Energia csakra aura III.

Energia csakra aura III.

A csakrákról általában, a szívcsakra jelentősége

Az ember felépítése

A csakrák az ember fizikai szemmel láthatatlan, szellemi részeinek szervei, erőtestei. A fizikai test a normális érzékszervek számára is érzékelhető, az embernek azonban vannak olyan finomabb testei, amelyek az érzékfeletti, vagy más néven szellemi világhoz tartoznak. 

Ezeket azért nevezik "testeknek", mert működésük során fizikai szervezetünket áthatva maguk is "test"-alakot öltenek, mégha azok anyagszerűsége egyre ritkább, finomabb is. A szellemi látás, a magasabb érzékelés számára azonban továbbra is láthatók; a fizikai testtől egyre távolabbra terjednek ki. 

A fizikai testhez legközelebb a formailag ahhoz leginkább hasonlító, azt fényalakként néhány centiméterre körülvevő test, az étertest található, amely hullámzó erőáramlásokból áll. Az asztráltest körülbelül kétszer olyan magas és széles, mint a fizikai test.

Alakja leginkább tojásra emlékeztet; színes, fénylő, felhőszerű képződmény. Ideális esetben a fizikai test éppen a közepén helyezkedik el. Az Én-test vagy mentáltest egy magát állandóan újra- és újrateremtő, tiszta fényburok, amely az asztráltesten túl ragyog. Ezen érzékfeletti testeknek, az ember finomabb részeinek összefoglaló neve az aura, amely minden változásra érzékenyen reagál. Ha bőrünket a fizikai világgal való érintkezés felületének tekintjük, akkor auránk révén tulajdonképpen a magasabb világokkal tudunk kommunikálni.

A csakrák

A szanszkrit eredetű "csakra" szó magyar jelentése "kerék"; gyakran lótuszvirágokként ábrázolják őket, tölcsér vagy virágkehely formájuk miatt. 

A csakrák az ember érzékfeletti részeivel közös szervek, s mint ilyenek, minden testben sajátos feladatuk van. A csakrák erőközpontok, melyek harmonikus működésük esetén transzformátorokként alakítják át a szervezet és a kozmosz energiáit, s azokat így közvetítik egymás felé.

 A test elülső felén az energia felvétele zajlik, míg a hátulsó részen az elhasznált energia leadása. A csakrák ott keletkeznek, ahol bizonyos szellemi energiaáramlatok tartósan keresztezik egymást. Ezeket a csatornákat nadi-knak(szanszkrit), vagy meridiánoknak nevezik, melyek közvetítésével az energiaáramlás az étertesten belül zajlik. 

Számuk a hagyomány szerint hetvenkétezer. Mint ahogyan a vérerek a vért szállítják, úgy áramlik ebben a finom hálózatban az energia. Ahol hét vezeték keresztezi egymást, ott a nyolcvannyolcezer akupunktúrás pont egyike, ahol tizennégy, ott a huszonegy mellékcsakra egyike található. 

Huszonegy energiapálya metszéspontjában pedig a főcsakrák helyezkednek el. A hét főcsakra a szivárvány hét színével közel megegyező rezgéstartományban működik. Lelki összhang hiányában rezgésszámuk megváltozik: a csakrák vagy túlpörögnek, vagy lelassulnak, amit a szellemi látó színváltozásként észlel. 

Ezek a változások hatással vannak az étertestre, illetve azon keresztül a fizikai testre is, így idővel szervi panaszokat, betegségeket is előidézhetnek. A lelki zavarok megszűnésével a csakrák működése, a szervezet energiaellátása helyreáll, s életbe léphetnek az öngyógyító mechanizmusok. 

Az étertestben a csakrák felelősek az életerők áramoltatásáért, és a test egészséges működését fenntartó energiákért. Az asztráltestben a tudat különböző vetületeinek - az akaratnak, az érzésnek és a gondolatnak - a fejlődéséről, illetve a magasabb, érzékfeletti tudatról gondoskodnak. A csakrák fejlődése teremti meg az alapját annak, hogy a szellemi világokat és azok lényeit megismerjük, így a csakrák szellemi érzékszerveknek is tekinthetők.

A keleti Kundalini-út és nyugati fordítottja

Ha a gerinc tövénél szunnyadó Kundalin. i-kígyó (vagy Kundalin. i-tűz) felébred, aktivizálódik és megindul alulról fölfelé, a gyökércsakrán keresztül a fejtetőcsakráig.

 Ez a Földközponttól a kozmoszba kiáradó energiák mikrokozmikus mása, amely az emberben a mindennapi tudat felemelésére, a szellemi tudat kialakulására utal. 

Ez az állapot felléphet fokozatos fejlődés eredményeként, vagy hirtelen "szellemi ébredésként", a szellemi világba való tudatos belépést eredményezve.

Ennek a lentről fölfelé haladó útnak a színtere az étertest; végigjárása extatikus élményhez vezet. Az ősi indiai kultúrkorszak embere ennek elérése érdekében munkálkodott, a keleti jóga-tanítások máig is ennek emlékét őrzik. Ma, a tudati lélek korszakában, illetve Krisztus megjelenése óta azonban a tudatos megismerésre törekvő ember a Kundalin. i-útnak a fordítottját járja! Az energia asztrális áramlásként, az asztráltest tudatos tevékenységének eredményeként a szellemi világból a fejtetőcsakrán át hatol be az emberi testbe, s halad lefelé a gyökércsakra irányába. 

A Szent Szellem tűz-erejének bejárata ugyanis nem az altest, hanem a fejtető, amin keresztül a szellemi teremtés magasabb ereje áramolhat az emberbe (lásd a pünkösdi események ábrázolásain a fejtetőn világító lángnyelveket).

A szívcsakra

Az ember negyedik csakrája, a szívcsakra kiemelt fontosságú, hiszen ez a közvetítő az "alsó ember" (az egyes, kettes és hármas csakraszintek) és a "felső ember" (az ötös, hatos és hetes csakrák szintje) között. 

Ahogyan az ember makrokozmikusan az ég és a föld közötti híd szerepét tölti be, úgy a szívcsakra mikrokozmikus közvetítő lent és fent között. Jelképes megfelelője a hétkarú gyertyatartó. Ha a csakrákat ily módon párba állítjuk, akkor a szívcsakra valóban "páratlan" közöttük! (1. ábra)

Szívcsakragyakorlatok

A fent említett új, fordított út követése korunkban a gondolkodás megváltoztatását teszi szükségessé. Ez a Rudolf Steiner által nyilvánosságra hozott szívgondolkodás. A cikksorozat következő számaiban az ehhez kapcsolódó, a szívcsakra felélesztésére irányuló gyakorlatokat fogjuk ismertetni. 

E dinamikus meditáció a mindennapi élet színterén ad megnyilvánulást a szellemi ismereteknek. 

A tanultak legmagasabb fokú megértése ugyanis azok gyakorlati megvalósításában fejeződik ki; csak így vezethetjük szívünkbe az intellektusunk által megragadott dolgokat, és változtathatjuk gondolkodásunkat élővé! A következő adventi dalocska sorai is erre utalnak: "Ha zörget Krisztus, jól figyelj rá, betér a szíved ajtaján" - ez az ajtó nem más, mint a nyitott szívcsakra! Megnyílása esetén az emberben beindul egy szellemi folyamat, s a többi csakra is megnyílik.

Az emberi vér jelentősége és a magyarság kozmikus küldetése

Az a lény, amelyik csak fizikai, éter- és asztráltesttel rendelkezik - azaz az állatok -, általában csak ösztönös, asztráltestéből kiinduló reakciókra képes. Az ember azonban, Énje révén kifelé is megnyílik - környezetével akaratlagosan veszi fel a kapcsolatot. A vér tulajdonképpen akkor és ott keletkezik, ahol az ember önálló lényként találkozik a külvilággal: annak impulzusait felveszi magába, majd tudatos alkotótevékenységével átdolgozza, újrateremti azokat.

 Ez a magasabb szintű tudatosság a vér hordozta Én ereje által jön létre az emberben. Ezért is hangsúlyos fontosságú a golgotai misztérium üzenetének megértése: Krisztus földre csöppenő vére által óriási változások indultak be a Föld és az emberiség fejlődésében! A Föld lényének energiarendszere az emberéhez hasonló felépítésű, azaz rendelkezik csakrákkal.

A Föld szívcsakrája Magyarországon, Dobogókőn található - nem véletlen e beszédes név! A Dunakanyar íve és a folyó elágazásai a régi időkben az egész Pilis hegységet szív alakban fogták körül. Ahogyan az emberi szervezet központja a szív, - amely az életet fenntartó, a folyamatosan megújító energiákat, az Én-erőket hordozó vér keringtetője -, úgy a magyarországi szívcsakra a "földi véráramban" tölti be ugyanezt a szerepet!

"A magyarságnak együtt kell működnie az európai népekkel 
az emberi én szabad kibontakozásában!" (Rudolf Steiner)

 

2. RÉSZ:  Az éteri szirmokról és felnyitásukról

A csakrák a lótuszvirághoz hasonlítanak, a magasabb érzékelés számára e virágok szirmai tölcsér alakú kisebb csakrákként mutatkoznak meg. 

A csecsemők csakrái - a fejtető és a gyökércsakra kivételével - még nincsenek "kinyílva", mintegy bimbó formájában megnyílásra várnak. 

Rudolf Steiner szerint a felnőttek feladata, hogy gyermekeiket rózsabimbó módjára, vigyázva neveljék, megteremtve nekik mind a fizikai, mind a lelki és szellemi feltételeket ahhoz, hogy csakraszirmaik kibontakozhassanak.


Egészséges működés esetén energiaközpontjaink ragyogó színekben fénylenek. Ha azonban nem érik el a megfelelő forgási sebességet, akkor tompa színűek lesznek, kifakulnak, elsötétülnek.


Az előző számban a tizenkét szirmú szívcsakra fontosságáról esett szó, amit az is bizonyít, hogy ha az ember szívcsakrája

megfelelő állapotban van, akkor már a többi sem működhet rosszul! Ebben az írásban a szívcsakra első hat, éteri szirmáról szólunk bővebben.


Minden csakra szirmainak fele éteri, a másik fele asztrális szirom. Ebből következik, hogy a szívcsakra is hat éteri és hat asztrális sziromból áll. Mivel az éteri szirmok - mint nevük is mutatja - az étertestben fejtik ki hatásukat, tulajdonképpen életszervek, az energia áramlását segítik, életerőket vesznek fel. Ugyanakkor az asztrális szirmok a tudatműködésért felelősek és a magasabb megismeréssel függenek össze. Ahogyan a fizikai érzékeléshez érzékszervekre van szükségünk, úgy a magasabb szellemi érzékeléshez is szellemi érzékszervek kellenek. Az ember tehát akkor lesz képes szellemi megismerésre, ha csakráinak asztrális szirmai aktivizálódnak.

A hat éteri szirom

"A négy elem nem más, mint ugyanannak a Hatalomnak: a Napnak a külső megjelenése." (R. Mantovani)

A természeti elemekkel való érintkezés és a tiszta, élő, növényi táplálkozás révén az éltető erők felvétele történik.

 Az élet alapját képező elemekre (föld, víz, levegő, napfény) azért van szükségünk, mert az ember - mint egy fordított növény - e négy elem erejével élve növekedhet, s teremtheti meg az alapot szellemi fejlődéséhez.
1. Föld elem

A legdurvább elemnek, a földnek a testben leginkább a táplálkozás felel meg. Mindennapi táplálékainkkal - gyümölcs, zöldség és gabona formájában - tulajdonképpen ezt visszük be szervezetünkbe.

Gyümölcs: Frissítő hatású "napkonzervek", a fény erejét sűrítik magukba. Szellemi szempontból tekintve a 

Föld planetáris fejlődése során még akkor keletkeztek, amikor az egy égitestet alkotott a Nappal. Nyers formában akár kúraszerűen is fogyaszthatók! A tiszta gyümölcstáplálkozás a fejtetőcsakrához, a koronacsakrához tartozik, s egyfajta visszatérést jelent a paradicsomi állapotba.


Zöldség: Az élő növények fogyasztása a szervezetre tisztító hatással van. A napi táplálék szerves részeként, vagy kúraszerűen kerülhetnek be szervezetünkbe természetes formában, az évszakoknak és a helyi környezeti sajátosságoknak megfelelően.

 Törekedjünk arra, hogy azt vegyük fel, amit a természet nyújt, mégpedig olyan formában, ahogyan azt felkínálta! A tisztán növényi étrend a negyedik csakrának, a szívcsakra szintnek, azaz a mai kornak megfelelő étrend.


A növények a legjobb fényátalakítók - fotoszintézis révén oxigént és zöldet hoznak létre. Hasonló transzformációra, a zöld "szív-erő" létrehozására ugyanakkor az ember is képes a Fény felvétele által! E folyamatban a Földanyánk testéből felvett halott, ásványi anyag szívünkben Mennyei Atyánk fényével találkozva életté, fénnyé változik - erre utal a mondás:

"Krisztusban életté válik a halál!"


Gabona: Nyers, áztatott, csíráztatott formában, vagy istenlepényként elkészítve tápláló hatású eledel. A búzaalapú Nap-kenyér, vagy ostya Krisztus jelképe - fogyasztása révén az ember a Napot fogadhatja be magába! Ezt fejezi ki a mondóka is: "Mag, mag, búzamag, benne aluszik a Nap!", de ezt jelképezi a ,,fénymag" és a "szeretetkalász" kifejezés is.


Fejlődésük folyamán a gabonaszemek a víz, a levegő és a napfény finomabb, szubsztanciális hatásának vannak kitéve.

Míg beérnek, magukba gyűjtik és egyesítik a Föld és a kozmosz erőit.

A hatodik csakraszintnek megfelelő táplálkozási forma a gyümölcsből és gabonából álló úrvacsora.


Ezzel a három alaptáplálékkal tulajdonképpen minden szükséges bekerül az emberi szervezetbe; fontos azonban a tudatos hozzáállás: mit és hogyan veszünk magunkhoz. A föld elem befogadása mellett ugyanúgy törekednünk kell a tiszta, tudatos kapcsolat felvételére a víz, a levegő és a tűz elemmel is.
2. Víz elem

"Mindennek meg kell újulnia a víz és az igazság által, mert testetek a földi élet folyóvizében fürdik, szellemetek az örök élet tengerében. Mert véreteket Anyánktól, a Földtől kaptátok, az Igazságot az égi Atyátoktól." (Jézus - Béke-evangélium)

A víz mindig is a tisztulás és az egyensúly fő eleme volt, ezért történt a keresztelés is általa. A buddhizmusban és más vallásokban ugyanakkor a rituális fürdés a testi-lelki megtisztulást jelentette. Keressük hát mi is a természetes vizeket, akár fogyasztás, akár tisztálkodás céljából!

A mosakodás, a vizes ledörzsölés felpezsdíti a meridiánok energiaáramlását. A harmattal való érintkezés - a bedörzsölés, a vizes füvön járás - fokozza életerőinket. Gyakorolni márpedig azért is érdemes, mert a jövőben lesz olyan időszak, amikor a harmat lesz az egyetlen elérhető vízforrás!
3. Levegő elem

"Mindenkinek meg kell újulnia levegő és igazság által, mert a tiszta levegőből testetek a Földanya lelkét, lelketek az Égi Atya igazságát leheli be!" (Jézus - Béke-evangélium)

A légzéssel a mellüregre, azaz a szívcsakrára is hatással vagyunk. Légfürdőzéskor arra nyílik módunk, hogy teljes testfelületünkön, kívül és belül engedjük hatni a magasabb erőket. Ehhez azonban tudatosan oda kell figyelnünk minden egyes be- és kilégzésre; ezért érdemes rendszeresen légzőgyakorlatokat végeznünk!
4. Tűz elem

"Mindenkinek újjá kell születniök a napfény és igazság által, mert testeteket melegíti Földanyátok napsugara, szellemeteket lángra gyújtja Égi Atyátok igazságának fénye." (Jézus - Béke-evangélium)

A napfelkeltekor végzett napfürdő, a napfény tudatos befogadása csodás hatású. Erre épül korunk új jógairányzata, a fényjóga is. Nem véletlen, hogy közmondásunk is úgy tartja: "Ki korán kel, aranyat lel!" A "modern napfürdő", a szolárium viszont rombolja az ember éteri burkát, ilyen formában tehát nem pótolható a napfény éltető ereje!

A három elem összefoglalásaként idézzük fel János apostol szavait a kozmikus Béke-evangéliumból: "A levegő, a víz és a napsugarak angyalai édestestvérek, az Emberfia szolgálatára vannak. Ölelésük egyformán szent. Ne válasszátok el egymástól őket, kiket az ég és a föld egyesített!"


Ezek az elemek az ember feletti szellemiségek testeiként is felfoghatók. E lényeknek fizikai teste ugyan nincsen, de egy-egy elemben módjuk nyílik megnyilvánulni a fizikai síkon is. A víz az angyalok testének tekinthető; a velük való tudatos érintkezés az ember asztráltestére hat fejlesztőleg. Ugyanígy, a levegő az arkangyalok, a tűz pedig az archék testének felel meg; előbbiek az ember étertestén képesek dolgozni, utóbbiak pedig a fizikai testen. Az ember feletti negyedik hierarchiának, az exusaioknak a teste a fény; a velük való tudatos kapcsolatfelvétel az emberi ÉN-re hat.


Advent négy hetében a négy elemnek megfelelő próbákon megy át az ember, melyek során különböző erények alakulnak ki benne (részletesebben lásd a Manifesztum című kiadvány hatodik számában az "Advent misztériuma" című cikket). Ha valaki végigjárja ezt a beavatási utat, és képes mind a négy elemet magába fogadva egyesíteni, akkor azok egységéből a legfinomabb, legtisztább, legmagasabb szintű elem jön létre - ez az éteri princípium, ami Krisztusnak felel meg!


Ha a négy elemet négyszirmú virágként ábrázoljuk - mely MANI jelképe -, akkor az ötödik elem annak középpontjában áll; de ha fordítva tekintjük, akkor azt is mondhatjuk, hogy a megnyilvánulatlan Teremtő a négy elemre szakadva jelenik meg világunkban. A szívcsakra éteri szirmai az ezekkel az erőkkel való tudatos találkozásban tudnak fejlődni, megnyílni.


A sorozat következő cikkeiben a szívcsakra asztrális szirmainak megnyitásáról, a hozzájuk kapcsolódó gyakorlatokról lesz szó.

"A szívünk felébredt,

világosabb lett a Nap!

Köszöntünk ma Tégedet,

Ó, Mani, Te győzelem!

Az új napon adj erőt,

erősítsd a jót a Földben,

erősítsd a jót a szívben

Ó, Mani, Te győzelem!"

3. RÉSZ: Az 1. asztrális szirom - Gondolatkontroll
A szívcsakra hat asztrális szirmához hozzárendelhetőek bizonyos kifejleszthető tulajdonságok. Ezek a következők: gondolatkontroll, akaratkontroll, érzelemkontroll, pozitivitás, hit-bizalom, állhatatosság.

A gondolatok ellenőrzése 

"Elhatározta, hogy összeszedve magát elmélyed egy szabadon választott gondolatban, és azt szilárdan megtartja, hogy ezáltal a tiszta gondolati képesség erői acélozzák meg."

A gondolkodás, gondolatvilág ellenőrzésével a lélek uralmat szerez saját gondolatvezetése felett, az "átsuhanó" gondolatok helyett pontos, világos, rendszerezett gondolkodás, a koncentráció elsajátítása a gyakorlat célja. 

Az embernek benső világa teljes csendjében kell a kívülről rárohanó gondolatokat az értelem irányába, a logika rendszere felé szeretettel terelnie. Egy gondolatot teljes belső szabadságából lelke középpontjába állít a gyakorló, aztán megkísérel távoltartani minden érzést és gondolatot, ami kívülről tolakodna oda. 

A központi gondolattal csak azt kössük össze, amiről azt akarjuk, hogy oda tartozzon! A gyakorlás során elérjük azt, hogy foglalkozásunk, a hagyományok, a társadalmi viszonyok, a napszak bizonyos tevékenységei, vagyis a külső körülmények nem befolyásolják a gondolatok menetét. 

A gyakorlási időben lelkünkből szabadon ki kell ürítenünk a szokásos, mindennapi gondolatmenetet. Kezdetben ehhez egy tárgy adhat segítséget, amelyről felépített, előre meghatározott módon gondolkodunk. Az adott időszakban önmagunkon erőt véve, naponta legalább öt percig gondolatainkat egy egyszerű tárgyra koncentráljuk, kizárva az oda nem illő gondolatokat.

 Fontos olyanon gondolkodni, amit jól ismer az ember, így elérhető a tárgyilagosság. Lehetőleg ne szellemi fogalmakkal kezdjünk! Edződjünk meg a tevékenységben, és megfigyelve, belsővé alakítva a folyamatot, később emelkedhetünk az elvont fogalmakról való gondolkodáshoz. Nem a gondolkodás tárgya a fontos, hanem saját erővel tárgyilagosan gondolkozni.

 Először a konkrét, áttekinthető fizikai folyamatokon kell megtanulnunk a tárgyilagosságot, hogy aztán gondolkodásunk tárgyilagos legyen akkor is, ha nem a fizikai világ tényeivel foglalkozunk. Ha ezen gyakorlatot örömmel végezzük és "irányított gondolatfüzérünket" szeretettel gyűjtjük az adott tárgy köré, akkor lelkünkben más módon, megújulva, élénken, élettel telítve marad meg a tárgy képe.

A gyakorlat megvalósítása

Egy egyszerű, emberi kéz által készített tárgyat (például ceruza, gombostű) kiválasztani, arról minden létező tudást megszerezni, esetleg lejegyezni. Segítséget nyújthatnak ebben a szakkönyvek, enciklopédiák. Ismerkedjünk meg átfogóan a gyártási folyamattal kezdetektől egészen a végső termékig. 

Maradjunk mindig tárgyilagosak, egyszerűsítsük lényegre törően gondolatainkat. Tartsunk be egy bizonyos sorrendet, lépcsőfokonként felépítve a gyakorlat menetét, és képszerűen képzeljük el, mint egy filmet. Kerüljük el, hogy szétszórtan, véletlenszerűen, fegyelmezetlenül, szándékosan szubjektíven, "ravaszul", "okosan", gondolkodjunk; esetleges képzettársítások által eltérüljünk. 

Aktív erőnkből építsük fel a gondolatsort, ne adjuk át passzívan magunkat az érkező gondolatoknak. A gondolkodás egyenes útjáról ne térjünk le, ne ábrándozzunk! Egy élően felépített gondolatot úgy gyakoroljunk be, hogy a tudati folyamat belső szükségszerűséggé, idővel mindennapi életgyakorlattá váljon. E hét lépésen keresztül eljuthatunk a konkrét fizikai tárgytól a tárgy fogalmáig, annak ősképéig, amely magába foglalja a tárgy összes eddigi és jövőbeni fajtáját. 

A folyamatot fordítva is megélhetjük az ősképtől a konkrét tárgyig haladva. A tárgy ősképe -> a tárgy családfája -> feltalálás szükségessége, oka és jövőbeni célja -> a fogalom létrehozása a feltaláló által -> tervezés, forma, minőség -> gyártás, eladás -> a konkrét tárgy észlelése

Ez a megvalósítási mód a dolgok szellemi lényekből, az ősképekből való származására utal.

Őskép -> leszállás a családfán keresztül -> a keletkezés motivációja, "fogantatás" -> létrehozás -> "embrionális fok" -> születés és növekedés -> érés, tökéletessé válás

A gyakorlatot ajánlatos kora reggel vagy délelőtt végezni, mert éberré tesz és energiával, "felegyenesítő erővel" tölt el.

Amenyiben fordított sorrendben végezzük a gyakorlatot, úgy ritmikus gondolati hullám keletkezik az étertestben. A gyakorlat értelmét nem a kivitelezés tökéletessége adja, hanem a rendszeresség. Amikor már olyan jól tudjuk a gondolatsort, hogy unalmassá válik, mintegy automatikusan, magától történik, akkor válthatunk más tárgyra.

