valamilyen böngészőprogrammal csatlakozunk. Ilyenek pl.: MS Internet Explorer, Netscape Navigator, Mozilla, Opera, stb.

Barangolás

Ha egy adott témában akarunk barangolni, akkor olyan oldalról érdemes indulni, ahol sokféle link található. Ilyenek pl.:origo.hu, index.hu, startlap.hu, lap.hu. Ha ismerjük az adott témához kapcsolódó honlap címét, innen is kezdhetjük a barangolást. Pl.: egyetemek, intézmények, szervezetek honlapjai: om.hu, elte.hu, unideb.hu, bme.hu, mta.hu, stb. Az oldalakon általában sok link található, amelyekre kattintva elolvashatjuk a kapcsolódó oldal tartalmát.

Keresőszerverek alkalmazása

Ha konkrét elképzelésünk van arról, milyen tartalmú oldalakat keresünk, akkor érdemes végiggondolni milyen szavak, kifejezések fordulhatnak elő. Ez(eke)t begépelve egy keresőprogram megfelelő sorába, majd a „keresés”(Search, Go, Find,…) szóra kattintva a feltételnek megfelelő oldalak listájához jutunk (általában 10-es csoportokban). A felsorolásban először a kifejezést legpontosabban tartalmazó oldal linkje található. A lista következő oldala a lap alján található számra kattintva érhető el.

Az ismertebb keresőszerverek:

AltaVista www.altavista.com
Excite www.excite.com
Go www.go.com
HotBot www.hotbot.com
Lycos www.lycos.com
Yahoo www.yahoo.com
Google www.google.co.hu

Keresési módszerek

A keresési lehetőségek a különböző keresőszervereken különbözőek lehetnek.

a) egyszerű keresés: tetszőleges számú szót írhatunk be; minél pontosabb a kifejezés, annál biztosabb, hogy a kérdéses információhoz jutunk.

Idézőjeleket használhatunk a pontos kifejezések keresésekor.
+ jel a szó előtt azt jelenti, hogy mindenképpen szerepelnie kell a talált dokumentumokban.
- jel a szó előtt azt jelenti, hogy nem szerepelhet a talált dokumentumokban.
* karakter itt is tetszőleges számú karaktert helyettesíthet.

b) összetett keresés: logikai operátorokat alkalmazunk a keresett szavak között (vagy előtt: NOT)

AND (és): a keresési feltételként megadott szavakat együtt keresi.
OR (vagy): a keresési feltételként megadott szavak legalább egyike szerepel.
NOT (nem): a keresési feltételként megadott szavakat nem tartalmazhatja a találati oldal.
NEAR (közeli) azokat az oldalakat adja meg, amelyekben a megadott két szó vagy kifejezés mindegyike előfordul, de nem feltétlenül egymás mellett, hanem csak viszonylag közel (max. 10 szó) vannak egymáshoz.

Bonyolultabb keresési feltételek zárójeleket is tartalmazhatnak.

elektronikus levelezés

A hálózat által biztosított legrégibb, alapvető lehetőség, ugyanakkor ma is sokak számára a legvonzóbb szolgáltatás az e-mail, vagyis a számítógépes levelezés. Ez lényegét tekintve hasonlít a hagyományos postai szolgáltatáshoz, azonban attól eltérően a levél megérkezése ritkán tart tovább néhány percnél, teljesen ingyenes (persze a már Internet-hozzáféréssel rendelkező felhasználó számára), és a levelek írása, feladása, olvasása, a levelek rendszerezése és archiválása is jóval gyorsabb, könnyebb, mint a hagyományos levél esetében. Ezek közül a legfontosabb a gyakorlatilag végtelen sebesség: a hálózat túlterheltsége itt nem játszik lényeges szerepet, az átlagos üzenet ahhoz nem elég hosszú, és nem is szükséges a másodperceken belüli reakció. A különbség olyan jelentős, hogy pszichés változást is okoz - számtalan ember, aki a "köznapi életben" lusta, „nemakarom” levelezőnek számít, Internet előtt ülve tízesével küldi-kapja az üzeneteket, lelkesen levelezik távoli ismerőseivel, netán ismeretlenekkel is, és meg sem fordul a fejében, hogy ezt amúgy terhes kötelességnek érezné. Az üzenet pillanatok alatti megfordulása miatt a tipikus levélhossz jóval rövidebb, egy rövid, párszavas kérdést elküldése is teljesen tipikus, és gyakori a napi 10-20 üzenet váltása is a partnerek között. Az e-mailnek a telefonhoz is képest is jelentős előnyei vannak: azon kívül, hogy a világ másik végén levő ismerősünkkel is ingyen beszélhetünk, az üzeneteket akkor írhatjuk és olvashatjuk, amikor éppen ráérünk, a válaszon annyit gondolkozhatunk, amennyit akarunk, nem kell egymás után szaladgálni. Nem csoda, hogy a legtöbb embernek (legalábbis kezdetben) az e-mail-lehetőség az Internet legnagyobb csábítása, és ma is sokan elsősorban levelezésre használják a hálózatot.

Az e-mail-cím

Az e-mail-címünk név@hol alakú. Itt a név a fentiekben említett felhasználói név, a @ karakter, az angol "at" magyar neve legtöbbször "kukac", a "hol" pedig annak a számítógépnek az Internet-azonosítója, amelyre az üzenetet küldjük.

Egy tipikus email-cím pl.: igazgato@szkk-gyor.hu

A fönti példában a igazgato a felhasználói név, az szkk-gyor.hu a gép azonosítója. Az utóbbi a következőképpen épül fel (hátulról előre):

• A .hu az ország kétbetűs kódja, (jelen esetben Magyarországé). Ez az USA-n kívül általános, míg az amerikai címek jellemző végződései pl.: .edu, .com, .gov, .mil; oktatási, kommerciális, kormányzati és katonai intézmények jelölésére.
• Az "szkk-gyor" az ún. domain megnevezése. Az intézmények, illetve a szolgáltatók sok számítógépet kötnek az Internetre: ezek a gépek mind egy egyedi domain-en, alhálózaton belül vannak. A domain név tehát az intézmény,. a szolgáltató meghatározására szolgál; minden Internetre kapcsolódni kívánó szervezetnek először is domain nevet kell regiszráltatnia az Internetet felügyelő szerveknél.

Az e-mail használata

Nagyon sokféle levelező program van, de ezek mindegyike tartalmazza a következő lehetőségeket:

A To mezőbe a címzett email címét kell beírni. Ha az illető ugyanazon gép egy másik felhasználója, elég a felhasználói nevét megadni, ha a mi domain-ünkön belüli, a név@host alak elégséges, egyébként pedig a teljes e-mail-címet üssük be (ami az előbbi esetekben is működik).

A Subject: mezőbe a küldendő levelünk témáját kell írni - ez az egysoros tárgymegjelölés segít a címzettnek a levelünkről tájékozódni.

Ezután elkezdhetjük a levél szövegét beírni. Ha készen vagyunk, a levelező programtól függ, hogyan küldhetjük el, de ez valószínűleg már nem fog nehézséget okozni; a többi alapfunkció, a levelek olvasása, törlése, a válaszolás, egyszerre több címzettnek küldés, a már olvasott és az újonnan érkező levelek közötti választás, már létező fájlok elküldése, is hamar megtanulható egy könnyen kezelhető levelezőprogramban.

E-mail szokások, tanácsok

Leveleink kb. 70 karakter hosszú, ASCII sorokból álljanak (fontos, hogy használjuk a linefeed karaktert, vagyis az Enter-t!). A magyar nyelvű szövegek is általában elég kényelmesen olvashatóak ékezetek nélkül, nagyon ritka a félreértés. Ha mégis helyes magyar nyelven írt szöveget akarunk küldeni (pl. későbbi felhasználásra, versek pontos idézése esetén, vagy ha nem akarjunk, hogy némi gond felmerülése esetén nemi gondjainkat próbálják orvosolni :-)) többféle ASCII-ékezetkódolási megoldás is használatos: a nyelvészetben használt ó=o1, ö=o2, ő=o3 teljes egye1rtelmu3se1ge, fe1lree1rte1smentesse1ge miatt kedvelt, míg az ó=o', ö=o~, ő=o" (néha ö=ő=o"), fo" elo"nye't ara'nylag ko~nnyu" olvashato'sa'ga jelenti. Ne használjunk taaviratszerueue koodolaast: a tapasztalat szerint ez olvasható a legnehezebben. Ma már sok levelező program támogatja az ékezetes betűk használatát, de mielőtt ilyet használunk győzödjünk meg róla, hogy levelező partnerünk is tudja olvasni ezeket az üzeneteket. Ne írjunk csupa nagybetűvel, és az olvashatóság érdekében használjunk bekezdéseket.

Ha mégis bináris fájlokat kell levélben küldenünk, ezt általánosan rendelkezésre álló programok segítségével ASCII fájlban kódolhatjuk ill. érkezés után dekódolhatjuk (uuencode-uudecode). Ne küldjünk nagyon hosszú anyagokat: ezekkel a gépek levélfeldolgozó programjai nehezen birkóznak meg. A nagy fájlok Interneten keresztüli továbbítására más eszközök is vannak. Ha mégis szükséges hosszú szöveget küldeni, daraboljuk azt fel, és az egyes (max. 64 kbyte-os) részek küldése között tartsunk néhány perces szünetet.