Továbblépési lehetőség, amikor figyelmünket nem a gyakorlat tárgyára, hanem az étertest hullámzásaira, a gondolkodási mozgásokra, a tiszta gondolati tevékenységre irányítjuk. Átélni a "belső erőt", valóságosan észlelni e gondolkodáshoz  tartozó éteri áramlást, mely szilárdságot és biztonságérzetet ad. A ritmikusan áradó, vízhez hasonló folyékony életfényerő homlokunktól a fejtetőn keresztül a koponya hátsó részén át a hátunk közepéig, szívünkbe levezetve áramlik. Így megerősödik gondolkodási képességünk, egyfajta rend jön létre a fizikai létben, a napi életvitelben, harmonikus rendszer

valósul meg a belső akarat révén.
A gondolati megközelítés vázlata, lépcsőfokai

1. Fizikai szint (külső)

- a tárgy megismerése érzékszerveinkkel (alak, nagyság,felület, szín, súly, szilárdság, hőmérséklet, hangzás,íz, illat, az alkotórészek anyagai)

Milyen formaelemekből, anyagokból, alkotórészekből áll a tárgy?
2. Éteri szint (külső)

- az időbeli folyamatok és élettevékenységek megismerése

Hogyan készítették elő és állították össze az alkotórészeket?

Mi a tárgy további sorsa a megalkotás után (időrendben)?
3. Asztrális szint (külső)

- tervezés, érzések (funkció, gazdasági megfontolások,

minőség, célszerűség, esztétikum, praktikum)

Miért és milyen célból tervezték ilyenre a tárgyat (design)?
Mit érzek vele szemben?

4. Én-szint

- az alkotás körülményei és az alkotó

Ki találta fel a tárgyat, mikor és hol?
5. Asztrális szint (belső)
- a találmány szükségszerűsége, célja és jelentősége a
mindennapi élet, az emberiség számára
Mit ad az emberiségnek?
6. Éteri szint (belső)
- a tárgy fejlődésének története (korokon, kultúrákon
keresztül)
Mit segített elő ez a fejlődési folyamat a világban?
7. Fizikai szint (belső)
- a tárgy fogalmának meghatározása
Melyek a tárgy különböző típusai (forma, anyag, méret,
felhasználás, felépítés, működés szerint)?

"Örök létesülés a gondolkodásban"

A mai korban felmerül a kérdés, hogy a gondolkodásunk lépést tud-e tartani a világ gyorsuló változásaival. Amint a gyakorlat közben tapasztalhatjuk, azonképpen a környezetünkből is ránk zúdulnak a figyelmünket elterelő ingerek (reklámok, telekommunikáció). Valóságos üzenetként a "ne kérdezz!", "ne értsd meg!", "ne légy tudatos!" eszméjét hordozzák. 

Ez a kor viszonyainak kihívása az emberi gondolkodás ellen! A szellemtudomány minden pillanatban segítséget nyújthat az átalakuláshoz, és lehetővé teszi, hogy biztonsággal, szilárdan álljuk meg a helyünket az életben.

Az önállóságért a gondolkodásban is meg kell harcolni! Figyeljük meg, hogy kinek a logikai menetéhez, megismerési eljárásaihoz igazodunk (mester, szülői sémák stb.)! Ezeket szabadon, egyéni formába öntve alakítsuk ki. Valódi megismerés a lények, a világegyetem iránti odaadás útján egyéni gondolatokban valósulhat meg. 

Szükségünk van arra, hogy kehellyé téve magunkat, befogadhassuk kinyilatkoztatásaikat. Ennek formája egyéni módon nyilatkozhat meg általunk, ha szeretetteljes, nyitott szívvel fordulunk önmagunk és a dolgok lényege felé. E szellemi odaadás, önzésmentes kiüresedés képessé teszi lelkünket, hogy befogadjuk a világlényeget, valósággal teli üzenetét. Ily módon a fogalmak megtelnek élettel. Nem elég a szellemtudományi kifejezésekkel dobálózni! 

Arról beszélhetünk hitelesen, amivel felvettük a kapcsolatot, amit átengedtünk lényünkön. Kérdéssel, érdeklődéssel fordulj a mindenség, az Élet felé! Ez az éberség a befogadókészség. A pillanatokban rejlő teljesség fogadása is lehetségessé válik a szellemi felismerés, megismerés által.

Ha nem befolyásoljuk elvárásainkkal, gondolatkorlátokkal a felénk áradó világ-csodát, akkor meghagyjuk szabadságukat, megéljünk szabadságunkat. Feltárul a valóság: a dolgok mögött lévő lények érzékelhetővé válnak. 

Az amit akaratunkból ajándékként hozzátehetünk e világfolyamathoz: a befogadás egyedi módja, saját megismerési megélésünk. Hagyjuk, hogy a szív-erők és a gondolkodás (intellektus) összefonódjanak bennünk, és a tudati lélek erői által szívgondolatok szülessenek. Hagyjuk, hogy a pillanatnyi felismerések felismerési pillanatokként állandósuljanak életünkben. 

Törekedjünk arra, hogy e találkozás a szív és az ész között megszülethessen, és misztériumajándékait megvalósítás során beépítsük a világba.

"A matéria, amelyben általunk nyilatkozik meg a szellem,

A szellem, amelyet mi viszünk a matériába,

Ôk alakítják ki azt az élettel áthatott létet,

Amely az emberiséget a valóság haladásához segítheti..."

Rudolf Steiner
4. RÉSZ: A 2. asztrális szirom - Akaratkontroll
Az akarat ellenőrzése

"Ahogy a gondolkodás hullámai kiszabadultak, elkezdte az akaratát is kiszabadítani, amely túl sokáig volt ugyanabba az igába fogva... "
Ch. Morgenstern

Az előző gyakorlatra építve (gondolatkontroll - lásd előző számban) a következő lépés az lehet, hogy a tanítvány cselekedeteiben is ugyanolyan következetes legyen, mint gondolataiban. Célunk a cselekedetek ellenőrzése, hiszen minden tettünk hatással van a mindenségre (a karma a sorssá vált tett összessége!)

"Ha a tanítvány valamit cselekedett, akkor a következő cselekedetét aszerint viszi véghez, ahogy az az elsőből következik. "
Rudolf Steiner

A tudati lélek korában kiemelt feladatunk gondolatainkért, érzéseinkért, cselekedeteinkért felelősséget vállalni, irányításukban, végrehajtásukban éberen jelen lenni. A Szellem a gondolkodásban ébren van, az érzelmekben álmodik, az akaratban alszik. E meditáció célja éppen a magasabb Én-erőkkel az akaratvilág tudatos ellenőrzését gyakorolni.


A gyakorlat a nap előre meghatározott órájában, egy saját, belső szabadsággal kiválasztott tett végrehajtásából áll. Az ember lassan eljut oda, hogy úgy tudja "megparancsolni" magának a cselekvés idejét és módját, hogy az pontosan, időben sikerül is. Próbáljunk egy olyan cselekvést kigondolni, amit korábban mindennapi életünk során nem hajtottunk volna végre.

 A gondolatkontroll során is a belső elhatározás szilárdságát igyekeztünk megtartani, a külső világ befolyásaitól (tevékenységek, napszak, évszak, korszak) függetlenül. Ez az önállóságból fakadó függetlenség a belső erőből kialakított, vállalt szabadság. Ha nem a külső élet kényszerít bennünket a végrehajtásra, akkor a szabadság áthatja akaratvilágunkat. Mindennapi életünk során szembesülünk tetteink következményeivel (feltéve, ha felvállaljuk azokat!), s ekkor - jó esetben - feltesszük a kérdést: 

Mi indított tettre? Vajon szokásrendszerünk automatizálódott sémái hajtottak-e cselekvésre, vagy szabad döntésünk eredményeképpen valósultak meg tetteink?

Ezt a kiválasztott, nem hétköznapi, de kezdetben lehetőleg jelentéktelen tettet hajtsuk végre, és tegyük napi kötelességünkké (például adott időpontban fél lábra állunk). Bizonyos idő után aztán csatlakoztassunk ehhez egy másik hasonló tettet, majd egy harmadikat és így tovább. Tűzzük ki egy (vagy több) cselekedet végrehajtási módját és pontos időpontját. 

Hajtsuk végre az előirányzott időben, és vizsgáljuk meg, hogy ez hogyan sikerült. Betartottuk-e percre pontosan az időt? Csak a gyakorlat végrehajtása után nézzük meg az órát! Ha nem sikerült, rögtön határozzunk meg egy új időpontot a gyakorlat pótlására. Háromnál többször viszont már nem érdemes próbálkozni. Fontos, hogy a kiválasztott tevékenység lehetőleg bárhol véghezvihető legyen, ezért egyszerű dolgot válasszunk (például kisujjainkkal érintsük meg szívünket). 

Kerüljük a szokásos, rutinszerű cselekvést (például fogmosás), illetve lehetőleg azokat is, amelyeket amúgy mindenféleképpen elvégeznénk a nap folyamán (például postaláda kiürítése, takarítás stb.). Ne válasszuk mindig ugyanazt a tettet, az időpontot pedig ne kössük a mindennapi rutinhoz (például ébredés, étkezések, munkaidő vége). 

Ez a gyakorlat megerősíti az akaratot, és segít legyőzni az elégedetlenséget és a nyugtalanságot. A stabilitást, megelégedést csak önmagunkban lelhetjük meg, ennek csak saját lehetőségeink szabnak feltételeket. Arra törekedjünk, amit el is érhetünk! (Az önismeret szükséges velejárója a szellemi úton való haladásnak!)
A gyakorlat megvalósítása
1. Mindig hordjunk magunknál egy órát!

2. Az elhatározás: reggel meghatározom magamnak a cselekvéseket és a hozzájuk rendelt időpontokat.

3. A parancs: "10:12-kor felállok és mélyet lélegzem!" stb.

4. Naponta három-öt gyakorlat elegendő (kezdetben az elmulasztott tettek pótlására az ismétlések szükségesek, hagyjunk rájuk időt!).

5. Esetleges sikertelenségek előfordulhatnak; figyeljük meg, mi befolyásolja, mi okozza ezeket. Mulasztás esetén rögtön a helyszínen határozzunk meg egy új időpontot az ismétlésre.

6. Az első időkben segítségül szolgálhat az utasítások írásbeli lejegyzése.

"A cselekedetkontroll úgy kezdődik, hogy az ember hozzáfog valamit rendszeresen megtenni, amire a mindennapi életben addig nem jutott volna ideje." Célunk az idő múlását uralni, oly módon, hogy az órát (belső óránkat) az újonnan kialakított időérzékünkkel percre pontosan be tudjuk állítani.

 Ezáltal aktív, alkotó cselekvőkké, az időfolyamatok részeseivé válunk, s nem folynak ki kezeink közül pergő homokszemekként a pillanatok. Az elhatározott feladatok pontos kivitelezése persze nem sikerülhet egyformán minden helyzetben és pillanatban. Figyeljük meg, melyek azok a körülmények, amelyek akadályt jelentenek, vagy a könnyebb kivitelezést segítik. Ezek lehetnek:

- fizikai szinten: fizikai vagy szellemi munkát végzünk; szabadban vagy zárt helyiségben vagyunk stb.


- éteri szinten: a cselekvést aktív vagy nyugalmasabb napszakban, munkahelyen vagy szabadidőnkben hajtjuk végre; egészségesek vagy betegek vagyunk stb.

- asztrális szinten: milyen a pillanatnyi lelkiállapotunk; erős koncentrációt igényel-e a helyzet (példáulértekezleten, írás vagy játék közben végezzük a gyakorlatot) stb.

Megfelelő végrehajtás esetén a kialakuló éteri áramlást zúgó vízáradatszerű érzésként ragadhatjuk meg, amely a fejtől a homlokon keresztül a szívhez, s onnan a felsőtest egészébe áramlik, TETT-re-KÉSZ-szé formálva minket. A folyamat hatásaként kiszabadíthatjuk magunkat a külső idő malmából, s időt teremthetünk.

 Megtanulunk uralkodni saját akarati impulzusainkon, és kezünkbe veszzük éter-testünk (időtestünk) testünk tevékenységét. Akarati tevékenységeink új alapokra helyeződnek, tetteinket nem ragadja el az idő árama.


"A XXI. század embere aktív, cselekvő, tevékeny és egy helyben rohan!" Ehhez képest az időben két végletes hatás tud érvényesülni: az események siettetése a dolgok idő előtti megvalósulását eredményezi; ennek ellentéte pedig a túlzott lassúság, a folyamatok kibontakozásának visszahúzása. Az ahrimáni hatás a jövő dolgaiba vezet - azzal foglalkozva nem válunk a jelen pillanat éber részeseivé. A luciferi befolyás viszont a múlt történéseivel köti le a figyelmünket, így akadályozva meg minket abban, hogy a "most"-ba lépjünk. 

A "rossz" tulajdonképpen nem más, mint a nem megfelelő térben és időben megvalósuló "jó". Amikor jelen vagyunk, térben és időben a középpontban - ahol a múlt és a jövő eggyé

válik -, átélhetjük a végtelenség érzését. Ekkor az idő megáll, kitárul, kitágul. Feladatunk tehát, hogy Lucifer és Ahrimán hatását kiegyenlítve megvalósítsuk a két pólus közepét - az időben megtapasztaljuk a végtelenséget, a térben pedig az időtlenséget!


A múltban átélt tapasztalatok, helyzetek jelenvalósága befolyásolhatja a "most" pillanatának átélését; visszahúzó erejükkel korlátozhatják választásunkat (hozzájuk menekülünk megoldásért emberi játszmáinkban, ösztönös reagálásainkkal). Ha cselekedeteink irányításába "belealszunk", ha csak "kívülállóként" vagyunk jelen, a dolgok nem bennünk és általunk, hanem maguktól történnek, azaz csak átfolynak rajtunk. Választható azonban ehelyett egy másik út is, amely kreatív, egyéni tanulási-tapasztalási lehetőségként éli meg a pillanatnyi helyzetet, s a folyamat adta fejlesztő aspektusokat veszi figyelembe mint építő ajándékokat. Ekkor találkozik bennünk a múlt és a jövő a jelen pillanatában!

Ezt jelképezi a végtelen jele, a fektetett nyolcas középső kereszteződése is - ez a JEL-en-LÉT keresztje!


Az ember alárendeltetett az előrehaladó (kronologikus) időnek; a görögök ezt "kronosz"-nak nevezték. Van azonban egy másik, nem mérhető, "fontos" idő is: ez a "kairosz", ami összekapcsolódik Krisztus lényével, belső Krisztus-lényünkkel. Ez nincs alávetve a fizikai idő törvényeinek, s így megáll az idő! Így fordítható át tehát a "pontos" idő "fontos" idővé. 

Amióta Krisztus lénye belépett a világidő történéseibe, a tér-idő hálójába (a karácsony úgy is olvasható, hogy "K-risztus A RÁCSON"!), őt követve mi is győzedelmeskedhetünk a kronosz zsarnoksága felett, és fellelhetjük saját sorsunk kairoszát, a "helyes" időpontot. Így teremthetünk időt az igazán fontos dolgokra, s ekkor elmondhatjuk magunkról: "Van időm, mert akarom!"

Tulajdonképpen az élet minden egyes pillanata szabadon választható éberséggyakorlat, ami még az ember járásában is megnyilvánul. Figyeljük meg egyszer, hogy hová helyezzük magunkat, előre vagy hátra dőlünk-e menet közben?

Lábfejeink összezárulnak-e a felénk közelítő jövő előtt, vagy folyton szétnyílnak, elébe futva az eseményeknek? Emberi találkozásainkban is ennek az éber jelenlétnek kellene vezetnie minket, hogy mindenkihez, minden pillanatban mint lény a lényhez tudjunk odafordulni! (Erre a sűrű nagyvárosi életforma, a tömegközlekedés stb. egyébként is minduntalan remek alkalmat kínál, csak észre kell vennünk a találkozásokban rejlő üzeneteket!) Ráadásul a tudatos találkozási pillanat nemcsak egyének, hanem közösségek, csoportok szintjén is megszülethet. Az ehhez szükséges feltételek megteremtése érdekében végezhetünk egyfajta kollektív cselekedetkontrollt is (például időkeretek betartása az összejöveteleken, pontosság stb.), így belső erőinket rögtön egy magasabb cél szolgálatába tudjuk állítani. 

Végül, megfelelő éberséget kifejlesztve a pillanat iránt, a természetnek, az elementális világ lényeinek a jelenvalóságát is átélhetjük!


"Idők fordulóján a világ szellemi fénye belépett a földi létbe..." - mondta Rudolf Steiner. Mit értett vajon "idők fordulóján"? A kérdést egyéni és kollektív szinten is feltehetjük; eszerint a válasz is többrétű lesz. 

Egyrészt a múlt által hordozott objektív karmát Krisztus megváltó jelenléte szabad jövőválasztó erővel hatotta át! Másrészt ugyanakkor egyéni módon mi magunk is gyakorolhatjuk a legmagasabb szintű krisztusi cselekedetkontrollt, mégpedig a titkos név kimondásával: "Szeretlek!" Erre szólította fel tanítványait Jézus is: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Hiszen az igazi és legjelentősebb pillanat a legmagasabb lénnyel, a Krisztussal való találkozás Én-magunkban, másokban és a világban. A korszellemnek megfelelő feladat is ez: a tudatos találkozás átélése a jelen pillanatban az élő éteri Krisztussal.

Vállaljuk fel tehát bátran jelenvalóságunkat, az "Én voltam" és "Én leszek" középpontjában álló "ÉN VAGYOK" keresztjét!
5. RÉSZ: A 3. asztrális szirom - Érzelemkontroll, higgadtság



"Ameddig nem sikerül nyugodtan, hidegvérrel a szerencsét és szerencsétlenséget elviselni, addig nem érthetjük meg a világot. Szeretet és gyűlölet nélkül kell a fájdalom és öröm értelmét megkérdezni - csak így halványul el látszattá az érzékek csalfasága, csak ekkor közli velünk szavát az Isten."

Törekedjünk arra, hogy akár öröm, akár bánat ér bennünket, hangulatunk egyenletes maradjon. Célunk egy bizonyos életegyensúly - egykedvűség megszerzése, amely által a lélek uralmat gyakorol az érzések felett.

"A szerencsétlenség, a veszély éppúgy felfegyverkezve találjon, mint a szerencse és a boldogulás lehetősége!!!"
Rudolf Steiner

Szokjunk le arról, hogy az egetverő öröm és a halálos szomorúság hangulata között ingadozzunk. Ha a magasabb megismerés útját keressük, akkor az örömöt és a bánatot is mérsékelnünk kell; tűrőképessé kell válnunk. Mértékkel adjuk át magunkat az örömteli és a fájdalmas élményeknek: mindkettőn méltósággal haladjunk át.


Így semmi nem győzhet le bennünket és hozhat ki sodrunkból. Ez nem érzéketlenséget okoz, hanem az embert a körülötte le- és felszálló élethullámzásban erős központtá teszi, olyanná, aki kézben tartja magát.

 A szellemi iskolázás során érzésvilágunkban bizonyos higgadtságot érhetünk el, uralkodva érzéseink megnyilatkozásain. Minderről úgy is vélekedhetünk, hogy az érzéketlenség részvétlenné tesz a külvilággal szemben, ám más a helyzet. Jussunk el odáig, hogy uralkodni tudjunk bánatunk, örömünk kifejeződésein. Ezáltal környezetünk eseményeivel szemben fokozatosan fogékonyabbá válunk. Figyelve magunkra, őrizzük meg egyenletes hangulatunkat, óvakodjunk a szélsőséges, mértéktelen megnyilvánulásoktól érzelmeinkben.


Nem az a gyakorlat célja, hogy az érzéseket elfojtsuk, hanem tudatos beleegyezésünkkel mutassuk ki azokat. Ne az érzelmek uraljanak minket, hanem mi uraljuk az érzelmeinket! (Ki az úr a házban? ÉN-tudat) A szenvedélyek azok az érzelmek, amelyek szenvedést szülnek. Ilyenkor egy vágy uralkodik felettünk (például: a dohányzás, az alkohol válhat ilyenné). A két szélsőséget luciferi oldalról: a teljes vágyözön; ahrimáni részről: a teljes vágytalanság képviseli. A közepet az ember által irányított "laza vágyak" jelentik.


Saját érzéseink megnyilatkozását úgy kezeljük, hogy csak azok legyenek láthatóak kifelé, amelyeket mi magunk határozunk meg (esetleg egyáltalán semmi).

Törekedjünk arra, hogy érzéseinket - azok szokásos testi megnyilvánulásait (például mimikát) - alaposan megismerjük, ehhez teremtsünk nyugalmat. Kezdetben nem tudjuk valamennyi lelki rezdülést és ezek kifejezésformáit azonosítani, ezért egyesével kutassunk.
A gyakorlat elvégzése:

1. Válasszunk naponta tizenöt perc nyugalmi időt, s egy érzelmi kifejezést; határozzuk el, hogy ezt megváltoztatjuk a

következő napon. (Csökkentsük; juttassuk erősebben kifejezésre, vagy közepes megnyilvánulást érjünk el.) Legvégül elhatározhatjuk, hogy egyáltalán nem engedjük kifejezésre jutni ezt az érzésbeli kifejezést.

2. Próbáljuk meg a következő napon elhatározásunkat megvalósítani - az érzések kifejezésmódját változtatva meg, s nem magukat az érzéseket.

3. Visszatekinteni a gyakorlási folyamatra, és meghatározni a következő nap gyakorlatát.

Tennivalóink közé tartozik egy listát készíteni érzelmi kifejezéseinkről (kiválogathatjuk, hogy külső vagy belső forma-e). E jelenségek többnyire önkéntelenek, ezért nem mindig vesszük észre, megkérhetjük bizalmas barátainkat, hogy írják le ezeket nekünk - tükörként tartva elénk. Ezután feljegyzéseinket kiegészíthetjük érzelmeinkkel (vakmerőség, bátorság, gyűlölet, együttérzés, félelem, jókedv, öröm).


Figyeljünk arra, hogy hogyan és milyen irányban túlozzuk el megnyilvánulásainkat, melyek azok, amelyek hiányoznak.
Fontos az őszinte önmegfigyelés.

Célunk a tiszta, szabad, elfogulatlan érzésvilág kifejlesztése - a magasság és mélység uralása, ahol a rokonszenv és ellenszenv egyensúlyban vannak.

Kerüljük a mentegetőzést, racionalizálást, önámítást, önbecsapást. Ne utasítsuk el mások segítségét! Ne érzéseinket nyomjuk el a kifejezésmód szabályozása helyett!!!

A temperamentumok is meghatározóak lehetnek - melankólikusok, flegmatikusuk fokozni próbálják a kifejezést; kolerikusuk mérsékelni.
A figyelem szintje:

1. Fizikai: mimika, testbeszéd, elpirulás, könnyek, remegés stb.

2. Éteri: elszaladni, sírni, hisztérikus reakciók stb.

3. Asztrális: izgalmak, lelki hidegség, zavar, egykedvűség, szégyen, levertség stb.

Segíthet a gazdag érzelmi élet kialakításában, ha a megnyilvánulásokat megpróbáljuk elképzelni és lefesteni,megjeleníteni.


A kialakuló éteráramlás a szívből a kezekbe, lábakba, és végül a fej felé áramló belső hő és boldogság, a nyugalom érzése.


A saját uralmunk alatt tartott érzelmi élet a Földön alapszik, kezünkön át saját cselekedeteinkbe sugárzik, és a fej által saját szándékait világítja meg. A belső függetlenséget, stabilitást és nyugalmat az asztráltest feletti uralom adja, s ez lelki erő- és fényforrássá válik.

Az érzések új alapokra helyeződnek azáltal, hogy kiszabadítják magukat az önkéntelen, tudatlan megnyilatkozások kényszeréből.

"A csend Isten legerősebb hangja."

A lélekben megszülető csendben az ember "Istenre figyelő, hogy mi az akarata..."

Az az ember, aki a magasabb világok, a Szellem hangjára figyel.

Az érzékek, érzelmek, érzékelés befolyásolhatják tapasztalatainkat, ez az asztráltest túlzott uralkodása, mely a lélek alsóbb szférájába húz.

A tudati lélek célja a Szellem felé emelni, vezetni a tudat, a megértés ereje által.

A Szellem és lélek határán munkálkodhatunk a megdolgozott, átalakított asztráltevékenység által, amelyből a manaszerők fakadnak.

Ennek is folyamata van, melynek kezdete az érzelmek kontrollálása.

Majd emeltebb szintű gyakorlása az átalakított manaszerők aktív alkalmazása a mindennapi életben.


Ha a bennünket érő sorsfordulatokra azonnal élénk lelki reakcióval felelünk, ez megtöltve tudatunk - figyelmünk elé lép, lefedve éberségünket. Megakadályozza, hogy feltegyük a kérdést: "Mit üzen ez a helyzet nekem?"


E kérdés a megértésre irányuló, felfedező, előítéletek nélküli, őszinte megközelítésből fakad. A Szellem, illetve a szellemvilág minden jelenségben, eredményben, folyamatban hordozott rejtett üzenetét próbáljuk megfejteni, megérteni.


Mire ad lehetőséget az adott helyzet? Miben fejlődhetek általa? Nyitott szívvel fogadjunk bármit a szellemi célok érdekében. Mint ahogy az élet célja: az élet maga; itt is a folyamatban, a mindennapi életgyakorlatban csiszolódnak gyémánttá az egyes lélekfelületek, tisztán tükrözve azután a Szellem fényét.


Ha a tökéleteshez eltúlzott (kitörő) érzelmeket kapcsolunk, kialakulhat egyfajta erősen szubjektív, részrehajló válogatás.

Ki lehet a bírája annak, hogy mire van szükségünk a lélekfejlődés szempontjából??? Mi magunk hogyan tudnánk szellemi felelősséget vállalni ezért - a karmikus összefüggések ismeretének hiányában? Ez egyfajta elkényelmesedő válogatást

eredményezhet: ami kellemes, örömöt, boldogságot okoz, azt felveszem a lelkembe, a világomba; a többit kizárom. Nem minden fejleszt és üdvös, ami kellemes - nem minden arany, ami fénylik, illetve arany lehet az is, ami nem fénylik...


Ha hálával elfogadunk mindent - lehetőségként a fejlődésre -, akkor egyfajta lélekátalakító alkímiát valósítunk meg.

Szellemi kifényesített aranyaink pedig egy másik mértékkel méretnek, s így boldogságunk titka a lelki gazdagságunkban rejlik. Mindaz, amit a szívünk transzformáló ereje által engedtünk áthatni élettel, így valódi létéhez közelíteni - egy része lehet az általunk megváltott világnak. A ránk bízatott világmegváltást önmagunkban kezdhetjük el, hiszen nem a külső világot kell uralnunk, hanem hatalmunk a számunkra adatott belső világunk felett lehet. E munka alapja az éber megfigyelés, az abból fakadó önismeret. A belső csendben "a magasabb odahallgatás(unk) füle" objektíven képes meghallani a rejtett szellemüzeneteket.


Bízzunk a hierarchiák segítő jelenlétében, s fogadjuk el, hogy ők tudják, mikor, mire és miért van szükségünk. Ennek irányítása nem a mi hatáskörünk!!! Az erre vonatkozó karmikus "kutakodások" érdeklődésünket elterelik a helyzet hozta ajándékoktól.

A lelkünkből fakadó alázat lehet az az erő, amely minden és mindenki, a mindenség felé állandósíthatja az elfogadás-kész éber várakozást.

Mi alapján válogatjuk a kegyelem adta lehetőségeket? Melyik az, amely kevésbé jelentős?

Ez csak rajtunk múlik, megélés, megértés és tudatállapot kérdése.

Képessé válhatunk egyre több pillanatban magunkhoz engedni a bennünk élő szellem; Krisztus erejét, s üzenetét meghallva teljesíthetjük élő akaratát.

Gyermekkorban érzelmeinkben élünk, néhányan egyik szélsőséges érzelemből a másikba csapódnak. De még é1 a nyitottság, hiszen bármi jöhet - pillanatonként változik a lélekhangulat.


Felnőttként azonban bizonyos érzelmek (elvárások) fogva tartanak bennünket, vagy görcsösen elérésükre törekszünk (öröm, boldogság). Ekkor lelkünkben nincs igaz(i) csend, s a víz (=asztralitás) kifolyik kezeink közül - "lélekhajónk" egyensúlya könnyen megbillenhet. Már el is veszítve azt, amit olyannyira akartunk... Hullámzásaink viharában e szélsőségek magasba vagy a mélybe repíthetnek, de tudjuk-e eközben az útirányt? ("Amint fent, úgy lent.") A közép egyfajta állandóságot ad a változások hullámzásában.

Érzelmeink bennünk lehetnek, de nem általuk létezünk a világban: "Én nem az érzelmeim vagyok."

A velük való túlzott azonosulás nem engedi a tiszta szellem erejét megnyilvánulni (ÉN: ÉN VAGYOK!) A lélek egyensúlyát a szellemi közép tarthatja meg. A szeretet mindent elfogad, nem válogat: maga Krisztus. Így minden helyzetben hozzáenged az élő erőhöz, mely megpróbálja burkából kibontani a valóságot. Amikor a tényleges - Szellem által küldött

- üzenet felcsillan, megtisztított érzéseink fényében cselekedhetünk egy magasabb moralitásból kiindulva.

Minden érzelmünk belső magját ez a tisztaság adja, így a Szellem uralkodik a lélek megnyilvánulásain, és nem fordítva. E folyamatot jelképezi a manicheista úrvacsora, ahol a lélek erőit az uborka (Hold-jelleg és sarló forma), a szellemi Nap-erőket pedig a kerek manasz-lepény hordozza. Az étkezés-meditáció során felvesszük mindkettőt magunkba, és egyesítjük, áthatjuk őket egymással. Korunk fő feladata ez az egyesítés a lélek és Szellem határán: a tudati lélek kifejlesztése.

Elsőként MANI valósította ezt meg Parsifálként inkarnálódva. Ő a Jézustól (hordozó lélek) Krisztushoz (hordozott Szellem) vezetőnk. Minden helyzetben törekedjünk annak felfedezésére, hogyan emelhetőek fel a lélek megnyilvánulásai belső erőink által a moralitás szintjére.


A lélek fejlődésének, változásainak tudatos átélése, megtapasztalása a folyamat célja.


Ebben segítőink angyalaink, akiknek asztráltestünkbe van bejárásuk. Ők a tudatos önmegismerésünk, ÉN-megismerésünk által megragadott felismeréseket láthatják meg, érzékelhetik fénylő kincsekként: a Szellem tüzében próbára tett arany ez, a valódi szíverő.

6. RÉSZ: A 4. asztrális szirom - Türelem, tolerancia

Türelem, tolerancia
Az emberekkel, más lényekkel és tényekkel szemben tanúsított türelem kialakítása az elérendő célunk. Ennek alapja az őszinte szeretetteljes figyelem. Ahhoz, hogy ez valóban működni tudjon, az előző gyakorlat segítségével kialakított érzelmi egyensúly segíthet.

Hiszen az objektivitásunkat a megfigyelésben erősen befolyásolhatja egyéni, szubjektív asztralitásunk, véleményünk. Ha ezt uraljuk, úgy kialakul a környezet iránti bizalom, az elfogulatlanság; és minden dologban a lényeget: a szépet és igazat keressük.


Maga a gyakorlat abban áll, hogy amivel találkozunk, annak csak a pozitív oldalát találjuk meg, fedezzük fel! Ha a gyakorló egy olyan tárggyal, helyzettel találkozik, ami számára kellemetlennek, ellenszenvesnek, negatívnak tűnik, akkor próbálja meg a pozitív nézőpontokat felismerni. Napi tapasztalataink során válasszunk ki néhányat, és a helyszínen leljük fel egy pozitív vetületét; fűzzünk hozzá egy építő gondolatot. Ez minden szituációban lehetséges!


"Senkinek sincs mindig teljesen igaza, és senkinek sincs mindig helytelen véleménye."


Ha a pozitívat észleltük és tudatosítottuk, fejlesszük ki magunkban a hozzátartozó érzéseket. Alkatunktól, jellemünktől is függhet az, ha a negatívat gyorsabban észleljük a jelenségek kapcsán. Kerüljük a szándékosan kialakított szubjektív szimpátiát, amely nem a konkrét, tiszta kereső megfigyelésen alapszik! 

A helyszínen a közvetlen megfigyeléskor valósítsuk meg a gyakorlatot, ne egy későbbi időpontban. Tartsuk meg egészséges ítélőképességünket, ne egy rózsaszín pozitivista szemléletmód fedje be észlelésünket! Aki valóban komolyan keres, az talál valami elismerésre méltót! A gyümölcsöző a dolgokban nem az, ami hiányzik belőlük, hanem, ami bennük van! A lélek erősen hajlik a negativitásra, ezt a tendenciát azonban ellenőrizni tudjuk! Az asztráltest megszabadul a rossz akarattól, és békesség, jóakarat költözik az emberbe.
A figyelem szintjei:

- fizikai: tárgyak - természetesek és mesterségesek egyaránt,

- éteri: természeti jelenségek (zivatar, áradás, földrengés), szociális élet problémái (betegség, elválás),

- asztrális: felfogások, vélemények, világnézetek, ideák.

(Segítséget adhat egy ellenszenves jelenségeket felsoroló lista leírása is. Sok minden negatív reakciót válthat ki, amiről nem is gondoljuk.)

Az éteráramlás a szívben koncentrálódott boldogság és öröm érzése főleg a szemen, majd a bőrön keresztül átsugárzik a környezetre. Mindezek által mintha megnőnénk, kitágulna étertestünk. A szeretet mint érzésbeli erő jelenik meg. Az érzések megszabadulnak a rokon- és ellenszenv korlátozó válaszútjától.
Virágot látni a magban

E morális indíttatású szívérdeklődés alapozza meg azt, hogy megértsük mindazt, amit a sors elénk hoz. A tökéletlenségre, gonoszságra és rosszaságra nem fölösleges kritikával felelünk, hanem megértésteljes együttérzéssel feltárjuk annak üzenetét. Ahogyan a napfény sem kerüli a rosszat, a gonoszat, úgy mi sem vonhatjuk meg semmitől és senkitől szívünk figyelmét, szeretetét. Tökéletes példaként Krisztus - a Nap-lény - járt előttünk, hiszen mindenkire (így a bűnösökre is) egyaránt árasztotta áldását. 

Ezt a türelmet, bizalmat, a másik fejlődésébe vetett hitet közvetíthetjük találkozásaink során embertársaink felé. Az elvárásoktól mentes elfogadás ösztönözheti őket a fejlődésre. Egy szellemi látással rendelkező ember türelmét (többek között) az a tény adja, hogy látja a társa fejlődési folyamatát: honnan hová fog jutni, mibengyarapszik ezáltal. Ha ez a mélyreható átalakulás valóban megtörténik, akkor az időtényező talán nem is olyan fontos.

Ezzel a toleráns, elfogulatlan figyelemmel a másik szabadságát is megőrizzük, mert hagyjuk őt olyannak lenni, úgy megnyilatkozni, ahogyan azt ő akarja. Ha önző módon befolyásolnánk kivetített elvárásainkkal irányítva mások véleményét, életét, úgy eltérnénk a miatyánkban megfogalmazott kéréstől. A "Legyen meg a Te akaratod!" helyett a "legyen meg az én akaratom" érvényesülne. Ez az én azonban nem a legmagasabb isteni valónk akaratát közvetíti, hanem önösségünk kifejezője. Arra azonban nagyszerű lehetőséget ad, hogy türelmesen, nyitottan megfigyelhessük jelzéseit és elkezdjük önmagunk formálását. 

Ezt az érzéket kifejlesztve figyelmünket minden dologban a jó, a szép, értékes sajátosságokra - nem elsősorban a kifogásolhatóra, a csúnyára és az ellentmondásokra irányítjuk. Eltűrjük az esetleges kellemetlenségeket, és amennyire erőnkből telik, a rosszat jóra fordítjuk. Ha elzárkózunk előle, nem történik meg a lehetőség erre az átváltozásra, megváltásra. Az ember az a hely, ahol az élő Krisztus erejével az ellenerők találkozni tudnak. Nagy feladat ennek a tudatos felvállalása, megvalósítása. 

Korunkban egyre inkább szükség van az emberek, embercsoportok, vallási felekezetek és a nemzetek közötti megértésre, toleranciára. Minden létező küldetéssel, lehetőségekkel érkezik a világba. Ha nem lenne Isten akarata szerint való, akkor ő meg tudná szüntetni azt bármikor.

Miként az Atyában él teremtményei léte iránt ez az IGEN, úgy felfedezhetjük mindenben elrejtve a létértéket. Kutassuk, keressük hát a különlegeset, kiemelkedőt; merjünk rácsodálkozni a dolgokra - csodákat élhetünk meg ezáltal! Átsegíthet a jelenlegi kedvezőtlenebb állapoton az, ha utunkon az elérendő vezet. 

Ez nem azt jelenti, hogy behunyjuk szemünket a hamisság, csúnyaság, értéktelenség előtt - ne tévesszük össze a kritikátlansággal a pozitivitást! A megismerés vezessen és egyedi véleményt alkossunk a tapasztaltakról, de óvakodjunk az ítélkezéstől. (Az ítélet egyfajta negatív kritikával ér fel.)

Különbség van a személyiségből eredő rokon- és ellenszenv - és azon álláspont között, amely szeretetteljesen helyezi magát a másik lényébe, helyzetébe egy kutató kérdéstől vezetve: "Mi készteti a másikat arra, hogy ilyen legyen, és így cselekedjen?" Ez a türelmes ember Grál-kérdése. Így azon igyekszik, hogy segítsen, ahelyett, hogy bírálna. Minden türelmetlenség az asztralitásból fakad. Az "Én ezt jobban tudom!" gondolatot esetlegesen hatalomvágy, uralkodás is indíthatja. Talán a "másképpen tudom" lenne a megfelelő megközelítés. A másság ajándék, fogadjuk el!

A szellemi úton járó ember feladata önmagával szemben is türelmet gyakorolni. Elfogadással lenni az adott pillanat, fejlődési állapot, a JELEN iránt. Feladatunk a múlt hibáit, történéseit tolerálni, a jövőt pedig türelmesen kivárni. Mivel nem várunk el semmit, sohasem türelmetlenkedünk.

A vallási tolerancia a toleráns vallásokban

A türelem elérendő erényként szerepel a fontosabb vallási irányzatokban. A buddhizmus korában a szívcsakra hat asztrális szirmát a következő gyakorlattal serkentették: nagylelkűség, önfegyelem, türelem, bátorság, meditáció, bölcsesség.

Életünket rendszerint elvárások, törekvések jellemzik, így ezek ellenállásokba ütközhetnek. Ahhoz hasonlítható ez, amikor egy vak ember fut, hogy elérje célját. A türelmes ember minden élethelyzethez képes alkalmazkodni, nem meggondolatlanul ösztönös, nem érheti semmi váratlanul, nem fél az új helyzetektől. Közte és a helyzet között egy bizonyos tér, távolság keletkezik, amelyben bármi(!) megtörténhet...


A korszellemnek megfelelő szív út negyedik gyakorlatát szintén e türelem képezi. A manicheista beavatási út alapja is ez.

Mani tanításaiban szól a türelmes emberről:

- Szíve mindig irgalmas, harag nem kél benne. Igazságtalanságot látva a nemes haragon túllépve, azokat szelídséggel, szeretettel áthatni a dolgunk.

- Kifogyhatatlan örömöt táplál, bosszús gondolata nem támad

- Vetődjék bárhová, szíve mentes a gyűlölettől.

- Nem erőszakos, nem makacs, szája nem ismeri a durva beszédet.
- Akár belülről, akár kívülről törne rá kínzó gyötrelem, hogy türelmét kikezdje, megadással képes elviselni azt.

Megszívlelve ezeket felemelhetjük nemzetünk, majd a nemzetek szintjére is! A magyarság történelme során igen

változatos impulzusokkal találkozott, sok néppel érintkezett. Lehetőségünk van valódi érdeklődést tanúsítva értékként elfogadni ezek üzenetét, ajándékát! Nehéz fordulópontokat, történelmi válságokat is segíthetne átértékelni az efféle hozzáállás. Megbocsájthatjuk tehát a viharos időkben okozott fájdalmakat, hiszen népünkben - "balsors, akit régen tép"-, e szenvedések által fejlődhet ki küldetésünk tudata és felvállalása.

"Mutasd meg irgalmas szíved népednek, szent példaként szolgáljon minden léleknek. Segíts, hogy felnyíljon szíve minden magyarnak, üdvére legyen a Szívország a világnak!"
7. RÉSZ: Az 5. asztrális szirom - Hit, bizalom

Hit, bizalom


"Ne tápláld magadban a babonát, de éppilyen biztosan, kegyelem nélkül üzenj hadat a benned lévő hitbeli aléltságnak..."
Ch. Morgenstern

A tanítvány előrehaladásának következő lépcsőfoka a szív útján: az élet jelenségeivel szemben kialakítani az elfogulatlanságot. Minden ember és lény iránt, valamint cselekedetei közben is ez a bizalom töltse el lelkét, ez vezesse.


Ha valami tudomásunkra jut, akkor legyünk készen minden pillanatban - ítéletektől, előítéletektől mentesen - addigi véleményünket felülvizsgálni és összehasonlítani azzal, ami elénk kerül. "Nem hiszem, mert eddigi véleményemmel ellenkezik" - ezzel a hozzáállással engedjük, hogy korábbi élményeink, tapasztalataink megfosszanak bennünket az állandó nyitottságtól és a kételkedést erősítik bensőnkben.

Maradjunk mindazzal szemben fogékonyak, amivel kapcsolatba kerülünk, és bízzunk abban, ha valamilyen szándékunk van, az meg tud valósulni. Akár a százszoros sikertelenség se térítsen el elhatározásunktól, mert ez az a hit, amely "hegyeket tud elmozdítani", s legyőzheti a csüggetegséget.

Törekedjünk mindenütt és minden alkalommal arra, hogy a dolgoknak és lényeknek megnyilatkozásaiból meghalljuk azt, ami számunkra új.

Ha készek vagyunk arra, hogy ne a megszokott, hanem új szempontok szerint nézzük a világot, akkor minden jelzésből, a falevelek rezdüléséből, a gyermekek gügyögéséből is tanulhatunk!

Bizonyos szempontból azonban nem hagyhatóak figyelmen kívül a megszerzett tapasztalataink sem! Egyik részről a múltbéli átéléseink, másik oldalról pedig az új felvételére való hajlandóság segítsen a jelenben eligazodni.

Mindig feltételezzük, hogy az új élmények esetleg ellentmondhatnak a régieknek!

Kíséreljük meg azt az érzést kifejleszteni, hogy teljesen elfogulatlanok legyünk egy soha nem hallottal vagy látottalszemben! Az "ezt nem hallottam, ez tévedés" - érzületet el kell vetni, hogy ne legyen akadály, amit eddig törvényként ismertünk el. Ismereteinket ki kell bővítenünk, hogy egy látszólag hih etetlen tényhez megkapjuk a hátsó ajtót - a hitet.
A gyakorlat megvalósítása:

- A lehetetlennek látszót lehetségesnek tartani!

- Minden alkalommal, amikor egy dolgot, állítást, szituációt hihetetlennek vagy lehetetlennek tartunk, azonnal nyissuk meg lelkünket ott helyben, és tartsuk lehetségesnek azt!

- Jelmondatok: "Ez bizonyos körülmények között lehetséges." "Még nem tapasztaltam mindazt, ami létezik."

- Éberré tenni magunkat felfedezve a gyakorlási helyzeteket az életben.

- Figyeljük a velünk született alkati tendenciákat, melyek szerint csak a már tapasztaltat, megszokottat tartjuk igaznak és valóságosnak.

- Nyissuk meg lelkünket az új lehetőségek számára, mindazt vegyük fel magunkba, amivel találkozunk. Ne várjunk az állásfoglalással, ne halogassuk azt. Belső meggyőződés, gondolkodás nélkül ne fogadjunk el ismeretlen dolgokat. Saját tapasztalataink sokszor tökéletlenek és hiányosak. Gyakoroljunk nyíltságot, ne csak vakon higgyünk, értsük meg a legtisztábban a tényszerű körülményeket.
Figyelmünket kiterjeszthetjük:

- fizikai szinten: beszámolók szokatlan jelenségekről (például: ufók, lochness-i szörny, földönkívüliek),

- éteri szinten: vízenjárás, levitáció (lebegés), az anyag szétoszlatása (dematerializálódás),

- asztrális szinten: szellemi látás, halálközeli élmény, lényélmények, szellemi gyógyítás.

Segíthet egy lista összeállítása, amelyen az eddig elutasított dolgokat feljegyezve azokat tudatosíthatjuk. A gyakorlat hatására kialakuló éteri áramlás vibráló, remegő érzésként jelentkezik, ahogy a környezetből az érzékszerveken és a bőrfelületen keresztül beárad a testbe. Érezzük, hogy magával a szeretettel - a fizikai érzékszerveken kívül - tudunk érzékelni.

"Ne vess el semmit, amíg nem értetted meg ne fogadj el semmit, amíg nem értetted meg."

(Rudolf Steiner)

A jelenlegi, ötödik kultúrkorszak (tudati lélek kora) feladata a négy emberi erény után az isteni erények közül a hit kifejlesztése (hatodik kultúrkorszak: remény, hetedik kultúrkorszak: szeretet).


Ha folyamatos vizsgálat párosul e felvevőképességhez, melyet áthat a szeretetteljes megismerés és őszinte odafordulás; figyelem, akkor nem esünk a hiszékenység hibájába.

Ha a furcsa, még ismeretlen (egyelőre megismeretlen!) dolgoknak nem nyitjuk ki szívünket, akkor sorsunkba sem tud belépni az effajta kegyelem, a ,,véletlen" (amit eddig nem véltünk, gondoltunk).


Bármi történik is, higgyük, hogy annak jelentősége, üzenete van, még ha e felismeréshez nagyfokú elfogadás is szükséges.


Elfogultság az, ha önmagunk véleményét, korlátainkat ráhúzzuk a felénk érkező új impulzusokra, s amennyiben nem illenek szemléletünkbe, akkor kizárjuk őket. Mi alapján tehetjük ezt? A világ végtelen lehetőséggel ajándékoz meg bennünket, ne szabjunk hát határokat!

Szabadságunkban áll választani az elutasító "nem" vagy az "igen, ez lehetséges" között.

Az ember, aki lényéből megalkot, létrehoz, kitalál valamit, úgy élheti meg, hogy az ő saját tulajdona - ha cáfolat, támadás éri azt, ezt sértésként, sérülésként foghatja fel. Buddha szerint a szenvedés legfőbb oka az a szó, hogy enyém!

A bibliai Ábrahám életpéldáját szem előtt tarthatjuk, aki hite bizonyítékaként gyermekét is feláldozta volna. Mi mit áldozunk fel? Pillanatról pillanatra tudatos munkával önös akaratunkat aláhelyezve a "Te akaratod"-nak.
"Bizalom a szellemvilág mindenkor jelenlévő segítségében." A valódi hit a megpróbáltatásokban mutatkozik meg igazán, nem csügged, hisz a hit áthidaló, megtartó erejében. A bizonytalanság ne szüljön bizalmatlanságot. A belső biztonság adhat bizonyosságot, ne kívülről várjuk!


Önmagunkba vetett hitünk könnyen önhittségbe csaphat át. Jövőbe vetett bizalmunk alapja a bátor, egyedi változtatási képesség. Ne adjuk át a kilátástalanság általános tendenciájának akaratvilágunkat. A letompult akarati tevékenység következménye egyfajta öröklött, (generációktól, koroktól) berögzött szerkezet - séma átvétele, egyfajta tapasztalati rabság, behatároltság, determinizmus, korlát (ahogy az adott kor lát!). Ahrimáni hatásra ezek az érzéki benyomások függővé tehetnek, és a múlt meghatározóvá válhat. Célunk lehet átszakítani az általa szőtt időfüggönyt, amely káprázat.