Az Interneten eléggé elterjedt az aláírás (signature) blokk használata (ezt a legtöbb levelezőprogram is támogatja), amely legfontosabb adataink (név-cím-foglalkozás) rövid összefoglalása. Ezt az előre megírt szöveget könnyű (általában hivatalos) leveleink végére illeszteni, tehát jó szolgálatot tesz, de sokan visszaélnek vele: hosszú, sormintákkal, ASCII rajzokkal, filozófiai bölcselkedésekkel tűzdelt aláírást-blokkot küldenek, minden alkalommal, amikor az illető címre írnak. Ez netiquette-ellenes gyakorlat: az aláírás-blokk lehetőleg ne legyen 4 sornál hosszabb.

Levelezési listák

Az Internet kialakulásának történetében nagyon hamar elterjedtek a sok felhasználó aktív vagy passzív részvételével működő, adott érdeklődési körű emberek információs és vitafórumai, a levelezési listák (mailing lists). A világ összes témájának van saját levelezési listája, előbb-utóbb rátalálunk a minket leginkább érdeklőkre. A listákat általában egy automatikus szerver program működteti, amely a levél törzsében, subject-jében, esetleg az e-mail-címben álló parancsok alapján kezeli leveleinket, emberi beavatkozás nélkül. A két legelterjedtebb ilyen program a listserv és a majordomo, de számos egyéb, a lista működtetője által írt levelezőprogram is létezik. A konkrét formátum programonként különbözhet, de a legtöbb érti a help (segítség), subscribe `listanév' (feliratkozás), unsubscribe `listanév' (lemondás) parancsokat. A majordomo nevű általánosan elterjedt levelezőprogram esetében pl. a majordomo@host.domain címre kell küldenünk feliratkozó levelünket. A lista tagjainak szóló üzenetek pedig a `listanév'@host.domain címre mennek. A listába kapcsolódás előtt tájékozódjunk az aktuális formátumról, pl. a help segítségével (ahova csak lehet, mindenhova help-et írjunk).

A listára írt levelünket annak minden tagja megkapja. A nagy levélforgalom miatt itt különleges óvatosságra van szükség. Például egyes listák napi több száz levelet generálnak, ekkor legyünk felkészülve ennyi levél feldolgozására, különben az irdatlan mennyiségű levél eltömítheti postaládánkat, és ez mind a helyi gép, mind egy esetleg nem kellően felkészült levelezőprogram működésében zavarokat okozhat.

Másrészt a "sok ember olvassa" kulcsszó különleges izgalommal tölt el egyeseket, mint ahogy erről már korábban szó esett. A listák némelyike a nem a tárgykörbe illő vagy egyéb szempontból nemkívánatos (pl. durva hangú) levelek kiküszöbölésére moderátort használ: ő egy ember, aki a listára küldött üzeneteket előzőleg elolvassa, és a nemkívánatosakat kiszűri. Győződjünk meg arról, hogy az általunk célba vett lista moderált-e, és a feliratkozásról annak alapján döntsünk, hogy számunkra a teljes szólásszabadság vagy az időnket rabló, gőzösfejű emberektől mentes információcsere a fontosabb. Mindkét esetben, a sok emberhez eljutó levelezési listák esetében fokozottan fontos, hogy tartsuk magunkat ahhoz a szabályhoz, miszerint ne írjunk olyannak, akit nem érdekel, ill. úgy, ahogyan négy- vagy sokszemközt nem beszélnénk.

Web alapú levelezőrendszerek

A Web alapú rendszerek nagyon hasonlóan működnek, mint a hagyományos levelezőprogramok. A rendszerek ingyenesen használhatóak, a tartalomszolgáltató a webes felületen megjelenő reklámokból szerez bevételt.

Előnyük: bárhonnan elolvashatók, valamint hogy semmiféle beállításra nincs szükségünk a levelezőrendszer üzembe helyezéséhez.

Hátrányuk: korlátozott postafiókméret és a csatolások kissé bonyolultabb kezelése.

Ilyen ingyenesen használható webhelyek: www.freemail.hu www.hotmail.com www.vipmail.hu www.citromail.hu

Az e-mail részei

• Címzett (To): ide a címzett e-mail címe kerül, kitöltése kötelező
  Két részből áll: felhasználónév@domain
  felhasználónév: A címzett postafiókjának neve. A nevet szabadon lehet választani a postafiók megnyitásakor, nem kötelező a tulajdonos nevéből származtatni, bármilyen egyedi karaktersorozat lehet. Lehetőleg ne tartalmazzon szóközt, pontot a végén, és ékezetet se. A z írásjelek használata korlátozott: kötőjel, pont aláhúzás lehet benne, kérdőjel, csillag, törtvonal nem. Nem kezdődhet számmal sem.
  @ a felhasználónév után következik./@ = alt+64/
  domain: a felhasználó szolgáltatójának a neve.
  Ha egy levélnek több címzettje van, akkor az e-mail címeket pontosvesszővel választjuk el egymástól.
• Másolat (CC = Carbon Copy): annak az e-mail címe kerül ide, aki másolatot kap a levélből. Ebbe a mezőbe több nevet is írhatunk, de a mezőt nem kötelező kitölteni, tehát van, hogy nem is látjuk.
• Titkos másolat (BCC = Blind Carbon Copy): Ide azoknak az e-mail címe kerül, akik szintén kapnak másolatot a levélből, de a címzett ezt nem látja, míg a Másolatot kapók nevét igen. Ebbe a mezőbe több nevet is írhatunk, de ezt a mezőt sem kötelező kitölteni.
• Tárgy (Subject): levél tárgynak rövid (tőmondatos) megfogalmazása, kitölteni nem kötelező, de illik, e nélkül is célba ér a levelünk.
• Dátum (Date): Ez a mező tartalmazza a levél elküldésének dátumát. Ezt a mezőt a levelezőrendszer automatikusan odailleszti a levélhez.
• Szövegtörzs: maga a levél szövege. Ez tartalmazza az általunk megírt szöveget.
  A Szövegtörzs része az Aláírás. A legtöbb levelező program lehetővé teszi az aláírás fájl létrehozását. Ebben a kis fájlban, rögzíthetjük aláírásunkat, amely a nevünkön, titulusunkon kívül a legfontosabb adatainkat tartalmazhatja, automatikusan odakerül minden elküldött levél végére, így ezt nem kell minden alkalommal begépelnünk.
• Melléklet vagy Csatolás (Attachment): levélhez csatolt állományok kerülnek ebbe a mezőbe, amely bármilyen bináris állomány lehet, pl. dokumentum, kép futtatható program.

Az e-mail küldése

A küldés menete megegyezik a hagyományos postával. A feladó megírja a levelet, megcímzi, postára adja. A címzett pedig megtalálja a postafiókjában, amikor megnézi.

Ahhoz hogy levelet írjunk valakinek, ismernünk kell az illető e-mail címét, rendelkeznünk kell e-mail címmel, postafiókkal és egy levelezőszoftverrel, vagy webes levelezőrendszerrel. A postafiókhoz tartozik egy jelszó. Ezt a tulajdonos határozza meg.

könyvtárhasználat, tájékoztató eszközök

A könyvtár fogalma, típusai

Könyvtár: bizonyos szempontok szerint összeválogatott, megőrzésre és olvasásra szánt rendezett dokumentumgyűjtemény.

Az első könyvtárak az írásbeliség elterjedésével már létrejöttek. Az egyiptomi Alexandriában volt az ókor legnagyobb gyűjteménye: félmilliónál is több papirusztekercset tároltak ott. Sajnos a könyvtár elpusztult Kr. e. 43-ban egy tűzvészben.

Fajtái:

• Tulajdon szerint:
  • közkönyvtár
  • magánkönyvtár
• Használói szerint:
  • nyilvános
  • korlátozottan nyilvános
  • zárt
• Nagyság szerint:
  • kis (kevesebb, mint 10 000 kötet)
  • közép (10 000-100 000 kötetnyi állomány)
  • nagy (több, mint 100 000 kötet)
• Típus szerint:
  • nemzeti
  • közművelődési
  • felsőoktatási
  • iskolai
  • szak
• Olvasók kora szerint:
  • felnőtt
  • gyermek
  • ifjúsági

Magyarországon Nemzeti Könyvtár az Országos Széchényi Könyvtár, amit Széchényi Ferenc, Széchenyi István apja alapított 1802-ben 15 000 kötet odaajándékozásával. Feladata minden magyar vonatkozású könyvtári anyag gyűjtése, feltárása és megőrzése a teljesség igényével. (Magyar vonatkozású alatt értjük a külföldön akár idegen nyelven megjelent magyar könyveket is.) Mai állománya közel ötmilliós.

Az Akadémiai Könyvtár a neves könyvgyűjtő főúr, gróf Teleki József adományából jött létre. A könyvtár később gyarapodott más tudósgyűjtemények és hagyatékok által, így hamarosan az ország legjelentõsebb tudományos könyvtára lett. Mai összállománya másfél millió kötet, amelyből több mint 1000 ősnyomtatvány, tehát a könyvnyomtatás első évtizedeinek emléke.

Közművelődési könyvtárak a fővárosi könyvtárak, a megyei és városi könyvtárak.

Interneten keresztül elérhető könyvtárak

Virtuális könyvtár: nem tényleges dokumentumokat tartalmaz, csak elérési útvonalakat az információhoz (azaz csak az URL-címmel jelentetik az állományt).

Elektronikus könyvtár: tényleges dokumentumokat tárolnak. Van olyan, ami hagyományos formából kerül digitalizálásra, de van olyan is, amely már eleve csak elektronikus formában létezik.

Digitális könyvtár: csak a hagyományos, nyomtatott formában megjelent dokumentumok kerülnek digitalizálásra.