Az éteriségben, eleven külvilágban a hétköznapi idő irányítója Ahrimán, így a halálerők, az elmúlás hordozója is. Az étertestre és érzékszervekre hatással van: azokat megkeményíti úgy, hogy ne tudjanak az érzéki jelenségek mögé hatolni. Csak a materiálisat engedi észlelni. Ha ezeket az akadályokat legyőzzük (ezt a látószervet kikapcsolva, anélkül, hogy a látást kikapcsolnánk), akkor érzékfeletti szellemi látás jöhet létre. Ily módon az akarat már nincs csak az érzékelhető világhoz láncolva, attól megszabadult.
A változtatás felvállalása a feladatunk! Lucifer belülről kísért, így az ő csapdája a túlzott szabadosság e téren is: a hiszékenységbe vinni.


Mai korunkban "szellemi dömping" érvényesül, a New Age, az "új kór" ajándékaként. Az új élmények feldolgozása kutató, kereső hozzáállással, komoly összehasonlító, megértő, kérdező munkával, folyamatos aktív akarati tevékenységgel történhet. Ha mindenre rácsodálkozunk, ami újat adhat, úgy nem zárjuk ki a létjogosultságát, megadjuk a dolgok, a vélemények alkotóinak szabadságát. Idővel a moralitás is formálhat e szűrőn. A tévhitek fakadhatnak a meg nem újításból, rögződés által (Ahrimán), vagy a tévedésekből, amikor nem valódi szellemi megismerés vezet ismeretekhez.

 A szellemi igazságok mindig valósak - idő- és térállóak! Hinni a szeretet erejében - ez ad állandó megtartó erőt.

"Hitem bár erős, de mondd, mit ér, ha szeretet bennem nem él?!"
(Testvérek)

Ha valamit nem hiszünk el, az annak a létezésén nem változtat, csak az enyémen... Ami hihetetlen, az lehetetlen: elvonjuk a lehetőség, a szabadság erőit, hogy hozzánk jöjjenek. A hitetlenség előképe Tamás apostol esete Krisztus sebei kapcsán. Milyen mértékű bizonyosságot, megbizonyosodást akarunk még a Golgotai Misztériuma óta? Az élő Krisztus valósága hitünk forrása. Az emberiség számára már lehetetlenné vált sorsát (objektív karmáját) önnön erejéből jóra fordítani. E hitvesztettség okozója a mélyreszállás az anyagba, a fizikai tapasztalatok világába (csak ez bizonyult elfogadhatónak számukra). Krisztus hozott lehetőséget a változásra, megváltásra: Ő tekinthető "hithozónak" is. A vérséggel átörökített tapasztalatok kizárólagosak voltak, de fel kell újítanunk, és egyedivé tennünk a hitet (saját akaratunk és szíverőink által megdolgozottá).

"A te hited gyógyít meg téged." - ez a gyógyerő abban rejlik, ha lehetségesnek tartjuk a választást, vállalunk bármit, amit a kegyelem, az isteni akarat ránk szab... Hitünkben segítőnk a létezőkkel szembeni elfogulatlanság: a fénycsírát, a krisztusi magot keresve mindenben, nem lesz olyan, amit elvetnénk. A régi szellemi látás lényérzékelés volt. A szellemi érzékszervek letompulása óta egyéni akaratra van szükség a visszatéréshez a szellemi világba, az Istenhez. Híd lehet e szakadék áthidalásában a hit. "Látatlanul" is segíthet a számunkra még nem érzékelhető világokban léteznünk. A nem látott dolgokban való bizonyosság által önállóan küzdjük fel magunkat az érzékfelettibe, mikor az anyagi világ jelenségei mögött próbáljuk a szellemi létezők valóságosságát tudatosítani (például: az elementális világok lényeit). Egyfajta  megújított sorskezelés alapját képezheti ez a hozzáállás: a másikba vetett hittel új és új lehetőségként meglátni a lényt (a szellemi érzékszerveink által még nem érzékeltet). Ugyanakkor a bizalommal telített, nyitott légkör a konfliktusok kezeléséhez is fontos. A hit legyen megtartónk: hitünk a kegyelemben, a világ jövőjében, amely lehetséges, ha hagyjuk és akarjuk valósággá válni a megváltást!!!

"Higgy a szeretetben, és ne fordulj máshoz..."


8. RÉSZ: A 6. asztrális szirom - Kitartás, állhatatosság


Kitartás, állhatatosság"... nincs akaratának 

rabságában;az áradó érzéseknek mértéket 

szab;túl mély, semhogy a tagadástól 

megbetegedjék -túl szabad, semhogy 

rögződések lakjanak benne...

Így kapcsolódik az ember a szellemek birodalmához."



(Christian Morgenstern)

E gyakorlat két aspektussal rendelkezik. 

Egyrészt törekedjünk a kitartás képességének 

kifejlesztésére: ne hagyjuk - különböző 

befolyásoknak 

engedve - a kitűzött célunktól eltéríteni magunkat. 

Az akadályok ne tartsanak vissza az elvégzendő dolgoktól (míg azokat helyesnek látjuk); hanem vegyük 

felhívásként a munkára, leküzdésre. 

A szívcsakra gyakorlatok eddigi végzésekor biztosan már többen gyakorolták ezt az erényt!


Ha állhatatosan véghez visszük elhatározásainkat, akkor kialakulhat bennünk a korábban említett másik 

hatásként a belső egyensúly és harmónia. 

Az öt tulajdonság harmonizálásával megszületik az összhang az intellektus, az érzésvilág és a moralitás 

között.

Ez adhat szellemi súlypontot, alapot és egyfajta szilárdságot az életben. Nem kell kerülnünk a nyitott 

együttélést a világgal, hagyjuk hatni magunkra. 

Ez a biztonságérzés az élet ide-oda húzó tényeitől nem menekülni késztet, hanem

ellenkezőleg: a teljes odaadásra, a harmónia szilárd megőrzésére indít. 

Ehhez a tanítványnak öt lelki tulajdonságot kell az iskolázás során elsajátítania:

1. gondolatkontroll,

2. cselekedetkontroll,

3. érzelmi egyensúly,

4. pozitivitás,

5. hit, bizalom.

Aki ezekre időt fordított, annak most lelkében e jellemvonásokat harmonikus összecsengésbe kell hoznia. 

Az emberben ez megvalósulva a mélységes öröm és elégedettség érzését kelti, mintha az ember a bőrén 

túl terjedne, mint egy sugárzó lény.


Ily módon árasztja ki a Földtől a földön keresztül a szellemi világba a szeretetet mint gondolkodási erőt

Az öt gyakorlatot újra meg újra elővehetjük.

 Pontosan, lehetőleg írásban tervezzük meg a végrehajtás idejét!

 Válasszunk gyakorlatcsoportokat, 

például:

- 1. és 2., vagy 2. és 5.

- 1., 2. és 3., vagy 2., 3. és 4.

-1.,2.,3.és 4.
Fontos felismerni és összehasonlítani az egyes gyakorlatok hasonló és eltérő tulajdonságait!!! Figyeljük meg ezek hatását 

a három lelkierőre - gondolkodás, érzés, akarat - és kapcsolatba hozhatjuk az ellenerők működési 

szféráival.

Szívcsakra gyakorlatok

Asztrális testre ható	érzelemkontroll	Luciferi kísértés belső vetületének legyőzése
	türelem, tolerancia	Luciferi kísértés külső vetületének legyőzése
Éteri testre ható	cselekedetkontroll	Ahrimáni hatás belső vetületének legyőzése
	hit, bizalom	Ahrimáni hatás külső vetületének legyőzése
Fizikai testre ható	gondolatkontroll	Aszúrák támadásának belső vetületének legyőzése
	kitartás, állhatatosság	Aszúrák támadásának külső vetületének legyőzése

Tudatosan fejleszthetünk ki hálát bizonyos dolgok iránt:

- e gyakorlat segítségével az Én átdolgozza a burkainkat

- az Én-tevékenységünk oka, hogy ezeket végre tudjuk hajtani

- testi-lelki felépítésünk is megváltozik ezáltal

- megérthetjük, hogy a mindennapi gondolkodás, érzés és akarat magasabb szintre emelkedik.

A hat gyakorlat egységes organizmust alkot. Egyes gyakorlatok poláris viszonyban állnak egymással: az egyik főleg a gyakorlóra, a másik inkább a világra vonatkozik (belső és külső vetület).


A hat gyakorlat következménye, hogy csökken a nehézségi erő az ember gondolkodási képességére, s így e tevékenység lassan eloldódik a mozdulatlan agytól, és az élő, életet adó szívvel köti össze magát. A káosz urai, az aszurák arra törekszenek - egészen lehatva a fizikális szintig -, hogy mindent formátlanná, kaotikussá tegyenek. Ma a Földön a fizikai test alapja a földi létnek, az inkarnációnak. Ha ez nincs, akkor nem lennénk képesek itt a Földön fejlődésre.


Ahogyan testünkön belül folyamatosan az anyag "kaotizálódik" és aztán újjáalakulva felépíti azt a megújuló sejtekben; úgy önálló, tudatos teremtőerőnk által az átalakító erő: a tiszta szeretet révén a mindenség harmóniájába illeszkedhetünk. Ez adja meg a szabadság formáját, a valódi rendet.


Az embereket mint gondolati lényeket a szeretet gyakorlása egymással összeköti. Krisztus áldozata teszi lehetővé, hogy az ember képes megnyitni szívcsakráját. Ő volt az első, aki teljes mértékben a szívével gondolkodott! Így a logikus gondolkodást is feltámasztotta. Az ember a bűnbeeséskor evett a megismerés fájáról, ezáltal belépett a földi létbe, halandó lett.

Ha az ember eszik az élet fájáról (azaz kifejleszti a szívgondolkodást) képes lesz legyőzni a halált és az új Paradicsomba emelkedni.



A fejgondolkodás az adott nyelven, a szívgondolkodás általános emberi szívnyelven történik.

"A szellemi kutatónak, ha a szívével átélteket közölni akarja, azokat a logikus gondolkodás ruhájába kell öltöztetnie."

(Rudolf Steiner)

Ahogyan Krisztus plántálta bele a Földbe az újfajta gondolkodás magvait, Michael kiszabadítja és eloldja a gondolatokat a fej tartományából, és szabaddá teszi azok számára a szívhez vezető utat. Az ott élettel újra feltöltött gondolatokba beáradhat a lényegtől áthatott szellemi valóság.

Így leszünk a kozmikus gondolatok éltetői, s azok által magunk is élővé válhatunk.
Emlékeztetőül:

- A gyakorlás kezdésére legalkalmasabb az ősz!- Érdemes írásban gyakorlási tervet készíteni, tapasztalatainkat egy naplóban rögzíteni. A kezdő napnak legyen meg a hangulata (például egy nevezetes nap).

- Legalább négy hétig kell egy gyakorlatot végezni. (Legoptimálisabb addig, amíg az éteri áramlásokat biztosan érezzük.)

- Az elsőtől haladjunk egyenként, mellévéve a következőket, majd a végén mind a hatot egyszerre végezzük.

- Ha egy hatos ciklust befejeztünk (például 6 x 4 hét), akkor bizonyos szünet után elölről el lehet kezdeni.- Addig folytassuk az iskolázást, míg az egyes szirmokhoz tartozó erények szokássá válnak (azaz megváltozik étertestünk is).

- Ha valami nem sikerül tökéletesen, elemezzük; tanuljunk belőle, és a következő ciklusban figyeljünk a hibaforrásokra.

- Ha az ember egyéb ezoterikus gyakorlatot végez (meditáció, mantrázás, stb.), káros hatások is érhetik. Ilyenkor az ellenerők felfigyelnek az emberre, a szívcsakra gyakorlatok megvédenek az okkult praxis káros behatásaitól.

- A csakrák felélesztése hosszabb folyamat (sokszor egy élet sem elegendő).- Nem lehet csak úgy "kinyittatni", mert visszazáródik!

- Valóban akarjuk-e ezt a "vállalkozást"? (Jobb, ha nem kezdjük el, mintha megszakítjuk.)

Szent Mihálynak fénylő kardja villan,

Győzedelme megnyitja az eget,

Színe előtt félelmünk elillan,

Szíveinkben erő ébred!

Szolgálva őrizünk a fényben, Mennyei világtörténet,

Mióta a Földhöz csillagtávból Krisztus szent lépését cselekedte.

Gera Olga

Megjelent a Manifesztum

4 dolog, amit érdemes tudni a "Harmadik szemről"

Még mindig hiányzik a tobozmirigy teljes megértése, de ez nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy eltöprengjünk.


Majdnem az agy közvetlen központjában található az apró fenyőtoboz alakú tobozmirigy, mely rendszeresen választja ki a bámulatos melatonint miközben alszunk, melyről egykor azt gondolták, hogy egy alacsonyabb evolúciós állapot csökevényes maradványa.


Valójában a közelmúltbeli kutatások szerint nagyobb esélyünk lehet krónikus betegségekre, mint például a rákra, az esti, mesterséges fényben való felesleges fürdés következtében, vagy az éjszakai műszakban dolgozóknál, illetve a késői ébrenléttől. A tobozmirigy, és a melatonin Föld forgásának 24 órás világos és sötét ciklusaihoz kapcsolódó kronobiológiai kapcsolatának összezavarásával, amit cirkadián ritmusként ismerünk, valószínűleg nem az érzékelésre nyitunk ajtót, hanem a betegségekre. A Vanderbilt Egyetem egy nemrég megjelent tanulmánya összefüggést talált a cirkadián zavarok és a szívbetegségek, cukorbetegségek és az elhízás között.


Az sem csoda, hogy a tobozmirigy összekapcsolódik a sci-fi, fantasy és horror rajongók táborával, valamint tömegesen kedvelik a misztikusok és mentalisták. Az ereje, hogy megossza és egyesítse a világos és sötét életünket úgy tűnik, hogy sokkal inkább növekszik, mint amennyire komolyan vesszük.


"Még mindig hiányzik a tobozmirigy teljes megértése," mondta el a Michigan Egyetem élettani és a neurológiai professzora Jimo Borjigin, aki úttörő a tobozmirigy kiválasztás orvosi vizualizálása terén. "Számos molekula található a tobozmirigyben, melyek közül sok egyértelműen éjjel figyelhető meg, és nincs egy jó ötletünk sem, hogy mi lehet a funkciójuk. Az egyetlen működés, melynek pontos helyéhez nem férhet kétség, az a melatonin szintézise és kiválasztása éjszaka, melyet a központi óra a suprachiasmatic nucleus-ban ellenőriz, és fénnyel modulál. Minden más spekuláció."


Megkülönböztetni a tudományt és a spekulációt a tobozmiriggyel kapcsolatban nem volt könnyű, hiszen régen René Descartes nevezte a "lélek fő székhelyének", miután hosszú ideig tanulmányozta, közel négy évszázaddal ezelőtt. (Bár "nincs bizonyíték, mely ezt alátámasztaná," - tisztázta Borjigin.) Tehát itt van egy rövid, hasznos lista arról, amit a tobozmirigyről tudni érdemes.

1. A harmadik szem és a teozófia

Jelenlegi tudományos ismereteink szerint a tobozmirigy egy szemként indult útnak, és fogadja a fény- és retinajeleket. Talán ez volt az egyetlen szem, amely az agyba zsugorodott, ám az érzékelő feladataink gondoskodtak két újabb szemről, vagy ez egy harmadik szem volt egy szellemi és fizikai kapcsolattal előző spirituális és evolúciós állapotunkban, vagy mindkettő, de egy biztos, hogy már évszázadok óta felvillanyozza a tudományt és a találgatásokat.




A Föld ősi kulturáinak történetei tele vannak néprajzi elemekkel, melyek mind az egyszemű, mind a háromszemű hatalommal rendelkező lényeket bemutatják, Sívától és Küklopsztól a Félhomályos Zóna kedves fickójáig a "Valódi marslakók felállnának kérem?" című epizódjában. A kapcsolatok megtalálhatók a Hinduizmusban, melynek hetedik, elsődleges csakrája a Sahasara olyan többrétegű lótusz, mely úgy néz ki, mint a tobozmirigy fenyőtoboza, és amelynek elsődleges feladata az, hogy érzékelje az egyetemes egységet tudományos szempontból és lelki értelemben. A teozófusok is tanulmányozták, és amire rájöttek az a görög és római tudományos érdeklődést is uralta, és a közelmúltban azt állították, hogy a tobozmirigy a szellemi evolúció motorja.


Ez a leírás találónak tűnik, tekintettel a csillagászati teljesítményünkre, melyet evolúciónk néhány millió éve alatt elértünk. Míg a homo sapiens harmadik szeme valószínűleg átalakult tobozmiriggyé útközben, ma is találhatunk fényérzékelő harmadik szemmel, mai nevén parietális szemmel rendelkező állatokat, mint például Új-Zéland veszélyeztetett faja, a Tuatara. Más ősi lények fosszíliái hasonló koponyaformákat mutatnak, melyek arra utalnak, hogy a tobozmirigyünk egy korábbi szem lehetett.

2. Ami egykor rejtett volt, most nagy-felbontású


A Michigan Egyetem professzora Borjigin és csapata keményen dolgozik azon, hogy rájöjjenek, a tobozmirigy és a melatonin vajon hogyan szabályozza az életünket.


"A központi cirkadián óra szabályozza életünk szinte minden szempontból való időzítését, többek közt a fiziológiát és a viselkedést, és a melatonin a legjobb jelző dekódolni a cirkadián időzítés ujjlenyomatait mind az embereknél, mind az állatoknál." - mondta el Borjigin. "A múltban nagyon nehéz volt tanulmányozni a melatonin cirkadián tulajdonságait az állatokban a technikai korlátok miatt. Laborunkban kitaláltunk egy hosszútávú tobozmirigy mikrodialízis technikát, amely lehetővé teszi az automatizált, számítógéppel vezérelt, nagyfelbontású melatonin kiválasztás elemzést a rágcsálók tobozmirigyében négytől tíz hétig ugyanazon állatnál."




Ezek a képi megjelenítések jó úton haladnak afelé, hogy többet tudjunk a melatoninról, amit a tobozmirigy választ ki akkor, amikor alszunk, és segít kijavítani és szinkronizálni a testünket a Föld forgásához. A melatonin egy lenyűgöző vegyület, mely természetesen előfordul a növényekben, állatokban és a mikrobákban. Egy erős antioxidáns, gyógyászati célú felhasználása úgy tűnik minden évben növekszik, ahogy egyre többet tudunk meg arról, hogyan képes segíteni az immun, krónikus és neurodegeneratív betegségekben.


"A tobozmirigy mikrodialízis technika lehetővé teszi, hogy nyomon kövessük a melatonin kiválasztást szigorúan különböző körülmények között, szimulálva a gyors időzóna-átlépést, a többműszakos munkavégzést, a fényszennyezést, a diétás manipulációt és így tovább, hogy meghatározzuk a cirkadián ritmus környezetre adott válaszait," - tette hozzá a professzor. Azt is lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük az extrém kronotípusú állatokat, mint a korai madarak és éjszakai baglyok, hogy megértsük, hogy a különböző kronotípusú egyének a cirkadián kihívásokra hogyan reagálnak másképp. Ezek még folyamatban lévő vizsgálatok, de remélhetőleg néhány munkánkat még ebben az évben közzétehetjük."

3. Mesterséges fény = Sötét jövő


Ami a közelmúltban megjelent a melatoninról már elég jelentős, különösen azok számára, akik mell- és prosztatarákkal küzdenek. A Harvard Egyetem Közegészségügyi Iskolájának kutatói Itai Kloog és csapata egy sor tanulmányt adott ki az elmúlt években kifejtve, hogy a "modern, urbanizált alvó és élőhely" (PDF) egy hatalmas hormonalapú rák kockázat. "Eltakarjuk az éjszakai égboltot" mesterséges fényekkel, írta a Earth Island Journal-tól Holly Hayworth, hivatkozva Kloog kutatásaira és megjegyezte, hogy ennek a fénynek a fele egyébként is kárba vész.

"Minden kétséget kizáróan bizonyítottuk, hogy ez egy kockázati tényező," - mondta Kloog. "Az éjszakai fényről több szinten bebizonyította a csoportunk és még sokan mások, hogy mindenképpen hozzájárul a hormonális rák kifejlődésének nagyobb kockázatához."


Kloog csapata összesen öt vizsgálatot publikált, helyi és globális szintű elemzéseket is beleértve, és mindegyikük határozott összefüggést talált a cirkadián és a melatonin zavar, valamint a magasabb rák kockázata között. Tanulmányozva a NASA Védelmi Műholdas Program archívumát (hogy rávilágítsanak a Föld éjszakai fénnyel való lefedettségére), és az Egészségügyi Világszervezet adatait Kloog csoportja világosan azt találta, hogy "ahol a nők jobban ki vannak téve az éjjeli fénynek, azoknál az emlőrák aránya emelkedett. Az izraeli tanulmány megállapította, hogy az éjszakai fénynek való minimum kitettség a közepes kitettségig 36%-al nagyobb általános mértéket eredményezett a mellráknál, és a közepestől a maximumig történt kitettség újabb 26%-os növekedést jelentett."




A Kernel kiegyenlítéssel létrehozott sűrűségi térképek a fénynek való kitettséget és a rákos megbetegedések arányát mutatják. Kloog csapata azt találta egy másik tanulmányban, mely 20.000 fényforrásból származó adatokon alapult magasság és intenzitás szerint, hogy egyértelmű az összefüggés. A két világméretű tanulmányhoz kifejlesztettek egy algoritmust, hozzárendelve a lakosság átlagos súlyát és a megvilágítást minden személynél, minden városban az egész világon felhasználva a WHO adatait, és újra egyértelmű összefüggést találtak a rák és az éjszakai fény között.


"Az átlagos megvilágítás fejenként, ha egy elmaradott országot veszünk, mint Nepál, 0,02 nanowatt négyzetcentiméterenként," - magyarázta Kloog. Ha összehasonlítjuk az Egyesült Államokkal, ott az átlagos megvilágítás egy személynél 57,5. Egészen körülbelül 120 évvel ezelőttig az emberek alapjában véve 12 órás napfénynek és 12 órányi sötétségnek voltak átlagban kitéve, ahol az évszakok és a szélesség ezt lehetővé tették természetesen. De a villanykörte feltalálása óta mesterségesen meghosszabbítjuk a napot. Késő este megyünk aludni, világítást használunk miközben alszunk, emiatt egy rövidebb alvásidővel rendelkezünk. Van egy csomó tényezőnk, mellyel megnyújtjuk a napot ahhoz képest, melyet a korábbi több millió éves evolúciós időszakban tapasztaltunk."


"Ez olyasvalami, amit könnyű kivenni az egyenletből," - mondta Kloog. "Aludj egy sötét szobában! Használj kevesebb fényt! Csukd le a redőnyt! A cirkadián zavar rákkeltő az emberre nézve."

4. Okkult klasszikus


Ez nem jelenti azt, hogy a késő esti nézelődés önmagában nem jó a léleknek, különösen a tobozmirigynek és a harmadik szemnek. Mivel a tobozmirigy és a harmadik szem is egyedülálló összetevői a bináris agynak, különös spirituális és természetfölötti lehetőségeik felfedezésére ösztönöztek. A tobozmirigy cirkadián kettőssége különös rezonanciát gyakorolt a befolyásos okkultistákra, mint például a horror legbefolyásosabb személyiségére, Howard Phillips Lovecraftra. Aki viszont új generációs tehetségeket szült, akik egy nagyon rugalmas csatlakozóként használják az értelem kiterjesztéséhez.


"Az első találkozásom a tobozmiriggyel Stuart Gordonnak a Lovecraft a Túloldalról mozi adaptációjából jött," - mondta el Javier Grillo-Marxuach, a Közvetítő című kultikus sci-fi televíziós klasszikus alkotója. "Az igazat megvallva minden, amit tudok a különös belső elválasztású testről feltehetően a mag tapasztalatomból ered, ami megmagyarázza, hogy miért vagyok televíziós író, és nem egy agysebész."




A Túloldalrólban a természetfeletti által aktivált tobozmirigy az őrült tudósokat agyevő zombikká változtatja. A nemrég újra kiadott 1957-es Ördöglány egy "női szörnyeteget" mutat be, akinek hiperstimulált tobozmirigye egy démonná, ördöggé, egy deformálódott lélekké" változtatta őt. Mindkét filmben, és sok más harmadik szem utazásban egy szexualizált szervként működik, nem pedig egy cirkadián szabályozóként. Manapság néhány melatonin pótlás használatával már a 90-es évek óta elérhető a szexuális diszfunkció elősegítése. De a tobozmirigy kiterjedt mitikus és tudományos történelme sokkal szélesebb körben alkalmazható, amikor az folklórrá és szórakoztatássá válik.


"A Közvetítőben hamar kiderül, hogy mivel ez a legrejtélyesebb mirigy, egyben teljesen félre is értik," - tette hozzá Grillo-Marxuach. "A 12 epizód során a tobozmirigy a pszichikus képességek, a párhuzamos dimenziók közti kommunikáció, és végül a hatalom forrásává válik. Mióta Stuart Gordontól és H.P. Lovecraft-tól egy ilyen ajándékot kaptam tizenévesen, mely az agyi anatómia fantáziadús megértését kínálta, úgy gondoltam, hogy visszafizetem ezt a szívességet, ahányszor csak lehetséges."

alternet
forrás : http://ujvilagtudat.blogspot.hu

Harmadik Szem

A harmadik szem az energiatest szerves része - minden ember szellemlényi felépítéséhez hozzátartozik- a homlok közepén helyezkedik el.

Ez egy isteni adomány, amelyet csak a kiérdemelt tiszta lelkek és egyben "krisztusi küldetést" teljesítő személyek kaphatják meg. Isten tud csak ilyen képességet adni, de ezt szigorúan ki kell érdemelni. Hogy milyen tisztán lát a személy az mind attól függ, hogy mennyire volt a lelke ezelőtti életében illetve életeiben tiszta, jóságos...

Különben minden embernek van harmadik szeme, ez egészen kicsi korban működik is. A kisbabák lehetőséget kapnak arra, hogy lássanak.


Mindenki tiszta lappal indul.


Ez a képesség 3-4 éves korig tart, de van olyan kisgyermek, akinek megmarad a látóképessége. A harmadik szem egyes esetekben már az anyaméhben is mûködik. A magzatnál kb. 6 hónapos koráig fejlődik ki a harmadik szem.
Ezt külső tapasztalat szerzésre használják fel a babák, akik a Teremtő Atyával kapcsolatban vannak .Õ felméri a helyzetet, hogy a szülők megérdemlik e őt. Ha igen, akkor megszületik, ha pedig nem akkor lelkét felhívják /eltanácsolják/, és a kisbaba meghal. Ez bármikor megtörténhet a szülésig.


A kisgyermekeknél a harmadik szem minek a hatására csukódik be?
Isten akaratára és az önbüntető rendszer hatására. Vannak egyes esetek, amikor feloldozást kapnak.


A harmadik szemet becsülni és védeni kell, mert pillanatok alatt jön, de ugyanígy távozik. A harmadik szem nem játék. Bioenergiával mûködik, csak a tisztánlátók kaphatnak szféraenergiát. Õk több órán keresztül is képesek "nézni" mert újratöltődnek (öntöltődők).Sajnos azok akik nem öntöltődők, azoknak elég nagy gondot okoz a lemerülés.


A harmadik szem túlterhelése és a bioenergia készlet fokozatos nullán való léte agylágyulást, idegbénulást és halált is okozhat. Ez természetesen nem mindig van így, mert a büntető rendszerek is mûködnek.

Mire képes a magas szinten látó, ha isteni engedélyt kap?
- Színesen,röntgenképszerûen látja a belső szerveket, azoknak minden elváltozását, még a legkisebbeket is. Bármilyen nagyságú mikroszkopikus elemzést tud adni egyetlen sejtről vagy annak sejtmagjáról. Követni tudja a sejtek vagy bacilusok szaporodását,mozgását,így hihetetlenül pontos diagnosztizálást képes végezni perceken belül. Tévedni nem tud, mivel ugyanúgy látja, mintha a két fizikai szemével nézné. Fénykép alapján vagy az illető személyi adatainak ismeretében bármely távolságból képes diagnosztizálni. Követni tudja a gondolatok irányát, látja azt, akire mi gondolunk.

- Élő kapcsolatot tud teremteni a szellemvilággal, kommunikálni képes velük. A kommunikáció gondolati képekkel történik. Kivételes esetben isteni személyekkel is kapcsolatba kerülhet."Beszélhet" a fák vagy az állatok lelkével, a bennünket körülvevő szellemvilággal, belső vezetőinkkel, védőangyalainkkal.

-"Oda utazik" a világon ahova szeretne. Ha a Mars vagy a a Hold felszínét akarja látni, akkor látja, vagy akár a Föld belsejébe tekinthet.

- Információt kérhet az AKAHSA krónikából a messzi múlttal, jelennel vagy a jövővel kapcsolatban. Kérhet szellemgyógyászokat segítségül, vagy gyógyító tanácsokat.

A harmadik szem , egy röntgen és egy elektronmikroszkóp, valamint egy információs adó és vevő készülék együtteséhez hasonlítható. De csak hasonlítható, mert a legfejlettebb földi csúcstechnikánkat is messze felül múló energia szervünk.
A távolbalátás alapja a kozmikus "látóagyhoz" való csatlakozás. Ez a kozmikus isteni látóagy hasonlítható egy rendkívüli fejlettségû központi mûholdhoz, amely a világon mindent érzékel, és minden létezővel kapcsolatban van.
Ez a látóagyat a harmadik szem látók egy kettős piramisnak érzékelik. A távinformáció ezen keresztül érkezik és továbbítódik.


A kommunikáció mindig színes képekben történik. A harmadik szem bioenergiával illetve az ehhez hasonló szféraenergiával mûködik A röntgenezéshez hasonlóan a harmadik szem látás nagyon erős energia-koncentrációt igényel.


Azt, hogy milyen erős koncentrációra van szükség jól bizonyítja az, hogy a szféraenergia nélkül "nézők" tíz perc alatt lemerítik az egész bioenergia tartalékukat. a harmadik szem a szellemlények általános kommunikációs szeme.


A szellemlények kommunikációjának alapja a harmadik szem látáson keresztül küldött gondolati képek cseréje.





A harmadik szem látás nem mese és misztikum, hanem szellemlényi valóságunk része. Azt is jelzi, hogy milyen szabadság és lehetőség vár ránk a szellemvilágban, ha az oda feljutást kiérdemeljük. Aki nem találkozott ezen képességgel annak első hallásra ma még hihetetlen, de létezését, csodás valóságát kézzelfoghatóan bizonyítani lehet.

AZ ASZTRÁLIS TEST

Asztrális fogalmak:

Mi az ezüstzsinór, ASZTRÁL-KÖTÉL

Projekciós technika fő alkotóeleme egy láthatatlan, képzeletbeli KÖTÉL 

Ez egy rugalmas kötél vagy zsinór, amely a fejhez, vagy a test bármely más részéhez csatlakozik. A kötél hossza meghatározhatatlan. 

Mikor odakinn vagy, a kötél bármikor visszaránthat téged a fizikai  testedbe.

Az asztrális utazás során a tudat az asztrálvilágot járja be, mely nem más, mint a lények összességének kivetített tudata az asztrális síkon.

Asztráltest

Új-platonikus fogalom, melyet a középkor teozofusai is elfogadtak. Asztráltestnek egy könnyű finom, szerves burkolatát a léleknek képzelték, mely a látható testben foglaltatik és mintegy követetlen burka a léleknek. 

Az asztráltestet gyakran összekeverik az Aurával. Az asztráltestünk a LEGFONTOSABB, hallhatatlan részünk, a tudatunk benne tárolódik. Az Auránk rezgése megszűnik fizikai testünk halálával együtt.

Az asztrális univerzum finom fény-és színvibrációkból áll, sok százszor nagyobb, mint az anyagi világ. Nem más, mint az emberek érzelmei, képzelete, álmai által teremtett világ, mely azonban nagyon is létezik.

Az asztrális sík lakóinak nincsenek fizikai szintű vágyódásai.Intuíciójuk felfogja az egész világot. Hideg, meleg nem befolyásolja őket. Az asztrál-síkon többnyire fiatalos formában élnek, de van, aki idősebb alakját kedveli.

Az asztrális szintek

Az asztrális világ a lélek lakóhelye. A két, itt ható alapvető erő a szimpátia és un-szimpátia  a vonzás és taszítás. Minden forma ezekből épül fel, és jellegét a kettő aránya szabja meg.

Az asztrális test (Az asztrális világ és jelenségei)

b) Asztrál vagy érzelmi test

Okok: elfojtott vágyak vagy túlzottan kielégített vágyak, hangulatok,
Elfojtások, frusztrációk, keserűség

c) Mentális test

Hibás gondolatok, tévedések, tévhitek, kegyetlenség, keménység,
büszkeség ...

Az asztrális sík tehát szintén háromdimenziós, mint a körülöttünk levő fizikai világ, azonban az utóbbival ellentétben nem a lineáris idővel, hanem a Nagy-idővel alkot egységes téridőt.

Az étertest és az asztráltest

Végül, mikor az említett három léttagozathoz a negyedik, az Én (a szellem) járul, akkor jön létre az ember ...

Az első a fizikai test, a második az asztrál, a harmadik a mentális, a negyedik a szellemi vagy kauzális test.

A svadhistana csakra az asztrális síkon helyezkedik el, de ide tartozik a szórakozás, a fantázia, a nem-létezés, a féltékenység, a könyörületesség, az irigység  és az öröm is. Az asztrál sík az Ég és a Föld között helyezkedik el.

Minden betegség tudatszintről indulva, az asztráltesten és az éterikus testen keresztül realizálódik az emberi testben úgy, hogy a meridiánrendszerben blokádok keletkeznek, Ezek feloldásával hatnak és tesznek egészségessé az erőközpontok.

A negyedik csakra az asztrális réteghez kapcsolódik. Ez a réteg egyfajta ötvözete az alsó három és a felső három rétegnek. Az asztráltest köti össze a fizikai jellegű rétegeket a szellemi, lelki jellegű rétegekkel.

Képes leszel elhagyni testedet tudatosan amikor alszol és utazni a harmadik szemen keresztül az asztrál világba az álomvilágába a negyedik dimenziónak.Hogy hova mész innen az függ a képzeletedtől,képzelőerődtől.

Létezik egy jelenség, melynek során a lelkünk - vagy szaknyelven asztrális testünk - kilép hús-vér fizikai valónkból, és szabadon lebeg, sőt, akár "utazásra" is indulhat. Ez az úgynevezett testen kívüli élmény.
Mi az asztrál-projekció?

Bővebben:

http://www.scribd.com/doc/9233270/Robert-Bruce-Asztralprojekcio-II

Az asztrál-projekció - vagy testelhagyás - a tudat elválasztása a fizikai testtől. Sok dolgot csinálhatsz, amíg nem vagy a testedben. Például, meglátogathatsz egy közeli barátot, egy előző életet, beszélhetsz az elhalálozott szeretteiddel.

A testelhagyás képességének elsajátítása időt, elszántságot és sok-sok gyakorlást igényel. Néhány ember számára elég pár nap, míg mások hónapokat vagy akár éveket gyakorolnak, mielőtt sikerülne nekik. De megéri a sok-sok fáradtságot!         
Félelmek

Mindannyiunknak megvannak a maga félelmei. Néha még csak észre sem veszed, hogy benned is ott vannak ezek a félelem. A félelmek csökkentik a testelhagyás esélyét.

Néhány példa ezekre a félelmekre:

félelem az ismeretlentől
félelem a haláltól
félelem attól, hogy valaki vagy valami beleköltözik a testedbe, amíg odakint vagy
félelem a vibrációktól
félelem a fura zajoktól és hangoktól
félelem attól, hogy nem tudunk majd visszatérni a testünkbe

Az egyetlen módja ezen félelmek legyőzésének, ha bátran szembenézel velük. Egyszer mindenképp szembe kell nézned velük, hát akkor minek halogatnád tovább? 

 Néhány ember számára talán nem mindig kellemes, de ez csak azért van, mert megijednek attól, ami történik, megijednek ettől a számukra valószínűleg teljesen új helyzettől.
Néhány fontos dolog

Először is tudnod kell, hogy nem költözhet bele senki a testedbe, nem sérülhetsz meg fizikailag, nem ragadhatsz odakint, és természetesen nem is halhatsz bele az asztrál-utazásba   Semmi baj nem érhet.
Pár ijesztőnek tűnő dolog

1. Zajok - Amikor projektálsz hallhatsz hangokat, esetleg lépések zaját, vagy más fura neszeket. Ez természetes, ezért ne ijedj meg.


2. Vibrációk - Ezek furcsa ritmikusan pulzáló lüktetések, amelyek végighaladnak az egész testeden, mikor már közel vagy a kilépéshez. Ha nem érzed ilyesmit, akkor sem kell aggódnod. Mindenkinek más tapasztalatai vannak. Talán érzed őket, talán nem - mindkettő jó.

3. Asztrális látás - A látásod is sokféle lehet az asztrál-térben  Egyes emberek látása kissé homályos, elmosódott, vagy van hogy semmit sem látnak.  Ha nem látsz tisztán, csak mond ki a következőt: "Világosságot most!" Ez talán segíthet kicsit.

4. Más Entitások érzékelése - Ez is teljesen normális. Úgy érezheted, hogy valaki van a közeledben, vagy hogy figyel valaki. Lehet, hogy csak a képzeleted játszik veled, de az is lehet, hogy van egy másik entitás is a szobában. Ne félj tőle, próbálj beszélni hozzá.

5. Nem ragadhatsz kint - Tudnod kell, hogy nem ragadhatsz odakint projektálás közben. Ha vissza akarsz jutni a testedbe, de nem tudod hogyan kell, csak gondolj arra, hogy már a testedben vagy, vagy csak gondolj a testedre. Egyetlen gondolat a fizikai testről, elég ahhoz, hogy visszakerülj a testedbe.

6. Búgó hang - Egy búgó, morajló hangot is hallhatsz közben. Ez is teljesen normális.

7. Hirtelen visszarántás - Ez egy kicsit idegesítő lehet, mert előfordulhat, hogy te még nem szeretnél visszatérni, de a fizikai tested hirtelen visszaránt magába - látszólag minden ok nélkül. Ez egy kissé kellemetlen érzéssel járhat.

8. Rázkódás - Néha, amikor visszatérsz a fizikai testedbe, a fizikai tested hirtelen rázkódni kezd. Bár ez valószínűleg akkor fordul elő, ha túl sok folyadékot ittál projekció előtt vagy pedig nagyon hirtelen térsz vissza.

A testelhagyás előidézésének ismertebb módszerei

Sok módszer létezik, és minden módszer más személynek felel meg. Attól, hogy egy módszer nem megfelelő a számodra, ne keseredj el, hanem próbálj ki egy másikat. Próbálj ki néhány módszert, amíg meg nem találod a számodra legmegfelelőbbet.


Néhány ismertebb módszer: Napszem-módszer, Kötél-módszer, Ringatódzás, Réveteg Bámulás, Monroe módszere, Kilebegés, egyéb vizualizációk, és még sok más módszer...
A testelhagyás és a tudatos álom

Projektálhatsz tudatos álomból is. Ez is egy módja a testelhagyás előidézésének. A tudatos álomban egyszerűen csak kiáltsd azt, hogy "Projektálni akarok!" vagy valami hasonlót. Sok ember nagyon hatásosnak találja a tudatos álomból való projektálást, mert úgy tűnik, hogy így sokkal könnyebb projektálni.
Megerősítések

A megerősítés is egy lehetséges módja a testelhagyás előidézésének. Ismételgesd elalvás előtt, hogy "Ma éjjel elhagyom a testem, és miután visszatértem, emlékezni fogok mindenre!" vagy valami hasonlót. Tömd tele a tudatalattidat testelhagyással kapcsolatos gondolatokkal - ez is növeli az esélyeidet.

Az asztrális test összetétele és szerkezete

ARTHUR E. POWELL

Kivonat a könyvből!

Az asztrális anyag hét finomsági fokozatban vagy halmazállapotban létezik, ami megfelel a fizikai anyag hét osztályának, amelyek a szilárd, folyékony, légnemű, éterikus, éter feletti, szubatomi és atomi. Ezen asztrális halmazállapotok jelzésére viszont még nem vezettek be elnevezéseket, és általában vagy a fokozat, illetve az alsík sorszámával szokták leírni úgy, hogy a legfinomabb az 1., a legdurvább pedig a 7., vagy a megfelelő fizikai halmazállapotok neveivel. Így például beszélünk asztrális szilárd anyagról, ami a hetedik vagy legalsó változatot jelenti, asztrális éteri anyagról, amely a legfinomabbtól számítva a negyedik, és így tovább.

Mivel az asztrális sokkal finomabb, mint a fizikai, áthatja azt. Ennélfogva minden fizikai atom egy asztrális anyagból álló tengerben úszik, amely körülveszi, és a fizikai anyagban levő minden hézagot kitölt. 

Természetesen jól ismert dolog, hogy két atom még a legkeményebb anyagban sem érintkezik egymással, és két egymás melletti atom közötti tér a valóságban nagyságrendekkel nagyobb, mint maguk az atomok. A hagyományos fizika tudománya már régen feltételezi a minden ismert anyagot – a legsűrűbb szilárdtól kezdve a legritkább gázig – átható étert, és ahogyan ez az éter teljesen szabadon mozog a legsűrűbb anyag részecskéi között, ugyanígy hatja át az asztrális anyag az étert, és mozog tökéletesen szabadon annak részecskéi között. Így egy asztrális világban élő lény elfoglalhatja ugyanazt a térrészt, amelyet egy fizikai világban élő lény elfoglal, noha egyiknek sincs tudomása a másikról, és semmilyen módon nem akadályozzák egymás szabad mozgását. A tanulmányozónak tisztában kell lennie ezzel az alapvető elmélettel, mert ennek világos felfogása nélkül lehetetlen megértenie az asztrális jelenségek nagy részét.

A kölcsönös áthatás elve teszi világossá azt, hogy a természet különböző birodalmai nem különülnek el egymástól a térben, hanem mindig itt léteznek körülöttünk, ezért érzékelésükhöz és vizsgálatukhoz nincs szükség térbeli mozgásra, csak arra, hogy megnyíljanak bennünk ezek az érzékek, amelyek segítségével észlelhetjük azokat.

Így tehát az asztrális világ vagy sík inkább a természet egy állapota, mint egyfajta helyszín.

Meg kell jegyeznünk, hogy a fizikai atomot nem lehet közvetlenül asztrális atomokra felbontani. Ha azt az erőt, amely a (megközelítőleg) 14 milliárdnyi „koilonban levő buborékot” egy végső fizikai atomban örvénylő mozgásra kényszeríti, akarat-erőfeszítéssel visszanyomjuk az asztrális sík küszöbén túlra, akkor az atom eltűnik, a „buborékok” pedig felszabadulnak. Ugyanez az erő, ami egy magasabb síkon működik, nem egyetlen asztrális atomon keresztül, hanem 49 ilyen atomból álló csoporton keresztül fejeződik ki.

Hasonló viszont létezik – amelyet a 49-es szám fejez ki – bármely két, egymással szomszédos természeti sík atomjai között: így egy asztrális atomban 495, azaz 282 475 249 „buborék” van, egy mentálisban 494 buborék, és így tovább.

Van okunk hinni, hogy az elektronok asztrális atomok. A fizikusok azt állítják, hogy a hidrogén kémiai atomja 700-1000 elektront tartalmaz. Az okkult kutatás azt állítja, hogy a hidrogén kémiai atomja 882 asztrális atomból áll. Ez lehet véletlen, azonban nem valószínű.

Meg kell jegyeznünk, hogy a végső fizikai atom kétféle, mégpedig nőnemű és hímnemű. A hímnemű atomba az erő az asztrális világból folyik bele, és azon keresztül a fizikai világba ömlik, a nőnemű atomba az erő a fizikai sík világából áramlik, és az atomon keresztül az asztrális világba folyik, így eltűnik a fizikai világból.

Az asztrális anyag különös pontossággal felel meg a fizikai anyagnak, amelyet áthat, és a fizikai anyag minden változata vonzza a neki megfelelő sűrűségű asztrális anyagot. Így a szilárd fizikai anyagot áthatja az, amit szilárd asztrális anyagnak nevezünk, a folyékony asztrális – vagyis a hatodik alsík anyaga – a folyékony fizikait, és ehhez hasonló a helyzet a gáznemű és a négy éterikus fokozatú anyaggal is, amelyek mindegyikét a neki megfelelő fokozatú asztrális anyag hatja át.

Ahogyan szükségszerű, hogy a fizikai testnek a maga összetételében tartalmaznia kell a fizikai anyagot annak minden halmazállapotában, tehát a szilárd, folyékony, légnemű és éterikus állapotban, éppen olyan elkerülhetetlenül tartalmaznia kell az asztrális testnek is mind a hét asztrális alsík anyagának részecskéit, bár az arányuk természetesen nagymértékben különböző lehet.

Mivel az ember asztrális teste mind a hét fokozatú anyagot tartalmazza, így lehetséges, hogy a vágy mindenféle változatát a legalacsonyabbtól a legmagasabb rendűig a legteljesebb mértékben megtapasztalja.

Az asztrális anyag sajátos válaszadási típusa az, amely képessé teszi, hogy az asztrális anyag olyan burokként szolgáljon, amelyben az Én érzékelésitapasztalatokra tehet szert.

Az asztrális sík közönséges anyagán kívül – amit a harmadik elementál-birodalomként vagy egyszerűen az asztrális sík elementál-eszenciájaként ismerünk – ugyancsak nagy mennyiségben lép be az ember asztrális testének összetételébe és formálja ki azt, amit „vágy-elementálnak” nevezünk, és amivel a későbbi fejezetekben bővebben fogunk foglalkozni.

Az asztrális elementál-eszencia az asztrális sík hat alsóbb alsíkjának anyagából áll, amelyet a Háromság Második Személyéből származó Második Kiáradás éltet. A legmagasabb vagy atomi alsík asztrális anyagát – amit ugyanaz éltet – monádi eszenciaként ismerjük.

Egy fejletlen emberben az asztrális test felhőszerű, lazán szervezett, bizonytalanul körvonalazott asztrális anyagból áll, amelyben főként az alacsonyabb anyagfokozatok az uralkodók, durva, sötétszínű és sűrű – gyakran olyan sűrű, hogy a fizikai test körvonalai szinte elvesznek benne –, ezért alkalmas rá, hogy azokra az ingerekre válaszoljon, amelyek szenvedélyekkel és erős vágyakkal kapcsolatosak. Nagyságát tekintve minden irányban 25-30 cm-nyire terjed a fizikai testen túl.

Egy átlagos erkölcsű és értelmű emberben az asztrális test már jóval nagyobb, és a test minden oldalán mintegy 45 cm-nyire terjed ki, anyaga finomabb minőségű és kiegyensúlyozottabb, a ritkább anyagfajták jelenléte az egész testnek bizonyos fényt kölcsönöz, a körvonalai pedig tiszták és határozottak.

Egy spirituálisan fejlett ember esetében az asztrális test még nagyobb méretű, és az asztrális anyag valamennyi fokozatának legfinomabb részecskéiből épül fel, amelyben a magasabb rendűek vannak túlsúlyban.

Az asztrális testek színeiről olyan sokat kell beszélnünk, hogy ennek a témának egy külön fejezetet szentelünk. Itt azonban annyit mégis elmondhatunk, hogy a fejletlen típusokban a színek durvák és zavarosak, és ahogyan az ember érzelmi, értelmi és spirituális tekintetben fejlődik, a színek egyre inkább fénylőkké válnak. A középkori alkimistáktól származó „asztrális” elnevezés „csillogót” jelent, amivel az asztrális anyag ragyogó megjelenését akarták jelezni.

Amint azt már mondtuk, az ember asztrális teste nemcsak áthatja a fizikai testet, hanem minden irányban terjedve felhőszerűen körül is veszi azt.

Az asztrális test azon részét, amely a fizikai test határain túlterjed, általában asztrális „aurának” nevezzük.

Az erős érzelem nagy aurát jelent. Megemlíthetjük itt, hogy az aura megnövekedett mérete a beavatás előfeltétele, és megláthatók benne a beavatáshoz szükséges „tulajdonságok”. Az aura természetes módon minden beavatással növekszik. Azt mondják, hogy Buddha aurája három mérföld sugarú volt.