Ezek a könyvtárak eltérnek a hagyományos könyvtáraktól abban, hogy:

• nincs gyűjtőkörük,
• nincs nyitva tartásuk,
• nincs használati díj (azaz ingyenesek), és
• nincs könyvtárépület; nem kell kimozdulnom onnan, ahol van megfelelő számítógép és Internet csatlakozás.

Eligazodás a könyvtárban: olvasóterem, szabadpolcos rendszer, multimédia övezet

Hozzáférhetőség szempontjából a könyvtárakban megkülönböztethetünk zárt raktárat és szabadpolcos tárolást. A zárt raktárhoz csak a könyvtárosok férhetnek hozzá, az olvasók nem. Itt tárolják a különleges értékkel bíró és a bizalmas dokumentumokat illetve a ritkábban keresett könyvek duplumait (másodpéldányait). Ennek a tárolásnak az az előnye, hogy jó a térkihasználása. (Például az ún. tömör raktározási módnál a polcok sűrűn helyezkednek el és mozgathatók.)

A szabadpolcos tárolás esetén az olvasók is hozzáférnek a dokumentumokhoz, közvetlenül válogathatnak közöttük. A szabadpolcos tér további övezetekre tagolódik, például olvasóteremre, multimédia övezetre.

Az elrendezés nem véletlenszerű; történhet szak- illetve betűrend alapján, vagy a kettő kombinációjával (ez terjedt el legjobban). A szakrendi csoportosítás a könyvek témakörét veszi figyelembe az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) alapján. A betűrendi csoportosításnál a szerző vagy a cím kezdőbetűje és egy szám található meg.

A helyben használható és a kölcsönözhető könyvtári állomány

Az olvasónak nemcsak az a fontos, hogy a dokumentumokat kikölcsönözze és az otthonában tanulmányozhassa, hanem fontos az is, hogy adott dokumentumokhoz bármikor hozzájuthasson. Ezért a könyvtárak az állományok egy részét (például a tájékozódáshoz legfontosabb műveket tartalmazó kézikönyvtárat) nem kölcsönzik, csak a helyben használhatóságot biztosítják. Nem kölcsönzik a különlegesen értékes, beszerezhetetlensége miatt védeni kívánt állományt sem. Az állomány helybeni használatára az olvasóterem szolgál.

A könyvtári szolgáltatások

• könyvtári állomány helybeni használata,
• helybeni és könyvtárközi kölcsönzés,
• a könyvtári rendszerre, a könyvtárak gyűjtőkörére, állományára és szolgáltatásaira vonatkozó felvilágosítás,
• bibliográfiai, szakirodalmi, dokumentációs tájékoztatás nyújtása, reprográfiai szolgálat (másolás, sokszorosítás)

Az információk nagy része nem írásban rögzítve jut el hozzánk. Ezért sok könyvtárban található ún. multimédiás övezet. A hordozó anyaga alapján megkülönböztetünk írásos, képi, audiovizuális és elektronikus dokumentumokat.

A képi dokumentumok lehetnek egyediek és nyomtatásban sokszorosítottak is. Az információs értéküket a kép hordozza, és önmagukban egy egységként kezelhetők. Ide tartoznak a diák, a rajzok és a fényképek.

Audiovizuális (hang+kép) az a dokumentum, amely hangfelvételt vagy mozgóképanyagot tartalmaz. A tárolóeszköz lehet videokazetta, CD, DVD.

Az elektronikus dokumentum fő jellemzője az információk digitális tárolása. Ide tartozhatnak a CD-k, DVD-k és az internetes dokumentumok is.

Digitális dokumentumokról részletesen

Az elektronikus, digitális, virtuális könyvtár, illetve dokumentum fogalmainak meghatározása nem egyértelmű sem a szakirodalomban, sem a mindennapi használatban. Egyfajta értelmezés szerint ezek a fogalmak az alábbiak tartalmat jelentik:

Elektronikus dokumentumnak tekintjük az elektromos, mágnese vagy magnetooptikai hordozón tárolt dokumentumokat. Ha ezeket csak hálón érhetjük el, akkor digitális dokumentumról beszélünk, bár azok az elektronikus dokumentumok is digitálisan rögzítettek, amelyek fizikai, megfogható értelemben is a könyvtár állományába taroznak (például CD-ROM kiadványok). Továbbá digitális dokumentumon kétféle módon rögzített állományt értünk: a valóban digitális (digitális formában készített) és a digitalizált (eredetileg nem elektronikus formában készült, de digitális képként rögzített) állományokat.

Virtuálisnak tekintjük azokat az elektronikus dokumentumokat, amelyek nincsenek a könyvtár állományában, hanem másutt, más hálószemen találhatók, azonban azt csatolóval (link) a könyvtár elérhetővé teszi őket a hálón (esetleg valamilyen módon fel is dolgozva). A virtuális könyvtár egy elektronikus katalógus, amely közvetítésével egy másutt tárolt digitális dokumentum számítógépünkre letölthető.

1993-tól kezdve az Egyesült Államok kormányzata hatalmas összegeket fordított az információtechnológia, azon belül is az internet és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra, valamint a rajta keresztül elérhető szolgáltatások fejlesztésére. A projekt jelentőségét mutatja, hogy Al Gore alelnök személyesen felügyelte és támogatta végrehajtását. A szakmai hagyományok szerint az ő nevéhez fűződik a „digitális könyvtár” fogalmának a köztudatba való átültetése. 1993 előtt ezt a kifejezést nem találjuk a szakirodalomban. Helyette viszont megtaláljuk az „elektronikus” és a „virtuális” jelzőket. A „elektronikus könyvtár” szót a The Electronic Libray c. folyóirat 1983-as számában olvashatjuk először, míg a „virtuális könyvtár” esetében nem találunk az eseményhez köthető évszámot.

A digitális könyvtárak megjelenése és elterjedése ugyanazon eredmények közé tartozik, amelyektől hangos volt a kilencvenes évek eleje:

• adatok gyors elérése;
• a multimédia, a legkülönbözőbb formátumú információ megjelenítéséhez;
• nagyobb tárolókapacitás;
• felhasználóbarát kommunikáció ember és a számítógép között az eredményes keresés támogatására.

A hagyományos könyvtári gyűjteményeket két okból érdemes digitalizálni: egyrészt a frekventált dokumentumokhoz való hozzáférés megkönnyítése, másrészt az állományvédelem céljából.

A digitalizálás lényege, hogy a nyomtatott dokumentum tartalmát úgy helyezzük el egy elektronikus tárolóeszközön, hogy formai és tartalmi elemeit is megőrizze, és egyúttal a számítógép segítségével feldolgozhatóvá tegyük. Digitális tárolásnak minősül, ha a nyomtatott szövegről számítógéppel olvasható (= digitális) képet készítünk, de az is, ha a szöveget számítógéppel felismertetve szövegszerkesztő által kezelhető jelsorozattá alakítjuk. Első esetben tökéletesen megőrizhetőek a dokumentum formai sajátosságai, második esetben a formai elemek könnyen elvesznek, tartalma azonban minden további nélkül feldolgozható számítógéppel.

A könyvtár „virtualitása” ott kezdődik, ahol a szolgáltatások elhagyják az épület falait („papír nélküli iroda”, „fal nélküli könyvtár”). A virtuális könyvtár mind a felhasználók, mind a gyűjtemény forrásainak oldaláról a feladatok, teendők, a szolgáltatások megosztására alapozott nyílt rendszer. A virtuális könyvtár elsődleges forrásai olyan gyűjtemények, amelyek az interneten is elérhetők. A virtuális könyvtár nemcsak dokumentumok forrása lehet, de „virtuális piactér”, kommunikációs fórum is, ami hasonlít a könyvtári olvasóteremhez. Nonprofit testületek mellet profitorientált kiadóvállalatok is működtetnek nyílt hozzáférésű internetes információs rendszereket. Legfontosabb szolgáltatásai közé tartoznak a nyomtatott folyóiratok párhuzamos elektronikus kiadásai. A tudományos folyóiratok előfizetői többnyire könyvtárak, amelyek biztosítanak bizonyos mennyiségű példányszámot, de nem annyit, amennyit olvasóik igényelnének. A kiadók ezért a lapra történő előfizetés mellé a könyvtárak részére sokszor ingyen, vagy jelképes összegért megküldik annak elektronikus verzióját is.

Hazai elektronikus, digitális, virtuális könyvtárak

Hálózati források

A könyvtáros és tájékoztató szakemberek munkájuk során magától értetődően élnek a korszerű információtechnológia adta lehetőségekkel. A számítógépes hálózatok révén először más könyvtárak katalógusai váltak elérhetővé és felhasználhatóvá számukra, majd a 90-es évek elején a word wide web adott lehetőséget arra, hogy továbbfejlesszék hálózati szolgáltatásaikat. Világszerte hatalmas, egyre bővülő és sokrétű forráskínálat jött így létre, amely – feltéve, hogy szükség szerint és rendszeresen frissítik – jóval inkább naprakész tájékozódást tesz lehetővé, mint a nyomtatott források (ez különösen fontos az adattárszerű összeállítások esetében). A hálózati források nagy része ingyenesen elérhető és használható.