Mivel a fizikai test anyaga nagyon erősen vonzza az asztrális test anyagát, ezért az asztrális részecskék túlnyomó része (mintegy 99%-a) a fizikai test határain belül tömörül össze, és csak a fennmaradó 1% tölti ki a tojás alakú aura többi részét és alakítja ki az aurát.

Így az asztrális test központi része pontosan a fizikai test formáját ölti fel, valójában nagyon szilárd és határozott, és elég tisztán megkülönböztethető a környező aurától. Általában a fizikai test asztrális hasonmásának nevezik. Az asztrális test azonban csak a külső forma tekintetében felel meg pontosan a fizikai testnek, és ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a különböző szervek működésében bármilyen hasonlóság lenne, amint ezt majd bővebben a „Csakrák” című fejezetben látni fogjuk.

Nemcsak az ember fizikai testének, hanem minden fizikai dolognak megvan a maga megfelelő és vele állandóan társult asztrális anyagú állapota, amelyet nem lehet tőle elválasztani másképp, csak okkult erő jelentős kifejtésével, és még akkor is csak addig az ideig lehet elválasztva tartani, amíg az erőt határozottan ebből a célból alkalmazzák. Más szavakkal, minden fizikai tárgynak megvan a maga asztrális hasonmása. Mivel azonban az asztrális részecskék egymás között állandóan, a fizikai folyadék részecskéihez hasonló könnyedséggel mozognak, ezért nincs állandó összekapcsolódás egy adott fizikai részecske és azon asztrális anyagú mennyiség között, amely egy adott pillanatban annak asztrális hasonmásaként jelenik meg.

Általában egy tárgy asztrális része némileg a fizikai részen túlra is kiterjed, így a fémeket, köveket stb. asztrális aurával körülvéve látjuk.

Ha az ember fizikai testének valamely részét eltávolítjuk, pl. műtéti amputációval, az élő asztrális anyag összetartozása sokkal erősebb, mint a levágott fizikai részhez való vonzódása. Ennek következtében egy végtag asztrális hasonmását a levágott fizikai testrésszel együtt nem lehet elvinni. Minthogy az asztrális anyag megőrzi az adott egyedi formát, a továbbiakban is megtartja eredeti alakját, de rövidesen vissza fogja húzni a megcsonkított forma határai közé. Ugyanez a jelenség játszódik le akkor, ha egy fának levágják az egyik ágát.

Egy lélek nélküli testnél viszont – mondjuk egy széknél vagy egy mosdótálnál – nincs meg ugyanez a fajta egyedi élet, ami fenn tudja tartani az összetartozást. Ennek következtében, ha egy fizikai tárgy eltörik, asztrális hasonmása szintén darabokra esik.

A finomság szempontjából rendezett hét anyagfokozaton kívül létezik egy teljesen eltérő asztrális anyag-osztályozás is, mégpedig annak típusa szerint. A teozófiai irodalomban a finomsági fokokat általában vízszintes felosztással, míg a típust függőleges felosztással jelzik. A típusok, amelyekből hét létezik, olyan tökéletesen összekeverednek, mint a légkör alkotóelemei, és minden egyes asztrális testben van anyag mind a hét típusból, az ezek közötti arány mutatja az ember beállítottságát, hogy áhítatos-e vagy filozofikus, művészies-e vagy tudományos, gyakorlatias-e vagy misztikus.

Földünk és a fizikai bolygók asztrális részei, valamint Naprendszerünk tisztán asztrális bolygói együttesen alkotják a Nap-Logosz asztrális testét, ami azt mutatja, hogy a régi panteisztikus felfogás igaz volt.

Hasonlóképpen az asztrális anyag hét típusának mindegyikét bizonyos mértékben egészként tekinthetjük, egy-egy különálló tudathordozóként, és úgy is elképzelhetjük, mint egy alsóbb szintű istenség vagy isteni hivatalnok asztrális testét, aki ugyanakkor az Istenség egyik aspektusa, egyfajta benne lévő ideg- vagy erőközpont. Ennélfogva ezen alsóbb szintű istenségben megjelenő leghalványabb gondolat, mozdulat vagy bármilyen változás valamilyen módon azonnal visszatükröződik az összes megfelelő típusú anyagban. Ilyen pszichikai változások periodikusan fordulnak elő, talán a fizikai síkbeli ki- és belélegzésnek, vagy a szívünk dobogásának felelnek meg.

Megfigyelték, hogy a fizikai bolygók mozgása szolgáltatja a kulcsot az e változásokból eredő hatások működéséhez; ez az asztrológia tudományának alapja. Ebből következik az is, hogy minden ilyen változásnak bizonyos mértékben minden emberre kell hatnia, olyan arányban, ami megfelel azon anyagtípus mennyiségének, amely az asztrális testében van. Így az egyik változás az érzelmekre, vagy az értelemre, vagy mindkettőre hat, egy másik felerősítheti az idegességet és ingerlékenységet. Ez az arány az, amely minden emberben, állatban, növényben vagy ásványban meghatároz bizonyos alapvető jellegzetességeket, amelyek sohasem változnak. Ezeket néha az illető ismertetőjelének, színének vagy sugarának nevezzük.

Ezen érdekes gondolatmenet továbbkövetése meghaladná könyvünk célját, és így az olvasót a The Hidden Side of Things című könyv I. kötetének 43-48. oldalára utaljuk.

Minden típusban hét altípus van, ami összesen 49 altípust jelent.

A típus vagy sugár a teljes bolygói rendszer alatt állandó marad, így egy „A” típusú elementál-eszencia „A” típusú ásványokat, növényeket és állatokat lelkesít meg és abból fognak kiemelkedni az ugyanezen típusú emberi lények is.

Az asztrális test lassan, de folyamatosan kopik, pontosan úgy, mint a fizikai, azonban az eltávozó részecskék pótlása táplálkozás és emésztés helyett a környező légkörből származókkal történik. Azonban az egyéniség érzése az újonnan belépő részecskéknek azonnal átadódik, és a minden egyes ember asztrális testében benne lévő elemi eszencia is kétségtelenül egyfajta lénynek érzi magát, és annak megfelelően cselekszik, amit saját érdekének tekint.

Az asztrális test színei

A tisztánlátó számára az asztrális test egyik alapvető sajátossága az, hogy színekből áll, amelyek állandóan villognak, táncolnak benne, ezek a színek érzéseknek, szenvedélyeknek és indulatoknak felelnek meg, és ezek kifejeződései az asztrális anyagban.

Minden ismert szín és sok olyan, ami most még számunkra ismeretlen, a természet minden magasabb síkján létezik, amint azonban az egyik szintről a másikra emelkedünk, egyre finomabbakká, mindinkább fénylőkké válnak, így azokat a színek felső oktávjaiként írhatnánk le. Minthogy ezeket az oktávokat lehetetlen fizikailag papírra vetni, a fenti tényeket szem előtt kell tartani, amikor az asztrális test színes ismertetéseire tekintünk, amelyeket az alábbiakban írunk le.

A következőkben felsoroljuk az alapvető színeket, valamint azokat az érzelmeket, amelyeket kifejeznek.
Fekete: sűrű felhőkben: gyűlölet és rosszindulat.
Vörös: mélyvörös felvillanások általában fekete háttérben: harag.
Skarlátvörös felhő: ingerlékenység.
Ragyogó skarlátpiros: az aura megszokott hátterében: „nemes felháborodás”.
Lángoló vérvörös: félreismerhetetlen, bár nem könnyű leírni: érzékiség.
Barnásszürke: fakó, rideg barnásszürke: önzés, az asztrális test egyik leggyakoribb színe.
Barnásvörös: fakó, majdnem rozsdaszínű: kapzsiság, e szín általában párhuzamos sávokban helyezkedik el keresztben az asztrális testben.
Zöldes-barna: mélyvörös vagy skarlátpiros felvillanásokkal megvilágítva: féltékenység. Az átlagember esetében általában sok van ebből a színből, amikor „szerelmes”.
Szürke: nehéz, ólomszürke: depresszió. A kapzsiság barnásvörös színéhez hasonlóan párhuzamos vonalakban rendeződik el, és ketrec benyomását kelti.
Szürke, hamuszín: csúnya, ijesztő árnyalat: félelem.
Karmazsinvörös: fakó és rideg: önző szeretet.
Rózsaszín: önzetlen szeretet. Amikor különösen ragyogó, és ibolyával átitatott: az emberiség iránt érzett spirituális szeretet.
Narancssárga: büszkeség vagy becsvágy. Gyakran ingerlékenységgel párosul.
Sárga: értelem, a mély és tompa árnyalattól kezdve a ragyogó aranyon keresztül a tiszta és fénylő citrom vagy kankalin-sárgáig. A fakó okkersárga az önző célok felé irányuló képességeket jelzi, a tiszta mézga-sárga határozottan magasabb típusra utal, a kankalin-sárga a spirituális céloknak szentelt értelmet mutatja, az aranysárga a filozófiának vagy matematikának szentelt tiszta értelem jele.
Zöld: általában nagyon változó jelentésű, és helyes értelmezéséhez sok tanulmány szükséges, leginkább alkalmazkodóképességet jelent. A szürkés-zöld, iszapos kinézetű: álnokság és alattomosság. A smaragdzöld: sokoldalúság, ügyesség, találékonyság, amelyeket önzetlenül alkalmaznak. A halvány, fénylő kékeszöld: mély vonzalom és együttérzés, tökéletes alkalmazkodó képességgel párosulva, amelyet egyedül csak ők tudnak adni. A ragyogó almazöld: úgy tűnik, mindig az erős életerővel jár együtt.
Kék: a sötét és tiszta: vallásos érzés. Hajlamos arra, hogy sok más tulajdonsággal átszíneződjön, így jön létre az indigótól vagy a gazdagon mély ibolyaszíntől a piszkos szürkéskékig mindenféle árnyalata. A világoskék: amilyen az ultramarin vagy kobaltkék, egy nemes spirituális eszme iránti áhítat. Az ibolyaszín árnyalat a vonzalom és az áhítat keverékét jelenti. A fénylő liláskék, amelyet általában szikrázó aranyos csillagok is kísérnek: a magasabb rendű spiritualitás, magasztos spirituális törekvésekkel.
Ultraibolya: a pszichikai képességek magasabb és tisztább fejlettségét jelenti.
Infravörös: egy olyan ember alacsonyabb pszichikai képességei, aki belekontárkodik a gonoszságba és a mágia önző formáiba.

Az öröm mind a mentális, mind az asztrális test általános ragyogásában és sugárzásában, valamint a test felületének különleges hullámzásában nyilvánul meg. A vidámság e felület változó pezsgésében mutatkozik meg, és így van ez az állandó derűnél is.

A meglepődés a mentális test éles összehúzódásában nyilvánul meg, és általában átadódik mind az asztrális, mind a fizikai testnek, ezt a vonzalom területének megnövekedett ragyogása kíséri, ha a meglepetés kellemes, míg kellemetlen meglepetés esetén a szürke és barna növekedik meg. Ez az összehúzódás gyakran okoz kellemetlen érzéseket, és néha hat a napfonatra, amikor rosszullétet és ájulást okoz, néha pedig a szívközpontra hat, ez pedig erős szívdobogást, sőt még halált is okozhat.

Meg fogjuk érteni, hogy miután az emberi érzések szinte mindig keverednek más érzésekkel, ezért ezek a színek ritkán tökéletesen tiszták, hanem sokkal gyakrabban kevertek. Így sok szín tisztaságát homályosítja el az önzés rideg barnásszürkéje, vagy festi meg a büszkeség mély narancssárgája.

A színek teljes jelentéséről olvasva még más szempontokat is figyelembe kell venni. Így az asztrális test általános fényességét, körvonalainak viszonylagos határozottságát vagy határozatlanságát, a különféle erőközpontok relatív ragyogását. (Lásd az V. fejezetet.)

Az értelem sárgája, a szeretet rózsaszíne, az áhítat kékje mindig az asztrális test felső részében található, az önzés, a kapzsiság, a csalás és a gyűlölet színei pedig az alsó részében, az érzéki érzelmek tömege általában a kettő között lebeg.

Ebből következik, hogy a fejletlen embernél a tojásalak alsó része nagyobb, mint a felső, így az asztrális test alakja egy csúcsosabb végével felfelé mutató tojásra hasonlít. A fejlettebb embernél fordítva van, és a tojásalak csúcsosabb vége lefelé mutat. A tendencia mindig a tojásalak szimmetriájának fokozatos visszaállítása felé mutat, így az ilyen megjelenés csak átmeneti.

Minden tulajdonságnak, amely színként fejeződik ki, megvan a maga különleges asztrális anyagtípusa, és e színek átlagos elhelyezkedése az adott anyag fajsúlyától függ. Általános elv az, hogy a rossz vagy önző tulajdonságok a durvább anyag viszonylag lassú rezgéseiben, míg a jó és önzetlen tulajdonságok a finomabb anyagban fejeződnek ki.

Mivel szerencsénkre ez így van, a jó érzések hosszabb ideig kitartanak, mint a rosszak, és egy erős szeretet vagy áhítat érzés hatása sokkal azután is megmarad az asztrális testben, hogy elfelejtjük a helyzetet, ami okozta.

Lehetséges, bár nem megszokott, hogy az asztrális testben egy időben két erős rezgésszint van jelen, pl. a szeretet és a harag rezgései. Az utóhatások párhuzamosan jelentkeznek, de az egyik sokkal magasabb szinten, mint a másik, és ezért tovább is tart.

A magas szintű önzetlen szeretet és áhítat a legmagasabb asztrális (atomi) alsíkhoz tartoznak, és áttükröződnek a mentális sík megfelelő anyagába is. Így a kauzális (felső mentális) testet érintik meg, nem pedig az alsó mentálist. Ez egy olyan fontos pont, amire a tanulónak különleges figyelmet kell fordítania. Az Ént, akinek a felső mentális síkon van a lakhelye, így csak az önzetlen gondolatok érik el. Az alsórendű gondolatok nem az Ént, hanem a permanens atomokat érik el.

Ebből következik, hogy a kauzális testben az alsórendű érzéseknek és gondolatoknak megfelelő helyen nem rossz színek, hanem lyukak vannak. Például az önzés a szeretet és az együttérzés hiányaként mutatkozik meg – amint az önzést felváltja az ellentéte, a kauzális testben a hézag kitöltődik.

Az asztrális test durva színeinek erősödése, amelyek az alantas érzelmeket jelzik, mivel nem találnak közvetlen kifejeződési lehetőséget a kauzális testben, arra törekszenek, hogy a kauzális testben levő ellentétes jó tulajdonságokat jelentő színek fényességét valahogyan elhomályosítsák.

Ahhoz, hogy az asztrális test megjelenését felfoghassuk, észben kell tartanunk, hogy az asztrális testet felépítő részecskék mindig gyors mozgásban vannak. Az esetek legnagyobb részében a színfelhők egymásba olvadnak és állandóan össze-vissza kavarognak, kavargásuk közben hol eltűnnek, hol megjelennek, így a fénylő köd felülete némileg emlékeztet az erősen forrásban levő víz felületére. A különböző színek tehát egyáltalán nem tartják meg ugyanazon helyzetüket, bár létezik egy szokásos helyzetük, amelybe igyekeznek visszatérni.

A tanulmányozónak ajánljuk Leadbeater Látható és láthatatlan ember (CW Leadbeater-  Látható éS láthatatlan zsarátnok http://www.teozofia.hu/Olvas/75_CWL_Lath_szoveg.htm) című könyvének következő ábráit, amelyek az asztrális test tényleges megjelenését szemléltetik:

7. ábra, a fejletlen ember asztrális teste.
   
   X. ábra, az átlagember asztrális teste.
   
   XXIII. ábra, a fejlett ember asztrális teste.
   
   A három bemutatott típus – a fejletlen ember, az átlagember és a fejlett ember – fő jellegzetességei az alábbiakban foglalhatók össze:
   A fejletlen ember: szembetűnő a nagyon nagy arányú érzékiség, álnokság, önzés és kapzsiság. Az indulatos haragot a tompa skarlátvörös foltok jelzik, nagyon kevés szeretet fordul elő, ezek mellett olyan értelem és vallásos érzés, amely a lehető legalacsonyabb szinten is létezni képes. A körvonalak szabálytalanok, a színek zavarosak, sűrűk és fakók. Az egész test nyilvánvalóan rosszul szabályozott, zavaros és irányítatlan.
   Az átlagember: az érzékiség lényegesen kevesebb, bár még mindig szembetűnő, az önzés is kimagaslóan nagy, és személyes célok elérése érdekében van némi hajlam a csalásra, bár a zöld két határozott tulajdonsággá kezd szétválni, ami azt mutatja, hogy a ravaszkodás fokozatosan alkalmazkodó-képességgé válik. A harag még mindig feltűnő, a szeretet, az értelem és az áhítat már jellemzőbbek és magasabb minőségűek. A színek egészében már tisztábban meghatározottak és jól kivehetően ragyogóbbak, bár egyikük sem tökéletesen tiszta. A test körvonala már határozottabb és szabályosabb.
   A fejlett ember: a nemkívánatos tulajdonságok már majdnem teljesen eltűntek. A test felső részén lila sáv húzódik keresztül, ami a spirituális törekvéseket jelzi. A fej felett és azt beburkolva található az értelem ragyogó sárga felhője. Ez alatt az áhítat széles kék öve látható, majd a törzsön keresztül a szeretet még szélesebb rózsaszín övét, a test alsóbb részében pedig az alkalmazkodóképesség és a rokonszenv nagymennyiségű zöldjét fedezhetjük fel. A színek ragyogók, fényesek, tisztán észrevehető sávokban vannak, a körvonalak jól meghatározottak, és az egész asztrális test azt a benyomást kelti, hogy rendezett és tökéletes irányítás alatt áll.
   
   Bár ebben a könyvben nem foglalkozunk a mentális testtel, mégis meg kell említenünk, hogy ahogyan az ember fejlődik, az asztrális teste egyre inkább hasonlít a mentális testéhez, amíg végül alig lesz több, mint ennek viszszatükröződése az asztrális sík durvább anyagában. Természetesen ez azt jelzi, hogy az ember teljesen az elme irányítása alatt tartja vágyait, és többé már nem hajlamos rá, hogy az érzelmek hullámai magukkal ragadják. Kétségtelenül az ilyen ember alkalomadtán ingerlékenységnek valamint különböző nem kívánatos kínzó vágyaknak lesz kitéve, most azonban már tudja, hogy ezeket az alsórendű megnyilvánulásokat hogyan fojtsa el, és hogy ne engedje át magát nekik.
   
   Egy még későbbi szinten maga a mentális test válik a kauzális test visszatükröződésévé, mivel az ember ekkor már megtanulja, hogy egyedül csak a felső Én ösztönzéseit kövesse, és értelmét kizárólag csak az vezesse.
   
   Így egy arhát mentális és asztrális testében nagyon kevés van azok saját jellegzetes színeiből, helyettük a kauzális test másolatai lesznek, már amennyire azt alsóbb oktávjaikkal ki tudják fejezni. Pompás színjátékkal, opálossággal, igazgyöngyszerű hatással rendelkeznek, amely messze túl van minden leíráson vagy ábrázoláson.
   
   Egy fejlett ember asztrális testében ötféle rezgési frekvencia van. Az átlagembernél legalább kilencféle frekvencia mutatható ki, és ezen felül különböző árnyalatok keverednek. Sok embernek 50-100 frekvenciája van, és az egész test felülete apró örvények és keresztáramlatok sokaságára oszlik fel, valamennyi a másik ellen küzd, őrült zűrzavarban. Ez a szükségtelen indulatok és aggodalmaskodások eredménye, pedig a nyugati átlagember ezek tömegéből áll, amin keresztül erejéből sok szétszóródik.
   
   Egy asztrális test, amely egyszerre 50 módon rezeg, nemcsak csúnya, hanem komolyan idegesítő is. Egy olyan fizikai testhez hasonlítható, amely súlyos Parkinson-kórban szenved, és amelynek minden izma egyszerre különböző irányban rángatózik. Az ilyen asztrális hatások ragályosak, és hatnak minden érzékeny emberre, akit elérnek, a nyugtalanság és az aggodalom fájdalmas érzését adva át nekik. Mivel milliónyi embert szükségtelenül zaklatnak fel így a különböző ostoba vágyak és érzelmek, éppen ezért olyan nehéz az érzékeny embernek nagyvárosban élni vagy nagy tömegben mozogni. A folyamatos asztrális zavarok még az éterikus testen keresztül is hathatnak, és idegbetegségeket okozhatnak.
   
   A izgalom központjai az asztrális testben olyanok, mint a fizikai testben a kelések – nemcsak égetően kellemetlen, hanem gyenge pontok is, amelyeken keresztül az életerő elfolyik. Ezek a központok gyakorlatilag nem fejtenek ki ellenállást a rossz befolyásokkal szemben, és meggátolják a jó befolyásokat érvényesülésükben. Ez az állapot szomorúan általános, ellenszere pedig az, hogy ki kell küszöbölni az aggodalmat, a félelmet és a bosszankodást. Az okkultizmus tanítványának nem lehetnek olyan személyes érzelmei, amelyek bármilyen körülmények között befolyásolhatják.
   
   Csak egy fiatal gyereknek van fehér vagy viszonylag színtelen aurája, a színek csak akkor kezdenek megjelenni, amikor a tulajdonságok fejlődése megindul. Egy gyermek asztrális teste gyakran a leggyönyörűbb látvány – tiszták és ragyogóak a színei, mentesek az érzékiség, a kapzsiság, a rosszakarat és az önzés foltjaitól. Látni lehet benne azokat a rejtett csírákat és hajlamokat is, amelyeket elmúlt életéből hozott át, néhányuk rossz, más részük jó, és így megláthatók a gyerek jövendő életének lehetőségei.
   
   Az értelem sárgája – amelyet mindig a fej közelében találhatunk – az eredete a szentek feje körüli glóriának vagy nimbusznak, mivel ez a sárga az asztrális test legszembetűnőbb színe, és amelyet egy kezdő tisztánlátó a legkönnyebben észrevehet. Néha – az értelem szokatlan aktivitásának következtében – a sárga még a fizikai anyagban is annyira láthatóvá válik, hogy közönséges fizikai látással is észre lehet venni.
   
   Már láttuk, hogy az asztrális testnek van egy bizonyos normális elrendezése, amelybe különböző részei csoportosulni igyekeznek. Egy hirtelen szenvedély- vagy érzelemkitörés azonban az asztrális testben levő egész vagy majdnem egész anyagot ideiglenesen arra kényszeríti, hogy egy bizonyos frekvenciával rezegjen, és így teljesen meglepő eredményeket hozzon létre. Az asztrális test teljes anyagát erős forgószélként felkavarja, így erre az időre a színek rendkívüli módon összekeverednek. E jelenség színes példáit az alábbi képek mutatják be a Látható és láthatatlan ember-ben.
   
   XI. ábra: Hirtelen szeretetkitörés,
   
   XII. ábra: Hirtelen dühkitörés,
   
   XIII. ábra: Erős harag,
   
   XIV. ábra: A félelem sokkja.
   
   A tiszta szeretet hirtelen hulláma esetében, amikor például egy anya felkapja gyermekét, és csókjaival borítja el, az egész asztrális test egy pillanat alatt erőteljesen felkavarodik, és egy időre az eredeti színek majdnem összezavarodnak.

A vizsgálatok négy különböző hatást állapítanak meg:

1. Bizonyos élénk színű kötegek vagy örvények láthatók, amelyek jól meghatározottak, tömör kinézetűek és belsejükből származó erős fénnyel izzanak. Ezek mindegyike a valóságban egy erős szeretet gondolatformái, amelyek az asztrális testen belül keletkeznek, és abból az érzelem tárgya irányába áramlanak ki. Az élő fény örvénylő felhői leírhatatlanul pompásak, bár képileg nehezen adhatók vissza.

2. Az egész asztrális testet vízszintes lüktető bíborvörös vonalak keresztezik, amelyeket mozgásuk rendkívüli gyorsasága miatt még nehezebb ábrázolni.

3. Az egész asztrális test felületét egyfajta vékony rózsaszínű réteg borítja, így minden azon belül levőt e hártyán keresztül látunk, mintha színes üvegen keresztül néznénk.