Linkgyűjtemények

A hálózati tájékozódásnál mindig érdemes átfogó összeállításokból kiindulni. Magyarországon ilyen a Könyvtárkapu (Információforrások könyvtárosoknak) (http://www.bibl.u-szeged.hu/mke_eksz/portal) a Szegedi Tudományegyetem Könyvtárának honlapján található. Fő menüpontjai: könyvesboltok, könyvterjesztők, bibliográfiai adatbázisok, szakfolyóiratok, katalógusok stb. Nem a szigorúan vett szakmai közönségnek, inkább a használóknak nyújt könyvtárakkal kapcsolatos információkat: konyvtar.lap.hu. A könyvtári-tájékoztatási szakterület forrásai internet-katalógusokban is megjelennek. Magyarországon egyedülálló vállalkozás a WebKat.hu, a Neumann János Digitális Könyvtár (neumann-haz.hu) összeállítása, amely feldolgozza az interneten megjelenő, a magyar kulturális örökség körébe tartozó dokumentumokat. Az Országos Széchenyi Könyvtárban a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) (mek.oszk.hu) teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz különböző témakörökben.

3. fejezet: A számítógép legfőbb részei

(Hardware = Fizikai felépítés)

Befejezve: 2004.

Figyelem! Egyeseknek ez a téma túl könnyű, mivel csak a legegyszerűbb alkatrészek kerülnek tárgyalásra. Akik ezen a szinten túlestek, azoktól türelmet kérek!
A számítógép két alapvető részből áll, nevezetesen az alaplapból és a rá csatlakoztatható külső egységekből, az úgynevezett perifériákból. Az eszközök többségénél szerepel az angol eredetije is, mivel a hazánkban elterjedt szóhasználatban gyakran előfordul, hogy egyes eszközöket csak angol eredetiben nevezik meg.

3.1. Az alaplap (Helye: ház) leglényegesebb részei

- Processzor: Az egész számítógép lelke. Az agy. Ez az alkatrész irányít és a legfontosabb funkciókat tartja össze. Idők során elég sok típus jött ki. Gyakorlatilag évente újult és újul. Népszerű márkák: Intel és AMD. A téma részletesebb feldolgozása: 18.3. fejezet: Intel - Memória: Itt foglalnak helyet az aktuális információk, adatok és programok. - Különféle buszok: Ezek egy igen gyors kommunikációs csatornát alkotnak, mivel ezek szállítják a különböző eszközök által kiadott információt és jeleket. - Csatlakozási helyek / kártyahelyek: Ide lehet különböző csatlakozó eszközöket illeszteni. Egy átlagos alaplapon több darab is lehet. (2-16 között bármi)

3.1. kép: Alaplap Forrás:http://dragon.ep.usm.edu/~yuen/teaching/toe645/fall98lect3.htm

3.2. Alapvető perifériák

3.2.a.) Hard disk drive / merevlemez-meghajtó / winchester disk drive

Rövidítve: HDD. Nagykapacitású, gyors elérésű háttértár. Többnyire rögzített, nem cserélhető. A számítógép házában van. Az átlagos számítógépekben 1-2 darab található meg. Mágneses elven tárolja az adatokat. Magán a winchester disken belül igen erősen légritkított szigorúan zárt térben forog a lemez, esetleg a lemezek. A könyv írásakor az átlagos winchester drive tárkapacitása 10-120 GByte, amit őszintén ajánlok egy különleges igényekkel nem rendelkező felhasználónak. Áruk egész elérhető (20-100 ezer Ft). A tényleges kapacitások 100 MB-tól felfelé gyakorlatilag végtelenig tartanak. Mára a magyar üzletekben is kaphatóak a 200 Gigabyte feletti merevlemezek, de természetesen vannak ennél nagyobbak is! Tapasztalatból tudom mondani, hogy nincs az a HDD, amit az átlagos felhasználó nem tud egy adott idő után kinőni. HDD-ből célszerű márkásat venni. Jobb márkák: az IBM, a Seagate, a Western Digital és a Quantum, de lehet más is.

3.2. kép: HDD (winchester) Forrás:http://www.byte-systems.co.uk/p03.html

A téma részletesebb feldolgozása: 23.11. fejezet: HDD
Itt szeretném külön kiemelni, hogy Európa egyik legjobb HDD-gyártó üzeme Magyarországon volt, konkrétan Székesfehérváron. Az IBM 1995 körül települt a volt Videoton mellé egy teljesen új üzemben és a technológia folyamatos fejlesztésének hála egyre jobb és jobb HDD-k kerülnek ki a magyar üzemből! Sajnos a folyamatos árverseny miatt az üzem 2003 legelején bezárt! 
Egy fontos apróság: angol nyelvkörnyezetben TILOS a winchester szót használni a HDD-ra, mivel ott egy méretesen nagy (western-filmekből ismert) puskát jelent. Eme könyvben én is igyekszem kerülni a winchester szó használatát. 
Bal oldali kép: HDD nyitott állapotban. Forrás: CorelDraw9 CD

3.2.b.) Floppy disk drive / hajlékony mágneslemez-meghajtó:

Rövidítve: FDD. Kiskapacitású, közepes elérési sebességű eszköz. Nagy előnye, hogy a benne lévő lemez (floppy disk) cserélhető. Átlagos számítógépekben 1-2 darab floppy drive van. A floppy-k számát csak a felhasználó igénye és pénztárcája határozza meg. Tárkapacitásukat és méreteiket a következő táblázat adja meg:

Rövidítés:	Angol név:	Magyar név:	3 és 1/2 inch	5 és 1/4 inch	3.3.a kép: Floppy-lemez Forrás: http://www.viewimages.com/	3.3.b kép: Floppy berakása a gépbe Forrás:http://www.corbis.com/
SD	Single Density	Egyoldalas	nincs	100-200 KB
DD	Double Density	Duplaoldalas	720 KB	360 KB
HD	High Density	Magas felbontású	1,44 MB	1,2 MB
LS-120, a:drive ZIP-drive	Laser Servo vagy egyebek	Lézeres felbontású	120 MB	nincs

Ma a normális kezdő gépbe 1 db 1,44 MB-os FDD-t raknak be, bár 2003 óta a USB Pen Drive-ok elterjedése miatt egyre gyakoribb, hogy ez már kimarad a gépekből. Ára újonnan 3-4 ezer Forint. 1 doboz lemez 800-1500 Forint körüli összeg. Ez kibírható! Nincs különösebb minőségi különbség az egyes gyártmányok között, de javaslom, hogy ne válasszunk névtelen (NoName) lemezt, csak ismerőst. 
Javasolt márkák: Maxell, 3M, Panasonic, Sony, TDK,...
Feltaláló: Josihiro Nakama, 1950, tokiói Birodalmi Egyetem.
A kisebb felbontású, régebbi lemezek gyakorlatilag eltűntek a piacról, míg a nagyfelbontású (120 MB-os vagy nagyobb) floppy-k a nem egységesített szabvány miatt nem igazán terjedtek el. A saját magam által használt külső 120-as floppy sebessége kb. 5-szöröse a hagyományosének, ám kimondhatatlanul nagy előny, hogy egyszerre 83-szor annyi információ fér el rajta. Az új típusú floppy meghajtó szerencsére tudja olvasni a hagyományost is, már ha bírja a megnövekedett terhelést a régi lemez anyaga. Maga a 120-as külső meghajtó kb. 20 ezer Forintba kerül, míg az egyes lemezekért 2-4 ezer Forintot kell adnunk. Alapvetően nincs rá szükség egy átlagos felhasználásnál és a fentebb említett USB Pen Drive-ok, valamint az újraírható CD-k radikálisárcsökkenése miatt nem is igazán terjedtek el. Tapasztalat, hogy érdemes egy hagyományos floppy-t beszereltetni a gépbe, mivel ezt minden masina felismeri minden helyzetben. De a jövő még nem látható előre!

3.2.c.) Billentyűzet / keyboard / tasztatúra

Kézi adatbeviteli eszköz. A mai gépeknél a házon kívül van, ahhoz külön aljzattal csatlakoztatható. Alapvetően az írógép-billentyűihez hasonlít a számítógép billentyűzetének a kiosztása, de itt sokkal több speciális nyomógomb is megjelenik. Egyes régebbi gépeknél megfigyelhető, hogy a billentyűzet és a ház egybe van építve, például: Primo, HT-1080-Z, Commodore-64,... Leggyakoribb típusaik:

Név:	Billentyűk száma:	Megjegyzés Újítás:	3.4. kép: Billentyűzet
XT	84-86	Már nem használt. Eredeti verzió.
AT	101-102	Ritkán használt. új: numerikus billentyűk.
Win '95	105-106	Gyakori. új: Win és Local Menü.
Win '98	109-110	Egyre gyakoribb. új: pár kiegészítés.
Multimédiás	115-120	Gyakori. új: Media Player vezérlése

A hagyományos billentyűzettel kapcsolatban sok kifogás felmerült. Az egyik legfontosabb például az, hogy természetellenes kéztartást okoz. Erre válaszul a Microsoft kitalálta a "természetes" billentyűzetet. Neve: Microsoft Natural Keyboard. Alapja, hogy a normális kéztartást segíti, így nem rontja tovább a felhasználó kéztartását. Minőség gyakorlatilag ugyanaz. Esetleg az számíthat, hogy egy-egy billentyűzet milyen hangosan kattog. tapasztalatom szerint egy hagyományos billentyűzet nálam 1-2 évig tart ki. Utána az állandó használat miatt úgyis le kell cserélni! Árak: "hagyományos" billentyűzet: 1-2 ezer Forint, MS Natural Keyboard: 4-8 ezer Forint.
Csatlakozóikról kicsit bővebben: 23.6. fejezet: Billentyűzet és egér
Érdekes újítást jelent a virtuális billentyűzet, melyet eredetileg búvároknak fejlesztettek ki. Lényege, hogy egy holografikus vetítő által szimulált billentyűzet "gombjait" lehet nyomogatni. Gyakorlati alkalmazása: méregdrága laptopok...

3.2.d.) Egér / Mouse

Kézi adatbeviteli eszköz. Főleg grafikus felhasználói programok kezelésére használatos. Többnyire a házon kívül önállóan van, de előfordulhat, hogy a billentyűzetbe van beleépítve a megfelelője. (Trackball, avagy hanyattegér.) Síkban 4 irányban mozdítható, 2-3 nyomógombos dobozka. Adatátviteli módszere többnyire vezetékes, de van olyan speciális egér is, amely infravörös úton kommunikál vezeték nélkül. Feltalálója: Douglas Engelbart, 1969. Természetesen ezt a területet sem hagyhatta a Microsoft kihasználatlanul, így itt is kihozta az emberi kézhez jobban alkalmazható formatervezett egeret. Neve: MS Ergonómikus egér. Ennek ellenére megszokásból (és pénztárca-kímélésből) ragaszkodom a klasszikushoz. Nevesebb gyártók: Genius,Microsoft, Logitech, ...Árak: hagyományos egér: 600-1200 Forint; Microsoft Ergonómikus egér: 2-5 ezer Forint.	3.5. kép: Hagyományos egér	3. 6. kép: Görgős egér
Figyelem! Kezdők jellemző hibája, hogy miután nagy nehezen beállítják az egeret a kívánt pozícióba, elengedik, majd csak az után nyomják meg a kívánt (többnyire bal) gombot. Az elengedés során természetesen az egérmutató annak rendje és módja szerint el is mászik a helyéről. Ezt elkerülendő mindig a hüvelykujjunkkal és a kisujjunkkal fogjuk az egér két oldalát, míg a középső 3 ujjunkat tartsuk a többi gombon. tenyerünket nyugodtan rátehetjük az egér többi részére. Nem fog beszakadni! Nem ártunk vele!	Kétgombos egér helyes fogása	Háromgombos egér helyes fogása

Az egereken az Internetes oldalak könnyebb böngészése miatt megjelent a két gomb közötti görgő, melyek segítségével még könnyebben lehet fel-le csúszkálni egyes programokban!
Csatlakozóikról kicsit bővebben: 23.6. fejezet: Billentyűzet és egér

3.2.e.) Monitor / Képernyő

Könnyen felhasználható, látványos adatkiviteli eszköz. Egyszerűen és gyorsan alkalmazható az információk megjelenítésére. Sajnos gyakran hasonlítják a hagyományos televíziókhoz, pedig egészen más a funkciója!

Van egy történetem, ami nem biztos, hogy 100 %-osan igaz, de tanulságos. Irak lerohanta Kuvaitot (I. Öbölháború, 1991), ami már akkor is igen erősen (számító)gépesített ország volt. Az egyszerű iraki katona bement egy computerekkel zsúfolt kuvaiti irodába és bekapcsolta az általa televíziónak hitt monitort. Csavargatta a beállító gombokat, de csak nem akart bejönni rajta az iraki 1-es csatorna. Mérgében fogta géppisztolyát és szétlőtte az általa hasznavehetetlen szerkentyűt.

3.7. kép: Monitor

Ha nem is ilyen durván, de sokan hasonlóképpen viszonyulnak a monitorokhoz. Kár érte, mert szerintem nagyszerű egy találmány! Alapvetően minden monitornak három főbb jellemzője van:

- Képméret

Átló mentén mérve 15-19 inch, de lehet több is. Nem a tényleges képátmérő számít, hanem a "doboz" teljes átlója műanyag keretestül - ahogy az ábrán is látható! (Eredeti kép forrása: CorelDraw! 9 CD-je)
Egy hétköznapi igényeket kielégítő monitor 15"-esnél kisebb ne legyen! Irodai munkára átlagosan 17"-es megfelelő, de professzionális igénybevételre, illetve komolyabb játékra és/vagy grafikára jobb megoldás a 19"-es.

- Képfelbontás

Vízszintesen 800, függőlegesen 600, de lehet jóval több is. Például: 1024x768, 1600x1200, ...

- Színek száma

2, 4, 16, 256, 1 millió, 16.1 millió... 
Sajnos nagyon gyakori, hogy két különböző monitor nem "felel meg" egymásnak, azaz nem értik a másiknak sugárzott jeleket. Tehát ebben (is) különbözik a hagyományos televízióktól. A különböző gyártók fantáziája igen elszabadult, amikor kihozták az újabb és még újabb monitor-szabványokat. A megfelelő monitor kiválasztása elsősorban pénztárcánk határozza meg, csak másodsorban igényeink és kívánalmaink. Külön neve van a 2562 színnek (HiColor = 16 bit), illetve a 2563 színnek (TrueColor = 24 bit). Szerintem a TrueColor-nál jobb színábrázolás már felesleges. Ennek ellenére a monitoroknál is van fejlődés: vannak 32 bites monitorok, valamint megjelentek (ha még méregdrágán is) az úgynevezett "FLAT", azaz lapos monitorok. Itt már alapvető tulajdonságként jelent meg a televízióknál megszokott szupersarkított megjelenítés, de a legmeglepőbb az első hatás, amikor egy lapos képernyő kerül az ember szeme elé. Szinte mindenki úgy érzi, mintha homorú monitor előtt ülne, azaz a monitor sarkai kifelé lógnának, pedig ez így lapos!
A fenti három tulajdonság alapvető fontosságú minden monitornál. A legfontosabb szabványok részletesebb leírását a23.7. fejezetben lehet átnézni.

- Lapos, még laposabb, ...

Sokan nem szeretik a monitort, mert túl nagy helyet foglal el az asztalon. Nos, erre is van megoldás! Elsődlegesen érdemes foglalkozni a képcsővel. Precíziós munkánál, vagy DVD-lejátszásnál érdemes beszerezni egy lapos (Flat) monitor, mely ugyan drágább a hagyományosoknál, ám sokkal szebb képet nyújt. Akik először ülnek lapos képernyő előtt, azoknál gyakori, hogy érzésük szerint a monitor "homorú", azaz feléjük hajlik mindkét vége. De ez persze csak az ember fejében játszódik le, mivel eddig csak a hagyományos "domború-val volt dolga az illető agynak és azt hitte laposnak. Általában 2-5 napi munka után az agy átáll az új laposság szerint.
(Képen: Philips 150 B3; forrás: http://www.bav.ch/shop/) Nem pusztán a képernyőt lehet laposítani, hanem magát a monitordobozt is. A hagyományosnak mondható bumfordi nagy méretű monitorok helyett -egyenlőre borsos áron- már kaphatóan a 10 centis, vagy még vékonyabb jószágok. Áraik a hagyományosak 3-szorosánál kezdődnek. Magát a monitort laposnak (Slim) hívják, ha 10 centinél vékonyabb, míg ultra-laposnak (Ultra Slim), ha 5 centinél vékonyabb. Ilyen monitorokat kénytelenek használni a lapotopok gyártói, akiknél érthető okokból nem lehet használni a nagydarab elődöket. 
Még egy megjegyzés: ezek a monitorok már nem használják a jó öreg elektronsugarat, hanem egy "plazmának" nevezett technikai újítással jelenítik meg a látványt, így a nevük is más lehet: Plasma Monitor!

- Egyebek

Monitor vételekor érdemes figyelmet szentelni arra is, hogy alacsony sugárzású (LR=Low Radiation) és átlapolás-mentes (NI=Non-Interlaced) típust kell venni. Ezenkívül a mai monitorok mindegyike képes arra, hogy egy beállítható idő után magától kikapcsoljon, azaz energiatakarékos üzemmódba váltson át. Ez az "Energy Star" tulajdonság. Gyakorlatilag minden komolyabb mai monitor LR-NI tulajdonságú, 2000 után már csak ilyeneket lehetett forgalomba hozni. 
Sajnos minden igyekezet ellenére a monitoroknak van némi szemroncsoló tulajdonságuk. Ez ellen leginkább MON-Xszemüveggel lehet védekezni. Hasznosságáról bár a vélemények megoszlanak, de saját szemüvegem tapasztalata alapján bártan merem mondani, hogy számomra jó a MON-X megoldás, mivel nélküle 1-2 órás munka után fájdul meg a fejem, míg szemüveggel alkalmanként 8-10 óra sem okoz gondot!

2003-ban az érvényes rendelkezések szerint minden monitor előtt folyamatos munkát végző dolgozónak óránként ki kell adni 10 perc pihenőt, mely nem vonható össze. Továbbá egy munkanapon mamimum 6 órát lehet monitor előtt tölteni! A maradék munkaidőt, illetve a monitor-mentes perceket a munkáltatónak más munkával kell kitöltenie!

A könyv írásakor egy átlagos monitor 30-70 ezer forintot kóstált.
Jobb márkák: Philips, Daewoo, LG, Samsung, ...

---

A fentieken kívül természetesen még rengeteg része lehet egy mai számítógépnek, de a fent felsoroltak a legalapvetőbbek. Egy mai, átlagos számítógép a fenti eszközökkel működik. További pár olyan eszköz, amik nagyon hasznosak:

3.2.f.) Nyomtató / Printer

Ha azt mondtam, hogy a monitoroknál elszabadult a gyártók fantáziája, akkor a nyomtatóknál ez hatványozottan igaz. Tíz-tizenhat alapvető fajta van, minden fajtán belül több százra tehetők az egyes típusok, valamint minden típuson belül több tucatnyi nyomtató van. Sajnos ezt a nyomtató-tengert nem lehet jól áttekinteni. Eme könyv terjedelme nem engedi, hogy mindenről szó essen. Csak 4 alapvető nyomtató-családról szeretnék beszélni.