4. Az egész asztrális testet karmazsinvörös áradat tölti ki, amely bizonyos mértékig átszínezi a többi árnyalatot is, és itt-ott félig kialakult felhőhöz hasonló szabálytalanul lebegő szalmakötegekké sűrűsödik.

Ez a látvány valószínűleg csak néhány másodpercig tart, ezután a test gyorsan visszatér szokásos állapotába, a különböző anyagminőségek meghatározott sűrűségük következtében újból berendeződnek a szokásos sávjukba. Azonban minden egyes ilyen érzelemkitörés egy kicsit hozzáad a tojásalak felső részében levő karmazsinvöröshöz, és egy kissé könnyebbé teszi az asztrális test számára, hogy a következő szeretethullámra válaszoljon.

Hasonló módon egy olyan embernél, aki gyakran érez magasrendű áhítatot, hamarosan egy nagy kék terület fog megjelenni az asztrális testében. Az ilyen impulzusok hatásai ily módon összegződők, ráadásul a szeretet és öröm élénk rezgéseinek kisugárzásai másokban is jó hatásokat keltenek.

Ha a karmazsinvöröst kékkel helyettesítjük, egy hirtelen áhítatkitörés esetében, amely egy kontemplációba merült apácát önt el, ez szinte azonos hatást kelt.

Erős harag esetében az asztrális test szokásos hátterét nehéz, koromfekete villámló tömegekből álló kötegek vagy örvények sötétítik el, és belülről az eleven gyűlölet komor fénye világít ki. Ugyanolyan sötét felhőcsomókat lehet látni, ahogyan kitöltik az egész asztrális testet, miközben a szabadjára engedett harag tüzes nyilai repülnek ki közülük, hasonlóan a villámláshoz. Ezek a szörnyű felvillanások kardhoz hasonlóan képesek keresztülszúrni mások asztrális testét, és így megsebezhetnek másokat.

Mind ebben az esetben, mind a többiben, minden dühkitörés az egész asztrális test anyagát hajlamossá teszi arra, hogy a korábbiaknál valamivel könnyebben válaszoljon ezekre a nagyon nemkívánatos rezgésekre.

Egy hirtelen rémület okozta megrázkódtatás az egész testet egy pillanat alatt különös, élénk-szürke köddel borítja el, miközben ugyanilyen színű vízszintes vonalak jelennek meg, amelyek azonban olyan hevesen rezegnek, hogy alig lehet őket különálló vonalként felismerni. Az eredmény leírhatatlanul hátborzongató. A testből egy időre minden fény eltűnik, és az egész szürke tömeg a kocsonyához hasonlóan tehetetlenül remeg.

Egy érzelemáradat nem gyakorol nagy hatást a mentális testre, bár egy időre szinte lehetetlenné teheti, hogy a mentális testből bármilyen tevékenység a fizikai agyba jusson rajta keresztül, mert az asztrális test, amely az agy és a mentális test között hídként működik, annyira teljesen egyetlen frekvencián rezeg, hogy semmi olyan rezgést nem képes továbbítani, amely nincs vele összhangban.

A fentiek az ideiglenes és hirtelen érzelmi kitörések példái. Vannak azonban más, némileg hasonló hatások is, amelyek sokkal állandóbb jellegűek, és amelyeket a jellem bizonyos beállítottságai vagy típusai hoznak létre.

Így amikor egy átlagember szerelmes lesz, az asztrális test olyan mértékben átalakul, hogy alig lehet ráismerni ugyanazon személyhez tartozóként. Az önzés, a csalárdság és a kapzsiság eltűnnek, a tojásalak legalsó részét pedig a nagymértékben kifejlődött állatias szenvedélyek töltik ki. Az alkalmazkodóképesség zöldjét a féltékenység sajátos barnás-szürkéje váltja fel, és ezen érzés rendkívüli aktivitását a harag ragyogó skarlátvörös felvillanásai mutatják, amelyek áthatják az asztrális testet. Ezeket a nemkívánatos változásokat azonban kiegyensúlyozza az a ragyogó karmazsinvörös sáv, amely a tojásalak nagy részét kitölti. Ez egy időre az uralkodó jellemző, és az egész asztrális test ennek fényével izzik. Befolyása alatt a közönséges asztrális test általános zavarossága eltűnik, a jó és rossz színárnyalatok pedig valamennyien ragyogóak és tisztán kivehetők. Ez az élet felerősödése különböző irányokban. Az odaadás kék színe is határozottan nemesebbé válik, sőt egy kis halvány ibolya is megjelenik a tojásalak tetején, ami azt a képességet jelzi, hogy igazán magas és önzetlen eszmére válaszoljon. Az értelem sárgája azonban egy időre teljesen eltűnik – és ez olyan tény, amelyet a cinikus ezen állapot jellegzetességeként tekinthet!

Az ingerlékeny ember asztrális testén általában egy széles skarlátvörös öv jelenik meg jellemző vonásként, és ezen felül az egész asztrális testet apró, némileg kérdőjelhez hasonló, lebegő skarlátvörös pettyek borítják.

A zsugori ember esetében a kapzsiság, az önzés, a csalárdság és az alkalmazkodóképesség természetesen megnövekszik, az érzékiség viszont csökken. A legjellegzetesebb változás azonban a tojásalakot keresztező különös párhuzamos vízszintes vonalsorozat, amely egy ketrec benyomását kelti. A sávok mély barnák, majdnem égetett vörösbarnák.

A kapzsiság bűnének, úgy tűnik, az a hatása, hogy egy időre teljesen megakadályozza a fejlődést, és nagyon nehéz dolog megszabadulni tőle, ha egyszer elhatalmasodott.

A mély depresszió a zsugorisághoz hasonló hatást hoz létre, barna helyett azonban szürkében. Az eredmény leírhatatlanul nyomasztó és lehangoló hatást gyakorol a megfigyelőre. Nincs olyan érzelmi állapot, amely fertőzőbb volna, mint a depresszió érzése.

Egy nem intellektuális ember esetében, aki határozottan vallásos, az asztrális test jellegzetes vonásokkal jelenik meg. Egy kis ibolyaszín mutatja azt a lehetőséget, hogy válaszoljon egy magasabb eszmére. Az áhítat kékje szokatlanul jól fejlett, az értelem sárgája azonban szűkös. Van egy elfogadható mértékű szeretet és alkalmazkodóképesség is, de az érzékiség átlagfeletti, a csalárdság és az önzés pedig ugyancsak jelentős. A színek szabálytalanul összezavarodnak, egyik a másikba olvad, a körvonal határozatlan, ami az áhítatos ember bizonytalanságát jelezi.

A rendkívüli érzékiség és az áhítatos vérmérséklet gyakran láthatók együttesen, talán azért, mert ezek az embertípusok főleg érzelmeikben élnek, és azok uralkodnak rajtuk, ahelyett, hogy megpróbálnák ésszel irányítani azokat.

Éles ellentéteket mutatnak a tudományos típusú emberek. Az áhítat teljesen hiányzik, az érzékiség jóval átlag alatti, viszont az értelem rendkívüli szintig fejlődik. A szeretet és az alkalmazkodóképesség kismértékű és szegényes minőségű. Jó nagy adag önzés és kapzsiság van jelen, és némi féltékenység is. Az értelem aranysárgája közepében található hatalmas ragyogó narancssárga kúp a megszerzett tudással kapcsolatos büszkeséget és becsvágyat jelenti. Az elme tudományos és fegyelmezett viselkedésmódja azt eredményezi, hogy a színek szabályos övekké rendeződnek, a köztük levő elválasztó vonalak teljesen határozottak és tisztán kivehetők.

Az érdeklődőnek komolyan ajánljuk, hogy tanulmányozza azt a nagyszerű könyvet, amelyből a fenti ismereteket átvettük, mert a nagy és tehetséges író, C.W. Leadbeater munkái közül ez az egyik legértékesebb.

Miután a fentiekben foglalkoztunk az asztrális testben található színekkel, megemlíthetjük, hogy az elementálokkal történő kommunikációnak – amelyek az ember asztrális testével olyan szoros kapcsolatban vannak – a hangok és színek az eszközei. A tanulmányozó emlékezhet egy színnyelvre tett homályos hivatkozásra és arra a tényre, hogy az ősi Egyiptomban a szent iratokat színekkel írták le, és a másolásban elkövetett hibákat halállal büntették. Az elementálok számára a színek éppen olyan érthetők, mint a szavak az emberek számára.

Az asztrális test feladatai

Az asztrális test feladatait nagyjából a következő három pontba lehet csoportosítani:

1. Lehetővé teszi az érzékelést.

2. Hídként szolgál az elme és a fizikai anyag között.

3. Úgy működik, mint a tudat és a tevékenység egyik független eszköze.

Ezzel a háromféle feladattal egymás után fogunk foglalkozni.

Amikor az embert felosztjuk princípiumokra, vagyis az élet megnyilvánulási módjaira, akkor a négy alsóbb princípium, amelyeket néha az „alsó négyességnek” neveznek, a következők:

– fizikai test,

– éterikus test,

– prána, vagy vitalitás (életerő),

– kâma, vagy vágy.

A negyedik princípium, a kâma az asztrális testben megnyilvánuló és attól függő élet. Jellegzetessége az, hogy érzés jellegű, kezdetleges formája az érzékelés, összetett formája pedig az érzelem, e kettő között sok szinttel. Ezt néha vágyként foglalják össze, vagyis amelyet a tárgyak vonzanak vagy taszítanak aszerint, hogy örömet vagy fájdalmat okoznak.

Így a kâma mindenféle érzést magába foglal, és talán úgy írható le, mint a szenvedélyes és az érzelmi természet. Magába foglal minden állatias vágyat, mint amilyen az éhség, szomjúság, nemi vágy; minden szenvedélyt, mint amilyenek a szeretet alsóbb formái, a gyűlölet, irigység és féltékenység, és az érző létezés utáni, az anyagi örömök megtapasztalása utáni vágy, „a hús vágya, a szemek vágya, az élet büszkesége”.

Kâma a bennünk levő állat, Tennyson „majma és tigrise”, az az erő, amely a legjobban hozzásegít ahhoz, hogy a földhöz legyünk kötve, és az érzéki csalódások révén elfojt bennünk minden magasabbrendű vágyakozást. Ez a leganyagibb rész az emberi természetben, és ez az, ami az embert erősen a földi élethez köti. „összes „princípiumaink” közül a legdurvább nem a molekuláris anyag – és legkevésbé az emberi test (sthúla sharira) –, hanem valójában aközépső princípium, az igazi állati központ. A mi testünk csak a burok, a felelőtlen tényező és közvetítő, rajta keresztül működik a bennünk levő állat az egész életén át”.

A kâmát vagy a vágyat úgy is jellemzik, mint az âtmâ vagy az akarat egyik visszatükröződését vagy alsóbb aspektusát, és a különbség köztük az, hogy amíg az akarat független a külvilágtól, addig a vágyat a környező tárgyakból eredő vonzalmak vagy taszítások késztetik cselekvésre. A vágy ilyen értelemben a koronájától megfosztott akarat, az anyag foglya, rabszolgája.

A kâma egy másik megközelítési módját Ernest Wood: The Seven Rays című nagyszerű könyve mutatja be: a kâma „a vágyak összességét jelenti. A vágy pedig a szeretet kifelé forduló aspektusa, a három világ dolgainak szeretete, holott a valódi szeretet az élet szeretete vagy az isteni szeretete, és a felsőbb vagy befelé forduló önvalóhoz tartozik”.

Céljaink érdekében e könyvben gyakran használjuk a vágyat és az érzelmet gyakorlatilag rokon-értelműként, azonban az érzelem a vágy és az értelem terméke.

Az asztrális testet gyakran kâma-rúpaként, régebbi szakkifejezéssel pedig állati lélekként ismerik.

A kívülről jövő hatások, amelyek rátalálnak a fizikai testre, a prána vagy az életerő közreműködésével rezgésekként adódnak át, ezek azonban csak rezgések maradnának, egyszerű mozgás a fizikai síkon, ha a kâma, az érzékelés princípiuma nem fordítaná le a rezgést érzéssé. Így sem az élvezet, sem a fájdalom addig nem jön létre, amíg el nem érik az asztrális központot. Ezért hívják a pránával összekapcsolódott kâmát az „élet leheletének”, a vitális érző princípiumnak, amely a test minden részecskéjére szétterjed.

Úgy tűnik, a fizikai test bizonyos szervei kifejezetten kapcsolatban vannak a kâma működésével, ezek közül való a lép és a máj.

Itt megjegyezhetjük, hogy a kâma vagy a vágy az ásványi birodalomban éppen csak elkezdi tevékenységét, ahol kémiai affinitásként fejeződik ki.

A növényi birodalomban a kâma természetesen jóval fejlettebb, ami azt jelzi, hogy lényegesen fejlettebb képesség alakul ki az alsóbb asztrális anyag használatára. A növénytannal foglalkozók tudnak arról, hogy a vonzalmak és az ellenszenvek, vagyis a vágy, sokkal szembetűnőbb a növényi világban, mint az ásványiban, és hogy sok növényt jókora ügyesség és találékonyság jellemez célja elérése érdekében.

A növények gyorsan válaszolnak a szerető gondoskodásra, és a feléjük irányuló emberi érzelem határozottan befolyással van rájuk, örülnek a csodálatnak és válaszolnak rá, fogékonyak az emberi szeretetre, de a haragra és az ellenszenvre is.

Az állatok képesek az alacsonyabb szintű vágyak lehető legteljesebb fokú megtapasztalására, viszont a magasabb szintű vágyakkal kapcsolatban korlátozottabb a képességük. Viszont létezik ez a képesség, és kivételes esetekben egy állat képes arra, hogy a szeretet vagy az odaadás különösen magas szintjét jelenítse meg.

Áttérve az asztrális test második feladatára, tehát hogy hídként működik az elme és a fizikai anyag között, megjegyezzük, hogy a fizikai érzéket érő hatás, amelyet a prána továbbít befelé, érzetté az érzőközpontok tevékenysége révén válik, amelyek a kâmában helyezkednek el, és a manasz vagy az elme érzékeli. Így tehát az asztrális testen keresztül történő általános működés nélkül nem volna meg a kapcsolat a fizikai hatások és azok elme általi érzékelése között.

Fordított esetben, amikor gondolkozunk, a bennünk levő mentális anyagot hozzuk mozgásba, az így létrehozott rezgések átadódnak asztrális testünk anyagának, az asztrális anyag hatással van az éterikus anyagra, ez pedig a sűrű fizikai anyagra, az agy szürkeállományára hat.

Így az asztrális test ténylegesen hidat képez a fizikai és a mentális életünk között, közvetítőként szolgál mind a fizikaiból a mentálisba, mind a mentálisból a fizikaiba irányuló rezgések számára, és valójában elsősorban a rezgések ilyen ide-oda történő állandó átjárása fejleszti.

Az ember asztrális testének fejlődésében két különböző szakaszt lehet megkülönböztetni: az asztrális testet először közvetítő eszközként kell meglehetősen magas szintre fejleszteni, majd pedig független testté kell kifejleszteni, amelyben az ember az asztrális síkon működni képes.

Az emberben a közönséges agyi értelmet a kâmának a manasszal vagy elmével történő egyesülése hozza létre, és ez az egyesülést nevezik kâma-manasznak. A kâma-manaszt H. P. Blavatsky úgy írja le, mint „az ember racionális, de földi vagy fizikai értelme, amelyet az anyag beburkol és megköt, és ezért az anyag befolyásának van alárendelve”. Ez az „alsó én”, amely az illúziók e síkján működik, és azt képzeli magáról, hogy ő az igazi Én vagy Egó, és abba a bűnbe esik, amit a buddhista filozófia „a különváltság eretnekségének” nevez.

A kâma-manaszt – ami a manasz a vággyal együtt – szemléletesen a külső dolgok iránt érdeklődő manaszként is jellemzik.

Röviden megjegyezhetjük, hogy a tény világos megértése, hogy a kâma-manasz az ember személyiségéhez tartozik, és hogy a fizikai agyban és azon keresztül működik, alapvető fontosságú az újraszületés folyamatának helyes felfogásához. Ez önmagában is elegendő annak bemutatásához, hogy mindaddig lehetetlen visszaemlékeznünk előző életeinkre, amíg a tudat nem képes az agy működési szintje fölé emelkedni, mivel az agy és azzal együtt a kâma szerkezete is minden életben megújul, és ezért nincs közvetlen kapcsolata az elmúlt életekkel.

A manasz önmagában nem tudna hatni a fizikai agysejtek molekuláira, amikor azonban egyesül a kâmával, képes mozgásba hozni a fizikai molekulákat, és így létrehozni az „agy-tudatot”, amely tartalmazza az agyi emlékezetet és az emberi elme valamennyi feladatát úgy, ahogyan azt általában ismerjük. Természetesen nem a felső manasz, hanem csak az alsó manasz (a mentális sík négy alsó alsíkjának anyaga) az, ami a kâmával összekapcsolódik. A nyugati pszichológiában ez a kâma-manasz annak egy részévé vált, amit ebben a rendszerben elmének neveznek. A kâmamanasz, amely összekötő kapcsot képez az ember felső és alsó természete között, az élet küzdőterét jelenti, és mint később látni fogjuk, fontos szerepet játszik a halál utáni életben is.

A manasz és a kâma összekapcsolódása olyan szoros, hogy a hinduk arról beszélnek, hogy az embernek öt burka van, amelyek egyike az értelem és a vágy összes megnyilvánulásának működését szolgálja. Ez az öt a következő:

1	Ânandamayakosha	Az üdvösség burka	Buddhi
2	Vignâmayakosha	A megkülönböztető burok	Felső manasz
3	Manomayakosha	Az értelem és a vágy burka	Alsó manasz és kâma
4	Prânamayakosha	Az életerő burok	Prána
5	Annamayakosha	A táplálék burok	Sűrű fizikai test

A Manu által használt beosztásban a prânamayakosha és az annamayakosha közösen vannak besorolva, és ekkor Bhútâtmanként, vagy elementál-énként, vagy a cselekvés testeként ismerjük.

A vignâmayakoshát és a manomayakoshát az érzelem-testnek nevezi, és a jîva nevet adja neki. Úgy határozza meg, hogy az a test, amelyben a Megismerő, a Kshetragna érzékennyé válik az örömökre és a fájdalmakra.

A külvilággal való viszonyaikat tekintve a vignâmayakosha és a mannomayakosha, de főleg a mannomayakosha a dévák világával van kapcsolatban. Azt mondják, hogy a dévák „belépnek” az emberbe, ami utalás az elemeken uralkodó istenségekre. Ezek az uralkodó istenségek keltik fel az érzéseket az emberben, átváltoztatva a kívülről származó kapcsolatokat érzetekké vagy a belülről származó kapcsolatok felismerésévé, és ez egy déva alapvető tevékenysége. Ebből ered a kötelék ezekkel az alsórendű dévákkal, amely az embert – amint megszerezi a végső irányítást – a világegyetem minden területének urává teszi.

Ahogyan korábban mondtuk, a manasz vagy az elme, mivel nem képes hatni az agy durva részecskéire, önmaga egy részét, vagyis az alsó manaszt kivetíti magából, az pedig asztrális anyagba burkolózik, majd az éterikus anyag segítségével még a születés előtt áthatja a gyermek egész idegrendszerét. A manaszból történő kivetülést gyakran a manasz visszatükröződéseként, árnyékaként, sugaraként említik, és még allegorikus neveken is ismert. H. P. Blavatsky a Key to Theosophy [Kulcs a teozófiához] című könyve 184. oldalán ezt írja: „Ha egyszer börtönbe kerülnek, vagy testet öltenek, lényegük kettőssé válik, ami azt jelenti, hogy az örök Isteni Elme sugarai – amelyeket individuális lényeknek tekintünk – kétszeres tulajdonságot öltenek magukra. Ezek (a) a lényegi, bennük rejlő, jellegzetes, a mennyország felé törekvő elméjük, (a felső manasz), és (b) a gondolkodás emberi tulajdonsága, az állati gondolkodásé, amely az emberi agy felsőbbségének köszönhetően racionalizálódik, ami a kâma-irányzat vagy az alsó manasz”.

Így az alsó manaszt elborítja a négyesség, és úgy tekinthető, hogy az egyik kezével a kámához kapcsolódik, míg a másikkal folyamatosan atyjába, a felső manaszba kapaszkodik. Akár a kâma húzza lefelé, és teljesen elszakad a hármasságtól (âtmâ-buddhi-manasz), amelyhez természeténél fogva tartozik, akár győzedelmesen viszi vissza forrásához földi életének megtisztított tapasztalásait – ez az életfeladata, amelyet minden egymást követő testetöltés elé állít és megold. Ezt a kérdést a halál utáni élettel foglalkozó fejezetekben tovább fogjuk vizsgálni.

Így a kâma az állatias és szenvedély-elemeket biztosítja, amiket az alsó manasz racionalizál és hozzáadja az értelmi képességeket. Az emberben ez a két princípium az élete során egymással összefonódik, és ritkán működik különváltan.

A manaszra úgy tekinthetünk, mint a lángra, a kâmára és a fizikai agyra pedig mint a kanócra és fűtőanyagra, amely táplálja a lángot. Minden emberi egó (személyiség), akár fejlett, akár fejletlen, ugyanabból a lényegből és anyagból áll. Ami az egyik embert naggyá, a másikat pedig közönséges egyszerű emberré teszi, az a fizikai test minősége és felépítése, valamint az agy és a test képessége, hogy az igazi benső ember világosságát átadja és kifejezze.

Röviden, a kâma-manasz, az ember személyes énje, és az alsó manasz adja meg azt az egyéniesítő érintést, ami lehetővé teszi, hogy a személyiség önmagát „én”-ként ismerje fel. Az alsó manasz a halhatatlan Gondolkodóból eredő sugár, amely megvilágítja a személyiséget. Az alsó manasz az, amely a gyönyör végső érintését szolgáltatja az érzékeknek és az állati természetnek azáltal, hogy megadja neki az előrelátás, az emlékezés és a képzelet képességét.

Noha ebbe a könyvbe nem illik bele, hogy túlságosan behatoljunk a manasz és a mentális test birodalmába, mégis segíthet a tanulmányozónak, ha megemlítjük, hogy a szabad akarat a manaszban lakozik, mivel a manasz a Mahat, az Egyetemes Elme képviselője. A fizikai emberben az alsó manasz a szabad akarat közvetítője. A manaszból származik a szabadság érzése, az a tudat, hogy irányíthatjuk önmagunkat, hogy a felső természet uralhatja az alsót. Így az önuralomhoz vezető úton fontos lépés, hogy a tudatot a kâma helyett a manasszal azonosítsuk.

A manasz nagy küzdelme, hogy előtérbe kerüljön, a legjobb bizonyíték arra, hogy természeténél fogva szabad. Az egó jelenléte és képessége az, ami lehetővé teszi, hogy az ember válasszon a vágyak között, és legyőzze azokat. Amint az alsó manasz kormányozza a kâmát, az alsó négyesség elfoglalja az őt megillető igazi helyet a felső hármasságnak – âtmâ, buddhi és manasz – alárendelten.
Az ember princípiumait a következőképpen osztályozhatjuk:




Eljutottunk oda, hogy áttekintsük az asztrális test harmadik feladatát – mint a tudat és a cselekvés független eszközéét. Témánk e részének teljes kifejtésével – az asztrális test használatával, fejlődésével, lehetőségeivel és korlátaival a saját síkján – lépésről lépésre a következő fejezetek többségében fogunk foglalkozni. Most elegendő, ha nagyon röviden felsoroljuk azokat az alapvető módokat, ahogyan az asztrális testet a tudat független eszközeként használni lehet. Ezek a következők:

1. A szokásos éber tudatosság során, vagyis mialatt a fizikai agy és az érzékek teljesen éberek, az asztrális érzékek képességeit működésbe lehet hozni. Néhány e képességek közül megfelel azoknak az érzékeknek és cselekvési képességeknek, amelyekkel a fizikai test rendelkezik. Ezekkel a következő, A csakrák című fejezetben fogunk foglalkozni.

2. Alvás vagy transz során lehetséges, hogy az asztrális test elkülönül a fizikai testtől, és szabadon mozoghat és működhet saját síkján. Ezzel Az áloméletcímű fejezetben fogunk foglalkozni.