Mátrix-nyomtatók

Csak meghatározott (többnyire 256 db) karaktert képesek kiírni. Többnyire csak feketén képesek nyomtatni, esetleg egy másik színnel kombinálni (de ez nem jellemző). Óriási előnye, hogy maga a printer igen olcsó, egy lap nyomtatási költsége nem éri el az 1 forintot sem! További előnye, hogy egybefűzött (úgynevezett leporelló) lapok használhatók, tehát nem kell mellette állva lapokat cserélgetni, valamint igen olcsó egy festékszalag, amivel kb. 2000 oldalt lehet nyomtatni. Hátrányai: igen gyenge a minősége (grafikát nem tud nyomtatni), lassú (1 lap kb. 2-5 perc), nagyon zajos. Mára gyakorlatilag eltűntek a piacról.

Mátrix-printer Forrás: http://www.aster-systems.com.au/

Mátrix-tűs nyomtatók

Alapértelmezésben kilenc tű van egymás alatt és azokból néhány (esetleg mind) leütődik egyszerre, így viszi a festéket a papírra. Ezek után valamennyi tű felemelkedik, majd a fej odébb mozdul, majd újra leütődik néhány tű. Egy átlagos karakter 6-12 leütés-sorozattal jön létre. Vannak 12, 16, 24 és egyéb számú egymás alatti tűvel felszerelt nyomtatók. Előnyei: aránylag olcsó eszköz (kb. 5-15 ezer forint). Egy lap nyomtatási költsége (leporelló esetén) kb. 1 forint. Egy festékszalag igen olcsó (pár száz forint) és kb. 1000 oldalt bír ki. Hátrányai: rossz minőségű grafika, lassúság (1 lap 1-3 perc), zaj. Elképzelhető 2-4 színben nyomtatni tudó kivitelben, de nem jellemző. Viszonylagos olcsósága miatt mind a mai napig sokan és sokszor előszeretettel használják. Ilyen nyomtatót érdemes használni hatalmas tömegű nyomtatásra, ahol lényegtelen a minőség. Például: közüzemi számlákhoz!

Tintasugaras nyomtatók

A nyomtatófejben egy kis festéksugár várja a hátulról jövő parancsot. Ha igenlő utasítást kap, akkor egy adag festéket köp a papír előtte lévő része, ha nemleges utasítást kap, akkor simán odébb ugrik. Előnyei: jó minőségű nyomtatás. Aránylag elfogadható ár. Szürke árnyalataiban is képes nyomtatni a legtöbbjük. Egy lap nyomtatási sebessége átlagosan 1-2 perc. Hátrányai: festékkazetta ára (több ezer forint !!!), kb. 1000 lapot bír, nem szereti a leporellót (vagy kifejezetten tiltja), kényes a betett papír minőségére és vastagságára. Sajnos a festékkazettának megvan az a rossz szokása, hogy hosszabb kihasználatlanság esetén beszárad, így kénytelenek vagyunk cserélni. Előnyös viszont, hogy ezen nyomtatók ára az ezredforduló után mélyrepülésbe kezdett, így otthonra ezt a típust javaslom! A gyártók többsége már egy nyomtaóba belezsúfolta a fekete és a színes patront is. Ez utóbbi hátránya, hogy ha egyik színe kifogy, akkor lehet feltölteni, illetve cserélni - az egyész patront. Ezen gond ellen dolgozta ki a Canon a színenként cserélhető patronok technológiáját, mely előbb-utóbb átterjedhet minden gyártóra. Az árverseny szülte sajátosság viszont, hogy egyes üzletekben sajnos nem teljes értékű patront adnak a nyomtatókba, hanem csak úgynevezett "DEMÓ"-verziót. Az arányok érzékeltetése végett szeretném mondani, hogy a teljesen töltött patronban van pl. 105 gramm festék, a töltő-parton maga 70 grammot tartalmaz, míg az egyes üzletekben reklámcélból igen olcsón kapható nyomtatókban lévő DEMÓ-partonokban mindössze 10 gramm festék fért bele... No comment! 3.8. kép: Festéksugaras nyomtató

3.9. kép: Festéksugaras nyomtató

Lézernyomtató

A jelenlegi egyik legjobb minőségű nyomtatást produkáló eszköz. Az elve hasonló a fénymásolóéhoz. Itt egy lézersugár égeti rá a mintát egy továbbító hengerre, amiről az időközben festéket kapott minta a papírra kerül. Fekete-fehér változata legalább 40 ezer forint, míg az A/4-es lapot nyomtató 1 millió színű változat minimális ára 100 ezer forint. Vigyázat! Az árakban felső határ nincs! Előnyei: igen jó nyomtatási minősége, nagy gyorsasága (1 perc alatt 2-6 lap), óriási nyomtatási kapacitása. Hátrányai: rendkívüli drágasága, festékkazetta ára (akár több tízezer forint), egy lap 5-50 forint. Nevesebb gyártók: Epson, Xerox, Hewlett-Packard, Canon, Lexmark,

3.10. kép: Lézernyomtató

FIGYELEM! Megfigyelhető és igen figyelemre méltó törekvés, hogy minél több funkciót igyekeznek belezsúfolni egyetlen egy szerkezetbe. Például létezik egybeépített fax és printer, de van olyan készülék is, amely fénymásolót is tartalmaz!

3.2.g.) Hangkártya

Egy igen jól használható és ma már meglehetősen olcsó eszköz, amely segít kiküszöbölni az IBM PC-k egyik legnagyobb hiányosságát: a hangjának lehetetlenül rossz minőségét. Alapértelmezésben ugyanis egy IBM PC-ben csak egy igen ócska kis hangszóró van, amelyen semmilyen jobb minőségű hang nem jön ki. Egy pár ezer forintos chipkártya segítségével a PC képes lesz jó minőségű sztereó hangok kiadására. Például egy SoundBlaster Pro típusú hangkártyával (10-20 ezer forint) már sztereó, vagy jobb minőségű térhatású lejátszást lehet elérni. Alapvetően minden PC-be beleépíthető egy ilyen hangkártya. Némely IBM PC-ben az alaplapra integrálták a hangkártyát, így erre nem kell külön beruházni. Természetesen a hangkártyát csak úgy lehet élvezni, hogy csatlakoztatva van hozzá 2 db normális hangszóró is. Ez alatt nem a hagyományos 50-500 wattos zenei hangszórókat kell érteni, bár egy ilyen hangszóró csatlakoztatása sem teljesen kizárt. Bőségesen elegendő 2 db 25 wattos hangszóró is. A hangkártyák többsége megengedi egy kisebb teljesítményű mikrofon csatlakoztatását is, így bármilyen hangszóró segítségével rögzített szöveget, zenét, zajt megfelelő szoftver segítségével le lehet játszani. Tapasztalat: az "ifjúság" jelentős része megőrül a zenéért. Most, hogy az Interneten rengeteg zene van és komolyabb játék nem jöhet ki jó zenei aláfestés nélkül, egyre inkább fontossá válik a zene. Tapasztalat, hogy egy tanteremben egyszerre csak egy hangszóró üzemeljen, de mindegyik gépen lehessen (saját tulajdonú) fülhallgatót használni. Nálunk, a géptermekben ez a modell jól bejött! Árak: 2-3 ezer Forint (még működik...); 5-7 ezer Forint (ez már jobb); 10-12 ezer Forint (ez már igen jó); 20-50 ezer Forint (csak profiknak!!!) Komolyabb márkák: Creative, Diamond, Yamaha, Gravis, ...

Hangkártya Forrás: http://www.digit-life.ru/

Hangrendszerek Kezdetben volt az 1 db hangszóró. Mono-rendszer. (1.0) Aztán jött egy második. Így lett sztereó. (2.0) Aztán jött még kettő. Ez lett a kevésbé közismert quadrophone-hangzás. (4.0) (rajzon: 1.-4. hangdobozok) Bár nem sikerült ezt a hatást visszaadni, de létrejött a Virtual Dolby/Virtual Surround szabvány, mely két hangszóróval megpróbált térközeli élményt nyújtani. Aztán jött a térbeli élményt nyújtó 5.1-es hangzás. Itt a 4 hangszóró mellé jött egy szemből (lásd a rajzot) és valahol a szobában 1 darab mélynyomó. Előszeretettel használják a mozik a digitális Dolby Surround rendszer alapján. (Digital Dolby Surround) 2003-ban jöttek be a még kifinomultabb, 7.1-es rendszerek, ahol az eddigi 6 hangszóró mellé csatlakozott oldalról 1-1 újabb darab! Vájtfülű zeneértők szerint jobbak a fadobozos hangszórók, mivel sokkal szebben szól rajtuk minden. Ők értik! Az én fülem ehhez sajnos kevés ;-)

3.2.h.) Képbeolvasó / Scanner

Fényképet, rajzot, szöveget, vagy bármi hasonlót be lehet olvastatni a számítógépbe. Eredetileg volt a dobszkenner, ahol a lézersugár egy stabil helyen volt és felette mozgott a dokumentum. A dolog igen nehézkes volt és az akkori gyenge felbontás (100-200 dpi) miatt nem tűnt túl sikeresnek. Ekkor jött egy kicsit sikeresebb verziója, a kézi szkenner. Ezek mára gyakorlatilag teljesen eltűntek a számítástechnika-üzletek polcairól. Távoli rokonaikkal viszont lehet találkoznia a komolyabb bevásárlóközpontok pénztáraiban, de az ottani nevük: kód-leolvasó. A leggyakoribb az A/4-es lapscanner. Itt már a fénycsík mozog a stabil dokumentum alatt és a felbontás is drasztikusan javult. Lényeges a felbontási képessége és a beolvasható színek száma, valamint a színhűség. Árak: 10 ezer forinttól a (csaknem) végtelenig terjedhetnek. Ajánlott márkák: Hewlett-Packard, Mustek, Canon,... Az alkalmazások közül érdemes megemlíteni, hogy egyre több grafikus program képes kezelni a szkennereket. Itt nem csak a "régi motoros" grafikus nagyágyúkra gondolok (Corel, Adobe PhotoShop), hanem a feltörekvőkön (pl.: JASC Paint Shop Pro) keresztül egészen a magukat komolyan vevő ingyenesekig. (pl.: IrfanView). A képek után érdemes foglalkozni az ún. OCR-programokkal is. (OCR = Optical Character Recognition = optikai karakterfelismerő) A legtöbb korai szkennerhez csomagoltak egy amerikai alkalmazást (Caere), amely az angol nyelvű dokumentumok újragépelését tette feleslegessé. Erre felbuzdulva pár magyar programozó gondolt egy nagyot és megírta az akkori legjobb OCR-alkalmazást, amely az OCR 3. szava alapján a Recognita nevet kapta. A programot nyilván nem a szűk magyar piacra tervezték, hanem fokozatosan beleraktak minél több európai nyelvet, így szépen piacvezetők lettek. Maga a Recognita eleinte csak egyszerű karakterfelismerő volt és pár betűtípust tudott felismerni - persze egyesével. Aztán az egyre javuló felbontást kihasználva a programok elkezdték megtippelni a legvalószínűbb megoldást a nem értelmezhető karaktert. Természetesen az állandó versenyhelyzet szülte a következő lépést, melyben az egyes karakterek után egy megbízható szófelismerőt is ráeresztettek a szövegre. A következő lépés természetesen egy teljes körű helyesírás-felismerő bevetése lett. A Recognita sikeressége láttán lépett az amerikai vetélytárs és szépen felvásárolta a magyar ellenfelét, így egyesítette a két felismerő-motort. Az ötlet jó, de én nagyon sajnálom a "Recognita-OmniPage" nevű - immár amerikai - programot.

3.11. kép: Scanner egy nem odaillő tárggyal

3.2.i.) CD = Compact Disk

Ez a floppy-k, illetve a hard disk-ek után megjelent technika. Alapértelmezésben egy kicsi, fényes lemezről (ez az a bizonyos CD) olvas be adatokat. Fizikai alapja, hogy a CD egyik oldalán különböző mélységű bevágások vannak körbe-körbe. A lemez nagy sebességgel forog és egy vékony lézersugár olvassa le ezeket a bemélyedéseket, így értelmezi az adatokat. Az első CD piacra dobása: 1980. Sony-Philips együttműködés keretében. A szabványos CD 120 mm átmérőjű és 1,2 mm vastag. Forgási sebességük: 150 KByte/sec. Ez volt az Audio CD és az 1x-es CD-ROM sebessége. Ehhez képest ma csak elvétve lehet 32-szeresnél kisebb sebességűeket kapni! Bal oldali kép forrása: CorelDraw9 CD

3.12. kép: CD-ROM meghajtó

Többféle változata is ismert. A leggyakoribbak a következők:

Music CD = Zenei CD

74 percnyi zenét tartalmazhat kiváló minőségben, természetesen sztereó módon lejátszhatóan. A kereskedelemben csak lejátszható Audió CD-k kaphatóak. A lemezt nem lehet felülírni és körülbelül 10 000 lejátszás, vagy kb. 10 évnyi használat után jelentkezik egy kicsit érezhető minőségromlás. Küldése postai úton igen egyszerű és olcsó. Megfelelően becsomagolva nem sérül és a mágneses elvű tárolókkal (floppy drive, hard disk) szemben nem érzékeny a mágneses tér erős változásaira. Árai igen változóak, de megfigyelhető egy meglehetősen erős árcsökkenés. A könyv megírásakor 400-20000 forintig lehetett kapni zenei CD-ket. Egy normális minőségű CD-lejátszó ára 5-25 ezer forint. 
A technikai lehetőségek bővülése határtalan, mivel a sétálómagnók (balra: Sony EX-190 Walkman - Forrás: sony.hu) után megjelentek a hordozható CD-játszók is. A jobb oldalon látható 2003-as luxusmodell (Sony DCJ-01 CD-Walkman - Forrás: sony.hu) a következőket tudja: MP3-lejátszás, rázkódásvédelem, ID3-kijelzést a távvezérlőn és a készüléken, 32/24 órás üzemidő, digitális Mega Bass hangzásfokozás és CD-R/RW kompatibilitás. 
Már megjelentek a 80, illetve a 99 percnyi zenét tartalmazó korongok is! 
Ajánlott márkák: Sony, Philips, Matshushita (Panasonic), Mitsumi, ...

CD-ROM

Alapértelmezésben 650 MByte-nyi anyagot tartalmazó számítógépes CD. Csak olvasható, és az eredeti szabvány szerint nincs lehetőség a CD-lemez (újra)írására. Óriási előnye, hogy rengeteg adatot lehet vele egy igen kicsi helyre összezsúfolni és igen könnyedén továbbítani. Főbb felhasználási területe: óriási változatlan adathalmazok, lexikonok, törvénytárak, telefonkönyvek, program-installációs csomagok tárolása. Mivel a CD-k gyártása igen egyszerű és nagyobb tételben olcsóbb, mint a régi floppy-ké; ezért egyre inkább CD-n kapható minden egyes eszköz meghajtója...
Minősége és sérülékenysége ugyanaz, mint a zenei CD-knek. Egy CD-ROM lemez ára igen változó. Többnyire pár száz forintért már lehet kapni a legtöbb számítógépes újság mellékleteként is! Természetesen vannak komoly programcsomagok, melyeket 1-2 CD-n adnak ki. Ezek ára a pár ezer forinttól a csillagos égig terjedhet. Egy számítógépbe építhető CD-ROM meghajtó (CD-ROM drive) ára 5 és 25 ezer forint között mozog. A kezdeti alaplejátszási sebesség (1-szeres) helyett már forgalomba hoztak sokszor gyorsabban forgó lejátszókat, például: 10-szeres, 16-szoros, 20-szoros, 24-szeres, 32-szeres, 40-szeres, 50-szeres... 
Ezek a sebességek csak elvileg ekkorák, mivel a gyakorlatban nem lehet igazán elérni a 24-szeres CD-ROM-ok esetén az elméleti 3,5 MByte/sec sebességet. A számítógépes CD-ROM természetesen le tud játszani zenei CD-ket is. 
A 80 perces audió-CD-nek megfelelő méret: 700 MByte.
A 99 perces audió-CD-nek megfelelő méret: 800 MByte. 
Ajánlott márkák: Sony, Philips, Matshusita (Panasonic), ...

CD-R és CD-RW

Eleinte csak az olvasható CD-k voltak forgalomban és nagyon komoly összegekért lehetett csak CD-írót kapni. Manapság (2003-ban) egy egyszerű CD-olvasó ára 6000 Ft, míg az íróé csupán 18000. A CD-R egyszer írható, míg a CD-RW többször is - általában 10-1000-szeri írásra nyújtanak lehetőséget, de ez lehet sokkal kevesebb és több is. A technika előnye és hátránya egyszerre a könnyű kezelhetősége, hiszen van olyan program, amivel simán le lehet másolni nem körültekintően védett CD-ket. Egy apróságra azért kell vigyázni! Bármilyen CD-ROM tapasztalat szerint az újraírt CD-ket tudja a leglassabban lejátszani. VIGYÁZAT!Az illegális program- vagy zenemásolást a törvény bünteti! Csak szigorúan ingyenes és törvényes dolgokat másoljunk!
Még valami: az árverseny következtében előfordulhat, hogy a nagyobb áruházakban vett CD-író mellé nem kapunk (jogtiszta) CD-író programot, csak egy driver-CD-t. Ilyenkor érdemes körülnézni az interneten ingyenesen használható, vagy nagyon olcsón regisztrálható égető-programért. Ilyenek lehetnek az Alcohol 120%, az Easy CD Creator vagy a Nero.

Javasolt márkák meghajtóra: Sony, Philips, Yamaha, Matshusita (Panasonic), ... 
Lemezre: TDK, Philips, 3Com, Sony, Fuji, Maxell,...

- MiniDisc

A CD-lemezek és a játszók nagy mérete okozta a kisebb méretű, ámde könnyebben hordozható MiniDisc-ek elterjedését. Ezek a kicsiny lemezek a hagyományos 120 mm átmérőjű lemezekhez képest csupán feleakkorák és a felbontásuk is mindössze 120 MByte. Eme lemekezből is persze létezik írható, sőt újraírható is. Ám a lényegük: sportoláshoz kiválóan alkalmassá tette pici méretük és nagyszerű hordozhatóságuk! 
Érdekes, hogy a Sony technikája lehetővé teszi, hogy a MiniDisc-en is rögzíteni lehessen a hagyományos CD-n megszokott 650 MByte-ot, ám ekkor le kell mondani arról, hogy a MiniDisc-et a hagyományos CD-játszókban is le tudjuk játszani. Alapértelmezésben az újraírható "törpelemez" tartalma minőségromlás nélkül legalább 1000-szer módosítható, illetve törölhető! 
Balra a Sony MZ-N 710-es MiniDisc-lejátszója látható, míg jobbra használat közben egy "Live 3in1" nevű technikai mütyür. 