3. Lehetséges az asztrális test képességeit olyan mértékben kifejleszteni, hogy az ember tetszése szerinti időben, tudatosan és szándékosan elhagyhatja a fizikai testét, és megszakítás nélküli tudatossággal átléphet az asztrális testébe. Ezzel A tudat folytonossága című fejezetben fogunk foglalkozni.

4. A fizikai halál után a tudat visszahúzódik az asztrális testbe, és az asztrális síkon olyan élet folytatható, amely intenzitásában és időtartamában nagymértékben változhat, jó néhány tényezőtől függően. Ezzel A halál utáni élet című fejezetben fogunk foglalkozni.

Témánk ilyen módon történő felosztása – számos leágazással – fogja alkotni tanulmányunk hátralévő részének legnagyobb hányadát.
A csakrák

http://www.teozofia.hu/Olvas/99_Csakrak.html

A csakra szó szerint kereket vagy forgó korongot jelent szanszkrit nyelven. Azok megjelölésére szokták használni, amiket gyakran az emberben levő erőközpontoknak neveznek. Ilyen csakrák megtalálhatók az ember valamennyi tudathordozójában, és ezek olyan kapcsolódási pontok, amelyeken keresztül erő áramlik át az egyik tudathordozóból a másikba. Közvetlen kapcsolatban vannak a különböző tudathordozók képességeivel vagy érzékeivel is.

Az éterikus test csakráit részletesen ismertettük Az éterikus test című könyvben, és a tanulmányozónak ajánljuk ezt a munkát, mivel az éterikus csakrák tanulmányozása megkönnyíti az asztrális csakrák megértését.

Az éterikus csakrák az éterikus test felületén helyezkednek el, és általában azon fizikai szervek neve után vannak elnevezve, amelyeknek megfelelnek. Ezek a következők:

1. Alap vagy gyökér csakra,

2. Köldök csakra,

3. Lép csakra,

4. Szív csakra,

5. Torok csakra,

6. Szemöldökök közötti vagy harmadik szem csakra,

7. Fejtető vagy korona csakra.

Van ezenkívül még három alacsonyabb csakra is, mivel azonban ezeket csak a fekete mágia8 bizonyos iskolái használják, így itt nem is foglalkozunk velük.

Az asztrális csakrák, amelyek gyakran az éterikus test belsejében vannak, négydimenziós örvények (lásd XVIII. fejezet), és így van egy olyan irányú kiterjedésük, amely teljesen eltérő az éterikustól, ennek következtében – bár megfelelnek az éterikus csakráknak – soha, semmi esetben sem azonosak velük, noha egyes részük mindig érintkezik.

Ezek az asztrális csakrák ugyanazokat a neveket kapták, mint az éterikus test csakrái, a feladatuk pedig a következő:

1. Alap- vagy gyökér-csakra. Ez a kígyótűz, a kundalini székhelye, egy olyan erőé, amely minden síkon létezik, és amely segítségével ébred fel a többi csakra.

Az asztrális test kezdetben egy majdnem tehetetlen tömeg volt, amely csak a leghomályosabb tudatossággal rendelkezett, nem volt semmilyen meghatározott képessége, hogy bármit is tegyen, és nem rendelkezett tiszta ismerettel az őt körülvevő világról. Az első dolog, ami megtörtént, a kundalini felébredése az asztrális síkon.

2. Köldök-csakra. A kundalini, miután az első csakrában felébredt, a köldök-központ felé mozgott, amelyet életre keltett, és így felébresztette az asztrális testben az érzékelés képességét, a mindenféle külső hatás iránti érzékenységet, bár minden ahhoz hasonló nélkül, mint az a határozott megértés, ami a látásból és hallásból származik.

3. Lép-csakra. Ezt követően a kundalini a lép-csakrába lépett át, és azon keresztül életre keltette az egész asztrális testet, mivel e csakra egyik feladata a prána, az életerő felvétele, amely szintén létezik minden síkon. A lép-csakra életre keltése lehetővé teszi, hogy az ember az asztrális testében tudatosan utazhasson, bár csak homályos elképzeléssel arról, hogy az utazása alatt mivel találkozik.

4. Szív-csakra. Ez a csakra lehetővé teszi, hogy az ember más asztrális lények rezgéseit megértse, és azokkal együttérezzen, így képes ösztönösen megérteni érzelmeiket.

5. Torok-csakra. Azt a képességet biztosítja az asztrális világban, amely a fizikai világban a hallásnak felel meg.

6. Szemöldökök közötti vagy harmadik szem csakra. Biztosítja azt a képességet, hogy határozottan észleljük az asztrális tárgyak alakját és természetét ahelyett, hogy csak homályosan érzékelnénk jelenlétüket.

Ehhez a csakrához kapcsolódva jelenik meg az a képesség is, hogy a legkisebb fizikai vagy asztrális részecskét tetszés szerinti nagyságra nagyíthatjuk, mintha mikroszkópot használnánk. Ez a képesség lehetővé teszi, hogy egy okkult kutató a molekulákat, atomokat, stb. észlelje és tanulmányozza. Viszont e képesség teljes irányítása inkább a kauzális testhez tartozik.

A megnagyítás képessége a keleti könyvekben leírt siddhi-k egyike, ahol úgy jellemzik, mint „az a képesség, amellyel az ember tetszés szerint naggyá vagy kicsinnyé teheti magát”. A leírás találó, mert az alkalmazott módszer egy elképzelhetetlenül kicsi ideiglenes látómechanizmus felhasználása. Fordítva, a látottak lekicsinyítése egy ideiglenes és sokkal óriásibb látómechanizmus létrehozásával érhető el.

A megnagyítás képessége teljesen eltér egy magasabb síkon történő működés képességétől, mint ahogyan egy csillagász azon képessége, hogy megfigyelje a bolygókat és csillagokat, teljesen különbözik attól a képességtől, hogy közöttük mozogjon, vagy tevékenykedjen.

A hindu szútrák azt állítják, hogy a nyelv egy bizonyos részén történő meditálás asztrális látást eredményez. Ez a kijelentés „leplezés”, mivel az agyalapi mirigyre vonatkozik, amely pontosan a nyelv töve felett helyezkedik el.

7. Fejtető vagy korona csakra. Ez a csakra teszi kerekké és teljessé az asztrális életet, és az embert képességeinek teljességével látja el.

Úgy tűnik, ez a csakra kétféle módon működik.

Az egyik embertípusnál mind a hatodik, mind a hetedik csakra az agyalapi mirigyen fut össze, mivel e típus számára gyakorlatilag a hipofízis jelenti az egyetlen közvetlen kapcsolatot a fizikai és a magasabb síkok között.

A másik embertípusnál viszont a hatodik csakra ugyanúgy az agyalapi mirigyre támaszkodik, a hetedik csakra azonban addig hajlik vagy dől, amíg örvénye össze nem találkozik a tobozmiriggyel. Az ilyen típusú emberekben a tobozmirigy így kel életre, és kerül közvetlen kommunikációs kapcsolatba az alsó mentálissal, látszólag anélkül, hogy a szokásos módon a közbeeső asztrális síkon keresztül menne.

A fizikai testben – úgy tudjuk – minden érzéknek megvan a maga elkülönült szerve, a szem a látásra, a fül a hallásra, és így tovább. Az asztrális testben azonban ez nem így van.

Az asztrális test részecskéi a forrásban levő vízhez hasonlóan állandóan örvénylenek és áramlanak, ennek következtében nincsenek olyan különleges részecskék, amelyek állandóan valamelyik csakrában maradnának. Éppen ellenkezőleg, az asztrális test minden részecskéje keresztülmegy minden csakrán.

Minden csakrának megvan az a feladata, hogy azokban a részecskékben, amelyek rajta keresztülfolynak, bizonyos válaszolási képességet ébresszen fel, az egyik csakra a látás, a másik a hallás, stb. képességét.

Ennek következtében egyetlen asztrális érzékelés sincs a szó szoros értelmében az asztrális test valamely meghatározott részéhez kötve vagy arra korlátozva. Inkább az asztrális test részecskéinek összessége az, amely rendelkezik a válaszolás képességével. Ezért egy olyan ember, aki kifejlesztette asztrális látását, asztrális teste anyagának minden részét használja, ha látni akar, és így egyformán jól láthatja az előtte, a mögötte, a felette, az alatta, vagy bármely oldalon levő tárgyakat. Ugyanígy van a többi érzékeléssel is. Más szavakkal, az asztrális érzékek egyformán aktívak a test minden részében.

Nem könnyű leírni azt a nyelvet helyettesítő eszközt, amelynek segítségével a fogalmak asztrális módon közölhetők. A hang a szó szoros értelmében lehetetlenség az asztrális világban, tulajdonképpen már a fizikai világ magasabb részeiben sem lehetséges. Az sem lenne helyes, ha azt mondanánk, hogy az asztrális világ nyelve a gondolatátvitel, a legtöbb, amit mondhatunk, annyi, hogy különleges módon kifejezett gondolatok átvitele.

A mentális világban egy gondolat azonnal átadódik egy másik ember elméjébe minden szóhasználat nélkül, ezért a mentális világban a nyelv a legkisebb gondot sem jelenti. Az asztrális kommunikáció viszont úgyszólván középen van a mentális világ gondolatátvitele és a fizikai világ tényleges beszéde között, és itt még szükség van arra, hogy a gondolatot szavakkal juttassuk kifejezésre. Ezért ehhez a gondolatcseréhez szükséges, hogy a két fél rendelkezzen egy közös nyelvvel.

Az asztrális és az éterikus csakrák nagyon szoros kapcsolatban vannak egymással, azonban van közöttük, és nehezen leírható módon áthatja azokat egy szorosan szőtt szerkezetű háló vagy burok, amely fizikai atomok egyetlen rétegéből áll, amely nagyon össze van préselve, és amit egy különleges prána-fajta hat át. Az isteni élet, amely rendes körülmények között az asztrális testből a fizikaiba száll alá, úgy van hangolva, hogy ezen a pajzson teljes könnyedséggel tud keresztül hatolni, viszont ez a pajzs tökéletes akadályt jelent minden más erő számára, ami nem képes mindkét sík atomikus anyagát használni. Ez a szövedék természetes védelmet jelent annak megakadályozásában, hogy a síkok között idő előtt megnyíljon az összeköttetés, amelynek kifejlődése csak sérüléshez vezetne.

Ez az, ami rendes körülmények között megakadályozza a tiszta visszaemlékezést az áloméletre, és ez az, ami azt a pillanatnyi öntudatlanságot okozza, amely mindig beáll a halál pillanatában. Viszont e védelem nélkül az átlagember bármely pillanatban valamilyen asztrális lény által közvetített erők befolyása alá kerülhetne, amelyekkel nem lenne képes szembeszállni. Ki lenne téve annak, hogy állandóan megszállják olyan asztrális lények, akik testének megszerzésére vágynak.
Ez a szövedék többféle módon sérülhet meg:

1. Az asztrális testet érő nagy megrázkódtatás, például egy hirtelen rémület széttépheti ezt a finom szerkezetet, és az embert – ahogyan általában mondani szokták – az őrületbe kergeti.

Egy hatalmas dühkitörés is ugyanezt a hatást keltheti, mint ahogyan minden más nagyon erős, rossz érzelem is, amely egyfajta robbanást okoz az asztrális testben.

2. Alkohol vagy kábítószerek használata következtében, beleértve a dohányt is. Ezek az anyagok olyan alkotóelemeket tartalmaznak, amelyek felbomolva párolognak, és némelyikük a fizikaiból az asztrális síkra lép át. Még a tea és a kávé is tartalmaznak ilyen anyagot, azonban olyan kis mennyiségben, hogy csak a hosszú időn át folytatott élvezetük hozná létre a fenti hatást.

Az alkotóelemek a csakrákon keresztül éppen az ellentétes irányba özönlenek, mint kellene, és ha ez ismétlődően történik meg, komolyan megsértik, végül pedig szét is rombolják a finom szövedéket.

Ez a rombolás vagy megsemmisítés kétféle módon történhet meg, az embertípusnak és az éterikus és asztrális testében levő alkotóelemek arányának megfelelően.

Az egyik embertípus esetében az elpárolgó anyag áramlása valóságosan elégeti a szövedéket, és ezért ajtót nyit mindenféle rendellenes erő és rossz befolyás számára. Azok, akiket ilyen támadás ér, delírium tremensbe, megszállottságba vagy őrületbe esnek.

A másik embertípus esetében a párolgó alkotóelemek keresztüláramlásuk közben valahogyan megkeményítik az atomokat, és így lüktetésüket nagymértékben megakadályozzák és megbénítják, és a prána különleges típusa, amely az atomot a szövedékbe rögzíti, többé már nem képes éltetni azt. Ennek eredménye a szövedék egyfajta megkeményedése, így ahelyett, hogy rajta keresztül az egyik síkról a másikra túl sok folyna át, mindenből csak nagyon kevés áramlik át rajta. Az ilyen emberben a jó tulajdonságok általánosan gyengülni kezdenek, aminek durva anyagiasság, kegyetlenség és állatiasság az eredménye. Minden finomabb érzés kivész belőle az önuralom képességével együtt.

Minden hatás, ami átlép az egyik síkról a másikra, csak az atomikus alsíkokon keresztül akar áthaladni, amikor azonban ez a hanyatlási folyamat létrejön, az nemcsak a többi atomikus anyagot, hanem még a második és harmadik alsík anyagát is megfertőzi, így az éterikus és az asztrális síkok közötti kommunikáció csakis az alsóbb alsíkokon lehetséges, ahol viszont csak a kellemetlen és rossz befolyások találhatók meg.

A hétköznapi ember tudata még nem tudja használni a tiszta atomikus anyagot sem a fizikai, sem az asztrális síkon, ezért rendes körülmények között számára nem lehetséges a tudatos, akaratlagos kommunikáció a két sík között. Ennek eléréséhez a megfelelő módot a tudathordozók megtisztítása jelenti, amíg mindkét sík atomikus anyaga teljesen életre nem kel, és így a két sík közötti minden kommunikáció ezen az úton történhet. Ebben az esetben a szövedék a legteljesebb mértékben megőrzi helyzetét és aktivitását, és többé már nem jelent akadályt a tökéletes kommunikáció számára, ugyanakkor továbbra is folyamatosan megakadályozza az alacsonyabb és nemkívánatos alsíkokkal való szoros érintkezést.

3. A harmadik mód, ahogyan a szövedék megsérthető, az, amit spiritiszta kifejezéssel „médiumitást fejlesztő összejövetelnek” neveznek.

Teljesen lehetséges, és valójában nagyon gyakori eset az, hogy valaki, akinek asztrális csakrái jól fejlettek, és így képes szabadon tevékenykedni az asztrális síkon, amikor visszatér éber tudatába, mégsem emlékszik asztrális életéből semmire. Ezzel a jelenséggel és magyarázatával részletesebben Az álmok című fejezetben fogunk foglalkozni.


A kundalini

A tanulmányozó a kundalini leírását, valamint az étertesttel és annak csakráival való különleges kapcsolatát Az-éterikus-test test című könyvben találja meg.  Itt ezzel csak az asztrális testtel való kapcsolatában fogunk foglalkozni.

A Logoszból kiáradó három ismert erő a következő:

1. a fohat, amely elektromosságként, hőként, fényként, mozgásként, stb. nyilvánul meg;

2. a prána, amely életerőként mutatkozik meg;

3. a kundalini, amelyet kígyótűzként is ismerünk.

Mindhárom erő létezik minden olyan síkon, amiről valamit is tudunk. Amennyire tudjuk, e három erő egyike sem változtatható át bármely másikká, valamennyi különálló és különböző.

A The Voice of the Silencea kundalinit a „Tüzes Erőnek” és a „Világ Anyjának” nevezi. Az elsőnek azért, mert folyékony tűzhöz hasonlóan jelenik meg, amint keresztül rohan a testen, a pályája pedig, amelyet követnie kell, spirális, hasonló egy kígyó gyűrűihez. A Világ Anyjának azért nevezik, mert rajta keresztül lehet életre kelteni a különböző tudathordozó testeinket, és így a magasabb világok sorban megnyílhatnak előttünk.

Lakhelye az emberi testben a gyökér-csakránál található, és az átlagemberben egész élete alatt itt nyugszik, soha fel nem ébred, és az ember nem is gyanítja létezését. Sokkal jobb neki, ha alvó állapotban marad addig, amíg az ember meghatározott erkölcsi fejlettséget nem ér el, amíg elég erőssé nem válik, hogy irányítsa, és gondolatai elég tisztákká nem válnak, hogy képes legyen szembenézni felébresztésével sérülés nélkül. Senkinek sem szabad kísérletezni vele anélkül, hogy meghatározott tanítást kapott volna egy olyan tanítótól, aki teljesen ismeri a témát, mert az ezzel kapcsolatos veszélyek nagyon is valósak és rendkívül komolyak. Ezek közül néhány tisztán fizikai jellegű. Irányítatlan mozgása gyakran okoz erős fizikai fájdalmat, könnyedén széttépheti a test szöveteit, sőt a fizikai életet is elpusztíthatja. Ezen kívül a fizikainál magasabb tudathordozókban is okozhat maradandó sérülést.

Idő előtti felébredésének egyik nagyon gyakori hatása az, hogy a testben nem felfelé, hanem lefelé száguld, és így a legkevésbé kívánatos szenvedélyeket ösztönzi, felingerli azokat és hatásaikat olyan szintre emeli, hogy az ember számára teljesen lehetetlen ellenállni nekik, mert olyan erők lépnek működésbe, amelyekkel szemben az ember teljesen tehetetlen. Az ilyen emberek szatírokká, perverz szörnyekké válnak, mert ez az erő meghaladja a normális emberi ellenálló-képességet. Valószínűleg szert tesznek bizonyos rendkívüli képességekre, ezek azonban olyanok, amelyek a fejlődés egyik alacsonyabb rendszerével hozzák őket kapcsolatba, amellyel az emberiség nem kívánja fenntartani az érintkezést, a rabszolgaságukból való megmenekülés pedig több újraszületésbe is kerülhet.

Van egy olyan fekete mágia iskola, amely azért alkalmazza szándékosan ezt az erőt, hogy rajta keresztül keltse életre azokat az alsó csakrákat, amelyeket a Jó Törvény követői sohasem használnak.

A kundalini idő előtti kibontakozásának más kellemetlen lehetőségei is vannak. Mindent felerősít az ember természetében, viszont sokkal gyorsabban éri el az alacsonyabb és rossz tulajdonságokat, mint a jókat. A mentális testben a becsvágy nagyon könnyen felébred, és hamarosan hihetetlenül eltúlzott szintre növekszik. Valószínűleg ezzel együtt jár az értelem igen nagy mértékű megerősödése, amit olyan rendkívüli és sátáni büszkeség kísér, ami az átlagember számára teljesen elképzelhetetlen.

Ha egy képzetlen ember rájön, hogy a kundalini véletlenül felébredt benne, azonnal felvilágosítást kell kérnie olyan valakitől, aki ezeket a dolgokat tökéletesen ismeri.

A kundalini felébresztését – amelynek módszerét a nyilvánosság nem ismeri – és a csakrákon keresztül történő továbbításának megkísérlését – amelynek sorrendje szintén tudatosan titkos a nyilvánosság számára – sohasem szabad megkísérelni, csakis egy Mester kifejezett javaslata esetében, aki a kísérlet különböző lépcsőfokain vigyáz tanítványára.

A tapasztalt okkultisták a legkomolyabban intenek a kundalini bármilyen módon történő felkeltésének kísérletétől, az ezzel járó valódi és nagy veszélyek miatt, kivéve, ha ez képzett vezetés mellett történik. Amint a Hathayogapradipika mondja: „a jógiknak felszabadulást hoz, az ostobákat viszont rabságba dönti”.

Néhány esetben a kundalini magától ébred fel, ilyenkor tompa izzást érzünk, sőt önmagától még mozogni is kezdhet, bár ez ritka eset. Ebben az utóbbi esetben valószínűleg kínzó fájdalmat okoz, mivel a járatok nincsenek előkészítve a számára, útját úgy kell megtisztítania maga előtt, hogy jókora mennyiségű éterikus salakot ténylegesen átéget, ami szükségszerűen fájdalmas folyamat. Amikor így magától ébred fel, vagy véletlenül ébresztik fel, általában megpróbál a gerincoszlop belsejében száguldani felfelé, ahelyett, hogy azt a spirális utat követné, amelybe az okkultista megtanulja belevezetni. Ha lehetséges, az akaratot kell működésbe hozni, hogy megfékezzük az előreszáguldást. Azonban ha ez lehetetlennek bizonyul, ami a legvalószínűbb eset, nem szabad pánikba esni. Valószínűleg a fejtetőn keresztül ki fog rontani és a környező légkörbe kiszökni, és egy kis gyengeségen kívül feltehetően nem fog más bajt okozni. Annál nagyobb baj nem történhet, mint az öntudat ideiglenes elvesztése. A legnagyobb veszélyek nem a felfelé áramlásával, hanem a lefelé és befelé fordulásával kapcsolatosak.

Az okkult fejlődéssel kapcsolatos alapfeladata az, hogy az éterikus testben levő csakrákon keresztül haladva életre keltse ezeket a csakrákat, és lehetővé tegye, hogy azok a fizikai és az asztrális testek közötti összekötő kapukként működhessenek. A Csend Hangja azt mondja, hogy amikor a kundalini eléri a harmadik-szem csakrát, és teljesen életre kelti azt, azt a képességet adja, hogy meghalljuk a Mester hangját, ami ebben az esetben az Egó vagy a felső Én hangját jelenti. Ennek az oka az, hogy amikor az agyalapi mirigy működésbe lép, tökéletes összeköttetést alakít ki az asztrális tudathordozóval, és így rajta keresztül minden belülről származó közlés felfogható.

Ezen kívül fel kell ébreszteni valamennyi magasabb csakrát is a megfelelő sorrendben, és valamennyit fogékonnyá kell tenni a különböző asztrális alsíkokról származó mindenfajta asztrális hatásra. Jelenlegi testetöltése alatt a legtöbb ember nem juthat el idáig, ha ez az első olyan élete, amelyben ezekkel a dolgokkal komolyan foglalkozik. Néhány indiai talán képes ezt megtenni, mert testeik az öröklődés következtében sokkal alkalmasabbak e célra, mint a legtöbb más emberé, a többség számára azonban ez egy későbbi kör munkájához tartozik.

A kundalini legyőzését minden testetöltésben meg kell ismételni, mivel a tudathordozók minden esetben újak, ha azonban egyszer már megtettük, akkor ezek az ismétlések sokkal könnyebbek. Működése a különböző embertípusok szerint változik. Egyesek inkább látják a felső Ént, mint a hangját hallják. A felsővel való kapcsolatnak is sok szintje van, a személyiség számára az Én befolyását jelenti, az Én számára viszont ez már a monád befolyása, a monád számára pedig azt jelenti, hogy a Logosz tudatos kifejeződésévé válik.

Úgy tűnik, hogy nincs semmilyen életkorbeli korlát a kundalini felkeltésénél, a fizikai egészségre azonban szükség van, a vele járó megterhelés miatt.

A thyrsus ősrégi szimbólum volt, egy bot, a végén fenyőtobozzal. Indiában megtaláljuk ugyanezt a szimbólumot, azonban a bot helyett bambuszrudat használtak, amin hét csomó volt. 

A misztériumok néhány változatában a thyrsus helyett egy üreges vasrudat használtak, amelyre azt mondták, hogy tüzet tartalmazott. A bot vagy a hét csomójú rúd a gerincoszlopot jelképezi annak hét csakrájával. A rejtett tűz természetesen a kundalini. 

A thyrsus nemcsak szimbólum volt, hanem egy a gyakorlatban használt tárgy is. Egy nagyon erősen magnetizált eszköz volt, amit a beavatottak arra használtak, hogy az asztrális testet felszabadítsák a fizikaitól, amikor teljes tudatossággal ebbe a magasabb életbe emelkedtek.

 A pap, aki magnetizálta, a jelölt gerincére fektette, és így adott át neki valamennyit a saját magnetizmusából, hogy segítsen neki ebben a nehéz életben és az előtte álló erőfeszítésekben.

http://www.teozofia.hu/Olvas/55_Asztraltest.html