- DVD = Digital Video Disk vagy Digital Versatile Disk

Ez egy igen jó technika, csak az a kár, hogy nincsen egységes világszabvány. A világot a vezető gyártók 6 területre osztották és így minden egyes területen külön-külön kell megépíteni a gépeket és a meghajtókat. (1: USA, 2: Európa;...) A piac felosztása a gyártók szempontjából érthető lépés volt, de a felhasználók már kevésbé örülnek ennek. A legtöbb asztali DVD-játszó esetén a területi kódot néhány (jellemzően: 5-10) alkalommal át lehet állítani, de ennek a "kánaáni" állapotnak sajnos hamar szakad. Ellenben a számítógépbe épített DVD-játszók esetén léteznek olyan programok, melyek ezt a számot végtelenítik, bár ezek illegálisak! 
A dolog lényege, hogy egy teljes mozifilmet sikerüljön rápréseli egy CD-formátumú lemezre. Külsőre azonos a hagyományos CD-vel, ráadásul a leolvasási technika is ugyanaz. Ehhez természetesen a hagyományos CD-k felbontását kellett nagyságrendileg növelni, a forgási sebességet alaposan fel kellett gyorsítani, valamint a teljes képernyős lejátszás miatt a kábelek és processzorok átviteli sebességét kellett nagyságrendileg megnövelni. Méretben 1 DVD 4.7 GByte-os. Furcsának tűnhet, de a DVD-ben lehet kétoldalast is létrehozni - persze akkor le kell mondani a lemez feliratáról! Jelenleg egy DVD-lemezre jelenleg könnyedén ráfér egy videófilm profi minőségben és házimozi hangrendszerrel! Egy mai gépnek természetes alkatrésze a DVD-játszó, melynek az ára folyamatosan esik. Sajnos a gépbe építhatő DVD-játszók mellé a legtöbb gyártó nem csomagol DVD-játszó programot. A legtöbb esetben ezt az internetről kell beszerezni, vagy megvenni valahol, bár vannak ingyenes DVD-játszók is! Szerencsére a kezdeti DVD-írók iszonyú árai meredeken esnek lefelé. A piac sajnos itt sem egységes, mivel két különféle szabvány létezik, mégpedig a DVD-R és a DVD+R. Felbontásban mindegyik 4.7 GByte, de a két szabvány (egyenlőre) nem érti meg egymást. Persze megjelentek az újraírható DVD-k is (DVD-RW, illetve DVD+RW). Érdekes fejleménye a magyar számítástechnikai lapok piacának, hogy pár lap 2002/3 folyamán lehetővé tette, hogy az esetenként 2-3-4 CD-n terpeszkedő melléklete helyett 1 db DVD-t lehessen kérni, melyen egy teljes film mellett megtalálhatóak a CD-melléklet anyagai is. 
Természetesen a DVD-meghajtók is le tudják játszani az alapvető CD-formátumokat! 
Ajánlott márkák: Sony, Philips.
Technikai érdekességként a laptopok szűkös helyigénye következtében megjelentek az úgynevezett kombó-meghajtók is (Combo Drive). Ezek egy dobozban egyesítik a CD-írókat a DVD-játszókkal. 

3.2.j.) TV-kártya

Egyes komolyabb teljesítményű videókártyák rendelkeznek TV-kimenettel. (TV-Out) Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a klasszikus monitor által megjelentetett jelet átvezérelhetjük a TV-re. 
Egyre több PC-ben jelenik meg a TV-tuner kártya. Ez az apró (2003-ban még elég drága) eszköz lehetővé teszi, hogy a számítógép képmagnóként (is) üzemelhessen. Gyakorlatban az eddig a televízióba dugott bemeneti kábelt a számítógépbe kell dugni és 1-2 segédporgram hatására már élvezhetjük is az adást a monitoron. Ha csak erről volna szó, akkor még elég keveset érne. Ellenben a PC-ken a megjelenített adást fel is vehetjük. Ehhez szükséges egy komolyabb teljesítményű processzor és célszerű egy CD- vagy DVD-írót is beszerezni. Persze alapvető szükséglet, hogy kábeltelevíziós előfizetéssel vagy jó minőségű videómagnóval is rendelkezzünk... (Kép eredetije: http://www.allproducts.com.tw/)
Részletesebben: 23.13.: TV-tuner kártyák

3.3. Játékosok számára

3.3.a.) VR-sisak

A CPU-k és a grafikus programok egyre nagyobb teljesítménye, valamint a megszállott játékosok ("hard gamers") igényei alapján sikerült egy egszen különleges technikai eszköz, a virutális realitás-sisak (angolul: VR-Hat) kifejlesztése. A klasszikus motoros bukósisakra erősen hasonlító szerkentyűben van egy borotvaéles, nagy felbontású, és megfelelően gömbölyített képernyő, valamint egy miniatűrizált térbeli hangzást megvalósító hangszóró-rendszer. Nem csak a megjelenítés fontos, hanem az irányítás is, így a sisakhoz hozzátartozik egy jobbkezes manipulátor-kesztyű, melynek segítségével lehet az interaktív funkciókat szabályozni. (Képen a sisak és látványa. Eredetije: http://www.autointell.com/ 
Az első szabványú, teljesen zárt sisakokhoz képest 2000 után kezdtek divatba jönni a fejbőrnek sok levegőzési lehetőséget adó pántszerű sikakok. Eme technikai eszköz viszont nem igazán vált népszerűvé, bár a "Virtual Reality"-szimulátor játékok igazán népszerűekké váltak...

3.3.b.) Joystick

Még a korai, PC-előtti gépekben vált népszerűvé ez az eredetileg repülőgépek irányítására szolgáló eszköz; amely a PC-k fejlődése nyomán persze átkerült ebbe a körbe is. A kezdetleges modelleken csak 4 irányú érzékelő volt (előre-hátra-balra-jobbra) és egy tűz-gomb, amivel a legtöbb játékban az ellenséget lehetett irtani. A komolyabb modelleken sorra jelentek meg a további gombok és az érzékelés is egyre kifinomultabb lett. 2000 után kezdtek elterjedni az erővisszahatós modellek ("Force Feedback"), melyekben a botkormány egyre erősebb döntéséhez egyre nagyobb erő kell! Eme modelleken a gombok már természetesen programozhatóak és igen kifinomult a technológiai megvalósítás is! (Kép eredetije: http://gikyou08.shinshu-u.ac.jp/) 
Alkalmazási területük elsősorban a repülős-űrhajós szimulátorjátékok garmadája. Áruk már egészen jó, mivel pár ezer Forinttól már kapható elfogadható minőségű "örömbot". (Magyarázat: joy=öröm; stick=bot)
Játékok például: Microsoft Flight Simulator

3.3.c.) Kormány és pedál

A valósághű szimulátor-játékok másik nagy kategóriája az autóvezetős-, illetve versenyzős játékok. A komolyabb modellek persze itt is erő-visszahatósak a valósághűbb kormányozhatóság kedvéért. Egyes modelleken megtalálható a sebességváltó is, ám előszeretettel lespórolják a kuplung-pedált. Ez utóbbi talán érthető is, hiszen a legfőbb piacnak számító USA területén elég ritkák a kézi váltós autók... 
A száguldáshoz persze kell egy minél jobb minőségű pedál, illetve egy jobb kormány. Ezután már nem kell más, csak padlógáz és komoly versenyszellem!
(Kép eredetije: http://www.reset.bg/wheel_formula.htm Játékok például: Nascar Racing, Forma-1, Grand Theft Auto,...

---

3.1 kérdés: Melyek a legnevesebb processzor-gyártók? 
3.2 kérdés: Milyen főbb jellemzői vannak a monitoroknak? 
3.3 kérdés: Hány színt takart a HiColor, illetve a TrueColor kifejezés? 
3.4 kérdés: Mekkora nyomás van a HDD belsejében? 
3.5 kérdés: Mit jelent a HDD rövidítés? 
3.6 kérdés: Hol van a legközelebbi neves HDD-gyár? 
3.7 kérdés: Milyen floppy-t szerelnek egy mai átlagos gépbe és milyet lehetne még kérni? 
3.8 kérdés: Milyen billentyűzetek vannak? 
3.9 kérdés: Milyen különleges eszközei vannak a Microsoftnak? 
3.10 kérdés: Mi a NetMouse? 
3.11. kérdés: Hogyan kell fogni az egeret? 
3.12 kérdés: Milyen nyomtatócsaládok vannak? 
3.13 kérdés: Mennyibe kerül egy átlagos hangkártya? 
3.14. kérdés: Milyen írható CD-típusok vannak? 
3.15. kérdés: Mennyi zene fér rá az egyszer írható CD-re? 
3.16. kérdés: Mi a DVD?

Köszönet: Szeretném kifejezni külön köszönetemet Pencsné Mészáros Erzsébet kollégámnak a fényképezésben való közreműködésért! A forrás megjelölése nélküli képek a Jáky József Műszaki Szakközépiskola (Székesfehérvár, Deák F. u. 11.; Web cím: http://www.jaky.hu/)  digitális fényképezőgépjével készültek!

Felhasznált irodalom:

• Microsoft kiadás: MD-DOS 6.22
• Microsoft kiadás: Windows 95
• Microsoft kiadás: Windows 98
• Microsoft kiadás: MS-DOS User's Guide
• ComputerBooks kiadás:  MS-DOS 6, 6.2, 6.22 kiegészítéssel
• Nemzeti Tankönyvkiadó: Windows-iskola (Fekete Sándorné)
• Microsoft kiadás: Az IBM PC programozása (Peter Norton)
• LSI Oktatóközpont: PC-k konfigurálása és installálása: A hardver (Markó Imre)